Kossuth Rádió 180 perc május Diploma kontra szaktudás

IMEDIA Kft. 1027 Budapest, Frankel Leó út 18. Tel.: (1) 315 1704 - Internet: www.imedia.hu

Kossuth Rádió – 180 perc 2011. május 24. 09.03.41-09.29.11 Diploma kontra szaktudás Ércfalvi András (műsorvezető): - Egy mai hír egy friss felmérésről, a Workania.hu internetes állásportál szerint a mai 20-24 éves korosztály 69 százaléka lép be a felsőoktatásba, tehát egy híján 70 százalék. A középiskolai diákok 80 százaléka pedig azt tervezi, hogy főiskolára, egyetemre jelentkezik. Mindez éves szinten több mint 50 ezer frissdiplomást jelent. Diploma vagy szakma, szaktudás? Szegedi Juli összeállítása. Szegedi Juli (riporter): - A favágók keresnek a legrosszabbul – derül ki a KSH legfrissebb jelentéséből. Havonta átlagosan bruttó 98 ezer forint a fizetésük. Nincs ez másképp a Tolna megyei favágókkal sem. Alany: - Mi fakitermelést végzünk, kimegyünk, kidöntjük a fát, azt a fát azt kézi erővel fel is kell emelni, mert mindent nem old meg gép. Az erdőgazdálkodásban dolgozók, illetve a mezőgazdaságban dolgozók az egyik legkevésbé megfizetett szakma. Ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, a hideg, a meleg, az eső, az embernek az izomzata, minden egyes testrésze, a gerince nagyon igénybe van véve. Mert nap mint nap hajolni, felállni, terhelve, mert ugye azt a fát azt fel kell emelni, a fűrészt is fogni, az egy vibrációs ártalmat is okoz, porártalom, sok minden ilyen kihatás van, ami éri a dolgozót. Riporter: - Hozzávetőlegesen egy hónapban egy tisztességes favágó mennyit visz haza? Alany: - A minimálbérnél egy kicsivel talán többet, mondjuk olyan 80 ezer forintot. Ezen a kis országon belül is óriási különbségek vannak, Somogy megyében ugyanezért a munkáért, ugyanilyen állományért lényegesen többet kapnék. Ha fiatal lennék, én már Kanadában lennék. Riporter: - De nem minden fizikai dolgozó keres keveset. Megbízható, korrekt, önálló munkára képes mesteremberből egyre kevesebb van. Aki ilyen, az jól megél a kétkezi munkából – mondja Répánszki Miklós, a Mesterember Kft. ügyvezetője. Répánszki Miklós (ügyvezető, Mesterember Kft.): - Feladok egy hirdetést, villanyszerelőt vettem fel a legutóbb, 150-en jelentkeznek, mindenkivel elbeszélgetek telefonon, körülbelül 15 emberrel elbeszélgetek személyesen és vizsgáztatom őket, abból marad 3. A referenciamunkák után mondjuk marad 2, tehát rendkívül kevés a nagyon magasan képzett, jó szakmunkás. Riporter: - Mit gondol, mi ennek az oka? Répánszki Miklós: - Képzésben keresendő egyrészt, másrészt, hogy nincs tekintélye a szakképzésnek. Nem iratkoznak be a szakmunkásképzőbe azok, hanem középiskolába iratkoznak, meg egyéb helyekre, akik pedig egy jól képzett szakmunkás szintjén tudnának dolgozni, és megtalálnák a számításukat is.

