A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének FC-II/B-4584/2011. számú, fogyasztóvédelmi bírság kiszabását és intézkedést tartalmazó határozata Signal Biztosító Zrt. számára A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (székhelye: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., továbbiakban: Felügyelet) által a Signal Biztosító Zrt.-nél (székhelye: 1123 Budapest, Alkotás út 50., továbbiakban: Biztosító) lefolytatott fogyasztóvédelmi célvizsgálatot követően az alábbi határozatot hozom: 1. A Felügyelet a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás, további folytatását, azaz kötelezi a Biztosítót arra, hogy a szerződés kötelező tartalmi elemeire vonatkozó, valamint a szerződési feltételekkel kapcsolatban fennálló ügyfél-tájékoztatási kötelezettségének a vonatkozó jogszabályi előírások alapján tegyen eleget. 2. A Felügyelet a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás, további folytatását, azaz kötelezi a Biztosítót arra, hogy a szerződés megkötése előtt minden esetben szerezze be ügyfele arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a szerződés megkötése előtt milyen, a biztosítási szerződéssel összefüggő tájékoztatást kapott meg. 3. A Felügyelet a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás, további folytatását, azaz kötelezi a Biztosítót arra, hogy az életbiztosítási szerződés felmondásának lehetőségéről történő tájékoztatásra vonatkozó jogszabályi előírásoknak tegyen eleget. 4. A Felügyelet a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás, további folytatását, azaz kötelezi a Biztosítót arra, hogy a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatási kötelezettsége teljesítése során úgy járjon el, hogy az ügyfelek számára egyértelműen megállapítható legyen, hogy mely napon telik le a szerződés indokolás nélküli felmondására nyitva álló határidő. 5. A Felügyelet a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás, további folytatását, azaz kötelezi a Biztosítót arra, hogy a szerződés jellemzőiről történő tájékoztatás során tartózkodjon a megtévesztő tájékoztatás nyújtásától. 6. A Felügyelet a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás, további folytatását, azaz kötelezi a Biztosítót arra, hogy az eszközalapok összetételére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének a vonatkozó jogszabályi előírások alapján tegyen eleget. 7. A Felügyelet a határozat kézhezvételének napjával megtiltja a jogsértő magatartás, további folytatását, azaz kötelezi a Biztosítót arra, hogy a rendszeres nyilvános tájékoztatás közzétételi helyének megnevezésére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének a vonatkozó jogszabályi előírások alapján tegyen eleget.
8. A Felügyelet kötelezi a Biztosítót arra, hogy a jelen határozattal feltárt hiányosságok megszűntetése érdekében tett intézkedéseiről 2011. június 1. napjáig tájékoztassa a Felügyeletet. 9. A Felügyelet a Biztosítóval szemben az elkövetett jogsértések miatt 1.000.000,- Ft, azaz egymillió forint fogyasztóvédelmi bírságot szab ki. A kiszabott fogyasztóvédelmi bírságot a határozat jogerőre emelkedésétől számított 22 munkanapon belül kell a Felügyeletnek a Magyar Államkincstárnál vezetett 1003200000283834-30000003 számú számlájára - "fogyasztóvédelmi bírság" megjelöléssel, valamint a határozat számának feltüntetésével - befizetni. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésének elmaradása esetén a közigazgatási végrehajtás szabályai kerülnek alkalmazásra. A fogyasztóvédelmi bírság befizetésére meghatározott határidő elmulasztása esetén, a be nem fizetett bírságösszeg után késedelmi pótlék felszámolására kerül sor, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. A késedelmi pótlékot a Felügyelet hivatkozott számú számlájára kell befizetni, a határozat számának feltüntetésével, „késedelmi pótlék” megjelöléssel. Ha a kötelezett a bírságfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a fizetési kötelezettség haladéktalanul végrehajtásra kerül. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Bíróságtól keresettel kérheti. A keresetlevelet – a Fővárosi Bíróságnak címezve – a Felügyeletnél kell 3 példányban benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Indokolás A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 48/K. §-ban foglalt felhatalmazás alapján a Felügyelet a Psztv. 48/A. § a) és b) pontjában meghatározott rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából meghatározott szolgáltatóknál célvizsgálatot, vagy több szolgáltatónál témavizsgálatot tarthat. A fentiek alapján a Felügyelet 2010. október 11. és december 16. között fogyasztóvédelmi célvizsgálatot (továbbiakban: vizsgálat) folytatott le a Biztosítónál. A Felügyelet korlátozott terjedelmű és mélységű, nem teljes körű vizsgálatot végzett. A vizsgált időszak a 2008. január 1-jétől a vizsgálat befejezéséig tartó időszakra terjedt ki. A vizsgálat a Biztosító Signal Gold befektetési egységekhez kötött életbiztosítási termékének A0100 módozatára, a Signal Gyémánt folyamatos díjas befektetési egységekhez kötött életbiztosítás A0101 és A0102 módozataira,
a Signal Euró Gyémánt folyamatos díjas befektetési egységekhez kötött életbiztosítás A0103 és A0104 módozataira, a Signal Gyémánt egyszeri díjas befektetési egységekhez kötött életbiztosítás AE101 módozatára, valamint a Signal Euró Gyémánt egyszeri díjas befektetési egységekhez kötött életbiztosítás AE104 módozatára terjedt ki.
A vizsgálat célja a Biztosító ügyfél-tájékoztatási gyakorlatának ellenőrzése volt. A Felügyelet a jelen határozatot a vizsgálat keretében tett megállapításai alapján hozta meg. A megállapítások alapjául a vizsgálat során a Biztosító rendelkezésére bocsátott, 2011. február 23-án kelt vizsgálati jelentésben tételesen felsorolt dokumentumok és elektronikus adathordozók, valamint a Biztosító által a vizsgálati jelentéstervezetre adott, a Felügyeletre 2011. január 13-án érkezett írásbeli észrevételek szolgáltak. 1/a. Valamennyi vizsgált befektetési egységekhez kötött életbiztosítás szerződési feltételei alapján megállapítható, hogy azok cím szerinti tagolásban mutatják be az egyes életbiztosítások jellemzőit, feltételeit. Ezek között fogalmazza meg a Biztosító a mentesülésének a szabályait, a szolgáltatás korlátozásának a feltételeit, illetve a biztosítási szerződésben alkalmazott kizárásokat. A Felügyelet megállapítása szerint az ilyen módon tagolt szerződési feltételek nem alkalmasak arra, hogy az ügyfelek figyelmét kifejezetten felhívja azokra speciális szabályokra, amelyek a Biztosító mentesülésére, a szolgáltatás korlátozásának a feltételeire, illetve a biztosítási szerződésben alkalmazott kizárásokra vonatkoznak, hiszen a szerződési feltételek mindegyike hasonló tagolással, megjelenítéssel kerül rögzítésre, és azok vonatkozásában az egyes említett feltételekre vonatkozó figyelemkeltő kiemelés nem került alkalmazásra. (Vizsgálati jelentés 166. pont) A Felügyelet ennek alapján megállapította, hogy valamennyi vizsgált befektetési egységekhez kötött életbiztosítás szerződési feltételei nem figyelemfelhívásra alkalmas módon tartalmazzák a Biztosító mentesülésének a szabályait, a szolgáltatás korlátozásának a feltételeit, illetve a biztosítási szerződésben alkalmazott kizárásokat. A Biztosító észrevétele szerint a külön, vastagon szedett címmel kiemelés kimeríti a figyelemfelhívásra alkalmas mód kategóriáját, mert egyértelműen jelzi, hogy ez a szerződési feltételeknek egy olyan pontja, amit célszerű az ügyfeleknek körültekintéssel végigolvasniuk. A Felügyelet megállapítását fenntartja, mert álláspontja szerint a külön, vastagon szedett címmel kiemelés nem teljesíti a figyelemfelhívásra alkalmas mód kritériumait, mert a Biztosító a teljes feltétel szöveget vastagon szedett címekkel tagolja, így az nem minősül a szöveg külön kiemelésének. A biztosítókról és biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (továbbiakban: Bit.) 166. § (6) bekezdése kimondja, hogy „a (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatónak és a biztosítási szerződési feltételeknek figyelemfelhívásra alkalmas módon kell tartalmaznia a biztosító mentesülésének a szabályait, a biztosító szolgáltatása korlátozásának a feltételeit, a biztosítási szerződésben alkalmazott kizárásokat, valamint minden, a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltérő feltételt (…)”.
