KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test fő és minden szépsége mint a mezı virága! Megszáradt a fő, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az İskeresztyén Apostoli Egyház Lapja
A gonosz szőlőmunkások İsz van, gyümölcsérés, gyümölcs betakarítás ideje. A szılısgazdák leszüretelik egész éves munkájuk termését, a sok-sok szılıfürtöt. Akkor elégedettek, ha sokat teremtek a szılıtıkék. Utcánkban és a városban, ahol élünk, nagy a forgalom. Autók és traktorok szállítják a sok szılıt és almát. Utazásaink közben láthattuk a szüretelıket, akik szakadó esıben szedték a szılıt a roskadásig megrakott tıkékrıl. Nagy munka a szüret, a betakarítás, de öröm a gazdának, ha sok gyümölccsel hálálták meg munkáját fái és szılıtıkéi. Ha munkája nem volt hiábavaló... Így van a lelki életben is. Isten akkor örül, ha gyermekei megtermik a Lélek gyümölcseit: szeretetet, örömöt, békességet, béketőrést, szívességet, jóságot, hőséget, szelídséget, mértékletességet... Ha munkája nem hiábavaló, amit értünk tett és tesz naponként. Ezekben az ıszi gyümölcs betakarítási napokban tartsunk mi is önvizsgálatot, kedves Testvéreim: a mi lelki fánk, a mi szılıvesszınk — lelki életünk, új emberünk — termi-e ezeket a gyümölcsöket? A mindennapi, gyakorlati életünkben elıjönnek-e ezek a jó tulajdonságok, cselekedetek, vagy éppen az ellenkezıje, a test cselekedetei? (Gal 5:19-21) Van-e szeretet, öröm, békesség,
2008/10
Mt 21:33-46. béketőrés, szívesség, jóság bennünk a családtagjaink, szomszédaink, munkatársaink és lelki testvéreink irányában? Ha nincs, akkor nem csak ellenük, hanem Isten ellen is vétkezünk... Az Úr Jézus elmondott egy példázatot a szılımunkásokról, akik nem adták meg a gyümölcsöt a gazdának. Nézzük csak meg röviden ezt a példázatot és mondanivalóját: Egy szılısgazda szılıt ültetett, bekerítette a tolvajok és vadak ellen, borsajtót készített benne a szürethez és ırtornyot épített. Egyszóval mindent megtett a maga részérıl, a többi a szılın és a munkásokon múlik. Aztán bérbe adta szılımunkásoknak és elutazott. A Genezáret-tó környékén sok olyan birtok volt, amiknek a gazdái nem zsidók voltak. Ezek a tulajdonosok zsidó bérlıknek adták ki a szılıjüket és hazautaztak. A bérleti díjat általában terményben lehetett megfizetni... Ezért Jézus hallgatói jól értették a példázatot... Ez a szılısgazda szüret idején elküldte szolgáit a neki járó termésért. A munkások nem adták meg a termést, a gyümölcsöt, hanem megverték, megölték vagy megkövezték a szolgákat. Mit tesz a gazda? Azt várnánk, hogy megbünteti a bérlıket. De nem teszi, İ
a Lélek gyümölcseit. A vezetıkre bízta népének tanítását, nevelését, de mi magunk is olvassuk a Bibliát és a Szentlélek tanítja rajta keresztül Isten gyermekeit személyesen a csendes kamrában, a térdein. Igehirdetések, különbözı szolgálatok által szól az Úr népéhez a gyülekezetben is, vajon engedelmesek-e a szolgálattevıknek? Vagy kicsúfolja, megkritizálja, megalázza és nem becsüli meg ıket, mint Isten szolgáit, ezért nem is engedelmes nekik?! Milyen jó az Isten! Nem üt azonnal a fejünkre, nem veti el azonnal népét, hanem újabb szolgákat küld... Mit tett Isten, amikor csukva hagytad a Bibliát egész héten? Amikor nem veszed komolyan az igehirdetést? Amikor nem figyelsz szüleid szavára? Mit tesz Isten? Újabb és újabb szolgákat küld, újabb és újabb alkalmakat és figyelmeztetéseket ad neked! İ szeret! Szeret és hosszan tőr értünk. Lehetıségeket, segítséget ad a gyümölcsterméshez, hogy megadhassuk Neki azt, ami az Övé. Elküldte Fiát, Jézus Krisztust, a Szabadítót, a Megmentıt! Nem akarja a bőnös halálát, azt akarja, hogy éljünk. Hiszünk-e Isten Fiában Jézusban és hallgatunk-e az İ szavára minden nap? Teremjük-e a Lélek gyümölcseit? Ezt várja tılünk Isten: Szeretetet, békességet, béketőrést, jóságot és szelídséget,.. és ezekhez hasonlót. Van-e gyümölcs a lelki fánkon, a szılıvesszınkön? Vagy szeretetlenség, sértıdöttség, békétlenség és harag uralkodik a szívünkben? Sokszor nem is tudják a hozzánk közel állók, hogy mi a bajunk, mert hallgatunk, csak a rossz cselekedeteink beszélnek?... Ha Jézus Krisztusban maradunk, ha Neki engedelmeskedünk, akkor meg tudjuk teremni az Istennek tetszı gyümölcsöket. Ez egy harc! A test és lélek harca! De ha Isten
türelmes és újabb szolgákat küld. Hátha a bérlık jobb belátásra jutottak, de sajnos nem így történt: ezeket a szolgákat is megölték. Ekkor elküldi fiát, hátha azt meg fogják becsülni. Olyan, mintha ı menne, a fia ıt képviseli. A szılımunkások azonban bujtogatják egymást: Ez az örökös! Gyertek öljük meg és miénk lesz az örökség, a szılı! Meg is ragadták és a szılın kívül megölték. De csalódtak, ha azt gondolták, meghalt a gazda és azért jött a fia. A gazda élt és eljött elveszteni a gonosz munkásokat, a szılıt pedig másoknak adta, akik be fogják szolgáltatni a neki megjáró termést... Ez a gazda Istent példázza, İ a szılı Ura. A szılı Izrael népe, akiket Isten gondosan elıkészített, hogy az İ gyümölcsözı szılıje legyenek. A munkások pedig Izráel vezetıi, akiknek feladatuk volt a népet tanítani Isten törvényeire, parancsolataira, mert ık tudták azt olvasni. Sajnos azonban, hogy ık maguk sem jártak Isten akarata szerint, ezért a népet is félrevezették. Saját törvényeiket, hagyományaikat varrták a nép nyakába, ami sokszor elhordozhatatlan teher volt. Rossz úton járt a nép, vezetıivel együtt. Bőnben élt. Isten küldte a prófétákat üzeneteivel évszázadokon keresztül, de Izráel népe és vezetıi süketek voltak meghallani és nem változtattak életvitelükön. Fiát, Jézust sem fogadták el, nem hallgattak Rá, hanem megölték Jeruzsálemen kívül. Mivel a Jézus korabeli nemzedék elutasította İt, ezért elvétetett tılük Isten országa, a kegyelem és a pogány népnek adatott egy idıre, akik hittel fogadták... Isten tehát gyümölcsöt keres, mert İ a tulajdonos. Mi is az Övéi vagyunk testestıl-lelkestıl. Egész életünkben Neki kell engedelmeskednünk és megteremni a Neki tetszı gyümölcsöket, cselekedeteket, 2
látja az akarást a szívünkben, akkor jön és segít a mi erıtlenségünknek. Nem vagyunk egyedül! İ velünk van a Lélek által a világ végezetéig. Vetted a Szentlélek ajándékát? Újjászülettél a Lélek által? Akkor kérjed a Mennyei Atyát és a Megváltó Jézust, hogy legyen segítségül neked az engedelmességben, a gyümölcstermésben!... Aki megkeményíti szívét és nem hallgat Isten felhívására, Isten szolgáira, az találkozni fog a szılıskert haragvó és ítélı Urával. Az ítélı Istennel! Isten, a Mennyei Atya és Jézus, ami Megváltónk nagy szeretettel minden segítséget megad nekünk, hogy egy megváltozott, meg-
szentelt élettel élhessünk és várhassuk az İ visszajövetelét. Hogy gyümölcstermı lehessen az életünk. Csak hinnünk kell Benne és engedelmesen hallgatni az İ szavára. Hívni İt segítségül alkalmas idıben. Áll még a golgotai kereszt! Van még a bőnökre bocsánat, van még kegyelem! Csak el kell fogadni! Az Úr Jézus irgalma mentse meg minden gyermekét, hogy a test cselekedetei uralkodjanak életében és gyümölcstelen legyen az élete! Adja meg az Úr, hogy jó gyümölcsöt találjon Gazdánk, az Isten, életünk fáján, ha keresi azt! Ámen Pozsgai József
Isten hazavár! Lk 15:11-24 Azzal a jó hírrel jelentkezem ma, hogy a mindenható Isten, aki teremtett és fenntart mindeneket és aki úgy szereti ezt a világot, hogy az İ egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Benne el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen, — ez a szeretı és mindenható Isten minden embert hazavár és minden Hozzá hazatérı embert fiává, gyermekévé fogad és örökösévé tesz. Még az Istent, a Szentírást jól ismerı embernek is csak sejtései vannak arról a nagy kegyelmi gazdagságról, amelyet Istennek ez az ajánlata jelent számunkra. Hiszen mi — elsı szüleinknek bőne miatt — már valamennyien Istentıl távol, a bőn és a halál világában és hatalma alatt születtünk e földre. Ember és ember között nagy különbségek vannak társadalmi és erkölcsi vonatkozásban. Nagy különbségek vannak a bırünk színét, az átöröklött képességeinket és tulajdonságainkat, nyelvünket és kultúránkat illetıen. De abban valamennyien egyformák vagyunk, hogy bőnös, romlott, tisztátalan indula-
tokkal és vágyakkal terhelt, önzı (önmagát istenítı) emberi természetet hoztunk magunkkal. Vagy: Istentıl elszakadt állapotunk halálos terhe és átka van rajtunk. Nem tehetünk róla, hogy így van, de ennek a ténynek a felismerése rendkívül fontos számunkra. Hiszen ez az egész emberiségnek is és külön minden egyes embernek is egyedül helyes diagnózisa. Ez a tény minden rossznak, bőnnek, nyomorúságnak a forrása személyes életünkben és az egész emberiség életében. Ha nem jó a diagnózis, vagyis a betegség megállapítása, nem lehet helyes gyógymód, a terápia sem. Fontos hát, hogy felismerd ezt az alapvetı igazságot: ha Istennel közösségre szeretnél jutni, ha Tıle kegyelmet és üdvösséget szeretnél nyerni — haza kell térned Hozzá! Jézus egy csodálatosan szép és közismert példázatában mutatja be, miként történt a mi Istentıl való elszakadásunk és hogyan lehet visszatérni, hazatérni Hozzá.
