A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1026/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a KÖBE Közép-európai Kölcsönös Biztosító Egyesület számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) a 2012. november 5-én megindított, a KÖBE Közép-európai Kölcsönös Biztosító Egyesületnél (székhelye: 1108 Budapest, Venyige u. 3, a továbbiakban: Biztosító) lefolytatott fogyasztóvédelmi célvizsgálata megállapításai alapján az alábbi határozatot hozom:
Megtiltom a Biztosítónak a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzését. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 (nyolc) napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 73. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A CÉLVIZSGÁLAT MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKA A Felügyelet hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvényben (továbbiakban: Gfbt.) 23. §-ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. Az ellenőrzés során a Felügyelet tudomást szerzett a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás”-ról. A Felügyelet a fogyasztók érdekeinek védelme céljából vizsgálta a Biztosító hivatkozott biztosítási termékét. A Biztosító „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás ” keretében a megszerzett bonus-malus besorolás megtartását, megőrzését biztosítja.
A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet ellenőrzi - a Psztv. 4. §-ban meghatározott szolgáltatók által a szolgáltatás igénybevevőivel, azaz a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a Psztv. 4. §-ban felsorolt jogszabályokban előírt rendelkezéseknek (fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek) - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) rendelkezéseinek, - a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) rendelkezéseinek és - az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) rendelkezéseinek betartását, és eljár e rendelkezések pénzügyi szervezetek általi megsértése esetén. CÉLVIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
I.1. A TÉNYÁLLÁS A vizsgálat során a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-a alapján bizonyítási eljárást folytatott le. A Felügyelet 2012. november 6. napján kelt végzésében rögzített nyilatkozatok megtételére, valamint a végzésben felsorolt dokumentumok megküldésére hívta fel a Biztosítót. A Biztosító a végzésben foglaltaknak a Felügyelet által 2012. november 8-án érkeztetett nyilatkozatával és a nyilatkozatához mellékelt dokumentumok megküldésével tett eleget. A Biztosító nyilatkozata szerint a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” egyedi szerződésként kizárólag a Netrisk.hu Első online Biztosítási Alkusz Zrt.vel (a továbbiakban: Netrisk), mint szerződővel csoportos biztosítási konstrukcióban került megkötésre. A Biztosító a termék ettől eltérő módon történő terjesztését nem végzi. A Biztosító a Netrisk ügyfelei részére a biztosítottként való belépés lehetőségét 2012. november 1-jei kockázatviselési kezdettel ajánlja fel. A szerződés csoportos jellegére tekintettel, a csoportos biztosítási szerződés alapján biztosítotti pozícióba azon ügyfelek kerülhetnek, amelyek esetén az alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés biztosítási időszaka 2013. január 1-jei, vagy azt követő kockázatviselési kezdetű (Biztosítási feltételek 3.3 és 4.1-4.3. pontjai). A csoportos biztosítási keretszerződés alapján a Netrisk a biztosítottkénti belépés lehetőségét bármely, a Biztosítási feltételekben meghatározott feltételeknek megfelelő kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást kötő ügyfelének felajánlhatja, mely feltételek nem tartalmaznak az alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás biztosítójára vonatkozó alanyi megkötést vagy kizárást. A Biztosító a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási alapkár kifizetésének kapcsán előadta, hogy a következő biztosítási időszakban történő kifizetés a szerződési feltételek 8.1. pontjában foglaltak értelmében nem eredményez biztosítási eseményt, mivel annak egyik - de nem egyedüli - feltétele éppen az alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés alapján megállapított (ún. bázis) időszakot követő időszakban (ún. tárgy év) az
alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés bonus besorolásának visszasorolása, melyet azonos időszaki kárkifizetés nem alapozhat meg. A Biztosító nyilatkozata szerint a Netrisk a Biztosító részére a biztosítottakról nyújtandó tájékoztatás keretében a biztosított Netrisk azonosítóját és az alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés biztosítási évfordulóját továbbá a kockázatviselés kezdetét köteles átadni, illetve a megszűnt KGFB szerződések esetében a megszűnés dátumát. Tekintettel arra, hogy a vizsgált „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” szerződési feltételei alapján a biztosítási esemény bekövetkezésének konjunktív feltétele az alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés bonus besorolásának előzőekben kifejtettek szerinti tárgyévi visszasorolása és az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező díj és biztosítási adó emelkedéséből eredően a biztosított által realizált - tehát ténylegesen megfizetett - anyagi veszteség, amennyiben a másik biztosító szolgáltatása következtében bármelyik feltétel nem valósul meg a szerződés szerinti biztosítási esemény nem következik be, így külön eljárás a más biztosító által az adott szerződésre nyújtott bonus besorolás védelméhez kapcsolódó biztosítás kötése esetére nem került meghatározásra. A Biztosító nyilatkozata szerint a csoportos biztosítási szerződés természetéből adódóan amennyiben valamely ügyfél nem kívánja igénybe venni a Netrisk által (a biztosítási díj általa történő megfizetése mellett) ingyenesen felkínált szolgáltatást, ez irányú igénye első sorban a Netriskkel való kapcsolatfelvételkor jelentkezhet, ezért a Biztosító az így biztosítotti pozícióba nem kerülő ügyfelekről nem értesül. A szerződési feltételekben megadott elérhetőségeken természetesen lehetőséget ad az ügyfelek részére a számukra ingyenes szolgáltatásként nyújtott biztosítás biztosítotti köréből való kikerülésre. A hivatkozott biztosítási termék egy csoportos biztosítási szerződés, amelyben a biztosító a KÖBE, a szerződő a Netrisk , és biztosított az, aki olyan gépjármű üzembentartója, melynek alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződését (a továbbiakban: KGFB szerződés) a Netrisken keresztül kötötte meg. A Biztosítási feltételek 8. pontja értelmében a hivatkozott termék egy olyan kárbiztosítás, amely megtéríti a biztosított gépjárműre kötött – legalább A00, vagy ennél magasabb bonus besorolású – KGFB szerződés, károkozás vagy besorolási hiba miatti bonus osztály visszasorolásával együtt járó biztosítási díj és baleseti adó összegének emelkedéséből származó anyagi veszteséget, biztosított járművenként legfeljebb 25.000 Ft erejéig. A Biztosítási feltételek 8.1.1. pontja értelmében a Biztosító megtéríti az esetszámtól független, károkozás vagy besorolási hiba miatti bonus osztály visszasorolás esetén, a biztosított gépjármű GFB biztosítója által a soron következő biztosítási időszakra ajánlott GFB díj és az azt megelőző időszak biztosítási díjának különbözetét a vonatkozó baleseti adó többlettel együtt. A Biztosítási feltételek 11.2. pontja szerint a Biztosító a biztosítási esemény bekövetkezésére alapozott szolgáltatási kötelezettségét a hozzá benyújtott, az alapul szolgáló KGFB biztosítási kötvény és fizetési bizonylat másolata alapján teljesíti, legfeljebb a tárgyévi KGFB biztosítási időszakának tartama alatt, a tárgyévi KGFB díjfizetési gyakoriságához igazodó módon, amennyiben a biztosítási díj befizetéséről a biztosított által benyújtott fizetési bizonylat másolata alapján, vagy egyéb módon – a szerződő által rendelkezésre bocsátott információk
alapján – megbizonyosodott. A Biztosítási feltételek 11.3. pontja értelmében a Biztosító szolgáltatási kötelezettségét a szolgáltatási igény elbíráláshoz szükséges utolsó dokumentum beérkezésétől számított tizenöt napon belül teljesíti. A Felügyelet a Biztosító „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” biztosítási termékét abból a szempontból vizsgálta, hogy a szerződési feltételek megfelelnek-e a Gfbt.-ben, továbbá a bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendeletben (a továbbiakban: NGM rendelet) foglaltaknak. I.2. A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET A Bit. 3. § (1) bekezdésének 9. pontjának értelmező rendelkezése alapján „a biztosítási termék: meghatározott biztosítási kockázatokra vagy kockázatcsoportokra kidolgozott feltételés teljesítési rendszer.” A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 536. § (1) bekezdése szerint: „biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát.” A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: „(1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni.” Az NGM rendelet 7. § szerint: „(1) Az üzemben tartó jogosult arra, hogy a biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget a biztosítónak megfizesse. (2) Ha az üzemben tartó a kárösszeget a biztosítónak megfizette, azt a besorolást illetően úgy kell figyelembe venni, mintha a biztosító részéről kártérítési kötelezettség nem keletkezett volna. (3) Amennyiben a besorolásnál a későbbiekben megfizetett kárösszeg alapját képező kártérítési kötelezettség már figyelembe vételre került, az üzemben tartó jogosult a (2) bekezdésnek megfelelő besorolás érvényesítésére. (4) Kármegosztás esetén az adott biztosítási szerződés alapján történt kárkifizetést kell figyelembe venni.”
I.3. A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE Az NGM Rendelet megállapítása szerint a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszerrel járó előnyök és hátrányok a kármentes időszakhoz, valamint a káresemények számához igazodnak. Az NGM Rendelet I. számú melléklete a megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján, a kártérítési kötelezettséget keletkeztető károk számától függően állapítja meg a bonus-malus besorolási rendszert. Az
NGM Rendeletben foglaltak szerint a biztosító a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját a kártörténeti nyilvántartásból lekérdezett adatok ismeretében - a szerződés bonus-malus besorolása szerint állapítja meg. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nyilvánvaló célja, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével szankcionálja. A bonus-malus rendszer működtetése azt a jogalkotói célt szolgálja, hogy az üzemben tartó számára díjkedvezményt biztosítson a fennálló kármentes időszakra való tekintettel, továbbá díjtöbbletet érvényesítsen a károkozás esetére. A bonus-malus rendszer nyilvánvalóan a közlekedésben részt vevők egészségét és testi épségét, vagyonbiztonságát, ezen keresztül a közúti közlekedés biztonságát szolgálja, hiszen a károkozás esetében érvényesítendő díjtöbblet megfizetésének kilátásba helyezésével az üzemben tartókat a szabályos, körültekintő, biztonságos közlekedésre ösztönzi. A bonus-malus besorolási rendszer a kármentes közlekedést támogatja, hiszen az abban megfogalmazódó, a káreseményekhez kapcsolódó közjogi szankciórendszeren keresztül hozzájárul a közúti közlekedés biztonságához azáltal, hogy elősegíti a balesetmentes közlekedést, mivel a Biztosító által teljesített kárkifizetés miatti bonus visszasorolás az üzemben tartó részére anyagi veszteséggel jár. A Gfbt. tehát szankciónálja a károkozást, ami a biztosítási díj bonus besorolás változás miatti emelkedésében testesül meg. Az NGM rendelet ugyan lehetőséget biztosít arra, hogy az üzemben tartó a Biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget megfizesse, ugyanakkor az üzemben tartó a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” kiegészítő biztosítási szerződés megkötésével, károkozása ellenére, a részéről történő kárkifizetés visszatérítése hiányában mentesülhet a Gfbt.-ben és az NGM rendeletben foglalt szankció alól, hiszen a Biztosító átvállalja helyette az esetszámtól független, a károkozás vagy besorolási hiba miatti bonus osztály visszasorolás esetén, a biztosított gépjármű KGFB biztosítója által a soron következő biztosítási időszakra ajánlott KGFB díj és az azt megelőző időszak biztosítási díjának különbözetének a vonatkozó baleseti adó többlettel együtt történő megfizetését, 25 000 Ft-os értékhatárig. A „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” kiegészítő biztosítási szerződés jelentőségével kapcsolatosan figyelembe kell azt is venni, hogy az üzemben tartó a szerződéshez való csatlakozással még az esetleges károkozást megelőzően kívánja kizárni a jogszabályból eredő — károkozása esetére érvényesülő — jogkövetkezmények alkalmazását, így a bonus-malus rendszerben a jogalkotó által előírt szankciórendszerből adódó felelősség, fenyegetettség alól való mentesülést eredményezi a Biztosító termékének igénybe vétele. A Biztosító által értékesített termék tehát a Gfbt. rendelkezéseivel ellentétes cél megvalósítását segíti elő. Az NGM rendelet egyértelműen meghatározza, hogy a károkozó üzemben tartó jogosult a Biztosítónak a teljes kárösszeget megfizetni. A vonatkozó jogszabályi rendelkezés nem egyszerűen a kárösszeg megfizetését határozza meg, hanem azt egyértelműen az üzemben tartó személyéhez köti. A Felügyelet álláspontja szerint, ezért a jogalkotói szándékkal ellentétes bármiféle kötelezettségvállalás, ami az üzemben tartótól - akár díj ellenében átvállalja az üzemben tartónak a károkozás miatti bonus osztály visszasorolásból adódó KGFB díj és baleseti adó összegének emelkedéséből származó pénzügyi veszteségét, hiszen az üzemben tartó akkor érezheti az általa okozott kár súlyát, ha ő teljesíti a megfizetést vagy
bonus besorolása a kár Biztosító általi kifizetése miatt romlik, mert akkor szembesül az általa okozott kár tényleges súlyával. Az üzemben tartó által jelképes összegért kötött biztosítás, vagy díjmentesen járó biztosítói szolgáltatás a jogszabályi rendelkezés visszatartó erejének a lehetőségét veszi el. A Gfbt. és az NGM rendelet szankcionálja a károkozást, ami a biztosítási díj bonus besorolás miatti emelkedésében testesül meg. Jelen esetben a Biztosító a Gfbt. és az NGM rendelet által alkalmazott szankciójából eredő pénzügyi veszteséget téríti meg az üzemben tartó részére, azáltal, hogy a károkozás vagy besorolási hiba miatti bonus osztály visszasorolás esetén, a biztosított gépjármű KGFB biztosítója által a soron következő biztosítási időszakra ajánlott KGFB díj és az azt megelőző időszak biztosítási díja különbözetének a vonatkozó baleseti adó többlettel együtt történő megfizetését vállalja át, meghatározott értékhatárig. Ezért a Biztosító ezzel a biztosítási termékkel a Gfbt. és az NGM rendelet szerinti jogszabályi követelményeket sérti meg. Az előbbiekre figyelemmel a Biztosítónak a Biztosítási feltételek szerint létrejövő biztosítási szerződésekben kikötött szolgáltatása azt sugallja az üzemben tartók részére, hogy ráfordítás nélkül egy esetleges károkozás esetén a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés bonus-malus besorolása csupán formálisan fog megromlani és ennek következtében a biztosítási díj emelkedni, mivel a Biztosító megfizeti helyettük a károkozás, valamint a bonus osztály visszasorolás miatti többlet fizetési kötelezettséget. Az üzemben tartó a Biztosítónál fennálló kiegészítő biztosítása alapján az NGM rendeletben biztosított visszafizetési lehetőség általa történő igénybe vétele nélkül mentesülhet az NGM rendeletben foglalt bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésének következtében előálló pénzügyi veszteség terhének viselése alól. A károkozástól – más személyek tulajdonának és testi épségének sértésétől – való tartózkodás a legalapvetőbb erkölcsi értékek egyike, és az ilyen magatartásokat szankcionáló jogi normák teljes körű érvényesüléséhez kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik. Ennek megfelelően a károkozást szankcionáló jogszabályi rendelkezések érvényesülését kizáró vagy akadályozó polgári jogi szerződések sértik a közérdeket, és ezért nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköznek. A fentiek alapján a Biztosító „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű terméke sérti a Gfbt. 25. § (1)-(2) bekezdését, továbbá a jóerkölcsbe ütközik, így a Termék jogszabálysértő. II.A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: e) a jogszerű állapot helyreállításáig feltételhez kötheti vagy megtilthatja a jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását.”
II.1.
A jogsértő tevékenység végzésének megtiltása
A Psztv. 71. § (1) bekezdése e) pontja szerint, ha a Felügyelet megállapítja valamely tevékenység, illetőleg valamely szolgáltatás jogszabálysértő jellegét, úgy megtilthatja a jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását. A Felügyelet az intézkedés alkalmazása során a Psztv. 61. § (4) bekezdésében meghatározott körülmények közül a c) pont – a cselekménynek a Biztosító ügyfeleire gyakorolt hatása – alapul vételével elsősorban arra volt tekintettel, hogy az intézkedés elmaradása esetében olyan további biztosítási szerződések jönnének létre, amelyek jogszabályba ütköznek. A Psztv. 61. § (4) bekezdésének a) pontja alapján tekintetbe vettem azt is, hogy kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik a közúti közlekedés biztonságához, azt ösztönző jogi normák teljes körű érvényesüléséhez, amelyet a Biztosító által kidolgozott biztosítási termék akadályoz. A Psztv. 61. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörömben ezért az előbbiek alapján úgy ítéltem meg, hogy a Biztosító által megvalósított jogszabálysértő helyzet megszüntetéséhez a rendelkező rész szerinti intézkedés, azaz a „Netrisk-KÖBE Bonusgarancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzésének megtiltása elengedhetetlenül szükséges. A rendelkező rész szerinti intézkedés megválasztásakor figyelembe vettem azt is, hogy intézkedésem ne csupán az újabb szerződések megkötésére vonatkozzon, hanem az kiterjedjen a termékkel kapcsolatos tevékenység teljes egészére. Emiatt a rendelkező rész szerinti intézkedés, azaz a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzésének megtiltása kiterjed a termék igénybevételét előmozdító valamennyi magatartásra. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjaiban, valamint a 64. §-ában biztosított. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdésének d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, a 109. § (1) bekezdésén, a 110. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 326. § (7) bekezdésén, 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1021/2012. számú intézkedést tartalmazó határozata a Groupama Garancia Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) képviseletében a Groupama Garancia Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1051 Budapest, Október 6. u. 20., a továbbiakban: Biztosító) szemben a következő határozatot hozom: Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – hirdessen meg olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát, amely a) valamennyi egyedi szerződés alapdíját a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően bonus-malus osztályonként tartalmazza, és b) az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban határozza meg. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 (nyolc) napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (Psztv.) 1. § (3) bekezdésének értelmében a Felügyelet tevékenységének célja a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása, az annak részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának folyamatos felügyelete, a nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása. A Psztv. 7. § d) és e) pontjai alapján a Felügyelet feladatai közé tartozik a Biztosító működésére és tevékenységére vonatkozó, a feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések betartásának, továbbá a Felügyelet által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése, illetve folyamatos vizsgálata, valamint – ha törvény eltérően nem rendelkezik – eljárás az előbbiek megsértése esetén, és ennek során intézkedések alkalmazása, kivételes intézkedések alkalmazása, bírság kiszabása. A Psztv. 38. § (1)-(2) bekezdése alapján a Felügyelet folyamatos felügyeletet gyakorol a Biztosító felett, amelynek keretében ellenőrizte a Biztosító által 2012. október 30-án a Magyar Hírlap, illetve a Napi Gazdaság országos napilapokban az egyedi és flottára kötött szerződések vonatkozásában meghirdetett 2013. január 1-től alkalmazandó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifáját. A Biztosító által meghirdetett díjtarifa kapcsán a Felügyelet a Psztv. 73. § (1) bekezdése alapján hivatalból fogyasztóvédelmi célvizsgálatot is indított a Biztosítóval szemben.
A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §-ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Felügyelet a folyamatos felügyelés, illetve a lefolytatott fogyasztóvédelmi célvizsgálat keretében az alábbiakat állapította meg. I. A FOLYAMATOS FELÜGYELÉS KERETÉBEN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE ÉS AZ ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK I.1
JOGSZABÁLYI
Tényállás
A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifájának egyedi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó része szerint az egyedi szerződés éves díját az alapdíj, a bonus-malus szoró, valamint a díjtarifában meghatározott további korrekciós tényezők szorzata képezi. Ehhez képest a Biztosító által meghirdetett díjtarifa flottára kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó „Speciális feltételek” elnevezésű része a következőket tartalmazza: „MFB vállalatcsoport A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. és a 2001. évi XX. törvény felhatalmazása alapján az általa tulajdonolt és a tulajdonosi joggyakorlása körébe tartozó azon gazdálkodó szervezetek (2001. évi XX. törvény 1. sz. és 2. sz. mellékletét képező vállalati lista alapján) gépjárműflottájának kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjának megállapításánál korrekciós szorzót kell alkalmazni. Azon vállalatok járműveinek díját, melyeknél a gépjárművek száma nem éri el a gépjárműflotta besoroláshoz szükséges mennyiséget egyedi szerződésként, a járművenként meghatározott gépjárműflotta alapdíjjal és a hozzá tartozó korrekciós szorzó figyelembe vételével kell kiszámítani. Ehhez a vállalatcsoporthoz a 6-12. területi besorolás alapdíjait kell használni. Korrekciós szorzó: 0,45 MNV vállalatcsoport „Flotta kötelező gépjármű-felelősség- és flotta CASCO biztosítás beszerzése MNV” tárgyú uniós nyílt keretmegállapodásos közbeszerzési eljárás felhívása alapján, az MNV tulajdonosi és közvetlen vagyonkezelői jogkörébe tartozó gazdálkodó szervezetek gépjárműflotta kötelező gépjármű-felelősségbiztosítására korrekciós szorzót kell alkalmazni. A gépjárműflotta mennyiséget el nem érő, de a keret-megállapodásban szereplő, az MNV tulajdonos és közvetlen vagyonkezelői jogkörébe tartozó egyéb gazdálkodó szervezetek egyedi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díját a járművenként meghatározott gépjárműflotta alapdíjjal és a hozzá tartozó korrekciós szorzó figyelembe vételével kell kiszámítani. A kiírt közbeszerzési eljárás alapján:
– Volán vállalatok korrekciós szorzója: 0,883 – egyéb, nem Volán MNV vállalatok korrekciós szorzója: 0,35” I.2
Jogszabályi környezet
A Gfbt. 3. § 5. pontja a díjtarifa fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: „díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. „ A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: „23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg.” A Gfbt. 62/A. § (1) bekezdés szerinti átmeneti rendelkezése alapján a biztosító a 2012. október 30-áig meghirdetendő díjtarifáját a 23. § (3) bekezdésétől eltérően 2013. január 1-től alkalmazandó tarifájaként hirdeti meg. A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: 25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni. A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 2. § szerint: 2. § (1) A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. (2) A bonus-malus rendszer az (1) bekezdés szerinti gépjármű-kategóriák vonatkozásában egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. (3) A biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján az 1. melléklet szerinti táblázatban meghatározott módon a bonusmalus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). (4) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási egyedi szerződéseit a bonus-malus rendszer szerint nyilvántartani. I.3
A tényállás minősítése
A Gfbt. felhatalmazása alapján a bonus-malus rendszer részletes szabályait tartalmazó Rendelet előírásai értelmében a biztosítóknak az egyedi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéseket a bonus-malus rendszer szerint nyilvántartani, s a díjtarifa Gfbt.-beli meghatározása alapján a Gfbt. rendelkezései szerint meghirdetett díjtarifájukban az egyedi kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződések alapdíját bonus-malus osztályonként kell megállapítaniuk.
A Biztosító a 2012. október 30-án meghirdetett 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifájának az I.1 pontban idézett rendelkezései szerint az „MFB vállalatcsoporthoz” és az „MNV vállalatcsoporthoz” tartozó azon vállalatok, illetve gazdálkodó szervezetek egyedi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díját, amelyek esetében a biztosított gépjárművek száma nem éri el a gépjárműflotta besoroláshoz szükséges mennyiséget, a járművenként meghatározott gépjárműflotta alapdíjjal és a hozzá tartozó korrekciós szorzó – 0,45, illetve 0,883 vagy 0,35 – figyelembe vételével kell kiszámítani. Az e körbe tartozó egyedi kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződések díjtarifa szerinti alapdíja tehát nem függ a szerződések bonusmalus besorolásától, azaz e körben az egyedi szerződések alapdíját a Biztosító a meghirdetett díjtarifájában nem állapította meg bonus-malus osztályonként. A fent kifejtettekre figyelemmel a Biztosító 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifája nem felel meg a Gfbt. 3. § 5. pontjában foglalt jogszabályi rendelkezésnek. A FOGYASZTÓVÉDELMI CÉLVIZSGÁLAT KERETÉBEN A KÖTELEZŐ FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI DÍJTARIFA BONUS-MALUS SZORZÓINAK VIZSGÁLATA II.
GÉPJÁRMŰ-
II.1. Tényállás A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító 2013. január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Díjszámítás módja személygépkocsikra” című részében foglalt „Bonus-malus és kármentességi szorzók” táblázatában, a „Bonus szorzó” oszlopban B05, B04, B03 és B02 bonus osztályokhoz egyaránt 0,63 szorzó tartozik. A Biztosító a 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének az „Old Timer” (a továbbiakban: OT) rendszámmal rendelkező gépjárművekre vonatkozó táblázatában az alábbi meghatározás szerepel: „Az Old Timer kategóriába tartozó járművek esetén a bonus-malus szorzó értéke 1.” II.2. Jogszabályi környezet Az I. határozati pont I. 2. pontjában már hivatkozott, a Gfbt. 3. § (5) bekezdése, a Gfbt. 23. §-a, a Gfbt. 25. §-a, valamint a bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendelet 2. §-a jelen határozati pont esetében is alkalmazandó. II.3. A tényállás minősítése A Biztosító a Rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer, mint
sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni. A hirdetményben foglalt, személygépjárművekre vonatkozó bonus fokozatokhoz kapcsolódó és a határozat II.1 pontjában megjelölt szorzók alkalmazásával a Biztosító a kedvezőtlenebb bonus besorolású üzemben tartónak azonos díjkedvezményt biztosít, amely ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott bonus-malus rendszer ugyanis rejtett módon lényegében azonos bonus osztályba tartozást eredményező szorzószámokat tartalmaz, hiszen a B05, B04, B03, B02 osztályba tartozó azon szerződéseket egyforma módon díjazza. A hirdetményben foglalt OT rendszámmal rendelkező gépjárművek bonus-malus kategóriáihoz kapcsolódó 1 szorzó alkalmazásával a Biztosító a kedvezőtlenebb malus, avagy bonus besorolású üzemben tartónak ugyancsak azonos, illetve nagyobb kedvezményt biztosít a már alacsonyabb malus vagy magasabb bonus besorolásban található üzemben tartóval szemben, amely magatartás szintén ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott bonus-malus rendszer ugyanis rejtett módon lényegében visszasorolást eredményező szorzószámokat tartalmaz akkor, amikor a Biztosító a magasabb kedvezményre jogosult üzemben tartót egyenlő módon díjazza a kevesebb bonus fokozatot elért, illetve a magasabb malus-szal rendelkező, üzemben tartóhoz képest. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító a fenti eljárásával megsértette a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. III. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet.” III.1. A határozat a) pontjában foglalt kötelezés indokolása A Psztv. 38. § (5) bekezdése szerint a Felügyeletnek az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapított jogszabálysértés esetén lehetősége van intézkedést közvetlenül alkalmazni. A Psztv. 61. § (1) bekezdése alapján, ha a Felügyelet az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapítja a Bit.-ben, a Gfbt.-ben foglaltak megszegését, megkerülését, elmulasztását vagy késedelmes teljesítését – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a Bit-ben meghatározott, az adott tevékenységre vonatkozó törvény szerinti intézkedést, kivételes intézkedést alkalmazza. A Bit. 195. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Felügyelet a biztosító kötelezettségének teljesítése, az ügyfelek érdekeinek megóvása, valamint annak érdekében, hogy a biztosítási tevékenység a Bitnek, illetve ezen tevékenységre vonatkozó más jogszabályoknak és a Felügyelet határozatainak megfeleljen, a Bit-ben, a biztosítási tevékenységre vonatkozó más jogszabályban, továbbá a
felügyeleti határozatokban meghatározott feltételeknek való megfelelésre – határidő kitűzésével – kötelezhet. Figyelemmel arra, hogy a Gfbt. 2013. január 1-től módosuló 23. § (3) bekezdése alapján a Biztosítónak ezen időponttól legalább hatvan napos hatályba lépési idő mellett lehetősége nyílik új díjtarifa meghirdetésére, a fentiek szerinti tényállás és jogszabályi felhatalmazások alapján a Biztosítót a jelen határozat rendelkező részének a) pontjában foglaltak szerint köteleztem arra, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – hirdessen meg olyan kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifát, amely valamennyi egyedi szerződés alapdíját a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően bonus-malus osztályonként tartalmazza. Az intézkedés alkalmazása során a Psztv. 61. § (4) bekezdésében meghatározott körülmények közül az a)-c) pontok alapul vételével tekintettel voltam a szabály megsértésének, illetőleg a hiányosságnak a súlyosságára, a cselekménynek a biztonságos működésre, illetve az Biztosító ügyfeleire gyakorolt hatására. A Psztv. 61. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörömben úgy ítéltem meg, hogy a Biztosító által elkövetett jogsértés a kötelezés intézkedés alkalmazásával reparálható. Megítélésem szerint a feltárt jogsértés a megfelelő reparálásuk esetén nem hordoznak olyan rendszerbeli kockázatot, amely jelentősen veszélyeztetné a Biztosító, illetve a biztosítási piac biztonságos működését. Ezek alapján a kötelezés alkalmazását elegendőnek láttam azon jogalkalmazói cél eléréséhez, hogy a Biztosító a jövőben visszatartsam a hasonló típusú jogsértések megvalósításától, továbbá ösztönözzem a Biztosítót a jogszabálysértést megvalósító körülményei megváltoztatására. III.2. A határozat b) pontjában foglalt kötelezés indokolása A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező részének b) pontja szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – hirdessen meg olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban határozza meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a Gfbt. 25. § (1) bekezdésének megsértésére alkalmas hivatkozását kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását. A Felügyelet a hivatkozott körülményekre tekintettel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, a 7. § d) és e) pontja, 38. § (1) és (2) bekezdése, 61. § (1) és (4)
bekezdése, a 64. § - 73. §-aiban, valamint a Bit. 195. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10.
Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1025/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a Generali-Providencia Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) a 2012. november 5-én megindított, a Generali-Providencia Biztosító Zrt.-nél (székhelye: 1066 Budapest, Teréz krt. 42-44., továbbiakban: Biztosító) lefolytatott fogyasztóvédelmi célvizsgálata megállapításai alapján az alábbi határozatot hozom: I.
Megtiltom a Biztosítónak a „Bonus Garancia” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzését.
A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 73. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A CÉLVIZSGÁLAT MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKA A Felügyelet hivatalból eljárást indított a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvényben (továbbiakban: Gfbt.) 23. §-ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. Az ellenőrzés során a Felügyelet tudomást szerzett a Biztosító „Bonus Garancia” biztosításáról. A Felügyelet a fogyasztók érdekeinek védelme céljából vizsgálta a Biztosító hivatkozott biztosítási termékét. A Biztosító „Bonus Garancia” biztosítás szerződésben arra vállal kötelezettséget, hogy a biztosítási szerződésben meghatározott díj ellenében, a biztosítási esemény bekövetkezése esetén, a bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI. 10.) NGM rendelet (továbbiakban: NGM rendelet) 7. §-a szerinti befizetést átvállalja a biztosítottól 50.000,- Ft alatti károk esetén. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet ellenőrzi
- a Psztv. 4. §-ban meghatározott szolgáltatók által a szolgáltatás igénybevevőivel, azaz a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a Psztv. 4. §-ban felsorolt jogszabályokban előírt rendelkezéseknek (fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek) - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) rendelkezéseinek, - a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) rendelkezéseinek és - az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) rendelkezéseinek betartását, és eljár e rendelkezések pénzügyi szervezetek általi megsértése esetén. CÉLVIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
I.
I.1. A TÉNYÁLLÁS A vizsgálat során a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-a alapján bizonyítási eljárást folytatott le. A Felügyelet 2012. november 6. napján kelt végzésében rögzített nyilatkozatok megtételére, valamint a végzésben felsorolt dokumentumok megküldésére hívta fel a Biztosítót. A Biztosító a végzésben foglaltaknak a Felügyelet által 2012. november 8-án érkeztetett nyilatkozatával és a nyilatkozatához mellékelt dokumentumok megküldésével tett eleget. A Biztosító 2012. október 30-án közzétett díjtarifa hirdetményéhez kapcsolódóan kezdte el terjeszteni a legkorábban a 2013. január 1-jei kockázatviselési kezdetű kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés (a továbbiakban: alapbiztosítási szerződés) mellé köthető „Bonus Garancia” elnevezésű kiegészítő biztosítási szerződést (a továbbiakban: Termék). A Termék különös szerződési feltételeinek (a továbbiakban: Biztosítási Feltételek) I. pontjában foglaltak alapján a biztosított vagyoni érdek az alapbiztosítási szerződés bonus-malus besorolása. Az alapbiztosítási szerződés a Biztosítónál a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjában érvényben levő határozatlan idejű kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés. A Biztosítási Feltételek II. pontja szerint a kiegészítő biztosítási szerződés szerződője és biztosítottja megegyezik az alapbiztosítás szerződőjével. Az alapbiztosítás szerződője a jelen kiegészítő biztosítást csak akkor kötheti meg, ha az alapbiztosítás bonus-malus besorolása a jelen kiegészítő biztosítás hatálybalépésének időpontjában A00 vagy bármely bonus besorolásba tartozik. A Biztosítási Feltételek III. pontja szerint a biztosítás szempontjából biztosítási eseménynek minősül, ha a Biztosító az alapbiztosítási szerződés terhére harmadik személy részére olyan kárt térít meg, amely esetében a teljes kárkifizetés a biztosítási kötvényen feltűntetett biztosítási összeget nem haladja meg. A Biztosítási Feltételek szerint a Biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy a termékben meghatározott díj ellenében, a biztosítási esemény bekövetkezése esetén, az NGM rendelet 7.§-a szerinti befizetést átvállalja a biztosítottól 50.000,- Ft alatti károk esetében.
