NAPLÓ. Írország Anglia nyara. Krauss Ottó és Zsóka

NAPLÓ Írország – Anglia

2006 nyara Krauss Ottó és Zsóka

Az elmúlt két évben bevezetett új szokásunkat követve az idei út eseményeinek rögzítését is elhatároztuk egy képes Napló formájában. Nem kívánunk változtatni az elveken és formán: napjában leírjuk a velünk történt, akkor és ott fontosnak, vagy érdekesnek ítélt eseményeket, benyomásainkat, tapasztalatainkat, természetesen egy szubjektív szemüvegen keresztül. A cél továbbra is az, hogy magunknak készítsünk egy emlékeztetőt, de úgy, hogy az esetleg később másoknak is hasznos lehessen. Az íródeák én maradok, és a korábbi gyakorlatnak megfelelően Zsóka amúgy frissiben meghallgatva a leírtakat, azt véleményezi, és elvégezzük a szükségesnek vélt módosításokat. Most az út elején reméljük, hogy lesz erőnk, kitartásunk és kedvünk ehez a munkához és az út végén egy, a korábbiakhoz hasonló, nemcsak terjedelmes, de értékes anyag birtokába kerülünk. x–x–x Az idei ír-angol út ötlete a tavalyi Utazás kiállításon jött elő először, amikor az ír standon begyűjtöttünk néhány anyagot. Korábbi, angliai utjainkon is felmerült, hogy át kellene menni Írországba, de az idő rövidsége és a kompozási költségek mindkét alkalommal elég indoknak bizonyultak az ötlet elvetéséhez. Anglia és Skócia már korábbi, 1998-as és 2000-es utunk alkalmával megkapták a bizalmat a lehetőségek függvényében egy hosszabb látogatásra. A felkészülés az elmúlt évek tapasztalatai és a megszokás alapján történt. A lakóautó idén nem kapott jelentős új felszerelést, bár a szolár rendszer kiépítésével komolyan kacérkodtunk. A legjelentősebb fejlesztés egy külső elektromos csatlakozás és a kempingbringák szállítását szolgáló szerkezet elkészítése. Újabb fél tucat kisebb-nagyobb módosítást is végrehajtottunk, mint a székek átalakítása, vagy az asztal alatt táborozó ládák rögzítése. Idén időnk sem volt olyan részletes listák készítésére, mint az előző években, de a korábbi gyakorlat alapján reméljük mindent sikerült az utolsó percre összehozni. Útikönyvek, térképek és kemping katalógusok beszerzésére azért nagy gondot fordítottunk. Sokat böngésztük az Internetet és előre letöltöttünk anyagokat, beléptünk a National Trust-ba és A (brit) Karaván Klub-ba. A kompozások megtervezése és a jegyek megrendelése is gondos munkát igényelt. Idén eredetileg is április végére terveztük az indulást, mely végül az utolsó napok intenzív nagyszülői feladatai miatt május 1.-ére tolódott. Induláskor a lakóautó kilométerórája 21 383-at, a motoré 13 344-et mutatott. x–x–x

2

St.Pölten, 2006. május 1., hétfő, 1. nap Hála az elmúlt hetek és különösen a tegnapi nap erőfeszítéseinek, mára már nem maradt túl sok tennivaló. Későn is keltünk, mert nem akartunk a koradélutáni órák előtt indulni és nagyon bánatosra sikeredett az idő is. Kevésbé elszánt kempingezők valószínűleg elhalasztották volna az indulást. Mi úgy éreztük nem szabad feladni… Addigra már se telefon, se Internet nem volt, szinte mindenünk a lakóautóban… Idén először a lakás lezárására is komoly gondot kellett fordítani. Ezt a tervezettnek megfelelően végrehajtottuk. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy a középső szoba nagy redőnyének húzóhevedere az évtizedek során szinte teljesen elporladt, ennek megfelelően le is szakadt. Próbáltuk menteni, ami menthető, de csak koszosak lettünk és tovább rontottunk a helyzeten. Végül is a kívánt célt elértük: a redőny lent van, de mi sem tudjuk felhúzni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a krumplisládán megakadt, így hasmánt csúszva ki lehet jutni az erkélyre talán… De ez legyen a hazaérkezésünk utáni gond… Szerencsére a legfontosabbak (elősátor, létra és legalább egy porszívó és szárító) a mentett oldalon maradtak, de van azért veszteség is. A munkaruhám, a felmosófa és a bevásárlásnál használt láda kinnrekedt. Közben az eső is el kezdett esni. Amolyan hetes eső, semmi remény arra, hogy valaha is eláll. Szerencsére kirakodóvásárra már nem volt szükség, apróságokon kívül csak a jégszekrény tartalma várt bepakolásra. Hátra volt viszont a víztartály feltöltése és a motor feljuttatása a Széchenyi-hegyre. A Hegyre felérve szörnyű állapotok fogadtak. Úgy a Költő utca felett minden felhőben volt, a tornyot 30 méterről sem lehetett látni. Bár több százszor jártunk a Hegyen az elmúlt években szinte alig találtuk meg az Állomást. A víztartály feltöltése egy rémálomnak bizonyult. A Spanyolországban vett, még ki sem próbált locsolócsőről kiderült, hogy fel van hasadva, a víz sugárban spriccelt belőle. Közben elfelejtettük, hogy a téli szezonra a leeresztő csapot nyitva hagytuk és a gázkazán automata leürítő szelepét is csak zseblámpával találtam meg a sötétben. Egyszóval alul, felül, középen mindenhol ömlött a víz. Ennek megfelelően esőjacky ide, esőjacky oda mindenünk csurom víz lett. Szerencsére még lehetőség volt, hogy a kissé nagy helyet igénylő, de évek óta jó szolgálatot tett és most az új cső miatt mellőzött slagunkat visszamentsük. A motor felvitelét az addigra kisé enyhülő, de még mindig jelentős eső mellett az Istenhegyi út éppen folyó átépítése is bonyolította. Kész csoda, hogy nem dőltem meg, a szemüvegemen alig láttam át, nem is lehetett sokat a felhő miatt, és a kátyúk és tócsák rengetege miatt szlalomozni kellett. Szerencsére a forgalom kicsi volt, értelmes ember a kutyáját sem küldi ki ilyenkor… A felszerelés máskor is bonyodalmas feladata most még nehezebbnek bizonyult, az esővíz a motorról és a lakóautóról olajos koszos vízként folyt mindenemre.

3

Azért három órára minden összeállt és lebotorkáltunk a Hegyről. Ettől kezdve az út kimondottan kellemes volt. Az eső is elállt, sőt úgy Tatabánya magasságában a nap is ki-kisütött. Rózsi minden tekintetben a helyzet magaslatán állt. Mi kellemesen autóztunk a határ felé és teljesen beleéltük magunkat B típusú életformánk mindennapjaiba. A kocsiban beszélgetve kérdeztük, hogy a redőny és a víztöltő cső után mi lesz a harmadik gondunk? Be is jött, de erről később… Az úton egyetlen kis kellemetlenség ért minket. Heha-nál a kis határon akartunk átkelni, de ott csak a határ 30 kilométeres körzetében lakókat engedik át, így legjobb szándékunk ellenére bűnöznünk kellett és az autópálya átkelőn mentünk át. Szemben a kis határállomással itt várni kellett néhány percet, de nem volt kritikus. Nyolcvanas tempónkat tartva kényelmesen autóztunk és este kilencre értük el a St.Pölten melletti Raststation-t és itt két német lakóautó mellett le is táboroztunk. Ekkor jött elő a mai napra rendelt harmadik probléma: a hűtő nem indult gázról. Ez nagyon kínos, mert terveink szerint több helyen nem vennénk villanyt, és ilyenkor a hűtő gázra van kárhoztatva. Zsóka rövidtávú problémaként még aggódott a nem is egészen lehűlt hűtőben a mélyhűtött kaják sorsán, de ez utóbb alaptalannak bizonyult. Wellcome drinkjeink elfogyasztása után megettük az ilyenkor tradicionális virslinket a kapcsolódó sörökkel és tíz órakor nyugalomra tértünk. Regensburg, 2006. május 2., kedd, 2. nap Ahhoz képest, hogy autópálya mellett aludtunk, viszonylag későn, csak fél nyolc körül ébredtünk. Egy gyors egyszerűsített reggeli (kávé illetve müzli) elfogyasztása után indultunk tovább. Kényelmesen autózva, Wels után pár kilométerrel álltunk ki egy kis parkolóba reggelizni. Kiteregettük bőséges reggelink minden elemét és kényelmesen belakmároztunk. Megittuk örökségünk egyik utolsó darabját, az utolsó Anyutól maradt almalevet. Útközben többször emlegettük, hogy vajon mi baja lehet a hűtőnek. Valószínűnek tartottuk, hogy az indulás előtti felépítmény szervizen történhetett valami, mert akkor ki kellett egy garanciális javítás miatt szerelni a helyéről. A határ előtt még tankoltunk. Elég stresszes, hogy már az osztrákoknál is 1.13 euró a gázolaj litere. Tiszta szerencse, hogy a kíméletes autózásnak köszönhetően a kocsi csak kb. 12 litert fogyasztott. Mára Passau meglátogatását is betettük a programba. Annyiszor száguldottunk már el mellette az autópályán és soha sem tértünk még be. Egy, a télen bemutatott dunai vízitúra film is meghozta a kedvünket. Rózsi szépen bevezetett a belvárosba, de errefelé még normál autóval sem lehet parkolni úgy koradélután, nemhogy egy ekkora batárral. A belvárosból kikeveredve egy busz nyomába szegődtünk, bízva abban, hogy az majd csak

4

megáll valamilyen olyan helyen, ahol talán nekünk is jut valami. Minden esetre, ahol a busz elmegy, ott mi is, és ez is valami. A busz átvezetett az Inn túlpartjára, ami nem volt idegen tőlünk, de kiderült, hogy errefelé talán még kevesebb a lehetőség, mint a túloldalon. Majd a kis utcákon tekeregve ugyanazon a hídon visszament a belvárosba és megállt a székesegyház oldalában várva a csoportjára. Mi hoppon maradtunk és elindultunk visszafelé, hogy valahol majd csak adódik valami. Végül egy kisebb dombra felkapaszkodva az egyik egyetemi kollégium parkolójában találtunk helyet. Itt ugyan tábla szerint megfenyegettek, hogy az illetéktelenül parkolókat elvontatják, de bíztunk benne, hogy egy ekkora szerkezetet nem lehet csak úgy elvontatni.

A kocsiban beöltöztünk turistába és neki szaladtunk a városnak. Szokatlan volt, hogy minden előtanulmány és útikönyv nélkül bóklásztunk, de ez egyben adott is egyfajta bájt a dolognak. Passau a három folyó (Duna, Inn és Ilz) városának hirdeti magát. A lényeges részek a Duna és az Inn összefolyásánál kialakult földnyelven vannak. Nagyon kellemes benyomást szereztünk a jó kétórás séta során. Hangulatos utcácskákban és tereken jártunk, számos régi, vagy korhűen felújított épületet láttunk. Mint annyiszor, most is megállapítottuk, hogy egy folyó mindig ad egy karaktert egy városnak. Három pedig még többet…

A másik jellegzetesség az, hogy Passau egyetemi város. Az Inn partján hosszan húzódnak az egyetemi épületek és errefelé nagyon sok a fiatal. Ülnek a padokon, vagy csak úgy a pázsiton, sétálnak az Inn partján, vagy

5

sietnek valamerre. Az egyetem környékén ezrével állnak a biciklik és sokan ezzel a járművel járják az utakat.

