Hedwig Courths-Mahler. Az amulett

100-Az amulett 90-184 ITT.qxd

7/18/2010

12:05 AM

Page 1


7/18/2010

12:05 AM

Page 2


7/18/2010

12:05 AM

Hedwig Courths-Mahler Az amulett

Page 3


7/18/2010

12:05 AM

Page 4

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Das Amulett der Rani © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach Fordította: SCHNEIDER RÓZA


7/18/2010

12:05 AM

Page 5

I. Freda von Waldau bárókisasszonynak nem elõször volt alkalma megfigyelni azt a csodálatos pezsgést, amely egy luxusgõzös fedélzetén uralkodik. Lassan két éve már, hogy úton volt úrnõjével, Elisabeth Dorlaga grófnõvel. Ezúttal a világ egyik leghíresebb és legkényelmesebb gõzhajóján utaztak. A hatalmas úszó sziget Hongkongból indult, és India érintésével Európába tartott. A grófnõ úgy tervezte, hogy Indiában megszakítják útjukat, és megpihennek néhány hónapra. Ez kedvezõ alkalmat kínált egyúttal, hogy meglátogassa egyik barátnõjét, akivel néhány éve egy angol tengerparti fürdõhelyen ismerkedtek meg. Sok idõt töltöttek együtt, és nagyon megkedvelték egymást. Az asszony férje magas rangú angol tiszt volt, aki Indiában teljesített szolgálatot. Az ezredesné, ahogy Dorlaga grófnõ emlegette, megígértette vele annak idején, hogy ha a világnak azon a távoli vidékén jár, feltétlenül meglátogatja. Ezt az ígéretét akarta most beváltani. 5


7/18/2010

12:05 AM

Page 6

A fedélzeten soknemzetiségû, érdekes és színes társaság gyûlt össze. Angolok, hollandok, németek és franciák alkották a többséget, de elõkelõ japán és kínai utasok is voltak szép számmal, akik Európába akartak látogatni. Rajtuk kívül számos egyéb ázsiai és európai nép képviselõje tette még változatosabbá az összképet. Még egy indiai rádzsa is akadt közöttük, aki valóban fenséges jelenség volt. A feleségével utazott, akivel alig egy esztendeje keltek egybe. A fiatalasszony születésére nézve angol volt, s állítólag nem mindennapi szépség. Ám az utasok közül senki sem dicsekedhetett azzal, hogy szemtõl szemben látta volna. A hercegné ugyanis hagyományos indiai ruhát viselt, s valahányszor elhagyta kabinját, a sûrû fátyol útját állta a kíváncsi pillantásoknak, nem is szólva a szüntelenül körülötte nyüzsgõ szolgákról, akik ugyancsak megközelíthetetlenné tették. Freda von Waldau és úrnõje érdeklõdését ugyancsak felkeltette a fejedelmi pár. Nemegyszer hallották a fiatalasszony önfeledt kacagását, és el kellett hinniük, hogy angol létére valóban boldog indiai férje mellett, az idegen környezetben. A rádzsa gyakran felejtette szerelmes pillantását a feleségén, ami ugyancsak a házastársi boldogságról árulkodott. Egy alkalommal a hölgyek a fedélzeten tartózkodtak, s közvetlenül mellettük, egy kifeszített sátortetõ alatt idõzött a fõrangú házaspár, teljes udvartartásukkal egyetemben. A tengeri hajózás már negyedik napja tartott, s az utasok lassan hozzáláttak, hogy ízlésüknek megfelelõ társaság után nézzenek. A grófnõn és útitársán kívül talán csak a rádzsa és kísérete volt ez alól ki6


7/18/2010

12:05 AM

Page 7

vétel. A két hölgy többnyire tartózkodóan viselkedett, a fejedelem pedig egyenesen megközelíthetetlen arckifejezést öltött. Freda elábrándozva nézte a gyönyörû és büszke párt. A grófnõ tréfálkozva meg is jegyezte: – Kedves Freda, igencsak vágyakozva tekintget arrafelé! Szavamra, úgy látom, mintha szívesebben lenne most a hercegné helyében! A bárókisasszony visszazökkent a valóságba, és pirulva elnevette magát. – Ó, nem hiszem, hogy minden további nélkül cserélnék vele. – Én pedig amondó vagyok, hogy a rádzsa akármelyik fiatal lánynak könnyen elcsavarná a fejét. Még az én negyven évem is kevés ahhoz, hogy ne érezzek nyugtalanító szívdobogást, amikor véletlenül rám néz azzal a bûnre csábító, szép szemével. S hozzá a finom, elõkelõ modora! A hercegné igazán boldog lehet! Freda mélyet sóhajtott. – Igen, a rádzsa tényleg lenyûgözõ jelenség, s én is maradéktalanul boldognak gondolnám a hitvesét, ha a helyzetével kapcsolatban nem lenne két dolog is, ami nem hagy nyugodni. – No és mi lenne az a két dolog? – kérdezte a grófnõ, miközben mosolyogva nézte társalkodónõje bájos arcát. – Elõször is az, hogy a rádzsa hazája szokásainak megfelelõen bizonyára több feleséget is tart. Másrészt biztos, hogy a hercegnét még a legpazarabb indiai palotában is kínozza majd a honvágy. A grófnõ vizsgálódó tekintetet vetett útitársára. 7


7/18/2010

12:05 AM

Page 8

– Mit jelentsen ez, drága Freda? Csak nem szenved már maga is a honvágytól? Ez bizony eléggé lesújtóan hangzott. A lány mosolyogva megrázta a fejét. – Ó, dehogy, grófnõ! Határtalanul boldoggá tesz, hogy láthatom a világ számtalan csodáját, és szívbõl köszönöm önnek, hogy lehetõvé tette számomra ezt a csodás utazást. Ugyanakkor tudom, hogy egy napon újra Németországban leszek, s ez a bizonyosság megóv a honvágytól. E pompás út minden óráját értékes kincsként elraktározom az emlékezetemben, hogy életem végéig szemezgethessek belõle. Igaz, szeretett fivéremen kívül senkit nem hagytam odahaza, s így könnyû szívvel utazgathatok a világban. Az ifjú hercegné azonban talán sok szeretett hozzátartozóját hagyta az óhazában, akiket soha többé nem láthat viszont. Férje házában pedig fondorkodó és féltékeny asszonyok egész hada veszi majd körül. A grófnõ mosolyogva ingatta a fejét. – Azért ne fessen errõl ilyen rémes képet magának, drága gyermekem! A rádzsa többi felesége, feltéve, hogy nem éri be eggyel, gyermekkora óta tudja, hogy férjük szívén másokkal is osztozniuk kell majd. Ezért aztán nem lesznek különösképpen féltékenyek az angol asszonyra. – Lehet. Õ viszont nem tanulta meg, hogy részt kell vennie az efféle osztozkodásban. – S ez, ugye, elviselhetetlennek látszik a maga szemében? De vajon minálunk gyakorta nem épp ugyanez a helyzet? Nem kell-e sok asszonynak tûrnie, hogy a férje más istennõnek is hódol? 8


7/18/2010

12:05 AM

Page 9

Freda egy pillanatig elgondolkodott, majd határozottan így felelt: – Inkább pártában maradok, semhogy más nõkkel osztozzam egy férfi szerelmén. – Igen, mi, asszonyok, mindannyian ezt akarjuk. Reméljük, hogy a fiatal hercegné mindvégig gyõztes lesz a rádzsa szívéért vívott harcban. Így nem bánkódik majd, amiért el kellett szakadnia a hazájától, a férje szerelme mindenért kárpótolhatja. – Szívbõl kívánom, hogy így legyen. Úgy szeretném látni egyszer fátyol nélkül! Van valami a mozdulataiban, ami emlékeztet valakire. Az intézetben összebarátkoztam egy angol lánnyal, Maud Readforttal. A hercegné így, külsõre nagyon hasonlít rá. A grófnõ figyelme ekkor egy magasra nõtt fiatalember felé fordult, aki feléjük tartott a fedélzeten. Nem messze tõlük megállt, és bár nem nézett a két hölgy felé, úgy tûnt, mintha valami ott tartaná mellettük. Egy ideig a fodrozódó hullámokon pihentette a tekintetét, majd megfordult, s a rádzsára és a feleségére nézett. Ám azok nem vették észre. Dorlaga grófnõ annál nagyobb érdeklõdést tanúsított iránta. – Megint itt van leghûségesebb hódolója, Freda. Színleli csak, hogy a hercegi pár érdekli, de én látom rajta, mennyivel szívesebben nézne ide. Csak nem akar tolakodónak tûnni. A lány az idegenre pillantott, s halvány pír öntötte el az arcát. – Alaptalanul nevezi a hódolómnak, kedves grófnõ. Nem hinném, hogy az érdeklõdése nekem szól. Az, 9


7/18/2010

12:05 AM

Page 10

hogy néhányszor összefutottunk vele Pekingben, és hogy itt, a hajón is viszontláttuk, a véletlen mûve lehet csupán. – Nem vitatom. De hogy a fiatalúr meg a társa, akit egyébként a testvérének gondolok, mindig ott bukkan fel, ahol ön tartózkodik éppen, s csak úgy csillog a szeme, az már semmiképp sem lehet véletlen. Ez a heves érdeklõdés nem az én személyemnek szól, az egyszer biztos! Na és az öccse magabiztos, hódító mosolya, drága Freda, az is magának szól. A fiatal hölgy büszkén kihúzta magát, s a homlokát szigorúan összeráncolta. – Elhiheti, grófnõ, nem adtam rá okot, hogy az urak ilyen érdeklõdést tanúsítsanak irántam. Az asszony jóindulatúan elmosolyodott. – Annyiban talán mégis tehet róla, hogy túlságosan szép és csábító látvány ahhoz, hogy magára pillantva bármely férfi közömbös maradhatna. Senkitõl sem veszem zokon, ha szívesen pihenteti a szemét a maga bájos arcocskáján. – Csakhogy nekem szörnyen kellemetlen, amikor valaki így megbámul! – vetette ellen Freda hevesen. – Nono, csak ne legyen igazságtalan! Az úr igazán finoman és tapintatosan jelzi az érdeklõdését. A lány vonásai kisimultak. – Nem is annyira rá gondoltam, mint inkább a kísérõjére, akiben ön az öccsét gyanítja. Még soha senki nem meresztette rám olyan tolakodóan a szemét. Õ aztán a legkevésbé sem finom és tapintatos! – Megértem, hogy dühös rá – bólintott a grófnõ. – A fiatalabb nekem sem tetszik különösebben, bár végül 10


