NAPLÓ
Ausztria, Németország, Franciaország, Belgium, Luxemburg
2012 nyara Krauss Ottó és Zsóka
Korábbi hagyományainkat követve az idei út eseményeinek rögzítését is elhatároztuk egy képes Napló formájában. Nem kívánunk változtatni az elveken és formán: napjában leírjuk a velünk történt, akkor és ott fontosnak, vagy érdekesnek ítélt eseményeket, benyomásainkat, tapasztalatainkat, természetesen egy szubjektív szemüvegen keresztül. A cél továbbra is az, hogy magunknak készítsünk egy emlékeztetőt, de úgy, hogy az esetleg később másoknak is hasznos lehessen. Az íródeák én maradok, és a korábbi gyakorlatnak megfelelően Zsóka amúgy frissiben meghallgatva a leírtakat, azt véleményezi, és elvégezzük a szükségesnek vélt módosításokat. Már a készítésnél számolunk azzal, hogy, - korábbi naplóinkhoz hasonlóan, - ez is valamikor felkerül saját honlapunkra. Most az út elején reméljük, hogy továbbra is lesz erőnk, kitartásunk és kedvünk ehhez a munkához és az út végén egy, immáron nyolcadik, nemcsak terjedelmes, de értékes anyag birtokába kerülünk, mely nemcsak nekünk, de másoknak is hasznos olvasmány lesz. x–x–x Az úticél és útvonalválasztás idén sehogy sem alakult. Az egy hideg, egy meleg elv alapján mindenképpen hideg úticél volt soron, hiszen már háromszor elblicceltük. Ezt erősítette, hogy ezzel mindig elhalasztottuk régen esedékes utunkat Angliába. Annak rendje és módja szerint el is kezdtük a felkészülést, bújtuk az Anglia útikönyveket, elkezdtük böngészni az Internetet a korábban bevált dolgok (kemping klubtagság, National Trust tagság) után, és kerestünk új lehetőségeket. Az már decemberben világossá vált, hogy nagyszülői feladataink miatt csak legkorábban május 10.-én indulhatunk. Terveztünk pár hetet Ausztriára és Németországra, de semmi komoly nem alakult ki. Április végén derült ki, hogy a tervezett dolgot nem tudjuk elrendezni Angliában és mivel a nyáron olimpia lesz ott, nagyon könnyen feladtuk a célt. Végül különösebb terv nélkül vágtunk neki az útnak, csak azt tudtuk, hogy Salzburgot és környékét megnézzük és utána majd csak kialakul valami. Az is világos, hogy Észak-Franciaországot be akarjuk járni, de tartunk tőle, hogy az olimpiára hömpölygő tömegek július végén, augusztus első felében el fogják lepni az átkelések környékét. Így maradtunk abban, hogy majd menet közben kialakítjuk a programot. Minden esetre hoztunk magunkkal osztrák, német, Benelux és francia útikönyveket és térképeket, azután majd meglátjuk… A felkészülés kicsit eltért az előző évektől. Először is idén megint sok technikai feladat volt. Ezek három csoportra oszthatóak. Egyrészt idén vizsgáztatni kellett a kocsit és a tavalyi tapasztalatok alapján új szerviz után is néztünk. Másrészt több kisebb fejlesztés is történt. Nyolc év után talán sikerült megoldani a hálószoba óra kérdését, folytattuk a LED-esítési programot a tetőlámpák égőinek kiváltásával. A harmadik csoport azok a kisebb javítások és módosítások, melyek az elmúlt szezonban gyűltek össze. Ilyen volt a hűtő égéstermék-elvezető csövének cseréje, a hűtőautomatika független 12 V-os
2
betáplálása, a hűtő 230 V-os áramkörének lekapcsolásának megoldása és a ventillátorok állandó 12 V-ról történő táplálása, vagy a rádió kontakthibája. A felszerelésben is történt pár csere. A villanykályhát nyugdíjazni kellett és helyére újat állítani. Laci barátomnak köszönhetően idén egy elektronikus könyvolvasóval vágtunk neki az útnak. Tőle a jelentős könyvállomány csökkentését várjuk. Idén csak kísérleti üzemmódban fog működni, ha beváltja a hozzáfűzött reményeket, jövőre kaphat komoly szerepet. A késői indulás idén két előkészületi túra szervezését is lehetővé tette. Ezek közül a másodikra elvittük a három csibészt is. Nagyon élvezték és alapvetően sikeresnek ítélhetjük az akciót, de szereztünk pár tapasztalatot, melyet esetleges későbbi hasonló esetekben hasznosíthatunk. Az is egy tapasztalat, hogy a háromszori indulás miatt soha sem tudtuk, hogy mi van már a lakóautóban, mi nincs. Ezért idén veszélyes, hogy több dolog maradt otthon (vagy a szükségesnél több van velünk). Induláskor a Széchenyi hegyen a kocsi kilométerórája 71385, a motoré 18817 kilométert mutatott. X–X–X Aukental, 2012. május 10, csütörtök, 1. nap Végre úton vagyunk megint!!! Az elmúlt három nap már kizárólag a felkészülés jegyében telt. Előtte elég sűrű programot adtak nagyszülői feladataink. Így kicsit gyűrötten, de nagy várakozásokkal vágtunk neki az útnak. A több éves rutinnak köszönhetően egy fél hetes kelés után már nyolc órakor zártuk is a lakást és bár a buszra és a fogasra is várnunk kellett, kilenc után pár perccel kigördültünk a TV adó kapuján. Még indulás előtt ért egy kellemetlen meglepetés, Rózsi nem volt hajlandó navigálni az előre betöltött útvonalon, csak a helyben megadott célállomás felé. Valószínűleg a közelmúltban letöltött újabb verziójú szoftverének van hibája. Amint internet közelébe kerülök, újból frissíteni kell a szoftvert, remélhetően közben mások is felfedezték a hibát és javításra került. Ha nem, szomorú hetek várnak ránk. Az már más kérdés, hogy mivel a határig az autópálya elkerülésével, utána meg autópályán terveztünk haladni, teljesen megőrült. Végül két szakaszban, különböző feltételekkel kellett megterveztetni vele az utat, és így már tudta a dolgát. Az út eseménytelenül telt, betértünk a budaörsi METRO-ba és Bicskén a Lidlbe venni még pár dolgot. Fél kettő körül voltunk a határon. Az első benzinkútnál ért a második kellemetlen meglepetés. A Mosonmagyaróvár környéki kutak 425-430 forintos (kb. 1.45 eurós) árával szemben 1.62 euró a gázolaj litere. Otthon minden riport arról szól, hogy mára minden szomszédunknál olcsóbb az üzemanyag…
3
Fél öt után valamivel értünk az előre kinézett Linz előtt lévő camper-port-ba. Ez egy érdekes hely. Nagyon nyugodt és szép környezetben egy farmház udvarán lehet parkolni. Van villany és elvileg WC és zuhany is. Az egész emlékeztet a jobb fajta angol CL-ekre, vagy az oly kellemes emlékeket idéző kis farmkempingre Albi mellett, ahol már kétszer is megfordultunk. Becsületkasszás a hely, még nem döntöttük el, mennyit adunk. Utánunk jött még egy Chausson, mondani sem kell holland rendszámmal. A WC-t és zuhanyzót nem tudtuk kinyitni, így a sajátban zuhanyoztunk. Korán megettük az első napon szokásos virslis vacsoránkat és alig sötétedett, amikor fél kilenc körül már nyugovóra is tértünk. Salzburg, 2012. május 11, péntek, 2. nap Nem siettük el a kelést, semmi sem sürgetett. Mára csak jó 150 kilométer vár ránk, - nagyrészt autópályán, - Salzburg-ig. Nyolc óra után kezdtük el a reggelit készíteni, még elég rozsdásan mennek a dolgok, bele kell jönni. Ez igénybe vesz 3-4 napot a tapasztalat szerint. Reggel kiderült, hogy a WCzuhany nyitva van. Vagy este óta kinyitották, vagy az elég szorulósan járó ajtót mi nem elég határozottan próbáltuk kinyitni. Reggelire a tegnapra készített szendvicsek maradékát ettük és végül 10 órakor hagytuk el a táborhelyet. Úgy határoztunk, hogy figyelembe véve más camper-portok és a CL-ek árait, 10 eurót dobunk a kasszába. Nagyon kellemes hely volt, jó emlékeket őrzünk róla. Felérve az autópályára elmentünk Linz-ig. A következő településnél letértünk, hogy tankoljunk. Az autópálya melletti kútnál megint 1.62 euró volt a gázolaj, de a településen egy noname kútnál 1.38-ért megtankoltunk jó 70 litert. Ez kicsit soknak tűnt, figyelembe véve, hogy a lámpa még nem is égett. Lehet, hogy itt is érvényes az az elméletem, hogy olcsó kútnak gyorsabb az órája. A szomszéd kutaknál is csak 1.47 körül volt az ár. Kellemetlen meglepetésként tapasztaltam, hogy a tankolás után nem akart az üzemanyagmérő felmenni a teli tank értékre. Jó negyven kilométert autóztunk és eltelt vagy fél óra, mire nagy-nehezen beállt. Lehet, hogy ez a „lelassulás” az oka annak, hogy tankolás előtt nem jelzett még. Minden esetre most van egy dolog, amire oda kell figyelni és kitapasztalni, mi is a helyzet. Negyed egyre értünk a kempinghez. Itt a személyzet ebédszünetet tartott, de jelezték, hogy szabadon elfoglalhatunk egy parcellát és majd este, vagy reggel rendezzük az adminisztrációt. Begyűjtöttünk pár prosit, elsősorban a Salzburg-kártyáról és a kemping magyar nyelven is kitett rövid tájékoztatóját. Kerestünk egy kellemes parcellát, mely napos is, árnyékos is. Gondolnunk kellett arra, hogy az előrejelzés szerint a közeli napokban elég hideg lesz. A kemping maga egy nagyon rendezett hely, a buszmegálló a közelben van, a centrum alig két-három kilométerre. ADAC kedvezménnyel ugyan 20 euró, de ennek is örülni kell, errefelé elég horrorisztikus kempingárak vannak divatban.
