B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 1
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 2
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 3
Hedwig Courths-Mahler Az ellopott örökség
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 4
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Die Erbin © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach
Fordította: VÁRY ALÍZ
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 5
I. Norbert Halmar felpillantott a papírjaiból, amikor a bátyja benyitott a dolgozószobájába: – Te vagy az, Georg? – Igen, Norbert. Jó reggelt! – Jó reggelt, Georg. Elég késõn jöttél. Mi történt? Elaludtál? Nem vagy valami jó bõrben. Csak nincs valami baj? – Tulajdonképpen nincsen, illetve... Nos, egyenesen Christian Römertõl jövök. Hajnal óta nála voltam. – Rosszabbodott az állapota? – Meghalt. – Römer meghalt? – ugrott talpra Norbert. – Jól sejtette hát, hogy nem sok ideje van hátra. Azért szép kort élt meg, majdnem hetven évet. Mindenesetre a Römer cégnek nem ártott volna, ha néhány évig még õ irányítja. Szerinted lesz, aki megsiratja? Attól tartok, te meg én álltunk hozzá a legközelebb. Feltehetõleg azért, mert annak idején olyan szoros barátság fûzte õt 5
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 6
édesapánkhoz és Heinz bácsikánkhoz. Vajon ki örökli majd a vállalatot, a takaros házat és a hatalmas vagyont? Ha jól tudom, Römernek nincsenek egyenes ági leszármazottai. – Mivel a felesége korán meghalt, nincsenek gyerekei, azaz vér szerinti örökösei. Persze az örökségnek azért vannak várományosai... – Ezek szerint mégiscsak lennének rokonai? – kérdezte Norbert Halmar meglepetten. – Úgy bizony! Talán emlékszel még rá, hogy az öregúr, amikor néhány héttel ezelõtt ágynak esett, sürgõsen magához hívatott, hogy egy fontos ügyben beszéljen velem. – Bizonyára üzletrõl esett szó. – Legalábbis neked akkor ezt mondtam. – Szóval mégsem üzleti ügyekrõl tárgyaltatok? – lepõdött meg Norbert, hiszen a bátyja sosem szokott elõtte titkolózni. – Kivételesen nem. Tudod, hogy máskülönben mindent elmondok neked, most viszont Römer megígértette velem, hogy hallgatni fogok arról, ami elhangzott közöttünk. Most már beszélhetek róla. Van idõd, hogy végighallgass? – Természetesen. De gyere, foglalj helyet! – Szerintem jobb lesz, ha te is leülsz, Norbert – pillantott az öccsére Georg, miközben odahúzta magának az egyik karosszéket. – Attól tartok, messzirõl kell kezdenem, hogy mindent megérthess. – Kíváncsivá teszel, Georg – ült hát vissza a helyé6
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 7
re Norbert, s várakozásteljesen nézett a fivérére. Mielõtt azonban a bátyja belekezdhetett volna, hirtelen eszébe jutott valami: – Elõtte még engedj meg egy kérdést! Van valami hír Ellenrõl? Hogy s mint megy sora? – Azt írja, jól van. Csak az a baj, hogy nekem borzasztóan hiányzik… – felelte kissé restelkedve a bátyja. – Te szegény szalmaözvegy! – nevetett Norbert. – Hiszen csak nyolc napja utazott el! Hogyan fogod kibírni a többheti távollétet? – Fogalmam sincs. Ez a Mercedes néni nem is sejti, mit tett velem, amikor a siránkozó leveleivel elcsalta itthonról a hitvesemet! Ha legalább nem a világ túlsó végén lakna! Miért kellett pont Uruguayban letelepednie? Montevideo helyett nem lenne neki jó Berlin? És egyáltalán, miért kellett neki a feleségemet és a kisfiamat a tengerentúlra csábítania? Néha gyûlölni tudnám Mercedes nénit. – De Georg! Hogy beszélhetsz így egy kedves, idõs hölgyrõl, aki ráadásul nagyon szereti a feleségedet? Már a háború óta nem látta Ellent, miközben õ az egyetlen rokona. Ezenkívül nagylelkûen rá akarja hagyni tekintélyes vagyonát. Nem tagadhatod meg tõle, hogy lássa a kisfiadat, aki egyszer majd az örököse lesz. – Persze hogy nem – sóhajtott Georg. – De jobban örültem volna, ha õ jön Németországba, és nem nekem kell elszakadnom a szeretteimtõl. Nem fogsz ilyen könnyen beszélni, ha neked is lesz családod! 7
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 8
Norbert elnézõen ingatta a fejét, majd biztatóan a bátyjára mosolygott: – Ne lógasd az orrod, testvér! Néhány hét múlva te is útra kelhetsz, és hazahozhatod az asszonykádat. – Csakhogy nem tudok elutazni – simított végig a homlokán gondterhelten Georg. – Christian Römer halála keresztülhúzta a számításomat. – Mi köze van ehhez Römer halálának? – nézett rá kérdõn Norbert. – Mindjárt megtudod, hiszen ezzel kezdtük a beszélgetést. De elõbb, kérlek, hozz egy kis bort meg egy szivart! Norbert készségesen felállt, hogy teljesítse a bátyja óhaját. A sarokban álló szekrénykébõl bort és szivart vett elõ, megtöltött két poharat, majd mindketten rágyújtottak. – Halljuk hát a folytatást! – fújta ki a füstöt, s várakozásteljesen nézett a fivérére. Georg hátradõlt a karosszékben, és a fölöttük gomolygó szivarfüstöt figyelte. – Szóval, miután Christian Römer megbetegedett, magához hívatott – kezdett bele ismét a történetbe. – Közölte velem, hogy aznap megírta a végrendeletét. Rendezni akarta az ügyeit, mert tudta, hogy súlyos beteg. Meglepve értesültem róla, hogy Römernek volt egy húga. A leány az apjuk akarata ellenére elhagyta a szülõi házat, hogy egybekeljen egy fiatalemberrel, aki épp akkor fejezte be a tanulmányait. Se neve, se vagyona nem volt. Az öreg Römer persze nem volt hajlandó 8
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 9
áldását adni a frigyre. Már csak azért sem, mivel õ maga másnak szánta a lányát. Egy olyan fiatalembernek, akit ráadásul nagyon kedvelt. Nos, ez a másik férfi a mi Heinz bácsikánk volt. Norbert meghökkent. – Ezek szerint Christian Römer húga volt az oka, hogy a bácsikánk élete végéig agglegény maradt? – Úgy bizony. – A hagyatékában találtunk is egy kis olajfestményt, amely egy gyönyörû, szõke leányt ábrázolt. – Igen, emlékszem. Olyan elragadónak találtad azt az arcképet, hogy el kellett vennem tõled, mert fennállt a veszélye, hogy komolyan beleszeretsz a hölgybe. – Ennek ellenére azóta is gyakorta felidézem magamban. Soha nem fogom elfelejteni azt az arcot. Ha õ volt Christian Römer húga, akkor meg tudom érteni, hogy Heinz bácsi képtelen volt más nõt szeretni. – Nos, Römer megerõsítette, hogy a kép valóban a húgát ábrázolja. Roppantul sajnálta, hogy Heinz barátjának nem sikerült meghódítania a szívét, ráadásul megszökött egy másik férfival. Valószínû, hogy emiatt még inkább neheztelt a húgára. – Milyen különös, hogy mi eddig soha nem hallottunk Römer testvérérõl! – Nincs ebben semmi különös. A szülõi házban tilos volt a leánynak még a nevét is kimondani. Nálunk pedig bizonyára Heinz bácsira való tekintettel nem került szóba soha. Azt az arcképet egyébként a bácsikánk kérte el Römertõl, boldogtalan szerelme emlékéül. 9
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 10
– Látni szeretném újra azt a képet. Most, hogy tudom, kit ábrázol, még jobban érdekel. – Csak nem akarsz újfent beleszeretni? – Drága Georg, magad is sejtheted, hogy a képen szereplõ hölgy mostanság olyan idõs lehet, mint Christian Römer – mosolyodott el Norbert. – Ez a tény némileg lehûti a vágyaimat. De azért mégis szeretném újra megnézni. – Semmi akadálya, de csak késõbb. Most hadd folytassam a történetet! Maria Römer tehát hozzáment a kedveséhez. Büntetésül, miután édesapja két évvel késõbb meghalt, csak csekély részt kapott az örökségbõl. Meg sem próbálta megtámadni a végrendeletet. A szökése után csak egyszer írt levelet az édesapjának és a bátyjának, hogy bocsánatukat kérje. A családfõ azt válaszolta, hogy nincs többé leánya, Maria meghalt számára. Christian Römer még csak válaszra sem méltatta a húgát, aki az õ szigorú elvei szerint bukott nõnek számított. Haragudott rá, és nem akart neki megbocsátani. Késõbb kézen-közön a tudomására jutott, hogy Maria férje egyetemi magántanárként kapott állást Göttingenben, és hogy a húga örökségét értékpapírokba fektette. A papírok azonban rövidesen elértéktelenedtek. Az ifjú pár nehéz helyzetbe került, mert a férjnek alig volt jövedelme, és fogalma sem volt, mibõl tartsa el a családját. De mindketten túl büszkék voltak ahhoz, hogy Christian Römerhez forduljanak segítségért, aki így csak késõbb értesült a gondjaikról. Ernst Wendland, így hívták Maria férjét, professzor10