Nagyon sok parkot láttunk, gazdagon díszítve kiültetett virágokkal, nárcisszal, árvácskával, tulipánnal.

Mivel még jó száz kilométer volt előttünk és hat óra körül szerettünk volna kempingbe érni hamar be kellett fejezzük ezt az első, kicsit rávezető városnézésünket. A lakóautóhoz visszaérve azt a helyén találtuk, bilincs sem volt rajta, így elindulhattunk vissza az autópályára és irány Regensburg, első idei igazi kempingezésünk színhelye. Rózsi ismét jó szolgálatot tett, precízen elvezetett célunkhoz. Ismét megállapítottuk, hogy azért nagyon nagy segítség. Ugyan az elmúlt két napban döntően ismerős terepen mozogtunk, de nagyon nagy biztonságot adott, a papír térképet elő se vettük. A kemping elég korrekt, nem egy nagy durranás, de két éjszakára nagyon is megfelel. Zuhanyzója, WC-je tiszta (papír is van), meleg víz számolatlanul, mosogató OK. Kisé kellemetlen, hogy precízen megmondták, hogyan és hova álljunk és indokolatlanul összezsúfolták az embereket. Alig, hogy leálltunk első dolog volt, hogy a hűtőt megvizsgáljuk. Szerencsére megtaláltuk a probléma okát: a gyújtó kábel le volt esve a szikraköz csatlakozójáról és nem tudott a gáz begyulladni. Egyértelmű számunkra, hogy a kiszerelés során húzódhatott le. Ha hazaérünk lesz egy-két szavam a

6

KaravánCity-sekhez… Minden esetre nagyon örültünk, hogy egyszerűen megoldódott a probléma és egy kiadós aperitivvel meg is ünnepeltük. Megfőztük első kempinges vacsoránkat is, az otthonról hozott sült húshoz készítettünk főtt krumplit. Este, bár nagyon szép idő volt, hamar kezdett hűvösödni és már tíz óra előtt bementünk és azonnal le is feküdtünk. Regensburg, 2006. május 3., szerda, 3. nap Éjjel elég hideg volt, kint 6 fokig, a lakóautóban is 11 fok alá sűlyedt a hőmérséklet. Ennek ellenére nem fáztunk, nagy paplanjaink jó szolgálatot tettek. Reggelre minden levizesedett és mi adtunk egy kis időt magunknak lustálkodni. A nap első eseménye, hogy kifogyott az a gázpalack, mely végig szolgálta tavalyelőtt Istria-t, az egész tavalyi évadot és idén is két napot. Talán kibírta volna a holnap esedékes cseréig, ha a hűtő miatti próbálkozásokkal nem pazarolunk el egy csomó gázt. Azért jó tudni, hogy ilyen sokat kibír egy palack. Mára Regensburg meglátogatása volt a program ugyanazon indokok alapján, mint tegnap Passau esetében. Mivel a belváros mintegy négy kilométerre van és a terep kellemesen vízszintes, adódott, hogy tavalyi szerzeményeinket, a kempingbringákat vessük be. Elő is szedtük őket, kellemes meglepetés volt, hogy jó nyolc hónap után is a kerekekkel el lehetett indulni. Azért következő alkalommal egy kis fújást be kell iktatni.

Gyönyörű napfényes időben, kellemes melegben kerekeztünk be a belvárosba és tettük le a gépeket a régi kőhíd közelében. Útközben kitértünk a duzzasztógátat megnézni. Errefelé a Duna három-négy párhuzamos ágon fut. Egyik a hajózóút, a többi az erőmű alvízcsatornája. Kellemes szigetek húzódnak hosszú kilométereken, melyeken kerékpár utak vezetnek végig és hangulatos parkok és lakótelepek kaptak helyet.

7

A belváros számos kellemes meglepetéssel szolgált. Sok hangulatos utcán és téren jártunk, láttunk szépen felújított vagy újra felépített régi házakat. A Duna partján, Passau-hoz hasonlóan itt is élénk az élet. Több jelentős templom közül mindenképpen kiemelkedik a dóm. Mint szinte valamennyi ilyen műemléken, ezen is dolgoznak, így teljes pompájában nem élvezhető. Belül kisé kevésbé gazdagon díszített, mint azt a külseje sejteti. Számos fényképet készítettünk sétánk során.

Mielőtt két és félórás bóklászásunk után elindultunk visszafelé bringával kicsit körbejártuk a parti részeket. Végül a Duna túlsó partján jöttünk vissza a gátig, majd azon keresztezve a folyót tértünk vissza a kempingbe. Itt ért minket a mai napra rendelt stressz: valószínűleg a biciklik kinyitásakor kieshetett a lakóautó kulcsa a zsebemből. Szerencsére csak egy a

8

felépítmény ajtajait nyitó kulcsról volt szó, de akkor is… Szerencsére a kocsiba történő bejutással nem volt gond: hála tavaly a Geres-en elkészített vészhelyzeti kulcsnak simán bejutottunk. Azért a dolog nagyon megviselt: egyrészt ez megint a szenilitás egy újabb jele, másrészt a kulcsot lehet újra másoltatni, harmadrészt nagyon sajnálom a kulcskarikán lévő régi telefontantuszt tartalmazó díszt és a karabinert is. Hiába minden, öregszünk, és még jobban kell vigyázni mindennel…

A kulcs elvesztése miatti stressz oldódása után a bringák beszabályozásával töltöttem a délutánt. Az én gépemen két, Zsóka gépén egy sebességfokozat hiányzott. Ezeket szépen bejátszottam, míg Zsóka első jelentősebb takarítást tudta le. Utána feltettük az üléshuzatokat, majd a naplóban jelentkező lemaradásom ledolgozásán fáradoztam. Titisee, 2006. május 4., csütörtök, 4. nap

9

Fél nyolc körül keltünk, mert mára jó négyszáz kilométer a kijelölt feladat és München mellett terveztük a nagy kempinges áruházakat is meglátogatni. Nyugodt tempóban készülődve tíz órakor indultunk és a 93-as, majd 99-es és 8-as autópályákon simán eljutottunk a Sulzemoos melletti hatalmas telepre. Itt több száz, de lehet, hogy ezret is meghaladó számú, nyolc-tíz márkát képviselő lakóautó és lakókocsi várta a vevőket. Minket néhány alkatrész és felszerelési tárgy érdekelt csak. Kemikáliák a WC-hez és a vízrendszerhez, ablakkitámasztó a hálószoba ablakainak jobb kinyitásához melegebb vidékeken töltendő nyarakon, anyagok egy készlet napvédő készítéséhez, gáz adapterek esetlegesen más rendszerű palackok használatához, alkatrész az asztalláb javításához voltak a listán a már esedékes gázpalack csere mellett. Természetesen reménykedtünk, hogy találunk valami más érdekeset is. Csalódásunkra csak egyetlen felszerelés boltot találtunk, az is drágának bizonyult és választékával sem voltunk megelégedve. A kevés kiszolgáló nem volt készséges, alkatrészek pedig gyakorlatilag nem voltak. Azért jó néhány holmit kaptunk, talán legjobban azoknak a 10 W-os égőknek örültünk, melyeket Pesten két éve vadásztunk hiába. Igaz elég drágák voltak, de ez kell a nappaliba… Az asztalláb alkatrészéhez felkerestem a telepen lévő mindhárom szervizt, de csak az egyikben lett volna komplett lábbal aranyárban. Minden esetre nosztalgiával gondoltunk a Neumarkt melletti áruházra, ahol a szakértő és szolgálatkész személyzet segítségével a markize összes leamortizált alkatrészét megkaptuk két éve. Lehet, hogy idén is útba ejtjük őket hazafelé. Az út további része is eseménymentesen indult. A gondok akkor kezdtek jelentkezni, amikor Ulm után letérve az autópályáról Rózsi elkezdte a tervezett úttól 2-300 méterre jelezni saját nyomvonalunkat. Akkor még nem gyanakodtunk, de amikor itt-ott térképpel nem lefedett területeket kezdett jelezni a dolog gyanús lett. Nem tudtuk mire vélni a helyzetet, minden esetre átálltunk a hagyományos navigációra és Rózsit csak támogatásnak tartottuk meg. Szegény folyton kiabált és újratervezett és mi folyton letértünk az útvonalról… Szerencsére a hagyományos eszközök használatát sem felejtettük még el teljesen, így könnyen megtaláltuk a kinézett kempinget. Mint később rekonstruáltam a történteket a felkészülés során követtem el a hibát. Amikor az új térképet úgy 6 héttel az indulás előtt megvettük, azt rendben betöltöttem a számítógépbe, kiválasztottam azokat a szelvényeket, melyeket az első jó három hétre be kell tölteni Rózsiba, ezt a file-t le is mentettem, de nem töltöttem be a térképeket mondván, hogy indulásig még kellhet a teljes Magyarországot lefedő, a készülékben bennlévő térkép. Aztán a felkészülés utolsó napjaiban ez a feladat elfelejtődött. Kifelé menet Rózsi Heha-nál jelezte, hogy nem azonos a térkép, de ezzel nem törődtem, mert minden ment rendben, hiszen a régebbi, mint kiderült Ulm-ig betöltött térképen a navigáció rendben működött. A gond akkor kezdődött, amikor elfogyott a részletes térkép és csak a fix memóriában rögzített, nagyon durva alaptérkép állt rendelkezésre. Minden esetre Rózsi hiányában ismét tapasztalhattuk, hogy mennyit segít.

10

Kiválasztott kempingünkbe elég későn, úgy 7 óra körül érkeztünk meg. Nagyon szép fekvésű, a Schwarzwaldban 800 méter felett egy Titisee nevű tó partján van. Szép napsütésben érkeztünk és még kiélvezhettük a naplementét. Gyorsan begyűjtöttünk egy turistatérképet és megérdeklődtük a kirándulási lehetőségeket. Vacsorakészítés közben még egy képet is készítettem a táborhelyünkről a túlpartról. Titisee, 2006. május 5., péntek, 5. nap Egy hűvös éjszaka után felhős, párás reggelre ébredtünk. Kezdjük megszokni a jóval 10 fok alatti éjszakákat, melyekhez alig 10 fok feletti belső minimumhőmérséklet párosul. Mára a Titisee körüli mintegy 7 kilométeres turistaút bejárását és ennek során a település megtekintését terveztük. Mivel ez egy alig háromórás elfoglaltság, nem siettük el a felkelést és készülődést. Közben a nap ki-kisütött, de sötét fellegek is megjelentek. Mikor fél 12 táján elindultunk kellemes kiránduló idő volt, de azért vittünk magunkkal pulóvert és anorákot is. Az utat az óramutató járásával ellentétes irányban tettük meg, mert így a település az út elejére esett. Kellemes úton haladhattunk végig, egy kisebb emelkedő volt csak. Nem messze a kempingtől egy helyről szépen látható a teljes szemközti part.

A település egy tipikus üdülőhely számos hangulatos épülettel, sok-sok szállodával, étteremmel, üzlettel, hajókikötővel és minden mással, amitől forog az idegen. Az egyik helyi specialitásokat áruló élelmiszerüzletben jó áron kaptunk feketeerdei sonkát és spárgát is.

