Hedwig Courths-Mahler. Várj reám!

97-Varj ream 87-181 ITT.qxd

7/18/2010

1:28 AM

Page 1


7/18/2010

1:28 AM

Page 2


7/18/2010

1:28 AM

Page 3

Hedwig Courths-Mahler Várj reám!


7/18/2010

1:28 AM

Page 4

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Daniela, ich suche dich © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach Fordította: VÁRY ALÍZ


7/18/2010

1:28 AM

Page 5

I. Beatrix Landa hatalmasat ásított. Álmosan pislogott a nõvérére, aki vizes szivaccsal a kezében állt az ágya mellett. – Ha nem kelsz fel most azonnal, Trix, biz’ isten kicsavarom fölötted ezt a szivacsot! – mondta harciasan Daniela. – Majd attól felébredsz! – Ne merészeld, mert szörnyû bosszút állok! Minden áldott reggel megzavarod az álmomat – feleselt a kisebbik Landa lány, s tüntetõleg a fal felé fordult. – Hát van neked szíved? Daniela felnevetett. – Ha nem tennném, aligha érnél be idõben a hivatalba. Hacsak le nem mondasz a reggelirõl, ugye, Trix? – Ó, az az átkozott hivatal! Torkig vagyok vele! Mikor jön már végre a mesebeli herceg, hogy megszabadítson a gyorsírástól! Egy percig sem siratnám a munkát, az egyszer biztos! – dörzsölte a szemét morcosan Beatrix. Kelletlenül kikecmergett az ágyból, belebújt meleg köntösébe és a papucsába, s átcsoszogott a fürdõszobába. 5


7/18/2010

1:28 AM

Page 6

– Még szerencse, hogy rajtam kívül senki sem hallja ezeket a reggeli kirohanásaidat! Fürdés után majd szebb színben látod a világot! – kiáltotta a húga után Daniela, miközben odaült a kis fehér fésülködõasztalhoz, hogy elkészítse a frizuráját. Csakúgy, mint minden egyebet, a fésülködõasztalt is közösen használták a nõvérek. Persze mindig Dani került sorra elõbb, mivel õ kelt fel hamarabb. A fürdõszobából eközben jókedvû fújtatás és prüszkölés hallatszott, ami halvány mosolyt csalt Dani arcára. – Jóságos ég, Dani, te már a fésülködéssel is elkészültél? Mégis mióta vagy fenn? – kérdezte Trix, amikor kisvártatva visszajött a szobába. Csakugyan sokkal vidámabbnak látszott, mint az imént. – Mindössze negyedórával keltem korábban, mint te. Nem szeretek kapkodni, tudod jól. – Persze, persze, a sietség olyan közönséges dolog! Inkább lemondasz a reggeli lustálkodásról, aminél pedig nincs jobb dolog a világon! Tele vagy finomkodó szokásokkal, csak azt tudnám, hol szedted fel! – Butaságokat beszélsz, Trix! – Miért, talán nem pipiskedsz olyan elõkelõen, hogy bárki álruhás hercegnõnek nézhetne? – Felöltöznél végre? A köntös nagy ívben az ágyra repült, s Trix, a legújabb slágert dúdolva, lázas sietséggel öltözködni kezdett. Dani segítségével végül sikerült is idõben megjelenniük a reggelinél. Szüleik, a nyugalmazott Landa ezredes és hitvese, Lena asszony már elfoglalták helyüket az asztal mellett. Minden készen állt: kitöltötték a kávét, megvajazták a zsemléket, igaz csak vékonyan, 6


7/18/2010

1:28 AM

Page 7

mert takarékoskodni kellett, s a két lány tányérja mellett ott várakozott a becsomagolt tízórai, amit majd magukkal visznek a hivatalba. Igyekezniük kellett az evéssel, ha nem akartak elkésni. – Hál’ istennek holnap vasárnap! – sóhajtott fel Trix, miután lenyelte az utolsó falatot. – Végre kedvemre kialhatom magam, és nyugodtan megreggelizhetek! Viszlát, mama, viszlát, papa, ebédnél találkozunk! – köszönt el a szüleitõl, cuppanós csókot nyomva az arcukra. Anyja szeretetteljesen megcirógatta a haját. Bár Danitól is gyengéden búcsúzott, mégis úgy tûnt, hogy Lena asszonynak Trix a kedvence. Az ezredes viszont pontosan ugyanúgy bánt mindkettejükkel. A szülõk az ablakból néztek távozó lányaik után, akik szapora léptekkel siettek végig az utcán, majd a sarkon felszálltak a villamosra. Akkor hát nem fognak elkésni, sóhajtottak fel megkönnyebbülten, és visszaültek a reggelizõasztalhoz. Az ezredes az újságjába mélyedt, Lena asszony pedig felírta az elõzõ napi kiadásokat a háztartási könyvébe. Minden költséget pontosan számon tartott, mert csak így tudtak kijönni a csekélyke nyugdíjból. Ahhoz a pénzhez, amit a lányok titkárnõként megkerestek, semmiképp sem akartak hozzányúlni. A fizetésüket az utolsó fillérig betették a takarékpénztárba, hogy ha majd egyszer férjhez mennek, legyen mibõl megvásárolni a kelengyéjüket. Az ezredesné gyakran ábrándozott errõl a napról, ugyanakkor aggodalommal is töltötte el a lányok jövõje. Hiszen ki akarna manapság szegény leányt az oltár elé vezetni? Az ilyes7


7/18/2010

1:28 AM

Page 8

mi valóságos csoda lenne! Lena asszony azonban bizton hitte, hogy ez a csoda egyszer mégis bekövetkezik. Amikor elkészült számításaival, kiment a konyhába, hogy utasításokkal lássa el a fiatal cselédlányt, az egyetlen alkalmazottat, akit megengedhettek maguknak. A lányok idõközben megérkeztek a hivatalba. A folyosó elején elbúcsúztak egymástól, s ki-ki ment a maga dolgára. A munkaidõ végeztével ugyanitt fogják majd megvárni egymást, s együtt mennek haza. Trix irodája egészen hátul volt, Dani viszont máris belépett a legközelebbi ajtón. A kis titkárnõi szoba, amelyben dolgozott, közvetlenül a fõnöke irodája mellett helyezkedett el. Akárcsak Trix, õ is a minisztérium egyik magas rangú tisztségviselõje mellett látta el a titkárnõi teendõket. Állásukat mindketten jó nevû apjuknak köszönhették, akinek a hivatal vezetõi ily módon akartak szívességet tenni. A két ifjú hölgy rendkívül szorgalmasan dolgozott, és több idegen nyelven is beszélt. Daninak olyan jó nyelvérzéke volt, hogy a francia és az angol mellett olaszul és spanyolul is tudott. Az utóbbi idõben pedig oroszul tanult, húgával egyetemben. Nyelvtudásukat nagyszerûen kamatoztathatták munkájuk során, hiszen a külügyminisztériumban több nyelven folyt az ügyintézés. A Landa lányok igen felelõsségteljes beosztásban dolgoztak. Amikor felvették õket, szigorú titoktartást kellett fogadniuk, hiszen munkájuk során óhatatlanul bizalmas információk birtokába jutottak. Semmi nem kerülhetett ki az épület falai közül mindabból, amit odabent megtudtak. Az effajta minisztériumi állásokat mindig is kifogástalan családból szár8


7/18/2010

1:28 AM

Page 9

mazó ifjú hölgyekkel töltötték be, azt feltételezvén, hogy teljes mértékben megbízhatóak. Az irodába lépve Dani levette a kalapját és a kabátját, majd felakasztotta a fogasra, az ajtó melletti gardróbszekrényben. Nyugodt léptekkel odament az írógépéhez, és nekilátott, hogy levegye a védõborítót. Amikor felemelte, mennyei ibolyaillat csapta meg az orrát. A borító alatt kis csokor lapult. A lánynak arcába szökött a vér, és kezét a szívére szorítva, riadtan hátralépett. Elõször nem is mert hozzáérni a csokorhoz, csak nézett rá elgyötört, fájdalmas tekintettel. A leghalványabb kétsége sem volt afelõl, hogy ki tette az asztalára a virágot. Az elsõ ijedség elmúltával ki akarta dobni a csokrot, de aztán meggondolta magát. Mit tehetnek arról ezek a szegény virágok, hogy nem örül nekik? De vajon csakugyan nem örül? Ismét elpirult. Sajnos nagyon is boldoggá tette ez a néhány szál ibolya, még ha ezt a világ minden kincséért sem vallotta volna be. Tétován felvette a csokrot, és beletette egy pohárba, amelyet elõzõleg gondosan megtöltött vízzel. Vissza akarta tenni a poharat a kancsó mellé a tálcára, de aztán némi vívódás után mégis az íróasztala legtávolabbi sarkára helyezte. Felegyenesedett és büszkén felvetette a fejét, mintha máris túl sokat foglalkozott volna az üggyel. Elõvette táskájából a kulcscsomóját, és kinyitotta az egyik fiókot. Kivett belõle néhány levelet, amelyekre elõzõ nap már nem maradt ideje. Végezni akart velük, mielõtt a fõnöke berendeli magához. A bárónak jelenleg látogatója volt, hiszen az irodá9