3
engedte tovább mondani a fiú vallomását, hanem odaszólt a szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát és öltöztessétek fel, húzzatok győrőt a kezére és sarut a lábára. Aztán hozzátok a hízott borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” A példázatból néhány nagyon fontos igazságot meg kell látnunk és értenünk: Az elsı, hogy Isten ellen mi is lázadóvá lettünk, messzire szakadtunk Tıle és a magunk útjára tértünk. A magunk elképzelése szerint akartuk, vagy még mindig így akarjuk megvalósítani a magunk képzelte boldogságot. Érezzük az elvesztett Éden hiányát, de nagy önbizalommal saját magunk akarjuk megépíteni azt. A másik igazság, hogy mi is gazdag örökséget kaptunk Istentıl. Isten a maga képére, intelligens gondolkodó, érzı és alkotó embernek teremtett minket önálló személyiséggel. Ezt a különlegesen értékes örökséget magunkkal hoztuk az Istentıl távoli életünkbe. Nekünk adta örökségül Isten ezt a földet, a növény és állatvilágát: „Uralkodjatok az Ég madarain és a tenger halain” (1Móz 1:28/b) — mondta Isten. Istentıl való örökségünk az általa teremtett testünk: ez a csodálatosan megépített szerkezet. És isteni örökségünk az idı is, amelyet e földön tölthetünk. Megállapíthatjuk, hogy az ember fantasztikusan nagyszerő dolgok létrehozására és megalkotására is felhasználta Istentıl nyert örökségét. Az évezredek során egyre kényelmesebbé tette életkörülményeit. Hosszú alkotó út vezetett a modern összkomfortos életünkig. Évezredekkel ezelıtt is pontosan felmérte már az ember a csillagok világát, de ma már őrhajóra száll és a technika bámulatos
A példázat szerint egy embernek a kisebbik fia odaállt az atyja elé és azt mondta: „Add ki a vagyonból rám esı részt!” Az atya — bizonyára fájdalommal a szívében — odaadta fiának az örökségét. A fiú pedig távoli vidékre költözött könnyelmő életmódjával hamarosan eltékozolva az örökséget, nagy nyomorúságba jutott. Ekkor úgy gondolta, hogy segít magán és elszegıdött egy gazdához disznókat legeltetni. Igen ám, de olyan nagy éhség támadt azon a vidéken, hogy a pásztorságra szegıdött fiú szívesen evett volna abból a moslékból, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ebben a kétségbeejtı állapotban a fiú magába szállt és eszébe jutott az elhagyott atyai ház. Ezt mondta magában: „Az én atyám házában a béresek is bıvölködnek a kenyérben, én pedig éhen halok meg. Hazamegyek az én atyámhoz és azt fogom mondani neki: Atyám vétkeztem az Ég ellen és Te ellened, nem vagyok immár méltó arra, hogy fiadnak mondj, tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy...” Még nem ment sehová, de már gyötrıdött, töprengett és vágyakozott haza. Aztán eljött egy nap, amikor a magábaroskadt vágyakozásból cselekedet lett. Jézus így fogalmaz a példázatban: „Felkelt és el is ment az apjához”. Ekkor jött — a példázat szerint — a különleges és nem is remélt fordulat: kiderült, hogy az apa állandóan figyelte távolra szakadt fiát és nagyon várta ezt a pillanatot, amikor a fiú már nemcsak vágyakozik, hanem hazaindul. Amint tehát a fiú elindult, már messzirıl meglátta ıt, megszánta, eléje futott, nyakába borult és megcsókolta... A fiú ekkor így szólt hozzá: „Atyám, vétkeztem az Ég ellen és Te ellened, nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz!” — Az Atya azonban közbeszólt, nem 4
alkotásait hozta létre. — Erkölcsében, indulataiban, bőnös vágyaiban és kívánságaiban azonban semmivel sem javult az ember! A győlölet, a bosszúvágy a gyilkos erıszak, ma a technika modern eszközével, sokkal borzalmasabb pusztítást végez, mint valaha! A technikájában, tudásában Bábelt építı ember lelkileg, szellemileg törpe, nyomorék maradt és éhezik. Látjuk, hogy a ma embere is próbál magán segíteni: elszegıdik különféle gazdákhoz; vallási, szellemi irányzatokhoz: meditációba, jóga gyakorlatokba, agykontrolba, Krisna tisztelı különleges étrendbe és szellemi tornákba menekül. Kiderül azonban, hogy ezek nem segítenek! A tékozló fiúról szóló példázatban Jézus Krisztus nagy üzenete, hogy Isten hazavár! Látja bolyongásunkat, gyötrelmes csalódásainkat, és azt, hogy miként tékozoljuk el múló örömökre, büszke, önzı sikerekre a Tıle nyert örökségünket. Figyeli, hogy a Tıle nyert képességeink által, hiú vággyal mások fölé akarunk emelkedni. Gıgös akarással minden kudarc után — mint Madách Imre „Ember tragédiája” címő mővében Ádám — új magabízó nekifeszüléssel magunk akarjuk megépíteni az elvesztett Édent: békességes, nyugalomban és szeretetben gazdag meleg otthont, a boldog életet. Isten — mint a példázatbeli Atya — türelemmel vár! Várja, kivárja, míg magadba szállva végre beismered: Minden jóakarásod és próbálkozásod kudarcba fulladt! Haza kell térned Istenhez! Csak nála, benne nyugszik meg az életed! Kivárja, amíg világossá lesz számodra,
lelked szomját egyedül İ tudja kielégíteni. — Kivárja, amíg ezt belátod és kész vagy nyilvánosan elismerni. Arra vár Isten, hogy vágyakozásod, beismerés döntéssé, elindulássá érjen. Isten tiszteletben tartja a mi személyiségünket. Erıszakkal senkit sem kényszerít magához. De ha valaki ıszinte bőnismerettel szívében elindul feléje, átéli a példázatbeli csodát, eléje fut, magához öleli és a bocsánat csókját adja homlokára... Isten Jézus Krisztusban az İ Fiában futott elénk. A Mennybıl az átok földjére jött, beleöltözött a mi romlott emberi testünkbe és azt tisztán megırizve engesztelı áldozat lett értünk, hogy érte bőnbocsánatot nyerjünk. Isten úgy fogad el, amint vagy, bőneid, elrontott életed rongyaiban ne is próbálj magadon szépíteni a tékozló fiát is úgy rongyosan ölelte magához az Atya és Isten azonnal fiává nyilvánít: „Ez az én fiam” — mondja a példázatbeli apa, pedig még a régi rongyok vannak a fiún. Az új ruha, az új élet Isten ajándéka! — İ adja! Jézus Krisztus feltámadt a halálból és minden hazatérı bőnös embernek új életet ad, megigazít. Errıl szól a példázat, amikor az Atya kiadja a szolgáknak a parancsot: Hozzátok a legszebb ruhát és adjátok rá, és húzzatok győrőt az ujjára. Nem a tékozlónak kellett megszerezni az új ruhát — azt ingyen és készen kapta. Isten tehát hazavár! Úgy, amint vagy, indulj és İ ma is magához ölel és fiává fogad! Kovács Géza
Emlékeztető Emlékeztetjük a testvéreket, hogy a Biliaiskola következı alkalmai október 25én és november 8-án lesznek megtartva. Szeretettel várjuk a testvéreket. 5
Hálaadó napra — Jó az Úr! „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!” Zsolt 34:9/a Isten jóságát hirdeti a Szentírás, a Biblia. Sok-sok bizonyságtétel, élettapasztalat szól errıl, amely nagyon hasznos és építı. Életünk minden területén tapasztalhatjuk az Úr jóságát. Írásom célja, ennek értékelése, mely a hálaadásban jut kifejezésre. Minden kor emberére nézve aktuális az Ige felhívása, hiszen az ember hajlamos a feledékenységre... Egy kedves énekünk így bíztat: „vedd számon az áldást, vedd minden napon!..” — értékeljük Isten jóságát. Hogyan? Elıször is az Istennel való közösségbıl fakadó áldások érzékeltetik velünk az Úr jóságát: „Isten közelsége oly igen jó nékem” — írja Aszáf, a zsoltáros. Ebbıl következik, ha az Úrral való kapcsolatunk meglazul, ezzel együtt ez az érzés is halványul. A Szentlélek munkájának egyik része arra irányul, hogy az Urat dicsıítse. A Szentlélekkel telt ember egyik jellemvonása a dicsıítés és hálaadás. Hívı életünk során sok áldást kapunk Istentıl. Ezt elsorolni, számba venni rendkívül építı a lelkünk számára. Az élet minden területén bizonyságot nyerhetünk Isten felénk áradó jóságáról. A bölcsıtıl a sírig az Úr jóságos keze hordoz, véd és ölel bennünket, mint egy szeretı anya gyermekét. Ennek ellenére mégis oly csekély az ember hálás szívbıl jövı válasza... Miben láthatjuk Isten jóságát? Az igében megérthetjük, hogy minden amink van, Istentıl kapott ajándék. Isten ajándékozó szeretete láttatja velünk, az İ jóságát. Még
az İ Egyszülött Fiát is odaadta nekünk és értünk és Vele együtt mindent. (Róm 8:32) — Itt is fontos megjegyezni, hogy a Szentlélek láttatja meg, ismerteti meg velünk Isten ajándékait! (1Kor 2:12) Megláthatjuk azonban a fizikai javakban is, ami az életünkhöz szükséges. Hálára ad okot az is, hogy a szükséges javakon kívül sok kényelmi, úgynevezett nem létszükségleti javakat is kaptunk. Ezek könnyebbé tehetik életünket, velük idıt, energiát, erıt takaríthatunk meg. Több idıt, energiát szánhatunk így az imádkozásra, igeolvasására, az „odafelvalókkal” való törıdésre, lelki életünk ápolására... Tehát sok okunk van a hálára! Az istenfélı ember a háláját igyekszik kifejezésre juttatni a hálaáldozatban. A jó és tiszta szívbıl fakadó áldozat kedves illat Isten elıtt! Ismét elérkeztünk a hálaadás napjához, amit október 26-án tartunk meg. Arra kérjük a testvéreket, illetve a gyülekezeteket, hogy a befolyt összeget a mellékelt csekken fizessék be a központ számlájára. Hálánk jeléül, vigyünk áldozatot Isten elé. Elıször a dicséretnek áldozatát, azután pedig anyagi javainkból is tegyük az oltárra hálánk bizonyítékát. Ne feledjük: a jókedvő adakozót szereti az Isten!... Isten számon tartja és várja a hálaadást! Adjunk jó szívvel, a hálaadás „illata” töltse be imaházainkat mindenütt! Pék Balázs
„Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” Zsolt 50:23
Orvosság a fáradtságra 2. rész (kivonat)
