NAPLÓ
III. rész Hollandia 2016 nyara Krauss Ottó és Zsóka
SIkondáról hazatérve elég mozgalmas heteink voltak. Nemcsak az út utáni tennivalók vártak ránk, hanem egy gyenge egyhetes kempingezés a gyerekekkel a Velencei tónál, majd pár napra rá, augusztus 19.-én útra keltek Hollandiába, hogy ott folytassák életüket. Pár napra rá el is kezdték az iskolát, és mi is hozzákezdtünk annak előkészítéséhez, hogy utánuk menjünk egyrészt vinni a kocsijukba nem befért, és viszonylag sürgősen szükséges dolgokat, másrészt segíteni az első hetekben, elsősorban a végleges elhelyezkedésben. Ehhez számos dolgot itthon meg kellett csinálni, megvárni az első tapasztalatokat és azt a listát, melyen a kiviendő dolgok vannak. Végül szeptember elsején tudtunk útra kelni a rakományban két biciklivel, rollerral, görkorcsolyákkal, plédekkel, takarókkal, turmixgéppel, felfújható ágybetétekkel, szobaszárítóval és hasonlókkal kiegészítve a saját cuccunkat és a hasonló esetekben szokásos kaja készletet megtoldva néhány hazai tétellel a távolba szakadtaknak. A következő hetek nem kimondottan a szokásos útjaink menetrendje szerint fognak bonyolódni. Már most látjuk, hogy az oda és vissza útra szükséges 3-3 napon kívül hazaúton megállunk legalább két napra Tatán a szokásos téliesítési feladatok elvégzésére. Lesz jó pár nap, amikor Rotterdamban a gyerekeket kell felvigyázzuk, iskolába küldjük, ellássuk, amikor a szülők Budapesten a végleges költözést készítik elő. Várhatóan több napon intenzíven kell közreműködjünk a végleges lakásba történő átköltözésben, a lakás berendezésében. Azért reméljük lesz alkalmunk turistáskodni is. Várhatóan jelentős részében nem a napló szokás tartalmának megfelelően fognak eltelni napjaink, így magától adódik, hogy jegyzeteinket más formában kell elkészíteni. Nem tervezünk beszámolni a családi jellegű eseményekről és történésekről, de megosztanánk azon tapasztalatainkat, melyek mások számára is érdekesek lehetnek. Nem tervezünk napjában jegyzetet készíteni, csak amikor úti élmények rögzíthetőek, fogunk bejegyzést készíteni. Ez terveink szerint egy rövidebb valami lesz. Nem is árt, ha kipróbálunk egy újabb formát, mert az utóbbi időben kezdett túlzottan terhes lenni a megszokott napló elkészítése. X–X-X Induláskor a kocsi kilométerórája 98748-at, a motoré 24844-et mutatott. Saját bringáink megint otthon maradtak. X–X-X Rotterdam-ig az út 1450 kilométer, melyet három napra osztottunk el. Az odajutáshoz több változatot vizsgáltunk meg. A legkézenfekvőbbet, - a Bécs – Passau – Nürnberg – Frankfurt am Main – Rotterdam, - elvetettük több okból. Egyrészt a migránsok miatt az osztrákok rendszeresen csinálnak szúrópróba szerű határellenőrzést, mely azonnal több órás dugókat okoz, másrészt Tamás két héttel korábbi tapasztalatai szerint az A3-as autópályát
2
Németországban hosszú szakaszokon, építik és ez nekik több órás késedelmet okozott. Ez lakóautóval nem olyan vészes az eleve kisebb sebesség miatt, de akkor is kellemetlen a folyamatos terelésekben szűkített sávokon közlekedni. Ami viszont komoly gond lehet, a hírek szerint az osztrákok újabban előszeretettel ellenőrzik a lakóautók súlyát és horrorisztikus, kilónként egy eurós birsággal sújtják túlsúlyos járműveket. A sok extra holmival megpakolva nem volt kedvünk beleszaladni egy ilyenbe és száz eurókat fizetni. Megvizsgáltuk a Salzburgon, Münchenen és Stuttgarton átvezető lehetőséget is, de ez száz kilométerrel több, és csak az A3-as építési munkái ellen ad megoldást. Végül a Pozsony - Prága – Lipcse – Dortmund – Rotterdam útvonalat választottuk. Ennek is voltak látható hátrányai. Elsősorban a magasabb autópályadíj (a szlovákoknál 10 euró az alig 50 kilométerre, a cseheknél 14.5 euró, melyeket az osztrákok 8.80-ával kell összevetni), a matricák beszerzésének bonyodalmai. Rajkánál a régi úton megérkezve csak Pozsonyban van benzinkút, ahol beszerezhető az e-matrica (én nem kedvelem az online beszerzést, mert akkor nem marad papír bizonylat az ember kezében). A tíz napos cseh matricából pedig az Autóklub budaörsi bázisa éppen kifogyott, így az úton kellett megvenni. A döntés elvileg jó volt, csak nem számoltunk a Brno és Prága közötti út viszontagságaival. A jó 200 kilométeres szakasz felének felén útépítés folyik. Folyamatos a terelgetés, sebességkorlátozás és a nagyon szűk sávok. Ahol nincs útépítés, a betonút olyan egyenetlen, hogy a kocsi lökésgátlói és a mi veseköveink komoly megpróbáltatásnak voltak kitéve, a sebességet is vissza kellett fogni. Megfogadtuk, hogy erre többé nem jövünk, hacsak be nem fejezik a rekonstrukciót. Az sem javított a megítélésben, hogy Usti nad Laben előtt egy húsz kilométeres szakasz még hiányzik a pályából. A német oldalon a kétszámjegyű autópályákon (A14, A17, A38, A44) kimondottan jól lehetett haladni, a forgalom sem volt túlzottan erős. A volt NDK-s területen a beton pályák itt is zötykölősek, de messze nem olyan vészesek, mint a cseheknél. A hollandoknál pedig kész felüdülés húsz órai vezetés után autózni. Egyebekben az út eseménymentes volt. Napjában egyszer-kétszer a fel- és lehajtásoknál, az autópályák közötti váltásoknál voltak kisebb tévedéseink, de ezek soha sem jelentettek pár kilométernél és pár percnél nagyobb kitérőt, illetve késedelmet. Beleszaladtunk néhány kisebb dugóba is, de ezek sem okoztak pár percnél, maximum negyed óránál nagyobb késedelmet. Végül gyenge 22 óra autózással tettük meg az 1450 kilométert. Azért elég fárasztó volt. Két helyen éjszakáztunk, Prágában egy kedves kis kempingben, mely kissé magán viselte a szocializmus éveinek emlékét. Nem volt vele semmi baj, csak az előszezoni kedvezménnyel 21 eurós ára legalább 4-6-tal több, mint amit megért. De hát tudjuk, hogy a nagyvárosi kempingek mindenhol szemtelenül drágák. Prágában és környékén még jó féltucatnyi táborhely található, köztük több kedvezőbb árú is, de nekünk megérte ezt a helyet választani, mert közvetlenül az Usti nad Laben felé menő autópálya mellett van, és csak nagyon kis kitérőre volt szükségünk. Másik éjszakázó helyünk Dortmundban egy városi parkban lévő camper-port. Ez is jó választásnak bizonyult. Az erdős részen lévő hatalmas lebetonozott területhez WC, vízvételi és leürítési lehetőség is tartozik, illetve van
3
áramvételi lehetőség, bár ez utóbbiakkal nem éltünk. A 8 eurós díj méltányosnak mondható, és itt sem kellett sokat letérjünk az autópályáról. Rotterdami kempingünk egyben jellegzetes holland és nagyvárosi kemping. A városi parkban megbúvó tisztás, talaja vízszintes, pázsit minőségű, a vizesblokk korrekt, de kicsit lelakott, áramcsatlakozás csak elvétve, összességében kicsit hangulattalan hely, az ár viszont kemény, villany nélkül 24 és fél euró, a villany további 3.75. Így szeptember elején még főszezoni árakkal dolgoznak, de később is csak 1-2 euróval lesz olcsóbb. Mindehhez előre kell fizetni. Miután letudtuk első találkozásunkat az utódokkal, leadtuk a rakomány rájuk eső részét, megismertük a következő hetek programját, - mely biztos, hogy fog még változni párszor, - tovább mentünk. Mivel csak két napot kaptunk, egy közeli Campingcheque helyet néztünk ki magunknak Rotterdamtól délre a tenger közelében. Hellevoetsluis, 2016. szeptember 5, hétfő Elérkeztünk utunk első olyan napjához, mely megfelel a szokásosnak. A tegnapi kemény eső után viszonylag tiszta időre ébredtünk. Nem siettük el a kelést, valamikor fél kilenc környékén szántuk rá magunkat. Hozzá kell tenni, hogy itt mintegy 15 fokkal vagyunk nyugatabbra, ami egy órát jelent földrajzilag, de ugyanabban az időzónában járunk, mint otthon. Ezért később világosodik, de később sötétedik is. Első sokkoló megállapításunk az volt, hogy a Bohinjska Bistrica-ban már tapasztalt beázás a nagy tetőablaknál ismét jelentkezett, ami azt jelenti, hogy az akkori ideiglenes javítás mostanig bírta. Mivel biztos, hogy lesznek még nagy esők a következő hetekben, valamit csinálni kell. Reggeli után rutinosan készültünk össze, nem sok cuccunk volt szétpakolva, hiszen tegnap mozogtunk a kocsival. Csak a Dortmund óta hurcolt szennyvizet kellett leeresszük, és a WC-t ürítsük, és indulhattunk tovább. Azért még letisztáztuk, hogy holnapután itt hagyhatjuk a kocsit pár napra, amíg nagyszülői teendőinket látjuk el a városban. Sajnos a két napja mondott két és fél euróval szemben most tízet mondtak napjában, de nincs más választásunk, ezzel a lehetőséggel kell éljünk. Eseménytelen utunk volt a Rotterdamt-tól délre egy sok csatornával szabdalt kis félszigeten fekvő Hellevoetsluis-ba. Első érdekesség az a szélmalom volt, mely a település határában toppant elénk. Szélkereket már sokat láttunk ma is, de ez volt az első hagyományos szerkezet. Nem tudjuk, mi célt szolgál,
4
őrlőmalom, szivattyúmalom, vagy valami más. Lehet, hogy a közeli napokban kiderítjük. Minden esetre örvendetesen jó állapotúnak látszik, lehet, hogy még működőképes is. A kempinget könnyen megtaláltuk. Egy hatalmas, 16 hektáros területen fekvő farmkemping. A gazdálkodást 1964 óta folyamatosan váltotta fel az idegenforgalom. Ma több száz szépen kialakított parcella mellett sátorozó hely, bungalók, mobilhome-ok és a szükséges infrastruktúra várja a vendégeket. Van teniszpálya, egy kis medence és patyolat tiszta, modern, jól felszerelt vizesblokkok tündéri gyerekrészlegekkel. Még nem volt dél, amikor elfoglaltuk helyünket, most már a napot keresve. Gyorsan hozzáláttunk a beázás megszüntetéséhez. Bár van nálunk szigetelőanyag, a bizonytalan időjárási viszonyok között nem mertük kiszerelni a tetőablakot, így csak a múltkor készített ideiglenes megoldást ismételtük meg, csak az első tapasztalatokon okulva, reményeink szerint jobb minőségben. Bízunk benne, egy hónapot kibír, és otthon majd csinálunk vele valamit. Még hajszárítóval szárítgattuk egy ideig a mennyezet kárpitját. Utána leszedtük a motort, összekészültünk és elindultunk a környék felderítésére. A tengerparton indultunk és hamarosan nagyon érdekes dolgokat láttunk. Előbb egy turistakikötő, majd egy hangulatos strand mellett motoroztunk el. Ezen érdekes játékok várják a kicsiket, háttérben egy világítótorony. A part mögött régi vár maradványai és egy újabb szélmalom áll.