4
WIFI van, csak azt nem tudni, kell-e érte fizetni, és mennyit. Átnézve a látnivalókat, úgy határoztunk, hogy három napos kártyát veszünk. Letáborozás után Zsóka kicsit pakolászott, én a naplót kezdtem el írni. A délutánt a következő pár hét útitervének összeállításával töltöttük. Ennek során felmerült, hogy a környék nevezetességeihez kedvezményt nyújtó Salzburgerland kártya is érdeklődésünkre tarthat számot. Amikor a recepció kinyitott, elintéztem a bejelentkezést, elég lazák voltak ez ügyben. Megtudtam, hogy a WIFI akármilyen hosszú tartózkodásra 5 euró, gyakorlatilag a jelszóért kell fizetni. Második kísérletre sikerült is felmenni a netre. Itt megtudtunk pár dolgot a környéki kártyáról, de az kevés volt a tervezéshez. A portán semmit sem tudtak róla a puszta létén túl. Végül úgy határoztunk, bekerekezek a főpályaudvarra, ahol este 7-ig nyitva van egy turistainformációs iroda és beszerzek egy brosúrát. A bringa mintha bizonyítani akarta volna, hogy szükség van rá és indokolatlanul akartuk otthon hagyni. Hamar megfordultam és visszafelé még arra is futotta, hogy vegyek salátát és cukkinit az esti sütéshez. A jól sikerült vacsora után elég sokáig kint ültünk és áttekintettük lehetőségeinket a közeli napokra. Van még pár nyitott kérdés, amit holnap tisztázunk. Salzburg, 2012. május 12, szombat, 3. nap Egy jellegzetes esőnap, a rosszabb fajtából. Reggel fél nyolckor, amikor éppen felkelni szándékoztam, hogy elkezdjem a reggeli készítését, elkezdett esni. Bemelegítésül egy negyedórás enyhe záport kaptunk, majd tíz perc kihagyással egy kiadósat. Vagy másfél órát esett, a kocsi előtt még egy tócsa is keletkezett. Kilenc után azért felkeltünk és elkészítettem a reggelit, de szó sem lehetett arról, hogy kint együnk. Reggeli utánra az eső gyengült és el-elállt. A portán megvettem a kétnapos Salzburg-kártyákat (a harmadik napra a környéki kártya ad majd kedvezményt) és tisztáztam, hogy ADAC kedvezményünk 16.-án reggelig jó. Ezek után a mai napot esőnappá nyilvánítottuk. Sajnos azt is megtudtam, hogy MasterCard-jainkat nem fogadják el. Ismét el kell gondolkozzunk, hogy jövőre Zsóka kártyáját lecseréljük Maestro-ra. Az ilyen esetekben szokásos gyakorlatnak megfelelően a további út előkészítésével foglalkoztunk. Az Internetről megtudtuk, hogy a Kaprun-i gátat csak június 2.-a után lehet látogatni, pedig ez volt az egyik fő célunk az idelátogatással. Addig nem tervezünk a környéken maradni. Elkészítettük a terveket jó három hétre.
5
Megpróbáltam Rózsi szoftverét frissíteni, nincs újabb verzió. Azért kitaláltam, hogyan tudok kifogni rajta és a betöltött útvonalakon mégis navigálni. Az eső egész nap vigasztalanul esett. Zsóka halált megvető bátorsággal az előtető alatt olvasgatta a katalógusokat és főzte meg később a túrós tésztának valót. Kint is ettünk. Korai zuhanyozás mellett döntöttünk. Napközben a hőmérséklet a reggeli 18 fokról lassan lekúszott 13-ig, de ha lehet hinni az előrejelzésnek lesz ez még 3 is az éjjel. Nem is a hőmérséklettel van baj alapjában, hanem a nyirokkal, ami mostanra mindenhová bevette magát. Minden esetre a villanykályhát behoztuk és már délután beüzemeltük. Ma sokan érkeztek, lehet, hogy már a jövő hétvégén tartandó nemzetközi kutyakiállításra. Az egész kemping elég vigasztalanul néz ki. Az mindenesetre megállapítható, hogy nagy hiba lett volna mára bármilyen városnézést programozni. A helyzet, - a 2006-os hasonló tapasztalatok után, - kicsit elviszi a kedvünket a „hideg” irányba történő indulástól. Salzburg, 2012. május 13, vasárnap, 4. nap Éjjel, ha nem is az előjelzett mélységig, de azért 10 fok köré lehűlt a levegő. Nekünk a lakóautóban a kis villanykályha kellemes meleget csinált, így nem fáztunk. Éjfél körül az eső is elállt és reggel, enyhén felhős és kimondottan hideg időre ébredtünk. A bundás-kenyér sütés miatt kint kellett reggelizzünk, nem igazán volt kellemes. Figyelembe véve az előrejelzést elég jól beöltöztünk és az esőjacky és az esernyő sem maradt itthon. Tíz óra után hat perccel voltunk a buszmegállóban. Kiderült egy perce ment el, mert tévedésből a vissza irány indulását néztem meg. Nem akartunk a hidegben fél órát várni, ezért elindultunk a városba gyalog. Félúton a pályaudvar felé találtunk egy másik megállót, ahová akkor állt be a troli. Ez, mint kiderült átszállás nélkül bevitt a belvárosba. A város folyója, a Salzach, túloldalán, a Rathaus-platz-on szálltunk le és indultunk mai első célpontunk, az erőd felé. A hegyre fel a siklóval terveztünk menni. Az alsó állomás felé sétálva láttunk pár szép dolgot, Salzburg hangulata egyből megfogott. Az Alter Markt, a Residenzplatz és a dóm érintésével értük el a sikló alsó állomását. Már ekkor intenzíven csattogtattuk a fényképezőgépeket. Ezen a hűvös májusi vasárnap délelőttön elég kihalt volt a belváros. Feltűnt, hogy az épületek milyen jó állapotban vannak.
6
A Residenzplatzon fázósan várakoztak a és a kerékpáros taxik. Ekkor még alig volt Alter Markt egyik sarkában egy régi, helyreállított és működő meteorológiai hívta fel magára a figyelmet.
fiákerek utas. Az szépen állomás
Vasárnap lévén az üzletek nagy része bezárva, a cukrászdák, ajándékboltok és helyi különlegességeket (pl. Mazart Kugel) kínáló üzletek azonban várták vásárlóikat. A forgalom 11 óra táján még elég gyenge volt. A házak között felfeltűnt a város feletti magaslaton az Erőd.
7
A sikló azonnal indult és szinte másodpercek alatt felvitt az erőd fala alá. Az Erődöt a XVI. században kezdték el építeni és valamikor az 1800-as évek első felében nyerte el mai formáját. Salzburg és környéke ezekben az évszázadokban az érsek irányítása alatt álló független állam volt, csak később csatlakozott a Habsburg Birodalomhoz. Az Erőd ennek a mini államnak a védelmét szolgálta. A régi város a Salzach folyó déli partján, egy hegyek övezte vízszintes padon helyezkedik el. Jól védik a körben húzódó hegyek, a belváros nyugati végén 30-50 méteres meredek sziklafalnak támaszkodnak a házak. A hegyvonulat délkeleti végén áll az Erőd. Az Erőd alatti teraszról jól látszott a város.
Most már gyalog kapaszkodtunk fel az erődbe. Ez egy jellegzetesen védelmi célokat szolgáló középkori építmény kettős fallal. A külső falon 4-5 toronnyal, melyek közül csak az északnyugati látogatható. A várban van fegyvertár, lőportár, só raktár, kút és ciszterna. Sok helyre be lehetett menni. Legjelentősebb épület az érsek kastélya. Látogatásunkat az Erődben itt kezdtük A legértékesebb rész, ma hangversenyterem, az érsek korábbi lakó és hivatali helységei. Ezen a helységek falait arannyal díszített faburkolat borítja. A kastély egyébként az egész létesítmény védelmi jellegének és építési idejének megfelelően elég rideg.
8
A kastélyban van egy marionett kiállítás (ezt az idő rövidsége miatt passzoltuk) és a Rainer Regiment Múzeuma. Ez az egység elsősorban az I. világháború olasz frontján harcolt. Számos relikviájuk, egyenruhájuk került kiállításra. Legérdekesebb az egyik harcálláspontjukon használt korabeli telefonközpont volt, mely látszatra nagyon jó állapotban maradt fenn.