Fáradtság, mint szövıdmény elintéztük. Aztán egyszer csak nem tudjuk, mi bajunk, szedjük a gyógyszereket. „Hallgat a száj és kiáltanak a szervek...”— ez így igaz. A testünk és a lelkünk komoly és állandó kölcsönhatást gyakorol egymásra. Hihetetlen, mennyi elintézetlen ügyünk van! És azokat nem lehet sokáig belegyömöszölni a „szennyesládába!” Lássunk néhány példát: Harmincnegyven év körüli fiatalasszony, férjnél van, házassága jó, minden rendjén van, ám egyszer csak betegeskedni kezd, rosszul lesz, egyre sápadtabb, egyre elesettebb. Férje orvoshoz viszi és már úgy kell föltenni a vizsgálóasztalra, olyan gyenge. Az orvosok vizsgálják, minden negatív, nem találják a baját. Depresszióra gyanakszanak, kiderül olyasmi, de mégsem az. A fiatalasszony végül elkerült egy lelkigondozóhoz, akinek végre elmondta, mibe roppant bele az élete. Egyszer valahol nyaralás alatt megtörtént élete elsı és egyetlenegy félrelépése, aminek következménye lett. El akarta mondani a férjének az igazságot, de az amikor megtudta, hogy gyermekük lesz, annyira örült, hogy az asszonynak nem volt szíve kinyögni az igazságot. Már tíz éves házasok voltak és nem volt gyermekük. — „Gyere, köszönjük meg a jó Istennek és kérjünk egy kislányt!”— mondta a férje. Aztán valóban egy gyönyörő kislánynak adott életet. A férje olyan boldog volt, hogy a tenyerén hordozta. A nı ebbe roppant bele: tudta, ha elmondaná az igazságot, akkor mindennek vége. A lelkigondozó magához hívta a férjet is. Egy
„Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bőneik miatt. Minden ételtıl undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban és megszabadította ıket szorult helyzetükbıl. Elküldte Igéjét, meggyógyította, és a sír mélyérıl kimentette ıket.” Zsolt 107:17-21. Gyakran halljuk az influenzával kapcsolatban: az alapbetegség két-három nap alatt elmúlik, de ha nem vigyázunk, súlyos szövıdmények alakulhatnak ki. — A fáradtság is lehet szövıdmény. Rendszerint, ha valamilyen elintézetlen ügy van az életünkben, amit félretettünk és nem intéztünk el. Csodálatosan mély kút az emberi lélek, hihetetlenül sok mindent bele lehet dobálni és azt hisszük, hogy ott elintézést nyernek. Pedig nem: onnan valahogy, valamiképpen elıjönnek a dolgok. Ez komoly dolog és nem tréfa. — Amikor egy feleség három hét kórházi tartózkodás után hazament és belépett a konyhába, szinte hátratántorodott. Mi ez az iszonyatos bőz itt? — Kinyitotta a mosogató ajtaját: ott találta szinte az összes edényüket, elmosatlanul! Nyitja a szennyesládát: oda volt begyömöszölve a több heti szennyes; hát hogyne lett volna szaga!... Néha nem is tudjuk, hogy egy ember miért van ránk taszító hatással. Valami különös van benne, nem tudjuk megmondani, micsoda, mégis érezzük, hogy ennek az embernek „szaga” van, İ nem érzi, mint ahogy mi sem érezzük a saját lelki illatunkat. Pedig még az állat is megérzi! Csak bedobálunk mindenféle emléket lényünk mély kútjába, azt gondolván, így 7
mama és ha valami nem tetszett neki ott, akkor ordítozott. Egy képet nem tehettek a falra, egy díszt a polcra. S ebben éltek gyötrıdve. A lány már megszokta ezt a terrort‚ ami fojtogatta, de a férfi gyanútlanul csöppent bele ebbe a helyzetbe és szinte csak a térdein tudta elviselni. Mélyen hívı valaki volt... És mi történt? Mennyire egybe van nıve a test és lélek! A férfi mindig kérte Isten segítségét, hogy ki ne törjön és akkor hirtelen beteg lett. Megbénult hol a jobb, hol a bal karja, ínhüvely-gyulladást kapott, zsibbadt a keze, zsibbadt a lába. Kiderült, hogy sem reuma, sem ideggyulladás. Aztán lelkigondozóhoz került, mert az egyik orvos ráhibázott, hogy ennek valami lelki háttere van... A lelkigondozónál elmondta, hogy iszonyatos, visszatérı álmai vannak: meg akarja ölni, vagy inkább szüntelen fojtogatni szeretné az anyósát. Amikor már vagy tizenötödször volt ilyen gyilkos álma, elkezdett zsibbadni a keze, nem tudta összeszorítani az ujjait. A lélek csodálatos védekezése, nehogy összezáruljon a kéz: elzsibbadnak az ujjak, elzsibbad a kar, nem tudja felemelni. Pszichés alapon ínhüvelygyulladás fejlıdött ki az orvosok szerint... Ekkor dönteni kellett: feleségének vidéken fölajánlottak egy állást, szerény szolgálati lakással, és ott ı is kapott volna munkát, igaz kevesebb fizetéssel. Elkezdıdött a vita: megéri-e itthagyni a több pénzt, a pesti kényelmet, a kultúrát, stb. A lelkigondozó az Igére hivatkozott: Vajon megéri-e‚ ha az egész világot megnyered is, édes fiam, de lelkedben akkora kárt vallasz, hogy minden éjjel gyilkolsz és fojtogatsz, és már-már lebénulsz ettıl. Vesszen inkább a fıvárosi kényelem, a több pénz, nehogy ebbıl valódi gyilkosság legyen!... A fiatalok bölcsek voltak, megimádkozták és iszonyatos anyai átkok
vékonyka, alacsony, de ragyogószemő ember jött el hozzá. Másról sem beszélt, csak arról, mennyire örül a kislányának, aki még rá is hasonlít! — Tessék ennek a férfinak megmondani az igazat!... Végül a lelkigondozó nem tudott mást tanácsolni, mint Pál apostol szavait: „Mindenki a maga terhét hordozza.”(Gal 6:5) Vannak az életnek kínjai, fájdalmai, iszonyatai, amelyeket nem lehet megfelezni, nincs jogunk a másik lelkébe gyömöszölni! A lelkigondozó ezt mondta: — Asszonyom, a maga egész életre szóló büntetése az, hogy ezt a lelki terhet az Úristennel együtt, de mégis egyedül magának kell elhordoznia. A férje nem tudná elhordozni, a családjuk szétesne darabokra... Letérdeltek, imádkoztak, a lelkigondozó hirdette az asszony bőneinek bocsánatát,, Aztán bár ígérte az asszony hogy tudósítja a lelkigondozót életük további folyásáról, de elköltöztek ismeretlen helyre és többé nem hallott róluk... Példa ez arra, hogy egyetlen meggondolatlan, bőnös tettre is rámehet egy élet, rámehet egy család. Amikor lépünk, tudjuk, hova lépünk. Isten irgalmazzon minden férfinek és minden nınek, hogy ne csavarogjon, hanem vándoroljon az élet útján! Mi nem csavargó horda vagyunk, hanem Isten vándorló népe... Itt szövıdmény volt a fáradtság, egy iszonyatos titoknak a szövıdménye. Másik példázat: Ötéves házasok voltak, még fiatalok. A férfi benısült egy kétszoba-konyhás kis lakásba, ahol az özvegy mama élt. Ez a mama állandóan hangsúlyozta a vejének: „Ez az én lányom, akit özvegyen neveltem fel, te itt csak megtőrt személy lehetsz!” Még saját szobájuk ajtaját sem volt szabad kulcsra zárniuk. Kopogás nélkül léphetett be a 8
örök halálról van szó, és ez nem játék. De van egy Fıorvosunk, és idıben menjünk Hozzá, idıben kérjük a segítségét!... Urunk, könyörülj rajtunk! Igen, ezek vagyunk mi. Kérjük Szentlelked tisztogató, leleplezı, sötétbe is bevilágító erejét. Add, hogy újra és újra Elıtted és Nálad megtisztulhassunk és újra kezdhessük életüket. És amíg nem késı, kérjünk segítséget embereidtıl, akikre Te rábíztad Igédet. Könyörgünk, könyörülj rajtunk! Ámen. Gyökössy E. nyomán P. J-né
között távoztak a lebénító, fojtogató levegıjő pesti lakásból. A férj ínhüvelygyulladása két hónap alatt eltőnt, öt kilót hízott és egy vidám képeslapon megírta lelkigondozójának, hogy a visszanyert lelki béke valóban minden pénzt megér!.. Ez a történet is jó példa arra, hogy Isten ma is beszél az álom különleges nyelvén. Érdemes odafigyelnünk rá és komolyan vennünk. (Jób 33:15-16)... Az élet hihetetlenül aláaknázott terület, és nem tréfa: vigyázzunk a belsı tisztaságra! Nem csak életrıl és halálról, hanem örök életrıl és
Országos Testvéri Találkozó Kecel, 2008. augusztus 17. Egy újabb csodálatos napot ajándékozott nekünk a mi Istenünk drága kegyelmébıl és szeretetébıl, amelyen együtt dicsérhettük az İ szent nevét az ország különbözı pontjairól érkezı testvéreinkkel. Az imaórán Pék Károly testvér a Zsolt 32:2-3 alapján a csendességrıl szolgált. — Milyen boldog az az ember, akinek Isten bőnt nem tulajdonít. Miért nincs szívünkben békesség, nyugalom? Csak keserőség, vád és szomorúság... Isten azt mondja, hogy betegek vagyunk, de İ ma gyógyítani jött hozzánk. Szeretné megújítani hitünket, ha odavinnénk hozzá és letennénk terhünket, és várnánk a szabadítására, csendben, alázattal és az Iránta lévı bizalommal. A bőnös asszonyt házasságtöréssel vádolták, a Mester elé vitték és várták az ítéletet, de Jézus lehajolt, írt valamit a porba és közben csendben volt, várt… majd felemelkedett és nem ítélte el ezt az asszonyt. Nem hangoskodott, nem vádaskodott, nem kiabált, és nem ítélkezett, hanem megkegyelmezett. A csend a legnagyobb gyógyszer és hatalom ebben a haragos,
gonosz világban is, a hallgatással a Sátánt le tudjuk gyızni! Aki a nehézségek között tud csendben lenni, annak Isten kinyitja a Menny kapuit. Nagyon fontos gondolattal zárta a szolgálatát a testvér: „Ha a tőzre nem teszünk, a tőz kialszik.” (Példabeszédek) Szalma István lelkipásztor testvér köszöntötte az egybegyőlt testvéreket, a keceli gyülekezet nevében Isten gazdag áldását kívánta a jelenlévıkre és az egész napra egyaránt. A délelıtti igeszolgálatot Pozsgai József testvér, egyházunk elnöke kezdte a Fil 4:67.-bıl. Az igei üzenet és a szolgálat központi gondolata: „Semmi felıl ne aggódjatok!” — köré épült. Az aggodalmaskodás helyett imádkozni kell. Keressük az alkalmat, hogy az Úrral idıt töltsünk, elmondjuk neki gyötrelmeinket, gondolatainkat és szívünket öntsük ki Néki. Az emberek belebetegednek az aggodalmaskodásba, az aggódást fel kell, hogy váltsa az imádkozás. Hogyan kezeljük a gondokat, bajokat? Semmi felıl ne aggódjunk, mert nékünk hatalmas Istenünk 9
