GYÜLEKEZETI HÍRADÓ A Z EMBERI KAPCSOLATOKÉRT. Misszió. Művészet. Közösség HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE. 22

HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ Misszió

Művészet

Közösség

AZ

EMBERI KAPCSOLATOKÉRT

22. szám NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ

2006. III. NEGYEDÉV

2006. III. negyedév

tartalom Bevezető gondolatok

Erdélyi László: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen...”

3

Emléktábla avató ünnepély Szentelési ünnepség A Terézvárosi Énekkar itthoni- és vendég-szolgálatai Fiatalos dallamok Látogatás a Tassi Szeretetotthonban Vendégünk volt Royce Williams Jótékonysági aukció

4

Események

Keresztség - Búcsúzás Küldetés Ha vétkezik a te atyádfia

5 6 7 8

Misszió

9

Üzenet

10

Hálaadás délutánja Jézus Krisztus visszajövetele előtt „Emlékezzetek Lót feleségére!” „... ha lenne egy kicsit több időm!”

Keresztény Művészeti Estek

11

A vers a lélek kenyere - költői este Ami megmarad... Az ELTE Bartók Béla Énekkara estje

12 13

Epizód A megbocsátás mítosza

15 16 17

Idősek Partija 2006

18

A lelkészfeleségek hivatása

19

Előterjesztés az Élet-és Egészség Kiadó Kft. működtetéséről

20 22 23 24

Szombatiskola Nap Család Boldog pillanatok Derűs Napok Elődök nyomán Egyház

Egészség Szolgálati beosztás Bécsi kirándulás

Emléktábla avatás

14

Szünetben A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Bodnár János A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr.Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros A Gyülekezeti Híradó 800 példányban jelenik meg minden negyedévben. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat. Az erre vonatkozó igényeket a gyülekezet címén, telefonján, illetve e-mailben lehet jelezni. Továbbá folyamatosan várjuk az olvasók írásait és véleményét!

2

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2006. III. NEGYEDÉV

Bevezető gondolatok Erdélyi László:

„Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket” „Mert sokan jőnek majd az én nevemben” (Mt 24:4-5)

A téma indító gondolata fölött töprengtem, amikor megcsörrent a mobilom. Kecskemétről érdeklődött egy férfihang, én vagyok-e a Liszt Ferenc utcai templom lelkésze, majd azt kérdezte, milyen fordítású Bibliát használunk. Károli Gáspár nevét helyeslőleg fogadta. Az istentiszteletek szombati időpontját azonban furcsának találta, mivel szerinte a keresztény egyházak a vasárnapot, az „Úr napját” ünneplik. Amilyen fontos volt telefonálómnak a Károli Biblia, olyan meglepőnek találta az általa elismert Biblia szerinti szombat megünneplését, mivel más egyházak másként gyakorolják. Barátunk példája jól szemlélteti a hagyományokhoz, saját szabályaihoz ragaszkodó, de a Biblia igazságát elvető vakbuzgó embert, aki kezében az általa hitelesnek tartott Bibliával, a benne található kijelentéseket képtelen elfogadni önmaga számára. Az ószövetségi farizeusok is ragaszkodtak az „írásokhoz”, de annak ihletőjét elvetették. Imádták a templomot, de a templom Urát megfeszítették. A legsúlyosabb tévedés az lesz, amikor teljesednek Jézus szavai: „jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik” (Jn 16:2). Ez történt Jézus keresztre feszítésekor is. A Jézus elítélésével és meggyilkolásával kapcsolatos minden részletet a főpap otthonában az írástudók, a főpapok és a nép vénjeinek gyülekezete dolgozta ki. Közben megpróbáltak ügyelni az ünnep formális megtartására, ami végül is nem sikerült. Hogyan jutottak ide, ezek az írást ismerő, a szabályokhoz görcsösen ragaszkodó emberek, akik Heródes kérdésére még idézték a Jézus születésének helyére utaló próféciát? Nikodémus az ő nevükben is kijelenti: „tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul”. Amint azonban múlik az idő, a Jézussal való szembenállásuk miatt egyre inkább elveszítik látásukat. Egymás után hozzák döntéseiket Jézus megölésére, a harminc ezüstpénz kifizetésére, Jézus elfogatására, a tömeg rábeszélésére, hogy Jézus helyett Barabbás elbocsátását kérjék, majd a katonák lefizetésére, hogy hazudjanak, tagadják le Jézus feltámadását. Mindezt a főpap házában, a főpapok, a nép vénjei és írástudói cselekszik. Hogyan TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

történhetett ez meg? Miként veszíthette el egy ilyen köztiszteletben álló testület a hitelét, becsületét? Hogyan volt képes ennyi ember egymást támogatva a hazugságban oly messzire elmenni?! A választ keresve vessünk egy pillantást Jézus szavaira. Az Úr, a tanítványok kérdésére válaszolva, nem időrendi, hanem fontossági sorrendet alkalmaz; a próféciai képsor végén teljesedő jelet előre hozza: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben” (Mt 24:4-5.24.) Három kérdés vetődik itt fel: Kik lesznek a hitetők? Kiket akarnak elhitetni? Milyen tanítással végzik a hitetést? Mivel a támadás éle főképpen a választottak ellen irányul, nyilvánvaló, hogy reájuk nem egy ateista agitátor, nem is egy katolikus vagy krisnás főpap jelenti a veszélyt, hanem olyan valakik, akikben ismeretük alapján megbíznak, akik ugyanazt az igazságot vallják és követik, de az Úrral való kapcsolatukban valahol még nem látható törés következett be, és anélkül, hogy ezt maguk is elhinnék önmagukról, Isten ügyének ellenségeivé válnak. A „júdeai próféta” veszte az a valaki lett, aki azt mondta magáról: „én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem az angyal szólott az Úr beszédével” (1Kir 13: 18). A hitetés veszélyéről E.G. White írja: „Olyan jellegű megtévesztések jönnek közénk, amelyek, ha lehetséges volna, még a választottakat is félrevezetnék.” (Szem. II.16.o.) „Sátán célja annyi igazságot keverni a hazugságba, hogy a megtévesztő jelenségek által hatástalanná tegye Isten valódi munkáját” (U.o. 74. o). „Sátán tud szolgálni az igazsághoz megtévesztően hasonló hamisítvánnyal, becsapva azokat, akik engedik magukat becsapni, akik szeretnék elkerülni az igazság kívánta önmegtagadást és áldozatot” (NK. 470.o.). Egyértelmű tehát, hogy Sátán az igazság hamisítványával, hithűnek tűnő, befolyásos, nagytekintélyű egyháztagok által igyekszik megtéveszteni, ha lehet, a választottakat is. Nem bízza munkáját kontárokra, sem tapasztalatlan emberekre. Olyan emberekre van szüksége, akik a hazugságot úgy tudják előadni, hogy az a lehető legjobban hasonlítson az igazsághoz, hogy a leghihetőbb legyen a választottak számára is. A megkísértés pusztájában maga Sátán végezte a támadást a Megváltó ellen. A tét nagy volt, ezért

