II.4. EGYÉB SZAKÁGI MUNKARÉSZ ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY
BOROTA TELEPÜLűSFEJLESZTűSI KONCEPCIÓJÁNAK űS TELEPÜLűSRENDEZűSI ESZKÖZEINEK (Településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat és szabályozási tervi mellékletei) TELJES KÖR
FELÜLVIZSGÁLATA űS MÓDOSÍTÁSA Régészeti hatástanulmány
2015.
1
Tartalomjegyzék Földrajzi átteki tés .................................................................................................................................. 3 Általá os földrajzi jelle zők................................................................................................................ 3 Növé yzet............................................................................................................................................ 4 Ábrák ................................................................................................................................................... 6 Törté eti leírás ........................................................................................................................................ 9 Régészeti lelőhelyek .............................................................................................................................. 12 Azo osítatla régészeti lelőhelyek .................................................................................................... 16 Régészeti érdekű területek................................................................................................................ 17 Ábrák ................................................................................................................................................. 19 Hatásele zés ........................................................................................................................................ 22 Jogszabályi kör yezet............................................................................................................................. 24 Nyilatkozat ............................................................................................................................................. 26
2
Földrajzi áttekintés Általános földrajzi jellemzők Borota Jánoshalma délnyugati szomszédságában fekszik, az Illancs kistájon. A Kiskunság déli végén, a Sárköz és a Tisza- völgy között fekvő Illancs felszíne a földtörténeti múlt emlékeinek őrzője: az uralkodó északnyugat irányú szelek a Duna hordalékából építették fel a homokhátság legmagasabb vonulatát, s nem túl régen még főleg ezek formálták a homoktenger hullámait. A változatos domborzatú területet később tarka vegetáció borította, azonban a természet teremtette törékeny egyensúlyt az elmúlt évszázadok erdőirtása és a túllegeltetés megbontotta, hatására a futóhomok nagy területen megindult. A XIX. század második felétől végzett homokmegkötés a második világháborút követő erdősítésekkel fejeződött be. A telepített akácosok, erdei- és feketefenyvesek nemcsak a táj jellemző képét, hanem az eredeti növényvilágot is átalakították, amelynek maradványai mára csak kisebb foltokban maradtak fenn. A mai térképek alapján Illancs déli és keleti határa nagyjából a Baja- Jánoshalma- Kiskunhalas városokat összekötő út, nyugati és északi határa a Duna- völgyi- főcsatorna Bajától- Hajósig húzódó szakasza és a Császártöltés- Kiskunhalas helységek közötti út. A kistáj úthálózatának egyik fő iránya megegyezik az uralkodó széliránnyal (ÉNY- DK), a másik erre merőleges (DNYÉK). A beosztás a kialakult felszíni formák természetes rendeződéséhez idomuló dűlőutakban gyökeredzik. A legalacsonyabb, nyugati szélén a tengerszint feletti magasság 100 méter körüli, majd a perem Baja és Hajós között hirtelen 10- 20 méterrel magasodik a Duna- völgy fölé. Legmagasabb pontja a Rém közelében fekvő Ólom- hegy 172 méterrel (a Duna- Tisza közének legmagasabb pontja), majd a felszín enyhe lejtéssel hajlik dél felé. A Pannon- medencében a pliocén végétől jellemző a folyók szállította hordalék okozta fokozatos feltöltődés. A negyedkorban, a pleisztocén első szakaszában az éghajlati szélsőségek nyomán a hordalékszállítás fokozódott, a medencékre kilépő folyók a süllyedékek feltöltése után azok peremén hordalékkúpokat hoztak létre. A középső pleisztocénban a Visegrádi- áttörésen át az Alföldre érkező Duna több ágban tartott délkelet felé, közben ágai nyugat felé vándoroltak és folyásiránya egyre határozottabban déli irányt vett fel. A pleisztocén végének würm glaciálisában a Dunántúl peremét elfoglalva kialakította napjainkban ismert völgyét. A korábban képződött és szárazzá vált hordalékkúpokon a felszín elsődleges alakítójává a szél vált, amely a folyóvízi homokot, ill. homoklisztet futóhomokká dolgozta át és a buckák szélárnyékába löszt rakott le. A szél szállító képességével összhangban az Illancs északi, Sárköz felé eső részén durvább üledék, homok; míg dél, azaz Felső- Bácska felé inkább finomabb üledék, homokos lösz a jellemző. A főleg az utolsó jégkorszak végén felhalmozódott futóhomok felszínét a szél a holocénben tovább formálta és változatos homoki formakincset hozott létre. 3
