Hedwig Courths-Mahler. Az elveszett gyûrû

64-Az elveszett Cimn 4 148.qxd

7/20/2010

3:25 PM

Page 3

3


4

7/20/2010

3:25 PM

Page 4


7/20/2010

3:25 PM

Page 5

Hedwig Courths-Mahler

Az elveszett gyûrû

5

64-Az elveszett gyuru 4 148.qxd

7/18/2010

12:13 AM

Page CD

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Der verlorene Ring © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach Fordította: KOHAJDA GIZELLA

CD


7/18/2010

12:13 AM

Page 5

I. Käte Harland gyorsan félretette a hímzést, amikor Günter Warneck belépett a szobába. – Van egy kis ideje számomra, Käte? A lány arcát halvány pír öntötte el. – Természetesen. Rendelkezzék velem, Günter. A férfi elmosolyodott. – Nincs semmi fontos dolga? – Ezt a hímzést szeretném befejezni, de nem sürgõs. – Nagyon kedves. Valamit szeretnék megbeszélni önnel, ezért jöttem haza ilyen korán a gyárból. Käte még jobban elpirult, de Günter olyan izgatott volt, hogy észre sem vette. Csak a saját ügye járt a fejében, Harland kisasszony iránt pedig nem tanúsított különösebb figyelmet. A lány az évek során hozzászokott, hogy eltitkolja Günter elõl, ami a lelkében zajlik. Többnyire hûvös nyugalmat színlelt, pedig a férfi jelenlétében mindig a torkában dobogott a szíve. Günter nem vehette észre, hogy remeg az izgalomtól, ha ránéz, vagy beszélget vele, mert tudta, hogy közömbösen, legfeljebb némi rokonszenvvel viseltetik iránta. Günternek nem volt szabad sejtenie, hogy szereti õt attól a pillanattól kezdve, hogy elõször meglátta. 5


7/18/2010

12:13 AM

Page 6

Ez három évvel ezelõtt történt, amikor Günter édesapja, a gazdag üzletember, Heinrich Warneck befogadta a házába. Az idõsebb Warneck Käte elhunyt édesapjának legjobb barátja volt. A két férfit õszinte barátság kötötte össze, bár nagyon különböztek egymástól. Barátságuk a legnehezebb próbákat is kiállta. A lány apja nagy szolgálatot tett Heinrichnek fiatalkorukban. Minden eszközt felhasználva megakadályozta, hogy olyan õrültséget kövessen el, amely egész életét tönkretette volna. Heinrich ezt sosem felejtette el neki. Soha nem hagyták cserben egymást, habár az élet messzire sodorta õket. Klaus Harland egy dél-németországi egyetem profeszszora lett, és ott is házasodott meg, Heinrich Warneck pedig Berlinben maradt, és apja halála után harmincöt évesen már õ lett a Warneck-cég tulajdonosa. Az édesapjától átvett üzemet hatalmas gyárrá fejlesztette, míg barátja megmaradt egyszerû, szerény tudósnak, akinek nem volt érzéke a pénzügyekhez, és nem is szerzett anyagi javakat a családjának. Bár sorsuk különbözõen alakult, nem szakadtak el egymástól. Amikor két évvel a felesége után Klaus is meghalt, Heinrich természetesnek találta, hogy barátja árván maradt lányát magához vegye. A lánynak nem maradt semmi vagyona az édesanyjától örökölt néhány családi ékszeren és szülei bútorain kívül, amelyeket Heinrich eladott a számára, még mielõtt befogadta volna az otthonába. Õ lett a lány gyámja, s ennek jogán úgy döntött, hogy Käte költözzön hozzájuk berlini házukba. 6


7/18/2010

12:13 AM

Page 7

A fiatal, melegszívû teremtés szerény, kellemes lényével felélénkítette és otthonossá varázsolta gyámja házát. A gazdag gyáros elõkelõ villája azelõtt csendes volt és barátságtalan. Felesége már tíz éve meghalt, és a fiával természetükbõl fakadóan nem igazán értették meg egymást. Günter anyja, amíg élt, megpróbálta szelíden áthidalni a nézeteltéréseket, de halála után senki sem volt, aki tapintatosan közvetített volna közöttük. Az ellentétek így szinte teljes elhidegüléshez vezettek. A „Warneck-féle önfejûség” átokként telepedett mindkettõjük lelkére. Käte gyengédséggel, szeretõ szigorral néhányszor már megakadályozta az apa és fia közti vita elmérgesedését, megállítva ezzel köztük az elidegenedés folyamatát. Igaz, nem tudta úgy elsimítani az éles vitákat, ahogy szerette volna, ahogy egykor Günter édesanyja tette – szerénységénél fogva nem is merészelt döntõ befolyást gyakorolni a két férfira –, de jelenlétével legalább megakadályozta a heves kitöréseket. Nem lehetett tudni, apa és fia tudatában voltak-e annak, hogy a lány békeangyalként áll közöttük. Heinrich mindenesetre elégedetten nyugtázta, hogy újra egy szelíd, kedves nõ él a házában, aki a kívánságaihoz és a hangulatához idomul, és gondoskodással veszi körül. Günter eleinte nem is nagyon figyelt a lányra. Egykedvûen vette tudomásul, hogy apja magához vette gyámleányát. Sokáig keresztülnézett rajta, aztán idõvel megszokta, hogy szemben ül vele az asztalnál, és végül még örömére is szolgált, ha néha-néha egy órácskát kellemesen elbeszélgethettek. Ha a lány nem volt a he7


7/18/2010

12:13 AM

Page 8

lyén, már hiányolta, amióta pedig Käte felnõtt nõvé érett, kellemesen érintette, hogy személyében értelmes, olvasott beszélgetõtársra akadt. Tetszett neki az is, hogy a lány õszinte életörömet árasztott, és nem hagyta hidegen a természet szépsége. Nyaranta, ha néhány hétre elutaztak a tenger mellé, Günter és Käte együtt gyönyörködtek a tájban, és tökéletesen megértették egymást. Günternek fogalma sem volt róla, hogy Käte szereti. A lány még nagyon fiatal volt, amikor hozzájuk került, és õ akkoriban tért vissza a háborúból. Megsebesült a karja, és a háború utolsó évében már nem kellett visszatérnie a frontra. Ez idõ tájt nem volt éppen rózsás hangulatban, fõleg mert rögtön keményen összeütközésbe került az apjával. Käte a kissé szögletes, nyúlánk bakfisból lassan bájos ifjú hölggyé serdült, ám ez Günternek nem tûnt fel. Õt a csinos asszonyok és lányok alaposan elkényeztették, és nem figyelt fel a csendes, szerény szépségre, aki apja házában virágzott. Mint a gazdag Heinrich Warneck örököse, mágnesként vonzotta a nõket, ráadásul kimondottan jóképû, megnyerõ modorú fiatalember volt. Sok szép hölggyel találkozott, és a csendes kis Käte nem tett rá különösebb hatást. Persze már nem tudta volna õt nélkülözni, egyre inkább hozzátartozott az életéhez, a lelki békéjének õre volt, noha ez nem tudatosult benne. Soha eszébe nem jutott volna másként nézni rá, mint a fogadott húgára. Käte pontosan tudta, hogy nem jelent a férfinak semmit, és már annak is örült, ha egy barátságos szót kapott tõle, vagy tréfálkozott és csevegett vele. Igaz szere8


7/18/2010

12:13 AM

Page 9

lemmel szerette, de nem várt viszonzást. Mivel tudta, hogy a férfi nem lát mást benne, mint egy rokonszenves lakótársat, igen visszafogottan viselkedett vele szemben. Annyit azért éreztetett vele, hogy nem csupán az édesapjának, hanem neki is hálás, amiért a Warneckházban gondtalan életet élhet. Günter apja szívbõl megszerette gyámleányát, közelebb állt a szívéhez, mint a tulajdon fia. Régebben elõfordult, hogy terepszemlét tartott a társasági összejöveteleken, hátha megakad a szeme egy olyan fiatal hölgyön, akit szívesen látna a fia oldalán, ám errõl leszokott, mióta Käte velük élt, és a szeme láttára bontakozott ki a szépsége. Ha ránézett, felvetõdött benne a kérdés: vajon Günter hová tette a szemét, hogy érzéketlenül elmegy ennyi szépség, kedvesség mellett. Elképzelte, milyen szép lenne, ha a lány örökre a házban maradna, és a fejébe vette, hogy õ bizony összeboronálja a fiával. Ha pedig Heinrich Warneck egyszer a fejébe vett valamit, akkor azt véghez is vitte. Nemhiába volt ismert minden Warneck az önfejûségérõl. Makacsul ragaszkodott hát a gondolathoz, hogy egyszer Käte lesz a menye. Nagy bölcsen nem szólt errõl a fiának, de megpróbálta a két fiatalt közelebb hozni egymáshoz. Gondoskodott róla, hogy a lány szép ruhákat és ékszereket viseljen odahaza is. – Mi tagadás, vén szememmel gyönyörködni szeretnék benned. Csinosítsd ki magad Heinrich bácsid kedvéért! – mondta mosolyogva Kätének, ha túl szerényen és egyszerûen öltözködött. Egyébként nem sietett el semmit, úgy gondolta, van 9