-1-


Riporter: - De nem csak az számít, hogy a szakmájában jó legyen. A megrendelőkkel való bánásmód legalább ennyire fontos. Az esetek felében szakmailag ugyan jó a jelentkező, mégsem tudja felvenni dolgozni. Répánszki Miklós: - Úgy kell viselkednünk, meg munkát végeznünk, hogy tiszteletbe tartjuk azt, hogy az másnak az otthona. Bent dohányzik esetleg, ha dohányos, nem kérdezi meg, hogy megteheti-e ezt. Festő ledobja a csikket a kőpadlóra, ahol ugyan kárt nem okoz, és eltapossa, ezt rögtön kirakom, mert ez nem becsüli meg azt, hogy ez a megrendelő lakása. Riporter: - Egy jó szakember jól meg tud élni ma kétkezi munkából? Répánszki Miklós: - Igen, nem kell se külföldre menni, sehova, itt ma Magyarországon az igényes szakmunkának van becsülete. Alany 2: - Az én családomban az édesanyámnak volt a legmagasabb végzettsége, neki egy érettségije volt, de mindenki, tehát a nagyszüleim mind két ágról kétkezi munkások voltak, nekünk ez természetes, hogy mindenki szakmát tanul. Végzettségem szerint nyomdász vagyok, viszont már évek óta, mint asztalos dolgozom. Riporter: - Az asztalosnak is vannak elvárásai a többi mesteremberrel szemben. Alany 2: - Ha megbeszélünk egy árat, ahhoz tartja magát, nem lesz menet közbe dupla annyi, ha megbeszélünk egy időpontot, akkor megjelenik, elvégzi azt a munkát, amit megbeszélünk. Riporter: - Ön ilyen asztalos? Alany 2: - Hát igyekszem. Nekem volt szerencsém dolgozni évekig egy vállalkozónál, akitől nagyon sok minden elleshettem, szakmai fogásokat, ügyfelekkel való bánásmódot, a legtöbb ügyfelem onnan van, hogy elégedett ügyfelek ajánlanak egymásnak. Szerintem nincs hiány még. Sokkal több szakember van viszonylag kevés munkával. Riporter: - A fia is szakmát fog tanulni? Alany 2: - Hát nem hiszem. Beházasodtam időközben egy értelmiségi családba, ahol elég ciki, ha valakinek egy érettségije van, ne adj Isten szakmunkásvizsgája. Nem látom ennek a szakmának túl nagy jövőjét, konfekcionált áruk olyan szinten lenyomták az árakat, hogy egyedi bútort már nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, és nem azért, mert a munkadíj nagyon drága, hanem az anyagok is úgy felmentek. Riporter: - Még a jó szakmunkásokért lassan harc alakul ki a cégek és a megrendelők között, addig az egyetemek doktori képzéseiben végzettek nem találnak állást. A magasan iskolázottak száma a legtöbb fejlett országban meghaladja a munkaerő-piaci igényeket. Sokszor csak a megalkuvás marad, a hosszú idő alatt sok pénzért szerzett diplomával alacsonyabb szinten dolgoznak. Ez különösen igaz a bölcsészdoktorokra. Alany 3: - Elmehetek tanárnak, amihez nem kell a doktori képzés, illetve nem minden iskolában szeretnek például alkalmazni doktori képzés után hallgatókat, mert hogy többet kell fizetni olyan munkáért, amihez ténylegesen nem szükséges doktori diploma. Teljesen igaza van az iskolának, másfelől nyilván ez rossz, ez ronthatja is az ember munkaerő-piaci

-2-


lehetőségét. Én remélem, hogy ha megmaradnak a különböző olyan főiskolák, ahol van történelemtudományi képzés, akkor azért ott talán lehet doktorival valamilyen munkát találni. Jóval több doktori hallgató végez minden évben, legalábbis ezen a tudományterületen biztosan, mint ahány állás van minden évben. Legtöbb barátom az elmúlt másfél évben végzett, van olyan, aki nem talált állást történelemtanári diplomával, teljes állású munkát, ami mondjuk nem szerződéses, hanem határozatlan idejű, ilyet nagyon nehéz az én területemen úgy látom találni. Műsorvezető: - Nézem az sms-eket, nem túl vidámak. „Két diplomával elmegyek megtanulni a borászatot”, írja valaki, „közgazdászokkal Dunát lehetne rekeszteni, és ez a munkalehetőségeken és a fizetésen is meglátszik”. Egy másik, „szerintem a szakmunkásokat lenézik, és a jó minőségű munkát ha nem diplomás, nagyon kevés fizetéssel díjazzák, ilyen a légkör” - írja a hallgató. Jönnek akkor a számok. A fizetések.hu internetes bérfelmérése alapján ma egy asztalos havi átlagbére 123 ezer forint, szakácsoké 126, a kőműveseké 130 ezer, ácsok, pékek átlag bruttó 135 ezer forintot kapnak. Csapos Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke és Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatója a stúdióban. Az előbb idéztem egy tanulmányból, itt azt mondják a szakértők, hogy 10-15-ször annyi friss diplomás jön ki az egyetemek, főiskolák kapuján, mint amennyit a gazdaság, Magyarország, Európa fel tud szívni. Ez riasztó, ehhez képest azt is elmondtuk, hogy a mai középiskolások 80 százaléka főiskolán, egyetemen akarja folytatni. Csapos Noémi? Csapos Noémi (elnök, Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetsége): - Én azt gondolom, ez a trend ez már egy évek óta folytatódó trend, hogy egyrészt társadalmilag, szociálisan is elvárás és sikk az, és most már lassan ugye minimumelvárásként érzi minden gyermeki szülő azt a nyomást, hogy muszáj diplomát szerezni, de hogy miért, és hova jutnak, és ezzel mit fognak kezdeni, találnak-e állást, milyen pályát választanak, arra már vagy idejük nincsen, vagy információjuk nincsen, hogy ezt átgondolják, és jönnek ezek a sokdiplomás munkanélküli. Ugyanakkor a középfokú végzettséggel betölthető állásokat is ők fogják betölteni, és jön a verseny. Műsorvezető: - Azt mondják a szakemberek, hogy ez most nem számít, hogy a helyzet most így néz ki, egyszerűen rá fognak jönni az emberek, a szülők, a fiatalok, hogy inkább keveset keressen egy kétkezi munkával, mert a diplomásokat nyilván még jobban megfizetik, de egyszer az lesz a fontos, hogy állást kapjon, és kétkezi munkával, szakmával nagyobb garancia van erre, mint a diplomával. Mikor jön el ez a felismerés? Szilágyi János (oktatási és képzési igazgató, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): - Igen, hát ugye kialakult nálunk is ez az egydimenziós társadalmi modell, hogy mindenáron diplomásnak lenni, mert az számít, az jelent valamit, ugyanakkor kezdik érzékelni a szülők és a gyerekek is, hogy egyre nehezebb elhelyezkedni, és hát bedugulnak ezek a lehetőségek, és hát egyre inkább előtérbe kerül, hogyha valaki nagyon jó szakmunkás, akkor egy középosztálybeli életnívót is meg tud magának teremteni, hogyha jól tudja magát menedzselni és egy sikeres vállalkozóvá tud válni. Műsorvezető: - Noémi azt mondta, hogy az oktatásban is gond van, ugye? Valahogy ezek az OKJ-s képzések a középszakmákra nem képeznek. Van a diplomás és van a többi, középen nincsen, nincs irodavezető, nincs hivatalvezető, nincs ilyen asszisztens, olyan adminisztrátor. Ez valahogy nem lett, elmúlt, kimúlt ez a divat.

