I N T E R J Ú LÁNG ISTVÁN
Viharos évünk volt! gadó györgy pál interjúja
Sokan már saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogy az éghajlat globális változása nem csupán hőmérsékleti rekordokkal jár, de egyre többször hoz hatalmas viharokat, pusztító bel- és árvizet is. Magyarországon például a tavaly májusi és júniusi időjárás okozott súlyos károkat. Bár teljes bizonyossággal egyetlen ciklonról sem állíthatjuk, hogy az éghajlatváltozás következménye lenne, az időjárási rendszerek erőteljes módosulását mind több tudományos adat támasztja alá… Professzor úr gyakran hangsúlyozza, hogy eljött a cselekvés ideje. Személy szerint mit tesz? Változtatott például az életmódján?
Nem állítom, hogy mindenben követendő példa vagyok, de azért igyekszem. Most, hogy a lányom már nem él velünk, feleségemmel tudatosan választottunk kisebb, 44 négyzetméteres lakást. Autónk sincsen. Az, hogy nemrég még három kutyát tartottunk, talán túlzás volt, de „kis fogyasztásúak” voltak. Tacskók. Sajnos már nem élnek. Mennyire sikerült a családban továbbadni a természet szeretetét, bolygónk féltését?
Bár Boglárka, az unokám nem éghajlat-változási szakértő, magyar– német szakos tanárként is sokat tehet a következő nemzedékek szemléletének formálásáért. Legfontosabb célja, hogy tanítványai megszeressék az olvasást. Arra biztatom, hogy a gyerekek figyelmét az irodalom segítségével irányítsa rá a természet szépségére is. Nem is kell nógatni, megteszi magától. Ha már az unokáját említette, talán nem udvariatlanság, ha azt mondom, hogy Ön történelmi távlatból látja a környezet romlását. Mikor vált sürgetővé az éghajlat változásának vizsgálata?
A tudomány már több mint száz éve foglalkozik az átlaghőmérséklet emelkedésével, de hogy milyen hatások játszhatnak ebben szerepet, az sokáig csak elméleti feltevés volt. Az éghajlat változása kapcsán a meteorológusok, a geológusok ma is hajlamosak csak a légkörre, 22
hajdu andrás
23
I N T E R J Ú
I
L Á N G
I S T VÁ N
a tengerekre, a földkéregre, vagyis a fizikai környezetre összpontosítani. Természetesen én is tudom, hogy a klímaváltozás nem új jelenség, mert a nagy felmelegedési és lehűlési ciklusok tízezer éves átlagokban 4-5 fokos hőmérsékleti ingadozásokat is hozhattak. Akkor most miért aggódik a világ a kevesebb mint egyfokos átlagos hőmérséklet-emelkedés láttán?
Mert felgyorsult a folyamat. Az elmúlt kétszáz évben meghatározóan fontossá vált az emberi hatás. A klímát én mindig a társadalommal együtt vizsgálom. Az üvegházhatású gázok kibocsátása leginkább az energiafelhasználással függ össze, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a háttérben a Föld lakosságának drasztikus növekedése rejlik. Sokszor belegondolok, hogy születésem idején, 1931-ben mintegy kétmilliárd ember élt a Földön, ma csaknem hétmilliárd. Az évszázad közepére pedig kilencmilliárdos lesz a népesség.
aszály
Ezt a lélekszámot mennyire tartja végzetesnek?
Remélem, hogy nem az, a hirtelen növekedésnek azonban súlyos következményei vannak. Ma is gyarapszik a nyomorban élők, az éhezők száma. Ha a Földnek kilencmilliárd lakója lesz, és nem változtatunk jelenlegi termelési, fogyasztási, szennyezési szokásainkon, akkor a bolygó aligha lesz képes ilyen sok embert eltartani. Igaz, ehhez még más tényezők is hozzájárulnak, elég ha a fosszilis tüzelőanyagok kimerülését említem. Az összeomlást egyáltalán nem lehet kizárni, de az időpontjáról én sohasem adok előrejelzéseket. A bajt azonban el kell kerülni, ezért muszáj változtatni az életmódunkon, a technikánkon. És minél előbb stabilizálni kell a Föld népességét. Mit gondol, a politikusok is értik már, hogy mekkora a tét?
