Házi szerek és gyógymódok

P eter K e n s o k - D

ie t r ic h

L ey

Házi szerek és gyógymódok kislexikona

Péter Kensok - Dietrich Ley

HÁZI SZEREK ÉS GYÓGYMÓDOK KISLEXIKONA

HÁZI SZEREK ÉS GYÓGYMÓDOK KISLEXIKONA

ATHENAEUM KIADÓ

© Bechtermünz Verlag, 1997 Eredeti cím: Altbewahrte Hausmittel (Sanfte Arzneien - einfach und wirksam) Fordították: © Csikós Andrásné és R. Keresztény Györgyi Címlapfotók: Hemző Károly

Felelős kiadó: az Athenaeum Kiadó ügyvezetője Szerkesztette és a fordítást az eredetivel egybevetette: Reviczky Béla Műszaki szerkesztő és borítótervező: Lengyel János Nyomdai előkészítés: OMIGRAF Kft, Budapest ISBN 963 85962 1 X Készült a Kaloprint Nyomdában, Kalocsán, 1999-ben. Felelős vezető: Illés János ügyvezető igazgató 4

Az egyszerűi, olcsó házi orvosságok, amelyek hagyománya ko­ rábban nemzedékről nemzedékre szállt, a gyógyszergyártás auto­ matizálása és a gyógyszerek specializálódása következtében egy­ re inkább feledésbe merülnek, pedig számos betegség különö­ sebb bonyodalmak és anyagi ráfordítások nélkül gyógyítható, mégpedig olyasmivel, ami minden háztartásban megtalálható. Minden családnak megvan a maga gyógyítási hagyománya; mindenhol vannak olyan házi orvosságok, amelyeket enyhébb betegségek és könnyebb sérülések esetén alkalmazunk, anélkül hogy a modem kémiához, fizikához, biológiához, orvostudo­ mányhoz és gyógyszerészethez értenünk kellene valamit. Ezek­ kel a házi szerekkel talán valóságosan is, de lelkileg minden­ képpen elősegíthetjük a gyógyulást. Ez a kislexikon nem küldi el olvasóit a természetbe, hogy ott olyan gyógynövényeket és füveket szedjenek, amelyeknek is­ merete manapság éppoly kevéssé elvárható, mint annak ismere­ te, hogyan működik a testünk. Mi a háztartásban nézünk körül és azt a kérdést tesszük fel, mi segíthet a különféle megbetege­ déseknél és sérüléseknél azon tárgyak és élelmiszerek közül, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Ilyen módon például egyes ételek, fűszerek és italok tápértékükön felül egészségfenn­ tartó szerré is válnak. Előfordul majd, hogy azt ajánljuk: men­ jen el a patikába vagy fitotékába, ahol be lehet szerezni egyik vagy másik gyógyfilvet, amelyek régen minden háztartásban megtalálhatóak voltak. De ilyesmire csak kivételes esetben ke­ rül majd sor. Házi orvosságaink listája természetesen nem lehet teljes, hi­ szen „ahány ház, annyi szokás”. A panaszok és a tünetek per­ sze azonosak, függetlenül attól, ki hogyan találkozik a működé­ si rendellenességgel. Egy-egy betegség sokat veszít ijesztő jel­ legéből, ha felismerjük, mi az és be tudjuk sorolni valahová. Ezért, mielőtt a lehetséges gyógymóddal foglalkoznánk, először mindig a tüneteket üjuk le. 5

Aki házi szerrel próbál meg segíteni baján, jobban megisme­ ri szervezetét és megtanul jobban bízni benne. Ehhez tartozik az önbizalom is, amely nélkül csak lassan, fokozatosan fedezzünk fel egy-egy szert. Alternatív terápiaként használhatjuk ezeket a házi szereket minden, itt leírt tünetcsoport esetén, vegyük azon­ ban számításba, hogy ezek a tünetek komoly betegség jelzői le­ hetnek, vagy nagyobb betegséget is okozhatnak. Ilyenkor nél­ külözhetetlen az orvos vagy természetgyógyász személyre sza­ bott tanácsa. Aki házi orvosságot alkalmaz, szinte magára vál­ lalja azt a felelősséget, amelyet eddig az orvosokra hárított. Ezért mindig figyelembe kell vennünk, hogy az öngyógyítás kocká­ zattal jár. Még abban az esetben is, ha „csupán” házi orvossá­ gokat használunk. Könyvünk tehát alternatív terápiákat tartal­ maz, amelyeket orvosunkkal vagy természetgyógyászunkkal megbeszélhetünk. Amikor a zerbsti Zacharias Dörffer 1613-ban újra közzétette Válogatott orvosságok és műfogások hat könyvben című művét, a darmstadd házi orvos, Johann Konrad Ratz, ezt írta a beveze­ tésben: Hogyha betegség kínozna, S hirtelen nem lelsz doktorra, Bízd magad ezen lapokra, S oly írt keress a bajodra, Mi néked esmerős volna, S nem válna sose károdra. Ha úgy téssz, ahogy itt elmondja, Nem lesz épséged elrontva. Elméd idegen dolgokra Ne hajlítsd, könyvünk ezt mondja. Ezzel mi is egyetértünk. Aki bizonytalan abban, hogy segí­ tenek-e a javasolt szerek illetve gyógymódok, mindenképpen kérdezze meg orvosát, természetgyógyászát vagy gyógyszeré­ szét. Ha ők nem tudnak hihető ellenérveket felhozni, de úgy vé­ lik, hogy nem fog ártani, próbálja ki és ajánlja másnak is a szert, ha segített. Ez is elősegíti ugyanis az orvostudomány és a népi gyógyászat közötti párbeszédet. Szeretnénk, ha házi szerekről szóló könyvünk minden gyógy­ 6

szeres szekrénykébe bekerülne, persze csak elolvasása után. A háztartásban megtalálható gyógyszerek egyik tulajdonsága ugyanis, hogy nincsenek könyvtárakba elrejtve, hanem környe­ zetünkben és tudatunkban élnek, és viselkedésünkben is meg­ határozó szerepet töltenek be. Egy etnológus-újságíró és egy természetgyógyász vállalko­ zott arra, hogy a bevált házi orvosságokat az egyes betegségek szerint csoportosítva összegyűjtse, és közkinccsé tegye. A konk­ rét természetgyógyászati javallatokon kívül kitérőt tesznek egyes népek gyógyítási kultúrájába, aminek keretében különfé­ le népek betegségről illetve egészségről alkotott nézeteit és gyógyítási gyakorlatát is megismerhetjük. Peter Kensok (szül. 1959) etnológiát, néprajzot és új­ ságírást tanult Münsterben és Los Angelesben. Tanulmányai be­ fejezése után egy napilapnál dolgozott, ma pedig szabadúszó új­ ságíró, emellett könyveket ír a szabadidő, az utazás és a néprajz témaköreiben. A népi gyógyászat az utóbbi években lett tudo­ mányos munkájának fontos területe. Dietrich Ley (szül. 1949) először banktisztviselő volt, ma pedig természetgyógyászként dolgozik; Stuttgartban saját rendelője van. Az eredeti és a magyar kiadó

A szerzők előszava

A házi orvosságok az „élő kultúijavak” körébe tartoznak. Olyas­ mik, amelyek újra és újra elvarázsolnak minket, megnyernek maguknak. Mindenki ismer egy-egy ilyen szert, amelyről vala­ mikor rokontól, ismerőstől vagy utazáson, vagy másutt hallott, és amely valóban használt neki. Könyvünk a mai népi orvoslás kézikönyve, melyet szeretnénk tovább gondozni, bővíteni. Ezért örülnénk, ha Ön olyan házi orvosságot tudna említeni, amelyet ez a könyv nem tartalmaz. Talán még emlékszik arra is, ki és mikor, milyen körülmények között adta Önnek azt a bizonyos ötletet. (Javaslatát a kiadókon keresztül juttathatja el hozzánk.) A betegségek gyógymódját legjobb tudásunknak megfelelő­ en és lelkiismeretünk szerint írtuk le. Az esetleges egészségká­ rosodásokért azonban sem a szerzők, sem a kiadó nem tud fe­ lelősséget vállalni. Köszönetét mondunk Annette Hilschenz belgyógyász szak­ orvosnak, a tünetek és a házi szerek gyűjteményének lektorálá­ sért és azért a nyitottságért, amelyet a népi megfigyelésekkel szemben tanúsított; Reinhard Kühfufínak (Sindelfingen) pedig azért, hogy a természetgyógyász szempontjából ellenőrizte az adatokat. A házi szereket és a tüneteket a betegségek és ellenszereik” és a „Gyógyhatású szerek a háztartásban” című fejezetekben döntő többségben Dietrich Ley gyűjtötte össze. A könyvnek ezt a részét szüleinek, Heinz és Lőre Leynek ajánlja. Stuttgart, 1996. március Peter Kensok, Dietrich Ley

Házi szerek és gyógyszerek

A kisebb megbetegedések és sérülések mintegy 75-90%-át nem kezeli orvos, pedig a legtöbb országban jelentős összegeket fordítanak az egészségügyre. Legszívesebben tehát magunk se­ gítünk bajunkon, és ezzel azt a viselkedést követjük, amelyet minden kultúrában világszerte: a szakembert (az orvost, a gyógyszerészt és a természetgyógyászt) csak akkor keressük fel, ha házi szereink már nem váltak be. A betegségnek azonban nem csak biológiai okai vannak: tár­ sadalmi és kulturális jelenség is, mint ahogy arról az utolsó fe­ jezetben olvashatunk. Abban a részben majd más országokba, más népekhez, gyógyítókhoz és varázslókhoz látogatunk el. Ha más kultúrákkal foglalkozunk, jobban megérthetjük a betegség­ hez való viszonyunkat, hiszen: „Mindig szem előtt kell tarta­ nunk, hogy az orvoslás nem természettudományos disciplina, sem absztrakt, sem alkalmazott formájában. A betegségek le­ küzdésében a természettudomány módszereit alkalmazzuk, de az orvoslás, mint olyan, inkább a társadalomtudományok köré­ be tartozik, mivel célja társadalmi jellegű, tevékenysége a tár­ sadalmat szolgálja.” Henry Emst Sigerist fogalmaz így az ar­ chaikus gyógyító művészetről és a természeti népek gyógyító módszereiről szóló tanulmányában (A History of Medicine. /., Primitive and Archaic Medicine. New York, 1951.). Mint minden gyógyászati tevékenységet, a mi egészségügyi rendszerünket is gazdasági, politikai és jogi szempontok határoz­ zák meg. Megfázás és láz esetén azonnal lábszárborogatással és meleg fürdővel próbálunk enyhíteni a fájdalmakon, de csak az orvosnak van joga arra, hogy igazolja a hosszabb munkaképte­ lenséget, amit aztán a munkáltató elismer. Ezért mindenképpen el kell hívnunk az orvost vagy el kell mennünk a rendelésére. Mindkét fél számára sokkal egyszerűbb ilyenkor a gyógyszeres szekrény kínálatából választani, mint házi szereket használni. Minthogy nálunk a fehérköpenyes szakembernek tekintélye van, s úgy tekintünk rá, mint a természettudományok földi kép­ 11

viselőjére, túlságosan is könnyen tesszük felelőssé őt testün­ kért. Szubjektív módon nem is érezzük betegnek magunkat, ha azonban egy orvos természettudományos vizsgálatokkal bebi­ zonyította, hogy bizonyos értékek kívül esnek a normál tarto­ mányon, akkor menthetetlenül azok vagyunk. Ez lehet áldás és átok is. A páciensek növekvő száma a természetgyógyászok klientú­ rájában arra utal, hogy az ezoterikus öngyógyítások, az inga, a bioenergia, az önismereti csoportok, a pszichoterápia és más testgyógyító módszerek iránt erős az érdeklődés, ami a hivata­ los gyógyítás egyfajta kritikája. Annak a természettudományos orientációjú egészségügyi rendszernek a kritikája, amelyben az ember személyiségét kevesebbre értékelik, mint a mérési ered­ ményeket. Különösen azok az alternatív mozgalmak, amelyek egészségünkért lépnek fel, jelzik azt, hogy társadalmunkban egyre több hiányzik abból, ami jó közérzetünket biztosítja. A beteget komolyan kell vennünk, s ezért senki sem feltéte­ lezheti, hogy valaki „szabad akaratából” választja a beteg sze­ repét. De feltűnő, hogy a valószínűleg lelki eredetű, orvos ál­ tal is kezelt betegségek aránya 50-70%-ra tehető. A betegség ily módon reakció lehet azokra a körülményekre, amelyeknek az ember ki van szolgáltatva, s amelyeket megváltoztathatat­ lannak tart. Ha a beteg ilyenkor betegsége panaszait gyógyszerekkel akar­ ja megszüntetni, alternatívaként választhatja az ősrégről ránk ha­ gyományozott házi szereket, s ez az alternatíva biztosan kímé­ letesebb, mint a pszichés betegségek gyógyszerei és az altatók, az atomkor nyugtatói. Őseink, ha már „kifogyott a tudományuk”, öregekhez, javasasszonyokhoz, pásztorokhoz, vadászokhoz, később pedig pa­ pokhoz is fordultak sebesüléseikkel és betegségeikkel. Ezek igen pontosan megfigyelték a természetet és kikísérletezték azo­ kat a szereket, amelyeket ma házi szerek néven ismerünk. Érdekes módon a jelenlegi orvostudomány is ebből alakult ki, de azzal az igénnyel lépett föl és azon igyekezett, hogy egyeduralkodó legyen a gyógyításban. Már maga a tény, hogy a papok - ahelyett, hogy szóban adták volna tovább - elkezd­ ték feljegyezni tudásukat, elindította az emberek és gyógyke­ zelésük közötti elidegenedés folyamatát. A tudás nagy része 12

szükségszerűen a könyvekben maradt, s így sokak számára nem volt már hozzáférhető, mivel nem mindenki tudott írni és ol­ vasni. S ha tudott is, nem biztos, hogy megnyíltak előtte a könyvtárak. Mégis a könyvekből és az orvosi gyakorlatból sok minden utat talált az emberekhez, de ezek mindenekelőtt családon be­ lül, szóban terjedtek tovább. Néhány kézműves céh az orvostu­ dománnyal párhuzamosan még ki is fejlesztett és tökéletesített is gyógymódokat - valószínűleg anélkül, hogy az egyik a má­ sik módszeréről tudott volna. Tehát nemcsak a lengyel fazeka­ sok ismerik olyan jól az agyagot, hogy azzal sebeket és ekcé­ mát tudnak kezelni. Egy bizonyos agyagfajta hatását már évszá­ zadokkal Krisztus születése előtt felismerték görög orvosok is. Valószínűleg ők voltak az elsők, akik a gyógyerejű terra Lemniát (a Lémnosz szigetéről származó földet), illetve a terra sigillatát (lepecsételt földet, ugyanis a csomagolás le volt pecsé­ telve) árulták. E hagyomány szerint készülnek a modem föld­ csomagok, és az ő tapasztalataik alapján történik a gyógyiszappal való kezelés is. Az a tény, hogy a gyógyítás ismerete pénzt hozhat, és hogy egy orvosnak a gazdaság keretein belül kell gondolkodnia, ár­ tott a házi szereknek. Ezek szinte semmibe sem kerülnek, és csak akkor találunk nekik piacot, ha azoktól elidegenítjük, akik fel­ fedezték őket. Másképp megfogalmazva: annak, aki terra Lem­ niát gyógyszerként szeretne lengyel fazekasoknak eladni, elő­ ször meg kellene győznie őket arról, hogy semmit sem értenek az egészséghez és az agyaghoz. Pedig eredetileg csak laikusok gyógyítottak kényszerűségből és a gyógyító segítség utáni törekvésből. Mindenütt a világon régóta használtak már házi szereket, mielőtt még egyáltalán lét­ rejött volna a mai értelemben vett természettudomány. Végül is az ember nemcsak kulturális lény, hanem a természet egyik al­ kotóeleme is, és akkor is a túlélésre törekszik, ha nincs a közel­ ben orvos vagy más gyógyító szakember. A házi szerek kutatásának mozgatórugója tulajdonképpen bi­ zonyos ösztönösség lehet. Hogy az agyagnál maradjunk: az ál­ latok is ezzel gyógyítják sebeiket. A macskák ösztönösen fede­ zik fel az agyagos földet; az elefántok porral szórják be magu­ kat, így űzik el a rovarokat, s szárítják ki sebeiket. A kutyák fü­ 13

vet esznek, ha elrontották gyomrukat, és hányni akarnak. A nők olyan ételeket kívánnak, amelyek keserű ízűek (például keserű italokat isznak, vagy uborkát és heringet esznek), ha az anyag­ cseréjük a terhesség alatt megváltozik. Johann Dietz, Nagy Fri­ gyes (1620-1688) sebész orvosa ezt a következőképpen foglal­ ta össze: „Amit a természet oly mohón vágyik, az az Ön gyógyírja!” És a népi gyógyászat mindig jól Figyelte meg, mire is vágyik oly mohón a természet. A tudományos gyógyászat nagyobb igényű, mint a népi gyógyítás, feltéve hogy a mai filozófiát és természettudományt úgy fogadjuk el, mint megdönthetetlen szükségszerűséget vala­ mi hatásmechanizmusának kutatásában. A tudományos gyógyá­ szatban a tapasztalatok és a vallásos-mágikus elképzelések sem­ mit sem érnek. Ott objektív, ellenőrizhető és mérhető eredmé­ nyekre van szükség. A világot a népi gyógyászat is meg szeretné magyarázni a maga módján, és erre a tudásra építi a házi szerek rendszerét. A laikus azonban másképp gondolkodik, mint a természettudo­ mányosán képzett és szakosodott orvos. Ugyanúgy pontosan fi­ gyeli meg a jelenségeket, hasonlóan éles logikát használ a diag­ nózis és a terápia felállításakor, még ha módszerei a természettudósétól eltérőek is, s gyakran a hit is befolyásolja őt. így tehát a legtöbb kultúra a világegyetemet másként interpre­ tálja, mint a tudósok, s ez oda vezet, hogy elődeink viselkedé­ se és orvostudománya manapság elég talányosnak tűnik fel nekünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy házi szer jobbá válik azáltal, hogy modem módszerekkel vizsgálják és új néven, receptre írják fel. Néprajzi indítékból azt is meg kellene vizsgálnunk, vajon nem szegényedik-e el gyógyító kultúránk, ha a tudományos felfogás válik mindenütt meghatározóvá. Ez a kérdés mindenekelőtt azért vetődik fel, mert a házi szerrel való gyógyítás eredményességét még mindig nem lehet a tudomány módszereivel igazolni. Az érintettek érdekében mégis hangsúlyozni kell a kezelés szubjek­ tív módon átélt sikerét, bármilyen legyen is maga a kezelés. A népi gyógyászat tapasztalati jellegű és legfőképpen hagyo­ mányokon alapuló. A tudományos gyógyítás ezzel szemben el­ magyarázza - bármely népi hittől függetlenül - a betegség okát és a gyógyszerek hatását. 14

A népi gyógyítás és a természettudományos gyógyászat kép­ viselői nemcsak tanultak egymástól és nemcsak azonos célt szeretnének elérni (bár különböző eszközökkel). Egyformán függenek „a korszellem, a természet és kultúra, a vallás és po­ litika, a társadalom- és természettudományok állandó változá­ sától.” A tudományos gyógyítás azonban mindig jobban füg­ gött, függ ma és függ a jövőben is a gazdaságtól, mint a népi gyógyászat. A legújabb egészségügyi reformok is azt példázzák, mennyi­ re hat jólétünkre a politika és gazdaság, és hogyan kívánják ezek elérni, hogy viselkedésünk megváltozzék. Ez azonban csak ak­ kor sikerülhet, ha kultúránkban megváltoznak az anyagi és az eszmei értékek. A megelőző vizsgálatok például súlyos betegségek hatásától kívánnak megvédeni bennünket. A valódi megelőzésnek azon­ ban élelmiszereink előállításánál kellene kezdődnie, vagy vég­ ső soron minden fogyasztási cikk előállításánál. Ezért volt kép­ telenség, hogy még az 1990-es évek közepéig gyártottak freon hajtógázt (Németországban - a szerk.). Pedig már évek óta tud­ ták, hogy a fteon megtámadja azt az ózonréteget, ami a káros sugárzástól véd bennünket. Engedélyezték, hogy a régóta kike­ rülhetetlen tilalom ellenére még néhány évig a hasznot lefölöz­ zék - a természet rovására. Csak legújabban merült fel annak az igénye (s még a német parlament is foglalkozott vele), hogy a légi közlekedésnek a légkörre gyakorolt hatását ellenőrizni, vizsgálni kellene. Ezek a hangok mégis újra elnémultak. A légi közlekedés elsőrendű gazdasági tényező. És az utazás, amit a repülés lehetővé tesz, önmagában véve érték és státusszimbó­ lum. Alig néhányan gondolnak arra repülés közben, hogy árta­ nak a környezetnek, legalábbis kevesebben, mint az autósok kö­ zül, akik az autót több mint 50%-ban szabadidős célokra, s így feleslegesen használják. Dicsérendő ugyan „a környezetkímélő turizmus”, de annak pozitív hatását sokszorosan lerontja, hogy az órák hosszat tartó oda-vissza repülőutak (például Kubába és hasonló távolságokra) sokkal több káros anyagot bocsátanak ki a sztratoszférába, mint ha valaki egy éven át, nap mint nap au­ tóval megy a munkahelyére, mondjuk Hamburgból Frankfurt­ ba. További példa a költséges eldobható csomagolás, amely el­ len manapság már egyre erőteljesebben lépnek fel. De ezekhez 15

is még mindig hatalmas mennyiségű nyersanyagot használnak fel, megsemmisítésük pedig már a természet rendjébe való beleavatkozás, amelynek következményei - az ember számára is - beláthatatlanok. További példa a gazdaság és egészségügy összefonódására az oltási rendszer. A Német Szövetség a Vírusbetegségek Legyő­ zésére és a Német Vörös Kereszt 1989-ben a „Minden gyerek­ nek háromra van szüksége” szlogennel hirdette meg a kanalas oltást. És a plakátokon 17 gyerek apellált a szülők lelkiismere­ tére, javasolva, hogy mégis vigyék el őket az oltásra, és így óv­ ják meg őket a gyermekbénulástól. Időközben megkérdőjeleződött, hogy a gyermekek érdekében folytatott oltási kampányok a mi szélességi fokunkon és a nyu­ gati iparosodott világ életkörülményei között elérik-e céljukat. Néhányan ugyanis meg vannak győződve arról, hogy ez nem más, mint játék a félelemmel, és hogy az oltástól károsodott gyermekek száma ma már nagyobb, mint azoké, akik a jelenle­ gi kezelési lehetőségek ellenére megbetegednének, ha nem len­ nének beoltva. Mindenesetre csak a kanalas oltás évente 22 mil­ lió márkába kerül a német egészségügyi szervezeteknek. (És évenként 24 milliót adnak ki a diperté, a tuberkolózis, a kanya­ ró és a rubeola elleni oltásra.) Az oltóanyagok gyártóinak min­ denképpen megéri az „oltási láz”, és minden olyan újságcikk­ nek örülnek, amely a német állampolgár „oltási fáradtságát” el­ oszlatja. Mégis túlságosan egyszerű lenne a gyógyszeripart hibáztatni az egészségügyi szektor fogyatékosságaiért. Mindig annak meg­ felelően termel, ami az igény, bár ezt gyakran saját maga ger­ jeszti reklámhadjárataival, de eközben nem mulasztja el egyet­ len jól bevált népi gyógyszer gyártását sem. Minket tehát a gyógyszeripar hozzászoktatott ahhoz, hogy néhány izolált kémiai alkotóelem felhasználásával tartsuk fenn egészségünket, s ez kétségkívül lehetővé teszi a legszüksége­ sebb mennyiségű adagolást, s ez nagy előnye a gyógyszerek­ nek. De valami nincs rendben, ha például könnyen bekapható vitaminkészítmények helyettesítik a változatos étkezést, a zöld­ séget vagy gyümölcsöt. Pedig a Nap érlelte gyümölcsök, ame­ lyek a mi éghajlati viszonyainkon bőven teremnek, vagy maga a hagyma és a savanyú káposzta sokkal természetesebben fe­ 16

dezi C-vitamin szükségletünket, mint bármely gyógyszergyári készítmény. Miért megyünk mégis inkább a patikába, mint a piacra? A népi gyógyászattól való elidegenedés nem a legújabb idők jelensége. Néhány példa erre: Gyűszűvirág A gyűszűvirágméreg eredetileg régi angol házi szer volt vízkór ellen. Miután William Withering tíz éven keresztül kipróbálta, 1785-ben hivatalosan is bevezette a tudományos szívgyógyá­ szatba. Ma ezt a szert digitális néven árulják a gyógyszertárban, de alig van már valaki, aki ismerné az eredetét. Azok közül, akik fogyasztják, csak kevesen értenek latinul. Kinin és szalicilsav A váltóláz Dél-Európában elég széles körben el volt terjedve. Az emberek szenvedtek a rendszeresen fellépő magas láztól és kétségbeesésükben mandulamagokat fogyasztottak, amelyekbe a misztikus „abra, fara, sacra” szavakat vésték be. Nem tudták, hogyan teljed a fertőzés, hanem a rossz levegőben, a mai áriá­ ban vélték megtalálni a fertőzés okát. Másképp volt ez Peruban. Del Chinchon grófnő 1638-ban sú­ lyosan megbetegedett; férje, a spanyol kancellár elhívta az összes létező orvost, de egyik sem tudott a grófnőn segíteni. Ak­ kor a gróf tudomást szerzett egy régi limai népi gyógyszerről, amelyet időközben már a jezsuita misszionáriusok is használ­ tak. A jezsuiták a grófnőnek a kinacseije kérgéből készült főze­ tet adtak. Az őslakosok a kérget,jó kéregnek”, kina-kinának ne­ vezték, és a grófnő meg is gyógyult tőle. Később a vegyészek kivonták belőle a kinin lázcsillapítót. Elsősorban a homeopátia megalapítója, Sámuel Hahnemann (1755-1834) kísérletezett ki­ ninnel és alkalmazta lázcsillapításra. Amikor Napóleon kontinentális zárlatot rendelt el, akkor ez­ zel a növényeknek a gyarmatokról történő importját is megtil­ totta. Kényszerűségből ezért újra elővették az őshonos fűzet (salix), amelyet a népi gyógyászat már régóta házi szerként is­ mert. Levelét többek között belső fájdalom és láz csillapítására alkalmazták. A betegek ehhez mágikus verseket énekeltek és kö­ 17

rülugrálták az áldott fát. Talán ez a hit is fokozta a szer hatását, vagy a fűzfa alatti levegő belégzése is, ezért láz esetén fűzfa­ ágakat aggattak fel a beteg szobájában. A fűzfakéreg valóban tartalmaz szalicilsavat, amelyet egy lipcsei vegyész később mes­ terségesen előállított: ez manapság aszpirin néven széles körben alkalmazott gyógyszer. Jód Már régóta alkalmaztak algából és tengeri moszatból készült fő­ zeteket golyva ellen. A parasztok és a halászok számára nem az volt a fontos, hogy ismerjék a szer természettudományos ma­ gyarázatát, hanem megelégedtek azzal, hogy hasznosnak bizo­ nyult. 1811-ben azután az algákban és a tengeri moszatban ki­ mutatták a jódot, amelyet 1820-ban egy genfi orvos a gyakor­ latban is elkezdett alkalmazni. E - szívbetegségek, váltóláz és golyva elleni - házi szerek esetében alig gondolunk már elődeink gyógyító tudományára, akik a környezetükben meglévő, csekély lehetőséggel tudtak és kellett is, hogy tudjanak - magukon segíteni. Szigorúan vé­ ve szereik révén először gyűszűvirágmérget, szalicilsavat, kinint és jódot alkalmaztak, de függetlenek voltak az orvos és a gyár­ tók által megtisztított termékektől, ha kina-kinát, fűzfakérget, moszatot és algákat vettek magukhoz. Kellene erre gondolnunk és ebből tanulnunk egy olyan korban, melynek jelszava - „fo­ gyasztói igény a fájdalommentes életre” - elég kérdéses. Ez a megfogalmazás 1989. február elején hangzott el a stutt­ garti 24. orvostudományi konferencián. A kifejezésben az a ma­ gatartás is megfogalmazódik, ahogy manapság az egészséghez viszonyulnak. Dr. Volker Faust, a ravensburg-weissenaui tarto­ mányi pszichiátriai kórház professzora a következő ponttal kap­ csolatban fejtette ki kételyeit: „A beteg azt akarja, hogy az or­ vos a kezébe adja a receptet. A háziorvos szerepe olyan lesz, mint a bádogosé egy üzemi balesetnél.” Az orvosok részben maguk is felelősek ezért a helyzetéit. Az orvosi szakma felfogása azt igényli, mintha csak az orvosok len­ nének képesek arra, hogy helyesen lássák a gyógyszer és a be­ tegség közötti összefüggéseket. így egyre nagyobb lesz az or­ vos és az egyszerű emberek, valamint a hivatalos gyógykezelé­ 18

sek és a házi szerek közötti szakadék, s az utóbbiakat általában csak akkor alkalmazzák, ha azt az orvossal megbeszélték. Kü­ lönben mi is ezt ajánljuk elsősorban, és mivel már a betegség és a gyógyító szerek közötti összefüggések ismeretét sem lehet lé­ nyegében feltételezni - ez vonatkozik a természetgyógyászati értelmezésekre is. Számos betegség latin elnevezése és a receptek latin nyelvű­ sége is elősegítette ennek a helyzetnek a kialakulását, aminek következtében az embernek nem lesz elég önbizalma ahhoz, hogy kisebb panaszok esetén segíthessen magán. Az idők folya­ mán a betegnek az orvostól és a természetgyógyásztól való füg­ gése egyre nagyobb lett, néha életre, néha azonban halálra is, ahogy ezt George Bemard Shaw „Az orvos dilemmája” című komédiájában mulatságosan, leleplező módon ábrázolja. Shaw olyan orvosokat mutat be, akik úgy vélték, hogy rendelkeznek a beteg gyógyításához szükséges eszközökkel. Az egyik orvos vitázik a másikkal, mindegyik koncepciója önmagában véve megalapozott, úgy látszik, hogy mindegyiknek igaza van. Mi­ vel azonban egyik sem gyógyítja meg a beteget, így végső so­ ron egyiknek sincs igaza: a beteg meghal, mert éppen az az or­ vos, aki neki valóban segíthetett volna, beleszeret a beteg barát­ nőjébe, és így a legkevésbé sem érdekelt a gyógyulásában. A nő azonban a temetés után mégis egy másik férfit választ, az orvos pedig így menti föl magát: „Hiszen így teljesen önzetlen gyil­ kosságot követtem el!” A zseniális, mégis gunyoros Shaw számára az orvos is csak egy ember, és érdekei fontosabbak, mint a beteg egészsége. Shaw a darabjában „lefolytatott” társadalomkritikai vizsgálat végén arra a következtetésre jut, hogy az egyetlen igazi orvos az, aki a betegétől nem függ. Legalábbis aktuális marad az if­ jabb Philemon, görög komédiaszerző (Kr. e. 300 körüli) sóha­ ja: „Milyen rossz dolga lenne minden orvosnak, ha senki sem érezné betegnek magát.” Valószínűleg ez a függőség is vezethetett ahhoz, hogy olyan kevés orvos javasolja a házi szereket. A természetgyógyászat ugyanis mindig sokkal demokratikusabb volt, mint a hivatalos gyógyászat, vagy amilyenek a mai természetgyógyászok és pszichológusok lehetnek. Már a hippokratészi eskü sem csak arra kötelezte az orvosokat, hogy lelkiismeretesek és bizalom­ 19

ra méltóak legyenek, hanem arra is, hogy tudásukat csak egy­ más között, gyermekeiknek és kiválasztott személyeknek adják tovább. Miért kellett azonban az orvosoknak ilyen tudással rendel­ kezni, azt alkalmazni és továbbadni, ha épp ennek a követel­ ménynek nem lehetett eleget tenni? A házi szerekkel kapcsolatos ismeretek az orvossal kritikusan együttgondolkodó partnerré tesznek bennünket. És mielőbb szükség van arra, hogy ismét azok legyünk, mert a mai orvostudományba és a gyógyszeripari készítményekbe vetett hit azt is eredményezte, hogy állandó orvosi ellenőrzés nélkül egyre több ember képtelen arra, hogy egészségesnek érezze magát.

20

A legjobb házi szer az egészséges életmód „Ha olyan problémával szembesülsz, amelyre van megoldás, akkor nem kell aggódnod. Ha azonban nincs lehetőség a megoldásra, akkor az aggódás nem segít. ” (Dalai Láma)

Senki sem szereti azt, ha valamit előírnak neki. Már ezért is ne­ héz dolog az egészséges életmódról beszélni. A legtöbben tud­ ják azt, hogy például a dohányzás, a zsíros ételek fogyasztása és a kevés mozgás ártalmas. Tudatában vannak annak, hogyan őrizhetnék meg egészségüket - mégsem teszik meg azt. A tu­ dás tehát önmagában nem elegendő, a beállítottság, a belső tar­ tás az, ami döntő. Ezzel kapcsolatban szögezzük le: • A tudásból először tett lesz, és a tett csak a megfelelő életszemlélettel válik hatékonnyá. • Senki sem tud valakit valamiről meggyőzni, ha ő maga nincs meggyőződve a dolog helyességéről. És testünk az egyik legna­ gyobb kritikus. • Aki pozitívan szemléli az életet, és akiben van életöröm, az a testi és lelki terhekkel és bajokkal könnyebben birkózik meg. Az életszemlélettől függ, hogy az egészséges életmód való­ ban pozitív hatást gyakorol-e az egészségre. Hiszen még a leg­ jobb diéta hatása sem lesz tartós, ha az ember nem szeretne va­ lóban lefogyni. Az egészség voltaképpen a testi állapot megtar­ tása, nem pedig maga az állapot. Elődeink szemében az számí­ tott egészségesnek, aki a munkára, a szerelemre és az élveze­ tekre egyaránt képesnek bizonyult. Régebben bárkinek a hogylétét jól körülhatárolható, termé­ 21

szettudományos jellegű normákkal lehetett jellemezni, amelyek­ nek sok millió ember megfelelt, még ha bizonyos eltérés az át­ lagtól elfogadható volt is, hiszen nincs tökéletesen egészséges ember. • Napjaink gyorsabban élő, magasabbra és messzebb jutó, gazdagabb és hatalmasabb embere nem feltétlenül egészsége­ sebb. A fejlett ipari társadalmakban az életfelfogás, az életszem­ lélet kisebb jelentőséget kap. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy mindennél jobban a teljesítményközpontú gondolkodás ke­ rült előtérbe. Sokáig tart, míg rájövünk: az az ideológia, mely szerint az ember egyre gyorsabb, gazdagabb és hatalmasabb sze­ retne lenni, egyre magasabbra és messzebb szeretne eljutni, tu­ lajdonképpen ártalmas és hiábavaló. A technikai tudást, a raci­ onális gondolkodást messze elébe helyezik az érzéseknek, a nyugalomnak és elmélkedésnek. Az emberek többsége elszige­ telten, de túl aktívan él egy személytelen technológiájú környe­ zetben, amilyen például a gyógyászatban is a különböző beren­ dezések és gépek világa. A társadalmi értékítélet és az állandóan sulykolt életszemlé­ let jelentős hatással van az egészségre. Szinte bizonyos, hogy a betegeknek több mint a fele pszichoszomatikus panaszok miatt ül a rendelők váróhelyiségeiben, és a felírt gyógyszereknek leg­ alább 30%-a csupán a placebo hatás révén gyógyít. Ezek a számok a társadalom olyasféle fejlődési irányát jelzik, amely ártalmas az egészségre. Míg régebben oly sokan a vallás­ ban kerestek és találtak menedéket, ma számos intézménynek és társulásnak kell abban segíteni, hogy az ember a társadalom­ ban megtalálja a helyét. De ahhoz, hogy valaki meggyógyuljon és egészséges is maradjon, nem csak tablettákra van szükség. Az is elengedhetetlen, hogy egy közösséghez tartozónak érez­ zük magunkat, hogy egy csoporttal azonosulni tudjunk. • Az ember társadalmi lény, de egyéniség is. Ezért beteged­ nek meg azok, akiknek identitása valamiért veszélybe kerül ezt hívják a „gyökértelenség szindrómájának”. Ez a jelenség pél­ dául a kivándorlók és áttelepülők, vagy éppen a menekültek ese­ tében orvosilag bizonyított tény. Ez a fogalom igen sok, egész­ séggel kapcsolatos zavart foglal magába. Angliában például 22

emiatt létrehoztak egyfajta kultúrpszichiátriai rendszert, mely éppen az etnikai kisebbségek lelki eredetű betegségeivel foglal­ kozik: az afrikai bevándorlók ugyanis testileg és lelkileg más­ képp reagálnak a megszokott környezetüktől való elszakadásra, mint az ázsiaiak. Az ember, mint társadalmi lény közeledik a többi emberhez, és hagyja, hogy azok hozzá közeledjenek. De mint egyénnek el kell fogadnia saját és embertársai egyéniségét. Ebbe beletartozik az is, hogy szükségleteit érzékeli, azokat el­ fogadja, és azoknak eleget tesz, mégpedig anélkül, hogy mások­ nak ártana, vagy azoknak az élet élvezésére és elégedettségre való azonos jogát megsértené. Az egészséget az életlehetőség, az életkedv és az életközös­ ség befolyásolja. Hogy ezeknek a tényezőknek milyen nagy a jelentősége, arról tanúskodik a betegek búcsújárásainak vallási és misztikus magyarázatoktól mentes értelmezése: »Először egy alapos környezetváltozásnak lehetünk tanúi, hogy a betegségtudatától begubódzó egyén kiszakad a minden­ napi szenvedései közül, és egy reménykedő és céltudatos közös­ ség hatása alá kerül. A többség számára a tisztán testi jellegű zarándokút tulajdonképpen egy szabad levegőn lefolytatott ke­ zelést jelent, amelyben kedvezőtlenebb körülmények között, hi­ ányosabban táplálkozva lehet részesülni. Az ily módon már megváltozott - a természetgyógyászat szóhasználata szerint -, „salaktalanított” emberre hatalmas hatást gyakorol egy kegyká­ polna, az imameghallgatásokat megörökítő képek és táblák, a lenyűgöző körmenetek, az elbűvölő környezet, a könyörgések, imák monoton zengése, ahogy azt oly sok helyen átélheti a lá­ togató. Ha csupán az egyértelműen külsődleges és technikai jel­ legű dolgokat vesszük tekintetbe, akkor itt a modem természetgyógyászat klasszikus elemeit fedezhetjük fel: a világtól (a kör­ nyezettől) való elfordulást, a mozgást, a levegő és a Nap hatá­ sának élvezetét, a verejték-kiválasztás növekedését, a gyógyító böjtölést, valamint a verbális, a képi és az önszuggesztió nagy­ szerű formáit. Az pedig kétségtelen, hogy itt, ahol az ember leg­ nagyobb energiái, a vallásos erők szabadulnak fel, olyan csodá­ latos változásokat lehet elérni, amelyeket ezeknek a gyógyító el­ veknek emberek által kigondolt alkalmazása révén (legalábbis ilyen mértékben) nem lehet elérni.« 23

• A fő halálozási okok magyarázatát az élettel kapcsolatos ma­ gatartásformákban kell keresni. Az emberek fele szív- és vérke­ ringési megbetegedésben hal meg, minden ötödik ember daga­ natos betegségben, minden huszadik pedig légúti és anyagcse­ re-megbetegedésben, illetve közlekedési balesetben. Mindennek számos oka lehet: helytelen táplálkozás, mozgáshiány, stressz, dohányzás, túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztás, genetikai hajlam és helytelen emberi magatartás. A felsorolt okok nagy része összefüggésben van az életvitel­ lel és a társadalom értékfelfogásával - mindkettőn érdemes el­ gondolkodni. Annyi egészségre káros szokásunk van! Ide tarto­ zik a mozgásszegénység és a dohányzás (jelszó: autóval a ciga­ retta-automatához!), a túl cukros, túl zsíros és túl bőséges táp­ lálkozás, amely a testi szükségleteknek nem felel meg. Ennek illusztrálására álljon itt egy észak-európai példa! Lappföldön év­ századokon keresztül zsírosán étkeztek, mert télen a megerőlte­ tő erdei munkához és a rénszarvasokkal való vándorláshoz a szervezetnek nagy tartalékra volt szüksége. Ma Lappföld lakó­ inak többsége (finnek és őslakó lappok) az iparban, a közigaz­ gatásban, illetve az idegenforgalomban tevékenykedik. A régi táplálkozási szokásokat megőrizték, bár a tartalékokra már nincs szükség. A következmény: a lappföldi orvosok arról panaszkod­ nak, hogy egyre több a szív- és érrendszeri betegségekben szen­ vedő ember. A mi életünkben is - az ételek mennyiségét és összetételét te­ kintve - nagy szerepet játszanak a családi hagyományok; sok embernek nehezére esik például az, hogy a megszokott (fehér lisztből készült) kenyér helyett átálljon az egészségesebb, teljes őrlésű lisztből készült termékekre. És aki évekig (ha nem évti­ zedekig) olyan receptek alapján főzött, mint otthon az édesany­ ja illetve nagyanyja, az bizony nehezen tud attól elszakadni, még ha a legújabb tudományos eredmények helytelenítik is azt, vagy ha a környezetben lévő mérgek és hormonok bizonyos hús- és zöldségfajtákat elrontanak is. Rögtön azzal érvelnek, hogy az elhízottságnak, a bélrendszeri, a szív- és érrendszeri megbetege­ déseknek genetikai okai vannak, vagyis elkerülhetetlenek, mi­ vel biológiailag determinálva vannak. De ezen betegségek kö­ zül is soknak az oka valószínűleg a családi hagyományokban keresendő. A recepteket és az életstílust az ember leginkább a 24

szüleitől veszi át, anélkül hogy annak tudatában lenne. Amit az ember gyerekkorában otthon megtanult, és ami akkor ízlett ne­ ki, arról később nehezen hiszi el, hogy helytelen, és a megvál­ toztatásukra van szükség. A csoporthoz való alkalmazkodás kényszere. Aki fél attól, hogy magára marad, meggyőződése ellenére együtt dohányzik és iszik barátaival és ismerőseivel, hiszen azt akarja, hogy to­ vábbra is a csoport tagjának tekintsék. A teljesítménykényszer és a konkurenciaharc bizonyára tar­ tósan növeli a társadalmi összterméket, de a lélek kiüresedésé­ hez és az emberi kapcsolatok elszegényedéséhez vezet, aminek következménye a párkapcsolatról és az élet örömeiről való le­ mondás. Egy olyan társadalomban, ahol a termelés fő értelme a fogyasztás, az egymás iránt érzett vonzalmat semmi sem pó­ tolhatja. Sokan tehát éppen ezen - őket sorvasztó - teljesít­ ménykényszer elől menekülnek (nem tudatosan) különböző be­ tegségekbe. Ha elismerjük, hogy a termelés fő értelme társadalmunkban a fogyasztás, akkor ezt a fogyasztást élvezni is tudnunk kell. Eh­ hez szabadidőre volna szükségünk, ami alig van, mert a terme­ lési kényszer nagy úr, s a túlzott aktivitás krónikus fejfájás, gyo­ mor- és bélfekély, szívinfarktus okozójává vált. A folytonos te­ vékenység közben elfeledkezünk arról, hogy a jelent élvezzük. Egy mondás, melyet az abdérai görög orvosnak, Démokritosznak (Kr. e. 460-370) tulajdonítanak, a következőképpen utal er­ re: „A halál után rohan az, aki előle menekül.” Az egészséggel kapcsolatos motiváció az egyénre háramlik vissza. Éppen ezért a szubjektív jó közérzet fontosabb, mint bár­ milyen diagnosztikai, természettudományos pontossággal kimu­ tatott eredmény. Sigmund Freud meg volt győződve arról, hogy egy ember akkor betegszik meg, ha nem látja létének értelmét és saját értékét. A fiatal Marxtól is fennmaradt egy - iskolai dol­ gozatból származó - mondat a tárgyban: „Aki már nem érzi azt, hogy szükség van rá, az meghal”. Amennyiben Freudnak és Marxnak igaza van, akkor az egész­ séges életszemlélet, a hivatásszerű és szabadidős tevékenység az előfeltétele annak, hogy egészségesek legyünk vagy azok ma­ radjunk. Mert végül is az egészséges életvitel a legfontosabb házi gyógymód. 25

Betegségek és ellenszereik

Alvászavarok A fejlettebb nyugati világban minden hetedik felnőtt nehezen al­ szik el éjszaka, vagy hajnalban felébred. Mások nem tudnak mé­ lyen aludni és reggel összetörve ébrednek. Léteznek természe­ tüknél fogva hosszú illetve rövid ideig alvók, de az alvásigény és az alvási szokások alakíthatók, mert szorosan összefüggenek a környezettel, a kultúrával és a munkakörülményekkel. Egy pék például, aki éjszakánként dolgozik, és bár szokatlan időben, de mégis rendszeresen alszik, még mindig jobb helyzetben van, mint a váltott műszakban dolgozó, akinek mindig új alvásidők­ re kell átállnia. A déli államokban szokás, hogy az emberek délutánonként több órát is alszanak, mert akkor túl meleg van a munkához. Az idősebbeknek általában kevesebb alvásra van szükségük (kb. 5-7 óra), mint a gyerekeknek (12-14 óra) vagy a csecsemőknek (18-20 óra). Ha a felnőttek ezt nem fogadják el, és éjszakán­ ként megpróbálnak nyolc vagy még több órát is aludni, és ez ál­ talában nem sikerül - a jelenséget alvászavarként fogják fel. Aki éjszaka hánykolódik a problémái miatt, ahelyett hogy napközben megoldaná őket, akkor ne csodálkozzék, hogy nem tud aludni. Az előttünk álló események miatt érzett öröm vagy félelem is ébren tarthat minket. Csak ha a fenyegettetés meg­ szűnik, vagy a célt elértük, akkor áll vissza az eredeti alvásigény. Nagy hiba az alvást tablettákkal erőltetni, mert ha a zavar okát nem küszöböltük ki, az altató hosszú távon több kárt okoz, mint egyetlen álmatlan éjszaka. A házi szerek kíméletesen és termé­ szetesen hatnak. Próbáljuk ki, esetünkben melyik válik be a leg­ jobban! Kezelés: Az alvászavart kiválthatja a megszokott életritmus megváltozá­ sa. Gyakran segít, ha egy éjszaka hosszabb sétát téve tudatosan 27

ébren maradunk, és a következő napot a megszokott módon tölt­ jük. Lefekvés előtt általában jótékonyan hat a séta vagy a me­ leg fürdő. Nedves zokni, hideg karok borogatás: lefekvés előtt hideg ece­ tes vízbe mártott zoknit húzunk a lábunkra, majd erre vastag gyap­ jú zoknit, hogy ne szivárogjon ki a nedvesség. A láb hamar átme­ legszik, és jó közérzetet okoz, ami alváshoz vezethet. Hasonló ha­ tást érhetünk el nedves lepedővel, nedves hálóruhával, amelyre fürdőköpenyt veszünk vagy takarót terítünk, mielőtt lefekszünk. Aki nem szívbeteg, merítheti alkarját kézfejtől könyékig hi­ deg vízbe 1-3 percre. Szőlőcukor, csokoládé, kávé: egy szem szőlőcukor vagy cso­ koládé kiegészíti a glukóz-szükségletet. Aki éjszaka felébred, és nem tud újra elaludni, ezzel megnyugtathatja magát. A lefekvés előtt fogyasztott erős babkávé vagy feketekávé oly módon be­ folyásolhatja a vérkeringést, hogy álom jön a szemünkre. Gyümölcs: szőlőcukor helyett az elalvásban segíthet a gyü­ mölcscukor is, mégpedig gyümölcs - eper, alma, narancs vagy befőtt - formájában. Légmozgás: ügyeljünk arra, hogy a hálószobában ne csak ele­ gendő levegő legyen, hanem enyhe légmozgás is, hogy ne kény­ szerüljünk saját széndioxidharangunk alatt aludni. Tej, bor, sör: a forró tej egy evőkanál mézzel, egy pohár vö­ rösbor megnyugtató hatású, éppúgy mint egy pohár - komlóban gazdag pilzeni típusú - sör. Az alábbi receptet különösen ajánljuk: egyenként 50 gramm citromfüvet, macskagyökeret, levendulalevelet és komlóvirágot összekeverünk és fahéjjal ízesítünk. Ebből mintegy 200 gramm teát kapunk. Ezt a keveréket 1 liter vörösborban egy héten át ér­ leljük. Igyunk belőle minden este 1/8 litert. Terhes asszonyok­ nak sem árt ez az altatóital. Vigyázat! A krónikus alvászavart előidézhetik szervi megbetegedések is, ezért kérjen tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól. Az al­ tatótabletta soha nem lehet tartós megoldás az álmatlansággal szemben, mert végzetes függőséget eredményezhet. Aki hosszú idő óta rendszeresen altatót szed, igyekezzék szakorvosi irányí­ tással ennek szedését fokozatosan leépíteni. 28

Aranyér Az aranyér a végbélnyíláson elhelyezkedő visszértágulat. Sokak számára kínos élmény megvizsgáltatni vagy kezeltetni. A kitá­ gult vénák a záró izomzat mögött helyezkednek el a végbélben vagy a záróizom külső peremén. Az aranyér - hacsak nem ki­ csi - olyan mértékben kitágulhat, hogy megsérül és vérzik. Az aranyér puha csomók formájában jelenik meg, melyek a nyomásra érzékenyek. Megnyomása viszketést és égő érzést okozhat. Ha felszakad, vérzik és fájdalmat okoz. A krónikus aranyér a nedvezés és a széklettel történő szennyezés miatt a végbélnyílás ekcémájához vezethet. A bántalmakat a sok ülés, a ballasztanyagokban szegény - ráadásul gyors és rendszertelen - táplálkozás okozza. A gya­ kori székrekedés mellett oka lehet az öröklötten laza kötőszö­ vet is. Kezelés: Ügyeljünk a rendszeres és könnyű székletre, hogy a túlzott eről­ ködéssel ne terheljük a vénákat. A rendszeres séta és sport élén­ kíti az anyagcserét és edzi az egész szervezet kötőszövet-állo­ mányát. A táplálék tartalmazzon sok ballasztanyagot (pl. teljes őrlésű kenyeret). A salátába keverhetünk 1-2 evőkanál búzacsí­ rát vagy lenmagot, ez puha és rendszeres székletet biztosít. Tejcukor: a homeopaták gyógyszereinek alapját képezi a tej­ cukor. A tejcukor megvásárolható a fitotékában. Sokoldalú há­ zi szer, és nem túlságosan édes. Ha naponta 2-3 alkalommal 1 evőkanállal felhasználunk belőle ételünk vagy italunk édesítésére, szabályozzuk ezzel a székletünket, élénkítjük és rendben tartjuk a bélflórát. Kamillafürdő: különösen a fájdalmas aranyér kezelésére al­ kalmas. Egy marék kamillavirágot felfőzünk 2 liter vízben, és 15 percig állni hagyjuk. A főzetet átszűrjük és a langyos fürdő­ vízhez öntjük. A fürdő megakadályozza a gyulladást és előse­ gíti a vérellátást. Ámika: a kamillához hasonlóan az ámika is megfelel a vég­ bél tisztántartásához. Minden székelés után 1:3 arányban hígí­ tott oldattal mossuk le a végbélnyílást. Készíthetünk 2 evőkanál oldatból és 2 liter langyos vízből ülőfürdőt is. 29

Tölgyfakéreg: apróra tört tölgyfakéregből fertőtlenítő és összehúzó hatású fürdő készíthető aranyér esetében. Tegyünk 2-3 kanál törött tölgyfakérget 1 liter hideg vízbe, és lassan főz­ zük fel. 5 perc elteltével szüljük át a főzetet. Ha a készítmény 40 °C hőmérsékletűre hűlt, keveijük az ülőfürdőhöz. Napi egy­ szeri alkalommal 10-20 percig tartó kúra javasolt. Mosakodás székletürítés után: Európában a székelés után to­ alettpapírral tisztálkodunk. Másként van ez sok ázsiai és afrikai országban. Ott a végbélnyílást vízzel mossák le minden széke­ lés után. Teszik ezt oly módon, hogy egy kis edényből vizet ön­ tenek a végbélre, és tisztára mossák. A toalettpapírt legfeljebb szárításra használják. Számunkra, európaiak számára talán nehéz a bevett toalett­ szokásokon fölülemelkedni, hisz a legtöbb ember csak az egész­ ségügyi papír használatát ismeri. Pedig éppen a székelés utáni hideg vizes lemosások akadályozzák meg az aranyér kialakulá­ sát. A mosdóvízhez adhatunk egy kevés ecetet is, mivel fertőt­ lenítő és viszketéscsillapító hatása van. Vigyázat! A kifakadt aranyércsomók nemcsak kellemetlenek, hanem ve­ szélyesek is. Fekélyhez, hegesedéshez, ekcémához, a végbél be­ szűküléséhez vezethetnek. Ha a panaszok nem múlnak, fordul­ junk orvoshoz vagy természetgyógyászhoz.

