NAPLÓ
Baltikum 2014 nyara Krauss Ottó és Zsóka
Korábbi hagyományainkat követve az idei út eseményeinek rögzítését is elhatároztuk egy képes Napló formájában. Nem kívánunk változtatni az elveken és formán: napjában leírjuk a velünk történt, akkor és ott fontosnak, vagy érdekesnek ítélt eseményeket, benyomásainkat, tapasztalatainkat, természetesen egy szubjektív szemüvegen keresztül. A cél továbbra is az, hogy magunknak készítsünk egy emlékeztetőt, de úgy, hogy az esetleg később másoknak is hasznos lehessen. Az íródeák én maradok, és a korábbi gyakorlatnak megfelelően Zsóka amúgy frissiben meghallgatva a leírtakat, azt véleményezi, és elvégezzük a szükségesnek vélt módosításokat. Már a készítésnél számolunk azzal, hogy, - korábbi naplóinkhoz hasonlóan, - ez is valamikor felkerül saját honlapunkra. Most az út elején reméljük, hogy továbbra is lesz erőnk, kitartásunk és kedvünk ehhez a munkához és az út végén egy, immáron tizedik, nemcsak terjedelmes, de értékes anyag birtokába kerülünk, mely nemcsak nekünk, de másoknak is hasznos olvasmány lesz. x–x–x Az úticél és útvonalválasztás idén viszonylag egyértelmű volt. Az egy hideg, egy meleg elv alapján hideg úticél volt soron, és évek óta terveztünk egy körutat a Baltikumba. Ezt célszerűen Lengyelország meglátogatásával terveztük összekapcsolni, odafelé a keleti, visszafelé az északi országrészt érintve. Indulásra május 15.-ét jelöltük ki, addig sok tennivaló volt az unokák körül. A korábbi gyakorlatnál sokkal jobban előkészítettük az utat, egészen Litvánia elhagyásáig minden részletet kidolgoztunk és Rózsi számára előkészítettünk. A bevásárlásokkal is sokkal előrébb álltunk, mint szoktunk. Már éppen a végső feladatok szervezésén gondolkodtunk, amikor kiderült, hogy egy méretes kő van a hólyagomban és attól csak operációval szabadulhatok meg. Kérdésemre az orvos nem javasolta a műtét elhalasztását őszre. Bár biztos, hogy már az előző pár évben is megvolt ez a kő, és akkor és most sem volt semmi panaszom, nem mertük kockáztatni, hogy elinduljunk. Amíg az ember nem tud róla, nyugodt, de úgy gondoltuk, hogy a puszta tudat, hogy ott van és bajt okozhat, megmérgezné az egész utat. Gyorsan határoztunk és orvosom ígéretében bízva, hogy egy hónap késedelemmel kell számoljunk, belevágtunk a műtétbe. A tervezett indulás napján megtörtént az operáció, 11 kórházban töltött nap után otthon lábadoztam és a pünkösdi hétvégén, - három héttel a műtét után, - már négy éjszakára lakóautóval lementünk Velencére. A kirándulás jól sikerült és elkezdtük újra tervezni a nyarat. Közben kiderült, hogy augusztus utolsó hetére ismét megkaphatjuk a gyerekeket. Sok lehetőséggel foglalkoztunk, több hosszabb-rövidebb hazai túra mellett rövidebb kirándulások lehetősége is felmerült a környező országokba. Végül abban maradtunk, hogy az előkészített balti utat csináljuk meg, csak az elejéről és a végéről elhagyjuk a lengyel részeket. A rendelkezésre álló két hónap elegendőnek ígérkezik a három balti állam bejárására. A felkészülés kicsit eltért az előző évektől. Először is idén megint sok technikai feladat volt. Több jelentős fejlesztés történt. Ezek közül a
2
legjelentősebb a kuplung feljavítása. Egy tavasszal kapott ötlet alapján a Zágrábbban alig egy éve kicseréltetett, és Albániában ismét megdolgozott szerkezet kevlár tárcsát kapott és beszabályozták. Reményeink szerint ez véglegesen megoldja az évek óta folyamatos aggódásra okot adó problémát. Csak azt sajnáljuk, hogy nem egy évvel korábban szereztünk tudomást erről a lahetőségről, ma 400 ezer forinttal gazdagabbak lennénk és egy nagyon stresszes eseménytől megkímélhettük volna magunkat. Kellemetlen tapasztalat volt, hogy az én hülyeségem miatt, - a kéziféket télre behúztam, pedig mindenhol óva intek mindenkit ettől, - a hátsó fékpofák télen annyira felragadtak a dobra, hogy az egyiket csak a Sárga Angyal segítségével tudtuk leszakítani. A következmény, hogy a hátsó fékpofák amúgy is esedékes cseréjét is meg kellett csináltatni. Ezeket a nagy szereléseket a személyautókra szakosodott újpesti szervíz nem tudta elvégezni. Szerencsére találtam egy autószerelőt, - maga is lakóautós kollega,- valahol a reptér mögött, akinek van megfelelő emelője és kellően magas műhelye. Nagyon lelkiismeretesen dolgozott, de nincs fékpadja és speciális eszközei a Ford Transithoz. Ezért volt némi izgalom a vizsga előtt, de a kocsi csont nélkül átment. A felépítményen a legjelentősebb fejlesztés a tavaly beüzemelt tolató és visszapillantó kamerához egy új, nagyfényerejű monitor beszerzése és beépítése volt. Másik tétel a szélvédőre szerelhető minikamera, mellyel az egész utat rögzíthetjük és talán pár felvételt a napló számára is hasznosíthatunk. Eddig mindig sajnáltuk, hogy út közben nem tudunk fényképezni. Nagy várakozással tekintünk a dolog elé. A felszerelésen is sokat fejlesztettünk. Lecseréltük a villanyrezsót egy indukciósra, aminek következtében az edénykészlet is felújításra került. Vettünk egy kis gázgrillt és ezentúl ismét élhetünk ezzel a lehetőséggel. Ismét több kisebb fejlesztésre is sor került. Új LED lámpát kapott a konyha, a régit a garázsban szereltem fel, módosítottam a mennyezeti lámpákat, beépítettem pár kapcsolót és új csatlakozót. Külön csoport azok a kisebb javítások, melyek az elmúlt szezonban gyűltek össze. Ilyen volt a napozóágyak megerősítése, új ülőfelület a székekre és hasonlók. Idén sok gondunk volt a motorral. Összel vizsgáztatni kellett, ennek keretében új gumikat kapott. Amikor hazahoztam, megborultam vele. Nemcsak egy bordám repedt el és pár sebet gyűjtöttem be, de mindkét tükre eltörött, meghajlott az első fék karja és komoly olajfolyás keletkezett. Erről utóbb kiderült, hogy nincs gond. Mikor tavasszal visszavittem az olajfolyás kivizsgálására, derült ki, hogy az egyéves akkumulátor is tönkrement és újat kellett venni. A késői indulás ellenére idén csak két előkészületi túra szervezésére volt lehetőség. Május elseje környékén terveztünk egy harmadikat is a három csibésszel, de a rossz időjárás és a közelgő műtét miat végül nem mentünk el, bár nagy volt a várakozás. Azért húsvétkor öt napra elutaztunk Izlandra egy kicsit körülnézni arrafelé is. Idén ismét elhoztuk a bringákat, ami azt jelenti visszatértünk a hagyományos pakolási rendhez.
3
Induláskor a Széchenyi hegyen a kocsi kilométerórája 82971, a motoré 21724 kilométert mutatott. X–X–X Dolny Kubin, 2014. június 19, csütörtök, 1. nap Végre megint úton vagyunk! Bár minden évben ezzel, vagy hozzá hasonló mondattal kezdjük az első napi bejegyzést, talán soha sem volt még ennyire igaz. Ma öt hete, amikor kitoltak a műtőből és nagyon nyomorultul éreztem magam, reménykedni sem mertem benne, hogy megérjük ezt a napot. Ehhez mindkettőnk nagyon kemény munkájára volt szükség, de itt vagyunk, és ha nem is vagyok még százszázalékos, de 70-75 azért igen, és remélem ez még javulni fog. Az elmúlt napok a készülődés jegyében teltek. A szokásos menetrend szerint készítettük össze a dolgokat és pakoltuk be a kocsiba. Zsókára több hárult, mint rendesen, mert még nem tudok/merek annyit emelni, mint korábban. Idén még az utolsó napra maradt két extra feladat. Délután felkerestem a kórházat és megkaptam az engedélyt az indulásra, este pedig átszaladtunk Tamásékhoz felköszönteni a Kicsilányt, előző nap volt a névnapja. Más években úgysem volt alkalmunk személyesen megtenni. Ma reggelre már csak a szokásos utolsó feladatok maradtak. Hét óra körül keltünk és háromnegyed kilenckor hagytuk el a lakást az ilyenkor szokásosaknak megfelelően. Egy órával később már kigördültünk az adóállomás kapuján és nekivágtunk 250 kilométeres és ötórás utunknak. Végig én vezettem, nem volt semmi gond. A Megyeri hídon keltünk át, majd az M0-áson és az M2-esen jöttünk. Parasapusztánál keltünk át a határon és Zólyom – Besztercebánya – Rózsahegy irányon jöttünk ide. Útközben kétszer tankoltunk, egyszer még otthon, hogy elég legye a szlovákokig, majd Szlovákiában, hogy elég legyen a lengyelekig. Utunk eseménytelen volt, csak Ipolyság után irányított Rózsi egy mellékútra pár méter megtakarítása miatt. Bár az út keskenyebb és rosszabb minőségű volt, mint a főút, nem igazán bántuk, mert szép helyeken jártunk és semmi forgalom sem volt. Legalább gyakoroltunk egy keveset a kátyús utakra. Kisebb bonyodalom származott abból, hogy a Zólyom – Besztercebánya szakaszon nem hittem Rózsinak, és hogy elkerüljük a fizetős utat, elég sokat kóvályogtunk a városban. Élvezettel autóztunk azokon a helyeken, - például Donovaly környékén, - ahol évtizedekkel ezelőtt rendszeresen megfordultunk. Ismét megállapítottuk, hogy mennyi szép hely van a Felvidéken. Végig működött új kameránk. Még nem néztem meg a felvételeket (most folyik átmásolásuk a nagy külső diszkre), később pár felvételt, - ha érdemes,ide is beillesztek.
