KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test fű és minden szépsége mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az Őskeresztyén Apostoli Egyház Lapja
2006/4
Jön a Király! Az első virágvasárnapon, amikor Jézus Jeruzsálemhez közeledett, megállt az Olajfák hegyén. Látta az alatta elterülő város házait, a kerteket. Látta a templomot, melyet meg fog tisztítani. Látta a főpap udvarát, ahol arcul fogják ütni; Pilátusnak, a helytartónak palotáját, ahol megkorbácsolják és kicsúfolják… Látta a Golgota hegyét, ahol keresztre feszítik… Az Úr Jézus ma is látja a mi városainkat, falvainkat. Látja imaházainkat és a mi egész életünket. Belelát a szíveinkbe és tudja milyen szívvel jöttünk Isten házába. Vágyakozó, hittel teljes szívvel, vagy kételkedve. Békességgel vagy zúgolódva. Az Úr Jézus mindent lát: a titkon hulló könnyeket, az elkeseredés okát, a sebeket az életekben. Ahogy haladt tovább Jeruzsálem felé, nagy tömeg vette Őt körül és tanítványok sokasága. Ünnepelték az Úr Jézust azok miatt a csodák miatt, amiket láttak. A csúcs Lázár feltámasztása volt, a négynapos halotti állapotból. A tömeg királynak kiáltotta ki Jézust és királyként ünnepelte: felsőruháikat az útra terítették, ágakat tördeltek és szórtak útjára, mint egy szőnyeget... Ezt kiáltotta a tömeg: „Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő
Lk 19:37-45 az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21:9.) ...„Áldott a Király, aki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” (Lk 19:38.) A tömegben voltak farizeusok is, akiknek nem tetszett ez az ünneplés. „Hallgattasd el a tanítványaidat!” — mondták Jézusnak… „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!” — felelte nekik Ő... Évszázadok óta így jön Jézus, a Király... Ma is!.. Generációk változnak, ifjak megidősödnek. Virágok nyílnak és elhervadnak, de Jézus jön! Megáll a városok felett, megáll a szívek felett. Megáll az örömök és bánatok felett… A szelíd Király, akiről így jövendöl Zakariás próféta: „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Imé jön neked a te királyod; igaz és szabadító Ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén. (csikóján)” Zak 9:9. Talán sokan csodálkoznak, miért szamárháton vonult be Jézus Jeruzsálembe? Mert szegény volt? De ezt is kölcsönkérte! Lovat is kérhetett volna kölcsön. Miért nem tette, ha már ez egyszer engedte magát királyként ünnepelni? Ennek is meg volt a
mondanivalója. Abban a korban az volt a szokás, hogy a hadvezérek lóháton vonultak be a legyőzött városokba. Általában fehér lovon. Ez azt jelentette: „Győztem, nincs senkinek kegyelem!” Ha a hadvezér szamárháton vonult be, azt jelentette: „Mindenkinek megbocsátok!” ...Ilyen alázatos, megbocsátó Királyként vonult be az Úr Jézus Jeruzsálem városába. Így vonul be ma is az imaházainkba és az életünkbe: Mindenkinek megbocsátok! Nyissuk meg szíveinket és engedjük, hogy bevonuljon oda és legyen ott Úr és Király! Legyen szívünkben hála és öröm. Érettünk jött Jézus és ezt mondja: Mindenkinek megbocsátok!... Ez a szelíd, alázatos és megbocsátó Király közeledik Jeruzsálem felé. Megáll és ránéz a városra… és sír felette... Boldog, örvendező tömeg és síró Király! Micsoda ellentét! A tömeg csak az akkori pillanatot, helyzetet látta. Jézus azért sírt, mert látta a város múltját, jelenét és jövőjét... Látta a holnapot. Látta, hogy ez a hozsannázó tömeg pár nap múlva elfordul tőle és „Feszítsd meg”-et kiált! Látta, hogy e nap után 38 év múlva milyen pusztítást hajt végre Titusz, a római hadvezér serege. Porig rombolja a várost, a templomot. Sóval szórja be a földet, hogy rajta többé semmi ne teremjen... Ezért sírt Jézus és ezért mondta a megtéretlen városnak: „Bárcsak felismerted volna a meglátogatás idejét. Nem marad itt kő kövön...” Testvéreim! Sok virágzó gyülekezetet porig rombolt a Sátán, alig maradt meg egy-két testvér! Nem engedték hogy a
szelíd, megbocsátó Király bevonuljon a szíveikbe. Sok család és sok egyéni élet ment már tönkre ez miatt. Nem Jézus volt a Királyuk, hanem az „ÉN”, a saját emberi akarat diktált... Testvéreim, most hogy látjuk életünket? Nem sír ez a Király felettünk is? Mi csak a mai napot látjuk, de Jézus a holnapot is látja. Milyennek látja a holnapunkat?.. Bárcsak soha ne kellene Jézusunknak sírnia felettünk! Könnyei azt jelentették: szerette azt a várost! Most is szereti népét, a Gyülekezetet. Ahogy akkor megtisztította a templomot, úgy tisztítja meg ma is szíveink templomát. Ha igényeljük, ha elfogadjuk a Megváltó kihullott drága vérét. Az Úr legyen segítségül nekünk, hogy ne kelljen sírnia felettünk, a mi életünk miatt... Bármilyen nehezére is esett, ki kellett mondania Jézusnak az ítéletet az engedetlen város felett. Mert elutasították szolgáit a múltban és most Őt, a szelíd Királyt is a jelenben. Mi ne utasítsuk el soha Őt! Zengjünk neki „hozsannát” és dicséretet a szíveinkben! Örüljünk a szelíd, megbocsátó Királynak! Szolgáljuk Őt engedelmes szívvel és éljünk neki kedves életet. Nemsokára, egy nem várt pillanatban jön a mi Királyunk értünk és hazaviszi népét az arany városba, az új Jeruzsálembe. Boldog, aki hiszi ezt, és várja ezt a pillanatot. Jön a Király! Hogyan várod Őt?!... Áldásokban gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk feleségemmel együtt minden kedves testvérünk számára. Pozsgai József
„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” Kol 3:1-2 2
Méltó a Bárány! Jézus Krisztusról egyszerre két ellentétes kijelentés hangzott. Ha a múltba visszanézünk, az hangzott felőle: „Méltó a halálra!” (Mt 26:66). Ha a legtávolabbi jövőbe, Isten terveinek végső kiteljesedésébe pillantunk bele, akkor pedig ez: „Méltó, hogy övé legyen a dicsőség!” (Jel 5:12). A mi lelkünkben most a Szent Lélek mindkét kijelentést elevenné akarja tenni, hogy bűnbánattal ismerjük fel, mit szenvedett Isten Báránya értünk, és hálás hittel, hódolattal valljuk mi is: Méltó, hogy övé legyen a dicsőség! Megöletett Bárány — hiszen megölték a kereszten —‚ de örökkön-örökké él, mert Ő maga az Élet! Elfogyott az ereje, mikor a Golgotára vitte fel a nehéz keresztet. Így engesztelte ki az Atyát miértünk, akik annyiszor használtuk rosszra és rosszul testi vagy lelki erőnket: használtuk rosszra, bűnre, nem használtuk jóra — ezért méltó rá, hogy örökre övé legyen az erő. Övé a legnagyobb erő a világon, az isteni szeretet megtartó ereje! Minden gazdagságától megfosztották, még utolsó köntösét is letépték róla, mielőtt megfeszítették. Így engesztelte ki az Atyát a mi kapzsiságunkért, zsugoriságunkért — ezért méltó rá, hogy övé legyen a gazdagság. Ő tud minket igazán meggazdagítani irgalommal, lelki gazdagsággal, kegyelmi ajándékokkal. Gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk (2Kor 8:9). Bolondságnak tűnt a kereszt a kortársak sokasága szemében. Bolondságnak tűnt, hogy Isten Fia így engedje megölni magát. Bolondságnak tűnt, hogy ez a kereszthalál a világnak üdvösséget szerezhet; „a keresztről szóló beszéd — mindmáig bolondság azoknak, akik elvesznek”; de
Istennek tetszett, hogy a kereszt látszólagos „bolondsága” által tartsa meg a hívőket. És „méltó a Bárány, hogy övé legyen a bölcsesség”. Igazán bölccsé Jézus tud tenni minket; igazán bölcsen akkor döntünk, élünk, ha az Ő Lelkének vezetésére hagyatkozunk: NEKI van igaza, Ő tudja legjobban. A hatalom a kereszten mintha elvétetett volna Jézustól. Kajafás, Heródes, Pilátus, a római katonák gyakorolták akkor a látható hatalmat. Hatalmáról lemondva engesztelte ki Jézus az Atyát a mi hatalmaskodásainknak, a hatalommal való visszaélésünknek minden bűnéért. Ezért méltó, hogy övé legyen a hatalom — az igazi, a szeretet isteni hatalma! A tisztességtől végleg megfosztották Jézust szenvedései folyamán. A legcsekélyebb emberi tisztességtől is: szembeköpték, arcul ütötték, botokkal verték a főpap szolgái. Gúny tárgyává tette Őt Heródes, mint valami hitvány bohócot. A római katonák térdet hajtva gúnyt űztek belőle, mialatt töviskoronát nyomtak a „király” homlokára, nádszálat királyi pálcaként a kezébe. Gúnyolták a főpapok is, mikor már a kereszten függött: „Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!” — Így engesztelte Jézus az Atyát a mi sok tisztességtelen szavunkért, gondolatunkért, viselkedésünkért. Méltó rá, hogy övé legyen a tisztesség és a dicsőség! Az áldás elvétetett Jézustól a kereszten. Átélte az Atyától való elhagyatottságot is, az átkot, hiszen átkozott mindenki, aki fán függ — az Ószövetség szava szerint. Itt hatolt le megváltó szeretete a legmélyebb pontra: átokká lett értünk. Magára vállalta helyettünk Isten átkát, ítéletét a bűn fölött, 3
hogy mi ezen az áron áldás birtokába jussunk. Ezért méltó, hogy övé legyen az áldás! Héber, latin és görög nyelven — három világnyelven — írták a keresztjére: „Názáreti Jézus, a zsidók Királya” — mert e világon mindenkinek köze van hozzá. A kereszt gyötrelme néhány óráig tartott, de a dicsőítés örökre zeng. Minden teremtmény a világmindenségben ezt mondja: „A Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!”
