NAPLÓ
Görögország 2015 nyara Krauss Ottó és Zsóka
Korábbi hagyományainkat követve az idei út eseményeinek rögzítését is elhatároztuk egy képes Napló formájában. Nem kívánunk változtatni az elveken és formán: napjában leírjuk a velünk történt, akkor és ott fontosnak, vagy érdekesnek ítélt eseményeket, benyomásainkat, tapasztalatainkat, természetesen egy szubjektív szemüvegen keresztül. A cél továbbra is az, hogy magunknak készítsünk egy emlékeztetőt, de úgy, hogy az esetleg később másoknak is hasznos lehessen. Az íródeák én maradok, és a korábbi gyakorlatnak megfelelően Zsóka amúgy frissiben meghallgatva a leírtakat, azt véleményezi, és elvégezzük a szükségesnek vélt módosításokat. Már a készítésnél számolunk azzal, hogy, - korábbi naplóinkhoz hasonlóan, - ez is valamikor felkerül saját honlapunkra. Most az út elején reméljük, hogy továbbra is lesz erőnk, kitartásunk és kedvünk ehhez a munkához és az út végén egy, immáron tizenegyedik, nemcsak terjedelmes, de értékes anyag birtokába kerülünk, mely nemcsak nekünk, de másoknak is hasznos olvasmány lesz. x–x–x Az úticél és útvonalválasztás idén viszonylag egyértelmű volt. Az egy hideg, egy meleg elv alapján meleg úticél volt soron, és évek óta beszéltünk róla, hogy egy hozzánk hasonló vándor számára már régen kötelező lenne Görögország felkeresése. Eddig döntően az odajutás vélt viszontagságai miatt halogattuk ezt az utat. Azután tavaly, de elsősorban tavaly előtt „megbarátkoztunk” a kevésbé komfortos környezettel és Montenegró, Makedónia és Albánia sem bizonyult olyan elrémisztőnek, mint azt korábban hittük. A kemping katalógusok és Interneten talált úti beszámolók alapján hamar egyértelművé vált, hogy Görögországot legkésőbb június végén el kell hagyni, mert utána a hőség, a tömeg és ezzel a magasba szökő árak miatt már nem lesz kellemes hely. A nyár hátralévő részét és az oda út során pár napot Montenegróra, Makedóniára, Albániára és esetleg BoszniaHercegovinára szánnánk. Ennek megfelelően az indulást ismét április utolsó napjaira hoztuk előre, - amivel okoztunk is némi sértődést az itthon maradóknál. Kidolgoztunk egy mondhatni részletes útitervet Görögországra és valamilyen elképzelést az azt követő időszakra. Ezekben természetesen bőségesen hagytunk helyet a tavaly annyira hiányolt pihenéseknek. A felkészülés az előző évek gyakorlata alapján történt. Ez értelemszerűen a szükséges katalógusok, térképek és útikönyvek beszerzésével, ezek és Internetes beszámolók és információs oldalak tanulmányozásával, a szükséges adatbázisok letöltésével kezdődött. A szükséges élelmiszer készletek beszerzése mellett ruhatárunkat is kicsit fel kellett frissíteni a várható körülményekhez igazodóan. Ugyan bezavartak a Görögországból érkező rossz hírek, de végül úgy ítéltük meg, hogy június végéig azok nem fognak olyan változásokat generálni, melyek alapvetően zavarhatják utunkat. Idén megint sok technikai feladat volt. Történt néhány kisebb fejlesztés, - egy részük kényszerből, - és elég sok javítás. A számítógépet, - egy akkumulátor cserét követően, - felkészítettük a 12 Voltról működtetésre is, ezzel 2
csökkentendő a fedélzeti akkumulátor terhelését és javítani annak esélyét, hogy ne kelljen áramot vennünk. A ceruza akkumulátorok töltését is megoldottuk 12 Voltról. Hasonló motivációval lecseréltük tízéves, de alig használt ventillátorunkat egy sokkal kisebbre. Ehhez kialakításra kerültek újabb szivargyújtó csatlakozók. Így ma már csak az egyik fényképezőgép töltéséhez és az MPEG4-es TV tunerhez kell invertert használnunk. A lakóautó.hu honlapon talált ötlet alapján beépítésre került egy riasztó, mely kempingen kívüli éjszakázás esetén azt hivatott jelezni, ha megközelítik a kocsit. A beépítés után nem működött és nem is volt rá idő, hogy megkeressük okát. Ha lesz rá alkalom. útközben megpróbálom megvizsgálni. Ha nem sikerül életre lehelni, az sem baj, eddig is megvoltunk ilyen riasztó nélkül, és továbbra sem tervezünk sokat éjszakázni kempingen kívül. A talán legkellemetlenebb dolgot az egyébként lényegtelennek tűnő és már tavalyi utunk első szakaszában jelentkező, de akkor figyelmet nem kapott probléma kivizsgálása során fedeztük fel. Mint kiderült a hűtő lámpájának működésképtelenségét az egyenáramú elosztótáblában egy csatlakozó leégése okozta. Ezért nem kapott 12 Voltot a hűtő és, - bár nem érzékeltük, menetben nem is működött. (Egy korábbi biztosíték kiégést követően szerencsére a működtető automatika betáplálását külön választottam, és ezért hálózatról és gázról ment a szerkezet.) Most kapott egy közvetlen betáplálást (kellően erős szerelvényekkel) az akkumulátorról. A riasztó kipróbálásakor derült fény arra, hogy a sziréna nem működik, le kellett cseréltetni. Erre a sorsra jutottak az öt éve Franciaországban beszerelt, és mindössze 33 ezer kilométert szolgált első fékbetétek is. Sőt az indulás előtti próbák során tapasztaltak alapján. a télen már gyanúsan viselkedő, négy évet szolgált fedélzeti akkumulátorral sem mertünk útra kelni. A földfelszíni TV vételt szolgáló antennánk is nagyfelújításra szorult és reményeink szerint megoldottuk a nagy esők esetén tapasztalt beázást is. A motortartót is meghegesztettem, ezzel sokkal stabilabb, - és ami legalább ilyen fontos, csendesebb lett. A széfben is le kellet cserélni az elemek tartóját, mely nemcsak eltörött a nem szokványos elhelyezés és a megtett 90 ezer kilométer miatt, hanem az elemekből kifolyt elektrolit miatt el is korrodálódott. Vettünk egy új, a korábbinál kétszer nagyobb lábtörlőt, amitől azt várjuk, hogy kevesebb homokot és koszt fogunk bevinni a kocsiba. Beszerzésre került egy összehajtható mosogatóedény is, hogy ott is lehessen mosogatni, ahol nem fér a csap alá régi, merev dézsánk. A felszerelésen is kellett változtassunk. A várható meleg időre tekintettel a paplanok helyett könnyebb, nyári paplanokat hoztunk magunkkal. Ugyanezen okból készítettünk egy kiegészítő árnyékoló lapot a napfénytetőhöz fehér lepedővászonból. A korábbi tapasztalatok alapján a székeket és a másik napozóágyat is megerősítettük (ez utóbbiakat, reméljük sokat fogjuk használni idén). A korai indulás, a sok feladat és a rossz húsvéti időjárás ellenére azért tudtunk egy előkészületi túrát szervezni Tatára. Erre igen nagy szükség volt, mert több, köztük jelentős gondra itt derült fény.
3
Idén ismét otthon maradtak a bringák, a terepadottságok nem ígérkeznek alkalmasnak és egyre kevésbé bírjuk már ezekkel a kiskerekű gépekkel. Pedelekeket kellene beszerezni, de áruk még mindig elég magas és többlet súlyuk végkép elriaszt. A motorról akkor sem lehetne megválni. Induláskor a Széchenyi hegyen a kocsi kilométerórája 90223, a motoré 22729 kilométert mutatott. X–X–X Belgrád, 2015. április 25, szombat, 1. nap Végre megint úton vagyunk!!! A már lassan rutinszerű előkészületeket idén néhány rendkívüli feladat is megzavarta. Egyrészt a gyerekek körül még az utolsó napokban is voltak tennivalóink, másrészt idén a személyautó nyáron Annamáriát fogja szolgálni, és ez kicsit megváltoztatta a dolgokat. Ha kicsit hektikusan is. de azért időre sikerült mindent elrendezni. az ágyneműmosástól a takarításon keresztül a hűtő leengedéséig, beleértve az összes mélyhűtött hús elhelyezését vagy a lakóautó hűtőjébe vagy valahogy másként. Reggel hat előtt keltünk és mindent lezárva, elrendezve a nyolcórás busszal indultunk a Hegyre. Már kilenc előtt pár perccel útra keltünk. Kisebb kerülőt kellett tegyünk, mert tegnap észrevettük, hogy szokott utunkon egy útszűkület miatt nem biztos, hogy át tudunk jutni. A csendes szombat reggeli forgalomban jól tudtunk átvergődni a városon és nem bevállalva az idénre megduplázott autópályadíjat az 5-ös úton indultunk Kecskemét-Szeged felé. Utunk eseménymentes volt, Lajosmizsén tankoltunk egy keveset, hogy azután a szegedi Auchan kútjánál töltsük fel igazán a kocsit. Kecskeméten betértünk a Lidl-be, hogy néhány dologgal, elsősorban friss zöldségfélékkel, feltöltsük készleteinket. A röszkei benzinkútnál, 1.8 kilométerre a határtól terveztünk ráhajtani az autópályára, gondolva, hogy itt már nem matrica köteles. Súlyosan tévedtünk, és mivel nem akartuk kockáztatni a büntetést, inkább kitértünk Mórahalom-Ásotthalom felé, ahol van egy átkelő csak szerb és magyar állampolgárok számára. Nem volt túlzottan nagy kitérő, mert itt a szerb oldalon az autópálya a határral párhuzamosan halad, csak az út minősége sokkal rosszabb. A határon könnyen átjutottunk, csak amikor a szerb oldalon kiálltunk a parkolóba, szaladt utánunk a vámos, hogy van-e forgalmija a motornak. Rendes volt a koma, mert ha segédmotor lenne a járgány, baj lenne Szerbia elhagyásakor. Pár száz méterrel az autópálya előtt le kellett álljunk talán negyed órára. Egy öreg autó és motoros találkozó több száz résztvevője miatt állították le a rendőrök a forgalmat. Még egy stresszes helyzetünk volt: Belgrád előtt a Rózsi által kijelölt letérő le volt zárva ezért be kellett menjünk egészen a város határáig, jó 15 4
kilométeres kerülőt téve, ami az egyre erősödő szombat délutáni forgalomban elvitt majd fél órát. Végül öt órára értünk a kempinghez. Szinte üres, rajtunk kívül csak két sátor áll bent. Gyorsan letáboroztunk arra a helyre, ahol két éve már háromszor álltunk, villanyt nem kértünk. Kiraktuk a székeket és a méltóságosan hömpölygő Dunát nézve megittuk első whiskynket ezen az úton. Utána gyorsan megmelegítettük magunkkal hozott vacsoránkat, megettük, és lezuhanyoztunk. Ekkor kezdtem el a nap lekönyvelését és a napló megírását. Zsóka a mosogatás után leült olvasni egy keveset, de hamar besötétedett, és most nyolc órakor már alig látunk valamit. Rövidesen nyugovóra térünk, holnap megint hosszabb út vár ránk, hogy azután hétfőn elkezdhessük utunk érdemi részét Skopje-ban. Skopje, 2015. április 26, vasárnap, 2. nap Este korán lefeküdtünk, de még ért egy kisebb stressz. A hőmérőnk, mely méri a külső és belső hőmérsékletet, nem működött. Azonnal rájöttem, hogy nincs benne telep, mert otthon az utolsó tesztelések során a kézi műszer telepe nem működött, és sebtében innen tettem bele másikat. Most elővettem a magunkkal hozottakból egyet, de továbbra se akarta az igazságot. Az is hozzá tartozik, hogy már tavaly voltak gondok vele, különösen melegben a belső hőmérséklet kijelző egyes szegmensei nem jelentek meg. Indulás előtt Tatán is ez volt a helyzet. Már tavaly vettünk egy másikat helyette, de nem szántam rá magamat, hogy beépítsem, azért magunkkal hoztuk. Éjjel ideiglenesen az ajtórésen vezettem be a külső érzékelő kábelét. Nem volt hideg, sőt egyes időszakokban kimondottan melegünk volt. Reggelre is csak 18 fokra hűlt le a kocsi, és kint sem volt 13-nál kevesebb. Az előttünk álló hosszú út miatt fél hétkor keltünk, de a reggelit és a többi procedúrát a normál menetrend szerint csináltuk. Még kicsit nehézkesen mennek a dolgok, így csak háromnegyed kilenc után hagytuk el a kempinget. A közelben felhajtottunk a város belső autóútjára és viszonylag könnyen kijutottunk Belgrádból. Utunk eseménymentes volt, a jó hat órás út középső harmadát Zsóka vezette. Nis után egy kb. 80 kilométeres szakaszon nincs még meg az autópálya. Túl azon, hogy ez a szakasz messze a legszebb volt az egész úton, sajnos az autópálya építéssel együtt járó terelések, sebességkorlátozások, félpályás lezárások, a rosszminőségű és keskeny út miatt kimondottan nehéz volt a vezetés. Hol a régi utakon, hol ideiglenesen kiépített utakon, hol az elkészült autópályán haladtunk. Rózsi teljesen megőrült, állandóan újratervezett. A kocsi kamera ezen szakaszon készített felvételeiből válogattam ki párat próbaképpen a napló számára. A technológia még nem az igazi. Hosszadalmas, mondhatni lehetetlen a többórányi anyagból kiválasztani azokat a képeket, melyek a legérdekesebbek. Ki kell találni valamilyen módszert. Talán az időbélyeg alkalmazása a felvételen segítene, de azt nem szeretném alkalmazni. Minden esetre fel kell jegyezni azokat az időpontokat, 5
amikor érdekes dolgokat látunk, és ezen jegyzetek valószínűleg megkönnyítik majd a beazonosítást.
