KLASSZIKUS MAGYAR IRODALOM (I.) ( )

KLASSZIKUS MAGYAR IRODALOM (I.) (1790–1850) SBANMA 3120/01, SBANMA 3123/00, BALMA 3134/01, BALMA 3135/01 MINDEN TEMATIKÁM – ILLETVE DOLGOZATMINTÁK ÉS CÍMLEÍRÁSI ÚTMUTATÓ – LETÖLHETŐ AZ ALÁBBI WEBHELYRŐL : www.bdtf.hu/konyvtar/tematika.htm

Mottó: Orbán Ottó GONDOLATOK EGY SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉP SZÖVEGSZERKESZTŐ PROGRAMJÁNAK MEMÓRIÁJÁBA ELMENTVE Hová lépsz most, gondold meg, Időutazó, a tizenkilencedik század hírhedett balekjai közé, a honfikörbe, ahol a hímsoviniszta macho férfiak tiszte a rendrakás a világ dolgai közt, miközben a fennkölt eszmék úgy szállonganak fürtös fejük körül akár a pipafüst… De röhöghetünk-e elődeink romantikus túlzásain? A stílusukon példának okáért? „A csillagászat egy vak koldusasszony condráin méri a világokat?” – Naná – vigyorgunk –, nem csak koldusasszony, hanem még vak is! – A költészet mindig is nagyon értett ehhez: látomást lobbantani ésszerűalku helyett. Hanem egy őrült világban mi az, hogy ésszerű? És másfél évszázaddal több csalódás bölcsebbé tesz-e? Előre megy-e a világ vagy hátra? Vagy épp egyhelyben áll? Vagy egy adott pont körül kering? Vagy hullámként mozog? Egy-két emberöltő, és láthattunk kipukkadni két utópiát is… Két világháború, százmillió halott. Az emberfaj sárkányfog vetemény. A termőtalajt ezután előírás szerint bőven trágyázzuk tudományos kreativitással, s kihajt a történelem szerencsevirága; lottón húzzák ki, pusztít-e, teremt-e? Minden kor megtermi a maga szörnyeit: Hitlert, Caligulát, embernyúzó asszír királyokat (ez nem költői kép: szép asszír szokás volt elevenen megnyúzni a hadifoglyokat) – a rossz mindig logikusan következik a világszerkezetből, a jó viszont mindig szabálytalan, kavics a fogaskerekek közt, géphiba…

–2– Szavakban, költészetben, szappanbuborékban reménytelenül reménykedőknek, mi dolgunk egy legújabb extrákkal szerelt és minden eddiginél tökéletesebb világban, hol hallani már a gének énekét? Kimondani, amit elődeink, a balgák és balekok már annyiszor kimondtak, a hagyományos, közép-európai „mégis”-t? Világnagy éjszaka. A rádióban Ekhnáton himnusza szól: fordítsd felénk fénylőorcádat, Napvilág! (Megjelent a szerzőOstromgyűrű ben címűkötetében 2002-ben)

AZ ELŐADÁSOK TÉMÁI/KOLLOKVIUMI TÉTELEK 1. Magyar irodalom – világirodalom; a korszakolás problematikája 2. Metaforizáció a magyar költészetben Csokonaitól Petőfiig 3. A magyar romantika világképe és beszédmódja 4. Fazekas Lúdas Matyija mint archetípus – a korszak magyar irodalmi hőstípusai 5. Csokonai műfajai, modernsége – A Magánossághoz 6. A Bánk bán alapkérdései ma 7. Kölcsey: etikum és esztétikum – költészettörténeti paradigmaváltás életművében 8. A Berzsenyi-beszédmód poétikája és értékviszonyai 9. A költői utóélet problematikája (Berzsenyi példáján); Levéltöredék barátnémhoz 10. Egy magyar romantikus világképe: Vörösmarty életműve, költészetének irányai 11. Petőfi recepciója és kultusza a XX. században – különös tekintettel az általános és középiskolai tankönyvek közvetítette kánonra 12. A korszak magyar prózájának stílusmodulációi (Fogságom naplója, Abafi)

A kollokviumon az alább felsorolt (vagy máshonnan vett) szakirodalomból minden tétellel kapcsolatban legalább három szöveg(részlet) ismerete szükséges – összesen, a 12 tételre értendően tehát mintegy 300 oldalnyi szakszövegről kell tudni referálni. Az egy vizsgatételre vonatkozó 20-30 oldalnyi szakszöveg nem állítható össze csak a két tankönyv anyagából; legalább egy szakszövegnek máshonnan kell származnia. A vizsgán elsősorban és mindenekelőtt a problémacentrikus tételkifejtésre figyeljenek! Felkészülési időnincs, egy perc koncentráció után kell beszélniük (kollokvium = ’beszélgetés’).

–3–

A SZEMINÁRIUMOK TÉMÁI (LEVELEZŐTAGOZATOSOKRA NEM VONATK OZIK !) 1–2.

(Akik nem alkirodtud. szp.-sek:) Ismerkedés, bevezetés, gyorsolvasás, folyóiratok, szövegkiadások, kutatásmódszertan, címleírás-szabályzat; a XIX. századi irodalom forrásai, szakirodalomhasználat, irodalomtörténeti dolgozatműfajok, formai szabályok, szövegszerkesztés. (Alkirodtudosoknak:) Orbán Ottó: Gondolatok egy személyi számítógép…

3.

Az irodalomszakma kialakulása a XIX. században, irodalmi élet a korban (Egyházmegyei Könyvtár)

4.

Csokonai-„fragmentumok” egy Kosztolányi- és egy Parti Nagy-versben (K. D.: Őszi reggeli, P. N. L.: Emlékmű )

5.

Arany János Bánk bán-jegyzetei; Sándor Iván: Vég semmiség; Bíró Ferenc: Katona József

6.

A Bánk bán operafilmen (részletek – ha lesz időerre az órára)

7.

