B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 1
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 2
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 3
Hedwig Courths-Mahler Fény és árnyék
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 4
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Licht und Schatten © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach
Fordította: VÁRY ALIZ
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 5
I. Heinz Werner gondosan bebugyolálta a hölgyeket a kabátjukba. Ilsénél hosszabban elidõzött. Szeme felcsillant, amikor az egyszerû fehér ruhából elõvillant a lány karcsú nyaka. Vonakodva fedte be a fehér, puha kendõvel. A kényes mûvelet közben véletlenül kihullott egy félig kinyílt rózsabimbó a lány hajából. Heinz utána kapott, s észrevétlenül elrejtette a zsebében. Az anya mindebbõl nem vett észre semmit. Eva azonban nagyon is jól látta, mi történik, és a tekintete elhomályosodott. Fájón hasított belé a felismerés, hogy a férfi, aki iránt szíve gyengéd érzelmeket táplál, elbûvölõ szépségû unokanõvérét szereti. Bár a hölgyek lakása alig száz méterre volt a bálteremnek helyet adó épülettõl, Werner doktor örömmel ajánlkozott, hogy hazakíséri õket. Karját nyújtotta Deckmann asszonynak, a két leány pedig mellettük lépdelt. Ilse fesztelenül csevegett a fiatalemberrel az estérõl, s közben jókat derült édesanyja félénkségén, aki minden árnyékra ijedten összerezzent. A táncmulatság nagyon felvillanyozta a lányt, legfõképpen a szépségével aratott 5
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 6
gyõzelem legyezgette a hiúságát. Eva hallgatásba burkolózva, szomorúan lépdelt mellettük. Amikor megérkeztek a lakásukhoz, Werner doktor kinyitotta elõttük a ház kapuját, majd elbúcsúzott tõlük. Ilsének kezet csókolt, s a leány érezte, milyen forrón szorította rá ajkát a kézfejére. Aztán Evának is kezet csókolt, udvariasan és tisztelettudóan, amint az egy gavallértól elvárható, ám ez a kézcsók már sokkal hûvösebbre sikerült. Miután a hölgyek bementek a házba, Heinz magára maradt felzaklatott érzelmeivel. Mostanáig oly kevés ideje jutott a nõkre. A tanulmányai teljesen lefoglalták. Mindig is büszke volt és becsvágyó. Az államvizsgát, majd a doktori szigorlatot is kitûnõ eredménnyel tette le, az utolsót csupán néhány héttel ezelõtt. „Summa cum laude” – táviratozta a bátyjának, aki az egyetemi évek alatt pénzelte a tanulmányait, s aki a távirat kézhezvétele után most is nyomban küldött neki néhány kék hasút a következõ szavakkal: „Néhány hétig pihend ki magad, és élvezd az életet! Aztán majd megbeszéljük a továbbiakat.” Heinz megfogadta a tanácsát. Amióta nem kellett a könyvek fölött görnyednie, csak a szórakozásnak élt, habzsolta a nagyvárosi élet nyújtotta élvezeteket. Eddigi tapasztalatlanságából adódóan képtelen volt megkülönböztetni az emberi jóságot a gonoszságtól, a nemes tettet a nemtelentõl, a fényt az árnyéktól. A mosolyt a vidámság jelének fogta fel, a barátságos tekintetet pedig õszinte szívjóságnak. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg mindkettõvel határozott célt akarnak elérni, vagy valamit elkendõzni. Egyik délután aztán meglátogatta Deckmannékat. 6
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 7
Deckmann-né még szegény megboldogult édesanyja barátnõje volt. A fiatalember gyakran járt náluk, ahol idõnként találkozott Evával is, az asszony elárvult unokahúgával. Egy napon aztán megpillantotta Ilsét. A lány elbûvölõ szépsége felkorbácsolta az érzékeit. Ettõl fogva még gyakrabban járt a Deckmann családhoz, és sikerült is mindig úgy rendeznie, hogy ilyenkor összefusson Ilsével. A lány persze csak játszott vele. Mesterien értett ahhoz, hogy elcsavarja a férfiak fejét, s Heinz meg sem próbálta palástolni, mennyire epekedik érte. Fel sem merült benne, hogy az, amit õ ifjú szíve lángoló szerelmének hisz, csupán érzéki szenvedély. Most, ahogy a hideg téli éjszakában felpillantott Ilse meleg fénnyel csalogató ablakára, szilárdan eltökélte, hogy a következõ napokban bizonyosságot szerez: vajon viszontszereti-e a lány. Még aznap éjjel levelet írt a bátyjának, két nappal késõbb pedig tiszteletét tette a hölgyeknél. Eva nyitott neki ajtót. A lépcsõház ablakán át beáramló fény a leány karcsú, törékeny alakjára esett. A férfi elsõ ízben, s nagy meglepetéssel nyugtázta magában, hogy milyen csinos Deckmann-né húga, s milyen üde, kislányos báj árad egész lényébõl. Nem csoda, ha eddig nem vette észre, gondolta. Ilse ragyogó szépsége mellett egyszerûen minden más elhalványodott, így Eva tiszta kék szemének, dús szõke hajának szépsége is. Eva barátságosan üdvözölte, és mint kedves, régi ismerõst bevezette az egyszerûen berendezett, mégis meghitt otthonosságot árasztó nappaliba. Ilse és az édesanyja az ablaknál ült és kézimunkázott. 7
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 8
Amint észrevették a vendéget, felálltak, és elébe siettek. Heinz sóvár tekintete lázasan itta magába Ilse vonásait, és fájt neki, hogy a leány tekintete eközben mindvégig hideg és gúnyos maradt. Amikor gondolatban maga elé szokta képzelni Ilsét, a lány tekintetében mindig egészen más kifejezés ült. Milyen is? Véletlenül Evára pillantott. Igen, amikor maga elé képzelte, Ilse szeme is úgy szokott ragyogni, ahogy Eva szeme csillogott az imént: kedvesen, gyengéden, mégis szemérmesen és tisztán. Különös, hogy ma ennyi minden feltûnt neki Eván, holott valójában nem ezért jött ide! – Ugye iszik velünk egy csésze kávét, doktor úr? – kérdezte Deckmann asszony, miután szívélyesen kezet nyújtott a fiatalembernek. – Az ön kedvéért majd kicsit erõsebbre fõzzük… Ugye megtisztel bennünket? Még süteménnyel is szolgálhatunk! Evácska ma megkapta Herz bankártól az óradíját. Képzelje csak, tíz márkával többet, mint amennyit kért! S a jóságos gyermek tudja, milyen szívesen eszem egy kis kuglófot a kávéhoz, hát meglepett vele. Miközben ezt magyarázta, a pamlag felé terelte a fiatalembert, s hellyel kínálta. Heinz örömmel elfogadta a kedves meghívást, leült és kényelembe helyezte magát. Ilse ismét felvette a kézimunkáját, és a maga sziporkázó módján élénk csevegésbe kezdett a férfival. Egész lényében mindig volt egy leheletnyi csúfolódó kedv, s talán egyfajta keserûség is. Boldogtalannak és elégedetlennek érezte magát szûkös viszonyaik között. Jó ideje már csak egyetlen remény éltette, s tette számára úgy-ahogy elviselhetõvé az életet: vakon hitte, 8
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 9
hogy a szépsége egyszer ragyogó társadalmi helyzetbe emeli. – Úgy látom, nincs túlságosan elragadtatva az önre váró élvezetektõl… Gondolok itt a kávéra és a kuglófra – gúnyolódott minden ok nélkül a fiúval. – Az ön társaságában a száraz kenyér is isteni lakoma lenne – bókolt sietve a fiatalember. – Mesebeszéd! – villantotta rá a leány sötét szemét. – Nem szeretném próbára tenni. – Csak nyugodtan! Kiállom a próbát – nevetett rá a férfi. – Köszönöm, de az én álmom nem száraz kenyér. – Hanem a lélek harmóniája… – Hagyja ki a lelkemet a játékból, doktor! Én nem hiszek abban, amit a költõk léleknek neveznek! Heinz felállt, és felindultan megragadta a lány kezét: – Csak amíg nem ragyog önre a szeretett férfi szemébõl… – mondta izgalomtól elfúló hangon. Hirtelen csörömpölés hallatszott a háta mögül. Eva, aki felszolgálta a kávét, véletlenül leejtett egy csészét. Amikor Heinz odaugrott, hogy segítsen neki felszedni a cserepeket, a sápadt arcból végtelenül szomorú szempár nézett rá. Néma kínszenvedés és elfojtott szorongás ült Eva tekintetében. A fiatalembert megrendítette a látvány. Vajon mi bánthatja? Vagy csak az ijedtség, hogy olyan vigyázatlan volt? A lány arcáról eközben már el is tûnt az iménti dermedt kifejezés. Ismét derûsen nézett a férfira, s a maga nyugodt, kedves modorában megköszönte a segítségét. – Majd jól leszid a nénikém. Az egyik legjobb darabja volt – mondta sopánkodva. 9
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 10
Szegény teremtés! Úgy látszik, tényleg a törött csésze miatt bánkódik ennyire. Heinz megpróbálta összeilleszteni a darabokat. – Sajnos nem lehet megragasztani, Eva kisasszony. – Adja ide, kiviszem a nénikémhez, és bocsánatot kérek tõle – vette el tõle a lány a cserepeket, és elsietett. Ám nem a konyhába ment a nénjéhez, hanem besurrant a szobájába. A csésze szánalmas darabjait még mindig ott szorongatta a tenyerében. A szeme megtelt könnyel. De nem a csészét sajnálta, még csak nem is az ügyetlensége miatt sírt. Biztosra vette, hogy a nagynénje megbocsát neki, különösen ha megtudja, hogyan történt. Már rég feltûnt neki, hogy a nénje milyen jóindulattal szemléli a kitüntetõ figyelmet, amellyel Werner doktor körülveszi Ilsét. Valószínûleg nem lenne ellenére, ha egy ilyen tekintélyes férfi kérné meg a lánya kezét. Eva óvatosan az asztalra csúsztatta a cserepeket. A kézmozdulatában volt valami megindító. – Azt mondják, hogy a cserepek szerencsét hoznak – suttogta maga elé szomorúan. – De vajon kinek? Annak, aki összetörte a csészét, vagy annak, aki miatt eltört? Alkalomadtán majd összeragasztja a darabkákat, és megõrzi mint elsõ szerelmének emlékét. Az ablakhoz lépett, és kinézett a kertre. Annyi szépet mesélnek a szerelemrõl. A csodálatos, semmihez sem fogható érzés, mely megnemesíti a lelket… És milyen valójában? Werner doktor abban a reményben szereti Ilsét, hogy viszonozza az érzelmeit, holott titkon kineveti.