nem bízta ezt a nagyjelentőségű csatát valamelyik alsóbbrendű angyalára. A végső drámai jelenetekben ismét ő lesz a főszereplő. Saját maga fogja utánozni Krisztust. „A lázadás és hitehagyás levegőjét szívjuk, és ez reánk is hatással lesz, hacsak hit által Krisztusra nem függesztjük gyámoltalan lelkünket. Ha az emberek ilyen könnyen félrevezethetők most, hogyan fognak megállni akkor, amikor Sátán megszemélyesíti Krisztust, és csodákat visz véghez? Ki áll majd rendíthetetlenül csalásakor, amikor Krisztusnak vallja magát, holott csak utánozza Krisztus személyét, és csak látszólag végzi Krisztus munkáját? Mi fogja visszatartani Isten népét attól, hogy hamis krisztusok szolgálatába álljon?” (U.o. 374.o) „Rohamosan közeledünk ahhoz az időhöz, amikor Sátán elbűvölő befolyásának minden válfaját latba vetve fog dolgozni, és azok, akiket tevékenysége már most elbűvöl, bele fognak sodródni az ördöggel való közös munkába. Gonosz angyalok tevékenykednek szüntelen az emberi szívekben. Sátán mindenkit felhasznál, aki nem áll a Szentlélek vezetése alatt” (U.o. 49.o). Egyedüli védelmünk Krisztus, csakis segítségével kerülhetjük el Sátán csapdáit. A számunkra adott tanácsok egyértelműek: Kerüljük Sátán területét, mert kivonhatjuk magunkat Isten oltalma alól! Legyünk éberek, ápoljuk kapcsolatunkat az Úrral! Isten Igéje legyen számunkra a döntő, eligazító tekintély minden helyzetben. Ne alkudjunk meg a bűn leghalványabb árnyalatával sem önmagunknál, mert megromlik ítélőképességünk! „Szemünk láttára történnek majd csodák, betegek fognak meggyógyulni. Felkészültünk-e azokra a kísértésekre, amelyek ránk várnak, amikor Sátán az ő mesteri csalásait még tökéletesebbé teszi? Most kell felkészülnünk mindnyájunknak a nagy harcra, hogy megállhassuk helyünket. Az imádsággal kutatott és megélt Isten igéje iránti bizalom lesz a védőpajzsunk Sátán hatalma ellen. Ez vezet bennünket Krisztus vére által győzelemre.” (Schatzk. I.89.) Ne bocsátkozzunk találgatásokba, körülöttünk élő személyek felől. Sokkal inkább tegyük fel azt a kérdést, amelyet az Úr Jézusnak az őt eláruló Júdással kapcsolatos kijelentése váltott ki a tanítványokból: „Én vagyok-e az, Uram?” 2006. III .NEGYEDÉV

3

Események Emléktábla avató ünnepélyt tartottunk június 3-án szombaton a Budapest Terézvárosi Gyülekezetben. Michnay László testvér, a Hetednapi Adventista Egyház országos elnökeként Isten segítségével hatvan zsidó honfitársunk életét mentette meg a holocaust idején, akiket az alagsorban bújtatott el és hosszú hónapokon keresztül táplált élelemmel és reménnyel. Peterdi Andor (Várnai Zseni férje) a hozzá írt költeményében ezért a hőstettért „az üldözöttek aranyszívű papja” elnevezést adta neki. A Dunamelléki Egyházterület vezetősége ennek az emberséges tettnek állított emléket, sok meghívott vendég jelenlétében. Az emléktábla leleplezése előtt a Fúvós-zenekar játszotta el az izraeli és a magyar himnuszokat. A napokban Erdélyi László szerkesztésében megjelenik Michnay László emlékirata „Egy ember az ertelenségben” címmel. Még az év elején döntött úgy a gyülekezet közössége, hogy ifj.Szabó Miklóst presbiterré, Nyári Istvánt pedig diakónussá szenteli. A szentelési szertartást - április 29-én - dr.Tokics Imre, a Dunamelléki Egyházterület elnöke és Bodnár János, a gyülekezet lelkésze végezte. A felszentelő imában a gyülekezet valamennyi presbitere részt vett, ezzel is kifejezve a gyülekezet egyhangú támogatását és a szolgálat iránti közös elkötelezettségünket. A presbiteri kar nevében dr.Erdélyi László első presbiter Sík Sándor: Küldetés című versével köszöntötte a szolgálatban megerősített munkatársainkat, amelynek két gondolata igazán jellemző testvéreink szolgálatára: „Nem kívántatik tőled sem különb amennyit egy kisember megtehet! Ha hétszerte méltatlanabb volnál Légy hetvenhétszer alázatosabb!

A

mikor egyszer – gimnazista koromban – azt feleltem édesanyám unszolására, hogy én délután már nem megyek vissza a gyülekezetbe, elhallgatott és szomorúan nézett rám. Ő már tudta, hogy mit jelent az, ha a kényelmesebb utat választom. És bekövetkezett az, amitől ő talán már régen félt: többet nem jártam az imaházba. A világ csábítása, az én gyöngeségem, Sátán szüntelen kísértése, gonoszsága elérte célját: kirepültem a világba; olyan messzire és mélyre, hogy onnan – így utólag visszatekintve még reményem sem lehetett, hogy ismét emberré legyek s a harcból – amit önmagamért vívtam a gonosszal – győztesen kerüljek ki.