9
A kastélyt elhagyva a külső várban néztünk körül. Itt található egy kis templom, - sajnos be volt zárva, - és a védelemhez szükséges épületek. Érdekes volt az az egy kocsival működő vasút, mely a teherszállítást van hivatva megoldani a várba és elődje már a XVI. századi maketteken is megtalálható. Közben pár percre elkezdett cseperegni az eső, de sem az ernyő, sem a jacky elővételére nem volt szükség. Kimentünk a déli oldalon lévő kilátóteraszra, hogy a várost körülvevő hegyek mögötti keskeny síkságot, és azon túl a még ma is hófödte hegyeket megcsodáljuk.
Még betértünk egy vezetett túrára, hogy felmászhassunk a vár északnyugati tornyába. A vezetés rádiós kütyükkel volt megoldva, ki-ki a kért nyelvre programozott szerkezetet kapott. A választható kilenc nyelv között a magyar nem szerepelt. Ennek során jártunk a régi só raktár helységében, ahol ma a korábbi 17 érsek képe díszíti a falakat és vagy tíz maketten mutatják be, hogyan alakult ki a vár. Bevezettek egy kínzókamrába és a torony megmászása után végigmentünk a város felé néző zárt külső folyosón, melynek végén egy nagy üvegvitrinben láthattuk Salzburg nevezetességét a régi mechanikus orgonát. A toronyból jó kilátás nyílt a városra. Az élményt erősen rontotta és a fényképezést szinte ellehetetlenítette, hogy a mintegy 30 fős csoport megszállta nem túl nagy teraszt. Mindenki fényképezni akart,
10
egymást lökdöstük és mindig valaki belelógott a felvenni tervezett képbe. Azért sikerült készíteni pár képet. Reméljük a videó-snitt sikerült a legjobban. Idén élve új fényképezőgépünk adottságaival ismét készítek rövid videókat ott, ahol az állókép, vagy a panorámakép nem ígérkezik elég jónak. Ezeket természetesen a naplóba nem tudom beilleszteni. Ha hazaértünk, megvágom és ez is része lesz az út dokumentációjának. Ekkor egy óra körül járt az idő és elhatároztuk, hogy leereszkedünk az Erődből. Hogy újabb oldaláról ismerhessük meg az építményt gyalog jöttünk le. Közben készítettünk pár képet. A meredek murvával borított úton elég nehéz volt lejönni. Örültünk, hogy felfelé a siklót választottuk.
11
Leérve a belvárosba a korábbi érseki palotát (Residenz) vettük célba. A Kapitelplaz érintésével, a dómot megkerülve, egy kis templom és a Neugebaude (Újépület, mely ma a panoráma múzeumnak, a Salzburg múzeumnak és a postának ad otthont) mellett elhaladva jutottunk célhoz. Reggel már jártunk erre, itt állnak a konflisok.
12
A palotában két kiállítás van. Az egyik egy galéria, ez nem keltette fel érdeklődésünket, a másik jó 15 termet mutat be eredeti bútorzattal. Ez egy nagy élmény volt. Készítettem vagy jó tucatnyi képet, álljon itt belőlük négy ízelítőül.
A Residenz-t egy oldalajtón hagytuk el és a Dóm térre jutottunk. Itt is jártunk már reggel, csak most betértünk a dómba is. Egy hatalmas, megvilágításában és struktúrájában is világos templom. Legnevezetesebb része az orgona. Ez az oltárral szemközti karzaton található. A főorgonán kívül további négyet számoltam meg (2-2-t a kereszthajó két oldalán). Nem tudom, ezek különkülön működnek-e, vagy együtt képezik-e az orgonát. Minden esetre érdekes összeállítás.
13
Nevezetessége még a templomnak a keresztelőkút, mely egy méretes bronz medence, oroszlánokat formázó lábakon. A dómhoz tartozik egy múzeum is, de arra nem szántunk időt, pedig Salzburg-kártyánk oda is érvényes.
Következő célpontunk a közeli Mozartplatz volt. Ez a város egy nevezetes tere. Közepén áll a zeneszerző szobra. Egyik oldalát a Salzburg Múzeum háromszintes épülete határolja. Vele szemben egy egyemeletes hosszú épület, földszintjén üzletekkel. Itt található a régió turistainformációs irodája. A következő jó fél órát bóklászással töltöttük. Végig mentünk a Goldgasse-nak (aranyutca) nevezett utcácskán, de így vasárnap koradélután nem találtunk benne semmi érdekeset. Később az Alter Markt-nál rátértünk a Getreidegasse-ra azzal a szándékkal, hogy meglátogassuk Mozart szülőházát. A Getreidegasse Salzburg belvárosának főutcája. Ha valaki csak pár órát tölt itt, ezt biztosan felkeresi. Hangulatos éttermek, üzletek szegélyezik. Ennek közepén áll a zeneszerző szülőháza. 14
A nevezetes épület egy kis térre néz és meglepően nagy. Azon túl, hogy ötemeletes és szintenként öt ablaka van az utca felé, elég mély és középen még egy zsebkendőnyi udvara is van. A múzeumban a Mozart család életét, a szülők, gyermekek, rokonok pályafutását, használati tárgyakat, a zeneszerző relikviáit és operáihoz tervezett számos színpadképet mutatnak be. Az anyag jól van szemléltetve és német mellett minden magyarázó szöveg angol nyelven is fel van tüntetve. Nem vagyunk nagy hívei sem a zenének, sem az ehhez hasonló kiállításoknak, de ez kimondottan érdekes volt, csak nem tudtunk túl sok időt szánni rá. Kiérve a múzeumból láttuk, hogy az épület földszintjén egy exkluzív Spar üzlet kapott helyet, mely természetesen a hely szellemét kihasználva különleges delikát dolgokat kínál csillagászati árakon. Tovább sétálva a belváros északnyugati csücskében láttunk pár több emeletes épületet a sziklafal tövében. Itt van a Markuskirche is, de nem volt nyitva.
15
Utunkat a Salzach partján folytattuk kelet felé. elmentünk a hajóállomás mellett, majd az első gyaloghídon átkeltünk a folyón. A hídról visszatekintettünk a belvárosra és az azt körülvevő hegyekre.
A túlsó parton még vetettünk egy pillantást a színház épületére és a Makartplatz-ra, melyen Mozart lakóháza áll. Ebbe már nem volt erőnk betérni, majd talán holnap…
A téren felszálltunk az első, főpályaudvar felé tartó trolira melyről leszállva, futva értük el a kempingbe induló buszt. Négy órára értünk vissza teljesen átfagyva és elcsigázva. Itt első dolgunk volt megrendelni a zsömléket a holnapi reggelihez, majd megmelegítettük vacsoránkat, az előző napok maradékát. Utána Zsóka kicsit kitakarított, - a tegnapi esővel sok szemetet hoztunk be a kocsiba, - én pedig elkezdtem a képeket áttölteni és megszerkeszteni. Közben a lefogyott fényképezőgép és mobiltelefon aksikat töltögettem. A naplóírásnak csak a
16
zuhanyozás után kezdtem neki, közel éjfél lett, mire a végére jártam. Közben többször eleredt az eső és 10 fokig lehűlt a levegő. A villanykályha megint megy. Salzburg, 2012. május 14, hétfő, 5. nap Éjjel hat fokig lement a hőmérséklet és nyolc óra után, amikor felkeltünk is még csak 10-11 fok körül járt, de a tegnapi egész napos borult idő után végre sütött a nap és a szél sem fújt. Ennek örömére dacolva a hideggel kint reggeliztünk. Megint jól beöltözve és mindenféle eső elleni dologgal felszerelkezve tíz órakor vágtunk neki a buszmegállóhoz vezető rövid sétának. Jött is menetrend szerint pár perc múlva. A pályaudvarnál kiszállva első dolgunk volt az információs irodában megtudni, hogyan is működik a körzeti kártya. Ezután felszálltunk az első belváros felé tartó trolira és három megálló múlva leszálltunk mai első célpontunknál, a Mirabellplatz-on. Itt a Mirabell palotát és kertet terveztük meglátogatni. Utóbbi egy kiterjedt, több, különböző stílusú részből álló park a város közepén. Van itt francia stílusú, teljesen rendezett rész, fasor sétánnyal, kevésbé szabályos, fás-füves rész. Kellemesen telt az a pár perc, melyet a parkban sétálva töltöttünk.
A park közepén áll a palota. Ez egy zárt négyzet alakú épület tágas belső udvarral. Mint kiderült jelenleg a polgármesteri hivatal működik benne és 17
egyetlen része sem látogatható. Udvarán néha rendeznek különböző eseményeket, de az is elsősorban a hivatal dolgozói számára biztosít parkolási lehetőséget.
A palotával szemben a tér túloldalán egy modernebb stílusú templom áll. Ez az Andrä Kirche. A belsejében látott plakátok és hirdetmények alapján latin betűs szláv néphez, valószínűleg a horvátokhoz lehet kapcsolata. Mint két régi fénykép tanúsítja, helyén egy gazdagon díszített, impozáns gótikus templom állt, melyet II. világháborúban lebombáztak és csak 1959-re építették fel az újat.
18
A Mirabell térről tegnapi sétánk végállomásához, a Makartplatz-ra mentünk. Itt elsőnek betértünk a Szentháromság templomba, melyet kívülről már tegnap lefényképeztünk. Ez egy érdekes templom. Hajója nagyon rövid és a hívők nem is a szokásos módon helyezkednek el, inkább körbeveszik az oltárt, mint egy körszínházban. A kupolát szép freskó díszíti.
