NAPLÓ
II.rész Mecsek 2016 nyara Krauss Ottó és Zsóka
Szlovéniai utunkról hazatérve egy hetet töltöttünk otthon. Ezalatt kimostunk mindent (még a mosógépet is le kellett cserélni, mert 19 év után végkép feladta), Zsóka kitakarította a lakást, feltöltöttük a készleteket. Közben az unokák is meglátogattak két napra és társasházunk esedékes elektromos rekonstrukciójának problémáival is tudtam foglalkozni egy keveset. Az is kiderült, hogy a következő napokban várhatóan nem lesz szükség ránk, így újból összeraktunk mindent egy tíznapos úthoz. Úti célnak nem csak a, - számunkra, - rövid időtartam okán, hanem azért is, hogy szükség esetén gyorsan haza tudjunk érni, közeli helyet választottunk. A tavaszi Levanter Teadélutánon a Sikonda-i kemping tulajdonosa/vezetője tartott egy rövid figyelemfelkeltő előadást a kempingről, és ami ugyanolyan fontos a környék turisztikai lehetőségeiről. Akkor eltettem egy hátsó rekeszbe az információt. Már Szlovéniából hazafelé is felmerült Sikonda mint lehetőség, de az Őrség jobban útba esett. Most áttekintve a lehetőségeket és újabbakat keresve a környéken, úgy találtuk, hogy van elegendő látogatnivaló jó egy hétre (számolva egy-két eső/pihenőnappal is). Induláskor a Széchenyi hegyen a kocsi kilométerórája 98109, a motoré 24574 kilométert mutatott. X–X–X Sikonda, 2016. július 24, vasárnap, 32. nap A már megszokott rend szerint készültünk fel az indulásra. Tegnapelőtt hálózatra tettem a kocsit és beindítottam a hűtőt, Tegnap mindent bepakoltunk, a Mondeo-t elvittem Annamáriának, és ma reggelre már csak a lakás lezárása maradt. A hosszabb utaknál szokásostól eltérően a hűtő bekapcsolva maradt, mert elég sok minden van benne, amit nem volt érdemes elhozni magunkkal. Kilenc órakor már ültünk a buszon a Hegy felé és háromnegyed tízkor kigördültünk az állomás kapuján. Nem vettünk autópálya matricát, mert a 6-os út jól járható, az előzetes tervezések szerint autópályán pár kilométerrel hosszabb, és csak jó negyed órával rövidebb lett volna utunk. Rózsival volt egy kisebb afférunk, de én voltam a hunyó. Nem tudom hogyan, de egy Duna-Tiszaközén lévő célpontot adtam meg és már Budapesten sem akart a nekünk tetsző irányba vinni, de az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor Dunaföldvárnál át akart küldeni a hídon. Kiálltunk, hogy megnézzük mi a baja. Ekkor derült ki a téves célpont. Mindezt egy Aldi parkolójában tettük, és ha már ott voltunk, bementünk az üzletbe is. Nemcsak a lábainknak tett jót két óra után egy kis mozgás, de pár zöldségfélével feltöltöttük készleteinket. A kis forgalomban élveztük az autózást a 30-35-40, vagy még több éve oly sokszor bejárt úton. Örömmel fedeztük fel a régi részleteket, csodálkoztunk rá
2
az új dolgokra, emlékeztünk közös nyaralásokra és mindkettőnk részéről soksok hivatalos útra. Bonyhádig teljes egyetértésben voltunk Rózsival, de ott le akart téríteni minket Dombóvár felé négy számjegyű utakra. Mi maradtunk a 6-oson. Ezt követően szinte minden utcasaroknál volt újabb ötlete, de mi kitartottunk eredeti elképzelésünknél (a 6-osról Pécs határában váltani a 66-osra). Ami az érdekes volt: ez sem távolságban, sem időben nem jelentett különösebb többletet. Pécs körül kicsit erősödött a forgalom, de így is tudtuk tartani az előre jelzett háromnegyed kettes érkezést. A kemping kicsit csalódás. Ez megint egy olyan hely, mely a szép emlékű szocializmusból maradt ránk. Az új tulajdonosok/üzemeltetők igyekeznek szinten tartani az infrastruktúrát, de a szerény forgalomból ez nehéz. Érkezésünkkor egyetlen holland lakókocsi állt bent és velünk együtt érkezett egy magyar lakókocsi. Az este folyamán még egy olasz és egy finn állt be, de ez édeskevés. A faházakban, van belőlük vagy húsz, sem láttunk senkit. Ez egy tragédia. Itt vagyunk a szezon legkellősebb közepén, július utolsó hetében és senki sincs a kempingben (már ezt láttuk Hegyhátszentjakabon is). Ez azután egy negatív spirálba visz: nincs vendég, nincs bevétel, nincs pénz a szinten tartásra, a fejlesztésről ne is beszéljek, lepusztul a hely, még kevesebben jönnek… Egy magasan lévő, kissé gazos parcellát választottunk, ahol, ha jönnek is többen, elég elszeparáltak tudunk maradni. Mire ideértünk kezdtek összeállni a felhők, nagyon meleg, de elsősorban fülledt idő volt és távoli dörgés morajlott. Párszor az eső is elkezdett csepegni, de ez nem változtatott a melegen és a párásságon. Izzadtunk, mint a ló. Egész délután csak egy rövid időre sütött ki a nap. Szerviz napot csináltunk. Zsóka kitakarított és felhúzta az ágyneműt, én megcsináltam a már nagyon esedékes pedikűrözést és borotválkozást, Zsóka lenyírta a hajam. Utána elmentem csobbanni egyet a kemping zsebkendőnyi medencéjébe. Elsősorban a zuhanyozás esett jól, és medence lehűtött kicsit. Vacsorára otthonról hozott maradékot ettünk. Estére kicsit lecsendesedett, és ami a legfontosabb, hűvösebb lett az idő. Továbbra is felhős és néha hallani távoli dörgést. Sikonda, 2016. július 25, hétfő, 33. nap Este már fél tízkor bezavart az álmosság. Kellemes, nem túl meleg éjszakánk volt. A paplan többször soknak bizonyult. Én nagyon jót aludtam, Zsóka reggel panaszkodott, hogy nagyon elterültem.
3
Reggelre zárt felhőzet fogadott, valami kevés csepegett is. Nem siettük el a kelést, fél tízkor kezdtünk a reggeli készítéséhez. Mivel bizonytalan volt az idő, nem siettünk el semmit. Reggeli után a kocsi körül tettünk-vettünk. Leszereltük a motort, olvastunk egy keveset. Dél körül határoztuk el, hogy körbenézünk a környéken. Nem is nagyon öltöztünk be, strandszandálban és egy szál pólóban indultunk neki. A kempingből kilépve azonnal a felújított termál hotelhez értünk. Ennek része a nyilvános termálfürdő. Vele szemben a domb lábánál áll a régi, első szálloda, mely már évtizedek óta bányász rekreációs központ.
Sikondán 1927-ben találták a termálvizet egy szén után kutató fúrás eredményeként. Szerencsére azonnal voltak olyanok, akik meglátták a lehetőséget benne és szívükön viselték a fejlesztést. Ma a fenti két létesítmény mellett van egy szabadtéri strand is elég nagy medencével, és a környéken egy elég komoly üdülőtelep épült ki. Ez utóbbi elsősorban a ’60-as években. Ekkor nyitott a kemping is. Láttunk pár szép apartman házat. Sikonda vonzerejét nagyban növelte az a két mesterséges tó, melyeket a településen átfolyó patak duzzasztásával alakítottak ki. Ezek elsősorban a horgászat célját szolgálják. Az üdülőterület többnyire ezek partján alakult ki.
Az utóbbi években több százmillió forintot költöttek, komoly EU-s támogatással, a terület fejlesztésére. Ennek nagy része a termálszálló
4
felújítására érkezett, de a horgásztavak környékére is jutott. Nagyon hangulatos szabadtéri színházat, horgásztanyát és parti sétányt alakítottak ki. A sétányon sétálva sok szép üdülőházat láttunk. De fel kellett figyeljünk arra, hogy az egész település szinte kihalt. Már tegnap a kempingben is tapasztaltuk a vendégek hiányát, és ma sem láttunk jóformán senkit a település egyetlen utcáján. Alig voltak a tavak melletti sétányon és horgászt is csak talán kettőt láttunk. A szálloda előtt ugyan tele volt a parkoló és a portán azt mondták, hogy augusztus végéig teljes a foglaltság, de az üdülőházak többsége teljesen kihalt volt, szinte minden negyedik-ötödiken kint van az eladó tábla. Ezen a meleg, de borult nyár közepi hétköznapon a strandon tucatnyi ember ha volt. És az egyetlen kis bolton és büfén a zárva tábla díszelgett és benézve nem is látszott a működés jele. Hasonló a helyzet a horgásztavak mellett álló egyetlen étteremmel és a tavak között lévő büfével is. Visszatérve a horgásztavak melletti sétányról tettünk egy kitérőt az ifjúsági tábor felé. Itt egy tágas szép völgy oldalában nagy fák alatt két tábor is van. Egyikben sem tapasztaltuk az élet jeleit. Mint megtudtuk később, ide az iskolaév végeztével járnak csak gyerekek, és majd augusztus második felében jön el az egyetemi gólyatáborok ideje. Tovább sétálva a völgy végében eljutottunk az Ökoturisztikai Továbbképző Központ szép épületéhez. Előtte tágas téren foglalkoztató hely, kosárlabda és focipálya található. Itt sem nyüzsögtek, az épület előtti árnyas pick-nick asztalnál 4-5 hölgy beszélgetett. Vegyes érzelmekkel tértünk vissza a kempingbe. Egy nagyon hangulatos, jó adottságú üdülőhelyen jártunk, de így a szezon közepén nyomasztó volt a kevés vendég. Jó két órát voltunk távol. Visszatérve a kocsihoz némi pihegés után korán elkészítettük vacsoránkat, melyet továbbra is a hazai maradékokra alapoztunk. Elfogyasztása után ültem neki a naplónak. Hat órára kezdett kitisztulni az ég és ez reményt ad arra, hogy holnap végre nekiláthatunk a távolabbi környék felfedezéséhez is.