-3-


Csapos Noémi: - Igen, hát a fizetős főiskolák és egyetemek ezt az űrt betöltik... Műsorvezető: - Elszívták azokat a gyerekeket, akik ebben gondolkoztak. Csapos Noémi: - Elszívták, igen. Tehát mondjuk egy 15 évvel ezelőtt abszolút ez teljesen bevált szokás volt, hogyha nem vettek fel továbbtanulni, akkor elvégzek egy ilyen szakmát érettségi után. Most, mivel vannak a fizetős iskolák, ezért ezek megoldják azt, hogy én nem elmegyek szoftverüzemeltetőnek, hanem elmegyek egy nem olyan neves informatikai iskolába és nem biztos, hogy azt ha végig is tudom csinálni, akkor utána azt szeretném tenni. Műsorvezető: - Egy közepes szakember 1100 euró Ausztriában - írja a hallgató. Egy másik: nem tartom túl etikusnak, hogy diákok ezrei veszítenek a drága életéveikből azért, mert felesleges szakmákra is indítanak képzéseket. A lett, észt meg a litván példát hoztam itt, hát ott a diplomások aránya nem biztos, hogy pontos adat, de 40-50 százalék körül van. Mi ezt még nem értük el. Érthető, hogy a társadalom most akarja bepótolni ezt a folyamatot. És nagyon nehezen fordul ez a hajó, és hiába tudják azt a szülők, hogy nem biztos, hogy lesz állása, mégis csak jogászt szeretnének a gyerekből, és nem asztalost, kőművest, bádogost, burkolót, bármi mást. Szilágyi János: - Igen, hát ugye Belgiumban most voltam egy hivatalos úton, és ott 60 százalék, és ott is ez a probléma előtérbe került, hogy fizikai szakmákat nem szívesen választanak ezek a fiatalok. Műsorvezető: - De hát itt meg azt mondjuk, állítólag ezt mondják a szakemberek, hogy Európában már ébredtek, és tudják azt, és megfizetik. Hát jönnek az sms-ek, hogy mennyit kereshet egy jó szakmunkás. Szilágyi János: - Így van, tehát ott már érzékelhető, hogy ez a trend kezd egyre inkább megfordulni, mert egy jó vízvezetékszerelő az bizony sokszor többet keres, mint egy fogorvos, és hát itt is nálunk,különösen a gépipar területén, CNC esztergályos, vagy szerszámkészítő, vagy géplakatos, szerkezetlakatos hát bizony 300-350 ezer forintot is megkereshet, hogyha profi módon űzi a szakmáját. Ugye most jönnek ezek az autóipari beruházások, a Mercedes is nagyon komoly szakembereket toboroz, és hát nem könnyű jó szakembereket találni ezekre a beruházásokra. Műsorvezető: - 38 éves vagyok, írja a hallgató, szakmunkás végzettségem van, a Honvédség után rögtön dolgozni mentem, sajnos a szakmámat leépítették, ruhakészítő. Azóta nem tud ebben a szakmában dolgozni. Tudja azt ma a gazdaság Magyarországon, a világon, hogy mire lesz szüksége 3-4-5 év múlva? Ha az én gyerekem most 12-14-15-16-18 éves, miben gondolkozzak? Ha én nem tudom, tudja-e a világ, tudja-e a gazdaság? Csapos Noémi: - Azért hogyha megnézzük azt, hogy milyen cégek működnek ma itt Magyarországon, kik jöttek be, kik azok, akik hosszú távra terveznek, ha nem is azt mondom, hogy tényleg nagyon nagy távlatokra, de pár évre meg lehet jósolni, hogy Magyarország arra rendezkedett be egyrészt, hogy van egy szolgáltatóközpont, logisztikai terület, és vannak ezek a gyártó-termelő-összeszerelő üzemek.