7/18/2010

1:28 AM

Page 10

jába vezetõ ajtó fölött világított a kis piros lámpa. Ez pedig azt jelentette, hogy nincs egyedül, és nem akarja, hogy zavarják. A látogató közvetlenül az õ érkezése elõtt mehetett be a fõnökéhez, s Dani azt is sejtette, hogy ugyanarról a személyrõl van szó, mint aki odacsempészte az írógépére a csokrot. Akkor pedig elõbbutóbb ki is kell jönnie. Egészen biztosan meg fogja szólítani, talán még az ibolyákat is szóba hozza... Fel kell vérteznie magát a találkozásra! Gyorsan összeszedte magát, és nekilátott legépelni az elõzõ napról hátramaradt leveleket. Alig tudta megállni, hogy ne pillantson újra és újra a virágcsokorra. Az ibolyák csak úgy ontották édes illatukat, mintha ily módon szerették volna figyelmeztetni, hogy meg ne feledkezzen róluk. Mintha bizony meg tudott volna feledkezni! Hirtelen összerezzent. Kinyílt a fõnöki szoba ajtaja, s magas, karcsú férfi lépett ki rajta Dani nem mert felpillantani. Közben már azt sem tudta, mit ír, csak ütötte gépiesen a billentyûket. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy tudomást sem vesz a fiatalemberrõl, aki éppen becsukta maga mögött a párnázott ajtót, s néhány lépéssel mellette termett. Könnyedén fölébe hajolt, beleolvasott az irományba, és elmosolyodott. Jól látta, hogy a lány csupa badarságot gépel, de egyetlen szóval sem adott hangot felfedezésének. Pillantása a virágcsokrot kereste, és amikor felfedezte az íróasztalon, okos, acélkék szeme felragyogott. – Köszönöm, Landa kisasszony! – Mit? – kérdezte mereven Dani, anélkül hogy fel10


7/18/2010

1:28 AM

Page 11

pillantott volna. Rendületlenül gépelt tovább, mintha az élete múlna rajta. – Nos, azt szeretném megköszönni, hogy ilyen kegyesen elfogadta a csokromat. – Nem róhattam fel az ártatlan virágoknak, hogy rám erõszakolták õket. Ám nyomatékosan arra kérem, báró úr, hogy a jövõben ne hozzon zavarba efféle ajándékokkal. Ha ez még egyszer elõfordul, jelentenem kell az esetet az édesapjának. – Szigorú tiltása nélkül sem fordul elõ még egyszer, legalábbis nem egyhamar... – sóhajtott fel a férfi. – Holnap bizonytalan idõre a tengerentúlra utazom. – Magát választották ki a megüresedett washingtoni állásra? – rezzent össze a lány. Most aztán egyszerre abbahagyta a gépelést, keze erõtlenül hullott az ölébe. Hiába próbált közönyösnek látszani, a férfi nyomban észrevette, mennyire elsápadt, s hogy remeg a hangja. – Igen, apám épp az imént jelentette be, hogy engem küldenek ki. Azért hívatott magához, hogy ellásson a szükséges utasításokkal. Legalább búcsúzóul legyen hozzám egy jó szava! A lány felnézett rá. – Ugyan, báró úr, mit számít magának egy jó szó az apja titkárnõjétõl? – Nagyon is jól tudja, hogy rengeteget. – Nem mondhatok magának se jót, se rosszat. Hogyan is mondhatnék? A férfi hirtelen megragadta a kezét. – Dani, ne legyen ilyen rideg! Nem nagy dolog, amire kérem! Épp elégszer az értésemre adta már, hogy kettõnk között nem lehet szó semmiféle közelebbi is11


7/18/2010

1:28 AM

Page 12

meretségrõl. Sajnos kénytelen voltam belátni, legalábbis átmenetileg, hogy igaza van. Megértem a viselkedését. Egy olyan nõ, mint maga, nem arra született, hogy csupán megtûrjék a társaságát. Pillanatnyilag valóban ez volna a legtöbb, amit elérhetnék, ha felvenném a harcot a családommal. Apám kerek perec megmondta, azért küld Washingtonba, hogy kigyógyítson „felelõtlen szívügyeimbõl”. Ezzel a kifejezéssel illette a maga iránti érzéseimet. A lány a halántékára szorította a kezét. – Az édesapja nagyon is találó kifejezést használt. Csak azt nem értem, miért nem engem távolít el a maga közelébõl. A férfi keserûen elmosolyodott. – Mert magát kevésbé tudná nélkülözni, mint engem. A szorgalma révén sikerült pótolhatatlanná tennie a személyét. Engem viszont szívesebben tudna valahol a távolban, és véleménye szerint magától is ott volnék a legnagyobb biztonságban. Én pedig mennék is zokszó nélkül, ha abban a tudatban utazhatnék el, hogy megvár engem. Vigasztalásul legalább annyit ígérjen meg, hogy nem felejt el soha, és nem adja oda más férfinak azt, ami – vagyok olyan vakmerõ, hogy feltételezzem – mostanáig az enyém volt! Nagyon kérem, Dani, várjon meg! A lány ki akarta kérni magának ezt a bizalmas megszólítást, de végül nem tudta rászánni magát. Lenyelte a könnyeit, és halkan így szólt: – Soha nem lesz másik férfi az életemben, ebben biztos lehet. És most hagyjon magamra, kérem! Össze kell szednem magam, mire az édesapja csenget értem, ez pedig bármelyik pillanatban bekövetkezhet. 12


7/18/2010

1:28 AM

Page 13

A férfi felsóhajtott. – Jól van, Dani, máris megyek. – Kérem, nem engedhetem meg, hogy így szólítson. – Akkor hát ég önnel, Landa kisasszony! Az elutazásom elõtt már nem találkozunk. – Mindkettõnknek jobb lesz így. Ég önnel! – Egy emléket is szeretnék kérni magától, Landa kisasszony. Legyen szíves, adja nekem az írógépébe befûzött lapot! Dani lepillantott a papírra. Most vette csak észre, milyen sületlenséget írt zavarában és izgatottságában. Rémülten kitépte a lapot a gépbõl, hogy összegyûrje, ám a férfi villámgyors mozdulattal kikapta a kezébõl, összehajtogatta és eltette a felöltõje zsebébe. – Minek az magának? – kérdezte a lány fakó hangon. – Ez a papiros õszintébben beszél kegyednél. Arról árulkodik, hogy éppúgy nem vagyok kegyednek közömbös, mint a kisasszony nekem. Ez pedig enyhíti majd a fájdalmamat. Ne higgye, hogy valaha is lemondok magáról, Dani! Eljön az idõ, amikor már nem függök az apámtól, és akkor minden erõmmel azon leszek, hogy elnyerjem a szívét. Kérem, várjon rám, Dani! Ebben a pillanatban megszólalt a fõnöki irodába hívó csengõ. A lány rémülten talpra ugrott, s gépiesen a gyorsírófüzetéért nyúlt. – Menjen most... Kérem, menjen! – nézett könyörgõ tekintettel a férfira. – Ég önnel! Az ifjú báró megfogta a kezét, az ajkához szorította, és mélyen a szemébe nézett. Dani soha többé nem tudta elfelejteni ezt a pillantást. A férfi gyors léptekkel kisietett, és halkan becsukta 13


7/18/2010

1:28 AM

Page 14

maga mögött az ajtót. Dani kihúzta magát, vett egy mély lélegzetet, aztán mosolyt erõltetett az arcára, és benyitott Lohberg báró irodájába. A báró legalább olyan jó kiállású férfi volt, mint a fia, õszülõ hajú, acélkék szemû, elegáns úriember. Igaz, a mozgása már nem volt olyan ruganyos, mint Marcellé, de még mindig frissnek és erõteljesnek hatott. Egyenes testtartással járkált a szobában fel-alá, majd hirtelen megállt, és fürkész pillantással a titkárnõjére nézett. Ugyanazzal a szívélyes mosollyal köszöntötte a lányt, mint máskor. Dani megkönnyebbült, mert a lelke mélyén szemrehányástól tartott. A báró leült az íróasztalához. Rámutatott a legközelebbi karosszékre, s továbbra sem véve le szemét a titkárnõjérõl, szenvtelen hangon megszólt: – A fiam elfoglalja Hauerstein úr megüresedett helyét Washingtonban. Valószínûleg már holnap elutazik. Elköszönt magától? Mindez ugyanolyan tárgyilagosan hangzott, mintha csak az aznapi teendõket sorolta volna fel. Dani összeszedte magát, s bár nagyon szomorú volt, sikerült pár udvarias szót kinyögnie: – Igen, báró úr. És... gratulálok a fia elõléptetéséhez. – Köszönöm! Természetesen nagyon is kedvemre való, hogy elkerül innen. Ki kell gyógyulnia abból a szívügybõl, amibe túlságosan is belebonyolódott. Ugye megérti, Landa kisasszony? A lány elsápadt e szavak hallatán, de továbbra is uralkodott magán. – Hogyne, báró úr... Jobb lesz így... neki – felelte olyan nyugodtan, amennyire csak tõle tellett. 14


7/18/2010

1:28 AM

Page 15

Fõnöke ismét vetett rá egy fürkész pillantást, és kis híján hozzátette, hogy: „Magának is!” Aztán mégis jobbnak látta, ha nem mondja ki nyíltan, amit gondol. Végül csak ennyit jegyzett meg: – Sajnos nem vehet feleségül szegény lányt. Bízom benne, hogy most már õ is belátja. – Reméljük, hogy így lesz, báró úr – felelte Dani erõlködve. – A fiatalurak könnyen felejtenek. Majdcsak rendbe jön minden. A fõnöke hirtelen sugallatnak engedelmeskedve kezet nyújtott neki. – Maga józanul gondolkodó, talpraesett teremtés, Landa kisasszony! Nem kételkedtem benne, hogy megértõen viselkedik majd. Õszintén szólva leghõbb vágyam, hogy a fiam minél gyorsabban túltegye magát ezen haszontalan kis kalandon. Nem kizárt, hogy odaát talál magának egy dúsgazdag leányt, akinek a vagyonából talán helyre lehet állítani még a mi öreg Lohberg-birtokunkat is. Máskülönben... nos, máskülönben talán nem is küzdenék ellene olyan kétségbeesetten, hogy Marcell szegény lányt vegyen feleségül. Ugye, érti? – Igen, báró úr, mindent értek... És egy véleményen vagyok önnel. A báró hálásan bólintott. Tudta õ elõre, hogy titkárnõjénél jobb szövetségest keresve sem találhatna magának! – Akkor hát munkára, Landa kisasszony! Meddig jutott a tegnapi levelekkel? – Épp most gépelem le az utolsót, amelyik az angol nagykövetségnek szól. 15