5
Sikonda, 2016. július 26, kedd, 34. nap Este megint fél tízkor mentünk be a kocsiba, de most a lecsapódott nedvesség zavart be. Lefekvés után még olvastunk egy keveset. Reggel többnyire tiszta időre ébredtünk, de sokfelé felhők rohangáltak. A kocsi előtt napsütésben reggeliztünk. Tíz órára készültünk össze egy motoros kiránduláshoz. Mára a Mánfa-i Árpádkori templomot és a mögötte lévő Melegmányi völgyet céloztuk meg. Ez egy 8-10 kilométeres gyalogtúra, mint később kiderült legalább százméteres emelkedővel az elején. Öt kilométer motorozással jutottunk el, még a település előtt, a templomhoz vezető bekötőúthoz. Ezen már csak pár száz métert kellett menjünk, de az kínszenvedés volt a rossz minőségű murvás, több helyen kátyús, kimosott útpályán. Az utolsó pár tucat méterre Zsókának le is kellett szállnia a motorról. A templom előtt egyetlen kocsi állt, de senki sem volt a környéken. Be volt zárva és a tábla szerint a Polgármesteri Hivatalban lehet a kulcsot elkérni. Az van vagy jó két kilométerre. Ezt nem vállaltuk be, így jobb híján csak kívülről néztünk körbe. Az Őrségben látott templomoknál talán kicsit nagyobb, de mint a leírásokból tudjuk, ezt többször átépítették és bővítették. A bejárati ajtó rácsának szűk résén benézve nem sok érdekeset láttunk, de ez nem jelent semmit.
Neki indultunk a túrának. A Melegmányi völgyön mentünk felfelé. Eleinte kétszer is gondunk volt a piros kereszt jelzés megtalálásával, de később egyértelmű volt a helyzet. Az első száz métereken lapuval benőtt rétek mellett vezetett utunk. Az egyik mellett vadlest is láttunk az erdőszélen. A sok lópatkó nyom mellett vadak nyomait is felfedeztük az elmúlt napok esői után még mindig puha talajban. Utána erdős területen kapaszkodott fel ösvényünk, mely többnyire régi szekérutakat követett. Talán másfél – két kilométer megtétele után értük el utunk legmagasabb pontját, egy rét szélén álló egyszerű vadászházat. Ennek asztala mellé leültünk pár percre pihegni. Innen ereszkedtünk le a Páfrányos nevű helyhez, ahol találkoztunk a zöld jelzéssel. Egy interneten talált leírás javaslatát követve, ezen indultunk el nyugat felé, hogy felkeressük a Mecsek legnagyobb, mindössze jó másfél méteres vízesését. Utunk a Petnyák völgyben vezetett lefelé. Ennek alján csordogált egy patak, mely a július végi időponthoz képest bővizűnek volt 6
mondható. Sajnos a patakmeder nem köves, hanem saras, ezért a patak vize elég piszkos volt. Kétszer is át kellett keljünk rajta, amit sem behelyezett kövek, sem lefektetett fák nem támogattak. Ezen a részen találkoztunk mai utunk során először élő emberekkel, egy 8-10 fős társaság igyekezett felfelé. Rövidesen elértük a vízesést, mely hazai viszonylatban jelentősnek mondható. Itt merült fel a kérdés: menjünk–e vissza piros kereszt jelzésre és arról letérve a kék körre pár érdekesnek mondott forrást érintve a Nagy Mély völgyben haladó piros jelzést egy fentebbi szakaszon érjük el, vagy tovább haladva a zöldön, egy rövidebb túrát válasszunk. Tekintve, hogy elég meleg volt és elég sokat jöttünk lefelé a zöldön, inkább a második megoldást választottuk. Rövidesen elértük a Nagy Mély völgyben vezető piros jelzést és egy másik patakkal egyesült, most már még szélesebb patakunkat lekeresztezve azon folytattuk utunkat. Itt találkoztunk mai második és egyben utolsó turistacsoporttal, két idősebb házaspárral, akik a vízesés felé tartottak. Ezen a részen még jobban tetten érhető volt a turistautak elhanyagoltsága. Az úton keresztben fekvő kidőlt fák nehezítették a haladást több helyen. Zsóka egyszer meg is csúszott egy ilyenen és elég csúnyán megütötte a lábát. Ez a völgy elég vadregényes. Egy helyen talán ötven métert a völgy oldalában kiépített hídon kellett megtegyünk. Sajnos ez is elég lerobbant állapotban van, a korlát több helyen hiányzik és járófelület deszkái is néhol hiányosak. Innen már megjelentek az emberi jelenlét nyomai. Duzzasztások, csővezetékek, elzárt területek mellett haladtunk. Feltehetően a környék vízellátását szolgáló létesítmények, de látszatra többet már nem használnak.
7
Itt értük el a Cserkész forrást, melyet 2004-ben újítottak fel. A köveken látott feliratok alapján korábban Eta forrás lehetett. Vizét, bár nagyon csalogatott, nem kóstoltuk meg, mert veszélyesnek ítéltük a lejutást.
Még pár száz méteren vadregényes volt a völgy, láttunk leágazásokat forrásokhoz, de a nevezetes Kőlyuk forrásra utaló jelet nem. Ez a leírások szerint egy barlangban eredő bővizű forrás, mely Komló vízbázisának része, ezért a barlang le van zárva. Később a völgy kiszélesedett és egy szépen karbantartott mesterséges tó mellett vezetett utunk. Csak két bökkenő volt: a tavat magas kerítés, tetején dupla szögesdróttal védte, és a kerítés mellett haladó kocsiút mély kerék vájta bordáiban bokáig állt a víz és alatta valószínűleg ugyanennyi sár. Így csak a kerítés melletti arasznyi területen, a sárba csúszást folyamatosan kockáztatva lehetett előrehaladni. Ami a legérdekesebb volt az egészben, hogy a duzzasztógát alatt mintegy száz méterrel, még mindig a bekerített területen, volt egy másik, kicsit alacsonyabb gát is. Ennek medencéje viszont nem volt feltöltve, a régi tározó száraz medrében kőkupacok, hasig érő gaz és egyebek éktelenkedtek. Ennek partján valaha komoly élet lehetett, padokat, fedett helyeket láttunk árválkodni a túlsó parton. Ezzel le is értünk az un. Dóczy, vagy Ciframalomhoz. Malomnak persze nyoma sincs, csak talán féltucatnyi lakóház áll vegyes állapotban, változó rendetlenségi szinttel. A legforgalmasabb hely a Kőlyuk betérő büfé, mely látszatra a 66-os országút egy jeles megállóhelye. Mai kirándulásunk vegyes élményeket hozott. Az, hogy a templom gyakorlatilag látogathatatlan, az Őrség után nem lep meg. A túra útvonalától többet vártam, Az erdők szépek voltak, de az élményt nagyon lerontotta a sok bogár, melyeket folyamatosan kellett hessegetni. Én már-már bántam, hogy 8
nem hoztuk magunkkal az Angliában beszerzett migics-hálókat. Nagyon hiányoltuk a jelesebb helyekhez útbaigazító táblákat. A büfé mellett egy fa árnyékában megálltunk pár percre, ekkor egy óra volt, mielőtt nekivágtunk volna kamionok, buszok és sok-sok személyautó között egy kilométeres utunknak az országúton. A műemléktemplom bekötőútját elérve azon már hamar elértük motorunkat. A környék változatlanul várt, továbbra is csak az az egyetlen kocsi árválkodott templom mellett. Az esővédő házikóban ültünk le, ez volt az egyetlen árnyas hely, hogy megegyük szendvicseinket és visszaszereljük nadrágjaink szárát. Felültünk motorunkra, de volt még egy feladatunk, holnapra kenyeret kellett vegyünk. Azt tudtuk, hogy Sikondán erre nincs lehetőség, ezért a másik irányban, Mánfa felé indultunk el. Végig motoroztunk a falun egészen a komlói elágazásig, de csak egyetlen kocsmát láttunk. Jobb híján ide jöttünk vissza érdeklődni. Végül megtudtuk, hogy Komló felé haladva lesz egy üzlet. Ez egy falusi ház udvarában álló melléképületben működik. Az eladót úgy kell kicsengetni és a garázsnyi területen el lehet képzelni a választékot. Zsemlét azért kaptunk. Visszafelé a belső úton motoroztunk, elmentünk a Polgármesteri Hivatal és egy másik, alig valamivel nagyobb üzlet mellett. Mánfa semmi különös, soksok szocializmus idején épült kockaház, Komló közelsége miatt gondoljuk többnyire bányászok lakták. Ma elég rendezettnek mondható állapotban van. Engem mérete lepett meg. Visszaérve a kempingbe, láttuk, hogy a magyar lakókocsi elment. Már korábban szemet vetettünk arra a parcellára, nem olyan szeparált, de árnyékosabb és sokkal kevesebb a gyalogolnivaló vizesblokkhoz, recepcióra, medencéhez. Gyorsan döntöttünk a költözködésről. A kempingben éppen füvet nyíró munkás látta szándékunkat és mondta, hogy előtte gyorsan lenyírja az arasznyi gazt. Amíg ő serénykedett, mi is összepakoltuk, amit muszáj volt, és kezdődhetett a hadművelet. Egyébként a kemping kezd benépesedni. Az eltávozott lakókocsi helyett jött két francia lakóautó és vagy 6-7 kisebb-nagyobb sátor is megjelent. Mind több faházban is vannak már vendégek. A költözés után lementem csobbanni egyet, a melegben gyaloglás után nagyon leizzadtam, jól esett a felfrissülés. Utána kezdtem neki a naplónak. Írás közben vacsoráztunk és zuhanyoztunk. Mire minden elkészült fél nyolc lett. Ezt követően kimentem a recepcióra internetezni egyet, elintéztem az esedékes lottózást és megnéztem az időjárást és a leveleimet. Az időjárás előrejelzés szerint már ma is zivataroknak kellett volna lenni, és ez várható a következő két napban. Valószínűleg marad a hagyományos módszer: reggel meglátjuk, mi van. Utána még volt esélyünk a kocsi előtt egy kicsit beszélgetni, mielőtt a levizesedés megint bekergetett.