5
Tovább motorozva betértünk egy széles csatorna partjára, itt a jellegzetes holland környezet fogadott, a part mellett hajók kikötve, a keskeny macskaköves út túloldalán sötétvörös klinkertégla burkolatú házak. Rövidesen egy1896-ból származó víztoronyhoz értünk, mely ma lakóház.
Innen nem messze egy újabb kikötőbe jutottunk, ahol régi hajók álltak Egy hadihajó nem látogatható jelenleg, de az úszó világítótorony és egy másik, feltehetően utasszállító hajó igen, de nem hétfőn. Azért kívülről megcsodáltuk mindkettőt.
6
A kikötő túloldalán modern építésű, de a norvég városokra emlékeztető színés formavilágú házak állnak. A túlparton látszik még a korábban már látott szélmalom is. Ezzel nagyjából minden érdekeset láttunk a városban. A következő talán egy órát kóválygással töltöttük. Az elmúlt években számos városban megfordultunk, de ilyen még nem történt velünk. Bármerre mentünk, mindig ugyanoda jutottunk vissza. Közben egy kellemes, de nem különösen figyelemreméltó jellegzetes holland városka utcáit jártuk. Jártunk csatornák partján, felhajtható hidakon, sorházas lakótelepeken. Keskeny utcákon nagyon türelmes autósok és jó kedélyű kerékpárosok között nem túl erős forgalomban motoroztunk. Többnyire tágas területeken jártunk, egy kimondottan élhető, nem is túlzottan kicsi városban. Sajnos információs irodát nem találtunk, így várostérkép sem segíthetett, útjelző táblák pedig egyszerűen nincsenek. Azt az elvet vallottuk, hogy minden keresztezés előtt mindketten megmondtuk, merre mennénk. Ha ez egyezett, a dolog adott volt, ha nem, egyszer Zsóka, egyszer az én javaslatom szerint mentünk tovább. Ebből azután érdekes dolgok jöttek ki. Kóválygásaink során megálltunk egy helyi, AH névre hallgató szupermarketnél, csak körbenézni. Gyönyörű árujuk volt, csak kicsit drágának láttuk. Azért a feltétlenül szükséges kenyeret megvettük, egy nagyobbacska bagetért egy eurót fizettünk. Találtunk egy Lidl-t is, csak az rekonstrukció miatt 8.-áig zárva van. A táblákat követve, ha nehezen is, de megtaláltuk az Aldit is. Kicsit hangulattalannak és szegényes választékúnak tűnt. Azért volt 5 euróért a gumimatracok felfújásához szükséges pumpa, amire most éppen szükségünk van, és nagyon jó áron 70 centért kaptunk egyliteres joghurtot, mely, mint utóbb kiderült, finom is. Később egy működő Lidl-be is belebotlottunk, de oda csak én mentem be körülnézni. Visszaérkezve a kempingbe a szokásos esti foglalatosságokkal töltöttük az időt. Este tíz után mentünk csak be a kocsiba, ekkor a kemping már nyugovóra tért, alig pár kocsiban égett a lámpa, kint senki sem volt. Hellevoetsluis, 2016. szeptember 6, kedd Reggel egységesen szürke égboltra ébredtük. Ennek megfelelően csak fél kilenc után kezdtünk el mocorogni. Ekkor a kemping még nagy csendben volt, csak az útra kelőknél volt némi mozgás. A bizonytalan időjárás miatt mi is komótosan kezdtük a napot. Reggeli után a holnaptól esedékes ideiglenes kiköltözés érdekében összeraktunk pár dolgot. Később, bár az idő egy cseppet sem javult, rászántuk magunkat egy motoros túrára. Messzire nem akartunk menni, hogy szükség esetén könnyen visszamenekülhessünk a bázisra. Megint Hellevoetsluis-t kerestük fel. A malomnál tettük le a motort. Bár a malom működőképes és látogatható, csak hétvégén van nyitva. Ha jól láttuk laknak benne, méghozzá az a koma, aki helyreállította. Egyébként a Rotterdam-tól délre eső területen kéttucatnyi ilyen malom van, többségük kétszáz év körül jár. Ezek kivétel nélkül őrlőmalmok.
7
Miután körbejártuk a malmot elindultunk a mögötte lévő régi erőd területén sétálni egy kicsit.
Itt érdekes egyvelege található a szépen gondozott régi véd műveknek és a modern sorházaknak.
Kimentünk a régi kikötő medencéjéhez. A túlparton vesztegelnek a múzeumhajók. Ezen a parton állnak azok a színes sorházak, melyeket tegnap távolról már megnéztünk. Mint közelről nézve kiderült, homlokzatukat valamilyen faburkolat védi. Ezek másik oldala a vár, és mögötte a tenger felé néz. Ebben az irányban homlokzatuk sötétvörös klinkertégla. 3-4 szintes lakások sorjáznak hosszan.
8
Még sétáltunk egyet az erőd területén. A csatorna felé eső oldalon kinéztünk a világítótorony felé. Visszatértünk a motorhoz. Elmentünk az erőd egy régi épülete mellett, melyben ma kiállítás van, nem tértünk be. Felültünk a motorra és elmotoroztunk a tegnap meglátogatott víztorony felé, mert ott jelezték az információs irodát. Ez a régi ipari kikötő területén egy régi, több száz éves raktárépületben kialakított Nemzeti Tűzoltómúzeum előterében lévő prospektus állvány. Többnyire olyan anyagokat láttunk, melyeket már megkaptunk a kempingben, vagy eseményeket hirdetnek. Azért felvettünk pár dolgot, inkább csak azért, hogy Tamáséknak odaadjuk hétvégi programok szervezéséhez segítségül.
A tűzoltómúzeum elég ígéretesnek látszott. sajnálattal állapítottuk meg, amit már máshol is tapasztaltunk, hogy nincs nyugdíjas kedvezmény. A felnőtt belépő elég húzós, hat és fél euró. Ezután, - bár az idő nem javult, - Elhatároztuk, motorozunk egy kicsit a környéken. Kinéztünk egy kisebb kört és nekivágtunk. Tulajdonképpen a vidékben szerettünk volna gyönyörködni, de erre nem volt lehetőség. Az ok, hogy errefelé az utak keskenyek és záróvonal választja el a két irányt. A hollandok fegyelmezett népség, nem hajt rá a záróvonalra, viszont nincs elég hely, hogy akár egy lehúzódva haladó motort leelőzzenek. Ha nem akarunk kilométeres torlódást okozni, nyomni kell a gázt. 60-70-nel mentünk, de így nem volt alkalom nézelődni. Azért a tervezett kört bejártuk, de sok örömünk nem volt benne. Ráadásul majdnem megfagytunk a motoron. Közeledve a városhoz elmentünk a tegnap megnézett Lidl mellet. Betértünk, hogy a szükséges dolgokat megvegyük, és pár szerszámféleség is került a kosárba. Három órára értünk vissza a kocsihoz. Nem túl sikeres napot tudhatunk magunk mögött. Valószínűleg meg kell tanulnunk elvonatkoztatni az időjárástól.