A Felügyelet a Biztosító „Bonus Garancia” biztosítási termékét abból a szempontból vizsgálta, hogy a szerződési feltételek megfelelnek-e a Gfbt.-ben, továbbá az NGM rendeletben foglaltaknak. I.2. A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 3. § (1) bekezdésének 9. pontjának értelmező rendelkezése alapján „a biztosítási termék: meghatározott biztosítási kockázatokra vagy kockázatcsoportokra kidolgozott feltétel- és teljesítési rendszer.” A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 536. § (1) bekezdése szerint: „biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát.„ A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: „(1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni.” Az NGM rendelet 7. § szerint: „(1) Az üzemben tartó jogosult arra, hogy a biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget a biztosítónak megfizesse. (2) Ha az üzemben tartó a kárösszeget a biztosítónak megfizette, azt a besorolást illetően úgy kell figyelembe venni, mintha a biztosító részéről kártérítési kötelezettség nem keletkezett volna. (3) Amennyiben a besorolásnál a későbbiekben megfizetett kárösszeg alapját képező kártérítési kötelezettség már figyelembe vételre került, az üzemben tartó jogosult a (2) bekezdésnek megfelelő besorolás érvényesítésére. (4) Kármegosztás esetén az adott biztosítási szerződés alapján történt kárkifizetést kell figyelembe venni.” I.3. A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE Az NGM Rendelet megállapítása szerint a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszerrel járó előnyök és hátrányok a kármentes időszakhoz, valamint a káresemények számához igazodnak. Az NGM Rendelet I. számú melléklete a megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján, a kártérítési kötelezettséget keletkeztető károk számától függően állapítja meg a bonus-malus besorolási rendszert. Az NGM Rendeletben foglaltak szerint a Biztosító a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját - a kártörténeti nyilvántartásból lekérdezett adatok ismeretében - a szerződés bonus-malus besorolása szerint állapítja meg. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nyilvánvaló célja, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével szankcionálja.
A bonus-malus rendszer működtetése azt a jogalkotói célt szolgálja, hogy az üzemben tartó számára díjkedvezményt biztosítson a fennálló kármentes időszakra való tekintettel, továbbá díjtöbbletet érvényesítsen a károkozás esetére. A bonus-malus rendszer nyilvánvalóan a közlekedésben részt vevők egészségét és testi épségét, vagyonbiztonságát, ezen keresztül a közúti közlekedés biztonságát szolgálja, hiszen a károkozás esetében érvényesítendő díjtöbblet megfizetésének kilátásba helyezésével az üzemben tartókat a szabályos, körültekintő, biztonságos közlekedésre ösztönzi. A bonus-malus besorolási rendszer a kármentes közlekedést támogatja, hiszen az abban megfogalmazódó, a káreseményekhez kapcsolódó közjogi szankciórendszeren keresztül hozzájárul a közúti közlekedés biztonságához azáltal, hogy elősegíti a balesetmentes közlekedést, mivel a Biztosító által teljesített kárkifizetés miatti bonus visszasorolás az üzemben tartó részére anyagi veszteséggel jár. A Gfbt. tehát szankcionálja a károkozást, ami a biztosítási díj bonus besorolás változás miatti emelkedésében testesül meg. Az NGM rendelet ugyan lehetőséget biztosít arra, hogy az üzemben tartó a Biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget megfizesse, ugyanakkor az üzemben tartó a „Bonus Garancia” kiegészítő biztosítási szerződés megkötésével, arányaiban kis összeg megfizetése mellett, károkozása ellenére, a részéről történő kárkifizetés visszatérítése hiányában mentesülhet a Gfbt.-ben és az NGM rendeletben foglalt szankció alól, hiszen a Biztosító átvállalja helyette a fizetési kötelezettséget. A „Bonus Garancia” kiegészítő biztosítási szerződés jelentőségével kapcsolatosan figyelembe kell azt is venni, hogy az üzemben tartó a szerződés megkötésével még az esetleges károkozást megelőzően kívánja kizárni a jogszabályból eredő — károkozása esetére érvényesülő — jogkövetkezmények alkalmazását, így a bonus-malus rendszerben a jogalkotó által előírt szankciórendszerből adódó felelősség, fenyegetettség alól való mentesülést eredményezi a Biztosító termékének igénybe vétele. A Biztosító által értékesített termék tehát a Gfbt. rendelkezéseivel ellentétes cél megvalósítását segíti elő. Az NGM rendelet egyértelműen meghatározza, hogy a károkozó üzemben tartó jogosult a Biztosítónak a teljes kárösszeget megfizetni. A vonatkozó jogszabályi rendelkezés nem egyszerűen a kárösszeg megfizetését határozza meg, hanem azt egyértelműen az üzemben tartó személyéhez köti. A Felügyelet álláspontja szerint, ezért a jogalkotói szándékkal ellentétes bármiféle kötelezettségvállalás, ami az üzemben tartótól – akár ingyenesen, akár díj ellenében - átvállalja a visszafizetés lehetőségét, hiszen az üzemben tartó akkor érezheti az általa okozott kár súlyát, ha ő teljesíti a megfizetést vagy bonus besorolása a kár Biztosító általi kifizetése miatt romlik, mert akkor szembesül az általa okozott kár tényleges súlyával. Az üzemben tartó által jelképes összegért kötött biztosítás, vagy díjmentesen járó biztosítói szolgáltatás a jogszabályi rendelkezés visszatartó erejének a lehetőségét veszi el. Az előbbiekre figyelemmel a Biztosítónak a Biztosítási feltételek szerint létrejövő kiegészítő biztosítási szerződésekben kikötött szolgáltatása – még akkor is, ha a Biztosító csak az 50 000,- Ft-os értékhatár alatti károk, biztosítási időszakonkénti (évente) legfeljebb egyszeri megtérítésére vállal kötelezettséget – azt sugallja az üzemben tartók részére, hogy minimális ráfordítással – a kiegészítő biztosítási díj megfizetésével – egy esetleges károkozás esetén is a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésének bonus-malus besorolása nem fog romlani a károkozás következtében és a károkozás miatt biztosítási díja sem fog növekedni. Az üzemben tartó ugyanis, aki a Biztosítóval a Biztosítási feltételek szerinti kiegészítő biztosítást köt az NGM rendeletben biztosított visszafizetési lehetőség általa történő igénybe
vétele nélkül mentesülhet az NGM rendeletben foglalt bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésének következménye alól. A károkozástól – más személyek tulajdonának és testi épségének sértésétől – való tartózkodás a legalapvetőbb erkölcsi értékek egyike, és az ilyen magatartásokat szankcionáló jogi normák teljes körű érvényesüléséhez kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik. Ennek megfelelően a károkozást szankcionáló jogszabályi rendelkezések érvényesülését kizáró vagy akadályozó polgári jogi szerződések sértik a közérdeket, és ezért nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköznek. A fentiek alapján a Biztosító „Bonus Garancia” elnevezésű – a Biztosító kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási termékét kiegészítő – termékének részét képező és az egyes biztosítási szerződések tartalmát meghatározó Biztosítási feltételekben vállalt szolgáltatása sérti a Gfbt. 25. § (1)-(2) bekezdését, továbbá a jóerkölcsbe ütközik, így a Termék jogszabálysértő. II.A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: e) a jogszerű állapot helyreállításáig feltételhez kötheti vagy megtilthatja a jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását.” II.1.
A jogsértő tevékenység végzésének megtiltása
A Psztv. 71. § (1) bekezdése e) pontja szerint, ha a Felügyelet megállapítja valamely tevékenység, illetőleg valamely szolgáltatás jogszabálysértő jellegét, úgy megtilthatja a jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását. A Felügyelet az intézkedés alkalmazása során a Psztv. 61. § (4) bekezdésében meghatározott körülmények közül a c) pont – a cselekménynek a Biztosító ügyfeleire gyakorolt hatása – alapul vételével elsősorban arra volt tekintettel, hogy az intézkedés elmaradása esetében olyan további biztosítási szerződések jönnének létre, amelyek jogszabályba ütköznek. A Felügyelet a Psztv. 61. § (4) bekezdésének a) pontja alapján tekintetbe vette azt is, hogy kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik a közúti közlekedés biztonságához, azt ösztönző jogi normák teljes körű érvényesüléséhez, amelyet a Biztosító által kidolgozott biztosítási termék akadályoz. A Felügyelet a Psztv. 61. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörében, ezért az előbbiek alapján úgy ítélte meg, hogy a Biztosító által megvalósított jogszabálysértő helyzet megszüntetéséhez a rendelkező rész szerinti intézkedés, azaz a „Bonus Garancia” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzésének megtiltása elengedhetetlenül szükséges. A Felügyelet a rendelkező rész szerinti intézkedés megválasztásakor figyelembe vette azt is, hogy intézkedése ne csupán az újabb szerződések megkötésére vonatkozzon, hanem az kiterjedjen a termékkel kapcsolatos tevékenység teljes egészére. Emiatt a rendelkező rész szerinti intézkedés, azaz a „Bonus Garancia” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzésének megtiltása kiterjed a termék igénybevételét előmozdító valamennyi magatartásra.
A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjaiban, valamint a 64. §-ában biztosított. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdésének d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, a 109. § (1) bekezdésén, a 110. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 326. § (7) bekezdésén, 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1024/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a Genertel Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) a 2012. november 5-én megindított, a Genertel Biztosító Zrt.-nél (székhelye: 1134 Budapest, Dévai u. 26-28., továbbiakban: Biztosító) lefolytatott fogyasztóvédelmi célvizsgálata megállapításai alapján az alábbi határozatot hozom:
I.
Megtiltom a Biztosítónak a „Bónuszvédelem” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzését.
A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 73. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A CÉLVIZSGÁLAT MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKA A Felügyelet hivatalból eljárást indított a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvényben (továbbiakban: Gfbt.) 23. §-ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. Az ellenőrzés során a Felügyelet tudomást szerzett a Biztosító „Bónuszvédelem” biztosításáról. A Felügyelet a fogyasztók érdekeinek védelme céljából vizsgálta a Biztosító hivatkozott biztosítási termékét. A Biztosító a „Bónuszvédelem” biztosítási szerződésben arra vállal kötelezettséget, hogy a biztosítási szerződésben meghatározott díj ellenében, a biztosítási esemény bekövetkezése esetén, a bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI. 10.) NGM rendelet (továbbiakban: NGM rendelet) 7.§-a szerinti befizetést átvállalja a biztosítottól 50.000,- Ft összeghatárig. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet ellenőrzi
- a Psztv. 4. §-ban meghatározott szolgáltatók által a szolgáltatás igénybevevőivel, azaz a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a Psztv. 4. §-ban felsorolt jogszabályokban előírt rendelkezéseknek (fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek) - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) rendelkezéseinek, - a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) rendelkezéseinek és - az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) rendelkezéseinek betartását, és eljár e rendelkezések pénzügyi szervezetek általi megsértése esetén. CÉLVIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
I.
I.1. A TÉNYÁLLÁS A vizsgálat során a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-a alapján bizonyítási eljárást folytatott le. A Felügyelet 2012. november 6. napján kelt végzésében rögzített nyilatkozatok megtételére, valamint a végzésben felsorolt dokumentumok megküldésére hívta fel a Biztosítót. A Biztosító a végzésben foglaltaknak a Felügyelet által 2012. november 8-án érkeztetett nyilatkozatával és a nyilatkozatához mellékelt dokumentumok megküldésével tett eleget. A Biztosító 2012. október 30-án közzétett díjtarifa hirdetményéhez kapcsolódóan kezdte el terjeszteni a legkorábban a 2013. január 1-jei kockázatviselési kezdetű kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés (a továbbiakban: alapbiztosítási szerződés) mellé köthető „Bónuszvédelem” elnevezésű kiegészítő biztosítási szerződést (a továbbiakban: Termék). A Termék szerződési feltételeinek (a továbbiakban: Biztosítási Feltételek) 1.1. pontjában foglaltak alapján a biztosított vagyoni érdek az alapbiztosítási szerződés bonus-malus besorolása. Az alapbiztosítási szerződés a Biztosítónál a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjában érvényben levő határozatlan idejű kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés. A Biztosítási Feltételek I.2. pontja szerint a kiegészítő biztosítási szerződés szerződője és biztosítottja megegyezik az alapbiztosítás szerződőjével. Az alapbiztosítás szerződője a jelen kiegészítő biztosítást csak akkor kötheti meg, ha az alapbiztosítás bonus-malus besorolása a jelen kiegészítő biztosítás hatálybalépésének időpontjában legalább B02 fokozatú. A kiegészítő biztosítás igénybe vétele díjmentes. A Biztosítási Feltételek I.3. pontja szerint a biztosítás szempontjából biztosítási eseménynek minősül, ha a Biztosító az alapbiztosítási szerződés terhére harmadik személy részére olyan kárt térít meg, amely esetében a teljes kárkifizetés az 50.000,- Ft–ot nem haladja meg. A Biztosító 2012. november 8-án kelt nyilatkozata szerint, a Termék önállóan nem, csak a Biztosítónál megkötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés mellé köthető. A Biztosító fent hivatkozott nyilatkozata szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések terhére a Biztosítóhoz bejelentett 50 000,- Ft alatti károk aránya az elmúlt öt
évben 7,4-13 % között alakult. Ezen károk visszafizetési aránya pedig 5,3%-21,4% között volt. A Biztosító a fentiekkel kapcsolatban utalt arra a körülményre, hogy az 50.000,- Ft összeghatárt meg nem haladó károk egy részét az ügyfelek nagy valószínűséggel egymás között rendezik el. A Termék kifejlesztésének egyik célja volt többek között ezen „látens” károk rendezését átlátható keretek közé vonni. A Felügyelet a Biztosító „Bónuszvédelem” biztosítási termékét abból a szempontból vizsgálta, hogy a szerződési feltételek megfelelnek-e a Gfbt.-ben, továbbá az NGM rendeletben foglaltaknak. I.2. A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 3. § (1) bekezdésének 9. pontjának értelmező rendelkezése alapján „a biztosítási termék: meghatározott biztosítási kockázatokra vagy kockázatcsoportokra kidolgozott feltétel- és teljesítési rendszer.” A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 536. § (1) bekezdése szerint: „biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát.„ A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: „(1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni.” Az NGM rendelet 7. § szerint: „(1) Az üzemben tartó jogosult arra, hogy a biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget a biztosítónak megfizesse. (2) Ha az üzemben tartó a kárösszeget a biztosítónak megfizette, azt a besorolást illetően úgy kell figyelembe venni, mintha a biztosító részéről kártérítési kötelezettség nem keletkezett volna. (3) Amennyiben a besorolásnál a későbbiekben megfizetett kárösszeg alapját képező kártérítési kötelezettség már figyelembe vételre került, az üzemben tartó jogosult a (2) bekezdésnek megfelelő besorolás érvényesítésére. (4) Kármegosztás esetén az adott biztosítási szerződés alapján történt kárkifizetést kell figyelembe venni.” I.3. A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE Az NGM Rendelet megállapítása szerint a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszerrel járó előnyök és hátrányok a kármentes időszakhoz, valamint a káresemények számához igazodnak.
Az NGM Rendelet I. számú melléklete a megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján, a kártérítési kötelezettséget keletkeztető károk számától függően állapítja meg a bonus-malus besorolási rendszert. Az NGM Rendeletben foglaltak szerint a Biztosító a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját - a kártörténeti nyilvántartásból lekérdezett adatok ismeretében - a szerződés bonus-malus besorolása szerint állapítja meg. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nyilvánvaló célja, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével szankcionálja. A bonus-malus rendszer működtetése azt a jogalkotói célt szolgálja, hogy az üzemben tartó számára díjkedvezményt biztosítson a fennálló kármentes időszakra való tekintettel, továbbá díjtöbbletet érvényesítsen a károkozás esetére. A bonus-malus rendszer nyilvánvalóan a közlekedésben részt vevők egészségét és testi épségét, vagyonbiztonságát, ezen keresztül a közúti közlekedés biztonságát szolgálja, hiszen a károkozás esetében érvényesítendő díjtöbblet megfizetésének kilátásba helyezésével az üzemben tartókat a szabályos, körültekintő, biztonságos közlekedésre ösztönzi. A bonus-malus besorolási rendszer a kármentes közlekedést támogatja, hiszen az abban megfogalmazódó, a káreseményekhez kapcsolódó közjogi szankciórendszeren keresztül hozzájárul a közúti közlekedés biztonságához azáltal, hogy elősegíti a balesetmentes közlekedést, mivel a Biztosító által teljesített kárkifizetés miatti bonus visszasorolás az üzemben tartó részére anyagi veszteséggel jár. A Gfbt. tehát szankcionálja a károkozást, ami a biztosítási díj bonus besorolás változás miatti emelkedésében testesül meg. Az NGM rendelet ugyan lehetőséget biztosít arra, hogy az üzemben tartó a Biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget megfizesse, ugyanakkor az üzemben tartó a „Bónuszvédelem” kiegészítő biztosítási szerződés megkötésével, károkozása ellenére, a részéről történő kárkifizetés visszatérítése hiányában mentesülhet a Gfbt.-ben és az NGM rendeletben foglalt szankció alól, hiszen a Biztosító átvállalja helyette a fizetési kötelezettséget. A „Bónuszvédelem” kiegészítő biztosítási szerződés jelentőségével kapcsolatosan figyelembe kell azt is venni, hogy az üzemben tartó a szerződés megkötésével még az esetleges károkozást megelőzően kívánja kizárni a jogszabályból eredő — károkozása esetére érvényesülő — jogkövetkezmények alkalmazását, így a bonus-malus rendszerben a jogalkotó által előírt szankciórendszerből adódó felelősség, fenyegetettség alól való mentesülést eredményezi a Biztosító termékének igénybe vétele. A Biztosító által értékesített termék tehát a Gfbt. rendelkezéseivel ellentétes cél megvalósítását segíti elő. Az NGM rendelet egyértelműen meghatározza, hogy a károkozó üzemben tartó jogosult a Biztosítónak a teljes kárösszeget megfizetni. A vonatkozó jogszabályi rendelkezés nem egyszerűen a kárösszeg megfizetését határozza meg, hanem azt egyértelműen az üzemben tartó személyéhez köti. A Felügyelet álláspontja szerint, ezért a jogalkotói szándékkal ellentétes bármiféle kötelezettségvállalás, ami az üzemben tartótól - akár díj ellenében átvállalja a visszafizetés lehetőségét, hiszen az üzemben tartó akkor érezheti az általa okozott kár súlyát, ha ő teljesíti a megfizetést vagy bonus besorolása a kár Biztosító általi kifizetése miatt romlik, mert akkor szembesül az általa okozott kár tényleges súlyával. Az üzemben tartó által díjmentesen igénybe vehető biztosítói szolgáltatás a jogszabályi rendelkezés visszatartó erejének a lehetőségét veszi el.
Az előbbiekre figyelemmel a Biztosítónak a Biztosítási feltételek szerint létrejövő kiegészítő biztosítási szerződésekben kikötött szolgáltatása – még akkor is, ha a Biztosító csak az 50 000,- Ft-os értékhatár alatti károk, biztosítási időszakonkénti (évente) legfeljebb egyszeri megtérítésére vállal kötelezettséget – azt sugallja az üzemben tartók részére, hogy egy esetleges károkozás esetén is a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésének bonusmalus besorolása nem fog romlani a károkozás következtében és a károkozás miatt biztosítási díja sem fog növekedni. Az üzemben tartó ugyanis, aki a Biztosítóval a Biztosítási feltételek szerinti kiegészítő biztosítást köt az NGM rendeletben biztosított visszafizetési lehetőség általa történő igénybe vétele nélkül mentesülhet az NGM rendeletben foglalt bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésének következménye alól. A károkozástól – más személyek tulajdonának és testi épségének sértésétől – való tartózkodás a legalapvetőbb erkölcsi értékek egyike, és az ilyen magatartásokat szankcionáló jogi normák teljes körű érvényesüléséhez kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik. Ennek megfelelően a károkozást szankcionáló jogszabályi rendelkezések érvényesülését kizáró vagy akadályozó polgári jogi szerződések sértik a közérdeket, és ezért nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköznek. A fentiek alapján a Biztosító „Bónuszvédelem” elnevezésű – a Biztosító kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási termékét kiegészítő – termékének részét képező és az egyes biztosítási szerződések tartalmát meghatározó Biztosítási feltételekben vállalt szolgáltatása sérti a Gfbt. 25. § (1)-(2) bekezdését, továbbá a jóerkölcsbe ütközik, így a Termék jogszabálysértő. II. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: e) a jogszerű állapot helyreállításáig feltételhez kötheti vagy megtilthatja a jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását.” II.1.
A jogsértő tevékenység végzésének megtiltása
A Psztv. 71. § (1) bekezdése e) pontja szerint, ha a Felügyelet megállapítja valamely tevékenység, illetőleg valamely szolgáltatás jogszabálysértő jellegét, úgy megtilthatja a jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását. A Felügyelet az intézkedés alkalmazása során a Psztv. 61. § (4) bekezdésében meghatározott körülmények közül a c) pont – a cselekménynek a Biztosító ügyfeleire gyakorolt hatása – alapul vételével elsősorban arra volt tekintettel, hogy az intézkedés elmaradása esetében olyan további biztosítási szerződések jönnének létre, amelyek jogszabályba ütköznek. A Felügyelet a Psztv. 61. § (4) bekezdésének a) pontja alapján tekintetbe vette azt is, hogy kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik a közúti közlekedés biztonságához, azt ösztönző jogi normák teljes körű érvényesüléséhez, amelyet a Biztosító által kidolgozott biztosítási termék akadályoz. A Felügyelet a Psztv. 61. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési
jogkörében, ezért az előbbiek alapján úgy ítélte meg, hogy a Biztosító által megvalósított jogszabálysértő helyzet megszüntetéséhez a rendelkező rész szerinti intézkedés, azaz a „Bónuszvédelem” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzésének megtiltása elengedhetetlenül szükséges. A Felügyelet a rendelkező rész szerinti intézkedés megválasztásakor figyelembe vette azt is, hogy intézkedése ne csupán az újabb szerződések megkötésére vonatkozzon, hanem az kiterjedjen a termékkel kapcsolatos tevékenység teljes egészére. Emiatt a rendelkező rész szerinti intézkedés, azaz a „Bónuszvédelem” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzésének megtiltása kiterjed a termék igénybevételét előmozdító valamennyi magatartásra. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjaiban, valamint a 64. §-ában biztosított. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdésének d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, a 109. § (1) bekezdésén, a 110. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 326. § (7) bekezdésén, 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1023/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata az Allianz Hungária Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által az Allianz Hungária Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 48-52., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: I.
Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg.
A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 (nyolc) napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Felügyelet a Psztv. 64. §-ában és a 73. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30. napján hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjárműfelelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §-ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint
ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
I. A MEGHIRDETETT DÍJTARIFÁBAN A BONUS-MALUS SZORZÓK VIZSGÁLATA I.1 Tényállás A Felügyelet a meghirdetett díjtarifa vizsgálata során megállapította, hogy a Biztosító 2013. január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa hirdetményének a „Személygépkocsi tarifa (határozatlan idejű, nem flotta, nem veterán) meglévő, 2011. december 31. vagy azt megelőző kockázatviselési kezdetű szerződésekre” vonatkozó bonusmalus szorzókat tartalmazó táblázatában az M3-M2 malus osztályhoz tartozó szorzó egyaránt 1,96. A Felügyelet a meghirdetett díjtarifa vizsgálata során megállapította azt is, hogy a Biztosító 2013. január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa hirdetményének „Tehergépkocsi tarifa (határozatlan idejű, nem flotta, nem veterán) új szerződésekre” meghirdetett bonus-malus szorzók határozatlan idejű, nem flotta, nem veterán 0-3500 kg össztömegű tehergépjárművekre új szerződések esetén elnevezésű táblázatában - az M4-M3-M2-M1 malus osztályhoz tartozó szorzó: 1,43; - a B5-B6-B7-B8 bonus osztályhoz tartozó szorzó: 0,38; - a B9-B10 bonus osztályhoz tartozó szorzó: 0,25. A Felügyelet a meghirdetett díjtarifa vizsgálata során megállapította továbbá, hogy a Biztosító 2013. január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa hirdetményének „Tehergépkocsi tarifa (határozatlan idejű, nem flotta, nem veterán) új szerződésekre” meghirdetett bonus-malus szorzók határozatlan idejű, nem flotta, nem veterán 3500 kg össztömeg feletti tehergépjárművekre új szerződések esetén elnevezésű táblázatában - az M4-M3-M2-M1 malus osztályhoz tartozó szorzó: 1,62; - míg a B3-B4-B5 bonus osztályhoz tartozó szorzó: 0,62, - valamint a B6-B7-B8 bonus osztályhoz tartozó szorzó pedig: 0,39.
A Biztosító 2013. január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa hirdetményének a „Veterán használatú gépjárművek tarifája” címszó alatt meghirdetett díjtarifája szerint: „A bonus-malus díjszorzók értéke valamennyi kategória esetében 1, a választható díjfizetési gyakoriság pedig kizárólag éves lehet.” I.2 Jogszabályi környezet A Gfbt. 3. § 5. pontja az alábbiak szerint határozza meg a díjtarifa fogalmát: díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: 23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt. 25. §-a a bonus-malus rendszerről az alábbiakban rendelkezik: „25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni.” A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 2. §-a szerint: „2. § (1) A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. (2) A bonus-malus rendszer az (1) bekezdés szerinti gépjármű-kategóriák vonatkozásában egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. (3) A biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján az 1. melléklet szerinti táblázatban meghatározott módon a bonus-malus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). (4) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási egyedi szerződéseit a bonusmalus rendszer szerint nyilvántartani.” I.3 A tényállás minősítése A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzemben tartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása
szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a Biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény további pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. Ebből kiindulva a jogalkotó akaratával ellentétes, ezáltal pedig a Gfbt. 23. § (3) bekezdését sérti az, ha a közzétett tájékoztatás nem egyértelműen meghatározott, a fogyasztók által félreérthető és így további pontosítása, helyesbítése, kiegészítése szükséges. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzemben tartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a Rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer, mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni.
Megállapítható, hogy a hirdetményben foglalt, eltérő bonus-malus fokozatokhoz kapcsolódó azonos szorzók alkalmazásával a Biztosító a kedvezőtlenebb malus, avagy bonus besorolású üzemben tartónak azonos, illetve nagyobb kedvezményt biztosít a már alacsonyabb malus vagy magasabb bonus besorolásban található üzemben tartóval szemben, amely magatartás ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A hirdetményben foglalt veterán használatú gépjárművek bonus-malus kategóriáihoz kapcsolódó egyetlen szorzó alkalmazásával a Biztosító az alacsonyabb bonus besorolású üzemben tartónak biztosít ugyanolyan, avagy nagyobb kedvezményt, mint a magasabb bonus besorolásban található üzemben tartónak, amely magatartás szintén ellentétes a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott egyetlen szorzót használó bonus-malus rendszer ugyanis azt eredményezi, hogy a Biztosító a magasabb kedvezményre jogosult üzemben tartót egyenlő módon díjazza a kevesebb bonus fokozatot elért, illetve a magasabb malus-szal rendelkező üzemben tartóhoz képest. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító a fenti eljárásával megsértette a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. IV. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet. A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező részében arra kötelezte a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonusmalus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát.
A Felügyelet a hivatkozott körülményekre tekintettel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1027/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a Netrisk.hu Első Online Biztosítási Alkusz Zrt. számára A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) a 2012. november 5-én megindított, a Netrisk.hu Első Online Biztosítási Alkusz Zrt.-nél (székhelye: 1146 Budapest, Hungária krt. 166., továbbiakban: Alkusz) lefolytatott fogyasztóvédelmi célvizsgálata megállapításai alapján az alábbi határozatot hozom: Megtiltom az Alkusznak a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű termék vonatkozásában a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat további folytatását. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az Ügyfelek, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Indokolás A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 73. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A CÉLVIZSGÁLAT MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKA A Felügyelet hivatalból célvizsgálatot indított, melynek keretében a „Netrisk-KÖBE Bonusgarancia Bonus besorolás védelem biztosítás”-i terméket érintő kereskedelmi gyakorlatot vizsgálta abból a szempontból, hogy az megfelel-e a kötelező gépjárműfelelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (továbbiakban: Gfbt.), továbbá a bonusmalus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI. 10.) NGM rendeletben (továbbiakban: NGM rendelet) foglaltaknak, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (továbbiakban: Fttv.) és a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (továbbiakban: Bit) rendelkezéseinek. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet ellenőrzi - a Psztv. 4. §-ban meghatározott szolgáltatók által a szolgáltatás igénybevevőivel, azaz a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget
megállapító, a Psztv. 4. §-ban felsorolt jogszabályokban előírt rendelkezéseknek (fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek) - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) rendelkezéseinek, - a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) rendelkezéseinek és - az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) rendelkezéseinek betartását, és eljár e rendelkezések pénzügyi szervezetek általi megsértése esetén. CÉLVIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
I.
I.1. A TÉNYÁLLÁS A vizsgálat során a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-a alapján bizonyítási eljárást folytatott le. A Felügyelet 2012. november 6. napján kelt végzésében rögzített nyilatkozatok megtételére, valamint a végzésben felsorolt dokumentumok megküldésére hívta fel az Alkuszt. Az Alkusz a végzésben foglaltaknak a Felügyelet által 2012. november 8-án érkeztetett nyilatkozatával és a nyilatkozatához mellékelt dokumentumok megküldésével tett eleget. Az Alkusz nyilatkozata, valamint a csatolt dokumentáció szerint a „Netrisk-KÖBE Bonusgarancia Bonus besorolás védelem biztosítás” megnevezésű termék (a továbbiakban: biztosítási termék) az Alkusz és a KÖBE Közép-európai Kölcsönös Biztosító Egyesület (székhelye: 1108 Budapest, Venyige u. 3, a továbbiakban: Biztosító) közötti csoportos biztosítási szerződésként jött létre, mely szerint a biztosító a Biztosító, a szerződő az Alkusz, és biztosított az, aki olyan gépjármű üzembentartója, melynek alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződését (a továbbiakban: KGFB szerződés) az Alkuszon keresztül kötötte meg. Az Alkusz nyilatkozata szerint, a hivatkozott biztosítási terméket „…2012. november 1-től ajánlja fel a kezelésében lévő, érvényes KGFB szerződéssel rendelkező és a vonatkozó feltételben foglaltaknak megfelelő ügyfelei részére. A biztosítási feltételek erre vonatkozó része alapján azok az ügyfelek kerülhetnek biztosítotti státuszba, amelyek esetén az alapul szolgáló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés biztosítási időszaka 2013. január 1-jei, vagy azt követő kezdetű.” Alkusz a biztosítási terméket a csatolt biztosítási feltételek, valamint az Alkusz honlapján található tájékoztatás szerint, a nála már meglévő vagy megkötésre kerülő kötelező gépjárműfelelősségbiztosítással rendelkező ügyfeleknek ajánlja fel. A biztosítási termék alapjául szolgáló KGFB szerződés hiányában nem kerül felajánlásra a biztosítási termék az ügyfelek számára. A szerződéskötési folyamattal kapcsolatban az Alkusz előadta, hogy a „KGFB feltételek és nyilatkozatok” oldalon az ügyfélnek nyilatkoznia kell az ingyenes bónuszvédelem kiegészítő biztosítás igénybe vételéről. Amennyiben az ügyfél el nem fogadó nyilatkozatot tesz, úgy az
2
előre kiosztott ingyenes biztosítás visszavonásra kerül. A már igénybe vett biztosítás utólagos lemondására a személyes menüpont üzenetküldő szolgáltatásán keresztül van lehetőség, a „Netrisk ingyenes bónuszvédelem” témakör alatt. Az Alkusz nyilatkozata szerint a jelenleg másik biztosítók által felajánlott hasonló, de nem azonos szolgáltatási körű termékek szolgáltatását a biztosítási termék nem helyettesíti, ezen biztosítók termékének szolgáltatását kiegészíti. A biztosítási feltételek 8. pontja értelmében a hivatkozott termék egy olyan kárbiztosítás, amely megtéríti a biztosított gépjárműre kötött – legalább A00, vagy ennél magasabb bonus besorolású – KGFB szerződés, károkozás vagy besorolási hiba miatti bonus osztály visszasorolásával együtt járó biztosítási díj és baleseti adó összegének emelkedéséből származó anyagi veszteséget, biztosított járművenként legfeljebb 25.000 Ft erejéig. A Biztosítási feltételek 8.1.1. pontja értelmében a Biztosító megtéríti az esetszámtól független, károkozás vagy besorolási hiba miatti bonus osztály visszasorolás esetén, a biztosított gépjármű KGFB biztosítója által a soron következő biztosítási időszakra ajánlott KGFB díj és az azt megelőző időszak biztosítási díjának különbözetét a vonatkozó baleseti adó többlettel együtt. Alkusz a www.netrisk.hu honlapjának nyitó oldalán „Spóroljon a kötelezőjén! Most ingyenes bónuszvédelemmel!” felhívással tette közzé a hivatkozott biztosítási terméket. A felhívásra kattintva felhívja a fogyasztók figyelmét arra, hogy ez a biztosítási termék csak nála érhető el, valamint a következő tájékoztatást teszi közzé: „INGYENES, Biztosító független! Bónuszvédelem a Netrisktől!” Így elkerülheti, hogy többet fizessen, ha egy baleset vagy hibás bónuszbesorolás miatt kötelező autóbiztosításának díja megemelkedne. A Netrisk.hu kezelésében lévő, érvényes A0 vagy magasabb BM esetén a KGFB szerződésekre (szgk, 3,5t alatti tgk, mkp).”
3
A Felügyelet az Alkusz tevékenységét az általa kínált „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” biztosítási terméken keresztül abból a szempontból vizsgálta, hogy sérti-e az Fttv. rendelkezéseit. I.2. A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET A Bit. 3. § (1) bekezdésének 9. pontjának értelmező rendelkezése alapján „a biztosítási termék: meghatározott biztosítási kockázatokra vagy kockázatcsoportokra kidolgozott feltételés teljesítési rendszer.” A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 536. § (1) bekezdése szerint: „biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát.” A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: „(1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni.” Az NGM rendelet 7. § szerint: „(1) Az üzemben tartó jogosult arra, hogy a biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget a biztosítónak megfizesse. (2) Ha az üzemben tartó a kárösszeget a biztosítónak megfizette, azt a besorolást illetően úgy kell figyelembe venni, mintha a biztosító részéről kártérítési kötelezettség nem keletkezett volna.