Kölcsey elrontott versei (a „rossz vers” mint „műfaj”) – Orbán Ottó: Vanitatum vanitas

8.

Berzsenyi: „Halljuk, miket mond a lekötött kalóz!” – Parti Nagy Lajos: [A hattyú és a szú]

9–10.

Beszámolók (10 perces kiselőadások a dolgozattémákról)

11.

A vén cigány retorikája és poétikája – Borbély Szilárd: [ahogy most, [ha véget ér a; Kocsis Klára: A vén cigány, még egyszer

12.

A Petőfi-kultusz állomásai (az irodalmi kultusz mint jelenség); a kávéház mint az irodalom színtere (Bécsi Kávézó) – Kosztolányi Dezső: Költőa huszadik században; Orbán Ottó: A mesterségrő l; Petri György: Én, [Záróvers] 13. Petőfi, a romantika és a (poszt)modernség (Szili József, Margócsy István, Fried István könyve, Kerényi Ferenc új Petőfi-életrajza és új kritikai kiadása; összehasonlító értelmezés: A XIX. század költő i, József Attila Ars poetica, Orbán Ottó: A XX. század költő i; Parti Nagy Lajos Pető fi Barguzinban; Sas legyek, ha sasnak vagy virága) 14. A félév zárása (János vitéz, Toldi: memoriter [ha lesz] – Falumúzeum) A híres dagerrotípia. Fotó: Gottl Egon1 Mások szerint: „…a Pető firő l máig fennmaradt dagerrotípiát Egressy Gábor készíthette lakásán, a Kerepesi (ma Rákóczi) út és a Síp utca sarkán álló Marczibányi-ház második emeletén, mégpedig 1845. júliusában!”2

http://jelesnapok.neumann-haz.hu/prod/unnep/petofi_sandor_szuletesnapja__1823 [2008. szept. 8.] A kép forrása: Uo. SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, „Tükör által homályosan”. Pető fi dagerrotip arcképe = http://archfoto.atspace.com/Carolipet1.html [2008. szept. 8.]. 1 2

–4–

KUTATÁSI KISPROJEKT 1. A kis szakkutatás tárgyát a T. Hallgató a korszakhoz szorosan kapcsolódva, az előadások és a szemináriumok témáihoz alkalmazkodva, saját maga határozza és fogalmazza meg (láttamozom és nyugtázom) – lásd még a 10. pontot! 2. A „kutatási projekt” három részből áll: a) vázlat- és bibliográfiakészítés a témából; b) előadás tartása; c) szemináriumi dolgozat beadása a félév végén. 3. A 9–10. órán 6-6 percben, szabad előadás formájában – tudományos minikonferenciaszerűen – mindenki beszámol kutatómunkájáról (vázlatot lehet használni). 4. A dolgozat hangneme, műfaja, stílusa kivételesen lehet esszéisztikus, de alapvetően és általában tanulmányszerűségre törekedjünk! (Lásd például Umberto Eco, Fercsik Erzsébet vagy Gombos Péter és szerzőtársa, Balla Mária ide vonatkozó útmutatásait!) 5. Legfontosabb szempont, hogy a téma, illetve a dolgozat problémacentrikus legyen, nem leíró jellegű. 6. A dolgozatokban mellőzzük az életrajzok és a művek ismertetését! 7. Ismertetőjellegűés/vagy bekezdéseket nem használó (a szöveget nem helyesen tagoló), illetve elválasztásokat (vö: Automatikus elválasztás az Eszközök/Nyelv legördülőmenüben!) nem alkalmazó, továbbá a nagykötőjelet nem ismerődolgozatot nem fogadok el. 8. Elvárás és szabvány: kb. 6 oldal, 14 pontos Times vagy Garamond betűvel, másfeles sortávolsággal szedve – ez kb. 10.000 karaktert jelent szóközökkel és lábjegyzetekkel együtt (másképpen elkészített dolgozatot nem fogadok el); lehetőleg pdf formátumban kérem! 9. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: AZ UTOLSÓ ELŐTTI ÓRA IDŐPONTJA – a dolgozatokat csak elektronikus formában kérem; a mentés formája: KISSBELA_KANMA_4216_NAP 10. A főcímmel és alcímmel megjelölt témát a szűkített – de szabványos! – bibliográfiával és vázlattal a 4. héten kell leadni egy A/4-es lapon. Kb. így:

Kis Károly: EMBER ÉS ÉG Vörösmarty költészetének kozmikus metaforái az 1840-es években Vázlat: 1............................................. 2.............................................. 3............................................... Stb……………………... Bibliográfia: (Min. 10 tétel)

Szombathely, 2008. szeptember 8. Jó munkát kívánok:

Dr. Fűzfa Balázs PhD főiskolai docens [email protected]

–5–

MELLÉKLETEK – FORMAI KÖVETELMÉNYEK A kész kéziratnak (dolgozatnak) a következőket kell tartalmaznia: Címoldal: a kézirat főcíme – nem feltétlenül idézet! –, (tárgymegjelölő) alcíme, szerzője, a szerzőszakja, évfolyama. A mottó – ha van – megelőzi a főszöveget (az elsőszövegoldalon, a főszövegétől eltérő betűtípussal – kurzívval –, de azonos betűnagysággal, általában jobb oldalon fent található). A fő szöveg. A felsőmargó közepére helyezett – gondolatjelek közötti – arab sorszámozással jelölt oldalakból álló részek adják a kézirat lényegi részét. A főszövegben elhelyezhetjük az ábrákat, rajzokat, fotókat, táblázatokat, de ezeket mellékletként is közölhetjük. Az irodalomjegyzék (a felhasznált, idézett irodalom indexált jegyzéke) és a bibliográfia (a dolgozat szempontjából lényeges, a szerzőáltal ismert szakirodalom tételes felsorolása) hitelesíti munkánkat. Tanszékünkön az ELTE BTK Irodalomtörténeti Intézetének szabványát, módszerét követjük (lásd az utolsó oldalakon!). Lábjegyzetelést vagy végjegyzeteket alkalmazott jegyzetelést egyaránt elfogadunk.