4
A kempinget könnyen megtaláltuk, nagyon szép táborhely egy folyó partján. Talán 15, kissé keskeny parcella van, egymástól sövénnyel elválasztva. Ezen túl számos épület turistaszállásként üzemel és nagy zöld területek is vannak sátrasoknak. Megérkezésünkkor a kemping részen senki sem volt, később érkezett egy angol sátorral. A vizesblokk frissen felújított, de magán viseli a szocialista idők nyomát. Hat órára csúnyán befelhősödött és csak remélni merjük, hogy nem fog esni. Minden esetre korán lefekszünk és reggel amilyen korán tudunk, elindulunk, legalább öt, de lehet, hogy hét órányi autózás vár ránk. Lublin, 2014. június 20, péntek, 2. nap Este még megpróbáltam képeket áthozni a kocsi kamera videójából, de nem sikerült. Az otthoni gépen ez minden további nélkül működött, sajnos a notebook-on nem próbáltam ki, és ez nagy hiba volt. Talán később, nyugodtabb körülmények között meg tudom oldani a problémát, ha nem, marad a hagyományos technika. Kár lenne, mert minden nap van pár kép, amit szívesen betennék a naplóba. Két parti rabló römi után kilenc körül visszavonultunk és egy nagyon nagyot aludtunk. Csak egy esőre ébredtünk fel, hogy becsukjuk a tetőablakot felettünk. Nem sokáig esett, de elég erősen. Reggel hét körül keltünk teljesen zárt felhőtakaróra, de nem túlzottan hidegre, úgy 14 fok körült járt a hőmérő. Enyhén szitált, ezért bent ettünk. Háromnegyed kilencre lettünk útrakészek. Visszahajtottunk a főútra és kellemes hegyes területen, úgy 500 méteres magasságban autóztunk át Lengyelországba, majd tovább. Még a szlovákoknál megálltunk egy Lidl-nél, pusztán megszokásból. Azért vettünk pár kajafélét. Átérve a lengyelekhez, eleinte hasonló terepen autóztunk, még egy rövidebb autópályát is kifogtunk. Összességében kellemes volt a terep, csak haladni nem lehetett túlzottan. Elsősorban a sok lakott település miatt, óránként csak kb. 50 kilométert tudtunk megtenni. Csak egyszer álltunk meg tankolni. Később lejjebb ereszkedtünk, eleinte 300, majd 150-200 méteren jártunk. Napközben kétszer is összetűzésbe kerültünk Rózsival, pár méter rövidítés érdekében keskeny, alsóbb rendű utakra akart küldeni. Leginkább talán Bochnia belvárosában szenvedtünk meg, de kárpótolt a szép főtér és az utána következő autópálya Tarnow-ig. Az eredetileg kinézett éjszakázó helyünk, Sandomierz környékére, - ahol egy CC kemping van, - már fél három körül megérkeztünk. Ezért úgy döntöttünk, tovább megyünk Lublin-ig, ahol az Internetes adatbázis és egy lengyel kempingkatalógus szerint is van kemping. Ez további két órát és mintegy száz kilométert jelentett. Eleinte az izgalmat az okozta, hogy Rózsi egészen keskeny vidéki utakra vezetett, hogy át tudjunk kelni egy folyón. Végül minden gond nélkül feljutottunk a főútra és Lublin előtt letértünk egy elég rossz
5
minőségű mellékútra, mely elhozott a kempingig, pontosabban a néhai kempingig. Útközben feladatunk, és mint utóbb kiderült, nem is egyszerű feladatunk volt bank automatát találni, hogy zlotyt váltsunk. Falvak tucatján autóztunk keresztül anélkül, hogy bankfiókot, vagy automatát láttunk volna. Végül sikerült egy nyugodt kis faluban találni egyet és kiváltottunk 500 zlotyt. Ez reményeink szerint elegendő lesz oda-vissza útra. A rendelkezésünkre álló koordinátán nem találtunk csak egy üdülőparkot. A helyiektől tudtuk meg, hogy a kemping kicsit távolabb van. Nagy nehezen meg is találtuk, de be van zárva. Három, kissé illuminált állapotban lévő, nem túl jó kinézetű koma kártyázott a hajdani recepció előtt felállított pagoda alatt. Megtudtuk tőlük a szomorú igazságot, amit már kívülről benézve is sejtettünk. Végül kézzel-lábbal letárgyaltuk, - mert se angolul, se németül nem tudtak, hogy itt alhatunk, sőt még villanyt is kaptunk. Vizet ugyan vehetünk egy kétes tisztaságú csapból, de se WC, se zuhany. Egy kicsit különleges, korlátozott felszereltségű camper-portnak foghatjuk fel a helyet, ennek megfelelően 5 euró borravalót adtam a komának, aki egyértelműen tudtomra adta, hogy vár valamit. Végül nyolc óra alatt teljesítettük a valamivel több, mint négyszáz kilométert. Miután letáboroztunk, első döntésünk volt, hogy, bár víztartályunk teli van, a zuhanyozást passzoljuk. Egész nap hűvös volt, nem izzadtunk le, így nem hiányzott a zuhanyozás. Gyorsan felmelegítettük a velünk lévő sült hús második adagját, kifőztünk hozzá két tasak rizst és készítettük egy kis salátát. Vacsorával, mosogatással fél nyolc körül végeztünk. Közben a napló is elkészült. Ma nem ülünk ki, a lepusztult, elhagyott kemping nem egy kellemes környezet. Hamar lefekszünk, talán még olvasunk egy kicsit. Inkább holnap korábban kelünk és hamar indulunk. Még legalább ötórányi autózás vár ránk a litván határ közelében kinézett kempingünkig. Augustow, 2014. június 21, szombat, 3. nap Zsóka már nyolc után elaludt, én még olvastam egy jó órát. Éjjel kicsit csepeget, de a fák alatt ezt alig lehetett érzékelni. Hétkor keltünk, felhős időre, de ismét 14 fokra. Mivel alig voltunk szétpakolva és mosogatni sem lehetett, hamar útrakészek voltunk és már fél kilenckor kihajtottunk fantomkempingünk kapuján. Még a kempingben vettük észre, hogy a kocsi kamera nem vesz fel. Mint kiderült, tegnap este a memóriakártya be és kivételéhez nem szereltem le a kamerát, és amikor beraktam, rosszul dugtam be és nem a helyére, hanem a készülék házába került. Kivenni csak úgy lehet, ha szétszedem a kamerát, de az ehhez szükséges finom csavarhúzó nincs velem. Nem volt mit tenni, a mai napot nem rögzítettem.
6
A belvárost kelet felől kerültük el, jól kitáblázott utakon. Rózsit párszor felül kellett bírálni, de nem volt különösebb gond. Ma nagyrészt a 19-es úton jöttünk. Bialystok-nál, - gyenge száz kilométerre innen, - váltottunk a 8-asra. Utunk eseménytelen volt. Hétvége lévén a forgalom kisebb volt, de azért a kamionok jártak. Utunk dimbes-dombos vidéken vezetett sok lakott településen keresztül. Állandóan meg kellett felelni a sűrűn változó sebességkorlátozásoknak. Errefelé a falvak messze nem olyan rendezettek, mint a tegnap bejárt hegyi területeken. Kempinget, vagy jelzést, csak egy helyen láttunk, Lublin-tól kb. 40 kilométerre északra. Ezt egyetlen forrásunk sem jelezte. Valamivel félút után, Bielisk Podlaski-ban betértünk egy út melletti Lidl-be. Elsősorban kenyeret kellett vegyünk és az összekészüléskor elfelejtett folpack-okat kellett beszerezni. De olcsón kaptunk whisky-t, és ezt nem hagyhattuk ki. A kellemes pihenő után indultunk tovább. Bialysk-et elérve az egész nap esőt ígérő felhők beváltották ígéretüket és el kezdett esni. Általában zuhogott, de néha-néha kicsit csendesedett. Valahol Suchowola környékén megálltunk egy útszéli árusnál és vettünk egy kosár, - kb. két kilo, - epret 10 zlotyért. Az esőben a visszajáró pénzt csak úgy számolatlanul gyűrtem be a zsebembe. Elindulás után a kocsiban átszámolva derült ki, hogy a százasból száztízet adott vissza a koma. Megfordulni már nem lehetett… Szemerkélő esőben érkeztünk meg Augustow-ba, ahol a kempinget rendben megtaláltuk és működik is. Egy szerény komfortú hely, villany nélkül 50 zloty, kb. tíz euró. Egy éjszakára jó lesz, amúgy is hozzá kell szokjunk, a következő hetekben valószínűleg sokszor még ennél is gyengébb helyeken fogunk éjszakázni. Valamivel három óra után érkeztünk meg. Letáborozás után kicsit rendezkedtünk és ismerkedtünk a hellyel. Majd Zsóka kiválogatta az epret és hozzálátott a vacsora elkészítéséhez, én pedig leültem a géphez. Elsőnek kivettem a tabletből a 16 GBytos memóriakártyát és tartalmát áttöltöttem egy 4 GBytosra, a leürített kártyát pedig betettem a kocsi kamerába. Egy-egy nap, kb. öt óra rögzítésére elegendő lesz. Ha út közben kapok műszerész csavarhúzót, megpróbálom kimenteni a 32 GBytosat. Utána áttöltöttem Rózsi útvonal naplóit, majd elkönyveltem a napot és megírtam a naplót. Közben Zsóka is végzett a vacsora készítésével. Túránk holnap kezdődő érdemi részére készülve feltöltöttem a fényképezőgép akksijait. A nyirkos, hűvös időben, - most fél hatkor 16 fok van, - azért vacsora után tervezünk kiülni egy kicsit, hogy igazán ráhangolódjunk végre B típusú életformánkra. Holnapra már csak 180 kilométer vár ránk és útközben, már Litvániában, lehet, hogy meglátogatunk egy szeszfőzdét is.