Mi magunk voltunk, vagyunk méltók a halálra; helyettünk szenvedett és halt meg Ő . Az üdvözültek, a megváltottak dicsőítő kórusába olvadjon bele a mi szívünk mély hálája, hódolata, dicsőítő éneke is, és zengje ajkunk és életünk: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás — örökkön-örökké! Ámen”
Megváltóm keresztje Pál apostolnak Isten már kijelentette, a csodálatos titkokat. Kol 1:27. „Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének a gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége.” Így hát mi, akik megtértünk és Isten gyermekei vagyunk örülhetünk, hogy Krisztus közöttünk van. Dicsőségének gazdagságából jut mindenkinek bőven. Ma is járulhatunk Őhozzá hittel, és lelkünkben szemlélhetjük az értünk szenvedőt. Zsid 13:12. „Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az Ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett.” — Ne fájjon hát a lenézés, és kirekesztés, az emberektől való gúnyolódás. Menjünk Ővele a táboron kívül, és szemléljük értünk vállalt szenvedéseiben. Fenséges békével tudta tűrni a gyalázatot a sok-sok kínt, megostorozást, töviskoronát. Bűneink büntetését elvállalta, magára vette, Isten Őt büntette meg helyettünk. Egy csapat római katona kénye-kedve szerint kínozta, megköpdösték szent arcát, fejéhez verték a nádszálakat. Vitte a keresztet összeroskadásig. Az Őt sirató asszonyoknak azt mondja: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok
énrajtam, hanem ti magatokon sírjatok és a ti magzataitokon. Hát van mit sírni nekünk is önmagunkon és gyermekeinken. Kereszten való szenvedése közben elmondott szavai, imádkozása — értünk, bűnösökért — csodálatos. Emberi értelemmel felfoghatatlan. Isteni szeretetéből, irgalmából, jóságából fakadó önkéntes áldozata, kimondhatatlanul dicsőséges. Szeretve szenvedett és legyőzte a gonoszt. ELVÉGEZTETETT! Ennél nagyobb győzedelmi szózat nincs e világon, Isten szent Fiának győzelme. Csak Őbenne és általa van a mi győzelmünk is! Sok-sok lelki testvérünk, kik már előbb éltek, gyönyörű énekeket írtak Urunk szenvedéséről és kereszthaláláról, vérének drága erejéről. Énekeljük őket hittel és nagy átéléssel és ma is kiárad reánk Istennek ereje. Aki Isten utáni vágyakozásában és hittel foglalkozik Jézus Krisztus kereszthalálával, Isten megadja hogy személyesen átéljen és megtapasztaljon dicső dolgokat. — Bűneink bocsánatát, hitben való megerősödést, kísértő feletti győzelmet, önmegtagadást, másokért való szenvedést, ellenségünkért való imádkozást, áldozatvállalást. stb. Kimeríthetetlenül gazdag forrás van a 4
kereszt alatt. „Tarts közel keresztednél, Jézus drága kútfő.” – című ének írója megtapasztalta, hogy addig kell közel lenni a kereszthez, míg a túlsó partra nem érünk. Erre nekem is nagy szükségem van. Csodálatos álomlátást kaptam az Úrtól: Egy hang határozottan szólt hozzám és azt kérdezte tőlem: melyik a te portád? Én igyekeztem megmutatni, és akkor rámutatott a keresztre, és azt mondta, ezt tedd a fő helyre. Láttam egy gyönyörű széles folyót, mely a magasból, egy szikláról folyt alá a kereszthez és ott volt egy bárány. És azt hallottam, hogy „Minden érdem a Bárány Jézus Krisztusé”! Azután a folyó nagyon sok kis ágra szakadt, és számtalan kis patakban folyt alá a hegyről tovább. A hozzám beszélő azt mondta: „Nagy bőség és gazdagság van a kereszt alatt”. — Erre felébredtem. Lelkemben nagy örömmel énekeltem: E víz ömöl üdv teljesen, számomra is
ingyenesen…” Olyan parancsolóan beszélt velem ez a hang, hogy az életembe nem fogom elfelejteni, de ne is engedje meg az Úr. Nékem szólt a figyelmeztetés, hogy életemben legfőbb helyen legyen Megváltóm keresztje. Mélységes alázattal és töredelmes szívvel kell odajárulnom, mert minden érdem, hatalom, dicsőség a Bárány Jézus Krisztusé. Övé a győzelem, de a mi győzelmünk csak általa van. A kereszt alatt bőséges a megbocsátás, gazdagon árad ki Istennek szeretete, irgalmassága, ereje, jósága, üdvözítő nagy kegyelme, minden gyermeke számára. Kívánom, hogy éljük át újra és újra mindannyian és lesz igazi megújulásunk Őbenne, és győzelmünk a hitéletben. „Fel a szent csatára, fel te üdvsereg, a kereszt jelében harcod megnyered…”! Szeretettel: F. T-né
Krisztus értem Jézus Krisztusról szóló kijelentések között van egy, amellyel érdemes külön is foglalkozni. Krisztus értem. A galatákhoz írt levelében Pál apostol így ír erről: „Isten Fia szeretett engem és Önmagát adta értem.” A rómabelieket pedig arra emlékezteti: „Isten pedig irántunk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk”. A megváltás óriási tényét csodálatosan egyszerűen és szépen fejezi ki ez a két szó: Krisztus értem. Az újjászületett ember szent és rendíthetetlen bizonyossággal mondhatja: Krisztus értem jött e Földre, értem szenvedett és halt meg, engem szeretett és értem, javamra, üdvösségemre önmagát adta oda. Isten egy-egy gyermeke lehet még nagyon gyenge, tökéletlen, lehet nagyon sok hibája
— mindezzel szemben azonban mondhatja: Krisztus értem halt meg, ez a reménységem, ez a bizodalmam. Tudom, hogy megtart a kegyelem és Isten mindenestől fogva megszentel engem, mert Jézus értem meghalt. Szent Ágostonnak, Isten szolgájának szívét is ez a rendíthetetlen bizonyosság töltötte el. Egyszer így adott ennek kifejezést: ,,Ha ezen a Földön én lettem volna az egyetlen bűnös, akinek megváltásra lett volna szüksége, Isten Fia akkor is éppen úgy eljött volna értem, az egyetlenért; éppen úgy szenvedett és meghalt volna értem, az egyért, mint ahogy tette az egész világért!” Isten nagyon jól ismer téged, ismeri a múltadat, ismeri a bűneidet. Ismeri a könnyeidet, tud nehéz helyzetedről. Amikor Isten ki akarta mutatni, hogy 5
mennyire szereti világot, akkor az Ő egyszülött Fiát odaadta értünk. Ebben a többes számban te is benne vagy. Krisztus nem az igazakért, hanem a bűnösökért, a gonoszokért halt meg. Tudod, mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy nem kell kétségbeesned elveszett állapotod felett. Ő meghalt érted — és ezzel elfordította fejed felől az ítéletet. Magára vállalta. Egy megrázó eset érthetővé teszi ezt. Egy bennszülött törzs tagjai között nagyon elterjedt a lopás. Minden kérlelés és minden szigorúság hiába volt. A törzsfőnök végül is kihirdette, hogy akit tetten érnek, azt nyilvánosan megbotozzák. Huszonötöt mérjenek rá. Másnap tetten érték a törzsfőnök tulajdon édesanyját. Egy kendőt lopott el. Az idős asszony nem hallotta, amikor fia a súlyos büntetést kihirdette. Mindenki feszülten várta, hogy most mi lesz? A saját édesanyjára csak nem veret
huszonötöt? A törzsfőnök nehéz tusát vívott magában. De mégis döntenie kellett. Az egész falu összegyűlt már és némán várt. Elővezették az öregasszonyt. Remegett minden ízében. A fia intett s az öregasszonyt odakötözték egy fatörzshöz. Amikor a bot a levegőbe emelkedett, a törzsfőnök érces hangon felkiáltott: „Állj!” Azután kijelentette az ámuló tömeg előtt: „A törvény szent és sérthetetlen. Azt végre kell hajtani! De anyám helyett magamra vállalom; helyette elszenvedem!” Megérthetjük, hogy mit is jelent tehát: Jézus értem halt meg. Annyit jelent, hogy helyettem halt meg, Ő szenvedte el azt, amit én érdemeltem meg. Isten az Ő irántunk való szeretetét azzal mutatta meg, hogy Krisztus — amikor még bűnösök voltunk — értünk meghalt. Ungár Aladár
A halottá nyilvánított él! Évekkel ezelőtt történt, hogy többéves hadifogság után hazatért egy hadifogoly a távolból. A vele utazó bajtársait családtagjaik, hozzátartozóik, barátaik várták és vitték magukkal, de ő egyedül állt ott. Végül egyedül indult el a városba, amelyet utoljára évekkel azelőtt látott egyenruhában, szabadságos katonaként, és ahol egy barátságos kis lakásban hosszú időn át élt boldogan, szeretett feleségével. Vajon él-e még a felesége? Megkímélte-e a szőnyegbombázás a házat, melyben a lakása volt? Nem tudta, mert a fogság hosszú évei alatt egyetlen híradást sem kapott. Tele aggódó várakozással, mint egy álmodó járta az utcákat. Végül meglátta a házat! Az emeletes ház sértetlenül magasodott előtte. Olyan volt, mint ahogy azt a fogság számtalan éjszakáján maga elé képzelte. Lakásának ajtaján azonban