mennyire látszódik meg életünkben Krisztus! A délelıtti szolgálatok, és a bıséges lelki táplálék után a keceli testvérek nagyon nagy szeretettel, és finom ebéddel megvendégelték a jelenlévıket. A délutánt Pozsgai Dezsı testvér nyitotta meg a 2Tim 3:1-9.igékkel, amelyben az utolsó idık ámítóira hívta fel a figyelmünket, továbbá az egyházat és a gyülekezeteket fenyegetı külsı és belsı veszélyekrıl. A Szentlélek szavára és vezetésére kell hagyatkozni minden lelkipásztornak és szolgálattevınek. Pál apostol a veszélyeket jól látta, tudta és érezte. A fiatalabb szolgatársát figyelmeztette: az utolsó napokban nehéz idık állnak be, romboló munkát végeznek a gyülekezetben. A mai napokban is így van ez, amely megnehezíti az igeszolgálatot, ezért felül kell vizsgálni életünket minden téren. A jelenvaló világ tele van gonoszsággal, bőnnel és ebben a világban ırzi meg az övéit az Úr Jézus, hogy egykor majd odaállhassanak az Atya elé. A hívı emberek is önmagukat szeretık lettek, nem tudnak másokért élni, szolgálni. Az engedetlenség hitetlenség Isten szavával szemben. Isten nem a világot szeretıknek készítette a csodálatos Mennyországot, hanem azoknak, akik Néki tetszı életet élnek. İszinte bőnbánatot kell tartani, gyökerestıl megszabadulni a vétkeinktıl! Isten népének elıre kell haladni a hitéletben és elszakadni ettıl a világtól. A találkozó utolsó igei üzenete ifj. Pék János testvéren keresztül hangzott el a Zsolt 23:1-6. alapján. Hogyan él igazán az Istenben élı ember? Nehéz idıkben kell igazán Istenben bízni. Dávid hogyan élte meg Istenben hívı életét? Vezette, terelgette és követte ıt a jó Pásztor. Vezet, megy elıl, hátul követ,
van és úgy is csak az történik meg az életünkben amit İ megenged. Az ige tanácsol minket a nehézségek, terhek idején. Mit tegyünk a problémákkal? Az Úr tud megváltoztatni embereket, életkörülményeket, helyzeteket. Ha az Úr kezébe teszünk le mindent, İ gondot visel rólunk. Nála van minden hatalom mennyen és földön. Ha imádságban elévisszük gondjainkat és az İ hatalmas erejében bízunk, akkor a mi szövetségesünk Jézus Krisztus. Isten nem az ítéletet akarja, hanem megmenteni minket, İ közeledni akar és elhívni. Vigyázzunk, hogy amikor ránk nehezedik az életnek terhe, meg ne keseredjen a szívünk! A hitetleneknek jól megy a dolga, a hívı ember sok-sok nehézségen megy keresztül. A hívı ember csak átutazóban van e világban, és hazafelé, azaz az örökkévaló dicsıségbe tart. Tudunk-e imádkozni kitartón? Ha igen, az Úr gyızelemre segít! Horváth Sándor testvér igeszolgálata a Róm 12:1-2. alapján hangzott el. A mottója: Isten mindent megtett értünk, de semmit nem tesz meg helyettünk. Isten felemelni akar bennünket, örömmel betölteni. A hívı életünk útján is vannak szabályok, amikhez alkalmazkodni kell, hogy elnyerjük a koronát. „Aki nem szabályszerően küzd…” Isten nem parancsokat ad, hanem kér, és ezt nekünk önként kell megtennünk. Nem nehéz az İ parancsolatait megtartani. Elhagyta a Menny dicsıségét, és az ı egyszülött fiát adta az irántunk érzett szeretetébıl. Nekünk kell odaszánni életünket a szolgálatra. Ne szabjuk magunkat e világhoz! Az İ igéjéhez kell viszonyítani magunkat! Legyen tükör számunkra a Biblia, hogy
10
hogy ne tudjak visszamenni. Mindkét oldalról terelget, hogy ne tudjak rossz helyre lépni. Teljes biztonságot nyújt a Pásztor. Jósága, kegyelme elkísér, vigyáz rám. Akinek nincs pásztora tévelyeg, kóborol, nem találja helyét sehol. Az Isten népének van pásztora. A bárányok teljesen kiszolgáltatják életüket a pásztornak, és így szabadon élhetnek. Hogyan lett pásztora az Istenben hívı embernek? A Jó Pásztor életét adja a juhokért, elhagyja a 99-et és megkeresi a 100.-at. A Jó Pásztor vére folyt értem, nyájához vezetett, meggyógyított és belehelyezett a nyájába. Ha Jézussal élı a kapcsolatom, akkor a lelkipásztorral is élı a kapcsolat. Isten — lelkipásztor — én, az a hármas kötél nem szakadhat el! Az igazság ösvényein vezet engem, fogja a
kezem. Kevesen vannak ma, akik megtalálják a Golgotához vezetı ösvényt. Csendes vizekre terelget, ahol táplálja az életem. Táplálkozzunk az Igével, amely erıt ad, hogy új erıvel, tudjuk élni az igazságot. A nyáj élén jár, a nyáj végén áll. Teljes körő biztonságban van az életem. Megtart, átsegít, meghallgat engem, irgalma és kegyelme által. Szeretete és ırzı szeme kísér. Az igeszolgálatokon kívül sok ifjúsági ének, ének és zeneszám, továbbá szavalat is elhangzott ezen a napon, amely még áldásosabbá tette az alkalmat. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a kisgyıri testvéreknek, az egész napos ének és zene szolgálatokért. ifj. Szabadi Zoltánné
Hírek Pécsről gyülekezethez. Soha egy alkalmat könnyelmőségbıl el nem mulasztott, áron is megvette azokat. Szorgalmas volt, állandóan tevékenykedett, nem hagyta el magát sosem, 95 évesen sem hagyta felsegíteni a kabátját… A Biblia, az Ige szava mindene volt, sokat tett azért, hogy olvassa, hallhassa azt. Az adakozásban mindig elöl járt. Volt olyan korszak az életében, amikor sok embertársát ápolta gyógyulásáig nagy betegségbıl jócselekedetképpen. Jó volt látni testvérnınk megszentelıdését, az Úrhoz készülıdését. A Gyászistentiszteleten az Igét Pozsgai Dezsı és Horváth Gábor testvérek hirdették. Reméljük, testvérnınket viszontlátjuk egy napon az Úrnál.
Örömteli ünnepünk volt augusztus 10-én, mert öt testvérünk döntött úgy, hogy hitének megvallására alámerítkezik. Az Élet Igéit Pozsgai Dezsı, id. Pék János, ifj. Pék János és Horváth Imréné testvérek hirdették. Hitvalló testvéreinket Horváth Gábor testvér merítette alá. Egyházunk új tagjai: Dexler Cintia, Hujder Valéria, Batik Tamás, Mihálkó Gyula, Faluhelyi Andrásné. Kívánjuk, hogy a keskeny utat örömmel és hőségesen járják és ott legyenek majd a fehér ruhások nagy seregében is! Sárdi Józsefné nıvérünk 2008. 09. 16-án elköltözött az Úrhoz. 96 évet kapott Istentıl. Hőséges, állhatatos szívő, kitartó asszony volt. Ragaszkodott az Úrhoz és a
A pécsi gyülekezet nevében: Zöldi Józsefné
11
Hírek Szegedről Isten nem tud megsegíteni. Legyünk mindig hálásak az Úrnak. Május 18-án délelıtt Pék Balázs testvér és családja volt a vendégünk. Testvérünk a Csel 10:1-6 és 33-44 alapján hirdette az Igét. Az Úr áldást készített Kornéliusnak és háznépének. Az Igében megláthattuk, hogyan munkálkodott Isten azért, hogy áldást adjon. Elıször a felkészítés történt meg. Az Úr az İ szolgáját Pétert és Kornéliust is felkészítette és alkalmassá tette az áldásra. Péternek megmutatta, hogy mit tegyen, aki elfogadta és engedelmes volt. A szolgálattevınek meg kell üresedni és akkor az Úr tudja használni és adni a megoldást, áldást általa. Péter megtanulta, hogy ne nézzen emberek személyére. De Kornélius is készült az Úr által. Imádkozott, adakozott, de többre vágyott. Isten munkálta benne a vágyat. Imája meghallgatást talált és: Isten elküldte hozzá szolgáját. Amikor Péter belépett a házába, már az Úr elıtt álltak mindannyian. Az apostol pedig beszélni kezdett Isten személyválogatás nélküli szeretetérıl, a megváltó Krisztusról. Akik pedig hittel hallgatták az Igét, bőnbánatot tartottak, kegyelmet nyertek és megkapták a Szentlélek ajándékát. Az Úr minket is fel akar készíteni a bizonyságtételre, ezért legyünk engedelmesek Neki, hogy használhasson minket is mások megáldására épülésére. Ugyanezen a napon délután, a kiskunmajsai testvérek látogattak hozzánk. Piukovics Péter testvér a 2Pt 2:4-11 versekbıl szolgált. Kiemelte: nem mindegy, hogyan éljük a hívı életünket. A próbák, támadások között is hőségesnek kell maradnunk Istenhez. A világ mindig a bőnben élt, de a hívıknek az Úrhoz kell ragaszkodniuk. Így tett Noé és Lót is a
Istenünk kegyelmébıl a szegedi gyülekezetben, 2008 elsı felében ismét tarthattunk néhány testvéri találkozót. Március 30-án Orosházáról Kurdi István testvérék látogattak el hozzánk. Testvérünk a 73. zsoltár több verse alapján szolgált. Az Úr üzenete az volt, hogy vigyük Hozzá a gondjainkat, mert İ meghallgat minket és segítségünkre van. Ne várjunk órákat, napokat, hanem forduljunk hozzá azonnal. Tanuljunk meg Rá hagyatkozni. Aszáf a saját életét nehezebbnek látta, mint a bőnösökét és emiatt elkeseredett és lassan a bukás szélére sodródott. De mégis Isten felé fordult elment a szent helyre és ott gondolkodása is megváltozott, megoldást, megnyugvást talált. Az Úr nekünk is ad erıt a próbák elhordozásához minden körülmények között ezért menjünk Hozzá bizalommal. Április 6-án Hegedős László testvér és családja jött el Szegedre. Az Igeszolgálat az 1Thessz 5:18 alapján hangzott. Fı mondanivalója az Úr felé való hálaadás és dicséret volt. Testvérünk bibliai és személyes példákat is hozott a hálaadásra. Izráel népe az egyiptomi fogságban Istenhez kiáltott, aki meghallgatta, és Mózesen keresztül megszabadította ıket. A vándorlásuk során is sok csodát tett, de Izráel ezeket nem értette meg. Zúgolódni kezdtek és visszavágytak Egyiptomba. De voltak hálás szívő emberek is, akik Istenre tekintettek. A panasz Egyiptomba, a hálaadás Kánaánba visz. Testvérünk a katonaságnál eltöltött idejébıl is több példát elmondott arról, hogy nehéz helyzetekben miként segítette meg az Úr, amelyek hálaadásra indították. Nekünk is meg kell tanulni Istenre hagyatkozni, ne legyen bennünk neheztelés, mert akkor 12
