GYÜLEKEZETI HÍRADÓ HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ - 2011. NOVEMBER 41. SZÁM

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

A

TARTALOMBÓL:

F ELÉPÍTJÜK A

AZ

ÚR

A HÁZÁT

MEGELEVENÍTŐ LÉLEK

NE

NEKÜNK ,

U RAM ...

H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

SEMMITTEVÉS BŰNE

V ALLÁSSZABADSÁG - I STEN H ŰSÉG I STENHEZ A ZOK

IGÉJE MÉRLEGÉN

JÓAKARAT AZ EMBERHEZ

A RÉGI DALMÁT HÁZAK ...

tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: Felépítjük az Úr házát

3

Új imaház Közösségi Nap Avató ünnepség Keresztség Az Úrra bíztam életem Események

4 5 6 7

Készülnek a szolgálatra

Elmélkedés Dr. Tokics Imre: A megelevenítő lélek

8

„Misszió Ház” programok Bibliai Szabadegyetem

10

Művészeti Estek 2011. őszi programajánlat

11

Közösség Dr. Erdélyi László: Ne nekünk, Uram ...

12

Lelki élet Erdélyi László: A semmittevés bűne

14

Vallásszabadság A Biblia, vagy az Alaptörvény? Melyik áll a másik felett?

16

Gyülekezetünk álláspontja az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban

17

Dr. Szigeti Jenő: Hűség Istenhez - jóakarat az emberhez

18

Könyvajánló

23

Reformáció Azok a régi dalmát házak...

24

Ifjúság

25

Szolgálati beosztás

26

Útravaló

28

A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H-1062 Budapest Székely Bertalan u. 13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 1200 példányban megjelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS

Felépítjük az Úr házát Czírus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindítá az Úr Czírus perzsa király lelkét, és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: Így szól Czírus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik” (Ezsdrás 1:1-3).

A

fenti igeszakasz bemutatja, hogy a próféta életében is vannak vissza nem térő és fontos pillanatok. Ezsdrás rádöbbent arra, hogy beteljesedtek Jeremiás szavai, vagyis vége van a fogságnak, vége van a számkivetettségnek, egy új korszak kezdődött el. Kürosz perzsa király felismerte a babiloni politika hiányosságát, ezért nem elvette a birodalma alá tartozó népektől a vallásukat és szabadságukat, hanem viszszaadta mindezeket számukra. Sőt még további jóindulatát fejezte ki azzal, hogy a templom újjáépítésére a királyi kincstárból pénzösszeget biztosított. A romokban heverő jeruzsálemi templomot felépíteni nagy kihívást jelentett. Ezsdrás Babilonban élő izraelita pap volt, Áron és Eleázár leszármazottja, a nagy tudású írástudók és bölcsek között tartották őt számon. Erős szívvel kereste az Urat, ezért hűséges társakat keresett a szentély felépítéséhez. Ezsdrás feljegyezte azt, hogy tizennégy nagycsalád határozta el, visszatér őseik földjére és részt vesz a templom újjáépítésében. A hazatérők találkozóját Ezsdrás az Aháva folyó partjára hirdette meg. A nép három napig gyülekezett, nagy sokaság gyűlt öszsze. Ekkor Ezsdrás felfedezett egy fájdalmas igazságot: az összesereglettek között nem volt a Lévi fiai közül egyetlen egy sem. Ezután a nagycsaládok közül tizenegy családfőt kiválasztott, akiket elküldött a Léviták vezetőjéhez, hogy segítséget kérjen tőlük abban, hogy a papok ne hagyják őket magukra. Ennek eredményeképpen 258 lévita jött el a táborba, akik készek voltak hazatérni velük. Tudták, hogy vállalkozásuk – emberi mértékkel nézve – szinte lehetetlen, ezért mélyen megaláz-

ták magukat Isten előtt, böjtöt hirdettek, majd elindultak a közel kétezer kilométeres távolságra. Induláskor Ezsdrás pap – a templom építésére összegyűjtött aranyat és pénzt – átadta Lévi fiainak kezébe, azzal a kéréssel, hogy a hosszú úton őrizzék meg és Jeruzsálemben adják át a helyi papok számára. Ezsdrás könyve nem tesz említést a hosszú és fárasztó út nehézségeiről. Nem tudósít arról, hogy mennyien haltak meg az utazás alatt. Továbbá arról sem ír, hogy hányszor próbálták megtámadni a hazatérő embereket. Amikor megérkeztek, annyira elfáradtak, hogy jártányi erejük sem maradt: „És megérkezénk Jeruzsálembe, és pihenénk ott három napig” (Ezsdrás 8:32). A negyedik nap, Lévi fiai a megőrzésre átvett pénzt és aranyat hiánytalanul elszámolták a nép szemei előtt a jeruzsálemi papok számára. (Lásd: Ezsdrás 8:33!) S ez növelte a bizalmat mindenki irányába, figyelmük pedig a szentély építésének munkájára irányult. Az otthon maradt papoktól elindult az elhajlás Izrael felé, ezért Ezsdrás komoly reformot indított el. A megújulás első lépcsője abban állt, hogy az egész nép számára nyilvánosan felolvasták a Törvény minden egyes szavát és betűjét, hogy mindenki tisztában legyen Isten elvárásával. Ezsdrás pedig tapasztalva a hideg közönyt, az Istentől való elfordulást, a vegyes házasságokat, sírva a földre borult Isten előtt, úgy kérve kegyelmét, s az Ige elmondja, hogy a nép is igen-igen zokogott. (Ezsdrás 10:1) A nép egységes szívvel elhatározta, hogy a felújított környezetben új életet kezdenek és mindent az Úr elvárása szerint fognak cselekedni. Ezsdrás egy nagy nemzeti találkozó összehívását kezdeményezte, amiben mindenkinek részt kellett vennie, kimentést kizárólag az idősek és betegek kaphattak. Az a törzs, vagy család, aki nem vett részt ezen a vallási gyűlésen, az kitöröltetett Izrael fiai közül. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az országgyűlésen Ezsdrás szónokolt, kora hajnaltól késő délutánig, s felolvasták a nép számára a törvényt, amelyet mindenkinek be kellett tartania. Milyen méltóságteljes és kívánatos lenne minden gyülekezeti, egyházi avatáson hasonló lelkülettel részt venni, ahogyan Ezsdrás és a nép annak idején! Ahol a vezetők és vezetettek azt tartják legfontosabb

céluknak, hogy az életüket még inkább Isten felé fordítsák. Ha tovább olvassuk a történetet, azt látjuk, hogy a nép bűnbánatot tartott Isten előtt, bevallották neki mindazokat a hibákat, amelyek szégyent hozott Izraelre. Böjtöltek és gyászoltak, mert tudták, hogy e két dolog változtatja meg leginkább a megkeményedett emberi szíveket, és vezeti őket Isten irányába. Lévi fiai és a papok igazi testvéri közösséget alkottak, és az egész néppel közösen tettek fogadalmat arra, hogy életüket Isten felé fordítják, valamint a Szentély felépítését mindennél fontosabbnak tartják. Majd hangos ámennel erősítették meg egymás szavait. Kedves Olvasó! A Budapest Terézvárosi Gyülekezet belső imaterme megújult. Mi változott valójában a gyülekezetben? A falak színei? A székek és a világítás effektjei? Vajon csupán a templom belseje változott? Megújultunk-e mi is a munkálatok során? Hiszünk-e abban, hogy Isten képes közelebb vonzani bennünket Őhozzá? Akarunk-e naponta élő kapcsolatba lenni vele, az imádság, a Szentírás, az Ellen G. White könyveinek tanulmányozása által? Ha mi, akik akár szemlélői, akár tevőleges résztvevői voltunk e megújításnak, de mi nem változtunk semmit, akkor Isten vajon miként tekint reánk és a munkára, amit elvégeztünk? Elfogadja-e az Alkotó a megújult gyülekezetet? Vagy az Ő szemében nem történt semmi változás, mert mi nem akarunk megújulni!? Azonban, ha mi is megújultunk a szívünkben, a lelkünkben, az odaszánásunkban, az Isten iránti elkötelezettségünkben, akkor bizony sok minden megváltozott! Reformáljuk meg a bensőnket, a gondolatainkat, a kapcsolatunkat az Úrral, mint ahogyan Izrael megújult a második templom megépítésénél, ahová eljött az ígért Messiás! Tegyünk többet az Úr ügyéért! Ragadjunk meg minden alkalmat a missziómunkára! Kérjük Istent, hogy tegyen alkalmassá bennünket arra, hogy még jobban tiszteljük Őt az Úr templomában, és hétköznapi életünkben! „…Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel14:7). Dr. Tokics Imre lelkész

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2011. november

3

ÚJ IMAHÁZ IMAHÁZ FELAJÁNLÓ ÜNNEPÉLY Újjáépült imaterünk felavatását egy egész napos KÖZÖSSÉGI NAP keretében ünnepeltük. Délelőtt az avató istentiszteleten először Újvári Ferenc a József utcai Baptista Gyülekezet lelkésze köszöntötte gyülekezetünket, majd dr. Tokics Imre, dr. Szigeti Jenő és Erdélyi László lelkészeink Salamon király templomszentelési imájának számunkra is fontos üzenetét közvetítették. Az énekkar hálaimákat énekelt, baptista testvéreink, Oláh Gábor karnagy vezényletével és Tóka Szabolcs orgonakíséretével.

Délután keresztségi ünnepélyt tartottunk, este pedig vetített képekkel megemlékeztünk gyülekezetünk sokszori megújulásáról, és köszöntöttük a felújítást végrehajtó kivitelezőket. Az egész nap egy olyan élményt adott ismét közösségünknek és vendégeinknek, amelyet soha nem fogunk elfelejteni. Mindezért örökké hálát adunk Istennek, és mindent megteszünk, hogy méltók legyünk áldásaira.

Befejeződött gyülekezeti termünk felújítása-megújítása. A tervek bemutatásakor már ismertettük a belső tervezés alapgondolatát: Isten dicsőségének és tisztaságának bemutatása volt a cél, a ffény és a fehér szín dominanciájával, mely hatással kíván lenni az imateremben lévő közösségre, és ezzel a lélek és a jellem megújulását is segíti. Erről is kérdeztük Sárkány Kata tervezőt, aki megosztotta velünk gondolatait:

Nagyon meglepett az az ünnepélyes köszöntő, prédikáció és megemlékezés, amit értünk, a felújításban szereplő munkatársakért szerveztetek. Torkomon akadt a szó a meghatottságtól és attól, hogy úgy éreztem, nem egyedül, hanem mindnyájunknak egyszerre, azaz kórusban kéne köszönetet mondanunk, hiszen egyformán vettünk részt a munkákban. Így örülök, hogy utólag van lehetőségem a csapat nevében is köszönetet mondani és egy pár szót szólni a történtekről. Amikor kb. 5-6 évvel ezelőtt megkerestek az imaház felújításának, illetve tervezésének munkájával, ezt egyfajta isteni jelnek tekintettem. Katolikusnak kereszteltek, de a református Gyökössy Bandi bácsi barátai közé tartoztam. Elsősorban kereszténynek érzem magam és nem tartottam fontosnak melyik felekezetben hiszem és tisztelem Jézus szavait. Mégis az élet úgy hozta, hogy teljesen „véletlenül” több szálon át találkoztam adventistákkal, sőt még egy imaházba is ellátogattam, amely inkább hasonlított egy világos, jó hangulatú üvegházra, mint egy félhomályos, nyomasztó ka-

4

tolikus templomra. Ismerőseimen keresztül és az általuk adott irodalomból sok mindent megtudtam erről a felekezetről. Szimpatikus volt az a vakmerő bátorság, amivel a XX–XXI. században egyértelműen és szó szerint vállalják és igyekeznek élni a bibliai útmutatásokat. Tartják következetesen a szombatot, érte bármit feláldoznak könnyedén, semhogy ezt a parancsolatot megszegjék. Mindezt boldogan, vidáman tették, életük és pályájuk kiteljesedett, röviden: láthatóan megsegítette Őket az Isten. Manapság a morgolódó, elkeseredett emberek világában kiragyog az, aki boldog és elégedett, sugárzik a környezetére. Hát Ők, most már nevezhetem barátaimnak, ilyenek. Szegény férjem még élt, így boldogan csináltuk az első vázlatterveket. Leadtuk, elmeséltük és vártuk a reakciót. Ami nem jött. Sokáig nem jött, úgyhogy én bizony nehezteltem, hogy pont az adventistáktól nem kapok semmilyen életjelet. Mert ez a magatartás nem rájuk vall. Nem tudhattam, hogy komoly vívódások színtere volt a Székely Bertalan utca. Természetesen ilyenkor egy hónap egy percnek tűnik, azaz más az időszámítás. Úgyhogy amikor újból felbukkant a téma, már egy kicsit szkeptikusan hallgattam, hogy most meg fog születni az imaház. S lám, utólag azt kell mondjam, kishitű voltam. De milyen jó pozitívan csalódni! És megszülettek a tervek, amit most már Jahoda Mártonnal csináltunk. Az Isten megsegített (az adventisták protekciósak). Úgy éreztük, ha az ajánlott terveket visszautasítják,


vissza kell adjuk a megbízást, mert amit kínáltunk, az általunk tudott legjobb variáció, minden más megalkuvás lenne, és ez Isten házában nem fordulhat elő. A terv alapja az egyszerűség, tisztaság és a mindenen keresztülhatoló, mindent megvilágosító fényesség, ami az oltárnál egy felfelé törekvő formából, de a falakból, a felülvilágítókból, a lámpákból, mindenünnen árad, s ez a fehér környezet miatt megsokszorozódik. Ez a terv nagyon modern, úgyhogy dicséretére válik a választott vezetőknek, hogy felvállalták a megszokottól nagyon is eltérő megoldásokat, és meggyőzték a gyülekezetet is, hogy jó úton jártunk. A megvalósítás alatt a részleteken sokat vitatkoztunk, gondolkoztunk és egyetértettünk, ügyesek is voltunk, hibáztunk is. Mindenki megtette, ami tőle telik, és a többség úgy építette ezt a házat, hogy Isten hajlékának készül. Köszönjük, hogy megtiszteltetek ezzel a szép feladattal, és köszönjük, hogy elfogadtátok, és belaktátok az épületet és magatokénak érzitek. A kapott ajándékokon kívül számunkra ez a legértékesebb. Valahol azt olvastam, hogy a fehér szín jelentése: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom. Ha mi, hívők hozzátesszük a szeretetet, akkor a Mindenható boldog lesz velünk ebben a házban. Sárkány Kata

ÚJ IMAHÁZ KÖSZÖNET       

a fáradhatatlan presbitereknek azoknak, akik mertek nagyon álmodni az ihletett tervezőknek a lelkiismeretes építőknek az önzetlen adakozóknak a testvéri támogatóknak az állhatatos imádkozóknak

             

KÖSZÖNET nekik: Sárkány Kata belsőépítész-tervező Jahoda Márton belsőépítész-tervező Szatmár Bútorgyár Kft. / Damjanovics Péter-Pál YuroSignal Kft. / Nagy Gábor és munkatársai Jakó Gyula és munkatársai Debrenti Árpád és munkatársai Légépszer Kft. / Szokola András és munkatársai Tarnai Endre orgonaépítő mester Badi József zongorakészítő mester Parkett-Kőris Bt. / Farkas Attila és munkatársai Paraghy Gyula és Bakondi Ilona gondnokok Fleischer Zoltán hangtechnikus Dr. Erdélyi László első presbiter Dr. Szigeti István gazdasági vezető presbiter