ismeretlen név állt, és csöngetésre ismeretlen emberek nyitottak ajtót. Megkérdezte, nem ismernek-e egy ilyen és ilyen nevű asszonyt. — Talán arra a hadiözvegyre gondol, aki előttünk lakott ebben a lakásban, és most egy másik országba költözött? A szomszédok, akik végül szintén előkerültek, és emlékeztek rá, beleremegtek a találkozásba, és tágra nyílt szemmel nézték: — Maga él? Hát nem esett el a fronton, és nem temették el valamilyen messzi idegen országban már régen, ahogy az rajta állt azon a hivatalos értesítésen, amelyet annak idején az a gyászoló asszony, a maga felesége mutatott nekünk? Azt hitték, kísértetet látnak maguk előtt. Mert azt, aki előttük állt, már régen hatóságilag halottá nyilvánították. Az élet nélküle folyt tovább. Most jelenlétének 6
valósága a halottá nyilvánítást semmissé tette! Jézus Krisztussal ugyanez történt — akkor is, és ma is. A zsidók annak idején úgynevezett hivatalos és „tudományosan kifogástalan” magyarázattal halottá nyilvánították. Ma is sokan kijelentik róla, hogy halott, és úgy beszélnek róla, mint valakiről, aki korábban egyszer állítólag élt. Az emberek szívét, melynek az élő Jézus Krisztus lakóhelyéül kellene szol-
gálni, idegenek lakják. Ma hangzik a húsvéti üzenet: Jézus él — Ő feltámadt! Egyesek rázzák a fejüket, és azt mondják, hogy ez mese. Mások tudomásul veszik sok halotti jelentés megállapításait. De aki az élő Úr Jézus Krisztussal találkozik, azt meggyőzi az Ő valósága, amely egyszerre valamennyi halottá nyilvánítást érvénytelenné tesz. Vetés és Aratás
A szőlőtőkén Tavasz van, végre süt az áldott Nap a hideg tél után. Mindnyájan nagyon vártuk már eljöttét. Pattantak a rügyek, virágba borultak a fák, megindult a gyümölcsöző élet a természetben. Ha kimegyünk a szabadba, a természet templomába, gyönyörködhetünk annak szépségében. A hosszú, levéltelen, zord, szürke tél után jött a szép tavasz. Ha az ember kimegy a kertbe, a gyümölcsösbe, és végzi a tavaszi munkákat, vagy fogja a metszőollót, és megmetszi a szőlőt, akkor a bibliai Igék is ott forognak a gondolataiban. Mi is ilyen szőlővesszők vagyunk abban a szőlőskertben, ahová az Úr ültetett bennünket. Hiszen Ő maga a szőlőtő, Jézus Krisztus lett a mi szőlőtőkénk. Őreá építettünk, Őbenne kaptunk életet és kegyelmet, Őbenne növekedhetünk és fejlődhetünk. Amikor kertemben metszettem a szőlőmet, és levágtam a száraznak látszó vesszőt, akkor láttam, hogy élet van benne. Életét, nedveit a tőkéből kapja. Megértettem, hogy mi sem teremhetünk gyümölcsöt magunktól, csak akkor, ha a szőlőtőkén maradunk. Ő a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Ha valaki gyümölcsöző életet akar élni, akkor a szőlőtőn, Jézus Krisztusban kell maradni! Maga az Úr Jézus mondja: „Ha énbennem maradtok, akkor sok gyümöl-
csöt teremtek!” Ez a jelenvaló világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését! Nagyítóval nézik a hívő ember életét, hogy milyen gyümölcsöt terem, a beszédünk hogy van fűszerezve, ízesítve, mikor hogyan cselekszünk. Nagy szükségünk van arra, hogy Jézus Krisztusban maradjunk. Nélküle nem teremhetünk gyümölcsöt. Tudjuk, hogy a szőlőtőkének mély gyökere van. A szelek, a viharok nem tudják kiszaggatni, mert sziklaszilárdan áll. Ha valaki Jézus Krisztusban van, ha valaki megismerte és elfogadta az Isten üdvözítő kegyelmét, átadta szívét Jézusnak, az beoltatott ebbe a tőkébe. Jézus Krisztusból táplálkozik, Isten Igéje élteti. Vigyázzunk, nehogy megfertőzzenek olyan dolgok, amelyek a környezetben vannak. Akik szőlőben dolgoznak, tudják, hogy sokszor kell permetezni a szőlőt, tisztítani, lemetszeni a vad hajtásokat, a száraz részeket. Erre azért van szükség, hogy ne szívja el az életerőt az értéktelen, gyümölcstelen hajtás, hogy a termő vessző tisztán tudjon növekedni. Az Úr Jézus az, aki megtisztít bennünket. Ő az áldozati Bárány, aki azért jött, azért halt meg a Golgotán, hogy megtisztíthasson minket minden bűntől, minden hamisságtól és tisztátalanságtól. Szükséges, hogy a 7
szőlővessző is megtisztulhasson. Egyedül csak Jézus Krisztusban, kifolyt drága szent vérében van tisztulás! Ha Őhozzá jövünk, ha Őbenne élünk, Őbenne maradunk és beszédei a mi szívünkben vannak, akkor Ő megerősít bennünket és megtart. Amikor az ember nézi a vesszőket, mindig az erősebb hajtást hagyja meg, mert tudja, hogy teherbíróbb lesz, de próbaképpen szoktunk meghagyni vékonyabb vesszőket is, amely életképes, rügyet hajt, hogy megerősödjön, és erős szőlővessző legyen. Milyen csodálatos, hogy Jézus Krisztus a tőkén meghagyta a mi életünket! Talán gyengék vagyunk, mégis megtisztított bennünket, megmetszett, hogy megerősödjünk, helyre álljunk, hogy sok gyümölcsöt teremjünk. A mindennapok harcai sokszor megtépázzák életünket, sokszor körülveszik a viharok, a küzdelmek, de ha Jézus Krisztusban vagyunk, akkor megerősödik a mi életünk. Szükség megtisztulnunk. Hogyan? Ésaiásnál olvassuk: „Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől
cselekedeteitek gonoszságát és szűnjetek meg gonoszt cselekedni!” Testvéreim, nekünk magunknak is tisztán kell tartani magunkat, hogy semmi szenny ne legyen a mi életünkön. Hogy gyümölcsöző életünk legyen, naponta meg kell tisztulni Jézus Krisztus kegyelmében, az Ő vére által és erejével. De mi történik akkor, ha egyedül nem tudok megtisztulni, egy fogságból egyedül nem tudok szabadulni? Erre is adott útmutatót a mi Urunk: „Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.” Jak 5:14. Így megerősödhetünk. Szükségünk van arra, hogy időről-időre megtisztuljunk, mert Isten országába nem megy be semmi tisztátalan. Minden fa, minden szőlővessző, ami nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik. Ne kerüljünk erre a sorsa, mert a vincellér ott jár a kertbe. Örüljünk, mikor a vadhajtásokat levágja rólunk, mert akkor még tisztít, alkalmasnak lát a megmaradásra. Háláljuk meg gondoskodását azzal, hogy sok gyümölcsöt termünk az Úr örömére! Oravecz János
Előzetes tájékoztató a 2006. évi gyerektáborokról Ez évben is megrendezésre kerül a Nefelejcs-gyerektábor. A megszokott módon, idén is két turnust indítunk. A táborok időpontjai: I. tábor: 2006. július 08-15-ig Táborvezetők: Vámos Poljak Zsolt, Flaisz Józsefné II. tábor: 2006. július 15-22-ig Táborvezetők: Benedek Tibor, Majoros Tiborné A tábor témája: Bibliai történetek az „élet vizéről”… A részvételi díj: 12.500 Ft/fő/hét. Ezúton szeretnénk felhívni minden jelentkező figyelmét a Békesség Szigete
Alapítvány által meghirdetett pályázatra, amely alapján a jelentkezők a részvételi díj 50%-os, illetve 100%-os támogatására nyújthatják be igényüket. A pályázathoz szükséges űrlapok a lelkipásztoroktól kérhetők el. A pályázatok benyújtási határideje: április 20. (Minderről bővebb információ található a Kiálts 2006/3-as, márciusi számában!) A gyerektáborokról bővebb tájékoztató, meghívó, a Kiálts következő számaiban jelenik meg. 8
Kerületi hírek Közösségünkben kerületi lelkimunkás továbbképzést tartottunk a Duna-Tisza közi lelkimunkás testvérek számára Kiskőrösön, március 4-én. Az imaórát Majoros Tibor kunszentmiklósi lelkipásztor tartotta, az igaz és a hamis sáfárról beszélt. Mindnyájunknak számot kell majd adni sáfárságunkról, hogy miként gazdálkodtunk a ránk bízott javakkal. Igyekezzünk jó sáfárok lenni, mint akik kamatoztatják a rájuk bízott javakat! Ezután Hegedűs József kerületi elöljáró testvér köszöntötte az egybegyűlt testvéreket, majd énekkel dicsértük az Urat. Az első órát Pozsgai Dezsőné testvérnő tartotta a 2Pt 2:1-10. versek alapján, a hamis tanítókról. Tanításuk lényege: bűnös vágyakra tanítanak, és a testet táplálják. Isten a bűnbe esett angyaloknak sem kedvezett, akik Őellene fellázadtak, hanem fenntartja őket az ítéletre. Ugyanígy a régi világnak sem kedvezett, az özönvíz előtt, de Nóét, aki az igazságot hirdette — megmentette. Ő szóban és cselekedetben egyaránt engedelmes volt Istennek. Sodoma és Gomora városait is elhamvasztotta, például állítva azoknak, akik istentelenkednek. A hamis tanítók szájjal vallják Istent, de cselekedeteikkel tagadják Őt. Az ilyen tanítók veszedelmes eretnekséget tanítanak, ezáltal a gyülekezetet romlásba és tévútra viszik. Mindhárom példában láthatjuk az ő életüket, melyet erkölcstelenség, erőszakosság és fajtalanság jellemez. Isten különbséget tesz az ítéletben: a kegyelme kiárad azokra, akik ismerik és követik Őt, és ítélete pedig azokra, akik istentelenkednek és nem követik Őt. Isten kimenti ebből a jelenvaló gonosz világból az övéit, akik a Szentlélek oltalma alatt és hitbeli engedelmességben élnek.