Asztma Az asztma a légzési nehézség egyik formája, mely az esetek többségében a hörgőkre hat. Az asztma egy másik fajtája a szí­ vet és az ereket érinti. A hörgőket érintő asztmás roham esetén a hörgők görcsösen beszűkülnek, melynek légszomj a következ­ ménye. A nyálkahártya megduzzad és fokozott mértékben ter­ mel váladékot. Az asztmának lényegében három fő okát külön­ böztetjük meg: - (feltehetőleg öröklött) túlérzékenység (allergia) bizonyos anyagokkal (pl. porral, bőrrel, állati szőrrel, tollal, penészgom­ bával, gyógyszerekkel és egyebekkel) szemben, - idegesség, félelem, sokk, 30

- lezajlott tüdő-, légúti és szívmegbetegedések, krónikus orrés garatbetegségek, tuberkulózis, tüdőtágulás stb. Kezelés: A roham kezdetén forró láb- és karfürdők és kötések ajánlottak. Addig masszírozzuk a hátat és a mellkast erősen, míg a bőr ki­ pirul. Borsmenta és eukaliptuszlevelek: 1 evőkanál borsmentát és ugyanennyi eukaliptuszlevelet összetörünk, összekeverünk és fél liter, forrásban lévő vízbe dobunk. Megfordított tölcsért teszünk a fazékra, és a gőzt az orrlyukakhoz vezetjük, vagy a fa­ zék fölé hajolunk, fejünket törülközővel letakaijuk, és mélyeket lélegzünk. Retekkivonat és teák: Sebastian Kneip, német lelkész köhö­ gés ellen rendelte betegeinek, hogy retekszeletekből nyert ned­ vet fogyasszanak minden étkezés után: egy kanálnyit mézzel édesítve. Asztma elleni teát készíthetünk csalánból, borostyán­ ból, oreganóból, kamillából, zsályából és kakukkfűből különkülön és vegyesen is. Majoránnabor: a mellkasi feszültség ellen hat a lazító majo­ ránnabor. Tegyünk 50 g majoránnát egy üveg száraz fehérbor­ ba, és hagyjuk 10 napig állni. Ezután szüljük át a bort. Tartsuk hűvös vagy hideg helyen. Igyunk belőle egy pohárral minden vacsora előtt. Forró lábfürdő: álljunk lábszárközépig 38-45 °C-os meleg vízbe. Terítsünk egy takarót a térdünkre, hogy a gőz ne szökjön el. 5-15 percenként öntsünk az edénybe hideg vizet, míg a für­ dővíz langyossá hűl. Húzzunk a nedves lábunkra gyapjú zoknit, vagy feküdjünk nedves lábbal gyorsan ágyba. Forró karfürdő: a lábfürdőhöz hasonlóan a forró karfürdő is nyugtató hatású. Merítsük mindkét karunkat lassan, a felkar kö­ zepéig 38-45 °C-os meleg vízbe. A fürdő 5-15 percig tartson, ameddig kellemes. Ezután pihenjünk egy fél órát. Kórosan magas vagy alacsony vérnyomás és előrehaladott ér­ elmeszesedés esetén, melyek során szívműködési zavarok és magas pulzusszám léphet fel, továbbá pajzsmirigytúltengés ese­ tén ne alkalmazzuk a forró karfürdőt. Mustáros borszesz: hirtelen fellépő rohamok enyhülnek, ha a gége, a nyak, a gerinc és a szegycsont tájékát bedörzsöljük mus­ 31

táros borszesszel. A mustáros borszesz könnyen elkészíthető há­ zilag: áztassunk apróra zúzott mustármagot borszeszben, és ér­ leljük néhány napig. Étkezés és ivás: a táplálék tartalmazzon bőségesen nyers sa­ látát és zöldséget, de kerüljük az izgatószerek, a só és a hús fo­ gyasztását. Tej- és növényi eredetű táplálék javallt: friss tej, friss sajt, kevés főtt borjú-, tyúk- vagy pulykahússal, hozzá saláta, zöldség, gyümölcs, zöldség- és gyümölcslé, valamint befőtt. Ke­ rüljük a marha-, sertés- és a vadhús, valamint a só, fűszerek, al­ kohol, a szénhidráttartamú ételek fogyasztását és a dohányzást. Fontos a rendszeres székletürítés (—» székrekedés). Vigyázat! Orvosnak vagy természetgyógyásznak kell megállapítani, hogy az adott esetben a három fő ok közül melyik a kiváltó ok. Ki kell kérni tanácsukat a terápiát illetően is, melyek közé a házi szerek is beilleszthetők. Az asztma és a heveny roham kezelése során alkalmazott gyógyszerek maradandó ér- és tüdőtáguláshoz ve­ zethetnek. A kezelés ne csak a testre terjedjen ki, hiszen az aszt­ ma lehet pszichikai hatás által kiváltott reakció is. A tánc, a gim­ nasztika, a ritmikus gyógytorna, melyet antropozófusok fejlesz­ tettek ki, nem tartoznak ugyan a házi szerek körébe, mégis eny­ híthetik az asztma tüneteit, és kiegészíthetik a terápiát.

Árpa Az árpa az alsó- és felső szemhéj peremének gyulladása. Elő­ ször a felület átmenetileg kipirosodik, majd megduzzad. A fagygyúmirigyekben genny gyülemlik fel, megkeményedik, és né­ hány nap múlva árpaszem méretűre zsugorodik össze. Bár a gyulladás fájdalommal jár, mégis általában magától gyógyul, miután a genny kiürült. Az árpa hónapokon keresztül előfordul­ hat mindkét szemen. Okozója máig sem ismert. Kezelés: Az árpa általában magától meggyógyul. Ezt a folyamatot egy jól bevált házi szer, a kamilla segíti elő. Forraljunk fel kamillavirágot egy csésze vízben, mártsunk bele egy kendőt, és helyez32

zíik az érintett szemhéjra. Végül tegyünk tiszta mézet a gyulladt felületre. A méz csillapítja a fájdalmat és enyhén antibiotikus hatású. A gyulladás átterelhető a szemről, ha más testrészen mester­ ségesen gyulladást idézünk elő. Tegyünk mustártapaszt (—» to­ rokgyulladás) a térdre és a bokára. A tapasz alatt a bőrnek csak kipirulnia szabad, ne várjuk meg, amíg égni kezd, jóllehet ez a folyamat nem hagy heget hátra és komplikációk nélkül gyógyul. Legkésőbb 20 perc múlva vegyük le a tapaszt. Legkorábban 2 nap elteltével ismételhetjük meg az eljárást.

Csalánkiütés Ha hirtelen vörös, viszkető hólyagok jelennek meg a bőrön, ak­ kor csalánkiütésről beszélünk. A hólyagok olykor borsó nagysá­ gúra is megnőhetnek, és olyan sűrűn helyezkedhetnek el egymás mellett, hogy egész testrészek feldagadnak. —>Fejfájás, levert­ ség és magas láz kísérheti a csalánkiütést. Éppoly gyorsan, ahogy jött, el is tűnnek a tünetek, anélkül hogy nyomot hagynának hát­ ra a bőrön. Két nap leforgása alatt minden elmúlhat, ez az az idő, mely alatt a kiütést kiváltó anyagok ismét kiválasztódnak. A csalánkiütés a túlérzékenységet jelzi bizonyos ételekkel, növényekkel és gyógyszerekkel szemben. Visszavezethető hi­ degre és melegre, megerőltetésre, szűk ruha szorítására és izzadásra. Gyakori visszatérése esetén derítsük ki a lehetséges té­ nyezőket, és kerüljük a kiváltó okokat. Kezelés: Az érintett felületeket hideg vízzel lelocsoljuk. Citromleves és citromszeletekből készült pakolások szintén csillapító hatásúak. A forró fürdő, melybe egy üveg gyümölcsecetet öntöttünk, va­ lamint a törülközés utáni gyümölcsecetes bedörzsölések szintén hatékonyak. Próbáljuk ki, melyikre reagál legjobban szerveze­ tünk! Vigyázat! Súlyos és két napnál tovább húzódó csalánkiütés esetén kérjük kezelőorvosunk tanácsát. Kísérletekkel magunk is rájöhetünk, 33

milyen körülmények okozzák a kiütést, de ez fáradságos. Bi­ zonyos körülmények között az orvosi tanács gyorsabb gyógyu­ lást hoz.

Csecsemőbetegségek A leggyakoribb csecsemőbetegségek közé tartoznak az ekcéma (tejkiütés), hasmenés, felfúvódás, nátha és köhögés. 1. Tejkiütés Ez az ekcéma a harmadik hónaptól kezdve lép fel főként az arc és nyak tájékán. A bőrkiütés gennyes lesz, nedvezik, majd be­ szárad. Az ekcéma oka többnyire a táplálkozásban keresendő. Kezelés: A gyermek reagálhat túlérzékenyen a tejre. Anyatejjel táplált csecsemők esetében az anya étkezési szokásait kell felülvizsgál­ ni. Üvegből táplált gyermekeket itassunk 1-2 napon át a szoká­ sos tej helyett gyenge, mézzel édesített kamillateával. Meleg búzakorpa- vagy tölgyfakéreg-furdő: 100 g búzacsírát vagy apróra zúzott tölgyfakérget beáztatunk 8 órára 1/4 liter hi­ deg vízbe. Ezután 10 percig főzzük a keveréket, leszűrjük és hozzáadjuk a meleg fürdővízhez. A tölgyfakéreg összehúzó és fertőtlenítő hatású, a búzacsíra megnyugtatja a bőrt. Fürdessük ebben a gyermeket naponta 1-2 alkalommal. Vigyázat! Súlyos esetben kérjünk tanácsot orvostól vagy természetgyó­ gyásztól az ekcémát illetően. Óvakodjunk a kortizon-tartalmú kenőcsöktől és egyéb preparátumoktól, melyek az ekcémát át­ menetileg elmulasztják. Ezeknek a kezeléseknek a következmé­ nyei gyakran csak évek, sőt évtizedek múltán jelentkeznek. 2. Hasmenés csecsemők esetében A hasmenés csecsemők esetében veszélyes. A gyermek órák le­ forgása alatt annyi folyadékot veszíthet, hogy belepusztulhat. Feltétlenül vigyük a gyermeket orvoshoz. Addig is lásd: —>has­ menés. 34

3. Szélgörcsök Szinte minden gyermek életének második hónapjától kezdve szenved szélgörcsökben, ami a harmadik hónap végéig elhúzód­ hat. A gyermeknek fájdalmat okoznak a szélgörcsök, vergődik és sír. Kezelés: A szülőkre is vonatkozik, hogy őrizzék meg a nyugalmukat. Pólyáljuk be melegen a gyermek hasát, újítsuk meg a kötést 15 percenként, ez megkönnyebbülést hoz számára. Görcsös fájda­ lom esetén segít egy 5-8 perces ülőfürdő 40 °C-os meleg víz­ ben. A melegvizes palack is ellazító hatású. Édeskömény tea és kömény: 1/2 kávéskanál összezúzott édes­ köménygyümölcsöt leforrázunk egy csésze forró vízzel, és 10 percig lefedve állni hagyjuk. Étkezések közben adjuk a gyerek­ nek a teát (egy fél csésze teával hígítsuk fel a táplálékot). Már kis mennyiségben is hatásos a szélgörcsök ellen. Anyatejjel táp­ lált csecsemők esetében az is segít, ha az anya fogyasztja az ánizsteát köménnyel. A kömény enyhíti a felpuffadást és előse­ gíti a tejkiválasztást. Majoránnakenőcs: 3 kávéskanál porrá őrölt majoránnát elke­ verünk 1 evőkanál 70%-os borszesszel. Legalább két órán át áll­ ni hagyjuk a keveréket, majd elkeverjük két evőkanál friss sótlan vajjal. A kenőcsöt 5 percig forró vízfürdőben hevítjük, majd mullkendőn átnyomva kihűlésig keverjük. Ezzel a kenőccsel kenjük be a gyermek hasát a köldök alatt. Majoránnakenőcs kap­ ható készen is a szaküzletekben. 4. Nátha és köhögés A csecsemőket mindig melegen, tehát inkább kicsit melegebben, mint vékonyabban kell öltöztetni, mert ők még nem tudják a hő­ háztartásukat szabályozni. Noha a nátha és a köhögés kellemet­ len, mégis edzi a gyermek természetes védekező rendszerét. Kezelés: Nátha vagy köhögés esetén is segít a majoránnakenőcs. Dörzsöl­ jük be a náthás gyermek orrát naponta többször vékonyan kí­ vülről és belülről, különösen lefekvés előtt. Köhögés esetén te­ gyük ugyanezt a mellkassal. 35

Köhögéscsillapító kenőcs: keveijünk el 1 kávéskanál ka­ kukkfüvet, kamillát és kenőcsöt 3 kávéskanál 70%-os bor­ szesszel, és hagyjuk 3 órán át érni. Az eljárást a majoránnake­ nőcs készítésének megfelelő módon folytassuk. Ezzel dörzsöl­ jük be a gyermek mellkasát naponta háromszor. A kakukk­ fű oldja a sűrű váladékot, így megkönnyíti a felköhögését. A kenőcs fertőtlenítő, a kamilla görcsoldó és gyulladásgátló hatású. Konyhasó: nátha esetén csecsemőknél és felnőtteknél egya­ ránt beválik, ha az ormyálkahártyát sós oldattal bevonjuk. Ke­ veijünk el 1 kávéskanál konyhasót 1/2 liter forralt vízben, és csepegtessünk belőle naponta háromszor orrunkba. Vigyázat! A nátha és a köhögés gyermekek esetében nem nyugtalanító. Ha azonban krónikussá válik, kéijünk tanácsot orvostól vagy ter­ mészetgyógyásztól.

Csípőfájdalom -> isiász Csuklás A csuklás a nyelésből és a sóhajtásból származik. Aki sietve eszik és rosszul veszi a levegőt, a rekeszizom akaratlan és gör­ csös összehúzódását éri el, melyet a belégzés zaja („hukk”) kí­ sér. A könnyű csuklás gyorsan elmúlik. Az alábbi szerekkel kü­ lönböző módon siettethetjük. Kezelés: Hüvelykujjunkkal befogjuk a fülünket és ezzel együtt kisujjunkkal az orrlyukunkat. Csukott szájjal többször felfújjuk erőtelje­ sen az arcunkat. Más megoldás: tartsuk vissza fél percre a lélegzést, végül lé­ legezzünk mélyet. Addig folytassuk, míg elmúlik a csuklás. Más megoldás: a fent említett módon befogjuk a fület és az orrot, majd egy szuszra iszunk néhány korty vizet vagy gyü­ mölcslevet. 36

Másik megoldás: nyalogassunk egy kanál cukrot (lehetőleg egy kis ecettel), egy darabka jeget vagy egy csipet sót, miköz­ ben folyamatosan mélyeket lélegzünk. Tartós csuklás esetén helyezzünk melegítőpámát vagy meleg­ vizes palackot a hasunkra, paskoljuk hasunkat hideg vízbe már­ tott és kifacsart törülközővel. Az így kiváltott hidegsokk szapo­ ra lélegzésre késztet, és segít újra visszaállni a megszokott lég­ zésritmusra. Akit gyakran kínoz csuklás, annak nyugodtabban és megfon­ toltabban - vagyis lassabban - kell ennie és innia, valamint meg kell tanulnia ellazítani magát. Vigyázat! A csuklás általában ártalmatlan. Lehet azonban hisztérikus meg­ nyilvánulás lelki felindulásra is. Gyomor-, bél-, máj- és hashártyabetegségek is kiválthatják, ugyanígy az —>influenza és egyéb légúti megbetegedések is. Tartós csuklás esetén forduljunk orvoshoz.

Derékfájás, lumbágó A modem medicinában lumbágóról beszélünk. Ez nem egy la­ tin-amerikai tánc, mely az embernek nehezére esik, de nem is karibi ital jamaikai rummal keverve. Német neve, a HexenschuB („boszorkánylövés”) képletesen is utal fájdalmas mivoltára. A lumbágó a démonokba vetett hit jellegzetes példája a népi gyógyászatban. A boszorkányok a gonoszság megtestesítői, akiknek számlájára sok kellemetlen dolog írható, például, hogy az emberekre lövést adnak le, melyek hirtelen nyilalló fájdalmat keltenek az ágyék és a keresztcsont tájékán. A fordulás, hajo­ lás, mindenféle testmozgás - ha egyáltalán lehetséges - fájdal­ mat okoz. A lumbágó hirtelen tör ránk - egy váratlan mozdulat közben, vagy ha a hátizomzat különös megerőltetésnek van ki­ téve. A lumbágó oka a gerincoszlopban egy porckorong elmozdu­ lása. Az alsó végtagok rossz tartásban helyezkednek el, a láb csámpás, a boka süllyedt, vagy lúdtalp esetén vagy a lábak hely­ telen állása miatt a gerincoszlopra túlságosan nagy teher hárul. 37

Megkülönböztetünk akut és krónikus keresztcsonti fájdalmakat. A heveny fájdalom hirtelen lép fel, ha az egyik porckorong a helyéről elmozdul, nem tud visszakerülni a helyére, és egy ide­ get becsíp. Ennek egyik oka a gyenge és időnként túlterhelt hátizomzat lehet. Gyakran egyértelműen külső tényezők váltják ki a keresztcsonti fájdalmakat: ha valaki például túl nehezet emel, vagy megerőlteti magát sportolás során. Akinek krónikus derékpanaszai vannak, az vagy túlfárasztotta a derekát, vagy az izomzatát folyamatosan túlzott igénybevé­ telnek tette ki. Az éveken át tartó rossz étkezési szokások, vala­ mint a helytelen testtartás ülő helyzetben szintén a panaszok oko­ zója lehet. Csak ritkán figyelünk fel rá, ezért nem fordul elő gyak­ ran a közvetlenül vagy közvetve kiváltó belső tényezők sorában. A gerinc tartós hűtése hideg időben viselt vékony ruhaneműk, vagy huzat következtében, szintén ebbe a kategóriába tartozik, mivel a test ezekre az ingerekre tartós fájdalommal reagál. Aki krónikus keresztcsonti fájdalmakban szenved, az a gerin­ cét túlságosan igénybe vette, és az izomzatát folyamatosan túl­ terhelte. Ezeket a »belső« tényezők közé sorolják (-» isiász, —>gerinc- és hátfájdalmak). Kezelés: Pihentessük a hátunkat: feküdjünk hanyatt az ágyban magasra felpolcolt lábakkal, és emyesszük el izmainkat. A meleg-forró borogatás, bedörzsölés és masszírozás, forró vagy emelkedő hő­ mérsékletű fürdők szintén ellazítják az izomzatot. A gerinc kü­ lön terhelés nélkül is állandóan dolgozik, hordozza a test súlyát. A túlzott kövérség tehát megterheli a gerincet, az izomzatot és a porcokat. Ebben az esetben le kell fogyni (-» túlsúly). Bedörzsölés és masszázs: dörzsöljük be a keresztcsont tájé­ kát egészen a farkcsontig, a combot pedig egészen a térdig sósborszesszel, kámforral, levendulaolajjal vagy hangyasavval, azután pedig a fájdalmas területet orbáncfűolajjal, mely szintén bevált fájdalomcsillapító házi szer. A bedörzsölés után ne men­ jünk napra, mert a bőr fényérzékennyé válik. Meleg kötések: melegítőeszközként megfelel a melegítőpáma vagy a melegvizes palack. A hátat gőzölhetjük is. Teáskannában kamillavirágot forralunk vízben, kiöntőcsövére egy csövet hú­ zunk és a gőzt óvatosan a hátunkhoz vezetjük. Ezután takaróba 38

csavaijuk a derekunkat és ágyba fekszünk. Meleg tömlőként eb­ ben az esetben is alkalmazhatjuk a meleg burgonyazsákot (—>hó­ lyaghurut); a legjobb este, gyakori cserével alkalmazni. Forró borogatás: 20 gramm konyhasót felfőzünk 1 liter víz­ ben. Egy nagyobb vászonkendőt belemártunk, és az elviselhető legmagasabb hőmérsékleten ránc nélkül a keresztcsont és a has köré tekerjük. Erre vastag gyapjúkendőt teszünk, és előmelegí­ tett ágyba fekszünk. A borogatást 30 perc múlva vehetjük le. Ugyanennyi ideig izzadjunk utána, majd mossuk le hideg víz­ zel, mielőtt újra lepihenünk. Emelkedő hőmérsékletű fürdő: üljünk a 35 °C hőmérsékletű vízzel telt fürdőkádba. A víz csak az alsó bordaívig érjen. Ad­ junk hozzá 5 percenként forró vizet, és merjünk ki a kádból ugyanolyan mennyiséget, hogy a vízszint változatlan maradjon. 20 perc elteltével az ülőfürdő hőmérséklete mintegy 45 °C-ra emelkedik. Maradjunk a vízben további 5-10 percet, majd izzad­ junk további 30 percet az ágyban, mielőtt hideg vízzel lemosa­ kodnánk. Fürdő közben hátunkat kefével masszírozhatjuk. A ke­ fével szárazon történő masszírozás a befejező fürdő után is elő­ segíti a hát vérkeringését és ellazítja az izomzatot. Ki lehet pró­ bálni, hogy hatásos-e a módszer a fájdalom jelentkezésekor. Vigyázat! A krónikus keresztcsonti fájdalmak az egész életmód megvál­ toztatását szükségessé tehetik. Bizonyos körülmények között munkát kell változtatni, és —» túlsúly esetén pedig változtatni kell a táplálkozáson. Gimnasztikái gyakorlatokat szakember ve­ zetésével végezzünk. Vizsgáltassuk meg magunkat orvossal és kérjünk tőle tanácsot.

Diftéria —» torokgyulladás Epebántalmak Az epekő kristályos formát öltött epeváladék, mely többnyire epehólyag-gyulladás következtében alakul ki. Ez általában epebántalmakat okoz. A kőképződést elősegíti a zsírban gazdag táp­ 39

lálkozás, krónikus székrekedés, mozgáshiány, idült gyomor- és bélhurut. Terhesség után is fokozódhat a készség a kőképződés­ re. A hajlam nem utolsósorban öröklődhet is. Gyakran nagyobb kövek is észrevétlenek maradnak az epe­ hólyagban, sok embernek tudomása sincs szervezetében a kő lé­ tezéséről. Főként a kisméretű kövek távoznak az epevezetékbe, ahol ennek következtében teljes vagy részleges elzáródás jöhet létre. Már a kövek elmozdulása is panaszokat válthat ki. A fel­ duzzadt epe fájdalmas kólikát okoz. Különösen a 30 és 60 év közötti nők szenvednek ebben a betegségben. Kezelés: Az epebetegségek és -kövek okozta panaszok enyhítésére alkal­ mas a meleg lenmagpépből, gyógyiszapból készült lédús boro­ gatás vagy a meleg burgonyazsák, melyet úgy alkalmazunk, mint a —>tályog és a —» hólyaghurut esetében, valamint a hosszú me­ leg fürdő. Aki hosszú ideje szenved epekövei miatt, változtasson az étrendjén. A zsíros ételek helyett fogyasszon inkább tejtermé­ kekből, zöldségfélékből, salátából és gabonából összeállított éte­ leket gyümölcs- és gyümölcslénapokkal megszakítva. Az epehólyag működésének elősegítése: Tejfölbe kevert torma egy órával az étkezés előtt fogyasztva összehúzódásra készteti az epét, így kiáramlik belőle a folya­ dék. Hasonló hatás érhető el tojássárgájába kevert mézzel is. Fájdalomcsillapító: lenmagpép és gyógyiszap 6 evőkanál őrölt lenmagot forró vízzel péppé keverünk, és forró vízbe mártott vászonkendőre simítunk. A kendőt a máj tájékára he­ lyezzük, és két száraz gyapjúkendővel lefedjük. Amint kihűlt, cse­ réljünk kötést. Lenmag helyett alkalmazhatunk gyógyiszapot is. Kőképződést megakadályozó teák: Az alábbi készítményeket napi 10 alkalommal fogyasztva évente 3-4 kúra formájában alkalmazhatjuk. Mindkettő meggátolja az epe­ kőképződést, de ne keveijük őket, hanem döntsünk egy mellett. Oroszlánfog: 30-40 gramm tealevelet felfőzünk fél liter víz­ ben. 10 percig állni hagyjuk. Minden főétkezés előtt igyunk be­ lőle egy pohárral. 40

Fekete retek: egy kis fej feketeretek levét fogyasszuk el só hozzáadása nélkül ebéd és vacsora előtt. Vigyázat! A heveny epegyulladás hirtelen lép fel, gyakori kiváltó oka a felindulás. Nem véletlen a mondás, hogy az embert elönti az epe. Heveny gyulladás esetén a beteg ne vegyen magához szi­ lárd tápanyagot, legfeljebb forró borsmentateát igyon. A fájda­ lom a has jobb felső oldalából kiindulva egészen a vállig kisu­ gározhat. A máj és az epe érzékennyé válik nyomásra, a has ese­ tenként felpuffad, hányinger és hányás jelentkezik. Lehetséges, hogy ebben az esetben az epevezeték teljesen elzáródott. Követ­ kezménye lehet sárgaság vagy idült epehólyag-gyulladás. Ezért feltétlenül hívjunk orvost, feküdjünk egyenes felületre és jól ta­ karózzunk be, míg az orvost várjuk. A házi szerek csillapítják a fájdalmat.

Égési sebek Az égési sebeket (a —> fagyáshoz hasonlóan) súlyosságuk alap­ ján különböztetjük meg: 1. fok: a bőr legfelső rétegei égtek meg. Erősen vörös színe­ zetű, a seb fájdalmas, mert a bőr idegei megsérültek. 2. fok: a bőr mélyebb rétegeit is érinti. A szőrtüszők és a faggyúmirigyek azonban épek. Az elhalt szövetek lelökődése után a seb helyét ismét benövi a friss bőr. 3. fok: a bőr minden rétege megégett: a szőr, a faggyúmiri­ gyek, az idegvégződések, olykor még az alatta húzódó izom is. A bőr idegeinek teljes elroncsolódása miatt ezek a sebek nem nagyon fájdalmasak. A megégett szövetek olykor hófehérek, más esetekben barnás fekete színűek. A másod- illetve harmadfokú égési sebeket gyakran csak a fájdalom alapján lehet megkülönböztetni egymástól, mert mindkét esetben felhólyagosodik a bőr és szövetnedvet vá­ laszt ki. Csak az elsőfokú égési sebeket szabad házilag kezelni. Erő­ sebb égéseket orvosnak kell ellátnia, esetleg kórházi kezelés vál­ hat szükségessé. 41

Elsősegély: Az első- és másodfokú égési sebeket, melyek nem a fejen vagy az arcon vannak és erős fájdalmat váltanak ki, legjobb, ha hi­ deg folyóvíz alá tartjuk, vagy benedvesítjük. Csak tiszta vizet alkalmazzunk, nehogy szennyeződés kerüljön a sebbe. Hagyjuk a víz alatt a sebet, míg a fájdalom alábbhagy. Vigyázat! Semmi esetre se kerüljön olaj, zsír, kenőcs vagy liszt a sebre, és ne tegyünk rá kötést. Ezek a szerek akadályozzák az oxigénel­ látást, s így rontják a seb állapotát. Súlyosabb esetekben az orvosi kezelésig csavaijuk a sebet fris­ sen vasalt törülközőbe vagy lepedőbe. Az esetleg a sebbe tapadt ruhadarabokat ne távolítsuk el, takaijuk le frissen vasalt vászon­ kendővel, míg az orvos megérkezik. Égési sérülések esetén sokk is bekövetkezhet. Ha a sérült szomjúságra panaszkodik, itassuk kis kortyokban ásványvízzel. A medúza mirigyváladéka által okozott égési sérülések rend­ kívül fájdalmasak. Ügyeljünk a tengerparton ezekre az állatok­ ra, és széles ívben kerüljük el őket. A medúza által ejtett seben dörzsöljük le a kiválasztott anyagokat homokkal és tenger­ vízzel.

Émelygés —> hányás, terhességi; —» gyomorpanaszok Érelmeszesedés —> vérellátási zavarok Ételmérgezés A mikroorganizmusok elszaporodhatnak a táplálékban, ha nem higiénikusan dolgozzák fel, túl melegen, vagy túl hosszú ideig tárolják, vagy ha nem megfelelően készítették el. Penészgombák, baktériumok és ezek mérge bontja le és fertőzi meg az élelmi­ szereket, melyek ezután már nem táplálnak, hanem mérgeznek. Aki ezekből eszik, annak mérgezésre kell számítania: rosszullét, 42

hányás, hasfájás és - » hasmenés ennek a legfeltűnőbb jele. Ezek a tünetek 1-3 nap után többnyire elmúlnak, hacsak nem szal­ monella-fertőzést kaptunk, mely leginkább a baromfiban, tojás­ ban, száraz tojásporban, darált húsban, felvágottban, hússalátá­ ban, tejben, tejtermékekben, főként a fagylaltban található. A szalmonella-fertőzés az esetek 70%-át teszi ki, tehát a leg­ gyakoribb élelmiszerfertőzés. Ez —> lázzal, —» fej- és végtagfá­ jással, rosszulléttel és hányással kezdődik, majd 2-3 nap eltel­ tével elmúlik. Gyakran halálos kimenetelű a botulis baktérium okozta fer­ tőzés. Légmentesen zárt hús-, bab- és borsókonzervekben, va­ lamint befőttes üvegekben találhatók. A mérgezés csak néhány óra elteltével jelentkezik rosszullét, hányás, gyomorfájás, szék­ rekedés vagy hasmenés és általános láztalan betegségérzet for­ májában. Ezután a fertőzés megtámadja a gerincvelőt, megbé­ nítja a szem, a torok és a gégefő izomzatát 1-8 napon belül a mérgezés légzésbénulás vagy szívleállás révén halálhoz vezet­ het. A kevésbé súlyos mérgezések is hetek vagy hónapok eltel­ tével gyógyulnak csak meg. A botulis baktérium által fertőzött ételek bűzösek, a konzervekben lévő folyadék zavaros. A konzervdoboz teteje és alja ki­ domborodik, a befőttesüvegek teteje maguktól kinyílik. Egyéb ételmérgezésekkel ellentétben a botulis baktérium által okozott mérgezés elkerülhető, mert a fertőzött étel felismerhető. Kezelés: Émelygés és rossz közérzet esetén semmi esetre se csillapítsuk a hányingert, hanem - ellenkezőleg - inkább segítsük elő a há­ nyást: 15 percenként egy pohár vízben feloldott 2 kávéskanál só, vagy gyümölcsecetben oldott méz, vagy gyermekek eseté­ ben egy pohár málnaszörp segítenek a gyomor kiürítésében. Az ételmérgezést követő hasmenést először ne kezeljük, mert ezál­ tal a bél tisztul. 1:1 arányban kevert tea és bor elősegíti a folya­ matot. Az élelmiszer-mérgezéseket elsősorban ajánlatos elkerülni. Ehhez adunk néhány tanácsot az ételek kezelésével kapcsolat­ ban: - az élelmiszereket tartsuk hűvös helyen, mert a baktériumok magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodnak, 43

- ne használjuk fel olyan konzervek tartalmát, melyek teteje vagy alja kidomborodik, se olyan befőttes üvegekét, melyek önmaguktól kinyílnak, - a WC használata után mindig mossunk kezet. Aki fertőzött, elkerülheti, hogy másokat megfertőzzön, - a vágott és egyéb sebeket fedjük le, ha élelmiszerrel dolgo­ zunk, - soha ne köhögjünk vagy tüsszentsünk ételre! Az orr és to­ roknyálkahártyát a megfázások során gennykeltő baktériumok lepik el, - a bőrön, a ruházaton és a konyhai eszközökön baktériumok telepedhetnek meg, és főzés során az ételbe kerülhetnek. Ezért főzés előtt vegyük le az ékszereket és mossunk kezet. Célszerű főzéskor tiszta köpenyt vagy kötényt viselni, - csak tiszta konyhaeszközökkel dolgozzunk, - főzés előtt hagyjuk a húst és a baromfit teljesen kiolvadni, és jól süssük át, hogy a szalmonellát így elpusztítsuk. A kiol­ vadt húslé nem kerülhet semmilyen más élelmiszer közelébe, - frissen darált vagy kiolvasztott darált húst egy napon belül el kell készíteni. Bizonyos hal- és gombaételeket, valamint a spenótot nem szabad újramelegíteni, mert ennek során méreg­ anyagok bomlanak le. A jó szakácskönyvek felhívják erre a fi­ gyelmet. Vigyázat! Ha valaki szalmonella-fertőzésben megbetegedett, be kell jelen­ teni az egészségügyi hatóságnak. A szalmonella a vastagbélben él, és fennáll a további fertőzés veszélye. Ha a fertőzés enyhébb tüneteihez láz is társul, akkor orvost kell hívni, aki székletvizs­ gálat alapján dönt a bejelentés szükségességéről. A botulis bak­ térium által okozott fertőzések olyan súlyosnak minősülnek, hogy minden esetben orvosi kezelést igényelnek.

Fagyások Fagyások általában nem védett testfelületeken (köröm, orr) je­ lentkeznek. Szűk harisnya, cipő vagy kesztyű is eredményezhe­ ti, vagy ha a kéz és láb vérellátása nem megfelelő. A fagyás kü­ 44

lönösen idős embereket, legyengült szervezeteket és részegeket veszélyeztet. Az alkohol melegérzetet kelt, valójában azonban kitágítja az ereket s így gyorsítja a hőleadást. A fagyások alattomosan jelentkeznek, gyakran nem figyelünk fel rájuk idejében, mert a hideg lassan hat. A fagyott végtagok zsibbadtak. A valódi fagyásokat az —>égési sérülésekhez hason­ lóan három fokozatba soroljuk. Kezelés: Első fokú - korlátozott mértékű - fagyás esetén távolítsuk el a ruhaneműt és fokozatosan melegítsük a megfagyott testrészt normális hőmérsékletűre. Erre alkalmas a hóval történő dörzsö­ lés is, amire a szervezet fokozott vérellátással reagál. Emberi vagy állati meleg is megfelel arra, hogy egy túlhűlt testet vagy testrészt felmelegítsen. Alkalmazhatunk váltófürdőt is: 3^4 per­ cig 30 °C-os vízben ülünk, majd 30 másodpercig 10-15 °C-os vízben, miközben a fagyott testrészt mozgatjuk. Ha ismét átme­ legedett, meleg, párnázott, lazán feltett kötéssel vegyük körbe a fagyott testrészt. Fájdalmat okozó fagydaganatok esetében segít a burgonya, melyet szeletekre vágunk és megsózunk. Éjszakára állni hagy­ juk, míg megfeketedik. Ezzel dörzsöljük be a fagyást. Fájdalomcsillapító hatású. A vérkeringést serkenti a hagymalé, az olíva olaj, valamint a reszelt tormás borogatás, melyhez tormát víz­ zel 1:1 arányban felfőzünk és éjszakára állni hagyunk. Fagyás elleni balzsamot készíthetünk lencselisztből és sertészsírból. Ezt a pasztát minden alkalommal frissen kell elkészíteni, és éjsza­ kára lefedve állni hagyni. Túlzott lehűlés esetén meleg fürdő javallt. A víz kezdetben 35 °C-os legyen, majd adjunk hozzá újra és újra melegebb vi­ zet, míg el nem éri a 45 °C-ot. Tartsuk a karokat és a lábakat a fürdőedényen kívül, esetleg el is köthetjük, hogy a hideg vér ne­ hogy hirtelenül áramoljon vissza a szervezetbe, és ott szívleál­ lást idézzen elő. Tartsuk a nyakat a fürdőzés során mindig me­ legen. Ha az egész test 20 °C alá hűlt ki, vetkőztessük le a beteget meleg helyiségben úgy, hogy levágjuk róla a ruhaneműt. Egyes esetben életmentő beavatkozásként mesterséges lélegeztetésre és szívmasszázsra is szükség lehet. A lassú felmelegedést orvos 45

hivatott felügyelni. Ez vonatkozik a 2. és 3. fokú végtagfagyások esetére is. A fagyott végtagokat is tegyük szabaddá, és me­ leg kendővel vagy párnázott pólyával fedjük le.

Fáradtság A fáradtság legjobb ellenszere az alvás. Élénkítő hatású a roz­ maring tea és az ecetes lemosás. A meleg borba töltött vermut szintén frissítő hatású, ha arcunkat, nyakunkat és halántékunkat dörzsöljük be vele. A mézzel kevert vermut és bor keverék nagy­ szerű ébresztőital. Lásd még —» alvászavarok.

Fejfájás Már sok tudós próbálta a fejfájás okait megállapítani, melyek nem heveny fertőzésekből, agyi, koponya- vagy homloküregzavarokból származnak. Bárkinek fájhat a feje, függetlenül attól, hogy egyébként egészséges vagy ideges, gyenge testalkatú vagy vérszegény. Egyes emberek éveken keresztül szenvednek a fej­ fájástól. A fájdalom rohamszerűen lép fel ismeretlen okból, oly­ kor csak órákra, néha azonban napokra, testi vagy lelki meg­ erőltetés eredményeképpen. A fájdalom a homloklebenyt, a fej hátulsó részét vagy az egész koponyát érinti. Nyilalló, szúró vagy szaggató fájdalomként jellemezhető, mintha a fej szét akar­ na robbanni, vagy mintha össze akarnák nyomni. Ingerlékeny­ ség, étvágytalanság, emésztési zavarok, rosszullét és erős izza­ dás lehetnek a kísérő tünetek. Kezelés: Akinek gyakran fáj a feje, tartózkodjék sokat friss levegőn, sé­ táljon, tegyen túrákat és ússzon. Megkönnyíti az emésztésünket, ha vegetáriánus vagy nyers táplálkozásra állunk át (—> székre­ kedés). A gyomornak is jót tesz, ha könnyítünk a munkáján gyü­ mölcslé-, tea- vagy gyümölcsnapok beiktatásával. A nikotin és az alkohol fejfájást okozhat, ezért inkább mondjunk le róluk. Esetenként csillapítja a fejfájást egy csésze kávé, vagy a meleg illetve hideg vizes borogatás. 46

Masszázs: ha főként a fej hátsó fele fáj, akkor hajlítsuk be kö­ zépső ujjúnkat gyűrűs- és mutatóujjunk között. A középső ujj porcát nyomjuk óvatosan a halánték két oldalához, majd köves­ sük háromszor azt a vonalat, mely a füleken keresztül a fej hát­ só részének aljához vezet. Végül lassan masszírozzuk végig uj­ junk hegyével kis köröket rajzolva ugyanezt a vonalat. Lábfürdők: állítsuk lábunkat lábszárközépig érő 35 °C-os me­ leg vízbe. Öt percenként adjunk forró vizet a fürdőedénybe, mely­ ből előzőleg ugyanolyan mennyiséget kimertünk, hogy a víz szint­ je változatlan maradjon. A víz végül 45 °C-ra melegszik fel. Öt perccel ezután öblítsük le lábunkat langyos vízben, ne töröljük meg, hanem húzzunk vastag zoknit, és járkáljunk, míg lábunk át­ melegszik és megszárad. Alacsony vérnyomás, érelmeszesedés, szívpanaszok és pajzsmirigytúltengés estén ne alkalmazzuk ezt a fürdőt. Ez vonatkozik az alvás előtti hideg lábfíirdőre is. Hideg lábfürdő esetén 5 cm magas vízben addig dörzsöljük egymáshoz a két lábat, míg átmelegszenek. Két perccel ezután nedves lábunkra zoknit húzunk és ágyba fekszünk. Burgonyazsák: a forró burgonyazsák (—»hólyaghurut) is eny­ hít a fejfájáson. Tegyük 30 percre a zsákot a tarkónkra. Vigyázat! A tartós fejfájás a szervezet más működési zavarát jelzi, melyet meg kell találni és kezeim kell. A fájdalomcsillapító tabletták nem jelentenek végleges megoldást, mert a fejfájást okozhatja ormyálkahártya-, orr- és gégegyulladás, de a fülek is kiválthat­ ják a fejfájást ugyanúgy, mint a gyomor, bél, máj és vese mű­ ködési zavarai. Klinikailag nem mindig mutathatók ki ezek az okok, mégis említsük meg kezelőorvosunknak, természetgyó­ gyászunknak ezeket a lehetőségeket.

Ficam Ha az ízületet túlterheljük - lépéshiba, botlás, esés vagy erősza­ kos beavatkozás révén -, akkor megnyúlhat és kificamodhat. A ficam fájdalmas. Orvosnak kell megállapítania, hogy az ízü­ let kifordult-e, hogy a tokszalagok megrándultak-e, esetleg megsérült-e az ízületi tok. 47

Kezelés: Enyhén hajlítsuk be az ízületet és rögzítsük nyomókötéssel. A kötést nedvesítsük be hígított alkohollal. Ámikaoldat és víz 1:3 arányú keverékével masszírozzuk be óvatosan a sérült ízü­ letet. Ez a vérömleny kialakulása ellen hat. Petrezselyem és tojásfehérje: keverjünk össze petrezselymet habbá vert tojásfehérjével, és vigyük fel a sérült ízületre. Ezután kössük át az ízületet rugalmas pólyával. Káposztalevelek: főtt káposztaleveleket rögzítsünk rugalmas pólyával a sérült ízületre. Hagyjuk a kötést hosszabb ideig az ízületen, míg a káposzta kifejti hatását.

Fogfájás A fogfájást többnyire beteg vagy rossz fog okozza, melyet azon­ nal fogorvosnak kell kezelnie. Addig is tabletták helyett házi szerekkel csillapítsuk a fájdalmat. Kezelés: Fogfájás ellen régi bevált szer a szegfűolaj, melyet a fájó felü­ letbe dörzsölünk. Az olaj először csíp, néhány perc múlva je­ lentkezik csak érzéstelenítő hatása. A tiszta olaj helyett rágha­ tunk 1/2 percen keresztül szegfűszeget vagy egy negyed gerezd fokhagymát, vagy rászoríthatjuk a fájó fogra. A lábra helyezett mustártapaszok (-» árpa, -> migrén) és az arcra helyezett burgonyazsák (—>hólyaghurut) szintén csillapít­ ják a fájdalmat és meggátolják a gyulladás kialakulását. A mirha-, ámika- és körömvirág-oldatok szintén megfelelnek a fertőtlenítő szájöblítéshez.

Fogkő A fogkő a fogon képződött barna lepedék. A nyál alkotóelemei, szövetmaradványok és parányi organizmusok képeznek kemény lerakódást, mely - ha már kristályosodott - nem távolítható el fogmosás útján. Távolíttassa el a fogkövet rendszeresen a fog­ orvosával. De inkább előzze meg kialakulását. 48

Kezelés: A manökenek körében ismert házi szer: só és cukor. Elkeverünk egy kevés tengeri sót citromlével, és fogat mosunk vele, mint­ ha fogrém lenne. Akinek érzékenyek a fogai, nem fog megba­ rátkozni a szerrel a citromsav miatt. Hasonlóan csiszoló hatású a fogpor, melyet calcium carbonicum néven árusítanak a gyógy­ szertárakban. Ezt egyéni ízlésünknek megfelelően elkeverhetjük japán- vagy más hasonló aromás olajjal, vagy elkészíttethetjük. Naponta egyszer alkalmazzuk fogkrém helyett, így elkerülhet­ jük a fogkő kialakulását.

Fülfájás A fül érzékeny, ezért gondosan ügyeljünk a belőle kisugárzó fáj­ dalomra. Nagy a veszélye a siketségnek, ezért csak akkor folya­ modjunk házi szerekhez, ha nincs orvos elérhető közelben, vagy a fájdalom még nem erős. Kezelés: Védjük fülünket a hidegtől sapkával, sállal és fülvédővel. Me­ rüléskor a fülekre ható nagyobb nyomást gyakori nyeléssel egyenlíthetjük ki. Felszállás vagy leszállás alkalmával a repülő­ gépen a csecsemők addig sírnak, míg megszabadulnak a füldu­ gulástól. Felnőtteken is segít a nyelés, a gumicukor, bonbon vagy más hasonló édesség rágása. Aki megfázással utazik, szá­ mítson leszálláskor erős fülfájásra, mert az eldugult orrüregben és állcsonti öbölben a nyomáskülönbség csak lassan egyenlítő­ dik ki. Nemcsak akkor lép fel halláscsökkenés, ha a dobhártya elpattan. A túl hangos zene és a motorzaj szintén okozhatnak fájdalmat. A túl hangos zenehallgatás elkerülhető, a motor- és gépi za­ joktól füldugóval védhetjük fülünket. Hagyma: nyers hagymát apróra vágunk, a darabokat zsebken­ dőbe göngyöljük és a fülünkre helyezzük vagy kötjük. A kötés mellett létezik egy másik megoldás is: a hagymát na­ gyobb darabokra vágjuk, olíva olajban megpároljuk, majd egy megfelelő méretű darabot egészben a fülünkbe helyezünk. A hagymadarabot előzőleg vattába is csavarhatjuk. 49

Kamilla: cseppentsünk meleg kamilla teát csepegtetővei a fü­ lünkbe, vagy mártsunk tiszta fültisztító pálcikát a teába, és az­ zal mossuk át fülünket. A fület óvatosan gőzölhetjük kamillával. A teáskanna kiöntő­ csövére megfordítva egy tölcsért teszünk, és a tölcsér csövét a fülünk felé irányítjuk. A tölcsért el is hagyhatjuk, de vigyáz­ zunk, nehogy megégessük a fülünket. A kamilla gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatású. Kamillavirág olajban: néhány kamillavirágot felfőzünk olíva olajban, majd kézmelegen a fülbe csepegtetjük, vagy egy vattapamacsra tesszük, és ezt a fülbe helyezzük. Ha nincs otthon ka­ millavirág, megfelel a tiszta olíva olaj is. Vigyázat! A fülfájást okozhatja középfülgyulladás, állkapocs-ízületi vagy homlok- és orrmelléküreg-gyulladás. Orvosnak kell a pontos okot megállapítani. Aki az orvosi vizsgálat előtt fájdalomcsilla­ pítót vesz be, megnehezíti a pontos diagnózis megállapítását.

Gégegyulladás A gégegyulladás nem olyan súlyos, mint amilyennek első pilla­ natban tűnik. Megkaphatjuk megfázás útján, vagy ha állandóan pornak és füstnek vagyunk kitéve, vagy hosszú és hangos beszéd, esetleg éneklés következtében. Ilyenkor kapar a torok, a hang re­ kedt, vagy teljesen elmegy, a nyelés szúró fájdalommal jár, sú­ lyosabb esetben láz kíséri a tüneteket és rossz közérzet. Kezelés: Gégefőgyulladással maradjunk ágyban. Ha a gyulladás lázzal jár, kerüljük a szélsőségesen meleg vagy hideg hőmérsékletű és a füstös helyiségeket. A magas C-vitamin tartalmú gyümölcsle­ vek és teák, például martilapu, bodza, zilizgyökér mézzel éde­ sítve gyulladásgátló hatásúak. Kamilla és zsálya: kamillavirágot vagy zsályát hagyjunk 10 percig egy csésze forró vízben állni, ezután szűrjük le a teát és kézmeleg hőmérsékletűre lehűtve öblögessük vele naponta több­ ször a torkunkat. 50

Tölgyfakéreg: 1-2 evőkanál apróra zúzott tölgyfakérget főz­ zünk 15 percig fél liter vízben. A gyulladás ellen ható átszűrt főzetet szintén toroköblítéshez alkalmazzuk. Keserű ízét tompít­ ja, ha egy kanál mézzel édesítjük. Burgonyapép: héjában főtt burgonyát péppé nyomunk, majd egy kendőre simítjuk, melyet előzőleg meleg vízbe mártottunk. A kendőt ráncmentesen helyezzük a nyakunkra. Kössük körül meleg gyapjúkendővel. Egy óra elteltével vegyük le a gyapjú­ kendőt. Az eljárást szükség szerint megismételhetjük. Burgonya helyett alkalmazhatunk túró- vagy muskátliszt-pakolást is (—» torokgyulladás). Olaj és zsír: forrósítsunk fel olajban egy vászonkendőt, és az elviselhető legmelegebb hőmérsékleten tegyük a nyakunkra. A kötést vegyük körül gyapjúkendővel. Vigyázat! Ha a kezelések ellenére a gyulladás csak rosszabbodnék, fordul­ junk orvoshoz vagy természetgyógyászhoz.