10
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 11
Heinz a váratlan közjátéknak köszönhetõen néhány percre kettesben maradhatott Ilsével. Áhítatosan ráfüggesztette a szemét, s ez a szerelmes pillantás a lány arcába kergette a vért. Ilse elhomályosult tekintettel viszonozta a férfi pillantását. Ha most köré fonta volna a karját, a leány minden bizonnyal elgyengült volna, és szavai meghallgatásra találtak volna nála. Csakhogy a pillanat hamar elszállt. Ilse összeszedte magát, és kétszeres odaadással hajolt a hímzése fölé. – Tönkreteszi a gyönyörû szemét ezzel az örökös varrogatással – jegyezte meg végül Heinz, s közben õ is igyekezett visszanyerni az önuralmát. Addig nem akart beszélni a lánynak a vonzalmáról, amíg nem kapott választ a bátyjától. – Azt hiszi, szórakozásból hímzem ezeket a pókháló finomságú kendõcskéket? – nevetett fel csúfondárosan a leány. – Ha nem lenne muszáj, hagynám az egészet. Vagy úgy véli, abból a néhány rongyos márkából meg tudunk élni, amit anyám kap nyugdíj gyanánt? Nem, kedves doktorom, dolgoznunk kell, hogy megkeressük a mindennapi betevõnket. Éjjel-nappal itt ülünk és hímzünk, Eva pedig gazdag emberek neveletlen csemetéivel veszõdik, hogy megtanítsa õket valamelyest zongorázni. Ó, mennyire elvágyom ebbõl az életbõl, ahol háromszor meg kell fontolni, mielõtt egy garast is kiadunk a legszükségesebbre! A leány utolsó szavaiból oly szenvedélyes vágyakozás érzõdött, hogy Heinz megrémült. Vajon õ ragyogóbb sorsot tudna kínálni neki? Bárcsak gazdag lenne, hogy mindent Ilse lába elé hordhatna, amit csak kíván! 11
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 12
– Azért ne fogja fel ilyen tragikusan, kedves doktor! Csak múló hangulat. – Ilse már újból nevetve nézett rá. – Szívbõl kívánom önnek, Ilse kisasszony, hogy teljesüljön a vágya. De most tegye félre a munkáját, kérem, és beszélgessen még egy kicsit velem. – Szívesen, annál is inkább, mert mama mindjárt jön a kávéval. Kérem, addig is foglaljon helyet újra ezen a történelmi jelentõségû pamlagon. – Történelmi jelentõségû? Ezt meg hogy érti? – Heinz meglepetten pillantott a ránézésre teljesen hétköznapinak tûnõ bútordarabra. – Tréfából így hívjuk. Tudniillik a mamám barátnõi között volt egykor egy udvarhölgy. Bizony, egy igazi, hamisítatlan udvarhölgy! Nos, amikor ez a hölgy még a házassága kezdetén egyszer meglátogatta a mamát, ezen a pamlagon méltóztatott helyet foglalni. Mama annyiszor elmesélte már nekünk ezt a történetet, hogy szeretjük ugratni vele. – Kitüntetésnek veszem, hogy ide ülhetek – felelte félig tréfálkozva, félig megilletõdötten a fiú. – Remélem is! Ön igen nagy kegyben állhat a mamánál, máskülönben fel sem ajánlotta volna ezt a helyet. – És csak az édesanyjánál, Ilse? – Heinz hirtelen megragadta a leány kezét, és rászorította az ajkát. Ebben a pillanatban belépett Eva. Egy tálcán süteményt, tejszínt és cukrot hozott. Bizonyára nagyon megszidhatták, mivel a tekintete még most is szomorú volt, s az arca is ugyanolyan halovány, mint az imént. Kisvártatva megérkezett Deckmann asszony is, kezében egy tekintélyes kanna illatozó kávéval. A maga kedves, bár néha kissé körülményes módján, saját kezû12
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 13
leg szolgálta ki Heinzet, aki nagy élvezettel kóstolgatta a süteményeket. – Igazán röstellem, hölgyeim, amiért ekkora adag süteménytõl fosztom meg önöket, de istenemre mondom, rég ettem ilyen finomat. Kérem, engedjék meg, hogy én is viszonozzam valamivel ezt a bõkezû vendéglátást. Ha nincs ellenükre, meghívom önöket: kérem, tartsanak velem ma este az operába. Deckmann asszony és Ilse boldogan elfogadták a meghívást, Eva azonban visszautasította. – De hát miért, Evácska? Hiszen annyira rajongsz az operáért! Nem épp te mondtad ma reggel, hogy este a Rienzit adják, s hogy mennyire szeretnéd megnézni? – Fáj a fejem, nénikém – hazudta Eva, s közben mélyen elpirult. Heinz fürkészõn pillantott rá. Ma oly sok mindent talált a lányon, amit eddig észre sem vett, s ami most ismét elgondolkodtatta. – Menj ki egy kicsit a friss levegõre, akkor estére jobban leszel! Ha Werner doktor volt olyan kedves, és meghívott bennünket, hát el is megyünk mindannyian – jelentette ki végül Deckmann-né. Eva kétségbeesetten tördelte a kezét. Rettegett attól, hogy egész este Ilse és Heinz mellett kell majd ülnie. Ott aztán nem futhat ki, mint itthon. Ha tetszik, ha nem, látnia kell majd a férfi epekedõ pillantásait, amelyeket unokanõvére felé lövell, s hallgatnia kell remegõ hangját, ahogy titkon szerelmes szavakat súg a fülébe. Heinznek sejtelme sem volt arról, mi megy végbe Eva lelkében. Nagyon felvillanyozta az iménti hirtelen támadt ötlete az esti operalátogatással, s most ismét eszébe jutott valami. 13
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 14
– Kérhetek valamit? – fordult csillogó szemmel a háziasszonyhoz. – Hogyne, doktor úr – mosolygott rá kegyesen Deckmann asszony. – Nos, akkor mindjárt kettõt is. Elõször is megkérném, hogy ne hívjon ilyen hivatalosan „doktor úr”-nak, kedves Deckmann asszony. Mint szegény, megboldogult édesanyám barátnõje, szólíthat nyugodtan a keresztnevemen. Nagyon boldoggá tenne vele. És kérem, drága hölgyeim, hagyják abba mára a munkát! Fogunk egy konflist, és néhány órára kikocsizunk a szabadba. Aztán pedig elmegyünk az operába. Így Eva kisasszony megszabadul a fejfájásától, nekem pedig abban az élvezetben lesz részem, hogy az egész délutánt és az estét a hölgyek társaságában tölthetem. Hiszen rövidesen úgyis elutazom Berlinbõl. – Valóban el akar menni innen? – kérdezte meglepetten Ilse. – Igen. Feltehetõleg a fivérem gyárában fogok dolgozni. – Akkor hát a távozásának oka igen örvendetes, és a barátainak nem szabad búsulniuk – vélte Ilse. – Mikor szándékozik elmenni? – Deckmann asszony szomorúan tette fel a kérdést, mivel nagy reményeket táplált Heinz Wernerrel kapcsolatban. Bár a fiatalember nem volt vagyonos, derék embernek tartotta, aki képes gondoskodni az õ Ilséjérõl. – Még nem tudom pontosan, de lehet, hogy nagyon hamar. – Esetleg már nem is látjuk többet? – De igen, feltétlenül eljövök még, mielõtt elutazom. 14
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 15
– A fivére nagyon gazdag lett, ugye? – érdeklõdött az öreg hölgy. – Igen, így is mondhatjuk. Mérnökként került a gyárba, amely most már a saját tulajdona. Az apósáé volt, aki egyetlen leányát adta hozzá feleségül. De azt hiszem, a házasságuk nem volt túl boldog. Eleinte még elég jól mentek a dolgok, igen, tulajdonképpen egészen addig, amíg élt a bátyám apósa. Nagyon kedvelte Fritzet, és amennyire tõle tellett, kordában tartotta a lánya féktelen szeszélyeskedését. A halálát követõen azonban a sógornõm kibírhatatlan lett. Azt kívánta, hogy a bátyám egész nap csak az õ kedvét lesse, amihez Fritznek, fõleg hogy soha nem szerette igazán, nem fûlt a foga. Ekkor a szemére hányta, hogy csak a pénzéért vette el, holott a bátyám valójában szánalomból kérte meg a kezét, mert a lány szinte elemésztette magát utána. A sógornõm mindent elkövetett, hogy a helyzetet tarthatatlanná tegye. Aztán hirtelen minden jóra fordult, a házastársak között helyreállt a béke. A sógornõm gyengéd lett és alkalmazkodó, és Fritz is nagyon igyekezett. Úgy tûnt, minden rendbe jött. Ám az asszony belehalt a szülésbe, s a kislánya néhány óra múlva követte õt. Így hát a fivérem a hatalmas vagyon egyedüli örököse lett. – Minden bizonnyal nem fukarkodik önnel sem. – Nem, Fritz igazán nagylelkû ember! Ami vagyok, és amim van, azt egyedül neki köszönhetem. A szüleink korán meghaltak, s mi itt maradtunk árván, nincstelenül. Fritz már ifjú mérnökként is gondoskodott rólam, aki akkoriban még gyermek voltam. Azóta pedig, hogy gazdag gyártulajdonos lett belõle, még többet segít. 15
