A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének FH–I/FB–14/2012. számú, fogyasztóvédelmi bírság kiszabását és intézkedést tartalmazó határozata az ARGENTA Lízing Zrt. számára A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) által a 2012. január 17-én hivatalból megindított, a dr. Bagi János Zoltán ügyvéd (székhely: 1026 Budapest, Hűvösvölgyi út 27., a továbbiakban: Képviselő) által képviselt ARGENTA Lízing Zrt.-nél (székhelye: 1026 Budapest, Hűvösvölgyi út 27., a továbbiakban: pénzügyi szervezet) lefolytatott fogyasztóvédelmi célvizsgálat megállapításai alapján Dr. Szász Károly, a Felügyelet elnökének felhatalmazása szerint az alábbi határozatot hozom: I.
A Felügyelet a pénzügyi szervezet számára — a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt — elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését.
I/A.
A Felügyelet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó rendelkezés megsértése miatt a pénzügyi szervezettel szemben 250.000 Ft, azaz kettőszázötvenezer forint fogyasztóvédelmi bírságot szab ki.
II.
A Felügyelet a rögzített árfolyamon történő végtörlesztéssel kapcsolatos jelen célvizsgálat tárgya tekintetében fogyasztóvédelmi ellenőrzés keretében vizsgálható további jogszabálysértést nem állapított meg.
A kiszabott fogyasztóvédelmi bírságokat a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-0028383430000003 számú számlájára - "fogyasztóvédelmi bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével - befizetni. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, „késedelmi pótlék” megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Bíróságnak címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
Indokolás A Felügyelet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. §-ában és a 73. §-a (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. január 17. napján hivatalból célvizsgálatot indított a pénzügyi szervezettel szemben, amelynek keretében a Felügyelet a pénzügyi szervezet tevékenységét vizsgálta abból a szempontból, hogy az megfelel-e a Psztv. 4. §-ában meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §-ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezéseknek, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseinek, különös tekintettel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 200/B. §-ban foglaltaknak. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A FOGYASZTÓVÉDELMI CÉLVIZSGÁLAT MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKA
A Felügyelethez érkezett fogyasztói beadvány a pénzügyi szervezet által kiállított „végtörlesztési kalkuláció rögzített árfolyamon történő végtörlesztés esetére” dokumentumban a pénzügyi szervezet által kalkulált költségeket kifogásolta. A Felügyelet a fogyasztói beadványhoz csatolt dokumentum alapján észlelte, hogy a pénzügyi szervezet által alkalmazott, „Végtörlesztési kalkuláció rögzített árfolyamon történő végtörlesztés esetére” dokumentumban a pénzügyi szervezet a fogyasztókat az adóhatóság vizsgálatának lehetőségéről tájékoztatja. A Felügyelet megállapította, hogy a pénzügyi
szervezet e figyelemfelhívást a fogyasztói beadvány benyújtójával szemben 2011. november 22-én alkalmazta. A Felügyelet a fentiek alapján fogyasztóvédelmi célvizsgálat megindításáról döntött 2012. január 17-én kelt, 12126/2/2012. számú végzésével, melyet a pénzügyi szervezet – a visszaérkező tértivevény szerint – 2011. január 23-án vett át. A Felügyelet a célvizsgálat megindításáról hozott végzéssel együtt a pénzügyi szervezetet tájékoztatta az eljárás során őt megillető jogokról és kötelezettségekről. A FOGYASZTÓVÉDELMI CÉLVIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE I. A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLAT TILALMÁNAK MEGSÉRTÉSE I.1. A fogyasztóvédelmi célvizsgálat keretében megállapított tényállás A fogyasztói beadvány mellékleteként csatolásra került dokumentum alapján a Felügyelet megállapította, hogy a pénzügyi szervezet a fogyasztóknak a Hpt. 200/B. §-ban foglaltak szerinti joggyakorlásukhoz kapcsolódóan „Végtörlesztési kalkuláció rögzített árfolyamon történő végtörlesztés esetére” (a továbbiakban: Kalkuláció) elnevezésű nyomtatványt alkalmaz. A Kalkuláció az alábbiakra hívja fel a figyelmet: „Tájékoztatjuk továbbá Ügyfeleinket, hogy az Adóhatóság (NAV, korábbi nevén APEH) tájékoztatása szerint a vagyonosodási vizsgálatok kiterjedhetnek a végtörlesztésre fordított pénz eredetének ellenőrzésére.” (a továbbiakban: vizsgált