Bátorítson minket Nóé és Lót példája, miszerint az Úr megmenti övéi lelkét. A következő órát Fizl Attila testvér tartotta a Lukács 1:67-75 igeversek alapján. Szolgálatának ezt a címet adta: Szolgálni és élni az atyai házban. Úgy kövessük Jézust, ahogyan Ő elrendelte számunkra, követve és teljesítve az Ő parancsolatait. Isten szolgálatában nem demokrácia, hanem teokrácia van. (Isten uralom) Amit Isten tilt, azt meg kell tiltanunk magunknak. Keresztelő János és Jézus is így kezdték szolgálatukat: „Térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa!” Jézus Krisztus követésének jellemzői: hit, megtérés, megalázkodás Isten előtt, vízkeresztség, Szentlélekkeresztség… Szentlélekkeresztség nélkül nincsenek lelki ajándékok sem, ezért kell és szabad kérni a Szentlelket, hogy megújuljunk egyénileg és közösségileg. A hitünk gyermeki hit legyen. Fontos, hogy először a családban hirdessük Isten igéjét és nyerjük meg Őket az Úr számára. Szeressük Jézust és tartsuk meg az Ő parancsolatait! A szeretet mértéke a ráfordított idő. Szánunk elég időt az Úrra? Legyen kielégítő és gazdag a szellemi életünk: olvassuk 3-szor a Bibliát! Kezdjük az istentiszteletet az anyagi javakkal való szolgálattal. Szolgáljunk örömmel és hálával, nem pedig kötelességből. Szolgáljunk tisztasággal és szentséggel. Értékítéletünket formáljuk át az Ige alapján. A harmadik órát Pozsgai József testvér, egyházelnök tartotta. Szolgálatának címe: „Hol a mi helyünk a közösségben és a családban?” Mindannyian kaptunk tálentumokat, ezért felelősséggel tartozunk a gyülekezetért és a szolgálatért. Nem mindegy, hogy mit „főzünk” az Ige 9
„szakácsaiként”. Meg kell találnunk helyünket a családban, a gyülekezetben, a világban. Mindezt az Ige fényében keressük. Mivel különbözőek vagyunk, nem mindig könnyű beépülni a családba, gyülekezetbe. A következő Igék alapján megértjük, hogy mi a beilleszkedés útja: — 1Jn 3:2. Alkalmazkodni kell a békesség kedvéért. — 1Jn 1:7. Kölcsönösen engedjünk egymásnak és keressük a világosságot. — Mt 7:6. Gyöngyeinket ne hányjuk a disznók elé. — Gal 5:15. Vigyázzunk, hogy ne bántsuk egymást. — Zsid 12:15. Azon fáradozzunk, hogy mindenki megmaradjon, és amennyire rajtunk áll, mindenkivel békességben éljünk és értsük meg egymást.
— 1Thess 1:15. Találjuk meg a helyünket az építő munkában, tiszteletadással, mint „kőművesek”. — 1Pt 4:10. Egymást építsük, és ne leépítsük — szelídséggel és alázatossággal. Szeressük egymást tiszta szívből, buzgón, hiszen a szeretet szolgálatában állunk. — Gal 6:2. Ott a helyünk a teherhordozásban is. — 1Thess 5:12-13. Becsüljük meg azokat, akik köztünk, értünk fáradoznak és elöljáróink az Úrban! — Jak 5:16. Imádkozzunk egymásért, a testvérekért, a szolgálattevőkért! Szolgáljunk egymás gyámolításában és a békességes tűrésben! Befejezésül pedig az Efézusi levél 4:1 vers hangzott el: „Járjatok úgy, mint illik elhívatástokhoz, mellyel elhívattatok. Mindenki találja meg a helyét, mert az Úr azon a helyen fog keresni mindannyiunkat! Oroszi Gábor testvér
Ifjúsági Kórus - Kiskőrös Az Ifjúsági Kórus ebben az évben első rendezvényét Kiskőrösön tartja a helyi gyülekezet meghívására 2006. április 2930-án. Szombaton egész nap kóruspróbát tartunk, vasárnap délelőtt a gyülekezetben szolgálnak a különböző gyülekezetekből
érkezett ifjúsági csoportok, vasárnap délután pedig evangélizációs alkalom lesz, amelyen a kórus szolgál. A részletek megtalálhatók a kórus weboldalán, illetve a kórustagoknak elküldött körlevélben. Kalupka János - kórusvezető
Előzetes tájékoztató a zenei táborról Urunk segítségével ebben az évben is szervezünk zenei tábort, mely 2006. augusztus 9-18-ig kerül megrendezésre. Szeretettel várjuk „régi” tanulóinkat és természetesen számítunk az újak jelentkezésére is. A tábor részvételi díja: 17.500 Ft Felhívom a jelentkezők figyelmét a Békesség Szigete Alapítvány által meghirdetett pályázatra,
mely alapján a jelentkezők, a részvételi díj 50, ill. 100 %-os támogatását kérhetik. A pályázati űrlap a lelkipásztoroknál igényelhető. A pályázat benyújtási határideje: április 20. (Bővebb információ a Kiálts 2006/3-as számában található) Részletes tájékoztatót a Kiálts májusi számában közlünk. Pék Balázs
10
„…Teljes életére az Úrnak legyen szentelve!” 1Sám 1:27-28 Március 26-án ifjú testvéreink, Gulyás Zsanett és ifj. Kruska Ferenc hozták gyermeküket, Mátét az Úr elé, akikkel együtt örült a rokonsága és a gyülekezet. Az ünnepi szolgálatot Pék Balázs lelkipásztor testvérünk végezte, és hangsúlyozta: nagy kegyelem, ha az ember a gyermeket Isten kezéből ajándékként, örömmel tudja elvenni, s Istennek tudja szentelni. Isten sokkal nagyobb és szebb ajándékot adott, mint amit mi vártunk és kértünk, vagy elképzeltünk. Látjuk az Igében, hogy több példa is volt arra, hogy némelyeknek sokat kellett könyörögni a gyermekáldásért. Isten azt akarja, hogy az Ő ajándékának, a házasság áldásának tekintsük a gyermeket. Meghallgatta Anna és Elkána imádságát, meghallgatta ifjú testvéreinkét is. Az Újszövetségben azt látjuk, hogy Jézust is elvitték szülei, hogy bemutassák az Úrnak. Ez nem csupán hagyomány, hanem a hálaadás és öröm kifejezése is. Együtt adtunk hálát és kértük Istent, hogy a kisgyermek ebben a gyülekezetben nőjön fel és szolgáljon Istennek és a gyülekezetnek. A kisgyermeknek szüksége van a védelemre! Legyen szívetekben nagy bizalom Isten iránt! — Kire bízhatnánk a legnagyobb biztonsággal, mint Istenre, az Ő angyalaira, akik tábort járnak az őt félők körül, akiket Isten rendelt a gyermekek mellé?! Az Ige arra buzdított bennünket és testvéreinket, hogy mindenkor imádságban hordozzuk gyermekeinket az Úr előtt, aki minden bajtól és veszedelemtől meg tudja oltalmazni az Övéit. Az Úrnak legyen szentelve! Ez a gyermek nem céltalanul született meg, Istennek célja és terve volt, így szólt az ének is köszöntőül: „Jegyezd meg jól, Isten döntött úgy, hogy megszüless és élj!…” Nagy feladat hárul a
szülőkre a gyermek nevelésében. Pál apostol az Ef 6:4-ben arra int: „Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.” Isten tanítása szerint, szeretetben! Miért tanítom? Hogy az Úrhoz tartozzon, hogy az Isten gyermeke legyen, ha majd eljön életünkben az a pillanat, amikor a „fa valamerre eldől”, akkor ő is Isten országának részese lehessen! Tehát mindenkinek szól a felhívás: felelősségünk a gyermekeket Isten előtt imában hordozni, felelősségünk a példaadás, mely minden nevelési módszernél hatékonyabb! A gyermek életére kihat a szülő példája. Gyermekkorom emlékei között a legélőbb példa, amikor a fenyítések már hasztalannak látszottak, nem egyszer hallottam és láttam, amint szüleim térdeiken értem imádkoztak. Ezzel minden fenyítésnél nagyobb célt értek el. Javaslom, hogy ezt gyakoroljátok ti is! Fontos, hogy meglássák a gyermekben, hogy a szülei istenfélő módon tanítják, s az is, hogy a szeretet légköre uralkodjon a családban. Az a szeretet, amelyről a Biblia beszél: feltétel nélküli szeretet. Isten feltétel nélkül szerette az embert: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta…” Nem mondta: „ha rossz vagy, nem szeretlek”! Mi lenne, ha Isten is így bánna velünk, hogy amikor bűnt követünk el, nem szeretne!? Bár megfenyít, mert nem akarja a bűnös ember halálát, de feltétel nélküli szeretettel szeret! „Az Úrnak szentelem, hogy teljes életében az Úrnál legyen”! Ezzel a gondolattal ajánlottuk az Úr védelmébe a kis gyermeket és kívántuk az énekíróval: „Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!” Szeretettel: Kruska Tiborné 11