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 16
– Mennyi idõs a fivére? – kérdezte kíváncsian Ilse. – Nemrég töltötte a harmincnyolcat. – Akkor még fiatal. Ha akar, újra megnõsülhet. – Szívbõl kívánom neki. Hiszen még nem tapasztalhatta meg a boldogságot egy szeretett nõ oldalán. – Ön viszont úgy tesz, mintha már nagyon is ismerné ezt a boldogságot – csipkelõdött a lány. – Remélem, hogy rövidesen megismerhetem, Ilse kisasszony – felelte komoly arccal a fiú. – Hogyan? Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy nõsülni szándékozik, Heinz? – kapta fel a fejét Deckmann-né is. – De igen, Deckmann asszony, pontosan ezt akarom mondani. – Akkor bizonyára már választottja is van! – tréfálkozott az asszony, mialatt anyai szívét örömteli várakozás dobogtatta meg. – Igen, rátaláltam az igazira, aki elrabolta a szívem – felelte a férfi. Mivel nem akart egyenesen Ilsére nézni, diadalmasan körbepillantott. De inkább ne tette volna! A tekintete találkozott Eváéval, s az öröme menten lelohadt. Már megint ez a rejtélyes tekintet! Vajon mit takar? Eva riadt pillantása ismét nagyon szíven ütötte. – Nagyon fáj a feje, Eva kisasszony? – Majd elmúlik, ha a szabadban leszünk – felelte a lány, s most is ugyanolyan jóságosan és kedvesen nézett rá, mint mindig. – Akkor indulhatunk is. Megyek, szerzek egy kocsit, amíg a hölgyek elkészülnek. Mihelyt kikocsiztak a tiszta, hûvös levegõre, Heinz 16
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 17
ismét szabadnak érezte magát, és olyan boldog várakozással töltötte el mindaz, amit a sorstól remélt, hogy minden egyébrõl megfeledkezett...
17
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 18
II. Néhány nappal késõbb Heinz hazaérkezve a bátyját találta a lakásában. Öröme határtalan volt. Újra és újra megszorította fivére kezét, és nem gyõzött hálálkodni, amiért ilyen hamar eljött hozzá. – Talán már tudod, hogy jó hírt hozok neked, Heinz? – suhant át egy derûs mosoly az öccse öröme láttán a férfi komoly arcán. – Azért örülsz ilyen féktelenül? – Eddig is mindig csupa jót kaptam tõled. – Kivétel erõsíti a szabályt. – Csakhogy te egyáltalán nem úgy festesz, mintha most kivételt akarnál tenni. – Milyen eszes a kisöcsém! – Nono, Fritz, ne felejtsd el, hogy én már férfi vagyok! – húzta ki magát Heinz. – Tényleg, hiszen te nem is vagy már olyan kicsi! – fogta meg a két vállát kedvesen a fivére, aki még most is legalább fél fejjel magasabb volt nála. – Majdnem elfelejtettem, hogy nõsülni készülsz. Öccse hevesen bólogatott. – Még mindig szilárd elhatározásod? – Kérlek, ne ûzz tréfát egy ilyen komoly dologból! – Heinz, cseppet sincs kedvem tréfálkozni. Csupán hallani akarom, nem múló fellángolásról van-e szó. – Ha látnád Ilsét, nem kételkednél. – Hm... rendben van, látni fogom. Elviszel hozzá? – Szívesen, Fritz. És attól teszed függõvé, hogy alkalmazol-e vagy sem, hogy mennyire tetszik neked? – Nem, Heinz, nem azon fog múlni. Jövõ hónaptól alkalmazlak mint elsõ vegyészt. Így megfelel? 18
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 19
Heinz megszorította a kezét. – Nem fogsz csalódni bennem. – Tudom. Mikor szándékozol megnõsülni? – Mihelyt Ilse beleegyezik. – Beszéltél már vele? – Még nem. – Szeret? – Nem tudom. – De hát az ilyesmit megérzi az ember! – Néha egészen bizonyos vagyok benne, gyakran viszont mardos a kétség. – És ha nem akar a feleséged lenni? – Ez idáig még meg sem fordult a fejemben. – Pedig mindenre fel kell készülni! Akkor mit fogsz csinálni? – Ó, Fritz, erre gondolni sem merek. Megírtam neked, mennyire vágyom egy igazi társra. Nem akarom futó kapcsolatokra fecsérelni az idõt. Szeretnék révbe érni, s békés boldogságban élni egy szeretõ asszony mellett. Hallani sem bírom, amikor a korombeli fiatalok cinikusan beszélnek a szerelemrõl és a házasságról. Nem érdekelnek a könnyelmû nõcskék. Egészséges vagyok és erõs, Ilse úgyszintén. Gyerekeket szeretnék, Fritz, két-három szép, egészséges kölyköt, sõt, felõlem akár többet is! – És ha Ilse mégsem szeretne, könnyen találhatsz más szeretetre méltó leányt... – jegyezte meg mintegy mellékesen Fritz, miközben elgondolkodva fürkészte az öccse arcát. – Bizonyára – felelte tûnõdve Heinz, és hirtelen Eva arca jelent meg elõtte. Ó, igen, aki nem ismeri Ilsét, 19
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 20
annak éppenséggel Eva is a szívéhez nõhetne. Õ is nagyon bájos teremtés. És milyen szelíd, milyen jóságos a tekintete! Kár, hogy Ilse szeme nem ilyen. Különös, hogy éppen ebben a pillanatban kellett Evára gondolnia! Egy ideig mindketten hallgattak, aztán Fritz így szólt: – Na gyere, vezess az imádottadhoz! Néhány napig itt maradok. A két férfi a hölgyek lakásától nem messze tömegbe verõdött embereket látott, akik izgatottan meredtek valamire. A fivérek megtorpantak, és Heinz egyszer csak megpillantotta Evát holtsápadt arccal, homlokán keskeny vércsíkkal a csõdület közepén. A leány egy síró kisgyermeket tartott a karjában, és igyekezett megnyugtatni. Heinz villámgyorsan mellette termett. – Eva kisasszony, mi történt magával? – kiáltotta rémülten. – Semmi – felelte a lány higgadtan, mint mindig. – Elrántotta azt a gyereket egy kocsi elõl, s közben õ maga megsérült – mesélte egy nõ, aki a lány közelében ácsorgott. Heinz elvette Evától a gyermeket, és az asszony karjába adta. – Kérem, asszonyom, vegye át a kicsit! Úgy látom, õ szerencsére nem sérült meg. Adja oda az anyjának, és mondja meg neki, hogy a jövõben jobban vigyázzon rá. Azzal belekarolt Evába, és odaintett egy konflist. Besegítette a leányt, majd Fritzcel együtt õ is beszállt. – Ugye megengedi, Eva kisasszony, hogy elõször is bemutassam önnek a fivéremet. Fritz, a hölgy Deck20
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 21
mann kisasszony, Deckmann asszony unokahúga – mutatta be egymásnak illemtudóan az ifjú hölgyet és a bátyját, majd aggodalmas tekintete a lány sérülésére siklott. – És most mondja el, kérem, mi történt tulajdonképpen! Eva kezet nyújtott Fritznek. – Már sok jót hallottam önrõl, Werner úr. Örülök, hogy megismerhetem. – Részemrõl az öröm, tisztelt kisasszony, kivált, hogy mindjárt alkalmam nyílt hõsként megcsodálni önt. – Ó, távol áll tõlem a hõsiesség – hárította el a bókot a lány. – Az imént még szörnyen meg voltam ijedve, amikor az emberek közrefogtak. A legszívesebben elszaladtam volna, ha át tudtam volna vergõdni közöttük. – Az emberek csupán együttérzésükrõl akarták biztosítani. – Igen, minden bizonnyal. Igyekeztem meggyõzni õket, hogy nem esett bajom, és hála istennek, a gyermeknek sem. – Hogy került sor e vakmerõ tettre? – A kicsi, talán ha hároméves lehet, éppen átszaladt az úttesten, amikor arra jött egy kocsi. A lovak láttán megijedhetett és elesett. Én a járdán vártam, hogy elhaladjon a kocsi. Ahogy megláttam a földön fekvõ gyereket, odaugrottam, és elrántottam a lovak lába elõl. Közben alaposan bevertem a fejem a kocsirúdba. Hát, mindössze ennyi az egész történet – vonta meg a vállát szerényen a lány, majd elõvette a zsebkendõjét, és a sebre szorította. – Hadd nézzem! – kérte Heinz, és óvatosan elhúzta a leány kezét a zsebkendõvel együtt. 21
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 22