A határ előtti utolsó jó egy tucat kilométeren már az új autópályán jöhettünk. A ráhajtás előtt tankoltunk, egy kedvezőnek tűnő 1.20 euró körüli áron 65 litert. A fogyasztás, igaz szinte végig autópályán, valahol 11 liter felett nem sokkal volt, ami jónak mondható. Később kiderült, hogy a makedónoknál egy euró körüli az ár jelenleg. A határátkelésnél nem volt gond, csak kb. negyed órát vesztegettünk el. Még kétszer álltunk meg autópálya kapuknál. Három óra után pár perccel értünk a kempingbe. Itt is jártunk már két éve a csoporttal, így könnyű volt eligazodni. A hely továbbra is nagyon szép, de a tisztasággal vannak kisebb bajok. 22.30 eurót fogunk fizetni éjszakánként villannyal. Ez utóbbit nem terveztünk venni, de CCI kártyánkra ezt adták kedvezményként, így elfogadtuk. A kemping egy szálloda „melléküzemága”. Egyben a szkopjeiek kedvelt kirándulóhelye. Vasárnap délután nyüzsgő élet volt a szépen kialakított parkban. 6
Ugyanarra a helyre álltunk, mint előző alkalommal. Letáborozás és az ilyenkor elmaradhatatlan whisky után első dolgom volt a hőmérőcserét lebonyolítani. Utána megettük az otthoni mélyhűtőből kikerült utolsó dolgokat, egy zacskónyi túrógombócot és pár szelet rántott húst. Leszereltük a motort, holnap szükségünk lesz rá. Gyorsan lezuhanyoztunk és kiültem a kocsi elé lekönyvelni a napot, áttölteni a videó felvételeket és megírni a naplót. Ezzel el is ment a délután, és mire végeztem, nemcsak besötétedett, hanem hűvös is lett. Ne feledjük, azért még csak április van, elég nagy hegyek között vagyunk, sokuk tetején még ott a hó. Skopje, 2015. április 27, hétfő, 3. nap Este korán lefeküdtünk, én még olvastam egy órácskát, de fél tízre elnyomott az álom. Éjjel 9 fok alá süllyedt a hőmérséklet kint, és bent is csak 3-4 fokkal volt több. Könnyű paplanjaink alatt ennek ellenére nem fáztunk. Nyolc óra előtt valamivel keltünk, jó szokásunk szerint kényelmesen megreggeliztünk és tíz óra előtt már ültünk a motoron Skopje belvárosa felé. Eddigre kiürült a kemping, a rajtunk kívül itt éjszakázó két szlovén lakóautó is útra kelt. Emlékeink, megérzésünk és az útjelző táblák alapján a Vardar partján épült új neobarokk palotasor mögött tettük le a motort. Az első benyomások ismét a kettősséget mutatták. A kissé megalomán palotákat elhanyagolt, koszos
7
területek veszik körül. Mindenfelé ütött-kopott kerítések, melyek csak azért nem rozsdásodnak, mert alumíniumból vannak. Azért a szobrok, többnyire lovas szobrok sokasága már itt is megjelenik. És minden felé építkezések, csak még a nálunk megszokottnál is rendezetlenebbek.
Mielőtt betértünk volna a belvárosba, kicsit visszasétáltunk, hogy vethessünk egy pillantást a várra. Ezt két éve meglátogattuk, így most nem szerepelt a programban. Egy rendezetlen építési területen keresztül jutottunk el Daut pasa fürdőjéhez, mely ma valamilyen galériának ad otthont. Ez már előző alkalommal is felkeltette érdeklődésünket, de akkor nem volt idő rá. Most tervbe volt véve meglátogatása, de hétfőn zárva van. Az előtte lévő tér a Bazár „kapuja”. Múltkor ünnep lévén, az üzletek zárva voltak. Most sem volt túlzottan nagy az élet úgy hétfőn kora délelőtt. Azért egészen más képet mutatott. Természetesen nem szabad a marokkói bazárok nyüzsgését, vagy gazdag árukínálatát elvárni. Itt az utcák szélesebbek és többnyire kis üzletek, és nem standok szegélyezik. Meglepő volt, hogy többségben voltak a vendéglátóhelyek, jelezve, hogy megváltozott a Bazár szerepe. Mi jó fél órát bóklásztunk a nem is olyan keskeny sikátorokban.
8
Még mielőtt betértünk volna a Bazárba, teljesítettük elmaradhatatlan feladatunkat, egy Macedónia matrica beszerzését a kocsira. Egyúttal megvettük az első képeslapot a gyerekeknek. Bélyeget persze nem lehet csak a postán venni, ami egy külön tortúra. A Bazárt járva, meglepve tapasztaltuk, hogy milyen sok mecset van mindenfelé. Azt tudtuk, hogy Tetovo döntően muszlim település, de itt is túlsúlyban vannak a mecsetek. Egyik sem volt nyitva, így nem térhettünk be.
Betértünk viszont egy korábbi fogadó épületébe. Az eredeti, több mint ötszáz éves volt, de egy tűzvész és az 1963-as földrengés kétszer is lerombolta. Az eredetihez hűen helyreállított épület ma múzeumi és egyetemi célokat szolgál, de itt is tetten érhető a rendetlenség és az odafigyelés hiánya. Az egyik mecset díszes faragású kapuját érdemesítettük megörökítésre. Egy ortodox templomot is felkerestünk. Bent a nagy sötétségben alig lehetett látni valamit. A vaku azért kihozott valamennyit a gazdagon díszített belső térből.
9
Sajnos útikönyv híján kicsit céltalanul bóklásztunk. Szerencsére magunkkal hoztuk a két éve kapott várostérképet, mert a szállodában kapott feketefehéren kinyomtatott A4-es valami semmire sem lett volna jó. Azért korábbi utunkról sok mindenre emlékeztünk. Elhagyva a Bazár környékét kimentünk a Vardar partjára. Itt meglepő volt, hogy a mindkét partot érintő nagyszabású építkezések ellenére mennyire rendezetlen, mondhatni elhanyagolt, a folyó partja. Ezen a környéken csúcsosodik a szoborállítási mánia. Több tucat többszörös életnagyságú szoborba, köztük sok lovas szoborba ütközik az ember. És akkor nem említettük a száznál is több kisebb szobrot, köztük vagy 3-3 tucatot a két újonnan épített gyalogoshídon. Ez a környék a város szíve, sok új épület mellett, - ezek között van neobarokk stílusú és modern is, - sok az építkezés, részben felújítás, részben új építés. Az egész város egy hatalmas építési területnek hat.
A belvárosból is sokfelé látszanak a közeli, még havas hegyvonulatok. A Vardar itt egy nem túl széles, erős sodrású folyócska. Számos hídon lehet átkelni, közülük a legrégebbi és legnevezetesebb egy középkori kőhíd, ma már csak gyalogos forgalomra. A Bazárt köti össze a túlparton lévő központi térrel. Ma ezt is átépítik. 10
A folyóba három betonból épült, kívül lambériával burkolt és gályát formázó szállodát is építettek. A harmadiknak még csak a szerkezete van kész. Előttük a folyó közepén hatalmas betonból épült kaspószerű valamikben fűzfák állnak.
A gyalogos hidakon háromszor is lekeresztezve a Vardar-t betértünk a modern vásárló negyedbe. Ez olyan, mint egy hatalmas bevásárlóközpont, csak nem fedett. Talán féltucatnyi méretes épület között a földszinten és első emeleten számtalan kisebb-nagyobb üzlet, bank, vendéglátóhely kapott helyet, többségük árkádokból és átjárókból nyílik. Egy sportboltba betértünk és kaptunk Zsókának könnyű, fehér edzőcipőt a városnézésekhez. Végül egy parkban kötöttünk ki. Ennek szélén lévő sugárút végén van a diadalív, amit nem tudjuk minek tiszteletére állítottak. A parkban ismét számos szobor kapott helyet. Ezek közül egyik csoport talán az ismeretlen katona itteni megfelelője, bár díszőrség nem állt mellette. Az út túloldalán egy nagyobb épület, valószínűleg valamilyen államigazgatási célt szolgál. Sajnos a cirill betűs feliratokat csak nagyon ritkán tudjuk értelmezni, és azokból sincs elegendő.
11
Ezen a környéken figyeltünk fel arra, hogy a városi buszok többsége emeletes, mint Londonban. Csak itt balkormányosak, de ugyanolyan pirosak. Másik dolog, hogy a város tele van olyan kb. 30x50 centis gravírozott réztáblával, melyen Teréz Anya jeles gondolatait osztják meg a nagyérdeművel , macedón, és angol nyelven.