Az eolitikus felszínformálás a földtörténet során igen változatossá alakította az Illancsot. Később a kialakult klíma lehetővé tette a növényzet megtapadását, erdőssztyepp- vegetáció kialakulásával a növényzet záródása a homokmozgást egyre kisebb területekre szorította vissza. Az eredetileg szél által létrehozott alapformák a növényzet változásával egyre nehezebben felismerhetők és az ember beavatkozásai miatt eltűnőben vannak. Illancs hazánk mérsékelten csapadékos vidéke, az évi átlagos mennyiség 540 mm körüli. Az 1050 km2 területű Kígyós- vízrendszer északi feléhez tartozik, a vízjárást a természet befolyásolja. Korábban nedvesebb időszakokban a magas talajvíz és a belvíz nehezítette a mezőgazdasági munkákat. Még nyolcvan évvel ezelőtt is voltak a buckák közötti lefolyástalan mélyedésekben főleg talajvíz táplálta tavak. Ezek napjainkban már csak vízrajzi emlékek, a vízrendezések és a feltöltődések következtében nagyrészt eltűntek. Korábban a futóhomokos területeken szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak, mert e növények gyökérzete képes volt elérni a talaj nedvességét. A XX. század végének időjárási szélsőségei, a térben és időben egyenlőtlenül eloszló csapadék a talajvízszint jelentős, átlagosan mintegy 6- 7 méteres csökkenését okozta, ami az öntözés nélküli mezőgazdasági termelés nehezedéséhez vezetett. Növényzet A kistáj arculata kettős: keleti felén vastag homokrétegek az uralkodók, míg a nyugati peremén húzódó magaspart, ill. az DK–ÉNy-i lefutású löszvölgyek a meghatározók. A korábban erdőtlen, homokbuckás legelőkkel ellentétben a kistáj nyugati szegélyét képező löszmagaspart tetejét évszázadokkal ezelőtt művelésbe fogták, emiatt természetközeli élőhelyek csak a meredek partoldalon és a völgyek oldalain találhatók. A 19. századtól foltokban megjelenő erdőültetvények napjainkra döntően meghatározzák a kistáj képét (elsősorban akácosok és fenyvesek). Így az eredeti homoki vegetáció jórészt megsemmisült. Az inváziós fertőzöttség a szőlők-gyümölcsösök felhagyásával keletkezett homoki parlagokon és az erdőültetvényekben magas. A töredezett foltok élőhelyei a nyílt homokpusztagyepek (magyar csenkesz – Festuca vaginata, homoki árvalányhaj – Stipa borysthenica, báránypirosító – Alkanna tinctoria, kései szegfű – Dianthus serotinus, homoki vértő – Onosma arenaria, homoki imola – Centaurea arenaria, homoki kikerics – Colchicum arenarium), a homoki sztyepprétek (pusztai csenkesz – Festuca rupicola, kunkorgó árvalányhaj – Stipa capillata, élesmosófű – Chrysopogon gryllus, tavaszi hérics – Adonis vernalis, pézsma- és sárga hagyma – Allium moschatum, A. flavum, pusztai meténg – Vinca herbacea), a löszsztyepprétek (pusztai csenkesz – Festuca rupicola, kései pitypang – Taraxacum serotinum, szártalan csüdfű – Astragalus exscapus, karcsú orbáncfű – Hypericum elegans), félszáraz irtásrétek (tollas szálkaperje – Brachypodium pinnatum,
4
buglyos kocsord – Peucedanum alsaticum, foltos véreslapu – Hypochoeris maculata, tarka nőszirom – Iris variegata, cseplesz meggy – Prunus fruticosa, törpemandula Prunus tenella). Szakirodalom: Gyalog László: A földtani térképek jelkulcsa és rétegtani egységek rövid leírása (Bp, 1996) dr. Marosi S. Szerk.:, dr. Szilárd J., A dunai Alföld (Bp., 1967) Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963) Internetes források: Egyetemi jegyzet, Debreceni Egyetem, Földtudományi Intézet, Tájvédelmi és Környezetföldtani Tanszék, MTA-ATK Talajtani Kutató Intézet, http://mta-taki.hu/hu/osztalyok/gis-labor/agrotopo, 2015. március 12. Méta, Az Alföld kistájainak növényzete, http://www.novenyzetiterkep.hu/node/390#1.3.12., 2015. március 10. Nebojszki
László:
Illancsi
http://www.termeszetvilaga.hu/termeszetvedelem/illancsi.html
5
pillantások,
Ábrák
Borota területének földtani térképe, MÁFI, 2005.
