I"]
m-
jf'^áii^^' -f.-V'f' í'fM'
'
*
•>
nt^
//
i
'fr
VÖRÖSMAHTV MIHÁL'
MUNKÁI E L
S Ú
K
T K
r.
y^^ /// .>-^.^Xí^
PESTEN, T R A TT N E R
-
KÁ R O
I,
V
1833. 1'
TT
T.
A
J
D O \
A.
('u'm/'nn
^
y/^'^
^'>
^
^ (
\'OI\ÜSA[ARTY MIHAL'
V
U
E
PtvSTEN. 1
f;
a T T N
V.
\\
-
K
Á
E
8
\\
O
I.
iy
1833. V
i'
J
l
1.
I.
A J I)
O N A.
\
V
^^^Ry
X
D
A
L
K.
TUNODO.
A'
Nyugszik
a' szél
csendes a'
,
De szivemben
zaj
Merre
hol pilienjek
lérjek
,
vagyon
;
?
Messze még
a'
part nagyon.
Messze mint
a'
boldog
élet'
Visszafolyt jó napjai,
Mellyeket
még nem
zavartak
Ifjúságom' gondjai
Nincsen már nekem vezérem
Nincs hajómnak csillaga
Melly felém
a'
,
egekbl
szép
Olly szelíden ragyoga;
Hol körüle bájsugárral Uj reménység terjedett, 'S szép szerelmem' édes
Hajnalodva repdesett. 1.
álma
hab
,
— ;
,
;,
V/g, derült volt akkoron még A' magasban szép egem
,
víz' tükörében
Itt is a'
Víg, derit volt az nekem»
Most
setét
ha fültekintek
5
,
Mert borultak szemeim tükörében
Itt is a' víz'
Megzavarják könyeim. Kelj te zügó fergeteg, kelj,
Zúgd
el e'
Ugy
bus életet
ennyi veszteséggel
is
Kedvem
gyászra vettetett.
Kelj
az örvényes habokba
,
's
Szórd el Szórd
Meg
ég
csontomat
hogy
,
ne
a'
szánó leányka
lelje síromat.
Hasztalan
!
még
csendes
a'
De szivemben
zaj
Merre
hol pihenjek
térjek
Messze még
,
a'
hab
vagyon; ?
part nagyon.
FÖLDI MENNY. „Mennyet MeujiyeL
kell a' fóldün
föld
a'
!
Elveszén dók
úgy
Elmének én
és hiába
,
Messze füldöu
,
Nincsen ég
rúldün,
'S
a'
ím hogy
Dombra Eljön
,
'S
oh
,
Lelkem
Ne
nem
tiszta ,
árja' partján
kék szemében
,
üdvözült gyönyörrel
olt ül szeme' szép egében.
fuss lányka
Vagy ha
oh ne
,
elfutsz
,
,
fuss
—
ellem
zárd be kék szemeidet
Hogy bellök lelkem El no veszszen
,
kellemében
ifjú
ki hinné
:
találtam.
dombra dolük
Eodrog' csendes
Es eget hoz
Jártam
hegyek' tetin
a'
elfáradva
lány
a'
keresni,
kik rajta élnek."
a'
5
is
elveszend.
is
el
ne veszszen
mint az árva gyermek
Kit vadonba kerget mostohája.
A'
SZERELMES.
Hasztalan van olvasásom:
Nyugtot nem lelek;
Munkátlan
toll áll
elttem
'S puszta levelek.
Minden^ szónak kezdetében
Szép neved ragyog Ott van minden 'S
Zaj
vonásnál
kis
rám felmosolyog. ,
tolongás
nem
segíthet
Képed benne van A' magány sem
:
képed ott
is
Üldöz untalan.
Ah nem
tudlak elkerülni,
Mert szivemben vagy 'S szép
De
—
,
mint hajnal' szép világa
kegyetlen vagy.
,
csermelyül: z.
A'
Oh
selyjne a' vizeknek
Kis cbörgeleg
Víg
,
álja iiedveíduek
Hová
pereg
?
A' titkos völgynyilatuái
Mi
vár
,
mi vou
Qogy dlsz, mintha
te volnál
A' Balaton?
Mért
5
mintha nászra
lejtne
,
Kereng habod 'S zeng
,
mintha dalt rebegne
Kis oldalod
Tán szebb
?
virág virágzik
A' völgy' ölén
?
Tán szebb nap' fénye Hüs
rejtekén
játszik
?
Vagy Emmi' rózsaképe Hajnallik olt.
Hogy
olly
nagyon
Futó habod
i
siet le
Oh
fuss
,
ha habjaidban
's
Enyhül alant 'S
mint
csillag
,
keble lassan
Leáldozand
Oh
vidd
Vidd
e*
rózsabimbót
lejtve le,
Gyengéden
szíve'
halmát
Illesd vele.
Mondd hogy
ki téged külde
,
Az én vagyok
Hogy
lánggal égek értté
'S
hogy sorvadok.
'S
ha
erve
meg nem
indul
Szánó kegye
Zúgjad
,
hogy
Mint kebele.
szíve
márvány
A'
VÖLGYI LAKOS. ,,Zöld fihtüzettel
Feszül az égnek
A' hegy tövébl
Egy
bársfasor.
Alóla lassan
Zubogva csermely Szakad siralmas
Lakom
felé
Ott nyugszik
,
ottan
Kél hajnalarczu
Tündér alakban Vezér tüzem A' szöghajú lány;
Szép mint
kel
'
rtap
'S mint a' lenyugv<J
Ollyan
szelíd.
De mit
tndöm?
Nem Ha
tudja
tudja
Hogy
,
,
vagy tán
nem szán
szenvedek.
,
= Ah
a*
~
10
futó szél
Elkapja szómat.
A' hab könyííinet
De nem
Nem
—
felé.
jut fülébe
Keservem' hangja
Nem
ér szivéhez
Nyög
szivem."
Ekkép panaszlá Bús andalogva A' völgy' lakója Gyötrelmeit.
'S haj
!
a'
futó szél
Elkapta hangját, A' hab könyit
De más
felé.
A' csermely' árját
Teuger nyélé be A'
szél'
Zúgó vihar 'S
most
,
fuvalmát ;
sírja
mellett
Bús zöngelemmel Szél és patakzaj
Sóhajtanak.
11
A^
8Zi: RELMETLEN.
Fájdalmasan folyt sok napom
ifjúság"
Szép kezdetéhen bús szerelem miatt;
Örömtelen foly alkonyában A' szerelem' lobogása nélkül.
Elhlve bolygók
züld tavasz' ékein.
Nincs annyi lelkem mint egy az ágakon
Repkedve
játszó kis
madárnak
,
Melly rövid álmairól danolgat
jÉs
'S
híja társát
minden
Én
a' telek'
'S
Oh Még
.
csalja szerelmesen
örül
kicsin toll rajta
,
keserg
vad pusztaságát
hordozom
a'
jegeket szivemben.
ifjúkornak bíboros istene
!
nincs-e tiltva visszamosolyganora 'S tündér szerelmek' rózsaberkén
Szednem az
Oh
add meg ismét
gyönyör' virágit
égi
a'
?
zokogó panaszt
A* fájdalomnak kínait Adj egy sóhajtást
Hagyd lobogó
,
édeit
—
's
életemmel
tüze köztt enyészni.
12
K.
DAL A.
M'.
Züld ágon
kis gili
Zokogva búg Mert 'S
leli
mindegyre búg.
„Kis
Ne
nem
társát
gili, ág felett
búgj sokat
Kincsinke kis szived
Majd megszakad.'* Züld ágon
kis gili
Csak búg , csak búg A' völgy jajjal
:
teli
Utána zúg. A' hajnal elmegyen.
Az
este jön
'S gilicze
,
mereven
Ül ágközön ,,
Megmondtam
Ne búgj
,
kis gili
sokat
Szerelmes
kis szived
lm megszakadt.'
13
H
A'
Láttam
megindult
:
T L K
I
N.
tavasz
a'
,
illatos
Szell kerengett zöldesedö nyomán
;
Reszketve megnyiltak virági
Harmatosán ragyogó
Láttam
Nem
de téged
;
tavasz' angyala
még vágyakodo szemem
láthatott
Nélküled
oh
,
kebellel
élek a'
viiányban
:
,
Nélküled ér kora hervadása. Jer
visszatér
:
jMüsolygj Jer
a'
könny
tavasz veled
fölélnek holt növevényei
:
lábaidnál elterülnek
:
A' füvek és
Vagy
tengeren
Tüzet
vet
Hová
ti
remeg
virágok.
menjek-e értted
bérez fekszik-e
el
Véred
,
,
veszel? vérrel halállal
merész gzív
!
Vissza
halálod. Tengerek
lítját
<
rödül?
Menjek-e zárt utadat kitárni Lankadj
:
nem
és
nem
adja
hegyek
állják kedvesednek:
maga
?
fut hiteszegve tled.
t
14
Oh
mért
csalál
,
szép képzelet , engemet
?
eszemben mért okozál zavart,
Ifjú
Most eltemetsz
itt
El hagyod
Majd egykoron tán Megáll az
ifjú
,
vég szavammal
's
a' szeleket röpülni.
halmomon
pusztai
sajnosán
Szemét lesütvén
,
és borult
,
rólam ekkép
Emlékezik keser szavakkal: „Boldogtalan
Az
,
égi szellt
Nem
égi
mint vára setét eszed ?
mért öleled mohón
vagy, lám most
Föld takar Öleld
meg
De már
a'
el
j
nem
a'
Hol
mi
jó
tövissel rakva lesz a' ki
tudom, onnan.
szenvedésed."
leli
tovább megy
j
Hantok
És nem
's
vissza híjon
szünetét
így szól
's
is a'
egek' hatái'a.
mit juttat az alkalom.
örökké elnyugovál,
Nincs
?
;
rajtam azonban
vadulnak
el,
szánakozva
Rózsafüzért tegyen
a' tövisre.
a'
A'
FELLEGEKHEZ.
Háborogva AlIok
csüggedezve
,
közepén,
a' sik'
Uj keservvel
új bánattal
,
A' bejött év' kezdetén.
Búsan nézem
fölöttem
a'
Elvonuló felleget, 'S a' fuvalmát, mellyet éjszak
Zúgva délnek
Oh
ereget.
az égnek fellegével
A' vad éjszak' vad szelével
Délre sóhajt 'S ott talán
H
e'
kebel
már
—
a' lyány** szíve
szivenmek rég nem híve
Mást vidánut, mást
ölel.
16
SZÉP LEÁNY.
A^
Hó
5
vagy Ott
Nem,
liab
vagy
,
csillag rémlik
völgy' ölén?
a'
más az:
neiMj
a*
mit véltem.
Csalfa tünemény.
Hónak
,
habnak
,
és csillagnak
Nincs fodor haja
Szép lány fürdik
a'
patakban
'S a' szép lány' ha|a.
Milly csábító mozdulattal Hajtja
meg
fejét.
Kis virágot tart kezében Parti növevényt.
Játszva súg
a' szél
fülébe
Kedves titkokat. Játszadozva hajt fejére
Rezg
ágakat.
Ág ha volnék , meghajolnék Én is szívesen, A' szellvel rálehelnék
Titkon
,
édesen.
Gyenge
tagjait csókdossák
Fürge halliak
Rá bámulva meg-megáll
Nem Haj
!
a"
zi'ig
magam
és
patak.
beli
is
,
megáll nék
,
Volnék csak patak
Vagy bár
küzttetek lebegnék
Boldog halfiak! Kis hal lenni meg nem szünnéna Mi'g ö ott mulat
Csókkal élnék
csókban lelném
,
Szép halálomat.
Vagy mi
ez
Hah hogy szemeim
?
így megcsaltanak
Hozzá képest Látszott
'S
,
,
a'
!
mi szépnek
holt alak.
mennyivel szebb más élknél
Árnyék képzete: Annyival szebb árnyékánál
Él
termete.
IMert csak képe termetének
Es árnyéka az IMelly a'
,
vízben habnüvés
Lányként hajladoz.
18
Ott
a'
parton andalogva
Fenn
O
a'
áll
szebb maga:
szívnek, szerelemnek
Tündér
csillaga.
,
!
,
:
19
SZANAKODOHOZ.
A'
Szánsz ha titkus búm' küjiyüil Folyni látod arczomon
Szánsz
lia
Nyög
De nem A'
,
bánatom kitörve keserves ajkamon
5
indíthat szerelmet
köny
panasz
's
llészvevést gerjeszt csak
JVem szerelem az
Ha vidámságom
—
ah de
!
felébred
A' remény' sugárira
,
'8 elmerülve nézek arczod'
Andalító bajira
Mintha lágyulnál
,
:
enyelgve
Látszol inteni
Haj csak látszol
Nem
!
—
lígy
miként ^n
tudsz érzeni «
20
Mi'g
van épség napjaimban
Míg
virágzik életem
Míg doboghat
's
gerjedezhet
Erted aggó kebelem
Addig
,
Édes
!
ne szánj
Szánhatsz
,
;
tégy velem jól ,
— szeress
!
majd ha nyugtot
Síron túl keres.
e'
szív
21
A'
LANTHOZ.
Rég pihensz, lantom, szerelem' dalától, 'S
húrodon váltig remeg
Zengj
;
csaló kéj
a'
de bú többé le ne nyomja hangod' Tiszta folyását.
Csendesen mini fut habon
Zengj
te is lassú
Hangzatod
,
tn
a'
szomorogva
,
's
szél
veszszen
mint vész üröm és szereim
e'
Puszta kebelbl. A' leány szép volt deli termet által
Mindeneknél szebb ragyogó szemével
Szz
mosolygását öröm és nemesség' Bája emelte.
Fény
's
homály küzdött enyelegve arczán
Mint nap és
éj
küzd derülded ormon
Hol közöttök szép sugarával Hajnala
a'
menny*
fölkél.
Nemtanult szózat vala lágy beszéde
Egyszern
jött az
,
repes szivébl;
Titka sem volt még
,
csak enyelge
Gondolatokkal.
a'
kis
,
=== Ekkor 'S
eljött
a"*
hevület' korában
könny szemmel
És örült
—
22
rajt'
ifjú
szemeknek
rá ragyogó
a'
mulatott az
Égi világán.
És magán
járt a' susogó ligetben
Éneket dallott Boldogot
millyen
,
tüzébl
szive' kis
maga
Zengte hegy
volt
,
,
,
's
szerelmet
és völgy.
A' napok tntek, tüze lángra gyúladt; Belsejét gond és epedés szakasztá
'S ah kitol venné örömét
Hlve
Hlve
nyugalmát
—
van az már.
van hozzá. De hová merültél
Bánatok' kínos zavarába
Sznj meg
,
Ott pihentedben hideg reád
,
,
lantom
?
ah nem sok nap után
Fz
J
,
és dalt
morog
'S én sok ínségek' fia,
a'
fog emelni.
éji a'
szell halálnak
hangjaidnál
Csendesen alszom.
gyászos
;
,
,
23
KÉRELEM.
Mást sugár nagy termet hódít Mást Kérded,
kisdedebb.
a'
Emma,
én elttem
Mellyik ékesebb
A' mit tudsz
,
mit kérded álnok
OUyan , mint
OUy
sugár
Sem
?
te
vagy
olly teljes
,
kicsiny,
Másnak barna
sem
haj'
,
?
,
oUy ép
nagy.
homálya
Hószín vállakon.
Másnak göndör szke
tetszik
Hajnal arczokon.
Engem, Emma, szög Szög
,
mint
haj éleszt,
a' tied
Hóvilága szz kebelnek, 'S arcz
,
mint
a" tied.
=== Soknak mennye
Soknak
===
24
a'
bogár szem,
kökény;
a'
bogárért, sem kökényért
Sem
Nem hevülök én Emma, szép szemed' hatalmát Szó nem festheti Illy
egy pár szejn
Hlyen
szivet
égeti.
Csókra termett
kész mosolygó
's
Ajkat kedvel ez
Annak gyors
hü
e'
,
kell és
;
vidám
,
melly
Inkább zengedez.
OUy
mosolygás
,
mint
Emmáé
,
Melly országot ér,
Néma
,
vonzó
,
fejedelmi
OUyra gyúl
Sok kegyes
e*
vér.
érzetének
szív'
Hódol örömest, S melJy nem enged
Újnak hányva
Én keménynek,
,
attól eltér
lest.
törhetetlen
Szívnek hódolok
Emma
,
mint
te
,
olly negédes
Szívért hamvadok.
,
25
E' iiegéded
szép leányka
,
Tart-e ."Nloiidd-jneg
még soká? ,
Ha nem De ha
kérlek
kényszerítlek
tart soká
;
kebled víhatatlan
Emma , meg Ha
,
csak
engem
ne
mondd
zár ki
,
Emma
Emma! meg ne mondd.
,
26
EGY írott NEFELEJTS ALA.
Mellyet egykor
Szedtem
a*
Elhervadt már, A'
Még
is
tél
nem
h kezekkel mély völgyeken új virágot
's
nevel nekem.
küldök egy virágot
Nem
virágzót
De jelent
,
nem élt
;
képzetében
Bús szivemmel egyezt.
Vedd
,
és tedd el titkaidhoz
A' futó év' kezdetén
Légy vidám
's
;
boldog helyettem
Boldogtalan vagyok én.
27
HALDOKLÓ LEÁNY.
A^
Mért, küniiyü
lebel
Mért játszadozol
te
ölemben
?
A' sárga levél Kit szárnyad emel Nejn zseng soha több kikeletben;
Hamvadni
fog az vadon út' közepén
Bús pályaküzépen ugy hamvadok A' melly
liitet
én.
ád
nem rzi;
A' had' Ha, büszke,
Meghajtja lovát
Nem
nézi
nyomát
Bár azt hive' tört szüve Elvetve , magamban
Ah
vérzi.
erm'
,
fogyatán
merre bolyongjak az álnok után
Kelj
,
?
nyugati szél
Sirhalmomi gyásznak elég
jel
A' sárga levél
Kit szárnyra vevél
Azt tedd
le
poronua
Légy mint harag Rontó
,
és
,
's
repülj
el.
boszu fútta vihar.
zajos és szilaj
:
érd
Vic
hamar.
2S
Es majd
lia
megyén
Szállongva virágra világról 'S a' régi jegyen
Mint
liült
Nem
gondol az eskü' szaváról
idegen
Ezt zúgjad utána
,
mig
„Nézz vissza nyomodra
el ,
nem te
enycsz
:
büszke vitéz/
,
, ,
,, :
;
29
A'
Szépen hasadsz
Oh
HAJNALHOZ
Lengnek
hs
!
ki nyílt rózsás
'S víg
De nem
ormain
a' tárnádat'
puszta tájnak hajnala
üröm
szelek
öledbl
ül piros arczaidban
vidítják lelkemet ékeid.
eldbe
Vigasztalatlan térek
:
im
Keserv borong sülét szememben
,
'S éltem' erét epedés zavarja.
Ah
tán vidámabb lészsz
Ha majd Tul
nekem egykoron
utósó kínom után deríilsz a'
porok' bajos világán
A' temet' komor álmain
Bús
fellegével
nem
Arany hajadnak
fedi ott
szálait, és
Omol szemedbl Lészen az
Ha
.
,
égi
égi
túl.
homály ha köny harmat
ürüm' künyííje.
ottan egykor lelkem elébe lengsz
Tübbé
nem huny mennyei
le
rük
leendesz
,
A' ki körül
mint az
csillagod isten
mosolyog világod.
,
Jobb angyalomnak szárnyai födnek ott 'S szent hangzatokkal oinledez ajka
A'
földi élet
,
vad zajával
rám
,
Messze maiad nyugovó fülemtl.
Kivánatim nem gyötrenek Sohajtozások
nem
el, szorult
törik e' kebelt
Elszáradoznak búm' siralmai 'S a'
De Ah
hol
komor
tndöm ?
ejnlekezet lenyugszik.
föld' porain
,
szegény
hát halálig tart-e ez érzelem? Holtig kerülsz-e oh leányka
A' szivekig ragyogó szemekkel
?
31
MAGÁNY.
A'
Ö
az!
e' szív'
választotta,
A' legédesb lány A' ki ott
,
sokasághan
a'
Áll zöld part' fokán.
O
az
!
angyal jó szivének
Szép követjei Szerte járnak
a'
seregben
Félénk^szemei.
'S
mindenütt van
Szeme
,
mindent
,
mint villám
Egyre nem mer rá
eljár
:
találni
Egyre, csak reám.
De ha
távol elmaradt
Zajló társaság
Es fölénk
a'
a'
.
szent magányban
Hajlik biztos ág
Akkor nem
tilkolt
örömmel
Nyilnak karjai Csókkal, édes szózatokkal
Ömlk
ajkai.
-== Akkor,
==
32
mit rég epedve
a'
Vártam ^ meglelem Szép ölében almadozni
Hagy 'S éljük,
a'
szerelem
míg az
ér sietve
Üzi habjait, Visszahozhatatlan órák' Boldogságait.
! ,;,
,
,,;
,
33
HELVILA' HALÁLÁN.
Alom
,
álom
édes álom
,
engem
Altass
légy halálom
,
Hadd álmodjam
Helvilávól
Szép szemérl
szép hajáról
,
!
'S ékes arcza* hajnaláról.
Álom
,
Altass
Ah
álom
édes álom
,
engem
!
légy halálom
,
!
csak míg te altatsz engem
,
Addig nem gyötör szerebnem
t
Addig érzem
ölemben
,
Addig állok vele szemben
Ah
csak addig
,
nem tudom , hogy
Szép alakja por között fogy Por között
a*
sírüregben
Es mind mélyen *S
és
mélyebben
romlottabban száll
Ott
,
alá.
hol Rába' gyors vizében
Rázza árnyékát
Két sudár
fa
,
a'
szélben
és virágzó
Again zeng bús madárszó Ott van dísze
a'
világnak,
Helvilája bús Csabának, /.
34
Ott van, 'S
nem
nem
's
föl karjaimhoz.
siet
Hallgassam
,
vagy kérdjem üt bár
Nem
hall többé,
Álom
,
Altass
bocsát magához,
álom
,
nem
felel
édes álom
már
!
engem , légy halálom
Légy halála életemnek, 'S élte haldokló szivemnek.
,
—
;
,
.
VAGY. Mit késel, oh lányka, E' szívre omolni
?
A' hév szerelemnek
Hév
csókkal adózni?
Mit
rejted
elttem
a' gyüíjge
'S vonsz kellemeidre
Ah
,
kebelt
te csalfa, lepelt?
hagyj betekintneni
A' rózsaligetbe
Hagyj részeg örömmel
Elhunynom
Ah hagyd
öledbe.
megizelnem az édeni bájt.
Hagyd szívnom
ez ajkat
,
ez isteni szájt.