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 11
ként Dél-Amerikában vállalt munkát, miután belátta, hogy Németországban nem boldogul. A feleségével és két gyermekével együtt kivándorolt. Christian Römer jó húsz évig szinte semmit nem hallott felõlük, csak jóval késõbb értesült a sorsukról. – No és mi történt velük? Elmesélte az öreg? – Igen. Ami azt illeti, alaposan meg is lepett vele. Annak idején gyakornokként nála kezdtem, s kétségkívül mindig nagyon barátságos volt velem. Ám ez a fajta közlékenység váratlanul ért. Amikor utaltam rá, azt felelte, hogy nem terhelne a vallomásával, ha nem kérné a segítségemet egy fontos és bizalmas ügyben. Kérdésemre, hogy mi lenne ez a jelentõségteljes megbízatás, azt válaszolta, hogy engem nevezett meg a végrendelet végrehajtójaként, mert nálam megbízhatóbb embert nem ismer. Mit szólsz ehhez? – Azt, hogy Christian Römer valóban nem találhatott volna megbízhatóbb személyt – felelte az öccse õszintén. – Köszönöm! – hajolt meg viccesen Georg. – Jól ismerjük egymást, így magától értetõdik esetünkben a kölcsönös és feltétlen bizalom. De Christian Römer mindig is hajlamos volt a bizalmatlanságra, és közel sem ismert engem olyan jól, mint te. Elhiheted, menynyire legyezgeti a hiúságomat, hogy érdemesnek talált erre a feladatra. – Eszerint azt is tudod, kit tett meg az örökösének? – Igen – bólintott az idõsebb Halmar –, még akkor elárulta. Azzal a kikötéssel, hogy a haláláig szigorúan 11
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 12
hallgatnom kell róla. Most azonban már beszélhetek. Szóval Maria Römer két gyermeke az örökség várományosa. Néhány tétel kivételével rájuk száll az egész vagyon. Bármilyen furcsa szerzet is volt az öreg Römer, az igazságérzetét mindig megõrizte. Valószínûleg furdalta a lelkiismeret, amiért oly sokáig haragot tartott a húgával, és így talán maga is hozzájárult ahhoz, hogy az édesapjuk csak a köteles részt hagyta Mariára. Heinz nagybátyánk haláláig persze makacsul kitartott az elvei mellett, hiszen tudta, hogy Maria tette a barátját boldogtalanná. Ám Heinz bácsikánk a halálos ágyán rábeszélte, hogy bocsásson meg Mariának. A barátja elhunyta után Christian Römer haladéktalanul nekilátott a kutatásnak. Korábban csupán annyit hallott róluk, hogy az itthoni sikertelenség után Wendland megpályázta a santiagói egyetem egyik megüresedett katedráját, s tizenhat évvel ezelõtt a családjával együtt kivándorolt Chilébe. De ezt már az elõbb is említettem. Nos, akkoriban Ernst Wendland fia tizenkettõ, a kislánya pedig hatesztendõs volt. Römer aztán a háború után megtudta azt is, hogy Maria hat évvel ezelõtt meghalt, majd három évre rá a férje is követte. A Wendland testvérek ma Santiagóban élnek. A fiúból, Hansból mérnök lett. A santiagói egyetemen tanult, majd a chilei kormány megbízásából kapott munkát. A leány, Eva Maria Wendland a bátyjával él együtt, a háztartást vezeti, és nyelvoktatással egészíti ki a jövedelmüket. Hát, nagyjából ennyi, ami elmondható velük kapcsolatban. 12
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 13
– Illetve, hogy õk ketten Christian Römer törvényes örökösei – tette hozzá Norbert. – Így van – bólintott Georg. – Most pedig az én feladatom értesíteni Santiagóban a német konzulátust. A konzulon keresztül küldenem kell nekik egy csekket, hogy rendezhessék az ügyeiket odakint, és kifizethessék az útiköltséget. Megérkezésükig az én tisztem az örökség kezelése és a Römer cég ügyeinek intézése. Vagyis szó sem lehet róla, hogy a közeljövõben Ellenék után induljak. Amikor elutaztak, Georg legalább Amszterdamig elkísérhette õket, és meggyõzõdhetett róla, hogy megfelelõ elhelyezést kapnak a hajón. Biztos lehetett benne, hogy a kapitány gondjukat viseli majd. – Ez szerfölött kellemetlen. Nemcsak neked, de bizonyára Ellennek is. Ha jól tudom, Ellen arra számít, hogy a hazautazásnál te is velük tartasz. – Igen, így beszéltük meg, s elhiheted, mennyire örültünk a közös tengeri utazásnak. De ebbõl most semmi sem lesz. Abba viszont még egyszer nem egyezem bele, hogy Ellen kíséret nélkül vágjon neki egy ilyen hosszú hajóútnak. Éppen ezért téged szeretnélek megkérni, kedves öcsém, hogy utazz el Montevideóba, és hozd haza az enyéimet. Neked meg sem kottyan egy ilyen kiruccanás. Szóval, számíthatok a segítségedre? – Természetesen. – Norbert kezet nyújtott a bátyjának. – Tudod, hogy nálam Ellen és a kisfiad jó kezekben lesznek. 13
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 14
– Biztos vagyok benne. De igazán csak akkor fogok megnyugodni, ha végre ismét együtt leszünk valamennyien. El sem tudod képzelni, mennyire hiányzik Ellen és a kis Harry! Egy boldog házasságban nagyon ragaszkodik a párjához az ember. Neked is meg kellene végre nõsülnöd, Norbert! – Azért, hogy átélhessem a távollét gyötrelmét? – ingatta a fejét nevetve az öccse. – Nem feltétlenül kell olyan mátkát választanod, akinek Montevideóban lakik a nagynénje – kontrázott Georg. Norbert elgondolkozott, majd komolyra fordítva a szót, ismét megszólalt: – Tudod, még nem találtam olyan lányt, akivel el tudnék képzelni egy élethosszig tartó, boldog házasságot. – Nem is kerestél igazán! – Talán igazad van. Korábban eszembe sem jutott a házasság, aztán meg, te is tudod, jöttek azok a borzalmas évek a harcmezõn. A háború vége óta pedig, hála Ellennek és neked, nekem is mindig jutott hely a ti meleg, családi fészketekben. Tulajdonképpen nem is igen hiányzik a saját tûzhely. Na és itt van az én drága jó házvezetõnõm! Te is látod, mennyire elkényeztet. – Bizony, a jó öreg Traude! Ugyanolyan odaadóan gondoskodik rólad, ahogy apáról is gondoskodott édesanyánk halála után. De nemrégiben mondta Ellennek, hogy már egyre nehezebben bírja a munkát, s lassan szeretne nyugdíjba vonulni. 14
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 15
Norbert végigsimított a homlokán. – Igen, tudom. Ellen nekem is említette, mielõtt elutazott. Ráadásul õ is alaposan megmosta a fejemet, amiért még mindig nem nézek feleség után. Kész példabeszédet tartott nekem a férfiúi kötelességrõl, miszerint nem haszontalan szórakozásra jöttünk a világra, hanem hogy családot alapítsunk. – Na látod! Ellennek mindig igaza van! – felelte nevetve Georg. – Igen, én is belátom – válaszolta Norbert kényszeredett mosollyal, a feje búbját vakargatva. – Elméletben magam sem ellenzem a házasságot, sõt…. De elõbb találnom kell egy olyan lányt, aki mindent megad, amire a magamfajta férfinak szüksége van. – Attól tartok, túl nagyok az igényeid. – Meglehet... Most pedig, ahogy ígérted, kérlek, mutasd meg még egyszer azt az arcképet Heinz bácsi hagyatékából! Szívesen megnézném újra. A bátyja elõhozta a képet, és elnézõ mosollyal átnyújtotta Norbertnak. – Kérlek, ne felejtsd el, hogy a modell már nincs az élõk sorában – jegyezte meg csipkelõdve. Norbert elmélyedt a mesterien megfestett arckép tanulmányozásában. – Szomorú arra gondolni, hogy minden szépség mulandó – mormogta maga elé elmélázva. – Valóban szépnek találod? Norbert mozdulatlanul nézte a bájos leányarcot és a tengerkék szemek ragyogását. 15
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 16
– Szépnek? Nem is tudom, hogy lehet-e ezt az arcot egyszerûen csak szépnek nevezni. Olyan vonzerõ árad belõle, amely téged is megigézne, ha Ellen iránti szerelmed nem vértezne fel. Elbûvölõ teremtés lehetett! Georg gyorsan kivette az öccse kezébõl a képet, és az asztalfiókba süllyesztette. – Ne sokáig nézegesd, különben agglegény maradsz! – Attól ne félj! Ha nem tudnám, hogy Maria Römer rég meghalt, talán a keresésére indulnék. Azt hiszem, egy hozzá hasonló nõbe tiszta szívbõl bele tudnék szeretni. – Most jut eszembe, hogy Maria Römernek van egy leánya! – kapta fel a fejét Georg a váratlan ötlettõl felvillanyozva. – Nagyon is elképzelhetõ, hogy hasonlít az édesanyjára! Norbert hangosan felnevetett. – Drága fivérem, azt hiszem, kissé elragadtattad magad! Ha nem sértelek meg, inkább Ellenhez illene ez a romantikus ötlet. Gyanítom, hogy mostantól fogva minden szõke, kék szemû leányban az arcképhez való hasonlóságot véli majd felfedezni, csak hogy mielõbb megházasítson. Hát jó, megígérem, hogy nem teszem túlságosan próbára a türelmeteket, s mihamarabb menyasszony után nézek. Hiszed vagy sem, de tényleg semmi kedvem agglegényként leélni az életemet.
