k.*vol Presented to the UBRAKY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO from the estate of MARTA GERGELY PASCU

k.*vol

Presented to the

UBRAKY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO from the estate of

MARTA GERGELY PASCU

MHGYHR regényírók

KflRINTHY FRIGYES

CflPILLftRIfl REGÉNY

BUDAPEST n KULTÚRA KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R.T. KIfíDBSH

/V^A^

•

i^'^K^

Különös örömöm

nekem

telik

benne,

hogy

ismét

jutott a szerencse, Gulliver hatodik, eddig

és bemutatni a Kitünö eldöm a Gulliver-féle kéziratok és hagyatékok felkutatásában és sajtó alá rendezésében, Swift Jonathán, kétszáz évvel ezeltt négy teljes útinaplót hozott nyilvánosa Liliputban, ságra, Gulliver s Travels címen Brobdingnagban, Laputában és Hahnhnhmsországban szerzett benyomások anyagából. Ezeltt mintegy két esztendvel sikerült rábukkanaz ötödik sajnos, csak töredékekben nom eredeti Gulliver-kézirat egy másolatára, melyet

ismeretlen úti naplóját kiadni

közönségnek.

—

—

Utazás Faremidóba cimen állitottam össze

kitn

—

a

utazó barátai és szelíd, istenfél eszméi-

nek kedveli bizonyára emlékeznek még erre a könyvre, mely, ha a benne foglalt csekély jelen-

tség

földrajzi és néprajzi adatokra való tekin-

nem is mérhet Stanley vagy Nansen, vagy akár Vámbéry halhatatlan mveihez, megfigyeléseinek jámbor és becsületes hsége tettel,

s

ama

—

lángoló

hazaszeretet

emberszeretet

és

mely az egészet besugározza, bizonyára odasorozható ama mvek közé, melyeket minden pedagógus nyugodtan ajánlhat az ifjúság okulására és ismereteinek fejlesztésére éppen úgy, révén,

mint a társadalmi együttérzés istápolására:

—

olyan erények ezek, melyek Gulliver minden eddig ismert Írásában fellelhetk. Itt következ

mely Capillár iáról, azaz a ni nem országáról szól, a benne foglalt tájfestésektl és, megbízható és bár nem nagyigény, de útleírását,

h

topográfiai eltekintve,

és

természetrajzi

megfigyelésektl

— fként az a meleg és

tiszta szeretet

nem ajánlható olvasmánem hajmereszt és akik nyává mindazoknak, tarka fantasztikumot keresnek, hanem szintesétünteti ki s teszi eléggé

get és egyszerséget, mellyel

szerznk a

családi

n

viszonyának idilli szépségét, a férfi és boldog örömeit s mindazokat a bölcsen felállított emberi és isteni törvényeket dicséri, melyek a fennálló társadalomban lehetvé teszik, hogy nemes összhangban élhetnek együtt férfi és élet

n

a

dics emberi

fajta fejldésére és boldogulására.

Karinthy Frigyes

ELS

FEJEZET

Szerz mentegeti magát, amiért ellenére hatodszor is útra kelt

esküje

Elfogadja

//

a seborvosi állást a »0ueen« fedélzetén fi

németek megtámadják a hajót

//

//

Szerz

már-már halálra különös körülmények

kétségbeesett helyzetében

szánja

magát

és

között partraszáll Capilláriában

Az

olvasó bizonyára csodálkozni fog, hogy

annyi keser tapasztalat ellenére s miután csak

a legcsodálatosabb véletleneknek köszönhettem,

hogy imádott hazámat és forrón

szeretett csa-

ládomat viszontláthattam Redriffben —- s hogy esküvéssel retett

tett

nmnek

fogadalmam

után,

mellyel sze-

megígértem, hogy ezentúl béké-

ben és nyugalomban szentelem életemet neki és leányaimnak: mégis, hatodízben

is

rászán-

tam magam, hogy mint seborvos, résztvegyek egy nagyon is bizonytalan kimenetel úti vállalkozásban.

Annál csodálatosabb szeretett

nm.

ez,

minthogy

forrón

Faremidóból való visszatérésem

óta,

anyai és

kötelességének tökéletes

hitvesi

átérzésével igyekezett

meggyzni a

vállalkozá-

saimban rejl sokféle veszélyrl, melyek testem

st

épségét,

életemet fenyegetve

egyszersmin-

denkorra lehetetlenné tehetnék, hogy családfi és leánykánk fenntartását be-

hivatásomat, az tölthessem.

nm

Imádott

mintaszeren példás

nem gyzöm

gatartását

hitvesi

ma-

eléggé hangsúlyozni:

annakidején igen szép leány

volt,

akinek sokan

udvaroltak s szerették volna elvenni

s

,

mi-

után számot vetett a lehetségekkel,

nagylel-

ken engem

sorsát s

választott,

nekem ajándékozva relme nyújtott, neki

soha egy és

pillanatig

magasröpt

gyakorolni,

ami

életét

a

való

amit sze-

meg nekem is. Azóta sem sznt meg az erényes is,

ama

a házasélet férji

kiválóságát

legszentebb

fel-

hivatásomnak minden

betöltésére

jó feleség

szentelte,

örömet,

hitvesnek

adata: hogy engem

ermmel

hozzám kötve

azt az

buzdítson.

ama legfbb

Egész

kötelességének

hogy engem szüntelen és állandóan

figyelmeztessen és nógasson arra, ami az igazi férfi

legszebb ékessége

táplált

:

a feleség és család iránt

mindent feláldozó önzetlenség. E hiva-

tásának és kötelességének minden

8

más szem-

csak, hogy

én azzal az

embertársaim

nekik mindent odaadó, értük

mindenrl lemondó

Hogy engem

állhassak

önérzettel

amit a feleségéért és család-

elé,

jáért rajongó és

férfi

öntudata nyújt.

eszményi

ilyen

férj

és

férfi

nánt tiszteljen és becsüljön mindenki:

csak velem

törd

vése. Sokszor,

ha hitemet vesztve, vagy elbú-

len akarata mentett

nyelm

sem

léha szórakozásban

— az

ers

és önzet-

hogy valamikor

attól,

unokáim, mint köny-

még a

tördött. Ilyenkor

nem

család-

kímélt fárad-

hogy visszaadja önbecsülésemet. Figyel-

keresni,

neki,

:

és gonosz emberrl, aki

meztetett rá,

Elvitt

meg

beszéljenek rólam

ságot,

ez volt

vagy elfáradva a nehéz munkától, amivel

akartam feledést keresni

jával

gya-

feleségemnek minden törek-

családomat fenntartottam

úgy

ön-

azon fáradozott

zetlenül és rajongó hittel egyre

sulva,

—

minden léha örömet alárendelt

pontot,

hogy

ha egy

itt

meg

kicsit

itt

még

lehetne pénzt

megerltetem magam

magával kalapot vagy

ruhát vásárolni

hogy ez ékességekkel bizonyíthassa bará.

taim és barátni eltt,

vagyok.

milyen derék és jó

férj

a

jó-

Szüntelen serkentett,

buzdított

ságra, önzetlenségre, önfeláldozásra,

keresztyéni tulajdonságokra:

s

a legszebb

igyekezett

ne-

kem

alkalmat

hogy e

adni,

tulajdonságokat

vele szemben gyakorolhassam. Reggel

ha henyén és dolgozni

—

rabul

resten

küldött,

ha

még

aludni

céltalan

felkeltett,

—

akartam,

merengés

ejtett

hogy

egyszóval, mindent megtett,

jó

hírnevemet megrizze. Lassankint

el

érte,

is

hogy kezdtek úgy em-

mint a vidék egyik

legetni,

legtisztességesebb

és legmegbízhatóbb polgárát. Mikor a németek forrón szeretett hazámat,

nem

is

ságra, got

mely ártatlanságában gonosz-

elkészülve az emberi

lévén

éppen azon

fáradozott,

hogy Görögorszá-

bekebelezze és Transvaal királyát szám-

zve, néhány német gyarmatot magáévá megtámadta: a jogtalan cselekedet háborodás minden becsületes szólított,

szó,

közöttük

hogy meg

magamat

kell

is.

férfit

A

tegyen,

feletti

lángoló

szemeibl

kell.

célért.

nm

mint a hazáért mindent feláldozó

rajongó honleány pillanatig se

ha

jel-

védeni gyönge ninket és

gyermekeinket, könnyeket csalt ki imádott

—

fel-

fegyverbe

akár életemet

Ö maga

is

buzdított,

habozott, hogy

feláldozza

ezért

a

hogy csak vonuljak

be minél hamarabb. Eleinte Liverpoolban teljesítettem gálatot.

Életem ebben

az 10

idben

helyi szol-

igen

nehéz

erim

míg

volt,

ersen

egyrészt

igénybevette

az a munka, amit ingyen és önzetlenül lottam

aján-

bajtársaimnak, kik a szent cél érde-

fel

kében, hogy védtelen ninket megvédelmezzük

a barbároktól, egyesültek

munka

mellett,

—

másrészt, e külön

egyre nagyobb gondot okozott,

hogy feleségemet és leánykámat eltarthassam.

Fként az a

félelem tartott vissza, hogy azon-

a dicsség mezejére

nal

nmnek abból

siessek,

hogy imádott

a csekély és elégtelen segélybl

volna megélnie, amit a hadbavonultak

kellett

hozzátartozóinak biztosított az állam. Imádott feleségem, akit büszkeségemnek ez a

sérelme értheten lehangolt, végre olyan megoldást

talált,

mely

önérzetemnek

férji

már-már megren-

megfelelt s ismét visszaadta dült

nyugalmamat. Rávett, hogy életemet egy

ebben az idben alakult

—

a

kissé

társulatnál biztosítsam

mivoltomra,

biztosítás, tekintettel katonai

nehezen ment

téssel vált

Ez

teljesen

évi

rasztott,

s igen

magas

évi

befize-

csak lehetségessé.

összegnek elteremtése annyira

hogy 19

.

.

.-ban

kifá-

önként jelentkeztem

harctéri beosztásra.

Mint

seborvost,

hajóra rendeltek

ki,

a

„Queen"

melynek az 11

kereskedelmi volt

a hiva-

hogy katonai

fedezettel fenntartsa a köiazokon a veszélyeztetett vonalakon, melyek a német tengeralattjárók zónáján ke-

tása,

lekedést

resztül kötötték össze Anglia

és

Amerika ke-

reskedelmét. 19 hát

.

.

június 26.-án

nmtl,

imádott

déleltt

búcsút vettem

keserves sírásra

aki

fa-

de azután ert véve magán, figyelmezte-

kadt, tett

.

kötelességemre, mint ahogy a derék katona

feleségéhez

illik.

Aznap délután

kicsiny

málhámmal

és

fel-

szerelésemmel behajóztam és átvettem a parancsnoktól a teendimre vonatkozó kat.

Hajónk

jó széllel futott

utasításo-

a kikötbl és

ki

néhány nap múlva rakományának egy letéve

G

.

.

.

.

részét

írországi városban, július 3.-án

a

nyílt tenger felé fordult.

Egyideig zavartalanul folytattuk utunkat. lius 6.-án

a szélesség

49^ 22* és 36"

alatt

restelkedve vallom

13^ 27' 1" és

voltunk. be.

Ezen a napon,

valami

léha jókedv uralkodott rajtam, lentétben

szeretett

volt

helyzetével

s

az

meg nekem, ha

olvasó

érthetetlen

és

mely élénk

el-

hazámnak

szomorú

csak úgy bocsáthat

bevallom, hogy

szesztartalmú italokat élveztem. 12

Jú-

a hosszúság

elzleg némi De jó kedvem

volt és

—

csak azért vallom ezt be, mert elha-

tároztam, hogy mindent úgy történt,

nem

mondok

nem

szépítve és

el,

ahogy

színezve az ese-

ményeket oly utazók módjára, akik csak küls hatásra törekszenek

tam

is.

tam

E napon

—

feleségemtl, 'melyben

vett

magának

kell

tartanom semmi

jól

pár keztyt

áron

bajtól, feltéve,

s

nem

így

hogy én

is

minden dolgomat.

Mintha villám

Eszembe

volna

sújtott

jutott

el

a

annak az

le.

olyan rémület

távirat

elolvasása

ugyanis, hogy elfelejtettem

befizetni múlt héten legutóbb tét

hogy

értesít,

igen jutányos

és kétségbeesés fogott után.

dalol-

délután szikratáviratot kap-

érzi magát, fogfájása elmúlt már,

elintéztem

még

bevallom,

esedékes

életbiztosításnak,

részle-

mely halálom

esetén imádott feleségemnek húszezer font sterlinget juttatott

volna

legföljebb egy hét

sulatnak s lenség s

nm

ér,

így,

—

hogy

ezt

a

múlva juttathatom

részletet el

a

tár-

ha közben halálos szerencsét-

az eddigi befizetések kárba vesznek

egy pennyt se kap.

Nagyon kevéssé

mégis megvigasztalt az a meggondolás, hogy ez esetben viszont az említett összeg

megma-

rad a biztosító társulatnak, mely állami intézet volt,

annak az imádott államnak 13

birtoka

és

tulajdona, melyért életemet és véremet szívesen

áldozom

hogy gyenge és védtelen nit és

vala,

megvédelmezzem.

árváit

a

rettenetes kiáltozás csalt

még

—

zeken fölött

estéjén

a fedélzetre. Riadfej-

Csakhamar megtudtam,

kiáltozott.

hogy hajónkat német érte,

fel

E nap

a legénység, a parancsnok

tan futkosott vesztetten

mely örökké

napra,

július lO.-i

emlékezetes marad számomra.

tani

hánykódva

kétségek és félelmek között

Ily

ébredtem

torpedója

tengeralattjáró

pedig egészen váratlanul, mert e

vi-

az Óceán egyik legmélyebb pontja

lebegtünk éppen

—

nem

lehetett

számí-

támadásra.

Nekem azonnal eszembe tott

biztosítás,

imádott

nm

lelki

szemrehányó

mamban hangos

az elmulasz-

szemeim eltt megjelent tekintete

kiáltozásban törtem

azonnal sülyedni kezdett csak,

jutott

s

annyi

s

fájdal-

ki.

A hajó

idnk

volt

hogy huszad magammal mentcsolnakba

ugorhattam.

Néhány perc

múlva

a

büszke

„Queen" rakományostul, mindenestül eltnt a felvert

hullámok

Számítottam

között.

rá,

hogy csolnakunkat

felveszi

valamelyik cirkáló, sajnos, a balszerencse dé-

monának úgy

tetszett,

hogy szenvedéseim 14

ser-

megtetézze

legét

dörej röpített a

:

három óra múlva

levegbe,

aknára

szabadult

irtózatos

csolnakunk egy és

futott

darabokra

eltört.

Visszazuhanva a vízbe darabig úszással pró-

megmenteni életemet, keservesen

báltam

kozva a

pillanatot,

mely annyi szomorú tapasz-

után hatodszor

talat

át-

is

az ismeret-

kitaszított

lenbe.

Egyszerre örvénybe kerültem,

erm

elhagyott.

Mégegyszer fölvetettem szemem, hogy búcsút vegyek az ég napfényes felhitl, melyek oly békésen úsztak a magasban

tam karjaim

s

—

aztán széttár-

csendesen átadtam fáradt

met a mélységnek. Néhány

pillanatig ringatózva

és csendesen forogva sülyedtem lefelé

tetszen

zöld

nedben

teste-

—

ez

emlékszem

át-

még,

hogy egész naiv és fájdalmas csodálkozással pillantottam

meg egy

komikusan tátogó dött s riadtan

lapos

száját,

hkölt

és vörös

amint orromhoz üt-

vissza.

Én

számat, hogy a halált befogadjam,

de így

volt

togást

ban

is

el

a víz

—

halnak

is

kinyitottam

st

— furcsa,

néhány ütemes és szabályos

végeztem, mintha az utolsó

tá-

pillanat-

akartam volna tanulni a halaktól, hogy

alatt élni és lélegzeni

tudnak.

Ezután nyilván elvesztettem eszméletemet és 15

nem tudom, állapot,

percekig vagy órákig tartott-e ez az

mely tökéletesen

Magamhoz

térve

hasonlított a halálhoz.

langyos és lágy közegben

éreztem magamat s felismerve, hogy élek, azt

gondoltam, hogy talán kihalásztak és valamely hajó fedélzetén vagyok.

Azonban

kinyitva sze-

mem, legnagyobb meglepetésemre magam lött

sr,

begni,

zöld vizek roppant tömegét láttam

melyben soha nem

látott

föle-

halak, kígyók és

gyíkok suhogtak — s karomat felemelve, éreztem

az elem ellenállását. Egyben fülem körül különös

bugás és tompaság zavart: odanyúltam és

fü-

lem helyén kerek, mintegy tenyérnagyságú dobozt vagy korongot

éreztem,

szorosan odata-

padva halántékomra, mint valami sik

fülemen

is

kagylót.

Má-

ugyanilyen készülék. Álmélkodva

vettem észre, hogy szájammal szabályos, lélegz

mozgásokat végzek.

Nyögve ülhelyzetbe emelkedtem. Ekkor hogás támadt mellettem

mosódó közeg halvány mintegy összefolyva a

s odatekintve,

és

az

suel-

lágy hátterébl s

láthatárral,

melyet sza-

kadozott hegyláncok kerítettek körül, csodálatos

szépség ni

fejet pillantottam

meg, amint

álmélkodva és idegenül mered rám.

16

MHSODIK FEJEZET Szerz megérti, hogy él állapotban maradt

csodálatos

a tenger fenekén

Megindul, bogy tájékozódjék épületek retlen

//

Sajátos növények

állatfajta

fi

//

módon,

/

//

//

Különös

Egy isme-

bennszülöttek

el-

fogják szerzt

A

látomás, mert kábult aggyal és lázas sze-

mekkel nem tarthattam másnak

hány

pillanatig

—

csak né-

aztán a kékeszöldben

tartott,

villódzó háttérben, mint valami

ködfátyolkép,

lassan elmosódott és eltnt.

csodálkozással tapogat-

Fölálltam és rémült

tam meg

tagjaimat, kétségenkívül megállapítot-

tam, hogy élek és érzékelek, bár, a rendkívüli

körülményekhez képest, nem olyan mértékben és

módon, ahogy

ezt

a szót szárazföldi vidé-

kek felszínén értelmezik. Körülöttem és fölöttem áttetsz víztömegek végtelensége

lábam

szilárd talajon

táromba

veszett.

állt,

Ezt a

—

de

mely közeli látha-

talajt

17

zúgott

sajátságos növé-

nyék

borították

tócsa,

vagy tavacska

a

:

közelben terült

bizonytalan

emelkedés,

furcsán

fényl

távolabb enyhe

el,

körvonalakkal.

mindez honnan nyeri a világosságot,

azt

nem tudtam: egyébként azonban meg

Hogy még

kellett

értenem, hogy bármily lehetetlennek látszik, a tenger felszine alatt vagyok, igen mélyen, valószinüleg a fenekén, és élek. Ezt megértve, lanatig rettent hittem,

rémület

lett

pil-

úrrá rajtam s azt

hogy most mindjárt meghalok, hogy

pillanatnyi

ébredésem a haldokló utolsó erfe-

szitése csak,

melyben kegyetlen sorsom még-

meg

akarja mutatni önnön koporsómat

egyszer

és veszthelyemet.

Nmre

és gyermekemre gon-

dolva, kétségbeesetten kaptam fejemhez és ek-

kor újból éreztem két halántékomon a különös,

kagylószer

tárgyakat,

szorosan

füleimre

ta-

padva.

Ugyanabban a pillanatban

hogy

rájöttem,

életbenmaradásom szoros összefüggésben van e két kagylóval.

Semmi

kétség:

tüdm

szabály-

szer mozgásokkal emelte mellkasomat

s

hogy

benne az oxigénnek és hidrogénnek ama

sajá-

tos keveréke

életnek

dolgozik,

alapfeltétele,

mely minden szerves

azt

szívem dobogása árulta 18

vérem

el.

Jó

pezsgése és

egy percig

tar-

míg rájöttem, hogy ezek az elemek nem

tott,

szájamon és orromon keresztül hatolnak dmbe, mint ahogy szoktak, hanem fülemen a rájuk

még

pedig

vagy

szerkezet segítségével.

nyilván

él

tanultam, hogy a víz alatt

van

:

át,

kagyló

tapadott

azonnal, amit az iskolában

Átvillant rajtam

oxigént

tü-

lélegzenek

állatok

mint

be,

mi

éppen úgy

s tüdejük

is

csakhogy az oxigént egy megfelel szerv,

a kopoltyú választja

hogy

tehát,

érthetetlen

nak megfelel

a vízbl.

ki

módon

Nyilvánvaló kopoltyú-

ilyen

vagy

szerkezettel látott el valaki,

valami, míg eszméletlenül feküdtem poltyúval, mint

—

m-ko-

ahogy vannak m-lábak és

m-

st mikrofonos m-fülek is. Világosan éreztem, hogy nem lehet másról szó s emlékelég külöszem, még ilyenfélét is gondoltam

kezek,

:

nös,

hogy a diadalmas emberi szellem, mely a

fotografálógéppel

fonnal tökéletesebb csavarral

fület

fel

tele-

a

s

lég-

a nehéz em-

a madarakban

:

eddig

gondolt arra, hogy a végtelen óceán

mélységét

is

birtokába

való lélegzés tanulsága eszelve

szerkesztett

felhk közé emelte

beri testet, példát látván

még nem

a

tökéletesebb szemet,

ki,

vegye,

a kopoltyúval

szerint oly szerkezetet

mely e szerv mködését tökéletesen 19

elvégezve, éppen úgy szabad és korlátlan moz-

gású bert,

hallá,

vagy kétéltvé varázsolja az em-

mint ahogy a repülgép madárrá varázsolja.

E

pillanatban

hogy

meg voltam gyzdve

ezúttal olyan

országba kerüJtem. ahol ezt

a kérdést már megoldották. Kalandos

mom

s

volt

melynek elnézését csak

olvasótól, mert hiszen

tön tette lehetvé, tét

már életemben

azért

remélem az

mégis e nyugtalan ösz-

hogy az útleírások

történe-

néhány szerény és második gondolatom már igénytelen

dagítottam) felébredt

az

hajla-

az utazóösztön, mely annyi balvégzet

szerencsétlenség okozója (s

róla,

volt,

hogy meg

adattal gaz-

:

kell

tudnom, milyenek azok

a bennszülöttek, akik ezt az országot lakják. Fel

hogy magas fejlettség lények,

kellett

tennem,

kik a

matematikában és a vele

mszaki tudományokban jutottak, mint

lakói

—

talán

kapcsolatos

még messzebbre

a szárazföldön ismert országok

legalább

a m-kopoltyú felfedezése

erre engedett következtetni.

Úgy érveltem magamban, hogy a bennszülöttek

nem

is

lehetnek messze

:

ahhoz, hogy

még rám

megfulladásom eltt, idejében felszerelték a kopoltyúkat, kevés idt vehettek igénybe s azóta legfeljebb félóra telhetett csak

20

el.

—

Hogy

szemem a

rejtelmes világossághoz kissé hozzá-

bátrabban kezdtem

szokott,

Ke-

mozgolódni.

zeimmel úszó mozdulatokat végezve, óvatosan megindultam a fényl tócsa

minden

lábamra:

és füvek csavarodtak

Szívós indák

felé.

lépé-

küzködnöm kellett. Finom, vörös homokot kavartam fel, melybl bizonytalan körvonalú

sért

Most már valamivel messzebb

uszonyokkal.

magam

láttam

értem a partra terült el

tócsán

kerültem.

—

hogy

környez

víztl

melynek

felszínét

is.

A

lakott és

Nagynehezen

ekkor hökkentem csak

a

tenger

elhatárolt

le-

meg

külön, a

fenekén

folyadékot

halkan borzolja

és

látok,

gyrzi

Csakhamar megértet-

valamely ismeretien er.

tem ezt

megersítve

lényektl

fényes felszín tó vakító tükre

:

elttem

a csodára,

szabályos vo-

túl

a magasba,

fel

hogy értelmes vidékre

beépített

A

elé.

nalak rémlettek,

gyanúmat,

csápokkal és

el, kígyózó

halfélék rebbentek

tükör fölé hajolva,

megismertem

rémült és sápadt arcomat, a görcsösen tátogó száj és

dagadó

kétoldalt,

orrlikak bizonytalan

foltjaival:

a fülek táján, zöld korongokkal.

hajoltam és

tenyerem

kimertem belle egy közelítettem.

A

Le-

a folyadékba merítve, keveset

és

szememhez

cseppek ólmosan ragyogó göm21

böcskéi sebesen peregtek felismertem, hogy

hidrargirum van a kezem-

közönséges néven higany

ben,

fém gylt

Azonnal

le ujjaimról.

e cseppfolyós

:

össze tócsává, a tenger fenekén.

itt

Áthaladva egy

kis földnyelven és

bokáig gá-

zolva a higanyban, egész sereg, a tengeri világot leíró

tudomány eltt ismeretlen

algát, tengeri pókot, rákot, kígyót és

untatni az olvasót) figyeltem

gyzött

róla,

halfélét,

sok más-

nem akarom

hüllt (részletes leírásukkal

fajta

állat-

meg mindez meg:

hogy olyan mélységben vagyok,

ahonnan semmiféle

nem

hírt

még

eddig

A túlsó

partra

hozott

a tenger fenekét vizsgáló kutatás.

meg: két szikla résén magas oszlopot vagy tornyot pillan-

érve, meglepetve álltam

keresztül

tottam, szabályos

egyre keskenyül teje el.

épület

fölé építve,

befejezetlen te-

volt,

mintegy húsz méter magasságban veszett

A

gést

gyrkbl egymás

legfels körök tetején határozatlan nyüzsészleltem:

villanásszer

gyorsasággal,

mintha apró, fekete lángok csaptak volna

ki.

Abban a reményben, hogy hamarosan megtudok valamit, közeledtem a hez. Kiderült,

hogy a

különös

épület-

szélén

tenyér-

gyrk

nagyságú ablakocskák vannak kerek, szabályos távolságban.

Örömmel fedeztem 22

fel

a nyílások

mvészi

bizonyos

oldalán

két

ornamenteket.

jelezve,

hogy nemcsak értelmes,

lények

mveivel

állok

de

kulturált

szemben. Lehajoltam,

hogy az egyik nyíláson bekukkantsak, mikor a nyílás fölötti sel

szökkent

kez gyrre

párkány szélérl rémült rebbenésfel

valami, pillanat alatt

kúszott

ott

fel,

a követ-

megfordult és

pi-

hegve, riadtan, remegve nézett vissza rám.

A

különös, tudatosnak látszó mozdulat, ahogy

visszafordult, annyira meghökkentett,

cekig néztünk farkasszemet, míg

am

Lerajzolni

térni.

áttam, mint

az

volt

—

leírni.

magamhoz

könnyebb volna

Ez a különös

lehetett

hogy per-

azt,

állat

hosszúkás

nyaka és törzse tagja.

Ami

nem

kígyó

—

külön

meglepett és

zavarba hozott, fej

lehetett:

abban az értelemben, ahogy Széles és dudoros,

két hunyorgó, lobogó szem, orr

els

ennek a

kopasz koponya és igen magas homlok

—

feje,

volt és sokféle, bonyolult vég-

emberre szoktuk mondani.

tében

Hen-

els pillanatban az an-' De rögtön észrevettem

teste

pillanatban, az nyilván a

fejnek arca volt,

ha

huszonkét-huszonöt

úgy

golnáéra emlékeztetett.

hogy nem hal és

amit

—

centiméter hosszúságú vagy magasságú. geres,

tud-

helyett

két

23

alatt

mély árkok kere-

nyílás,

alatta lenge-

3*

dez

A

hosszú szakáll, mely eltakarta a

csaknem

vastag,

törzsvastagságú

két igen keskeny kar nyúlt

ki,

—

és

még

hátul

kett, széles

szájat.

nyakból

apró kezekkel

mintha

lapos,

szárny akarna lenni és mozgás közben

ugyan lott

csak-

repdes mozdulatokban vonag-

félszeg,

ez a két iker-kar. Apró, csápszer nyúlvá-

nyok lengedeztek

~

kétoldalt

a láb széles és

ers, mint két golyó, uszonyokkal, ujjakkal és

körmökkel

felszerelve.

