Kossuth,180 perc,2010.12.21.
éjra kell tárgyalni a privatizációs szerződéseket, és vissza kell szerezni a kilencvenes években elkótyavetyélt vagyont. nyilatkozta tegnap a Magyar Nemzetnek a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. lehet-e, és ha igen, hogyan, mit érnénk el vele? - erről is beszélgetünk hamarosan előbb rövid privatizációs történelem Varga Sándortól. A privatizáció kezdetét a Németh-kormány által választott megoldást, spontán privatizációként emlegetik, majd 1990 március 1-jei hatállyal elfogadtatták a vagyonvédelmi törvényt. Az Antall-kormány hivatalba lépésével új szakasz kezdődött, a központosított privatizáció. Az állami vagyon zömének értékesítése a Horn-kormányhoz köthető, ellentmondásos és vitatható főiránya, az ország infrastruktúrájának, a közüzemié s közszolgáltató társaságoknak a privatizációja volt. 1998 után a magánosítás lefékeződött, a privatizáció legújabbkori történelme sem volt politikai felhangoktól mentes. MÁV-Cargo értékesítése, a MOL Gázüzletág és a Budapest Airport 99 évre történő eladása, csak néhány az elmúlt két kormányidőszak nagy port kavart ügyei közül. Egyes vélemények szerint, az összes privatizációs szerződést felül kellene vizsgálni. Elképzelhetőnek tartja-e ezt a revíziót, Mihályi Péter közgazdász, egyetemi tanár, akinek nemrégiben jelent meg könyve, az elmúlt 20 év privatizációjáról? Mihályi Péter: - A privatizációs szerződéseket, mint minden szerződést természetesen felül lehet vizsgálni, ilyen ellenőrző vizsgálatok a magyar privatizáció történetében már számos alkalommal voltak, lényegében minden választás előtt és minden választás után ez felmerült, 2002-ben is, ezek rendszerint politikai célokat szolgálnak és semmifajta érdemleges eredménnyel nem járnak, ez nyilván rongálja a befektetői bizalmat, de a dolognak komoly gyakorlati jelentősége a múltban eddig még sosem volt, és várhatóan most sem lesz, új információkat nem nagyon lehet feltenni. Ne felejtsük el, hogy a privatizációs szervezet munkáját az elmúlt húsz évben mindvégig ellenőrizte az Állami Számvevőszék, folyamatosan ellenőrizte a privatizációs szervezet ellenőrző bizottsága, vagy felügyelő bizottsága, ezen kívül az Országgyűlés gazdasági bizottsága és számos albizottság. Rip: - Vannak-e nemzetközi tapasztalatok a privatizációs szerződések évekkel, évtizedekkel későbbi felülvizsgálatáról?
Latmann Tamás, nemzetközi jogász: - Főszabály szerint az államok saját maguk tekintetében nem állítják meg a tulajdonjogra vonatkozó szabályokat, illetve azt, hogy meghatározott szolgáltatásokat, meghatározott tevékenységeket kiszerveznek-e külső piaci szereplők körébe vagy nem. elsődlegesen ez a kérdés minden államnak a belső jogi szintjén jelenik meg és ehhez hasonlóképpen belső jogi normák határozzák meg azt is, hogy adott esetben ezeket vissza lehete csinálni. A nemzetközi jognak a szerepe legfeljebb bizonyos garanciákat jelenthet, tulajdonhoz való jognak a biztosítása az Európa Tanács keretében, illetve a szerződési jogviszonyoknak a megfelelő módon való teljesítése, ezekhez garanciákat tartalmaz a nemzetközi jog, de viszonylag ritka az, hogy a nemzetközi jog akarná megállapítani ezeket a normákat. Mit gondol a javaslatról Mehlár Tamás, egyetemi tanár, közgazdász: - Két részre érdemes választani. Az egyik az, hogy kívánatos lenne-e? Akkor erre azt gondolom, hogy egyértelműen azt tudom mondani, hogy igen, hiszen itt az elmúlt húsz esztendőben nagyon sok visszásság történt a privatizáció kapcsán, természetesen ez nem volt mentes a korrupciótól sem. A másik kérdés és ez sokkal nehezebb, hogy vajon milyen üzenete lesz a befektetők felé a magántulajdonosok felé, hogy a magántulajdon védelme és az arra való bizalom, az vajon töretlen marad-e, vagy maradhat-e ezek után? Mv: - Varga