Innen a főutcán sétáltunk végig egészen a régi pályaudvar romos épületéig, mely ma az 1963-as földrengés emlékmúzeuma. Homlokzatán az óra a földrengés pillanatában áll meg, és ma is ezt az időt mutatja. A főutca ma sokkal rosszabb benyomást keltett, mint két éve. Lehet, hogy akkor nagyon fáradtak voltunk, vagy most több az építkezés, - és ezek ugyebár mindenhol sokat rontanak az összképen. Visszafelé jövet egy bank automatából kivettünk 2000 dinárt, hogy legyen azért némi készpénzünk. Próbáltunk bélyeget szerezni a képeslapra, de ezen a környéken nincs postahivatal. Ezért vissza kellett menjünk a „bevásárlóközpontig”, ahol nagy nehezen megtaláltuk a kiábrándító kis hivatalt. Azért nem volt annyira sokkoló, mint Prázsmár-on... Biztos, ami biztos mindjárt hármat vettünk, hogy ne kelljen ezzel már foglalkozni. Visszafelé menet betértünk Teréz Anya Emlékházába is, csak úgy a földszintre. Őt mind a macedónok, mind az albánok magukénak vallják. A ház mögött egy szabadtéri színház nézőtere, csak azt nem tudni, hol tartják az előadásokat. Az emlékház mellett hatalmas ortodox templom épül, bár nem sok mozgást láttunk az építkezésen. Lehet, hogy ez lesz a macedón Sagraga Familia?
12
A főutca egy ligetes részén, a fák alatt kedves szoborcsoport, egy életkép áll. Kész felüdülés a sok ismeretlen nevezetességet ábrázoló hatalmas lovas szobor után. Még jó pár hasonlóan kedves szobrot (cipőpucolót, ülő nénit, egy bikát és hasonlókat ábrázolót) láttunk errefelé.
utat.
Letudva a bélyegvásárlást, visszatértünk motorunkhoz és nekivágtunk a város feletti hegynek. Itt két célpontunk volt. Egyrészt a Millenniumi kereszt, másrészt a Szent Pantelejmon kolostor. A nem túl jó jelzések ellenére térképünk segítségével viszonylag könnyen megtaláltuk az
Ez egy erdőben vezető szerpentin, olyan, mint a Jánoshegyi út. Több kiálló van mellette. Egyik egyben egy kilátóterasz is. Innen csodáltuk meg a várost. Sajnos egész nap borús-párás idő volt, ami eddig nem zavart, de most sokat rontott az élményen. A távoli havas hegyvonulatokat csak sejteni lehetett.
13
Magához a kereszthez vezető út le volt zárva, de a függővasút alsó állomásáig fel lehetett menni. Itt egy nagyobb pihenőövezetet alakítottak ki parkolóval. A függővasút nem közlekedett, gyalog pedig sem az előre haladott idő, sem az egyre erősebben fenyegető esőveszély miatt nem vágtunk neki. Amúgy is feltehetően még annyit sem lehetett volna látni, mint a kilátóteraszról. A környék kedvelt kirándulóhely lehet, olyanszerű, mint nálunk a Normafa. A kitett térképen számos turistautat jeleztek. A parkoló közeléből indult az út a kolostor felé. Várakozáson felül sokat kellett motorozzunk elég rossz útviszonyok között, de legalább forgalom nem volt. Már majdnem feladtuk, amikor megláttuk a kolostort. Ez egy nagy csalódás volt. A kerítésen belül áll egy kis vörös tégla templom, melyen látszik, hogy nagyon régi lehet. Mellette pár épület, melyek egy része hajdanán talán kolostorként működött, ma viszont egyedül és kizárólag a vendéglátásról szól. Több étterem is működik a területen. A templom be volt zárva, a velünk együtt érkező görög csoport is tanácstalanul toporgott. Az út túlsó oldalán egy még be sem fejezett szálloda, vagy apartman telep idézi a kolostorok hangulatát, de ebben az esetben sincs szó egyházi felhasználásról. Egyetlen érdekesség a templom egyik fala, mely feltehetően a földrengés alkalmával dőlt majdnem ki. Az éttermek méretéből és a hatalmas parkolóból ítélve a hely kedvelt célpontja lehet a turistáknak. Ezen az esőre hajló vasárnap délutánon, - az előbb említett görög csoporton kívül csak pár autó állt bent.
14
Ekkor egészen enyhén elkezdett csepegni. Gyorsan motorra szálltunk, mert még elég hosszú út állt előttünk. Nem azon az úton tértünk vissza a városba, melyen jöttünk, hanem egy másikon. Ez sokkal jobb minőségű volt és enyhébben lejtett. Csak azt nem tudtuk hová visz minket. Végül kétszeri elkeverés és a térkép többszöri tanulmányozása után találtuk meg a visszavezető utat. (Skopje is feliratkozott azon városok listájára, ahol teljesen elvesztettem a tájékozódó képességemet.) Négy óra felé járt az idő, mire a lakóautóhoz értünk. Egész úton velünk volt az az enyhe csepegés. Első dolgunk volt fizetni, majd felszerelni a motort. Közben előkészültünk egy sütéshez. Még vacsora előtt sikerült lekönyvelnem a napot és áttölteni, illetve megszerkeszteni a képeket. Utána kimentem internetezni. Megnéztem a leveleket, - visszaigazolták az éjszakázás lehetőségét a Demir Kapija-ban lévő borászatból, holnap után tervezünk odamenni, - bankot és az időjárást. Holnap, holnap utánra esőt jelez, ha nem is nagyot. Ez megnehezítheti a Matka szurdokba tervezett kirándulásunkat. Csak ez után mentem el zuhanyozni. meleg víz nem volt, csak a nőknél találtam kevés langyos vizet. Nyolc óra után, már bent a kocsiban tudtam csak neki kezdeni a napló megírásának. Holnap korán kelünk, hogy még a dél körülre jelzett eső előtt valamennyit kirándulhassunk. Demir Kapija, 2015. április 28, kedd, 4. nap Reggel fél hatkor felébredtem. Gyanúsan sötét volt és halk kopogást hallottam. Teljesen be volt borulva és csepegett az eső. Meghánytuk-vetettük a dolgot és várakozó álláspontra helyezkedtünk. Fél nyolcig hol erősebben, hol gyengébben folytatódott a csepegés. Azért felkeltünk, hátha kialakul valami. Reggeli közben még az előtetőt is ki kellett engedni. Gyorsan és jelentősen változott a helyzet, de inkább romlott, mint javult. Végül fájó szívvel feladtuk a Matka szurdokba tervezett kirándulás gondolatát. Nem láttuk értelmét ma belevágni, és az előrejelzések holnapra sem ígértek jobbat. Bár ez a kemping alkalmas lenne pár esős nap átvészelésére, de ára kicsit magas erre. 15
Úgy határoztunk, hogy elmegyünk Veles-be, esetleg megnézzük a várost, majd nem a tervezett közeli kempingbe, hanem a Vardar áttörés előtt lévő Demir Kapija-ba megyünk, ahol ígéretünk van egy borászattól az éjszakázás lehetőségére. Ehhez, nem ismerve a lehetőségeket, - teljes vízfeltöltést határoztunk el. Végül tíz óra előttre készültünk össze. Eddigre a kemping megint kiürült, az újabb két szlovén és egy spanyol kiskocsi útra kelt. Mi is már át akartunk állni a víztöltéshez, amikor négy szlovén érkezett, valószínűleg valamilyen csoportocska. Érdekes tapasztalat, hogy mostanság szinte kizárólag szlovénok járják ezeket a helyeket, Belgrádban is hárommal éjszakáztunk együtt. Elhagyva a kempinget hamar felhajthattunk az Athén felé vezető autópályára. Nem voltunk tíz perce sem úton, amikor két, nem túl hosszú, de kimondottan heves záport kaptunk. Nem örültünk volna, ha kirándulás közben kap el… Újabb tíz perc múlva döntően megváltozott a táj. A Vardar völgye beszűkült és kimondottan vadregényes helyeken jártunk. Az autópálya két iránya is külön vált. Mi a folyó mellett, gondoljuk a régi út nyomvonalán autózhattunk, míg a másik irány messze tőlünk a hegyek között, feltehetően új nyomvonalon vezet. Komoly a sebesség korlátozás, néhol 50, máshol 60, de az egész szakaszon legalább 80 kilométert engedélyeztek csak óránként.
Rövidesen letértünk Velesbe. A város semmi érdekeset sem mutatott, inkább egy szocialista város benyomását keltette, de abból is a lepukkadtabb fajtát.
16
Így nem is álltunk meg, hanem áthajtva rajta folytattuk utunkat a Vardar mellett. A környezet szép.
Sajnos visszanézve a kocsi kamerájának felvételeit, az messze nem adja vissza azt, amit ott láttunk. Azért kiválasztottunk pár képet illusztrációnak. Veles után visszatértünk az autópályára, és már sokkal kevésbé érdekes területen, eseménymentes autózással értük el Demir Kapija-t. A Popova Kula borászatot már negyven kilométerrel korábban jelezték, és a lehajtás után korrekt táblák segítették az odajutást. Az utolsó kilométer sajnos nagyon rossz úton és erősen felfelé vezet. A hely nagyon szép. A pincészet egy modern épületen kapott helyet, melyben étterem is működik. Mellette egy külön épületben szálloda van. A recepció egyben borszaküzlet is. Az épületegyüttest szőlőültetvények veszik körül, előtte tágas füves területen sátor alatt és a szabadban asztalok és padok várják a borozókat. Innen a környező hegyekre csodálatos a kilátás.
17
A borászat parkolójában engedik meg lakóautók éjszakázását. Kérésre még villanyt is adnak. Érkezésünkkor számos személyautó mellett egy szerb lakóautó állt bent, de hamarosan távozott. Nagyon kedvesen fogadtak, a korábbi e-mailek alapján tudtak érkezésünkről. Még az elég szűkös parkoló egy részét is kiürítették a kedvünkért, hogy elférjünk. Amíg a rendezkedés folyt, megint el kezdett csepegni az eső. Gyorsan változott az időjárás, hol azon morfondíroztunk, hogy elinduljunk a Vardar áttörésbe, hol vészt jóslóan beborult és esett az eső, hol szikrázóan sütött a nap, néha mindkettő egyszerre. Azért a motort leszedtük, holnap szükségünk lesz rá. Le is szaladtam vele gyorsan a faluba feladni a gyerekek képeslapját és a közelgő ünnepre tekintettel kenyeret venni. Előbbiről lemaradtam, a posta kettőkor bezár és nincs előtte levélszekrény (!!!), én pedig negyed három táján jártam ott. A korlátozott lehetőségek miatt bent főztük meg a rizst, és melegítettünk meg hozzá a magunkkal hozott sült húsból. Korán ettünk, a mosogatást is passzoltuk. Én a napló előkészítésével és megírásával, Rózsi útvonal naplóinak áttöltésével és megszerkesztésével múlattam az időt. Este még lehet, hogy sétálunk egy kicsit, vagy játszunk, de szinte biztos, hogy korán lefekszünk. Holnap, ha az idő engedi, délelőtt bemotorozunk a Vardar áttörésbe, és ha lehet, még délután áttelepedünk következő táborhelyünkre, a Dojran tó partjára. De akkor sincs gond, ha tovább kell maradjunk… Stari Dojran, 2015. április 29, szerda, 5. nap Végül nem játszottunk, csak olvastunk egy kicsit, és természetesen korán lefeküdtünk. Felmentem az internetre megnézni a dolgokat. Skype-on felhívtuk a Kicsit, holnapi névnapja alkalmából és Laciéknál is bejelentkeztünk. Tamást és Csincsit már Skopjéból tájékoztattuk helyzetünkről. 18
Éjjel kettőkor felébredtem, és láttam nincs villany. Amikor bezárták az éttermet, a villanyt is kikapcsolták. Azután reggel hétkor, amikor nyitott a borászat, visszakapcsolták. Mi fél nyolc után a banki SMS-ekre ébredtünk. Bár az idő még mindig bizonytalan volt, reggeli után elkezdtünk készülődni egy motoros túrához a Vardar áttörésbe. Legurultunk a faluba, ott első dolgunk volt feladni a képeslapot a gyerekeknek, majd mentünk tovább. Pár száz méter után elfogyott alólunk az aszfalt és bejutottunk a sziklafalak közé szorult folyó mellé. Itt egy vasútvonal is halad a szűk völgyben. Csak egy kilométer ez az áttörés, de nagyon szép. Térképek alapján hosszabb szakaszra számítottunk.
