Original
scientific paper (Translation)
Jean Baudrillard A TÁRGYAK RENDSZERE — A LAKÓTÉR
A. A F U N K C I O N Á L I S R E N D S Z E R , ILLETVE A Z OBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉS*
I. E L R E N D E Z É S I
A hagyományos
STRUKTÚRÁK
környezet
Minden korszak b ú t o r z a t a ihű t ü k ö r k é p e a k o r családi és társadalmi struktúrájának. A tipikus polgári enteriőr az ebéd lő és a hálószoba patriarchális együtteséből áll. A különböző funkciójú, de k ö r n y e z e t ü k b e erősen integrált b ú t o r o k a tálaló v a g y a középen elhelyezett ágy köré szerveződnek. Megfigyelhető a tér sűrí tésének, kitöltésének, ill. lezárásának a tendenciája. Egyfunkciójúság, elmozdíthatatlanság, nyomatékos jelenlét és hierarchikus jelleg. Minden d a r a b szigorúan m e g h a t á r o z o t t rendeltetésű, ez megfelel a különböző családi funkcióknak, sőt, t á v o l a b b menve, egy olyan egyén-koncepcióra utal, a m i az egyes tulajdonságok kiegyensúlyozott összessége. A b ú t o r o k nézik és z a v a r j á k egymást, egy egységbe foglalódnak, amely nem a n y n y i r a a tér, m i n t i n k á b b az erkölcsi rend. Egy tengely köré szerveződ nek, amely biztosítja a viselkedések szabályos időrendjét: a család je lenlétét. Ebben a p r i v á t térben minden bútor, minden egyes d a r a b in teriorizálja saját funkcióját, és felöl ti a n n a k szimbolikus méltóságát: az egész h á z tökéletesen integrálja a személyes viszonylatokat a család fé lig z á r t csoportjába. Mindez egy olyan szervezetet alkot, amelynek s t r u k t ú r á j á t a h a g y o mányos és tekintélyelvű patriarchális viszony, szívét pedig a családta gokat összekötő komplex érzelmi viszony adja. E z az o t t h o n egy speci fikus tér, amely kevéssé számol egy tárgyilagos elrendezéssel, mert az * R é s z l e t Jean Baudrillard: Le systime des objects. La consommation című k ö n y v é b ő l . D e n o e l / G o n t h i e r , Editions Gallimard, Paris, 1968.
des
signes
itt lévő b ú t o r o k n a k és t á r g y a k n a k elsősorban az a funkciójuk, hogy megszemélyesítsék az emberi kapcsolatokat, hogy benépesítsék a közös teret, és hogy lelkük legyen. A valóságos dimenzió, amelyben léteznek, a n n a k az erkölcsi dimenziónak a foglya, ami a jelentésük kell hogy le gyen. Ebben a térben épp olyan kicsi az önállóságuk, mint amennyire kicsi a család különböző tagjainak a t á r s a d a l o m b a n . Lények és t á r g y a k egyébként össze v a n n a k k ö t v e . A t á r g y a k ebben a „cinkosságban" egy érzelmi értékkel r u h á z ó d n a k fel, melyet méltán n e v e z h e t ü n k a t á r g y „jelenlétének". A z , amitől a szülői h á z emlékei o l y a n mélyek és jelen tősek, az n y i l v á n v a l ó a n a n n a k az összetett bensőségességnek köszönhe tő, amivel a t á r g y a k szemünk l á t t á r a festik meg a z o t t h o n n a k nevezett szimbolikus a l a k z a t k ö r v o n a l a i t . A külső és belső tér közötti cezúra, ezek formális oppozíciója a tulajdon társadalmi és a családi i m m a n e n ciájának pszichológiai jegyében, ezt a h a g y o m á n y o s teret z á r t t r a n s z cendenciává teszik. A t á r g y a k , ezek a láreszek, a n t r o p o m o r f o k . Szelí den h a l h a t a t l a n n á teszik m a g u k a t a csoport á l l a n d ó s á g á n a k és a cso p o r t o n belüli érzelmi kötelékeknek a térben való megtestesítésével, m i n d addig, míg egy új generáció el nem távolítja és szét nem szórja v a g y régi t á r g y a k nosztalgikus együttesében újra el n e m helyezi őket. M i n t g y a k r a n az isteneknek, a b ú t o r o k n a k is v a n esélyük egy második léte zésre, a n a i v használattól egészen a kulturális b a r o k k i g . 1
A z ebédlő és a hálószoba berendezése, ez a h á z „ i n g a t l a n " s t r u k t ú rájához k ö t ő d ő „ i n g ó " s t r u k t ú r a , még mindig o l y a n , mint amilyet a reklámok a széles közönség körében hirdetnek. A Levitán és a Galeries E-arbés á r u h á z még mindig a „ d e k o r a t í v " együttes n o r m á i t kínálja a közízlésnek, pedig a „ v o n a l a k " m á r „ s t i l i z á l t a k " és a dekor is vesztett vonzerejéből. H a ezek a bútorok el is kelnek, az n e m azért v a n , mert olcsóbbak, h a n e m azért, m e r t a csoport hivatalos megerősítését és p o l gári szentesítését jelentik. É s azért is, m e r t ezek a bútor-emlékművek (tálaló, ágy, szekrény) és kölcsönös elrendeződésük, a modern társada" lom széles rétegeiben, a h a g y o m á n y o s családi szerkezet továbbélését je lentik. A funkciójában