7/18/2010

12:05 AM

Page 11

is jó kiállású férfi. Egyébként éppen ott jön. Ha engem kérdez, kedves Freda, amolyan szélhámos fajta. Kedves és vonzó, de jobb kerülni! – Én még csak kedvesnek és vonzónak sem találom. – Akkor hát magának is jobban tetszik az idõsebb? A bárókisasszony megint elpirult. – Nincs jelentõsége, grófnõ, mert csak a fiatalabbhoz képest, aki egyenesen taszít. – Csak nem közeledett magához? – nézett az aszszony fürkészve Freda szemébe. A lány ajka megremegett. – Ha csak tudok, kitérek elõle, de újra és újra az utamba kerül. – Igazán örülök, gyermekem, hogy ez a módszer magában is visszatetszést kelt. Nem is vártam mást, ahogy ismerem magát. Tudja, az ifjabbik amolyan nõk bálványa, aki könnyû kalandokra mindig kapható. Az idõsebbik viszont egészen más. Megfigyeltem, hogy hölgyek társaságában igen visszafogottan viselkedik. Egyébként is, mintha határozottan kedvelné az egyedüllétet, miközben ifjú útitársa mindig a társaság középpontjában, a reá irányuló figyelem fényében sütkérezik. Az idõsebbet tartom kettejük közül az értékesebb embernek. Freda elgondolkodva megjegyezte: – Ön kitûnõ emberismerõ, grófnõ. Ezt már gyakran volt alkalmam megfigyelni. – Hja, az élettapasztalat, gyermekem. Elõbb-utóbb megtanulja az ember különválasztani az ocsút a búzától. Fõként, ha sokat forgolódik nagy társaságban, és nyitva tartja a szemét. Nos hát, tartsa magától távol az ifiurat! Ezt a saját érdekében tanácsolom önnek. 11


7/18/2010

12:05 AM

Page 12

– Úgy lesz, grófnõ. – De én azért megpróbálom kideríteni, ki ez a két úr. Az idõsebbik a rádzsa után a legérdekesebb személyiség az egész hajón. No de most már eleget beszéltünk róluk! Nézze csak, Freda, milyen nyugodt a tenger! Ha nem csalódom, akkor Kalkuttáig kedvezõ marad az idõjárás. – Magam is azt remélem. Istennek hála, eddig nyugodt utunk volt. – Remélhetõleg ilyen lesz egészen hazáig. Ha néhány hónap múlva Indiának is búcsút intünk, bizony hosszú út áll még elõttünk. Úgy számolom, hogy a karácsonyt már Németországban ünnepeljük. Freda szeme felcsillant. – Az pompás volna! – Szóval mégiscsak honvágya van? – csipkelõdött a grófnõ. – Ó, nem! – tiltakozott Freda élénken. – De a karácsony mégiscsak Németországban a legszebb. – Legutóbbi karácsonyunk San Franciscóban eszerint nem tetszett önnek? – Kalifornia gyönyörû hely, de a karácsony hó és fenyõfa nélkül nem az igazi! A grófnõ szomorúan nézett maga elé. – S persze ami a legfõbb, azok a kedves emberek is hozzátartoznak, akiket szeretünk. Úgy tûnik, ez az, ami mindkettõnknek hiányzik. Magányos vagyok, és ezért minden gazdagságom ellenére is sajnálatra méltó. Alig él már néhány rokonom, egy unokaöcsém van meg a családja, de õk távolabb állnak a szívemtõl, mint az idegenek. Nem értjük meg egymást. És maga, ked12


7/18/2010

12:05 AM

Page 13

ves Freda? Na persze, magának ott van a bátyja, de vele is csak nagy ritkán lehet együtt. Egyáltalán, bensõséges viszonyban vannak egymással? – Tiszta szívünkbõl szeretjük egymást, bár csak féltestvérek vagyunk. – Ó, ezt nem tudtam! Egyébként is alig ismerem a családi viszonyait. – Nem akartam terhelni ezekkel a dolgokkal. – Szó sincs arról, hogy a terhemre volna. Mesélne magáról? Õszintén érdekel minden, ami magával kapcsolatos, hisz tudja, mennyire megkedveltem. Freda az ajkához emelte és megcsókolta a grófnõ kezét. – Hálásan köszönöm önnek. S ha nem untatom vele, szívesen mesélek a fivéremrõl és egész korábbi életemrõl. – Alig várom már, drága gyermekem! Nem akartam a bizalmába férkõzni, de ha önként megajándékoz vele, annak kimondhatatlanul örülök. De mielõtt mesélni kezd, húzódjunk a napernyõ árnyékába! Nagyon erõs a nap, csaknem éget. A lány hátratolta a foteleket. A korlátnál álló fiatalabb úriember odaugrott, hogy segítsen, de elkésett. Így azután be kellett érni a grófnõ kimért biccentésével, amit nem lehetett bátorításnak tekinteni. Dorlaga grófnõ újra helyet foglalt. Freda gondosan megigazította háta mögött a párnát, s a lábzsámolyt is közelebb húzta. – Így ni, köszönöm, most már kényelmesen elhelyezkedtem. Üljön le mellém, gyermekem, és figyelmesen hallgatom. 13


7/18/2010

12:05 AM

Page 14

Freda úgy is tett, és mesélni kezdett. – Egyszer említettem önnek, hogy édesanyám második házasságából születtem. – Igen, valóban említette, hogy édesanyja korábban Ramberg báró felesége volt. Nemde e frigybõl született a bátyja? – Igen. A báró bizony nyomorúságos körülmények között hagyta sorsára édesanyámat és Hans bátyámat. Felbukott vele a ló egy versenyen, s õt holtan vitték le a pályáról. Anyám túladott kevéske vagyonán, hogy rendezze elhunyt férje hátrahagyott adósságait. Végül ott állt a világban kétéves kisfiával, nincstelenül. Bizonyára csak azért ment hozzá végül apámhoz, hogy valahogy úrrá legyen szörnyû helyzetén. Az ugyanis bizonyos, hogy sosem szerette. – Olyan biztos ön ebben? Freda gondolataiba merülve pillantott a távolba, s a szeme mélységes szomorúságról árulkodott. – Igen, tõle magától tudtam meg, röviddel édesapám halála után. Sosem felejtette el az elsõ férjét, s minden szeretetével az õ fián, Hanson csüggött. Apámról eleinte azt hitte, vagyonos ember. De csak magas jövedelme volt, amit a hivatalával kötelezõen járó fényûzõ életmód azonmód fel is emésztett. Saját vagyonát is elnyelte ez a kényszer, miközben anyám, gazdagságuk tudatában, egyáltalán nem takarékoskodott. A grófnõ részvéttel nézett Fredára. – Késõbb aztán ezt is meg kellett tanulnia az édesanyjának, igaz? – Igen. Apám halála után, amikor már túl késõ volt. Egyedül én tudtam, mennyit aggódott édesapám titok14


7/18/2010

12:05 AM

Page 15

ban a jövõnk miatt. Minél idõsebb voltam, annál világosabban láttam ezt. És nem akartam homokba dugni a fejem. Kényszerítettem magam, hogy szembenézzek valós helyzetünkkel, így aztán felkészülten fogadhattam az összeomlást. Szorgalmasan tanultam, igyekeztem kibontakoztatni nyelvi tehetségemet, hogy egy napon majd megkereshessem vele a kenyeremet. Tudtam, hogy nem lesz más választásom. – A nyelvtudása tényleg lenyûgözõ. Minduntalan õszinte csodálattal kell adóznom ezért. – Ó, hát bõségesen volt idõm gyakorolni, végtére is valódi nomád életet éltünk. Egyik országból a másikba, egyik külföldi udvarból a másik koronás fõ palotájába vándoroltunk. Ahol csak valami probléma adódott, azonnal a papát küldték elsimítani a nézeteltéréseket. A házunkban számtalan nemzet képviselõi megfordultak, s gyakorta tolmácsolhattam, segítve édesapámnak. Nekem élvezetet okozott, apám dolgát pedig megkönynyítette. Titoktartásomra mindenképp számíthatott. Sok levelét is én írtam, így a legkülönfélébb nyelveket gyakorolhattam. – Ez bizony mindenképp kitûnõ iskola volt a maga számára, s most már azt is értem, hogyan tudott mellettem olyan gyorsan beletanulni a titkárnõi munkába. Freda elmosolyodott. – Az ön jósága ezt határtalanul megkönnyítette számomra. Amikor apám meghalt, épp Berlinben tartózkodtunk. Az õ halálával egy csapásra minden megváltozott. Bátyám akkoriban már az egyik elõkelõ berlini ezrednél szolgált. Nemhiába, édesapám ugyanis úgy kezelte, mintha saját fia volna. Csak hát apám jövedelme 15