9
A délután és az este a szokásos tevékenységekkel telt. Egy sütés és a holnaptól szükséges dolgok összekészítése adta a program gerincét. Még mindig sötét felhők alatt ücsörögve készül a napló a kocsi előtt. X–X-X Öt napra megszakítottuk utunkat, hogy az unokákat felvigyázzuk, amíg szüleik hazaszaladtak, hogy a végleges lakásba költözést előkészítsék és megvegyék a szükséges bútorokat. Ezek a napok nagyon sűrűek voltak, az iskolába- és visszafuvarozás, - immáron két helyre, - edzések, hétvégén meccsek, közben mosás, főzés, takarítás, bevásárlás, a leckék és gyakorlások ellenőrzése, és ami még szükséges. Közben néha elugrottunk a lakóautóhoz, hogy megnézzük (a hűtő gázról megy a pihenőben is) és kivegyünk dolgokat, amire szükségünk adódott. Eközben turistáskodásra nem nyílt lehetőség. Mellesleg a várost járva kocsival, túl sok érdekeset nem is láttunk, bár a város hangulata és nagyon sok minden az itteni életformában határozottan tetszik. Rotterdam a II. világháborúban teljesen elpusztult, ennek megfelelően régi épület alig van, viszont nagyon sok modern és látványos épületet és építészeti megoldást láthatunk. Azért egyik bevásárlás alkalmával kicsit körülnéztünk az üzlet környékén. A Maas folyó partján vagyunk, ez itt egy széles tengeröböl, komoly hajóforgalommal. Itt a hajózás szerves része az életnek. Napjában járunk át felnyitható hidakon, csatornák partján, ahol komoly hajók, köztük lakóhajók, vannak kikötve. Itt is egy kisebb kikötőöböl mellett van az üzlet, melynek végén egy vízitaxi megálló bújik meg. Felette érdekes modern házak, természetesen az itt szinte kizárólagos sorház struktúrában.
A környék nevezetessége egy 1873-ból való víztorony. Ma helyreállítva áll a kis öböl partján. Benne lakásokat, szintenként kettőt, alakítottak ki. Azt nem tudom, hogy alapfunkcióját ellátja-e még. A hétvégén nyílt napok voltak a városban. Több ikonikus épületbe lehetett bejutni, így a víztoronyba is, de csak szombaton. Ekkor pedig nem értünk rá…
10
A víztorony mögött 5-6 medence, melyben, - madarak fészkelését segítendő, - kis szigeteket alakítottak ki. Eredeti rendeltetésüket nem ismerem, azt sem tudom, édes, vagy sós víz van-e bennük, és volt-e valamilyen közük a víztoronyhoz.
A környék egykoron ipari terület lehetett, pár régi épületet még látni, természetesen új funkcióval. X–X-X Wolphaartsdijk, 2016. szeptember 13, kedd Vasárnapról hétfőre virradó éjjel két órakor Tamásék megérkeztek, és ezzel nagyszülői feladataink ezen fázisa lezárult. A reggeli iskolajárattal költöztetett Tamás vissza bennünket a kempingbe. Itt megpróbáltunk úrrá lenni a káoszon és a kocsit menetkész állapotba hozni. Valamikor kilenc után csaptunk a lovak közé, hogy kilencven kilométeres autózással eljussunk Zeeland-ba, Hollandia Belgiummal határos tengerparti tartományába. Itt egy gátakkal elzárt tengeröböl partján választottunk magunknak kempinget. Bár jóval dél előtt megérkeztünk és letáboroztunk, ezt a napot az előzőek kipihenésére szántuk és arra, hogy mindent szokásos napjainknak megfelelőre rendezzük vissza. A helybéli nyugdíjasokhoz hasonlóan, akikből nagyon sok „tengeti” napjait ezekben a kempingekben így koraősszel, mi is élveztük a szép napsütéses időt. Én még délután aludtam is egy jót a napon. 11
Mára azután teljesen beálltunk az ilyenkor szokásos napirendre. Nem túl korán keltünk, én még reggeli előtt olvastam pár oldalt a kocsi előtt ücsörögve a korai napsütést élvezve. Tizenegy órára szedtük össze magunkat egy motoros túrához. Két célunk volt: meglátogatni a közeli Goes-t, és előrehaladni utunk egyik stratégiai feladatában, új kempingszékek beszerzésében. A sík, jellegzetesen holland tájon motoroztunk keskeny utakon, csatornák között. Elérve a várost találomra közelítettük meg a belvárost. Amikor már csak biciklisták járták az utakat, letettük a motort és gyalog folytattuk. Nagyon kedvünkre volt, amit láttunk. Goes egy kisváros, bár az útikönyvek felkeresését javasolják, nem egy jelentős hely. Utcáin négy év után (akkor voltunk Elzász-ban, Lotaringia-ban és Champagn-ban) örömmel csodálkoztunk rá a nyugateurópai városok rendezett, tiszta és gazdagságot sugárzó környezetére. Élveztük, hogy fényképezéskor nem kell olyan nézőpontokat és kivágásokat keresni, amelyekben nincs düledező épület, szemétkupac és hasonlók.
Hamarosan kiértünk egy térre, mely a városka egyik fő tere. Szemben egy kisebb templom, jobb kéz felöl a Mária Magdolna székesegyház hatalmas tömbje áll. Sajnos itt Hollandiában nem szokás a templomokat a turisták előtt megnyitni, így sehova sem tudtunk bemenni, pedig szívesen körbenéztünk volna ebben a katedrálisban. Ezen a téren áll egy hosszú egyemeletes régi épület. Ez ad otthont a turista információs irodának. Két szépen díszített kapuja hívta fel magára figyelmünket.
12
Az információs irodában sok okosat nem tudtak mondani, többnyire azok az anyagok álltak rendelkezésre, melyeket a kempingben már megkaptunk. Utunkat pár nagyon hangulatos, elegáns üzletekkel szegélyezett utcácskán folytattuk a Városháza felé. Ennek terén a brosúrák mára piacot jeleznek, és útikönyvünk szerint itt a kofák népviseletben kínálják portékájukat. Piac tényleg volt, de népviseletről és kofákról szó sincs. Európa számos országában megszokott választékkal, csak érzékelhetően jobb minőséggel és magasabb árakkal várják a vásárlókat. Mi becsületesen végigjártunk mindent, de megvásárlásra érdemes dolgot alig láttunk. Én azért három kis szorítóval gazdagítottam otthoni műhelyemet.
13
A piacnak „köszönhetően” nem volt igazán jól látható a Városháza. Az épület földszintjén hangulatos kávéház működik kis kerthelységgel. A piacon láttunk pár nagyon ízléses és gazdag választékú élelmiszeres standot, elsősorban pékárukat, sajtokat és édességeket kínáltak. A többi stand is igényesebben volt kialakítva, mint azt hasonló helyeken megszoktuk.
Utunkat kissé céltalanul folytattuk a kis utcákban. Számos hangulatos utcarészletet láthattunk. Különösen tetszettek gazdag kínálatukkal az élelmiszerboltok. Mi a C&A-ba tértünk be, eredetileg csak körülnézni, de végül három rövid ujjú inggel gazdagodtam.
14
A belvárost elhagyva kijutottunk egy parkosított tó partjára. Ezen sétáltunk egy keveset. Kellemes meglepetés volt ez a kis zöld részlet a város közepén. Visszatértünk bóklászni még egy keveset a kis utcákban. Megcsodáltunk pár utcarészletet és visszatértünk a motorhoz, hogy elmenjünk az egyik külső kerületben lévő Lidl-be bepótolni a tegnap elmaradt bevásárlást.
Goes nagyon tetszett. Egy jó hangulatú, rendezett, élhető település. Viszonylag könnyen megtaláltuk célunkat és liszt kivételével mindent sikerült kapnunk. Annál nehezebben sikerült kijutnunk a városból a tervezett délnyugati irányban. Tévelygésünknek volt egy pozitív eredménye is, rábukkantunk a város szélmalmára. Az 1801-ből való épület jó állapotban van. Ma látszatra laknak benne, a környezet rendezett. Nem láttam utalást arra, hogy látogatható lenne. Azt sem tudni, a malomszerkezet megvan-e, és ha igen, működőképes-e?
15
Végül sikerült rálelnünk az áhított útra és ezen könnyen eljutottunk Heinkeszand-ba, ahol egy, a kempingben felszedett prospektus szerint lakóautó telep működik, melynek alkatrész és felszerelés üzlete és szervize is van. Könnyű volt megtalálni a helyet. Szépen rendezett, gazdag választékú üzletet találtunk. Székük volt vagy húsz féle, elég súlyos árakon. A legolcsóbb 40 eurónál kezdődött és elment 120 fölé is. Előbbi a mi jelenlegi székeinknél is gyengébbnek hatott. A valamire való darabok 80 euró körül kezdődtek, de ezek kritikus alkatrészei még műanyagból voltak, és az elmúlt évek tapasztalata alapján ez az egyik kritikus kérdés. Az igazán megfelelőnek látszó darabok száz eurónál kezdődtek. Végül három száz euró és a feletti típus között vacilláltunk. Az eladó kislány ajánlotta az egyiket, melyből már csak két darabjuk volt és ezért 120 euróról párban leengedték százra. Megnézve kiderült, hogy az egyik karfáját rögzítő csavar ki van lazulva. Ezért kértem engedményt és kaptam is 25 eurót. Megcsinálása kemping körülmények között lehet, hogy tíz percet is igénybe fog venni. Így lett 240 euró helyett 175-ért két 140 kilós teherbírású masszív, kényelmes székünk, melyek reményeink szerint már örökre kiszolgálnak. Most kifizettük, és pénteken arra kanyarodunk, hogy felvegyük őket. Fizetéskor szembesültünk ugyanazzal a helyzettel, mint négy éve Ausztriában és Németországban több helyen, és korábban Olaszországban is. MasterCard-omat nem fogadták el, mert hitelkártyának nézték. Most csak mosolyogtunk, és Zsóka Maestro kártyájával fizettünk, melyet pont a korábbi tapasztalatok miatt váltottunk ki. Visszafelé egy rövidebb úton jöttünk. Ez átvezet Wolphaartsdijk településen. Ez egy nagyon hangulatos hely, és errefelé az út is szélesebb, mint amerre jöttünk. Itt toppant elénk egy újabb szélmalom, ez 1806-ból való. Ajtaja nyitva volt, így leálltunk és benéztünk. Bár a szélkerék nem mozgott, az őrlés folyt. Egy elég rozoga idős bácsi töltötte zsákokba a lisztet. Beszélni nem tudtunk vele. Látszatra a malom keményen dolgozik, de a termelést nem bízzák a bizonytalan szélviszonyokra, hanem villanymotorral hajtják a régi őrlőművet. Azt már jó tíz éve megtapasztaltuk, hogy a szivattyúmalmokat kiváltották elektromos meghajtású telepekkel. Ez a modern Hollandia… Az este eseménytelenül telt, többnyire a naplóval és a begyűjtött prospektusok tanulmányozásával telt az idő. Wolphaartsdijk, 2016. szeptember 14, szerda Este kellemes melegben fél 11-ig ücsörögtünk a kocsi előtt.