4

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

25 évvel ezelőtt ültette el Zarka Magdolna a jeruzsálemi Yad Vashem parkban azt a fát, amely Michnay László emlékét őrzi A Világ Igazai (The Righteous Among the Nations) fasorjában, ahol azoknak a keresztényeknek ültetnek emlékfát, akik zsidókat mentettek meg a Holocaust alatt. Michnay László emlékére most abban a házban avattunk emléktáblát, ahol az üldözötteket bújtatta, a gyülekezet segítségével és támogatásával. Az avatási ünnepségen elhangzó visszaemlékezésekből megtudhattuk, hogy Michnay László egész életében kiállt az igazságért, a szociálisan rászorulókért és ahogy tudta, segítette őket. Az egyház vezetőjeként pedig hatalmas missziómunkát végzett azokban az időkben, amikor a közösség jórészt be volt tiltva. Richard Elofer, az Izraeli Adventista Terület vezetője ez ünnepélyes alkalomra érkezett Budapestre és igeszolgálatában a megemlékezés és a köszönetnyilvánítás mellett a mai hívőkhöz szóló üzenetet közvetített: zsidók és keresztények, atyák és fiúk - meg kell béküljünk egymással, hogy elnyerhessük a Szentlélek áldását. Az emléktáblát Zarka Péter leplezte le.

… És akkor találkoztam Istennel. Se fényesség nem volt, se angyalok kara, se zúgás, se mennydörgés. Csak csönd. És valami hihetetlenül szokatlan béke és valami csodálatos hit és remény, ami a szívembe költözött. És erő, amiről tudtam, hogy nem az enyém, de ezzel az erővel zajostól, sikerestől, kínostól odahagyhatom addigi szétzilált, teljesen amortizálódott életemet. „Nincsenek mindig nagy találkozások” – írja Páskulyné Kovács Erzsébet. Ez az volt. És felálltam, elfogadtam az Úr kinyújtott kezét, hívó szavát. Átalakította az életem, „mögöttem jár, vigyáz rám, / s megvéd, ha kell, a bajban.” (Radnóti M.) Sok év telt el azóta. Most itt ülök otthonom csendjében s az Úr végtelen szeretetén és kegyelmén gondolkodom. Engem, a teljesen érdemtelent nemcsak felemelt, hanem kiválasztott, felszentelt, diakónussá avatott, hogy szolgája, segítője legyek testvéreimnek; eszköze legyek az evangélium hirdetésének. Tegyem, amit kell: amit rám bízott. Az érzés felemelő, csodálatos, megmagyarázhatatlan. A feladat nyomasztó, nehéz teher, aminek végzéséhez – hiszem - Ő ad erőt. A köszönet kevés. Alázatosan állok előtte. Szólni nem tudok, csak a szívemet nyújtom. Túrmezei Erzsébet sorai jutnak eszembe: „Ádám késő utóda – hazaértem…” (Nyári István) 2006. III. NEGYEDÉV

Események Húsvéti ünnepélyt tartott április 16-án szombaton este a Budapest Terézvárosi Gyülekezet Kórusa. Krisztus haláláról és feltámadásáról énekelni a legszentebb szolgálatok közé tartozik, de egyúttal a legszebb kórusműveket is írták erre a témára. A műsor igényesen lett összeállítva, Nyári István verses betétjei áhitattal töltötték meg és Bodnár János igehirdetésének jobb megértését segítették . Először hangzott el a gyülekezetben Sík Sándor A keresztút című művének I.Stációja, amely a húsvéti versek közül az egyik legszebb, amit valaha is írtak. A Kórus hetek óta komolyan készült erre a szolgálatra. A program összeállítása és betanulása mellett saját pénzükből új ruhákat vásároltak erre az alkalomra, hogy az egységes kinézettel is növeljék az ünnepélyességet, szemléltessék a közös akaratot, a szolgálatra való együttes elkötelezettséget. Június 3-án szombaton este pünkösdi ünnepélyt hallhattunk a Központi Kórustól, Nagy Imre vezetésével.

A Budapest Terézvárosi Gyülekezet Énekkara Az énekkari számok mellett számos vers is elhangzott, kihangsúlyozva a pünkösdi ünnep jelentőségét. Dr.Hangyás László igeszolgálatában felhívta a figyelmünket arra a párhuzamra, amely az ószövetségi ünnepek és az utolsó időkben élők várakozásai között áll fenn. Az ószövetségi Izrael életében a Húsvét, a Pünkösd és a Sátoros Ünnepek voltak a legfőbb ünnepek. Most újra várjuk a pünkösdöt, a Szentlélek mindent meghaladó mértékű kitöltetését, amely után már csak a sátoros ünnep következik, amikor „Isten sátora az emberekkel van és velök lakozik” (Jel 21,3). Az első pünkösdre való emlékezés tehát egyben felkészülés is kell legyen Jézus eljövetelére.

A Központi Kórus Énekkarunk rendszeresen látogat el Erdélybe, ezúttal Nyárádszeredára hívták el őket. Ezek a szolgálatok és kirándulások mindig fontos események a kórus életében. Az együtt töltött idő, a felkészülés és a szolgálat erősíti a közösséget, színvonalasabb éneklésre, szorgalmasabb tanulásra ösztönöz. A helyi gyülekezet lelkésze magas szintű zenei felkészültsége miatt még inkább igyekezett a kórus a lehető legszebb szolgálatot bemutatni. A délutáni istentiszteletre közös éneklést hirdettek meg, amelyre a délelőtthöz hasonlóan az egész gyülekezet megtelt testvérekkel, vendégekkel. A kórust elkísérte Farkas Attila gyülekezetünk fiatal lelkésze, feleségével, és közelebbről megismerve egymást a hétvégén szorosabb barátság alakult ki a kórus és a fiatal lelkész házaspár között. Reméljük, a későbbi szolgálatokban is örömmel vesznek részt. A nyárádszeredai gyülekezet kedves és bőséges vendéglátását köszönjük. Szeretettel várjuk Őket viszontlátogatásra, hogy közösen szolgáljunk itt nálunk, a Terézvárosi Gyülekezetben is.