A' messze jövendt
Aggódva ne nézzed: Hosszú örömekre
Mi
kurta ez élet!
Nézd nyomtalan
a' sebes
óra halad
,
Elmúlt napokat soha vissza nem ad; 'S a' rózsa
Méh nem
,
ha szép kora múlva
,
szedi mézeit hamvairól.
lehull
,
, ,
,
, ,
36
SZEMEK.
A'
Szép szemeli
!
bár hol ragyogva
Kéidéseinre szóljatok Pillantással
,
szz
kegyessel
Mert pillantás szavatok
Én
,
ki
;
már egyet vesztettem
Mást
keresni menjek-e
Mást
keresnem nincs-e tiltva?
Válogatnom szabad-e
?
?
A* szem, mellyet én szerettem,
Melly szivembe tort vete,
Nem
volt sem világos ég szín
Sem borongó
fekete.
Nyájasabb
feketénél
a'
Gyenge kéknél tüzesebb Gyorsabb ennél Andalítóbb
's
,
hívebb annál
csendesebb.
,
,
, , ,
==
,
=^
37
Mint egy ébred tavasznak Bujdosó szép csillaga
Ollyan volt az
Boldogabb
ég**
Most
az
,
ali
Még ha Mit
,
,
földieknek
már elborulván
,
init dicsérjék ?
vagy kék szemet
A' kék, tiszta szép
Mennyet Ott hol
,
választás lehet
szeressek
Fekete
,
záloga.
ígér
,
?
mezjén
mennyet ad
,
még vidám az elme
A' szív tiszta és szabad
;
Ott epedve, egymást értve
Két
szeb'd
szövetkez
—
Képzelem, mert sejthetem már, Milly megáldott szeret
!
A' boldog hív új reményét
Kék szemekben
Ah
de
a'
tükrözi
nem boldog abban
Veszteségét temeti:
Én
,
kit aimyi szenvedéssel
Megrakott
a' földi lét,
Mit zavarnáin bánátimmal
Kék szemek'
szelíd
egét?
38
A' borongó feketében
Látom
gyászos multamat
Újra látom földerülni
Semmivé
lett
Ott
küzd nap' delével
éjfél
álmomat.
Egymást gyozö hatalom
,
*S melly szép látni harczaik küztt
Mint raosolyg
a'
Ezt óhajtom
ezt dicsérem
Én,
,
fájdalom.
ezt a' gyász feketét,
Melly sötét fölségben úszsza Hóvilága' tengerét.
39
SZÉP VlRAG.
A'
vad az
INlilly
,
inilly
zordon
,
Szép virágot nem szeret
Szép virág az én világom
Az
,
nyit Leinjejn víg eret.
Ártatlanság' tiszta színe
Hófehér
Hév
a' levele
,
,
szerelemnek lakása
Rózsaszín kebele
;
Es remény' vidáju sugara Kis tövének gyenge szára
nekem
így virágzik
Eltem
Egy
kis
,
álmom
méh
,
mindenem.
szelíd alakban
Járja szüntelen körét
Ott repes
Nála
,
zeng víg örombeii
tartja lakhelyét.
Este fekszik kis tövéhez
Kóla hímzi álmait Reggel ébredj
's
liariuatával
Tölti mézes ajkait.
^
a' ki
Délben szellt
Hüs
csal reája,
vizet visz gyenge szája
'S a'
dübörg
Véd bokorba
Oh
==
40
-
,
vész eltt
t.
rejti
ne vessétek szememre
Napjaimnak
társai
,
Mintha hallgató szivemnek
Nem
volnának vágyai.
Egy van
,
ah de
a' virító
Tájra messze elröpült Vissza hínáni
,
nem
jöhet
már
:
A* virághoz édesült.
A' kis
méh
ez én egy
vágyom
Szög leányka szép virágom Melly vad az
Snép virágban
,
ki illy
nem
szeret
kegyet
?
41
HELVILAHOZ.
Miért jelensz ineg álinaimuak A' déli tájak' yölgyibol
Oh
lány
,
?
mosolygó ajkaiddal
Miért jelensz meg álmaimnak
Ki tülem éLren elhajolsz?
—
A' legvidámabb hajnal arczidon
Szemedben
,
szép csillagok" sugara
a'
,
Ruháid ezüstös fellegek
Az
est'
fuvalmán ringadozva
:
jüsz keservim' éjjelén
így
Szebb
.
mint szerelmek' asszonya
Nyájasb az égnél
JsZj
Rám
's
,
a'
,
földnél kegyesb
rám hajolván karjaid,
tündökölvén tzszemed
Elzöd
bánátimnak
éjét
Apasztod árját könyeiranek 'S víggá varázslód éltemet.
De
hol vagy?
Jelensz
A'
meg
,
Ah
—
csak áLnaimnak
eltnsz álmaimmal
déli tájak' völgyibe.
Pirulni látom a' hajnalt
Bagyogni ékes
csillagát
,
egén
;
42
De
Helvilát,
édes ajkút
a^i
A' szép egek' színén
Sorában ,
Ah nem
a'
,
a' csillagok'
gyors fellegek közti
nem
találom
sehol.
Boríts el álmok' éjjele
Boríts el inkább engemet 'S burkolj sötétes fátyolodba 'S te
jj
Oh jj
el égi
megint
kellemedben el
,
kedvesem
Es rám hajolván karjaid
Rám
,
tündökölvén tüzszemed
Tedd végtelenné álmomat
,
43
SZELLHÖZ.
A'
8iígd
meg nekem ,
kis
fuvalom
A' lányka' almait;
Te
láttad és kisérted el
Hogy hantra dle
Midn
itt.
fölötte bujdosott
Esthajnal' csillaga, 'S elnyúgován sugárinál Itt
szunnyadott maga.
Midn
én
búmban elhagyók
Virágot és tavaszt:
Melly álmot akkor álmodott Jó szell! súgdmeg azt!
Oh Élet Elet
Ha
abban fekszik párosan 's ,
kinos halál:
ha rólam álmodott
másról
-,
kin
's
halál.
44
De
élni kell
Közép Szell
Oh
itt !
,
vagy halni már
nem nyugaszt
melly álmot álmodott
súgd nekem meg azt/
45
A'
Még
SZERELEMHEZ.
egyszer
,
szerelem
Erezzem lángodat.
Még egyszer édesen Gyötr hatalmadat. Add
vissza
Lánykám'
búmnak » ah
,
haj fodrait
Csábító két szemét
Mosolygó
ajkait.
Hagyj andalogni még A' rózsás arczokon
tlem elragadt OUy égi bájakon;
A'
Hogy majd ha
száll a'
'S a' csendes este
nap
j,
A' hold' sugárinál
Derengvén
mez,
a'
Epedve várjam
t
Szerelmi gond között)
Mint vártam egykoron,
Míg lángom
üldözött.
Ks lássam
a' jiJvöt
Képzelmem' szárnyain Mint volt nyiló kora'
Legels napjain És halljam
t
,
gyönyür
Hatván meg lelkemet
Zeng
ezüstszavát,
Ez egy szót hogy
j.szeret"
ha megszakadt
'S akkor
A' tündér szép alak.
Utána mély sóhaj *S
könyim
Még
szálljanak.
egyszer add nekem
Erezni lángodat,
Még
egyszer édesen
Gyötr hatalmadat, 'S a' puszta
éveken
Hol rúzsa nem Emléked
,
,
viriil.
szerelem
Legyen virágomul.
, ,,
,
:
,, ,
;,
4T
A'
MAGYAR KÖLTü.
Jár száinki,üzötteu az árva
Dalt zengedez
fiú
szomorú
és dala olly
,
Olly édes-epedve foly ajkairól
Hogy
szikla repedne hegy' ormairól.
Zeng
tetteket
A'
haza' szeLb idejét
a'
,
régi csatákat
az
,
si
'S zeng rózsaszerelmet
A' szép szemet 'S
míg
a' dal
arczot
,
vezért a'
:
,
lányka' haját
az
ifjú'
baját
epedve foly ajkairúl
Bús éjbe az arcz, szeme könybe borúi. „Jó gyermekem
!
a'
haza' szebb idejét
Elmúlt az ürükre
Ah
nem
ifjú
érez
,
a'
!
ne zengjed.
lányka
nem
ért
Es nincs koszorúja szerelmeidért
Némuljon utána keserved.
Vagy
zengj
Hol vad 'S
Tzd
a'
,
de
magadnak ,
örömteleni"il
sas az éjjeli bérczeken
l,
bús dali bért
árva fejedre
,
az árva babért.'*^
.
48
És így koszovútlan az
Nem 'S
megyén
ifja
tudva hol napja, hol éje legyen,
míg honná bolyongani hagyja , kihal
Biís éneke tört szive' lángjaival,
„Född, vad Kszikla!
fa! örökre az ifjú' nevét,
te zárd
*S tán csendes az
kebeledbe szivét,
álom az
élet
után
,
Zengd álmait éjiden oh csalogány!*' nyugszik azóta vad árnyak alatt
Szól
,
Hol
farkas üget le
's
az ozfi szalad
,
nap
'S vészekkel üvöltve jön a'
Villámokat ontva megy ágya
De
feljön az
ormokon
elé
,
felé.
a' teli
hold
Csillagseregével az éjbe mosolyg:
Oh
ifjú
!
mi álmod az
Szép álmokat énekel 'S
már nem
élet után ?
a'
csalogány,
fut az zfi
'S ott szendereg a'
vihar
,
az ordas eláll,
— álmainál.
EPIGRAMMAI KÖLTEMÉNYEK.
51
VERSROSZORU.
A' koszorú gyengéd szövedék sokféle virágból
Szép
mint
is
Mink mikor
lány melJy szövi, hervatag
ezt szabad
Fzzük, nem Vajha csak
a"
a'
elmébl
's
gyors gondolatokból
keresünk általa büszke nevet:
rövid év' tavaszát fentartani tudja,
'S dísz legyen ifjiínak
's
szép hajadonnak ölén;
Hogy mikoron dereit künn már hullatja A.'
L
is.
mulató kedv
itt
még
ne találja
is
a' tél,
telét.
52
SEJTES.
Messze az elmúltak' lionnába kívánkozik
e'
szív,
'S a' zajgó kebelen visszasoliajtva dobog. Sejti szorultában
örömének megszakadását
*S a' mellytül retteg, sínli elre sebét.
53
EGRI BOR.
Ittanak a'
hsök
's
egyik így pendíte
„Hagy folyjon" monda hévvel 'S folyt az azóta határ nélkül 'S lelke
Dobónak
;
's
a'
:
„török
vér !"
az egri Dobó.
barna pogány vér
forr lángboraidban, Eger.
54
KISFALUDY KAROLY* SÍRVERSE.
Kisfaludyt ne keresd 'S Itt csak
a'
e*
keskeny sírban
,
o honfi
rövid élet után holtnak örökre ne véld
elomlandó tetemeit jelelék
ki baráti:
Fenn van idt múló szelleme mveiben.
55
A HIVTFXLNPiE.
Gyászolom
a' liitleiit, 's
El ugyan Lássa
meg
a'
;
de
nein szmlelt gyászom üiük lesz
nekem szívben rükre
kora gyászt maga
kihalt.
is, 's érezze keservét
'S olly feketék legyenek napjai
,
mint ez
a'
szín.
;
,,
56
A'
Bírlak-e
Es
BOLDOG.
vagy csábült szemeim' játéka ime' kéz
?
e'
hókebel és
e'
piczin édes ajak
Illat-e ez, mellyet beszívok
'S mellynél olvadozok
,
?
szomjamban aléltan? láng-e ez angyali szem
f
Ugy van
!
egész tündér ország' bubája körülfont
'S én gyönyörérzékbül istenek' álma vagyok.
?
A'
NÁNDORI TORONYR.
Hasztalanul küzdött
,
nem
tudta leverni fokáról
A' zászlós törököt Nándoron
„Vagy
te ragadj
engem, török,
a'
a'
magyar
mélységbe magaddal,
Szüla, vagy én húzlak büszke jeleddel 'S egyszersmind
megölelte
'S száz üli fenségrl
mern
or.
a'
alá.'*
lioldemel
tart
szörny halálba rohant.
:
5S
ELZÁRKÓZOTT.
AZ-
Kertem
Es
ha kimegy
alatt
Zárva
a' rétre
,
leányka
szükökutamat víztelen állva
's
zaj nélkül az
,
"s
leled
;iz aj
lót
;
ernyket , hol máskor öriim zeng
,
'S pusztán a* szerelem' játszadozása' helyét
Vissza ne térj
Téged
,
,
kedves! idegennek
csak jj
.
kert
's
nem vagyok
kert' ura
én honn
várva fogad.
;
59
JELENKORI SZERELEM.
Állhatatosság
a'
Merre vagy
Most
a'
szerelemben a' rólilön
lányka ruhát
"s
,
,
aranykori
vagy
jni
hség
hazába
,
keléi ?
szeretket vált mosolyogva
'S új széphez vígan távozik a' szeret.
Így mind
a'
két fél
a'
rögzött roszban egyenlk:
Hitlen lánykáért hittelen ifjú hevül.
,
:
60
BUDAI TEMET.
Hamvait
e'
környék fedi
a'
szent
kebl viRÁGnak,
Sírja fülült régen kis fakereszte
bedlt
Emléket neki egy jobb kor fog tenni, öröklt, 'S azt
,
hogy
h
fia
volt
,
a^
haza jegyzi
reá.
61
HUSEG-
Lányka
miért ez elázott arcz
!
Mért
e'
fájdalom
„Sírban atyám
De
,
? e' szív'
érette
könym
szivem és e' szív'
h
,
e'
harmatozó szem
dobogása kiért 's e'
?
fájdalom értté
dobogása tiéd."
?
,
,
,
,
:
f.2
TITTEL' HALÁLAKOR.
Téged
,
egek*
's
csillagkoronák'' éjféli barátját
A' föld' fellegein túl rideg ormi lakót
Hogy közelebb
jutnál
,
a' csillagok'
sura
.
téged
Tittel! obajtásid' tzseregéhez emelt;
Ah
de utánad gyász maradott. 'S
nem
leli
,
Puszta balommá 'S
néma
mellyet várt
Most felmegy ,
az
lítas
lelke az égi gyönyört
Ion az imént meglelkesedett szirt
jegy a' csillag
,
melly megyén ojina
fölött.
03
AZ
Tí,
ti
UJITAS' ELLENSÉGEIHEZ.
az újítás' megrögzött elleiiezi,
Osuierlek
,
ráiiczos lioniloku tisztes
urak
Láttalak: agg bundáitokat lehajítva szugolylia Ittatok *S
nem
líj
bort és ettetek
új
kényeiét,
kérétek-e mind egyaránt új
Szégyen
!
az
líj
hold
is
,
*s
ifjú
menyecskét
fönn vala lakzitokon.
?
64
IZMEN' sírjára.
Sok szívnek gyötrelme mig A*
élt
,
gyönyör Izmén nyugszik
gyötrelme hogy elhalt e'
hantok
alatt.
05
csík
,
SZOMORÚ JÁTÉK KISFALUDTTÓL.
Fülkele Csák 'S a'
De
,
's
költ azokat
jegyzeni kezdte liiven;
bele fáradt a' félisteni
Csák komoi
/.
nagy lelke' szavait maga zúgta hogy írnák
mbe,
's
és hallgat kedvese"
azóta
hamvainál.
^
66
EGY JÁMBOR SZERZETES'
SÍRVERSE.
1. Itt
nyugszik Cseri Pál
Benne
,
rnig éle
,
j
az
szent
szerzet' tagja az úrban:
úr lel vala megnyugovást. 2.
E' helytt szentinek
Most pedig ü
a' szent férfin
neki zeng
zenge solozsmátt
mennyben az
égi sereg.
G7
EGY KÖVÉR VENDÉGFOGADÓSRA.
Itt nyugszik
Haspók, 'sörömest, ha zabálni lehetne
Testét egy huzatai' potrohos öble fedi.
Mennyi baromfihalált okozott Jajjaikat
most
is
ez
idnek eltte!
hallani sírja flött.
,
68
TUZ ES
Egy tz van csak ers
és
Melly sziveket gyújt
Víz.
egy víz' árja hatalmas ,
melly szívbeli lángokat olt
Mind kettt szemeidbe , oh némber Mennyei
szikra
amaz
,
!
az istenek adták
mennyei harmat emez.
:
69
PUSZTASZER.
Pusztaszer
a'
Hseivel,
nevem 's
a'
,
itt
szerzett törvényeket
hont biztos alapra teve.
'S áll az azóta kilencz századnak véridején
Várja virágzását
's
ti
vajha ne várja hiún!
Árpad
;
,
70
PAZMAJ\.
Pázmán
,
tiszta valóságnak hallója
egekben
,
Megtért térít állok az isten eltt 'S hirdetek új
tudományt5oh halld/s vedd szívre magyar nép:
íjLegszentebb vallás
a'
haza
's
emberiség.'*
71
P.IJS
EMLÉK.
£' koszorút gyászemlékül keseredve akasztom
Annak
,
kit szeretek
Hervadozása jelentse
Búban
,
,
mennyei képe
hogy
az elhunytért,
a' ki
tóié.
feláidom ezen
jelt
mint koszorúja, fogyok.
^
;
72
MAGYAR 0K8ZAG' CZIMERE.
Szép vagy
,
o hon
,
bérez
,
völgy változnak gazdag öledben
Téridet országos négy folyam' árja szegi
Am
természettl mind ez lelketlen ajándék:
Nagygyá csak
iiaid^
szent akaratja tehet.
,
7;j
SZÉP ES HU.
S/ép vagy , Amália Jaj
neked
!
,
hbb
Öt , mint kincset , az Téged
,
szép
;
is ,
ifjú
hogy hervadj
de ha szép
nem
a'
bájos Eliza
csalogatja hívét.
szivében fogja viselni ,
keblire fényleni
tz.
, ,
74
SZÍV.
Szív vagyok
elkeserlt ifjúnak szíve
j
Mellyben kedv nélkül Itt
az öröm szomorúvá
meg
száll
lesz
kéj
,
A' boldog szerelem megriad
Néma
halál
,
te szelíd
'S írd rá:
búk
,
vendég
!
,
,
üres ház
,
az égi lakos
és
gyönyör
;
ellial
és tova kél.
jer 's
zárd el az ajtót
örömek, vissza! bemenni
tilos.
7j
A"
GYASZKISERET.
j?
Kisfaludyt gyászolni ki
milly szánakodó nép
?
Melly nem füldi, mi mély bánatú néma sereg?
Hát
!
ti
vidám tréfák
Húgai
,
,
keseregtek-e
és ti
,
sóhajtás váltja-e hangotokat
S szép Aurora
,
te josz
legeli
t
«i'
daloknak
?
gyász vezetje
"S fátyolodon bánat' gyöngyei hullnak alá
Ah van okod:
ki reád fényt
's
díszt
^
—
hoza, sírba hanyatloLl
Lengjen öröklét csillagod álma
felett.
;
76
ETELE.
Nagy haragú Etelét,
dúlóját annyi hadaknak,
Százhalom' aljában Istenek' ostora ö
,
rejti
az érdi határ.
eljött büntetni világot
Mint rohanó villám, égete
,
rombolás tnt.
77
MEH.
Hulló harmatnak szeretje
Méz Engem
,
's a'
ajakú kis raj nyugszom
az illatnak szedi te
*S mellyet
nem
meg
harmatos égé e'
árja
,
,
rózsa megett.
csapongót
sejték, a' tövis' éle megölt.
: ,
7S
DOBÓ.
Hallá
trük
'S a'
zajgást rémült
sír'
várában Egernek
álmaiból felnyöge arra
,5Hogy nem kelhetek!" ezt
Én megtartottam
zgá,
Dobó
,,kétszázezer ellen
kétszer ezerrel Egert.**
79
A'
Folyj el
5
Vidd
o folyj a'
PATAKHOZ.
patak
,
,
és kit
rózsalevélt gyors vizeidben alá:
Ali igy folytának el jobb napjai
'S a'
partod bokia lehullat
szerelem
,
mint
a'
életidmnek j
rozsalevelke
,
letnt.
:
'
80
REMETE'
Egy jámbor remetét
SÍRJA.
lelsz e' kis üregbe letéve,
Kit szent gondjai köztt csendesen ere halál.
Melly élelmit adá,
itt
Lábainál csörög
hajladoz
a' kút' ere
a' fa ,
fejénél,
mellyet ivott
Halk suhogásaikat még hallja-e valljon alant Hallja; de álmadozik
's
álma örökre
is
szelíd.
81
A'
Viiakozás ,
VÁRAKOZÓ.
te csalárd érzet'
szerzje
,
keserv
a'
Roszra kiuéznek, jóra sovániak ürüm!
Mért, ha leánykámat lesem,
Vagy vegyes ábrándos
Ah sznj meg
's
és
íhi'
piros ajkaival
's
nem
jön
meg
idure.
gyönyör' álmaibúi?
maga
jojön el a' szép!
'S hagyjon a' várónak innia tiszta gyönyört.
,
l
82
BUS KERT.
E' lielyet elbódult szeret keresé ki
És szomorú fákkal rakta meg
t
tavasz, ösz, egyaránt
Mint bujdokló rém Nézz be utas,
Alma
*s
's
tél és
magának
a'
szomorú.
nyár sírva találta,
jár vala lombjai küztt.
ha talán elszúnyadt volna,
legyen boldog : élete
nem vala
az.
kívánjad
83
ZRÍNYI,
A'
KÖLT.
„E* lantot, koszorútlant bár ViOLÁja' kezétl,
Melly Szigetet zengé És
e'
's
rettenetes szablyát
INIellyre
Zrínyi
„ne bántsd
a'
,
lisei* áldozatát
sok ersnek üljét,
magyart
!" jelszavam írva
hagyom neked, ob haza!
Zrínyi
,
az
énekl
's
a'
és gondjaidba
diadalmi vezér.*'
vagyon
•
ajánlom'
KET GYERMEK'
Oli
anya
!
meg ne
sirass
,
SÍRJA.
hogy ezen
kis sírba leszálltam
Játszani szállottam kedves öcsémhez alá.
85
A'
Lányka! ha
lassú
LAT00x\T0K.
dobajt hallasz
ajtódon az úlmak'
"'s
Tüiiedezése küzött szellemi hávmas ütést
31es ne ijedj: mi vagyunk: 'S
a*
ki
vezérem volt
*3
a'
hív éjj hív szeretd én
ürüm
is
,
a'
szerelem.
S6
A^
Kedves lányka
Szke Egy kisded
H
!
HALDOKLÓ.
ha sírhelyemet meglátni jüvendesz
hajadból egy fürt legyen áldozatod. fiiitöt
nem
fogsz sajnálni
:
mig éltem
szived és ajakid' csókjai voltak enyéim.
;
,
87
MOHÁCS. 1.
