KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test fű és minden szépsége mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az Őskeresztyén Apostoli Egyház Lapja
2006/10
Felelősségünk a kívül valók iránt „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Kol 4:5-6 …Már egy hónapja elkezdődött az új tanév, az új iskolaév. A fenti igék néhány jó tanácsot adnak útravalónak, gyerekeknek, ifjaknak, de a család idősebb tagjainak is. Mindannyiunknak... Elsősorban figyeljünk a mi beszédünkre. A szó nem a nyelvünknél születik, hanem a szívünkben. Onnét jön ki, a szívnek teljességéből. Akkor változik meg valakinek a beszéde, ha megváltozik a szíve. Az Úr Jézus tudja a szívet megváltoztatni, megtisztítani, ha Ő beköltözik oda a Szentlélek által. Ha a bűnös ember megtér a bűneiből és átadja az életét Jézus Krisztusnak. …Sajnos nagyon szennyes beszédűek az emberek, már a fiatalok is. Egészen természetesnek tűnik számukra a trágár beszéd. Még a tanult intelligensnek tűnő emberek számára is. Sokan tüntetnek azzal hogy a másik embert túlszárnyalják a csúnya beszédben. Egy érdekes úti-beszámolót olvastam: Csiha Kálmán, erdélyi református püspök Ausztráliában járt. Azt mondja hogy ott ritkán káromkodnak az emberek.
Villamoson utazva egy magyarnak a lábára léptek, mire angolul elkezdett káromkodni. Megállították a villamost és mindenki kiszállt. Hoztak neki egy pohár vizet, orvost hívtak, mert azt gondolták, hogy megbolondult. Nem vigyázott a beszédére és ez furcsa volt számukra. Elragadta az indulata… A Biblia, Isten szava, arra tanít, vigyázzunk a beszédünkre. Iskolába menő gyerekek, ifjak, legyetek szép kedves beszédűek. Ne tanuljátok el világi társaitok csúnya beszédeit, trágár szavait. Egy alkalommal utaztam a vonaton, és odavissza úton diákok voltak az útitársaim. Elszörnyülködtem, hogy röpködtek a szájukból a csúnyábbnál csúnyább szavak! Úgy tűnt észre sem vették, hogy másokat megbotránkoztatnak vele. Olyan természetes volt számukra a csúnya trágár szavak használata. Kedves gyerekek és fiatalok! Kedves testvérek! Ne szégyelljétek Jézust megvallani, ha megkérdezik, miért vagy te más, miért válogatott szép a beszéded? Miért nem elegyedsz bele a csúnya beszédekbe? Valljátok meg bátran hiteteket úgy, mint Sidrák, Misák és Abednegó Babilonban. Isten mellettetek áll és elvárja, hogy hűséges és bátor tanúi legyetek ebben
a bűnös világban. „Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt” — írja Pál apostol. Kik voltak a kívül állók? Akik nem tartoztak a kolosséi gyülekezethez. Kívül álló, aki nem hisz Jézus Krisztusban. Isten azonban azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Mi, hívő emberek is szeretnénk, ha barátaink, hozzátartozóink hinnének Istenben és üdvözülnének. Isten reánk bízta a békéltetés szolgálatát, az ige magvainak vetését. Egy hitetlen, Istentől elrugaszkodott világban élünk. Sokan semmit sem tudnak Istenről, sokaknak téves ismeretük van. Ha nézzük a kívül valók életét, látjuk, hogy sok ember és család életéből hiányzik a békesség, a nyugalom. Nem találják a megoldást életük problémáira. Sok a rendezetlen, zűrzavaros élet. Sokan tele vannak lelkiismeretfurdalással, bűntudattal. Ezekre a problémákra, csak Jézus Krisztusnál van megoldás. Az életünkkel kell bemutatnunk az Úr Jézust és a mennyei Atyát az embereknek. Lássák a mi megváltozott életünket, a békességünket, amit Jézus Krisztus adott. A tiszta, kedves beszédünket, amely legyen sóval fűszerezett, hogy mindenkinek helyesen felelhessünk. „Bölcsen viselkedjetek a kívül valók iránt, a kedvező alkalmat jól használjátok fel” — írja az apostol. …Nagyon fontos, hogy szavainkkal megfelelő időben — nem előbb és nem később — és megfelelő módon szólítsuk meg az embereket. Amikor érett rá a helyzet. Egyszer valaki — egy hívő ember — bekeveredett egy társaságba. Ott volt
egy szomorú ember. Ez a hívő ember elkezdte mondani neki, hogy Isten örömet ad mindenkinek, meg van az okunk az örömre… Mire a szomorú ember megszólalt: „a feleségem temetéséről jövök, azért vagyok szomorú. — Bocsáss meg! — ennyit tudott mondani a hívő ember… Igaz volt amit mondott ez a hívő ember, csak nem jókor mondta a jót. Ha másként kezd közelíteni, lehet, hogy megnyílt volna az ember szíve és vigasztalni tudta volna. Isten adja meg, hogy mindannyian ráérezzünk arra, hogyan viselkedjünk az emberekkel. Legyünk bölcsek! A jó alkalmakat azonban mindig használjuk ki. Legyünk készek arra, hogy számot adjunk a bennünk levő reménységről. Ne legyen teher vagy kényszer, Jézus Krisztusról beszélni. Beszédünk kedves legyen, vagyis legyen kegyelembe ágyazva. Kegyelem lelkületével mondjuk el mondanivalónkat. Azért kell hogy kedvesek legyünk, mert vannak kötekedő, kellemetlenkedő emberek. Néha furfangos emberek közelítenek felénk, teszik fel kérdéseiket. Az Úr Jézust sem közelítették meg mindig őszinte emberek. Ne felejtsük azonban, hogy Isten felelőssé tett minket a kívülvalókért. Kedves iskolások, kedves testvérek! A fenti igéket szívetekbe vésve induljatok az új tanévbe és az élet ismeretlen szakaszának a megtételére. Ezek az igék mindannyiunknak szólnak. Az Úr áldja meg az Ő népét győzelmes élettel, engedelmes élettel. Ámen. Pozsgai József
Szeretettel tájékoztatjuk a testvéreket, hogy Pozsgai József testvérünket telefonon ezentúl, csak a 06-20-429-5911 telefonszámon lehet elérni. (vezetékes telefonon nem érhető el) 2
„És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez…” 5Móz 30:1-6. Isten mindent tud. Mindent eleve ismer. Eleve ismerte az első ember bűnbe esését. Ugyanígy ismerte Izrael nép bukását, de ismerte a mi bukásunkat is. Az egész Bibliában azt kell látni, hogy Isten mindent ebből az eleve ismeréséből, és a bűnös ember iránti irgalmas szeretetéből cselekszik. Erről tesz bizonyságot a fent idézett Ige is. Amikor ezek az Igék elhangzottak Mózesnek, Isten nagy szolgájának ajkán az Úr üzeneteként, a nép hűséges volt az Istennel kötött szövetséghez. Most elhangzott az Úr figyelmeztetése, hogyha jön az idő az életükben, amikor az élő Istentől a környező népek bálványaihoz fordulnak, hogy azokat imádják, akkor Isten az ő ellenségeik kezébe adja őket, és nem könyörül meg rajtuk, amíg bűneik büntetését le nem töltik. Természetesen ez a figyelmeztetés érvényes Isten mindenkori népe számára is. Így a mi számunkra is. A későbbi igékből azt látjuk, hogy a nép nem sokáig volt hűséges az ő Istenéhez, és az idegen népek bálványai felé fordultak. Ennek aztán meg volt a súlyos következménye. Ellenség foglalta el az országot, és sanyargatta Izraelt. Szinte lehetetlenné tette az életüket. Amikor aztán szívből megtértek az Úrhoz, az Úr szabadulást szerzett nekik. Sajnos a hűség ismét csak rövid életű volt. Utána ismét az Úrtól való eltávolodás, bálványozás következett. Ez addig ismétlődött, amíg az Úr végleg megelégelte a nép hűtlenkedését, és szétszórta őket a különböző népek közé. Az Ige igaz, amely ezt mondja: „…te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű, és a gonosz miatt is bánkódó.”