„...A SEMMIBŐL VILÁGOKAT” Csokonai Vitéz Mihály ars poeticái

Készítette:

Kis Károly magyar–történelem II. évfolyam

A hagyományos gépiratoldalnak – melynek egy oldala 28-30 sort, illetve egy sora 55-60 leütést tartalmaz – megfelelően számítógépes szövegszerkesztőprogrammal úgy kell a betűméretet és a sortávolságot megválasztani, hogy egy kéziratoldal körülbelül 1740 karaktert tartalmazzon. Ez általában 14 pontos betűnagysággal, másfeles sortávolsággal érhetőel. Egy szerzői ív – szóközökkel együtt számítva – 40.000 karakter; a szemináriumi dolgozat ajánlott terjedelme 10.000 karakter (a szakdolgozaté 2006-tól kb. 40.000 karakter). Az új bekezdést (írógéppel) legalább három karakternyi betűhelyet üresen hagyva jelöljük – a magyar szövegtan szabályainak megfelelően. (Szövegszerkesztőnél 0,5-ös tabulátorral.) A címeket, alcímeket a szövegtesttől üres sorokkal kell elválasztani. Az idézetek elején az alsó, az idézetek zárásakor a felsőidéző jelet használjuk. A gondolatjelet és a nagykötő jelet megkülönböztetjük az elválasztójeltől! A kiemeléseket a következőképpen jelöljük: – kurziválással: főként műcímek kiemelésére használjuk (a toldalékokat nem kurziváljuk!); – félkövér betűvel: általában lényegkiemelésre alkalmazzuk; – KISKAPITÁLIS BETŰVEL : rövid kiemelésekre használatos (nevek, címek); – r i t k í t o t t s z e d é s s e l: ritkán alkalmazzuk; – VERZÁLLAL (csupa nagybetű): címek, nevek, bibiliográfiák jellegzetes betűtípusa; – kettős kiemelést nem szokás alkalmazni (pl. KURZÍV KISKAPITÁLIS). (Részletesebben lásd: GYURGYÁK János, Szerző k és szerkesztő k kézikönyve, Bp., Osiris, 1997.)

–6–

SZAKIRODALOM T ANKÖNYVEK FŰZFA Balázs, Klasszicizmus, romantika, realizmus az irodalomban, Bp., Önkonet, 2000. Irodalomtanítás harmadik évezredben, fő szerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006 (részletek). A JÁNLOTT SZAKIRODALOM A magyar irodalmi kánon a XIX. században, szerk. TAKÁTS József, Budapest, Kijárat, 2001. A magyar irodalom története, fő szerk. SŐTÉR István, Bp., Akadémiai, 1964–1966. ARATÓ László, Kölcsey Ferenc: Hymnus = Irodalomtanítás a harmadik évezredben, fő szerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006, 445–454. ÁRMEÁN Otília, Rom. költ., avagy milyen mosogatásra kényszerít néhány betűidő zése A Romban = Á. O.– Medgyes Tamás: Szövegek között értelmezéssel, Gondolat–Pompeji, Bp.–Szeged, 9–37. A Rom, szerk. FÜZI Izabella, ODORICS Ferenc, Bp.–Szeged, Gondolat, Pompeji, 2003 (deKON KÖNYVek). A romantika enciklopédiája, Bp., Corvina, 1990. Az irodalom elméletei I–V, szerk. THOMKA Beáta, Pécs Jelenkor, 1997-től BAHTYIN, Mihail, A szerzőés a hő s, Bp., Gond-Cura Alapítvány, 2004. BAKCSI György, Goncsarov: Oblomov = Uő., Öt orosz regény, Bp., Tankönyvkiadó, 1989. BALASSA Péter, Mérték és mértéktelenség Vörösmarty költő i világában (Az emberek) = B. P., Törésfolyamatok, Debrecen, Csokonai, 2001 (Alföld könyvek), 17–28. BARA Katalin–CSUTAK Judit, Történetiség: hagyomány, kulturális emlékezet / Történetiség: korszak, korszakolás, „nagy történet” = http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2006&honap=5&cikk=1720 [2007. november 20.] BÉCSY Ágnes, Berzsenyi Dániel, Bp., Korona, 2001. BÉCSY Ágnes, Berzsenyi Dániel: A közelítőtél = Irodalomtanítás a harmadik évezredben, főszerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006, 436–444. BEKE József, A „Bánk bán” nyelvérő l (Archaizál-e Katona?), Holmi, 2006/9, 1201–1207. BÍRÓ Ferenc, A felvilágosodás korának magyar irodalma, 2. kiad., Bp., Balassi, 1995. BÍRÓ Ferenc, Katona József, Bp., Balassi, 2002. BÍRÓ Ferenc, A Bánk bánról = Irodalomtanítás a harmadik évezredben, fő szerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006, 794–801. BODROGI Ferenc Máté, Pánharmónia – a Poétai harmonistika és az „egyezményesek” = Normakövetés és normaszegés 19. századi elméletekben és mű fajokban, szerk. IMRE László, GÖNCZY Monika, Debrecen, 2005 (Studia Litteraria), 7–26. BOKÁNYI Péter, A nyugat-pannon irodalmi régió = Irodalomtanítás a harmadik évezredben, főszerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006, 921–927. BOROSS Balázs, A hiány teljessége („Töredékesség” és narrativitás Vörösmarty A’ Délszigetében) = Nympholeptusok. Test, kánon, nyelv és költő iség problémái a 18–19. században, szerk. SZŰCS Zoltán Gábor és VADERNA Gábor, Bp., L’Harmattan, 2004, 277–293 (Dayka könyvek). CSETRI Lajos, Nem sokaság hanem lélek. Berzsenyi-tanulmányok, Bp., Szépirodalmi, 1986. DÁVIDHÁZI Péter, Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége, Bp., Argumentum, 1992. DEBRECZENI Attila, Csokonai, az újrakezdések költő je, Debrecen, Csokonai, 1993. DEBRECZENI Attila, Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz = Irodalomtanítás a harmadik évezredben, főszerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006, 428–435. ECO, Umberto, Nyitott mű , Budapest, Európa, 1998. EISEMANN György, A folytatódó romantika, Bp., k. n., 1999 (Orpheusz Könyvek). EISEMANN György, Nemzeti sztereotípiák mint történelmi allegóriák a romantikus és a modern magyar lírában = Irodalomtanítás a harmadik évezredben, fő szerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006, 218–225. Filológia. Bevezetés a régi magyarországi irodalom filológiájába, Bp., Universitas, 2003. Folytonosság vagy fordulat? A felvilágosodás kutatásának idő szerűkérdései, szerk. DEBRECENI Attila, Debrecen, Kossuth Egyetemi, 1996 (Csokonai könyvtár). FRIED István, A posztmodern Pető fi, Budapest, Ister, 2001.