Sir
vagyok, elhullott magyaroknak
Mohácsföld,
sírja.
mezt
Melly vérbl nevelek gyász telekinire
De ne
pirulj,
Had Kart
oh honfi, azért eljni síkomra,
gázolta határt látni
és férfi kebelt vive itt
's
a'
az árva Cselét liarczba
magyar nép
^
Sorserej számmal gyoze az ozmán er.
,,I\lelIy
föld ez,
mi virágzó
tér az öreg
Mellyen sárga kaláz rengedez
Nvügve Hír"*
felel,
'a
és
Duna' partján?
buja
f''' ?
csak alig liallatva's keservesen
temetje Mohács
,
a*
magyar' átka
.
a'
föld:
neveju.
88
SZIGET,
Hoii! ha
fellépendsz döledék várára Szigetnek,
Sírva ne említs szót sajnos eleste felöl:
Ott üs Zrínyi
köri bátor
daliái
feküsznek,
(lyeuge panaszszúzat bántja nagy álmaikat.
:
s'.>
PUSZTA
A*
A' Duna' habjainál
Pusztán,
ki
van
SIR.
kisded üregben
itt a"
umladozó hajuvai
's
jeileleníil ?
Menj harsogva, folyam! melly gyakran A' gyozö* seregét 'S mellyet szerze
,
,
vitted
zengj hadat álmaihoz
te légy
,
ország
!
az ersnek
Népvezet Árpád' hamvai nyugszanak
emelve
;
rök
itt.
jel
,
90
AZ ÁTOK.
„Férfiak !" így szólott Pannon' vészistene hajdan
Boldog földet adok 'S víttanak elszántan
,
víjatok értté
nagy bátor nemzetek érte,
'S véresen a' diadalt végre kivítta
Ah
lia kell.*'
,
de viszály maradott
a'
magyar.
népek' leikein
Boldoggá nem tud lenni ez átok
;
alatt.
a' fiild
VEGYESEK.
H,'-fii
',éii .
Uug
!«'
kexöb'
,
.!<
03
ÁRPAD" EIMELTETT'SE. KOY
Nézz Árpádra
Nézd,
,
magyar
tiszteld képét
's
Üt magas
kí:p ai.á.
!
ki
hazát
nemednek
álli'ta
Almos' fejedelmi
líng' mezején vérontó férfiak
,
liának. és liülcs
Hadvezetk szabadon választván harczos urokká
,
Bátor örömriadás közepett pajzsokra emelték.
Mint kel ers
Ugy
viliarok* tetején a' sziklai
kelé a' fejedelmi
fiú
országos
nagy sas
erben
Párducza lebbenvén és kardja az égre ragyogván 'S a'
Hunnia' térségén
,
láng lett egyszerre
szemébl
£s rettentbben rezegett buzogánya kezében.
Ugy
lön
,
mint érzé. Tisza' boldog partjait
Nagy Duna' mellékét 'S
;
mint lelkében végig pillanta temérdek
hó kebel
deli
,
— és a'
ellepték gyenge fiakkal
hölgyekkel diadalmas apáink,
'S a' bus csendbe merült országok' puszta határit
Napkelet' ifjainak dobogó paripái tiporták.
;
,
,
,
,
,
94
TIHANYI VISZHANG.
A'
„Szüntesd csókjaidat
szüntesd
,
meg
ez alkudozó szót
Édes az ah, de tanút nem szivei
r
a' szerelem.*'
A' viszhangu tetn így súgott Irma Dezshöz
Hogy Tihany' agg hátán A' viszhang ezeket
,
ültének
mint hallá
Régi barátjának
a'
,
Balatonnak alant
A' Balaton pedig elmondá partjainak
Tudta Somogy , Veszprém És ezek elmondák 'S
már az
^„Némulj
egész ország tudta szidta
meg
meg , viszhang
'S láss fenekedre
:
,
azoktól
és Szála
,
tudta Füred
;
szomszéd többi megyéknek
a'
Akkor az árúlót így
szeretk.
a'
súgva beszélé
;
a'
,
hogy Irma
szeret.
haragos lány:
vén Balaton
,
te apadj
gazos légyen az sokféle gazokkal
*S benne a' száraz avart irtsa ki éjjeli láng. 'S
még
feketébb legyen
Es vendégtelenül
füsttl Tihany' oldala, mint most;
a'
álljon alatta Füred*
Ezt bár nagy szo]norún Lássa egész ország
Ezt
is
,
a'
három vármegye
's
bús legyen értté soká.'-
az or viszhang hallá,
Mit
's
lássa.
kibeszélte világnak;
tehetett a' lány? hallgata, és szeretett.
'
,
, , !;
95
SZIGETVAR. Láttam veszélyes tájadat
Elttem
,
oh Sziget
állott roskadozó falad.
Elttem
múlt kor'
a'
csatái
'S gyászba borult ege Hunniának.
Itt
késve mérgét nyelte az agg török
Itt
táboroztak népei dölyfösen:
Ott fenn ers 'S
'S
gyzve
onnan
,
ha
,
de számra kisded
fogyó hadaink tanyáztak
kellett
;
mint az egek' nyila
A' záporoknak vad zuhanási közt Csattogva, sújtva, száz halálban iral. Törtek alá rab öl harag ^CSO"
Két száz Népség
ezerrel víva 's
De ah
!
vitái
meg egy marok
gyztösek annyiszor
— borlj-el
gyászhozó nap
!
—
A' diadal közepett enyésztek.
Vagy melly
tn
fény leng szemeim
A' csendes éjnek rémi talán
?
— Vagy
Fagyos halálnak váza, vagy bús
Képe az si idk'
fiának
felé ?
?
a'
,:
,
!:
96
Oh
Zrínyi* roncsolt képo
Há,
hajdan
Rémitve
a'
,
te
vagy!
Dics
vérfergetegek között,
villogsz
most élmbe
Századaink' sanyarú korából Diílü vasat taj
t
rettenetes karod.
Elszánt komolyság terjedez arczodon
Lelkedben
a'
,
szép hír, boszúság
Es kitör harag ég szivedben.
Mert vesztegelnek Csatátlanul
,
Mig téged
rósz a'
társaid a' ,
mezn
,
gyáva tanács miatt
veszélyek' után
Sírba viszen csapodár szerencse.
Te
a'
hazáért halni tudál
Mi nem tudunk már
,
dics
érte csak élni
A' támadó nap tudja
,
is ;
látja
A' szomorún nyugovó, bnünket.
Mikor sznünk meg bor, szerelem között A' hon' virultál messze felejteni
Mikor kerülhet vissza
a*
?
künn
Elpazarolt arany és dicsség
?
Haj elközelget majd az enyészet így! Eltörli a' nép' bajnoki tetteit
Megdlnek
a' fajult
vitézek.
Sírjai liüs eleik' nevének.
m
^^\^/í^?7^rJ
/rj
,
.
<J7
ANDRÁS
iNIelly
csend ez
?
mi halál
BÉLA.
i:S
lett úrra
néma
szörny
falak küztt
Várkony' termeiben
?
Félelmekbe
haragok' lángjába keverve
Oh
nagyok!
'&
a'
tilos
Kire vár
magasabb
Villám csapja meg
a*
fej' díszét
szerint
*S Béla
Ah
?
óva vegyétek,
jobbot, melly kapdoz utána.
a'
Endre király nagy gondokkal
Eskü
tekintet
már Béláé országa
dics bajnok, kül
's
,
jár
büszke lakában
belföld tiszteli hírét.
de királyfi mosolyg pólyából Endre' szemébe,
A' csecsem Salamon
's
,
az atyának szíve megindul,
5,Ez ne legyen, gondolja ^ király?
Hall
!
akkor minek
mosolyogsz
is
's
én hagyjam
? sírj
,
alacsony fejedet siralomnak tengere nyelje."
Es
a' kis
Gyz
a'
gyermek még
is
mosolyogva tekint
,
A' kardot
's
,
„Haljon meg Béla, ha nem mást,
Mint koronát választ." Tompán így hangzik ,
's
—
leteszik közepére ragyogni
koronát.
A' vétkes szózat
rükké
rá.
szív, elhallgat az ész, elhallgat az eskü.
A' sznyeg kiterül
otet?
el
gyermek
y.s
O
,
ha meghal
el
ajkán
Béláért gyors követ indul.
székébe leül, és homloka ránczba szeddik.
Gyilkosok állnak utói vészt villogtatva szemükben /.
7
,
,
,
,;
98
És komoran várják
a' rejtett
Bsaii néz
köri, átkozza magában
a'
honfi
A' vak visszavonást Hallgatnak
Es
a'
A' két
idt
országokat elront.
's
dobogása
sziveik'
láng csapja
;
jelre
ft
de az indulat' sokféle csatáit
;
terhes
Béla belép
melly
,
arczu jüvendöt.
mutat
's
,
meg
a'
„válaszsz"
jelenti.
fene gyilkosok' arczát
mond Endre
,
gyanúsan
Mozdulván helyibl. „Választok bátya" viszonz Fejedelem bátran
's
,
„Kard ada hölgyet
,
Endrének kardja után nyúl. hírt
A' koronát." így szól,
Megtágul
a'
*8
a' szív, a'
;
a'
t
kard megvíja
,
ha szükség
Endre ölébe fogadja.
bús képekre vidámság'
Hajnala kél ismét: magok a* két gyilkosok érzik
A' jobb fordulatot
Hol közel Endre örül
áll
,
's
nyugalommal térnek
el
onnan
két nagy testvér' ölelése halálhoz.
^ 's
vele megzendül
a'
várkonyi széplak.
:,
,
,
,
,
99
VITKOVICS' EMLÉKEZETE.
„Hát
csak az él-e soká
,
nem
Lelke' haragjában
Hát csak
a'
ki után a' sírba lenézni
szeret a' hazafi ?
hitványnak van-^e adva tenyészni gyönyörben
Századig, és sanyarún elhal az érdem Így
kérdk
az eget
,
elbb?"
hogy holtod' hírszava fölvert
'S házad' búja között gyász vala gondolatunk.
A' nyájas szivet INIert te,
,
kedvet halva találtuk
a' jó
vidámságnak lantosa
!
halva valál.
Hasztalanul bús záraidon vitt bánakodásunk
Honnunknak többé
vissza
nem adnak
azok.
Társtalan a' feketü földben nyugodandol ezentúl 'S
De
te
néma
nem
Eleted
halál hallgat szózatos ajkaidon.
olly voltál a'
vízként
Míg nyugaton fenn 'S
,
hogy örökre
nem
áll a'
feledt
hamuvá
vala puszta folyam.
kúmavidéki magyar vér,
hármas bérezi fölött sneve írva leend
légy
lüU
Túli eljü kora, hol 'S százados
Akkor az
szabadabb
lesz lenni
magyarnak,
álmaiból nemzetisége kítür.
élten túl
Jeng árnyékod örüljön,
A' haza, hívei köztt
,
téged
is
emlegetend.
101
SAS ES FOGOLY.
Tested ég
felé
megy,
lelked vált pokolnak;
Mi
dolog ez, földi; csak
De
biz' azt cselekszik, jó luani, saskesely.
nem akasztanak?
,
Fogoly. 8
a
8.
'S mérfi;
Fogoly. Egy oroszlánynak sasszáinyát loptam
el.
Sas. Hah
veszsz
!
a'
szárny enyém.
Fogoly. Hát te oroszlány vagy
Sas. Megbocsáss
,
éh vagyok
,
's
te
kövér falat vagy.
?
,
,
,
102
CSABA^ SZERELME.
Lányka
,
szeieliniinben
Meg
ne
ítélj
ha külün több névre
találtál
egyedül elnevezések azok.
:
A' nevek és kínok változtanak egyre szivemben
Csak magad, oh kebelem' gyiijtogatója,
,
te ncin.
Tégedet esztendk nem képesek összezavarni Senkivel; állsz egyedül
szm'
koszorúja gyanánt.
Az téged keser kínnal nevel énnekem, 'S
Ah
hervadozó gyökerén elhal az
ki lesz
,
életi kéj.
megint gyermekkort
a' ki
és fogy
,
a' ki
Észt és szünetet ád álmadozásra nekem
merészebb
?
Kívánságom ell az örömnek napjai futnak
Mint
Elmegy az 'S itt
Menjenek! 'S
Ott tán
fut az égi sugár föld' zivatarja ell. ifjúság
hagy e'
a'
könny
búnak
,
képzelet elmegy
,
hogy megemészszen
orúl.
szakadott szívvel majd elmegyek én
dombom a'
a'
,
alatt végig
csalogány dalt
'S tán a' lányka
Bús Csaba' sírjához
Tled nem
mond
a'
a*
éjnek
dalát.
lányka lejni ne rettegj bús Csaba' sírja
is
nagy idt.
a' csillagos
lej hallani gyenge
deli
lehet
nyúgoszom
lova.
:
—
103
Juj bátran:
Vad
többé
fül
nem
fa terem dombján
Ott hallgasd
Tudd
,
a'
dalt
's
kel az, 's
a' ki
ha hajaddal az
de ne irtózzál
:
lenyugvék
,
fájdalom rzi porát. éj'
szele játszik
bús Csaba' szelleme az.
,
,;
;
1(>4
EGY KÖLTRE.
Lelked beteg Jól érts
meg
Fagyöngy Madárfogó
,
*3
a'
költés benne
gyöngy
nein csigából drága
,
a'
a'
gyöngy
legsiványabb tölgytetón
gyermekek bogain
'S a' légy vadászok' vesszején ragasz
'S
ha pinty az
Fügolylyá
:
érzet
;
légy az értelem
,
,
tettél lelket és szivet
Örülj nekik jó
,
költ
!
tartsd
meg ket.
/.V.A/
:,
, ! ,;
:
105
zrínyi.
Néz nyugatra, borús A' magyar
elszakadott
,
A' gyönyör eget
Nem
!
a'
dicsségünk
Minket béke
Völgy
,
,
testvértelen ága nemének.
földet vizsgálja hiába
meg nagyait, nem téged messze ható kéz.
leli
Zrínyi
szeiniuel néz vissza keletre
és
ölel
hegy
,
,
végs
kürtszó
's a' frigyes
,
daliája nevütíknek.
nem
'8 kedvesek a' ligeten folyamok'
És ha kedünk
,
ha ez
ölébl
ijeszt fel
egek gyönyörinkre mosolygok,
menetében az árnyak
nem volna
a' lélek
Melly bal sorsa fölött diadalmasan
álla
,
letörve 'a
vadonná
Pusztulási között sem hagyta vadulni hazánkat
—
Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel 'S verhetné az eget tíz ország szerte
De
te
midn
Kegy verid 'S a'
,
hadat
egyedül várad' közepébe vonúlál
leghbb
a" ,
magyar dal
és a' had'
társak
,
villogva le hozzád
Egi sugalmaktól ihlett lelkedbe fogadtad "S
mély vala
.
""s
szent
,
munkáit büszke Szigetnél
a'
,
sondolatok' foifása szivedben
;
;
,
,
;
106
Mert
haza volt^ az örökké drága magyarnak
a' szent
Akl-or
nem
vala ully bájjal környéked igéz.
Es mikoron, valamint
a'
Vagy mint eldühödött
zivatar'
l/gy
zendle
távol tengeri zúgás,
morajában utó hang,
föl a' megharczolt ütközet
Század eltt küzdött viadalmak' hangja
S istenedü szemmel daliákat
's
,
Sok had tengere köztt Szigetet 'S
södet
Es
deli
elmaradó Vidot
,
Yid
deli
,
Vid
!
a'
öl
ifjú
tatár
,
's
az
áll
vala
,
látád
;
fut
elle hadastul
>
fölijeszti futással
erben durva Demirhám
és
reng
a'
,
Rózsavilágában
Felhozod
a'
,
's
gyönyör
pedig intézed
,
,
,
és
szörny
a'
védt mint
Okét
jó Karabiíl, jnint
Hogy
viszi
csaták közit
álmot,
gyönge Kumilla' szerelmét
deli Vid' szép
* érje után Szolimán' seregében
Szárnyain
a'
jnint tündér hajnali
j
—
kapu sok szakadatlan ütéstl;
Mindezeken jnikor andalgasz
lel
,
hölgye miként
jár
az angyali hség'
viadalmas urában
,
sólyomszárnyu sebes szél
rajta-üt törökök' boszujára Szigetbe
Hlyen gondolatok közepett szép
Földön
,
szélként fölkelnek víni Szigetre
Es dörög,
Vagy
körödben
mint kémli vasával
's
,
roppant tábor' derekát
Akkor az üéli
a'
jnár
a'
harczi vidéken
mint
,
,
,
törököt rettentve kiáltja.
Durva török pedig elrémül S
:
túli lakók' seregével
lelki
:
világod
gazdagon
,
a'
mint
Ontja dalait, az örök hévvel lobogókat, azonban INéma,
'e
borúit
;
minta'' mély síi,
körülütted az ejlcl
:
;
;, , ;,
107
Akkor
sincs biztos iiyugoílalniad az öri falak köztt
török üszköt vet váradra, lobogva
INIert tolvaj
Völgyi lidérczként át röpül az, lijedet ál
fénynyel,
's
Es egyszerre lakod' mind
Rengenek 'S
magányos
négy sarka megindul
a'
megütött falak
a'
fölijeszti
rettent szikralükéssel
,
árkod' gödrei telnek
dárda-vet hajdúk riogatnak benne falaidra;
Akkor
az égi lakók lelkedbl összezavartan
A' fölvert álmok' halovány seregeihez egylnek 'S
,
képöket oUy tisztán többé nem látja meg elméd,
Még
ert
is
veszesz
a'
idn
bal
:
daliái Szigetnek
Hírkoszorú nélkül nem fognak menni halálra.
Mint viharok közepett magasulva fogantatik Es közel
Ugy
villám' honnához kél ki rideg
a'
Harcz' villámi között keleted ki világra
Véresen
rzi így
:
mit magas elmédben hadakozva fogadtál.
a'
és szilajon dalaidban az
,
er,
És az
a' sas
kn
a' férfi kebel'
:
azért fon
emberöl harcz
diadalma, királyként
nehéz méltóságát zajszülte müvednek, te
Vassal
dics kétszer is
'S rajtad
,
a'
üt
SzütelenI
,
csatát zeiigél
jni
bazádnak adódat:
fizeted le ,
tusakodva megállván
törökök már félnek lenni eltted,
reudbomlotlan \áraiklja osonnak
hadatüz
,
nevétl;
Reszketvén ott
is
De
ölel a'
,
Mi
pedig áldva füzünk szent ejnlékedrc borostyánt
haza
's
Zrínyi'
mond ürömében
sirva fiának
Es az id' röptét terhes bánattal elállváu
108
Kérdjük óhajtva: vezér költt még ád-e hasonlót
Hozzád
,
haj
!
te
korán elirigylett fénye szemünknek
'S nagy példákra
!
hogy örökké visszasohajtsunk
,
magyar már nagygyá lenni ne tudjon
?
Vagy kárhozva levénk
,
,
,
:
109
GYERMEK HALÁLÁRA.
KIS
Eljátszottad
már
Kedves
hamar
fiú
,
kis játékidat
Végst mosolyga
játszottad el
orczád,
's
a' halál
Leszedte róla szép rózsáidat.
Nem
csak jnagad menél
Szülék' vidámságát
elvitted a'
,
elvitted a'
,
Legszebb remények' gazdag bimbaját.
Ki mondja meg neked, hogy már reggel van Ki fog téged megint fölkelteni? Sirat
szüld ,
és
mondja „Kelj fiam
Kelj föl szerelmem
Mind hasztalan
,
te
,
szép kis gyermekem"
meg nem
hallod
t
Alunni fogsz,
's
nem
lesznek álmaid.
Alunni fogsz
's
nem
lesz
De
,
fájdalom ne bántsa hamvadat
Múlásod könny volt
A' földhöz minket baj
Óhajtjuk túl
,
és
,
Az égbe visszarepenn
Te
több reggeled.
tiszta
,
mint
sugáré. ,
's
öröm kötöz
és rettegjük a' halált.
vagy már
,
nincs kétség útadón.
:
? Ali
,; ,
,
110
Oh majd Föltnnek
ha csendes
a'
tiszta éjeken
dics csillagzatok
,
Eljsz-e áldást hozni kedvesidieV Kljsz-e álmaikhoz éjfelenként
Hogy
Oh
ég nyugalmát terjeszd rajok is?
jüj
5
ölelgesd kis testvéridet
Orczáikat csókdossa szellemed. 'S a' melly
Add
a'
napok tetled elmaradtak,
szüléknek vissza.
Ok
együtt
Éljék le megszakasztott éltedet 'S
mig ük porodra hintenek virágot
Lebegj te
rz
angyalként fölöttük.
,
,
, ;
111
EGY ÖREG RABSZOLGA' KESERVE POMPEJUS SÍRJA FÖLÖTT.
Hányódál Vészszé
tengerré lett a' sok baj alattad
:
bal sors
a'
Semmi nem Tégedet
Alva
Még
K
z
melly
olly csendes
még
hajnal
a'
talál
,
,
mint sírlakod
alva hagy,
a'
a'
,
's
most
rideg éjben.
delel nap
nyugodalmadból ragyogása nem ébreszt.
:
mellyen viharok megharczolnának idnként
sincs
hamvaidon. Pusztán
Kis halmod ^
's
Honntalan sz,
lét és
És mi az én könyüm
oh egek
Hogy
!
oh
,
és jeltelenül áll
egyedül vagyok én mellette kesergd
nem
lét közt ingatag árnyék.
olcsó nedv tört
?
Régi ütdéstöl 3nindennapos 'S
vala fejedelem
isten
!
ái'ja
sznek erébl.
szememnek.
neked ennyire kell vala jutnod
siratod olly sok harczmunkáidnak utána
En legyek
!
oh
te
,
kiért országnak kellene sírni.
Mellynek halma föd
itt
,
ellenség földe
,
nem ösmer
Mellyben alá szállott híreddel elbbi szerencsénk
Árva hazád
tiltott
Vajha ne érezd
nevedet
nem
zengheti löbbc.
ezt a* súlyos földnek alatta
,
,
,
,
112
'S
hogy fejedelmi porod nincs emlékezve, ne tudjad:
Ira
él emlék
vagyok én
És ha rokon tán még
Elmondom
neki
:
Itt
Számkivetett onnan
;
e'
,
bú rajtam az
írás
gyászos földre vetdik
nyugszik fejedelme hazádnak
mert nem vala benne szabadság.
NÉPI KÖLTEMÉNYEK.
: ,
:,:. ,
:
115
KÉK SZEM. Szép
Én
a'
azt
fekete szem is
szeretem
De még szebb a' kék szem Kék szem szerelem. Az éa
szere tömnek
Hlyen kék
a**
szeme
Valahányszor nyílik Ibolya kél benne. 'S hej mikor benézek IVIélyen
Látom
közepébe a'
szerelmet
Mulatozni benne
Akkor azt gondolom
Kedvem' nagy voltában Nincs több boldog ember
Nagy magyarországban.