7
Trakai, 2014. június 22, vasárnap, 4. nap Este, dacolva a hideggel és a szemerkélő esővel, a napfénytető alatt még lejátszottunk három parti römit, de kilenckor, leghosszabb nap ide, leghosszabb nap oda, bevonultunk és lefeküdtünk. Ekkorra az eső már elég masszívan esett. Zsóka azonnal elaludt, én még olvastam két órát. Sehogy sem akaródzott bemelegednem, ezért a gyapjútakarót is fel kellett tegyem a paplan fölé. Fél éjszaka esett, de reggel negyed nyolcra, amikor felkeltünk, már a nap is ki-kisütött. Mára már normál napot csináltunk, kint reggeliztünk a szokásos komótos módon. Ennek megfelelően kilenc körülre pakoltunk össze. Nem indultunk direkt tovább, visszamentünk a városba, mert tankolni kellett és még a Lidl-be is betértünk, elsősorban tömény ital készleteinket a kedvező árak mellett feltölteni. Ezután már a litván határ felé indultunk. Átlépve a határt, jól érzékelhetően szegényesebb, de továbbra is alapvetően rendezett a környezet. Az útra sem lehetett panasz, bár rosszabb minőségű, mint a lengyeleknél. Megállapítottuk, hogy 25 évvel ezelőtt nem is gondoltunk volna egy lakóautós túrára a Szovjetunió területén… A lengyeleknél megszokott, kicsit dimbes-dombos, hol erdős, hol mezőgazdasági területen, sokszor kisebb tavak között vezetett utunk, elég gyér forgalomban. Elsőnek Alytus-ban álltunk meg, hogy pénzt vegyünk ki, nem tudjuk, mennyire fogadják el a bankkártyát Litvániában. Viszonylag könnyen találtunk bank automatát, és az álmos kisvárosban vasárnap délben parkolni is könnyű volt. Innen első táborhelyünk, a Trakai tó melletti kemping felé vettük az irányt. Betértünk még egy másfél kilométeres kitérővel Stakliskes-be, ahol elvileg egy szeszfőzde látogatható meg, de vasárnap zárva volt. Egész nap szemerkélő, vagy enyhe esőben autóztunk és kimondottan hideg, 12-14 fok volt. Ez elég kellemetlennek bizonyult, de azért a fűtést nem kapcsoltuk be. Kempingünket Rózsi irányításával könnyen megtaláltuk, a főúttól ki is volt táblázva, és az utak is elfogadható minőségűek, csak az utolsó pár száz méter keskeny. A kemping nagyon szép és alig vannak benne, bár a szemerkélő eső, a viszonylag erős szél és a hideg sokat rontott az összképen. A 20 eurós ár, - melyből semmilyen kedvezményt sem adnak, sem javított hangulatunkon. A recepciós kislány szépen beszélt angolul. Állítása szerint a környék fő attrakciója, egy szigeten lévő kastély, hétfőn zárva, kedden pedig nemzeti ünnep miatt nem fogad látogatókat. Ezt még pontosítani kell, de ha igaz, négy éjszakára kell maradjunk, és ez nem igazán passzol az útitervünkhöz. Még meglátjuk, mit tehetünk, nagyon sok függ az időjárástól, az elmúlt napokhoz hasonló körülmények között szó sem lehet motorozásról.
8
Itteni idő szerint két óra után valamivel érkeztünk meg, ez otthon eggyel kevesebbet jelent. Nem határoztuk még el, mennyire térünk át a helyi időre, de a tervezett nyolchetes tartózkodás, talán indokolná az átállást. Korán elkészítettük vacsoránkat bent a kocsiban, és ott is fogyasztottuk el. Közben kicsit rendezgettem a dolgaimat, előkészítettem tartalék memóriakártyát a fényképezőgéphez, (Izlandon nagyon jó lett volna), Rózsiba áttöltöttem az útitervet Tallin-ig, lekönyveltem a napot és hasonlók. Vacsora után Zsóka hamar lezuhanyozott. Közben a nap is kicsit kisütött, de melegebb nem lett. Én megírtam a naplót és még felmegyek a recepcióra internetezni. Ezt a kastély nyitva tartás dolgot is pontosítani kell még. Trakai, 2014. június 23, hétfő, 5. nap Este még interneteztem a recepción. Kicsit kellemetlen, amikor egy apró dohányzóasztalra hárman is felrakják a gépüket. Megnéztem a maileket, írtam egyet Zelena Ferinek az eddigi tapasztalatokról. A bankban még semmi sem volt, ami érthető, hiszen hétvégén nem mennek az elszámolások. Az időjárás semmi jót nem ígért, a hidegen kívül mára 50, holnapra 80 százalékos eséllyel esőt. Elhatároztuk, hogy átállunk az itteni időzónára, így ezentúl mindig ezt fogom használni. Az órák közül csak a karórámat és a napközben használatos órát állítottuk át, a mobiltelefonok, a számítógép, a kocsi óráit és a hálószobában lévő órát nem. Éjjel megint esett és 9 fok alatt is járt a hőmérő, ehhez bent 12 és fél tartozott. Fél kilenckor keltünk. Kinézve az ablakon a reggelit úgy készítettem elő, hogy bent eszünk. Volt vagy 12 és fél fok. De ekkor kisütött a nap és a kocsi mögött kellemes lett az idő. Kiköltöztünk és nagyon jól esett a napon reggelizni. Mire befejeztük, be is felhősödött, sőt esett is pár csepp, de azért úgy határoztunk bemotorozunk Trakai-ba. A távolság mindössze jó 5 kilométer, azalatt nem lehet nagyon megázni és csak lesz egy csendesebb időszak, amikor vissza tudunk jönni. Még esőnadrágot sem pakoltunk. A készülődés során fedeztem fel, hogy otthon hagytuk mindkét jármű zöldkártyáját. Megint ugyebár egy olyan dolog, amit itt nem lehet pótolni… Elvileg itt nincs rá szükség és reméljük, nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy fel kelljen használni. Tizenegykor ültünk motorra, pár perc alatt beértünk a városba. Elsősorban a hideg miatt nem nagyon száguldoztunk, de azért sem, mert ez volt idei első motorozásunk. A városka katolikus temploma mellett állítottuk le a robogót. Betértünk a templomba. Ez egy modernül felújított barokk templom. Belsejében csak néhány eredeti freskómaradványt hagytak meg.
9
Kívülről elég robosztus épület. A környéken lekaptunk egy hangulatos utcarészletet is.
Már tegnap az országúton feltűnt menny faragott oszlop, faszobor áll mindenfelé. A templom mellett is találtunk ilyeneket.
A templomkertet elhagyva dél felé indultunk, hogy a közelben lévő ortodox templomot is felkeressük. Ezt kívül éppen restaurálják, rá is fér. Bent kicsit más kép fogadott, mint a tavaly Dél-keleteurópában meglátogatott társaiban. Itt nincs gyertyaárusítás és égetés, de kegytárgyakat lehet kapni.
10
A templomkertben egy régi lakókocsi állt, valószínűleg az építők használják. Magunkfajta kempinges nem hagyhatta ki, hogy lefényképezze. Tovább indultunk déli irányban és elértük az információs irodát. Bár elég anyagunk van Trakai-ról, úgy gondoltunk gyűjtünk még pár dolgot, elsősorban más helyekről és a kempingezési lehetőségekről. Egy nagyon kedves és angolul jól beszélő kislány sajnos nem nagyon tudott más helyekről, még a közeli Karnavé-ről sem. Azért begyűjtöttünk pár dolgot, és megtudtuk, hogy az utca túloldalán lévő iparcikk áruházban van esélyünk a kocsi kamera felboncolásához csavarhúzót kapni. Egy kimondottan gazdag és minőségi kínálatot felvonultató helyet javasolt. Nagyon kulturált körülmények között lehetett mindent kapni a szerszámoktól a konyhai felszerelésekig, a kertészkedés eszközeitől a játékokig. Találtam is egy 7 darabos csavarhúzókészletet leárazva mintegy két és fél euróért, melynek legkisebb tagja reményeim szerint meg tud felelni a célnak. Ezen magas prioritású feladat elvégzése után visszatértünk a motorhoz, hogy a városka északi részén lévő legfontosabb nevezetességhez, a szigeti várhoz elmenjünk. Trakai és környéke számtalan tavacska, csatorna, sziget és félsziget átláthatatlan szövevénye melyeket hidak és hajójáratok sokasága köt össze. Ettől olyan hangulatos ez a vidék. A város maga is egy keskeny félszigeten található. Ennek északi vége mellet áll a vörös téglából épült vár egy kis szigeten. A városból egy még kisebb sziget érintésével két gyaloghídon lehet
11
megközelíteni. A vár maga két részből áll, a belsővár magas, zárt udvarú építmény, melybe egy kaputornyon keresztül lehet bejutni. Előtte egy vizesárokkal elválasztva áll az első vár, melynek a szárazföld felől két kerek sarokbástyája és középen egy kaputornya van. A bástyákat összekötő falakban is termek vannak. A vár helységeinek talán fele látogatható. Bennük igényesen kialakított kiállítások kaptak helyet. Több életkép is gazdagítja a bemutatott anyagot. Mi mindent becsülettel végigjártunk.
12
Talán egy órát töltöttünk a várban. Nagyon érdekes és színvonalas helyen jártunk. A XIVXV. században épült vár a századok során nagyon lepusztult, 1956ban kezdték el felújítani és 1987-ben végeztek a munkával. Ma kimondottan jó állapotban van.
13
A várat elhagyva kicsit el kezdett cseperegni az eső. Azért elindultunk vissza a szárazföldre. Vetettünk pár pillantást a városra és a környező szigetekre.