A nyolcvanas évek közepe óta sokat változott a helyzet. A fejlett országok közvéleménye 2005 után találkozott igazán az éghajlatváltozás témájával. 2006-ban mutatták be az egykori amerikai alelnök, Al Gore Kellemetlen igazság című filmjét és könyvét. Gore
Az éghajlatkutató …és időtöltései „Agrokémikusnak indultam, és még fiatal tudós voltam, amikor merő véletlenségből a környezetvédelem területére tévedtem” – meséli a ma 80 esztendős Láng István. Tegyük gyorsan hozzá: 1971-ben nemcsak az Akadémia akkori főtitkárhelyettese, de maga a környezetvédelem is igen fiatal volt még. Láng István 1984-ben az ensz Környezet és Fejlődés Világbizottság (wced) tagja lett. „Ezt a meghívást és a közös munkát azóta is életem nagy szerencséjének tartom” – mondja. Láng professzor 1985 óta
24 national geo graphic
az mta rendes tagja, 1985 és 1993 között főtitkára volt, jelenleg kutatóprofesszorként tevékenykedik. Interjúalanyunk – aki magazinunk tanácsadója is – büszke rá, hogy a Mindentudás Egyetemén 2002-ben tartott előadása (Környezetvédelem – fenntartható fejlődés) egy évre rá érettségi tétel lett. Az utóbbi időben néhány professzoros hóborttal hívta föl magára a figyelmet. „Amikor nyugdíjba mentem, és ez már jó néhány éve volt, kijegyzeteltem Jókai százkötetes díszkiadását, hogy mit tudott
• 2011. február
az író a madárvilágról.” Később Rejtő Jenő műveibe szeretett bele. Miután elolvasta az összeset, az észrevételeit Rejtő Jenő, a ponyva klasszikusa mint meteorológus és hidrológus címmel ismertette – 2008. április 1-jén! – az Akadémián. Az elveszett cirkáló leírja, hogyan süllyeszthet el a trópusi ciklon egy hajót, de Láng professzor azt is kiderítette, milyen hitelesen ábrázolta Rejtő a Jó üzlet a halálban a cunamit. „Azért ne úgy képzelje, hogy két évig csak Rejtőt olvastam! Ez inkább afféle munka utáni pihenés volt nekem.” Ujvári Sándor / MTI, Wayne Hanna / MTI/AP
egy évvel később azután Rajendra Pachaurival, az ipcc (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) vezetőjével megosztva átvehette a Nobel-békedíjat. Gyakorlatilag minden ország tett már valamit a káros hatások ellen, bár még mindig több a szép ígéret és a hangzatos deklaráció… Ez elég ironikusan hangzik. Ilyen soványak az eredmények?
tornádó
Sajnos eddig nagyon kevés történt. A semminél persze több, de az elmúlt húsz évben ennél jóval gyorsabb változásokat sürgettek a tudósok. Nézzük például a kiotói egyezmény végrehajtását! Az igaz, hogy magát a megállapodást 1997-ben írták alá, s hosszú huzavona után csak 2005-ben lépett érvénybe – bár visszamenőleg 1990-et nyilvánították bázisévnek. Ez az egyezmény a szén-dioxidkibocsátás 5,2 százalékos csökkentését írta elő az 1990 és 2012 közti időszakra. Ez semmi, legföljebb jelképesnek tekinthető. Ráadásul egyelőre még ezt sem teljesítjük! Hát az európai változások? A naperőművek Németországban vagy a spanyol és dán szélturbinák?