Jón 4:2/b. Tudjuk jól az Igéből, hogy nem az egész nép lett hűtlen és a fogságra vitelkor voltak, akiket ott hagytak Izraelben. Azt is látjuk, hogy a bajt általában nem az egyszerű nép, hanem a király, a fejedelmek, a papság, tehát a nép vezető rétegének hűtlensége okozta. Ez a mai időben is így van. Az idézett ige azt mondja, hogyha majd a bűn miatt az Úr átka a népre következik és fogságba kerül, idegen népek közé, a szabadulásra egy mód és lehetőség lesz. Őszintén, és teljes szívből megtérni. Érdekes megfigyelni, hogy Isten továbbra is egységes népként kezeli őket. Azt mondja a 3. vers: „Akkor visszahozza az Úr a te Istened a te foglyaidat… és visszahozván összegyűjt majd téged…” 5Móz 30:3. Az igéből egyértelműen látszik, hogy akiket elhurcoltak, azok egy részének ott kell meghalni, nem térhetnek vissza, de a másik részüket visszahozza az Úr. Bár a fogságból való visszajövetel is el volt határozva az Úrnál, mégis azt mondja a prófétán keresztül: „És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez és hallgatsz az Ő szavára… te és a te fiad teljes szívedből és teljes lelkedből. Akkor visszahozza az Úr a te foglyaidat és könyörül rajtad…” 5Móz 30:2-3. Ez az isteni üzenet teljes mértékben valósággá lett a nép életében. A hűtlenkedés, az elvettetés, a szétszóratás, de az összegyűjtés is, amit a nép őszinte bűnbánata előzött meg. Ez az egész történet nagyon hasonlít a hívő nép életére. Volt időszak, amikor a hívők engedelmessége folytán a Szentlélek csodálatosan végezte az Ő megmentő és megszentelő munkáját. A szolgálattevők a Szentlélek erejével és hatalmával végezték 3
szolgálatukat. Sokan megtértek. Egyik gyülekezet a másik után alakult meg. A gyülekezetekben égett a Szentlélek tüze. Isten csodálatosan tett bizonyságot az Ő gyermekei mellett. Csodálatos lelki öröm, békesség és a Szentlélek erejének megnyilvánulása jellemezte az összejövetelek légkörét. Bizonyára nem egyedi jelenség volt, ami például a Szabolcs megyei kis falunkban történt. Volt időszak, amikor a testvérek a hét minden napján összejöttek imádkozni. A hívők szerettek imádkozni, igényük volt az Úrral és egymással való mind szorosabb kapcsolatra. A Szentlélek csodálatosan munkálkodott közöttük. Aztán közbejött valami. Az ördögnek sikerült elég sok hívő tekintetét az Úrról elterelni. Ki mivel volt megejthető. Meggazdagodás lehetősége, dicsőség utáni vágy, testi vágyak kielégítése. Egyik-másik hívőnek a bukása óriási rombolást végzett. Az egyik vidéki gyülekezetben a prédikátor bukása a szép, elég nagy létszámú gyülekezetet majdnem teljesen elpusztította. Azóta a gyülekezet teljesen megszűnt. A bajt okozó ember is hitetlenként halt meg. Szinte nem volt a közösségünkben olyan gyülekezet, amelyiket az ellenség ne rostálta volna meg. Sokan visszamentek a világba. Jó néhányan különböző más közösséghez csatlakoztak. Voltak olyan gyülekezeteink, amelyek időközben teljesen megszűntek. Úgy jártunk mind Izrael népe. A többség szétszóratott, csak kevesen maradtunk meg a régi határokon belül. De van reménységünk, mert Isten azt ígérte, hogy a szétszórtakat össze fogja gyűjteni. Istennek ezt az ígéretét hittel elfogadva mit kell tennünk? Nem ülhetünk karba tett kézzel. Szót fogadva az Igének, meg kell térnünk. Nemcsak egyik vagy
másik testvérnek, hanem az egész népnek. Isten nem azt mondta, hogy a fejedelmeknek, vagy a papságnak, vagy a családfőknek kell megtérni, hanem az egész népnek. „És megtérsz az Úrhoz a te Istenedhez és hallgatsz az Ő szavára… teljes szívedből és teljes lelkedből.” Isten ezt várja tőlünk is. Ha valaki úgy véli közülünk, hogy ő nem vétkes, neki jó a kapcsolata az Úrral, ezt a jó kapcsolatot mutassa meg az Úr előtt való őszinte megalázkodással. Jól tesszük, ha elolvassuk Dániel bűnbánati imáját. Dán 9:1-21. Dániel szinte még gyermek volt, amikor fogságba vitték, és igyekezett egy Istennek tetsző életet élni. A 10. részben Isten küldötte kétszer is azt mondja neki: „kedves férfiú”. Tehát Dániel nem sokkal növelhette a nép bűneit, amely végül is Izrael fogságra vitelét eredményezte. Ez az Isten előtt kedves férfiú mégis azt mondja az ő bűnbánati imájában: „Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.” Dán 9:5. Dániel úgy vitte az Úr elé az egész nép bűnét, mint sajátját, és ez kedves dolog volt az Úr előtt. Példát vehetünk Dánieltől, annál is inkább, mert nekünk saját vétkünk, mulasztásunk is van bőven. Az Úr nemcsak Dánielt hallgatta meg. Ő meghallgat minket is, ha olyan őszinte bűnbánattal állunk az Úr elé, ahogy Dániel állt oda. Isten azt kéri, hogy teljes szívvel és teljes lélekkel térjünk meg. Megtérni azt jelenti, hogy egy 180 fokos fordulatot teszünk, és pontosan ellenkező irányba megyünk, mint eddig mentünk. Az Úr parancsa az, hogy ugyanígy térjenek meg a fiak, tehát az utódok is. Ha ennek a parancsnak eleget tudunk tenni, valami csodálatos dolog fog történni. „Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te 4
foglyaidat, és könyörül rajtad és visszahozván összegyűjt majd téged minden nép közül akik közé odaszórt téged az Úr, a te Istened.” 5Móz 30:3. Tudjuk az Igéből, hogy az összegyűjtés megtörtént. Vajon az Úr a mi gyülekezeteinkből szétszóródottakat nem akarja összegyűjteni? De igen. Teljesen mindegy, hogy hová kerültek. Talán közelre és van bennük vágy Isten után, de nem találják a visszavezető utat, vagy pedig nagyon távolra kerültek, talán különböző bűnök rabságában vannak. Az Úr még az ég széléről is elhozza őket. De nekünk van egy óriási felelősségünk. Őszinte bűnbánattal megtérni. Ezzel készítjük el számukra az Úrhoz visszavezető utat. Van még egy csodálatos ígérete az Úrnak Izrael számára, mégpedig az, hogy a fogságból való visszatérés után úgy megsokasítja őket, hogy többen lesznek, mint azelőtt voltak. Ez az ígéret is érvényes reánk. Isten ma is kész az ő népét megsokasítani. Az idézett igeszakasz utolsó ígérete az, hogy egy csodálatos kapcsolat jön létre Isten és az ő népe között. Akik megtértek teljes szívből és teljes lélekből, azok most szeretni fogják az Urat, az ő Istenüket teljes szívükből és teljes lelkükből, ami életet, örökéletet
jelent számukra. Testvéreim! A fogságra vitel, a szétszóratás a babiloni birodalomban hetven évre szólt. Gyülekezeteink volt tagjainak a szétszóratása nem meghatározott időre szól. Őket az Úr bármikor kiszabadíthatja és visszahozhatja. Nem lenne teljes a bűnbánati imánk, ha a magunk részére, akik itt vagyunk, nem kérnénk szabadulást. Mindenki nézze meg a saját életét és lássa meg, hogy mivel van megkötözve. Szeretetlenséggel, ítélgetéssel, hitetlenséggel, reményvesztettséggel, anyagiassággal, testiességgel, dicsvággyal, felfuvalkodottsággal, a világ szeretetével stb.? Amíg mi magunk valamilyen megkötözöttségben vagyunk, a mások szabadulásáért való imánknak nem sok eredménye lesz. Őszinte bűnbánattal igyekezzünk a megkötözöttségektől megszabadulni, hogy aztán eszközök lehessünk az Úr kezében a mások szabadulása érdekében. Adja meg az Úr, hogy minél több Dánielhez hasonló lelkületű tagja legyen a gyülekezeteinknek és az Úr egész testének, az Eklézsiának. Legyünk igényesek, kérjük az Urat, hogy ezzel a lelkülettel ajándékozzon meg mindnyájunkat. Ő ezt örömmel kész megtenni. Legyünk mi is Istennek kedves gyermekei. Papp Ervin testvér
Hírek Tataházáról Július 5-én volt Nagy Gedeonné nővérünk temetése, akitől családtagok, rokonok, ismerősök, búcsúztak. A testvérnő 78 évet kapott az Úrtól. A vigasztalás igéit Hegedűs József testvér a 2Kor 5:10 és Vámos-Poljak Zsolt testvér a Zsid 9:27 alapján hirdette. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg …” Vámos-Poljak Zsolt
5
Bibliai jellemképek — Sára 3. rész 1Móz 21:1-14; 23. rész Amikor elérkezett a megígért idő, Sára fiút szült Ábrahámnak, idős korára. Az ígéret gyermekét Izsáknak nevezték el, és körülmetélték 8 napos korában, amely az Istennel kötött szövetség jele volt. Sára ezt mondta: „Nevetést szerzett az Isten énnekem, aki csak hallja, nevet rajtam.” Itt valószínű, hogy nem gúnyolódó „kinevetésről” van szó, hanem boldog, csodálkozó örvendezésről. Isten örömet, nevetést okozott Sárának azáltal, hogy idős kora ellenére fia született. Sára már az örömtől nevetett. Az Úr mondása — „Avagy az Úrnál lehetetlen-e valami?” — hitet támasztott a szívében. „Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra és életkora ellenére szült, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.” (Zsid 11:11.) A szomszédok, ismerősök pedig biztosan együtt örültek az idős anyával és apával. Hogy ez mennyire így lehetett, bizonyítja az újszövetségi korban élt Zakariás és Erzsébet élete. Amikor idős korukban gyermekük született, szomszédaik, rokonaik együtt örültek velük és nem olvassuk, hogy gúnyolódtak volna rajtuk. (Lk 1:58) Mit tennénk mi, testvéreim ilyen esetben? Örülnénk velük, vagy gúnyolódnánk rajtuk? A régi korok emberei örültek, mert áldásnak tartották a gyermeket és szégyennek a gyermektelenséget. Ma már ugyan nem szégyen, de sokszor lelki fájdalom azoknak, akik szeretnék a gyermeket, de nem ad nekik Isten. Sokan pedig több oknál fogva nem akarják vállalni a gyermekkel járó gondokat és lekötöttséget. (Az ilyenek lehet hogy nevetnének az idős szülőkön)… Izsákot elválasztották 2-3 éves korában és Ábrahám nagy ünnepet, vendégséget
rendezett erre az alkalomra. Egy valaki azonban gúnyolódva nevetgélt ezen az ünnepen: a szolgáló Hágár fia, Ismael. Eddig nem olvastunk róla, csak most, amikor már megvan Izsák. Pedig eltelt vagy 13-14 esztendő. Most kimutatta igazi jellemét a rabszolganő fia. Gúnyolódó nevetgélése felgerjesztette Sára haragját és követelni kezdte Ábrahámtól, hogy űzze el Hágárt és fiát, Ismaelt. Itt már nem a gyermektelen asszony sértődöttségét látjuk, hanem a fiát féltő, elfogult anyai szeretetet. És nem tudja elviselni, hogy amikor ő boldog és örül, akkor valaki kineveti és gúnyolódik rajta. Olyan volt Sára, mint a fiát féltő anyatigris. Kegyetlen és könyörtelen! Nem törődött azzal, mi lesz a szolgáló és gyermeke sorsa a pusztában! Felőle el is pusztulhattak! Nem volt Sárában megbocsátás és irgalom, csak sértődöttség és harag. Az anyai szeretet kegyetlen és önző tud lenni, ha emberi érzés marad csak, és nem párosul isteni szeretettel, irgalommal. Aztán Sára most már ugyanolyan büszke anya volt, mint Hágár, és nem hagyta magát lenézni és kicsúfolni. Tetejében ő volt a ház úrnője… Azt hozta fel indoklásul, hogy a szolgáló fia nem kaphat örökséget Izsák mellett. Az a csodálatos, hogy Isten fel tudja használni az emberi bűnöket, rossz tulajdonságokat is arra, hogy az Ő munkáját, terveit előre vigye. Ennek a szétválásnak meg kellett történnie, mert itt nemcsak Ábrahám vagyonának az örökléséről volt szó, hanem az isteni áldások és ígéretek örökléséről is. Izsák az ígéret gyermeke, aki a törvényes feleségtől született, minden testi-lelki örökség részese volt. Isten kiválasztó akarata, az 6