Lesétálva a térre vetettünk egy pillantást Mozart lakóházára, majd átmenve a túloldalra a szemközti Bristol szállodára és a park közepén álló műalkotásra. Betértünk Mozart lakóházába. Itt a zeneszerző kamaszkorában élt a család. Mint kiderült, az igencsak tágas szülőházban csak egy kisebb lakást lakott a család, ezért kellett átköltöznie ebbe az új városrészben álló tágasabb épületbe. Itt egy egész szinten, talán tucatnyi szobában éltek. Ma az egész épület Mozart emlékének van szentelve. Azon túl, hogy hangversenyeket rendeznek itt, földszinten van a hang- és filmarchívum, az emelet múzeum. Itt kevésbé a család tagjaira van kiélezve a kiállítás, inkább zeneeszközök, relikviák kerültek bemutatásra. Érdekes a család utazásait bemutató rész, melyhez hasonlót már tegnap is láttunk. Ezek szerint szinte évente tettek a mi nyári barangolásainkhoz hasonló utakat, (ami nem semmi az akkori járművekkel és út viszonyok mellett), csak azok mindig valamilyen koncertezéshez kötődtek. Ezekkel az utakkal bejárták szinte egész Európát, Bécsben, Pozsonyban, Prágában többször is megfordultak, de Magyarországon nem. Elhagyva a Mozart –házat a Schwarzstrasse-n indultunk el nyugati irányban. A színházon túl itt található a bábszínház (Marionettentheater) és a
19
Mozarteum épülete. Ez utóbbi egy zeneiskola, melynek nevezetes hangversenyterme van. Egyébként egy elég jellegtelen szürke épület. Utunkat a hajóállomás felé folytattuk, mert délután hajóval terveztünk eljutni a Hellbrunn-i kastélyba és jegyet kellett vegyünk. Egy órával az indulás előtt megvettük jegyünket. Megtudtuk, hogy a mi terveinknek megfelelően visszafelé mindenkinek saját szervezésben (ami a 25-ös városi buszt jelenti) kell visszajutnia a városba. A rendelkezésre álló időt az óvárosban sétával töltöttük. Ma a napsütésben határozottan jobban mutatott a város. Elsétáltunk a Salzach partján egy
20
darabon, majd a kis utcákban egészen a Mozartplatz-ig. Útközben készítettünk pár felvételt. Köztük a folyó túlpartjának jellegzetes épületéről, a Sacher szállodáról. Visszafelé a Getreidegasse-n jöttünk és betértünk az egyik passzázsba, mely egy hangulatos sörkertet rejtett.
Negyed órával a hajó indulása előtt álltunk be a beszállásra várakozók sorába. A Salzach, mint jellegzetes hegyi folyó igen gyors folyású, de sekély. Ezért panoráma sétahajónk külön erre a helyre lett tervezve. A 75 személyes hajót a két 350 LE-s motor így is csak nehezen tudta a sodrással szemben előrevinni. Kellemes háromnegyed órás hajókázás során átmentünk a városon és attól délkeletre egy nagy autóparkoló közelében kötöttünk ki. Innen emeletes londoni busszal vittek minket a kastélyhoz. A Hellbrunn-i kastélyt az ötödik érsek építtette valamikor a XVII. században kimondottan üdülési célra. A kastély kertjébe és földszintjére „vízi játékok” kerültek. Ez nemcsak érdekes szökőkutakat, vízzel hajtott életképeket jelentenek, hanem a vendégek megtréfálását szolgáló, a legváratlanabb helyekre elhelyezett víz spriccelésére alkalmas, gyakran mozgatható fúvókákat is. Az erre járó nem úszhatja meg szárazon. Ezek a „játékok” kicsit vidámparki jelleget adnak a létesítménynek. Egyik-másik kimondott technikai bravúr, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 250-300 éve készültek.
21
22
Az egész „vidámparkkal” kapcsolatban vegyes benyomásaink voltak. Egyrészről technikai érdekessége és esztétikai értéke vitathatatlan, ugyanakkor az egész kicsit vásárinak, mondhatni bugyutának, de mindenképpen színvonaltalan szórakozásnak hatott. Ehhez az idegenvezető vásári stílusa sokban hozzájárult. Elhagyva a vízi játékokat kijutottunk a kastély parkjába, ahol egy rendezett, megint csak francia stílusú kert fogadott, csak itt a növények helyett a medencéken volt a hangsúly. Ezekben néhol hatalmas, akár méteres halak úszkáltak nagyon lustán. A nem túl meleg, de napos időben a vízi-parkban tett látogatás után ránk fért a szárítkozás. A területen még számos hely kínálkozott meglátogatásra. A legjelentősebb a Salzburg-i állatkert és maga a kastélyépület. Mi elsőnek a kisebbek közül választottunk. A kastély fölé magasodó hegy oldalában lévő kis alapterületű, de háromszintes múzeumot vettük célba. Ehhez jócskán fel kellett kapaszkodni a hegyre. A múzeum népi mesterségek és a hétköznapi élet bemutatására szakosodott. Földszintjén néhány korabeli szoba berendezése látható, első emeletén jelenleg a mészáros mesterség történetét és eszközeit mutatják be. A második emeleten maszkok és hasonlók vannak kiállítva. A bemutató nem egy nagy dörrenés, de érdekes és mi szeretjük az ehhez hasonló kis kiállításokat. És mindehhez ráadásul az épület ablakából csodálatos kilátás
23
nyílik a kastélyra és a környékre, távolban a Salzburg-i fellegvárral. Maga a múzeum egy nagyon rendezett hely.
Kijőve a múzeumból még felkapaszkodtunk a közeli kilátóteraszra, hogy elfogyasszuk a magunkkal hozott croassain-okat és gyönyörködjünk a tájban. Pár perces pihenő után elindultunk lefelé a hegyről. Elsétáltunk a kastély kertjében lévő medencék mellett és eljutottunk a kastély udvarába.
Betértünk a kastélyba, hogy megnézzük az ott látható kiállítást. Kétkarú lépcső vezet a főbejárathoz, ahonnan lehet feljutni az emeleten megnyitott tucatnyi helységbe. Ezek nem a korabeli bútorokkal vannak berendezve, hanem valamilyenfajta kiállítások kaptak helyet bennük. Elég szegényes és nagyon vegyes az anyag, a helységek, - egy kivételével, - sem túlzottan
24
díszesek. A kastély szép volt, de nem hagyott különösebben mély nyomokat. Lehet, hogy ma délutánra már kicsit el vagyunk tompulva, az ilyen élmények befogadására már nem vagyunk olyan fogékonyak.
Ekkor elmúlt négy óra. Gyorsan kimentünk a nem túl messze lévő buszmegállóba, ahol már többen várakoztak. Rövidesen megjött a busz, mely jó negyed óra alatt elvitt a főpályaudvarhoz. Itt pár perces várakozással kaptunk csatlakozást a kempinghez. Arra már nem volt erőnk, hogy valahol beszerezzük a reggeli kenyérfélét, inkább megérkezésünkkor a recepción rendeltünk. Ma ismét nagyon gazdag és fárasztó programot bonyolítottunk le. Érdekes helyeken jártunk. A lakóautóhoz érve gyorsan átöltöztünk és Zsóka elkezdte a vacsorát készíteni. Én addig a képeket töltöttem át és szerkesztettem meg, majd vacsora és zuhanyozás után a naplót írtam meg. Ez megint elvitte az egész estét. Hamar be kellett húzódjunk a hideg miatt és megint egész este mennie kellett a villanykályhának. Salzburg, 2012. május 15, kedd, 6. nap Az éjszaka és a reggel hasonló volt a tegnapihoz. Mivel ma kirándulni készültünk elővettük a túracipőket és a botokat.
25
Ugyanazzal a busszal mentünk be, mint tegnap és ismét a turistainformációs irodában kezdtük a napot. Megvettük a 12 napos környéki kártyát, azzal, hogy a mai napon legyen érvényes Salzburgra. Ezután megkerestük a Hellbrunn felé menő 25-ös buszt, mert annak végállomása az Unteresberg-re menő kabinos felvonó alsó állomásánál van. A buszozás jó 40 percig tartott, átmentünk vagy három Salzburg-környéki településen és csak pár perccel maradtunk le a félóránként induló liftről. A várakozás perceiben kicsit körülnéztünk a parkolóból. A lift 465 méterről indul, és 1776 méterre visz fel. Hossza 2800 méter. Gyakorlatilag egy 1300 méteres sziklafalra visz fel. Két 65 mm-es kábel van fixen kifeszítve, ezeken gurul a kabin és egy kisebb kötél húzza fel, illetve ereszti le a kabinokat. A vonal felső harmadában két támasztóoszlopot kellett felállítani. A szerkezetet jó 50 éve építették. Mire eljött a fél 12-es indulás ideje talán húszan várakoztunk a beszállásra. A lift 9 perc alatt felröpített a felső állomásra. Menet közben készítettünk pár képet az egyre távolodó völgyről.