de ennek ellenére tegyünk mi is úgy, mint ez az asszony: menjünk hittel Jézushoz, legyünk Vele élı kapcsolatban. Lássék meg rajtunk a változás, az İ munkája: alázatosság, engedelmesség, imádság. Ha nem azonnal jön a meghallgatás, akkor is legyünk kitartóak. Június 8-án Kunszent-miklósról érkeztek hozzánk testvérek. Az áhítaton ifj. Kaszala István testvér a Zsolt 122:7 alapján a csendességrıl beszélt. Nagy szükség van az elcsendesedésre a mai zajos, rohanó világban. Istennek sok szolgája megtapasztalta a csendesség áldását (pl. Ábrahám, Mózes). Fontos, hogy mi is el tudjunk csendesedni a belsı szobánkban, hogy meghalljuk az Úr szavát. Az igehirdetés szolgálatát Kaszala István testvér az Ef 5:16 szerint végezte. Az alkalmak fontosságáról volt szó. Sokan megragadták az alkalmakat, keresték az Urat és meg is találták. Így tett Naámán, Zákeus, a vak Bartimeus, Noé. Nekünk is vágynunk kell az Úrhoz, İt látni. Voltak, akik nem használták ki a lehetıségeket. Izráel nagy része sem ismerte meg és fogadta el Jézust. Ma sokan azt, mondják, hogy nincs idı, de mi ne szóljunk így. Értékeljük, becsüljük meg az alkalmakat, készüljünk a Vele való találkozásra, mint az öt okos szőz. Június 15-én Papp Ervin testvér és felesége látogatott el gyülekezetünkbe. Ervin testvér a Sof 3:14-15 alapján arról beszélt, hogy az Úr megváltoztatta ítéletünket. Az életben elıfordul, hogy perekben hozott ítéleteket megváltoztatják, de az Úr ítéletével szemben nincs fellebbezés, a lelki életben minden ítéletet végrehajtanak. Dániel vagy Péter esetében is megváltoztatták az ítéletet, viszont Sodománál nem. Jézus Krisztus még az emberi ítéletet is felülbírálja. Isten igazsága szerint minden bőnt meg kell
maga idejében. Isten bizonyságtevıi voltak és İ meg is tartotta ıket. Nekünk is bizonyságot kell tennünk a környezetünkben. Imádkozzunk, hogy legyen ehhez bátorságunk. Tegyük meg, amit kell, hogy megállhassunk az Úr elıtt. Az idı rövid és kérni kell a mennyei erıt és bölcsességet. A következı szolgálatot Piukovics Gábor testvér a 1Sám 17:44-46 szerint végezte. Felidézte Izráel és a filiszteusok, Dávid és Góliát küzdelmét. Az izráeliták 40 napig féltek, de Isten egy pásztorfiút küldött, akinek volt hite és bizalma. Dávid élı hittel indult el és Isten gyızelmet adott neki. A seregben csak Dávidnak volt hite, de ez elég volt, hogy mindenki megtartasson. Sokszor elég, ha a gyülekezetben csak egy testvérnek van hite, az Úr már gyızelemre segíti az İ ügyét. Saul és a nép a körülményekre nézett és félt, de mi ne így tegyünk, hanem csak Rá figyeljünk. Nekünk is élı hitre és a Szentlélek megújító kegyelmére van szükségünk. Nézzünk İrá, engedjük, hogy Lelke által vezessen bennünket, mert csak így jutunk a mennybe. Május 25-én Kiskırösrıl érkeztek hozzánk testvérek. Az Igét Pék János testvér hirdette a Mk 5:24-34 alapján. A hit érintésérıl és annak következményérıl hallottunk. Jézust sokan megérintették a tömegbıl, de İ csak a beteg asszonyról szerzett tudomást. Csak az asszony közeledett élı, igaz hittel Hozzá. Egyedül Jézusban bízott, Tıle várta a segítséget. A hit érintésére isteni gyógyító erık áradtak Jézusból. Az asszonyt hite megtartotta, Jézus pedig meggyógyította. Imája meghallgattatott, hit által gyızelmet élt át. A változás azonban nem maradhatott titokban. Jézus és a sokaság (gyülekezet) is meglátta a gyógyulást. A hit személyes, de az erı másokra is árad. Bár a Sátán támad, 13
készített a mennyben, ahol már az ördög sem lesz jelen. Mindenért Istené a dicsıség! Minden alkalommal megtapasztalhattuk Urunk gazdag áldását. Több bátorítást, vigasztalást, de figyelmeztetést is kaptunk testvéreink szolgálatain keresztül. Az Úr úgy főzte össze a szolgálatokat, mint amikor a gyöngyöket felfőzik egy cérnára. Hálásak vagyunk Istenünknek és İt dicsérjük mindezekért.
büntetni, mindenért meg kell fizetni. A büntetést azonban nem nekünk kell elszenvedni, hanem az árat Jézus fizette meg helyettünk. İ meghalt az egész világ bőnéért, de váltságáldozata csak azokra érvényes, akik hisznek Benne. Aki megvallja bőneit Elıtte, de visszaveszi azokat semmit nem ért el. Aki kegyelmet nyert, az is követ el hibákat, de az igyekezetben tökéleteseknek kell lennünk. Legyünk hálásak a mi Bíránknak, hogy megváltoztatta ítéletünket és helyet
Vámos-Poljak Zsolt
Gyermekbemutatás Kecelen Örvendezett a szívünk 2008. augusztus 31-én, mert Radva Zoltán testvér és kedves felesége Radva Zoltánné nıvér elhozták az Úr elé elsı gyermeküket, Emmát, hogy hálát adjanak az imameghallgatásért. Már az ünnepség elején érezni lehetett az áldást, hogy az Úr nagy kegyelemmel hajolt le a jelenlévı gyülekezethez, ezzel megérintve a szíveket! Szalma István lelkipásztor testvér a 1 Sám 1:10-11. alapján szolgált az igébıl. Anna imádkozó, hittel teljes hívı élete és imájának meghallgatása példaként szolgált Katalin és Zoltán életében is. Megtapasztalták, és élı bizonyság életükben, hogy sokszor hosszú idıt kell várni, de Isten nem késik az ı ígéretével. Minden nehézséggel, próbával célja van. Sokat sírt, bánkódott a lelkében, elkeseredett Anna is. Teltek az évek, az ı Urához fohászkodott nap mint nap, vágyakozva vitte oda kérését gyermekáldásért. Mivel imái hittel teljesek, kitartóak voltak, Isten kegyesen elfogadta, meghallgatta azokat. Az Úr jóságos, megáldja az igaz, ıszinte hitet, mivel látta szolgálóleánya szívének állapotát és hőségét az ı Istene felé. Boldog volt Anna, amikor kérése meghallgatatott, szívében hála és magasztalás költözött. Az Úr szolgálatába adta és kezébe tette le kicsiny
gyermeke életét. Anna imája tovább kísérte Sámuelt egész életén át, akirıl gondot viselt Isten, annyira, hogy az egész nép számára áldássá lett. A szülıkön múlik, hogy gyermekük bőntıl és romlástól mentesen, az Úr gyermekei közt növekedjen és élje le életét. Mindkét szülı fontos szerepe az otthon szeretı légkörének felépítése, megteremtése, amelyben a gyermek nem él bizonytalanságban. Az embert a tettei alapján ítélik meg a gyermekek is. Megfigyelik a maguk köré győlt dolgokat, történéseket, érzéseket és azt viszik tovább az életükben, jellemükben. Követni kell az Életet adó tanácsait, teljesíteni kell a reánk bízott feladatokat, amely küzdelemre hív fel, azonban a kihívás boldogító. A gyermeket Istentıl kérték és tıle kapták, osztozunk az örömükben, boldogságukban és hálájukban mi is. A továbbiakban sok szavalat hangzott el, valamint az énekkar és az ifjúság énekekkel köszöntötte az ünnepelteket. A következı igével zárult a gyermekbemutatás, amely nem csak az ifjú szülıknek, hanem a jelenlévıknek is szólt! „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig”! Istenünk gazdag áldását kívánjuk e kedves hívı családra! ifj. Szabadi Zoltánné
14
Gyermekbemutatás Kiskunmajsán Áldott alkalomnak lehettünk részesei 2008. szeptember 14-én. Testvéreink Piukovics Gábor és felesége Piukovicsné Kovács Eszter elhozták az Úr elé elsı gyermeküket, Esztert, hogy kérjék a hatalmas Istent plántálja be az ı virágoskertjébe a kislányukat és áldja meg egész életét. Az imaórát Hegedős József testvér, egyházunk alelnöke tartotta. Pozsgai József testvér egyházunk elnöke a 2Kir 5:1-3. igeversek alapján szolgált és adott útravalót a kedves kis családnak. A felolvasott történet szerint egy élı hittel rendelkezı kislány mutatta meg az utat Naámánnak a gyógyuláshoz. A kislányt rabszolgának eladták, a szüleitıl nagyon távol került, talán soha többet nem találkozhatott velük. A próbák és szenvedések idején sem vette le szemét az ı Istenérıl. Élı kapcsolatban volt az Úrral és minden gondolatát, érzését neki mondta el és öntötte ki szívét. Nagyon szerette az Urat, aki gondot viselt róla minden helyzetben és féltı, szeretı karjaival óvta a kicsiny lány életét. Amikor beteg lett Naámán, ez az aranyos kislány nagyon szívén viselte sorsát, sokat imádkozott érte, hogy az Úr rendelje ki neki a testi, lelki gyógyulást. Isten tervében volt, hogy a kislány életén keresztül munkálkodjon másokban is. Amit otthon látott, hallott, beszélt róla másnak, tovább adta. A kislány jutalma Isten szeretete, gondviselése, a legnagyobb jutalma pedig, hogy neve be van írva az élet könyvébe.
A gyermeknevelés gondokkal és nehézséggel is jár, de soha nem szabad elfelejteni a szülıknek, hogy Isten milyen ajándékot bízott reájuk. A szülıi házban, ahol felnı a gyermek, fontos, hogy milyen a környezet, meghatározza az életét. Itt rakja le az alapokat, tudást, ismeretet, amit magával visz a mindennapokba. Ne csak a mindennapok terhét lássa a gyermek, hanem jó példaként, imádkozó hívı élettel járjunk gyermekeink elıtt! Igazi lelki dolgokat adjunk át neki, ami maradandó és szent! Látja-e a kicsi gyermek, hogy szülei letérdelnek, imádkoznak, beszélgetnek az Úrral? Hallanak-e Jézusról, mennyire szereti az övéit és milyen jó imaházba menni? Bármi történik, bízni tudjon Istenben minden körülmények között, tanulja meg már kicsiny korban a hőséget, engedelmességet az ı Ura iránt. Örvendezı szívvel végezze kisgyermekként a szolgálatot, és kéz a kézben járjon a keskeny úton Jézussal. Az ünnepi alkalom további részében Szalma István testvér a keceli gyülekezet lelkipásztora végezte a gyermekbemutatást, kért áldást a kisgyermekre és szüleire. A szavalatok mellett a keceli énekkar és ifjúság végezte ezen az örömünnepen az énekszolgálatokat, amiért Eszter és Gábor ezúton is szeretnének köszönetet mondani. Az Úr kegyelme kísérje az úton e kedves kis családot, legyenek Istennek áldottai! ifj. Szabadi Zoltánné
Meghívó Szeretettel hívjuk és várjuk a testvéreket, az október 11-én megrendezésre kerülı lelkimunkás továbbképzésre.