Gerinc- és hátfájdalmak A gerinctájéki fájdalmak deformációra, tartáshibára és izom­ gyengeségre vezethetők vissza, melyek valamely állandó (mun­ kában vagy ülés közben felvett) testtartás miatt nem múlnak el. Okozhatja lúdtalp, terpesztett, befelé dőlő lábak is, vagy az al­ só végtagok tartáshibája (—> derékfájás, lumbágó, —» isiász). Kezelés: Manapság a legtöbb ember túlságosan sokat ül. Szinte senkit nem érdekel, hogy az ülés formája természetes-e, és a bélrend­ szerünk hogyan reagál arra, hogy a lábainkat mindig ugyanab­ ban a pipázó tartásban tartjuk. Nemrég rájöttek, hogy egy tám­ la nélküli bárszéken ülve a legjobb a csípő vérellátása, és ez erő­ síti a legjobban a hátat is. Hasonló a testtartásuk a földön kuporgó japánoknak is, akik étkezési szokásaikat a földhöz közelítették: az asztalok is rend­ kívül alacsonyak. Ezt az elvet követve egy ideje már kaphatók térdelőszékek számtalan variációban. Akinek sokat kell ülnie, 51

feltétlenül próbálja ki ezt a széket, még akkor is, ha lassabban tudja hozzászoktatni a térdét, ez az ülésforma ugyanis tehermen­ tesíti a hátat. A hátat ezenkívül a sport erősíti (különösen a hátúszás), a masszázs, a mozgás- és gyógytomagyakorlatok, továbbá aján­ lott még a ritmikus gimnasztika is. Célzott hátizom-gyakorlatok enyhítik a fájdalmat, és javítják a tartást. -> Túlsúly is lehet ár­ talmas a gerincoszlop számára. Igyekezzünk tehát lefogyni, hi­ szen olykor már a fogyásnál is csökkennek a fájdalmak. Az izomzatot ellazítja a meleg fürdő, a melegvizes boroga­ tás, a melegvizes palack vagy melegítőpáma. Másik megoldás, ha gerincünket a keresztcsonttól kezdve felfelé erőteljesen dör­ zsöljük egy kefével 3 percen keresztül, majd tusoljunk le hideg vagy meleg vízzel. A masszázs hatékonynak bizonyul minden meleg fürdő után. Álló helyzetben masszíroztassuk hátunkat több percen keresztül. Ezután ismét feküdjünk vissza néhány percre a meleg vízbe, majd tusoljunk le röviden hideg vízzel. Kiegészítésképpen hátfájás ese­ tén meleg burgonyazsákot (—» hólyaghurut) tehetünk a hátunkra. Vigyázat! A házi szerek elsősorban a fájdalmat enyhítik. Mivel a fájda­ lomnak számos kiváltó oka lehet, ezért vizsgáltassuk meg ma­ gunkat orvossal vagy természetgyógyásszal, és beszéljük meg vele a gyógymódot.

Görcsök A görcs az izom reakciója az őt ért ingerre. Akaratlanul, sőt aka­ ratunk ellenére is összehúzódik az izom. A görcsöt az izmok kö­ zött elhelyezkedő idegek ingerülete váltja ki, például a lábszár­ ban, ujjakban (írástól) és lábujjakban. Gyakori kiváltó oka a tes­ ti vagy lelki megerőltetés. A görcsöket időtartamuk alapján osztályozzuk. Vannak olyan izmok, melyek csak rövid időre húzódnak össze, majd ismét elernyednek. A rángások gyors egymásutánban követik egymást Ezt tiknék is nevezik - például a szemhéj és az ujjak esetében. Ezek a rövid görcsök (rángások) fájdalommentesek, mégis kellemetlenek. 52

Súlyosabbak azonban azok a görcsök, melyek során az izmok perceken, órákon, sőt akár napokon át összehúzódnak, és vala­ melyik testrészt mozdulatlanul szokatlan testhelyzetben tartják. A kétféle görcs között vannak átmenetek, melyeket több-keve­ sebb fájdalom kísér. Kezelés: A görcsnek ellen kell dolgozni. Ha például fekvés közben a lá­ bakban keletkezik, akkor álljunk fel. Ha állás vagy járás közben keletkezik görcs a lábszárunkban vagy a lábujjakban, akkor fe­ küdjünk le, és húzzuk lábfejünket a sípcsont felé, amennyire csak lehet. Mindkét esetben masszírozzuk a görcsös izmokat egy erős kefével, körkörös mozdulatokkal. A sósborszesz elősegíti a vérellátást és átmelegíti az izmokat. Víz alkalmazása: az alsó végtagok görcseinél segít az emel­ kedő hőmérsékletű lábfürdő (-> fejfájás) és az 5-20 perces für­ dő (nyakig érő) 35-37 °C-os vízben. Vigyázat! Ismétlődő görcsök jelezhetnek heveny megbetegedést a közpon­ ti idegrendszerben, az anyagcserében, mérgezést, fertőzést, hor­ monzavart és egyebet is, amit kezelni kell. Ha lelki okok vált­ ják ki, akkor ezt is a kezelőorvossal vagy természetgyógyásszal kell megbeszélni.

Gyomorégés Egészséges működés esetén a sejtek annyi gyomorsavat válasz­ tanak ki, amennyi a táplálék megemésztéséhez szükséges. Gyo­ morégés esetén a gyomor túlságosan sokat termel. A sav a nye­ lőcsőbe hatol, megtámadja, és felületén valamint a gyomornyál­ kahártyán tartós gyulladást idézhet elő. A gyomorégés az emész­ tőrendszernek gyakori zavara, elsősorban nehezen emészthető élelmiszerekre vezethetők vissza. Ezek sorába tartoznak a zsíros és zsiradékban sült fogások, valamint az édes vagy savanyú ételek. A gyomor kihűlése vagy súlyos lelki megterhelés szintén gyomorégéshez vezethet. Feltételezhetően létezik gyomorégésre való hajlam, ám a je­ 53

lenség összetett, és magába foglalja a gyomor- és nyombélfekélyt is. Máj- és epezavar esetén, ha az epefolyadék nem tud megfelelően a nyombélbe ürülni, visszafelé áramolhat, a gyo­ morba kerülhet, majd hányás formájában kikerül a szervezetből. Az agresszív epefolyadék is kimarhatja a gyomornyálkahártyát és a nyelőcsövet, amit egyesek gyomorégésként észlelnek. Kezelés: Házi szerként ajánlatos a száraz fehérkenyér, a banán és kis mennyiségben hígított vagy sovány tej fogyasztása. Megkötik és semlegesítik a túltengő savat és megnyugtatják a gyomrot. Főtt rebarbara fogyasztása is ajánlott gyomorégés esetén. Noha a gyümölcs maga is savas, mégis gyengébb, mint amit a gyo­ mor termel. A gyomorégést a fenti szerek nem tudják meggyógyítani, va­ lamint a fekélyt se. Ha a máj és epehólyag okozza a zavart, tar­ tósan csak akkor segíthetünk, ha megváltoztatjuk az étkezési szokásainkat. Kerüljük a sör, a szénsav- és alkoholtartalmú ita­ lok, a kávé, az édes, a fűszeres, zsíros vagy zsiradékban sült éte­ lek fogyasztását. Kímélő étrend javallt puhára főtt burgonyával és tejbekásával kúraszemen két héten át. Ha sor kerülhet rá, ezu­ tán is csak főtt sovány fehér húst fogyaszthatunk, mint például baromfit vagy halat. Kisebb de gyakoribb étkezésekkel teher­ mentesítjük a gyomrot, és elkerülhetjük a gyomorégést.

Gyomorpanaszok Miért panaszkodik a gyomrunk? Sok oka lehet. Több rostos anyagot szeretne kapni, kevesebb olajat és zsírt, és nem akaija hogy a koffein, az alkohol és a dohány állandóan kizökkentse a megszokott kerékvágásból. Mindenek előtt nem akar állandóan dolgozni - vagy ha már szükséges, akkor legalább nyugodt kö­ rülmények között. Tulajdonosa gondjait a gyomor nem tudja megoldani. Nem akar tudni a munkahelyi bosszúságokról, sze­ mélyes ellentétekről, stresszről és depresszióról. Másként szólva a kapkodva evés és ivás, a rostmentes, kiadós és zsíros ételek, az élvezeti cikkek (koffein, alkohol, nikotin) túl­ zott fogyasztása és a lelki problémák megterhelik a gyomrot. 54

Aki kézbe veszi munkahelyi és személyes problémáit, az nyu­ godt körülmények között ehet akár zsíros ételt is. Az élvezeti cikkek túlzott fogyasztása szorosan összefügg a munkahellyel és magánélettel. Stresszhelyzetekben gyakrabban kerül elő a ci­ garettásdoboz, egyesek gyakrabban nyúlnak a pohárhoz vigasz­ talást keresve. Az étellel együtt lenyeljük gondjainkat, félelmeinket is. Egy állat stressz- vagy fenyegetett helyzetben nem eszik. Az ő ese­ tében az anyagcsere a tápanyag-feldolgozásról a védekezésre áll át. Míg az állat elmenekülhet vagy visszavághat, az ember kény­ telen bizonyos konvencióknak engedelmeskedni, melyek lehe­ tetlenné teszik, hogy fenyegetett helyzetben természetesen rea­ gáljon. így szélsőséges stresszhelyzetekben is a megszokott mó­ don étkezik. A gyomor így dolgozni kényszerül, jóllehet a szer­ vezet védekezésre és menekülésre készül. Amíg a gyomor ellát­ ja a feladatát és nem panaszkodik, addig az ember nem fordít rá figyelmet. A gyomorfájás okozta panaszok sokfélék és eltérőek. A gyo­ mor felső részén jelentkező gyengébb vagy erőteljesebb fájda­ lomérzettől a telítettségi érzeten és a puffadáson át a —> gyo­ morégésig terjednek. A panaszosnak nincs szervi baja. Eseten­ ként székrekedésről, —> hasmenésről vagy —> idegességről panaszkodik. A szív, a keringés, a máj vagy az epe is róhat ter­ heket a gyomorra. Kezelés: A gyógyászat éppen a gyomor esetében ismeri el a panaszok, va­ lamint a lelki és szociális tényezők közötti összefüggéseket. A savlekötő gyógyszerek azonban csak elfedik a valódi okokat. Fel kell tennünk a kérdést, hogyan lehet ezeket a terhelő ténye­ zőket elhárítani, hogy a gyomor ismét elégedett legyen. Addig is meg kell figyelni, hogy mely ételek okoznak prob­ lémát. A gyomor tudja a legjobban, hogy miről kell lemonda­ nia ahhoz, hogy ismét jól tudjon dolgozni. Az alkohol, a niko­ tin és a kávé valószínűleg ezek sorába tartoznak. Bizonyos fű­ szereket, zsíros ételeket és sülteket is töröljünk lehetőleg az ét­ rendünkből. Együnk rendszeresen, és a kiadós étkezések helyett inkább gyakrabban fogyasszunk kisebb adagokat. Hagyjunk elegendő időt 55

az étkezésekre. Aki 20 percnél rövidebb ideig eszik, az fontos dol­ got mulaszt el: ennyi idő elteltével jelzi ugyanis csak a gyomor, hogy jóllakott. Ha ennyi idő alatt túltöltjük, akkor megzavaijuk az emésztést. Az ebből fakadó hasi fájdalmakra köménymag- vagy más, a csecsemőbetegségek esetében javallt teát igyunk. A gyomor enzimei főként meleg környezetben fejtik ki hatá­ sukat. A hideg és forró ételek megakadályozzák a folyamatot. Ezek az enzimek megtalálhatók a szájban is, ahol a rágással már megkezdődik az emésztés. Egy 15 perces séta minden étkezés után hozzájárul a nyugal­ munkhoz, ami a gyomrunknak is jót tesz. Melegvizes pakolások és forró kötések: tartós fájdalmak ese­ tén nedves, meleg vászonkendőt vagy melegvizes palackot he­ lyezzünk a gyomrunkra és száraz gyapjúkendővel kössük körül. 30-35 percenként cseréljük a kötést. A vászonkendőre tehetünk zabkását és reszelt almát olyan forrón, ahogyan a bőrünk eltű­ ri. Jól bevált a burgonyazsák (—>kiütés, —> hólyaghurut) és a lenmagpakolás (—» epebántalmak) is. Kamilla és borsmenta tea: egy kávéskanál kamilla vagy borsmenta virágot vagy levelet leforrázunk egy csésze forró vízzel és 10 percig állni hagyjuk. Fogyasszunk belőle melegen napon­ ta többször egy-egy csészével. Fehér fejeskáposzta-lé: a friss káposztafej belső leveleit pré­ seljük (centrifugáljuk) ki. Igyunk belőle 14 napon keresztül na­ pi egy litert. Meg lehet szokni az ízét. A kúra 4-6 hétig is el­ tarthat. Burgonyalé: nem olyan erőteljes a hatása a nyers burgonya levének, mint a fehérkáposztának. Nagyobb mennyiségben fo­ gyasztva a torok kiszárad és a pupillák kitágulnak. A mellékha­ tások a kúra befejeztével hamar megszűnnek. Hagyma és kömény: két fej apróra vágott hagymát 10 napon át fél liter borszeszben vagy fehér borban érlelünk. Végül le­ szűrjük a bort. Emésztést serkentő hatása van, ezért csak egy likőrös pohámyit igyunk belőle minden étkezés után. Vigyázat! Erős és visszatérő fájdalmak esetén szervi zavarok kivizsgálása szükséges. Nemcsak a gyomor képezheti a panaszok egyetlen okát. Más szervek is befolyásolhatják a működését. 56

Hányás —» terhességi hányás Hasmenés A hasmenés sok betegség kísérője. Előidézheti, hogy nem a megszokott módon táplálkozunk, például szabadságunk idején. A szervezet hasmenéssel reagál a különböző mérgekre, ide tar­ tozik sok ember esetében a túlzott mértékben fogyasztott kávé vagy alkohol is. Aki naphosszat a napon fekszik, majd hideg gyümölcslevet fogyaszt, vagy lenge öltözetben hűvös szobában tartózkodik, annak éppúgy kell belei ellenkezésére számítania, mint az ideges természetűeknek stresszhelyzetben. Többnyire megállapítható a kellemetlen hatást kiváltó ok. Felnőttek eseté­ ben a hasmenés általában átmeneti és ártalmatlan jelenség olyan eset, mely házi szerekkel jól kezelhető. A széklet szokat­ lanul híg, váladékos, a bél naponta többször is szabadulni akar tartalmától. A legkellemetlenebb a görcsös hasfájás, mely több­ nyire a hasmenés kísérő tünete. Kezelés: Mindenek előtt el kell hagyni azokat a dolgokat, melyek a has­ menést kiválthatták: bizonyos ételeket és italokat, alkoholt, ká­ vét és fűszereket. A hasfájásnak a meleg az ellenszere, a meleg kötés, melegítőpáma vagy melegvizes palack. A beleknek elő­ ször is nyugalomra van szükségük, ezért először csak kétszersültet, zabkását vagy búzalisztet fogyasszunk. Súlyosabb has­ menés esetén 2-3 napig tartó teljes koplalás és ágynyugalom ja­ vaik. A folyadékveszteséget keserű gyógyteával (borsmenta, ka­ milla) vagy fekete teával pótoljuk. A cola jellegű italok - felte­ hetőleg csersavtartalmuk miatt - összehúzzák a gyomor nyálka­ hártyáját, ezért főként gyermekek esetében válnak be hasmenés esetén. Segíthet egy csésze forró tej is, melybe egy csapott evő­ kanál szerecsendió-reszeléket adtunk. Reszelt alma: a tiszta almaié nagy mennyiségben hasmenést válthat ki, a reszelt alma ezzel szemben ellentétes hatású. Fogyasszunk belőle 1 kg-ot - egész napra elosztva - héjastul, mag nélkül. Pépes formában tisztítja a beleket, belekeverhetjük tojásfehéije habját is. Keserű fodormenta teát fogyasszunk hozzá. 57

Áfonya és erdei szamóca: hasmenés esetén rágjunk el egy ma­ rék szárított áfonyát, vagy tegyünk belőle 3 evőkanálnyit fél li­ ter vízbe és főzzük 10 percig. Igyunk belőle egy pohárkával. A hasmenésnek hatékony ellenszere az erdei szamóca is, melyet 1:3 arányban borszeszben vagy fehérborban érlelünk. Ebből a likőrből óránként egy evőkanállal vegyünk be. Annál jobban hat az oldat, minél tovább érik az erdei szamóca a folyadékban (mi­ nimum 3 órán át). Szegfűszeg: 2-4 szegfűszeget felforralunk egy csészényi víz­ ben, 10 percig állni hagyjuk, leszűijük, majd elfogyasztjuk. Hagymahéj: a hagyma sokoldalúan felhasználható. Forral­ junk fel egy maréknyi hagymahéjat fél liter vízben, és hagyjuk 10 percig állni. 2-3 adagra elosztva fogyasszuk el a főzetet egy nap alatt. Ánizs és ánizslikőr: az ánizs fűszer, tea és likőr formájában a gyomor barátja. Görögországban az ouzo (1:1 arányban vízzel hígítva) a legfontosabb italok közé tartozik - étkezés előtt és után, valamint az étkezések között, kellemes társaságban. Házilag is elkészíthetjük az ánizslikőrt: 30 gramm ánizsma­ got összetörünk mozsárban és két héten keresztül 0,7 liter ga­ bonapálinkában érleljük. A készítményt papírszűrőn vagy tisz­ ta kendőn átszűrjük. Hasmenés esetén házi szerként fogyasszuk, felnőttek igény szerint 1-2 evőkanállal. Orvosi szén: az orvosi szén sokat dicsért szer hasmenés ellen, mely megköti a káros anyagokat és a gyomorsavat. Csak nagy mennyiségben hatásos, ha a gyomrot valamelyest megtölti. Or­ vosi szenet vásárolhatunk tabletta formájában. Akinek van ott­ hon grillsütője vagy kandallója, megtakaríthatja a gyógyszertár­ ba vezető utat - ha természetes fát vagy faszenet használ tüzelő­ anyagként, melyek nincsenek vegyileg kezelve. A fekete faszén­ ben vagy az elszenesedett fában, melyet ledörzsölünk, bősége­ sen fellelhető eme házi szer. Lenyelés előtt rágjuk alaposan meg. Hasmenés gyerekek esetében: Gyerekeken olyan egyszerű szerekkel segíthetünk, melyek min­ den konyhában fellelhetők: 8 kávéskanál cukrot és 1 kávéskanál sót feloldunk 1 liter for­ ralt vízben. Ebből a folyadékból igyanak a gyerekek koruknak megfelelő mennyiséget 4-6 óránként az alábbi adagokban: 58

2-6 hónapos_________ 200-400 6-18 hónapos________400-600 18 hónapos - 3 éves 600-800 3 év feletti 800-1000

ml ml ml ml

Az anyák adagolják ezt a folyadékot a táplálék kiegészítője­ ként akkor is, ha szoptatnak. Felnőttek igyanak belőle napi 2-4 litert. Egy másik recept Bangladesből: Egy marék rizst összetörünk és tiszta vízbe áztatunk. A pasztát végül 1 liter vízben 3 csipet só­ val megfőzzük. A gyermekek és a felnőttek a fenti táblázat ada­ tai szerint fogyasszák. Ez a szer nemcsak az elveszített anyago­ kat pótolja, hanem ízletes és ellátja a szervezetet szénhidráttal is. Vigyázat! Ha a hasmenés két napnál tovább tart, hívjunk orvost. Az orvos megállapítja, hogy a hasmenést esetleg fertőzés (pl. tífusz) okozta-e. Csecsemőkorban a tartós hasmenés a túlzott ásványi anyagés elektrolit-veszteség miatt már egy nap elteltével is életveszé­ lyes lehet (-» csecsemőbetegségek/hasmenés).

Hátfájás —» gerinc- és hátfájdalmak Hólyagok Hólyagok keletkezhetnek a kéz és a láb felületén, ha a bőr túl­ zott terhelésnek van kitéve, pl. szokatlan munkák - kerti ásás, barkácsolás, csavarhúzás - során, vagy hosszabb (pl. téli) pihe­ nő után játszott első squash- vagy teniszjátszma alkalmával. A lábon keletkezett hólyagok gyakorta elrontják egy új cipő vagy hosszabb séták, túrák felett érzett örömünket. Kezelés: A hólyagokat nem szabad se felszúmi, se felvágni. A hólyag alatti bőr könnyen begyulladhat, vagy elgennyedhet. Tapasszal fedjük le a hólyagot, így megakadályozhatjuk, hogy felszakad­ jon. 59

Szarvasfaggyú és fejőzsír: a hólyagok kezelésének régi bevált házi szere a szarvasfaggyú, mely stift alakjában kapható a gyógyszertárakban. Akinek gyakran jelennek meg hólya­ gok a kezén, az tartson otthon mindig szarvasfaggyút. Fejőzsírt is tehetünk a hólyagokra, mielőtt a tapaszt ráhelyezzük. Régi jó házi szer, mely még most is kapható némely gyógyszertárban, noha a tehenészek már nem kenik be vele a kezüket fejés előtt. Tölgyfakéreg: a közönséges tölgyfa kérge segít a hólyagokon. A kéreg eltávolításakor ügyeljünk, nehogy belehasítsunk a fá­ ba. 1-2 evőkanál apró darabokra zúzott tölgyfakérget fél liter vízbe teszünk és 15 percig főzzük. Ezzel a főzettel mossuk a hó­ lyagos bőrfelületet naponta többször néhány percig. Másnap is­ mét főzzük fel a készítményt. A kéreg cserzőanyagot tartalmaz, mely összehúzza a hólyag felületén a bőrt. Gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatása van.

Hólyaghurut A hólyagkömyéki fájdalmak gyakran hirtelen lépnek fel, és egé­ szen a comb felső részéig, vagy az ágyéktájékig kisugározhat­ nak. Az állandó vizelési inger hólyaghurutra utal. Nem mindig jár fájdalommal a vizelet ürítése, de előfordulhat (akárcsak -> láz és rossz közérzet is). A vizelet ilyenkor többnyire zavaros és kellemetlen szagú. A hólyaggyulladás a hólyag nyálkahártyájának hurutos meg­ betegedése, súlyos esetekben a gyulladás kiteljed a hólyag egész falára, mely fokozottan váladékozni kezd. Hivatalos neve cystitis (hólyaggyulladás). Ha a szervezet ellenálló-képessége legyengül - például megfázás következtében -, és baktériumok jutnak kívülről (a húgycsövön keresztül) a szervezet belsejébe, akkor a hólyag begyulladhat. Különösen a nők veszélyeztetet­ tek. Gyulladás terjedhet a hólyagra bél-, vese-, vagy (férfiak ese­ tében) prosztatagyulladás következményeként is, vagy ha gennygóc csírája kerül a belsejébe. Kezelés: A házi szerek elősegítik a hólyaghurut gyógyulási folyamatát. A legfontosabb, hogy melegen tartsuk az altestet. Eltérőek a né­ 60

zetek a tekintetben, hogy a hólyagot a panaszok fellépésekor először kímélni kell-e, hogy így a gyulladás magától múljon el. Előrehaladott és heveny betegség esetében a veséket és a húgy­ úti vezetékeket bőségesen át kell öblíteni. Közép-európai éghaj­ lati viszonyok között naponta legalább 2 liter folyadékot kell a szervezetbe juttatni ital és élelmiszer formájában. Hólyaghurut esetén ezt a mennyiséget feltétlenül tartam kell, sőt inkább túl­ haladni kívánatos. A célnak leginkább a vizelethajtó gyógyteák felelnek meg, vagy egyéb meleg italok, melyek nem tartalmaz­ nak izgatószert. Változó étrend: rendszeresen ismétlődő hólyaghurut esetén javasolt. A húgyutak savasítása érdekében 10 napon keresztül főként fehérjetartalmú ételeket fogyasszunk: húst, halat, tojást, tejet és tejtermékeket. Ezután fogyasszunk szintén 10 napon ke­ resztül bázisokban gazdag táplálékot: gyümölcsöt, zöldséget, burgonyát és rizst. Egy evőkanál retekkivonat (—»hörghurut) fo­ gyasztása reggel és este elősegíti a gyógyulást. Ez a kúra helyreállítja a vese működésének egyensúlyát. Egyébként a táplálék legyen kevéssé savas és ne legyen izgató hatású, amit tejtermékek és növények fogyasztásával tudunk elérni. A túlzott fűszer-, só- és alkoholfogyasztás káros hatású. Heveny gyulladás esetén maradjunk ágyban, és gondoskod­ junk arról, hogy az alhasat ne érje hideg. Melegítőpámákkal, forró vizes palackokkal és meleg vizes borogatással lehet a hó­ lyag és a vese környékét melegen tartani. Naponta váltsunk tisz­ ta pamut alsóneműt. Ez az anyag lélegezni engedi a bőrt, és fel­ szívja az izzadságot. Kerüljük a műszálas vagy szűk alsónemű használatát. Uborka és petrezselyem: forrázzunk le egy evőkanálnyi ubor­ kamagot egy csésze forró vízzel, hagyjuk öt percig állni, majd fogyasszuk el apró kortyokban. Szintén apró kortyokban fo­ gyasztva, de egész napra elosztva segít a petrezselyemtea. Egy evőkanál finomra vágott friss petrezselymet forrázzunk le 1/2 li­ ter forró vízzel, és tíz perc elteltével szűrjük le. Terhesség idején legyünk óvatosak a petrezselyem fogyasz­ tásával. Noha a növény gyökere és zöldje a javasolt mennyiség­ ben ártalmatlan, érzékeny szervezeteknél a növény magjának fo­ gyasztása esetleg koraszülést idézhet elő. 61

Káposztalevél: a káposztalevél minden gyulladás - így a hó­ lyaghurut - esetében hatékony. Néhány vörös-, zöld-, vagy fehérkáposzta-levelet sodrófával puhára törünk, több rétegben az altestre helyezzük, majd könnyű kötéssel rögzítjük. A kötést éj­ szakára is a testen hagyjuk. Burgonyazsák: nyomjunk össze héjában főtt burgonyát (héjastul) egy vászonzsákban. A vászonzsák akkora legyen, hogy a be­ teg testtájat befedje. Helyezzük a batyut az alhasra az elviselhető legmelegebb állapotában, és terítsünk rá egy vastag kendőt Végül takarózzunk be gyapjútakaróval, nehogy a meleg hamar elszökjön. Hagyjuk a zsákot egy órán keresztül az alhason, majd 30 perc múl­ va ismételhetjük meg az eljárást. A gyulladást csökkenteni fogja. Ü lőfürdő112 liter vízben 6-8 evőkanál kamillavirágot felfő­ zünk, és 10 percig lefedve állni hagyjuk. A főzetet egy kendőn átszűrve a fürdővízbe öntjük, aminek hőmérséklete 39 °C legyen. A víz lepje el a vesék tájékát is. Testünket és a fürdőedényt ve­ gyük körbe takaróval. 15 perc elteltével üljünk kis időre hideg vízbe, majd pihenjünk az ágyban. Ismételjük meg az ülőfürdőt naponta, amitől a heveny hólyaghurut gyógyulása várható. Vigyázat! Az elégtelenül kezelt, vagy nem gyógyult hólyaggyulladásnak súlyos következményei lehetnek. Orvosnak vagy természetgyó­ gyásznak kell megállapítania, hogy a gyulladás nem terjedt-e át más szomszédos szervekre. Mindenekelőtt a vesék vannak ve­ szélyeztetve. A hólyaghurut felléphet vesék megbetegedésének szövődményeként is.

Homloküreg-gyulladás A homloküreg-gyulladás nem pontos megnevezése a betegség­ nek. Ugyanezt a betegséget másként - szintén nem egészen pon­ tosan - orrmelléküreg-gyulladásnak is nevezik. A gyulladás va­ lójában az arc- és a koponya üregeire teljed ki: az orr, a homlok és az álkapocs, valamint a rostacsont és az ékcsont üregeire. Tud­ juk hát, hogy rengeteg üreg van a koponyánkban, ezért lehet, hogy hirtelen náthásak leszünk, orrunk és homlokunk környéke nyilall, és mindezt könnyű vagy magas —>láz kíséri. 62

Kezelés: Van néhány olyan házi szer, mely enyhíti ezt a súlyos betegsé­ get. Ezek közé tartozik a fej gőzölése és a fürdő (—> nátha), va­ lamint az étkezés kúraszeru megváltoztatása. Fej gőzölése: egy kávéskanál kamillát, kakukkfüvet vagy ma­ joránnát teszünk forró vízbe. A felszálló gőzzel naponta több­ ször inhalálunk (—>nátha). Óránként szívjunk fel orrunkba né­ hány cseppet a főzetből. Mustártapasz és forró pakolások: a mustártapaszhoz elkeve­ rünk két evőkanál mustárlisztet meleg vízzel, a pépet vászonkendőre simítjuk, és a tapaszt 5-10 percre az arcra vagy a hom­ lokra helyezzük, míg a bőrünk ki nem pirul. A mustárliszt árt a nyálkahártyának, ezért ne kerüljön a szemünkbe. Csak minden második napon ismételjük meg az eljárást, hatása ugyanis hosszan tart. A mustártapaszok közötti időben meleg borogatá­ sokkal csillapíthatjuk a gyulladást. Étkezés és ivás: a szervezetben lezajló gyulladásos folyama­ tok esetén együnk keveset, de igyunk annál többet. Homloküreggyulladás esetén egy héten keresztül igyunk naponta 1 liter friss gyümölcs- vagy zöldséglevet, ezen kívül gyógyteát, ásványvi­ zet és meleg (40 °C-os) citromlevet mézzel. A méznek antibiotikus hatása van, a citrom (mértékkel) biztosítja a C vi­ tamin-ellátást. A hét eltelte után fokozatosan téljünk vissza a megszokott táplálkozási szokásainkhoz, fogyasszunk továbbra is sok friss gyümölcsöt és zöldséget, és kevés konyhasót. Vigyázat! A homlok és orrmelléküreg-gyulladások orvosi felügyeletet kí­ vánnak. Olykor az orrmelléküreget fel kell nyitni, hogy a gennyet eltávolítsák vagy kimossák. Aki idejében kezeltetni kezdi a betegséget, elkerülheti ezt a kellemetlen beavatkozást.

Horkolás Az elterjedt, ártalmatlan, ám a partner számára meglehetősen kellemetlen jelenség egyik oka a levegő alacsony páratartalma. Ezért szellőztessük ki esténként alaposan a hálószobát, és gon­ doskodjunk a levegő elegendő páratartalmáról. Az orrot alvás 63

előtt alaposan fújjuk ki. Legjobb, ha a horkolók oldalt vagy ha­ son fekve alszanak, hanyatt fekve ugyanis a nyelv hátracsúszik és elősegíti a horkolást.

Hörghurut (bronchitis) A krónikus —» asztmával szemben a hörghurut a hörgők heveny gyulladását jelenti, és többnyire megfázás vagy a felső légutak fertőzésének következtében alakul ki. Előfordulhat influenza, kanyaró, szamárköhögés vagy más betegséggel együtt is. A fer­ tőzés nagyon hamar kialakul, hiszen mihelyt a szájüregben vagy a garatban váladék gyülemlik fel, megnő a lehetősége annak, hogy a kórokozókat belélegezzük. A hörgőkben azután aktivi­ zálódnak, és állapotunkat jelentős mértékben rontják, hacsak nem köhögjük ki őket gennyes váladék formájában. A váladék zöldessárga és sűrű. A köhögés az első jel, melynek útján a hörghurutra felfigye­ lünk. A köhögés és a hörgők váladékozása fájdalmat okozhat a mellkasban. Ha a gyulladás szétteijed, fulladás léphet fel. A krónikus hörghurut kialakulhat fokozatosan, vagy kísérhet más heveny gyulladásos folyamatot. Gyakran más zavar kísérő­ je vagy következménye. Mindenekelőtt szívzavarok és keringé­ si betegségek okozhatnak pangást a tüdő keringésében és kró­ nikus gyulladást a hörgőkben. A krónikus hörghurut és a vese­ betegségek gyakran együtt lépnek fel, és egymásra hatnak. Kezelés: A hörghurutot mindenképpen kezelni kell, hogy ne váljék króni­ kus betegséggé. Láz esetén ágynyugalom javasolt. Tartsuk nedve­ sen a szoba levegőjét, szellőztessük ki alaposan és helyezzünk el a szobában egy tál forró vizet, melybe japánolajat tettünk. 3-5 na­ pos koplalás rávezeti a szervezetet arra, hogy erejét a hörgők gyul­ ladására összpontosítsa. Ebben az időszakban egészen a gyógyu­ lásig igyunk sok gyümölcslevet és gyógyteát, mely megkönnyíti a váladék felköhögését. Jól bevált házi szer a borostyán, zilizgyö­ kér, kamilla, kakukkfű, zsálya és izlandi zuzmó tea. Sétáljunk so­ kat fenyő- vagy erdeifenyő-erdőben. Az izzó fenyő- vagy erdeifenyő-levelek füstje is jó hatással van a hurutos hörgőkre. 64

Teák: 1-1 csipet kakukkfüvet, lándzsás útifüvet, martilaput, ma­ joránnát, ökörfarkkóró-virágot és egy evőkanál ánizst fél liter víz­ zel leöntünk és 10 percig állni hagyunk. Ezt a teát apró kortyok­ ban isszuk egész napra elosztva. Frissítő és köhögésoldó hatású. Fejessaláta-főzet: szinte már elfeledett házi szer a fejes salá­ ta. Hideg vízbe tesszük a salátát és félig lefedve kis lángon főz­ zük öt percig. Lefekvés előtt egy pohárral iszunk a langyos fő­ zetből. Retekszirup: erősen hurutoldó hatású a feketeretek leve. Há­ mozzuk vagy tisztítsuk meg a feketeretket és vágjuk szeletekre. Szóljuk meg cukorral, ami kivonja a nedvességet. Napi 4-6 evő­ kanállal fogyasszunk ebből a szirupból. Cukor helyett alkalmaz­ hatunk mézet is, mely enyhe antibiotikus hatása miatt erősíti a szer hatását. A retekszirupot naponta frissen kell elkészíteni, mert gyorsan megpenészedik. Hagyma: kandiscukrot és egy apróra vágott hagymát főzzünk kevés vízben, míg besűriísödik. Ez a szirup is hurutoldó hatású. Gyermekek adagja 2 óránként 1 kávéskanál, felnőtteké ennek megfelelően 1 evőkanál. Fokhagymabor: Johann Künzle (1857-1945) német lelkész, aki a gyógynövények alkalmazását felélesztette, fokhagymás bort javasolt a köhögés enyhítésére. Egy gerezd fokhagyma le­ vét főzzük fel fél liter száraz fehérborban. Igyunk belőle órán­ ként egy kortyot. Mustár- vagy túrópakolás: készítsünk 6-7 evőkanál mustárlisztből borogatást (—> torokgyulladás) és helyezzük a mellkas­ ra és a hátra, majd kössük át. Legkésőbb 20 perc múlva vegyük le a kötést. Ismételjük meg két nap múlva az eljárást. A hörg­ hurut olykor már az első kezelés után érezhetően javul. Hasonló pakolás készíthető sovány túróból, melyhez néhány csepp ecetet adtunk és annyi tejet, hogy kenhető legyen (-> to­ rokgyulladás). Akkor távolítsuk el a borogatást, ha a túró meg­ száradt. Kívánság szerint megismételhetjük az eljárást. Mindkét borogatás kiszívja a gyulladást a mellkasból. Vigyázat! Súlyos hörghurut esetében orvosnak vagy természetgyógyász­ nak kell felügyelnie a folyamatot. Ha a hörghurut krónikusnak bizonyul, fel kell tárni az okát és kezelni kell. 65

Hőguta Hőguta esetén a meleg a szervezetben reked. Akkor alakul ki, ha a nap közvetlen hatásának vagyunk kitéve, például hőség ese­ tén szélcsendben, meleg levegőben. A szervezet akkor hévül túl, ha testi megerőltetés ellenére keveset izzadunk. Első jelei a fej­ fájás, gyengeség, szédülés és az ájulástól való félelem. A hőgu­ ta erőteljesebb megnyilvánulása a rosszullét, hányás, végül a ke­ ringés összeomlása. Kezelés: Akit hőguta fenyeget, lehetőleg rögtön vigyük hűvös és szellős helyre, fektessük le, emeljük meg a fejét és felsőtestét tegyük szabaddá. Helyezzünk hideg vizes kendőt (esetleg jégtömlőt) a beteg nyakára, homlokára és mellkasára, tegyünk hideg vizes borogatást a karokra és a lábszárra. Más esetben locsolhatunk nem túl hideg vizet a végtagokra és a felsőtestre, miközben ken­ dőkkel legyezzük a beteget (lásd -> napszúrás). Vigyázat! Hőguta esetén a keringés összeomlásakor ájulás és halál lehet a következmény. A fenti utasításokat elsősegélynyújtáskor kell követni. Súlyos eszméletvesztés esetén mesterséges lélegeztetés és szívmasszázs válhat szükségessé. Minden esetben hívjunk or­ vost, vagy mentőt a kórházba szállításhoz. Csak abban az eset­ ben vállalkozzanak „laikusok” a beteg szállítására, ha semmifé­ le orvosi segítség nem áll rendelkezésre.

Idegen testek „Idegen testeknek nevezzük azokat a testeket, melyek ott van­ nak, ahol jelenlétük számunkra nemkívánatos. Számukra ez mégis természetes, hiszen nem tesznek egyebet, mint idegen­ ként jelen vannak, ám ez az ember számára kellemetlen.” A gye­ rekektől származó meghatározásban az „idegen” dolgok kelle­ metlen volta hangsúlyozódik. Az idegen test viszont meg is akadhat a nyelőcsőben, szembe, orrba, fülbe kerülhet - különö­ sen gyermekek esetében. 66

Halszálka: Aki szereti a halat, tud bánni a szálkákkal. Különösen gyer­ mekeknél kerülhetnek finom szálkák a nyelőcsőbe és meg­ akadhatnak ott. A kisebb szálkák ártalmatlanok. Az Északitenger mellett a gyerekeket azzal nyugtatják meg, hogy a szál­ ka úgyis kikerül a szervezetből: „Holnap legföljebb majd alul szúr!” Aki a lenyelt szálkára indokolatlanul pánikkal reagál, fulladásos rohamot kaphat. Nagyon fontos tehát, hogy ne veszítsük el nyugalmunkat. Mivel a szálkákat általában nem lehet kézzel vagy csipesszel eltávolítani, legjobb, ha savanyú káposztát eszünk. A savanyú káposztában lévő tejsav a szálkát megpuhít­ ja, így az a gyomorba kerül, ahol megemésztődik. Cseresznyemag az orrban: Az orrba került cseresznyemag egy gyermek számára igen nyug­ talanító, különösen ha megpróbálja kipiszkálni, mert fennáll a veszélye annak, hogy a magot feljebb tolja. Hatásosabb, ha a má­ sik orrlyukat befogja, és az eldugultat erőteljesen fújja. A mag előbb-utóbb kicsúszik. Rovar a fülben: A fülbe került rovar megfullad, ha salátaolajat öntünk rá. Né­ hány perc múlva kiöblíthetjük. Por a szemben: A por szembe kerülve viszketést és nyálkahártyaizgalmat okoz. Ha vízzel öblítjük ki szemünket, akkor a szemcsék még mé­ lyebbre hatolhatnak. Erőteljes dörzsölés esetén karcolódik a kö­ tőhártya. Ha mégis dörzsölni kívánjuk a szemet, akkor óvatosan tegyük, az orr irányába. Könnyezzünk nyugodtan, hogy a szem kitisztulhasson. Ehhez nem a sérült, hanem a másik szemet kell dörzsölni. így mind­ kettő könnyezni fog. Ugyanezt a hatást érhetjük el frissen fel­ vágott hagymával is. Kaktusztiiske és szilánk a bőr alatt: Aki már nyúlt kaktuszba, tudja, milyen kellemetlen fájdalmat okozhatnak a finom tüskék. A bőr alá fúródó faszálka is kelle­ 67

metlen, de többnyire eltávolítható egy csipesz segítségével. A kaktusz finom tüskéitől azonban nem lehet ily módon meg­ szabadulni. Többnyire maguktól is kiesnek, de aki gyorsítani kí­ vánja a folyamatot, az tegye az érintett bőrrészt hideg vízbe, majd öntsön a felületre folyékony gyertyaviaszt. A megkemé­ nyedett gyertyaviaszt tépje le, így eltávolíthatja a beletapadt fi­ nom tüskéket.

Idegesség Az idegességnek számos tünete lehet, melyeket a gyógyászat­ ban összefoglalóan az idegrendszer működési zavarának nevez­ nek. Általános nyugtalanság és fizikai panaszok, melyek meg­ tévesztésig hasonlítanak a szervi működési zavarokra, képezik az ideggyengeség fő ismertetőjegyeit. Álmatlanság, ideges —> szívpanaszok, gyors pulzus, az arc kipirulása vagy elsápadása, izzadó vagy tartósan hideg kéz és láb - mindez idegességről tanúskodik. Az étvágy eltűnik, he­ lyette —> hasmenés, vagy —> székrekedés jelentkezik. Az ide­ gesség további jelei a kézremegés és az akaratlan rángás (—> görcsök). Az ideggyengeségnek sokféle oka lehet: - anyagcserezavar, különösen az ásványi anyagoké, - kimerültség, - túlzott alkohol-, nikotin- vagy gyógyszerfogyasztás, - mozgáshiány, - zajártalom, - lelki megterhelés, például kisebbrendűségi érzés, szeretethiány, családi vagy munkahelyi stressz, testi fogyatékosság stb. Kezelés: Aki tenni akar az idegessége ellen, először is jól figyelje meg magát, milyen alkalommal, melyik személy jelenlétében, milyen étel, ital vagy megterhelés után válik idegessé. Ezután el kell dönteni, hogy a nyugalom vagy a testmozgás bizonyul-e hasz­ nosnak. A túlsúlyosaknak vagy nehézkes mozgásúaknak éppen ide­ gességük miatt kell lefogyniuk, hogy ismét jól érezzék magu68

kát, az anyagcseréjük felgyorsuljon és teljesítőképességük meg­ növekedjék. Segítségükre lehet ebben a hosszú séta, az úszás és a torna (—> túlsúly). A —>vérszegények és sovány testalkatúak, akiknek emész­ tése nem működik helyesen, fogyasszanak több tejet, vajat, húst és tésztát. A mozgás fajtája és intenzitása az egyén mindenko­ ri terhelhetőségétől függ. Aki törékeny és ideges, ne erőltesse a hosszú sétákat vagy sportot. Ebben az esetben fontosabb a nyugalom, és a jó levegőt élvezhetjük a kertben, esetleg az er­ kélyen is. Idegesség esetén helytelen a szeszesitalok fogyasztása és a dohányzás. Helyette fekete tea ajánlott, melyet legföljebb három percig forráztunk. A kávé a benne lévő koffein miatt izgatószer­ ként hat, ezért még fokozza is az ideges panaszokat. Ez vonat­ kozik az éhgyomorra fogyasztott erős teára is. A nagy mennyi­ ségben fogyasztott bodzabogyó szintén az idegesség ellen hat. Lemosás, tusolás, fürdés: a meleg fürdő (35-37 °C-on 15-20 percig) megnyugtatóan hat, ugyanígy a hideg tusolás és mosa­ kodás, melynek során azonban a fejet nem érheti víz. A hideg vizes lemosás során a testrészeket egyenként lassan mossuk le szivaccsal vagy kendővel, majd töröljük szárazra, mielőtt a mo­ sakodást folytatnánk. Aki érzékeny a hidegre, az ugyanezt lan­ gyos vagy meleg vízzel tegye. Adjunk 1 liter vízhez 1 csésze gyümölcsecetet vagy 1 evőkanál ámikaoldatot. Váltó-lábfurdő: mindkét lábunkat tegyük 5 percre 38-43 °C-os vízbe, majd 5-20 percre hideg vízzel telt fürdőedénybe. Tetszés szerint megismételhetjük az eljárást. Az utolsó fürdő legyen hi­ deg. Végül húzzunk meleg zoknit a nedves lábunkra, és jáijunk addig, míg megszárad. A váltólábfürdők főként a hideg végtagok esetében segít, de ne alkalmazzuk magas vagy alacsony —> vér­ nyomás, előrehaladott érelmeszesedés, szívgyengeség, szapora pulzus és pajzsmirigytúltengés esetén. Vigyázat! Az idegesség okát lehetőleg fel kell tárni és el kell hárítani. Ké­ miai szerekkel nem lehet megszüntetni a lelki okokat. Túlzott idegesség esetében forduljunk ezért orvoshoz vagy természetgyógyászhoz. Bizonyos esetekben pszichoterápia válik szüksé­ gessé, melynek során feltáiják a valódi problémát. 69

Influenza Az influenza szó francia eredetű szó, jelentése: szeszély, han­ gulat, mert kiszámíthatatlan, és az embert általában hirtelen tá­ madja meg. A járványokat, melyek sorába az influenza is tarto­ zik, vírusok okozzák, és ezek a valódi influenza esetében rend­ kívül agresszívak. Az influenza tehát jelentős mértékben eltér a különleges, lázzal kísért megfázástól, melyet inkább az influen­ zás fertőzések közé sorolhatunk. A valódi influenza esetében a láz gyorsan felszökik, és több­ nyire hidegrázás kíséri, a betegségérzethez fej-, keresztcsontiés végtagfájdalom járul. Mindezt nyálkahártya-gyulladás köve­ ti a szem, az orr, a garat, a légcső és a szem területén. A száraz köhögés, a —> nátha, az égő és könnyező szemek és az ezzel együtt járó kötőszövet-gyulladás az influenza legfeltű­ nőbb jelei közé tartozik. Az első lázhullám 2-4 napon belül el­ múlik, de a rossz közérzet továbbra is megmarad. Két nap múl­ va a testhőmérséklet ismét emelkedni kezd. Az influenza ezután szövődménymentesen gyógyul, vagy más szervek gyulladását idézi elő. Kezelés: Az influenza kezelése mindenekelőtt türelmet igényel. A beteg eldöntheti, hogy 2 hétig, vagy 14 napig gyengélkedik. Az influenza fertőző, a betegnek ágyban a helye, még 3 nap­ pal a láz elmúlta után is. Aki túl korán felkel, annak visszaesés­ re vagy súlyos következményekre kell számítania. A lázas időszakban ne együnk sokat, hogy szervezetünk ne a teli gyomorra koncentráljon. Fogyasszunk nagy mennyiségben citrusféléket és gyümölcsleveket - magas C vitamin-tartalmuk miatt. A láz elmúltával lassan visszatérhetünk a megszokott ét­ rendhez. További szereket a kísérő tünetek kezelésére lásd —> torokgyulladás, -> hörghurut. Vigyázat! Az influenzát feltétlenül ki kell kezelni. A második lázhullám­ mal már túljutunk a betegség nehezén, de ez egyben jelezhet —> homloküreg-, —> középfül-, tüdő-, szívizom-, agyhártyagyulla­ 70

dást, hányást, -» hasmenést is. Mivel az influenza járvány for­ májában terjed, és a vírustörzsek miatt a betegség különböző le­ folyású lehet, ezért az influenza esetében feltétlenül kérjük ki orvosunk tanácsát.

ínygyulladás Az ínygyulladásnak több oka is lehet: zavar támadhat a hormon­ működésben, a szervezet vitaminhiányban szenved, vagy bizo­ nyos fémek okoznak mérgezést. Lehetséges, hogy elmozdultak a tömések, a koronák vagy a pótlások. Fogkő is kiválthatja ezt a zavart, mely gondos száj- és fogápolással elkerülhető. A gyulladást jelzi, ha az íny megdagad, sötétre színeződik és vérzik. Kisebb fekélyek és erős szájszag kísérheti a folyamatot. Kezelés: Ha az íny a megfelelő ápolás ellenére is begyullad, fogyasszunk sok gyümölcsöt és frissen préselt gyümölcs- és zöldséglevet. Öblítsük ki szánkat langyos zsálya, kamilla és borsmenta teával minden étkezés után. Szájszag ellen rágcsáljunk borókabogyót.

Isiász Az isialgia olyan idegzsába, mely csípőfájdalmat okoz; röviden (görög eredetű szóval) isiásznak nevezzük. A csípőfájdalom az egyik leggyakoribb idegfájdalom. Az isiász-ideg az ágyékcsigo­ lya két oldalán fut a faron keresztül végig a lábakon egészen a nagylábujjakig. Ezen a szakaszon erős mechanikus hatásnak van kitéve, és érzékeny a hidegre. Ezt a csípőfájdalmat előmozdítja, ha a lábak túl vannak ter­ helve, huzat éri őket, vagy ha kényelmetlen az ülés. A fájdalom általában az ágyék- és keresztcsont tájékáról indul, és követi az ideg útját a comb hátsó felén egészen a bokáig. Más ideggyul­ ladásoktól eltérően a fájdalom állandó, sőt nyomás, hideg, a láb kényelmetlen helyzetének hatására még fokozódik is. A csípőfájdalmak gyakran hónapokig is eltartanak, és gyak­ ran oda is vezethetnek, hogy a beteget ágyhoz kötik, vagy csak 71

óriási fájdalmak árán tud járni. A visszaesés lehetősége nagy, és csak akkor csökkenthető, ha kerüljük a fájdalmat eredetileg ki­ váltó okot. Kezelés: A lumbágóhoz hasonlóan a nyugalom és a meleg a legfontosabb azokon a napokon, amikor a legerősebb a csípőfájdalom. Az erős fájdalmak enyhülése után eddzük magunkat masszázzsal, gim­ nasztikával és hideg vizes kezelésekkel. A házi szerek kiegészí­ tőjeként otthon a lumbágóra is jól ható forró fürdő ajánlatos. Forró fürdő: 38-45 °C-os vízben 20-30 percig fürdőzünk. Ezután alaposan megtörülközünk, természetes anyagú fürdőkö­ penyt veszünk fel, és fél órán keresztül izzadunk egy előmele­ gített ágyban. Ezután hideg vagy langyos vízzel lemosakszunk. Túlságosan magas vagy alacsony vérnyomás, szívpanaszok, előrehaladott érelmeszesedés, pajzsmirigytúltengés és terhesség esetén ne alkalmazzuk ezt a fürdőt. A fájdalmak elmúltával a fürdő után tomagyakorlatokat vé­ gezhetünk. Nyújtsuk ki a lábunkat. Hajlítsuk be térdben addig a pontig, míg a fájdalomszintet elérjük, majd nyújtsuk újra ki. A hideg vagy váltóvizes lemosások is erősítik a lábszárat. Vigyázat! Az isiászt kiválthatja többek között mandula- vagy orrmelléküreggyulladás, malária, influenza, tífusz, anyagcserezavarok (például cukorbetegség), alhasi gyulladások vagy porckorongsérv.

Izomláz Az izomlázat apró, ám rendkívül fájdalmas sérülések eredménye­ zik az izomszövetben, ha bemelegítés nélkül vagy nem kellő be­ melegítés után túlterheljük az izomzatot. A tej-, szén- és foszforsavakat nincs elegendő idő elszállítani, így ezek táplálják a „lá­ zat”. Aki tehát hosszabb kihagyás után újra sportolni kezd, ne csodálkozzék, ha az izmai túl lesznek terhelve, és ennek megfe­ lelően reagálnak. Az új mozgáshoz fokozatosan szoktassuk ma­ gunkat, és az izmokat előtte jól melegítsük be. Még edzett spor­ tolókat is gyötörhet izomláz, ha más sportágra állnak át: egy ver­ 72

senykerékpáros más izmokat terhel, mint egy teniszjátékos. Aki el akarja kerülni az izomlázat, eddze magát sokoldalúan, és na­ gyobb megerőltetés után azonnal tusoljon le forró vízzel. Ha mindezek ellenére mégis utolér bennünket ez a kellemet­ lenség? Folytassuk tovább óvatosan a mozgást, és gondoskod­ junk a fájó izomzat jó vérellátásáról. Az alábbi otthon is alkal­ mazható szerek serkentik a vérkeringést: Hideg lemosások: a fájó izomcsomókat hideg vízzel (egy szi­ vacs segítségével) lemossuk, majd frottír törülközővel szárazra dörzsöljük. A lemosott izomcsomókat tartsuk melegen, és sem­ mi esetre se hagyjuk kihűlni. Masszírozás: a fájó izmokat - lehetőleg szaunázás után - szá­ raz kefével masszírozzuk. Sópaszta: a sót kevés vízzel sűrű pasztává keverjük, és a fá­ jó izmokra tesszük. 10 perc múlva meleg vízzel lemossuk, és a helyét szárazra dörzsöljük. Sósborszesz és gyümölcsecet: meleg fürdő (szénavirággal) vagy szaunázás után a fájó izmokat bedörzsöljük sósborszesszel vagy gyümölcsecettel.