7/18/2010

1:28 AM

Page 16

– Pompás, tudtam, hogy számíthatok magára! Most pedig lássuk, mi van mára! Kérem, jegyzetelje, amit mondok! Trix fõnökének irodájában valamivel puskaporosabb volt aznap a hangulat, még ha nem is olyan nagy horderejû dologról volt szó, mint két ember boldogsága. A lányt megrótták, amiért hanyagul végezte a munkáját. Trix behúzott nyakkal és bûntudatos arccal állt fõnöke elõtt, a megbánás eleven szobraként. Eközben, vagy éppen emiatt, olyan elragadó látványt nyújtott, hogy a férfi magában máris megbocsátott. Miután kiadta a mérgét, s a megtért bûnösre nézett, önkéntelenül elmosolyodott. Te jó ég, milyen bájos teremtés! Hatalmas õzikeszemébõl csak úgy sugárzik az életöröm! Hogy is kínozhatná magát folyton ezekkel a száraz adatokkal? A tanácsos nem is csodálta, hogy titkárnõjének néha máshol járt az esze, és nem az aktákon, vagy a gépelnivalón. Alapjában véve meg volt elégedve a munkájával, még ha a lánynak idõnként el is kalandozott a figyelme, s ebbõl kisebb-nagyobb bonyodalmak származtak. – Szóval ne forduljon elõ még egyszer, Landa kisasszony! – mondta végül megenyhülve. – Szerencsére még idõben sikerült kijavítanom a hibát, de szeretném, ha jobban megbízhatnék magában. Oda kell figyelnünk a munkánkra, nem hagyhatjuk, hogy folyton elkalandozzanak a gondolataink! Ne forduljon elõ még egyszer, különben kénytelen leszek megemlíteni a dolgot az én jó öreg Landa barátomnak. – Kérem, ne tegye, miniszteri tanácsos úr! – rémült 16


7/18/2010

1:28 AM

Page 17

meg Trix. – Igérem, nem történik meg többé! Csak apámnak ne szóljon róla, kérem! – Talán megbüntetné? Annyira szigorú az édesapja? A lány felsóhajtott. – Nem errõl van szó. Édesapám nagyon jóságos ember. De ha össze kell szidnia valamiért, az fáj nekem... mert tudom, hogy neki fájdalmat okoztam. Ez pedig sokkal rosszabb a legszigorúbb büntetésnél is. Volt valami a lényében, ami még jobban meglágyította a tanácsos szívét. Megindító volt a gyermeki szeretet, ahogy az apjáról beszélt. – Jól van, szerencsére sikerült úgy intéznem, hogy rajtam kívül senki ne fedezze fel a tévedést. Az édesapját pedig nem fogom ilyesmivel terhelni, ha többé nem fordul elõ. Most pedig folytassuk a munkát, de amint mondtam, tessék jobban odafigyelni! A lány szorgosan munkához látott, és aznap a legcsekélyebb hibát sem vétette. Késõbb jó étvággyal elfogyasztotta a tízóraiját. Ebédelni majd csak négy órakor fognak, miután hazaértek. A munkaidejük háromig tartott, a nap további részében viszont azt csináltak, amit akartak. Trixnek egy pillanatig sem okozott fejtörést, mihez kezdjen a szabadidejével: ki fog menni Danival a szánkópályára. Ki tudja, hátha találkoznak egy bizonyos fiatalemberrel, aki a segítségükre siet, ha valami nehézségük támad… S miért ne fordulhatna elõ idõnként egy-egy kis baleset, fõleg ha ügyesen intézi az ember? Szánkózzon bár Dani olyan biztosan és elegánsan, minden segítséget visszautasítva, ahogy csak akar, õ bizony nem követi a példáját, de nem ám! És holnap vasárnap! Milyen csodálatos, önfeledt órákat hoz majd! 17


7/18/2010

1:28 AM

Page 18

De félre az ábrándozással, mert a végén megint baj lesz belõle! Ez most a komoly munka ideje, elõbb-utóbb csak eljön az a három óra! Új papírt fûzött a gépbe, és buzgón munkához látott. Pontban három órakor letette fõnöke elé aláírásra a kész leveleket. Mindegyik kifogástalan lett. A tanácsos elégedetten biccentett neki, és már mehetett is. Nem volt más hátra, mint letakarni az írógépet, bezárni a fiókokat, felvenni a kalapot, kabátot, és belebújni a puha prémmel bélelt kesztyûbe. Dani is éppen akkor lépett ki a folyosóra, amikor õ. Trix belekarolt a nõvérébe, és sietõs léptekkel elindultak hazafelé. Odahaza már hívogatón meg volt terítve az asztal. Trix várakozásteljesen szimatolt a levegõbe, amikor behozták a gõzölgõ tálat. Igen, a kedvence, cukorral és fahéjjal ízesített rizskása volt ebédre! Mivel még mindig meglehetõsen korán sötétedett, ebéd után nyomban összekészültek és elindultak a szánkópályára.

18


7/18/2010

1:28 AM

Page 19

II. Alighogy megérkeztek, magas, kisportolt testalkatú fiatalember jött szembe velük. Szõke haja kicsit összekócolódott, amikor üdvözlésül lekapta fejérõl a sapkáját. – Már attól tartottam, hogy ma el se jönnek, nagyságos kisasszony – hajtotta meg magát a hölgyek elõtt. Kék szeme vidáman csillogott, ahogy az apró termetû Trixre nézett. – De Valheim úr, hogy gondolhat ilyet! Majd bolondok lettünk volna otthon maradni, amikor ilyen csodálatos a hó! – felelte a lány, miközben mélyen elpirult a férfi pillantásától. – A pálya csakugyan nagyszerû! Kérem, hölgyeim, tartsanak velem! Megengedik, hogy segítsek? A választ meg sem várva, felkapta a lányok szánkóját, és a vállára vette. Elmosolyodott, elõvillantva ragyogó, szabályos fogsorát, majd segített nekik felkapaszkodni a dombra. Közben látszólag elfogulatlanul megbeszélték, hogy Trix Hein Valheimmel siklik majd le annak valamivel nagyobb versenyszánján, míg Dani, ahogy az lenni szokott, egyedül csúszik a saját szánkójukon. A következõ félóra ragyogó hangulatban telt. A pálya csakugyan kitûnõ volt, a szánkók játszi könnyedséggel siklottak le a lejtõn. Amikor leértek, kacagva leporolták a ruhájukat, majd a többi szánkózóval együtt újra viszszakapaszkodtak a dombtetõre. Dani mindig úgy intézte, hogy vagy elõremenjen, vagy lemaradjon egy kicsit. Valahányszor felértek a hegytetõre, Trix egy-egy csókkal jutalmazta nõvérét, amit Hein Valheim, egy tehetõs 19


7/18/2010

1:28 AM

Page 20

bankár fia, ugyancsak irigykedve nézett. Ilyen jutalomért õ is szívesen lemaradt volna egy darabon, pedig még azt sem tudta, miért kapja Dani a csókot. Azért persze õ sem vesztegette az idõt. Ezen a napon még a szokásosnál is merészebb volt. Tudniillik olvadást jósoltak, õ pedig már sokat törte rajta a fejét, hol találkozhatna az ifjú hölgyekkel – és mindenekelõtt Trixszel –, ha majd elolvad a hó. Lesiklás és felkapaszkodás közben nem kínálkozott rá alkalom, hogy megbeszélje ezt a dolgot Trixszel, de legalább udvarolhatott egy kicsit, ami mindannyiszor az imádott lányka heves pirulását eredményezte. Hein abban reménykedett, hogy hazafelé menet majd meg tudják vitatni a hóolvadás kérdését is. Még a tél elején ismerte meg a szánkópályán Trixet, aki azóta meghódította a szívét, csakúgy, mint õ a lányét, amit egyébként magától értetõdõnek gondolt. Hein biztosra vette, hogy az övéhez hasonló szerelem viszontszerelmet szül, és Trix tekintete csakugyan errõl árulkodott. Egyelõre nem foglalkozott azzal, mi sül ki ebbõl a kapcsolatból. Majdcsak lesz valahogy, mondta magának, valahányszor a folytatásra gondolt. Csak annyit tudott, hogy az édes kicsi Trix teljesen elcsavarta a fejét. Magában ugyan kénytelen volt elismerni, hogy elõször a karcsú, elõkelõ megjelenésû Dani miatt akart okvetlenül megismerkedni a két nõvérrel, ám a lány hûvös távolságtartása elriasztotta. Csakhamar rájött, hogy kettejük között soha nem alakulna ki bensõséges kapcsolat. Viszont annál jobban megnyerte a tetszését a pajkos kis Trix elevensége, a lényébõl sugárzó melegség. Nem 20