9
Sikonda, 2016. július 27, szerda, 35. nap Este, amikor nyugovóra tértünk szinte az egész égen láttuk a csillagokat. Napsütéses, majdnem tiszta reggelre ébredtünk. Én fél nyolc táján ültem ki olvasni, Zsóka még egy órát aludt. Ennek megfelelően csak 11 órára állt össze minden egy motoros kiránduláshoz. Úgy döntöttünk, Orfű-t és Abaliget-et keressük fel. Azért vittünk magunkkal esődzsekit. Magyarszék-en és Magyarhertelenden keresztül jutottunk el az Orfű-i tavak legnagyobbikához, a Pécsi tóhoz. Útközben egyedül egy lakóház hívta fel magára a figyelmet Magyarszék-en, az is csak azért, mert mindkettőnket emlékeztetett nagyapám három éve felkeresett Fogaras-i házára. Visszafelé le is fényképeztük. Ezen kívül feltérképeztük a bevásárlási lehetőségeket. Orfű-n négy tó van, mindegyik mesterséges. Nyugatról kelet felé haladva az Orfű-i, vagy Kis tó, a legnagyobb Pécsi tó, a Herman Ottó tó és legvégül már a szomszédos Kovácsszénája határában a Kovácsszénájai tó. Ez utóbbi kettő közúton nem közelíthető meg és partján sincs semmilyen infrastruktúra. Az utóbbi időben különösen a Pécsi tó partja épült ki. Szinte körben, de elsősorban a déli parton, színvonalas üdülőövezet alakult ki. A déli part nyugati vége egyfajta központ lett. Itt van a Polgármesteri Hivatal, a turista információs iroda, számos vendéglő, üzlet. ide telepítettek egy Sport tábort és az EU támogatásával egy Aktív Viziturisztikai Központot. Itt tettük le először motorunkat a Kemencés Udvar nevű étterem parkolójában. Itt nagyon hangulatos környezetet alakítottak ki. Elsősorban étterem, de egyben néprajzi kiállítás is.
10
Az udvar sarkában egy érdekes bádogelemekből összerakott figura áll. A szomszédos telken egy templom épületben van berendezve a tájház és a Medvehagyma múzeum. Az udvaron az ország különböző részein használatos kemencék állnak, gondoljuk használják is ezeket
a felszolgált ételek készítéséhez. Maga az étterem egy nyitott pajtaszerű valami. Végében is működik egy kemence, Hátsó falát régi használati eszközök díszítik. Az egész környezet nagyon érdekes. Mi kihagytuk a tájházat és a múzeumot. Helyette kisétáltunk a tópartra és kicsit körülnéztünk. A parton körbe sétányt építettek, mellyen bringázni is lehet.
11
A túlparton látszik az Aquapark, mögötte van a kemping. A tó sarkában egy kis sziget húzódik meg, ide fahídon lehet kisétálni. Itt is közösségi rendezvényeket tarthatnak. Zavaró volt, hogy a nemrég viharban letört faágak még mindig ott rontották a látványt. Rövid sétánkat a környéken az információs irodában fejeztük be. Sok újat nem tudtak mondani és csak egy erősen reklám ízű kiadványt tudott adni az elég álmos fiúka. Szerencsére ennek közepén egy vázlatos térkép volt a környékről. Innen elmotoroztunk a Kistó túlsó végében lévő Orfű-i Malmokhoz. A Kistó partján pezsgő strandéletet tapasztaltunk. A malmok egy nagyon tanulságos hely. Van itt egy ma is működőképes kétszáz éves vízimalom, idehoztak a környékről egy szintén működőképes szárazmalmot, Még nincs egészen kész egy harmadik (papír)malom és egy látogatóközpont.
A régi malomépületben volt az egykori molnár lakása, mellette épült egy nagy tornácos ház a fiának, és van a területen egy sütőház is. A tornácos ház mellett egy talán régen pinceként szolgált épületben ma egy büfé van, és ez a pénztár is. Az egészet egy alapítvány gondozza, működteti. A tornácos ház a helyi kézműves kör otthona, ahol a legkülönbözőbb technikákra tanítják a gyerekeket. A malmokat csak vezetővel lehet látogatni. Dél után pár perccel értünk oda, elvileg délben indult egy csoport, de nem volt vendég. Azért nekünk indítottak 12
egy vezetést. Egy nagyon szimpatikus és lelkes fiatalember mesélte el a terület és a molnárkodás történetét és vitt be először a szárazmalomba. Itt nagyon élveztük magyarázatait, kérdéseinkre készségesen válaszolgatott. Számunkra mindig ezek a kiscsoportos látogatások a legélvezetesebbek, ilyenkor szinte egy beszélgetés formájában ismerkedhetünk meg a hellyel.
Mire átmentünk a vízimalomba, jött vagy egy tucatnyi új látogató, köztük egészen kis gyerekek is. Ezeket hozzácsapták kétfős csoportunkhoz. Bár vezetőnk továbbra is nagyon lelkesen, aprólékosan és hozzáértően mesélte el a dolgokat, megszűnt az interaktivitás lehetősége, és ez sokat rontott az élményen. Pedig ez a szerkezet sokkal bonyolultabb és sokkal több kérdeznivaló is lett volna. Azért így is nagyon informatív volt a vezetés.
A nagyon érdekes látogatás után még körbesétáltunk a területen, vetettünk egy pillantást a most készülő új papírmalom épületére és elindultunk egy kisebb kirándulásra a környéken. Célunk a Forrás Házának felkeresése volt. A malmot egy a közelben eredő forrás táplálja. Vizét megosztják a természetes meder és a malom felvíz-csatornája között. Ez a Mecsek legbővebb vizű forrása és országszerte is kiemelkedő e tekintetben. 13
A víz egy barlangból ered, melyet a mai napig sem tártak fel teljesen. Az 1970-es években a barlang szájához építettek egy csoda valamit, mely a víz megosztásához szükséges gépészeti berendezéseknek ad helyet és a barlangászok számára biztosít pihenőhelyet.
A Forrás Házánál tett látogatás után visszatértünk motorunkhoz és indultunk következő célpontunk, Abaliget felé. Ahogy motoroztunk a Kistó partján, tócsákra figyeltünk fel. Elég komoly eső eshetett, és ennek láttuk nyomait később Abaliget-en, sőt visszaérkezésünk után a kempingben is. Mi csodával határos módon megúsztuk. Utunk a Pécsi tó északi partján vezetett, egészen annak közepéig. Innen egy öt kilométeres letérővel értük el Abaliget-et. Ez egy sokkal kevésbé rendezett és látványos település. A barlanghoz vezető táblákat követtük. Azok átvezetettek két tó közötti gáton. Itt is mesterséges tavak vannak, csak sokkal kisebbek, mint Orfű-n. A jobb oldali, és talán valamivel nagyobb, egy horgásztó. Partján stégeken kívül szinte semmi sincs.
A baloldali egy szépen kialakított és rendezett üdülőtó. Partján sétány vezet körbe, van itt szabad strand, csónakkölcsönző, sok pad, büfék és ajándékboltok. Itt található a kemping is, melyben pár sátor társaságában egyetlen magára hagyott lakókocsi árválkodott. A tó körül láttunk pár üdülőházat és éttermet is.
14
Az üdülőtó partján van a barlang bejárata. Mellette terméskő épületben a denevér múzeum található. Nekünk szerencsénk volt, öt perccel érkezésünk után indult egy csoport. A barlangot közel 250 éve tárták fel, de még a múlt század közepén is fedeztek fel újabb részeket, köztük a bejárható szakasz legvégén lévő Nagytermet. Mintegy 500 méteren alakítottak ki betonjárdákat és hidakat, megfelelő rozsdamentes acél korátokkal és világítással. A barlang cseppkőállománya nem túl gazdag, de pár szép darab azért látható. Fényképezni elvileg nem szabad, de azért mindenki készített pár felvételt. A jó félórás barlanglátogatás után kiültünk egy padra és megettük szendvicseinket és egy kis gyümölcsöt, majd körbesétáltuk az üdülőtavat. Motorunkhoz érve indultunk vissza. Ugyanazt az utat használtuk a Pécsi tó partjáig, mint amelyiken jöttünk. Egyik helyről szépen látszott a tó, készítettem is egy panoráma felvételt. Elérve a tó partját bezártuk a kört és ismét Magyarhertelend és Magyarszék érintésével jöttünk vissza a kempingbe. Utóbbi településen még éppen elértük a négy órakor bezáró szupermarketet. Vettünk holnapra zsemléket, a mai vacsorához salátának valót és krumplit már holnapra. 15
Lepakolás és átöltözés után lementem egy hűsítő csobbanásra a kis medencéhez és csak utána kezdtem hozzá a nap lekönyveléséhez és a képek áttöltéséhez és megszerkesztéséhez. Közben Zsóka előkészített mindent egy sütéshez. Nyolc órára végeztünk a vacsorával, mosogatással és zuhanyozással. Utána írtam meg ennek az élmény dús napnak a krónikáját. Mire végeztem tíz óra lett, minden levizesedett és már alig látunk ki a szemünkön. Sikonda, 2016. július 28, csütörtök, 36. nap Majdnem esőnap. Éjjel fél négykor kezdett el cseperegni, én fel sem ébredtem rá, hatig alig-alig esett, de akkor rázendített és folyamatosan kopogott a kocsi tetején. Ezek után a felkelést nem siettük el, fél 11-kor kezdtünk a reggeli készítéséhez és mire fél 12-kor végeztünk kényelmes reggelinkkel érzékelhetően enyhült az eső. Végül fél egy táján állt el. Továbbra is borult volt az ég, de látszatra már nem akaródzott többet esni. Még egy kicsit hezitáltunk, mit tegyünk, végül abban maradtunk magunkkal, letudjuk a komlói látogatást. Ez most nem városnézést jelent, hanem Zsóka fodrászának felkeresését, aki jó tíz év után hat hete tért vissza Komlóra. Telefonon leegyeztetett egy háromórai időpontot. Bár Komló csak öt kilométer, azért kettő után útra keltünk. Jól is tettük, mert bár Rózsi térképében is megnéztük a helyet, a nem létező utca névtáblák miatt kétszer is eltévedtünk és háromszor elmentünk a fodrászat előtt. Legalább szereztünk egy első benyomást a városról. Végül három előtt tíz perccel értünk célt. Nagy örömmel fogadtak és mutatták meg a tényleg nagyon igényesen kialakított szépségszalont. Amíg a szépítkezés folyt, kicsit körbenéztem a városban. A fényképezőgépet megint a lakóautóban felejtettem. Sok megörökítenivaló nem volt, de azért csináltam volna pár képet. Elsőre a templomhoz mentem. Első ránézésre építését a második világháborút közvetlenül megelőző évekre taksáltam. Kiderült, hogy 1937-ben szentelték fel. Egy gazdag település templomának benyomását keltette. Csak a bezárt rácson keresztül lehetett benézni, egy