Lehetetlen

volt

hogy

megállapítani,

végtagját használja helyváltoztatásra

vájjon hasán

lábán

kák

talán,

segítségével,

a

lebeg

vízben.

hatott,

vénye lenne csak valaminek, egy

—

az

természetrajz

is,

pikkelye

:

Általában

mintha csöke-

ami valamikor

uszonya

Mindene

testrésznek.

egymástól megkülönbözteti

szárnya

hogy

vagy Imint kezdetleges formája

most fejld

amivel a

s

a nyomorék szárnyacs-

mindegyik végtagja úgy

szerv volt;

melyik

vagy, felegyenesedve,

kúszik-e,

vagy

jár,

—

is

—

egyes

—

volt,

csoportokat is,

keze

is,

haja, szre,

tolla

és

Iába

de mindez nyomorék,

fejletlen

álla-

potban. Mintha a természetnek valami kísérleti

modellje volna, amin kipróbálja ket,

vázlatos vonalakban,

24

a lehetsége-

hogy aztán más

ál-

alkalmazza -— mint

latokra

kirakatában látható bábu,

mszerüzletek

a

melyen minden van,

m-kéz, m-láb, m-koponya, sérvköt. Egy személyben emls, hal, madár, vagy talán inkább

—

féreg

ami a legfurcsább

és

(ezt

persze csak mint komikus impressziót említem),

az egészben valami emberi

is

van. Mert bizo-

megdöbbenésem egyik foka az az emberies tekintet volt, ami a magas homlok nyos, hogy

alól s

a bozontos szakáll

Forrón kérek,

natra

szeretett

hogy

ezt

a furcsa

effajta

bocsánatot

ha csak

rovart,

emberhez hasonlítottam

is,

állatvilága

—

pilla-

de tudjuk,

szolgál

igen

küls, komikus hasonlóságokkal.

Ki ne ismerné az ható tengeri csikó

akváriumokban

nev

paripáéra emlékeztet?

pos félszegúszót, lefelé

rámmeredt.

honfitársaimtól

hogy éppen a tenger gyakran

fölött

halat,

srn

melynek

lát-

feje

vagy azt a másik,

a

la-

mely kerek szemöldökeivel,

görbül szájával mintha valami emberi

indulatot,

szomorúságot

vagy

rémületet

fe-

jezne ki?

Ezekre gondoltam, mihelyt meglepetésembl felocsúdtam. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem a különös állatot (hányattatásaim köz-

ben hozzászoktam, hogy a kíváncsiság és tudás25

vágy legyzze bennem

horkolásszer hangot

éles,

A

szott ujjaim között. el is

tnt szemeim

undort)

—

de az

hallatott

és

kicsú-

az

következ

pillanatban

ell.

Megkerültem a tornyot és be-benézegettem a nyílásokon. Gyakran úgy rémlett,

mek

villannak ki

lángoló

rám a sötétbl és a

sze-

fordulók-

nál néha mintha az elbbihez hasonló férgek

ugranának

amint

el,

négyet határozottan lás

—

mögött

de

Hármat vagy

odaérek.

véltem az egyik nyí-

látni

rögtön

furcsa mozgolódásból és nyüzsgésbl,

bujkáló tevékenység

hogy

hogy

van ezekkel

most. idegen

vén lakóhelyk

az

volna

felé,

élénk,

valamit,

hogy az

épület

—

éllényekkel

különös

és

ami

keltette, anélkül,

következtetnem,

arra kellett belül tele

érzését

láthattam

határozottan

A

eltntek megint.

állat

s

közeled-

riadtan visszahúzódtak és

a nyílásokon keresztül vizsgálnak. Abban a feltevésben, hogy majd elbújnak megint,

ha egy

a tornyot

és

kicsit

egy

eltávolodom, otthagytam

keskeny

ösvényre

Ekkor más, csodálatos látvány tökéletesen

elfelejttette

tárult

tértem.

elém, mely

velem ezeket az

utá-

latos kis férgeket.

Az ösvény végén pompás, 26

hatalmas palota

emelkedett; kolosszeumszer,

márványszer

rózsaszín,

büszke jét

már nem

A lott

lehetett látni.

is

volt.

boltíves,

—

Magas,

!

—

belevesztek a homályba

falai

káprázatos

köralakú épület,

anyagból

De amit

tete-

láttam, oly

hogy lábaim gyökeret

vertek.

pompás kapuban egy nalak

szép. mint az

ál-

mvész

álom és mint a

—

rajongása.

Hatalmas, szoborszer alak

méternél

magasabb. Öltözékét nem tudtam

kivenni

is

innen

—

de

mintha

felhk

Legfeltnbb a hajzata aranyszke folyó, mely puhán ringott

úszott volna.

gett

körülötte a vízben

két

között volt

—

lebe-

és

s elveszett szinte,

mintha

engem. Valamit

kiáltott

seholse lenne vége.

Azonnal

meglátott

befelé — aztán leírhatatlanul kecses

megfordult és befutott.

velem

—

arra

Nem

emlékszem

mozdulattal

tudom, mi

történt

hogy lihegve

csak,

és fuldokolva értem a kapuig. Egy széles, kerek csarnokon

kkockás

haladtam

át

—

aztán gazdag,

folyosókon. Eleinte izgalmamban

nem

vettem észre, hogy valami akadályoz a futás-

ban

—

tak

kezemre,

sárga, sima. aranyos

elvágódtam és

nyakamra,

szálak burkolód-

lábamra.

Egyszerre

nem tudtam mozdulni

Ezer és ezer szál kötözött össze,

27

többet.

srn,

mint

valami szövedék, gubó vagy háló

—

szemeim

eltt keresztezdtek a szívós, vékony szálacskák.

A

fejét

befúrva a pók szövedékén, keresztül akarja

dongó érezhet

ilyesmit,

törni s egyszerre belegabalyodik.

28

mikor ostoba

HHRMHDIK FEJEZET íl bennszülöttek leírása//

riában

//

Építkezés Capillá"

Szerz bemutatkozik és igyekmagát // Rz els ebéd

szik megértetni

Capilláriában

Meglepetésem annál nagyobb

ami

az anyag vagy fonál,

merben

hogy az

láthatatlan volt, legalább az én

imnek, vagy ebben

gyeznem, hogy a teljesen

így

volt,

gúzsba

a közegben.

világítás

Meg

kötött,

szemekell je-

ebben az országban

elégséges ahhoz, hogy földi szemeim-

mel éppen úgy észrevehessem a legfinomabb részleteket,

mezn

mintha valami angol ligetben vagy

járnék,

déli

napsütésben:

központja

nincsen ennek az egyenletes fénynek s így az

árnyék

Capilláriában

ismeretlen

sokféle árnyalata van, az sötét bordóig,

halavány

minden felhzetén,

rikító

fogalom,

de

enyhe rózsaszíntl a

lilától át

a szivárvány

sárga és haragos vörös.

29

Minderrl

lesz

még alkalom

szólni.

Egyelre

hogy végtelenül finom és tapintha-

elég annyi,

hogy legyen az a szívós

tatlanul

síkos

kötelék,

amibe belebonyolódtam, mint dongó

kellett,

a hálóba. Ez az állapot percekig

tartott

feküdtem és ámulva láttam fejem

:

hanyatt

fölött

karcsú

ívekben feltornyosulni a kupolaszer csarnokot.

Az

építkezés, architektúrában,

hatott

—

szédít,

monumentálisan

hatalmas oszlopok, mintha

örök idkre szóló, égbenyúló paloták számára készültek volna.

Az

oszlopok hatalmas tömbö-

kön nyugodtak, rettenetes súlyokra méretezve. Azt ezt

kellett

volna hinnem, hogy óriások lakják

a vidéket, félelmes géniuszok, ismeretlen

célok

félistenei,

ha az eddig tapasztaltak nem

gyznek meg az ellenkezrl. Egyébként mindabban, amit láttam,

volt

valam

befejezetlen, valami félbenhagyott, valami töredék-jelleg.

A

oszlopoknak

monumentálisan

nem

volt feje,

megalapozott

a tetzet

sietve és

ideiglenesen alkalmazott deszkákkal volt össze-

eszkábálva.

A

legcsodálatosabb ellentét azon-

ban e palota építkezése és annak berendezése között tátongott.

A

nehéz márványfalakat gyer-

mekesen naiv csecsebecsék, csipkék, rajzocskák borítják

—

játékszer, furcsa kis bútorok, töré-

30

ismeretlen célú állványok, tele egzotikus

kény,

gyümölcsökkel

gügyög

ban

tarka és kecses és jelentéktelen

japán mvészetre emlékeztet

Míg

ezen

most

stilus.

könny

töprengtem,

csapta meg arcomat a

víz.

egészen

tudtam adni

se

három

közel,

szellként

Nehezen fölemelve

ámulatomban hangot

fejem,

a papirházak-

virágokkal:

és

lépésnyire

állott

tlem az a tünemény, mely az imént úgy Magas,

bódított. telt

ni

alak

és elfolyó

volt,

el-

és

mégis

rózsaszín köpenyben,

lebeg

karcsú

rendkívül

hajában csodálatos szín virágok.

Mosolyban fürd arcán semmi meglepetés vagy

nem

félelem

volt,

—

szép

hihetetlenül, anyagtalanul

valószíntlen,

enyhe

volt

szép

foltja

szögletes vonal, sehol

ez

;

az

arc,

a kék szemek

mint két

úszott az áttetsz ajkak fölött

sárga

;

drágak

sehol határozott,

semmi nyoma a kemény,

váznak. Apró, hosszúkás kezeit állához

emelve, nyugodtan és mosolyogva nézett rám.

Valami

köszönésfélét

dadogtam,

—

elkel

magatartását tekintve, fúri hölgynek néztem s

nem tudván,

asszony-e vagy leány, tapintatosan

myladynek neveztem. Táázra meresztette szemeit, aztán hirtelen kacagott.

fel-

Egyben gyors és heves mozdulattal 31

megrázta a dült

meg

fejét,

—

suhogó hullámzás pezs-

körülöttem a lilafény vízben s abban

a pillanatban

hogy kötelékeim meg-

éreztem,

lazulnak. Ülhelyzetbe emelkedtem, majd, hogy

a szép látomás mégegyszer megrázta

fürtjeit,

talpraálltam.

Most szemtl-szemben

tam fejem

s

Meghajtot-

állottunk.

ebben a helyzetben, a különös

alkalomhoz és érthet zavaromhoz képest elég folyékonyan néhány mondatot ejtettem nyelven,

abban a

feltevésben,

angol

hogy ismeretlen

tartomány vendége lévén, már most hangsúlyoz-

nom

kell

hazám

szeretett

felfedezett

országra,

igényét az általam

mint

gyarmatra.

angol

Elmondottam, hogy Gulliver seborvos vagyok,

hogy tanulmányaimat a legjobb angol egyete-

meken végeztem, Seborvosok

s

hogy tagja vagyok az Angol

Egyesületének.

Röviden

kitértem

azokra a szerény érdemekre, amelyekkel mint útleíró

s

nem

mellyel

imádott hazánk irodalmát gazdagítottam felejtkeztem

meg a

pályadíjról

„A nyákhártyák szerepe az emberiség

szellemi fejldésének történetében"

mányomat jutalmazta legutóbb Academy. Végre közöltem, hogy

mekem

sem,

Redriff jobb

cím

tanul-

a

National

nm

és gyer-

társaságának kedvelt és

32

dédelgetett

csém

tagjai

hogy mint katona szeren-

s

a legelsk között

lehetett

akik

lehetni,

Németország elfoglalásáért folyó ránk kénysze-

háború hadseregében fegyverbe

védelmi

rített

öltöztek.

Rövid bemutatkozásom után felemelve arco-

elbb

mat, meglepetve láttam, hogy az

említett

hölgyhöz hasonló bennszülöttek közül már vagy tizenketten állanak körülöttem: oly nesztelenül s

könnyen suhantak oda, hogy észre se vettem.

Meglehetsen azt

mondom, hogy

másik, csak

egymáshoz

hasonlítottak

szebb

egyik

ha

s

mint a

volt,

a szokásos népies szólásmóddal

élek,

—

tenni.

Már-már azon voltam, hogy a nagyobb

társaságra

e

percben

való

alig

tudtam különbséget

tekintettel

újból

belefogok

mondókámba, midn a hozzám legközelebb álló

hölgynek

egy

mozdulata

a

legnagyobb

álmélkodás döbbenetével forrasztotta ajkamra a

szót.

madár

Mosolyogva és lágyan, mint mikor egy

váratlanul

széttárta

habos köpenyét

következ pillanatban mezítelenül ,

a hölgy

kétfelé csapja fehér szárnyait, ez

Angol ismerseimre

való

állott

—

s

elttem.

tekintettel

hang-

súlyozom, hogy meglepetésemben szerepet szott természetesen

a

ját-

az a köteles szemérem- és 33

tisztességérzet,

—

megillet,

mely,

de be

kisebb mértékben

mint családapát és

ejtett

ámulatba -— s

Ennek a hölgynek,

tam.

nem

az, amit lát-

mint

mindazokénak, akik körülöttem teste,

férjet

vallanom, hogy

kell

kiderült,

—

állottak

míg egyrészt formáiban magában

a

foglalta

mindazt a szépséget és elfinomodott kecsességet,

amire szárazföldi

tett,

—

n valaha

büszke lehe-

másrészt anyagának sajátos természe-

messze felülmúlt mindent, amit mi él és

tével

szerves tünk.

finomságáról valaha elképzelhet-

test

A tengeri állatvilággal néhány igen

felsorol

foglalkozó

ritka halfajtát,

letlenül

bukkant rá a tudomány,

ugyanis

nem

láthatók, lévén

tudomány

melyre vé-

—

a testük

a vízben átlátszó,

mint a tenger vize. Nos tehát, e hölgyek amellett,

hogy a finom és hajlékony idomaikra

feszül selyembr

het

:

tisztán

kivehet és érzékel-

a tejüvegnek vagy inkább a legnemesebb

tejopálnak áttetsz ragyogásában

inkább

sejteti

pillanatban

láttatja

vagy

a bels szerveket.

Határozottan emlékszem, észrevettem,

meztelen

n

keresztül

vettem

gést.

teste,

hogy már az els

hogy az elttem

mögött egy másik

És látható

észre, volt

-- a testén

mint homályos deren-

testén

34

áll,

álló

belül

a csontváz,

de nem a megszokott, durva hálózat, ahogy klinikák üvegablaka

mögött látod:

—

mintha

vékony, világossárga és hajlékony üvegbl len-

nének ezek a csontok, finomak és kecsesek, És látható a

mint az apró halacskák gerince. két

tüd,

két

lágy,

kék

középen, egy rózsaszín

folt

és látható a szív,

S amellett az egész,

folt.

úgy, ahogy van, áttetsz, fehér alabástrom, belül

az erek csendes lüktetésével, a rózsaszín

vér áramlik és piheg keringve,

san lüktet

s

a szív ritmiku-

mindez együttvéve tökélye minden-

nek, ami finomság, gyengédség,

—

mint egy megelevenedett

hajlékonyság,

fehér ködgomöly,

mely minden pillanatban szertefoszlani készül. Annyira

el

voltam kábulva, hogy talán órákig

álltam volna így mozdulatlanul

magamhoz nem

nom, azt vártam,

járt

még

Be

kell valla-

külsm

—

hogy szárazföldi ember

közöttük

lepetést vált ki e

térít.

hogy szokatlan

mert hiszen bizonyos,

nem

elmerülve

ha a hölgyek váratlan

a látvány szépségében, közeledése

és

—

félelmet

gyengéd lényekbl

megszólalnak, akár szavakban,

vagy megs

hogy ha

akár jelekkel,

ámuló kíváncsiságuknak adnak kifejezést s

halmoznak kérdésekkel,

hogy honnan

mely csodálatos országból és hogy 35

ki

el-

jöttem,

vagyok,

mint ahogy megszoktam útjaim folyamán. Mind-

errl azonban szó sem

A

volt.

hölgyeket ugyan

nyilván érdekeltem, de korántsem

mint távoli

Az a nem árult sem csodálkozást. Arcom

jövevény vagy ismeretlen tájak hírnöke. kiváncsiság, amivel felém hajoltak, el

sem

meglepetést,

és alakom

nézték

nem

érdekelte ket,

is

—

inkább,

egyik

szárnyát és hangos, latva,

a másik

böz, és

fel.

rikoltásszer hangot

hal-

Különös, rövid ka-

Aztán még néhány külön-

artikulátlatlan hang.

effajta,

kabátom

felemelte

felé fordult.

cagás hangzott

a ruháimat

Holi

!

Hólé

!

Ujjé

!

csak fonetikusan ábrázolható indu-

latszó.

Megpróbáltam,

magam

hogy megértessem

egy és ugyanazt a szót több nyelven elmondtam, aztán, a

kitn

Berlitz

módszere

szerint

magamra mutattam és azt mondtam ember. Eljárásomnak semmi hatása, mikor kinyitottam :

a szájam, egy pillanatra

elhallgattak,

az egyik

kiváncsian felágaskodott és belenézett

a szá-

jamba, már a következ pillanatban, mintha

nem is hallanák, hogy beszélek, megint a ruhámnak estek, rángatták, egyik jobbra, másik balra és

közben

apró kiáltásokat,

folyton

— az

hallatták

egész olyan

36

azokat volt,

az

mintha

sokféle, egy ketrecbe

madár csicseregne

zárt

Már ekkor megfigyeltem, hogy

és csacsogna.

minden kiáltáshoz másféle arckifejezésük hol a szemüket hunyták ket rántották szájukat.

le,

volt:

hol a szemöldökü-

hol a nyelvükkel nyalták végig

fel,

Egészen

el

voltam kábulva, látván,

hogy ügyet sem vetnek amikor egyikük

arra,

mondok,

amit

karomat és

hirtelen fölemelte

olyan egyszeren, mintha a világ legtermészete-

sebb dolga volna, beleharapott hüvelykujjamba: utána csámcsogott egy

kicsit,

mint aki valamit

megkóstol.

Az

éles

fogak

csontig

hatoltak,

értelmetlen

bellem. Abban a pillanatban

jajkiáltás tört ki

mind felkapták a

fejüket, visszaugrottak,

aztán

hangosan felnevettek és most úgy néztek rám, mint aki végre értelmes dolgot mondott s most

már

tudni lehet, kicsoda.

ismételték.

Az

egyik

A

jajkiáltást

többen

minden további nélkül

karonragadott és száguldó iramban, olyan vel,

amit

nem

tettem

volna

fel

fercseléssel

és

gyengéd

ily

A

többi han-

csacsogással

iramodott

testben, hurcolni kezdett magával.

gos

er-

utánunk.

Tágas folyosókon vonszolt keresztül kisérm. Csak futtában

láttam,

hogy 37

a

falak

mentén

furcsa bútor és csecsebecse

mindenféle

áll,

s

hogy a folyosók gazdagon be vannak rendezve, sznyegekkel,

mekkora

volt

meglepetésem, mikor egy

natra megfordulva, az utánunk

néhány

azon kaptam

tagját

szimatolva

rászva és

De

dísztárgyakkal.

csillárokkal,

ered

rajta,

pilla-

hölgysereg

hogy dudo-

meg-megállanak egyik-

másik bútortárgy eltt, könnyedén letörnek egy szájukba veszik és

darabot belle,

lenyelik.

Akkor még nem tudtam, hogy ebben az országban minden használati tárgy vagy mszer ehet vagy csokoládé-

anyagból, rendesen cukorból ból készül.

Annak a csarnoknak a közepén, ahová utunk ovális

vezetett, óriási,

üveglappal a tetején.

kisérm

asztal

Még

állott,

mieltt

elengedte a karomat:

zajongva

körül

ugrálták

közepén hatalmas

az

hatalmas odaértem,

zsibongva

és

melynek

asztalt,

fedett tálat pillantottam

meg.

Megértettem, hogy ebédre vagy vacsorára van terítve,

mohón

—

a hölgyek szinte elfeledkezve rólam,

estek

neki

hiúságomat kissé zációt keltettem,

hogy senkise

tányérjaiknak.

sértette,

—

szól,

egy üresen maradt

vállat

hogy

ilyen kis szen-

vontam és

tünteten

helyet

teríték eltt.

38

Megvallom,

látván,

foglaltam

A

—

legmagasabb hölgy

—

gás és zúgás hallatszott

veztem

el

magamban)

—

aki

az,

elrehajolt és felemelte a

idehozott

Bugyo-

tál tetejét.

a királyn

(így ne-

kézzel nyúlt a tálba és

belle

—

rémülten láttam, hogy amint egymásután a

tá-

hurkaszer, fekete tárgyat emelt

nyérokra

ki

ket, a hurkák ugrálva és vo-

ejtette

nagló rángásokban jelezték, hogy élnek. Mekkora volt

mikor az én

meglepetésem,

dobott darabban egyikét

nyeknek ismertem

vezet

utamon

ama

akikkel

fel,

tányéromra

különös kis szöra palota

felé

Undorodva és

találkoztam.

émelyg gyomorrai lopva oldalt pillantottam, megtudni,

mihez kezdjek

ne maradjak.

nem

volt

A

mellettem

zavarban

:

hogy szégyenben

vele,

ül

a tányérján ugráló és

nyetegnek

—

bezzeg

a tányér mellé helyezett

lapos és éles kis fémtárgyyal esett

hölgy

egyenesen neki-

vonagló

kis

ször-

két ujjal lefogta a fejét és

a fém-

ers nyomást mért feccsent ki — vel rá. A fejbl sárgásfehér szomszédnm kanálba fogta fel, mohón felhördarabbal egy gyakorlott és

pentette ezt a zett

állatot

sr

pépet, a kipréselt és kivég-

pedig minden

további

nélkül

az

asztal alá dobta.

Szokásom,

hogy

bármilyen

39

vidéken

járok,

alkalmazkodjam a

sem

és természetem

jutott,

hogy az

szokásokhoz,

helyi fel is

osztriga,

ha

ízlé-

lázad ellene. Eszembe amit

elkel cseme-

gének tartanak nálunk, nekik épp oly undorító lehet,

mint

nekem

az, amit

k

esznek

—

h-

s

fel-

legyrtem tehát ellenszenvemet,

siesen

emelvén a tányérom mellé helyezett

tárgyat,

megnyomtam a

is,

fejét

az én porciómnak

ahogy szomszédnmtl csent

—

a vonagló

láttam.

állat

A vel

úgy,

kiföcs-

abban a pillanatban

halálvergdésében felszökkent és másik oldalára fordult. el,

hogy azt

zembl. víziómat ról

colt

Olyan ijedelem és borzongás hittem, elájulok.

A

fogott

kés kiesett ke-

Lehet, hogy lázas torzítás túlozta ijeszt

—

de ebben a pillanatban a tányér-

megtört szemekkel és

homlokán

kilátott szájjal

és rán-

halálos verítékkel egy apró, ha-

lavány emberarc meredt vissza arcomba.

40

NEGYEDIK FEJEZET R

bennszülöttek közömbössége

szág nyelve

//

Oibák

//

flz or-

//

Nébány szó szerz

batártalan hazaszeretetérl, valamint a ter-

mészet ostobaságáról Fi

ifíz

oibák bibliája

buUokok

Csak néhány hónappal utóbb, Capilláriában való tartózkodásom

fogtam

els negyedének vége

felé

mindannak jelentségét, ami ezen az

fel

els lakomán annyira megdöbbentett és zavarba hozott. Nem akarom az olvasót untatni ennek a néhány hónapnak részletes történetével: hogyan szoktam meg, negyven esztendm nére, a kopoltyúval

való

lélegzést

;

hogy

elleis-

mertem meg ennek az országnak természeti törvényeit

;

hogy jöttem

rá,

sok

félreértés és

meglepetés után, annak a csodálatos hatásnak nyitjára,

amit a bennszülöttek tettek rám, hogyan

értettem

meg

lyezkedtem

el

sajátos szokásaikat,

hogyan he-

közöttük társadalmilag és hogyan 41

meg

tanultam

végre nyelvüket,

hogy

annyira,

utóbb a közvetlen érintkezés és fogalomkicserélés

meg

módszerével

ersíthettem

toldhattam

és

mindazt, amit addig csak sejteni engedett

a megfigyelés.

Haladásomat nagyban megnehezítette az az amivel

érthetetlen és szinte hihetetlen közöny,

a bennszülöttek országukban való megjelenése-

met fogadták volt,

amit

Már az els percben valószín

késbb

be

is

bizonyítottam nekik és

magamnak, hogy magamhoz hasonló szárazföldi ember soha még nem járt a tenger fenekének ebben a tartományában

—

ember nem, (ami a hajótörések

áldozatait

legalább

ezekrl még késbb megemlékezem). tekintetbe

véve,

megjelenésem

olyan ritka alkalom és újság,

él

illeti,

Mindent

közöttük

volt

teszem

mintha,

Londonban vagy Párizsban egy napon partras be kell szállana holmi Mars-beli ember föl,

—

vallanom, hogy az els napokban sokat koztatott

a hiú dicsség

adatott a ritka feladat,

tudata,

az

egész

hogy

foglal-

nekem

emberi

fajt

képviselni oly értelmes lények között, akik ne-

memrl

mindezideig semmit se tudtak.

ban készültem a nehéz

is

rá,

Magam-

hogyan játszom majd

s felelsségteljes

42

el

diplomáciai szerepet

—

hogyan gondoskodom majd, hogy érdekeit mindig

hazám

gyan elégítem majd

mohó

szem eltt

szeretett

tartsam, ho-

módjával és méltósággal

ki

kíváncsiságukat s általában, hogy viselem

magam, mint az érdekldés középpontja.

Hamar rá kellett jönnöm, a csalódott önérzet nem minden kesersége nélkül, hogy mindeme lelki elkészület kárbavész. A hölgyek semmiféle jellel nem árulták el, hogy különösebb módon érdekelné ket, ki vagyok és honnan jöttem. Miután végigtapogattak, st — amint az

elz

egyikük

meg

fejezetben is

már

említettem

mintegy

harapott,

—

megtudni,

ehet vagyok-e, s ha igen, milyen íz, — hamar magamra hagytak és folytatták elttem akkor

lalatosságukat.

ebéd után ott,

gyermekes

érthetetlen, kicsinyes és

A

niár szintén említett

(melyet különben éhesen

megundorodva a

furcsa

próbáltam mégegyszer,

gamra vonjam. nyelvük

nem

családoknak,

Felálltam

hagytam meg-

ma-

figyelmüket

s

tartozik egyikéhez

melyeket a

különös

tápláléktói)

hogy

fog-

belátván,

hogy

sem ama nyelv-

mi egyetemeink

is-

mernek, mindenféle jelekkel és jelképekkel próbáltam elmagyarázni nekik, hogy távoli országból jövök és

legfbb vágyam, hogy az 43

útleírások

történetét gazdagítandó,

megismerjem szokásai-

kat és államformáikat,

egyben felvilágosítsam

ket

mindarról,

k

amirl szükségképpen

nem

tudhatnak semmit.

De már az els szavak után hogy nem

figyelnek

is

kiáltásaikkal szakítottak félbe. ugráltak, táncolni kezdtek,

—

szopogattak rekedett

s

észrevettem,

rám. Apró,

—

csicserg

néhányan

mások cukrocskákat

végre az egész társaság

nagy

felke-

átkerekedtek a

örvényléssel

szomszédos csarnokba,

fel-

magamra hagyva az

asztal mellett, zavartan és megszégyenülve.

Akinek felesége van,

huzamosabb

ideig

vagy

már dolga

volt

nkkel, ismeri

san beszélni kezd,

felépít

a furcsa

azt

érzést, mikor az ember értelmesen

és

logiku-

egy gondolatsort

s

mikor diadalmasan rátérne a konklúzióra, ami

betetzné az érvek pompás

palotáját,

— nagy-

sága egyszerre azt mondja, pardon, azonnal, s kirohan a konyhába, vagy eltnik egy fehérnem-

kereskedés ajtaja félóra

múlva

mögött, hogy

visszatér

s

te

aztán,

még

ott

mikor állasz

ugyanazon a helyen, türelmetlenül várva, mikor fejezheted

csogásából

benve

már be mondókáidat és

—

vidám csa-

egész viselkedésébl

tapasztalod,

hogy fogalma 44

megdöbsincs

már

hogy

róla,

éppen beszéltél valamirl, mikor

te

Eltndsz

faképnél hagyott. keztetni rá,

mirl

restelled emlé-

egyszerre

szó,

volt

s

úgy

ér-

nem is volt olyan fontos, volna, nem felejtette volna el

zed, tulajdonképpen

hiszen ha az

lett

oly könnyen.

Amiket tehát az alábbiakban röviden összefoglalok,

hogy

az

Capillária törvényeirl, azt

nyújtsak

meg,

gánszorgalomból tudtam bárki

is

némi

olvasónak

volna

tördött

fogalmat

mind matudom-e

vájjon

vele,

hogy

anélkül,

már mindazt, amire szükségem van, vagy

min módon sietni, ott

igyekezett

volna

— k bizony azzal se igen tördtek, hogy

vagyok-e vagy sem.