7/18/2010

1:28 AM

Page 21

telt bele sok idõ, s a kis Trix hamiskás mosolya teljesen elfeledtette vele Danit. A lány egyre jobban elbûvölte, fõként, hogy egy pillanatig sem rejtette véka alá, menynyire kedvére való Hein társasága. És ha dühös szemeket meresztett valamely ifjú hölgyre, aki megpróbálta felhívni magára a fiatalember figyelmét, Hein elragadtatottan figyelte dacos arcocskáját, és hagyta, hadd dúljon-fúljon egy darabig. Ezen a napon ismét volt oka Trixnek a harciasságra. Egy igen erõszakos ifjú hölgy folyton keresztezte Hein útját, míg végül nem átallott pontosan elõtte felbukni a hóban, hogy aztán segélykérõ pillantással nézhessen fel rá. A fiatalember egyetlen erõteljes rántással talpra állította, majd máris Trixet kereste a tekintetével. A lány ott állt a háta mögött, s villámló szemmel figyelte, hogyan segíti fel vetélytársnõjét. – Ejnye, miért vág ilyen durcás képet, nagyságos kisasszony? – fordult felé a férfi mosolyogva. – Szándékosan esett el, láttam! Egész idõ alatt a maga nyomában koslat! – Trixnek eszébe sem jutott eltitkolni a bosszúságát. Hein szeme derûsen csillogott. – Maga is észrevette? – Már hogyne vettem volna észre, nem vagyok vak! De tessék, foglalkozzon csak vele nyugodtan, ha ebben leli örömét! – Egyáltalán nem lelem benne örömömet! – Akkor miért segítette talpra? – Nem hagyhattam, hogy a lábaimnál heverjen, mint ahogy át sem léphettem rajta! – felelte a férfi nevetve. – Ugyan miért nem, ha egyszer szándékosan esett el? 21


7/18/2010

1:28 AM

Page 22

– Akarja, hogy visszalökjem a hóba? – ajánlkozott Hein, s közben egyre jobb kedvre derült. A kicsi Trix le sem tagadhatná, hogy féltékeny rá! A lány arca megrándult. Hirtelen sarkon fordult, és faképnél hagyta a fiatalembert. Hein azonban egyetlen ugrással ismét mellette termett. – Nagyságos kisasszony, nincs oka neheztelni rám! – Maga gúnyt ûz belõlem, Valheim úr, és ez nem szép dolog. Úgyhogy a továbbiakban köszönettel lemondok a társaságáról! – jelentette ki Trix szomorú, fátyolos hangon. A férfi egyszeriben nagyon megsajnálta. A lány szenvedett miatta, és ebben már nem volt semmi szórakoztató. – Miért feltételez rólam ilyen neveletlenséget, nagyságos kisasszony? Mi mást válaszolhattam volna? Ha kívánja, csakugyan kész vagyok visszataszítani a hóba azt a tolakodó hölgyet! Most már Trix sem állta meg nevetés nélkül. – Attól tartok, tényleg képes volna rá! – És még különb dolgokra is, ha kegyed úgy kívánja! – jelentette ki ünnepélyesen Hein, s olyan gyengédség sugárzott a szemébõl, amitõl Trixnek máris hevesebben kezdett verni a szíve. Szánkózástól kipirult arcocskája még jobban elpirult, amikor elfogadta a férfi kinyújtott kezét. Hein segített neki felkapaszkodni a dombtetõre, s nem sokkal késõbb már ismét teljes egyetértésben siklottak lefelé a szikrázó havon. Trix önfeledt sikongatása kihallatszott a szánkózók vidám zsivalyából. 22


7/18/2010

1:28 AM

Page 23

– Ideje hazamennünk, Trix – jött oda hozzájuk egy idõ múlva Dani. – Megengedik a hölgyek, hogy hazakísérjem? – hajtotta meg magát udvariasan Hein Valheim. Dani mosolyogva pillantott a húgára. – Megengedjük, Trix? – Azt hiszem, kénytelenek leszünk – felelte Trix, magabiztosan a férfira villantva tekintetét. – Különben még támadó kedvû hölgyek martalékává válik szegény Valheim úr. Képzeld csak el, az egyik elszánt amazon egyenesen a lábai elé vetette magát! No, mit szólsz? – Elképesztõ! – vonta fel a szemöldökét, csodálkozást tettetve Dani, mire mindhárman felnevettek. Rábízták a pályafelvigyázóra a szánkóikat, majd elindultak hazafelé. – A meteorológusok alighanem igazat mondtak. Olvadni fog – szólalt meg egyszer csak Hein, miután komoly képpel beleszimatolt a levegõbe. – Te jóságos ég, ne tréfáljon, Valheim úr! – kapta fel a fejét rémülten Trix. A férfi rámosolygott. – Komolyan beszélek, nagyságos kisasszony. Itt a tavasz. – És mi lesz a szánkópályával? – Elolvad. – Hogy maga milyen szívtelen! – sóhajtott fel a lány. – Miért? – Mert ilyen derûs arccal mondja mindezt. – Ó, én nagyon is szeretem a tavaszt! Trix erre olyan elkeseredett pillantással nézett rá, 23


7/18/2010

1:28 AM

Page 24

hogy a férfi elszégyellte magát. Elérkezett hát az ideje, hogy más módot találjanak a találkozásra. – Mi lenne, ha elmennénk párszor a mûjégpályára? Azt hallottam, hogy a hölgyek remekül korcsolyáznak! – Ezt ugyan sohasem állítottuk, csupán annyit, hogy idõnként elmegyünk korcsolyázni. De hátha a maga társaságában jobban megy majd! – sietett a húga segítségére nagylelkûen Dani. – Nagyszerû! Akkor hát mikor találkozunk? A következõ hét keddi napjában állapodtak meg. Hein roppant elégedett volt, s hirtelen jött örömében megkérdezte a hölgyeket, nem innának-e meg vele egy csésze forró teát vagy egy pohár forralt bort a legközelebbi grunewaldi vendéglõben. Váltig állította, hogy szörnyen fázik, és alighanem meg fog hûlni, hacsak nem iszik gyorsan valami meleget. – Nélkülünk is megihatja a forralt borát – jegyezte meg Trix nevetve. – Szó sincs róla, akkor nem hat! – Túl késõn érnénk haza, és a szüleink aggódnának – vetette közbe Dani. Szívesen megengedte volna a húgának, hogy egy kicsit még elidõzzön Hein Valheim társaságában, de tudta, hogy odahaza baj lenne belõle. A férfi azonban hamiskásan elmosolyodott, majd így szólt: – Ha velem tartanak egy pohár forralt borra, a sofõröm utána hazaviszi magukat. Akkor nem fognak elkésni. – Magának sofõrje van? A hozzá tartozó autóval együtt? – nézett rá elképedve Trix. – Igen. Mindkettõvel bátorkodom rendelkezni, nagyságos kisasszony. 24


7/18/2010

1:28 AM

Page 25

– És hol vannak? – Odaát, annak az étteremnek a garázsában, amelyben forralt bort szeretnék inni önökkel. – És hogy kerültek oda? – A sofõröm minden alkalommal ott vár rám. – De hiszen mindig gyalog kísért haza bennünket! – Igen. A kocsim pedig lépésben követett bennünket. Már korábban is engedélyt szerettem volna rá kérni, hogy hazavihessem a hölgyeket, de akkor megfosztottam volna magam a közös séta örömétõl. Ezúttal azonban kárpótolna érte, hogy velem tartanak az étterembe. Nos, hölgyeim, beleegyeznek? A két lány tanácstalanul összenézett, majd Trix, szinte szemrehányóan, így szólt: – Akkor maga bizonyára borzasztóan gazdag! A férfi valóságos vádlottként állt inkvizítori pillantásaik kereszttüzében. – Én nem, csak az apám. Ezt igazán nem vehetik tõlem rossz néven. Trix elsápadt egy árnyalatnyit. – Természetesen nem, de azért igazán kár. – Miért? – Mert így lehetetlen, hogy továbbra is barátságot ápoljon két magunkfajta szegény leánnyal. Hein látta, hogy Trix ajka megrándul, s a szemébe mélységes szomorúság költözik. – De nagyságos kisasszony, ugye nem akar ilyen kegyetlen büntetéssel sújtani olyasvalamiért, amiben teljes mértékben ártatlan vagyok? Én személy szerint még nem tudok többet felmutatni, mint hogy végre-valahára letettem a vizsgáimat a kereskedelmi fõiskolán. A tanul25


7/18/2010

1:28 AM

Page 26

mányaimat apám fizette, és jelenleg is az õ bankjában állok alkalmazásban gyakornokként, havi néhány száz márka zsebpénzért. Meggyõzõdésem, hogy a maga titkárnõi fizetése sem marad el sokkal az enyém mögött. – Akkor hogyan engedheti meg magának, hogy saját autója, sofõrje legyen? A férfit alaposan megizzasztotta a szigorú kihallgatás. Hátrébb tolta fején a sapkáját, és így szólt: – Az autó apámé volt, s amikor újat vett magának, nekem ajándékozta. Ami pedig a sofõrt illeti: általában magam vezetek, a sofõr anyám szolgálatában áll. Ha neki nincs rá szüksége, akkor szokta nekem kölcsönadni. Trix Landa legszívesebben a nyakába ugrott volna, hogy összevissza csókolja. Szinte alázatos szerénységével minden eddiginél jobban belopta magát a szívébe a fiatalember. Erõt vett izgalmán, és a nõvérére pillantott. – Te mit gondolsz, Dani? Van még egy kis idõnk? Dani az órájára pillantott. – Legfeljebb negyed óra. Abba azonban nem egyezhetünk bele, hogy magával együtt menjünk haza a kocsiján. – Nagyszerû! – derült fel a férfi arca, mint egy kisfiúé, akinek régi kívánsága teljesült. – Ne aggódjon, Dani kisasszony, én nem megyek magukkal. Csak utasítom a sofõrt, hogy vigye haza önöket, aztán jöjjön viszsza értem. Már itt is vagyunk. Parancsoljanak, hölgyeim. Kinyitotta a szélfogó ajtót, és elõreengedte a lányokat. Elhelyezkedtek egy kényelmes sarokban, s a férfi megrendelte az italokat. A hölgyek teát kértek, õ pedig forralt bort hozatott magának. 26