tájékoztatás) A fogyasztóvédelmi célvizsgálatot megindító végzésben a Felügyelet a következő nyilatkozatok megtételére szólította fel a pénzügyi szervezetet: a „végtörlesztési kalkuláció rögzített árfolyamon történő végtörlesztés esetére” elnevezésű dokumentumban a vizsgált tájékoztatást mikortól alkalmazza: a vizsgált tájékoztatást milyen okból alkalmazza, milyen felsővezetői döntésen alapult a dokumentum tartalmának az összeállítása, valamint hány fogyasztó részére került a kalkuláció a fenti tartalommal kiállításra, milyen felső vezetői döntésen, belső utasításon alapult a rögzített árfolyamon történő végtörlesztéshez szükséges dokumentumok kidolgozása, pontosan hány végtörlesztési kérelemmel rendelkezik, a végtörlesztési kérelmek közül hány került elutasításra és milyen okból, végtörlesztendő összeg a tőke- és kamattartozáson felül milyen jogcímen felszámított költségeket tartalmazhat, és ezek a fogyasztókkal kötött szerződések, általános szerződési feltételek vagy kondíciós lista, mely pontja alapján kerülnek felszámításra, számít-e fel a végtörlesztés lebonyolításáért külön díjat, hány rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre vonatkozó panasz érkezett a pénzügyi szervezethez és milyen okból. A fogyasztóvédelmi célvizsgálatot megindító végzésben a Felügyelet a következő dokumentumok megküldésére szólította fel a pénzügyi szervezetet: a felső vezetői döntés, belső utasítás, így például igazgatótanácsi döntés másolatát, a fenti tartalommal tájékoztatást kapott fogyasztók névvel, lakcímmel és telefonszámmal ellátott listáját,
a 2011. szeptember 29-től alkalmazott végtörlesztési kalkuláció mintáját, illetve a dokumentum esetleges módosított változatát, a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre vonatkozó eljárásrend és dokumentumok kidolgozására vonatkozó felső vezetői döntés, belső utasítás, így például igazgatótanácsi döntés másolatát, a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre vonatkozó belső eljárásrend másolatát, a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre vonatkozó dokumentumok másolatát, így: végtörlesztési kérelem, tartozásigazolásra vonatkozó kérelem, végtörlesztendő összegre vonatkozó tartozásigazolás, ügyféltájékoztató, egyéb belső szabályzat szerinti nyomtatványok, kiállítható dokumentumok. azon ügyfelek listáját, akik a végtörlesztési kérelmet aláírták, feltüntetve pontos nevüket és telefonos elérhetőségüket, a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre vonatkozó panaszok érkezetett példányának, valamint az arra adott válaszoknak a másolatát. A Felügyelet egyúttal felhívta a pénzügyi szervezetet, hogy a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre vonatkozó, 2011. szeptember 29-étől hatályos belső eljárásrend és vonatkozó dokumentumok esetleges módosított változatát is küldje meg a Felügyelet részére. A pénzügyi szervezet a Felügyelet fentiek szerinti felhívására 2012. január 24-én az alábbiak szerinti nyilatkozatot tette: A pénzügyi szervezet a 2011. december 13-án kelt nyilatkozatában tájékoztatta a Felügyeletet, hogy a vizsgált tájékoztatás 2011. november 22. napjától része a Kalkulációnak, a nyomtatvány szövege ezt követően 2011. december 8. napján módosult. A pénzügyi szervezet előadta, hogy a vizsgált tájékoztatás rögzítésére az alábbi indokok miatt került sor: 2011. október elején az MTI adott közre cikket a végtörlesztéssel kapcsolatos kiemelt NAV vizsgálatokról. Ezt a hírt később ugyan részben cáfolta a NAV, de azt nem cáfolta, hogy esetlegesen a vagyonosodási vizsgálatok alapja nem lehet a végtörlesztés. A pénzügyi szervezet tapasztalta, hogy sok esetben fordult elő készpénzes befizetés formájában megvalósuló elő/végtörlesztés, amelyekkel kapcsolatosan többször felmerült a pénz eredetének kérdése. Több alkalommal maga az APEH (később NAV) kereste meg a pénzügyi szervezetet, hogy vagyonosodási vizsgálatokban nyilatkozzon beérkezett befizetésekről, a befizetők személyéről. A fenti indokok alapján tartotta a pénzügyi szervezet fontosnak azt, hogy felhívja az ügyfelek figyelmét arra, hogy a végtörlesztés során megfelelő körültekintéssel járjanak el. Arra való tekintettel, hogy a pénz forrása, illetőleg a törlesztés módja is eltérő lehet, így a pénzügyi szervezet konkrét felhívást nem fogalmazhatott meg az ügyfelek felé, azonban célszerűnek tartotta, hogy az adósok figyelmét felhívja ezen körülményre, hiszen jellemzően több millió forintos befizetések történnek a végtörlesztések esetében.