7/18/2010

12:05 AM

Page 16

egyszeriben megszûnt, s édesanyám özvegyi nyugdíjából mindössze saját megszokott életvitelére telt, arra is csak szûkösen. Szerencsére apa letétbe helyezett számomra húszezer márkát egy bankban, arra az esetre, ha hozományra lesz szükségem. Ezt az összeget természetesen édesanyám rendelkezésére bocsátottam. A grófnõ megrendülten nézett Fredára. – Valóban olyan magától értetõdõ cselekedet volt ez? A lány eltökélten bólogatott. – Igen. Szüksége volt erre a pénzre, hogy csak lassan, fokozatosan kelljen hozzászoknia keserves lecsúszásunkhoz. A bátyámnak is adni kellett belõle, mert adósságai voltak. Ha nem tudott volna fizetni, örökre búcsút mondhatott volna a katonai pályának. Két évvel apám halála után édesanyám is eltávozott. Utolsó heteit lázas keresésben töltötte, hogy gazdag partit találjon a fivéremnek. – S önnel nem is törõdött? Freda felsóhajtott, s megrázta a fejét. – Azt gondolhatta, majdcsak boldogulok valahogy. – Bizonyára jól ismerte, és tudta, hogy nem csügged egykönnyen. No de azért magának is kijárt volna ugyanannyi gondoskodás, mint a testvérének. A lány ajka körül szomorkás mosoly játszott. – Az ember azért aggódik, akit szeret. S a mama annyira szerette Hansot, hogy a szíve minden kincsét neki adta. Nekem nem sok jutott belõle. Hansnak meg kellett ígérnie, hogy az ezredénél marad, s amint lehet, gazdag feleséget kerít magának. – S megígérte? – Csak hogy anyát megnyugtassa. Egyébként is ra16


7/18/2010

12:05 AM

Page 17

gaszkodott a regimentjéhez, s miután helyzetünk elõtte is ismeretessé vált, a legnagyobb nélkülözéstõl sem riadt vissza, csak hogy tartani tudja magát valahogy. – És sikerült neki? – Mindmáig igen. Nagyon elszánt és kitartó tud lenni. Azt hiszem, derékba törné az életét, ha anyagi okok miatt le kéne szerelnie. Született katona, ez nála igazi elhivatottság. – No és a gazdag feleség? Megtalálta már? Freda arcán bájos mosoly suhant át. – Nem. De igazán soha nem is kereste. Hála istennek, túl becsületes ahhoz, hogy pénzért nõsüljön. – Ez igazán szép vonás. De most már azt is tudom, kedves Freda, hová küldi minden hónapban a fizetése jó részét. A lány hirtelen elpirult. – Hisz oly kevésre van szükségem, grófnõ, s az ön jóságos gondoskodásának köszönhetõen igazán mindenem megvan. A ruhákra és az apróbb kiadásokra pedig a fizetésem fele is elegendõ. Csak nem hagyhatom, hogy szegény bátyám nyomorogjon, miközben nekem ilyen jól megy a sorom? – És ha egyszer önnek lesz szüksége segítségre? – Addigra Hans talán már abban a helyzetben lesz, hogy segíthet nekem. Megígérte, hogy amint teheti, visszafizet mindent. Nem is akart pénzt elfogadni tõlem. Valóságos harc dúlt köztünk emiatt. Szinte belebetegedett a gondolatba, hogy alkalmazottként kell gondoskodnom a megélhetésemrõl. Az ezredében persze senkinek nem szabad megtudnia, hogy van egy húga, aki kénytelen volt állásba menni. Szerencsére különbö17


7/18/2010

12:05 AM

Page 18

zõ a családnevünk, így könnyebb ezt titokban tartani. De én még azt is felajánlottam neki, hogy szükség esetén letagadom õt mint bátyámat, nehogy kényelmetlensége adódjék. A grófnõ eltûnõdve nézte Freda okos, szép arcát. Milyen remek teremtmény ez a kislány! Valóban elõkelõ és nagyvonalú, gondolkodásmódjában és érzéseiben egyaránt. Ebben a pillanatban odalépett hozzájuk a komorna. – Méltóságos grófnõ! Ideje, hogy átöltözzön az ebédhez. A grófnõ felegyenesedett, és az órájára pillantott. – Már ilyen késõ lenne, Betty? De hisz csakugyan! Köszönöm, azonnal jövök – mondta, majd a társalkodónõjéhez fordult. – Én most lemegyek a kabinomba, drága Freda. Ebédnél találkozunk. Itt marad még a fedélzeten? – Egy negyed órácskát szívesen, ha nincs szüksége rám. – Maradjon csak! Majd Betty elszórakoztat. Bizonyára kikutatta már a hajó legrejtettebb titkait is, és örömmel megosztja velem az értesüléseit, amíg megpróbál széppé varázsolni. Jó magának, Freda! Tíz perc alatt elkészül a toalettjével. Az én koromban ehhez már több idõre van szükség. A lány kedvesen mosolygott. – Ön is tudja, kedves grófnõ, hogy semmi szüksége varázslatra ahhoz, hogy szép legyen. A grófnõ lemondóan legyintett. – Errõl kár vitázni. Hamarosan találkozunk. Freda egyedül maradt, és kényelmesen elhelyezke18


7/18/2010

12:05 AM

Page 19

dett. Gunarest, Royapetta rádzsáját, a feleségét és népes kíséretét figyelte, amint mindannyian felkerekednek. Elsõként a rádzsa haladt el elõtte fejedelmi léptekkel. Nyomában két szolga, mindketten csaknem olyan pompázatos indiai öltözékben, mint uruk. A hercegné, természetesen tökéletesen elfátyolozva és szolgák hadától körülvéve, csak néhány perccel késõbb követte férjét. Jobbján és balján udvarhölgyei kísérték, arcukat szintúgy lepel fedte, mint úrnõjükét. Freda elõtt elhaladva a hercegné egy pillanatra megállt. Lassan, mintegy néma üdvözlésként felemelte a kezét. A lány önkéntelenül felállt, s viszonzásképpen meghajtotta magát. Ekkor mintha halk nevetés hangzott volna a fátyol mögül egy félig elfojtott sóhaj kíséretében. Freda összerezzent. Rosszul hallotta, vagy a hercegné valóban a nevén szólította? Nem, nem, ez alighanem mégiscsak tévedés lesz! A titokzatos, lefátyolozott alak a következõ pillanatban már tovább is libbent. A lány eltûnõdve nézett utána. A járása, egész viselkedése Maud Readfortra, egykori intézeti társnõjére emlékeztette. Freda, még mindig e különös jelenet hatása alatt, visszaült a helyére, és elmélázva nézte a hullámzó tengert. A fedélzet lassan kiürült. Nem csoda, alig félóra volt már csak az ebédig. A lány elõtt egyszer csak ott termett egy indiai szolgáló. Puha szandáljában nesztelenül surrant oda, édeskés illatú, sosem látott virágokból összeállított csokrot tartva a kezében, és meghajolt. – Õfelsége, Rani Suleih küldi ezt a kisasszonynak. 19


7/18/2010

12:05 AM

Page 20

Freda megütközve csóválta a fejét. – Bizonyára téved! – Õfelsége Freda von Waldau kisasszonynak küldi ezt a csokrot – folytatta a szolgáló rendíthetetlenül. A lány habozva átvette a csokrot. – Valóban így hívnak, ezért aligha lehet szó tévedésrõl. Kérem, mondja meg õfelségének, hogy Rani Suleihre emlékezve megõrzöm a virágot. S minden jót kívánok neki, ámbár fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki ezt a mennyei illatú ajándékot. A szolgáló mélyen meghajolt. – Õfelsége, Rani Suleih bölcs úrnõ. Mindent elmondok neki – felelte, és sietve távozott, mintha félne a további kérdésektõl. Freda megcsodálta a csokrot, és mélyen beszívta a nehéz, édes illatot. Milyen különös, hogy Rani Suleih tudja a nevét, és virágot küld neki! Idegen nép, idegen szokások, gondolta, mert nem talált rá más magyarázatot. Ettõl a naptól fogva a hercegné lefátyolozott fejét megbiccentve rendszeresen üdvözölte Fredát. Mégsem történt meg, hogy az út során akár csak néhány szót is váltottak volna egymással. Másnap maga Gunares rádzsa is meghajtotta büszke fejét Freda elõtt köszönésképpen, alighanem felesége kérésére. Dorlaga grófnõ nagy érdeklõdéssel hallgatta társalkodónõje beszámolóját Rani Suleih virágcsokráról. Örömmel, sõt némi büszkeséggel vette tudomásul, hogy a hercegi pár a figyelmével tünteti ki Fredát. A hajó valamennyi utasa szörnyen irigyelte a lányt ezért 20


7/18/2010

12:05 AM

Page 21

a megtiszteltetésért. Úgy bámultak rá, mintha álruhába bújt indiai hercegnõ volna maga is. Hisz a rádzsa és felesége senki másról nem vett tudomást. Gunares csak egyetlen férfival tett kivételt, ez pedig nem volt más, mint ama testvérpár idõsebbik tagja, aki Freda érdeklõdését is felkeltette. A Rani Suleihtõl érkezett üdvözlet napján az asztalnál Dorlaga grófnõ így szólt Fredához: – Az a két fiatalember tényleg testvérpár, s németek. Legnagyobb csodálatomra egészen hétköznapi nevet viselnek. Gerhard és Viktor Rudennek hívják õket. Gerhard az idõsebbik. Pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy arisztokraták. Fredát e szavak hallatán heves szívdobogás fogta el. Tehát Gerhard Rudennek hívják a férfit, akit elég megpillantania, s máris úgy ver a szíve, mintha ki akarna ugrani a helyérõl. A név ugyan nem sokat árul el egy emberrõl, de azért mégis jó, hogy legalább gondolatban a nevén szólíthatja majd, ha a hajót elhagyva szétválnak útjaik. – Az idõsebbik talán katonatiszt – fordult ekkor a grófnõhöz, ám õ csak a fejét csóválta. – Nem, biztosan nem az. Nekem elhiheti, jó szemem van az ilyesmihez. Talán a fiatalabb, õróla sokkal inkább el tudom képzelni. A hajón senki nem tud róluk semmit. A kapitány úgy véli, Gerhard Ruden német gyáros. De ezt egyszerûen nem hiszem. Freda felnevetett. – Miért nem? Ismerek nagyon elõkelõ megjelenésû német gyárosokat. – Meglehet, de nekem ez a Gerhard valami egészen 21


7/18/2010

12:05 AM

Page 22

különlegesnek tûnik. No meg aztán igencsak gazdagnak kell lenniük, mert a fivérével a legdrágább luxuskabinokban szálltak meg. No, ennyit sikerült kiderítenem, kedves Freda – fejezte be a grófnõ jókedvûen. – Az urak megtisztelve érezhetik magukat, amiért érdeklõdést tanúsít irántuk. – Ó, ez az érdeklõdés csak Gerhard Rudennek szól, a legkevésbé sem az öccsének. Viktort semmirekellõ széltolónak tartom, s csak annyiban érdekel, amennyiben zaklatni próbálja magát, drága Freda. Ezzel le is zárták a témát.