Elérve a szárazföldet a félsziget keleti oldalán sétáltunk dél felé. Erre számos ajándéktárgy árus kínálja portékáját, leginkább borostyán ékszereket és fából készült, igényes kivitelű dolgokat. Azért a giccses dolgok, hűtő mágnesek és egyebek is helyet kapnak kínálatban. A félsziget egy kiszögelésén áll a szintén XIV. századból való un. félszigeti vár. Ennek négy saroktornya kissé lerobbant állapotban várja a felújító kezeket. A saroktornyok közötti fal szinte alig maradt meg.
14
Mi a tó partját követve folytattuk sétánkat. Elértünk egy gyaloghídhoz, mely a szomszédos üdülőterületre vezet. Itt láttunk pár szép faházat és jó néhány lepusztult beton dácsát a szovjet időkből. A hídról szépen látszott a szigeti vár és másik irányban a katolikus templom tömbje.
Tovább sétálva a parton elértük a félszigeti vár újabb saroktornyait és a fal mellett befordulva érintettük a XVIII. századból való korábbi Dominikánus kolostort, mely ma a Történeti Múzeum épülete. Ezzel visszaértünk a főútra, még visszasétáltunk, hogy lefényképezzük Nepomuki Szent János, a halászok és vízzel körülvett városok védőszentjének oszlop tetején álló, a XVII. századból való szobrát.
Innen már csak a főutcán sétáltunk vissza a motorhoz. Útközben megcsodáltunk számos régi faházat. Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy többségükre ráférne az újrafestés.
15
Utunk során érintettük a korábbi Birodalmi Orosz Posta épületét, (ma egy étterem működik benne), egy modern tornyot, melyhez tartozó templomhajó valószínűleg a föld alatt van, és egy régi középületet, melyről nem tudtuk megállapítani, mi célt is szolgált valaha, de ma szépen helyreállítva az utca egy jellegzetes színfoltja.
Ezzel sétánkat Trakai-ban befejeztük. Idei első kirándulásnak , így gyenge hat héttel a műtét után bőségesen elegendő volt. Nagy örömünkre szolgált, hogy jól bírtam az igénybevételt, és ez reményt ad a következőkre. Trakai nagyon érdekes helynek bizonyult, számos kellemes meglepetést tartogatott. Elsősorban rendezettsége és hangulata ígéretes a következő hetekre vonatkozóan. Egy ilyen túrán ezt a helyet mindenképpen meg kellett látogatni. Felülve motorunkra elindultunk vissza a kempingbe. Útközben határoztuk el, hogy meglátogatjuk még a kempingen túl, mintegy másfél kilométerre lévő Uzutrakis Major nevű helyet. Itt egy kisebb rendezett park közepén áll egy, a XIX. és XX. század fordulóján épült palota kilátóterasszal a tó felé, ahonnan a
16
szigeti vár jól látható. A palotát hatalmas őspark veszi körül, melyben kaptak helyet a vörös téglából épült gazdasági épületek. A területet EU támogatással
17
most újítják fel. A már elkészült palotába nem tudtunk bejutni, mert ezen a héten filmet forgatnak. Azért kívülről megcsodáltuk. Ezen rövid kitérő után visszamotoroztunk a kempingbe. Négy és fél órát voltunk távol. Megérkezésünk után első dolgom volt megműteni a kocsi kameráját. A beszerzett csavarhúzó még éppen megfelelt a célra és sikerült kibányásznom a 32 GBytos memóriakártyát. Átöltözés után felszereltem a motort még az előtt, hogy az eső elkezdett cseperegni. Utána Zsóka előkészítette a dolgokat az esti sütéshez, én pedig áttöltöttem és megszerkesztettem a mai képeket. Ezt követően, már zuhogó esőben a napfénytető alatt megsütöttük ennek az útnak az első grillvacsoráját és nyomban el is fogyasztottuk. Eddigre az eső elállt. Mosogatás és zuhanyozás után kimentem még internetezni. Elsősorban az időjárás érdekelt. Holnapra délelőtt tíztől éjfélig jeleznek esőt, a déli órákban 80-90 %-os valószínűséggel. Ez nagyon nem kedvez a holnapra tervezett programnak, így lehet, hogy esőnap lesz. Itt jobb lenne kibekkelni az esőt, mint a zsúfolt és még drágább Vilnius-i kempingben. Majd meglátjuk. Visszatérve a recepcióról csatlakoztam Zsókához, aki dacolva a 12 fokkal a kocsi előtt, gyapjútakaróba burkolódzva olvasott. Elkezdtem írni a naplót, de a hideg hamar bezavart a kocsiba. Ott folytattam és még a villanykályhát is bekapcsoltam, ezen az úton először. Éjfél lett, mire végeztem a naplóval. Trakai, 2014. június 24, kedd, 6. nap Hát ez esőnap lett. Már éjjel is esett egy kevés, de reggel fél kilenckor, amikor megszólalt a telefon a banki SMS-ekkel, elkezdett esni és csak 11-kor hagyta abba. Akkor keltünk, és kezdtük el készíteni a reggelit, amit, bár kitisztult az idő, bent ettünk meg. Délben még a nap is kisütött, mi mint a mérgezett egerek, elkezdtünk serénykedni. Hátulról elővettünk dolgokat, feltöltöttük a víztartályt, Zsóka kitakarított. Alig egy óra múlva ismét esett. És ezt négyig megcsinálta még kétszer. Háromkor elindultunk egy kisebb sétára a kempingben, de talán tíz perc múlva futva kellett visszajöjjünk a kocsihoz. Azért a kemping strandját lefényképeztem, a bánatos időben elég lehangoló képet mutatott. Mire ideértünk elállt és
18
ismét kisütött a nap. Ahogy esőnapokon lenni szokott, pontosítottuk az útvonaltervet. Zelena Feritől kapott prospektusok alapján elhatároztuk, jobban bemerészkedünk a litván tóvidékre. Ott van egy hely, ahol ígéretes túrák tehetőek gyalog, vagy motoron, esetleg bringával. Másik hagyományos tevékenységünk elkészítését határoztuk el.
a
főzés.
Egy
zöldbabgulyás
Délutánra sem ígér sok jót a felhőzet, most, negyed öt körül, erősen dörög. Este megint megnézem az időjárást, Holnap mindenképpen tovább kellene menni. Ez a hely nagyon kellemes, de hosszabb tartózkodáshoz nincs elég tennivaló. Látszatra mások is csak éjszakázásra használják. Minden éjjel van talán féltucatnyi vendég, de reggel szinte kiürül. Helyiek alig látogatják, pedig ma ünnep van, leginkább németek, - érdekes módon sok lakókocsis, - pár francia, de van svájci, osztrák, cseh és szlovák (ez utóbbiak sátorral), sőt egy oroszt is láttunk. Én nem emlékszem rá, hogy láttam már orosz lakóautót, Zsóka állítja, hogy valahol már találkoztunk egyel. Vilnius, 2014. június 25, szerda, 7. nap Estére egészen emberszabású lett az idő, így vacsora után kiültünk a kocsi elé játszani egyet. A második parti után, bár még jócskán világos volt, bezavart a hideg, már megint 12 fok körül volt csak. Éjjel nyolc fok alá is süllyedt a hőmérséklet, és bent is 12 körül járt, de se nem fűtöttünk, se nem vettük elő a gyapjútakarókat. Kezdjük megszokni a hideget… Reggel, bár tovább menés volt, csak nyolc után keltünk. A hideg miatt bent reggeliztünk. Kényelmesen készülődtünk össze, sőt a szomszéd némettel még elcseverésztem egy gyenge negyed órát, így tíz óra után keltünk csak útra. Mára gyenge 80 kilométer volt az adag két közbenső megállóval. Hűvös, de tiszta időben, már-már napsütésben autóztunk mintegy negyven kilométert első megállónkig egy Kernavé nevű településig. Itt az UNESCO világörökségi listáján szereplő négy várdomb a nevezetesség. Útikönyvünk nem kis túlzással „a litván Pompei”-nek nevezi a helyet. A Neris folyó völgyét itt egy szélesebb lapály mögött kb. 50 méter magas fal határolja. Ebből a falból alakítottak ki négy csonka kúp alakú várdombot állítólag több ezer évvel ezelőtt. A dombokon ma semmi sem látszik, rájuk falépcsőkön vezető ösvények vezetnek. Az egész területet egy szépen gondozott parknak képezték ki. Az országút mellett tettük le kocsinkat. Innen egy parkon keresztül az éppen építés alatt álló úton lehet besétálni az archeológiai parkhoz. Az út mellett áll a Történeti múzeum modern, impozáns épülete. Az utat a katolikus templom vörös tégla épülete zárja le. Sajnos be volt zárva, de kertje így is emlékezetes maradt. Mellette hangulatos kertben áll egy valószínűleg ortodox templom.
19
A két templom között lehet bejutni az Archeológiai parkba.
20
Becsületesen végig jártuk a parkot, felmásztunk mind a négy dombra. Nagyon szép kilátás nyílt mind a folyó völgyére, mind a fal tetején álló templomokra.
Még egy lezárt ösvényt is bejártunk. A park területén áll egy fából készült középkori település, gondoljuk a régi idők bemutatása céljából, de most be volt zárva. Egy nagyobb tisztáson szabadtéri ünnepélyekhez szükséges faépületeket láttunk, de látszatra régen nem használhatták őket, pedig tegnap volt Szent Iván napja, mely a közeli nyári napforduló miatt is jeles ünnep errefelé, amit szabadtéri rendezvényekkel szokásos megünnepelni. Sétánkat befejezve, mely elsősorban sok lépcsőzést jelentett, visszatértünk a kocsihoz és indultunk Vilnius felé. Az út mellett található egy érdekes rezervátum, melyre Zelena Feri hívta fel figyelmünket. Itt egy kb. két kilométeres tanösvényt alakítottak ki egy nagyon szép erdőben. Az ösvény maga mintegy 25 centi magasan vezető, másfél méter széles fajárda, melyen még kitérők is vannak a babakocsival, vagy tolószékkel közlekedők számára. Talán háromtucat táblán mutatják be a terület állat- és növényvilágát. A fő nevezetesség azonban az a 32 faszobor, mely pogány isteneket ábrázol. Ezeket további, talán fél tucat állatokat és egyebeket, - például a litvánok első
21
királyát, - mintázó szobrok egészítik ki. A parkoló közelében lévő erdei játszótéren a hinta, a libikóka is hasonló stílusban készült. Az ösvény mellett 3-4 nagyon hangulatos pick-nickasztalt is kialakítottak.