26
Fent egy egészen más világ várt. Az, hogy sokkal hűvösebb volt, az természetes, de még mindenfelé havas volt a táj. Felvettük az összes velünk lévő göncöt és elindultunk felderíteni a környéket. Elsőre az állomást néztük meg. Mint az az osztrákoknál szokásos, ezeket a létesítményeket kihasználják távközlés céljaira, itt is egy komoly mikrohullámú állomás van. Toronyra nincs szükség, a hegy maga bőségesen elegendő. Csodálkozva fedeztem fel azokat a Siemens Muschell antennákat, melyeket mi is használtunk jó 40 éve és már vagy tíz éve leszerelésre kerültek mindenhonnan. Lehet, hogy az osztrákok felismerték, hogy, ha a berendezések el is avultak, az antennák még használhatóak.
Az állomást elhagyva elsőnek útitársaink nagy részével együtt felmásztunk a közeli 1805 méteres csúcsra, majd már sokkal kevesebben leereszkedtünk a közeli nyeregbe. Errefelé már többször kellett hóban haladnunk. A nyeregből mi még tovább mentünk egy 1853 méteres csúcsra. Ide már vagy egy széles, de havas úton, - valószínűleg egy sípályán, - lehetett eljutni, vagy egy gyalogösvényen, mely többnyire már kilátszott a hóból és sok helyen létrák, vagy lépcsők segítették a haladást. 27
Természetesen a normaidőnél sokkal tovább tartott az út. A terep számunkra szokatlan volt és nagyon óvatosak voltunk. Nem lenne szerencsés már az első héten begyűjteni valamilyen sérülést. Végül talán másfél óra alatt tettük meg az utat oda-vissza. Közben többször megálltunk csodálni a tájat. Sajnos minden párás volt, szabad szemmel is nehéz volt kivenni a hegy alatti részeket, vagy a távolabbi hegyvonulatokat. Fényképezőgépünk alig látott valamit és az erős külső fényben a keresőjén alig lehetett felismerni a dolgokat. Pechemre a video-snittet is elrontottam. Nem akartunk sokat fent maradni, mert kezdett befelhősödni és délutánra-estére megerősödő széllel esőt ígért a meteorológia. Sem megázni, sem fent ragadni nem volt kedvünk. Végül a fél kettes lifttel jöttünk le. Menet közben a kabin elég koszos ablakán át próbálkoztam a fényképezéssel.
A városba induló buszt még láttuk a kabinból. Húsz perc múlva jött a következő. Ezt az időt arra használtuk, hogy beszaladjunk a közeli településre, St.Leonhard-ba. Az útkereszteződésben egy nagyon szép épület, egy fogadó hívta fel magára a figyelmet. Kicsit beljebb egy temetőkert közepén kis templom áll. Bemenni nem lehetett, csak a bezárt rácson át pillanthattunk be. Az előtte lévő piactéren mar minden bódé be volt zárva, időnk se lett volna nagyon vásárolni, mert a negyed óra hamar eltelt és jött a buszunk.
28
A már ismer úton jó fél óra alatt értünk a belvárosba. Itt leszálltunk Mozart lakóházánál, hogy átgyalogolva a hídon megejtsük utolsó Salzburg-i sétánkat. Célunk a város fölé a nyugati oldalon emelkedő sziklafal, - a Mönchs Berg, tetejéről még egy pillantást vetni a városra. Ide egy sziklába épített lift visz fel. Ez tulajdonképpen a sziklafal tetején álló modern művészeti múzeum látogatóit van hivatva felszállítani, de van kapcsolata a kilátóterasszal is. Eddigre kellemes meleg lett és a hegyen gyülekező felhők is eloszlottak, így jó kirándulóidő lett. A teraszról elkészítettük a panorámaképet és egy video-snittet is. Később a lakóautóban visszanézve tapasztaltuk, hogy gépünk nem vesz fel hangot, amikor a zoomot változtatom. Most kicsit fura lett a felvétel, máskor figyelni kell rá.
Úgy határoztunk, hogy a kilátóteraszról gyalog jövünk le. Eleinte egy kirándulóösvényen haladtunk, majd egy aszfaltúton betértünk egy várszerű építménybe. Ennek túloldalán indult egy aszfaltozott ösvény, mely később lépcsőben folytatódott és levitt a városba. A fák lombjainak résein többször szépen lehetett látni a várost a templomtornyok magasságából.
29
Végül a Festspielhause mellett értük el a belvárost. A renoválás alatt álló Kollegenkirche előtti téren még tartott a piac, de már nagyon szedelődzködtek az árusok. Itt csak élelmiszert, többnyire helyi különlegességeket és kézműves termékeket kínáló standokat láttunk. Innen utunkat a Makart gyaloghíd felé folytattuk, hogy a túloldalon felszálljunk egy buszra és visszatérjünk a kempingbe. A Getreidegasse-ról megint egy passzázson tértünk le, ahol ismét hangulatos helyeket
fedezhettünk fel. Elérve a buszmegállóba egy 3-as járatot vártunk meg, mert annak végállomása a vasárnap szerzett tapasztalatok alapján a kemping közelében lévő Lidl-nél van. Pár perces várakozás után meg is jött a troli és felszállva rá búcsút vettünk Salzburgtól. Kellemes három napot töltöttünk a városban. Sok mindent láttunk, sok helyen jártunk, de sok mindent ki is hagytunk. Irigykedve láttuk a rendezett és tiszta várost, a nyugalmas légkört és azt a gazdagságot, amit sugall. Ugyanakkor hiányoltuk a déli városok lezserebb, színesebb 30
hangulatát. Ez egy jellegzetes németes stílusú, kicsit szürke település a bohókásabb osztrák hangulattal. A Lidl-ben vettünk pár dolgot, mert éppen kifogyott a hazai paprika, paradicsom, joghurt és kenyér is kell a reggelihez. A kempingben 40 centért kaphatónál valamivel nagyobb zsömléket itt 15 centért kaptam meg… Heti nagybevásárlás holnap lesz az úton. A Lidl-nél a kempingbe jövő busznak is van megállója, rövid várakozás után jött is és nem sokkal négy óra után visszaértünk a lakóautóhoz. Még kellemes volt az idő, a nap is sütött, ki tudtuk tenni az ágyneműket szellőzni. Elkészítettük a ma beszerzett padlizsánokat, hogy a reggeli valamivel változatosabb legyen és tettünk-vettünk a kocsi körül. Amire már nincs itt szükségünk eltettük, készülve a holnapi továbbmenésre. Tartva a beígért esőtől, korán vacsoráztunk és zuhanyoztunk. Az eső hét után meg is érkezett, Zsóka már futva kellett, hogy visszajöjjön a zuhanyozásból. Eddigre mindenünk el volt pakolva és behúzódtunk a lakóautóba. Abersee/St.Gilgen, 2012. május 16, szerda, 7. nap Éjjel jó sokáig esett és kiadósan. A hőmérséklet egészen 3 fokig lement és a villanykályhának volt dolga rendesen. Fél kilenc körül keledeztünk, bár az eső éppen nem esett, a még jócskán tíz fok alatti hőmérséklet kizárta, hogy akár csak megkíséreljük a kinti reggelizést. Komótosan tettük a reggeli dolgokat, elmentem fizetni, kiürítettem a WC-t, legurultam az ékekről. Közben valami gyenge szitálás folyt. Valamikor tíz óra előtt indultunk a kempingből. Kihajtva a keskeny utcára bejött, amitől féltünk, a kanyarban találkoztunk a busszal. Szerencsére ő megállt és bár nekünk egy zsákutcába kellett behajtanunk, hogy elengedjük, egy visszatolatással sikerült lekezelnünk a dolgot. Felérve az autópályára az eső egyre erősödött és végül az ablaktörlőre állandóan szükség volt. Kényelmesen autóztunk. Az autópályáról letérve könnyen megtaláltuk a kinézett Hofer-t, ahol megejtettük a heti bevásárlást. Sok mindenre még nincs szükségünk, de azért vettünk pár olyan dolgot is, ami nem a napi fogyasztásra, hanem később kell majd. Továbbra is esőben haladva jutottunk be St.Gilgen-be ahol találtunk egy információs irodát. Bár kínálatukból sok minden megvan már, azért felszedtünk pár anyagot a környékről. A legígéretesebb az időjárás jelentés volt, mely szerint már holnapra eláll az eső és bár hideg lesz, utána egy erős felmelegedés kezdődik. Ha hinni lehet a papírnak talán négy jó napunk is lesz, leszámítva a holnapi hideget.