Ezek fontos dolgok, a számok azonban kérlelhetetlenek. Az Európai Unió tizenöt régi tagországa elmarad a vállalásoktól, és a tíz új tagország is csak azért teljesíti őket, mert sikerült kedvezőbb számítási módot kiharcolniuk. Ezt persze nevezhetjük diplomáciai sikernek is, hiszen az egykori szocialista országok elérték, hogy 1990 helyett 1987-et vagy 1988-at is választhatták bázisévnek emissziócsökkentésük kiindulópontjául. Ennek ugye az a jelentősége, hogy a rendszerváltás előtt két évvel még teljes gőzzel működött az erősen szennyező nehézipar, 1990-re viszont már e gyárak jó része leállt?
Igen, erről van szó. Ez viszont azzal járt, hogy 36 százalékkal máris túlteljesítettük a kiotói vállalásunkat – éspedig anélkül, hogy az utóbbi években különösebben sokat tettünk volna a kibocsátások csökkentéséért. Így nyertük azokat a szén-dioxid-kvótákat, melyek eladásáról a hírműsorok is sokszor beszámoltak az elmúlt években. Apropó híradások! Újabban felerősödött a klímaszkeptikusok hangja. Bár korántsem egységes csoportról van szó, de azért össze tudná foglalni a kétkedők álláspontjait?
Ők általában azt képviselik, hogy a klíma változik ugyan, de ebben elenyésző az ember szerepe. Ez persze azt is jelenti, hogy nem kell nagyon komolyan venni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését. Azt mondják, hogy a többlet szén-dioxid nem melegíti tovább a légkört, s új egyensúlyi állapot jön létre. Igaz, rendszerint azt is hozzáteszik, hogy takarékoskodjunk, törekedjünk az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentésére. Csakhogy ha nincs egy jogilag kötelező egyezmény, amely rászorítaná a feleket az energiatakarékosságra, akkor semmi sem lesz az érdemi csökkentésből. Márpedig ma nincs ilyen megállapodás, és még csak nem is készül. 25
I N T E R J Ú
I
L Á N G
I S T VÁ N
Mekkora teret kapnak ezek a klímaszkeptikus nézetek?
Nagyot, túl nagyot. Azt csak helyeselhetem, ha a tudományban nem hallgattatják el a kritikus és tudományosan megalapozott hangokat. De itt nem egyszerűen erről van szó! Egy amerikai felmérés szerint a világ szakmailag illetékes tudósai között alig 3 százalék a klímaszkeptikusok aránya, ugyanakkor az egész amerikai társadalomban már 40 százalék. Ez persze érthető. Az emberek elkényelmesedtek. Egyszerűbb elhinni, hogy semmin nem kell változtatni.
árvíz és belvíz
Mit mutatnak a legfrissebb adatok? Alátámasztják-e a Föld felszínének további melegedését és az ebből adódó rendkívüli időjárási jelenségek növekvő gyakoriságát?
Amerikai megfigyelőállomások összesített adatai szerint a földfelszíni hőmérsékletek átlaga alapján 2010 első fele minden idők legmelegebb első fél éve volt. Természetesen a kutatók rendszeresen mérik a szén-dioxid koncentrációját is. Jégből vett fúrásminták alapján a tudósok 400 ezer évre visszamenőleg ki tudják következtetni a földi szén-dioxid-koncentrációt. Ez hosszú időszak, jöhetett alatta vulkánkitörés, hideg és meleg, de a koncentráció sosem volt magasabb 280 ppm-nél (a ppm milliomodrészt jelent – a szerk.). Ám az utolsó kétszáz évben rohamosan nőtt ez az érték, most már 382 ppm körül van. Erre lehet ugyan legyinteni, hogy a természet véletlen játéka csupán, de én – a tudóstársadalom döntő többségével együtt – egyértelműen emberi eredetű hatásnak tartom. A környezetvédők megalkuvásnak tekintik, ha azt vizsgáljuk, mi módon lehet az éghajlat változásához alkalmazkodni – ahelyett, hogy mindent megtennénk az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentéséért.