22


7/18/2010

12:05 AM

Page 23

II. Másnap délután Freda visszavonult az utasok számára fenntartott írószobába, mert néhány levelet kellett megírnia. Majd miután elkészült, a fedélzetre indult, hogy csatlakozzon úrnõjéhez, akit legnagyobb csodálkozására a Ruden fivérek társaságában talált. Az élelmes Viktor volt az, akinek sikerült rávennie a kapitányt, hogy bemutassa õket Dorlaga grófnõnek. – Méltóságos asszonyom, úgy hallottuk, hogy ön honfitársnõnk, és megkértük a kapitány urat, ismertessen össze bennünket – mondta mosolyogva a fiatalember. A grófnõ kedvesen üdvözölte, és hellyel kínálta az urakat. Hamarosan élénk társalgás alakult ki, amelyben egy ideig a kapitány is részt vett. A grófnõ hamar megállapította, hogy Gerhard Ruden okos, széles látókörû ember, aki nemcsak megjelenésére, de gondolkodására, jellemére nézve is megérdemli a „nemes” jelzõt. Viktor Ruden sem bizonyult olyan kellemetlen embernek, mint amilyennek elsõ pillantásra látszott. Igazán figyelmes és elõzékeny volt, és rendkívül szórakoztatóan társalgott. Freda a kis társaságot vidám beszélgetésbe merülve találta. A grófnõ honfitársaikként mutatta be az urakat. A lány udvariasan meghajtotta a fejét Gerhard felé, míg Viktornak egy kimért biccentéssel kellett beérnie. – Von Waldau kisasszony – mondta a grófnõ minden további megjelölés nélkül. Közben magában jót mulatott azon a finom különbségen, ahogy a lány a két fiatalembert üdvözölte. 23


7/18/2010

12:05 AM

Page 24

– Ruden hadnagy úr épp az imént hozta a tudomásomra, hogy holnap este bál lesz a fedélzeten. Freda e szavak hallatán nem Viktorhoz fordult, ahogy várni lehetett, hanem a kapitányhoz. – Ön igazán példásan gondoskodik utasai szórakozásáról – mondta kedvesen. – Szeretném, ha kellemes emlékekkel gondolnának majd rám, nagyságos kisasszony. – Ebben biztos lehet, kapitány úr. – Bárcsak úgy volna! De fogadni mernék, hogy egy héttel az után, hogy elhagyta a fedélzetet, már el is felejtett örökre. Freda ajkán huncut mosoly játszott, amely valósággal megbabonázta Gerhard Rudent, az öccsében pedig felkorbácsolta a vágyat, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön a szép lánnyal. – Nem volna szabad ilyen könnyelmû fogadásokat kötnie, kapitány úr! – korholta Freda tréfásan a javakorabeli férfit. – Könnyen veszíthet. – Semmi sem szolgálna inkább örömömre, nagyságos kisasszony – felelte a kapitány, majd felállt. – Most pedig engedjék meg, hölgyeim, hogy honfitársaik körében hagyjam önöket. Engem vár a kötelesség – mondta és elsietett. – Megengedik a hölgyek, hogy tovább élvezzük a társaságukat? Vagy megzavartuk délutáni pihenésüket? – kérdezte Gerhard a maga nyugodt, elõkelõ modorában. – A legkevésbé sem zavarnak – felelte kedvesen a grófnõ, és maga mellé ültette Fredát, az egyik kényelmes karosszékbe. 24


7/18/2010

12:05 AM

Page 25

– Méltóságos asszonyom, ön is Németországba szándékozik visszatérni? – érdeklõdött Viktor. – Még nem, hadnagy úr. Indiában megszakítjuk az utunkat. Néhány hónapot eltöltünk ott, s talán Egyiptomba is teszünk egy kitérõt. Terveink szerint karácsonyra érkezünk haza Németországba. Von Waldau kisasszony nem akarja idegen földön megülni a szeretet ünnepét. – Megesett már, nagyságos kisasszony? – kérdezte Gerhard mély zengésû, férfias hangján. – Igen – fordult felé Freda –, már kétszer is. – Régóta úton vagyunk – tette hozzá magyarázatképpen a grófnõ, s beszámolt a mögöttük álló hosszú vándorútról. Viktor Ruden nehezen tudta leplezni csalódottságát. Arra számított, hogy egészen a hazai partokig élvezheti a csinos Freda társaságát. Sajnálattal kellett hallania, hogy a hölgyek Kalkuttában kiszállnak. Gerhard is szomorú volt, ám ennek legcsekélyebb jelét sem adta, miközben további kérdésekkel igyekezett minél többet megtudni honfitársaikról. – Ezek szerint hosszabb idõt szándékoznak eltölteni Indiában, ha jól értettem. – Igen. Kalkuttából elõször északra utazunk. Szeretnénk meglátogatni egy baráti családot. Azután keresztül-kasul bejárjuk az országot, egészen a legdélebbi csücskéig. Végül Madras vagy Bombay kikötõjében szállunk ismét hajóra. Legalább négy-öt hónapig maradunk Indiában. – Nem csalódnak majd, hölgyeim – mondta Gerhard. – Mielõtt Kínába és Japánba utaztunk volna, a 25


7/18/2010

12:05 AM

Page 26

fivéremmel két hónapot töltöttünk Indiában, s amenynyire ilyen rövid idõ alatt lehetséges, megismertük azt a csodálatos országot. Sajnáltam, hogy nem maradhattunk tovább, de idõnk igencsak szûkre szabott. Ha Madrasban járnak, el ne mulasszák megtekinteni Royapettát, a pompás hercegi rezidenciát! Mindössze hetvenmérföldnyi kitérõt jelent. A táj gyönyörû, s a város elég magasan van a tengerszint felett ahhoz, hogy kellemes legyen a klímája. Royapetta rádzsája egyébként itt van a fedélzeten, angol feleségével együtt. A két hölgy érdeklõdve hallgatta a férfi szavait. – Tehát Royapetta a rádzsa székvárosa – jegyezte meg a grófnõ. – És azt mondja, hogy érdemes odautazni? – A legteljesebb mértékben. S ha szerét ejthetik, úgy három hónap múlva legyenek ott. Akkor ugyanis átélhetnek egy igazi indiai esküvõi ceremóniát. A rádzsa ekkor adja feleségül a húgát egy másik hercegség uralkodójához. Márpedig a menyegzõ Indiában még az egyszerû emberek közt is leírhatatlan pompával zajlik. A royapettai udvar egész biztosan varázslatos látványt nyújt majd, mintha csak az Ezeregyéjszaka meséje kelne életre. A grófnõ a társalkodónõjére pillantott. – Nos, kedves Freda, ezt ugye nem szabad kihagynunk? Feltéve, hogy egyáltalán meghívnak bennünket. – Amennyire tudom – folytatta Gerhard –, ilyen alkalmakkor nem fukarkodnak a meghívókkal. Ha csak mégoly távoli ismeretsége van is az embernek, akkor könnyedén megszerezheti. Az indiai fejedelmi udva26


7/18/2010

12:05 AM

Page 27

rok, bármilyen zártak is különben, a nagy ünnepek alkalmával szívesen lépnek hatalmas pompával a nyilvánosság elé. A grófnõ bólintott. – Mindenesetre köszönöm a kitûnõ ötletet. Megkérdezhetem, minek köszönhetõ a tájékozottsága ezekben az ügyekben? Gerhard Ruden elmosolyodott. – Ezt könnyen megmagyarázhatom. Maga Gunares rádzsa mesélte, hogy három hónap múlva, amikor a csillagok állása a fiatal párra nézve kedvezõ lesz, férjhez fogja adni a húgát. – Csak nem azt állítja, hogy személyesen beszélt õfelségével? – kérdezte a grófnõ csodálkozva. – De igen. – Nem hittem volna, hogy bárki áthatolhat e falon, amelyet a szolgahad von a hercegi pár köré. – Felesége jelenlétében a rádzsa megközelíthetetlen – mondta Gerhard. – Ilyenkor senki sem szólhat hozzá. Azt mondják, féltékenyen óvja a feleségét minden idegen pillantástól. De ha egyedül van, akkor a közelébe merészkedem. Pár hónapja Royapettában, a palotájában is felkerestem. – S minden további nélkül bebocsátást nyert? – A rádzsa Angliában és Németországban tanult. Nagyon okos és kedves ember, s én még németországi tartózkodása alatt ismerkedtem meg vele. Kegyeskedett emlékezni rám, amikor Royapettában kihallgatásra jelentkeztem nála. Akkor mondta el azt is, hogy a feleségével Japánba készül, mert régóta szerette volna már megismerni ezt az országot. Itt, a fedélzeten találkoz27