A beszéd misztikuma olvadt szavak zőrzavara került rá a magnetofonszalagra. Úgy, hogy semmit sem lehetett érteni belıle. És mielıtt a vendégek elmentek a fiú elıvette a készüléket és leforgatta az egész szalagot, úgy, hogy mindaz a sok üres csevegés, semmitmondó beszélgetés újra hallhatóvá lett mindenki számára. Akkor derült ki, hogy egy ilyen estén keresztül milyen kevés értelmes, tartalmas szó esett az emberek között, milyen jelentéktelen, értelmetlen üres fecsegés volt az egész. Félelmetes dolog lenne egy magnetofonszalagról visszahallgatnunk mindazt a semmitmondó, össze-vissza beszédet, üres blablát, locsogást, ami pl. egy ebédlıasztalnál, vagy egy eszpresszóban, vagy villamoson két megálló között, vagy egy hivatali szoba csendjében elhangzik. Elképednénk, hogy mennyi felesleges semmiséggel tudja traktálni az ember az embertársát! Ennek a csodálatos Isten ajándékának, ennek a legemberibb képességnek, amit a beszéd jelent, van egy rettenetes lehetısége is, hogy úgy beszélünk, hogy nem mondunk semmit! És talán a legtöbbször úgy beszélünk, hogy nem mondunk semmit! Igazán örvendetes dolog, hogy ma az „Édes anyanyelvünk” megvédésére, tudatosítására és tisztogatására komoly tevékenységet fejt ki a társadalom, meg a nyelvészeti tudomány. Ez helyes, nagyon jó dolog. Szükség van rá. De mindez csak nyelvi csiszolgatás és külsıségre vonat-kozik. Itt az Igében azonban a beszéd tartalmáról van szó. A tartalmatlan beszéd, az üres szóáradat semmiképpen sem „kellemes és sóval főszerezett!” De még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy üres, tartalmatlan valakinek a beszéde. Sokkal nagyobb baj és veszedelem az, ha olyan tartalma van,
„Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval főszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Kol 4:6. Rövid kis ige, ami rávilágít az emberi beszéd misztikumára. Mert valóban misztikus dolog a beszéd. Ebben fejezıdik ki a gondolat, a gondolat pedig maga az ember! Legbensıbb lényünk a beszédünkben látszik meg, akkor is, ha hazudunk, akkor is, ha hallgatunk. Próbáljuk meg hát az Ige fényében bepillantani ebbe a különös misztikumba, a beszédünk világába. Mindnyájan naponként rengeteget beszélünk és sok emberrel beszélünk. Isten Igéje arra figyelmeztet, hogy a hívı embernek a beszédén is érzıdjék meg mindig valami abból a lelkiségbıl, amit az Istennel való kapcsolata jelent a számára. Így mondja az Ige: kellemes, sóval főszerezett legyen! Hogy mi az a kellemes és sóval főszerezett beszéd, talán jobban elıtőnik, ha ennek az ellenkezıjében, vagyis a kellemetlen és sótalan beszéd sötét hátterében vizsgáljuk. Egyszer egy mókás fiatalember nagyon különös módon tréfálta meg az embereket. Titokban elrejtett a szobában egy magnetofon készüléket, amikor éppen sok vendéget vártak a lakásba. Megindult a vendégek között a társalgás, beszélgetés és az emberek nem tudták, hogy minden szót felvett a magnetofon. Az egyik egy új kalapról beszélt, amit most vett a belvárosban, a másik kicsit öntelten mesélte a nyaralása élményeit, majd egy sikamlós viccen nevetett az egész társaság, azután terítékre került egy közös ismerıs, persze aki nem volt jelen, s a jelenlevık csámcsogva tárgyalták meg annak a távollevınek a szomorú családi zőrzavarát. Néha pedig össze-vissza beszéd, keresztbe kiabálás ide-oda, monoton zajjá össze16
képtelenség, lehetetlen” — tört ki az asszony! „Igen, mondta a férfi, lehetetlen! Ugyanígy nem tudod visszaadni valakinek a sarjadó hitét valami szépben, jóban, amit botránkoztató szavaiddal letörtél!” Hetek múltán újra eljött az asszony. „Megpróbáltam jóvátenni a károkat, amiket okoztam, mondta, de nem ment. Elmentem az egyik szomszédasszonyhoz, aki az én szavaim miatt veszítette el a bizalmát a férjében. Elmondtam neki, amit a férjérıl megtudtam. Volt benne valami igazság, de nem a teljes igazság. Megpróbáltam megmagyarázni az asszonynak, de már késı volt. Már eldobta a bizalmát a férje iránt, mint én múltkor azt a követ és nem tudta többé megtalálni!” „Azután eszembe jutott egy fiatal lány, aki ragyogott a boldogságtól. Valamikor fölvilágosítottam, hogy mi is az a szerelem, az a boldogság, amit ı olyan szépnek tart. És ı akkor megértette, hogy igazam van. De azután szinte megöregedett. Olyan lett, mint egy fiatal fenyı, hajtások nélkül. Mintha eltört volna benne valami...” „Az utóbbi hetekben megpróbáltam körbejárni, keresgélve a magot, amit itt kifújtam abból az elszáradt virágból. De csak néhány magocskát tudtam megtalálni. Hiszen az ember nem emlékezhetik mindenre, amit egy egész életen át mondott... Nem folytatom tovább a történetet. Ki-ki pótolja ki a saját emlékeibıl! Jakab apostolnak nyilván igen szomorú tapasztalatai lehettek, amikor a nyelvre azt mondta, hogy a nyelv tőz, gonoszságnak összessége, megszeplısíti az egész testet, lángba borítja életünk folyását, fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes! Micsoda titokzatos hatalma van egy kimondott szónak, sıt még egy ki nem mondott szónak is! Mert nemcsak egy kimondott szó bánthat, hanem sokszor egy
ami árt! Mert, hogy mit lehet ártani a beszéddel, azt alig-alig lehet felmérni. Egyszer egy nagyon békétlen szívő asszony ment a lelkigondozójához, aki a hegyoldalon lakott. Kint a virágos kertben beszélgettek. Mondd, kérdezte az asszony, miért nem szeretnek engem az emberek? A lelkigondozó ismerte az asszonyt, annak áskálódó, kellemetlen természetét és fıleg a nyelvét. Fölvett egy elhervadt virágot a földrıl. Az elnyílt virág koronája helyén már csak kis fehér szárnyas magvak ültek. „Fújjál rá”, mondta az asszonynak és odatartotta eléje. Az asszony ráfújt és a könnyő kis magvak szétrepültek a levegıben, majd lassan lehullottak a földre. „Most szedd össze ezeket a magvakat” — mondta a férfi. „Nem tudom” — válaszolta az asszony” „Már nem is látszanak, ki tudja hova hullottak?” „Igen — mondta a férfi — ki tudná hová hullottak”. „Azokat a szavakat is éppen így nem tudod összeszedni, amiket szétszórtál az emberek között. Ott feküsznek, ahová hullottak és kikeltek éppen úgy, mint ezek a magocskák is ki fognak majd kelni egyszer”. Az asszony lehajtotta a fejét és hallgatott. „Fogd ezt a követ és hajítsd el” — mondta a férfi. Az asszony zavartan megtette. Lehetett hallani, amint a kı zörögve gurul lefelé, nekicsapódik más köveknek és lehuppan a földre. — „Most hozzad vissza” — parancsolta a férfi. „Ezt éppúgy nem tudom” — válaszolta az asszony. „Hol találnám már meg azt a követ a rengeteg sok törmelék között?” — „Nos, éppígy, nem tudod visszahozni valakinek azt a reménységét sem, amit a te szavaid miatt veszített el egyszer!” „Törd le ezt a hajtást innen errıl a fenyırıl” — parancsolta újra a férfi. Az asszony gépiesen engedelmeskedett. „Most tedd vissza rá megint” — „De ez már igazán 17
hogy otthon, asztalnál, látogatóban, munkahelyen mindig csak komoly dolgokról, vagy pláne Istenrıl beszélgessünk. Nem arról van szó, hogy sohase szabad egy jó tréfát csinálni, adomát elmondani. Hanem talán azt, hogy az egymással való társalgásunk ne fajuljon üres locsogássá vagy pláne káros, bántó, ártalmas tőzgyújtogatássá, hanem próbáljunk meg az egymással való beszélgetés közben is, amit úton, vonaton, autóban, otthon egymással folytatunk, egy kicsit közel maradni Istenhez! Próbáljunk meg az emberekkel úgy beszélni, beszélgetni, hogy mondjunk is valamit, aminek értelme van, amibıl az a másik ember erıt meríthet, reménységet, valami szépet és jót! Utánanéztem a „kellemetes” azt is jelenti, hogy megnyerı, vonzó, szívet derítı, bátorító, kedves, jólesı, de ugyanakkor nem édeskés, ezért sóval főszerezett, azaz ízes, ízletes, érdekes, hasznos, tartalmas! Tehát az a szándék, hogy jót tegyek vele. Persze ez azután már valóban lelkület kérdése. Mert nagyon igaz az, ami így van megírva a Bibliában: a szív teljességébıl szól a száj. Akit ki lehet hozni pl. a béketőrésébıl, és úgy fel lehet bosszantani, hogy keserő, haragos szavak törnek ki belıle, az annak a jele, hogy abban a szívben benne volt a keserőség meg a harag, csak esetleg jól volt álcázva, mélyen volt, de felszínre hozta valami, vagy valaki belıle. Mert csak az tör elı a szájon át, ami a szívben van! Ha egy mézzel teli üveget ütök-verek, megsértek, összetörök: abból akkor is csak méz fog kifolyni, mert méz volt benne! Jézust, amikor a legmélyebben megalázták, imádkozott a gyalázóiért! Belıle is azt verte ki a bántás, ami benne volt: imádságot! Nem mentség hát a gonosz indulatokkal telített beszédre az, hogy