Hát erről sokat vitáztam velük… A radikálisabb zöldszervezetek nem tartották fontosnak – és ma sem tartják annak – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a védekezést. A logikájuk abból indul ki, hogy az okot kell megváltoztatni és kezelni, nem pedig az okozatot. Ez a hozzáállás természeti csapásoknál például nem válik be. Ha földrengés van, akkor nem a szeizmológiai méréseket kell fejleszteni, hanem a lerombolt házak alól kimenteni a túlélőket. Ha a Tiszán árvíz van, akkor nem Kárpát-Ukrajna erdősítése a legsürgősebb, hanem az, hogy mentsük, ami még menthető. Ez világos, de Ön hová sorolja az éghajlatváltozást?
Az éghajlatváltozás esetében akkor is negyven-ötven év kell ahhoz, hogy javulás mutatkozzon, ha energiatakarékossággal, hatékonyabb műszaki megoldásokkal vagy akár életmódunk alapvető megváltoztatásával az egész Földön sikerülne csökkenteni a szén-dioxidkoncentrációt. Negyven évet viszont nem várhatunk! Ez persze nem azt jelenti, hogy az alkalmazkodás mellett ne kellene törődni a kibocsátás csökkentésével is. Egyetértek a Föld Barátai szervezettel és a többi környezetvédővel abban, hogy általában az okok meg26 national geo graphic
• 2011. február
Kovács Tamás / MTI
I N T E R J Ú
I
L Á N G
I S T VÁ N
szüntetése a legfontosabb. De egy vörösiszap-tározónál már késő akkor beavatkozni, amikor átszakadt. Inkább a gátat kell műszakilag jól megépíteni és karbantartani. Már vártam, hogy mikor hozza elő a vörösiszapot! Nem tudom, hogy ez az ipari katasztrófa mennyire kapcsolódik az éghajlatváltozáshoz, de enélkül tényleg nehéz a tavalyi évet értékelni…
földcsuszamlás
Ezt a szörnyű esetet nem írhatjuk az éghajlatváltozás számlájára, de azért ne higgye, hogy nincs kapcsolatban vele! Az Országos Meteorológiai Szolgálattól nem sokkal a katasztrófa után két adatot kértem. Azt, hogy mennyi csapadék hullott Ajka térségében tavaly január és június között, és mennyi volt ugyanitt az elmúlt harminc év csapadékátlaga. A harmincévi féléves átlag 352 milliméter volt, a legutóbbi évé 590 – a növekedés tehát 67 százalék! Ez a sok esőzés egyedi eset, vagy vannak általános tanulságok?
Biztos vagyok abban, hogy ezután a védekezési mechanizmusokban számolnunk kell a rendkívüli időjárási jelenségek lehetőségével. Ha sok csapadék hullik le valahol, annak két hatása van. Az egyik azonnali: a patakból folyó lesz, kilép a medréből, elviszi a házakat. A másik lassabban hat. Néhány hónap elteltével károsodhatnak például a talaj mélyebb rétegeiben elhelyezkedő műtárgyak – persze főképpen akkor, ha nem megfelelően tervezték és építették meg azokat. Ráadásul az aszály is okozhat hasonló problémát. Ilyenkor az altalaj rétegei zsugorodnak, ami szintén kisebb mozgásokkal jár. Ha pedig ezután nagy csapadék jön, csuszamlások következnek be. Vajon mi kell ahhoz, hogy lényegi intézkedések történjenek az éghajlatváltozás megállítása és az elkerülhetetlenhez való alkalmazkodás érdekében? Itt csak valami kisebb-nagyobb katasztrófa segíthet?
A katasztrófáknak megvan a történeti szerepük. Nyilván a hazai alumíniumgyártásra is nagy hatással lesz, ami 2010. október 4-én Kolontár közelében történt. És bármilyen kegyetlenül is hangzik, a hazai vízügy és árvízvédelem sokat profitál abból, hogy tavaly májusban és június elején a Zsófia, majd Angéla nevű mediterrán ciklonok hatására milyen árvízi és belvízi helyzet alakult ki. A megdöbbenés azonban nem elég. Nagyon határozott politikai irányra van szükség, amely kikényszeríti a változtatásokat. Hát még akkor, ha a klímaváltozás közelgő, de egyelőre bizonytalan hatásairól van szó! Lehet halogatni a határozott intézkedéseket, de nem érdemes. Ha sem a politika, sem bármilyen nemzetközi egyezmény nem képes kikényszeríteni a változtatást, lehetnek-e érdemi eredményei a helyi kezdeményezéseknek?