7/18/2010

1:28 AM

Page 27

Vidám társalgásba kezdtek, s bizony egykettõre elrepült a negyed óra. Hein közben intézkedett, hogy a sofõr álljon elõ a kocsival, és végül udvariasan kikísérte a hölgyeket. Elegáns autó várta õket odakint. – Az édesapja ilyen kifogástalan állapotban cseréli le az autóit? – kérdezte szigorúan Trix, s vádló pillantással nézett a férfira. Hein behúzta a nyakát. – Igen, de csak akkor, ha a fiának akar vele örömet szerezni. Apám ugyanis remek fickó, majd megismerik egyszer. És természetesen az anyám is elragadó aszszony – tette hozzá egyenesen Trix szemébe nézve, s közben halvány mosoly játszott az ajka körül. Besegítette a hölgyeket a kocsiba, és utasította a sofõrt, hogy vigye haza õket, majd jöjjön vissza érte. – Akkor tehát kedd este hatkor a mûjégpályán. Azazhogy csak olvadás esetén. Máskülönben ugyanígy a szánkópályán találkozunk – mondta búcsúzóul, majd meghajolt és hátralépett. A kocsi elindult. A lányok egy darabig némán ültek egymás mellett. Trix végül nem bírta tovább a hallgatást. – Mit szólsz hozzá, Dani? Az idõsebb lány megfogta húga kezét. – Most nem rólam van szó, Trix. – Ó, Dani, olyan nehéz a szívem! – De hát miért? – Mert ilyen gazdag! Ennek nem lesz jó vége! – Nos, azt már eddig is tudtad, hogy nem olyan szegény, mint mi. – Igen, de azt hittem, hogy egyszerûen csak jómódú. Az még nem lett volna olyan nagy baj! De hogy ilyen 27


7/18/2010

1:28 AM

Page 28

szörnyen gazdag! Egy ekkora szakadékot már nem lehet áthidalni. Ó, Dani, olyan boldogtalan vagyok! Trix a nõvére vállára hajtotta a fejét, és hangosan felzokogott. Dani megsimogatta az fejét. – Ugyan már, húgocskám, te nem boldogtalanságra születtél! Õszintén szólva, nem is látom okát a szomorúságodnak! Hein Valheim szeret téged, nyugodtan elhiheted nekem. Ha túl sokat nem is, ennyit még én is konyítok a szívügyekhez. Ahogy rád néz, amilyen türelmesen tûri a szeszélyeidet, ó, Trix, ez a férfi igenis szeret téged, és becsületesek a szándékai! Trix abbahagyta a sírást. – Komolyan mondod, Dani? – Ha nem lennék errõl meggyõzõdve, akkor azt tanácsolnám, hogy soha többé ne találkozz vele. – Én pedig nem fogadnám meg a tanácsodat, Dani, még akkor sem, ha tudnám, hogy csak bánat és szenvedés vár rám. Látnom kell õt, amilyen gyakran csak lehet. Tudod, én nem kételkedem sem õbenne, sem pedig a szándékai tisztességében. De mi lesz a szüleivel? Mit szól majd a dúsgazdag papája és az elõkelõ mamája? – Nos, elõkelõség tekintetében bárkivel felvehetjük a versenyt, Trix. Ha szerény körülmények között kell is élnünk, azért mégiscsak a köztiszteletben álló Landa ezredes lányai vagyunk. Igazán lehetnél erre egy kicsit büszkébb is! Rajtunk kívül sokan vannak még, akiknek korábban nem kellett munkával megkeresniük a kenyerüket, ma pedig erre kényszerülnek. És különben is: hadd legyen mindez Hein gondja! Szemlátomást egyáltalán nem tart a szüleitõl, úgyhogy ez egyelõre neked se okozzon fejtörést. Légy elégedett és hálás, amiért ek28


7/18/2010

1:28 AM

Page 29

kora boldogsággal ajándékozott meg az ég. Mert igenis boldogság, ha szeretik az embert, akár jól, akár roszszul végzõdik a dolog. Szerintem okkal remélhetjük, hogy ez a történet jól fog végzõdni. Trix hálásan megszorította a nõvére kezét. – Drága Dani, te mindig megvigasztalod az embert! – mondta gyengéden. Dani elfojtott egy sóhajtást. Bárcsak õt is megvigasztalná valaki, hisz oly nagy szüksége volna rá! De õ soha nem beszélt senkinek a fájdalmáról, õ nem tudott úgy megnyílni, mint Trix. Érezte, hogy a lelke mélyén magányos ember, s talán az is marad örökre, bármily szeretõ családban él is. Gyorsan elhessegette a komor gondolatokat. Marcell Lohberg jutott eszébe. A fiatalember holnap elhagyja Berlint, és a tengerentúlra utazik. Ám búcsúzóul arra kérte õt, hogy várjon rá. Hát nem boldogság önmagában már ez is?

29


7/18/2010

1:28 AM

Page 30

III. Aznap este Lohberg bárónak, a Külügyminisztérium egyik legmagasabb rangú tisztviselõjének a házában ünnepi fogadást adtak. Az ünnepséggel az ifjú Marcell bárót búcsúztatták, aki Washingtonba készült, hogy elfoglalja a német nagykövetség attaséi posztját. Berlin elõkelõségei közül sokan megjelentek az összejövetelen, ugyanakkor mindannyian igyekeztek kerülni a legkisebb pompa látszatát. Az országot sújtó nehéz helyzetben még a legmagasabb körökben is illett hangsúlyozni a mértékletes egyszerûséget. A báróné személyesen gondoskodott arról, hogy a felszolgált hidegtálak összeállítása változatos legyen. Mostanra megtanulta, hogyan kell sokat kihozni a kevésbõl, és valóban étvágygerjesztõ volt a kínálat. Ismét megmutatta, hogy anélkül is pompásan meg tudja vendégelni barátait, hogy nagy költségekbe verné magát. Mielõtt elfoglalta volna helyét férje és fia mellett, hogy üdvözölje a vendégeket, még egyszer végigsietett a termeken, és ellenõrizte, minden rendben van-e. Elsõként egy magas, szikár, õsz hajú úriember érkezett. Nemes arcának mély ráncai küzdelmes, viszontagságokkal teli életrõl tanúskodtak. Cerny gróf volt az, egy osztrák fõnemes, akinek Magyarországon is kiterjedt birtokai voltak. Hazájában azon kevesek közé tartozott, akik még mindig óriási vagyonnal rendelkeztek. Hatalmas, biztosan befektetett vagyon maradt rá a felesége után, aki egy angol lord és egy lengyel grófnõ leánya volt, s akit a gróf apósával és anyósával együtt még a háború elsõ évében elveszített. Ez az örökség tet30


7/18/2010

1:28 AM

Page 31

te lehetõvé számára, hogy kifogástalan állapotban tarthassa birtokait, és könnyedén átvészelje a saját vagyonát sújtó veszteségeket. Szerencséjére szorgos, megbízható alkalmazottak vigyázták javait. Õ maga mindig csak rövid ideig tartózkodott egyik vagy másik birtokán. Állandó nyugtalanság ûzte egyik helyrõl a másikra, és hogy ne teljenek tétlenül napjai, hazája szolgálatába állította diplomáciai képességeit. Persze ügyelt arra, hogy túlságosan ne kötelezze el magát. Javadalmazást sem kért esetenként rendkívül értékes szolgálataiért. Nem akart mást, csak a hazáját szolgálni, és kötöttségek nélkül dolgozni. Amint úgy érezte, hogy elhatalmasodik rajta a magány, azonnal lakhelyet kellett változtatnia. Cerny gróf most nyugodt, határozott léptekkel odament a háziasszonyhoz, és hódolatteljesen kezet csókolt neki. Ezután a báróhoz fordult: – Kedves Fritz barátom, szándékosan jöttem valamivel korábban, mert azt reméltem, hogy így zavartalanul válthatunk néhány szót, és mindenekelõtt mert szeretném kifejezni szerencsekívánataimat Marcell fiadnak washingtoni kinevezéséhez. Remélem, kedves Marcell – üdvözölte a fiatalembert –, tavasszal majd találkozunk odaát. Magam is a tengerentúlra készülök, hátha valami hasznomat veszik. – Nagyon örülnék a találkozásnak, gróf úr, és hálásan köszönöm a szerencsekívánatait. Rudolf Cerny gróf kedvtelve nézegette a jó kiállású fiatalembert. – Az amerikai hölgyeknek ugyancsak vigyázniuk kell majd a szívükre – jegyezte meg aztán öreg barátjához fordulva, akivel már fiatalkoruk óta ismerték egymást. 31


7/18/2010

1:28 AM

Page 32

Pontosabban szólva akkor ismerkedtek meg, s kötöttek életre szóló barátságot, amikor Fritz Lohberg annak idején attaséként dolgozott a német konzulátuson, Bécsben. A két idõs úr kissé odébb húzódott, hogy zavartalanul válthasson pár szót. – Az amerikai hölgyek egyelõre hiába is várnának érdeklõdést a fiam részérõl – szólalt meg a báró, az iménti témát folytatva. – Úgy véled? – Igen, sajnos. Szerelmi bánat gyötri a fiút. Kénytelen voltam eltávolítani innen, mielõtt még elkövet valami ostobaságot. – Valóban? Megtudhatnám, ki az a hölgy? – Természetesen. Neked, kedves Rudolf, mint Marcell keresztapjának, jogod van tudni, mi történik a fiammal. Nos, van egy csinos titkárnõm, Landa ezredes leánya. Nemcsak szép, de igen tehetséges és szeretetreméltó teremtés. Nemrégiben észrevettem, hogy Marcell beleszeretett. A báró ezek után néhány szóban elmesélte a történteket. Természetesen azt sem hallgatta el, milyen megértõen viselkedett Landa kisasszony, annak ellenére, hogy viszonozza Marcell érzelmeit. – De szó sem lehet errõl a házasságról! – fejezte be végül a mondandóját. Cerny gróf figyelmesen hallgatta. – Szerinted mélyek az érzéseik, vagy csupán hirtelen fellángolásról van szó? – Egyikük sem olyan ember, aki könnyû kalandokba bocsátkozna. Mindenesetre el kellett távolítanom Marcellt a lány közelébõl. 32