16
Meleg éjszakánk volt, reggel nyolckor már húsz fok felett járt a hőmérő. Megint későn keltünk. Itt nem lehet korán kelni. Már erősen érezhető a napok rövidülése, ez az egy órás földrajzi eltolódás miatt este nem olyan zavaró, de reggel fél hét - hét magasságában kezd világosodni és fél nyolc körül sütni a nap, - tiszta időben. Ez azt jelenti, hogy fél kilenc előtt senki sem mozog a kempingben. Mi is akkor kezdtük a napot, bár előtte én már kiültem a kocsi elé olvasni a szép napsütésben. Megint 11-re szedtük össze magunkat, hogy motorral felkeressük Middelburg-ot, a terület legnagyobb, 40 ezer lakosú városát, mely a közigazgatási központ. Elég sokat kellett cselezni, hogy elkerüljük az autópályát és a forgalmasabb utakat. Azért gond nélkül megtettük a mintegy harminc kilométert. Motorunkat a régi várárkon belül, a belváros nyugati oldalán egy csatorna hídjánál tettük le egy régi stílusú épület közelében. Ez ma moziknak és kávéháznak, étteremnek ad otthont.
Kelet felé indulva egy szép üzletekkel szegélyezett bevásárló utcán jutottunk el a főtérre. Már itt feltűnt, hogy többnyire régi stílusú, de modern építésű házakat láthatunk mindenfelé. Ennek oka, hogy 1940-ben a németek szinte teljesen lebombázták a várost. Igyekeztek mindent helyreállítani, de a modern anyagok és megoldások ugyan autentikus, de nem eredeti hangulatot tudtak csak megteremteni. Hasonló a helyzet, mint számos német városban.
17
A főteret a városháza épülete uralja. Ez egy nagyon sok finoman kidolgozott részletet mutató régi épület. Sajnos jó fél órával lemaradtunk a napi egyetlen látogatási lehetőségről. Ezért csak kívülről tudtuk körüljárni az épületet.
A városházától a közeli kolostorhoz mentünk. Ez ma részben két működő templomnak ad otthont, de itt vannak a regionális közigazgatás hivatalai és a városi múzeum is. Hozzá tartozik a város emblematikus építménye a Hosszú Jankó (Lange Jan) névre hallgató torony is. A létesítmény szabadon látogatható. Csak a toronyban kérnek 4 eurót. Ez utóbbi felkeresésétől a 207 lépcső megmászása riasztott el. A kolostornál érzékelhető igazán, hogy a háborús pusztításokat nem lehetett helyreállítani. A létesítményben az ember érzi, hogy patinás helyen jár, de valahogy nem ugyan az a hangulata, mint egy eredeti több száz éves épületnek. A struktúra és néhány részlet van hivatva az eredeti hangulatot megidézni. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint Zaragoza-ban az Aljaferia palotában, vagy a lettországi Jelgava kastélyában.
18
Az eredetileg 1450-ben épült Újtemplom berendezése teljesen modern, elsőre egy konferenciateremnek nézné az ember. Kárpitozott székeken foglalnak helyet a hívők, az oltár egy egyszerű asztal, a falakon nincs díszítés, az oltár mögött egy modern falikárpit. Csak egy orgona sejteti, hogy templomban vagyunk.
A másik templom magán viseli rendeltetésének jegyeit, de a belső berendezés itt is modern, az eredetileg valószínűleg színes üvegablakok helyett normál üvegezés mindenhol. A padok, a szószék és az oltár szép, de modern famunka.
Be kell vallani, hogy a szerényen díszített belsőt az is magyarázza, hogy mindkét templom ma protestáns gyülekezeteknek ad otthont. A két templom tágas közös előterében a padló márványburkolata a faragott lapokkal eredeti, és ez sejteti milyen is lehetett az egész létesítmény valaha. Talán a kolostor kerengője és kertje őrizte meg legjobban az eredeti hangulatot. Itt ma is fűszer- és gyógynövénykert van és középen az egykori nyomóskút áll.
19
A kertet a madaraktól védő hálón keresztül látni, hogyan magasodik a kolostor fölé a torony. A korábbi gazdasági és a szerzetesek napi életterét adó épületek egy tágas udvart vesznek körül. Ma ezekben vannak a közigazgatás irodái és a múzeum.
20
A kolostort elhagyva betértünk a mellette lévő téren álló földszintes épületbe, mely tágas teret vesz körül. Feltehetően egykoron ez is a kolostort szolgálta ki, talán istállók lehettek benne. Ma egy nagyon hangulatos hely, antikvitásokat árulnak itt, van régi bútorokat restauráló műhely, kiállító terem és kávézó.
Tovább sétálva kijutottunk előbb egy térre, majd egy „zsákcsatornához”. A város ezen részét kevésbé érhette a pusztítás, errefelé látszatra több régi kereskedőház maradt meg eredeti formájában. Ma lakások, méghozzá elég elegáns lakások vannak bennük.
21
A csatorna felett több felnyitható híd ível át és partján lakóhajók vannak kikötve. Az egyik ház előtt láttunk egyet azokból a biciklikből, melyeken kis gyerekeket, akár többet is, szállítanak iskolába, óvodába.
A csatorna mellett sétáltunk vissza motorunkhoz. Még láttunk pár érdekes utcarészletet, régi házat.
Felültünk a járgányra és indultunk mai másik célpontunk, Vlissingen felé. Hogy könnyen kijussunk a városból éltünk a lehetőséggel, hogy kis motorunk akár segédmotoros kerékpárnak is nézhető, és ezért a bicikli utak többségén közlekedhetünk vele.
22
A vártnál könnyebben jutottunk el Vlissingen-be és szokásunknak megfelelően a centrum táblákat követve elértünk a régi kikötőbe. Vlissingen már a nyílt tenger partján van és jelentős kikötőváros ma is. A ma használatos kikötő a régi várostól keletre fekszik. A régi belvárosi kikötő, melyet komoly erőd védett, - csak a turistákat szolgálja. De itt minden a hajózásról szól. Látható a régi világítótorony és egy új, egy beton torony tetején radar forog, itt van a pilothajók bázisa, a parton és a kikötőhöz kifutó főtéren régi kereskedőházak sorjáznak. A régi erőd tetején egy középkori admirális bronzszobra emlékeztet a hősi időkre. És áll a parton egy elmaradhatatlan szélmalom, mögötte modern társaival, a szélmotoros generátorokkal.
23
Az erőd kazamatáiban múzeum működik.
Rövid sétánkat befejezve felültünk motorunkra és elindultunk, hogy eleget tegyünk mai utolsó feladatunknak, a bevásárlásnak. A belváros határán idefelé látott Aldi-t választottuk, és minden szükséges dolgot megvettünk. Mielőtt tovább indultunk volna még gyorsan lekaptam a város régi víztornyát a szomszédos modern házak társaságában. Még mintegy 35 kilométer motorozás várt ránk, és nem voltunk biztosak magunkban, hogy megtaláljuk mindig a helyes utat. Rózsi ugyan biztonság kedvéért velünk volt, de motoron nem szeretjük használni. Végül kiegészítve egymás emlékeit és használva a nem mindig megfelelő útjelzéseket, sikerült azt az utat követnünk, mely idefelé bevált. Négy órára értünk a lakóautóhoz. Mai kirándulásunk kellemes volt és szép helyeken jártunk Middelburg-ot fel kellett keresni. Érdekes és hangulatos város, bár után építettsége hagyott bennünk némi hiányérzetet. Vlissigen-ből nem sokat láttunk, - nem tudjuk van-e több is benne, - de az tetszett.
24
A délután a szokásos dolgokkal telt, melybe egy húspogácsa megsütése is belefért. Este kicsit elhúztam az időt és kedvem sem nagyon volt a naplót írni, így annak egy része másnap reggelre maradt. Wolphaartsdijk, 2016. szeptember 15, csütörtök A tegnapi napló befejezését követően a szokott időben kezdtük a napot. Megint szép napsütéses meleg idő volt. Reggeli közben, - mintha megérezte volna, hogy utódja már megvan, - alattam a szék egyik alkatrésze eltörött. Kis széken folytattam a reggelit, majd délután csináltam meg. Ilyen töréssel már 2-3 alkalommal volt dolgom, most is a már javított alkatrészben tört el a csavar, szintén nem először. Ez is igazolja, hogy ideje volt az új székeket beszerezni. Mára ismét motoros túrát szerveztünk, az úticél Veere és a Delta terv részét képező gátrendszer egy elemének megnézése. Ma még bátrabban használtuk ki motorunk kettős jellegét. Többször jártunk csak segédmotorok és kerékpárok számára megengedett utakon. Ezzel a lehetőséggel élve néhány nagyon szép tengerparti szakaszon motorozhattunk. Az út legnagyobb kihívása a nagy hajók által is járható Waicheren csatorna lekeresztezése volt. Ezen csak Middelburg-nál és Vlissingen-nél van átkelési lehetőség. Veere-nél csak a zsilipkapuk feletti járdán tudják a gyalogosok és kerékpárosok lekeresztezni. Mi ez utóbbi megoldást választottuk. Hol toltam a járgányt a keskeny pallókon, hol likea-bike-oztam vele. Veere-be megérkezve először egy hatalmas, elég sikktelen templom toppant elénk. Tornya egy tömzsi valami, tetején, a kereszt helyén az itteni szokásoknak megfelelően egy aranyozott hajó forma díszeleg.