A Budapest Terézvárosi Gyülekezet Énekkara Nyárádszeredán, vezényel: Debrenti Enikő

A Fúvós-zenekar csapata pünkösdkor Zsórifürdőre kirándult. Az esős idő ellenére remek volt a hangulat. Bográcsos babgulyást, grillsütést terveztek, ezért az eső miatt bekéredzkedtek egy autós kempingbe. Itt remek helyet és menedéket találtak maguknak, nem maradt el a sütés-főzés. Megpróbáltatásaik nem értek véget, mert meggyulladt a grillsütőjük is, de ettől még érdekesebb volt az ebédkészítés. Ezek a kirándulások építik és erősítik a zenekar összetartását, ezért sokszor keresik az alkalmat a közös programokra. Csak így tovább, Fúvósok! TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2006. III .NEGYEDÉV

5

Események Fiatalos dallamok Különös tapasztalatnak lehettek részesei azok, akik a hazánkba látogató finnországi Toivonlinna Gimnázium fiataljaiból álló kórus zenei programján vettek részt. A kórust Csizmadia Róbert lelkész és finn felesége kísérte el és mutatta be a gyülekezetnek. A lelkes, keresztény diákokból álló kórus egy órás műsort adott, három nyelven - finnül, angolul és latinul - énekelve. Az énekek dallama szép, stílusuk vidám és fiatalos volt. Amint a fordításból kiderült Isten nagyságáról és a mennyről énekeltek. Két dolog azonban szokatlan volt: a gyors ritmus és az ehhez kapcsolódó tánchoz hasonlító mozdulatok, amit legjobban a kórusvezető dinamikus mozgásában lehetett látni. Erről a zenei stílusról a vélemények megoszlanak. Sokan a világihoz hasonlító zenét látnak benne, ami a vallásos közösségünk érzelmi világára káros lehet. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy ezekkel a vidám dallamokkal könnyebb elérni a fiatalokat, ezenkívül a zsoltáríró is szól az Úr hangos énekléssel és tánccal való dicséretéről. Ez a két ellentétes nézet Angliában, Newboldban a gyülekezet kettéválásához vezetett. Egy időben két istentiszteletet tartanak, más énekekkel és hangszerekkel. Természetesen minket ez a veszély nem fenyeget. A fiataloknak megadjuk a lehetőséget különféle zenei programok keretében, hogy a hozzájuk közel álló énekekben dicsérjék Istent. Emellett az istentiszteleteken a fiatal zenészek és énekesek rendszeresen örömmel és igényes ének-és zenei művekkel szolgálnak. A fiataloknak és jónéhány idősebb testvérnek tetszett a finn kórus, a gyülekezet többsége is szeretettel, de más véleménnyel fogadta szolgálatukat. Engem nagyon megragadott a mosoly, ami minden egyes énekes arcán ragyogott, a jókedv, a lelkesedés, az összetartás. A táncszerű mozdulatokat viszont nem helyeslem, nem az én izlésemhez illőek. Mindenki olyan zenét válasszon, ami őt személyesen Istenhez emeli, viszont arra vigyázzunk, hogy szélsőségekbe ne essünk. (Kovács Szilvia)

6

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Látogatás a Tassi Szeretetotthonban Június 13-án a hagyományunkhoz híven a Tábea és a Nevelési Osztály közös szervezésében meglátogattuk a tassi Szeretetotthont. Gyülekezetünkből is több testvérünk él a Tassi Otthonban, akiknek különös örömöt jelentett a gyülekezeti tagokkal való találkozás.

Június 24-én szombaton délelőtt vendégünk volt Royce Williams testvér, az „It Is Written” Evangélizációs Szolgálatok munkatársa. A 2007. március 23-tól április 1-jéig tartandó budapesti evangélizáció főszervezőjeként érkezett Magyarországra, hogy előkészületeket tegyen Mark Finley utódja, Shawn Boonstra előadó, az „It Is Written” igazgatója jövő évi evangélizációs sorozatával kapcsolatban. Royce C.Williams 23 évig dolgozott a Távol-Keleten, mint misszionárius. Most először jár Magyarországon. Williams testvér nagyon lelkesítő előadást tartott délelőtt. Felhívta figyelmünket arra, hogy a missziót nem az evangélizátoroknak kell elvégezniük, hanem az mindannyiunk személyes ügye. Royce Williams este részt vett a Keresztény Művészeti Estek hangversenyén is, mivel - mint elmondta - nagyon szereti a zenét.

A gyerekek lelkesen készültek különböző szolgálatokkal. A délelőtti program az anyák napja gondolatának keretében hangzott el. Ambrus Sándor ifjú testvérünk a család és a gyermeknevelés témájában emlékezett az édesanyák szolgálatáról. Délben az Otthon vendégszeretetét élveztük és bőséges finom ebédet szolgáltak fel. Az ebédszünetben minden szobába ellátogattunk, és átadtuk a gyülekezet ajándékcsomagjait. Jó volt látni az idős

arcokon megjelenő hálás mosolyokat köszönetüket a gondoskodásért. Gyermekeink sokat beszélgettek idős testvéreinkkel, akik elmondták saját gyermekkoruk élettörténeteit. A délutáni istentiszteleten az idősekkel közösen énekeltünk, ami felejthetetlenné tette mindannyiunk számára ezt a szép napot. Köszönjük gyülekezetünk tagjainakLesitz Magdi és Magdi néni, Simon Zoltán, Csepecz Erzsike, a Döbrei család, a Debrenti család és Bodnárné Zsóka, valamint a gyerekek - ezévben is áldozatos szolgálatát, amellyel az idős testvérek látogatásában és felkarolásában részt vettek. Imádkozzunk az otthonban lévő testvéreink életéért jó egészséget és lelki békét kívánva nekik. (Bodnárné Zsóka) Royce Williams és Csalami László

2006. III. NEGYEDÉV

Események Énekkarunk gazdag programjai sorában Vácott is járt a közelmúltban. A váci gyülekezettel már régebbi a kapcsolat és szívesen szolgálnak a gyülekezetben, melynek orgonája szép programokra teszi alkalmassá az imaházat. A vonatos utazást mindenki élvezte, és a duna-parti séta is kellemes programot és élményt nyújtott. A helyi gyülekezet vendéglátását nagyon köszönjük! A váci és a többi énekkari és egyéb kirándulásról készült képeket egyik szombat este vetítettük le, hogy az egész gyülekezet láthassa és ezáltal átélhesse közös örömeiket. A vetítést Borbáth István, a kórus „lelke” és mozgatója kommentálta, élvezetes beszámolót tartva programjaikról.

A KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK előadóművészei és szerzői - Cséfalvay Dániel, Henter Nikol, Nyári István, Szigeti Jenő, Páskulyné Kovács Erzsébet - a korábbi előadásokon készült CD és DVD felvételeiket, valamint Sipos Lajos művészi aforizma-képeit, Kutasi Miklós festőművész alkotását és dr.Erdélyi László „Napjainkban teljesedő jelek” c. prédikáció-gyűjteményét egy jótékonysági aukció céljára ajánlották fel. A felvételek és művészeti tárgyak aukción történt árusításából első alkalommal 95.000,-Ft bevétel gyűlt össze, melyet az idősek gondozására és támogatására fordítunk. A következő aukciót őszszel tartjuk. Tisztelettel köszönetet mondunk a résztvevők támogatásáért és a vásárlással nyújott adományokért!

A gyülekezeti taglétszám alakulása Keresztség Orbán Gábor

Halálozás Hangyás Istvánné Szabó Balázsné

Gyülekezeti levéllel érkezett Scheff Francisc Gábor Gábor Gábor Rita

Gyülekezeti levéllel távozott Kovács Vilmos Madaras Melinda Edit

Taglétszám 2006. március 31-én Taglétszám 2006. június 30-án

Keresztség

Búcsúzás Újabb fiatalember, Orbán Gábor talált vissza az útra és kötött szövetséget az Úrral. Nagyon örülünk Gábornak, hisz gyermekkorában itt nőtt fel közöttünk, vidám gyerek volt, ahogy mondjuk „a szeme sem áll jól”. A gyermekiskola mély gyökereiből - később bármilyen kacskaringós és hosszabb utakon - kifejlődik az a jellem, amely hittel kapaszkodik Jézusba és Őrá bízza életét. Ezt tette most meg Gábor is! Szeretettel köszöntünk gyülekezetünkben, számítunk Rád a szolgálatban és arra a mosolyodra, ami mindig optimizmust sugároz.

Szomorúan vettük a hírt, hogy Hangyás Istvánné testvérünk, Marika - váratlanul elhunyt. Néhány nappal azelőtt jókedvűen vett részt az idősek részére szervezett kerti teadélutánon. Bár kissé fáradt volt, TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

403 fő 403 fő

mégis lelkesen beszélgetett és mosolygott, jó volt vele lenni. Már a találkozóra is elsőként jelentkezett: „Én is szeretnék menni, engem se hagyjatok ki!” Amikor csak tudott itt volt a gyülekezetben, mint annyian mások idős testvéreink közül. Az életük volt a szolgálat és a közösség. Bár hiányozni fog kedves arca, mégis vígasztalásunk az, hogy lelki békében, telve tervekkel, célokkal, csendesen távozott közülünk. A családnak kívánjuk az Úr vigasztalását, hisz Isten örömteli eseményeket is tartogat számunkra, mely tovább visz az életúton, amíg együtt találkozunk majd az Ő országában!

Adjon az Úr erőt neked, hogy életed bármely nehéz harcában a gyülekezetünkben örömöt és békességet találj.

Szabó Balázsné, Ilonka néni (jobb oldalon) ő is nemrég ment el közülünk.Nehéz sorban élt hosszú évek óta egy idősek otthonában, mégis kitartott rendületlenül hite és reménysége mellett és az Úr is mindvégig Ővele volt. Példaként álljon előttünk ezen idős és beteg testvérek ragaszkodása az Úrhoz, kinek gondviseléséről ők minden találkozáskor hitvallást tettek. Emlékezzünk rájuk tisztelettel és a találkozás reménységével. 2006. III .NEGYEDÉV

7

Küldetés Ha vétkezik a te atyádfia Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások, megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.(1 Tim. 6,3-5) Gyülekezetünk ez év elejétől komolyan imádkozik a „késői eső” kitöltetéséért. Tudjuk azt is, hogy ennek egyik feltétele az az egység, amely annak idején a tanítványok között létrejött, és amelyet Jézus annyira hangsúlyozott nekik. Az „egyház” egysége azonban már régen a múlté. Szakadások, hitviták, tördelték szét a kereszténységet. Még ma is egyre újabb csoportok jönnek létre, válnak ki, de olyat még nem látott senki, hogy két keresztény csoport (egyház) egyesült volna. A viszálykodás lelkületét az egyházakon, gyülekezeteken belül egyetlen szintről sem sikerült kiirtani. Konfliktusaink inkább szaporodnak, mintsem megpróbálnánk őket csökkenteni, felszámolni, vagy legalább újakat nem okozni. Pál apostol azt állítja, hogy akik viszálykodnak, konfliktusokat gerjesztenek ahelyett, hogy inkább azok megoldására törekednének, azok semmit nem értenek, „megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott emberek”. A tanítványok kezdetben nem értették Jézus tanításait, mert amíg Ő hozzájuk beszélt, azon vitatkoztak, hogy „ki a nagyobb?” (Mk 9,31-34) Mielőtt azonban a munkát megkezdték, rájöttek, hogy rendeznivalójuk van egymással, és amikor ezt megtették, akkor kapták meg a Szentlelket. Erről szól a laodiceai gyülekezetnek küldött üzenet is: ha „…nem tudod…”, hogy milyen helyzetben vagy, nem érthetsz semmit, még akkor sem, ha azt hiszed, hogy mindent tudsz. Átok a közösségen a viszálykodás, ezért ha valóban részt akarunk venni a második és a harmadik angyali üzenet hirdetésében – nagy erővel és hatalommal – akkor előbb rendezni kell dolgainkat, fel kell oldani konfliktusainkat, el kell törölni a viszálykodás lelkületét a közösségből és a testvéri kapcsolatokból. E.G.White azt írja: „Kijelentést kaptam, hogy egyházunknak nincs szüksége arra, hogy viszálykodással töltse idejét. Amikor a versengés lelkülete a felsőbbségért harcol, állítsuk meg és térjünk a helyes útra…” (A Szentlélek eljő reátok 288.old.)