16
igényes, de visszafogott templombelsőt láthattam. A templom tornya külön áll és az épületkomplexumot a plébániahivatalon túl egy kétemeletes épület teszi teljessé, melyben egyházi óvoda és a Karitász helyi szervezete működik. Ez utóbbi épület sokkal leromlottabb állapotban van, mint a templom. A templommal rézsút szemben egy, a szocializmus utolsó éveiből származó jellegzetes középület áll, a járási ügyészség és a járásbíróság székhelye. Előtte az egykor sokkal nagyobb forgalmat lebonyolító pályaudvar rozsdásodó sínjei, elhagyott rakodói árválkodnak. Mint később megtudtuk, ma napi két motorvonat közlekedik Sásd-ig, ahol csatlakozás van az IC hálózathoz. A templommal szemben egy egyszerű épületen szép nagyméretű figuratív kerámiatábla jelzi, hogy ez a M.Kir. Állami Elemi Iskola és az évszám ezen is 1937. A templomot elhagyva elmentem a főtér közelében idefelé látott Bányászati Emlékmű és Emlékhely-hez. Itt egy tárnafelvonó kerekéből és egy bányavasúti mozdonyból és kocsiból hozták létre az emlékművet 2014-ben. Egyben kiállítottak egy magánszemély gyűjteményéből pár bányában használt gépet. Ennek szomszédságában, a könyvtár mellett még mindig áll, bár kissé rozsdás, a munkásmozgalom hőseinek emlékműve. A főút túloldalán a posta épülete, mely a régi hagyományok szerint egyben a távközlésé is, szintén a világháború előtti időt idézi. Mellette áll a szolidan visszafogott városháza, homlokzatán Jurij Gagarin látogatását megörökítő emléktáblával. A teret harmadik oldalról a még mindig Béke nevet viselő szerény szálloda zárja le. A tér maga szépen rendezett, parkosított, közepén egy nonfiguratív márvány szökőkúttal. A városról az összbenyomás nem rossz, sokkal jobb, mint egy halódó félben lévő településtől várná az ember. Az épületek többsége felújítva, látszatra a panelek hőszigetelésével is jól állnak. Nagyon sok kisebb-nagyobb üzletet láttam szép, de nem egységes portálokkal. Van több ékszerüzlet, fitnesz szalonok, ruha- és élelmiszerüzletek és sok más. Sok festék, csempe és hasonló üzletet láttam. Van egy hatalmas Tesco, egy Lidl és egy Penny szupermarket. Egyszóval kimondottan élhetőnek látszik a város, miközben az ingatlanárak valahol a budapesti harmada-negyede táján járnak. Eddigre lassan lejárt a szépítkezésre tervezett egy óra és visszamotoroztam a fodrászatba. Itt még beszélgettünk pár percet és felültünk a motorra. Csak úgy menet közben tartottam Zsókának egy idegenvezetést. Betértünk a Lidlbe az esti vacsorához és holnapra szükséges kenyér- és salátafélékért. Öt óra körül érkeztünk vissza a kempingbe. Gyorsan elkészítettük és elfogyasztottuk hideg vacsoránkat, majd lementem internetezni. Utána lezuhanyoztunk és megírtam a naplót. Most nyolc óra múlt nem sokkal, kissé felhős az ég, de esőveszély nem látszik. Minden előrejelzés jó időt ígér a következő két napra. Bár már erősen
17
levizesedett minden, maradhatunk.
valószínűleg
még
lesz
egy
óránk,
amíg
kint
Sikonda, 2016. július 29, péntek, 37. nap A vizesedés miatt nem sokáig tudtunk kint maradni. Elalvás előtt még az ágyban olvastunk pár oldalt. Reggel felhős, de esőt nem ígérő időre ébredtünk. A kelést elhúztuk majdnem fél kilencig, így csak fél 11-kor tudtunk elindulni mai célunk, Pécs felé. Nagy várakozással tekintettünk a mai nap elé, hiszen sok-sok évvel ezelőtt gyakran hozott ide munkánk. Azóta sok minden történt, ami talán a legfontosabb, az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat 2010-ben. A 66-os úton motoroztunk be a város keleti kapujáig, majd a 6-oson a belvárosba. Amikor elértük a Széchenyi tér magasságát, betértünk az első adandó alkalommal és a Ferencesek utcájánál letettük a járgányt, nem messze egy kiállított műemlék-villamostól. Ezen a sétálóutcán indultunk el a főtér felé. Az utca elég jó benyomást tett, sok kis üzlet húzódik meg a külsőre szépen helyreállított épületek földszintjén. Csak a kapualjakba itt sem szabad benézni…
Hamarosan elértük a város reprezentatív főterét, a Széchenyi teret. Ennek meghatározó épülete a középen álló Dzsámi, mely ma katolikus templom.
18
Kicsit furcsa, hogy oldalai nem párhuzamosak a tér oldalaival, de ennek oka, hogy az iszlám vallás előírása miatt Mekka felé kell néznie. A tér keleti oldalán a nevezetes Nádorszálló rózsaszín épülete áll hasonló, de kisebb paloták között. A tér nyugati oldalát két épület uralja, délebbre a Megyeháza Zsolnai kerámiákkal díszített tömbje, felette egy robosztus, de egyszerű kialakítású épület, oktatási célokat szolgált.
A tér alsó végén áll a városháza, előtte szökőkutakkal, melyben a gyerekek, mint oly sok helyen a világban, itt is pancsoltak a meleg nyári délelőttön. A városháza épületében kapott helyet az információs központ. A nagyon reprezentatív és nagyméretű iroda viszonylag szerény létszámmal és információs anyaggal rendelkezett. Azért a várostérképet és néhány ötletet kaptunk. A téren a fák árnyékában egy díszes meteorológiai állomás bújik meg. Ezeket Salzburgtól a Baltikumig mindenhol megcsodáljuk. A térről déli irányban néhány szép palota társaságában az Irgalmasok temploma uralja a látványt. Észak felé a Dzsámin túl a Misina tetőn lévő TV torony a meghatározó elem.
19
Körbejárva a teret betértünk a Dzsámiba. Ez a törökök kiverése óta a belvárosi plébániatemplom. Sokszor átépítették és újra díszítették különböző stílusban. Jelenleg egy kimondottan modern templom, mely megőrizte a dzsámi számos építészeti és díszítő elemét. Nagyon szép és kulturált, karbantartott hely, de modernsége nekünk kicsit csalódás volt. A turisták az altemplomon keresztül juthatnak be a templomba. Itt egy modern temetkezési hely van, ahová mintegy kétszáz éve temetnek. Innen lehet feljutni a templomtérbe. A karzatot is megnyitották, mi ott kezdtük látogatásunkat.
Az oltár a tér közepén van, mindkét oldalán vannak padsorok. Érdekes módon a kupola alatti rész, bár nagyobb, látszik a kevésbé fontos oldalnak.
20
Az oldalfalakon megtartottak néhány freskótöredéket az iszlám időkből. Hasonlóan megvan az imámok fülkéje eredeti formájában, csak most szenteltvíztartó van benne. A Dzsáminak egyetlen mellékkápolnája van, melyben szinte semmilyen berendezés sincs, de szépek a festett üvegablakok.
A Dzsámit elhagyva a Székesegyház felé indultunk a Janus Pannonius utcán. Itt láttunk egy szép palotát, mely az egyetem egyik karának dékáni hivatala. Úti célunk a püspökség kincstára volt, mely egy palotában kapott helyet. Itt egy nagyon közlékeny középkorú hölgytől tudtuk meg, hogy a gyűjtemény nem régen látogatható, hogy a Püspökség több, mint egy milliárd forint EU-s támogatást kapott létesítményei felújítására. Ebből jutott a Dzsámi, a Székesegyház, a Püspöki Palota, a kincstár, a zarándokszállás és az egykori magtár, ma látogatóközpont felújítására.
A kincstárban talán fél tucat teremben vitrinekben közel száz értékes kegytárgyat állítottak ki az elmúlt háromszáz évből, egészen napjainkig. A falakat hasonlószámú festmény díszíti ugyanebből a korszakból. Természetesen interaktív audiovizuális eszközök is rendelkezésre állnak. 21
A Kincstárból a Székesegyház felé haladva elmentünk a középkori kőtár épülete előtt, de ezt kihagytuk, bár kombinált jegyünk ide is érvényes volt. Itt láttuk üveg alatt az ókeresztény sírkamrák legjelentősebb darabját, a Cella Septichora-t, melyet később fel is kerestünk. Utunk elvezetett egy érdekes kupolás pavilon mögött, mely ma valószínűleg egy vendéglátóhely. Mellette jobb oldalon jól látszik az ókeresztény temetkezési helyekhez vezető lejárat. Kiértünk a Dómtérre. Itt sajnos valamilyen áskálódás folyik, csak azt nem tudtuk, hogy régészeti, vagy közműjavítási céllal. A Székesegyházat keresztbe-hosszába bejártuk. Sajnos bent elég sötét van, és a falak díszítése is többnyire sötét. Ezért elég nehéz volt a fotózás.
Különösen tetszett a mennyezet festése. Meglepő, bár máshol is találkoztunk ilyennel, hogy az oltár gyakorlatilag a főhajó közepén van, csak itt az oltár mögötti részt a hívők nem használják. Jártunk az altemplomban is és az oldalkápolnákban, melyeket Benczúr Gyula és Lotz Károly freskói díszítenek.
22
Felmásztunk a 133 lépcsőn a dél-keleti toronyba. Innen szép kilátás nyílt a városra. Sajnos a Misina felé betakart az észak-keleti torony. Ebben a toronyban három harangot láttunk, de a dél-nyugati toronyban is felfedeztünk egy nagyot.