felszabadított
modern
tárgy
A m i k o r megváltozik az egyén viszonya a családhoz és a t á r s a d a l o m hoz, változik a berendezési t á r g y a k stílusa is. R e k a m i é k , sarokágyak, alacsony asztalok, polcok szorítják ki a b ú t o r o k régi repertoárját. A dolgok megszervezése is ú j : az ágyból k i h ú z h a t ó rekamié, a tálalóból és ruhásszekrényekből eltüntethető beépített szekrény lesz. Minden öszszehajtható, szétnyitható, eltüntethető, csak a k í v á n t p i l l a n a t b a n lép színre. Természetesen ezek az újítások néni valami hirtelen ötlet szü löttei: a nagyobb mozgathatóság, a kicserélhetőség és a célszerűség leg többször nem egyéb, m i n t a kis térhez v a l ó kényszerű a l k a l m a z k o d á s eredménye. A szegénység ötletességre ösztönöz. S h a a régi ebédlőt sú lyos erkölcsi konvenciók terhelték, a modern enteriőrök, leleményessé-
gükkel, g y a k r a n a funkcionális k i b ú v ó k h a t á s á t keltik. A „stílushiány" mindenekelőtt térhiány, a maximális funkcionalitás pedig egy olyan sze rencsétlen megoldás, a m i k o r az o t t h o n anélkül, hogy zártságát elveszí tené, elveszíti belső szervezettségét. A térnek és a t á r g y a k jelenlétének egy új rend kialakulása nélküli szerkezeti szétesése nem egyéb, mint el szegényedés. A m o d e r n szériabútor-együttes destrukturált, de nem restrukturált, nincs benne semmi, ami p ó t o l n á a szimbolikus régi rend kifejező erejét. Mégis v a n fejlődés: az egyén és e h a s z n á l a t u k b a n rugalmasabb, erkölcsi kényszert m á r sem nem gyakorló, sem nem szimbolizáló t á r g y a k k ö z ö t t a viszony liberálisabb: az egyén többé n e m szükségszerűen rajtuk ke resztül viszonyul a családhoz. M o z g a t h a t ó s á g u k b a n , többfunkciójúságukban n a g y o b b szervezési szabadság rejlik, mely az egyén társadalmi kapcsolataiban megnövekedett önrendelkezési készségét tükrözi. D e ez csak egyfajta részleges felszabadulás. A szériatermékek szintjén, a tér újraszervezése nélkül, ez a „funkcionális" fejlődés nem más — hogy a m a r x i megkülönböztetéssel éljünk — , m i n t egyenjogúsodás, nem pedig felszabadulás, m e r t csak a tárgy funkciójának, és nem magának a tárgy nak a felszabadulását jelenti. E z a k ö n n y ű , összecsukható neutrális asz tal, ez a lábnélküli, keretnélküli, baldachinnélküli ágy, mint az ágy origója, m i n d ezek a „ t i s z t a " v o n a l ú t á r g y a k így, egyszerű eszközzé r e d u k á l ó d v a és végérvényesen elvilágiasodva, m á r n e m is a n n a k lát szanak, a m i k : az, ami felszabadult b e n n ü k , és ami felszabadulva fel s z a b a d í t o t t v a l a m i t az emberben (vagy a m i t az ember, felszabadulva, felszabadított b e n n ü k ) , az nem egyéb, mint a funkciójuk. E z t m á r nem homályosítja el a régi b ú t o r o k erkölcsi teatralitása, megszabadult a r í tusoktól, az etikettől, egy egész ideológiától, ami a környezetet egy eldologiasodott emberi s t r u k t ú r a t ü k r é v é tette. M a végre a tárgyak vi lágosan t ü k r ö z i k azt, amire szolgálnak. Szabadok tehát, mint funkcio nális tárgyak, v a g y funkcionálhatnak, és — ami a szériatárgyakat il leti — másra nem is v a l ó k . 2
1
8
M á r p e d i g amíg a tárgy csak funkciójában szabadult fel, addig az ember, ezzel kölcsönhatásban, csak mint e tárgy használója lehet szabad. E z megintcsak h a l a d á s , de nem egy d ö n t ő szempont. Egy ágy az egy ágy, egy szék az egy szék, de nincs egymáshoz k ö z ü k addig, amíg csak a r r a szolgálnak, amire valók. E nélkül viszont tér sincs, mert tér csak úgy létezik, ha a tárgyak kölcsönhatása és — az új s t r u k t ú r á b a n — funkciójuk meghaladása kinyitja, előidézi, h a r m o n i k u s a n felosztja és kitágítja azt. A tér valamilyen m ó d o n a t á r g y valóságos szabadságát jelenti, funkciója pedig nem egyéb, m i n t egy formális szabadság. A polgári ebédlő s t r u k t u r á l t volt, de az egy z á r t struktúra. A funkcioná lis környezet n y i t o t t a b b , s z a b a d a b b , de szerkezetét vesztett és a kü lönböző funkciók szerint s z é t a p r ó z o t t . A k e t t ő között, az integrált pszichológiai tér és a szétaprózott funkcionális tér közötti h a t á r v o n a lon, mind a kettő tanúiként mozognak, g y a k r a n u g y a n a b b a n az ente riőrben, a szériatárgyak.