7/18/2010

12:13 AM

Page 10

ideje bõven. Még mindketten nagyon fiatalok, talán nem árt, ha Günter elõbb kitombolja magát. Az utóbbi idõben az öregúr bosszúsan és némi nyugtalansággal figyelte, hogy fia többet foglalkozott egy fiatal színésznõvel, mint kívánatos lett volna. Lori Leixner elbûvölõen szép volt, de fölöttébb tehetségtelen. Ráadásul ravasz félvilági nõ, aki minden férfit elcsábított, aki a közelébe került. Heinrichnek minden oka megvolt a nyugtalanságra, ugyanis a fia egyre jobban belehabarodott a vonzó Loriba, az öreg nem is sejtette, mennyire. Ez a kapcsolat azért is látszott különösen veszélyesnek, mert Günter született álmodozó volt, és komolyan beleszeretett az ifjú színésznõbe. Lori tudta, hogy a színháznál nem tudja megcsinálni a szerencséjét – bár a tehetségtelenségét nem látta be –, ezért más módon igyekezett biztosítani a fényes jövõt. Udvarlókban ugyan nem volt hiány, de egyikük sem gondolt arra, hogy elvegye õt feleségül, mígnem Günterben felfedezte a komoly kérõt. A férfi már kezdettõl fogva figyelmesebben közeledett hozzá, mint a többiek, õ pedig ügyesebben alakította a szerepét, mint a színpadon. Könnyben úszó szemmel mesélte, hogy a férfiak üldözik, irigy munkatársnõi pedig gyûlölik. Csak kis szerepeket adnak neki, melyekben nem tudja megcsillogtatni a tehetségét, mert túl büszke ahhoz, hogy feláldozza a tisztességét. Sajnos korán árvaságra jutott, és arra kényszerült, hogy színésznõként maga keresse meg a kenyerét, de a színház nem az õ világa. Jó családból származik, és nincs más vágya, mint a színpadnak hátat fordítani és nyugodtan élni. 10


7/18/2010

12:13 AM

Page 11

Sikerült is Güntert olyan tökéletesen behálóznia, hogy örömmel meghozott volna érte minden áldozatot. Hitt a lány becsületében, nemes gondolkodásában, és szerette volna biztos révbe juttatni. Lori hamar észrevette, hogy a fiatalembernek komoly nõsülési szándékai vannak, és esze ágában sem volt elengedni áldozatát. A többi udvarlójával szakított, és Günternek értésére adta, hogy a menyasszonyának tekinti magát. A férfi pedig nem tudott és nem is akart neki ellentmondani. Lovagiasan megkérte a kezét, és türelemre intette, amíg az apjával tisztázza a helyzetet. Az idõs Warneck nem is sejtette, hogy már idáig fajultak a dolgok, mindazonáltal a kapcsolat elõjeleit veszélyesebbnek látta, semhogy tétlenül tudta volna szemlélni a fejleményeket. Úgy érezte, nem várhat tovább, inkább magához ragadja a kezdeményezést. Röviden és velõsen fia tudtára adta, hogy eljött a nõsülés ideje. Meg kell szakítania eddigi kapcsolatait, és fel kell rá készülnie, hogy Käte férje legyen, mert õ szilárdan eltökélte, hogy gyámleánya lesz a menye. Erre a beszélgetésre apa és fia között éppen e nap délelõttjén került sor. Ha Heinrich jobban ismerte volna a fiát, tisztában lett volna vele, hogy egy ilyen zsarnoki bejelentéssel csak ellenállást vált ki belõle. Günter mérhetetlen csodálkozásának volt csak köszönhetõ, hogy nem adott rögtön éles, elutasító választ, különben nem lehetett volna elkerülni az összetûzést. – Nem kell azonnal döntened – folytatta az apja. – Egy heted van rá, hogy szabaddá tedd magad minden kötelezettségtõl. Kérlek, tartsd szem elõtt, hogy Kätében 11


7/18/2010

12:13 AM

Page 12

jövendõ feleségedet látom. Egy hét múlva szeretném megkapni a beleegyezésedet, hacsak nincsenek elfogadható ellenérveid, vagy azt nem mondod, hogy másik lányt választottál a köreinkbõl. Ebben az esetben természetesen nem kényszerítlek semmire. Egyet azonban már most tudnod kell: egy színésznõcskével folytatott flört nem elegendõ ellenérv számomra. Tehát gondolj át nyugodtan mindent, és mához egy hétre várom a válaszodat! Günternek persze esze ágában sem volt fontolóra venni az ajánlatot. Apja zsarnoksága hallatlanul boszszantotta. Úgy érezte, kénytelen lesz szembeszegülni az akaratával. Elszántságát csak fokozta, hogy fülig szerelmes volt a csinos színésznõbe. Ha édesapja hagy idõt neki, hogy ez a szenvedély lecsendesedjen, talán nem szánja el magát a jóvátehetetlen lépésre. Addig talán kiismerte volna Lori valódi jellemét. Így azonban felébredt benne a dac, amiért apja ilyen hûvös fölénnyel és hajlíthatatlansággal egy olyan lánnyal akarja összeházasítani, akit eddig férfiszemmel meg sem nézett. Günter olyan lelkiállapotban volt, hogy még a legelragadóbb lány sem tudta volna eltéríteni feltett szándékától. Ebben a helyzetben senkinek sem sikerült volna rábeszélnie Kätére, akire eddig fel sem figyelt. A szerelmesek saját választottjuk bájaival vannak elfoglalva, mást észre sem vesznek. Ez alól Günter sem volt kivétel. Az apai kényszer olyan dacot váltott ki belõle, hogy még inkább úgy érezte, ha addig él is, kitart választottja mellett. A beszélgetés után dühösen hagyta el apja irodáját. 12


7/18/2010

12:13 AM

Page 13

Ebéd közben a férfiak alig szóltak egymáshoz. Günterben csak úgy forrt a méreg, de mindenképpen meg akarta õrizni a nyugalmát, mert úgy gondolta, csak így tud célt érni apjánál. Ezen a napon elõször vette alaposabban szemügyre fiatal asztaltársnõjét. Kénytelen volt elismerni, hogy Kätébõl az évek során észrevétlenül bájos ifjú hölgy lett. Semmi szüksége nem volt arra, hogy gyámja keressen neki férjet, akadt volna minden ujjára akár több kérõ is. Günter meg volt gyõzõdve róla, hogy Käte éppúgy boszszankodna ezen a házassági terven, mint õ. Egy ilyen szép lányt nem kell kínálgatni senkinek. Gyámja ügyködése bizonyára sérti a hiúságát. Günter elhatározta, hogy védelmébe veszi a lányt. Nagy kár lenne ezt a kedves, vonzó teremtést egy szerelem nélküli házasságba kényszeríteni. Günter gyengéd pillantást vetett rá. Ha a szíve és minden érzéke nem vonzotta volna annyira Lorihoz, akkor egyáltalán nem ijedt volna meg a gondolattól, hogy Kätét feleségül vegye. A lányt az Isten is arra teremtette, hogy egyszer valakit kimondhatatlanul boldoggá tegyen. Csakhogy õ nem lehet ez a férfi. Azon gondolkodott, mit kellene tennie, hogy Lori a felesége lehessen anélkül, hogy otthon kitörjön a háború. Ekkor eszébe jutott, hogy Käte tapintatos békítésének köszönhetõen már sok vihar elhárult a feje fölül. Ezért jött délután ilyen szokatlanul korán haza, és lépett be Käte szalonjába. Nyíltan akart beszélni vele és megtanácskozni, hogy miként tudnák keresztülhúzni apja számítását. 13


7/18/2010

12:13 AM

Page 14

– Kérem, foglaljon helyet, Günter, és mesélje el, mi vezette hozzám! – mondta a lány erõltetett nyugalommal. A férfi leült vele szemben egy fotelba, és kissé bizonytalanul nézte enyhén piruló arcát. Most elõször tûnt fel neki, milyen szép barna szeme, finom vonású arca és dús, vörösesen csillogó haja van. Átfutott a fején, hogy ilyen csodálatos hajkoronát még soha életében nem látott, majd felvillant elõtte Lori frizurája. A színésznõ rövidre vágatta kékesfekete haját. Nagyon eredeti és bájos volt ez a hajviselet, fõleg ha megrázta a fejét, s rövid fürtjei ide-oda röpködtek közben. Günter mély levegõt vett, kihúzta magát, és így szólt: – Szokatlan ügyben jöttem, és mielõtt elmondom, szeretném megkérdezni, meg van-e gyõzõdve arról, hogy úgy állok kegyed elõtt, mintha a kis húgom lenne. Käte csodálkozva nézett a férfi felindult arcába. – Azt hiszem, biztos lehetek a rokonszenvében. Ön mindig nagyon barátságos és jó volt hozzám, és sosem kezelt úgy, mint egy kellemetlen betolakodót. – Erre nem is volt okom. Nagyon örülök, hogy apám idehozta, mert így betölthette köztünk a közvetítõ szerepét. Tudja, apámnak és nekem nagyon különbözõ a természetünk, és nem tudunk békében élni egymás mellett. Käte halvány mosollyal nézett fel rá. – Mondanék valamit, ha megengedi. Szerintem téved. Azért kerülnek Heinrich bácsival olyan könnyen összetûzésbe, mert nagyon is hasonlítanak egymásra. A férfi meghökkent, és csodálkozva pillantott rá. 14


7/18/2010

12:13 AM

Page 15

– Hasonlítunk egymásra? Azt mondja, egyforma a természetünk? – Sokkal inkább, mint gondolná. Éppen amiben legjobban hasonlítanak egymásra, ott szûnik meg mindkét oldalon a megértés és a türelem. Günter megrázta a fejét. – Érdekes, amit mond. No de várjunk csak, apámat olykor elviselhetetlennek találom. Kegyed szerint én is ilyen vagyok? – Csak ön látja elviselhetetlennek az édesapját. Mindketten szenvednek, mert éppen a legérzékenyebb ponton sértik egymást. Bocsásson meg, hogy ezt ilyen nyíltan kimondom. Azt hiszem, az apja elõtt sem hallgathatom el, mert úgy gondolom, mindkettõjükön segíthet. Higygye el, a javukat akarom, szeretném, ha békében élnének egymással, ezért is merek ítélkezni. Különben nem lenne jogom hozzá. – Ne beszéljen mindig úgy, mintha a házunkban csak kötelességbõl és köszönetbõl állna az élete, és nem lenne semmihez joga. – Pedig így van. Egész életemben legfõbb kötelességemnek tekintem, hogy kifejezzem hálámat a jóságukért. Jogaim pedig valóban nincsenek. Günter megcsóválta a fejét. – Szóval ilyen gondolatok járnak ebben a csinos fejecskében? Látom, nincs tudatában, hogy mi sokkal többel tartozunk kegyednek, mint fordítva. Már azzal hálára kötelez bennünket, hogy itt van, hiszen a családi békét és az összetartás érzését kizárólag önnek köszönhetjük. Bennem is csak most válik tudatossá mindez, 15