üdvtörténeti vonal benne folytatódott tovább. Ismaelnek mennie kellett Izsák mellől, még akkor is, ha Sára gonoszkodása idézte elő. Ábrahámot, akiben emberibb érzések voltak, megnyugtatta az Úr, hogy gondoskodni fog Ismaelről is, mivel ő is Ábrahám fia. Engedjen tehát Sára kívánságának… A zsidó hagyomány úgy őrizte meg Sárát az emlékezetben, hogy engedelmes asszony volt és urának nevezte Ábrahámot. Péter első levelében is erről olvasunk. (1Pt 3:6; 1Móz 18:12/b.) Voltak időszakok — mint pl. az Úr városából való kivonulásuk, vagy amikor húgának mondta őt Ábrahám Egyiptomban és a filiszteusok földjén — amikor látjuk a férjének való engedelmességét a jóban és a rosszban is. A Biblia azonban nem takarja el hibáit sem. Energikus asszony volt, aki akaratát véghez vitte bármi áron, még férjével szemben is. Ő nem volt olyan asszony, akinek „hallgass” volt a neve! Nagyonis figyelembe vette Ábrahám, a pásztorfejedelem, feleségének, a fejedelemasszonynak az akaratát és kéréseit. Istenben való hite végül
megerősítést nyert, amikor megszületett az ígéret fia, Izsák. Azonban Sárának is szüksége van Jézus Krisztus áldozatára, hogy emberi gyengeségei ellenére ott legyen az üdvözültek között. Hisszük, hogy így is lesz!... Sára 127 éves korában halt meg. Férje meggyászolta és temetkezésre alkalmas földet és barlangot vásárolt Hebronban, Kánaán őslakosaitól, a hettitáktól. Eltemette Sárát Mamré tölgyesével szemben, a makpélai szántóföld barlangjában. Ez volt az első tulajdona, birtoka Ábrahámnak Kánaán földjén. Itt temették el Ábrahámot, Izsákot és ide kívánkozott Jákób is Egyiptom földjéről. Az ősatyák temetkezési helye vonzotta az izraelitákat is vissza Egyiptomból Kánaán földjére. Ez a kis temetkezési földdarab, tulajdon, képezte a jogalapot arra, hogy magukénak igényeljék Kánaán földjét Isten ígérete szerint. Ugyanis Ábrahámnak, az ősatyának ígérte meg Isten, hogy utódainak adja Kánaán földjét. Ezt az ígéretét Isten be is teljesítette a 400 éves egyiptomi fogság után. P. J-né
Hírek Tiszakesziből Örömmel tudatjuk testvéreinkkel, hogy elkészült az imaházunk alapja. Reménységgel teli szívvel várjuk azt a napot, amikor majd elkészül e hajlék és hálatelt szívvel dicsérjük ott az Urat. Augusztus 19-én nagy örömben és áldásban volt részünk. Gyülekezetünkben Balogh Gyula testvért lelkipásztori
szolgálatba állították, aki eddig is hűségesen végezte a reá bízott lelki munkát. A szolgálatokat Kurdi Mihály kerületi elöljáró testvér és Váraljai Rudolf lelkipásztor testvérek végezték. Balogh Erzsébet
7
Hírek Kelebiáról Június 17-18-án, testvéri találkozót tartottunk gyülekezetünkben, amely az Észak-Magyarországi testvérek meghívásával valósult meg. Többen már szombat délután megérkeztek közénk, este pedig egy áhítatot tartottunk. Váraljai Béla testvér hirdette az igét Lk 1:53 vers alapján. Felhívta figyelmünket, hogy üresítsük meg naponta a szívünket, mert Isten az Ő szeretetével akarja megtölteni. Legyen jó talaj a szívünk, hogy meg tudja teremni a 30, 60 és 100 annyit! Dezső Gergely tv. pedig a Mt 18:1-5 verseket tárta elénk. Akkor a gyermekek tettek fel kérdést a Mesternek! Ma van-e kérdésünk, amit felteszünk Istennek? Hát legyünk bátrak, és a hitéletben olyanok, mint a gyermekek! Vasárnap imaórával kezdtük a napot: Bessenyei György testvér hozta Isten üzenetét a Mk 14:3-9 versek alapján. Szólt arról, hogy ez az asszony mindent megtett, hogy üdvösséget nyerjen! Mondd, te teszel-e valamit a te üdvösségedért? Törekedj! Mert azt mondta és hagyta meg a Szent Igében: „Én elmegyek, és helyet készítek tinéktek!”… Az 1Tim 4:8-16 verseket Széles János tv. olvasta fel. Törekedjünk olyan rendezett életet élni lelkileg, mint amilyen a környezetünk. Maradjunk meg Isten igéje mellett! Legyünk tiszták! Mindenkinek meg van határozva a helye és feladata a világban és a gyülekezetben. Légy példa! Ezt követően Kurdi Mihály testvéren keresztül hallhattuk Isten üzenetét. Az Ef 1:11-14 versekből szólt a jelenlévő gyülekezethez: senki és semmi el nem szakaszthat az Istentől, csak a mi bűneink. Ne embereknek akarjunk tetszeni, hanem Istennek. Te hogy érzed, neked is egyre
nagyobb szükséged van Jézus Krisztusra? Ő azt mondta: halált érdemelsz a te bűneidért, cselekedeteidért… én ezt vállaltam helyetted! Bihari Barnabás tv. 1Pt 3:10 vers és a 1319 versekből szólt hozzánk: legyen kipróbált a mi hitünk, mely a nehéz időkben is megáll, Jézus Krisztus dicsőségére való legyen. Az életünk legyen felövezve a Szent Lélek által, hogy megállhassunk a hitben. Váraljai Rudolf tv. az 5Móz 8:1-2 versekből szolgált. Megparancsolta az Úr, amit Ő mondd, azt cselekedjük, hogy bemehessünk az országba, amelyet már elkészített nekünk. Augusztus 3. Szalma Pálné nővérünket az Úr magához hívta hosszú szenvedése és betegsége után, hogy megpihenhessen az Atyánál. Nővérünk 84 évet kapott Istentől. A kelebiai temetőben kísértük utolsó útjára. Pozsgai Dezső tv. a Lk 19:1-10 és a Zsolt 21:5 versekkel búcsúzott, vigasztalva a gyászoló családot, hogy amit Isten eltervez, az úgy van jól. Augusztus 19. Kruska Ernő és Fábián Henrietta Isten előtt is házasságot kötöttek, hogy hűséges társai lesznek egymásnak. A zenekari, ifjúsági és különféle szolgálatok mellett Pozsgai Dezső tv. olvasott az Igéből. A Mt 19: 4-9 versekből adott útravaló, bátorító szavakat, hogy mindig Jézust hívják segítségül az életük során. Ahol ketten egy testté lesznek, ott jöhet a próba, mert a hűség és a szeretet nem fogy el! Az Úr gondot visel reátok! Ámen 8
Szeptember 10. Gerber tv. és felesége valamint Papp Ervin tv. és felesége egy egész vasárnapi napot együtt töltöttek velünk, és szolgáltak gyülekezetünkben. Gerber nővér a 115. Zsoltárral köszöntötte a gyülekezetet: Az Úr gondot visel reánk! A délelőtt és délután is Gerber tv. hirdette az igét. Először a Mt 16:19 vers alapján: Sokszor megtapasztalta, hogy Isten nem utasítja vissza a kéréseket, hanem várja, hogy valamiképpen közeledjünk hozzá. Vágyunk az énekíró szavaival: „Hadd menjek Istenem”… hadd láthassam meg a te dicsőségedet. Csak egy út vezet a mennyben, a Golgotán keresztül. Keressük a Bibliában, ott minden kérdésre van
felelet! Valld meg minden bűnöd, mert ha nem, elkárhozol! Az Isten és az ember harmóniájának mindig tisztának kell lenni! Az Ő igéjét a szánkba akarja helyezni, hát nyisd ki, hogy betölthesse azt! Adja az Úr, hogy legyünk olyan tanítványok, mint amilyen volt Péter, János és a többiek! Végül a 91. Zsoltár 1-2 versét helyezte a szívünkre: Aki a felségesnek rejtekében lakozik, aki mindent hordoz, akihez bármikor jöhetek. Ha dúlnak a háborúk, Ő a menedékem, váram! Útravalóul pedig négy német szót tanulthatott meg a gyülekezet: ICH VERTRAUE AUF IHN! – ŐBENNE BÍZOM! Ámen
Hírek Kaposvárról Szeretnénk az idei év találkozóiról és eseményeiről tájékoztatást adni, valamint megosztani mindenkivel ezeket az örömteli alkalmakat, amelyeket az Úr csodálatos kegyelméből átélhettünk az elmúlt időszakban. 2006. március 26-án Illés János testvért és kedves feleségét láthattuk vendégül gyülekezetünkben. Ezt az alkalmat a felsőmocsoládi testvéreinkkel együtt töltöttük el. Az imaórát Horváth Imréné nővérünk tartotta, akin keresztül az Úr megígérte nekünk, hogy „minden szükségünket be fogja tölteni”, (Filippi 4:19. vers) csak bízzunk Őbenne. Ezt meg is tapasztalhattuk ezen a napon. A délelőtti szolgálatot Illés János testvérünk végezte, a Lukács 18:35-43. rész, a vak meggyógyításának története alapján. Az ige üzenete felhívta figyelmünket arra, hogy vegyük észre azt, hogy Jézus Krisztus ma is itt van, és azt kérdezi: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” Ha
őszintén felelünk neki, akkor elvégzi mindazt életünkben, ami a szívünk vágya. A délelőtti alkalom végén lehetősége nyílott a testvéreknek arra, hogy előre jöjjenek a Szentlélek áldásért könyörögni, melyet a gyülekezet egy része buzgón kihasznált, így sokan megújultak és betöltekeztek ezen a napon. A délután idejében tovább hallgathattuk Illés testvérünk szolgálatát, a Lukács evangéliuma alapján. Megszólított minket az Úr, mint Zákeust, hogy hamar szálljunk alá. Akarjuk, hogy nálunk maradjon? Akarjuk mindennap érezni az Ő közelségét? Akkor ehhez azt kell tennünk, hogy minden bűnünket megvalljuk, elhagyjuk, és akkor üdvössége lesz a mi lelkünknek. Hálásak vagyunk Istennek, hogy lehetővé tette, hogy a testvéreink eljöhettek közénk. Kívánunk az életükbe sok erőt, és olyan áldást, amilyet aznap érezhettünk az ő szolgálataik által. 9
2006. május 15-én Pék János és Pék Tamás testvéreink látogattak el hozzánk. Pék János testvérünk az Apcsel 27:30-39. verse alapján szolgált az igéből. Az Úr felhívta a figyelmünket arra, hogy meg kell erősödnünk, táplálkozzunk mindig az igéből. Veszünk-e eledelt magunkhoz, vagy csak akkor, amikor már nagyon ellankadtunk? Ezt nem szabad megvárnunk! Minden felesleges terhet ki kell dobálnunk, tennünk a mi szívünkből, hogy „könnyebbítsük a hajót”, így sokkal könnyebben elérjük a mi célunkat, amire el lettünk hívva. A délutánnak idejében pedig felszólított minket az ige ugyancsak Pék János testvéren keresztül, hogy erősödjünk meg a hitben, legyünk engedelmes szívvel minden elöljárónk iránt, „minden dolgunk szeretetben menjen végbe”. 1Kor 16:1316. vers alapján hangzott Istennek igéje a mi számunkra. Nagyon áldásos napot tölthettünk el testvéreink körében. Július 23-án abban az örömteli eseményben lehetett részünk, hogy Kovács Diána testvérnőnk Budapesten alámerítkezett. Egy csodálatos alkalmat tölthettünk el ezen a napon. Az Úr kihívta őt a világból, és így egy új élettel áldotta meg, betöltötte Szentlelkével, minket pedig egy új taggal ajándékozott meg. Erre az ünnepségre elkísérte őt férje és kislánya is. Kívánjuk, hogy meg tudja tartani ezt az Istentől kapott hitet és kiteljesedjen nemcsak az ő, hanem a családja életében egyaránt. Július 30-án a súri zenekar látogatott el hozzánk. Ezen a napon ők végezték a szolgálatokat. Az imaórai szolgálatot Horváth Gábor testvérünk végezte, lehetőségünk volt kérni Istenünk áldását egész napunkra.