25
Egyházi célokra ma már nem használják, kiállító terem működik benne. Az előtérben egy Fuco-inga bizonyítja, hogy forog a Föld. Itt vannak elhelyezve egy kávézó asztalai is.
Körbejártuk a monstrumot, kedves kert veszi körül, az épület hátsó oldalán egy múzeum kapott helyet. Kívülről nézve úgy látszik, hogy a kereszthajókat szintekre osztották. Motorunkat a templom előtt hagytuk és gyalog indultunk el a centrum felé. Eleinte kedves, de semmitmondó utcácskákon haladtunk, de egyszer csak elénk tárult egy nagyon bűbájos utca, a város főutcája. Itt elég szép számmal megmaradtak a régi házak és mindezekhez ráadásnak díszes tornyával a városháza épülete. A következő percekben nem győztük csattogtatni fényképezőgépeinket.
A régi épületek többségének földszintjén üzletek várják a szép számú turistát. A nyugaton jellemző színvonalas boltocskák ajándéktárgyakat, konyhafelszerelést, gyermekruházatot, játékot, növényeket és hasonlókat kínálnak. Egyikben megvettük az obligát szélmalmos matricát a kocsira, bár nem azt a kivitelt, amit szerettünk volna.
26
A városháza épülete ma múzeum, de lehet, hogy eredeti funkcióját is részben megtartotta. Előterében egy prospektusállvány képezi az turista információs irodát. Egy egyszerű térképen túl semmi érdekeset sem találtam. Tornyában, miután elütötte a delet, hosszú ideig harangjáték szólt.
A városházát elhagyva egy kikötőmedencéhez jutottunk. Ennek partján régi kereskedőházak sorjáznak. Ma többségük étterem, vagy valamilyen vendéglátóhely. Asztalaik ernyők alatt a rakparton várják vendégeiket.
A kikötőben többnyire turistahajók vesztegeltek, lakóhajót itt nem láttunk. A hátsó medencét felnyitható híd választja el az elsőtől. Nem tapasztaltunk különösebb mozgást a kikötőben.
27
A kikötő kapujában bástyaszerű épület áll. Város felöli homlokzata a kereskedőházakat idézi. Ma előtte, a nyílt vízen van a hajóállomás. Turistahajók és kompok indulnak innen, de csak kerékpárokat szállítanak.
A parton tett rövid séta után indultunk vissza a motorhoz. Vetettünk még egy pillantást a hangulatos főutcára és felfigyeltünk a sarokház falán található modern táblára, mely egy hajóskapitánynak állít emléket.
Veere nagyon tetszett, sokkal jobban, mint a tegnap meglátogatott helyek. Jó ötlet volt felvenni az úti programba. Zsóka szerint 15 éve, amikor két háromhetes nyári utat is Hollandiának szenteltünk, - már jártunk itt. Nekem semmi sem jött be.
28
Felültünk motorunkra és észak felé folytattuk utunkat az Északi tenger partjára. Itt egy hatalmas, talán három emelet magas gát választja el és védi a szárazföldet a tengertől. A gát egyben lezárja azt a széles csatornát, melynek partján kempingünk is van. A gát tenger felöli oldalán széles homokos strand húzódik hosszan. A kellemes meleg időben elég sokan voltak a parton. A gát alatt öltözőbódék és kis bungalók sorjáznak. Néhány étterem és beach-bár is található a parton. Az egész nagyon kulturáltan néz ki és tiszta. Felmásztunk a gát tetejére és sétáltunk rajta egy darabon, a strandra nem mentünk le. Hollandiában nagyon népszerű lehet a strandolás. Bár az Északi tenger és a környék időjárása nem igazán kedvez ennek a foglalatosságnak, láthatóan minden lehetséges helyet, legyen az a nyílt tenger partján, a tengertől leválasztott csatornák mellett, vagy tavaknál kihasználnak erre a célra. Ezért valószínűleg még a nyári csúcsidőben sem elviselhetetlenül zsúfoltak. Utunk igazi célja a Delta-terv részét képező Oosterschelde vihargát felkeresése volt. A Delta-terv Hollandia nagy projektje, melyet az 1800 halálos áldozatot követelő és hatalmas anyagi károkat okozó 1953. február 1.-i tengeri árvíz után határoztak el és valósítottak meg, hogy elkerüljék a hasonló eseteket. Több száz kilométer hosszan építettek állítható gátakat zsilipkapukkal és más műtárgyakkal. Ez a szakasz 1986-ban készült el és 65 hatalmas, hidraulikusan működtetett elemből áll. A gáton egy autóút vezet végig, mellette a szerviz utat használhatják a bringások és kismotorosok. Mi pár mezőnyit mentünk be, körülnéztünk, majd indultunk vissza a kempingbe.
Ez a rövid látogatás érdekes színfoltja volt utunknak. Mi nagyon fogékonyak vagyunk az ilyen dolgokra, kedveljük a hajózással, csatornákkal, tengerrel kapcsolatos műszaki dolgokat. Ez a látogatás előkelő helyen lesz a felkeresett ilyen létesítmények listáján.
29
Visszafelé ugyanazon az úton jöttünk, mint amelyiken reggel mentünk. Ismét komoly kihívás volt megtalálni a helyes utat, de együttes erővel sikerült. Nagyon szép helyeken jártunk, több füves strand mellett vezetett utunk. az egyiken pár lovast is láttunk. Korán, már három órakor megérkeztünk a kempingbe. Első dolgom volt a sérült széket megjavítani, hogy legalább holnapig kibírja. Utána a továbbmenés jegyében felszereltük a motort, majd megvacsoráztunk. Később látva a gyülekező felhőket és emlékezve a tegnap látott norvég előrejelzésre (akár 30 mm esőt ígért Middelburg-ban az éjszakára) ékre állítottuk a kocsi elejét. Nem szeretnénk újabb beázást, idénre elég volt a kettő. Egyre erősödő szélben és mind hűvösebb időben azért a kocsi előtt tudtuk elszopogatni első pezsgőnket ezen az úton. Közben fél tíz lett, és a napló is elkészült. Holnap visszamegyünk Rotterdam-ba, este feladat lesz az unokák körül. X–X-X Zevenhuizen, 2016. szeptember 17, szombat Megint kihagytunk egy-két napot. Tegnap este letudtuk feladatunkat a gyerekek körül, a palacsintát kedvenc Nanijuk készítette reggel, és vittük magunkkal. Ma reggel korán, nem sokkal hét óra után keltünk, mert elhatároztuk, hogy továbbindulás előtt teszünk egy kitérőt a fiuk 9 órakor kezdődő meccseinek megnézésére. Ritka alkalom, hogy egyazon pályán egy időben játszik mindkét gyerek. Mire pár perc késéssel megérkeztünk, - többnyire a mieinknek köszönhetően, - mindkét meccs gyakorlatilag eldőlt, így izgalom nem maradt, a kellemes napsütéses időben csak élvezni kellett, hogyan vitézkednek az unokák. Nagy búcsúzkodás után valamikor fél 11 után indultunk el a közeli Delft-i kempingbe. Ez az út egy rémálom volt. Elsőre én hibáztam, mert figyelmetlenségből a Delfthaven-i kempinget adtam meg Rózsinak. Amikor már visszaértünk a Rotterdam-i kempinghez, lett gyanús a helyzet és adtuk meg az új, most már igazi célt. Jó darabon vissza kellet menni, értsd alatta bonyolult autópálya csomópontokon kínlódni át magunkat, folyamatosan kockáztatva a téves letéréseket. A kempinget Rózsival folytatott kisebb vita árán közelítettük meg.
30
Itt ért a második stressz. Kiderült, hogy ma éjszakára nincs szabad helyük. A már eddigre is zsúfolt külső parkolót ajánlották teljes árért. Úgy ítéltük meg, hogy 19 euró + üdülőhelyi díj kicsit sok egy camper-port-szerű elhelyezésért, ezért az a döntés született, hogy a nem túl messze lévő Zevenhuizen-i kempingbe megyünk, és előbb látogatjuk meg Gauda-t, és csak utána Delft-et és Hágát. Ekkor ért a harmadik és talán legnagyobb stressz. Az A12-es autópálya építési munkák miatt ezen a hétvégén le van zárva. Rózsi rendíthetetlenül rá akart vezetni. Tekeregtünk egy sort, próbáltuk délről, próbáltuk északról, közben tucatnyi kilométert tettünk meg a csomópontokon lehajtva és visszafordulva, anélkül, hogy egyetlen centit haladtunk volna. És Rózsival nem tudtunk mit kezdeni, a sűrű úthálózat miatt a hagyományos módszerek használhatatlanok voltak. Végül, úgy döntöttünk, hogy letérünk egy valamilyen útra, és ott azt az utasítást adtuk, hogy az autópályákat kerülje el. Egyetlen öröm volt az ürömben, hogy találtunk egy benzinkutat, ahol 1.088 euróért megtankoltunk. Ez 3.4 centtel jobb ár, mint az eddig látott legjobbak, és közel 20 centtel alatta van az autópályákon tapasztaltaknak. Az autópályamentes úton jártunk mindenfelé, települések szűk utcáiban, hangulatos csatornák partján, egysávos keskeny utakon. Láttunk egy sor szélmalmot, ezek között már valószínűleg volt szivattyúmalom is. Többnyire jellegzetes, mondhatni néha kicsit giccses holland tájakon fordultunk meg.