7/18/2010

12:13 AM

Page 16

ahogy kimondom. Ha tudná, milyen ellenséges volt itt a hangulat, mielõtt idejött, akkor nagyon feltûnne a különbség az akkori és a mostani állapot között. És azt még nem is említettem, hogy egész nap a rendelkezésünkre áll, jókedve bearanyozza a házat, és az egész háztartást kézben tartja, ami csodálatra méltó egy ilyen fiatal teremtéstõl. És még kegyed beszél háláról! – mondta kedvesen. Käte megint elpirult. – Én itt otthonra leltem, jóságot és barátságot kaptam. Mi mást tehetnék, mint hogy ezernyi kis szolgálattal meghálálom? – Nos, jól van, így legalább egyenrangú félként állunk egymással szemben. Maradjunk annyiban, hogy itt kegyednek nemcsak kötelességei, hanem jogai is vannak. De visszatérek az elõbbi kijelentésére, miszerint a természetem hasonlít az apáméra. Én mind a mai napig éppen az ellenkezõjérõl voltam meggyõzõdve. – Ahogy az apja is, Günter. Õ is azt állítja, hogy önök úgy különböznek egymástól, mint az éjszaka a nappaltól. Higgye el, mindketten tévednek. Volt elegendõ alkalmam, hogy megismerjem önöket. Mindketten nagyon büszkék és erõs akaratúak, s ha meg vannak gyõzõdve az igazukról, következetesek egészen a makacsságig, ha szabad ezt mondanom. Mindketten derék, erõs jellemek, nem hajlandók engedményeket tenni még önmagukkal szemben sem. Ennek ellenére természetük alapvetõ vonása a nemeslelkûség. Különös módon nem is annyira a hibáik okozzák a súrlódásokat, mint inkább jellemük jó oldala. 16


7/18/2010

12:13 AM

Page 17

Günter elgondolkozva nézett maga elé. – Apám nagyon kemény, zsarnoki természetû és igazságtalan. Ilyen tulajdonságokat fedezett fel bennem is? – kérdezte. Käte eltûnõdött, majd mosolyogva válaszolt: – Elfelejti, hogy sokkal fiatalabb az apjánál, akit az élet már megkeményített. Amit ön zsarnokságnak nevez, talán csak azt jelenti, hogy hozzászokott a parancsoláshoz. Az édesapjának sok embert kell irányítania. És ha majd egy napon önre hárul ez a feladat, ebben is hasonlítani fognak. Igazságtalannak azonban még sohasem találtam Heinrich bácsit. Günter zavarában végigsimított a haján. Arcára kelletlen kifejezés ült ki. Az éles vonás a szája és az álla között elmélyült, ahogy a fogát összeszorította. Szürke, mélyen ülõ szeme komoran fénylett. – Mindig beleütközöm apám kemény, zsarnoki természetébe, azt pedig, hogy bennem is az alárendeltjét látja, végképp igazságtalannak tartom. Käte esedezve nézett rá. – Mindezt csak ön érzi így, édesapja beosztottjai nem bánják, hogy fõnökük kemény kézzel irányítja õket és a céget. Nem gondolkodott még el azon, hogy egy kis engedékenységgel, önként vállalt alázattal lefegyverezhetné? – kérdezte szelíden. A férfi különös érzésekkel hallgatta a lány lágy, tiszta hangját, és eltûnõdve nézett rá. – Furcsán hatnak rám a szavai. Kár, hogy eddig nem beszéltünk errõl. Ahányszor csak találkoztunk, csupa jelentéktelen, hétköznapi dologról esett szó köztünk. 17


7/18/2010

12:13 AM

Page 18

Õszintén szólva eddig eszembe sem jutott, hogy érdemes lenne kegyeddel megosztani a gondolataimat. Attól tartok, alábecsültem, és nem tettem semmit azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Nagyon sajnálom. És végtelenül örülök, hogy éppen önhöz fordultam szomorú szívemmel. Ha az elõbb azt mondtam, hogy mindig beleütközöm apám kemény természetébe, akkor most ez kétszeresen igaz. Käte szívében boldogság ébredt. Hálás volt a sorsnak, hogy Günter bánatában megtalálta a hozzávezetõ utat. Még soha nem érzett ilyen forró vágyat, hogy elsimítsa apa és fia között az ellentéteket, mint most, amikor végre nyíltan beszélhettek róla. – Megint történt valami önök között? – kérdezte részvétteljesen. A férfi mély lélegzetet vett, és izgatottan kitört: – Apám zsarnokságában olyan messzire ment, hogy elõ akarja írni nekem, kit vegyek feleségül. A lány összerezzent és elsápadt, de minden erejét összeszedve nyugalmat erõltetett magára. – Nem értem, hogy tehet ilyet – mondta rekedten. Günter nyugtalanságtól hajtva felugrott. – Én sem, de megtette, és ezért jövök kegyedhez, Käte, hogy véd- és dacszövetséget kössünk apám önkénye ellen, aki makacsul ragaszkodik ahhoz, amit a fejébe vett. A lány szorongva nézett rá. – De mit tehetek én? Miért akar éppen velem szövetséget kötni? – Mert apám tehetetlen lesz, ha mi összefogunk. 18


7/18/2010

12:13 AM

Page 19

Ugyanis kegyed az a lány, akit feleségként kijelölt számomra. A lány egyszeriben holtsápadt lett. Mereven, szomorúan nézett maga elé. – Én legyek az ön felesége? – kérdezte fakó hangon. A férfi megfogta reszketõ kezét. – Kegyed is megijedt, ugye? De legyen nyugodt, ehhez még az apám hatalma is kevés. A házasságra nem lehet kényszeríteni az embert. Ezért jöttem haza, Käte, hogy mi ketten összefogjunk az erõszak ellen. Ha öszszetartunk, apám elõbb-utóbb kénytelen lesz belátni, hogy ezúttal nem tudja keresztülvinni az akaratát – mondta szinte gyengéden. Käte emberfeletti erõfeszítéssel próbált nyugalmat erõltetni magára. Legszívesebben hangos sírásra fakadt volna szörnyû kínjában. Itt áll elõtte az a férfi, akit teljes szívébõl szeret, és kézzel-lábbal hadakozik az ellen, hogy elvegye õt feleségül. Günter vérlázítónak találja, hogy apja egy olyan nõhöz akarja kényszeríteni, akit nem szeret. Kätét is felháborította, hogy Heinrich bácsi az õ megkérdezése nélkül rendelkezik felette, habár tudta, hogy jót akar neki. Kimondhatatlanul megalázónak találta a helyzetet, és csak a büszkeségének köszönhetõen tudta megõrizni a tartását. Látván, hogy szíve választottja hevesen tiltakozik a vele kötendõ frigy ellen, jeges kézzel markolt szívébe a fájdalom. Szinte bármit megadott volna érte, ha megtehette volna, hogy bezárkózik a szobájába, és kisírja magát. Csakhogy ki volt szolgáltatva Günter fürkészõ pillantásának, és minden erejével lepleznie kellett az érzelmeit. 19


7/18/2010

12:13 AM

Page 20

A férfi persze izgatottan várta a válaszát. Látta, hogy a lány elsápadt, s hogy alig tudja leplezni felindultságát, csak éppen az igazi okát nem tudta. Käte végre összeszedte magát. Megmarkolta a szék karfáját, és maga elé meredt. Nem mert Günterre nézni. Úgy érezte, belebetegszik, ha meglátja a tekintetében, mennyire közömbös a számára. – Igen, ezt be kell látnia – felelte végül színtelen hangon. Günter diadalittasan bólintott. – Ugye, kegyed sem engedi magát belekényszeríteni egy olyan házasságba, amelyik nem a szíve szerint van? – Inkább a halál! – tört ki a lányból. A férfi nem is sejtette, milyen kegyetlen Kätéhez. – Hála istennek, hogy egyezik a véleményünk! Ne értsen félre, a szavaim nagyon lovagiatlanul hangzanak, de biztosan tudom, hogy ön éppoly kevéssé szeret engem, mint én magát. Elég jól ismerem a nõket, hogy tudjam, kegyed pusztán baráti rokonszenvvel viseltetik irántam. Boldog lesz az a férfi, akinek egyszer majd odanyújtja a kezét, s akivel igaz szerelemmel szeretik egymást. Ami pedig kettõnket illeti, sokkal szentebb számunkra a házasság, mintsem hagynánk belekényszeríteni magunkat. Ugye, igazam van? A lány tétova mozdulattal megigazította a haját. – Igaza van, Günter. És az édesapjának is el fogom ezt magyarázni, ha elõttem is kinyilvánítja az akaratát. Günter visszaült mellé, és megkönnyebbülten rámosolygott. 20