16
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 17
II. A Wendland testvérek egy kicsi, ám takaros házban laktak Chile fõvárosában, Santiagóban. A szerény kis lak mögött gondozott kert húzódott, amelyben narancsés õszibarackfák hozták évrõl évre bõ termésüket. Egykor boldogan folyt itt az élet, mígnem évekkel ezelõtt ugyancsak e ház falai között Maria Römer meghalt egy gyógyíthatatlan betegségben. Három év múlva követte a halálba szeretõ férje, akinek a kedvéért annak idején Maria elhagyta a szülõi házat. Ma már csak a gyermekeik laktak itt. Ez volt az egyetlen fényûzés, amit megengedtek maguknak, amirõl nem tudtak lemondani. Úgy érezték, hogy e házban elevenen él szeretett szüleik emléke. A két testvér nagyon ragaszkodott egymáshoz. A szüleikkel együtt nehéz idõket éltek meg Németországban, mígnem Santiagóban végre jobbra fordult a sorsuk. Ennek ellenére mind a mai napig idegennek érezték magukat Chilében. A fiú, Hans Wendland, egyetemet végzett, s éppen abban az évben fejezte be a tanulmányait, amikor az édesapjuk meghalt. A diploma megszerzése után a chilei kormánytól kapott munkát. Eva Maria Wendland kitûnõ nyelvérzékkel rendelkezett, amelyet céltudatosan, kitartó szorgalommal fejlesztett tökélyre. A családfõ halála után elõkelõ családoknál adott nyelvórákat. Az így szerzett jövedelem és Hans keresete lehetõvé tette számukra, hogy ha nem 17
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 18
is fényûzõen, de gondtalanul, nyugodt körülmények között éljenek. Több német családdal álltak baráti kapcsolatban, de chileiekkel, franciákkal, angolokkal, olaszokkal és argentinokkal is érintkeztek. Eva Mariának így mindig volt lehetõsége az idegen nyelvek gyakorlására. Ám ezzel együtt is meglehetõsen magányosan, visszavonultan éltek. A szívük mélyén bennük is ugyanolyan kiolthatatlan vágyódás élt a szülõföld után, mint valaha a szüleikben. Arról álmodtak, hogy egy napon majd visszatérnek. Az utazáshoz szükséges pénzt azonban egyelõre nem sikerült elõteremteniük. Hans néhány évvel ezelõtt összebarátkozott egy Artur von Bergen nevû német fiatalemberrel. A megismerkedésükkor Bergen azt mesélte, hogy korábban katonatisztként szolgált, ám pénz hiányában le kellett szerelnie. Utána Brazíliában és Argentínában városról városra vándorolt, de nem sikerült megélhetést találnia. A kétségbeesés végül Chilébe vitte, s most Santiagóban igyekezett szerencsét próbálni. Artur von Bergen elragadóan kedves tudott lenni, és kitûnõen értett hozzá, hogy történetével felébressze a testvérpár együttérzését. Wendlandék barátságosan fogadták, tõlük telhetõen mindenben segítették. Hans még állást is szerzett neki, méghozzá nem is akármilyet. Bergent az õ ajánlásával titkárként alkalmazták a német konzulátuson. Ám miközben Hans egyre inkább összebarátkozott Bergennel, és a bizalmába fogadta, Eva Maria érzései 18
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 19
megváltoztak a férfi iránt. Az okos nõkre jellemzõ éleslátással felismerte, hogy Bergen kétszínû. Többször is rajtakapta apró füllentésen, és a férfi hízelkedése hamisan csengett a fülének. Minél inkább igyekezett Bergen a testvérek közelébe kerülni, Eva Maria annál terhesebbnek érezte a személyét. Noha soha nem titkolózott a bátyja elõtt, ezúttal mégsem tett neki említést a Bergennel szemben ébredt ellenszenvérõl. Tudta, hogy a fivérének sokat jelent ez a barátság, s nem akarta tönkretenni egy halvány gyanú miatt. Ugyanakkor megfogadta magában, hogy nyitva tartja a szemét. Változatlan vendégszeretettel fogadta hát Bergent, aki jócskán ki is használta ezt. Beköszöntött a március. A legforróbb napok elmúltak Santiagóban, a tikkasztó nappalokat egyre hidegebb éjszakák követték. Eva Maria az udvaron üldögélt egyszerû, fehér ruhában, és szokásához híven Hans hazatértét várta. Licia, a szakácsnõ egy chilei dalt dudorászva, nagy zajjal serénykedett a konyhában, miközben Petronissa, a szolgálólány az étkezõben csörömpölt az evõeszközökkel és a tányérokkal. Biztosan vacsorához terített, hiszen Wendlandéknál a nap végén volt a fõ étkezés, miután Hans hazaért a hivatalból. Ezúttal azonban Hans helyett Bergen jelent meg a kapuban. A karcsú, izmos férfin remekül állt a fehér öltöny. Napbarnított arca is egész megnyerõ lett volna, ha elõreugró állkapcsa nem kölcsönzi neki azt furcsa, 19
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 20
erõszakos vonást. Örökké nyugtalan, sötét szemében különös tûz lobogott. Amikor megpillantotta Eva Mariát, odasietett hozzá, és túlzott szívélyességgel kezet nyújtott. – Ugye nem zavarom, nagyságos kisasszony? A leánynak nehezére esett nemet mondania, de végül az illendõség felülkerekedett az ellenszenvén. – Hans már idehaza van? – kémlelt körbe vizsla pillantással Bergen. – Jól tudja, Bergen úr, hogy a fivérem csak egy negyedóra múlva indul el a munkahelyérõl – felelte Eva Maria szigorúan A férfi meglepõdést színlelve pillantott az órájára. – Valóban. Most látom csak, hogy ma a szokásosnál korábban jöttem el a konzulátusról. Csatlakozhatom kegyedhez, amíg a kedves fivére hazaér? – Kérem, foglaljon helyet! – mutatott Eva Maria az egyik nádszékre. – Köszönöm, nagyságos kisasszony. A leány nem szívesen pillantott a férfi izzó szemébe. – Bergen úr, már többször kértem, hogy ne szólítson nagyságos kisasszonynak, nem vagyok az. – Szólítsam inkább donna Eva Mariának, ahogy errefelé szokás? Bergen a leány szemébe mélyesztette a tekintetét, mintha hipnotizálni akarná, ám behízelgõ hangja és pillantása csak újabb ellenérzést váltott ki Eva Mariából. Bergen õt nem kápráztatta el, mint másokat, legfõképpen Hansot. 20
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 21
– Ne feledje, hogy németek vagyunk, Bergen úr! Én a vezetéknevén szólítom önt, és fordítva ugyanezt várom. Elég, ha egyszerûen Wendland kisasszonynak hív. A férfi arca megrándult, majd kényszeredett mosollyal meghajolt: – Ahogy óhajtja, Wendland kisasszony! Egy darabig csend telepedett közéjük. – Szeretném megtudni, miért viselkedik velem a kisasszony egyre hûvösebben és elutasítóbban – szólalt meg végül Bergen vontatottan, közben le nem véve a szemét a lányról. Eva Maria zavarában lesütötte a tekintetét. Aztán hirtelen felemelte a fejét, s gyönyörû, kék szemével higgadtan viszonozta a pillantást. – Nekem nem tûnt fel, hogy mostanában másképpen viselkednék önnel. A fagyos válasz hallatán Bergen összepréselte az ajkát, ami ijesztõvé tette az arcát. – Ez azt jelenti, hogy sohasem kedvelt engem? – kérdezte kisvártatva, kényszeredett mosollyal. – Ilyet soha nem állítottam – hangzott ismét a hûvös válasz, mire Bergen megragadta a leány kezét, és az ajkához érintette. Úgy tett, mintha nem tudna uralkodni túlcsorduló érzelmein. – Képtelen is lennék elviselni, Eva Maria kisaszszony! – bizonygatta hevesen. A leány megrémült, és elrántotta a kezét. Bár eddig is meglehetõsen tolakodónak tartotta a férfi viselkedé21
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 22
