Kossuth Rádió - Napközben Pályaválasztási kiállítás :07 (hossza: 24 perc) - [ ]

IMEDIA Kft. 1027 Budapest, Frankel Leó út 18. Tel.: (1) 315 1704 - Internet: www.imedia.hu

Kossuth Rádió - Napközben Pályaválasztási kiállítás 2017.10.09 - 09:07 (hossza: 24 perc) - [9033389] Horváth Szilárd (műsorvezető): - Aki még nem tud róla, most jegyezze meg, hátha hasznos tudnivalókat kaphat a továbbtanulásra: holnap és holnapután Budapesten lesz egy pályaválasztási kiállítás, amelyet érdemes meglátogatni. Önök szerint milyen szakmát érdemes választani? SMS-számunk: 30-9000-666. Az is kérdéses persze, hogy a fiatalok a 8. osztályig mit látnak a világból? Miként döntenek majd talán egész életükre kihatóan? Az általános iskolának bizony nagy szerepe lehet abban, hogy megalapozottan választhasson szakmát a 8. osztályt végzett tanuló. Bicskei Bea riportja. Riporter: - Tudjátok, hogy egy kárpitos milyen munkát végez? Alany1: - Bútorokra tesz fel kárpitot. Alany2: - Én nem tudom pontosan ezt. Alany3: - Szerintem autókba. Alany4: - Bútorokat készít. Riporter: - Mennyire tájékozottak a gyerekek a szakmákkal kapcsolatban? Jódy Adrianna (igazgatóhelyettes, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Üllő): - Azt gondolom, hogy lehetőséget kell nekik adni arra, hogy megismerkedjenek, mert amit csak hallottak, és nem divatszakmák, azokkal sajnos nem találkoznak, csak úgy, hogyha behozzuk az iskolába ezeket a kiállításokat. Riporter: - Mondta Jódy Adrianna, az üllői Árpád Fejedelem Általános Iskola igazgatóhelyettese. Beszélgetésünk közben felhívta a figyelmet arra, hogy a frissen szerzett adatok azért érdekesek, mert a városban egy általános iskola van, így tiszta képet kaptak a jelenlegi továbbtanulási szokásokról. Jódy Adrianna: - 30 százaléka a gyerekeknek megy gimnáziumba, 40 százaléka szakgimnáziumba és 30 százaléka kerül szakközépiskolába, illetve szakiskolába, tehát ahol kifejezetten szakmát tanulnak. Alany5: - Én szerszámkészítőnek szeretnék továbbtanulni. Riporter: - És miért pont szerszámkészítőnek? Alany5: - A bátyáim is hasonló szakmát tanultak. Riporter: - Szüleid ötlete volt, testvéreid hozták meg a kedvet a szakmához? Alany5: - Testvéreim és az én ötletem volt. Riporter: - Hogy látod a jövődet? Alany6: - Én műszaki iskolába szeretnék menni, azon belül is az informatika szakra. -1-


Riporter: - Lányok, itt vannak körülöttem. Alany7: - Szakács szeretnék lenni. Riporter: - Miért pont szakács? Alany7: - Szeretek főzni és szoktam is. Anyáék azt szeretnék, hogyha felsőbb iskolába mennék. Riporter: - Később? Alany7: - Igen. Riporter: - Van testvéred? Alany7: - Igen. Ő cukrász. Riporter: - A cukrász szakmában, hogy látod, a testvéred jól érzi magát? Alany7: - Igen. Ő, ha ezt a sulit befejezi, akkor nem akar továbbtanulni. Riporter: - És nálatok mi a helyzet? Alany8: - Gimnáziumba szeretnék járni, mégpediglen a dráma tagozatra, színésznő szeretnék lenni. Én már óvodában is színpadon akartam szerepelni és elképzeltem magamat, rengetegszer jártam a családommal színházakba, és még most is járunk, szóval ez az én nagy álmom. Riporter: - Milyen szakmák a közkedveltek? Alany9: - Mindenki azt mondja; szakács, cukrász... Alany10: - Az autószerelés. Alany9: - Meg varrónő, ezt hallom a legtöbbször. Riporter: - Mi az, ami dönt végül? Egymás között beszélitek vagy otthon? Alany9: - Én például ezt otthon beszéltem meg. Riporter: - Nálatok? Alany10: - Nálunk is így van. Alany8: - Ugye kiskoromban is már ebben gondolkodtam, és hetedikben elkezdtem nézni anyukámmal meg apukámmal az iskolákat, sokan mondtak jó dolgokat, nekem nagyon szimpatikus volt, majd megyek úgyis még nyílt napra és akkor majd meglátjuk. Jódy Adrianna: - Példamutató lehet a testvérnek a választása, hogy milyen irányba indult el, milyen szakmát és hogy ő mennyire tud boldogulni ebben a szakmában, és mit mond arról az -2-