A Biztosító - azzal, hogy a vizsgált befektetési egységekhez kötött életbiztosítások szerződési feltételeiben nem figyelemfelhívásra alkalmas módon emeli ki a Biztosító mentesülésének szabályait, a szolgáltatás korlátozásának feltételeit, illetve az alkalmazott kizárásokat megsértette a Bit. 166. § (6) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést. 1/b. Valamennyi vizsgált befektetési egységhez kötött életbiztosítási termék esetében a szerződési feltételek 10.2 pontjában kikötésre kerül, hogy a biztosítási szerződésből eredő igények a biztosítási esemény bekövetkezésétől számított két év elteltével elévülnek. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. év IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 324.§ (1) bekezdése értelmében a követelések öt év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik, azonban a Ptk. 325.§ (2) bekezdése szerint a felek ennél rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak; megállapodásuk csak írásban érvényes. A Biztosító azzal, hogy a szerződési feltételekben az általánosnál rövidebb - azaz a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő - elévülési időre vonatkozó kikötést alkalmaz, annak feltüntetése vonatkozásában köteles eleget tenni a Bit. 166. § (6) bekezdésének, amely szerint a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő feltételt figyelemfelhívásra alkalmas módon köteles megjeleníteni. A Biztosító észrevétele szerint a szerződési feltételek 10.2 pont alatt csupán két sor található, mely további kiemelés nélkül is figyelemfelhívó, illetve fel sem vetheti ezen információ elrejtésének, bújtatásának gyanúját. A Felügyelet megállapítása szerint az 1/a. pont szerint tárgyalt és minősített szerződési feltételek nem alkalmasak arra, hogy az ügyfelek figyelmét kifejezetten felhívja azokra speciális szabályokra, amely az általános szerződési gyakorlattól való eltérésre vonatkoznak. A Felügyelet így azt állapíthatta meg, hogy a szerződési feltételek a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő rendelkezést nem figyelemfelhívásra alkalmas módon tartalmazzák. (Vizsgálati jelentés 167. pont) 1/c. A Biztosító a vizsgált befektetési egységekhez kötött életbiztosítások esetében a szolgáltatáskor a szolgáltatási összeg meghatározásánál a szolgáltatási árfolyamot használja. A Biztosító - a szolgáltatási árfolyam használatával - a szolgáltatási árrésnek megfelelő összeggel csökkenti az ügyfél számára kifizetendő összeget. A szolgáltatási árrés a Signal Euro Gyémánt A0103-104, Signal Gyémánt A0101-102 termék aktuális feltételei szerint a rendszeres díjnál a unitárfolyam 5%-a, valamint úgyszintén 5% a Signal Gold A0100 termék esetében is. A Felügyelet megállapítása szerint ez olyan jelentős szolgáltatáscsökkentés, ami nem általános a biztosítási gyakorlatban, így e szerződési feltételt a Bit. 166. § (6) bekezdése szerint figyelemfelhívásra alkalmas módon kell a Biztosítónak a szerződési feltételekben megjelenítenie. (Vizsgálati jelentés 58. pont) A Biztosító észrevétele szerint azzal, hogy a szolgáltatási árrés mértéke a szerződési feltételekből kiemelve, a 3. számú mellékletben – a többi költségelemmel egységesen – kerül feltüntetésre, kielégíti a figyelemfelhívásra alkalmas módon történő megjelenítést. Megjegyezte továbbá, hogy több konkurens biztosító is alkalmaz jelenleg is befektetési egységekhez kötött termékei esetén 5 %-os szolgáltatási (vagy vételi-eladási) árrést, így nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy ez nem szokásos a biztosítási gyakorlatban.