sét, legalább azt el tudta hitetni magával, hogy mint nõ, közömbös a számára. Bergen váratlan, szenvedélyes kitörése megingatta ebben a hitében. – Bocsásson meg, de néhány percre a konyhába szólít a kötelesség – szólalt meg az eddiginél is fagyosabban, miközben talpra szökkent. A ház felé igyekezve látta, amint Petronissa behúzza a fejét az étkezõ ablakából. Eva Maria nem a konyhába tartott. Tudta, hogy Lucia tökéletesen elboldogul mindennel, sõt kifejezetten bosszantja, ha belekotnyeleskednek a dolgába. Valójában azért pattant föl az imént, mert nagyon megrémisztette Bergen váratlanul kitörõ szenvedélye, s most szeretett volna megnyugodni. Inkább az étkezõ felé vette útját, ahol Petronissa már újra az asztal körül sürgölõdött. Közeledtére a szolgáló megfordult, és furcsa pillantást vetett rá. – Ne higgyen az úr széptevésének, donna Eva Maria! Ez a férfi rossz ember! – suttogta kipirult arccal. – Mire céloz ezzel, Petronissa? A cselédlány közelebb lépett. – Petronissa csak jót akar a kisasszonynak! Ennek a férfinak már van egy kedvese, aki nagyon-nagyon messzirõl jött utána. A barátnõm, Katharina ugyanabban a bérházban dolgozik, ahol a német úr lakik. Az úr esténként, titokban fogadja azt a lányt, aki egyébként egy kikötõi matrózkocsmában táncosnõ. Napközben soha sehol nem mutatkozik vele. Nagyon mostohán bánik szegény teremtéssel, néha meg is üti. A leány 22
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 23
ilyenkor szûköl, mint egy megvert kutya, aztán az úr ismét kedves lesz hozzá... Eva Maria aggodalmasan csóválta a fejét. Jól sejtette, hogy Bergen nem egyenes jellem. Ugyanakkor azt is tudta, hogy a chilei cselédek néha hetet-havat összehordanak. – Ostoba beszéd, Petronissa. A barátnõd butaságokkal beszéli tele a fejedet. – Nem, kisasszony! Ez így igaz, ahogy mondom. Saját szememmel láttam õket, amikor egyik este az édesanyámhoz mentem. Az úr nem ismert meg engem, mert a fejem búbjáig kendõbe voltam burkolózva. De én azonnal felismertem. Szerintem a lány is német lehet, mert pont olyan szõke haja van, mint a donnának, és a szeme is kék. Szinte rejtõzködve osontak végig a házak mentén, s közben nagyon halkan beszélgettek. Németül, ahogy a kisasszonyék. Így hát egy szavukat sem értettem. – Ki tudja, mi az igazság? – vont vállat nevetve Eva Maria. – De úgy látom, nagyon érdeklõdsz von Bergen úr iránt. – Nekem is mindig udvarol, ha a kisasszony nincs a közelben – mondta Petronissa megvetõn. – Mindig meg akar ölelni, vagy az arcomat csipkedi. Sõt, egyszer meg is akart csókolni. De én hû maradok a kedvesemhez, és ráütök a német úr kezére. Ilyenkor kis boszorkának nevez, és kinevet, méghozzá milyen csúfondárosan! Higgye el, kisasszony, ennek az embernek még a nevetése sem olyan, mint másnak! Biztosra veszem, 23
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 24
hogy gonosz ember. Óvakodjon tõle, donna Eva Maria! Eva Maria alaposan meglepõdött a cseléd szavain, mégis közönyt színlelt, amikor megszólalt: – Tudom, hogy jót akar, Petronissa. De felesleges aggódnia. Von Bergen úr teljesen közömbös számomra, és semmi dolgom vele – zárta le a beszélgetést. Artur von Bergen parázsló tekintetével követte a leány távolodó alakját, amikor az az imént besietett a házba. Most, hogy egyedül maradt, sötét ábrázattal bámult maga elé, s idegesen harapdálta az ajkát. A keze idõnként görcsösen ökölbe szorult. Amikor aztán Eva Maria nem sokkal késõbb viszszatért, már újra a szokásos, behízelgõ mosoly ült az arcán. „Még ma célba kell érnem, nem vesztegethetek egyetlen pillanatot sem” – suhant át az agyán, azzal felállt, és mindenre elszántan a lány elé lépett. – Még nem érkezett meg a bátyám? – érdeklõdött Eva Maria, s ellépve Bergen mellett, gyorsan leült a karosszékbe. – Még nem, Wendland kisasszony – felelte Bergen egy pillanatra elbizonytalanodva. – Õszintén szólva örülök is, hogy Hans még nincs itt. Nem hallgathatok tovább: szeretem önt, Eva Maria kisasszony! Imádom! Nem akarom szaporítani a szót, és egyébként sem kenyerem a díszes szónoklat, kérem, legyen a feleségem! – hadarta aztán felhevülten, megindultságot mímelve. Eva Maria döbbenten meredt rá. A leánykérés teljesen készületlenül érte. Ráadásul éppen az imént hal24
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 25
lotta Petronissától, hogy Bergennek már van barátnõje. Igaz, nem sokat adott az effajta szóbeszédre, de ki tudja. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... Santiagóban pedig semmi sem maradhat sokáig titokban. De ha nem is volt igaz a pletyka, Eva Maria akkor sem talált rá magyarázatot, mi indította Bergent ily hirtelen e vallomásra. Korábban semmi jelét nem tapasztalta annak, hogy a férfi komolyabban érdeklõdnék iránta. Bergen ez idáig sokkal inkább Hansszal foglalkozott, mintsem õvele. Eva Maria szinte bénultan ült Bergennel szemben. Ám amikor a férfi a keze után nyúlt, hogy az ajkához vonja, egy csapásra visszanyerte a cselekvõképességét. Elrántotta a kezét, és felegyenesedett. – Azt kell hinnem, hogy ízetlen tréfát ûz velem, Bergen úr – szólalt meg fojtott hangon. – Hogy gondolhat ilyet, Eva Maria kisasszony! Szeretem kegyedet, és újfent felségül kérem! – Akkor hát bocsásson meg, hogy tréfának véltem a dolgot – hangzott a hûvös elutasítás. – Csak azt nem értem, mire fel akar megnõsülni. A jelenlegi állása tudtommal nem teszi lehetõvé, hogy családalapításra gondoljon. Ezt nem is olyan rég még maga mondta a bátyámnak a jelenlétemben. Bergen elvörösödött. – Igen, de... Szóval nemsokára rendezõdik az anyagi helyzetem. Én... nos... örököltem. Csak ma tudtam meg, így az elsõ utam kegyedhez vezetett. Most már gondtalan életet tudok biztosítani a kisasszonynak, ezért kép25
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 26
telen vagyok tovább titkolni a szerelmemet. Könyörgök, mondjon igent, Eva Maria, és legyen az enyém! A tenyeremen fogom hordozni! – nézett rá felindultan a férfi, és idegesen végigsimított gyöngyözõ homlokán. – Von Bergen úr – emelte rá komoly tekintetét a leány –, egy nõ számára mindig nagy megtiszteltetés, ha feleségül kérik. De bármennyire sajnálom is, nemet kell mondanom, mert nem szeretem önt. Bergen újra megragadta a kezét. – Majd megtanul szeretni. Szüntelenül ezen fogok fáradozni – kérlelte reszketõ hangon. – Nem – tiltakozott a leány. – A szerelmet nem lehet megtanulni. Az érzések önmaguktól ébrednek, nem lehet szándékosan elõidézni õket. – Eva Maria! Ne kosarazzon ki! Beérem a puszta barátságával is! A leány talpra szökkent. – Ne mondjon ilyet! Soha nem nyújtanám a kezemet annak, akit nem szeretek teljes szívembõl. Ebben a kérdésben német maradtam. Az édesanyám lemondott a hazájáról, a családjáról, a biztonságról és a fényûzõ gazdagságról, hogy kövesse édesapámat a bizonytalan jövõbe. Én is édesanyámra ütöttem. Nekem is hasonlóképpen kell szeretnem azt a férfit, akihez egyszer majd hozzákötöm az életem. Ebben a kérdésben jottányit sem engedek. Csak egy szabály létezik: mindent vagy semmit. Az ön esetében semmit. Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom. Bocsásson meg, és fejezzük be ezt a beszélgetést! 26
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 27