Izzadás, túlzott A verejtékmirigyek az egészséges szervezetben gondoskodnak arról, hogy a testnedvek a szövetekből és az izmokból a vérbe, a vérből pedig a mirigyekhez kerüljenek. Izzadni egészséges és fontos dolog. Régi hagyományok (szauna és mások) az izzadás előidézését gyógymódként alkalmazzák, mert az izzadsággal együtt salakanyag és méreg választódik ki. A túlzott izzadást sem szabad tehát mesterségesen megakadályozni. Amennyiben más szerv zavara okozza, fel kell tárni az okot, és kezelni kell. Kezelés: A kéz, láb és hónalj izzadását többnyire ideges tünetek és lelki okok váltják ki. Ezeken nem segítenek házi szerek, hiszen azok nem képesek elhárítani az eredeti okokat. Fel kell tárni az ide­ gesség okát, meg kell előzni azt és ügyelni kell a tisztaságra. Reggel és este mosakodjunk meg alaposan, és tusoljunk nap­ közben is szükség szerint. Viseljünk természetes anyagból (pa73

műt, selyem, gyapjú) készült harisnyát és alsóneműt, és váltsunk naponta tisztát. Cipőnk bőrből készüljön, legyen elég tág és ké­ nyelmes, ne legyen gumitalpú és jól szellőzzék. A láb izzadása esetén járjunk - ha csak lehet - szandálban vagy mezítláb, hogy lábunk kiszellőzhessen. Otthon, a reggeli harmatos fűben vagy a reggeli hóban tett séta edzi a lábat. Hideg vagy emelkedő hőmérsékletű lábfürdő: vegyünk min­ den este hideg lábfürdőt (—>fejfájás) ecetes vízben. Emelkedő hőmérsékletű lábfürdő (—> idegesség) készítésekor túlzott lábizzadás esetén tölgyfakéreg-főzetet adjunk a vízhez. A főzethez 2-3 evőkanál apróra zúzott tölgyfakérget áztassunk 1/4 liter hi­ deg vízben, főzzük fel, és hagyjuk 15 percig állni. A gyümölcsecet és a tölgyfakéreg összehúzza az ereket, nem gátolja az izzadást, hanem fokozza a láb vérellátását. Láb­ szag ellen hatásos a lábfürdő, melybe 5 marék réti virágot adtunk. Táplálkozás: a túlzott izzadást a táplálkozás is befolyásolhat­ ja. Kerüljük a hús, különösen a sertéshús, a só, az erős fűsze­ rek, a feketekávé és az erős szeszesitalok fogyasztását, mert azok fokozzák az izzadást. Helyette iktassunk az étrendünkbe sok zöldségfélét és gyümölcsöt. Vigyázat! Pajzsmirigytúltengés, cukorbaj, krónikus ízületi gyulladás és túlsúly okozhat túlzott izzadást. Ha az izzadás mértéke nem csökken, kéijünk tanácsot orvostól vagy természetgyógyász­ tól.

Kalciumhiány Különösen a csontok, fogak számára és a terhesség idején van szüksége a szervezetnek sok kalciumra. Ezt az elemet többek között csontok, tengeri állatok páncélzata és a tojáshéj tartal­ mazza. Nem mindenki szeret azonban csontot, homár- vagy rákollót rágni. Egyszerűbb tojáshéjból pótolni a kalciumot. Mozsár­ ral porrá zúzzuk a tojáshéjat, kis citromlevet adunk hozzá, mely­ nek segítségével megkönnyítjük a szervezet számára a kalcium felvételét. Vegyünk be ebből a keverékből naponta egy evőka­ nálnyit. Erősíti a körmöt és a hajat is. 74

Kék folt —> vérömleny Köröm, gyűrött/törékeny A törékeny köröm gyakran —>kalciumhiányra, még gyakrabban —> vashiányra, vagy —» vérellátási zavarokra, esetleg pajzsmirigytúltengésre vezethető vissza. A súlyos fertőző betegségek mint pl. a májgyulladás, tífusz és malária - rontják a szervezet ellenálló képességét, és hatással lehetnek a körmökre is. A kör­ mökön apró domborulatok és hullámok keletkeznek, melyek gyűrődés látszatát keltik. A hullámos felület B-vitamin hiányá­ ra utal. Ez az anyag megtalálható a sütő-, a száraz- és a sörélesz­ tőben. Ezeknek az élesztőknek nem kellemetlen az íze és a sza­ ga, és 1 evőkanálnyi mennyiségben, melyet akár a levesbe is be­ lekeverhetünk, megszünteti a vitaminhiányt, és segíti a köröm egyenletes és egyenes növekedését.

Középfülgyulladás Fertőző betegségek, az orr és a gége fokozott nyálkatermelésével járó megfázások következtében főként gyerekeknél be­ gyulladhat a középfül. A betegség erősödő szúró fájdalom­ ként jelentkezik a fülben. Mintha eldugultak volna a fülek, egy­ re kevésbé hallani a külső zajokat, de egyre erősebben a belső zúgást, lüktetést. Az általános rossz közérzet gyakran -» láz­ zal jár. Kezelés: Középfülgyulladással maradjunk ágyban, de legalább is zárt tér­ ben. Ingadozó hőmérséklet és léghuzat ront a beteg állapotán. A nyugalom a legfontosabb most is, mint minden gyulladás ese­ tében. Tilos az izgalom, a testi megerőltetés és az alkoholfo­ gyasztás. A kifolyó gennyet töröljük le óvatosan fültisztító pálcikával, melyet előtte kamilla teába vagy olíva olajba mártottunk. Job­ ban oldódik, ha előtte néhány csepp meleg olajat csepegtetünk a fülbe. 75

Heveny gyulladás esetén jól bevált a hideg és a meleg egyi­ dejű alkalmazása. Meleg (nem forró!) olíva olajat csepegtetünk a fülbe, és hideg borogatást vagy jégtömlőt helyezünk a fülkagy­ lóra. Az eljárás fájdalomcsillapító hatású, éppúgy mint az ola­ jos vagy zsíros kötés (—> gégegyulladás), vagy a burgonyazsák (—>hólyaghurut). Ezeket a fülre helyezzük és kendővel rögzít­ jük. A kötések hőmérsékletét próbáljuk ki az alkar belső olda­ lán, nehogy túl meleg legyen. Lenmag és kamilla: burgonya helyett tölthetünk a zsákba len­ magot vagy kamillavirágot. Kössük össze szorosan a zsák szá­ ját, és mártsuk néhány percre forró vízbe. Hagyjuk kihűlni kel­ lemes hőmérsékletűre, és helyezzük 60-90 percre a fülre. Az el­ járást szükség szerint megismételhetjük. Vigyázat! A krónikus középfülgyulladás nem kezelt vagy félrekezelt heveny gyulladásból alakul ki. Mindkét eset szövődmények kialakulásá­ hoz vezethet, mint például nagyothallás, maradandó egyensúlyzavar, agyvelő- és agyhártyagyulladás. A középfülgyulladás sú­ lyosabb, gennyes változatát gyerekek és felnőttek esetében fertő­ ző betegségek okozzák: kanyaró, skarlát, tífusz vagy diftéria. Be­ széljük meg a házi szerek alkalmazását a kezelőorvossal, aki meg­ állapítja, hogy a betegség valóban lezajlott-e.

Kullancs A kullancsok az utóbbi időben rossz hírbe keveredtek, mert bi­ zonyos vírusokat teijeszthetnek. Azonban nem mindegyik kul­ lancs lehetséges betegségközvetítő is. A kullancsok a bőrbe fúr­ ják a fejüket és vért szívnak, míg testük hátsó része lencsényire vagy borsónyira dagad. A kullancsot nem szabad kitépni, mert a feje a bőrben reked­ het és gyulladást válthat ki. Magától leesik, ha ragasztót vagy olajat csepegtetünk rá. Ezekkel a szerekkel a kutyákat is meg­ szabadíthatjuk a kullancsoktól.

Lábizzadás —> izzadás, túlzott 76

Lapostetű A lapostetű főként a fanszőrzetben és a szeméremtesten jelenik meg. A meleg testtájakat kedveli, ezért a hónaljszőrzetben is meg­ telepedhet Átmenetileg megjelenhet a szakállban vagy egyéb test­ szőrzetben is. A fejbőrön, a hajban azonban soha nem fordul elő. A lapostetű többnyire nemi érintkezés során terjed át ember­ ről emberre. Nagyon ritka a WC használatából eredő fertőzés, a piszkos ágyneműn keresztül inkább terjedhet. Életterükből ki­ kerülve 24 órán belül elpusztulnak a lapostetvek. Nem terjesz­ tenek betegségeket. A kellemetlen élősdiek különösen éjszaka okoznak sok bosszúságot, ha vért szívnak, mert ez erős viszketéssel jár. Fe­ hér hosszúkás tojásaikat a szemérem- vagy a hónaljszőrzet tö­ vébe rakják. A viszketés, valamint a fészkek jelenléte utal a lapostetű jelenlétére. Kezelés: Ha lapostetűt észlelünk, ne essünk pánikba. Szélsőséges esetekben a fertőzött testtájakról teljesen eltávolítják a szerzetet, hogy a vissza­ maradó fészkek láthatóvá váljanak. A lapostetű egyik ellenszere a petróleumos, spirituszos vagy benzines bedörzsölés. Mivel ez a nyál­ kahártyát irritálhatja, ezért alkalmazhatunk ecetes lemosást is. Hasz­ nálhatunk bor- vagy gyümölcsecetet tisztán - radikális kúra esetén -, vagy hígítva, ekkor 3 evőkanál ecetet keverünk 1 liter vízhez. Ismé­ teljük meg az eljárást naponta többször, főleg este, lefekvés előtt Az első 3-4 nap folyamán váltsunk naponta tiszta alsóneműt és ágyneműt, és naponta főzzük ki. A megmaradt fészkekből az érintett testtájakon kel ki a következő generáció, ezért az eljá­ rást 14 nap múlva meg kell ismételni. A kezelést a partnerek­ nek következetesen alkalmaznia kell, különben ismételten átad­ hatják egymásnak a lapostetűt.

Láz Az ember normális testhőmérséklete 36,5 °C és 37,5 °C között van. Az ennél magasabb testhőmérsékletet, melyet gyengeség, hidegrázás, izzadás és végtagfájdalom kísér, láznak nevezünk. 77

A láz a szervezet természetes reakciója valamely működési za­ varra. A 39 °C-ig terjedő lázat tehát nem kell azonnal tabletták­ kal vagy kúpokkal lenyomni. A régi Egyiptomban a lázas bete­ get csak 3 nap eltelte után kezelték gyógyszerekkel, hogy a szer­ vezetnek legyen esélye önmagát meggyógyítani. Éppen a gye­ rekek tesznek szert láz útján ellenállóerőre, amiből azután egész életük folyamán élnek majd. Kezelés: A házi szerek korlátok között tartják a lázat, de nem mulaszt­ ják el. Hideg lábborogatás: két vászon konyharuhát mérsékelten hi­ deg vízbe mártunk, és térdtől bokáig kisimítva rácsavaijuk az alsó lábszárakra. A konyharuhákat gyapjúkendővel kössük kö­ rül. Félóra elteltével vegyük le a kendőket, különben hő-vissza­ tartás következik be, és a láz fokozódhat. 30 perc után ismét fel­ tehetjük a borogatást. Teljes fürdő: egészséges szervezetiek a lázas megbetegedés kezdetén izzasztókúrát vehetnek. Feküdjünk 15 percre fürdőkád­ ba, a fürdővíz hőmérséklete egyezzen meg testünk hőmérsékle­ tével. Törülközés nélkül bújjunk gyorsan meleg fürdőköpenybe, feküdjünk ágyba és takarózzunk be jó melegen. Félóra után meg kell szakítani az izzasztókúrát, mert különben túlterheljük a ke­ ringést. Csak három nap múlva szabad megismételni a kúrát. A vízhez adhatunk szénavirágot vagy gyümölcsecetet. Folyadékpótlás: tartós láz esetén ügyeljünk arra, hogy a fo­ lyadékveszteséget pótoljuk. Együnk kevesebbet és igyunk töb­ bet - főként izzadást serkentő teákat: pl. bodzavirág-, hársfa­ vagy citromos borsmentateát.

Leégés A napsütötte bőr a nyári vagy téli szabadság után Közép-Európában szinte státusszimbólum; azt a látszatot kelti, hogy egye­ sek megengedhetik maguknak, hogy szabadságuk alatt napköz­ ben a szabadban lustálkodjanak, míg mások zárt helyiségekben dolgoznak. Hajdan viszont ezzel ellentétben a világos bőr volt az előkelő és divatos. A tehetős nők és férfiak ezzel azt juttat­ 78

ták kifejezésre, hogy nem kényszerülnek a szabadban dolgozni, mint a földművesek a szántóföldön, vagy a halászok és a vadá­ szok. Akkor égünk le, ha hosszú ideig kitesszük magunkat a nap ibolyántúli sugárzásának. Este vagy éjszaka érezzük csak, hogy bőrünk leégett. Már napozás közben ügyelnünk kellene tehát ar­ ra, nem pirul-e ki, húzódik vagy viszket a bőrünk. Többnyire már ekkor is késő, de ilyen esetben sürgősen jöjjünk be a nap­ ról, vagy védjük magunkat ruhával. A leégett bőr felhólyagosodik és lehámlik. Súlyosabb esetek —> fejfájással, hidegrázással, —>hasmenéssel, ritkábban —>napszúrással járhatnak. Fokozatosan szoktassuk bőrünket a naphoz, különösen sza­ badságunk idején. Főként a déli órákban védjük magunkat a nap­ tól, és semmiképpen se süttessük magunkat sokáig a napon. Le­ barnulhatunk - kíméletesebb módon - az árnyékban is. Úszni, szörfözni és fürdeni is veszélyes, bár a bőrt hűsíti a víz: éppen a víztükör erősíti fel az ibolyántúli sugarakat. Minden leégés növeli a bőrrák esélyét. A vegyszerek és a nap együttes hatása szintén hozzájárulhat kialakulásához. A drága fényvédőszereket olcsón pótolhatjuk természetes olí­ va olajjal, melybe kevés ecetet kevertünk. Természetes módon védi és ápolja a bőrt. A leégést is ápolhatjuk olíva olajjal. Ar­ cunkat dörzsöljük be egy felvágott uborka levével. Az uborkalé sűrített formában hatékony fényvédőszer. Kezelés: Ha a bőr még nem hólyagosodon fel, és csak a felszíne sült le, hűsíti és gyógyítja egy citrom leve. Előtte győződjünk meg arról, nem reagálunk-e rá túlérzékenyen; végezzünk bőrpróbát az alka­ ron. Ha nem észlelünk bőrpírt, akkor alkalmazhatjuk a citromot. Ne facsarjuk a bőrre, és frissen préselt levet alkalmazzunk. Citrom helyett helyezhetünk túrót vagy uborkaszeleteket is a bőrre. Hűsítik és megnyugtatják a bőrt. A nyers felvágott bur­ gonya leve almaecettel és íróval elkeverve szintén jótékonyan hat a leégett bőrre. Vigyázat! Ha a hólyagokat nem tartjuk tisztán és nem ápoljuk, akkor gyul­ ladásba jöhetnek, s ebben az esetben orvosi beavatkozás szük­ séges. A leégés általában nem okoz hegeket. 79

Májelégtelenség A májelégtelenség azt jelenti, hogy a máj nem képes megfele­ lően ellátni a feladatát. Előfordulhat, hogy a máj teljesen fel­ mondja a működését és kómát, súlyos eszméletvesztést okoz. A zavart kiváltó okok lehetnek: - a máj megkeményedése, májzsugorodás, - a máj vagy az epehólyag heveny vagy krónikus gyulla­ dása, - máj- vagy hasnyálmirigyrák, - alkohol-, gomba- vagy gyógyszermérgezés (vagy egyéb mérgezések), - súlyos sokk. Heveny májelégtelenség drámai kimenetelű, és néhány napon belül kómához vezet. A krónikus folyamat lassúbb lefolyású és a zavarnak több tünete jelentkezik, például gyengeség, émely­ gés, —» bőrviszketés és -kiütés, —>fejfájás, -» sárgaság, —>fá­ radékonyság. Gyakran fehérje-, szénhidrát- és főként zsíranyag­ csere-zavarok utalnak májelégtelenségre. Kezelés: Táplálékunk tartalmazzon bőségesen fehérjét és szénhidrátot, de legyen zsírszegény. Tilos a fűszerek, az alkohol és a nikotin fo­ gyasztása! Az egyenként elfogyasztott ételek hatása alapján döntsük el, mi az, amit az egyén elbír. Az alábbi eljárások első­ sorban a máj vérellátását hivatottak elősegíteni. A máj működé­ sének helyreállításához fogyasszunk egy hétig naponta 6 dkg so­ vány túrót 1 evőkanál lenolajjal és 1 kávéskanál citromlével el­ keverve. A zöldségként vagy zöldséglé formájában fogyasztott articsóka szintén megkönnyíti a máj munkáját. Emelkedő hőmérsékletű forró ülőfürdő: a fejfájás kezelésé­ hez hasonlóan jelen esetben is jótékonyan hatnak az emelkedő hőmérsékletű fürdők, de itt a beteg kádban ül, a víz szintje pe­ dig köldökig ér. A fürdővíz kezdeti hőmérséklete 35 °C legyen. 5 percenként merjünk ki a fürdővízből néhány liternyit, és ad­ junk hozzá ugyanilyen mennyiségben forró vizet. 20-25 perc el­ teltével a víz 45 °C-os hőmérsékletre melegszik fel. Maradjunk még 5 percet a forró fürdőben. Jelen esetre is érvényes, hogy a kezelés súlyos szívhiba, magas illetve alacsony vérnyomás, elő­ 80

rehaladott érelmeszesedés, hasnyálmirigy-működési zavarok esetén, valamint a terhesség ideje alatt nem javallt. A fürdő után különféle borogatásokból (kötésekből) választhatunk. Hideg vizes borogatás: vászonkendőt hideg vízbe mártunk és a has jobb felső oldalára helyezzük. Ezt vászon vagy pamutken­ dővel rögzítjük oly módon, hogy testünket körbekötjük. Végül egy gyapjúkendőt csavarunk a kötés fölé. Jól betakarózva izzad­ junk 30 percig az ágyban. Végül mosakodjunk le langyos vagy hideg vízzel. Ülőfürdőt vagy meleg pakolást naponta legfeljebb kétszer alkalmazhatunk. Burgonyazsák: az —> epebántalmakhoz hasonlóan májelégte­ lenség esetén is alkalmazhatunk burgonyazsákot. Burgonya he­ lyett felhasználhatunk más agyagot, lenmagot vagy tufát is. Na­ ponta kétszer alkalmazzuk a pakolást, ami segíti a máj vérellá­ tását. Retekkivonat: máj- és epebetegségek régi házi szere a retek­ kivonat. Irene Zanderel jegyezte le az egyik hatékony retekki­ vonat receptjét. Hámozzuk meg a fekete vagy fehér retket, ap­ rítsuk fel, vagy reszeljük meg, és tegyük zöldségprésbe. Az így nyert kivonatból igyunk naponta éhgyomorra először 100 ml-t. Emeljük a napi mennyiséget fokozatosan, míg egy hét múlva már 400 ml-t érünk el. Csökkentsük ezután a mennyiséget, míg újra elérjük a napi 100 ml-t. Érzékeny gyomrúak fokozatosan szoktassák gyomrukat a kivonathoz. Máriatövis gyümölcstea: egy evőkanál máriatövis gyümöl­ csöt leforrázunk forró vízzel és 10 percig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük. Naponta igyunk belőle egy csésze teát minden főét­ kezés előtt 30 perccel kortyonként fogyasztva. A fodormentale­ vél erősíti a hatását és javítja az aromáját. Oroszlánfog: áprilistól májusig lehetőségünk van egy leg­ alább 6 hétig tartó oroszlánfog-tea kúrára. Vegyünk 1 csésze víz­ hez 1-2 felaprított oroszlánfog növényt és gyökeret. Forraljuk fel a teát, majd hagyjuk 15 percig állni. Napi 1-1 csésze tea reg­ gel és este szabályozza a máj- és a vese-, valamint az egész anyagcsere-működést. Vigyázat! A májelégtelenséget mindig nagyon komolyan kell venni. A he­ veny megbetegedések és a krónikus folyamatok esetében egya­ 81

ránt orvos - vagy természetgyógyász - tanácsát kell kérni. A há­ zi szerek hosszan alkalmazhatók. A kezeléseket beszéljük meg a mindenkori terapeutával.

Mandulagyulladás -> torokgyulladás Másnaposság A másnaposság egy átmulatott éjszaka után járó büntetés. A sok alkohol rosszulléthez és —> fejfájáshoz vezet, különösen ha sok és sokféle szeszesitalt iszunk össze-vissza. »Sörre bor - min­ denkor, borra sör - meggyötör« - hangzik a rímes népi bölcses­ ség arról, hogy az ember mit tegyen és mit ne - ha már egyszer kirúg a hámból. Kezelés: Hering és savanyú uborka: macskajaj esetén legjobb, ha a macs­ kát megetetjük heringgel, akkor eltűnik. Valóban, a savanyú he­ ring jól bevált házi szer a másnaposság ellen. Valószínűleg hely­ reáll tőle a szervezet ásványianyag-egyensúlya. Hering helyett a savanyú uborka is megteszi. Erős kávé: egy csésze hideg, erős kávé - cukor nélkül, egy egész citrom levével elkeverve - ismét talpra állít. Hideg borogatás és jég: a tarkóra helyezett jeges tömlő és hi­ deg vizes borogatás segít leküzdeni a fejfájást és levertséget. A nyakat végül dörzsöljük szárazra, hogy serkentsük a vérellá­ tást. Váltóvizes tusolás: az átmulatott éjszaka után felébreszt a vál­ tóvizes tusolás: először meleg, majd forró, végül pedig rövid hi­ deg vizes. Ha mindez nem segít, ismételjük meg az egész folya­ matot. Végezetül dörzsöljük szárazra a bőrünket. Meleg fürdő: akinek ideje engedi, adja át magát a fürdőzés örö­ meinek 15-20 percen keresztül. Ezután nedvesen fürdőlepedőbe vagy fürdőköpenybe takarva izzadjunk fél órát az ágyban. Vége­ zetül gyorsan mosakodjunk le hideg vízzel. Az eljárás nem aján­ latos magas vagy alacsony vémyomású, szívpanaszokkal küszkö­ dő vagy pajzsmirigytúltengésben szenvedő személyeknek. 82

Kamilla vagy borsmenta tea: rosszullét esetén segít a kamil­ la vagy borsmenta tea, vagy a kettő keveréke. Akinek nincs étvágya, ne kényszerítse önmagát az evésre, ha­ nem koplaljon mindaddig, míg az étvágya vissza nem tér. Me­ leg cukros vízzel (1 evőkanálnyi 1 pohárban) vagy 1 evőkanál lekvár lassan ismét hozzászoktatja a gyomrot a mindenna­ pokhoz.

Menstruációs panaszok Egyes nők a menstruáció ideje alatt és után rosszul érzik magu­ kat. Görcsöt éreznek a hasukban, vagy keresztcsontig kisugár­ zó fájdalmat szédülés, hányinger és hányás kíséretében. Ezek­ nek a tüneteknek nincs szervi alapja, bár sokan ettől tartanak. Az esetek túlnyomó részében ez kizárható egy alapos nőgyó­ gyászati vizsgálat alapján. A legtöbb nő tudja, hogy a partneré­ hez fűződő kapcsolata - vagy ha nincs, az iránta megnyilvánu­ ló igény -, a szexualitáshoz és a gyermekekhez való viszonya, gondok és munkahelyi problémák mind kihatnak a hormonmű­ ködésre és ezen keresztül a menstruációs ciklusokra is. Továb­ bi említésre méltó tényező lehet egy új napirendre való áttérés, új környezet és szokatlan ételek a szabadság idején. Kezelés: Mindenek előtt fontos, hogy az ember tudja, mi játszódik le egy ciklus alkalmával a női szervezetben, és megtanulja a külső té­ nyezők befolyását helyesen felmérni. A partnernek is megfele­ lően informáltnak kell lennie. A házi szerek enyhítik a kellemetlen közérzetet, hozzájárul­ nak az ellazuláshoz, ami elősegíti a vérzést. Melegvizes borogatás: mártsunk forró vízbe egy vászonken­ dőt, és a meleg vizes palackkal helyezzük az alhasra. A pako­ lást egy gyapjúkendővel rögzítsük szoros kötésben. Görcsös hasfájás esetén lazító hatású, serkenti a vérellátást, és igény sze­ rint megismételhető. Meleg fürdő: 34-37 °C-os fürdő lefekvés előtt ellazítja a ha­ sat fájdalom esetén. 10-15 perc után hideg vagy langyos tuso­ lással fejezzük be a fürdőt. 83

Vigyázat! Nőgyógyásznak kell megállapítania, hogy a menstruáció ideje alatt fellépő rosszulléteknek van-e szervi alapja. Ha nem így van, és a zavarokat hormonokkal kell kezelni, akkor felmerül a kér­ dés, hogy valóban szükséges-e a kezelés. Egy jó orvos termé­ szetgyógyászatot javasol, vagy külső tényezőket keres, melyek a menstruációra kihatnak.

Migrén A migrén rohamszerűen támad, többnyire fájdalom formájában a fej egyik oldalán. Aki ebben szenved, általánosan rosszul ér­ zi magát, nyugtalan és ingerlékeny. Olykor nyomást érzünk a fe­ jünkben, fülzúgást, vagy szédülést, míg az émelygés hányásba megy át, ami sok, migrénben szenvedő számára a roham hirte­ len megszűnését jelenti. Bár nem minden esetben, de a migrén­ re hajlamos személyek ideges alkatúak, így roham esetén a gyo­ mor is viseli a terhet. A hasfájás és a migrén kölcsönösen kivált­ hatják egymást vagy felléphetnek együttesen, de ez nem tör­ vényszerű. A fény, a zaj és más külső ingerek kellemetlenné válnak. A ro­ ham többnyire néhány órán keresztül tart, szélsőséges esetekben napokig, majd lassan elmúlik. Erős hányás vagy vizeletürítés ve­ zethetik be a roham végét. A rohamok között az érintettek egészségesnek, fájdalommen­ tesnek érzik magukat, teljesítőképességük jó. A történelem egyik leghíresebb migrénbetege az orosz forradalmár, Vlagyi­ mir Iljics Lenin volt. Az igazi migrén krónikus és évekig, sőt évtizedekig is eltart. Csak magas korban szűnnek meg a panaszok, de akkor önmaguktól. A rohamokat testi vagy szellemi megerőltetés, súlyos lelki megrázkódtatás és más egyéb váltja ki. A migrénre való hajlam örökletes. Kezelés: Mivel a migrént sem a házi szerek, sem az orvosságok nem ké­ pesek meggyógyítani, ezért meg kell tanulni együtt élni vele. Lehetőleg kerülni kell a testi és megerőltetést, a lelki terheket. 84

A sport különösen az ülő foglalkozásúak esetében tesz jót. A hi­ deg-meleg váltótusolások és a rövid hideg vizes tusolások - erő­ teljes szárazra dörzsöléssel - megedzenek és elősegítik a jó vér­ ellátást. Jelentős javulást érhetünk el migrén esetében azokkal a házi szerekkel, melyeket másnaposság és —» fejfájás esetében ajánlottunk. A gyomrot a kamilla és a borsmenta tea nyugtatja meg. Mustártapasszal megkísérelhetjük a fejből elterelni a fáj­ dalmat. A torokgyulladástól eltérően a tapaszokat a lábszárra he­ lyezzük. Masszázs: a masszírozás javítja a közérzetet. Roham esetén segíthet a nyak és a váll tájékának a masszírozása, vagy a me­ leg lábfürdő után a lábak masszázsa.

Napszúrás Míg a —» hőgutát sötét, párás meleg helyiségekben a hőfelhal­ mozódás okozza, addig a napszúrást a napsugarak közvetlenül a fejre vagy a nyakra gyakorolt hatása idézi elő. Tünetei meg­ egyeznek a hőguta tüneteivel, és ezeket is komolyan kell venni. A kezelési eljárásokat lásd ott. A napszúrást ki lehet védeni. Ha elkerülhetetlen, hogy a napon tartózkodjunk, védjük fejünket és nyakunkat törülközővel vagy széles karimájú szalmakalappal a sugarak közvetlen hatásától.

Nátha Ősszel és télen a megfázást gyakran nátha kíséri. Aki érzékeny a füstre, porra, virágporra (szénanátha), szintén orrfolyásra pa­ naszkodik. Ehhez járul a torokégés és az állandó tüsszentési in­ ger, melynek segítségével a lepedékes nyálkahártya tisztulni kí­ ván. Ennek során a kirepülő cseppecskék elérhetik egyébként a 70 km/órás sebességet is. A nátha következtében gyakran érezhetjük magunkat levertnek és kedvetlennek, lehetnek végtagfájdalmaink és könnyű lá­ zunk is. A házi szerek hatékonyak nátha esetén, sőt megedzenek a meghűléses betegségekkel szemben is. 85

Kezelés: „Hideg test, meleg láb - és a doktor sem kell már”. Valóban sokszor a lábunk miatt fázunk meg, ezért kell őket mindig szá­ raz melegben tartani. Ha a test melege lefelé elszökik, és helyet­ te a hideg teljed felfelé, az se az orrnak, se a hólyagnak, se a vesének nem jó. Mezítláb járkálni a hideg kövön még egy fű­ tött lakásban is ártalmas. Ha a szabadban tartózkodunk, tudnunk kell, mikor fekhetünk a fűre napozni. Azokban a hónapokban, melyeknek nevében az „r” hang hallható, nem tanácsos a fűre feküdni. Erre elegendő idő marad május, június, július, augusz­ tus folyamán. Jó edzettséget érhetünk el, ha sokat mozgunk a friss levegőn, még rossz időben is. Megerősíti állapotunkat és elkerülhetővé teszi a náthát a szauna, a reggeli hideg tusolás, vagy a hideg vi­ zes mosdások. A friss gyümölcs, a gyümölcs- és zöldségitalok fokozzák az ellenálló képességet. Ha mégis utolér a nátha, ak­ kor folyamodjunk a házi szerekhez: inhalálás, fürdők és saját készítésű kenőcsök. Inhalálás: tegyünk kamillavirágot teás- vagy kávéskannába és forrázzuk le vízzel. Tartsuk melegen a kannát, és 5-10 per­ cen keresztül lélegezzük be a kiöntőcsőből kiáramló gőzt. A gőzt a kiöntőcsőre helyezett felfordított tölcsér segítségével bevezet­ hetjük közvetlenül az orrunkba is. Legyünk óvatosak, nehogy leforrázzuk magunkat. Kamillavirág helyett adhatunk néhány csepp eukaliptuszt, mentolt (japán- vagy kinaolajat) a vízhez. Ezek az anyagok gyulladásgátló, a gőzzel együtt pedig nyákol­ dó hatásúak. Nemcsak az orrunkat gőzölhetjük. Öntsük az előkészített vi­ zet egy tálba, állítsuk a tálat egy székre, majd hajoljunk fölé, és egy törülközővel takarjuk le a fejünket úgy, hogy a gőz az ar­ cunkba szálljon. Ha a víz felé lélegzünk ki, akkor a meleg kel­ lemesen visszaszáll ránk. Nemcsak az orra gyakorlunk így ha­ tást, hanem az esetleg hurutos hörgőkre is. Forró fürdő: 15-20 percen keresztül fürödjünk 38-42 °C-os vízben, ne törölközzünk meg, hanem jól betakarva feküdjünk ágyba 30 percre izzadni. Ezután röviden tusoljunk le. A forró fürdő felmelegíti a testet, és mesterséges lázat eredményez, mely fertőzések esetében elősegíti a gyógyulási folyamatot. A fej ne melegedjen át, hideg mosdókendővel törölgessük. 86

Orrkenőcs: 1 kávéskanál kamillavirágot és zsályát 1 evőka­ nál 70%-os borszeszbe teszünk, majd 3-4 órán keresztül állni hagyjuk. Ezután a készítményt elkeveijük 1 evőkanál puha vaj­ jal, és finom gézkendőn átnyomjuk. 1 evőkanál olíva olaj simáb­ bá teszi a kenőcsöt és ápolja az ormyálkahártyát. Ujjal vagy fül­ tisztító segítségével vigyük fel az orrba. A kenőcs összehúzza az ereket, a nyálkahártyát leapasztja és fertőtleníti. A kamilla csillapítja a gyulladást és baktériumölő hatású. Citromlé és só: orrkenőcs helyett kiöblíthetjük orrunkat cit­ romlé vagy só vízzel vagy gyümölcsecettel 1:3 arányban hígí­ tott keverékével. Az orrunkon keresztül felszívjuk, majd kiköp­ jük az oldatot. Vigyázat! A forró fürdő alkalmazását nátha esetén szívbetegek, magas vér­ nyomásban, labilis keringésben, reumában szenvedők beszéljék meg orvosukkal, természetgyógyászukkal. A gyógyszertárakban számtalan - nátha elleni - készítmény kapható kenőcsöktől kezdve, cseppeken át egészen inhalációs készítményekig. Lehetőleg természetes készítményeket alkal­ mazzunk, melyek a szervezet öngyógyító erejét mozgósítják, és az ormyálkahártyát nem mesterségesen apasztják le. A vegysze­ rek tartósan kiszáríthatják az ormyálkahártyát.

Orrvérzés Erős ütés, nyomás vagy erőteljes orrtörlés következtében kisebb erek megrepedhetnek az orrban, melyekből azután vér szivárog. Az orrvérzés ijesztőbb látvány, mint amilyen a funkciója való­ jában. Kezelés: Orrvérzés esetén ne feküdjünk le, hanem maradjunk ülve, és ki­ csit emeljük meg az orrunkat. így elkerülhetjük, hogy a vér a gégébe folyjon. Hideg borogatás: tegyünk hideg vizes kendőt a homlokunk­ ra, orrunkra és nyakunkra. Ez szűkíti az ereket, és elállítja az orrvérzést. 87

Az orr eltömése: tiszta kendőből csavart, ceruzavastagságú tampont teszünk az orrunkba. Ezután összeszorítjuk orrunkat. Távolítsuk el a tampont, mielőtt a vér megalvadna, nehogy újabb ereket feltépjünk. Ezt elkerülhetjük, ha egyszerűen hüvelyk- és mutatóujjunkkal összeszorítjuk orrunkat. Nyakra mért ütés: üljünk le a földre és egy segítőtárs ütögesse tenyerével néhány percen keresztül a nyakunkat. Ez olyan reflexet vált ki, amely a vérzést elállítja, ezt a siacu módszert Ázsiában fejlesztették ki. „Nem fáj, de bánt, ha orrod vérzik már. Bal kezed kisujját kötés fogja át, siess, ne várj, s orrod nem vérzik tovább. ” Igazat mond a régi mondóka, melynek variációt más kultú­ rákban is fellelhetjük:,Jobb oldali orrvérzés esetén a bal kisujj első és második perce közé fonalat csavarunk, így a vér felgyü­ lemlik, véralvadást elősegítő anyagok válnak ki, így megszűnik a vérzés. Bal oldali vérzés esetén ugyanígy járunk el a jobb kisujjunkkal, mindkét kisujjat szorítsuk el, ha az orr mindkét lyuk­ ból vérzik.” Az alábbi módszerek ugyanezen az elven alapulnak, szintén a vér visszatartásával érnek el eredményt - csak nem az ujjon, hanem a kézen: a kézfej középső részét szorosan körülcsavar­ juk egy fonállal vagy egy széles szalaggal, és ökölbe szorítjuk a kezünket. Helyette szoríthatunk követ vagy hagymát is a te­ nyerünkbe. Vigyázat: A gyakori orrvérzés az orr vagy az orrmelléküreg gyulladására utal; —» vérszegénység, magas vérnyomás, gyomor-, szív-, ve­ se- és érbetegségek is előidézhetik. Ha az orrvérzés felismerhe­ tő külső hatás nélkül gyakran fellép, forduljunk orvoshoz.

Pióca A pióca ártalmatlan gyűrűsféreg, melyet még ma is hasznosíta­ nak orvosi célokra. Amennyire ártalmatlan, annyira kellemetlen is lehet, ha tömegesen támad az emberre az erdőben. Hamut (esetleg vízzel elkeverve) vagy sót hintsünk a piócákra. Ezt nem 88

kedvelik, így leesnek. A harapás után sokáig vérzik a seb, mert a piócák olyan anyagot választanak ki, mely meggátolja a vér­ alvadást. Tegyünk megrágott dohánylevelet vagy nyállal kevert cigarettadohányt a piócára: nemcsak elűzi az állatot, de csilla­ pítja a vérzést is.

Prosztatapanaszok Változó korban nemcsak a nők szervezetében változik a hor­ monháztartás, hanem a férfiak esetében is. Ötven éves kor fe­ lett 10 közül 6 férfi esetében megnövekszik a dülmirigy, a prosztata. A hólyag alatt gyűrűként veszi körül a húgycsövet. A meg­ nagyobbodás által a dülmirigy egyre jobban összeszorítja a húgycsövet. A vizelet ürítése lassúvá válik, míg végül a leg­ rosszabb esetben a hólyagot nem lehet kiüríteni, ami mindenek előtt a vesét és a szívet terheli meg. Amint a prosztata-megnagyobbodás bármelyik tünete - vize­ lési panaszok, vékonyabb vizeletsugár, gyakoribb (különösen éj­ szaka jelentkező) vizelési inger - jelentkezik, feltétlenül kezel­ jük a problémákat. Kezelés: Szoktassuk magunkat ahhoz, hogy nem tartjuk vissza a vizele­ tet. így elkerülhetjük, hogy a vizeletből mérgező anyagok ke­ rüljenek a környező szövetekbe. A veseműködés és a vérellátás fokozhatók házi szerekkel. Tökmag: aki naponta háromszor 5-10 tökmagot elrág, előse­ gíti a vizelet kiválasztását és erősíti a hólyag izomzatát. Apróra vágott tökmagot adhatunk a salátákhoz, vagy díszíthetjük vele a felfújtakat is. Spárgagyökér tea: 1 evőkanál spárgagyökeret felfőzünk 1/4 liter vízben. Naponta kétszer igyunk belőle. Segítséget nyújt vi­ zeletpangás, szívdobogás, köszvény esetén és erősíti az idege­ ket. Mivel ez a tea gyakorlatilag nem tartalmaz szénhidrátot, ezért diabetikusok is fogyaszthatják. Zeller, petrezselyem, hagyma: apróra vágott zellerből, petre­ zselyemből és hagymából készített tea szintén vizelethajtó ha­ tású. 89

Csalántea és kivonat: a csalán a népi gyógyászat régi gyógyíré. Erősíti a vesét, javítja az anyagcserét, a vizelet-kivá­ lasztást, és enyhíti a prosztatapanaszokat. A vadon növő csalán­ leveleket az országúttól távol eső helyeken gyűjtsük, és teale­ vélnek a levegőn szárítsuk. Főzzünk két púpozott evőkanál csalánlevelet 5 percig lobog­ va forró vízben. Szűrjük le a teát, majd mérsékelten melegen fo­ gyasszuk el lassan, kortyolva. Igyunk kúraszerűen reggel és es­ te 1-1 pohár csalánteát 4-8 héten át. A csalán felhasználásának másik lehetősége a csalánkivo­ nat. A virágzó növényt 12 órán át kevés vízben érleljük, vé­ gül levét átpréseljük. Igyunk belőle két hónapon keresztül reg­ gel és este egy-egy pohárkával. Ez a szer segíti az anyagcse­ rénket a tavaszi hónapokban. Csalánkivonat kapható a fitotékákban is. Káposztalevél és ülőfürdő: a káposztalevél jó szolgálatot tesz mindenféle hólyagpanasz esetén, ugyanígy a melegedő ülőfür­ dők (lásd: —» hólyaghurut és —» derékfájás, lumbágó). Vigyázat! A prosztata-elváltozás okozta vizelési nehézségeket csak a kez­ deti szakaszban lehet sebészeti beavatkozás nélkül házi szerek­ kel enyhíteni. Ha a vizeletürítés nehézzé válik, mindenképpen forduljunk panaszunkkal orvoshoz, és beszéljük meg vele a to­ vábbi teendőket. A panaszok olykor dülmirigygyulladásra vagy prosztatarákra vezethetők vissza.

Reuma A reumatizmus - röviden reuma - különböző megbetegedések gyűjtőneve. A zavarok közös jellemzője, hogy mindegyik a mozgásszerveket, vagyis az ízületeket, csontokat, inakat, tok­ szalagokat, nyálkazacskókat és az izmokat érinti. Hogy mi idézi elő a reumás megbetegedést, a mai napig nem ismeretes. Egyik lehetséges magyarázata egy antitest létezése, mely kórokozók helyett a szervezet saját szöveteit támadja meg. Mások ezzel szemben azt a nézetet képviselik, hogy a reuma be­ tegséggócokra vezethetők vissza, mint például gennyes foggyö­ 90

kér vagy mandula. Megint mások az okot nyirkos hideg beha­ tásának tulajdonítják, vagy a táplálkozásra s ezzel az anyagcse­ rére „hárítják a felelősséget”. A reuma hullámszerűen is jelentkezhet, így egyes személyek fájdalmuk alapján előrejelzik az időjárás-változást. Az ízületek belhártyájára is kiterjedhet és tartósan deformálhatja őket. Más esetben a kötőszöveteket és az izmokat támadja meg. A szakí­ tó és húzó fájdalom (ezért beszél a népnyelv „szaggatásról”) az egész testre kiterjedhet. Kezelés: Amíg nem ismerjük a reuma okozóját, addig lehetőleg kerül­ jünk minden olyat, ami kiválthatja. Régebben az volt a nézet, hogy a meleg és a nyugalom jót tesz, de ma már annyit tudunk, hogy a hideg és a mozgás az ízü­ leteknek hasznos. Még a tönkrement ízületek is könnyen moz­ gathatóvá válnak, s így nem romlanak tovább. Az izmokat masszázzsal lazítsuk és fokozzuk vérellátásukat. Táplálkozá­ sunk során ügyeljünk a megfelelő mennyiségű rostanyag fo­ gyasztására és a rendszeres székletürítésre. Amint valamelyik ízület vagy izom merevvé vagy mozdítha­ tatlanná válik, vagy azt az érzetet kelti, mintha hangyák futkos­ nának rajta, ajánlatos mindjárt valamilyen kezelést elkezdeni. Az égő, fázó vagy szúró érzésből ugyanis hamar fájdalom ke­ rekedhet. Reumás ízületi gyulladás esetén, mely magas lázzal, fájda­ lommal, az ízületek kipirosodásával és megduzzadásával járhat, maradjunk ágyban. Egyéb esetben tartsuk be az egyenletes, nyugodt, elegendő mozgást (séta, úszás) tartalmazó napirendet, ezzel elősegítjük a keringést és az anyagcserét. Kiegészítésképpen erősíthetjük iz­ mainkat és ízületeinket masszázzsal, tornával és légzőgyakorla­ tokkal. Minden esetben kerüljük a nyirkos hideget. Étel, ital: rendszeres és hosszabb gyógyító koplalások teher­ mentesítik a szervezetet, és segítik az anyagcserét a méreganya­ gok kiválasztásában, mely előidézheti a reumát. Feltételezhető, hogy a sertéshús, mely szerkezetében az emberi izomzatéhoz hasonlít, károsan befolyásolja a szervezetet, és ezzel elősegíti a reumás megbetegedést. Igyekezni kell a húsfogyasztást korlá­ 91

tozni, és lehetőleg áttérni a növényi táplálkozásra. A vegetáriá­ nus étrend követésével a fehérje- és sófogyasztás is korlátok kö­ zött tartható. Az anyagcserénket erőteljesen befolyásoló babká­ vé, alkohol és nikotin fogyasztását lehetőleg kerüljük. Reumatea: a csalán élénkíti a vesék kiválasztását, így vértisz­ tító hatású. Fogyaszthatjuk tea vagy kivonat (—» prosztatapanaszok) formájában is, mindkettő a reuma régi házi szere. Ugyan­ ilyen ismert az oroszlánfog, melyet kűraszerűen évente kétszer 4-6 héten keresztül tea formájában fogyaszthatunk (—>máj, máj­ elégtelenség). Egy másik kellemes ízű vértisztító és - reuma esetén - az anyagcserét serkentő tea összetevőnként 50 gramm csalánból, oroszlánfogból, nyírfalevélből, összezúzott tökmagból, petre­ zselyemszárból és -levélből, valamint vízi tormából készül. Te­ gyünk a keverékből két evőkanálnyit egy csésze forró vízbe, és hagyjuk 5 percig állni. Fogyasszunk belőle 4 héten át naponta három alkalommal. Csalánköteg: fiatal virágzó csalánt szedünk és köteggé köt­ jük. A reumás helyeket naponta többször néhány percen keresz­ tül ezzel a köteggel ütögetjük. Három nap elteltével megszakít­ juk a kezelést, hogy a bőr kipihenhesse magát, és nehogy túlérzékenyen reagáljon a csalánméregre. A kezdeti égés kellemes melegérzetté tompul, és eltart néhány órán keresztül. Páfrány: a matrac és lepedő közé helyezett páfránylevelek a fájdalom ellen hatnak. A páfrány régóta bevált házi szer és a reumaoldatokban is gyakran alkalmazták. A tea egyik egyszerű receptje: 100 g friss és 200 g szárított páfrány levelet tegyünk 400 g 70%-os borszeszbe és érleljük 14 napon keresztül 20 °Cos melegben. Ezután szűrjük át a folyadékot. Melegvizes lemo­ sás után dörzsöljük be vele a fájó pontokat. A hatóanyagok így jobban felszívódnak. Ezt az oldatot csak külsőleg használhatjuk. Edzettség és mozgásterápia: hogy az ízületek mozgathatók maradjanak, ezért álló és fekvő helyzetben hajlítsuk be, majd nyújtsuk újra ki. A kefével végzett erőteljes masszírozás és a hi­ deg-meleg váltakozó tusolás élénkíti a vérkeringést, ugyanígy a hideg borogatások és lemosások. A meleg fürdők és a forró kö­ tések, valamint a szaunázás szintén enyhítik a fájdalmat. Pró­ báljuk ki, hogy az említett eljárások közül melyik válik be a leg­ jobban! 92

Macskaszőr: régóta ismert házi szer reumás panaszok esetére a mellkas, hát és has tájékára kerülő macskaszőr. Aki kedveli ezeket az állatokat és ezek az állatok is kedvelik őt, barátkozzék meg velük, és akkor a macskák szívesen pihennek mellette. Vigyázat! A reuma általában nem gyógyítható, hanem olyan zavar, mellyel együtt kell élnie az embernek. Ezért az orvos vagy természetgyógyász kezelése vagy tanácsadása rendkívül hosszadalmas le­ het. A fent említett növényi szerek és a különböző eljárások te­ hát nem gyógyítanak, hanem csupán csillapítják a fájdalmat és gyulladásgátló hatást fejtenek ki.

Rovarcsípések Néhány rovar - például a méh és a darázs - önvédelemből csíp. A szúnyog és a bögöly viszont egyebek között vérrel táplálko­ zik, és ezt más élőlények testéből szívja ki. Ezek a rovarok e célnak megfelelő szájszervvel rendelkeznek, így ebben az eset­ ben rovarharapásról beszélhetünk. A rovarcsípések ellen a leg­ hatásosabban úgy védekezhetünk, ha nem provokáljuk őket. Lé­ teznek rovarokat elriasztó szagok: a paradicsompalánta és a cit­ romfű például ilyen szagot áraszt. Vannak olyan, citromfű-ki­ vonatot tartalmazó olajok, melyek mécsesbe töltve az erkélyen és a verandán rovarriasztó illatot árasztanak. A réten és folyók partján enyhe szellőben csípnek legszíve­ sebben a böglyök. Védjük tehát karunkat, lábunkat és felsőtes­ tünket természetes alapanyagú ruhadarabokkal. A napozókré­ mek és napolajak virágaromája, valamint az édes illatok (pl. li­ monádé) vonzzák a rovarokat, különösen a böglyöket. Kezelés: A védőintézkedések önmagukban nem elegendők arra, hogy a balszerencsét elkerüljük, és ne csípjen meg se méh, se darázs, se más rovar. Ráadásul egyes rovarok a csípés után még fullánk­ jukat is a sebben hagyják. Ezt óvatosan el kell távolítani - csi­ pesz segítségével. A házi szerek csillapítják a viszketést, és meg­ akadályozzák, hogy a csípés feldagadjon. 93

Hagyma és lándzsás útifű: a rovarcsípést vagy -harapást fél­ be vágott hagymával vagy annak levével óvatosan dörzsöljük be. A fájdalmat így enyhítjük és megakadályozzuk, hogy meg­ duzzadjon. Nyomjunk össze frissen szedett útilándzsa-füvet, vagy főzzük fel vízben. A nedvet tegyük az érintett bőrfelület­ re. Viszketéscsillapító hatású. Virág: a duzzanatot dörzsöljük be valamilyen réti vagy kerti növény virágával. Gyógyiszap: fájdalmasabb csípések esetében keverjünk el gyógyiszapot kevés vízzel, hogy sűrű pépet kapjunk, és vigyük fel az érintett felületre. Kölnivíz és gyümölcsecet: a kölnivíz hűsíti és megakadályoz­ za a viszketést. Ez a hatás érhető el a gyümölcsecettel is. Tisz­ ta körmünket nyomjuk kereszt alakban a duzzanatra, és öntsünk rá gyümölcsecetet. Vigyázat! A rovarméreg nagy mennyiségben szívbénulást okozhat. Sem­ miképpen ne provokáljunk tehát darázsrajt. Ha megtámadnának, merüljünk a lehető legközelebb lévő vízbe. Némely embernél a rovarmérgek allergiás reakciót váltanak ki. Ebben az esetben egyetlen, látszólag ártalmatlan szúrás is veszélyes lehet. Ezek az emberek mindig tartsanak maguknál ellenanyagot. Szemet, nyelvet, ritkábban garatot vagy légcsövet ért csípés esetén azon­ nal hívjunk orvost, mert fennáll a fulladás veszélye, és adott esetben meg kell nyitni a légcsövet.