Szerencsére csak egy kis horzsolás látszott a homlokán. Hideg borogatástól rendbe jön, gondolta Heinz, s közben érezte, hogy Eva keze mennyire reszket a tenyerében. Aggódva vizsgálta a lány arcát, amely elpirult a tekintetétõl. „Kedves teremtés – gondolta Fritz. – Ha a másik is ilyen, megértem, hogy az öcsém nõsülni akar.” – Kérem, otthon ne említsék meg ezt a kis közjátékot! A néném szörnyen ijedõs. Soha többé nem engedne el hazulról aggódás nélkül. – Ahogy óhajtja, Eva kisasszony. Otthon találjuk a nénikéjét és Ilse kisasszonyt? – Bizonyára. És mindketten örülni fognak, hogy ilyen kedves látogatókat viszek magammal. – De mi legyen a sebével? – Otthon majd teszek rá egy kis sebtapaszt, s a néni észre sem veszi. Fritz Werner elmosolyodott magában. Micsoda naiv derûlátás! Ha a szóban forgó nagynéni nem vak, a ragtapaszt is fel fogja fedezni a lány homlokán, hiszen a láthatatlan ragtapaszt még nem találták fel. Ennek ellenére rendkívül tetszett neki ez a Deckmann kisaszszony. Nemcsak csinos leány, hanem bátor, és ha nem téved, melegszívû is. A kocsi megállt, s Heinzben ismét felébredt a vágy, hogy viszontláthassa Ilsét. Az elmúlt félórában teljesen megfeledkezett róla. Fritz igen meglepõdött, amikor megpillantotta Ilsét. Tekintete jólesõen és õszinte csodálattal nyugodott a szép jelenségen. Valóban gyönyörû nõ! Ilse, aki már megtanult olvasni a férfiak tekinteté22
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 23
bõl, rögtön látta, hogy Heinz bátyja, aki nemcsak iszonyúan gazdag, de ráadásul jóképû is, kedvét leli benne. Igen, õ az az ember, aki kiszabadíthatja õt nyomorúságos helyzetébõl, és hozzásegítheti a hõn áhított gazdagsághoz, hasított belé egyszeriben a felismerés. Tisztában volt vele, milyen hatalom rejlik a szépségében. Minden bizonnyal sikerülni fog Fritz Wernert behálóznia. Efféle gondolatok jártak szép és okos fejecskéjében, miközben kedvesen csevegett a vendéggel. Deckmann asszony szörnyen izgatott volt. Anyai szíve megsejtette, hogy Fritz látogatása összefügg Ilsével. Közben teljesen elkerülte a figyelmét a sebtapasz Eva homlokán. Heinz feltûnõen hallgatag volt. Figyelte, milyen benyomást kelt Ilse Fritzben, és büszke volt a választására. Felébredt férfiúi hiúsága, amit a saját személyisége vonatkozásában eddig nem ismert. Amikor az urak indulni készültek, Deckmann aszszony megkérdezte, nincs-e kedve Fritznek máskor is meglátogatni õket. – Örömmel, tisztelt Deckmann asszony, ha megengedi. – Ön mindig szívesen látott vendég nálunk. – Szívbõl köszönöm. Esetleg megajándékoznak a hölgyek egy közös délutánnal vagy estével is? – kérdezte Fritz, s amikor a hölgyek beleegyeztek, mosolyogva folytatta: – Rendben van, akkor talán már holnap visszajövünk, hogy megtudjuk, mikor teszik szabaddá magukat a kedvünkért. – Kedves, finom ember ez a Fritz Werner – jegyezte meg Deckmann-né, amikor a fiatalemberek eltávoztak. 23
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 24
– Ó, istenem, Ilse, az az érzésem, hogy a látogatása neked szólt. – Ezt meg hogy érted, mama? – Ilse látszólag közömbösen tekintett anyja izgatott arcába. – Ugyan már, gyermekem, ne tégy úgy, mintha vak lennél! Te is jól tudod, hogy Heinz nem miattam mászsza meg szinte naponta ezeket a lépcsõket. – De hát Eva is itt van! Eva összeszorította az ajkát. Tudta, hogy Ilse csak gúnyolódik, de nem szólt semmit. Õszintén, fenntartás nélküli rajongással szerette Heinzet, de tisztában volt vele, hogy reménytelenül. Volt ideje, hogy megbarátkozzon a gondolattal, s minden igyekezete arra irányult, nehogy elárulja magát. Deckmann asszony egy pillanatig zavartan nézett az unokahúgára, de aztán diadalmas mosoly suhant át még mindig szép arcán. – Ezt mi jobban tudjuk, ugye Evácska? Elvégre nekünk is van szemünk, és látjuk, kit fal fel a tekintetével Heinz úr. Nem, Ilse, tudom, amit tudok. Ilse megvonta a vállát, s úgy tett, mintha nem akarna az édesanyjával ellenkezni.
24
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 25
III. A két fivér eközben lassan, szótlanul ballagott Heinz lakása felé. Heinz végül nem bírta tovább. – Nos, Fritz? – fordult elfojtott izgalommal a bátyjához. – Ugyebár a bírálatomra vagy kíváncsi, Heinz? – riadt fel a merengésébõl Fritz Werner, s különös mosoly suhant át az arcán. A fiatalember némán bólintott. – Itt nincs helye bírálatnak, fiacskám, õt csak fenntartás nélkül csodálni lehet. Ha téged választ, mindenki irigyelni fog. Heinz belekarolt a bátyjába, és egészen közel húzódott hozzá. – Örülök, Fritz. És hogy tetszik Eva? – Úgy látom, Ilse szépsége ellenére, õ is nagyon tetszik neked – villantotta rá a tekintetét Fritz. – Tetszik? Fogalmam sincs, mire gondolsz. Tudod, van valami abban a lányban, ami nem hagy nyugodni. Folyton az az érzésem, mintha az oltalmamba kéne vennem, s vigyáznom rá, mint ahogy a kishúgára szokott az ember. – Egy nemes lelkû férfi minden védtelen nõvel szemben így érez. – Ugye? Egyébként õ is elragadó teremtés, olyan bájos és finom. És milyen sajnálatos, hogy se apja, se anyja, se vagyona! Zongoraórákat ad, hogy megkeresse a kenyerét. – És a te Ilsédnek nem kell dolgoznia? – Ó, érte én akarok dolgozni, hogy a lehetõ legjob25
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 26
ban menjen a sora. Annyira szeretne kikerülni a szûkös viszonyokból! – Azt elhiszem. Nem is illik õ ebbe a szerény környezetbe. Biztosra veszem, hogy ha gondtalan körülmények között élhetne, még jobban kivirágozna a szépsége. Errõl jut eszembe, hogy talán egy kicsit szûkmarkúan szabtam meg a fizetésedet. Egy ilyen nõvel, mint Ilse, többre van szükséged. – Nem, Fritz, köszönöm. Tudom, hogy jobban megfizetsz, mint a többieket. Meg akarom szolgálni a pénzemet, nem engedem, hogy továbbra is megajándékozz. – Ne légy ilyen büszke, Heinz! Végtére is ami az enyém, az egyszer a tiéd lesz vagy a gyerekeidé. – Remélem, még neked is lesznek gyermekeid, Fritz. Újra meg kellene házasodnod. – Az én tapasztalataimmal te is másképpen beszélnél – sóhajtott fel a bátyja. – Én nem ismertem a házasságban a boldogságot. – Éppen ezért kell megismerned. Kérlek! Hiszen a te korodban az ember nem számol le az életével. – Hát persze hogy nem. Nem is így értettem. Remélem, hogy még sokáig fogok tevékenykedni és örülni az életemnek. Ha ifjú hitveseddel Friedrichstalba költözöl, biztosítsatok majd nekem egy kis zugot a tûzhelyetek mellett – mondta rezignáltan, de aztán hirtelen különös kép jelent meg lelki szemei elõtt. Látta Heinzet és Ilsét vidám gyermekekkel körülvéve, és valami irigységféle költözött a szívébe. Elszégyellte magát, és igyekezett megszabadulni ettõl az érzéstõl. Hiába, csak másodpercekre sikerült neki, s akárhányszor eszébe jutott Ilse, mindig irigyen 26
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 27
gondolt az öccse boldogságára. Anélkül, hogy tudatosult volna benne, a leány máris a hatalmában tartotta. – Mikor akarod megkérni a kezét? – kérdezte végül szorongva. – Holnap. Nincs nyugtom, amíg nem szerzek bizonyosságot – felelte Heinz, s ragyogó tekintete elárulta, milyen reményteli szívvel várja a másnapot. Deckmann asszony nem volt odahaza. Még reggel bement a városba, hogy elintézzen néhány apró-cseprõ dolgot. Ilse és Eva kettesben üldögéltek a nappaliban az ablak mellett, és ismét a hímzéseken dolgoztak. Ilse egészen belemerült a gondolataiba. Olykor-olykor felemelte a fejét, s tûnõdve kipillantott az ablakon. Eva önfeledten nyugtatta szép arcán a tekintetét. Egyszer csak a csengõ éles hangja hasított a csendbe. Eva felemelkedett, és kiment ajtót nyitni. Heinz állt elõtte fekete öltönyben, komoly és ünnepélyes arccal. A leány szívverése elállt a rémülettõl. Érezte, hogy elérkezett a döntõ óra. – Deckmann asszony itthon van? – Sajnos nincsen, doktor úr. – És Ilse kisasszony? – Õ igen. – Beszélhetnék vele néhány percig négyszemközt? – Csak tessék. A leány kitárta elõtte a nappali ajtaját, majd amikor a férfi belépett, csendesen behúzta mögötte. Aztán csak állt, és nézett maga elé, mintha sóbálvánnyá vált volna. Jeges dermedtség járta át a testét, majd hirtelen a halántékára szorította a kezét, és szinte ájultan lerogyott 27
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 28