A főbb munkálatokat tekintve a burkolatok, a bútorok, továbbá a székek és padsorok készítését a Szatmár Bútorgyár végezte, Damjanovics Péter-Pál vezetésével. A ruhatár kialakítását a kisteremben szintén ők tervezik és kivitelezik. A belsőépítészeti kivitelezésben meghatározó szerepe volt Jakó Gyulának, aki igazán fáradtan öleli meg a „megbízót”, hiszen a munkálatok összehangolása, a precíz egyeztetések az ő vállát nyomták. Munkáját megbecsüléssel köszönjük! Szintén hálásan köszönjük Paraghy Gyula és Bakondi Ilona gondnokok lelkiismeretes munkáját, mellyel, mint saját otthonukat, támogatták és felügyelték az imaház felújítását. Minden nap a termet, az udvart és az egész házat rendben tartották, ezzel segítve a gördülékeny munkát. Most már bátran nézünk az „égre”, ahol a korábbi beázások helyén most az imaterem szépen kivilágított üveg mennyezetét látjuk, melyet Debrenti Árpád készített és szerelt. Az oldalsó szalagfüggöny rendszer a teljes sötétítést szolgálja a vetítéssel kísért programok esetén. Az elektromos vezetékrendszer cseréjét, a szükséges hang-és fénytechnikai eszközöknek szükséges csatlakozások kialakítását, valamint a szószék díszkivilágítását a YuroSignal Kft., Nagy Gábor úr végezte. A szükséges technikai-világítási berendezéseket ezt követően lehetőségeink szerint igyekszünk üzembehelyezni. Lelkészünk utoljára „fogja a fejét”, hiszen az aggodalom véget ért, a munka rendben lezajlott, és ő maga is beismerte: először belépve az új gyülekezetébe, lenyűgözte a látvány, melyet elképzelni sem tudott a tervek alapján. Dr. Erdélyi László presbiter a tőle megszokott következetessséggel, eltökélten vitte végig a felújítás megvalósítását, ez volt a biztosítéka annak, hogy az elhatározásokból megvalósult eredmények születhettek. A gyülekezet hosszú távú misszió terveinek a lelki felkészülés mellett a külső korszerűsítés is fontos lépése volt. A válságos gazdasági helyzet miatt pedig, ha most nem „vágunk bele”, talán évekig nem tudtuk volna megvalósítani. Dr. Szigeti István gazdasági vezető presbiter emberfeletti szolgálatot végzett és végez az anyagi fedezet megteremtésében és a gazdálkodásban.

Hitvallása most is bebizonyosodott: „Minden értelmes célra az Úr megadja a szükséges anyagi eszközöket.” Most is így lett. Több áldozatos, jelentős testvéri adományt kaptunk, melyért Isten áldja meg az adományozók életét! Ugyanakkor még vannak visszafizetendő testvéri kölcsön támogatások, melyek a felújítás egy ütemben történő megvalósítását tették lehetővé.


5

KERESZTSÉG

Az Úrra bíztam életem Utak a keresztségig

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt...” (Préd 3:1) Ennek is megvolt! Több éve már, hogy egy késői estén roszszul éreztem magam, ügyeletes orvost kellett hívnom. Segítségével jobban lettem, meggyógyította a testem, de akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy ő többet tud segíteni; a lelkemet is meggyógyítani. Mert orvosként tudja, hogy a testi bajok eredete a lelki probléma. Dr. Bíró Dániel régi adventista családban született, és hitét ma is gyakorolja. Sok könyvet hozott, segített a Biblia megismerésében. Új világot nyitott meg számomra. Felismerte, hogy nálam lassú, türelmes, kiváró munkával érhet el eredményt. Pontosan tudta, hogy a túlzott rábeszélés ellenkező hatást válthat ki, ezért óvakodott ettől. Máig úgy érzem, hogy fogja a kezem, és a távolból egy kicsit irányít is. Hívő katolikus családban nőttem én fel. Istenben való hitem megvolt, de a Biblia helyett úgynevezett katekizmust tanultam. Mindig hiányzott valami. Először elkezdtem olvasni a Bibliát. Nem rendelkeztem elég ismerettel, ezért felkerestem egy református gyülekezetet, és odajártam bibliaórára. Az ottani lelkésztől hallottam először az adventistákról. Azt mondta: „Ők is keresztyének. Nagyon erős hitű emberek, tisztelem őket...” Ezt a mondatot nagyon emlékezetembe véstem. Ezután egyre jobban érdeklődtem az adventisták iránt. Egyszer aztán elhívtak egy adventista rendezvényre, majd egy előadásra, majd még egyre, azután többször is istentiszteletre. Dr. Szigeti Jenő, Erdélyi László, dr. Tokics Imre könyvei után hallgattam a prédikációikat. Szép versekkel, gyönyörű énekekkel szolgáltak

6

a testvérek. Mindenki szeretettel, mosolylyal az arcán fogadott. Jó érzés volt, és máig is az. Köszönet ezért a Terézvárosi Gyülekezetnek. Egy alkalommal az itthon feleslegessé vált számítógépemet ajánlottam fel a gyülekezetnek. Dr. Erdélyi László, a gyülekezet presbitere jött el érte. Beszélgettünk, és ekkor tudtam meg még többet az adventistákról, hogy olyanok, mint egy nagy család, segítik egymást, osztoznak a bajban, az örömben. Kiterjedt szociális tevékenységet végeznek, főiskolát működtetnek, és felsorolni is nehéz lenne még, mi minden jót tesznek. Ebben az időszakban nagyon egyedül éreztem magam a világban. Senkire nem számíthattam, ellenkezőleg. Súlyos családi terhek nehezedtek rám. Egyre jobban vágytam tartozni valahová, ahol engem is elfogadnak, ahol nemcsak tőlem várnak segítséget, hanem adnak is, ha rászorulok. Ettől kezdve a napi imáim tartalmasabbá váltak. Mindig kértem, és kérem most is az Istent, hogy vezessen engem a helyes úton, a Hozzá vezető úton. Mégis hosszú idő, csaknem hat év után döntöttem, hogy kereszteljenek meg, mert adventista szeretnék lenni. Hiszem, hogy Jézus eljövetele közel van. És akkor már új ruhában, megigazítva és megigazulva állhassak elé. A 45. ének záró versszaka így szól: „Csak bízd az Úrra sorsodat, / Az egész életed, / Mert üdvöt, békességet ad / És örök életet.” Ezt tettem 2011. szeptember 24-én, amikor megkeresztelkedtem. Az Úrra bíztam életem. ((Dr. Fejes Erzsébet)

Szeretettel köszönjük új testvéreinket: Kelemen Ferenc Brust Zsuzsanna Dr. Fejes Erzsébet


Amióta kapcsolatba kerültem Istennel, teljesen megváltozott az életem, egész más lett az értékrendem. Az imaórákon és a bibliatanulányokon nagyon sokat tanulok Jézus Krisztusról és a Szentírásról és most már be tudok kapcsolódni gondolataimmal a közös imádságba is. Napjaink fontos témája a vallásszabadság, amely az adventista közösséget - és most már engem is - érint, ezért közösen és egyénileg is sokat imádkozunk. Nyáron aktívan részt vettem az imaláncban, amely többek között az imaház sikeres felújításáért imádkozott. Az Úr meghallgatott és megsegített bennünket, az imaház gyönyörű lett, méltó Isten házához. A gyülekezet szeptember 24-re közösségi napot szervezett az imaház felavatására, mely napra keresztségi szertartást is tervezett. Úgy éreztem, hogy Isten hív engem és egyre jobban Hozzá tartozom, így érlelődött bennem a gondolat, hogy ezen a napon kössek szövetséget Vele. Nagyon megragadott, amikor elolvastam a következő igét: „ Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ezért jutottam arra a döntésre, hogy megkeresztelkedem. Amikor kijöttem a keresztelő medencéből, éreztem: újjászülettem. Hálás vagyok, hogy megtaláltam a Jézushoz vezető utat, és boldog vagyok, hogy ebben a közösségben találtam kapcsolatot az Úrral. (Brust Zsuzsa)

ESEMÉNYEK Örömmel gratulálunk Döbrei Zsuzsanna és Kormos Gábor fiatal testvéreinknek házasságkötésük alkalmából! A menyegzői szertartáson több énekkar, köztük gyülekeztünk kórusa, valamint az Acapella Együttes is szolgált. Sok boldogságot kívánunk nekik, és bízunk abban, hogy hálájukat Isten felé a gyülekezetben végett áldozatos szolgálatukkal is kifejezik, az ifjúsági munkában és a kórus vezetésében egyaránt.

Sok szeretettel köszöntöttük Nimsz Lajosné, Ilonka nénit 102. születésnapja alkalmából! Ilonka néni ezévben néhány hetet töltött a Gyulai Szeretetotthonban, azonban a honvágy, a gyülekezet hiánya miatt visszajött közénk, és otthonában kerestünk megoldást gondozására. Minden évforduló alkalmával szívszorító bizonyságot tesz Isten gondoskodásáról és vezetéséről életében. Szavai erőt adtak most is mindannyiunk számára.

Gyermekeket hoztak szüleik Isten színe elé, hogy felajánlák életüket az Úrnak. Hangyás Róbert és Eszter Amerikából utaztak haza, hogy „itthon” mutassák be Viktor Róbert gyermeküket. A Vincze házaspár Nóra kislányukat hozták a gyülekezet elé. Isten vezetését kívánjuk minkét család és a gyermekek életére.

Október 22-én emlékeztünk meg hagyományosan a keresztségi jubileumokat ünneplő testvéreinkről. Az Úrral kötött szövetség egy újjászületés az ember életében, annak egy meghatározó alkalma. Ezért tartunk megemlékezéseket minden évben, hogy visszatekintsünk a megtett útra és megköszönjük Isten áldásait és vezetését életünkben.

Bár ebben az évben egész nyár folyamán sok vendégséget szerveztünk szombat délutánonként, mégsem maradhatott el semmiképpen az Idősek Kerti Partija sem, melyet mindig nagyon várnak idős testvéreink.

A kellemes kora őszi napsütésben jókat tudunk csevegni, megérteni és segíteni egymást, ugyanakkor közösen beszélgetni gyülekezetünk jövőjéről és közös szolgálatunkról. Ebben az évben láttuk, hogy az elmúlt tíz év során egyre többen hiányoznak már közülünk, és lassan látható az a generációváltás, ami elé közösségünk néz. Így egyre többet kérdezzük magunktól: kik jönnek utánunk? Kiknek adhatjuk át majd a szolgálatot? Keressük a választ - keressük a tettrekész, szolgálatra felkészült fiatalokat....


7

ELMÉLKEDÉS Dr. Tokics Imre

a megelevenÍtő lÉlek „És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten” (Ezékiel 37:14)

Ezékiel próféta élete és kora Ezékiel próféta Kr. e. 622 tájékán született, jeruzsálemi papi családból származott. Fiatalon, Kr. e. 598-as deportálás alkalmával került Babilonba. Tell Abib településen élt, a Kébár-folyó (babiloni neve Kabaru) mellett létesített telepen. Felesége a fogságba hurcolást követően kilenc évvel később meghalt. (Ezékiel 24:15-18) Prófétai tevékenységét Kr. e. 593-ban kezdte meg, utolsó próféciáját Kr. e. 572-re datálhatjuk.

A csontok völgyében Ezékiel könyvének legismertebb – és egyben legszemléletesebb része – a csontokról szóló látomás. A próféta meggyőződött arról, hogy Izrael Istene nem csupán az élőknek, hanem a holtaknak is Ura. Isten Lelke megelevenít, ahol megjelenik, ahol végigzúg, ott élet sarjad, még a legszörnyűbb halálból is. Istennek arra is van hatalma és ereje, hogy a megszáradt, halott csontokat megelevenítse, újjáélessze. A feltámadás első mozzanata az, hogy a Lélek a kételkedő próféta szívében élő hitet teremt. Az Írás, illetve a látomás szerint Isten kivitte Ezékielt a pusztába és letette őt egy völgybe, ahol temetetlen csontok és halottak sokasága feküdt.

8

A zsidó ember számára a halál utáni temetetlenség a legnagyobb szégyent, s egyben fájdalmat jelentette. Ezek a tetemek valamikor olyan emberek voltak mindannyian, mint a próféta, most pedig temetetlen halottak, amelyet a puszta sivár homokja itt-ott kegyeletből takart be. Ezékiel még azt sem tudta bizonyossággal megállapítani, hogy mely csontok tartoztak össze valamikor. Azt is mondhatnánk, hogy emiatt, mint pap kultikusan tisztátalanná vált, ám ennél még fájdalmasabb volt maga a látvány, és annak gondolata, mily sok ember nem bírta ki a hosszú és fárasztó utat Izraelből Babilonba. Az Örökkévaló így szólt szolgájához:„És monda nékem: Embernek fia!

Ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!” (Ez 37:11) Prófétálj! Isten maga végezte el a fájdalmas egybevetést, amikor Izraelt a halott csontokhoz hasonlította. Az Úr nélkül az Ő népe csupán elholt csontokhoz hasonlítható. Jelenések könyve 3. fejezet 20. versében pedig így fogalmaz: „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” Nem tudhatjuk, hogy akik hallják és olvassák Isten Igéjét, azok közül ki a halott, és ki az élő. Az Úr nélkül a legszebb gyülekezeti teremben összesereglett testvérek is halott csontok csupán, olyanok, mint akiket Ezékiel próféta a völgyben látott. Az Ige részletesen beszámol arról, mi történt a megszáradt csontokkal, a szétszórt halottakkal: „És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! (Ez 37:4.)


Akkor történik meg az áttörés, amikor az Úr beszédét meghalljuk. Ma is akkor elevenedik meg Isten népe, amikor a Lélek meghallatja velünk Isten üzenetét. Nagyon szép a felújított gyülekezeti termünk. A világos színű fal, a tiszta, hófehér bútorok és székek, még a hangszerek is mennyei légkört árasztanak. Mégis, egy nagy kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban: mennyire nyitott, világos a lelkünk Isten Szavának és Lelkének befogadására? Hiszen a Szentlélek a halottat élővé, a szokásból végzett cselekedetet Istent dicsőítő szolgálattá emeli. A csontok sem tudták, mi történt, csupán azt tapasztalták, hogy a Lélek hatására minden megújult. Ennek kell történnie a BUDAPEST TERÉZVÁROS GYÜLEKEZET lelki életében is: megújulásnak!

A Lélek munkája Mindezek a Lélek megelevenítő munkájának első mozzanatai, mivel a Lélek folytatta munkáját. „És én prófétálok, amint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennük (Ez 37:7-8).

ELMÉLKEDÉS A Lélek váratlan dolgokra képes, csoda történik ott, ahol korábban a halál uralkodott. Talán túlságosan gyakran történik a Lélekre való hivatkozás az istentiszteleti alkalmainkon és összejöveteleinken. Azonban, ha a mindennapi életünket nem járja át a Szentlélek jelenléte, akkor hiábavalóvá válik az ünneplésünk. A Lélek kitöltetése valamennyiünk életében éppoly valóság kell legyen, mint Ezékiel próféta életében volt, különösen amikor ezt mondta: „Ti megszáradt tetemek halljátok meg az Úr beszédét!” (Ez 34:14)

vitelére, még talán a leghitetlenkedőbb egyént is, magát Ezékiel prófétát is. A történet szerint ott mindenki megújult, Ezékiel paptól kezdve a halottakon keresztül a legkisebbig is.