A templomot a bronz öntvény figurákkal díszített rácsos kapun hagytuk el. Kijutva a dómtérre balkéz felől egy hosszú egyemeletes sárga épület áll, valószínűleg ez a zarándokszállás, míg jobbról egy rövidebb, kétemeletes a Püspöki Palota. Ide két órára kellet eljöjjünk, mert akkor indult a vezetés. Addig volt még egy gyenge óránk, ezért elhatároztuk, hogy felkeressük a világörökségi listán is szereplő ókeresztény sírkamrákat. Ezek látogatóközpontja a tér dél-keleti sarkától pár méterre van. 23
Itt egy egész földalatti város van. A tér szintje alatt talán 4-5 méterrel tucatnyi sírkamrát találtak. Köztük áttekinthetetlen zeg-zugos betonfolyosók, acél lépcsők és járdák szövevénye vezet. Szerencse, hogy jól ki van minden táblázva. A legnagyobb egy 5 kamrás temetkezési hely, a Cella Septichora. De vannak egészen kicsi sírkamrák is. Kettő közülük máig jól megmaradt freskókkal van díszítve. Az egész temetkezési hely a II.-IV. század idejéből maradt ránk. Így együtt, bár mi nem vagyunk hívei a romoknak, - tényleg impozáns és világraszóló. Különösen jó az egész prezentálása.
Elhagyva a látogatóközpontot volt még egy negyed óránk a vezetésig. Elsétáltunk a sétányon a Püspöki Palotáig és leültünk egy padra, hogy pihegjünk egy kicsit és elfogyasszuk szendvicseinket. A palota mellett egy stilizált erkélyen Liszt Ferenc modern szobra állít emléket annak, hogy a zeneszerző gyakran volt vendége a palotának, mert barátság fűzte az akkori püspökhöz. Párperccel kettő előtt érkeztünk meg a palota előcsarnokába. Itt már gyülekeztek páran. Rövidesen megérkezett idegenvezetőnk egy csinos és értelmes fiatal leányzó, aki saját elmondása szerint a Püspökség Turisztikai 24
Osztályának munkatársa. A csoport végül talán húszfős lett. Egy elég otromba mamuszt kellet cipőnkre felhúzzunk és indulhatott a mintegy egyórás látogatás.
A palota térre néző szárnyának emeleti helységeit jártuk be. Korábban itt volt a Püspöki Hivatal és a magánlakosztály. Akkoriban nem volt látogatható, de a jelenlegi püspök megnyitotta a közönség előtt, és a hivatali funkciókat áttelepítette, - gondolom korszerűbb körülmények közé, - az újonnan épített északi szárnyba. Itt most a XIV. századból való földszinti folyosót, a XIX. században épített főlépcsőházat, emeleti fogadót, a dolgozószobát, 2-3 váróhelységet és szalont, valamint a püspök nappali és hálószobáját mutatják be korabeli bútorokkal berendezve. A falakat brüsszeli gobelinek és festmények díszítik. A padló nemrég újra lerakott intarziás parketta. Az egész nem tér el különösebben attól a több tucat hasonló korból származó palotától, melyeket szerte Európában volt szerencsénk felkeresni az elmúlt jó egy évtizedben. A látogatás végén kivittek a kertbe. Ez ma harmad akkora, mint az államosítás előtt volt. Egy szépen karbantartott kertben sétálhattunk pár percet, ahol egzotikus növények mellett Zsolnai kerti vázák is helyet kaptak.
Látogatásunk az egykori raktárépületben és az abból induló titkos folyosó bejárásával fejeződött be. Itt ma a kommunizmus idején az egyházat és a 25
papokat ért üldözésnek emléket állító kiállítást rendeztek be. Itt volt az a Texas-bárnak nevezett rejtett találkozóhely, ahol lehallgatás veszélye nélkül tudták az egyház fontos dolgait megbeszélni. A rejtett alagút kijárata a palotán kívül lévő, azzal szomszédos magtárban van. Ez ma a látogatóközpont. Itt hagytuk el a Püspöki palotát. Vetettünk még egy pillantást a kertre és a palotára, majd indultunk következő célpontunkhoz, a középkori egyetem épületéhez.
Az első magyarországi egyetemet 1367-ben alapították Pécsett. Az intézménynek feltételezések szerint az 1985-ben, a Székesegyháztól északra feltárt épület adott otthont. 2015-re a maradványokat bemutatható állapotba hozták, és ma látogatható. Mivel romról van szó, a mi szívünket nem igazán dobogtatja meg és a dolgok felismeréséhez komoly fantázia szükséges. Ma az egykori épületben és a szomszédos Mária kápolnában felfedezett régészeti emlékeket mutatják itt be. A rövid, inkább csak a teljesség kedvéért tett látogatás után indultunk mai túránk utolsó állomásához, az ókeresztény mauzóleumhoz. Ez a dómtértől délre lévő Szent
26
István tér parkosított területén található. A tér keleti oldalán van a híres Litkei Pezsgő Pincészet épülete, ahol nemrég még érleltek pezsgőt. A házban ma már csak étterem működik. A tér déli oldalán kissé elhanyagolt templom áll. A szomszédos ciszterci iskolából gondoljuk, hogy ennek a rendnek a temploma lehet. A Pincészet előtt régészetileg feltárt területen egy kápolna alapfalait konzerválták. Mellette van egy lejárat a II.-IV. századból való altemplomba. Ez is ókeresztény temetkezési helynek szolgált.
Miután ezt az utolsó nevezetességet is meglátogattuk, indultunk vissza a motorhoz. Ez nem volt bonyolult feladat. A tér nyugati oldalán induló utca egyenesen levitt a Ferencesek utcájába, ahol egy saroknyira várt ránk járgányunk. Mielőtt felszálltunk volna, a szomszédos kis boltban megvettünk az utolsó hat zsemléből négyet. Már napközben felismertük, hogy ma nem tudunk minden fontosabb helyet felkeresni Pécsett. Elmarad a Zsolnay Negyed, az új Kultúrpalota, Jakovali Hasszán pasa dzsámija, és sok más látnivaló, és akkor nem beszéltünk a Mecsek kirándulóhelyeiről, a Misináról, a Dömör kapuról, vagy a Tettyéről. Ezért elhatároztuk, még egyszer bejövünk a napokban. Ugyanazon az úton jöttünk vissza, mint amit reggel odafelé használtunk. Úgy négy óra felé kezdett kialakulni a péntek délutáni csúcsforgalom, melyet útépítések, felmart aszfaltburkolatok tettek színesebbé. A 66-os út forgalma az Orfű-re és a Balatonhoz igyekvők miatt sokszorozódott meg. Kis motorunkkal igyekeztünk tartani a tempót, 50-60-nal jöttünk. Negyed öt után álltunk le a lakóautó mellett. A motor kipakolása és átöltözés után azonnal hozzákezdtünk a vacsora elkészítéséhez. Ez a sütés miatt ma hosszú időt vett igénybe. Mire végeztünk a vacsorával hét óra lett. Ezután zuhanyoztunk le és kezdtem el a nap lekönyvelését és a képek áttöltését és megszerkesztését. A naplóhoz csak nyolc óra után tudtam hozzákezdeni. Kilenckor a nedvesség bezavart, a térképek, brosúrák szinte csöpögtek a víztől. A kocsiban folytattam a munkát és közel éjfél lett, mire végeztem.
27
Sikonda, 2016. július 30, szombat, 38. nap Este csillagos volt az ég, amikor lefeküdtem. Reggel szikrázó napsütésre és gyorsan melegedő levegőre ébredtünk. Kicsit korábban, már fél kilenc előtt elkezdtük a napot. Mára egy megismételt kirándulást Pécsre tettünk a programba. Fél 11 előtt keltünk útra. a 66-os úton szembe irányban volt forgalom, minket alig pár kocsi előzött, azok is már a külvárosban. A Zsolnay negyedhez tértünk le, ez volt mai első és legfontosabb célunk. Az egykori gyár területén 2010-re kialakított kulturális negyed a 6-os út bevezető szakaszán található. Az épületek többsége az úttól északra, néhány az út túloldalán található. Az ugyancsak méretes gyártelep keleti gyenge egyharmadába szorult vissza a ma is működő üzem. A Kulturális Negyed mintegy fele, a 6-os út melletti és az úttól délre eső épületek az egyetem különböző fakultásainak adnak otthont, a gyártelep északi részein vannak a nagyközönséget kiszolgáló részek. Itt elsősorban a család egykori lakóépületeiben kiállítások kaptak helyet, de az egyik villa a nevezetes Pécsi Bóbita bábszínház otthona. Az egykori nagyfeszültségű szigetelő vizsgáló labor az információs központ, planetárium és játékos interaktív tudományos ház. Egy régi gyárépületben rendezvény terem, egy másikban kesztyű manufaktúra működik. Az északi fal melletti épületben kézművesek utcája található. A nyugati főbejáraton érkeztünk meg, motorral beengedtek a területre, a kapu közelében tettük le a járgányt és indultunk a terület „főutcáján” az információs központ felé. Már itt találkoztunk pár kerti kerámiával.
A sok látnivalóból szelektálni kellett. Mi a Zsolnay Aranykora- Gyugyi Gyűjtemény és a Zsolnay Család- és Gyártörténet című kiállításokat választottuk, míg kihagytuk a Rózsaszín Zsolnay Kiállítást és a Mauzóleumot. Már a területen szerzett első benyomások is nagyon kedvezőek. A régi ipari műemlékeket igényesen állították helyre, a terület szépen parkosított, információs táblákkal jól jelzett. Az épületek többsége a gyár termékeivel gazdagon díszített, számos szökőkút, kerámia szobor teszi színessé a környezetet. 28
Elsőnek a Zsolnay Aranykora című gyűjteményt néztük meg. Ez egy Amerikába szakadt hazánk fia, Gyugyi László, - aki mérnökként csinált karriert az újvilágban, - gyűjteménye, melyet fél áron adott át Pécs városának. A mintegy 600 darabos gyűjtemény a gyáralapító Zsolnay Vilmos kisebbik lányának, Júliának, - aki mellesleg a művészeti tevékenységek hajtó motorja volt, és számos darabot maga készített, - és férjének, Sikorski Tádé lengyel mérnöknek kerámiákkal gazdagon díszített lakóházában kapott helyet.