iskoláról, ahol ő továbbtanult. 10 évvel ezelőtt sokkal inkább befolyásolta a szülőnek a választása, most inkább azt mondom, hogy a nagyobb testvért és természetesen azért a jegyek is számítanak egy továbbtanulásnál, hogy milyen irányban indulhat el. Minden év őszén van nálunk egy pályaválasztásról szóló beszélgetés, amelyre több iskolát meghívunk, hogy mutassák be az igazgatók, a tanáraik a saját profiljukat, és ide is együtt érkeznek a diákok a szüleikkel, illetve segítséget kapnak a tanárainktól is, az osztályfőnöktől elsősorban, aki a tanácstalan diákokat, szülőket tanáccsal látja el, támogatja őket a döntésben, természetesen több pályaválasztási kiállításon is részt veszünk. Tavaly is voltunk Budapesten pályaválasztási kiállításon, ahol lehetőségük nyílt a gyerekeknek akár a hálózatépítőt, hogy miről is szól tulajdonképpen, asztalosok kis falra szerelhető polcot raktak össze, cukrászokhoz odaülhettek és marcipánrózsát készíthettek a gyerekek. Riporter: - A SzakMÁzz! Pályaválasztási Kiállításon voltak? Jódy Adrianna: - Igen, tényleg nagyon sok szakmával megismerkedhettek. A Mercedes-gyárban is voltak már, borászatot is megtekintettek már a gyerekek. Volt, akinek tetszett. Egy olyan kiállítás volt az iskolánkban, hogy jöttek kőművesek, falat raktak. Riporter: - Kifejezetten szakmákat szeretnének megismertetni a gyerekekkel vagy esetleg szakmaterületeket? Jódy Adrianna: - Szakmaterületeket akarunk nekik megmutatni. Amikor az iskolák ide jönnek, akkor is elsősorban ez a cél, hogy beszélnek nekik azokról a szakmákról, amelyekről lehet, hogy hallottak már, de nincs elképzelésük arról, hogy ez mit is jelent a mindennapokban. Riporter: - Jól fizető-e egy szakma, az döntő érv ma? Jódy Adrianna: - Igen, a diákok tudják, választanak olyan szakmát is, vagy abba az irányba is elindulnak, ahol tudják, hogy jól fognak majd keresni. Riporter: - Mikor döntöttétek el, hogy milyen szakmát fogtok tanulni? Alany11: - Én voltam egy olyan cégnél, ahol megtetszett, amit csinálnak. Riporter: - És mit csináltak ott, ami annyira megtetszett? Alany11: - Fémforgácsolást. Riporter: - És neked mikor született meg a gondolat? Alany12: - Én már hatodik év végén tudtam, a szüleim is próbáltak inkább erre sarkallni. Az informatikát szeretem a legjobban, másban nem is vagyok nagyon jó, ezt legalább meg is értem. Riporter: - Otthon te húzod újra a gépeket? Alany12: - Persze. Műsorvezető: - Hallhattuk, hogy az üllői iskola tanulói milyen sok helyre eljutottak, de aki még nem jutott el sehova, itt a SzakMÁzz kiállítás, október 10-én, 11-én a Hungexpo B -3-


pavilonjában várják a nyolcadik osztály végzetteket, vagy nemcsak őket, de ezt mindjárt megkérdezzük a szervezőtől, Németh-Tóth Edittől, aki itt van velünk, Budapest Főváros Kormányhivatala Foglalkoztatási Főosztályának munkatársa. Jó napot kívánok! Németh-Tóth Edit (munkatárs, Foglalkoztatási Kormányhivatala): - Üdvözlöm Önöket!