A minta
enteriőr
Az elemek A z t a teret, ami többé nem mesterkélt külsőségesség, sem bensőséges menedék, azt a szabadságot, azt a „stílust", mely a szériatárgyakból — mivel azok csak funkciójukat szolgálják — kiolvashatatlan, a m i n t a enteriőrökben lelhetjük fel. Ezekben egy új szerkezet és egy jelentős fejlődés van k i b o n t a k o z ó b a n . Az olyan luxusfolyóiratokat l a p o z g a t v a , mint a Maison Française, a Mobilier et Décoration stb., k é t téma v á l t a k o z á s a vehető észre. E g y részük a közönséges h a l a n d ó n a k elérhetetlen h á z a k a t magasztalja a z egekig: X V I I I . századi régi o t t h o n o k a t , csodálatosan berendezett vil lákat, etruszk szobrocskákkal benépesített és infravörös fénnyel fűtött olasz kerteket, vagyis röviden az u n i k u m világát, mely — legalábbis szociológiai szempontból — csak a reménytelen szemlélődésre késztethet. A folyóiratok másik része pedig az arisztokratikus m i n t á k abszolút ér tékét, a modern berendezés díszletét nyújtja. A z ajánlott t á r g y a k n a k és b ú t o r o k n a k , legyenek b á r m e n n y i r e is nívósak, szociológiai hatásuk is v a n : ezek m á r nem az álom szüleményei, nem üzleti termékek, h a n e m a szó szoros értelmében minták. És itt m á r nem az elvont művészetről, hanem olyasmiről v a n szó, ami — legalábbis látszólag — az egész t á r s a d a l m a t érinti. A z a v a n t g á r d é berendezésnek ezek a mintái egy alapvető ellentét szerint rendeződnek el: E L E M E K / H E L Y E K és az őket megszabó E L R E N D E Z É S v a g y szintaktikus kalkulus, a m i t — m i n t a helyek az ele meket — a H A N G U L A T (atmoszféra) általános koncepciója o p p o n á l . 4
5
„ T E C M A : k i h ú z h a t ó és különböző m ó d o n egymás mellé helyezhető, á t a l a k í t h a t ó és növelhető elemek; az egymással h a r m o n i z á l ó d a r a b o k egy tökéletesen egységes b ú t o r z a t o t a l k o t n a k ; funkcionálisak, a m o d e r n élet v a l a m e n n y i k í v á n a l m á n a k megfelelnek. M i n d e n igényt kielégíte nek: k ö n y v t á r , bár, rádió, szekrény, szekreter, k o m ó d , ebédlőkredenc, vitrin, i r a t t a r t ó , k i h ú z h a t ó asztal. TECMA
— olajozott tikfából v a g y p o l í r o z o t t
mahagóniból."
„ O S C A R : Állítsa össze saját O S C A R környezetét! Soha nem l á t o t t izgalom! O S C A R bútor-összerakó játék. Fedezze fel az összeállítás örömét saját b ú t o r á n a k térbeli színes k i csinyített m á s á v a l ! A l k o t h a t , v á l t o z t a t h a t , o t t h o n , tetszése szerint! A m i k o r döntött, csak megrendeli az eredeti és személyes O S C A R b ú t o r t , o t t h o n a büszkesége lesz." „ M O N O P O L Y : A M O N O P O L Y együttesek az ö n legjobb b a r á t a i ! K i v á l ó minőségű műbútorrendszer tikfából v a g y m a k o r á b ó l . A l á t h a -
t a t l a n összekötő elemek az összeillesztések minden irányú végtelen va riációját teszik lehetővé, hogy ö n megalkothassa az ízlésének, lehető ségeinek és szükségleteinek legmegfelelőbb bútoregyüttest. Többvariációs monoblokk elemek: alkalmazásukkal saját o t t h o n á b a n teremtheti meg álmai különleges atmoszféráját." Ezek a példák m á r a tárgy-funkció meghaladását jelzik, a szervező dés egy új p r a k t i k u s rendje felé. A szimbolikus és a használati értékek e l h a l v á n y u l n a k a szervezési értékek mellett. A funkciók szabad játéka végérvényesen érdektelenné tette a régi b ú t o r o k n á l még oly fontos tar t a l m a t és formát. A t á r g y a k n a k nincs m á r „ l e l k ü k " és szimbolikus je lenlétük sem kísért többé: a kapcsolat i m m á r objektív, az elrendezés és a játék jellemzi. Értéke m á r nem ösztönös és pszichológiai, hanem t a k tikai. A z egyént saját j á t é k á n a k részletei és lefolyása jellemzik, nem pedig az egyedi kapcsolat titka. Megszűnt egy alapvető zártság, m i k ö z ben jelentősen módosultak a társadalmi és interperszonális s t r u k t ú r á k . A falak és a fény A z egyes szobák és maga a h á z is átlépik az őket menedék-térré ha tároló falakat. A szobák k i n y í l n a k , szögletekre, diffúz z ó n á k r a , mozgó szektorokra t a g o z ó d n a k , minden k o m m u n i k á l , minden felszabadul. A z ablakok m á r nem olyan nyílások, melyek a levegő és a fény betörésének útját állnak, a fényének, mely kintről jött, hogy megtelepedjen a tár g y a k o n és úgy világítsa meg azokat, „mintha bentről" jött volna. Egész egyszerűen, nincs te bé ablak, és a szabadon h a t ó fény a tárgyak lété nek egyetemes funkciójává vált. U g y a n í g y a t á r g y a k is elveszítették alkotó szubsztanciájukat és m e g h a t á r o z ó formájukat amikkel az ember énképéhez kötődhettek: immár a tér az, ami szabadon h a t v a a tárgyak és az ember k ö z ö t t kapcsolataik és „ é r t é k e i k " általános funkciójává v á lik. u
