Magyar Irodalom 11. B Esti 4 óra 1 héten 2014. szeptember 8.
1. óra A klasszikus modernség irodalma 1. Mit jelent a „modern” szó? Milyen „modernnek” lenni? - modern: latin e., franc. átvette és onnan terjedt szét a kif., jelentése: korszerű, mai, korunkbeli. - XIX. sz. 2. felétől és napjainkban is tartó időszak - romantika után következő és a ma is tartó művelődéstörténeti korszak a modernség. szimbolikus fordulata: Gustave Flaubert: Bovaryné; a lírában: Charles Baudelaire: A Romlás virágai c. kötete (mindkettő 1857) - Nem korstílus! Sokféle esztétikai törekvés és stílusirányzat - Korszakolás: I. szakasza: 1910-es évekig Klasszikus modernség (naturalizmus, impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió majd a XX. sz. eleje avantgárd mozgalom) II. szakasza: 1920-as, 30-as évektől-60-as, 70-es évekig: Késő modernség (összekapcsolódik a klasszikus m., az avantgárd m. és megjelenik egy új világ- és személyiségtapasztalat, nyelvfelfogás) III. szakasza: a XX. sz. utolsó harmada-mai napig tartó periódusa: posztmodern - franc. polgári forr., napóleoni háborúk, ipari forr., nemzeti, társadalmi mozg. Eur. szerte fellángoló forr-a feudalizmus végső felszámolása, Ny-Eu. megszilárdult a polgári rend, az ipar, a technika, a tudományok fejlődése, demográfiai változások-városiasodás. A felvilágosodás és a forradalmak eszméi, a polgári berendezkedés, szabad verseny nem igazolta. Az előző sz.-ban a polgár, aki szabad volt, a világot megismerni tudni vágyta, kiszámítható, mérhető a világ, a köv. századra elidegenedett a kaotikus, embertelennek tűnő világban. Megrendült a gondviselésben, az egységes világmagyarázatok válsága. Oroszo. elveszítette korábbi politikai súlyát, É-Amerika polgárháború, Egységes Olaszország, német Csász. kikiáltása, szövetségi rendszerek kialakulása, világpiac újra felosztásafeszültség - I.VH (1914) 2. A pozitivizmus - természettudományos alapokon nyugszik - az emberi létezésre választ kereső irracionalista és életfilozófiai áramlat - a korszak uralkodó világképét határozta meg, a társadalmi-emberi problémák megoldását a tudományos és technikai fejlődéstől várta - Auguste Comte: az emberi megismerés 3 foka: a „teológiai” szakasz: természetfölötti erőkkel, elvont gondolkodással, elvont filozófiai elvekkel magyarázza a világ jelenségeit. „ pozitív” szakasz: tudomány oksági válaszai. - a pozitivizmus történetiségfogalma Hegel a történetiség földrajzi, szociális, kulturális, vallási meghatározottság, a gazdsági foly.-ból, valamint a társadalmi csop. vizsg. vonta le a köv., a felvil. descartes-i hagyományának örököseként a tapasztalatban, a tényekben látta a megismerést, a természettudom. megismerés az emberi megism. mintája. körültekintő kutatások, adatok felhalmotzása. Új tudom. alapjai: szociológia, pszichológia. Lemondott az élet végső kérdéseire. biológia módszereit és törvényfog. alkalmazta a társad.-ra. Herbert Spencer, Charles Darwin evolucionalista művei, a fejlődésről szólóak, a tudományok tapasztalati tényeit lehet megismerni, a világ alapjai és a lét megismerhetetlen. 1
Hippolyte Taine: tudományos determinizmus: az ember öröklés és környezet által meghatározott természeti lény, cselekedeteit a faj, a környezet és a történelmi pillanat hat. meg (miliőelmélet). Hatással volt a realizmus, naturalizmus és az impresszionizmus művészeti irányzatára. Realizmus: latin, res, realis, valóságos dolog, valódi XIX. sz. első felében a romantika ellenhatásaként, a romantikával párhuzamosan bontakozott ki. a művészet mimetikus, utánzáselvű fölfogása-a művészet a valóság sajátos visszatükrözése. az irányzat elnevezése: Gustave Courbert fr. festő, 1855-ös kiállítása Az irányzat legnagyobb képviselői: Stendhal, Falaubert, Balzac az ember társadalomban való elhelyezked., az ember társad.-i lényként vizsg. a társad.-i és természeti valóságot objektívnak és megragadhatónak feltételezte. az egyes társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyát minél teljesebb ábrázolása. az egyedi helyett az általánost, a törvényszerűt akarta megragadni tipikus helyzetek, tipikus események, tipikus jellemek megalkotására való törekvés jellegzetes műfaja: nagyregény realista próza: világszerűség, elbeszélője: mindentudó, a cselekvésmozzanatok okszerűen kapcsolódnak össze., stílusa: tárgyilagos, a szereplők lényeges és többnyire társadalmi helyzetükkel összefüggő tulajdonságainak illúziómentes ábrázolása, környezetrajz, részletes leíró részek, a nyelv átláthatósága De! romantikus elemeket is tartalmazhat, nyelvezetük sem különbözik sokszor, Stendhal és Balzac hősei sokszor romantikusan szenvedélyesek, teljességre törekednek, kivételes jellemek. A realista művek ugyanúgy megalkotott világok. Nem jelent új irodalmi korszakot!