Bibliaóra Rovatvezető: Kun János Jakab apostol levele IX. Sorozatunkban elérkeztünk a negyedik fejezethez. Ennek az első versében ezt olvassuk: „Honnét vannak háborúk és harcok köztetek? Nem onnan-é, a ti gerjedelmeitekből a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?” Mielőtt részletesen is írnék a negyedik részben található Igék értelmezéséről, két általános tudnivalót kívánok megemlíteni ezen Igékkel kapcsolatosan. Az egyik az, amelyet már az első fejezetnél is említettem, hogy Jakab a hívő emberek mindennapi gyakorlati életével kapcsolatos problémákkal foglalkozik, és nem a hitélet általános kérdéseivel. Ezek a gyakorlati problémák tekinthetők nálunk a kísértési felületeknek, melyekkel kapcsolatosan lelkünk ellensége megragadja az alkalmat, hogy kísértsen. Nem ok nélkül kezdi az apostol a levelét a kísértésekkel kapcsolatos tudnivalókkal. A másik általános tudnivaló az itt található Igék értelmezésével kapcsolatosan az, amely már szintén az első részből kitudódott, hogy a gyülekezet a világi meggazdagodási törekvések útjára tévedt, amely rendkívülien veszélyes a lelki életre nézve. Ezeket azért írtam le, hogy az olvasók könnyebben megérthessék a soron következő versekben foglalt Igék üzenetének az okát. Most már rátérek az első versben foglalt Igék értelmezésére. Ezekből kitűnik, hogy a gyülekezet tagjai között viszálykodások dúltak. Úgy tűnik, hogy nem is akármilyen. Honnét vannak ezek így? — Majd a további igeversek bizonyítják azt, hogy a testvérek a mammon, a világi gazdagságok istenének befolyása alá kerültek. Ezáltal az emberi testben lakozó gerjedelmek uralkodási
pozícióba jutottak. Tudni kell, hogy akik Jézus Krisztus hatókörébe kerülnek, azok önmegtagadók lesznek. Azok hatalmasan megerősödnek a belső emberben. Az ilyen hívő emberek életében a testnek kívánságai, gerjedelmei, legyengült formában vannak jelen, így nem az történik a hívő ember életében amit a test akar, hanem az, amit a lélek akar. Ez azért lehet így, mert a lélek sokkal erősebb mint a testi hajlam. Úgy ahogyan azt olvassuk az Igében: HATALMASAN MEGERŐSÖDNI a belső emberben. Az alapigében szóban forgó emberek életében ez nem így volt, hanem bennük a testi indulatok vitézkedtek. Az ilyen lelki élet, a lelki halálhoz vezet. Óvakodjunk! A második versben a vagyoni gyarapodásért való dulakodásról van szó. Ez nagyon csúnya dolog! Ilyet már több esetben is láttam, mikor az emberek egymás ellen versenyeznek a gyarapodásért. Ha nem sikerül elérni azt, amit akarnak, irigykednek azokra, akiknek nagyobb a sikerük. Az irigykedés gyűlölködéssé fajul, és az Úr azt mondta, hogy aki gyűlölködik, az mind gyilkos. Tehát az igénkben „gyilkoltok” kifejezést nem fizikailag kell érteni. Alapigénk arra is tanít, hogy a szükségleteinkhez szükséges javakat Istentől kell kérni, és Ő meg is adja. Jézus azt mondta: „Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek.” Ezért a kéréseink ne bőbeszédűek legyenek. Alapigénkből az is kitűnik, hogy az atyafiaknak olyan igényeik voltak, amelyek nem feltétlenül szükségesek a megélhetéshez. 1Tim 6:8-11. Azért nem kapják, hiába kérik, mert csak a gerjedelmük kielégítésére kellene nekik. 12
Az ilyen magatartású hívő emberek már eltévelyedtek az élő Isten egyenes útjától. Ezért van a negyedik versben ekképpen: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az Istennek ellenségévé lesz. Ezen a helyen a világ barátsága kifejezés alatt nem a világi élvezeteket, hiú örömöket kell érteni, hanem a világi gazdagságok istenéhez, a mammonhoz való elpártolást. Ezért használja az apostol a parázna férfiak és asszonyok megszólítást. Ezek az emberek Isten gyermekei lettek, de az idők múlásával lassan-lassan a mammonhoz szegődtek, ezért paráznák. Jézus azt mondta: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Tehát ez nem lehetséges. Két úrnak NEM LEHET szolgálni. Illés próféta is azt mondta a Kármel hegyén: Ha az Úr az Isten kövessétek Őt, ha Baál az isten kövessétek őt. Tehát alapigénk szerint, akik a mammonhoz szegődtek, azok az Istennel ellenséges viszonyba kerültek. Ez így nagyon súlyos lelki állapot! Az előbbi fejezetekből kitűnik az, hogy a gyülekezet tagjai közül nem mindenki került ebbe az állapotba. Ezért az alacsonyabb sorsú testvérek a többiektől hátrányos megkülönböztetésben részesültek. Az 5-6 versekben arról van szó, hogy a bennünk lakozó Lélek féltékenyen őrködik, hogy el ne tévelyedjünk az Úrnak útjáról. Ha ez mégis megtörtént volna, de ha a Lélek vezetésére figyelünk, akkor az visszavezeti az eltévedteket, és az Isten az ilyeneket nagyobb kegyelemben részesíti. (A több bűn megbocsátásához több kegyelemre van szükség.) Azért írja Pál apostol minden levelében így: Kegyelem és békesség adassék néktek BŐSÉGESEN. A bennünk őrködő Lélekre való figyelést és az engedelmességet az alázatos ember
tudja megtenni. Az ilyeneknek Isten kegyelmet ad, a kevélyeknek pedig ellene áll. Azért mondja tovább az Ige a 7-8 versekben, hogy a hívő ember az Istennek engedelmeskedjen, és akkor nem jut ilyen szerencsétlen helyzetbe, mint ez a gyülekezet. Az Ördög kísértéseinek csak az az ember tud ellenállni, aki az Istennel szemben engedelmes. Az Istennek engedelmeskedő hívő ember az isteni erőknek a hordozója, és az ellenállásától az Ördög elfut. Ha nem vagyunk engedelmesek az Istennek, akkor az Ördög jogot formál hozzánk, és nem fut el. Azért szükséges a hívő életünk egész idejében az Isten közelségét keresni. Az ilyen embereknek segítségére van az Úr, Ő is közeledik azokhoz. A nyolcadik versből azt is megtudhatjuk, hogy Istenhez közeledni csak megtisztult élettel lehet. A bűneinkből csak Jézus vére tisztíthat meg. Itt azonban másról van szó: A gazdagodási törekvésben sok mocsok ragad az ember kezéhez. Ezektől kell megtisztítani a kezeket, és a szívet meg kell szentelni. Ez azt jelenti, hogy ne legyünk kétszívűek. Szívünk csak az Úré legyen. Fentebb volt róla szó, nem lehet szolgálni egyszerre az Istennek és a mammonnak. A 9-10. versekben arról kapunk tanítást, hogy az Istentől elhajolt ember, ha kegyelmet nyer arra, hogy újra visszatérhet Istenhez, (ez nem mindenkinek adatik meg: Zsid 6:4-6. 12:16-17. 25v. 10:26-29.) annak nagyon meg kell alázkodnia. A 9. versben ezekről van szó: Nyomorkodjatok, gyászoljatok és sírjatok. A nevetésetek gyászra forduljon és az örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt. A 11-12 versekben arról van szó, ha ilyen körülmények közé kerül is az ember, amelyekről fentebb volt szó, arra nagyon ügyelni kell, hogy ne szóljuk meg a másik embert. Azokat, akik hibába estek ne kárhoztassuk, mert erre 13
nincsen joga senkinek. Mindenki az ő tulajdon urának áll, vagy esik. Egyedül Isten a törvényhozó és Ő hatalmas megtartani, vagy elveszíteni. Felteszi a kérdést az Ige: Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a másikat? Amint azt már fentebb is írtam, ezeket az Igéket a meggazdagodási törekvés tévelygéseibe
esett emberek dolgaival kell összefüggésbe hozni. Azonban egy-egy igevers kifejezéseit elvonatkoztatva is lehet értelmezni és tanítani. Óvakodjunk mindnyájan attól, hogy nehogy ilyen tévelygésekben kerüljön a lelki életünk, mint amelyekről a szóban forgó Igék is tanúskodnak!