Az elődök Ha gyülekezetünk nagy elődei most feltámadnának csak egy rövid időre és szétnéznének a megújított gyülekezeti teremben, bizonyára elismerően szólnának. De vajon mit mondanának a lelki életünkről? Ugyanilyen lenne az elismerésük, mint a falak megújításával kapcsolatban? Várjuk testvérek a Lélek megújító megjelenését, amikor együtt fogunk sírva imádkozni, amikor együtt fogunk böjtölni, amikor a papok az oltár és a tornác között sírva fogják imádságaikat elmondani a népünkért. A ma „haldokló” gyülekezetek holnapra feltámadhatnak, és elmondhatják majd azt, hogy mit tett velük az Úr, és milyen csodákon ment keresztül a közösségük!

Ébredjünk fel a lelki halálból!

A történet olvasása félelmetes és egyben megborzongtató: Ezékiel prófétának a temetetlen csontok között kellett megállnia. Ennek a jelenetnek valószínűleg az volt az üzenete, amit Izraelről elterjesztettek a környező népek, tudniillik, hogy Izrael végleg meghalt. Isten pedig pontosan azt üzente a világnak, hogy Izrael nem halt meg, csupán várja a Lélek megelevenítő megjelenését, amikor a halottnak hitt nép feltámad.

Kereszténységünk minden erőtlensége arra vezethető vissza, hogy hiányzik a Szentlélek a mindennapi életünkből. A másik elgondolkoztató üzenet pedig abban van, hogy a Lélek nem válogat a halottak között, hogy ki volt jó, hűséges, és ki nem. A Lélek mindenkit megelevenített, még azokat is, akiket mi talán a hűtlen jelzővel illetnénk. A Lélek mindenkit felhasznál munkájának véghez-

Arra kérek mindenkit, hogy a Lélek munkájából senki se maradjon ki, mert ha igen, akkor az lesz maga a halál. A lelki halálból a Szentlélek feltámaszthat, a Lélek hiányának halálából azonban az utolsó napokban nincs feltámadás. Isten kész volt valóra váltani mindazt, ami lehetetlennek tűnt, amire nem volt még példa sem korábban, sem később: a halott népet feltámasztotta. A próféta feladata, szolgálata is rendkívüli volt, mert az Úr nem kért még korábban senkit sem ilyen feladat teljesítésére, hogy a halottaknak szólja az Igét! A mi népünkre is hasonló szolgálat vár napjainkban, amikor egyrészt lelki halott testvéreinknek kell szóljuk Isten üzenetét, másrészt a gúnyolódó világnak és nemzeteknek kell bemutatnunk - alázatosan - Isten valódi jellemét. Nehéz helyzetben vagyunk a tekintetben is, amikor közösségünk, a Hetednapi Adventista Egyház kimaradt a legálisan elismert egyházak sorából. Szeretném, ha elgondolkoznánk az alábbi kérdésen: Vajon a babiloni politika elismerte Izraelt - Ezékiel próféta korában - vallási közösségnek? Valószínű, hogy nem! Mivel úgy gondolták, hogy Izrael már halott, a templomuk és a fővárosuk Jeruzsálem lerombolva, a nép nagy része meghalt a hosszú út alatt. Azt gondolták, a túlélők majd asszimilálódnak a babiloni kultú-

rába és néhány generáció múlva már azt sem fogja tudni a világ, hogy kik voltak az izraeliták. Nos, a történelem másképp alakult, mert Kr. e. 562-ben a híres vezér, Nabukodonozor meghalt, trónutódlási gondok árnyékolták be a babiloni udvar mindennapjait. Hiába volt bevehetetlennek vélt hatalmas várrendszerük az Eufrátesz folyó partján, egyszer csak megjelent Kürosz és minden megváltozott. Az új perzsa király olyan vallási törvényeket hozott, amely még ma is példamutató, a művelt 21. századi európai törvényhozók számára: ugyanis a király visszaadta a népeknek az elveszített státuszukat, a vallásukat, a városaikat, és engedélyt adott a zsidóknak, hogy újjáépíthetik a templomukat Jeruzsálemben. A halottnak hitt és már csak csontjaiban létezett nép egyszer csak ott állt az új kezdet, az új exodus előtt, mert Isten Lelke megújította a gondolkodásukat, a hitüket, a vallásos érzésüket és Istenhez kötődő mindennapjaikat.

Megújulás Isten sokféleképp válthatja valóra céljait. Lehet, hogy velünk is nagy tervei vannak! Azonban a Lélek csak ott és akkor jelenik meg, ahol várják. Komolyan kérdezem az egész gyülekezettől és önmagamtól: fel akarunk-e támadni halotti állapotunkból? Meg akarunk-e újulni lelkiségünkben? Kívánom, hogy ez az „ősi föld” (a Budapest, VI., Székely Bertalan utca 13.), amely 1924-től hirdeti Isten jelenlétét, erejét és hatalmát, ismét népesüljön be „a halottaiból feltámadott testvérekkel”. Azok, akik tegnap még „megszáradt csontok” voltak, ma és holnap együtt tudják hirdetni, hogy Isten Lelke feltámasztott bennünket a halálból! Megújulásra és reformációra van szükségünk, amely nélkül semmik és senkik vagyunk. Befejezésül bátorítson bennünket Ellen G. White szava, amelyet a Review and Herald 1902. február 25-én megjelent számában közölt: „A megújulás és a reformáció két különböző dolog. A megújulás jelzi a lelki élet megújulását, az én és a szív erejét, serkenti a lelki halálból való ébredést. A reformáció, változást jelent a szervezésben, az eszmékben, az elméletekben, a magatartásban és gyakorlatban.” Ezt kívánom mindannyiunk számára!


9

„MISSZIÓ HÁZ” PROGRAMOK A BUDAPEST TERÉZVÁROSI ADVENTISTA GYÜLEKEZET - MISSZIÓ HÁZ - PROGRAMJAI: 18.00

Bibliai Szabadegyetem

Kultúrális előadássorozat a Bibliáról (akkreditált pedagógus továbbképző program)

KEDD

18.00

Biblia tanulmány

Evangélium a Galáciai levélben - beszélgetés

SZERDA

18.00

Imaóra

A keresztény imaélet - csoportos tanulmány és imádkozás

CSÜTÖRTÖK

17.00

Fogadóórák

Presbiteri fogadóórák (előzetes bejelentkezéssel)

PÉNTEK

18.00

Médiaevangélizáció

Evangélium a Galáciai levélben - TV felvétel

19.00

Keresztségi felkészítés

Keresztségre készülők felkészítő beszélgetései

Bibliaiskola

Csoportos bibliatanulmány (angol nyelvű csoport is)

10.30

Gyermek Bibliaiskola

Hitoktatás gyermekek részére több korcsoportban

10.45

ISTENTISZTELET

Liturgikus istentisztelet

18.00

Keresztény Művészeti Estek, áhítatok

Egyházzenei programok, szombatzáró igetanulmányok E

HÉTFŐ

SZOMBAT

9.30

Minden hívő testvért, Istent kereső vendéget, a keresztény művészetek barátait szeretettel várjuk! A vastagbetűvel jelzett programjainkat külön ajánljuk a Biblia tanításai és a keresztény élet iránt érdeklődő vendégek részére.

BIBLIAI SZABADEGYETEM Kétéves programsorozat kezdődött olyan emberek számára, akik általános műveltségüket szeretnék bővíteni a Bibliáról, olyan előadóktól, akik munkájuk során éveket áldoztak egy-egy bibliai könyv tanulmányozására. A BIBLIAI SZABADEGYETEM mindenki számára nyitott. Külön ajánljuk a pedagógusok figyelmébe, mivel a tanfolyam a vonatkozó kormányrendelet szerint akkreditált pedagógus-képzési program, melyről igazolást kapnak a résztvevők.

Médiaevangélizációs műsoraink Hamarosan indul a hétfő esti BIBLIAI SZABADEGYETEM ONLINE közvetítése, amely a gyülekezet weboldalán látható. A Művészeti estek és a péntek esti TV felvételek is ONLINE nézhetők lesznek weboldalunkon. Felvett programjaink láthatók a PAX TV műsorán: Hétfő 17.00 Evangélium a Galáciai levélben Kedd 16.00 Akkor és most... Előadások a Jelenések könyvéről Péntek 9.20 Akkor és most... Előadások a Jelenések könyvéről Szombat 9.00 Evangélium a Galáciai levélben „HATOSCSASTORNA” TV-n: (ONLINE: http://hatoscsatorna.hu/)

Minden érkelődőt szeretettel várunk!

GYŐZZÜK LE A STRESSZT! Lesz-e még valaha normális életem? Beszéljük meg közösen minden szombaton délután 2 órakor csoport-foglalkozásainkon! Gyülekezetünk honlapján olvashatók aktuális híreink híreink, minden gyülekezeti programunk információi, reggeli áhitat gondolatok, művészeti estek programjai, médiaenvangélizációs előadások letöltése, Jelenések könyve teljes sorozat, vallásszabadsági linkgyűjtemény, álláspontok, énekkar programja és kottatár, fotóalbumok... és sorolhatnánk. Programjaink és aktuális híreink angol nyelvű oldalunkon elérhetők. Ajánljuk, hogy honlapunkat KEZDŐLAPKÉNT beállítva hétközben is legyünk részese a gyülekezet életének, történéseinek!

Kedd Szerda Péntek

20.00 12.00 12.00 18.00 Vasárnap 9.00 20.00

Vallás és kultúra Vallás és kultúra (ism.) Vallás és kultúra (ism.) Jelenések könyve (ism.) Vallás és kultúra (ism.) Jelenések könyve

Vallási műsoraink a KONTAKT Rádióban „Vallás és kultúra” - Dr. Tokics Imre és Prof. Szigeti Jenő beszélgető műsora, minden második kedden 15 órától (ism), valamint második csütörtökön 13 órától „A Bibliáról - másképpen” - Beszélgetés Dr. Erdélyi Lászlóval minden második csütörtökön 13 órától, ismétlés minden második kedden 15 órától

www. adventista.hu/terezvaros

kiemelt oldalak: média központ, vallásszabadság, Jelenések könyve, ONLINE TV közvetítések

10


MŰVÉSZETI ESTEK

Október 15-én este második alkalommal volt a KERSZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK vendége az ERKEL FERENC VEGYESKAR Cseri Zsófia vezetésével. Azt est mottója: Örömről-bánatról, mely témakörben XX. századi szerzők kórusműveit hallhattuk. Különös örömünkre szolgált, hogy Cseri Kálmán református lelkész testvér megtisztelte estünket jelenlétével, és bibliai gondolataival egészítette ki a zeneművek mondanivalóját. A

2011. őszi-téli programsorozat ERKEL FERENC VEGYESKAR ÖNÁLLÓ KÓRUSHANGVERSENYE

október 15. szombat este 6 óra

„Énekeljetek az Úrnak új éneket!”

20 ÉVES KERSZTÉNY-ZSIDÓ TÁRSASÁG

Jótékonysági koncert a keresztény-zsidó párbeszéd javára

SZERVEZÉSÉBEN RENDEZETT PROGRAMRA

VÁRJUK A VALLÁSKÖZI PÁRBESZÉD BARÁTAIT,

november 5. szombat este 6 óra

A TÁMOGATÓ KERESZTÉNY GYÜLEKEZETEK TESTVÉREIT, VENDÉGEIT, UGYANAKKOR INVITÁLVA A VÁLLALKOZÓI ÉS ÜZLETI SZFÉRA ELKÖTELEZETT TÁMOGATÓI KÖRÉT!

Isten fia emberré lett, és eljött a földre,

fejezi ki ünnepi várakozását:

Közreműködnek: F�� L�� - főkántor, N�� G�� - kántor S�� H��– operaénekes, N�� Z��– zongoraművész O�� R��-Z�� E�� G�� K�� szólisták: Biczó Tamás kántor, Fekete László főkántor, Tóth Emil főkántor - vezényel: Ádám Mária A H�� A�� E�� B�� T�� G�� É�� - vezényel: Oláh Gábor

ADVENT KÖZELEDIK

hogy beteljesíthesse megváltásunkat. Gyülekezetünk Énekkara énekben

Vezényel: Cseri Zsófia Műsoron: XX. századi szerzők: Viadana, M. Durufle, Gárdonyi Zoltán, Orbán György, Mendelssohn kórusművei.

A

december 3. szombat este 6 óra

„Jöjj, Úr Jézus...” Ebben az évben a gyermekeknek szeretnénk kedveskedni és először szervezünk művészeti estet elsősorban az ő számukra, ezzel is közelebb hozva hozzájuk a zene szeretetét.

december 26. hétfő este 6 óra

Évtizedek óta az év utolsó óráiban testvéribaráti közösségben ünnepélyes hálaadó istentiszteletet tartunk. Most is szeretettel várjuk testvéreinket, vendégeinket.

december 31. szombat este 6 óra

BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET ÉNEKKARÁNAK

ADVENTI EGYHÁZZENEI HANGVERSENYE

Közreműködik: Nyári istván Vezényel: Oláh Gábor

Adventi gyermekünnepély Különleges Művészeti Est a gyermekek részére

H ÁLÁVAL

ÁLDOZZ AZ I STENNEK

Évzáró ünnepélyes hálaadó zenei áhítat

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! A BELÉPÉS INGYENES. B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2011. november

11

KÖZÖSSÉG Ne nékünk, Uram... „... ne nékünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!” Zsolt 115:1

Mit

jelent ez a kérés: „„Ne nékünk, Uram, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget”? Hogyan szerezzen Isten az Ő nevének dicsőséget? Ha valaki magának akar dicsőséget szerezni az nem bűn? Istent az önzésre, az öndícséretre motiválja a zsoltáríró? A 115. zsoltár ezzel a mondattal kezdődik, de ennek az ellenkezőjével fejeződik be. Az utolsó gondolat ugyanis így szól: „Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe. Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor.” Ha e két mondat közötti részt, vagyis az egész zsoltárt elolvassuk, világossá válik a magyarázat, és az, hogy itt semmiféle önzésről nincs szó, sőt ellenkezőleg a szeretet különleges megnyilatkozásáról, illetve annak értelmezéséről. Rögtön az elején két egyértelműen isteni tulajdonságot emel ki a zsoltáros, mint amelyek megalapozzák Isten dicsőségét: kegyelem és hűség. Tovább olvasva a zsoltárt, megtaláljuk mindkettőnek a sajátos értelmezését.

A KEGYELEM FELTÉTELE: BÍZNI KELL ISTENBEN De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola (segítsége) és védőpajzsa. Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola (segítsége) és védőpajzsa. Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk.

ISTEN HŰSÉGE AZT JELENTI: Ő MINDENKIT MEGÁLD Az Úr gondol velünk ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát! Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt! Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek! Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette! Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.

12

Idézzünk fel néhány példát a Szentírásból, amelyek hasonlítanak a bennünket körülvevő mostani helyzethez, és amelyek bizonyítják azt, hogy Isten kegyelme és hűsége mindig megnyilatkozik, ha bízunk benne, és elfogadjuk áldását.