8

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Másutt szintén így ír: „Természetetek szerint szerettek viszálykodni. Nem sokat törődtök azzal, hogy összhangban vagytok-e testvéreitekkel, vagy sem. Le kellene mondanotok erről...” (Szemelvények 172.old)

Hogyan kezeljük a konfliktusokat? Azért nagyon nehéz a konfiktusok kezelése, mert ezen a területen a legnagyobb az ellentét a világ és a tanítványság között. A világtól – a hétköznapokban itt nem kapunk segítséget. A világnak nincs olyan „igazsága”, amelynek mentén meg lehetne békülni egymással. Mindent a napi érdekek és azok változása mozgat. A világ a versenyre – versengésre – épül, mindent az motivált. Ez a hivatalos ideológia. A világ konfliktuskezelésének alapelvei szöges ellentétben állnak a Biblia tanácsaival: - szemet szemért, fogat fogért; - le kell győzni a másikat, mert a győztesnek mindig igaza van, ezért leszavazzuk, vagy lerohanjuk; - konfliktust konfliktusra halmozunk, addig feszítjük a húrt, amíg a másik ki nem dől, fel nem adja; - bíróság elé visszük az ügyeket, idegeneket kérünk fel igazságot tenni; - kompromisszumokat kötünk, amelyek nem vezetnek sehová, - homokba dugjuk a fejüket, mintha semmi sem történt volna, hagyjuk elévülni az ügyeket, stb. Ezzel szemben a keresztény ember konfliktuskezelése a bibliai alapelvek szerint kell történjen: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.” (Fil 2,3) - „megengedvén egymásnak” – el kell tudni fogadni a másik álláspontját (Eféz 4,32) - meggyőzni a másikat – jóval a gonoszt (Róm. 12,21) - bevonni a közösséget, amely nem bíróság, de mégis konfliktus feloldó hatalma van (Mt 18,15-20) - átengedni Istennek a megoldást, nem keresve földi igazságszolgáltatást, „enyém a bosszúállás, én megfizetek…” (Róm 12,19)

AKI HA AHELYETT, HOGY A KONFLIKTUSOK

MEGOLDÁSÁRA TÖREKEDNE,

EGYRE CSAK ÚJABBAKAT OKOZ, AZ NEM ÉRT SEMMIT!

MEGBOMLOTT ELMÉJŰ ÉS AZ IGAZSÁGTÓL

MEGFOSZTOTT EMBER.

- addig imádkozni, amíg megjön a válasz (Kol 4,2) - nem kötni kompromisszumot a gonosszal (Mát 24,13) - egységesen dönteni, nem többségi elven (Ján 17,22) - nem szabad elmenni a hibák mellett, mintha semmi sem történt volna (1Jn 1,9) - meg kell bocsátani az ellenünk vétkezőknek (Mát. 6,12-15)

Mit kell tehát tennünk? Akinek embertársával konfliktusa van, először azt kell megvizsgálnia, hogy Istennel rendben vannak-e dolgai? „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2 Kor 5,18-19 ) A gyülekezetben előforduló bűnök, konfliktusok legtöbbje nem nyilvános. Sokszor nem is történik semmi, csak gondolatban vétkezünk a másik ellen. Ezeket nagyon nehéz rendezni. Nem mindig ártok a testvéremnek, csak egyszerűen nem szeretem. Sajnos, ma már ott tartunk, hogy konfliktusainkat, viszályainkat egyenként rendezni szinte semmi esélyünk. Csak a Szentlélek segítségével sikerülhet: éppen erre valók az imaórák! Az imádkozás természeténél fogva pozitív gondolkodásra késztet. Isten jelenlétében sokkal őszintébbek vagyunk. Nem vitakérdéseket beszélünk meg, hanem az egyetértés a lényeg. Készek vagyunk őszintén megnyilatkozni. Megfigyelhetjük a másik gondolkodását, ahogyan imádkozik, vagy véleményt mond. Sok új pozitív dolgot tudunk meg egymásról. Megtanuljuk egymást szeretni úgy, ahogy Isten minket szeret. Dr.Erdélyi László 2006. III. NEGYEDÉV

Misszió Hálaadás délutánja Ismét egy új kezdeményezés indult gyülekezetünkben. A negyedév első szombat délutánján, az úrvacsora után hálaadást és közös imádságot tartunk. Első alkalommal minden várakozást felülmúlt az az őszinte, testvéri légkör, amelyben e hálaadó órát töltöttük. A gyülekezet körében működő imacsoportok bemutatkozása érdekes és megragadó volt. Több csoport tart közös összejövetelt hétköznapokon, és mindannyian elmondták, hogy számukra az imaóra estéje meghatározó lett a mindennapi munka és rohanás közepette is. Az imakörökben mintegy 50-60 testvér vesz részt, és ők megerősítették bizonyságtevésüket arról, hogy igenis lehetséges időt és alkalmat találni a szombatnapon kívül is találkozni, beszélgetni és imádkozni egymással. Egy-egy óra pótolhatatlan tapasztalatokat, lelki energiát nyújt, amire, ha valóban igényünk van rá és komolyan akarjuk, akkor találunk rá időt. A délután folyamán több testvérünk mondta el tapasztalatát: Isten gondviselése és a testvérek, barátok imája sokunk életében nyújt támaszt és megoldást a nehézségeink közt, súlyos betegségekben, kilátástalan élethelyzetben, de sok örömteli tapasztalatban is van részünk. Amint az egyik hozzászóló elmondta: amióta az imacsoport működik, egészen más kapcsolat alakult ki a tagok között, megismerve egymás gondolatait, életét, sok-

Jézus Krisztus visszajövetele előtt

A „Jézus Krisztus visszajövetele előtt” címmel tartott előadássorozatunkban nyári szünetet tartunk. Az első 13 előadás alatt a könyv feléig jutottunk el, de szándékunkban áll végig tanulmányozni E.G.White: Az utolsó napok eseményei című idézet-gyűjteményét, mert erre most nagy szükségünk van. Sokmindent ismerünk már az utolsó idők jeleiről, szeretjük is ezeket hangoztatni, de ma még keveset törődünk azzal, hogy nekünk milyeneknek kell lennünk ezekben az időkben és milyen munkát kell elvégeznünk egyénileg és a közösséggel. Nehéz kérdések ezek, mert saját magunkon, természetünkön és hozzáállásunkon változtatni messze nem olyan egyszerű, mint másoknak hirdetni, hogy ők változzanak meg. Az előadások célja - E.G.White üzenetét világosan elénk tárva - megmutatni a válaszokat, a helyes igei útmutatást az utolsó időben ránk váró tennivalókhoz. Meg kell tanulnunk, hogy ne a világban végbemenő folyamatokat, a világtörténelmet tartsuk

kal jobban tudjuk szeretni, elfogadni egymást. A közös imádságokban különös erő rejlik, könyörgésünk „élettel és értelemmel” telik meg, ismerjük, tudjuk egymás gondolatait, céljait és ezeket együttesen visszük az Úr elé. Az imaközösségek a háttérben komoly támaszt nyújtanak a gyülekezet életében is. Kérdéseink, problémáink megoldásáért, Isten útmutatásáért és a közösség haladásáért imádkozva „az ügy” a miénk és felelősséget érzünk és vállalunk érte. Az ima közzösséget formál, ami közös tettekre indít bennünket. Az este gyorsan telt. A személyes élettörténetek, tapasztalatok sora és az igei gondolatok végén este nyolc órakor zártuk első háladásunkat. Sok a mondanivalónk egymásnak és Istennek legyen ez így a jövőben is! Sok áldást, kitartást és növekedést kívánunk minden imacsoportnak. Várjuk a további tapasztalatokat a következő hálaadásra! (Halász Edit)