Ezen a szakaszon nincs autópálya, egy kétsávos út vezet a folyó túlsó oldalán, az áttörés egy kilométerén alagútban. Már építik az új autópályát, természetesen EU pénzből, - völgyhidak pillérei készülnek, fúrják az új alagutakat. Túlhaladva az áttörésen, egy nagyon szép. de nem rendkívüli völgyben lehet tovább menni. Mi még vagy 3-4 kilométert motoroztunk a nagyon kátyús, murvás úton, de utána visszafordultunk. Elmentünk egy „farm” mellett, ami ó borzalom volt. Egy ütött kopott házikó mellett fóliával takart tákolmányok sokasága volt az istálló. Szerettem volna lefényképezni, de odafelé három hatalmas kutya és egy elég rossz kinézetű koma volt az út mellett és nem akartam kockáztatni egy konfliktust. 19
Visszaérve a faluba, betértünk a szupermarketba joghurtot venni, pusztán a biztonság kedvéért. Zsóka örömmel állapította meg, hogy ezen a kis településen is lehet kapni a kritikus termékek (Kinder tojás, Haribo gumicukor, csokis 7 days croassan és hasonlók) nagy részét. Minden esetre jó tudni, hogy Görögországból visszafelé számíthatunk arra, hogy fel tudjuk tölteni készleteinket. Visszatérve a lakóautóhoz, elmentem fizetni. Hangsúlyozták, hogy csak a villanyért kell fizessünk, de azért viszont hét eurót kértek… Készítettem még egy képet a recepcióról és megköszöntem a szíves fogadtatást. Átöltöztünk útra, felszereltük a közben kihűlt motort, és valamikor dél körül útra keltünk. Visszamentünk az autópályára, mely pár száz méter után egy normál autóútban folytatódott, azonnal egy, a Vardar áttörés leküzdésére szolgáló egy kilométeres alagúttal. Érdekes volt, hogy az alagút közepén egy talán húszméteres hasadék van egy kis patakkal. Van itt egy rövid parkoló is, de sajnos későn vettük észre, így nem tudtunk kiállni.
20
Az alagút után a motorral már részben bejárt, szép, de nem különleges völgyben haladtunk kb. 15 kilométert. Ez a nemzetközi főút, ezért elég nagy, de nem zavaró volt rajta a forgalom. Mielőtt ismét autópályában folytatódott volna, mi letértünk mai célpontunk a Dojran tó felé. Harminc kilométer megtétele után pillantottuk meg a tavat. Mellékút létére, egy talán öt kilométeres szakasz kivételével, nagyon jó minőségű, bár kicsit keskeny volt. A tó talán Velencei tó méretű, partjain kevesebb a nádas. Keleti fele már Görögországhoz tartozik. Kimondottan üdülő övezet, a parton sok a nyaralóház, apartman ház és szálloda. Többségük elég lehangoló állapotban, de láttunk pár nagyon szépet és újat is.
GPS adat híján a kempinget némi bonyodalom árán találtuk meg. Kint a parton, a sétány mögött azonnal egy a szocializmus éveiből itt maradt hely. Talán félszáz, a mi harminc év előtti lakókocsinknál is öregebb, teljesen komfort nélküli lakókocsi áll bent egymás hegyén-hátán. Valószínűleg állandók használják, de még nem települtek ki. A kocsik többsége nyitva van. A nagy vizesblokk végképp lehangoló. Közvetlenül a sétány mellett a parton áll talán tucatnyi faház. Ezek összkomfortosak, még klíma is van bennük. Úton lévőknek tulajdonképpen nincs is hely. A recepcióról előkerült koma mondta, hogy a zuhany nem működik. Villannyal tíz, villany nélkül öt eurót kért egy éjszakára. Mi nem kértünk villanyt, mert azonnal világos volt, hogy egy éjszakánál többet itt nem bírunk ki. A bár WC-jét használhatjuk, de azt is előtte ki kellet takarítsák. Végül egy, parkolás céljait szolgáló területen állhattunk le. Letáborozás után elindultunk a településre, hogy kenyeret vegyünk, gondolva a közelgő hosszú hétvégére. Az itteni vegyesbolt már sokkal szegényesebbnek hatott, mint a reggel meglátogatott társa. A bevásárlás után kisétáltunk a partra. Még nincs élet, de látszik, hogy elég igénytelen minden, bár a környezet adottságai jók. A sétány mellett összetákolt standok sora, egyelőre üresen, - rontja az összképet. 21
Készítettünk pár felvételt a sétányról, és a túlpartról. Sajnos a pára miatt sok minden nem látszik.
Visszaérve a kempingbe első dolgunk volt feltölteni és befűteni a kazánt, hogy lezuhanyozhassunk. Utána megettük idei első sajtosvörösboros vacsoránkat. Sajnos elég viharos szél fúj. Ennek van előnye is, - hamar kiszáradnak a törülközők és zuhanyfüggönyök, - de elég kellemetlen. Mire a napló, a képek áttöltése és megszerkesztése, a nap eseményeinek elkönyvelése elkészült, még viszonylag korán van, idén először lehetőség nyílik egy kis ücsörgésre. Holnap áttesszük székhelyünket Görögországba. Első megállónk Thessaloniki. Itt a városon kívül, a reptéren túl, egy lakóautó telep parkolójában tervezünk kettőt éjszakázni. Más lehetőség nincs a környéken. Mintegy száz kilométer vár ránk.
22
Thessaloniki-Perat, 2015. április 30, csütörtök, 6. nap Este, egész éjjel és még reggel is kellemetlen szél fújt. Ezért korán nyugovóra tértünk, de alvásunkat nem zavarta. Reggel fél nyolckor a banki SMS-ekre ébredtünk, kicsit még lustálkodtunk, és neki kezdtünk a reggeli készítéséhez. Dacolva a széllel, a kocsi előtt fogyasztottuk el. A kemping vezetője gyenge angol tudásával arról tájékoztatott, hogy a határ előtt még van benzinkút. Ugyan csak kb. 25 liter hiányzott a tankból, gondoltuk kihasználjuk az olcsó lehetőséget, ha már az országba belépéskor eltaktikáztuk magunkat. Tíz órakor hagytuk el a kempinget és Rózsi valamikor egy óra körülre jelezte a megérkezést a száz kilométeres út után. Mint kiderült, Ő már görög időszámítás szerint jelezte az érkezést. Ez a felismerés adott alkalmat, hogy elhatározzuk, két hónapra mi is áttérünk az itteni időre, később át is állítottuk a karórámat, a használatban lévő mutatós órát, és a hálószobai órát. Pár perc alatt a határra értünk, benzinkút persze nem volt ezen a szakaszon. Ott a kiléptető macedón határőr kérte a kocsi zöldkártyáját, hogy miért kifelé, az rejtély. A görögök nagyon lazák voltak, a sáv mellett nincs fülke, a határőrt úgy kellett előráncigálni az épületből, nem is nézett semmit, a vámos is csak integetett. Ma egész nap elég ingerszegény, kicsit dombos területen autóztunk. Az út minőségére nem lehetett panasz. Inkább az új ország, új környezetével ismerkedtünk. Azonnal feltűnt, hogy, mint kilométerkövek, mindenhol apró templomokat formázó valamik álltak az út szélén. Később elhajtottunk egy telep mellett, ahol kis kápolnákat árusítottak, mint nálunk mondjuk a kandallókat, vagy kemencéket. Rózsi vezérletével eljutottunk a kinézett éjszakázó helyhez. Ez Thessalonikin, sőt a reptéren is túl található. Egyetlen bonyodalom az volt, hogy ez egy négysávos út rossz oldalán van, ezért elég nagyot kellett kerülni. De ezt tudtuk előre. A telephelyen szívélyesen fogadtak. Hely van bőven, áramcsatlakozás is, sőt egy kis épületben egy hideg zuhany és mosdó társaságában egy guggolós WC is. Van feltöltő és leürítő hely is. Mindezért nem kérnek semmit. A telephelyen, egy hatalmas épület áll, ennek alagsorában van az alkatrész üzlet és az irodák. Földszintjén valaha bemutató terem lehetett, ma inkább lomtár, emeletét nem használják. A műhely, két tágas beállóval, aknával, egy külön épületben található. A főépület körül talán 30-40 kocsinak van hely, ezek közül a szabadokon lehet éjszakázni. Hamar kiderült, hogy van egy prücök: A telephely csak munkanapokon reggel kilenctől, este kilencig van nyitva. Holnap pedig ünnepnap lesz, és nem tudunk kijutni. Van személybejárat, melyet lehet használni, adnak hozzá 23
kulcsot. Ezen a robogóval nem lehet közlekedni, mert 60 centi magason lévő falon van. Ekkor fél kettő körül járt az idő. Hezitáltunk, hogy mit tegyünk? Az kiderült, hogy szombat reggel kinyitnak, tehát csak egy napot lennénk bezárva. Az elég zajos (repülőtér és a kerítés túloldalán egy kocsi mosó), ingerszegény ipari környezetben ez nem lenne egy nagy élmény. Végül úgy döntöttünk, leszedjük a motort, gyorsan bemegyünk a városba, megnézzük, útikönyveink amúgy sem írnak sok látnivalóról, - és este kilenc előtt kimegyünk a telepről, megalszunk valahol és reggel megyünk tovább. Már kettő előtt úton voltunk. Jó 15-20 kilométer a belvárosig, nyíl egyenes úton. Azért biztonság kedvéért Rózsit is magunkkal vittük. Pont jó helyen a főutcának számító Tsimiski úton értünk a városba. Egy alkalmasnak tűnő helyen letettük a motort és nekivágtunk. Térképünk csak az útikönyv apró belváros térképe volt, nem is tudtuk hol vagyunk. Találomra elindultunk észak felé, hogy elsőnek találjunk egy információs irodát. Azonnal belebotlottunk egy régi palota romjaiba, csak úgy a belváros közepén. Mellette ácsorgott pár rendőr, megkérdeztük, hol találjuk az irodát. Nagy tanácstalanság után, azt mondták, hogy az Arisztotelész téren, ami nem volt messze pillanatnyi helyünktől. Azt azért térképecskénken meg tudták
mutatni, hol vagyunk.
Az első benyomások jók, mondhatni nagyon jók. Kellemes, rendezett belvárosi részen közelítettük meg a teret. Hangulatos utcák, de nyüzsgő élet, nagyon sok fiatal mindenfelé, rosszarcú embert nem láttunk, többnyire jólöltözött mindenki.
A jelzett téren nem találtuk az irodát. A felső végén posztoló jó fél tucat rendőr egyike sem tudott érdemi információt adni, elirányított a téren lévő 24
rendőrőrsre. Ott is nagy volt a bizonytalanság, de egyik közeg a szomszédos keresztutcára mutatott.
Elindultunk a megadott irányban. Azért közben nézelődtünk. A tér északi végében lévő parkban kedves kis régi templomot láttunk.
Az egyik mellékutcában, teljesen eldugva egy új, vagy nemrég felújított kolostorra leltünk. A templomban nagyon sötét volt, de a vaku azért kihozott valamit a látványból.
25
Jót mosolyogtunk az udvarban látott ivókúton.