Capillária,

vagy a

nk

ahogy ma-

országa,

gamban elneveztem, az Óceán fenekének rülbelül azt

a

területét

foglalja

Egyesült-Államok és Norvégia átlagban mintegy négyezer

ben

a víz felszíne

talaját

alatt.

mely

el,

között

kö-

az

fekszik,

méternyi mélység-

A

meleg

áramlatok

kiváltképpen alkalmassá teszik minden-

féle állati

és

bár-

segítségemre

és növényi tenyészetre,

kövületeinek

következtetni, tegeinek, ahol

— faunájának

tanulmányozása

hogy egyike a

már sok-sok 45

arra

enged

föld legrégibb ré-

ezer év eltt, olyan

idben, mikor a szárazföldek nagy része

kiet-

már

len és lakatlan, forró pusztaság volt,

gaz-

dag és változatos formákban tenyészett az skori

Hogy maguk a bennszülöttek

állatvilág.

mikor vándoroltak be. vagy mióta laknak arról keveset kói,

tudhattam meg,

—

Capillária

az oihá-k, ahogy magukat nevezik,

itt,

la-

nem

ismerik a történelemtudományt és a hagyomá-

nyok ápolásának magát a

fajtát

nem

illeti

hogy megértessem

sajátsága

nem

nk,

Ami

tudom

magam), legfbb

annyira az emberi

fajtától

való

hanem abban a csodálatos hogy az oíhd-k mind egynemek, még

különbségben

pedig,

nehezen

(nagyon

kifejezni,

tényben,

szükségét.

érzik

rejlik,

ahogy alkalmam

volt

meggyzdni

róla,

nstények. Még

vagy, ha jobban tetszik,

pedig kifejezetten és fokozott mértékben csak

azok

;

ezt azért kell

hangsúlyoznom

hogy a tudósok holmi egyivarú janak,

melyek

állatok

módjára

szaporodása holmi

róla,

fajtára gondol-

alsóbbrend

az

öntermékenyítés

spórádzás útján történik.

zdtem

sietve, ne-

szó sincsen,

Errl,

mint

vagy

meggy-

az oihá-k szaporo-

dása éppen úgy kétnem, mint minden felsbb-

rend emls

állaté,

csakhogy

.

.

.

És e pontnál valamit elre kell bocsátanom, 46

meg

valamit

lattal kell

magyaráznom, néhány hason-

kell

élnem, nehogy forrón szeretett honfi-

társaim és imádott

büszke

fajtám

azzal

férfiai

vádoljanak, hogy hamis és útleíróhoz méltatlan

adatok koholásával, vagy valódi megfigyelések elferdítésével, hibás és felületes értelmezésével

lehetségét

olyan jelenségek

melyek

állítom,

mélyen sértenék a férfibüszkeség nemes szát,

jogos s

s

meg a

méltó

kultu-

önérzetében támadnák

világ urát, az alkotó és hódító férfiembert,

kinek korlátlan bátorságát és tökéletességét éppen

napjainkban bizonyítja diadalmasan sok dics

elrenyomulás,

ütközet, ostrom, ragyogó

megvet

ragyogó

vitézség,

hsi

halált-

Vajha

halál.

megértenék, hogy én, a szerény utazó és seborvos, tást,

nem kívánok magamnak méltóbb

hiva-

hs

angol

mint hogy vitéz bajtársaimat, a

katonákat, kik imádott

hazám

jogaiért harcol-

nak, néhány szerény megfigyelésemmel

mulat-

— s ha hazám

szebb-

tassam a pihenés óráiban

lelk honleányai

is

útleírásomat, ezzel

szívesen olvassák egyszer

már

többet értem

el,

mint

amennyit megérdemeltem. De a valósághoz

gaszkodnom

kell,

ra-

mert sem ékesenszóló, sem

a képzelet ragyogó ajándékával megáldott nem

vagyok

—

kárpótolnom 47

kell

hát

az

olvasót

mindezek hiányáért

azzal,

bolyongásaim folyamán össze-

taim, melyeket

gyjtöttem, ha érdektelenek bízhatók és bárki

Nos

tehát

férfiolvasót,

hogy szerény ada-

által

de legalább meg-

is,

ellenrizhetk.

—

még egyszer kérem a mvelt próbálja meg tudományos tárgyila-

gossággal elgondolni a természet különös játékait s

ne vegye magára, amit

tanít.

—

legyen

elnézéssel a természet iránt, mely, mint tudjuk,

nincsen felruházva az értelem és bölcs belátás

adományával, ami a világ urát természet

nem

—

a

végzett egyetemet és neki nincs

diplomája, a

doktori

díszíti

természet

mveletlen és

tanulatlan és a büszke öntudat és önérzet hijjá-

val

szkölködik

—

bocsássuk meg hát neki,

tréfákat enged meg magának s ezeket gyakran odáig viszi, hogy az már egyszeren tiszteletlenség a nemes férfi és — mondjuk ki — az angol alkotmány és

hogy durva és pallérozatlan

angol törvények szabványaival szemben, melyeket,

úgy

Ilyen

tréfák

fajták, s

között,

látszik,

is

ismer.

például, hogy

vannak bizonyos

fként a tenger alsóbbrend éllényei

melyeknek nstényei jóval nagyobbak,

fejlettebbek és

létben

nem

ersebbek, mint a hímek,

ellen-

minden szokással és illemmel. Van egy 48

bizonyos tengeri

melynek a nsténye

pókfajta,

húszszor-harmincszor

a

mint

akkora,

hím

ennek következményei gyanánt ez állatok veletlen és — mondjuk

ki nyiltan

szokása szerint gyakran,

embertelen

szeme

lenyeli

elé kerül,

a hímet, mely

ugyancsak igyekszik elrejtzni elle, ha a fenntartás szükséglete rákényszeríti,

Ugyanazt

felkeresse.

m-

st majdnem mindig

megtörténik, hogy a nstény, ha

egyszeren bekapja és

—

s

hogy

faj-

párját

meg egy másik

figyelték

halfajtánál,

melynek hímje a nstényhez képest

oly kicsiny,

hogy tle való félelmében állandóan

a

nstény bélcsatornájának

tartózkodik

s

különös

túlsó

nyílásában

szerencséjének

tekinti,

hogy a nstény fajfenntartásra szükséges szervei

nem például a nem volna ideje

ugyanott vannak és

véletlenül

szemei között, mely esetben

hozzá, hogy dolgát elvégezze, mert kegyetlen és barbár párja például,

amit

elbb

felfalná.

A

mantis religiosa

a köznép imádkozó

vagy ájtatos kabócá-nak nevez, meg párzás közben hátrafordítja

fejét s

bofífdr-nak is

teszi ezt

a nála gyen-

gébb és fejletlenebb hímnek egyszeren leharapja és megeszi

különös.

még

fel

fejét,

ami ájtatosságnak legalább

De számtalan más

annak igazolására, hogy az oihá-k 49

is

példát hozhatnék király-

njének, Opulá nak, akivel szerencsém

lehetett

e kérdésrl vitatkozni egyszer, egy megjegyzése,

ha nem

is

megbocsátható, de legalább

kitn

Ez a

sem

oiha,

hölgy ugyanis,

nem

is

érthet.

mint valódi

sem hagyományt nem

történelmet,

ismer és

aki,

is

akar ismerni, egyszer, mikor

a mi történelmünkrl és fként a biblia szent

hagyományairól beszéltem neki az ember teremtésével,

hogy mi

kifejezést,

zeljük

el,

— kapcsolatban

— csodálkozásának adott

ezt szimbolikusan

hogy elbb

volt

a

úgy kép-

Ádám,

férfi,

s

ennek

egyik testrészébl, vagy, ahogy a biblia mondja,

oldalbordájából

lett

a

n,

szerinte, ellentétben áll

Éva. Ez a szimbólum,

a természet tanításával

és minden tapasztalattal, ö, éppen ellenkezen,

ha már nék,

—

érezte

ilyen haszontalan dolgokkal

foglalkoz-

bár eddig ennek semmi szükségét

—

inkább

úgy képzelné

ahogy egyedül lehetséges: hogy

el

nem

a dolgot,

tudniillik

kez-

detben volt az Oiha (az

nyelvükön ez Embert,

a Természet Tökélyét és

még

jelent),

olyanféle lény, mint

ennél

k, mely

is

többet

önmagától

termékenyült és szaporodott, mint ahogy sok kezdetleges fajtánál

Késbb,

még ma

is

látjuk.

kényelmi és fként (ez náluk a

fontosabb szempont) szépészeti okokból az

50

leg-

s-

oiho,

azaz. a

nyelvünkön s-nstény, egy

mi

bizonyos kényelmetlen és rút szervét, mely az öntermékenyítést végezte saját testén belül,

küszöbölte és végül teljesen leválasztotta

rl

—

nagyképen hím-nek nevezünk, holott nem

ez a szerv, amit mi

s azóta

és elbizakodottan

más, mint egy külön

a testrész

ki-

testé-

él

élsdi módjára

afféle

a

testrésze

nnek

ott él

:

ez

az oiha

környezetében, önálló szerepkör nélkül, örökös, tudatlan és tehetetlen sóvárgásban, hogy ismét

egyesüljön a

melybl, mint méltatlan,

testtel,

kiszakadt és kitagadtatott.

Meg szörny

hogy a királynnek

adni,

kell

ezt

a

és tiszteletlen tévedését érthetvé teszi

az a tény, amit majd a következ fejezetben

bvebben,

fejtek ki

szeren leszögezek. a

láriában

uralkodó

:

s

Arról

van

fórmájában

sem az oiha

kényre-kedvre

ki

vele,

elcsöke-

él

— teste nincs

testének

s

élete

van szolgáltatva az oíhd-nak.

Bu/Zofe-nak hívják olvasót,

hogy Capil-

visszafejldött,

ötvenedrésze

közlöm

szó,

szörnyszülött, megvetett és le-

nézett kis háziállat

rem az

szárazon és egy-

itt

a másik nem, mely nálunk

hím,

tökéletesen

vényesedett kis

amit

k

ezt

a háziállatot

ne émelyedjen

hogy azok a 51

el,

kis

—

s ké-

ha már most szörnyetegek.

amelyeket a palota

felé

való utamban láttam a

késbb

terített

pillantottam

meg,

torony nyilasai közt, s amelyeket asztal

mellett

tányéromon

ilyen bullok-ok voltak éppen, természetes nagy-

ságban és

fejlettségben.

52

ÖTÖDIK FEJEZET Hz oibák különös nyelve // Hz »oiha« szó eredeti jelentése // Szerzt Opula, az oibák királynje kitünteti bizalmával // Nébány szó az európai

Ha

mégis

nk

elnyomatásáról

sikerült összeszedni

néhány fontos

adatot,

amikhez csak* szóbeli közlés útján

hattam

—

vendéglátó gazdáim

felvi-

néhány összehasonlítást

is te-

másrészt,

lágosítása révén,

jut-

hettem Capillária és Európa közjogi és társadalmi jelenségei között: ez igazán

nem az

készségükön múlott és gyakran csak zavar és fondorlatos fogások tették lehetvé.

Az els

hetekben, mikor alkalmam

volti

az

oihá-k nyelvének szellemét és lényegét megismerni,

már-már

azt

kezdtem

fogjuk megérteni egymást.

hinni,

egyike a legsajátságosabbaknak,

mam

volt

tanulmányozni.

soha nem

Ez a nyelv ugyanis amiket alkal-

Elvont

fogalmakra

vonatkozó szavak és körülírások egyáltalában 53

nem het

fordulnak

ezek

is

és

el

e nyelvben

tárgyakra

tapintható

nehezen tudom

(ezt

gát a tárgyat jelölik

meg

kább csak

érzést,

illet tárgy

még

—

csak érzékel-

van szavuk

:

s

nem mahanem in-

kifejezni)

pontosan,

indulatot,

amit az

az oíhd-k kedélyvilágában

ébreszt,

azt

pedig a

az

megfelel

indulati

szinezettel

—

úgy hogy röviden szólva, az oiha nyelv csak-

nem csupa

indulatszóból

Változatosságot az

körülmény

a

biztosít

e

ugyanannak a szónak

nyelvnek, hogy egy és különféle hangsúlyozása értelmet ad, mint

áll.

és

kiejtése

különféle

ahogy a csecsemk szótárában

egy „á" vagy „vá" szócska, aszerint, ahogy a kicsike

kimondja,

örömet,

bosszúságot,

mely tárgy kivánását, vagy annak jelenti.

Maga

indulatszó, és

írásmódunk

az „oiha" szó

tulajdonképpen

is

ha pontosan használnám, a mi

szerint felkiáltójelet kellene hozzá-

tennem minden alkalommal ragadtatás felkiáltása ez lária szülöttje afölött érez, és,

vala-

elutasítását

hogy szépsége

és

—

az öröm és

el-

a szó, melyet Capil-

hogy

él

életöröme

és lélegzik, segítségével

módjában van mindazt a gyönyört és mámort élni és

élvezni,

amit

önmaga

dagon áraszt számára. 54

és a világ gaz-

Mert

tegyem

— —

e pontot felhasználom, hogy szóvá-

az oihd-k egész élete az örömök és élvezetek örökös gyakor-

raffináltan válogatott

lásában

telik el.

Mint ahogy nyelvük csak indu-

latok és kedélyhullámzások kifejezését célozza,

cselekedeteik és

minden ténykedésük

odairányul, hogy az idegeknek

is

csak

és a léleknek

azt

a fokozott feszültségét tartsák éberen, ami

az

úgynevezett

életmvész számára az

élet

céljával és értelmével azonos.

Érzékeik örömét szolgálja minden, és minden

érzékük oly fokozott mértékben érzékeny a kel-

lemes ingerekre,

mint

amilyen érzékenységet

európai ember csak egy bizonyos érzékszervével képes tanúsítani alatt.

így

a megfelel ingerek hatása egyszer egy

például láttam

elkel

oiha hölgyet valóságos kéjes önkívületbe esni s

liheg könnyekbe

egy finom kelme piros

törni

színének megpillantásakor

ugyanolyan hatása és

volt

legkézzelfoghatóbb

ami valaha

—

rá,

ennek a színnek mint a legforróbb

szerelmi

vallomásnak,

elszédíthetett

holmi londoni vagy

párizsi nagyvilági hölgyet.

Ugyanilyen mámoros

önkívületet

idéz

el

rek muzsikája, vagy elkészített ételek és

náluk bizonyos hangsze-

még inkább bizonyos cukorkák 55

izlelése

jól

— ennek 5*

megfelelen az étkezéseknek valóságos orgia színezete van,

vesszük, hogy

minden esetben. S ha

tekintetbe

srbb

a víznek, a levegnél

elemnek, folytonos áramlása és érintkezése vég-

gyengéd és érzékeny brüknek egész

telenül

szünetlenül csiklandozza és bizser-

felületével geti tapintó

érzékük minden porcikáját

:

bátran

elmondhatjuk, hogy az oiha születésétl kezdve utolsó pillanatáig pillanatra sincsen hijjával an-

nak a

ritka

mi a

és srített állapotnak, amit

jóérzés legnagyobb fokát jelent szóval, a

testi

gynyör-rel szoktunk megjelölni.

Ami az anélkül,

orhd-k szerelmi életét

élet

csak annyit állapítok meg, hogy a szere-

fogalmával

—

fajfenntar-

önmagáért való mvészet és

öröm, mely egyik oihd-nak a másik

iránt érzett

rajongásában és odaadásában merül kül,

hogy egy harmadik lénynek

keknek

Ebben

— is,

létrejöttét

ki,

—

anél-

gyerme-

célozná, vagy elidézné.

mint minden egyébben, a

zációvá finomult és

ami

rejtel-

továbbtenyé-

lemnek náluk semmi köze nincs a tás

egyelre,

hogy bvebben kitérnék arra a

mes módra, ahogy náluk az szik,

illeti,

fokozott

érzéki

egyedül érdekli az o ihd- kat.

tekre akarnék kitérni, nagyon

56

lelki

szen-

öröm

Ha

az,

részle-

nehéz volna, európai

nyelvre fejezni fajtalan

szeretkezéseik

fordítva,

lényegét

úgy

hogy az ne tnjék törvénytelen és

ki,

üzelmek

nyelvükön eladva és az

fel-

mindez a

leg-

legnemesebb örömök

kultuszát je-

nálunk a zene

lenti,

olyant, mint

szet,

amit nemcsak

nem

az

bár,

érzéseikbe és

fogásaikba beleélve magunkat, tisztább és

—

leírásának

tiltott

tiltanak

és el

a

költé-

a népek

vezeti, de inkább pártfogolnak és ösztökélnek. Capilláriában élve, pillanatig se jutott eszembe,

hogy

az,

amit hallok és látok

magam

körül,

tulajdonképpen szeméremsért és erkölcstelen

—

szabadosság

sajátságos

delejes

álomhoz

hasonló állapotban mindezt éppen úgy a

ben él

lélek

test-

legmagasztosabb és legfensége-

sebb megnyilvánulásának tekintettem, mint ahogy

k

annak szánták és úgy

Ezeket elre

kellett

élvezték.

bocsátanom, hogy az

ol-

vasó megérthesse, miért volt szükségem bizo-

nyos fondorlatokra

—

— amiket

ahhoz, hogy minden

szemben

teljes

számára

le

most már restelek

küls megismeréssel

közönyös figyelmüket a

tudjam

kötni.

Talán említettem már, hogy a oihá-k

nje, Opula,

magam

kitüntetett

bizalmával

gával, illetve megengedte,

57

király-

és barátsá-

hogy közelében

tar-

tózkodjam

s

tlem telheten mulattasam. Egy

elkel és választékos oiha hölgy mulattatása nem oly könny dolog, mint ahogy az emily

ber gondolná, ha tekintetbe vesszük, hogy mindaz,

bennünket Európában

ami

mukra

közönyös.

teljesen,

az

érdekel,

Hamar

szá-

észrevettem,

hogy felsége csak abban az esetben hajlandó valamely gondolattal, vagy elbeszélt közléssel foglalkozni,

ha az valamely érzéki

kapcsolatban

—

ingerrel

van

megpróbáltam hát beszéd köz-

ben szájamat oly közel hozni a tökéletesen látszó,

át-

finom és rózsaszín halványhoz hasonló

fülecskéhez, hogy a kiáramló lehellet állandóan

borzongassa e gyengéd tem, hogy

nem

még

testrészt.

biztosabb hatást érek

használom

fülecskéit

Késbb

erre a célra,

rájöt-

el.

ha

hanem

hajlékony és lágy csípjének egy bizonyos pontját

—

csodálatos, hogy e ponton keresztül sok-

kal jobban megértett mindent,

mint a szavak

befogadására szánt szerv segítségével.

Meg voltam

lépetve,

hogy a

tökéletlen,

csupa

indulatszavakból álló nyelv ezen az úton milyen tökéletesen

amit

el

szerrel

meg

tudja értetni

akartam

hamarabb

mondani,

magát

— mindazt,

felsége e mód-

és teljesebben fogta

fel,

ugyanazt angolul magyaráztam volna 58

el

mintha

a

tisz-

Pankhurstnek például,

teletreméltó Mrs.

Key asszonynak,

Ellen

körül

:>zabadítása

pedig a

kik

vagy

nk

fel-

munkásságuk köz-

kifejtett

ben a vitatkozás és szónoklás mvészetében

nagy ügyességre

tettek szert.

módon, röviden és összefoglalva, megis-

Ily

amelyek

azokkal a firányelvekkel,

felségét

mertettem

társadalomtudományok tanulsága

a

szerint képet

n

adnak a

helyzetérl Európá-

ban, a történelmi fejldés folyamán. Nyiltan és leplezgetés nélkül beszéltem arról a sajnálatos

elnyomatásról, melynek

nagyságára és követ-

kezményeire csak a legújabb kor kutatásai

Századokon keresz-

gyelmeztettek bennünket.

nk-

megvonták mindazt a jogot a

tül

a

tl,

melyeknek gyakorlása a

férfiak

fi-

civilizált

polgár leg-

szentebb kötelessége.

A

férfiak

maguknak

tartották

még ma

kat az elnyöket, amiket

nyen riznek, jogára

s

szemben minden

ren semmi sem hattak és

nak

féltéke-

akinek a gyengével

tették,

szabad. volt

A nknek

egysze-

megengedve, amit a

tehettek.

A nk nem

nem mveldhettek

volt joga

is

mindezt egyszeren az ersebb

hivatkozva

fiak szüntelenül

meg mindazo-

egész nap

59

törni

—

fér-

dolgoz-

csak a

férfi-

magát eszeve-

pítja

munkában, mely eltom-

és emberfölötti

szett

a

ságát.

test

érzékenységét és a lélek fogékony-

A férfiaknak joguk volt

mekeket nemzeni

nek nem

De a

volt

s

megnsülni, gyer-

azokat eltartani

—

a

nk-

ehhez joguk.

legégbekiáltóbb igazságtalanság,

mely-

nek szégyenteljes visszásságát éppen napjaink-

ban nyögik az.

hogy

gének

—

újra

a megalázott és elnyomott nk,

— amit restelek szinte bevallani felséa

nk

nem katonáskodhatnak, meg

vannak fosztva a szent

és magasztos jogtól, mely-

ben mostanában Európa minden nemzetének fiai, illik

kivétel nélkül, részesedhetnek

mindegyik nemzet

férfitagjai,

fér-

hogy tudni-

:

külön-külön,

nemzetek szerint, megvédhetik méltatlanul megtámadott hazájuk határát a gaz és gyalázatos külellenségtl,

mely jogtalanul megtámadta és

rákényszerítette a háborút.

angolok,

Franciák,

németek, oroszok, magyarok, osztrákok, szerbek

—

mindnek joga van egymástól megtámadott

hazáját egymástól megvédeni, csak nincs sehol

semmi

nknek

joguk.

Ez elnyomatás következtében a férfiaktól

a

felfedezett

nk

a tudós

materializmus

történelmi

és fejldéstan törvényeinek útmutatása szerint

természetesen

visszafejldtek

60

és

elmaradtak.

elaljasodtak,

amint

azt

néhány hatalmas pesszimista elme,

Strind-

és

elkorcsosultak

lelkileg

berg, Ibsen, Weininger és

mások hangsúlyozottan

kimutatták.

Az elnyomatás hosszú férfiak

századai

dolgoztak a nkért,

alatt,

míg a

nk, megfosztva

a

a másokért való munka és fáradság lehetségétl, kénytelenek voltak

aminek az

lett

önmagukkal

foglalkozni,

a következménye, hogy

finomabbak, szebbek

lettek

kétségbeesett helyzetükben

a

testileg

s

férfiaknál,

így

nem maradt

szá-

mukra egyéb, minthogy zék, anélkül, hogy annak fáradságaiból kivegyék az élet örömeit élvez-

Míg a férfiaknak

részüket.

élettartalmat adott

célt

minden idben a kényszer-

hogy ne azzal foglalkozzanak,

ség,

ember folytonosan foglalkozni illik

és hivatást és

a tulajdon testével és

denféle egyeben törje a

amivel az

szeretne,

tudni-

hanem minamivel másoknak

életével,

fejét,

használ, akik aztán a haszon ellenében meg-

engedik tud

neki,

maga

értük,

addig

a

hogy addig, ameddig dolgozni

nk

is

életben

maradjon

kénytelenek voltak abból

amiért éltek, hogy tudniillik szeretik getik

ket

és

igyekeznek

örömet okozni. 61

nekik

és

minél

— élni,

dédel-

több

felsége kérdésére, hogy hát mik azok a foglalatosságok,

gasabb fejldést

amik a

férfiak

számára a ma-

biztosítják, felsoroltam

gazdag és jóhír ismersömet

s

néhány

röviden össze-

foglalva élettörténetüket, elmondtam,

hogy mint

orvosok, ügyvédek, tanárok, kereskedk, vállal-

kozók és mvészek, egy kájával elérték azt a

amit mindazon

élet megfeszített

tiszteletet

mun-

és közbecsülést,

derék férfiak számára

biztosít

az általános felfogás, kik összegyjtött vagyonuk révén szép és jóházból való feleségre és családra tettek szert s leánygyermekeiknek tisztes-

séges hozományt adhattak, mieltt a halál jó-

tékony ölébe tértek volna, kipihenni a fáradalmakat.

62

HHTODIR FEJEZET Szerz

igyekszik megértetni a királynvel

a férfiak

irodalom

rl

II

flz

magasabb hivatását //

Nebány szó

oihák ruhái

az oihák?

A nk

//

R

//

//

Tudomány,

Capillária épületei-

Mivel táplálkoznak

buUok-hízlalás

választójogának bátor és lelkes elhar-

cosai, kik

Európa szerte küzdenek a

ni nem

sajnálatos elnyomatása ellen, bizonyára csodál-

kozni fognak s talán

el

sem

Opula, az oihá'k királynje,

mök

hiszik ki

nekem, hogy

egész életét örö-

és élvezetek keresésében, játékkal és cu-

korkák szopogatásával

töltötte, s így

a mi

fel-

fogásunk szerint, az elképzelhet legalacsonyabb szellemi életet

meglepen gyorsan fogta fel jelentségét mindama bonyolult

élte,

egész értelmét és

kérdéseknek, amelyeket szárazföldi életünkkel

kapcsolatban eladtam neki

:

—

ahnál

latosabb ez, mert hiszen említettem

már

csodáazt a

szégyenletes és megalázó módot, amihez folya-

63

modnom

hogy

kellett,

teljesen

közönyös

értel-

mét érzékein keresztül közelítsem meg, az oihanyelv sajátságos, lelkendez, csupa-indulatszó,

mint fogalomkelt zené-

inkább érzékingerl, jével.

Magam

egy

getéseim kéjesen

bit

pontján

kinyújtotta

szempillái elég,

meg voltam

is

alól

mikor

váratlanul

tündéries

lenézve rám,

fejte-

megállított,

testét

hosszú

s

hogy

adott,

jelt

mindent tud és hogy remélhetek. Ez utób-

nem

hogy mi összefüggésben van

értettem,

eladásommal, de nem

tárgyilagos

domban gondolkodni ról

lépetve,

rajta,

is

mó-

volt

mert felsége más-

kezdett beszélni.

Tudomásomra got beszéltem s kijelentette,

adta,

hogy sok fölösleges

legnagyobb megdöbbenésemre

hogy az emberi

viszonyáról

dol-

egész

hamis

fajta két

nemének

fogalmaim vannak.

nem

látja,

mennyiben vannak minálunk elnyomva a

nk

Abból, amit eladtam, semmiképpen

és

hogy

általában

nem

érti,

mit nevezek én

hogy a mi nink, ahogy

elnyomatásnak. Igaz, ket, nem élnek olyan

leírtam

oíhd-k

—

férfiaink

jól,

mint

az

de viszont az a benyomása, hogy a

meg

sokkal rosszabbul élnek és

kal alacsonyabb színvonalon állanak

64

—

sokkörül-

belül olyan viszonyban

vannak a nkkel, mint

a cselédek.

Ez a meglep nest

kijelentés,

mely homlokegye-

a valóság ellenkezjét

annyira

állította,

meglepett, hogy hevesen és haragosan tiltakozni

kezdtem. Mosolyogva hallgatott és megkért, ma-

gyarázzam azt

el,

hogy gondolom, mire alapítom

a meggyzdésemet, hogy a

magasabb színvonalon

k

képviselik

fejldését

k

és

állanak,

hogy a

reprezentálják,

hogy a

készítik

el

s

k

hogy

élet

fajtát

fajta

a jövt,

biztosítják

egy magasabb és tökéletesebb Boldogan,

nálunk

férfiak

irányában.

nemem legdicsbb

szelle-

meirl beszélhetek, néhány nevet soroltam

fel

kapásból, megszemélyesítit a legmagasztosabb és

leghatalmasabb eszméknek, gondolatoknak,

terveknek, felfedezéseknek és találmányoknak,

melyek részben az emberi kényelmét,

reformok

fajta testi fejldését,

részben pedig lelkének magasabb

felé

törekv vágyait

készítik

el. Be-

széltem a természettudomány lángelméirl, kik

a logika anyagtalan birodalmának útvesztiben oly

összefüggéseket

fedeztek

vízben

és

ellenállását,

fel,

melyeknek

tette,

hogy

földön,

levegben legyzve a

holt

anyag

gyakorlati megoldása lehetvé

szabadabban és sebesebben 65

közle-

kedhessünk, mint bármely más éllény a Földön.

Elmondtam, hogy évszázados munka eredményeként az ember

él

az

élet

ma már

úgy tekinthet, mint

legmagasabb formája, lehetségeiben

egyesítve mindazt, amit az élet

külön-külön

ben,

emls

produkál:

más

fajták ezrei-

egy

személyben

és rovar és hal és madár. És ezt

férfiaknak

köszönhetjük,

mind

századokon

kik

át

hangyaszorgalommal gyjtötték és rakták össze a

téglákat,

tet,

nek

hogy

ahonnan a jöv embere golyóját,

a hatalmas épüle-

felépítsék azt

melyen

s

él

beláthatja a Föld-

fejét

a csillagos ég

közelébe emelheti. Ez az épület egyre

hatalmasabb lesz

s

mennyboltot, trónját

végre

el kell,

n,

hogy

egyre érje

a

Megnevezhetetlen Er-

ama

nek, melyet Kant kategorikus imperaiivus-nak

nevez, a

Er

Legfbb

trónját,

melyet'az emberi

fajta hivatott betölteni és elfoglalni.