A Felügyelet a megállapítást az észrevételekben foglaltak ellenére fenntartja. A Bit. 166. § (6) bekezdése előírja, hogy az előzetesen átadandó tájékoztatónak és a biztosítási szerződési feltételeknek figyelemfelhívásra alkalmas módon kell tartalmaznia minden, a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen eltérő feltételt. A Biztosító a szerződési feltételek 3. számú mellékletében a többi költségelemmel egységesen feltünteti a szolgáltatási árfolyamot, azonban a Felügyelet álláspontja szerint valamely, a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő feltételnek a szerződési feltételek mellékletében való feltüntetése – kizárólag ezen tényre figyelemmel - nem minősül figyelemfelhívásra alkalmas megjelenítésnek. A Felügyelet álláspontja szerint a költségelemek ilyen egységes feltüntetésével a Biztosító nem hívja fel külön az ügyfelek figyelmét ezen speciális szerződéses rendelkezésre. A Felügyelet megállapítása szerint nem mentesíti a Biztosítót a jogsértés alól az, hogy ismeretei szerint vannak olyan biztosítók, amelyek hasonlóan alkalmaznak szolgáltatási árrést, ugyanis az egyes biztosítók által alkalmazott ilyen jellegű költség felszámítása nem jelentheti azt, hogy az ilyen feltétel alkalmazása egyúttal általános piaci gyakorlatnak minősül. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító azzal, hogy szerződési feltételei nem figyelemfelhívásra alkalmas módon tartalmazzák a szolgáltatási árrés mértékének meghatározását, megsértette a Bit. 166. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezést. 1/d. A folyamatos díjfizetésű Signal Euro Gyémánt A0104 termék szerződési feltételei nem rendelkeznek a kockázati részhez kapcsolódó maradékjogokról, tekintettel arra, hogy ilyen maradékjogok a szerződésekkel kapcsolatban nem érvényesíthetőek. Az a tény azonban, hogy a maradékjogok nem érvényesíthetőek, nem szokványos a biztosítási gyakorlatban, és mint ilyen külön kiemelendő a Bit. 166. § (6) bekezdése alapján. (Vizsgálati jelentés 48. pont) A Biztosító észrevételei szerint ténylegesen csak egy önállóan működő whole life életbiztosítás rendelkezik maradékjogokkal. Itt azonban nem egy önálló whole life életbiztosításról van szó, hanem egy befektetési egységekhez kötött életbiztosításba foglalt, általában kisösszegű életbiztosításról, amire vonatkozóan véleménye szerint nincs kialakult piaci gyakorlat. Tekintettel a jellemzően alacsony biztosítás összegre (ennek megfelelően alacsony díjra) ilyen esetben a tranzakciós költségek nem állnának arányban a visszavásárlási értékkel. A Felügyelet megállapítása szerint az általános gyakorlat az, hogy az élethosszig tartó (whole life) termékek esetében a szerződésen belül teljesen elkülönülő kockázati életbiztosítások jelentős maradékjogokkal rendelkeznek. A visszavásárláskor vagy díjmentesítéskor az ügyfelek a matematikai tartalék alapján, a tartalék nagyságának megfelelő, esetleg valamilyen mértékben csökkentett értékű maradékjogot érvényesíthetnek. A Biztosító észrevételei ellenére a Felügyelet megállapítását fenntartotta, és megállapította, hogy a Biztosító megsértette a Bit 166. § (6) bekezdésében foglaltakat - mert mint a szokásostól eltérő rendelkezést -, nem emelte ki a szerződési feltételekben, hogy a kockázati részhez kapcsolódóan a szerződés maradékjoggal nem rendelkezik. 1/e. Valamennyi vizsgált befektetési egységekhez kötött életbiztosítás szerződési feltételeinek 10.6 pontja alapján megállapítható, hogy azok nem tartalmazzák a szerződésre vonatkozó adózással kapcsolatos szabályokat, pusztán annyit tartalmaznak a szerződésre vonatkozó adójogszabályok közül, hogy „A jelen biztosítási feltételek alapján létrejövő biztosítási
szerződés díjára és az annak alapján járó szolgáltatásra a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. rendelkezései is irányadók.” (Vizsgálati jelentés 155. pont) A szerződéskötést megelőző ügyfél-tájékoztatás egészének az az eredetileg szándékolt célja, hogy a szerződést kötni kívánó ügyfelet olyan helyzetbe hozza, hogy a biztosítási termék megvásárlásával kapcsolatos fontosabb előnyökkel, hátrányokkal még a szerződés megkötése előtt tisztában legyen. E körben tehát nem elvárás, hogy a Biztosító a konkrét jogszabályi rendelkezéseket idézze, azonban a legszükségesebb részeket, rendelkezéseket, a szerződéskötéssel járó, adójogi szempontból értékelhető előnyöket, hátrányokat tartalmában ismertetnie kell. Mivel az adójogszabályok a szerződés tartama alatt változhatnak, e körben az is indokolt, hogy a Biztosító az ügyfél figyelmét erre a körülményre is felhívja, és felsorolja, hogy mely adójogszabályok esetleges változásait célszerű nyomon követnie. A Bit. 166. § (2) bekezdése szerint „a biztosítónak és a biztosításközvetítőnek a kötelezettségvállalás tagállamának hivatalos nyelvén - ha törvény eltérően nem rendelkezik a biztosítási szerződés megkötése előtt, bizonyítható és azonosítható módon, közérthető, egyértelmű és részletes írásbeli tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni kívánó ügyfél részére a biztosító, a biztosításközvetítő főbb adatairól (a társaság neve, székhelye, jogi formája és címe, székhely államának és felügyeleti hatóságának megjelölése, fióktelep útján kötött biztosítási szerződés esetén annak címe) és a biztosítási szerződés jellemzőiről. Ezen tájékoztatás az ügyféllel történő megállapodásban kikötött más nyelven is történhet. A biztosítónak a szerződő féllel szembeni tájékoztatási kötelezettsége - a függő biztosításközvetítő adatait és a 10. számú melléklet A) pontjának 17. alpontjában foglaltakat kivéve - irányadó a szerződés tartama alatt a fenti adatokban bekövetkezett változások esetében is. A 35. §-ban foglaltak szerinti biztosításközvetítő - ha törvény eltérően nem rendelkezik - kizárólag a biztosító főbb adatairól és a biztosítási szerződési feltételek jellemzőiről köteles tájékoztatást adni. A biztosítási szerződésre vonatkozó tájékoztatás jellemzőit a 10. számú melléklet A) pontja tartalmazza.” A Bit. 10. számú melléklete az alábbiak szerint rendelkezik az ügyfelek tájékoztatásáról: A) A biztosítási szerződésre vonatkozó írásos tájékoztatásnak legalább a következőket kell tartalmaznia: 17. életbiztosítás esetén a szerződésre vonatkozó adózással kapcsolatos szabályokat,… A Felügyelet által vizsgált biztosítási szerződések nem felelnek meg a Bit.10. számú melléklet A) rész 17. pontjában előírtaknak, mivel nem tartalmazzák a szerződésre vonatkozó adózással kapcsolatos szabályokat. A jogszabályi rendelkezés előírása szerint a Biztosítónak kötelezettsége, hogy az ügyféllel megismertesse a szerződésre vonatkozó adózással kapcsolatos szabályokat. Ezt a jogszabály azzal fejezi ki, hogy előírja, hogy ezeket az információkat a biztosítási szerződésre vonatkozó tájékoztatásnak tartalmaznia kell. Mindezért a Felügyelet álláspontja szerint a jogszabályi előírásnak a Biztosító nem tesz eleget akkor, amikor csupán a vonatkozó adózási jogszabályok körét említi meg, azok tartalmának megfelelő ismertetése nélkül. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó adójogi szabályozás a szerződés megkötését követően változhat, a Biztosító kötelezettsége erre is felhívni az ügyfél figyelmét. Fentiekkel a Biztosító megsértette a Bit. 166. § (2) bekezdésében foglaltakat, mivel a biztosítási szerződés nem felel meg a Bit.10. számú melléklet A) rész 17. pontjában előírtaknak, tekintettel arra, hogy nem tartalmazza a szerződésre vonatkozó adózással kapcsolatos szabályokat.