A kolostort elhagyva kis utcákon haladtunk célunk felé. Ez a pár utca a Bazár. Nagyon hangulatos hely, de a délutáni órán már nem volt számottevő forgalom. Itt látszatra inkább a kézművesek boltjai dominálnak, de szép számmal láttunk különböző büféket is. A megadott helyen információs irodát természetesen nem találtunk. Kínunkban betértünk egy bezárt múzeum működő kávézójába. Itt sem tudták, hol van ilyen iroda, de javasolták térképért menjünk be a szemközti szállodába. Itt szerencsével jártunk és kaptunk egy angol nyelvű példányt, de információs irodáról ők sem tudtak. Thessaloniki nem kimondott célpontja a turistáknak. Útikönyvünk is szűkszavúan, már-már lebecsmérlően nyilatkozik róla. Azért mindez nem indokolja, hogy ne legyen egy hely, ahová be lehet menni alapvető információkért. Térkép birtokában megcéloztuk a város egyik nevezetességét az Agia Sophia templomot. Útközben láttunk pár szép palotát.
26
A templom a világörökségi listán szerepel. Déltől hat óráig zárva van, és ekkor még csak három óra múlt valamivel. Úgy határoztunk, visszajövünk, mert ezt azért illik megnézni. A tengerpart és a Fehér torony felé vettük az irányt. Eddigre megéheztünk és egy gyorsbüfében vettünk két sajttal és baconnal töltött lángosfélét. Valami olyasmi volt, mint, amit két éve Kratovo-ban kaptunk ebédre. Most is nagyon ízlett.
Kiérve a partra végig sétáltunk a sétány nagy részén. Itt is nyüzsgő életet tapasztaltunk. Láttunk pár szép palotát és érdekes épületet, köztük néhány nagyon keskenyet. A sétány végén áll a város jelképe a Fehér torony. Ez a rész a fiatalok kedvelt találkozóhelye. Innen indulnak a nosztalgia sétahajók is. A tornyot eredetileg a velenceiek építették védelmi célra, később a törökök festették fehérre és többek között börtönnek használták. A fehér festéket már a XX. században kaparták le. Ma látogatható, a város történelmét bemutató kiállítások vannak benne és felső erkélyéről csodálatos kilátás nyílik a városra. Jól látszik a közeli távközlési torony, a sétány, és végében a kikötő, valamint a város feletti dombon a vár. Mi is megmásztuk a hat emeletet a lassú emelkedésű csigalépcsőn. 27
A Fehér tornyon túl a Hanth park van, kicsit a mi Városligetünkre hasonlít. Ebben is sétáltunk egy keveset, majd visszatértünk a belvárosba. A Tsimiski út elején találtunk egy csupa üveg épületet, melyben a feliratok szerint esetleg az információs iroda is működik, de ötkor bezárt, és mi tíz perccel később jártunk arra. Elindultunk a főutcán, és egyik mellékutcában megpillantottuk az Agios Georgios Rotondát. Ezt eredetileg Galeius római császár mauzóleumának építették.
28
Ezt a célt soha sem szolgálta. Később keresztény templom, majd mecset lett. Ebből az időből származik a minaret, mely az utolsó, ami megmaradt a városban. Ma ismét keresztény templom. A földrengésekben súlyosan megrongálódott, de izlandi, norvég és lichtensteini segítséggel valamennyire rendbe hozták. Ma látogatható, de csak délután háromig van nyitva. A Rotonda előtti téren áll Galeius diadalívének maradványa. Elhagyva a Rotondát kis utcákban sétáltunk az Agia Sofia felé. Érintettünk egy régi kis templomot, mely oázis volt a sok emeletes ház között. Belseje nem mutatott sokat. Itt is éreztük, hogy ezek a görög-keleti, illetve ortodox templomok, - és első sorban a kertjeik, - egyben közösségi terek, nem olyan ridegek, mint a mi templomaink. A kis templom nevét nem sikerült kideríteni, amúgy is látszatra több bajunk lesz a görög betűkkel, mint a cirillekkel volt az elmúlt napokban. Tíz perccel hat óra előtt értünk az Agia Sofia-hoz. A kert már nyitva volt, pár percre leültünk. A templom másolni igyekszik Istambul-i (Bizánc, Konstantinápoly) névrokonát. Első sikeres kísérlet kupolaépítésre. Bent vakuzni nem volt szabad, a kézből készült képek minősége elég gyenge.
29
Elhagyva a templomot siettünk vissza motorunkhoz. Felültünk rá, és indultunk vissza. Thessaloniki kellemes meglepetés volt. Nekünk nagyon tetszett. Jól élhető, szép fekvésű, rendezett városban jártunk. Különösen a sok fiatal javította a város hangulatát. Bár idefelé nyíl egyenes volt utunk, az egyirányú utcák ellenirányainak különbözősége miatt kóvályogtunk egy keveset. Már éppen ott tartottunk, hogy Rózsitól kérünk segítséget, amikor megtaláltuk a helyes utat. Pont hétkor értünk a lakóautóhoz. Gyorsan nekiláttunk a zuhanyozásnak. Sajnos ekkor derült ki, hogy csak hideg víz van a camper-port zuhanyzójában. Begyújtottuk a kazánt és megoldottuk a sajátban. Közben megfőztük a rizst, és megmelegítettük a sült húst, hogy ha kell, már a kerítésen kívül fogyaszthassuk el. Amikor távozásunkat egyeztettem az egyik tulajdonossal, felajánlotta, hogy itt hagy egy kulcsot a telepen szétszerelt, és hetedik hete alkatrészre váró svájci pick-up itt dekkoló tulajdonosainál, akik reggel kiengedhetnek minket. Ez nagyon jól jött nekünk, és már nyugodtabban folytattuk esti dolgainkat. A vacsora kilenc óra utánra csúszott, de el lehetett mosogatni utána, még kényelmesen fel tudtam menni az internetre, megnéztem a bankot, mindent elszámoltak, a készpénzfelvételért több mint tíz százalékot gomboltak le rólunk. A levelezésben semmi érdekes. Bár a napot lekönyveltem, a képeket áttöltöttem és megszerkesztettem a napló megírásához valamikor tizenegy óra körül már nem kezdtem hozzá. Nikiti, 2015. május 1, péntek, 7. nap Reggel fél kilenc körül ébredtünk. Eddigre beindult a repülőtér és az autómosó is. A kocsiban fogyasztottuk el reggelinket, összekészültünk és fél 11-re útrakészek voltunk. A svájciak kiengedtek a telepről és indultunk a tengerpart felé, hogy csaknem 22 hónap után nyaraljunk egy kicsit. Utunk eleinte négysávos, majd normál országúton vezetett mintegy száz kilométeren.
30
Érdekesség csak az utolsó kilométereken volt, amikor leértünk a tengerpartra. Délre értünk a kempingbe, mely ma nyitott. A talán százparcellás táborhely közvetlenül a tenger partján van, saját stranddal. A parcellák többségén állandók állnak. Itt is félelmetes építményeket hoztak össze, csak a lakókocsik sokkal modernebbek, mint a hasonló olasz, vagy horvát kempingekben. A kocsik talán harmadánál lehettek kint, de már ezzel is olyan hangulatot teremtettek, amilyet csaknem két éve nem tapasztaltunk. Szívélyesen fogadtak, talán mi vagyunk az első touring-os vendégük idén. Egy német lakóautó öt perccel utánunk érkezett. Egy itteni viszonyok között nagyméretű telket kaptunk csodálatos kilátással a tengerre. Most kezdtük először igazán érezni, hogy úton vagyunk. Még kicsit csikorognak B típusú életformánk
kerekei, de beindult a gépezet.
A kemping maga nagyon kulturált, ahogy annak már egy, a németekethollandokat fogadó kempingnek lennie kell, legyen az Horvátországban, Spanyolországban, vagy bárhol. Letáborozás után kicsit csodáltuk a tájat és igyekeztünk élvezni a helyet. Utána azonban jöttek a ház körüli tennivalók, Zsóka csinált egy nagytakarítást, én a tegnapi naplót írtam. Később előkészültünk egy sütéshez és korán ettünk. Estére a délutáni 26 fok hamar lehűlt. A görögök már délután is újatlan pufidzsekikben rohangáltak, de fél kilenc után, amikor 18 fok lett, mi is behúzódtunk a kocsiba. Nikiti, 2015. május 2, szombat, 8. nap Ez egy amolyan pihenős esőnapra sikeredett. Mára nem terveztünk különösebbet, egy strandolás volt feltételesen a programban. Kilenc óra körül keltünk, a kemping még teljesen csendes volt. Reggelire megsütöttük a még otthonról hurcolt kenyér maradékát. Reggeli után a nap verekedett a felhőkkel. de azért szépen melegedett az idő. Halogattuk az indulást a strandra, és közben az idő egyre romlott. A kocsi előtt ültünk és néhány házkörüli tennivaló (pl. a rezsó dobozának megragasztása) mellett olvastunk, illetve a motort szereltük le. 31
Felmerült, hogy elmenjünk motorozni egyet a környéken. Ennek esélyét nemcsak az egyre romló idő, de a szomszédos vidám társaságtól kapott uzó elfogyasztása is lenullázta. A környezetünkben álló három állandó lakókocsi személyzete ült össze ünnepelni valamit. Egyszer csak megjelent két kedves hölgy és egy tányérnyi paradicsomot, uborkát és két fajta sajtot tett le asztalunkra két pohár uzó társaságában, hogy ezek görög specialitások, kóstoljuk meg. Vagy két órával később, amikor végeztek a sütéssel, egyikük pár szelet jellegzetes görög süteménnyel tért vissza. Erre én is átmentem egy üveg fütyülős barackkal és koccintottunk. Sok éve járjuk a világot, de ilyen kalandban még nem volt részünk. Ez utóbbi események már eleinte csepegő, majd enyhén eső esőben bonyolódtak le. Korán megmelegítettük maradék sült húsunkat és rizsünket. Az eső ugyan elállt, de továbbra is felhős az idő, de a nap verekszik a felhőkkel. Még korán van, csak fél hat, lezuhanyozunk és olvasunk, esetleg játszunk is egyet. Nikiti, 2015. május 3, vasárnap, 9. nap Este jócskán sötétedés utánig kint maradtunk. Játszottunk pár parti rabló römit. Viszonylag nagy élet volt a kempingben. A végén nagy bánatunkra megjelentek a szúnyogok is. Ma igazi pihenős napot csináltunk. Nem siettük el a felkelést, majd reggeli után tettünk egy nagy sétát a kempingben és a parton. A kemping nagyobb, mint elsőre becsültük, talán 200-250 parcella lehet, mintegy felén vannak állandók, de nagy részük még nem pakolt szét. Sok elég nagy és szép, de kilátással nem rendelkező parcellát láttunk a parttal ellentétes domboldalban. Van ott a völgyben egy másik vizes blokk és egy kisebb állandótelep, külön kijárattal egy elég elhanyagolt homokos strandra. Ezen a részen van az üzlet és az étterem is, de még nyoma sincs, hogy nyitnának. Ez a hátsó rész összességében lepusztultabbnak hat, mint ahol mi vagyunk. Parcellánk előtt a part nagyon szép. Van egy talán 80 méteres homokos rész, azzal a nagy szemű homokkal, melyet nem visz a szél. Ez sajnos még nincs kitakarítva. Mellette egy hasonló méretű köves part, melyen kialakítottak napozóhelyeket. Egy kicsit távolabb lévő szakaszon nagy kavicsok vannak a parton. Közvetlenül alattunk egy stég és egy csónakbeeresztő egészíti ki a partot. Ahogy sétáltunk a strandon, eszméltünk rá, hogy otthon hagytuk a fürdéshez szükséges papucsokat. Azért biztonság kedvéért még egyszer átnéztünk minden lehetséges helyet, de nem találtuk meg. Így ezek is feliratkoztak 32
Zsóka fényképezőgépének telepei mellé, - melyből három is van otthon és pár hete egy új beszerzése érdekében kizarándokoltam Angyalföldre. Visszaérkezésünk után kiültünk a kocsi elé olvasni és egész délután élveztük a nyugalmat. Közben az állandók el kezdtek indulni hazafelé. Most, fél hétre, már alig páran maradtunk. Közben megfőztük vacsoránkat, egy zöldbabgulyást és korán megettük. A hozzá készített kávékrémre majd az esti ücsörgés közben kerül sor. Napközben végig sütött a nap, csak néha zavarta meg egy-egy fátyolfelhő. Kellemes meleg is volt, megközelítette a 30 fokot. Nem, mintha szükség lett volna rá, de azért kipróbáltuk a napfénytető új előlapját és kiötlöttünk egy megoldást, hogy a szél ne fújja el. Délután kisebb szél kerekedett és lehűlt a levegő. Nikiti, 2015. május 4, hétfő, 10. nap Este, még naplemente előtt készítettem egy képet az előttünk lévő öbölről.