A délelőtt folyamán Mrázik József testvérünk szolgálatát hallhattuk. A kánai menyegző példázatán keresztül megérthettük, milyen fontos, hogy meghívjuk életünkbe, szívünkbe Jézust. Ha Őrá hallgatunk, és megtesszük amit mond, csodákat fogunk átélni. Kulisek Tamás testvér pedig a Lukács 8:19-21. vers alapján tanított bennünket. Nem mindegy, hogy milyen szívvel megyünk Jézushoz. Csak látni akarjuk őt, mert kíváncsiak vagyunk rá, vagy igazi és élő kapcsolatban akarunk vele élni? Ha őszinte szívvel járulunk elé, akkor betölti minden szükségünket és megtanít bennünket az útra, amelyen járnunk kell. Délután Kulisek Kálmán és Kulisek György testvéreink szólták az igét. Fontos üzenetek voltak számunkra az ő szolgálataik által is. Szükséges nekünk, akik Istent imádjuk, hogy lélekben és igazságban imádjuk, ne legyen hamisság bennünk. A másik fő üzenetet pedig a vak Bartimeus példázatán keresztül érthettük meg. Nagyon fontos, hogy személyes találkozásunk legyen Jézussal, és ne legyen semmi gátja, hogy hozzá járuljunk. Ne tudjanak minket ettől a célunktól eltántorítani. Ha pedig hittel fordulunk az Úr felé, megadja nekünk mindazt, ami fontos a számunkra — ha hasznunkra válik. Ezt a napot a zenekar csodálatos ének- és zeneszámai tették még színesebbé, áldásosabbá. Köszönjük testvéreinknek, hogy elfogadták meghívásunkat és sok szép szolgálattal készültek számunkra. Kívánjuk az Úr Jézus áldását mindannyiunk életére és szolgálatára továbbra is! Szeretettel a kaposvári gyülekezet nevében: Kellán Sándorné
10
Hírek Kecelről Földi porsátorától 2006. augusztus 2-án vettünk búcsút. Testvérünk 84 esztendőt kapott az Úr Jézus Krisztustól e földi létben. Búcsúztak tőle gyermekei, családja és a gyülekezet. A gyászistentiszteleti igeszolgálatot Szalma István testvér, a keceli gyülekezet lelkipásztora, a Jób 19:25-26 versek alapján végezte. A temetési énekszolgálatot a keceli énekkar végezte. 2006. augusztus 30-án vettünk búcsút Turcsik Istvánné nővérünktől, aki 75 évi földi küzdelem után hazaért az ő Megváltójához. Nővérünk, élete alkonyán talált rá az igazi útra, Jézusra, akit ezután mindig követett és hűséges volt az ő Urához. Amikor csak tehette eljött, vagy hozták a testvérek az Úr házába. Az utóbbi években sokat szenvedett, az ő testében legyengült, de lelkében mindig ott élt a remény, hogy az Úr Jézus szereti őt. Ez a reménység már valóság lett az Ő lelke számára. A vigasztalás igéit Szalma István testvér, a Jób 7:9-10 és a Lk 23:46 igék alapján hirdette. A temetésen az énekszolgálatot a keceli énekkar végezte el. Szeretettel: Bottó Lászlóné
Hazaköltözött „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19:25.) Ezen igei gondolatok alapján vettünk búcsút Csúzi István testvérünktől, aki nemcsak mondta, hitte is hogy az ő Megváltója él, s vele kéz a kézben megy odaát. Sokszor hagyta el ajkát sok bizonyságtétel arról, amit Jézus tett és cselekedett az ő életében. Így mi is úgy hisszük, hogy az ő vágya beteljesült és ha testében nem is, de lelkével megláthatta az Urat. Sok átélése közül egyet említek, amikor látomásban láthatta, évekkel ezelőtt hazaköltözött hitvesét, amint egy folyó partján fehér ruhákat készítettek. A testvér megkérdezte: Kiké ezek a fehér ruhák, majd ő azt válaszolta: ezek azokéi akik a földi létben hűségesen jártak Jézus Krisztussal, és győztek. Azok kapnak hófehér ruhát. Sokszor bíztatott így bennünket a testvér, hogy legyünk hűségesek az Úr Jézus Krisztushoz, mert csodálatos hon vár odaát.
Meghívó Szeretettel hívjuk és várjuk a szolgáló testvéreket az október 14-én megtartásra kerülő lelkimunkás továbbképzésre. A továbbképzést 900-kor imaórával kezdjük és előreláthatóan 1445-ig tartjuk. Imádságos szívvel készüljünk erre az alkalomra és kérjük Istenünk vezetését és áldását. 11
Az Istennek legyen hála!... „Az Istennek pedig legyen hála, az Ő kimondhatatlan ajándékáért.”2Kor 9:15. „Ó, lenne bár ezernyi nyelvem, ezernyi ajkam énnekem, hogy szívem óhajához mérten, elzenghetném dicséretem…” — Amikor előszámlálom Istennek, szerető Édesatyámnak sokrétű kegyelmét, jóságát és áldásait, sokszor érzem, nem tudom eléggé kifejezni hálámat az én Uramnak úgy, mint az ének szerzője. Mégis e néhány gondolat hadd serkentsen mindenkit az Úr jóságának és áldásainak értékelésére… és hálára! A fentiekben idézett igevers a legnagyobb ajándékra, Jézus Krisztusra, és az Őbenne megtalált üdvösség kimondhatatlan ajándékára és annak felbecsülhetetlen értékére mutat! Ennél nagyobb, értékesebb ajándék nem létezik e világon! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten a legdrágábbat, az egyetlen Fiát adta! — Tudjuk miért! — Mert ÚGY szeretett, s ennek következménye volt ez az ajándékozás. Ez ajándék által nyílt meg az út az Atyához, az Istentől elszakadt, bűnös ember számára. S aki hisz Őbenne, el nem kárhozik, hanem örök élete van! Legyen ezért hála az Istennek! A Római levélben azonban arról is olvashatunk, hogy Jézus Krisztussal együtt, mindent minékünk ajándékozott Édes Atyánk. Egyszerűen mindent!... Amire az embernek szüksége van, ami teljessé teszi életünket. Az Úr Jézus szavai ezt úgy fejezik ki, hogy „életük legyen és bővölködjenek”. Továbbá: „az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való,… igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg, hogy azok által az isteni természet
részesei legyünk, kikerülvén a romlottságot…” (2Pt 1:3-4.) Összefoglalva: Isten mindennel megajándékozott minket, az Ő jóságának kifejezéseként, hogy teljes, boldog és kiegyensúlyozott, istenfélő életet élhessünk! Isten jóságát figyelemmel kísérve, eljutunk a személyes életünk legapróbb részleteit is érintő, ezerféle atyai gondviselés felismeréséhez. — Van élelmünk és ruházatunk… Hajlékunk… (Még a szükségleteink felett is bőven) — Ezeket vizsgálva eszembe jut egy kedves éneksor: „Buzdulj hálára, Isten jóságára…” — A hálás hívő ember értékeli, szem előtt tartja Isten ajándékait, áldásait, jóságát és gondviselését. A Szentlélek munkájának egyik része megismertetni azokat, melyeket Isten nekünk ajándékozott. A hálaadás válasz az Isten kegyelmének, jóságának irántunk való megnyilvánulására. „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban!” (Ef 1:3.) A lelkieken kívül — Isten kegyelméből — gazdag és bőséges termést takaríthattunk be. A mindennapi kenyérnek való gabona is már a magtárakba került. Az éléskamrában ott sorakoznak a befőttek, a „tartósított vitamin készletek”… Hálaadással köszönöm az Úrnak, a gyümölcsérlelő áldott napsugarat, az áldott esőket, és a növekedést adó Isten kezének munkáját. De hálával köszönöm azokat az embereket is, akik kemény és szorgalmas munkával dolgoztak a földeken és „béketűréssel” várták (de — nem ölbe tett kézzel) a 12