–7– FŰZFA Balázs, Miért szép, Celldömölk, Pauz–Westermann, 1997 és 1998 2. HANKISS Elemér, A népdaltól az abszurd drámáig, Bp., Magvető, 1969 (Elvek és utak). HANKISS Elemér, Az irodalmi műmint komplex modell, Bp., Magvető , 1985 (Elvek és utak). HÁRS Endre, Én – túl a nyelven. Irodalom, antropológia, kultúra, Bp.,–Szeged, Gondolat–Pompeji, 2004. HORVÁTH János, A magyar irodalom fejlő déstörténete, reprint kiad., Bp., Gondolat, 1976. HORVÁTH János, A magyar irodalmi népiesség (sok kiadásban elérhető) HORVÁTH János, Pető fi Sándor, reprint kiad., Bp., Gondolat, 1922. HORVÁTH János, Tanulmányok I–II., Debrecen, Kossuth Egyetemi, 1997 (Csokonai könyvtár). HORVÁTH Károly, A romantika értékrendszere, Bp., Balassi, 1997. IMRE László, Mű fajok létformája XIX. századi epikánkban, Debrecen, Kossuth Egyetemi, 1996. IMRE László, A posztmodern: egy régi-új beszédmód, Alföld, 2003/2, 40–45. Irodalmi kánon és kanonizáció, szerk. ROHONYI Zoltán, Bp., Osiris K. – Láthatatlan Kollégium, 2001. Irodalomtanítás harmadik évezredben, fő szerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006. JAUSS, Hans Robert, Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika, BP., Osiris, 1999 (Osiris könyvtár). KERÉNYI Ferenc, Pető fi Sándor, Budapest, Elektra Kiadóház, 2002. KOSZTOLÁNYI Dezső, Lenni vagy nem lenni, Kairosz, 1999 (hasonmás kiadás). KOVÁCS Gábor, Kettő s metaforizáció Vörösmarty Mihály Ábránd címűversében = Nympholeptusok. Test, kánon, nyelv és költő iség problémái a 18–19. században, szerk. SZŰCS Zoltán Gábor és VADERNA Gábor, Bp., L’Harmattan, 2004, 268–276 (Dayka könyvek). KULIN Ferenc, Közelítések a reformkorhoz. Tanulmányok, Bp., Magvető , 1986. KULCSÁR SZABÓ Ernő, Hatástörténet és metahistória (Hozzáférhető -e a történetiség?) = file:///C:/Documents%20and%20Settings/Bal%E1zs/Asztal/KSZE.htm KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, A korszak retorikája (A korszak- és századforduló mint értelmezési stratégia) = Az irodalmi szöveg antrolpológiai horizontjai, szerk. BEDNANICS G., BENGI L., KULCSÁR SZABÓ E., SZEGEDY-MASZÁK M., Bp., Osiris, 2000, 90–105. Kultúra, szöveg, narráció. Orosz elméletírók tanulmányai, szerk. KOVÁCS Árpád, V. GILBERT Edit, Pécs, JPTE Egyetemi, 1994. LÁNG Gusztáv, Kiskatedra, Szombathely, Vas Megyei Pedagógiai Intézet, 1992. LEHOTA János, A nemzeti tudat drámája, Nagykanizsa, 1997 (Pannon Tükör Könyvek). LOTMAN, J. M.: Szöveg, modell típus, Budapest, Gondolat, 1993. LOTMAN, Jurij, Kultúra és intellektus, ford., szerk., előszó SZITÁR Katalin, Bp., Argumentum, 2002 (Diszkurzívák). LUKÁCSY Sándor, A hazudni büszke író. Válogatott tanulmányok, Pécs, Jelenkor, 1995. MAÁR Judit, A drámai és az elbeszélőszöveg szemantikai vizsgálata, Bp., Akadémiai, 1995. MARGÓCSY István, Pető fi Sándor, Bp., Korona, 1999. MARGÓCSY István, A király mulat. Fejedelmi csábítás a magyar romantikában, 2000, 2004/9, 56–72. MARGÓCSY István = Pető fi és a romantika = Irodalomtanítás a harmadik évezredben, főszerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006, 270–286. MEZEI Balázs, „Fénynek hajlékát romjaiban látni” Vörösmarty Mihály: A Rom = Az elbeszélés módozatai, szerk. JÓZAN I., KULCSÁR SZ. E., SZEGEDY-M. M., Bp., Osiris, 2003, 130–146. MILBACHER Róbert, „…földben állasz mély gyököddel…” A magyar irodalmi népiesség genezisének akkulturációs metódusa és pórias hagyományának vázlata, Bp., Osiris, 2000 (Doktori mestermunkák). MILBACHER Róbert, „…te pogány Anakreón”. Pető fi és a magyar irodalomrendszer karnevalizációjának kísérlete = A magyar irodalmi kánon a XIX. században, szerk. TAKÁTS József, Bp., Kijárat, 2001, 145–162. MILBACHER Róbert, Isteni Sángyim! Bájdús Jankóm! Lelkem, fattyam! = Z. KOVÁCS ZOLTÁN, M. R., A maradék öröme. Tanulmányok a XIX. század magyar irodalmáról, Bp.,–Szeged, Osiris–Pompeji, 2001, 76–102 (deKON KÖNYVek). MILBACHER Róbert, A szelíd farkas és a bárányos róka. Pető fi esete Vörösmartyval meg a babérral = Z. KOVÁCS Zoltán, M. R., A maradék öröme. Tanulmányok a XIX. század magyar irodalmáról, Bp.,– Szeged, Osiris–Pompeji, 2001, 122–147 (deKON KÖNYVek). „Mit jelent a suttogásod?” A romantika: eszmék, világkép, poétika, szerk. NAGY Imre és MERÉNYI Annamária, Pécs, Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2002 (Pannónia könyvek). NAGY Imre, Ágistól Bánkig, Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2001 (Pannónia Könyvek). NAGY Imre, Nemzet és egyéniség (Drámairodalmunk az 1810-es években: a hazafiság drámái), Bp., Argumentum, 1993.