egy székre, amely a kis asztal mellett állt az elõszobában. Itt ült, képtelenül arra, hogy megmozduljon, csak a kínzó fájdalmat érezte a lelkében, amelytõl elnehezült a lélegzése. Lassan ráborult az asztalra, és az izgatottságtól úgy reszketett, mintha lázas lett volna. Odabent a nappaliban Heinz megállt Ilse elõtt. Az elmúlt hetekben annyiszor megfogalmazta magában, mit fog mondani a lánynak, most mégsem jutott eszébe egyetlen szó sem. Némán megragadta a kezét, hosszan ránézett, aztán hirtelen megkérdezte: – Akar a feleségem lenni, Ilse? Dühös volt magára. Ez olyan józanul, olyan lélektelenül csengett. Minden reménye szertefoszlott, amikor látta a leányból felé áradó hûvösséget, és szinte révetegen ezt gondolta: „Tévedsz, õ nem fog boldoggá tenni téged.” Ilse összerezzent a szavaitól, amelyek túl váratlanul érték. Talán egy pillanatra megmozdult a szívében egy meleg érzés Heinz iránt, de nyomban ezután felmerült benne a ragyogó lehetõség, hogy a gazdag Fritz Werner felesége legyen. Elérkezett a pillanat, amikor cselekednie kellett. – Ettõl megkímélhetett volna, kedves barátom. Nem mondhatok igent, Heinz. Bocsásson meg, amiért fájdalmat kell okoznom önnek. – De hát miért, Ilse? Talán nem érez irántam semmit? A leány mintha csak fájdalmában tenné, összekulcsolta a kezét. – Kérem, ne gyötörjön! Ó, istenem! Néhány nappal ezelõtt még azt hittem, szerelmet érzek ön iránt. Akkor még nem tudtam, mi a szerelem. 28
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 29
– És most már tudja? Egy másik férfi megtanította önnek? Bár Heinz szavaiból a kikosarazott kérõ keserûsége áradt, nagy meglepetésére mégis valami megkönnyebbülésfélét érzett a szívében. Nem, e pillanatban már önmagát sem értette. Vajon tényleg szereti Ilsét? Akkor most miért nem fáj neki mégsem a leány elutasítása? Vagy csupán múló fellángolás volt, s nem igazi szerelem ég a szívében a lány iránt? Talán õ is csak amolyan csapodár alak, akinek minden szép nõ láttán felforrósodik a vére? Létezik egyáltalán az a szerelem, amelyrõl magányos óráiban ábrándozott? Most már nem tudta, Ilse tehet-e róla, hogy így kijózanodott, vagy saját ingatagsága. Ilse közben mély szégyenkezést színlelve arcára szorította a kezét, és halkan így szólt: – Váratlanul rohant meg a szerelem érzése. – És viszontszeretik? Bocsásson meg, ha tolakodónak tûnök, Ilse, de szeretnék meggyõzõdni arról, hogy számomra nincs remény. Elárulja nekem, ki az a szerencsés férfi? – Nem remélhetem, hogy a szerelmem viszonzásra talál – felelte a leány szomorúan. – A férfi, akit tiszta szívembõl szeretek, alig ismer engem, csak egyszer találkoztunk, bár korábban sok jót hallottam róla. Azt is, hogy boldogtalan volt, és... Ó, istenem, többet nem mondhatok, fõleg önnek nem. – Fõleg nekem nem? Ezt meg hogy érti? Talán... talán a fivéremrõl van szó? A leány a szeme elé kapta a kezét. – Ó, istenem! Most mit gondolhat rólam! Hagyjon, 29
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 30
ne kínozzon tovább, ég áldja! – sikoltotta csaknem kétségbeesve, azzal átszaladt a szomszéd szobába, és bezárta maga mögött az ajtót. Közben leesett valami papírosféle a padlóra. Heinz felemelte: egy fénykép volt Fritzrõl, amit néhány héttel ezelõtt ajándékozott Deckmann asszonynak. Bizonyára Ilse magánál tartotta. Heinz egy ideig zavartan nézte a képet, végül eltette, és távozni készült. Nem sejtette, hogy Ilse a kulcslyukon keresztül figyeli. Mint egy alvajáró, gépiesen megindult az elõszobába. Amikor a kalapjáért nyúlt, észrevette Evát, aki még mindig magába roskadva, egész testében reszketve ült a kis fésülködõasztal mellett. Mintha áramütés érte volna, Heinz a leány fölé hajolt, és gyengéden felemelte. – Mi baja van, Eva kisasszony? A leány emberfeletti erõvel igyekezett összeszedni magát. Csak halálra sebzett, elkínzott tekintete árulta el a férfinak, mennyire szenved. – Sok boldogságot kívánok önnek, doktor úr! – suttogta aztán, mosolyt erõltetve az arcára. – Boldogságot? Maga tudja, miért jöttem? A leány némán lehajtotta a fejét. Heinz elõtt egyszeriben minden megvilágosodott. Hirtelen a karjába kapta a lányt, és megcsókolta a szemét. – Eva, maga szeret engem? Miattam szenvedett? – Nem, nem – tiltakozott riadtan a lány. – Mit gondol rólam? Ó, szívbõl örülök a boldogságának! – Csakhogy kosarat kaptam, Eva. Ez olyan boldogan és felszabadultan hangzott, hogy a lány zavartan nézett rá. Ám nyomban lesütötte a szemét, mert a férfi tekintete olyan bensõséges derûvel 30
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 31
mélyedt az övébe, hogy nem tudta mire vélni. Ekkor Heinz, ismét heves örömmámorban, Eva dereka köré fonta a karját. – Én bolond, milyen vak voltam! – súgta a lány fülébe, azzal fejébe csapta a kalapját, és elviharzott. Érezte, hogy most el kell mennie, hogy rendezze a gondolatait. Ami lezajlott benne, önmaga elõtt is rejtélyes volt. Ráébredt, hogy valójában már régóta szereti Evát, s hogy fellángolása a szép Ilse iránt nyomtalanul elmúlt. Most döbbent rá, hogy akaratán kívül jó ideje menynyire kisajátította már Eva egész lényét és minden gondolatát. És ha Ilse „igen”-t mondott volna? Te jó ég, akkor boldogtalanná tette volna Evát, s vele együtt saját magát is. Szegény, drága teremtés, mennyire szeretheti õt, ha így összeroppant! Hát hová tette a szemét? A minap, amikor leejtette azt a csészét, már ki kellett volna olvasnia a tekintetébõl, mennyire szenved amiatt, hogy a szeme láttára Ilsét halmozza el a gyengédségével. És mindig felkavarta és nyugtalanította a leány látványa, mindig úgy érezte, mintha meg kellene védelmeznie valamitõl. Még jó, hogy most elrohant! Különben még egy és ugyanazon órában két leány kezét kérte volna meg. „Heinz, Heinz, kész Don Juan vagy – mondta magának gúnyosan. – Mit mûveltél? Hát olyan zöldfülû vagy a nõket illetõen, hogy azt sem tudod, kit szeretsz? Ó, te tökfilkó!” Könnyû léptekkel sietett lakása felé, ahol Fritz várta. Muszáj meggyónnia valakinek, milyen bolond volt. Fritz ideges feszültséggel pillantott rá, amint belépett. Heinz megállt elõtte, és a kezét dörzsölgette. 31
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 32
– Nos, Heinz? – Felsültem. – Nem akar a feleséged lenni? – Nem. – Szegény fiú! – Nem, nem kell sajnálnod, én... ó, istenem, Fritz, egészen jól állok szerencse dolgában. – Amiért kosarat kaptál? Egy szót sem értek. Beszélj már, mi történt? Heinz túláradó boldogságában bátyja mellére vetette magát, és meggyónt neki mindent, ami a lelkét nyomta. Fritz higgadtan végighallgatta. Idõnként mosoly suhant ár az arcán, s amikor Heinz befejezte, így szólt: – Nagy gyerek vagy szerelmi ügyekben, úgy látom. Még szerencse, hogy a dolog így végzõdött. Örülj neki, hogy Ilse nem szeret. És mit mondott, miért utasít viszsza? – kérdezte közömbösséget színlelve, bár ujjai idegesen babráltak a nyakkendõjén. Heinz szeme felcsillant. – Mást szeret. – És te eddig nem vettél észre semmit? – Fritz most már az asztal lapján dobolt az ujjaival. – Nem. Képzeld csak, a fényképébe szeretett bele, az eredetit csupán egyszer látta. – Ismered azt a másikat? – De még mennyire! Jobb és okosabb nálam. Nem vehetem zokon Ilsétõl, hogy inkább õt választotta. – Szeretném megismerni azt a férfit. Heinz elõhúzta a talált képet. – Õ az. 32
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 33