A megvilágítás Ugyanebben a fejlődési rendben számos részlet is jelentős: például a fényforrások elrejtésének tendenciája. „ A z általános szórt világítást biz tosító neoncsöveket körös-körül a plafon egy beugrója rejti." „Egyenle tes megvilágítás a lakás különböző pontjain elrejtett neoncsövekből: a plafon széle mentén a függöny teljes hosszában, a bútorok felső része mögött, a m a g a s beépített szekrények alatt s t b . " M i n t h a csak a fény forrás a dolgok eredetének felidézését szolgálná. A kevesebb és szétszór tan elhelyezett fényforrás — még a k k o r is, h a m á r nem a mennyezet ről világít le a családi körre — még mindig egy kiváltságos intimitás jele: egyedi értékkel r u h á z z a fel a dolgokat, á r n y é k o k a t alkot, jelen léteket teremt. Érthető, hogy egy olyan rendszer, mely az egyszerű és homogén elemek objektív számítását tűzi ki célul, még ezt az utolsó jelét is el akarja törölni a belső sugárzásnak és annak, hogy a dolgo k a t a tekintet vagy a vágy szimbolikusan beburkolhassa.
Tükrök és portrék Egy másik tünet: a t ü k ö r eltűnése. A n n y i metafizika u t á n el kéne m á r a t ü k ö r szociopszichológiáját is végezni. A h a g y o m á n y o s paraszti környezet nem ismeri a t ü k r ö t , talán még fél is tőle: egy kissé boszor k á n y o s n a k tartja. A polgári belső — és az, ami m e g m a r a d t belőle a jelenlegi szériabútorban — éppen ellenkezőleg, megsokszorozza a t ü k röket a falakon, szekrényeken, tálalókon, pohárszékeken, a fal és az ablak bemélyített mezőin. M i n t ahogy a fényforrás, úgy a t ü k ö r is k i tüntetett helye a szobának. Ezen a címen, a j ó m ó d ú h á z a k b a n , m i n d e nütt a bőség, a redundancia, a tükrözés eszmei szerepét játssza: luxus tárgy, amiben a polgári személy önbecsülési g y a k o r l a t a kedvére kielégülhet saját megjelenésének megsokszorozódásával és a javaival v a l ó eljátszadozással. Még általánosabban m o n d v a , a t ü k ö r mint szimboli kus t á r g y nemcsak tükrözi az egyén vonásait, de fejlődésében végig is kíséri az egyéni t u d a t történeti k i b o n t a k o z á s á t . T e h á t egy egész társa dalmi rend szentesítését h o r d o z z a . N e m véletlen, h o g y X I V . Lajos szá z a d a a versailles-i tükörfolyosóval fémjelezhető, és h o g y a későbbiek ben a t ü k r ö k elszaporodása a lakásokban, I I I . N a p ó l e o n t ó l az art nouveau-ig, egybeesik a polgári t u d a t d i a d a l m a s farizeusságának az el hatalmasodásával. A dolgok a z o n b a n megváltoztak. A funkcionális együt tesben m á r nincs értéke a l'art p o u r l'art tükrözésnek. V a n u g y a n még tükör, de pontos funkciójának megfelelően a fürdőszobában, keret nél kül. A társasági érintkezés m e g k í v á n t a külső megjelenés ápolásának szolgálatában a t ü k ö r lerázza a házi szubjektivitás kegyeit és becsét. U g y a n a k k o r a többi tárgy is megszabadul tőle: nem kell m á r saját képükkel k ö r ü l z á r v a élniük. M e r t a t ü k ö r lezárja a teret, feltételezi a falat, a k ö z é p p o n t felé tereli a figyelmet: minél t ö b b a tükör, a n n á l dicsőbb a helyiség intimitása, de annál i n k á b b magába forduló is. A jelenlegi tendencia, ami a nyílások megsokszorozására és áttetsző k ö z falak létesítésére irányul, éppen ellenkező hatású. (Ezenkívül a t ü k ö r által lehetséges minden csalás e l l e n t m o n d a n a az a n y a g természetessége iránti jelenlegi igénynek.) E g y bizonyos k ö r áttört, és el kell ismerni a modern rend igaz logikáját a k k o r , a m i k o r eliminálja a k ö z p o n t i v a g y túlságosan feltűnő fényforrásokat és az a z o k a t visszaverő t ü k r ö k e t , vagyis mindent, ami egy k ö z p o n t felé irányít, megszabadítva így a teret attól a kancsalságtól, amely a polgári elképzelésekben azt ered ményezte, hogy az egész berendezés saját m a g a körül forog. A t ü k r ö k k e l egyidőben eltűntek még: a családi p o r t r é , a hálószobák esküvői képei, a házigazda álló- v a g y mellképe a szalonból és a min denfelé fellelhető bekeretezett gyermekarcok. M i n d a z , ami v a l a m i k é p pen a család történeti t ü k r é t jelentette, az igazi t ü k r ö k k e l egyetemben, a modernség egy bizonyos szintjén (melynek elterjedtsége még viszony l a g csekély) m á r felesleges. Még a m ű a l k o t á s , legyen a z eredeti v a g y reprodukció, sem mint abszolút érték jön számításba, h a n e m egy k o m binatorikus m ó d o n . A rézkarc n a g y o b b sikere a dekorációban a fest ménnyel szemben, többek között, kevésbé n a g y abszolút értékével, s 6
így n a g y o b b asszociatív értékével m a g y a r á z h a t ó . É p p úgy, ahogy l á m p a v a g y a tükör, más tárgy, sem v á l h a t túlságosan k ö z p o n t i v á .