-4-


Műsorvezető: - Azt írják a kutatók a mai nap közzétett adatsor szerint, az értékesítéskereskedelem területén telített a piac. Itt a diplomásokról van szó. Tehát ki eladásban gondolkodik, és diplomája van, az ma nem talál állást, vagy nagyon nehezen talál állást. Ez visszaigazolható? Fejvadászcégben is dolgozik. Csapos Noémi: - Igen, abszolút így van, és ha megnézzük azt, hogy ezeket a külföldi állásokat, amit olvasott, hogy Ausztriában, Németországban, azokat is külföldiek töltik be. Tehát a felismerés megvan ott is, de nem biztos, hogy a saját állampolgáraik, és elszívják ezeket a munkaerőket nálunk is, a képzettebb szakembereket, és jó lenne végre azt gondolom felismerni, hogy nem feltétlenül papír kéne, hanem tudás és képesség. És ez különbözteti meg... Műsorvezető: - Kompetencia, ugye? Csapos Noémi: - Igen. Műsorvezető: - Ezt a szót is tanulnunk kell. Szakmunkások nemzetközi olimpiája, miért nem hallunk erről? Nekem meg van a válaszom, azért, mert a kétkezi munkának, ahogy írják a hallgatók is, nincs respektje, nincs becsülete. Pedig most volt ez az olimpia, és a magyarok minden évben, vagy lesz, és minden évben elhozzák az érmek jó részét. Érdekel-e ez valakit ma Magyarországon? Érdekli a szülőket, a gyerekeket? Szilágyi János: - Igen, azt gondolom, hogy a közbeszéd részévé kell tenni, hogy nem csak a diplomának a minden áron való hajszolása jelenthet egy életcélt, hanem bizony egy olyan versenyképes szakmának az elsajátítása is jelenthet. És hát nem lehet azt kijelenteni, hogy nincs társadalmi munkamegosztás, nyilván van társadalmi munkamegosztás, az emberek különbözőek, és mindenkinek kellene a képességeinek megfelelő munkát vállalnia, és hát ebből adódóan nyilván szüksége van a társadalomnak építőiparosra, burkolóra, esztergályosra, és hát nyilván a társadalmi munkamegosztásban meg kell találni mindenkinek a saját helyét. És hogyha nem a saját helyének megfelelő dolgokat próbál választani, az nem jó a társadalomnak, meg az egyénnek sem. Műsorvezető: - Van még egy dolog, amit egy mondat erejéig hozzunk szóba. Szerkesztő kolleganőm ellátott engem rengetegféle adattal, hogy mennyit keres ma egy jó burkoló, egy jó kőműves, egy jó fűtésszerelő, akár a szakmájában. Nekem meg a szomszédomban, az utcámban vannak ilyen mesteremberek, és látom, hogy nem nagyon tudnak előremenni, nem tudják a 15 éves buszukat lecserélni, nem tudnak hivatalosan foglalkoztatni több embert, hogy egészen diplomatikusan fogalmazzak. Vagy a menedzselésükkel van a baj, vagy a kommunikációjukkal van baj, vagy túlvállalják magukat, vagy nem fizetnek nekik valamilyen munkáért. Annyiféle dolog hátráltatja a jó mesterembereket is, hogy az sem egészen igaz, hogy mindenképpen jobban keres valaki, ha jó szakmája van, mint hogyha egy rossz diplomája. Ez nem tudom, hogy mennyire a képzés része, amiket itt próbáltam felsorolni. Szilágyi János: - Ugye annyiban a képzés része, hogy ha ő nagyon jó szakember, akkor jók az esélyei. Nyilván ehhez jó vállalkozónak kell lenni, jól kell tudni magát menedzselni, vagy például most az építőipar nagyon nehéz helyzetben van, lánctartozások vannak, tehát ezek mind befolyásolják az ő karrierjüket, viszont a gépipar területén, az autógyártás területén alkalmazottként nagyon jó lehetőségek vannak, és hát ezt a kamara is kezdeményezi, hogy

-5-


ezekben a szakmákban sokkal komolyabb legyen a beiskolázás. Tehát ezeket befolyásolni kell, mert ruhaipari szakmába például nagyon nehéz, ahogy elhangzott. Műsorvezető: - Vannak sms-ek, hogy vagy diplomás akar lenni ma valaki, vagy vállalkozó. Kettő között meg valahogy nincs világ úgy tűnik, itt Magyarországon. Csapos Noémi: - Igen, egyrészt nem biztos, hogy mindenkinek a vállalkozás való, és amit említett példa, itt azért azt is érdemes lenne megnézni az egyénnél, hogy ő lehet, hogy már mínuszból indul, mert az elmúlt éveket nem feltétlenül jól menedzselve, proaktív módon, megfelelő helyen, időben tesz dolgokat, és azért ő nem feltétlenül ott tart, mint az, aki mondjuk 5-10 évvel ezelőtt. Műsorvezető: - Túlvállalja magát, alulvállalja magát, rossz a mobilitása, az gyenge, ezt tudjuk. Csapos Noémi: - Lehet, hogy főállást kell keresnie, lehet, hogy újabb friss tudást kell szereznie, lehet, hogy az információt kell eljuttasson, mert a szakmai területeken viszik a hírt kézen-közön keresztül, hogy ki a jó szakember, és úgy adják a munkát.