–8– Narratívák I–II, szerk. THOMKA Beáta, Bp., Kijárat, 1998. NÉMETH László, Berzsenyi Dániel, Bp., Szépirodalmi, 1986. Nemzeti olvasókönyv, szerk. LUKÁCSY Sándor, Bp., Gondolat, 1988. ONDER Csaba, Hagyományozódó olvasatlanság. A Parainesis avagy az oráció nemes popularitása = Nympholeptusok. Test, kánon, nyelv és költő iség problémái a 18–19. században, szerk. SZŰCS Zoltán Gábor és VADERNA Gábor, Bp., L’Harmattan, 2004, 13–32 (Dayka könyvek). OROSZ Magdolna, „Az elbeszélés fonala”. Narráció, intertextualitás, intermedialitás, Bp., Gondolat, 2003. OROSZ László, A niklai remete és a kecskeméti fiskális, Bp., Krónika Nova, 2000. OROSZ László, A Bánk bán értelmezéseinek története, Bp., Krónika Nova, 1999. OTTLIK Géza, A regényrő l = O. G., Próza, Bp., Magvető , 1980, 184–200. OTTLIK Géza, Körkérdés Jézusról = O. G., Próza, Bp., Magvető , 1980, 213–214. Remény s emlékezet. Tanulmányok Kölcsey Ferencrő l, Bp., Kölcsey Társaság, 1990. ROHONYI Zoltán, A magyar romantika kezdetei, Bukarest, Kriterion, 1975. Romantika: világkép, mű vészet, irodalom, szerk. SZEGEDY-M. M., HAJDÚ P., Bp., Osiris, 2001. SÁNDOR Iván, Vég semmiség. A százhetven éve fel nem fedezett Bánk bán, Pécs, Jelenkor, 1993. SŐTÉR István, Werthertő l Szilveszterig, Bp., Szépirodalmi, 1976. SPIRÓ György, A közép-kelet-európai dráma, Bp., Magvető, 1986. S ZABÓ Magda, A legutolsó bordal: A vén czigány = SZ. M., A lepke logikája. Színképelemzés: Vörösmartyköltemények, Bp., Argumentum, 1996, 179–199 SZAUDER József, Kölcsey Ferenc, Bp., Mű velt Nép, 1955. SZAUDER József, A romantika útján, Bp., Szépirodalmi, 1961. SZAUDER József, Az estve és Az álom. Felvilágosodás és klasszicizmus, Bp., Szépirodalmi, 1970. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Világkép és stílus, Bp., Magvető, 1980. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Újraértelmezések, Bp., Korona Nova, 2000. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, „Minta a sző nyegen.” A mű értelmezés esélyei, Bp., Balassi, 1995. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, A műbefejezettségének ábrándja: töredékszerű ség Vörösmarty költészetében = Hang és szöveg, szerk. BEDNANICS Gábor, BENGI László, KULCSÁR SZABÓ Ernő , SZEGEDYMASZÁK Mihály, Bp., Osiris, 2003, 62–71. SZERB Antal, Magyar irodalomtörténet (sok kiadásban elérhető) SZERB Antal, A világirodalom története (sok kiadásban elérhető ) SZIGETHY Gábor, Csongor álma, Szombathely, Savaria University Press, 2001 (Bár könyvek). SZIGETHY Gábor, Reform, kor, társaink, Szombathely, Savaria University Press, 2004 (Isis könyvek). SZILÁGYI Domokos, Kortársunk, Arany János = Sz. D., Élnem adjatok, Bukarest, Kriterion, 1990. SZILÁGYI Márton,Határpontok, Bp., Ráció, 2007. SZILÁGYI Zsófia, Féllábú ólomkatona vagy levélnehezék? (A hiba az irodalmi mű ben) = SZ. Zs., A féllábú ólomkatona. Irodalmi mű -hibák, Pozsony, Kalligram, 2005, 17–32. SZILI József, Arany hogy istenül… (Az Arany-líra posztmodernsége), Bp., Argumentum, 1996 (Irodalomtörténeti füzetek). SZILI József, A nemzeti versidom öntudata a János vitéz és a Toldi versnyelvében = A szó élete – Tanulmányok a hatvanéves Kovács Árpád tiszteletére, szerk.: SZITÁR Katalin, Budapest, Argumentum, 2004, 291–305. SZÖRÉNYI László, „Multaddal valamit kezdeni”. Tanulmányok, Bp., Magvető , 1989. SZÖRÉNYI László, „Álmaim is voltak, voltak…” (Tanulmámyok a XIX. századi magyar irodalomról), Bp., Akadémiai, 2004, 16–90. TAXNER-TÓTH Ernő , Kölcsey és a magyar világ, Bp., Akadémiai, 1992. TAXNER-TÓTH Ernő, Rend, kételyek, nyugtalanság: A Csongor és Tünde kérdései, Bp., Argumentum, 1993. Tények és legendák – tárgyak és ereklyék, szerk. KALLA Zsuzsa, Bp., Pető fi Irodalmi Múzeum, 1994. THOMKA Beáta, A pillanat formái, Újvidék, Forum, 1986 THOMKA Beáta, Térlátás, belsőtáj, tartam = A századvég szellemi körképe, szerk. SÁNDOR Iván és mtsai, Jelenkor, Pécs, 1995, 299–330. THOMKA Beáta, Beszél egy hang, Bp., Kijárat, 2001. TVERDOTA György, Irodalmi kultusz = Irodalomtanítás harmadik évezredben, főszerk. SIPOS Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006, 836–843. Újragondolni a romantikát, szerk. HANSÁGI Ágnes, HERMANN Zoltán, Bp., Kijárat, 2003. USZPENSZKIJ, Borisz, A kompozíció poétikája, Bp., Európa Könyvkiadó, 1984.