7/18/2010

1:28 AM

Page 33

– Hm... Majd meglátjuk, használ-e valamit, Fritz. Tulajdonképpen örülnünk kellene annak, ha két fiatal teljes szívébõl szereti egymást. De nem akarlak kisajátítani, házigazdaként a többi vendéggel szemben is kötelezettségeid vannak. Talán még látjuk egymást az elutazásom elõtt. – Hát már megint útra kelsz, Rudolf? – Hisz tudod, milyen nyughatatlan vagyok! – tárta szét a karját mélyet sóhajtva a barátja. – Még mindig azt kutatom, amit elveszítettem. Ez most már alighanem életem végéig így lesz. De hagyjuk ezt! Azt hiszem, vissza kellene menned a feleségedhez, ha jól látom, egyre többen érkeznek. Lohberg báró gyorsan visszalépett a hitvese mellé, hogy együtt fogadhassák a termeket pillanatok alatt megtöltõ vendégeket. Amikor mindannyian összegyûltek, Cerny gróf karon fogta Marcellt. – Jöjjön, Marcell, szeretnék önnek elmondani néhány hasznos dolgot a legjobb washingtoni körök egykét jeles személyiségével kapcsolatosan. Ha megszívleli a tanácsaimat, biztosan tárt karokkal fogadják majd. Amit pedig imént az amerikai hölgyekrõl mondtam, tréfa volt csupán. Elmondanék valamit, ami talán szerény vigaszt nyújt jelenlegi lelkiállapotában. Tudja, az édesapja elárulta nekem, miért küldi Amerikába. Marcell elvörösödött. – Ez az utazás mit sem változtat az érzelmeimen, gróf úr. Csak meg akarom mutatni apámnak, hogy engedelmeskedem, és megkísérlem szabaddá tenni a szívemet. Azt, hogy ez soha, de soha nem sikerülhet, nem 33


7/18/2010

1:28 AM

Page 34

mondom meg neki. Már így is épp eléggé aggódik értem. – Rendben van, Marcell. A keresztapja vagyok, és ha másképp nem megy, én talán segíthetek. Egyelõre érjük be azzal, hogy mind a ketten jól vannak, élnek, egészségesek. Maga is, és a lány is, akit szeret. S amíg élet van, addig remény is van, azt csak a halál pusztíthatja el végérvényesen... – tette hozzá Cerny gróf, s egy pillanatra elfelhõsödött a tekintete. – Köszönöm vigasztaló szavait, gróf úr, nem felejtem el, amit mondott! – szorította meg a kezét hálásan Marcell. – Ahol élet van, ott remény is van! Igen, talán borúlátóbb vagyok a kelleténél, s mindent sokkal komolyabban veszek, mint a velem egykorúak. De nem tudok kibújni a bõrömbõl, én ilyen vagyok. – Kár is volna kibújnia a bõrébõl, Marcell. Jó, hogy vannak még olyan emberek, mint maga. Nos, hogy rátérjek beszélgetésünk másik témájára... – kezdte Cerny gróf ecsetelni washingtoni tapasztalatait, és csakhamar egészen belemelegedtek a diplomácia mûvészetének taglalásába. – Elõre örülök a tavaszi viszontlátásnak, Rudolf gróf – búcsúzott végül Marcell. – Még egyszer köszönök mindent! Az ünnepség remekül sikerült, és késõ éjszakára járt már, mire az utolsó vendég is hazament.

34


7/18/2010

1:28 AM

Page 35

IV. Kedd délután Dani és Trix a mûjégpályán találkoztak Hein Valheimmel. Ismét kellemes, vidám órát töltöttek el együtt. A két szerelmes szinte csak egymással foglalkozott. Hein kénytelen volt Trix számtalan tüskés megjegyzését eltûrni, amiért eltitkolta gazdagságát. A lány kijelentette, hogy semmiképpen sem ajándékozta volna meg a „barátságával”, ha rögtön megmondja, hogy egy bankár fia. – Éppen ettõl tartottam, nagyságos kisasszony. – Ezért hallgatta el elõlem, milyen elegáns autója van? – Csakis ezért. A lány felsóhajtott. – Azt hiszem, jól tette. Ha mindezt tudtam volna magáról... – Hirtelen elhallgatott. Kis híja, hogy el nem árulta magát. – Ha mindent tudott volna, alighanem még mindig hiába epekednék a barátsága után! – Ez csak természetes! – vágta rá önérzetesen a lány. – Éppen ellenkezõleg, szerintem nagyon is természetellenes volna! Hisz kedvel engem! – Még hogy én?! – Már rég észrevettem, hiába bánik velem ilyen mostohán. Sõt, miközben egyre komiszabbul viselkedik, valójában annál rokonszenvesebb vagyok magának. Hoppá! El ne essen, nagyságos kisasszony! A lány visszanyerte az egyensúlyát, és dacosan felvetette a fejét. 35


7/18/2010

1:28 AM

Page 36

– A végén még azt hiszi, én is a lába elé vetem magam, mint az a tolakodó nõszemély a szánkópályán! – Hát még emlékszik rá? – kérdezte a férfi évõdve. Trix arca szinte lángolt. – Épp csak eszembe jutott! Egy darabig némán siklottak egymás mellett, merész, elegáns köröket róva a jégen. Közben találkoztak Danival, viccelõdtek vele egy kicsit, majd ismét egymásba kapaszkodtak, s elcsendesedve hallgatták szívük szapora dobbanását. – Trix! – szólalt meg a férfi egyszer csak csendesen. A lány azonnal megállt, és dühösen villámló szemmel, méltóságteljesen így szólt: – A nevem Landa kisasszony! Hein magabiztosan elmosolyodott. – A szavamba vágott, nagyságos kisasszony. Csak ezt akartam mondani: Trix, ez bizonyára a Beatrix rövidítése, igaz? Válasza ismét a lány arcába kergette a vért. – Csakugyan az, Valheim úr – felelte fejcsóválva, hiszen nagyon is jól tudta, hogy nem ezt akarta mondani a férfi. Mégis muszáj volt nevetnie az ügyes kifogáson. – A Beatrix nem is illik magához, a Trix viszont annál inkább. Éppolyan tûzrõlpattant, mint maga. De ha már a becézésnél tartunk, akkor sokkal megfelelõbb lenne a Trixi – elmélkedett Hein, s közben olyan bensõségesen mondta ki ezt a Trixit, hogy a lány zavartan elkapta róla a tekintetét. – Szeretném, ha nem fûzne megjegyzéseket a nevemhez! Magát úgysem érinti a dolog! – jegyezte meg késõbb, miután úgy-ahogy megnyugodott. 36


7/18/2010

1:28 AM

Page 37

– Ha majd a feleségem lesz, alighanem a keresztnevén szólítom – felelte erre hamiskás mosollyal Hein, a szeme sarkából figyelve a leány arcát. Trix ismét megtorpant, majdhogy orra nem bukott. Tágra nyílt szemmel bámult a férfira, alig jött ki hang a torkán. – Hát már megint gúnyt ûz belõlem? – kérdezte csendesen. – Trixi, édes, kicsi Trixi, még soha életemben nem beszéltem ilyen komolyan! – válaszolta gyengéden a férfi. – Azt pedig már hosszú ideje tudom, hogy feleségül kell jönnie hozzám, ha eddig nem is akartam beszélni róla. Most azonban nem bírtam tovább... Egyszerûen túlságosan elragadó a kis fehér szvetterében. És ha már egyszer úgyis összeházasodunk, szeretném addig is gyakorolni, próbálgatni egy kicsit, hogyan fogom szólítani. A lány tekintete dühösen felvillant, ám a következõ pillanatban könnyek szöktek a szemébe. Bármennyire igyekezett is, képtelen volt visszatartani. A férfi megrendülten átkarolta a derekát. – De Trixi, hát annyira szörnyû, hogy feleségül akarom venni? – Nem, az nem... de maga nagyon gazdag! Nem lesz jó vége, érzem! – Drága Trixi, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó vége lesz! Miért ne lenne? Hiszen szeretjük egymást! – Igen, de én szegény vagyok, maga pedig gazdag, és ez nagy baj! – Egyelõre egyáltalán nem vagyok gazdag, Trixi. Mindössze négyszáz márkát kapok havonta, és még abban sem vagyok biztos, hogy csakugyan megdolgozom 37


7/18/2010

1:28 AM

Page 38

érte – mondta elgondolkozva Hein, miközben újra siklani kezdtek egymás mellett. – Ugyan már, Valheim úr, ne tettesse magát! – rázta meg a fejét a lány szinte kétségbeesetten. – Pontosan tudja, mit szólnak majd a szülei egy ilyen ágrólszakadt menyasszonyhoz! A férfi magához szorította, és kis híján mindketten elestek, amikor Trix heves mozdulattal kiszabadította magát. Amikor valamelyest megnyugodott, Hein ismét átkarolta: – Trixi kedves, korcsolyázás közben még akkor is bonyolult dolog a leánykérés, ha a menyasszony készséges és simulékony; a maga esetében azonban egyenesen életveszélyes vállalkozás! Nekem pedig, mint leendõ családfõnek, nemcsak leendõ hitvesem, hanem saját életem megóvásáról is kötelességem gondoskodni! – Nem gondolja, hogy ez a téma nem a korcsolyapályára való? Egyszerûen képtelen vagyok komolyan venni! – Márpedig én megkövetelem, hogy nagyon is komolyan vegye, Trixi kedves. Azt pedig, hogy mit szólnának a szüleim egy vagyontalan menyasszonyhoz, vagy különösen magához, igazán nem tudhatjuk. Még nem beszéltem velük errõl, de nagyjából el tudom képzelni, mit mondanak majd. De legelõször is meg akartam róla bizonyosodni, nem kapok-e magától kosarat. Ugye nem tesz velem ilyet, Trix? Ahhoz maga túlságosan kedves. És hogy miért vetem fel ezt a témát épp a jégpályán? Elõször is, mert a szerelmem minden józan megfontolásnál erõsebbnek bizonyult, másodszor, mert a szánkópályán nem volt rá alkalmam. És harmadszor: 38