4
(3) Amennyiben a besorolásnál a későbbiekben megfizetett kárösszeg alapját képező kártérítési kötelezettség már figyelembe vételre került, az üzemben tartó jogosult a (2) bekezdésnek megfelelő besorolás érvényesítésére. (4) Kármegosztás esetén az adott biztosítási szerződés alapján történt kárkifizetést kell figyelembe venni.” Az Fttv. 3. § (1)-(2) és (4) bekezdései szerint: „(1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas. (4) A mellékletben meghatározott kereskedelmi gyakorlatok tisztességtelenek.” Az Fttv. mellékletének 9. pontja szerint tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat: „Annak valótlan állítása vagy olyan hamis benyomás keltése - akár önmagában az árunak a kereskedelmi gyakorlatban való megjelenítése által -, hogy az áru jogszerűen forgalmazható.” Az Fttv. 2. § a), c), d), e) és h) pontjai szerint: a) fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, c) áru: minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket - (a továbbiakban együtt: termék), az ingatlan, a szolgáltatás, továbbá a vagyoni értékű jog, d) kereskedelmi gyakorlat: a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja, e) kereskedelmi kommunikáció: a vállalkozás önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével közvetlenül összefüggésben történő információközlés, függetlenül annak megjelenési módjától, eszközétől, h) ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.
5
I.3. A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE A Felügyelet az Alkusz által kínált biztosítási termékkel kapcsolatban az alábbi megállapításokat tette. Az Fttv. 3. § (1) bekezdése tilalmazza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatását. A törvény e rendelkezése a legáltalánosabban megtiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, ugyanakkor a tisztességtelenség — a tilalom generális megfogalmazásához kapcsolódóan — az Fttv. 3. § (2) bekezdése szerinti két szempont együttes fennállása esetében állapítható meg. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok legjellemzőbb előfordulási esetei a törvényben nevesített megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az Fttv. részletesen szabályoz. Az Fttv. 3. § (4) bekezdése a törvény mellékletére utalva kimondja, hogy az Fttv. 3. § (1) bekezdését sértik a törvény mellékletében megfogalmazott kereskedelmi gyakorlatok. Az Fttv. melléklete tehát felsorolásban rögzíti azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek esetében annyira kirívó a tisztességtelenség kritériumainak megléte, hogy ezek tekintetében a tisztességtelenség, így a jogszabálysértő jelleg megállapítása nem igényli speciális körülmények vizsgálatát, a hatóság csak annak megállapítására kötelezett, hogy a mellékletben meghatározott kereskedelmi gyakorlat, mint magatartás megvalósítása megtörtént. Az ilyen, a törvény erejénél fogva, minden körülmények között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatok egyikét az Fttv. melléklet 9. pontja tartalmazza, amely szerint az Fttv. 3. § (1) bekezdésébe ütközik az a kereskedelmi gyakorlat, amely – akár önmagában az árunak a kereskedelmi gyakorlatban való megjelenítése által – annak valótlan állítását vagy hamis benyomásának keltését idézi elő, hogy a kereskedelmi gyakorlatban feltüntetett áru jogszerűen forgalmazható. Az előbbiek alapján az Fttv. mellékelt 9. pontját megvalósító, az Fttv. 3. § (1) bekezdését sértő magatartás megállapításának feltétele egyrészt az, hogy a vállalkozás — jelen esetben az Alkusz — kereskedelmi gyakorlatot valósít meg, másrészt az általa megvalósított kereskedelmi gyakorlatban megjelenített áru forgalmazása jogszabályba ütközik. A célvizsgálat során megállapítást nyert, hogy az Alkusz a www.netrisk.hu hivatalos honlapjának nyitó oldalán „Spóroljon a kötelezőjén! Most ingyenes bónuszvédelemmel! felhívással népszerűsíti a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű terméket. Az Alkusz a honlapján lehetővé teszi az üzemben tartók számára, hogy a KGFB szerződések megkötésére ajánlatot tegyenek a biztosítók számára. Az Alkusz, a biztosítási termék közvetítésekor, a Bit. 45. §-a értelmében a KGFB szerződések megkötése érdekében, az ügyfelek megbízásából független biztosításközvetítőként jár el. E KGFB szerződések megkötésére vonatkozó ajánlattétel lehetővé tétele mellett az Alkusz, csoportos biztosítás keretében felkínálja, lehetőséget biztosít arra, hogy a fogyasztók díjmentesen biztosítottként csatlakozzanak a hivatkozott biztosítási termékhez. Ennek érdekében az Alkusz a honlapján ismerteti a termék általános szerződési feltételeit, továbbá informatikai rendszerén keresztül biztosítja, hogy a fogyasztók csatlakozási nyilatkozatot tehessenek. A Felügyelet megállapítása szerint az Alkusznak a honlapján megjelenített, a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás”-ra vonatkozó tájékoztatása,
6
információközlése az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlatnak minősül, hiszen annak célja az Alkusz érdekét szolgáló módon — azaz annak előmozdítása érdekében, hogy az üzemben tartók az Alkusznál tegyenek ajánlatot új KGFB szerződés megkötésére — a nevezett biztosítási termék fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével áll közvetlen kapcsolatban. A Felügyelet ugyanakkor vizsgálta azt is, hogy az Alkusz honlapján végzett, a „NetriskKÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás”-ra vonatkozó kereskedelmi gyakorlatban megjelenített termék megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. Az NGM Rendelet megállapítása szerint a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszerrel járó előnyök és hátrányok a kármentes időszakhoz, valamint a káresemények számához igazodnak. Az NGM Rendelet I. számú melléklete a megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján, a kártérítési kötelezettséget keletkeztető károk számától függően állapítja meg a bonus-malus besorolási rendszert. Az NGM Rendeletben foglaltak szerint a biztosító a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját a kártörténeti nyilvántartásból lekérdezett adatok ismeretében - a szerződés bonus-malus besorolása szerint állapítja meg. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nyilvánvaló célja, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével szankcionálja. A bonus-malus besorolási rendszer a kármentes közlekedést támogatja, elősegítve a balesetmentes közlekedést, mivel a biztosító által teljesített kárkifizetés miatti bonus visszasorolás az üzemben tartó részére anyagi veszteséggel jár. Az NGM rendelet ugyan lehetőséget biztosít arra, hogy az üzemben tartó a biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget megfizesse, ugyanakkor az üzemben tartó – az Alkusz által kínált - a „NetriskKÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” kiegészítő biztosítási szerződés megkötésével, biztosítási díj megfizetése nélkül, károkozása ellenére, részéről történő kárkifizetés visszatérítése hiányában, mentesülhet az NGM rendeletben foglalt szankció alól, hiszen a Biztosító átvállalja helyette esetszámtól függetlenül, a károkozás miatti bonus osztály visszasorolás esetén, a biztosított gépjármű KGFB biztosítója által a soron következő biztosítási időszakra ajánlott KGFB díj és az azt megelőző időszak biztosítási díja különbözetének a vonatkozó baleseti adó többlettel együtt történő megfizetését, 25 000 Ft-os értékhatárig. Az NGM rendelet egyértelműen meghatározza, hogy a károkozó üzemben tartó jogosult a biztosítónak a teljes kárösszeget megfizetni. A vonatkozó jogszabályi rendelkezés nem egyszerűen a kárösszeg megfizetését határozza meg, hanem azt egyértelműen az üzemben tartó személyéhez köti. A Felügyelet álláspontja szerint, ezért a jogalkotói szándékkal ellentétes bármiféle kötelezettségvállalás, ami az üzemben tartótól – ingyen vagy akár díj ellenében – átvállalja az üzemben tartónak a károkozás miatti bonus osztály visszasorolásból adódó KGFB díj és baleseti adó összegének emelkedéséből származó pénzügyi veszteségét, hiszen az üzemben tartó akkor érezheti az általa okozott kár súlyát, ha ő teljesíti a megfizetést vagy bonus besorolása a kár biztosító általi kifizetése miatt romlik, mert akkor szembesül az
7
általa okozott kár tényleges súlyával. Az üzemben tartónak díjmentesen járó biztosítói szolgáltatás így a jogszabályi rendelkezés visszatartó erejének a lehetőségét veszi el. A Gfbt. és az NGM rendelet szankciónálja a károkozást, ami a biztosítási díj bonus besorolás miatti emelkedésében testesül meg. Jelen esetben a Biztosító a Gfbt. és az NGM rendelet által alkalmazott szankcióból eredő pénzügyi veszteséget téríti meg az üzemben tartó részére, azáltal, hogy a károkozás miatti bonus osztály visszasorolás esetén, a biztosított gépjármű KGFB biztosítója által a soron következő biztosítási időszakra ajánlott KGFB díj és az azt megelőző időszak biztosítási díja különbözetének a vonatkozó baleseti adó többlettel együtt történő megfizetését vállalja át, meghatározott értékhatárig. Ezért a Biztosító ezzel a biztosítási termékkel a Gfbt. és az NGM rendelet szerinti jogszabályi követelményeket sérti meg. Az előbbiekre figyelemmel a Biztosítónak a Biztosítási feltételek szerint létrejövő kiegészítő biztosítási szerződésekben kikötött szolgáltatása azt sugallja az üzemben tartók részére, hogy ráfordítás nélkül – csupán azon kötelezettség vállalásával, hogy az Alkusz honlapján keresztül tesznek ajánlatot KGFB szerződés megkötésére – egy esetleges károkozás esetén a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés bonus-malus besorolása csupán formálisan fog megromlani és ennek következtében a biztosítási díj emelkedni, mivel a Biztosító megfizeti helyettük a károkozás, valamint a bonus osztály visszasorolás miatti többlet fizetési kötelezettséget. Az üzemben tartó a Biztosítónál fennálló kiegészítő biztosítása alapján az NGM rendeletben biztosított visszafizetési lehetőség általa történő igénybe vétele nélkül mentesülhet az NGM rendeletben foglalt bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésének következtében előálló pénzügyi veszteség terhének viselése alól. A károkozástól – más személyek tulajdonának és testi épségének sértésétől – való tartózkodás a legalapvetőbb erkölcsi értékek egyike, és az ilyen magatartásokat szankcionáló jogi normák teljes körű érvényesüléséhez kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik. Ennek megfelelően a károkozást szankcionáló jogszabályi rendelkezések érvényesülését kizáró vagy akadályozó polgári jogi szerződések sértik a közérdeket, és ezért nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköznek. A fentiek alapján a Biztosító „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű termékének részét képező és az egyes biztosítási szerződések tartalmát meghatározó Biztosítási feltételekben vállalt szolgáltatása sérti a Gfbt. 25. § (1)-(2) bekezdését, továbbá a jóerkölcsbe ütközik, így a Termék jogszabálysértő. A fentiek alapján a Felügyelet megállapította, hogy az Alkusz által a honlapján folytatott, a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” igénybe vételének előmozdítását szolgáló kereskedelmi gyakorlata olyan termékre irányul, amely jogszabályba ütközik. Az Fttv. melléklet 9. pontja alapján, a fentiekben ismertetettek szerint az Fttv. 3. § (1) bekezdésébe ütközik az a kereskedelmi gyakorlat, amely – akár önmagában az árunak a kereskedelmi gyakorlatban való megjelenítése által – annak valótlan állítását vagy hamis benyomásának keltését idézi elő, hogy a kereskedelmi gyakorlatban feltüntetett áru jogszerűen forgalmazható. Az e rendelkezés szerint tilalmazott kereskedelmi gyakorlatok körébe tartozik az az eset, amikor a kereskedelmi gyakorlat olyan termékeket vagy szolgáltatásokat érint, amelyek forgalmazása, szolgáltatásként való nyújtása jogszabályba ütközik.
8
Amikor a fogyasztó az Alkusz honlapját a KGFB szerződés megkötése céljából felkeresi, akkor számára a fent hivatkozott biztosítási termék igénybe vételének lehetősége már önmagában alkalmas annak a képzetnek a keltésére, hogy a biztosítási termék jogszerűségéhez nem fér kétség. Az Fttv. melléklet 9. pontja szerinti jogszabályi rendelkezésnek nem tényállási eleme az, hogy az áru — amely alatt a termék és a szolgáltatás is értendő — kereskedelmi gyakorlatban való feltüntetésén túl, maga a kereskedelmi gyakorlat a termék jogszerű forgalmazhatóságára utaló külön tájékoztatást, közlést, információt tartalmazzon a jogsértés megállapításához. A tényállás kimerítéséhez önmagában elegendő a terméknek a kereskedelmi gyakorlatban történő feltüntetése, amely az Alkusz által a honlapján végzett kereskedelmi gyakorlat során megvalósult. A fentiekben megállapítást nyert, hogy a „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű termék sérti a Gfbt. 25. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat, továbbá a jóerkölcsbe ütközik, amelyre való tekintettel az e termékre vonatkozó kereskedelmi gyakorlat kimeríti az Fttv. melléklet 9. pontját. Ennek alapján, az Fttv. 3. § (4) bekezdésére tekintettel megállapítható, hogy az Alkusz által honlapján folytatott kereskedelmi gyakorlat sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. II.A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK II.1.
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat további folytatásának megtiltása
A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: c) megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását.” Az intézkedés alkalmazása során a Psztv. 61. § (4) bekezdésében meghatározott körülmények közül a c) pont – a cselekménynek az Alkusznak az ügyfeleire gyakorolt hatása – alapul vételével elsősorban arra voltam tekintettel, hogy az intézkedés elmaradása esetében olyan fogyasztói döntések jönnének létre, amelyek jogszabálysértő termék igénybe vételére vonatkoznak. A Psztv. 61. § (4) bekezdésének a) pontja alapján tekintetbe vettem azt is, hogy kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik a közúti közlekedés biztonságához, az azt ösztönző jogi normák teljes körű érvényesüléséhez, amelyet a Biztosító által kidolgozott biztosítási termék akadályoz. A Psztv. 61. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörömben ezért az előbbiek alapján úgy ítéltem meg, hogy az Alkusz által megvalósított jogszabálysértő helyzet megszüntetéséhez a rendelkező rész szerinti intézkedés, azaz a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat további folytatásának megtiltása elengedhetetlenül szükséges. Emiatt a rendelkező rész szerinti intézkedés az Alkusz „Netrisk-KÖBE Bonus-garancia Bonus besorolás védelem biztosítás” elnevezésű termék népszerűsítését előmozdító, honlapján végzett kereskedelmi gyakorlatának megtiltására terjed ki.
9
A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjaiban, a 64. §-ában valamint az Fttv. 10. §-ában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdésének d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, a 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 326. § (7) bekezdésén, 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
10
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-B-1020/2012. számú, fogyasztóvédelmi bírság és intézkedés kiszabását tartalmazó határozata a Wáberer Hungária Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által a Wáberer Hungária Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1211 Budapest, Szállító u 4., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: I.
Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1-től flottára kötött szerződések vonatkozásában alkalmazandó kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díjait rögzítő díjtarifájában határozza meg, hogy a díj meghatározásánál korrekciós tényezőt képező „főtevékenység kedvezmény” alkalmazása szempontjából a flottát üzemben tartó cégnek mely időszakban vagy időpontban kell a díjtarifában meghatározott cégjegyzékbe bejegyzett TEÁOR ’08 kóddal rendelkeznie, és a díjtarifa „főtevékenység kedvezményre” vonatkozó rendelkezéseit, valamint a kedvezmény mértékét ennek megfelelő tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg.
II. Megtiltom a Biztosítónak a „Sofőr Felelősségbiztosítás (Bónuszőr)” elnevezésű termékre vonatkozó biztosítási tevékenység végzését. III. A 2013. január 1. napjától érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifája hirdetményének a honlapon történő közzétételére vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt a Biztosítóval szemben 1 000 000,- Ft, azaz egymillió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabok ki. IV. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetéssel összefüggésben a Biztosítót az alábbi intézkedések megtételére kötelezem: 1. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1. napjától érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifája hirdetményének a casco kedvezményre vonatkozó részét a fogyasztók megfelelő tájékoztatását szolgáló módon egészítse ki. 2. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1. napjától érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifája hirdetményének díjszámítási képlet határozatlan idejű flottaszerződés kötése esetén megnevezésű, továbbá az 5. számú és a 6. számú, valamint a 7. számú táblázatát a fogyasztók megfelelő tájékoztatását szolgáló tartalommal egészítse ki. 3. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1. napjától érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifája hirdetményének Üzemanyag kedvezményre vonatkozó része tekintetében teremtse meg annak összhangját a hirdetmény Díjkorrekciós pontokat tartalmazó táblázatával.
Kötelezem a Biztosítót, hogy az IV.1.-IV.3. pontok szerinti kötelezésekkel érintett díjtarifa hirdetmény részeket, a megtévesztést nélkülöző kereskedelmi gyakorlatot biztosító tartalommal 2012. november 16. napján, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, továbbá honlapján jelentesse meg. V. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt a Biztosítóval szemben 1 000 000,- Ft, azaz egymillió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabok ki. VI. Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A kiszabott fogyasztóvédelmi bírságokat — összességében 2 000 000,-Ft bírságot — a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00283834-30000003 számú számlájára "fogyasztóvédelmi bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével befizetni. A fogyasztóvédelmi bírság önkéntes befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, „késedelmi pótlék” megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül. A Felügyelet eljárása során eljárási költség nem merült fel. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
Indokolás
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 1. § (3) bekezdésének értelmében a Felügyelet tevékenységének célja a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása, az annak részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának folyamatos felügyelete, a nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása. A Psztv. 7. § d) és e) pontjai alapján a Felügyelet feladatai közé tartozik a Biztosító működésére és tevékenységére vonatkozó, a feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések betartásának, továbbá a Felügyelet által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése, illetve folyamatos vizsgálata, valamint – ha törvény eltérően nem rendelkezik – eljárás az előbbiek megsértése esetén, és ennek során intézkedések alkalmazása, kivételes intézkedések alkalmazása, bírság kiszabása. A Psztv. 38. § (1)-(2) bekezdése alapján a Felügyelet folyamatos felügyeletet gyakorol a Biztosító felett, amelynek keretében ellenőrizte a Biztosító által 2012. október 30-án a Magyar Hírlap, illetve a Napi Gazdaság országos napilapokban meghirdetett 2013. január 1től az egyedi és a flottára kötött szerződések vonatkozásában alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifáját. A Biztosító által meghirdetett díjtarifa kapcsán a Felügyelet a Psztv. 64. §-a és a 73. § (1) bekezdése alapján hivatalból fogyasztóvédelmi célvizsgálatot is indított a Biztosítóval szemben. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 42. § (4) bekezdése alapján: „A Felügyelet valamely eljárásában jogszerűen megszerzett iratot, adatot, dokumentumot vagy egyéb bizonyítási eszközt más eljárásaiban is felhasználhatja.”
A Felügyelet továbbá hivatalból célvizsgálatot indított a Biztosító „Sofőr Felelősségbiztosítás (Bonuszőr)” biztosítás jogszabályszerűségének vizsgálatára. A Felügyelet a fogyasztók érdekeinek védelme céljából vizsgálta a Biztosító hivatkozott biztosítási termékét. A FOLYAMATOS FELÜGYELÉS KERETÉBEN KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE I.1
MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI
Tényállás
A Felügyelet megállapította, hogy 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifája szerint a Biztosító a flottára kötött szerződések vonatkozásában a díj meghatározásánál korrekciós tényezőként ún. „főtevékenység kedvezményt” is alkalmaz. A kedvezményt a díjtarifa a következőképpen határozza meg: „A 12. számú táblázatban meghatározott mértékű főtevékenység kedvezmény érvényesíthető határozatlan idejű, a 3,5t megengedett legnagyobb össztömeget el nem érő tehergépkocsira, vagy személygépkocsira kötött szerződésre, amennyiben a cég cégjegyzékbe bejegyzett főtevékenysége a 12. számú táblázatban megjelölt TEÁOR ’08 ágazati kódok (két numerikus karakter jelöli) valamelyikébe tartozik.” A definícióban hivatkozott 12. számú táblázat szerint a főtevékenység kedvezmény az ágazati kódtól függően 0 %-tól 50 %-ig terjedhet. Azt azonban a díjtarifa nem határozza meg, hogy a kedvezmény alkalmazása szempontjából mely időszakban vagy időpontban fennálló állapot az irányadó. I.2
Jogszabályi környezet
A Gfbt. 3. § 5. pontja szerint a díjtarifa a külön rendeletben meghatározott gépjárműkategóriánként, és – a flotta kivételével – bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. A Gfbt. 11. § (2)-(3) bekezdései és a Gfbt. 62/A. § (1) bekezdésének átmeneti rendelkezése a díjtarifával kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkeznek: A biztosító köteles a flottára kötött szerződés vonatkozásában – az egyedi szerződéseket illető díjtarifa meghirdetésével egyidejűleg – a 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifáját legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni, amelyet nem változtathat meg. A biztosító a díjat a flottára kötött szerződés vonatkozásában a meghirdetett – időszak, illetve tartam kezdőnapján érvényben lévő – díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt nem változtatja meg. I.3
A tényállás minősítése
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a Biztosító 2013. január 1-től a flottára kötött szerződések vonatkozásában alkalmazandó díjtarifáját – a Biztosító által megállapított és 2013. január 1-től alkalmazandó alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összességét – köteles az ott meghatározott módon közzétenni, azt díjszabása során – a díjtarifa hatálya alá eső biztosítási szerződésekre – változtatás nélkül alkalmazni. A díjtarifa, illetve díjszabás kapcsán előírt jogszabályi kötelezettségek indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosítása következő évi díját – a biztosítók közzétételei alapján – egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. A Gfbt. 11. § (2) és (3) bekezdéséből fakadóan a Biztosítónak flottára kötött szerződések
díjainak megállapításához szükséges díjtarifáját oly módon kell kialakítania és meghirdetnie, hogy az pontosan, egyértelműen tartalmazza a díj meghatározásánál alkalmazandó korrekciós tényezőket, biztosítva ezáltal a díjszabás hatálya alá tartozó valamennyi flottára kötött szerződés díjának megállapíthatóságát. A Biztosító a meghirdetett, 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifája egyetlen részében sem határozza meg, hogy a flottára kötött szerződések esetében a díj meghatározásánál korrekciós tényezőt képező „főtevékenység kedvezmény” alkalmazása szempontjából mely időszakban vagy időpontban fennálló állapot az irányadó, azaz a kedvezmény igénybevételéhez a flottát üzemben tartó cégnek mikor kell a díjtarifában meghatározott cégjegyzékbe bejegyzett TEÁOR ’08 kóddal rendelkeznie. Ennek következtében viszont nem állapítható meg minden, a díjszabás hatálya alá tartozó egyedi szerződés díja, így a fent kifejtettekre figyelemmel a Biztosító a díjtarifa kialakításával, illetve meghirdetésével megsértette a Gfbt. 23. § (1) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségét. A FOGYASZTÓVÉDELMI
CÉLVIZSGÁLAT KERETÉBEN JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
II. A
BIZTOSÍTÓ
„SOFŐR
MEGÁLLAPÍTOTT
FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS
TÉNYÁLLÁS,
(BONUSZŐR)”
JOGSZABÁLYSZERŰSÉGÉNEK VIZSGÁLATA
A Psztv 42. § (4) bekezdése alapján: „A Felügyelet valamely eljárásában jogszerűen megszerzett iratot, adatot, dokumentumot vagy egyéb bizonyítási eszközt más eljárásaiban is felhasználhatja.” A Felügyelet arra való tekintettel, hogy a 2012. november 5-én indított célvizsgálat során azt tapasztalta, hogy a Biztosító által nyújtott „Sofőr Felelősségbiztosítás (Bonuszőr)” befolyásolja a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját, mivel 20% kedvezményt nyújt megkötése esetén a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjból, így a Felügyelet arról döntött, hogy a 2012. november 5-én indult célvizsgálat megszüntetése mellett a feltárt tényállást a 2012. október 30-án indult fogyasztóvédelmi célvizsgálatban értékeli. II.1. Tényállás A vizsgálat során a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-a alapján bizonyítási eljárást folytatott le. A Biztosító a www.waberebiztosito.hu hivatalos honlapján a „Sofőr felelősségbiztosítás (Bónuszőr)” biztosítási termékkel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást tette közzé: „A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés esetén a bonus-malus rendszerrel járó előnyök és hátrányok a szerződő üzemben tartó személyéhez fűződnek, függetlenül attól, hogy az üzemben tartó gépjárművét ki vezette. Így előfordulhat, hogy ha az üzembentartó járművét más vezeti (pl. házastárs, gyermek, családtag, barát), és kárt okoz, az üzembentartó bonus besorolása csökken, és a következő évben és években magasabb díjat kénytelen fizetni. A Sofőr Felelősségbiztosítás / Bonuszőr ezt a hiányosságot igyekszik orvosolni. A sofőr felelősségbiztosítás a megszerzett bonus-malus besorolás megtartását, megőrzését biztosítja. A Sofőr Felelősségbiztosítás biztosítója a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító által kifizetett teljes kárösszeget – a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási összeg erejéig – a gépjárművel káreseményt okozó vezető felelősségbiztosítása alapján a kötelező
felelősségbiztosítónak megfizeti. Ezt a tényt pedig, az üzemben tartó bonusz besorolását illetően úgy kell figyelembe venni, mintha a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító részéről kártérítési kötelezettség nem keletkezett volna, így megmarad az üzembentartó bonusz besorolása. Sofőr Felelősségbiztosítás csak személygépkocsira és a 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű tehergépkocsira köthető, a Wáberer Hungária Biztosító kötelezője mellé. A biztosítás területi hatálya azonos az üzemben tartó által az adott gépjárműre kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés területi hatályával, és a biztosítási fedezet a biztosítási szerződés hatálybalépésétől a szerződés megszűnéséig bekövetkezett biztosítási eseményre terjed ki.” A Felügyelet 2012. november 6. napján kelt 162750/3/2012. számú végzésében rögzített nyilatkozatok megtételére, valamint a végzésben felsorolt dokumentumok megküldésére hívta fel a Biztosítót. A Biztosító a végzésben foglaltaknak a Felügyelet által 2012. november 8-án érkeztetett nyilatkozatával és a nyilatkozatához mellékelt dokumentumok megküldésével tett eleget. A Biztosító 2012. november 8-án érkezetett nyilatkozata szerint a „Sofőr felelősségbiztosítás (Bónuszőr)” biztosítási terméket (a továbbiakban: biztosítási termék) 2013 január 1. napi kockázatviselési kezdettel értékesíti. A biztosítási termék nem csak a 2013. január 1-jei kockázatviselési kezdetű kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések mellé köthető, hanem a 2012-es kockázatviselési kezdetű kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések mellé is köthető, azzal, hogy a biztosítási termék kockázatviselési kezdetének legkorábbi időpontja 2013. január 1. napja. A Biztosító nyilatkozata szerint a szerződés nem csupán a nála megkötött kötelező gépjármű- felelősségbiztosítási szerződések mellé köthető meg, hanem önállóan is lehetőség van a megkötésére. A Biztosító előadta továbbá, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések terhére bejelentett károk 98,75%-a nem éri el a biztosítási termék -2 000 000 Ft-os- összeghatárát. A Biztosító nyilatkozata szerint a társaságuk megalapítása óta a 2 000 000 Ft alatti károk 0,85%-a térült meg, azaz került az ügyfelek által visszafizetésre. A Biztosító a kárkifizetéssel kapcsolatos eljárásával kapcsolatban előadta, hogy a kárkifizetéseknek az adott biztosítási időszakban nem kell megtörténnie. A Biztosító előadta, hogy „amennyiben a kárkifizetés (a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító kárkifizetése) a Sofőr felelősségbiztosítás következő biztosítási időszakban történik, Társaságunk a szolgáltatási kötelezettsége fennáll a kárkifizetés időszakának biztosítási összeg erejéig, feltéve természetesen, hogy a kárkifizetés alapját képező kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási káresemény a Sofőr felelősségbiztosítási szerződés hatálybalépését követően következett be.” A Biztosító nyilatkozatához csatolta a 2013.01.01. napjától hatályos „Ügyfél-és Adatkezelési tájékoztató, Hasznos tudnivalók Sofőr Felelősségbiztosítási Feltételek” megnevezésű szerződési feltételeit (a továbbiakban: Feltételek). A Biztosítási Feltételek 3.1 pontja szerint a Biztosító a jelen Biztosítási feltételekkel megkötött Sofőr felelősségbiztosítási szerződésben arra vállal kötelezettséget, hogy a biztosítási díj megfizetése ellenében, és a Biztosítási Feltételekben meghatározott biztosítási esemény bekövetkezése esetén, és a Szerződő/Biztosított által választott biztosítási összeg mértékéig mentesíti a Biztosítottat annak a kárnak a megtérítése alól, amelyért őt, mint a jelen
Feltételekben meghatározott gépjármű vezetőjét, a gépjármű üzemben tartójával szemben az által terheli, hogy az üzemben tartó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása alapján a kötelező felelősségbiztosító kártérítést fizetett, és a teljes kárkifizetés összegéről az üzemben tartót a bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendelet 7. § (1) bekezdése alapján írásban tájékoztatta. A Biztosítási Feltételek 3.2. pontja értelmében a szerződő az a természetes személy (fogyasztó), jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, ideértve a gazdasági társaságot, egyéni céget és az egyéni vállalkozót is, aki / amely a gépjármű üzembentartójaként a felelősségbiztosítási szerződés megkötésére ajánlatot tesz, a szerződést megköti és a biztosítási díj megfizetésére kötelezettséget vállal. Szerződő fél lehet továbbá a természetes személy biztosított is, feltéve, hogy a biztosítási ajánlaton megjelölt gépjárműnek nem az üzembentartója. A Biztosítási Feltételek 3.3. pontja szerint a Biztosított a 3.2.1. pontban meghatározott szerződőtől különálló természetes személy, aki a szerződő üzembentartó eseti engedélye vagy valamely jogviszony alapján a biztosítási ajánlaton megjelölt gépjárművet jogszerűen vezeti, és akinek a magyar jog szerinti, az üzembentartóval szemben fennálló kártérítési kötelezettségére a felelősségbiztosítási szerződés a Feltételekben meghatározott kockázatra és mértékben fedezetet nyújt. A Biztosítási Feltételek 4.1. pontja szerint Sofőr felelősségbiztosítási szerződés megkötésére ajánlat két esetben tehető egyrészt, ha az adott gépjárműre az üzemben tartó már rendelkezik a Biztosítónál vagy kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység végzésére jogosult más biztosítónál érvényes és hatályos egyedi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással, másrészt ha az üzemben tartó az adott gépjárműre vonatkozó egyedi kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés megkötésére irányuló ajánlattal egyidejűen, a jelen Feltételek szerinti felelősségbiztosítási szerződés megkötésére irányuló ajánlatot is tesz a Biztosítónak. A Biztosítási Feltételek szerint biztosítási eseménynek kizárólag az a káresemény minősül, amely káreseményt a biztosítási szerződésben meghatározott forgalmi rendszámú, az üzemben tartója által érvényes és hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással biztosított, nem az üzemben tartó, de az üzemben tartó tudtával és beleegyezésével a Feltételek szerint biztosított személy által vezetett gépjárművel okoznak, feltéve, hogy a kárt az üzemben tartó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása alapján a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás felelősségbiztosítója rendezte, és amelynek keretében a kötelező felelősségbiztosító a károsultak kárát teljes egészében megfizette. A Biztosítási Feltételek 10.2 pontja szerint a feltételekben meghatározott biztosítási esemény esetén a gépjárművet vezető személy (közvetlen károkozó), mint biztosított, követelheti a Biztosítótól, hogy a biztosítási összeg erejéig álljon helyt azért a kárösszegért, amelyet a gépjármű üzemben tartója az NGM rendelet 7. § (1) bekezdésében foglalt értesítés alapján a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás felelősségbiztosítója részére a bonus-malus rendszerrel járó előnyök megtartása érdekében megfizetni tartozik. A Biztosítási Feltételek 8. pontja szabályozza a Biztosító szolgáltatási kötelezettségét és annak mértékét a következők szerint: „8.1. A Biztosító szolgáltatási kötelezettsége biztosítási fedezet időbeli hatálya alatt bekövetkezett, a kötelező felelősségbiztosítónak bejelentett azokra a kötelező-
felelősségbiztosítási káreseményekre vonatkozik, amelyekre a kötelező felelősségbiztosító legkésőbb a jelen Feltételek szerint megkötött szerződés megszűnésétől számított hatodik hónapig kárkifizetést teljesít. 8.2. A Biztosító szolgáltatási kötelezettségének mértékét a biztosítási eseményenként és a biztosítási időszakra megállapított biztosítási összeg határozza meg. „ A Biztosító a szolgáltatását a szerződő rendelkezése alapján gépjármű üzemben tartójának kötelező gépjármű-felelősségbiztosítója, mint kedvezményezett részére teljesíti. A Biztosítási Feltételekben foglalt helytállás céljára, valamint a biztosítási összeg rendeltetésére figyelemmel, a szerződő felek megállapodnak abban, hogy a Biztosító a biztosítási szerződésben vállalt szolgáltatási kötelezettségét úgy teljesíti, hogy az üzemben tartó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítója által a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján kifizetett teljes kárösszegnek megfelelő biztosítási összeget a kötelező gépjárműfelelősségbiztosító részére megfizeti, feltéve, hogy a kárösszeg nem haladja meg a biztosítási összeget. A Felügyelet a Biztosító „Sofőr Felelősségbiztosítás (Bónuszőr)” biztosítási termékét abból a szempontból vizsgálta, hogy a szerződési feltételek megfelelnek-e a Gfbt.-ben, továbbá az NGM rendeletben foglaltaknak. II.2. Jogszabályi környezet A Bit. 3. § (1) bekezdésének 9. pontjának értelmező rendelkezése alapján „a biztosítási termék: meghatározott biztosítási kockázatokra vagy kockázatcsoportokra kidolgozott feltételés teljesítési rendszer.” A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 536. § (1) bekezdése szerint: „biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát.„ A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: „(1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni.” Az NGM rendelet 7. § szerint: „(1) Az üzemben tartó jogosult arra, hogy a biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget a biztosítónak megfizesse. (2) Ha az üzemben tartó a kárösszeget a biztosítónak megfizette, azt a besorolást illetően úgy kell figyelembe venni, mintha a biztosító részéről kártérítési kötelezettség nem keletkezett volna. (3) Amennyiben a besorolásnál a későbbiekben megfizetett kárösszeg alapját képező kártérítési kötelezettség már figyelembe vételre került, az üzemben tartó jogosult a (2) bekezdésnek megfelelő besorolás érvényesítésére.