31
Fél egy körül értünk a kempingbe, a hideg esős időben elég lehangoló. Kedvesen fogadtak, az elmúlt napok tapasztalata alapján napos parcellát választottunk (más nem is nagyon van), lehet, hogy pár nap múlva megbánjuk. Letáborozás után a szemerkélő esőben behúzódtunk a lakóautóba és a beszerzett prospektusokat tanulmányozva összeállítottunk egy programot a következő napokra. Közben forralt bort iszogattunk. Kint jócskán tíz fok alatt van, és bent is csak 15 körül. Mégse akarunk egész nap fűteni. Korán vacsorázunk, a körülményekből adódóan tortalinit főzünk ki, ez is fűt egy kicsit. Később, ha lehet, kisétálunk körülnézni, ha nem, olvasós esténk lesz korai fekvéssel. Abersee/St.Gilgen, 2012. május 17, csütörtök, 8. nap Körülnézésről szó sem lehetett, ismét esett az eső. Még a mosogatástól is esernyős mentőakcióval tudtam csak visszahozni Zsókát. Egész este olvastunk, bár itt lenne műhold-vétel, nem igazán vagyunk kíváncsiak a hazai dolgokra. Éjjel megint nagyon hideg volt és kellett a kályhát járatni. Még este elkezdte borzolni az idegeinket, hogy a hűtő alacsony feszültség miatt le-leállt. Még a gázt is rá kellett kapcsolni, de mire ezt megtettük valamennyire helyre állt a hálózat. Ez azt jelenti, hogy 185 helyett már 200 V volt. Reggel ismét leállt párszor a hűtő és elmentem panaszt tenni. A recepciós hölgy nem tudott a gondról. Végül egy másik dug aljba csatlakoztam, itt 230 V a feszültség. Ezt megtehettem volna a hölgy bevonása nélkül is. Az akcióval csak azt értem el, hogy felhívtam a figyelmét arra, hogy nem írták fel az óránk állását érkezésünkkor. Ebben a kempingben a német szokás szerint mérik a fogyasztást és az ACSI kedvezménnyel napi 5 kWó jár. E fölött 65 cent kWónként. Mi ennél lényegesen többet fogyasztunk, ha a fűtést járatjuk. A hűtő, a töltő, a reggeli teakészítés és valamennyi főzés-sütés belefér. Most figyelhetjük a fogyasztásunkat is… Reggelre elállt az eső és a nap is ki-kisütött. A környező hegyek tetején friss hó nyomait láttuk. Bár alig volt tíz foknál több, úgy határoztunk kint reggelizünk. Ki is pakoltunk, annak rendje és módja szerint el is kezdtünk enni, amikor el kezdett esni megint. Gyorsan be kellett költözzünk. A délelőtt során hol esett, hol nem. Mi azért elhatároztuk, hogy Bad Ischl-be ugyan nem megyünk be, de a környéken teszünk egy sétát. A part ment sétaúton indultunk el kelet felé. Több kemping mellett (néhányon keresztül) sétáltunk.
32
Közben az eső néha el kezdett cseperegni, de az ernyőt csak egyszer kellett elővenni, akkor sem volt igazán szükség rá. Utunk során láttunk pár szép üdülő- és farmházat háttérben a havas hegyekkel.
Ez a környék mára a túrizmusról szól. Gazdálkodás már csak néhány farmháznál folyik, de ott is adnak ki szobát, vagy működtetnek kempinget. Nagyon sok szálláslehetőséget hirdetnek a panziótól a szobabérletig. Ezekhez természetesen sok étterem, fogadó és hasonlók tartoznak. Érdekes volt látni, hogy a tóparti telkek tulajdonosai kisebb parcellákat alakítottak ki és adnak bérbe. Ezeken a bérlők ládákban tárolják a kerti bútort, szörföt és minden mást, amire a zsebkendőnyi telken szükségük lehet. Maguk tartják rendben a területet. Ettől azután korántsem szép látványt nyújt a parti sáv. A tó ezen a szakaszon a legkeskenyebb, kicsit olyan a helyzet, mint a Balatonnal Tihanynál. A túlparton van St.Wolfgang. Innen indul a Schafberg-re a fogaskerekű vasút. Mivel az országút ezen a parton van, - a túloldal nem is járható végig autóval, sőt még kerékpárral sem, - kishajó visz át a túloldalra. A tó mentén több települést is érint a hajójárat. Elmentünk egészen a tavat tápláló (egyik?) patakig. Ezen a part mellett nem lehet átkelni, csak jóval feljebb van egy gyalogosok és kerékpárosok számára épített híd. Arra felé sétálva eljutottunk a környék modern templomáig. Ez egy
33
érdekesen széles épület, ha nem lenne tornya a kereszttel, nem is mondanánk, hogy templom. Mögötte kis temető van, melyben érdekes, díszesen faragott fejfák állnak.
A kis hídról a patak nem túl sokat mutat, a tóig egy kisebb kanyar miatt el sem lehet látni, másik irányban a hegyek felé is takarnak a fák. A híd maga elég új lehet, egy acél és fa szerkezetű fedett híd. A pataktól visszatértünk a templomhoz, majd kicsit tovább és most nem a parton, hanem egy belső úton indultunk vissza. Ez részben aszfaltúton vezetett, de átkeltünk egy nagyon szép erdőn is. Itt kicsit beljebb láttunk párat a környék jellegzetes farmházaiból. Ezek számunkra szokatlanul széles oromfallal épültek. A kétszintes épületek oromfalán 6-8, egymástól viszonylag távol lévő ablak található és mélységben is van 3-4 ablak. Ez az első rész szolgál a család lakásául. Mögötte a földszinten nagyjából ugyanekkora területen van az istálló, felette a szín, melyet rámpán közelítenek meg. Az egész épület nagyon magas padlástere szolgál a termények és széna tárolására. Ezek között a házak között sok nagyon szépen karbantartottat láttunk ablakaikban virágokkal. A szomszédos kemping recepciója is egy ilyen házban van. az istálló helyén van az üzlet és a bár. Jó két órát voltunk távol, közben Zsóka lábát elég csúnyán feltörte a cipő és bár még csak két óra felé járt az idő és a nap is kisütött, sőt mondhatni meleg lett (15 fok), további kirándulásról szó sem lehetett. Kicsit foglalkoztunk az
34
Ausztria utáni hetek programjával, újabb változatokat ötlöttünk ki, majd korán megvacsoráztunk és a napló is hamar elkészült. Most fél hét körül már kész a mosogatás, Zsóka le is zuhanyozott és én is indulok mindjárt. Este, bár tiszta az idő nem valószínű, hogy a hidegben ki tudunk ülni. Marad a lakóautó és az olvasás. Otthon úgy se sok időnk jut rá. Abersee/St.Gilgen, 2012. május 18, péntek, 9. nap Este mazochista döntést hoztunk: nem fogunk fűteni. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, éjjel minden eddiginél hidegebb volt, két fok alá süllyedt a hőmérséklet kint és ehhez kevesebb, mint hat fok járt bent. Ilyen helyzetben csak 2007. május elején voltunk, Cegléden, amikor a leszakadt légrúgó javítására vártunk. Szerencsére azért annyi eszünk volt, hogy a melegebb időkre magunkkal hordott frottír és flanel lepedőket bevetettük. Tartalékban még a skót gyapjútakarók is ott figyeltek, de rájuk nem volt szükség. Nem mondhatom, hogy melegünk volt, de nem is fáztunk. Figyelni kellett, hogy véletlenül egyik végtagunkat se dugjuk ki a többrétegű takaróhalmaz alól. Reggel verőfényes napsütésre és csaknem tíz fokra ébredtünk. Fél kilenckor kezdtem el a reggelit készíteni és az az fordított helyzet állt elő, hogy kint sokkal melegebb volt, mint bent. A kocsi előtt tudtunk reggelizni a mára szépen megszaporodó szomszédok többségéhez hasonlóan. Már tegnap feltűnt, hogy milyen sok osztrák érkezik a dolgozós korosztályból és az állandók is elkezdtek szállingózni. Mint kiderült tegnap ünnepnap volt itt, és ahogy az szokásos errefelé a mai napot is megkapták a sógorok. Mára azután szinte teljesen betelt a kemping. A meteorológia jó időt ígér a hétvégére, csak utána… Reggeli alatt lefixáltuk, hogy bemotorozunk Bad Ischl-be. Ugyan kicsit hűvös van motorozáshoz, de a rövid távolságot csak kibírjuk, ha kell, legfeljebb lassabban megyünk. Reggeli után leszedtük a mocit és nagy örömömre sikerült életet lehelni belé. Tizenegykor indultunk és a jó úton a nem túl erős forgalomban jó negyed óra alatt teljesítettük a húsz kilométert. Nagyon jól ment a járgány. Beérve a településre, megláttuk a körzeti turistainformációs irodát. Ott tettük le a motort és be is mentünk. Egy euróért vettünk egy elég gyenge turistatérképet a környékről és felvettük a szokásos helyi térképet. A város egészén túl két dolgot akartunk megnézni: Ferenc József nyári rezidenciáját és Lehár Ferenc villáját. Az elsővel kezdtük. Bad Ischl egy kis település, itt nincsenek távolságok. Maga a település a Traun és az Ischl által körbevett kis félszigeten épült. A császári villa az Ischl túlpartján található. A folyók felett tucatnyi híd, - közülük több csak gyalogoshíd, - ível át. Ezek közül az egyik csak a császári villához vezet. Már a nevezetes hely felé közeledve is láttunk pár szép házat.
35
Salzburgerland kártyánk csak a villa parkjára volt érvényes. Ide tértünk be. A folyó felett áthaladva rövid kapaszkodóval feljutottunk a nem túl nagy és semmi esetre sem hivalkodó épülethez. Ferenc József hatvan évig töltötte itt nyári pihenőjét, ő hozta divatba a települést és lett Ausztria egyik legkedveltebb és legelegánsabb üdülőhelye.
A villához kiterjedt park tartozik. Ez nem egy Schönbrunn-hoz hasonló rendezett kert, hanem tulajdonképpen egy erdő tisztásokkal és sétautakkal. Az ösvényeken felkapaszkodtunk a villa feletti dombra és onnan tekintettünk le a villára és mögötte a városra. A parkban sétálva találtunk egy kisebb, nagyon hangulatos pavilonszerű villát is, mely ma Felső-Ausztria fotómúzeuma.