A pénzügyi szervezet előadta, hogy az illetékes igazgatósági tag utasításai és jóváhagyása alapján került sor a Kalkuláció tartalmának kidolgozására. Egyúttal a pénzügyi szervezet jelezte, hogy a nyilatkozat megtételének napjáig egyetlen ügyféltől sem érkezett a vizsgált tájékoztatást kifogásoló jelzés. A Felügyelet megállapította továbbá a pénzügyi szervezet nyilatkozata, illetőleg az ahhoz csatolt lista alapján, hogy a pénzügyi szervezethez 3 esetben került sor rögzített árfolyamon történő végtörlesztési kérelem benyújtására, amellyel kapcsolatosan a pénzügyi szervezet a vizsgált tájékoztatást tartalmazó Kalkulációt állította ki. I.2. Jogszabályi környezet A Felügyelet a vizsgált tájékoztatást az Fttv. előírásaira tekintettel elemezte. Az Fttv. 3. § (1) és (3) bekezdése szerint: „(1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” Az Fttv. 6. § (1) bekezdés i) pontja értelmében „Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas: i) a fogyasztó jogai, illetve a fogyasztót az ügylet folytán esetlegesen terhelő hátrányos jogkövetkezmények kockázata.” Az Fttv. 8. §-a szerint: „(1) Agresszív az a kereskedelmi gyakorlat, amely - figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt - pszichés vagy fizikai nyomásgyakorlással - akár a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása, akár a fogyasztó zavarása révén - az adott helyzetben jelentősen korlátozza vagy alkalmas arra, hogy jelentősen korlátozza a fogyasztónak az áruval kapcsolatos választási vagy magatartási szabadságát, illetve lehetőségét a tájékozott döntés meghozatalára és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas. (2) Annak megállapítására, hogy egy kereskedelmi gyakorlat agresszív-e, figyelembe kell venni a következőket: a) a kereskedelmi gyakorlat időzítése, helye, jellege és alkalmazásának időtartama, b) a kereskedelmi gyakorlat során alkalmazott szóhasználat vagy magatartás fenyegető, félelemkeltő vagy becsmérlő volta, c) súlyos, a fogyasztó ítélőképességének korlátozására alkalmas, a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója által ismert körülmény felhasználása a fogyasztó áruval kapcsolatos döntésének befolyásolására, d) a fogyasztó szerződéses jogainak - ideértve a szerződéstől való elállásra, valamint a másik árura vagy vállalkozáshoz való áttérésre vonatkozó jogot is - gyakorlásával szemben támasztott, indokolatlanul terhes vagy aránytalan, nem szerződéses akadály, e) jogellenes cselekménnyel való fenyegetés.”
A Hpt. 200/B. §-a szerint: „(1) A Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség fedezetével fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződés alapján teljesített teljes előtörlesztés (a továbbiakban: végtörlesztés) esetén a pénzügyi intézmény - amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek - a végtörlesztés forint összegének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200 HUF/100 JPY árfolyamot alkalmaz. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott árfolyam alkalmazására a pénzügyi intézmény abban az esetben köteles, ha a) a végtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsön folyósításánál alkalmazott árfolyam az (1) bekezdésben meghatározott árfolyamnál nem volt magasabb, b) a kölcsönszerződést a pénzügyi intézmény a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény hatálybalépésének napjáig nem mondta fel, c) a végtörlesztésre vonatkozó írásbeli igénybejelentését a hitelfelvevő 2011. december 30. napjáig a végtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsönt nyújtó pénzügyi intézmény részére benyújtja, d) a végtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsönhöz közvetlenül kapcsolódik áthidaló vagy gyűjtőszámlahitelből eredő tartozás, annak végtörlesztését a hitelfelvevő a c) pont szerinti igénybejelentéssel egyidejűleg vállalja, valamint e) a végtörlesztés a c) pont szerinti igénybejelentés napját követő 60. napig megtörténik. (3) A pénzügyi intézmény a végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentést a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott feltételek teljesítése esetén nem utasíthatja el, valamint köteles a hitelfelvevő által megjelölt időpontig, de legkésőbb a (2) bekezdés c) pontja szerinti igénybejelentéstől számított 60 napon belüli időpontig, a szerződés végtörlesztésre irányuló lezárását előkészíteni, a hitelfelvevő pedig köteles a végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentésének megfelelően, legkésőbb a szerződés végtörlesztésre irányuló lezárásával egyidejűleg a végtörlesztéssel kapcsolatos valamennyi fizetési kötelezettségének eleget tenni. (4) A pénzügyi intézmény az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott végtörlesztésért a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényben meghatározott költségtérítést és egyéb díjat vagy jutalékot nem számíthat fel.” A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 2011. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Módosító törvény) 2011. október 15-étől hatályos 4. §-a szerint: „(4) Vagyongyarapodás nem vélelmezhető és nem állapítható meg azon összeggel összefüggésben, amellyel egyező összeget a magánszemély a) a Hpt. 200/B. § (1) bekezdése szerinti végtörlesztés (e rendelkezés alkalmazásában: végtörlesztés) címén az őt terhelő tartozás kiegyenlítésére használ fel, vagy b) egyenesági hozzátartozójának ajándékoz, és azt e hozzátartozója végtörlesztésként használja fel az e hozzátartozót terhelő tartozás kiegyenlítésére.” I.3. A tényállás minősítése A Felügyelet megállapította, hogy a Kalkuláció az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. E szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló
magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Megállapítható ugyanis, hogy a Kalkuláció a pénzügyi szervezetnek a Hpt. 200/B. §-ában előírt, kötelezően meghatározott szolgáltatás-nyújtására vonatkozik. A Felügyelet megállapítása szerint a pénzügyi szervezet által alkalmazott Kalkuláció alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására. Az Fttv. 2. § h) pontja szerint ügyleti döntés: „a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.” Erre való tekintettel megállapítható, hogy a pénzügyi szervezetnek a szolgáltatása fogyasztók általi igénybevételének lehetőségével, módjával kapcsolatos, általa kockázatként megjelölt tényezőkről adott tájékoztatása a fogyasztók Fttv.-ben definiált ügyleti döntésére kiható információnak minősül. Megállapítható, hogy a Kalkulációt a pénzügyi szervezet az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyekkel szemben alkalmazta. E szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. E vonatkozásban figyelembe kell venni, hogy a Hpt. 200/B. §-a kifejezetten a fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződés alapján teljesített teljes előtörlesztésre vonatkozóan állapít meg szabályokat. A Hpt. 2. számú melléklete III. fejezete 4. pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.” I.3.1. A fogyasztókat az ügylet folytán esetlegesen terhelő hátrányos jogkövetkezmények kockázatával kapcsolatosan megvalósuló megtévesztés A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a pénzügyi szervezet a fogyasztók számára a Kalkuláció részét jelentő vizsgált tájékoztatással arról adott információt, hogy a fogyasztók a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre fordított pénz eredetének ellenőrzését illetően adóhatósági vizsgálatra számíthatnak. A pénzügyi szervezet nyilatkozata szerint e tájékoztatást 2011. november 22. napját követően alkalmazta. A Módosító törvény 4. §-a szerint ugyanis megállapítható, hogy a pénzügyi szervezet által adott tájékoztatáshoz képest vagyongyarapodás nem vélelmezhető és nem állapítható meg azon összeggel összefüggésben, amellyel egyező összeget a magánszemély a végtörlesztés teljesítésére fordít, avagy ilyen céllal azt egyenesági hozzátartozójának ajándékoz. A Módosító törvény tehát kifejezetten arról rendelkezik, hogy a Hpt. 200/B. §-a szerinti végtörlesztésre fordított összeg tekintetében vagyongyarapodás nem állapítható meg, amely a végtörlesztés következményeként egyértelműen kizárja az erre vonatkozó adóhatósági vizsgálatot, ennek megfelelően megállapítható, hogy a pénzügyi szervezet Kalkuláció szerinti információközlése nem felel meg a valóságnak. A Felügyelet megállapította a fentiek szerint, hogy a pénzügyi szervezet a Módosító törvény 4. §-ában foglalt rendelkezéssel ellentétes tartalmú információt bocsátott a fogyasztók
rendelkezésére akkor, amikor — a 2011. november 22. napját követően alkalmazott Kalkulációban — a vizsgált tájékoztatás szerint arra hívta a figyelmet, hogy a vagyonosodási vizsgálatok kiterjedhetnek a végtörlesztésre fordított pénz eredetének ellenőrzésére. A Felügyelet álláspontja szerint a pénzügyi szervezet 2011. november 22. napját követően adott vizsgált tájékoztatása alkalmas a végtörlesztési kérelmet előterjeszteni kívánó fogyasztók ügyleti döntésének tisztességtelen befolyásolására. Ennek indoka, hogy a fogyasztók számára az esetleges adóhatósági vizsgálat lefolytatásának képe olyan körülményként jelenik meg, amelyet a végtörleszteni kívánó fogyasztók nem kívánt következmény lehetőségeként élhetnek meg, hiszen e vizsgálat lehetősége a fogyasztók számára jelentősebb kényelmetlenségként, további adminisztrációs teherként képződhet le, illetőleg a fogyasztók önmagában azt a lehetőséget hátrányos helyzetként élhetik meg, ha személyükkel szemben hatósági eljárás lefolytatására kerülhet sor, amelynek célja egy esetleges adójogi szabálytalanság feltárása. A fentiek végett a Felügyelet mérlegelése szerint a pénzügyi szervezet Kalkuláció szerinti tájékoztatása — a 2011. november 22. napját követő alkalmazás során — a fogyasztók számára a végtörlesztési igény szempontjából ügyleti döntésükre hátrányosan kiható információnak minősül, amelyben a pénzügyi szervezet a fogyasztók számára valótlanul hátrányos jogkövetkezmény bekövetkezését helyezte kilátásba. A