Nagyon kellemes színfoltja volt a mai napnak ez a séta. Visszaülve kocsinkba indultunk Vilnius-ba, ahol a városi kempingben töltünk két éjszakát. Rózsi vezérletével gond nélkül megtaláltuk a vásárváros egyik pavilonja mögötti zöld területen kialakított szerény kempinget. A recepció és a vizes helységek konténerekben kaptak elhelyezést. Mintegy nyolcvan férőhely van, de estére is csak talán a harmada telt be. Városi kemping lévén, elég drága, húsz euró felett kérnek éjszakánként. 22
Három óra körül érkeztünk meg. A recepciós gyerek nagyon kedves volt, adott többféle térképet, mellyel el lehet boldogulni a városban. Úgy határoztunk, letáborozás után leszedjük a motort, eszünk egy keveset és bemegyünk egy rövid sétára. Ennyivel is kevesebb lesz a holnapi tennivaló és így talán eleget láthatunk a városból. Négy óra után indultunk. Egy nagyforgalmú, soksávos úton kellett bejussunk. Elvétettük és egy balkanyart a sok alul és felüljáró között nem vettünk be. Szerencsére időben észrevettük, és ha nem is könnyen, de tudtunk korrigálni. A belvárosba érve elég nehezen tudtuk leazonosítani poziciónkat, kétszer is meg kellett álljunk. Végül a város központi terén, a Katedrális téren tettük le a járgányt. Ezt a teret a katedrális uralja. Csak közelebb menve fedeztük fel, hogy harangtornya külön áll. Maga a templomépület pedig oszlopcsarnokaival a homlokzatokon, inkább adminisztrációs középületnek, vagy múzeumnak néz ki. Elhatároztuk, hogy felmászunk a toronyba, hogy fentről kapjunk egy képet a városról. Előtte még vetettünk egy pillantást a Katedrális tér mögötti zöld dombra, a Három kereszt hegyére és a tér templommal átellenes sarkán álló palotasorra.
A toronyba felmászni nem volt kis feladat, különösen a Kernavé-i dombok megmászása után. Az első két emeletet egy, a torony falában haladó keskeny 23
és meredek csigalépcsőn tettük meg, majd egyre meredekebb falépcsőkön jutottunk fel először a harangokhoz, majd az 51 méteren lévő kilátó szintre. A toronyban hat különböző méretű harang lakik, melyeket villanymotorok mozgatnak. Az óraszerkezet és a hozzátartozó két kisebb harang egy szinttel feljebb van, ahonnan négy irányba elég keskeny ablakokon lehet kilátni a városra. Később ennél sokkal jobb kilátóhelyeket is találtunk, méghozzá ingyeneseket és kevésbé strapásakat. Mind a négy irányba kinéztünk, a legjellegzetesebb képet kelet felé Vilnius jelképe, az un. Gediminas torony vörös tégla épülete adta egy viszonylag magas domb tetején, alig párszáz méternyire.
Elhagyva a tornyot, betértünk a templomba. Bár múltja több száz évre tekint vissza, ma egy nem túl régi belső fogadja a látogatót. Ennek oka, hogy a sztálini korszakban az épületet képtárnak használták. A bejárat előtti oszlopcsarnok feletti részt díszesen alakították ki, de valahogy nem illik ide. A templom belseje nem mutatott különösebben emlékezetest, bár orgonája szép. A katedrális legnevezetesebb, és egyben legszebb része, Litvánia védőszentjének, Szent Kázmérnak kápolnája. A színes márvánnyal díszített 24
falakon ezüst szobrokat helyeztek el. A kupolát fehér stukkó és freskók díszítik.
Elhagyva a templomot a mögötte álló nagyhercegi, vagy másnevén királyi palotához sétáltunk. Ez ma múzeum, és a Luvres-hez hasonlóan a föld alatt alakították ki a fogadószintet. A múzeumba nem tértünk be, már nagyon késő volt, talán holnap megtesszük.
A palotát az északi kijáraton hagytuk el. Ezen a részen már nagyon uralja a látképet a Gediminas torony a jellegzetes kúp alakú domb tetején. Elsétáltunk a Nemzeti Múzeum egykor a városfal részét képező és fegyvertárnak használt épülete mellett.
25
Elhatároztuk, hogy mára még betesszük a programba a torony meglátogatását. Szerencsénk volt, mert viszonylag olcsón, fejenként 2 litasért, felvitt egy ferde lift. Mint kiderült a torony mögött egy tágas tér, és túloldalán egy vörös téglából épült korábbi hercegi palota maradványa is van. A teret határoló kőkorláton kitekintve nagyon jó
26
kilátás nyílt a városra. A húsz méter magas toronyba már nem másztunk fel. Így is láthattuk a Neris túloldalán a modern Vilnius toronyházait, a szomszédos Három kereszt hegyét, alattunk a királyi palotát és a katedrálist, kicsit távolabb egy érdekes csipkés kialakítású vörös tégla templomot, melyet holnap tervezünk felkeresni.
Eddigre úgy éreztük elég gazdag programot bonyolítottunk le ma és elindultunk vissza a motorhoz. Gyalog leereszkedtünk a hegyről. Kellemes tapasztalatként láttuk, hogy délutáni sétaként mennyi helybéli igyekszik felfelé. A Katedrális tér mögötti és melletti parkon keresztül tértünk vissza motorunkhoz. Itt sokat tanakodtunk, hogyan is tudunk visszajutni a kempingbe. Végül találtunk egy utat. Igaz jelentős része macskaköves utcákon vezetett és egyszer behajtani tilos táblába is botlottunk, sőt egy balkanyart csak gyalogosként tudtunk bevenni, két-három megállás és helymeghatározás után eljutottunk a kívánt helyre. Most lehetett csak igazán látni mennyi segítséget ad Rózsi a lakóautóban. Elképzelni is nehéz ma már mit tennénk nélküle. Hét óra felé járt az idő, mire visszaértünk a kempingbe. Gyorsan lezuhanyoztunk, megmelegítettük a vacsorát és megettük. Szakítottam még pár percet arra, hogy a nappali ablakának beázását a korábban jól bevált, de nem szép megoldással (egy szigetelőszalag csík az ablakkeret és a fal csatlakozására) ideiglenesen kijavítsam és a ma délután, a motor tükrének rögzítésekor eltörött csavarkulcsot megjavítsam. Otthon majd meg kell hegeszteni. Elég későn jutottam hozzá, hogy a napot lekönyveljem, a képeket áttöltsem és megszerkesszem, és a naplót megírjam. Eleinte a kocsi előtt csináltam, de fél tízkor a hideg bezavart. Közben Zsóka el is aludt. Ismét éjfél lett, mire végeztem.
27
Vilnius, 2014. június 26, csütörtök, 8. nap Éjjel nagyon hideg volt, hat fokig lehűlt a levegő. Reggel viszont szikrázó napsütésre ébredtünk és az összes hőmérő megbolondult, mert rájuk sütött a nap. Minden esetre fél kilenckor rég nem látott kellemes melegre keltünk fel és reggeliztünk meg a kocsi előtt. Ugyan kicsit befelhősödött, de nem volt kétséges, hogy motorral bemegyünk a városba. Reggel a kempingben találkoztunk azzal a némettel, aki szomszédunk volt Trakai-ban előző éjszaka. Ő akkor érkezett. Háromnegyed 11-kor indultunk és ma minden további nélkül elértük a belvárost. Az egyetem környékén tettük le a járgányt, mert ez volt mai első célpontunk. Feltűnt, hogy milyen sok turista, elsősorban csoportok járják az utcákat. Tegnap este alig láttunk idegent. Először az olasz történeti fakultás külön épületébe néztünk be. Ennek hátsó kijáratától lehetett bepillantani a korábbi püspöki palota, ma elnöki palota kertjébe. Később a homlokzatot is megnéztük. Látogatni csak szombaton, és előzetes regisztrációval lehet.
Az egyetem épületeibe csak belépővel lehet bemenni, de elég szabadon lehet mozogni bent. A tucatnyi udvar többsége szépen rendbe hozva, színvonalas és komoly környezetet ad az oktatásnak és érdekes turisztikai célpont is. A legnagyobb udvar árkádjai alatt az egyetem korábbi vezetőinek emléktáblái láthatóak. Köztük kiemelt helyen Báthory Istváné, aki lengyel király, litván nagyherceg és erdélyi fejedelem korában egyben az egyetem kancellárja is volt. Ebben az udvarban található a Szent János templom, mely manapság lehet, hogy nem is templomként funkcionál, minden esetre ezekben a napokban itt tartják sorra a fakultások a diplomaosztó ünnepségeiket.
28
Városszerte elegánsan öltözött fiatalokat látni családjuk vagy barátaik körében virágcsokrokkal. Az egyetemnek jó húszezer hallgatója van, ami azt jelenti, évente 4-5 ezren végeznek. A mai templom elődje jóval az egyetem alapítása előtt, már az 1300-as években állt. Jelenlegi késő barokk formáját többszöri át- és újjáépítés után a XVIII. században nyerte el.
A két legfontosabb nevezetesség, a litván filológiai központ szép freskókkal díszített előtere és a
könyvtár. Ez utóbbi renoválás miatt sajnos nem volt látogatható.
29
Az egyik hátsó udvarban áll a csillagvizsgáló. Az épületet az állat égöv jegyeit szimbolizáló figurák díszítik és tetején két kisebb megfigyelő kupola kapott helyet.
A központi udvarról nyílik a nagy auditórium, mely ma nem volt nyitva. A templom melletti udvarban találtunk rá a templom orgonájának CD felvételeit árusító hangulatos kis üzletre.