–9– VADERNA Gábor, A temető kert költő je. Sztoicizmus és epikureizmus Berzsenyi Dániel költészetében = Nympholeptusok. Test, kánon, nyelv és költő iség problémái a 18–19. században, szerk. SZŰCS Zoltán Gábor és VADERNA Gábor, Bp., L’Harmattan, 2004, 177209 (Dayka könyvek). Vörösmarty és a romantika, szerk. TAKÁTS József, Pécs, Művészetek háza, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet [2001?]. (Különösen: KAPPANYOS András, Az avantgárd Vörösmarty, 149–157; MILBACHER Róbert, Az Elő szó filológiájának bizonytalanságáról, 179–193.) ZÁKÁNY TÓTH Péter, Az ideális olvasó megkonstruálása. A Kölcsey-olvasás önéletrajzisága mint önmegerő sítő diskurzus = Nympholeptusok. Test, kánon, nyelv és költő iség problémái a 18–19. században, szerk. SZŰCS Zoltán Gábor és VADERNA Gábor, Bp., L’Harmattan, 2004, 33–65 (Dayka könyvek). Z. KOVÁCS Zoltán, A Vanitatum vanitas, a romantikus irónia és az irodalomtörténet szomorúsága = Z. K. Z., MILBACHER Róbert, A maradék öröme. Tanulmányok a XIX. század magyar irodalmáról, Bp.,–Szeged, Osiris–Pompeji, 2001, 22–75 (deKON KÖNYVek). Z. KOVÁCS Zoltán, Mérlegelés vagy megértés. A Gondolatok a könyvtárban (történeti) (olvasásának) allegorizmusáról = Z. K. Z., MILBACHER Róbert, A maradék öröme. Tanulmányok a XIX. század magyar irodalmáról, Bp.,–Szeged, Osiris–Pompeji, 2001, 103–121 (deKON KÖNYVek).

A művek olvasásához gondozott szövegeket, ha lehetséges, kritikai kiadásokat használjunk!

– 10 –

CÍMLEÍRÁS- ÉS HIVATKOZÁSTECHNIKAI SZABÁLYZAT Módszerünk lényege az egy hivatkozás = vessző kkel tagolt egy mondat. Pontot csak a mondat végére, illetve rövidítések után tehetünk (például kiad., szerk., bev.). Ezt a hivatkozási és jegyzetelési gyakorlatot követi az Irodalomtörténeti Közlemények (ItK), az Irodalomtörténet (It) és az Irodalomismeret (Iris), s erre törekedett bibliográfiai hivatkozásaiban az Új Magyar Irodalmi Lexikon (ÚMIL). Természetesen az egyes kézikönyvek, folyóiratok, kiadók címleírási gyakorlata a hasonló alapelvekre törekvés mellett is különbözhet az apróbb részletekben. Címleírási javaslatunk nem merev, dogmatikus szabályzat, csupán követésre ajánlott, jól használható minta. Bármely hivatkozási rendszert válasszunk azonban munkánk során, az áttekinthető ség és következetesség elengedhetetlen követelmény. 1. EGY SZERZŐÖNÁLLÓ MŰVE G ERÉZDI Rabán, A magyar világi líra kezdetei, Bp., 1962, 213–265 (Irodalomtörténeti Könyvtár, 7). N ÉMETH G. Béla, A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában. A kiegyezéstő l a századfordulóig, Bp., 1981, 356–373 (Irodalomtudomány és Kritika). A szerzővezetékneve (családneve) kiskapitális („kapitälchen”, „small caps”) szedésű(megengedhetőa verzál, vagyis a NAGYBETŰis). (A magyar szerző k nemesi, vagy származási helyre utaló elő neve nem része a családnévnek; például Gyarmati BALASSI Bálint, Árva BETHLEN Kata). A szerző k névelemeinek (elő-, család-, keresztnevek stb.) sorrendje a címlapon lévősorrenddel egyezik meg. Külföldi szerzőesetében tehát a keresztnév (-nevek) áll(nak) elöl. A szerzőneve után akkor nincs vessző, ha a név genitivusban szerepel, például ZRÍNYI Miklós Összes mű vei, H ORATII Opera omnia. A műcíme kurzív, a végén vesszőáll (akkor is, ha a mű nek alcíme van, s ezért a címen belül pontot alkalmaztunk). A kis- és nagybetűhasználatában az adott nyelv helyesírásához igazodunk. A kiadás helye megadásakor legjobb, ha a címlapon olvasható alakot tüntetjük föl, de megengedhetőa szokásos magyar névalak használata is (Bécs/Vienna/Wien). Régi kiadású könyvek esetében megtartható az impresszum toldalékolt, locativusi alakja (például Béchben, Viennae). Ha a kiadás helye Budapest, azt Bp.-vel rövidítjük. A kiadás helye után vesszőáll. A könyvkiadó nevének feltüntetése nem kötelező. A kiadó neve a megjelenési hely és a kiadás éve közé kerül. A kiadó neve mellett az értelemszerű„Kiadó” névelem elhagyható: Bp., Balassi, 1998. A lapszámok után nem kell rövidítés (például p., l., o., old.). A lapszámok nem rövidítend ő k (például 154– 56), azokat ki kell írni: 154–156. Több lapszámot vesszők választanak el egymástól (például 154–156, 159, 203, 601). Ha a lapszám után a kiadványsorozat feltüntetése következik (zárójelben, a lényeges szavak nagybetűvel kezdve), a lapszám után nem kell pont (azt csak a sorozat kötetszámát követőbefejezőzárójel után tesszük ki). Figyelem: a tól–ig értelemben (például lapszámok között) álló ún. nagykötő jel azonos a gondolatjellel (billentyű vel alt+0150). A szavak elválasztására szolgáló elválasztójel fele hosszúságú. Írógéppel két elválasztójellel jelöljük a gondolatjelet (nagykötőjelet): --. A közbevetést elválasztó gondolatjel előtt és után üres leütés (space) áll – kivéve, ha vesszőkerül utána –, a kötő jel ezzel szemben tapad. Ha egy könyv teljes terjedelmére hivatkozunk, semmilyen lapszám nem kell, például HORVÁTH János, Tanulmányok, Bp., 1956. 2. TÖBB SZERZŐKÖZÖS MŰVE KLANICZAY Tibor, SZAUDER József, SZABOLCSI Miklós, Kis magyar irodalomtörténet, Bp., 1961, 93–97. BÁN Imre, JULOW Viktor, Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában, Bp., 1964, 20–40. Nemzeti örökségünk. A „Kulturális és történelmi emlékeink feltárása és kiadása” címűkutatási program tevékenységének összefoglalása, [...] összeáll. KLANICZAY Tibor, PETNEKI Áron, bibliográfia SCHULTZ Katalin, Bp., Arbor Kiadó, 1992, 31–50. A szerzők a címlap szerinti helyen és sorrendben következnek, a túl hosszú cím rövidíthető. Maximum három szerző t tüntetünk fel, ennél több szerzőesetén a címleírás a műcímével kezdődik.