Felügyelet álláspontja szerint tehát a pénzügyi szervezet valótlan tartalmú információközlése a fogyasztók felé olyan kihatással bírhatott, amely a fogyasztókat eltéríthette a végtörlesztési joguk gyakorlásától. Ennek indoka, hogy az adóhatósági vizsgálat lefolytatása lehetőségének kilátásba helyezése alkalmas arra, hogy a fogyasztókat – a számukra a jogszabály szerint biztosított – végtörlesztési joguk gyakorlásától visszatartsa. A megtévesztés megállapíthatósága tehát abban áll, hogy a pénzügyi szervezet által alkalmazott tájékoztatás alkalmas annak a helyzetnek az előidézésére, hogy a fogyasztók az esetleges adóhatósági vizsgálattól tartva akként döntsenek, hogy a rájuk háruló ellenőrzés esetleges kellemetlenségeit, terheit elkerülve elálljanak a végtörlesztésre vonatkozó szándékuktól. Az előbbiek alapján a Felügyelet azt állapította meg, hogy a Kalkuláció szerinti tájékoztatás 2011. november 22. napját követő alkalmazásával a pénzügyi szervezet megtévesztette a fogyasztókat a végtörlesztésre vonatkozó joguk tekintetében, ugyanis a Kalkuláció szerinti vizsgált tájékoztatás a fogyasztók végtörlesztéshez fűződő joga gyakorlásának tisztességtelen befolyásolására volt alkalmas, mellyel a pénzügyi szervezet az Fttv. 6. § (1) bekezdés i) pontja szerinti megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot valósított meg, amely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdésében meghatározott tilalmat. I.3.2. Az agresszív kereskedelmi gyakorlat megvalósítása A Felügyelet eljárása során azt is vizsgálta, hogy a pénzügyi szervezet által 2011. november 22. napját követően alkalmazott kalkulációban szereplő vizsgált tájékoztatás miképpen hathat ki a végtörleszteni kívánó fogyasztók ügyleti döntésére. Megállapítható, hogy a pénzügyi szervezetnek a Kalkuláció fentiek szerinti tartalmával az volt a célja, hogy felhívja a fogyasztók figyelmét arra, hogy igénybejelentésük maga után vonhatja egy esetleges adóhatósági vizsgálat lehetőségét.
A Felügyelet megállapította, hogy a Kalkuláció fentiek szerinti megfogalmazásával azt az üzenetet közvetíthette a fogyasztók számára, hogy a végtörlesztésre fordított összegek eredetének kérdése olyan tényezőként merül fel, amelynek kiemelt figyelmet szentel az adóhatóság, és a fogyasztók alappal számíthatnak arra, hogy ezen összeg kapcsán vizsgálat lefolytatására kerülhet sor. A Felügyelet mérlegelése szerint tehát a Kalkuláció e figyelemfelhívása a végtörlesztés igénybevételét az adóhatósági vagyonosodási vizsgálat esetleges lefolytatásával hozza összefüggésbe. A Kalkuláció mindezt ugyan feltételes módban fogalmazza meg, azonban ezzel együtt is azt az összhatást kelti, hogy a fogyasztókkal szemben annak veszélyhelyzete áll fenn, hogy velük szemben adóhatósági vizsgálat lefolytatására kerülhet sor. A Felügyelet álláspontja szerint a pénzügyi szervezet által közölt figyelemfelhívás alkalmas arra, hogy a végtörleszteni szándékozó fogyasztókban azt a képzetet keltse, hogy a végtörlesztés megtörténte esetén velük szemben adóhatósági vizsgálatnak, esetlegesen szabálytalanság megállapíthatóságának a veszélye áll fenn. Emiatt a pénzügyi szervezet azon figyelemfelhívása, miszerint a végtörlesztés, mint egy esetleges vagyonosodási vizsgálat alapjára utal, alkalmas arra, hogy a fogyasztók az adóhatósági vizsgálattal járó helyzet miatt fenyegetve érezzék magukat, így az adott helyzetben a végtörlesztési szándékuktól elálljanak. Így a pénzügyi szervezet által közölt figyelemfelhívás, annak félelemkeltő jellege miatt alkalmas arra, hogy a fogyasztókat eltérítse a végtörlesztési szándékuktól, amely döntésüket arra alapozva hoznák meg, hogy a pénzügyi szervezet által kilátásba helyezett jogkövetkezményt elkerülhessék, amely végett a pénzügyi szervezet által közölt felhívás a fogyasztói magatartási szabadságot korlátozó tényezőként jelent meg. A Felügyelet álláspontja szerint a pénzügyi szervezet által alkalmazott, vizsgált tájékoztatás a fenti indokok végett alkalmas a fogyasztókban a joggyakorlástól elrettentő pszichés hatás kiváltására. A fentiek szerinti megállapítások miatt a Felügyeletnek arra a következtetésre jutott, hogy a pénzügyi szervezetnek a vizsgált tájékoztatás megjelenítésével a fogyasztók befolyásolása volt a célja, amelyet igazol az a körülmény is, hogy a pénzügyi szervezet a vizsgált tájékoztatást a Kalkuláción, mint a végtörlesztéssel kapcsolatos fontosabb adatokra vonatkozó tájékoztatón, tehát a fogyasztói döntés érdemben való befolyásolására alkalmas dokumentumon jelenítette meg. A pénzügyi szervezet tehát a fogyasztókban bizonytalanságot kelthet figyelemfelhívásával, vizsgált tájékoztatása a fentiek szerint alkalmas a fogyasztókban zavar keltésére úgy, hogy ezzel jelentősen korlátozhatja a rögzített árfolyamon történő végtörlesztéssel kapcsolatos fogyasztói választási, magatartási szabadságot. A Felügyelet megállapította azt is, hogy a pénzügyi szervezet információközlésének zavaró jellege abból is fakad, hogy e hatást olyan információ rendelkezésre bocsátásával éri el, amellyel kapcsolatosan a fogyasztók általában pontos ismerettel nem rendelkeznek, figyelemmel arra, hogy az adóhatósági vagyonosodási vizsgálat megindításának indokául szolgáló tényezők a fogyasztók számára jellemzően nem ismertek, így a fogyasztók nincsenek tisztában azzal, hogy mely körülmény teszi indokolttá az adóhatóság vizsgálatának megindítását. A Felügyelet mérlegelése szerint e tekintetben a pénzügyi szervezet, a