6
Borota területének talajtani térképe, Agrotopo alapján (http://mta-taki.hu/hu/osztalyok/gis-labor/agrotopo)
7
Borota területének talajérték térképe, Agrotopo alapján (http://mta-taki.hu/hu/osztalyok/gis-labor/agrotopo)
8
Történeti leírás Borota területén őskor telepnyomot nem ismerünk. A település külterületének legnagyobb része ismeretlen, sohasem volt kutatva. A kutatást nagy területeken akadályozza a futóhomok, mely a 18. századi túlzott legeltetés miatt változó vastagságban lepte el a tájat, valamint a jelentős mennyiségű, szinte kutathatatlan erdő. Időszámításunk utáni évszázadokból ismerünk szarmata lelőhelyeket a Tinóshegyi-dűlőből és a Jánoshalmi határ mellől. A szarmaták után itt élt népekről – avarok, népvándorláskori népek, honfoglaló magyarok – a kutatás hiánya miatt, illetve a fent leírt természeti tényezők. Az Árpád-kori településszerkezet elszórt nyomai néhány kisebb kutatás során kerültek elő. Ismerünk egy nagyobb Árpád-kori lelőhelyet az egykori Ürgés-major mellől. Ezen kívül kisebb foltokban, a Tinóshegyi-dűlőben, illetve a jánoshalmi határ mentén. A tatárjárás minden valószínűség szerint eltűntette ezeket a településeket. Ezt támasztja alá első említése, amikor a kalocsai érsek a régóta lakatlan Borortát Becsei Imre nemesnek adja át.1 A középkorról már jóval több adatunk áll rendelkezésre. Borotai mai közigazgatási területén legalább két, név szerint is ismert falu létezett középkorban. A névadó Boroth-Borota mellett ismerünk egy Syde-Zside (később az újkorban Dsida, Dzsida) nevű falut is. Valószínű, hogy Borota és Zside a környék falvaival együtt (Rém, Fehértó, Csőszapa – Jankó – Jánohalma, Mélykút, Madaras) kun lakosságú volt. A középkori okleveleken keresztül bepillantást nyerhetünk a Zside és Borota középkori életébe. 1460. június 14-én a Bodrog megyei hayszentlőrinci megyei gyűlésen megjelenik Zsidei László, János és Borotai Balázs.2 1466. február 17-én Zsidei János és Mihály, Borotai Ollári Mihály és Borotai Mihály szerepel a Hayszentlőrincen tartott gyűlésen.3 1466. március harmadikán kelt oklevélben Mátyás király a Szent Miklós-i Kis Imre által Czoborszentmihályi Czobor Mihály ellen indított peren az alperes részére átírja a bácsi káptalannak 1464. szeptember 21-i, a felperes ügyvédje Zsidei György által felmutatott oklevelét. Egy 1505. május elsején kelt oklevélből pedig egy vagyonelkobzásról olvashatunk. Ulászló király titkárának, Chwla-i More Fülöp bácsi prépostnak és Czoborszentmihályi Czobor Mártonnak adományozza örökjogon a rablás és tolvajlás bűnébe esett Weres János, Drabanth Tamás, Bala-i Miklós és néhai Borotai Pap Máté összes javát.4 1494. október 23-án kelt oklevelében a kői káptalan előtt Zsideii Wadkerthy Tamás Várdai Miklós és fia nevében eltiltja 1
MOL DLDF 86970 MOL DLDF 16762 3 MOL DLDF 16294 4 MOL DLDF 46711 2
9