7/18/2010

12:13 AM

Page 21

– Nagy kõ esett le a szívemrõl. Käte is megpróbált mosolyogni. Csak õ tudta, mibe került neki ez a mosoly és az erõltetett könnyed hangvétel. – Hát ennyire megijedt tõlem? A férfi bizalmasan elõrehajolt. – Igen, mégpedig különös okból, amibe máris be szeretném avatni. Legyen a bizalmasom, Käte! Úgy érzem, mintha ebben az órában közelebb kerültünk volna egymáshoz, mint a sok, egy fedél alatt töltött év során bármikor. Beszélhetnék önnel olyan nyíltan és õszintén, mintha az édeshúgom lenne? Nem látta a fájdalmas vonást a lány szája sarkában, amikor válaszolt neki: – Beszéljen csak, Günter, megpróbálom kiérdemelni a bizalmát. A férfi megfogta a kezét, és annak ellenére, hogy teljesen el volt foglalva a saját gondjaival, feltûnt neki, hogy milyen hideg, már-már élettelen a lány keze az õ erõs tenyerében. – Tehát hallgasson ide, Käte! Szeretek egy nõt, akit az apám nem hajlandó elfogadni menyének. Käte érezte, hogy éles fájdalom hasít a szívébe, de az arca meg sem rezdült. Testén végigfutott a hideg. – Mondja tovább, hallgatom! – suttogta sápadtan. És Günter folytatta: – Apám nem adott más lehetõséget, vagy kegyedet választom, vagy egy másik lányt a mi köreinkbõl. De a nõ, akit szeretek, és aki szívbõl viszontszeret, nem tartozik közénk. Színésznõ. Apám, ahogy ismerem, soha21


7/18/2010

12:13 AM

Page 22

sem fog beleegyezni, hogy feleségül vegyem. Kegyed ismeri az apám nemzedékének gõgös kasztszellemét, amelyet az új idõk sem tudtak kiölni. Aki nem tartozik közénk, azt alacsonyabb rendûnek tekintik. Csakhogy ez engem nem tart vissza attól, hogy kiálljak a szerelmem mellett. Apám ma döntésre kényszerített volna, ha nem szántam volna már rá korábban magam, hogy feleségül veszem Lori Leixnert. Käte beleremegett a szavaiba. A színésznõ neve nem volt idegen számára. Rendszeres színházlátogatóként szinte minden színészt névrõl ismert. Hozzájuk tartozott Lori Leixner is. Tudomása szerint a lány csak epizódszerepeket játszott, de a szépsége neki is feltûnt. Egy este, amikor elõadás után Heinrich bácsival a színház elõtt az autóra vártak, Lori vonult el elõttük egy ismert világfi karján. Turbékolva és kacéran simult a férfihoz, és épp amikor Käte elõtt elhaladtak, azt mondta neki: „Úgy vágytam már rád, drágám.” És eközben szerelmes pillantást vetett rá. Még sokáig a fülében csengtek e szavak, és az volt az érzése, hogy ez az elbûvölõ teremtés, aki a színpadon csak lelketlenül csacsog, ezeket a szavakat visszafojtott szenvedéllyel ejtette ki. Ezt a nõt akarja Günter feleségül venni? Éppen õt, aki néhány hete még egy másik férfit nevezett drágámnak, és biztosította afelõl, hogy milyen epekedve várta? Käte úgy érezte, mintha durva kéz kulcsolódna a torkára, és teljes erejébõl szorítaná. Saját fájdalma elhalványult Günterért való aggodalma mellett. Számára nem volt kétséges, hogy a férfi arra érdemtelennek ad22


7/18/2010

12:13 AM

Page 23

ta a szívét. Nagy ég, mi lesz, ha elvakultan valóban feleségül veszi, és egy nap be kell látnia, hogy nem volt méltó a szerelmére! El kellett volna mondania Günternek, hogy mit hallott akkor este, de nem jött ki hang a torkán. Úgy érezte, meg van kötve a keze. Hogyan tarthatná vissza a férfit éppen õ egy meggondolatlan lépéstõl, amikor maga sem közömbös iránta? Nem feketítheti be elõtte a választottját. Kénytelen lesz tehetetlen szemlélõként kivárni a fejleményeket. Ezért fojtott hangon csak ennyit kérdezett: – És mi lesz, ha az édesapja nem adja beleegyezését a házassághoz? Günter visszahanyatlott a karosszékbe. Keményen a karfára csapott. – Akkor is elveszem Lorit. Käte a kezét tördelte. – Akkor szakításra kerül sor az apja és ön között, Günter. Ahogy én ismerem, nem egyezik bele, hogy egy… egy színésznõt vegyen el. Tudom, milyen rossz véleménnyel van ezekrõl a hölgyekrõl, és… ó, istenem, mi lesz ebbõl? Günter végigsimította a homlokát. – Nagyon megható, hogy ennyire a szívére veszi a gondjaimat. Egészen elsápadt. A lány szívében félelem, aggodalom és szerelem vívott harcot egymással. Végül így szólt: – Elõre rettegek, hogy jóvátehetetlen összeütközésre kerül sor önök között. A férfi bátorítani próbálta. – Sötétebben látja az ügyet, mint amilyen valójában! 23


7/18/2010

12:13 AM

Page 24

Ha apám belátja, hogy az ellenkezésével semmin sem tud változtatni, végül beletörõdik a házasságba. A lány mélyet sóhajtott. – Nem lesz könnyû. Mindketten nyakasak, egyikük sem akar majd engedni. – Talán igaza van, és csakugyan olyan hasonló a természetünk, hogy lehetetlen lesz köztünk az ügy békés rendezése. Most, hogy így kimondta, nekem is ez a véleményem. Eddig azt hittem, azért nem tudok kijönni az apámmal, mert homlokegyenest eltérõ a jellemünk. Talán az zavarja az embert a legjobban, ha a saját hibái köszönnek vissza embertársában. Mindenesetre megszívlelem jó szándékú szavait, és a jövõben megpróbálok engedékenyebb lenni, hogy lefegyverezzem apámat. – Jól teszi, Günter, mert ez bizonyára kedvezõen befolyásolja majd kettõjük kapcsolatát. Az édesapja túl idõs ahhoz, hogy megváltozzék. Önnek könnyebben megy, hiszen fiatal. A férfi elmosolyodott. – Gondolja? Nos, annyira azért nekem sem lesz könnyû dolgom, de igyekezni fogok. Ami pedig a nõsülést illeti, ebben nem hagyom befolyásolni magam. Ne nézzen olyan ijedten, kicsi Käte! Segít nekem, ugye? Apám sokat ad a véleményére. Talán tudna egy kicsit hatni rá. Käte görcsösen összekulcsolta a kezét. – Bárcsak megtehetném… higgye el, mindent megteszek, hogy megpróbáljam hozzásegíteni a boldogságához. De… nem akarok beleszólni a dolgaiba, nincs is 24


7/18/2010

12:13 AM

Page 25

jogom hozzá. Valóban azt gondolja, hogy boldog lesz majd azzal a hölggyel? Günter bizakodva mosolygott. – Ön még nem ismeri a szerelmet, Käte. Ha az ember szerelmes, akkor csak a szíve választottjával lehet boldog. Ha nem lehet az övé, örökre eljegyzi magát a boldogtalansággal. – A boldogtalansággal… – ismételte Käte halkan. A saját bõrén érezte, hogy a férfinak mennyire igaza van. – Igen, Käte, higgye el, csak akkor lehetek boldog, ha feleségül vehetem Lorit. – Szívbõl imádkozom, hogy a legboldogabb ember legyen a földön. A férfi újra megfogta a kezét. – Milyen derék, jószívû teremtés maga, Käte. Azt hiszem, én már el is felejtettem imádkozni. Imádkozzék értem is… egy ilyen tiszta szívbõl fakadó ima bizonyára meghallgatásra talál. De most már nem akarom tovább rabolni az idejét. – Nem zavar… még mielõtt elmegy, szeretnék kérni valamit. – Miben segíthetek? – Nem rólam van szó. Csak arra szeretném kérni… tartson még egyszer önvizsgálatot, és bizonyosodjon meg róla, hogy a választottja érzelmei is hasonlóan mélyek. Mérlegeljen tiszta fejjel, vajon a befektetés meghozza-e a remélt nyereséget. Ne felejtse el, hogy a boldogságáról van szó, Günter! Günter lebilincselve nézett a csillogó szempárba, melynek tiszta szépségét ma vette észre elõször. 25


7/18/2010

12:13 AM

Page 26

– Azt hiszem, ma kért tõlem életében elõször valamit, Käte. Abban viszont biztos vagyok, hogy még soha nem nézett rám ilyen esdeklõ tekintettel – jegyezte meg elgondolkozva. A lány elpirult, és lesütötte a szemét. – Hiszen nem magam miatt kérem… – Éppen ezért is ilyen megható számomra. Köszönöm, hogy ennyire szívén viseli a sorsomat. Egy hetem van, akkor közölnöm kell apámmal a döntésemet, és meg is teszem. Käte a szívére szorította a kezét. – Mindent megteszek, amit csak tudok, hogy megenyhítsem az apja szívét. De makacs lesz… akárcsak ön. – Bárhogy lesz is, köszönök minden jó szót, amit az érdekemben szól. És ha egyszer az életben segítségre vagy tanácsra lesz szüksége, forduljon hozzám. A mai napon életre szóló barátságot kötöttünk, nemde? Käte a férfi erõs kezébe tette a kezét. Szeme könnyesen csillogott. – Igyekszem kiérdemelni a barátságát. Ezzel elváltak. Käte Günter után nézett, ahogy áthaladt a kerten. Kezét a szívére szorította. – Segíts neki, Istenem! Mindent eltûrök zokszó nélkül, de neki ne essen baja, segíts rajta! – imádkozott áhítatosan.