Az eredetileg tervezett félórás út végül közel két órát vett igénybe és a szükséges 24 helyett háromszor annyi kilométert tettünk meg. A kemping egy csalódás. Üres hely ugyan van bőven, de mint lakóautót, egy kietlen, sóderes területre állítottak, míg a lakókocsisok a csodálatos pázsiton táborozhatnak. Ehhez magas, személyenként és naponta másfél eurós idegenforgalmi adó tartozik és van pofájuk 15 eurót kérni egy napra az internetért. Bár a kemping szép rendezett, de a vizes helységek közelében sincsenek az elmúlt hetekben tapasztaltnak (Rotterdam-ot, mint városi kempinget nem számítva). Két napra fizettünk előre, itt ez a szokás, csak CampingCheque-vel lehet utólag fizetni. A kapuhoz tartozó kulcsért 25 euró letétet kértek, az elmúlt jó tíz évben ez volt a legmagasabb letét.
31
Ma pihizünk és főzünk, holnap Gauda-t látogatjuk meg, mintegy 20 kilométeres motorozás vár ránk. Zevenhuizen, 2016. szeptember 18, vasárnap Még este vacsora és zuhanyozás után leszedtük a motort és elmentünk egy kicsit körülnézni a környéken. Ahogy az errefelé megszokott, sok vízzel vagyunk körülvéve. A bekötőúton tovább motorozva, amerre már csak a kerékpárosok és kismotorosok járhatnak, van egy régi szivattyúmalom. Ma már nincs használatban, de szépen felújítva egy család otthonául szolgál. A környezet csodálatos, közelben vízi sporttelep és kikötő van. Sajnos fényképezőgépet nem vittünk magunkkal. Visszajőve a kemping végéig egy nagyon meredek kis hídon lekereszteztük az éppen arra járó csatornát és máris Rotterdam evezőspályájánál voltunk. A szépen kiépített 2000 méteres pálya mellett az összes szükséges technikai felszerelés rendelkezésre áll, de most vadmadarak uralták a környéket. Megcsodáltuk a naplementét, de eddigre nagyon hűvös lett a motoron és visszatértünk a kempingbe. Ma a szokásos reggeli programnak megfelelően 11 előtt pár perccel indultunk el motorunkkal Gauda meglátogatására. Még indulás előtt próbáltunk egy térképet kapni a környékről, de nem jártunk teljes sikerrel. Felváltva autó és kerékpárutakon igyekeztünk a város felé. Tettünk egy jelentősebb kerülőt déli irányban, elmentünk egészen Nieuwerkerk határáig, ahová múlt hétvégén Áront vittük focizni. Végül nagy nehezen bekeveredtük magunkat Gauda-ba, a város határában még egy felhajtott híd is utunkat állta. A belvárost már könnyen megtaláltuk. Áthajtottunk a történelmi magot körülvevő csatornán és megpróbáltunk parkolóhelyet találni. Végül az Újpiactér közelében tettük le a járgányt. Átsétáltunk egy csatorna felett és máris a régi mázsaház, - ma Sajtmúzeum és turistainformációs iroda, - hátsó oldalánál jártunk.
32
Ez az épület a város egyik nevezetessége. Bent a földszinten egy nagyon látványos kialakítású sajt bolt működik, ahol különböző igényesen kivitelezett ajándéktárgyakat is lehet kapni. Az információ egy külön pultnál található, ahol egy kedves hölgy elég sok térképet tudott adni a környékről.
A mázsaház főbejárata a piactérről nyílik, melynek közepén áll Gauda legjelesebb épülete az 1600-as években épült városháza. Ez ma is szolgálja eredeti rendeltetését, bár a hivatal többsége már új épületben működik.
Az épület a háborúban csak kisebb károkat szenvedett. Ma azon túl, hogy itt van a polgármester irodája, leginkább rendezvények, és azon belül is esküvők helyszínéül szolgál.
33
Külsejét szépen kidolgozott részletek díszítik. Oldalán van egy kis harangjáték, melyet mozgó figurák egészítenek ki. Az alsó szinten a boltívek alatt egy hangulatos bár-kávézó található. Az első emeleten van a házasságkötő terem és a polgármester dolgozószobája. Ma az egész épület egy bankett teremnek volt berendezve, mert tegnap több tucat környékbeli település polgármestere volt hivatalos vacsorára az épületben.
A városháza látogatható. Szinte minden helységbe be lehet menni. Adnak egy kétoldalas ismertetőt, azzal jól el lehet boldogulni. 34
Csodálatosak a festett üveg ablakok, a márvány kandallók. A házasságkötő terem tapétája négyszáz éves. Különös érdekességet ad az épületnek, hogy nem is akarják múzeumnak beállítani. A napi munkavégzés eszközeivel, flip-chart táblával, golyóstollakkal, televíziókkal találkozhatunk a helységekben. Látszik, hogy többségüket tárgyaló, illetve konferencia teremnek használják.
35
A városháza erkélyéről, mely egykoron a városi kivégzőhely volt, jól belátható a tér északi része. Itt a mázsaházon kívül több 2-3-400 év előttre datált épület található. Kellemesen elbeszélgettünk a portással, aki egyben jegyszedő és idegenvezető is. Érdekes volt, hogy elhagyva a városháza épületét egy, a lépcsőn üldögélő fiatal pár magyarul köszönt ránk. Következő célunk a Szent János templom lett volna. Ezt vasárnaponként turisták nem látogathatják, csak szertartás keretében lehet bemenni. Kár, mert útikönyvünk szerint belseje sok szép dolgot rejt. Azért körbejártuk a hatalmas épületet. Nagyon szűk utcák veszik körül, igazi rálátás nincs is. Keleti végében kedves kis kert található, benne bronzszobrokkal. Déli oldalát meg sem tudtuk közelíteni, mert építési munkák miatt fel van túrva. Később hallottuk a toronyból messze hangzó harangjátékot. Ez Hollandiában nagyon népszerű, már máshol is találkoztunk ilyennel.
Ezt követően többnyire céltalanul bóklásztunk a városban. Nagyon sok szép utcarészletet láttunk. Megfordultunk a belvárost körülvevő nagy csatorna partján, ahol vesztegelt pár lakóhajó, de nem az a korábban szállításra használt fajta, hanem pontonokra épített mobilházak. Jártunk hangulatos csatornák, - köztük egészen keskenyek, - partján. Sajnos sokat belepett a békalencse. Látszatra vagy nem tudnak, vagy nem akarnak ellene tenni. Ami még ennél is zavaróbb, hogy a békalencse között sok szemét, PET palackok, italos dobozok, műanyagzacskók és hasonlók hánykolódnak a vízfelületeken, és ezek eltávolítására sem történik semmi.
36
37
Sajnos vasárnap lévén minden üzlet be volt zárva és alig néhányan jártak az utcákon. Ez már-már zavaró volt. 23 éve Svédországban, Jönköping-ben tapasztaltunk hasonlót. Ugyanakkor jól esett, hogy nem kell annyira figyelni a cikázó biciklisekre. Gauda-ban majd minden a sajtról szól. A múzeum mellett vagy fél tucat szaküzlet kínálja a helyi nevezetességet. Sajnos ezek is mind be voltak zárva, de a kirakatokon belesve hangulatos helyeket láttunk. Máshol az utca fölé, mint a lampionokat szokták, -. a gauda sajtot formázó valamiket függesztettek fel. A várost járva több kedves kis plasztikát láttunk. A nyomdász szobrát a templom mögötti kertben kaptam lencsevégre, míg a sajtos lány a belváros modernebb részén hívta fel magára Zsóka figyelmét.
38
Gauda alapjában nagyon tetszett, mindenképpen meg kellett látogatni. Bennem hagyott némi hiányérzetet, hogy nem tudtunk bemenni a Szent János templomba, és hogy a kihalt utcák sokat rontottak a város hangulatán. Mielőtt megkerestük motorunkat, még betértünk a főtéren lévő, és vasárnap is nyitva tartó szupermarketba, hogy a holnapi reggelihez kenyeret és narancslevet vegyünk. Visszautunk elég kalandosra sikeredett. Azt az utat, melyen megérkeztünk, remény sem volt, hogy megtaláljuk, a kerülő miatt nem is akartuk. Az információban kapott egyik térkép, mely bringásoknak készült, lefedte az egész területet, Gauda-t és a kempinget is. Azt azonnal elhatároztuk, hogy az autópályát elkerüljük, de egy jónak kinéző bringaút az A12 és A20-as autópályák találkozásától indult. Ezt az irányt céloztuk meg, de nem tértünk le megfelelő időben és majdnem felkeveredtünk az autópályára. Végül a tervezett irányra éppen merőlegesen, észak felé indultunk el a városból. Kellet néhány rossz lépés, amíg megtanultuk a térképet és az útjelzéseket összhangba hozni. Ekkor viszont már ment a dolog rendben. Csak itt a településen kóvályogtunk még egy kicsit mielőtt ráleltünk a kempinghez vezető útra. A széltől és a hűvös időtől kissé átfázva érkeztünk a lakóautóhoz. Szerencsére a nap kisütött, és hamar felmelegedtünk. A késő délután és az este a szokásos dolgokkal telt. Csináltunk holnapra stratégiát, Leiden-be megyünk és kipróbálunk egy mini kempinget. Katwijk aan Zee, 2016. szeptember 19, hétfő A hűvös éjszaka után nagyon levizesedett minden, a reggeli zárt felhőtakarónak köszönhetően pedig későn világosodott és lassan melegedett az idő. Ennek megfelelően kilenc után keltünk és bent reggeliztünk. 11-re voltunk útrakészek. A kinézett mini kemping alig félórányi autózásra volt. El is jutottunk rendben a helyre, bár az utolsó pár száz méter izgalmas volt. Rózsi, - teljesen érthetetlenül, - balra küldött le egy forgalmas főútról, hogy azután egy 2.2 méter magas aluljárón vezessen át az út alatt, holott volt jobbra is letérési lehetőség. Tolatás és a forgalmas út lekeresztezése után egy kerékpárúton kellett a nagy autóval eljussunk a farmházhoz. Ha szembe jött egy biciklis, nemcsak lehúzódni kellett, hanem meg is állni, hogy ne legyen baj. A mini kempingben közölték, hogy az egyetlen lakóautónak alkalmas helyük foglalt. Ez a ház végében egy kövezett terület, amúgy sem nyerte volna meg a tetszésünket, a füves területre nem engednek be ilyen nehéz kocsit. Telefonon érdeklődtünk egy másik közeli mini kempingnél, de ott meg a kocsi hosszát sokallták. Végül úgy döntöttünk, elmegyünk a tengerpartra egy ACSI kedvezményt adó helyre, és majd motorral, vagy busszal jövünk vissza Leiden-be.