– 11 – 3. TÖBBSZERZŐS TANULMÁNYKÖTET A régi magyar vers, szerk. KOMLOVSZKI Tibor, Bp., 1979, 101–107 (Memoria Saeculorum Hungariae, 3). Száz nagyon fontos vers. Versek és versmagyarázatok, szerző k A LEXA Károly, A NGYALOSI Gergely, BÁRDOS László stb., Bp., Lord Kiadó, 1995, 200–231. A „szerkesztette” szerk. rövidítése helyett idegen nyelvűkötetben ed. (latin, olasz, angol), éd. (francia), Hrsg. (német) rövidítés áll. Több szerkesztővel bíró angol nyelvűkönyvek idézésekor az ed. helyett a többes számot jelzőeds. A szerkesztőnevét nem lehet szerzőként a címleírás élére tenni. Második példánkból hiányzik a szerkesztőneve, ezért utalunk a szerzőkre. Ez azonban nem kötelező. 4. SZÖVEGKIADÁSOK A PÁCZAI CSERE János, Magyar encyclopaedia, kiad. és bev. BÁN Imre, jegyzetek G YENIS Vilmos, Bp., 1959, 87–93 (Magyar Klasszikusok). TÓTFALUSI KIS Miklós Mentsége, JAKÓ Zsigmond szövegkiadásának felhasználásával kiad. HAIMAN György, S ZELESTEI N. László, bev. H AIMAN György, Bp., 1987, 71–89. Római szerző k 17. századi magyar fordításai, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, kiad. BARTÓK István, BORZSÁK István, ERDÉLYI Lujza, elő szó HAVAS László, utószó KECSKEMÉTI Gábor, Bp., Balassi Kiadó, 1993, 7– 32 (Régi Magyar Prózai Emlékek, 10). Z RÍNYI Miklós, Szigeti veszedelem. Az török áfium ellen való orvosság, kiad. és utószó KOVÁCS Sándor Iván, K ULCSÁR Péter, Bp., Európa Könyvkiadó, 1994, 20–50 (Európa Diákkönyvtár). A sajtó alá rendezés többféleképpen megnevezhetőmunkáját lehetőleg kiad. rövidítéssel jelezzük, jóllehet – főként több közreműködőesetén (akik közül egy munkafolyamat végzőiként maximum hármat sorolunk fel) – nem könnyűelkerülni a különféle szövegkiadási fogalmak feltüntetését. Az idézett Tótfalusi-kiadás például így részletez: „szerk., a bev. tanulmányt írta és a jegyzeteket összeállította H. Gy., a szöveget Sz. N. L. gondozta”. 5. TÖBBKÖTETES MŰVEK F ALUDI Ferenc Prózai mű vei, I, kiad. VÖRÖS Imre, URAY Piroska, Bp., 1991, 108–113 (Régi Magyar Prózai Emlékek, 8/1). Ha ugyanezen kiadás mindkét kötetét egészében idézzük: FALUDI Ferenc Prózai mű vei, I–II, kiad. VÖRÖS Imre, URAY Piroska, Bp., 1991 (Régi Magyar Prózai Emlékek, 8/1–2). A kötetszám római számokkal (k., köt., r., vol., Bd. stb. jelzés nélkül) a cím után kerül, de ez már nem ku rzív, utána természetesen vesszőkövetkezik. Ha egyes kötetek különbözőévekben jelentek meg: BALASSI Bálint Összes mű vei, I–II, Bp., 1951, 1955. A kötetszámnak a címleíráson belüli különbözőpozíciójú elhelyezése helyett a kötetszámot mindig a cím után tesszük, s azt értelemszerűen mindig azok az adatok követik, amelyek csak az illetőkötetre vonatkoznak, rendezte légyen sajtó alá azt a kötetet bárki. Például A RANY János, Prózai mű vek, 1, kiad. KERESZTURY Mária, Bp., 1962 (Arany János Összes Mű vei, X); A RANY János, Prózai mű vek, 2, kiad. N ÉMETH G. Béla, Bp., 1968 (Arany János Összes Művei, XI). Itt kell megjegyeznünk: ha mereven alkalmazzuk a sorozatjelzés technikáját (vö. az 1. ponttal), ily módon elvész, hogy ki a szerkesztője a kritikai kiadásnak. Elfogadhatónak látjuk ezért ezt a megoldást is: A RANY János Összes mű vei, szerk. KERESZTURY Dezső, XI, Prózai művek 2, kiad. N ÉMETH G. Béla, Bp., 1968. A gyakorlati címleírás következésképpen ne kövesse dogmatikusan a nemzeti könyvtárak katalóguscéduláinak szabványait, csak a fő bb elemeket; és a világosságot tartsa szem előtt.