Sárgaság A sárgaság soha nem jelentkezik egyedüli tünetként. Más szer­ vek - pl. a máj - betegségének {hepatitis) vagy az epehólyag zavarainak következtében alakul ki. Először a szemfehéije be­ sárgul. Ez az elszíneződés később átteijed a bőrre. Hogy kísérő tünetként láz, fejfájás vagy nyomásérzet a has felső részén, gyengeség és étvágytalanság előfordul-e, azt az alapbetegség ha­ tározza meg (—»epebántalmak, —>májelégtelenség). Ezt az alap­ betegséget kell kezelni, hogy a sárgaság elmúljon.

94

Kezelés: Először is könnyíteni kell az epén, mert közvetve folyamatosan sárgaságban van, illetve ezt a terhet viseli még akkor is, ha tel­ jesen egészségesnek kellene lennie. Ezért mondjunk le a sóról és a főszerekről, valamint az alkoholról, a nikotinról, a kávéról és az édességekről. A táplálék legyen zsírban szegény, lehető­ leg húsmentes, változatos és vitaminokban gazdag. A sárgaság viszketéssel jár együtt, melyet ecetes vagy citromos vízzel csil­ lapíthatunk (—> viszketés). A máj és az epe kímélésére legin­ kább az oroszlánfog vált be. Oroszlánfog: 60-70 gramm levelet és felaprított gyökeret 1 liter vízbe áztatunk. 1 óra múlva lassan felfőzzük a keveréket, tűzről levéve 15 percig állni hagyjuk. Átszűrjük, és minden ét­ kezés előtt egy pohámyit fogyasztunk belőle. Oroszlánfog-keverék: 1 kávéskanál oroszlánfoggyökeret, cit­ romfüvet és majoránnát összekeverünk, és egy nagy csésze for­ ró vízzel leforrázunk. Reggel és este igyunk belőle. Vigyázat! A sárgaság minden esetben az alapbetegség előrehaladott ál­ lapotát jelzi. Ha nem kezeljük helyesen, akkor a máj tartósan megbetegedhet. Sárgaság esetén tehát mindig forduljunk or­ voshoz.

Sebek, nyűt sebek Laikusok számára nehéz megítélni, hogy milyen a nyílt seb: csak horzsolódott a bőr, felhasadt vagy a mélyebben fekvő szövetek is sérültek. Csak a könnyű vagy felszíni nyílt sebeket lássuk el otthon. Egyéb esetekben keressünk fel orvost, aki szükség ese­ tén tetanusz elleni védőoltást is ad. A súlyos sebeket összekap­ csolja vagy összevarrja, hogy ne alakuljanak ki szövődmények és ne maradjon heg a sérülés helyén. Különös óvatosságot igényel, ha nagyobb idegentest került a sebbe, például egy üvegcserép. Fertőzést okozhat, vagy nem elég elővigyázatos eltávolítással felsérthet nagyobb ereket. Ezeknek a sérüléseknek az ellátását is feltétlenül bízzuk orvos­

95

ra. Csak orvos hivatott nagyobb idegentesteket a sebből eltávo­ lítani. Fedjük le a sebet, hogy ne kerüljön bele további szennye­ ződés, és mielőbb keressünk fel egy orvost. Kezelés: Javaslataink az elsősegélynyújtás további intézkedései, valamint olyan házi szerek, melyek elősegítik a seb gyógyulását. Nyílt sebet soha ne mossunk ki, hanem hagyjuk vérezni, hogy így önmaga kitisztuljon. Az elvérzés veszélye akkor áll fenn, ha világos piros vér spriccel pulzálva a sebből. Ebben az esetben tegyünk csíramentes szorító kötést a sebre a gépkocsi elsőse­ gélyládájából vagy a házi gyógyszertárunkból. Vészhelyzetben megfelel egy tiszta zsebkendő vagy egy textilszalvéta is. Sem­ mi esetre se nyúljunk ujjunkkal a sebbe! Gennyező sebek gyorsabban gyógyulnak, ha nap és levegő éri őket, és sűrűn lemossuk meleg kamillateával. Ehhez 2 kávéska­ nál friss kamillavirágot leforrázunk 1/4 liter forró vízzel, 10 per­ cig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Borogatásokhoz és lemosá­ sokhoz megfelel az 1-1 kávéskanál ámika, kamillavirág és zsá­ lya teakeverék, melyet 2 csészényi vízzel forrázunk le. Káposztalevelek: alaposan megmosott káposztaleveleket széttörünk sodrófával, hogy a nedve kicsorduljon, ekkor a seb­ re helyezzük. Cukor és méz: a cukor és a méz (önmagában vagy tormalével keverve) kiszívja a sebből a nedveket, és fertőtlenítő hatású. Fő­ ként a fenyőmézet ajánljuk. Hidrogén- és oxigénvegyületeket tartalmaz, melyek különösen gyulladásgátló hatásúak. Véres var szőrzet borította testfelületen: Kellemetlenek a felületi sérülések a szőrzettel borított testfe­ lületeken. Különösen a gyermekeknek okoz fájdalmat, ha fejü­ ket beütötték, és megpróbáljuk hajukból a vart kifésülni. Te­ gyünk éjszakára a száraz felületre olíva- vagy étolajat, fedjük le sapkával vagy törülközővel, így reggel a felpuhult vart könnyen lemoshatjuk. Az ágyneműt védjük műanyag zacskóval vagy fó­ liával.

Skarlát —» torokgyulladás 96

Sokk A sokk (katalepszia) életveszélyes, és azonnali intézkedést igé­ nyel. Különböző okok miatt hirtelen felmondja a szolgálatot a vérkeringés, a szív körüli izomzat elemyed, a vér a test alsóbb szintjén marad, és fontos testrészek, mint például az agy, nem részesülnek megfelelő vérellátásban. A sokk okai: - erős vérzés külső sérülések következtében, - belső vérzések, - égések, - erős hányás vagy hasmenés, - bakteriális mérgek, fertőzések, - túlérzékenység (allergia) idegen fehéijékkel, gyógyszerek­ kel, rovarmérgekkel szemben, - szívmegbetegedések, magas vérnyomás, - tüdőembólia. Félelem vagy megrázó esemény (pl. baleset) is kiválthat sok­ kot. A sokkos nyugtalan lesz, gyakran zavart, szédülésről és szom­ júságról panaszkodik, a bőr nyirkossá és hideggé válik, és kifut belőle a vér. A lélegzet szapora, a pulzus gyenge, alig tapintható, sokkos állapotba került emberek elveszíthetik az eszméletüket is. Kezelés: A sokkos állapotú személyt fektessük le, lábát emeljük magas­ ra, fejét pedig lehetőleg mélyebbre helyezzük. Takarjuk be, és ügyeljünk, nehogy kihűljön. Ezek a legfontosabb elsősegély-in­ tézkedések. Sokk esetén a lehető leggyorsabban hívjunk orvost vagy mentőt.

Szájszag A borókabogyó rágása megszünteti a szájszagot. Erős dohányo­ sok esetében szárított gyümölcs és rágógumi a legjobb ellenszer. A szájszag lehet fog-, légúti- vagy gyomorbetegségek kísérő tü­ nete. Akit nagyon zavar, kéijen tanácsot fogorvosától vagy ke­ zelőorvosától. 97

Székrekedés Teltségérzet, nyomás a has jobb felső részén és száraz szék­ let jelzi a székrekedést, ha a széklet három nap után sem ürül. Egyébként renyhe bélműködésről beszélünk. Számtalan vizsgálat alapján kiszűrhetők a hibák, melyek az időszakos vagy krónikus székrekedést előidézhetik, és amelyek elkerül­ hetőek: - a szervezetnek szüksége van rostanyagra, nem utolsósorban a belek miatt. Fehér kenyér helyett fogyasszunk teljes őrlésű ke­ nyeret, hús helyett pedig - legalább részben - (lehetőleg nyers) zöldséget, - a belek ürítésekor törekedjünk rendszerességre. Rászoktat­ hatjuk a beleket, hogy minden nap ugyanabban az időben jelent­ kezzenek, - az ülés elgyengíti a bél izomzatát, és gátolja a has vérellá­ tását. A mozgás és a sport ellenkezőleg hat, - tanuljunk meg ellazulni. Minden stressz a hétköznapokon, a munkahelyen és a családban székrekedéshez, illetve a bél irritációjához vezethet (—>idegesség), - aki antibiotikumokat szed, hasznos baktériumokat is elpusz­ tít. Ha nem elkerülhető, akkor különös gonddal ápoljuk és épít­ sük újra fel a bél flóráját. A joghurt, túró és egyéb tejtermékek, a gyümölcsökben és ételekben rejlő tejcukor jó segítség, - a vegyszeres hashajtók károsítják a nyálkahártyát és a has így ellustul. Hozzászokik a gyógyszerhez, és nem lesz kedve dolgozni. Végül hashajtó nélkül már nem is ürül semmi. Még növényi szerek sem alkalmazhatók soha tartósan, - egészséges életmóddal elkerülhetjük a fenti hat fő hibát. Szenteljünk annyi figyelmet az emésztésnek, amennyit megér­ demel. A tartós székrekedés allergiák, bőrbetegségek, reuma, szívinfarktusra való hajlam, teljesítménycsökkenés és —>túlsúly kialakulását idézheti elő. Kezelés: Az időről időre az egészséges életmód ellenére kialakuló szék­ rekedésnek gyakran egészen egyszerű ellenszere van. Az éhgyo­ morra elszívott cigaretta és (kevés vajjal) ivott kávé érzékeny egyének esetében meggyorsítják a bélműködést. Nagyobb 98

mennyiségben fogyasztott hideg tej, hideg víz vagy almaié szin­ tén aktivizálja a beleket. Kiadós ebéd után a joghurt, kefir és aludttej kíméletesen szabályozza a székletet. Szárított gyümölcs: a szárított szilva élénkíti a beleket. Ön­ magában is fogyasztható, vagy más szárított gyümölcsökkel együtt gyümölcskenyérbe sütve. Füge és lenmag: áztassunk be napközben 4 fügét egy pohár vízbe, és lefekvés előtt a vízzel együtt fogyasszuk el. Egy teli csészealj sárga lenmaggal, melyet napközben szintén beáztat­ tunk, szintén hasonló hatás érhető el: kíméletes hashajtás. Szőlőlevél és olíva olaj: talán ismert a görög konyhából, hogy a szőlőlevél kíméletes hashajtó. A nem permetezett leveleket ap­ róra vágjuk, majd meleg vízzel leöblítjük. 1 evőkanál olíva olaj éhgyomorra fogyasztva szintén könnyít a szoruláson. Narancshéj: apróra vágott (nem permetezett) narancshéjat megfőzünk, lehűtjük, majd ismét felfőzzük és addig forraljuk, míg a fazékból eltűnik a folyadék. A héjakat meghintjük barna cukorral és elfogyasztjuk. Szappankúp: a szappanból kúpot faragunk - ami különösen gyermekek esetében hatásos. A szappant benedvesítjük és fel­ vezetjük a végbélbe. Vigyázat! A krónikus székrekedést okozhatja a gyomor, bél, máj vagy epe zavara, amelyet orvosnak kell kezelnie.

Szemölcs A szemölcs jóindulatú szarutúltengés, melyet vírusfertőzés okoz. Kontaktfertőzés útján terjed, a bőr bármely pontján meg­ jelenhet, és áttételt hozhat létre. A szemölcsök többnyire önmaguktól elmúlnak. Előnytelen külsejük miatt azonban az ember a lehető leghamarabb szeretne megszabadulni tőlük. Kezelés: A népi gyógyászat számtalan szemölcs elleni szert ismer. Kö­ zülük a legtöbb különös hatással van az emberre, de mindegyi­ kükre érvényes, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezek szerint reggelente a szemölcsre vizeletet kell tenni, vagy reggelente 99

nyalogatni. Azt is javasolják, hogy bármire gondolhatunk, csak a szemölcsre nem, vagy ha mégis, akkor teljes szívünkből akar­ junk megszabadulni tőle. A szemölcshöz való hozzáállásunk és a szerek hatásosságába vetett hitünk valóban összefügg azzal, hogy milyen gyorsan tűnik el a szemölcs. A műtét, a gyógyszertárakban kapható lápiszos ecsetelő szerek és a szemölcstinktúrák sem segítenek általában, és gyakran hegeket hagynak hátra. Hagyma és fokhagyma: ecsetelések helyett kössünk éjszaká­ ra egy szelet hagymát, vagy egy negyed fokhagymagerezdet, esetleg egy fél szem mazsolát a szemölcsre. Tölgyfakéreg: 1 evőkanál tölgyfakérget főzzünk 10 percig egy csészényi vízben, végül szüljük le. Mártsunk a főzetbe egy vászonkendőt, és helyezzük a szemölcsre. A tölgyfa összehúzó és fertőtlenítő hatású. Vérehulló fecskefii és oroszlánfog: a vérehulló fecskefű sze­ désekor a szárból kifolyó sárga nedvet kenjük a szemölcsre. A vérehulló fecskefű mérgező. A növény nedve ezért ne kerüljön sebbe. A vérehulló fecskefű nedve helyett felhasználhatjuk az oroszlánfog szárának nedvét is.

Szívpanaszok, ideges Ha a szívünk egészséges, és ennek ellenére szívdobogást, szívszúrást és szorító érzést észlelünk, mellkasunk nyomásra érzé­ kennyé válik, akkor ideges szívpanaszaink vannak. Általában nem tartósan jelentkeznek, hanem rohamszerűen lépnek fel. Ide­ gesség és testi megerőltetés is kiválthatja ezeket a panaszokat érzékeny emberek esetében, de ételek és italok (tea, kávé, bor, sör) is, vagy mindez együtt. Az ideges szívpanaszok kialakulá­ sában a helytelen étkezés, a vitamin- és ásványianyag-hiány, a —» vérszegénység/vashiány és egyéb anyagcserezavarok is sze­ repet játszanak. Mindenkivel megeshet, aki idegességben szen­ ved, a nőket főleg a menstruáció idején és változó korban fe­ nyegeti. A szív rendkívül érzékeny és egy érzékszervhez hasonlóan reagál idegességre, örömre, félelemre vagy más szervi hatásra: megváltoztatja a verés ütemét. A szívhibától vagy ennek követ­ kezményeitől való félelem csak fokozza a panaszokat, sőt ha­ 100

lálfélelmet is kelthet, jóllehet a beteg tudja, hogy nincs szervi betegsége. Az ilyenkor tapasztalt hisztérikus eredetű reakciókat ajánlatos így felfognunk, és megértőén fogadnunk. Kezelés: Az ideges szívpanaszok veszélytelenek, az életerő megnyilvá­ nulásai, olyan reakciói, melyek egy új harmóniához vezetnek el. Festés, barkácsolás vagy zenélés, vagyis mindenféle kreatív te­ vékenység alkalmas lehet a panaszok megszüntetésére, ha azok az egyén képességeinek megfelelnek vagy új eszmékhez vezet­ nek. Az egyenletes napirend korlátozza a stresszt és az ideges­ séget, és segít beosztani az erőnket. Az egyenletességet iskolás módon is elsajátíthatjuk: az íróasztal fölé vagy a konyhaszek­ rényre függesztett napi beosztást megtartva mindennapjainknak meghatározott ütemet tudunk adni. A tudatos evés és ivás szintén hozzájárul az életritmushoz, és erre a szív pozitívan reagál. Gondosan összeállított, vitaminok­ ban és ásványi anyagokban bővelkedő vegyes étrend javallt: sok zöldség, saláta és friss gyümölcs, valamint teljes őrlésű gabona­ termékek, müzli, gyümölcs és zöldséglevek. Legyen gondunk a rendszeres székletürítésre. A húst, felvágottakat, édességeket, kávét, nikotint és alkoholt töröljük az étrendünkről és szenvedélyeink sorából. A nyugodt és egyenletes napirend tartalmazzon olyan idősza­ kokat, melyekben átgondoltan eddzük magunkat, amennyiben az erős szívdobogásnak ideges alapja van. A jó levegőn tett ki­ adós séta és a mértékletes sportolás jót tesz, és hozzásegít a lel­ ki egyensúly megteremtéséhez. Hirtelen fellépő panaszok esetén jótékonynak bizonyulnak a hideg és váltó lábfürdők (—> görcsök és —>idegesség), valamint a meleg fürdők (—> idegesség). Hideg karfürdő: a karokat a kéztől egészen a felkar középső részéig 20-30 percen keresztül 15-20 °C-os hideg vízbe merít­ jük. Ezután nem töröljük meg, hanem mozgással melegítjük és szárítjuk. Naponta megismételhetjük a fürdőt. Megnyugtat és erősít, de csakis ideges szívpanaszok, idegesség, kimerültség és álmatlan­ ság ellen ajánlatos. Magas vérnyomás és szívgörcsre való haj­ lam esetén ezeket a fürdőket nem szabad alkalmazni. 101

Masszázs: a hát és a szív tájékának a masszírozása szintén enyhíti az ideges panaszokat. Vörös- ésfehérbor: „Igyál bort, és megőrződ egészséged!” - ál­ lította Hippokratész. A bor valóban erősíti a szívet és őrzi az egész­ séget - kis mennyiségben. A közmondásos napi „negyedes” sváb fröccs (2 dl bor, 8 dl víz) egész napra elosztva a legajánlatosabb. Szíverősítő bor: 30 gramm petrezselyemlevelet egy üveg vö­ rösborba teszünk, jól bedugaszoljuk és két hétig érleljük. A bort ezután átszűrjük és tiszta üvegbe töltjük. Reggel és este egy po­ hárnyi szíverősítő bor jótékony hatású a szívre. Keverjünk el 1/4 litert ebből a borból 2 kávéskanál mézzel és 2 tojássárgájával. Egész napra elosztva kortyonként fogyasztva szintén jó erősítőszer. Vigyázat! Ha a szívpanaszok nem enyhülnek, alapos orvosi vagy termé­ szetgyógyászati vizsgálatra van szükség. Megnyugtató, ha a szervi zavar teljes biztonsággal kizárható és valóban kizárólag csak ideges szívpanaszokról van szó, melyek esetében sorra ke­ rülhetnek a házi szerek - esetenként —>intenzív terápiás beszél­ getésekkel kombinálva.

Szomjúság Aki szomjas és egészséges, az igyon. Kerülje azonban a cukortar­ talmú italokat, mert azok még fokozzák a szomjúságérzetet Aki sokáig a napon volt, tartózkodjék a hideg italok fogyasztásától, mert ezek heves —» hasmenést idézhetnek elő. Aki a tengeren szomja­ zik, az ugyanúgy veszélyeztetett, mintha sivatagban volna, hiszen a tengervíz a szervezetből kivonja a vizet magas sótartalma miatt. A dohányzás is fokozza a szomjúságérzetet, hasonlóképpen az alkoholhoz és bizonyos élelmiszerekhez. A fehérje meg­ emésztéséhez a szervezetnek kétszer annyi folyadékra van szük­ sége, mint a növényi tápanyagok lebontásához. Életmentő intézkedésként ajánlják a túlélés mesterei, hogy fog­ junk a tengeren halat, és préseljük ki. Ezt a déltengeri halászok­ tól lesték el. Japánból származik a szomjúságérzet enyhítésének az a módszere, hogy az ember többször a nyelve hegyébe harap. 102

A szomjúságot legjobban a víz csillapítja, ha az ember nem nagy kortyokban fogyasztja, hanem előzőleg átöblíti vele a szá­ ját. Utazások alkalmával nem mindig számíthatunk csíramentes vízre. Ha a klórtabletta vagy a vízforraláshoz szükséges tűzifa elfogyott, akkor fahamuval keverhetünk iható vizet 1:3 arány­ ban. 30-40 perc elteltével a víz csíramentes lesz, mert a faszén megköti a káros anyagokat.

Szoptatási nehézségek A mellbimbók annál jobban begyulladhatnak, minél kevésbé edzettük előzőleg őket. Már a terhesség idején dörzsöljük be gyümölcsecettel vagy citromlével, így edzettebbé válnak. A szoptatás idején alkalmazott ápolószerek nem tartalmazhatnak olyan vegyszereket, melyek a gyermeknek árthatnak. Helyette használjunk egyszerű túrót, ez kiszívja a gyulladást a bőrből, és szoptatás előtt könnyen lemosható.

Szortüszőgyulladás (pattanás) Főként fiatalok szenvednek ettől a gyors növekedés időszakában a hormonális változás következtében kialakuló bőrreakciótól. Ebben az időszakban a fiatalok szívesen utánozzák a felnőttek szokásait, s kezdik el a dohányzást és alkoholfogyasztást. Az al­ kohol, a nikotin, de a kávé, a koffeintartalmú italok és az édes­ ségek is elősegítik a pattanások kialakulását. Ezekről kell tehát elsősorban lemondani. A semleges és a káliszappan, a rendsze­ res sós vizes mosakodás, gyümölcsecetes ecsetelés (—» viszke­ tés) és a mértékletes napozás a pattanások kialakulása ellen hat.

Tályog Ha gyulladásos betegség során a kötőszöveti üregben genny hal­ mozódik fel, akkor tályogról beszélünk. Ez zárt üregben helyez­ kedik el. A hideg tályog krónikus gyulladás esetében keletke­ zik, fájdalommentes és nem szárad be. A forró tályog ezzel 103

szemben heveny gyulladás, és egy meghatározott testtájon jön létre - többnyire bakteriális fertőzés következtében, mely sérü­ lés útján vagy egy szőrtüszőn keresztül jut be a kötőszövetbe. A szervezet a tályog segítségével védekezik a baktériumok el­ len. Bőrpír keletkezik és duzzanat, mely alatt felgyülemlik a genny borsónyi, de akár nagyobb mennyiségben is, nyomásra bemélyed vagy megkeményedik. Éles szúró fájdalom és magas láz a tályog kísérő tünete lehet. Kezelés: A házi szerek gyorsítják a tályog tisztulását és elősegítik kifakadását. Lenmagpakolás: kis vászon zacskóban zúzott vagy őrölt len­ magot vízben forrásig felfőzünk. A zsákot olyan melegen he­ lyezzük a kelésre, amilyet bőrünk még elvisel. Hagyjuk rajta, míg ki nem hűl. Az eljárást megismételhetjük. Lenmag és árpadarapép: a lenmagot vagy az árpaszemeket gabonaőrlőn vagy kávédarálón megőröljük, majd kevés vízzel péppé főzzük. A pépet vászonkendőre simítjuk, ráhelyezzük a tályogra, majd egy vastag gyapjúkendővel körbekötjük. Ez a pa­ kolás is elősegíti a tályog tisztulását. Az eljárás a pakolás kihű­ lése után megismételhető. Gyógyiszap: a gyógyiszap porított lápiszap, sokoldalú gyógy­ hatású házi szer, melyet külsőleg bőrbetegségek, belsőleg gyo­ mor- és bélbetegségek esetén alkalmazunk. Kovasavat, vasat, kalciumot és magnéziumot tartalmaz. A gyógyiszap szaküzle­ tekben kapható. Hosszan eltartható, de csak egyszer használha­ tó fel. A kelés kezelésénél a gyógyiszapból vízzel agyagpépet keverünk, és bőségesen beborítjuk vele a kezelendő felületet. Fájdalom vagy égető érzés esetén a pakolást sós vízzel mossuk le. (Lehetőleg tengeri sót alkalmazzunk!) Az eljárás megismé­ telhető. Hagyjuk a pakolást lehetőleg egész éjszaka a kelésen. Hagymatapasz: hámozzuk meg a hagymát, vágjuk karikára majd pároljuk meg. A karikákat csavaijuk gézbe és helyezzük a tályogra. Ezt a pakolást is sós vízzel mossuk le. Vigyázat! Mint minden heveny gyulladás, a tályog is spontán gyógyul, mi­ után a genny kifelé kiürült. Veszélyessé válhat, ha tályog befe­ 104

lé fakad fel, és a genny a test belseje felé ürül. Ez életveszélyes vérmérgezést okozhat. Ezért a folyamatot lehetőleg orvos vagy természetgyógyász felügyelje.

Terhességi hányás A hányás a terhesség idején bekövetkező testi és lelki átállás ál­ tal kiváltott reakció. A nyálömlés erőteljesebbé válik, s végül hányáshoz vezet. Jelentkezhet a terhesség elején, majd eltűnhet hónapokra, azután ismét felléphet. Az anya testsúlya csökken­ het, nyálkahártyája kiszáradhat, szomjazhat. Száraz nyelv, csök­ kent vizeletmennyiség és hőemelkedés jelezheti még a terhes­ ségi rosszullétet. Alaphelyzet: a terhesség nem betegség, így a hányás sem az! Kezelés: A gyakoribb, de kisebb étkezések kisebb mértékben terhelik meg a gyomrot. Akinek lehetősége van, feküdjék le étkezés után. A kis kortyokban fogyasztott hideg tej, a hideg fekete tea vagy gyógytea szőlőcukorral ízesítve, az enyhén sós étel kiegyenlíti az ásványianyag-veszteséget a hányás után. Ha valaki a terhesség idején savanyúságokat kíván, akkor egyen a kívánsága szerint. Az uborka, hering és hasonló dolgok iránt megnyilvánuló étvágyat a hormonátállás okozza. A szer­ vezet azért igényli, mert az adott pillanatban szüksége van rá. A savanyúságok iránti igény magától meg fog szűnni. Kömény, ánizs, édeskömény, zsálya és kamilla: a kömény há­ zi szerként nemcsak a felfúvódások ellen hat, hanem hasfájás, émelygés és hányás esetén is segít. Fűszerként nem mindenütt kedvelt, de gyógyszerként émelygés ellen elsősorban a hatása fontos, nem pedig az íze. Szóljunk köménymagot a kenyérre, vagy a főzelékbe (rágjuk jól meg!), tegyünk belőle bőségesen a tejbe, vagy főzhetünk teát is a következő módon: mozsárban összezúzzuk a köménymagot. 2 kávéskanálnyit forró vízbe te­ szünk, és állni hagyjuk. Minden étkezés előtt igyunk a teából, esetleg szőlőcukorral édesíthetjük. Köménymag helyett alkal­ mazhatunk ánizst, édesköményt, zsályát vagy kamillát vagy ezek keverékét ízlés szerint. 105

Gyömbér és bodza: megszünteti az émelygést, ha bodzabo­ gyót vagy friss gyömbért rágunk. A gyömbér igen erős, de jót tesz a gyomornak, lehet cukorba is mártani. Vigyázat! Ha a hányás hosszantartónak bizonyul és a gyomrot nem lehet megnyugtatni, kéijünk tanácsot kezelőorvosunktól. A túlzott fo­ lyadék- és ásványianyag-hiány a keringés, a vese és a máj leál­ lásához vezethet. Az ásványianyag- és folyadékszint helyreállí­ tását elősegítő eljárást lásd —> hasmenés címszónál a Vigyázat! rovatban.

Torokfájás —» torokgyulladás, —» gégegyulladás Torokgyulladás Különösen gyermekek esetében gyakori. Többnyire a garat, kü­ lönösen a mandulák és környékük területén jelentkezik pír és oly­ kor duzzanat. Az orvosok ebben az esetben heveny mandulagyul­ ladásról (íangina tonsillaris) beszélnek. A szúró fájdalom miatt nyelési nehézség lép fel, az alsó álkapocs szögletében elhelyez­ kedő nyirokmirigyek megduzzadhatnak. A torokgyulladás rend­ szerint hidegrázással, növekvő lázzal, fej- és végtagfájdalmakkal kezdődik. Gyakran megfázással együtt jelentkezik. Kezelés: Feküdjünk ágyba! Az első napokban ne együnk sokat, helyette fogyasszunk bőségesen citrom-, narancs-, paradicsom- vagy ribizlilét valamint gyógyteát. Ezután folytassuk a kúrát gyü­ mölcsnapokkal. A szervezetnek a gyógyulásra kell összpontosí­ tani az energiáját, nem a nehéz ételek emésztésére. Ha a láz és a nyelési nehézségek alábbhagynak, csak akkor kelhet fel a be­ teg az ágyból egy-egy órára. Jól bevált házi szer a túrós vagy mustárlisztes pakolás, me­ lyek csillapítják a gyulladást a beteg testrészeken. A mustárlisz­ tet házilag is elkészíthetjük: a mustármagot megőrölhetjük ká­ védarálóval, vagy mozsárban is apró darabokra törhetjük. 106

Túrópakolás: 2-3 evőkanál sovány tehéntúrót kevés hideg tejjel sűrű péppé keverünk, majd egy keskeny vászonkendőre si­ mítjuk, majd a beteg nyakára helyezzük a gégefő és a torok ma­ gasságában. Kössük körül egy vastag gyapjűsállal úgy, hogy a kendő a vállaktól az állig és a fülekig befedje a nyakat. Harminc percenként cseréljük a borogatást. Mustártapasz: 2-3 evőkanál mustárlisztet hideg vagy meleg vízzel sűrű péppé keverünk, és a túrópakoláshoz hasonlóan a to­ rokra helyezzük. Ha bőrön hólyagok jelennek meg azonnal, egyébként legkésőbb 15-20 perc múlva távolítsuk el a pakolást. Igyekezzünk az égető érzést legalább néhány percig elviselni ez ugyanis annak a jele, hogy a szer hat. A kezelést két nap el­ teltével ismételhetjük meg. Másik házi gyógymód a toroköblítés. Naponta 2-3-szor öblö­ gessünk egy pohár langyos vízzel, melybe egy fél citrom levét vagy 3-5 csepp jódtinktúrát, vagy egy evőkanál sót kevertünk. Vigyázat! A torokgyulladás szövődményeként súlyos betegség léphet fel. A tüszős mandulagyulladás a torok egyik oldalán okoz általá­ ban nyelési nehézséget, a mandulákon fehér vagy sárgás hólyagocskák jelennek meg, a láz magasra szökik. Tüszős mandulára utalnak az alábbi tünetek: - a mandulák erőteljesen megduzzadnak, - a fájdalom a fülekig sugárzik fel, - rossz szagú lehelet. A tüszős mandula orvosi kezelést igényel. Tartós nyelési ne­ hézség, idegentest érzete a torokban, tartós nyirokcsomó-duzza­ nat, valamint a fülekre kisugárzó fájdalmak tünetegyüttese kró­ nikus mandulagyulladásra utal. Súlyos szív- és ízületi gyulla­ dás, reuma és vesebetegségek léphetnek fel szövődményként. A torokgyulladás tüneteihez hasonlóak jelentkeznek a diftéria és skarlát esetében is, melyek szintén orvosi kezelést igényelnek.

Túlsúly „A karcsúság egyet jelent a szépséggel” - mondja mindenki, aki fogyni szeretne, vagy csak nehézségek árán őrzi meg az alakját. Nem minden ember képes ugyanolyan mértékben karcsúra fogy­ 107

ni. Hiszen más a testfelépítésük és testalkatuk, és ezt gyakran nem veszik figyelembe. Az elmúlt években különböző számítá­ sokkal határozták meg a férfiak és nők ideális testsúlyát. Aki ennél többet nyomott, az kövérnek, túlsúlyosnak számított. Az egyszerű formulák nem tudják figyelembe venni az egyén csontrendszerét. A testsúly és az alkat az egyén típusát és személyi­ ségét fejezik ki. Ezért minden embernek önmagának kell meg­ figyelnie, hogy milyen testsúly esetén érzi magát a legjobban testileg és lelkileg. Ezt az ideális egyéni testsúlyt kell elérni és tartani. Aki nem érzi jól magát, és a relatív ideális testsúlyát (a cen­ timéterben kifejezett testmagasság-110; ennyi kilogramm) je­ lentős mértékben meghaladja, az kövérnek számít. Ennek kö­ vetkezményei lehetnek: szív- és keringési zavarok, légszomj, ér­ elmeszesedés, érbetegségek, emésztési és anyagcserezavarok, túlzott izzadás, ekcéma, gyulladt bőrredők stb. Betegségek ritkán okoznak túlsúlyt. A leggyakrabban az okoz­ za, hogy az egyén több táplálékot vesz fel, mint amennyire a szer­ vezetének szüksége van. A túlsúly nem feltétlenül genetikai adottság következménye, gyakran a család étkezési szokásaiból következik. Aki már gyermekkorában kövér, annak szervezete később is ezt a kialakított „egyensúlyt” törekszik elérni. A férfiak és nők testsúlya általában gyarapszik az életkor elő­ rehaladtával. Ezt az okozhatja, hogy az étkezési szokások állan­ dósulnak, nem alkalmazkodnak a megváltozott életkörülmé­ nyekhez, hiszen a növekedési szakasz régen lezárult, az egyén ülő foglalkozást űz és nem sportol. Ezen kívül az anyagcsere évről évre lassul. Kezelés: A túlsúlytól úgy szabadulhatunk meg, ha a tápanyagbevitelt csökkentjük, és a testmozgást növeljük. A sporttevékenység nem feltétlenül eredményez testsúlycsökkenést, azt is jelenthe­ ti, hogy a zsír leépül, viszont az izomzat gyarapszik, és az izom nehezebb a zsírnál. A zsírpárnák férfiak estében a hasról, nők esetében a hasról, a combról és a csípőről tűnnek el legutoljára. Fogyókúrák: képeslapokban, újságokban, könyvekben és rek­ lámokban számtalan fogyókúrarecepttel árasztanak el bennün­ ket - a radikális koplalástól kezdve az „Edd a felét!” mozgal­ 108

mon át a részletesen kidolgozott étrendek és ivólékúrák során át egészen a fogyasztótablettáig. Ezeket az ajánlatokat fogadjuk kellő kritikával, és elővigyázatosan próbáljuk ki. Egyesek elvi­ selik a koplalást és a fogyókúrás étrendet, az ivókúrát és a tab­ lettákat, mások egyáltalán nem. Különösen veszélyesek azok az eljárások, melyek során rö­ vid idő alatt különösen sok kilótól szabadulhatunk meg. Ha hir­ telen nagy mennyiségű fehéije és más káros anyag szabadul el a szövetek közti zsírpárnákból, megterhelheti a szívet, a ke­ ringést, a májat, a vesét és a beleket, a szervezet össze is omolhat. A zsírpárnák nem tegnapról mára alakultak ki, miért kellene máról holnapra eltűnniük? A szervezet hozzászokott egy meg­ határozott táplálkozási módhoz, és nehezen alkalmazkodik a változásokhoz. Minden új életmódbeli szokás közvetlenül hat az anyagcserére. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szerve­ zetnek a diéta, a táplálékfelvétel korlátozása ellenére is ugyan­ annyi vitaminra, ásványi- és más anyagokra van szüksége. Hogy a fogyókúra-ajánlatok ezt megfelelően figyelembe veszik-e, azt egy laikus nem tudja megítélni. A túlsúly ellen a legjobb házi szer a vegyes étrend. Hús he­ lyett fogyasszunk felvágottat, tojást, több zöldséget, salátát, friss gyümölcsöt. Az egyenletes napirend, friss levegő, izommunka, hosszú séták, különösen hegyi túrák és az izzadást elősegítő el­ járások (szauna, sós- és szénsavtartalmú fürdők) élénkítik az anyagcserét, és segítenek elégedettebbnek, karcsúbbnak, egész­ ségesebbnek lenni és maradni. Vigyázat! Súlyfelesleggel küzdő idősebb emberek mielőtt radikális fogyó­ kúrába kezdenének, kéijenek tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól.

Tyúkszem A tyúkszem a szaruréteg megvastagodása a lábon. A bőr olyan felületén alakul ki, mely alatt csont helyezkedik el, és a túl szűk cipő miatt állandó nyomásnak van kitéve. 109

Kezelés: Mindenekelőtt váljunk meg a túl szűk vagy nyomást okozó ci­ pőinktől. Kérjük ki cipőkészítő vagy szakképzett eladó tanácsát, és vásároljunk új cipőt. A tyúkszemre tegyünk egy félbevágott és kimagozott mazso­ lát, fedjük le vattával és tapasszal, és hagyjuk 24 órán át hatni. 3 napon át ismételjük meg az eljárást. Ekkor a tyúkszem magá­ tól leválik.

Vashiány —> vérszegénység Vérellátási zavarok Romlik a szervek vérellátása, ha mész vagy zsír rakódik le az ér­ falakra. A főverőerek (artériák) a leginkább érintettek, innen szár­ mazik a betegség neve is (arteriosclerosis). Idősebb korban főként a férfiak szenvednek vérellátási zavarokban, a nők közül inkább a fiatalabbakat érinti. A nők erei megváltoznak, görcsökre hajlamo­ sak, melyeket a hideg vagy lelki okok válthatnak ki. A zavarok a kezdeti szakaszban az alábbi tünetekben nyilvánulnak meg: - fájdalmak, - hideg- és nehézségérzet, - bénulások, - fáradékonyság. A keringési zavarok előrehaladott állapotát jelezheti: - törékeny köröm, - hajhullás, - elégtelenül táplált bőr (száraz, ráncos, repedezett, sápadt, zsibbadt, elszíneződött), - izomgyengeség, - lassan gyógyuló sebek, - fekélyek, - szervek, szervrészek, kötőszövetek elhalása. A vérellátási zavarokat komolyan kell venni. Vannak olyan házi szerek, melyek segítségével ezek a zavarok a kezdeti sza­ kaszban kezelhetők, sőt meg is szüntethetők. Előrehaladott ál­ lapotban pedig enyhíteni lehet velük a panaszokat. 110

Kezelés: Ügyeljünk a só- és hússzegény táplálkozásra. A zöldség, a sa­ láták és a friss gyümölcs nem terhelik meg a szervezetet nehe­ zen lebontható anyagokkal, melyek felhalmozódhatnak a fő erekben (—> visszértágulat). Ápoljuk rendszeresen bőrünket a kézen és a lábon, mert a bőrkeményedések gyakran zsibbadást okoznak. Kerüljük a végtagok kihűlését (mezítláb csak meleg padlón szabad járni), különös gonddal ápoljuk a sebeket, mert az elégtelen vérellátás miatt lassabban gyógyulnak. Aki sokat ül keresztbe tett lábakkal, meggátolja a vér keringését. A nikotin is érszűkítő hatású. Dohányzás helyett tehát sétát ajánlunk a friss levegőn, labdajátékot, asztaliteniszt és más, nem túlságosan megerőltető sporttevékenységet. Könnyű gimnasztikái gyakorlatok: alapállásban állunk, zárt lábakkal. Emeljük meg a sarkunkat, amennyire csak tudjuk, majd engedjük vissza újra a talajra. Ezután ismételjük meg a gyakorlatokat a lábujjakkal is, majd a talp belső ívével. 1-3 perc elteltével emeljük meg ismét a sarkakat, majd próbáljunk meg leguggolni, térdünket behajlítani. Ismételjük meg a mozgássort naponta 2-3 alkalommal. Masszázs: elégtelen vérellátás esetén masszírozzuk meg tag­ jainkat naponta többször kefével vagy masszázsolajjal. A keze­ lés során alkalmazhatunk sósborszeszt, hangyasavat vagy kukoricacsíra-olajat, melyet a bőrbe dörzsölünk. Melegedő kar- és lábfürdő: verőér-megbetegedések esetén nem szabad túlságosan meleg vagy hideg fürdőt alkalmazni, mi­ vel az ereket túlzott mértékben megterheli, és nemkívánatos ha­ tást válthat ki. Teljes mosdások, melyek során a víz hőmérsék­ letét fokozatosan (hűtve) változtatjuk, mégis meg vannak enged­ ve. A kar- és a láb vérellátása melegedő fürdőkkel javítható: önt­ sünk a fürdőedénybe annyi vizet, hogy magassága a térd alá vagy felkarközépig érjen. Kezdő hőmérséklete legyen 30 °C, majd 5 percenként adjunk hozzá forró vizet, közben merjünk ki a fürdőedényből ugyanolyan mennyiséget. A víz szintje marad­ jon állandó! 20-25 perc elteltével fejezzük be a fürdőt. A víz ekkor kb. 37 °C-os. Az eljárás során adhatunk a vízhez vérke­ ringést serkentő szereket, például ámikát, rozmaringot és gesz­ tenyét. A lábfürdő előtt és után dörzsöljük be a talpunkat illet­ ve tenyerünket rozmaringolajjal. 111

Vigyázat! Állandó vérkeringési zavarok súlyos érrendszeri betegségek je­ lei lehetnek, melyek okát orvosnak vagy természetgyógyásznak kell megállapítani.

Vérnyomás, alacsony/magas A vérnek az érfalra gyakorolt nyomását, melyet a testben törté­ nő áramlása közben kifejt, vérnyomásnak nevezünk. Értéke függ - a szív percenkénti összehúzódásától, - a vér mennyiségétől, melyet egy-egy összehúzódás alkal­ mával a szív az erekbe pumpál, - az érfalak ellenállásától, rugalmasságától. Ha valaki megerőltető munkát végez, vagy ideges, akkor a vér gyorsabban és nagyobb mennyiségben áramlik az erekben. A vérnyomás emelkedik, mert a vérnek az érfalra gyakorolt nyo­ mása nő. A fiatalabb embereknek rugalmasabb és alkalmazkodóbb az érfaluk, melyek a megváltozott nyomási viszonyokhoz könnyebben igazodnak. Az idősebb emberek meszesedett erei viszont nagyobb ellenállást fejtenek ki az áramló vér nyomásá­ val szemben. Ilyenkor a vérnyomásérték felszökik. A vérnyomásértékek természetesen változnak életünk folya­ mán. A vérnyomás normális értéke120/80 higanymilliméter, de ez csak viszonylagos érték. A tapasztalat szerint a vérnyomás fel­ ső értéke csak annyival emelkedhet 100 fölé, ahány éves az em­ ber, de nem haladhatja meg a 150/100-as értéket. Mindig figye­ lembe kell venni az életkort és az egészségi állapotot, valamint azt, hogy nyugalmi állapotban mértük-e vagy sem, hogy a vér­ nyomást az adott személy esetében megfelelően értékelhessük. Magas vérnyomás: A magas vérnyomás régen viszonylag ritkán fordult elő. Az el­ múlt évszázadban vált a hipertónia, a magas vérnyomás népbe­ tegséggé. Ennek oka, hogy bőségesebben és zsírban gazdagab­ ban táplálkozunk, sokat ülünk és kevesebbet mozgunk. Régebben is érte az embereket stressz, de az életmód lehető­ vé tette, hogy a szervezet a megbomlott egyensúlyt elrendezze magában. A favágás például biztos módszer volt a stressz leve­ 112

zetésére. Ma ezt a szerepet tölti be a sport - annak, aki űzi. Az állandó stressz tartósan magas vérnyomást okozhat, és végül szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethet. A magas vér­ nyomás első jelei a fejben érzett nyomás, szédülés, a teljesítőképesség csökkenése, légszomjra és gyorsan felszökő szívdobo­ gásra való hajlam, alvászavarok, súlyosabb esetekben szívgyen­ geség és —>görcsök. Egyes magas vérnyomásban szenvedő be­ tegek meleg hatására válnak nyugtalanná, vagy ha kávét fo­ gyasztanak, esetleg a dohányzás eredményezi. Bőrük színe a legkisebb izgalom vagy megerőltetés hatására kivörösödik. Kezelés: Az érelmeszesedés következtében kialakult magas vérnyomás legjobb ellenszere a rendszeres séta a friss levegőn, mértékletes sportolás és friss gyümölcsök, valamint növényi eredetű táp­ anyagok fogyasztása. Kerüljük a hús, kolbász, tej, tojás és a zsí­ ros tejtermékek (például a zsíros sajtok) fogyasztását a kolesz­ terin miatt éppúgy, mint a zsírokét és a sóét, aminek szintén ha­ tása van magas vérnyomás kialakulására. Egy pohárka (napi 1,5 dl) fehérbor és az ételekbe tett fok­ hagyma meggátolja az érelmeszesedést, megőrzi az érfalak ru­ galmasságát és csökkenti a vérnyomást. Rozspép: 2-3 evőkanál étkezési rozsot gabonaőrlőn vagy ká­ védarálón ledarálunk, és azonos mennyiségű szénsavmentes ás­ vány-, forrás-, vagy jó minőségű vezetékes (nem klórozott) víz­ zel elkeveijük. Éjszakára állni hagyjuk, és reggelire joghurttal és reszelt almával rendszeresen fogyasztjuk. Fokhagymaoldat: A fokhagyma meggátolja az érelmeszese­ dést és a magas vérnyomás kialakulását. Házi szerként nem szükséges a drazsé formájához folyamodnunk, csak azért, hogy elkerüljük vele a kellemetlen szájszag kialakulását. (Ez egyéb­ ként is csak akkor igaz, ha nem harapjuk szét a drazsét!) A fokhagymaszagtól sokan idegenkednek, de aki ismeri en­ nek a fűszernek a sokoldalú hatását, annak nem okoz gondot a szag elviselése a gyógyulás érdekében. A friss fokhagyma sza­ gát tompítja az étkezés után elfogyasztott pohár tej, vagy ha a fokhagymát közvetlenül a tejbe préseljük. A magyar fokhagymaoldat 350 g darált friss fokhagymából és 300 ml tiszta gabonapálinkából, vagy 70%-os tiszta gyógy­ 113

szertári alkoholból áll. Az üveget légmentesen lezárjuk, és 10 napig hűvös helyen tartjuk. Ezután tiszta kendőn átszűrjük, vé­ gül kipréseljük a szűrőkendő tartalmát is. A folyadékot 2-3 na­ pig érleljük. A fokhagymaoldat alábbi kűraszerű alkalmazása csak 5 éven­ ként ismételhető meg. Az így elkészített tinktűrából az alábbi táblázat szerint meghatározott cseppmennyiséget fogyasszunk langyos tejben étkezés előtt mindaddig, míg az oldat el nem fogy:

A cseppek száma Nap

Reggel

Délben

Este

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1 4 7 10 13 15 12 9 6 3 25 25

2 5 8 11 14 14 11 8 5 2 25 25

3 6 9 12 15 13 10 7 4 1 25 25

Csalán- vagy fagyöngytea: 50 gramm kisméretű csalán- vagy fagyöngylevelet 1 liter hideg vízbe teszünk, lassan felfőzzük és 3 percig főzzük. Ezután levesszük a tűzhelyről és lefedve ne­ gyedórát állni hagyjuk. Leszűrjük, és egész napra elosztva fo­ gyasztjuk. A főzet vérnyomáscsökkentő, vízhajtó és vértisztító hatású. Vigyázat! A magas vérnyomást nem mindig érelmeszesedés okozza. Más szervi zavarok is kiválthatják, melyeket orvosnak vagy termé­ szetgyógyásznak kell kezelni. 114

Alacsony vérnyomás: Alacsony vérnyomásról akkor beszélünk, ha a vérnyomás alsó értéke nem éri el a 100 higanymillimétert. A gyógyászatban hipotóniának nevezik. Aki ebben szenved, erőtlennek érzi ma­ gát, szédül, kedvetlen és fázós. Az alacsony vérnyomástól nem kell tartanunk - amennyiben nincsenek szervi zavaraink, pl. szívbillentyűhiba, szív- és vese­ elégtelenség, hormonzavar. Az alacsony vérnyomás gyakran meghatározott alkat és haj­ lam következménye. Magas kort lehet megérni, csak be kell osz­ tani az erőnket a munkában és a sportban. A tompító szereket kerülni kell, mert ezek lebontása a szervezetet erősen igénybe veszi. A vérkeringést serkentő szerek javítják a közérzetet. Kezelés: Reggeli tusolással - először meleg, majd egyre forróbb, végül rövid ideig hideg hőmérsékletű vízzel - a szervezet edzetté vá­ lik a megfázással szemben, és hozzászokik a gyors reakcióhoz a hőmérsékletváltozással szemben. Szoktassuk szervezetünket a hideg vizes tusoláshoz; ha szokásunkká vált, már le sem mon­ dunk róla. Végül törölközővel dörzsöljük szárazra a bőrünket, ez ugyanis serkenti a vérellátást. Tojássárgája, zabpehely, méz: 4-6 héten keresztül igyunk minden reggel 1 nyers tojássárgáját, melybe 1 evőkanál zabpelyhet és mézet kevertünk. Rozmaring, zsálya és bor: 30 g friss rozmaring- és 10 g zsá­ lyalevelet leöntünk 1 liter száraz vörösborral, melyet előzőleg majoránnával, fahéjjal és korianderrel fűszereztünk. A keveré­ ket egy hétig állni hagyjuk, majd reggel és délben egy pohárkányit mézzel fogyasztunk belőle. Nyers zabkása: 2-3 evőkanálnyi étkezési zabot megőrlünk ga­ bonaőrlőn vagy kávédarálón, majd elkeveijük azonos mennyisé­ gű szénsavmentes ásvány-, forrás- vagy klórmentes ivóvízzel. 6-8 órán át lefedve érleljük a pépet, reggelire és vacsorára friss gyümölccsel fogyasztjuk. Tyúk- vagy húsleves: A magas vérnyomásban szenvedőknek kerülniük kell a só fogyasztását. Más a helyzet az alacsony vérnyomásúak esetében. A konyhasó mérsékelt fogyasztása az ő esetükben is vémyomásemelő hatású. A megfelelő mértékben 115

megsózott tyúk- vagy húsleves reggeli előtt vagy ebédre meg­ emeli a vérnyomást. Szauna: a hideg-meleg tusoláshoz hasonlóan élénkítő hatású a szaunázás. A súlyos szívbetegségben szenvedőknek azonban nem ajánlott. Az úgynevezett északi kombináció - amikor for­ ró szauna után, egy kis szünetet tartva, hideg vízzel hűtjük le a testet - edzi a szervezetet és emeli a vérnyomást. Kevésbé radikális a temazcal, a hagyományos mexikói izzasz­ tókúra, melynek során a forró szaunázás után nem vesznek hi­ deg fürdőt, hanem száraz pamuttörülközőbe csavaiják magukat. Az utólagos izzadás során kerülni kell, hogy léghuzat érje a tes­ tet. Aki tehát a meleget kedveli, de a hideg sokkot nem, az óva­ tosan próbálkozzék meg ezzel, hogy az erei is fokozatosan hoz­ zászokjanak.