/.
,
, !,
,
,
116
FEKETE
Szép
a'
8ZEINT.
kék szem nem tagadom
En
a'
kékre sem haragszom
De
a'
barna szem' sugara
,
Emlékeztet éjszakára A' sötétes éjszakára
Boldog szeretk' napjára!
nekem nappal
*S
Fényes delem
éjfél tájban.
Pillants egyet
Fekete
éjszaka van
szem
,
édes rózsám
,
violám
Fekete szem' pillantása
Ollyan mint
Ha
benézek
,
a'
holló' szárnya;
tükröt mutat
Játékival szivem mulat 'S
boldog vagyok
.
j,
mint virágszál
Melly szz leány' kebelén hál.
117
VARO
A'
Megvártalak , kedves
,
IFJU.
az urára
A' szép piros hajnal* Lasadtára
Hév
volt
Hév
volt ajkam, hogy majd megcsókoljon.
karom
,
hogy majd átkaroljon
,
Szivem' dobogása volt köszöntd
Valahányszor 'S
a' szél felsüvöltött
minden ái'nyék
minden fény' sugara
,
Termetednek csala csodájára.
Hol maradtál Rózsaarczod
hol maradt szépséged
,
violanézésed
,
Hol fehérlett téP
,
?
nyár' boszujára
*s
Hókebeled' gerjedehnes árja
?
Lélekzeted' édes illatával ZSlilly
szerencsés
táj'
szellje szárnyal
'S a' fold' szíve hol
dobog alattad.
Örömében
megtapodtad
?
melly ohajtozás ez
!
Jaj
hogy
mi kérdés
IVem vagy Itt
,
van
Nem
te
a' ,
.
bár
itt,
nap
,
békém
itt 's
te
a'
hely
van
új
's
"í"
óra kedvez;
világa
vágyaiju' zöld ága
!
,
,
;,
,
118
Majd ha
látsz virágot
hervadozva
,
Büszke lombot búsan meghajolva
Majd ha
látsz kis csermelyt gyors
mentében
Megfáradni völgyek' mély ölében 'S
hlni napfényt felhk'
Gondold
Ugy
,
híved úgy
ül feje
hl
torlatában:
nagy buvában
lombként lehajolva
Élte a' virágként hervadozva 'S fáradt lelke
Agg, fogy
mint
és vész;
a' fáradt
mert
te
csermely
nem
jovél
el.
110
ILUS' PANASZA.
Nagy
Egy
liiba
illy
Hogy
az nálunk
faluban.
ennyi ember kliztt
Legény
alig vau.
Kit nátha nyomorít Kit meg a' keh bánt; Peti balra sántít,
Bandi jobbra szánt.
Egyik szke volna 'S tüzes a' haja;
Másik barna volna, 'S borzas
mint boglya.
A' ki józan, hideg
Mint
a'
jégverem;
A* ki boroz, orrán Bibircso terem.
Hordja
el a' tatái-
Leányságomat
Én maholnap férhez Adom magamat;
=
,
120
=
Bükfából vágatok Féljet
magamnak
A' sarokba vetem,
Jó
lesz czoboniak.
121
TARJA NINCS.
álma
Perzsi lelkem*
Még
az
ám
kiucs!
a'
Három vármegyében Künnyen párja
niucs.
Haja barna hullám,
Melly köztt
a'
remény
Két varázsos szemnek Csillog közepén.
Lába könny lepke Játszi kis
madár,
Melly az égrl földre
Csak mulatni Jái-ta kelte
Mint
jár.
oUyan
a' tiszta víz
Mélyen
látszik
Minden
égi dísz.
,
benne
S ajka hogy mosolyog Olly rozsádadon,
Mint melly rózsa völgyben
Terme szabadon.
,;
==
==
122
Egy van nagy hibája
Az j hogy nem
szeret
Mindea édes szómra Lejtj dalol
's
nevet.
E' hibát ha hagyná 'S
máskép nézne rám,
Róla mély szüembol Nyilván vallanám:
Hogy mint
OUyan Széles
Még
Perzsi
gyöngyöm
drága kincs. e'
világon
keresve sincs.
123
R E R
A'
0.
Vicza lelkem! hova sétálsz?
Tudod-e
,
hogy losz helyen
Szerelem van
itt
elvetve
jársz
^
Reá búbánat ültetve;
Megbánod ha leszakasztod Megbánod ha nem szakasztod
:
Mindenképen veszedelem ,
Másnak magadnak gyötrelem. Vicza lelkem
tudod-e már
!
Mit mondott
a'
kakukmadár
?
Azt mondotta , hogy nem élek
Ha meg nem szánsz drága lélek De ha szeretsz: mint a^ madár, Melly az áldott mezben jár, ,
Vígan lakom
Még
a'
,
vigan elek
haláltól
sem
y
félek.
==
==
124
Hej galambom gyere hozzám Tövisteleii az én
Nem
rég
megtetszik
Végy
el
j
hordom kalapomon
Neked szedtejn
Ha
rózsám
a' ,
hajnalon
vedd
hozzá magamat
is
Ketten leszünk az ürömre
Ketten
a'
keserjére.
;
el azt is
j
!!!
;
125
A-
GYASZKENDü.
Elszáradt
rózsafa
a*
Fátyolkeml függ Hej Laj
Nem
rajta
leszek én víg soha.
A' fát ki nem öntözte Jász
,
hej baj
,
kendt
?
tzte
rá ki
?
Hej baj, hej baj! A' jász
kend
fekete.
Fát rózsám nem öntözte, Jász
kendjét
Hej baj
,
rá
tzte
hej baj
A' bú ide temette.
Mért nem
Szép szeretm Hej baj
még reám
vártál
,
,
rózsafám
!
hej baj
Mért nem vártál még reám Vártál volna
:
itt
vagyok
Hej baj , hej baj elhalok.
?
,
Mint ltt szarvas, bágyadok
Most utánad
,
:
! !
== Ne
126
virágozz
Fátyolkend Hej baj
Nem
,
,
==
rózsafa
függj rajta
,
nagy baj
kelek én föl eolia.
127
ANDOR' PANASZA.
Kis lány
Mit Fülebb
nagy lány
,
ér is
,
f
,
ha hamis ?
alább
is
A' szomszédban
is.
A' kis lány ostoba
Más
elcsalhatja
A' nagy lány agyafúrt
Megcsal szózatja llly
gonosz világban
£n Ne
azt
gondolám
legyen soha
is
Egyhez kötve szám: Csókolok, ölelek
Kettt hármat *S
ha ezek közt
Akárhányat 'S
is
sincs jó is.
majd azt viszem haza
Víg szüret után A'
ki
nem néz
,
vissza
Legények után
;
,
,
Kinek szeme nem
jár
Minden szem után Kinek lába nem fut
Minden
zaj után
A' ki nyomot
;
nem hagy
Kis Iába után
Megy
is
f
Még sem
otthonn
is
boszorkány.
van
129
PUSZTA CSÁRDA.
Ez
a'
csárda nevezetes
Gólya
Ha
rá
jár
nagy kelepes
,
én gólyamadár volnék
Hlyen házra nem
Kidlt bedlt
is
-
szállnék.
az oldala
,
Bele jár az isten' nyila,
A' forgó szél dúdol rajta
,
Boszorkánytáncz van alatta. Hej kivül
is, hej belül is,
Ki van itthonn
,
ha beteg
is
'<
Ki hoz nekem bort eleget, Piros lánytól hókenyeret?
Puha kenyér eledelem Szomjam 'S
ha
ellen borral telem
felindít a' szerelem,
A' szép leányt megölelem.
Hej de
itt
senki sem felel
Csak az egy gólya kelepel;
Útra készül az
Nem /.
ülhet
a'
is
szegény
,
ház' tetején.
,
,!
130
Gyerünk innen
,
,
!
==
fakó lovam
nem messze van
Tisza ide
A' Tiszában megitatok A' Dunáig
meg sem
állok.
puszta szállás
Isten hozzád
,
Güzütanya
denevérház
Hordjon
Mért
,
el az
,
szi zápor,
nincs benned egy italbor.
131
A"
Forgó
szél
BUS LEGÉNY.
megy
út'
közepén
,
Csoportokat dobál felém,
Te
forgó szél
!
ha
jó volnál
Inkább babámhoz hordanál.
Az
én
babám nem
Sugár mint
a'
kis
baba
,
jegenyefa
Szépen danol, szépen tánczol
,
•'í
Hozzá kökényszeme lángol. A' kökényt én úgy szeretem
Ha szemében Haj
!
de
tekinthetem
,
tle távol vagyok
Csak egyedül fülök
,
fagyok.
'.
Erem-e még azt vagy soha
Hogy galambom elmondhassa Hova, hova
bojtár legény,
Tudod-e hogy szeretlek én
?
Azt csak tudnám még hogy szeret
De tudom hogy 'S mint
madár
nem
el a'
Csak úgy tengek
jöhet
száraz ágon a'
világon.
,
,
,,
,
132
A'
Álmodom
SZERETOK.
én
,
nem aluszom
Gyönyörség minden gondom Rózsám' keze fejem'
alja
Szíve szívem' nyugodalma.
Micsoda fény az
Talán
a'
a' csillag ?
hajnali csillag
Szeretket összehozó Szeretket elválasztó. Kelj
fel
,
rózsám
,
ne alugyál
A' szép hajnali csillagnál
Majd ha
Jj
el
,
feljön esthajnalra,
vigasztalásonua.
,
, , . ,!
133
SZÁJ, SZEjW.
IJAJ.
Haj, ha), haj,
Beh szép Ez
selyemliaj
leányhaj
a'
!
liOinlott füiti' tengerében
Hattyuvállak fürdenek
Haj
haj
,
beiiii.
haj
,
-Beh szép selyemhaj
Ez
a'
leányhaj.
Száj
,
Beh
szép rózsaszáj
Ez
6záj
a'
,
száj
leányszáj
danol benne
Fülemile
Eegszebb sor gyöngy ragyog Száj
,
száj
Beh szép Ez
a'
.
száj
rúzsaszá)
leány száj.
beinie.
,
•
134
==
Szem , szem , szem
,
Beh gyönyör szem Ez
a*
leányszem!
Mennyország nyildokol benne Szerelem az isten benne.
Szem j szem , szem Bell
Ez
gyönyör szem a'
leányszem.
:, ,
135
SZÉP ASSZONY.
Tatárjáráskor egy jó férfinak
,
Kit társi Bús Ferencznek lu'ttanak.
Erdk
között ép úri háza volt
Melly ellenségnek még nem udvarolt.
F
bútor benne
a'
Ferencziink' édes
,
így hívatá magát
szép
n
vala
kedves angyala a' kis
gonosz
;
,
Bár benn* együtt volt minden házi
Hsége nád Majd 'S
és nyelve kard
fergeteg
ha minden
Nem
,
;
majd villám' zápora
férfi
olly vitéz
vesztél volna úgy,
rósz.
maga ;
vala.
oh Hunnia!
Elég az hozzá: bár milly volt Kató,
Bár kedve tengerhabként változó,
Bár férjével váltig hadakozott
De
szép
,
igen szép volt az átkozottá
136
Történt, hogy visszakészült Diiltan minden
a'
nejn volt mit enni
,
tatár.
már
meg nem gyzhetett
'S kiket vitézség
Az éhség most rohanva
kergetett.
De még
's
kitértek néhol
vadak
a'
Végsó dühvel szörnyekké váltanak. Hogy'
nem volt? egy
hogy'
's
Egy rt
tatárjfi
Kezében kard
vállán tegeze
;
vas ünge tetemén
,
'S öldöklés' lángja apró két
Mindenfelé
Volt
'S
,
magával illyenkép beszélgete
:
Kié
ott
ki
,
kert
a'
,
oUy kényesen tanyáz
boldog óra, boldogabb tatár,
Itt téged e'
ház kincsre, nagyra
—
vár.'*
'S jön, lát és
gyz
Most egyszer
színe százszor változik
Rtbl
rtebbé
,
's
Két pislogó mécs
Lélekzetet vesz,
„Hallod
ha
,
jnagyar
jelt
De nem Engedd
's
,
nem, gyzetik!
apró két szeme
minden fegyvere.
's
Majd hogy magához
'S
'?
ri ház ?
kié az
,
;
felett.
körltekintgete
erre tért
j,Ri az
Oh
szemén
rettenet
,
ember százezer
e' kis
Hogy
hol járt
a'
,
erre tévede
tér a'
mond
illy
szavakat:
dúlhatnám házadat
adok, kövön
bántlak^
bámulat,
nem
k
nem marad;
báiiLom kincsedet;
ez egyet át, szép hölgyedet.^*
így
Már
lalor vér, a' tatáiTi
-a
fenn ölcl)en
'S örül liogyan
-V férj
—
Utána néz
szép
a'
Választ sem várva
nem még
a'
j
no
liajt 's rolian
ki fesse lelke' ,
ifjd
*s
lova
,
talán solia.
bánatát
?
!
—
millyen messze lát
Es mit tesz? ah hajléka puszta már; nániiíl és felsóhajt:
„szegény tatár!'*
::
, ,
!
13S
LABODA* KEDVE.
Széles utczán
,
széles jó kedvébeul
Megy Laboda bor zúgván 'S niiudeii
gyermek
,
fejében
a' ki látja
;
,
E' szót utána kiáltja
Hej Laboda
Lábod
ide
Széles utczán
Tovább
is
,
Laboda
,
amoda.
széles jó
kedvében
Laboda megy vesztében
'S egy piros lány
,
liogy meglátja
,
E* szót utána kiáltja:
Hej Laboda, Laboda!
Lábod* idcj nem oda!
'S
Laboda bemegyen
A' lány bort hoz
,
piros lányhoz
csókot ad
Labodát ölébe zárja, V.s
fülébe mondogálja
Hej Laboda
,
Laboda
Szíved nekem kaloda.
!
a"
borhoz
,
lányra:
letekint a'
„Ki mázolt' be
szívem
,
,
csodiia
illy
„ „Hej hej nagyon szerettem én
De
megcsalt
meg
;
Laboda
,
ne menj tova." "
,
„Hazudsz leány
Te hagytad
?
barna legény
a'
Hej Laboda Ölelj
-
.
==
13'J
De Laboda
;
,!
:
hazudsz , mond Laboda
,
barna legényt oda."
a*
'S kiönti a' bort a' földre
A' leányt ellöki félre
„Hej Laboda
Mért haragszol
„En vagyok
Engem hagytál ,
!
Laboda ?"
,
szögíi
a*
,
Laboda
,
Laboda
a'
,
te hitetlen
,
oda
^
,
Ültél pincze' derekába,
Lemenknek
az utába.
Átkozott légy
Borod méreg
Zúgolódva
lány
sárkány."
széles bús
kedvében
'8
,
,
tántorog mentében
minden gyermek
,
a' ki látja
E' szót utána kiáltja
Hej Laboda
Lábod
,
te
Megy Laboda 'S
j)iros
,
ide
.
Laboda
amoda.
!
;
,
:
. !
140
BECSKERF.KI.
„Verjen meg az isten, Becskeieki
Ne
liigyen szép szavaidnak senki
,
Ne higyenek sugár termetednek, Engem csaló fekete szemednek. Elhagytam 'S
j(3
férjemet miattad
,
most fejemet vég Ínségnek adtad
^íagam vagyok
a*
vadon erdben
Testem lelkem árván
,
;
,
veszendben.
Verjen me^ az isten, Becskereki!
Ne
hallgasson szavaidra senki
A' ki
meg tud egy szerett
csalni
Soha nem fog az már hív maradni.'-
így busiilt
a'
szép íiatal asszony
Maga ülvén egy kerekded halmon
;
Hollóliaját szélnek eresztette
Bns orczáját kezével fedezte S mint búvár
a'
tenger'
,
mélységébl
Sóliajlások jütlck fel szivébl,
,
1 ii
mint
'S
Ül
kis lány pincze' gáíloiH.nii
a'
csábílás égvén
5
Úgy
orczáj;íban
.
ül líton útfélen az estve
Pirosra és haloványra festve
,
A' rablók' és gyilkosok' barátja Jók' félelme 'S
,
sznik már
.
roszak' })átorsága. a" szajkó'
rikkantása
Nem
hallik a' harkály' kopogása;
Csak
gili
,
búg magányos fészkében
Csalogány zeng bokor' ernyejében
Fénybogártól ragyogó utában
Fnt
kigyó tarka pompájában
a'
A' leveg' szabad mezejében
Leng az agg
De
a'
sas utósó röptében.
bagoly megereszti szárnyát
,
A' homályban kezdi országlását, Rettenetes
,
hol
a'
fényt elállja
Szárnyainak setét vitorlája. *S ki bujkál
most
a'
csere' szélében
Lova' fékét tartva jobb kezében Széles kalap van
nyomva
fejébe
Karcsú mente szegül csínodé
Szk
;
nadrága, sarkanl^jAuztníja
,
*S szintúgy tánczra jiPTig^^Parikája
Akárki, de finom legunyj^^t,
Kényes
,
csínos
,
katonának termett.
'S mit kereshet ez a'
Szeme ollyan mint
a'
'i
'<
kés vándor? fekele boi-
:
, ,,
;
::
Szanaszét jár mint Noé* hollója,
Gazdájára többé semmi gondja
^
Hogy
az asszonyt látja üldögélni
Abba
látszik
De
magát eltemetni
ijedve föltekint az asszony
Csak hogy
nem
el
^
ájnl a' látványon,
'S szegény bizonyosan elájulna,
Ha 'S
legény ollyan szép néni volna.
a'
most igy szól
„Mit
busiílsz te
Soha
se törd
a'
jövevény hozzája
vad erdk' rózsája
,
búban
?
a' fejedet,
ha nekem engeded
Meggyógyítom
,
Utas vagyok
,
's
Elek halok
szép asszony' csókjáért."
így szól
's
,
:
szép piros orczaert
fához köti sárga lovát
A' szép asszony mellé veti magát
Vigasztalni kezdi szép szavakkal, Kérlelgetni kedves ajándékkai
Karcsú derkát 'S
tartja
,
megölelve,
így szól hozzá csalfán hízelkedve
„Kell-e
,
rózsám
,
gyr
újaidra
,
Tarka kendó s^jkfehér nyakadra, KartonyszokttjJi^MJbu derekadra Piros
Kell-e
czip ,
kicsiny Vííbaidra
,
?
rózsám jj^rna legény' csókja
Kell-e neked lelkem' gondolatja
Hív szeretd
leszek
í^
mind halálig.
Uralkodom Pesttl Hortobágyig."
,
, ,
Így szólt,
mintha vásárról
's
, ,;
,
; ,
jött volna
Portékáit bséggel ontotta
Kartonyt
,
czipt húzott tarsolyából
Tarka kendt német' szép gyolcsából Es küzlök
Elámult
a'
mint egyet rázott
a'
,
Ai'anygyürü
's
hópénz karikázott.
szemfényveszt kincsen,
Azt sem tudta mellyikre tekintsen 'S így szólt
szive'
,
,
vágyát eltitkolva
,
A' szép asszony, neki bátorodva:
Nem
kell
gyr
nekem
ujjaimra,
Taika kend sem fehér nyakaima
czip
Piros
,
sejn kell lábaimra
'S kartonyszoknya karcsú derekamra
Haj
de kell
!
a'
barna legény csókja
Kell lelkednek minden gondolatja
Hív szeretd
leszek
,
:
mind halálig.
Veled járok Pesttl Hortobágyig."
'S a' legény
Omló
most
'S kitündüklik mint
Haja közül 'S ki volna
Nem
leveszi kalapját
haja ellepi két vállát
ifiú
orczája.
más mint
örül úgy
,
hold' világa
a'
te
Becskereki?
mint az asszony senki
Fölijedve borúi el nyakába, 'S vígan néz
a'
setét éjszakába.
;
, ,, ,
;,
,
144
Hamis huszár vagy Rajtad
még
Majd mint
az ördög a' szél
Tagjaidon lobog Be-beülsz
Nagyot
Majd
a'
nyargalsz
i
^
ki
a'
pusztákon
,
vászon
feliér
bugaczi csárdába
iszol világ' bosziijára
.
;
öltözöl úrfiak' módjára
Kényes nyalkán 'S a'
,
Becskerek
te
sem tenne
mi szép
sétálsz a' vásárra
és drága
A' mi jó van,
,
legel a' pusztában,
's
Mihelyt szádnak
,
portékában
,
szemednek megtetszik
Átkozott kezeid azonnal jnegszerzik. 'S
nem
csak
marha
Majd megvesz Azokat 'S
is
a'
portéka kell neked
's
szép asszonyért lelked
,
;
rendre csalogatod
ha megcsaltad
,
oda hagyogatod.
Gonosz kalmár vagy
te Becskereki
A' vármegye nyomodat rég
Nem
.,
lesi
szereti gazdálkodásodat
Vigyázz
,
kötél szegi
még
Beteg sem lézsz, még
is
nyakadat.
meg
kell halnod,
Ketts
oszlop között fenn akadnod
Lábad
alatt tüskét kerget a' szél
Megtalálod
a'
mit nem kerestél.
:
,
145
GÁBOR DIÁK.
Gábor diák mélyen elmerülve
Ül
a' lüczáii
A' világért
egy nagy könyv ellié
5
nem
fel
pillantana
Ha egy filégy reá nem szállana; De már erre csak felpillant, 'S ira meglát egy fürge leányt.
„Ejnye
,
húgom , beh
Hadd szakaszszak
,,
„Gábor diák
,
Hagyjon békét
„Semmi
látás
,
!
mert bizony meglátják." "
—
„Jaj ne bántson
Elhull pártám,
,
hamis Gábor diák
„Lakodalom van
„
piros az orczád
róla egy pár rózsát."
mond a' csók' !
itt
az jó kedvében
,
—
végében."
kell sietnem
felejtem,
Ah vegye el azt a' forró száját."" „Még egy csókot!" ,„,Nem nem !"'* „kettt adj /.
10
hát.««
Gábor diák mélyen elmerülve
Ül 'S
lóczán
a'
hogy
egy nagy könyv eltte
,
felpillant
A* leány jön búsan „Ej húgom
el ne hervadj."
diák! átkozom
Mikor tartjuk meg
„Semmi átok, jj Addig
,
rózsám
Neh egy pár
,
„ „Gábor diák
„
a'
csókját.
lakodalmát?""
pünkösdnaprá
el
addig menj dolgodra!
egyik útra való
tetszik
,
vigasztaló."
kés menyekz?""
hát ha
!