a
A falióra és az idő A m o d e r n enteriőr egy másik d i v a t j a m ú l t k á p r á z a t a : az idő. Egy lényeges dolog t ű n t el, a falióra, ill. az ingaóra. N e feledjük, hogy ott, ahol a paraszti szoba központja a tűz és a k a n d a l l ó , a falióra maga is egy fenséges és élő elem. A polgári v a g y kispolgári enteriőrben ezt a szerepet az ingaóra játssza. A m á r v á n y k a n d a l l ó — aminek domináns eleme általában a t ü k ö r — és a g y a k r a n a z t k o r o á z ó ingaóra együttese egyben a polgári háziasság legcsodálatosabb szimbóluma is. M e r t a fa liórának u g y a n a z a viszonya az időhöz, mint a t ü k ö r n e k a térhez. M i n t ahogy a t ü k ö r k é p h e z v a l ó viszony bezártság és egyben térérzetet kelt, u g y a n ú g y a falióra, p a r a d o x m ó d o n , az állandóság szimbóluma és időérzetet kelt. A paraszti faliórák a legkeresettebb t á r g y a k közé t a r t o z n a k , mert a világ legmegnyugtatóbb dolgai; pontosan azért, m e r t a z időt szinte észrevétlenül ejtik foglyul egy b ú t o r d a r a b intimitásában. A z időmérés aggasztó, amikor a társadalmi feladatokra emlékeztet, de megnyugtató, a m i k o r kézzelfoghatóvá teszi az időt, s mint valamilyen fogyasztható t á r g y a t , kivág belőle egy szeletet. M i n d e n k i érezte m á r , h o g y a falióra v a g y a z i n g a ó r a tik-takja mennyire megőrzi egy hely intimitását, m e r t mintegy saját testünkhöz teszi azt hasonlatossá. A z óra egy mechanikus szív, mely saját szívünk működéséről biztosít min ket. A z idő-szubsztanciának ez az infúziós, asszimilációs folyamata, az i d ő t a r t a m n a k ez a jelenléte az, ami — mint minden önmagába forduló — e l u t a s í t t a t o t t a kifelé fordulás, a nyitottság és az objektív kapcso latok modern parancsszavára.
Egy elrendezés-szociológia
felé?
O d a m á r a „ S t i m m u n g " egész világa, m i n d a z , ami a lélek rezdülései nek és a dolgok jelenlétének „természetes" összhangját jelentette: az interiorizált környezet — ellentétben a modern „ e n t e r i ő r ö k " exteriorizált atmoszférájával. M a m á r nem a z a l k a l m a z k o d á s v a g y az intimitás jelenti az értéket, h a n e m az információ, az invenció, a kontroll, az o b jektív üzenetek vételére való á l l a n d ó készenlét: az érték abban a szin t a k t i k u s kalkulusban érhető utol, amely a modern lakóról szóló eszme futtatásokat jellemzi. A dekoráció egész koncepciója megváltozott. A hagyományos ízlés, mely a szépséget a titkos szimpátiák szerint h a t á r o z t a meg, m a m á r nem számít. A z egy költői megközelítés volt, az egymásnak felelgető t á r g y a k egy kis csoportjának a megidézése. M a m á r a t á r g y a k nem felelgetnek egymásnak, h a n e m k o m m u n i k á l n a k , nincs többé egyedi jelenlétük, h a nem a legjobb esetben is csak egy halmazösszefüggésük, ami kódjelek k é v a l ó leegyszerűsítésükből és kapcsolataik kiszámításából áll. A t á r -
gyak és az ember strukturális értekezése egy végtelen k o m b i n a t o r i k a szabályai szerint folyik. A reklám m i n d e n ü t t a díszítésnek ezt az új divatját juttatja érvény r e : „Állítson elő egy l a k h a t ó és koherens háromszobás lakást 30 m - e n ! " „Növelje lakását négyszeresére!" Á l t a l á b a n a reklám az enteriőrt és a b ú t o r z a t o t a „ p r o b l é m a " és a „megoldás" terminusaival tárgyalja. I n kább ebben, mint az „ízlésben" rejlik a lakberendezés jelenlegi értelme zése: m á r nem mesterséges díszletek kialakítása v a g y egy atmoszféra megteremtése a cél, h a n e m egy p r o b l é m a megoldása, a különböző a d o t t ságokat figyelembe vevő legügyesebb válasz megtalálása, a tér mobi lizálása. A szériatárgyak szintjén funkcionalitásról csak k o r l á t o l t a n beszélhe tünk. A t á r g y a k és a b ú t o r o k elszórt elemek, h i á n y z i k a szintaxis, és h a létezik is valamilyen elrendezési koncepció, ez n a g y o n hiányos, és a tárgyak absztrakciója is szegényes. Ez az absztrakció mégis szükséges: ez az, ami a modell szintjén a funkcionalitás terminológiájának h o m o genitását biztosítja. H a az ember m á r nem keveredik a t á r g y a k h o z , h a nem személyesíti meg őket, hogy u t á n a a k o n k r é t használatukon túl r á juk vetítse elképzeléseit, számításait