A gyülekezeti imacsoport szeretettel vár minden szerda este 6 órakor közös beszélgetésünkre és imádkozásunkra! Témánk: Dr. Gottfried Oosterwal: Misszió egy megváltozott világban c. könyve.

iránymutatónak, hanem a misszió történelmét, amely az üdvösség-történet szempontjából a meghatározó. Jézus nem akkor fog eljönni, amikor a világban végbemenő események - jelek - indokolják, hanem akkor, amikor a missziómunka befejezést nyer, az üzenet eljut a világ minden tájára, minden nemzetséghez, néphez, minden emberhez. Ellen White is folyamatosan ezt hangsúlyozza írásaiban, figyelmezetve arra is, hogy ezeket a gondolatokat határozott utasítás formájában kapta az Úrtól. A Terézvárosi Gyülekezet missziója ma legnagyobb részt ezekről a kérdésekről szól. A gyülekezet ebben az évben azzal az elhatározással indult tovább, hogy egyénileg mérlegre tesszük életünket, kapcsolatainkat, törekvéseinket és lelki életünket - mi segíti és hátráltatja haladásunkat. Arra törekszünk, hogy félreállítsuk az akadályokat, letegyük a „csomagokat”, átértékeljük mindennapjainkat és minden igyekezetünkkel Isten követésére és az utolsó időkre készülünk fel. Igehirdetéseinkben programjainkon hónapok óta ezekkel a gondolatokkal foglalkozunk, a péntek esti előadások is ebben a témában hangzottak el és folytatódnak ősszel. Mindenkit szeretettel várunk!

Az előadássorozat októberben folytatódik. A meghívó és részletes tájékoztató szeptemberben lesz olvasható honlapunkon, illetve a meghívót postán megküldjük az érdeklődők kérésére. www.adventista.hu/terezvaros Címünk, telefonszámunk a 2. oldalon található.

Új kiadványok! Norvégiában élő Varga Hajnalka és férje

két új magyar nyelvű kiadvánnyal ajándékozták meg a magyarországi gyülekezeteket 10-10 ezer példányban, hogy missziómunkánkat segítsék. Köszönjük szolgálatukat! Emellett új kiadványok is már készülnek! TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2006. III .NEGYEDÉV

9

Üzenet

„Emlékezzetek Lót feleségére! Szikrázóan sütött a nap és a jeruzsálemi nagy templom fenséges szépségében ragyogott ezen a délelőttön is. Jézus és tanítványai most hagyták el a szent épületet és a tanítványok büszkén fordultak Mesterükhöz: „Mester, nézd milyen kövek és épületek!” Jézus pedig felelvén mondja: „Látjátok ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amely le nem romboltatik.” Elképzelhető milyen megdöbbenést keltettek ezek a szavak a tanítványokban. És mindezt az a Valaki mondja, akitől a nemzeti felemelkedést, a gyűlölt idegenek uralma alóli szabadulást várják. Nem hagy nyugtot nekik a gondolat és később az Olajfák hegyén újra megkérdezik Őt: „Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek és micsoda jele lesz a Te eljövetelednek?” És ekkor Jézus beszélni kezd, de most nyíltan válaszol. Máté evangéliumában, a 24. fejezetben olvashatjuk ezt a történetet. „Amiképen pedig Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.” Lenyűgöző az az apokalipszis, amit itt Jézus felvázol. Ebből a döbbenetes kinyilatkoztatásból csak egyetlen mondatot szeretnék kiragadni, amelyben a mi számunkra rendkívüli, valami egészen emberi, de éppen ezért nagyon is élő és valós, bennünket állandóan fenyegető veszélyre akarja az Úr felhívni a figyelmünket „Emlékezzetek Lót feleségére!” (Luk 17,32). Vajon mit akart üzenni Jézus ezzel az egyszerű mondattal? Milyen félelmetes veszedelemtől akart minket megóvni? Ha elolvassuk a 28. verstől a történetet, akkor világossá válik, hogy Jézus összefüggést, vagyis hasonlóságot lát az akkori tragédiák és az Ő második eljövetele között. Beszél a második eljövetelről, amely kísértetiesen hasonlít az akkor történtekre, és mintegy nyomatékul teszi hozzá: „Emlékezzetek Lót feleségére!” Fel kell idéznünk az eseményeket, hogy világosan megértsük a figyelmeztetést. Lót Ábrahámmal együtt jött el Háránból. Önként jött. Ott is maradhatott volna, mivel maradtak ott más rokonok is. Vajon miért jött mégis Ábrahámmal? Hiszen őt nem hívta el Isten. Úgy gondolom, hogy ő is hitt Ábrahám Istenében és Ábrahám mély hite és engedelmes élete nagy hatással volt rá. Majd, miután meggazdagodtak,

10

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

azaz megszaporodtak a nyájaik, szétváltak útjaik. Ábrahám az Úr ígéretében bízva továbbra is sátorban lakott. Lót, akit a gazdagság, a sok nyáj vitt a maga útjára, hová költözik? Sodomába. Bár továbbra is maradhatott volna ő is sátorlakó, bízva Istenben, ő előbb csak a város környékén sátoroz, majd rövidesen városlakóvá válik. Mire az angyalok jönnek, már a saját házában él. Ez még nem lett volna nagy baj, de milyen városban él? Sodomában. Lót tudta, hogy milyen romlott ez a város, hiszen ezért nem akarta, hogy az angyalok az utcán éjszakázzanak.