26


7/18/2010

12:13 AM

Page 27

II. Este Käte Heinrich bácsival üldögélt a nappaliban. Günter velük vacsorázott, de aztán elment. Apja egy darabig némán nézett utána, majd sóhajtva Kätéhez fordult. – Énekelnél nekem, kislányom? Ma olyan rossz hangulatban vagyok, a te dalaid pedig mindig elûzik a szomorúságomat. Olyan megnyugtató a hangod. Käte azonnal felállt. – Szívesen. Mit énekeljek, van valami kívánságod? Az idõs úr felnézett rá. A lány karcsún és hajlékonyan állt elõtte, mint maga a virágzó élet és a makulátlan tisztaság. „A világ legszebb és legkedvesebb teremtését választottam ki a fiam számára. Hát tehet mást Günter, mint hogy két kézzel kap utána? Habozhat akár egy percig is, hogy ezt a csodálatos lányt vegye-e feleségül, vagy egy kikent-kifent színházi dámát? Akkora hatással lenne rá az a nõ, hogy észre sem veszi Käte nemes szépségét? Ha ennyire vak, nekem kell felnyitnom a szemét, és egyszerûen rákényszerítenem a boldogságot” – gondolta az apa, majd a kérdésre így felelt: – Teljesen mindegy, mindegyik dalod gyógyír szomorú szívemnek. Käte megfogta gyámja kezét. – Hát szomorú a szíved, Heinrich bácsi? Az idõs úr nagyot sóhajtott. – Egy kicsit. – Másként nem tudok segíteni, csak a dalaimmal? Azok olyan egyszerûek és szerények. 27


7/18/2010

12:13 AM

Page 28

– Éppen emiatt olyan szívhez szólók. Hidd el, jobban szeretem, ha te énekelsz, mint bármelyik ünnepelt énekesnõ. – Örülök, Heinrich bácsi, hogy tetszik, habár nem értelek, hiszen sosem tanultam énekelni. – A fülemüle és a pacsirta sem, mégis mindenkit elbûvöl az énekük. Hadd halljalak hát! A lány még egy pillanatig habozott, szívesen megkérdezte volna, mi nyomasztja gyámja lelkét, de nem merte. Ha magától nem árulja el, akkor nem próbálhat szólni Günter érdekében, mert az egyébként jóságos Heinrich bácsi vele is tud nyers és hajthatatlan lenni. Käte tudta, hogy akarata ellenére úgysem lehet egyetlen szót sem kihúzni belõle. Átment hát a nappalival szomszédos zeneterembe, ahol egy csodálatos zongora állt, amely valamikor Günter édesanyjáé volt. Heinrich mindig rajongott a muzsikáért. Käte édesanyja is zeneértõ volt, Käte neki köszönhette a tehetségét. Rövid ideig keresgélt a kották között, majd leült a zongorához. Ha Günter nem volt otthon, szívesen játszott és énekelt, de a jelenlétében messzire elkerülte a zeneszobát. Ezen a napon is legszívesebben ezt tette volna, a könnyek még most is a torkát fojtogatták. Mégis erõt vett magán, finoman végigfuttatta ujjait a billentyûkön, majd egy Schumann-dalba fogott. Ezután Solveig dala következett Griegtõl, végül maga sem tudta, miért, Mozarttól Az ibolya. Szinte el is felejtette, hogy hallgatósága van, és több érzelmet vitt bele a dalba, mint illett volna. Megható õszinteséggel szólaltatta meg ifjú szívének reménytelen szerelmét. 28


7/18/2010

12:13 AM

Page 29

Lám, szólt a félénk kis virág, lennék oly szép, mint senki más, ó, bárcsak néhány percig! Forró vágyakozással tört fel ajkáról a dal. Meg volt gyõzõdve saját jelentéktelenségérõl, pedig oly nagyon szeretett volna szép és vonzó lenni. Nem is maga miatt, inkább azért, hogy Güntert megmentse, hogy elhódítsa attól az asszonytól, aki egész biztosan nem érdemli meg a szerelmét, és soha nem lesz képes õt boldoggá tenni. Csakhogy a férfi a büszke rózsa után áhítozik, és nem látja a szerény ibolyát a saját kertjében. Csizmájával rátaposott szegény kis ibolyára, s õ elhervadt, de boldog volt… …Szegény kis virág, mi bájos volt és szerény! Az utolsó sorok fájdalmas sóhajként röppentek fel ajkáról. Az ajtóban ebben a pillanatban megjelent Heinrich bácsi. – Ne mondd nekem többször, hogy a dalaid szerények és igénytelenek. Ezt az utolsót úgy énekelted, mint egy istenáldotta tehetség. Még a csalogányt is túlszárnyaltad. Käte összerezzent, hiszen teljesen megfeledkezett róla, hogy nincs egyedül. Mint aki mély álomból ébredt, úgy nézett gyámapjára. – Nagyon szeretem ezt a dalt, Heinrich bácsi. 29


7/18/2010

12:13 AM

Page 30

– Igen, igen, hallottam már tõled néhányszor, de még soha nem adtad elõ ilyen elragadón, mint ma. A szegény kis ibolya… Gyere, beszélgessünk egy kicsit! A büszke, tekintélyes férfi atyaian a lány vállára tette a kezét, és visszakísérte a szalonba. Meghatódva nézett lehajtott fejére. – Kicsi Käte, te magad is egy szerény ibolyácska vagy – mondta mosolyogva. A lány ráemelte szép szemét. – Nem is lehetek más, Heinrich bácsi. – Efelõl vitatkozhatnánk, de nem szívesen teszem, veled békében akarok élni, eleget veszekszem az önfejû fiammal. Käte megfogta a kezét. – Nem kellene ennek így lennie – szaladt ki a száján. Az idõs úr leült vele szemben. A homlokát ráncolta. – Persze hogy nem kellene így lennie, ha a fiam nem lenne olyan makacs. Käte bátran összeszedte magát. Elhatározta, hogy máris lándzsát tör Günter mellett. – Az a jó, ha egy férfinak erõs akarata és határozott véleménye van. Ha Günter valami pipogya alak lenne, ha mindig a te szád íze szerint beszélne, akkor lenne okod panaszkodni. Örülnöd kellene, hogy a fiad talpig férfi! Gyámapja huncut mosollyal nézett rá. – No lám, most még te is összeakasztod velem a bajszod miatta. A lány felsóhajtott. – Bocsáss meg, Heinrich bácsi, amiért kimondom a 30


7/18/2010

12:13 AM

Page 31

véleményemet. Gondolom, magad is tudod, hogy Günter mindenben a hasonmásod. A makacsságát tõled örökölte, és ha az engedetlenséget nem tõled tanulta is, annak csak az az oka, hogy neked nem kell harcolnod senkivel, legfeljebb önmagaddal, mert nincs, aki uralkodjon fölötted. Heinrich bácsi meglepetten kapta fel a fejét. – Hohó, kicsi Käte! Ugyan mi ütött beléd hirtelen? Hát makacsnak ismersz engem? – Bocsáss meg… az eltökéltséget én nem nevezném makacsságnak. De az elszántságot, amit te makacsságnak hívsz, Günter valóban tõled örökölte. A bácsi megütközve nézett rá. – Nicsak, mibõl lesz a cserebogár! Szóval ez a véleményed? Azt mondod, Günter tõlem örökölte a makacsságát? Käte elszántan bólintott. – Igen, egész biztosan. Szerintem örülnöd kellene, hogy ilyen elõnyös, megnyerõ tulajdonságokat kapott tõled. Igen értékes örökség ez. Az idõs úr egy darabig csak bámult maga elé. Maga sem tudta, hogyan történt, de Käte szavai hirtelen fellebbentették a fátylat az emlékeirõl. Arra az idõre gondolt, amikor olyan idõs lehetett, mint most Günter. Nem állt õ is éppilyen makacsul szemben az apjával? Engedetlensége annak idején majdnem jóvátehetetlen õrültséghez vezetett, amitõl csak barátja, Klaus Harland tartotta vissza. Igen, a családjában mindenki nagyon konok volt, különben nem vitték volna ilyen sokra. De egy Warnecknek mindig fejjel kell a falnak rohannia? Ké31


7/18/2010

12:13 AM

Page 32

sõbb õ is belátta, hogy az apja jót akart, és megértette, hogy a szigorúsága ellenére szereti. Ezért késõbb tiszta szívbõl köszönetet is mondott neki. Ideje lenne, hogy mindezt Günter is belássa. – Én nagyon szeretem a fiamat, Käte, csak nem tudom kimutatni az érzéseimet, mert mindig felmérgesít – bökte ki akarata ellenére. – Ó, Heinrich bácsi, Günter is teljes szívébõl szeret téged, csak õ sem tudja kimutatni, mert a konokságotok mindig egymás ellen fordít benneteket – mondta Käte bátran. Az idõs úr elgondolkodva pillantott rá. – Úgy gondolod? Ennyire biztosra veszed, hogy a fiam szeret? – Egészen biztos vagyok benne. – Egyáltalán, milyen véleménnyel vagy róla? Käte komolyan bólintott. – Günterrõl csak jót tudok mondani. Az öreg egy ideig fürkészõn nézett rá, majd bólintott. – Jól van, elhiszem, hogy a konoksága mellett még lehet melegszívû, derék fiú. És ha teljesíti egy kívánságomat, amelyhez ragaszkodom, és amit éppen ma adtam a tudtára, akkor hajlandó vagyok mindent elfelejteni, amit eddig makacsságában ellenem elkövetett. Käte felsóhajtott. – És ha nem tudja teljesíteni a kívánságodat? – kérdezte aggódva. Heinrich bácsi megfogta a kezét. – Én csak azt akarom, hogy boldog legyen. Nem kell olyan ijedt képet vágnod. Mindössze annyit kértem tõ32