(4) Kármegosztás esetén az adott biztosítási szerződés alapján történt kárkifizetést kell figyelembe venni.” II.3. Tényállás minősítése Az NGM Rendelet megállapítása szerint a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszerrel járó előnyök és hátrányok a kármentes időszakhoz, valamint a káresemények számához igazodnak. Az NGM Rendelet I. számú melléklete a megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján, a kártérítési kötelezettséget keletkeztető károk számától függően állapítja meg a bonus-malus besorolási rendszert. Az NGM Rendeletben foglaltak szerint a Biztosító a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját - a kártörténeti nyilvántartásból lekérdezett adatok ismeretében - a szerződés bonus-malus besorolása szerint állapítja meg. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nyilvánvaló célja, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével szankcionálja. A bonus-malus rendszer működtetése azt a jogalkotói célt szolgálja, hogy az üzemben tartó számára díjkedvezményt biztosítson a fennálló kármentes időszakra való tekintettel, továbbá díjtöbbletet érvényesítsen a károkozás esetére. A bonus-malus rendszer nyilvánvalóan a közlekedésben részt vevők egészségét és testi épségét, vagyonbiztonságát, ezen keresztül a közúti közlekedés biztonságát szolgálja, hiszen a károkozás esetében érvényesítendő díjtöbblet megfizetésének kilátásba helyezésével az üzemben tartókat a szabályos, körültekintő, biztonságos közlekedésre ösztönzi. A bonus-malus besorolási rendszer a kármentes közlekedést támogatja, hiszen az abban megfogalmazódó, a káreseményekhez kapcsolódó közjogi szankciórendszeren keresztül hozzájárul a közúti közlekedés biztonságához azáltal, hogy elősegíti a balesetmentes közlekedést, mivel a Biztosító által teljesített kárkifizetés miatti bonus visszasorolás az üzemben tartó részére anyagi veszteséggel jár. A Gfbt. tehát szankciónálja a károkozást, ami a biztosítási díj bonus besorolás változás miatti emelkedésében testesül meg. Az NGM rendelet ugyan lehetőséget biztosít arra, hogy az üzemben tartó a biztosítónak a teljes kárkifizetés összegéről szóló írásbeli értesítését követő 45 napon belül a teljes kárösszeget megfizesse, ugyanakkor az üzemben tartó a „Sofőr Felelősségbiztosítás (Bónuszőr)” biztosítási szerződés megkötésével, arányaiban kis összegű díj megfizetése mellett, a felelősségi körébe eső károkozás ellenére, a részéről történő kárkifizetés visszatérítése hiányában mentesülhet a Gfbt.-ben és az NGM rendeletben foglalt szankció alól, hiszen a Biztosító átvállalja helyette a fizetési kötelezettséget. A „Sofőr Felelősségbiztosítás (Bónuszőr)” biztosítási szerződés jelentőségével kapcsolatosan figyelembe kell azt is venni, hogy az üzemben tartó a szerződés megkötésével még az esetleges károkozást megelőzően kívánja kizárni a jogszabályból eredő — a felelősségi körébe eső károkozás esetére érvényesülő — jogkövetkezmények alkalmazását, így a bonusmalus rendszerben a jogalkotó által előírt szankciórendszerből adódó felelősség, fenyegetettség alól való mentesülést eredményezi a Biztosító termékének igénybe vétele. A Biztosító által értékesített termék tehát a Gfbt. rendelkezéseivel ellentétes cél megvalósítását segíti elő.
Az NGM rendelet egyértelműen meghatározza, hogy a károkozó üzemben tartó jogosult a biztosítónak a teljes kárösszeget megfizetni. A vonatkozó jogszabályi rendelkezés nem egyszerűen a kárösszeg megfizetését határozza meg, hanem azt egyértelműen az üzemben tartó személyéhez köti. A Felügyelet álláspontja szerint, ezért a jogalkotói szándékkal ellentétes bármiféle kötelezettségvállalás, ami az üzemben tartótól - akár díj ellenében átvállalja a visszafizetés lehetőségét, hiszen az üzemben tartó akkor érezheti az üzemeltetése alatt álló gépjárművel okozott kár súlyát, ha ő teljesíti a megfizetést vagy bonus besorolása a kár biztosító általi kifizetése miatt romlik, mert akkor szembesül az üzemeltetése alatt álló gépjárművel okozott kár tényleges súlyával. Az üzemben tartó által jelképes összegért kötött biztosítás, vagy díjmentesen járó biztosítói szolgáltatás a jogszabályi rendelkezés visszatartó erejének a lehetőségét veszi el. Előbbi megállapítás akkor is helytálló, ha a károkozással érintett gépjárművet ténylegesen nem az üzemben tartó használja (vezeti), mivel ez esetben a gépjármű – az üzembentartóval szemben felelősséggel tartozó – használójával szemben gyengül a gondos, körültekintő vezetés iránti elvárás. Az előbbiekre figyelemmel a Biztosítónak a Biztosítási feltételek szerint létrejövő biztosítási szerződésekben kikötött szolgáltatása azt sugallja az üzemben tartók részére, hogy minimális ráfordítással – a biztosítási díj megfizetésével – egy esetleges károkozás esetén is a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésének bonus-malus besorolása nem fog romlani a károkozás következtében és a károkozás miatt biztosítási díja sem fog növekedni. Az üzemben tartó ugyanis, aki a Biztosítóval a Biztosítási feltételek szerint biztosítást köt az NGM rendeletben biztosított visszafizetési lehetőség általa történő igénybe vétele nélkül mentesülhet az NGM rendeletben foglalt bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésének következménye alól. A károkozástól – más személyek tulajdonának és testi épségének sértésétől – való tartózkodás a legalapvetőbb erkölcsi értékek egyike, és az ilyen magatartásokat szankcionáló jogi normák teljes körű érvényesüléséhez kiemelkedően fontos társadalmi érdek fűződik. Ennek megfelelően a károkozást szankcionáló jogszabályi rendelkezések érvényesülését kizáró vagy akadályozó polgári jogi szerződések sértik a közérdeket, és ezért nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköznek. A fentiek alapján a Biztosító „Sofőr Felelősségbiztosítás (Bónuszőr)” elnevezésű – a Biztosító kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási termékét – termékének részét képező és az egyes biztosítási szerződések tartalmát meghatározó Biztosítási feltételekben vállalt szolgáltatása sérti a Gfbt. 25. § (1)-(2) bekezdését, továbbá a jóerkölcsbe ütközik, így a Termék jogszabálysértő. III. A 2013. ÉVRE VONATKOZÓ DÍJTARIFA MEGHIRDETÉSE III.1. Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet 2012. október 30. napján és 2012. október 31. napján ellenőrizte, hogy a Biztosító a www.wabererbiztosito.hu hivatalos honlapján közzétette-e a 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifáját, azonban a honlapon annak szemléje során a díjtarifa sem október 30-án, sem pedig egy nappal később nem volt megtalálható. A Felügyelet 2012. október 31-én próbavásárlást kezdeményezett a Biztosító 06 (1) 6666200-os központi telefonszámán, melynek során az automatikusan bejelentkező géphang által elhangzottak után az 1-es gomb megnyomását választotta a Felügyelet munkatársa, mely „a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos tájékoztatás” menüpontot jelentette.
A Felügyelet által a próbavásárlásról készített jegyzőkönyv tanúsága szerint a Biztosító ügyintézője a Felügyelet munkatársának azon kérdésére, hogy a Biztosító által 2013. évre meghirdetett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések díjtarifája megtalálható-e a Biztosító honlapján, úgy nyilatkozott, hogy várhatóan 2012. november 1-jétől lesz látható a díjtarifa hirdetmény a Biztosító hivatalos honlapján. A Felügyelet a Biztosító honlapját szúrópróbaszerűen 2012. november 5. napján ismételten ellenőrizte, a Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos díjtarifa hirdetménye a honlapon ekkor már fellelhető volt. III.2. Jogszabályi környezet A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: 23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: „díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével - bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége.” III.3. Tényállás minősítése A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet az ellenőrzése során a III.1. pontban foglaltak szerint megállapította, hogy a Biztosító a hivatalos honlapján 2012. október 30. napjáig nem tette közzé a 2013. január 1. napjától hatályos díjtarifa hirdetményét, s a honlapon a díjtarifa 2012. október 31. napján sem volt elérhető. A díjtarifa a Biztosító munkatársának nyilatkozata szerint is legkorábban csak 2012. november 1-jétől volt látható a Biztosító honlapján. A Felügyelet a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a Biztosító megsértette a Gfbt. 23. §. (3) bekezdésében foglaltakat azáltal, hogy 2012. október 30-áig a honlapján nem tette közzé a 2013. évre vonatkozó díjtarifa hirdetményét. IV.
A
TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉS MEGSÉRTÉSE
GYAKORLAT
TILALMÁRA
VONATKOZÓ
IV.1. „Casco együttkötési kedvezmény” IV.1.1. Tényállás A díjtarifa hirdetmény a „casco együttkötési kedvezmény” feltételeit, a következők szerint határozza meg: „Személygépkocsira vagy 3,5 t megengedett legnagyobb össztömegű tehergépkocsira 2012. december 31-e utáni kockázatviselési kezdetű, határozatlan tartalmú kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés esetén érvényesíthető, amennyiben a szerződő az adott gépjármű esetében a KGFB biztosítás megkötésével egyidejűleg a Wáberer Hungária Biztosítónál casco biztosítást köt.” IV.1.2. Jogszabályi környezet E kedvezmény megítélésével kapcsolatban alkalmazandó a határozat indokolása II. pontja szerint már tárgyaltaknak megfelelően a Gfbt. 23. §-a (1), (2), (3), (4) bekezdése, valamint 3. § 5. pontja vonatkozásában kifejtettek. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazzák: 3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §). Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: 7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint:
(3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős. Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. IV.1.3. Tényállás minősítése IV.1.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. E szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével
közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. Megállapítható, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazta. E szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. A rendelkezés tartalmából megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. Mind a Gfbt.-nek a díjtarifa meghirdetését előíró rendelkezéséből, mind pedig az Fttv. előírásaiból következik, hogy a díjtarifa hirdetmény útján a Biztosítónak lehetővé kell tennie valamennyi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, és ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére legyen képes ajánlatot tenni. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozna meg. IV.1.3.2. Minősítés A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító a „Casco együttkötési kedvezmény” vonatkozásában amennyiben a szerződő az adott gépjármű esetében a KGFB biztosítás megkötésével egyidejűleg a Wáberer Hungária Biztosítónál casco biztosítást köt” a fizetendő biztosítási díj vonatkozásában olyan tényezőt jelölt meg, amelynek jövőbeni bizonytalan teljesülésétől függően a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj 2013. évi pontos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára. A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy az üzemben tartók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak
megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetettek szerint az üzemben tartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlatával egyidőben a „Casco együttkötési kedvezmény” esetében casco biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot képes tenni. Ezzel kapcsolatosan ugyanakkor lényeges, hogy a casco biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlat megtételekor az üzemben tartó nem lehet annak a ténynek a tudatában, hogy a casco biztosítása érvényesen létrejött-e. Ennek kapcsán figyelembe kell venni azt, hogy a Biztosító felé a casco biztosítási ajánlat megtétele, majd ennek alapján a szerződés érvényes létrejötte időben elválik egymástól, tekintettel a Biztosítónak a casco biztosítási ajánlat elfogadását megelőző kockázatelbírálási tevékenységére is. Erre való tekintettel a Biztosító tehát bizonytalan, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételekor az üzemben tartó által még nem ismert – jövőben beálló – tényezőtől teszi függővé a kedvezmények megadását, amely tényező a Biztosító kockázatelbírálási tevékenységének időtartamától, illetve annak eredményétől függ. A casco biztosítási ajánlat elfogadása egyebekben sem csak az üzembentartótól függ, az ajánlat elfogadása tekintetében a Biztosítót kötelezettség nem terheli. Az előbbiekre tekintettel tehát az üzemben tartó fogyasztó a kedvezmény igénybevételekor nem tudja előre megítélni, hogy a Biztosítónak tett biztosítási ajánlata alapján a szerződése valójában létrejön-e, és így jogosulttá válik-e a kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet álláspontja szerint a díjtarifa hirdetmény a „Casco együttkötési kedvezmény” vonatkozásában szabott feltételeiben annak lehetőségét teremti meg, hogy az üzemben tartók olyan ügyleti döntést hozzanak meg, amelyet a teljes körű információk ismeretében nem hoztak volna meg. A hirdetmény ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan, a fogyasztók ügyleti döntésére lényeges módon kiható információt, hogy a casco biztosítási ajánlat megtétele esetében a biztosítási szerződés nem automatikusan jön létre, hanem az ajánlat elbírálására a Biztosítónak jogosultsága, egyúttal kötelezettsége áll fenn. A hirdetményi tájékoztatás nem tartalmaz arra vonatkozó lényeges közlést sem, hogy amennyiben a casco biztosítási ajánlat alapján nem jön létre a casco biztosításra vonatkozó szerződés, úgy az üzemben tartó nem lesz jogosult a casco együttkötési kedvezményre. E tájékoztatások hiányában a „Casco együttkötési kedvezmény” rovatban feltüntetettek annak a téves, valótlan benyomásnak a keltésére alkalmasak, hogy az üzemben tartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételével egyidőben tett casco biztosítási ajánlat megtételével bizonyosan jogosulttá válik a casco együttkötési kedvezmény igénybevételére, amely azonban feltételezi a Biztosító részéről a casco biztosítási ajánlat elfogadását. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. IV.2. „Díjszámítási képlet” táblázata, az 5. számú táblázat, a 6. számú táblázat, és a 7. számú táblázat IV.2.1. Tényállás
A Biztosító 2013. január 1. napjától hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Díjkorrekciós pontok (személygépkocsi, tehergépkocsi 3,5 t megengedett legnagyobb össztömegig, motorkerékpárok)” megnevezésű 5. számú táblázatának jobb oldali oszlopa „2012. január 1-je óta okozott károkat” tartalmazza. A Biztosító díjtarifa hirdetményének 6. számú táblázata a pontkorrekciókat tartalmazza. A 6. számú táblázatban az „1 kedvezménypont” értéke megegyezik a „0 kedvezménypont” értékével. A Biztosító 2013. január 1. napjától hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének 7. számú táblázatának fejlécében „kedvezmények” megnevezés alatt szorzó számok vannak feltüntetve. IV.2.2. Jogszabályi környezet E kedvezmény megítélésével kapcsolatban alkalmazandó a határozat indokolása III. pontja szerint már tárgyaltaknak megfelelően a Gfbt. 23. §-a (1), (2), (3), (4) bekezdése, valamint 3. § 5. pontja, valamint az Fttv. 3. § (1), (2) és (3) bekezdése, 7. § (1) és (3) bekezdése, 1. § (4) bekezdése a) pontja, 2. § a), d) és h) pontja vonatkozásában kifejtetteket. IV.2.3. Tényállás minősítése IV.2.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága A IV.1.3.1. pontban megfogalmazottak a jelen pontban is irányadóak. IV.2.3.2. Minősítés A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító 2013. január 1. napjától hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Díjkorrekciós pontok (személygépkocsi, tehergépkocsi 3,5 t megengedett legnagyobb össztömegig, motorkerékpárok)” megnevezésű 5. számú táblázata „2012. január 1-je óta okozott kárt” megnevezésű, jobb oldali oszlopa nem értelmezhető a fogyasztó számára, tekintettel arra, hogy a Biztosító díjtarifa hirdetményéből nem derül ki, hogy mikor kell figyelmembe venni az abban foglaltakat, tekintettel arra, hogy a díjszámítás menete egyetlen esetben sem hivatkozik erre az oszlopra. A Felügyelet megállapította továbbá, hogy a Biztosító díjtarifa hirdetményének 6. számú táblázatban az „1 kedvezménypont” értéke megegyezik a „0 kedvezménypont” értékével, azaz az „1 kedvezménypont” valójában nem minősül kedvezménynek, ami a fogyasztók számára a 2013. január 1. napjától hatályos díj kiszámításakor megtévesztő, mert annak figyelembe vétele valójában nem módosítja kedvező irányba a biztosítás díját. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító díjtarifa hirdetményének 7. számú táblázatának megnevezése félrevezető, mert a táblázatban a Biztosító nem a táblázat megnevezése szerinti kedvezményeket tünteti fel, hanem abban kedvezmény-szorzókat határoz meg, ami a fogyasztó számára félreértésre adhat okot, mivel a táblázatban foglaltak alapján a fogyasztó számára nem egyértelmű, hogy az abban meghatározott díjmódosító tényezők valójában egymásra ható szorzószámok.
A Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosítja a fogyasztók számára a díjtarifa hirdetmény transzparens módon történő alkalmazhatóságát, nem tájékoztatja, illetve félreérthető, homályos módon tájékoztatja a fogyasztókat olyan információról, amely ahhoz szükséges, hogy kellően megalapozott és tájékozott ügyleti döntést tudjanak meghozni. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az 3. § (1) bekezdését. IV.3. „Üzemanyag kedvezmény” IV.3.1. Tényállás A Felügyelet a hirdetmény áttekintése alapján megállapította, hogy a díjtarifa hirdetmény az „Egyedi szerződések kedvezményei” részben szabályozza az „Üzemanyag kedvezményt” mint díjkorrekciós tényezőt. Az „Üzemanyag kedvezményre” vonatkozó rendelkezések szerint „A kedvezménypont mértéke 2013. január 1. utáni kockázatviselésű szerződések esetén 2 pont, ha a szerződés évfordulós kedvezményt is igénybe vesz. Ha nem jogosult évfordulós kedvezményre, akkor 3 pont a kedvezmény mértéke. A Biztosító hirdetményének 5. számú táblázata tartalmazza a Díjkorrekciós pontokat, amelyben feltüntetésre került az Üzemanyag kedvezmény is. E táblázat szerint az Üzemanyag kedvezmény – abban az esetben, ha van évforduló kedvezmény – 3 pont, míg – abban az esetben, ha nincs évfordulós kedvezmény 2 pont. IV.3.2. Jogszabályi környezet E kedvezmény megítélésével kapcsolatban alkalmazandó a határozat indokolása III. pontja szerint már tárgyaltaknak megfelelően a Gfbt. 23. §-a (1), (2), (3), (4) bekezdése, valamint 3. § 5. pontja, valamint az Fttv. 3. § (1), (2) és (3) bekezdése, 7. § (1) és (3) bekezdése, 1. § (4) bekezdése a) pontja, 2. § a), d) és h) pontja vonatkozásában kifejtetteket. IV.3.3. A tényállás minősítése IV.3.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága A IV.1.3.1. pontban megfogalmazottak a jelen pontban is irányadóak. IV.3.3.2. Minősítés A IV.3.1. pontban foglalt tényállás alapján megállapítható, hogy a Biztosító 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifája különböző részeiben az „Üzemanyag kedvezmény” mértékét egymásnak ellentmondóan szabályozza. A kedvezmény meghatározása szerint ugyanis a kedvezménypont mértéke 2013. január 1. utáni kockázatviselésű szerződések esetén 2 pont, ha a szerződés évfordulós kedvezményt is igénybe vesz, ellenkező esetben pedig 3 pont. A Biztosító az 5. számú táblázatban viszont – amely a díjkorrekciós pontokat tartalmazza – éppen ellentétesen határozza meg a kedvezmény mértékét, mivel 3 pontot jelöl meg abban az esetben, ha van évfordulós kedvezmény, és 2 pontot, ha nincs évfordulós kedvezmény.
A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító díjtarifa hirdetményének az Üzemanyag kedvezmény meghatározásában foglaltak, valamint az 5. számú táblázatban feltüntetett pontok félrevezetőek, tekintettel arra, hogy a táblázatban, valamint a meghatározásban szereplő pontok nem egyeznek meg, azok felcserélve szerepelnek. A Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosítja a fogyasztók számára a díjtarifa hirdetmény transzparens módon történő alkalmazhatóságát, félreérthető, homályos és ellentmondó módon tájékoztatja a fogyasztókat olyan információról, amely ahhoz szükséges, hogy kellően megalapozott és tájékozott ügyleti döntést tudjanak meghozni. A Biztosító fenti magatartása következtében a fogyasztónak nincs lehetősége megítélni, hogy az „Üzemanyag kedvezmény” esetében – attól függően, hogy van-e, vagy nincs évfordulós kedvezménye – hány díjkorrekciós pontot kap. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az 3. § (1) bekezdését. V. A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS BONUS-MALUS OSZTÁLY SZORZÓINAK VIZSGÁLATA
V.1. Tényállás A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a 4. számú táblázata tartalmazza a következő biztosítási időszakra várható Bonus-Malus fokozatnak megfelelő szorzókat, az „A” oszlopban a 2012. december 31. utáni kockázatviselés kezdetű szerződésekre és a 2013. január 1-je előtt szerződéssel rendelkező flottákra vonatkozóan, illetve a „B” oszlopban a 2013. január 1-je előtti kockázatviselés kezdetű szerződések tekintetében. 4. számú táblázat M04 M03 M02 M01 A00 B01 B02 B03 B04 B05 B06 B07 B08 B09 B10 B10 plussz
A 2,00 1,63 1,35 1,14 1,00 0,80 0,80 0,80 0,75 0,70 0,65 0,61 0,57 0,54 0,50 0,45
B 2,00 2,00 1,63 1,35 1,14 1,00 0,80 0,80 0,80 0,75 0,70 0,65 0,61 0,57 0,54 0,50
A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetménye 4. számú táblázatának „A” oszlopában a B01, B02 valamint B03 osztályok esetén egyaránt 0,80 szorzó van feltüntetve. A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetménye 4. számú táblázatának „B” oszlopában az M04 és az M03 osztály esetén egyaránt 2,00 szorzó, míg a B02, B03 és B04 osztályok esetén egyaránt 0,80 szorzót jelöl meg. V.2 Jogszabályi környezet E kedvezmény megítélésével kapcsolatban alkalmazandó a határozat indokolása II. pontja szerint már tárgyaltaknak megfelelően a Gfbt. 23. §-a (1), (2), (3), (4) bekezdése, valamint 3. § 5. pontja vonatkozásában kifejtettek. A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: 25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni. A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 2. § szerint: 2. § (1) A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. (2) A bonus-malus rendszer az (1) bekezdés szerinti gépjármű-kategóriák vonatkozásában egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. (3) A biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján az 1. melléklet szerinti táblázatban meghatározott módon a bonus-malus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). (4) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási egyedi szerződéseit a bonusmalus rendszer szerint nyilvántartani. V.3. A tényállás minősítése A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját
határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. Az előbbiekből következik, hogy a díjtarifában egy bonus-malus osztályhoz tartozó alapdíjnak alacsonyabbnak kell lennie, mint bármely más hátrányosabb osztályhoz tartozó alapdíjnak. Ellenkező esetben az üzemben tartó nem részesül a kármentes időszak hosszához igazodó díjkedvezményben, illetve nem válik kötelessé az okozott károk számától függő díjtöbblet fizetésére. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni. A hirdetményben foglalt, eltérő bonus-malus fokozatokhoz kapcsolódó azonos szorzók alkalmazásával a Biztosító a kedvezőtlenebb malus, avagy bonus besorolású üzemben tartónak azonos, illetve nagyobb kedvezményt biztosít a már alacsonyabb malus vagy magasabb bonus besorolásban található üzemben tartóval szemben, amely magatartás ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott bonus-malus rendszer ugyanis rejtett módon lényegében visszasorolást eredményező szorzószámokat tartalmaz, hiszen a B03 osztályba tartozó szerződést a B04 osztállyal, illetve a B05 osztállyal megegyező módon díjazza, annak ellenére, hogy a B05 osztályba sorolt üzembetartóra kisebb, azaz kedvezőbb szorzónak kellene vonatkoznia, tekintettel éppen az üzemben tartónak a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhető jogosultságra. Ugyanez vonatkozik a „B” oszlopban feltüntetett M04 és M03, illetve a B01, B02 és B03 osztályokra vonatkozó szorzókra, mivel a Biztosító a fenti bonus-malus fokozatok mindegyikében egyforma – az M04 és M03 osztály esetében 2,00, illetve a B02, B03 és B04 osztályok esetében 0,80 – szorzót tüntet fel. A Biztosító tehát azáltal, hogy a magasabb bonus-malus fokozatra ugyanazt a szorzót alkalmazza, mint az alacsonyabbra az üzemben tartót megillető díjkedvezmény érvényesítéséhez fűződő jogától fosztja meg. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító a fenti eljárásával megsértette a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. VI. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS
VI.1. A Felügyelet által alkalmazott intézkedés a Psztv. 61. § (1) bekezdése alapján A Psztv. 38. § (5) bekezdése szerint a Felügyeletnek az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapított jogszabálysértés esetén lehetősége van intézkedést közvetlenül alkalmazni. A Psztv. 61. § (1) bekezdése alapján, ha a Felügyelet az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapítja a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben (a továbbiakban: Bit.), a Gfbt.-ben foglaltak megszegését, megkerülését, elmulasztását vagy késedelmes teljesítését – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a Bit-ben meghatározott, az adott tevékenységre vonatkozó törvény szerinti intézkedést, kivételes intézkedést alkalmazza. A Bit. 195. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Felügyelet a biztosító kötelezettségének teljesítése, az ügyfelek érdekeinek megóvása, valamint annak érdekében, hogy a biztosítási tevékenység a Bit-nek, illetve ezen tevékenységre vonatkozó más jogszabályoknak és a Felügyelet határozatainak megfeleljen, a Bit-ben, a biztosítási tevékenységre vonatkozó más jogszabályban, továbbá a felügyeleti határozatokban meghatározott feltételeknek való megfelelésre – határidő kitűzésével – kötelezhet. A fentiek szerinti tényállás és jogszabályi felhatalmazások alapján a Felügyelet a Biztosítót a jelen határozat rendelkező részének I. pontjában foglaltak szerint kötelezte arra, hogy a 2013. január 1-től flottára kötött szerződések vonatkozásában alkalmazandó kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díjait rögzítő díjtarifájában határozza meg, hogy a díj meghatározásánál korrekciós tényezőt képező „főtevékenység kedvezmény” alkalmazása szempontjából a flottát üzemben tartó cégnek mely időszakban vagy időpontban kell a díjtarifában meghatározott cégjegyzékbe bejegyzett TEÁOR ’08 kóddal rendelkeznie, és a díjtarifa „főtevékenység kedvezményre” vonatkozó rendelkezéseit, valamint a kedvezmény mértékét ennek megfelelő tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg. A Felügyelet az intézkedés alkalmazása során a Psztv. 61. § (4) bekezdésében meghatározott körülmények közül az a)-c) pontok alapul vételével tekintettel volt a szabály megsértésének, illetőleg a hiányosságnak a súlyosságára, a cselekménynek a biztonságos működésre, illetve a Biztosító ügyfeleire gyakorolt hatására. A Felügyelet a Psztv. 61. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörében úgy ítélte meg, hogy a Biztosító által elkövetett jogsértés a kötelezés intézkedés alkalmazásával reparálható. A Felügyelet megítélése szerint a feltárt jogsértés a megfelelő reparálásuk esetén nem hordoznak olyan rendszerbeli kockázatot, amely jelentősen veszélyeztetné a Biztosító, illetve a biztosítási piac biztonságos működését. Ezek alapján a Felügyelet a kötelezés alkalmazását elegendőnek látta azon jogalkalmazói cél eléréséhez, hogy a Biztosítót a jövőben visszatartsa a hasonló típusú jogsértések megvalósításától, továbbá ösztönözze a Biztosítót a jogszabálysértést megvalósító körülményei megváltoztatására. VI.2. A Felügyelet által alkalmazott intézkedés a Psztv. 71. § (1) bekezdése alapján A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza:
b) elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését, d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet. f) fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki.” VI.2.1. A jogsértés megszüntetésére kötelezés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megvalósítása miatt Tekintettel a fentiek szerint összegzett megállapításokra, a Felügyelet a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a határozat rendelkező része IV. pontjában kötelezte a Biztosítót a 2013. évre meghirdetett díjtarifa fogyasztók megtévesztésére alkalmas tartalmának megszüntetésére, annak előírásával, hogy a díjtarifának a megvalósított jogszabálysértést érintő részét, a jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a 2011. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. Ezen túlmenően a kötelezést – a V. pont szerinti fogyasztóvédelmi bírság kiszabása mellett – szükségesnek tartottam azon jogalkalmazói cél eléréséhez is, hogy a Biztosító a jövőben tartózkodjon a hasonló típusú jogsértések megvalósításától, továbbá ösztönözve legyen a jogszabálysértéseket megvalósító körülményei megváltoztatására. VI.2.2. A jogsértés megszüntetésére kötelezés a bonus-malus osztály szorzóira vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt Tekintettel a fentiek szerint összegzett megállapításokra a Felügyelet a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a határozat rendelkező része VI. pontjában arra kötelezte a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. VI.2.3. A fogyasztóvédelmi bírság kiszabása A Psztv. 71. § (1) bekezdés f) pontja szerint, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A Psztv. 72. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a fogyasztóvédelmi bírság összege a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó, százmillió forintot meghaladó éves nettó árbevétellel rendelkező szervezet vagy személy esetében tizenötezer forinttól az éves nettó árbevételének öt százalékáig, de legfeljebb százmillió forintig, illetve a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátránnyal fenyegető helyzetet okozó jogsértés esetén legfeljebb kétmilliárd forintig terjedhet.
A Felügyelet tevékenységének a Psztv. 1. § (3) bekezdésének e) pontjában rögzített egyik célja a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek a védelme. A Psztv. 64. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértésének közös jellemzője, hogy azok minden esetben magukban hordozzák a pénzügyi szervezetek fogyasztónak minősülő ügyfelei érdekének sérelmét, illetve annak lehetőségét. A Felügyelet tevékenységének fenti céljára tekintettel határozottan kíván fellépni minden olyan, a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárásaiban tapasztalt vagy egyéb módon tudomására jutott magatartással szemben, amely sérti vagy alkalmas arra, hogy sértse a pénzügyi szervezetek ügyfeleinek érdekeit. A Felügyelet az előbbiek alapján amellett, hogy a jogsértő magatartás további folytatását megtiltó fogyasztóvédelmi intézkedést is alkalmazta, a Biztosítóval szemben a fogyasztóvédelmi rendelkezések jövőbeli maradéktalan érvényesülésének kikényszerítése érdekében fogyasztóvédelmi bírság kiszabását is szükségesnek tartotta. VI.2.3.1. A fogyasztóvédelmi bírság kiszabása a díjtarifa közzétételre vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt Tekintettel a fentiek szerint összegzett vizsgálati megállapításokra, a Felügyelet a határozat rendelkező része III. pontjában foglaltak szerint határozott és a Biztosítóval szemben — a jogsértés súlya, továbbá az eset összes körülményeinek figyelembe vételével — 1 000 000,Ft összegű fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. A Felügyelet a határozat rendelkező részében kiszabott bírság összegének a meghatározásakor a Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Psztv. 61. § (4) bekezdésének a) és c) pontjai alapján azt vette figyelembe, hogy a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Biztosító azzal az eljárásával, hogy a honlapján nem tette közzé a 2013. január 1. napjától hatályos, 2013. évre vonatkozó díjtarifa hirdetményét az üzemben tartók tájékozódáshoz való jogát sértette meg, azáltal, hogy az üzemben tartók számára nem tette lehetővé, hogy a jogszabályban előírt határidőben tájékozódjanak a Biztosító következő évre vonatkozó díjtarifájáról, mely tájékoztatás jogalkotó által elvárt egyik módja a honlapján történő közzététel. A Felügyelet a bírság kiszabásakor enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy a Biztosító a 2013. évre vonatkozó díjtarifa hirdetménye utólagosan a honlapon már kihelyezésre került. VI.2.3.2. A fogyasztóvédelmi bírság kiszabása a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt Tekintettel a fentiek szerint összegzett vizsgálati megállapításokra, a Felügyelet a határozat rendelkező része V. pontjában foglaltak szerint határozott és a Biztosítóval szemben — a jogsértés súlya, továbbá az eset összes körülményeinek figyelembe vételével — 1 000 000,Ft összegű fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. A Felügyelet a határozat rendelkező részében kiszabott bírság összegének a meghatározásakor a Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Psztv. 61. § (4) bekezdésének a) és c) pontjai alapján elsősorban arra volt tekintettel, hogy az egyén piaci autonómiájának
védelmére szolgáló fogyasztói jogok egyik legfontosabbika a termékről, illetve a szolgáltatásról történő megfelelő tájékoztatáshoz való jog. A biztosítók számára a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó jogszabályi kötelezettségek célja az, hogy a biztosított és a szerződő egyenlőtlen helyzetére, illetve a biztosítási szerződések sajátosságaira tekintettel a Biztosító ügyfele a valóságnak megfelelő, közérthető, egyértelmű és részletes tájékoztatást kapjon a biztosítási szerződés jellemzőiről, a kedvezményekről annak érdekében, hogy a szerződés megkötésekor és annak tartama során ügyleti döntéseit valamennyi lényeges és a valóságnak megfelelő információ ismeretében hozhassa meg. A jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a fogyasztóknak alapvető joga fűződik ahhoz, hogy minden olyan információ a rendelkezésükre álljon, amely ahhoz szükséges, hogy kellően megalapozott és tájékozott ügyleti döntést tudjanak meghozni. A Biztosító azzal, hogy a 2013. évre vonatkozó díjtarifa hirdetményében a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot megvalósító módon tájékoztatta az üzemben tartókat, mellyel az üzemben tartókat a tájékozott, a releváns körülményekre tekintettel levő ügyleti döntésük meghozatalának szabadságában korlátozta, így tájékoztatása alkalmas volt a fogyasztói döntés torzítására. A Felügyelet megítélése szerint a Biztosító által meghirdetett díjtarifa több szempontból sem nem volt kellően pontos, tekintettel arra, hogy a Biztosító a díjtarifa hirdetményének a jelen határozat indokolása IV. pontjában kifogásoltak tekintetében nem nyújt egyértelmű tájékoztatást a fogyasztók részére. A Felügyelet a fentiek alapján a kiszabott fogyasztóvédelmi bírság összegét, figyelemmel a Psztv. 72 § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rögzített bírságkeretre, és tekintettel a Psztv. 61. § (4) bekezdésének a), c) pontjában foglalt mérlegelési szempontok fentiek szerinti értékelésére a díjtarifa közzétételre vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt 1.000.000,- Ft-ban, azaz egymillió forintban, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt pedig szintén 1.000.000,- Ft-ban, azaz egymillió forintban állapította meg. A Felügyelet ezen összegű fogyasztóvédelmi bírság kiszabásával elérhetőnek látta azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosítót a jövőre nézve visszatartsa a hasonló típusú jogsértések megvalósításától, továbbá ösztönözze a Biztosítót a jogszabálysértést megvalósító körülményei megváltoztatására. A Felügyelet ezen bírságösszeg kiszabását tartotta továbbá alkalmasnak arra, hogy a többi piaci szereplő számára jelezzem azt, hogy a Felügyelet a jelen határozatban feltárt jogsértések elkövetését megfelelő nyomatékú fogyasztóvédelmi bírság kiszabásával szankcionálja. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmények alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, a 7. § d) és e) pontja, a 38. § (1), (2) és (5) bekezdése, a 61. § (1) és (4) bekezdése, a 62. § (1) a) pontja, a 64. § - 73. §-aiban, valamint a Bit. 195. § (1) bekezdés a) és c) pontjaiban biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A késedelmi pótlék Felügyelet általi felszámításának lehetőségét a Ket. 132. §-a biztosítja. A közigazgatási végrehajtás szabályainak a Felügyelet által kiszabott bírság kapcsán való alkalmazási lehetősége a Psztv. 46. § (1) bekezdésén, valamint a Ket. 126. § (1) bekezdésének a) pontján alapul.