Pünkösdnapkor
„Semmi kés
a'
csók
Másik ha úgy
á'
te világ' rózsája.'^
!
beh hamis az
5jEj
színtelenül:
*s
beh halovány vagy
,
Féltelek hogy
„„Gábor
egyszer csak eliéml
;
a'
maga
szája."
"
Gábor diák mélyen elmerülve
Ül
a'
lóczán
A' világért Pedig
De
itt
egy nagy könyv eltte
,
fel
nem
pillantana
van piros pünkösd' napja.
elébe jön
a'
leány,
'S egy
csecsemt ringat karján
„Ej
már
ej
„„Most
;
a*
ezt
világ
:
még sem hittem volna
!"
engem sem csúfolna." "
,
147
,/S hogy mosolyog isten adta fattya!** ,5
jjEpeii ollyan
,
mint az édes
,5Mit csináljunk, mit tegyünk
„ „Én
tudora hogy
„Semmi
ugrás
!
így szól Gábor 'S
nagy szomorún
Soha
,
soha
,
paphoz
**
galambom?**
Dunába ugrom."
a'
jer a' a'
atyja.**
'*
—
leányhoz a'
könyvet becsapja
illyen pünkösd^ napja
!**
,
—
,,
,, ,
,
148
AZ ELHAGYOTT LEÁNY.
Száraz fának száraz ága Nincs szivemnek boldogsága:
Elment Bandi katonának Hadakozni
a^
Isten tudja
,
királynak
most o hol
Tán tovább ment mint
jár a'
madár
Tengeren túl , hegyeken túl
Tán
végén
a' világ'
Mért nem
Hogy
t
lett az én
katonám
minden nap láthatnám.
Ölelhetném Haláltól
is
De most
ó
Hazájába
is túl.
csókolhatnám
,
megváltanám. oda marad
is
el
nem
juthat,
'S én helyette veszendre
Búval megyek esküvre. Búval , búval
Mig bennem
,
búbánattal
a' lélek kihal.
,
BALLADÁK.
151
AZ EJFELI HAZ.
„Isten hozzád
,
büszke város
,
Roppant khalom Isten hozzád, falaid küztt
Már
nejn nyughatom.
Melly után olly hon sovárgék
Láttam fényedet Lepke szárnyon elvigadtam Örömeidet. Kerted' annyi bájvirága
Tündér szépeid
,
Már nem vonnak , Rövid
's
rövid napod
éjeid.
Nincs szememnek mulatása Változásidon
,
Nincs szivemnek gerjedelme Csillogásidon.
Távol
5
habnon
és vizén túl
Róna' közepén Ali egy kis lak
Oda vágyok
én.
,
Emma'
háza
= = , , ,
152
Olt búsong az elhagyott lány,
h kebele
'S olly
:
A' büség acany betVkel írva vaa bele.
Szép 'S
Í5 5
jó is
és szeret
,
is
rom epedve vár
E' kemény,
e'
hitteleii szív
Megtagadta bár."
tndik Dalnok
így
Endre
*S litat messze vált
Elhagy fényt 'S
reng
és társaságot,
palotát.
Egyedül megy, és fiattá G^íocs alföldi
mén
Vág
bosszú pálvát
A'
csíkoi'gü
mezején.
tél'
Víg faluknál
Mégyen
Nem
,
víg lakóknál
líta el,
mulathat
,
tova száguld
Gerjedelmivel.
Ifjak híják
Várja
Nem
's
,
h
szép leányzó kebel
mulathat, tova száguld
Szép reményivel.
,
: ;,
,
Miiulia hál. a hagyni vág)i»a Oniiüii léteiéi
A* vilásüt és
a'
fidet
'S Jiiindea üi'ümét
Olly s/'lajon
,
olly elszántan
,
01 ly bszülve fut
Hüv ilágoál , holdvilágnál
M/g egy És
a*
Hó
síkra jut.
síkon pusztaság van,
és pusztaság,
Csendes hajlék közepette,
Benne mécsvilág.
De sem tle, sem
Nem
hoz/>ája
nyom
vezérel
El van hagvva, eltemetve
Mint
a'
fájdalom.
Sóhajt Endre, és az éjfél
Tompán
visszuzeng
Félelemti
Aggó
és
reménytl
szíve reng.
Ott van, hallgat, és nem hall szót,
Néz
,
és senki sincs
'S njilik
—
;
máskor annyi kéjre
A' megért kilincs.
!
—
154
-
Benn mereng nyugalomban
Egy leányka
l
Könyökére hajlott
fejjel.
Búsan, egyedül. Vállain elomladozva
Szög hajfodiai
,
Haloványan elpirulva
Gyenge 'S
arczai.
nyugvó tenger van szeiuéhen
Melly egekre néz
,
nem
Mellyet dúlni már
Semmi
jMellyben
Almát
a'
múlt
jövend
és
tíikiözi,
'S azt öröm', bú'
Már nem 'S
látszik
földi vész
harmatgyöngye
öntözi.
mintha épen most vonná
Alma' fátyolát Föltekint
,
's
fel
•
az ifjú benne
Látja Emmáját. 'S szól 'S
a'
:
Ah Emma
lány
nem
Emma, Emma 'S a' lány
nem
!
csak
magad vagy ?
felel.
hát
nem ösmersz?-:-
felel.
:
;
,.
= ,
Eitted jöttem
'S értted
a'
A'
hagytam
el.
megbocsátasz
!
(agadja
,
meg ?
lígy-e
megtért Emma'
Nem "S
,
nagy világot
,
,
^=
messze útról
!
el
Emma Emma Angyal
,
f55
„Emma Emma Elhagyám
,
szíve
meg?"
mint szoká
ölébe vonná
,
Endre kedvesét Csókjai közt lángajakkal
Tenné esküjét
De szemében
leánynak
a'
Tiltó tdz ragyog
Mondhatatlan
,
melly velkön
'S lelken átlobog;
Melly reményt 'S
és bátorságot
vágyakat megöl
'S a' halált és sírba
Bút támasztja Oszvezúzva
,
néz
föl.
elcsüggedve
Dalnok elborul 'S
illy
utósó kérelem íol)
Híiló ajkiról
,
,:
,
jjAh ha el vagy szánva
Nem
*s
nálad
lehet hazám
Szólj csak egy szót, és ne nérz !'*y
Lélekülve vám
l
t
Ez nein engem, egy
világát
Tenne semmivé
Ah
ne vess
illy
rémszemet rám.
Ez nem Emmié." Dalnok így szól,
a'
leányka
Lassan, rémesen Fülkel, nagy bú' súlyaival A' szép termeten. 'S mint rózsával temetett s/r
Nyílnak ajkai Vaskebelt
is
megienditók
Rezgü hangjai „„K.ésó! kés! Dalnok úrfi,
Elmúlok korát;
Nem
H
h az
,
ki várni
hagyja
menyasszonyát.
Várva láttam
a'
tavasznak
Ny .'ló kellemét,
Vá 'va
a'
nyárt éa az
Hulló levelét.
'">87nek
: ,
,
,
Most lakásom hideg
Szk
és sxomoi'ii
Benne
éj
van
6? szt'k
,
,
és fölötte
,
Téli koszorú.
Van-e kedved
Vagy bár
illy
tanyához
magad."
lásd
f-
••
*S egy koporsót tár ki karja
Szemfödél
alatt.
És azonban slyed
Mély
a' liáz
sírrá leszen;
Minden szellem
éj'
felén túl
Alszik csendesen.
A'
háznak slyedtével
kis
Elhuny
a' világ
*S éj van messze a' nagy síkon
'S
De
hó
és pusztaság.
közé])en féltejnelve
Áll egy kis kereszt
Rózsaszín lobogója Rajta lengedez. Fejcsüggedteu
a' sebes
Kötve tombol
ott
Dalnok
—
a' sír'
Halva maradott.
mén
kebelében
,
,
,
158
BUVAR KUND.
A'
Túl
mezn
a'
,
hazán
túl a'
'S a' part fölött
nagy Dunán
a*
,
Ki' népe zajlik ott
Föl Endre
Béla
!
Ellenhad az
!
föl
?
magyar
!
melly vészt akar
,
Ellenség zajlik ott.
az
,
ki partidon
£s száz hajót
halad
és száz
Hoz, oh hon, A'
ggös Henrik
az
hadat
ellened, ,
ki rád
Hoz háborút
,
és
'S bizik
9
hogy eltemet.
Föl Endre
Béla
!
Pozsonyhoz
hoz halált
!
föl
magyar
kell a' férfikar
!
:
A' vitt Pozsony remeg.
—
*S mellyik
magyar nem megy, ha kell?
Utánok
hon puszta hely:
a'
Mind harczon termének.
,
,
De ,,
bús
a' király
Béla szól
's
,
:; ,
Csaták miatt ha nyúghatol
Oh
ifjú
Teremt-e
Mig
a'
szép hazánk
isten
Ha mink
tübb magyart,
mig napja
világ,
is
tart,
elfogyánk ?"
bú
'S fellázad a'
?
harag
a'
;
Búsult szivekben háborog, IMint tenger és vihart-
Még
inkább vért hadat kiált
'S hírért
,
hazáért száz halált
Kész halni
magyar.
a'
Csak bavna Kund nem háborog
De
bátor szíve feldobog
Mint hegyben „Halld
,
Béla
,
tüzár
a'
majd ha
'S a' part fölé száll
;
éj
jövend
néma csend
Ott Kund egy szóra vár."
Csekély
a'
szó
De úgy van
,
Hogy nem
Hs
köz
iiiondva
vitéz
a' ,
olly merész
lehet hazug.
Béla parthoz tart legott,
Hol vészben
Dunának
a'
megcsapdosott
árja zug.
,
,; ; ,
mint
Jai'ása,
a'
;
rémeké,
Éjfélileg le '3 fül Felé
Dobog magányosan 'S még semmi hang, még semmi Kund nem j, távol és közel
jel:
A' puszta szél rohan.
Ki az
,
VI
a' víz*
szürnyekint
A' forgetegre fültekint 'S
meg habba
Ki vagy
te
,
öllüzik ?
a' ki jársz alatt
'S ijeszted a' futó lialat
Melly mélyeken lakik ?
Vésztzben néha vízen
—
át
HejH'iknek látni táborát, 'S
'S
Pozsony kivillanik
ira a'
D> iiából
Egy ember,
kit
szirt
mély
gyanánt
árja
hányt,
Sötéten felbukik.
„Hah Kund
te
,,Hah en)ber!*'
vagy !"
t
's
még nem
így kérdezi:
„Mi dolgod ott alant?" „Hah Béla vi'z' hullámibau „ !
Mi'g rajta zúgó vész rohan
Jó lenni ott alant.""
,
hiszi
; ,
Kund
Szól
— és
Hol Henrik' Tolong
Nézd
ö az
felriadt
,
,;:
— „nézz
hada
a' víz iránt!
táborában mint remeg
,
Hajóit
e**
oda
kar fúrta
meg
Hadd veszszen
bánt."
a' ki
Béla néz
'S villám' tüzénél
:
,
Túl parton minden habba vész A' zászlók hullanak
OzCn
fut rajtok el
És száz hajón,
vadon
fél száz
hadon
Hullámok omlanak.
Kund hol van
De
?
félre költüzött
ollyat száz ezer között
Hs 'S túl a'
Béla
feltalál.
mezon
.
túl a'
hazán
Fut , búsong Henrik vert hadán 'S
/.
Pozsony' végvára
.
áll,
H
,,
,,
, ,
!
•562
CSAK.
Mélyen
szz
Csáki'
Hallgat
a'
alszik sír ja' éjjelében
szke Zolna,
szerelme, szél
liamvadó fejénél.
Zárt szemébe nem hat nap' világa 'S dallos ajka csendes a'
Bs
porágyon
;
panaszszal repkedik fölötte
Kis galambja,
Reggel
Hogy
's
csermelyek""
\izébl
estve öntöz egy virágot
,
lia
megj
Csáki
,
fölszakassza
'S hervadozni tzze kebelére. *S
megjön
Zolna
a'
hos
,
és
óhajtva így szól:
szz szereLnem
5
Hol mulatsz
te
,
szke
,
Zolna
,
Zolna
szép hajaddal
Hol mulatsz az édes ajakakkal, Hókaroddal
,
téjhab-vállaiddal
Hoztam gyöngyöt szke Gyenge Csókot
Zolna
j
,
?
szép hajadra
fátyolt téjhab-vállaidi-a
édes csókot ajkaidra!
szz szerelmem, Zolna, Zolna!
Hol mulatsz
te Csáki'
bánatára
í'
, ,
,
És
felelt a' bérez'
;
tündérleánya:
Vesd
a'
gyöngyöt vissza tengerébe
Tépd
a'
fátyolt üssze száz darabra
,
Csók helyett végy átkot ajkaidra, Forró szíved hljön
el halálra
Zolna nem hü hozzád ,
Bn
miatt van
és
hamvad
's
:
nem
él
már
;
itt alakja.
Elborzadva fordul meg porában E' szavakra
szegény leányka
a'
,
'S felnyög a' sír' barna sátorából: ,,
Csáki, szívem' gondja és szerelme!
Zolna
itt
Bn miatt Szíve
van
a' halál'
nem
,
rám haragván
Csáki sóhajt, a'
:
nem
hitszegés miatt ,
érted égvén
A' tündérlány búval ölt
Fölkel
kezében
's
,
meg engem."
gyilkoló haraggal
kín szíve' tengerében
,
Kél az átok ajkán mennydörögve, 'S síkot
Hallja
erdt
a'
eltölt átka' hangja.
bérez nyílt üregfülével
'S visszabgi égnek és jiokolnak
Hallja bérczén
Most
's
reszket
a'
;
tündérlány.
elhallgat Csáki, szörnyen hallgat,
Harczol szíve' lángoló dühével Harczol rengeteggel és vadakkal
,
,;, ,, ;
164
-
'S harsog
:
hegy harcza' vad zajától,
a'
Szirttetket tördel buzogánnyal
Karddal
Hogy
Változott
minden szárnyalokat
's
ha fába
,
fényüket
irt és sérteget
Nyíllal ölyvet
szirtbe
,
tündér
a'
,
vagy madárba
megtalálja
'S összerontsa gyilkos fegyverével.
Nem
találta
hasztalan veszdött.
,
Este jött
Kés
este
sírhoz Csáki vissza,
a*
búban
,
—
,
lankadottan.
A' galamb remegve szállt elle.
Hervadozva dlt
el a'
Hervadozva dlt
el
virágszál
Csáki
hs
is
Várta álmát, várta jobb halálát. Jött az
,
éj
de Csáki' álma késett,
Jött az éjfél,
Nézte
Haj
!
Csáki ébren ült
még;
sírt csendes holdvilágnál.
a'
l
ki
's
ott a' porok'
tetin?
Szép leány ül hószín köntösében,
Nyögve
és sóhajtva
Zülna l
„A' halott Zolna
Hogy
is
Csáki'
,
Hnek
;
fölkel hát porából?
szz
uyugottál
Szólt az
kedveséhez
ott szélfodorta hajjal.
szerelme
a' sír'
ifjú 's átölelte
érzé
's
,
Zolna
éjjelében?" a'
lányt
csókkal érte ajkát.
,
,
:
Ceókkal ért keblét
,
,
,
ékes aiczát
,
Ks ürült az éjnek és magánynak.
Akkor rázta meg magát kezében A' leány és elveszett elle
A" tündér
volt,
*8
tnte' kezdetében
Gúnyajakkal ezt suhogta vissza
:
,,Zolna, Csáki'
szz
Hogy nyugottál
a' sír' éjjelében
Halva dlt A' leányka
De
a'
Förgeteg kelt
Csáki
Csáki
el a'
,
erdn
hivek'
a'
?"
és alább szállt ,
nyomába
tündér'
nevébl
kergeté üvöltve.
hegyekben
5
Zolna hangzott
,
Zolna völgyek' mély ölében.
Közben hangzott 'S
hs
szenved porában
legottan
'S téren
szerelme, Zolna
a'
a'
,
tündér' nyögése,
mennydörögve harsant rá az égbolt
Csáki'
szz
szerelnie
Hogy nyugottál
,
a' sír'
szke Zolna éjjelében?
,
,
,
;
;
166
SALAMON.
„Átok reád
Átok rád
,
magyarok' hazája
te pártos
5
Ingadozzon
fejed'
büszke nép
!
koronája
'S mint az árnyék, légyen olly setét.
Mint kemény kard
Meg
,
olly
kemény
sziveddel
ne békélj soha ön feleddel.
És te, isten!
a' ki fölkenettél,
Hogy viselném földön képedet, Elfelejts
Nem
,
ha meg nem védelmeztél
kivan om több kegyelmedet.
Salamonnak nincs hol maradása Földön nyugta, égre vágyódása."
A' lesújtott angyalként, imígyen
Átkozódik
a'
futó király.
Tört sisakja j pajzsát elvetette, 'S kardja csorba csonka vasból áll
Vért piroslik hsi arczulatja Honfivért
a'
kardnak markolatja.
,
167
Teste dúlt
Tátog
, ,
==
seb véres oldalán
a'
De nagyobb
az
's
jobban ég szivében
Mellyet érez vesztett koronán.
Futva fut
;
de bármi gyors futása
Vele száguld keble'
'S
már folyók
Bérezek
,
óriása.
és rónaság' vidéki,
völgyek elmaradtanak
'S a' határnál a' fúló' elébe
Egy vad erd' lombi hajlanak Ott elvész
bús lovag' pályája
a'
Rá borulván
rengeteg' homálya.
És az év jár; sárga koszorúját Veszti, váltja
a'
komor vadon,
Felzendül az elholt dal koronként
A' viruló
Agg
a*
ifjú
lombokon
szarvas
feje'
,
;
ágozatján
Eve' számát büszkén mutogatván.
És az évek* multán
Domb ,
vadonban
a'
vad csörtet robajjal
ha hévtl szomjan epedez
Egy jámbornak Nyílt
a'
alatt hol forrás csörgedez
Mellyhez Jár
,
; ,
még dulottabL
de lelke
,
: ,,,
födetlen
áll kis ,
:
kápolnája.
ég mosolyg le rája.
: , ;, ;
===
,
,
!
==
168
Egy letzött kard
,
a' szent kereszt ott
És az oltár istenadta fold Térdepelve
napot hosszában
éjt
A' remete ott ahítva tölt
Es ragyogva omlik Mindenik szál
el szakálla
:
lelki béke' szála.
Kebelében szenvedély' hatalmi
Rég nyugatra
csillapodtanak
Arczain vad indulat' vonási
Lágy
Egy
szelídre elsimultanak
óhajtást rejt
„Boldoguljon
'S elhal a'
,
's
mond
szíve
,
magyar' hazája!"
a'
nagy átok, messzetüuvéa
A' királynak
ggös
álmai
Es az ember' jobb tennészetének Visszatérvén aggodalmai
„Légy
szerencsés
'S a' szerencsét
,
ön
rokonim' liazája
erd
táplálja !"
így óhajt és teste' romiadékán
A' halálnak gyilkos karja
Összeroskad Eltakarja 'S a'
szája
t
,
's
a'
gyz
hervadó levéllel sárga sz.
királynak puszta sírhazája
Most vadaknak ordító
tanyája.
;
,,
,
,
,
,
169
HU SZERET.
A'
Sík országúton vágtat
Nap
huszár
a^
játszik messzecsengö fegyverén
Olly szép
,
olly
könny
mint
,
a'
semmi bánat
,
semmi bú
„Olly künnyüden
,
oh lovag ,
^S nincs
gyors madár
,
szivén. el
ne rohanj
Sík útküzün úl
Szép lány egyedíil 'S tündöklik
omolt haja
,
mint az arany."
Fel a' porból, húgára, katona jöl
Szól
a'
lovag,
hevén száguld elé,
's
Adj egy csókot , ha
nem
lesz is
Vigan hadd rohanjak sirom „Olly vígan
,
o had'
kett
felé.
fia
még
se rohanj
Lód' lába eltt
Ül
h szeretd
"S mellére lecsügg feje bánatosan.^'
,
=
==
170
féket ránt a' gyors lovag
Döbbenve
Hogy úton És
,
ülni látja kedvesét
félre száguld
,
Retteg jajától,
's
„Olly
,
félre
félre elrobog
,
látni fél könyét.
o hadfia
,
mért rohanál
9
Holt kedvesedet
Nem Nem
sir ;
nézed-e
panaszatlan
meg? a'
néma
halál."
;
!
; ,
:, ;
171
TOLDI.
Sík
,
puszta
kietlen az
,
Vad meg nem
üvölti,
szi határ
nem
Csak ketten utaznak: egy A'
Toldi
hír' fia
Három nap
Nem
,
Jó Toldi
utaznak,
a* sikra
ifjú
madár;
vitéz,
az éjszaki vész.
's
volt bokor és
szállja
a'
harmadikon
halom
a'
—
vad utón
;
—
nyugonni terült,
A' vész tova búsan egy ormon
elült.
Ott mintha kesergne az szi borún Suttogva
,
halálosan és szomorún
A* fergeteg
,
a'
rideg
,
ormon ülö
így visszanyögel vala Toldi
felé
„Oh hagyd megölelnem A*
sír'
Hagyj
nyugodabnát itt
elepednem,
Hol kém' szeme nem
lát
Szent istenedért
Oh
hagyj könyüt ontanom ölt Iiiveméit."
;,
,
,
=
172
Majd mintha dühöngene Tátra Hol fagyva nyaral meg az
Bdülve hatalmasan
,,;
,,
felett
új kikelet
és hidegen
dörög által az üsz teleken:
Illy szót
„E' kar' diadalma
enyémmé
Tett téged
A'
sír'
birodalma
Ne vonjon örökké Holtakra ne vágyj Yáa' telve
's
öröjnre menyasszonyi ágy."*
így vissza sivalkodik és elenyész
Megtört fuvalommal az éjszaki vész.
De
fölveri Toldit a* távoli zaj,
A' gyenge siralmak
Kél
5
's
,
a'
durva moraj
;
mintha hevülne haragja után
Borzad hadi vállain
Kis domb van
a' kaczagány.
a' hosfiort 's
De mint
éjjeli
hideg égen az
,
éktelen
barna paizs
Tört kopja takarja be,
Melly búsan omol
»
le sötét
fény
mezején
,
A' sírra borultan az angyali lány Hollóhaja' fürtiben
Mellette
,
oUy halovány.