végtörlesztéseket végrehajtó, az eljárási szabályok és a végtörlesztésre vonatkozó újabb előírások ismeretével alapvetően rendelkező pénzügyi intézményként úgy járt el a fogyasztók irányában, mint aki tudomással bír olyan körülményről, mely miatt a vagyonosodási vizsgálat lefolytatása nagy valószínűséggel bekövetkezik. A Felügyelet álláspontja szerint a pénzügyi szervezet előbbiek szerinti magatartása tehát a végtörleszteni kívánó fogyasztókkal szembeni pszichés nyomásgyakorlásként értékelhető, ugyanis az adóhatósági vizsgálat, mint a végtörlesztés lehetséges következményének megjelölésével olyan helyzetet teremtett, amely alkalmas arra, hogy a fogyasztókat elriassza a végtörlesztésre vonatkozó jogosultságuk gyakorlásától. A vizsgált tájékoztatás zavaró jellege tehát abban áll, hogy a pénzügyi szervezet a fogyasztót megillető jogosultságot kockázatos eljárásnak mutatja be, úgy, hogy abból a fogyasztók számára — a rendelkezés szerinti előnyök helyett — tulajdonképpen hátrányok származhatnak, olyan hátrányok, amelyek bekövetkezésére a végtörlesztés kapcsán befizetett pénzösszeg adózási szempontból való megfelelőségének ellenőrzése szolgáltat alapot. A Felügyelet megállapítása szerint a pénzügyi szervezet vizsgált tájékoztatása a fogyasztók felé félelemkeltő tartalommal bírt, mely közlés alkalmas volt arra, hogy a fogyasztókat a részükre a jogszabály által biztosított végtörlesztési igényérvényesítésre vonatkozó ügyleti döntésüktől eltérítse, illetőleg abban korlátozza. A fentiek alapján a Felügyelet megállapította, hogy a pénzügyi szervezet a vizsgált tájékoztatásának 2011. november 22. napját követő, valamennyi esetben történt alkalmazásával kimerítette az Fttv. 8. § (1) bekezdésében foglaltakat, mellyel az Fttv. 3. § (1) bekezdését sértő kereskedelmi gyakorlatot valósított meg. A fentiek alapján e tekintetben a Felügyelet figyelembe vette a vizsgált tájékoztatás tartalmát, az annak útján kelthető pszichés hatást, továbbá a vizsgált tájékoztatás alkalmazásának módját, időbeliségét. II. A pénzügyi szervezet nyilatkozatának értékelése A pénzügyi szervezet hivatkozott arra, hogy a MTI által megjelentetett hír alapján, az ügyfelek érdekében döntött arról, hogy a vagyonosodási vizsgálat lehetőségéről tájékoztatást ad ügyfelei számára. A pénzügyi szervezet állítása szerint bár a NAV cáfolta, hogy végtörlesztésre szánt összegekkel kapcsolatosan kiemelt vizsgálatokra kerülhet sor, azonban azt nem tagadta, hogy esetlegesen a vagyonosodási vizsgálatok alapja lehet a végtörlesztés. A Felügyelet a pénzügyi szervezet ezen érvelését nem tartja elfogadhatónak, tekintettel arra, hogy a Kalkuláció vizsgált tájékoztatása egyértelműen arra hívja fel a figyelmet, hogy a vizsgálat kifejezetten a végtörlesztésre fordított pénz eredetének kiderítésére irányul, amelyet a Módosító törvény 4. §-a kifejezetten kizár a vagyongyarapodás megállapíthatóságának köréből. A Felügyelet nem vitatja, hogy az internetes hírportálokon valóban jelentek meg a végtörlesztésekre vonatkozó kiemelt adóhatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos cikkek. A Felügyelet ugyanakkor szükséges tartja kiemelni azt, hogy sem ezen cikkek, sem esetlegesen más forrásból szerzett vélemények sem teszik azt lehetővé, hogy a pénzügyi szervezet a
fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósítson meg. A Felügyelet álláspontja szerint a pénzügyi szervezetnek, mint pénzügyi szolgáltatást nyújtó intézménynek a tevékenységével összefüggő jogszabályi változásokkal tisztában kell lennie, illetőleg tájékoztatásait erre való figyelemmel szükséges a fogyasztók részére megadnia, amely végett semmiképp sem tekinthető megfelelő eljárásnak az, ha a pénzügyi szervezet a fogyasztók részére címzett nyomtatványokban a hatályos jogszabályi előírásokkal ellentétes tartalmú információt tüntet fel. A Felügyelet meglátása szerinti a fentiek végett tehát még abban az esetben sem lenne a vizsgált tájékoztatás a fogyasztók érdekeit szem előtt tartó, objektív tartalmú információközlésnek tekinthető, ha csupán általánosságban, és nem konkrétan a végtörlesztésre fordítandó összeg vonatkozásában hívná fel a figyelmet az esetleges adóhatósági vizsgálat lefolytatásának lehetőségére. III. A pénzügyi szervezet további nyilatkozatai és azok értékelése III.1. A pénzügyi szervezet további nyilatkozatai A pénzügyi szervezet előadta, hogy a pénzügyi szervezethez 9 db végtörlesztési kérelem érkezett, amelyből 1 db került elutasításra. Utóbbi végtörlesztési kérelem elutasításának oka, hogy