A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein és 330. § (2) bekezdésén alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1012/2012. számú fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata az Uniqa Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által az Uniqa Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1134 Budapest, Róbert Károly krt. 70-74., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: I. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. évre vonatkozó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a „SafeLine” kedvezményre vonatkozó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 (nyolc) napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Felügyelet a Psztv. 64. § (1) bekezdésében és a Psztv. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30. napján hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá
bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A Felügyelet a Biztosítónál a díjtarifa vonatkozásában célvizsgálatot folytatott le. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
I. A
I.1 Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó díjtarifa hirdetményét. A Felügyelet a Biztosító által közzétett hirdetmény áttekintésekor észlelte, hogy a hirdetmény 2012. január 1-je előtti kockázatviselés kezdetű szerződésekre vonatkozó „Kedvezmények” című táblázat 16. sorában az úgynevezett „SafeLine” kedvezmény érvényesítésének feltételéül a Biztosító a következőket tüntette fel: „A KGFB szerződés és a SafeLine elnevezésű kiegészítő biztosítási szerződés egyidejű megkötésével járó kedvezmény.” I.2 Jogszabályi környezet A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: „23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg.” A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: „díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével - bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. „
2
A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: „3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: „7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás).” Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: „(3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős.” Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” 3
Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.” Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: „a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.” I.3 A tényállás minősítése Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen a „Személygépkocsi díjtáblák” címszó alatt valamennyi személygépkocsira vonatkozó szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjárműfelelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának 4
(egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító „SafeLine” kedvezménye vonatkozásában „A KGFB szerződés és a SafeLine elnevezésű kiegészítő biztosítási szerződés egyidejű megkötésével járó kedvezmény” a fizetendő biztosítási díj vonatkozásában olyan tényezőt jelölt meg, amelynek jövőbeni bizonytalan teljesülésétől függően a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj 2013. évi pontos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára. A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy az üzemben tartó fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetettek szerint az üzemben tartó a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási ajánlatával egyidőben legfeljebb „SafeLine” kiegészítő biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot képes tenni. Ezzel kapcsolatosan ugyanakkor lényeges, hogy a „SafeLine” kiegészítő biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlat megtételekor az üzemben tartó fogyasztó nem lehet annak a ténynek a tudatában, hogy „SafeLine” kiegészítő biztosítása érvényesen létrejön-e. Erre való tekintettel a Biztosító tehát bizonytalan, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételekor az üzemben tartó által még nem ismert – jövőben beálló – tényezőtől teszi függővé a kedvezmény megadását, amely tényező a Biztosító kockázatelbírálási tevékenységének időtartamától, illetve annak eredményétől függ. A „SafeLine” kiegészítő biztosítási ajánlat elfogadása egyebekben sem csak az üzembentartótól függ, az ajánlat elfogadása tekintetében a Biztosítót kötelezettség nem terheli. Az előbbiekre tekintettel tehát az üzemben tartó fogyasztó a kedvezmény igénybevételekor nem tudja előre megítélni, hogy a Biztosítónak tett „SafeLine” kiegészítő biztosítási ajánlata alapján a szerződése valójában létrejön-e, és így jogosulttá válik-e a kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet álláspontja szerint a díjtarifa hirdetmény a „SafeLine” kedvezmény feltételeiben annak lehetőségét teremti meg, hogy az üzemben tartók olyan ügyleti döntést hozzanak meg, amelyet a teljes körű információk ismeretében nem hoztak volna meg. A hirdetmény ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan, a fogyasztók ügyleti döntésére lényeges módon kiható információt, hogy a „SafeLine” kiegészítő biztosítási ajánlat megtétele esetében a biztosítási szerződés nem automatikusan jön létre, hanem az ajánlat elbírálására a Biztosítónak jogosultsága, egyúttal kötelezettsége áll fenn. A hirdetményi tájékoztatás nem tartalmaz arra vonatkozó lényeges közlést sem, hogy amennyiben a „SafeLine” kiegészítő biztosítási ajánlat alapján nem jön létre a „SafeLine” kiegészítő biztosításra vonatkozó szerződés, úgy az üzemben tartó nem lesz jogosult a „SafeLine” kedvezményére. E tájékoztatások hiányában a „SafeLine” kedvezmény rovatban feltüntetettek annak a téves, valótlan benyomásnak a keltésére alkalmasak, hogy az üzemben tartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat 5
megtételével egyidőben tett „SafeLine” kiegészítő biztosítási ajánlat megtételével jogosulttá válik a „SafeLine” kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifában lévő kedvezmény alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését.
II. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet.” A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót a 2013. évre meghirdetett díjtarifa fogyasztók megtévesztésére alkalmas tartalmának megszüntetésére kötelezte, annak előírásával, hogy a díjtarifának a megvalósított jogszabálysértést érintő részét, a jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a 6
2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a hivatkozott körülményekre tekintettel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2), a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k., a PSZÁF elnöke
7
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1017/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a Magyar Posta Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által a Magyar Posta Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1022 Budapest, Bég utca 3-5., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő
határozatot
hozom: I. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a Közalkalmazotti, köztisztviselői vagy kormánytisztviselői kedvezményre vonatkozó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, továbbá honlapján jelentesse meg. II. Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
Indokolás A Felügyelet a Psztv. 64. § (1) bekezdésében és a Psztv. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30. napján hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A Felügyelet a Biztosítónál a díjtarifa vonatkozásában célvizsgálatot folytatott le. A FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE I. A BIZTOSÍTÓ 2012. ÉVRE VONATKOZÓ KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI DÍJTARIFA HIRDETMÉNY „KÖZALKALMAZOTTI, KÖZTISZTVISELŐI VAGY KORMÁNYTISZTVISELŐI KEDVEZMÉNY” VIZSGÁLATA I.1 Tényállás
A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. január 1-jétől hatályos díjtarifa hirdetményét. A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos díjtarifa hirdetménye tartalmazza a „Kedvezmények – Általános irányelvek” című részt is. A Közalkalmazotti, köztisztviselői vagy kormánytisztviselői kedvezmény az alábbiakat tartalmazza: 2
„Ez a kedvezmény igényelhető, ha a Szerződő közalkalmazotti, köztisztviselői vagy kormánytisztviselői jogviszonyban áll, valamint akkor, ha a Szerződő magyar állami tulajdonú gazdasági társaság alkalmazottja.” I.2 Jogszabályi környezet
A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: „23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg.” A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: „díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével - bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. „ A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: „3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: „7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és 3
b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás).” Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: „(3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős.” Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.” Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: „a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.” I.3 A tényállás minősítése
Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. 4
Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen az Egyedi Szerződések – 2013. január 1-jétől alkalmazandó I. és II. díjszabás címszó alatt valamennyi személygépkocsira és tehergépkocsira vonatkozó szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjárműfelelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. A Felügyelet megállapította, hogy a „Közalkalmazotti, köztisztviselői vagy kormánytisztviselői kedvezmény” igénybevétele kapcsán meghatározott feltételek közül a „magyar állami tulajdonú gazdasági társaság alkalmazottja” szövegezés nem egyértelmű, tekintettel arra, hogy a feltétel szövegéből nem állapítható meg, hogy mi minősül magyar állami tulajdonú gazdasági társaságnak. A Magyar Állam tulajdonában lévő gazdasági társaságokban a Magyar Államot megillető társasági részesedések aránya eltérő lehet, a hirdetmény azonban nem határozza meg egyértelműen, hogy milyen mértékű, Magyar Államot megillető társasági részesedéssel rendelkező gazdasági társaság esetén igényelhető a kedvezmény. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó kedvezmény szövegezése nem egyértelmű, a fogyasztó nem lehet képes annak eldöntésére, hogy milyen körülmények figyelembevételével állapítható meg a kedvezmény igénybevételének lehetősége. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés 5
megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgálja, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, valamint az abban foglalt kedvezmények feltételeit teljes körűen és egyértelműen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. II. A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS
BONUS-MALUS OSZTÁLY SZORZÓINAK
VIZSGÁLATA
II.1 Tényállás
A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. január 1-jétől hatályos díjtarifa hirdetményét. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Egyedi Szerződések – 2013. január 1-jétől alkalmazandó II. Díjszabás” című részében foglalt „Szorzók” táblázatban, a „Szorzó I.” oszlop B07 osztály esetén 0,52 szorzó, B08 osztály esetén 0,54 szorzó, B09 osztály esetén 0,44 szorzó, B10 osztály esetén 0,50 szorzó van feltüntetve. II.2 Jogszabályi környezet
A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: 25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni. 6
A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 2. § szerint: 2. § (1) A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. (2) A bonus-malus rendszer az (1) bekezdés szerinti gépjármű-kategóriák vonatkozásában egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. (3) A biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján az 1. melléklet szerinti táblázatban meghatározott módon a bonus-malus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). (4) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási egyedi szerződéseit a bonusmalus rendszer szerint nyilvántartani. II.3. A tényállás minősítése
A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni.
7
Megállapítható, hogy a hirdetményben foglalt, eltérő bonus-malus fokozatokhoz kapcsolódó szorzók alkalmazásával a Biztosító a kedvezőtlenebb bonus besorolású üzemben tartónak nagyobb kedvezményt biztosít a magasabb bonus besorolásban található üzemben tartóval szemben, amely ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott bonus-malus rendszer ugyanis rejtett módon lényegében visszasorolást eredményező szorzószámokat tartalmaz, hiszen a B07 osztályba tartozó szerződést a B08-nál kedvezőbb módon, míg a B09 osztályt a B10-nél kedvezőbb módon díjazza. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító a fenti eljárásával megsértette a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. III. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet.” A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a Közalkalmazotti, köztisztviselői vagy kormánytisztviselői kedvezményre vonatkozó részét az Fttv.-ben foglaltakkal összhangban álló tartalommal, jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat része szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy a 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így 8
megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a hivatkozott körülményekre tekintettel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly sk. a PSZÁF elnöke
9
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1018/2012. számú felügyeleti bírság kiszabását, valamint felügyeleti és fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata az AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt. számára
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által az AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1091 Budapest, Üllői út 1., a továbbiakban: Biztosító) szemben az alábbi határozatot hozom:
I.
Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetménye „G. Táblájának” és „H. Táblájának” a „gépjárművásárlók korrekciójára” vonatkozó rendelkezéseit, illetve a korrekció szorzóját egyértelműen határozza meg abból a szempontból, hogy az a gazdálkodó szervezetekre vonatkozik-e, és ezzel a tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg.
I/A. Kötelezem a Biztosítót 1.000.000,- Ft, azaz Egymillió forint felügyeleti bírság megfizetésére. II. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a „G. TÁBLA – A 2012. évben személygépjárművek KGFB szerződésein alkalmazható korrekciós tényezőket, kedvezményeket és pótdíjak feltételeit összefoglaló táblázat” címszó alatt a felsorolt díjkedvezmények közül a 19. pontban megjelölt „Együttkötési kedvezmény” feltételét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg. III. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a „H. TÁBLA - a 2013. január 1. előtti kockázatviselési kezdetű szerződések korrekciós szorzóinak, kedvezményeinek és pótdíjainak értékét összefoglaló táblázata” címszó alatt a felsorolt kedvezmények közül a „Partner/Együttkötési” kedvezmény értékeit tartalmazó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg. IV. Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó
jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A kiszabott felügyeleti bírságot a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00283834-30000003 számú számlájára – „felügyeleti bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével – befizetni. A felügyeleti bírság önkéntes befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A felügyeleti bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, „késedelmi pótlék” megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül. A Felügyelet eljárása során eljárási költség nem merült fel. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (Psztv.) 1. § (3) bekezdésének értelmében a Felügyelet tevékenységének célja a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása, az annak részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának folyamatos felügyelete, a nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása. A Psztv. 7. § d) és e) pontjai alapján a Felügyelet feladatai közé tartozik a Biztosító működésére és tevékenységére vonatkozó, a feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések betartásának, továbbá a Felügyelet által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése, illetve folyamatos vizsgálata, valamint – ha törvény eltérően nem rendelkezik – eljárás az előbbiek megsértése esetén, és ennek során intézkedések alkalmazása, kivételes intézkedések alkalmazása, bírság kiszabása. 2
A Psztv. 38. § (1)-(2) bekezdése alapján a Felügyelet folyamatos felügyeletet gyakorol a Biztosító felett, amelynek keretében ellenőrizte a Biztosító által 2012. október 30-án a Magyar Hírlap, illetve a Napi Gazdaság országos napilapokban az egyedi és flottára kötött szerződések vonatkozásában meghirdetett 2013. január 1-től alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifáját. A Biztosító által meghirdetett díjtarifa kapcsán a Felügyelet a Psztv. 73. § (1) bekezdése alapján hivatalból fogyasztóvédelmi célvizsgálatot is indított a Biztosítóval szemben. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Felügyelet a folyamatos felügyelés, illetve a lefolytatott fogyasztóvédelmi célvizsgálat keretében az alábbiakat állapította meg. FOLYAMATOS FELÜGYELÉS KERETÉBEN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
I.1. Tényállás A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifája „A 2013. évben személygépjárművek KGFB szerződésein alkalmazható korrekciós tényezők, kedvezmények és pótdíjak érvényességi feltételeit összefoglaló táblázatának” („G. Tábla”) 9. pontjában a „Gépjárművásárlók korrekcióhoz” fűzött szöveges feltétel szerint a korrekciós szorzót „kizárólag azoknál a 2011. évi kockázatviselés kezdetű szerződéseknél kell alkalmazni, amelyeknek a kockázatviselés kezdete 2011.01.02. és 2011.12.31. közötti, és a szerződéskötés oka tulajdonjog, vagy üzembentartó változás és a szerződő természetes személy. A gazdálkodó szervezeteknek nem jár a kedvezmény.” Előbbiek ellenére a díjtarifa „2013. január 1. előtti kockázatviselés kezdetű személygépjármű szerződések korrekciós szorzóinak, kedvezményeinek és pótdíjainak táblázatának” („H. Tábla”) „A kockázatviselési kezdet 2012. év előtti” elnevezésű részében a „Gépjárművásárlók” korrekciójához tartozó 0,92-es szorzója mind a „természetes
3
személyekhez” tartozó oszlopban, mind a „gazdálkodó szervezethez” tartozó oszlopban feltüntetésre került. I.2. Jogszabályi környezet A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 3. § 5. pontja szerint a díjtarifa a külön rendeletben meghatározott gépjárműkategóriánként, és – a flotta kivételével – bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. A Gfbt. 23. § (1)-(4) bekezdései és a Gfbt. 62/A. § (1) bekezdésének átmeneti rendelkezése a díjtarifával kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkeznek: A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg. A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az előbb meghatározottak szerint és 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifáját 2012. október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt. 24. § (1)-(2) bekezdései szerint a határozatlan tartamú szerződés fennállása alatt a biztosítás díja a következő biztosítási időszak első napjától kezdődő hatállyal a 23. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározottak szerint módosul. Előbbiektől kizárólag akkor lehet eltérni, ha azt jogszabály kifejezetten lehetővé teszi. I.3. A tényállás minősítése A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a Biztosító 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifáját – a Biztosító által megállapított és 2013. január 1-től alkalmazandó alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összességét – köteles az ott meghatározott módon közzétenni, azt díjszabása során – a díjtarifa hatálya alá eső biztosítási szerződésekre – változtatás nélkül alkalmazni. A díjtarifa, illetve díjszabás kapcsán előírt jogszabályi kötelezettségek indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosítása következő évi díját – a biztosítók közzétételei alapján – egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. A Gfbt. 23. § (1) és (3) bekezdéséből fakadóan a Biztosítónak az egyedi díjak megállapításához szükséges díjtarifáját oly módon kell kialakítania és meghirdetnie, hogy az pontosan, egyértelműen tartalmazza a díj meghatározásánál alkalmazandó korrekciós tényezőket, biztosítva ezáltal a díjszabás hatálya alá tartozó valamennyi szerződés egyedi díja megállapíthatóságát. A Biztosító által meghirdetett díjtarifa „G. Táblájának” és „H. Táblájának” a gépjárművásárlók korrekciójára vonatkozó, a II.1 pontban idézett rendelkezései azonban egymásnak ellentmondanak, azok alapján nem egyértelmű, hogy a gépjárművásárlók 0,92-es korrekciós szorzója a gazdálkodó szervezetek jövő évi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díjaira vonatkozik-e, vagy sem. Ennek következtében nem állapítható meg minden, a díjszabás hatálya alá tartozó egyedi szerződés díja, így a fent kifejtettekre figyelemmel a 4
Biztosító a díjtarifa kialakításával, illetve meghirdetésével megsértette a Gfbt. 23. § (1) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségét. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
II. A BIZTOSÍTÓ 2013.
ÉVRE VONATKOZÓ KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI DÍJTARIFA HIRDETMÉNY „EGYÜTTKÖTÉSI KEDVEZMÉNY” VIZSGÁLATA
II.1. Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó díjtarifa hirdetményét. A Biztosító a hirdetménye „G. TÁBLA – A 2012. évben személygépjárművek KGFB szerződésein alkalmazható korrekciós tényezőket, kedvezményeket és pótdíjak feltételeit összefoglaló táblázat”(a továbbiakban: G. Tábla) 19. pontjában az „Együttkötési kedvezmény” leírásában a kedvezmény igénybe vételének feltételeit az alábbiak szerint határozta meg: „Együttkötési kedvezmény akkor vehető igénybe, ha szerződő vagy vele azonos állandó lakcímmel rendelkező közeli hozzátartozója a 2013. évi KGFB szerződés megkötésével egy időben köt egy másik Aegonos szerződést, amely lehet éves díjfizetési gyakoriságú Aegon Baleset- és betegségbiztosítás program (AD-01), vagy egy törés fedezetet is tartalmazó casco biztosítás, vagy Vállalati Vagyonbiztosítás… ” II.2. Jogszabályi környezet A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: 23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:
5
3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §). Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: 7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: (3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős. Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. 6
Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. II.3. A tényállás minősítése II.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen a G. Tábla alatt valamennyi személygépkocsira vonatkozó szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a Biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény további pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. Ebből kiindulva a jogalkotó akaratával ellentétes, ezáltal pedig a Gfbt. 23. § (3) bekezdését sérti az, ha a közzétett tájékoztatás nem egyértelműen meghatározott, a fogyasztók által félreérthető és így további pontosítása, helyesbítése, kiegészítése szükséges. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának 7
(egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. II.3.2. Minősítés A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító az együttkötés kedvezménye vonatkozásában a „Együttkötési kedvezmény akkor vehető igénybe, ha szerződő vagy vele azonos állandó lakcímmel rendelkező közeli hozzátartozója a 2013. évi KGFB szerződés megkötésével egy időben köt egy másik Aegonos szerződést, amely lehet éves díjfizetési gyakoriságú Aegon Baleset- és betegségbiztosítás program (AD-01), vagy egy törés fedezetet is tartalmazó casco biztosítás, vagy Vállalati Vagyonbiztosítás. ” feltétellel a fizetendő biztosítási díj vonatkozásában olyan tényezőt jelölt meg, amelynek jövőbeni bizonytalan teljesülésétől függően a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj 2013. évi pontos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára. A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy az üzemben tartó fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetettek szerint az üzemben tartó a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási ajánlatával egyidőben legfeljebb a kedvezményre jogosító valamely biztosítási szerződés (a továbbiakban: kedvezményre jogosító biztosítás) megkötésére vonatkozó ajánlatot képes tenni. Ezzel kapcsolatosan ugyanakkor lényeges, hogy a kedvezményre jogosító biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlat megtételekor az üzemben tartó fogyasztó nem lehet annak a ténynek a tudatában, hogy kedvezményre jogosító biztosítása érvényesen létrejön-e. Ennek kapcsán figyelembe kell venni azt, hogy a Biztosító felé a kedvezményre jogosító biztosítási ajánlat megtétele, majd ennek alapján a szerződés érvényes létrejötte időben elválik egymástól, tekintettel a Biztosítónak a kedvezményre jogosító biztosítási ajánlat elfogadását megelőző kockázatelbírálási tevékenységére is. Megállapítható, hogy a Biztosító akkor, amikor a meghirdetett díjtarifában a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötéséhez olyan kedvezmény igénybevételét ajánlja fel — „…a 2013. évi KGFB szerződés megkötésével egy időben köt egy másik Aegonos szerződést, amely lehet éves díjfizetési gyakoriságú Aegon Baleset- és betegségbiztosítás program (AD-01), vagy egy törés fedezetet is tartalmazó casco biztosítás, vagy Vállalati Vagyonbiztosítás.” — melynek bekövetkezése bizonytalan, azaz a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételekor az üzemben tartó által még nem ismert – a jövőben beálló – tényezőtől teszi függővé a kedvezmény megadását, amely tényező a Biztosító kockázat elbírálási tevékenységének időtartamától, illetve annak eredményétől függ. A kedvezményre jogosító biztosítási ajánlat elfogadása egyebekben sem csak az üzembentartótól függ, az ajánlat elfogadása tekintetében a Biztosítót kötelezettség nem 8
terheli. Az előbbiekre tekintettel tehát az üzemben tartó fogyasztó a kedvezmény igénybevételekor nem tudja előre megítélni, hogy a Biztosítónak tett kedvezményre jogosító biztosítási ajánlata alapján a szerződése valójában létrejön-e, és így jogosulttá válik-e a kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet álláspontja szerint a díjtarifa hirdetmény az együttkötés kedvezménye vonatkozásában szabott feltételeiben annak lehetőségét teremti meg, hogy az üzemben tartók olyan ügyleti döntést hozzanak meg, amelyet a teljes körű információk ismeretében nem hoztak volna meg. A hirdetmény ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan, a fogyasztók ügyleti döntésére lényeges módon kiható információt, hogy a kedvezményre jogosító biztosítási ajánlat megtétele esetében a biztosítási szerződés nem automatikusan jön létre, hanem az ajánlat elbírálására a Biztosítónak jogosultsága, egyúttal kötelezettsége áll fenn. A hirdetményi tájékoztatás nem tartalmaz arra vonatkozó lényeges közlést sem, hogy amennyiben a kedvezményre jogosító biztosítási ajánlat alapján nem jön létre a kedvezményre jogosító biztosításra vonatkozó szerződés, úgy az üzemben tartó nem lesz jogosult az együttkötés kedvezményére. E tájékoztatások hiányában az együttkötés kedvezménye rovatban feltüntetettek annak a téves, valótlan benyomásnak a keltésére alkalmasak, hogy az üzemben tartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételével egyidőben tett kedvezményre jogosító biztosítási ajánlat megtételével jogosulttá válik az együttkötés kedvezménye igénybevételére. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani.
9
A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. III. A BIZTOSÍTÓ 2013. ÉVRE VONATKOZÓ KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI DÍJTARIFA HIRDETMÉNY A 2013. 01.01. ELŐTTI KOCKÁZATVISELÉS KEZDETŰ SZERZŐDÉSEK ESETÉN ALKALMAZANDÓ EGYÜTTKÖTÉSI KEDVEZMÉNY ÉRTÉKEIT TARTALMAZÓ TÁBLÁZAT VIZSGÁLATA
III.1. Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó díjtarifa hirdetményét. A Biztosító a hirdetménye G. Tábla 19. pontja „Együttkötési kedvezmény” leírása szerint a kedvezmény akkor vehető igénybe, ha szerződő vagy vele azonos állandó lakcímmel rendelkező közeli hozzátartozója a 2013. évi KGFB szerződés megkötésével egy időben köt egy másik Aegonos szerződést a felsoroltak közül. A hirdetmény 3. oldalán az együttkötési kedvezmény – a partnerkedvezménnyel egy cellában – „H. TÁBLA - a 2013. január 1. előtti kockázatviselési kezdetű szerződések korrekciós szorzóinak, kedvezményeinek és pótdíjainak értékét összefoglaló táblázata” (a továbbiakban: H. Tábla) elnevezésű táblázatában is feltüntetésre került. III.2. Jogszabályi környezet E kedvezmény megítélésével kapcsolatban alkalmazandó a határozat indokolása II. pontja szerint már tárgyaltaknak megfelelően a Gfbt. 23. § (1), (2), (3), (4) bekezdése, valamint 3. § (5) bekezdése, az Fttv. 3. § (1), (2) és (3) bekezdése, 7. § (1) és (3) bekezdése, 1. § (4) bekezdése a) pontja, 2. § a), d), h) pontja vonatkozásában kifejtettek. III.3. A tényállás minősítése III.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága Jelen pontban is irányadó a II.3.1. fejezetben foglalt rendelkezések. III. 3. 1. Minősítés A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító az együttkötési kedvezmény tekintetében – G. Táblázata szerint – a kedvezmény igénybevételét abban az esetben teszi lehetővé, ha a szerződő vagy vele azonos állandó lakcímmel rendelkező közeli hozzátartozója a 2013. évi KGFB szerződés megkötésével egy időben köt egy másik – Biztosító által a feltételekben meghatározott – Aegonos szerződést, vagyis a kedvezmény csak a 2013. évi KGFB szerződés megkötése során érvényesíthető. Ugyanakkor külön a H. Táblázatban is szerepel az együttkötési kedvezmény – partnerkedvezménnyel egy cellában –, ami ellentmond az a G. Táblában foglaltaknak.
10
A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy az üzemben tartó fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetettek szerint az együttkötés kedvezmény feltételét meghatározó G. Tábla, illetve a H. Tábla tartalma egymásnak ellentmondó, mivel az együttkötési kedvezmény feltételeit meghatározó G. Táblázatban foglaltak szerint a kedvezmény csak abban az esetben vehető igénybe, ha a 2013. évi KGFB szerződés megkötésével egyidejűleg köt egy másik – a Biztosító által feltételekben meghatározott – Aegonos szerződést, ami megtévesztő azon fogyasztók körében, akik 2013. január 1-je előtti kockázatviselési kezdetű szerződéssel rendelkeznek, és nem kötnek 2013. január 1-jei vagy azt követő kockázatviselési kezdetű szerződést. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a díjtarifa az üzemben tartók számára a 2013. évre vonatkozó díj kiszámításakor félreértésre ad okot, mivel azon fogyasztók, akik 2013. január 1-je előtti kockázatviselési kezdetű szerződéssel rendelkeznek, és nem kötnek 2013. január 1-jei vagy azt követő kockázatviselési kezdetű szerződést ténylegesen nem jogosultak a kedvezményt igénybe venni. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan ügyleti döntést is hozhat (pl. a kedvezmény reményében úgy dönt, hogy nem köt új KGFB szerződést), amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését.