ISTEN TEMPLOMA A jeruzsálemi templom felszentelésekor prófétikus imájában Salamon így imádkozott: „Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög ebben a házban, te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét...” (1Kir 8:33-34). Isten jóváhagyásának pecsétjét helyezte erre az imára, mert amikor Salamon befejezte imáját, tűz szállt alá a mennyből, hogy megeméssze az égő áldozatot és a véres áldozatot, és Isten dicsősége betöltötte a templomot. Éjszaka pedig az Úr megjelent Salamonnak. Elmondta, hogy imáját meghallgatta, és kegyelmet tanúsít azok iránt, akik ott imádkoznak. Így hangzott a könyörületes bátorítás:„...de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat” (2Krón 7:14). Ezek az ígéretek gazdagon teljesedtek az ezékiási reformáció idején is. A jó munkát, amely a templom megtisztításakor elindult, átfogó megmozdulás követte, amelyben Izráel és Júda egyaránt részt vett. Ezékiás azt akarta, hogy a templom szolgálatai igazán áldást hozzanak a nép számára. (Próféták és királyok 207. o.) A Terézvárosi Gyülekezet felújítása ugyancsak nagy lelki élményt adott közösségünknek. Bíznunk kell abban, hogy az Úr kegyelme és áldása itt is megnyilatkozik egy átfogó lelki megújulásban, amelyben minden hűséges tagunk részt vesz. És ha ez megtörténik, Isten dicsősége betölti a mi imaházunkat is. Ezért imádkozunk kitartóan.


A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.” (1Pt 4:12-13) „Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére. „Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra fokra, [mely azt jelenti: jellemről jellemre] hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.” (2Kor 3:18) „Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.” (2Kor 4:6)” (Review and Herald, 1892. június 28.) A Terézvárosi Gyülekezet sok megpróbáltatással küzd: a közösségen belül adódó, vagy kívülről jövő „rémületes dolgokkal”. De eddig mindig bebizonyosodott számunkra, hogy az Úr „bizonyos segítség a szükség minden ide idejében.” Ezért nyugodtan bízhatunk abban, hogy ha erényeink ezáltal folyamatosan fejlődnek, akkor eljön az idő, amikor rajtunk keresztül is megmutatkozik Krisztus dicsősége.

LELKI SZÜKSÉGLETEINK FELIMSERÉSE Gyakrabban kellene imádkoznunk. Az Úr a Szentlélek kitöltésével válaszolt a hitbuzgó keresztények imáira. Nézzük meg ezt az apostolok esetében. Az Írás

KÖZÖSSÉG ezt mondja: „Mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és űle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel.” (ApCsel 2:1-4) Nem azért gyűltek össze, hogy bűneiket ecseteljék. Nem azért, hogy minden hibát és hiányt megtaláljanak egymás jellemében. Átérezték és felismerték lelki szegénységüket, és az Úrhoz kiáltottak a Szentlélekért, hogy segítségével legyőzzék erőtlenségeiket és kérték, hogy adjon erőt a mások megmentéséért végzett munkához. Olyan elszántan és buzgón imádkoztak, hogy Krisztus szeretete szétáradt szívükben. A földi egyházaknak ma éppen erre lenne szükségük: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” (2Kor 5:17) Az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség minden hónap elején egy közös ima-reggelire hívja meg Budapest valamennyi keresztény közösséghez tartozó lelkészét, és lelki vezetőjét. A közös ima alatt valóban nem arra gondolunk, hogy hiányt találjunk egymás jellemében, hanem azért könyörgünk együtt, hogy Krisztus szeretete valóban kiáradjon a szívünkben. Ha ez megtörténik, megmutatkozik az emberek előtt Krisztus dicsősége.

A VILÁG VILÁGOSSÁGA Isten az egyházzal együtt fog dolgozni, de csak ha mi együttműködünk Vele. Bár mindannyian, akik megértettük Isten szerető szavait, komolyan vennénk e tanácsot: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:16) „Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért.Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.” ((2Kor 4:5-6) Krisztus, az Atya dicsőségének kisugárzása, e dicsőség fényeként eljött a világra, hogy képviselje Istent az emberek előtt. A Szentírás róla írja: „...felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő

szertejárt, jót tett...” (ApCsel 10:38). A názáreti zsinagógában pedig ezt mondta: „Az Úr Lelke van én rajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” (Lk 4:18-19). Ezt a munkát bízta tanítványaira is. „Ti vagytok a világ világossága” - mondta. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:14, 16). Ezt a munkát rajzolja meg Ézsaiás próféta, amikor így szól: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted” (Ésa 58:7-8). A lelki sötétség éjszakájában tehát Isten dicsősége egyházán át sugárzik, amikor felemeli a meggörnyedtet és vigasztalja a gyászolót. Körülöttünk mindenütt hallatszik a világ jajkiáltása. Mindenhol vannak szűkölködők és szomorkodók. A mi feladatunk segítséget nyújtani, hogy könnyítsünk az élet terhein és nyomorán. A lélek éhségét csak Krisztus szeretete elégítheti ki. Ha Krisztus bennünk lakik, szívünk tele van mennyei együttérzéssel. A forró, krisztusi szeretet lezárt forrásai felfakadnak. Sok embert már a remény is elhagyta. Hozzuk vissza életükbe a napfényt! Bátorítsuk az elcsüggedteket! Imádkozzunk értük! (Próféták és királyok 447. o.)

ISTEN UTOLSÓ ÜZENETÉNEK SZÍVE Néhányan írtak nekem megkérdezvén, hogy a hit általi megigazulás a harmadik angyal üzenete? Válaszom: „Az valóban a harmadik angyal üzenete. “ Krisztus igazságosságának üzenete hangozni fog a föld egyik végétől a másik végéig, hogy előkészítse az Úr útját. Ez Isten dicsősége, amely a harmadik angyal munkáját befejezi. A világnak kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jellemének - a szeretetnek - megláttatása. Isten gyermekei mutassák meg Uruk dicsőségét! Saját életükkel és jellemükkel tegyenek bizonyságot arról, amit Isten hatalma tett értük! (Az utolsó napok eseményei 141. o.)

Isten dicsősége: kegyelmes, megbocsátással teljes, kedves, jóságos és hűséges. De az igazság, ami a bűnös megbüntetésében mutatkozik, az éppúgy az Úr dicsősége, mint kegyelmének kinyilatkoztatása. (Az utolsó napok eseményei 169. o.) Isten terve tehát az, hogy gondviselése és kegyelme által nyilatkoztassa ki önmagát. Imáink tárgya Isten dicsősége kell hogy legyen, és nem önmagunk dicsőítése. Ha gyengének, tudatlannak és tehetetlennek érezzük magunkat - amilyenek valójában vagyunk is -, akkor alázatosan folyamodhatunk Istenhez. A lelket az teszi büszkévé és önigazulttá, hogy nem ismeri Istent és Krisztust. Amikor egy ember önmagát nagynak vagy jónak tartja, mindez csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy nem ismeri Istent. A szív büszkesége mindig összefügg Isten ismeretének hiányával. Az Istentől jövő fény felfedi saját sötétségünket és nyomorunkat. Amikor Isten kinyilatkoztatta dicsőségét Dánielnek, ő így írja le a hatást: „...semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm.” (Dán 10:8) Ha majdan részesülni akarunk Krisztus dicsőségében, akkor most ki kell venni részünket Krisztus szenvedéséből is. Ha Isten dicsősége és tetszése helyett a saját érdekeinket, javunkat nézzük, ahelyett, hogy Isten dicső, de szenvedő művét segítenők elő, akkor meggyalázzuk Istent és szent munkáját, amelyről pedig azt állítjuk, hogy szeretjük. Már csak rövid időnk van arra, hogy az Úrért munkálkodjunk. Semmi áldozat se legyen drága előttünk, Jézus szétszórt és széttépett nyája érdekében. Azok, akik most áldozatokkal erősítik szövetségüket Istennel, csakhamar hazajönnek Atyjuk hajlékába, hogy átvegyék gazdag jutalmukat és örökké bírják az új királyságot. (Tapasztalatok és látomások 35. o.) A 115. zsoltár tehát a felidézett példák alapján egyértelműen arról szól, hogy az Úr a saját dicsőségét kizárólag az embereken, vagyis rajtunk keresztül akarja a világ előtt megmutatni. Ez pedig csak a mi érdekünkben, és csak a mi javunkra történik, bízunk benne és részt veszünk ebben a csodálatos feladatban:

NE NÉKÜNK, URUNK..., - DE RAJTUNK KERESZTÜL A TE NEVEDNEK ADJ DICSŐSÉGET! (Dr. Erdélyi László)


13

LELKI ÉLET Erdélyi László

A semmittevés bűne

„Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak.” (Jak 4:17)

A felvetett témának nehéz nevet adni. Hasonlít a „meg nem történt történet”-hez. Mitől történet az, ami meg sem történt? Lehet-e a semmit elkövetni? Ugye, ismeretesek a magyarázkodások: „Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj! Nem követtem el semmi rosszat. Mi rosszat cselekedtem?” A semmittevés azért is „kelendőbb”, mert a semmittevőket általában senki sem bántja, nem bírálja, míg a tevékeny embert – tegyen bármit – állandóan kritizálják. Sokan azt gondolják, ha nem csinálnak semmi rosszat, ezzel már ők kifogástalan keresztények. Ez a téves felfogás abból is adódik, hogy nem beszélünk a semmittevés bűnéről, mert a semmiről mit is lehetne beszélni? De mi is ez tulajdonképpen? Lehet valakit azért elítélni, mert nem csinált semmit? Jakab szerint: igen. Járjuk körül kissé ezt a kérdést. Jakab tulajdonképpen nem semmittevő emberekről beszél, hanem olyanokról, akik nagy tervet forgatnak fejükben, de kihagyják belőle az Urat. Elbizakodottan cselekszenek; dicsekszenek azzal, ami bizonytalan. Közben nem veszik észre azt, amiben ott van elrejtve Isten részéről a megmérettetésük próbája. A mai hívőről van szó. Az idősebb nemzedékek még emlékeznek arra, amikor igen szegények voltunk. Majd változott a világ. Elindultak a nagy vállalkozások, a valamikor elképzelhetetlen tervezgetések: utazásra, meggazdagodásra. Isten valahogy egyre jobban kimaradt a vállalkozásokból. Közben elmulasztottuk küldetésünk legnagyobb alkalmait! Százéves történelmünk során nem volt olyan nagy szabadságunk az evangélium hirdetésére és küldetésünk teljesítésére, mint az elmúlt 20 év alatt, ami mögöttünk van. Mi pedig megmutattuk, hogyan lehet eljátszani a nagy lehetőségeket! A Jakab által jellemzett embert az a veszély is fenyegeti, hogy miközben légvárakat épít, kivonja magát minden felelősségvállalás és felelősséghordozás alól.

14

Pedig Isten nem kíván az embertől erejét meghaladó feladatot. Nem mondja: „Ez csak ennyit tett?” A szegény özvegy két fillérjével is megelégszik. Azzal kapcsolatban, hogy az Úr hogyan ítéli meg az emberi magatartást, Jézusnak nagyon precíz mércéje van. Azokkal szemben, akik elmondták bírálatukat a Jézus lábát megkenő Máriával kapcsolatban, a Mester egy szokatlan mértékegységre utal: „Megtette, ami tőle telt...” (Mk 14:8). Tévedhetetlen mértékegység. Az Úr senkitől sem kíván többet, mint amennyire képes. De azt megkívánja. Képességeinkhez és az adott helyzetekhez mérten ítél meg bennünket: adott helyzetben mennyi tellett tőlünk, menynyire voltunk képesek. Ebben benne van lehetőségünk, a körülmények, a fizikai és szellemi adottságunk stb. Összesítve: amennyire képesek voltunk. Vannak nehezen eldöntendő helyzetek, amelyekben az ember úgy gondolja: jobb, ha behunyja szemét és elfordul, hogy ne lásson, ne halljon meg valamit: ne kelljen tanúskodni. Ezek a komfortos keresztények.

Tanúja vagyok az országúton egy balesetnek. Ha megállok, hogy segítsek, esetleg tanúskodnom kell, vagy más kellemetlenségben lehet részem.


Mit tesz ilyenkor a „jó” farizeus? Keres valamilyen igazolást, kibúvót, mint az irgalmas samaritánus példázatának papja és levitája. „Már pedig nem tehetem magamat tisztátalanná!” A büntetőjog megítélése szerint ez cserbenhagyás. Bűncselekménynek is minősülhet. Van ennek a bűnnek egy árnyalatilag nehezebben megfogható formája. E. G. White szerint „Az igazságnak mások kárára történő elhallgatása: hamis tanúbizonyság.” Érezzük ennek súlyát? Megrettennénk, ha tudnánk, hogy gyávaság, vagy elfogultság miatt hány hamis tanú járkál körülöttünk. És ezek mind jámbor keresztények lehetnek. Arról van szó, hogy ha hallgatásom következtében csorbul az igazság és valaki nehéz helyzetbe kerül, elkövettem a hamis tanúbizonyság bűnét. Egy ilyen bűn elkövetéséhez nem kell tenni semmit. Ezt a bűnt általában akkor követik el, amikor attól fél az ember, hogy ha az igaz mellett kiáll, ebből valami baja, hátránya származik. Néha nehéz helyesen dönteni. Úgy tűnik, kevesebb baja van annak, aki szemet huny, fülét bedugja, hogy ne lásson, ne halljon. Ilyenkor jön az álságos, álkegyes ember álszent magyarázata: „Inkább imádkozom érte, minthogy a hibájára mutatnék rá.” „Az imádság többet ér a kritikánál.” Ebben az a gonosz és félrevezető, hogy van benne igazság. Egy igazságelemmel leplezi gyávaságát, képmutató magatartását. Ha nevet kellene adni, úgy nevezném, hogy ez az „inkább-keresztény”. Ő az, aki „inkább” mindig a kibúvót keresi, és semmittevését meg is tudja magyarázni. B. Lyn Behrens mondta az 58. Generál Konferencián St. Louisban: „Mindig helytelen lépés ima mögé rejteni a problémákat.” Jónásnak azt mondta az Úr: Menj Ninivébe. Ő azt mondta magában: Inkább

LELKI ÉLET megyek Tárzisba. Lehet, hogy mielőtt a hajófenéken elaludt volna, mondott egy csendes imát Ninivéért. Inkább ezt, mint elmondani nekik Isten üzenetét, szemtől szembe úgy, ahogy az Úr parancsolta! Egy másik helyzetben az Úr egyértelmű utasítást ad a testvéri figyelmeztetés fokozataira. (Mt 18.) Van, amikor az Úr határozottan azt mondja, hogy ne imádkozzál! (Jer 7:16.) Előbb rendezni kell az elkövetett bűnt, vagy legalább is készséget kell mutatni a rendezésre. Kell imádkozni a bűnösért, de nem „inkább” a figyelmeztető üzenet helyett, hanem azzal együtt, mint egy gyógyterápia esetében. Jézusnak a kereszthalála előtt mondott utolsó előtti prófétai tanítása az egy talentumos szolgáról szól. (Mt 25:14, 24-27.) Ez a szolga nagyon vigyázott arra, hogy ne kövessen el semmi hibát. Azért, hogy ne is kelljen még rágondolni sem, elásta a tálentumot. Ezután már nem csinált semmit. Ez volt élete legnagyobb hibája. Jézus utolsó példázatával mindanynyian találkozni fogunk. Akkor fogunk találkozni, amikor már nem lehet korrigálni semmit. Ebben az a drámai, hogy az Úr olyan pillanatképeket elevenít fel, amelyeknek annak idején senki sem tulajdonított jelentőséget. A beszélgetés valahogy így fog kezdődni: „Emlékszel, arra, amikor észrevetted, hogy valamire szükségem van és készséggel segítettél? A másikhoz hasonló kérdés hangzik: „Emlékszel, amikor nem volt időd arra sem, hogy megkérdezd: mit segíthetek”? Mindkét ember válasza ugyanaz lesz: „Uram, erről én semmit sem tudok!” A semmittevés bűne sokszor mélyen el van rejtve. Amikor a következmények jelentkeznek, a hibát már nem lehet helyrehozni. A főszereplő nem is sejti, hogy valami történt életében, ami meghatározza örök sorsát. Ennek a típusú bűnnek az a tulajdonsága, hogy a segítségre szorulóban nem ismerhető fel egyik esetben sem a jelenlevő Úr. De mindkét ember cselekedete mögött ott van a láthatatlan bíró ítélete, miközben ők még fel sem tudják mérni magatartásuk következményét: Vajon azt tették-e, ami tőlük tellett? Mindketten azt kérdezik az Úrtól: Uram, mikor láttuk? Mikor voltunk ilyen helyzetben, amiről te beszélsz? Uram, nem tettem semmi rosszat – mondja az egyik. Hát éppen erről van szó: nem tettél semmit - se jót, se rosszat. Sokkal áldásosabb annak az embernek az élete, aki ha hibákat is követ el, de nem megy el a cselek-

vésre váró dolgok mellett, elkerülve azokat, mint a semmit tevő. A semmit tevőre egyáltalán nem számíthatsz. Ennyire érzékeny Isten ítéletének mutatója? Az ember pedig észre sem veszi,

A hívő nagy bűne nem valami gonoszság. Ezektől nagyon óvakodunk. A hívő ember legnagyobb bűne: a mulasztás bűne! Nem az, hogy rosszat tett, hanem, hogy valamit nem tett.