11

Utunk során több szép kivitelű út jelzőtáblát is láthattunk.

Megnéztük a tó körül lévő mind a négy kempinget és megállapítottuk, hogy a legjobbat választottuk. Sétánk utolsó párszáz méterét már sietve tettük meg, mert a felhők kezdtek sűrűsödni és pár csepp eső is esett és morgott az ég alja. Ez még nem volt az igazi, minden gond nélkül megérkeztünk a lakóautóhoz, sőt ott még ki is tudtunk pakolni. Nem sokkal később hatalmas zápor zúdult a környékre némi jéggel fűszerezve. Nekünk egyből a három évvel ezelőtt Eupen-ben az erdőben biciklizés közben ránk szakadt jégeső jutott az eszünkbe. A kempingben hömpölygött a víz, a mi teraszunkon is pár centi magasan állt meg. Ezt az első menetet még kinyitott markizével vészeltük át, de a víz súlya alatt majdnem összedőlt. Amikor rövid időre elállt az eső gyorsan mindent összepakoltunk, markizét behúztuk. Alig végeztünk ezzel a feladattal újabb, talán nem olyan erős, de hosszabb zápor szakadt a nyakunkba. Kényszerből behúzódtunk a lakóautóba és olvasással illetve az elmaradt számítógépes feladatok elvégzésével töltöttük az időt. Ez jó alkalom volt arra, hogy Rózsi eszét is feltöltsem. A feladat majd egy órát vett igénybe, mert a notebook mai szemmel kissé lassú már. Most Skócia elhagyásáig, terveink szerint úgy július végéig, augusztus elejéig mindent tud.

12

A tavaly Garda tónál kezdett hagyományt, hogy ezen a napon grillezünk, fel kellett adjuk. Nem is főztünk, lazacos-kaviáros hideg vacsora mellé ittuk meg a Tamástól erre a napra kapott láda pezsgő egyik üvegét. Most amikor ezeket a sorokat írom, már nem esik, de hideg van, alig látszik a túlpart és minden esélyünk megvan, hogy utunk eddig leghűvösebb éjszakája elé nézzünk. Titisee, 2006. május 6., szombat, 6. nap Sűrű felhőben ébredtünk, nem hogy a túlpartot, de még a közeli lakóautókat sem lehetett látni. Ennek megfelelően a felkelést elhúztuk egész tíz óráig és bent kellett reggelizzünk. Lassan javult az idő, de a mára tervezett gyalogtúra elhalasztása mellett kellett döntenünk. Egy nem túl hosszú, de jó háromszáz méteres szintkülönbségű utat néztünk ki, mely egy 1100 méter feletti csúcsot céloz meg. Nem sokkal dél után azért az idő már kezdett valahogy kinézni és mindenképpen kenyeret kellett vegyünk ezért úgy döntöttünk, hogy biciklivel bemegyünk a faluba. Induláskor még póló, ing, pulóver, anorák volt a felszerelés és nem is bizonyult soknak. Később legalább az anorákot levehettük. A települést jól körbejártuk, de egyetlen hagyományos élelmiszerboltot sem találtunk, kizárólag a turistákat megcélzó, helyi specialitásokat áruló üzletek, kávéházak, snackbárok, de azok igen nagy számban, voltak nyitva. Vettünk egy fél kiló parasztkenyeret, kb. háromszoros áron, mint otthon a megszokott üzletünkben… Ez után körbebicikliztük a tavat és visszaérve a kempingbe az időjárás még azt is megengedte, hogy néhány tennivalót elvégezzünk. Megcsináltam a locsolócsövet, talán így alkalmas lesz a mi céljainkra is, felfújtuk a biciklik gumiját, leellenőriztük az autó keréknyomásait. Nem bízva az időjárásban, úgy döntöttünk, hogy korán, úgy négy óra körül grillezünk, hogy az előkészített hús ne romoljon meg. Mire mindent összeszedtünk, el kezdett esni, így pakolhattunk vissza. Egy óra múlva a helyzet megint ígéretes lett és gyorsan éltünk is az alkalommal. A vokban sült hagymás krumpli és a maradék rizibizi a sült tarjával nagyon jól sikerült. Még annak a lehetősége is megadatott, hogy elmosogassunk és elpakoljunk, csak az utolsó darabok törölgetésével kellett ismét bemeneküljünk az eső elöl a lakóautóba. Titisee, 2006. május 7., vasárnap, 7. nap Ma éjjel nagyon hideg volt, reggel hétkor kint kevesebb, mint 4, bent pedig 8.8 fokot mutatott a hőmérő. Éjjel még a hálófülke feletti tetőablakot sem nyitottuk

13

ki, ennek köszönhetően a hálófülke csak 12 fokra hűlt le. Most azért érezzük a Chausson gyenge pontját, hogy a hőszigetelése nem az igazi. Mindezek ellenére szép, napos időre ébredtünk, csak néhány veszélytelennek látszó felhőcske volt az égen. A nap nagyon nehezen birkózott meg a hideggel és még tíz órakor is csak 12-13 fok volt. A felkeléssel viszont nem volt értelme tovább várni. A napon nagyon kellemes volt, amíg reggeliztünk. Az idő kirándulásra mindenképpen alkalmasnak ígérkezett, ezért összekészültünk és a tegnapról elhalasztott túrát megcsináltuk. Ez kempingtől kempingig jó 13 kilométer, fel az 1190 méter magas Hochfirst-re és egy másik úton vissza. Kényelmes menetben három és fél órát vett igénybe. Odafelé döntően erdős részeken kapaszkodtunk felfelé. A csúcsról és környékéről nagyon szép kilátás nyílt a Titisee-re.

Visszafelé jövet több helyről is pillantást vethettünk a környező vidékre. Szép alpesi jellegű tájat láttunk, zöld rétekkel, faházakkal és a háttérben itt-ott havas hegyekkel.

A kempingbe visszaérve megittam az obligát sörömet, majd felkészültünk a zuhanyozásra. Úgy határoztunk, hogy sajátban zuhanyozunk ma. Ki akartuk próbálni a rendszert, mert idén várhatóan sokszor kell majd használni. Rendben működik, de a beállításokat még finomítani kell. Most, amikor még hatóra sincs, Zsóka a tegnapelőtt vett spárgával küzd. Hogy mi fog készülni, az még titok.

14

Xonrupt-Longemer, 2006. május 8., hétfő, 8. nap A korábbiakhoz hasonló hideg éjszakánk volt, melyet egy enyhe elektromos ráfűtéssel egészen elviselhetővé tettünk. Mivel ma továbbmenős nap van, nem lustálkodhattunk kényünkre-kedvünkre, bár a körülmények igen csak arra bíztattak. Enyhe borult égre és csepergésre ébredtünk, mely fél kilencre tartós, de nem túl erős esőre váltott. Nem volt mit tenni, el kellett kezdeni a szokásos tennivalókat. Reggelizni csak bent tudtunk, ez sokat rontott a kedélyállapotunkon. Azért úrrá lettünk a helyzeten és bár a leürítést elpasszoltuk 11-kor úton voltunk. A múlt nap vett feketeerdei sonka és spárga tapasztalatán felbuzdulva újabb készletek beszerzéséről döntöttünk. Ehhez meg kellett álljunk Titisee-ben, ami elég nehéz feladatnak bizonyult. A környéket kétszer körbejárva végül a pályaudvar melletti P+R parkolóban álltunk meg, ahonnan vagy egy kilométert kellett az üzletig gyalogolni az esőben. Beszereztem a megbeszélt mennyiségeket, majd indultunk tovább. A következő feladat a majdnem üres üzemanyagtartály feltöltése volt. Jól viselkedett a kocsi az elmúlt napokban, hiszen 11 liter körül fogyasztott, ami jobb a korábbiaknál. Végig zuhogó esőben autóztunk. Alig tudtuk élvezni a tájat, pedig látszatra nagyon szép helyeken jártunk. Igen csak bonyolult szerpentin kombinációkon ereszkedtünk lefelé, ahol nagyon jól használtuk Rózsi részletes térképét. Leérve Freiburg-ba egy dugóban araszolva akadt meg a szemünk a egy hangulatos kis tornyocskán és a mellette álló szobron. Szerettünk volna egy Lidl-t vagy Aldi-t is találni, de Rózsi olyan utakra irányított, ahol semmilyen vásárlási lehetőség sem kínálkozott. Pedig Németországban le kellett tudni néhány alapvető dolog (kenyér, joghurt, paprika, krumpli) beszerzését, mert Franciaországban ma ünnep van és a kinézett hely nem ígért túl sok jót e tekintetben. Végül a határ mellett találtunk egy szupermarketet, mely nem volt túlzottan olcsó, de mindent megkaptunk. Továbbra is vigasztalan esőben autóztunk. A Rajnát lekeresztezve Colmar felé vitt utunk, majd ismét a hegyek jöttek. Egész 950 méterig felkapaszkodtunk. Volt néhány szerpentin, de Rózsi segítségével nem volt gond velük. Nem is kellett hármasnál alacsonyabb fokozatba váltani. Ismét csodálatos helyeken jártunk, de kevéssé élvezhettük.

15

A mai napra szánt mintegy 150 kilométeres út utolsó húsz kilométerén ismét jelentkezett az a gond, mely két éve Norvégiában úgy megijesztett bennünket: beázott a lépcső érintkezője és egy egyre erősödő sípolás közepette autóztunk. Most csak legyintettünk a dologra, ha alkalom lesz rá, majd megcsinálom… Rózsi nagyon szépen elvezetett kinézett kempingünkhöz. Egy gyönyörű fenyvesekkel szegélyezett kis tó partján van. Sikerült a parton találnunk egy parcellát, mely valószínűleg korábban egy állandó kempinges helye lehetett, mert az elő sátor helye ki van kövezve. Ez most az esős időben nagyon jól jön. Helyünkről csodálatos a panoráma, legszebb norvég táborhelyeinkkel versenyképes a hely. Egyedül a TV vételt takarja egy jó negyven méteres fenyő. De biztos vagyok benne, hogy megleszünk TV nélkül… Megérkezésünk után a még mindig eső eső ellenére nem állhattam meg, hogy ne készítsek egy képet. Minden esetre remélem lesz még jobb alkalmam is és akkor élni fogok vele.