36
Elhagyva a császári villa parkját visszatértünk a belvárosba, hogy a folyó túlsó ága mellet található Lehár villát meglátogassuk. Közben a belvárosban sok szép épületet láttunk. Érdekes módon elég sok közülük modern, mondhatni a KuK stílushoz nem illő. Azért az összkép nagyon jó.
A félszigetet lekeresztezve a túlsó parton szép villák sora áll. Ezek közül egy rózsaszínre festett kétszintes épület a Lehár villa.
A nem túlzottan nagy épülethez tartozik egy melléképület és nagyon kevés kert. Lehár 1912-ben vette és utána harminc évig itt töltötte a nyarakat és 1948 októberében itt is halt meg nem egész nyolcvan évesen. Örökösök hiányában az épületet a városnak adományozta és ma múzeumként működik. A helységek jó felét lehet látogatni, melyek a zeneszerző eredeti bútoraival, emléktárgyaival, festményeivel, műtárgyaival vannak berendezve. Az egész hangulatában, tartalmában nagyon emlékeztetett minket G.B.Shaw London melletti házára. Ez is egy jó hangulatú emlékház és nem egy múzeum. Egy hídon túl a házzal szemben, a folyó partján kisebb-nagyobb villák állnak, ma nagy részük szálloda.
37
Elhagyva a villát visszatértünk a félszigetre és a belváros utcáit jártuk. Elsőnek egy emlékoszlopszerű valami hívta fel magára a figyelmet Schröpferplatzon, majd a Kurpark közepén a Kongresshaus. Ezen nagy betűkkel hirdették a Lehár éttermet és kávéházat. Rövid itt tartózkodás alatt is meg lehetett állapítani, hogy Lehár Ferenc József mellett, - és semmi esetre sem mögött, - a település nagy egyénisége. Azon túl, hogy díszpolgári címet adományoztak neki, róla nevezték el a filmszínházat, a villája előtti rakpartot, nyáron hathetes fesztivál lesz a műveiből és biztos, hogy más vonatkozások is vannak. Bad Ischl talán jobban magáénak vallja, mint Magyarország.
Az utcákat járva számos szép palotára bukkantunk. Ezek vagy hotelok, vagy más vendéglátó létesítmények, pl. cukrászdák, vagy kávéházak. Sok elegáns bolt is van. A Pfangasse egyik modern épületének levágott sarkán keletkezett falat három emelet magas mozaik kép díszíti. Ez a XVI.-XIX. századokban a folyókon ló vontatta só szállító uszályokat mutatja be. Nagyon lenyűgöző a postapalota négyszintes sárga épülete, előtte a fürdő korábbi ivócsarnokával, mely szépen rendbe szedve ma egyrészt információs iroda, másrészt étterem. Az ivócsarnok teréhez kapcsolódik egy dombon a templom, mely a település méretéhez viszonyítva megint egyszer nagyon is túlméretezettnek tűnik. A tágas templom belseje szépen kialakított.
38
Még megálltunk egy téren melyet egymással átellenben két jellegzetes épület ural, egy iskola és a Hotel zur Post.
Bad Ischl-ben nagyon érdekes kirándulást tettünk. Erről a településről lerí a nyugalom és a gazdagság, minden rendezett, ahogy mondani szokták tüchtig. Itt minden arról szól, hogy a vendégek pihenhessenek. Visszatértünk motorunkhoz, felültünk rá és a település melletti bevásárlóközpontban felkerestük a Deichman üzletét, hogy Zsókának vegyünk egy új túracipőt. A tegnapi tapasztalatok alapján a már vagy 4-5 éves Adidas-ra tovább nem számíthatunk. A feladat nem bizonyult egyszerűnek, de azért találtunk egyetlen darabot, mely reményeink szerint meg fog felelni. Ha 39
már megálltunk betértünk a közeli Hofer-ba és ugyan a keresett spárgát nem vettük meg, azért beszereztünk egy nagyobb nagyítású látcsövet. Úgy határoztunk, hogy visszafelé betérünk a Wolfgangsee túlsó partján lévő St.Wolfgang-ba. Ez ugyan egy tíz kilométeres kerülő, de mindenképpen szerettük volna megnézni a tó melletti legnagyobb települést. Nagyon jó döntés volt, mert egy különleges hangulatú üdülővárosba keveredtünk. Szebbnél szebb szállodák és fogadók egész sora teszi színessé a települést. Egyedül egy modern sokemeletes épület rontja az összképet. Csak kapkodtuk a fejünket. A templom melletti útjelző tábla kéttucatnyi szálláslehetőséget jelez.
40
A település temploma nevezetes zarándokhely, egy zarándokút végállomása. Belseje érdekes. A főhajó közepén, az egyik oldalon is van egy oltár, úgy benyúlik a templom közepébe. Az egész díszítése túlzott és nagyon sötét. Érdekesek a durván faragott padok, melyekben minden helynek meg van a tulajdonosa. Különböző kivitelű réztáblák jelzik a tulaj nevét és az évszámot. Van közöttük 150 éves is. Ennek ellenére az egész valahogy nem tetszett. A település másik nevezetessége, hogy innen indul Ausztria legmeredekebb fogaskerekű vasúti pályája a Schafberg csúcsára. Az 1783 méterre felmenő vonatokat ma is gőzmozdonyok tolják fel az 5.85 km hosszú pályán. A vasút 1893 óta üzemel. Szerencsénk volt, mert ott jártunkkor éppen beérkezett két szerelvény a hegyről.
A mozdonyok kazánja érdekes ferde elhelyezésű, azért, hogy a meredek hegyoldalon álljon vízszintesen. A két kocsiban a peronokra közvetlenül nyíló fülkékben 105 utas fér el. A szerkezet hasonló, mint Wales-ben a Snowdonia vasút.
41
Eddigre elmúlt öt óra és nekünk még volt jó tíz kilométer motorozásunk és vacsorát is kellett készíteni. Bár kellemes meleg lett eddigre, azért méltán tartottunk a korai lehűléstől. Gyorsan visszamentünk a motorhoz és visszatértünk a kempingbe. Itt csak egy egyszerűsített vacsorát készítettünk, salátát virslivel, kukoricával, sajttal felturbózva és megvettük hozzá a szomszéd kemping üzletének két utolsó zsemléjét. Így is kilenc óra lett mire Zsóka mindennel végzett és nekem még elég sok hátra volt a naplóból. Ma nem hűlt le estére annyira, mint szokott. A szomszédos hegyek tetején a nagyon tartósnak látszó havak is szinte teljesen eltűntek. Reményeink szerint nem lesz olyan hideg az éjszaka, mint tegnap. Azért minden szóba jöhető alkalmatosságot készenlétben tartunk. Abersee/St.Gilgen, 2012. május 19, szombat, 10. nap Éjjel sokkal, értsd alatta 3-4 fokkal melegebb volt kint és bent egyaránt. Sőt reggel nyolc körül már 15 fok körül járt a hőmérséklet. Ennek ellenére csak fél kilenc körül keltünk és a szokásosan kényelmes reggeli után kiránduláshoz felkészülve indultunk el motorunkkal a tó partján öt kilométerre lévő St.Gilgen felé. Innen indul egy kabinos felvonó az 1522 méter magas Zwölferhorn csúcsa alá talán 50 méterrel. 11 órakor már ültünk a felvonóban és csodálhattuk magunk alatt a tavat és a közeli hegyeket. Először a felvonó felső állomásáról egy napozóteraszra kapaszkodtunk fel több emeletnyi lépcsőn. Innen csodálatos kilátás nyílt minden irányban. Közelben és távolban féltucatnyi tavat láttunk.
A napozóterasz sarkain számos főváros irányába mutató táblák jelezték azok távolságát. A terasz közepén a láthatáron megfigyelhető, talán két tucatnyi 23000 méteres csúcsot mutattak be, élükön a Dachstein-nel.
42
A napozóteraszról meredek kaptató vezetett a csúcsra. Itt még elég sokan jártak, ez a környék még járható volt a felvonón közlekedő papucsos turisták számára is, bár itt-ott már havat kellett taposni. A csúcsról hasonló kép tárult a szemlélődők elé, mint a teraszról.
A csúcson elhatároztuk, hogy bejárjuk a szomszédos Pillstein-t körbejáró utat, csak nem a közvetlen és nagyon meredek ösvényen ereszkedünk le a nyeregbe, hanem kicsit visszamenve a felvonó felső állomása felé, egy közeli Hütte mellett a Zwölferhorn csúcsát megkerülve jutunk oda. Errefelé többnyire kellemes sétautakon kellett haladni, bár néhol meg kellett küzdeni az erősen olvadó hóval.
43
A nyeregben egy újabb, még zárva tartó Hütte mellett mentünk el. A teljes körutat másfél órára tartották, mi egy órára értünk vissza a nyeregbe, de megmásztuk a Pillstein csúcsát is, és az egyik útjelző tábla félrevezető irányjelzése miatt tettünk egy talán kilométeres kitérőt végig bokáig hóban. A nyeregben két lehetőségünk volt. Vagy visszamászunk egy jó negyed óra alatt a felvonó felső állomására és azzal megyünk le, - a jegyünk érvényes volt visszaútra is, - vagy egy kétórás úton gyalog jutunk le St.Gilgenbe. Bár eddigre közel két óra volt a lábainkban, mégis ez utóbbi változat mellett döntöttünk, méltán bízva abban, hogy az egyre csökkenő magasságokon hóval már nem kell megküzdjünk. Utunk első fele egy autók által is járt, murvázott úton vezetett elég meredeken lefelé. Ezt az utat télen hómaróval takaríthatták, többször jártunk hó falak között, melyek akár a 3-4 métert is elérték. Az út maga száraz volt. Kb. 1200 méteren elmentünk egy elhagyott hegyi farmház mellett. Elég jó állapotban volt, ezért gondoljuk, hogy talán nyárra fel fogják hajtani az állatokat. Ezen a turistaúton komoly forgalom volt, még montainbike-osokkal is találkoztunk és nem csak lefelé haladókkal...