Hogy érzékelhetvé tegyem

ezt a

nagyon

is

elvont képet, leírtam egy csillagász-tornyot, kietlen

magas hegy

nyüzsg

tetején,

távol

a kicsinyes és

légóceán legmagasabb

élettl, a tiszta

rétegeiben. Üvegkupolája, mint egy ég felé fordított

szem,

mered

csillagok

felé

:

e

szem bo-

garából átszellemült emberi arc tekint ki: egy

sz

tudós arca,

ki

túl

van már az

66

állati test

nyomorult vágyain, szükségletein, a hús sokféle

vonagló lüktetésén

pontba

futott

össze

mint távcsöve

:

—

isteni,

életereje

csaknem

egyetlen

elvont pont,

lencséjének gyújtópontja, mely

mennél kisebb, annál ersebb, annál inkább nagyítja

S

meg

s

hozza közelebb az

Elérhetetlent.

leírtam ezt a tudóst, az igaz Férfit,

az Ismeretlen Szerelmesét,

Lovagját,

a

ki

Jöv túl

a

kicsiny személyes élet s az önfenntartás ösztöné-

nek

szk

egész

börtönén, az egész Fajtát képviseli, az

fajtáért

harcol

és emészti

magát, hogy

több és nagyobb legyen, mint amire

született.

úrnm

a maga

E mondatnál

félbeszakított s

közönségesen egyszer és szinte parasztian triviális,

de tagadhatatlanul világos és érthet modo-

^rában megkérdezte, hogy néz

ki

az a több és

nagyobb, amirl beszélek. Óvatos szavakkal és kissé zavartan ezt

Ama

Férfi

megpróbáltam elmondani, hogy egyelre még maga se

tudja,

de

szent hivatásának tekinti, hogy közelebb férkz-

zék hozzá és megismerje. ezzel

tölti,

töttek

nappalát

olvas és tanul, mindent összefog, amit

eddig elhalt

—

Éjjelét és

társai,

lángoló

a múlt mélyén, összegyj-

hittel,

hogy egykor, ha

nem,

valamelyik kései szellemtársa mégis csak

eléri.

Beszéltem a könyvekrl, amelyeket a régiek

írtak,

67

mindent összegyjtve bennök, amit rövid életük

E könymelynek épül

megfigyelhettek s tapasztalhattak.

alatt

vek egyre

növekv

felszínérl

lehullanak az elhalt építk, minden

újonnan

született

piramisát,

újra

férfi

a tetejébe

élete alkonyán, mire

egy gondolattal tovább

megkísértse

ér,

építeni.

S addig-addig

a Tudás és Megismerés piramisa, míg

épül

végre

eléri azt

úrnm

Itt

zést

megmássza, hogy

az Ismeretlent, amirl beszéltünk.

megint megállított s egy megjegy-

mely a hasonlatnak komikusan anya-

tett,

gias értelmezésével tagadhatatlanul

matematikai érzéket árult

tikus

el.

sok prak-

Azt mondta,

hogy ez a piramis, amirl beszélek, így nem sokáig fog emelkedni. Mert az emberi

né, nem

akár

férfié,

lesz

hatvan évnél, st, úgy lesz.

Már

sokára letett

akár

hosszabb soha ötven-

látszik,

inkább rövidebb

most, ha ez a piramis egyre

ott

élet,

n, nem-

tartunk majd, hogy az újonnan szü-

kmívesek, mire

felérnek

,

éppen elmúlik

ötven-hatvan év, s már nincs erejük és idejük hozzá, hogy tovább építsék. Kezdhetik az egészet elölrl,

piramist

ö

kezdünk

elintézni azzal gel,

inkább azt ajánlaná, hogy mieltt

amivel

építeni,

elbb

talán azt kellene

a sok tudománnyal és tehetség-

dicsekedtem,

68

hogy az ember az

egyre

növekv

srsöd

és

cseséggel, amit felhalmoz keresztül,

ne forduljon

semmibe minden

fel

korában,

ötven-hatvanéves

okossággal és böl-

magában egy dögöljön

és

meg

magával rántva a

tapasztalatát,

az újszülöttnek aztán újra

sét

életen

amiknek gyjtékell

kezdeni.

Egyébként az egészbl, amit elmondtam neki

—

úgymond

—

nem sok

volt,

ami érdekelte

(„értem" és „érdekel", e két fogalmat az oiha-

nyelv egy szóval

gadta meg, az

is

Figyelmét egy kép ra-

jelöli).

fként

azért,

emlékeztette, amit

nagyon

lagász-torony volt

ez a kép, de

üvegkupola,

hanem az

is jól

mert valamire ismer.

nem a

A

csil-

fényes

alap, amit tágas, oszlo-

pokon nyugvó csarnoknak képzel.

úrnm

És

néhány rövid és tartalmas szóval

kapcsolatban beszélgetésünkkel, végre megértette velem, amit eddig csak homályosan sejtettem,

hogy honnan származik Capillária gazdag és fény-

z

berendezése

—

a pompás paloták nehéz

Lövekbl, furcsa félbemaradt tetkkel lentális

csarnokok apró,

könny

— a monu-

csecsebecsék-

ilan

— a lenge öltözetek, — az egész gondfényzés: rengeteg munka eredménye —

lolott

munkának, fáradságnak, erlködésnek nyo-

íel

kirakva

lát

sem fedeztem

fel

az oihá-k társadalmában. 69

Nos, mindezt

a csodát a

ezek a borzalmas

bullok-ok

építik,

kis szörnyetegek, akikre alig

tudok émelygés nélkül gondolni. Hogy mi

nem

ból teszik, azt az oíhd-k

— oknyomozó

ket

érdekli

nyal sohase foglalkoztak, jelenséggel

tördnek

cél-

nem

tudják és

is

természettudomány-

k

csak magával a

s azzal is

csak annyiban,

amennyiben személyes jóérzésükkel valamely viszonyba

kerül.

Annyi azonban bizonyos, hogy

a bullok-ok, az oiha-társadalom dett, eltörpült hímjei,

elcsenevésze-

vagy inkább

háziállatjai,

évszázadok óta valami ismeretlen célú rettent erfeszítést fejtenek

nalmas

testi

ki,

aminek nyomorult,

életükhöz

semmi köze

szá-

nincsen,

mert hiszen nemcsak önmagukat, de utódaikat is

feláldozzák ezért

is

sokat

láttam

az

erfeszítésért.

ket munka közben

Magam :

óriási

épületeket kezdenek összehordani, olyan nehéz

és mély alapépítkezéssel, mely arra enged következtetni,

tanak,

hogy rettent anyagtömegre számí-

ami az alapokon

kell,

hogy nyugodjék.

Értek valamit az építészethez és

megállapítot-

tam, hogy mindaz, ami körülöttem

volt, s

ami-

ben az oíhd-k laktak, egy-egy félbemaradt torony, óriási

mnek

Opula

készült, amit abbahagytak.

most megmagyarázta 70

nekem,

hogy

okoskodásom

igen

helyes

volt

a

:

bullok-ok

csakugyan nem a maguk jószántából hagyják

abba az

sem

építkezést, s

a maguk részérl koránt-

tekintik befejezettnek, olyankor,

oihd-k szempontjából

már nagyon

mikor az alkalmas

is

a benntartózkodásra. Hogy milyen magasra építenék a tornyot a bu//ofe-ok, ha hagynák ket, azt

eddig

még nem

lehetett megállapítani,

az oihd-kat sohase érdekelte.

Az

mert ez

orhd-k egy-

szeren megvárják, míg az épület egy nyos magasságot

bizo-

kényelmesen lakható

elért és

—

ilyenkor egy ers szesszel (illata, ahogy alkalmam volt tapasztalni, nagyon hasonlít bizonyos parfmök illatához, amelyeket elkel höl-

gyeink használnak) kifüstölik az egész helyiséget:

— az épít bullok-ok megdögölnek, kiseprik ket s

az

a

oífid-k elfoglalják

maradt bullok-ok rögtön építeni s ez

ma már áll

palotát.

új

Az

tornyot

századok óta így megy,

életben

kezdenek úgyhogy

több ezer pompás és lakható palota

az oihd-k rendelkezésére.

E

nm

tárgyra vonatkozó

mohó

kérdéseimre

közönyösen és vállvonogatva elmondta,

hogy egy beteg és szerencsétlen oiha szer,

úr-

akinek az volt a

mániája,

élt

hogy tud

6u//ofe-okkal beszélni és érti a nyelvüket.

71

egy-

a

Ez a

szerencsétlen

n,

6u//ofe-okkal

való

késbb

akit társai

a piszkos és korcs érintkezése miatt

tisztátlan

elpusztítottak, azt állította,

hogy a hal-

lok-ok egyszer elmagyarázták neki, hogy mi a

jelentsége számukra ezeknek a tornyoknak. E nyomorult férgek társadalmában az a rögeszme

sr

gyökerezett meg, hogy a

nehezed

(szóval a tengerfenékre

amiben

valahogy

el

fölött,

lehetne érni e közeg felszínét. Össze-

e torony felviszi

ket a

tenger felszínére s

egyesülhetnek majd azokkal az

ama

kik

ha

következik,

világ

hogy tornyot építenek, ami odáig érjen

álltak hát.

kel,

vizek)

élnek, egy hígabb, világosabb, végtelenül

nagyobb és szabadabb

—

és folyós közeg

—

távoli

szférák

ott

isteni

lények-

vidékét

lakják.

—

a tornyot sohase

tudják befejezni, az oihá-k

felében elfoglalják

Csakhogy

tlük

s

jutott,

k

mint láttuk

kezdhetik mindig

amit a

zsködtem

méhekrl tudunk kiderült, hogy,

nemcsak

lakást,

ahogy már említettem is

kell róla,

Az

nem

kérde-

hasonló módon, a

de ruházatot, st

is

—

még majd beszélnem

s

bárhogy undorít és megaláz e

tegetés — táplálékot

nak.

s

Eszembe

tovább.

Egyébként ballok'ok

elölrl.

fej-

szolgáltatnak az oihá-k-

a végtelenül finom és lenge selyem72

amibe az oihá-k

szövet,

kolják, a

már

teljesen érett, öreg 6u//ofe-ok

sajátságos terméke,

selyemfonál.

átlátszó testüket bur-

Az

öreg, teljesen

vagy

ki

nem

száján

agyából,

elbb meg nem

begubózik

füstölik)

hosszú, fekete fonalat bocsát

ki,

A

tömör és áthatatlan legyen.

e célra

:

vékony,

egy igen

keresztül,

bullok

kifejlett

rendes körülmények között (ha eszik,

egy

nálunk a

mint

olyanféle,

hogy a gubó

bullok-guhói az

oihd-k — éppen úgy, ahogy mi a selyemgubóval tesszük ~ forró vízbe dobják, a bullok-háb

megdöglik tet

csinálni

kezembe s

s

a fonalat

Egy

belle.

került

—

hoztam

a vegyelemzésnél

hogy ugyanabból nálunk a

ilyen is

belle magammal kiderült,

való,

amibl

éri el ezt

az öreg

anyagból

tinta készül.

De aránylag kevés bullok kort,

egyszer

fonál

meglepetésemre

az

szöve-

le lehet fejteni s

mikor agyveleje, az ciha-gazdaság legfon-

tosabb nyersterméke, tinta-szer anyaggá változik át.

oihd-k,

Rendesen elbb összefogdossák ket az

—

a 6u//ofe-agyvel ugyanis

egyik

f-

tápláléka ez ország bennszülötteinek, ftápláléka és csemegéje s azonkívül

repe

is

még egy

fontos sze-

van, mint tápláléknak, amire

kodva bár

—

de rá fogok 73

térni.

Itt

—

vona-

csak e táp-

említem meg. Arra

els lakomám

még

el.

az oíhdfe-kal

amit

hogy milyen módon prése-

agyvelt a ftt

ezt az

sajátságát

emlékszik az olvasó

leírásából,

együtt költöttem lik ki

különös

egy

elkészítésének

lálék

azonban csak késbb

bu/íofe- fej bi.

tudtam

bullok'vel, mint csemege,

meg,

többféle

Azt

hogy

a

minség,

felsége közölte velem, hogy nyers állapotban a bullok-vel

és hizlalatlanul

minség.

—

nem olyan

jó

de van a feuí/ofe-oknak egy bizo-

nyos tápláléka, amivel ha megzabálják magukat,

veljük elsrangúan finom és kellemes íz

Ez a táplálék nem a tengerfenéken

megévé

válik.

terem

bizonyos

:

alkalmakkor fölülrl szokott

szállingózni,

lefelé

lemezek alakjában, Mutatott

könyv

volt,

tele

kiáltottam

ha

soklevel vékony

réteges,

apró fekete pontokkal.

nekem ebbl a növénybl.

egyet

Meglepetve

cse-

jól

fel

:

egy

tudományos

emlékszem, Nietzsche Zara-

thustrája, teljesen elázott, szétmállott állapotban.

valamely elsülyedt hajóról került

Úgy

látszik,

ide,

más könyvekkel egyetemben, felsége

el-

mondotta, hogy a sütésre és evésre szánt hullok- oi iiyel

íz

néhány

szokták

hétig rendesen ezzel a hizlalni,

és könnyen

növény-

hogy agyveleje kellemes

emészthet 74

legyen.

HETEDIK FEJEZET szerelem

fl földi

ség és küzdelem

//

mint élvezeti tárgy vétele,

teremtés ura

fl

//

Nemek harca

Szép//

fí

n,

Opula néhány észre-

//

szerz meghökkenése // Néhány buUok-tipus

kiirtása

fi

buUokok

tárgyilagos

leírása és jellemzése

Egy másik beszélgetésünk alkalmával, melyben

hivatkozott

bódulatra, tételének

a

arra

—

az

kellemes

örömök újabb

egy-egy

és újszer

bonyolult

össze-

variációja

nagy-

jelentség esemény az oihá-k életmvészetében

—

melyet

legutóbbi

benne, Opula arra

kért,

ban azokról a lényekrl, ján,

úgy

látszik,

aránylag

eladásom

keltett

beszélnék hosszasabakik, az eddigiek alap-

még a

leginkább ha-

sonlítanak „érzelmes lényekhez" (az „értelem" szót náluk az „érzelem" helyettesíti, mint legma-

gasabb életforma), vagyis hozzájuk és akiket én „nk"-nek neveztem ennek a szónak ugyanis :

van

rá hatása

(az

nyelvükön ez azt 75

jelenti,

hogy

a szóval

érti

alkalmam

volt

jelölt fogalmat),

errl

aminthogy

meggyzdni.

Mint módszertanban járatos, képzett gondol-

nem hanem maga

kodó, tisztában voltam vele, hogy ezúttal

a

nk

a

n,

—

a

köti

:

társadalmi helyzete érdekli, földi,

n

helyesebben, szárazföldi értelemben

és az a viszony, ami a férfival össze-

a szerelem.

állapotot

nem

tulajdonságait említettem,

az

Ez utóbbi

kellett

vagy

jelenséget,

számára meghatároznom:

nagyon

jól ismerte, hiszen,

amint

mindannyian

oíhd-k körülbelül

szerelmesek egymásba.

szinte voltam és nem hízelegni akartam

úr-

nmnek, mikor a jellemrajzot azzal vezettem be, hogy a ni szépségnek ekkora fejlettségérl, helyesebben, a szépségnek ennyi lehetsé-

gérl, amennyit Capilláriában tapasztaltam, is

álmodtam volna soha

ban, mely pedig szép volt.

hogy tet

Ezzel

egyúttal

forrón szeretett

nirl

a

önkéntelenül

alább a teremtés urának szemében is

a szépség,

fira

gyakorol.

illetve Itt

a

tározására akartam

elismertem,

megkülönböz-

nemnek

szóbanforgó

hazám-

mindig nevezetes

legfbb jellemvonása és jegye

nem

—

—

leg-

nálunk

az a vonzer, amit a

fér-

„szépség" fogalmi meghakitérni

76

:

Leibnitz,

Kant és

Schopenhauer néhány errevonatkozó, örökér-

vény

tételét idézve.

De OpuláA ez

egyáltalá-

ban nem érdekelte; közbevetett kérdései csak arra vonatkoztak: vájjon a „szépség" és a

„n"

fogalma összeesik-e a mi gondolkodásunkban („vágyaink"-ban, ahogy az

nyelvükön mond-

ismernem,

hogy ez nagyrészt

ják).

El

kellett

ámbár ... De az

így van,

„érdekelt"

be

—

meg,

„érdeknélküli" és

megkülönböztetést már

nem

várta

(késbb tudtam kelt bennünk az,

arra volt csak kíváncsi,

milyen

miért)

hatást

ni

szépségnek

rá: ez

alkalommal

amit mi, szárazföldi bullok-ok,

nevezünk.

Meghökkenve meredtem elször

mazva,

úrnm,

a férfiakra alkal-

a megszégyenít

kifejezést, elárulva,

használta ezt

hogy felismerni földi

s

férfiak,

vélte a

hasonlóságot köztünk,

amaz ocsmány

férgek

között.

De Opula nem sokai tördött méltatlankodó ámulatommal parancsoló modorban adta érté:

semre, hogy válaszolnom

Elmondtam

hát,

kell.

ni

hogy a

nagy hatással van reánk, bár emberi

fajta

pontjából (legfeljebb

vezet

szépség valóban ezt

a hatást az

szellemei a fejldés szem-

egyáltalában

nem

becsülik

'

sokra

az eugenetika kétesérték tanokat 77

hir-

det

apostolai).

felelen a

testi

Elmondtam, hogy ennek megszépség

felé

való törekvés egyik

ni nemnek

legfbb erfeszítése a

s

a kivá-

lasztódásnak egyik leghatalmasabb összetevje.

Felhasználtam az alkalmat, hogy a

n

ala-

csonyrendségét, mint elnyomatásának következményét,

nemesebb

ezzel

A nnek,

bizonyítsam.

is

becsvágyak

hiányában,

egyetlen

szegényes élettartalma abban merül

mindenáron tessék a férfiaknak indulatokat

maga számára

pihenése óráiban a Leírtam amit a

azt a

n

szánalmas,

folytat

a

férfi

hogy

hasznosít.

kicsinyes

harcot,

kegyeiért.

Idéztem

néhány kiváló szociológus és kik a

ki,

szépségével

melyeket annak

benne,

keltsen

s

feminista szavait,

legnemesebb harag korbácsával ostoroz-

zák az emberi társadalomnak egyik legnagyobb

bnét hogy a nt élvezeti :

tárgynak

tekinti s ezzel

lealacsonyítja s útját állja fejldésének.

Néhány

merész vonással vázoltam a nagyvárosok tét

—

és

örömök eszközeinek

éle-

a vad hajszát és kergetzést élvezetek

központjában a szép

n

birtokáért, áll,

melyeknek

mint a gazdagság

és jólét fokmérje.

Beszéltem a tizennyolcadik század esztelen nkultuszáról, melynek hagyománya

78

még ma

is

A

sok félszeg szokásban.

érezhet,

fényzési

csonyabb értelmével nem látva

a

tekinti

természetes tehát, hogy a

férfihiúsGg:

nt

szép

csecsebecsének

cikknek,

n,

ala-

emberi ren-

át

deltetésének helyes irányát, arra törekszik csak,

hogy azokat a amiket

pillanatnyi

szépsége

testi

emberiség jövjével

elnyöket élvezze,

biztosít, anélkül,

hogy az

önmagammal

tördnék,

vitázva, bírálat tárgyává tettem azt az ellenvetést,

hogy hiszen ez csak a társadalom legma-

gasabb, tehát a legszkebb, köreiben van

így,

egy bizonyos rétegre jellemz tünet csupán mint ilyen,

nem

társadalomra.

A

dolgozó nép

nem

milliói

te-

fényzési cikknek a nt, mint feleséget

kintik

és anyát becsülik meg,

munkára

fogják, otthon

a gazdaságban, megadva néki a lehetsé-

és

hogy

get,

az

s

jelenthet veszedelmet az egész

h

legyen,

társa

a férfinak

küzdelmeiben. Sajnos azonban, azt

élet

juk,

ember

hogy ez csak addig van

valóban csak ember és nem sajállagosan

ni

így,

amíg a

n,

—

durván

mivolta,

lát-

testi

n

mihelyt

szem-

pontból, hangsúlyozottabban jut érvényre, esetenkint

:

rögtön megindul

magasabb logatja

a

a kiválasztódás

A

ama

felsbb

réteg kivá-

maga számára az alsóbb

réteg testi-

rétegek

felé.

79

leg

sokban ciája

él, jól

tudja,

aki nagyváro-

hogy a szépség

nem azonos a

kráciájával:

—

példányait,

tökéletesebb

arisztokrá-

születés és rang ariszto-

a szédít pályafutá-

csak azokra

sokra kell gondolni, amiket házmesterleányok,

pesztonkák

repedtsarkú

szakért férfiszem emelt

akiket

be,

futottak

a homályból, hogy

ki

démonok tündököljenek fel aztán drága szrmék és selymek keretében. E pontnál úrnm ismét félbeszakított a „saj-

mint szíveketbehálózó

:

nos" szó

állította

meg, úgy

Azt

kérdezte

tartom-e,

vagy

tlem,

mint érzelmi

látszik,

színezete egy tisztán logikai

meghatározásnak.

valóban sajnálatosnak

hogy a szóbanforgó házmesterleány

pesztonka

szép

Mert,

volt.

ha

így

van, akkor én, úgynevezett „gondolkodó" bul/ofe-társaimmal

hogy a

nk

ne

egyetemben,

szebbek,

minél

—

csúnyábbak legyenek, dést,

az

emberi

szerint, nyilván

A

azt

hanem minél

a békés együttmköhaladását,

fajta

felfogásom

ez biztosítja csak.

kérdés annyira meglepett, hogy

ben nem tudtam

szedtem össze

szeretném,

felelni.

magam

Csak percek múlva

eléggé,

harcá"-ról beszélni tudjak,

—

hogy a „nemek de

hevesebben, félbeszakított és azt

80

hirtelené-

úrnm állította,

ismét,

hogy

nem

a „nemek harcá"-ra ezekután mivel arról

megvan a véleménye. Abból, amit

elmondtam, nyilvánvaló, amit járt sejtett,

szeren

kíváncsi,

hogy

irigyek

különben mind-

mi, szárazföldi bullok-ok, egy-

vagyunk a mi ninkre, mivel

azok aránylag szebbek, tökéletesebbek és

dogabbak nálunk fölöttünk,

rendje.

s

ami különben a dolgok természetes

egyszeren

Nyugtalanságunk

származik, hogy felismertük helyzetet,

ezt az

onnan

alárendelt

amiben élünk, de fájdalmunkban egyben

a szó orha-nyelven jelent)

bol-

uralkodnak

ilyenformán

nem vesszük

észre,

„ostobaság"-ot

(ez is

hogy összecseréljük

a tényeket.

Amit a nrl, mint

„élvezeti" tárgyról, csecse-

becsérl és fényzésrl összetecsegtem, az úgy hangzik, mintha az árnyék a fény szülanyjá-

nak nevezné magát. Ami a „repedtsarkú pesztonká"-t és „házmesterleány"-t

nem érti, mikor magam

illeti,

miért beszélek róla megvetéssel,

elismertem, hogy ugyanazt az eredményt

dagságot és

jólétet,

erfeszítéssel

jogos azzal

az

birtokát

és

amit a

munkával

veszi

férfi

ér

:

gaz-

a legnagyobb csak

el,

mint

tulajdonába,

egyszeren

—

hogy tehát

a ténnyel, hogy létezik

puszta létezése lényegben ugyanaz, amit 81

a

férfinél

„

érdem "-nek,

„er"-nek nevezek.

A

— valódi, tehát tökéletes, vagyis szép nt egyben érdeme ezzel — az a tény, hogy — hogy élethez természetes, joga az

nnek ért

és

él,

abból

amiért

él,

Mert hiszen

a

nrl,

hogy

:

magam

mint

ezt

él

az élvezetbl és örömbl. se

tárgyról

hiszem komolyan, ha

külön

hogy

a

földi

férfi,

általam „szerelmi szolgálat "-nak

kedvéért

nt

enélkül

lehetetlen

is

a

férfi

nevezett örö-

elnyben

a nt, aki a szerelmet maga

~

amikor

magának, selymekbe

választ

és bársonyokba öltözteti,

vezi

anélkül,

megkérdezte volna, egészen

bizonyos benne,

mök

—

beszélek;

részesíti azt

is

fokozottan

él-

öröme

tökéletlen,

st

bizonyos tekintetben.

De hogy lehet „élvezeti tárgy" vahimi, ami maga is élvez? Ilyet csak beteg vagy bárgyú értelem

állíthat.

Selymekrl és bársonyról és

aranyról beszéltem, amivel mi elárasztjuk ninket „cserébe" szerelmükért,

—

de hogy nevez-

hetek „cseré"-nek olyan üzletet, ahol az egyik

semmi olyat nem ad, amivel megfosztaná kap a magát? Ebben az üzletben csak a férfitól küls örömöket és élvezeteket, csak azért, hogy hajlandó bels örömöket és élvefél

n

—

zeteket átélni és elfogadni

82

—

ugyan mit ád

a férfinak

adhat?

—

azt a jogot,

egyebet, mint azt

:

a különös

nek és élvezetnek

a

jogot, amit

—

hogy

öröm-

férfi

míg kimerülés és halá-

hisz,

meg nem gyzi róla, hogy köteteljesített és nem jogot gyakorolt kényengedelmeskedett és nem vágyat elé-

los fáradtság

lességet

szernek

:

Nos

gített ki.

tehát

— az nem

aki vesz,

:

hogy

anélkül,

nem „birtok" és nem „csecsebecse", — hanem egyszeren hódító, ersebb fél, magasabbrend lény. Ez nem szerzdés, vagy megállapodás, kölcsönös

adna,

alapon

sebb

A

:

„élvezeti tárgy",

ez egyszeren gyzelem, egy tökélete-

gyzelme a kevésbé

fajta

tökéletesen.

sem

bullok kimondhatatlan butaságát mi

jellemzi jobban,

mint az, hogy

badítani a nt, ahelyett,

dítaná

fel

:

hogy önmagát szaba-

versenyre kelne a nvel,

alább utánozná, hogy

szamaradottságában fejlettséget,

akarja sza-

fel

fegyvereit

igyekeznék

amit önkéntelen

vagy

leg-

ellesse, visz-

azt

elérni

áldozatával

a

tett

lehetvé.

És Opulo, felhasználva

az idt, míg össze-

szedem magam, hogy érveket gyjtsek rátért arra,

amitl legjobban féltem

:

got keresni köztünk, földi férfiak és

ellene,

hasonlósá-

ama

ször-

nyetegek között, akiket Capillária 6u//ofe-oknak

83

Csak a

nevez.

kötelességérzet,

hogy semmit

sem szabad elhallgatnom abból, amit kalandos utazásaim során láttam és tapasztaltam, ad ert,

t

hogy kövessem

ezen

az

úton,

melyre a

büszke férfiönérzet nem

léphet pirulás nélkül.

Sajnos, kénytelen voltam

meggyzdni róla, hogy

ami adatot e kérdéssel kapcsolatban elmondott a

6uZ/o/2-okról,

megfelelt

hallgathatom hát gását,

nem

:

mint a kedély hiú csapon-

el,

vagy terméketlen

Arról

a valóságnak

a módról

'játékát

birtokukba szokták venni

a képzeletnek.

ahogy

Opula,

beszélt

ama

k

kastélyokat és

palotákat, amiket a bullok-ok építenek oly célból,

hogy

elérjék

a tenger

Mikor a

felszínét.

torony egy bizonyos magasságot

elért,

s

az

oihá-k számára alkalmatos lakásnak ígérkezik,

néhány oiha váratlanul behatol az épület sejébe s azonnal árasztani kezdi azt a folyadékot, amirl az

emlékeztem

s

elz

könny

már meg-

ami nagyon hasonlít bizonyos

Európában használatos lönös dolog, hogy a pasztalat ellenére

rl van szó és nem

Az oihd-k

fejezetben

bel-

ni

illatszerekhez.

bullok-ok,

évezredes

sohasem veszik is

Küta-

észre, mi-

gondolnak védekezésre.

megjelenésére nagy riadalom és nyüzs-

gés támad

a serényen dolgozó állatok sorai-

84

ban

fejüket kapkodják,

:

rezegtetik és

otromba végtagjaikat

sajátságos cincogó hangokat hal-

latnak.