– 12 – 6. TANULMÁNYKÖTETBEN MEGJELENT MŰVEK BÁN Imre, Apáczai Csere János doktori értekezése = B. I., Eszmék és stílusok, Bp., 1976, 203–214. L UKÁCSY Sándor, Isten gyertyácskái. Metaforák a régi magyar prédikációkban = L. S., Isten gyertyácskái, Pécs, Jelenkor Kiadó, 1994, 115–160, 372–378. S ZABÓ Magda, A legutolsó bordal: A vén czigány = Sz. M., A lepke logikája. Színképelemzés: Vörösmartyköltemények, Bp., Argumentum, 1996, 179–199. A szerzőés írásának címe után = (egyenlőségjel) következik, és nem in vagy lásd, az egyenlőségjelet pedig a szerzőnevének kezdőbetűi követik, aztán természetesen vessző, kurzív cím stb. Ha több szerzőtanulmányaiból összeállított kötetbeli írásra hivatkozunk, annak kurzív címe követi az egyenlőségjelet, például S. L AUTER Éva, Fő úri kertek és reprezentáció a 17. században = Európa híres kertje. Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról, szerk. R. VÁRKONYI Ágnes, K ÓSA László, Bp., Orfeusz Könyvkiadó, 1993, 87–104. 7. FOLYÓIRAT-, HETI- ÉS NAPILAPBELI PUBLIKÁCIÓK KOVÁCS Sándor Iván, Még egy író Bessenyei: Bessenyei Anna, It, 1996, 93–113. BEKE József, Adalékok Zrínyi szavainak magyarázatához, Iris, 1996/1–2., 67–70. KAMOCSAY Ildikó, A magyar realizmus bölcső helye: Rodostó. Fikcióesszé, ÉI, 1987. márc. 20., 14. S ZAUDER József, Mikes Kelemen. Halálának 200. évfordulóján, Nszab, 1961. okt. 1., 13. Évfolyamonként folyamatosan lapszámozott folyóiratok füzetszámait (például It, ItK) nem adjuk meg. (A folyóiratok, lapok címrövidítéseit lásd a Bibliográfiai kézikönyvben.) Füzetenként lapszámozott folyóiratokra úgy kell hivatkozni, hogy az évfolyam után törésjelet teszünk, kiírjuk a füzetszámot, s a pont és vessző után következik a lapszám. Lásd példánkat: Iris, 1996/1–2., 67–70. A folyóirat rövidített s nem kurzivált címe után is mindig vesszőteendő, nem in és nem egyenlő ségjel. Ha a folyóirat lapszámozása félévenként újrakezdődik, a félévnyi egységet római számmal jelöljük, utána veszsző, lapszám. Például MCsill, 1943, II, 135–137. Heti- és napilap esetében nem a lap és az újság számát, hanem a megjelenési dátumot tüntetjük fel, majd lapszámot adunk: Magyar Nemzet, 1967, március 20, 3. A HIVATKOZÁSOKBAN ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK ÉS UTALÁSOK Ugyanazon szerzőre, ha egymás utáni lábjegyzetekben említjük mű veit, úgy hivatkozunk, hogy nem ismételjük a nevét, hanem Uő. (Ugyanő ) rövidítéssel utalunk rá. Az Uő. rövidítést vessző, majd a cím követi (mert szerzőt jelöl, s a szerzőután vesszőt teszünk). Ha az előző leg említett műre (műcímre) utalunk, azt kurzív Uo. rövidítéssel tesszük (mert a mű cím kurzívval szedendő , s utána vessző t teszünk). (Ha a közlőfolyóiratra, lapra történik utalás, az Uo. antikva.) Ugyanez a helyzet az I. m. (idézett mű,) esetében, hiszen az is címet jelöl. Használható még az id. kiad. (idézett kiadás), a latin cfr. (confer) megfelelő je: a vö. (vesd össze) rövidítés vagy a lásd utalás. (Ezt ne rövidítsük l.-lel, ld.-dal, hiszen csak négy betű helyet vesz el.) Egy könyv 2., 3. stb. kiadását nem 2. kiad., 3. kiad. stb. jelöléssel adjuk meg, hanem a kiadási év száma fölötti kis indexszámmal. Például: H ORVÁTH János, A reformáció jegyében, Bp., 19572 ; KLANICZAY Tibor, Zrínyi Miklós, Bp., 19642. FORRÁS: Szöveggyű jtemény a régi magyar irodalomból II. rész, szerk., KOVÁCS SÁNDOR Iván, Bp., Osiris Kiadó, 2000, 868–870. (Vagy elektronikus formában letölthetőa BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI INFORMATIKAI ÖNÁLLÓ PROGRAM portáljáról: http://magyar-irodalom.elte.hu/biop/index.html)