ki nem mondott szó is nagyon-nagyon fájhat! Egy elmaradt köszönöm vagy egy visszatartott bocsánatkérés, egy elhallgatott elismerı, megértı szó... Egyetlen szóval, egy kimondott vagy egy ki nem mondott szóval fel lehet borítani vagy helyre lehet állítani két ember között a békességet. Egy szóval szét lehet törni vagy szorosabbra lehet főzni egy barátságot. El lehet mélyíteni vagy át lehet hidalni egy tátongó szakadékot. Meg lehet nyugtatni vagy fel lehet zaklatni egy szívet. Gátat lehet vetni egy indulatnak. Meg lehet vigasztalni vagy kétségbe lehet ejteni egy lelket. El lehet indítani, vagy le lehet állítani egy pletykaáradatot. Egyetlen szóval, egy kimondott vagy ki nem mondott szóval, halálos sebet lehet ütni vagy halálos sebet lehet bekötözni egy lelken... Egyetlen szó pokollá tudja tenni az otthont. Egyetlen szó csak, és egy ember a lelke mélyéig megbántva, vagy megvigasztalva távozik. Egyetlen szó csak, és tisztátalan indulatok heve terjeng a levegıben... Egyszer egy kis diákon az iskolában rajta maradt ez a gúnynév: töpörtyő. Valaki meggondolatlanul így nevezte. Ez a szó az egész életében nyomot hagyott a lelkében. Végül öngyilkosságba kergette. A búcsúlevelében amit hátrahagyott — csak annyi állt: Mit akar a világban egy ilyen kis töpörtyő? — Milyen igaz, amit Jakab apostol mond: „csekély tőz milyen nagy erdıt felgyújt!” És ez a kicsiny tőz ott parázslik mindnyájunknak a nyelve alatt. Így ég, így emésztıdik a családunk, a környezetünk, a világ abban a tőzben, amit a szavainkkal gyújtunk. Pedig lehetne másképp is! Nos hát, ez az a sötét háttér, amibıl jobban kiviláglik ennek az Igének az értelme: „A ti beszédetek kellemetes legyen, sóval főszerezett!” Nyilván nem arra gondol az apostol ezeknél a szavaknál, 18
fölbosszantottak, vérig sértettek! A szó nem a nyelvünkön születik, hanem már elıbb, mélyebben, még mielıtt a nyelvünkre kerülne. Amikor Jakab apostol a nyelv bőneirıl beszél, tulajdonképpen az emberi lélek romlottságát és bőnös voltát írja le. Tehát a megoldás nem az, hogy igyekszünk választékosan beszélni, kedvesen, ízletesen, vagy mielıtt egy indulatos szót kimondanánk: elszámolunk háromig, vagy tízig. Nem! Ez mind csak plasztika! Egyetlen megoldás van: a belsı megújulás, a lelki újjászületés az Igazság Beszéde által, az Isten Igéje által! Van egy másik tőz is, amelyik lángba borítja a nyelvet, nemcsak a gyehenna tüze, ez a másik tőz: a Szentlélek lángja! Isten is beszél, szól, az İ szava teremtés, megváltás, az İ szava: Jézus Krisztus! Aki
számára Isten Szent Lelke ezt a szót élıvé teszi, aki Istennek a Jézus halálában és feltámadásában kifejezett szavát elfogadja, és erre egész élete hálás odaadásával felel: az a Lélek tüze által újjá lett, annak a Szentlélek új szót ad az ajkára; egyfelıl a boldog hálaadás szavát Isten Iránt, másfelıl pedig a szeretet szavát az emberek iránt. Elnémul a démoni nyelv, és elkezd beszélni benne az angyali nyelv! A te nyelved melyiket beszéli? Vedd ajkadra az Isten szavát, és azt vidd tovább, azt add tovább. Az egész környezeted, családod, az egész világ vágyakozik a tiszta, örömet, békességet hirdetı és munkáló szó után, a beszédünkben is megjelenı Jézus után! Joó Sándor
Beszámoló a Duna-Tisza Közi Kerületi Ifjúsági Napról Nagy izgalommal vártuk a nagy nap reggelét. A kiskırösi fiatalok már korán reggel nekiláttak a saláta készítésnek, amelyben néhány vendég testvér is besegített. Folyamatosan érkeztek a résztvevık. Közös énekléssel kezdtünk az együttlétet. A vidám énekek után Hegedős József testvér, egyházunk alelnöke köszöntötte az ifjúságot. Benedek Tibor testvér beszélt Jézus Krisztus kora utáni keresztyén közösségek kialakulásáról, a különbözı keresztyén mozgalmak megpróbáltatásairól és arról, hogy Isten hogyan vezette ıket. Kaszala István testvér elıadásában arra a kérdésre kerestük a választ, hogy Isten-ember kapcsolatban hogyan lehetünk boldogok és megtérés után milyen példákat kövessünk. Két szélsıséges gondolkodásmódot fejtett ki: a szigorúszomorút és a túlörülıt. Azt tanácsolta, hogy találjuk meg a közép utat, ahogyan
Dániel és Dávid életében megfigyelhetı. Ez a valós Isteni elvárás. Az ezt követı csoportos beszélgetésen az ideális keresztén ember erényeit soroltuk fel: hogyan öltözködik, hogyan viselkedik, milyen zenét hallgat. Délutáni programunk egy hangulatos vadászházban folytatódott. A vetélkedı közben megmérettetésre került a rivális csapatok felkészültsége. Voltak jócskán fogós kérdések, gyakran lestünk, mint „Rozi a moziban”. Volt izgalom rendesen… Focizni is majdnem sikerült, végül egy remek erdei séta és jó kis beszélgetés lett a vége. Az erdészház pincéjében került sor az esti áhitatra, amit Hostyánszki Péter testvér vezetett. Ezután következett a vetélkedı eredményhirdetése. Közös éneklés színesítette a napot. Végül ízletes vacsorával: a reggel elkészített salátával és grillezett virslivel zártuk a napot. kiskırösi fiatal testvérek 19
Bízzad hű emberekre… 2Tim 2:1-2. Személyesen szólít meg minket Isten Igéje, Megváltómtól, amennyire szükségem van a hogy erısödjünk meg Krisztus Jézusban! feladatomhoz! Magunk érezzük leginkább, mennyire Sokan könnyelmően mondják: - Most vagyunk erısek, bár ezt mások is látják ennyit tudtam tenni, ennyire volt erım és rajtunk. Oka van annak hogy Isten szól, idım… Pedig többre is lehetett volna, ha mert erıre van szükségünk! Már ahhoz is, átvette volna az Úrtól! Isten rendelt hogy járjunk, de a munkálkodáshoz még alkalmakat megerısödésünkre, rajtunk múlik, mennyit épülünk belılük! inkább! Erı nélkül: földre roskadva, elcsüggedve, Fontos, hogy ne csak azok erısödjenek lázadozva, zúgolódva, panaszáradatokkal meg, akik szolgálatban állnak, hanem az megtelve fogjuk vonszolni magunkat, de egész gyülekezet! Vannak testvérek, akik erıvel felruházva: örömtelten, hálás arra hívattak el, hogy eszközök legyenek szívvel járhatunk az emberek elıtt, Isten kezében, közremőködjenek abban, dicsérve Istenünket gondviseléséért, hogy mások is meríteni tudjanak a hordva mások terheit is a magunkéval szabadítás forrásából! Ha ezek a testvérek nem tudnak megerısödni, hogyan együtt. Isten népe között sokféle feladat van. adhatnának a forrásból másoknak is, Szolgálni az tud csak, akinek ereje van! amibıl maguk sem merítettek? Egyszer számot kell adnunk, hogy tudtunk- Isten akarja, hogy az İ Igéjének kincsei, a e szolgálni a Napnak hıségénél is az Úr Benne való élet bizonyságai hő emberekre szılıskertjében, kamatoztattuk-e a ránk legyenek bízva az Isten gyülekezetében. Az İ választott népe között vannak, akik bízott tálentumokat vagy elástuk azokat! Istennek hatalma van egy embert hőségesen szolgálnak évek óta, vannak, megerısíteni, lélekben újjászülni, Szent akik mostanság kezdtek szolgálatot, Lelkével betölteni, fölépíteni azt, amit a vannak, akik érzik az elhívást és készülnek Sátán talán romba döntött teljesen! Ha úgy beállni a sorokba és vannak, akikhez még érzed, hogy jártányi erıd sincsen, a nem érkezett el a hívás, mert életük nincs következı lépést sem tudod megtenni, hidd erre készen. Isten mindenki számára el, jó az Úr és fog adni erıt, ha kéred Tıle! tartogat megbízást, de az Ige kijelenti, hogy akárki, akármilyen élettel nem İ azt akarja, hogy erıs legyél! A rád bízott munka dönti el, hogy mennyi szolgálhat Isten gyülekezetében! Ezért van erıre lesz szükséged az elkövetkezendı szükség a felkészülés idıszakára és a idıben. Ha a feladatot megkaptad, akkor a megerısödésre! benned lévı erı dönti el, hogy abból Mindenkinek van szolgálata, aki Isten mennyit tudsz elvégezni. Isten elhelyezett gyermeke, de nem mindenki alkalmas téged ebben a világban, İ hívott el és ı minden szolgálatra! Szükséges, hogy készít fel a szolgálatra. İ adja az erıt is, de mindenkinek legyen személyes elhívásneked kell azt átvenni Tıle! Ne az átvett tudata, hogy mi Isten terve vele ezen a erı mértéke szabja meg a Földön! Ahhoz képest kell felkészülnie és munkavégzésemet, hanem kérjek annyit megerısödnie, hogy alkalmassá váljon az elhívás betöltésére!
Mózes ellen. Hiszen Mózes élete ott volt elıttük, mindaz a sok csoda és bölcsesség, amit maguk is tapasztalhattak, hogy Isten hatalmasan vele volt. Akik mégis ellene mentek, Isten keményen megbüntette. Így volt ez az apostolok idejében is. Sok más akadály is van, amit most nem szeretnék magyarázni, csak felsorolásszerően: irigység, felfuvalkodás, pártoskodás, elbizakodottság, versengés, verekedés, nyereségvágy, kétnyelvőség, részegeskedés, veszekedés, rágalmazás – az ilyeneket Isten gyülekezeti szolgálatokkal nem bízza meg! Minden ilyen tulajdonság az Isten iránti hőtlenség kiábrázolója, mert nem úgy élnek, ahogy az Úr elvárja az övéitıl. Nekik elıször meg kell térniük! Bármilyen gyülekezeti tisztségben van valaki, tudnunk kell, hogy az a neve: szolga. Mindegy, milyen ajándékot kapott, melyik területen munkálkodik, mégis szolga. A szolga pedig alázatos, engedelmes, önfeláldozó, terhet hordozó, másokért fáradozó. A gyülekezeti tisztség elsı feltétele a szolgálatkészség, amit a szolgai lelkület hoz magával. Az ilyen emberre lehet számítani, az adott helyzetekben jó a hozzáállása. A megbízhatóság is egy fontos feltétel! Nem kell a megbízást nyomon követni, hogy jól, maradéktalanul lesz-e elvégezve. A megbízható ember titoktartó is és nem fogja még húsz embernek elmondani, amit mások lelki állapotának javítása érdekében megbeszéltek az elöljárók. A másik feltétel a példamutatás. Jó példával kell elöl járni a viseletben, viselkedésben, beszédben, az alkalmakon való aktív részvételben. Nagyon fontos kritérium a feddhetetlenség és a kívül valóktól való jó bizonyság. Akik ıt ismerik, milyennek látják az ı életét?