Érted tette
Sok évvel ezelőtt Stenburg festő neve Düsseldorfban már híressé vált. Éppen műtermében állt, amikor Hugó páter, Szent Jeromos gazdag templomának plébánosa lépett be és nem kis megbízást hozott. — Tisztelendő atyám, nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen nagy oltárképet rendel nálam, de a felkínált összeg nagyon kevés a munkához képest. Ezen a képen sok embert kell ábrázolnom, tanulmányozásukhoz sok idő kell. Jézus Krisztus keresztre feszítését nem könnyű megfesteni, hiszen már olyan sok kép készült róla. Nehéz lesz olyan festményt tervezni, amilyet elképzeltem, hogy egészen más legyen, mint az eddigiek. — Nem szabok határt a költségeknek, ön becsületes ember, Stenburg úr, nem az egyház viseli a költségeket, hanem egy vezeklő. Az eredményes tárgyalás után jó hangulatban váltak el egymástól. A következő hetekben Stenburg elkészítette a terveket és végigkutatta a zsidónegyedet megfelelő modellek után. Hugó páter meg volt elégedve. Csak azt kívánta, hogy a kereszt legyen a festmény középpontja. Időnként eljött megnézni, hogy halad a munka. Közben kitavaszodott, a művészt pedig elfogta a vágy, hogy otthagyja Düsseldorfot. Vázlatfüzetével a környező vidéket járta. Egy nap az erdő szélén egy cigánylánnyal találkozott. A művészt különösen élénk, tiszta szeme ragadta meg,
amelynek kifejezése minden pillanatban változott. A fájdalom, az öröm és a jókedv olyan gyorsan változott benne, mint a tó fölött elsuhanó felhők árnyéka. Állj csak meg egy pillanatra — kiáltotta Stenburg, és gyorsan vázlatot készített róla. — Nemcsak szép, nem, sokkal több annál — csodálatos modell! Spanyol táncosnőnek akarom megfesteni! Megegyeztek. Pepita háromszor egy héten eljött Stenburghoz, hogy műtermében lefesthesse. Percre pontosan érkezett. Nagyon meglepődött. Nagy szemével kíváncsian nézett körül a műteremben. Most vette észre az oltárképet, nemsokára minden figyelmét az kötötte le. Már majdnem készen volt. Végül félénken megkérdezte: — Ki ez? — mutatott a leginkább szembetűnő alakra. — Krisztus — válaszolta közömbösen Stenburg. — Mi történik vele? — Keresztre feszítik — felelte a művész. — Most fordulj jobbra — igen, így jó lesz. Ecsettel a kezében szűkszavú ember volt. És azok kicsodák, akik olyan dühös arccal állnak ott? — Figyelj ide — szólt a művész —‚ nem beszélgethetek veled állandóan! Az a dolgod, hogy csendben maradj. — A lány ijedten elhallgatott, de továbbra is azon gondolkozott, hogy mindez mit jelenthet. Időnként összeszedte bátorságát és kérdezett valamit, mert majd szétvetette a vágy, hogy minél többet megtudjon. — 14
Miért feszítik keresztre? Nagyon nagy bűnt követett el? — Nem, nagyon jó ember volt — hangzott a rövid válasz. Megint csak ennyit tudott meg, de minden szót úgy őrzött szívében, mint nagy kincset. — Ha jó volt, akkor miért feszítették keresztre? Utána újra szabadon engedték? — Azért, mert.., a művész abbahagyta, letette az ecsetet, egyet lépett előre és valamit igazított a lány ruháján. — Mert...? — ismételte meg Pepita lélegzetét visszafojtva. A festő újra visszament állványához, aztán ránézett és kérdő arckifejezése miatt megsajnálta. — Ide hallgass, most az egyszer elmondom neked, de aztán ne zavarj a kérdéseiddel. És elmondta a kereszt történetét. Pepitának minden új volt, a művésznek pedig olyan régi, hogy már nem is érintette. Le tudta festeni a Megváltó halálfélelmét anélkül, hogy egy ideg rezdült volna benne, míg a lánynak a puszta gondolat majdnem megszakasztotta a szívét. Fekete szeme megtelt könnyel, amelyet büszkeségében el akart rejteni. Lassan megfordult: — Ugye, nagyon szereti, ha ilyen sokat tett önért? A férfi hirtelen elvörösödött. Szégyellte magát. A lány szegényes, kifakult ruhájában rég elment, kérdő szavai azonban még mindig visszacsengtek a művész lelkében. Megpróbált szabadulni tőle, de nem tudott. Sietett elküldeni a festményt a megbeszélt helyre, de nem tudta elfelejteni a szavakat: Mindez érted történt! Végül már nem tudta elviselni szíve gyötrelmeit, elment gyónni. Hugó páter végighallgatta. Mivel egyháza minden tanítását elhitte, feloldozta és biztosította róla, hogy újra rendben van minden. A művész sokkal olcsóbban adta az oltárképet, mint eredetileg akarta, így egy-két hétig felszabadultabbnak érezte magát. Aztán újra feltámadt benne a kérdés: — Ugye, nagyon szereti? És az választ követelt. Stenburg nyugtalan lett,
nem tudott dolgozni. Sokat mászkált a városban. Egy nap több embert látott a városfalnál levő ház felé igyekezni. Megkérdezte, hogy mi történik ott, de senki sem tudott kielégítő választ adni. Ez felkeltette kíváncsiságát. Néhány nap múlva megtudta, hogy egy idegen lakik ott — az új tanítás híve, tehát a megvetettek közül való, aki mindenben Isten Igéjére hivatkozik. Lehet, hogy ott megtalálja, amit keres. Összejövetelekre kezdett járni, hogy mindent megfigyeljen. Nem maradhat azonban senki hidegen, ha a tűz közelébe megy. Ez a hívő prédikátor meggyőzően beszélt, és látszott is rajta, hogy Krisztussal jár, és Jézus neki minden. Stenburg megtalálta, amit keresett, és ami után annyira vágyott: az élő hitet. Új barátja egy időre kölcsönadta neki az Újszövetség egyik drága példányát. Már nem kellett keresnie. Szívében nagy szeretetet érzett. „Mindezt értem tette, de hogyan beszélhetnék másoknak erről a szeretetről, erről a határtalan szeretetről, ami az ő életüket is meggyógyítaná, ahogy az enyémet meggyógyította? Jézus mindenkinek adja, de ezt nem látják, ahogy én sem láttam régebben. Hogyan hirdethetném ezt a szeretetet? Hiszen én nem tudok prédikálni, nem tudok beszélni. Szívemben Krisztus szeretete ég, de nem tudom kifejezni.” Miközben ezen törte a fejét, véletlenül egy darab szenet fogott a kezébe. Pár vonással egy töviskoronás fejet vázolt fel. Szeme közben megtelt könnyel. Hirtelen egy ötlet villant át agyán: „Tudok festeni, majd az ecsetem hirdeti. Azon az oltárképen arca csak a halál szenvedését fejezte ki, de az nem igaz. Kimondhatatlan szeretetet, végtelen irgalmat, önkéntes áldozatot kell látni rajta.” Letérdelt és imádkozott: — Uram, segíts hogy úgy tudjalak megfesteni, amilyen vagy, hogy bizonyságot tehessek rólad. 15
Festeni kezdett. Tehetsége feltámadt, szinte föléje nőtt. A keresztre feszítésről készített újabb képe olyan volt, mint az isteni kijelentés. Nem akarta eladni, hanem szülővárosának, Düsseldorfnak ajándékozta. A nyilvános képtárban állították ki, és a polgárok mindenfelől csodájára jártak. Aki előtte állt, elnémult és szíve megindult. Isten szeretetének bizonyosságával ment el és lelkében azok a szavak visszhangoztak, amelyek a kép alatt álltak: „Mindezt érted tettem — s te mit teszel értem?” Stenburg is gyakran megnézte. Hátul, a terem egyik sarkában állt, onnan figyelte a kép körül tülekedő embereket és kérte Istent, hogy áldja meg megfestett bizonyságtételét. Amikor egyik nap a többi látogató már elment, egy szegény lányt vett észre, aki keservesen sírt a kép előtt. — Miért vagy olyan szomorú? — lépett oda hozzá. A lány megfordult. Pepita volt. Most ismert csak rá. — Uram, ha engem is így szeretett volna! — mondta és a Megváltó arcára mutatott, aki vágyakozó szeretettel hajolt feléjük. — Pepita, ezt érted is tette! — Utána elmondta neki ennek a szeretetnek az egész történetét. Késő estig, záróráig ültek egymás mellett. A festő most nem fáradt bele a kérdések megválaszolásába. A lány figyelt, szinte itta szavait és hitt neki: — Mindezt érted tettem!
Azóta sok év telt el. A festő és a cigánylány már régen a dicsőségben voltak. Egy fiatal nemes Párizsba menet pompás kocsiján Düsseldorfba érkezett, és míg lovait megetették, elment a híres képtárba. Gazdag volt, fiatal és művelt, a világ minden kincse elérhető közelségben volt számára. Stenburg festménye elé lépett. A kép mélyen megrendítette: — „Mindezt érted tettem — te mit teszel értem?” Újra és újra elolvasta a feliratot, és nem tudott szabadulni tőle. Szívébe markolt, Krisztus szeretete megragadta és örökre foglyul ejtette. A síró nemesembert a teremőrnek kellett kézen fognia és figyelmeztetnie a zárórára. Este lett, de a fiatalember számára most kelt fel az örök élet hajnala. Zinzendorfnak hívták. Visszament a vendéglőbe és beszállt kocsijába, de hátat fordított Párizsnak és hazautazott. Attól a pillanattól kezdve életét, vagyonát, hírnevét, tekintélyét annak a lába elé tette, Aki a kép által szólt hozzá. Stenburg festménye ma már nem látható a düsseldorfi képtárban. Tűzvész pusztította el. Isten azonban felhasználta, hogy Fiáról, a golgotai Megváltóról tegyen bizonyságot. El tudod mondani, hogy értem is meghalt? V. Brunner
Meghívó Szeretettel tájékoztatjuk a testvéreket, hogy április 8-án lesz a bibliaiskola következő alkalma.
Április 22-én egyházunk központjában az ifjúsági vezetők és vasárnapi iskolai tanítók részére továbbképzést tartunk. Szeretettel hívjuk és várjuk Testvéreinket!