Az egyetemet elhagyva Vilnius sétálóutcáját kerestük fel. Végig sétáltunk a Pilies utcán és folytatásán a Didzioji utcán egészen a városházáig.
Nemcsak az utca hangulatát kerestük, hanem betértünk, - hiába, - több könyvesboltba Baltikum autóatlaszt keresve. Sajnos otthonról hozott, és az előkészületek során már erősen leamortizált térképünknél csak gyengébb
30
felbontásút tudtak kínálni. Másik feladatunkat, az obligát Litvánia matrica vásárlását talán ötödik kísérletre sikerült teljesíteni egy képeslap beszerzésével kombinálva. Mielőtt elértük a városházát, egy ortodox templom mellett mentünk el. A kívülről vidám épület belül
nagyon szép, de sötét volt. A vaku nélkül készült felvétel be is mozdult. A városháza egy görög templomot idéző oszlopsoros homlokzatú, de elég jellegtelen épület. Mögötte az Astoria szálloda sokkal figyelemreméltóbb.
A városházán túl áll a Szent Kázmér bazilika barokk épülete. Legérdekesebb része az oltár feletti kupola, melyet az utcáról alig lehet látni, csak a 31
városháza előtti térről lehetett lefényképezni. Ez korábban egy hagymakupola volt, melyet elbontottak és helyére a nagyhercegi koronát formázó toronnyal egészítettek ki.
Visszafelé menet betértünk a korábbi kisgettó területére. Itt nagyon hangulatos kis utcákat láttunk éttermekkel, az utcára ernyők alá kitett asztalokkal, de elég kevés vendéggel pedig ekkor még elég jó idő volt. Sokat nem maradhattunk a kisgettó területén, mert sietnünk kellett következő úti célunk, a Szent Anna templom már tegnap kinézett csipkés vörös tégla épületéhez. Ehhez elmentünk motorunk mellett és ismét érintve az egyetemet, lekeresztezve a Pilies utcát egy kissé elhanyagolt részen átvágva jutottunk el. Utunk során Vilnius nagyon sok temploma közül hármat is érintettünk.
A Szent Anna templom egy kicsi, de nagyon kecses és kedves templom. Állítólag Napóleon is nagyon megkedvelte, amikor oroszországi hadjárata során Vilniusban tartózkodott. Mellette önállóan áll egy hasonló stílusban épült torony és szinte hozzáépítve a Szent Bernardin bazilika mondhatni ormótlan épülete.
32
Ez utóbbiban a fa díszítések dominálnak, melyeket néhány elég elkopott freskó egészít ki. Összességében az egész bazilika elég hangulattalan, lehangoló és lehordott különösen a Szent Anna templom után.
A templomokat elhagyva betértünk a Bernardino kertbe. Ez egy nagyon kellemes meglepetés és nagyon szép, színes színfoltja a városnak. A Vilna patak kanyarulatában alakítottak ki egy rendezett parkot, játszóterekkel, padokkal, sétányokkal. Helyet kaptak különböző pavilonok és bódék is. Látszatra a vilniusiak kedvelt pihenőhelye sokan járták a sétányokat, pihentek a padokon. Általában megállapítottuk, hogy Vilnius nagyon sok zöld területtel büszkélkedhet. Nemcsak a város körüli dombok, hanem sok, szépen
33
gondozott park is található mindenfelé, melyeket látszatra a lakók ki is használnak. Elhagyva a parkot átvágtunk a katedrális tér és a Gediminas torony dombja közötti parkon és eljutottunk a királyi palotához. Itt leültünk pár percre átbeszélni a további programot. Úgy határoztunk, meglátogatjuk a palotában berendezett kiállításokat. A palotába a tegnap is használt kapun tértünk be. A fogadótérben nagyon kulturált körülmények között megvettük jegyünket és elindultunk a kiállításokat megnézni. Az alagsorban a régi város számos makettja mellett a palota régi alapfalait mutatják be. Itt látható, amit azután később mindenhol tetten értünk, hogy ez az épület nem az eredeti felújítása, hanem modern technikával, eszközökkel és anyagokkal az eredeti igényesen újraépített változata. Ez természetesen sokat levon értékéből, de így is alkalmas az egykori épület bemutatására.
34
A pince- és földszinten a régi palota alapfalait és a különböző feltárásokkor előkerült tárgyakat mutatják be nagyon színvonalasan, sok magyarázó tablóval, makettal, jól megvilágított vitrinekben. A felső két szinten talán tucatnyi teremben korabeli, vagy másolat bútorokkal, gobelinekkel, képekkel illusztrálják azok egykori funkcióját. Mindenhol a litván mellett angol nyelvű feliratok is megtalálhatóak.
Végül a pinceszinten egy tárlóban néhány korabeli korona másolata, egy másikban korabeli használati
tárgyak láthatóak. Nem vagyunk nagy múzeumlátogatók, de ezt a helyet kimondottan élveztük. A látottak természetesen közelébe sem jöhetnek számos nyugat-európai
35
királyi palotában (Versailles, München, Lisszabon, Firenze, Bécs), vagy akár az angol kastélyokban) látható, eredeti épületekben eredeti darabokat bemutató kiállításoknak, de ismerve az ország történelmi múltját, nagyon tiszteletre méltó. Elhagyva a királyi palotát még egy feladatunk volt. Útikönyvünk szerint a katedrálistól nyugatra induló Gedimino sugárút egyik elég távol lévő könyvesboltjának jó a térkép kínálata, így ezt az esélyt meg akartuk adni magunknak. A séta önmagában is érdekes volt, mert a sugárút maga is figyelemre méltó. A budapesti Andrássy úthoz hasonló utat szép paloták alatti jobb fajta üzletek sora szegélyezi. Az üzletben persze nem volt autós atlasz, talán majd Tallin-ban, ha akkor még érdekes lesz a dolog. Közben nemcsak az idő haladt előre, de a felhők is elkezdtek gyülekezni. Erőltetett menetben, kevésbé érdekes, gyakran kimondottan lepusztult részeken keresztül jutottunk vissza motorunkhoz. Mire összeszedtük magunkat, enyhén el kezdett csepegni, de elindultunk ugyanazon az úton, melyen tegnap jöttünk vissza. Pár perc után ki kellett álljunk, mert a nem túl erős esőben is bőrig áztunk volna és a rossz minőségű kockaköves utat is veszélyesnek tartottuk. Kétszer is nekirugaszkodtunk, de fel kellett adjuk. Végül egy fa alatt vártuk ki azt a jó fél órát, amíg elállt. Utána, ha nem is könnyen, de gond nélkül visszajutottunk a kempingbe. Vilnius kellemes meglepetés volt, többet kaptunk, mint amire vártunk. Nem egy különlegesség, de szépen gondozott, többnyire jól karbantartott részeken jártunk és néhány kimondottan érdekes dolgot láttunk. Összességében kellemes benyomásokkal távozunk. Öt óra körül értünk vissza a lakóautóhoz. Eddigre a kemping jobban betelt, mint tegnap. Többnyire németek, pár holland és rajtunk kívül kuriózumként egy spanyol és egy norvég adja a közönséget. Első dolgunk volt a motort felszerelni, majd lezuhanyozni. Ezután jöhetett a vacsora és a naplóírás. Kicsit elbeszélgettünk a szomszéd némettel, kicseréltünk pár úti ötletet. Zsóka megpróbált az esőtetőként funkcionáló napfénytető alatt kiülni a kocsi elé, de a hűvös megint hamar bezavarta. Paluse, 2014. június 27, péntek, 9. nap A lassan megszokott hideg éjszaka után hűvös, borult reggelre ébredtünk. Fél kilenckor keltünk és bent fogyasztottuk el reggelinket bár nem esett. A
36
szokásos tennivalók elvégzése után fél tizenegyre lettünk útrakészek. Eddigre a kemping lakóinak többsége már vagy bement a városba, vagy útra kelt. Mára három feladatunk volt. Megejteni első litvániai bevásárlásunkat, mert pár dologból, mint joghurt, tejföl, hagyma kifogytunk. Kenyeret, paradicsomot már Lengyelországban is vettünk, meglátogatni Európa földrajzi középpontját és székhelyünket áthelyezni a litván tóvidékre. Egy kempinghez közeli, az út mellett lévő MAXIMA szupermarketet néztünk ki magunknak, mely egy lakótelepen található. Könnyen odajutottunk és a megállással sem volt gondunk. Gyakorlatilag mindent kaptunk, sőt még egy literes whiskyt is bespájzoltunk, mert ilyen hideg időben ebből sosincs elég. Nagyon meg voltunk elégedve az üzlet választékával és az áruk prezentálásával. Gyakorlatilag minden megkapható. Innen jó húsz kilométerre az A14-es úton, közvetlenül az út mellett található Európa közepe. Nekünk ez a hely kicsit túl északra és keletre van, de csak az a kérdés hogyan számolunk. Itt a Spitzbergákat, a Kanári és Azori szigeteket is figyelembe vették. Minden esetre tudtunkkal senki sem tiltakozott ez ellen és ez is egy jó alkalom csinálni egy nevezetességet. A hely nem különösebben érdekes. Nincs akkora felhajtás, mint a Norkapp-on, de nagyobb, mint Tariffa-ban.
A nem túl nagy parkolóból egy keskeny út vezet a jeles helyre, Ahol egy egyszerű kő jelzi a pontos helyet. Körülötte az EU államainak zászlói (a horvátot még nem volt idejük egy év alatt kitenni) a litván ABC szerinti 37
sorrendben. Az ír az első és a német az utolsó, ez előtt van a magyar. Nem világos, miért csak az EU országok zászlait tették ki, és a többi európait nem. Pár méterre ettől a helytől egy emlékmű áll, melyet Litvánia EU csatlakozására készítettek. A „kegyhelyet” egy kis faházban egy információs iroda egészíti ki, ahol egy leányka didergett a hideg időben. Előtte egy táblán hat nyelven a tájékoztatás. Rajtunk kívül látogató nem volt, pedig dél körül járt az idő. Itt lehet megkapni a hely meglátogatását tanúsító oklevelet, melyet mi nem kértünk. Most már elmondhatjuk, hogy nemcsak a legészakibb, a legdélibb, a legnyugatibb pontján jártunk Európának, de a közepén is. A legkeletibbet, - ha az egyáltalában definiálva van, - nem tervezzük felkeresni.