A tárlat két részben, - historizmus és szecesszió, - külön szinteken mutatja be a gyár többnyire külföldre került, és Gyugyi által ott felvásárolt jelesebb darabjait. Az anyag félelmetesen gazdag. Különböző technikákkal készített, különböző szín- és motívumvilágot vonultat fel. Ezek többnyire dísztárgyak,
29
sok a kancsó, váza, dísztányér, csempe, és vannak nem korongozással készített darabok is. Elvileg nem volt szabad, - illetve csak külön fotójeggyel, fényképezni, de nem tudtam megállni, hogy ne készítsek pár felvételt. Hosszasan időztünk a vitrinek előtt és csodáltuk az egyes darabokat. Hol a forma, hol a díszítés mintája, vagy az aprólékos ábrázolás, hol a bonyolult technikai kialakítás, hol a színvilág ragadta meg figyelmünket. A kiállítás rendezése is méltó az anyaghoz. A dolgok tanulmányozására tágas terek állnak rendelkezésre és az ismertetők is elég informatívak. Innen Zsolnay Vilmos egykori lakóházában berendezett család- és gyártörténeti kiállítást mentünk el megnézni. Közben a terület több épületét és épületrészletét csodáltuk meg. Ez a kiállítás jellegében tért el a Gyugyi féle gyűjteménytől. Itt a történetet és a családot bemutató tablók, fényképek és tárgyi emlékek között sok kísérleti példány, színpróba is bemutatásra kerül. Itt nemcsak dísztárgyak jelennek meg, hanem a gyár más termékei, például kályhacsempék, épületkerámiai termékek és említés történik a nagyfeszültségű szigetelőkről is. A történeti részben elég nagy hangsúlyt kapnak az első és az államosítást követő évtizedek. Bemutatásra kerül az egyes családtagok szerepe a gyár működtetésében, fejlesztésében és a gyár keretein kívül végzett művészeti tevékenysége is.
30
Elhagyva a kiállítást arra gondoltunk, milyen gazdag életművet hagytak hátra. A látottakon kívül a területen van még egy 1200 darabos Rózsaszín Zsolnay Kiállítás, és a Zsolnay Múzeum a városban. És ezek csak a Pécsett látogatható tárlatok… Felsétáltunk az Üzletek utcájába. Ezen a részen is láttunk pár szép részletet.
Utunkat a kevésbé látványos részeken folytattuk. Végig mentünk a működő üzem épületei mellett. Itt már tetten érhető volt lepusztultság és rendetlenség. Tovább menve elértük az egyetemi épületeket. Betértünk a Pirogránit udvarba. Megcsodáltuk az Országház részére készített próbadarabokkal 31
díszített kéményt. Errefelé már egészen modern épületek is megjelentek. Ez a rész jobban megőrizte ipari jellegét, de itt is minden szépen helyreállított. Csaknem két órát időztünk a Zsolnay Negyedben. Nagyon élveztük a látogatást. Egy színvonalasan kialakított területet jártunk be. Felkeresése nem maradhat ki egy pécsi városlátogatásból. Visszatértünk motorunkhoz és elhatároztuk megnézzük, csak úgy kívülről a Mauzóleumot is. Ez a gyár felett a hegyoldalban áll. Odamotoroztunk, de már a hosszú lépcsősor alján kérték a jegyet, így csak egy távoli fotóra tellett. A Mauzóleumhoz vezető lépcsősor aljánál van a működő üzem bejárata. Láttuk, itt van a gyári üzlet. Szombat lévén, még fél órát nyitva volt. Gondoltunk egyet, benéztünk, hogy a régiek után lássuk, mit művelnek a maiak. A nem túlzottan elegáns környezetben lévő üzlet elég gazdag és szép kínálattal várja vásárlóit, - horribilis árakkal. Az árcédulákon csak sorjáztak a több tíz, vagy százezres számok. Kicsit elbeszélgettünk az eladó hölgyekkel a régi és mostani időkről. Felülve motorunkra indultunk a belváros felé, hogy felkeressük a Jakovali Hasszán pasa dzsámiját. Ez eredeti állapotában maradt meg a minarettel. Ugyan a törökök kiverése után a szomszédban épült kórház kápolnájának használták, majd valahogy feledésbe merült, különösebb bántódása nem esett az évszázadok során. A kórház és egy kolostorépület közé szorult be az elmúlt századokban. Ma aktív imahely a helyi muszlimok számára, de mivel a Műemlék felügyelőség tulajdonában van, az imádkozni szándékozóknak is belépti díjat kell fizetnie. A szomszédos kórház épületének földszintjéből vettek el egy kis helyet fogadó és kiállítási területnek. Az előtérben tablókon mutatják be a dzsámi és urának történetét, szerepét a török uralom alatt álló város életében és az itt működött derviskolostor és a „táncoló” dervisek történetét. Egy dervisruhába öltöztetett figurát és jellegzetes hangszereit is bemutatják.
32
A kiállítási tér úgy néz ki, mint az elvarázsolt kastély tükörterme. A sok tükör között az ember nem tudja mit lát direktben és mit tükörben. Nagyon zavaró, vigyázni kell, nehogy belépjünk egy tükörbe, de a zsebkendőnyi területet vitathatatlanul megtöbbszörözi. Itt többnyire gyerekkori szomszédunk, a neves orientalista, Germanus Gyula hagyatékából állítottak ki tárgyakat, köztük koránját. Egy sötét, fekete folyosón lehet eljutni a dzsámi tényleges bejáratához. Előtte egy kis ajtón még kimentünk az apró udvarra, hogy vessünk egy pillantást a minaretre is. Lefényképezni sajnos nem lehetett, mert nem volt elegendő távolság. A kis dzsámi belseje elég szegényes. Természetesen nem akarom a Tetovo-i tarkamecsethez, vagy a Tirana-i mecsethez hasonlítani. Berendezési tárgyai újak, azokat a török állam adományozta. A freskók nemcsak kopottak és hiányosak, de teljesen kifakultak. Az oldalfal alsó részén vizesedés nyomai látszanak. Vitathatatlan értéke, hogy az egyetlen eredeti imahely a török időkből.
33
A dzsámi látogatás végeztével még elbeszélgettünk kicsit a pénztáros és egyben tárlatvezető hölggyel, majd a kis téren leültünk egy viszonylag árnyékos padra, hogy elfogyasszuk szendvicseinket. Már csak egyetlen feladatunk volt, kenyérfélét szerezni a hétvégére és pár tétellel kiegészíteni éléstárunkat. Ehhez a Zsolnay Negyed környékén az út mellett látott Penny-t választottuk. Az enyhe szombat koradélutáni forgalomban pillanatok alatt odaértünk. A vásárlás végeztével körbemotoroztuk a szomszédos új Kodály Kulturális Központot és a matematikai módszerekkel leírhatatlan épületről készítettünk pár felvételt.
Innen egyenesen indultunk a kempingbe. Fél négy körülre értünk a lakóautóhoz. Kipakolás és levetkőzés után lementem csobbanni egyet a medencéhez. Alig fértem el benne, mert a kemping megsokasodott vendégei közül tucatnál is többen választották a lubickolást ezen a meleg délutánon. Azért felfrissülésre jó volt. Utána már csak a szokott feladatok: vacsorakészítés, zuhanyozás és a napló megírása fért bele a programba.
mosogatás,
Sikonda, 2016. július 31, vasárnap, 39. nap Reggel megint tiszta idő fogadott. Fél nyolckor lementem internetezni, de nem volt szerencsém. A vírusvédelem frissítése közben lefagyott a gép, és utána sehogy sem akart felcsatlakozni az internetre. Szenvedtem vele egy jó fél 34
órát. Végül megemberelte magát és el tudtam küldeni azt az elég hosszú levelet, melyet közben írtam meg. Végül a vírusvédelmet is sikerült frissítenem, beletelt jó húsz percbe. Csak kilenc körül értem vissza a lakóautóhoz, Zsóka éppen felkelt. Ezek után ma csak 11 utánra lettünk útrakészek. Mára egy kicsit hosszabb motorozást terveztünk, Pécsvárad volt a cél. Komlót elhagyva erdős részeken jutottunk el Zobákpusztára, majd a Pécs – Szászvár úton tettünk meg pár kilométert, elkerülve Hosszúhetényt értük el a régi 6-os utat. Nem azt, amelyiken jöttünk és használtunk már 45 éve is, hanem annak elődjét. Ez kimondottan rossz állapotban van (azért nem annyira, mint az emlékezetes Tusnádfürdő – Bálványosfürdő szakasz), nagyon nehéz volt rajta a motorozás. Súlyosbította a helyzetet, hogy Hosszúhetény előtt kibújtunk az erdőből és a menetszél miatt addig kimondottan kellemes idő, még a motoron is kezdett túlzottan meleg lenni. Így értünk be Pécsváradra, mely egy nem túlzottan érdekes hely, de van egy vára. Ezt kolostorként Szent István alapította még megkoronázása előtt 998ban. A bencés rendi kolostort később várrá erősítették és jelentős szerepet kapott az Árpád házi királyok idején. A nagyon régi 6-os útról egy meredek belső úton lehet eljutni a várhoz. Ennek parkolójában tettük le a motort.
A várat fénykorában öt bástyával megerősített fal vette körül. Középen állt az önmagában is megerősített kolostor. A zárt udvar egyik oldalán a templom, másik három oldalon a kerengőről nyíló funkcionális egységek voltak. Az északi oldalon volt kaputoronyhoz épült hozzá két lakótorony és egy kétszintes kápolna. A bejáratot külön barbakán is védte. Az egykori vár makettjét a múzeumban állították ki. Mára nem sok maradt meg az eredeti épületekből, többségük alapfalait tárták fel és konzerválták. Legjobb állapotban a kápolna épület maradt meg. Ezt kipótolták. Ennek az épületnek a földszintjén múzeumot rendeztek be. A pár apró kiállító teremben a területen talált maradványok (kődíszítések, cserépdarabok és hasonlók, köztük az egykori kerámia vízvezeték csövek, az évszázadok során félig elvízkövesedett darabjai) kerülnek igényesen bemutatásra. 35
Legérdekesebb és legértékesebb az ezer éves alsó kápolna, melyet esküvők, keresztelők céljára ma is használnak. A kápolna és a múzeum feletti szinten lévő nagyterem rendezvények célját szolgálja. Ez a rész az a fajta, amikor régi stílusban modern eszközökkel építenek újra valamit. Itt is a múzeumban központi fűtés van. Az észak keleti sarkot és az egész keleti falat egy modern szálloda képezi. Déli végén korabeli stílusban, de nem a korabeli formában építettek egy bástyaszerű valamit, melyben lakosztályok kaptak helyet. Alagsorában, az egykori ispotály helyén van a turistainformációs iroda, egy régi gyógyszertár szerűséget imitáló valami és két terápiás szoba, egy só szoba Parajd-i só tömbökkel, és egy illatszoba szárított gyógynövényekkel.