Mindezek mellett a hely érthetetlenül olcsó. Két fő részére a parcella így előszezonban csak 8 euró és a 6 Amperes villanycsatlakozás 2.80 euró. Ehhez képest a 10 eurós ACSI ár nem is túlzottan kedvezményes. A vizes blokkok elég korrektek, bár a nyári csúcsban lehetnek gondok… Most, hatóra után nem sokkal, az eső elállt, Zsóka az újabb adag spárga megalkotásán fáradozik és csodáljuk a panorámát. Xonrupt-Longemer, 2006. május 9., kedd, 9. nap Esőnap, a szó minden értelmében. Amikor tegnap délután megérkeztünk is esett, majd elállt, így lehetőségünk volt vacsoránkat, egy kitűnő spagettit tejszínes spárgával, a szabadban elkészíteni és elfogyasztani. Sőt este zuhanyozás után még ki is ülhettünk egy kicsit, bár elég hideg volt. Este kilenckor egy csepegő eső zavart be minket, de ilyen utakon mindig az az elv, hogy éjjel eshet. Meg is tette… Reggelig megállás nélkül esett, hol jobban, hol kevésbé. És erről egész nap nem szokott le… Úgy tizenegy körül tartott egy rövid szünetet, de ez csak arra volt elég, hogy a WC tartályát kiürítsem. Ennek megfelelően csak délben reggeliztünk és az óta is a kocsiban olvasgatunk, illetve tanulmányozzuk az útikönyveket. Így négy óra után már

16

remény sincs arra, hogy bármit is tegyünk. Amúgy is az esőhöz rendes hideg tartozik, egész nap a tíz fokot sem érte el a külső hőmérséklet. Fűtünk is rendesen… Xonrupt-Longemer, 2006. május 10., szerda, 10. nap Tegnap este óta nem esett és ez sokat javított a hangulatunkon. Éjjel pár fokkal kevésbé volt hideg és reggelre az egyenletes szürke eget itt-ott kék foltok színesítették. Felkelésről fél tíz előtt a hideg miatt szó sem lehetett és akkor is csak bent lehetett enni. Azért valamit már kellett csinálni, ezért elővettük a bringákat és elindultunk, hogy szerezzünk valamilyen turistatérképet és kenyér is kell rövidesen. Jól felöltöztünk, trikó, póló, ing és pulóver mellett a norvég anorák is kellett. Így is kezünk majd ráfagyott a kormányra. A közeli Xontrupt-ban minden be volt zárva, ezért tovább kellett menjünk a mintegy 6-7 kilométerre lévő Gerardmer-be. Odafelé menet elszörnyülködve tapasztaltuk, hogy mennyit megyünk lefelé, tudva, hogy ennek meglesz a böjtje. Gerardmer-ben találtunk Lidl-t is, Aldi-t is (ez utóbbi a Turistainformációs irodához hasonlóan csak kettőkor nyitott). Körbe néztünk, alapjában nem akartunk semmit, de vettünk padlizsánt, hogy színesítsük reggelijeinket és találtunk nekem kis túracipőt olcsón. Az információs irodában minden volt, csak túrázáshoz szükséges anyag nem. Végül vettem egy 25.000-es turistatérképet elég drágán, 6.10 euróért. Amíg vártunk arra, hogy az iroda kinyisson legurultunk az ottani tóhoz. Ez egy a mienkhez hasonló méretű, de jobban kiépített hely. Ha jobb lett volna az idő, érdemes lett volna körülbringázni. Így csak pár képet készítettem.

Mint kiderült ez a vidék jelentős sí paradicsom és a bringásoknak is kedvelt helye. Tavaly a Tour de France egyik éjszakázó helye volt. Ennek megfelelően számos szálloda és étterem várja a vendégeket, de a hely egésze nem hagy túlzottan mély benyomásokat. Három óra után rászántuk magunkat, hogy visszainduljunk, mert az égen is kezdtek megint sötét fellegek gyülekezni és úgy számoltunk lesz egy jó adag tolásunk a kempingig. Végül legnagyobb meglepetésünkre kis bringáinkkal, ha hősies küzdelem árán is, de végig fel tudtunk jönni (még az 1.-es fokozatot sem kellett használjuk). Jó fél órába tellett az út, nem is fáztunk, igaz, hogy ehhez az is kellett, hogy a teljes menetfelszerelés rajtunk volt.

17

A kempingbe érve megint ronda fellegek lógtak a szemközti szép hegyoldalakon, de szerencsére eső nem jött. Én beállítottam a bringámat, mert pár csapágyát kicsit túlzottan szorosra húzták a fiúk a gyárban és szegény nyikorgott rendesen. Utána megnéztem a lépcső érintkezőjét, mostanra már alig volt benne víz. Tettem bele egy járulékos szigetelést, ez, ha a beázás ellen nem is véd, de talán megnöveli az ellenállást, ha ismét víz kerül bele és nem fog megszólalni a sípoló hang. Közben Zsóka elkészítette a zölbabgulyást. Vacsora, mosogatás és zuhanyozás után már nem lehetett kiülni, 11 fokban mazochizmus lett volna. Xonrupt-Longemer, 2006. május 11., csütörtök, 11. nap Amikor reggel hat körül először felébredtünk akkora köd volt, hogy a pár méterre lévő vizet sem láttuk és természetesen 7 fok. Át is fordultunk a túloldalunkra annak biztos tudatában, hogy megint egy hideg, esetleg esős, de minden esetre kellemetlen nap elé nézünk. Aztán alig egy órával később arra ébredtünk, hogy kint süt a nap, csodálatosan tükröződik vissza a tó tükörsima felszínéről és a kinti hőmérő több mint 15 fokot mutat. Ez utóbbi természetesen csalóka volt, mert a nap rásütött az érzékelőre, azért ez már egészen más, mint az elmúlt napokban. Csodálatos volt, ahogy a szemközti hegy felett felkelt a nap és az árnyékban lévő túlparton még látszott az ott rekedt köd. Mivel a tényleges hőmérséklet azért még mindig rendesen 10 fok alatt volt és kint minden csupa víz volt, nem lehetett elsietni a felkelést. Minden esetre, nagy örömünkre megint kint reggelizhettünk és ismét dugdosni kellett a vajat a nap elöl, mert ereje az volt. Ki használtuk az alkalmat és amikot a fű kicsit felszáradt kitettük az ágyneműt és törölközőket megszárítani és jól kiszellőztetni. Mióta elindultunk nem volt még alkalmunk rá.

18

Ezért csak valamivel dél után tudtunk elindulni egy eredetileg csak kisebb átmozgató kirándulásnak tervezett útra. A kemping előtt induló piros háromszög jelzésnek vágtunk neki, amely minden vacakolás nélkül alig több mint egy kilométer alatt 750 méterről felvitt közel ezerre. A félórás kapaszkodás után egy kilátóponthoz értünk, ahonnan csodálatos kép tárult elénk a tóról, alattunk a kempinggel. Saját lakóautónkat sajnos nem láthattuk, mert az a nagy fenyő, mely miatt nem tudunk TV-zni, most is betakart. Innen már lankásabb út vezetett tovább. Váltottunk egy piros körre és feljutottunk egy 1100 méteres csúcsra, de innen nem lehetett kilátni. Nagyon kellemes vegyes, de döntően fenyő erdőben vezetett utunk. Sok helyen a bokrok alatt még ott volt a hó utolsó maradéka, de erősen olvadt. Számos apró vízfolyás keresztezte utunkat, többször az út maga volt a vízfolyás. A jelzés elég jó, nem olyan gyakori, mint azt otthon megszoktuk, sokkal kisebbek is a fákra szögezett fám táblácskák, de nem kellett aggódjunk, hogy eltévedünk. Az 1100 méteres csúcsról kellemes meredekségű úton, egy zöld karika, majd zöld kör jelzésen ereszkedtünk le először egy 950 méteren lévő sí szállodához, majd már kissé meredekebben egy kék kör jelzésen a Longemer-től úgy jó két-három kilométerre és mintegy 30 méterrel magasabban lévő, sokkal kisebb Retournemer nevű tóhoz. Ez egy magántó, partja sokkal kevésbé kiépített. Nagyon nyugodt környezet.

Innen kellemes sétaút vezet a Longemer délnyugati sarkáig, ahol több kemping is található, de ezek egy része csak júliusban fog kinyitni. A hatalmas strand és a hozzátartozó parkoló üresen árválkodott. Az utolsó jó egy kilométert a part melletti sétaúton tettük meg. Közel négy óra volt, amikor kellemesen elfáradva visszaérkeztünk egy nagyon jól sikerült kirándulás után. Gyorsan lezuhanyoztunk, hajat mostunk, majd a már esedékes hajvágásomat is abszolváltuk. Végre normális kempingéletet élhettünk, bár ha az ember az árnyékba ment igencsak hideg volt, alig érte el a 18 fokot. Gyorsan megmelegítettük tegnapról maradt vacsoránkat és még ki is ülhettünk egy kicsit a napra. Most kilenc óra felé jár az idő, kint még világos van, Zsóka plédbe burkolódzva kint olvas, én a naplóíráshoz inkább beültem a kocsiba.

19

Estefelé éltem az alkalommal, hogy tisztább az idő, mint érkezésünk napján, és elkészítettem a parcellánkról látható panoráma képét újra.

Xonrupt-Longemer, 2006. május 12., péntek, 12. nap Ma hasonló időre ébredtünk, mint tegnap, csak a nap kicsit fátyolosabban sütött. Mivel ágyneműnapoztatás nem volt, már nem sokkal 11 után úton voltunk. A kempingtől egy sárga körön indultunk a tegnap is érintett hegyi sí szállodához. Ez a jelzés egyfajta átlója a tegnap megtett körnek. Az út eleinte elég keményen ment felfelé, de nem volt olyan gyilkos, mint a tegnapi indulás. A fák közötti réseken hasonló panoráma tárult elénk, mint tegnap. Aztán az út egyszer csak egy Madeirára emlékeztető, meredek oldalba vágott ösvényként folytatódott, csak a csörgedező levada hiányzott és az út hullámvasutazott egy kicsit, miközben araszolt felfelé. A sí szállodáig tartó jó egy órás út vége egy erdei kocsiút volt, mely kellemesen ereszkedett lefelé. A napló színesítése érdekében ma lekaptam a sí szálloda környékét is. Innen a tegnap már bejárt aszfaltúton mentünk, csak ellenkező irányban úgy egy kilométernyit. Itt válaszút elé kerültünk: vagy az aszfaltúton folytatjuk a Lac de Lispach felé, vagy egy párhuzamos sí úton haladunk. Szerettük volna ez utóbbit választani, de még mindig elég sok hó volt a pályán és mindenünk vizes lett volna. További mintegy két kilométert tettünk meg az aszfaltúton és eljutottunk a Lac de Lispach sarkáig. Ez egy tipikus síparadicsom, számos sípályát és liftet láttunk, de a kirándulók is kapnak némi tájékoztatást. Térképünk, mely eddig nagyon korrektül támogatott, itt kicsit

20

elbizonytalanodott. Az utakkal nem volt baj, csak a jelzések nem stimmeltek. Azért helyére tudtuk tenni a dolgokat. Kisétáltunk a tó partjára, pár percre le is ültünk egy padra és készítettünk egy panoráma felvételt. Ez a tó gyakorlatilag egy mocsaras, zsombékos terület.