Műsorvezető: - Nézzük az oktatás oldaláról is. Egyed Gyula, a körmendi Rázsó Imre Szakközépiskola igazgatója a vonalban, jó napot kívánok igazgató úr. Egyed Gyula (igazgató, Rázsó Imre Szakközépiskola): - Jó napot kívánok, tessék parancsolni. Műsorvezető: - Hogyan tudnak kedvet csinálni a diákoknak az iskolájukhoz? Egyed Gyula: - Hát hallgatva a műsort, azt gondolom, hogy tudunk hozzátenni újat. Mi egyrészt, amikor a pályaválasztásra kerül sor, akkor egy ilyen kisinas táborral indítjuk hetedik osztályban azt a fajta irányítást, ami a szakmák felé a gyerekek kedvére valóan megmutat egyegy részletet. Másrészt pedig hát a nyílt napok keretében meg a környéken a felvevő munkaerőpiac meglátogatásával tudunk ajánlatokat tenni. Én szeretném hozzátenni, hogy azért itt az említett problémák mellett a családi háttér is nagyon fontos, amikor a gyerek képességeit vizsgálják. Egy kicsit elhanyagoltuk az oktatás belső tartalmi részleteiben azt gondolom a munkára nevelést, a kétkezi munka becsületét, fontosságát megjelölő irányokat, meg egyáltalán az erre szabott keretek is csökkentek. Műsorvezető: - Milyen szakmákat lehet Önöknél tanulni? Asztalos, kárpitos, szabó, mi van még? Egyed Gyula: - Hát ilyen jellemzően ugye gépipari intézmény voltunk hajdanán, autószerelő, ügyintézőképzésbe kereskedő, a térség sajátosságai, Körmend vonzáskörzete, a határmentiség azért befolyásolja meg a települt ipar itt a környéken a képzett szakmákat. De ezekbe régóta, és hát rendesen már a duális képzés alapjait próbáltuk megvetni, az alapozó képzés után tanulóink ilyen 35-40 helyen kint vannak vállalkozóknál, úgyhogy ők azért életszerűbb körülmények között egy asztalosnál, egy Ada Bútorgyárban, ami osztrák szemlélettel folytatja a gyártását, vagy itt az Opel szomszédságában azért...

-6-


Műsorvezető: - Jó helyen vannak, ez vitathatatlan. Van egy felvetés, nem tudom, lehet-e benne ráció, talán, sőt egész biztos, hogy van. Azt írja a hallgató, hogy a lányokkal van inkább gond. Tehát rendbe van, jól felmérik a szülők meg a gyerek, de inkább a szülők, hogy a gyereknek nem biztos, hogy most diploma kell, mert lehet, hogy a képességei, kompetenciái olyanok, hogy egy jó szakma jó lenne. Lányoknak kisebb a mozgásterük. Ez Önöknél hogy van? Egyed Gyula: - Igen, itt a bevezetőben is említésre került, a könnyűipar válsága bennünket kétszeres... Műsorvezető: - Fodrász, kozmetikus, hát ebből is rengeteg van. Egyed Gyula: - Igen, hát ugye ezek azok a szakmák, amik divatosak, de hát a szülőt is megterheli, meg hát a szolgáltatásban ekkora számarányban nincsen szükség. De hát ami elmegy, itt az adminisztratív munkaterületek is szóba kerültek, úgy gondolom a vállalkozásügyintézésben mi a kereskedelmi ügyintézőket ajánljuk, mint alapképzést, és hát magát a kereskedelemben az élelmiszer és vegyiáru-előadókat. A térség eléggé ellátott ilyen üzlethálózatokkal, de azt gondolom, hogy tovább kell a szolgáltatás területén, akár a turisztikában, minden más olyan munkaterületen, ahol a nők rátermettebbek. Műsorvezető: - Mekkora a túljelentkezés, általánosságban?