Vérömleny Vérömleny keletkezésekor a bőr alatti szövetben vér gyülemlik fel - a kötőszövetre, izomra, vagy a szemre gyakorolt nyomás, esetleg ütés következtében. ízületi ficam vagy elmozdulás so­ rán is keletkezhet vérömleny. Többnyire nem olyan ártalmas, mint amilyen ijesztő. A bőr először vöröses-kékre színeződik („kék folt”), majd a folt növekszik. A vérömleny felszívódását a folt zöld majd sárga színe jelzi. Felülete gyakran megduzzad és fájdalmas - gyakran heteken keresztül. Kezelés: Tegyünk jeget a sérült felületre és kössük át. A jég sose érje közvetlenül a bőrt, a jég és a bőr közé tegyünk mindig egy ré­ teg textilanyagot. Az eljárás meggátolja, hogy a vérömleny to­ vább nőjön. 15 perc elteltével vegyük le a kötést, és törülköző­ vel dörzsöljük szárazra a bőrt. Ezután serkenteni kell a vérellátást, hogy a felhalmozódott vér felszívódjon. Ehhez vagy meleg, vagy nagyon hideg boro­ gatást alkalmazzunk, mindkettő elősegíti a vérkeringést. Hideg borogatás készítéséhez mártsunk egy vászonkendőt hideg víz­ be, melyhez kevés gyümölcsecetet vagy alumínium-acetát olda­ 116

tót adtunk. Csavarjuk ki a kendőt és helyezzük a sérült felület­ re. Tegyünk rá száraz vászonkendőt, végül gyapjúkendőt. A vá­ szonkendő tárolja a hideget, a gyapjú pedig meggátolja, hogy a kötés átmelegedjen. Hagyjuk fent a kötést, míg a bőr újra át nem melegszik. Ekkor megismételhetjük az eljárást. Ámikaborogatás: ámikaoldat recept nélkül kapható a szak­ üzletekben. Amennyiben a szervezet nem allergiás az ámikára, akkor az sokoldalúan felhasználható. A vérömleny kezeléséhez az oldatot 1:3 arányban vízzel hí­ gítjuk (1 rész ámikaoldathoz 3 rész víz). Bedörzsöljük vele a sé­ rült területet. Más megoldás: mártsunk egy vászonkendőt a fo­ lyadékba, csavarjuk ki erősen, majd helyezzük a beteg felület­ re. Ha a borogatás megszáradt vagy átmelegedett, akkor ismé­ teljük meg igény szerint. Vérömleny köröm alatt: A kéz- vagy lábköröm alatt elhelyezkedő vérömleny igen fáj­ dalmas lehet, mert az alatta lüktető vér nagy nyomást fejt ki. Egy kis izzó dróttal fúrjunk lyukat a körömbe, hogy a vér ki­ folyhasson. Ne hatoljunk túl mélyre, nehogy a körömágy meg­ sérüljön. Maga a köröm nem érzékeny, a felgyülemlett vér pe­ dig párnaként helyezkedik el a körömágy és a köröm között, így az eljárás fájdalommentes. Szem körüli vérömleny (kék folt): Ha a szem környékét érte sérülés, és nem áll rendelkezésre jég, akkor helyezzünk egy evőkanalat a szemre és mosogassuk hideg vízzel. Vigyázat! A nagyobb vérömlenyek begyulladhatnak. Különösen időseb­ bek esetében fordulhat elő, mert szervezetüknek hosszabb idő­ re van szüksége a lebontáshoz. Ebben az esetben a vérömleny feltárása sebészeti beavatkozást igényel. Különösen nők esetében elegendő egy kis nyomás, s máris tartós vérömleny keletkezik. Nők esetében ezt gyakran kötőszö­ veti lazaság okozza, amin esetleg az étkezési szokások megvál­ toztatásával javítani lehet. Ebben a kérdésben a kezelőorvostól vagy a természetgyógyásztól kérjünk tanácsot. 117

Vérszegénység/vashiány A sápadtság és az alacsony —> vérnyomás gyakran vérszegény­ séget és vashiányt jelez, melyet anémiának is nevezünk. A né­ pi gyógyászat egyszerű és hatékony szereket ismer a betegség kezelésére. Kezelés: 40 napon át minden reggel éhgyomorra fogyasszunk el egy al­ mát, melybe előző este éjszakára 5-6 darab nagyméretű szeget szúrtunk. Tegyünk egy marék vasreszeléket vagy vasszeget 5 liter vö­ rösborba. 7 nap múlva szűrjük át óvatosan a bort. Igyunk belő­ le minden étkezés után egy pohárkával.

Vesegyulladás -> hólyaghurut Viszketés A viszketés nem önálló betegség, hanem valamilyen zavart je­ lez: a bőr érzékenységét bizonyos anyagokkal, szappanokkal, az uszodák klóros vizével, lapostetű-, bolha- vagy más rovarcsí­ péssel szemben, belső szervek - máj, vese, hasnyálmirigy (cu­ korbetegség) - működési zavarai, idegrendszeri kimerültség vagy lelki terhek következtében. Kezelés: Táplálkozásunk alapját sószegény nyerskoszt képezze. Korlátoz­ zuk a kávé, alkohol és a forró italok fogyasztását. Ha a viszketés nem múlik, lemoshatjuk az érintett felületet a konyhában fellel­ hető szerekkel. Ezek felépítik a bőr savas védekező-rendszerét az allergens gombákkal, vírusokkal szemben, melyet az agresszív szappanok, a forró tusolások és fürdők előzőleg tönkretettek. Ép­ pen ezért kizárólag illatmentes semleges szappant és bőrápolót használjunk, melynek pH-értéke megfelel a bőr értékének. Citromlé: a viszkető bőrrész citromlével megnyugtatható, me­ lyet természetes vagy vízzel hígított formában viszünk fel a bőrre. 118

Gyümölcsecet: a heveny viszketést csillapítja a gyümölcsece­ tes lemosás és borogatás (1:3 arányban vízzel hígítva). A bőr ápolásához minden fíirdő vagy tusolás után kenjük be ecettel a bőrünket. Ezután ne törülközzünk meg. Nem kell attól tarta­ nunk, hogy a friss fejes salátához hasonló illatot fogunk árasz­ tani; az ecet jót tesz, felfrissít és rendben tartja a bőrt, ezen kí­ vül feleslegessé teszi a krémeket. Vigyázat! Ha a viszketés nem múlik, orvosnak vagy természetgyógyász­ nak kell kiderítenie az okát. Vigyázzunk a viszketést csillapító gyógyszerekkel! Tartós használatuk esetén mellékhatásuk elho­ mályosítja az eredményeket.

Visszér Minden hatodik ember szenved visszértágulattól és - a becslé­ sek szerint - a nők háromszor gyakrabban, mint a férfiak. A lá­ bon, főként az alsó lábszáron keletkezett visszértágulat a leg­ gyakoribb érrendszeri zavar. A könnyű, panaszmentes esetektől a véredények egészen extrém torzulásáig terjednek, melyet je­ lentős fájdalom és esetenként súlyos következmény kísér. A visszértágulat megnyúlt és tekervényes véna, mely többnyire lát­ ható és tapintható. Az ártalmatlan visszértágulatok többnyire a felszíni vénákon jönnek létre a véredények rugalmasságának elvesztése követ­ keztében vagy általános kötőszöveti lazaság miatt. Ezek az el­ változások többnyire nem szépek, de panaszmentesek. Ritkán vezetnek csak vízfelhalmozódáshoz (ödémához), vérpangáshoz és lábszárgörcshöz. Különösen az ülő foglalkozásúakat, a túlsú­ lyosakat és a terheseket érinti. Nagyobb veszélyt jelentenek a mélyebben húzódó vénák tágulatai, melyeket egy vérrög elzár (trombózis). Az egész terü­ leten a kis erek elégtelen ellátásban részesülnek, s így nyomás­ ra érzékennyé válnak. Az ember nehéznek érzi a lábát. A pana­ szok fokozódnak, és vérpangástól, ödémától, bőrvérzésen, ka­ pilláris-, vénás- és bőrgyulladáson át egészen a lábszárfekélyig terjedhetnek. 119

Ha valaki hajlamos a visszértágulatokra, nem sokat változtat­ hat rajta. A már meglévő elváltozások sem fordíthatók vissza. A panaszokat azonban enyhíteni lehet, és meg lehet akadályoz­ ni, hogy még több elváltozás keletkezzék, illetve állapotuk rosszabbra forduljon. Kezelés: Kerüljünk minden olyat, ami vérpangáshoz vezet a vénákban: főként a tartós állás vagy a keresztbe tett lábakkal való ülés se­ gíti elő a visszértágulatok kialakulását. Az úszás, kerékpározás és séta ellenük hat. Az izommunkának minden más formája masszírozza és stabilizálja a vénákat. Gondoskodjunk arról, hogy nap közben is többször megemelve pihentethessük lábun­ kat. Éjszaka, alvás közben megkönnyíti a vér visszaszállítását, ha ágyunk láb alatti végét aláékeljük, vagy lábunkat 15-30 cm magasra felpolcoljuk. Víztaposás, hideg lábfürdő: töltsük meg a fürdőkádat térdma­ gasságig hideg vízzel, járjunk benne helyben 1-2 percig. Ezután ne töröljük szárazra a lábunkat. Helyette húzzunk meleg zoknit, és járjunk addig, míg lábunk átmelegszik és megszárad. Ez elő­ segíti a vérellátást. Ne alkalmazzuk az eljárást szívgyengeség, érelmeszesedés, súlyos asztma, krónikus fertőző betegség tuberkulózis és trom­ bózishajlam esetén. Torna: hanyattfekvésben nyújtsuk ki mindkét lábunkat és megfeszített térdekkel emeljük fel őket a függőleges helyzetig, ezután engedjük lassan vissza a talajra. Ismételjük meg a gya­ korlatot, és hajlítsuk be felváltva térdeinket, ha a lábaink ismét vízszintes helyzetben vannak. A »biciklizés« vagy az ollózás fekvő helyzetben elősegíti a vérellátást, és edzi a vénákat és a kötőszöveteket, ha naponta néhány percen keresztül gyakorol­ juk. Befejezésül szintén fekvő helyzetben 1-2 percen keresztül rázzuk erőteljesen a lábunkat. Győgyiszap: kevés vízzel sűrű péppé keverjük a gyógyiszapot (—>epebántalmak), és ujjnyi vastagon felvisszük a vénákra. Erre vászonkendőt helyezünk, és 2-3 órán át hagyjuk a pépet hatni. Gyógyiszap helyett alkalmazhatunk téglagyárak agyag­ bányáiból származó agyagot is. Az eljárás segít lábszárgörcs és visszérgyulladások esetén is. Az iszaphoz adhatunk egy ke­ 120

vés gyümölcsecetet is, ez erősíti a hatást. A pakolás eltávo­ lítása után mossuk le a bőrt langyos vízzel, és dörzsöljük be olíva olajjal. Gyümölcsecet és kukoricacsíra-olaj: a lábak rendszeres lemo­ sása gyümölcsecettel lefekvés előtt és után, zuhanyozás vagy fürdő után szintén a visszértágulatok ellen hat. Hasonló hatást érünk el, ha lábunkat kukoricacsíra-olajjal dörzsöljük be. Káposzta: friss káposztaleveleket sodrófával puhára simí­ tunk, több rétegben a visszértágulatra helyezzük, és mullpólyá­ val rögzítjük. A kötést hagyjuk több órán át hatni. Táplálkozás: csökkentsük a só-, hús- és felvágott-fogyasztá­ sunkat. Különösen a sertéshús kedvez a visszértágulatok kiala­ kulásának. Fogyasszunk helyette inkább zöldséget és sok friss gyümölcsöt, így a —>székrekedést is elkerülhetjük. Vigyázat! Kéijük ki orvosunk vagy természetgyógyászunk véleményét a visszereinkről, valamint arról, szükséges-e gumiharisnya vagy elasztikus fásli viselése. Szívpanaszok, keringési zavarok, gyo­ mor-, bél-, máj- és vesepanaszok elősegíthetik a jelenség kiala­ kulását, ezért ezeket is kezelni kell, —>túlsúly esetén pedig fogy­ junk le. Az álló foglalkozásúak váltsanak munkát.

Vizelet-visszatartás -» prosztatapanaszok

121

Gyógyhatású szerek a háztartásban A háztartásban manapság használt fűszerek nagy részét KözépEurópában csak a 16. század óta ismerik. A keleti eredetű nö­ vényeket először orvosi célra termesztették. Az idegen fűsze­ reknek tehát előbb gyógynövény funkciója volt, mielőtt elfog­ lalták volna az őket megillető helyet a konyhában. De nemcsak fűszerek, hanem kerti, erdei és út menti füvek és gyümölcsök is segítenek egészségünk megőrzésében vagy ép­ pen visszaszerzésében. Ez a fejezet a legfontosabbakat alfabeti­ kus rendben ismerteti.

Áfonya (Vacdnum myrtíllus) Az áfonyanövény egész Európában honos. A bogyók nagyon sok B2- és C-vitamint, valamint rezet, vasat, mangánt, kalciu­ mot, foszfort, továbbá savakat, pektint és csersavat tartalmaz­ nak. Sebastian Kneipp szerint minden házi patikában ott a he­ lye. Összehúzó, gyulladásgátló és baktériumölő hatása miatt hasmenés, vékony- és vastagbélgyulladás, köhögés, gyomorpa­ naszok, hólyaggyengeség és bőrbetegségek (főleg pikkelysö­ mör) esetén segít. Tudományos vizsgálatok szerint a virágzás előtt leszedett levelek csökkentik a vércukorszintet. Ezen kívül húgyhólyaggyulladás és vesepanaszok esetében is hatásosnak bizonyultak. A bogyóknak nincs mellékhatása, a levelek viszont mérgezőek. Ánizs (Pímpinella anisiim) Az ánizs közkedvelt fűszer, amelyet főleg karácsonyi sütemény készítéséhez használnak. Keleti eredetű, de ma már igen nagy mennyiségben termesztik Európában is. Hatóanyagai: az ánizs termése kellemes aromájú. Illóolajo­ kat, zsíros olajokat, cukrot és fehéijét tartalmaz. Már a rómaiak is használták a növényt köhögés, emésztési panaszok és felfú­ vódások ellen. A modem természetgyógyászatban az ánizst ezen kívül a vérkeringés javítására és asztma esetén alkalmazzák. 123

Árnika (Arnica montana L.) Az ámika nyár elején ragyogó sárga virágban pompázik, főleg a kevésbé trágyázott hegyi réteken más hegyvidéki hangafélék­ kel együtt. Illóolaja fertőtlenítő és gyulladásgátló hatású, előse­ gíti a sebek gyógyulását. A homeopátia az ámikát szív- és ér­ rendszeri panaszok esetén alkalmazza. Az ámika hatásának összetevőit még máig sem ismerik teljesen. Ámikaoldat: külsőleg rándulások, izom- és ínszakadások és zúzódások esetén borogatások készítésére alkalmazzák. Hígí­ tás: 1 evőkanál fél liter vízhez. Az ámikás borogatás hatásosabb ugyan, mint a csak alkoholos vagy alumínium-acetátos, de al­ lergiás bőrreakciókat válthat ki. Száj- és garatüregi gyulladások­ nál öblögetésre használható: fél teáskanálnyi oldatot egy pohár langyos vízbe teszünk, és vele öblögetjük a gyulladt részt. Ámikát csak orvos tanácsára szabad bevenni.

Bazsalikom (Ocimum basilicum) A bazsalikom Indiából származik; ma a Földközi-tenger vidé­ kén is sűrűn előfordul. A bazsalikom illóolajokat, cserző- és ás­ ványi anyagokat, enzimeket és vitaminokat is tartalmaz (az utóbbiakat zölden, nem szárított állapotban). Fűszerként már az ókoriak is nagy becsben tartották élénkítő és emésztést elősegí­ tő hatása miatt. Manapság is alkalmazzák még torokgyulladás esetén öblögetésre, valamint gennyesedő és rosszul gyógyuló se­ beknél borogatásra. A bazsalikomtea felfúvódás és enyhe gyo­ morrontás esetén segít, de nyugtalanság, étvágytalanság és ál­ matlanság ellen is jótékony hatású. Borostyán (Hedera helix) A borostyán kúszónövény, mely fákra fut fel, anélkül hogy élősködne rajtuk, mint például a fagyöngy. Ezért a növény házfalak és esőcsatornák mellett is megtalálható. A levelei ősszel a leg­ hatékonyabbak gyógyászati szempontból. Hatóanyagai: glükozidok, szaponinok (az L-hederin állítólag antibiotikus és gombaölő hatású), szerves savak és különböző ásványok. A növény gyógyhatását az orvostudomány nem ismeri ugyan el, pedig már az ókorban is orvosságként említették. 124

Ma köhögés, hörghurut, asztma és szamárköhögés ellen, bőrtisztátalanság esetén (lemosásokhoz is), valamint epebántalmaknál és reumánál használják. Belsőleg a borostyánleve­ lekből főzött teát használhatjuk. Felöntjük fél liter, forrásban lévő vízzel, és 10 perc múlva leszűrjük. A leveleknek nincs mellékhatása. A termését azonban le kell szedni róla, mert mérgező!

Borsmenta (Mentha piperita) A borsmenta vadon már nem terem. 1696-ban nemesítették Angliában. Magról nem szaporítható. Gyógyításra a leveleit és az azokból nyert illóolajokat használják. További alkotórészei csersavak és keserűanyagok. A borsmenta gyomorjavító hatású émelygés, hányinger vagy akut hányás esetén, valamint gyomorés bélgörcsöknél. A növény fokozza az epeömlést és a máj epe­ termelését. A népi gyógyászat igen hatékonynak tartja a borsmentateát menstruációs fájdalmaknál. Csecsemőknek és kis­ gyermekeknek nem javasolják a borsmentateát. Nekik az édes­ kömény és a kamillatea jobban segít. Citromfű (Melissa officinalis) A citromfű is egyike a legrégibb gyógynövényeknek. Dél-Európából származik; nálunk csak kertekben és termesztett formá­ jában fordul elő. Gyógyítási célokra a leveleit használják, ame­ lyek illóolajokat, valamint ásványi anyagokat, csersavat és ke­ serűanyagokat tartalmaznak. A citromfű nyugtató hatású, ezért idegi eredetű gyomor-, bél- és szívpanaszoknál, valamint alvás­ zavaroknál alkalmazzák. A népi orvoslás (természetgyógyá­ szat) ezen kívül máj- és epebántalmaknál, valamint meghűlé­ ses és fertőző betegségek lezajlása után erősítőszerként alkal­ mazza. Tea készítésekor 3 teáskanálnyi citromfűlevélre negyed liter, forrásban lévő vizet öntünk, 10 percig állni hagyjuk, azután le­ szűrjük, mézzel édesítjük, és lassan kortyolva megisszuk. Cukor Külsőleg - cukros víz oldatban - bőrgyulladások esetén boro­ gatásra használhatjuk vagy nehezen gyógyuló sebekre hinthet­ jük. A cukor megköti a sebnedvet. 125

Csalán (Urtica diocia/ürtica urens) A csalán a népi gyógyításban alkalmazott egyik legjelentősebb gyógynövény. Főleg kertekben, kerítések mellett, árokszélen, törmelékhalmokon, utak mentén fordul elő. Megkülönböztethe­ tő a nagy csalán (Urtica diocia) és a kis csalán (Urtica urens). Hatóanyagai: a csalánszőrben lévő csalánméreg, acetil-kolin, hisztamin, hangyasav, vitaminok, ásványi (főleg vas-) sók, klorofil és enzimek. A csalánlevelek élénkítik az anyagcserét, ezért sok reuma, köszvény, epe- és májpanaszok elleni teába belekeverik. A gyógy­ szertárakban kanalas orvosság formájában is kapható. Ehhez az egész virágzó növényt felhasználják, felaprítva és vízbe beáztat­ va, 12 óráig tartó áztatás után a növényt kifacsarják. A lé vértisz­ tító hatású, serkenti a vörösvérsejtek képződését, és ezért vérsze­ génység esetén, illetve tavaszi erősítő kúráknál alkalmazzák.

Édeskömény (Foeniculum vulgare) Az emyősvirágzatú növény Nyugat-Ázsiából és a Földközi-ten­ ger vidékéről származik, de ma már egész Európában honos. A növény a humuszban gazdag, mérsékelten nedves talajt és a na­ pos, szélvédett helyeket kedveli. Fűszerként használják a szárat és friss zöldjét, a természetgyógyászatban a gyökerét is. Hatóanyagai: illó- és zsíros olajok, fehérje, cukor, A-, B- és C-vitamin, kalcium és foszfor. Az édesköményt már az indiaiak, kínaiak, egyiptomiak, gö­ rögök és rómaiak is orvosságként ismerték. Hippokratész az édesköményt a szoptató anyáknak tejképződést fokozó hatása miatt ajánlotta, Sebastian Kneipp pedig bélgörcsöknél, felfúvó­ dásnál, köhögésnél, tüdőpanaszoknál, szamárköhögésnél és asztmánál görcsoldásra. A modem természetgyógyászat az édesköményt hatásosnak tartja emésztési zavarok, gyomornyál­ kahártya- és bélgyulladások, valamint hörghurut, szemgyulla­ dás, epe- és májpanaszok, valamint idegi labilitás esetén.

Fokhagyma (Alliiim sativum) A friss fokhagymagumó felér egy gyógyszerrel. Tartalmaz antibiotikus hatású allicint, A-, Bi-, C-vitamint és nikotinsavas amidolt, ezen kívül a férfi és női nemi hormonokhoz hasonló hormonokat, enzimeket, kolint, tiocián savat és jódot is. 126

A fokhagyma a gyomorra hat és különösen a bélben lévő er­ jedési folyamatokra. Tágítja a véredényeket, csökkenti a vér ko­ leszterinszintjét, emellett alvászavarok, magas vérnyomás, álta­ lános gyengeség és teljesítménycsökkenés kezelésére alkalmas. Házi szerként 5000 éve használják a fokhagymát, a népi gyó­ gyászatban főleg légúti megbetegedések kezelésére.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) A gyermekláncfűnek erős az alkalmazkodóképessége, ezért a ré­ teken, mezőkön, utak mentén és árkokban egyaránt megél. Mi­ vel az ápolt pázsiton is megmarad, ezért általában irtják, pedig a természetgyógyászat legjelentősebb gyógynövényei közé tar­ tozik. Hatóanyagai: vitaminok, keserűanyagok, szaponinok, cser­ zőanyagok, ásványi anyagok, nyomelemek, illóolajok, inzulin, kolin, fehérjék stb. A gyermekláncfű a közérzetet javítja, a máj és a vese műkö­ dését fokozza és megakadályozza új epekő képződését. Szíve­ sen alkalmazzák tavaszi salaktalanító (méregtelenítő) kúránál, máj-, epe- és vesepanaszoknál, valamint reuma és köszvény ese­ tében. A kötőszövetet károsító betegségek esetén is hatékony. A teát 1-2 teáskanálnyi összevágott növényből készítjük, fel­ öntjük negyed liter hideg vízzel, felforraljuk, és egy percig főz­ zük, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűijük. Naponta 3 csésze meleg teát ajánlatos inni. Mellékhatások csak olyan gyermekek­ nél fordulnak elő, akik nagyon sok gyermekláncfűszárat fo­ gyasztottak el; ilyenkor mérgezési tünetek jelentkeznek náluk.

Gyógyiszap A föld gyógyító célra való felhasználása ősrégi módszer, amely valószínűleg azon a megfigyelésen alapul, hogy beteg és sérült állatok előszeretettel hengergőznek a földben, sárban (iszapban) és mocsárban. Az efféle gyógyhatás magyarázatára már a Kr. e. 3. században megszülettek az első hipotézisek, amelyeket ké­ sőbb (többek között) Hippokratész, majd Sebastian Kneipp is felelevenített, illetve továbbfejlesztett. A gyógyiszap főleg azon tulajdonsága révén hatásos, hogy nagy mennyiségű káros anya­ got és mérget képes felvenni és megkötni. A gyógyiszap gyulladásgátló hatású, javítja a vérellátást, egyrészt vízpárolog­ 127

tatással, amikor egy péphez hozzákeverik és külsőleg felviszik, másrészt pedig a benne lévő hatóanyagok - többek között életfontosságú szervetlen anyagok: kovasav, kálium, kalcium, mag­ nézium - miatt. Belsőleg a gyógyiszapot gyomor és bélgyulladás, gyomor­ égés, hasmenés, székrekedés, felfúvódás és hasonlók esetében alkalmazzák. Külsőleg fekélyeknél, sebeknél, gyulladásoknál, vérömlenyeknél, ütéseknél, zúzódásoknál, ficamoknál és rándu­ lásoknál, reumatikus ízületi megbetegedéseknél, napszúrásnál, rovarcsípéseknél használ. Belsőleges használatra általában na­ ponta kétszer fél-egy teáskanállal kell bevenni, fokozott szük­ séglet esetén naponta evés után háromszor fél-egy teáskanállal vagy még többet, amire aztán ásványvizet, vizet vagy teát kell inni. Száj- és garatgyulladás esetén a gyógyiszapot szárazon kell a szájba venni, nyállal összekeverni, majd lenyelni. Külsőleges borogatásként naponta 2^4-szer egy-két órányi tartamra kell al­ kalmazni. A gyógyiszapból langyos vízzel kenhető pépet kell keverni, és ujjnyi vastagon a bőrre kenni. Csak nagyon érzékeny bőr vagy nyílt seb és fekély esetén kell a bőr és a gyógyiszap közé vékony gézréteget helyezni. A külsőleg használt gyógyiszapot használat után ki kell dobni, mivel már káros anya­ gokat tartalmaz.

Gyömbérgyökér (Geum urbanum) A növény erdőben, sövények, bokrok és falak mentén nő. Gyógyításra a szárított gyökereket és gyöktörzseket használják. Illóolajat (zingiberol), csersavat és keseruanyagokat tartalmaz. A növényt erősítőszerként, hasmenés ellen, a száj- és garatüreg nyálkahártyájának gyulladása esetén használják, valamint fog­ daganatok, aranyér és nem gyógyuló lábszárfekély esetén. Tea készítésekor két púpos teáskanál gyömbérgyökérhez ne­ gyed liter vizet öntünk, 15 percig állni hagyjuk és leszűrjük. Na­ ponta 2-3 csészével igyunk belőle. A teát lehet öblögetéshez vagy borogatáshoz is használni. Hagyma (Allium cepa) A hagyma feltehetően Ázsiából származik, és a rómaiak hozták be Közép-Európába. Illóolajat, antibakteriális anyagokat, flavonoidokat, szerves savakat és vitaminokat tartalmaz. 128

A természetgyógyászat vagy apróra vágva alkalmazza, nap­ jában több kanállal, vagy a kisajtolt levét tejjel illetve mézzel vegyítve influenza, köhögés, nátha és torokgyulladás esetén. A hagyma kiválasztást és emésztést elősegítő, étvágyfokozó, víz­ hajtó és sebgyógyító hatású. Kakukkfű (Thymus vulgáris) Ez a kedvelt fűszer és gyógynövény a Földözi-tenger vidékén honos; nálunk kerti és termesztett növényként csak ritkán fordul elő. Gyógyításra a növény gyökér nélküli zöld virágzó részét al­ kalmazzák. Illóolajokat, csersavat, glükozidokat és gyantát tar­ talmaz. Gyógyítási célra a kakukkfüvet már az ókori Egyiptom­ ban is használták, de a görögök és rómaiak is. Később Bingeni Hildegard, Albertus Magnus és P. A. Matthiolus is említi. Görcs­ oldó és fertőtlenítő hatása miatt a tüdő és a hörgők gyulladásos betegségeinek kezelésére használják, görcsös köhögésnél, sza­ márköhögésnél, akut és krónikus légcsőhurutnál és asztmánál. A kakukkfű segíti az emésztést, megakadályozza a gyomor és bél felfúvódását és görcseit. Teaként is használják a kakukkfüvet (naponta 3 csésze, mérsékelten meleg tea formájában), vagy für­ dőként ideggyengeség, reuma vagy bélpanaszok esetén. A kakukkfű-fürdő készítésekor 100 gramm kakukkfűlevelet egy liter - forrásban lévő - vízzel felöntünk, 20 percig állni hagyjuk és leszűijük. A folyadékot a fürdővízhez öntjük. Tea készítésekor a kakukkfüvet köménnyel, borsmentával, ánizzsal stb. keverjük. A kakukkfű túlzott pajzsmirigyműködést eredményezhet. Ha tea vagy fürdő formájában normál adagolásban alkalmazzuk, ak­ kor ettől nem kell tartanunk. Kamilla (Chamomilla recutita) A kamilla igénytelen növény, szántóföldeken, szemétlerakó he­ lyeken, utak mentén, árokszélen és gabonaföldeken nő. Gyógy­ ító erejét az illóolajoknak, a flavon-glükozidoknak és a kumarinnak tulajdonítják. A kamilla gyógyító ereje azonban - mint a legtöbb növényé - alkotóelemeinek összhatásában rejlik. A be­ lőle főzött teát belsőleg és külsőleg is alkalmazzák. Akut gyomorbántalmak esetén éppúgy segít, mint krónikus gyomornyál­ kahártya-gyulladás és fekély esetén. A kamilla gyulladásgátló, 129

görcsoldó hatású és csökkenti a felfúvódást. Ezen kívül hatás­ talanítja a baktériumok mérgét, ezért házi szerként fertőzések, a hörgők és az orrmelléküregek gyulladása, sebek, nyálkahártya­ gyulladás és gombás megbetegedések esetén alkalmazzák. Mellékhatástól nem kell tartani, ha a kamillatea fogyasztását nem túlozzuk el, és nem isszuk naponta éveken át. Szemöblí­ tésre (mosásra) a kamillateát nem szabad használni.

Káposzta (fehér fejeskáposzta, brassica oleracea) A magról ültetett káposzta a Földközi-tenger partvidékétől egé­ szen Írországig megterem, és a legrégebbi kultúrnövények kö­ zé tartozik. Hatóanyagai: ásványi anyagok, nyomelemek, cukor, kemé­ nyítő, cellulózok, vitaminok, keseriíanyagok és szerves savak. A népi gyógyászat több esetben igazolta a káposztának gyomor­ fekély kezelésére való jótékony hatását. Az orvostudomány en­ nek ellenőrzése során 1950-ben felfedezte benne az ún. antiulcus faktort, egy fekély elleni anyagot. A nyers káposztalé különösen gyomor és nyombélfekély ese­ tén kedvező hatású. Röntgenvizsgálatokkal kimutatták, hogy a káposztalével történő kezelés esetén a gyógyulási folyamat fel­ gyorsul. A népi gyógyászatban ezen kívül hörghurut, ekcéma, bélrenyheség, isiász, visszérgyulladás és reuma esetén alkalmaz­ zák. Belsőleg történő alkalmazásánál kúraszeruen 4-5 hétig na­ ponta egy liter lét kell meginni (minden étkezés után 1-2 po­ hárral). Mellékhatásoktól nem kell tartani, de a káposzta felfú­ vódást is okozhat. Egy csésze köményteával ez az esetleges mel­ lékhatás kiküszöbölhető. A káposzta külsőleges használatban is segíthet: fekélyek, nem gyógyuló sebek, különösen nem gyógyuló fekélyek kezelésében. Ebben az esetben a belső friss leveleket langyos vízzel le kell öblíteni és egy sodrófával „megpuhítani”, mielőtt a sebre kerül. A levelekből készített kötést naponta kétszer kell cserélni. Kömény (Carum carvi) A kömény valószínűleg az Európában honos legrégebbi fűszerés gyógynövény. Európa mérsékelt éghajlatú területein minde­ nütt vadon terem a réteken, utak mentén és a vasúti töltések mel­ lett. Ugyanezen az éghajlaton sokfelé termesztik is. 130

Hatóanyagai: illó- és zsíros olajok, fehéije, csersav és gyanta. A kömény termése felfúvódás ellen a legjobb növényi szer. A népi gyógyászatban a köményt gyomorpanaszok, kólika, epe- és májpanaszok, valamint köhögés esetén alkalmazzák. Mint min­ den illóolajat tartalmazó növényt, ezt sem szabad túladagolni.

Lenmag (Lini semen) A lenmag főleg krónikus bélrenyheségnél segít. Főzet formájá­ ban száj- és garatüregi gyulladások esetén is hatásos, langyosan fogyasztva pedig tartós köhögési roham, rekedtség és gyomor­ nyálkahártya-gyulladás kezelésére. A népi gyógyászatban a (bo­ rogatásként alkalmazott) forró lenmaggal töltött zacskó jól be­ vált fogfájás, isiász, reuma, arcidegzsába, hasfájás, epegörcs, hólyag- és vesepanaszok esetén. A lenmagnál az olajok és nyákanyagok a legfontosabb ható­ anyagok. Majoránna (Origanum majorans) A valódi majoránna Elő-Indiából származik, és csak később hono­ sodott meg a Földközi-tenger melletti országokban. Európában az Alpoktól északra nem tudott megtelepedni, így nálunk is csak rit­ kán lehet vele találkozni a kertekben vagy termesztett formájában. Az egész virágzó gyógynövényt felhasználják, amely főleg il­ lóolajat tartalmaz, melynek hatását keserűanyagok és cserző­ anyagok fokozzák. A népi gyógyászatban a majoránnát belső­ leg idegbetegségek, meghűlés, a légutak nyákosodása, köhögés, asztma, gyomor-, bél- és epepanaszok, szájnyálkahártya-gyulladás és ínyvérzés esetén alkalmazzák. Külsőleg kenőcsök formá­ jában idegfájdalmak, ficamok, rándulások, nehezen gyógyuló sebek, fekélyek és reuma esetén hatásos. Mellékhatások: túladagolás esetén fejfájás és kábultság jelent­ kezhet, ami azonban hamarosan megszűnik, ha felhagyunk a szer alkalmazásával. Méz A méz a házi patika egyik legfontosabb szere, melyet már az őskorban is gyógyászati célokra használtak. A Korán a könnyen emészthető, sebtisztító és nyákoldó mézet hatékony gyógyszer­ ként említi. 131

A méz gyakorlatilag minden olyat tartalmaz, amelyre a test­ nek a természetes táplálkozáshoz szüksége van: különféle cuk­ rokat, fehéijéket, savakat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, ezen kívül nagy mennyiségben vitaminokat és néhány speciális hatóanyagot számos szervi baj ellen. Sok országban a mézet gyógyszerként használják. Valójában alig van olyan betegség, melyet a méz ne tudna kedvezően be­ folyásolni. Más gyógyszerrel együtt beadva fokozza azok ható­ anyagainak felszívódását. Illóanyagai ezen kívül feljavítják a gyógyszer ízét. Tudományosan igazolt tény, hogy a méz a test teljesítőképességét fokozza, és a szívműködést javítja. Segíti az emésztést és csökkenti az agressziót. Néhány klinikán intravénásán alkalmazzák: • a szívkoszorúerek erősítésére, • Angina pectorisnál, ritmuszavarral és magas vérnyomással járó szívizom-gyulladásnál, • kiegészítő szerként bizonyos szíverősítőkkel végzett keze­ lésnél, • nagy szívoperációk esetén. Különösen hangsúlyozni kell a méz kedvező hatását külön­ böző szervek gyulladásos megbetegedéseinél, bőrbetegségek, fertőzött sebek és fekélyek esetén. Ezen kívül jól bevált gyógy­ szer az összes epe- és hasnyálmirigy-megbetegedésnél, máj­ gyengeségnél, kisgyermekek és csecsemők lefogyása és sovány­ sága esetén. Gyomor- és nyombélfekélynél éppenséggel szen­ zációs sikereket értek el mézzel, éppúgy, mint légcsőpanaszok, köhögés és különféle idegbetegség esetén. A rákterápiában és megelőzésben egyre nagyobb a jelentősége. Mivel az emberi test védekezőképességét fokozza, ezért egészséges embereknek is sok mézet kellene fogyasztaniuk.

Mustár (fekete, brassica nigra) Csak a termesztett mustárt használják fel gyógyításra, a vadon termőt nem. A mustármag szinigrint (allil-mustárolajat), szinalbint (amiből a mirozin enzim állít elő allil-mustárolajat), zsíros olajat, fehérjét és nyákot tartalmaz. Bőrizgató hatása miatt a mustármagot mindenütt felhasználják, ahol a bőr jobb vérellá­ tása kívánatos: reumatikus fájdalmaknál, torok-, mellhártya- és tüdőgyulladásnál, hörghurutnál stb. A mustár az egyik legegész­ 132

ségesebb fűszer, javítja az emésztést és a zsíros ételeket könnyebben emészthetővé teszi. Ha gyermekek kívánják a mus­ tárt, akkor ösztönösen helyesen cselekszenek, mert a mustár ja­ vítja az étvágyat. Erős bőrizgató hatása miatt a mustáros kötést nem lehet hosszú időn át fennhagyni, és a bedörzsölést óvatosan kell vé­ gezni. Felléphetnek gyulladások hólyagképződés kíséretében, amelyek azonban hegesedés nélkül gyógyulnak. Belsőleg sem szabad az étkezési mustárt túl nagy adagban fogyasztani.

Olajbogyó (Olea europaea) Az olajfa a Földközi-tenger keleti medencéjében honos, de ma már sok más országban is termesztik. Olajai és zsírsavai jól felhasználhatók bőr- és sebkenőcsök, emulziók, bőrápoló tejek ké­ szítésére és hajolajként is. Petrezselyem (Petroselinum crispum) A petrezselyem eredetileg a Földközi-tenger keleti medencéjé­ ben volt honos, de ma már az egész világon megtalálható. Amel­ lett, hogy fontos konyhai fűszer, a termését és a gyökereit gyógyításra is használják. A petrezselyem illóolajat, zsíros ola­ jat, apiolt, apiint, A-provitamint, B2-vitamint, pantoténsavat, ká­ liumot, kalciumot, ként és vasat tartalmaz. A petrezselyem serkenti a vizeletkiválasztást, ezért főleg ve­ se- és hólyagpanaszok, reuma, köszvény, ízületi gyulladás, ho­ mok- és kőképződés esetén alkalmazzák. Illóolaja (de főleg a termése) abortuszt idézhet elő. Terhes nők ezért nagy mennyiségben ne fogyasszanak petrezselyem­ gyökérből készült teát. Rebarbara (Rheum palmatum) A rebarbara eredetileg Kínából származik és ott 5000 éve hasz­ nálják gyógyításra. A 19. század óta Európában is meghonoso­ dott. Gyógyításra a szárat és a gyökereket használják. Bi- és C-vitamint, foszfort és káliumot, kalciumot, vasat, gyümölcs- és szerves savakat, csersavat és keserűanyagokat tartalmaz. A re­ barbara salaktalanít, tisztítja a vért, ezért tavaszi kúrákhoz na­ gyon ajánlható. Általános erősítő hatása van, fokozza az epeter­ melést, amellett vérképző hatású. 133

Retek (Raphanus satibus) A retek igen régi kultúrnövény. Már a ókori egyiptomiak felis­ merték, mennyire egészséges és teljesítményfokozó hatása van. A retek kéntartalmú illóolajokat, allil- és butil-izotiocianátot, szulfidokat (szulforafén, Raphanin) és C-vitamint tartalmaz. Gyökerét gyógyításra használják. Lassan a hivatalos gyógyászat is elismeri gyógyító hatását epe- és májpanaszok esetén. A re­ tek leve fokozza az epeömlést, megakadályozza a kő- és homok­ képződést. A népi gyógyászat a retekből és mézből készített le­ vet köhögés és szamárköhögés esetén használja. Érzékeny gyomrúak figyeljék meg magukon, hogy bíiják-e ezt az italt.

Rozmaring (Rosmarinus offidnalis) A rozmaring a napot és a száraz talajt kedveli, ezért a Földközi­ tenger vidékének jellegzetes növénye. Nálunk csak ritkán sikerül a kertekben termeszteni, mivel a növény a kemény telet nem bír­ ja. A rozmaring kedvelt konyhai főszer és régóta gyógyszer is. Szárított leveleit használják erre, amelyek illóolajat, gyantát, csersavat, keserűanyagokat, flavonoidokat, növényi savat és vala­ mennyi szaponint tartalmaznak. Amióta Kneipp is magasztalta gyógyító hatását, azóta a rozmaring a népi gyógyászat egyik leg­ kedveltebb gyógynövénye. Segít tea, bor, fürdő és szesz formá­ jában, felfúvódásnál, gyomor- és bélpanaszoknál, reuma, köszvény, görcsök és bénulások, főleg idegi eredetű kimerülés esetén. Vérkeringést fokozó hatása miatt a rozmaringot alacsony vér­ nyomás esetén, valamint a vérkeringés stabilizálására tartják jó­ nak, a rozmaringból készült szesz pedig a fáradt és fájós lábak ápolására hasznos. Rozmaringtea: egy púpos teáskanálnyi rozmaringleveket fel­ öntünk negyed liter hideg vízzel, amint felforrt, rögtön levesszük a tűzhelyről és leszűijük. Reggel és délben egy csészével igyunk belőle. Rozmaringszesz: 50 gramm rozmaringlevélre 240 gramm 70%-os alkoholt öntünk, és tíz napig állni hagyjuk. Azután a szeszt kinyomjuk belőle és leszűijük. Rozmaringfürdő: 50 gramm levélre egy liter vizet öntünk, for­ rásig hevítjük, 30 percig állni hagyjuk és leszűijük. A folyadé­ kot hozzáadjuk a fürdővízhez. A fürdőnek erős élénkítő hatása van, ezért nem ajánlatos lefekvés előtt alkalmazni. 134

Rózsa (piros és rózsaszín, rosa gallica és centifolia) A rózsa a legrégebbi termesztett növények közé tartozik; való­ színűleg Indiából származik. A gyógyászatban csak piros és ró­ zsaszínű rózsát használnak. A virágszirom vitaminokat, csersavat és nyákanyagokat, gallusz savat és antibiotikus hatású flavonoidot (antocianidin) tartalmaz. A rómaiak és a görögök nagyra tartották összehúzó és erősítő hatását. Ezért is használják a tüdő erősítésére. A vö­ rös (piros) rózsa vékonybél-gyulladás esetén segít, a rózsaszín kismértékben hashajtó hatású, és ezért jól alkalmazható gyerme­ kek székrekedése esetén. Sárgarépa (Daucus carota) A sárgarépát számos mezőgazdasági kultúrában termesztik a kertben és a szántóföldeken. Vadon terem a pusztákon, szemétlerakó helyeken, réteken, árokban és az utak mentén. A népi gyógyászat a gyökerét használja fel, de néha a szárát és a leve­ leit és magvait is. A sárgarépa A-provitamint, Bi-, B2- és C-vi­ tamint, flavonoidokat és illóolajat tartalmaz. Az orvostudomány a sárgarépát főleg csecsemők táplálkozá­ si zavarainál, A-vitamin-hiány esetén, illetve folyadékkiválasz­ tás fokozására alkalmazza. Weiss a sárgarépát végbélgilisztás gyerekek gyógyítására ajánlja. A népi gyógyászat P. A. Matthiolus 1563-ból származó taná­ csát tartja szem előtt:„A répát enni kell, mert hasznos a gyomor­ nak, hajtja a vizeletet, fokozza az étvágyat és a nemi vágyat. A magját porrá törve és borban bevéve jó azoknak, akik kimerül­ tek, illetve testi fájdalmaik vannak. Kihajtja a követ és a rossz vért. Kő ellen: vedd a sárgarépát leveleivel és magjával együtt, főzd a vízben, öntsd be egy kádba, ülj benne, és segíteni fog.” Az édes sárgarépa pépje mézzel keverve fekélyek, nem gyó­ gyuló lábszárfekélyek és égési sérülések esetén segít. A sárga­ répateát a megszárított gyökerekből, a szárból, a levelekből és a bogyókból készítik. Két teáskanálnyi porhoz egy negyed liter, forrásban lévő vizet öntünk, és öt percig állni hagyjuk. A ne­ gyed-fél liternyi teát kortyonként egész nap fogyasszuk. Mel­ lékhatásoktól nem kell tartani, amíg valaki nem eszik belőle na­ ponta több kilót. Túl sok A-provitamin zavarokat idézhet elő, például a bőr elszíneződését. 135

Szeder (Rubus fructiosus) A tüskés szedercserje Európában mindenütt előfordul: utak men­ tén és erdők szélén, kerítések és bokrok mellett. Főzéshez mind a bogyókat, mind a leveleket fel lehet használni, a gyógyításra pedig még a gyökereket is. Hatóanyagai: a bogyók A-provitamint, C-vitamint, ásványi anyagokat, nyomelemeket, gyümölcscukrot és -savakat, pektint, illóolajokat és nyálkás anyagokat tartalmaznak. A levelek csersavban és illóolajokban gazdagok. A szeder gyógyító hatását évezredek óta ismerik. Hatékony a nyálkahártya gyulladása és bélgyulladások esetén, de altesti vér­ zéseknél is. Az orvosok alkalmasnak tartják a gyökerét hólyagés vesekő kihajtására. A modem természetgyógyászat a levele­ ket gyomor- és bélgyulladás, hasmenés és húgyúti panaszok ese­ tén alkalmazza. A bogyók vizelethajtó és erősítő hatásúak, és ezért a gyógyulást jelentősen segítik. A növény leveleit influen­ za, légzőszervi hurutok, láz és bőrkiütés esetén alkalmazzák.

Szurokfű (= vadmajoránna, origanum vulgare) A fűszeres illatú szurokfű, melyet ma inkább oregánó néven is­ mernek, Ázsiából származik és ma egész Európában megtalál­ ható. A szurokfű a majoránna közeli rokona, ezért vad vagy té­ li majoránnának is szokták nevezni. A növényt, amely cseijések és hegyoldalak napos, száraz helyein terem, főleg pizzafűszer­ ként használják a konyhában. Hatóanyagai: Az egész virágzó növényt felhasználják. Illó­ olajokat tartalmaz (többek között timolt, amely az igazi majo­ ránnából hiányzik), valamint gyanta-, cser- és keserűanyagokat. A szurokfűt a népi orvoslásban emésztési zavarok, gyomorfelfúvódás, máj- és lépbántalmak esetén alkalmazzák. Kiváló szer homloküreg-gyulladás, krónikus hörghurut és asztma esetén is. Torma (Armoracia rusticana) A torma Dél-Európában honos, de északabbra (pl. Németország­ ban és az USA-ban) is nagy mennyiségben termesztik. Étkezés­ nél a gyökere főleg húsok és zöldfélék fűszerezésére szolgál. Gyógyszerként a szárát használják, amely glükozidokat, allil mustárolajat és szinigrint tartalmaz. A tormának ezen kívül nagy a C-vitamin és káliumsó tartalma. 136

Amióta a tormában antibiotikus hatású anyagokat találtak, az­ óta az orvostudomány is fokozottabban érdeklődik a növény iránt. A népi gyógyászatban a tormát köhögés, vese- és hólyag­ panaszok ellen használják. A reszelt tormát ugyanannyi mézzel vagy cukorral összekeverik, és naponta 2-3-szor egy teáskanál­ nyit vesznek be belőle. Mint minden olyan anyag esetében, mely a bőrt és a nyálka­ hártyát erősen izgatja, itt is ügyelni kell a pontos adagolásra. Túl sok torma esetleg izgatja a gyomrot, a beleket és a vesét.

Tök (Cucurbita pepo) A mi éghajlatunk alatt termő tök Mexikóból származik, és a spa­ nyolok révén került Európába. Kedveli a napos termőhelyet és a humuszban gazdag talajt. Hatóanyagai: a tökmag sok zsíros olajat, vitamint (főleg E-vi­ tamint), hormonszeru anyagokat, szelént, fehéijéket és aminosavakat tartalmaz. Az egyes alkotórészek hatása még nincs teljesen földerítve. Valószínűriek látszik azonban a tökmag hatékonysága különbö­ ző hólyagpanaszok és idősebb férfiak prosztatapanaszainál elő­ forduló tónusgyengeség esetén. Ebben az esetben elegendő na­ ponta 2-3 evőkanál tökmagot elrágni. Ezen kívül a tökmag ha­ tásos a gyermekkori ágybavizelés és bélférgesség (pl. galandféreg) leküzdésére.

Tölgy (Quercus robor) A kocsányos vagy mocsártölgy a nedves talajt kedveli. Minden vegyes erdőben megtalálható; a kocsánytalan tölgy főleg dom­ bos és hegyes vidéken fordul elő. Gyógyításra olyan kérget hasz­ nálnak, amely még nem túl vastag. Azoknak a gallyaknak és ágaknak, amelyekről lehántják a kérget, ne legyen az átmérője 6 cm-nél vastagabb; és ne legyenek rajtuk zuzmók és moszatok. A kérget mindig frissen kell felhasználni, tárolás közben ugyan­ is csökken a csersavtartalom. A tölgykéreg valószínűleg a leg­ ismertebb és a legtöbbet használt csersavraktár. A csersavaknak összehúzó és gyulladásgátló, hasmenés esetén fogó és bélerősí­ tő hatásuk van. Ezért számtalan esetben alkalmazzák: fertőzé­ sek esetén száj- vagy garatöblítésre használják a főzetét (illetve a felöntött lét), teaként alkalmazzák gyomor- és bélgyulladások 137

gyógyítására, bőrbetegségek, égési sebek, nem gyógyuló láb­ szárfekély esetén pedig lemosásra. Tölgykéregfőzet: 1-2 teáskanálnyi összevágott tölgykérget negyed liter hideg vízzel felöntünk, felforralunk, 3-5 percig áll­ ni hagyjuk, majd leszűrjük. A főzetet langyosan kell használni: naponta két csésze teát kell meginni, vagy 3 óránként öblöget­ ni, nedves borogatásként pedig naponta 2-3-szor feltenni, flyen adagolásban nem kell mellékhatástól tartani.

Vízitorma (Nasturtium officináié) A vízitorma források, patakok, folyók és árkok tiszta, lassan fo­ lyó és egyenletes hőmérsékletű vizét kedveli. Főleg leveleit és a friss gyógynövényt használják fel salátakészítéshez. A vízi­ torma segít gyengeség, anyagcserezavarok, székrekedés, bőrbe­ tegség, ideggyengeség, köhögési és tüdőpanaszok, reuma, köszvény, epe-, máj-, gyomor-, bél-, hólyag- és vesebántalmak ese­ tén. Hatóanyagai: glükozid, fenil-etil-mustárolaj (nasturtium), kálium, vas, jód, keserűanyagok, A-, C- és D-vitamin. Zeller (Apium graveolens) Gyógyításhoz csak a kerti zellert használják, nem pedig a va­ don termőt, amely nedves és sós talajon, nedves réteken és az árokszélen nő, és mérgező növény. Egyaránt használják a gyökerét, a zöld részét és a termését, melyek illóolajokat, vitaminokat és ásványi sókat tartalmaznak. Lé vagy tea formájában vízhajtó hatású. A népi orvoslás a nö­ vényt vízkór, hólyag- és vesekő, reuma és köszvény, valamint ideggyengeség és krónikus tüdőpanaszok esetén ajánlja. Teakészítésnél 2 púpos teáskanál zellerlevelet felöntünk ne­ gyed liter vízzel, felforraljuk és leszűrjük. Naponta két csészé­ vel iszunk belőle. Egyébként a zeller akkor is hatásos, ha zöld­ ségköret vagy saláta formájában fogyasztjuk. Mellékhatásoktól nem kell tartani. Terhesség esetén nem ajánlatos zellerlét vagy teát fogyasztani.

Zsálya (Salvia pratensis) A nálunk vadon termő mezei zsályát nem használják gyógyítás­ ra, használják viszont a Földközi-tenger térségéből származó 138

zsályát, amelyet azután Közép-Európában is elkezdtek termesz­ teni. Illóolajat, csersavat és keseruanyagokat, valamint flavonoidokat tartalmaz. A zsálya hatásos a száj- és garatüreg nyálkahártyájának gyul­ ladásakor, görcsoldó és fertőtlenítő, nyugtató és izzadásgátló ha­ tása is van. A népi orvoslás zsályafőzetet használ a csecsemők elválasztásakor, mivel a tejképződést gátolja. Mézzel édesítve a teát gyermekeknek is adják köhögési roham esetén. A zsálya illóolajokat tartalmaz, amelyeknek gyógyszerként alig van jelentőségük; kellemes illata és íze miatt viszont fűszer­ ként és teaként egyaránt kedvelik. Mint minden gyógytea esetében, úgy a zsályalevélre is érvé­ nyes, hogy nem ajánlatos túl sokat fogyasztani belőle, hogy ne terhelje meg túlságosan a gyomrot. Csersavai és keserűanyagai az enzimműködést serkentik, a flavonoidok antibiotikus hatású­ ak, tehát az emésztőrendszer működését megzavarhatják. Ártal­ matlan viszont, ha 2-3 csészényi teát egész napra elosztva, kor­ tyolgatva megiszunk.