Bodo Gáspárt és gyermekeit a tolnamegyei Wazzar, valamint a két Bagyon nevű birtokainak más Várdai családból származók részére történő elidegenítésétől.5 1510-ben Perényi Imre nádor Borotai Ollári Istvánt, mivel Várdai Ferenc váci püspök elleni pörében Sz. György 15-öd napjára nem jelent meg, sőt utána még 3 nap múlva sem, Ollárit pervesztesnek jelenti ki.6 A török kor első időszakában a környékbeli falvakkal együtt valószínűleg elpusztul. A török adójegyzékekben ismét lakott település mindkettő, azonban lakosaik immár délszlávok. Borota lakosai 1570-ben Dukin Diragisa, Mirosa Kosztadin, Vukity Bogdán, Hraniszav Vukdirag, Mihajlo Isztan, Nikola Viranes, Viranes Radics, Radman kovács, Hraniszav Radohna, Icvetko Ivladiszav, Ratko Vukaszin, Dimitrasin Vukoszav, Vucsko Mihal, Tomas Ozoracs, Ivan Radivoj, Vujin Nikola, Iszkoroszav Doslac, Radoszav Miloszav, Radvan Jovan. Zside lakosai ugyanekkor: Vukity Kuzan, fia Vukszan, testvére Lazar, Vuk Vukszan primikür, Gyura Radona, Petko Lalokov, Hrela Milos, Vukdirag Ivlatko, Szelak Nikola, Diragisa Bogdán felmentett, Ivan Radoszav, Mircsina Jovan, Radona Radics, Radona Diragisa, MarcsinGyura, Vucsija Marko, Gyura Radna, Mircsina Radona, Milovan Radics, Lazar Malocsa, Icvetko Vukszan, Radivoj Ivan, Vukoszav Radivoj, Milos Vukman, Gyurity Isztanko, Pajka Vuk, Vukman Vukszan, Radics Virdko, Diragoje Radoszav, Pétre Szricse, Jancsija Mility, Milak Lality, Diragan Pétre. Lakóhelyük egyelőre nem ismert. A borotai középkori templom romjai a 18. század végéig jól láthatóak. Feltételezhető, hogy a romos épület környékét használták szálláshelyüknek. Zside temploma és faluhelye még nem ismert. Trillsam Márton jánoshalmi tanár, amatőr régész ugyan kutatott a település K-i felén, azonban eredeti írásainak, feljegyzéseinek hiányában már nem tudjuk azonosítani az általa talált lelőhelyeket. A török időszakot a délről érkező, igen mozgékony pásztorkodó népelemek megérik. Nagyobb hadjáratok alkalmával valószínűleg felkerekedtek és biztonságosabb helyre vándoroltak. Borota körül több török erősség is épült: a legközelebbi Jánoshalmán, Borotától DNy-ra Baján, ÉNy-ra Kalocsán és Szentkirályon, valamint D-re, Katymár területén. A török időszak végére, a több évig elhúzódó felszabadító háborúk miatt egy gyéren lakott vidék lehetett a környék. A közeli Jánoshalmát – Jankovácot a felszabadító háborúk alatt hagyhatta el török helyőrsége, vele együtt pedig a környék délszláv lakossága is elmenekül. Legkorábban Jánoshalma települ vissza a 18. század első évtizedeiben, részben magyar, részben délszláv népességgel. Rém a 19. században alakul faluvá, Borota és Zside pedig a 20. század elejéig puszta. Az önálló Borota 1911-ben jön létre.
5 6
MOL DLDF 88794 MOL DLDF 89000
10
Szakirodalom: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I., Budapest, 1987. Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben (DélAlföldi Évszázadok 24. Szeged, 2008) Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje (Bp., 1971) Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori települések szerkezetének sajátosságai Pest megyében, In: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi (szerk.): A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. Budapest 2010, 69–79. Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969) Szénásiné Harton Edit: Honismeret, helytörténeti kutatás Bácsalmáson, in: Bácsalmás Könyvek 4., Budapest, 2013. Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában, Kecskemét 2008. Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában. Cumania 20 (2004) 5–111. Wicker Erika: Crkve, klisza, gradina, klostr. Középkori településeket jelző határrészek BácsBodrog vármegyében. Cumania 22 (2006) 5–75.