Fritz felpattant. – Hagyd a buta tréfát! – mondta szigorúan, szinte komoran. Erre Heinz pontosan elmesélte neki Ilsével folytatott beszélgetését, azt is, hogy a leány végül szégyenében és zavarában elfutott elõle. Fritz növekvõ érdeklõdéssel hallgatta. Aztán kivette a képet öccse kezébõl, és bizonytalanul nézegette. – Ezt a komor alakot szeretné a szép, büszke Ilse? – Csak dicsérni tudom az ízlését, Fritz, és ha valami segíthet megtépázott hiúságomon, akkor az a gondolat, hogy te kerekedtél felül rajtam. – És most mit csináljak? – Menj oda, szeress belé és vedd el! – Elment az eszed? – Nem, egyáltalán nem, éppen ellenkezõleg. Rég nem voltam ennyire eszemnél. – Azt hiszed, mindenki olyan könnyelmûen tesz házassági ajánlatokat, mint te? – Mentségemre legyen szólva, a tapasztalatlanságom sodort ebbe a fonák helyzetbe. Fritz elgondolkodva járkált fel s alá. Heinz gyónásától melege lett. Csalogatóan csillant meg elõtte a boldogságot ígérõ jövõ egy szépséges nõ oldalán, aki szereti õt, s akit õ is szeret. Miért ne ragadná és tartaná meg, amit a sors kínál neki? Egy órával ezelõtt még némán ült itt, és elképzelte, ahogy Heinz gyengédségeivel halmozza el a szép leányt, és nem tudta elfojtani magában a féltékenységet. Csak csúfolódjanak mások, hogy nincs szerelem elsõ látásra! Most elébe jött a szerencse, csak meg kell ra33
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 34
gadnia. Forró szenvedély öntötte el. Megállt Heinz elõtt, és jóságos, hûséges szemével ránézett. – Egészen biztos vagy abban, hogy Evát szereted, s hogy Ilse iránti szerelmed csak szalmaláng volt? – Jogosan kételkedsz bennem, Fritz, de biztosíthatlak róla, hogy azt, amit Eva iránt érzek, Ilse iránt soha nem éreztem. – Nem bántana, ha megkérném Ilse kezét? – Nem, szavamra nem. – Egy órával ezelõtt még féltékeny voltam rád, Heinz. Ilse tette ezt velem. – És mégis elengedtél hozzá... – Talán keserítettem volna meg a boldogságodat? – Ó, Fritz, minden jóra fordul! – Remélem. A fivérek kezet ráztak. – Tudod, Fritz, az a gyanúm, hogy az én riadt madárkám megpróbál kibújni a csapdából, mihelyt magához tér. Az imént egyszerûen lerohantam. Eva nem tud majd hinni a szerelmemben, vagy legalábbis kételkedni fog az állhatatosságomban. – Amit nem is vehetsz rossz néven tõle – ugratta Fritz. – Remélem, mondasz neki néhány jó szót az érdekemben. – Egy szerelmes nõnek nincs szüksége szószólóra az imádottja érdekében. – De mit tegyek, ha elrejtõzik elõlem? – Nem tudom. – Várj csak, megvan. Minden reggel tíz órakor elmegy otthonról órákat adni. Akkor nem tud megszökni elõlem. 34
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 35
– Jól kieszelted – nevetett Fritz. – Én pedig küldök Ilsének egy csokor virágot. Mit szólsz hozzá? – Nem rossz. Esetleg mellékelsz a virágokhoz egy borítékot a fényképeddel, és a megtalálásáért jutalmat kérsz. Az elveszett kép visszaszolgáltatása egyébként megfelelõ ok arra, hogy virágot küldj. Bár Heinz valójában csak ugratni akarta a bátyját, Fritznek szemlátomást tetszett az ötlet. – Ez a legzseniálisabb ötlet, amit valaha is kitaláltál, Heinz! – csapott mindkét kezével a térdére. – A reklámfõnököm az év végén felmond. Mi a véleményed arról, hogy ezt a tisztséget is átvedd? – Dupla fizetésért beszélhetünk róla! – viszonozta Heinz a tréfát, de már csak fél füllel figyelt oda, mivel a gondolatai újra Evánál jártak. A testvérek végül abban állapodtak meg, hogy Fritz már másnap elmegy Deckmannékhoz, Heinz viszont egyelõre távol marad, s mintha csak véletlenül kerülne az útjába, az utcán próbálja megkörnyékezni Evát.
35
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 36
IV. Mire Deckmann asszony hazaért, Ilse már elfoglalta megszokott helyét az ablak mellett, míg Eva – ellentmondásos érzések közt vergõdve – azzal a kifogással, hogy nem érzi jól magát, visszavonult a hálószobájába. Nénikéje, aki csaknem ugyanúgy szerette Evát, mint a saját lányát, aggódva bement hozzá, és hideg borogatást tett a homlokára. – Annyira csillog a szemed, gyermekem, és a homlokod is forró! Csak nem fogsz nekem megbetegedni? – Majd elmúlik, ne nyugtalankodj, nénikém! Ma ágyban maradok, és holnapra biztosan jobban leszek. – Adja az Isten. Deckmann-né visszament Ilséhez. – Nem tetszik nekem Eva. Azt hiszem, túl sokat dolgozik. – Meglehet. Ugyan kit érdekel, hogy egy szegény lány erejét felõrli-e a létért folytatott küzdelem? – Már megint ez a keserû hang, gyermekem. Ezrek élnek sokkal nehezebb sorban, mint mi. – Hát persze. Egyébként Heinz Werner járt itt. – Ó, milyen kár, hogy nem voltam itthon! Miért nem maradt egy kicsit tovább? – Megkérdezte, hogy akarok-e a felesége lenni. – Jóságos Isten, és ezt csak így mondod? Olykor igen különösen viselkedsz, gyermekem! – Kérlek, mama, mi különös van ebben? – Hogy ennyi ideig eltitkoltad elõlem ezt az örömhírt. – Mert nincs okod az örömre. Kikosaraztam. 36
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 37
– De hát miért, gyermekem? – Deckmann asszony megütközve nézett a lányára. – Annyira örültem volna, ha jó kezekben tudhatlak. – Nem szeretem õt, mama. Persze szegény lánynak nem szabad erre tekintettel lennie, de ha egyszer szerelem nélkül kell férjhez mennem, akkor már inkább gazdag emberhez. – De hát Heinz elõtt nagy jövõ áll. – Csakhogy mindenben a bátyjától függ. – Nos, nem szeretnék szemrehányást tenni neked, Ilse, tégy, ahogy jónak látod. Csak szegény Heinzet sajnálom. – Én is. De a férfiak hamar megvigasztalódnak. Õ sem fog belehalni. Deckmann asszony megsimogatta Ilse haját. – Bárcsak megérhetném, hogy van, aki gondot visel rád! Ilse szeme a gyõzelem biztos tudatában felragyogott. – Ezt bízd csak rám, mama! Remélem, már nem sokáig kell hitvány garasokért rongálnod a szemedet. – Szeretek dolgozni, gyermekem, és eddig még nem szenvedtünk hiányt semmiben. – Igen, te csakugyan beéred ennyivel is, mama. Én viszont nem. Én másképp akarom alakítani az életemet. Szeretnék gazdag lenni, kitörni ebbõl a vigasztalan nyomorúságból. Nem akarom az életemet a hímzõkeret fölött görnyedve tölteni, élvezni szeretném a fiatalságomat. – Ne hívd ki a sorsot magad ellen, Ilse! Isten majd elrendezi az életedet. – És ti, jámbor lelkek, bele is törõdtök ebbe, és türelmesen kivárjátok, melyik zugba vet benneteket a sors. 37
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 38
Minek adott nekem Isten észt és egészséges karokat, ha nem használhatom õket arra, hogy felkapaszkodjam? Az anyja szomorúan megcsóválta a fejét, és kiment, hogy még egyszer megnézze Evát. Titokban aggódott a leányáért, és nem helyeselte Werner doktorral szemben tanúsított magatartását. De mit használt volna, ha szemrehányást tesz neki? Csak rosszalló és kemény szavakat eredményezett volna. – Hogy az ember ekkorát csalódhat! – suttogta maga elé. – Pedig esküdni mertem volna rá, hogy Ilse szereti a doktort. Amikor Deckmann asszony belépett Evához, a fiatal lány lehunyt szemmel feküdt az ágyon. A nénikéje azt hitte, alszik, s egy mély sóhajjal leereszkedett az ágya mellett álló székre. Eva felnyitotta a szemét. – Ne aggódj miattam, Anna néni! Holnapra rendbe jövök – mondta bágyadt mosollyal. – Remélem, gyermekem. Hallottad már, hogy Ilse kikosarazta Heinz Wernert? Eva a fal felé fordult. – Tehát igaz? – Láttad a doktort, amikor elment? Nagyon szomorú volt? Evának ismét a fülében csengett Heinz örvendezõ hangja, amikor felkiáltott: „Csakhogy kosarat kaptam!” Lehetett szomorú ezzel az ujjongással a hangjában? Vagy csupán színlelte, hogy ne látsszon rajta, milyen boldogtalanná tette Ilse elutasítása? – Csak egy pillanatra láttam, amikor elment. Kétségtelenül kicsit különösen viselkedett. 38
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 39