A hívő ember legnagyobb bűne: a mulasztás bűne! hogy valami olyat cselekedett, vagy nem cselekedett, aminek következménye el van téve a nagy leszámolás napjára. Hajdan Ruben patakjainál nagyok voltak az elhatározások. Ők eljutottak az elhatározásig. De ez is kevés. Tetteket vár el Isten mindnyájunktól. Ne menjünk el felületesen emellett a kérdés mellett. Apropó! Voltak, már otthonodban angyalok vendégségben? Ugye izgalmas kérdés? Történt már ilyen: „A vendégszeretetről el ne feledkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsid 13:2). Amikor Pierson testvér volt a Generál Konferencia elnöke, Fia és Unokája egy szombaton megjelentek a Székely Bertalan utcai gyülekezetben. Végig ülték az istentiszteletet, mert senki sem vette észre, hogy tolmácsuk nem lévén, semmit sem értettek. Istentisztelet végén a kijáratnál kezet fogtak azzal a lelkésszel, aki prédikált. Senki sem kérdezte meg tőlük: kik vagytok? Kisebbik leányom, Ágnes meghívta őket hozzánk ebédre. Amikor hazamentem az óbudai gyülekezetből, ahol szolgáltam, akkor mutatkoztunk be egymásnak. Hétfőn, az irodában elmondtam, hogy kik voltak a vendégeink. A munkatárs, aki akkor prédikált, megdöbbent hangon fogott kérdőre, hogy ez meg hogy történt? Nem volt bejelentve. Akkoriban az ilyen vendégek meghívásának megvolt a protokoll szabálya. Ekkor megmondtam, hogy bizonyára kezet is fogtatok. Ha tudta volna, hogy ki volt ez a két vendég! Valószínű, úgy gondolkodott, ha megkérdezem, hogy kicsoda, akkor ezzel valami gondot veszek magamra. Inkább nem kérdezek semmit, ebből nem lehet probléma. „Ha valaki tudna” – mondja Jakab. De hát Uram, mit? Nézzünk önmagunkba: Teljesen kitöltöttük erőnket, energiánkat, időnket, az elénk hozott alkalmakat, ami tőlünk tellett? Olyan dolgokról van szó, amelyek nem tűnnek jelentőseknek életünkben! Amiknek elmulasztása mellett még mellünket veregetve mondhatjuk, hogy évtizedes hívő életemben nem csináltam semmi rosszat! És ez igaz is lehet.

Gondolsz-e arra, hogy talán most is itt van az Úr? Keressed. Nézz körül! Nem kell hozzá éles szem, csak tiszta lelkiismeret! Ha értenénk ennek az elvnek a jelentőségét, akkor nem volnának üres székek a gyülekezetben, akkor sorban állás volna: nincs szükség segítségre? „Nem sokra vagyok képes, de ami tőlem telik, azt kész vagyok megtenni.” Ha látnánk magatartásunk következményeit: azt, hogy a mennyből hogyan tekintenek reánk, mennyivel mozgalmasabb volna életünk! És több áldást közvetíthetnénk! E.G.White: Mindenkinek el kell végeznie az Úr által kijelölt munkát. Készségesnek kell lennünk a kis szolgálatok elvégzésére, az olyan feladatok véghezvitelére, amelyeket valakinek meg kell csinálnia. Eközben használjuk fel a kis lehetőségeket. Ha csak ennyi lehetőség adódna, akkor is végezzük hűségesen a munkát. Aki órákat, napokat és heteket pazarol el, mert nem hajlandó elvégezni az adandó munkát (bármilyen egyszerű is legyen az), egyszer majd elszámolásra lesz szólítva helytelen időtöltéséért.” (Szem. II. 167.old.) Átgondoltad-e már, hogy amikor egy egyszerű testvér kér tőled valamit, akkor az Úr szólított meg? Milyen szeretetteljes volna a válaszunk! Átgondoltad-e már, hogy amikor valamilyen szolgálatra kérnek, az Úrtól jött a megszólítás? Gondoltále már arra, hogy egy feléd nyújtott kéz az Úr keze? Mi volna, ha a másik testvérben az Urat látnánk? Ó, micsoda gyülekezetben élnénk! Nem lehetne megvalósítani? Most egy kicsit mozgassuk meg képzelő képességünket! Ha egy angyal bejelentené, hogy itt közülünk minden tizedik testvér angyal! Micsoda izgalommal tekintenénk körül! Gyorsan keresnénk, ki mellé húzódjunk? Kinek ajánljuk fel segítségünket? Kit hívjunk meg ebédre? Nézz a melletted ülőre! Talán ő az egyik angyal. De ne hidd, hogy minden tizedik! Nekem elárulta valaki: Mindegyik testvéredben ott van az Úr!


15

VALLÁSSZABADSÁG I ST E N I GÉJE ,

A KERESZTÉNY

VA L L Á S TANÍTÁSA , VAG Y AZ EMBEREK ÁLTAL

A Biblia, vagy az Alaptörvény? Melyik áll a másik felett?

A L KO TOTT IDŐLEGES S Z A B Á LYOK IRÁNYÍTSÁK E L SŐD L EGESEN ÉLETÜNKET ?

M E LY I K

SZABÁLY

KO R L Á TOZZA BE A MÁSIKAT ?

EZ

A VALLÁSSZABADSÁG

K É R D É S ÉNEK LÉNYEGE .

A kereszténység azt tanítja, hogy engedelmeskednünk kell a felsőbb hatalmasságoknak, de csak addig, amíg át nem lépik Isten törvényeinek határát, amíg az Ő székébe nem akarnak ülni, hitünket befolyásolni. Mivel a vallásszabadság kérdése napjainkban kulcsfontosságúvá vált, külön internetes oldalt nyitottunk a témával kapcsolatos információk, tanítások, vélemények közzététele céljából.

A BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET közössége több fordulóban tárgyalta meg az új egyházügyi törvény által kialakult helyzetet. A Gyülekezet Bizottsága és a testvéri közösség komolyan imádkozott azért, hogy helyesen lássuk a folyamatokat, amelyeknek ez a szabályozás egy részét képezi, valamint helyesen értékeljük a világi hatalom és Isten népének jövőbeni kapcsolatát. Mivel a törvény következtében a Hetednapi Adventista Egyház 2012. január 1-től nem tartozik a jelenleg hatalmon lévő politikai pártok által jogilag „egyháznak” minősített közösségek közé, mérlegelnünk kell, hogy egyénenként, és mint szervezet hogyan reagáljunk erre a döntésre. Elfogadjuk-e a mindig aktuális politika felsőbbségét vallási tevékenységünk minősítése tekintetében, és kérjük-e besorolásunkat az - eddig indokolás nélkül - egyháznak minősített közösségek közé, vagy pedig tudomásul vesszük a hirtelen jött döntést, és tevékenységünket viszszaszervezzük az 1957. előtti felekezeti formába?

INFORMÁCIÓK EGY HELYEN www.adventista.hu/terezvaros VALLÁSSZABADSÁG menüpont 80 hivatkozást gyűjtöttünk össze: - nyilatkozatok, - jogszabályok, - vélemények, - állásfoglalások, - beadványok, - tiltakozások, - hírek, - külföldi sajtóvélemények (angol nyelven).

A Budapest Terézvárosi Gyülekezet ezért nyíltan vállalja határozott álláspontját, mely állásfoglalás a 17. oldalon olvasható.

„AMIRE A VILÁGNAK LEGINKÁBB SZÜKSÉGE VAN, AZOK AZ EMBEREK, AKIKET NEM LEHET SEM ELADNI SEM MEGVÁSÁROLNI. EMBEREKRE VAN SZÜKSÉG, AKIK SZÍVÜK MÉLYÉIG ŐSZINTÉK ÉS IGAZSÁGOSAK; EMBEREKRE, AKIK NEM FÉLNEK NEVÉN NEVEZNI A BŰNT; EMBEREKRE, AKIKNEK LELKIISMERETÜK ÚGY VISZONYUL KÖTELESSÉGÜKHÖZ, MINT AHOGY AZ IRÁNYTŰ MUTAT A SARKOK FELÉ; EMBEREKRE, AKIK A JOGÉRT SÍKRA SZÁLLNAK, MÉG HA ÖSSZEDŐL IS A VILÁG.” ELLEN GOULD WHITE

16


VALLÁSSZABADSÁG A BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET álláspontja az új egyházügyi törvénnyel kapcsolatban A HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE a lelki-

ismereti-és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvénnyel kapcsolatban a következő egységes álláspontot képviseli. A kérdés érdemi lényegéről: 1. Vallásos szemléletünk egyik alapelve, hogy úgy a világban, mint az egyházban történő eseményeket mindig a megváltás történetének részeként értékeljük. Isten terve az emberiséggel és az ő népével egy előre megjövendölt folyamatot alkot, amely eseményekből áll, az eseményeknek pedig mi is részesei vagyunk. Ezt a folyamatot és ennek eseményeit „A nagy küzdelem”-nek nevezzük, amit Ellen Gould White foglalt össze egy nagyon jelentős könyvben mindenki számára. 2. Gyülekezetünk egyetért abban, hogy a jelenlegi események pontosan illeszkednek a már Jézus által megjövendölt és a Jelenések könyvében részletesen kifejtett folyamatokhoz, ezért a helyzetet alapvetően a bibliai szempontok és nem a világi gondolkodás szerint kell értékelni. 3. Gyülekezetünk egyetért abban, hogy minden olyan eseményt, amelynek részesei vagyunk, csak Isten tervének megfelelően kezelhetünk, amely viszont csak akkor válhat tisztán érthetővé számunkra, ha bűnbánattal és megalázkodással, komoly imában fordulunk Hozzá segítségért. E nélkül nincs értelme semmilyen kezdeményezésnek, jogászkodásnak, kérlelgetésnek, kritizálásnak, sem támadásnak a politikával, a hatalommal, az események látszólagos irányítóival szemben. 4. Gyülekezetünk egyetért abban, hogy a jelenlegi események hatással lehetnek a Gyülekezetünk és az Egyház által meghirdetett megújulási és reformációs kezdeményezésekre. Hisszük, hogy a szükségessé váló változtatások ezt a folyamatot fogják elősegíteni. 5. Gyülekezetünk egyetért abban, hogy bármilyen irányba is változik az Egyház státusza, a gyülekezeteknek önállóan is

meg kell tudni állni, és továbbra is híven kell képviselniük Isten igaz tanítását, üzenetét az emberiség számára.

Vallási tekintetben Isten népe

A törvényről: 6. Gyülekezetünk egyetért abban, hogy Isten népe, Világegyház vagyunk, több, mint száz éve működünk Magyarországon is, és szervezetünk elsősorban a Világegyházhoz kapcsolódik, nem a helyi államhoz, politikához. Azt javasoljuk a Kormánynak, hogy a vitathatatlan tények regisztrálását független bíróság, vagy hatóság végezze el. Semmilyen okot nem látunk arra, hogy közösségünket újra minősíteni kelljen, de ilyen okokat maga a törvény előterjesztője sem fogalmazott meg. Javasoljuk, hogy az eddig elismert egyházakat – ha nincs valamelyikkel szemben konkrétan nevesített kifogás – a Kormány feltétel nélkül továbbra is ismerje el.

tekintélynek csak Istent

törvényadónak és legfőbb

ismerheti el. lentétben állna. A vallásszabadság jogának egyik alapja az, hogy az állam nem irányíthatja, és nem is akadályozhatja a vallásos cselekedeteket. Vallási tekintetben Isten népe törvényadónak és legfőbb tekintélynek csak Istent ismerheti el. 9. Gyülekezetünk egyetért abban, hogy létre kell hozni az egyházban egy szakmai munkacsoportot, amely részleteiben értelmezi a törvényt, annak elveit és a gyakorlati megvalósítás körülményeit, valamint feltárja az egyesületként való működés szabályait, és javaslatokat készít elő a döntéshozó testületek számára a megoldásokat illetően.

Világi jogszabályokat nem helyezhetünk Isten törvénye fölé, a Bibliát nem szűkíthetjük jogi keretbe, ami által elveszítenénk

A „BOLDOG ÉLET” ALAPÍTVÁNY kiadásában megjelenet dr. Szigeti Jenő: Hűség Istenhez - jóakarat az emberhez - Széljegyzetek egy törvény

a kereszténység tanításának

margójára c. kiadványa, melyből

hitelességét.

egy részlet olvasható a következő

7. Az egyházügyi törvény legkritikusabb rendelkezése szerint: „Az egyház kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat, amely az Alaptörvénnyel nem ellentétes, jogszabályba nem ütközik, nem sérti más közösségek jogait és szabadságát, valamint az emberi méltóságot.” Ha ezt így elfogadjuk, akkor a világi jogszabályokat Isten törvénye fölé helyezzük, a Bibliát jogi keretbe szűkítjük, amellyel viszont elveszítjük a kereszténység tanításának hitelességét. 8. Gyülekezetünk egyetért abban, hogy állampolgárként, természetes, vagy jogi személyként mindenkinek be kell tartani az Alaptörvény előírásait, és minden jogszabályt. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a jogszabályok a vallási tevékenységet szabályozhatnák, hiszen ez az állam és az egyház szétválasztásának, valamint a vallásszabadságnak elvével szöges el-

oldalakon.


17

VALLÁSSZABADSÁG AZ ISTENNEK ELKÖTELEZETT EGYHÁZ HALÁLÁHOZ VEZET, HA MÁSOKNAK IS ELKÖTELEZI MAGÁT

Hűség Istenhez - jóakarat az emberhez SZÉLJEGYZETEK EGY TÖRVÉNY MARGÓJÁRA

A vallásszabadság emberi jog, amit nem

a törvény ad (legfeljebb biztosít), hanem az emberségünk integráns része. A vallásszabadsággal, mint emberi joggal toleránsan, mások véleményének tiszteletben tartásával lehet élni. Egymás megbecsülésére van szükség, egymás hitének kölcsönös tiszteletére. Az új egyházügyi törvény nem csupán egy elhibázott politikai lépés, hanem alkalom arra, hogy néhány fontos kérdést végiggondoljunk és megtanuljunk ismét Krisztust követők, keresztények lenni. Minden egyház közös kihívás előtt áll: Tudunk-e a mai ember mai kérdéseire mai, valós választ adni? Mi hisszük, hogy Istentől feladatot kaptunk: Krisztus adventjének jó hírével akarunk szolgálni az embereknek.