7/18/2010

12:13 AM

Page 33

le, hogy hagyjon egy értéktelen üvegcserepet a porban, és fogadjon el helyette tõlem egy értékes gyémántot. Olyan méltánytalan kérés ez? Mondd, Käte, jó apaként nem kell-e arra kényszerítenem, hogy teljesítse a kívánságomat? A lány ismét felsóhajtott. – Senkire sem lehet rákényszeríteni a boldogságot – felelte halkan. A házigazda maga elé meredt, majd így folytatta: – De egy apának minden lehetséges eszközzel meg kell állítania a fiát, ha az a vesztébe rohan. Én sem fogom tétlenül végignézni, ha Günter erre készül. Käte buzgón helyeselt volna, ha nincs tudomása róla, mitõl reméli gyámja egyetlen fia boldogságát. A boldogtalanságtól talán valóban megóvhatja Heinrich bácsi tekintélye, ám a boldogságot nem kényszerítheti rá soha. – Erre nem tudok mást mondani, mint azt, hogy szívbõl kívánom Günter boldogságát. Gyámja bólintott. – Tudom, hogy te is jót akarsz neki, Käte. Amikor Günter ezen a napon elhagyta a házat, elsõ útja a színházhoz vezetett. Lori a mai darab második felvonása után már végzett, és amikor az öltözõben készülõdött, egyik kolléganõje, akivel az öltözõn osztoztak, évõdni kezdett vele. – Jó neked, Lori, már végeztél, és mehetsz vacsorázni valamelyik hódolóddal. Ki van ma soron? Lori felszegte a fejét. – Ez nem tartozik rád, kedvesem. 33


7/18/2010

12:13 AM

Page 34

– Jól van, már kérdezni sem szabad? Igazad van, hogy kihasználod a fiatalságodat és a szépségedet, úgyis gyorsan tovaszáll. Egyébként a ruha, amelyet viselsz, egy vagyonba kerülhetett. Az ilyet csak akkor engedheti meg magának az ember, ha fiatal és szép, és gazdag udvarlói vannak. Lori megvetõn nézett rá. – Csak tudnám, miért érdeklõdsz ennyire irántam – jegyezte meg, miközben feltette a kalapját. Idõsebb társnõje vállat vont. – Jelenleg az a szórakozásom, hogy nézem, ahogy mások az ujjuk köré csavarják a férfiakat… no és persze fordítva. – Irigykedsz? A másik, nála sokkal tehetségesebb színésznõ megrántotta a vállát, és rágyújtott egy cigarettára. – Nem tudom, hogy egyébként cserélnék-e veled, de a jó vacsorákért irigyellek. Lori elégedett pillantást vetett a tükörbe, és fütyörészni kezdett. – Ez nekem nem jelent semmit. Különben is, ha sokat eszik az ember, könnyen elhízik. Viszlát! – Viszlát, jó szórakozást! Lori a gúnyos jókívánság hallatán dacosan felvetette a fejét. Ám még mielõtt elérte a kijáratot, segélykérõ, csüggedt kifejezést varázsolt az arcára. Az életben sokkal jobban játszott, mint a színpadon. Így lépett Günter elé, aki a mûvészbejárónál várta. Csillogó szemmel üdvözölte a lányt. – Végre, Lori! 34


7/18/2010

12:13 AM

Page 35

– Sokáig kellett várnod, drágám? Mindegyik hódolóját így szólította, nehogy véletlenül eltévessze a nevüket. – Most, hogy már itt vagy, nem számít. A vágyakozás különben is hosszabbá teszi a várakozást. A lány felsóhajtott. – Ha tudnád, milyen hosszúak az esték a színházban, amikor tudom, hogy vársz rám. Egyébként amióta ismerlek, még jobban utálom a fellépéseket. Olyan kínos kint állni a színpadon, miközben idegen férfiak mohón legeltetik rajtam a szemüket. A férfiak olyan rámenõsek, azt hiszik, hogy egy színésznõnek nincsenek érzései. A kulisszák mögött pedig csak irigység és gonoszság fogad. Ah, Günter, nálad legalább béke van és nyugalom. A férfihoz simult, aki szorosan magához ölelte. – Nemsokára megszabadulsz innen, Lori, és a feleségem leszel. Hamarosan beszélek apámmal. Lori csak erre várt. Günter figyelmét elkerülte mohón felvillanó tekintete. – És ha apád megtagadja a beleegyezését? – Akkor is feleségül veszlek. Egyszerûen kész tények elé állítom. Ha látja, hogy már nem tehet semmit, bele fog törõdni. – Biztos vagy benne? – Efelõl nyugodt lehetsz. Eleinte biztosan dühös lesz rám egy kicsit, de amikor látja, hogy hiába erõsködik, túlteszi magát rajta. Amíg azt hiszi, megmásíthatja az elhatározásomat, minden eszközt bevet majd ennek érdekében. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy most nem hallgatok rá. 35


7/18/2010

12:13 AM

Page 36

Lori mélyet sóhajtott. – Bárcsak már vége lenne az egésznek! El sem tudod képzelni, milyen nehéz az életem, mióta az apámat és az egész vagyonomat elvesztettem. Lori kitalált egy mesét Günternek az apjáról és a régi szép idõkrõl. Igazából az apja kölcsönökbõl tartotta fenn magát, mindig mások költségén élt, és más emberek pénzével piszkos üzleteket kötött, végül meghalt balesetben, mielõtt börtönbe kellett volna vonulnia, hogy letöltse a rászabott büntetést. Lori korán elveszítette az édesanyját, és könnyelmû apja attól sem riadt vissza, hogy üzleteihez lánya szépségét használja csalétekként. Lori éppolyan könnyelmû volt, mint az apja. Gondtalanul élt egyik napról a másikra, és hagyta, hogy mások gondoskodjanak róla. Színpadra csak az apja halála után lépett, az pedig, hogy gyakran váltogatta a hódolóit, egy cseppet sem nyomasztotta a lelkiismeretét. Néhány hónapja azonban sorban kiadta az útját minden udvarlójának, mert Günter a védtelen, tiszta, szerencsétlen lányt látta benne, és feleségül akarta venni. Lori, aki mindig is ragyogó parti után áhítozott, elérkezettnek látta az idõt a cselekvésre. Ravaszul behálózta a férfit, aki gyanútlanul belesétált a csapdába. Lori, akinek kegyeit a hódolók addig drága ajándékokkal fizették meg, Güntertõl virágon kívül nem volt hajlandó semmit elfogadni. Eljátszotta elõtte az elszegényedett tisztes úrilány szerepét, és ezzel sikerült is végképp elcsábítania. Amikor Günter egyszer a ruhásszekrénye láttán elcsodálkozott, Lori azzal a mesével állt elõ, hogy a szerepeihez szükséges ruhákat a színház igazgatója fizeti, 36


7/18/2010

12:13 AM

Page 37

ezenkívül pedig alkalmanként divatházaknak is modellkedik, és a sok szép holmit azok bocsátották ingyen a rendelkezésére. A drága ékszereket pedig édesanyjától örökölte. – Egyszerûen képtelen vagyok megválni az emlékeimtõl, hacsak a szükség nem visz rá – mondta a férfinak. Günter erre megcsókolta a kezét, és így válaszolt: – Soha nem kell megválnod tõlük, Lori! Ha megszorulsz, rám mindig számíthatsz. A lány elhárító mozdulatot tett. – Amíg nem vagyok a feleséged, virágon kívül semmit nem fogadok el tõled – válaszolta. A férfit lebilincselte a büszkesége, még bocsánatot is kért tõle. – Nemsokára az enyém leszel, akkor végre mindent megadhatok neked. Ez már zene volt Lori fülének. Türelmetlenül várta hát, hogy Günter megkérje a kezét, hogy végre a gazdag gyáros menye legyen. Hogy elérje a célját, óvatosságból egyre ritkábban találkozott a többi hódolójával, s mindenben Günterhez próbált igazodni. Günter egyébként is a leginkább kedvére való volt az összes udvarlója közül, és már amennyire ez az önzõ, kapzsi lány szeretni tudott, a maga módján szerette is, legalábbis pillanatnyilag. Ezen az estén Günter komolyan beszélt Lorival a jövõjükrõl. A lánynak két hét múlva amúgy is el kell jönnie a színháztól. Csak erre az egy darabra szerzõdtették, és ezt már csak ebben a hónapban játsszák. – Ha apám mához egy hétre sem egyezik bele a há37


7/18/2010

12:13 AM

Page 38

zasságunkba, akkor haladéktalanul megrendelem a kihirdetést. Ha aztán bejelentem, hogy megvolt az esküvõnk, és apám tombolni kezd, mi úgyis elmegyünk nászútra, s mire visszajövünk, biztosan megnyugszik. Günter maga is elhitte, amit mondott. Szilárdan elhatározta, hogy a házasságát illetõen mindenképpen keresztülviszi az akaratát. Lorit nagyon érdekelte, hová mennek nászútra. A férfi átengedte neki a választást, és a lány összekulcsolta a kezét, mint egy könyörgõ gyerek. – Menjünk a hegyekbe, Günter, Bajorországba, Tirolba vagy Svájcba! Szeretném látni a hófödte hegyóriásokat, eddig még nem volt részem ilyen látványban. Csodálatos lenne veled siklani a havon és a jégen, fel az égbe! Ah, Günter, olyan ez, mint egy szép álom – hízelgett a lány. – Amely hamarosan valóra válik. Teljesül a kívánságod, a hegyekbe utazunk – mondta a férfi, és elragadtatottan csókolta meg Lori kezét, mely olyan lágy és puha volt, mint egy gyereké – s olyan jellegtelen is. Ám ezt Günter nem vette észre. Szemére jótékony hályog hullott, valahányszor ránézett a lányra, akin tulajdonképpen minden hamis volt. De õ hitt benne, s gyanútlanul feltárta elõtte a szívét, pedig az nem látott benne mást, csak egy tényezõt az élet által feladott matematikapéldában. Nagyszerûen értett hozzá, hogy port hintsen Günter szemébe, aki becsületes, jóérzésû férfi lévén, könnyen bedõlt a hamis színjátéknak.