Főosztály,

Budapest

Főváros

Műsorvezető: - Azt hiszem, hogy nagyon jó munkája van, nagyszerű lehet egy ilyen kiállítást szervezni. Németh-Tóth Edit: - Nagyon szeretjük, most már hatodik éve rendezzük ezt a nagyszabású pályaválasztási kiállítást, és most már második alkalommal a Hungexpo B pavilonja ad otthont ennek a rendezvénynek. Műsorvezető: - Hogy tudják ezt jól megcsinálni? Hát ilyenkor fel kell deríteni, hogy milyen új szakmák vannak. Kapcsolatot tartanak cégekkel, felderítik a terepet, figyelik a sajtót? Hogy készülnek? Németh-Tóth Edit: - Ugye a Főváros Kormányhivatal foglalkoztatási szervezete figyeli a munkáltatói igényeket, hiszen nyilván nekünk az a fő feladatunk, hogy a munkaerőpiacon rend legyen és egyensúly legyen, munkáltatói igények alapján minden évben megnézzük, hogy mik az igények, illetve különféle szervezetekkel, mint például a kamara hiányszakma-megállapító listáival is folyamatosan tartjuk a lépést, úgyhogy minden évben van 20 hiányszakma is a... Műsorvezető: - Ön mit mond akkor a hiányszakmákról? Nézzük először ezeket, mert ott rögtön - gondolom - jobb pénzek vannak, nem? Németh-Tóth Edit: - Hát reméljük, hogy jobb pénzek lesznek előbb-utóbb, igen. Műsorvezető: - Akkor mik ezek a hiányszakmák? Németh-Tóth Edit: - Hát, azt tudom mondani, hogy például az idei hiánylistában ugye vannak gépipari, mezőgazdasági, építőipari és egészségügyi szakmák, 20 darabról beszélünk, tehát most itt a teljesség igénye nélkül például gépgyártás-technológiai technikus, vagy akár tartóipari szakmunkás, vagy akár kőműves vagy vasútforgalmi... Műsorvezető: - Kőműves? Hiány van kőművesből? Németh-Tóth Edit: - Bizony, bizony, az építőipari szakmákban nagyon nagy hiány van. Műsorvezető: - Most pillanatnyilag vagy az volt már mondjuk két éve is? Németh-Tóth Edit: - Most már az a tendencia, hogy évek óta hiány van, éppen ezért ugye most a munkaerőpiacon ez látszik is, hiszen nagyon sok munkáltató venne föl végzett szakmunkásokat, de kevés van belőlük, de hát nyilván ezt próbáljuk megoldani ezekkel a javaslatainkkal. Műsorvezető: - Olyanok is mehetnek erre a kiállításra, akik nem nyolcadik osztályt végzettek, pontosabban valamikor régen elvégezték, de mondjuk 20 éve és aztán szeretnék átképezni magukat? Nekik is ajánlják esetleg? -4-