és közlendőit, s ezt az egészet mint egy m á s o k n a k és ö n m a g á n a k szánt üzenetet hasznosítsa, a k k o r a „ h a n g u l a t t e r e m t ő " t á r g y a k létezési formája teljesen megváltozik, és a bútor szociológiát egy elrendezés-szociológia váltja fel. A r e k l á m k é p és -szöveg h a t á r o z o t t fejlődésen ment á t : a reklámszö veg a hirdetés a l a n y á t mint szereplőt és cselekvőt közvetlenül a színre lépteti kijelentő v a g y felszólító m ó d b a n ; a kép viszont nem utal a je lenlétére, mivel ez n é m i k é p p anakronisztikus lenne. A reklám megcélzott alanya az, aki a dolgokat elrendezi és ez a rend kizárja a r e d u n d a n c i á t : az ember nem tehet mást, m i n t h o g y törli m a g á t a képből. Jelenléte amúgy is érezhető. N e m egy díszletet, hanem egy teret hoz létre, és míg a tradicionális környezetben a tulajdonos figurája természetesnek tűnt — mivel világosan jellemezte azt — , kézjegye ezzel szemben a funkcionális tértől idegen. 2
1
Az
elrendező
ember
A modellnek ajánlkozó új típusú l a k ó , az „elrendező e m b e r " sem nem tulajdonos, sem egyszerűen csak használó, ő a környezet, a h a n gulat a k t í v informátora. Ü g y rendelkezik a térrel, m i n t valamilyen el osztási rendszerrel, aminek ellenőrzése révén minden kölcsönös kapcso latot, vagyis a t á r g y a k összes lehetséges szerepét kézben tartja. (Így ne ki m a g á n a k kell „funkcionálisnak" lennie, be kell illeszkednie a tér be, ha azt akarja, hogy az elrendező üzenetek tőle induljanak ki és h o z zá jussanak vissza.) S z á m á r a nem a birtoklás v a g y az élvezet fontos, hanem a felelősség, abban az értelemben, hogy a „ v á l a s z o k " folytonos lehetőségeivel gazdálkodik. G y a k o r l a t a teljesen külsőleges. A modern
lakó nem „fogyasztja" többé tárgyait. (Ehhez az „ízlésnek" megint nincs semmi köze, mivel az izlés z á r t t á r g y a k r a utal, ahol a forma egy ún. „ f o g y a s z t h a t ó " t a r t a l m a t fed, s ezért ezek a t á r g y a k interiorizálhatóak.) Leigázza, ellenőrzi és irányítja a z o k a t . A z ember egy rendszer m a n i pulációjában, t a k t i k u s egyensúlyában találja magát. A „funkcionális" lakó modellje n y i l v á n v a l ó absztrakciót t a k a r . A reklám azt akarja velünk elhitetni, hogy a modern embernek tulajdon képpen m á r nincs szüksége t á r g y a i r a , s egyetlen dolga, hogy mint a k o m m u n i k á c i ó intelligens technikusa ügyködjön közöttük. M á r p e d i g a környezet egy átélt létezési mód, igen n a g y absztrakció tehát ráhúzni az időszámítás és az információ tisztán technikai modelljeit. Egyébként ez az objektív játék egy egészen kétértelmű szókészlettel is m e g d u p l á z ó d i k : „ a z ö n ízlése szerint", „a lehetőségeinek megfelelően", „személyes ség", „ez az ö n környezete lesz" stb., ami ellentmondani látszik ennek, és tulajdonképpen csak alibiül szolgál. A z elrendező embernek felkínált objektív játékra a reklám mindig kétszínűén utal is. A z o n b a n ennek a j á t é k n a k m á r maga a logikája is az emberi kapcsolatok egy általános stratégiájának, egy emberi szándéknak a képét, a technika k o r á n a k m o dus vivendijét h o r d o z z a m a g á b a n — igazi civilizációs változást, mely nek jellemzői a h é t k ö z n a p i életben is fellelhetők. A t á r g y , ez az alázatos és fogékony statiszta, az a fajta pszichológiai rabszolga és bizalmas társ, amilyennek azt a hagyományos m i n d e n n a p o k b a n megéltük, és amilyennek azt az egész keleti művészet napjainkig is ábrázolja — ez a tárgy egy totális rend visszfénye volt, a dekoráció és a perspektíva, v a l a m i n t a t a r t a l o m és a forma jól definiált koncep ciójához csatoltan. Eszerint a koncepció szerint a forma egy abszolút h a t á r v o n a l a belső és a külső között. A forma állandó h o r d o z ó , a belső lényegi. A t á r g y a k n a k , de különösen a b ú t o r o k n a k , így — gyakorlati funkciójukon kívül — v a n egy elsődleges „ t a r t ó e d é n y " funkciójuk is: a képzeletbelit t a r t a l m a z z á k . Minek felel meg ez a pszichológiai befogadó képesség? A t á r g y a k így egy egész világkép visszatükröződései, ahol minden létező mint egy „interioritás t a r t á l y " fogant, a kapcsolatok pe