A bódítószer, amivel kifüstölik ket, úgy látszik, eleinte fokozott izgalmat vált ki

és

k,

nyilván

honnan származik ez az izgalom,

tudják, kül,

—

anél-

hogy az eredményt elre látnák. Elhagyva az

épül

párkányokat, keringeni kezdenek az oihá-k

körül,

gyorsabb

egyre

miközben a

iramban,

legfurcsább fintorokat vágják. Azután rendsze-

egymásnak esnek,

rint

mást, — el,

egy-

tépik

ez a verekedés különösen akkor fajul

—

ha

cibálják és

—

amint az néha megtörténik

az

egyik bullok, akár véletlenül, akár szándékosan,

nekiverdik valamelyik oifid-nak (ezeket borflf-oknak,

vagy sírin dberö-eknek hívják).

kor valóságos bullok-gyÜTÜ lag

megtámadott oiha körül

delmi

sáncot

alkotnak,

képzdik a

A

láns-ok,

rettenetes

hangzavar

lálra

:

is

ölik

leghevesebbek, az úgynevezett gá-

hevesen pofozzák és tépik a

berfif-eket

Ilyen-

látszó-

— a bullok-ok vé-

támad és a kavarodásban gyakran meg egymást.

stru-

Opula

állítása szerint

strind-

az oihd-k ha-

kacagják magukat ezen a furcsa látványon,

hogy ezek akarják ket megvédeni, amikor ép-

pen

arról

van

szó,

hogy védekezniök kellene, 85

7

Elvétve akad a bullok-ok közül néhány, akik, ho-

mályosan felismerve a

ha nem

is

ön-

magukat, legalább a keserves fáradsággal

fel-

épített

tornyot

igyekeznek védeni,

miért kezdték

rá,

veszélyt,

ezek,

építeni:

el

oihd-k öonf-oknak, vagy

emlékezve akiket

feanf- oknak

az

neveznek

és kellemetlen izük miatt szorgalmasan irtanak,

épül

az

nek

torony széls párkányain

helyezked-

arra vigyázva,

nehogy az

úgy

el,

látszik,

oíhd-k tet alá hozzák és lakóháznak alakítsák át azt,

tak

amihez

hozzá,

k újra meg újra

hogy

létrát

és

oly célból fog-

hágcsót alkosson

magasabb, hígabb régiók felé. Leszedésükkel és kipiszkálásukkal az oíhd-knak

lódniok

ezt elvégzik

:

más

koétá'k vagy

nevezett

nem

kell

az úgy-

bullok-ok,

poéíd-k,

baj-

ezek

között

különösen a góté-k vagy a tarajos gté-k, a üu/dc-k, wilde-k és danunció-k, akik, csodálatos-

képpen, szintén

undorodnak rosszagu hullok-

társaiktól.

Mert, bármily

furcsán

lények,

kiknek

törpe

lan

ostoba

fejldési

és

hangzik,

teste

e

eltorzult

tek

ki

tüdt

és

a

célta-

düh következtében,

amivel uszonyokat és szárnyakat és és kerekeket és

förtelmes

csápokat

kopoltyut tenyésztet-

magukon, átabotába, oly módon, hogy 86

ezer

amaz

hogy megmaradtak

ahelyett,

egyetlen,

moz-

szabad

zavarja

szerv

tökéletlen

gásukat,

volna

egyszer szervnek, ami,

leg-

alább az oihá'k számára, tökéletesen megfelel a

—

célnak

mondom,

boldogtalan

e

férgek

lel-

kében nem ismeretlen a hiúság érzése, oiha-i

Vannak közöttük nagyszámmal, akik

értelemben.

befurakodnak az oihá-k közé, kat és eltanulják az oihd-k latait,

nak eltt,

abban a reményben, hogy

—

megfigyelték,

és

mozdu-

tetszeni

hogy amikor

fazékba teszik az evésre szánt és

bullok-ökai,

magu-

illegetik

szokásait,

fog-

ebéd hizlalt

nemhogy rúgkapálnának, de gyakran

inkább versenyre kelnek, hogy melyik ugorjon

elször a

forró vízbe,

ringatva magukat,

nem valami válogatja ki

abban az ábrándképben

hogy nem az étvágy, ha-

tetszés,

ket az

vagy megkülönböztetés oihá-k személyében.

87

NYOLCHDIK FEJEZET Szerz

a házasságról általában és különö"

fí »n« irodalomban és mvészetben // Szerz megtudja, mily viszonyban állanak egymással oihák és bullokok // Szerz

sen

//

néhány eredeti felfedezése e kérdésben

Ezekben a napokban

volt,

emlékezetemre vagyok utalva,

jegyzeteket készíteni

.

ha jól emlékszem,

(útleírásomban, ami az idbeli

odalent, a tenger fenekén

.

nem

sorrendet

illeti,

tekintve,

hogy

volt

módomban

megfelel írószerszámok

hiányában), hogy Opula elször

érdekldött a

szárazföldi értelemben vett „házasság" szónak

és fogalomnak jelentsége iránt.

ugyanis gyakran fordult

el

Eladásomban

ez a

szó

alkalommal annyi fájdalommal ejtettem

tudom

elégszer

emlékeztetni

úrnm

egy

Cnem

az olvasót, hogy

az oiha-nyelv csupa indulatszóból felkeltettem vele

ki

s

áll),

hogy

figyelmét és szánalmát.

Rövid habozás után rájöttem, hogy legjobb, 88

ha példával magyarázok

magam

és erre a példára a

:

személye kínálkozik alkalmasan. Kör-

nyezetemben,

még

mikor

denki elismerte, hogy

min-

otthon éltem,

a kor hangulatának és

szellemének megfelel értelemben mintaszer

házasságban élek dog

—

szerencsés

és

zése, irígylésreméltó

a házasság egy bol-

ez

szerelemnek hírében

férj

és szép feleség birtokában,

nak idején gazdag és

betet-

volt

állottam,

ifjú

kinek kezéért an-

tekintélyes

ver-

férfiak

sengtek.

Elmondtam

hogy

hát,

fiatalember voltam

:

den szépre és jóra

lelkes

lángoló

hittel eltelve,

hivatott lélek.

valami csodálatos lehetség éreztem,

úgy

és tehetséges

A

jöv, mint

lebegett

tudnék

hegyeket

min-

elttem,

elmozdítani,

hogy helyükben ismeretlen forrásokra bukkanjak,

melyekbl boldogság

az egész emberi ségét

nem

és megismerés fakad,

sorsát

megszázszorozó

eldönt, jelent-

csodálatos

er.

Nem

tudtam még, hogy mi vár reám, de a szépnek, jónak

és

igaznak

szentháromsága

biztatott,

hogy elérem azt a világosságot, az életnek jét,

legmagasabb

fokát,

ahonnan

isten

tel-

gya-

nánt tekinthetek körül: alkotó és teremt isten leszek,

nem

játékszere,

89

hanem

irányítója sors-

nak és természetnek. Ebben az idben ismerkedtem meg késbbi feleségemmel, aki aztán szertecsapongó képzeletemnek és vágyaimnak ir

\nyt,

ak

or,

tartalmat

igen fiatal volt

én pedig szegény, vagyontalan

magamévá teszem

hat roztam, hogy sej

ö még

adott,

és

dította,

kentse,

meg-

minden

/én szándékomat, szépségének

rén it erejét

hatalmát önzetlenül arra

hogy az én ermet, kitartásomat

ösztönz álomképem

El-

fiú.

,

s

legyen,

te-

for-

ser-

aki

a

csüggedés óráiban fölemel és cselekvésre buzdít.

Szakítva a gyermekes vágyakkal és álmo-

dozással, beiratkoztam

hamar Soha nem

az egyetemre és csak-

megszereztem a

az

tattam neki és

oklevelet.

boldog

pillanatot,

felejtem el azt a

mikor, kipirult

munka

seborvosi

megmu-

arccal és lelkendezve, okiratot

nélkülözés

:

öt

évi

megfeszített

eredményét.

Egy édes

csók, biztató tekintet volt a jutalmam ilyen elégedett

hamar

állást

nem voltam

kaptam

sammal, seborvosi

:

—

Csak-

életemben.

társultam

egyik

soha

kartárs

én

egy bizonyos, megfelel összeg birtokába

ju-

tottam,

intézetet

ami lehetvé

tette

alapítottunk

számomra a n-

sülést.

A

mátkaság boldog

heteit

90

próbáltam ezek-

Opu/d-nak, a legváltozato-

után elmagyarázni

sabb felkiáltásokkal

—

készüldést a családi

fészek berendezésére, együttes tervezgetést, ben-

sséges csacsogásokat, hogy milyen legyen a köpeny,

vnkön gével

:

nagy

a

hálószoba,

tükör,

álló

a

a kölni-vizes kristályüveg

nm

stb.

Eskü-

mindenkit elkápráztatott szépsé-

mindenki

nekem a

gratulált

amihez hozzájutottam meg, hogy

fésülköd

s

meg fogom

kincshez,

én boldogan fogadtam

becsülni.

Ezután a házaséletnek egy napját festettem le

úrnmnek.

felkelek,

A

üt szavára halkan szenderg nmet ne zavarjam:

hogy

keltóra

lopózom

lábujjhegyen

dolgozószobámba,

ki

cipimet. Meg-

ahol inasom vár, hogy feladja

reggelizem

s

a klinikára

—

sietek

délelttöm

munkában telik el, csak a déli órákban van annyi idm, hogy társadalmi kötele-

szorgos

zettségeimnek eleget tegyek

néhány

politikai

—

meglátogassak

melynek

egyesületet,

vagyok. Hazamenet betérek a boltokba s részére

lyeknek

—

a

megvásárolom azokat a listáját

elz

este

írta

magam számára inasom

Közben

nm

felkelt,

cikkeket,

nm me-

össze számomra

szokott vásárolni.

felöltözött,

gyermekeim-

mel foglalkozott és kikocsikázott a 91

tagja

sétányra,

hogy társadalmi állásunknak, teli,

hogy a

keit,

férje

n

— mely megköve-

megmutassa magát és

anyagi helyzetének és

—

vonalának hangsúlyozására,

segíti le

e percben

tért

a kabátot, én pedig meg, kipirulva

csókra a kezét örömében,

Ebédhez

tetszett.

töltök

:

aki

hogy mindenkinek én közben bort

mikor belép,

s

inasom

nmrl,

hálásan nyújtja

s

—

átöltözik

poharakba

a

szin-

tegyen.

eleget

Egyszerre érkezünk haza, inasom és én

rólam

öltözé-

elkel

felállók,

hogy a széket alájatoljam, míg inasom ugyan-

nékem az én székemmel. Egy-két vendég mindig van az asztalnál, akik tanulnak tlem

ezt teszi

jó

modort és

elkel nt

irigyelnek,

szolgálhatok

nm

Ebéd után

lezésemet intézem

ahol

foglalkozunk

el.

Orvosi rendelésem követ-

:

mindig van valami,

ami ezeket

aktuálissá

teszi

más

összetzésekre

—

gazdasági,

országokkal, amik

adhatnak

alkalmat,

hasonló polgártársaink

másképpen megvédeni nem

közben

a

kérdésekkel

ha hazánk és hozzám

Nm

kicsit

pártpolitikai

kereskedelmi ellentétek

érdekeit

ki.

kissé lepihen, én pedig leve-

fontos

a kérdéseket

esetleges

szép és

ilyen

ennek végeztével, elnézek

kezik, majd,

körbe,

hogy

barátnit 92

látogatja,

tudjuk.

szabónjét

keresi

fel

mely a

:

abban a törekvésben,

fáradhatatlan

n legszentebb kötelességét

dig szép és kivánatos, a

hogy min-

:

tevékenységének

férfi

buzdítója és jutalma legyen, alkotja.

kor

mi-

Elste,

magunkra maradunk, élvezhetem aztán az

említett jutalmat, kellett

boldog

aminek édességét nem sokat

azt

dogságom természetesen nem

Nm

vartalan.

hangolt. Voltak

gyakran

volt

vakmer

rövid,

Nm

rosszkedv és

t

le-

tlem.

elhódítani

igyekeztek

el-

és én

ret-

volt kísértésben

De a végén én gyztem

tenetesen szenvedtem. s

bol-

mindig za-

volt

ígérgetésével

gyakran

hogy

nagy szerelem és egyéb

Céljukat hízelgéssel,

javak kecsegtet

is,

férfiak, akik, irigyelve

boldogságomat, igyekeztek

mindig

egy

felkiáltás elég volt.

Elmondtam még úrnmnek

érni.

—

magyaráznom Opu/d-nak

a kísértknek

hogy

el kellett ismerni,

abban a harcban, amit egy Darwin, egy Weininger, írtak

egy Molnár Ferenc,

meg

és

hirdettek a

borzasztóbb harcnak, én Egy-két párbajom

is

nyire én sebesítettem

seborvos, tak,

Ady Endre

legnagyobb és

leg-

vagyok az ersebb.

akadt,

meg

egy

melyekben

ellenfeleimet

több-

— mint

mondhatom, elég súlyos sebek

egyik pláne halálos kimenetel.

93

vol-

Beszéltem

hogy ezekben a nehéz idk-

arról,

ben sokat foglalkoztam azzal a nagy kérdésmely korunkat

sel,

a

n

leginkább foglalkoztatja

problémájával. Sokat olvastam és gyak-

jártam

ran

is

színházba,

legizgatóbb

b

kivonatokban

politikájának

költi

alkotásait s

ezeknek a tanulságait: lángelméj

melyekbl

az a

lik

tökéletesen

amit

rejtély,

bölcselet

meg a nt

zolták

éles

látni,

m-

nevezünk. Beszélférfierkölcs,

szemüvegén a

s azokról, akik

lem durva és egyszer

férfiak

megismerhetvé vá-

nnek

tem azokról a nagyokról, akik a

magasabb

lé-

vázoltam századunk és

a múlt század legnagyobb

veit,

lélek

Szépirodalomban járatos ember

fórumára. vén,

idszer

mindig

és

az emberi

mint

tényeit

a

át raj-

testi

szere-

akarván csak

úgyszólván szabad szemmel, tehát töké-

letlenebb mszerrel figyelték

E rendszerben egy kalap

és ábrázolták t. alá került Zola és

Marquis de Sade, naturalizmus és pornográfia (ez utóbbiról

térve

— ni

ki,

és

hosszabban beszéltem,

amiket

külön,

lélek

itt,

illembl,

ismételhetek)

elkel közösségbe

titkának

hivatott

Flaubert, egy Stendhal,

eladtam a

nem

egy

kerültek a

boncolói Bataille.

tartalmát egész sereg

94

részletekre

—

egy

Röviden

modern

drá-

mának

:

elvonultattam Ibsent, Strindberget, Mae-

A

steint.

Hauptmannt, Shawt, Bern-

Gerhart

terlincket,

házasságtörési drámáról külön beszél-

tem, arról a módról, ahogy hol tréfásan (háromszög!) hol tragikusan írták

meg a

mének szörny:következményeit Opula

itt

n ingatag a

fel,

hogy Strindberg milyen

fehérnemt és felsruhát hordott

— és

Duse a „Kaméliás hölgy"

fpróbáján. Arra ben,

sorsában.

váratlanul közbeszólt és azt a cso-

dálatos kérdést tette

hordott

férfi

jelle-

kért, írjam ezt le

mert a többi fejtegetést

megértette volna, ehhez

toalettjével röviden

darab

részleteseb-

szóból

is

meglepdve enge-

elmondtam,

:

cim

azonban tüzetesebb ada-

tokra van szüksége. Kissé

delmeskedtem

két

milyent

végezhetek

hogy

Strindberg

— Európa

férfiai

nagy vonásokban, úgyszólván, egyenruhát hordanak,

egyszer szabású férfi

vonalait, minél

cs

szolgál

:

melynek hiva-

meg a test gazdaságosabb módon e célra

tása elrejteni a

öt

burkot,

meztelenségét,

:

egyikbe a derekunkat, kettbe a

karunkat és kettbe a lábunkat dugjuk bele. Ezeket a szürke, vagy fekete szövetbl (soha más-

szinübl) készült csöveket két darabbá varrják össze, kabáttá és nadrággá, oly

meztelen

test két

módon, hogy a

természetes választóvonala, de-

95

rék és térd, ne érvényesülhessen. Ezt az öltözé-

hordja Európában minden

ket

említett

nem

Strindberg

értem,

Nehezebb

is

mennyiben

feladat

amig

hordta,

ezt

tehát

férfi,

élt,

az bár

a tárgyhoz.

tartozik ez

a második kérdésre

felelni

— dámáink a legváltozatosabb és leggazdagabb ruhákban járnak

éppen úgy, mint az

célja,

csekély

állatvilágban,

ffeladatuk a

nknek

férfi

n

elleni

sajátos,

értelemben való érvényesülése, a

a

ketts

szolgálják az idjárás

részben

védelmet,

öltözékeknek

ez

ugyanis:

ni

férfi csábítás,

vágyainak ingerlése, oly módon, hogy a

illatos

és letépni való virágnak, vagy

még

inkább kívánatos gyümölcsnek hatását keltse fokozza értékét a

szemében.

férfi

Opula megjegyezte, hogy

—

sebb hasonlattal élnék tudta felismerni s azt

tokkal éppen úgy jaink, mint

akik

s

szeretné,

ezeknek

állította,

vannak

ha keve-

célját

nem

hogy a hasonla-

szárazföldi

bullok-

azok az elaljasodott (elcsúfított) oihá-k,

közöttünk

élnek

s

akiket

én „nk"-nek

szoktam nevezni, a ruhákkal, melyekkel testük tökéletlenségét

nem retni,

akarják

tökéletessé

tenni.

Ha

tudjuk elég szenvedéllyel és örömmel sze-

vagy megszerettetni

azt,

amirl beszélünk,

mindjárt hasonlatot ráncigálunk

96

el

a hiány pótlá-

keresked, aki azt mondja a

sara, mint a ról,

vaj-

hogy „olyan, mint a mandula", vagy a

nem

manduláról, hogy „olyan, mint a vaj", mert

hogy az árú önmagáért

bízik

benne,

saját

tulajdonságaival

hatni

is

beszél,

Ha

tud.

a mi

elkorcsosodott oí/id-inknak ruhákra van szüksé-

gük ahhoz, hogy virágnak, vagy gyümölcsnek kívánjuk

meg ket,

mert ruha nélkül

ez csak azért van nyilván,

nem

eléggé gyümölcsök. Különben ezt

lényegesnek, mert

eladásom

körülbelül tisztában tudni.

Csak

azt

van

nem

nem

eléggé virágok és

nem

is tartja

alapján most

meg

azzal, amit

már

akart

még, hogy van az,

érti

hogy amikor megtaláltak engem, olyanféle ruhá-

ban voltam, mint amilyennek a bullok-ok

ru-

háit írtam le.

Most végre megértettem, hogy Opula engem

nem

tart

bullok-nak, azaz

elkorcsosodott oíhd-k

hoz hasonlónak,

neméhez

nnek

jelenésemre, mely az

hanem az

férfinek,

számít,

— magá-

vél, tekintettel testi

szempontjából valóban

inkább hasonlított „érzelmes lény"-hez,

nhöz, mint ama szörnyetegekhez, láriában

a felséges

óvakodtam

t

meg-

férfit

képviselik.

tévedésérl

azaz

akik Capil-

Egyelre

felvilágosítani,

—

szintén szólva, ebben az országban ez a téve97

dés inkább hízelg volt reám nézve

szerbbnek

látszott,

is

a valóságról;

okom

remélni,

mert

—

de ész-

ha nem világosítom

hiszen,

hogy akkor

sajnos,

nem

fel

volt

szóba állana velem

is

és méltatna érdekldésére, ha megtudná, hogy

ama

lényegben közelebb állok

fércekhez, akik

csak megvetést és undort keltettek benne.

Ennek a balhitnek köszönhettem bizalmát^

nem

jogom, de bátorságom se volt vissza-

volt

ezt

utasítani

a bizalmat. Bár elkorcsosultnak,

mégis csak oihd-nak

meg fogom

érteni

t

számított rá.

tartott,

hogy

hogy végeredményben

s

megegyezünk, ha bullok-okról van

szó.

Ruháza-

tomra vonatkozóan tehát kitér választ adtam, céloztam holmi kalózokra, akik megtámadták hajónkat, mieltt az elsülyedt, szerítettek rá hogy átöltözzem

Opula, hogy a mi bullok-jaink

akkorák és olyan

—

vagyunk,

ami ugyan

„semmiképpen sem saimból

is

fejlettek

látja,

jelenti

mintha

s

testileg körülbelül

is,

mint mi oihá-k

eléggé azt,

lelki,

engem kény-

Ebbl megtudta

I

különös,

de

ahogy vallomá-

értelmi és érzelmi

szempontból említésre érdemes különbség volna köztük és a capilláriabeli bullok-ok között". Ezt

magam

is

elismertem, úgymond, mindazzal, amit

kérdéseire adott válasz formájában elbeszéltem.

98

Álmélkodásom nem kijelentésre: hiszen

tam

t

ismert határt e váratlan

éppen az ellenkezjérl akar-

meggyzni mindannak,

amit. íme, levont

eladásomból. Kértem, mondaná

miben

el,

látja

a hasonlóságot, amihez képest a különb-

ezt

ségek „említésre érdemesnek"

se mondhatók.

Opula válaszából végre megtudtam, ami eddig csak homályos, kialakulatlan sejtelem formájá-

ban zás

bennem, mint

élt

titka;

élettani

kis

gyermekben a szárma-

megtudtam, hogy természetrajzi és

szempontból milyen szerepet játszainak

Capilláriában

a bullok-ok a fajfenntartás nagy

munkájában. Röviden, néhány szóban közlök errl annyit, amennyit a tudományos tárgyilagosság és

letekkel

Nos

lelkiismeretem

útleíró

megkövetel: távol

háborítsam

tehát

szonyaink,

:

tlem, hogy

áll

okvetetlenül illetlen

a szemérmes olvasót.

fel

az oíhd-k, éppen úgy, mint a mi asz-

eleveneket

magukhoz hasonló

szülnek,

oihd-kat.

A

mégpedig önmegterméke-

nyülés kérdéséhez Capilláriában nagyon set értenek,

a

rész-

legtöbben

nem

is

tudnak

magzat fogamzásához egyéb

is

keve-

róla,

hogy

kell,

mint

egészséges szervek és jó táplálkozás. Néhány tudós oiha, a mi „elkorcsosult" fajtánkhoz hasonló, mégis kimutatta

— és ezt hosszas kereszt99

—

kérdésekre sikerült csak megtudnom,

hogy

azok az oihd-k, akiknek étrendjébl hiányzik a csemege, amit fel

a frissen

:

szolgáltak

nem

eleven bullok-vel,

sajtolt,

addig, míg újra

szülnek erre

els napján

ittlétem

kedvet

a csemegére. Ügy

nem kapnak

látszik hát,

velben van valami anyag, ami

a

hullok'

nélkül nincs

szaporodás: de erre nézve megoszolnak a véle-

mények. Ami a jel szerint,

—

hullok'dksA.

illeti,

azok, minden

a tengerfenék salakjából kelnek

életre,

hogy egymás között szaporodnának, mint a

más férgei és csúszó-mászói, erre nézve nincsen semmi bizonyíték — azt sem tengerfenék

eddig kimutatni, hogy eleveneket szül-

sikerült

nek-e,

avagy petéket raknak, mint a hüllk.

Annyi bizonyos, hogy a végtelen tengerfenéknek

azokon a vidékein élnek csak, ahol

vannak

:

oí/id-k

is

vadon nem fordulnak el, de az oihd-k

társaságában mindig és mindenütt, igen nagy

számban, mint

rl nem

is kell

afféle

élsdiek

—

tenyésztésük-

gondoskodni, elég nagy számban

tenyésznek önmaguktól

is,

arra a célra, amit.

mint háziférgek, az oihd-k életfeltételeinek

létre-

hozásában szolgálnak. Ennyi volt az, természetrajzára

amit Opu/d-tól

vonatkozóan 100

a

hullok-ok

megtudtam.

És

ez

nem

volna sok, semmiképpen

nem

ha

gít,

sem

módomban

volna

kielé-

hozzáfzni

néhány megállapítást, mint szerény kutatásaim

—

eredményét, állóan,

oly kutatásokét,

az oihá'k

Capilláriában.

utasítása

melyeket ön-

végeztem

nélkül,

E megállapítások, vagy inkább

fedezések, a mi

fel-

tudományos gondolkodásunkban

nagyjelentség eredménynek tekinthetk:

igen

Capilláriában

ket, abban

a

séges,

mint

egy

a 6uí/ofe-okkal való rokon-

vállat vont, azt

mondok,

amit

élvezetes,

hogy

reményben,

pelni, aki felfedezte :

közöltem

Darwint, vagy Newtont fog ünne-

capilláriabeli

ság elvét

természeteknek

érdektelen

oly

hogy mikor Opulá-val

bizonyultak,

mondotta, hogy lehet-

de

egy

csöppet

sem

vagy mulatságos.

Felfedezésem

útját és

módját

nem

írom meg,

unalmas volna; végs eredménye röviden ennyi

A

bullok'ok,

akiket

Capilláriában

hasznos

férgeknek tartanak, mint nálunk a selyemhernyót, s legfeljebb

annyit ismernek el róluk, hogy az

ozhd-k szaporodását stimuláns gyanánt elsegítik,

—

a valóságban még

mitológia

már

ma

is,

mint az oiha-

említett legendája tartja,

az oihd-k

testébl származnak csak a születés sajátságos, :

elkorcsosult

módja

rejtette

101

el

ezt

a tényt az 8

oihá-k szeme eltt. Minden oiha száz-kétszáz hullok

születésekor

—

napvilágra kerül

is

még-

pedig a placéntában, azaz méhlepényben. Igen

szabadszemmel

apró,

ezek az újszülött az oihá'k, akik

gokban való lepényben

kedvelik az undorító anya-

mint a mi természet-

vájkálást,

tudósaink, eddig

nem

A

vették észre ket,

nyüzsögnek

oihd-k ürülékében

hogy

érthet,

bullok-ok,

kis

nem

férgecskék

látható

alig

is

és

szülés

van

idején

apró

ilyen

méhaz

hullok-

magzat: ha aztán, a méhlepényt és ürüléket elsodorja az

ágai

közt

áramló

az algák és korallok

víz,

megkapaszkodnak a

bullok-ok,

kis

vagy elkeverednek a fenék iszapjába

:

ott indul-

nak fejldésnek. Innen a

hit,

fenék salakja öklendezi

ket magából.

Végeredményben mányi

ki

hát,

gondolkodásunk

hogy a tenger-

a mi

természettudoazt

szerint,

lehetne

mondani, hogy az oihd-k és 6u//ofe-ok ugyanolyan viszonyban állanak egymással, mint ná-

lunk a férfiak és a

nk. De

Capilláriában, ahol

a „két nem" ismeretlen fogalom, ahol az ember, a felsbbrend lény, a teremtés koronája

mak

kizárólag az

állítani,

hogy

egy

oihd- kra

oiha

viszonylanak egymáshoz, 102

és

fogal-

vonatkoznak, egy

mint

hullok

azt

ugy

egy egésznek

két fele,

mint

egyenrangú ostoba

a

legfelsbb

tényezje:

állítás

életlehetség

éppoly nevetséges

volna, mintha nálunk,

földön, azt próbálná kimutatni

tudós,

hogy

az emberi

két

és

a száraz-

holmi hóbortos

méltóságot

nem az

értelem és belátás, a lélek székhelye, az emberi

agy képviseli, hanem például a máj, vagy a vese, vagy a lép,

vagy a nemi szerv, vagy egy

erjesztgomba, ami táplálkozásunkat elsegíti.

10^

KILENCEDIK FEJEZET Látogatás a bullok-telcpen

szck

Tér és

//

A

//

BuUok-mvé«

Úrnm néhány

az emberi fajtáról

tos nézete lélek

id

//

n

//

sajá-

Test és

hatodik és hetedik érzék

következ napok egyikén aztán Opula

olyan

magyarázatát adta az egész bonyolult

kérdésnek, ami, amellett, hogy világosan lehetett érteni,

annyira ellentétben

állott

hitemmel és tudásommal, hogy hosszú tellett,

míg magamhoz

amennyi ahhoz

kell,

meg

minden

idbe

tértem, legalább annyira,

hogy az ember gondolatait

rendbeszedje.

Úrnm

készül

látogatott

buí/ofe-telepeket

éppen és megengedte, hogy elkísérjem.

A villódzó,

zöld fényben egész sora lengett bizonytalanul

az

épül Bábel-tornyoknak

capilláriai

lanul

—

új

külvárosa

székhelyének, makacsul, fáradhatat-

dolgozó

6u//ofe-tömegek

104

mve

:

külön-

egetver

mindegyik

külön

létrának

készül,

megannyi kísérlete egyetlen gondolatnak, hogy

ama

elérjék egyszer

melynek

tenger felszínét,

fenekén e boldogtalan férgek dolgoznak, harcolnak és pusztulnak, róla.

meg

hogy céljukat soha

újra megfeledkezve

nem

el

érhetik. Be-

mentünk az egyik torony belsejébe szakértelemmel nézegetett körül és

hogy ez az

már

elég

magas

értesíteni

;

múlva

kijelentette,

elkészül.

ha a negyedik

is

Három eléri

fal

ket,

hogy jöhetnek

barátnit,

fogja

úrnm

:

az oihá-k szempontjából

épület,

nézve, néhány nap

is

a

füstölkkel.