Németh-Tóth Edit: - A kiállítást alapjában véve igen, azért, merthogy szakmákat meg lehet nagyon gyakorlatiasan, kipróbálhatóan próbálni, de azt gondolom, hogy elsősorban ez az őszi rendezvény ez a 7., 8. osztályosoknak jó. Műsorvezető: - De nem küldenek ki senki idősebbet sem. Németh-Tóth Edit: - Nem küldünk ki senkit, viszont tavasszal van olyan rendezvényünk, ami a felnőtteknek vagy a pályát váltóknak szól. Műsorvezető: - Azért kérdezem ezt, mert érkeznek közben az SMS-ek a 30-9000-666-ra: "41 éves hegesztő szakmunkás vagyok - tehát ez azt jelenti már huszonegynéhány éve végzett az úr, aki írt - most ültem be az iskolapadba, két év múlva villanyszerelő leszek, így lesz két olyan szakmám, ami igen keresett napjainkban. Azért váltok, mert a hegesztést már igencsak meguntam". Németh-Tóth Edit: - Így van, tehát akár ez is lehet az ok, vagy akár gazdasági okai is lehetnek egy-egy szakmának, vagy technológiai váltás. Tehát nyilván ugye egy 20 éve megszerzett szakma lehet, hogy idejemúlttá válik az idők folyamán, és akkor így lehet egy kicsit... Műsorvezető: - És akkor nekik két kiállítást is tudunk ajánlani. Itt van velünk telefonon Bihall Tamás is, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási alelnöke. Jó napot kívánok! Bihall Tamás (oktatási alelnök, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): - Jó napot kívánok! Műsorvezető: - A hiányszakmákról mit tud mondani? Nagyjából ugyanazok a hiányszakmák az Önök nyilvántartása szerint is? Vagy a két nyilvántartás lehet, hogy egybe is esik, mint amit Németh-Tóth Edit mondott? Bihall Tamás: - Hát, ahogy a kolléganő elmondta, nagyjából igen és valószínű, hogy egymás anyagaiból, információiból dolgozunk. Mi megyénként és fővárosra külön határozzuk meg a hiányszakmák listáját, ami 20 darab, ehhez mindegyikhez állami ösztöndíj is társul, ezt fontos hangsúlyozni, hogy az ez körben tanuló gyerekek jó tanulmányi eredmény esetén akár az 50 ezer forintot is elérhetik havonta. Ez egy komoly ösztönző erő, és persze nyilván az a cél, hogy a hiányszakmák egy idő után ne legyenek hiányszakmák. Hát itt még nem tartunk, jellemzően a kolléganő által elmondott gépipar, autóipar különösen, elektronikai ipar, informatikai terület és hát az építőipar, a Dunántúl balatoni részén a vendéglátóipar az, amelyik erősen hiányszakmának minősíthető, és hát az egész ország területén az egészségügyi, szociális típusú szakmák is. Műsorvezető: - Most így hirtelen erről az ösztöndíjról az jutott eszembe, hogy ennek az ösztöndíjnak van egy olyan feltétele is, hogy utána azért Magyarországon kellene dolgozni? Már csak azért kérdezem ezt, hogy nehogy arra képezzünk embereket, hogy aztán Angliában remek házakat építsenek! Bihall Tamás: - Hát ez egy valós probléma, nincs, ugye ez egy - mondhatnám össztársadalmi, politikai, gazdasági döntést igényel, ugye a felsőoktatásból a röghöz kötéssel kapcsolatos vitákat ismerjük, erős a felvetés vállalatok részéről, hogy ugye ők foglalkoznak, befektetnek a gyerekekbe, akik aztán elegáns módon távoznak. Én nem hiszem, hogy ezt meg lehet akadályozni, de azon érdemes elgondolkozni, hogy legalább Magyarországon hasznosítsa az állami pénzből megszerzett tudást, de ezzel majd bizonyára lesznek majd viták. -5-