7/18/2010

12:05 AM

Page 28

tunk újra, s olykor-olykor, ha egyedül van, szóba elegyedik velem. – Akkor talán mégis van remény, hogy bejussunk az esküvõre. – Alkalomadtán érdeklõdhetek a rádzsánál, méltóságos asszonyom – ajánlotta Gerhard Ruden. – Nagyon kedves öntõl. A beszélgetés ilyen kellemes és könnyed hangnemben folyt tovább. Megosztották egymással úti élményeiket, majd hogy, hogy nem, a német erdõk költõi szépségére terelõdött a szó. Egyszer csak Gunares rádzsa haladt el mellettük, két elmaradhatatlan szolgája kíséretében. Gerhard Rudent fejbiccentéssel üdvözölte, majd Freda elõtt is meghajolt. A lány elpirult e kitüntetõ kegytõl, mire a grófnõ elmesélte a történetet a hercegné Freda iránt tanúsított különös érdeklõdésérõl s a virágcsokorról. – Rani Suleih – vette át a szót újra Gerhard – egy elszegényedett angol lord lánya. Apja halála után hoszszabb idõt töltött Indiában a bátyjánál, s ekkor ismerkedett meg a rádzsával. A találkozásból szerelmi házasság lett, a szó legnemesebb értelmében. A rádzsának õ az egyetlen felesége, s Gunares nem is vesz másik asszonyt maga mellé, noha ez felelne meg hazája szokásainak. Ezt szabta feltételül a hercegné még az esküvõ elõtt. A grófnõ mosolyogva fordult Fredához. – Most már megnyugodott Rani Suleih sorsát illetõen, gyermekem? – Igen, grófnõ. – Csak nem nyugtalankodott a hercegné miatt, nagyságos kisasszony? – kérdezte Gerhard. 28


7/18/2010

12:05 AM

Page 29

– Minden gazdagsága ellenére sajnáltam, mert el kellett hagynia a hazáját, és mert a férje szerelmén majd más asszonyokkal kell osztoznia – felelte a lány. – Olyan elviselhetetlennek tartja ezt, nagyságos kisasszony? – vetette közbe Viktor Ruden. Freda jéghideg büszkeséggel pillantott rá. – A Waldau bárók a „Mindent vagy semmit!” jelmondatot viselik a címerpajzsukon. Talán ezért van a véremben ez a szemlélet – felelte nyugodtan, majd újra Gerhardhoz fordult. – Bocsásson meg, de szeretnék még valamit kérdezni. Azt mondta, hogy Rani Suleih egy angol lord lánya. Maga annyi mindent tud a rádzsáról és a feleségérõl. Elárulná nekem Rani leánykori nevét? A hercegné ugyanis nagyon emlékeztet egy intézeti társnõmre. Irántam tanúsított érdeklõdése olyan különös, hogy már az is megfordult a fejemben, talán õ az én régi barátnõm! – Sajnos nem ismerem a lánykori nevét, nagyságos kisasszony. – Azt az angol lányt Maud Readfortnak hívták, Rani másik neve viszont Suleih. – Ez semmit sem bizonyít. Valószínûleg az esküvõ alkalmával vette fel ezt a nevet. Ebben nem volna semmi különös. Ha kívánja, alkalomadtán megkérdezem a rádzsától, hogy lánykorában Maud Readfortnak hívták-e a feleségét. Mindenesetre óvatosan kell eljárnom, hiszen mint mondtam, a rádzsa rettenetesen féltékeny. Freda ijedten emelte fel a kezét. – Ó ne, az ég szerelmére, ne tegye! A világért sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. 29


7/18/2010

12:05 AM

Page 30

A férfi elmosolyodott. Meleg, jóságos mosolya tetszett a lánynak. – Ne aggódjék! Csak akkor teszem fel a kérdést, ha tapintatlanság nélkül megtehetem. Egy idõ múlva Gerhard illendõnek látta, hogy viszszavonuljanak. Nem akart a hölgyek terhére lenni, ezért felállt és elbúcsúzott. Erre aztán Viktor sem tehetett mást, követte fivére példáját. Ám öntelt mosollyal máris egy táncot kért Fredától másnap estére. A lány igencsak hûvösen válaszolt. – Még azt sem tudom, részt veszek-e a táncmulatságon. Semmiképp sem vállalhatok elõre kötelezettséget. A pillantása találkozott Gerhardéval, s látszott, hogy a férfi örül annak, hogy az öccse kosarat kapott. A grófnõ hasonlóképpen nyugtázta a történteket. Ha Viktorról kialakított véleménye némileg kedvezõbb lett is, egy cseppet sem sajnálta, hogy most visszautasításban részesült. Végül barátságosan elbúcsúzott a Ruden fivérektõl. Viktor lement a biliárdterembe, Gerhard pedig ebéd elõtti sétára indult a fedélzeten. – Figyelemre méltó személyiség ez a Gerhard Ruden! Egyáltalán nem tudom megmagyarázni, hogy lehet ilyen hétköznapi neve. Mit gondol errõl, drága Freda? – Én is az ön véleményén vagyok, grófnõ. Valóban sokkal nemesebb annál, mint amit a neve és származása sejtet. Talpig úriember, ha a fellépése mégoly szerény is. A grófnõ bólintott. – Pontosan így van. Egyébként észrevettem, hogy 30


7/18/2010

12:05 AM

Page 31

alig tudta levenni önrõl a szemét. Úgy látszik, igencsak mély benyomást tett rá, gyermekem. A lánynak az arcába szökött a vér. – Bizonyára téved, grófnõ! – Nem, nem! Mindig éles szemem volt az ilyesmihez. Az ön személyiségének a varázsa szemmel láthatólag kezd veszélyessé válni mindkét fivér számára. A fiatalabb aligha fog belehalni szívfájdalmába, ha rájön, hogy nincs magánál szerencséje. De az idõsebbik... – Ó, egészen biztos, hogy õ sem – utasította vissza Freda a ki nem mondott feltételezést. – Mindössze futó érdeklõdést tanúsít irántam. – Úgy legyen. Csak a saját szívére ügyeljen, kedvesem! Nehogy itt hagyja a fedélzeten, ha majd Kalkuttában kiszállunk! Freda magába fojtotta nyugtalanságát. – Ez a veszély nem fenyeget. – Annál jobb! De most mennem kell átöltözni. Ön is utánanézhet a bõröndjében, hátha talál holnap estére egy csinos báli ruhát. Nagyon szépnek kell ám lennie, mert büszkélkedni akarok magával. Freda megcsókolta a grófnõ kezét. – Ön jóságos és nagylelkû, mint mindig. – Lehet magához valaki is rossz? Akkor hát, nemsokára találkozunk. A grófnõ felállt, és elindult a kabinjába. Kis idõ múlva Freda is követte. A fedélzetrõl a hajó belsejébe vezetõ lépcsõn egyszer csak Viktor Ruden termett elõtte. A férfi látta a grófnõt eltûnni a kabinjában, és azt remélte, hogy végre egyedül találja a szép társalkodónõt. Amikor a lépcsõn összetalálkoztak, úgy helyezkedett, 31


7/18/2010

12:05 AM

Page 32

hogy Freda nem tudott elmenni mellette. A férfi nevetve megemelte a kalapját. – Ó, hát mégiscsak szerencsés fickó vagyok én, nagyságos kisasszony! Épp azt kívántam, bárcsak itt lenne, mellettem! És tessék! Ez aztán a szerencse, nem igaz? Freda büszkén kihúzta magát. – Fogalmam sincs, mi köze a szerencsének ehhez a véletlen találkozáshoz – felelte elutasítóan, és tovább akart menni, ám Viktornak sikerült útját állnia. – De nagyságos kisasszony, miért ilyen kegyetlen? Engem boldoggá tesz, hogy végre megismerkedhettem önnel! – Én viszont nem óhajtok önnel társalogni – vágott vissza Freda, és ismét megpróbált elmenni a férfi mellett. Viktor önfeledten felnevetett. – Csakhogy ez most elkerülhetetlen, mert egyszerûen nem engedem tovább kegyedet! A lány szeme dühösen szikrázott. – Hadnagy úr, azt hiszem, eltéveszti velem a hangnemet! Ha csak Dorlaga grófnõ titkárnõje és társalkodónõje vagyok is, ezen állás betöltése közben ugyanúgy Waldau bárónõ maradok. Ezt a legkevésbé sem helyénvaló bizalmaskodást egyszer s mindenkorra visszautasítom. Úgy tûnt, szavai nem maradnak hatástalanok, de a fiatalember nem akarta egykönnyen elismerni vereségét. – De hát mit követtem el, hogy ennyire haragszik rám, nagyságos kisasszony? 32


7/18/2010

12:05 AM

Page 33

– Nemcsak a tartalom a fontos, hanem a forma is, hadnagy úr. S most kérem, álljon félre az utamból! Viktor még mindig habozni látszott. Felfoghatatlannak tûnt számára, hogy visszautasították. Ilyesmi még sohasem történt meg vele. Szenvedélytõl izzó pillantása találkozott Fredáéval. – Óhaja számomra parancs. Máris elengedem. De elõbb legalább egyetlen megbocsátó szót kérek. Ne haragudjék rám, amiért hagytam, hogy elragadjanak az érzéseim! Ön az elsõ pillanattól fogva mély benyomást tett rám. Talán bûn az, hogy beszélni akartam magával? Hogyan gyõzhetném meg az érzelmeimrõl, ha nem szólhatok önnel legalább néhány szót négyszemközt? Ne legyen már ilyen szívtelen! Egy nõ nem lehet büntetlenül olyan szép, mint kegyed. S ha már valakinek a szívében oly forró gerjedelmet váltott ki, mint az enyémben, könyörületesen legalább segítenie kell eloltani a lángokat. Ne legyen ilyen rideg, hanem adjon rá alkalmat, hogy legalább egyszer elmondhassam, mit érzek! Freda arca lángolt a felháborodástól. – Most már aztán tényleg hagyjon békén! Semmi megbeszélnivalóm nincs magával, amit ne hallhatna nyugodtan bárki más! – tört ki dühösen, és csaknem kiabált. – Ó, ne legyen ilyen kegyetlen – esengett Viktor, de Freda ráförmedt: – Távozzék! Ebben a pillanatban váratlanul Gerhard Ruden lépett a lány mellé. Jól hallotta a beszélgetés utolsó részét, így tisztában volt a helyzettel. S persze öccsét is 33