megállapítást nyert, hogy az ingatlan vonatkozásában nem a lakóingatlan jelleg, hanem az „egyéb” funkció volt domináns mértékű. A pénzügyi szervezet nyilatkozta, hogy a Hpt. 200/B. §-ban megjelölt végtörlesztési díj, jutalék felszámítására nem került sor, ahogyan a benyújtott kérelmek/kalkulációk elkészítéséért sem számít fel semmiféle díjat. III.2. A pénzügyi szervezet további nyilatkozatainak és csatolt iratainak értékelése A Felügyelet a pénzügyi szervezet által benyújtott nyilatkozatok alapján megállapította, hogy tevékenysége során a Hpt. 200/B. §-a (3c) és (4) bekezdése szerint jár el, ugyanis sem a végtörlesztését, sem a tartozásigazolás kiállításáért és kiadásáért semmiféle díjat, egyéb költséget nem számít fel. Egyúttal a Felügyelet megállapította, hogy a pénzügyi szervezet által az elutasított végtörlesztési kérelem vonatkozásában megjelölt elutasítási indok a Hpt. 200/B. §-ában foglalt előírásoknak megfeleltethető. IV. A jogkövetkezmények alkalmazása A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: b) elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését, f) fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki.” A Felügyelet a határozat rendelkező része I. pontjában — a határozat indokolásának I.3.1. pontjában, továbbá I.3.2. pontjában megállapított jogszabálysértésre tekintettel — elrendelte a jogsértő állapot megszüntetését, annak érdekében, hogy a pénzügyi szervezet tevékenysége során legyen tekintettel a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló jogszabályban foglaltakra a továbbiakban.
A Felügyelet a határozat indokolási részének I.2. pontjában megállapította, hogy a pénzügyi szervezet 3 esetben olyan módon alkalmazta a Kalkulációt, azok esetében a fogyasztókkal szemben a jogszabálysértésre alapot adó tartalommal nyújtott tájékoztatást. Figyelemmel azonban arra, hogy a Hpt. 200/B. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a hitelfelvevőnek a végtörlesztésre vonatkozó írásbeli igénybejelentését 2011. december 30. napjáig kell a pénzügyi intézmény részére benyújtania, így a Felügyelet a jogsértő gyakorlat megszüntetését állapíthatta csak meg, a Kalkuláció szerinti vizsgált tájékoztatással megvalósított jogsértés jövőbeli reparációjára a törvényben meghatározott jogvesztő határidőre tekintettel nincs mód. Tekintettel a fentiek szerint összegzett vizsgálati megállapításokra, a Felügyelet a rendelkező rész I/A. pontjában foglaltak szerint határozott és a pénzügyi szervezetet — a jogsértés súlya, továbbá az eset összes körülményeinek figyelembe vételével — 250.000 Ft összegű fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A Psztv. 72. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a fogyasztóvédelmi bírság összege a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó, százmillió forintot meghaladó éves nettó árbevétellel rendelkező szervezet vagy személy esetében tizenötezer forinttól az éves nettó árbevételének öt százalékáig, de legfeljebb százmillió forintig, illetve a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátránnyal fenyegető helyzetet okozó jogsértés esetén legfeljebb kétmilliárd forintig terjedhet. A Felügyelet tevékenységének a Psztv. 1. § (3) bekezdésének e) pontjában rögzített egyik célja a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek a védelme. A Psztv. 64. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésének közös jellemzője, hogy azok minden esetben magukban hordozzák a pénzügyi szervezetek fogyasztónak minősülő ügyfelei érdekének sérelmét, illetve annak lehetőségét. A Felügyelet tevékenységének fenti céljára tekintettel határozottan kíván fellépni minden olyan, a fogyasztóvédelmi eljárásaiban tapasztalt vagy egyéb módon tudomására jutott magatartással szemben, amely sérti vagy alkalmas arra, hogy sértse a pénzügyi szervezet ügyfeleinek érdekeit. A Felügyelet az előbbiek alapján amellett, hogy a jogszabálysértő helyzet megszüntetésére való kötelezést alkalmazta, a jelen határozat indokolásának I.3.1. és I.3.2. pontjaiban megállapított jogszabálysértések tekintetében a pénzügyi szervezettel szemben a fogyasztóvédelmi rendelkezések jövőbeli maradéktalan érvényesülésének kikényszerítése érdekében fogyasztóvédelmi bírság kiszabását is szükségesnek tartotta. A fogyasztóvédelmi bírság összegének a meghatározásánál a Psztv. 71. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Psztv. 61. § (4) bekezdésének a), c) és i) pontjai alapján a célvizsgálat a jelen határozat indokolásának I.3.1. és I.3.2. pontjaiban foglaltak szerint olyan, súlyos jogszabálysértéseket azonosított, amelyek szerint a pénzügyi szervezet a fogyasztókat a Hpt. 200/B. §-a alapján megillető végtörlesztési jogosultságuk vonatkozásában megtévesztette az őket megillető jogosultság gyakorolhatósága tekintetében, hiszen a vizsgált tájékoztatás alkalmas volt arra, hogy a fogyasztókat — megtévesztő továbbá agresszív kereskedelmi gyakorlat megvalósításával — eltérítse, elriassza végtörlesztési szándékuktól.