S

zületett egy elhamarkodott, szakmailag rossz törvény és felbolydult a méhkas. Kül- és belhonban józan kritikák sora éri, de akik megszülték, jó magyar szokás szerint, mit sem akarnak tanulni, hiszen a torzszülött gyerek is gyönyörű a szülőknek. Nem vitairatot írok róla, ezt megteszik a jogászok, kritikusok, nem is érdekeket akarok védeni, ez meg a kiváltságosok körén kívül maradt egyházak dolga. Csak egy kis gondolkodásra, vagy szebben szólva „eszmélődésre” kérem az olvasót. A félresikerült új vallási törvény legveszélyesebb csapdája abban van, hogy az egyházak létét, működését a politika részévé akarja lealjasítani. Ezzel ködösíti azt a problémát, ami a mai kereszténységnek becsületbeli kérdése. Az állam, hatalmi eszközökkel nem tudja biztosítani az egyház értelmes hasznát. Az új egyházügyi törvény nem csupán egy elhibázott

18

politikai lépés, hanem alkalom arra, hogy néhány fontos kérdést végiggondoljunk és megtanuljunk ismét Krisztust követők, keresztények lenni. EGYHÁZAK A TÁRSADALOM BŰVÖS HINTAJÁN A részben, vagy egészen szekularizálódott polgári állam úgy tekint a vallásra, mint egy erkölcsi szabályozó rendszerre, és az „erkölcs” nevében az ilyen irányú tevékenységét számon kéri. Az egyházak ennek az elvárásnak csak abban az esetben tudnak eleget tenni, ha a társadalomban jól körülhatárolható helyük van, amit a társadalom közmegegyezése hitelesít. Képletesen szólva: tisztázni kell, hogy a társadalom bűvös hintóján hol van az egyház. A bakon ül? Ő a ló, vagy csak egy szerszám? Esetleg a nyereg, vagy a sarkantyú? A lóra terített takaró, vagy a díszes függöny a hintó ablakán? Talán a kerék, vagy a kocsi rúdja? Rengeteg megoldás lehet, de addig, amíg nem tisz-


tázódnak ezek az alapkérdések, nehéz az egyházak bármiféle rendszeres, a társadalomban szabályszerűen érvényesülő erkölcsi motiváló erejéről beszélni. Az egykor meggyőzően bizonygatott tételemet azóta - az elmúlt néhány év megfigyelései alapján -, mintha meg kellene kérdőjelezni. Az egyházak a szimbolikus értelemben vett „polisz” kapujában fehér bottal a kezükben koldulnak, míg a társadalom piacán azon vitatkoznak, hogy helyes-e adni nekik, vagy sem, királyi asztalhoz kell-e ültetni őket, vagy sem… Közben pedig, mintha kívülre kerültünk volna társadalmi életünk sodrából. Ez a bizonytalan helyzet veszélyes manipulációkat szül. Ahhoz, hogy békésen fejlődjön a társadalom, ki kell találni az állam és az egyház kapcsolatának 21. századi formáját. Mai világunk politikai és társadalmi feszültségeinek a mélyén sokszor a vallások szerepvesztése húzódik meg. Ellenérvként elhangozhat: „Kérem, már kitalálták az állam és az egyház demokratikus rendjét. A mindenható amerikai modellt kell csak átvennünk, és egy csapásra megoldódnak bajaink.” Már Hajnóczy József is így érvelt az 1790-ben elkészített Ratio proponendarum in comitiis hungarie legum című kéziratában: „A vallás kérdésében általában teljes egészében fogadjuk el azt a törvényt, melyet 1786-ban az Amerikai Egyesült Államok hoztak. Tőlük kaptuk a kukoricát és a dohányt, s lám, megtermi hazánk földje is. Nem kétséges, hogy ez az emberiességet lehelő törvény nálunk is ugyanúgy gyökeret verhet, mint ott, azaz erősebbé teheti a polgári egységet” (Hajnóczy József közjogi politikai munkái. Bp., 1958. 92.). Nos, Hajnóczy váradalma nem teljesedett. Az amerikai vallásszabadsági törvények honosítása csak annyira sikerült, mint a gumipitypangé. A VALLÁSSZABADSÁG ÉS A TOLERANCIA Az anarchia – céltalan, etikátlan szabadság. A vallásszabadság megértése szempontjából ez a kérdés döntően esik latba. Nincs felelősség szabad döntés nélkül. Ha a választás, a tudatos döntés szabadságát semmi nem biztosítja, erkölcsi felelősségre vonásra sem kerülhet sor. A szabad döntés tisztelete nélkül nincs

VALLÁSSZABADSÁG együttélés. A hitbeli szabadság kötés, és nem oldás. A szabadságra az önként vállalt hivatás a válasz. E nélkül a felelősség nélkül a szabadság csupán szabadosság. A tolerancia – félreértett tartalmú szó. Nem azt jelenti, hogy valamit kénytelenségből elviselek, eltűrök, hanem azt, hogy megértem a másikat. A megértés még nem egyetértés, csak annyit jelent, hogy a másik indítékait, igazi szándékát próbálom megérteni. Ez etikai kötelesség. A megértés vezet a toleranciához, ami akkor születik, amikor rádöbbenek arra, hogy jó az, ha van más vélemény. Jó az, hogy egy dolgot más szemmel is láthatok. A vallásszabadságot nem az alkotmány, vagy a törvények teremtik meg. Ez – mint minden közös emberi jog – a demokratikusan gondolkodó ember belső értéke. Ezért egy demokratikus normának megfelelő törvénnyel nem lehet elintézettnek nyilvánítani a vallásszabadságot. Napi feladat ez, aminek stratégiáját a legszélesebb társadalmi összefogással hívőknek és nem hívőknek, vallásosaknak és nem vallásosaknak közösen, nyílt párbeszédben kell kidolgozni. Szükség lenne ezeket a kérdéseket a napi politizálás témái közül mihamarabb kivonni. A vallásszabadság – a különböző hitek megvallásának és a különböző hitekről való vélemények megvallásának a szabadsága – már közügy, társadalmilag értékelhető cselekedetek sorozata. Ezért a hit megvallásának szabadsága – felelős emberi cselekedet. Az igazi hit nem lehet néma – hozzátartozik a „bizonyságtételem” szabadsága. Az igazi vallás nem lehet béna – hozzátartozik a hittől motivált cselekvésem lehetősége. A vallásszabadság emberi jog. Szoros kapcsolatban van a lelkiismereti szabadsággal, de nem keverhető össze vele. A lelkiismereti szabadság a belső megygyőződésről beszél; a vallásszabadság a vallások társadalmilag tolerált, külső, szervezett, nyilvános, más társadalmi tevékenységekkel összefonódott gyakorlatát jelenti. Ezért Magyarország Alaptörvénye kimondja: „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magába foglalja a vallás, vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását, vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján, vagy egyéb módon, akár egyénileg,

akár másokkal együttesen, nyilvánosan, vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. (2) Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal” (Szabadság és felelősség VI. cikk 1.2) A vallásszabadsággal, mint emberi joggal toleránsan, mások véleményének tiszteletben tartásával lehet élni. Ahhoz, hogy a vallásszabadság megvalósuljon, toleranciára van szükség. A tolerancia nálunk sokat használt szó, de a legtöbbször negatív értelemben használjuk: tolerálni annyit tesz, mint elviselni. Akkor vagyok toleráns, ha a hatalmamat a másikkal szemben finoman, kulturáltan, a durva erőszakot mellőzve – érvényesítem. A tolerancia ugyanakkor lehet pozitív tartalmú: ha megértést jelent. Ennek a pozitív előjelű toleranciának a vallásszabadság mai keresésének munkájában nagyon nagy jelentősége van. Minden vallásban, sőt minden világnézetben is van egy kizárólagos elem, egy végső döntés az igazság mellett. Ezt nem lehet kigyomlálni sem a vallások világából, sem pedig a különböző világrendszerek filozófiájából. Ezzel az „ivartalanítással” önmaga megszűnését mondaná ki minden vallásrendszer és minden világnézet. Ma az ember identitás-válságban van. A szürke véleménytelenség, a konformista „ahogy lesz – úgy lesz” magatartás nem békét, hanem még nehezebben kezelhető feszültségeket szül. Igazi nagy, megoldhatatlannak tűnő világproblémáink mö-

lerombolnom ahhoz, hogy szabad legyek. Sőt! Ez a fajta megértés oda vezet, hogy felfedezem: a másféle vélemények olyan kihívásokat közvetítenek, amelyek nyomán én gazdagodhatok. Ez a fajta, kölcsönös megbecsülésen alapuló dialógus a tolerancia dinamikus formája. Ennek kellene megvalósulnia. Ez a vallások egymás közötti kapcsolatára is érvényes. Ma közhely lett arról beszélni, hogy ránk köszöntött az ökumené százada. Ez a közhely (mint minden frázisunk) azért homályos, mert túl általános, és ezért nagyszerűen manipulálható. Vannak, akik a hitek, utak összemosódását látják benne, az elvek feladását, az igazság megtagadását. Számukra az ökumené egy olyan káros (és kóros) folyamat, amiben minden abszolút relatív lesz; olyan állapot, amiben az élet nagy palettáján minden színt egy mocskos-szürkévé elegyítenek. Az ilyen ökumené nem az élethez elengedhetetlenül szükséges hitet erősíti, hanem új gyanakvásokat, új ellenségeskedéseket gerjeszt. Pedig egymás megbecsülésére szükségünk van. Ezt nem az eddig felismert értékeink feladásával, elkótyavetyélésével érjük el, hanem egymás hitének kölcsönös megbecsülésével. Ebben a folyamatban viszont jól kitapintható csapdák vannak. Jó lenne – nem hivatalos szinten, hanem az együttgondolkodásra kész, előítéletektől szabadulni akaró emberek baráti közösségének szintjén – ezeket a csapdákat feltárni, „kitáblázni” (ahogy a forgalomirányítók teszik). Ezeknek a kátyúknak a felmérése vezet el a polgárosultabb Magyarország működő vallásszabadsági modelljéhez.

- NEM KELL MÁSOK HITÉT LEROMBOLNOM AHHOZ, HOGY SZABAD LEGYEK gött görcsös identitás-keresés húzódik meg. A kizárólagosságok biztos axiómáinak keresése nem gyengül, hanem inkább erősödik. Ezért tűnik fontosnak, hogy a toleranciát megértésnek tartsuk. A megértés nem egyetértés, csak mások jó szándékú motívumainak tisztelete, meglátása. Ez a jót is feltételezni tudó megértés a tolerancia. Ez vezet oda, hogy a magam eltérő, másféle értékrendszere mellett megértsem a másik jó szándékát. Mai társadalmi közhangulatunk legnagyobb hibája az, hogy ezt a jó szándékot nem tudjuk feltételezni, és ezért mindig, mindenben a vélt, vagy valós hátsó szándékok után nyomozódunk. Pedig, meggyőződésem szerint, nem kell mások hitét

A MEGÉRTÉS SZABÁLYAI 1. Minden úgynevezett történelmi egyház – a korábbi monopolisztikus ideológia összeomlása után – a helyét, identitását keresi. Egy ilyen fázisban nehezen tolerálja a kihívásokat. Nem változni akar, hanem restaurálni akarja a rég elmúltat. Ezzel előidézi az új tagok hódítására törekvő új közösségek megjelenését. Bénultnak, zsibbadtnak tűnik, míg az új közösségek aktívnak, dinamikusnak hatnak. Ezért az újak számarányukat meghaladó sikereket könyvelhetnek el, amit nehezen tolerálnak a történelmi egyházak. A régi egyházak értékeket őriznek, és ehhez az új értékek megvalósítására törő


19

VALLÁSSZABADSÁG új közösségekkel szemben adminisztratív, törvényes védelmet igényelnének attól az államtól, amelynek beavatkozását semmiféle módon nem tudják tolerálni. Úgy tűnik, hogy az esélyegyenlőséget adó vallásszabadság a hagyományok terhétől szabad, alkalmazkodni jobban tudó, új vallásfelekezeteknek kedvez, amit a történelmi egyházak az egyenlőség elvének törvényes korlátozásával akarnak ellensúlyozni. Lényegében ez a régi, s ma is fontos és megőrzendő értékek párviadala az új értékekkel. Eközben egymás értékeinek megértő megbecsülésére lenne szükség. Ezt korlátozó törvényekkel nem lehet megoldani, hiszen ez legalább annyira sújtja a kedvezményezett egyházakat, mint a visszaszorítani akart kisebbséget. A megoldáshoz csak a valósággal történő egészséges szembesülés vezethet el. Minden egyház közös kihívás előtt áll: Tudunk-e a mai ember mai kérdéseire mai, valós választ adni? Kár lenne újraálmodni a múltat, amikor kritikus önvizsgálattal kideríthető, hogy ez a múlt nem is olyan gyönyörű, mint ahogy álmainkban megfestettük.

ferenciáján történt, hogy az egyik, harmadik világbeli iszlám ország vallásügyi minisztere elmondta, hogy az ő országában a legtökéletesebb a vallásszabadság. Utána egy halálra üldözött muszlim szekta képviselője kért szót. Dokumentumok sorával bizonyította, hogy hittestvéreit halálra üldözik ugyanebben az országban. A drámai tényeket felsoroló beszéd után a vallásügyi miniszter hűvös eleganciával, nyugodt, kimért, rangjához illő stílusban válaszolt, valahogy így: „Hölgyeim és Uraim! Mint egy korábbi előadásomban jeleztem, nálunk tökéletes demokrácia van. Mivel a többség nem kívánja ezt az utat, ezért mindent elkövetünk, hogy a többség akaratának érvényt szerezzünk.” Ez a demokrácia álarcába öltöztetett diktatúra jellegzetes érve. A vallási türelmetlenség oka sokszor az, hogy a „kiszolgálás” alól felszabaduló egyházak elfelejtenek – szolgálni. A szolgálat sokszor önérvényesítés, a társadalom manipulálásának eszköze lesz. Egy jeles római katolikus teológus, DIETRICH VON HILDEBRAND néhány évtizeddel ezelőtt írt egy máig érvényes

- EGYMÁS ÉRTÉKEINEK MEGÉRTŐ MEGBECSÜLÉSÉRE LENNE SZÜKSÉG A kereszténységnek van egy ősi, biblikus gyökerű megújulási receptje. Ez nem a „new age”, és nem is a restauráció, hanem a reformáció, ami nem a régi elvetését, hanem a régi dinamikus újra megértését jelenti. Vissza kell menni a forrásokhoz (mert a forrás az fontos), és el kell menni az emberekhez az ősi-új megoldással. Az „értől” végig kell járni az utat az „óceánig”. Amelyik egyház ezt az utat sejtjeiben és egész szerkezetében nem tudja végigjárni, az a peremre szorul. Az is lehet, hogy ez nem a megoldás, csak a megoldás megtalálásának a következménye. Nem jobb szervezetre, hanem érvényes válaszokra várnak az emberek. 2. Egy másik, nehezen érthető szempont az, hogy a vallásszabadságot nem lehet demokratikus népszavazással megadni vagy eltörölni. Ez emberi jog, amit nem a törvény ad (legfeljebb biztosít), hanem ez emberségünk integráns része. Ettől a többség kifejezett akarata sem foszthat meg senkit. A vallásszabadság mutatója nem a többség akaratának az érvényesülése, hiszen ez is lehet diktatúra (a többség diktatúrája), ez pedig nem demokrácia. A vallás- és lelkiismereti szabadság nemzetközi társaságának III. világkon-