utolsó

kérdés

igazgató

úr, Önöknél,

Egyed Gyula: - Hát inkább arányos a szakmacsoportokba, nincs túljelentkezés. Tehát a szakképzésben nincsen túljelentkezés, nincsenek olyan divatszakmák. Műsorvezető: - Nagyon szépen köszönöm, vissza a stúdióba egy sms-el: jó napot, senki se akar fizikai munkát végezni, főnökök akarunk lenni, nyolc általánossal is lehet 350 ezret keresni, csak nem kell szégyellni a munkát. Mi kell ahhoz, hogy ez változzon, azokon túl, amiket mi itt elmondtunk? Ugye a kényszer nagy, tehát látható, hogy gond van, baj van, probléma van. Csapos Noémi: - Én azt gondolom, hogy ez a fajta szemlélet a pályaválasztásnak az időben való elkezdése a szülőket, és azokat, akik az információkat, nevelőket, tanárokat. Elindult már egy nemzeti pályaorientációs képzés, amit a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat fejleszt, ott egyrészt szakembereket képeznek, információkat adnak, interneten elérik, el kell vinni az iskolába, igen már nyolcadik előtt ezeket a szakmákat. Műsorvezető: - Ezek hetedikes, 13 éves gyerekek, és kisinas-képző, ahogy mondta az igazgató, ott kell valahogy megmutatni, de hát a szülőkkel kell mindenképpen kommunikálni. Csapos Noémi: - És példát, ugye mit lát otthon, hogyha anya, apa jön-megy, menedzsel. Azt gondolom, hogy meg kell tudni találni azt, hogy neki mi való. Műsorvezető: - Apa, anya jön-megy, menedzsel, de lehet, hogy nincs állása egy éve, két éve, három éve, két-három-négy diplomával. És ilyenkor kéne nagyon józannak lenni a szülőnek. Csapos Noémi: - Igen, és jó következtetéseket kell levonni, és nem azt mondani, hogy te fiam, lányom, te még több képzést teszünk, hogy akkor te majd nagyon vezető legyél, hölgyeknek,

-7-


hogy milyen szakmákat lehet ajánlani, azt gondolom, hogy ha megnézzük, például egy nagyon jó terület a tb-bérszámfejtő munkaügyes. Ha megnézzük most, hogy kik töltik be ezeket a pozíciókat, 40-50 év fölötti hölgyek. El fognak menni nyugdíjba, nincs utánpótlás, nem látok ilyen fiatalokat. Ügyintézőket call centerekbe, bölcsészek dolgoznak... Műsorvezető: - Könyvelői szakma is, igen, azt hiszem, hogy rejt tartalékokat. Csapos Noémi: - Van lehetőség a hölgyeknek is. Szilágyi János: - Ugye az a nagy probléma, hogy Magyarországon a szemléletben mi csak azt tekintjük tehetségesnek, aki intellektuálisan tehetséges, ugyanakkor meg van egy manuális analfabétizmus Magyarországon, az általános iskolában a technikai oktatás kiveszett, mi annak idején jártunk fém, faipar, tankonyhába jártunk. A kéz intelligenciája nem került előtérbe, és ezen kellene változtatni, az oktatásban is lehet. Nyilván munkahelyeket kell kreálni, itt az egymillió munkahely ez nagyon lényeges, és hát nyilván ezeket a szakmunkásokat meg kell jobban fizetni. Műsorvezető: - Bazsa György, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke a vonalban, jó napot kívánok. Kell ennyi doktori cím nekünk? Van-e túlképzés, lesz-e egyetemi kutatóintézeti hely a sok PHD-s végzettségű hallgatónak? Bazsa György (elnök, Magyar Akkreditációs Bizottság): - Én úgy gondolom, hogy nincsen túlképzés, mondom is, hogy miért. Államilag finanszírozott képzési helyek száma a doktori képzésben eddig 1000 volt kereken, és ebből körülbelül 30-50-et a határon túli magyaroknak tartott fent a minisztérium, vagy kaptak meg ők. Ebben az évben 1300-ra emelkedett ez a keretszám, amire megvan az igény a felsőoktatásban, a kutatóintézetekben, hiszen itt is van egy olyan korosztály-váltás, hogy volt egy nagy létszámú kutatógárda ezelőtt 40 évvel, akik beléptek, és ők most már gyakorlatilag kilépnek, és kell a további képzés. A másik oldala a dolognak, az államilag finanszírozott doktori képzési helyek mellett lehet egyéni felkészülőként, illetve hát önköltséges vagy költségtérítéses formában is doktori képzésre jelentkezni, és az lehet a meglepő annak, aki ezt talán most hallja először, hogy majdnem kétszer annyian jelentkeznek és vesznek részt saját költségükön, vagy hát ebbe benne van persze az intézmény hozzájárulása ebben a képzésben. Most úgy gondolom, amikor 23-24 éves emberek arról döntenek, hogy beszállnak-e egy ilyen doktori képzésbe, amit maguk fizetnek és a maguk munkája mellett többletidőben, többletmunkával kell ellátni és a fokozatot megszerezni, akkor ők ezt meggondolják hosszabb távon gondolkodva, és hogy megéri-e, és ezek szerint számos ezres tételben látszik, hogy megéri számukra ez a képzésben való részvétel. Tehát innentől kezdve én azt mondom, hogy nincs túlképzés, mert ők felmérték azt, hogy mire lesz esélyük, milyen életpályát alakítanak ki maguknak, és ennek alapján azt hiszem, hogy ez az egyensúly többé-kevésbé beáll. Műsorvezető: - Nagyon szépen köszönöm, Bazsa György, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke. Megint vissza a szakmunkásképzéshez. Jönnek a közhelyek és az általánosságok, én csak arra vagyok kíváncsi, és talán ez lesz az utolsó kérdés, hogy ebből mikor tudunk elmozdulni ebből a mostani helyzetből? A hallgatók így vélekednek: a szakmunkást sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik, aztán egy szakmunkásképző tanár arról panaszkodott, hogy csak olyan tanulói vannak, akik még olvasni se nagyon tudnak. Milyen szakmunkás lesz belőlük? Tehát ha most ilyen gyerekek vannak az iskolában, akkor valóban mit is várhatunk négy-öt-tíz év múlva? Változhat-e valami?