gyümölcs megjelenését és érését. Az Istennek legyen hála! Hogyan válaszoljunk a gondviselő Isten jóságának és kegyelmének ilyen gazdag megnyilvánulására? — Hálával áldozzál az Istennek! — mondja válaszul a zsoltáros. Ha a mi szívünk megmozdult Isten jóságára, engedjük, hogy a kezünk is hozzájáruljon a hála kifejezéséhez. Hálaáldozatunk kedves illat, Édesatyánk
előtt. Ezen kívül Közösségünk is áldást nyer, ahová a hálaáldozat eljut. Ebben az évben október 29-én tartjuk meg a hálaadó napot. A hálaáldozatból befolyt összeget a mellékelt csekken küldjétek el Egyházunk központjába. Soha ne feledjük: Isten látja és szemmel tartja azokat, akik hálával áldoznak! Így Téged is! Szeretettel: Pék Balázs
Hírek Szegedről Urunk kegyelméből a 2006-os év első részében több testvéri találkozót is tarthattunk. A sort a kecskeméti testvérek nyitották február 12-én. Az alkalmon a Mt 11:28-30 alapján Fizl Attila testvér hirdette az igét. Fontos, hogy meghalljuk az Úr Jézus hívó szavát, mert csak Ő tud nekünk nyugalmat adni és Tőle tanulhatjuk meg a szelídséget és alázatosságot. Április 9-én Kelebiáról érkeztek hozzánk testvérek. Az igeszolgálatot a Jn 12:1-3 alapján Pozsgai Dezsőné nővér végzete. Az Úr azt üzente, hogy Máriához hasonlóan mi is szeressük és hallgassuk Jézust, engedjük, hogy folyamatosan foglalkozhasson velünk. Ismerjük fel az időt, amikor adhatunk valamit az Úrnak. Minél jobban szeretjük Őt, annál többet adunk Neki. Április 30-án a pécsi testvérekkel lehettünk együtt. Az imaórán a Jn 11:25-ből ifj. Pásztor József testvér szolgált. Lázár feltámasztása csodatétel volt, és az Úr ma a mi életünkben is tud csodát tenni. Istenünk üzenetét a Mt 16:13-17 és a Jel 2:8-11-ből Pásztor András testvér által hallhattuk. Jézus Krisztus szereti a bűnöst, nem tud elmenni mellette. Ő meghalt a bűnös emberért a Golgotán. Végiggondoltuk-e már, hogy mit jelent ez? Hiszünk ebben? Nyújtsuk ki kezünket hittel Őfelé. El akarja mondani, hogy mennyire szeret, újjá akar
szülni. Az Úr be akar tölteni Szentlélekkel. A Mester úgy hív minket, ahogy vagyunk. Menjünk hozzá hittel. A következő találkozóra május 7-én került sor, amikor a kiskőrösi testvérek látogattak hozzánk. Az igehirdetés szolgálatát a Zsid 13:1-6-ból Benedek Tibor testvér végezte. Az üzenet középpontjában Isten szeretete állt, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg. Az Ő szeretetére van szükségünk a gyülekezetben, az emberek között, a családban. A gyülekezetben szeretettel figyeljünk oda egymásra, törődjünk egymással. A keresztyén gyülekezet egy szeretetközösség. A szeretetnek embertársaink felé is meg kell nyilvánulnia. Fontos a családi életben is, hogy a szülők és a gyermekek közt is szeretetkapcsolat legyen. Viszont óvakodjunk az önszeretettől, az önzéstől. Június 18-án Kecelről jöttek testvérek. Az Úr üzenetét a Dán 3:26 alapján Radva Zoltán testvér hirdette. A három ifjú élete, hite példa előttünk. Ők bizonyságot tettek hitükről a nehézségek között is. Az Úr nekünk is megengedi a próbákat, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy találkozhassunk Vele. A három ifjú nem bánta meg a kitartást, mi sem fogjuk megbánni, mert találkozhatunk az Úrral. Július 2-án a békéscsabai testvérekkel tölthettünk el egy alkalmat. A Kol 3:1-5 alapján Pap György 13
testvér szólta Istenünk szavát. Nem mindegy, hogyan élünk ebben a bűnnel telt világban. Szüntelenül keresnünk kell az Úrral való közösséget, Vele szoros kapcsolatban kell élnünk. Fokozatosan szükséges megöldökölnünk az óembert, így készülve az Úr visszajövetelére. Csak így lehetünk gyümölcstermők az Ő számára, csak így várhatjuk Őt vissza. Július 20-án Helmuth Lundsteen testvér és felesége Papp Ervin testvérék kíséretében látogattak el hozzánk. Urunk gazdagon megáldotta ezt az alkalmat. Az igei üzenet a Mt 7:12-14 és a Jn 14:6-ban található
igékből hangzott. Az életben sokszor kell választanunk, döntenünk. A legjobb döntést akkor hozzuk, ha elfogadjuk Jézus Krisztust személyes Megváltónknak. Így léphetünk be a szoros kapun és járhatunk az Úr keskeny útján. Minden alkalommal ének- és zeneszámok, szavalatok, bizonyságtételek hangzottak el. Megtapasztalhattuk Urunk szeretetét, gazdag áldását, amely által lélekben épülhettünk, növekedhettünk. Mindezekért egyedül Istenünké a dicsőség. Vámos-Poljak Zsolt
Lelkipásztor beiktatás Szegeden 2006. augusztus 6-án került sor VámosPoljak Zsolt testvér eddigi megbízott lelkipásztor beiktatására, aki Hegedűs József testvértől vette át a szolgálatot. Hegedűs testvér 12 éven át végezte a pásztori szolgálatot. Az alkalomra Pozsgai József, egyházunk elnöke feleségével és Hegedűs József testvér a Duna-Tisza kerület elöljárója feleségével valamint a kiskőrösi testvérek jöttek el. Az ünnepi Istentiszteleten a beiktatás szolgálatát Pozsgai József testvér végezte, aki az Úr üzenetét a 2Tim 4:1-5 versekből hirdette. Ebben az új lelkipásztort buzdította és bátorította az ige hirdetésére, amelyre mindig nagy szükség volt és van ma is. Isten embereken keresztül szól és munkálkodik. Minden hívő ember feladata, hogy hirdesse a tiszta evangéliumot. Ehhez ismernünk kell a Szentírást, megélni hitünket, jó kapcsolatban lenni Jézus Krisztussal. Az igét örömmel kell hirdetni, így lehet vigasztalni, bátorítani vele. Testvérünk szólt a pásztor és a gyülekezet kapcsolatáról is. A gyülekezet szeresse a pásztort és imádkozzon érte. Segítse és ne
hátráltassa szolgálatát. A pásztori fogadalomtétel után Pozsgai József és Hegedűs József testvérek imádkoztak Vámos-Poljak Zsolt testvérért és feleségéért. Ezután Vámos-Poljak testvér szólt az igéből az 1Kor 3:5-11 és az 1Pt 5:1-4 versek alapján. Az emberek csak szolgák Isten kezében, az Ő munkáját végzik. Az egyes szolgálattevők munkája más, de a céljuk ugyanaz: egymást kiegészítve Krisztus testét, a gyülekezetet építik. A pásztor feladata a nyáj legeltetése. Mindez csak úgy lehetséges, ha teret engedünk az Úr munkájának életünkben, gyülekezetünkben és hasznos eszközök leszünk a kezében. Testvérünk is így szeretné végezni szolgálatát. Az Istentiszteleten biztató, bátorító énekek, szavalatok hangzottak el a pásztor és a gyülekezet számára. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy adott pásztort a gyülekezetnek. Adja meg Istenünk, hogy az Ő munkája folytatódjon mindannyiunk életében lelkünk épülésére és Neve dicsőségére. Vámos-Poljak Zsoltné 14
A győzelemhez vezető hosszú út! Szeretnék egy terjedelmesebb bizonyságtételt írni a negyedik unokám gyógyulásáról. (Én Kozák Tibor, mint hívő nagyapa különös érdeklődéssel figyeltem unokám, Timótheus egészségi állapotát.) Mindezt a vőm, Bohus Cupal (cseh származású) szavaival teszem.