7/18/2010

12:05 AM

Page 34

elég jól ismerte. Lesujtó pillantást vetett rá, de képes volt annyira uralkodni magán, hogy tiszteletteljes meghajlás kíséretében, nyugodtan csak ennyit mondott: – Ha jól látom, nagyságos kisasszony, épp indulni készül. Kérem, engedje meg, hogy lekísérjem a lépcsõn! Határozott mozdulattal félretolta Viktort, és a karját nyújtotta Fredának. Érezte, hogy a lány reszket. A lépcsõ alján elengedte a karját, és meghajolt. – Gondom lesz rá, hogy a jövõben ne zaklassák – mondta halkan. – Köszönöm – suttogta a lány, és sietve távozott. Ebéd után a grófnõ, szokásához híven, egy szélvédett, árnyékos sarkot keresett a fedélzeten, hogy pihenjen egy keveset. Freda meghagyta a komornának, hogy a báli ruháján igazítson meg néhány apróságot, aztán õ is a fedélzetre indult. Egy félreesõ helyet keresett, ahol nemigen fordultak meg utasok. Nekitámaszkodott a korlátnak, és álmodozva tekintett a fodrozódó víztükör felett a messzeségbe. Egyszer csak közeledõ lépteket hallott, s valaki megállt nem messze tõle. Kissé félve nézett hátra, ám az ijedségnek nyoma sem maradt, amikor ráismert Gerhard Rudenre. A férfi finom eleganciával üdvözölte, s meleg, szürke szemével esdeklõ pillantást vetett rá. – Nem szeretném zavarni, nagyságos kisasszony, de feltétlenül bocsánatot kell kérnem az öcsém miatt, aki a mai nap folyamán többször is kellemetlenkedett önnek. Freda kissé elsápadt, ajka megrándult a visszafojtott izgalomtól. 34


7/18/2010

12:05 AM

Page 35

– Ön ebben teljesen ártatlan, Ruden úr, így hát semmi nem indokolja, hogy megkövessen. – De igen, nagyságos kisasszony. Hogy úgy mondjam, atyai jogokat gyakorolok a testvérem felett, és minden körülmények között meg kellett volna akadályoznom, hogy az ön terhére legyen. Az imént megígérte nekem, hogy többé a kegyed közelébe sem megy, s a szavát eddig mindig megtartotta. Így hát még egyszer kérem, felejtse el semmivel sem menthetõ viselkedését, hogy ne kelljen miatta pirulnom ön elõtt! Freda tágra nyílt, fénylõ tekintete találkozott a férfiéval. – Köszönöm, hogy olyan lovagiasan lépett fel a védelmemben. S mivel ezt tette, igyekszem elfelejteni az öccsétõl elszenvedett sérelmet. Gerhard meghajtotta a fejét. – Megengedi, hogy csatlakozzam? Szívesen beszélgetnék önnel egy kicsit, s azután visszakísérném Dorlaga grófnõhöz. Vagy szívesebben maradna egyedül? Kedves, bájos mosoly jelent meg a lány ajka körül. – Ha nincs egyéb dolga, beszélgethetünk. A férfi meghajolva mondott köszönetet, s Freda mellé lépett a korláthoz. Eleinte a szokásos társalgási hangnemben csevegtek könnyed, felszínes dolgokról, ám hamarosan más irányt vett a beszélgetés. Komoly témák kerültek terítékre, és kiderült, hogy nagyon hasonlóan éreznek és gondolkodnak ezekben a dolgokban. Csak úgy röpült az idõ, s Freda egyszer csak ijedten pillantott a karórájára. – Legfõbb ideje, hogy újra a grófnõ rendelkezésére álljak – mondta, és már indult is. 35


7/18/2010

12:05 AM

Page 36

– Nem hiszem, hogy Dorlaga grófnõ olyan szigorú volna – jegyezte meg mosolyogva Gerhard. – Valóban nem az, éppen ellenkezõleg. De semmilyen körülmények között nem hanyagolhatjuk el a kötelességünket. – Ezzel teljes mértékben egyetértek. Tetszik nekem, hogy ilyen komolyan veszi a feladatát – mondta Gerhard lágy, elgondolkodó arckifejezéssel. A lány figyelmét mindez persze nem kerülte el. Igenigen örült a szíve, bár maga sem tudta az okát. Ettõl kezdve – anélkül, hogy megbeszélték volna – csaknem mindennap találkoztak ebéd után ugyanazon a helyen.

36


7/18/2010

12:05 AM

Page 37

III. Másnap este került sor az utazóközönség többsége által izgatottan várt bál megrendezésére. Az idõjárás kegyes volt hozzájuk, és az utasok a fedélzeten, a csillagokkal teleszórt trópusi égbolt alatt táncoltak a hajózenekar muzsikájára. A hangulat kitûnõ volt, a hely és az alkalom pedig különösen csábító egy könnyû kis flörtre. Viktor Ruden elemében volt. Sok szépasszony között válogathatott, és tánc közben nem takarékoskodott a tüzes pillantásokkal és bókokkal. A rádzsa és felesége kíséretük gyûrûjébõl szemlélték egy ideig a mulatságot. Szolgálói kíséretében elõször a hercegné tûnt el, majd miután félórát a tánctól távol maradó Gerhard Rudennel beszélgetett, a rádzsa is követte hitvesét. Freda úrnõjének fotelja mögött állt, ha éppen nem kérték fel táncolni. Eredetileg nem is volt kedve a bálhoz, de a grófnõ ragaszkodott a jelenlétéhez. Végül nem bánta meg, mert maga is kedvet kapott a jó hangulat és a kellemes táncmuzsika hatására. Csak amiatt aggódott, nehogy Viktor Ruden felkérje. Õt mindenképp visszautasította volna. A férfi alighanem megérezte ezt, és nem is próbálkozott. A bál elég késõn ért véget. A résztvevõk pompásan érezték magukat, és a legtöbbjük kitartott a zárótáncig. A grófnõ figyelmét nem kerülte el, milyen lovagiasan forgolódik ifjú titkárnõje körül egész este Gerhard Ruden. Viktor visszafogottsága is szemet szúrt neki, és másnap meg is jegyezte a lánynak: – Úgy tûnik, megtanította a hadnagy úrnak, hogy 37


7/18/2010

12:05 AM

Page 38

másképpen kell viselkednie magával, mint ahogy kezdetben gondolta. Mostani viselkedésében már nincs semmi kivetnivaló. Freda egy sóhajtással nyugtázta az észrevételt. – Igen, hál’ istennek, tényleg észre tért. – Örömmel látom. Alapjában véve igazán kedves emberek a Ruden fivérek, s oly kitûnõ társalgópartnerek, hogy nehezemre esett volna kerülni õket – mondta a grófnõ, és látszott rajta az õszinte megkönnyebbülés. – Egyébként nagy kár, hogy már jártak Indiában. Elképzelem, milyen kellemes lett volna együtt utazni velük! Freda ezt válasz nélkül hagyta, de gyorsan elfordította a fejét, hogy leplezze pirulását. Gerhard Ruden érezte, hogy Freda máris befészkelte magát a szívébe, és tudta, hogy menthetetlenül áldozatul esik a varázsának, ha még sokáig a közelében marad. Úgy gondolkodott, hogy Freda olyan nõ, amilyennel ritkán találkozik az ember az életben, és akinél meg kellene állapodnia. De még nem volt teljesen tisztában az érzéseivel, és elõször komoly önvizsgálatot akart tartani. Kíváncsi volt, hogyan viseli majd el, ha elbúcsúznak egymástól. Igen, az elválás lesz a próbakõ, amely mindent eldönthet. Ha nem felejti el a lányt, ha érzelmei megtartják erejüket és mélységüket akkor is, ha már nem látja Fredát nap mint nap, akkor újra találkozniuk kell. Tudni fogja, hol találhatja meg... és akkor a lánynak is döntenie kell, hogy akarnak-e többet jelenteni egymás számára. S aztán hogyan tovább, nos arra még nem akart gondolni. Dorlaga grófnõtõl minden38


7/18/2010

12:05 AM

Page 39

esetre elkérte levelezési címét azzal az ürüggyel, hogy megtudakolja majd, milyen benyomásokat szerzett a méltóságos asszony Indiában. A grófnõ készségesen teljesítette a kérését, és hozzátette még: – Örömömre szolgálna, Ruden úr, ha a jövõben hallanék önrõl. Viktor Ruden eközben egy csinos belga özvegy társaságában vigasztalódott. A hölgy sohasem szerette elhunyt férjét, aki koránál fogva a nagyapja lehetett volna. A gyászév eltöltésére a legmegfelelõbb formát egy világ körüli utazásban vélte megtalálni, és egy percig sem habozott, hogy elfogadja-e a fess hadnagy közeledését. Viktor pedig eltökélte, hogy meghódítja a gazdag özvegyet. S noha igencsak hevesen udvarolt, nagyon jól látta, hogy Gerhard közben sokat foglalkozik Freda von Waldauval, s a lány a fivérével egyáltalán nem olyan elutasító, mint vele volt. Persze tapintatosan hallgatott errõl, s csak mosolygott magában, amikor a bátyja minden étkezés után sietve elbúcsúzott tõle. Gerhard a közös utazás utolsó napján is találkozott Fredával megszokott helyükön. Mindketten hallgatagabbak voltak, mint egyébként. Beszélgettek, de a gondolataik másutt jártak, és ami mindkettejüket igazán foglalkoztatta, azt kerülték. Végre, rövid hallgatás után a férfi félhangosan így szólt: – Nos, holnap ilyenkor már egy tenger választ el bennünket egymástól. Ön Kalkuttában ebédel majd, én pedig a hajón. 39