1/f. A Signal Gyémánt A0101-102 folyamatos díjas befektetési egységekhez kötött életbiztosítás szerződési feltételek 3.1. Befektetési alapok című pontja az alábbiak szerint rendelkezik: „Amennyiben az alapkezelő valamilyen okból kifolyólag átmenetileg vagy véglegesen fizetésképtelenné válik, abban az esetben a Biztosítót felelősség nem terheli, és rajta kívülálló ok miatt nem tudja teljesíteni az alapokból való rendszeres vagy eseti visszaváltási kötelezettségét.” A Bit. 96. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a biztosítási szerződésnek tartalmaznia kell a „biztosító szolgáltatásának megjelölését, a teljesítés módját, idejét, külön feltételeit, a biztosító mentesülésének vagy szolgáltatása korlátozásának feltételeit.” A Biztosító alapkezelő fizetésképtelenségének esetére vonatkozó felelősséget kizáró feltétele nem felel meg a Bit. 96. § (1) bekezdésének d) pontjában és a Bit. 166. § (6) bekezdésében foglalt előírásoknak, mert nem határozza meg egyértelműen, hogy az alapkezelő átmeneti illetve végleges fizetésképtelensége alatt milyen esetek értendőek, valamint a Biztosító mentesülésének és szolgáltatása korlátozásának feltételeit nem figyelemfelhívásra alkalmas módon tartalmazza. (Vizsgálati jelentés 38. pont) A Felügyelet megállapítása szerint az alapkezelő fizetésképtelenségére vonatkozó feltételt, mint a Biztosító mentesülésére, illetve szolgáltatásának korlátozására vonatkozó feltételt pontosan kell meghatározni a biztosítási szerződésben. Tekintettel arra, hogy az alapkezelő fizetésképtelenségének esetére hivatkozik a Biztosító, a szolgáltatás korlátozása eseteit az alapkezelő tevékenységére vonatkozó szabályozás - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény - fogalmainak használatával lehet pontosan meghatározni. A Biztosító által használt „az alapkezelő valamilyen okból kifolyólag átmeneti vagy végleges fizetésképtelenné válása” kitétel nem feleltethető meg egyértelműen a tőkepiaci fogalmaknak (befektetési jegyek folyamatos forgalmazásának felfüggesztése az alapkezelő kérelmére vagy a Felügyelet intézkedése alapján, befektetési alap megszűnése, befektetési alap megszüntetése, befektetési alapkezelő felszámolása). A Bit. 166. § (6) bekezdésére tekintettel ugyanakkor, a mentesülés illetve a szolgáltatás korlátozásának feltételeit a szerződés megkötését megelőzően teljesítendő tájékoztatásnak és a szerződési feltételeknek (a Biztosító esetében e kettő megegyezik) figyelemfelhívásra alkalmas módon kell tartalmazniuk, a Biztosító azonban e feltételt nem emelte ki semmilyen módon szerződési feltételei között és külön dokumentumban sem hívta fel rá az ügyfelek figyelmét. E jogsértés megállapítása vonatkozásában a Felügyelet figyelembe vette az 1/a. pontban a szerződési feltételek szövegének tagolására vonatkozó értékelését. A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító fentiekben ismertetett gyakorlatával megsértette a Bit 96.§ (1) bekezdésében és a Bit. 166. § (6) bekezdésében foglaltakat. 2. A Signal Gold A0100 termék esetében, a vizsgálat során a Felügyelet által kiválasztott szerződéscsomagok nem minden esetben tartalmazták az ügyfél által a szerződés megkötése előtt aláírt, arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a Biztosítótól vagy közvetítőjétől milyen jellegű tájékoztató dokumentumokat vett át. A Felügyelet a következő esetekben észlelte a szükséges nyilatkozat hiányát: 251264966, 251311064, 251264784 számú szerződések. (Vizsgálati jelentés 175. pont) A Bit. 166. § (7) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
A biztosító - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a szerződés megkötése előtt bizonyítható módon köteles beszerezni ügyfele arra vonatkozó külön nyilatkozatát, hogy a (2) és (3) bekezdésekben meghatározott tájékoztatást megkapta. E nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy az ügyfél a szerződés megkötése előtt milyen más, a megkötendő biztosítási szerződéssel összefüggő tájékoztatást kapott meg. Fentiekkel a Biztosító megsértette a Bit. 166.§ (7) bekezdésében foglalt rendelkezést, tekintettel arra, hogy nem minden esetben szerezte be ügyfele arra vonatkozó külön nyilatkozatát, hogy a szerződés megkötése előtt a Bit. 166.§ (2) és (3) bekezdésében foglalt tájékoztatást, valamint milyen más, a megkötendő szerződéssel összefüggő tájékoztatást kapott meg. 3. A Biztosító valamennyi befektetési egységekhez kötött életbiztosítási szerződés esetében a biztosítási szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél megküldésével egyidejűleg, annak mellékleteként küldi meg a kötvényt a szerződő részére. A Felügyelet megállapítása szerint a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél tartalma nem felel meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, tekintettel arra, hogy nem tartalmazza az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy az életbiztosítási szerződést önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül megkötő természetes személy szerződő a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatás kézhezvételét követő 30 napon belül az életbiztosítási szerződést írásbeli nyilatkozattal – indokolás nélkül – felmondhatja, valamint azt sem tartalmazza, hogy a szerződő érvényesen nem mondhat le az őt megillető felmondási jogról. (Vizsgálati jelentés 165. pont) A Biztosító észrevétele szerint a „Kötvényátadó nyilatkozatot” tekinti alapvetően a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levélnek. Ez a nyilatkozat a 30 napos felmondás lehetőségét tartalmazza, de azt a Biztosító elismerte, hogy kiegészíteni szükséges azzal a kitétellel, hogy a szerződő érvényesen nem mondhat le az őt megillető felmondási jogról. A Felügyelet megállapítása szerint a „Kötvényátadó nyilatkozat” nem tekinthető a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levélnek, a következők miatt. A Bit. 167. § (1) bekezdése szerint a biztosító köteles a szerződőt bizonyítható és azonosítható módon, egyértelműen tájékoztatni a biztosítási szerződés létrejöttéről, mely tájékoztatás része kell legyen a felmondási jogról történő tájékoztatás is. E funkciót a rendelkezésre álló iratok szerint a Biztosító azon levele tölti be, amely az ügyfelet a szerződés megkötéséről tájékoztatja, a következőkkel: „Köszönjük, hogy bizalommal volt irántunk, és szerződését a SIGNAL Biztosító Zrt-nél kötötte meg.” A Felügyelet mérlegelése szerint e levél nyújtja az ügyfél számára tehát azt a tájékoztatást, hogy a Biztosítóval szerződése létrejött. Mindennél fogva e levél kötelező tartalmi eleme a felmondásról szóló tájékoztatás is. A Felügyelet megítélése szerint a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatásnak a „Kötvényátadó nyilatkozat” nem minősülhet, hiszen az a címében is megadja a dokumentum célját, amely szerint az nem tájékoztató funkciót, hanem a kötvény átadásának dokumentálását célozza. A Biztosító észrevétele ellenére a Felügyelet tehát a megállapítását fenntartotta, különös tekintettel arra is, hogy a vizsgálat során átadott szerződés csomagok több esetben — például: (…), (…), (…) — nem tartalmazták a „Kötvényátadó nyilatkozatot”, csak a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levelet.