11
Régészeti lelőhelyek A településen összesen 5 db terepen azonosított lelőhely ismert, továbbá adataink vannak két lelőhelyről, melyek térképi azonosítása eddig nem történt meg. Borota teljes területén módszeres régészeti topográfiai kutatás nem történt 2015-ig. A település első ismert kutatója Trillsam Márton jánoshalmi tanár, amatőr régész volt. A település É-K-i, Zsidei részét vizsgálta. Valószínűleg megtalálta Zside egykori települést is, melyet Öregdzsida néven említ is anyagaiban. Írásai elvesztek, ezért nem tudjuk, pontosan hol és mikor kutatott.
12
Azonosító
27434
Sorszám Lelőhelynév
1
Ürgepusztai major
HRSZ 0372/14, 0372/12, 0380/6, 0372/15, 0372/16, 0380/8, 0380/3, 0380/9, 0380/10, 0380/2, 0380/11, 0374, 0372/11, 0372/4
Térképen azonosított régészeti lelőhelyek EOV EOV (X) (Y) Szakanyag
105835
664506
Borota - Üregpusztai major helyszíni szemle jelentés [TIM Rég. Ad. 8-2001.]
13
Jelenség
Tevékenység
Telepnyom (felszíni), Terepbejárás, Sz. Wilhelm Árpád-kor, forrás: Borota Gábor, 2014; Helyszíni szemle, - Üregpusztai major Kőhegyi Mihály, 1959 helyszíni szemle jelentés
27435
50926
2
3
Kápolnadűlő
012/15, 012/16, 012/17, 016/23, 016/30, 016/29, 016/28, 016/27, 016/26, 016/25, 016/24, 016/31, 023, 012/13, 012/14, 015, 016/32
Rendektanya
1070/31, 1071, 0457/21
100502
105743
663043
666570
Jelentés terepbejárásról, Telepnyom (felszíni), Borota, Kápolna-dűlő, Árpád-kor, forrás: Tinós-hegy-dűlő, 2014 Jelentés terepbejárásról, [600/326/2014]; Borota, Kápolna-dűlő, Jelentés a Borota, Terepbejárás, Sz. Wilhelm Tinós-hegy-dűlő, 2014; Kápolna-dűlő helyszíni Gábor, 2014; Helyszíni szemle, Templom általában, szemléről [4268-072F. Lajkó Orsolya, 2001; Árpád-kor, forrás: ua.; 340/2001.KÖI]; Helyszíni szemle, Béres Mária, Temető általában, ÁrpádJelentés a Borota, 2001 kor, forrás: ua.; Kápolna-dűlő helyszíni Telepnyom (felszíni), szemleről [TIM Rég. török kor, forrás: Jelentés Ad. 7-2001]; Jelentés a a Borot Borot
Bács-Kiskun megyei településekről. [KÖH 600/1831/2004.]
14
Telepnyom (felszíni), szarmata, forrás: BácsKiskun megyei településekről.
87243
4
Tinós-hegyidűlő
(feldolgozás alatt áll)
5
Hildi határ
0262/47, 0262/46, 0262/16
102366
662615
Jelentés terepbejárásról, Borota, Kápolna-dűlő, Tinós-hegy-dűlő, 2014 [600/326/2014]
0230/20
107 496
658 827
Jelentés adattári gyűjtésről, 2015.
15
Telepnyom (felszíni), szarmata, forrás: Jelentés terepbejárásról, Borota, Kápolna-dűlő, Tinóshegy-dűlő, 2014; Telepnyom (felszíni), Árpád-kor, forrás: ua.; Telepnyom (felszíni), középkor, forrás: ua.
Terepbejárás, Sz. Wilhelm Gábor, 2014
temető, ismeretlen kor
Adatgyűjtés, Wilhelm Gábor 2015.