Jóval tíz óra utánig játszottunk kint. Érdekes volt, egyszer csak elkezdtük nem érezni a hűvöset és nagyon kellemes volt. Reggel megint a banki SMS-ek ébresztettek, ma talán egy negyed órát késtek. Felkeltünk és elkészítettük, majd megettük reggelinket. A szomszédos állandó már fél kilenckor kiérkezett kocsijához, és egész nap szerelte az árnyékoló hálókat. Ilyen a szerencsénk, talán ha három kocsinál vannak kint. Tíz óra előttre összeszedtük magunkat egy motorozáshoz. Nagyon idény elejei formában voltunk, és nehezen álltak össze a dolgok. Visszamentünk 11 kilométert, hogy felkeressük a Nikiti határában lévő Lidl-t. Elsősorban zöldségekből fogytunk ki, de szerettük volna látni, milyen is az áruválaszték. Kaptunk az én méretemben papucsot, Zsókának még várnia kell.
33
Gyakorlatilag minden van és Rózsi szerint sok Lidl található Görögországban. Ez megnyugtató a következő hetekre. Visszafelé kiálltunk egy parkolóban és megcsodáltuk a szép kilátást. A tenger itt is mélykék, néhol zöldeskék.
Lefényképeztem egyet azokból a kis kegyhelyekből, melyek tucatszám állnak minden út mellett.
Visszaérve a lakóautóhoz összekészültünk strandoláshoz. Ez is nagyon nehezen akart összejönni, közben majdnem befelhősödött. Fürdésről persze még szó sem lehet, de napoztunk pár órát, ami, így elsőre elégnek is bizonyult. Fél ötkor jöttünk fel, lezuhanyoztunk, megmelegítettük vacsoránkat, majd megírtam a naplót. Még kimegyek a recepcióra internetezni. Az Almácskával próbálom meg, ahhoz kevesebb hurcolkodás kell, és talán én is megkedvelem. Nikiti, 2015. május 5, kedd, 11. nap Az internetezés jól sikerült, csak a UPC webmailt nem kezeli rendesen az iPad. Azért, amit akartam megtudtam. A következő tíz napban jó idő lesz a környéken, néha kicsit felhős, de húsz fok körüli hőmérséklet, esőnek nyoma sem. Mára felhőset, holnapra tiszta időt jeleztek. Este a holmik közötti turkálás során kezembe fényképezőgépének két telepe, így a rend helyreállt. 34
akadt
Zsóka
Este megint sokáig kint maradtunk, 11 órához közeledett, amikor bementünk aludni. Nem is kellett annyira felöltözni, csak szúnyogok voltak rendesen. Amikor feljött a hold az öböl túloldalán, nagyon szép látványban volt részünk. Megpróbáltam lefényképezni, de eszközeink ehhez azért elég szegényesek. Reggel megint fél kilenc után keltünk. Amikor rápillantottam a hűtőre, az jelezte, hogy nincs hálózat. Felkaptam valamit és kimentem érdeklődni. Kiderült, hogy karbantartás miatt az áramszolgáltató kapcsolt ki. Azt mondták délig tart, de végül fél három körül jött vissza a feszültség. Első gondolatunk az volt, milyen jó, hogy az eredetileg mára tervezett mosást eltoltuk egy, vagy két nappal. Egyebekben nem zavart minket, gázon főztük meg a reggeli teát, és a hűtőt is átkapcsoltuk. 11-kor indultunk le a strandra, egész nap szikrázó napsütés volt, csak a levegő nem mozgott és ezért a napon nagyon meleg volt. Valamikor fél három után jöttünk vissza, eddigre bőrünk már érezte a napot. Én még egyszer a tengerbe is bemerészkedtem. Óvatos voltam, nem akartam bajt. Egész kellemes volt, azt hiszem melegebb (és sokkal szebb), mint tavaly augusztusban Ventspils-nél a Balti tenger. Nem emlékszem rá, hogy valaha is előfordult, hogy a születésnapomon már tudtam úszni a tengerben. Négy éve Marokkóban lett volna rá lehetőség, de alkalom nem. Miután feljöttünk, én hamar elmentem zuhanyozni. Sajnos a strandon lévő zuhany még nem működik, és az egész kempingben nincs más lehetőség, mint a kulccsal működő és fizetős meleg zuhany. Közben Zsóka előkészítette az esti grillezéshez a dolgokat. Nemsokára hozzákezdünk, de szomszédjaink még mindig dolgoznak az elő sátrukon és a műbőr olyan büdös, hogy nincs kedvünk hozzá. Nikiti, 2015. május 6, szerda, 12. nap Este ismét gyertyafény mellett tíz óráig beszélgettünk a kocsi előtt. Közben elszopogattuk szülinapi pezsgőmet. Reggel fél kilenckor, amikor keltünk, kellemetlen szomszédjaink ismét éppen megérkeztek, és egész nap folytatták műbőr palotájuk felépítését. Nem tudjuk, meddig fog tartani, de már unjuk, hogy állandóan átrohangálnak rajtunk és hangoskodnak.
35
Reggeli után elmentem a recepcióra, és a tulaj lányától, egy húszas éveiben lévő, nagyon csinos, jellegzetesen görög hölgytől érdeklődtem, hogy milyenek a lehetőségek az Athos félsziget körbehajózására. Megígérte, hogy megnézi az interneten. Arra a kérdésemre, hogy hol találok szupermarketet, innen két kilométerre Nikiti felé a parti úton egy szállodában említett egyet. Még mielőtt lementünk volna strandolni, elmentem kenyérért. Egyik szállodában elirányítottak egy újabba további másfél kilométernyire. Ott volt is egy minimarket, de kenyér az nem. Napszemüveg, búvárfelszerelés, strandcuccok és hasonlók mellett néhány fonnyadt banán és pár csomag chips képviselte az élelmiszereket. A hölgy mondta, hogy csak Nikiti-ben, vagy a másik irányban ugyanennyire lévő Neos Marmaras-ban találok szupermarketet. A parti út egyébként nagyon szép, számos üdülőház mellett jó pár, kimondottan színvonalas szálloda mellett motoroztam el. Úgy döntöttem, ha már ebben az irányban indultam el, elmegyek a Lidl-be, az egy biztos pont. Kenyér mellett betettem egy karton ásványvizet is, mert már éppen kifogyóban van az előző táborhelyeinkről hurcolt csapvíz, és kempingünkben a víz túlzott fémtartalma miatt, még főzésre sem használható. Most volt női fürdőspapucs is, sajnos, csak 35-39-es méretben, de azért vettem egy 39-eset Zsókának, hogy ő is bejöhessen a tengerbe, ha összegyűjti a szükséges bátorságot. Visszafelé megtankoltam a motort, még pesti benzinnel jártunk, és nem tudni, mikor lesz rá szükség. Amikor behajtottam a kempingbe, a kislány egy papírt lobogtatva integetett. Utána járt a hajókirándulásnak és egy nagyon jó ötletet adott. Innen 15 kilométerre, a félsziget keleti oldaláról indul hajó minden nap reggel kilenc után. Mindent szépen lerajzolt, adott telefonszámot, árat és érkezési időpontot. Áttanulmányozva a dolgot, arra jutottunk, hogy nem kell nagy kerülővel átautózzunk száz kilométert a következő félszigetre, hanem innen bejárjuk, és itt maradunk a tervezettnél egy-két nappal tovább. Elpakoltuk a hozott cuccokat és lementünk a strandra. Délre voltunk lent, négyig maradtunk. Ma kicsit jobb volt a helyzet, mert enyhe szél fújt. Én kétszer is bementem úszni. Közben meghánytuk-vetettük a lehetőségeket. A legjobb, ha holnap megyünk hajózni. A ma vett kenyeret megcsináljuk szendvicsnek, és visszafelé bemegyünk a Lidl-be egy kisebb vásárlásra. A mosás megint csúszik, péntekre. Miután feljöttünk, elmentünk zuhanyozni és elkezdtük összekészíteni a holnapi ruhákat és cuccokat. A szendvicseket majd este készítjük el. Hat óra körül vacsoráztunk, maradékokat és virslis salátát. Utána még kimegyek megnézni a maileket és ma lehet, hogy korán fekszünk. Reggel nyolc körül már indulnunk kell.
36
Nikiti, 2015. május 7, csütörtök, 13. nap Fél hétkor keltünk, sebtében bekaptuk egyszerűsített reggelinket (Zsóka csak kávét, én pedig a müzlimet), felöltöztünk, bepakoltuk a motort és nyolc óra előtt már el is hagytuk a kempinget. A sorompók még nem voltak nyitva, a motorral úgy kellett átvergődni a magas padkájú gyalogátkelőn. A hűvös, kissé borult reggeli időben jól haladtunk célunk felé, és nyolc után nem sokkal megérkeztünk Ormos Panagias-ba. Itt a kikötőt és a jegyirodát hamar megtaláltuk. Megvettük jegyünket (fejenként 30 euró). Az irodában kaptunk magyar nyelvű programot, egy térképet az egész Haldkidiki félszigetről (ennek három nyúlványa a Kassandra, a Sytonia és az Athos félsziget), és visszaadási kötelezettséggel egy nagyon szép kiállítású magyar nyelvű albumot az Athos félsziget, vagy másik nevén a Szent hegy kolostorairól, melyben nagyon sok hasznos ismeretet leltünk. Kicsit körbenéztünk a kikötőben. Már bent állt hajónk egy régi vitorlásnak tűnő valami. Örültünk is neki, hogy végre egyszer egy ilyen hajón fogunk utazni. A következő órákban azonban teljesen kiábrándultunk. Ez egy normál acél hajó, csak „fel van öltöztetve”, nem is túl jól. Belülről nézve elég kiábrándító, minden olyan mesterkélt rajta, mondhatni giccses. Azért minden fedélzeten van bár, a középsőn egy emléktárgy üzlet, és sok kormánykerék, acélpajzs, lándzsa, delfinfigura, ágaskodó ló, fából készült kolostor és hasonlók. A kikötőben áll egy kis ortodox templom. Semmi különös, de elég régi lehet.