38


7/18/2010

12:13 AM

Page 39

III. A határidõ, amelyet Heinrich Warneck adott a fiának, lejárt. – Ma beszélek apámmal, és megmondom neki, hogy eljegyeztem Lori Leixnert. Szorítson nekem, hogy minden rendben menjen – mondta Günter, amikor reggeli után elbúcsúzott Kätétõl. A lány aggódva nézett rá. – Nem akarja még egy kicsit halogatni a döntést? Sajnos eddig nemigen kínálkozott rá alkalom, hogy felemeljem a szavam az érdekében. A férfi hevesen megrázta a fejét. – Nem, Käte, eljött a cselekvés ideje. Nem tarthatom a menyasszonyomat bizonytalanságban. A lány felsóhajtott. – Akkor minden jót kívánok. Rendezzen a sors mindent úgy, ahogy az ön boldogulása kívánja. Isten legyen önnel! Günter megfogta a kezét, és a szemébe nézett. – Köszönöm, kedves Käte! Érzem, õszinte jóindulattal van irántam. – Bárcsak mindig meg lenne gyõzõdve efelõl! – jegyezte meg a lány halkan, s az arcát elöntötte a pír. Günter megbabonázva nézte az arcot, amelynek szépségét csak nemrég fedezte fel. A lány tekintete melegséget sugárzott. Mosolyogva biccentett felé, és kiment a házból. Käte újra felsóhajtott, majd nehéz szívvel munkához látott. A háztartás vezetése az õ feladata volt. Munka közben azonban szüntelenül Günterre 39


7/18/2010

12:13 AM

Page 40

gondolt. Nem tudta, jót tesz-e a férfinak azzal, ha azt kívánja, vegye mihamarabb feleségül Lorit. Hogy Günter édesapja nem egyezik bele a házasságba, abban egy pillanatig sem kételkedett. Tudta, hogy ádáz csatának néznek elébe, s már elõre félt apa és fia összetûzésétõl. Nyugtalanságban teltek az órák egészen ebédig. Günter autóval ment ki a gyárba, ahol a szokásos lázas sürgés-forgás fogadta. Az autó megállt a nagy irodaház elõtt, õ pedig felsietett az irodájába. Miután átnézte a postát, felhívta az apját, és megkérdezte, van-e ideje a számára. – Gyere át, várlak. Néhány perc múlva belépett apja nagy, elõkelõen berendezett irodájába. Itt futottak össze a nagyüzem szálai. Az idõs úr, aki az utóbbi idõben a megszokottnál bensõségesebb hangot próbált megütni a fiával, az íróasztalánál ült, és felnézett az érkezõre. – Mi hírt hozol, Günter? A fiatalember nagy levegõt vett. – Ma akartad hallani a döntésemet abban az ügyben, amelyrõl egy hete beszéltünk. Azért jöttem, hogy megmondjam, nem vehetem feleségül Kätét. Beszéltem errõl vele is, és esze ágában sincs feleségül jönni hozzám. Heinrich a fiára villantotta kemény tekintetét. – Úgy? Esze ágában sincs? Ezek szerint nemet mondott a házassági ajánlatodra? – Nem, odáig nem jutottunk. Nem kértem meg a kezét. De elmondtam neki, hogy mit kívánsz, és hogy meggyõzõdésem szerint õ éppúgy nem akarja ezt a házasságot, mint én. Teljesen egyetértett velem. 40


7/18/2010

12:13 AM

Page 41

Az idõs úr homloka elvörösödött, de nyugalmat erõltetett magára. – Ez aztán fölöttébb meggyõzõ! Talán azt hiszed, hogy egy olyan lány, mint Käte, erre azt válaszolja, hogy tévedsz, és szíves örömest hozzád megy? Egy ilyen büszke, tartózkodó teremtés inkább meghalna, mintsem bevallja, hogy szeret téged, ha egyszer azt mondtad, hogy eszedben sincs feleségül venni. Nem válaszolhatott mást, mint amit válaszolt, ha meg akarta kímélni magát a megaláztatástól. Szilárd meggyõzõdésem, hogy nem utasítana el, ha annak rendje és módja szerint megkérnéd a kezét. Günter kissé megütközve nézett maga elé, és eszébe jutott, milyen izgatott volt a lány, amikor errõl beszéltek. Ám most fontosabb dolga volt, mint ezen rágódni, ezért így folytatta: – Bárhogy legyen is, Käte tudja, nem vagyok abban a helyzetben, hogy feleségül vegyem. Elmondtam neki, hogy a szívem már egy másik lányé, és ez a lány a menyasszonyom. Az apa szeme vészjóslón megvillant, és erõltetett nyugalommal megkérdezte: – És ki az a nõ? Természetesen feltételezem, hogy a mi köreinkbe tartozik, és méltó a Warneck névre. Günter összeszorította a száját. Tudta, hogy ádáz küzdelem következik. – A lány, akit eljegyeztem, nem tartozik a mi társadalmi köreinkbe, de érdemes a nevünkre, bár csak egy szegény színésznõ. Az én szememben annál magasabban áll, mert becsületesen küzdött az életben azóta, hogy el41


7/18/2010

12:13 AM

Page 42

vesztette a szüleit. Ezért kérlek, édesapám, egyezz bele, hogy elvegyem Lori Leixnert! Ritkán kérlek valamire, de most teljes szívembõl könyörgök a beleegyezésedért. Az idõs úr szörnyen izgatott lett, felugrott, és az asztalra csapott. – Soha! – A hangja könyörtelenül csengett, s közben kérlelhetetlen pillantást vetett a fiára. – Apa! – kiáltott Günter könyörögve. Apja szeme villámokat szórt. – Soha, ebben biztos lehetsz! Ez a szajha nem lépi át a házam küszöbét! Günter úgy ugrott fel, mint akit korbácsütés ért. – Ne merészeld sértegetni a menyasszonyomat! – ordította magánkívül. – Csak az igazi nevén merészelem nevezni. Günter összeszorította az ajkát, és minden erejével azon volt, hogy megõrizze a nyugalmát. – Valaki biztosan megrágalmazta, ha ilyeneket mondasz róla. – Senki sem rágalmazta meg. Saját szememmel láttam egy jól ismert világfi karján. Együtt jöttek ki egy étterembõl, ahová kizárólag könnyûvérû nõcskék járnak. Szavai nem maradtak hatás nélkül, de Günter kihúzta magát, és hevesen így szólt: – Egy mûvésznõ nem zárkózhat el apáca módjára a külvilágtól. Tudom, hogy néha nem kerülhette el az ilyen vacsorákon való részvételt. De ez csak valami ártatlan ügy lehetett. Azóta természetesen minden ilyen irányú kapcsolatát megszakította. Gyakran panaszkodott, hogy neki nem adatott meg, hogy egy család biz42


7/18/2010

12:13 AM

Page 43

tonságába meneküljön az efféle zaklatások elõl. Ezért senki sem ítélheti el, még az apám sem! – Ennek ellenére engedd meg, hogy magam döntsem el, kivel kívánok rokoni kapcsolatba lépni. Mérget vehetsz rá, hogy egy ilyen Lori Leixnerrel nem. Milyen ridegen mondta! Günter felfortyant. – Te pedig engedd meg, hogy ezért a sértésért úgy vegyek elégtételt, hogy feleségül veszem. – Nem, nem engedem meg! – Már nagykorú vagyok, a magam ura. Itt véget ér a hatalmad. Én választom meg, ki legyen a feleségem. Apja maga elé meredt egy pillanatra. Leküzdötte izgalmát, amennyire tudta, és keményen így szólt: – Nos, jól van, de arra a szavamat adom, hogy sohasem egyezem bele ebbe a házasságba! Günter éppolyan makacsul válaszolt: – Nem hagyom magam lebeszélni, az én szavam is ér annyit, mint a tiéd. A szavamat adtam a menyasszonyomnak, és állni is fogom. Heinrich ökölbe szorította a kezét, az ér kidagadt a halántékán. – Remélem, ezt még megfontolod, mert különben ígérem, hogy azon a napon kitagadlak az örökségbõl, mikor elveszed azt a nõszemélyt, aki méltatlan a nevünkre. Jól figyelj ide, ezennel megesküszöm rá, hogy ez a szajha nem teszi be a lábát a házamba. Az sem fog visszatartani, ha téged is ki kell utasítanom vele együtt. Most már Günter homlokán is hevesen kezdett lüktetni az ér. – Ezek után nincs mit meggondolnom. Engedd meg, 43


7/18/2010

12:13 AM

Page 44

hogy visszavonuljak! Nem szeretnék megfeledkezni arról, hogy a fiad vagyok. – Menj csak, remélem is, hogy nem feledkezel meg róla. Én állom a szavam, ezt tudod. Günter még egyszer rápillantott apja kemény, rezzenéstelen arcára. A szemében fájdalom tükrözõdött. Aztán gyorsan elfordult, és kifelé indult. – Viszontlátásra, apa! – Viszontlátásra! Günternek, amint magára maradt a szobájában, sikerült megnyugodnia. Apja csak a hatalmát próbálgatja, errõl meg volt gyõzõdve. Ha elveszi Lorit, és apja belátja, hogy méltó a nevükre, akkor biztosan nem váltja be a fenyegetését. „Csak nem szabad megijedni!” – biztatta magát. Elhatározta, hogy tüstént nekilát a házasságkötéssel kapcsolatos ügyintézésnek. Az idõs Warneck egy ideig mélységesen felindulva nézett a fia után. „Hallotta az eskümet, ezek után úgysem mer ujjat húzni velem” – futott át az agyán. Megpróbálta összeszedni magát. Valaminek történnie kell, valami úton-módon meg kell gyõznie Güntert, hogy Lori könnyûvérû nõcske, és nem az, akit õ szívesen elfogadna menyének. Gondolt egyet, és nyomban felhívta azt a férfit, akinek a társaságában látta kijönni a színésznõt az étterembõl. A telefont az inas vette fel. – Beszélhetnék Körner úrral? – kérdezte Heinrich. – A nagyságos úr elutazott. – Hová? 44