139

Házi szerek és ötletek utazáshoz Egy autót az utazás alatt gyorsan meg lehet javítani, de mit te­ hetünk akkor, ha megbetegszünk és nem juthatunk el orvoshoz? A legfontosabb az, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Feltétle­ nül fontos az is, hogy egy olyan kézikönyvet is beletegyünk az úti poggyászunkba, amelyben betegség esetére jó ötleteket talá­ lunk. Az ebben a könyvben szereplő házi szerek éppen olyanok, amelyek segítségünkre lehetnek. De azért feltétlenül fontos, hogy tudatában legyünk a kockázatnak is, és tartós vagy vissza­ térő panaszok esetén legalább az utazás után konzultáljunk egy orvossal vagy egy természetgyógyásszal. E szerek közül sokat már nagyszüleink is ismertek. De más népek hagyományos szereivel szemben is nyitottaknak kell len­ nünk. Ami valakivel egy idegen országban megeshet, azt az ot­ tani gyógyítók már évszázadok vagy akár évezredek óta is is­ merik. Talán ismernek olyan szereket, amelyek eddig ismeret­ lenek az orvostudomány számára. Egy utazás egészségügyi kockázatait már az utazás jó előké­ szítésével is csökkenteni lehet. Ebbe nem csak az tartozik bele, hogy a legfontosabb papíroknak (útlevélnek, menetjegyeknek és oltási bizonyítványoknak) a másolatát elkészítsük.

Öltözködés Az öltözködés kérdésében az az irányadó, hogy az adott ország­ ban hogyan öltözködnek az emberek. Ha a dél-afrikai Zambiában, Botswanában az ottani lakosok sapkát és pulóvert viselnek, akkor ennek bizonyára megvan az oka: éjjel ott kegyetlenül hideg lehet, még nyáron is. A rövid ujjú ing többnyire rossz választásnak bi­ zonyul. A hosszú ujjú ing ujját fel lehet tűrni, ha az embernek na­ gyon melege lenne. A tűző nap ellen védekezve és este, ha a szú­ nyogok erősebben csípnek, akkor vissza lehet tűmi, ezen kívül az öltözetnek jól szellőző, természetes anyagból kell készülnie. Téli szabadság idején a szűk ruha nem melegít, hacsak nem rétegesen öltözködünk, hogy a testmeleg elvesztését megakadályozzuk. 141

Az úti patika kiegészítése Ha a „harmadik világ” országaiba utazunk, akkor mindig ma­ gunkkal kell vinnünk néhány eldobható injekciós tűt. Ott ugyan­ is meg lehet kapni a hepatitiszt és egyéb betegségeket csupán a tű többszöri használata miatt. Ez nem azért fordul elő, mintha az ottani orvosok nem lennének a tudatában ennek, de gyakran nincs más lehetőségük. Akinek magának nincs szüksége injek­ cióra, az elajándékozhatja azt orvosi állomásoknak, orvosoknak és misszionáriusoknak. Ugyanez vonatkozik a maláriaellenes szerekre is. A malária megelőzése A malária lappangási ideje több hét! Aki tehát csak tizennégy napra utazik el Kenyába, az már rég hazaér, mire a láza felmegy, és otthon kezeltetheti magát. A maláriaellenes szerek a beteg­ ség kitörését rendszerint nem akadályozzák meg, hanem csak a tüneteit gyengítik. Sok maláriaszúnyog-törzs a felelőtlenül adott védőoltások következtében rezisztenssé vált. A trópusi betegsé­ geknél az orvosok ezért nem tanácsolják, hogy rövid ott tartóz­ kodás esetén a gyógyszerészet legújabb készítményeit használ­ juk védekezésre, mert a maláriával fertőzött területek lakosai­ nak a túlélését csak az teszi lehetővé, ha a kórokozók nem vál­ nak rezisztenssé. A több hetes utókezelésre azután otthon már be lehet szerezni a legújabb szereket a gyógyszertárból. A ma­ láriaellenes gyógyszerek részben lerakódnak a lépben. Ezért nem alkalmasak több éven át tartó kezelésre (pl. a fejlődő or­ szágokban dolgozó szakemberek számára). Az AIDS már világszerte elterjedt, még ha néhány ország azzal dicsekszik is, hogy egyáltalán nem, vagy csak kevés ese­ tet regisztráltak náluk. A „harmadik világban” a betegséget álta­ lában a vérkészítmények terjesztik, mivel ott hiányoznak a tech­ nikai lehetőségek a kórokozó kimutatására. Ennek tudatában kell lennünk, mielőtt egy távoli országba utazunk, különösen akkor, ha gyerekeket is magunkkal szeretnénk vinni az utazásra. Gyerekek Mindenkinek komolyan fel kell mérnie, használ-e kisgyerekei­ nek az, ha olyan idegen kulturális környezetben töltik a szünidőt, amelynek a megértése még egy felnőtt számára sem egyszerű. 142

Talán jobb nyaralás a gyerekeknek az, ha egy sátor- vagy üdü­ lőtáborban együtt lehetnek kortársaikkal, akiknek a nyelvét ér­ tik, és akikkel jól érzik együtt magukat. Még abban az esetben is, ha osztálytársaiknak rendkívüli módon imponálnának azzal, hogy Sri Lankán az erotikus sziklafalfestményeket láthatták.

Védekezés A nőknek és partnerüknek a védekezésnél számításba kell ven­ niük, hogy messzi országba való repülésnél az időeltolódás, a tökéletesen új környezet, a szokatlan élelmiszerek és az idegen emberek a menstruációra is kihatással lehetnek. Az üdülés alatt az ember pihenni szeretne, de akár észrevesszük, akár nem, az utazás stresszel jár, és felborítja a szervezet egyensúlyát, pél­ dául emésztési zavarokat is előidézhet. Gyógyszerek A cukorbetegeknek az utazás előtt tájékozódniuk kell orvosuk­ nál afelől, hogyan fog „viselkedni” szervezetük az utazás alatt, és hogy az új körülmények között mikor kell beadniuk az inzu­ lint. Akinek bizonyos gyógyszereket be kell vennie, annak fel kell írnia a gyógyszer nevén kívül annak esetleges alternatíváit is és az összetételét, hogy ezeket a külföldi gyógyszertárakban is beszerezhesse.

Alkalmazkodás más éghajlathoz A repülés az utazás egyik legkedveltebb formájává vált, mivel így néhány órán belül a világ legtávolabbi sarkába eljuthatunk. Az ember már nem az utazás kedvéért utazik, hanem azért, hogy valahová megérkezhessen. Míg egy hajón vagy a szárazföldön utazva heteken át szokhatunk hozzá egy másféle éghajlathoz, addig repülőút esetén az ott töltött idő fele is rámehet arra, hogy alkalmazkodjunk az eltolódásokhoz. Ezt tekintetbe kell venni az útitervek összeállításánál, és arra is gondolni kell, hogy hason­ ló átállásra a visszatérés után is szükségünk lesz. Terhesség A terhes nőnek vigyáznia kell a repülésnél. Számos repülőtár­ saság csak akkor szállít a hetedik hónapján túl lévő terhes nőt, ha orvosi igazolás tanúsítja, hogy komplikációktól nem kell tar­ 143

tani. Ezen kívül kérhetik még a jövendő anya írásos elismervényét is arról, hogy a repülés kockázatát ő viseli. A gépnek mi­ atta esetleg le kell szállnia útközben, és ez sok kiadással jár a személyzetcsere, az új repülőgép és a leszállási költségek miatt.

Alkohol és nikotin A repülőgépek sürgős orvosi esetekre is fel vannak szerelve. A távolsági repülőgépeken vannak hordágyak is, hogy az utas lefekhessen. Többnyire van a fedélzeten orvosi kérdésekben já­ ratos személy is. A repüléstől való félelem ellenére a repülés még mindig a legbiztonságosabb utazási lehetőség. Azt azonban tudni kell, hogy a test a Földtől több km távolságra az oxigént másképp használja fel. Akinek különben is vannak légzési ne­ hézségei, az semmiképpen se üljön dohányzók közé. A dohány­ füst a test oxigénnel való ellátását még inkább megnehezíti. Ha­ sonló a helyzet az alkohollal is, amelynek szintén más hatása van a levegőben, mint a Földön. A leszállást követő sokk A vérkeringés összeomlása ritkábban következik be a levegő­ ben, mint a leszállás után. A megkönnyebbülés érzése, hogy a repülés véget ért, gyakrabban vezet ájuláshoz és sokkos állapot­ hoz. Erre is ügyelni kell. Biztosítások Betegeknek és frissen operáltaknak az orvosukkal kell megbeszél­ niük, hogy repülhetnek-e. Ha az orvos tanácsa ellenére mégis el kell utaznunk, akkor annak megfelelően kell az útra felkészülnünk. Az utazási irodák és autóklubok kedvező biztosításokat kínálnak, amelyek nem csak a kezelési és visszaszállítási költségeket vállal­ ják magukra, hanem lopások esetén is kártalanítanak, mindeneset­ re néha csak olyan betegségek esetén, amelyek az utazás előtt még nem jelentkeztek. A betegpénztárak információkat nyújtanak a külföldi betegellátási lehetőségekről és a kockázati díjakról.

144

Útravaló ötletek

Hogy az úti előkészületek során vagy útközben gyorsan utána lehessen nézni, ezért néhány házi szert és gyógymódot itt még egyszer összefoglalunk: • Torokgyulladás: 1 liter vízbe tegyünk 10 gramm sót és az­ zal öblögessünk, közben nyelvünket nyújtsuk ki, hogy az oldat mindenhova eljuthasson. Ezenkívül kössük be torkunkat: márt­ sunk egy anyagszalvétát forró vízbe és kössük a nyakunk köré; borítsuk be egy nylonnal vagy egy törölközővel, és tartsuk ad­ dig a nyakunkon, míg a borogatás ki nem hűlt. • Hólyaggyulladás: akut betegség esetén a hólyagot kíméljük, és ne igyunk túl sok folyadékot. Rosszabbodás esetén azonban sok itallal öblítsük át. • A C-vitamin erősíti a legyöngült ellenállóképességet. Ha cit­ rusféle nem áll rendelkezésre, akkor a petrezselyem és a hagy­ ma is megteszi. Az utóbbi mentette meg Kolumbusz hajósait is a skorbuttól Amerika felé hajózva. • Hasmenés: ha lehetséges, koplalni kell, tehát a gyomrot pi­ hentetni, azután tojás fehérjéből készült habbal és reszelt almá­ val ismét a táplálékhoz szoktatni. Széntabletta csak olyan nagy mennyiségben lenne hatásos, amennyi rendszerint nincs az em­ bernél. Szénné égett fa hamuja szintén segít. Aki a „harmadik világ” országaiba utazik, annak feltétlenül el kell olvasnia a hasmenésről szóló fejezetet. Ha őt magát elkerüli is „Montezuma bosszúja”, az elektrolitek szabályozásával kapcsolatos utasítások életmentőek lehetnek gyermekek és felnőttek szá­ mára, akik különben órákon belül elpusztulnának a hasmenés miatt. • Pióca: a piócák ártalmatlan, legföljebb 30 cm hosszú gyű­ rűs férgek, amelyek jelenléte a trópusi erdőkben nagyon kelle­ metlen lehet az utazó számára. A piócákra benyálazott dohány­ levelet kell tenni, ez elveszi az étvágyukat - szükség esetén meg­ teszi a cigarettadohány is. A marás helyei egy speciális hormon következtében még tíz óra hosszat vérezhetnek. 145

• Félrenyelt halszálka: lehetőleg sok savanyúkáposztát együnk, mert az megpuhítja a szálkát és így lecsúszik. • Epepanaszok: éhgyomorra mézzel felvert tojássárgáját fo­ gyasszunk, az összehúzza‘az epehólyagot és megkönnyebbülést okoz. • Szívszorulás és -panaszok: a bal alsó kart tegyük be a mos­ dóba, folyassunk rá olyan forró vizet, amilyet csak kibírunk. • Oltások: a célországtól függően idejében adassuk be a vé­ dőoltásokat! • Isiász vagy derékzsába: a meleg jót tesz! Egy forró fürdő vagy a strand homokja enyhíti a fájdalmakat. • Bőrviszketés: ecetes vizes lemosásokkal enyhíthetjük a kel­ lemetlenséget. • Fejfájás: a középső ujjakkal a szemöldök felett mindkét ol­ dalon kezdjük el a masszírozást, haladjunk a halántékon és a fül­ kagylón át egészen a tarkóig. Ezt többször ismételjük meg, nem túl erős nyomást alkalmazva, végül pedig ezt a vonalat - ujja­ inkat körkörösen mozgatva - masszírozzuk. Vagy mindkét hü­ velykujjunkat nyomjuk be azokba a kis mélyedésekbe, amelyek a szemüregek felső szélein találhatók. • Lábikragörcs: feküdjünk a hátunkra, a lábszárunkat pipa alakba hajlítsuk be, és lábujjainkat felfelé feszítsük. Ezután masszírozzuk meg a görcsbe rándult izmot. • Malária: rövid utazás esetén a trópusi betegségek szakorvo­ sai ellenzik a megelőzést, mivel a malária csak a fertőzés után néhány héttel tör ki és így otthon kezelhető. • Migrén: meleg lábfürdő és lábmasszázs a tarkó masszírozá­ sa helyett, valamint japánolaj a halántékra és a homlokra. • Gyomorfekély: nyers savanyú káposzta enyhülést hoz a benne lévő természetes tej sav következtében. • Orrvérzés: üljünk egyenesen, hagyjuk abba az orrfújást és -törlést, fejünket kissé hajtsuk hátrafelé, mert úgy a vér hátrafo­ lyik. Tömjünk ujjnyi vastag anyagdarabkákat összecsavarva az orrunkba, és nyomjuk össze az orrcimpákat. A beletömött anya­ got vegyük ki, mielőtt a vér megalvad, mivel úgy újabb kis ér szakadhat fel. Hideg borogatást tegyünk az ormyeregre és a tar­ kóra, és masszírozzuk a homloktájékot. • Fülfájás: a szegfuolaj enyhíti a fájdalmat. A fülbe tévedt rova­ rok ettől meg is fulladnak. Ezt a hatást olívaolajjal is el lehet érni. 146

• Ütések és vérömlenyek: a keletkezésüket hideg borogatás­ sal vagy jéggel lehet meggátolni. A meleg víz viszont elősegíti a vérömlenyek feloszlását. • Medúzacsípés: tengervízzel és sóval óvatosan mossuk le, s a mart bőrfelületre csepegtessünk gyümölcsecetet. Csak utána töröljük le a csápmaradványokat száraz ruhával. • Alvásproblémák: egy-két evőkanál túró 1 pohár vörösbor­ ral, vagy egy pohár komlóban gazdag sör segítenek az elalvásban. Ezenkívül ne csak egy ablakot nyissunk ki, hanem kettőt. Kis levegőmozgás esetén - a huzatot persze kerülve! - jobban alszik az ember. Utazás közben is. • Homoki bolhák: a lábkörmök alá, a lábujjakba és a sarokba befúrják magukat, de a befúródás közben még egy felizzított tű­ vel vagy csipesszel eltávolíthatók. Ezután már csak úgy távolít­ hatók el, ha előzőleg nyílás fölé csöppentett olajjal vagy ben­ zinnel elpusztítjuk. A homoki bolhát rejtő kis csomó kifekélyesedik, végül kilökődik. • Szőrzettel borított testrészek sebein lévő var: éjszakára olí­ va- vagy más étolajjal puhítsuk fel, tegyünk rá nylonzacskót vagy törülközőt, s másnap óvatosan mossuk le. • Leégés: a ruházat nemcsak a hidegtől, hanem az intenzív napszúrástól is véd. A kipirult bőrt egy napig pihentessük: a fo­ kozatosan lebarnult bőr nem hámlik és hosszabb ideig is meg­ tartja a színét. • Trópusi fekély: csípésekből és harapásokból a trópusokon gyorsan keletkezhetnek gennyes sebek. Enyhébb esetekben se­ gíthet a japánolajjal vagy fokhagymalével készített nedves bo­ rogatás, még ha égető érzést okoz is. • Trópusi betegségek szakorvosai vagy magánpraxist folytat­ nak, vagy intézményekben dolgoznak. A helyi orvosi kamarák szükség esetén megadják a legközelebbi, magánpraxist folytató trópusibetegség-specialista címét. • Túlzott lehűlés: takarók segítségével a lehető leggyorsabban próbáljunk felmelegedni. Forró italt csak abban az esetben fo­ gyasszunk, ha a reakcióképességünk nem csökkent. • Székrekedés: jól megtisztított friss gyümölcsöt és zöldfélét együnk, vagy lefekvés előtt 1-2 evőkanál puffasztott lenmagot és egy pohár friss vizet igyunk. Akut székrekedés esetén segít egy darab, szappanból kifaragott csapocska felhelyezése. 147

• Sebek: cukrot vagy mézet tegyünk rá, mert kihúzza a ned­ vességet. A legjobb a hidrogén-peroxid fertőtlenítőszert tartal­ mazó fenyőméz. Egy ausztrál barát egy görögországi utazás alkalmával rosszul gyógyuló térdsebét éles késsel felnyitotta, és azután belevetette magát a Földközi-tengerbe. A tengervízben lévő só összehúzta a sebet és gyorsan begyógyult. Ilyen esetek­ ben hegek keletkezhetnek, a só pedig először égető érzést kelt. • Giliszta-kúra: Nyugat-Afrikában házi szerként használják a papaya magvait. Napon megszáradva kis golflabdákhoz ha­ sonlítanak, amelyeket összetörnek és vízben felforralnak. A ke­ serű főzetet két vagy három napon keresztül lefekvés előtt isszák. • Fogfájás: a szétrágott szegfűszeg vagy szegfűolaj csillapít­ ja a fájdalmat. • Kullancs: ha olajat csepegtetünk rá, akkor magától leválik, mivel nem kap levegőt.

148

A betegség és társadalmi következményei A néprajz egyes kultúrák jellegzetességeivel foglalkozik, többek között a különböző egészségfelfogásokkal is. Az orvostudomány és a természeti népek gyógyító tevékenységének összehasonlítása segíthet a mai orvosoknak abban, hogy tudományos diagnózisaik és terápiáik mellett kulturális, szociális és pszichikai tényezőket is tekintetbe vegyenek, amikor egy betegséget vagy testi bajt orvo­ solni akarnak. Természeti népen ebben a fejezetben olyan etnikai csoportot értünk, amelynek életmódja jelentős mértékben a termé­ szethez kötődik, s különbözik a nagymértékben iparosított környe­ zetben élő emberekétől. Felületes dolog volna természeti népeket csupán a „harmadik világban” keresni, hiszen például az Egyesült Államokban még ma is élnek olyan indiánok, akik hagyománya­ ikat tekintve a természeti népek közé tartoznak. És bárhol a vilá­ gon előfordulhat, hogy egy magasan képzett ember olyasvalaki­ hez fordul segítségért, aki hagyományos módon gyógyít.

Mi is az egészség? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapító okmánya egészségen a jó testi, szellemi és szociális közérzetet érti. Ké­ sőbb ezt kiegészítették még a munkahelyi (vagy foglalkozási) jó közérzettel is. Az egészség eszerint nem csupán azt jelenti, hogy valakinek nincs betegsége vagy fogyatékossága. De a vi­ lágszervezetnek ezt a definícióját az orvostudomány csak erős fenntartásokkal fogadja el. Willibald Pschyrembel népszerű kli­ nikai szótárának 1982-es kiadása egy mainzi orvost idéz, aki szerint az orvostudomány határainak figyelmen kívül hatását je­ lentené, ha csak az orvosnak kellene eleget tennie mindazon kö­ vetelménynek, amelyet a WHO az egészséggel kapcsolatban fel­ állít. A rossz szociális közérzet miatt előálló betegségérzetet az orvos és az orvostudomány még sokkal erősebb pszichoszociális aktivitással sem tudja leküzdeni. 149

A természeti népeknek és a természetgyógyászoknak viszont nincs gondjuk a WHO egészség-definíciójával. Az egyes kultú­ rák egészség-felfogása valamelyest a nyelv függvénye is, hiszen a nyelvben fejeződik ki az egészséges vagy a beteg test állapo­ ta, fejlődése és változása. Beszéddel informáljuk egymást tes­ tünk állapotáról, de a nyelvet hívjuk segítségül a betegségek le­ írásához, azok megértetéséhez is, tehát szerepe van azok érzé­ kelésében és elismertetésében. Míg egy egyszerű szerkezetű, kis közösségnek minden tagja azonosan értelmezi a test leírására és a szimptómák jelzésére szolgáló szavakat, hiszen azonos kör­ nyezetben nőttek fel és azonosak az ismereteik, nézeteik, addig a fejlettebb világban a betegség is egyre jobban elidegenedik: egy viszonylag szűk élettérben mind több - különböző társadal­ mi helyzetű, eltérő anatómiai ismeretekkel és betegség-felfogás­ sal rendelkező - szubkultúra találkozik össze. Azok, akik gyógyítással foglalkoznak, legalább abban meg­ egyeznek, hogy közös vezérelvük a természettudomány. De ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezzel sikerül az orvosi és a természetgyógyász körök különböző egészség-felfogását meg­ értetni a bábeli nyelvzavarban értetlenül álló beteg előtt. A ter­ mészettudomány objektív jellegű ugyan és a jelenségek lénye­ gének megértetésére koncentrál, de számos kérdésre még nem ismeri a választ. A természeti népek tágabb értelmű egészség- és testfelfogá­ sa nem hagy kérdéseket megválaszolatlanul. Az a gyógyász ugyanis, aki egy beteget és annak családját, a barátokat és a fa­ lu lakosait bizonytalanságban hagyja, az nem tesz eleget hiva­ tásának. Ha tehát nem tudja a beteget meggyógyítani, akkor leg­ alább egy elfogadható, a tragikumot enyhítő és a közösség igé­ nyeinek megfelelő magyarázatot kell adnia arra, hogy miért nem tudott segíteni, és jeleznie kell, hogy a beteg meg fog halni. A kenyai Rift-völgyben élő kalendzsinek egy csoportját képezik a pokotok, akiknek többsége már letelepedett, kisebb részük még nomád pásztor. A megbetegedéseknek vagy a fo­ gyatékosságoknak csak kis részét magyarázzák természetfö­ lötti erők hatásával. Betegség megítélésénél két kérdést vizs­ gálnak: Miben nyilvánul meg a betegség? Ennek elemzésekor termé­ szetes, biokémiai és pszichológiai szimptómákat vesznek figye­ 150

lembe. A magas életkort, a rossz levegőt, a nedvességet, a ziva­ tart és a káros organizmusokat kiváltó tényezőnek tekintik. Miért betegedett meg az illető? A pokotok magyarázatot ke­ resnek a betegség sajátosságaira, és ennek során az emberek kö­ zötti és a természetfeletti vonatkozásokat egyformán a betegsé­ get előidéző illetve súlyosbító tényezőként kezelik. A nepáli tamangok is elismerik a biológiai tényezők elsőd­ legességét. Sámánjaik csak akkor kezdik meg tevékenységü­ ket, ha egy betegség esetén vagy a közösség egyéb természetű bajában természetfeletti beavatkozást lehet feltételezni. A ta­ mangok esete jó példa arra is, mekkora hatással van a nyelv és a testfelfogás a betegség megértésére. Gerhard Heller kultúrtörténész ismerte fel, hogy a köhögést a tamangok nem tekintik be­ tegségnek. Csak amikor ő és munkatársai elmagyarázták, hogy a köhögés az ő kultúrájukban betegségnek számít, akkor kezd­ tek el a tamangok is panaszkodni és gyógyszert kérni. A kuta­ tó és munkatársai - köztük orvosok - felfigyeltek arra is, hogy a tamangok csak négy alapbetegséget különböztettek meg, ame­ lyek önmagukban és valamennyi lehetséges kombinációjuk­ ban az összes diagnózis 80%-át tették ki. Bár köztük 40 be­ tegségfajtát lehetett megkülönböztetni, legtöbbjüket mégis be lehetett sorolni ebbe a négy kategóriába: forró, hideg, nedves és száraz. Sok szimptómát tehát ennél a csoportnál nem vesznek figye­ lembe: ha a köhögés nem számít betegségnek, akkor nem is le­ het benne megbetegedni, így nem is kell kezelni. A tamangok az igen gyakori köhögésük ellenére - a saját felfogásuk szerint - egészségesnek érezték magukat. Ez azt az álláspontjukat tá­ masztja alá, hogy az egészség mindenek előtt a saját testi álla­ potunkkal kapcsolatos magatartás. A nyugati orvosok szerint ugyanis az egész népet azonnal betegnek lehetett volna nyilvá­ nítani. A tamangok is keresik a testi zavarok okát. Erre nemcsak mi­ tológiai és misztikus magyarázatokat találtak, hanem ésszerű kapcsolatokat is felfedeztek a szimptómák, a kiváltó okok, a kör­ nyezet és a lelkivilág között. Magyarázataik és terápiáik annyi­ ra logikusak és meggyőzőek, hogy maguk a Gerhard Heller mel­ lett dolgozó orvosok sem tudtak jobb magyarázatokat adni: „A hasmenéses beteg előzőleg valamit ’hideget’ vett magához, 151

vagy a külső 'hideggel’ (víz, levegő) került érintkezésbe; akkor lesz majd jobban, ha valami ’forrót’ vesz magához. A tbc-s be­ tegnek biztosan megfájdul a feje, ha szövés közben a napon ül. A vizelet azután olyan sárga lesz, mint a mustárolaj; a hűvö­ sebb, esős időszakban viszont jobban fogja már magát érezni.” A forró, hideg, száraz és nedves egyszerű kategóriáin alapulnak a tamangok terápiái is. Egy „forró” betegséget „hideg” szerrel kezelnek, és ezáltal ismét helyreállítják a megbomlott egyen­ súlyt.

A tájékozottság hátrányos következményei Hogy milyen következményekkel járhat az, ha valaki sok beteg­ séget ismer, annak jelzésére álljon itt néhány jellegzetes példa: Egy hatvan év feletti hölgy - miután olyan sokat olvasott az újságokban és a folyóiratokban a betegségekről, hogy teste min­ den megnyilvánulásából valamilyen szimptóma-együttesre kö­ vetkeztetett - csodálkozó orvosának olyan panaszokról is beszá­ molt, amilyenek egyáltalán nem is voltak neki. Egy orvosi asszisztens pedig azt mesélte, hogy amikor tanul­ mányai idején az órákon valamely betegség tüneteiről esett szó, diáklánytársai rendszerint kórusban kiáltozták, hogy „én is ugyanazt érzem”, még ha előtte semmi panaszuk sem volt is. Az orvosok manapság csak minden ötödik egészségügyi prob­ lémát veszik figyelembe, mivel a betegségekkel kapcsolatos fel­ fogásuk eltér pácienseikétől. A tamangokat nem zavarta a köhö­ gés, a jövendőbeli orvosi asszisztenseket pedig sok egyéb tünet, mivel ezeket korábban nem tekintették betegség megnyilvánulá­ sának. Csak amikor kellő elméleti tájékozottság birtokában a pa­ naszokat észrevették, elkezdték magukat betegnek tekinteni és mindjárt orvosságot is kértek rá. A modem orvostudomány nagy­ mértékű specializálódása így kétélű fegyver: kielégíti azt a szük­ ségletet, hogy egyre újabb betegségeket fedezzenek fel; de egy­ re több betegséget fedeznek fel és értelmeznek, minél inkább spe­ cializálódnak az orvosok. Ennek az az egyik lényeges következ­ ménye, hogy a betegnek a komplex személyiségére már nincse­ nek tekintettel, hanem a kezelőorvos csak azt a tünetet akarja ke­ zelni, amelyre szakosodott - például a sebeit. 152

Ha csak a sebbel kapcsolatos vizsgálatokat tekintjük, rájö­ vünk, milyen problematikus az orvostudomány szakosodása és hogy ez milyen bizonytalanságot okozhat a sérültben vagy a betegben. A mai orvostudomány összefoglaló névvel vulnusnak nevezi a sebet, és a következőképpen értelmezi: „mechanikus okból előálló vérzés és fájdalom kíséretében keletkező folyto­ nossághiány egy bőrrel fedett testszöveten, azaz kisebb-nagyobb nyílás”. Ami ilyen bonyolultan van megfogalmazva, az biztosan veszélyes is. Ezek után nem is csoda, ha „a seb ellá­ tása ... a sebkezelő orvos feladata”. A magyar szóhasználatban a „seb” szó egyszerre több olyas­ mit jelent, amit az orvostudomány egymástól elkülönít: • megegyezik a tudományos definícióval; • fertozéses bőrpanaszok, többek között olyanok, amelyeket gennyképző baktériumok idéznek elő; viszketés, karmolás mi­ att, gombás eredetű bőrpanaszok; • külső erőszak alkalmazása következtében keletkezett sebek: vágott- és szúrt sebek (tárgy, rovar); csonkolásos sérülések, harapásos sérülések; égési sebek; • krónikus lábszárfekély és más elsődleges és másodlagos fe­ kélyképződés; • ekcémák. Bár a magyar természetgyógyászat a kezelési módok szerint megkülönbözteti a különböző sebeket, de valamennyi fajtája be­ letartozik a „seb” fogalmába, viszont lényegében mindegyik ke­ zelhető „sebkezelő szakorvos” bevonása nélkül is. A természeti népek gyógyászatában a pszichikai zavarokat olyan egyszerű szerekkel lehet kezelni, melyeket a csoport min­ den tagja ismer. Itt is előfordulnak azonban olyan betegségek, melyek kezelése csak a modem gyógyászat különleges eszkö­ zeivel és módszereivel lehetséges. Ezek nélkül meghal a beteg, amit például az egyiptomi oázisokban sorscsapásnak tekinte­ nének. De vannak krónikus lelki és pszichoszomatikus betegségek, melyek esetében a természeti népek gyógymódjai jól beválnak: ha egy betegséget nem lehet így meggyógyítani, akkor a legtöbb kultúrában ennek okát az illetőnek vagy hozzátartozóinak anti­ szociális magatartásában keresik. Ott is előfordulnak „önkéntes” betegek (miként nálunk is, hogy az illető a munka vagy az is­ 153

kolalátogatás alól mentesüljön). De általában igaz az is, hogy senki sem választ „szabad akaratából”, tudatosan egy betegsé­ get azért, hogy a saját vagy a közössége problémáit megoldja. A természeti népek gondolkodásmódja szerint sok betegség és sérülés olyan mindennapi események sorozatában keletkezik, amelyek a pszichén keresztül a testre hatnak. Ha ez az elv a ter­ mészeti népek körében érvényesül, akkor az nem jelenti azt, hogy a modem gyógyászatból száműzni kellene. Egyesek sze­ rint ugyanis az orvostudomány nem lehet csupán természettu­ domány, hanem társadalomtudománynak is lennie kell, mert a célja is társadalmi. A természeti népek nem fogadják el, hogy egy betegség vé­ letlenül keletkezik. Még sérülések esetén sem kielégítő a vélet­ lenre vagy a természetre való hivatkozás. A nagyon hagyomány­ tisztelő kultúrák, például a bantuk esetében a betegségekkel kap­ csolatos elképzelések eleve szociális jellegűek - ami a nyugati világ számára rendkívül idegen gondolat, mint ahogyan ezt az orvostudománynak a WHO egészségdefiníciójára adott válasza is mutatja. A természeti népek orvoslása tehát a hagyományosan pszi­ choszomatikus reakciók elvével párhuzamosan a szocioszomatikus reakciók elvét is figyelembe veszi: „A szociális környe­ zet nemcsak az adott csoport élő tagjaira korlátozódik, hanem magába foglalja a halottakat, az ősöket is. Ezek megsértése vagy elutasítása az egyén jó testi és lelki közérzete szempont­ jából ugyanolyan következményekkel járhat, mint egy élő ro­ konnal való konfliktus. így az egyén viselkedése csak kis mér­ tékben térhet el a kulturális, szociális illetve etikai normáktól. A viselkedéskódextől való eltérések megbetegedési kockázat­ tal járnak.

Megbetegedési kockázat családi bosszúságok miatt Azt, hogy nemcsak a természeti népeknél játszanak szerepet az emberek közötti (valamint a halottakhoz és az ősökhöz fűződő) kapcsolatok az egészség szempontjából, azt rákos betegek kö­ rében végzett vizsgálatok is bizonyítják. Sokuknak rossz volt a kapcsolata a szülőkkel, több mint húsz éve szenvednek króni­ 154

kus depresszióban és elfojtják érzelmi indulataikat. Feltételezni lehet, hogy ez a három tényező összefügg, és emiatt a rák vég­ ső soron olyan szociális kapcsolatokra is visszavezethető, ame­ lyek még a szülők halála után is hatnak. A modem orvostudo­ mányban még nincsenek olyan módszerek, amelyek segítenék ezeknek a zavaroknak a feldolgozását, és megakadályoznák a betegségeket. A pszichoterápia most kezdett ezzel foglalkozni, de a természeti népek néhány lépéssel előttünk járnak e tekin­ tetben. A kenyai pokotok például elejét veszik annak, hogy legalább is élő személyek hozzátartozóik egészségét megkárosítsák. Rendszeresen erősítik magukat olyan szerekkel, melyeknek má­ gikus erőt tulajdonítanak. Ezek egyike a modzskut. Minden csa­ ládfő ezt a szert a havonta megrendezésre kerülő ún. ighat szer­ tartáson - több mint tíz különböző növényből - frissen készíti el. Ezeknek a füveknek valóban gyógyító hatásuk van, mint ahogy a lakoma résztvevői számára a nagy mennyiségű kecskeleves biztosítja az ásványi anyagokat és a szénhidrátot, amelyek a mindennapi élelemből hiányoznak. A pokotok hisz­ nek a gyógyítás mágiájában. Az ighat szertartás rendkívüli mér­ tékben stabilizálja a közösséget - és valószínűleg ez a modzskut legfontosabb hatása. Ebből a szempontból feltűnőek az ighat szabályai: a vendé­ geknek tisztelniük kell egymást és nem szabad egymással ve­ szekedniük. Aki a szertartás során a modzskut készletét fel akar­ ja frissíteni - ami a pokotok szerint elengedhetetlen az egész­ ség szempontjából -, annak előzőleg a többi résztvevővel ki kell békülnie. Aki ez ellen vét, azt felelőssé lehet tenni a csoportban előforduló betegségekért. A pokotok szerint az emberek és a ter­ mészetfölötti hatalmak közötti harmonikus viszonyok elenged­ hetetlenek az egészség szempontjából. Hogy milyen erős ez a hit, azt a voodoo-kultusz is mutatja, mely többek között Haitin fordul elő: ha valaki eszerint tudo­ mást szerez arról, hogy boszorkányság áldozatául esett, akkor csoportjának hagyománya szerint a pusztulásáról is meg van győződve. Környezete, rokonai és barátai osztják ezt a nézetet és elfordulnak tőle. Számukra ő nemcsak elveszett ember, élő halott, hanem fertőző veszélygóc is. És ezt érzi az áldozat is, mivel a halált a számára valósággal tanácsolják. Olyan rítuso­ 155

kát végeznek, amelyek az elvarázsoltnak az alvilágba (árnyékvilágba) való utazását meg kell gyorsítaniuk. Már rég megszűn­ tek a családi és társadalmi kapcsolatai, épp úgy, mint azon funk­ ciói és tevékenységei is, amelyeket ő a közösség tagjaként meg­ élt. Tehát egy ünnepség középpontjában áll, ahol természetfe­ letti erőket idéznek meg, nem azért, hogy őt megmentsék és meggyógyítsák, hanem, hogy elpusztítsák: halottnak nyilvánít­ ják, egy jogok és kötelességek nélküli személlyé, félelmek, rí­ tusok és tilalmak tárgya lesz. Mivel közösségi személyisége megszűnt, pszichikai léte a halállal szemben már nem tud ellen­ állni. A voodoo-varázslatnál is előforduló mitikus magyarázat né­ hány szerzőnél már elegendő bizonyíték arra, hogy nemcsak a beteg egészsége rendült meg, hanem valójában a társadalmi cso­ port élete: „A helyzet elviselhetetlen és kritikus, ameddig a betegség okát nem találták meg. És ebben az esetben egy jellemző prob­ lémával szembesülünk: honnan jött a betegség? Ki okozta? Mit jelentett? Milyen következményei lehetnek? Nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy az ezekre a kérdésekre adott válasz a társa­ dalom szempontjából összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a beteg gyógyulása. Ebből a szempontból azt lehet mondani, hogy a betegség okának a felismerése már majdnem a gyógyulást je­ lenti. Egy bűnöst találtak, aki ellen a csoport harcolhat, és a harc győzelmes befejezése megoldja a krízist: a betegség, a furcsa addig megmagyarázhatatlan - fenyegető jelenség átalakul ismert jelenséggé, amely már ellenőrizhető. A csoport élete ismét nor­ malizálódik. Pszichológiai jellegű vetítés ment végbe: egy »frusztrációt« egy kívülről irányított büntetőintézkedés szünte­ tett meg”. Abban az esetben is, ha nálunk a betegség érinti a család, a lakó- és dolgozóközösség mindennapját, a végén az is inkább személyes ügy. Még látni fogjuk, hogy ez az orvosi rendszer kö­ vetkezménye. Az egyes emberek betegsége a természeti népek kisebb életközösségeinek az esetében mindig a csoportot is, mint egészet veszélyezteti, ezért mindenkinek az ügye. A ghanai be­ teg asanüt vagy fantit ezért soha sem hagyják egyedül. Éppen ellenkezőleg, valaki elítélhető, ha nem aggódik igazán a bete­ gért, nem látogatja és nem vigasztalja, vagy nem fáradozik azon, 156

hogy számára gyógyító szert találjon. Ez a hagyomány (szokás) annyira erős, hogy még azoknak is kell a beteget ápolniuk, akik haragban vannak vele.

Ráérzések és rossz előjelek esetén Hasonlóan gondolkodnak a kenyai pokotok. Ők nem csak ak­ kor alkalmaznak egy kezelést, ha valaki beteg. Egy rossz előjel már elég arra, hogy megelőző intézkedéseket tegyenek. Ha a ház közelében leszáll egy bagoly vagy bejön egy szamár, már szük­ ség van gyógyító szertartásokra. Ennek okai: • Mert ez így szokás. A kezelés egy meghatározott sorrend­ ben végezve hatásos. • A rítus és az imák arra indítják az isteneket és az ősöket, hogy a későbbi betegségek elleni gyógyszerek hatásosak legye­ nek. Bár a pokotok elismerik a gyógyszernek, mint olyannak a hatását, de azt hiszik, hogy ezt a hatást az istenségek és ősök erősítik. • A rítus a ház lakóit megszabadítja a bűntől, amelyet társa­ dalmi és vallási szabályok semmibevételével követtek el. Az is­ tenségektől bocsánatot kémek, és ezután elvonulnak a betegsé­ geket okozó szellemek. A pokotok meg vannak győződve arról, hogy a gyógyító szer­ tartásoknál a közeli rokonoknak és szomszédoknak mindig je­ len kell lenniük, tehát az adott csoport tagjainak, ahol a szoli­ daritás a túlélés szempontjából nagy fontosságú. Ha valaki nem vesz részt ezen, az súlyos sértésnek számít. Még ha a szertartá­ sok során jó is a hangulat, sőt még tréfálkoznak is, akkor is ko­ molyan veszik őket és igen nagy a jelentőségük. Ha nincs hatá­ suk, akkor annak más okai vannak: a beteg talán rossz gyógy­ szert kapott, vagy a gyógyító szertartás sorrendjét nem helyesen tartották be, és meg kell ismételni; vagy az egyik résztvevő rossz hatásával szabotálta a szertartást. Az, hogy az ősök szelleme, a varázslás és a voodoo valóban hatnak-e, az végül is nem fontos. A fogalmak segítenek a pokotoknak, asantiknak, fantiknak, tamangoknak és még ki tud­ ja kinek, jelenségeket megnevezni, hozzátartozóikkal erről be­ 157

szélni és velük találkozni, még akkor is, ha a mögöttük lévő el­ méletek és mítoszok a természettudományos orvoslás szemszö­ géből nézve tarthatatlanok. Sok természeti népnél valószínűleg nem tekintik azt betegségnek, ami gyógyszerekkel gyógyítható. Amíg olyan szerek segítenek, amelyeket mindenki ismer, ame­ lyekkel mindenki rendelkezik, addig valami hétköznapi, ártal­ matlan és érdektelen dologról van szó. Betegségnek az számít, ami megzavaija a társadalmi szerkezetet. A társadalmat harmo­ nikussá tenni, ez a népi gyógyászat legfontosabb célja.

Betegség vagy egészség „Mindannyiunknak döntésképesebbnek kellene lennie a saját sorsával kapcsolatban. Mégpedig azelőtt, mielőtt megbeteg­ szünk és más emberektől függővé válunk, akiknek a segítségé­ re is rászorulunk. Hajszolt tempójú életünk során sokszor már az alapvető érzéseinket is elveszítjük, úgyhogy már azt sem vesszük észre, hogy tulajdonképpen mivel ártunk saját magunk­ nak...” De szép is lenne, ha közülünk valóban mindenki döntésképesebb lenne saját egészségét illetően. Ha azonban a tudományos definíció szerint minden sebet sebész szakorvosnak kell kezel­ nie, akkor reggelenként mindenkinek, aki megvágja magát bo­ rotválkozás közben, utána órákat kellene eltöltenie a zsúfolt or­ vosi váróban. A tények szerencsére a mai embereknek mások­ kal és önmagukkal szemben is felelősségteljes magatartásáról tanúskodnak. A többség először maga kezeli magát valamilyen egészségügyi panasz esetén, és nem azonnal, hanem a betegség előrehaladtával határozza el magát arra, hogy fordul-e egyálta­ lán orvoshoz vagy természetgyógyászhoz, és ha igen, mikor és melyikhez. Valójában azonban nem csupán valakinek a személyes meg­ fontolásától függ, hogy egy panaszt mikor tekint betegségnek, hanem az egyes kultúrákban e tekintetben is nagy különbségek vannak. Ha például Afrikában valaki betegnek érzi magát, ak­ kor először a családtagok beavatkozását kéri. Azok annak alap­ ján nyújtanak segítséget, hogy maguk is érintve voltak már at­ tól a betegségtől, gyógyító személyeket (varázslókat) akkor ke­ 158

resnek fel, ha elfogy a tudományuk. Ezeknek a gyógyítóknak meggyőző választ kell adniuk a betegség okaival kapcsolatos kérdésre, amelyet teljes testi és szellemi zavarnak, nem csupán korlátozott mértékű defektusnak nyilvánítanak. Ha a kenyai pokotok közül valaki betegnek érzi magát, akkor attól a legidősebb embertől kér tanácsot, aki felelős a csoport tagjainak egészségéért, és akit elsőként kell az esetleges meg­ betegedésekről tájékoztatni. Ez többnyire a családfő, akinek gyógyító tudományát nem lehet figyelmen kívül hagyni, gyógy­ ító szereit pedig nem lehet mellőzni. Ha a megbetegedés komolyabbnak bizonyul, akkor a család­ fő az ún. papőval konzultál. A papó egy négy generációt átfo­ gó nagycsalád első embere. Csak bölcs, tapasztalt és döntéské­ pes idős férfiak vállalhatják ezt a feladatot. Napjainkban Kenyá­ ban azt is ők döntik el, hogy a kezelést átengedik-e egy (tanult) modem orvosnak, vagy annak hagyományos módon kell végbe­ mennie. Ha a papó úgy ítéli meg, hogy a közösségi és lelki té­ nyezők a beteg állapota szempontjából fontosak, akkor lehető­ leg sok rokonból és szomszédból létrehoz egy „terápiás csopor­ tot”. Ennek a csoportnak a tagjai felkeresik a beteget, vigasztal­ ják és gondoskodnak arról, hogy otthonában minden munka el legyen végezve, és földjei meg legyenek művelve. A kezelés so­ rán a csoport létszáma nőhet vagy csökkenhet. Saját, hagyomá­ nyos módjukon megszervezik a beteg gyógyítását és ápolását, még ajándékokat is visznek, ha szükségesnek látszik. A tulaj­ donképpeni kezelésről a papó dönt, aki a saját - valamint a te­ rápiás csoportnak a betegápolás során nyert - tapasztalatait ki­ értékeli. Persze az ő tudásuknak is vannak korlátai... Egyes (súlyo­ sabb) betegségek ennél a népnél is olyan, különleges képességű személyek, sámánok és próféták segítségét követelik meg, akik egy bizonyos istenséghez közel állnak. Olyan asszonyok is tar­ toznak közéjük, akik a gyógynövények és a testi bajok gyógyí­ tása terén a legtöbb férfinál nagyobb jártasságra tettek szert. A pokotok úgy vélik, hogy a nők kötelessége az, hogy gondos­ kodjanak a házról, a földekről, a gyerekekről és az állatokról, míg a férfiak fegyverükkel védik a területet. A vének tanácsa (kokva), melybe a papó is beletartozik, kéri fel segítségre ezeket a gyógy­ ításban jártas személyeket a beteg képviseletében. 159

Egy védőszellem nyilvánítja ki a terápiát Az Egyesült Államok délkeleti részén (Új-Mexikóban és Texas­ ban) élő apacsok hagyományosan harcos vadász és nomád nép. Ha közülük valaki megbetegszik, akkor a beteg és a családja nem azzal kezdi, hogy kiderítse: mi lehet a rossz közérzet oka. A beteg kipiheni magát és házi szereket szed. Csak abban az esetben, ha nem következik be gyógyulás, gondol az apacs va­ lamilyen betegségre, és természetfeletti erőknek, állatok szelle­ meinek, démonoknak és varázslóknak a befolyására. Egy gyógyító embert (kuruzslót) hívnak, aki tudja azt, hogy mivel lehet azt a betegséget meggyógyítani. A beteg családja és barátja, a gyógyító ember vezetésével be­ lekezdenek egy négy nap és négy éjjel tartó szertartásba. Imád­ koznak; mágikus szavakat mondanak, dobolnak. A beteget szent tárgyakkal érintik meg, virágporral, toliakkal és türkizzel. A szer­ tartás alatt a gyógyító ember mesélted a beteget. A gyógyító a „gyónás” során megtud valamit betegének múltjából, például hogy valamikor vétett a törzs vallási és közösségi törvényei el­ len, ami most lelki terhet jelent a számára. Ezután az ünnepi ce­ remónia véget ér. A gyógyító ember közvetítésével a védőszel­ lem kinyilvánítja a betegség okát, lefolyását és azt, hogy milyen gyógymódra van szükség.

Egészségstratégiák Nálunk is valami hasonló történik a testi panaszok kivizsgálása során. Ha valaki rosszul érzi magát, akkor rendszerint tüneteit először hozzárendeli egy ismert betegséghez, még sokkal előbb, hogy egy orvost felkeresne. Az öndiagnózis és gyógyítás az egyén személyes tapasztalataitól függ, de attól is, milyen időkö­ zönként jelennek meg a panaszok és mennyire erősen jelentkez­ nek. Egy beteg ember beszél erről a családtagjaival, kollégái­ val, barátaival és ismerőseivel, amennyiben a feltételezett be­ tegség nem kellemetlen számára. Összegyűjti a véleményeket és a terápiával kapcsolatos tapasztalatokat. Végül is a beszélgeté­ sek alapján dönt arról, hogy házi szerekkel gyógyítja-e önma­ gát, vagy felkeres egy orvost vagy egy egészségügyi intézményt, 160

amennyiben a laikusok vagy a félhivatásos gyógyítók tanácsai illetve kezelése nem hozzák meg a kívánt eredményt. Kivételt képeznek a pszichikai tünetek, amelyeket a beteg önmagán kép­ telen észrevenni, így a környezetének kell felhívni a figyelmet az állapotára, míg végre hajlandó lesz orvoshoz fordulni. Ami a betegségeket és a házi szerek alkalmazását illeti, ez ha­ sonló az összes kultúrában. A betegségek sehol nem válnak „kö­ zösségi eseménnyé”, ha házi szerekkel megszüntethetők a pa­ naszok. Csak ha ezek a szerek hatástalanok maradnak, válik a beteg és betegsége közösségi eseménnyé, amelyet a legtöbb kul­ túrában a közösség terápiás csoportjának kell kezelnie. A köze­ li hozzátartozóknak egyébként a betegség megjelenésénél is sze­ repet tulajdonítanak.