Azonosítatlan régészeti lelőhelyek Azonosító Sorszám Lelőhelynév HRSZ
36195
50925
-
-
-
Öregdzsida (korábban hibásan Öregobcsida)
-
-
EOV (X)
-
-
Régészeti érdek területek EOV Szakanyag (Y)
-
-
Jelenség
Tevékenység
Jelentés a PTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszék és Otto Braasch légirégészeti kutatásról 2001. [NyTI-825/2002]
sír, ismeretlen kor
Légifényképezés, Braasch Otto, 2001
Bács-Kiskun megyei településekről. [KÖH 600/1831/2004.]
Telepnyom (felszíni), középkor, forrás: Bács-Kiskun megyei településekről.; Telepnyom (felszíni), szarmata, forrás: ua.; Telepnyom (felszíni), Árpád-kor, forrás: ua.; Telepnyom (felszíni), késő középkor, forrás: ua.
-
16
Régészeti érdek területek Borota területén az elmúlt néhány évben végzett régészeti megfigyelések három kisebb területű régészeti érdekű területet eredményeztek, melyek adatai az alábbi táblázatban olvashatók. Ezeknél szórványosan kerültek elő szarmata, középkori és ismeretlen korú telepnyomok, azonban mindhárom helyszínen lehet számítani további régészeti korú leletek előkerülésére. További régészeti érdekű területnek tekinthető a mai belterülettő ÉK-re, illetve D-DNy-ra fekvő, két ÉNy-DK-i irányú „völgy” is. Ezeket az uralkodó ÉNy-i szelek, illetve az Illancsról lefutó vízfolyások alakították ki. A sekély mélyedéseket kétoldalt változó magasságú buckák, is hosszan elnyúló dombhátak kísérik. A középkori Borota egy ilyen hátra települ a mai belterülettől DNy-ra, a Csávoly felé haladó út É-i oldalán. A középkori Zside pedig Trillsam Márton megfigyelései alapján az egykori Ürgepusztai-major és a dsidapusztai Tsz telep közötti sávban létezett egykor. Visszaazonosítása egyelőre a dús felszínborítás miatt még nem történt meg. A megyében számos helyen megfigyeltük, hogy a különböző történeti korokban az ilyen helyszínek alkalmasak voltak a megtelepedésre, ezért itt nagyobb valószínűséggel kerülhetnek elő a jövőben régészeti lelőhelyek, mint a település É-i és ÉNy-i határában elterülő futóhomokos területeken.
17
Azonosító Sorszám Lelőhelynév HRSZ
EOV (X)
Régészeti érdek területek EOV Szakanyag (Y)
Jelenség
Tevékenység
-
-
Borota Tinós-hegyidűlő II.
662 430 102 229
-
Szórványlelet, szarmata
Terepbejárás, Wilhelm Gábor, 2014.
-
-
Borota 0250/60, 662 244 104 906 Antal lapos 0250/46
-
Szórványlelet, középkor
Terepbejárás, Wilhelm Gábor, 2014.
-
-
Borota Tinós-hegyidűlő III.
-
Szórványlelet, ismeretlen kor
Terepbejárás, Wilhelm Gábor, 2014.