öloje reményeinek
Ali martzona-zoidouan
a"
,
cseh Jedek
j
is
,
,
,
,
:,,
173
•S felrántani
gyenge siralmaiból
Vas karja csürögve
lányra hajol.
a'
Felhangzik azonban az tlan avar
Megvillan erben az
,
kar
ifjúi
'S mint vérnap a' fellegek' árnya megett
hs
Ég
„Melly 'S
bn'
szeme Toldinak
sz
sír ez az
szörnye ki vagy te,
's
ez angyali lény,
vad oromra zokogva borul,
Melly
a'
Hogy
rá az arany nap
gondokat önt
llly
cseh felett.
a'
sivatag' közepén
elkomorul ?"
is
haragja szivén
el
,
Piémlánggal irottan ez üt ki szemén "S
míg bízva
Halványodik
lányka eseng.
feléje a'
cseh
a'
,
's
Majd mintha kilobban
ers
a'
szive reng.
tz
's
elenyész
'S a' sivatag' éje vadabbra tenyész,
Ugy
visszaborúl ijedelme után
*S szól a' cseh ,,Sír'
,
haragja ömölve szaván
kéme
!
ki
vagy
Ki zajgva közelgetsz És rám
's
te ,
örömimre
Olly rémi szömöt vetsz?
Tíz szállá le már: Jer, téged
'S harcz lenne 'S
;
is a'
porok' éjjele yár."
de Toldi
a*
lányra tekint
így zeng szava bajnoki lelke szerint:
,,
,
,
,
;
,
174
„Békével
o lányka
,
,
Töltsd búban az éjét,
Vagy
Ha
vigalomra.
kelj
kedves az
élet.
Harcztól te ne
Távol Szól,
lesz az innen 's
félj
ha istenem él/*
,
mint haragos hab
barna hajót,
a'
zi hatalmasan a' cseh vivt És zi lapályokon ormon elé ,
lígy
,
A' régi Csepel' szigethonna
felé.
Szép csendben az agg Duna ontja vizét
Két
sajka röpülve hasítja közét.
Sajkán komor arczczal az
Két harcz' Es habzik
fia
a'
ül
víz
A' sajka elbbre Parton kiköt
a'
evezik 's
elbbre
szalad.
ervel
lebke hajót;
a'
'S habháton a' sajka vissza
alatt
cseh; de rúgja legott
Víz' mélyibe Toldi
Míg
ködekint
vadán összetekint
's
,
éj'
a'
megy
úrtalanúl
révbe nyomul.
„A' mélybe hajódat
Mi okra
lökéd el?
Rémíteni vélsz-e Orjási jj
Hs
!
erddel ?"
jjEgy csónak elég
halva marad
ma
egy
,
halva
ma még !" "
, ,;, , , ,
Így összebeszélve halálos ügyün
Két
,
elbbre megyén
bajfi szigetben
És minden oUy csendes
olly
,
;
néma kürl ,
Hold' szép sugarának az alkony örül
Nem
reng levél ágon, az ág' tetején.
Hab nem
Duna'
zajol a*
sík tükörén
A' messze világ' zaja míg ide száll Elhallgat
a'
csend urodalmainál.
Olly csendes hiába vagy
Olly
Ok
ketten
Nem 'S
tiszta szelíden 5
alkony ,
,
az életet ölni
nyugszanak
;
a'
hold
hiába mosolygó
menk,
harczra szegül ki kezök.
megdobban haraggal
Vér' harcza virágzik
a'
a'
,
föld, mezején
vad növevény
'S hallik csataj és csörej és dobogás
*S rémségesen hallik az érczsuhogás.
De
messze, halálosan és egyedül
Egy zuhanat 'S
hallik a* többi közül
már ingadoz
Függ bús
a'
cseh
feje, lába
Mint khalom
,
a'
,
nem
—
csatája múlik
állapodik;
fóvenyágyra borúi
'S vas háza utána csörögve lehull.
Még A' hír' 'S
sokszor
fia
a'
ha vész van
,
az osz tereken
Toldi borongva megyén,
már nem
Hívével
,
rideg a' sir a' puszta utón
lányka temetve vagyon;
,,
Hervadt koszorújok
Melly halmukon ing
a' sárga
fszál
szelek' ostrominál.
És Toldi pihenni ha dombra hajol Itt
álmodik
'S
míg
a' csata'
lelke a'
napjairól,
vad sivatagnak örül,
Fel-felriad áluiai' szürnyeitl.
177
SZILAGYI ES HAJMASI.
A' havcz kitört,
harcz lefolyt;
a'
Két bajnok
úrfiak,
Szilágyi
Hajmás Sztambulon
's
Rabságra juttanak.
„Rabság ]\Iiért
nebéz láncz
!
nem vagy
Csak ebben agg
,
te
!
hs
karom
,
szabadon?"
csak ezt nyögi
Hajmási lánczain
De
társa dall
Enyelg
„Ma
lelánczolt martalék
,
születésem' napja van
Nem
közttetek
5
Es agg apám
,
és
agg anyám
örvendezhetek.
éve honn vigan valék
Most rab /.
édesít
éve honn vigan valék,
Szép húgom
INIa
bt
húrjain
Most rab
Ma
's
,
.
lelánczolt martalék !"
12
; ;;
===
, ,
,
,
===
178 «
Császárleány ezt hallja fenn
Szép Leila egyedül Szánat sóhajt
el ajkain
Szemében szánat És
a'
mit lát
ül
mit hall
és a'
,
Ah mind
szerelmi vágyra csal.
Az
az
est
Haj
!
's
j
éj
,
's
ébren álmodik
álma
nincs
;
Agyát mosolygó fájdalom 'S kétes
remény
vetik.
Szemérme hü; de szerelem Suttog í szép Leila! jer velem.
Mély
a'
fogolynak lakhelye
Setét falak között;
Fényl terembl Most abba
a'
leány
költözött.
Sugár leány, ah szép leány!
Szebb négy világon nincs
talán.
„Hitedre azt ha mondanád,
Hs
ifjú
,
hogy
Megoldanám
e'
szeretsz
lánczodat,
Kit búsan méregetsz 'S szép
hon
felé
Mennék veled
hs
karodon
h hajadon.
,.;
;
;
„ölellek" hüs Szilágyi szól:
„Oh
lány, te égi szem!
Csak
a'
Ugy
mint hozzád
h
leszek
,
áldjon istenem.
Szép honban virrad hajnalom. Szép hon
felé visz
Titkon szerzdik
Arany
a*
hs
karom."
leány
nyit zárakat,
Kihozza rabság' mélyibl
Vitézl
ifjakat
Ólban három mént váltanak *S lovat, lovászt lesújtanak.
Éjfélben és éjfél után
Olly
Két
bs olly néma az hs küztt holdnál
üt a'
leány
Sebes rohanva fut.
„Atyám
,
atyám
!
ne várj reám
,
A' szép magyar föld lesz hazám.**
Harminczaáon
Az
ifjak
's
mennek
vámok között át
Pogány mez rajtok, nyelvökön Hordják pogány' szavát.
„Hová
,
hová török vitéz
'S te fénysugár, te gyönge kéz?*'
==
,
;,
:
,, ,
,
==
180
„Szerencsekísértk vagyunk Szerencse jár velünk.
Az
közé
egri farkasok
Csatára készülünk." Felelnek
k
Remeg
mint parton nyárlevél.
,
;
de Leila fél
bs
Sztamlml fell
hír repül.
Zendülnek vámosok
De küzdve
két ifj halad.
Utat nyit kardvasok.
„Végy
jó
reményt szép hajadon!
Magyar kar
rt
áll
Csaták közütt
pártodon."
pálya fogy.
a'
Még nem
fogy
Fülkél
hírre vajdaság
a'
csata
a'
;
Jön villogó hada
Vajdák utói
,
Futással út
nem
Mint párducz
vajdák
a'
köri
rövidül.
két ifjú küzd
A' villámkard peneg
Es
5
isten
úgy akarta ,
itt
A' vajdák estének. Szigetben sírva Leila
Mint árva fészken
vái',
kis madái*.
,
;;
!
Ö
súva így panaszkodik: „Egek 5 mi puszta hely
Nagy búmmal
Uvá
e'
vadonban
ali
bujdossam el?
Miattam most
a'
hs
szivek
Vajdák' vasán elvérzenek
De meghalok hs Síihalmom
ifjakért
határ,
e'
Es síratóiin farkasok 'S lesz dúló
vad madár.
Atyám, atyám! ne
Bnért
setét föld lesz
Siralmi közt
Hüs
a'
reám.
hazám,"
gyönge lányt
ifjak így lelik,
És gyöngyre
Örömre Mint
várj
a'
köiiy
,
a'
keserv
változik.
ifjú
repkény kerti fán,
Szilágyi' karján csügg a' lány.
Szigetbl
a'
leányt viszik
Magyar batár
Zúgó Dunának
Megy útok
elé
partjain
fölfelé.
'S alattok a* vész'
Tajtékot túrva vág
mezején a'
mén.
; ;
===
:
,!
===
182
Setéten most Uajmási szól: Itt a'
magyar határ;
Bajtárs megállj
érhet
iiein
!
itt
Török' hatalma már.
Víjunk meg ketten
Azé legyen
„Nem
lígy
,
's
gyz
a'
leány
csatán."
,
ki
,
vitéz felem
!
nem úgy
Szilágyi válaszol
Van
nd
honn
van két szép
,
fiad
Te meg nem válhatol." És
sír a'
lány
„ah engemet
:
E' bajvívástok eltemet.*'
De Hajmás nem
szol,
bsz
eszén
Felfordul a' világ 'S
kezddik
a'
gyász ütközet:
Magyar magyarra Két villám
vág.
így csap össze fenn
Hajmási eldl véresen.
„Sokáig hslakodban
élj
Oh bajtárs! boldogul; Bnömmel én itt elveszek "S
honn
nm
,
.
fiam busiíl."
Szól, mint az elzúgott vihar,
Hamvába
száll a'
büszke kar.
Ott ketten
a'
haló fölüli
Hséget eskenek, 'S a' rabkütél
Öiönue
Trük Ez
h
virág .
,
a'
bús csaták
fejlenek. ,
magyar kebel :
az rajta hervad
el.
,,
;;
, ,
184
TÚRT NJE. A' leány , kit Túri kedvel
Néma most
és
halovány
Rózsa, olly fehér mint arcza,
Nem
virágzik rózsafán.
Ajka még egy hangot ösmer.
És az
a*
hang nyögdelés
Szeme még egy
pillantást tud,
*S az lesújtott csüggedés.
Fergetegben van nyugalma,
Gyászos éjfélben dele Puszta síron járdalása
Bús vadonban enyhelye.
Még
is
ez
nem
síri
szellem
A' leánynak lelke nem:
El az még, csak képét
festi
így az aggó szerelem.
Néma
,
halvány
és sóhajtó
A' lánykép, mert Túrinak
Elméjében
a'
h szívrl
Hlyen képek rajzanak.
===
185
'
Fergetcgben van hazája Síron lís
éjben bujdosik
,
vadonban
Fájdalmával
Ott tnik
mert haj
,
!
Túri
ott lakik.
fel or eszének
E' borongó árnyalak,
Képe annak,
szivétl
kit
Durva sorsok
tiltanak.
Ez leng szüntelen kürütte. Evvel álmodik
beszél
,
Ennek hallja nyögdelését, 'S búja' nagyságában
'S
oh mi más
a'
él.
—
kép' valója,
Melly menyekzt tart ,
's
felejt
'S férje' kéjén andalogva
Össze és
meg
visszalejt.
Az mosolygás
,
Az
ez halál
lángélet
Az örömben
,
,
ez sóhajtás
ez
most
Megdöbbenve 'S szól
,
hogy
a'
;
buvában
Nyugodalmat nem 'S Túri
;
talál.
puszta sírról
fölriad
rá a' sírok' alja
Mélyen tompán hangot
ad.
,
== És
szó ez
a'
Kép
!
,
==
186
gyászos árnyék
t
,
melly kísérsz engemet
Vagy ne Mint
,
kísérj
,
vagy légy oUyan
ki bírta szivemet.
Fájdalomban
és
ürömben
Ót nevelték gondjaim. Életben
's
ti
az életen
Ot ohajták vágyaim, 'S itt a' síron
Hol most Lássuk
esküvénk meg,
atyja' szíve fagy
arcza olly borúi t-e ?
,
Mint borongó kép Szól
's
megyén,
És utána
's
kép eltte
's a'
mindenütt,
Fájdalommal És halállal
vagy ?
te
,
,
gyötrelemmel
jár együtt.
Most belép,
és
rémszemével
Mellyben évek' búja ül Hosszan
,
és
mern
,
setéten
Szívölleg néz kürl. Csalfa csókok' esküvései
Vannak 'S
homlokán
írva
néma bár
,
,
de retteut szók
Lángadoznak ajakán.
,
;
,
,
,
Bámulattal összenéznek
Az örömnek
részesi
Csend lesz
és az idegeimek
,
Titkát mindenik
Egy van
,
a' ki érti
'S föld alá
Futna
5
lesi.
,
:
a'
hölgy
ha volna ut
de lerogy
,
's
szivéhez
Páitos vére visszafut. 'S a' leány
,
Néma most Rózsa
Nem
,
oUy
kit Túri kedvel és
halovány
;
fehér mint arcza
virágzik rózsafán.
,
,
;
,,
, !!
•18S
HEDVIG.
Szóla isten Gábor angyalához:
„Szép cselédem Olts
]JÍros
fényes Gábor angyal
,
két szárnyat vállaidra
Szegd be nappal
a*
,
^
szép délvilággal
Arczaidra vedd tavasz' derültét,
Végy mosolygóbb
ifjúságot arra:
A' kicsinded földre fogsz leszállni 'S a' szerelmes lányok' bíbor ajkán
Csókot
5
áldó égi csókot hagyni
még szebb csókod
A' ki szép , hogy 'S a' ki boldog
És „Boldog
,
Gábor angyal;
felelt a* fényes
isten
,
oh
te véghetetlen
Melly parancs ez
!
Olly parányi bár
a' föld
De
szerelmes
Támadattól
a'
,
ha
kemény
milly
!
itélet
magában
szív lánya
olly sok
komoly napestig,
htl
'S a' fagy éjszakáig déli
Hogy
által
boldogabb lehessen."
ezret láttam
,
visszatérve
,
lesz találkozásom
új ezerrel
Mert
mindenütt terem lány
fiiszálként
*S egy leány sincs, a' ki
Boldog
isten
így örökké 'S
,
oh
Gábor angyal
te véghetetlen
,
!
bár óhajtsa lelke
meg nem
így felelt
szerelmes.
leszünk szakadva,
el
Fényhazáját
nem
a'
látja többé."
fényes Gábor angyal
Mosolyodva monda rá az isten:
„Melly leánynak szíve
még
Gondolatja 'S tiszta
,
is
szerelmet
rejt
feddhetetlen
,
szent és tetszhet az égnek
Arra szálljon csókod áldomásul."
'S
ment az angyal. Hajnal
nyilt utána
Dal szövdött szárnya' zajszelébl. Dal
,
mint
a'
lélek hall
magában
Éjein
ha boldog álma elj,
'S a'
nem
ösjnért tündérhonn'
ölébl
Legrejtettebb vágya visszahangzík.
És soká Ifju és
és messze járt vigyázva;
agg volt figyelme' tárgya,
'S lelt szerelmet mindenütt a' földön.
Hben Ege
5
és
mint
fagyok köztt a'
a'
leányszív
pártusok' vetése
Mellybe Sámson' karja
ze
lángot.
'S felsoliajta
„Istenem
!
néha Gábor angyal
mi bajra
hajtasz
engem
A' szerelmes lányka mit kívánjon ,
'
Mit gondoljon, mint az egy szerelmet?
Ez hívének szép szemében olvad
Az mosolygó' ajkin vágyna Termetét más,
csüggni
délczeg indulatját,
's
Süt hibáit mint bálványt imádja.
Van 'S
ki
5
a'
fényrl
kincsrl mér szerelmet
,
fagyért ég büszke gondolatban/*
így az angyal néha felsohajta 'S mert eltte
mint
,
Leplezetlen állott
Tarka
Egy Évig
's
a'
a'
könyv
élt a'
leányszív
,
h
egy
kis
semmi gyakran
leány' szivében;
Mint folyamnak tükre volt Melly utában majd
Majd kevély a'
fa'
a'
a'
másé,
törpe bokrot,
termetét mutatja
5
szerelmek' rózsavásznán
Jég fonállal
Abban
kitárva
tarkább lön tapasztalása.
virágszál
Ebben
,
szve
volt kevélység
olvadásig lágy ohajtat,
Búmerengés
,
kedv, csapongva játszó^
Lenge jóság
,
elmúló szelídség
A' hiúság' czifra köntösében
Változának mint
a'
hold' világa
Vétlen vétkes vágyaik' sokával 'S álmaiknak
minden ezredével.
,
,
, !
És az angyal, más
világ' lakója,
Nem Nem
mind ezekben
'S
talála kedvet
, ,
,
talála tetszliett az égnek.
ím egy ország fültünék szemébe
,
ts egy nemzet messze napkeletiül Boldog
és
nagy
gazdag és hatalmas
,
Melly parancsolt
,
Dunának,
a' sebes
'S tengerektl tengerig csatázván
Nagy
királyát
's
a'
jót
mint egy
,
Üs Budában fénynyel udvarolta A' magyar volt
,
's
hogy ott ült
:
nagy Lajos királya.
Gábor angyal megszállt 'S a'
istent
a'
e'
vidéken
,
magas tetkön
Mint ezüst láng , mint egy üstökös fény Rózsafelh
szállá fel
Rózsafelhü
a'
'S
Budából
Sasok' hegyéig;
Gábor angyal ígyen szóla hozzá:
Rózsafelhü
„Szz Hála
!
honnan
hová mégy
és
leánynak arcziról,
isten
,
's
az égbe;
hála szent erdnek
Hogy kegyedben
?
!
szép arczot teremtél."
'S felleg szállá ismét, barna felleg.
Mint az árnyék, mint az 'S
éj'
palástja;
Gábor angyal ígyen szóla hozzá:
Barna felh
„Szz Hála
!
honnan
és
hová mégy
leányhaj' lebbenése voltam.
isten
,
hála szent
Hogy seléll szép
erdnek
hajat Icremlél."
?
,
,
:, ;
; :, :
,
,
193
Csillag
Szz
Í3
Budából
szállt ketlü fel
leánynak pillantási voltak.
És imádni kezdtek
j^liála isten!
Hála hogy szép kék szemet teremtél.'*
Egy sugár Felhatott
is
a'
termetéhez ill
,
termetért köszönni
Végre sánta hangya hajta morzsát Felfelé a' legmagasb tetig. 'S
Gábor angyal ígyen szóla hozzá
Sánta hangya
Az
;
honnan
és
hová mégy ?
pedig megálla válaszolván
erdnek!
„H'^l^ isten, hála szent
Kis fiammal köJ tüzem Budában, 'S
k esek rám
Szép *S
's
;
de király' leánya
kegyelmes Hedvig fölsegíte,
monda: hangya!
'S fölkelek
,
kelj föl,
van
a'
menj
fiaddal.
de megfogadtam akkor
Hogy nevének emléket hozok 'S itt
's
k
:
a'
föl
tetre vontam."
Szolt 5 a' morzsát feltolá
,
's
tovább ment,
Gábor angyal látva hallva mindent A'^
mit angyal hallhat
Új örömmel,
új
,
emberek nem
reménynyel indult,
*S nagy Lajosnak várlakába szállott. 'S
im
Hedvig ott ült
király' leánya
Ifjúsága' hajnalköntösében
'S rózsafelhk arczi
,
szép hajának
,
!
,: , : , , ,: ;
193
Gyenge foJia barna köd vallanak 'S
minden
mi kellem
a*
liarczban állott termetén *S a'
gyönyör van
és
vonásin
,
»
;
szemérem' diadalma rajtok
Mint királyné
,
Gábor angyal
a' liogy látta
ünnepelt szelíden.
mind
ezt
Elboriíla lelke tisztelettel "S így
imáda
hála
:
,
hála isten
Hogy kegyedben szép
leányt tei-emtél.
A' királylyány csendes ámulattal
Ült azonban
szent
a'
:
könyv eltte
Nyíltan állt,
's
a'
Régi nyelvén
új
csodát beszéle
A' teremtés' titka
vérivó magyarnak
isten
,
,
ember
'S a' világ valának följegyezve
Szent soraiban A' nagy
,
a'
,
várt
és az élet' ,
rettegett
álma
jövend
Mellyre holtak sírból fölriadnak 'S földdel a'
Vég
,
magas menny összerendl
biró pedig lesz a' nagy isten,
'S jót gonoszt a' tett szerint itélend
Mind ezek , 'S
's
több
Hedvig olvasá
a'
valának írva
fel
szent igéket
S így tiindék rajtok ön magában
„lm
ezek
mi szép igék, mi szentek!
Lengyel ország'
hs
királya férjem
Kit szivemben liordok
,
híi
.
jegyelted,
13
, ;,
Nem
;;, ,
,
leend-e megvetett ajándék
Majd ha fényben eljüvendesz érttem 'S én kitárom a' csodák' világát Ifjú
hs
,
,
még vad nemzetednek ?
de
Durva nyelve, mellyen eddig 'S a' harag'
a'
düh,
vad gyozödelme hangzott
Általam most szent igékre hajlaud A' teremtés' titka
Nem
és az
,
üdvé
leendnek messze föld' virági
Szent körökbe mindenik betérhet,
És az
Dús
.
élet' fájáról
gyönyörrel
örökl éveket szakaszthat."
Gondola,
és elfogadta szíve.
Szárnylebegve függe Gábor angyal Vállain
a'
szép királyleánynak
'S kedvteléssel,
Néze
által rá
Majd hogy
üdvözült gyönyörrel
's a'
,
el
's
szép sorokra.
lön a'^szándok fogadva,
A' leányra áldó csókja szállott
Égi ajka, mint
Lágyan
a'
gyenge szell
ere legszebb földi ajkat,
'S csattanása
,
mint ezüst harangé
Mondhatatlan kedves
és
múló
volt.
H
Á B A D
R.
197
HOMONNA' YOLÖTE. • iit
H
o
r
V
mennek Oldükl
JMiut
a.
liadak
Nyugott fenyérek' halmain
Ugy mentek
éj' setétes
Oh
Csilla!
álmai.
nem
Szz ésszem 5
,
lelkemen
által
Az
'.''.>''
volnál te itt.
leánya Rendinek f
Hazudtak-e álmaim nekem
Vagy már valólag nem vagy Hallgass
Ne
el
itt ?
akkor csalogány
zengj siralmas éneket
Tud Horva
is
siralmas éneket
Mert Kendi' gyöngye nincsen
itt:
Szigetbe kelt a' tengerek' fiához.
Ki lép
a'
völgybl
JVem Csilla,
O S
az
!
de
kisírt
bú van
itt
elém?
bujdosik? arczain
szemében fájdalom.
Oh égszem INIiért
a' ki
leánya Kendinek
vagyon bú arczodon
*S kisírt
!
,
szemedben fájdalom
f
,
==
;
,
:
198
Csilla. Ne
kérdd az árvát, oh vitéz!
Nem
Kendi' lánya Csilla már
Kendit bilincsen orzeti Sziklás üregben Zádorág.