A Bit. 167. §-a szerint: „(1) Az életbiztosítási szerződés megkötését követően a biztosító a szerződés létrejöttétől számított 30 napon belül - a kötelezettségvállalás tagállamának hivatalos nyelvén, vagy ez irányú megegyezés esetén, a szerződő kifejezett kérésére más nyelven - köteles a szerződőt bizonyítható és azonosítható módon, egyértelműen tájékoztatni a biztosítási szerződés létrejöttéről. (2) A biztosító az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatásban köteles felhívni az életbiztosítási szerződést önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül megkötő természetes személyszerződő figyelmét a 96. § (2)-(5) bekezdéseiben foglaltakra.” A Bit. 96. §-a (2)-(5) bekezdése szerint: „(2) Az életbiztosítási szerződést önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül megkötő természetes személy szerződő a 167. §-ban meghatározott tájékoztatás kézhezvételétől számított 30 napon belül az életbiztosítási szerződést írásbeli nyilatkozattal - indoklás nélkül - felmondhatja. (3) A szerződő felmondó nyilatkozatának kézhezvételét követően a biztosító köteles 30 napon belül a szerződő által a biztosítási szerződéssel kapcsolatban bármely jogcímen részére teljesített befizetésekkel elszámolni. (4) A szerződő érvényesen nem mondhat le az őt megillető felmondási jogról. (5) Az ügyfelet a (2) bekezdésben meghatározott felmondási jog - ha törvény eltérően nem rendelkezik - nem illeti meg hitelfedezeti életbiztosítás esetén, illetve amennyiben a megkötött életbiztosítási szerződés tartama a 6 hónapot nem haladja meg.” A Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító fentiekben ismertetett gyakorlatával megsértette a Bit 167. § (2) bekezdésében foglaltakat. 4. A vizsgálati dokumentáció szerint a biztosítási szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél megküldése mellett több esetben — például: (…), (…), (…)— „Kötvényátadó nyilatkozat” is átadásra került az ügyfelek részére, melynek tartalma alapján arra lehet következtetni, hogy a biztosítási kötvényt a Biztosító közvetítője adta át az ügyfél részére. A „Kötvényátadó nyilatkozat”-ban továbbá arra vonatkozó tájékoztatás is szerepel, hogy a szerződő a biztosítási kötvény kézhezvételétől számított 30 napon belül indokolás nélkül felmondhatja szerződését. A Felügyelet megállapította, hogy a (…) számú szerződés esetében a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél 2008.01.21-én kelt, míg a „Kötvényátadó nyilatkozat” kelte. 2008.02.07. napja. A (…) számú szerződés esetében a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél 2009.04.14-én kelt, míg a „Kötvényátadó nyilatkozat” kelte 2009.04.08. napja. A (…) számú szerződés esetében a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél 2009.02.20-án kelt, míg a „Kötvényátadó nyilatkozat” kelte 2009.04.22. napja. Tekintettel a kiválasztott szerződések vizsgálatára megállapítható, hogy a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél és a „Kötvényátadó nyilatkozat” kelte a vizsgált esetekben eltért egymástól, azaz a „Kötvényátadó nyilatkozat” kelte nem fedte a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél keltét. (Vizsgálati jelentés 162. pont) A Biztosító észrevételei szerint a kötvényt az üzletkötő/külső értékesítési partner adja át az ügyfélnek. Az átadás tényét a „Kötvényátadó nyilatkozat” rögzíti. Azzal, hogy a nyilatkozat egyértelműen tartalmazza, hogy a felmondásra „a biztosítási kötvény kézhezvételétől számított harminc napon belül” van lehetőség, illetve a szerződő aláírása felett szerepel a szerződő nyilatkozata, miszerint „A biztosítási kötvényt átvettem”, a szerződő számára egyértelmű kell, hogy legyen, hogy a 30 nap a „Kötvényátadó nyilatkozat” aláírását követő
30 nap. Ennek ellenére a Biztosító elismerte, hogy az ügyfelek számára kedvezőbb megoldás lenne, ha nem készülne két külön tájékoztató dokumentum. A Biztosító észrevételei ellenére a Felügyelet álláspontját fenntartotta, a következő jogi minősítés mellett. A Felügyelet a ügyfél-fogyasztót megillető felmondási jogról a Biztosító által adott tájékoztatást abból a szempontból vizsgálta meg, hogy az miképpen hathat ki az ügyfél ügyleti döntésére. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. § (1) bekezdése szerint „Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat.” Az Fttv. 3. § (3) bekezdés szerint „A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” Az Fttv. 7. (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) - figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait - az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy a jelen esetben vizsgált magatartás, nevezetesen az arról adott tájékoztatás, hogy az ügyfél-fogyasztó milyen időponttól élhet jogszabályban megfogalmazott, őt megillető felmondási jogával, az ügyfél tájékozott ügyleti döntésének meghozatalát befolyásoló lényeges információközlésnek minősül. Az Fttv. 7. § (1) bekezdése szerinti jelentős információk körét az Fttv. 7. § (3) bekezdése a következők szerint határozza meg: E § alkalmazásában a) az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában, b) kötelező európai uniós jogi aktus rendelkezéseinek átültetése céljából elfogadott külön jogszabályi rendelkezésekben, illetve c) az 1. § (4) bekezdésének a)-d) pontja, valamint (5) bekezdésének b) pontja szerinti külön jogszabályi rendelkezésekben meghatározott tájékoztatási követelményekben előírt információ az ott meghatározott kereskedelmi kommunikáció tekintetében jelentős. A fentebb tárgyalt iratok szerint a Biztosító egy, a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatást, továbbá a „Kötvényátadó nyilatkozat”-ot küldi meg az ügyfelek részére. Ezek közül a
„Kötvényátadó nyilatkozat” tartalmazza a felmondási jogról szóló tájékoztatást. Tekintettel a két értesítés alkalmazására a Felügyelet álláspontja szerint a Biztosító olyan helyzetet teremt az ügyfelek számára, amikoris a számukra nem válik egyértelművé, hogy a 30 napon belül gyakorolható felmondási joguk mely időponttól kezdődik, illetőleg az mikor is jár le. A tárgyalt iratok szerint a (…) és (…) számú szerződések esetében a felmondási jog gyakorlásáról szóló „Kötvényátadó nyilatkozat” a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatást követően került kiküldésre, az utóbbi esetben 2 hónap elteltével. A (…) számú szerződés esetében ezzel ellentétben a „Kötvényátadó nyilatkozat” megelőzte a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatás kiküldését. A „Kötvényátadó nyilatkozat”-nak a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatást követő kiküldése a Felügyelet mérlegelése szerint alkalmas volt annak nem világos és egyértelmű közlésére, hogy az ügyfél-fogyasztó számára egyértelmű legyen a felmondási jog gyakorlására nyitva álló időtartam meghatározása, hiszen az ügyfél korábban már kézhez kapta a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatást. Különösen vonatkozik ez arra az esetre, amikor az ügyfél a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatáshoz képest két hónappal később kapta kézhez a „Kötvényátadó nyilatkozat”-ot. Abban az esetben pedig, amikor az ügyfél a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatáshoz képest korábban kapta kézhez a „Kötvényátadó nyilatkozat”-ot, ugyancsak alkalmas volt a tájékoztatás nem egyértelmű megvalósítására, hiszen az ügyfél később megkapta a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztatást, amely helyzet ugyancsak félreértésre adhat alkalmat a felmondási jog kezdő időpontját illetően. A Biztosító fentiekben részletezett eljárásával tehát megvalósította az Fttv. 7.