20

mondanivalójú könyvet, amelynek ez a címe: A trójai faló. Szerinte – és ez Magyarországon sincs másként – az egyház kívül került a szekularizálódott világ várfalán. Ostrommal próbálkozik, de a sokszoros túlerővel szemben folyton vereséget szenved. Szolgákat keres, és nem akar senki sem néki szolgálni. Ezért hadicselre határozza el magát. Megépíti az új trójai falovat, amit úgy hívnak: szolgálat. Belerejti az új szobor (vagy bálvány) gyomrába az uralkodáshoz szükséges, felfegyverzett harcosokat. Hátha sikerül a hadicsel, és bevontatják a szolgálat falovát Trója főterére – s az egyre növekvő éjszaka leple alatt ki lehet bújni a ló gyomrából, és el lehet foglalni a várost. Hátha igaz a régi mondás: Róma ott türelmes, ahol tehetetlen. Sajnos, ma nem csupán egy „faló” épül. Ma sokan akarnak uralkodni a szolgálat álruhájában. A diktatórikus, agreszszív ösztönöktől a kisebbség sem mentes. Nem egy új konstantini fordulat a megoldás. A kísértés hegyén Sátán ajánlotta fel a föld minden országát. 3. A vallásszabadság azt is jelenti, hogy a többség által elfogadott igazsággal szemben lehet magánvéleményem. Ezt nemcsak elmondhatom, hanem gyako-


rolhatom is. Ennek csak a másik ember szabadságának sérelme vethet gátat. Az új értékek keresése életformaváltással jár, ami akaratlanul is szembeáll a régivel, tehát destruktívnak tűnik. Így tekintettek minden, ma is létező világvallásra, indulásukkor. A zsidóság és a Római Birodalom hátterén destruktív volt a kereszténység; a középkor hátterén ilyen volt a reformáció. A történeti példák sorát könynyű szaporítani. Ma az új vallásfelekezetekkel szemben a destruktivitás vádja hangzik el a legszenvedélyesebben. A devianciával való vádaskodás egy nagyon mély, sokszor be nem vallott folyamat rövidzárlatos „megoldása”. Otthagynak gyermekeink, kiürülnek templomaink, elértéktelenednek erkölcsi, hitbeli igazságaink, mert a mai élet mai problémáira nem tudunk a régi elvek újraélésével válaszolni. Ebben az esetben a megújulás sziszifuszi munkája helyett egyszerűbb a másikat vádolni, mondván: „Nem én vagyok tehetetlen, nem engem nyom halálra a tradíció, hanem a másik vallásfelekezet a bűnös, ő a deviáns, aki él. A nem működő régit úgy kell új életre kelteni, hogy a más utakat, más megoldásokat – legyenek ezek jók vagy rosszak – ki kell iktatni, fel kell számolni, és mindenkinek kötelezővé kell tenni a ‚többségi jót’, a történelmileg igazolt régit.” A másféle hit minőségre, bizonyításra törő gondolkodása ingerli a többség passzivitásra hajló tradicionalizmusát. Ugyanakkor a többség előítélete erősíti a kisebbség identitását, pozitív bizonyításra serkenti tagjait. Ennek a gondolkodási módnak az a jellemzője, hogy a kisebbséget mindig kollektív felelősség terheli. Jól mutatja ezt az a mindig észlelhető tünet, amit újra meg újra tapasztalhatunk. Ha egy kisebbséghez tartozó egyén bűnt követ el, azzal nem az „egyént” – lehet bár egy őrült nacionalista, vagy egy zavarodottságig fundamentalista személy – , hanem a kisebbséget („a zsidók…”, „a székelyek…”, „a cigányok…”, „a szektások…” stb.) éri a vád. Ezzel rögtön igazolva látjuk a múltbeli és a jelenben is előforduló diszkriminatív, intoleráns lépéseinket. A másféle hit – realitás, adottság, lehetőség, nem pedig cél. Nem az teremti a más hitet, hogy meg akarom magam különböztetni, hanem az, hogy őszintén megvallom/megvalljuk – közösen – különbözőségünket, ami emberi jogunk. Egészen addig megillet minket – STU-

VALLÁSSZABADSÁG MILL szerint –, amíg a másik ember szabadságát agresszíven nem korlátozzuk. Ezért a másságot nem lehet leszavazni – csak tolerálni. De a tolerancia nem elviselés, megtűrés, hanem elismerése annak a jognak, hogy a más más lehet, és felismerése annak, hogy a más létezik; számolni kell vele, mint egy adottsággal. A másféle hit elismerése – a másság megvallásának a szabadsága. Természetesen ezzel szemben lehet különvéleményem, amit a másik másságának tiszteletben tartásával szabadon elmondhatok. Élhetek a másik jogainak korlátozása nélkül, mint ahogyan ezt ő is megteheti. Mint hívő ember, nagyon szeretném, ha sok honfitársam hinne, mint én, mivel tudom azt, milyen nagyszerű dolog hinni. Látom is a hit nélküli élet veszedelmeit, és erről – mivel hívő vagyok – szabadon beszélek. Nem suttogva, de nem is tolakodva, kiabálva. Egyet nem tehetek: nem kényszeríthetem a hitemet a másikra. Ahogyan a másik sem tilthatja nekem a hitem megvallását, gyakorlását, én sem tilthatom meg a másik hitének a szabad megvallását, képviselését. Ő is vallhatja szabadon hitét. Ha ezt nem teheti, „a” szabadság – benne az én szabadságom is! – sérül. No, de mi történik, ha a gátlástalan szélhámosok akarják „hitüket” emígyen vallani? Nem lehet a hithez való joguktól megfosztani őket, de ha az ő „hitvallásuk” a nem hozzájuk tartozókat sérti, akkor kell, hogy a jog és az erkölcs szembeforduljon velük. Mert például a toleranciát sértik agresszív embertelenségükkel. Ellenünkre senkinek sem lehet „joga”. Ez az erkölcs uralma, és nem az, hogy a társadalom egy csoportja, a többség vagy a hatalom birtokosa visszahozzon valami új, három „T” betűs torz rendszert: támogasson, tűrjön, toleráljon. A többség véleménye nem lehet az a kalicka, amiben a kisebbség véleményét fogságban tartják, hiszen a másság nélkül a világ lenne szegényebb. Ma sokat beszélünk „biznisz egyházakról”. Minden becsületes hívő közösség azt várná, hogy olyanokkal szemben, akik visszaélnek a vallással, mint emberi joggal, amit az alkotmány (ok) biztosítanak, az államhatalom törvényes eszközökkel fellép ellene. Fazekas Csaba kollegám találó hasonlata szerint, ha valaki a fociban bundázik, nem a szabálykönyvet írják át, hanem a bundázót diszkvalifikálják. 4. Az állam akkor árt a legjobban az ART

egyház ügyének – a régieknek és az újaknak egyaránt –, ha az egyenlőség elvét pozitív diszkriminációval megsérti. Így az egyenlők között lesznek „még egyenlőbbek”. Ez a kivételezés nemcsak a többi egyházat, hanem a kivételezettek szűk körét is sújtja, hiszen adósai lesznek az államhatalomnak. Az Istennek elkötelezett egyház halálához vezet, ha másoknak is elkötelezi magát. Ez alkalmatlanná teszi küldetése végzésére. Úgy tűnik, ez a felismerés még nem érvényesül az egyházakban. A rövid távú érdekek megbénítják a hosszabbtávú tervezést. Éppen ezért az egész társadalomnak érdeke, hogy beszélgetni kezdjünk. Találjuk ki az állam és az egyház 21. századi formáját! Az egyenlők között a „még egyenlőbb” – provokál. Nem a megoldáskeresésre, hanem a diszkriminatív előnyök fenntartására sarkall. A termékeny párbeszéd legfontosabb feltétele a valóságos egyenlőség. TENNIVALÓINK • Ahhoz, hogy a vallásszabadság és a tolerancia mindennapi életünk etikai értékrendjének része legyen, nevelésre, hatékony, okos felvilágosító szóra van szükségünk. A Magyarországon létező vallások pontos és elfogulatlan jellemzését, a Bibliának mint az európai kultúra egyik legfontosabb alapjának a megismerését általános műveltségünk részévé kell tenni. Ennek kimunkálása közös felelősségünk. Ez nem hittantanítás, hanem a hitekről szóló objektív híradás, ami részét képezi általános műveltségünknek. Az információhiány előítéletet gerjeszt, az előítélet pedig társadalmi, politikai feszültségeket. Az előítéletek leépítésének útja: a pontos, elfogulatlan ismeretátadás. • Több, valóságnak megfelelő, pontos információra van szükség, mivel a tolerancia csak egymás jobb megismerése nyomán alakul ki. A vallásszabadság legfontosabb garanciája egymás jobb megismerése. Az objektív információcsere a legnagyobb hiánycikk. A párbeszédre kényszerülő felek mindkét oldalon sérelmeket őriznek és gyanúsítgatnak. Politikai és társadalmi életünk rákfenéje lett minden, az én pillanatnyi véleményemtől eltérő vélemény gondolkodás nélkül való elvetése. A párbeszédhez pedig szükség van bizalomra, azt pedig a pontos információ, a korrekt eszmecsere szüli. Beszélni kell a duzzogás, a siránkozás és a

gyanúsítgatás helyett. Az eszmecserének több területe is lehet. • A tisztázódás útja - Tisztázni kell egy alapvető terminológiai kérdést: mi is az a vallásfelekezet? Lehet-e buddhistákat – keresztény fogalommal – egyháznak nevezni? Különösen hangzik iszlám egyházról, zsidó egyházról beszélni. A terminológiai zűrzavar információhiányt takar. Ennek megszüntetése több tekintetben is indokolt: csak ez a zűrzavar teszi lehetővé a prostituáltak „Veszta Papnők Szövetsége”-ként való bejegyzését, vagy a „Boszorkányszövetség”, mint vallásfelekezet nyilvántartását. Továbbá az is ennek a terminológiai bizonytalanságnak a következménye, hogy az 1993-as költségvetési törvény szerint egyház az, amelyik állami támogatást kap. Ez ismét rossz útra tereli a keresztények egyre sürgetőbb önétéklését, reformációját, vagy bibliai szóval, megtérését. • Szükség volna egy hosszú, politikától mentes, társadalmi közmegegyezésen alapuló tervre az állam és az egyház történetileg kialakult összefonódásának felszámolására. • Óvni kell az egyházakat attól, hogy az állam adminisztratív segítségét használják fel a maguk működésének biztosítására. • Óvni kellene a magyar társadalmat attól, hogy az egyenlő egyházak között legyenek „még egyenlőbbek”. Az állam őrizze meg neutrális pozícióját az egyházakkal kapcsolatban. • Mindenkit annyi és olyan szabadság illet meg, amennyivel felelősen élni tud a társadalom javára. (részlet a könyvből)

JÓ LENNE – NEM HIVATALOS SZINTEN, HANEM AZ EGYÜTTGONDOLKODÁSRA KÉSZ, ELŐÍTÉLETEKTŐL SZABADULNI AKARÓ EMBEREK BARÁTI KÖZÖSSÉGÉNEK SZINTJÉN

– ELKEZDENI NYITOTTAN BESZÉLGETNI, BIZALOMMAL EGYMÁST MEGISMERNI

-

ÉS A KERESZTÉNYEKNEK EGYMÁST ELFOGADNI, TÁMOGATNI

- ÉS SZERETNI. Dr. Szigeti Jenő


21

VALLÁSSZABADSÁG A

VALLÁSSZABADSÁGÉRT VALÓ KÜZDELEM A VALLÁSOS EMBEREK DOLGA, NEM A POLITIKAI PÁRTOKÉ.

NEMZETKÖZI VALLÁSSZABADSÁGI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA 2011. november 21. Budapest Terézvárosi Adventista Gyülekezet

A Parlament által meghozott új vallásügyi törvény a jelenlegi formájában minden egyház részére sok problémát okoz, amelyről már rengeteg nyilatkozat, tiltakozás hangzott el, és beadványok kaptak nyilvánosságot. A BUDAPEST TERÉZVÁROSI ADVENTISTA GYÜLEKEZET döntése alapján sikerült megszervezni egy olyan konferenciát, amelyen hazánk legjobb teológusai, vallásügyi és jogtudományi szakemberei vállaltak előadásokat, hogy együtt összegezzék és szakmailag alátámasszák a törvény alkalmazásával kapcsolatos reális kifogásokat, illetve javaslatokat tegyenek a mindenki által elfogadható megoldásokra. Mindezzel a vallásszabadság keresztény-, európai-, emberjogi értelmezéséhez szeretnének szakmai segítséget adni a politikai döntéshozóknak.

PAP (KOVÁCS) GÁBOR (1827-1895) dunántúli református püspök 1876. december 9-én a parlamenti vita során a baptisták védelmére mondott beszédében a következőket mondta: „Az eszméknek apostolaik vannak. Meyer Henrik saját meggyőződése szerint jár, és az ő vallásának igyekszik híveket téríteni. Nem a terjesztők térítenek, hanem az eszmék. Az igazságok térítenek, és véleményem szerint az igazság nincsen egy felekezetnek sem kizárólagos birtokában. Aki az igazságot terjeszteni akarja, a tudomány fegyverével, az eszmék harcterére köteles lépni. Amikor az eszmék egymás közti harcában kifejlődik az igazság, mindenki csak nyer általa. Amely egyház érvek ellen nem érvekkel, hanem hatalommal, elnyomó fegyverekkel küzd, azon egyház elismeri, hogy nincs igazsága, gyenge. Vagy ha igazsága van, fölkentjeiben nincs erő az igazságát bebizonyítani.” (Zeller Árpád: A magyar egyházpolitika 18471895. Bp. 1896 II. kötet 522. old.)

22

Budapest, Székely Bertalan u. 13.

A konferencia felkért védnökei: Dr. Sólyom László elnök Dr. Várszegi Asztrik főapát NEMZETKÖZI TÁMOGATÓ SZERVEZET: IRLA International Religious Liberty Association TÁMOGATÓK: „Boldog Élet” Alapítvány Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség Keresztény-Zsidó Társaság Kisegyház-kutató Egyesület Magyar Jogász Egylet Egyházjogi Szakosztálya Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar A konferencia előadói: Dr. Kukorelli István - Egyetemi tanár, az MTA doktora. 1999 és 2008 között az Alkotmánybíróság tagja. A Bencés Diákszövetség elnöke. Dr. Schanda Balázs - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar dékánja Dr. Rixer Ádám - Károli Gáspár Református Egyetem, Állam és Jogtudományi Kar, Közigazgatási Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense Dr. Boleratzky Lóránd Lóránd- Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség tiszteletbeli presbitere, nyugdíjas ügyvéd, egyetemi magántanár DDr. Máté-Tóth András -Teológus, valláskutató, Szegedi Tudomány Egyetem, Bölcsészet Tudományi Kar Vallástudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára Kamarás István OJD - Író, szociológus, akadémiai doktor (DSc) Dr. Török Péter - OTE tanszékvezető-szociológiai tudományok, vallástudományok Dr. Fazekas Csaba - Egyetemi docens, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Dr. Köbel Szilvia - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, tudományos főmunkatárs Dr. Rajki Zoltán - Pannon Egyetem, egyetemi docens Dr. Szűcs Ferenc - Károli Gáspár Református Egyetem Rendszeres Teológiai és Ökumenikai tanszékvezető egyetemi tanár Dr. Hubai Péter - Wesley János Lelkészképző Főiskola Vallástudományi Intézet egyetemi tanára, a történettudomány kandidátusa Dr. Szécsi József - Vallásfilozófus, Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem c. docens, MTA - ORZSE Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára Dr. Szuromi Szabolcs (felkért előadó) Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora


MIÉRT OLVASSUK EL? Megemlékezzél az útról…

Szigeti Jenő egy korábban megjelent könyvét (Szabadegyházak Tanácsa 1981.) ajánljuk miden olvasó figyelmébe.