16
Életjel 2006 – Küldetés „Ímhol vagyok én, küldj el engem!” Ésaiás 6:8 Nagy örömmel hirdetjük, hogy tavasszal – az előző évekhez hasonlóan – ismét megrendezésre kerül az Életjel Ifjúsági Napok, amelynek témája: KÜLDETÉS. Az idei rendezvény alapigéje egy csodálatos történetből, Ésaiás próféta elhívásának történetéből származik: „Ímhol vagyok én, küldj el engem!” (Ésaiás 6:8). Az Úrnak mindegyikünk életével terve és célja van. Hogyan ismerhetem fel ezt a tervet? Mit jelent az elhívás és a küldetés a hívő ember életében? Mi a küldetésem? Vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy Isten használjon kezében? Hogyan válhatok hasznos eszközzé az Ő munkájában? Ha ezek a kérdések téged is foglalkoztatnak, akkor ott a helyed az Életjelen! Hisszük, hogy a rendezvényen elhangzó tanítások, énekek, bizonyságtételek, az imádkozás és a beszélgetések által választ kapsz kérdéseidre. A rendezvény időpontja: 2006. május 2628., helye a súri Békesség Szigete Hitmélyítő Tábor. Egyik előadónk Barkóczi Sándor testvér lesz Szlovákiából. A részvételi díj 3200 Ft/fő, amely regisztrációs díjból (ez tartalmazza a közös költségeket, és az ebéden kívüli étkezések díját), valamint az ebéd és a szállás díjából tevődik össze. A részvételi díjat a helyszínen kell befizetni. A rendezvényre levélben, vagy email-ben kell jelentkezni. A jelentkezés (illetve a határidő betartása) a szervezés miatt nagyon fontos!!! Lehetőség van arra is, hogy valaki csak az Életjel egy részére jelentkezzen. A jelentkezési határidő 2006. május 15. A részvétel nincs
korhatárhoz kötve, mindenkit szeretettel hívunk. A várhatóan nagy résztvevői létszám, a szállás megszervezése területén is komoly feladatok elé állít bennünket. A tábor szálláshelyein kívül környékbeli turistaszállók és családok bevonásával történik az elszállásolás. Kérjük, hogy aki tud, vállaljon sátorozást is, ez esetben kedvezményt biztosítunk a részvételi díjból. A jelentkezési lapon a kívánt szálláshelyet is lehet jelezni, a szálláshelyeket a jelentkezések sorrendjében töltjük fel. Érdekesség, hogy az előadásokkal párhuzamosan gyermekprogramot szervezünk, hogy ezzel is segíteni tudjuk a kisgyermekes szülőket. A rendezvényen lehetőség lesz keresztény könyvek, kazetták és CDk vásárlására is. A rendezvényt megelőzően 40 napos (2005. április 16.-tól) országos böjt - és imaláncot szervezünk, amelybe várjuk a gyülekezetek, testvérek bekapcsolódását. Minden csütörtökön országos böjtnapot tartunk. A rendezvénnyel, és a jelentkezéssel kapcsolatos részletek megtalálhatók a rendezvény weboldalán, a gyülekezetek számára elküldött jelentkezési lapokon, plakátokon, szórólapokon, illetve az Életjel hírlevélben. Információ:
[email protected], www.eletjel.fw.hu) Jelentkezés: Kalupka János, 9200 Mosonmagyaróvár Buda u. 24. (20/4295917) Kalupka János és Kulisek Kálmán szervezők 17
Hová helyezted Jézust? Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, ás megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hová helyezték Őt. Mk 15:44-7
Hová helyezted Jézust? Szép fehér gyolcsba takartad, vasárnapi ünneplőbe? Csak vasárnapi Jézusod van? Ő minden nap benned akar élni, meg akarja mutatni Őt az embereknek a te életedben. Ne zárd el Jézust emberek elől, légy élő példa. Légy Jézus kinyújtott segítő keze, légy türelmesen meghallgató fül, tudj hallgatni, de ne mondd el a titkokat, ne terjeszd a rossz hírt. De légy te az üzenetvivő, és mondd el, hogy Jézus nincs a sírban, Ő él! Vigyázz, figyelik az emberek, hogy hová helyezted Jézust! Ne zárd el az életedet, ne hengeríts követ magad elé. Ne szégyelld, mondd el az örömhírt, hogy mit tett a Megváltó! Mondd el, hogy életed mássá lett, megváltozott, boldog emberré lettél, mert Jézus a szívedben él. Vannak gondjaid, vannak próbáid, de már nem egyedül viseled azokat, veled van, szívedben van az élő Jézus.
Jézus él! Feltámadott! Találkoztál-e már a feltámadott élő Jézussal? Elfogadtad-e már Megváltódnak? Ha igen, akkor veled örülök én is. Ha még bizonytalan vagy, kérlek, dönts minél előbb. Ha nem ismered még az élő, a ma is cselekvő Jézus erejét, hatalmát, szeretetét, kérlek, hívd be a szívedbe. Vár rád, hogy ajtót nyissál Neki! Hová helyezted Jézust, amikor elfogadtad Őt? Látható helyen van az életedben? Az emberek meglátják, észreveszik, hogy ott van a Megváltó? Mit hallanak ki a beszédedből? Az Ő tisztasága, szentsége, vigasztalása kihallatszik-e, meghallják-e ezt az emberek, amikor beszélsz? Milyen a viselkedésed? Látják-e, hogy veled lakik, életed irányítója, része Jézus? Amikor betegség, veszedelem, támadás ér, hogyan hordod a keresztet? Ne lázadj, és ne keseregj a próbák idején, mert nem kaptál se többet, se nagyobbat, mint amit te el tudsz viselni. És veled megy az úton Jézus.
Tudom, hogy az emberek figyelik életemet, hogy hová helyeztelek Téged, én élő Jézusom. Segíts, hogy ne kifelé mutogatás legyen az életem, de őrizz meg attól is, hogy sziklabarlangba zárjam magam az emberek elől. Szeretnélek megmutatni Téged, Uram ennek a szenvedő, gyászoló, vesztes világnak, és az én családomnak. Légy Te az első helyen az életemben! Áldott légy, feltámadott, élő Krisztusom! Ámen.
„A feltámadott Krisztus, az életet vég nélküli ünneppé teszi.” Athanasius
18
Szomorú tavasz? Húsvét vasárnapja, Kora reggel. Sétálok a kerti úton Megrémült szemekkel...
Szomorú lett a világ Egyetlen éjszaka, Új élet reménye, Esztendőnk tavasza...
Hová lett a tavasz Ragyogó pompája?! A napfény melege És sokezer csodája?
Szívem jeges telét hirtelen Elfújja egy lágy fuvallat: Húsvét van! Jézus él! Új életet fakaszt!
Körülöttem megdermedt a világ; Amerre nézek Megérintenek Jeges leheletek.
A fagyos kertben is Van még remény. A rejtett rügyekben, Virágbimbók mélyén…
Növényeim haldokolnak A jégpáncél alatt! A tél lett az úr A virágzó fák alatt!
S mit Ő hozott nekünk A legdrágább megmaradt: Elhozta életünkbe Az örök lelki tavaszt!
Megsimítok minden Jeges virágbimbót, Van-e bennük élet, Gyümölcsöt hozó?
Bűn fagyától megdermedt, Fáradt életünk Felenged, megtisztul, Új életet nyerünk.
Király liliom És illatos rózsa, Gyűjtelek-e benneteket még Szép, tarka csokorba?
Jézus él! Nem maradt a sírban! Van új életkezdés!...Vele! Szívderítő e fagyos tavaszban!
Illatos eper, Zöldség és saláta, Itt didereg jeges fényben Jégpáncélba zárva.
Pozsgai Józsefné 2001. ápr.
19
Meghívó nyelvi táborba Do you speak English? Sprichst du Deutsch? Pár éve tanulsz angolul vagy németül? Akkor itt a helyed a nyelvi táborban! Amit kínálunk: kiscsoportos órák újrakezdő, középhaladó, haladó szinten játékos tanulás angol, német dalok tanulása kommunikációorientált órák amerikai palacsinta, chokolate chips cookies, Rüeblicake A többi pedig maradjon meglepetés…
Idő: július 25-29. (kedd 13 óra-szombat dél), vagyis éppen az ICSN előtt. Részvételi díj: 9000 Ft/fő. Jelentkezési cím: Szerdi Hajnalka, 3980 Satoraljaújhely Dókus u. 6. e-mail:
[email protected], tel. 20 996 1457, jelentkezés határideje: 2006. június 30. Fontos: a részvételi díjból adott kedvezményért a nyelvi tábor résztvevői is nyújthatnak be pályázatot Békesség Szigete Alapítványhoz (a pályázati kiírás a kiálts márciusi számában olvasható!). Szerdi Hajnalka, Dezső Gergely, és a nyelvi tábor szervezői
Hely: Súr, Békesség Szigete Hitmélyítő Tábor
Meghívó az Ifjúsági Csendes Napokra Ha úgy érzed, hogy a gyerektáborból már kinőttél, a házasok tábora, vagy az idősek tábora még nem aktuális számodra, de szívesen eltöltenél egy hetet keresztény fiatalok társaságában, akkor mindenképpen a megújult Ifjúsági Csendes Napok a neked való rendezvény! Fiatalos programokra, érdekes tanításokra, barátságos légkörű csoportos beszélgetésekre, sok közös éneklésre, bensőséges áhítatokra, és nagyszerű szabadidős programokra számíthatsz, ha részt veszel a 2006. július 30. augusztus 5. (vasárnap este 19 óra szombat dél) között megrendezésre kerülő rendezvényen, amelynek részvételi díja 12000 Ft/fő.