§ (1) bekezdése szerinti megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot, figyelemmel arra, hogy a szerződés létrejöttéről szóló tájékoztató levél, valamint a „Kötvényátadó nyilatkozat” külön-külön való alkalmazása mellett az ügyfél nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy hogy mely napon telik le a tájékoztatás kézhezvételétől számított 30 napos, a szerződés indokolás nélküli felmondására nyitva álló határidő. 5/a. A Biztosító Signal Gold és Signal Gyémánt befektetési egységekhez kötött biztosításának minden módozata kombinálható hitelszerződéssel úgy, hogy a tartozás fedezete az életbiztosítási szerződés keretein belül kerül megtakarításra. A hitellel kombinálható Signal Gold és Signal Gyémánt biztosításokhoz kapcsolódó valamennyi tájékoztató dokumentum tartalma alapján megállapítható, hogy a Biztosító a hitellel kombinált termékek értékesítése során nem fektet kellő hangsúlyt arra, hogy az ügyfelek figyelmét felhívja arra, hogy a kombinált termék biztosítási része a hiteltől független önálló kötelem. Sem a termékek szerződési feltételei, sem a záradékkal ellátott szerződéses dokumentációk (amennyiben a Biztosító hitelfedezetet nyújt és a biztosítás életbiztosítási összege valamely, a Biztosítóval együttműködésben álló hitelintézetnél hitelfedezetül szolgál), valamint az ügyfél által aláírt egyéb nyilatkozatok sem tartalmaznak arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a Biztosító hogyan jár el azon ügyfelek esetében, akik hitelkérelmük elutasítása miatt kényszerűen rendelkeznek biztosítással, és a hitel elutasítása miatt valójában a biztosítási termékre nincs is szükségük. A Felügyelet megállapítása szerint a Biztosító nem tájékoztatja az ügyfeleket arról, hogy azokban az esetekben, amelyeknél kifejezetten a hitelre tekintettel kerülnek megkötésre a befektetési egységhez kötött biztosítási szerződések és a biztosítási szerződés létrejöttét követően a hitelkérelem elutasításra kerül, a már létrejött szerződés a negatív hitelbírálat ellenére fennmarad-e vagy sem. (Vizsgálati jelentés 173. pont) Az Fttv. 3. § (1) bekezdése szerint „Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat.”
Az Fttv. 3. § (3) bekezdés szerint „A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” Az Fttv. 7. (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) - figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait - az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy a jelen esetben vizsgált magatartás, nevezetesen az, hogy az ügyfél arra való tekintettel is megkösse-e az életbiztosítási szerződést, hogy a hitelkérelmének elutasítása esetében biztosítási szerződése továbbra is hatályban marad, az Fttv. vonatkozásában az e törvény hatálya alá tartozó ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint az életbiztosítási termék, illetőleg a hiteltermék önálló kötelemként történő figyelembe vétele az ügyfél-fogyasztó számára rendkívül lényeges tájékoztatásnak minősül, amelyről ezért az életbiztosítási szerződés megkötését megelőzően az ügyfelet körültekintően tájékoztatni kell, annak érdekében, hogy megfontolhassa azt, hogy e körülményre való tekintettel is él-e a biztosítási szerződés megkötésének lehetőségével. A Felügyelet az előbbiek alapján megállapította, hogy a Biztosító azzal, hogy nem tájékoztatja ügyfeleit arról, hogy negatív hitelbírálat a hitel fedezetéül megkötött életbiztosítási szerződés hatályát nem érinti, megsértette az Fttv. 3. § (1) bekezdését azáltal, hogy magatartása kimerítette az Fttv. 7.§ (1) bekezdésében foglaltakat. 5/b. A Signal Euro Gyémánt A0103-104, Signal Gold A0100, Signal Gyémánt A0101-102 termék szerződési feltételei a rendszeres díjfizetés és az eredeti életbiztosítási összeg díjmentesítést követően történő helyreállításának esetére nem tartalmazzák azt az információt, hogy az nem az eredeti díjakon, hanem az aktuális állapotnak megfelelő, újonnan kalkulált díjakon lehetséges. A hivatkozott szerződési feltételek nem mondják ki kifejezetten, hogy a kockázati életbiztosítás díja is változatlan marad, ugyanakkor a megfogalmazás azt sugallja, hogy a díj változása nem következik be: „A díjmentesített szerződés szerződője jogosult írásban kérni a rendszeres díjfizetés és az eredeti életbiztosítási összeg érvénybe léptetését.” (Vizsgálati jelentés 53.pont) A Biztosító észrevételiben felhívta a figyelmet arra, hogy a szerződési feltételekben az „eredeti” jelzőt csak a biztosítási összegre vonatkozóan használja, míg a díjra nem, illetve „érvénybe léptetést” ír nem pedig változatlan formában történő visszaállítást. Ezért álláspontja szerint a szerződési feltételekből nem következik, hogy az eredeti díjon kell érvénybe léptetni a díjfizetést. A szóban forgó kérdés – álláspontja szerint - nem tekinthető lényeges
szempontnak a szerződő díjmentesítéssel kapcsolatos döntésének meghozatala során. A szerződések egyébiránt az esetek döntő többségénél befektetési célból jönnek létre, ennek megfelelően a kiegészítő biztosítások köre és mértéke általában alacsony, a szerződések jellemzően csak életbiztosítási fedezetet tartalmaznak, minimális biztosítási összeggel. Díjmentesítést is alapvetően azért kérnek az ügyfelek, mert a teljes díj megfizetése jelent számukra problémát. 2-3 év díjmentesítés után csupán néhány száz forinttal emelkedik meg az életbiztosítás díja éves szinten, ami az összdíjhoz képest elhanyagolható. Valós ügyfélsérelem tehát az esetlegesen hiányzó információ miatt nem valósulhat meg, erre vonatkozóan az ügyfelektől sem érkezett panasz. A Biztosító álláspontja szerint továbbá díjmentes leszállításról a szakma általános szabályai szerint nem lehet beszélni, mert nem csökkenő biztosítási összegről van szó, hanem vagy megszűnik a biztosítás kockázati része, vagy változatlan marad, így az ügyfél számára egyértelmű saját döntésének következménye. Az Fttv. 3. § (1) bekezdése szerint „Tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat.” Az Fttv. 3. § (3) bekezdés szerint „A (2) bekezdés értelmében tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. § és 7. §) vagy agresszív (8. §).” Az Fttv. 7. (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a) - figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait - az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, vagy nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és b) ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas (a továbbiakban: megtévesztő mulasztás). Az Fttv. 2. § h) pontja alapján e törvény alkalmazásában ügyleti döntés: a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan és milyen feltételek mellett kössön szerződést, továbbá hogy gyakorolja-e valamely jogát az áruval kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy a jelen esetben vizsgált magatartás, nevezetesen az, hogy az ügyfél milyen feltételekre való tekintettel éljen-e a szerződés díjmentesítésének lehetőségével, az Fttv. vonatkozásában az e törvény hatálya alá tartozó ügyleti döntésnek minősül. A Felügyelet megállapítása szerint az ügyfél-fogyasztó számára a szerződés alapján lehetséges díjmentesítési lehetőség gyakorlása vonatkozásában a releváns körülményekre tekintettel lévő tájékoztatást kell biztosítani. Ezek alapján kerül az ügyfél ugyanis abba a helyzetbe, hogy mérlegelje azt, hogy a díjmentesítés lehetőségével élni kíván-e. Az ügyfél e döntése szempontjából, mégha kisebb összegről is van szó, lényeges lehet az a szempont, hogy a szerződés helyreállítása után az ügyfél milyen összegű díjat fog fizetni, azaz, hogy az a korábban általa fizetett díj lesz-e, vagy új kalkuláció eredményeként kerül megállapításra a fizetendő biztosítási díj. A fentiek alapján a Felügyelet megállapította, hogy a Biztosító megsértette az Fttv. 3. § (1) bekezdését azáltal, hogy magatartása kimerítette az Fttv. 7.§ (1) bekezdésében foglaltakat tekintettel arra, hogy a szerződési feltételek nem tartalmazzák azt az információt,