venni. Annyit tudtunk, hogy a mája nem működik és csak gépek alatt létezhet. Nehéz próbák elé kellett állnunk, melyekre nem voltunk felkészülve. Aztán minden nagyon gyors fordulatot váltott. Mi csak telefonálgathattunk, látogattuk a kórházat és imádkoztunk. A helyzet nem javult, inkább fordítva. Két fontos döntés elé állítottak az orvosok. Ahhoz, hogy pontos diagnózist érjenek el, egy olyan beavatkozásra volt szükség, amely elvérzéssel veszélyeztette Timótheus életét, mivel nagyon rossz volt a véralvadása. Prágában, egy parkban, egy lócán nehéz könnyeket hullatva kértük az Urat, adjon elég bölcsességet, reményt és békességet döntésünkhöz. Az egész helyzetet az Úr kezébe helyeztük, és szabad kezet adtunk az orvosoknak. Ők még mindig nem voltak biztosak a betegség eredete felől. Azt tudták, hogy segítség nélkül fiúnk, egy hét multával meghalna. Ez elképzelhetetlen volt számunkra. Tüzetesebb kivizsgálás eredménye az volt, hogy egyedüli mentség a máj-átültetésben van. De ezt csak Németországban, Hamburgban, egy speciális gyermekkórházban végzik. Újabb döntés elé lettünk állítva. Az orvosok ezt a beavatkozást ajánlották, mivel hogy fiúnk többi szervei egészségesek voltak… El sem tudtuk képzelni, hogy mibe indulunk, csak bíztunk az Úrban és Ő erősített minket. Meg lett szervezve az előkészület, a biztosító beleegyezett a költségek fedezésébe. Augusztus közepén mentőautóval elindultunk Hamburg felé. Egynapos utazásunk alatt a mentőautóban elkezdődött a mi szolgálatunk. Hitünkről bizonyságot tettünk a kísérő orvosunknak. Az éjszakai utazásunk lehetővé tette, hogy megismerjük egymást. Ő azt mondta, hogy
…A mi tízéves házaséletünk 2003-ig valóban egy boldog, áldásban gazdag élet volt. Két egészséges gyermekünk volt (Márk 8, Miriam 6), a városunkban saját házunk, Isten segítségével velünk megalapított jól működő gyülekezet, és több dolog, melyek elégedetté teszik az embert. Sok életbeli és lelki próbákon győzelmesen átmentünk, és így még mit kívánhattunk? Egy harmadik gyermek után vágyakoztunk, különösen feleségem, mint tapasztalt anya. Hittük hogy az Úr megáld minket vele és minden rendben lesz. Valóban. A terhesség problémamentes volt, és az Úr 2003. április 8-án egy szép fiúval, Timótheussal áldott meg. Egy hónappal hamarabb született. Nagyon boldogok voltunk. Egy rövid idő múlva az áldást másképpen érzékeltük, mint eddig. A mi mindenható Urunk velünk szemben egy még ismeretlen módon kezdte vizsgálni a benne vetett hitünket. Timótheus születése után egy pár nappal, az ő egész testén véraláfutások jelentkeztek, nehezen kezdett lélegezni, nyugtalan volt, a hasa megpuffadt. Így mi és az orvosok nagy kérdések előtt álltunk. Mit jelent ez? Egy pár nap alatt speciális gyerekkórházba vitték Prágába. Nehéz fellegek kezdtek vonulni felettünk. Az orvosok nem tudták egész pontosan a diagnózist felállítani. Fiúnk oxigén alatt volt, az anyatejet nem tudta magához 15
kezdettől fogva figyel minket, és pontosan olyan család vagyunk, amilyet ő legjobban el tud képzelni. Biztató volt számára, minket meg erősített az Úr, mikor aztán átadott minket a német orvosoknak… Könnyekkel búcsúztunk, és számunkra, életünk legnehezebb hete kezdődött. Akkor még nem is sejtettük, hogy két éven keresztül még sokkal nehezebb próbákon is át kell mennünk. A legnagyobb fegyver, amellyel rendelkeztünk az az ígéret szava volt. Ézs 54:17. Ez a legnehezebb időszakban is erősített, amikor sötétségben, bizonytalanságban tántorogtunk. Fiúnk nagyon kritikus állapotban volt. Teljesen sárga, lefogyott és felpüffedt hassal, mint amilyeneket az afrikai képeken láttunk. Bele lettünk vetve a tengerbe és úsznunk kellett… Teljesen idegen környezetben, nyelvtudás nélkül, haldokló fiúnkkal, bizonytalanságban, vajon mi lesz egy óra múlva. Egy hét alatt feleségemmel együtt, több kilót lefogytunk. Nagy félelembe és remegve állandóan az Úr elé járultunk, úgy mint József a börtönben, mikor a világosság csak felülről jött és így kiálthatott az Úrhoz. És valóban működött ez. Képzeljétek el, hogy abban a legnehezebb hétben, legalább húsz bizonyságtétellel lettünk gazdagabbak. Ennek a leírásához nagyon sok oldalra lenne szükség. Röviden a legfontosabb az volt, hogy fiúnk egészségi állapotánál fogva, az első helyen volt a szervajándékozás euró bankjában. Két héten belül meg is jött a megfelelő máj. Az operáció sikeres volt, és mi lassan megnyugodtunk. Egy magyar tolmácshoz jutottunk, egy német család befogadott ingyenesen otthonukba, feleségem a kórházban volt állandóan fiammal. Egy szeretetteljes gyülekezetet találtunk, kik rendkívüli szeretettel fogadtak és bíztattak,
meg másképpen is segítettek. Egy cseh orvossal ismerkedtünk meg, ki sok mindenben szakszerűen támogatott minket. Egy biciklit kaptam, mellyel nagyon hamar szükség esetén a kórházba tudtam sietni, és más bizonyságtétellel gazdagodtunk. Egyre jobban feltaláltuk magunkat, amiért nagyon hálásak voltunk az Úrnak. Úgy gondoltuk, hogy a legrosszabbakon már túl vagyunk, és már csak a bizonyságtételek sorozata van előttünk. De a fordítottja bizonyult igaznak. A műtét utáni problémák kezdtek mutatkozni, infekció, trombózis... Nagyon nehéznek találtuk a bizonyságtételek elmondását mikor láttuk, hogy más családoknál sokkal eredményesebbek voltak a műtétek, és az, azutáni helyzetük. Most már tudjuk, hogy a mi számunkra Isten egy ilyen iskolát készített. Nagyon sok alkalmunk volt a bizonyságtételekre, főképp a törökök és muszlim családok felé, kikből a legtöbben voltak. De elsősorban meg kellett tanulnunk a problémákat elfogadni, és Isten békességében megoldást találni és csak ezek után lehetett bizonyságot tennünk. Észre sem vettük, hogy mennyien figyelnek bennünket. A muszlimok közötti misszióra nem kellett Ázsiába utaznunk, elég volt Németországba menni. Isten ezt így tervezte és én ezen keresztül sok áldásban vettem részt. Ma Európa sok részén barátokra találtunk, mivelhogy a hamburgi kórházba sok helyről jöttek. Hála Istennek, kisfiunk Timótheus, három hónapos korában az első májátültetés után volt, és két hónap után mehettünk haza. Azért imádkoztunk, hogy az otthon maradt gyermekeinket az iskolakezdéskor elkísérhessük. Ezt napra pontosan 2003. augusztus 30-án megtehettük. Erika Timótheussal három napot lehetett otthon, mivelhogy újabb problémák mutatkoztak. 16
Elzárultak az epevezetékek. Így újból a prágai kórházban kellett tartózkodniuk. Egy egész hónapig voltak ott, aztán tíz napig otthon pihenhetett, erre október 10én újból Hamburgba kellett utaznunk. A helyzet újból nagyon komollyá vált. Timótheus egész teste sárga volt, nem evett csak infúzión, meg erős antibiotikumon volt. A prágai orvosok képtelenek voltak a további kezelésre, így újból a hamburgi kórház jött számításba, csakhogy az egészségügyi biztosító ezt ellenezte. Végül is, egy orvos ajánlatára, saját autómon és saját felelőségemre vittem Erikát Timótheussal Hamburgba. Az utunk tele volt feszültséggel: esőben, sötétben, meg ködben utaztunk, talán életem legnehezebb vezetése volt. Hála Istennek Ő megvédett. Az ottlétünket, meg a kivizsgálásokat még mindig nem tudtuk, hogy a biztosító fedezi-e. De a német orvosok nyomására végül is megtörtént. Fiam epe-utait próbálták kiszélesíteni, ami sikerült, de ez se volt hosszú távú megoldás. Nekem haza kellett utaznom az idősebb gyermekeinkhez. Ekkor Erikának 64 napot kellett Hamburgban töltenie. Istenben vetett hite erőssé tette, és egynéhány hívő német testvérnő biztatása is nagy segítségnek bizonyult. Arra kértük a mennyei Atyánkat, hogy a karácsonyi és újévi ünnepeket a család együtt tölthesse. Ez meg is történt és mi nagyon boldogok voltunk. A 2004-es évbe egy új reménységgel léphettünk, az Úr segítségével vártuk, a gyógyulás csodáját. Nemcsak mi és gyülekezetünk imádkozott és böjtölt, de más felekezetek és országok gyülekezetei is. De Timótheus állapota nem volt kielégítő és nem fejlődött. Nagyon gyenge volt az immunrendszere, nagyon erős
antibiotikumot szedett, nagyon keveset evett, gyakran hányt és nagyon ébren aludt. Állandó kivizsgálásokon ment keresztü1 és sok vérvételen, így végül is megszúrhatatlan lett. Mindezt nagy kín volt még csak nézni is. Ennek ellenére fiam nagyon helytálló volt, képes volt még az orvosokra is mosolyogni. Ezt a problémát centrális katéterrel oldották meg. A legnehezebb helyzetbe a nyári szünidőbe esett, amikor egy erős szájpenészt kapott. A szája kintről-bentről egy nagy seb volt. Nem tudott enni meg inni se. A mi álmunk, hogy együtt lesz a család a szünidőben, szétbomlott és a nyarat újból külön kellett átélnünk, életharc közepette. Feleségem fiammal Prágában, mi otthon. Aztán egy rövid időre otthon, azután herpesz, egy daganat a nyelvén. Állandóan infúzió alatt kellett lennie, a CRP ingadozott, az orvosságot gyakran cserélni kellett, mert hatásképtelenné vált. Most már nagyon kimerültek voltunk, de még mindig bíztunk a változásban. Az epe utak eldugultak és még egy nagy probléma is hozzájött, az egész teste kibírhatatlanul viszketett. Ezt a máj rendellenessége váltotta ki. Legrosszabb volt éjszaka, mikor nem tudott aludni és tetőtől talpig vérig kaparta magát. Kesztyűt adtunk neki, lekötni nem akartuk, ahogyan a kórházba tették, rettenetes volt a helyzete. Ebben az időben elfelejtettük, hogy hogyan is lehet éjszaka normálisan aludni. Még jó hogy ketten feleségemmel váltakozhattunk mellette. Mennyi virrasztás, meg probléma… Erika ebben az évben több mint egy félévet tartózkodott a kórházban. (a következő számunkban folytatjuk)
17