11
KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS BONUS-MALUS OSZTÁLY SZORZÓI VIZSGÁLATA
IV. A
IV.1. Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó díjtarifa hirdetményét. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „A. TÁBLA – Személygépjárművek 2013. január 1.-től érvényes bónusz-malusz táblája, ha a szerződés kockázatviselésének kezdete 2012. 01.01. előtti és az évfordulója 2013. 01.01” táblázatában (a továbbiakba: A. Tábla) A00, B01 és B02 esetén a szorzó értéke 1,1, míg B05 és B06 osztály estén 0,68 szorzó van feltüntetve. A Biztosító 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „B. TÁBLA – Személygépjárművek 2013. évi bónusz-malusz táblája, ha a szerződés kockázatviselési kezdete 2012. évben van és az évfordulója 2013.01.01” táblázatában (a továbbiakban: B. Tábla) BA00, B01, B02 osztály esetén 1,1, míg B04, B05, B06, B07, B08, B09 osztály esetén 0,63 szorzó van feltüntetve. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „C. TÁBLA – Személygépjárművek 2013. évben kezdődő biztosítási időszakára érvényes bónusz-malusz táblája, ha a szerződés kockázatviselésének kezdete 2013. 01.01. előtti és nem tartozik az „A” és „B” tábla érvényességi hatálya alá” táblázatában (a továbbiakba: C. Tábla) B03 osztály estén 0,86, B02 osztály esetén 0,88, B01 osztály esetén 0,83 szorzó van feltüntetve, illetve B06 és B07 esetén a szorzó értéke 0,65. A Biztosító 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „D. TÁBLA – Személygépjárművek 2013. évi bónusz-malusz táblája, ha a szerződés kockázatviselési kezdete 2013. 01.01.” táblázatában (a továbbiakban: D. Tábla) B09, B08, B07, B03 osztály esetén 0,65, B06, B05, B04 osztály esetén 0,52 szorzó van feltüntetve, illetve B02, B01 és A00 osztály vonatkozásában 1,00. A Biztosító 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „E. TÁBLA – Személygépjárművek 2013. évi bónusz-malusz táblája, ha a szerződés kockázatviselési kezdete 2013. 01.01.-nél későbbi időpont és a szerződés megkötésének oka évfordulós biztosító váltás, vagy közös megegyezéssel megszüntetett szerződés újrakötése” táblázatában (a továbbiakban: E. Tábla) B01, B02, B03, B04, B05, B06, B07, B08 osztály esetén 0,75 szorzó van feltüntetve. A Biztosító 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „F. TÁBLA – Személygépjárművek 2013. évi bónusz-malusz táblája, ha a szerződés kockázatviselésének kezdete 2013. 01. 01.-nél későbbi időpont és a szerződés megkötésének oka nem évfordulós biztosító váltás, vagy nem közös megegyezéssel megszüntetett szerződés újrakötése” táblázatában (a továbbiakban: F. Tábla) B02, B01 osztály esetén 0,83, A00 osztály esetén 0,78 szorzó van feltüntetve, illetve B05, B06, B07, B08, B09 osztály esetén a szorzó 0,65. 12
A Biztosító 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Nem személygépjárművek bónusz-malusz táblája” táblázatában B02 és B01 osztály esetén 1,10, A00 és M01 osztály esetén 1,50 szorzó van feltüntetve. IV.2 Jogszabályi környezet A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: „25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni.” A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011 (VI.10.) NGM rendelet 2. § szerint: „2. § (1) A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. (2) A bonus-malus rendszer az (1) bekezdés szerinti gépjármű-kategóriák vonatkozásában egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. (3) A biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján az 1. melléklet szerinti táblázatban meghatározott módon a bonus-malus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). (4) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási egyedi szerződéseit a bonusmalus rendszer szerint nyilvántartani.” IV.3. A tényállás minősítése A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a 13
káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni. A hirdetményben foglalt, bonus-malus fokozatokhoz kapcsolódó szorzók alkalmazásával a Biztosító a kedvezőtlenebb malus, avagy bonus besorolású üzemben tartónak biztosít azonos, illetve nagyobb kedvezményt a már alacsonyabb malus vagy magasabb bonus besorolásban található üzemben tartóval szemben, amely ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott bonus-malus rendszer ugyanis rejtett módon lényegében visszasorolást eredményező szorzószámokat tartalmaz, hiszen a C. Táblában a B01 osztályba tartozó szerződést a B02-nél és a B03-nál kedvezőbb módon, a D. Táblában a B04, a B05 és a B06 osztályba tartozó szerződést a B07-nél, a B08-nál és a B09nél kedvezőbb módon, az F. Táblában az A00 osztályba tartozó szerződést a B01-nél és B02nél kedvezőbb módon, valamint a „Nem személygépjárművek bónusz-malusz táblája” táblázatában a B02 és a B01 osztályba tartozó szerződést azonos, illetve az A00 és az M01 osztályba tartozó szerződést azonos módon díjazza. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító a fenti eljárásával megsértette a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. V. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS V.1. A Felügyelet által a Psztv. 61. § (1) bekezdés alapján alkalmazott intézkedés V.1.1. Kötelezés a jogszabályoknak való megfelelésre A Psztv. 38. § (5) bekezdése szerint a Felügyeletnek az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapított jogszabálysértés esetén lehetősége van intézkedést közvetlenül alkalmazni. A Psztv. 61. § (1) bekezdése alapján, ha a Felügyelet az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapítja a Bit.-ben, a Gfbt.-ben foglaltak megszegését, megkerülését, elmulasztását vagy késedelmes teljesítését – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a Bit-ben meghatározott, az adott tevékenységre vonatkozó törvény szerinti intézkedést, kivételes intézkedést alkalmazza. A Bit. 195. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Felügyelet a biztosító kötelezettségének teljesítése, az ügyfelek érdekeinek megóvása, valamint annak érdekében, hogy a biztosítási tevékenység a Bit-nek, illetve ezen tevékenységre vonatkozó más jogszabályoknak és a Felügyelet határozatainak megfeleljen, a Bit-ben, a biztosítási tevékenységre vonatkozó más jogszabályban, továbbá a felügyeleti határozatokban meghatározott feltételeknek való megfelelésre – határidő kitűzésével – kötelezhet. 14
A fentiek szerinti tényállás és jogszabályi felhatalmazások alapján a Biztosítót a jelen határozat rendelkező részének I. pontjában foglaltak szerint a Felügyelet arra kötelezte, hogy a 2013. január 1-től alkalmazandó kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díjait rögzítő díjtarifájában a 2013. január 1. előtti kockázatviselés kezdetű személygépjármű szerződések korrekciós tényezői között egyértelműen határozza meg, hogy az ún. „gépjárművásárlók korrekciójának” szorzója a gazdálkodó szervezetekre vonatkozik-e. A Felügyelet kötelezte továbbá a Biztosítót, hogy a Magyar Hírlap, illetve a Napi Gazdaság 2012. október 30-i számában közzétett, a Biztosító 2013. január 1-től alkalmazandó kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díjait rögzítő díjtarifája „G. Táblájának” és „H. Táblájának” az előbbiek szerint egyértelműen meghatározott „gépjárművásárlók korrekciójára” vonatkozó rendelkezéseit, illetve a korrekció szorzóját ismételten jelentesse meg. A Biztosító az ismételt megjelentetésben köteles feltüntetni, hogy az a jelen felügyeleti határozaton alapul, továbbá hogy a megjelentetés mennyiben tér el a Biztosító 2012. október 30-án, országos napilapokban megjelentetett közzétételétől. V.1.2. Bírság kiszabása A Bit. 195. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a Felügyelet a biztosító kötelezettségeinek teljesítése, az ügyfelek érdekeinek megóvása, valamint annak érdekében, hogy a biztosítási tevékenység a Bit.-nek, illetve ezen tevékenységre vonatkozó más jogszabályoknak és a Felügyelet határozatainak megfeleljen, felügyeleti bírság megfizetésére kötelezhet. A Psztv. 62. § (1) bekezdés a) pontja alapján a biztosítókkal szemben kiszabható felügyeleti bírság összege százezer forinttól kétmilliárd forintig terjedhet a biztosítók működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megsértése esetén. A Psztv. 1. § (3) bekezdésének e) pontja a Felügyelet tevékenységének céljaként jelöli meg a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekének védelmét. Az egyedi vagy flottára kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések díja meghatározásának alapjául szolgáló díjtarifa tartalmára és meghirdetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapvető részét képezik a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszerének, biztosítva az egyes szerződések díja megállapításának transzparenciáját, amelyhez alapvető közérdek fűződik. A Biztosító 2012. évre vonatkozó díjtarifája vonatkozásában a Felügyelet 2011. november 5én kelt JÉ-II-50225/2011. számú határozatában egyszer már kénytelen volt a Biztosítót kötelezni arra, hogy a díjtarifában egyértelműen határozza meg, hogy az ún. „gépjárművásárlók korrekciójának” szorzója a gazdálkodó szervezetekre vonatkozik-e. Ennek tükrében a Felügyelet úgy ítélte meg, hogy – a fokozatosság elvére is figyelemmel – a jogszabályoknak való megfelelésére kötelezés mint intézkedés önmagában elégtelen az egyes szerződések díja megállapításának transzparenciájához fűződő közérdek maradéktalan érvényesülésének kikényszerítéséhez, ezért a Felügyelet – a Felügyelet előbb idézett céljára is tekintettel – a megállapított jogszabálysértés tekintetében a Biztosítóval szemben felügyeleti bírság kiszabását is szükségesnek tartotta. A felügyeleti bírság összegének meghatározásánál a Felügyelet elsősorban azt mérlegelte, hogy a Biztosító által elkövetett jogsértés súlyossága, a Biztosító ügyfelei érdekeinek potenciális és tényleges sérelmére, a Biztosító együttműködő készségére, valamint a Biztosító piaci súlyára tekintettel mekkora összegű felügyeleti bírság alkalmas arra, hogy egyrészt a
15
Biztosítót a jövőre nézve visszatartsa a hasonló típusú jogsértések megvalósításától, másrészt ösztönözze a Biztosítót a jogszabálysértést megvalósító körülményei megváltoztatására. A felügyeleti bírság összegének meghatározásánál a Psztv. 61. § (4) bekezdés a), e) és i) pontjaira figyelemmel a Felügyelet azt mérlegelte, hogy mekkora összegű felügyeleti bírság alkalmas arra, hogy egyrészt a díjtarifa meghirdetésével kapcsolatos kötelezettségét nem először megsértő Biztosítót a jövőre nézve visszatartsa a hasonló jogszabálysértésektől, másrészt ösztönözze a Biztosítót a jogszabálysértést megvalósító körülményei megváltoztatására, harmadrészt a Biztosítót által érintett piac számára világosan jelezze azt, hogy a Felügyelet a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettségek ugyanazon tényállás alapján történő ismételt megsértését milyen súlyú jogsértésnek tekinti, saját jogalkalmazói gyakorlatában azokhoz milyen jogkövetkezményeket rendel. A fentiek alapján a Felügyelet a bírság összegét a jelen határozat rendelkező részének I/A. pontjában, figyelemmel a Psztv. 62 § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rögzített bírságkeretre, és tekintettel a Psztv. 61. § (4) bekezdésében foglalt mérlegelési szempontok fentiek szerinti értékelésére, 1.000.000,- Ft-ban, azaz Egymillió forintban állapította meg. A Psztv. 63. § (1) bekezdése szerint a bírságot a kiszabásáról hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül kell a határozatban megjelölt számlára befizetni. V.2. A Felügyelet által a Psztv. 71. § (1) bekezdés alapján alkalmazott intézkedés A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet. A Felügyelet jelen határozat II. és III. pontjaiban feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező részének II. és III. pontja szerint a Biztosítót a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó díjtarifa fogyasztók megtévesztésére alkalmas tartalmának megszüntetésére kötelezte, annak előírásával, hogy a díjtarifának a megvalósított jogszabálysértést érintő részét, a jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16. napján, a 2012. október 30án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező részének IV. pontja szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg.
16
A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, a 7. § d) és e) pontja, a 38. § (1), (2) és (5) bekezdése, a 61. § (1) és (4) bekezdése, a 62. § (1) a) pontja, a 64. § - 73. §-aiban, valamint a Bit. 195. § (1) bekezdés a) és c) pontjaiban biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
17
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1014/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a Genertel Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által a Genertel Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1134 Budapest, Dévai u. 26-28., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: I. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a Kedvezmények/Pótdíjak 19. pontjában rögzített az „Utánfutó együttkötési kedvezmény”-re vonatkozó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. II. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1-jétől alkalmazandó gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a Kedvezmények/Pótdíjak 27. pontjában rögzített a „Családi állapot”-ra vonatkozó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Felügyelet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. § -ában és a 73. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30. napján hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §-ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §-ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek,
bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A Felügyelet a Biztosítónál a díjtarifa vonatkozásában célvizsgálatot folytatott le. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
MEGÁLLAPÍTOTT
TÉNYÁLLÁS,
JOGSZABÁLYI
I. A BIZTOSÍTÓ 2013.
ÉVRE VONATKOZÓ KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI DÍJTARIFA HIRDETMÉNY „UTÁNFUTÓ EGYÜTTKÖTÉSI KEDVEZMÉNY” VIZSGÁLATA
I.1. Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. évre vonatkozó díjtarifa hirdetményét. A Biztosító a közétett díjtarifa Kedvezmények/Pótdíjak 19. pontjában az „Utánfutó együttkötési kedvezmény”-re vonatkozóan az alábbiak szerint rendelkezik: „Az Utánfutó együttkötési kedvezmény a 0,75 tonnát meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű pótkocsira kötött biztosítási szerződések esetén vehető igénybe. Utánfutó együttkötési kedvezményre a szerződő abban az esetben jogosult, amennyiben a szerződő a személygépkocsira vagy 3,5 tonnát meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű tehergépkocsira is rendelkezik társaságunknál kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéssel, vagy azt a pótkocsira vonatkozó szerződés hatályba lépéséig megköti. 2013. 01. 01.-jét megelőző kockázatviselési kezdetű szerződések és az olyan szerződések, melyek esetében a személygépkocsi vagy 3,5 tonnát meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű tehergépkocsi szerződését a pótkocsira vonatkozó szerződés megkötését követően kötötték meg, a kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a szerződő a kedvezmény a biztosító ügyfélszolgálatánál a szerződés évfordulóját megelőzően igényelje. Az Utánfutó együttkötési kedvezmény esetén alkalmazandó szorzószám:0.” A Felügyelet a közzétett díjtarifa fentebb idézett részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseivel vetette össze. I.2. Jogszabályi környezet A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: 23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni.
(3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. Az Fttv. 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: 3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §). Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: 7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: (3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős. Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő.
Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. I.3. A tényállás minősítése I.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen a „Tarifaszabályozás kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre” címszó alatt valamennyi személygépkocsira vonatkozó szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. Ebből kiindulva a jogalkotó akaratával ellentétes, ezáltal pedig a Gfbt. 23. § (3) bekezdését sérti az, ha az „utánfutó együttkötési kedvezmény” esetében az elnevezésnek és a kedvezmény tartalmának az összhangját nem teremti meg Biztosító, így a fogyasztó számra nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy szerződésére alkalmazhatja-e ezt a szorzót a díjszámítás folyamán. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt
üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának a következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. I.3.2. Minősítés A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által meghirdetett díjtarifa „Kedvezmények/Pótdíjak” cím alatt feltüntetett „Utánfutó együttkötési kedvezmény” kedvezménytípus megnevezésével a fogyasztó számára azt sugallja, hogy a kedvezmény tartalma „együttkötés” esetére vonatkozik. A díjtarifában az „Utánfutó együttkötési kedvezmény” cím alatt a részletes leírásban a Biztosító azonban olyan tartalommal teszi közzé a kedvezményt, amely nincs összhangban a kedvezmény megnevezésével. Ugyanis a díjkedvezmény tartalma szerint a kedvezmény akkor illeti meg a fogyasztót, ha kifejezetten 2013. évre vonatkozóan utánfutóra köti meg a biztosítási szerződést, függetlenül attól, hogy az egyéb járműre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződését mikor kötötte, vagyis a díjkedvezmény érvényesítésekor nem szükséges 2013. évre az utánfutóra kötendő kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés mellett egy másik, egyéb járműre vonatkozó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés együttes megkötése. Így a kedvezmény „Utánfutó együttkötési kedvezmény”-ként történő megnevezése alkalmas arra, hogy a fogyasztót ügyleti döntésének meghozatala során tisztességtelenül befolyásolja a kedvezmény igénybevételéhez szükséges feltételek megítélése vonatkozásában, így fogyasztó által megkötendő szerződéseket illetően. A Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosítja a fogyasztók számára a díjtarifa transzparens módon történő alkalmazhatóságát, mivel a Biztosító által alkalmazott kedvezmény megnevezése és a kedvezmény tartalma nincs egymással összhangban, tekintettel arra, hogy a kedvezmény megnevezése „együttkötésre” utal azonban a kedvezmény tartalma alapján megállapítható, hogy az kizárólag az utánfutóra vonatkozó kedvezményre vonatkozik és független attól, hogy az utánfutóra vonatkozó szerződést a fogyasztó a személygépkocsira vagy 3,5 tonnát meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű tehergépkocsira vonatkozóan az utánfutóra vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéssel egyidejűleg köti-e meg. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó
külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette továbbá, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő feltételei alkalmasak arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztessék, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozna meg. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, melyen keresztül sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. II. A BIZTOSÍTÓ 2013.
ÉVRE VONATKOZÓ KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI DÍJTARIFA HIRDETMÉNY „CSALÁDI ÁLLAPOT” VIZSGÁLATA
II. 1. Tényállás A Biztosító a közétett díjtarifa Kedvezmények/Pótdíjak 27. pontjában az úgynevezett „Családi állapot” kedvezményre vonatkozóan az alábbiak szerint rendelkezik: „A 2013.01.01. vagy azt követő kockázatviselési kezdetű szerződések esetén a szerződő családi állapotának megfelelően az alábbi szorzószámokat kell alkalmazni: – amennyiben a szerződő egyedülálló és 18 év alatti gyermekével él egy háztartásban, az alkalmazandó szorzószám: 0,99; – amennyiben a szerződő egyedülálló és nem nevel 18 év alatti gyermeket, az alkalmazandó szorzószám: 1,02; – amennyiben a szerződő házastársi vagy élettársi kapcsolatban él és 18 év alatti gyermekkel lakik egy háztartásban, az alkalmazandó szorzószám: 0,98; – amennyiben a szerződő házastársi vagy élettársi kapcsolatban él, de 18 év alatti gyermeket nem nevel, az alkalmazandó szorzószám: 1,01.” A Felügyelet a közzétett díjtarifa fentebb idézett részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseivel vetette össze. II. 2. Jogszabályi környezet E kedvezmény megítélésével kapcsolatban alkalmazandó a határozat indokolása I. pontja szerint már tárgyaltaknak megfelelően a Gfbt. 23. § (1), (2), (3), (4) bekezdése, valamint 3. § (5) bekezdése, az Fttv. 3. § (1), (2) és (3) bekezdése, 7. § (1) és (3) bekezdése, 1. § (4) bekezdése a) pontja, 2. § a), d), h) pontja vonatkozásában kifejtettek. II. 3. A tényállás minősítése II.3.1. Az Fttv. alkalmazhatósága Jelen pontban is irányadó a I.3.1. fejezetben foglalt rendelkezések.
II.3.2. Minősítés A Felügyelet megállapítása szerint továbbá a Biztosító által meghirdetett díjtarifa „Kedvezmények/Pótdíjak cím alatt feltüntetett „Családi állapot” kedvezménytípus alkalmazásával a fogyasztó számára nem teszi egyértelművé azt, hogy amennyiben a fogyasztóra a felsoroltak közül egyik sem vonatkozik (pl. házasságban áll, de külön él, házastársa neveli a 18 év alatti gyermeket), úgy milyen szorzószám vonatkozik a szerződésre. A Felügyelet megállapítása szerint a „Családi állapot” kategória esetén a díjtarifa 1,0-as szorzót nem tartalmaz arra az esetre amennyiben a fogyasztó a felsorolt kategóriák egyikébe sem tartozik. A Biztosító magatartása e díjkedvezmény tekintetében alkalmas arra, hogy a fogyasztót ügyleti döntésének meghozatala során tisztességtelenül befolyásolja a fizetendő biztosítási díj fogyasztó általi kiszámítása vonatkozásában, mivel a Biztosító nem teszi egyértelművé, hogy amennyiben a fogyasztó egyik kategóriába sem tartozik, úgy milyen szorzószám vonatkozik a szerződésére, így a fogyasztó nem rendelkezik információval arról, hogy milyen módon befolyásolja a szerződés díját, ha egyik kategóriába sem sorolható be a díjtarifában megjelöltek közül. A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetett „Családi állapot”-ra vonatkozó szabályozása nem egyértelműen értelmezhető azon fogyasztók körében, akik a feltüntetett kategóriák egyikébe sem sorolhatóak be (pl. házasságban áll, de külön él, házastársa neveli a 18 év alatti gyermeket), így a díjtarifa az üzemben tartók számára a 2013. évre vonatkozó díj kiszámításakor félreértésre ad okot és így a fogyasztói döntés torzítására alkalmas, mivel nem értelmezhető az, hogy a díj meghatározása során milyen szorzószám alkalmazandó abban az esetben, ha a fogyasztó a felsorolt kategóriák egyikébe sem sorolható be. A szükséges szorzószám hiányában a díjtarifa annak lehetőségét teremti meg, hogy az üzemben tartók olyan ügyleti döntést hozzanak meg, amelyet a teljes körű információk ismeretében nem hoztak volna meg. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a
fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette továbbá, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő feltételei alkalmasak arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztessék, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozna meg. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, melyen keresztül sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. III. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet. III.1. A Felügyelet a Kedvezmények/Pótdíjak 19. pontjában az „Utánfutó együttkötési kedvezmény”-re vonatkozóan feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót a 2013. évre meghirdetett díjtarifa fogyasztók megtévesztésére alkalmas tartalmának megszüntetésére kötelezte, annak előírásával, hogy a díjtarifának a megvalósított jogszabálysértést érintő részét, a jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a 2011. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. III.2. A Felügyelet a Kedvezmények/Pótdíjak 27. pontjában az úgynevezett „Családi állapot” kedvezményre vonatkozóan feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót a 2013. évre meghirdetett díjtarifa fogyasztók megtévesztésére alkalmas tartalmának megszüntetésére kötelezte, annak előírásával, hogy a díjtarifának a megvalósított jogszabálysértést érintő részét, a jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a
2011. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1010/2012. számú fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a K&H Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által a K&H Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1095 Budapest, Lechner Ödön fasor 9., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: I. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a casco kedvezményre, valamint a vagyonbiztosítási kedvezményre vonatkozó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. II. Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 (nyolc) napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
Indokolás A Felügyelet a Psztv. 64. § (1) bekezdésében és a Psztv. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30. napján hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A Felügyelet a Biztosítónál a díjtarifa vonatkozásában célvizsgálatot folytatott le. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
I. A
KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS DÍJTARIFA HIRDETMÉNY CASCO KEDVEZMÉNYRE, VALAMINT VAGYONBIZTOSÍTÁSI KEDVEZMÉNYRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATA
I.1 Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó díjtarifa hirdetményét. a) A Biztosító díjtarifa hirdetményének a casco kedvezményre vonatkozó feltétele az alábbi rendelkezést tartalmazza: „A K&H Biztosítónál kötelező gépjármű felelősségbiztosítási (továbbiakban: KGFB) és casco biztosítási szerződés ugyanazon – személygépkocsi vagy 2
tehergépkocsi – gépjárműre, azonos Szerződő által történő egyidejű megkötése esetén 5% díjkedvezmény érvényesíthető a 2013. január 1-jei vagy későbbi kockázatviselési kezdettel megkötött KGFB szerződés díjából.(…)„ b) A Biztosító díjtarifa hirdetményének a vagyonbiztosítás kedvezményre vonatkozó feltételei szerint „A K&H Biztosítónál kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási és otthonbiztosítási vagy K&H vállalkozói vagyonbiztosítás elnevezésű, vagy K&H vállalkozói biztosítás elnevezésű (továbbiakban együttesen: vagyonbiztosítási) szerződés azonos Szerződő által történő egyidejű megkötése eseten 5% díjkedvezmény érvényesíthető a 2013. január 1-jei vagy későbbi kockázatviselési kezdettel megkötött KGFB szerződés díjából.(…)” I.2 Jogszabályi környezet A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: 23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: „díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével - bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége.” A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazzák: 3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §). Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: 3
7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: (3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős. Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. I.3 A tényállás minősítése Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő.
4
A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen a „motorteljesítmény meghatározása” címszó alatt valamennyi személygépkocsira , valamint motorkerékpárra vonatkozó szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító a díjtarifa hiredetményének a casco együttkötés kedvezménye vonatkozásában a „(…) kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási és casco biztosítási szerződés ugyanazon – személygépkocsi vagy tehergépkocsi – gépjárműre, azonos Szerződő által történő egyidejű megkötése esetén(…)”, valamint a „(…) a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási és otthonbiztosítási vagy K&H vállalkozói vagyonbiztosítás elnevezésű, vagy K&H vállalkozói biztosítás elnevezésű szerződés azonos Szerződő által történő egyidejű megkötése esetén(…)” feltétellel a fizetendő biztosítási díj vonatkozásában olyan tényezőt jelölt meg, amelynek jövőbeni bizonytalan teljesülésétől függően a kötelező gépjármű 5
felelősségbiztosítási díj 2013. évi pontos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára. A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy az üzemben tartók fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetettek szerint az üzemben tartó a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási ajánlatával egyidőben legfeljebb a casco biztosítási szerződés, valamint a vagyonbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot képes tenni. Ezzel kapcsolatosan ugyanakkor lényeges, hogy a casco, valamint a vagyonbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlat megtételekor az üzemben tartó fogyasztó nem lehet annak a ténynek a tudatában, hogy casco biztosítása, valamint a vagyonbiztosítása érvényesen létrejön-e. Ennek kapcsán figyelembe kell venni azt, hogy a Biztosító felé mind a casco biztosítási ajánlat megtétele, mind a vagyonbiztosítási ajánlat megtétele, majd ennek alapján a szerződés érvényes létrejötte időben elválik egymástól, tekintettel a Biztosítónak a casco biztosítási ajánlat elfogadását megelőző kockázatelbírálási tevékenységére is, valamint a vagyonbiztosítási ajánlat elfogadását megelőző elbírálási tevékenységére. A fentiekre tekintettel a Biztosító tehát bizonytalan, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételekor az üzemben tartó által még nem ismert – jövőben beálló – tényezőtől teszi függővé a kedvezmény megadását, amely tényező a Biztosító kockázatelbírálási tevékenységének időtartamától, illetve annak eredményétől függ. A casco biztosítási ajánlat, valamint a vagyonbiztosítási ajánlat elfogadása egyebekben nem kizárólag az üzembentartótól függ, az ajánlat elfogadása tekintetében a Biztosítót kötelezettség nem terheli. A casco szerződésre, valamint a vagyonbiztosítási szerződésre vonatkozó ajánlatbefogadási kötelezettség tehát a Biztosítót nem terheli, erre való kötelezettsége kizárólag a KGFB szerződés tekintetében áll fenn. Az előbbiekre tekintettel tehát az üzemben tartó fogyasztó a kedvezmény igénybevételekor nem tudja előre megítélni, hogy a Biztosítónak tett casco biztosítási ajánlata, illetve vagyonbiztosítási ajánlata alapján a szerződése valójában létrejöne, és így jogosulttá válik-e a kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet álláspontja szerint a díjtarifa hirdetmény a casco kedvezménye, valamint a vagyonbiztosítás kedvezménye vonatkozásában szabott feltételeiben annak lehetőségét teremti meg, hogy az üzemben tartók olyan ügyleti döntést hozzanak meg, amelyet a teljes körű információk ismeretében nem hoztak volna meg. A hirdetmény ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan, a fogyasztók ügyleti döntésére lényeges módon kiható információt, hogy a casco biztosítási ajánlat, valamint a vagyonbiztosítási ajánlat megtétele esetében a biztosítási szerződés nem automatikusan jön létre, hanem az ajánlat elbírálására a Biztosítónak jogosultsága, egyúttal kötelezettsége áll fenn. A hirdetményi tájékoztatás nem tartalmaz arra vonatkozó lényeges közlést sem, hogy amennyiben a casco biztosítási ajánlat, valamint a vagyonbiztosítási ajánlat alapján nem jön létre a casco, valamint a vagyonbiztosításra vonatkozó szerződés, úgy az üzemben tartó nem lesz jogosult a casco, illetve a vagyonbiztosítás együttkötés kedvezményére. E tájékoztatások hiányában a casco együttkötés kedvezmény, valamint a vagyonbiztosítás együttkötés kedvezmény rovatban feltüntetettek annak a téves, valótlan benyomásnak a keltésére alkalmasak, hogy az üzemben tartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételével egyidőben tett casco biztosítási 6
ajánlat, valamint a vagyonbiztosítási ajánlat megtételével jogosulttá válik a casco együttkötés, valamint a vagyonbiztosítási együttkötés kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az 3. § (1) bekezdését. II. A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS BONUS-MALUS OSZTÁLY SZORZÓINAK VIZSGÁLATA
II.1. Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. január 1-jétől alkalmazandó díjtarifa hirdetményét. A Biztosító 2013. január 1-jétől alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetménye tartalmazza a személygépkocsik bonus-malus szorzóira, a motorkerékpárok szorzóira, valamint a tehergépkocsik szorzóira vonatkozó táblázatot. A Biztosító hirdetménye mind a személygépkocsik, mind a motorkerékpárok, mind a tehergépkocsikra vonatkozó bonus-malus fokozat szorzói esetében az A00 és a B01 osztályre vonatkozóan azonos szorzókat állapít meg: 1,000. 7
II.2 Jogszabályi környezet E kedvezmény megítélésével kapcsolatban alkalmazandó a határozat indokolása I. pontja szerint már tárgyaltaknak megfelelően a Gfbt. 23. §-a (1), (2), (3), (4) bekezdése, valamint 3. § 5. pontja vonatkozásában kifejtettek. A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: 25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni. A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 2. § szerint: 2. § (1) A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. (2) A bonus-malus rendszer az (1) bekezdés szerinti gépjármű-kategóriák vonatkozásában egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. (3) A biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján az 1. melléklet szerinti táblázatban meghatározott módon a bonus-malus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). (4) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási egyedi szerződéseit a bonusmalus rendszer szerint nyilvántartani. II.3. A tényállás minősítése A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az 8
elért bonus fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni. A hirdetményben foglalt, bonus fokozatokhoz kapcsolódó szorzók alkalmazásával a Biztosító a kedvezőtlenebb bonus besorolású üzemben tartónak ugyanolyan kedvezményt biztosít, mint a magasabb bonus besorolású üzemben tartónak, amely ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott bonus-malus rendszer ugyanis rejtett módon lényegében visszasorolást eredményező szorzószámokat tartalmaz, hiszen az A00 osztályba tartozó szerződést a B01 osztállyal megegyező módon díjazza, mind a személygépkocsik, mind a motorkerékpárok, mind a tehergépkocsik esetében, annak ellenére, hogy a B01 osztályba sorolt üzembetartóra kisebb, azaz kedvezőbb szorzónak kellene vonatkoznia, tekintettel éppen az üzemben tartónak a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhető jogosultságra. A Biztosító tehát azáltal, hogy a magasabb bonus-malus fokozatra ugyanazt a szorzót – 1,000 − alkalmazza, mint az alacsonyabbra az üzemben tartót megillető díjkedvezmény érvényesítéséhez fűződő jogától fosztja meg. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító a fenti eljárásával megsértette a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. III. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedésről köteles értesíteni a Felügyeletet.” A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező részének I. pontja szerint a Biztosítót a 2013. évre meghirdetett díjtarifa fogyasztók megtévesztésére alkalmas tartalmának megszüntetésére kötelezte, annak előírásával, hogy a díjtarifának a megvalósított jogszabálysértést érintő részét, a jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. 9
A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat részének II. pontja szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy a 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonusmalus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a hivatkozott körülményekre tekintettel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k., a PSZÁF elnöke
10
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1019/2012. számú fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a SIGNAL Biztosító Zrt. számára
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által a SIGNAL Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1123 Budapest, Alkotás u. 50., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” a II. pont 1), valamint 2) bekezdésére vonatkozó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, továbbá honlapján jelentesse meg. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Felügyelet a Psztv. 64. § (1) bekezdésében és a Psztv. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30. napján hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint
ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A Felügyelet a Biztosítónál a díjtarifa vonatkozásában célvizsgálatot folytatott le. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
I.1 TÉNYÁLLÁS A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, 2013. január 1-jétől hatályos díjtarifa hirdetményét. I.1.1 A KÖTELEZŐ „KEDVEZMÉNYEK ÉS
GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS DÍJKORREKCIÓK SZEMÉLYGÉPKOCSIK BEKEZDÉSÉNEK VIZSGÁLATA
DÍJTARIFA ESETÉN”
HIRDETMÉNY PONT 1)
II.
I.1.1.1 A Felügyelet a Biztosító által közzétett hirdetmény áttekintése alapján megállapította, hogy a Biztosító a „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” II. pontja az alábbiakat tartalmazza: „II. Az I. pontban meghatározott kedvezménnyel csökkentett induló díjat az alábbi kedvezmények csökkentik. Ezek a kedvezmények már nem adódnak össze, hanem külön-külön kell megszorozni velük a díjat. 1) 10% kedvezmény jár a szerződés díjából, ha a szerződő, vagy a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozója a szerződéskötés időpontjában (de legkésőbb a kockázatviselés kezdetekor) rendelkezik a SIGNAL Biztosító Zrt-nél összességében legalább 15.000 Ft éves díjú biztosításokkal, vagy ha a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással együtt CASCO biztosítást is köt a SIGNAL Biztosító Zrt-nél, vagy ha korábban kötött szerződésen jogosult volt, vagy jogosulttá vált erre a kedvezményre, és azt a szerződésen érvényesíti, vagy érvényesítette.” A Felügyelet munkatársa 2012. október 31. napján próbaügyletkötést folytatott le a Biztosító +36-40-405-405-ös központi telefonszámán, melynek során az automatikusan bejelentkező géphang által elhangzottak után az 5-ös gombhoz tartozó – „díjkalkuláció, biztosítási szerződéskötés, tanácsadóval történő időpont egyeztetés” – menüpontot választotta.
2
A Felügyelet – az automatikusan bejelentkező géphang után – a Biztosító ügyintézőjével folytatott telefonbeszélgetés során elmondta, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifával kapcsolatban érdeklődik, tekintettel a Biztosító által megjelenített kedvezményekre. A Biztosító ügyintézője tájékoztatta a Felügyelet munkatársát, hogy 10% kedvezmény jár a szerződés díjából, abban az esetben, ha a szerződő a Biztosítónál rendelkezik egyéb – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésen kívüli – biztosítási szerződéssel. A Felügyelet munkatársa további tájékoztatást kért a kedvezménnyel kapcsolatban, így arról, hogy egy vagy több biztosítási szerződés meglétéhez köti-e a Biztosító a kedvezményt. A Biztosító ügyintézője tájékoztatta a Felügyelet munkatársát, hogy a kedvezmény igénybevételéhez csupán egy biztosítási szerződés szükséges, azonban a kedvezmény feltétele, hogy a biztosítási szerződés legalább 15 000 Ft összegű éves díjjal rendelkezzen. I.1.1.2. A Felügyelet a Biztosító által közzétett hirdetmény áttekintése alapján megállapította, hogy a Biztosító a „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” II. pontja az alábbiakat tartalmazza: „II. Az I. pontban meghatározott kedvezménnyel csökkentett induló díjat az alábbi kedvezmények csökkentik. Ezek a kedvezmények már nem adódnak össze, hanem külön-külön kell megszorozni velük a díjat. 1) 10% kedvezmény jár a szerződés díjából, ha a szerződő, vagy a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozója a szerződéskötés időpontjában (de legkésőbb a kockázatviselés kezdetekor) rendelkezik a SIGNAL Biztosító Zrt-nél összességében legalább 15.000 Ft éves díjú biztosításokkal, vagy ha a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással együtt CASCO biztosítást is köt a SIGNAL Biztosító Zrt-nél, vagy ha korábban kötött szerződésen jogosult volt, vagy jogosulttá vált erre a kedvezményre, és azt a szerződésen érvényesíti, vagy érvényesítette.” GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS DÍJKORREKCIÓK SZEMÉLYGÉPKOCSIK BEKEZDÉSÉNEK VIZSGÁLATA
I.1.2 A KÖTELEZŐ „KEDVEZMÉNYEK ÉS
DÍJTARIFA ESETÉN”
HIRDETMÉNY PONT 2)
II.
A Felügyelet a Biztosító által közzétett hirdetmény áttekintése alapján megállapította, hogy a Biztosító a „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” II. pontjának 2) bekezdése az alábbiakat tartalmazza: „2) 10% kedvezmény jár a szerződés díjából, ha a szerződő nem tudja a II./1) szerinti kedvezményt igénybe venni, de 2012-ben rendelkezett más biztosítónál lakásbiztosítással, és a szerződés hatályban létét a 2012-re érvényes, évfordulóra kapott kötvény, vagy az értékkövetési (index) értesítő másolatával igazolja, vagy ha korábban kötött szerződésen jogosult volt, vagy jogosulttá vált erre a kedvezményre, és azt a szerződésen érvényesíti, vagy érvényesítette. Amennyiben a szerződő később a II./1) szerinti kedvezményre jogosulttá válik, és kéri annak alkalmazását a szerződésen, akkor annak hatályba lépésével ez a kedvezmény megszűnik.” A Felügyelet a Biztosító által közzétett a kedvezményekre vonatkozó díjtarifa hirdetmény tartalmát a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseivel vetette össze. I.2 JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET 3
A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: „23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg.” A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: „díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével - bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. „ A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: „3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: „7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás).” Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: 4
„(3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős.” Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.” Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: „a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.” I.3 A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen a „Személygépkocsik éves díjai” címszó alatt valamennyi személygépkocsira vonatkozó
5
szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. I.3.1 A KÖTELEZŐ „KEDVEZMÉNYEK ÉS
GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS DÍJKORREKCIÓK SZEMÉLYGÉPKOCSIK BEKEZDÉSÉNEK VIZSGÁLATÁNAK MINŐSÍTÉSE
DÍJTARIFA ESETÉN”
HIRDETMÉNY II. PONT 1)
I.3.1.1 A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett hirdetmény „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” II. pont 1) bekezdésében olyan kedvezmény szerepel, amely szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díj összegéből a Biztosító 10% kedvezményt biztosít abban az esetben, ha a szerződő, illetve a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozó a szerződéskötés időpontjában rendelkezik a Biztosítónál legalább 15 000 Ft éves díjú egyéb biztosítási szerződéssel. Ezzel a Biztosító a fizetendő biztosítási díj vonatkozásában olyan tényezőt jelölt meg, amelynek jövőbeni bizonytalan teljesülésétől függően a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díj 2013. év január 1-jétől hatályos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára. A Felügyelet megállapította továbbá, hogy a Biztosító által közzétett hirdetmény „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” II. pont 1) bekezdésében szereplő kedvezmény, – mely szerint a kedvezményes biztosítási díj igénybe vételéhez a szerződőnek, illetve a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozónak a szerződéskötés időpontjában rendelkeznie kell a Biztosítónál legalább 15 000 Ft éves díjú egyéb biztosítási szerződéssel – nem teszi lehetővé a fogyasztó számára annak megítélését, hogy összességében vagy 6
szerződésenként kell a 15 000 Ft összegű éves díjat figyelembe venni, így a fogyasztó nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy egy vagy több biztosítási szerződés szükséges a kedvezmény igénybevételéhez. A Felügyelet a fentiekre tekintettel megállapította, hogy nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára, hogy a kedvezmény igénybevételéhez egy vagy több – a Biztosítónál kötött – egyéb – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésen kívüli – biztosítási szerződés szükséges. I.3.1.2. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” II. pont 1) bekezdésében meghatározott CASCO együttkötési kedvezmény (a továbbiakban: CASCO kedvezmény) a fizetendő biztosítási díj vonatkozásában olyan tényezőt jelölt meg, amelynek jövőbeni bizonytalan teljesülésétől függően a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj 2013. évi pontos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára. A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy az üzemben tartó fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetettek szerint az üzemben tartó a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási ajánlatával egyidőben legfeljebb CASCO biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot képes tenni. Ezzel kapcsolatosan ugyanakkor lényeges, hogy a CASCO szerződés megkötésére vonatkozó ajánlat megtételekor az üzemben tartó fogyasztó nem lehet annak a ténynek a tudatában, hogy CASCO biztosítása érvényesen létrejön-e. Erre való tekintettel a Biztosító tehát bizonytalan, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételekor az üzemben tartó által még nem ismert – jövőben beálló – tényezőtől teszi függővé a kedvezmény megadását, amely tényező a Biztosító kockázatelbírálási tevékenységének időtartamától, illetve annak eredményétől függ. A CASCO biztosítási ajánlat elfogadása egyebekben sem csak az üzembentartótól függ, az ajánlat elfogadása tekintetében a Biztosítót kötelezettség nem terheli. Az előbbiekre tekintettel tehát az üzemben tartó fogyasztó a kedvezmény igénybevételekor nem tudja előre megítélni, hogy a Biztosítónak tett CASCO biztosítási ajánlata alapján a szerződése valójában létrejön-e, és így jogosulttá válik-e a kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet álláspontja szerint a díjtarifa hirdetmény a CASCO kedvezmény feltételeiben annak lehetőségét teremti meg, hogy az üzemben tartók olyan ügyleti döntést hozzanak meg, amelyet a teljes körű információk ismeretében nem hoztak volna meg. A hirdetmény ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan, a fogyasztók ügyleti döntésére lényeges módon kiható információt, hogy a CASCO biztosítási ajánlat megtétele esetében a biztosítási szerződés nem automatikusan jön létre, hanem az ajánlat elbírálására a Biztosítónak jogosultsága, egyúttal kötelezettsége áll fenn. A hirdetményi tájékoztatás nem tartalmaz arra vonatkozó lényeges közlést sem, hogy amennyiben a CASCO biztosítási ajánlat alapján nem jön létre a CASCO biztosításra vonatkozó szerződés, úgy az üzemben tartó nem lesz jogosult a CASCO kedvezményére. E tájékoztatások hiányában a CASCO kedvezmény rovatban feltüntetettek annak a téves, valótlan benyomásnak a keltésére alkalmasak, hogy az üzemben tartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételével egyidőben tett CASCO biztosítási ajánlat megtételével jogosulttá válik a CASCO kedvezmény igénybevételére.