7/18/2010

12:13 AM

Page 45

– Azt nem hagyta meg. – Mikor jön vissza? – Tíz-tizenkét nap múlva. – Köszönöm. Ha megérkezik, mondja meg neki, hogy arra kérem, rögtön hívjon fel. – Parancsára, uram. Warneck letette a kagylót. Nyugtalanul járkált felalá a szobában, és azon gondolkodott, mitévõ legyen. Csupán Körnerben nem reménykedhet, talán késõ lesz, mire hazaérkezik az utazásból. Addig sem akart tétlenül várakozni. Felhívott egy nyomozóirodát, és magához kéretett egy felügyelõt. Azt a megbízást adta neki, hogy derítse ki Lori Leixner elõéletét és származását. Tudta, várnia kell az eredményre, de nem hitte, hogy nagyon sürgõs lenne a dolog. Fogalma sem volt arról, hogy a fia még aznap elment az anyakönyvi hivatalba, hogy bejelentse, házasságot kíván kötni Lori Leixnerrel. Ha ezt tudja, bizonyára nem éri be ennyivel. Magától értetõdõnek hitte, hogy Günter a történtek után újra megpróbálja elnyerni a beleegyezését a házasságához. Abban reménykedett, addig sikerül megszereznie a bizonyítékokat a szóban forgó személy múltjáról és igazi jellemérõl. Aznap délben apa és fia szinte egy idõben érkezett haza. Käte aggódó tekintettel figyelte õket, de semmit sem tudott leolvasni az arcukról. Mindössze annyit vett észre, hogy sokkal visszafogottabban viselkedtek egymással, mint az utóbbi idõben. Ebbõl aztán tudhatta, hogy újabb összecsapásra került sor közöttük. 45


7/18/2010

12:13 AM

Page 46

Minden tõle telhetõt megtett, hogy elindítsa a beszélgetést. Miközben közömbös témákról csevegett, a szíve a torkában dobogott. Amikor a házigazda végre visszavonult, Käte azonnal Günterhez fordult. – Beszélt az édesapjával, Günter? – Igen, Käte, megmondtam neki, hogy eszünk ágában sincs összeházasodni. Látta, hogy a lány elsápad, s izgalmában egy pillanatra lehunyja a szemét. Átfutott a fején, hogy a lány talán mégsem közömbös iránta, s azt a mondatot, hogy „inkább a halál”, mint egy szerelem nélküli házasság, hogyan is érthette pontosan. De hát miért foglalkozik ezzel? Neki most e nélkül is van gondja elég. Käte gyorsan összeszedte magát. – És… azt is közölte az édesapjával, hogy kire esett a választása? – kérdezte halkan. A férfi bólintott. – Igen, tud mindent… és nem csupán a beleegyezését tagadta meg tõlem, hanem meg is esküdött, hogy kitagad az örökségbõl. – Jaj, istenem! – szaladt ki a lány száján. A férfi halványan elmosolyodott. – Bátorság, kicsi Käte, ilyesmivel kisgyerekeket szoktak ijesztgetni, nem pedig egy felnõtt férfit, aki képes eltartani a családját. Másrészt viszont remélem, sikerül meggyõznöm apámat, hogy a menyasszonyom értékes ember, aki bármelyik családnak a becsületére válna. – Istenem… Günter, mitévõ lesz ezek után? 46


7/18/2010

12:13 AM

Page 47

A férfi végigsimított a homlokán. – Megteszem, amit tennem kell. Apám nem hagyott választási lehetõséget. Mindig is ilyen makacs volt, ha nem egyezett a véleményünk – felelte keserûen. A lány összeszedte minden bátorságát, és így szólt: – Mi van, ha egyszerûen nem tehet másként, és éppen azért, mert szereti a fiát? Szereti önt, higgye el, Günter, õ maga mondta… A férfi elnevette magát. – Ha szeretne, nem sértette volna meg olyan durván a menyasszonyomat! Ezzel újra kiásta a csatabárdot, kezdõdik elölrõl köztünk a hatalmi harc. Elvárja, hogy mindig és mindenben engedelmeskedjek neki. Itt nem apa és fia állnak szemben egymással, hanem férfi a férfival, egyik adott szó a másikkal. Käte felsóhajtott. – Bárcsak segíthetnék! Günter bizonytalan pillantást vetett rá. – Hát segíteni szeretne? – Isten a tanúm, hogy igen. – Nekem vagy az apámnak? – Mindkettõjüknek. – Szóval nekem is? – Hát persze hogy önnek is. – Ugyan miért? Nem értem, miért nem mindegy önnek, hogy mi lesz ennek a vége. Kérdésével a lány arcába kergette a vért, de az nyugodtan, bátran válaszolt: – Mert féltem önöket. Szakításra kerülhet sor önök között, és ez kimondhatatlanul fájna mindkettõjüknek. 47


7/18/2010

12:13 AM

Page 48

Güntert megindították a szavai, de gyorsan elhessegette magától ezt az érzést. – Nincs miért aggódnia. Szerintem csupán erõpróbálgatás az egész, mint már annyiszor. Eddig, bármilyen nehezemre esett is, mindit beadtam a derekamat. Ez egyszer apámnak kell engednie. – De hiszen megesküdött rá, hogy kitagadja! – Nem lesz jelentõsége, ha meggyõzöm, hogy a menyasszonyom jóravaló, becsületes lány. Különben sem ijedtem meg a fenyegetéstõl. A lány ijedten hallgatta. Már a nyelvén volt a kérdés, mi lesz, ha Heinrich bácsinak mégiscsak igaza van, és miután összeházasodtak, a feleségrõl kiderül, hogy mégsem méltó a Warneck névre. A férfi sápadt, izgatott arcát látva azonban nem volt szíve kimondani, amit gondol. – Ezek szerint apja akarata ellenére is feleségül veszi a választottját? Günter nem akarta még jobban megijeszteni Kätét, ezért nem hagyta, hogy belelásson a kártyáiba. Mindössze ennyit mondott: – Meglátjuk, Käte… kérem, ne aggódjék feleslegesen. Most visszamegyek a gyárba, sok még a dolgom. Viszontlátásra! Ezzel kezet nyújtott a lánynak, és elviharzott. Vajon mit szólt volna, ha belelát Käte szívébe? A lány aggódva, szomorúan nézett utána.

48


7/18/2010

12:13 AM

Page 49

IV. Apa és fia a következõ napokban lehetõleg kerülték egymást. Az idõs Warneck Axel Körner visszatérésére és a nyomozás eredményére várt. Körner úr még a vártnál is tovább maradt távol, így egyelõre semmi bizonyíték nem volt Heinrich kezében, amellyel felnyithatta volna szerelemtõl elvakult fia szemét. Günter eközben titokban megtette az elõkészületeket az esküvõre. Kiváltotta magának és Lorinak a svájci útlevelet, de Lori mégis inkább Garmisch-Partenkirchenbe akart utazni. Eldöntötték hát, hogy oda mennek nászútra, Günter mindjárt szobát is foglaltatott. Ezekben a napokban Käte és Günter csak ritkán maradtak egyedül, és a férfi akkor is kerülte a nõsülés témáját. Egész napját bent töltötte a gyárban, jó elõre elintézett mindent, hogy gond nélkül elutazhasson. Még mindig azt hitte, hogy csak néhány hetes távollétrõl lesz szó, mert meg volt róla gyõzõdve, hogy apja ígérete, miszerint kitagadja az örökségbõl, nem más, mint üres fenyegetés. Az õ Lorija tisztességes, értékes ember, ezt az apja is be fogja látni, és akkor beleegyezik a házasságba, bár dühös lesz a veresége miatt. Günter vacsora után szinte mindig távozott otthonról. Meglátogatta a menyasszonyát, és szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy Lori háziasszonya, egy özvegy hivatalnokné a társaságukban legyen. Mindent el akart kerülni, ami Lori jó hírén foltot ejthetett volna, mert nem sejtette, hogy az már rég oda van. Nem is maradt sokáig. Olykor még elment néhány ismerõsével szórakozni, de Lori49


7/18/2010

12:13 AM

Page 50

tól többnyire rögtön hazaindult. Otthon azonnal felvonult a szobájába, hogy ne találkozzon az apjával. Így történt ez az esküvõ elõtt két nappal is. Amikor hazaérve belépett az elõcsarnokba, megtorpant. A zeneszobából zongoraszó hallatszott, és rögtön rá megszólalt egy telt, lágy mezzoszoprán hang. Kérdõn nézett a szolgálóra. – Ki énekel? – Harland kisasszony, nagyságos uram. Ebben az idõben szokott zenélni. Günter bólintott, és miután letette a kabátját és a kalapját, halkan belopózott a télikertbe, amely szomszédos volt a zeneszobával. Nem tudta, miért, de a sötétbe húzódva hallgatta Käte énekét, amely furcsa érzéseket váltott ki belõle. Úgy érezte, olyan titoknak jutott a nyitjára, amit a lány eddig szándékosan rejtegetett elõtte. Lehunyt szemmel, az ajtónak támaszkodva fülelt tovább. Az édes leányhang lágy, tiszta csengése különös érzéseket ébresztett a szívében. Úgy tûnt, mintha egy elõtte ismeretlen világba vethetett volna röpke pillantást. Zárd le fáradt szemem jóságos kezeddel, vérzõ szívem hadd pihenjen kebleden. Mély, édes béke szállt Günter lelkére. Mintha egy puha kéz elsöpört volna onnan minden szomorúságot és keserûséget. A dal, amelyet a lány énekelt, tulajdon50

Hedwig Courths-Mahler. Az elveszett gyûrû

Recommend Documents