hogy a szerződés helyreállítása a díjmentesítést követően az újonnan kalkulált díjakon történik-e. 6. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások esetén az ügyfeleknek történő tájékoztatás formájáról és tartalmáról szóló 33/2002. (XI. 16.) PM rendelet (továbbiakban: PM rendelet) az alábbiak szerint rendelkezik: 5. § (1) A biztosító minden munkanapon köteles a befektetési egységekhez kötött életbiztosításaihoz kapcsolódó befektetési egységek vételi árfolyamáról és az eszközalapok nettó eszközértékéről rendszeres nyilvános tájékoztatást adni az alábbi formák valamelyikével: a) egy országos napilapban történő közzététellel, b) a biztosító internetes honlapján napi frissítéssel történő megjelentetéssel, c) a biztosító telefonszámán munkaidőben történő folyamatos információszolgáltatással, d) a biztosító ügyfélszolgálati irodáiban történő kifüggesztéssel. (2) A biztosító köteles eszközalapjainak összetételét a befektetési formák (részvény, államkötvény, készpénz, egyéb) arányaiban az 5. § (1) bekezdésében felsorolt tájékoztatási formák egyikén havonta ismertetni. A Biztosító a 2010. november 18-án kelt nyilatkozata szerint, a PM rendelet 5. § (2) bekezdésében foglalt havi tájékoztatási kötelezettséget - tekintettel arra, hogy nem kezel önálló eszközalapokat -, nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Ilyen kérés esetén a Biztosító ügyfeleit az adott alapot kezelő alapkezelő honlapjára irányítja, ahol ez az információ rendelkezésre áll. (Vizsgálati jelentés 152. pont) A Biztosító a hivatkozott nyilatkozatban foglalt véleményét a 2011. január 13-án érkezett észrevételeiben is fenntartotta. A Felügyelet a Biztosító álláspontjával nem ért egyet, megállapítását fenntartja, a következők szerint. A Felügyelet álláspontja szerint a PM rendelet előírásainak értelmezésekor figyelemmel kell lenni a PM rendelet tárgyi hatályára, amelyet a rendelet címe fejez ki. E szerint a PM rendelet előírásait a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások mindegyike esetében alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az eszközalapokat maga kezeli, avagy sem. Ezen értelmezési módot kell követni a PM rendelet 5. § (2) bekezdése értelmezésénél is, azaz függetlenül az eszközalapok mikénti kezelésétől, a szükséges tájékoztatást a Biztosítónak közvetlenül meg kell adnia az ügyfelek részére. A Biztosító fenti eljárása tehát sérti a PM rendelet 5. § (2) bekezdésében foglalt előírást, amelynek alapján a biztosító köteles eszközalapjainak összetételét a befektetési formák (részvény, államkötvény, készpénz, egyéb) arányaiban a hivatkozott rendelet 5. § (1) bekezdésében felsorolt tájékoztatási formák egyikén havonta ismertetni. 7. A vizsgálat során kiválasztott szerződések áttekintése alapján — például: (…) számú szerződés — valamennyi vizsgált termék esetében megállapítható, hogy az éves értesítő levelek nem tartalmazzák azt az információt, hogy a Biztosító a befektetési egységekhez kötött életbiztosításaihoz kapcsolódó befektetési egységek vételi árfolyamáról és az eszközalapok nettó eszközértékéről a rendszeres nyilvános tájékoztatást hol teszi közzé. (Vizsgálati jelentés 168. pont) A PM rendelet fentiekkel kapcsolatban a következők szerint rendelkezik: 4. § Az éves egyszeri írásbeli tájékoztatónak - a 2. §-ban meghatározottakon túlmenően tartalmaznia kell a következő adatokat:
a) a szerződő által választott, a szerződéshez aktuálisan kapcsolódó eszközalapok neve, b) az 5. § (1) bekezdésében meghatározott rendszeres nyilvános tájékoztatás közzétételi helyének megnevezése, c) a szerződő biztosításközvetítőjének neve és elérhetősége, vagy a biztosító azon egységének megnevezése és elérhetősége, amelytől a szerződő a biztosítási szerződésével kapcsolatban részletes tájékoztatást kaphat. 5. § (1) A biztosító minden munkanapon köteles a befektetési egységekhez kötött életbiztosításaihoz kapcsolódó befektetési egységek vételi árfolyamáról és az eszközalapok nettó eszközértékéről rendszeres nyilvános tájékoztatást adni az alábbi formák valamelyikével: a) egy országos napilapban történő közzététellel, b) a biztosító internetes honlapján napi frissítéssel történő megjelentetéssel, c) a biztosító telefonszámán munkaidőben történő folyamatos információszolgáltatással, d) a biztosító ügyfélszolgálati irodáiban történő kifüggesztéssel. Azzal, hogy a Biztosító éves értesítő levelei nem tartalmazzák a rendszeres nyilvános tájékoztatás közzétételi helyének megnevezését, a Biztosító megsértette a PM rendelet 4.§ b) pontjában foglalt rendelkezést. A fenti tényállás alapján a Felügyelet az alábbiak szerint a következő jogkövetkezmények alkalmazásáról döntött. Psztv. 48/H. § (1) Ha a Felügyelet megállapítja a 48/A. § a) és b) pontjában meghatározott rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi eljárásban hozott határozatának megsértését, a 47. § (4) bekezdés a), b) és e)–i) pontjában felsoroltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazza: … b) megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, c) határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértő szolgáltatót azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a Felügyeletet, … e) fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. 8. A Felügyelet a határozatában a szerződési feltételek vonatkozásában fennálló ügyféltájékoztatási kötelezettségre vonatkozó jogszabályi előírások, a szerződéskötés előtti tájékoztatások megtörténtét igazoló nyilatkozatra vonatkozó jogszabályi előírások, az életbiztosítási szerződés felmondásának lehetőségére való tájékoztatással kapcsolatos előírások, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi előírások, az eszközalapok összetételére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó jogszabályi előírások, a rendszeres nyilvános tájékoztatás közzétételi helyének megnevezésére vonatkozó jogszabályi előírások megsértését állapította meg. Ezek vonatkozásában a határozat rendelkező részében arra hívta fel a Biztosítót, hogy a megállapított jogszabálysértések megszűntetése érdekében megtett intézkedéseiről 2011. június 1. napjáig tájékoztassa a Felügyeletet. 9. A Felügyelet a megállapított jogsértések miatt a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a Biztosítót 1.000.000.- Ft fogyasztóvédelmi birság megfizetésére kötelezte.