Megható

volt

látni

a

kis

gését, sürgés-forgását, erlködését.

jelenésére

Opula meg-

sem hagyták abba a munkát

nyan váltak csak

le

a párkányokról,

apró

körüluszkálták,

nyüzs-

bullok-ok

szemeiket

néhá-

:

odajöttek,

kimeresztve.

„Megfigyelnek!" mondta Opula mosolyogva, aztán, szavait

magyarázva, hozzátette, hogy e kis

lények között vártnak

a készül torony

mvészi

ösztönüek. akik

falát rajzokkal ékesítik

:

ezek

a rajzok mindig, kivétel nélkül, oihd-kat ábrázolnak, különös helyzetekben, következtetni,

valami

hogy e

dereng

kis

sejtelem a

105

ami arra enged

szörnyetegekben

él

szépségrl és boi-

dogságról. az élet valódi céljárói. Ezeket a kis

mvészeket a dolgozó

—

csúfolják

bullok-ok

lenézik és

Opula hangutánzó szavakkal

nozva ket. értésemre

adta,

aknák, „hivk"-nek hívják

ket

az oihá't ábrázoló képet pedig

feu//ofe-társaik „

bálvány "-nak,

Maguk a mvészek

„isten"-nek.

utá-

hogy „vallásos"

„végzet"

és

„sors" hanggal jelzik az ábra jelentését.

Ebbl

megértettem

amit Opula természe-

azt,

nekem azonban eddig érthetetlen hogy miért nem ismeri fel a hullok mun-

tesnek volt:

kája

talált,

egyetlen

oíhd-t s miért

nem

metafizikai

ernek

A

az oihá-t, elvont fogafoglalja

ellene küzdeni tehát, az

szállni

mint

harcba.

A

az

hullok felsbb lénynek,

tartja

ami magában

annyi volna,

kisajátítóját,

harcol ellene, ahelyett, hogy

egymást marcangolja. lomnak,

és

ellenségét

az

életet,

—

furcsa értelme szerint,

önmaga és az élet ellen naiv mvész, közöttük is,

mint emberek között, istennek nevezi ezt az

ert vel,

lerajzolja

:

t, áldozatot mutat be neki

mvé-

hogy kiengesztelje és meghallgatásra

Megnéztem egy

ilyen bálványképet:

szétrebbentek,

lökdöstek

egymást.

bírja.

huU

akik Opula megjelené-

lofe-ok térdeltek eltte,

sekor

—

a

Csak 106

képre

mutogattak és

körülírással

tudnám

elmondani, mi volt a tárgya ennek a két

oihtí-t

ábrázoló képnek annyit mondhatok róla. hogyha :

akarnám

másolatát közölni

m

jelen

nem engedné

ben, semmiféle ország cenzúrája

meg

szövegé-

a közlést. Röviden szólva, a kép kö-

ezt

zönséges trágárságot ábrázolt, fajtalan mveletet:

néhány bullok

(a két oíhd-n kivül rajta)

olyant,

amilyenekkel

szokták mulattatni

felgyújtják vele

Megvetéssel

kértem Opu/á-t a

verejtékez

nálunk

kéjencek zse-

rejtett

pillanatokban, remélve,

hölgyük képzeletét.

undorral

és is,

szerepelt

hölgyeiket,

kis

bekbl húzva el. dönt hogy

is

fordultam

hogy vesse

és

el

tekintetét

inkább

dolgozó

6u//ofe-tömegekre.

Felhasználtam az alkalmat,

hogy jelképezzem

velük

ami

azt,

tiszteletet

és

iránt

férfiakaratnak

férfiértelemnek,

emelt

boldogságnál, fel

célú

mondja

:

az

hivatás

fejem

hangon:

örömnél

lehet áldozni

retlen

benne, amit

kelteni

mondottam

eddig hiába igyekeztem

:

fölött

neveztem.

— valami szent, ismeKant úgy

csillagos ég és

a kategorikus imperativus. Ezek a tornyot emelnek, hogy elérjék

szor tönkreteszitek

munkájuk 107

amiért

jelent,

a kötelesség.

a

íme.

van valami, ami

többet

életet

férfimunkának,

—

ti

bennem

kicsi

lények

mindannyi-

eredményét,

de

mit tesz az ?

k

belefognak

újra, hittel

lommal. S ez a reménytelen verekedés

nem magasztosabb, az

élet

mint

—

örömeiben

egy szebb, magasabb

és biza-

nem szebb,

elpuhulva

kéjelegni

az életnek ez a tagadása élet

kedvéért

nem

mél-

tóbb-e a lélekhez, mint beletördni a végtelen

nem kivánva a nagyszer jövt?

jelenbe,

Úrnm gyezte,

csodálkozva nézett rám és megje-

hogy térrl és idrl olyan kiáltásaim

vannak, amiket rendkívül unalmasaknak arra kér,

jöv

és

hagyjam abba. Magas és mély, múlt

—

ezek ostobaságok,

se éljük át (élvezzük, ahogy vel az oiha nincs ott

talál:

hiszen

egyiket

kifejezte)

— mi-

mélyen és magasan, hanem

van, ahol van, vagyis saját lelkében, a világ

közepén,

Ami

a

örökké

jelen

és

mindig

boldogan.

magasság-vágyát

ballok'ok

illeti,

azt

se tartja egy cseppet se mulatságosnak és vál-

tozatosnak.

Mert

hiszen

legjobb esetben, feltéve,

mit

érhetnének

hogy valamelyik

el,

tor-

nyot egyszer sikerülne befejezni ? Feljutnának a tenger felszínére

—

kijutnának a szárazföldre,

abba az országba, amirl én beszéltem s

ahonnan,

állítólag,

származom.

De

neki,

hol van

ebben az országban az a magasabb, boldogabb életforma a

s;ámukra? Odafönt valamivel 108

na-

gyobbak a bullok-ok, de lényegben, mindabból, amit eladtam, azt

látja,

hogy ugyanolyan

osto-

bák (boldogtalanok), ha nem ostobábbak, mint idelent.

Valamivel elbizakodottabbak talán, ennyi

az egész és az, hogy helyzetüket, ha

kevésbé ismerik

fel

lehet,

még

és vallják be önmaguknak.

Amit a házasságról elmondtam, lényegben

nem más, mint Hogy a mi

Capilláriában a 6u//ofe-tenyésztés.

nagyon természetes ezt így,

csövekbe bújnak, az

fcu//ofe-jaink

—

nem trvén

fitogtatásával

k

is

el,

a mi oihd-ink akarják

hogy

mivoltuk

fizikai

vágyakat keltsenek

az alapon ingyen tartassák

el

s

ezen

magukat. Egyéb-

ként bebizonyíthatja, saját vallomásomból, hogy

a mi szegény bullok-iaink

is,

lelkük

mélyén,

istenségnek tekintik az oihd-kat és fölényeske-

désük tagadása csak annak az öntudatlan

ér-

zésnek, hogy alulmaradtak.

Egészen elhlve kértem,

Opula

szavait.

a

maga

hogy

—

saját

tekint

Elismertem,

„nkérdés"-sel, ahogy

a

is

vallomásomat

felfogásában.

eltekintve azt

nem

magyarázza

minálunk

elém,

úgymond,

mi nevezzük,

a néhány feministát,

nknek, csak

—

tárta

meg

elkorcsosodott

akiket

férfiaknak

úgynevezett „lángelmék" foglalkoztak :

hogy tehát e kérdésnek a megoldá109

nk

sához, amit a

egyszeren a

életükkel oldanak meg, kül

—

a

minden nehézség legalább

között

férfiak

szükségeltetik, értelmi

nél-

lángelme

is

mindent

kiválóság,

és

létükkel

fel-

áldozó szorgalom és erfeszítés. Hogy van az,

hogy a

ni

mindig

lélek rejtélyét

n jellemét

colgatják, a

bon-

férfiak

elemzik

a nagy eredmények e súlyos tudomány mezején férfiak nevéhez fzdnek, a nk adatokkal szolgálnak csak e tudományhoz ?

rendségét, a zal

n

akartam

férfiak

A ni

értelem alacsony-

szellemi szegénységét

egy

róluk,

férfi

lángelméje

mert tulajdon leikükrl tulajdon vallomá-

suk nincsen. Ezen az alapon azt dani,

ön-

— ahhoz, hogy

magukat se tudják meghatározni

kell,

én az-

hogy íme, még

bizonyítani,

fogalmunk legyen

:

hogy az

isten

lehetne

mon-

alacsonyabbrangú értelem

az embernél, mert hiszen életrajzot és

is

nem

jellemleírást:

adott magáról ön-

amit

tudunk vagy

mködésérl, emberek fedezték fel és határozták meg — maga hallgat és cselekszik. De a valódi hiv tisztában van vele, hiszünk róla és

hogy az viszonyban közt fennáll istenre,

hallgatása és a mi imánk leli

értelmét,

— hogy

amely

nekünk

abban a

isten és

ember

szükségünk

van

de istennek nincsen szüksége reánk. 110

Határozottan

hogy a mi

állítja,

—

ismerk,

Strindbergnek

pesszimistáknak, akik a ják,

hogy szívesebben

pedig

a többi

és

a maguk

n-

mint

n aljasságát

élik

nis-

nagy

merink szívesebben lennének nk,

abban

lát-

mint-

életét,

sem azon törjék a fejüket, hogy Strindberg milyen ember lehet és hogy lehetne t boldoggá tenni, — ezeknek egyszeren savanyú a szl. Egyébként

is

úgy

látszik,

hogy minden hóbortos

el-

méleten és eszmeépületen keresztül valami névtelen

vágyakozás lakik a mi 6u//ofe-jainkban,

hogy

nkké

k

lehessenek

is,

és otthagyják bábeltornyaikat. el,

hogy a nits

nk,

mint a

jelent ez.

férfias

ismertem

jobban szeretik a

férfiakat

nket a

„lealjasodjanak"

Magam

férfiak

—

mi mást

mint egy egységes embertípus

felé

való vágyat, vágyat a „lealacsonyodás". a „sülyedés", az „effeminálódás" felé

sejtelmes

honvágyát

minden

Capillária felé, a tenger

— röviden szólva földi

fenekére,

embernek amit

eddig

csak nekem, Gullivernek, adatott megismerni, ahol egyetlen

nem

él,

s

boldogan és derülten, a

Nietzsche Übermensch-e

—

lenhez inkább hasonlítanak a

de ehhez az egyet-

nk,

mint a

férfiak.

Ugyanezt a homályos ösztönt nemcsakhogy

nem

cáfolja meg,

de inkább bizonyítja 111

az, amit

az „esrynemek szerelmé*' -rl, errl a „fajtalan-

ami

ság"-ról beszéltem,

nk

férfiak és

közt

is

elfordul nálunk, szerelmi elfajulás formájában:

—

nk egy-

azzal a különbséggel, hogy míg a

nk gyanánt

mást, éppenúgy, mint Capilláriában,

—

szeretik

addig a homosexuális

„nies"

réül

ni ruhába rül

miért

ni

keres,

nem

nt

partne-

ad

neveket

neki,

hogy felme-

öltözteti fel. elannyira,

a kérdés, ha már a

~

is

férfit

férfi

a

keresi

fordul egyenesen a

férfiban

nhöz?

S

a kéjenc, akit említettem, miért mutat meztelen

ni

a nnek,

testet

golni

:

szerelemre akar han-

akit

nem ugyanazon

oknál

bullok'ok festegetik az

fogva,

Hiszen, ha azt hinnk, hogy a

nnek

ugyanakkora szüksége volna a

nre

—

férfinak

a

eszköz

gyanánt

hijján,

—

amiért

bálványképeiket?

akkor az önmaga

lelkileg is

férfira,

szüksége volna használná,

rá,

egyéb

a

—

mint a

nemcsak eszközök

meztelenségének

csábító feltárásával próbálná meggyújtani a nt.

Mi tréfásan használjuk a

szót,

hogy a

n

en-

nek és ennek osztotta „kegy"-eit és nem vesszük észre, a

valóságban milyen komolyan így van.

Szent Antalt istenhez

meive

el

nk

fordult

kisértették a

segítségért

—

pusztában és istennek

is-

a nt, mikor egyenrangú ert küldött 112

harcba

ellene, érezvén,

hogy önmaga, felséges

emberi mivoltában, gyönge volna azzal a lénynyel

szemben,

még csak embernek

akit

se

akarunk elismerni különben. De hát miért juk mi tragikusnak a

n

férfiak

gását és komikusnak, ha

n

utáni

a

liheg

tart-

sóvár-

férfi

után,

ha nem ugyanazért, amiért a tökéletesebb való igyekezetet

Opula

is

felé

tragikusnak érezzük?

elhallgatott s én, ki lehajtott

fejjel

és

gúnyosan figyeltem eddig, gyjtvén magamban az ellenérveket, hirtelen

feltekintettem

Az

rá.

arca nyugodt volt és hideg, de oly megdöbben-

ten

szép,

pillanatig

talanul,

—

hogy torkomon akadt a

dobogó

szívvel álltam

aztán nyug-

ott,

De

hát mi ez, mi ez akkor

ez a

értem, adj

utat,

amin elinduljak!

Opula

lehajolt

s

valami

mit jelent

és

után való só-

várgás a boldogtalanok szívében ?

nem

—

fel

határozatlan

sokféle akarat, ez a szabadság

az

Néhány

remegve, fájdalmasan kiáltottam

ez a zavar, ez a vágy,

én

szó.

Mondd meg, mutasd

jelt,

meg

kezének egy gyakorlott és

ügyes mozdulatával elkapott egyet a fickándozó kis bullok'ok közül.

szemeim

elé.

Fölemelte

Elször láttam

a furcsa kis szörnyeteget. 113

és

ilyen

odatartotta

közelrl ezt

—

—

Ide nézz,

látszó,

halványsárga

ersen

kák,

mondta nyugodtan

át-

apró lángocs-

mint

ujjai,

s

fogták a rugdalózó állatka derekát.

—

Látod ezt a zavaros, bonyolult kis gépeze-

tet

? Eredetileg, ahogy te magyarázod, s ahogy

legendáink

bizonyítják, egyetlen

is

egyetlen célra szolgáló része a

amit

ti,

nevezünk.

ma

vonalakban,

ha

„férfi"-t

illeti

meg

is

magában,

az Alkatrészt

—

élet

hitte,

—

:

fel-

szemekkel és is

más

úton,

formáját

Nem

sietni,

—

s

az sem

—

meg-

területén.

érted ezt a világos beszédet ?

114

ölti.

lépheti át az

mint a természet,

^aga

ha

lesz,

magára

nem

jobban akar

elzheti csak, de a

van-

mindent egyesíteni

tökéletessé

bölcsességét

aki a természetnél

—

le-

És

aki bölcsebb akar lenni az életnél

siethet

földi

lényegé-

indult.

nézd, uszonyai

vannak, azt

tökéletesnek

Csakhogy az sem.

megjelenésének

külön fejldésnek

nem

és

nak, szárnyai

minden

a

te

magát mindennel, ami csak az Egészet

fülekkel és szájjal

akart

ahogy

ez a része az egésznek,

szerv,

vált rólunk és

kör-

származására,

emlékeztet

is

jellemezted

Ez a

szerelte

Alakja elnagyolt

lehet a leírásnak,

hinni

ben.

volt,

odafönt, embernek, mi, idelent, oihd-nak,

Nnek

azaz

szerv

nagy egésznek,

A

fü-

ledbl, amit az kéletesebb és

fület

élettl

hiszen

:

mérföldre

ezer

érzéketek

—

tudjátok

—

kinyújtani

és bálnának

úszkáló ázalagot, ha szemeteket relitek fel.

mely

És lábadat,

meg

szetes útja a

a

vízben

hogy

való,

felszerelheted

hogy ezerszer tökéle-

vasúttal és repülgéppel,

amire a

a

célnak,

a

tökéletesedés

mészet rendelte. íme,

töké-

üveggel sze-

arra

elmozdítsa testedet állóhelyérl,

tesebben feleljen

halló-

szemedbl

közelrl látjátok a

hiszen

holdat távcsöveitekkel

tö-

vannak

telefonjaitok

és csinálhatsz a

letesebb szemet

csinálhatsz

kaptál,

boldogság

—

felé,

ter-

termé-

akarat,

érte-

lem és belátás a természet szolgálatában, szentháromság, amivel magát,

mikor

a

természet felülmúlja

megnyilatkozik

az emberben. Annyi

formájában,

ön-

legtökéletesebb

hozzá, hogy tisztában legyünk vele

:

kell

csak

mire valók

az alkatrészek, mieltt hozzáfogunk a tökéletesítéshez? Mert aki a fülével akar

szemével

hallani,

az

eredményt nem fog

letért

elérni.

látni és

errl az

Ez a

útról

féreg,

ez

a és

a

részecskéje a csodálatos oihd-nak, fellázadt az

Egész ellen

s azt hitte,

felveheti

vele

a ver-

senyt, feleslegessé tudja tenni, pótolni, utolérni.

—

Képzeld

el,

hogy a 115

fül

fellázadna az em-

ber ellen, leválna róla, önállósítaná magát s új

igazán

nem nem

nevetséges

torz

kezdene. Akárhogy erlködik, igazán

életei

—

tud egyebet, mint hallani,

látni

fog soha, áltatja csak magát,

— nem

lesz belle, társtalan, boldogtalan állat

meg

szerzi

azt.

amire vágyott

s

láthasson, megsiketül. És így járna

mely egyebet

szerv, tatott

— —

:

ha

De

elveszti

reménytelen erlködésében,

amije volt:

hallani

is

akar, mint amire alkot-

,

.

.

Valóban, az értelem,

mosolygott.

minden más

akar a szem és

hát az értelem

látni

Az

amire

arra.

ti

mire való? Meg

ben

is

még

titkosan,

láthatatlanul a

szerv,

a mi gyöngéd

minden részébe, örömet

gyjtvén egybe és osztván

örömmé gozni

fájdalmat

nem

és jóérzéssé és

mindent, is,

mely

testünk-

koponya kecses csont-

edényében, ezer selyemszálat bocsát ból a test

mondom

odaát használjátok.

a bonyolult, rendkívül finom

ott reng,

fül.

— folytatta Opula és

— Mit gondolsz róla,

nem

a

— szóltam én közbe.

tudnád-e mondani pontosan? Én azt neked,

azt,

hogy

szét.

ki

magá-

s fájdalmat

S igyekszik

boldogsággá

feldol-

—

még a

amit összegyjtött

ha munkájában nem zavarod

kényszeríted

rá,

s

hogy egyébbel foglalkoz-

zék, mint amire való.

116

—

De

hát az

öntudat ... az

Én érzése

.

.

.

az a feszült ösztön, hogy megismerjem az igazságot ... a lélek

.

.

.

Opula mosolygott.

—

Aki az Én számára keres valamit,

nem az

igazságot keresi, csak a

Hagyd az amit

ti

Én-t

—

aflíy-nak

annak csak egy

ti

odaát

—

neveztek

—

része,

te

megtudni soha,

Ha

kezem", vagy az „én

—

léleknek ki

egy részed, mint

az, csak

ezzel a bonyolult

nevezel,

nem

lelkiismeretfurdalás nélkül

is

fogod

az ... De miért nyugtalanko-

kezed, és lábad arra,

a lelked

Nem

úgy hívod, úgy-e, elismervén,

vagy

amit

Én,

Avagy, hogy hívjátok

lábam". Hagyd az „én"-t

dol?

nem az

ha a legbonyolultabb

is.

ahogy mondod „az én

szervvel,

és ez

én-nek mondod-e a lelkedet?

az „én lelkem",

hogy nem

igazát.

mi egy szervrl beszéltünk,

és legtökéletesebb része

—

maga

az

használod

amire valók: használd

éppen úgy

—

ennek az egyetlen

lénynek, akit mi egy boldog felkiáltásban oihának, tek,

ti

pedig kissé szárazon Embernek nevez-

minden öröm, szépség és mámor és

hez való emelkedés lésére,

isten-

forrásának boldog figye-

minden lehetség

benne van meg minden 117

formájára

—

mert

lehetség, úgy, ahogy

eltted

Ez a

kézzel, lábbal és lélekkel.

áll,

lé-

— erre alkottatott. Végezze —s bírja s aztán pihenjen

lek dolga és feladata

amig

hát dolgát,

majd jön új

el

hogy

lélek,

—

halhatatlan testünket,

csak a

— nat

test halhatatlan.

Ember ciha

, . .

merül

örömre serkentse

új

mert a lélek halandó,

.

.

lélek

.

minden

ki

.

.

.

test

.

.

.

kire

.

.

— dadogtam —

...

mal gel,

.

a nagyszer

.

.

.

nkkel

de ha ebben

bízzam hát

fajtával

.

.

.

és férfiakkal ...

melynek hivatása van

.

.

e

szemrl és fülrl

.

zékrl, mely a

testet,

.

embertársaim-

Te

Földön ...

...

.

az

.

.

kéz-

öt

az embert szolgálja

a hatodiknak nevezed a

lelket ...

de hát

nek lesz gondja az Emberiségre, ha a lefoglalod az

me-

.

az Emberiség-

csak az Emberrl beszélsz ... a testrl rl, lábról

.

az Emberiség-

lyik szervre ... ki foglalkozzék

gel ..

öröm és bá-

.

. .

.

ér.

.

.

ki-

lelket

Ember számára?

Opula mosolygott.

—

Hát

elfelejtetted

a hetediket?

Ránéztem.

—A szerelem — dadogtam megsemmisülve. ...

Opula mosolygott és magasra emelte a kezében fickándozó

bullok-ot.

118

TIZEDIK FEJEZET Szerz

pillanatnyi

elmezavarban szerelmi

vallomást tesz Opulá-nak

mazása

>l

Kényszermunkára

lak

alvilági

bukkant

fej

mátlan, fekete tömeg

messze

fölött

ha-

szörnyetegek:

egy

szemekkel,

csá-

zöld

fel,

pokkal és nyúlványokkal.

roncsa

—

a higanytó, Fejem

világított

csapkodtak,

ijeszt

Ítéltetik

vizek

a

Körülöttünk villództak

vörösen

Kiderül szár-

//

Kissé

távolabb elsülyedt

sötétlett:

— kéményébl zölden tekergett ki

egy óriáskigyó, mint a és mozgott

:

füst.

A

és összerakták,

el,

dolgoztak

mohón

félholtan

is

éppen

egész belsejét

rajta,

kutattak

szétszedték

rajta,

vizsgá-

k

már tudtam, hogy mikor ájultan s talán már

lódtak és tanultak. Most voltak azok, akik,

hajó

roncs nyüzsgött

fedélzetét, árbocait,

buí/ofe-ok lepték

for-

leértem a

tenger fenekére, 119

közre-

fogtak és

megmentették

egylaki emlsállatok ezt

a mszert, a víz

k

már régen

is

m-ko-

az életemet:

aminek

poltyút szereltek fel rám,

segítségével

élhetnek a víz

alatti

alatt,

—

mesterséges tüdt,

felfedezték, mint

mi, odafönt,

a

repülgépet és a gzhajót. És otthagytak, mieltt

magamhoz

térhettem volna, új feladat után

sietve.

Ök

mentettek meg,

lidaritást,

ezek a

k

vállalták

velem a szo-

—

szörnyetegek

kis

ezek a

dolgozók és keresk és feltalálók és felfedezk

egyetlen,

szenvedk, akiknek igyekezetét homályos vágy sarkalja, tüzeli eljutni

hozzánk,

ki

és katonák és

:

a szárazföldre,

munka

velünk a közös, nagy Két fülem

hogy egyesüljenek lázában.

a mesterséges kopoltyúk

melletti

zúgni kezdtek és zengett a fejem, len

elviselhetet-

nyomást éreztem, egyszerre eszembe

jutott

a rettenetes vízoszlop, mely fejemre nehezedik,

—

csöndesen és végtelenül megfulladok. vonító

panasz

éreztem,

Kitártam tört

ki

hogy valaki

hittem, rögtön

azt

karjaimat

a

és

jajongó,

mellembl.

ajkamra

teszi

Ekkor a kezét.

Megfordultam és Opulá-i pillantottam aki csodálkozva és részvéttel nézett

meg,

rám. Ab-

ban a pillanatban elhallgattam. Egyenesen 120

ál-

elttem, hatalmas és mégis gyöngéd testén

iott

keresztül, mint

a köd fátyolképen

venni a mögötte

Oly megfoghatatlanul szép

sét.

öntudatom,

volt,

derengé-

hogy

pilla-

megsznnék

lenni,

énem, mindaz, amit külön

tulaj-

éreztem, mintha

natra azt

ki lehetett

át,

reng vízinövények

don életemnek ismertem, feloszolna és eltnne,

ennek az egyetlen valóság-

hog>' helyet adjon

Az

nak.

arca fölém

világosan érez-

és

hajolt

tem ekkor, hogy inkább akarom errl az arcról tudni,

hogy van

hogy

tudni,

lenni, mint

vizeket

:

élek,

—

és

világít

mint

fölöttem,

hogy ennek inkább

kell

nekem. Eltakarta fölöttem a zöld

boldog megnyugvás

lom, mintha a

fogott el és biza-

napba néznék, a Napba,

én, az

szülöttének és gyümölcsének és magzatának,

a

sötét,

szomorú

Földnek

gyermeke

Napba, amit oly rég nem láttam már jaj,

látni

:

s

—

a

amit,

akartam megint.

S közben, míg ezt éreztem, észre se vettem, hogy beszélek, dadogok valamit, hánykolódva és szenvedéllyel,

boldog

és

aminek semmi köze sem megbékélt

nyugodt,

érzésemhez.

Amit mondtam, töredezetten, öss^e-vissza, telmetlenül, ennyi,

—

Te nem

vagy

volt

ér-

ilyenféle lehetett

hasonlítsz

121

senkihez, akit eddig

Nem

mélység királynje.

láttam. Opula,

hason-

senkihez, de az vagy, akirl mindig tudtam,

lítsz

hogy van ban,

—

odafönt, a

egy tekintetben

—

hogy az

csillagos ég alatt, vi-

napsütésben.

és

isten jelen

mezn, a

a virágos

tavasz illatában, enyhe,

harban

Földön, egy mosoly-

Én mindig tudtam,

van valahol,

a hátam mögött van, vagy most

talán

bujkál,

hogy rejtzködik, fben és fában

tudtam,

is

—

és hogy

megtalálom, ha nagyon odafigyelek. Én tem,

ahogy csak tudtam,

mel-

villant el

lettem, gyorsabban, mint a fény. Azt

figyel-

feszülten, kitárt sze-

mekkel — és néha már azt hittem, megtaláltam a figyelemben, megtaláltam ma-

megtaláltam

gamban és hogy én vagyok az. De most már nem tudom, mit higyjek. Hogy én vagyok-e az,

—

vagy te,

lehet,

hogy

vagy

te

az.

Engedd,

hogy megcsókoljam libeg aranyhajad, a napsugarat. Vagy nem is a hajad, hanem a szemed, -—

vagy a térdedet

ahhoz

le

kellene

tudom, hogy lehajolni mit

tegyek,

—

De nem

talán.

hajolni,

nem

mondd,

—

szabad. ki

és

—

hiszen

már

én

Mondd

vagyok?

hát,

Nem,

nem akarok lealjasodni hozzád — hiszen tudom, hogy közönyös vagy és nem tördsz a csillade talán csak azért, í?08 éggel. Nem tördsz

—

122

mert

—

magad vagy az

te

mert neked

keJl

emelkedni odáig, mint nekem.

mit

tegyek? Ki vagy,

Mondd

hozzám nem hasonlítasz, csak Én sokat szenvedtem, harcoltam

annyit tudok. és verekedtem

magammai és a hozzám hasonlókkal. nem szabad. Kihajolni nem szabad: nálunk a kocsik ablakára. Ugy-e, nélek megcsókolni,

hát,

vagy állat? mert

isten,

—

nem

Lehajolni ezt

írják

értesz. Szeret-

nem, inkább nem, men-

nem kell, dolgom van. én nem maradhatok Nekem dolgom van odafönt, itt nagyon sötét itt.

van és nagyon langyos a közeg,

—

állatokhoz

rút

hogy én ezt akartam, nem gyok velük

—

ó,

én

jól

érted? igaz,

:

ki

nem

lehet igaz,

mondja meg, mi

igaz,

hogy egy vate

hogy szépség,

ság és igazság egy és ugyanaz, lehet jó és

Nem

tudom, amit

hogy szólnál

detsz, anélkül,

odafönt

Nekem semmi közöm

várnak engem. Szeretlek.

ezekhez a

—

ami

— rút.

jó-

hogy nem

—

de hát

mi szép, ha nem

rút,

hir-

tu-

lajdon lelkem? S a tükör, amiben szép arcod tükrözik, lehet-e colt,

rút,

lehet-e

darabos és kar-

ha szépnek mutat? Nem, ami szépet ad

vissza,

maga

hozzád?

Nem

is

szép

—

ugy-e, hasonló

vagyok

vagyok hozzád hasonló, hiszen

én többet akarok, mint

te,

123

—

téged

akarlak.