Műsorvezető: - Legalább egy időre mondjuk, ha nem is véglegesen. Bihall Tamás: - Igen. Műsorvezető: - Németh-Tóth Editnek van erről véleménye? Vagy hagyjuk akkor most, jó. De olvasok egy SMS-t, 30-9000-666. ""85-ben gépi forgácsolónak jelentkeztem, mert hiányszakma volt - írja az egyik hallgatónk -, "88-ban végeztem, ma már sehova nem kellettünk, sajnos szakmát kellett váltanom". Bihall Tamást kérdezem, hogy ez egy folyamat? Tényleg a gépi forgácsoló már nem annyira vagy már nem hiányszakma ezek szerint? Bihall Tamás: - Hát a gépi forgácsoló a mai napi hiányszakma, nagyon sok olyan cég van, autóipari beszállító cég van, ahol ez egy meghatározó feladat, azt nem tudom, nyilván itt a "85-88-ban megszerzett ismeretek lehet, hogy mára megújításra szorulnak, tehát a szakképzésben is az élethosszig tartó tanulás folyamata fontos, de egy szakma, két szakma, akár többféle képzés is, de maga ez a szakmai terület hiányszakma, nyilván olyan gyárak közelében kell élni, lakni, ahol erre igény van, erre ezt tudom mondani, hogy Magyarországon ez a szakma hiányszakma. Műsorvezető: - És mit gondol arról egyébként, hogy kiszámítható, hogy mi lesz majd, hát 5 év múlva, még talán az kiszámítható, de mondjuk, hogy 10-15 év múlva milyen szakmákra lesz szükség? Bihall Tamás: - Ez nem számítható ki, nyilván vannak ebben tendenciák, ahogy haladunk a digitalizáció, az elektromos autók, önjáró autók és mindenféle okostechnológiák irányába, ugye ezt majd az Ipar 4.0 program kereteiben egyre többen fogják, fogjuk megismerni, hát erre készülni kell, én azt gondolom, hogy azért nyilván hiába lesz itt mondjuk drón, amelyik a háztetőt azt beméri, feltérképezi, beazonosítja, ettől még szakképzett tetőfedőkre, ácsokra szükség lesz, akiknek tudni kell kezelni a korszerű technikát is, ez majdnem minden szakmára igaz lesz egyébként. Műsorvezető: - Ha csak nem fogunk házat nyomtatni majd egy ötlet során, azt majd még meglátjuk. Közben érkeznek az SMS-ek a 30-9000-666-ra. Nagyon jó, nagyon bölcsek a hallgatók: "A kedvenc tantárggyal kéne továbbmenni, már ha van, mert - azt írja a hallgató, hogy - lehet, hogy a 80 százaléknak nincs is". Mit tapasztalnak? Németh-Tóth Edit: - Mivel tanulókat nem nagyon szoktunk kérdezni, viszont a pályaválasztási kiállításokon megjelenik ez a helyzet, hogy a pályaorientációs kérdőíveknél ugye a kitöltés során felmerül az a kérdés, hogy mi a kedvenc tantárgyad, és igyekszünk, igyekeznek ez az orientáló eszközök azért a kedvenc tantárgy, az érdeklődés, a gyerekeknek a képességei irányába is egy picit rámutatni arra, hogy milyen szakmát lenne érdemes tanulni. Ez nagyon érdekes dolog ez a kedvenc szakma téma... Műsorvezető: - Motivációról beszélünk tulajdonképpen. Németh-Tóth Edit: - Pontosan, így van. Tehát azt gondolom, hogy az iskola egy nagyon jó alap tud lenni ahhoz, hogy a gyerekek továbbgondolva ezeket a tantárgyi tudásokat, illetve ezeket az ismereteket majd a munka világába beillesszék azokat. Műsorvezető: - Akkor most itt állunk meg egy pillanatra! Mit kell elvégezni az iskolának ahhoz, hogy a gyerekek tényleg megismerjék a szakmákat? Például Gödön a Búzaszem -6-