Sándor rövid privatizációs történelmét hallották. És itt van velünk az ötletgazda Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. rengeteg véleményt hallottunk a tegnapi nyilatkozata után. Itt ugye Mehlár Tamás a végén azt mondta, hogy kívánatos lenne, hiszen nagyon sokfajta igazságtalanság és hát rengeteg korrupció övezte a privatizációs történelmet, de nagykérdés, hogy mire vezetne. Ön mit gondol ezekről a különböző érvekről? Parragh László: - Jó reggelt kívánok! Hát az én véleményem eléggé markáns és egyértelmű, mi a feladataink között látjuk és tudjuk a magyar gazdaság versenyképességének az ellenőrzését, elemzését, és azt látjuk, hogy ma egy magyar vállalkozás működése szempontjából, azok a költségek, amelyek a működésben meghatározóak, azok lényegesen magasabbak, mint a velünk versenyző országokban, teszem azt Ausztriában, Németországban vagy a Visegtrádi országokban. Az derül ki, hogy nálunk magasabb a kamat, lényegesen magasabb, lényegesen magasabb a kamatmarzs, magasabb a villamosenergia és a gáz ára, a víz ára, magasabbak a vállalati infrastrukturális költségek, például egy mobiltelefon majdnem kétszer annyiba kerül, mint Ausztriában és ez.
Mv: - De kérdés, hogy ez a privatizációs folyamatra vezethetőe Ön szerint vissza? Tehát, hogy ezt arra kell-e visszavezetni? Parragh László: - Részben igen. Én azt gondolom, hogy részben igen, ugyanis Magyarországon magánmonopóliumok jöttek létre az állami monopóliumokból és egy magánmonopólium az sosem tartóztatja meg magát a profittermelésben, míg egy állami monopóliumot politikai célok is vezénylik. Ezek a magánmonopóliumok, úgy gondolom, nemcsak úgy gondolom, a számok egyértelműen ezt mutatják, olyan extraprofittal tudnak dolgozni, amit eddig a magyar állam nem tudott korlátozni. A monopóliumnak alapvető természete, mindenütt a világban, mint mindent elkövet annak érdekében, hogy korlátozza a versenyt és növelje a profitját. Ennek okán van például az Egyesült Államokban nagyon erős monopólium-ellenes törvény. Mv: - Igen, de erre mondhatják a magántulajdonosok, akár a privatizáció után tulajdonba került külföldi cégek is, hogy erre megvannak az állami intézmények, Gazdasági Versenyhivatal, egyébként is Magyarországnak meg lett volna a lehetősége arra, hogy más eszközökkel igenis nagyobb versenyt generáljon az országban és hogy ezért nem az egyébként friss tőkét, leginkább nagyon sokszor frisstőkét Magyarországra hozó, és hát a privatizációban azért mégis csak az történt, hogy sok külföldi tulajdonoson kellene elverni a port. Parragh László: - Lehetséges, hogy megtehette volna Magyarország, hogy fellép ezek ellen a monopóliumokkal szemben a meglévő intézményrendszerén keresztül, de nem tette meg, tehát ezért mondjuk mi azt, hogy most éppen itt az ideje. Most neki kell állni, a következő évek alkalmasnak bizonyulnak arra, a befektetői klíma, az európai gondolkodásmód, a gazdaságfilozófia-váltás, az egész világban, az értékrendváltás, az egyértelművé teszi, hogy Magyarországnak lehetősége nyílik most arra, hogy ezekbe a folyamatokba határozottabban beavatkozzon. Nehogy valaki félreértse, nem a nemzetközi tőke ellen beszélek, én a monopólium ellen beszélek. Egy német autógyártónak, aki itt szereli össze az alkatrészeket, éppen olyan probléma a magyar energiaköltség vagy a magas telekommunikációs költség, mint mondjuk egy magyar kisvállalkozásnak. Pusztán arról van szó, hogy a monopol helyzeteket kell tompítani. Mv: - De hogyan, hiszen a 90-es évek óta, adott esetben már több generációs tulajdonosi körön mentek át ezek a cégek, új és új tulajdonosok kerültek be ezekbe a vállalkozásokba, hogyan lehetne ezt, visszaállamosítás, privatizációs szerződések, a bankgaranciáknak az újra elővétele és újratárgyalása, vagy hogyan gondolja ezt?