Innen egy régi kőbányához sétáltunk fel, ahonnan két út is indult vissza a kempingünkhöz. Mi a hosszabbat választottuk, mert reményeink szerint ez érinti azt a helyet, ahová egy pár napja látott út jelzőtábla mutat és házi készítésű sajtot hirdettek. Nagyjából igazunk is volt, csak egy kb. két kilométeres kerülőt kellett tegyünk. Ha már ennyit szenvedtünk, vettünk is egy kisebb karikával és visszatértünk a kempingbe. A mai kirándulás jó négy órát tartott. Napközben többször gyülekeztek olyan felhők, melyekből akár csúnya dolgok is lehettek volna, de szerencsénkre nem történt semmi. Eredetileg is úgy terveztük, hogy visszaérésünk után biciklivel leszaladok a faluba, hogy a helyi bulangerie-ben vegyek kenyeret a hétvégére. Ezt egy baget beszerzésével megtoldottuk, mert úgy határoztunk, hogy tavaly bevezetett szokásunknak megfelelően ma csak sajtot és sonkát vacsorázzunk bagettal és vörösborral. Mielőtt hozzáláttunk volna vacsoránkhoz lezuhanyoztunk és megcsináltuk a múlt nap vett padlizsánt. Utána a kissé felhős és hűvös időben még kiültünk olvasgatni egy kicsit. Xonrupt-Longemer, 2006. május 13., szombat, 13. nap Este kilenc után el kezdett esni gyengén, de ugyebár éjjel esnie szabad. Eddigi utunk talán legmelegebb éjszakája volt, a hőmérséklet tíz fok felett maradt, nem is kellett fűtenünk. Reggel borús időre ébredtünk, de azért tudtunk kint reggelizni. Az előző két nap után mára nem terveztünk erős programot. Az idő is nagyon bizonytalan volt, amíg kint ültünk a lakóautó előtt a tóparton, úgy kétpercenként váltakozva hol melegen sütött a nap, hol beborult és fáztunk. Ezért két óra utánig csak olvasgattunk és élveztük, hogy egy nagyon szép helyen lehetünk. Eddigre a közvetlen esőveszély elmúlni látszott, és úgy határoztunk, hogy körbegyalogoljuk a tavat. Ennyi mozgásra mindenképpen szükség van. Ez jó alkalomnak ígérkezett, hogy a minap vett kis túracipőmet kipróbáljam, mert

21

régi edzőcipőmet a tegnapi túra után ünnepélyesen kidobtam. Minden tekintetben rászolgált. Az óramutató járásával ellentétesen indultunk. Először azt a részt jártuk be, amerről tegnapelőtt visszatértünk a kempingbe. A strand természetesen kihalt volt, csak néhány horgász áztatta a horgát. Lévén hétvége, ma azért többen jártak a tó környékén, és a kempingben is, mint az elmúlt napokon, de azért még minden nem is idény elejei, hanem idény előtti. A kempingünkkel szemközt lévő csónak és vízi bicikli kölcsönzőnél az üzletet rendezték, a snack bar talán nyitva sem volt még. Készítettem két panoráma képet, de csak az egyik sikerült igazán.

Jól látszik a kempingünk, a part mellett a mi lakóautónkkal és jobbra a hegyoldalban az a farm, ahol tegnap sajtot vettünk. Tovább haladva a tó partján az országút mellett kellett haladjunk, mert a túloldalon nincs se kerékpárút, se gyalogösvény. Az áttelenes sarokba érve eljutottunk egy nagy parkba, mely a település, Xontrupt határában van. Ez az igazi kultúr része a tónak, csónakkölcsönzőkkel, snack barokkal, mini golffal és hasonlókkal. Itt van az önkormányzati kemping is, mely látszatra a legnagyobb a tó körül, de élet még nem látszott benne. A parton egy kedves kis kápolna áll, mely St.Florian nevét viseli. Sajnos be volt zárva. A mi oldalunkat elérve egy láposzsombékos részhez értünk, mellyen egy tanösvény vezetett végig. Nem sokkal a kempingünk előtt kellett csak

22

visszatérjünk az országút melletti gyalogösvényre. Az úton új túracipőm kissé feltörte a jobb lábamat, egy felszakadt méretes vízhólyagot szereztem. Most van mit kúrálni. Már a kis kápolnánál jártunkkor elkezdett cseperegni az eső, akkor elővettük a velünk lévő széljackyt, de nem volt igazán szükség rá. Alig, hogy megérkeztünk másfélórás sétánkról komolyabb eső jött. Gyorsan lezuhanyoztunk és Zsóka a markize védelmében elkezdte a mára rendelt tejberizst főzni. Xonrupt-Longemer, 2006. május 14., vasárnap, 14. nap Este ugyan a hideg zavart be minket, de rövidesen, úgy kilenc óra körül esni is kezdett. Ezzel nem is lenne baj, hiszen a szabály adott: éjjel eshet. El is tartott úgy fél kettőig, majd hajnalban újra egy órácskát. Aztán reggel megint… Azért egy elég késői kelés után még kint tudtunk reggelizni, sőt rövid időre az ágyneműt is kitehettük, de egy újabb csepegés a cucc gyors összeszedésére ösztökélt. Hasonlóan a tegnapi naphoz hol kisütött, hol beborult, de összességében elég bizonytalan volt az idő. Nagyobb kiránduláshoz sem az idő nem látszott alkalmasnak, se kedvünk nem volt igazán. Végül egy pihenőnap lett a dologból. Átnéztük és pontosítottuk a következő három nap programját, meghatároztuk a kempingeket, véglegesítettük az útvonalakat és letöltöttük Rózsiba. Zsóka olvasgatott, én a track-ek analizálására szolgáló Excel táblámat finomítottam. Valami miatt az időpontok kezelése nem ugyanúgy megy, mint az otthoni gépen. Úgy kényelmesen ellötyögünk… Tegnap előkészítettük a kaját is, így egy spagetti kifőzésén túl főznivaló sincs, a szükséges pakolásokat is megtettük, azzal sem lehet foglalatoskodni… Villeneuve-les-Genets, 2006. május 15., hétfő, 15. nap Ha nehezen is, de fél nyolc után felkászálódtunk, hiszen ma tovább menés van és Rózsi szerint jó hatórányi út áll előttünk. Reggel bár hideg nem volt, úgy fújt a szél, hogy bent kellett együnk és onnan csodáltuk a tavat. Viszonylag hamar összekaptuk magunkat és leürítéssel, feltöltéssel, fizetéssel és minden ilyenkor szükséges procedúrával magunk mögött tizenegy órakor úton voltunk. Megálltunk Gerardmer-ben bevásárolni. A kaja készletek feltöltésén túl vettünk egy elektromos grillt, inkább otthonra, mint a kempingezéshez, Zsókának néhány cuccot és nekem egy második túracipőt, mert a lábfeltörés ellenére a bizalom töretlen.

23

Gerardmer utcáin sétálva sajnáltam, hogy nem volt velünk a fényképezőgép, most sokkal kellemesebb időben, mint első látogatásunkkor, számos fényképeznivalót láttam. Mindennel együtt fél egy után indultunk Gerardmer-ből és Rózsi fél hétre jelezte az érkezést kijelölt kempingünkbe. Az első öt órát egyhuzamban, megállás nélkül jöttünk. Először a hétszáz méteres magasságból leereszkedtünk úgy 350-re, majd hosszú órákon át kellemes dimbes-dombos tájon autóztunk. Semmi különleges nem volt, de a táj nagyon nyugodt képet mutatott. Gyenge volt a forgalom, így jól tudtunk haladni. Néhol hosszú kilométereken nyíl egyenesen haladtunk, csak kisebb hullámvasutazás volt. Rózsi által megadotthoz képest kicsit jobban is tudtunk haladni. Időközben figyeltük a környéket, mert szerettünk volna bort venni. Végre Chablis környékén feltűntek a szőlőtőkék és a pincék hirdetései. Vagy három helyen megálltunk, de mindenhol csak üveges bort árusítottak, folyóbort nem tudtunk szerezni. Közben kezdett későre járni és feladtuk. Toucy-nál el is vétettem az utat, de Rózsi a helyzet magaslatán állt és elképzelhetetlenül keskeny vidéki utakon gyönyörűen a célhoz vezetett. Ez megint egy olyan helyzet volt, ahol nem tudom mit tettünk volna nélküle… A kemping, bár négy csillagos, nem egy nagy durranás. Azért egy éjszakára 12 euróért nagyon is megfelel. Végre emberi a hőmérséklet, este fél tízkor is 21 fok felett van kint, az elmúlt tíz napban talán soha sem volt ennyi árnyékban… Mivel elég gyűröttek vagyunk, nem főztünk, a Gerardmer-ben vett kannás vörösborra alapozva sajtot, bagetet és feketeerdei sonkát vacsoráztunk. Holnapra valamivel kevesebb az adag és egy kimondottan átmenőnek minősített kemping a cél. Sillé-le-Guillaume, 2006. május 16., kedd, 16. nap A kellemes meleg éjszaka után valamivel nyolc óra előtt kezdtünk el keledezni, de mivel nem voltunk szétpakolva már alig tíz óra után úton voltunk. Első feladatunk a tankolás volt, mert ugyancsak kevés volt már a kocsiban. Mentünk vagy húsz kilométert Rózsi utasításai alapján, amikor egy nevesincs szupermarket hálózat boltja mellett találtunk egy kutat nagyon kedvező árral. Egy gond volt csak: kizárólag kártyával működött és a mi kártyánkat nem fogadta el. Semmi gond mentünk tovább, de olyan KRESZ-en kívüli területeken, ahol remény sem volt kútra. Egyszer csak úgy döntöttünk, hogy kihasználva Rózsi tudását, vele kerestettünk kutat. Tíz kilométeren belül jelzett is vagy négyet. Megcéloztunk egy Intermarche szupermarketet, mert tapasztalataink szerint ezek olcsóbbak, és Rózsit utasítottuk vezessen oda, Mondanom sem kell az eredeti irányunkkal ellentétesen volt… Jó pár

24

kilométert megtéve egy másik kút előjelzését láttuk, sokkal közelebbi lehetőséget kínálva. Váltottunk, közben Rózsi üvöltött, teljes joggal. Kiderült, hogy ez is egy szupermarket kútja és nem fogadja el a mi kártyánkat. Kezdett gázolajunk vészesen fogyni, ezért egy közeli BP kutat adtunk meg célnak. Nagyon vadregényes útra vitt Rózsi minket, mezőgazdasági területeken és erdőben bóklásztunk egy egysávos úton, amíg egy behajtani tilos táblába nem ütköztünk. Oda nem mentünk be és Rózsi ismételten és ismételten újra tervezett, mindig vissza akart vinni a behajtani tilos táblához, Végül kiderült, hogy a kút csak az autópályáról közelíthető meg. Ott voltunk ötven méterre, de mindenhol kerítés… Feladtuk, és egy gyenge tíz kilométerre lévő Elf kutat céloztunk meg. Ismét olyan utakon jártunk, ahová GPS nélkül tévedésből sem hajtottunk volna be. Nagyon szép helyeket érintettünk, de egyedül Rózsiban bízhattunk. Szépen ki is vitt egy főútra, ahol hamar elértük a kutat és meglepően alacsony áron, 1.08 euróért tankoltunk. Igaz hogy a fogyasztás elég sok volt, kb. 13 liter, de ez lehetett attól is, hogy tegnap kicsit jobban odaléptem… Ennek ellenére nem tudok szabadulni attól a rögeszmémtől, hogy az olcsó kutaknál gyorsabban pörög az óra… Letudva a tankolás miatti stresszt és a vagy jó félórás tekergést, Rózsit utasítottuk, hogy vigyen el ettől a helytől a kinézett kempingig. Már induláskor meglepett, hogy vagy másfél órával későbbi érkezést prognosztizált, mint reggel, de még nem gyanakodtam. Aztán menet közben Zsóka rendre csak mondogatta, hogy érthetetlen utakon megyünk… Sőt, egyszer egy körforgalomból olyan kijáraton akart kiküldeni, amelyik nem is volt. Igaz, hogy éppen egy katonai bázis mellett voltunk… Nem tudni miért, először ok nélkül északra, majd délre irányított, holott van egy majdnem egyenes út is. Mikor láttuk, hogy baj van, úgy határoztunk, hogy felülbíráljuk Őnagyságát, és amikor éppen lekereszteztük volna a közvetlen utat, rátértünk arra. Rózsi egyből üvöltözött és újra tervezett, és mit tesz Isten, vagy háromnegyed órával korábbra adta meg az érkezést… Ezután nem volt már semmi panasz sem rá, nagyon szépen elvitt a célig. Az út egyébkent nagyon kellemes volt. Ugyan a forgalom több helyen sokkal erősebb volt, mint tegnap, sőt egyszer egy 20-25 kocsiból álló katonai konvojt is le kellett előzzünk, szerencsére szakaszosan négysávos úton jártunk… Kellemes erdős, dimbes-dombos, mezőgazdasági területen haladtunk. Néha bekeveredtünk zeg-zugos belvárosi utcákba, ahol azért vigyázni kellett ezzel a nagy autóval. Meglepően sok kamion is járt errefelé, akik aztán igazán kalandos helyzeteket okoztak a szűk utcákban. A kemping egy fantom kemping. Először is nem stimmelt a neve, aztán nem volt senki sem a recepción, sem vendég, sem semmi. Már éppen tovább akartunk állni, amikor előkerült a tulaj. Kiderült, hogy ők azok, akiket keresünk, nyitva is vannak, van is egy, azaz egy vendégük, mondani sem kell, hogy holland. Mint elmondta, most vette meg a kempinget és még mindent keres. A kinézett villanycsatlakozó doboz kulcsát is úgy kellett megkeresni. A vizesblokkok közül is csak az egyik, és annak is csak a fele volt nyitva, a zuhanyban nem égett a villany, stb., stb. Mindezek ellenére egy nagyon kellemes hely és ha kicsit felfuttatják, valószínűleg egy kimondottan jó hely lesz.