Békéscsabai beszámoló „Az Úr meghall imát, jó volta ez nem érdem” Áldott alkalmaink tesznek erről bizonyságot, melyet az Úr adott számunkra ismét 2006. augusztus 13-án. Hosszú évek teltek el hogy nem látogattak testvérek, hisz az ország legtávolabb eső helye Békéscsaba a többi gyülekezettől. Ezért hálás a szívünk hogy az utóbbi időkben az Úr az imáinkra válaszol. Szegedi testvérek látogattak meg bennünket, az Úr szeretete jeléül és szolgáltak az Úr Jézus nevében. Ezen a napon a keceli testvérek is itt voltak néhányan. Szolgálatok sokasága hangzott el az Úr neve dicsőségére melyet a gyermekek, ifjak és idősebb testvéreink is tettek. Ki kell emeljek a szolgálatokból némelyeket, melyek eszközök voltak az áldás megerősítésében. — Itt lenni ó mily jó nekünk — énekeltük boldog örömmel. Pap György testvér az imaóra alapjául a 121. Zsoltár szavaival bátorított: az Úr a mi segítőnk a próbák között, őrizőnk a kísértések között. Ehhez nekünk élő kapcsolatba kell lenni az Úrral. Majd Bottó Mihály testvér köszöntötte a vendég testvéreket és a megjelent gyülekezetet az 1Kor 1:2-3. igékkel. Ezután az ifjúsággal együtt énekeltük: A te nevedben mi együtt vagyunk… Áldott az Úr! Tokodi János testvér bizonyságot tett, hogy ő tűzoltó volt, és akik nemrég meghaltak, azok társai voltak. Elmondta, hogy amikor őreá voltak bízva emberek, azért imádkozott, hogy az Úr őrizzen meg mindenkit. Isten meghallgatta. Majd a „Vár az atyám háza” című éneket énekelte Poljak Zsoltika és Dóra édesapjukkal. Bottó Lászlóné testvérnő arról olvasott, hogy „A világ legyen
bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van.” Tóth István testvér bizonyságot tett, hogy az Úr a próbák között is vele van és nem hagyja megszégyenülni. Poljak Zsoltné testvérnő bizonyságot tett arról, hogy régebben versekkel szolgált az Úr dicsőségére és most ismét vágyat érez erre. — Egy verset mondott el a Bibliáról, ami az ő szívében volt. „Az én szívem kis óra, szeretet a rugója” — mondta Poljak Zsoltika és Dóra örömmel. Pap Györgyné testvérnő arról olvasott, hogy „a panaszodat, bánatodat a homokba írjad, ha fáj valamid azt akárkinek el ne mondjad.” Poljak Zsolt testvér az 1Pt 1:1-12. versek alapján adta át az Úr üzenetét. Az Úr örökségre rendelt minket. Az Istentől elszakadt ember nem részesül Isten örökségében. Isten országát csak a tiszták öröklik, újjászületés által. Mit gyűjtünk? — Tette fel a kérdést. Mennyeit, vagy földit? Mélyedjünk el a hitben. Délután Bottó László testvér a Jn 3:16 ige mondanivalóját adta át. Az Úr eszközökön keresztül szól. Mi is eszközök vagyunk. Ezután az „Erőt adsz minden helyzetben” című éneket énekelte Tóth Sándor, Bán Zsolt, ifj. Bán Zoltán, harmonika és ifj. Pap György gitár kísérettel. Majd Poljak Zsolt testvér bizonyságot tett hogy ő focista volt, és az Úr baleset által szólította meg, és ő elfogadta az Úr hívó szavát. — „Kicsiny kis fényemmel, világítani fogok” — énekelték kicsik-nagyok egyaránt. Végül, az „Üdvteli érzet, Jézus enyém” című énekkel dicsőítettük boldog örömmel áldott Istenünket. Szeretettel: Pap Györgyné testvérnő 18
Vigyázz! „Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival. El ne felejtkezz a napról, amelyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál.” 5Móz 4:9-10 Amikor ezt az igeverset olvastam, szinte hallottam édesanyám hangját: — Vigyázz magadra! Gyermekkoromban, ha iskolába mentem, vagy játszani a szomszéd kislányhoz, vagy a boltba szaladtam valamiért, édesanyám, mint egy utolsó védelmi palásttal, körülölelt és mindig ezt mondta, figyelmeztetett, ki tudja hányszor. Megszoktam, hogy ezzel indít útnak, s talán hiányzott volna, ha egyszer elfelejtette volna mondani. Nem vált unalmassá a figyelmeztetése. Tudtam, hogy nagyon szeret, és félt, aggódik értem. Ha bajba kerültem, felsóhajtottam: jaj, Istenem segíts! Még akit gondolatban segítségül hívtam, az mindig édesanyám vagy édesapám volt. Mert rájuk mindig számíthattam, ők védelmeztek, mellém álltak. Isten tanáccsal látta el az embert az Édenben: Mindent neked adtam, örülj, gyönyörködj, élvezd a kertet, de vigyázz, „de a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” (1Móz 2:17) Az ember elfelejtett vigyázni magára, evett a tiltott fa gyümölcséből. Meghalt? Meghalt. Többé nem az volt Ádám és nem volt már az Éva, aki az engedelmesség idejében. Az a szent, bensőséges, bizalmas szülő-gyermek kapcsolat meghalt! Ebben a fenti igében szinte hallom az Isten könyörgő hangját: Vigyázz magadra kedves gyermekem, csak vigyázz! Hogyan vigyázhatok magamra? Ennek kapcsán újból a szülő-gyermek kapcsolat példája jut eszembe: felnőtt gyermekeim némelyike
sok ezer kilométer távolságra van tőlem, de szüntelenül figyelem életüket. Mindig emlékeztetem őket, kivétel nélkül mindeniket, hogy „Vigyázz magadra!” Tudom, a szó nem fogja megvédeni őket, de óvatossá váltak, és ez elég. Isten azt kéri tőlünk, hogy vigyázzunk, amikor a nagy bánat lehúz a mélyre, és már-már belepusztulunk. Ő velünk van, nem hagy magunkra. Amikor a szenvedés kemencéjében égsz, vigyázz, ne add fel a reményedet, ne lázadj, amiért szenvedned kell. Nézz körül, csendesedj el és vedd észre, hogy a tűzben nem vagy egyedül, melletted van Jézus. Nem éghetsz meg, a láng nem semmisítheti meg életedet; megtisztultan, nemesebben kerülsz ki a szenvedés tüzéből. „Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet.” Istennek gondja van reád, szeret, nagyon szeret! Emlékezz a napra, amikor már álltál Isten színe előtt örömmel, hálaadással, bűnbánattal, kéréssel. Emlékezz! Emlékezni a kínokra, a nyomorúságokra? Igen emlékezz, mert mindegyikből kihozott Isten. Hálával, örömmel emlékezz a szabadításra. Szolgálat-misszió is bízatott ránk. Emlékeim kedves tárházából sokszor előveszem édesapám bizonyságtételét, amelyben elmondta: milyen irgalmas volt az Úr őhozzá, amikor mint kis apátlananyátlan árvát őrizte, védte, vezette ezer és ezer életveszélyen át. Megpróbáltatásaimban, sokszor mondtam sírva az Úrnak: „Uram, tudom, hogy Te segítetted át édesapámat is a nyomorúság 19
tengerén, légy énhozzám is kegyelmes, mint kegyelmes voltál őhozzá.” Átölel a békesség és a szívem megnyugszik ilyenkor, amint arra emlékezem, amit Isten tett régen szeretteim életében. Ő ma is ugyanaz, a csodát, a szabadítást, a gyógyulást velem is megcselekszi majd. Tanítanom kell gyermekeimet figyelmeztetnem unokáimat: Csak vigyázz! Csak emlékezz! Jóságos az Úr és nagy az Ő
szeretete. Ne felejtkezzünk meg tanácsairól, mert ez tart meg minket. Igen Atyám, Te szerettél engem. Jézust, Megváltómat, elküldted értem. Szent Lelkedet szívembe adtad, aki figyelmeztet és erősít. Köszönöm, hogy gondod van rám. Én nem mindig tudok vigyázni magamra, segíts nekem kérlek! Őrizzed szívem, lelkem, hogy ne vétkezzem ellened! Hála, hozsánna, dicsőség Neked! Ámen. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Ifjúsági Csendes Napok 2006 Az Úr kegyelméből áldott napokat tölthettünk együtt Súron az Ifjúsági Csendes Napok alkalmával. Közel 50 fiatal jött el azért, hogy egy szívvel és lélekkel dicsérjük az Urat és lábainál elcsendesedve meghalljuk a hangját, amelyre oly nagy szükségünk van. Délelőttönként előadások hangzottak el, amelyeket csoportos beszélgetések követtek, délután pedig vetélkedők és szabadidős programok voltak, pingpong verseny is volt, ahol a játékosok összemérhették képességeiket; esténként választható programként orgona előadások voltak, ahol jobban megismerhettük Schmied András tv. vezetésével az egyházi orgona zenét és hallgathattunk sok szép darabot közülük. Egyik nap kirándulni mentünk Veszprémbe a várba és az állatkertbe, ahol egy szép napot tölthettünk el. Volt időnk arra is, hogy megosszuk egymással bizonyságainkat és így egymás hite által is épülhessünk. Megtapasztalhattuk, hogy jó az atyafiaknak az együtt való lakozása, mert az Úr megáldja azokat, akik kérik Őt. A Csendes Napok ideje alatt nagyon sok áldásban lehetett részünk és szívünkben elcsendesedve meghallhattuk az Úr üzenetét, amely szólt hozzánk; vajon
rendeztük-e életünkben az Isten-hiány (bűn) kérdését, vagy még mindig valami mással próbáljuk kitölteni azt. A megváltott ember már rendezte kapcsolatát Istennel és közösségben él Vele. Az ember kapcsolatait meghatározza, hogy milyen az Istennel való kapcsolata, a Biblia pedig rendezett kapcsolatra hív el bennünket Istennel és emberekkel egyaránt. Hallhattuk azt is, hogy csak akkor lesz boldog az életünk, ha azzá válunk, aminek Isten elhívott bennünket, ez pedig akkor lehetséges, ha az Úr kezébe letesszük életünket, minden nap Rá figyelünk és hűségesen követjük Őt. Ha Isten tervébe beleilleszkedik életünk, akkor áldás lesz rajtunk és ez számunkra a legjobbat jelenti. Hittel tudjuk megragadni az ígéreteket, mint Ábrahám tette! Ismerjük meg az Isten ígéreteit, hittel ragadjuk meg azokat és induljunk el azon az úton, amelyet Isten kijelölt a számunkra és akkor vezérel minket az Úr szüntelen! Hála van a szívemben azért, hogy még tart a kegyelmi idő és együtt dicsérhetjük Őt, kérem az Urat, hogy sokak életében még dicsőítse meg szent Nevét és a Tábor ideje alatt elkezdett munkát vigye végbe akarata szerint. Váraljai Éva 20
Eltérő remények „Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom Őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlva szül neked.” 1Móz 17:20-21 Egyáltalán nem meglepő, hogy két személy, akik oly különbözőek születésükben és természetükben, mint Izmael és Izsák, különböznek reményeikben is. Izsák számára a szövetség ígérete létének sarkcsillagává vált, de Izmael számára nem világított ilyen fény. Izmaelnek nagy céljai voltak, mert ő az egyik legnagyobb ember természetes fia volt, de Izsáknak még magasztosabb céljai voltak, mert ő az ígéret gyermeke volt és a kegyelem szövetségének örököse, amit az Úr kötött Ábrahámmal. Izmael bátor és rettenthetetlen lelkével egy olyan nemzet megalapításán fáradozott, amelyet soha nem lehet leigázni, egy nemzetségről, amely megszelídíthetetlen, mint a sivatag vadszamarai, és vágya teljesült is: a beduin arabok a mai napig nagy ősük valódi hasonmásai. Izmael életében és halálában megvalósította a szűk látókörű, földi reményeket, amelyeket hajszolt, de neve nincs feljegyezve azok lajstromában, akik előre látták Krisztus eljövetelét, és meghaltak a dicsőség reményében. Izsák viszont előre látott sok mindent, még Krisztus eljövetelét is. Ő olyan várost keresett, amelynek szilárd alapja van, és amelynek tervezője és építője maga Isten. Izmael, akárcsak Szenvedély a „Zarándok Útjában” (írta: John Bunyan; magyarul megjelent az Evangéliumi Kiadónál), idelent a földön akarta magának a legjobb dolgokat, de Izsák, akárcsak Türelem, a jövőben várta ezeket. Kincsei nem a sátorban vagy a földön voltak, hanem a „még sohasem látott dolgokban”.