36
A középső területen egy kis szabadtéri színpad van. Itt egy fesztivál fog holnap kezdődni amatőr színtársulatok számára. A várat más kulturális célokra is használják, az egyik épületben egy fiatalon elhunyt szobrászművész alkotásaiból van állandó kiállítás. Mellette szabadtéri konyha és kovácsműhely szolgálja a különböző rendezvényeket. Legfontosabb szolgáltatásuk az esküvők rendezése. A kápolna, a szálloda és a nem rég átadott, a helytől stílusban nagyon elütő oldalt nyitott fedett pajtaszerű hely akár 150 fős esküvők lebonyolítására is alkalmas. A várban tett sétánkat befejezve megpróbáltunk a szomszédos dombon álló templomba bejutni, de az vasárnap egy óra körül zárva volt. Így indulás előtt nem maradt más, mint megcsodáljuk azt a vár előtti ligetben álló faszobrot, melyről nem sikerült kideríteni, kit ábrázol. Rövid látogatásunkat a Pécsvárad-i várban nagyon élveztük. Ez elsősorban annak a két hölgynek köszönhető, akik egyrészt a múzeumban, másrészt az információs irodában nagyon készségesen és hozzáértően tájékoztattak a látnivalókról és a történelmi kapcsolódásokról. Elhagyva a várat, úgy határoztunk, felkeressük a közeli Zengővárkonyt. Itt egy tájház, egy tojásmúzeum és egy szalmamúzeum mellett Rokkenbauer Pál síremléke a látnivaló. Egy sikertelen rövidítési szándék nyomán némi bonyodalom árán jutottunk vissza a település főutcájára, majd elhagyva a települést egy rövid szakaszon fel kellett hajtsunk a 6-os útra. Zengővárkony maga nem sokat mutatott. A táblákat követve jutottunk el az egyetlen patinás, 1859-ben épült házhoz. Ez ad otthont a 37
tájháznak. Mint a nagyon szimpatikus hölgy elmondta az épületet korábbi tulajdonosa hagyta a településre, és a berendezési tárgyak a jelenlegi polgármesterasszony tulajdonát képezik. A hagyományos elrendezésű tornácos épület konyhája a fogadó tér és tőle jobbra a tisztaszoba, és balra az egykori lakószoba van berendezve. Mindkettőben szövőszékek állnak, melyeket ma is szoktak használni. Árusítanak is kézi szőtteseket és helyi készítésű delikát termékeket. Mi is vettünk három üveg medvehagyma pürét.
A kamrát és a mögötte álló istállót és ólakat nem mutatják be, de az udvarhoz hasonlóan ezek is szépen gondozottak. A tájház meglátogatása és a hosszas beszélgetés után megnéztük a telek végében álló épületben lévő tojásmúzeumot. Ez egy magángyűjtemény, egy Németországban élő korunkbeli matematikus hölgy gyűjteménye, melyet magyar falusi környezetben szándékozott bemutatni. Több ezer, többnyire a Kárpát-medencében, de elsősorban Magyarországon különböző technikákkal készített tojás van a vitrinekben kiállítva. A látogató kezébe részletes katalógust nyomnak, melyben polcról polcra, esetenként darabról darabra írják le a kiállított tojásokat. Vannak itt darabok Peruból, Japánból és más egzotikus helyekről is. Van itt patkolt tojás, csipkemintás, maratott, batikolt, karcolt és sok más technikával készült példány. Vannak egészen kicsi fürjtojások és strucctojás is. A kiállításnak nagyon gazdag a szín és motívum világa. Sajnos fényképezni nem lehetett. Elég sokat elidőztünk az itt is szakavatott, a kiállítás anyagát nagyon jól ismerő és készséges hölgy magyarázatait hallgatva. Egy különleges és érdekes látogatás volt. Elhagyva a múzeumot közelített a három óra. Felszálltunk motorunkra és az idefelé használt utakon indultunk vissza a kempingbe. Egyetlen feladatunk volt még, tankolni kellett. Bevállaltuk a kockázatot, hogy Komlóig eljövünk. Mire beálltunk a kúthoz, már nagyon a piros mező alján állt a mutató. Hét liter ment a járgányba, amire nagyon ritkán van példa. Komlóról Sikonda már nem sok, de sikerült elkeverednünk a városban, pedig pár napja jártunk arra. Fél négykor álltunk le a kocsi mellett. Ma egész nap nagyon meleg volt, holnapra jeleztek lehűlést. A kocsi kinyitása, a motor kipakolása, az átizzadt göncök levétele után első dolgom volt csobbanni egyet. Utána megettük a napok óta hűtőben várakozó görögdinnyénket és neki kezdtünk az esti sütés előkészítéséhez. Vacsora után zuhanyoztunk és kezdtem neki a naplónak. 38
Ma kicsit hamarabb, már kilenc órára végeztem. Lehet, hogy a közelgő hidegfrontnak köszönhető, de mintha kevésbé vizesedne le minden, mint az előző estéken. Ennek megfelelően talán tovább kint tudunk maradni. Sikonda, 2016. augusztus 1, hétfő, 40. nap Este bár nem vizesedett le, korán nyugovóra tértünk. Az elmúlt strapás napok miatt hamar elálmosodtunk. Hajnalban esőkopogásra ébredtünk, gyorsan becsuktuk a felettünk lévő ablakot és aludtunk tovább. Kb. egy órát esett, néha kimondottan hevesen. Reggelre már csak az eső nyomai maradtak meg, alig volt felhős az ég, de ezek a felhők nagyon gyorsan mozogtak, nem lehetett tudni mire számíthatunk tőlük. Nyolc után keltünk és a reggelit követően összekészültünk egy motoros kiránduláshoz, csak az elmúlt napok gyakorlatával szemben, most vittünk magunkkal eső elleni ruházatot is. Célunk Pécs Mecsekben lévő turistahelyeinek (Misina tető, Dömörkapu, Tettye) felkeresése volt. A 66-os úton indultunk, csak most a hágónál letértünk az erdőben vezető útra. Szép erdőkben motoroztunk, forgalom alig volt, csak az út volt többnyire elég rossz. Az állatkertnél értük el a Misinára vezető utat. Még 3 kilométert motoroztunk felfelé és megérkeztünk. Munkám révén 40-45 éve nagyon sokat jártam ide, volt, hogy hetente többször is. Nagyon szép emlékeim vannak a helyről, bár legalább 25 éve nem jártam itt. Most hatalmas csalódás ért. Minden a lepusztulás útján. Az akkoriban jól menő étterem bezárva, épülete láthatóan enyészik. A TV adóállomás és a torony szépen karbantartva, de a technika fejlődésének köszönhetően már nincs személyzet, minden kihalt. A régi épület tetején még sok antenna van, de a falatozót bezárták, ez is a lepusztulás nyomait viseli. Egyedül a toronykilátó kiszolgáló épületében működik a pénztár és a büfé. A parkolókban ugyan elég sok kocsi állt, de alig páran sétáltak a környéken.
Mi körbesétáltunk, próbáltam felidézni a régi emlékeket. A toronyba nem mentünk fel, én számtalanszor jártam benne, magasabban is, mint a 39
kilátóterasz, Zsókával is voltunk fent legutóbbi közös látogatásunk alkalmával. Amúgy is, nem érzem még elérkezettnek az időt, hogy magyarországi TV adóban fizessek a torony meglátogatásáért. Sétánk közben Zsóka talált egy nagyon szép négylevelű lóherét, és azonnal utána egy másik, kisebbet is. Nem tudom, hogy a kettős találat kioltja-e egymást, vagy többszörözi-e? Mindenesetre mindkét példányt gyorsan lepréseltük a mindig velünk lévő négylevelű lóhere gyűjteményünkbe. Ezzel a találással bepótoltuk a tavaly elmaradt kötelezettséget, sőt, - mivel az ideit Bohinjska Bistrica-n én találtam, - a jövő évi is le van tudva. Felülve motorunkra elmentünk a Dömörkapu-hoz. Ez a Mecsek másik tradicionális kirándulóhelye. Itt is a teljes lepusztulás látványa fogadott. Legjobban az 1920-as években állított emlékhely állja a sarat. Látogató sem volt, egyetlen kocsi állt a parkolóban. Mindenfelé enyészetnek indult épületek. A kisvasút, mely a Széchenyi hegyinél is kisebb, ugyan pár száz méteres pályáján működik, de utasa nem volt és a szerelvény elég lehangoló képet mutatott.
Nagyon csodálkoztunk, hogy ezeket a látványos helyszíneket nem vonták be az Európa Kulturális Fővárosa projekt-be. Egyben annak is bizonyítékát láttuk, hogy kizárólag az EU finanszírozta projektek teszik lehetővé a területek megújítását és színvonalas fenntartását. A kettős csalódás után tértünk vissza az Állatkerthez. Itt a korábban látottak ellentétje fogadott. Az elmúlt években milliárdos
40
fejlesztések történtek EU-s támogatással. Épült egy csini-vili látogató központ, melynek hatalmas üvegablaka mögött a csimpánzok élik életüket. A terület is megújult, természetbarát játékokat láttunk az udvarban és az állatok kifutói is újak. Be nem mentünk, nemcsak idő hiányában, de a közel 1400 forintos nyugdíjas jegy sem volt hívogató.