A Felügyelet különös súllyal értékelte azt, hogy a pénzügyi szervezet Fttv. tilalmi előírásaiba ütköző magatartása a megtévesztő jelleg mellett agresszívnek is minősült, figyelemmel arra, hogy ezen magatartások az ügyleti döntés torzítását nyomásgyakorlással érik el, így a fogyasztói döntési folyamat súlyos megzavarására alkalmasak. A Felügyelet a megvalósított jogszabálysértést kiemelten súlyosnak, a fogyasztók vagyoni érdekeire, jogszabály adta jogosultságukra tekintettel jelentősnek minősítette. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi szervezet a Kalkuláció szerinti vizsgált tájékoztatásával direkt módon, jelentős súlyú tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósított meg. A fentiek alapján a bírságintézkedés alkalmazásánál valamint a bírságösszeg meghatározása során a jelen határozat indokolásának fent nevezett pontjaiban foglaltak alapján a Felügyelet figyelemmel volt arra, hogy a fogyasztóknak alapvető joga fűződik ahhoz, hogy minden olyan információ a rendelkezésükre álljon, amely ahhoz szükséges, hogy kellően megalapozott és tájékozott ügyleti döntést tudjanak meghozni. Következésképp ezen jogszabályi rendelkezés megsértése megfosztja a fogyasztókat a tájékozott döntéshozatal lehetőségétől. A jelen esetben a pénzügyi szervezet ezen lényeges fogyasztói érdekkel ellentétes magatartást tanúsított akkor, amikor a fogyasztókat a végtörlesztési szándékukat befolyásoló körülményekről nem megfelelő tartalommal tájékoztatta. A megvalósított jogsértést tilalmazó rendelkezés mögött tehát jelentős ügyféli (fogyasztói) érdek húzódik meg, vagyis az, hogy a pénzügyi szervezetnek eljárása során megfelelő körültekintést és gondosságot kell gyakorolnia abban a tekintetben, hogy az ügyfél (fogyasztó) a felelős döntéshez szükséges információkkal megfelelő időben rendelkezzen annak érdekében, hogy ügyleti döntését valamennyi lényeges körülményre tekintettel hozza meg. A jelen esetben a pénzügyi szervezet e körültekintést mulasztotta el gyakorolni, amellyel az ügyfél (fogyasztó) tájékoztatáshoz és vagyoni érdekei védelméhez fűződő jogát sértette meg. A Felügyelet mérlegelési szempontként enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy a jogsértő magatartás kisebb számú – összesen 3 – fogyasztót érintett, illetőleg a Kalkuláció jogszabálysértésre alapot adó tartalmával megvalósított jogsértő állapot rövid időtartamig állt fent. A Felügyelet a fentiek alapján a kiszabott fogyasztóvédelmi bírság összegét a jelen határozat rendelkező részének I/A. pontjában, figyelemmel a Psztv. 72. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rögzített bírságkeretre, és tekintettel a Psztv. 61. § (4) bekezdésének a), c) és e)-i) pontjában foglalt mérlegelési szempontok fentiek szerinti értékelésére, 250.000 Ft-ban, azaz kettőszázötvenezer forintban állapította meg. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdés a)-r) pontjában, valamint a 64. §-73. §-ában biztosított, továbbá az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben hatáskörében eljárva hozta meg. A késedelmi pótlék Felügyelet általi felszámításának lehetőségét a Ket. 138. §-a biztosítja. A közigazgatási végrehajtás szabályainak a Felügyelet által kiszabott bírság kapcsán való alkalmazási lehetősége a Psztv. 35. § (2) bekezdésén, valamint a Ket. 127. § (1) bekezdésének a) pontján alapul.
A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, 110. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein és 330. § (2) bekezdésén alapul. A határozat a Ket. 128. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. február 23. dr. Kolozsi Sándor s.k., a PSZÁF ügyvezető igazgatója