25

Bár hűtőnkben két napja zötyögtetjük a milánói makaróni elkészített anyagát, úgy határoztunk, felavatjuk elektromos grillünket, Egy nagyon finom baconba göngyölt virslit sütöttünk vagy hatféle zöldséggel krumplitól a paradicsomig. Sajnos a TV-t itt sem tudtuk beüzemelni egy közeli fasor miatt és lassan kezdenek hiányozni a hazai hírek, tíz napja nem néztünk TV-t. Le Rozel, 2006. május 17., szerda, 17. nap Mára valamivel kevesebb, csak kétszázhuszon valahány kilométer az adag, ezért nem siettük el a kelést. Ebben az is közrejátszott, hogy az elmúlt két napban annyit mentünk nyugatra, hogy jó fél órával később kezd világosodni, a korábbi fél hat helyett csak hat óra után. A nyolc óra utáni keléshez kényelmes reggelivel és összepakolással kicsit fél 11 előtti indulás tartozott. Rózsi mára nem tartogatott meglepetést és üzemanyagunk is volt elég, ezért esemény mentes volt a nap. Továbbra is kellemes dimbes-dombos mezőgazdasági területeken autóztunk, itt-ott egészen keskeny helyi utakon. A forgalom sem volt jelentős, tartani tudtuk a Rózsi által tervezett ütemet. Nem messze a céltól láttunk egy Lidl-t, az elsőt Gerardmer óta. Bementünk és megvettünk pár dolgot a kaja készletek feltöltésére, ami már az írországi tartózkodáshoz kell. Kaptunk emberi áron olyan összecsukható kiránduló botot is, melyet már Németországban is kerestünk. Három óra körül érkeztünk a kempinghez, Rózsi megint nagyon profi volt. A tenger parton, a homokdűnék mögött elég nagy területen fekszik. Döntően faházak, de van vagy ötven parcella is. Talán ha tíz lehet elfoglalva, láttunk hollandot, németet és helyieket. A hely kimondottan nyaraltatásra készült fel, van kétféle medence csúszdával, játszótér, bár, étterem, szóval minden amitől lehet legalább négy csillagot kapni a kategóriába soroláskor. Most csak két WC és négy zuhany van nyitva, de ez elég. A lényeg, hogy a víz meleg. Megérkezésünk után levettük a motort, szegényt jó két hete és több, mint kétezer kilométere zötyögtetjük. Holnap, ha minden jól megy, bemegyünk vele a kb. 25 kilométernyire lévő Cherburg-ba. A TV-t is beüzemeltük. Alig találtam meg a műholdat. Kihagytam, hogy annyit mentünk nyugatra, hogy az antennát sokkal laposabbra kell állítani, mint azt megszoktuk. Le Rozel, 2006. május 18., csütörtök, 18. nap Reggel borús időre ébredtünk, de a zárt felhőzet nem ígért esőt. A szél is fújt, de nem túl erősen.

26

Kényelmesen megreggeliztünk, majd összeszedve dolgainkat a robogóval bementünk Cherburg-ba. Előtte meg kellett tankolni a paripát, mert utoljára Gibraltar-ban kapott inni. Ha belegondolunk, holnap után lesz egy éve, hogy megborultunk a Camargue-ban és az óta nem sokat használtuk szegényt. Tavaly, így az út harmadik hetére már vagy 6-700 kilométert tettünk meg vele. Kellemes utunk volt, bár nagyon hideg volt a motoron, pedig szezon elejei formánknak megfelelően általában 40-nel, néhol 50-nel mentünk csak. Szerencsére forgalom nem volt, a 28 kilométeren jó, ha fél tucat kocsi előzött le, míg szemben elég sűrűen jöttek. Az út minőségére sem lehetett panasz. Jól átfázva érkeztünk meg és tettük le a mocit egy belvárosi motor parkolóba.

27

Térképünk nem volt és az útikönyv sem adott túl sok iránymutatást a város bejárásához. Vaktában elkezdtük járni az utcákat. Számos hangulatos részt láttunk, jártunk a bevásárló utcákban, ahol feltűnt a sok játék és gyerekruha bolt. Lehet, hogy csak mi vagyunk érzékenyebbek?

Kisétáltunk a kikötőbe. Itt két régi vitorlás hívta fel magára a figyelmet, az egyik svéd zászló alatt hajózott, a másik szárazdokkban állt és valamilyen múzeum vagy rendezvény célokat szolgálhat. Láttuk a halászokat, amint zsákmányukat, egy csomó rákot pakoltak ki.

Elsétáltunk a kompkikötőbe is, ahonnan Anglia és Írország felé is indulnak járatok. Láttunk néhány nagy személyhajót is vesztegelni.

Az utcákon bóklászva megtaláltuk a turistainformációs irodát is, csak éppen ebédszünetet tartott. Később visszamentünk, de addigra már gyakorlatilag bejártuk a várost.

28

Eljutottunk az egyébként jellegtelen városházához és a szomszédságában lévő egyszerűségében is impozáns katedrálisig, mely az 1300-as évek elejéig vezeti vissza történelmét. Jártunk a színháznál. Az előtte lévő téren és a környező utcákban ma hetivásár volt. Megnéztünk néhány standot, de semmi érdekeset nem láttunk, igaz nem is volt olyasmi, amit venni akartunk. Cherburg alapjában csalódást okozott. Kellemes hely, de semmi különös. Jól el lehetett sétálgatni, de a látottakból nem túl sok fog megmaradni. Lehet, hogy kár volt rászánni a kétnapos és több száz kilométeres kitérőt. Közben ki-kisütött a nap, de szinte végig teljes motoros felszerelésünkben sétáltunk a városban. Három óra körül elkezdtek a felhők gyülekezni ezért elsétáltunk a motorhoz, hogy induljunk vissza. Megvettük még a kenyeret és mire leszedtük volna a lakatot, el kezdett esni. Emlékeinkben még élénken él a tegnap egy éve történt nagy motoros megázásunk Toulon-ból visszafelé a kempingbe. Úgy határoztunk kivárjuk, míg eláll. Addig betértünk egy áruházba. Alig pár perc múlva kisütött a nap és nyoma sem maradt annak, hogy esett és szinte felhő sem volt az égen. Nem is vettük fel az anorák nadrágot. Szépen kijutottunk a városból. Eddigre ismét sötét fellegek gyülekeztek, sőt pár csepp el is kezdett esni. Hezitáltunk, hogy szokásunkhoz híven egy buszmegállóban várjuk ki a fejleményeket, de végül tovább indultunk. Pár perc múlva kaptunk is egy kiadós zuhanyt. Jobb híján az út szélén álló pár fa alá húzódtunk be. Szerencsére nem tartott túl soká az eső, de így is rendesen megáztunk. Rövidesen indulhattunk tovább és további esemény nélkül megérkeztünk a kempingbe. Itt arra még jutott időnk, hogy megfőzzük a spagettit és a motort felszereljük, de vacsora közben már be kellett vetni a markizét és egy órával később, amikor Zsóka zuhanyozni ment, egy kimondottan erős záport kaptunk. Alig győztem a dolgokat gyorsan bepakolni, mert a kísérő szél rendesen rángatta a markizét. Később a szél felerősödött, így szó sem lehetett arról, hogy kiüljünk. Még egy kiadós eső jött úgy este kilenc körül. A nap lemenőben volt és az erős szélben 45 fokos szögben esett. Gyönyörű, teljes ívű és szinte teljesen egyenletes fényű szivárvány alakult ki, melyet megpróbáltam lefényképezni. Nagyon szép volt, ahogy körbevette a lakóautót. Mindkettőnknek az jutott eszébe, hogy utoljára két éve a Lofoten-eken láttunk szivárványt, akkor is így estefelé egy nagy eső után.

29

Trébeurden, 2006. május 19., péntek, 19. nap Az esti szél nem, hogy elállt volna, hanem erősödött. Egész éjjel úgy rázta a lakóautót, hogy az volt az érzésünk, hogy menetben vagyunk. Egyszerkétszer az eső is bedobta magát. Reggelre a szél nem gyengült és emlékeztettük magunkat, hogy tegnap Cherburg-ban a meteorológiai intézet helyi kirendeltségének kirakatában 50-80 kilométer/órás szelet jeleztek, de nem csak az éjszakára, hanem a következő napokra is. Azért nyolckor felkeltünk. Reggelizni nem lehetett kint, mert a szél kicsavarta volna a bögrét a kezünkből és valami permet féle is esett. Tízre összekaptuk magunkat és elindultunk. Rózsi azzal indított, hogy a kempingből egyenesen a homokos tengerpartra irányított, ahol még egy behajtani tilos tábla is bonyolította a helyzetet. Alig tudtunk megfordulni a keskeny úton és azt az utat követve mentünk fel a főútra, melyen két napja érkeztünk. Ismét bementünk a Lidl-be, most kaptunk sört és vettünk pár más dolgot is, majd a szomszédos Intermarche-ba is benéztünk kenyérért, vettünk halat, kagylót és rákocskákat, és kaptunk a kedvenc hűtő szagtalanítónkból is. Ha kicsit kalandosan is, de sikerült megtankolnunk, mert erre felé sem szeretik a franciák a két méternél magasabb járműveket. Most az egyszer talán nem működött az „olcsó kútnak gyors az órája” elmélet. Innen esemény mentesen, nagyrészt autópályán vagy autóúton haladtunk célunk felé. Lannion-nál még bementünk egy Leclerc-be, mert megszavaztunk egy új rezsót, de inoxot. Sajnos nem kaptunk, de azért feltöltöttük keménysajt készleteinket, melyet reggel elfelejtettünk megtenni. A kijelölt kempinghez Rózsi elég kalandosan vezetett el, megint egysávos utacskákon cikáztunk rettegve attól, hogy jön szembe valaki. Végül szépen megtaláltuk a helyet, ha más útvonalon is, mint azt a katalógus írja. A kemping egy öböl felett a domboldalban van. Szép és korrekt hely, bár semmi sincs még nyitva. Minek is lenne, hiszen még holland sincs a kempingben. Hétvége ellenére egy szál francia árválkodik rajtunk kívül és pár