Megkapta a szövetség nagy ígéretét, és abban nagyobb gazdagságot talált, mint amit Nebájót összes nyája nyújthatott neki. Szemére a hajnalcsillag ragyogott, és az áldás delelőjét várta a kijelölt idő teljességében. Az ígéret úgy hatott rá, hogy irányította gondolatainak és várakozásainak áramát. Veled is így van ez, kedves olvasó? Megkaptad-e és magadévá tetted-e az örök élet ígéretét? Reménykedsz-e ezért soha nem látott dolgokban? Olyan-e a szemed, hogy senki sem nézhet bele, csak azok, akik hisznek Isten hűségében? Letértél-e a látható útról, és rátértél-e a soha nem látott és örök dolgokban való hit útjára? Semmi kétség, hogy az ígéret elfogadása és az általa ébresztett remények ígérete befolyásolta Izsák gondolkodását és vérmérsékletét, úgyhogy ő nyugodt lélek volt. Számára nem voltak háborúk és harcok. Ő belenyugodott a jelenbe, és várta a jövőt. Izsák érezte, hogy mivel ígéret szerint született, Istenen volt a sor, hogy megáldja őt és teljesítse az ígéretet, amelyet vele kapcsolatban tett; így Ábrahámmal maradt, és távol tartotta magát a külvilágtól. Csendesen reménykedett, és türelmesen várt Isten áldására. Szemét a jövőn tartotta, az eljövendő nagy népen, az ígéret földjén, és a még dicsőségesebb megígért utódon, akiben a föld minden népe megáldatik. Mindezeket egyedül Istentől várta, bölcsen úgy ítélve, hogy aki az ígéretet tette, teljesíti is azt. E hit miatt nem volt kevésbé tevékeny, de nem mutatta azt a büszke 21
önbizalmat, ami olyan szembetűnő volt Izmaelben. A maga módján energikus volt, nyugodt bizalommal Isten iránt, és csendes alázattal mindenek fölött való akarata iránt. Az évek során kitartott a magányos életben, és fegyvertelenül dacolt a veszéllyel, ami pogány szomszédjai felől leselkedett rá, és amivel Izmael kardjával és íjával szállt szembe. Bízott a hangban, amely ezt mondta: „Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!” Békés ember volt, és mégis olyan biztonságban élt, mint harcias testvére. Az ígéretben való hite megadta neki a biztonság reményét, sőt magát a biztonságot is, bár a kánaániak még mindig az országban tartózkodtak. Így munkálkodik az ígéret jelenbeli életünkben, meghozva a lélek felemelkedését, egy olyan életet, amely fölötte áll a látható környezetnek, és a gondolkodás nyugodt, mennyei légkörét. Izsák Istenben találja meg íját és lándzsáját. Egy lábnyomnyi föld sem volt a tulajdonában, jövevényként és idegenként élt azon a földön, amelyet Isten adott neki ígérete szerint, Izsák mégis elégedetten élt az ígéreten, és gazdagnak tekintette magát az eljövendő örömökben. Figyelemreméltóan csendes és kiegyensúlyozott természete az örökké változatlan Isten ígéretébe vetett egyszerű hitéből fakadt. Az isteni ígéret keltette remény az ember egész életére hatással van: jelen van legbelsőbb gondolataiban, viselkedésében és érzéseiben. Úgy tűnhet, hogy ez kevésbé fontos, mint az erkölcsös viselkedés, de valójában létfontosságú, nem csupán önmagában, hanem az elmére, a szívre és az életre gyakorolt hatásában. Az ember titkos reménye lelki állapotának hitelesebb próbája Isten előtt, mint mindennapi cselekedetei, vagy akár nyilvános vallásossága. Izsák így járja a maga csendes, szent
útját, míg végül megöregszik és megvakul, és szelíden az Úrhoz költözik. Bízott Istenében, aki kijelentette magát neki, és elhívta, hogy legyen a barátja, ezt mondva neki: „Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei.” Amilyenek az ember reményei, olyan az ember maga is. Ha reménysége Isten ígéretében van, akkor minden rendben van vele. Kedves olvasó, mik a te reményeid? „Nos — mondja erre valaki —‚ várom, hogy meghaljon egy rokonom, és akkor gazdag leszek. Jó kilátásaim vannak.” Valaki más vállalkozásának állandó növekedésében bízik; egy harmadik sokat vár egy ígéretes üzlettől. Azok a remények, amelyek beteljesülhetnek egy haldokló világban, merő szemfényvesztések. Azok a remények, amelyek nem tekintenek a síron túlra, homályos ablakok, amelyen aligha lát át a lélek. Boldog az, aki hisz az ígéretben, és biztos benne, hogy az beteljesedik, amikor elérkezett az ideje, és minden mást a végtelen bölcsességre és szeretetre bíz. Az ilyen remény kiállja a próbát, legyőzi a kísértést, és már idelent örül a mennynek. Reményeink akkor kezdődtek, amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor nyertek megerősítést, amikor feltámadt, akkor kezdtek beteljesülni, amikor felment a mennybe, és akkor teljesülnek be véglegesen, amikor másodszor is eljön. Ebben a világban a zarándokok kenyerét esszük egy olyan asztalnál, amely ellenségeink jelenlétében van megterítve, de az eljövendő világban miénk lesz a tejjel és mézzel folyó ország, a béke és öröm országa, ahol a nap és a hold sohasem nyugszik le. Addig reménykedünk, és reménységünk az ígéreten alapszik. C. H. Spurgeon 22
AZ ÉN KIRÁLYOM Az én királyom nem trónon ülő hatalmát nem védik fegyverek, Tetteiből csodásan kicsendül az is ami igaz szeretet. Az én királyom kereszt-hordozó, alázatos és szelíd nagyon, a bűnös emberekért szenvedő megbocsátó, örök irgalom. Az én királyom egy néma bárány, kereszten függ, s nem kiáltozik utolsó erejét összeszedve a bűnösökért imádkozik. A én királyom feltámadó hős nem legyőzött embernek fia, Bár bűneink sokasága miatt úgy kellett neki meghalnia. Az én királyom Isten jobbján ül, országolni onnan eljövend, Megváltottak sokasága várja! Üdvözítő, Úr, Jézus Jövel! Az én királyom országa örök, nem változik, mindvégig megáll, Vele együtt ott lehetek én is, HA LÁMPÁSOM ELKÉSZÍTVE ÁLL! Berki András
23
Tábitha-kör „Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.” Zsolt 17:8 Szeretett, kedves Testvéreim és Nővéreim az Úrban! Ismét eltelt egy hónap, és mi a következő imaalkalmunkra készülődhetünk. Ó, milyen jó, hogy van, Akiben bízhatunk, és kéréseinket elé hozhatjuk. A zsoltáríró fenti kérése életének egy nehéz időszakában hangzott el. A veszedelem közben kérte „Tarts meg engemet, mint szemed fényét!” Mi emberek, arra a személyre, — nagyon sokszor gyermekünkre, unokánkra, — akit nagyon szeretünk, mondjuk: A szemem fénye. Úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Ezért hangzik így a kérés. És... Isten az Ő gyermekeit egyen-egyenként végtelen szeretetében tartja, és mint szeme fényét őrzi, oltalmazza ebben a bűnnel teli világban. A Sátán nem válogat az eszközökben, hogy Isten gyermekeit támadja, elszakítsa Urától, Istenétől, de az Úr őriz minket, ahogy a Zsoltárban olvashatjuk: „Az Úr megőriz téged
minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.” (Zsolt 121:7) Ezért kérhetjük az ének szavaival — minden bizonytalanságot elűzve szívünkből — Rejts el engem a veszélyben, Míg bevégzem életem... És boldog hitvallással mondhatjuk: Nincsen máshol menedékem, Reménységem csak Te vagy! (T.D. 265) Kérjük, hogy Édesatyánk a belé vetett hitünket és bizalmunkat segítsen megtartani és tegye erőssé. Könyörögjünk a megfáradt és elerőtlenedett szívekért, akiket a mindennapok gondja, terhe megviselt, adjon új erőt, reményt, hitet szívükbe, és a miénkbe is, hogy hűséggel vívjuk meg hitharcainkat. Áldott imaidőt kívánok nektek október 27én este 21 órakor (ki-ki a maga csendességében) és találkozunk imáinkban az Úr előtt. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. (Fil 1:2) Testvéri szeretettel: Nővéretek: Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó
KIÁLTS Az Őskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelős kiadó: Pozsgai József Felelős szerkesztő: Schmied András Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 Fax: 1-225-1188 E-mail:
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91. 24