A bírság kiszabását a Felügyelet a megállapított jogsértések súlyára és körülményeire alapította. A biztosítási szerződés megkötése előtti tájékoztatás elmaradásával kapcsolatos jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a biztosítási szerződés megkötése előtt elengedhetetlenül szükséges az, hogy a Biztosító megfelelő és pontos információkat nyújtson minden olyan tényről, amely a tevékenység átláthatóságát elősegíti, abból a célból, hogy az ügyfelek szakszerűen feltárt igényeinek, érdekeinek, valamint valós kockázati viszonyainak megfelelő szolgáltatás kerülhessen kiválasztásra. Az ügyfél információ igénye, az adott életés vagyoni helyzetben legmegfelelőbb, hosszú távú elkötelezettséggel járó biztosítási szerződés tekintetében a tudatos döntés megalapozásához, illetve a megvásárolni kívánt biztosítási szerződés tartalmához tapad. A jogszabály a szerződésre vonatkozó, a biztosító és az ügyfél között fennálló ismeretbeli egyensúly megteremtéséhez kíván hozzájárulni azzal, hogy a biztosító kötelezettségévé teszi a biztosított előzetes, figyelemfelhívásra alkalmas módon történő tájékoztatását a szerződés egyes feltételeiről, továbbá a szokásos szerződési feltételektől eltérő kikötésekről. A biztosítási szerződés megkötése előtt a Biztosító bizonyítható módon köteles beszerezni az ügyfél arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a jogszabály szerinti tájékoztatást megkapta, valamint, hogy az ügyfél a szerződéskötés előtt milyen, a biztosítási szerződéssel összefüggő tájékoztatást kapott meg. Ezen nyilatkozat egyben az ügyfél számára készített összegzés is a kapott tájékoztatásokról, amelyek összefoglalják számára a fontos, tanulmányozandó dokumentumokat. Az életbiztosítási szerződés felmondásának a lehetőségéről való tájékoztatási kötelezettség tekintetében a jogsértés súlyát illetően a Felügyelet figyelembe vette, hogy a megsértett jogszabályi rendelkezés a fogyasztók lényeges jogával kapcsolatban fogalmaz meg alapvető előírást akkor, amikor a szerződés létrejöttét követően a szerződés felmondásának lehetővé tételével, és az erről adandó biztosítói tájékoztatással kapcsolatosan szabályozza a Biztosító magatartását. A bonyolult tartalmú biztosítási szerződések esetében az ügyfél felmondása gyakorlásának lehetőségére való figyelemfelhívás, és ennek időpontját meghatározó jogszabályi rendelkezés annak elősegítését szolgálja, hogy az ügyfelek a rendelkezésükre álló valamennyi információ birtokában, valós igényüknek megfelelő döntést hozzanak. Mindezért a Felügyelet figyelembe vette azt, hogy a Biztosító a fogyasztónak ezen biztosítási szerződések esetében gyakorolható alapvető jogosultsága tekintetében, azt sértő, megtévesztésre alkalmas magatartást tanúsított. A Felügyelet figyelembe vette továbbá, hogy a Biztosító megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot folytatott, hiszen a fogyasztókat megtévesztette egyrészt abban a tekintetben, hogy a díjmentesítést követő reaktiválás nem az eredetileg kalkulált díjjal történik. Másrészt a hitelkérelemmel kombinált életbiztosítások esetén a Biztosító nem adott tájékoztatást ügyfelei részére, hogy a hitelfelvétel elmaradása esetén életbiztosítási szerződésük felmondására van-e lehetőség. A tájékoztatás hiányosságaival a Biztosító az ügyfelek megalapozott döntésének lehetőségét veszélyeztette. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítási szerződés fennállása alatt a befektetési tevékenység eredményességének nyomon követése az ügyfelek alapvető érdeke, hiszen, csak így van lehetőségük arra, hogy a befektetéseik átcsoportosításáról megfelelő időben hozzanak döntést. Az eszközalapok összetételére, és az információk fellelhetőségének helyére vonatkozó tájékoztatás elmaradása az ügyfelek megfelelő tájékoztatáshoz való jogát sérti,
egyúttal kihatással van vagyoni érdekeire is. Ezért a jogszabály a tájékoztatás módját tekintve egyértelmű követelményeket határoz meg, amely követelményeknek a Biztosító nem tett eleget. A Felügyelet enyhítő körülményként értékelte a Biztosító részéről a vizsgálat során tapasztalt együttműködést, illetve azt is, hogy a Biztosító észrevételeiben a feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében megtett és kezdeményezett intézkedéseiről is tájékoztatta a Felügyeletet. A határozatot a Felügyelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 71. § (1) bekezdése alapján, a Psztv. 4. § i) pontjában, valamint a 48/A. § - 48/J. §-aiban biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A Felügyelet határozatát továbbá az Fttv. 10. § (2)-(3) bekezdéseire alapozta. A késedelmi pótlék Felügyelet általi felszámításának lehetőségét a Ket. 138. §-a biztosítja. A közigazgatási végrehajtás szabályainak a Felügyelet által kiszabott bírság kapcsán való alkalmazási lehetősége a Psztv. 35. § (2) bekezdésén, valamint a Ket. 127. § (1) bekezdésének a) pontján alapul. A határozat elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 100. § (1) bekezdésének d) pontján, a 100. § (2) bekezdésén, a 109. § (1) bekezdésén, a 110.§ (1) bekezdésén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 326. § (7) bekezdésén, a 327.§ (1)(2) bekezdésén, és a 330. § (2) bekezdésén alapul. A határozat a Ket. 128. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a közlés napjával jogerős. Budapest, 2011. április 15. Dr. Szász Károly s.k., a PSZÁF elnöke