30

mobilhome-ban vannak. A recepcióban ülő, kissé fonnyadt hölgy kellőképpen elkeserített az időjárás előrejelzést mutatva. Ezek szerint jövő péntekig, amikor elkompozunk, a napnak híre sem lesz, eső viszont egy nap kivételével mindig, sőt talán kedden viharra is lehet számítani. Ennek tükrében nem tudjuk, mit tegyünk. Hogyan fogunk mosni? Ebben a kempingben elvileg lehet, van 7 kilós gép és szárító is, de ha esik, nem nagyon lehet abszolválni a témát. Ha rossz az idő nincs értelme vagy 150-150 kilométert autózni oda és vissza a tervezett Brest alatti kempingbe. Ázni és fázni itt is lehet és itt legalább 10 Amperes az áramcsatlakozás… Minden esetre dacolva a széllel és a meg-megújuló esőpermettel lelkiismeretesen megsúroltuk kagylóinkat és teljes fokhagymakészletünket feláldozva elkészítettük őket egy fehérboros lében. Kimondottan jól sikerültek. Az inyec vacsora után megpucoltuk a rákocskákat is holnap reggelre. Igazán halált megvető bátorság kellett ahhoz, hogy Zsóka kimenjen mosogatni és utána megzuhanyozzunk. Legalább a víz kellemesen meleg volt. Most, tíz óra körül jár az idő, kint még világos van, de a villanykályhával befűtött lakóautóból, a leázott ablakokon keresztül nézzük a vidéket. Charhaix-Plouguer, 2006. május 20., szombat, 20. nap Az éjszaka félelmetes volt. A viharos szél úgy rázta a lakóautót, hogy szabályosan féltünk benne. Az erős rohamok mindig esővel párosultak. A fűtést egész éjjel járattuk, így legalább kellemes meleg volt. A gond akkor kezdődött, amikor épp, hogy világosodott és a hűtőre nézve észrevettem, hogy nincs villany. Nem sokkal előtte még hallottam a villanymelegítő duruzsolását. Kinézve az ablakon megállapítottam, hogy nem nagyobb területet érintő áramkimaradás van, hiszen a kempingben a térvilágítás működött. Nem egészen értettem a dolgot, mert elvileg tíz Amperünk volt és a kályha más számos esetben szépen elment az alsó fokozaton hat Amperről. Nem volt mese, ki kellett menni, megnézni, mi a helyzet. Közben esett az eső és orkánszerű szél fújt. Talán az űrhajósok készülnek fel így egy űrsétára, mint én tettem. Felvettem az orkán nadrágot és egy vízhatlan jackyt a jogging fölé. Kint megállapítottam, hogy nem a túlterhelés védelem, hanem az érintésvédelmi relé oldott ki. Mint kiderült, más csatlakozódobozok sem viselték el a kocsit. Tovább vizsgálódva megállapítottam, hogy korábbi félelmem igazolódott be: a kocsi alatt lévő elosztó ázott be annak ellenére, hogy jó mélyen be volt téve a kocsi alá. Nyilván az erős szél és a finom esőpermet ellen ez nem volt elég. Máskor ilyen helyzetben, talán egy műanyag szatyorba is be kell majd tenni... Szerencsére volt egy tartalék kábelem, megfelelő csatlakozóval, így helyre tudtam állítani az áramellátást. Az elosztót később a lakóautóban hajszárítóval kiszárítottam. Az alig félórás kimaradás alatt a kocsi hőmérséklete vagy négy fokot esett, így nem volt mit tenni, amíg a kályha ismét felfűtött, visszabújtam az ágyba.

31

Végül kilenckor keltünk, közben több viharos záport megéltünk, amikor vízszintesen esett az eső, közben félelmetesen rázta a lakóautót és a motort a szél. Úgy határoztunk, mindenképpen tovább megyünk, keresünk egy helyet valahol a félsziget belsejében, ahol talán a közeli napok viharos időjárását ki húzhatjuk és a mosást is letudhatjuk. Gyorsan összekészültünk, reggelizni természetesen bent kellett. Kinéztünk néhány helyet a tegnap szerzett és a terület kempingjeit tartalmazó katalógusból, ezek nem ACSI kempingek, de mosási lehetőséget is ígértek. Kempingünk tulajdonosa is ajánlott egyet Belle Isle en Terre-ben. Nem tudom miért, ezt céloztuk meg először. A városkát simán megtaláltuk, Rózsi néhol megint egysávos, a farmokat összekötő utakon vitt, de a dolog nagyon hangulatos volt. Közben Lannion-ban megtaláltuk kedvenc Lidl-ünket és betértünk. Foghagymán és sajtokon kívül kaptunk nagyméretű, színes szőtt frottírlepedőket, melyek nem ezen az úton, de melegebb vidékeken kiválóak lesznek nyári takarónak. Belle Isle en Terre-ben nyomát sem láttuk a kempingnek, a turistainformációs iroda éppen ebédszünetet tartott és nem akartuk kivárni a jó fél órát. Azért megcsodáltuk a nagyon szép kastélyban elhelyezett városházát és könyvtárat és indultunk következő kinézett helyünk, Carhaix-Plouguer felé. Itt reményeink szerint egy patak völgyében, feltehetően szélárnyékban van egy önkormányzati kemping, ahol mosási lehetőséget is jelez a katalógus. A helyet megtaláltuk, a helyi térkép alapján Rózsit el is irányítottuk. A kemping nagyon szép helyen van, az árai messze alatta vannak az ACSI áraknak is. Persze nincs úszómedence és pár más dolog sem, de attól még minden a helyén van, kivéve a mosógépet, melyet csak júniusban hoznak ki. A recepción egy nagyon kedves és angolul szépen beszélő leányzó korrektül tájékoztatott, hogy a városban van egy lakóautó-parkoló, ahol leürítési lehetőségen kívül éjszakázni is lehet és nem messze tőle egy önkiszolgáló mosoda. Beautóztunk és mindent megtaláltunk. Jó kétórai munkával, három mosógép és két szárítógép szimultán üzemeltetésével mindenünket kimostunk, amit indulás óta használtunk, kivéve a rajtunk lévő holmikat. Már korábban is foglalkoztatott minket a gondolat, hogy esetenként ezt a megoldást válasszuk, most megtettük. Ott hagytunk jó húsz Eurót, de az ágynemű visszahúzható, a joggingok újra felvehetőek, nincs éjjeli menedékhely a lakóautóban. A stratégiai feladat letudása után visszaautóztunk a kempingbe, letáboroztunk, a mosott ruhákat elraktuk és végre megfőztük azt a paprikás

32

krumplit, melyet már napok óta halogatunk. Azért az este folyamán néhány rövid zápor átfutott felettünk, csak, hogy ne jöjjünk ki a gyakorlatból. Charhaix-Plouguer, 2006. május 21., vasárnap, 21. nap Ez megint esőnapra sikeredett, de amikor tegnap eljöttünk a tengertől, erre számítottunk. Éjjel három-négyszer rövid időre rákezdett, de igazándiból akkor indult meg, amikor éppen kelni akartunk. Olyannyira, hogy a reggelihez a paradicsomot a belső ajtón keresztül kellett kivarázsolni a garázsból. Egész fél négyig kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatta. Mi addig ráhangolódtunk Írországra. Elkezdtük intenzíven olvasgatni a dolgainkat. Én először még feldolgoztam az előző hét track-jeit, majd a Heritage Ireland helyeit vittem fel a térképre annak érdekében, hogy jobban kezelhető legyen a netről letöltött anyag. Fél négy után úgy két órára kissé bizalomgerjesztőbb lett a helyzet, de annyira nem, hogy felcihelődjünk és elmenjünk ötven méternél messzebbre a lakóautótól. Minden esetre örültünk, hogy átköltöztünk erre a helyre, mert ezt az ocsmány időt jobb itt átvészelni. Charhaix-Plouguer, 2006. május 22., hétfő, 22. nap Előző este még sikerült a TV-t beállítani, mint kiderült egészen rossz helyen kerestem a műholdat. Megnéztük a híradót és hamar lefeküdtünk. Utána még olvastunk az ágyban. A mai nap kísértetiesen hasonlított a tegnapihoz. Egész éjjel több rohamban esett az eső, a zivatarokat erős széllökések kisérték még itt a völgyben is. Elkerülendő az esetleges problémákat, a TV antennát alaphelyzetbe tettem és az erősáramú csatlakozóra ráborítottam az egyik mosogatót. Délelőtt hol szemerkélt, hol csepegett, hol zuhogott. Ma mindenképpen be kellett menjünk a városba, mert kifogyott a kenyerünk. Sokat hezitáltunk, gyalog vagy bringával menjünk? Végül a gyalogos megoldás mellett döntöttünk, mondván, hogy a biciklik ki és bepakolása alatt legalább nem ázunk. Bár dél körül volt egy csendesebb időszak, ki kellett várjuk a két órát, mert errefelé délidőben minden bolt, - még egyes szupermarketek is, - bezár. Mire összeszedtük magunkat és elhagytuk a kempinget ismét el kezdett esni és változó erősséggel esett, amíg elértük a mintegy másfél kilométerre lévő Intermarche-t. Jobb program híján itt elbóklásztunk egy kicsit, benéztünk a szomszédos Bricomarche-ba is. De végül a kenyéren és egy adag padlizsánon kívül csak a következő lencseleveshez szükséges sárgarépát vettük meg. Mire elindultunk vissza, megint el kezdett esni… Úgy határoztunk, hogy dacolva a meg-megújuló esővel kint főzzük meg a túrós tésztánkat, de előtte elkészítjük a padlizsánt. Kegyes volt hozzánk az

33

idő, mert a markize alatt elboldogultunk a feladattal, de enni már be kellett menni. Később még a nap is kisütött, de ez nem zárta ki, hogy essen. Folyamatos zárt sorokban érkeztek a felhők, hol sötétebbek, hol világosabbak és majd mindegyik hagyott nekünk valamennyit magából… Napközben megint az útikönyveket, térképeket és Internetről otthon letöltött anyagokat bújtuk és ismerkedtünk Írországgal. Megpróbáltunk valamilyen durva útirányt kitalálni, legalább annyira, hogy merre forduljunk, ha lejövünk a kompról. Charhaix-Plouguer, 2006. május 23., kedd, 23. nap Éjjel elállt a szél és az eső is. Már egy órakor csodálatos csillagos eget láttam a lakóautó tetőablakán keresztül és reggel is teljesen tiszta égbolt fogadott. Az egyetlen baj csak az volt, hogy mindössze hét fok volt. Igaz ehhez az is hozzájárul, hogy most már lassan két órával vagyunk nyugatabbra, mint Budapest. Megvártuk, amíg a külső hőmérséklet elérte a 12 fokot és a szokásoknak megfelelően kint reggeliztünk. Eddigre szakaszosan ismét elkezdtek egyre csúnyább felhők érkezni, de csak jóval tíz óra után jött az első zápor. Addigra végeztünk a reggelivel. Úgy döntöttünk, hogy többet nem tudunk csak a lakóautóban dekkolni és mindenképpen elmegyünk kirándulni egyet a környéken. Kinéztünk magunknak a völgy túloldalán egy nem túl nehéz, jó tíz kilométeres, elvileg jelzett utat. Átkeltünk a kemping és a mellette lévő szabadidőparkhoz tartozó kishídon a folyócska túloldalára. A hídról nagyon nyugalmas vidék képe tárult elénk.