A helyszín természetesen ismét a súri Békesség Szigete Tábor. A rendezvénnyel és a jelentkezéssel kapcsolatban bővebb információkat a Kiálts következő számaiban találhatsz, vagy az
[email protected] email-címen kérhetsz. Jelentkezés Kaszala István, 6090 Kunszentmiklós, Tavasz u. 7., e-mail:
[email protected], tel.: 06-70332-9837 a jelentkezés határideje: 2006. június 30. Fontos: aki a július 29. szombat déltől július 30. vasárnap délutánig terjedő időszakot a táborban szeretné tölteni, a felmerülő étkezési és rezsiköltségek fedezésére 1000 Ft hozzájárulást fizet. Kalupka János, Dezső Gergely, és az ICSN szervezői
20
Hírek Szegedről Rajkai Richárdné nővérünk 80 évet kapott Teremtőjétől e födi életben. A Gyülekezet távolsága ellenére is az Úrban csendesen élte életét. Kitartóan várta Urát, amíg a Mennyei hazahívó szó megérkezett. Temetése 2006-március-2 1-én Zsombón, népes családja és hozzátartozók részvételével történt. Sok erőt kívánunk a gyászoló családnak. Horváth István testvér 84 évet kapott az Urától. Testvérünk szerette az Ő Urát, szerette családját. Szorgalmáról sok helyen megemlékeznek, főleg betegek idősek, de a fiatalok is. Ahol megjelent mindig szólt az Ő Uráról és volt egy kedves bátorító, vigasztaló éneke, bármerre járt is a
közösségünkben. Főleg a lelkek, de fák, virágok és parkok is hirdetik, hogy amíg Isten erőt adott neki nem tétlenkedett. Testvérünk Tataházán lakott, de az elmúlt pár évben Szegeden ápolták a család ott lakó tagjai. Testvérünket a Deszki kórházban érte a haza hívó szó. Temetése 2006március 23-án Tataházán családja és a tiszteletére megjelent népes gyászolók, és több gyülekezetből jelen levő testvérek részvételével volt. Isten adjon vigasztalást a gyászoló családnak. A vigasztalás igéit mindkét helyen, Hegedűs József testvér hirdette. Szeretettel Vámos-Poljak Zsolt testvér
Hírek Kiskőrösről Az év első hónapjában két nővérünket kísértük utolsó útjára. Január 7-én Suba Mihálynétól, január 25-én Varga Sándornétól búcsúztunk. Suba Mihályné 87 évet élt, Varga Sándornét pedig 95 évesen szólította magához az Úr. „És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jel 14:13)
Ugyanakkor örömmel jelentjük be azt is, hogy az elmúlt időszakban, két fiatal részesült gyülekezetünkben a Szentlélek áldásában: László Lívia és Hegedűs Diana. Életükre Isten áldását és a megszentelődésben való fejlődést kívánjuk! „És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott.” (1Jn 3:24)
MIKOR VAN VÉGE AZ ÉJSZAKÁNAK? A bölcs rabbi megkérdezte tanítványaitól, miről lehet megtudni, hogy vége az éjszakának és hasad a hajnal? Talán arról hogy a kutyát meg lehet különböztetni a macskától — nem, szólt a rabbi. Biztosan, arról, amikor a fügefát meg tudjuk különböztetni a narancsfától. — nem — szólt ismét a rabbi.
Hát ha egyik sem, akkor mondd meg végre, hogy miről kérdezték a fiatalok. Amikor egy ismeretlen személy arcába nézel és ráismersz benne nővéredre vagy testvéredre. Amíg ez nem történik meg, addig sötétségben élsz — hangzott a rabbi válasza. 21
Golgota Már én utaztam nem egy szép tartomány terén, És némely bérctetőről a völgybe néztem én. De egy halom sem vonta a szívem úgy oda, Mint az a domb, amelynek neve Golgota! Nem díszlik hó-tetővel, büszkén felhők felé, Nem nyúlik a magasra, a csillagok elé. És mégis semmi bércen nem voltam én soha, Olyan közel az éghez, mint rajtad Golgota! Nem díszlik annak csúcsán, az örökzöld fenyő, Sem ékes pálmafáktól, nem díszlik a tető. Nincs rajta cédrus erdő, sem mirtuszok sora, De egy kereszt áll fából, s rajt az Isten Fia! Nem látható ott semmi kiváló pompa, dísz, virágos tarka pázsit, hullámos tiszta víz. De van egy kedves orca, melynél dicsőbb soha Nem tűnt fel semmi tájon, csak rajtad Golgota! Nem csörgedez ott se mély, forrásvíz sem ömöl, De van egy másik forrás, amelytől felüdül A lélek, bármily fáradt, óh áldott szent csoda Örökélet forrása, foly rajtad Golgota. A halmot nem borítja aranyos napsugár, Sőt inkább ott ül rajta, évszázados homály. De nékem olyan fényes e halom homloka, A legderűsebb ég van feletted Golgota! Ottan mellére üt a kemény szívű pogány, Égi gyönyörre lelt ott a lator, kínos fán. Ott zengnek angyal hárfák és cseng Halleluja, Örök karok harsognak felőle Golgota! Oda siess zarándok, ott tarts te pihenőt Ott dobd le bűnöd terhét a Megváltó előtt! És üdvöt nyerve, másnak utat mutass oda! Rajtad visz át ösvényünk, a mennybe Golgota. Ismeretlen szerző 22
C. H. Spurgeon - A mindig éber őrszem „Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!” Zsolt 121:4 Az Úr „Izráel őrizője”. Mindig ébren van, nem közelíthet hozzá sem a könnyű, sem a mély álom. Szüntelenül vigyáz népének házára és szívére. Ez önmagában elég ok arra, hogy teljes békességben pihenjünk. Nagy Sándor mondta egyszer, hogy azért tud nyugodtan aludni, mert barátja, Parménió őrködik mellette. Mennyivel nyugodtabban aludhatunk mi, akikre Isten vigyáz. A „bizony” szó megerősíti ezt az örvendetes igazságot. Figyeljünk hát fel rá, és tudjunk gond nélkül megpihenni. Jákób el tudott aludni, noha csupán egy kő volt a párnája. Isten azonban őrködött felette, sőt, áldást kapott álmában Jákób, és másnap hittel mondhatta: „az Úr van ezen a helyen” (1Móz 28:16). Mikor teljesen
védtelenek vagyunk, az Úr maga tartja fölénk megóvó kezét. Az Úr úgy őriz minket, ahogyan a gazdag a kincsét, a tábornok a határőrvárost, a testőr az uralkodóját. Semmi nem árthat azoknak, akik ilyen védelem alatt állnak. Hadd tegyem én is testemet, lelkemet, az Ő drága kezébe. Ő soha nem feledkezik meg rólunk, és nem szűnik meg gondoskodni rólunk. Hát nem érzed szüntelenül áldását? Ó Uram, tarts meg engem, nehogy eltévelyedjem, elessem vagy elvesszek. Tarts meg engem, hogy megtarthassam parancsolataidat. Szüntelen vigyázásod óvjon meg attól, hogy pihenésem restség legyen, alvásom pedig halálos álom.
Több mint puszta szó „Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.” ApCsel 13:34 Az embereknél semmi sem biztos, Istennél viszont minden az. Ez kiváltképpen vonatkozik a szövetségre, amelyet Isten velünk kötött, amint Dávid mondja: „Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent” (2Sám 23:5) Biztosak vagyunk abban, hogy az Úr komolyan veszi kegyelmét. Az ő ígérete nem puszta szó, hanem igazság és hatalom, Kegyelme valóságos kegyelem. Még ha úgy látszik is, mintha a halál meghiúsíthatná beteljesedését, akkor is megáll, mert Urunk beváltja szavát. Biztosak lehetünk abban, hogy az Úr megadja szövetséges népének a megígért áldásokat. Választottai sorra-rendre mind
részesülnek benne. Valamennyi gyermeke, legkisebbtől a legnagyobbig, számíthat erre. Biztosak lehetünk abban is, hogy az Úr ezután is megadja kegyelme ajándékát népének. Nem azért ad, hogy visszavegyen. Amit idáig kaptunk Tőle, csak záloga mindannak, amit még ezután fogunk megkapni: Amit még nem kaptunk meg, az éppoly biztos a mienk lesz, mint amit már megkaptunk. Ezért csendesedjünk el, és várjuk az Urat. Nincs okunk a legkisebb kételkedésre sem. Isten szeretete, Igéje és hűsége biztos. Sok bizonytalan dolog van, de ez biztos.
23
Tábitha-kör „Mi Atyánk… szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Mt 6:9-10. Kedves imádkozó nővéreim, testvéreim! Imánkat az Úr Jézus tanítása szerint folytatva három nagyon fontos kéréssel jöhetünk a mennyei Édesatyánk elé. Vegyük sorba: 1. Szenteltessék meg a te neved! Hol? A mi egyéni életünkben, hogy betölthessük feladatunkat és életünk Istent dicsőítő, engedelmes élet legyen. De ne csak az én, a te, a mi életünkben, hanem testvéri közösségünk életében, gyülekezeteinkben, lelki munkát végző testvéreink életében, különböző korú és különböző feladatokat ellátó lelki testvéreink életében és hazánkban is, hogy egyre többen legyünk, akik Őt imádjuk, szeretjük, tiszteljük. Mikor? Szüntelen. Mindenkor. 2. kérés: Jöjjön el a Te országod! Azaz legyen teljes a Te uralmad bennünk, közöttünk és körülöttünk. Te légy életünk uralkodója, királya, mindenben az egyedüli meghatározója.
Add Urunk, hogy — és ez a 3. kérésünk — legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is: Minden egyes gyermeked, a te néped életében olyan teljességgel, mint a mennyekben, ahol az angyalseregek feltétel nélkül engedelmesen teljesítik akaratodat. Add, hogy minden napunkat azzal a kérdéssel tudjuk kezdeni: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjek, mi a te akaratod számomra a mai napon? Kérlek, kérünk, segíts annak teljesítésében is engem és mindnyájunkat, hogy példák lehessünk embertársaink, felebarátaink előtt is. Imádkozzunk azokért a testvéreinkért, akiket a különféle megpróbáltatások között a csüggedés kísért. Kérjünk kitartó, bátor hitet részükre, (magunkéra is) mert „Isten hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 1Kor 10:13. A következő közös imaidőnk: 2006. április 28. péntek este 21 óra. Az Úr áldjon meg gazdagon minden egyes imádkozó testvéremet. Szeretettel köszöntelek mindannyiótokat nővéretek az Úrban: Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó
KIÁLTS Az Őskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelős kiadó: Pozsgai József Felelős szerkesztő: Schmied András Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 Fax: 1-225-1188 E-mail:
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91.
24