39
Az akció sikeres volt, csak a városon kellett átverekedjük magunkat. A kemping elég nagy, jellegzetes nyaralóhely, egy rendezett sík fátlan terület a dűnék mögött. Így szeptember vége felé nem álmaink netovábbja és kedvezményes ára is idegenforgalmi adóval 20.70 euró. Igaz, ebben benne van a fedett uszoda használata is. Viszont negyedóránként van buszjárat a Leiden-i pályaudvarhoz és ingyenes az internet. Gyorsan leraktuk a kocsit és indultunk a buszmegállóba. Karórám késése miatt pont az orrunk előtt ment el a busz. Amikor megérkezett a következő, ért a sokk: a húszperces útért fejenként 4 eurót kellett fizessünk. A busz szép tiszta, modern jármű volt, rajta az otthoni utas tájékoztató rendszerhez hasonló működik, csak sokkal több információt ad. Hat megállót jelez előre és megadja az érkezési időpontokat is. Előre jelzi a csatlakozási lehetőségeket járatszámmal, célállomással, időponttal és még valami reklám is belefér. Leidenben 1995-ben, egyik első nyugat-európai körutunkon, - még lakókocsival, - jártunk. Akkor a túra első állomása volt és egyben az első hely, amit a Benelux államokban felkerestünk. Nagyon rácsodálkoztunk a sok csatornára, apró hidak sokaságára és mindig kellemes emlékünk volt. Ennek megfelelően nagy várakozásokkal tekintettünk a városnézés elé. Most a kempingkeresés bonyodalmai és a buszozás miatt kicsit későn vágtunk neki az utcáknak. Az időjárás sem kedvezett, a felhős, esőre hajló időben nem igazán tudtunk ráhangolódni a látnivalók befogadására. A pályaudvartól elindulva az első, ami szembeötlött a nagyon jól szervezett buszközlekedésen túl, hogy még a Hollandiában megszokottnál is sokkal több bicikli van. Nemcsak a magasan vezetett vasúti pálya alatti részen, de a környéken több más helyen is a képen láthatóhoz hasonló zsúfoltságban bringák ezrei, talán tízezrei várják tulajdonosaikat. Elindulva a városközpont felé elmentünk a turistainformációs iroda mellett. Térképünk már volt, de azért kaptunk egy elég jó útikalauzt angol nyelven. Sajnos csak már a kempingben volt alkalmunk jobban áttanulmányozni, ezért sok érdekes dolgot kihagytunk. Magyar nyelvű útikönyvünk ismét bebizonyította, hogy szinte használhatatlan. Hamar szemünkbe ötlött a szélmalom. Ez egy őrlőmalom és múzeumnak van berendezve. Itt maradt meg egész Hollandiában egyedül a molnár egykori lakása. Sajnos hétfő lévén be volt zárva.
40
A következő jeles épület az Etnográfiai Múzeum volt. Az épület előtt kiállították a múzeum expedícióin használt járművét is teljes felszereléssel. A malom és a múzeum már a belvárost körülvevő, egykor védelmi célt szolgáló csatornagyűrűn belül található. Tovább sétálva érjük el az igazi, hamísítatlan hangulatú részeket.
Leiden egyetemi város, ha jól emlékszem a világ egyik első egyeteme itt működött. Ez a körülmény mindenhol különleges hangulatot ad a városoknak. Itt is sok a fiatal, pezsgő az élet a sok kávéházban. Ezek teraszait többnyire a csatornákon kikötött hajók fedélzetén rendezték be. Végigsétáltunk a bevásárló utcán, a Haarlemmerstraat-on. Elegáns és hangulatosan kialakított üzletek szegélyezik. Itt minden kapható, kivéve a napi szükségletekhez szokásos termékeket. Itt van a város egyik működő katolikus temploma, a Hartenbrugkerk. Csak az előtérig lehet bemenni, onnan készítettünk felvételt az elég puritán belsőről.
41
Letérve a Haarlemmerstraat-ról városháza felé vettük az irányt. Ez az épület 1929.ben leégett, csak homlokzata maradt meg, úgy építettek a maradványok mögé egy új épületet. Környékén megjelent pár modernebb magas épület is. A csatorna mentén folytatva sétánkat egy szép márvány szökőkútra lettünk figyelmesek.
Utunkat a Szent Péter templom irányában folytattuk. Ez a város hagyományos temploma, 1380-ban kezdték el építeni, és ahogy egy táblán olvastam folyamatosan bővítették. Talán ez az építkezés adta Gaudinak a Barcelona-i Szent Család templom soha be nem fejeződő építéséhez az ötletet. Itt minden esetre egy hatalmas, szűk téren, leírhatatlan alaprajzú épület alakult ki. Oldalához több helyen kis lakóépületek támaszkodnak. Az egész kialakítása hasonlít a Gauda-ban látott Szent János temploméhoz. Ma már nem szolgál egyházi célokat, rendezvényteremnek alakították át.
42
a
Innen céltalanul folytattuk sétánkat a városban. Kimentünk egészen a belváros észak-keleti csücskében lévő egykori kikötőig, majd a Rijn csatorna partján visszafelé. Megint sok hangulatos részletet csodálhattunk meg. Feltűnt, hogy itt Leiden-ben a régi épületek között több a nagy, mint más hasonló városokban. Ezek közintézmények, feltételezzük az egyetem épületei voltak.
43
Lassan elindultunk a buszpályaudvar felé. Leiden megint tetszett, de az elmúlt napokban és években látott sok-sok csodálatos hely közül nem annyira emelkedik ki, mint jó húsz év előtti emlékeinkben. Az is lehet, hogy ma kevésbé voltunk fogékonyak az élményekre. Még betértünk egy Jumbo szupermarketba kenyérért és pár más kajaféléért, többnyire a mai vacsorához, és még láthattuk, hogy 31-es buszunk éppen kikanyarodik a pályaudvarról. A következő negyed órát a buszpályaudvar életének tanulmányozásával töltöttük. Azért szakítottunk időt a közelben lévő modern, színes lakóépületek lencsevégre kapására is. Jó húsz perc múlva értünk a kempinghez. Gyorsan elkészítettük hideg vacsoránkat. és kiültünk a kocsi elé megenni. Hozzá utolsó, Laciéktól kapott üveges vörösborunkat nyitottuk fel. Zuhanyozást követően, - a mosogatást elnapoltuk holnapra, -. kezdtem el a napot ledokumentálni. Nem igazán volt hangulatom hozzá, nagyon nehezen ment a munka. Azért az interneten megnéztem pár dolgot, ami a legfontosabb volt, hogyan tudok Rotterdam-ban a kempingből bejutni Tamásék ideiglenes lakásához pénteken. Még jócskán világos volt, amikor a hűvös idő és álmosságunk bezavart a kocsiba. Én még szenvedtem keveset a naplóval, de a nagyobbik része maradt holnapra. Delft, 2016. szeptember 20, kedd Reggel már hét óra után felkeltem, még alig világosodott és 15 fok körül járt a hőmérséklet a kocsiban. Az interneten néztem még meg pár dolgot, majd a tegnapi naplót folytattam. Mikor Zsóka fél kilenc után felébredt, még nem voltam kész az egésszel. Azért neki kezdtem a reggeli készítésének. Eddigre szép napsütés és tiszta idő lett, érdekes módon éjjel nem vizesedett le, pedig a tengernél voltunk. 11 óra előtt tudtunk indulni és minden bonyodalom nélkül tettük meg a gyenge harminc kilométert. Csak három nappal ezelőtti tapasztalatunkat kellett igénybe vegyük annak elkerülésére, hogy Rózsi újabb 3.1 méteres aluljáróba zavarjon be megint minden ok nélkül. A kemping korrekt, kedvezményesen is közel 21 euró napjában, de adnak napi 100 Mbyte internetet ingyen és egyszerre két eszközzel kapcsolódhatunk fel.