A mólóról visszapillantottunk a strandra, és vetettünk egy pillantást a halárusokra. Kínálatuk elég ígéretes volt, kilónként tíz euró körül már egész szép halakat lehetett kapni, persze jelenlegi helyzetünkben nem voltunk valóságos kereslet. 37
Kilenc órakor lehetett beszállni, mi valamivel előbb léptünk a fedélzetre. Páran már lézengtek a három fedélzeten. Kerestünk egy jónak tűnő helyet és elfoglaltuk. Nemsokára megérkezett egy román csoport busszal, de ettől még alig lettek többen a hajón. A jelzettnél korábban, tíz perccel kilenc után futottunk ki a kikötőből. Az első két és fél óra viszonylag eseménytelenül telt. Hajóztunk nyíl egyenesen az Athos hegy felé. A borult, párás időben csak a hegyvonulat körvonalát lehetett kivenni, a fényképezőgép még azt sem hozta ki igazán. A nagyérdeműt egy elég jó idegenvezető szórakoztatta német és angol nyelven a Szent hegy történetével, az ottani szokásokkal és különlegességgel. Szövegét a román idegenvezető, ha lehet, még hosszabban tolmácsolta a csoportnak. Néhány sirály és egy rövid szakaszon hozzánk csatlakozó delfin csapat, talán kéttucatnyian voltak, adta a változatosságot. Az Athos hegy lábához érve hajónk a part mellé fordult és elindultunk a félsziget nyugati partján észak felé. Közben az idegenvezetők három nyelven
38
folyamatosan nyomták az információt. A félszigeten húsz kolostor van, nyolcnyolc a keleti és nyugati parton, négy a hegyekben. Köztük van ezer évnél jóval régebbi, külön kolostora van az oroszoknak és a bulgároknak. Minden ideérkező külföldi szerzetes azonnal megkapja a görög állampolgárságot. A félszigetre csak különleges engedéllyel lehet belépni, nők meg sem kaphatják, nem ortodox vallásúak is csak nehezen. Kemény kvóta rendszer van érvényben. A félszigetnek különleges autonómiája van, az önkormányzat egységei a kolostorok, és még sok más érdekesség. Sajnos a félszigetet csak 400 méterre közelíthette meg a hajó, és a párás időben szerény képességű gépeink nem sokat tudtak kihozni a látottakból. Sokat használtuk a távcsövet, de leginkább a szabad szemünkre kellett hagyatkozzunk.
39
A külvilággal a félsziget kompon keresztül tartja a kapcsolatot. Naponta egy járat van. Később Ouranoupolis-ban láttuk, amikor megérkezett, több száz férfi, - köztük sok pópa és szerzetes, - szállt ki és tucatnyi autó hajtott le, köztük 4-5 fával megrakott kamion. Két kikötő van, az egyik Dafni-nál, a másik északabbra. A Hegy oldalában a kolostorok mellett sok egyedül álló ház is áll. Megtudtuk, hogy a szerzetesek csak mintegy fele él a kolostorokban, a többiek ezekben a házakban. Több helyen láttuk földművelés nyomait.
A legnagyobb kolostor, amit láttunk, az oroszok szent Panteleimonos kolostora. A jellegzetes hagymakupolás zöld tetejű épületegyüttesben több templom és szállás mellet egy ezer ágyas kórház és zarándokszállás is helyet kapott. Harangtornyában 32 harang kapott helyet, köztük a világ második legnagyobbja. Óratornya a kis állam szokásainak megfelelően a Bizánci időt mutatja. Ez azt jelenti, hogy napnyugtakor van éjfél és hetente igazítják ehhez az órákat. A naptárjuk is a régi, Julianus féle. 40
Jó egy órát tartott az egyébként hét és félórás út ezen érdemi része a kolostorok előtt. Közülük 7-8-at, és pár kiegészítő létesítményt, mint a komp kikötőket, láthattunk, így távolról, a párán keresztül. Elhagyva az utolsó kolostort, talán félórát hajóztunk, amíg elértük a félsziget kapuját Ouranoupolis-t. Közelítve a kikötőhöz feltűnt a település legjelentősebb és legjellegzetesebb építménye, a bizánci Foszforin torony.
Kikötéskor jelezték, hogy másfél óra múlva, öt perccel három előtt indul a hajó tovább. Ezt egy hatalmas táblán a hajó legénységének egyik tagja a kiszálló utasoknak be is mutatta. Ezen jelezték, ha valaki késik, úszhat visszafelé. Mi az első fél órát egy rövid sétára, képeslap és bélyeg beszerzésére szántuk. A toronyról megtudtuk, hogy benne kiállítás működik, annak az ausztrál házaspárnak az életét mutatják be, akik az I. világháborút és később a török-görög háborút követően karitatív tevékenységet folytattak a környéken. 41
A kis település, mely nagyban építhet a még nem igazán beindult idegenforgalomra, elég álmos képet mutatott. Láttunk pár nagyon hangulatos, de nem különösebben figyelemreméltó utcarészletet. Azért a délies rendetlenség és gondozatlanság is több helyen tetten érhető. Felkerestük a település kis templomát is, mely be volt zárva. A második félórát a partra kiülve, szendvicseink elfogyasztásával és a képeslap megírásával töltöttük. Közben néztük a kevés strandolót. A harmadik félóra levélszekrény kereséssel, és ezzel a település megismerésével telt. A sétányon sétálva fedeztük fel a házak, üzletek és éttermek között azt a kis területet, ahol magánkápolnákat állítottak ki. Még prospektusok is voltak. Tisztán az érdeklődés kedvéért felvettem egyet. Talán kéttucat különböző típust ajánlanak az 1x1.8 méterestől a 4.8x7 méteresig, szentképekkel, felállítással akárhol külföldön is, komplett. Árakat nem találtam. 42
Egy ilyet már többször is láttunk Nikiti-ből a kempingünk felé motorozva egy magánház kertjében. Itt a görögöknél nagyon sok ilyen kegyhelyfélét látni. Az út mellett elhelyezettekről már szóltam, de van egy kis kegyhely kempingünk egy félreeső sarkában és Thessalonikiben a lakóautó telep végében is egy elég nagy épületben ikonokat láttam a földig érő üvegablakokon keresztül. A jelzett időre a hajón voltunk, sokan érkeztek még utánunk. Nehezítette behajózásunkat, hogy a keskeny mólón az Athos félszigetről beérkező komp utasai széles sorokban hömpölyögtek a mi hajónkhoz igyekvőkkel szemben. A hajóról Zsóka még készített pár felvételt a településről és a kikötőről, a benne veszteglő katamaránról.
43
Visszafelé a hajón flórklór műsor szórakoztatta az utasokat. Mi kihagytuk, a felső fedélzeten ücsörögve értékeltük a mai kirándulást. Fél ötre érkeztünk a kikötőbe. Visszaadtuk az albumot, bepakoltuk a motort és indultunk a kempingbe. Útközben betértünk a Lidl-be. Eredetileg csak kenyeret akartunk venni, de vettünk pár más kajafélét, sőt egy macskanadrágot is Zsókának. Fél hatra értünk a lakóautóhoz. Az utolsó két kilométeren egy német Pössl-t vezettünk a kempinghez. Kellemetlen szomszédjaink még mindig fúrtakfaragtak, kalapáltak, egész fél kilencig. Már nagyon unjuk őket. Gyorsan lezuhanyoztunk, utána csak egy hideg vacsorát ettünk. A naplóírás is elmaradt, azért lekönyveltem a napot és áttöltöttem és megszerkesztettem a képeket. Este erős szél kerekedett, dörgött és villámlott. Korán bementünk a kocsiba és hamar lefeküdtünk aludni. Akkorra már esett. Nikiti, 2015. május 8, péntek, 14. nap Éjjel az eső hamar elállt és még ki tudtuk nyitni a hálószobai tetőablakot. Reggel verőfényes napra ébredtünk. Ez annál is érdekesebb volt, mert mosni terveztünk és az előrejelzés egész napra felhős, sőt esős időt ígért. Nyolc óra után nem sokkal tömtük meg a gépet és csak utána kezdtük az előkészületeket a reggelihez. Mire végeztünk a reggelivel és kifeszítettem a többlet köteleket, ki is pörgött a ruha. Amíg kiteregettem, Zsóka a finom és világos dolgokat kimosta kézzel. Ezután a holmik forgatásával, rendezésével, majd beszedésével foglalatoskodott. Én addig megírtam a tegnapi nap krónikáját. Fél kettőre a holmik kilencven százaléka megszáradt és a naplóval is végeztem. Mivel a nap rendíthetetlenül sütött, csak pár kisebb felhő gyülekezett az ég alján, gyorsan összekaptuk magunkat és két és fél órára kimentünk a strandra. Kellemes szellő fújdogált, de nem volt túlzottan meleg, Nem is mentem be a vízbe. Amikor feljöttünk, első dolgunk volt feltenni a motort. A feltolás itt egy elég nehéz feladatnak bizonyult. Utána évek óta először feltettem az ülésvédő trikókat a vezetőfülkébe (idén sokat fogunk autózni melegben, és akkor hasznosak lesznek) és a holnapi továbbmenés jegyében elraktam pár dolgot. Zsóka közben elkezdett egy milánói szószt készíteni, nem csak mára. Fél hét körül vacsoráztunk. Előtte beszélgettem a tulajjal, jeleztem, hogy holnap továbbállunk és felhívtam figyelmét kellemetlen szomszédunk tevékenységére. Tudott a gondról.