078/19
078/17
662 366 102 130
Ábrák
19
20
21
Hatáselemzés Borota határának 2015 nyarán történt előzetes vizsgálata nem hozott eredményt. A löszös homoktalajon szinte minden szántóterületen dús növényzet volt, így szeptemberben is megismételtük a helyszínek vizsgálatát. A szeptemberi kutatás nem hozott eredményt, ugyanis a kijelölt fejlesztési helyszínek mindegyike erdő, legelő, vagy zárt kert mellett feküdt, illetve minden helyszínnél találkoztunk még álló növényzettel (főleg kukoriával). A hatáselemzést emiatt tudjuk teljes mértékben teljesíteni. Erősen javasolt egy későbbi időpontban, 2015. őszén megismételni a bejárást. Alábbiakban a szeptemberi terepi régészeti vizsgálat eredményei szerepelnek: 1. helyszín Borota ÉNy-i szélén, az Antal-laposon található. A területÉ-ról járhatatlan erdővel határos. Keleti oldalán humuszos homoktalajon nem találtunk régészeti lelőhelyet. Ny-i és D-i oldalán futóhomokos, gazos legelőket találtunk, melyek vizsgálhatatlanok voltak. 2. helyszín Borota DNy-i szélén található. Az egykori Borotai Tsz. K-i szélén erdő és álló kukorica, tőle D-re futóhomokos terület fekszik, melyen nem találtunk régészeti nyomokat. Tőle NY-ra és É-ra szintén erdő, kisebb – homokos – szántók, valamint gyér növényzetű gyep található. Ezeken sem találtunk régészeti jelenségre utaló nyomokat, csupán kevés újkori tanyamaradványt figyeltünk meg. 3. helyszín A helyszínt homokos talajú, zárt kertek borították, melyeket nem tudtunk megvizsgálni. 4. helyszín A helyszínt zárt kertek, valamint álló kukorica és homokos, poros tarló borított, így nem tudtunk megfigyeléseket tenni. 5. helyszín Az előző helyszínhez hasonlóan álló kukorica és kevés tarló vette körbe a kijelölt helyszínt. Megfigyelést nem tudtunk végezni. 6. helyszín A helyszínt álló kukorica, valamint tarló vette körül. Régészeti jelenséget nem találtunk. 7. helyszín Az igen nagy területen – kb. 22 ha- elterülő terület legnagyobb része frissen vetett volt és újépítésű kerítéssel volt lezárva, ezért itt megfigyelést egyáltalán nem tudtunk végezni. A terület É-i szélén romos tanya állt. A kerítés mellett nagy területet fésültünk át, mégis kerámiát, vagy egyéb régészeti jelenséget nem találtunk.
22
23
Jogszabályi környezet 1.1.
A régészeti örökség védelmével kapcsolatos alapvető jogszabályok jegyzéke
a) 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről; b) 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről; c) 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól; d) 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről; e) 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről; g) 312/2012. (XI. 8.) Korm. Rendelet az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról; h)
314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet a településfejlesztési koncepcióról, az integrált
településfejlesztési
stratégiáról
és
a
településrendezési
eszközökről,
valamint
egyes
településrendezési sajátos jogintézményekről; i) 19/2010. (IV.3.) OKM rendelet a kulturális szakértői tevékenység folytatásának feltételeiről és a kulturális szakértői nyilvántartás vezetéséről; j) 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről; k) 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről; l) 1957. évi 14. törvényerejű rendelet a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelme tárgyában Hágában, 1954. évi május hó 14. napján kelt nemzetközi egyezmény, valamint az ahhoz csatolt jegyzőkönyv (a kulturális javak háború idején megszállott területről való kivitelének tilalma tárgyában) kihirdetéséről; j) 2001. évi LXXX. törvény a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról; m) 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi bírságról; n) 47/2001. (III. 27) Korm. rendelet a muzeális intézményekben folytatható kutatásról; o) 149/2000. (VIII. 31) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Európa Tanács tagállamai között 1992. január 16-án kelt, Valettában aláírt, a régészeti örökség védelméről szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről; p) 20/2002. (X. 4.) NKÖM rendelet a muzeális intézmények nyilvántartási szabályairól; r) 439/2013. (XI. 20.) Korm. rendelet a régészeti örökséggel és a műemléki értékkel kapcsolatos szakértői tevékenységről; s) 13/2015. (III. 11.) MvM rendelet a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól; 24
sz) 14/2015. (III. 11.) MvM rendelet a nagyberuházást megelőző régészeti feltárás végzésére jogosult intézmények és a feltárásban alvállalkozóként részt vevő szervezetek akkreditálásának szabályairól és eljárásrendjéről; t) 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról
25
Nyilatkozat Alulírott Wilhelm Gábor régész nyilatkozom, hogy a 439/2013 (XI. 20) Kormányrendelet előírásának megfelelően rendelkezem régészeti szakértői igazolással, melynek azonosítója: 15-005. A fentebbi hatástanulmány megfelel az örökségvédelmi jogszabályoknak és hatósági előírásoknak. Kecskemét, 2015. szeptember 18.
Wilhelm Gábor régész régészeti szakértő
26