2014. szeptember 15. 4. óra folytatása az előző óra témájának! Naturalizmus - XIX. sz. második fele és a századforduló - irodalmi, képző- és színházművészeti irányzat - latin natura (’természet’) - olasz, német, francia területeken, Közép- és Kelet-Európa - természet tanulmányozása, a tapasztalatok „természethű” rögzítése - filozófiai alapja: pozitivizmus - Émile Zola: a természettud. módszereinek alkalmazása a regényírásban („az élet átlagos középszerűségének megragadása…tények feltárása…az író nem erkölcsbíró, hanem boncolóorvos… az olvasó feladata a következtetés, az erkölcsi tanulságok levonása… megfellebbezhetetlen jegyzőkönyv jelleg…” (A naturalista regényírók) Realizmus és a naturalizmus a festészetben - preraffaeliták 1848 (angol mozgalom) Raffaellotól kezdődő akadémizmus elutasítása, Raffaello előtti reneszánsz művészethez való visszanyúlása, historizáló és vallásos témájú képek. Fényképszerű kidolgozás, élénk színek, szigorú megszerkesztettség, témáik gyakran 2
misztikusak és szimbolikusak, a szimbolizmus és a szecesszió előkészítői. Kiemelkedő alkotói: William Holman Hunt, Dante Gabriel Rosetti, John Everett Millet - barbizoni iskola 1836 Párizs mellett letelepedett tájképfestők, természet tanulmányozása, bensőséges hangulat kifejezése, a táj aprólékos ábrázolása, naturalizmus előkészítése, fizikai munka megjelenítése, szociális témák feldolgozása, eszményítés nélküli ábrázolás (Jules Dupré, Gustave Courbert, Honoré Daumier) - peredvizsnyik-mozgalom (Vándorkiállítók Társasága) elutasították a cári Képzőművészeti Akadémia merev klasszicista szemléletét, koruk és a társadalmi problémák felé fordulás. Zsánerképek, történelmi témák és tájképek, (Ivan Ivanovics Sisikin, Vaszilij Ivanovics Repin, Andrejevics Fedotov Magyarországi realizmus - Munkácsy Mihály (először népi, majd vallásos témájú és szalon festmények) - 1901 Szolnok művésztelep – Vaszary János, Mednyánszky László, Kernstok Károly, Aba Novák Vilmos Zene verizmus: Franciaországból indult (Bizet: Carmen) és Olaszországban kiteljesedő naturalizmusnak megfeleltethető, a zenében verizmus. (vero= igaz, valóságos) Pieto Mascsgni, Ruggiero Leoncavallo, Giacomo Puccini a szövegkönyvek (libretto) tartalmi előírásai, dramatikus koncepció, a zene felfokozott kifejezőereje A modernség fordulata az epikában - Arisztotelész: nagyepikai poétikai konvenciók a homéroszi eposzok mintájára íródtak - nincs kötött műfaji szabályai a regénynek - formája nyitott , rögzítetlen maradt - Anglia, XVIII. sz., majd a kontinensen is egyre népszerűbb - A XVIII. sz. végéig a regény alapsémái: mesét követő próbatételes kalandregény (Candide), fiktív életrajzi regény (Robinson Crusoe), lovagregény-paródia (Don Quijote), ellenutópia (Gulliver), levélregény (Werther szerelme és halása, Fanni hagyományai), tézisregény (Candide), fejlődésregény (Az arany virágcserép), történelmi regény ( ). E szerkezeti és tematikus hagyományok továbbélnek a realista regényekben is. - legfontosabb tematikus jellemző: a hős karriervágya, érvényesülése; helyszín: a korabeli olvasó világának társadalma. Szereplői: felfelé törekvő fiatalok, akik előrejutásuk árán sokszor fokozatosan adják fel eszményeiket. A XIX. századi széppróza: egységes világkép felbomlása, értékek viszonylagossága, személyiség összetettségének megtapasztalása. A század második fele: csökken a cselekmény kohézióképző szerepe, megjelennek a megszakítottság, töredezettség (fragmentáció) alakzatai. Háttérbe szorul a történetmozzanat közötti ok-okozatiság, nagy szerepe lesz az ismétlésnek, hasonlóság, azonosítás és az utalás. metonimikus elbeszélés: Olyan oksági meghatározottságú történetmondó formaelv, amely a fikció világát valószerűnek láttatja, mimetikusan azaz ábrázoló, utánzó jelleggel beszéli el. Ok-okozati viszonyba állítja az elbeszélt eseményeket és kijelöli a prózavilág értelmezési lehetőségeit. metaforikus elbeszélés: felszámolja az elbeszélés folyamatosságát, töredékesebb, azonban szövegszerűbb prózavilágot hoz létre. Fellazítja az ok-okozati összefüggésrendjét és másfajta (hasonlóság, ismétlés, 3
azonosítás, utalás) szövegszervező eljárásokat helyez előtérbe. Visszaszorul a történet és előtérbe kerül a szövegszerűség, az elbeszélés módjának, mikéntjének (diszkurzivitásának) a szerepe. - megrendül a mindentudó elbeszélő helyzete, az objektívebb elbeszélői nézőpont kerül helyette előtérbe. - szereplői nézőpontok sokasága - felbontott lineáris idővezetés, történetmondás - belső magánbeszédek szerepe megnövekszik - kiemelt szerepe van a szereplők lelki folyamatainak, indítékainak elemzése - esszészerű, filozófikus részek - szövegköztiség (intertextualitás), önreflexió felértékelődik Önreflexió: Olyan szövegalakzat, amely a szövegre, magára és annak szövegszerűségére, irodalmi jellegére, megalkotottságára hívja fel a befogadó figyelmét. Önértelmezés, visszatekintő megértés, műbeli narratív viszonyok rendszere, játéka. Tudatosítja az elbeszélés tényét, fikciós voltát. Nincs világszerű, mimetikus ábrázolásmód, de az elbeszélői hang célja a gondolatok, érzések, reflexiók kifejezése. XIX. sz. végétől visszaszorul a nagyepika és népszerűbbé válnak a redukáltabb prózaformák (elbeszélés, novella) Fontosabbá válik a szövegszerűség, a sűrítés és jelképezés eljárásaira esik a hangsúly. A nyelvet is érinti a redukálás folyamata. A párbeszédek, azaz drámai, valamint a metaforikusan olvasható lírai szerkezetek dominálnak. Madách Imre: Ember tragédiája 1823. jan. 21. Alsó-Sztregova középnemesi család pesti egyetem filozófia, majd jogi kar 1839 első verse és drámája megjelent (Commodus) szabadelvű ellenzék szónoka 1844-’45 nógrádi tudósítások Pesti Hírlap (Timon) 1845 Fráter Erzsébet 1861 képviselő, Határozati Párt támogatása 1862 Ember tragédiája, siker, Kisfaludy Társaságba beválasztották,Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1864 Alsósztregován halt meg (szívbaj) Fontosabb művei: Lantvirágok (verseskötet 1840), Fagyvirágok (versciklus 1843), Csák végnapjai (1843, átdolgozás: 1861), A civilizátor (komédia 1859), Mózes (dráma 1860), Az ember tragédiája (1859-60) Babits Mihály: Az európai irodalom története „A világirodalom drámába foglalva!” Az eszmei tartalom, filozófia a lényeg. „Költeménye a puritán templomra emlékeztet.” Szigorú kompozíció. Kiábrándult filozófiája saját életének tragédiájáról is szól. Rettenetes ítélet az emberiség ábrándja, rajongásai, az emberi élet érdemessége fölött. Visszarettenés a legsötétebb konklúzió elöl … „Küzdj és bízva bízzál!” Ádám mégis elfogadja azt a sorsot, amely a drámában megjelenik, a csalódások reménytelen körforgása, nyomtalan pusztulás bizonyossága. A nagy történeti tablók és rekonstrukciók 4