H
o
r
V
a.
Haljon meg értté Zádorág!
Csilla. Hatalmas ö
,
nem
H Ha Horva Ledül
,
retteg senkitl.
o r V
ott lesz
mint
a'
,
a.
nem hatalmas
u
hegy' tölgyei.
Sebet fúrok be két szemén 'S lelkét halálba burkolom.
Setét lesz
a' dél'
*S rabolni
nem
fénye
is
neki
nyújt több kezet.
Csilla. Ah
akkor
még
is
Gyámolt,
a'
gyász borít.
kedves jó anyát
Elvitte messze Szármaszeg' lakója,
Ádáz Korondár
vitte el.
Horva, Korondár
!
Korondár
Ne
álmaim mutattak ?
a' kit is
haljon
meg! hajnalát
lássa többé tengerén.
Úgy
veszszen el
Veszszen
,
mint
,
mint
a' ki
a'
tüzes hajó
benne
ég.
,
;
,, ,
!,
:
=
199
Csilla. Bátyámat
,
dics volt
rnelly
ah mint szerettem tet én
'S
Azt
Korondár
is
H Nehéz
Dics
nagy
's
Mint
De
ü
V
1
a' te
a.
bánatod
,
leánya Rendinek
tetkön ntt
a'
veszszen
hírben
ti
Haragban
és
a'
a' téli fa,
virág.
gyalázat' gyermeke.
élk
!
keljetek
erben
keljetek.
Csattogva menjünk, mint Villogva
,
Fül verj ük
mint
a'
felhk'
a' sziklák'
a'
vad sasok
tüzfia
urát
Hazája' zordon tájain
Fül
hullámok' bérezi küztt
a'
Ádáz Korondár' lakhelyét.
Csilla. Oh
,
!
vitte el.
Árván maradtál, mint
'S
üsnieiéd
,
érted volna az nap' alkonyát!
Bús hollüszárnyon
jütt az el,
'S mint egy halálos fergeteg
Zúgott ködében Aluttak
a'
a' veszély.
vitézek Kendivei
Hosszú vadászat' terhitl, 'S én játszva
Midn
késtem
az alkony
iám
a'
tetn
borúit.
Eljött azonban Zádorág
, ! !
!
== Kötözve
:
:
^=^
201)
vitte Kendit: öcsse
Ádáz Korondár
,
is
jött vele.
'S kötözve vitte Tengemért,
anyának gyenge
'S a' bús
mszerét
Láttam
vitorlás
Mint
haiálmadár
a'
Setéten
fölött
liaboknak mondani
a'
Nyeljétek ot el
oli
,
habok
Mert rajtok ingott Gyámol
Nem mertem
^
nagy árboczok.
'S recsegtek a'
Nein mertem
repült
,
habok
a' setét
kai-jait.
is;
a' szirtnek kiáltani
Törd össze, oh
szirt!
mszerét,
Okádj rá gyilkoló tüzet
Mert
ott volt rajta Tengemér.
Üresnek leltem
Oh hs Hogy
!
és
a'
lakot,
hozzád bujdosám
lássad Csilla' könnyeit,
'S az elhagyottat el ne hagyd.
H Vigasztalódjál
Még
,
o
r
V
a.
gyenge szív
visszatér örömkorod.
Szemedben
lelked' szép egét
Ne háborítsa
lm Horva
földi vész.
fölkél pártodon
'S egész világgal
szembe
.
szálhii kész.
==
201
CSUPOR
haddal.
a'
Hallolluk, Horva! pajzsodat. '8 kardot
ragadtunk és nyilat.
Hallottuk
a' lány*
'S
bús szavát,
szivünkben fölkelt
Oli
mondd
Te mint IMink
,
harag.
felhk' tzfia
a'
mint
,
a*
vezérek' nemzete
a'
,
csattogó sasok
Menjünk-e Zádorág
felé
Menjünk-e Szármaszeg
felé
Ádáz Korondárt rontani?
Horva. Hallottad
égszemü leány
,
Merész Csupornak szózatát?
Dürg Mint
,
a*
halálos szózat az
Szeretlek
Mint
De
,
a'
,
nehézkes fellegé.
mint szemfényemet
,
verfény
a'
tett.
ah mosolygó ajkidat
Szép Csilla
!
rejtsd el addig
is
Míg harczaimból megjövök. Hidd
el
Homonna' lányait,
'S a' parton várj
meg engemet
Zászlót lobogtat majd kezem,
Fehéret mrnt
Mint
a' te
Most
lóra
,
a' téli
domb
,
kebled' halmai.
bajnok
í
Zádoiág
Fele villogjon kardotok.
,;,
== hallja
dljijn
's
,
==
202
Zíídoi* sziklái döngjenek
Hogy
:
,
gonosz.
a'
Csilla. Vihar megy Zádorvár Éjfél
A' 'S
felé
:
halál leng szárnyain.
's
hs
elhagyja
vihart
a'
eltte nyargal messzire.
Hová rohantál bajnokom?
Ah eltnt Mint
a'
,
mint
a' szél' fia
,
jnagasba költ madár.
Eredjetek Homonrta' lányai!
Fölverni
a'
Nyugtát ne
Mint
hegyek' vadát lelje az
Csilla nyugtát
Majd megjön egy 'S
z borját lát
En
a' kézíjat
Megülök
sehol
nem
hs
a'
leli
tz
Kendivei fölött.
nem vonom,
ott a' liegy' fokán,
Sirassál nézvén dél felé
Ah a' szép zászló dél Nem fog lobogni még z Á
H
;
fell soká.
D O p V Á á b a d o
r.
Meghozta Kendit Zádorág, 'S bilincsen
Míg
a'
rzi gondosan
szépségnek bajival
Alyját megváltja
a'
leány.
.
El.
R.
El.
, ;, ; ,
,
==r Ha
jó
vagy
,
==
203
lányka
!
oh
!
siess
Atyád' bilincsét oldani.
En
régi
jámbor énekes
Hangzó Meótis'
partiról
Eljöttein Zádorág felé
Boldog menyekzüt
Zádor nevelt
dallani.
engemet,
föl
Fiát hír nélkül hagyjam-e
Oli üdvözöllek
,
?
Zádorág
Üdvözlek téged, gyenge szz. Csendes Homonna' völgyibl!
Ugy jj
,
Könny
fnvalmak' árjain
Mint
mint
a'
bimbót nyit
Ki nem
esti dal
hajnala
a' virágok'
Melly harmatozva 'S
szép
száll alá
a' kis
ágakon.
hallotta Hábadort
Bor köztt hevülten dallani? Harczot, szerelmet dallok én
Hangzó Meótis' Dalt mondtam Dalt
a'
partjain. a'
hab' lányinak
vadásznak halmain
Azok kibuktak nyájasan
Ez
,
elszalasztá a' vadat
Es andalodva hallgatott. Fölötte megfeledkezett
Az
ifjú
sólyom szárnyiról
'S leezálla dalszót hallani
,
,
== De
,
.
,
=
204
zengett a' vad szirtfok
Zengettek
!
is
hegy* bérczei,
a'
'S megliajlott rajtok a' cserág.
Ki nejn hallotta Hábadort Bor köztt hevülten dallani
?
Harczot, szerelmet dallok én
Hangzó Meótis'
j)artjain.
HORVA, CSUPOB
a'
haddal.
Csupor. Haragnak napja
jo reád
Kelj tornyozott sziklák' ura
Kelj
5
vagy rád döntjük
Rád dönti Horva
H
á b a d o
Mint partüregnek
Az
a' falat
a' halált. r.
szélein
életoltó fegyverek* kovácsa
Ki zörget Zádor' ajtaján?
Csupor. Sziklák' lakója
!
ébredezz
Eljöttünk víui Keudiért. Itt
vár rád Horva' vas keze
.
'S kajiudnak zárát tördeli.
H
á b a d o
Veszélyek' rabja
Ne verd lit
!
r.
menj tova
föl a' sziklák' urát;
nem virágok termének:
,
,
: ,
Kardvas virágzik
és nyilak,
S keseiü gyümölcsük,
Oh Horva
a' halál.
ha kedves életed,
!
verd fül
IVe
! !! !
a' sziklák'
Menj büldogítóbb ég
urát,
alá
Csendes Houionna' vülgyibe.
Horva. Hah
eltemetlek gyáva szív
Le onnan
tetirl
sziklák'
a'
Ragadjátok
le
,
bajnokim
,
'8 torkába dárdát tömjetek.
H Oh
á b a d o
r.
vég veszélyem' nappala
Kelj
,
kelj föl
Vad kép
alvó Zádorág
ádáz férfiak
Jöttek temetni Hábadort.
Zádorág. Ki
j
Homonna' völgyibl
Nyugalmam' álmát bontani ? Menj jMíg
vissza bajnok jövevény
!
Zádorágnak fegyvere
Halál* fiává
nem
teszen.
Horva. Ijeszd így a'
Vagy
a'
nyög
galamb'
futamló zekét
Horvának dárdával Csak dárda' hangját
felelj
érti
.
fiát.
,
-==
,, ;
,
,
:,
==
206
Kendit bszülni jOttem én
Vagy
veszsz, vagy Kendit add el.
Z
á d o r á g.
Kendit mi haszna kérdezed
Mély
Nem
szii'türegben fekszik ö.
látogatja napvilág
Fülét
De És
?
nem
semmi hang;
éri
a' setétség
ott lakik vele
a' setétség* fajzati
Denevérek
és bagolyfitík
,
Borzasztó rémi szárnyakon
Lengnek kürle gyászosan, 'S a'
Nem Hogy
kormos tudja o
,
éjfélt rizik.
hogy
fénye játszik
a'
a'
hajnal hasad
tetn
Gyors sólyma gyakran erre csap,
nem tudja azt: De majd ha hallja kínjait Az égszem leány
'S éjében o
Elj Homonna' völgyibl 'S kiváltja éltét bájain.
Akkor vigadjunk , Horva
,
majd
Majd akkor! Addig nem lehet, Szell sem 'S te
,
éri addig
Horva
,
t,
innen kelj tova.
Horva. Tovább Horvának semmi Itt éri
végét
a' világ
—
sincs
,
,;,, !
De már Te
,
elég szó harsogott.
ki
a'
5
,
sziklát lakod
e'
Gyalázat' dölyfös gyermeke!
Tudd
nem
Csilla
:
Én jöttem
értté
Z Hát ketten
Hogy
?
Én majd
a.'
halál.
á d o r á g.
átadlak
meg
kedvelem
itt
neki
rántson
el
rt
föld alatt.
o
V
a*
H
,
eljve.
is
Hogy seidhez "S egyen
Kendiért
hali azt
halál
a'
's
j
r
a.
Mikor látok hát készülést.
Te
b
beszédek' bajnoka?
Z á d o r á g. Nem kell a' hsnek készület. Ha kard világol oldalán. Ne
várd
Míg
Itt, itt
Nyeld
míg pajzsom
,
van
el
,
a'
kard, nyugtalan:
ha kéred harczomat.
,
H Oh
érkezik
halálos dárda kél
a'
á b a d o
harczok' napja
Üdvözlöm
,
r.
eljövél
jöttödet.
Mint vad madár az
égi
Mint zúgó tenger
vihart.
Láttátok
Az erdk'
a'
a'
háborút
ködök fölött
fáját ingani ?
,
==
,!
!
==
208
lígy ing közelg Zádorág'
Fején ijeszt tollúja.
Csupor. Nem
látod
a' tollat leliullani ?
Horvának karja Fenn
törte le.
jár csapása,
's
Mint gyilkoló ölyv,
H Nem
száll alá.
á b a d o
retteg attól
Elbbre
hirtelen
törtet
r.
Zádorág
,
gyztösen.
Peng Horva' súlyos fegyvere
,
Es messze hullnak rongyai. Szedjétek össze rongyait
Gyászos Homonna' gyermeki
Csupor. Nem
látod
Sápadni
fondor énekes
,
a' sziklák'
urát?
így sárgul szkor a' levél 'S
De
ha szell
éri
,
földre hull
—
melly csapás ez! hangosan
Kipendül Horva' fegyvere.
Hová Fuss
lett el
,
kardod oh vezér ?
ne várd
H Szép 'S
a'
ers
,
meg
a' halált.
á b a d o
r.
csatában Zádorág
mint
a'
nagy vártet
Sziklás vadonnak ormain.
De Horva
felleg, mellyet a'
,
,;!!
,
209
.
Szelek' játéka messzehajt
Melly gzzé olvad
a'
napon.
Csupor. Nem
!
Mint 'S
a' a'
hs még nem nyomott ág
,
csügged
újólag
hatalmasabban kél
elo.
Buzgányt ragad most kard Tört kardja messze penge
De
a"'
el.
helyett. le
nagy vasgomb nem törik
Ejnészti ellensége' tagjait,
Mint nagy fej vad
a'
juhot
IMint hulló szirt a' sík jeget.
H
á b a d o
r.
Hová hanyatlói Zádorág?
Ah
hát én gyászra jöttem
el
Csupor. lm Horva
sújt,
és tántorog
A' sziklavári durva
H Jaj
!
hs.
á b a d p
r.
agg fejednek Hábador
!
Csupor. Es ismét
sújt
,
és
Zádorág
Mint puszta csarnok Mint tornyos
a'
,
hegyen,
szikla összedl.
Dicsség égjen éleden
Oh
Horva' gyztös fegyvere
Horva. Ledlt /.
a'
dölyfös Zádorág;
14
,
-
!
, ,
—
210
Nyissátok Kendi' zárait.
Az
a' ki ütet
,
Temetetlen
üldözé
itt
hadd veszszen
Ti kik várában voltatok Fegyverre termett
Velem
'
el
—
'6 ne lelje sírját gyermeke.
" '"
''
férjfiak
ledulni jótok el
Ádáz Korondár' lakhelyét.
Kendi Ki hoz
vezettetik.
éjjelembl engemet?
ki
Kinek karjára dol kezem?
Oh
éjfél fekszik e' szejnen
,
Éjfélnek árnya lelkemen.
Ti jütök hozzám gyilkosok
Oh Gyámol
Csilla
,
Vesztemhez
el
Bus árnyam
éjjel
?
Tengemér
,
!
ne jjetek.
megkeres
A' puszta dombok' ormain.
H
o r
v
Hajh gyásznak napja így kell-e
!
a.
hs
látnom képedet mint viharban
Setét az
,
Mint
tengerzaj' éjjele.
Por Es
a'
a'
öreg ?
tetk
üli tisztes fürtödet, a'
pók végig sztte arczidon
Féregvadászó
szálait.
Hajolj karomra apja kedvesemnek!
En Horva jöttem
értted
el.
.
Szabaddá 'S
lettél
,
általam,
halár fiává Zádorág.
Kendi. Halál' fiává Zádorág
Oh De
én
nem látom
?
vérzeni.
bár sebébl tenger folyjon
Én tübbé meg nem látom Hol vannak
Csilla
Tengemér
,
el
azt. ?
Hol késik Gyámol sorsosom
Elhlt ölembe
H Nyugtasd meg
hajlani ?
o r V
ég
a.
lelkedet.
Én Szármaszegbe elmegyek Gyámolt
JNIegvíni
*S Csillát
Kpen
Tengemért
,
Homonna' völgyiben
találják karjaid.
Kendi. t
'S csak
Hajh
Nem
!
találják karjaim ?
kés
vendég
jött el érttem
Dárdával vártam
a' ,
a'
halál.
míg ers csatán.
Kikerülte izmos ifjúságomat, 'S
remegve
más
tért el
felé.
Akkor gúnyolva híttam INIost éji
t;
tolvajként jön el,
'S kilojjja fájó lelkemet.
De menj A'
el
Horva
!
menj dicsn
hír* 's szerencse' szárnyain.
, : , ,:
!
, ,
212
Kedvezzen ég , föld
habok
's a'
,
Szelek ne bántsák útadat.
Erd
legyen
Mint
a'
mint
,
dulo sasé
a'
megindult tengeré.
Engem Homonna' Vezessetek le
,
völgyibe
bajnokim
Én
ott találok nyughelyet.
Oh
Csilla
kedves inagzatom
,
Ott fogsz
!
te ülni síromon.
Majd kérdik Kit gyászol
a' bérez' ifjai a'
szép bús leány?
Kiért omoluak könnyei?
„Nem egy szép ifjú bajnokért Nem a' lehullott kedvesért, De
megaggott Kendiért
a'
Érette folynak könnyeim."
H
r
V
a.
Oh a' szép könnyek sírodon Nem fognak folyni még soká! Menj jobb reménynyel Szép
,
és pihenj
Csilla' karján addig
is
Míg harczaimbül megjövök.
Mondd meg ha kérdez a' leány Hogy Horva elment messzire ,
Széllel
5
habokkal küzdeni.
De Horva'
életének
Szél és hab
nem
Csak Csilla hozzá
a'
fog ártani híi
legyen
:
213
Kerülje
a'
hegyek' \ad;ít
A' puszta bérezek'
Ki retteg Ki
halálnak mérgitl
a'
attól neiii
!
Csak tled Csilla
Tled
.
ifjait.
a' csaták' zugásitól ?
Nem Horva
De
-
's
,
haj
?
remeg
!
nagyon
bajodtól retteg
.
—
talpra bajnok! zengjen a*
Kürtnek, paizsnak érczszava. Tengerre keljen
a'
ki
hs
,
Tengerre híja Horva t. Pl á
Ah mind
b a d o
r-
ezek köztt csak ntagad
Vesznél-e kömiyezetlen Zádorág 'S én
,
a' ki
?
nászra jöttem el
Holtodnál némán álljak-e?
Oh
jajdúlj
kobzom! zúgjatok
Ti puszta várnak bérczei Itt fekszik
'S a'
halva Zádorág
hánek napja
sírba száll.
Zendljetek meg völgyek
Te
is
szélvész
és
hegyek
ordítsd el messzire
!
Hogy Zádorágnak
sírja nyílt
*S a' hírnek napját elnyeli.
Horva. Ki az
.
Dicsér
ki a" szégyen'
hának
is
sírdalt énekel ?
'S a" szélvészt
,
völgyet és hegyet
:
, ,! ,
= az ? Csupor
?
menj verd
!
bnös
Törd
össze
Es
tengerbe szórd tova.
a'
Most
el vitézek
,, ,
214
Gonosz nevével zengeti
Ki
,
t
el
hangszerét,
fenn lobog
!
Szárnyas vitorlánk árboczán.
El
a'
szigetbe
bs
a' ki
!
Kövesse Horvát fegyvere.
H Kergessen
á b a d o
El, r.
halálnak ostora
a'
Kevélység' rabja tégedet
Dühös
szélvészek
zzenek
'S ne hagyják érni révedet.
Ugassanak meg *S
midn
a' szirt'
öblei
elülök futva fut hajód
A' csillagok ne hintsenek sugárt.
De
égj
Hogy
meg
el ne oltsa lángodat.
Gyalázat!
Ki
a'
,
halál
5
is
,
—
vén Hábadort
fogja megbecsülni
Átok
Te
égjen alattad a' hab
,
átok
;
még
'4
halál reád
átkozottak' gyermeke
Hol zengjen még ezentúl énekein
Ha itt nem itt e' gyászhelyen ? De meg van. Itt egy elveszett ,
Kézíj hever
,
's
Elhagyva, mint
Megvetve, mint
—
burján szárnyas nyila a'
te
sánta vad.
Hábador.
,
,
,
,
215
Hah
ez legyen
!
most lantom
,
ez
Kísérje bánatomnak hangjait.
Nem Nem
harczot és szerelmet dallok én a'
!
Szörnyt
hogy hangja sírokat repeszszen
,
kedvét porba ássa
'S az élet'
Homonna
Még
,
halálnak mondok éneket
meg
te
!
csendesek fenyéred
fogsz ,
el.
engem
völgyeid
hallani.
;
De megpendítem bennük húromat, kieresztem
'S
a'
Hogy elmenjen Azt
a'
büszkét
haragnak mennykövét, 's
,
megüsse tölgyedet
ki
híremben megölt.
Hah! majd esésétl fog zengeni A' csendnek völgye,
's
széltiben
Viharrá gylnek bennek 'S
a" jajok
égö folyammá könnyeik,
HOMONNA' VÖLCtTE.
Csilla. A' puszta tenger* szélein
még
Meddig fog
járni Csilla
Meddig fog
járni hasztalan
lm Itt
'S
én
itt
töltöm a'
töltöm a'
a'
'^
napot.
nap' alkonyát
hajnal ébren ott talál
Korán lenézve dombomon.
De ah
szép zászlót dél felöl
.
,
j
!
Nem Ki
,
,
==
216
lobogni
még szemem.
lát
oli ki
,
,
,
,
==
mondja meg nekem
E' szél' hazája merre van?
Nem hajt-e hozzám or hajót Nem z-e tlem vártat el ? Te tétovázó Honnan
Vagy
lenge szél
repülsz
sírjon a' lány jöttödön ?
H
á b a d o
Csend' völgye
itt
!
'S öledbe vetted
Eztán
Az
a' sírnak
éjnek
,
mosolygsz tehát
Hábadort
?
völgye légy
's
,
neved
és bánatot.
én aratni jöttem el
Aratni bánatot 'S
r.
utazónak rettenet.
Teremj halált
lm
örlhet-e
,
ha
e'
vég
Nyugonni
elkelend
agg fejem.
száll rá
Csillát
Ah
halált.
's
munkám
—
meglátván
szép virágszál
!
téged
is
Halálos sarló metsz-e le?
Te messze néz barna lány Szélvítta fürtöd' árnyiban
El
,
elborít-e téged
,
is
Eskiitt bosziímnak fellege ?
De
úgy van
:
Zádor** háza
Most Rendi' háza dljön 'S a' szélveszek
.
dlt
el
villámok
,
,
záporok
,
r=
!, ,
,
==
217
Csattogva hordják ormüdon Süvöltve zúgják völgyeden Huinoiina! HáLador' nevét.
Csilla. A'
havával elborítva
tél'
A' nyár' hevével mennydörögve
Kit látok jni ott felém
Haj
nem
!
apja az.
jó hírek'
Veszélyes, mint
hév' jege,
a'
Melly szép tavaszt
mezn,
lel a'
hagy szörny nyomdokán.
'S telet
De
?
merre fussak
? Jaj
nekem
Tekintetétül borzadok.
H Ne
fuss az
Lássad
Es
,
sz ell
,
r.
leány.
kezében nyíl vagyon.
éles a* nyíl és sebes;
3\Iert
Mint
neki zúgó száinya van a'
De meg
csapongó sasfinak. ne rettenj
Te harmat Te
á b a d o
a'
,
nemde
te
arczu gyenge lány.
vak Kendi' lánya vagy
V
Csilla. Oh
jaj
mért mondod vaknak t'í
H *S
nem Horva
á b a d o volt az
Epedve csüggél
a"
S ohajlva lested
.
vizén
a'
r.
a' kiért ,
szelet
'í*
,, ,
!