Iskolában az egyik osztályközösség-vezető behívja a szülőket, hogy tartsanak egy-egy órát a gyerekeknek a saját szakmájukban. Ez például jó módszer lehet? Németh-Tóth Edit: - Nagyon jó módszer, minél hamarabb kell kezdeni a gyerekeknek a pályaismeret megtanítását, az a tapasztalatunk, hogyha ilyen felsőben, 5. osztályban elkezdenek ezzel foglalkozni, és mindig több és több órát tudnak ezzel tölteni, üzemlátogatásra járnak a gyerekek, élőben is meg tudják tapasztalni ezeket a szakmai közelségeket, akár kipróbálhatják, meg fogják tudni egy idő után, hogy a fával vagy a fémmel szeretnek dolgozni, ki tudják próbálni azt, hogy akarnak-e egyáltalán monoton munkát vagy színes munkát jobban végezni. Tehát én azt gondolom, hogy ez nagyon fontos dolog, illetve most már idén lett egy olyan kormányrendelet, amely pontosan egy egész nap pályaorientációs nap, tanítás nélküli munkanapot javasol az iskoláknak, iskolai közösségeknek, és most nagyon úgy tűni, hogy már egyre inkább szervezett körülmények között is folyik a pályaorientációs tevékenység az iskolákban. Műsorvezető: - Mert akkor ez a tanítás nélküli munkanap, erről beszéljen egy kicsit, ez hogy működik? Németh-Tóth Edit: - Ez úgy működik, hogy minden évben tehát egy darab tanítás nélküli munkanapot engedélyeznek az iskoláknak, ami azt jelenti, hogy pályaorientációval kell foglalkozni azon a napon, tehát ez a téma. Na most hogy ezen a napon pályaválasztási kiállításra hozzák-e ki a gyerekeket vagy elviszik üzemlátogatásra, kirándulásra őket, ami a szakmákkal kapcsolatos, ez szabad döntés kérdése. Műsorvezető: - Egy nap nagyon kevés erre, nem? Németh-Tóth Edit: - Kevés, viszont azt tapasztaljuk, hogy például nálunk a SzakMÁzz! Pályaválasztási Kiállításon lehetett előre regisztrálni a pályaorientációs kérdőívek kitöltésére, illetve egy ilyen 25 perces tanácsadásra és mi erre nagyon-nagyon nagy érdeklődést látunk, tehát maga az, hogy a gyerekek orientálódjanak az egyes szakmák felé, és majd aztán a csarnokban meg is tudják őket nézni, ki is tudják őket próbálni, ez nagyon-nagyon érdekes lehet számukra. Műsorvezető: - Érkeznek a reakciók arra, amit beszélgettünk itt a külföldön munkát vállalásról. Azt írja az egyik hallgatónk a 30-9000-666-on: "Hogyha valaki külföldre megy dolgozni, fizesse vissza a taníttatási költségeit nagyon egyszerűen"! Bihall Tamást kérdezem most, hogy ugye arról beszéltünk, hogy nem nagyon kiszámítható, hogy mi lesz 10-15 év múlva. De akkor az iskoláknak mire kellene felkészítenie a gyerekeket? Bihall Tamás: - Hát az iskoláknak nagyon fontos szerepe van a pályaválasztás, pályaorientáció tekintetében is, ugye a gyerekek döntésére a szülők mellett a tanároknak van a legnagyobb hatásuk, egyrészt a jó döntéshez nagyon sok információra, alapos, reális információra van szükség... Műsorvezető: - Bocsánat, a reális az nagyon fontos, ugye? Hogy a fizetéssel és a munkalehetőségekkel, -körülményekkel is tisztában legyen a gyerek. Bihall Tamás: - Így van, abszolút. És erre a vállalatok abszolút hajlandóak, hisz a gyerekekért ma egyfajta verseny van, a szakképzésbe szeretnénk, ha több gyerek járna, és hangsúlyozom: jó tanulók járnának, vagy jó tanulók is járnának, mert a szakképzés nem egy másodosztályú képzés, az egy hallatlanul fontos, a gyerekek számára is szerintem meghatározó életpályát, -7-