7
A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifában lévő kedvezmény alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. I.3.2 A KÖTELEZŐ „KEDVEZMÉNYEK ÉS
GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS DÍJKORREKCIÓK SZEMÉLYGÉPKOCSIK BEKEZDÉSÉNEK VIZSGÁLATÁNAK MINŐSÍTÉSE
DÍJTARIFA ESETÉN”
HIRDETMÉNY PONT 2)
II.
A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett hirdetmény „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” II. pont 2) bekezdésében szereplő kedvezmény alapján nem lehet egyértelműen meghatározni a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjra vonatkozó kedvezmény igénybevételének esetét, tekintettel arra, hogy a Biztosító a díjtarifa II. pont 2) bekezdésben meghatározott kedvezmény igénybevételének lehetőségét csak abban az esetben adja meg, ha a díjtarifában a – korábban – II. pont 1) bekezdésben meghatározott kedvezményt a fogyasztó nem tudja igénybe venni. A Felügyelet megállapította továbbá, hogy a Biztosító II. pont 2) bekezdése lehetőséget biztosít a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjra vonatkozó kedvezmények módosítására, mivel a fogyasztó által igénybe vehető kedvezmény megszűnését a – korábban – II. pont 1) bekezdésben meghatározott kedvezménytől teszi függővé, ezzel a feltétellel a Biztosító a fizetendő biztosítási díj vonatkozásában olyan tényezőt jelölt meg, amelynek jövőbeni bizonytalan teljesülésétől függően a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 2013. január 1-jétől hatályos díjának pontos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára.
8
A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgálja, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, valamint az abban foglalt kedvezmények feltételeit teljes körűen és egyértelműen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani, miközben nem állít olyan elvárást a fogyasztók elé, amely a több évvel korábban érvényesített kedvezmény ismeretét feltételezi. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. II. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet.” A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy a 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének a „Kedvezmények és díjkorrekciók személygépkocsik esetén” a II. pont 1), valamint 2) bekezdésére vonatkozó részét az Fttv.-ben 9
foglaltakkal összhangban álló tartalommal, jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a hivatkozott körülményekre tekintettel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
10
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1016/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata a KÖBE Közép-európai Kölcsönös Biztosító Egyesület számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által a KÖBE Közép-európai Kölcsönös Biztosító Egyesülettel (székhelye: 1108 Budapest, Venyige u. 3., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: I. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1-jétől hatályos, a 2013. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „A” és „B” jelű díjtáblájában a Kilenc napi díjkedvezményre vonatkozó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint honlapján jelentesse meg. II. Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1-jétől hatályos, 2013. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „B” jelű díjtáblájában a Telefonos kedvezményre (kód: 29) vonatkozó részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint honlapján jelentesse meg. III. Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Felügyelet a Psztv. 64. § (1) bekezdésében és a Psztv. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30. napján hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező
gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A Felügyelet a Biztosítónál a díjtarifa vonatkozásában célvizsgálatot folytatott le. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. január 1-jétől hatályos, 2013. évre vonatkozó díjtarifa hirdetményét. I. AZ ÉVES DÍJBÓL ADOTT, KILENC NAPI DÍJNAK MEGFELELŐ DÍJKEDVEZMÉNY VIZSGÁLATA I.1 Tényállás A díjtarifa hirdetmény „A” jelű díjtábla című fejezete az alábbiak szerint rendelkezik: „Az éves díjból kilenc napi díjjal kevesebb díj fizetendő arra a nem flotta, január 1. kockázatviselés kezdetű szerződésre, amelyre a 2013-ban kezdődő biztosítási év első díjfizetési periódusára esedékes díjrészletét a szerződő annak esedékessé válásáig – a biztosítási év első napjáig – megfizeti.” A díjtarifa hirdetmény „B” jelű díjtábla című fejezete a fentiekhez hasonló rendelkezést tartalmaz:
2
„Az éves díjból kilenc napi díjjal kevesebb díj fizetendő arra a nem flotta, 2012. január 1. kockázatviselés kezdetű szerződésre, amelyre a 2013-ban kezdődő biztosítási év első díjfizetési periódusára esedékes díjrészletét a szerződő annak esedékessé válásáig – a biztosítási év első napjáig – megfizeti.” I.2. Jogszabályi környezet A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: „23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg.” A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: „díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével - bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. „ A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: „3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: „7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy
3
időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás).” Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: „(3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős.” Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.” Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: „a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban.” I.3. A tényállás minősítése I.3.1 Az Fttv. alkalmazhatósága Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által 4
közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen a „Személygépjárművek és tehergépjárművek alapdíjai” címszó alatt valamennyi személygépkocsira és tehergépkocsira vonatkozó szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjárműfelelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. I.3.2 Minősítés A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent hivatkozott kedvezmény meghirdetésével nem biztosította azt, hogy az üzembentartók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós tényeknek megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy az üzembentartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlatának megtételével egy időben a biztosítás első díjfizetési periódusra esedékes díjrészletének pontos összegével kapcsolatban csak feltételezéssel élhet, mivel az üzembentartó számára nem ítélhető meg egyértelmű módon, hogy az ajánlat megtételének időpontjában feltüntetett és általa teljesítendő biztosítási 5
díj a „kilenc napi díjnak megfelelő kedvezményt” tartalmazza-e. Ennek alapján az üzembentartó az ajánlat megtételekor nincs abban a helyzetben, illetve a kedvezmény igénybevételekor nem tudja előre megítélni, hogy számára a „kilenc napi díjnak megfelelő kedvezménnyel” csökkentett vagy a teljes biztosítási időszakra vonatkozó összeget kell-e az esedékesség időpontjáig teljesítenie. Előzőekre tekintettel az üzembentartó olyan biztosítási szerződésre tesz ajánlatot, amelynek díja a szerződés megkötésének időpontjában nem állapítható meg pontosan, mert a díj kialakításában egy bizonytalansági tényező is szerepet játszik. Az üzembentartó számára a tekintetben is kiemelkedően fontos annak pontos ismerete, hogy a teljes díjat vagy a „kilenc napi díjnak megfelelő kedvezménnyel” csökkentett díjat kell-e teljesítenie, mert abban az esetben, ha a teljes összeg befizetését kell teljesítenie, akkor az üzembentartó a „kilenc napi díjnak megfelelő kedvezmény” összegét illetően kiszolgáltatottá válhat a Biztosító díjvisszatérítési hajlandósága tekintetében. A díjtarifa hirdetmény megfogalmazása aggályos továbbá abból a szempontból is, hogy nem egyértelmű az üzembentartók részére, hogy a biztosítási év első díjperiódusára esedékes díjrészletnek a biztosítási év első napjáig a Biztosító számlájára be kell-e érkeznie, vagy az üzembentartó a feltételt akkor is teljesítette, ha a biztosítási év első napjáig a banki átutalást elindította, vagy a díjat a postai készpénzátutalási megbízáson feladta. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa feltétel alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgálja, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, valamint az abban foglalt kedvezmények feltételeit teljes körűen és egyértelműen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. II. A TELEFONOS KEDVEZMÉNY VIZSGÁLATA II.1 Tényállás 6
A „B” jelű díjtáblában a telefonos kedvezménnyel kapcsolatban az alábbi tájékoztatás található: „(16) Telefonos kedvezményben részesül, aki igényli ezt a kedvezményt, és azáltal, hogy megadja telefonszámát, hozzájárul, hogy a megadott telefonszámon a biztosító biztosítással kapcsolatos információkkal keresse meg. A kedvezményt a szerződés kezdetéig kell kérni. A netrisk.hu, biztositas.hu internetes alkuszi oldalakon a kedvezmény csak abban az esetben érvényesíthető, amennyiben a KGFB díj oldalon – azon az oldalon, amelyen a KGFB biztosítók díjai összehasonlításra kerülnek – megjelenítik a KÖBE lakásbiztosításának KGFB adatokból számított díját.” II.2 Jogszabályi környezet E kedvezmény megítélésével kapcsolatban alkalmazandó a határozat indokolása I. pontja szerint már tárgyaltaknak megfelelően a Gfbt. 23. §-a (1), (2), (3), (4) bekezdése, valamint 3. § 5. pontja, az Fttv. 3. § (1), (2) és (3) bekezdése, 7. § (1) és (3) bekezdése, 1. § (4) bekezdése a) pontja, 2. § a) d) és h) pontja vonatkozásában kifejtettek. II.3 A tényállás minősítése II.3.1 Az Fttv. alkalmazhatósága Jelen pontban is irányadó az I.3.1 fejezetben foglalt rendelkezések. II.3.2 Minősítés A Felügyelet megállapítása szerint a „B” jelű díjtáblán a Biztosító a telefonos kedvezmény leírásában a kedvezmény érvényesítését olyan feltétel fennállásához köti, amely a fogyasztó által nem befolyásolható és a fogyasztó nem is rendelkezik arra vonatkozó információval, hogy milyen egyedi körülmények bekövetkezésétől függ a feltétel fennállása. Az ugyanis, hogy a netrisk.hu és biztositas.hu internetes alkuszi oldalon megjelenítésre kerül-e a Biztosító lakásbiztosításának KGFB adatokból számított díja, független a szerződést kötni kívánó üzembentartótól, akinek arra vonatkozóan sincs információja, hogy a lakásbiztosítás megjelenítését az adott internetes oldalakon milyen tényezők befolyásolják. A Felügyelet álláspontja szerint továbbá a szerződést kötni kívánó üzembentartóktól nem várható el, hogy a rá vonatkozó következő évi díjtételekkel kapcsolatos ügyleti döntésük meghozatala során, azaz annak eldöntésénél, hogy kössenek-e, és melyik Biztosítónál kössenek kötelező-gépjármű felelősségbiztosítási szerződést – olyan szempontot érvényesítsenek, amely természeténél fogva ügyleti döntésüktől idegen. Az ugyanis, hogy az a netrisk.hu és a biztositas.hu internetes alkuszi oldalakon az üzembentartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díját annak figyelembe vételével kalkulálja, hogy az oldalon megjelenítésre kerül-e a Biztosító lakásbiztosításának KGFB adatokból számított díja, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel eljáró fogyasztótól sem várható el. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés 7
megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgálja, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, valamint az abban foglalt kedvezmények feltételeit teljes körűen és egyértelműen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, mely sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. III. A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS BONUS-MALUS OSZTÁLY SZORZÓINAK VIZSGÁLATA
III.1 Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. január 1-jétől hatályos díjtarifa hirdetményét. A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Személygépjárművek – 2011. előtti kockázatviselési kezdetű szerződésekre” című részében foglalt „Bonus/malus szorzó” táblázatában, az A0, B1, B2 és B3 osztály esetén 1,06 szorzó, a B4, B5, B6 és a B7 osztály esetén pedig 0,86 szorzó van feltüntetve. A Biztosító ezen hirdetményének „Személygépjárművek – 2011-es kockázatviselési kezdetű szerződésekre” című táblázat „Bonus/malus szorzó” részében az A0, B1 és B2 osztály esetén 0,90 szorzót, a B3, B4, B5, B6, B7 és B8 osztály esetén 0,75 szorzót, a B9 és B10 osztály esetén pedig 0,70 szorzót tüntet fel. A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Tehergépjárművek – 2011. előtti kockázatviselési kezdetű szerződésekre” című részében foglalt „Bonus/malus szorzó” táblázatában, az A0, B1, B2 és B3 osztály esetén 1,01 szorzót alkalmaz, a B4, B5, B6 és B7 osztály esetében pedig 0,81 szorzót tüntet fel.
8
A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Tehergépjárművek – 2011-es kockázatviselési kezdetű szerződésekre” című táblázat „Bonus/malus szorzó” részében az A0, B1 és B2 osztály esetén 0,90 szorzót, a B3, B4, B5, B6, B7 és B8 osztály esetén pedig 0,75 szorzót alkalmaz. A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Személygépjárművek – 2012-es kockázatviselési kezdetű szerződésekre” című táblázat „Bonus/malus szorzó” részében az A0 és B1 osztály esetén 0,90 szorzót, a B2, B3, B4, B5, B6, B7, B8, B9 és B10 osztály esetén 0,75 szorzót tüntet fel. A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Személygépjárművek – 2013-as kockázatviselési kezdetű szerződésekre” című táblázat „Bonus/malus szorzó” részében a B1, B2 és B3 osztály esetén 0,70 szorzó, a B4, B5, B6, B7, B8, B9 és B10 osztályok esetén pedig 0,65 szorzó van feltüntetve. A Biztosító 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Tehergépjárművek – 2012-es kockázatviselési kezdetű szerződésekre” című táblázat „Bonus/malus szorzó” részében az A0 és B1 osztály esetén 0,90 szorzót, a B2, B3, B4, B5, B6 és B7 osztály esetén 0,75 szorzót, a B8, B9 és B10 osztály esetén pedig 0,70 szorzót tüntet fel. A Biztosító jelen hirdetményének „Tehergépjárművek – 2013-as kockázatviselési kezdetű szerződésekre” című táblázat „Bonus/malus szorzó” részében a B1, B2, B3, B4, B5 és B6 osztály esetén 0,70 szorzót, a B7, B8, B9 és B10 osztály esetén pedig 0,65 szorzót alkalmaz. III.2 Jogszabályi környezet A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: 25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni. A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI.10.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 2. § szerint: 2. § (1) A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. (2) A bonus-malus rendszer az (1) bekezdés szerinti gépjármű-kategóriák vonatkozásában egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. (3) A biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján az 1. melléklet szerinti táblázatban meghatározott módon a bonus-malus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). (4) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási egyedi szerződéseit a bonusmalus rendszer szerint nyilvántartani.
9
III.3 A tényállás minősítése A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni. Megállapítható, hogy a hirdetményben foglalt, eltérő bonus-malus fokozatokhoz kapcsolódó azonos szorzók alkalmazásával a Biztosító – sok esetben – a kedvezőtlenebb bonus besorolású üzemben tartónak azonos kedvezményt biztosít a magasabb bonus besorolásban található üzemben tartóval szemben, amely ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott bonus-malus rendszer ugyanis rejtett módon lényegében visszasorolást eredményező szorzószámokat tartalmaz akkor, amikor a Biztosító a magasabb kedvezményre jogosult üzemben tartót egyenlő módon díjazza a kevesebb bonus fokozatot elért, illetve a bonus-szal nem rendelkező, A0 osztályba tartozó üzemben tartóhoz képest. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító a fenti eljárásával megsértette a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. IV. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS 10
A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedésekről köteles értesíteni a Felügyeletet.” A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy a 2013. január 1-jétől hatályos, 2013. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „A” és „B” jelű díjtáblájában a Kilenc napi díjkedvezményre vonatkozó részét az Fttv.-ben foglaltakkal összhangban álló tartalommal, jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a 2012. október 30án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy a 2013. január 1-jétől hatályos, 2013. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „B” jelű díjtáblájában a Telefonos kedvezményre (kód: 29) vonatkozó részét az Fttv.-ben foglaltakkal összhangban álló tartalommal, jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16-án, a 2012. október 30án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező része szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy a 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonusmalus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozásait mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmények alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a 11
Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
12
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1013/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata az MKB Általános Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által az MKB Általános Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1133 Budapest, Váci u. 76., a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: I.
Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. évre vonatkozó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa hirdetményének a „Személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB szerződések díjai” címszó alatt a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények közül a 4. c) pontban megjelölt kedvezmény feltételét a – fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal – 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg.
II.
Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. évre vonatkozó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa hirdetményének a „Személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB szerződések díjai” címszó alatt a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények közül a 4. i) pontban, a 4. k) pontban és a 4. l) pontban megjelölt kedvezmények feltételeit pontosítsa, valamint a 4. i) ponthoz és a 4. k) ponthoz kapcsolódóan a díjkedvezmények szorzóit tartalmazó táblázatban a szorzóhoz kapcsolódóan megadott feltétel/kedvezmény megjelölését hozza összhangba a 4. i) és a 4. k) ponthoz adott szöveges magyarázattal és kedvezmények feltételeit – a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal – 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg.
A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 (nyolc) napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás
A Felügyelet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. §-ában és a 73. §-a (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30-án hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjárműfelelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §-ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából. A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
A BIZTOSÍTÓ 2013. JANUÁR 1-JÉTŐL ÉRVÉNYES KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰFELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI DÍJTARIFA HIRDETMÉNYÉNEK A CASCO SZERZŐDÉS EGYIDEJŰ MEGKÖTÉSÉRE TEKINTETTEL ADOTT KEDVEZMÉNYRE VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁS VIZSGÁLATA I.
I.1.Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. évre vonatkozó díjtarifa hirdetményét. A Biztosító a közzétett díjtarifájában a „Személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB szerződések díjai” címszó alatt a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények közül a 4.c) pont az alábbi kedvezményt hirdette meg: „A szerződő 15% MKB casco díjkedvezményre jogosult személygépkocsira kötött határozatlan idejű kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjából, ha a szerződő casco biztosítással is rendelkezik az MKB Általános Biztosító Zrt.-nél, vagy a KGFB megkötésével egyidejűleg köti meg MKB casco biztosítását.”
A Felügyelet a közzétett díjtarifa fentebb idézett részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseivel vetette össze. I.2. Jogszabályi környezet A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: 23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: 3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §). Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: 7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és
b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: (3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős. Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. I.3. A tényállás minősítése I.3.1. Az Fttv. alkalmazhatóságának indokolása Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot.
Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen a „Személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB szerződések díjai” címszó alatt valamennyi személygépkocsira vonatkozó szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzemben tartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a Biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény további pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. Ebből kiindulva a jogalkotó akaratával ellentétes, ezáltal pedig a Gfbt. 23. § (3) bekezdését sérti az, ha a közzétett tájékoztatás nem egyértelműen meghatározott, a fogyasztók által félreérthető és így további pontosítása, helyesbítése, kiegészítése szükséges. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának a következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. I.3.2. Minősítés A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító a szintén a Biztosítónál megköthető casco szerződés együttes megkötése esetére alkalmazott kedvezménye vonatkozásában a „vagy a KGFB megkötésével egyidejűleg köti meg MKB casco biztosítását” feltétellel olyan tényezőt jelölt meg, amelynek jövőbeni bizonytalan teljesülésétől függően a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj 2012. évi pontos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára. A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fentiek során nem biztosította azt, hogy az üzemben tartó fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetettek szerint az üzemben tartó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlatával egyidejűleg legfeljebb casco biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot képes tenni. A casco
biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlat megtételekor azonban az üzemben tartó fogyasztó nem lehet annak a ténynek a tudatában, hogy casco biztosítása érvényesen létrejöne. A casco biztosítási ajánlat megtétele, majd ennek alapján a szerződés érvényes létrejötte ugyanis időben elválik egymástól, tekintettel a Biztosítónak a casco biztosítási ajánlat elfogadását megelőző kockázat elbírálási tevékenységére, melynek eredményeképpen a Biztosító akár az ügyfél ajánlatának visszautasításáról is dönthet, illetve annak az ajánlathoz képest eltérő tartalommal való elfogadását javasolhatja ügyfelének. Megállapítható, hogy a Biztosító a meghirdetett díjtarifában a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés megkötéséhez olyan kedvezmény igénybevételét ajánlja fel — „a KGFB megkötésével egyidejűleg köti meg MKB casco biztosítását” — melynek bekövetkezése bizonytalan, azaz a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ajánlat megtételekor az üzemben tartó által még nem ismert – a jövőben beálló – tényezőtől teszi függővé a kedvezmény megadását, amely tényező a Biztosító kockázat elbírálási tevékenységének időtartamától, illetve annak eredményétől függ. A casco biztosítási ajánlat elfogadása egyebekben sem csak az üzemben tartótól függ, az ajánlat elfogadása tekintetében ugyanis a Biztosítót kötelezettség nem terheli. Az előbbiekre tekintettel tehát az üzemben tartó fogyasztó a kedvezmény igénybevételekor nem tudja előre megítélni, hogy a Biztosítónak tett casco biztosítási ajánlata alapján a szerződése valójában létrejön-e, és így jogosulttá válik-e a kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet álláspontja szerint a díjtarifa hirdetmény a casco együttkötés kedvezménye vonatkozásában szabott feltételeiben annak lehetőségét teremti meg, hogy az üzemben tartók olyan ügyleti döntést hozzanak meg, amelyet a teljes körű információk ismeretében nem hoztak volna meg. A hirdetmény ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan, a fogyasztók ügyleti döntésére lényeges módon kiható információt, hogy a casco biztosítási ajánlat megtétele esetében a biztosítási szerződés nem automatikusan jön létre, hanem az ajánlat elbírálására a Biztosítónak jogosultsága, egyúttal kötelezettsége áll fenn. A hirdetményi tájékoztatás nem tartalmaz arra vonatkozó lényeges közlést sem, hogy amennyiben a casco biztosítási ajánlat alapján nem jön létre a casco biztosításra vonatkozó szerződés, úgy az üzemben tartó nem lesz jogosult a casco együttkötés kedvezményére. E tájékoztatások hiányában a casco együttkötés kedvezménye rovatban, azaz a „Személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB szerződések díjai” címszó alatt a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények közül a 4. c) pontban feltüntetett feltétel annak a téves, valótlan benyomásnak a keltésére alkalmas, hogy az üzemben tartó a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási ajánlat megtételével egyidejűleg tett casco biztosítási ajánlat megtételével jogosulttá válik a casco együttkötési kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal a fogyasztó olyan, a szerződés megkötésére vonatkozó ügyleti döntést is hozhat, amelyet valamennyi, a biztosítási díj összegét befolyásoló információ birtokában nem hozna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás.
E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a jelen esetben a kommunikáció eszköze, mint a kommunikációt korlátozó módon befolyásoló tényező, nem kerülhetett értékelésre. A közzététel helye és módja ugyanis a megtévesztő kereskedelmi kommunikációt, vagyis a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgáló rendelkezésre bocsátását nem indokolhatta, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, annak számítási módját teljes körűen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, melyen keresztül sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. II.
A BIZTOSÍTÓ 2013. JANUÁR 1-JÉTŐL ÉRVÉNYES KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰFELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI DÍJTARIFA HIRDETMÉNYÉNEK A KAMPÁNY KEDVEZMÉNYRE, A KÖZTISZTVISELŐK JOGÁLLÁSÁRÓL SZÓLÓ 1992. ÉVI XXIII. TÖRVÉNY, VALAMINT A KORMÁNYTISZTVISELŐK JOGÁLLÁSÁRÓL SZÓLÓ 2010. ÉVI LVIII. TÖRVÉNY SZEMÉLYI HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ SZERZŐDŐK RÉSZÉRE ADOTT KEDVEZMÉNYRE, ILLETVE A TANÁROK RÉSZÉRE ADOTT KEDVEZMÉNYRE VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁSA VIZSGÁLATA II.1. Tényállás II.1.1. A Biztosító a közzétett díjtarifájában a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények között a 4. i) pontban az alábbi kedvezményt hirdette meg: „A szerződő 5% kampány kedvezményre jogosult személygépkocsira kötött KGFB szerződés esetén, ha a szerződés kockázatviselésének kezdete 2011.01.01. vagy 2012.01.01.” Ezzel egyidejűleg a Biztosító a díjtarifának a díjkedvezmények és pótdíjak szorzóit meghatározó táblázata szerint: „Kampány, 2013. január 1-jét megelőző kockázatviselés kezdetű szerződésen 0,95” A Felügyelet a díjtarifa hirdetmény alapján megállapította, hogy a Biztosító a díjkedvezmények és pótdíjak szorzóit meghatározó táblázatban valamennyi, a 2013. január 1jét megelőző kockázatviselésű szerződő részére biztosítja e kedvezmény igénybevételét, eltérően a díjkedvezmények 4. i) pontjában a kampány kedvezményhez fűzött szöveges magyarázattól. II.1.2. A Biztosító közzétett díjtarifájában a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények között a 4. l) pontban az alábbi kedvezményt hirdette meg: „A szerződő 10% köztisztviselői kedvezményre jogosult személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB díjából, ha a szerződő a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, vagy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII törvény személyi
hatálya alá tartozik. A kedvezményre való jogosultság ezen jogviszonyt alátámasztó munkáltatói igazolással igazolható.” A Felügyelet eljárása során megállapította, hogy 2012. március 1-jétől a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII törvényt hatályon kívül helyezte a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 59. § (1) bekezdés a) és b) pontja. A köztisztviselők, valamint a kormánytisztviselők jogállását ezen időponttól új jogszabály, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény rendezi. II.1.3. A Biztosító a közzétett díjtarifájában a „Személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB szerződések díjai” címszó alatt a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények közül a 4. k) pont az alábbi kedvezményt hirdette meg: „A szerződő 10% közalkalmazotti kedvezményre jogosult személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB díjából, ha a szerződő a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény személyi hatálya alá tartozik. A kedvezményre való jogosultság közalkalmazotti jogviszonyt alátámasztó munkáltatói igazolással igazolható.” A Felügyelet a díjtarifa vizsgálata során megállapította továbbá, hogy a Biztosító a díjtarifának a díjkedvezmények és pótdíjak szorzóit meghatározó táblázatában a köztisztviselők, közalkalmazottak felsorolás után szerepelteti a „tanár” megjelölést is, melyekre együttesen 0,9 szorzót határozott meg: „Köztisztviselő, közalkalmazott, tanár 0,95” A Felügyelet ugyanakkor azt is megállapította, hogy a hirdetmény sem a díjkedvezmények szöveges magyarázatánál, sem a kedvezményes szorzót megjelölő táblázatban nem ad iránymutatást arra, hogy a Biztosító ezt a kedvezményt csak a közalkalmazotti jogviszonyban, azaz kizárólag az önkormányzati, állami fenntartású iskolákban foglalkoztatott tanárok részére kívánja-e biztosítani, avagy valamennyi, például alapítványi vagy egyházi fenntartású iskolákban alkalmazott tanárok esetében is igénybe vehető a fenti kedvezmény. II.2
Jogszabályi környezet
Az I. határozati pont I. 2. pontjában már hivatkozott Gfbt. 23. §-a, a Gfbt. 3. § (5) bekezdése, valamint az Fttv. 3. §-a, az Fttv. 7. § (1) és (3) bekezdése, az Fttv. 1. § (4) bekezdés a) pontja, az Fttv. 2. § a) pontja, d) pontja és h) pontja jelen határozati pont esetében is alkalmazandó, ezeken túl irányadó az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja is az alábbiak szerint: „6. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas: c) az áru ára, illetve díja, az ár, illetve a díj megállapításának módja, különleges árkedvezmény vagy árelőny megléte.” II.3
Tényállás minősítése
II.3.1. Az Fttv. alkalmazhatóságának indokolása A Felügyelet e pontban utal rá, hogy a határozat I.3.1. pontjában kifejtett, az Fttv. alkalmazhatóságára vonatkozó indokolása a határozat II.3.1. pontja esetében is irányadó. II.3.2. Minősítés II.3.2.1. A Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás során megállapította, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifa hirdetmény 4. i) pontjában az 5%-os kampány kedvezmény feltételéül szabta, hogy a szerződés kockázatviselésének kezdete 2011.01.01. vagy 2012. 01.01. legyen. A Biztosító a dátumok megjelölésével pontosan behatárolta, hogy mely szerződések, illetve üzemben tartók részére kíván kampány kedvezményt nyújtani. A Biztosító ezzel egyidejűleg a díjkedvezmények szorzóit tartalmazó táblázatban, a fenti, a kampány kedvezményhez fűzött szöveges magyarázattól eltérően úgy nyilatkozott, hogy a „kampány, 2013. január 1-jét megelőző kockázatviselés kezdetű szerződésen” 0,95. A fentiek alapján megállapítható, hogy a Biztosító a kampány kedvezmény címszó alatt nyújtott kedvezmény igénybevételének feltételét nem határozta meg egyértelműen, mivel a kampány kedvezményhez fűzött szöveges magyarázatban megjelölt 2011.01.01. vagy 2012. 01.01. kockázatviselési kezdetű szerződés helyett a kedvezményhez tartozó szorzót meghatározó táblázatban ettől eltérő dátummal jelölte meg a kockázatviselés kezdetét. Megállapítható, hogy a 2013. január 1-jét megelőző kockázatviselési kezdet nem csak a 4. i) pontban megjelölt 2011.01.01. vagy 2012. 01.01. kockázatviselési kezdetű szerződést foglalja magában, attól jóval tágabb körben értelmezhető, így az üzemben tartók számára nem ad egyértelmű meghatározást a kedvezmény igénybevételének feltételéül. II.3.2.2. A Felügyelet a Biztosítónak a 2013. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa hirdetménye áttekintése alapján megállapította, hogy a hirdetménynek a díjkedvezmények között a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényre, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII törvényre történő hivatkozása téves, tekintettel arra, hogy 2012. március 1-jétől egyik jogszabály sem hatályos. A Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás során megállapította, hogy 2012. március 1-jétől mind a köztisztviselők, mind a kormánytisztviselők jogállását egy új jogszabály, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény rendezi, így a Biztosító a meghirdetett díjkedvezmények között olyan kedvezményt tüntetett fel, melynek igénybevételére nincs lehetőség, tekintettel a már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezésekre. Megállapítható, hogy a Biztosítónak a köztisztviselők, illetve kormánytisztviselők által igénybe vehető díjkedvezmény alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatása - téves jogszabályra történő hivatkozással való meghirdetése - nem megfelelő, mivel a köztisztviselőként, illetve kormánytisztviselőként a Biztosítóval szerződést kötő üzemben tartó nem tudja eldönteni, hogy esetében a kedvezmény igénybevételére lehetőség van-e, ezáltal a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés 2013. évi díja hogyan alakul.