Múltba tekinteni, megismerni azt az utat, amit elődeink (családunk, egyházunk, szakmánk, nemzetünk etc.) megtettek, több okból elengedhetetlen. Egyrészt a jelen helyzet a múlt eseményeinek folyománya, megérteni és helyesen értelmezni azt a múlt ismerete nélkül lehetetlen. Jövőt meghatározó döntéseket hozni a múlt ismerete nélkül – életveszélyes. A hiba garantált. Másrészt az önismeretünkhöz ismernünk kell a gyökereinket. A ’kik vagyunk? és a ’kikké akarunk válni?’ kérdések megválaszolásához. A minap bemutattak a rádióban egy francia cipészmestert, David Balazicot, aki elhatározta, hogy ezt a kihalófélben lévő mesterséget műveli, méghozzá magas szinten. Saját tervezésű cipőit sorszámmal ellátva adja ki a kezéből a megrendelő részére. Honlapján olvasható ars poétikája: „Megpróbálok feléleszteni egy régi szakmát, ami a múltból meríti az erejét.” Igen, erőt meríthetünk a múltból, sok példát találhatunk az emberi helytállásra és Isten gondviselésére, ami végig kísérte az Őt követőket. /Aki szakmájában elkötelezett, sok esetben a közösségben is aktívabb: Balazic úr választott lakhe-lyén, Nagymaroson megszervezte a tűzoltó egyesületet hagyományőrzési céllal. Ő maga sokat tanult elődeitől és kincsként őrzi az ajándékba kapott régi cipész szerszámokat./ Szigeti Jenő kötete tanulmányok füzére, melyek egy-egy szabadegyházi közösség történelmének valamely fontos részletét mutatják be. Első ránézésre talán azt gondolja az olvasó, hogy a saját egyházán kívül más egyház története unalmas, érdektelen. De ahogy elkezdjük olvasni valamelyiket, rájövünk, hogy betekintést nyerünk a kor történelmébe és legtöbbször a „főszereplő” egyház többi egyházzal való kapcsolatába is. /Például a nazarénus énekeskönyv összeállításának

történetében olvasni evangélikus, református neveket, vagy a diplomáciai küldetésnél baptisták, reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, adventisták egyaránt meg vannak említve./ Az egyházak története összekapcsolódik, különösen megszorítások, üldözések idején. És akkor mintha egy kapcsolót átállítanának a fejünkben: rájövünk, hogy ez egy igazi kincsestár, melynek darabkáival sok ismerős (pl. Huenergardt J. F., Kiss János, Michnay László); kevésbé ismerős (Spurgeon), vagy teljesen ismeretlen (Rotmayer János, Sós István) testvér munkáját, a hozzájuk köthető eseményeket és egyszersmind a XIX. és a XX. század történelmét látjuk világosabban. Már nem tudom, mi fogott meg előbb, a tartalom vagy a forma. Mert nagyon unalmasan, vagy terjengősen is meg lehet írni ezt a témát. De ezek a tanulmányok az elejükön megragadják az olvasó figyelmét és végig meg is tartják. Érdekesek; nincs bennük felesleges szó, a bevezetés is pont annyi, amennyi szükséges. A szerző tudományos, pontos, mértéktartó fogalmazása időtállóvá teszi munkáját. Választékos szóhasználata, a pontosan odaillő kifejezés alkalmazása, a tekintélyes méretű bibliográfia, a kutatómunka alapossága bizonyítja, hogy a szerző már harminc – harmincöt évvel ezelőtt is a tudomány embere volt. Mércét állít fel a tudományos kutatómunka terén, aminél nem szabadna lejjebb adni. Újra a nazarénus énekeskönyv kutatását felhozva: nem elégszik meg a magyar nyelvű forrásanyag kutatásával, hanem az előd, a német nyelvű könyv történetét is feltárja. Apró ablakok ezek a tanulmányok, melyeken keresztül nem várt széles horizontot pillanthatunk meg. Vágjunk bele bátran és sorban nyitogassuk ki ezeket az ablakokat! Nem fogjuk megbánni, fontos tudásanyaggal leszünk gazdagabbak! (Gyarmati Gyöngyi)

MEGRENDELÉS: [email protected], vagy gyülekezetünk címén.

Miért van annyiféle vallás? A kereszténység nem tannak, eszmerendszernek, elméleti igazságok, misztikus titkok hirdetésének indult, hanem egy olyan életformának, ami Isten teremtési rendjének megfelel. Jézus egy, az önzéssel, minden bűn gyökerével szembenálló értékrendet hagyott ránk örökül, ami uralkodás helyett szolgálni akar a másiknak. Mi ebből filozófiát, teológiát, dogmákat, ideológiákat gyártottunk, hogy az uralkodást szolgálatnak lehessen álcázni. Jézus tanításából valláspótlékként működő ideológiák lettek, hamis politikai hitek, amivel a gyakorlati kereszténységet szeretnénk pótolni. A szerző gondolatai arra kívánnak rávezetni, hogy ne vallásfelekezeteket keressünk, hanem kapcsolatot Jézus Krisztussal és az Ő tanításával, a tiszta igazsággal.

Miért éppen a szombat? Azért, mert Isten ezen az általa kiválasztott és megáldott napon hív minket, hogy találkozzunk és ünnepeljünk Ővele. Mit jelent ez a találkozás és ez az ünnep? Erre felel a Biblia tanításainak feltárásával ez a kis könyv, amely segít rátalálni erre a napra, és élni vele. Minden szombat egy állomás hazafelé, ahol elszakíthatatlan közösségben leszünk Istennel, egymással és a teremtett világgal. Semmit sem viszünk el a földről, de a teremtés emléknapja, a szombat a Biblia ígérete szerint örökre a miénk marad. A szombat - jel, az értünk cselekvő és a bennünket váró Krisztus kegyelmének a jele. Vajon felismerjük-e benne Isten ajándékát?


23

REFORMÁCIÓ

Azok a régi dalmát házak...

I MACSOPORTUNK

LEGUTÓBBI TANU L M Á N YA

Évekkel ezelőtt Ó-Dalmáciában a házakat bitumenes mészkőből építették. Ez a mészkőfajta puha, könnyen vágható és formálható. Az egész ház ebből az anyagból készült, a falak, a tető, a padlózat, kívül és belül egyaránt. Ám, amikor végeztek az építkezéssel, a ház még mindig lakhatatlan volt, mert a bitumen erős szagát árasztotta. Az egész épületet csak akkor tekintették befejezettnek, ha előtte felgyújtották. Egyre csak égett, egészen addig, míg a tűz teljesen kiszívta a bitument az azzal telített kő pórusaiból. Ezután a ház pedig szilárdan állt, és immár tökéletesen tiszta és lakható volt. És később bármilyen tűz ütött ki, az épület tűzbiztos volt, mert már semmilyen éghető anyag nem maradt a szerkezetében.

Természetünknél

fogva, s helytelen döntéseink, választásaink következtében mi is éghetőek vagyunk, akiknek jellemét átjárja a bűn. A Szentlélek tüze most megtisztíthat és megszabadíthat bennünket a bűn hatalmából, hogy majd megszabadulhassunk a bűn puszta jelenlététől is Jézus visszatérésekor. „Mert a mi Istenünk megemésztő tűz” a bűn számára, bárhol is legyen az. (Zsid 12:29) Krisztus arra hív bennünket, hogy jelenlétének tüzében keresztelkedjünk meg most, és akkor megemésztődhet bennünk a bűn, s elkerülhetjük később a bűnnel együtt járó elpusztulást. E tűzzel való megkeresztelkedés a Szentlélek mindent átható, alapos munkája az életünkben. Akkor következik be, amikor időt szánunk Istennek. Időbe telik ugyanis, míg az Úr meg tudja mutatni számunkra azokat a terüleket az életünkben, amelyek nem egyeznek meg akaratával. Időbe telik, amíg fel tudja fedni számunkra azokat a jellemvonásainkat, bűnös szokásokat és viselkedésformákat, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy igazán megismerjük őt. Az Istennel való mély lelki kapcsolat kialakítását nem lehet elkap-

24

kodni. Ezért arra indít, hogy „csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46:11). A Szentlélek keresztségében akkor részesülhetünk, amikor térden állva így imádkozunk Dáviddal: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem... a te Szentlelked ne vedd el tőlem. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem” (51:12-14). A Szentlélek akkor kér bebocsátást hozzánk, amikor csendesen elmélkedünk Igéjén, és arra törekszünk, hogy még krisztusibb, még inkább istenfélő életet éljünk. Krisztusnak a Szentlélek által való személyes jelenléte megtisztító hatással bír. A Lélek ugyanis lelkünk minden zugát átvilágítja, megvizsgálja gondolatainkat, megtisztítja szívünket, és új erővel tölti meg lelki életünket. Rajtunk áll, hogy engedjük-e, hogy a Szentlélek megtisztító tüze, s az ő keresztsége megeméssze a salakot életünkben, vagy visszautasítjuk, és mi magunk emésztetünk meg, amikor „a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel” (Mal 3:2-3). A Szentlélek úgy hat, mint az ötvös tüze. Istenünk arra vágyik, hogy felszámolja a bűnt életünkben. Lelke által felfedi előttünk büszkeségünket, önzésünket, becsvágyunkat, kapzsiságunkat, bíráló lelkületünket, testi vágyakra irányuló gondolatainkat, önromboló szokásainkhoz ink inkhoz való megkötöttsé-


günket. Ha engedjük, olyan területeket fed fel emberi természetünkben, amelyekről korábban fogalmunk sem volt. Malakiás kijelenti, hogy a Lélek meg akar tisztítani bennünket. Nem siet, nem türelmetlenkedik: nagyon jól tudja, hogy milyen hőfokon kell égnie a tűznek, amely megtisztítja életünket. Ha együttműködünk vele, teljes egészében elvégzi a bennünk megkezdett munkát. Jézus, a mi hitünk „fejedelme és bevégzője” (Zsid 12:2). Pál apostol ígérete alapján pedig meg lehetünk „győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jót dolgot, elvégzi Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil 1:6). A Mindenható sohasem cselekedhet általunk addig, amíg bennünk nem végzi el a munkát. Semmit sem tehet velünk együttműködve addig, míg nem tesz valamit értünk. Sohasem adja meg számunkra teljes mértékben a Lélek ajándékait, hacsak nem tisztíthat meg előtte, és nem jelennek meg jellemünken a Lélek gyümölcsei: az Úr szeretné kedvességgel betölteni a szívünket. Arra vágyik, hogy jellemünkben a szívesség, béketűrés, mértékletesség, szeretet, öröm, békesség, hűség és jóság uralkodjék. Mindez pedig a valódi megújulás következménye. (Részlet Mark A. Finley: Újíts meg ismét, Urunk! c. könyvéből)

IFJÚSÁG

Mire mennénk mi Isten nélkül? nélkül? Az imádság a lélek lélegzetvétele. Nélküle nem élhet a

hívő ember. Rohanó élettempónk sokszor elrabolja tőlünk a csendet, ami nélkül imádkozni nem lehet. Örülünk, hogy fiatal testvéreink közül is sokan érzik hiányát az imaközösségnek. Ezért fogadtuk örömmel, hogya a fiatalok egy csoportja Pünkösdkor Kecskeméten a közös imádkozás jegyében találkozott. Beszámolójuknak örömmel adunk helyt lapunkban.

M

ilyen érzés, amikor közel 40 ember közösen hívja Istent? Ezt a 2011. június 10-12-én Kecskeméten megrendezésre került a Pünkösdi Imakonferencián megtapasztalhattuk. Egészen kézzel fogható volt Isten jelenléte így 1980 évvel a Szentlélek kitöltetése után. A szervezők: Kecskés Luca, Németh Bence és Hoffer Zoltán voltak. Péntek este Kökényes Zsuzsa előadását hallhatták a résztvevők, amikor a közbenjáró imádságról volt szó. Mire mennénk mi Isten nélkül? Nyugodtak lehetünk Isten nélkül? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ. Majd este egy beszélgetésre került sor, ahol megosztottuk egymással az ima tapasztalatainkat és imacsoportokat alakítva öt kitűzött ima célért közösen kértük Isten segítségét. Nagyon felemelő érzés volt megtapasztalni, hogy a terem megtelik imádkozó fiatalok csoportjaival, akik szíve-lelke egy és egy célért könyörögnek. Szombat délelőtt a szombatiskolát négy csoportban vettük át, Hoffer Zoltán, Németh Bence, Zsilinszki Bálint és Kecskés Luca vezetésével. Szünet után megkezdődött az istentisztelet, ahol 50 fő gyűlt össze. A sokszínű szolgálatokat mindenki sok szeretettel fogadta. Voltak énekek, vers és jelenet is. Az istentiszteletet Szigeti Jenő tartotta, melyben Pünkösd jelentésével foglalkozott: Mit jelentett Pünkösd régen és ma?! Ebéd után három szekcióban beszélgettünk: Kalocsai Tamás csoportjában Dávid bűnbánó imá imája volt a téma, Kökényes Zsuzsánál Mária hálaimá hálaimájáról hallottunk előadást, Szigeti Jenőnél pedig a megbocsájtó imádság imádságról volt szó. Este napzártakor felmentünk Kecskemét legmagasabb pontjára, ahol énekkel és kedvenc Biblia versekkel zártuk le a szombati napot. Másnap reggel újra szekciókban voltunk, melyeken az imaéletről, különösképpen a vezetők imaéletéről, továbbá az egyházat megújító imaközösségekről hallhattunk előadásokat, mely mind rendkívül építő volt. Különösen hasznos volt, hogy a résztvevők az összes szekciót, előadást meghallgathatták, hizszen forgó csoportok voltak. Bízom benne, hogy még több lelkesedéssel, lélekkel és értelemmel tudjuk ezután megszólítani Istent imádságainkban. Köszönjük az előadóknak, Dr Szigeti Jenőnek, Kökényes Zsuzsának és Kalocsai Tamásnak a lelki vezetést, a dicsőítő csapat tagjainak pedig az éneket, valamint mindenki részvételét, aki velünk ünnepelte a Pünkösdöt. (Kecskés Luca)

„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Dávid zsoltára 51.)

ŐSZI IMAHÉT

OKTÓBER 29-NOVEMBER 5. MINDEN ESTE 6 ÓRAKOR

ISTEN MEGMENTŐ KEGYELME -AZ ADVENTIZMUS SZÍVE Imaheti tanulmányainkban Jézusnak a szentélyben végzett szolgálatáról olvasunk és beszélgetünk, melynek üzenete nem csupán teológiai okfejtés, inkább egy személyes út, amelyen át felfedezzük és megértjük Isten kegyelmét. Jézus közbenjárói szolgálatának köszönhetően mindig rendelkezésünkre áll a segítség. Erről beszélgetünk és imádkozunk az imahéten. Mindenkit szeretettel várunk!


25

Mindeddig megsegített minket az Úr!

Áld meg e házat, jó Atyánk, Mennyei áldást árassz ránk, Hogy mind az ki e házban van, Csak néked zengjen boldogan!

ÚTRAVALÓ

„Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12:29)

Égj bennem, te, tűznek Istene, Égj újra és égess szívembe, Teljes énem emészd fel, Uram, Míg lelkem csak „tűz lángja” marad.

É GET ETT

MÉSZK Ő H Á Z A K

DUBROVNIKBAN

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

Recommend Documents