Parragh László: - Itt több eszközt kell egyszerre használni. A visszavásárlás, vagy a privatizációs szerződés újragondolása az azt gondolom, hogy nagyon kevés esetben jöhet szóba, ez csak az extrém esetekben lesz működőképes, ahol kötelezettséget vállalt a befektető és teszem azt, ezt nem teljesítette. Mv: - Ezeket végig lehet nézni valóban. Parragh László: - Ezeket végig kell tekinteni, de nem ez az igazi eszköz meggyőződésem szerint a monopolhelyzetek tompítására, hanem az, hogyha azok az állami intézmények, amelyek megvannak már vagy részben megvannak, teszem azt egy PSZÁF, vagy egy hírközlési hatóság, vagy egy különadó intézmény, az törekszik arra, hogy azok a jövedelemtranszferek, amelyek ma működnek, ezek tompuljanak. Ma Magyarországról a nemzeti jövedelemnek jelentős része folyamatosan, rendszerszerűen kimegy a jövedelemtranszfereken keresztül és azt gondolom, hogy egy ország ezt hosszútávon nem engedheti meg magának. Mv: - Ugye Ön azt mondja, hogy egyben a külföldi, nem beszél a külföldi tőke ellen, de nagyon, nagyon könnyen előfordulhat az, hogy a külföldi tulajdonosok, amelyek ugye most már sok területen érzik, hogy különadóval sújtja őket a magyar állam, különösen megfontolják egy-egy ilyen bejelentés vagy egy ilyen kezdeményezés után, hogy még hoznak-e Magyarországra beruházást, miközben másik oldalról Magyarországnak meg rettentő nagy szüksége lenne arra, hogy új munkahelyek teremtődjenek, külföldi tőke segítségével is. Parragh László: - Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon régi érvelés, de nem tudom teljes egészében elfogadni, ugyanis a magyar gazdaság szempontjából nézve a tőkebefektetési és tőkebefektetés között jelentős különbség van. Az a fajta tőkebefektetés, ami ide termelési kultúrát hoz, exportkapacitást teremt, kutatásfejlesztést hoz létre, ipari termelésről szól, az nyilvánvalóan egészen más, sokkal szívesebbe látott, mint egy szolgáltatás teszem azt, ami egyébként a jövedelem egy részét kiviszi. Hogyha megnézzük a kamatmarzsokat, az derül ki, nemcsak Magyarországon. Mv: - Egy szolgáltatás, mondjuk a pénzügyi szolgáltatás, tehát a bankok, vagy a külföldi bankok megjelenését nem tartja jónak Magyarországon, ugye mégis csak ez látszik, hogy ezek a bankok a saját hálózatukon belül behozzák a tőkét Magyarországra, hitelezik a magyar vállalkozásokat. Parragh László: - Én jónak tartom, hogy itt vannak a külföldi bankok, de ha megnézi a kamatmarzsokat, az derül ki, hogy a közép-kelet európai térség körülbelül kétszer akkora
kamatmarzsot fizet, mint a hagyományos európai uniós országok és ebben Magyarország a legkiugróbb helyzetben lévő. Tehát én a különbségekről beszélek. Én nem gondolom, hogy ezek a befektetők ne jönnének Magyarországra, csak érzékeljék azt, hogy új szabályok jelennek meg, egy új klíma, új hangulat jelent meg és én szerintem ezt ilyen értelemben ki kell tenni az asztalra, ezt a vitát célszerű lefolytatni, és azokat a csatákat megvívni, amik ebben szükségesek. Mv: - Köszönjük szépen, hogy ezt elmondta, Parragh Lászlót a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét hallották.
Lánchíd Rádió hírek A nemzetgazdasági minisztérium szerint semmi nem támasztja alá a jegybank újabb kamatemelését. A Magyar Nemzeti Bank tegnapi döntésének ellentmondanak a magyar gazdaságban zajló folyamatok és az államháztartás helyzete. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Parragh László szerint a véleménykülönbség gondot okozhat a jegybank és a kormány között.