korszaka… A „történelem százada” nem tudott semmire sem választ adni, a tudomány fejlődésével csak a kérdések száma növekszik. Szerb Antal: A magyar irodalom története - a nemzeti klasszicizmus utolsó agy állomása - filozófiai költemény, a tudat hideg világossága, leszámol az eszmékkel, melyek a szenvedélyeket fűtötték. - Goethe: Faust - formája drámai, de nem készült előadásra. - belső jegye: sorait a végső kérdések és szimbolikus, mélyértelmű feleletadások feszítik. - A drámai költemény vigasztalódás a költőnek, amiért nem lehetett filozófus. - Byron: Kain, Ibsen: Per Gynt - Spengler (XX. századi történetfilozófus) felfogása felé közeledés: nem egyenesbe komponálja a történelmet, hanem kör alakba, az emberiség nem megy előre, hanem visszatér és őjrakezdi. - fejlődés-gondolat: „Megy-é előbbre majdan fajzatom./Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen, /Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad, /S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?” - Válasz: a hegeli történetfilozófia jegyében: az ember egyre közelebb jut a szabadsághoz, mely mint szellemi lénynek, az embernek a legfőbb célja. - 1. a keleti népek királya volt szabad: egyiptomi szín – a fáraó nem bírja elviselni magányos szabadságát, vágyik arra, hogy népe is szabad legyen. - 2. Athén - Hegel-féle triadikus: minden tézis magában hordja antitézisét, majd feloldódnak az antitézisben. Az egyiptomi színnek az antitézise Athén, de a nép éppúgy nem tudta kihasználni szabadságát, mint hogy a fáraó sem tudta élvezni azt. A kettő kiegyenlítődése a római szín. Egyénekre széthulló tömeg, semmi eszme, politikai, közösségi szándék nem fűz össze néppé. - Következő keresésének a célja a szabadság-eszmék üdvös határai. - a szabadság szülöttjei önmagukat felfaló párizsi szín, a liberalizmus elszürkítő napjait a londoni színben, a szabad tudományos vizsgálódás lélekpusztító jövője a falanszterjelenetben. - Végül Ádám tudomásul veszi hogy nem lehet szabad,véget vetne életének, de közrejátszik az élet. - szabadság-eszme likvidálása-magyar szabadságharc tudomásulvétele, hegeli eszme cáfolata. Hegel a romantika, Madách már a dezillúziós kor gyermeke volt. - másik filozófiai tengelye: individualizmus és a kollektivizmus Egyiptom-individuum, Athén-kollektívitás, Róma-individum, Bizánc-kollektivitás, Keplerindividum, Párizs-kollektivitás, a londoni színben az individuális, a falanszter színben pedig a kollektivizmus szélsőséges példái jelennek meg. Az ember egyszerre mindkettőt el akarja érni, de az individuumot megöli a magány és az individuális társadalom széthull. A közösség tagjának lenni és a nagyobb rész boldogságáért harcolni (francia forr.) a jövő, de mellette eltűnik az én zárt egyénisége - a szereplők jegyében: Ádám-idealizmus, a lelkesedő optimista; Lucifer-realizmus, számító józan ész pesszimizmusa, Ádám a szellemi lény, Lucifer a materialista, Ádám a tézis, Lucifer az antitézis. - valódi küzdelem Ádám és Éva közt megy végbe. Éva hol társ, hol szerető, hol távoli fény, a temetőjelenetben csak Éva menekül meg. Végül anyaként teljesen Ádám fölé kerül. A nő bergsoni életlendület, a nő a termékenység, akinek az ölében nyugszik a 5
születés nagy titka, a természet szándéka a nőn keresztül teljesedik be. A nő az életösztön, az élni akarás, az öngyilkosság hiábavalóságát mutatja be, mert magában hordja a legyőzhetetlen új életet. A szellem és az élet örök ellentéte. Ádám a világos, építő öntudat, amely magas célokra tör, ha nem sikerül, akkor összeomlik. Éva az ősi ösztön, a természet szava az emberben.
6