-8-


Szilágyi János: - Ha az esélyek oldaláról nézem, akkor a nyolc általános és alacsonyabb iskolai végzettségűek körében foglalkoztatottság szintje olyan 20-25 százalék. Ha már szakmunkás végzettsége van, ez 60 százalék. Ha munkanélküliség oldaláról nézem, akkor a nyolc osztály, alacsonyabb végzettségűek 75 százaléka munkanélküli, a szakmunkásoknak 2627 százaléka munkanélküli, tehát mindenképpen az lenne az érdekünk, hogy ezeket az aluliskolázott rétegeket behozzuk a szakmunkásképzésbe, és szakmát kapjanak. Ha ez nem történik meg ez a változás, akkor a foglalkoztatásban nem lesz előrelépés. Műsorvezető: - Egy nagyon komoly tanulmányát olvastam Szilágyi úrnak, A szakképzés stratégiája 2005-2013 között, ez 2005-ben íródott ezek szerint. Igazuk volt? Láttak valamit előre, hogy mire lesz szükség? Hogy az egyre fogyó gyereklétszám hogyan tagozódik, hogyan lehetne népszerűbbé tenni ezeket az oktatási formákat? Hogyan lehetne bizonyos csoportokat rákényszeríteni arra, persze ez rossz szó, de rávezetni arra, hogy vegyék számításba ezeket a lehetőségeket is? Szilágyi János: - Láttuk, hogy le fog értékelődni a szakmunkának a presztízse, becsülete. Láttuk azt, hogy több fiatalt kell behozni a szakmunkásképzésbe, láttuk, hogy a vonzerőt növelni kell, és a munka világával sokkal jobban kell... Műsorvezető: - Nem sikerült, de ez nem az Önök problémája, talán nem sikerült eléggé. Szilágyi János: - Nem sikerült, és most történnek meg azok a változások, még ha késve is, amelyek talán ebből kivezetnék a szakképzést. Műsorvezető: - Nagyon tetszett, amit mondott, a fej és a kéz intelligenciája. Ugye mi most a fej intelligenciáját fogadjuk el itt a fejlett világban, Európában, Magyarországon. A kéz intelligenciája mikor hódíthat? Csapos Noémi: - Hát azt gondolom, amikor majd a nevelésben ez meg fog jelenni, tehát hiába próbálja az oktatás odahelyezni a 14-18 éves gyerekeket, ha már otthonról hoznak értékeket. Műsorvezető: - És hiába kiabál a gazdaság, hogy nincs már szükség ennyi diplomára. Csapos Noémi: - És hiába strukturálódik át, bár az is lassan, azt gondolom, hogy amíg tudatosan a szülői nevelés, maga a szülő is megbecsüli a kétkezi munkát, és jó példát mutat a gyereknek, akkor fog ez igazából elindulni, vagy azok a gyerekek, akik most majd később a saját bőrükön tapasztalják, lehet, hogy majd az ő gyerekeik látják ezt. Műsorvezető: - 5-6 éves a fia, ugye? Csapos Noémi: - Igen. Műsorvezető: - Mit mond egy anya, aki ennyi bölcsességgel rendelkezik, és ennyi élettapasztalattal? Csapos Noémi: - Én képességet és tudást szeretnék neki adni, képességeket arra, hogy megállja az életben a helyét, és megfelelő módon terelni, és azt elfogadtam, hogy nem biztos,

-9-


hogy attól leszek én büszke anyuka, hogyha az én gyerekemnek egy vagy két diplomája van, és elmondhatom a szomszédságban. Műsorvezető: - Ezt fejben kell lejátszani, több diplomás családban, több diplomás anyuka és apuka elfogadja azt esetleg Magyarországon, hogy a gyereknek egy jó mestersége legyen, amivel kenyeret tud adni magának meg a családjának is. Csapos Noémi: - Igen, és büszke lehetek rá, ne szégyelljem őt, és annak örüljek, hogyha ő megállja a helyét az életben és boldog. Ez egy nagyon nehéz kérdés, nagyon tudatos, mert minden iskola és az összes környék arra nevel, hogy a legjobb általános iskolába, legjobb gimnáziumba, nyelveket, én azt gondolom, hogy tudást szeretnék neki adni, nyelvet és lehetőségeket. Műsorvezető: - Szakmunka, szakmunkás-bizonyítvány vagy diploma? Kéz és a fej intelligenciája. Erről beszélgettünk Csapos Noémivel és Szilágyi Jánossal. Köszönöm szépen, hogy a vendégeink voltak.