A mágia és a bizonytalanságérzet A különböző kultúrák a világmindenséget ősök szellemével, dé­ monokkal, istenségekkel - vagy Istennel, ördöggel, angyalok­ kal és szentekkel - benépesítve képzelik el. Ha a Ghána északi részén lévő Bulsában a törzs legvénebb tagja az oltáron tyúkot áldoz, vagy ha egy családapa egy bajor templomban egy szent tiszteletére képet adományoz, akkor lényegében ugyanarról van szó, amennyiben mindketten ettől reménykednek a gyógyulás­ ban. Abban a pillanatban, amikor az ember a világmindenséget természetfeletti lényekkel benépesítve képzeli el, hinni kezd ab­ ban, hogy onnan betegség esetén segítséget is kaphat. Természetfeletti erők valamilyen formában szerepet játszanak minden népi gyógyításban, akár arról volt szó, hogy a betegsé­ gek okait kiderítsék, akár arról, hogy gyógymódokat alakítsa­ nak ki, és végső soron gyógyítsanak. A népi gyógyászatban a szellemek és a boszorkányság jelentőségét általában azért be­ csülik túl, mert az adott kultúrát nem ismerő kívülállók számá­ ra az egzotikum inkább szembeötlő, mint az általuk jól ismert, mindennapos jelenségek. Ez a hit évezredeken keresztül egy tisztelettől, félelemtől és vallásos kötöttségektől megbéklyózott életérzést eredményezett. Egy nagy mértékben gépesített, látszólag az ész által irányított világban ennek többé nincs helye, és ennek megvannak a követ­ 161

kezményei. Számos - egészséggel és betegséggel kapcsolatos kérdésünkre orvosaink szigorúan természettudományos elveik­ kel nem tudnak feleletet adni, mivel illetékességük erősen kor­ látozva van. Egy olyan orvosnak, aki pszichoterápiával szeret­ ne foglalkozni, annak ilyen jellegű tanulmányokat is kell pótló­ lag folytatnia. Ez teljesen rendjén van így, de magától nem hat a kapcsolat elmélyítése irányában, és nem igazolja az egykoron mágikus világmindenségben elfoglalt helyet. Az afrikai kultúrákban a gyógyítás például ezzel ellentétben még mindig kevésbé függ a természettudományos nézetektől, mint a vallásoktól és a közösségi tudattól. Ennek részletes vizs­ gálatával foglalkozott Heinrich Loth lipcsei néprajzkutató és et­ nológus (Altafrikanische Heilkunst, Lipcse, 1984): „Az afrikai vallásosság a közösség támasza volt; a szolidari­ tásnak és a hagyományos afrikai vallások »szakrális világképé­ n e k nagy etikai, erkölcsi és szociális értéke volt. Mindeneset­ re rokonsági csoportra, faluközösségre, törzsre és vallási szer­ vezetre irányult. A szolidaritás törvénye a régi időkben mindig egy etnikai közösségre korlátozódott, és ezzel határolta el azt a többi közösségtől.” Ez az elhatárolódás lehetővé tette, hogy a közösség minden egyes tagja azonosulhasson a csoporttal, melynek helyét a vi­ lágmindenségben vallásos nézetek jelölték ki. A születéstől a halálig, valamint az előtte és utána lévő időre meghatározó volt annak a tudata, hogy az egyén a többiekkel együtt része ennek a vallásos szférának. „Minden kapcsolatnak az a lényege, hogy egy családnak, egy klánnak, egy törzsnek a tagjai együtt részesei a létnek, hogy az egyén és a közösség, az objektív és szubjektív, a felfogható és a láthatátlan világ, az élők és a holtak között társas kapcsolat van” - állítja Heinrich Loth etnológus. „A természet ritmusának megfelelő élettel, a paraszti termelők vallásosságával és világ­ képével magyarázhatók az afrikai gyógyászat specifikumai, és ezek egyúttal fontos kulcsot adnak a régi afrikai hétköznapok különleges jellegének megértéséhez.” Heinrich Loth nézetei Afrikával kapcsolatban a gyarmatosí­ tás idejére vonatkoznak. Az átörökített vallásos érzés azonban ezeknek az államoknak a függetlenné válásával és a misszioná­ riusok befolyása idején sem szűnt meg, hanem ma is tovább él. 162

Nemcsak a természeti népek népi gyógyászata, hanem a mi ter­ mészetgyógyászatunk számára is a mágikus beállítottság az az alapvető jellemvonás, amely megkülönbözeti a modem orvostudománytól, melynek törvényeit - ellentétben a természetfölöt­ ti erők törvényeivel - az emberek csak viszonylag rövid idővel ezelőtt ismerték meg. Természetfeletti mindaz, amit konkrét fogalmakkal nem ra­ gadhatunk meg. Ez nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy va­ laha is konkrét fogalmakkal megragadhassuk: régebben szüksé­ gesnek tartották azt, hogy ne csak fűfzfaleveleket fogyasszon el a beteg, hogy csillapodjanak fájdalmai és csökkenjen a láza, ha­ nem azt is, hogy az emberek egy fa körül táncoljanak, és olyan dalokat énekeljenek, melyeknek mágikus erőket is tulajdonítot­ tak. Az ő világképükben helye volt a természetfelettinek, és a tánc, valamint a levelek elfogyasztása együttesen eredményez­ ték a gyógyulást. Amikor felfedezték azt, hogy a fűzfakéregben szalicilsav van, és az aszpirin piacra került, akkor már többet senki sem táncolt semmilyen fa körül. Mindkét esetben ugyan­ azok az anyagok hatottak. A régi hitet mindenesetre felváltotta egy új; ezek a világmin­ denséget kétféleképpen interpretálják, de nem zárják ki kölcsö­ nösen egymást! A természetes és a természetfeletti magyaráza­ tok csupán két utat jelentenek ahhoz, hogy az ember tájékozód­ ni tudjon az univerzumban. Néha ez a két út összefut: a keresztények és a mohamedá­ nok egyaránt viselnek például amuletteket és bőrtokot, titokza­ tos, mágikus szöveggel, de emellett gyógyszert is szednek. Az ilyenfajta „mágikus” tárgyak betegség esetén biztonságérzettel töltik el a beteget a föld és a vizek feletti gonosz szellemekkel szemben. A francia Lucien Levy-Bruhl (1857-1939) néplélektan-kutatóként főleg a gondolkozással foglalkozott, és a természeti né­ pek gondolkodásmódját „prelogikusnak” nevezte. Ezt a gondol­ kodásmódot misztikus kollektív elképzelések uralják, amelyek a természet és az emberi lét összes történését mágikus erők ha­ tására vezetik vissza. Az azonban tévedés, hogy ez a gondolkozás nem az ok és a hatás elvén alapul. A szalicilsav régebben azért hatott, mert az emberek nemcsak a fűzfakérget fogyasztották el, hanem hittek 163

is abban, hogy a mágikus praktikák azt a hatást elősegítik... Ez éppen olyan kauzális gondolkodás volt, mint amikor a kenyai pokotok arról vannak meggyőződve, hogy a keserű orvosság a betegségeket jobban gyógyítja, mint a jóízű. Véleményük sze­ rint az injekciók még hatásosabbak, mint a tabletták és egyéb szerek, amelyeket be kell venni: a beszúráskor érzett fájdalom a betegségnek is fáj, és így elűzi azt. A mágia és a gyógyászat eredetileg mindenütt összekapcsoló­ dott Az ókori Mezopotámiában a mágiából jött létre az orvostudo­ mány, és a papi rend képviselőiből az orvos, mégpedig a belgyó­ gyász. A sebészt épp úgy, mint a régi Európában a kézművesek kö­ zé sorolták. Hasonló kapcsolatok kimutathatók a görög gyógyászat esetében is, melynek felismerésein és elvein a mai orvostudomány alapul. Náluk ezzel párhuzamosan fennmaradt egy, a továbbörökí­ tett tapasztalatokon és mágikus nézeteken alapuló népi gyógyászat is. Ennek sok eleme még ma is szájról szájra teljed, és a gyakor­ latban anélkül alkalmazzák, hogy valaha is lejegyezték volna.

A természetfeletti erőkbe vetett hit Azonban még nálunk, Európában is szilárdan tartja helyét a ter­ mészetfeletti erőkbe vetett hit a természetgyógyászatban. A te­ rápiás nézetek sokszor különösnek tűnnek fel, egy olyan beteg­ ség- és testfelfogás részei azonban, amelyeket éppen olyan ko­ molyan kell venni, mint a természeti népekét. Carly Seyfarth történész 1913-ban tanulmányozta a szászor­ szági természetgyógyászatot. Eredményei még ma is időszerű­ ek (Aberglaube und Zauberei in dér Volksmedizin Sachsens, Lipcse, 1913): „Még ma is osztják azt a véleményt hazánkban, hogy bizo­ nyos elhunytak a hátramaradottaik körében olyan betegséget és leépülést okozhatnak, amely még halált is előidézhet. Ezt Szász­ országban olyan emberekről hiszik, akik életükben bizonyos vétségeket követtek el, illetve egy bizonyos, közelebbről nem meghatározható szerencsétlen napon születtek. Egyes embere­ ken haláluk után »fnssnek« néznek ki, piros az orcájuk és az aj­ kuk, az arcuk kevéssé változott el, jól felismerhetőek és nagyon hasonlóan néznek ki, mint életükben, akik a koporsóban szinte 164

mosolyognak, végtagjaik pedig még a haláluk után is hajléko­ nyak; más elhunytak viszont haláluk után »hervadtan« néznek ki, veikké válnak, visszatérnek és rokonaikat egymás után ma­ gukkal viszik. Akkor aggódnak a rokonok amiatt, hogy a halott magával viszi az élőket, ha a halottnak nyitva van a szája, ha a szeme nincs teljesen lecsukva, vagy ha elmulasztották lezárni a szemét. Eredetileg ezt azért tették, hogy a halott megtört pillan­ tása nehogy szerencsétlenséget idézzen elő.” A gonosz szellemektől, ősöktől tehát nemcsak Afrikában fél­ nek. Nálunk, Európában is létezik ez a hiedelem, ha Seyfarth ta­ nulmánya óta sok területen a racionalitás váltotta is fel. A kö­ zépkorban vagy a kőkorszakban élő elődeinkhez hasonlóan a legtöbb modem ember jobban érzi magát egy titkokkal teli uni­ verzumban, mint egy olyanban, amely teljességgel feltárható. A „csodaszer” vagy „csodás beavatkozás” fogalmak nemcsak azt bizonyítják, hogy gyakran nem értik a gyógyító eljárások ha­ tásmechanizmusát, a testi és lelki betegségeket. A betegséget úgy fogták fel és ma is úgy tekintik, mint valami egészen sze­ mélyes dolgot, mint egy aktív lényt, amely az emberen egy el­ lenséges személyhez hasonlóan rajtaüt, megragadja, rázza, szag­ gatja, szúrja és megöli. A derékzsába leterít; a lidércnyomás rossz álmokat okoz. Valami befurakszik a májba. Ezek a képek mindig segítettek a testi zavarok leírásában és abban, hogy olyan szereket rendeljenek hozzájuk, amelyekben az emberek hittek, és amelyek talán éppen ezért hatottak.

Lélek, test és egészség Az, hogy a gyógyítók szinte kizárólag testi tünetekkel foglal­ koznak és a pszichoszociális hátteret nem veszik figyelembe, az a természetgyógyászat több ezer éves történetéhez viszonyítva új keletű dolog. Azok a tények, hogy az emberek keresik a hi­ vatalos gyógyászat alternatíváját, az ökológiai, az élethez és a természethez közelálló gyógymódokat, és elég általános a házi gyógymódokkal szemben megnyilvánuló nyitottság, mind azt mutatják, hogy a betegeket a mostani helyzet nem elégíti ki. Nem akarják, hogy egy másként gondolkozó orvosnak legyenek kiszolgáltatva. 165

Kezdetben a ráolvasás és a mai felfogás szerinti racionális ke­ zelés nem különült el egymástól. A gyógyító az ókori Görögor­ szágban egyúttal pap is volt, ahogy ez ma is így van sok termé­ szeti nép gyógyító emberének vagy sámánjának az esetében. Mi­ vel ő a közösséget a gyógykezelésbe belevonja, megszünteti az ott lévő feszültségeket, így létrehoz egy reménykedő alaphan­ gulatot, amely jótékonyan segíti a gyógyulást. Csak az utóbbi évtizedekben tudatosult nálunk is, hogy a be­ tegségeknél a lelki tényezők is szerepet játszanak: a gyomorfe­ kély nem magától keletkezik, hanem lelki és érzelmi tényezők együttes hatására. Nyugtató és a gyomorsavat csökkentő szerek, vagy az a tanács, hogy a beteg kerülje a sok izgalmat, kevéssé hatékony módszerek, mivel a betegség tulajdonképpeni okait nem szüntetik meg. A természeti népeknél a szervi, funkcionális és a szociális kö­ rülmények miatt előálló betegségeket ilyen mereven nem külö­ nítik el. A kezelésnek mind a három aspektust figyelembe kell venni, ami így egy olyan teljes kezelést jelent, amely a nyugati ipari országok modem gyógyászatára egyáltalán nem jellemző. Pszichológusok, szociológusok, antropológusok és etnológu­ sok ezért feltették azt a kérdést, hogy vajon más kultúrák gyógyí­ tói nem értenek-e jobban a pszichoterápiához. Azt, hogy a gyó­ gyítás eredményessége még modem gyógyszeres kezelés eseté­ ben is mennyire függ a lelki tényezőktől, azt a természettudo­ mány képviselői meglepetten vették tudomásul. Éppen etnoló­ giai példák igazolták a „pszichológiai csoportterápiák” haté­ konyságát, ami aztán a rákkezelésben is új módszerek kifejlesz­ téséhez vezetett. Ezek egyike az ún. vizualizálás („láthatóvá tétel”) módszere, amelyről az amerikai Stephanie Matthews Simonion pszichoterapeuta számolt be (németül: Heilung in dér Familie, Reinbek, 1989): Jim súlyos rákbeteg volt, akiről már az orvosok is lemondtak. A természettudományos kezelés alapján nem értette, mi történik vele. Lélekgyógyászok szemléletes fogalmak segítségével meg­ értették vele, hogy a szervezetében lévő fehér vértesteknek kell a rákos sejtekkel harcolni és azokat megsemmisíteni. Jim annyira meg volt győződve ennek a gondolatnak a helyességéről, hogy valóban meggyógyult és új „barátait” most más célra, impotenci­ 166

ájának leküzdésére is csatasorba állította. „Impotenciájának lelki és nem testi okai voltak: egy múltbeli traumával voltak összefüg­ gésben. Kezelőorvosa, Cári azt mondta neki, hogy a fehér sejtek­ nek nincs hatásuk a pszichológiai problémákra. De Jim nem hagy­ ta magát ettől eltántorítani, és megmutatta nekünk, hogy az em­ bernek egyáltalán nem szükséges értenie a testében lévő össze­ függéseket, hanem csak hinni kell abban, hogy a vizualizálás ha­ tásos.” És Jim meg is tudott szabadulni a testi bajától. Kicsit ké­ sőbb kezelőorvosát tréfálkozva megkérte, hogy ne hívja fel töb­ bet reggelenként, mert akkor a feleségével van dolga az ágyban. Jimnek a testével, annak funkcióival és a terápiák hatásával kapcsolatos felfogása jelentős szerepet játszott a gyógyulásában. Itt tehát megint a test- és a betegségfelfogás kerül előtérbe. A rá­ kos beteget megismertették egy olyan betegségleírással, amely saját kultúrája modem orvostudománya szempontjából addig nem volt jellemző, sőt atipikus volt. Jim fehérvérsejtjeit beve­ tette a cél érdekében, épp úgy, mint ahogy a természeti népek orvoslói a démonokat és a szellemeket. Ha a rák főleg szociális feszültségek miatt fejlődik ki, akkor Simonton Jim esetében sajnos egy szót sem veszteget rá, pedig éppen ő az, aki a családnak a gyógyulási folyamatban döntő, sőt meghatározó szerepet tulajdonít. A következő példa arról tanúskodik, mennyire összefügg a kultúra (vallás, test- és betegségfelfogás, betegségtudat), a tár­ sadalom (Tadzsinder környezete és közösségi szabályai), a lé­ lek, a testi reakció (betegség), a terápia és a viszonyrendszer.

Tadzsinder és a pubertás Az észak-indiai lány, Tadzsinder kereskedő-családjában a lányok az iskola befejezése után féijhez mennek. Ha a lányok betöltik a 16. vagy 17. életévüket, akkor az azonos kasztba tartozó családok megkérik a kezüket a házasulandó fiaik számára. A lányt apja há­ zában a számításba jöhető apósok és anyósok megtekintik. A ha­ gyományoknak megfelelően az egyik ajánlatot el kell fogadnia, emiatt jelentős nyomás nehezedik rá A környezete „tudja” ezt, és mivel így konfliktushelyzet jön létre, kialakítanak egy szele­ pet, amelyen keresztül a túlnyomást keltő „gőz” eltávozhat: 167

A 16 éves Tadzsindert megszállta egy démon. Nem tudott már normálisan aludni, enni és inni, ütötte a család többi tagját, és mindenkit szidalmazott, aki csak a szeme elé került. Ez a visel­ kedés már kibírhatatlanná vált, és valamilyen kezelésre volt szükség. Tadzsinder édesanyja azonban meg volt arról győződ­ ve, hogy lánya nem orvosi eset. Tadzsinder a számára kitűzött asszonyszereppel tudatosan vagy öntudatlanul még nem tudott azonosulni. Látászavaraival, menstruációjának kimaradásával, alvászavarával, étvágytalanságával, koncentrációs képességé­ nek csökkenésével és antiszociális magatartásával vonakodását családja és osztálytársai számára felismerhetően tudta kinyilvá­ nítani. Betegszerepét elismerték és a mindennapi életbe annyi­ ra beletartozónak érezték, hogy az a renddel kapcsolatos érzé­ seket már egyáltalán nem zavarta. A család és az osztálytársak már tudták, hogy hogyan kell Tadzsinderrel szemben viselked­ niük, mert amit az egészséges lány esetében zavarónak éreztek volna, az a beteg esetében teljesen normális volt. A démon által való megszállottság rávilágított Tadzsinder ál­ lapotára és megmutatta, hogy milyen terápiára van szükség. A lány nem orvosi eset, mondta ki az édesanyja, és ezzel a za­ var közösségi jellegű eredetét a család közvetve elismerte. Az anya annyira részese ennek a kultúrának, hogy saját magát és a családban betöltött vezető szerepét nem képes problémát okozó tényezőnek tekinteni. A kulturális hagyományainak megfelelő­ en reagált tehát. Ezek szerint a kerületi kórházban történő pszichiátriai kezelés a lány és a családja hírnevét jelentősen ron­ taná. A Tadzsinderre ható démon gyors elfogadása azt mutatja, hogy ebben a kultúrában gyakran a démonnak az a szerep jut, hogy a házassággal vagy házassági kényszerrel kapcsolatos re­ akciókat értelmezhessék, és terápiákat alkalmazhassanak. Tadzsinder egyáltalán nem hibás, hiszen a vele kapcsolatos problémákért és panaszokért egy démont lehet felelőssé tenni. Az, hogy a démont egy zarándoklat során elűzzék, az egész csa­ lád ügye. Tadzsinder édesanyjával és fivérével elutazott egy szent helyre és teste rögtön reagált: menstruációja ismét elkez­ dődött és 14 nap elteltével - ami szent szám - nem volt szük­ sége már „kórházi” kezelésre, hanem hazamehetett. Karján pi­ ros szalagot viselt, melynek párját a templomon helyezték el, te­ hát még nem számított gyógyultnak. De Tadzsinder engedély 168

nélkül eltávolította a szalagot és ezzel azt a lelki támaszt, amely­ re még szüksége lett volna - a visszaesés természetes volt. Vissza kellett térnie a szent helyre, és meg kellett ismételnie a szertartást. Ezúttal hatásos volt a kezelés, és menstruációja ren­ deződött. Amikor Beatrix Pfleiderer hamburgi professzor kutatásai so­ rán megismerte Tadzsindert, akkor a lány ápolatlan haja rögtön feltűnt neki. Fésületlen gubancokban volt összekötve, és a za­ rándokok elmagyarázták neki, hogy a démon abba szeretett be­ le. A haj ebben az összefüggésben a házasságra való képesség­ nek, amelyet Tadzsinder visszautasított, a jele. Ebben a kultú­ rában a hajat - mint a női érettség szimbólumát - nem szabad kibontva viselni. Ha Tadzsinder levágja a haját, akkor számára és kultúrája képviselői számára is eltűnik a démon. Ezáltal a nemi érettség általi fenyegetettség érzése is csökken: „A tisztulásnak ezen módjával a lány azt szimbolizálja, hogy kész a megújulásra, ta­ lán azt is, hogy az ügyet be akaija fejezni. A rossz (a démon ál­ tali megszállottság) energiáját felcseréli a tisztaság vagy erény energiájára, melyet hindu lányként illetve asszonyként képvisel­ nie kell”. A démon, a gyógyító kultusz, a család és az osztálytársak nél­ kül a házassági szokásoknak a lányra gyakorolt nyomasztó ha­ tása nem szűnt volna meg. A gyógyulás egy közösségi konflik­ tus kulturspecifikus értelmezése által ment végbe. A betegség­ gel kapcsolatos elképzelés Tadzsinder és édesanyja esetében egy tradicionális mítoszhoz kapcsolódott, melyet a rákbeteg Jimnek fehérvérsejtjeivel kapcsolatban vizualizálás segítségével kellett létrehoznia. A mítoszokat és a szükséges terápiákat Észak-Indiában papok magyarázzák, Jim esetében ezek kísérletező lélek­ gyógyászok voltak.

Aki meggyógyít, annak igaza van Ami meggyógyít, az jó szer „Mi boszorkányoknak nevezzük a hagyományos gyógyító­ kat” - magyarázta V. Szepapico törzsfőnök. Szepapico Botswa­ na három legfelsőbb hagyományos vezetőjének egyike. V. Szepa169

pico Angliában tanult, majd apjától elsajátította, hogyan kell a több mint 200 ezres népet vezetni. 36 falu lakosai felett minden reg­ gel törvényt ül, ha nincs éppen Gaboronéban, a fővárosban, a par­ lament felsőházi ülésén. Csak kevesen ismerik az idős férfinál jobban népének történetét és problémáit. Népe bölcsességét egye­ síti a Dél-Afrikában hosszú ideig uralkodó britek kultúrájának eré­ nyeivel. „A diplomácia az a képesség, ha valakinek úgy mondjuk meg azt, hogy menjen a pokolba, hogy még örül is ennek az uta­ zásnak” - ez a jelmondat függ az íróasztala mögötti falon. V. Szepapico tudja, hogy Botswanában még van rituális gyil­ kosság, hogy még hisznek a halotti varázslatban és a boszor­ kányságban. ,,De a boszorkányságot azóta nevezik gyógyító tu­ dománynak nálunk, mióta a fehérek ezt ördögűzésnek nevezték” - mondja, hitet téve népe gyógyászatában. Saját szemével látta, ahogyan egy hagyományosan gyógyító egy nagy fazék, forrás­ ban lévő vízbe gyógynövényeket dobott. Egy ízületi gyulladás­ ban szenvedő asszony beleült - s vacogott a hidegtől.,Amikor a fazékból kiszállt, elmúlt a fájdalma.” Botswana hagyományos gyógyítói sok gyógyfüvet ismernek betegségek ellen. Szepapico még abban is hisz, hogy nemi be­ tegségeket egy nap alatt meg tudnak gyógyítani. De nem csak a bonyolult eseteket kezelő gyógyítók ismerik a természet erő­ it. Ez az ismeret a bangvakecék elemi ismeretének ugyanúgy ré­ sze, mint az olvasás és az írás az európai gyermekek esetében. „Ha náthás vagyok vagy köhögök, akkor kimegyek a kertbe, le­ tépem a megfelelő növényeket, szagolgatom őket és már jobban is vagyok” - mondja V. Szepapico. Ő igen sok olyan szert is­ mer, amely nálunk házi szemek számít. Botswanában is csak azt tekintik betegségnek, ami a normá­ lis rendet megzavarja. Egy nátha vagy köhögés még nem szá­ mít annak. Kisebb zavarokat mindenki maga szüntet meg, mi­ vel vagy ő, vagy a környezetében valaki más ismeri annak az ellenszerét. Csak akkor hívnak hagyományos gyógyítót, ha a há­ zi szerek nem használnak, és a betegség a többieknek is feltű­ nik. Ő a diagnózisban és a terápiában vallásos mozzanatokat ho­ nosít meg, főleg akkor, ha a betegség különös lefolyású. Ez a régi Afrikában is így történt, és máig sem változott e tekintet­ ben semmi. A betegség amellett nem csak az egyént sújtja, ha­ nem a közösséget is, amelyben a betegség egyik okozóját lát­ 170

ják. Mivel a közösség egyes emberek betegségeinek tapasztala­ ta alapján gyógyít, nemcsak egy olyan gyógyászra van szüksé­ ge, aki hatásos szerekkel gyógyít, hanem a gyógyító ember sze­ mélyében egy olyan ügyes közvetítőre is, aki a faluban élő fér­ fiak, nők és gyermekek felgyülemlett tapasztalatait kiértékeli. Az emberek pedig azt hiszik, hogy azért tud olyan sokat, mert az istenek neki minden új hírt megsúgnak. A gyógyító ember meghagyja őket ebbéli hitükben, mivel ez növeli a betegekre gyakorolt szuggesztív hatását. Mint ahogy saját magát, úgy gyógyító szereit is természetfeletti erővel rendelkezőnek állítja be, amelyeket gyógyító célokra használhat. így csoportjának lel­ ki és testi jó közérzetét képes megőrizni, illetve helyreállítani. Afrika hagyományos gyógyítói tehát nem csupán „a testről ren­ delkeznek ismeretekkel”, ahogy Platón szerint Prótagorasz az orvosokat nevezte. Pácienseik lelki problémáit is ismerniük kell, és bele kell vonniuk őket a gyógyításba. Szerintük szereik ha­ tása, a tánc és a ráolvasás nem babonás jellegű, ahogy azt a ré­ gi utazók gondolták. A gonosz szellemek és a veszélyes varázs­ lattal bíró emberek az ő meggyőződésük szerint valóban bajt, betegséget és halált idézhetnek elő. „Egy tabu megsértése, egy gonosz ember gyűlölete, egy er­ kölcsi botlás eszerint betegség oka lehetett, és még az ősök is küldhették betegségeket. A legtöbb megbetegedést, főleg ha hir­ telen léptek fel, rossz akaratú, az erőket gyengítő hatásra vezet­ ték vissza. Csak olyan egyszerű betegségeket - mint a köhögés és a nátha, láz és reuma, amelyek rendszeresen előfordultak kezeltek anélkül, hogy rendkívüli oknak tulajdonították volna megjelenésüket” - foglalja össze a már idézett Heinrich Loth. „Az ősök, az elhunytak szellemében, a bálványokba és amulet­ tekbe vetett hit nagy szerepet játszott. Az összes olyan szertar­ tásnál, ahol az ősök szellemeit vagy valamilyen természeti erő, a víz, az erdő szellemét megidézték, maszkokat és maszkos tán­ cokat alkalmaztak; ugyanezt tették betegségek gyógyításakor, temetéskor és halotti ünnepen. A maszkokat az ördögűző szer­ tartások alkalmával a gyógyító emberek azért viselték, hogy a betegre erős lelki hatást gyakoroljanak”. Amit ez az idézet a régi Afrikáról mond, az hasonlóképpen érvényes a maira is. A gyógyító ember, illetve gyógyító tevé­ kenysége rendkívül fontos szerepet játszik a társadalom egyen­ 171

súlya szempontjából. Akár természetfeletti eszközökkel, mági­ kus és vallásos ráolvasásokkal, akár érvágással vagy aszpirinnel gyógyít - az ő fő feladata az, hogy biztosítsa saját közösségé­ ben az együttélés elviselhetőségét. így azokat a betegségeket, amelyeket házi szerekkel nem lehet gyógyítani, mindig annak tüneteként tekintik, hogy megbomlott a viszony a csoport tag­ jai és az ősök, illetve szellemek között. Ennek megfelelően a te­ rápiák a reális tapasztalat és a mágia keverékei, melyekhez ál­ landóan vallásos tényezők is kapcsolódnak. A vallásnak itt nem­ csak az a szerepe, hogy az embert a természetfelettivel össze­ kösse, hanem az is, hogy érezhető kapocs legyen az egyes em­ berek között. A gyógyító emberek - a mai kutatók véleménye szerint - te­ rápiáikkal hatást gyakorolnak a beteg testi és lelki szférájára. A betegre, hozzátartozóira és a szomszédokra megjelenésük, manipulációk segítségével hatnak és azzal a kiapadhatatlan tu­ dásukkal, hogy a zavart ismert mítoszok alapján tudják értel­ mezni. A terápiás akciók a beteg előtt zajlanak le, hogy értse azok lényegét és célját. „Aki meggyógyít, annak igaza van” - mondja egy régi köz­ mondás. Hogy mit csinál és hogyan csinálja a gyógyító, az tel­ jesen közömbös, ha eléri a célját. Ha a mondást a házi szerekre alkalmazzuk, akkor annak így kell hangoznia: „Ami meggyó­ gyít, az jó szer”, mert ha a hatás látszik, akkor a terápia helyes volt. Ezekre a házi szerekre ugyanaz vonatkozik, mint a gyógy­ ító emberre: „A gyógyítás sikere a mérce, nem pedig valamifé­ le tudományos-logikai gondolkodási rendszer, amely alkalmaz­ ható az anyagi világban, de az ember lelki-érzelmi területét nem képes megragadni. Ha a gyógyító gyógyítja meg az embert, az orvos pedig nem, akkor a gyógyító találta meg a betegség le­ küzdéséhez vezető helyes utat.”

A betegség a természeti népeknél: közösségi esemény A különböző tényezők összehasonlítása szemlélteti azt, milyen nagy mértékben különböznek a hagyományos gyógyító eljárá­ sok a modem orvostudomány eljárásaitól. 172

• A természeti népeknél a gyógyítás rendszerint nyilvános. A kezelésbe a gyógyító a nyilvánosságot belevonja, ami hat a betegre. Az állapota javul vagy meghal. Az utóbbi azonban azért kevésbé tragikus, mert érthetően és a jövőbe vetett bizalommal közlik vele, hogy miért... • A gyógyító embert és a beteget közelíti egymáshoz életük, a természet, a környezet és a nyelv. A gyógyító ismeri jól a be­ teg előéletét és problémáit; gondolkodásmódjuk, hitük és érzé­ seik hasonlóak. • A gyógyító embernek már a különleges személyisége, az öl­ tözékén, illetve a lakó- és kezelőhelyiségében lévő tollak, cson­ tok, állatmaradványok, fétisek és amulettek is nagy hatást tesz­ nek a betegre. A gyógyító ember papként közvetít a földöntúli és a túlvilági erők felé, és ezt megerősíti a vallás, az ősökbe és a holtak birodalmába vetett hit. Csak egy különleges képessé­ gekkel rendelkező, rendkívüli személy képes ezeket az erőket a saját célja érdekében mozgósítani. A gyógyító ember mindenki szeme láttára transzba esik, extázisba kerül, elér a szellemek bi­ rodalmába, és onnan a gyógyítás szempontjából fontos informá­ ciókkal tér vissza. • A gyógyító ember saját személyében és a beteg képvisele­ tében vívja meg harcát a gonosz erőkkel, és oszlatja szét a kö­ zösségben meglévő kételyt a beteg gyógyulásával kapcsolatban - amennyiben a diagnózis nem gyógyíthatatlan betegség. Ha vé­ gül kinyilvánítja, „hogy a betegség okozóját legyőzte, akkor a beteg és a közösség tagjai örömteli izgalmi állapotba kerülnek. Erős szuggesztió hatása kezdődik meg: a beteget új életigenlés tölti el, és a gyógyulásba vetett reménye erős hitté alakul. A cso­ port ismét tanúbizonyságot szerzett a vezetőnek, a gyógyító em­ bernek hatalmáról, hiszen képes volt arra, hogy a kór okát meg­ találja, és a betegséget megszüntesse. A csoport számára a leg­ fontosabb az, hogy a gyógyító ember a betegséget helyesen is­ merte fel. A gyógyító szertartásnak nem az a végső célja, hogy a beteg életét megmentse. Ezután a beteg iránti érdeklődés gyor­ san meg is szűnik, gyógyultnak tekintik, holott az állapotán eset­ leg ezt még nem lehet észrevenni. Ha a tünetek ismét jelentkez­ nek, akkor ezt nem hozzák az első esettel kapcsolatba, hanem teljesen új betegségnek tekintik, amely egy újabb gyógyító szer­ tartás szervezését kívánja meg... A gyógyító ember a közösségi 173

rend pillére, mivel igen fontos a szerepe - mint gyógyításhoz értőnek. Ha a gyógyító ember meghal vagy megöregszik, vagy egyéb okból a feladatát már nem tudja többé ellátni, akkor en­ nek a következményeit az egész csoportnak viselnie kell.” • Ahogy a gyógyító ember a világmindenséget értelmezi, az azonos a beteg és csoportja felfogásával; cselekedete ezért hi­ hető és gyógyító ereje van: „A ritmikus gyakorlatok, énekbe­ széd, dobolás, tánc stb. által mindenki részt vesz a szertartás­ ban, és saját testükben - hasonlóan a vezető szerepet játszó gyógyító emberhez - átélik az erők hatását. Ezáltal minden résztvevő azonos lelkületűvé válik, és elősegíti a gyógyító em­ bernek a többiekre gyakorolt hatását. A nézőközönség a gyó­ gyító folyamatba távolságtartás nélkül, kételytől vagy kritikától mentesen integrálódik. • A természeti népeknél a beteg többnyire passzív ugyan, pe­ dig a gyógyítási folyamat középpontjában áll, a hangulat és erők reá koncentrálódnak. • A gyógyító és a beteg a betegség okát, hatását és gyógyítá­ sát tekintve azonos nézeteket vall, mindketten meg vannak győ­ ződve arról, hogy a gyógyító nem mondhat csődöt. • A beteg tudja, hogy a rajta végzett kezelések nem lesznek fájdalmasak, és ezért félelem nélkül megy a gyógyító emberhez. A gyógyító terápia előkészítése során a pokotoknál a beteg is aktív. A gyógyítóval együtt próbálják a diagnózist felállítani. A beteg a gyógyító feltevéseit vissza is utasíthatja. Erre a kikér­ dezésre a beteget rendszerint a rokonai kísérik el. Aki akar, részt is vehet ezen a nyilvános beszélgetésen.

A betegség nálunk magánügy Bár a gyógyító emberek gyógyító tudományát inkább csak alá­ becsülik, de korlátozzák is. Ez annak a függvénye, mennyire lel­ ki illetve érzelmi jellegű a beavatkozás igénye egyes belső, kró­ nikus betegségeknél. „Egy nyilvánvaló defektus, egy sérülés vagy egy végtagelvesztés kezelésénél valószínűleg csak ritkán vesznek igénybe gyógyítót” - véli Klaus-Dietrich Stumpfe (Die Heilmethoden dér Medizinmanner, in: Curare, 6:25-31, 1983). A modem orvostudománnyal így hasonlítja össze: 174

„A modem gyógyító tevékenység az orvosi rendelőben vagy a kórházban történik. A beteg eközben egyedül van, és senki más nem tudja, mi történik vele. Az orvosnak és a betegnek van bizonyos titoktartási kötelessége, amely az illető szempontjából ugyancsak elszigeteltséget jelent. A beteg eltávolodik a közös­ ségétől, mivel barátaival és kollégáival nem beszélhet szabadon arról, mi a baja, mi izgatja és miben szenved. A beteglét bizo­ nyos intimitást, valami eltitkolni valót, valami érthetetlent jelent. Az egyén egyedül szenved. Az orvos a fehérköpeny semmit­ mondó uniformisában jelenik meg, amely mögött a személyisé­ ge rejtve marad. Hasonlóképpen rideg és elutasító az egész or­ vosi környezet, a rendelő, a steril berendezések, a betegszobák és kezelőhelyiségek.” Az orvosnak, aki maga is csak ember, tudása korlátozott, ő is tévedhet, vagy nem tudhat bizonyos dolgokat. Tevékenysége analóg tudáson alapul. Nem létezik egyedül helyes terápia, ha­ nem neki kell a leghatékonyabb gyógyító eljárást megtalálnia. Tudományos szempontból a gyógyásztól távolságtartó, objektív magatartást várnak el, amiből a testi kapcsolat vagy aktív rész­ vétel lényegében ki van zárva. A beteg már félelemmel megy az orvoshoz, különösen a fogorvoshoz, mert számítania kell fájdal­ mas beavatkozásokra. Ezért fél és izgatott. A betegnek emellett nincs helyes elképzelése arról, mi is a betegsége és hogyan megy végbe a gyógyulás. Az egész terápiás folyamatba, amelyet az or­ vos is kívülállóként irányít, a beteg alig tekinthet bele. Mikor tehát a beteg (a panaszaival) egy természetgyógyász vagy egy orvos rendelőjébe kerül, a barátoknak, szomszédok­ nak, munkahelyi kollégáknak már semmi köze sincs ehhez. Sem a diagnózis felállításában, sem pedig a gyógyításban nem vesz­ nek részt. Ezzel teljesen ki van zárva az, hogy a kezelés során olyan szociális feszültségek feloldására kerüljön sor, melyek a régi kultúrákban egy betegség kitörésénél és lefolyásánál szere­ pet játszottak. A modem, főleg gyógyszeres kezelések sok eset­ ben hatástalanok, mert ezeket a „szocioszomatikus” tényezőket nem veszik figyelembe, még akkor sem, ha a tüneteket, ame­ lyektől a beteg szenved, meg tudnák szüntetni. A természeti népek gyógyító emberei ezért többek, mint csu­ pán pszichoterápiás érzékkel megáldott ügyes kóklerek. Jól ki­ ismerik magukat azon gyógyító szerek, növények, gyógyfüvek, 175

kenőcsök, zsírok, gyümölcslevek és gyümölcsök között, ame­ lyek talán a pszichoterápiás módszerek nélkül is, velük együtt is hatásosak. Hogy a hivatalos gyógyászat mellett mennyire ko­ moly szerepet játszik a hagyományos gyógyászat, azt Ghána példája is mutatja. Ott a népi gyógyítók létrehozták a „Hagyo­ mányos Gyógyítók Társaságát”, a gyógyítók egyfajta szakszer­ vezetét. Találkozóikat és ünnepeiket a médián keresztül hirde­ tik, és ezekre azokat is meghívják, akik még sohasem keresték meg őket. A gyógyítók közé nehéz bekerülni. Egyfajta megvi­ lágosodás vagy elhivatottság érzése után a jelöltnek több évig tartó képzésben kell részt vennie, amelynek során nemcsak a gyakorlati kezeléseket, a növények és az állatok tulajdonságait ismeri meg jobban, hanem magát az istent is, akit úgy szolgál papként, ahogyan orvosként az emberek. Európában is léteznek még olyan kiemelkedő népi gyógyítók, akik - az afrikai gyógyítókhoz hasonlóan - tevékenységükben az orvosi és a vallási tényezőket egyesítik. Görögországban még ma is vannak olyan idős emberek és asszonyok, akik a hagyo­ mányokon alapuló tudásukat és tapasztalataikat többnyire in­ gyen bocsátják mások rendelkezésére. Tevékenységüket szent­ nek tekintik. Néhányukat azért keresik fel, mert már számos kü­ lönféle betegség esetén segítettek, mások csak bizonyos beteg­ ségeket gyógyítanak, egyesek csak egyetlen betegséget. Néhányan közülük tisztán gyakorlati gyógyítók, mások kezelésüket mágiával, babonával kapcsolják össze, varázsigéket (un. epodoszokat) mondanak, így próbálván támogatást kieszközöl­ ni a természetfeletti erőknél. Német nyelvterületen is vannak ilyen „parasztdoktorok”. Ghánái kollégáikkal ellentétben nem képezik ki őket erre a te­ vékenységre. Az ismereteket a családok generációi adják át egymásnak, ezen kívül bizonyos diagnosztizáló képességgel is rendelkeznek. Gyakran helyre teszik a kificamodott végtagokat, rendbe hoznak töréseket és nagyszerű emberismeretük révén gyorsan megnyerik olyan betegek bizalmát, akiknek velük azo­ nos a nyelve és a gyógyításról alkotott világképe. A parasztdok­ torok képességét többnyire Isten ajándékának tekintik. Régeb­ ben önkéntes adományokból állt a fizetségük. Bár ezeknek a hagyományos gyógyítóknak a szolgálatait még ma is épp úgy igénylik az emberek, mint több száz évvel ez­ 176

előtt, a családi tradíciók mégis változáson mentek keresztül. Ebermut Rudolph lelkész a ráolvasással gyógyítókkal kapcso­ latban a következőket mondja: „Ott, ahol jó nevű gyógyító csa­ ládok fiai és lányai a gyógyító hivatáshoz továbbra is hűek ma­ radtak..., ott természetgyógyász lett belőlük, és általában gyógy­ hatású szerekkel gyógyítottak, mert számukra a korábbi varázsi­ gékkel gyógyító, gondolati koncentrációt megkövetelő hivatás túl megerőltetőnek látszott. Mások egyáltalán nem akarnak már ilyesmivel foglalkozni, mert azt gondolják, hogy szüleiknek és nagyszüleiknek emiatt egy nyugodt percük sem volt: minden pil­ lanatban állt valaki az ajtó előtt, vagy csörgött a telefon.”

Mi is a gyógyítás? A test- és betegségfelfogások és a kezelési módok ismertetése után ismét más kultúrákhoz fordulunk, és megpróbáljuk defini­ álni, mi is tulajdonképpen a gyógyítás, és hogy az atomkor em­ bere mit tanulhat a természeti népektől a betegség, az egészség és a gyógyítás megértése tárgyában. Az orvostudomány nem tekinti magát illetékesnek ott, ahol lel­ ki és szociális eredetű zavarokról van szó. Ez túlmenne a számá­ ra megszabott határokon. A pszichikai zavarok tüneteinek meg­ szüntetésére szorítkozik csupán, a betegek gyógyítását pedig áten­ gedi a pszichológusoknak és a lélekgyógyászoknak. A beteget mindenesetre kiszakítják megszokott környezetéből, majd később visszaküldik ugyanoda. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, amit a ha­ gyományos kultúrákban a gyógyítók - eltérő társadalom- és egész­ ségfelfogásuk alapján - végeznek, akkor rájövünk, hogy ez kevés. Egy dél-afrikai busman törzs, a kung a gyógyítást fizikai, pszichi­ kai, szociális, szellemi és kozmikus jellegű integrációnak tekinti. Hasonlóan gondolkodnak az észak-amerikai navajo indiánok is, akik számára a gyógyítás elsősorban a lélek egyensúlyának a visszaszerzését és az egyetemes kozmikus erők kiegyensúlyozását jelenti. Holger Kalweit „Ősgyógyítók, gyógyító emberek és sámá­ nok” című társadalomtudományi művében (Urheiler; Medizinleute und Schamanen, München, 1987) a következőket úja: „A vallás, a művészet és a lélekgyógyászat egymással össze­ függ, és a természet, a Föld, az ég és az ember együttes szem­ 177

léletének csúcspontján jön létre az egészség, a gyógyulás. A maszkos táncosok, imádságok, mítoszok előadása, színészke­ dés, éneklés és a gyógyfüvek fogyasztása új egzisztenciális kö­ töttséget hoz létre. A mítoszból valóság lesz, amely a beteget összekapcsolja az eredettel, értelmet ad neki. A betegben tuda­ tosul a kozmosz, a mítosz, a társadalom és saját egysége. Ez a gyógyulás előfeltétele: az egyensúlyi helyzet, vagyis az egyol­ dalú énre való gondolkodás feladása. Ismét visszajutva az egész­ ségesek közösségébe, a beteg ismét képes arra, hogy értékelje saját magát.” Éppen ez az önértékelés a döntő tényező akkor, ha olyan be­ tegségről van szó, amelyet házi szerekkel nem lehet gyógyíta­ ni. A modem orvostudományt már nem lehet korunktól elvonat­ koztatni. Sok betegség, fertőzés és sérülés olyan súlyos, hogy egyedül az orvostudomány ad lehetőséget a túlélésre. És mégis a modem orvostudomány lényeges előrelépést tehetne, ha töb­ bet törődne a szocioszomatikus tényezőkkel, mint ahogyan ez a nyugati népi gyógyászat esetében így is történt, és ahogy ez a természeti népeknél még most is szokásos. Ott senki se vonja azt kétségbe, hogy a betegségek a társadalmi állapotokra való lelki és testi reakcióknak is tekinthetők. Ezeknek a népeknek a gyógyítói nem csak a testi problémákkal foglalkoznak, hanem avval a lelki és szociális helyzettel is, amely a beteget megbetegítette. Csak a modem orvostudomány módszereivel nem szüntethetők meg az ilyen zavarok - ott sem és nálunk sem. Ép­ pen ez a felismerés nem csak az intézményesített gyógyászatot, hanem közülünk is mindenkit arra kellene, hogy indítson, hogy az egész egyénre kiteijedő egészségfelfogást tegyük magunké­ vá. Ehhez nincs szükség kulturális forradalomra. Ha megismer­ kedünk egy olyan kor házi szereivel, amelyben még az egész­ ség, psziché és társadalom közti összefüggéseket egyértelműen elismerték, akkor már tettünk egy lépést egy olyan világ felé, amely az embert ismét a középpontba állítja, és amelyben a tech­ nika vívmányai az embert szolgálják és nem fordítva. Minden egyes ember viselkedésmódja visszahat a társadalom­ ra, és ha például bizonyos fogyasztási cikkekre már nincs ke­ reslet, akkor már nem állítják azokat elő. Az utóbbi években pél­ dául nőtt az ellenőrzött bio termesztésű élelmiszerek forgalma. Azzal, hogy egyre többen döntenek természetes termékek mel­ 178

lett, a mezőgazdaságban gyökeres változásokat idéznek elő. A társadalomtudományban is elképzelhető valami hasonló. És ennek a központi kérdése a házi szerek ismerete. Ha valaki egy természetgyógyászatban járatos orvos mellett dönt; ha ragasz­ kodik ahhoz, hogy kezeljék és ne lekezeljék (tulajdonképpen gyorsan, rosszul kezeljék); ha túl gyorsan felírt gyógyszereket vonakodik bevenni, ha a házi szerek is megfelelnének, azzal fel­ hívhatja magára a figyelmet és a modem orvostudománynak a merev eljárásaiba vetett hitét megingathatja. Nem az orvostudo­ mány megbénításáról van szó, hanem arról, hogy olyan új utak nyílhassanak meg előtte, amelyek ősrégi hagyományokra nyúl­ nak vissza, és amelyek egy - a teljes személyiségre kiterjedő egészségfelfogáshoz vezetik el. Eltekintve a természetes mutációktól és a korfüggő panaszok­ tól, a genetikai változásokat, allergiákat, szívbetegségeket, az elhízottságot és a többi civilizációs betegséget a kedvezőtlen ter­ melési feltételekre és a természetbe való beavatkozásokra lehet visszavezetni az élenjáró ipari országokban is: ezek mögött je­ lentős társadalmi érdekek vannak. Meg lehet próbálkozni ezek megváltoztatásával és ezáltal a problémák megoldásával. Az egyén rendszerint azt érzi, hogy ő ehhez túl gyenge. De legalább lelkileg felkészülhet a káros következményekre, és szert tehet saját szempontjából egészséges életszemléletre, amely - az élet­ módot megelőzve - mint a legeslegelső házi szer a személyiség teljes jó közérzetét eredményezi. Segíthet ebben, ha saját környezetünket - más kultúrákkal összehasonlítva - megtanuljuk jobban megérteni és annak ala­ kításában aktív szerepet játszani. Éppen a természeti népektől tanulhatjuk el azt, hogy egészségünk előfeltételéhez, a harmó­ niához két dologra van szükség: egyrészt a zavaró élet- és mun­ kakörülmények megváltoztatására, másrészt arra, hogy életfel­ tételeinkhez igazodjunk, s azokat el is tudjuk viselni.

179

Tartalom Előszó A szerzők előszava Házi szerek és gyógyszerek A legjobb házi szer az egészséges életmód Betegségek és ellenszereik Alvászavarok Aranyér Asztma Árpa Csalánkiütés Csecsemőbetegségek Csípőfájdalom —> isiász Csuklás Derékfájás, lumbágó Diftéria — > torokgyulladás Epebántalmak Égési sebek Émelygés —> hányás, terhességi; —> gyomorpanaszok Érelmeszesedés —> vérellátási zavarok Ételmérgezés Fagyások Fáradtság Fejfájás Ficam Fogfájás Fogkő Fülfájás Gégegyulladás Gerinc- és hátfájdalmak Görcsök Gyomorégés Gyomorpanaszok Hányás — > terhességi hányás Hasmenés Hátfájás —> gerinc- és hátfájdalmak Hólyagok Hólyaghurut

181

5 9 11 21 27 27 29 30 32 33 34 36 36 36 39 39 41 42 42 42 44 46 46 47 48 48 49 50 51 52 53 54 57 57 59 59 60

Homloküreg-gyulladás Horkolás Hörghurut

Hőguta Idegen testek Idegesség Influenza ínygyulladás Isiász Izomláz Izzadás, túlzott Kalciumhiány Kék folt —> vérömleny Köröm, gyűrött/törékeny Középfülgyulladás Kullancs Lábizzadás —» izzadás, túlzott Lapostetű Láz Leégés Májelégtelenség Mandulagyulladás —> torokgyulladás Másnaposság Menstruációs panaszok Migrén Napszúrás Nátha Orrvérzés Pióca Prosztatapanaszok Reuma Rovarcsípések Sárgaság Sebek, nyílt sebek Skarlát —>torokgyulladás Sokk Szájszag Székrekedés Szemölcs

182

62 63 64 66 66 68 70 71 71 72 73 74 75 75 75 76 76 77 77 78 80 82 82 83 84 85 85 87 88

89 90 93 94 95 96 97 97 98 99

Szívpanaszok, ideges Szomjúság Szoptatási nehézségek Szőrtüszőgyulladás (pattanás) Tályog Terhességi hányás Torokfájás —> torokgyulladás Torokgyulladás Túlsúly Tyúkszem Vashiány —» vérszegénység Vérellátási zavarok Vérnyomás, alacsony/magas Vérömleny Vérszegénység/vashiány Vesegyulladás —» hólyaghurut Viszketés Visszér Vizelet-visszatartás —> prosztatapanaszok

Gyógyhatású szerek a háztartásban Áfonya Ánizs Ámika Bazsalikom Borostyán Borsmenta Citromfű Cukor Csalán Édeskömény Fokhagyma Gyermekláncfű Gyógyiszap Gyömbérgyökér Hagyma Kakukkfű Kamilla Káposzta

100 102 103 103 103 105 106 106 107 109 110 110 112 116 118 118 118 119 121

123 123 123 124 124 124 125 125 125 126 126 126 127 127 128 128 129 129 130

183

Kömény Lenmag Majoránna Méz Mustár Olajbogyó Petrezselyem Rebarbara Retek Rozmaring Rózsa Sárgarépa Szeder Szűrökül Torma Tök Tölgy Vizitorma Zeller Zsálya

130 131 131 131 132 133 133 133 134 134 135 135 136 136 136 137 137 138 138 138

Házi szerek és ötletek utazáshoz 141 Űtravaló ötletek 145 A betegség és társadalmi következményei 149 Mi is az egészség? 149 A tájékozottság hátrányos következményei 152 Megbetegedési kockázat családi bosszúságok miatt 154 Ráérzések és rossz előjelek esetén 157 Betegség vagy egészség 158 Egy védőszellem nyilvánítja ki a terápiát 160 Egészségstratégiák 160 A mágia és a bizonytalanságérzet 161 A természetfeletti erőkbe vetett hit 164 Lélek, test és egészség 165 Tadzsinder és a pubertás 167 Aki meggyógyít, annak igaza van - Ami meggyógyít, az jó szer 169 A betegség a természeti népeknél: közösségi esemény 172 A betegség nálunk magánügy 174 Mi is a gyógyítás? 177

184

Házi szerek és gyógymódok kislexikona Kiadónk kislexikonai az anyagi és szellemi kultúra különleges területeivel foglalkoznak, és az általános lexikonoktól eltérően az érdeklődők akár végig is olvashatják őket. Jelen kötetünk a hagyományos házi szereket és gyógymódokat ismerteti. A szerzők elemzik a házi szerek és az orvosi medicinák viszonyát, s tesznek hitet az előbbiek mellett (nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy a leginkább gyógyító hatása az egészséges életmódnak van). Majd alfabetikus rendben sorra veszik a leggyakrabban előforduló (mintegy százféle) betegség ellen használt házi szereket és gyógymódokat. Minden betegségnél először a tünetek rövid ismertetése, jellemzése olvasható, majd a kezelés lehetséges módjainak, a tapasztalat szerint bevált házi szereknek leírása következik. Olyan készítményekkel és gyógymódokkal kívánják a javulást elérni, melyeknek alapanyaga minden háztartásban megtalálható. Részletesen ismertetik ezen anyagok hatásmechanizmusát is (az ánizstól a zellerig).

Előkészületben:

Tabuk kislexikona A szerzetesség kislexikona Divattörténeti kislexikon Babonák kislexikona

1280 Ft

A _

._

ATHENAEUM