Isten a szolgálathoz megadja a megfelelı eszközöket, képességeket. Mint ahogy a takarításhoz szükség van söprőre és lapátra, úgy az Úr munkájában is kellenek ajándékok, eszközök. Még meg sem születtünk, Isten már tudta, mire hívott el, hogyan akar használni, milyen célt tudunk elérni, ha hőségesek leszünk! Van, aki határozott jellemet kapott, hogy vezetni tudjon; van, aki megértı lelkületet, hogy lehajoljon másokhoz; van, aki tisztánlátást kapott az elrejtett dolgok megítéléséhez. Ezen kívül kaphatja a Lélek ajándékait, ami szintén munkaeszköz. Sokan vágyakoznak lelki ajándékokra, de a Lélek az, aki osztogatja kinek-kinek akarata szerint. Csak az fog kapni, aki szívvellélekkel áll Isten munkájában, hiszen szolgálatának megkönnyítése végett kapja a lelki ajándékot. Isten senkire nem kényszerít munkát. Két oldala van: Isten megbíz – én vállalkozom. „Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!” – írja Pál apostol Arkhippusnak a kolosséi levélben. Nem a saját dicsıségünkre vállalunk feladatot, hanem azért, hogy az Úr céljai végbemenjenek, lelkeket érjen el általunk és Neve bennünk is megdicsıüljön! A gyülekezeti szolgálatot nem lehet örökölni, pénzen megvenni, sem hosszú tagsággal elérni. A döntı az, hogy ki hol tart a keresztyén hit érettségében, kinek milyen az élete és milyen ajándékot kapott a Szent Lélek által – az alkalmasságot ezek határozzák meg! A gyülekezeti tisztség viselésének vannak kizáró okai. Ilyen az engedetlenség. A szolgálattevı életében meg kell lennie a Krisztus szava iránti engedelmességnek, azon túlmenıen az elöljárók iránti engedelmességnek. Érdemes megnéznünk, mi lett a sorsuk azoknak, akik lázadtak 21
visel. Úgy is hívták a grófi idıkben, hogy intézı. Pál apostol maga is sáfárnak tartotta magát. „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva.” 1Kor 9: 16-17. Hogyan is kell ezt értenünk? Isten gyermeke nem önként vállalja a szolgálatot? De igen. Azonban a szolgálatban vannak alkalmas és alkalmatlan idık. Ha éppen elfáradtunk, csüggedtek vagyunk, a körülmények rosszul alakultak, akkor is Isten szolgái vagyunk, akiknek oda kell állni a gyülekezet elé és végezni a szolgálatot. Nem lehetünk ilyenkor sem hőtlenek, hanem az Úrtól kell kérni újabb erıt és segítséget. Pál apostolt megkövezték Listrában és kivonszolták a városon kívülre, mert azt hitték, meghalt. Ugye, nem egy alkalmas élethelyzet? Pál apostol felállt, erıt kért az Úrtól és visszament abba a városba hirdetni újból az evangéliumot. Az a hő sáfár, akit ura munkában talál, amikor visszajön. Nem az, aki akkor kezdi el gyorsan összekapkodni a dolgait, hogy mit is kellett volna végeznie, mikor már érkezik, hanem aki folyamatosan, kitartóan teszi a dolgát. Tılünk is elvárja az Úr a hőséget azokban a szolgálatokban, amiket ránk bízott! Folytatás következik…
Vajon csak addig hívı ember, míg az istentisztelet tart, vagy az életének minden területében igyekszik Isten akaratát cselekedni, úgy járni és beszélni az emberek elıtt, ahogy illik Isten gyermekéhez? Aki szolgálatba lép, fontos, hogy rendelkezzen a szükséges ismerettel és ajándékkal. Hiszen testvérekkel kell foglalkoznia és nem mindegy, hogy mi lesz az eredmény, épít vagy rombol a tanácsadás. Fontos, hogy meglegyen a megfelelı szaktudás azon a területen, az Isten szerinti lelkület, a Biblia-ismeret. Különben rossz irányba terelgeti a rábízottakat és nem az Ige szerint. Fontos, hogy aki szolgálattal lesz megbízva, kipróbált ember legyen, aki sok dologban bizonyságát adta Isten iránti hőségének. Olyan, aki a Biblia alapelveinek, Isten beszédének ismeretével és a gyülekezethez való hőségével alkalmassá vált a szolgálatra. Ezért vannak a nagy próbák és kísértések az életünkben, hogy kiderüljön és láthatóvá váljon, hogy hogyan viselkedünk és mit teszünk – így lesz nyilvánvaló, hogy mi van a szívünkben! „Márpedig a sáfároktól elsısorban azt követelik, hogy mindegyikük hőségesnek bizonyuljon.” 1Kor 4:2. A sáfár az a személy, aki urának vagyonával gazdálkodik, birtokaival törıdik, házára gondot
Horváth Gábor
Eljegyzés Kecelen 2008. augusztus 16-án Seprenyi Ildikó, okányi nıvérünk és Szabadi Péter keceli testvérünk, az Úr kegyelmébıl eljegyezték egymást. A továbbiakban kívánunk nekik sok örömöt és boldogságot az elhatározásukhoz. Áldja meg ıket az Úr! ifj. Sz. Z.-né 22
Aranymenyegző Dorogon Hála; öröm; áldás; békesség; meghittség – mindezek az érzések jelen voltak augusztus 24-én gyülekezetünkben. Rendkívüli és ritka ünnepség részesei lehettünk az Úr jóvoltából. Gyülekezetünk köztiszteletében álló, és szeretetének örvendı presbitere Keresztyén Vendel bácsi és kedves felesége — Jutka néni 50. házassági évfordulója alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten vehettünk részt. Közös imádság, számos zeneszám, ének, szavalat keretében zajlott a hálaadás és dicséret az 1958. aug. 20. óta eltelt idıszakért. Az igei szolgálatot Pék Balázs lelkipásztor végezte az 1Sám. 7:12 verse alapján: „Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!” Miként Sámuel emlékkövet állított a filiszteusok elleni gyızelemre utalva — oly módon ez a hálaadó ünnepség is ez egy „emlékkı” testvéreink életében, hiszen ık is elmondhatják: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”
Természetesen a hit harcát ık sem kerülhették el, sok próbát kellett kiállniuk munkahelyek, betegségek során — de az Úr ıket is gyızelemre segítette. Igehirdetés után családi képek kivetítésével áttekinthettük az 50 év fıbb eseményeit, majd ünnepi vacsoraasztal mellett folytatódott az együttlét. Testvéreink megosztották velünk emlékeiket, bizonyságaikat Isten irántuk tanúsított hőségérıl. Megható volt látni, miként vezette, ırizte az Úr a Hozzá hő és ragaszkodó gyermekeit. Az ı életük mindnyájunk számára követendı példa; minta miképpen legyen egy házasság jó alapra, stabilan felépítve. Különleges érték ez a mai világban, amikor sok gyermek úgy születik, hogy szüleik nem házasok, csak együtt élnek ideigóráig; s az ép család fogalma egyre több ember számára oly távoli dolog. Sajnos egyre gyakoribb ez az állapot már a hívık között is. Imádkoztunk, hogy az Úr áldja és ırizze meg továbbra is e kedves házaspárt a keskeny úton szeretetben, s İVÉ legyen a dicsıség érte! Ámen Molnárné Putz Ágnes
Egység Egy kiváló prédikátor mondta: „Egy gyönyörő ligetben jártam, ahol a fák távol voltak egymástól a talajszinten, és egyenesen nıttek fölfelé. Amikor magasabbra emelkedtek, az ágak közelebb kerültek egymáshoz, és még magasabban az ágacskák teljesen összefonódtak. Ezt mondtam magamban: gyülekezeteink hasonlítanak ezekhez a fákhoz. A talaj közelében a törzsek még távol vannak egymástól, de amint közelednek az ég felé, egyre közelednek egymáshoz, amíg egyetlen gyönyörő mennyezetet formálnak, amely alatt vidámak az emberek, védelmet és boldogságot találnak. Akikben Krisztus Lelke van, azok eggyé válnak.” 23
A betakarítás minden terménybıl lassan befejezıdik, és mi hálatelt szívvel vehetjük Isten kegyelmét, az évi munkák eredményét. Ebben a hónapban különösképpen legyen tele a szívünk hálával Isten gondviselı szeretete iránt. Ne mulasszuk el imáinkban a hálaadást Isten jóságáért, segítı kegyelméért. Ne feledkezzünk meg azokról az országokról és az ott élıkrıl, akik nagy ínségben élnek és nem mondhatják el, hogy megtermett a szükséges élelem. Kérjük az ı számukra is a mennyei Atyánk gondviselı szeretetét. Kérjük, hogy a gazdagabb országok szívében legyen irgalom és segítıkészség a nélkülözık támogatására. Hiszen naponta sok-sok ember (felnıtt, gyermek) veszti el életét az éhezés miatt. Kérjük, hogy legyen nyitott szemünk, segítı készségünk a környezetünkben élı nélkülözı testvéreink, embertársaink helyzetének felismerésére. Adjon készséget lehetıségeink szerinti segítségnyújtásra, mert sokszor egy szelet kenyér is nagy segítség lehet. Mi pedig, ha elmondhatjuk „De ha van élelmünk és ruházatunk,” akkor ne feledkezzünk meg a hálaadásról, és Pál apostolra hallgassunk „elégedjünk meg vele.” 1Tim. 6:8 és adjunk hálát érte. A szokásos módon péntek esténként 21 órakor imádkozunk otthonainkban. Igaz testvéri szeretettel nıvéretek az Úrban: Erdei Józsefné Sárkány Ildikó
Tábitha-kör Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építıi. Ha az Úr nem ırzi a várost, hiába vigyáz az ırizı. Hiába néktek korán felkelnetek, késın feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret. ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget Zsolt 127:1-2 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élıt ingyen. Zsolt 145:16 Ismét elérkeztünk a hálaadó istentiszteleteink idejéhez. Egy esztendı áll mögöttünk sok munkával, nehézséggel. Megtapasztalhattuk, hogy a zsoltáríró szavai igazak. Szorgalom, nehéz munkavégzés, mind hiába való, ha Urunk áldása nem kíséri azokat. Ebben az esztendıben is kegyelmét élvezhettük, megadta a kenyerünket. A mezıkrıl elegendı búzát takaríthattunk be, és más élelem is Isten ajándékaként megtermett földjeinken. Ezért elmondhatjuk Sámuellel együtt: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” Ezzel a hálával nem csak azok tartoznak, akiknek a mezıgazdaság adja a munkát, hanem mindannyian, akik ennek eredményeibıl élhetünk, akik az ország minden részében ennek a munkának az eredményeit élvezhetjük. Az idén is hallhattunk sok természeti csapásról, ami a világ különbözı országaiban elvitte a nehéz munka eredményét, a termést. Minket ettıl megoltalmazott Urunk.
KIÁLTS Az İskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelıs kiadó: Pozsgai József Felelıs szerkesztı: Schmied András Szerkesztıség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezsı u. 12/b. Tel: 1-225-1187 Fax: 1-225-1188 E-mail:
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91.
24