– Szegény ember! Úgy örültem, amikor észrevettem, mennyire kedveli Ilsét. De most hagylak pihenni, gyermekem. – Jól van, nénikém. Gondolod, hogy visszajön? – Honnan is tudhatnám? Ilse nem említette, hogyan váltak el. Azt hiszem, egyhamar nem fog mutatkozni. Eva magára maradt. Fejében egymást kergették a gondolatok, és képtelen volt rendet teremteni közöttük. Csak egyvalamit látott világosan: „Elárultad magad, tudja, hogy szereted, és jóságában még arra is szakított idõt, hogy sajnálkozzon rajtad, habár õt magát éppen akkor nagy fájdalom érte. Soha többé nem nézhetsz a szemébe. Ha ismét eljön, te elrejtõzöl!” Csak ne kelljen újra beszélnie vele! Ó, a gyötrelem, amit kiállt, amíg õ Ilsénél volt! Ahhoz képest a mostani állapotát könnyû elviselnie. Majdcsak megnyugszik, s ha Heinz tényleg elutazik Berlinbõl, hamarosan el fogja felejteni. Elfelejteni? Ó, nem! Mindig, mindennap, minden órában emlékezni fog rá, és örökké a fülében fog csengeni: „Eva, maga szeret engem!” Hát jó, hadd tudja csak, hogy szereti! Elvégre nem szégyen tiszta szívbõl szeretni valakit. Bárcsak tudná, miért volt olyan kedves hozzá a férfi! Természetesen a szegény, ostoba teremtés iránti szánalomból, akin megesett a szíve. De ahogy ránézett! Hogyan is? Kedvesen, jóságosan, sajnálkozva. Nem, még másképpen is... úgy, igen, úgy... ez a tekintet boldoggá tette õt, és képtelen lesz elfelejteni a férfit. Eva tenyerébe temette az arcát, és reszketett a vágyakozástól és a fájdalomtól. 39
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 40
Másnap reggel aztán szokás szerint elindult a Willhelm utcába, ahol két családnál kellett órát adnia. Kissé haloványabb volt, mint máskor, és szépen ívelt szája szegletében szomorú vonás bujkált, de a karcsú alak könynyedén lépdelt célja felé. Alig kétszáz méternyire járt a lakásuktól, amikor az egyik kapualjból Heinz lépett elé. A férfi ott várt rá. Eva megtorpant. Összerezzent, és rémülten bámult a férfira. Legszívesebben elmenekült volna, de nem maradt rá ideje. Heinz kissé zavartan levette a kalapját. – Jó reggelt, Eva kisasszony! – Jó reggelt, doktor úr! – Milyen jó, hogy összefutottunk. Elkísérhetem egy darabon? – Ó, nem... köszönöm, de nem érek rá. Várnak a tanítványaim – hebegte a leány, miközben elnézett mellette, és tovább akart sietni. – Tudok olyan gyorsan futni, mint maga… – Nem, igazán, késésben vagyok. Mindjárt felszállok az omnibuszra. Ég önnel, doktor úr! Eva félrefordította az arcát, lehajtotta a fejét, és indulni akart. Heinz ekkor megragadta a kezét, és a karjába fonta. – Nem engedem, hogy elmenjen, Eva. Beszélnem kell magával. – Holnap. – Nem, most. Holnap másik útvonalon fog menni, hogy kitérjen elõlem. A leány keze reszketett a férfi karján, de engedelmesen lépdelt mellette. 40
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 41
Sokáig nem szólaltak meg. A fiatalember gyengéden és aggódva nyugtatta tekintetét a leány lágy, szinte gyermeki vonásain. Megindította a gyámoltalansága. Szíve majd kiugrott a helyébõl. Késõbb bekanyarodtak egy csöndes utcába. Eva ügyet sem vetett rá, hogy ez nem a Willhelm utcához vezet, szinte félálomban haladt a férfi oldalán. Heinz egyszer csak elfojtott hévvel megszólalt: – Kettesben akarok lenni magával, Eva, annyi mindent kell elmondanom. Jöjjön be velem egy kávéházba, ahol nyugodtan beszélgethetünk. Reggelizzen velem, kérem! – Nem lehet, a tanítványaim... – Õk várhatnak holnapig. – De akkor sem térhetek be önnel kettesben egy kávéházba! – Hagyja most ezt a kicsinyeskedést! Nem bízik bennem? Semmi rosszat nem akarok öntõl. – Tudom. – Na látja. Jöjjön! Tíz perccel késõbb csakugyan magukban voltak a kávéház egyik oldalszobájában. A pincér kihozta a rendelésüket, majd visszavonult. Mihelyt az ajtó becsukódott mögötte, Heinz a lányhoz fordult: – Nézz rám! – kérlelte gyengéden. Eva megremegett e hangtól, és lehunyta a szemét. – Ha most nem nézel rám, megcsókollak – súgta a férfi. A leány felugrott. – Doktor úr, hagyjon engem békén, nincs joga kínozni! 41
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 42
– Kínozlak? Édes, drága kislány, hát nem szeretsz? Ekkor Eva rápillantott. Tekintete tisztán ragyogott a férfira. – De igen, nem tagadom. Ám ez a vallomás egy úriembert nem jogosít fel arra, hogy tréfát ûzzön velem. Hagyjon elmenni! Heinz a leány karcsú alakja köré fonta a karját. – A szavamat adom, hogy nem eresztelek el, amíg el nem mondtam, mennyire szeretlek. S amíg nem nyújtod az ajkadat önként csókra. Azt állítod, kínozlak, de most te is gyötörsz engem, és azt ki nem állhatom. – Ne csapja be magát, és engem se, doktor úr! Megsajnált, amiért olyan balga voltam, hogy elárultam önnek az érzéseimet. Hogy is beszélhet nekem szerelemrõl? Vagy tegnap még nem az unokanõvérem szívéért és kezéért esedezett? Hagyjon elmenni, nem akarom, hogy szánalomból válasszon engem! – Kegyetlen vagy, kislány! Hát nem látod, mit mond a tekintetem? Ez talán szánalom? Bolond voltam, amikor azt képzeltem, hogy Ilsét szeretem. Elbûvölt a szépsége, ezt beismerem. Még soha nem szerettem senkit, és nem tudtam, hogy Ilse iránt pusztán az érzéki szenvedély lobbant fel bennem. A szívem mélyén azonban egy másik érzés ébredezett, amit eddig nem ismertem. Nyugtalanított, és te voltál az oka. A gondolataim folyton nálad jártak. Ha Ilse képét felidéztem, a te szemeddel nézett rám, s ha Ilse szemébe pillantottam, rögtön kijózanodtam. Tegnap megkértem a kezét. Bosszantott, hogy nem találtam hozzá meleg szavakat, s azt is furcsállottam, hogy nem bántott az elutasítása. És aztán amikor odakint megláttalak a fájdalmaddal, hirtelen 42
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 43
minden világossá vált elõttem. Boldog bizonyossággal tudtam, hogy a szerelmem egyes-egyedül a tiéd volt, hogy a szívem már rég érted dobogott, amikor a szemem még Ilsében gyönyörködött. Ne tarts állhatatlannak, Eva! Hidd el, amit irántad érzek, az nem múló fellángolás, az maga a szerelem! És most mit teszel velem? Kivette a zsebkendõt a leány kezébõl, és felitatta a könnyeit. Közben esedezve nézett rá, és Eva nem lett volna szerelmes nõ, ha nem hisz neki. Ezekben a percekben Heinznek valóban sikerült õt meggyõznie. A leány túlontúl boldog volt ahhoz, hogy büszkesége mögé rejtõzhetett volna. De túlságosan megkönnyíteni sem akarta a férfi dolgát. Legalább egy kis ijedelmet akart okozni neki. Csak akkorát, hogy láthassa a szemében a szerelmet. Ezért hát nagyon komoly arccal így szólt: – Most elmegyek. – Eva! – Igen, doktor úr, és... mégsem engedhetem meg, hogy szószegõ legyen. – Szószegõ, én szószegõ? – Igen – felelte a leány lesütött szemmel, miközben csipkekendõjét babrálta. Ajka körül huncut mosoly játszott, amit a fiatalember izgatottságában nem vett észre. – Biztos, hogy nem szánalom ez, Eva kisasszony, egészen biztos – erõsítgette Heinz. – Úgy van, ahogy mondtam. Az ég szerelmére, Eva kisasszony, ne okozzon csalódást nekem! A világ legboldogabb emberévé tesz. Szörnyû lenne, ha... – Ha? – kérdezte a leány jelentõségteljesen. – Ha nem lenne szószegõ? 43
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 44
A férfi kétségbeesetten felsóhajtott. – De hiszen nem adtam a szavamat Ilsének! Vakságomban megtettem volna, igen, de ön az utolsó pillanatban ráébresztett, hogy rossz úton járok. – Nem is Ilsérõl beszélek, doktor úr. – És most úgy pillantott a férfira, hogy szemének csillogása még jobban megzavarta Heinzet. – Nem Ilsérõl? És mégis szószegésrõl? Most már végképp nem értek semmit. – Veszem észre – kacagott fel a leány, kezét a férfiéra téve. Heinz arca felragyogott, és a karjába akarta vonni. Áthajolt hozzá, az ajkát keresve, de Eva elhúzódott tõle. – Szószegõ lesz, doktor úr, ha ezt megteszi. – A leány nevetett, s közben két elragadó gödröcske jelent meg az orcáján. Ördög tudja, mi bújt ebbe a lányba, gondolta Heinz kétségbeesetten. – Segítsek, doktor úr? – Igen, kérem, segítsen, Eva kisasszony! Hiszen egész idõ alatt erre várok. A lány egyenesen a férfi izgatottan csillogó szemébe nézett, amelyet most bánat felhõzött. – Az imént a szavát adta, hogy addig nem ereszt el, amíg el nem mondta, mennyire szeret. Igaz? A fiatalember bólintott. – Igen, és? Meg is tettem. Akkor meg miért akar elmenni? – Még valamit hozzáfûzött. Valóban nem emlékszik már? Heinz arca hirtelen felderült. 44