Mire visszaértünk a parkolóba, ott négy francia lakóautó állt. Az asszonyok készítették az ebédet, - fél egy volt, - a férfiak közben a környéken bóklásztak. A nagy kirándulást csak ebéd utánra tervezték. A kötelező, de nem túlzottan érdekfeszítő megállás után egyenesen jöttünk a kempingbe. Eredetileg, tartva a rossz utaktól, nem terveztünk ilyen mélyen bejönni a litván tóvidékbe, de Zelena Feri tapasztalatai alapján módosítottunk a programon. Itt elég jó kirándulási lehetőségek kínálkoznak, és Feriéknek köszönhetően, van megfelelő leírásunk. Utunk eseménymentes volt. Az A14-es hosszú szakaszokon egy töredezett betonút, ezen csak 50-60-at tudtunk menni, de a leágazás után keskeny, de csodálatos erdőben vezető, kissé hullámvasutazó úton jöttünk. Nagyon nyugodt és szép vidékre érkeztünk. A kempinget a település határában, az országúttól kétszáz méterre egy tisztáson alakították ki. Megérkezésünkkor, délután kettőkor, egyetlen osztrák állt bent, később jött még három kocsi. A hely szerény komfortú, WIFI nincs, mosni nem lehet, de a vizes helységek tiszták és az egész rendezett.
38
Egész délután hol esett, hol sütött a nap. A kocsi körüli tevékenységekkel töltöttük az időt. Ötkor elmentem WIFI-t keresni, és sikerrel jártam. Az elágazásnál lévő információs irodában adtak jelszót a saját rendszerükhöz és el tudtam intézni a dolgaimat. Megérkezett pár elszámolás és volt néhány emailem is, de egyedül Lacié volt érdemleges. A közeli napokra vegyes az előrejelzés. Holnapra jót ígérnek, de utána megint 3-4 esős nap következik. A hőmérséklet viszont emelkedni fog. Ezek után nem igazán tudjuk, mit csináljunk. Este még lehet, hogy az esőtető alatt ki tudunk ülni egy keveset. Most nemsokára nyolc óra lesz, és megint esik. Nekem még zuhanyoznom is kell. Paluse, 2014. június 28, szombat, 10. nap Este majdnem tízig kint játszottunk a kocsi előtt. A hideget kezdjük megszokni. Éjjel is megint 12 fok körül volt a kocsiban, és már meg se kottyan. Azért csak kilenc körül keledeztünk, pedig napfényes volt a reggel, de minden nagyon levizesedett. Élveztük a reggelit a napfényen, de a hosszú nadrág és a vastag felső, - nem is beszélve a dupla zokniról, - azért jól esett. Az ígéretes időjárásra tekintettel egy gyalogtúrát terveztünk. Ha jól számolom jó pár héttel a műtétem előtt voltunk utoljára fent a Budai hegyekben. Egy tíz kilométeres kört néztünk ki, mely az oda-és visszaúttal kb.12 kilométerre jött ki. Ehhez nemcsak térképünk, de leírásunk is volt, ami, mint később kiderült nagyon is hasznosnak bizonyult. Tizenegykor hagytuk el a kempinget, addigra mind a négy este érkezett kocsi utasai nekivágtak vagy gyalog, vagy biciklivel, az osztrákok meg útra keltek Vilnius felé. Elsőnek a kempinggel fatemplomot néztük meg.
szomszédos
régi
Sajnos bemenni nem tudtuk, de a hangulatos templomkertet körbejártuk. Az egyik tábla alapján már az 1400-as években állt itt templom.
39
A templomkertet elhagyva lementünk az országúthoz, elmentünk az információs központ mellett és elsétáltunk a strandig, ahol utunk kezdő és végpontja van. Ezen a hűvös hétvégi napon teljesen kihalt volt, de az itt induló túraútvonalaknak, elsősorban a 3.5 kilométeres botanikus ösvénynek többen nekivágtak gyalogosan, vagy bringával. A mi utunk az első talán három kilométeren a tóparton haladt. Az utolsó kilométeren egy szabadtéri faszobor park mintegy kéttucatnyi szobra szegélyezte az ösvényt. Elérve Meiyronys-t országúton kellet haladjunk, majd egy nagyon kellemes erdei úton folyattuk kirándulásunkat. Számoltunk rá, hogy szamócát, vagy más erdei gyümölcsöt találunk, ezért hoztunk magunkkal dobozt a gyűjtéshez. Ezen a szakaszon találtunk is eleinte szamócát, később áfonyát, de annyit nem, hogy a kissé optimistán hozott közepes méretű dobozunk megteljen. Azért úgy félig teleszedtük és biztos szívesebben fogjuk enni a vacsorához, mint a vásároltat.
40
Ez a kellemes erdei út vitt el minket először egy kisebb tó partjára, majd Gaveikénai-ba, mely egy elég szegényes falúnak bizonyult. Bár az udvarok többsége rendezett, de az ütött-kopott faházak többségére ráférne a festés, és minden udvarban ott állt az ásott kút. Pár helyen régi mezőgazdasági eszközök voltak kitéve az udvarokban és láttunk pár autót is. Hogy mivel foglalkozhatnak az itt lakók, nem tudtuk kitalálni.
A falu túlsó végén áll a régi vízimalom. Ez ma már nem működik, kereke sincs meg. Környezete viszont szépen rendezett. Pick-nick asztalok és horgászhelyek várják a vendégeket, akik lehet, hogy a malom épületében meg is szállhatnak. Bár nyár közepe van és hétvége, egyetlen embert sem láttunk, csak egy láncra kötött kutya ugatott veszettül, amikor közelítettünk a helyhez.
Innen röviden egy főúton haladt utunk, majd be kellett vágjunk egy kisebb tó partján a mezőre. Itt gyakorlatilag alig volt út, csak sejteni lehetett merre kell menni. Később ez a csapás bevezetett az erdőbe és pár kilométeren tisztán ösztöneinkre és az eldobált szemetekre hagyatkozhattunk. Így értük el Strigailiskis határát. A tűző napon át kellet vágjunk a falun, ami sehol sem kedvelt része a túráknak. 41
Ezeken a részeken tett nagyon jó szolgálatot a rendelkezésünkre álló útleírás. Nélküle nem valószínű, hogy ne tévedtünk volna el. A településen pár percre leültünk egy pihenőpadra, majd folytattuk utunkat. Innen már az Ignalina – Paluse közötti országút mellett haladó kerékpár- és gyalogos út mellett jöttünk. Ez 20-100 méterre az úttól, erdős vidéken vezet. Kimondottan kellemes volt a séta rajta, még így kissé elfáradva is. Így értük el utunk kiindulópontját. Betértünk az információs központba, hogy megnézzük az időjárás előrejelzést. Mára még jót ígér, de utána három esős nap következik. Nem túl biztató előrejelzés. Még lenne lehetőség pár motoros, esetleg gyalogos kirándulásra, de nem tudjuk, mit csináljunk. Lehet, hogy esőnapok következnek. Azt is el kell még dönteni, hogy itt vészeljük-e át ezt az időszakot. A kempingbe visszaérve, - fél négykor, - levettük átizzadt cuccainkat, Zsóka elkezdte főzni a vacsorát, én pedig gyorsan ledokumentáltam a napot, Ma korán fogunk végezni, az idő is kellemes, talán tudunk egy normális estét csinálni. Paluse, 2014. június 29, vasárnap, 11. nap Este tíz óra utánig kint ültünk a kocsi előtt. A szúnyogok és egyéb bogarak zavartak be, pedig még világos volt. Éjjel esett egy keveset, de 4-5 fokkal melegebb volt, mint a legutóbbi napokban. Reggel borult égre ébredtünk, nem volt igazán hideg, azért kilencig ágyban maradtunk. A napfénytető alatt sütöttük meg a bundáskenyeret és fogyasztottuk el. Nehéz volt eldönteni, milyen idő is lesz. Végül úgy döntöttünk, leszedjük a motort és elmegyünk egy motoros kirándulásra. Ha elázunk, pechünk van. Délre lettünk útrakészek. Egy 45 kilométeres autós körtúrát választottunk. Pár kilométert visszamotoroztunk azon az irányon, ahonnan érkeztünk, majd északnyugatnak fordultunk. A borús időben is kellemes volt utunk a dimbesdombos vidéken. Néha a fák között elővillantak különböző tavak, nyugodt, álmos farmok között jártunk. Első megállónk egy Ladakalnis nevű hely volt, mely elsősorban kilátópont, de mitikus háttere is van. Ez utóbbiból ma semmi sem látszik, de a kilátás gyönyörű. Elvileg hat tó is látható, de valószínűleg 1-2-t az egyre növekvő fák eltakartak. Ezen a borús vasárnapon elég sok helyi látogatott ki ide. A környéket szépen kiépített sétautak hálózzák be, melyek egybefüggő hálózatot alkotnak a közeli Ginuciai várdombja körül kiépített utakkal. Mi mindkét helyen megálltunk és tettünk egy kellemes sétát. A várdomb hasonlít Kernavé dombjaira, csak ennek oldalán méretes fenyőfák nőttek. Innen is számos tó látható. A fák között szinte mindenhol elővillan valamilyen vízfelület.
42
A várdomb megmászását falépcsők segítik.
Pár kilométert tovább motorozva Kirdeikiai felé egy rádiótelefon torony áll az út mellett az oldalban. Erre 30 méter magasan egy kilátóteraszt építettek. Hat, elég meredek és hosszú lépcsőkart kell megmászni, de megéri. Sajnos csak nyugati irányba lehet kilátni, de arra a tóvidék sokkal jobban és tisztábban látszik, mint a természetes kilátóhelyekről.