44
Vacsora, mosogatás és zuhanyozás után már csak a napló megírására és a következő napok útvonalterveinek áttöltésére Rózsiba maradt idő. Még kimentem megnézni az internetet, semmi különleges, Laci válaszolt múltkori levelemre. Az időjárásról nem sokat tudtam meg, mert következő táborhelyünk körzetében nem tudtam nagyobb településnevet. Minden esetre, úgy néz ki, holnap Thessaloniki-ben esni fog. Közben megjött pár állandó, ma péntek van. A túrázók száma is lassan növekszik. Egyetlen éjjelen sem voltunk egyedül, de az utóbbi napokban már 5-6 kollega töltötte itt az éjszakát Panteleimon, 2015. május 9, szombat, 15. nap Reggel fél nyolckor keltünk. Felhős borongós nap köszöntött ránk, olyan, amelyiken nem akkora szívfájdalom elhagyni egy szép tengerparti helyet. Még este a késői órákban további állandók érkeztek meg, és egész népesnek volt mondható a kemping. Megreggeliztünk, szóltam a tulajdonosnak, hogy mennénk el és jöjjön az áramcsatlakozót kihúzni. Végül adott pár euró kedvezmény. A parcelláról szépen sikerült kiállnunk, a mosdónál még kiürítettük a WC-t, lemostuk az ablakot és elmosogattuk a reggelinél használt pár edényt. Tíz órakor hagytuk el a kempinget. A többször bejárt úton elhajtottunk a Lidlhez és megejtettük a heti bevásárlást. Most nyolc napig elegendő, ha csak kenyeret veszünk. Már látszik az idény lassú beindulása, rajtunk kívül még négy lakójármű, mind kempingbusz állt a Lidl parkolójában. Meglepően sok az angol. Ugyan azon az úton indultunk Thessaloniki felé, mint amelyiken jöttünk. Mielőtt ráhajtottunk volna a négysávos útra, megtankoltunk egy kútnál, ahol 1.20 euró alatt kaptuk a gázolajat. Ez 2-6 centtel van a szokásos árak alatt. Nem töltötték egészen teli, de az ilyenkor nem is lényeges, azért úgy 500 kilométerre elegendő. Már tegnap elhatároztuk, hogy Thessaloniki-ben betérünk a lakóautó telepre, hogy feltöltsük friss víz készleteinket. Görögország szerte baj van a víz minőségével, de Thessaloniki-ben kimondottan jó a víz. A kitérő ugyan volt pár kilométer, és sok kis utcán kellett kóvályogjunk, - olyanokon is, ahol múltkor már jártunk. A tartály mellett az összes kannánkat és üres palackunkat feltöltöttük, így most hosszú időre van jó ivóvizünk. A telep tulajdonosa nem nagyon örült nekünk, de a svájciak kedvesen fogadtak. A lakóautó telepről a múltkor használt négysávos úton indultunk a város felé. Rózsi, teljesen érthetetlen módon, nem a kerülő autópályán vezetett minket, hanem a városon keresztül. Jártunk olyan helyeken, ahol egy hete turistáskodtunk. Súlyosbító körülményként a szombat dél körüli forgalom mellett hosszú szakaszokon útépítés van. 45
Miután átvergődtünk a városon, ráhajtottunk az Athén felé vezető autópályára. Ez eleinte elég kiábrándító volt, töredezett burkolat, rendetlen környezet, kietlen táj. Azután valamennyire rendeződött a környék és megjelent az első fizetőkapu. Kellemetlen meglepetés volt, hogy kocsinkat a kisteherautók és buszok mellett a 3-as díjosztályba sorolták. Két helyen összesen 8.5 eurót kértek. Itt a korábbi Jugoszláviában, majd utódállamaiban szokásos rendszer van érvényben: időnként megállítják az embert és megvágják. Két fizetőkapu között azután lehet akár 5-6 olyan letérő is, ahol nincs fizetés. Ezen a környéken komoly eső nyomait láttuk, de még nem esett. Feltűnt az Olimposz hegye, természetesen sűrű felhőben. Hatalmas hegység, 2900 méter feletti csúccsal. Alig hogy a hegy mellé értünk, letértünk az autópályáról, áthajtottunk a vasút felett és a parti úton hajtottunk tovább a kinézett kemping felé. Beálltunk és regisztráltunk. Eddigre már itt is esett, elég erősen. Végig jártuk a kempinget és elszörnyedtünk. Tele állandóval, többnyire lepukkadt ócska lakókocsik, mellettük-felettük elrémisztő építmények. Túrázóknak csak pár nehezen meghatározható parcella van, az is egyenetlen, sáros talajú, a vizesblokk sem mutatott jobb képet. És mindezért 20% ADAC kedvezménnyel 17.60 eurót kértek. Teljesen el voltunk keseredve és úgy döntöttünk, megyünk tovább, innen tíz kilométerrel délebbre van egy ACSI kemping, az talán jobb, és ha kell, visszamotorozunk az Olimposzhoz. Rózsinak beadtuk az új célt. Mivel a fizetős utak nem voltak letiltva, hiszen eddig az autópályán jöttünk, ő visszavezetett az autópályára gyenge öt kilométeren. Ahogy letértünk, elénk toppant egy fizetőkapu, és megvágtak négy és fél euróra. A gutaütés kerülgetett, hiszen a parti úton nyíl egyenesen elérhettük volna célunkat. Azután elég bonyolultan tudtunk csak átvergődni a vasút túloldalára a parti útra. Az eső vigasztalanul esett és az út kimondottan csúszós volt. Az ABS-t többször teszteltük. Mire a másik kempinghez értünk, az eső ideiglenesen elállt. Már óvatosabbak voltunk, nem hajtottunk be, előbb körülnéztünk. Ez a hely sem sokkal jobb, mint az előző. Az állandók építményei itt is szörnyűek, csak talán kevésbé lepukkadt a környezet. Túrázók számára itt sincs meg a jelzett 45 parcella, talán az ötöde, de ezek viszonylag rendesek, kellően el vannak választva, természetes módon árnyasak és nemi fű is található rajtuk. A vizesblokk is jobb, mint az előző helyen volt. Van közvetlen strandkapcsolat is, de az most különösebben nem érdekel minket. Nem túl lelkesen kiválasztottunk egy parcellát, behajtottunk, letáboroztunk. Közben beszélgettem a recepciós hölggyel. Mondta, hogy a jugoszláv háború óta nem jönnek a németek és hollandok, így kénytelenek a helyi és szerb állandóknak kiadni a helyeket. Azok pedig megkövetelik, hogy ezeket a szörnyűségeket felépíthessék.
46
Letáborozás után kifőztünk egy fél kiló spagettit, megmelegítettük hozzá a tegnapi szósz második részletét, és megvacsoráztunk. Közben az eső komolyan rázendített. Az előtető védelmében írtam meg a naplót. Már negyed nyolc van, Zsóka, kihasználva az esőszünetet, elment mosogatni, rövidesen lezuhanyozunk és várhatóan korán nyugovóra térünk. Hogy a következő napok programja hogy alakul, az elsősorban az időjárástól függ. Van 1-2-3 napra látogatnivaló a környéken, de nem kihagyhatatlan dolgok. Az sem világos még, hogy egy esős időszak mennyire vészelhető át ezen a helyen. Panteleimon, 2015. május 10, vasárnap, 16. nap Este még felmentem az internetre, itt a parcellákon is van térerő. Megnéztem a leveleket, írtam is hármat a hazaiaknak, hogy tájékoztassam őket helyzetünkről. Az időjárást is megnéztük. Mára felhős, holnapra délelőtt felhős, délutántól esős időt ígérnek. Azután jön a felmelegedés, hét közepén már tűző nappal és harminc fokokkal. Nagyon jót aludtunk, csak kilenc óra körül ébredeztünk. Reggeli után leszedtük a motort és a borongós, kissé hűvös időben, - felkészülve az esőre is, - elindultunk Dion felé. Ekkor 11 óra volt. Kellemes utunk volt, többnyire jó minőségű úton, kis forgalomban tettük meg a 25 kilométert. Itt, Görögországban elég sok motoros járja az utakat, többségük bukósisak nélkül, - és benne van az autósokban, hogy a motorosokra vigyázni kell. Ahogy közelítettünk az Olimposzhoz, lassan kibontakozott a hegy. Sajnos a borult, párás időben nem sok látszott belőle, de gondoltam lefényképezem, hátha nem lesz jobb. Azért érzékelni lehet méreteit.
Dion-t a makedón királyok építették katonai állomáshelynek és a szent hegy körzetközpontjának. A leletek többsége a római-bizánci időkből származik. Ma a régi falú mellett épült újban van egy nem túl nagy, de igényesen kialakított múzeum. Innen pár száz méterre található az ásatások helyszíne. Mi a múzeumhoz mentünk először, de végül a bizonytalan időben úgy láttuk jobbnak, ha előbb végzünk a szabadtéri programokkal. A múzeumnál vettük 47
meg mindkét helyre érvényes szenior jegyünket, fejenként 3 euróba került, ami nem is olyan vészes. Motorral mentünk át az elegánsan archeológiai parknak nevezett helyre. Itt megpróbáltunk térképet szerezni a környékről, de egy olyan valami, amit máshol ingyen osztogatnak, itt 3 euróba kerül. Egyelőre passzoltuk a dolgot. A park három területre oszlik, a település, a szentélyek és a színházak. A településen kezdtük. Az eredetileg négyzetet közelítő terület déli része maradt meg valamennyire. Az itt vezető főutcán lehet végig sétálni. A hatalmas kőtömbök többnyire ma is a helyükön vannak, talán egyes albán utaknál ma is jobb állapotban. A bejárat mellett található az egykori nyilvános fürdő, melynek maradványait korszerű eszközökkel
konzerválták.
Az egész településen sok mozaik töredék maradt fent. A terület egésze elég rendezetlen képet mutat, sok helyen gaz borítja a romokat, szobrok állnak csak úgy a semmiben. Pompei, Volunbilis, vagy Butrint hasonló tartalom mellett sokkal jobb képet mutat.
48
A település szélén áll Dionysus villájának maradványa. Egy viszonylag épen megmaradt mozaikot külön tetővel védenek, és ráccsal el van zárva a látogatóktól.
A település maradványait bejárva átsétáltunk a szentélyek romjaihoz. Az elsőből, Demeter szentélyéből, csak pár alapfal maradványa látható. Mellette a Zeus Hypsitos szentély néhány fala megmaradt. Legtöbb egy kis patak túloldalán lévő Isis szentélyből látható. Itt pár oszlop, néhány szobor található a romok között. Itt is hasonló a gond, mint Butrint-ban, a feltörő talajvíz veszélyezteti a leleteket. A szobrok egy része derékig vízben áll, a területen álló vízben oszloptalpak és ledőlt márványoszlopok láthatóak mindenfelé. A víz fölé épített acélhidakon lehet csak bejárni a területet.
49
Van még egy negyedik szentély kicsit távolabb a római színház mellett, az Olympian Zeus, tulajdonképpen egy áldozati hely, melyből csak pár kő maradt meg. A településtől nyugatra lévő területen találhatóak a római és görög színházak maradványai. Előbbi csak nagyon sok fantáziával ismerhető fel a gazos területen. Utóbbi, melyet csak száz éve fedeztek fel és jó negyven éve ástak ki, egy csalódás. A korábbi színpad épület alapjain kívül csak a „földmunka” maradt meg. Ma erre egy acélvázas fa nézőteret építettek és szabadtéri színháznak használják. Közelébe sem jön Taormina, vagy Siracusa hasonló építményeinek.
Ezzel a park bejárásával végeztünk. Közben kicsit tisztult az idő és mind jobban látszott az Olimposz havas csúcsa. Le is fényképeztem, hátha nem lesz jobb alkalom. Elhagyva a parkot felültünk motorunkra és indultunk vissza a múzeumhoz. A parkolóból kihajtva láttuk azt a német lakóautót, melyet pár napja mi vezettünk el a kempinghez. Beszélgettünk pár percet a két kisgyerekkel utazó fiatal párral. A múzeum előtti ajándékboltban is 3 eurót kértek a környék térképéért. Megkíséreltünk az Olimposzt ábrázoló képeslapot venni a gyerekeknek, de nem volt kedvünkre való. Bementünk a múzeumba és becsületesen végig jártuk a három emeletet. Nagyon jó benyomásokat szereztünk, a leletek szépen vannak prezentálva, az egész világos és 50
áttekinthető. Részletesen nem mentünk bele a dolgokba, inkább csak vaktában bóklásztunk a tárlók és szobrok között.
Az épületben lévő kiállítások bejárása után tettünk egy sétát a múzeum kertjében is. Az épület körüli árkádok alatt is leleteket mutatnak be. Itt az egész környék az archeológiáról szól, van egy külön, a mozaikoknak szánt épület és egy laboratórium is.
Ha már nem sikerült szép képet készíteni az Olimposzról, megragadtam az alkalmat és a múzeum falán lévő képet fényképeztem le. Ugyan ez sem az igazi, de azért valamit sejtet. Ötletemet más turisták is követték.
51
Örülve, hogy eddig megúsztuk szárazon, gyorsan felültünk a robogóra és indultunk a kempingbe. Megint kellemes utunk volt. Közeledve célunkhoz feltűnt a település feletti dombon álló vár. Nemcsak gyorsan lekaptuk, hanem elhatároztuk, hogy megpróbáljuk felkeresni is. Másfél kilométert kellett tovább menjünk, hogy egy elég kemény kapaszkodó után a vár melletti nyeregben tehessük le motorunkat. Ekkor pont három óra volt, és a vár minden nap csak háromig látogatható. Ezt ugyan tegnap a recepciós hölgy is mondta, de bíztunk benne, hogy a Dion-i látnivalókhoz hasonlóan ez is sokkal tovább tart nyitva. Visszamotoroztunk a kempingbe. Eddigre kellemes lett az idő, nem túl meleg, de többnyire napos, kevés felhővel. Még átöltözés előtt kimentem a portával szemközt az út túloldalán álló gyros-oshoz, megérdeklődni a beszerzési lehetőségeket, mert ma azt tervezünk vacsorázni. Utána megírtam a naplót. Most hat óra van, kimegyek megvenni a gyros-t, megvacsorázunk, és még felmegyek az internetre időjárás ügyekben. Talán ma Zsókát is tudom még egy kicsit okítani Almácska ügyekben. A napló első fejezetét is le kellene archiválni.
52