Ezeket én nagyon fontosnak tartom, és szerencsére ma már nem csak Kaliforniából, hanem Magyarországról is hozhatunk rá jó példákat. Antal Z. László szociológus vezetésével három éve működik 28 national geo graphic
• 2011. február
Kálmándy Ferenc / MTI
a Klímabarát Települések Szövetsége. Albertirsától Tatabányán át tizenhét különböző méretű település és városrész segíti ötletekkel és tapasztalatokkal egymás munkáját – egyebek között a változásokra való felkészülés és a védekezés terén. Ez azért még mindig távol esik a hétköznapoktól, nemdebár?
Egyáltalán nem! Mondok egy példát az ország keleti feléből. Sokat járok Nyírlugosra, ahol két év híján ötven éve elkezdtem egy műtrágyázási kísérletet, s ezért régi barátságban vagyok az ottaniakkal. Tavaly tavasszal borzasztó szélvihar pusztított a környéken. Amikor aztán kiderült, hogy legalább két napig nem lesz áram, Nyírlugos polgármestere azonnal akcióba lépett, mert nem akarta, hogy az emberek hűtőszekrényében tönkremenjen az élelmiszer. De mit tudott tenni ez ellen?
Egy közelben lévő cégnek voltak hűtőkocsijai. Ezeket vetették be a falu érdekében a rendkívüli helyzetben. A mélyhűtőkből rendszerezve összegyűjtötték a fagyasztott élelmiszereket, és amikor helyreállt az áramszolgáltatás, visszavitték a házakhoz. Ha nincs ez a lehetőség és a gyors helyzetfelismerés, óriási anyagi kár érte volna az embereket. Ez arra is jó példa, hogy egy kisebb település szintjén könnyebb átlátni a lehetőségeket. Magyarország éghajlatában milyen változásokat okozhat a következő évtizedek során a globális felmelegedés? És mit kellene tennünk, mire készüljünk?
A prognózisok szerint egyértelmű, hogy a Kárpát-medencében a felmelegedés meghaladja majd az európai átlagot. Már eddig is meghaladta! A 150 évvel ezelőtti helyzethez képest 0,6–0,7 Celsius-fok volt a felmelegedés világátlaga, míg a Kárpát-medencében 1 fok… A melegedés hatására a Föld nagy részén több csapadék várható a nagyobb párolgás miatt, de a Kárpát-medencében kevesebb. Magyarország víztartalékai szerencsére elég jelentősek, de így is sokat kell tennünk azért, hogy jobban hasznosuljon a lehulló csapadék. Tavalyelőtt rendkívüli aszály volt Magyarországon, tavaly nagyon sok csapadék. Ekkora különbségek lehetnek a jövőben is?
Igen, ilyenek lehetnek, és lesznek is. Növekszik majd a szélsőséges esetek gyakorisága és intenzitása is, s ez már a klímaváltozás következménye. A területi eloszlásban szintén nagy különbségek vannak – az aszály a magyar Alföldet sújtja igazán. Itt szárazságtűrő növényfajtákat kell termesztenünk, nagyon vigyázva arra, nehogy túlhasználják a felszín alatti vizeket, ahogy az a Homokhátságon történt, évtizedeken át. Magyarország nem válik sivataggá, nem kell ezzel riogatni az embereket! Szárazabb lesz ugyan, de Olaszországban például vannak a mienkénél szárazabb területek, és azért arrafelé is elég jól megélnek az emberek. Nem reménytelen tehát a helyzetünk, de cselekednünk kell! Mihamarabb.