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 45
– Természetesen emlékszem. Azt mondtam, hogy addig nem eresztem el, amíg nem ad nekem önként egy csókot. Eva odahajolt hozzá. Arcáról sugárzott a boldogság. Szorosan a férfi szája elõtt suttogta: – Azt mondta, hogy szeret, és most... itt az ajkam... önként. Sokáig tartott, mire az ajkuk újra szétvált, s Heinz még számtalanszor kipróbálta, elhallgat-e ez a rózsás száj, ha rászorítja szomjas ajkát. Aztán megigazította a leány félrecsúszott kalapját. A szõke fürtöket is a füle mögé simította, majd magától értetõdõen átült a lány mellé. – Úgy, és most velem fogsz reggelizni. – Felszúrt a villára egy falatot, és Eva szája elé tartotta. – Te, Evácska, bárcsak már elsõ reggelinknél ülnénk mint ifjú házasok! A leány lenyelte a falatot, és elpirult. – Addig még sok idõ fog eltelni – felelte. – Nem, egyáltalán nem. Legfeljebb négy hétig várok. – Ó, Heinz, az nem lehet. – Nem? – Nem, elõbb pénzt kell keresnem, hogy illendõ kelengyét vehessek magamnak. A férfi vidáman felnevetett. – Abból semmi sem lesz! Azt a bátyám ajándékozza neked, megígérte. – Hát megengedi, hogy szegény lányt vezess az oltár elé? – Egy feltétellel. – Éspedig? 45
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 46
– Hogy legkésõbb mához nyolc hétre a feleségem leszel. – Olyan hamar? – Még hogy hamar?! Számomra nyolc hét egy örökkévalóság. Legszívesebben most rögtön hazavinnélek magammal. – Jesszusom, haza kell mennem! – Igen, ezt én is belátom. Gyere, elkísérlek. – Csak nem akarsz máris eljönni velem a nénikémhez? A fiatalember hallhatóan felsóhajtott. – Nem, egy ideig nem mutatkozhatom elõtte, de téged látnom kell. Tudod, a nénikédnek egyelõre nem szükséges tudnia semmirõl és Ilsének sem. Ma írjál mindenkinek, akinél tanítottál, hogy nem oktathatod tovább a gyerekeiket. És az így felszabadult órákat nekem ajándékozod. Boldogan sétálgatunk majd Berlinben. A kirakatokból kiválasztjuk, amire szükségünk lehet a jövõben, és... Nos, majdcsak agyonütjük valahogy az idõt. December elsején elutazom Friedrichstalba, és karácsonykor hazaviszem az én Evácskámat. Rendben? – De mikor tudhatja meg a nénikém, hogy jegyesek vagyunk? – Rövidesen. Amint a fivérem eljegyzi Ilsét. Eva elképedve nézett rá. – Õk ketten... – ...szeretik egymást, és össze fognak házasodni. A leány örömében átölelte. – Most már tökéletes a boldogságom, Heinz. Ó, hogy fog örülni a nénikém! Olyan szomorú volt, amiért Ilse nem szeret téged. 46
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 47
Heinz kifizette a számlát, és akkora borravalót adott, hogy a pincér nyomban „gróf úr”-nak szólította. Tekintetét a szinte érintetlen tálról felemelve a távolodó párocskára szegezte, és hamiskásan összehúzta a szemét. Eva még egyszer visszapillantott a meghitt kis kávéházra, ahol megtalálta a boldogságát. Aztán elindult hazafelé Heinz oldalán. Ott, ahol találkoztak, elbúcsúztak egymástól. A férfi addig nézte, míg el nem tûnt a házuk kapujában, majd maga is hazasietett. Fritz üzenetet küldött a szállodából, hogy ebédre várja. Mivel délig még volt egy óra, Heinz bement a Friedrich utcában egy ékszerboltba, és vásárolt két aranygyûrût. Elmosolyodott, amikor meghagyta, milyen betûket véssenek bele, és kérte, hogy másnap feltétlenül küldjék el õket a lakására. Aztán vett még egy kis arany lóherét, melynek közepén – mint egy könnycsepp – igazgyöngy csillogott. A leány boldogsága is könnyekkel kezdõdött, de azt akarta, hogy azok legyenek az utolsók. Ahogy ezt a gyöngyöt körülzárta a szerencsét jelképezõ lóhere, úgy legyenek a lány késõbbi könnyei örömkönnyek. Ezt szándékozott elmondani Evának, amikor nekiajándékozza az ékszert.
47
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 48
V. Fritz tizenegy órakor megjelent Deckmannéknál. Ilse szeme diadalmasan felvillant, amikor megpillantotta a belépõ férfit, és elpirulva elébe sietett. Fritz illedelmesen kezet csókolt neki. – Nem haragszik rám, Werner úr? – kérdezte a lány, s pironkodva lesütötte a szemét. – Úgy érti, Heinz miatt? Nem, Ilse kisasszony. A szívének senki nem parancsolhat. Deckmann asszony zavartan toporgott. – Szegény Heinz, annyira sajnálom! – Hagyja csak, ifjú vér hamar felejt. Ilse kisasszony volt az elsõ szerelme. Remélem, nem érintette túl mélyen. Ilse az ajkába harapott. Bántotta a hiúságát, hogy Heinz hamar el találja felejteni õt. Még ha elutasította is, elvárta tõle, hogy a rabszolgája maradjon. De nem mutatta ki a lehangoltságát. Fritz õszinte csodálattal legeltette rajta a szemét. Úgy vélte, a finom orca a tündöklõ kifejezéssel a legszebb, amit valaha látott. Jobban zavarban volt, mint a lány, és képtelen volt megtalálni a megfelelõ szavakat a társalgáshoz. – Mikor utazik vissza Friedrichstalba, Werner úr? – érdeklõdött Deckmann asszony. Ilse félelemmel telve nézett a férfira. Fritz észrevette, és a szíve hevesebben dobogott. – Néhány napon belül, talán már holnap – felelte. Ilse szemlátomást megrémült. – Olyan hamar? – kérdezte színtelen hangon. 48
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 49
Fritz nem sejtette, hogy a lány csak játszik vele, s gyanútlanul besétált a csapdába. Amikor Deckmann-né kiment a konyhába, hogy utánanézzen az ebédnek, mindenre elszántan Ilséhez lépett. – Szívesen venné, ha tovább maradnék, Ilse kisaszszony? – Én... ó... az nem számít, hogy én mit szeretnék! Egy olyan embernek, mint maga, korlátozott az ideje. – Ez igaz, de szeretném hallani, hogy ön... hogy visszajöhetnék-e, ha mégis tovább maradnék Berlinben. Egy csábító, sokat ígérõ pillantás szállt felé. – Nagyon örülnék… – suttogta elnyíló ajakkal a lány. – Valóban? – Igen. Bárcsak az öccse ne haragudna rám! – Biztosíthatom róla, hogy hálás önnek a nyíltságáért. – Ó, akkor minden rendben van. Nem volt egy nyugodt percem, amióta elment. – Vissza fog térni, Ilse, mint a barátja, mint a fivére. – Ez nemes dolog lenne tõle. Tényleg nem neheztel rám? – Bebizonyítsam? – Kérem. – Azt kívánja, hogy ön ahhoz a férfihoz tartozzon, akit szeret. – Ó, az soha nem fog bekövetkezni – mondta a lány szomorúan, és zsebkendõjével megtörölte a szemét. – Miért nem, Ilse? – Õ túl magasan áll fölöttem. Nem tudja, hogy szeretem, és soha nem is tudhatja meg. A magam útját fogom járni, és imádkozom a boldogságáért. 49
B014_inside.qxd
7/27/2007
4:58 PM
Page 50
– Állhat egy férfi maga fölött, Ilse? Még ha herceg lenne is, az ön szerelme biztosan boldoggá tenné. – Ó, ön oly jó, meg akar vigasztalni. Köszönöm önnek, ezerszer köszönöm. Fritz nem felelhetett, mivel ebben a pillanatban viszszajött Deckmann-né. Az asszony csodálkozva látta, hogy a fiatalember milyen izgatott, az arca egészen vörös, és õszintén bánkódott, hogy már menni készül. – Holnap visszajövök – búcsúzott a férfi könnyed vidámságot színlelve, s kezet nyújtott a hölgyeknek. Ilsének melegen, szívélyesen szorította meg a kezét. – Viszontlátásra! – A mielõbbi viszontlátásra! – mosolygott rá sokat ígérõen a lány. Fritz vette a kalapját, és elsietett. Máskor kissé fáradtnak tûnõ járásának most nyoma sem volt, úgy ment, mintha láthatatlan erõ emelte volna a magasba. Komoly szeme, amely köré kemény küzdelmek véstek mély ráncokat, boldogan ragyogott. Ilse felállt, amikor a férfi távozott, s diadalittas tekintettel nézett utána. Aztán a tükör elé lépett, és elégedetten vizsgálgatta magát. Igen, így kell kinézni ahhoz, hogy a férfiak elveszítsék a fejüket, gondolta, majd nevetve az anyjához fordult, aki csodálkozva figyelte. – Mit nevetsz, gyermekem? – Örülök, anyácskám. Deckmann asszony elérzékenyült. Ilse csak akkor szólította „anyácskám”-nak, amikor különösen jó kedve volt. – Ugyan minek örülsz, gyermekem? – Hogy rövidesen gazdag asszony leszek. 50