dig a szubsztanciák transzcendentáló összefüggéseként. Maga a h á z az emberi test szimbolikus megfelelője, melynek erőteljes organikus sémája végül a társadalmi szerkezet integrációjának ideális sémájában általánosítódik. M i n d e z egy totális létformát alkot, melynek alapvető rendje a Természettől, mint eredendő lényegtől származik. A t á r g y a k alkotá sával v a g y gyártásával az ember — a k u l t ú r a mint forma átvételén k e resztül — a természet á t a l a k í t ó j á v á válik. A szubsztanciák á t ö r ö k l ő dése korról k o r r a , formáról formára az, ami létrehozza a kreativitás eredendő sémáját: ab utero teremtés, m i n d a z z a l a költői és metaforikus szimbolikával, a m i t ez jelent. Így a jelentés és az érték a forma fenn hatósága a l a t t a szubsztanciák átörökléséből származik; a világ olyan, amilyennek megéljük (ez a t u d a t a l a t t i b a n és a gyermekkorban mindig így v a n ) , és az a cél, hogy ezt leleplezzük és megőrizzük az ö r ö k k é v a l ó ságnak. Így a forma, a t á r g y a t k ö r ü l í r v a , a természet egy d a r a b j á t zár8
9
ja magába, úgy ahogy az emberi test is; a t á r g y alapvetően a n t r o p o morf. A z ember tehát u g y a n a z z a l a „belsőséges" bizalmassággal k ö t ő d i k a környezeti t á r g y a k h o z , m i n t saját teste belső szerveihez, és a t á r g y „ b i r t o k l á s a " szemlátomást e lényeg orális bekebelezéssel való visszanye résére és „asszimilálására" irányul. A z , amit mi a modern enteriőrön értünk, az ennek a természeti r e n d nek a vége, az, ami a forma felbomlásán át, a formális külső-belső h a t á r n a k , v a l a m i n t a lér és a látszat egész k o m p l e x dialektikájának a megoldásán túl a kapcsolatok és az objektív felelősség egy új minősége. A technikai társadalom p r o g r a m j á n a k megélése m a g á t a Genezis g o n d o latát kérdőjelezi meg. E z a származás az a d o t t jelentés és a „lényeg" elhagyását jelenti, azon lényegét, melynek a régi bútorok még k o n k r é t szimbólumai v o l t a k ; ez egy a totális absztrakció bázisán való időszá mítás és gyakorlati konceptualizáció, ez m á r nem egy adott, hanem egy g y á r t o t t — leigázott, manipulált, felmért és ellenőrzött — meghódított világ ideája. Ez a modern rend, bár specifikusan különbözik a nemzés h a g y o m á nyos rendjétől, mégis egy alapvető szimbolikus rend függvénye. H a a korábbi civilizáció a szubsztanciák természetes rendjén alapult, és viszszavezethető az orális s t r u k t ú r á k h o z , a k k o r a termelés, a számítás és a funkcionalitás m o d e r n rendje egyrészt egy fallikus rend, ami a meglévő intézményesített meghaladásához és az objektív s t r u k t ú r á k felé v a l ó felemelkedéshez kötődik; másrészt pedig ez a m o d e r n rend a kiürülés rendje, ami az absztrakción, a homogén anyagot megtermékenyítő k v i n tesszencián, az anyag kiszámításán és kivágásán alapszik, egy egész anális agresszivitáson, ami a játékban, a viszonyban, a rendben, az osz tályozásban és az elrendezésben szublimálódott. A dolgok megszervezése — még a k k o r is, h a ez a vállalkozás k o n k rét célja — mindig a tervezés és beruházás teendőinek tekintélyes listá ját jelenti. A legjobb bizonyíték erre az a rögeszme — amely g y a k r a n felbukkan a szervezési szándék, v a g y esetünkben az elrendezési a k a r a t mögött — , hogy minden kommunikáljon, legyen minden funkcionális; nincs több titok, nincs több misztérium, minden megszerveződik, tehát minden egyértelmű. Ez többé nem a h a g y o m á n y o s háziasszonyi gond, hogy mindennek meg legyen a helye és hogy minden tiszta legyen. A z egy morális probléma volt, ez itt egy funkcionális, k ö n n y e n megérthető,ha összefüggésbe hozzuk a kiürülés funkciójával, mely a belső szervek teljes irányíthatóságát feltételezi. T a l á n ebben fedezhető fel a műszaki civilizáció jellemtanának az alapja is: h a a hipochondria az a n y a g k e r i n gés és a p r i m e r szervek megfelelő működésének a lidércnyomása, a k k o r a modern ember, a kibernetikus, tulajdonképpen egy agyi hipochonder, aki az üzenetkeringés lidércnyomásában él. 10
Klaniczay
Júlia és Szenes Zsuzsa
fordítása
Jegyzetek