7/18/2010

1:28 AM

Page 39

ugyan hol máshol beszélhettem volna magával négyszemközt, hogy nyugodtan határozhassunk egy ilyen életbevágó kérdésben? Mindig magával van a nõvére, és akármennyire tisztelem is, az õ jelenlétében csak nem kérhettem meg a kezét! Ugye érti? – Hát persze! – bólintott a lány. – De a szülei akkor sem fognak beleegyezni ebbe az õrültségbe. – Õrültségnek nevezed azt, édes Trixi, ami ilyen erõvel vonz bennünket egymáshoz? – Hiszen maga is nagyon jól tudja, miért neveztem annak! Vagy talán a szülei hozzájárulásukat adják majd a kapcsolatunkhoz? – feleselt Trix, ám a hangjába mintha egy árnyalatnyi reménykedés is vegyült volna. A férfi szorosan átölelte. – Édes, kicsi Trix, te csak azt mondd meg nekem, akarsz-e a feleségem lenni? A többi az én dolgom. – Még hogy akarok-e? Ó, te jóságos ég! – sóhajtott fel a lány, amitõl Hein ismét nem lett okosabb. – Ez most igent vagy nemet jelent? Trix felnézett rá. – Ó, Hein! A férfi erre akkorát kurjantott, hogy még a zenét is túlharsogta. A jégpályán minden szempár rájuk szegezõdött. – Istenem! – kapta rémülten a szája elé a kezét a lány, ám Hein csak boldogan nevetett. – Nem tudtam magamba fojtani, szerelmem! Olyan kedvesen hangzott, amikor Heinnek szólítottál! Mostanáig fel se tûnt, hogy ilyen jó csengésû nevem van. Legszívesebben megcsókoltalak volna érte itt, mindenki szeme láttára. 39


7/18/2010

1:28 AM

Page 40

– Az ég szerelmére! – Jól van, ne aggódj, az elsõ csókunkat arra az alkalomra tartogatom, amikor kettesben lehetünk végre. Egy ilyen nagy eseményt nem szabad elkapkodni, ünnepélyesnek és áhítatosnak kell lennie. Tehát, drága Trix, ha igent mondasz, akkor hadd halljam még egyszer hangosan és érthetõen. – Szeretlek, Hein. Ez minden, amit tudok. – Azt hiszem, kezdetnek megteszi. – És most? Mi lesz? – nézett rá tanácstalanul a lány. – Esküvõ, mégpedig amilyen gyorsan csak lehet. – És a szüleid? – Õket csak bízd rám! Trix gyengéd tekintettel nézte a szeretett férfit, nyoma sem volt már benne makrancosságnak. – Ne nézz így rám, egyetlenem, mert a végén mégiscsak megcsókollak, itt, a jégpálya kellõs közepén – sóhajtott fel vágyakozva Hein, de aztán csak megemberelte magát, s témát váltott: – Mondd csak, ugye nem szól hosszú távra a szerzõdésed a hivatalban? – Nem, a felmondási idõ is mindössze egy hónap. Ó, Hein, képzeld csak el, nemrégiben majdnem elbocsátottak. Nem figyeltem oda, mert folyton rád gondoltam, és elkövettem egy jókora baklövést. A férfi boldogan felkacagott. – Igazán? Hát már régóta szeretsz? – Az elsõ pillanattól fogva. – Akkor minden rendben van. De nézd csak, itt jön a nõvéred. – Te jó ég, azt hiszem, haza kell mennünk! – nézett az órájára Trix. 40


7/18/2010

1:28 AM

Page 41

Dani odasiklott hozzájuk, közvetlenül elõttük lefékezett, és a sok mozgástól kissé kifulladva így szólt: – Mára elég volt, Trix, különben lekéssük a vacsorát. Késõre jár. – Majd én hazavitetem magukat, hölgyeim! – Nem vehetjük igénybe már megint a segítségét, Valheim úr – tiltakozott Dani zavartan. Trix azonban ragyogó arccal nézett a szerelmére. – De igen, én elfogadom, Valheim úr! Nagyszerû érzés abban a leselejtezett autójában utazni! – Mikor korcsolyáznak legközelebb, hölgyeim? – kérdezte Hein, miután kikísérte õket a várakozó kocsihoz, és segédkezett nekik a beszállásnál. – Szombaton – vágta rá gyorsan Trix. – Csak szombaton? – Igen, néhány estét a szüleinkre is illik áldoznunk, Valheim úr – jelentette ki nyugodtan Dani. – Akkor türelemmel leszek. A viszontlátásra, hölgyeim! – A viszontlátásra! Amint egyedül maradtak a kocsiban, Trix átölelte a nõvérét. – Ó, Dani, kedves, jó Dani...! – De nem tudta folytatni, mert egyszeriben patakzani kezdett a szemébõl a könny. – Mi van veled, Trix? – nézett rá ijedten a nõvére. – Az isten szerelmére, mi történt? – Ó, Dani, olyan rettenetesen boldog vagyok! Dani megkönnyebbülten felnevetett. – Trix, ha valaki boldog, az nem lehet rettenetes! Már attól féltem, hogy valami baj van. 41


7/18/2010

1:28 AM

Page 42

– Ó dehogy, éppen ellenkezõleg! Hein szeret, és feleségül akar venni. – Én kicsi Trixem, annyira örülök neki! – simogatta meg a húga fejét Daniela. – Édesanyáéknak egyelõre ne szólj róla! Hein elõször a saját szüleivel szeretné elrendezni a dolgot – magyarázta Trix, majd mindent elmesélt nõvérének, ami közte és Hein között lejátszódott. Beszámolója közben felváltva sírt és nevetett. Csordultig volt a szíve boldogsággal. Dani együtt örült vele, ám a végén csak nem tudott elfojtani egy sóhajt. Milyen csodálatos lehet, ha valaki ennyire boldog!

42


7/18/2010

1:28 AM

Page 43

V. Amikor Hein Valheim aznap este hazaért, szüleit a grunewaldi villa fényûzõen berendezett nappalijában találta. Kedvesen üdvözölte õket, s a szülõk gyengéd büszkeséggel néztek fel délceg fiukra. – Mindjárt csöngess is, Hein, hogy tálaljanak. Már csak téged vártunk a vacsorával. Néhány perccel késõbb asztalhoz ültek. – Hol jártál munka után, fiam? – kérdezte Valheim úr. – Sportoltam, apa, mint mindig. Muszáj mozognom egy kicsit, a sok üléstõl délutánra minden tagom elgémberedik az irodában. – Meg tudom érteni! De jó dolgotok is van nektek, mai fiataloknak! Az én idõmben még nem volt divat a sport, hamar pocakot eresztett az ember. – Ilyen gondjaim szerencsére nincsenek – mosolyodott el Hein. – A szánkózásnak viszont alighanem befellegzett erre az idényre – jegyezte meg az édesanyja. – Igen, én is attól tartok. Ma délután korcsolyázni voltam. – Egyedül? – érdeklõdött az apja, akinek nem kerülte el a figyelmét fia szemének különös csillogása. – Nem, apám, társaságom is volt. Landa ezredes két leánya. A szülõk felkapták a fejüket. – Szóval jó családból való ifjú hölgyek? – Kitûnõ családból, anya. Annak ellenére, hogy az utóbbi idõben, sok más családhoz hasonlóan, õk is nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A két hölgy a Külügy43


7/18/2010

1:28 AM

Page 44

minisztériumban dolgozik titkárnõként, és õk is szívesen mozognak egy kicsit a hivatali órák után. Már a szánkópályán is élvezhettem a társaságukat. Hein viszonylag nyugodt hangon beszélt, ám közben egyszer sem emelte fel tekintetét a tányérjáról. A szülõk lopva összenéztek. Már korábban is észrevették a fiuk viselkedésében bekövetkezett változást. – No és kedvesek? – kérdezte az anyja mintegy mellékesen. – Elragadóak! Akarom mondani... az idõsebbik nagyon elõkelõ, csak talán egy kicsit zárkózott. A húga viszont egyszerûen elragadó. Amikor a vacsora végeztével szokás szerint leültek még egy kicsit a nappaliban, Hein anyja visszatért a Landa lányokra: – Mesélj még nekünk arról a két leányról, akikkel újabban olyan sokat vagy együtt! Gondolhatod, menynyire érdekelnek minket, hisz azelõtt mindig elutasítóan viselkedtél az ifjú hölgyekkel szemben. – Talán mert azok a hölgyek másmilyenek voltak. – És a Landa lányok? Õket rokonszenvesnek találod? Hein kihúzta magát, és szinte segélykérõ pillantással nézett édesanyja szemébe. – Feltétlenül, anya! Ha megismernétek õket, ti sem vélekednétek másképp. – És mindkettejüket ugyanannyira kedveled? Hein észrevette, hogy az édesanyja diplomatikusan ki akarja faggatni, s hogy az újságja mögül az apja is milyen érdeklõdve hallgatja a beszélgetésüket. Mi lenne, ha most próbálna beszélni velük, ha máris tiszta vizet öntene a pohárba? – suhant át az agyán. 44