életlehetőséget, biztosítható tudást ad, az iskoláknak arra kell felkészíteni a gyerekeket, hogy a jó döntés mellett a megszerzett tudásuknak, az iskolában megszerzett tudásuk képessé tegye őket arra, hogy ha kell, akkor váltsanak, kiegészítsék a tudásukat, itt főleg az informatikai, esetleg a nyelvi kérdésekre gondolok, nagyok az elvárások, és ezeknek bizony meg kell felelni, úgyhogy én remélem, hogy a következő generációk egyre inkább képesek lesznek erre, erre azért nagyon sok pozitív, jó példát látunk. Műsorvezető: - Írnak közben a hallgatóink még hiányszakmákat a 30-9000-666-ra és várjuk még az SMS-eket. "Nagyon nagy hiány van például repülőgép-szerelőből" - írja az egyik hallgatónk. Ön ezt meg tudja erősíteni? Bihall Tamás: - Hát, ezt pontosan nem látom, ugye az egy olyan terület, egy olyan szakma, amelyik a gazdaság nagy átlagában nem jelenik meg, úgyhogy erről nem tudok "A"-t vagy "B"-t mondani, általában a szerelőszakmák azok, az építő-, szerelőipartól a szerszámkészítőig ezek az egyébként nagyon fontos és egyre több intelligencia, műveltséget igénylő szakmákat jelentik, én azt gondolom, hogy aki ilyen szakmákat tanul, annak biztos élete lesz a következő évtizedekben. Műsorvezető: - Igen, írja az egyik hallgatónk, hogy autóvillamossági szerelő lappangó hiányszakma, mert jön a sok villanyautó és egyre inkább szükség lesz majd rá. Ezt viszont gondolom, meg tudja erősíteni, hogy a jövő tendenciája valahol itt biztos, hogy keresendő. Bihall Tamás: - Abszolút, olyannyira, hogy az iskolákat már most készíteni kell arra, hogy ezekkel az elektronikai szakmai felkészítésekkel segítsék a gyerekeket, ezt mind az autóiparban dolgozók, mind pedig a szerelőszakmában dolgozók számára viszi, itt nagyjából 5-8 év múlva azért elég gyökeres változás lesz az autóipar területén is. Műsorvezető: - No, akkor beszéljünk a pénzről mindenesetre, merthogy mégiscsak meg kell élni valamiből, bár itt írja az egyik hallgatónk, hogy 53 évesen most kezdi a gyümölcspálinka-gyártó OKJ-s tanfolyamot, tehát ő egy egészen más és hagyományos szakmába vág bele. Szóval hogy mennyi pénz manapság a szakmákban? Mit gondol, hogy ugye egy tanári fizetés, kezdő tanári 140-150 ezer nettó, egy jobb tanári fizetés 200 ezer forint fölött van, esetleg 250 ezer forint, ehhez képest mondjuk a szakmákkal mit lehet keresni? Bihall Tamás: - Én azt hiszem, hogy egyre jobban lehet keresni a szakmákkal, nem igaz az a tétel, hogy az iskolai végzettség szintjei azok egyúttal jövedelmi szinteket is jelenteket, egy jó ipari szakmával rendelkező akár a 300 ezer forintot is megkeresheti... Műsorvezető: - Nettóról beszélünk? Bihall Tamás: - Nettóról beszélünk, igen. Vagy egy olyan vendéglátóipari szakember, szakács, akinek a munkája meghatározza az üzletnek a sikerét, ott még ennél is több, nyilván a hiány az a keresetet generálja, úgyhogy a cégek meg fogják fizetni ezeket a szakembereket, részben lesz erre majd állami akarat is és a munkaadók munkavállalókkal történő megállapodása alapján újabb minimálbéremelés következik be, de a cégek, az üzleti világ szereplői teljesen tisztában vannak azzal, hogy a jó szakembereket meg kell fizetni, tehát itt már olcsó pénzen nem lehet megtartani őket. Műsorvezető: - Közben érkeznek továbbra is az SMS-ek, hiányszakmákra hívják fel a figyelmünket a hallgatóink, cipész és varrónőt emleget például. Igaz ez?