A férfi egy darabig lehorgasztott fõvel álldogált. Csak megvonagló arcizmai árulkodtak a vívódásáról. – Ez az utolsó szava? – nyögte ki végül rekedten. – A legutolsó. Nem dönthetek másként! Bergen meghajtotta magát. – Kérem, engedje meg, hogy távozzam! Ebben az állapotban nem találkozhatom Hansszal. Gondolom, azért holnap, miután megnyugodtam, ismét eljöhetek. Nem akarom Hans barátságát is elveszíteni. Eva Maria látta, hogy Bergen arca krétafehér. Egy kicsit meg is sajnálta. Valóban oly mélyek az érzései, hogy ennyire megviselte az elutasítás? A jó szíve nem engedte, hogy egyetlen vigasztaló szó nélkül bocsássa el. – Sajnálom, hogy fájdalmat kellett okoznom önnek – nyújtotta engesztelõleg a kezét. – Természetesen bármikor eljöhet, mindig szívesen látjuk. Bergen az ajkához vonta a lány kezét, és reszketõ ajakkal megcsókolta, mint aki alig tud úrrá lenni az érzelmein. Eva Maria aggódva nézett a távozó férfi után, s egészen addig járkált nyugtalanul fel s alá az udvaron, amíg Hans haza nem érkezett. Borongós hangulatában nem tûnt fel neki a bátyja sápadtsága, sem fáradt, lassú járása. Hans Wendland vékonydongájú fiatalember volt, megnyerõ arccal és nyílt, barátságos tekintettel. Sajnos nem múltak el felette nyomtalanul az egyetemi évek erõfeszítései, amikor a tanulás többnyire a négy fal 27
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 28
közé kényszerítette, s bizony nem sok ideje maradt mozgásra, sportra. Ráadásul az itteni éghajlathoz sem sikerült igazán hozzászoknia. Tulajdonképpen mindig is hiányzott belõle az az életerõs frissesség, ami a húgában megvolt. Eva Maria üdvözölte a bátyját, aki gyengéden átkarolta a vállát, majd elindultak a házba. Az étkezõben Petronissa felszolgálta a vacsorát, majd visszavonult. Eva Maria végre összeszedte a bátorságát. – Hans, mondanom kell valamit. – Mi történt, Eva Maria? – nézett rá meglepetten a fiatalember. – Most látom csak, milyen izgatott vagy. Csak nem ért valami kellemetlenség? – Az bánt, hogy fájdalmat kellett okoznom valakinek – sóhajtott fel gondterhelten a leány. – Csakugyan? És kit bántottál meg? – A barátodat, Bergent. – Arturt? Ezek szerint itt volt? – Igen, Hans. Nem akarok elõtted titkolózni. Bergen itt járt, szerelmet vallott, és megkérte a kezemet. – Tehát mégis beszélt veled – bólintott Hans, s közben enyhén elvörösödött. – Nem lett volna szabad! – Te tudtál a dologról? – kérdezte csodálkozva a leány. – Igen. Reggel összefutottam Arturral, és elmondta, hogy szeret téged. Mivel mindkettõtök anyagi helyzete kizárja a házasságot, arra kértem, hogy ne nyugtalanítson téged feleslegesen. Ennek ellenére, úgy látszik, nem hallgatott rám. 28
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 29
– Nekem azt mondta, hogy ma értesült róla, hogy örökölt. Erre azonmód hozzám sietett. – Örökölt? – élénkült meg Hans. – Errõl nem hallottam. Akkor hát nem áll semmi az utatokban. – Külsõ akadály talán nem, de belsõ annál inkább! Nem szeretem Bergent, Hans, és ki is kosaraztam. – Alaposan megfontoltad a döntésedet, Eva Maria? Hiszen ezek szerint gondtalanul élhetnél az oldalán. – Ugyan már, Hans! Ez édeskevés ahhoz, hogy megmásítsam az elhatározásomat, és igent mondjak. De azért bánt, hogy fájdalmat okoztam neki. Nagyon szomorúnak látszott. De tudod, ez a hirtelen lánykérés úgy ért engem, mint derült égbõl a villámcsapás. – Én is megdöbbentem, amikor ma reggel Artur megvallotta nekem, hogy szerelmes beléd. Soha nem vettem észre rajta. – Én sem. És tudod, annál is inkább meglepett, mivel Petronissa éppen elõtte újságolta el nekem, hogy Bergennek kedvese van. – Kedvese? – nevette el magát Hans. – Errõl semmit sem tudok. De ha még lenne is kedvese... Minket, férfiakat más fából faragtak, mint a nõket. Ha egy férfinak kedvese van, az még nem feltétlenül jelent szerelmet. A mostani barátnõje tüstént eltûnik az életébõl, ha Bergen rátalál álmai asszonyára. Ha csak emiatt mondtál nemet Arturnak, akkor... – Nem! Egyáltalán nem errõl van szó. Ezt csak ezért említettem, hogy megmagyarázzam a döbbenetemet. Bergen soha nem férkõzhet a szívemhez. Kép29
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 30
telen lennék szeretni. Mi több, be kell vallanom, bár eddig ezt rád való tekintettel elhallgattam, hogy kifejezettem ellenszenvesnek találom. A fiatalember megsimogatta a húga kezét. – Akkor ne erõltessük a dolgot, Eva Maria! A rokonszenvet éppoly kevéssé lehet kierõszakolni, mint a szerelmet. Elszomorít, hogy nem kedveled Arturt. Fõleg azért, mert az örökség révén olyan helyzetbe kerül, hogy családot alapíthat. De természetesen sem befolyásolni, sem kényszeríteni nem foglak, hogy az érzéseid ellenében cselekedj. Azért sajnálom szegény fiút. Remélem, hogy a beszélgetésetek után is megmarad a barátságunk. – Oly pótolhatatlan veszteség lenne számodra? – fürkészte Eva Maria nyugtalanul a fivére arcát. Hans a tenyerébe támasztotta az állát, s egy ideig töprengve nézett maga elé. – Artur nagyon kellemes társaság – mondta végül. – Közös az érdeklõdésünk. Te is tudod, milyen élvezetesen tud mesélni. Itt, messzi idegenben örül az ember, ha talál valakit, aki az otthonról mesél. Bergen nem sokkal a háború kitörése elõtt jött el Németországból, ha jól emlékszem, 1914 tavaszán érkezett Brazíliába. – Ezek csak külsõségek, Hans. Én azt szeretném tudni, vajon igaz barátság fûz-e hozzá, vajon a szívedhez is közel áll-e Bergen? – A férfiak közti barátság inkább a jellembeli tulajdonságokon nyugszik, semmint az érzelmeken – nézett mosolyogva a húgára Hans. 30
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 31
Eva Maria felsóhajtott. Hál’ istennek, Hans nem fogja túlságosan a szívére venni, ha Bergen esetleg elmaradozik, gondolta megkönnyebbülten, s visszamosolygott a fivérére. – Felesleges a barátságotok miatt aggódnod. Bergen biztosított róla, hogy holnap újra eljön. Csak ma nem volt képes találkozni veled. – El is hiszem! Szegény ördög! Bizonyára fájdalmasan érintette, hogy kosarat kapott. Egyébként mondott valami közelebbit is az örökségérõl? – Nem. – Mindenesetre nagyon jól jött neki. A fizetésébõl soha nem futotta egészen a kiadásaira. Tudom, hogy most is szorít nála a cipõ. – Akkor hát, csak örülhetünk, hogy rendezõdik az anyagi helyzete. De láss hozzá végre a vacsorához, Hans! Szinte hozzá sem nyúltál az ételhez. A fiatalember félretolta a tányért. – Nincs étvágyam, Eva Maria. Egyáltalán nem érzem jól magam. Ólmosak a tagjaim. – Csakugyan! Most látom csak, milyen sápadt vagy! – ijedt meg a leány. – Remélem, nem leszel beteg. – Tudod, hogy a forró évszak mindig megvisel. Mivel ma este nincs vendégünk, azonnal nyugovóra térek, és megpróbálok aludni. Ez a legjobb orvosság. Kérlek, hozass nekem egy limonádét! Borzasztó szomjas vagyok. – Máris megyek és elkészítem, Hans. Te pedig addig feküdj le! 31
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 32
– Igen, az lesz a legjobb – bólintott a fiatalember, és õ is felállt az asztaltól. Amikor Eva Maria nem sokkal késõbb bevitte neki a limonádét, Hans már kényelmesen elnyújtózott az ágyban. – Ne aggódj, most már sokkal jobban érzem magam! – mosolygott bágyadtan a húgára.