43
Már a toronyba felmászás közben elkezdett csepegni az eső. Nem volt veszélyes, még az eső-jacky-kat is lent hagytuk. Visszatérve a toronyból, felmerült a kérdés: mit csináljunk, menjünk tovább, vagy várjuk ki a közeli esőtető alatt, hogy elálljon. Végül a továbbmenés mellett döntöttünk, nagyon helyesen, mert egyrészt jelentősen nem erősödött az eső, másrészt hosszú órákig nem állt el. Már sokkal kellemetlenebb körülmények között motoroztunk be Kirdeikiai-ba. Itt egy templom érdemelte ki a figyelmet. Éppen kezdődött egy szertartás, így sokáig nem maradhattunk.
Egyre kellemetlenebb esőben folytattuk utunkat, mely mintegy tíz kilométeren egy kavicsborítású földúton vezetett. Ettől ugyan lassan tíz éve el vagyunk tiltva, de nem volt mit tenni, csak erre lehetett tovább menni. Óvatosan manővereztünk a kátyúk között és ismét szembesültünk azzal a Norvégiában már felmerült dilemmával, hogy vagy a kocsik által kihullámosított, de tiszta részen megyünk, ahol a lelkünket is kirázza a motor, a lengéscsillapítók igénybevételéről nem is beszélve, vagy a simább, de kőzúzalékkal borított részen, ahol nagyobb a kicsúszás veszélye. Kb. 20-30 kilométeres sebességgel tudtunk haladni. Ennek az útszakasznak a közepén van egy falu, Stripeiki. Ennek határában egy, a hagyományos méhészetet bemutató múzeumot rendeztek be. A csepegő eső ellenére szívesen megnéztük volna, de átalakítási munkák miatt be van zárva. EU támogatással komoly fejlesztés folyik a területen. Többek között új látogató központ készül. Azért az építési terület kerítésén be tudtunk pillantani és pár érdekes dolgot lencsevégre kaptunk.
44
Pár kilométerrel arrébb az út mellett Zsóka áfonyás területet fedezett fel. Dacolva az időjárással, és kockáztatva, hogy hazafelé nagyon megázunk, leálltunk gyűjtögetni egy keveset. Megállapítottuk, hogy, - különösen én, nem tudnánk még a száraz kenyeret sem megkeresni ezen a módon. Azért egy kisebb doboz csaknem megtelt, hogy szaporítsa a tegnapi termést. Amikor már tényleg veszélyesnek éreztük az esőt, motorra szálltunk. Nem sokára elértük az aszfalt utat és bemotoroztunk Ginuciai-ba, hogy felkeressük a vízimalmot. Ez sokkal jobb állapotban maradt meg, mint a tegnap látott. Még az is elképzelhető, hogy működőképes. A duzzasztója az országút töltése. Alvíz csatornája hangulatos, partján kis bár található.
45
A malom látogatható, egy idősebb hölgy volt az idegenvezető, aki sajnos sem angolul, sem németül nem beszélt. Egy litván (vagy orosz) nyelvű csoporttal jártuk be az épületet. A szerkezetek jó állapotban megvannak, bár 1968 óta nem használják. 1935-ben a fa kereket fém turbinára cserélték.
Elhagyva a malmot, éppen nem esett az eső. Gyorsan motorra szálltunk, mert még közel húsz kilométer várt ránk. Két kisebb eltévelyedéssel sikeresen visszaértünk a kempingbe. Közben többször is eleredt az eső, de nem áztunk meg vészesen. Szerencsénkre, - itteni viszonyok között, - nem volt hideg. Négy órára értünk a lakóautóhoz. Gyorsan levetettük vizes gönceinket, szárítani nem tudtuk kitenni, mert éppen esett. Zsóka élve a lehetőséggel, hogy mára vettünk villanyt, megfőzött egy milánói szószt, mely bármikor gyorsan mozgósítható. Én közben a mai képeket töltöttem át és szerkesztettem meg, illetve a kocsi kamerában lévő felvételeket mentettem le és a napot könyveltem el. Este sütöttünk egy jót. Állandó esőben végeztük el az esti tennivalókat. Bár továbbra sincs hideg, a nedvesség és a szél elől be kellett húzódjunk a kocsiba. Fél tíz lett, mire mindennel végeztünk és nyugovóra térhetünk. Hogy holnap mit csinálunk, még nem tudjuk. Ha szép az idő, tovább megyünk Lettországba (a motor még nincs felszerelve), ha továbbra is esik, esőnapot tartunk itt, esetleg, ha lesz pár csendes óra, teszünk egy rövidebb kirándulást a környéken. 46
Paluse, 2014. június 30, hétfő, 12. nap Éjjel megint jócskán tíz fok felett járt a hőmérő és reggel, amikor kilenc óra körül felkeltünk, ugyan borult volt az ég, de nem esett és kimondottan meleg volt. A húsz fok körüli hőmérsékleten ugyan jól esett a hosszú nadrág, de egy póló is elégnek bizonyult. Emlékezve az időjárás előrejelzésre mégis úgy döntöttünk, maradunk. Esetleg teszünk egy kisebb sétát a környéken. Kényelmesen megreggeliztünk, felszereltem a motort, közben Zsóka kitakarított. Csaknem dél lett mire mindennel elkészültünk. Eddigre a felhők kicsit besűrűsödtek és bármelyik pillanatban elkezdhetett esni. Mi azért összekészültünk, hogy bejárjuk a közeli 3 és fél kilométeres botanikus ösvényt. Közben meghosszabbítottam regisztrációnkat. Litvániában az angol rendszer van érvényben. Senkitől semmit sem kérdeznek, eddig mindig elég volt a CCI kártya, de előre kell fizetni. Itt van egy másik érdekesség. A CCI kártyára adnak 10 litas kedvezményt, valahányszor fizetünk. Tíz litas volt, amikor elsőre két napot fizettem, tíz litas volt tegnap és ismét tíz litas volt ma, amikor hosszabbítottam. Mire útrakészek lettünk el kezdett enyhén cseperegni, még arra sem láttunk okot, hogy az eső-jacky-t felvegyük. Az ösvény kezdőpontja azonos a két napja bejártéval. Útközben betértünk az információs központba megnézni a mai és a következő napok időjárás előrejelzését, már a lettországi helyekre vonatkozóan. A helyzet egyértelmű: ma eső, holnap szintén, de utána pár szárazabb és meleg (értsd alatta 20-25 fokos) nap következik. Úgy ítéltük meg, hogy a maradást illetően jól döntöttünk, ma egy pihenős esőnap, majd holnap az esőben átköltözünk Lettországba, hogy éjszakázunk-e Aglona-ban, vagy csak a bazilikát keressük fel, azt ott döntjük el. Ezután nekivágtunk az ösvénynek. az első párszáz méteren azonos úton haladtunk, mint két napja, majd elhagytuk a tavat és felkapaszkodtunk egy kisebb hegygerincre. Ez a vidék nincs túl magasan, úgy 150-200 méteren, így komoly emelkedőkre nem kell számítani, viszont a dimbes-dombos területen mindenfelé kisebb emelkedőket kell leküzdeni. Az eddigi szemerkélés határozott csepegésbe váltott és elővettük a kabátokat. A napok óta tartó nedves időben a fák lombkoronái teljesen átáztak, így gyakorlatilag semmilyen védelmet sem nyújtottak. Az eső ellenére is kellemes volt utunk. Ugyan nagyon kellett vigyázni, mert sok helyen csúszós volt az ösvény, jól tudtunk haladni. Ez tulajdonképpen egy tanösvény, a környék legnépszerűbb útja. Jó fél tucat táblán elsősorban a környék növényvilágát mutatják be. Ennek megfelelően, még a mi fogalmaink szerint is nagyon jól van jelezve, a fehér alapon átlós zöld csík szinte minden második fán rajt van. Sokan járhatnak rajta, jól ki van
47
taposva, már csak ezért sem lehet eltévedni. Ma ugyan egyetlen emberrel találkoztunk csak az erdőben, egy gyűjtögetővel. A gyűjtögetés a balti országokban nemzeti hobby, de többek számára az egyetlen bevételi lehetőség, másoknak csak kiegészítő jövedelemforrás. A gyűjtögetés tárgya erdei gyümölcsök (szamóca, áfonya) és gomba. Az utak mentén több árust lehet látni. Az ösvény megkerüli a Taramas tavat. Többnyire csak a fák között villan fel a tó tükre, de párszor nagyobb felület is látszik.
Ma nagyon rosszak voltak a fényviszonyok, volt, hogy a vaku is be akart indulni. Elérve a tó nyugati csücskét pár tucat méteren egy országúton haladtunk, majd átvágtunk egy mocsaras területen. Itt a Pogány Isteneknél megismert, csak jóval keskenyebb fa járdán vezetett az út. Nagyon óvatosan tudtunk csak haladni, mert a vizes fa csúszott. Elhagyva a mocsaras területet felkapaszkodtunk egy kisebb hegyre, majd annak túloldalán leereszkedtünk kiinduló pontunknál lévő parkolóhoz. Az utolsó métereken a csúszós ösvény miatt inkább az erdőn vágtunk át. Eddigre eléggé eláztunk, amit nem kaptunk meg felülről, az jött belülről. Cipőink, nadrágjaink térdig csurom vizesek lettek. Egyenesen a kempingbe jöttünk. Két órára érkeztünk a lakóautóhoz. Itt gyorsan átöltöztünk, Zsóka azonnal elment zuhanyozni és hajat mosni. Én kiültem kicsit a kocsi elé olvasni. Később a közösségi helységben írtam meg a naplót, mára nem vettünk áramot, napjában közel 3 eurót kérnek érte. Most negyed öt körül jár az idő, mintha kezdene derülni. Én is gyorsan lezuhanyozok, közben Zsóka kifőzi a tésztát a vacsorához. Ma akár még szép esténk is lehet…
48
Ezzel utunk első, litvániai szakaszát lezártuk, holnap áthelyezzük székhelyünket Lettországba. Előtte még bevásárolunk a határ előtt egy Leader Price szupermarketben. Franciaországban megkedveltük ezt a hálózatot, talán itt sem kell csalódnunk benne.
49