7/18/2010

12:05 AM

Page 40

– Igen – felelte Freda színtelen hangon –, így lesz. – S közben mereven nézte a végtelen víztükröt. – Dorlaga grófnõ szerint néhány napig Kalkuttában maradnak, mielõtt továbbutaznának Észak-Indiába. – Ha úrnõm tartja magát eredeti tervéhez, akkor valóban ezt fogjuk tenni. – A nagyságos kisasszonynak sok új élményben és fantasztikus látnivalókban lesz része. Freda ajka kissé megrándult, mielõtt válaszolt. – Igen, már elõre örülök – mondta, de szemébõl hiányzott a csillogás. Aztán inkább gyorsan másról kezdett beszélni. – Szeretnék még kérdezni öntõl valamit, Ruden úr. – Tessék, kérdezzen csak nyugodtan! – Volt már alkalma megkérdezni a rádzsától felesége leánykori nevét? Gerhard tétován megvonta a vállát. – Éppenséggel lett volna, hisz a herceg naponta egy-egy órát elbeszélgetett velem. Nem is feledkeztem el a kérésérõl, de... nos, csapnivaló diplomata vagyok. S a rádzsa, a maga temperamentumos módján, mindig meghatározza a beszélgetés témáját. Ez pedig minden alkalommal más irányt vett, és feltûnõ lett volna a hercegnére terelnem a szót. Márpedig ez nem ajánlatos a rádzsát ismerve, aki a maga által felvetett témákról szeret beszélgetni. Tegnap ugyan már majdnem sikerült célt érnem, mivel a húga esküvõjérõl volt szó. De amikor rátérhettem volna a kérdésre, valaki megzavart bennünket. Önrõl és Dorlaga grófnõrõl azonban meséltem neki, s most egy örömteli meglepetést tartogatok önöknek. 40


7/18/2010

12:05 AM

Page 41

– Meglepetést? – Igen. Különben is itt az ideje, hogy felkeresse úrnõjét. Tudom, milyen pontosan teljesíti a kötelességét. S hogy a kíváncsiságát fokozzam, nem árulom el a meglepetést, míg a grófnõhöz nem érünk. Elkísérhetem? – Ó, örömmel veszem. Úrnõm mindig szívesen látja magát. Egymás mellett lépdelve, lassan sétáltak a napsütötte fedélzeten. A grófnõ akkor ébredezett, amikor odaértek a nyugágyához, és nevetve nézett rájuk. – De jót aludtam ezen a friss tengeri levegõn! – mondta nagyot nyújtózva. – Örülök, kedves grófnõ, hogy kipihente magát. – Legyen szabad nekem is kifejezni örömömet, méltóságos asszonyom – fûzte hozzá Gerhard. – Igazság szerint ez a délutáni szunyókálás szégyenletes restség a részemrõl. Hizlal, s ha hiúbb volnék, akkor a karcsú derék kedvéért lemondanék róla. De sajnos a kényelemszeretetem erõsebb a hiúságomnál. – Már megbocsásson, méltóságos grófnõ, de aggodalma az elhízásra alaptalannak tûnik. – Mint lovagias úriember, azt sem venné nyilván észre, ha utunk során látványosan a kétszeresére nõne a térfogatom – élcelõdött mosolyogva a grófnõ. – De foglaljon helyet! Nagyon kedves öntõl, hogy csatlakozik hozzánk. Gerhard meghajtotta magát, majd leült a felkínált karosszékre. – Kitüntetésnek tartom, méltóságos asszonyom, hogy a társaságukat élvezhetem. Egyébként elõre meg41


7/18/2010

12:05 AM

Page 42

fontolt szándékkal csatlakoztam von Waldau kisaszszonyhoz. – Elõre megfontolt szándékkal? – Igen. Abban a reményben, hogy apró örömet szerezhetek önöknek. – Kíváncsivá tesz, Ruden úr! Gerhard elõvette levéltárcáját a belsõ zsebébõl, és két kártyát vett ki belõle. – Szeretném ezt átnyújtani önöknek. A grófnõ és Freda tágra nyílt szemmel nézte azt ismeretlen írásjegyekkel telerótt, díszes kartonlapocskákat. – Micsoda titokzatos ákombákom ez? – Méltóságos grófnõ, ha volna kéziratgyûjteménye, ez a kis kártya bizonyosan ritka darab lenne benne. Royapetta rádzsájának kézzel írt meghívója, amely Sumara nevû húgának Chun rádzsával tartandó menyegzõjére szól. Az egyik Dorlaga grófnõ, a másik von Waldau bárónõ nevére lett kiállítva. E két okmány feljogosít a royapettai palotába való belépésre, beleértve az asszonyok lakrészét is, amely számomra értelemszerûen tiltott terület volt. A hölgyek örömteli csodálkozással néztek Gerhardra. – Hogyan tudta mindezt elintézni, Ruden úr? – kérdezte a grófnõ. – Ó, könnyen ment. A véletlen sietett segítségemre. A rádzsa tegnap megkérdezte, nem akarok-e még néhány hónapot Indiában tölteni, hogy részt vehessek az esküvõi ünnepségeken. Azt válaszoltam, a valós helyzetnek megfelelõen, hogy nincs több idõm, és sietve 42


7/18/2010

12:05 AM

Page 43

haza kell térnem. Ám ha nem túl nagy szerénytelenség tõlem, két baráti hölgy számára kérnék meghívót, akik szívesen részt vennének a menyegzõn. A rádzsa egy pillanatig habozott, majd megkérdezte, hogy az illetõ hölgyek itt vannak-e a hajón. – És azután? – unszolta a grófnõ, amikor látta, hogy Gerhard tétovázik. A férfi mosolyogva Freda felé fordult, és így folytatta: – Diszkréten megmutattam a rádzsának, kikre gondolok. Erre azonnal felderült az arca, mintha kitûnõ ötlete támadt volna. Ó, mondta, õk kaphatnak meghívót! Magam írom meg, és hamarosan el is küldöm. Köszönetet mondtam neki, és íme, itt vannak a kártyák. A grófnõ csak a fejét csóválta. – Ruden úr, egyszerûen nem találok szavakat! Ön igazi varázsló! Gerhard Fredára mutatott. – Azt hiszem, inkább von Waldau kisasszonyt illetné ez a cím. A rádzsa látnivalóan a feleségének akart örömet okozni ezzel a meghívással. Hisz a hercegné egyszer már érdeklõdött a kisasszony, vagy ahogy õk mondják, Miss Sahib iránt. Az a benyomásom, von Waldau kisasszony, hogy a feltételezése helytálló. Én is úgy vélem, hogy Rani Suleih azonos lehet az ön egykori intézeti barátnõjével, Maud Readforttal. Többször is megfigyeltem, amint Rani apró jeleket küldött kegyednek. Itt, a nyilvánosság elõtt ugyanis nem tehet semmit, amivel felfedhetné kilétét. De ha már Royapetta palotájában lesznek, bizonyára megoldódik ön iránt tanúsított, különös érdeklõdésének a rejtélye. 43


7/18/2010

12:05 AM

Page 44

– Ennek igazán örülnék – válaszolta Freda csillogó szemmel. Ez volt az utolsó alkalom, hogy élvezhették egymás társaságát, és egyelõre nem akartak a másnapra gondolni, amikor – talán örökre – elválnak útjaik. Másnap délelõtt tíz óra körül a hajó befutott Kalkutta kikötõjébe. A fedélzeten már kora reggel óta nagy volt a jövés-menés. Nemcsak a grófnõ és társalkodónõje hagyták el az utasok közül a hajót. Gerhardnak és Fredának már nem volt alkalma négyszemközt elbúcsúzni. Egy népes társaság kellõs közepén álltak egymással szemben. Mindketten nagyon komolyan, s kissé sápadt arccal. Rani szolgálója, aki annak idején a virágcsokrot is kézbesítette, keresztülfurakodva a tömegen, odalépett Fredához. Ezúttal a virágokon kívül egy levél is volt nála. – Rani Suleih õfelsége küldi ezt búcsúzóul Miss Sahibnak – mondta. Freda örömmel megköszönte, és elvette a csokrot meg a levelet. A borítékot kinyitva egy kis kártyát talált benne, amelyen a következõ angol nyelvû szöveg állt: „Drága Fredám, a viszontlátásra Royapettában! Maud” A lány ajkát meglepett kiáltás hagyta el. Mondani szeretett volna valamit a szolgálónak, de addigra már eltûnt. Freda csillogó szemmel nyújtotta át a kártyát a grófnõnek. Gerhard is közelebb lépett. – Jó hírt kapott, nagyságos kisasszony? 44


7/18/2010

12:05 AM

Page 45

A lány neki is megmutatta a levélkét, mire a férfi mosolyogva bólintott. – Ugye, most még inkább örül a royapettai látogatásnak? Freda ránézett, de csak némán bólintott. Attól tartott, hogy a búcsú miatti fájdalom megfosztja büszke tartásától, és elárulja magát a férfinak. Nem szabad megtudnia, mennyire fáj a szíve, ha arra gondol, hogy talán utoljára néz a szemébe… Gerhard észrevette, hogy a lány ajka megrándul. Tétován állt, és nézte szomorú arcát. Az a bizonytalan érzése támadt, mintha elszalasztana valamit, amit soha többé nem tud jóvátenni… Kezet nyújtott Fredának, s amikor tenyerébe fogta finom kis kezét, érezte, hogy reszket. Tisztelettel ajkához emelte, és lágy csókot lehelt rá. – Nem mondom, hogy Isten önnel, nagyságos kisasszony. Hadd búcsúzzam inkább így: viszontlátásra! – Ahogy a sors akarja, Ruden úr. Szerencsés hazatérést! Viktor is odalépett hozzájuk. Kezet csókolt Fredának, és esengve nézett rá. – Kérem, tartson meg jó emlékezetében, és ajándékozzon meg a bocsánatával! A lány egy pillantást vetett vidám arcára. Mivel Gerhard Ruden öccse volt, búcsúzóul megbocsátóan rámosolygott. – Isten Önnel – mondta, és elindult a grófnõ után. Gerhard nézte távolodó alakját, és úgy érezte magát, mint aki a boldogságnak mondott éppen búcsút. 45