44
Kicsit bonyodalmas volt a kijelölt parcellát elfoglalnunk, mert kocsinkhoz kicsit kicsi. A motort a végső beállás előtt kellett levegyük, mert a motortartó egy sövénybe nyúlik be, ha nem akarunk a kocsi orrával kilógni a keskeny útra. Parcellánk elég árnyékos, aminek pár hete kimondottan örültünk volna, de most már keressük a napot. A lakóautókat itt is külön területre irányítják, amely nem füves, valamilyen lyukacsos műanyag lapokkal van megerősítve. Megint irigykedve nézhetjük a pázsiton terpeszkedő lakókocsisokat. Bár korán volt még, az idő is szép volt, és a város is itt van a közelben, pihenőnapot szavaztunk meg. Erre elsősorban azért volt szükség, mert Zsóka térde hosszú napok óta fáj, és tegnap csípője is csatlakozott. A tegnapi krónika befejezése után egy kisebb nagybevásárlás érdekében elmentem motorral a legközelebbi (légvonalban jó három kilométerre lévő) Lidlbe. Bár a kempingben kapott térképre Rózsi adatbázisából áttettem a bolt helyét, komoly kóválygás árán találtam csak meg. Ebben szerepet játszott az is, hogy elég rosszul van kitáblázva a sokemeletes bérházak között megbúvó üzlet. Visszafelé sem volt könnyebb dolgom, a csatornák, a vasútvonal és az autópálya lekeresztezése komoly kihívásnak bizonyult. Végül oda-vissza 13 kilométert tettem meg. Amíg elvoltam, Zsóka elkészítette a milanói alapot és megfőzte hozzá a spagettit. Vacsora után lezuhanyoztunk és megírtam a naplót. Most hét óra van, már elég hideg a levegő, egész nap hűvösebb volt, mint az elmúlt időszakban. Még megpróbálunk kint maradni, amíg lehet. Delft, 2016. szeptember 21, szerda Hamar bementünk a kocsiba, de még sokáig olvastam. Így reggel csak fél kilenc körül ébredtem. Bár kimondottan hideg, alig 15 fok volt, azért kint reggeliztünk. Ma valahogy jobban ment az összekészülés és már 11 előtt útra keltünk. Két lehetőségünk volt, vagy elmegyünk Den Haag-ba, vagy Delft-et látogatjuk meg. Mivel az idő ugyan felhős és hűvös volt, esőveszélyt nem érzékeltünk, a hosszabb motorozást jelentő Den Haag-i kirándulást választottuk. Biztonság kedvéért vittük magunkkal Rózsit, de nem volt szükség rá. A múlt napokban kidolgozott technikával, hol az autók, hol a biciklik között motorozva gond nélkül értünk célba. A motort a városháza előtt tettük le. Hága egészen más jellegű település, mint ahol az elmúlt hetekben megfordultunk. Az első benyomások egy modern várost mutattak
45
felhőkarcolókkal, széles utakkal és sok építkezéssel. Csatorna alig van, sok a villamos.
A városháza a könyvtárral, turista információval és hasonlókkal együtt egy hatalmas modern tömbben kapott helyet. Előtte pár szobrocska áll. A turisták körében a tabletet néző két fejkendős lány a legnépszerűbb.
Első dolgunk volt a várostérkép beszerzése, itt ez egészen jó. A városnézést a szemközti Újtemplom névre hallgató, csaknem négyszáz éves épületnél kezdtük. Ez ma rendezvényterem, éppen a Leiden-i egyetem egy előadását tartották itt. A kertben, szinte gazként virágzik a kökörcsin. Itt található Spinoza sírja is.
46
Sétánkat a Binnenhof nevű épületegyüttesnél folytattuk. Ez egy kisebb tó partján álló zárt udvart alkotó paloták összessége. A város felöli oldalon nem sokat mutat. Annál látványosabb az udvar belülről. Középen egy nagy templom áll, de azt itt nem lehet tudni, mi célt is szolgál.
A különböző paloták állam- és közigazgatási funkciókat látnak el. Ne feledjük, Hága ugyan nem Hollandia legnagyobb városa, - ebben Amsterdam és Rotterdam is megelőzi, - ez az ország fővárosa. Itt vannak a minisztériumok, a kormányhivatalok, a követségek, ez a király székhelye és látszatra a kulturális központ is.
47
Az udvar közepén kovácsoltvas szökőkút áll. Van néhány kisebb, zárt udvar is.
A Binnenhof-hoz keleti oldalán csatlakozik a Mauritshuis, másik nevén a Lovagok terme. Ez ma képtárnak ad otthont. Az épületegyüttes északi oldalán kis tó található.
A tó partján számos szép palota érdemli ki az arra járók figyelmét. Köztük sok az iroda. Itt van a király kabinet irodája, az Európaház, mely információs központ, de egyik épületen a német zászló leng, jelezve, hogy ez a nagykövetség. Kicsit rontja az összképet, hogy a tó Binnenhof-fal átellenes oldalán építkezés folyik, a parkot feltúrták.
48
Utunkat nyugat felé folytattuk. Még a tó partján egy szép régi épületre figyeltünk fel.
Célunk a Szent Jakab templom, vagy másik nevén Nagytemplom volt. Útközben elhaladtunk a Párizst idéző Passage, pár szép utcarészlet és egy vásárcsarnokra emlékeztető, de divatháznak otthont adó épület mellett.
A templom közelében egy 1500-as években épült ház keltette fel érdeklődésünket. Sem eredeti, sem mai rendeltetését nem sikerült felfedeznünk.
49
Maga a Nagytemplom nem különösebben látványos épület elsősorban azért, mert megint sűrűn beépített területen van és nincs igazi rálátás. Ez még mindig egyházi célokat szolgál és elvileg látogatható is. Ma azonban le volt zárva, mert a Rió-ból hazatérő para-olimpikonokat fogadták itt. A hollandok nem vacakolnak holmi Syma csarnokokkal, egyenesen a Bazilikában intézik az ilyen dolgokat… Következő célunk a Noodeinde palota, a király palotája volt. A rövid úton ismét feltűnt pár szép épület.
A királyi palota egy sűrűn beépített területen áll, szinte egyike a szűk utca épületeinek. Kelti oldalán van a díszbejárat. Itt egy kis tér van előtte, szemben 50
a palotával egy korábbi uralkodó lovas szobra áll. A palota mögött a nyilvános kert nem is kicsit gondozatlan benyomást kelt. A palota hátsó frontja sokkal monumentálisabb, de semmitmondó. Azért a kertben sétálva láttunk egy másik, szép palotát.
A kert északi oldalát a Királyi Istállók zárják le. Ez a palotánál nagyobb, az 1800-as évek második felében épült épületegyüttes. Rendeltetésében akkor lettünk csak biztosak, amikor elsétálva mellette megéreztük az eltéveszthetetlen illatot. Ezt az épületet is takarják a környező fák és épületek, így teljes egészében nem lehet látni. Minden esetre északi oldalán magas torony áll kereszttel a tetején, már azt hittük, templom is húzódik meg a falak között. Még elsétáltunk pár tömbnyit egészen a Mesdag panorámáig. Mesdag a hágai iskola neves festője, aki 1881-ben a mi Feszty körképünkhöz hasonló valamit festett, csak itt nincs történelmi mondanivalója a műnek, egy tengerparti tájat ábrázol a 120x14 méteres festmény. Innen visszatértünk a robogóhoz, hogy kimotorozzunk a tengerpartra, Scheveningen-be. Útközben elmentünk a Béke Palotája mellet, melyet később, visszaúton néztünk meg. Schveningen Hága strandja. Hosszú kilométereken nyúlik el a széles homokos strand. Mögötte az ilyenkor szokásos infrastruktúra, üzletek, bevásárlóközpontok, szállodák, éttermek sora húzódik. A partra építettek egy Pier névre hallgató szórakoztató központot.
51
A tengerbe benyúló kétszintes móló a DélAngliában látottakra emlékeztet. Magán a mólón üzletek, bárok, sorjáznak. Végében egy óriáskerék, egy bungy-jumping torony és egy nagy pavilon kapott helyet. Ez utóbbian, - ahogy távolról láttuk, éttermek, fitnesz részlegek és hasonlók vannak. A hűvös szeptember közepi hétköznapon szinte semmi sem működött, bár elég sokan sétáltak a tengerparton, az egész kihalt volt. Jópofa, - ahogy a budaörsi Auchan parkolójához hasonlóan,- mesefigurákkal osztják szektorokra a strandot, hogy a gyerekek visszatalálhassanak szüleikhez, amikor a mostaninál sokkal-sokkal többen vannak kint a víznél. A part meghatározó épülete a Nagyszálló, mely gyógy-szállodának nevezi magát.
Még betértünk az egyik bevásárlóközpontba, ahol vettünk pár ajándéktárgyat, és visszatértünk a motorhoz. Az idő is elszaladt, de különösen a hideg késztetett visszaindulásra. Egy kis útlezárás bonyolította meg életünket még Scheveningen-ben, de azért most is bevált a reggeli stratégia: a Delft-ből egészen Scheveningen-ig járó 1es villamos nyomvonalát igyekeztünk követni. 52
Amikor elértünk a Béke Palotájához, megálltunk pár percre körülnézni. Ez az épület ad otthont, más nemzetközi és helyi szervezet mellett, a Nemzetközi Bíróságnak. A területre bemenni nem lehet, csak kívülről, a kerítésen keresztül nézhet be a szépszámú látogató. A biztonsági rendszer komoly. A kovácsoltvas kerítés, és rajta a kapu, külön remekmű.
A bejárat előtti kis téren oldalt áll a Béke Lángja. Valamikor húsz évvel ezelőtt öt földrész hét helyéről hozott lánggal gyújtották meg az örökmécsest. Körülötte a különböző helyekről származó kövekkel kirakott díszítés peremén az egyes országok nevei szerepelnek kis réztáblákon. A bejárat előtti kissé elhanyagolt virágágyás műkő peremébe száznál is több nyelven, így magyarul is, a „béke” szót vésték. Hága kimondottan megnyerte tetszésünket. Az, hogy jellegében eltér az eddig meglátogatott többi holland településtől, fokozza érdekességét. Itt is megállapíthattuk, hogy a hollandok rendszerető népség, nem láttunk egyetlen lepusztult épületet sem. Azért a parkjaikat jobban gondozhatnák. Ismét felülve motorunkra indultunk vissza a kempingbe. Megint éltünk a lehetőséggel és mind az autók, mind a bringák számára fenntartott utakat használtuk. Egy helyen bizonytalanodtunk csak el, de itt Zsóka ötletét követve sikerült a megfelelő utat megtalálnunk. Delft-ben már tudtuk itteni térképünket használni és most az egyszer minden kóválygás nélkül érhettünk vissza a lakóautóhoz valamikor négy óra után. A délután további része és az este a szokásos dolgokkal telt, megint a hűvös zavart be idő előtt. A napló sem tudott teljesen elkészülni, nagy része megmaradt holnapra.
53