32
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 33
III. Artur von Bergen zaklatott lelkiállapotban érkezett vissza a lakására. Nem azért, mintha igazán szerette volna Eva Mariát, ahhoz túlontúl számító volt, hogy bárkit is szeressen. Ám aznap reggel olyasmi jutott tudomására, ami egy csapásra szerfölött vonzóvá tette számára a leányt. A német konzulátus alkalmazottjaként neki is a fülébe jutott a gazdag örökség híre, ami a Wendland testvérek ölébe pottyant. Magukhoz az örökösökhöz még nem jutott el a hír, mivel a konzul néhány napig távol volt, s az õ tiszte volt éretsíteni õket. Bergen ezt az idõt akarta kihasználni a leánykérésre. Most azonban, hogy Eva Maria kerek perec kikosarazta, szertefoszlottak a reményei. A kis panzióba érve egyenesen a szobájába ment, és dühösen becsapta maga mögött az ajtót. Ráfordította a kulcsot, mert nem akarta, hogy bárki is zavarja, majd fogcsikorgatva levetette magát egy karosszékbe. Amint ott üldögélt, semmibe révedõ tekintettel, egyszer csak egy karcsú leányalak lépett elõ a szoba belsejét leválasztó függöny mögül. A férfihoz szaladt, és átölelte a nyakát. – Turry! – duruzsolta a fülébe szerelmesen. Bergen olyan erõvel lökte el magától, hogy a leány megtántorodott. – Hagyj békén! – sziszegte a fogai között, felé sem pillantva. 33
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 34
A leánynak sikerült megkapaszkodnia az asztal sarkában, s most ott állt reszketve, esdeklõ tekintettel nézve a férfira. – De hát mi bánt, Turry? Miért vagy ilyen ideges? Megint nincs pénzed? Csak szidást és ütleget kapok tõled! Tudod, hogy szeretlek, Turry! Mondd, mit tegyek érted? Tudod, hogy a kedvedért kész vagyok lopni és gyilkolni is, ha kell! – kiáltotta sírástól elcsukló hangon. Bergen durván megragadta a csuklóját. – Már megint semmi! Érted? Semmi! Újra szertefoszlott egy remény! Soha nem jutok ki ebbõl a mocsárból. Ha ez sikerült volna, visszaköltözhettünk volna Németországba, és pompás fényûzésben élhettünk volna! Mind a ketten, érted? Nemcsak én, te is! – dörögte villámló tekintettel. – Nekem mindegy, hol élünk, Turry. Én melletted mindenütt boldog vagyok! – suttogta szerelmesen a leány. – Micsoda egyszerû lélek! Beéred azzal, hogy szerelmesen csüngsz rajtam. De nekem több kell, érted?! Nekem nem elég, hogy idõnként a karjaidban kereshetek feledést a nyomorúságomra. Én magasra akarok törni, pénzt akarok, rengeteget! Élvezni akarom az életet! Most kitûnõ alkalom nyílott volna rá. Kénytelen vagyok végignézni, ahogy ezeknek az álmodozó németeknek mesés vagyon hull az ölükbe, nekem meg semmi sem jut belõle. Az ég adta világon semmi! Felfogtad? 34
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 35
Margit Forster közelebb húzódott. – Kinek az ölébe hull az a mesés vagyon, Turry? Csak nem annak a testvérpárnak, akiknél oly gyakran megfordulsz? Legnagyobb bánatomra… – Féltékeny vagy? – nevetett fel gúnyosan a férfi. – Mert hébe-hóba sikerül náluk ingyen ebédhez jutnom? Igen ám, csakhogy cserébe végig kell hallgatnom annak a tudálékos kölyöknek az unalmas eszmefuttatásait. A húga pedig? Megnyugodhatsz, a te szépségednek a nyomába sem érhet. De lesz pénze, milliói! Ezt akarom megkaparintani, ezért kértem meg ma délután a kezét. – Nem hagyhatsz el, Turry! – rogyott le a férfi lába elé Margit. – Nem vehetsz el mást! Inkább megölöm azt a másikat, hallod? – kiáltotta magánkívül. Bergen belemarkolt zilált hajába, és hátrahúzta a fejét, hogy az arcába lásson. Izzó tekintetét Margitéba fúrta. – Tényleg képes lennél ölni a kedvemért? Margit görcsösen összepréselte az ajkát, majd bólintott. – Nem lehetsz másé – suttogta kifulladva. Bergen hirtelen lehajolt, és forrón megcsókolta. – Van benned kurázsi, és szebb vagy bárkinél! – mondta szenvedélyesen, olyan pillantást vetve Margitra, amibe a lány beleremegett. – De mit keresel itt egyáltalán? Csak akkor gyere, ha hívlak! – taszította el magától váratlanul. – Elemészt utánad a vágy. Már három napja nem láttalak, Turry. 35
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 36
– Tudod jól, hogy senki nem szerezhet tudomást a kapcsolatunkról! – Tisztában vagyok vele – felelte csüggedten Margit. – Volt idõm megtanulni, amióta megszöktem otthonról, hogy veled jöhessek. Bergen vállat vont. – Ennél nagyobb ostobaságot nem is tehettél volna! – vetette oda nyersen. – Maradtál volna odahaza! – Odahaza? – Margit keze erõtlenül az ölébe hullott. – Ezt pont te mondod? Hogyan maradhattam volna otthon, amikor mindent feláldoztam érted, és neked sem volt maradásod? Az édesanyám szíve megszakadt a bánattól! De én nem törõdtem vele, mert csak te voltál a fontos! Csak annak örültem, hogy neked adhatom azt a pár ezer márkát, ami szegény anyámtól rám maradt. – Csak nem szemrehányást teszel? – fortyant fel a férfi. – Az a néhány garas, amit sikerült összekaparnom, csak az én útiköltségemre volt elég. Te akartál mindenáron átkelni velem a tengeren, így neked kellett rá elõteremtened a pénzt. Talán az is az én bûnöm, hogy itt is mindenhol éhbérért kell dolgoznom, így nem gondoskodhatok rólad? Margit zavartan az órájára pillantott. – Mennem kell, Turry. Egy óra múlva fellépésem van. Értem jössz, ha végeztem? – Nem tudom. Ha nem leszek ott, akkor ma már ne zaklass! Át kell gondolnom, mitévõ legyek, hogy nekem is csurranjon-cseppenjen a „barátaim” örökségébõl. No, indulj és hagyj magamra végre! 36
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 37
– Csak még egy csókot, Turry! – Hagyd már ezt az ostobaságot! Inkább arra ügyelj, hogy meg ne lássanak, amikor kimész! Margit Forster felsóhajtott, és csendesen elindult az ajtó felé. Óvatosan kikémlelt az elõtérbe. Odakint teljes csend és mozdulatlanság honolt. Vetett még egy utolsó, vágyakozó pillantást Bergenre, majd nesztelen léptekkel kiosont a folyosóra. Miután egyedül maradt, Artur idegesen járkálni kezdett fel s alá a szobában. Gondolatban lepergette egész elrontott életét. Évekkel ezelõtt, ugyanúgy, ahogy korábban az apja, s annak elõtte a nagyapja, német katonatisztként kereste a kenyerét. Nincs mit szépíteni: szegény katonacsaládból származott, se az elõdeinek, se neki nem sikerült meggazdagodniuk. Fiatal tisztként kénytelen volt beérni a családjától kapott nyomorúságos váltóval, miközben mindig is mohó kapzsiság emésztette a pénz és a fényûzés után. Végül, csak hogy valamiképp javítson kilátástalan anyagi helyzetén, szerencsejátékra adta a fejét. Ám a várt eredmény elmaradt. Erre megpróbálkozott a „corriger la fortune” nevû játékkal, amiben sorra nyert, mert csalt. Csillapíthatatlan étvággyal habzsolta az élet gyönyöreit. Akkoriban ismerte meg Margit Forstert is. A leány fiatal, ártatlan teremtés volt, és lélegzetelállítóan szép. Bergen azonnal felfigyelt rá. A következmények átgondolása nélkül meghódította a szívét, majd magával rántotta a romlásba. Margit mindenhová vakon követte 37
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 38
az imádott férfit, aki végül földönfutóvá és otthontalanná tette. Elvitte a kétes kalandjaira is, amíg egyszer rajta nem vesztett a csaláson, és szégyenszemre le kellett szerelnie. Az ezredes csak az ezred hírnevének megõrzése miatt nem folytatta le a vizsgálatot, különben Bergen börtönbe került volna. Nem maradt más választása, mint elutazni a tengerentúlra. Margit Forster, aki nem sokkal elõtte veszítette el az édesanyját, vele tartott. Elõször Brazíliába mentek, ahol megint csak rengeteg kalandban volt részük. Nem gondoltak a jövõvel, csak a pillanatnak éltek. Városról városra vándorolva jutottak el Argentínába és végül Chilébe. Röviddel azután, hogy Santiagóba érkeztek, Bergen megismerkedett Hans Wendlanddal. A fiatalember elvitte az otthonába, és önzetlen vendégszeretettel vette körül, amit Bergen azóta is maradéktalanul kihasznált. Wendland még állást is szerzett neki a konzulátuson. Igaz, hogy az állás szerényen jövedelmezett, de így is majdnem annyit keresett, mint Hans, aki vele ellentétben éveken keresztül keményen tanult, hogy vigye valamire. Bergen mindezért csak üres szavakkal mondott Hans Wendlandnak köszönetet, ám a szíve mélyén hálát soha nem érzett. Csúnyán kihasználta a szerencsével szintén hadilábon álló fiatalembert. Mint mindig, most is csak azt nézte a másik emberben, hogy miképp tud hasznot húzni belõle. Nála a barátság csak addig tartott, amíg valamilyen érdeke fûzõdött hozzá. Nem meglepõ hát, hogy a Wendland testvérek értéke óriásit nõtt 38
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 39
a szemében, amikor megtudta, hogy milliós örökség várományosai. Most, miután kudarcot vallott a terve, hogy Eva Mariát magához bilincselje, lázasan törte a fejét, miképpen tudna mégis a testvérek vagyonából részesedni. Ezernyi gondolat ötlött fel benne, majd sorra el is vetette valamennyit, mígnem az egyik végül elfogadhatónak tûnt. Ha neki nem sikerült Eva Mariát megnyernie, akkor nem marad más hátra, Margitnak kell színre lépnie. Margit elég szép ahhoz, hogy elbûvölje Hans Wendlandot. Õ pedig majd okosan a maga javára fordítja a helyzetet. S hogy Margit mit szól majd mindehhez? Nem számít! Azt teszi, amit parancsol neki, és kész!