Amennyiben a Biztosító a köztisztviselők, illetve kormánytisztviselők számára kívánt kedvezményt nyújtani, akkor az ezen tisztviselők jogállását meghatározó 2011. évi CXCIX. törvényt kellett volna a díjkedvezményre jogosító feltételek között a 4. l) pontban megjelölnie. A Felügyelet álláspontja szerint a díjtarifában olyan jogszabályi hivatkozás megjelölése, mely a díjhirdetés időpontjában már nem hatályos, azt eredményezi, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa, illetve abból a díjkedvezmény alkalmazása nem világos, annak alkalmazhatósága nem lehetséges, ezáltal a köztisztviselők, illetve kormánytisztviselők számára félrevezető, megtévesztő. II.3.2.3.. A Felügyelet a fogyasztóvédelmi eljárás során megállapította, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifa hirdetményében a tanárok számára igényelhető kedvezményt nem egyértelműen jelölte meg, mivel sem a díjkedvezmények szöveges magyarázatánál, sem a kedvezményes szorzókat megjelölő táblázatban a tanár kifejezést külön nem definiálta. A Biztosító a díjtarifában nem határozta meg azt, hogy a díjkedvezmények szorzóit jelölő táblázatban feltüntetett „tanár” kifejezés, mint a kedvezményes szorzó igénybevételére jogosító foglalkozás valamennyi tanár esetében feljogosít-e a kedvezmény alkalmazására, avagy nem. A Felügyelet álláspontja szerint a díjtarifa hirdetményben a „tanár” kifejezés oly módon történő használata, hogy annak szöveges magyarázata a díjtarifából hiányzik, azt eredményezi, hogy a Biztosítóval szerződő, tanár foglalkozású üzemben tartók esetében, akik nem önkormányzati, állami fenntartású iskolákban dolgoznak, hanem például alapítványi vagy egyházi fenntartású iskolákban alkalmazott tanárok, nem eldönthető és nem egyértelmű, hogy jogosultak-e a kedvezmény igénybevételére. A Felügyelet megítélése szerint a hirdetmény alapján nem állapítható meg, hogy a tanárok számára meghatározott 0,9 szorzó alkalmazására mely esetekben van lehetőség egyértelműen, azaz a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény személyi hatálya alá nem tartozó alapítványi, valamint egyházi fenntartású iskolákban dolgozó tanárok esetén is igénybe vehető-e. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a díjtarifa hirdetményben nem egyértelmű, nem közérthető módon, adott tájékoztatást, azaz félreérthető tájékoztatást nyújtott az üzemben tartók részére a kampány kedvezmény és a tanárok részére nyújtandó díjkedvezmény személyi hatályáról, továbbá téves tájékoztatást nyújtott a köztisztviselők, illetve kormánytisztviselők számára adható kedvezményről. Ezáltal a Biztosító által meghirdetett díjtarifa alapján a Biztosítóval kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést kötni kívánó üzemben tartók nem kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy szerződés alapján őket megillető kedvezményekről, illetve azok mértékéről tájékozódjanak és ennek ismeretében eldönthessék, hogy a Biztosítóval kívánnak-e szerződést kötni, vagy sem. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító fenti magatartása alkalmas arra, hogy az üzemben tartókat ügyleti döntésük meghozatalában befolyásolja. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító megsértette az Fttv. 3. § (1) bekezdését ezáltal, hogy magatartása kimerítette az Fttv. 7. § (1) bekezdésében foglalt előírásokat, valamint az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat. IV. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint:
„71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet. A Felügyelet a jelen határozat I. pontjában feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező rész I. pontjában arra kötelezte a Biztosítót, hogy a 2013. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa hirdetményének a „Személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB szerződések díjai” címszó alatt a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények közül a 4. c) pontban megjelölt kedvezmény feltételét a – fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal – 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg. A Felügyelet a jelen határozat II. pontjában feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező rész II. pontjában arra kötelezte a Biztosítót, hogy a 2013. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa hirdetményének a „Személygépkocsira kötött határozatlan idejű KGFB szerződések díjai” címszó alatt a 4. pontban felsorolt díjkedvezmények közül a 4. i) pontban, a 4. k) pontban és a 4. l) pontban megjelölt kedvezmények feltételeit pontosítsa, valamint a 4. i) ponthoz és a 4. k) ponthoz kapcsolódóan a díjkedvezmények szorzóit tartalmazó táblázatban a szorzóhoz kapcsolódóan megadott feltétel/kedvezmény megjelölését hozza összhangba a 4. i) és a 4. k) ponthoz adott szöveges magyarázattal és kedvezmények feltételeit – a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal – 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben és a honlapján jelentesse meg. A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas hivatkozását mihamarabb kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezése miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a hivatkozott körülményekre tekintettel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg.
A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-FH-II-1015/2012. számú, fogyasztóvédelmi intézkedést tartalmazó határozata az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt. számára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., a továbbiakban: Felügyelet) által az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt.-vel (székhelye: 1082 Budapest, Baross u. 1, a továbbiakban: Biztosító) szemben hivatalból lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárás megállapításai alapján a következő határozatot hozom: I.
Kötelezem a Biztosítót, hogy a 2013. január 1-jétől érvényes kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének az életkorhoz kapcsolódó kedvezmény részét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglaltakkal összhangban álló tartalommal 2012. november 16-án, a 2012. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, továbbá honlapján jelentesse meg.
II. Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Törvényszéktől keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Törvényszéknek címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás A Felügyelet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. § -ában és a 73. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján 2012. október 30. napján hivatalból célvizsgálatot indított a kötelező gépjárműfelelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 23. §-ában meghatározott díjtarifa hirdetéssel kapcsolatos követelmények betartásának ellenőrzése céljából.
A Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból indított eljárás keretében ellenőrzi a) a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy által nyújtott szolgáltatást igénybe vevő fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó kötelezettséget megállapító, a 4. §ban felsorolt törvényekben vagy az azok végrehajtására kiadott jogszabályban előírt rendelkezések, valamint b) az alábbi törvényekben meghatározottak szerint ba) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény rendelkezéseinek, bb) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény rendelkezéseinek, továbbá bc) az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény rendelkezéseinek (a továbbiakban az a) és a b) pont együtt: fogyasztóvédelmi rendelkezések), továbbá c) az e törvény szerinti pénzügyi fogyasztói jogvitával kapcsolatos kötelezettség betartását, és - ide nem értve a szerződés létrejöttének, érvényességének, joghatásainak és megszűnésének, továbbá a szerződésszegésnek és annak joghatásainak megállapítását - eljár e rendelkezések megsértése esetén (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi eljárás). A Psztv. 73. § (1) bekezdése szerint a Felügyelet a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szervezetnél vagy személynél célvizsgálatot vagy több szervezetnél vagy személynél témavizsgálatot tarthat. A Felügyelet a Biztosítónál a díjtarifa vonatkozásában célvizsgálatot folytatott le. FOGYASZTÓVÉDELMI VIZSGÁLAT SORÁN MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET, A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
A
I. A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS DÍJTARIFA HIRDETMÉNY ÉLETKORHOZ KAPCSOLÓDÓ KEDVEZMÉNYRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATA
I.1. Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, 2013. január 1-jétől hatályos díjtarifa hirdetményét. A Felügyelet a hirdetmény áttekintése alapján megállapította, hogy a díjtarifa hirdetmény „Kedvezmény és pótdíj szorzók termék típusonként” elnevezésű táblázatában feltüntetésre került a segédmotoros kerékpároknál a „19 évesnél idősebb 28 évesnél fiatalabb szerződő”, valamint a „27 évesnél idősebb szerződő” szorzó. A díjtarifa hirdetmény továbbá a Múzeális Járművekre vonatkozó kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződések feltételeit a következőképpen határozza meg: „UNION-Kötelező Muzeális Járművekre: abban ez esetben köthető, ha a szerződő és a jármű megfelel az alábbi feltételeknek: veterán: A szerződő 29 évesnél idősebb és a gépjármű gyártási éve 1984-nél korábbi, valamint a gépjármű részt vett a tarifában felsorolt járműklubok valamelyikének regisztrációs- vagy állapotfelmérő folyamatában, melynek megfelelt, amit a klub dokumentált és erről igazolást állított ki. MMB minősített: A szerződő 29 évesnél idősebb és a gépjármű Muzeális Minősítő Bizottság által kiállított minősítéssel 2
rendelkezik. FIVA minősített: A szerződő 29 évesnél idősebb, és a gépjármű a Federation Internationale Vehicules Anciens által kiállított minősítéssel rendelkezik.” A Felügyelet a meghirdetett, segédmotoros kerékpárokhoz kapcsolódó életkor kedvezményre és múzeális járművekhez kapcsolódó szerződési feltételekre vonatkozó díjtarifa hirdetmény tartalmát a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) rendelkezéseivel vetette össze. I.2. Jogszabályi környezet A Gfbt. 23. §-a a díjtarifáról és annak meghirdetéséről az alábbiak szerint rendelkezik: 23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt - a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével - nem változtatja meg. (2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. (3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. (4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt. 3. § 5. pontja határozza meg a díjtarifa fogalmát: díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és - a flotta kivételével bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. Az Fttv. 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: 3. § (1) Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. (2) Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas.” (3) A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §). Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerint: 7. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy 3
időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 7. § (3) bekezdése szerint: (3) E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős. Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan az Fttv-ben foglalt szabályokon túl részletesebb, illetve szigorúbb szabályokat írhat elő. Az Fttv. 2. § d) pontja szerint kereskedelmi gyakorlat: „a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.” Az Fttv. 2. § a) pontja szerint fogyasztó: „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. I.3. A tényállás minősítése Az Fttv. 1. § (4) bekezdése a) pontja értelmében a biztosítási szolgáltatással kapcsolatban külön törvénynek vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabálynak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozóan megfogalmazott rendelkezése szerint előírt tájékoztatás jelentős információnak minősül. A fentiekre való tekintettel a fogyasztói döntés meghozatala szempontjából a Gfbt. 23. §-a által előírt díjtarifa hirdetés jelentős információként értékelendő. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító által meghirdetett díjtarifa az Fttv. 2. § d) pontjára tekintettel kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Megállapítható ugyanis, hogy a díjtarifa a Biztosító által nyújtott, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szolgáltatása díjszabását tartalmazza. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító által közzétett díjtarifa alkalmas a fogyasztók ügyleti döntésének befolyásolására, hiszen a fogyasztók a díjtarifa ismeretében döntenek arról, hogy fennálló kötelező
4
felelősségbiztosításra vonatkozó szerződésüket az adott biztosítónál fenntartsák, avagy annak felmondása mellett új biztosítási szerződés megkötésére tegyenek ajánlatot. Megállapítható továbbá, hogy a közzétett díjtarifát a Biztosító az Fttv. 2. § a) pontja szerinti fogyasztónak minősülő személyek vonatkozásában is alkalmazza, hiszen a G. Tábla alatt valamennyi személygépkocsira vonatkozó szerződés értendő, így a természetes személy fogyasztók által üzemeltett gépjárművekre kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások is. Az Fttv. 2. § h) pontja alapján megállapítható, hogy a fogyasztó biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatának megtétele, ezzel együtt jelenleg érvényben lévő szerződésének felmondása az Fttv. alkalmazásában ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Gfbt. által meghatározott, a díjtarifa meghirdetésére vonatkozó kötelezettség azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű üzembentartói egyszerűen és átlátható módon tájékozódjanak az egyes biztosítók díjtarifáiról. A Felügyelet megállapítása szerint a jogalkotó akarata, azaz az átláthatóság akkor érvényesülhet, ha a Biztosító a Gfbt. szerinti felkészülési időben, gondos eljárás mellett alakítja ki a hirdetmény tartalmát, és gondoskodik arról, hogy a hirdetmény további pontosítást már nem igénylő módon kerüljön megjelentetésre. Ebből kiindulva a jogalkotó akaratával ellentétes, ezáltal pedig a Gfbt. 23. § (3) bekezdését sérti az, ha a közzétett tájékoztatás nem egyértelműen meghatározott, a fogyasztók által félreérthető és így további pontosítása, helyesbítése, kiegészítése szükséges. A díjtarifa hirdetmény kapcsán előírt jogszabályi kötelezettség indoka, hogy lehetővé tegye valamennyi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettséggel terhelt üzembentartó számára, hogy a meglévő, illetve a társbiztosítóknál köthető biztosításának következő biztosítási időszakra vonatkozó díját — a biztosítók közzétételei alapján — egyértelműen meghatározza, ezáltal a számára legelőnyösebb biztosítás megkötésére tegyen ajánlatot. Ennek alapján az egyedi díjak megállapításához szükséges, közzéteendő díjtarifának (egyben számítási módszernek) pontosan és teljes körűen tartalmaznia kell, hogy milyen adatok, körülmények figyelembevételével állapítható meg a díjszabás hatálya alá tartozó szerződés egyedi díja. A fentiek alapján megállapítható, hogy a díjtarifa alkalmazása feltételeinek meghatározásával kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelően világos, nem minden feltételre kiterjedő meghirdetése alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet a teljes körű információk birtokában egyébként nem hozott volna meg. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító a díjtarifa hirdetményben a „Kedvezmény és pótdíj szorzók termék típusonként” elnevezésű táblázatban a segédmotoros kerékpárokkal kapcsolatban életkor alapján járó kedvezményt, a múzeális járművek esetében életkorhoz kapcsolódó szerződési feltételt jelölt meg, azonban a Biztosító az életkor vonatkozásában nem ad pontos meghatározást, azaz nem határozza meg egyértelműen, hogy a fogyasztónak az ajánlat megtételekor már a díjtarifában meghatározott életkorban kell lennie, vagy elégséges, ha azt a szerződéssel érintett biztosítási időszak során tölti be, ezáltal a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj 2013. évi pontos összege nem ítélhető meg egyértelműen a fogyasztók számára. A Biztosító díjtarifa hirdetményének vizsgálata során a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a fent megállapított magatartás tanúsításával nem biztosította azt, hogy az üzemben tartó fogyasztók ügyleti döntésük, azaz a Biztosító részére esetlegesen adandó ajánlatuk 5
vonatkozásában valamennyi releváns információ figyelembe vételével járjanak el, és a valós szándékuknak megfelelő ajánlatot tehessenek a Biztosító részére. Ennek oka az, hogy a Biztosító által meghirdetettek szerint az üzemben tartónak a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási ajánlat megtétele során nincs lehetősége annak eldöntésére, hogy a díjtarifa életkorra vonatkozó kedvezményét milyen feltételekkel veheti igénybe. A Felügyelet megállapította, hogy a fentiek szerint közölt díjtarifa alkalmas arra, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozza, hogy az esetében fizetendő díj kiszámításakor ne tudjon tekintettel lenni valamennyi díjmódosító tényezőre, ezáltal alkalmas arra is, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet valamennyi információ birtokában nem hozott volna meg. Az Fttv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a kommunikáció eszköze térbeli vagy időbeli korlátokat támaszt, ezeket az akadályokat és minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy fennállt-e megtévesztő mulasztás. E rendelkezés alapján a tényállás megítélésekor a Felügyelet figyelembe vette, hogy a Gfbt. 23. §-a szerint a Biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg, és a biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A Felügyelet figyelembe vette továbbá azt is, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára vonatkozó díjtétel nem minden részletre kiterjedő és világos, a fogyasztók döntési szabadságát nem teljes körűen szolgálja, tekintettel arra, hogy a Biztosító a teljes díjtarifáját, valamint az abban foglalt kedvezmények feltételeit teljes körűen és egyértelműen volt köteles az üzemben tartó fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító fentiek szerinti magatartása az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti megtévesztő mulasztást valósította meg, melyen keresztül sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését. KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS BONUS-MALUS OSZTÁLY SZORZÓI VIZSGÁLATA
II. A
II.1. Tényállás A vizsgálat keretében a Felügyelet ellenőrizte a Biztosítónak a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság 2012. október 30-ai számában megjelent, a 2013. év január 1-jétől alkalmazandó díjtarifa hirdetményét. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító a 2013. január 1-jétől hatályos kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifa hirdetményének „Bonus-malus szorzók” címszó alatti részében az alábbi meghatározás szerepel: „Az UNION-Kötelező Muzeális Járművekre minden bonus-malus szorzó értéke 1.” II.2 Jogszabályi környezet
6
A Gfbt. 25. §-ában foglaltak szerint: „25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. (2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni.” A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011 (VI.10.) NGM rendelet 2. § szerint: „2. § (1) A bonus-malus rendszer a személygépkocsira, motorkerékpárra, autóbuszra, tehergépkocsira, vontatóra, mezőgazdasági vontatóra terjed ki. (2) A bonus-malus rendszer az (1) bekezdés szerinti gépjármű-kategóriák vonatkozásában egy A00 alap, 10 bonus és 4 malus osztályból áll. (3) A biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján az 1. melléklet szerinti táblázatban meghatározott módon a bonus-malus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). (4) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási egyedi szerződéseit a bonusmalus rendszer szerint nyilvántartani.” II.3. A tényállás minősítése A Gfbt. 25. § (1) bekezdése szerint — a bonus-malus rendszer keretében — az üzemben tartó a „kármentes időszakhoz igazodóan” szerezhet jogosultságot a díjkedvezményre, míg a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet fizetésére köteles. A Biztosító a rendelet 1. számú mellékletének megfelelő bonus-malus osztály valamelyikébe köteles besorolni az egyedi szerződéseket, a vonatkozó kártörténeti adatok alapján. A tárgyalt jogszabályi előírások az előbbiek szerint tehát eltérést nem engedő módon meghatározzák az üzemben tartónak a kárelőzményi adatok alapján történő besorolási jogosultságát, ezzel együtt pedig a Biztosító besorolási kötelezettségét. A jogszabályi előírások ugyanakkor nem csupán az adott szerződés bonus-malus besorolási módját határozzák meg, hanem azt is rögzítik, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak figyelembe vételével, ahhoz igazodóan, annak mértékére figyelemmel díjkedvezményre jogosult. Erre való tekintettel a Gfbt. rendelkezése alapján a Biztosító csak olyan bonus-malus rendszert alakíthat ki, amelyben az alkalmazott szorzószámok úgy kell igazodjanak az egyes bonus-malus osztályokhoz, hogy azok tükrözzék a kedvezőbb besorolás tényét. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást - a káresemények számától függően - a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben 7
részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni. A hirdetményben a muzeális járművek bonus/malus kategóriáihoz kapcsolódó 1 szorzó alkalmazásával a Biztosító a kedvezőtlenebb malus, avagy bonus besorolású üzemben tartónak azonos, illetve nagyobb kedvezményt biztosít a már alacsonyabb malus vagy magasabb bonus besorolásban található üzemben tartóval szemben, amely magatartás ellentétben áll a bonus-malus besorolás alkalmazásának céljával, a jogalkotó szándékával, továbbá sérti a Biztosítóval szerződő üzemben tartók érdekeit. A Biztosító által alkalmazott bonus-malus rendszer ugyanis rejtett módon lényegében visszasorolást eredményező szorzószámokat tartalmaz akkor, amikor a Biztosító a magasabb kedvezményre jogosult üzemben tartót egyenlő módon díjazza a kevesebb bonus fokozatot elért, illetve a magasabb malus-szal rendelkező, üzemben tartóhoz képest. A Felügyelet a fentiek alapján megállapította, hogy a Biztosító a fenti eljárásával megsértette a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. III. A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS A Psztv. 71. § (1) bekezdése szerint: „71. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: d) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértőt azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet.” A Felügyelet jelen határozat I. pontjában feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező részének I. pontja szerint a Biztosítót a 2013. év január 1-jétől érvényes díjtarifa fogyasztók megtévesztésére alkalmas tartalmának megszüntetésére kötelezte, annak előírásával, hogy a díjtarifának a megvalósított jogszabálysértést érintő részét, a jogszabálysértést nélkülöző módon 2012. november 16. napján, a 2011. október 30-án közzétett díjtarifája közlésével érintett sajtótermékekben, valamint a honlapján jelentesse meg. A Felügyelet a feltárt jogszabálysértésre tekintettel a határozat rendelkező részének II. pontja szerint a Biztosítót arra kötelezte, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát hirdessen meg, amely az egyedi szerződések bonus-malus díjszorzóit a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban – és valamennyi egyedi szerződésre kiterjedően – határozza meg.
8
A jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedésről a Felügyelet értesítésének előírását a Felügyelet arra való tekintettel mellőzte, hogy hivatalból figyelemmel kíséri a kötelezettség teljesítését. A Felügyelet a fentiek szerint határozatában számot adott azon körülményekről, amelyek alapján a jogsértés súlyára, továbbá az eset összes körülményeire figyelemmel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fogyasztóvédelmi intézkedés alkalmazását. A Felügyelet az általa alkalmazott, a határozat rendelkező része szerinti intézkedéssel látta elérhetőnek azt a jogalkalmazói célt, hogy a Biztosító a közzétett díjtarifának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, illetve a közzétett díjtarifának a Gfbt. 25. § (1) bekezdésének megsértésére alkalmas hivatkozását kijavítsa és a Felügyelet így megakadályozza a díjtarifa kifogásolt rendelkezései miatti szerződéskötésekből eredő vitás helyzetek kialakulását, a megtévesztő tájékoztatásra alapított ügyleti döntések meghozatalát. A Felügyelet a hivatkozott körülményekre tekintettel indokoltnak és szükségesnek tartotta a fentiekben megjelölt jogkövetkezmény alkalmazását. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. Dr. Szász Károly sk. a PSZÁF elnöke
9
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének H-JÉ-II-1339/2012. számú felügyeleti intézkedést tartalmazó határozata az Generali- Providencia Biztosító Zrt. számára
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhely: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) (Felügyelet) képviseletében a Generali-Providencia Biztosító Zártkörűen Működő Részvénytársasággal szemben (székhely: 1066 Budapest, Teréz krt. 42-44.) (Biztosító) az alábbi határozatot hozom. Kötelezem a Biztosítót, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – hirdessen meg olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát, amely valamennyi egyedi szerződés bonusmalus osztály szerinti alapdíját a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban határozza meg. A Felügyelet eljárása során eljárási költség nem merült fel. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Bíróságnak címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben vagy az alperes közigazgatási szerv kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Indokolás I.
A FOLYAMATOS FELÜGYELÉS CÉLJA ÉS ESZKÖZRENDSZERE
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (Psztv.) 1. § (3) bekezdésének értelmében a Felügyelet tevékenységének célja a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása, annak részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának folyamatos felügyelete, a nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása. A Psztv. 7. § d) és e) pontjai alapján a Felügyelet feladatai közé tartozik a Biztosító működésére és tevékenységére vonatkozó, a feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések betartásának, továbbá a Felügyelet által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése, illetve folyamatos vizsgálata, valamint – ha törvény eltérően nem rendelkezik – eljárás az
előbbiek megsértése esetén, és ennek során intézkedések alkalmazása, kivételes intézkedések alkalmazása, bírság kiszabása. A Psztv. 38. § (1)-(2) és (4) bekezdései alapján a Felügyelet folyamatos felügyeletet gyakorol a Biztosító felett. A folyamatos felügyelet – többek között – a hivatalosan ismert tények ellenőrzésével és elemzésével valósul meg. A Felügyelet a Biztosító folyamatos felügyelete keretében ellenőrizte a Biztosító által 2012. október 30-án a Magyar Hírlap, illetve a Napi Gazdaság országos napilapokban meghirdetett 2013. január 1-től az egyedi és a flottára kötött szerződések vonatkozásában alkalmazandó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifáját. II.
TÉNYÁLLÁS, JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET ÉS A TÉNYÁLLÁS MINŐSÍTÉSE
II.1
Tényállás
A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifájának egyedi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó része szerint az egyedi szerződés éves díját az alapdíj, a bonus-malus díjfaktor, valamint a díjtarifában meghatározott további korrekciós tényezők szorzata képezi. A díjtarifa szerint „[a]bban az esetben, amennyiben a biztosítandó gépjármű üzemben tartója a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., (MNV Zrt.) vagy annak tulajdonosi és/vagy vagyonkezelői jogkörébe tartozó más gazdálkodó szervezet, és az egy szerződő által biztosítani kívánt gépjárművek száma nem éri el az ötöt, úgy az adott gépjárműre vonatkozó egyedi, határozatlan idejű biztosítási szerződés szerződője ezen egyedi szerződés tekintetében jogosult a határozatlan idejű flotta szerződések vonatkozásában az MNV Zrt. tekintetében közzétett, – az üzemben tartó személyétől függően alkalmazandó – MNV I, vagy MNV II oszlopokban meghatározott díj alkalmazására. Ezen szerződők esetében a bonus-malus díjfaktor minden esetben 1 (egy). Abban az esetben, amennyiben a biztosítandó gépjármű üzemben tartója a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság (MFB Zrt.), vagy annak tulajdonosi jogkörébe tartozó más gazdálkodó szervezet vagy olyan részben vagy egészben a Magyar Állam tulajdonába tartozó gazdálkodó szervezet, melyben fennálló állami tulajdonú részesedés tekintetében a tulajdonos jogait az MFB Zrt. gyakorolja és az egy szerződő által biztosítani kívánt gépjárművek száma nem éri el az ötöt, úgy az adott gépjárműre vonatkozó egyedi, határozatlan idejű biztosítási szerződés szerződője ezen egyedi szerződés tekintetében jogosult a határozatlan idejű flottaszerződések vonatkozásában az MFB Zrt. tekintetében közzétett MFB oszlopban meghatározott díj alkalmazására. Ezen szerződők esetében a bonus-malus díjfaktor minden esetben 1 (egy).” A Biztosító 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifája alapján a Biztosító az „OT” rendszámmal rendelkező gépjárművekre vonatkozó egyedi kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szerződésekre külön tarifát hirdetett meg. A külön tarifának a díj kiszámításának folyamatára vonatkozó rendelkezései szerint az „OT” rendszámmal rendelkező gépjárművek egyedi szerződéseinek éves díját az éves alapdíj és a bonus-malus díjfaktor szorzata képezi. A díjtarifa „BONUS-MALUS díjfaktor tábla OT járművek esetén” elnevezésű táblázata szerint az OT rendszámmal rendelkező gépjárművekre kötött egyedi szerződések bonus-malus díjfaktora minden bonus-malus osztályban 1 (egy).
2
II.2
Jogszabályi környezet
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 3. § 5. pontja szerint a díjtarifa a külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és – a flotta kivételével – bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező összessége. A Gfbt. 23. § (1)-(4) bekezdései és a Gfbt. 62/A. § (1) bekezdésének átmeneti rendelkezése az egyedi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó díjtarifával kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkeznek: A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt – a bonus-malus rendszerre vonatkozó külön rendeletben meghatározottak kivételével – nem változtatja meg. A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni. A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában az előbb meghatározottak szerint és 2013. január 1-től alkalmazandó díjtarifáját 2012. október 30-ig legalább két országos napilapban és a honlapján meghirdetni. A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg. A Gfbt.-nek a bonus-malus rendszerre vonatkozó 25. § (1) és (2) bekezdései szerint az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó díjtöbblet (malus) fizetésére köteles. A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a kártörténeti igazolásokat kiadni. A bonus-malus rendszer, az abba való besorolás, illetve a kártörténeti igazolások kiadásának szabályairól szóló 21/2011. (VI. 10.) NGM rendelet (Rendelet) alapján a bonus-malus rendszer összesen tizenöt – egy alap (A00), 10 bonus (B01-B10), valamint négy malus (M01M4) – osztályból áll. A Rendelet 2. § (3) bekezdése értelmében a biztosító az egyedi szerződéseket díjmegállapítás céljából az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam kártörténeti adatai alapján a Rendelet 1. mellékletében meghatározott módon a bonus-malus osztály valamelyikéhez hozzárendeli (besorolás). A Rendelet 4. § (3) bekezdése szerint a besorolás a következő biztosítási időszakban egy osztályt emelkedik, ha a szerződéssel érintett gépjármű az új biztosítási időszakot közvetlenül megelőző biztosítási időszak és az új biztosítási időszak kezdő napjai közötti időtartam során legalább 270 napig biztosítási fedezettel rendelkezett és ebben az időtartamban az üzemben tartónak az érintett gépjármű vonatkozásában – a károkozás időpontjától függetlenül – kártérítési kötelezettsége (az első kárkifizetés vagy a biztosítóval szemben hozott jogerős ítélet dátuma) nem vált ismertté. A Rendelet 1. számú melléklete szerint a besorolás személygépkocsik és motorkerékpárok esetében a következő biztosítási időszakban a megelőző időszakban ismertté vált káronként két osztályt romlik, illetve négy vagy több ismertté vált kár esetében a szerződést a legrosszabb, az M04 osztályhoz kell hozzárendelni. Autóbuszok, tehergépkocsik, vontatók és mezőgazdasági vontatók esetében a besorolás ismertté vált káronként egy osztályt romlik, illetve négy vagy több ismertté vált kár esetében a szerződést a Rendelet 1. számú mellékletében meghatározott osztályhoz kell hozzárendelni. II.3
A tényállás minősítése 3
A Gfbt. idézett 3. § 5. pontja alapján a biztosítóknak a díjtarifájukban az egyedi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések alapdíját bonus-malus osztályonként kell megállapítaniuk. A Gfbt. 25. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az üzemben tartó a kármentes időszak hosszához, illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodóan, azaz a bonus-malus besorolásától függően díjkedvezményre jogosult, illetve díjtöbblet fizetésére köteles. Az előbbiekből következik, hogy a díjtarifában egy bonus-malus osztályhoz tartozó alapdíjnak alacsonyabbnak kell lennie, mint bármely más hátrányosabb osztályhoz tartozó alapdíjnak. Ellenkező esetben az üzemben tartó nem részesül a kármentes időszak hosszához igazodó díjkedvezményben, illetve nem válik kötelessé az okozott károk számától függő díjtöbblet fizetésére. A jogalkotó által kialakított bonus-malus rendszer nem vitatható célja ugyanis, hogy a kármentességet az elért bonus-fokozatnak megfelelő díjkedvezménnyel jutalmazza, míg a károkozást – a káresemények számától függően – a bonus-malus besorolásban elért fokozat elvesztésével és így az alkalmazandó szorzó emelésével szankcionálja. A Felügyelet értelmezésében ugyanis a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás rendszeréhez kapcsolódó és nem mellőzhetően figyelembe veendő bonus-malus rendszer, illetőleg bármely, jogszabály által kötelezően figyelembe veendőnek minősített, kártörténetet értékelő rendszer mint sajátos jogpolitikai eszköz alapvető funkciója a közúti közlekedés rendjének, mint a jelen kor egyik vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi érdekének fenntartása, erősítése a közúti közlekedésben részt vevő szereplők anyagi érdekeltségének megteremtésén és motivációján keresztül. Ezt a jogalkotói célt a Felügyelet olyan kiemelkedő jelentőségűként értelmezi, amely túlmutat az egyes biztosítók saját üzletpolitikai megfontolásain, így a saját üzletpolitikai szándékok semmilyen módon nem írhatják felül, nem semlegesíthetik ezen jogpolitikai célok érvényesülését, mivel ennek megengedése közvetett módon a közúti közlekedés szereplőinek a – még a gondatlan – károkozást elkerülő magatartásra, a lehető legkörültekintőbb gépjárművezetésre irányuló motivációit lehet képes gyengíteni. A Biztosító által meghirdetett, 2013. január 1-től az egyedi szerződésekre alkalmazandó díjtarifában viszont a jelen határozat II.1 pontjában megjelölt egyedi szerződések esetében a szerződések bonus-malus díjfaktor minden esetben egy, azaz az ebbe a körbe tartozó egyedi szerződések alapdíja nem függ a szerződés bonus-malus besorolásától. A Biztosító így ezen egyedi szerződések esetében nem nyújt a kármentes időszak hosszához fűződő díjkedvezményt, illetve az üzemben tartó nem válik kötelessé az okozott károk számától függő díjtöbblet fizetésére, amivel a fent kifejtettekre tekintettel megsérti a Gfbt. 25. § (1) bekezdését. III.
A FELÜGYELET ÁLTAL ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉS
A Psztv. 38. § (5) bekezdése szerint a Felügyeletnek az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapított jogszabálysértés esetén lehetősége van intézkedést közvetlenül alkalmazni. A Psztv. 61. § (1) bekezdése alapján, ha a Felügyelet az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapítja a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben (a továbbiakban: Bit.), a Gfbt.-ben foglaltak megszegését, megkerülését, elmulasztását vagy késedelmes teljesítését – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a Bit-ben meghatározott, az adott tevékenységre vonatkozó törvény szerinti intézkedést, kivételes intézkedést alkalmazza. A Bit. 195. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Felügyelet a biztosító kötelezettségének teljesítése, az ügyfelek érdekeinek megóvása, valamint annak érdekében, hogy a biztosítási tevékenység a Bit-nek, illetve ezen tevékenységre vonatkozó más 4
jogszabályoknak és a Felügyelet határozatainak megfeleljen, a Bit-ben, a biztosítási tevékenységre vonatkozó más jogszabályban, továbbá a felügyeleti határozatokban meghatározott feltételeknek való megfelelésre – határidő kitűzésével – kötelezhet. Figyelemmel arra, hogy a Gfbt. 2013. január 1-től módosuló 23. § (3) bekezdése alapján a Biztosítónak ezen időponttól legalább hatvan napos hatályba lépési idő mellett lehetősége nyílik új díjtarifa meghirdetésére, a fentiek szerinti tényállás és jogszabályi felhatalmazások alapján a Biztosítót a jelen határozat rendelkező részénben foglaltak szerint a Felügyelet arra kötelezte, hogy 2013. január 2-án – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjtarifa meghirdetésére ezen időpontban hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban, az ekkor megengedett lehető leghamarabbi hatálybalépési időponttal – hirdessen meg olyan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjtarifát, amely valamennyi egyedi szerződés bonus-malus osztály szerinti alapdíját a bonus-malus rendszerre vonatkozó jogszabályi előírásokkal összhangban határozza meg. A Felügyelet az intézkedés alkalmazása során a Psztv. 61. § (4) bekezdésében meghatározott körülmények közül az a)-c) pontok alapul vételével tekintettel volt a szabály megsértésének, illetőleg a hiányosságnak a súlyosságára, a cselekménynek a biztonságos működésre, illetve a Biztosító ügyfeleire gyakorolt hatására. A Felügyelet a Psztv. 61. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörben úgy ítélte meg, hogy a Biztosító által elkövetett jogsértés a kötelezés intézkedés alkalmazásával reparálható. A Felügyelet megítélése szerint a feltárt jogsértés a megfelelő reparálásuk esetén nem hordoznak olyan rendszerbeli kockázatot, amely jelentősen veszélyeztetné a Biztosító, illetve a biztosítási piac biztonságos működését. Ezek alapján a kötelezés alkalmazását a Felügyelet elegendőnek látta azon jogalkalmazói cél eléréséhez, hogy a Biztosítót a jövőben visszatartsa a hasonló típusú jogsértések megvalósításától, továbbá ösztönözze a Biztosítót a jogszabálysértést megvalósító körülményei megváltoztatására. *** A határozat a már hivatkozott jogszabályhelyeken, továbbá a Ket. 71. §-ának (1) bekezdésén alapul. A határozatot a Felügyeletnek a Psztv. 4. § (1) bekezdésének i) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hoztam meg. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § (1) bekezdése a)-r) pontjában, valamint a 64. § - 73. §-aiban, valamint az Fttv. 10. § (2)-(4) bekezdéseiben biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, 109. § (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327. § (1)-(2) bekezdésein, a 330. § (2) bekezdésén, a 332. § (2a) bekezdésén és a 338. § (1)-(3) bekezdésein alapul. A határozat a Ket. 73/A. § (1) bekezdés c) pontja és 73/A. § (3) bekezdése értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2012. november 10. 5
Dr. Szász Károly s.k. a PSZÁF elnöke
6