Lehetnek egyébként ízlésesek és stílusosak is de ez hiányozhat is. De kérdés, hogy ugyanakkor nem-e az egész társadalommal kerül rajtuk keresztül érintkezésbe. Erről bővebben 1. a „Minták és sorozatok" fejezetet. Ugyanígy a polgári és ipari forradalom fokozatosan felszabadítja az egyént a vallásos, morális és családi előírások alól és de jure mint állam polgár de facto azonban mint munkaerő nyeri el szabadságát, vagyis azt, hogy szabadon eladhassa magát. Ez nem véletlen egybeesés, ha nem mély összefüggés. A „funkcionális" sorozattárgy ugyanúgy, mint a társadalmi lény „funkcionális" objektivációjában, nem pedig egyedi ségében és tárgyi vagy személyi teljességében szabadul fel. Tehát egy kiváltságos szinten. Az, hogy egy behatárolt csoport rendelkezik azzal a konkrét szabadsággal, hogy tárgyain és bútorain keresztül az egész társadalom számára mint modell fejezze ki magát, az már egy szociológiai és társadalmi probléma. De ezt a kérdést a „Minták és sorozatok" fejezet tárgyalja részletesen. Egy, a szériabútornak szentelt folyóirat elképzelhetetlen lenne. Ezek bemu tatására csak katalógusok léteznek. A tükör néha újból visszatér, de ekkor már mint kulturális barokk, mint másodlagos tárgy: romantikus tükör, antik tükör, homorú tükör. Itt már a funkciója sem a régi; ez később, a régi tárgyakról szóló rész ben kerül bővebb elemzésre. Roland Barthes ezt az új fázist az autó kapcsán írja le: „ . . . a modellek egyformasága már szinte magát a technikai megvalósítás gondolatát ítéli halálra: a »normális« vezetés válik ekkor a teljesítmény és ta lálékonyság egyetlen megvalósítási terepévé. Az autó fantazmagóriás hatalmát bizonyos vezetési szokásokban testesíti meg. Mivel maga a tárgy már nem barkácsolható, most a vezetésmód bespécizésén a s o r . . . már nem az autó formája és funkciói azok, amik álmodozás ra késztetnek, hanem a kezelése, és nemsokára valószínűleg már nem az autó mitológiáját, hanem az autóvezetését kell majd megírni." (Réalités n°213, 1963, október) A szimbolikus szerveződésben azonban úgy tűnik, hogy egy mérettörvény is szerepet játszik: bizonyos méreten felül minden tárgy — még az eredetileg fallikus is (autó, rakéta) — gyűjtőhellyé, tartállyá, uteruszszá válik; ez alatt a méret alatt fallikus (még akkor is, ha tartály vagy csecsebecse). Az intellektuális és művészeti alkotás, a tehetség, ihlet és zsenialitás hagyo mányos köntösében, mindig is ennek a megfelelője volt. Ez a fajta gyakorlat egyébként egyértelműen csak egy magas technológiai szinten, vagy pedig a nagyon kifinomult hétköznapi tárgyak szintjén figyelhető meg: magnetofonoknál, autóknál, háztartási gépeknél, ahol a képernyők, a vezérlő egységek és az irányító gombok jelzik az uralkodási és megoszlási viszonyt. A hétköznapokat egyébként még túlnyomórészt egy hagyományos gyakorlat uralja.
Rezime Sistem objekata — Stambeni prostor Jean Baudrillard, istaknuta ličnost francuskog duhovnog života pojavio se šezdesetih godina. U svom doista značajnom delu, pod naslovom „Sistem ob jekata" pokušao je da sintetizirajući savremena dostignuća strukturalizma, scmiotike, sociologije i psihologije, skicira simboliku predmeta. U gore objavlje nom poglavlju, Baudrillard posmatra stan kao takav simbolični sistem iz kojeg se mogu „iščitati" neke karakteristike onovremene porodične i društvene strukture. Uporedivanjem tradicionalnih seljačkih, građanskih i modernih obitavališta autor prati promené u međuljudskim odnosima i formiranje čovekovog položaja u svetu.
Resummet D a s System der Gebäuden — die W o h n u n g als Lebensumstand Jean Baudrillard, eine hervorragende Person des französischen Geisteslebens, meldete sich in den sechziger Jahren. In seinem tatsächlich wichtigen Werke, unter dem Titel „Das System der Gebäuden", versuchte er, die zeitgemässen Ergebnisse des Strukturalismus, sintetisierend, sowie der Semiotik, Soziologie und Psychologie, aber auch die Simbolik der Objekte zu beschreiben. In den publizierten Titel untersucht Baudrillard die Wohnung, als solchen simbolischen System, aus welchen die Charakteristiken derzeitigen, familiären und gesell schaftlichen Strukturen „ausgelesen" werden können. Traditionelle bauerliche, städtliche und moderne Wohnstätten vergleichend, begleitet der Verfasser Veränderungen zwischen den Menschen und Formierung des Zustandes des Menschen in der Welt.