39
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 40
IV. Amikor másnap reggel Hans Wendland felkelt, semmivel sem érezte magát jobban, mint az elõzõ este. Eva Maria próbálta rábeszélni, hogy maradjon ágyban, de Hans hallani sem akart róla. – A friss levegõn majd magamhoz térek, húgocskám. Egyébként is halaszthatatlan munkám van a hivatalban. Egy új építkezésen dolgozik a kormány, úgyhogy mindenkinek akad dolga bõven. Biztos elõléptetést remélhetek, ha most összeszedem magam. Borzasztó, hogy nem szûnik ez az átkozott fejfájás! Kérlek, szólj Luciának, hogy fõzzön egy jó erõs kávét! Az talán segít. Hans megivott két csésze erõs feketét, és egy-két falatot is leerõltetett a torkán. Aztán elbúcsúzott a testvérétõl, és fáradt, ólmos léptekkel útnak indult. Eva Maria aggódva nézett utána. Gyorsan megbeszélte Luciával a bevásárlást, utasításokkal látta el Petronissát, majd õ is elment hazulról, hogy nyelvórákat adjon. A tanítás végeztével dél körül ért haza. Hans még nem volt otthon, de kisvártatva õ is megérkezett. Még mindig nagyon elesettnek látszott. Persze azt mondta, hogy jobban érzi magát, csak hogy ne fokozza a húga aggodalmát. Bár még most sem volt étvágya, végül nagy nehezen sikerült magába erõltetnie némi ételt. Éppen véget ért az ebéd, amikor betoppant Bergen. – Elõbb te beszélj vele, Hans, és küldj értem, ha 40
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 41
szükséges – mondta a leány sietve, amikor az ablakon át megpillantotta a közeledõ férfit. Hans egyetértõen bólintott, Eva Maria pedig viszszavonult a szomszédos szobába. A fiatalember kiment a vendég elé, aki még most is nagyon bánatos képet vágott. – Bocsáss meg, ha alkalmatlankodom – szólalt meg Bergen restelkedve. – Egyáltalán nem zavarsz, Artur! – nyújtotta a kezét Hans. – Gyere, foglalj helyet! Bergen szomorúan körbepillantott, majd nagyot sóhajtva leült a fiatalemberrel szemben. – Gondolom, hallottál róla, mi történt tegnap? – Igen, Artur. A húgom elmesélte, hogy megkérted a kezét, és kénytelen volt nemet mondani. Borzasztóan sajnálom. – De nem tudsz nekem segíteni, ugye? Mit gondolsz, nem tudnád Eva Mariát mégis rábírni valamiképp, hogy jöjjön hozzám feleségül? – kérdezte esdeklõ tekintettel. – Nem, barátom, ebbe sajnos én nem szólhatok bele – rázta meg a fejét Hans. – Ebben a kérdésben Eva Mariának egyedül kell döntenie. Azt hiszem, badarság lenne tõlem, ha megpróbálnám befolyásolni. Nem szerelmes beléd. Márpedig az olyan nõk, mint a húgom, kizárólag szerelembõl házasodnak. – Keserûen csalódtam, Hans – horgasztotta le a fejét Bergen. – Roppantul sajnálom, szegény barátom. 41
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 42
– Felejtsük el! – legyintett Artur. – Talán túl sok is lett volna a jóból… Beszéljünk inkább másról! – Valóban örököltél, Artur? – kapott a szón Hans. – Eva Maria valami ilyesmit mesélt tegnap. Látod, én meg azt hittem, nincsenek is rokonaid. Lehet, hogy csak rosszul emlékszem? – Egy nagyon távoli rokonom hagyta rám a vagyonát – hazudta rezzenéstelen arccal Bergen. – Sejtelmem sem volt a létezésérõl. Roppant boldoggá tett volna az örökség, ha ezáltal a húgod jólétét biztosíthatom. Így csak feleannyit ér. – Mégis mennyire rúg az összeg? – Arra épp elég lenne, hogy valami értelmes dologba kezdjek – vonta meg a vállát Bergen. – Eva Mariával hazatérhettünk volna Németországba, és te is velünk jöhettél volna. – Derék barátom! – ragadta meg Hans a kezét. – Hálás vagyok a nagylelkûségedért, annak ellenére is, hogy másképp alakultak a dolgok. – Az örökség mit sem ér, ha nem oszthatom meg veletek. Legalább a reményt hagyd meg nekem, hogy elkísértek Németországba! Igazság szerint kerülnöm kellene a házatokat és Eva Mariát, de nem bírom megtenni. Legalább néha látnom kell! – Szegény barátom! – ölelte át Hans együtt érzõn Bergen vállát. – Hát ennyire szereted õt? És egyesek még azt állították, hogy már van valakid! Bergen alig észrevehetõen összerezzent, de hamar visszanyerte az önuralmát. 42
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 43
– Hogy van valakim? Ki állít ilyen sületlenséget? – adta az ártatlant. – Eva Maria hallotta Petronissától, a cselédlánytól. Õ mesélte, hogy egy fiatal táncosnõ, aki egy kikötõi mulatóban szokott fellépni, rendszeresen meglátogat a lakásodon. Állítólag látott is téged a hölgy társaságában. Ma délelõtt magam is hallottam, hogy valóban szerepel egy német táncosnõ az egyik revü mûsorában. Esetleg tényleg ismered? Bergen kurtán felnevetett. – Úgy látszik, Santiagóban is szeretnek pletykálni az emberek, és persze rögtön a legrosszabbat feltételezik a szomszédjukról. Nos, a kedves Petronissa története ezúttal mégsem teljesen légbõl kapott. Románcról persze szó sincs, de egy német honfitársnõm, aki táncolással keresi a kenyerét, valóban kért tõlem segítséget. Képzeld el, csalárd módon Argentínába csábították. Otthon azt ígérték neki, hogy nevelõnõként dolgozhat. Itt derült csak ki, hogy egy gazember tisztességtelen szándékkal vetette ki rá a hálóját. Végül szerencséje volt, és sikerült megszöknie a férfitól, mielõtt még túl késõ lett volna. Csakhogy egyetlen fillér nélkül maradt egy vadidegen országban. Mivel éhen halni nem akart, és nem volt más választása, elszegõdött táncosnõnek. Õ maga mesélte el nekem mindezt, s hogy nem hazudik, bizonyítékokat is mutatott, hivatalos papírokat, leveleket… Hallotta, hogy a konzulátuson dolgozom, és abban reménykedett, hogy segíthetek rajta. Szeretne visszatérni Németországba, de nincs pénze az úti43
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 44
költségre, és rokonai sincsenek odahaza, akik megelõlegezhetnék neki. Látszik, hogy jó házból származik, és kifogástalan nevelésben részesült, de mostanra teljesen elszegényedett. Talán az örökségem lehetõvé teszi, hogy segítsek neki. Hans figyelmesen hallgatta. – Hallatlan, hogy az ilyen gazemberek nincsenek rács mögött – sziszegte a foga közt felindultan, és ökölbe szorult a keze. – Sajnos mindig akadnak hiszékeny lelkek, akik lépre mennek. Ha valóban úgy gondolod, hogy tisztességes a hölgy, akkor mindenképpen segítenünk kell rajta. – Kezeskedem érte. – Ezt meg kell beszélnem a húgommal is. Idehívhatom? Képes vagy találkozni vele? – Mindig felüdít Eva Maria társasága. Kérlek, küldess érte! Amikor pár perccel késõbb Eva Maria megérkezett, Bergen eléje sietett. – Megkérhetem, Eva Maria kisasszony, hogy felejtse el a tegnap történteket? Engedje meg, hogy a jövõben is odaadó barátja maradjak! – Mindent el fogok követni, hogy elfeledtessem a csalódást, amit okoztam önnek – nyújtotta a kezét mosolyogva a leány. Eva Maria letelepedett a férfiak közé, s látszólag ugyanolyan csendes egyetértésben folyt köztük a társalgás, mint korábban bármikor. Hans mesélt a húgának a szegény, szerencsétlenül járt táncosnõrõl, és az 44
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 45