7/18/2010

12:05 AM

Page 46

IV. A grófnõ társalkodónõje kíséretében nyolc napot töltött Kalkuttában, majd útra keltek északnak. Festõi falvak, szántóföldek, pálmaerdõk és nagy kiterjedésû városok suhantak el mellettük, miközben a vonatuk Lucknow felé tartott. A megerõltetõ út végén a fõpályaudvaron Mallah ezredes felesége várta õket. Harsányan üdvözölte a grófnõt, aki bemutatta neki a társalkodónõjét. Az ezredesné katonás parancsokat osztogatott a személyzetnek, amely gondoskodott a hölgyek poggyászáról, majd vendégeit egy nagy kerekû kocsira tessékelte. Nyaktörõ iramban száguldottak az ezredes bungalójához. Aja, az ezredesné ügyes, fürge szolgálója megmutatta a hölgyeknek a szobáikat, ahol máris szobalányok és inasok vártak rájuk, hogy teljesítsék az óhajaikat. Meglátszott, hogy ebben a házban nem ritka a vendég, és értik a módját, hogyan kényeztessék. Freda kellemes heteket töltött el úrnõjével Lucknowban. Az ezredes rendkívül szórakoztató embernek bizonyult, aki egy percre sem hagyta unatkozni a vendégeiket. A helyõrségben pezsgõ élet folyt ez idõ tájt. Lovasversenyek, tenisztornák és golfpartik érték egymást. Bálokat, esti összejöveteleket és kerti ünnepségeket rendeztek, kirándulásokat szerveztek a festõi templomromokhoz és a környék egyéb látnivalóihoz. Olyan kellemessé tették az életet, amennyire csak a körülmények engedték. Freda és úrnõje pedig vidáman úsztak együtt e jókedvû árral, mintha már évek óta ott éltek volna maguk is. 46


7/18/2010

12:05 AM

Page 47

Így telt el hat hét. Szinte észre sem vették, milyen gyorsan elrepült az idõ. A forróság viszont egyre nõtt, és az ezredesné azt ajánlotta a grófnõnek, költözzenek fel a hegyekbe, és ismerkedjenek meg az ottani üdülõhely pezsgõ életével. Így aztán egy csodaszép hónapot töltöttek a bájos hegyi szállodában, mielõtt útnak indultak Royapettába, az esküvõi ünnepségre. Egy szép napon, még pirkadat elõtt felkerekedtek. A vonat szánalmasan döcögött velük, tizenkét mérföldet is alig volt képes megtenni óránként. Számukra mégis szinte repült az idõ. Kaktuszcserjék és smaragdzöld rizsföldek között kanyargott a vasút. Színes pagodák és óriási, kõbõl faragott istenszobrok árulkodtak arról, hogy hindu vidéken járnak. Délre elérték úti céljukat. Az állomáson már kocsik várták a menyegzõre érkezõ vendégeket. A hölgyeket ezek egyikéhez vezették. Egy szolga lépett hozzájuk, s angol nyelven azt kérdezte, hogy a rádzsa palotájába igyekeznek-e. Freda válaszolt, majd bizonyságul felmutatta a herceg saját kezûleg írt meghívóját. A szolga erre mélyen meghajolt, s még szolgálatkészebbnek mutatkozott. Elvette a kézipoggyászt, elküldött valakit a hátrahagyott nagy bõröndökért, majd készségesen felsegítette a hölgyeket a kocsira. A két pompás paripa gyors iramban ügetett a közeli dombok irányába. Royapetta festõi vidéken, a dombok lábánál helyezkedett el. Meglehetõsen nagy kiterjedésû város volt, számtalan templommal, szûk utcákkal és zajos bazárral. A magas kõkerítések mögött lapos tetejû házikók húzódtak meg. A falak mögül pálmaágak és dús ba47


7/18/2010

12:05 AM

Page 48

nánfürtök kandikáltak elõ, elárulván, mit rejtenek a kertek. A kocsi egy magas fal mentén haladva roppant méretû kapuépítményhez ért. Kétoldalt pajzsos, egyenruhás õrök szalutáltak, s a következõ pillanatban elébük tárult Royapetta rádzsájának palotája, elõtte a hatalmas díszudvarral. Behajtottak, s a kocsi a bejárat elõtt megállt. Indiai népviseletbe öltözött szolga állt az ajtóban, olyan büszke tartásban, mintha maga volna a fejedelem. Ám a tekintetét lesütötte, nem volt illendõ a hölgyek arcára néznie, amelyet nem takart fátyol. Várt, amíg a vendégek kiszálltak a kocsiból, majd egy óriási csarnokba vezette õket. Mélységes csend uralkodott odabent, mintha teremtett lélek sem tartózkodna az egész palotában. A városban tapasztalt nyüzsgés és hangzavar után kétszeresen is jótékony hatású volt ez a nyugalom. A hûvös félhomály is pihentetõ volt a kinti perzselõ napfény után. A hölgyeknek itt is fel kellett mutatniuk az igazolást, s a kézzel írott meghívókártyák ezúttal is csodát mûveltek. A szolga földig hajolt, majd miután két selyemhuzatú fotelt tolt a vendégek elé, s hellyel kínálta õket, sietve távozott. Freda és úrnõje így kettesben maradtak. Mosolyogva néztek egymásra. – Izgatottan várom az Ezeregyéjszaka megelevenedett csodáját – suttogta a grófnõ. Rövid idõ múlva feltûnt egy idõsebb asszony. Õ is mélyen meghajolt, és angol nyelven így szólt: – Kérem, kövessenek! 48


7/18/2010

12:05 AM

Page 49

A hölgyek felálltak, és hosszú, oszlopos folyosókon a palota belsejébe indultak, az asszonyok lakrészébe. Miután több káprázatos pompájú termen haladtak át, a távolból nõi kacagás foszlányait s különös, halk zene hangjait hallották. Egy nagy, csarnokszerû helyiségbe léptek, azon pazar termek egyikébe, ahol a palota nõi lakói egész napjukat töltötték. Elõttük márványmedence állt, amelynek közepén kecses szökõkút tört a magasba. Körös-körül vagyont érõ szõnyegek borították a márványpadlót. A halványzöld atlasszal bevont kereveten és az aranyozott pamlagon több, pompás ruhába öltözött asszony és lány pihent. A párnákon szolgálók gubbasztottak, s mindenütt játszadozó gyerekeket lehetett látni. A szökõkút mellett egy nagyon szép, ifjú asszony trónolt. Rózsaszínû selyemruháját csodálatos gyöngysorok ékesítették. Õ volt Rani Suleih, azaz Maud Readfort, Freda egykori intézeti barátnõje. A lány azonnal megismerte. A környezetében lévõ asszonyok mindannyian a hercegi család tagjai, a rádzsa testvérei, unokanõvérei és sógornõi voltak. Köztük volt a fiatal Sumara hercegnõ is, aki a menyegzõjére készült. Rani mosolyogva nyújtotta Fredának a kezét. Az udvari szokások megtiltották, hogy felálljon, és közvetlenebb módon üdvözölje. Szólt néhány fiatal lánynak, hogy hozzanak ülõalkalmatosságot a hölgyeknek. Szép arca csak úgy ragyogott az örömtõl, amikor barátnõjére nézett. – Drága Fredám! Ha tudnád, mennyire örülök, hogy újra láthatlak, és itt üdvözölhetlek! Legszívesebben megölelnélek és megcsókolnálak, de ezt egyelõre nem 49


7/18/2010

12:05 AM

Page 50

tehetem. Késõbb majd felkeresel a saját szobámban, ott mindent bepótolunk! Most, kérlek, foglalj helyet – mondta franciául, amit kettejükön kívül csak a grófnõ értett. Freda egyetértése jeléül megszorította Maud kezét. – Üdvözöllek, Rani Suleih! – felelte huncut mosollyal, mire Rani ajka körül is hasonló kifejezés jelent meg. Ám õfelsége hamar a rangjához méltóra igazította arcát, és elõkelõ fejtartással a grófnõ felé fordult. – Örömömre szolgál, hogy önt is itt üdvözölhetem, méltóságos asszony. Már a hajón szívesen megismerkedtem volna önnel, s von Waldau kisasszony elõtt is ezer örömmel felfedtem volna a kilétemet. Ám ez sajnos lehetetlen volt. – Fenséged igen kegyes, hogy fogad bennünket – felelte a grófnõ, hangjában õszinte csodálattal, miközben a hercegné gyönyörû arcára pillantott. Rani mosolyogva Fredához fordult. – Annyira örültem, amikor õfelsége elmondta, hogy szeretnétek részt venni a sógornõm, Sumara hercegnõ esküvõjén. Ekkor egy fiatal lány, aki a többi hölgyhöz hasonló kíváncsisággal méregette az idegen asszonyokat, gyengéden Rani oldalához simult. – Rólam beszélsz, Suleih – mondta. – Hallottam a nevemet. Rani mosolyogva átkarolta a vállát, és így szólt: – Sumara, ez a két német hölgy együtt szeretne ünnepelni veled az esküvõdön. Õ Dorlaga grófnõ, õ pedig az én kedves, leánykori barátnõm, Freda von Waldau bárónõ. 50

Hedwig Courths-Mahler. Az amulett

Recommend Documents