galamus.hu 2011.05.26 - [19638741]

A Budapestről szóló brüsszeli konferencia szerint kulcstényező a városfejlesztés a fellendülésben Az Európai Unió magyar elnökségének célkitűzései összhangban vannak azokkal a feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nagyvárosok a nemzetközi gazdasági válság utáni helyzetből megújulva emelkedjenek ki - hangoztatta Gyürk András, a Fidesz európai parlamenti delegációjának vezetője Brüsszelben csütörtökön azon a konferencián, amelyen Budapest mutatkozott be. Ezek a célkitűzések a foglalkoztatás, az innováció (felsőoktatás és kutatás), a gazdaság uniós szinten összehangolt talpra állítása, az emberek szabadság- és polgári jogainak tiszteletben tartása, valamint az EU bővítése. Az uniós intézményrendszerhez tartozó Régiók Bizottságában rendezett fórumon a frakcióvezető emlékeztetett arra, hogy a magyar elnökség szemléletének középpontjában az emberi tényező áll, annak pedig fontos összetevője a városfejlesztés. Gyürk András szerint a válság utáni helyzetben az unión belüli kisebb területi egységek szintjén is szükség van arra, hogy új erőt nyerjenek. Úgy vélte, a magyar főváros új vezetése készen áll arra, hogy végigvigye ezt a megújulást. A Budapestről szóló brüsszeli konferencia előadói közé tartozott mások mellett Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója, Szeneczey Balázs, Tarlós István főpolgármester kabinetfőnöke, Szegvári Péter, a főpolgármester főtanácsadója, Vitézy Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont ügyvezető igazgatója, Németh Bálint, az elsősorban a főváros imázsának ápolásával foglalkozó Aera ügyvezető igazgatója, Gulyás Kovács Gergely, a Budapest Business Region ingatlanpiaci klaszter és marketing platform elnöke, Molnár József, a Budapest Turisztikai - 10 -


Szolgáltató Központ Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Bencsik Dávid, a főváros brüsszeli képviseletének vezetője. Beszédet mondott Deutsch Tamás (Fidesz) EP-képviselő is, aki egyebek között azt emelte ki, hogy Budapest egyszerre egyetemi város, turisztikai központ, üzleti központ, a közép-európai kultúra egy fővárosa is. Úgy vélte ugyanakkor, hogy az elmúlt évtizedekben megtorpant a város fejlődése, ennek most új lendületet kell adni. Hasonlóképpen Gyürk Andráshoz ő is hangoztatta: a főváros csak akkor lehet sikeres, ha polgárai is sikeresek. Deutsch Tamás megismételte egyúttal azt a véleményét, hogy a főváros fejlődésének minden szempontból előnyt jelentene, ha olimpiát rendezhetne. Gyürk András méltatta a magyar elnökség alatt kidolgozott - még végleges jóváhagyás előtt álló - Duna-stratégiát is, emlékeztetve arra, hogy Budapest életében a folyónak nélkülözhetetlen szerepe van. A Duna-stratégiával kapcsolatban egy másik konferenciát is rendeztek szerdán Brüsszelben, az EU másik konzultatív szerepű intézményében, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban. Annak házigazdája a magyar és a horvát kereskedelmi és iparkamara volt. Parragh László, az MKIK elnöke itt egyebek között azt hangoztatta, hogy a változó európai világban egyre nagyobb jelentőséget nyer a makroregionális együttműködés. Hangoztatta, hogy a kamara is aktív szerepet szeretne játszani a stratégia végrehajtásában, projektek ösztönzésével és a kooperációs lehetőségek megszervezésével. További feladat az is, hogy megteremtsék a kis- és középvállalkozások közti együttműködés fokozására lehetőséget adó infrastruktúrát. Parragh László emlékeztetett arra, hogy Magyarország a stratégia három célkitűzésének (a fenntartható energiafelhasználás ösztönzése, a vízminőség helyreállítása és megőrzése, a környezeti kockázatok kezelése) egyik koordinátora is lesz. A kamarai fórumon a Dunával kapcsolatos tevékenységet végző cégek - köztük a magyar Aquaprofit és Magtárház Kikötő - is ismertették tevékenységüket. Előadást tartott Siegler András, az Európai Bizottság kutatási főigazgatóságának egyik igazgatója is, aki elsősorban az uniós kutatási programok és a Duna-stratégia közti összefüggéseket, lehetőségeket elemezte. http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=71378%3Aa-budapestrlszolo-bruesszeli-konferencia-szerint-kulcstenyez-a-varosfejlesztes-afellenduelesben&catid=76%3Ahazai-vonatkozasu-hi

- 11 -


- 12 -

Kossuth Rádió 180 perc május Diploma kontra szaktudás

Recommend Documents