!
==
218
Csilla. Homonna'
Hová
lányai
íjas
,
most?
szaladjon Csilla
Ah
mért hagyott
Ez
t halálra
el titeket,
üldözi.
H
á b a d o
hs
Lásd Horva szép
's
Eldlt eltte Zádoiág
De
a'
nagy vitéz
;
mért kelé?
ál hajóra
Most
r.
nagy tenger'
árjai
Mint egy nehéz bérez
oszlopul
,
Feküsznek elszórt csontain.
Csilla. Ne
ülj
meg engem
Gonosz hirekkel
Nézd kék köd úsz *S középen barna
Tán Horva'
csalt
nézd
tengeren,
tán hajó
:
á b a d o
r.
szemednek réme csak. ;
De
a'
!
hajója szegdeli.
H Az
korán
illy
oh öreg
,
,
C
s
i
1
1 a.
mi könnyden repül
Hajó az, barna nagy hajó,
Mint
a*
gyorj sólyom
,
ügy
Csillának jó hírt mondani.
H á b a d o j az mondani
r.
Nem
jó hírt
Az egy setéll
fergeteg.
siet
,,
Jer,
!,
berekben enyhelye
a'
,
, ,
==
219
Jer
,
,
ne várd
itt
meg
a' vihart.
Csilla. Oh nem
setétlo fergeteg
Hajó az Szármaszeg
felül,
Melly visszahozza hsömet. Nézzed vitorlás árboczit Nézzed kerekded termetét 'S zászlóját nézzed fen ell.
Fehér az 'S azt
Mint
mint
,
domb
a' téli
mondta Horva mentekor,
Csilla" keble'
H
halmai.
a b a d o
r.
Az egy hattyúnak szárnya volt, Melly elrepült
a'
vész elöl,
hazában kér tanyát.
'S csendesb
nem
késned immár
Jer!
szabad.
Csilla. Hagyd néznem oh sz Csak egy
kissé
H Nem Fül
!
e'
,
e'
!
a'
hajót
hagyd nézni még
á b a d
nyílhegyre
!
r.
nem tovább.
tetkön van helyed
Csilla. Ah
nincs hát többé irgalom?
Heverj
itt
arczom" fátyola!
Tán megjön 'S
a'
hs
,
fölveszen
hséggel hordoz fegyveren.
,
H Ez
b
á
a d
o
, :,,,
r.
bosziímnak kezdete
lesz
Sziklás üregbe rejtem ot.
Gyászára térjen Horva meg
És lionn ne
ha majd futtában mint agár
'S
Buvában
,
Ügy kezd
mint
bs
Hábadort
lássa
sírok* szélén állani.
A'
RENDI
El.
vezettetik.
sznjetek meg bajnokim
Itt Itt
gerlicze
elveszni sajnosán
Csak akkor
'S
,
kedvesét.
lelje
nemde Tarczal' e'
k porán
áll
sírja
,
van
czímerül
?
Gyakorta innen néztem én A' nyugvó tenger' tükörét 'S
haliam bús
Az
esti
Most 'S
fája'
lombjait
szélben zúgani.
visszatérnek képeim
szivemben
új
gyász terjed
el.
Tarczal! te nyugszol: ott alant
Szép ifjúságod' álmait
Kötözve
tartja bús halál.
Te nyugszol
,
Sírk gyanánt
Még 'S
oh
és a'
sz
vak
ül hantodon.
gyönge volt az
ifjú.
Jött,
ölében sírva hordozá
Öccsét
5
egy kedves gyermekeid
,
,
—=—
is.
„Temetni jsz-e hát
Oh
,
az
's
ide
gyermeke?"
távol ország'
Réidém
,: , ,
=
221
annak
llt ásta Si'iját
,
ifjú így felelt
„Pusztult hazából jöttem én.
Nézd bajnok
gyermeket,
e' kis
Csak ez maradt meg mindenem
Gyümölcsöt szedtem 'S
még
a'
közííl.
hegyen
reggel vígan ette azt.
Patakhoz vittem
's
,
ott ivott
Rózsás ajakkal édesen, 'S
mint egy gondatlan gyenge méh,
Döngécselt
Most
itt
a'
van
szép partokon. :
elérte a' halál.
Hagyd eltemetnem
Hogy Ne
ellenségira
t
ide
vad szelekbe
szórják árva csontait."
Megcsókolá
,
és eltemette öt
Kegyes szavakkal biztatám, Sírt 'S
Az
,
's
eltörölte könnyeit
fiammá kívánt lett.
's
lennie.
Csilla szüntelen
Együtt vadászták Együtt vigadták 'S szép lett a'
Nemes
De
tíiz'
a'
hegyet.
a' tavaszt.
gyermek
lángja égeté
:
arczait
;
lágy szivében gond lakott
Szemében esdekl panasz.
,; , ,
;
=
222
: ,
'
így jött Csillához egykoron. "S rebegve szólt
„Oh
,
de nyájasan
Csilla! Tarczal halni
:
megy,
Meghaljon értted szép leány, Boldogtalan Tarczal meghaljon-e?^'*
Nem
t
érté
leány
el a'
'S enyelgve így szólt botorul
„Halj meg hát Tarczal! Csilla majd
Egy szép fenyéren eltemet." Es
itt
temette otet
Mert halva
Vad
Oh
lelte a'
el
vadász
kantól tépve a' tetn.
csendes
Tarczal ott
a' sír' éje:
Porágyon alszik hidegen. Nejn hallja Kendi' szózatát
Nem
látja
De
Rendi'
éjjelét.
hol maradhat Csilla
Nagyon sokáig késik
Nem Nem
láttok a'
a'
Nem
mormoló
?
szele
hajt-e hozzánk várt hajót?
Egy bajnok. Nincs
a'
fenyéren semmi lány
Nincs
a'
ligetnek ormain
De
oh nagyon
fenyéren jöni lányt,
ligetnek ormain
'S a' tenger'
?
.
gyors hajó szeg utat
Csillámos hátú tengeren.
a'
,
;
= most
5
,
223
Fehér zászlójok leng Örülj
! ,
elül.
érik révedet.
Kendi. Hát épen térnek
k haza?
Vezessetek le bajnokim
Le
rég óhajtott kedvesim közé.
Oh még
épségem' napjain
Elég volt látnom egy sugárt
Most dér
Megadta 'S
világa
is
H
V a
o
r
EL
kevés.
föllép.
Szármaszeg,
díját
Korondár büszke
tetteit
Csúfos békével zárta be.
Minden helyén van Kit
a'
vígadoz
*s
,
bú' átka sujta
,
meg
Csak Horva még nem vígadoz
Horvát most
éri
Hah vagy nem !
gond
És
nem
Harczok 'S
De
látta
hajon
?
volna meg
meg nem
?
öltetek
itt
egy fátyol' rongyai a' sikon.
ez Csillának fátyola
!
—
Ti gyász Horaonna' völgyei Ti
,
most béke' napján veszszek el?
Jegyeznek utat
Ha
a'
ott teremhetett,
ti
!
veszély.
látta a' leány
Zászlóm' lobogtat
Vak Kendi
's
erdk
,
bérezek
.
tengerek
!
:
^= Én
224
sorra dúllak titeket.
Hová
tevétek hölgyemet?
ERDS
El.
HELY.
Hábador, Csilla. Hábador
magában.
Engeszteldül agg szivem
?
'S az ifjú szépség* bájai
Eloltják szomjú vágyadat?
lm
e'
leányka melly szelíd!
Szánásra olvad érzetem
Ha
megtekintem tet
Mért
,
ah
kell az ártatlannak is
Boszúm' utában
állani ?
Csilla.
sz
ember
Meg
!
még hová
akarsz -e ülni
Remegnek minden
?
ragadsz ?
oh megállj
tagjaim.
Hábador. Ülj
itt
mellettem szép leány.
Te szép leány vagy
's
gyenge mint
A* harmat' els gyöngyei.
Szép
és ártatlan
vagy
te
még,
'S szemed'
mosolygó tengerében
Tisztán
derülten úsz az ég.
's
,
,,
,
!!
!
Csilla. Osz ember
H Nézd
uem
úgy-e
!
meg engem
ölsz
á b a d o
r.
én leroskadt agg vagyok
,
^
A' barna fürtök hová lettének, *S járásom
mint
,
Remegve cssz Lásd
síkon
a'
át.
én leroskadt agg vagyok
,
'S nincs
Nincs
a' nyárlevél
oUy leányom, mint
semmim
,
vagy,
te
oh én elhagyott
Csilla. Boldogtalan
!
mi bántja szívedet b a d o
II á
Te
szánsz
?
Elbb még
Nem jajt
az
,
r.
még nem
szabad.
kell érned, és
Homonna' völgyén
vért
halált.
's
De bár szánj oh mert akkor is Még szánni kell agg Hábadort. ,
Ti érzéketlen lombok , és te föld
Mellyet tapodnak lábaim
Szégyen borít elttetek Kitör bellem
Oh
én
a'
hogy
itt
panasz.
nem mindig voltam
Leányom
így.
serdült bájosan
Már nagy koromnak 'S egy
,
hs
kezdetén
,
kebelnek dísze lett.
Szerelme' szép gyümölcseit.
Két fürge i.
kis fiút nevelt
15
?
,
= És
ket
Ez
sz
,
szakállal játszadozva
dadogva még az
Dalt kértek
Magam Kereste
,
hiivében
és regét.
k
sincsenek
bujdostam
a'
est'
tlem
Szegények már
Majd
!; !
láthatáin.
Gyakorta ültek térdimen 'S
,
226
még
én
,
e'
csapás után
fejdelmek' udvarát
szn
bánatom
'S tisztelve jártam mindenütt.
Szabad dalokban hirdetem A' régi kornak tetteit.
Szerelmet érzett
Harczot 'S
,
a'
szerelmet
leány a'
vitéz,
áldotta minden Hábadort
Csak egy nem
!
Forralj utószor
— Hali még
*S te meggyalázott
Hullasd
el
szült
fagyos kebel
düliöt
gyáva
fej
fürtidet.
Csilla. Haj
mit fogok még hallani.
!
H Nézd
,
á b a d o
r.
mint egy barmi részeget
Megrugdalák az
sz
dalost.
'S e' véres oldal' csontjait
Egy durva bajnok
törte meg.
Vadiíl ragadták kobzomat
S vigasztalója vég koromnak
!
, ,
== Türötten
lt
nem
'S ezt
vízben
setéiben
Világos nappal
==
227
a'
,
;,, ,
el.
nem
,
titkon tevék
számos nép eltt
Hogy bújva menjek bár hova Gyalázatomrol rám üsmerjenek.
Csilla. Enyhítsd-meg
sz
bánatot,
e'
lm
én
Jer
seimnek termibe
nem hagylak
'S élj ott
,
á b a d o
ismét emberek küzé
Nem még !
Aztán
el.
küzüttünk boldogul.
H Én
téged
r.
?
egy dolgot végzek
el
megásom síromat. —
És még én nem vagyok jnagam.
Egy kincsem van még
Ez
a'
,
nézz ide
halálos nyílsugár.
'S ez Horva' szívén metsz utat IMert
engem Horva ronta meg.
Csilla. Jaj
Ne Ne
!
milly kezekbe jöttem én. öld
meg oh sz!
öld
meg
H síirii
dicst.
á b a d o
Ha majd homályban A'
a'
Csilla* kedvesét. r.
bujdosik
berkek' fái köztt
Pihenni vágyván enyhelyén
,
,,
==
,
,
!
==
228
Akkor rohanja meg nyilam Es üsse porba ggös homlokát.
Csilla. Kegyetlen ember
H
—
!
ah hová legyek
á b a d o
volt kegyetlen
én
,
r.
nem
az
Én csak boldogtalan vagyok. De mind a' szk hazába seim Gyalázat nélkül mentek el:
menjek úgy oda?
'S csak én ne
mosom
Vérrel
szennyemet,
le
'S te addig zárva itt
maradsz,
Hogy majd ha bántóm megbukott Házába
térhess Kendinek,
'S melly
még most számkivetve bolyg,
Nevemnek
hírét megvigyed.
Csilla. Nem többé hírt e'n nem viszek ^ Ha Horva eldl általad. Oh én boldogtalan leány! Ereszsz el jó sz engemet, ,
!
,
ím
a' te
lányod én leszek
Szemed' világa én leszek.
Hogy
elkerülhesd
a'
Csak most bocsáss
Ah
e'
galambhaj ,
'S ez égbe
Nem
néz
veszélyt.
el
e'
engemet.
kezek
jámbor arcz
azt javalják
:
hogy
te ölj.
,
van
ösz
Egy
gondos édes jó
aty.-íin
Bátyám,
mint
te
vagy
anyám,
szübl kedvelek,
kit
hüsöm , ah egy
'S egy
Ki
,
,
=
229
Egy
,,
,
,
déli
nap
nélkül elfogy életem.
'S ezek hiába várjanak
A' puszta tenger' szélein
Oh
lásd
,
?
szemeidet könyv
teli
,
Bocsáss hozzájok engemet.
H
á b a d o
Hogy rám hadat hozz
r.
általok?
Csilla. Nem
én csak Horvát
,
Hogy
hívom
el
sírva vallja szégyenét,
'S megengesztelje szívedet.
Bocsáss
Vedd
,
e'
én ismét megjövök. legdrágább kincsemet
E' sípot vedd el zálogul
Hogy Itt
Csilla ismét megjövend.
függ ez mindig keblemen
Vedd
,
ez az én Tarcz;alomnak sípja volt.
H Ez
,
a' te
á b a d o
r.
Tarczalodnak sípja? Hahl
Csilla. Tarczal testvérem volt nekem,
messze földrl jött ide
És ifjúságom' társa Együtt vadásztuk
a'
,
lett.
hegyet
!:
===
Örömmel
sírt
'S
most
Ott
hs
éjbe
kerestem szép mezon neki ott a' zúgó tölgy alatt.
jött
És ezt
,
csak
Te
zálogul.
is
megjövök,
értté ismét
H
o.
kis sípja volt
e'
hagyá nekem.
itt
is
Ezt nyújtom én
Hogy
szállt.
halomnál nyugszik
a'
Hagy
tavaszt
hallá a' vadász.
korán
Én
,, ,
vadaknak halmain
'S dalunkat a'
De
a'
!
^=^
230
Együtt vigadtuk
,
elmerülve.
á b a d o r
szép mezon
sírt kerestél
neki.
Csilla. Melly változás ez Horváíiiak
nem
H
?
oh öröm
kell veszni már.
á b a d o
r.
'S ez a' te Tarczalodnak sípja vült
Tarczal leányom' gyermeke
adám
E' síjjot én
Oh
ez az én
,
neki
Tarczalomnak
sípja volt
Csilla. Mindenhatóság' istene
Te hát Atyám!
lm
az elhunyottnak te
nem
se
vagy
fogsz bántani.
én atyámnak mondalak
,
Mert ü testvérem volt nekem. Tarczal ha élne
,
?
szánna engemet
'<
,
És Tarczal'
nem
(ise
,
;
! ,
fog bántani
Mert ü testvérem volt nekem.
H Menj
á b a d o
vissza innen
r.
szép leány
,
Csilla. Kegyes
jó lélek
H Menj
!
á b a d o
nyugszik
,
áldva légy ezért-
a'
nap
,
r.
menj
,
siess.
Setét az erdk' alkonya.
Veszélyek ülnek útain 'S
árnyában
Menj,
itt
rém táboroz.
a'
ne érjen
homály.
a'
Csilla. 'S atyáin te
nem
H Menj
5
'S
velejn ?
á b a d o
vidd Horvának
Én elvégeztem Neh
jtisz el
,
a'
e'
r.
nyilát
mi Látra
volt.
vidd el Horva' életét
!
bogy én küldöttem, mondd
neki.
Csilla. Oh Jj
hát 5
itt
te
nem jsz
megülnek
H Nem nem !
!
a'
el
velem
vadak.
á b a d o
csak
?
r.
ggös emberek
,
Vadak nem bántják Hábadort,
Csilla. Ah
hál uz éliség öl meg,
jer
velem.
,;
,
=== H Éhségtl
A'
==
232
á b a d o
r.
nincs mit tartanom.
hat z áll csopi-on sr berkek'' szélein.
De ím
, ,
ott
,
Menj lány
Az majd
,
nyilazd el egyikét
Hábadort.
kitartja
Csilla. Szálljon
meg
Áldása
nagy szív , tégedet
'S
,
nyugalmat adjon
Az sz
kor' vége
Most távozom
;
és
még
lm hogy megejtsem Az els
öröm'
a' szelíd
gyönyört neked,
vadat
a'
de megjövök
najjnak keltekor.
H
á b a d o
El. r.
Menj szép szerelmed' hajnalában Ártatlan lányka
En
!
menj tova.
édes ifjúságodat
Minek dúlnám , én agg Ott hol pihennek
Véremnek végs Ott
a'
fej
,
el ?
mezn
a'
cseppjei
,
nyugalmas tölgy alatt
Találok én majd enyhelyet.
Csilla Atyám
!
ellttem
visszatér.
nyilat
a'
Nézd hogy remegnek ujjaim.
H
á b a d o
r.
Halálnak színe arczodon
Mi
lelt
,
oh lányom
,
légedet
?
,
!
,
,
233
Csilla. Vad
kergetett meg.
Ott
a'
Nézzed
ott
berekbi trt el,
A' többi tüstént elfutott;
De
ez pihegve jött feléin.
Nyögése mint az emberé Futása , mint
Ah
itt
közelget
H Vedd
,
remeké.
a'
jaj
,
nekem
o r V a
sebesedve
vissza szép vadász lány
!
jö. a'
nyilat
Mélyen hatotta keblemet.
Csilla. Egek hatalma Halál
feszíti
H Hah
!
ki ez ?
keblemet.
o r V a
(megösmervén.)
Csilla! te lettél gyilkosom.
Te
Csilla és ez
Itt
van
5
sz
halmom
Csilla! itt
—
együtt ? nyilát kiszakaszt ván
vegyétek vissza
Itt keljen
Te
oh
a'
a' nyilat*
tetn.
lj halmomon,
'S éjfélkor ébreszsz engemet.
Éjfélkor és éjfél után
Viharban ébred Horva
H
á b a d o
Elért hát sorsod téged
Te hsök'
Oh
ifjú csillaga
átok fekszik
Átok
e'
is !
napon,
tcrajtad Hábador.
Meghal.
fel. r.
,
r= Csilla Temess
!
engem
,
a**
nyíllal)
Hábador
Temess Hoivalioz engejuet. E' véres nyíl az én nyilam.
Temesd Itt
—
atyám
el ezt is oli
itt
!
szivemben van helye.
Hábador. 'S te
is
,
gyenge szép virág
te
Hervadva dlsz-e
el te is
,
'S telem' liavában én fölötted
Hiába sírom búmat
Most Hábador
lm én boszra *S
!
el ?
most ásd meg sírodat jöttem
Ki
el
hogy most az megvan
'S fogantatásom' éjét
,
a'
napot
átkozom.
játszik ott fenív így velünk
í?
Keblünkbe forró vágyat ád, 'S csak akkor hagyja telni azt
Midn
már
lángja megszakad.
—
Ne mondja gyermek énnekem
Hogy boldog
:
a' ki
sokáig él
(^hzzájok borultában)
Az boldog , Ki mélyen
a' ki
!
==
234
(Horvához rogyván
el
,
; , !,
meghal mint ezek
alszik föld alatt.
j
TARTALOM. .4
A' tiinod. 1824
L
K.
Lap.
.
3
Földi menny. 1820
5
A' szerelmes. 1S2S
G
A* csermelyhez. 1829
7 9
A' völgyi lakos. 1822
A' szerelmetlen IS23
11
K. M'.
12
dala.
1828
A" hitlen. 1823
13
.
15
A' fellegekhez. 1823
A'
sze'p
IG
leány. 1825
19
A' szánakodühoz. 1822
A' lanthoz. lo23
21
.
23
Kérelem. 1826
Egy
Írott nefelejts alá
A' haldokló leány.
1S2S
A' hajnalhoz. 1822
A' niagánj'. 1831
A'
sze'p
27 20
33 35
.
A' szemek. 1828
.
virág. 1824
Helvilához. J82S
26
31
.
Heivila' halálán. 1828
Vágy, J829_
1821
3G 39 41
.
A' szellhüz. 1822
43
A' szerelemhez. 1833
45
A' majrvar költ.
47
1827
EPICRAMMAI KÖLTEMIÍNYEK Verskoszoru. 1828 1824
Sejtés.
Lap.
.
Egri bor. 1830 Kisfaludy Károly" sírverse. 1829 A' hívtelenre. 1831
A' boldog. 1831
.
A' nándori toronyr, 1831
Az
elzárkózott. 1831
.
Jelenkori szerelem. 1831
Budai temet. 1833
....
Hség
Tittel' halálakor. 1831
Az
újítás' ellenségeihez. 1830
Izmén' sirjára. 1831
Csák
,
szomorú játék Kisfaludytól. 1829
Egy jámbor
Egy kövér
szerzetes' sírverse.
Tííz és víz. 1831
.
Pusztaszer. 1830
.
Pázmán. 1830
Bús emlék.
1831
.
Magyar
ország' czímere. 1832
Szép
h.
és
I83I
.
Szív. 1831
A* gyászkíséret. 1829 Etele. 1833.
.
Méh. 1830 Dobó. 1830
.
A' palákhoz. 18.32
Remete'
Kett. 1830
vendégfogadásra. 1830
sírja,
.
1830
.
A* várakozó. 1830
Bús
.
kert. 1831
Zrínyi,
a'
költó. 1830
Két gyermek*
•
sírja. 1830
A' látogatók. 1832 A' haldokló. 1832
.
Mohács, kett. 1830 Sziget. 1830
A' puszta
Az
sír.
átok. 1832
.
1831
.
A* gyászkend. 1828
.
Andor' panasza. 1829
.
Puszta csárda. 1829
.
A' bús legény. 1829
A' szeretk. 1830
Haj
,
száj
,
.
szem. 1829
.
Szép asszony. 1830 Laboda' kedve. 1829 Becskereki. 1831
Gábor diák. 1830
Az elhagyott
.
.
.
leány. 1833
B A L L A D
Az
éjféli ház. 1830
í PH 3360 A2 1833
Vörösmarty, Mihály Vörösmarty Mihal' versei
PLEASE
CARDS OR
DO NOT REMOVE
SLIPS
UNIVERSITY
FROM
THIS
OF TORONTO
POCKET
LIBRARY
^'^^ j^f4
^^.
í^,'...r
"^•'-ii
!>!
.*í
,'í?
••j^:-«tif:-