7/18/2010

1:28 AM

Page 45

– Elõször az idõsebbik lányra lettem figyelmes – szólalt meg elgondolkozva. – Érdekesnek tûnt, talán szebbnek is láttam. De csakhamar rá kellett jönnöm, hogy úgyszólván lehetetlen meghódítani. Túlontúl büszke volt, már-már elutasító. A húga viszont napról napra jobban kezdett tetszeni. Igazán elragadó, amolyan kedvem szerint való kis huncut. Közben persze nagyon tartózkodó is tud lenni, ha az ember bizalmasabban próbál közeledni hozzá. De azért egyre jobban alakultak a dolgok. Sokat nevettünk és bolondoztunk együtt. Ami még nagyon tetszett, hogy közben mindvégig nagyon is szem elõtt tartották az illendõség határát. Valódi úrilányok mindketten. De igazából akkor támad melegség az ember szíve körül, ha a kisebbik lány szemébe néz. Tudod, anya, olyan, mintha napsugarak áradnának a tekintetébõl. – Ejnye, fiam! Csak nem habarodtál bele? – eresztette le az újságot Valheim úr a térdére. – Nem, apa, nem habarodtam bele – húzta ki magát a fiatalember, s komoly tekintettel az apjára nézett. – Olyasmi is megesett már velem, úgyhogy pontosan ismerem a különbséget. Ezúttal szerelmes vagyok. Igen, a szívem Beatrix Landáé! Nos, kimondtam végre. Valamivel kíméletesebben akartalak benneteket felkészíteni a hírre, mivel Trix szegény lány, de nem szeretek köntörfalazni. Mindig bízhattam bennetek, és most is ezt teszem. Ez nem meggondolatlan játszadozás, nem futó kaland, hanem a lehetõ legkomolyabb érzés. Ezért aztán nyíltan meg is mondom: feleségül akarom venni. Arra kérlek benneteket, hogy gondoljátok végig nyugodtan, amit mondtam. Nem akarlak sürgetni bennete45


7/18/2010

1:28 AM

Page 46

ket, nem kell azonnal válaszolnotok. De szeretném, ha világos lenne számotokra: az életem boldogsága az én kis Trixim kezében van. Hein elhallgatott, s hirtelen mély csönd telepedett a szobára. – Nos, nem szeretném a szigorú apát játszani, aki tönkreteszi egyetlen fia boldogságát, hm… – szólalt meg nagy sokára a családfõ, a torkát köszörülve. – De gondoltál-e már arra, fiam, hogy az ifjú hölgy esetleg csak a pénzedet akarja? Hein elmosolyodott, s ezzel a boldog, magabiztos mosollyal már meg is nyerte anyja támogatását házassági terveihez. – Igen, apa, erre is gondoltam. Éppen ezért jó ideig titokban tartottam elõtte, hogy az apám gazdag ember. Nem is mondtam el neki, csak miután megbizonyosodtam róla, hogy viszontszeret, és ha csak négyszáz márkát keresnék havonta, akkor is hozzám jönne. Ha láttad, ha hallottad volna, hogy leszedte rólam a keresztvizet! Ez még szombaton történt, és azóta ma találkoztunk elõször. Egyáltalán nem volt könnyû korcsolyázás közben legyõzni az ellenállását. Nem akart komolyan venni, egyre azt ismételgette, hogy egy szegény lány és egy gazdag fiú nem illik egymáshoz, és borzasztóan fél a szüleimtõl. Azt mondtam neki, hogy az eljegyzésünk csak akkor lehet tökéletes, ha a ti jóváhagyásotokkal történik. – És ha én nem járulok hozzá ehhez a házassághoz? – Azzal nagyon boldogtalanná tennél, apám. Nem akarlak megharagítani, és azt sem akarom, hogy ellentétek támadjanak közöttünk. Trixrõl azonban nem vagyok 46


7/18/2010

1:28 AM

Page 47

hajlandó lemondani. Ha megtagadod tõlem a segítségedet és a beleegyezésedet, akkor anélkül fogok boldogulni. A bankodnál épp eleget tanultam ahhoz, hogy el tudjam tartani magamat és a feleségemet, még ha kezdetben szûkölködnünk is kellene. De amint mondtam, nem várok tõletek azonnali választ. Gondoljátok végig alaposan, felõlem akár tájékozódjatok Landa ezredes családja felõl, és ha döntöttetek, tudassátok velem. Nem próbállak többé befolyásolni vagy meggyõzni benneteket, nem volna értelme. Magatoknak kell meghoznotok a döntéseteket. Ne haragudjatok rám, amiért megleptelek benneteket ezzel az elsõ hallásra talán kellemetlennek tûnõ hírrel, de nem kenyerem a titkolózás. A szobában ismét csend támadt. Valheim bankigazgató úr látszólag újra az újságjába mélyedt, felesége pedig egy kézimunkával bíbelõdött, s idõnként jelentõségteljes pillantást vetett a fiára. Hein ebbõl rájött, hogy számíthat az édesanyja támogatására. Valamivel késõbb, mintha semmi különös nem történt volna elõtte, Hein társalogni kezdett a szüleivel. Apjával az aktuális politikai helyzetet vitatták meg, anyjával pedig színházról és irodalomról csevegtek. Amikor tizenegy óra tájban elköszönt tõlük, hogy nyugovóra térjen, szülei némán követték a tekintetükkel. Hein még egy utolsó könyörgõ pillantást vetett az édesanyjára, aki alig észrevehetõen bólintott. A két szülõ továbbra is csendben üldögélt, mígnem Valheim bankigazgató úr egyszer csak az asztalra hajította az újságját. – Mindig csak a bosszúság! Mit szólsz ehhez az egészhez? 47


7/18/2010

1:28 AM

Page 48

Az asszony felsóhajtott. – Ugyan mit szólnék, Gustav? Ezen elõbb-utóbb minden szülõnek át kell esnie. – Egyáltalán nem látom be, miért kellene. Hein gazdagabb menyasszonyt is találhatott volna magának, aki hoz némi pénzt a házasságba. Manapság nem olyan idõket élünk, hogy tárt karokkal fogadjunk egy szegény leányt. Egyelõre nem megy rosszul a sorunk, de azért ... – Igen, Gustav, ebben teljesen igazad van. Jobb volna, ha az ifjú hölgy vagyonos lenne. – De hát te is tudod, milyen csökönyös ez a gyerek! – Ó, hogyne – suhant át egy halvány mosoly az aszszony arcán. – Bõven volt alkalmam elõtanulmányokat végezni az apján. – Csak nem azt akarod mondani, hogy én is csökönyös vagyok? – Fogalmazzunk úgy, hogy eltökélt vagy, Gustav. Ami nélkül nem is vitted volna ilyen sokra. És amikor az apám kerek perec megtagadta tõled a kezem, mert azt hitte, hogy csak a vagyonom érdekel, akkor te sem hagytad magad elijeszteni, és nem nyugodtál, míg érvényt nem szereztél az akaratodnak. – Mert túlságosan szerettelek ahhoz, semhogy lemondhattam volna rólad. – Tudom, és nagyon boldoggá tett ez a tudat. Mindig is jó volt a házasságunk, és ez hál’ istennek a fiunkon is meglátszik. Nem vált volna ilyen derék ember belõle, ha nem ebben a békés, szeretetteljes légkörben nõ fel. Mindig is te voltál a példaképe. Ezért aztán nem is szabad megharagudnod rá, ha szívügyekben is a te nyomdokaidon halad. 48


7/18/2010

1:28 AM

Page 49

Okos szavai szemlátomást megtették hatásukat a férjére, ám Valheim úr mégsem volt hajlandó ilyen könynyen meghátrálni. – Úgy látom, az õ pártját fogod! – mormogta boszszúsan. – Ki más fogná a pártját, ha nem az anyja és az apja? Az öregúr kézzel-lábbal tiltakozott. – Ti nõk született diplomaták vagytok! De ne hidd, hogy az ujjad köré csavarhatsz! Hitvese megrázta a fejét. – Nem is hittem soha, és nem is tudtam volna olyan férfit szeretni, aki hagyja, hogy az ujjam köré csavarjam. Mindig nagyon büszke voltam a tartásodra. Szeretném, ha ugyanezt a fiamban is tisztelhetném. Súlyos csapás volna a számára, ha nem tudna egyetértésre jutni az apjával. Elõször természetesen meg kell ismernünk az ifjú hölgyet, hogy ítéletet alkothassunk róla. Nem gondolod? – Dehogyisnem, de hogyan oldhatnánk meg feltûnés nélkül? – Majd kitalálok valamit, Gustav, nem kell elsietni a dolgot. Heinben szerencsére volt annyi belátás, hogy ne sürgessen bennünket. Most az lesz a legjobb, ha nyugovóra térünk, és alszunk rá egyet. Másnap, reggeli közben egyikük sem utalt az elõzõ esti beszélgetésükre. Ám amikor étkezés végeztével Hein kettesben maradt az anyjával, az asszony megfogta a kezét, és így szólt: – Bátorság, Hein, õszintén remélem, hogy minden rendben lesz. De addig is, nem tudnád megszervezni, 49


7/18/2010

1:28 AM

Page 50

hogy megnézzem magamnak Landa kisasszonyt? Persze anélkül, hogy õ ezt sejtené. Tudod, szeretnék képet alkotni róla. Fia kék szeme felragyogott. – Mi sem egyszerûbb ennél, anya. Szombaton megint elmegyünk korcsolyázni. Mi lenne, ha odajönnél a pálya szélére? Úgy fogom intézni, hogy pihenjünk egy kicsit, és a közeledben igyunk meg valami frissítõt. Akkor nyugodtan szemügyre veheted Trixet. – Remek ötlet! De ígérd meg, hogy nem szólsz neki a jelenlétemrõl. – Megígérem. Nekem is nagyon fontos, hogy ítéletet alkothass róla. Nem beszélhettek tovább, mert közben visszajött Hein apja. Legfõbb ideje volt, hogy a két férfi elinduljon a bankba.

50

Hedwig Courths-Mahler. Várj reám!

Recommend Documents