—

Engedj, dolgom van,

mondd,

kell

jössz-e

érni,

nekem

velem? Kiviszlek

mélységbl és a homályból, hogy amit

ezt

méltó vagy

mert

én,

porsód

fedelét. Kell,

rá

—

Elég, elég,

nem

:

nem

akarok

—

szennyezdni

várhatok

lenni

nem

dadogtam,

lem. Megtörültem

kezem utána

:

a

sár és

— iól

én

tottam

—

ó,

mi-

én

be akarok .

.

bugyborékolt

:

ilyen

ki

bel-

szájam és megnéztem a

genny és

voltam indulva, vártam, hogy

csodálkozó

.

ó,'

tiszta,

is !

—

jó,

emlékszem

Nem mertem Opu/d-ra gyzdve, hogy nevet.

jek az rületnek

—

tovább,

milyen

várhatok

ostoba, szennyes zavar

voltam

keltettél

nyugodt vagy és vársz, de én

te

lyen szennyes vagy és én milyen

zemen.

érezd,

azt

feltöröm ko-

hogy visszaadjam neked

milyen rossz vagy és én

Ilyeneket

a

vagy neked nincs rá szükséged ?

—

várhatok,

rossz

azt el

innen,

a mámort és gyönyörséget, amit

bennem,

is

tegyek?

mit

—

Odafönt valami fény hunyorog,

tajték volt

a ke-

nézni, mert

meg

Rettenetesen

magamhoz

fel

tér-

ebbl a rohamából. De ekkor

kiáltást hallottam

—

ijedten pillan-

rá.

Opula nagyra meresztett elálmélkodva, szinte ijedten 124

szemmel, figyelt

:

egészen

kinyújtotta

néztem végig ma-

egyik ujját felém. Zavartan

gamom

és felfedeztem meglepetésének okát.

Mit mondjak az olvasónak? Hogy értessem meg magam, hogy illetlennek ne gondoljanak, mikor valójában nem vagyok az. Nos, — a lát-

vány, ami tudtomon kívül Opula elé

tárult, s

aminek kialakulását magam sem vettem észre a felindulásnak abban

rohamában, amivel

a

földöntúli szerelmet vallottam neki

vány alkalmas vagyok

oiha,

volt felvilágosítani

még abban az

—

ez a

lát-

nem

t, hogy

elkorcsosult

for-

mában sem, ahogy képzeletében, az én eladásom alapján, a földi képe élt. Megle-

n

petése, bár igen zal

nagy

volt,

arányban

állott

az-

a jelenséggel, ami ezt a meglepetést okozta.

Tikkadtan bámultam

módomban

magam

is,

de

nem

volt

az áruló jelképet, amit

eltüntetni

szépsége és az én rajongásom idézett

fel

harsogó

nyíltsággal a homályból, ahol eddig rejtezett.

— véve

Bullok ... tekintetét

—

mondta aztán Opula,

rólam ...

— Bullok

...

le

nem

— ismételte

és lassan hátrálni kezdett.

Utána akartam vetni magam, mintha kettnk közé nyíltan,

állt

de a Bullok,

volna, hogy most

fenyegeten, parancsolóan

szétválasz-

szon bennünket, megállásra kényszerített. 125

már

Le voltam

leplezve,

nem tagadhattam

tovább,

hogy lényegileg ahhoz a megvetett fajtához tozom, mely

táplálkozásra

legfeljebb

—

építésre jó

és

tar-

ház-

hogy Opula szemében

éreztem,

nem

végleg elvesztem és hogy soha bizalmára méltathat többé. Ellenállhatatlan vágyat éreztem,

jam a

Capilláriát s

ha még

fent körülirt tárgy

nem

lehet,

hogy

ilthagy-

meneküljek.

Hogy

engedett.

De

értes-

sem meg magamat illképpen az olvasóval? Errl a tárgyról Capilláriában való tartózkodá-

som

alatt

egészen megfeledkeztem volt

szabad

elfelejtenie,

másfél

évig,

mveletek úgy,

— nem

hogy vízben tartózkodtam

ami fölöslegessé

tette

körülményes

sajátos és

bizonyos

elintézését,

ahogy azokat a szárazföldön megszoktuk.

Most

tehát,

nen,

s

amikor váratlanul megjelent a

még hozzá

ily

öntudatos és jelents

alakban, az a különös

érzésem

tlem

éllényrl lenne

független,

önálló

volt,

mely váratlanul, deus ex machina szólt bele

lódás

volt,

szí-

mintha szó,

módjára,

az események menetébe. Érzéki csapillanatnyi

rület

látomása,

vagy

felismerése a valóságnak, nem tudom — de úgy rémlett,

hogy egy hatalmas Hullok ragadott meg

a derekamnál fogva, amirl, vagy akirl azt 126

hit-

hatalmamban

tem, hogy

tartom,

sebbnek bizonyulva nálam, mutatta

lottan

amerre üljek,

ki,

vezet.

most er-

s

és

nyíltan

hogy arra

kell

beval-

mennem,

Kínlódva erlködtem, hogy

vagy másfelé

forduljak.

Hiába.

víz

örvénylett körülöttünk, lihegve rohantam,

tam és lebegtem, mint gigcikáztunk a

tömege fejjel,

nyíl,

kisért

úsz-

akit lova elragadott.

tornyok

—

között

le-

A

Vé-

bullok-ok

száguldó utunkban, elreszegzett

mereven, mint megannyi

kiltt,

szárnyas

a kék vízen keresztül.

Tudtam, hogy épp ellenkez irányban kellene

menekülnöm, éreztem, hogy vesztembe rohanunk. Egy kanyarodónál feltnt az a hatalmas

aminek kapu-

épület, szárnyas homlokzatával,

jában elször pillantottam meg ciha bennszülöttet, Capilláriába

az

ajtó.

mindent

Az

érkezésem napján. Most üres

üres ajtón át rohantam be, feldöntve

magam

mellettem,

körül.

riadtan

—

Néhány oiha rebbent

nem

hullok ragadott magával. körülöttem,

volt

volt

megállás,

el

a

Ajtók csapódtak be

nekiverdtem a

kormányavesztett légcsavar

falnak,

mint

egy

— mindenüvé, ahol

egy oiha eltnt s ahol a következ pillanatban üres deszkák meredeztek felém. Egy-egy natra megjelent

Opula

ijedt, riadt

127

arca,

pilla-

ajkán

valami torz mosollyal

hödve utánakapott

nan

lankadtan

megint

:

— a Bullok ilyenkor feldü-

nekivágott a tetnek, ahon-

zuhantam

felemelkedett,

Vergdött,

vissza.

forogni

velem,

kezdett

pörgött egyre sebesebben, fejemre

állított,

a csigát, zúgott és zakatolt ... és

nem tudom,

hogy még mi

történt, mit mívelt,

meddig

mint

tartott

ez a dühöngés, mert a világ elfeketült körülöt-

tem és elvesztettem eszméletemet.

Mikor magamhoz tértem,

mintha most érkeztem volna Capilláriába

volt,

újra

els érzésem az

élném az els nap furcsa kalandját.

A

:

föl-

dön feküdtem, összekötözve: annak a finom, arany selyemnek pókhálója kötött gúzsba, ami az oihá-k fejérl indul

s

úgy lengedezik szerte

a vízben, mint valami palást.

Megpróbáltam fölemelni a fejem, de került.

Néhány

pillanat

adtam magamról,

múlva,

hogy

föleroeltek. anélkül,

alig

si-

életjelt

hogy ke-

zeimet, vagy lábaimat feloldották volna és leültettek

egy alacsony székre. Mellettem, másik

széken, Opula asztal volt,

ült,

fején fátyollal

— elttünk kis

az asztal mögött tekintélyes ciha

foglalt helyet.

128

A

Legfelsbb Törvényszék

capilláriabelí

ahogy magam eltt

ez, úgy,

—

láttam,

Opala

képviselte a vádat, azért ültették mellém.

tudom

miért,

elitéltetésem,

volt

Nem

az egész most következ jelenet, egész

komor ünnepélyességével,

engem valamire, amit már egyszer erlködve törtem a fejem, mi lehe-

emlékeztetett

átéltem az,

tett

—

de csak akkor

elitéltetvén,

már

közönyömben féle is

jutott

éppen

kifelé vittek

is

eszembe, mikor

bosszantott,

s fásult

hogy ugyan mi-

mely

képzettársítás lehetett,

—

a nagyon

ezt

komoly aktust összehozta agyamban eskü-

vm

emlékével

emlékeztetett,

Vád

és

az egész ugyanis

nem tudom

Ítélet

Opula azt

—

esküvmre

miért.

igen gyorsan követték egymást.

állította,

hogy félrevezettem t, va-

lami ördöngös mvészettel elhitettem vele, hogy

abban az országban, ahonnan származom, az oihd-kat képviselem. Miután azonban kiderült,

hogy lényegben bullok vagyok, amint a iránt táplált

6uí/ofe-ok

különös rokonszenvembl már régeb-

ben gyaníthatta volna, nem

tartja

helyesnek,

hogy közöttük éljek és megfertzzem a levegt. Arra kérte a Törvényt, hozzon igazságos

Az

ítélet

néhány perc

alatt

különös, de határozottan 129

megvolt.

Az

ítéletet.

ország

humánus szokásainak

megfelelen alternatiu

Ítélet volt, kétféle

büntetés,

melyek közül választhattam, hogy melyiket óhaj-

tom elszenvedni. Egyik halálos kevesebb.

sokkal

Arról

volt,

másik nem

szó, mit

volt

akarok

inkább: hogy. mint bullok-oi, Opula születésnapjára leöljenek, föltálaljanak és megegyenek

—

vagy pedig mint

lok-e,

életfogytiglani

sáncmunkát

válla-

ers és használható hullok, többi ama tornyok építésénél, melyek

társaim között,

az Oíhá-knak lakóházul szolgálnak büntetést

természetesen

mint az rabokhoz

el,

Ítélet

megláncolva töltenem Érdekes, de úgy

illik.

hogy az oíhd-k felfogása

szott,

volt az

fordult s

finom és gyengéd arra

lát-

a halálos

mintha kegyelmesen

biztatóan mosolygott volna

estem,

szerint

enyhébb: ennek felolvasása köz-

ben Opula felém és

mely utóbbi

:

volt,

hogy

—

mosolya oly

pillanatra kísértésbe

a gondolatra, hogyha

ez a szép száj

fog

holtan

is,

belém harapni. De aztán

a józan megfontolás fölülkerekedett bennem tisztelettel

s

és alázattal bejelentettem a Törvény-

széknek, hogy inkább az életfogytiglani kény-

szermunkát vállalom. Sötét ták,

szobába kisértek

át,

kezeimet feloldot-

lábamra hosszú zsineget

láttam utoljára

oíhd-kat.

130

kötöttek.

Ekkor

Magamrahagytak

é«

rámzárták az tam, tengeri

Egész éjszaka egyedül vol-

ajtót.

pókok és rákok között a sötétben.

Átkoztam sorsomat és a végzetes elhatározást, hogy annyi balsiker vállalkozás után ismét útrakeltem

:

szabadulnék

megesküdtem, hogyha valaha meginnen,

soha

—

többé szeretett hazámat

nem hagynám

aztán, holtfáradtan

és kétségbeesetten, elaludtam.

ben a mély álomban faládába

csuktak

közé, mert reggel kiálló

Úgy

történhetetett,

és

látszik,

ott

eb-

hogy nagy

átszállítottak

már

el

a

ébredtem

sáncok fel.

Egy

párkányon feküdtem, körülöttem hullok-ok

dolgoztak néztek rám

serényen. és

Kíváncsian

serkentettek,

gozzam.

131

és

részvéttel

hogy én

is

dol-

TIZENEGYEDIK FEJEZET Szerz megkezdi kényszermunkáját lokok között

//

a bul-

Halvargónak, annak a te

ronynak, melynek szerz polgárává leírása

Szerz megismerkedik

/

Halvargó államtitkárával

lett,

Xa-rá*val,

Néhány

//

fel-

világosítás az Oiba-legenda eredetérl

Capilláriában

töltött

mely korántsem

életem második fejezetét,

boldog és ders,

volt oly

eseményekben sokkal gazdagabb lyet

a munkás bullok-ok között

tetésemtl

Capilláriából

csak egészen röviden

való

volt,

s

bár

me-

töltöttem, elitél-

szabadulásomig,

mondom

szigorúan

el,

ragaszkodva azokhoz a tényekhez, melyeknek felsorolását méltán elvárhatja

gamfajta

nyek

útleírótól,

hijján egyetlen

akinek

érdeme

az

írói

az,

lelkiismeretesen elmondja, amit

Éppen

ma-

költi

eré-

hogy

hen

és

látott.

mellzöm az els három hónap egy másik, nagyobb munka tárgya

ezért

történetét

lehetne

és

olvasó

—

annak a

tüzetes leírása,

132

hogy

miként

szoktam

meg a

hogy szerettem meg ket, hogy fedeztem

ságát,

lelküket

fel

szörnyetegek társa-

furcsa kis

annak sok

s

hogy

tanultam

hogy

lettem,

meg

szokásaikat;

nyelvüket,

jószántából

és

lelkesen

társadalmuknak

becsvággyal,

lázadozva,

kényszerítve,

eleinte

magam

késbb a

tulajdonságát,

jó

hasznos

tag-

gyztem le bizalmatlanságukat és kedveltettem meg magamat velük, mert eleinte

jává; hogy

hozzám

bizalmatlanok voltak tudták rólam, hogy az

:

oihá-k

a

beavatottak

kerültem

közül

hozzájuk és legnagyobb meglepetésemre ez a

korántsem azt a

hír

totta ki

amire

bellük,

és irigységet vál-

tiszteletet

számítottam

gúnyosan beszéltek velem

és

—

rólam

inkább ezzel a

kalandommal kapcsolatban. Az olvasó méltán

t

érzelmi

csak

annyit

kívánhatja tlem, hogy ne untassam

életem elpanaszolásával,

jegyzek

nem

ha ben

:

hogy

magam

voltam hibás benne,

hatott

tett,

rám

hogy

els idk-

való elszakadásom oly fájdals oly levertté és szerencsét-

búskomorságomban valóban

élvezhetetlen voltam

abban az idben.

Ez az én személyes táplált

hát

tudtak komolyan venni, az

Opu/d-tól

masan lenné

fel,

—

reménytelen

lelki

ügyem, Opula

iránt

szerelmem, elfogulttá 133

és

K,

önzvé

tett

s

méltán

tam a bullok-ok

ellenszenvet

keltett

között, akiket

irán-

abban az idben,

mikor önhibámon kivül odakerültem hozzájuk,

éppen nagyfontosságú társadalmi és kérdések foglalkoztattak,

politikai

csupa olyan eszme,

ami az egyéntl önfeláldozást és önzetlenséget követel a köz érdekében.

Ezekrl beszélek hát

inkább, remélve, hogy hasznossá tehetem

gam,

ha néhány szerény adatot

ama kitn és komoly kik ma Európa sorsát

férfiak

dok

arról

szolgáltatok

rendelkezésére,

igazgatják

jólét és tökéletesbülés felé, s

s

vezetik

a

lemon-

szívesen

komoly

a biztosabb és olcsóbb, de

férfihoz méltatlan sikerrl, amit

ma-

unatkozó ncs-

kék és

álmodozó kis diákok soraiban

nék

ha e lapokat szerelmi nyavalygásaim

el,

érhet-

áradozásával töltenem meg.

ahová számztek, nem a

leg-

nagyobbak, de kétségkívül a legrégibb és

leg-

Az a

torony,

fejlettebbek egyike volt Capilláriában.

sok évvel ezeltt

rakták

le

Alapjait

a jelenleg

épít

bullok'ok sei, (a bu//ofe-ok élettartama sokkal rövidebb, mint az oihá-ké)

ma

uralkodó

fejedelem,

Kol-ko, vezetett erre

tornyokkal

békés

Kar-kar-ka

a vidékre.

egyetértésben 134

a toronyban

kiket

A

sapja.

szomszédos

éltek

hosszú

múit században

míg a

ideig,

(így hívják

ket

kifüstölik

egy goncsargó

k azt a katasztrófát, mikor az oihá-k

féle természeti

és elfoglalják tornyaikat: olyan-

tüneményt értenek

nálunk a földrengés) alkalmat

alatta,

nem

mint

adott bizo-

nyos összetzésekre, amiknek következményeit a következ, utolsó fejezetben, igyekszem majd röviden

Ennek a goncsargó-nak

elmondani.

ugyanis a

bullok

történelemtudósok

magyarázatát adják:

vannak,

akik

többféle

szigorúan

tudományos alapon elemzik, mások rejtelmes erket emlegetnek. Mind a két felfogásnak megvolt

a maga pártja a különböz tornyokban és

a felülkerekedett pártok irgalmatlanul tották

népe

elmultak és a körletben

kultúrában

arányú fejldésnek

mányok testi

De ezek a barbár idk

a legyzötteket.

ma már

és

és lelki

és

kipusztí-

épül

civilizációban

hallatlan

indult. Fellendültek

mvészetek

tornyok

a tudo-

— elbbiek a 6u//ofe-ok

tulajdonságainak a toronyépítésre

alkalmasság szempontjából való tökéletesítése utóbbiak a 6u//ofe-fajta szellemi nevelése irányában. Kiváló kutatók foglalkoztak a bullok egyéni és faji struktúrájával: természettudósaik kikutatták

a törvényeket, melyeknek alkalmazása nagyszer felfedezésekre vezetett a gyakorlati életben.

135

10*

Az els idkben magam

mint egyszer

kás dolgoztam a vakolalhordásnál és

alkalmam

mun-

nem

volf

azoknak a felsbb

bepillantani

osz-

tályoknak munkakörébe, akik a torony építését tervezték és irányították. Viszonylagos nagysá-

gom

és ennek megfelel

pótolhatatlanná

geztem

id

tettek

erm

testi

egymagam

:

nyolcvan-száz bu//ofe-nál,

alatt.

De éppen ez a

testi

csakhamar többet vé-

ugyannanyi

fölényem adott

lehetséget utóbb, hogy társadalmi osztályomból kiválva,

bizonyos eljogokat élvezhessek,

amik alkalmat adtak megismerni a hullok

tár-

sadalom keresztmetszetét. Barátokra és összeköttetésekre tettem szert

:

meg

ezektl tudtam

aztán a következket.

A

tornyok egy-egy

buí/ofe-nemzetségnek

lami életben való tömörülése

Az államok

élén királyok,

sasági elnökök, vagy

vezetek

álltak,

által jöttek

fejedelmek,

köztár-

egyszer hatósági

az illet torony

ál-

létre.

szer-

politikai ízlésének

vagy hagyományainak megfelelen. Ezek a ve-

zetk gondoskodtak róla, hogy minden egyéni munka összhangban mködjék közre a közös cél

:

a torony továbbépítése és betetzése

felé.

Ezenkívül á rend fenntartását és a torony bels és

küls védelmét

irányították,

136

— utóbbira azért

volt

szükség, mert az e veszély, hogy valame*

lyik közeli

egyszeren

torony népe

az épületet, minden torony

ott

lebegett.

mely a

6u//ofe-ok

fölött

Kialakult a „toronyvédelmi jog",

elfoglalja

ügyessége

technikai

hihetetlen találékonysága,

eredményeket hozott. Hogy

mellett fantasztikus

a következkrl az olvasó akár csak halvány

még hangsúlyozEurópában „homo

fogalmat alkothasson, valamit

nom

faber"-nek,

olyan

mi

Az, amit

kell.

itt

ember"-nek

„technikai

mértékben fejldött

nevezünk,

a bullok-oknál,

ki

amilyenrl nálunk csak a legvadabb képzelet

szerzk

:

egy Wells, egy

Shaw

az

ermvi

kiterjed

áb-

Ez a technikai

rándozni legrjítbb álmaiban. képesség, ami

merészelt

nálunk, egyelre,

inkább

csak

világban produkált csodákat, náluk

a szerves

élet

lunk csak a legújabb

minden

idkben

Ná-

területére.

és csak

óvatos

él

tapogatózásokkal kezdenek foglalkozni az

—

szervezetek átalakításával,.

az a probléma,

a

buí/ofe-oknál

hogy egy szemet,

egy májat,

egy agyvelt kicseréljenek, hogy egy lyébe két vesét ültessenek

lt

kicseréljenek,

vagy

át,

egy hal 137

he-

hogy két agyve-

félbevágjanak,

szárnyakat, uszonyokat növesszenek

vek helyébe, hogy

tüd

más

kopoltyúját

hogy szer-

bele-

egy

illesszék

bullok

szívébe

nem nagyobb

;

kérdés, mint nálunk a telefon, telegráf, Röntgen-

gzhajó

fény,

repülgép

és

míg

:

ez

utóbbi

technikai eszközök elállítása a buílok-ok szá-

mára egyszer gyerekjátékká Ezt

meg

kell

érteni,

sülyedt.

mieltt

belefognék

a

„toronyvédelmi jog" kialakulásának történetébe.

Mióta ez a kérdés, színre vetdött, a

kényszer formájában,

6u//ofe-társadalom

fel-

fejldésé-

ben sajátságos átalakulás indult meg,

amit

a

„kettsség", „széthasadás" szóval lehetne talán jellemezni.

Minden szerv és minden szerszám

úgy kezdett formálódni, hogy ketts gáljon

:

a torony építését s ugyanakkor annak

védelmét sal.

célt szol-

is,

ami persze egyértelm a támadás-

Minden bullok egy személyben munkássá

és katonává formálódott

ha megfordította az késnek

is

lehetett

át.

A

ember,

használni,

vakolólapátokat vakolatlekaparó-

a

téglaformák

úgy voltak szerkesztve, hogy robbanóanyaggal megtöltve, egyben téglarobbantó aknát

sen csinálni belle. kal,

azokat ott

a

másik

feszíteni.

rombolt,

—

A

lehes-

Ugyanazokkal a kapcsok-

amikkel összekötnek

toronyban,

is

két

lécet

toronyban szerszám,

ami egyik 138

az

szét

ami

toronyban

itt

egyik lehetett épített,

leveses-

kanál

hatlövet forgópisztolynak bizonyult

voit,

—

a másikban,

gyanánt

mákosrétes

itt

ugyanazt, amitl odaát úgy fordultak /ofeok, mint

minden

testén

nyolult

a

kettzdött:

lehetett

meg-

amikkel pompá-

szárnyakat felhasítani;

a dobhár-

tyák úgy alakultak, hogy szükség esetén netes zajt lehetett verni tül

a

rette-

amitl megsike-

velük,

az ellenséges bullok;

bo-

bullok

szárnyacskák

való

repülésre

ették

a bul-

szerepe

szerv

végén éles karmok fejldtek, san

A

a patkányméregtl.

fel

szemek árkában,

a

könnyzacskók helyén, apró mirigyek fejldtek,

amiknek

mérges

váladéka

akire ráfreccsentették.

hogy szúrni

oldalt,

A

a derekukról,

;

kihegyezték,

mások

két kar-

ami

növesztettek,

fityegett le,

éles és hegyes

kemény, mint a vas.

„toronyvédelmi jog" nagyszer is

tartozás érzését,

gette

akik

és

lehessen velük

is

szellemi téren

tény.

bullok-ok,

Voltak

még egy harmadikat

volt és

azt,

meghosszabbították

ujjaikat

jukhoz

megvakította

hogy

—

ezt

éreztette

hatását.

ha

még

lehet,

fejldése

Az

fokozta

össze-

az

a

az összetartozást széthúzás fenye-

az egyén és társadalom viszonya

kéletesen tisztázódott.

mozgalmakban,

tö-

Azokban a nagyarányú

amikben 139

szabadulásom

eltt

alkalmam

vettem,

részt

volt

megismerkedni

Haluargó-nak (szkebb hazámnak) legkiválóbb társadalomtudósával és államférfiával, Xa-rd-val, ugyanazzal, akinek oldalán harcoltam késbb,

mikor

Xa-ra

—

nagy

a

háború

világosított fel

bekövetkezett.

Ez a

sok homályos kérdésben,

neki köszönhetem, ha a hullok társadalom-

tudományban tem

s

némi

szerényen

politikai

dicsekedhe-

jártassággal

hozzászólhatok

társadalmi,

és gazdasági kérdésekhez.

Egy alkalommal a 6u//ofe-társadalom jövjé-

rl beszélgettünk Xa-rd-val. Én csodálatomat fejeztem

mindarról, amit eddig a kultúra és

ki

civilizáció terén tapasztaltam,

— felsoroltam min-

den tudományt és mvészetet s kimutattam, hogy milyen nagyszer eredménnyel dicsekedhetnek.

mennyi mindenfélével foglalkoznak

Hihetetlen,

a hullok'ok Haloargó-ban és egyebütt

is: s

min-

dennel azzal a végtelen áhítattal és komolysággal foglalkoznak, amit a közös nagy cél sugalmaz

—

az a

tisztán,

cél,

de

ösztönszeren szóbakerült

:

érez.

fizika,

lógia, geodézia, filozófia,

amit csak kiváló elmék látnak amit

legutolsó

A

tudomány minden ága

is

kémia, asztronómia, asztro-

numizmatika,

filológia,

munkás

a

história, hisztológia,

fiiatélia, filantrópia,

140

filharmo-

nika, kiromantika, kriminológía.fiziológia.pszihika,

pszihogeodézia,

pszichofiziológia,

pszichiátria,

patofiziokémgezia.

fiziopszihopatológia,

fizo-

asztronumiz-filkiropszihogeospektri gonometriai-

a többi. Mind-

judikamentropoantripológia és

ezek módszeresen

kifejtve és összeegyeztetve,

ellenrizve és megszövegezve, egységbe foglalva és kielemezve alkotják azt az egészet, amin a

Torony épül. Xa-ra, a legcsodálatosabb elmék egyike, valóságos polihisztor, tudott

szólni:

—

fejldéstörténetét

a

jelenkorban,

mindenhez hozzá

ismerte mindegyik

és

a

állapotát,

legnagyobb

tudomány

állásfoglalását

könnységgel

beszélt gyakorlati és elméleti kérdésekrl, szak-

szeren és

általánosan.

sadalomtudományok

nemcsak is

volt,

ben, gezte,

és

felfogó és

—

érdekelték,

erkölcsi is

tár-

ezen a téren

megért, de alkotó lángelme

néhány csodálatos, örökélet

miután az

módot

Fként azonban a

elméletek

mvé-

eredményét leszö-

magaslatra jutván, azt az utat

megtalálta,

amin

keresztül,

illetve

aminek segítségével a társadalomnak haladnia kell, hogy az ösztön és akarat tényét összeegyeztet szükségességének világos parancsát követve megérjen egy jobb lehetség,

felisme-

résének magaslatát jelz állomás állapotára. 141

a pontra érve, örültem, hogy az egész

Erre

alatt

fokozódó nyugtalanságomon

talán enyhíthetek

(aznap reggel nagyon lever-

beszélgetés

ébredtem

ten

feldobtam után a

a

:

Opu/d-val álmodtam 'megint)

kérdést,

flfoncsarflfd-val,

hogy

állunk

s

mindezek

vagyis azzal a természeti

tüneménnyel, amit a bullok-ok valami földrengésfélének képzelnek s ami tornyaikat halomradönti.

Elször hagyta

el

számat az „oiha*

szó,

mióta Hahargó'ba kerültem. Xa-rd-ra láthatóan

kedveztlen hatást gyakorolt ez a

keldni

tárgy.

kezdett, kicsinylen mosolygott,

Fészszóra-

kozott válaszokat adott, másról akart beszélni,

—

majd

hirtelen kitörve,

kifejezést,

csodálkozásának adott

hogy olyan mvelt és

felvilágosodott

ember, mint én, ilyen haszontalan és gyermekes dolgokkal foglalkozik. illeti,

Ami a goncsargóA

unatkozó és mveletlen filozófusok, elmúlt

századokban, mikor a 6u//ofe-társadalom,

ter-

mészettudományos gondolkodás és módszeres kutatás kat,

ilyes

nélkül

mitoszokat

mesékkel

merésre

szkölködvén, hiú kozmológiáés

legendákat

próbálták

szomjazó

gyártott

elaltatni

kulturálatlan

a

még, megis-

tömegeket.