-8-


Németh-Tóth Edit: - Igen, ezt tapasztaljuk, így van. Varrónőben olyan egyik munkáltatónkat tudom kiemelni, de több is van, akik arra panaszkodnak, hogy megrendelés lenne, munka lenne, nagyon jó körülmények között dolgozhatnának a leendő munkatársak, de szakemberhiány van. Műsorvezető: - A pénzről kiderül valami a SzakMÁzz! Kiállításon? Németh-Tóth Edit: - Nem, tehát ugye nyilván itt még azért távol vagyunk attól, hogy valaki elhelyezkedjen, de azért csatlakozva a Bihall úrhoz azért azt is kell, hogy mondjam, hogy azt tapasztaljuk, meg azt látjuk, hogy azért ez a fizetés ez azért tájegységfüggő is. Műsorvezető: - Igen, itt írják egyébként, egyik hallgatónk Kelet-Magyarországról írt, hogy ott pedig nincs munka vagy nincs annyi munka legalábbis, mint mondjuk Budapest környékén. Németh-Tóth Edit: - Igen, mi szerencsések vagyunk ebből a szempontból. Műsorvezető: - Vagy Nyugat-Magyarország is egészen más helyzetben van. Pénzről miért nem beszélnek ilyenkor? Hát azért a gyerekeknek csak kell gondolkodniuk arról, hogy majd hogy tartják el a családjukat mondjuk 5, 6, 7 év múlva. Németh-Tóth Edit: - Valószínű, hogy azért... Bihall Tamás: - Itt... Műsorvezető: - Bocsánat, Editet hadd hallgassuk meg erről és aztán utána Önt is megszólítom! Bihall Tamás: - Igen. Németh-Tóth Edit: - Csak egy véleményt tudok erről mondani, hogy azt tapasztaljuk, illetve az a véleménye az oktatási területen dolgozóknak, hogy a gyerekek pénzügyi műveltségét még kellene azért fejleszteni, például a kiállításunkon is lesz egy olyan alapítvány, aki a gyerekek pénzügyi műveltségének fejlesztésével az iskolában foglalkozik, ezután lehet majd gondolom ráfűzni erre a megélhetés témára a pénzügyi dolgokat, mi ezt tapasztaljuk, hogy nálunk ez így jelentkezik. Műsorvezető: - Igen, Bihall Tamás! Bihall Tamás: - Igen, hát a cégek ebben kevésbé szégyenlősek, én azt gondolom, azokon a találkozókon, amit a kamarák szerveznek országszerte és folyamatosan, mert ez egy folyamatos munka a kiállítási rendezvények mellett, itt bizony el kell mondani, hogy mit kereshet egy hegesztő, egy cipész, egy építőipari szakember és ezek azért azt gondolom, ma már vonzó, ezt ismerni kell, gyereknek is, aki talán kevésbé tudja, de a szülőnek mindenképpen, de az se baj, hogyha a tanárok, akik remélhetően ezt egyre komolyabban veszik az általános iskolákban és tisztába vannak azzal, hogyha a gyereket ide vagy oda irányítják, ott a neveltjeiknek milyen életlehetőségeket biztosítanak. Műsorvezető: - Érkeznek közben az SMS-ek és ezeket még elmondanám így a beszélgetés végére, írja az egyik Veszprém megyei hallgatónk, hogy annyira kevés az építőipari segédmunkás, nem szakmunkásról beszélünk, segédmunkásról. "Férjem vállalkozásában a legegyszerűbb szakmunkás végzettségű is soha nem visz haza 200 ezer forintnál kevesebbet" -9-


- bár ez Veszprém megye. Aztán: "A szakképzésbe be kellene vonni az egyetemistákat is" írja egy másik hallgatónk - és aztán a végére még egy: " Én autóvillamossági szerelő vagyok, de engem nem jól fizetnek, hát talán ezért nincs elég szaki". Nyilván minden cég maga választja meg, hogy mennyit tud adni a munkatársainak. Kedves hallgatóink, az elmúlt percekben a SzakMÁzz! Pályaválasztási Kiállításról és a szakmunkásképzésről és a szakképzésről beszélgettünk. A SzakMÁzz! Kiállítás most október 10-én, 11-én lesz Budapesten a Hungexpo B pavilonjában.

- 10 -

Kossuth Rádió - Napközben Pályaválasztási kiállítás :07 (hossza: 24 perc) - [ ]

Recommend Documents