44
A Tiefbrunnau felé vezető útelágazásnál egy tágas autóparkolót értünk el, melyben sok kocsi állt. Továbbmenve egy hangulatos Berghaus-t hagytunk el. Udvarán a napernyők alatt sokan fogyasztották ebédjüket és a szabadtéri gyermekjátékok sem árválkodtak. Innen tárult elénk utoljára a tó és környéke, a környező havas hegyek panorámája.
Utunk egy erdei ösvényen ereszkedett tovább elég meredeken. Sok helyen nehezen haladtunk a köves, gyökerekkel szabdalt ösvényen. Elérve a Weiswand-ot egy újabb Berghaus-tól ismét kocsik által is járható, de nagyon meredek úton ereszkedhettünk lefelé. Egy újabb, immáron már csak pár száz méteres erdei ösvény után kiértünk a település felső házaihoz. Lesétáltunk az országútig, a felvonó indulóállomása mellett érkeztünk meg. Nem tértünk vissza a motorhoz, hanem bementünk a településre. Itt megint a tegnap St.Wolfgang-ban látott kép fogadott. Szebbnél szebb alpesi stílusú házak csodálatos homlokzatokkal mindenfelé. Ezek is többnyire szállodák. Csak néhányat fényképeztünk le.
45
Mind közül a Mozartplatz-on álló polgármesteri hivatal a legszebb, előtte egy hangulatos kis szökőkúttal.
Sokat bóklásztunk a településen, mert kenyeret akartunk venni. Úgy határoztunk, hogy ma is elblicceljük a főzést és a születésnapomra kapott olasz szalámit és tokaji furmintot esszük-isszuk meg. Reggelire is kell valami és holnap vasárnap lévén nem valószínű, hogy tudunk kapni. Kenyeret ugyan nem kaptunk, de láttunk sok szép dolgot. A legnevezetesebb a Mozart ház. A zeneszerző édesanyja ide valósi volt és nővére sokáig itt lakott. Kimentünk a tó partjára is. Ez egy egészen más világ. Egy üdülőhely képe tárult elénk. Rendezett parkosított parti sétány, pavilonok, ajándéktárgy üzletek, büfék, a parton napozók, csónakkölcsönzők és hasonlók.
Szívesen elsétálgattunk volna még valamennyit, csak a jó négy órai túrázás kicsit elcsigázott és még nem volt kenyerünk (a belvárosi és parti részhez nem illik egy ilyen prózai célokat szolgáló üzlet).
46
Ezért visszavánszorogtunk motorunkhoz és felültünk rá. A kempinggel ellentétes irányba indultunk remélve egy szupermarketet. Jól taktikáztunk, alig kilométernyire egy hatalmas Spar-t, - valószínűleg az egész település egyetlen ilyen üzletét, - találtunk. Előtte még beugrottunk a turistainformációs irodába, hátha kedvezőbb időjárás előrejelzést kapunk, de reményünk alaptalan volt. A Spar-ban vettünk tíz zsömlét, az még a hétfői reggelit is kiszolgálja. Gyorsan indultunk vissza a kempingbe és fél ötkor már a lakóautónál voltunk. Első dolgom volt, hogy a jó időt kihasználva levágjam immáron sok hetes szakállamat. Utána megettük az egyszerűsített vacsorát és lezuhanyoztunk. Ma kellemes az este, a naplót kint tudtam megírni és most kilenc órakor, természetesen jól beöltözve, - még kint lehet ülni a kocsi előtt. Abersee/St.Gilgen, 2012. május 20, vasárnap, 11. nap Éjjel majdhogy nem meleg volt. Hét órakor szikrázó napsütésben húsz fok felett volt a hőmérséklet. A tegnapi gyaloglást érezve a lábainkban, hasonlóan a kemping többi lakójához, csak fél kilenc körül keledeztünk. Mára egy hajókázást terveztünk a szomszédos Fuschlsee-n. A hajó csak fél 11-kor és 12-kor indul. Az elsőt eleve elvetettük, a másodikhoz pedig nem kellett siessünk. Fél 11-kor indultunk a kempingből és St.Gilgen-ben elvétettük az utat, a Mondsee felé indultunk. Ez alapjában nem volt baj, egy kis ismerkedés a környékkel nem árthat. Elmentünk egy egészen kicsi tó, a Krottensee és egy kastély mellett, mely, ma szállodaként működik. Visszaérve a helyes útra, hamar eljutottunk tervezett célunkig. Maga a Fuschlsee okozott némi csalódást. Az, hogy mindössze négy kilométer
47
hosszú, nem lenne baj, csak a partján alig van valami. Egyetlen települése egy kedves kis üdülővároska, de St.Wolfgang és St.Gilgen után nem sok újat tudott felmutatni. Némi kérdezősködés után eljutottunk a „hajóállomáshoz”. Ez tulajdonképpen egy kis stég, ahová a húszszemélyes fedett csónak ki tud kötni. Még fél óra volt az indulásig. A stég melletti parkban, egy padon ülve vártuk ki az indulást. A hajó meg is érkezett jó tíz perccel korábban. Kapitánya inkább könyvelőnek, mint vízi embernek nézett ki. A 20 személyes hajóba 18-an szálltunk be és pontosan indult. A Fuschlseen- nem engednek robbanómotoros járműveket közlekedni. Minden csónak, így a mienk is elektromos meghajtású. A jármű elég gyorsan haladt, a talán 8 kilométeres kört, tízperces megállóval, jó egy óra alatt teljesítette. A kikötőt elhagyva a városka szép üdülőházaiban gyönyörködhettünk.
Az északi parton több nyaralóházat láttunk. Egyik-másik egészen a part közelében állt. Soknál voltak kint, de a szabad partszakaszokon is többen
48
napoztak. A legzsúfoltabb rész egy nudista strand volt. Egy szóval pezsgett az élet ezen a kellemes napfényes vasárnap délutánon.
A tó másik végében áll a vár, mely ma elegáns szálloda, Salzburg előkelő vendégeit gyakran itt helyezik el.
A vár mellett kikötöttünk, ki lehetett volna szállni egy negyed órára, de mivel sokan várakoztak, nem akartuk kockáztatni a helyünket. Az idelátogatók számára az egyik lehetőség körbejárni a tavat. A 11.3 kilométeres út szinte végig a tó partján halad, ezért alig van szint benne. Ezt lehet lefelezni azzal, hogy a vártól, vagy a várig hajóval teszi meg az ember az utat. Nekünk lett volna időnk erre, de a tegnapról maradt izomláz elvette a kedvünket a dologtól. A déli part sokkal kevésbé kiépített, kevesebben is voltak errefelé a parton. Nyilván ez nem olyan napos, mint az északi oldal. Éppen egy szép nyaralóházat akartam lefényképezni, amikor a gép közölte: a memória betelt. Első meglepetésem után rájöttem, hogy este elfelejtettem visszatenni a memória kártyát és most csak arra a 9 képre volt hely, melyeket a gép saját memóriájába lehetett betölteni. Nem okozott gondot a dolog, Zsóka gépéből kivettük a kártyát és arra készítettem a felvételeket. Csak a betöltés a számítógépbe volt később kicsit bonyolultabb.
49
Utunk vége felé a települést láthattuk a vízről, jobboldalon a talán kissé túlméretezett modern stranddal. Több panzió és szálloda kimondottan jól nézett ki.
Kikötés után egyből a motorhoz mentünk és indultunk vissza a kempingbe. Úgy terveztük csinálunk egy nyugodtabb délutánt. St.Gilgen felé közeledve egy parkolóból jó kilátás nyílt a településre és a Wolfgangsee-re. Elkészítettük a panoráma képet és nem felejtkeztünk el a mögöttünk lévő nagyobb hegyről és alatta két hangulatos, hegyi stílusú házról sem.
50
Lefordulva az országútról a kemping bekötőútjára jött az ötlet, hogy a korai visszaérkezést használjuk ki arra, hogy élve a jó idő adta lehetőséggel, tudjuk le az esedékes mosást. Az elhatározást tett követte és egy adag sötét ruhával megpakoltuk a kemping gépét. Mire háromnegyed óra múlva kész lett, elkezdett vékonyan befelhősödni és a vastagabb dolgokra rá kellett küldeni a szárítógépet is. Később teljesen befelhősödött és a szél is feltámadt. A kempingben többek holmiját el is vitte, de a száradásnak jót tett a meleg szél. Estére halat tervezünk sütni. Amíg a ruhákat vigyáztuk Zsóka a vacsora előkészítésével foglalatoskodott én pedig a naplót írtam meg. Még learchiválom az első fejezetet. Este még megnézem a maileket és az időjárás előrejelzést.
51