Egyike ezeknek a meséknek a goncsargó

is,

az a teozofikus vagy misztikus feltevés, hogy 142

felsbb akarat vagy

valami csodálatos,

gencia intézi a tornyok sorsát

s

ez hozott

:

létre

maga gyönyörségére,

bennünket, bullok-okai, a

vagy szükségletére

intelli-

az

romba

is elönti

bizo-

nyos ponton nagyratör álmainkat, ö, a maga részérl, anélkül,

szellem

volna,

hogy

vagy tagadó

hitetlen,

meg van gyzdve

róla.

hogy

az effajta transzcendens, vagy metafizikai koncepciók a fejldés szempontjából károsak, egé-

szen reménytelen és terméketlen játékai a bullok" értelemnek, mely bizonyos határok között és a Felfoghatatlan pozitiv

ténet

tárgyai

kezdi

nem

tartozhat

hogy a öoncsarflf-nak

nevezett összeomlás, ami

a

kultúrát,

a fejldéstör-

közé. Egyébként

kimutatni,

idközönként

atom-bomlást

bizonyos

mozog

munkájának

elsöpri

elidéz

kórokozó anyagok mködésére vezethet vissza

—

ezeknek a kórokozóknak vagy üstökösöknek

létezését kétségtelenül kimutatták

:

mindig jelen

vannak, amikor a csillagászok goncsargó-i jeleznek, az égbolton, fényes tömegek, vagy gomolygó, átlátszó ködfoltok alakjában,

tikusaink által

még

ki

keringenek a tornyok

már

összetételüket

is

nem

felett.

melyek [matemamutatható pályán

A

spektrálanalizis

megállapította:

bennük semmi olyan anyag, mely a t43

nincsen 6u//ofe-ok

el

testében

ne fordulna. Nagyon természetes,

hogy a naiv sballok ezeket a

rejtelmes, im-

melyeknek hosszú, arany-

bolygó ködfoltokat,

uszálya végigsöpri az eget s elborítja tornyainkat

akaratnak és imádta, latlan

valami felsbb ernek, vagy

fényével,

is

oihd-nak

hitte,

—

nevezte

de valójában

el,

tömegek ezek, akár szervesek, akár

vetlenek, kezdetleges állapotban maradt

gok.

A

tle

félt

tehetetlen, kialaku-

szer-

sanya-

mveletlen paraszt és a tudatlan lelk,

képzeld költ

kísértetet

oihd-nak keresztel

el

lát

bennük,

aztán, megtartva

amit

si

az

mitológiák kifejezéseit.

Kissé zavartan hallgattam a kiváló tudós tegetéseit

és

bátortalanul

6u//ofe-mvészek

emlékeztettem

festményeire

és

fej-

t

a

szobraira,

melyek oihd-kat ábrázolnak sajátságos helyzetekben. Xc-ra atyai jóindulattal ismételten biztosított

nek.

mosolygott és

engem, hogy oihá-k nincse-

Ezek a képek és ábrák bálványoknak

tekinthetk: pozitív említett

magvuk részben az elbb

kórokozó anyag, részben a goncsargó-k

alkalmával fellép tömeg-pszihózis,

mely meg-

az

érzékeket:

szédíti és

nem

agyrémekkel

tölti

el

lévén hozzászoktatva azokhoz az

rekhez, amiket

effajta

természeti

144

ers

inge-

tünemények

kiváltanak.

Ebben a sajátságos elmezavarban

aztán a bullok-ok, közöttük,

mint

különöseb-

ben érzékeny, tehát könnyebben megzavarható úgynevezett költk

idegrendszer egyének, az

mvészek

és

tipikus

kezdenek,

kodni

fordul, fejük

nyújtózkodnak,

:

gyötörnék ket.

Meg

említett ingerek

szemük

ki-

sza-

mintha csodálatos látomások adni,

kell

hogy

a

fent-

nagyon ersek és legyzésükhöz

fegyelmezett

maga, aki

viselkednek. Ágas-

megdagad, Összefüggéstelen

vakat dadognak

igen

módon

elme

szükségeltetik

csillagvizsgálóból

:

—

egyszer

figyelte

egy ilyen közönségesen oihd-nak nevezett ködfolt

közeledését,

kiáltásokban

hangokat

késbb „ó, ó,

fel

ó,

ejtett,

is

csaknem megzavarodott

tört ki,

amiket hangutánzó

jegyzett

édes,

magának,

betkkel

ilyeneket, mint

gyönyör, Nusikám, numcikám,

mancikám, kuncikám, puncikám, életem, gom,

tle,

artikulálatlan és értelmetlen

mindenségem, zsóíikám,

csilla-

kegyen (vagy

legyen?) a feleségem stb." Nyilvánvaló, magyarázta tovább Xa-ra, hogy

a költknek és mvészeknek ezeket a különben igen hatásos és sugalmazó megnyilatkozását

csak a szigorúan

üvegén

át

ellenrz

szabad nézni, ha 145

kritika

azt akarjuk,

szem-

hogy

ezeknek a bullok-oknak mködését

mveldésnek

juk kapcsolni a

és

be tud-

is

fejldésnek

abba a folyamába, mely a társadalom megszervezését

kális

vonni belle

le kell tött

és

célozza:

átalakítását

ami betegesen túlf-

azt,

képzeldés, ábránd, rület, agyrém a valóságra, ami leikükön

kálni kell

ömlik

—

el

strakciót,

ki kell

át

elfer-

hámozni ebbl a zagyva,

a valóságos

tényeket,

igazságokat, mint

materializmus, a harca,

redu-

halmazból az egyszer, általános

csillogó

ciális

:

összezavarva, kielemezetlenül

túlozva,

dítve,

radi"

az

létért

ersebb

különítmény.

Ezeket

amilyen

a nagy

abszo-

a történelmi

való küzdelem, a

nemek

kiválása és a fajvédelmi kell

szem

eltt

tartani,

hogy egyre szélesebb rétegeket vonhassunk a nagy munkába,

felvilágosítva a tömegeket, azo-

kat a ködfoltokat

nek,

is,

amiket orhd-knak

hogy egykor hasznos, munkás

támaszai

lehessenek

a

146

neveztagjai

és

buHofe-társadalomnak.

TIZENKETTEDIK FEJEZET Halvargó külügyi helyzete

tornyok között

//

fí

Háború a

//

háborút követ társa»

dalmi mozgalmak rövid leírása

//

Szerzt

megmenekül, majd egy csodálatünemény révén elhagyja Capilláriát

elfogják,

tos

és visszatér hazájába

Halvargó külügyi helyzete az utóbbi években válságosra fordult.

Az

Egyesült Tornyok Biro-

dalma, mióta az „Általános Toronyvédelmi Jog" kodifikálva

lett,

hatalmas lendületben vetette rá

magát a fegyverkezésre. goncsargó dobta tott el:

ki,

A

szikrát egy

heves

mely három tornyot

pusztí-

a szerencsétlenséggel

H

/üarfifó-t

vádolták

a többi tornyok, az volt a vád, hogy túlépítkeztünk, túlsók anyagot

halmoztunk

fel,

ez a

torló-

dás megsrsítette a vizet fölöttünk, áramlatokat idézett

omlás.

el

A

s

ezeknek tulajdonítható az össze-

Birodalmak vezet

férfiai

egyre heve-

sebben sürgették az összetartás fokozását, erteljesebb

munkára

serkentették

147

a polgárságot,

nehogy a többi tornyot

is

—

utolérje végzete

hangoztatták a lefegyverzés szükségességét, amit,

ha

erszakkal

kell,

is,

tzzel-vassal végre

kell

hajtani.

A felé

mi idszámításunk aztán

szerint junius

Haívargó a Baloldali Szövetséghez mint ilyen, síkra

elszántan

meggyzdése nem az

goncsargö'i

és

:

tartozott s

elkeseredetten

mely

mellett,

építkezés

hanem inkább fokozásával akadályozni

közepe

a háború a tornyok között.

kitört

szállt

a

szeirnt

csökkentésével,

lehet

csak

meg-

evégre kívánatos volna, hogy két-

három torony közös államf

mködjék,

alatt

ezeket a tornyokat, ha másképpen el kell foglalni

ervel. Éppen

s

nem megy,

azért, mihelyt

a

háború

kitört,

járatot,

nehogy a gyáva cscselék megszökdös-

vízmentesen elzártak minden

sön s kitérjen katonai kötelezettsége ell.

A

ki-

ki-

járatok elzárásával sikerült elérni azt a lelkes hangulatot,

mely a támadáshoz szükséges

az egész torony izgalomban

a tetpárkány

egyetlen

kijárat,

els összeütközések

széd

torony

katonáival.

rangban kerültem bátor katona,

ki

a

mindenki az

volt,

ahol az

—

felé

folytak

Magam harctérre,

tolongott,

a szom-

fszurkálói ahol,

mint

csakhamar érdemeket szereztem, 148

Toronyvédelem eszméjétl, mely o

áthatva a világot

örök békével és boldog munkával ke-

csegtette.

Magát a hadjáratot

s

az utána következett

idket más könyvben írtam meg, mely azóta sok kiadást tokkal

ért el.

Itt

röviden csak a

fbb

ada-

foglalkozom. Eleinte nagy sikerrel har-

coltunk, rengeteg foglyot ejtettünk, ezeket a to-

rony pincéjében zártuk

el

és tápláltuk,

—

saj-

veszteségeink utánpótlását képtelen

nos, óriási

lévén bevárni,

december végén a kargi bullok-ok

ell kénytelenek voltunk visszahúzódni, feladni a terepet.

A

kargi-k felgyújtották tornyunkat és

a védelemre visszamaradt rséget lemészárolták.

A Haloarg-val tségében

is

szövetségben álló tornyok veze-

meghasonlott az egyetértés

:

egy

el-

dönthetetlen nyelvtani kérdés adott alkalmat a

hadvezetség és diplomácia

A

közti nézeteltérésre

diplomácia nyelvtudósai azt követelték, hogy

a buí/ofe-társadalom nagy érdekeire való tekintettel törölni

kell

egyes szám els

a szótárból és köztudatból az

személy személyes névmást s a

többes szám

névmásával

~

minden bajnak az

szerintük

kell behelyettesíteni,

volt

az oka,

hogy az „én" névmás vonzatait lehetetlen öszszeegyeztetni

a

„mi"

névmáséival 149

—

hogyha ,1

egy diplomata azt mondta, „mi hajlandók va-

gyunk utolsó csepp vérünkig

akkor ebbe

stb/',

a „mi" szócskába beleértették az „én"-t

t

magát,

ami képtelen helyzetet

míg ha a katona a harctéren

azt

is,

vagyis

el

idézett

mondta, „én

éhes vagyok" vagy „én megdöglöm", ebbl az ellenséges

torony

diplomáciája

mindjárt

következtetett, mintha odaát valami holott

errl szó sem

Ebbl

volt.

arra

baj volna,

mindenféle

félre-

értések származtak, amiket a diplomaták szerint,

az „én" szó és fogalom gyökeres kipusztításával lehetett volna csak elintézni.

Ennek a felfogásnak hirdeti

diadalt arattak,

minthogy egy újabb goncsargó az egész moz-

galomnak

új

irányt

adott.

Már a háború

alatt

az egyes tornyok belsejében szakadás következett be

—a

háborút, a párt

harcolók

másik

fele

be akarta

fele folytatni

fejezni

akarta.

A

harcba keveredett egymással, eleinte

nyonkint,

késbb,

ami a tornyok

közti

felismerve

azt

szövetkezésben

az

a

két tor-

ert,

rejlik,

az

egyes tornyok háborúellenes pártjai összefogtak egymással, szemben a háborús pártok blokkjával,

mely szintén toronyközien szövetkezett aka-

ratának, a

tornyok

közti

keresztülvitelére.

150

háború folytatásának,

Ez a háború igen soké

rl rengeteg nagyobb

tartott,

mindkét rész-

—

foglyot zsákmányoltak,

fegyverkészletével

és

kegyetlenebb,

hevesebb támadásaival a mérsékelt, ellenes

párt

végre

háború-

gyzött s rákényszerítette a békét

ellenfelére.

A

Többesszámú Személyes Névmás ötös miután

nácsa,

ta-

diadalmaskodott,

ilyenformán

hozzálátott második nagy feladatának, a békés

munka

biztosításának

ismét nézeteltérések támadtak

sók egy

névmás

mély

része

érvelve,

—

a nyelvtudó-

els személy személyes után követelte az els sze-

az

eltörlése

birtokos

Ebben

elkészítéséhez.

névmás

kipusztítását

is

azzal

:

hogy a „miénk" szó fölöslegessé

teszi

az „enyém"-et és megoldja a gazdasági kérdést.

Hiába

érvelt

Csecsemk Konzer„enyém" szót elbb

a Másfél Éves

vatív Pártja azzal,

hogy az

ismeri az ember, mint az

általánosabb jelentség

„én"-t

—

s

annál

így

a forradalom ellen-

állhatatlanul kitört s felzúdította az alsó párká-

nyok dolgozóit. Tudósok jelentkeztek, akik mutatták, hogy a bu//ofe-ok eddig rengeteg kát pazaroltak azzal, ték

fel

a tornyot,

ki-

mun-

hogy emeletenkint építet-

—

hiszen a

cél

a

tenger

felszínének elérése lévén, teljességgel elégséges,

151

ir

ha mindjárt a legfels emeletet kezdik s

el építeni

ehhez a munkához haladéktalanul hozzáfog-

nak.

Evégbl

leghelyesebb, ha az alapot épít

bullok'ok feljönnek a legfels emeletre, leszorítják

a fentieket a pincébe, lerombolják az eddigi építést és újra kezdik az egészet, fönt, a tizedik emeletnél.

Darabig gyzött ez a

a rombo-

felfogás,

megkezdették, az ellenállókat lecsukták

lást

míg végre valaki rá nem

jött,

hogy nem

—

ér az

egész semmit, mert azok a bullok-ok, akiknek a tizedik emeletet kellene építeni,

még

éretlenek: a felntt pinceépítk pedig

Más megoldást

tenek hozzá.

kicsikék,

nem

ér-

kell keresni.

Ezekután gyors egymásutánban következtek különféle, a

goncsargó elkerülésére vonatkozó

megoldások

s

zása.

A

azoknak kipróbálása, alkalma-

mozgalmakban, melyek

következtek,

Haloargó

ersen kivettem a

lelkes polgára

így

egymásra

részemet,

— tagja voltam

mint

annak

a társaságnak, mely a személyes és birtokos

névmás üres harcait elvetve, inkább az igealakok és idmeghatározások javítását ajánlotta, s mely egy idre felül is kerekedett, azzal

a programmal, hogy minden jelen idben

történ cselekvést úgy a

jövben

zajlana

le.

kell tekinteni,

mintha az

Miután tudósaik ponto152

san kiszámították, hogy ezerkétszáz év múlva

szükségképpen ilyen és ilyen ruhában fognak

a

járni

6u//ofe-ok, így és

így

fognak

élni,

ezt

és ezt fogják akarni, ilyen és ilyen államformá-

ban fognak

élni,

ilyen és ilyen képeket

festeni és verseket fognak

írni,

ezt és

fognak ezt fog-

hogy nagy idt

takarí-

tunk meg, ha a pontos számításoknak

ezeket

ják enni, nyilvánvaló,

az eredményeit már most gyakorlatba hozzuk és úgy cselekszünk, mintha az ezerkétszáz év

már elmúlt

volna.

A

húzó Párt uralomra

is

ment minden, mint volna tovább

is,

Jövbelátó Szociálgummikerült és két napig

a karikacsapás

ha egy

hirtelen

úgy

és ment

támadt

jár-

ványos bélhurut és annak kellemetlen követ-

kezménye véget nem vet a dolognak a szörny :

bztl

elszédültek

a vezetk és kénytelenek

voltak átadni helyüket, fenntartva álláspontjukat,

hogy a számítás azért tökéletes bélhurulról feledkeztek

az okai,

nem

meg, aminek

hirtelen

k

támadt rossz id-

mely délutánra váratlanul beborította az

járás, eget,

hanem a

csak a

volt,

—

soktól,

azt igazán

nem

lehet követelni

hogy megmondják, milyen

id

a tudó-

lesz

egy

óra múlva, mikor nekik ezerkétszáz évre kell elre gondolni. - Ezután a Tavalyihóvissza153

fagyasztó Egyesület vette át

az

uralmat, mely

szörny pusztítás emlékén, amit a Gummihúzók okoztak, azt a felfogást tzte zászlójára, hogy miután a jövt nem lehet is-

okulva a

a multat

merni, ott

ellenben

igen,

legjobb lesz

újrakezdeni mindent, ahol ezerhatszáznegy-

ven év eltt abbahagytuk. Ennek megfelelen mindenkinek vissza

—

lyére,

menni illetségi he-

kellett

nem

az adósnak

kellett fizetnie,

ellenben pénzhez jutott közben,

talmak

volt. így

alatt

egymásra következ ha-

az

mindenki

azok

szül csak

aki

tle

annak, akié ezerhatszáznegyven

és odaadták

év eltt

elvették

mintha június

jutott

jártak, akik

valamihez, rósz-

úgy akartak

élni,

harmadikán cs^akugyan június

harmadika volna és nem szeptember kilencedike,

vagy március tizennyolcadika

a Gummihúzók és büntették és

gyobb

mány

Hófagyasztók

börtönbe csukták.

kollektiv

és

a

—

A

ezeket

egyaránt kisebb-na-

mozgalmak, a társadalomtudo-

6u//ofe-tan,

valamint a toronyvédelmi

eszme fejldésével egymást követték a nagy-

szer eszmék.

Voltak, akik szakítva a

monis-

ták földhözragadt felfogásával, azon az alapon

nyúzták oktalan,

le

egymás brét, hogy a bullok nem

vérengz

állat,

154

hanem ketts

lény,

lélek és test, kit

delem

által

a közönséges,

faj védelem

szem

tartva

—

faj nemesítés

és

mások érdekét

hogy egy

bebizonyították,

eltt,

mellett a

kiválogatódás

irányított

megismerés és belátás kormányoz, ismét a

való küz-

létért

hullok értékét, erkölcsi és selyemhernyótenyésztési

szempontból, az

volt

az apja és az

csoda, vagy hogy

határozza meg, hogy

maga

hogy

anyja:

ki ki-

egyáltalában a világon van,

az egészen lényegtelen, mint ahogyan a lóver-

senyen ban,

is

aszerint bízunk a

hogy

milyen

versenyz

családból

'ovak-

és

rl, helyükbe a

kémikusok egy sajátságos

tája

került,

akik, bizonyos

kimutatták az emberek

azokat

cselekvésében

elre következtetni születtek ték

ezt

aztán

Késbb

el.

modott

:

:

ez

csoportok

helyükfaj-

szerint,

gondolkodásában és a

lehet

vonásokat,

világszerri leletnek

a tudomány

amikre

hogy

aszerint,

hol

nevez-

igen

kifino-

különféle tulajdonságok alapján

állította

szsmbe egymással a a haj, a

elkergették

írókat

A

származtak.

gondolkodókat

fül,

bullok-okai, kiderült,

hogy

a körmök növése, színe, szaga és

halmazállapota

szoros

összefüggésben

hullok természetével és szándékával,

—

áll

a

így ke-

veredtek harcba elször az alacsonynövések 155

és a magosak, aztán a kiálló pofacsontuak és

szemek, a szkék és a barnák, a kövérek és soványak. Késbb, sajnos, némi a beesett

zavarok állottak be, éppen az ember-

és

faj-

isme apostolainak túlságosan kifejldött tudása és

a

következtében,

érzéke

harcban, melyben rengetegen földönfutóvá, vesztették két fajta között folyt,

lk

el

az

legutolsó

estek

lettek

el,

mindenüket

nagy

s

mely

Orronszemölcsötvise-

és az Elrehajlófülcimpások között, kiderült,

hogy vannak, akiknek szemölcs rukon, azonkívül a fülcimpájuk viszont olyanok

is,

van az

is

elrehajlik,

is

egyik se áll:

akikre

ebbl a szempontból mégse

or-

s

így

lehetett két részre

osztani az egész bullok-ságoU hogy hatásosan

vívják

rl

meg a nagy

tértek

világszemiéleti harcot. Elöl-

— megint vissza-

kezdeni az egészet

kellett

a naiv néphithez, mely oíhd-nak nézi a

—

ködfoltokat

a

veszedelmet, a gon-

közös

csargó'i pedig a gondviselés büntetésének.

—

ban az idben, mikor látni

fogjuk

pilláriát,

— váratlanul

a

stádiumban azóta mi tehát

nagy volt,

történt,

erre

a

mint ahogy

el kellett

küzdelem s így

nem tudom

nagy

hagynom Ca-

éppen

láttam :

ebben

utoljára

utolsó

fellendülésre

156

Ab-

azonnal

:

a

hogy

emlékem

vonatkozik.

m-

ami a legyzött Hahargó lott.

Goncsargó-kormány

megalapította az

szemben a

politikájában

vette

a

át

Els Goncsargó

hitetlenekkel,

hatalmat,

Szövetséget,

Goncsargó FogyaszCipgyár, más-

Biokémiai

tási Intézet létesült,

beál-

szóval Goncsargóbanhivk Politikai Kormány-

mely

pártja,

teremteni

a

nagy

hány harcban retlen

ervel

részt

vettem,

származásomra,

tam a Goncsargópárt

rendet

igyekezett

Magam,

toronyban.

jó

tekintettel

né-

isme-

gyanúban

eleinte

eltt:

aki

áll-

késbb azonban

egy felolvasásommal, amit a „Goncsargóirányzat és a

különös pett

nemzeti eszme nemzetközi terjedése tekintettel

fülekre"

a gépalkatrészek

által kité-

címen tartottam, ismét

vergdtem Xa-ra

oldalán, aki

elveinek fenntartása mellett, irányító egyénisége volt

Capilláriából való

felszínre

ebben az idben,

vezet és

ismét

a hatalomnak.

szabadulásom

hány szóval elmondva ennyibl

története né-

áll.

Egy napon megjelent nálam a kormány egyik megbízottja és

felszólított,

hogy, mint

az oiha-

kérdés ismerje, vállaljam annak a küldöttség-

nek vezetését, melyet Hahargó elég

távollev toronyba,

fifoncsared-t jeleztek s

ahol

indított

a

az egyik

csillagászok

ahonnan segélycsapatokat 157

tlünk a

kértek

állítására.

s

felbomlott

A megtisztel

egy reggel útnak sok akadályt

tartott,

bels rend

helyre-

megbízatást elfogadtam

indultunk. Utunk napokig

is

kellett

leküzdenünk,

— végre

azonban

elértük a szóbanforgó tornyot,

be

volna vonulnunk. Csakhogy a felkelk

kellett

ahová

bekerítettek bennünket, lefegyverezték kísérete-

met

mieltt a kaput átléphettem volna,

s

le-

tartóztattak,

mint árulót, és börtönbe vetetlek.

A

fogságot

vizsgálati

tölteni,

nem

közben ugyanis

volt

beállott

6u//ofe-ok nagyrésze elpusztult,

Éjnek idején hagytam

kült.

nek rei eltntek melllem

el

módomban

ki-

a goncsqrgó, a

a többi elmene-

börtönömet, mely-

— rettenetesen kime-

rülve és halálra csigázva vettem utamat bizonytalan

irány

felé,

egyre

bujkálva és aggódva,

nehogy ellenséges bullok-ok közé kerüljek meakik,

gint,

nem ismerve a

helyzetet, szabadulá-

somat szökésnek minsítenék

s

egyszeren fbe-

lnének, vagy levennék fülemrl az odatapasztott

kopoltyúkat s én megfulladnék. Egy rjárat

üldözbe

erd

is

vett,

védelmet

Hajnalban

szrd

de egérutat nyeríem

s a korall-

nyújtott.

emelkedni kezdett a

világosságban

felfelé

talaj,

a

le-

kapaszkodtam

s

végre elértem a hegy csúcsát, ahol kimerülten 158

és halálraváltan estem össze.

Úgy éreztem, végem menekülés, nem mehetek sehová, nem vesz senki védelmébe az oihd-k van, nincs

—

elztek, a bullok-ok halálrakeresnek

s

nyomorul-

Hangosan fohászkodni

tan el kell pusztulnom.

kezdtem

:

átkoztam sorsomat és tulajdon dre-

ségemet, mely annyi keserves tapasztalat után, újból

felkeltette

ingerét.

bennem az utazás vágyát

és

Azt hittem, utolsó perceimet élem és

soha nem látom többé

szeretett

hazámat

már-

s

már azon voltam, hogy letépve kopoltyúimat, megrövidítem

szenvedéseimet,

mikor rettent

térített

magamhoz.

Egyidejen megrázkódott alattam a

talaj s forró

zúgás és dörgés és rengés

csapott

tajték

dott

föl

mellettem. Iszonyú

er

raga-

meg, tovasodort, meghengergetett és

kapott

—

lélegzet után

föl-

kaptam és elvesztettem

eszméletemet.

Tulajdonképpen nagyon egyszer dolog

ami velem nyek

történt,

volt,

csak a sajátságos körülmé-

tették rendkívülivé.

Késbb

értettem

meg

az összefüggést, amit különös kalandom magyarázatául elrebocsátok.

Az

a hegy, ahová kerül-

tem, a tengerfenék egyik tzhányója:

ami magával

ragadott, az a tzhányó kitörése volt. A vízben rögtön fehér tajtékba merevül láva fölemelt s

159

míg ájultan sodródtam benne, oly eleven ert helyezett

tagjaimban, mely

ei

hogy a tenger

felszínére

elégséges

volt,

kidobjon. Mikor

ma-

gamhoz tértem, egy keskeny zátonyon találtam magam, melyet a kitóduló tajték alkotott azon a helyen s melyet a hullámok lassan ringattak

észak

sodortak

és

nem

Kopoltyúim már

felé.

voltak rajtam. Körülnéztem, megdörgöltem sze-

mem

s

ámulva bámultam bele a Napba

nem

kék ég harangjába, melyet oly sokáig tott

láthatnom.

partot

nem

Estefelé

volt,

az

s

a

ada-

ég felhtlen,

láttam sehol.

Huszonnégy

órai hányattatás után

egy cirkáló-

hajó felfedezett és kimentett szorult helyzetem-

bl. Els nap semmi

jelét

nem éreztem annak

az idegbetegségnek, mely aztán melyre, mint

csak

ideiglenes

rajtam s

ma már

emlékszem

szégyenkezve

mikor partot értünk

kitört

elmezavarra,

s

vissza.

a cirkáló kapitánya érdek-

ldött kilétem és kalandjaim

iránt,

vettem észre,

hogy nem az vagyok, aki voltam. szagát

elviselhetetlennek

kérdésére

Csak

találtam,

A

a kapitány

válaszoltam,

oiTia-nyelven

férfiak

aminek

furcsa rikoltozásai és kiáltozásai annyira

meg-

döbbentették a jó embert, hogy a hajó orvosát kérte,

vizsgálna

meg

9

helyezne

160

el

valamelyik

kórházban. Én azonban,

még mieltt ez

megtör-

ténhetett volna, kereket oldottam és kiszöktem

a városba. Megtudtam, hogy Franciaországban

vagyok,

közelében

Marseille

:

megvizsgálva

zsebeimet, némi aranypénzt fedeztem

a

tenger

áztatott

alatt

úgy

való

fel,

amit

hosszas tartózkodás

nem

mint ruháimat és csizmámat.

el,

ni

Ezen a pénzen egy kereskedésben vásároltam, titokban

felöltöttem azokat,

tettem a fejemre, kipirosítottam

hajat

ruhákat

hamis

a szája-

mat, és rizsporral kentem be vastagon az arco-

mat

a

marseillei

szép

nk

mintájára.

Csak

homályosan emlékszem ezekre és az ezekhez hasonló

hetekben elkövettem. Ez a kevés

néhány

szem,

hét

a következ

amiket

bolondságokra,

múlva

is,

amire emlék-

eszembe,

jutott

mikor a doveri tébolydában, ahová becsuktak, kissé kipihentem

magam

orvosomnak, a jósá-

s

megért Mr. Foxnak, a lábbadozás óráiban elmondtam rémképeimnek keletkezését és

gos és

történetét.

lok'ok

Bnbánóan meggyóntam, hogy a

közt

való

szenvedésektl

és önmagából kifordult aggyal az

bul-

meggyötört

els napok-

ban valami zavaros, tébolyult elhatározás, vagy inkább rögeszme

lett

nem

többé,

leszek

férfi

úrrá

161

—

hogy

igen,

csak

fölöltem,

vagy ha

azért,

hogy felvegyem a harcot az emberi

fajta

n

ellen

elnyomója és rabságban

—

felveszem

tartó

a harcot,

saját

közönnyel és hazugsággal álarcban,

férkzöm

és ezeknek

zsarnoka, a

—

fegyvereivel,

álruhában,

közéjük, kilesem

birtokában

felszabadítom

talan és tudatlan 6u//ofe-társaimat.

162

a

ni

titkaikat

boldog-

Ezeket az ostobaságokat szégyenkezve mon-

dom

el s

Foxnak.

mondtam

el

már akkor a jóságos dr. utam fáradalmait,

— Kipihenve furcsa

még néhány

hetet töltöttem az elmegyógyinté-

zetben, melyeknek lepergése után, értelmes be-

szédemet hallva,

s

az orvosok véleménye alap-

ján,

az

1922

március 4.-én hagytam

igazgatóság

gyógyultnak el

minsített.

az intézetet

néhány nap múlva, pontosan március érkeztem

szülvárosomba,

1

s

0.-én,

Redriffbe, ahol

n-

met és gyermekeimet jó egészségben találtam.

GULLIVER HAIODIK ÚTJÁNAK

VÉGE