önzetlen Eva Maria szíve azonnal megtelt a leány iránti részvéttel. – Feltétlenül segítenünk kell rajta! Vajon mit tehetnénk? Legközelebb hozza el magával õt is, Bergen úr! Talán segíthetünk valahogy az ifjú hölgyön. Bergen kezet csókolt Eva Mariának. – Az ön szíve aranyból van, mindig is tudtam. Akkor hát, engedelmével, elhozom önökhöz Margit Forster kisasszonyt. Szegényke biztosan nagyon fog majd örülni. Mikor mutathatom be önöknek? – Amikor óhajtja. – Esetleg már holnap? – Megkérném rá. Remélhetõleg holnapra Hans is jobban érzi magát. – Csak nincs valami baj, kedves barátom? – pillantott Bergen meglepetten a fiatalemberre. – Tegnap óta pocsékul érzem magam, és fogalmam sincs, mitõl – tárta szét a kezét tanácstalanul Hans. – Valószínûleg túlhajszoltad magad. Az utóbbi idõben nagyon sokat dolgozol. Ráadásul ez a kánikula! Hál’ istennek, hamarosan hûvösebbre fordul az idõ. Az majd jót tesz neked is – mondta Bergen együttérzést színlelve. – Remélem – bólintott Hans. – Mindenesetre hozd magaddal holnap Forster kisasszonyt. A húgom örülni fog neki, és biztosan szeretettel fogadja majd. Amit bátran meg is tehet, hiszen kezeskedsz érte, nem igaz? Bergen udvariasan meghajolt, s a testvérek így nem láthatták mohó tekintetének diadalmas villanását. 45
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 46
Hans Wendland állapota csak nem javult. Másnap reggel összetörten ébredt, és alig bírt felkelni az ágyból. De mert nagyon féltette az állását, s oly régóta vágyott már az elõléptetésre, végül csak összeszedte magát. Miközben reggeliztek, küldönc érkezett a konzulátusról egy, a Wendland testvéreknek címzett levéllel. Hans aláírta az átvételi elismervényt, s miután a küldönc távozott, csodálkozva nézett hol a húgára, hol a borítékra. – Mi lehet ez, Hans? – kérdezte Eva Maria aggodalmas arccal. A fiatalember bágyadt mosollyal a húga elé tolta a levelet. – Olvasd el te, Eva Maria, neked is szól! Nekem amúgy is táncolnak a betûk a szemem elõtt. Nem akarom megerõltetni magamat. Eva Maria szorongva megsimogatta a bátyja kezét. – Lehet, hogy valami súlyos betegség bujkál benned. – Csak nyugalomra van szükségem, s hogy enyhüljön végre ez a forróság – legyintett Hans. – No de olvasd végre! Vajon mit akarhat tõlünk a konzulátus? Amikor megpillantottam a küldöncöt, elõször azt hittem, Arturtól hoz üzenetet. De ez egészen hivatalosnak tûnik, és a kézírás is idegen. Eva Maria oldalát is furdalta a kíváncsiság, gyorsan kinyitotta hát a borítékot, és olvasni kezdett:
46
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 47
„Johannes Albert Erich Wendland úr és a húga, Eva Maria Simonia Wendland kisasszony ezennel megtétetnek a németországi Bréma városbeli Christian Römer nagykereskedõ örököseinek. Az örökség a Römer cégbõl és leltárba vett javaiból, egy brémai házból, egy brémai uradalomból, valamint mintegy kétmillió márka készpénzbõl áll. A közelebbi dokumentumok és az örökösödési eljárás végrehajtója által küldött csekk átvétele céljából a Wendland testvérek kéretnek az ügyfélfogadási idõben a Német Konzulátuson megjelenni, vagy maguk helyett meghatalmazottat küldeni. A Santiagói Német Konzulátus” Eva Maria egyre lassabban olvasott, s amikor a végére ért, elkerekedett szemmel nézett a bátyjára. Minden csepp vér lefutott az arcából. – Hans! – rebegte elfehéredõ ajakkal. – Mi a baj, Eva Maria? – A fiatalember rémülten kapta ki a kezébõl a levelet. – Olvasd, Hans, olvasd! Hans idegesen olvasni kezdett. Amikor a sorok végére ért, döbbenten meredt a húgára. – Eva Maria! Te érted ezt? Christian Römer, édesanya bátyja ránk hagyta az örökségét! Micsoda mesés vagyon! Eva Maria a fejét csóválta. Hirtelen mindketten felugrottak, és megölelték egymást. – Hans! Hans! Hazatérhetünk Németországba! 47
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 48
Bárcsak a szüleink is megérhették volna! – zokogott a leány. – Drága kishúgom! – Hans reszketõ kézzel simogatta Eva Maria haját. – Bárcsak ne lennék ilyen gyenge! Nem tudom igazán kimutatni, mennyire örülök – mondta halkan, és erõtlenül rogyott egy karosszékbe. Eva Maria letérdelt, és sírva-nevetve átölelte a testvérét. – Drága bátyám! Csak a hirtelen örömtõl hagyott el az erõd! Egyikünk sem számított ilyen hírre. Most azonban nem engedem, hogy bemenj a hivatalba. Mindjárt átküldöm Petronissát, hogy mentsen ki. Mostantól nem kell az egészséged rovására hajszolnod magad. Rögtön elküldetek a német orvosért, hogy írjon fel neked valami erõsítõt. Te meg nyugodtan fekve maradsz, és pihensz. Szegénykém, a kezed úgy reszket, mintha hideglelésed lenne. – A meglepetés teszi – mosolygott Hans haloványan. – Képzeld csak el, egy csapásra gazdagok lettünk, dúsgazdagok! Úgy látszik, édesanya fivére a halála elõtt belátta, mennyire igazságtalanul bánt a húgával, s így akart mindent jóvátenni. Nem, most aztán végképp nem akarok megbetegedni! Eva Maria leült mellé, és megfogta a kezét. – Micsoda nagyszerû érzés, hogy többé nem kell garasoskodnunk! De ugye igaz, ami a levélben áll? – Bizonyára, hiszen hivatalos irat. Felesleges nyugtalankodnod. – Tudod, Hans, ha valóban megkapjuk az örökséget, 48
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 49
akkor segítenünk kell azon a szerencsétlen leányon, akirõl Bergen beszélt. Egyre csak õ jár az eszemben. – Gondoskodni fogunk róla – bólintott a fivére mosolyogva. Izgatottan beszélgettek még egy darabig, bár Hans rosszulléte továbbra sem akart szûnni. Az mindenesetre jólesett neki, hogy továbbra is nyugodtan, lehunyt szemmel ülhetett a támlás karosszékben, s nem kellett ebben a forróságban az építkezésre rohannia. Eva Maria gyorsan írt egy levelet, amelyben kimentette Hansot a munkahelyén. Amikor elkészült vele, máris elküldette Petronissával, maga pedig egy kancsó hûsítõ limonádét készített a betegnek. – Próbálj aludni egyet, Hans! Én is itthon maradok. Petronissa lemondja a mai nyelvóráimat. Túlságosan izgatott vagyok ahhoz, hogy oda tudnék figyelni a tanításra. Minden gondolatomat az imént kapott hír tölti ki. Nemsokára Németországba utazunk... El tudod ezt képzelni, Hans? – Egyelõre csak nehezen. Milyen furcsa, hogy Bergenhez hasonlóan váratlanul nekünk is mesés örökség hullott az ölünkbe. Artur nagyot fog majd nézni! A véletlenek egybeesése. Talán vele együtt utazhatunk az óhazába. Hogy fog örülni! Ezen a napon a Wendland testvérek nem érzékelték az idõ múlását. Bár Hans továbbra is nagyon gyenge és bágyadt volt, a pár óra alvástól legalább a fejfájása elmúlt. A gazdag örökség kilátása is javított valamicskét a közérzetén. Késõ délután, amikor Bergen megérke49
B041_inside.qxd
6/26/2008
11:24 AM
Page 50
zett Margit Forsterral, már ismét a nappaliban üldögélt, s a délelõtttihez képest sokkal jobb hangulatban volt. Amikor megpillantotta a gyönyörû Margitot, egy pillanatra elállt a lélegzete. Még soha nem látott ilyen szép lányt. Megigézve nézte, és a varázsa egészen a hatalmába kerítette. Margitnak ez alkalommal olyan ruhát és frizurát kellett viselnie, amilyet Bergen megparancsolt. Csakugyan nagyon megható látványt nyújtott, ahogy ott állt sápadtan és félénken a testvérek elõtt. Még csak színészkednie sem kellett, anélkül is megindító varázs sugárzott egész lényébõl. Elfogódottan pillantott Hansra, amikor a fiatalember felkelt, hogy üdvözölje. Amint az ibolyakék szempárba nézett, Hans úgy érezte, mintha a mennyországban járna. Margit jó benyomást tett Eva Mariára is, aki meleg barátsággal fogadta a csendes, szerény teremtést, majd Bergennel együtt ott marasztalta vacsorára. Étkezés közben Hans beszámolt a konzulátusról érkezett levélrõl. – Milyen kár, hogy nem én foglalkoztam az üggyel! – adta az ártatlant Bergen. – Micsoda öröm lett volna, ha személyesen adhatom át a jó hírt! – tette hozzá lelkendezve, majd túláradó szívélyességgel gratulált Wendlandéknak. Eva Maria barátságosan megsimogatta Margit kezét. – A bátyám és én hamarosan útra kelünk Németországba, hogy intézkedjünk az örökség ügyében. Bergen úrtól hallottam, hogy ön is szívesen visszatérne a ha50