Az Állatkerttől a város felé indultunk, mert meg akartuk látogatni a Tettye-t. Lefelé motorozva láttuk a kemping felé mutató táblát. Azt tudtuk, hogy nem működik, de még így is meglepett, ami fogadott. Láttunk már pár bezárt és lepusztulásra ítélt kempinget, de ez mindent alulmúl. A terület nincs is zárva, az építmények lerombolva, kifosztva, mindenhol törmelék és szemét. Csak azt nem értjük, miért kellett erre a sorsra jutnia? Emlékeimben ez egy nagy hely volt, sokszor vacsoráztunk éttermében. Miért nem volt értelme felújítani és szálláshelyként bevetni a 2010-es rendezvények során? Miért jó az a városnak, hogy csak egy kis magánkempingje van jelenleg? Elég ez az idelátogatók kiszolgálására? Vagy a lakóautós és –kocsis vendégek inkább ne is jöjjenek? Tovább gurulva lefelé a hegyről egy régebbi, feltehetően a rendszerváltás előtt épült emlékmű áll az út város felöli oldalán. Hogy minek állít emléket, azt nem tudtuk kisütni, de a nemzeti, az EU-s és a városi zászló díszíti. A beton részek kissé porladnak. Mindenesetre jó kilátás nyílik a városra, csak ma a felhős párás időben fényképezni nem volt érdemes. Nem sokára elértük a Tettye-re vezető leágazást. Itt, - a Dömörkapu-hoz hasonlóan, - még nem jártam. Ez a kellemes meglepetések közé tartozik. Itt egy nagyon kulturáltan és szépen kialakított és gondozott park található. Meghatározó elem a XVI. századból való püspöki palota, később dervis kolostor romja. Mellette elég csúnya acéllemezekből kialakított és ma látványosan rozsdásodó kilátót építettek. A terület közelében egy mészkőtufa barlang is található. Ezt a területet bevonták a 2010-es rendezvényekbe és ennek megfelelően komoly fejlesztési forrást is kapott. 41
A környezet is látványos. A környező dombokon szőlőskertek, szép villák sorjáznak, távolabb látványos mészkősziklák zárják a panorámát. Innen sétautak vezetnek a belvárosba. Felülve motorunkra visszatértünk a belvárosba vezető útra és leereszkedtünk a Széchenyi tér északi oldalára. Itt keletnek fordultunk és az első lehetőséget kihasználva a Király utcához hajtottunk. Ez a Széchenyi tér déli sarkától induló sétálóutca, és sokkal látványosabb, forgalmasabb, mint a túlsó oldalon a Ferencesek utcája. Célunk a városházáról négy napja nem sikerült fénykép megismétlése volt. Akkor valami közbe repült és egy csúnya leazonosíthatatlan folt jelent meg a képen.
42
Ha már ott voltunk, természetesen éltünk az alkalommal és készítettünk pár képet, a színházról, a mellette lévő kamaraszínházról és a szemközti palotákról.
Élve az alkalommal, hogy a bevásárló utcában van egy dm, betértünk és megpróbáltuk a már hetek óta vadászott kozmetikai tükröt megvenni. Csodák csodájára sikerrel jártunk, bár a Zsóka számára megfelelő nagyításhoz egy külön darabot kellett venni, de így legalább ezentúl lesz állandó darab a lakóautóban, nem kell mindig külön ide-oda hurcolászni a tükröt. Ekkorra már elmúlt egy óra és a felhők elég csúnyán gyülekeztek. Gyorsan felültünk a motorra és száguldottunk volna a kemping felé, ha a 6-os úton folyó építési munkák miatt nem lett volna dugó. Talán negyed órát araszoltunk, míg lefordulhattunk a 66-osra. Ezen már rutinosan haladtunk. Csak Mánfa határában álltunk meg sárgadinnyét venni egy utcai árustól. Két órára értünk a lakóautóhoz. Gyorsan kipakoltuk a motort és átöltöztünk. Lementem internetezni és egyben fizettem is. Kisebb vitába keveredtem a tulajdonos hölggyel a 7=6-os kedvezményt nem akarta megadni, de végül belátta, nekem volt igazam. Így is 48 ezer forint felett fizettünk a kilenc napért. Főszezonban talán nem sok, de ez az ár csak 5 %-kal alacsonyabb az előszezonban, ami viszont már sok. Utána Zsóka elkészítette a korai vacsorát és megettük.
43
Ezt követően Zsóka elkezdte a holnapi indulás jegyében csoportosítani a dolgokat. Fő szempont: mire van szükségünk a gyerekekkel jövő héten esedékes Velencei tavi nyaralásnál. A motort nem tudjuk felszerelni, ahhoz ki kell álljunk a helyünkről. Közben a naplót is megírtam, és mindjárt hozzákezdek az én feladatkörömbe tartozó előpakolási feladatokhoz. Ma korán van még, lesz időnk kicsit a kocsi előtt ücsörögni, - hacsak az eső nem szól közbe. Ezzel mecseki kirándulásunk véget ért. Nagyon sűrű programot bonyolítottunk le, sok érdekes helyen jártunk. Értek kellemes és kellemetlen meglepetések, de a kiértékelés ideje még nem jött el. Holnap a szokásos menetrend szerint megyünk haza, hogy öt nap után ismét útra kelhessünk, most már az unokákkal. Budapest, 2016. augusztus 2, kedd, 41., (egyelőre) utolsó nap Este elkezdett szemerkélni az eső, azért az előtető alatt kint tudtunk maradni. szinte csak arra a pár percre állt le, amíg bepakoltunk és behúztuk az előtetőt. Azután még sokáig esett. Reggel borult, nyirkos időre ébredtünk. Már nyolc óra előtt elkezdtük a napot. Ma több tennivaló volt, mert nemcsak továbbmenős, de egyben utolsó nap is volt. Súlyosbította a helyzetet, hogy a motort is fel kellett még szerelni. Ehhez, - amikor a többi munka már megengedte, - előre álltunk, hogy legyen elég hely a feltoláshoz és a rámpa ne legyen túlzottan meredek. Mindennel együtt fél 11-kor hagytuk el a kempinget. Rózsi tanácsait elvetve ugyanazon az úton jöttünk, mint tíz napja érkeztünk. Két órára jelezte az érkezést a Széchenyi hegyre. Utunk eseménytelen volt, csak most sokkal erősebb forgalomban, köztük sok kamionnal, autóztunk, mint legutóbb vasárnap. Bonyhádnál betértünk egy Lidl-be, hogy a nehéz cuccokat (négy karton ásványvíz, egy karton tej) ne kelljen a hét végén több szakaszban hurcolászni, hanem egyenesen a helyére kerüljön. A megálló miatt Rózsi háromnegyed háromra jelezte az érkezést, amit tartani is tudtunk. Nem sokkal utánunk Annamária is megérkezett a kocsival. Az átpakolás most sokkal gyorsabban ment nemcsak azért, mert nem esett az eső, hanem a dolgok jobban elő voltak készítve. Csak a motor leszerelése volt extra feladat, az nem utazik most Velencére. Fél négy körül már minden a lakásban volt, nagyon hamar elpakoltuk a dolgok többségét és új mosógépünk is munkához láthatott. Holnap kezdjük a kocsi átpakolását, hiszen a következő túrára öten megyünk. X–X-X
44
A Széchenyi hegyen a lakóautó kilométerórája 98528-at, a motoré 24844-et mutatott. Ez azt jelenti, hogy 419, illetve 270 kilométert tettünk meg. Saját becslésünk szerint gyalogoltunk ezen kívül 30 kilométert, többnyire városi környezetben. X–X-X Tapasztalatok A Mecsekben eltöltött jó egy hét több szempontból is érdekes tapasztalatokat hozott. Először is ez volt jó 25 éve, de méltán mondhatjuk, még ennél is régebben, lehet, hogy valaha volt első olyan hosszabb túránk, melyet hazai célpontok felkeresésére szántunk. Természetesen sok-sok helyen megfordultunk korábban is, de akkor még nem kettesben és nem lakóautóval tettük. Lakóautóval is felkerestünk már hazai célpontokat (Tata, Hollókő, Szarvaskő, Dömös) turistáskodás okán, de azok az utak mindig csak maximum 3-4 naposak voltak, vagy más utak keretében tettük (Fertőd és Hanság, Balatonszemes és környéke, Makó, vagy már idén Székesfehérvár és az Őrség). Ez volt az első alkalom, hogy nagyobb lélegzetvételű, bár szokásos nagy külföldi útjainknál sokkal rövidebb túrát szántunk egy hazai terület bejárására. A felkeresett helyek többségén évtizedekkel ezelőtt már jártunk, Pécsett többször is. Érdekes volt megtapasztalni a változásokat és újabb ízelítőt kapni a hazai kempingek világából. A tapasztalatok nagyon vegyesek és mondhatni többségében negatívak. Különösen Pécsett érzékeltük nagyon kontrasztosan, hogy azok a területek, melyek kaptak EU-s támogatást, - és Pécs esetében ez az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat okán különösen jelentkezett, - azok szépen rendben vannak, színvonalas és értékes célpontok, de mellettük más területek állapota lehangolóan siralmas. Emlékeztetnék itt a Misina és Dömörkapu helyzetére összehasonlítva a Tettyével, vagy az Állatkerttel. Összességében megdöbbentő volt, hogy a szezon kellős közepén milyen kevesen voltak olyan jó adottságú üdülőhelyeken, mint Sikonda, Orfű és Abaliget, vagy az Őrség. Különösen érthetetlen, hogy ifjúsági táborok állnak üresen. Azt is nehéz felfogni, hogy olyan nevezetességeket, mint a Mánfa-i, vagy a Szőce-i Árpádkori templomok, gyakorlatilag nem lehet látogatni. Szinte sokkoló volt az őrségi települések lepusztultsága, ugyanakkor kellemes meglepetés volt, hogy a munkahelyek hiányával küszködő Komló viszonylag milyen jó állapotban van. A Mecsek falvai, hacsak nem szolgálják az idegenforgalmat, szintén elég siralmas képet mutatnak. Azért mindenhol van egy-egy felvillanás. A Zengővárkonyi tájház és Tojásmúzeum, vagy a Pécsváradi vár, de más helyek is, - sokban a lelkes idegenvezetőknek köszönhetően, - tudtak maradandó élményt nyújtani.
45
A kempingviszonyok sem bizonyultak túlzottan színvonalasnak. A mélyponton a maga romterület mivoltában, a rég elhagyott táborhely van a Misina oldalában. Végképp érthetetlen, hogy a 2010-es rendezvények során nem használták, és hagyták, hogy a várost egyetlen apró magán kemping szolgálja ki. A mi sikondai kempingünk a szocializmusból itt maradt infrastruktúrájával sem késztet arra, hogy nagyon visszavágyjunk. Ezen a tulajdonos/üzemeltető jól érzékelhető törekvései a hely színvonalának emelésére sem segít. Talán valamivel jobb a helyzet, - legalább is kívülről nézve, - az Orfű-i és Abaliget-i kempingekben, de ott is megrémisztő volt az, hogy gyakorlatilag üresen álltak. Összegezve tanulságos napokat tudhatunk magunk mögött. Nem nagyon szolgálták azt a célt, hogy kedvet kapjunk arra, hogy nyári programjainkban a hazai célpontok arányát növeljük. Azért nem adjuk fel, és ha a nagy túrák programja lehetővé teszi, továbbra is fogunk hazai területeket is bejárni.
46