Jelzést persze egyetlen egyet sem láttunk egész nap, azért többé-kevésbé a térképünkön megadott úton haladtunk.

34

Eleinte a folyócska mentén mentünk lefelé egy aszfaltúton. Az egyik ház kapuja mellett kedves kis valamit láttunk. Tovább is aszfalton vezetett utunk és betértünk egy Kergloff nevű falúba. Számos szép ház mellett mentünk el, egy részüket régi épületek felújításával alakították ki, mások újak voltak.

Különösen a település kis temploma volt bájos. Eddigre ismét sötét fellegek kezdtek el gyülekezni, sőt elkezdett egy kicsit csepegni is, ezért az út lerövidítése mellett döntöttünk. Továbbra is aszfalt utakon jártunk, bár a térkép itt-ott mezei utakat ígért, de ezeket vagy nem találtuk meg, vagy féltünk, hogy ez elmúlt napok esői után nagyon sárosak lesznek. Minden esetre a kirándulást arra is felhasználtuk, hogy vadi új profi kiránduló botjainkat kipróbáljuk, és kicsit megszokjuk. Az első tapasztalatok nem rosszak, kérdés, hogy nehezebb terepen mennyire lehet hasznukat venni. Végül szinte végig aszfalton gyalogolva értünk vissza a lakóautóhoz. A kis hídról még lekaptuk az egyébként szinte üres kemping part melletti, hangulatos részét és elsétáltam készíteni vagy egy tucat képet a pihenőpark szebbnél szebb virágairól. Elég korai volt még az idő és bár a sötét fellegek és a napsütés továbbra is gyakran váltogatta egymást, kitettük ágyneműnket és törölközőinket egy kicsit a napra, de mindig készek voltunk arra, hogy gyorsan beszedjük azokat. Megfőztük a soros lencselevest, elfogyasztottuk a tegnapi túrós tészta maradékával, lezuhanyoztunk és kiültünk olvasgatni egy kicsit. Nyolc órakor,

35

amikor itt még vidáman sütnie kellene a napnak, egy újabb zápor zavart be minket. Charhaix-Plouguer, 2006. május 24., szerda, 24. nap Éjjel megint csillagos volt az ég, de az éjszaka nem volt olyan hideg, mint előzőleg. Reggelre azért beborult és ismét el-elkezdett esni. Azért vállaltuk a kockázatot és kint ettünk, bár a biztonság kedvéért a markizét kihúztuk. Mire végeztünk és elkezdtünk készülődni a mai kirándulásra, ismét sietve kellett bepakolni a cuccot. Ma a L’Hyeres nevű folyócskánk mellett észak felé indultunk el úgy fél 12 körül. Elvileg jelzett úton, de sokszor kellett a megérzésünkre és a térképre hagyatkoznunk. A jelzések egyszerű színes csíkok, melyek sokszor nehezen észrevehetőek, mert nem ütnek el a háttértől. A jelzés filozófia is más. Inkább azt jelzik, merre ne menj egy X jellel. Az út mentén nagyon kevés a jel, inkább csak a kritikus pontokon jelent meg pár jelzés és azok sem voltak mindig egyértelműek. Elég sokat bíznak az arra járó fantáziájára… A kemping felöli parton egy nagyon kellemes sétaúton indultunk. Feltűnt már tegnap is, hogy a környéken számos előkészített alkalmatosság van akadály pályák részére. Ma aztán láttunk vagy két tucat különböző feladathoz készült szerkezetet a fákon. Kettőt közülük le is fényképeztem. Ezeket valószínűleg csak hozzáértő és szakképzett vezetők irányításával lehet használni. Egyébként szerintem nagyon nehéz és veszélyes próbák ezek. Köztük pl. a folyó felett talán száz méter hosszú drótkötélen történő átkelés.

36

A sétaút végén áll az a régi malomépület, a Moulin Meur, melyet már tegnap is megcsodáltunk. Utunk tovább kisforgalmú aszfaltúton vezetett a folyó mentén, a túlsó oldalon, míg elértünk egy régi hídhoz és mellette egy nagyon hangulatos részhez.

A környéken a folyócska számos hangulatos kanyarulatot vesz és az egész környék nagy-nagy nyugalmat áraszt.

37

Ismét megállapítottuk mennyi szépen rendbe hozott és karbantartott ház van ezeken a kis településeken. Utunk egy része elég vadregényes szakaszon vezetett, elmentünk egy újabb, de szinte teljesen romba dőlt malomépület mellett, majd egy elég rozogának tűnő fahídon visszatértünk a folyó kemping és város felöli oldalára. Innen egy viszonylag meredek és nagyon saras ösvényen felkaptatva kiértünk egy aszfaltútra a város szennyvíztisztító telepe mellett. Bár a jelzés a továbbiakban még ígért mezei utat, vagy ösvényt, de azokat nem találtuk meg. Nem maradt más választásunk, mint aszfaltúton begyalogolni a városba. Közben úgy döntöttünk, megnézzük az itteni szupermarketeket, hátha kapunk rezsót és kitapasztalni, hogy alkalmasak-e utolsó franciaországi bevásárlásunk lebonyolítására. Találtunk egy Lidl-t, ami nagy csodálkozásunkra ebédszünetet tartott. Betértünk egy elektromos áruházba és egy L´Leclerc-be, ez utóbbiban elég drágán vettünk füstölt halat. Rezsó persze nem volt. Közben a Lidl is kinyitott. Megállapítottuk, hogy egy viszonylag kis áruházról van szó, de mindent meg fogunk kapni, ami még kell.

Innen elindultunk a városközpont felé. Két nagyon szép templomon kívül jelentős középületet nem láttunk, de a számtalan hangulatos ház közül azért lekaptunk párat.

Közben hol levettük, hol felkaptuk az esőjackynket, de igazán komoly esőt azért nem kaptunk.

38

A belvárosból az út közel két és fél kilométer a kempingig. Ezt már eléggé elcsigázottan tettük meg. Szép kertvárosi részt kereszteztünk mielőtt rátértünk volna a pihenő parkhoz és kempinghez vezető útra. Elmentünk a golfpálya mellett is, mely csak jó indulattal nevezhető pályának, hiszen hat lukjával semmilyen normának nem felel meg. Ma sokkal jobb volt az idő, mint két napja, amikor errefelé jártunk. Többen sétálgattak a park tavacskái mellett. Egyik ilyen tavacskán egy fehér hattyú társaságában egy nagyon szép feketét is láttunk. Végül jó négy órásra sikeredett mai sétánk. Jártunk néhány szép helyen, de sajnos utunk talán 80%-a is aszfalton vezetett, ami nem az igazi. Charhaix-Plouguer, 2006. május 25., csütörtök, 25. nap Éjjel a korábbiakhoz képest kimondottan meleg volt, nem ment 12 fok alá a hőmérséklet. Ettől még zárt volt a felhőtakaró és szitált valami. Azért kint ettünk, de programról vagy mosásról szó sem lehetett. Terveknek megfelelően Zsóka megfőzte a székelykáposztát a következő napokra. Sőt palacsintát is sütött. Valamilyen szinten ki is takarított, de a tervezett teljes nagytakarításról le kellett mondanunk. Napközben kicsit foglalkoztunk az írországi programmal is. Egyetlen feladat volt: kenyeret kellet szerezni a holnapi reggelihez és a kompozáshoz. Mint a recepciós kislánytól megtudtam, ma ünnepnap van (Krisztus mennybemenetele) és a szupermarketek zárva tartanak. Mint mondta, egy a belvárosban nyitva tart. Be is bringáztam, de kiderült, hogy csak délelőtt. Így holnap reggel kell bemenni. Az Ír tengeren, 2006. május 26., péntek, 26. nap

39

Reggel már nem sokkal nyolc után felkeltünk, mert még kenyeret is kellett venni. Mielőtt elindulhattam volna a közeli Intermarche-ba, még segítettem egy kicsit egy francia kollegának, aki csúnyán beásta magát a sárba. Az Intermarche-ban vettem egy kis halat is és a lelkét kilehelni szándékozó konzervnyitó helyett egy újat. Tekintettel az átkompozásra, ma speciális étrendet alakítottunk ki. Reggel baconos tojásrántotta volt, míg az esti étkezés csak baget és sajt. Az eredeti tervnél valamivel korábban indultunk egyenesen a Lidl-be, ahol rendesen bevásároltunk, majd tovább Roscoff felé. Pár kilométerrel a kikötő előtt egy Giant szupermarketben megvettük a kenyeret a következő napokra, sőt kaptunk rezsót is. Még megtankoltunk és irány a kikötő. Rózsi még cifrázta egy kicsit, teljesen indokolatlanul bevitt minket St.Pol de Leon belvárosába. Alig tudtunk kikecmeregni. Jó három órával a megadott időpont előtt, három órakor érkeztünk meg a kikötőbe. Először megálltunk egy parkolóban, majd többekkel együtt beálltunk a sorba. Várakozás alatt elkészítettük a szendvicseket holnap reggelre és összepakoltuk a szükséges holmikat. Szinte hihetetlen, hogy mennyi minden kell egy egyszerű átéjszakázáshoz. Nagyon el vagyunk szokva az ilyen dolgoktól… Aztán úgy fél öt körül elkezdték a jegykezelést. Ez jelentett egy félórányi araszolást, majd egy újabb sorban lehetett ácsorogni. Mindenesetre megnyugtató, hogy Interneten foglalt jegyünkkel nem volt semmi gond. Az újabb ácsorgás alatt megettük a sajtunkat bagettel és egy kis vörösbort is ittunk hozzá. Jó félórás várakozás után megint közelebb engedtek a komphoz, közben elvileg sor került a határ és vám ellenőrzésre is. Mi senkit sem érdekeltünk.

Aztán hat óra után kicsit felengedtek a kompra. Mi eléggé az elején voltunk, így hamar feljutottunk a fedélzetre és elfoglaltuk kabinunkat. Ez okozott némi csalódást. Az hogy sokkal kisebb, mint lakóautónk azon nem igen csodálkoztunk. A kabin két méter szer alig másfél méteres, melyhez egy kis WC-mosdó-zuhany kombináció tartozott. A cuccot sehova sem lehetett letenni és egymást is alig tudtuk kikerülni.

40

Miután letettük a holminkat felmentünk a közösségi részekre és találtunk egy viszonylag szeparált és nyugodt helyet, ahol aztán eltölthettük úgy este tízig az időt olvasással. Közben átállítottuk óráinkat az ír-angol időzónához. Mivel közel három hónapot fogunk itt eltölteni természetesen az átállás mellett döntöttünk. A komp pár perccel a menetrend szerinti hét óra után indult. Felmentem a fedélzetre pár felvételt készíteni, de a nagyon párás és borús időben szinte semmi sem látszott.

Körbenéztünk a hajón is egy kicsit, de nem igazán mutatott újat nekünk, gyakorlott kompozóknak. Az idő elég rossz volt, fújt a szél és hullámzott a tenger, de nem annyira, mint két éve, amikor Norvégiába mentünk. Kellemesen elücsörögtünk, magunkkal hozott whisky-t.

közben

41

olvasgattunk

és

elszopogattuk

a