Egy ilyen környezet vajon nem hate rombolóan a még oly nagy hitre is? Dehogynem! Hiszen Ábrahámot is azért hívta ki rokonai közül az Úr, hogy a környezet ne hasson rá ártalmasan. Ezért kellett később elkülönülnie Izrael népének is a környező pogány népektől. Vajon nem ezért kellene elkülönülnünk nekünk is a világi dolgokkal terhelt környezettől? Hiszen hol élünk mi? Nem Sodomában? Tehát itt az első hasonlóság napjaink és Lót világa közt. Mi a lelki Sodomában élünk. S bár Lót megőrizte hitét, de családja, gyermekei és felesége vajon ugyanúgy tudott-e hinni és hite szerint élni, mint Ábrahám családja? Vajon a mi családunk, gyermekeink, férjünk, vagy feleségünk ugyanolyan

tisztán és maradéktalanul tud-e hinni, mint ahogyan kellene? És ha igen, akkor annak nem kellene meglátszani a mi életünkön? Sodomában élünk, és Sodoma bűnei, hitetlensége észrevétlenül mérgezi a magunk és családunk életét. Amikor a TV, a rádió, a politika, a könyvek, a színház és mozifilmek és a többi szórakozásba menekülve keresünk pihenést,, nem tartanak-e minket távol Istentől? Mi nagyon jól érezzük magunkat kényelmes összkomfortunkban, hogy már nem is olyan sürgős Jézus közeli eljövetelének sürgető várása! Egyáltalán biztosan hisszük, hogy hamarosan eljön? És hol vagyunk mi? Mit teszünk mi? De nézzük tovább a történetet. Amikor felfedik jövetelük célját az angyalok, mit tesz Lót? Húzza az időt. Ha azonnal indult volna, akkor a vagyonával együtt mehetett volna. De nem, ő mérlegel, tétovázik. Miért? „Vajon igazat mondanak az angyalok? Egyáltalán, tényleg angyalok? Jó, jó, vihetem a vagyonomat, de a házam, a lakásom nem vehetem a hátamra. Meg a vőim is! Tudtam, hogy nem fognak hinni, hiszen eddig is hiába beszéltem nekik.” – így morfondírozik. Közben múlik az idő! Végül az angyalok erőszakkal ragadják kézen és vezetik ki a városból őt és családját. Közeleg a hajnal, a végzetes és utolsó hajnal. S a bűnös város mit vesz észre mindebből? Semmit! Hogyan mondja Jézus? „Esznek, isznak, házasodnak, férjhez mennek és nem vesznek észre semmit!” Míg be nem következik a veszedelem és már késő a menekülésre. Lót nem beszélt nekik sohasem a bűnről? Biztosan beszélt Isten elvárásairól, hiszen ő is hívő ember volt, mint mi. De milyen eredménnyel beszélt? Kinevették! Minket hányszor nevettek ki, ha nem is a szemünkbe, de a hátunk mögött? És a mai Sodoma mit tesz most? Esznek, isznak, házasodnak és nem vesznek észre semmit. Pedig jelek is vannak, de hiába. Miért? Nem sokan hallgatnak ránk. Miért? Azt hiszem ugyanazért, amiért Lótot sem vették komolyan. A tétovázó, bizonytalan hitéért. Ami meglátszott az 2006. III. NEGYEDÉV

Üzenet ő és családja életén. Hívő volt, és mégis megmaradt a bűn közelében. Nem különítette el magát a világtól. Egy volt a többi Sodomabeli között. Akinek volt ugyan egy kis bogara ezzel a hittel kapcsolatban, de végső soron ő is csak egy volt a város lakói közül. Nem csoda, hogy nem vették komolyan. És most őszintén és becsületesen nézzünk magunkba. Vajon mi nem csak egy vagyunk a város lakói közül? De nézzük újra Lótot. Az angyalok kézen fogva viszik ki őket a városból, és mit mondanak neki? „Hátra ne tekints, meg ne állj, a hegyre menekülj, hogy el ne vesszél!” Ez a figyelmeztetés csak Lótnak szólt? Vagy talán nekünk is? És az a hegy, ahova menni kell, melyik lehet? Nem az Úr hegye az?! És Lót oda ment? Nem, ő nem akart a hegyre menni. Egyáltalán, miért mondja Jézus, hogy emlékezzünk Lót feleségére? Mi volt az a nagy hiba, amit elkövetett? Mi az, ami velünk is ugyanúgy megeshet, hiszen ezért figyelmeztet az Úr? Lót feleségével és két lányával hagyta el a várost. Az angyalok kézen fogva erővel vitték ki őket a biztos pusztulásból,

és hányan érkeztek meg a menedékbe? Csak Lót és a lányai, pedig az asszonyt is kivitték az angyalok! Ő is elindult velük, de nem érkezett meg soha. Miért? Mert neki csak a lába ment, de a szíve ott maradt a városban. Pedig hogyan szólt a parancs? „Hátra ne tekints, meg ne állj!” „De amikor minden, de minden, amiért érdemes volt élni, ott maradt a városban. Még a szívem is, hiszen akiket szerettem, azok is ott vannak!” – gondolhatta magában. Ebből a tragédiából két komoly tanulságot vonhatunk le. Az egyik: Senkit sem menthetünk meg akarata ellenére! Erőszakkal magunkkal vihetjük egy darabig, de elpusztul az úton. Lót feleségét még az angyalok sem tudták megmenteni! A másik még ennél is súlyosabb: Nem elég elindulni! Nem elég kijönni a városból! Végig is kell menni az úton! És ezen az úton mindenkinek egyedül és önként kell végig menni! Jézus miért emlékeztet minket Lót feleségére és tragédiájára? A mi szeret-

„ ha lenne egy kicsit több időm!” A mai ember nem hisz a csodákban. Racionális világunkban pontosan tervezünk, szeretnénk a saját kezünkben tartani és alakítani sorsunkat, mert el is hisszük, hogy képesek vagyunk azt jól menedzselni. Nem kell csoda, az a biztos, amit mi irányítunk, mi találunk ki, mi valósítunk meg. Mi tudjuk mi a jó, a helyes, és mi a rossz, mi keresztény-szakértők vagyunk, és több-kevesebb hibával jól tudjuk irányítani életünk dolgait. Emlékezzünk csak vissza Izrael népére. Ott volt velük az Úr, csodáival vezette őket, mindennapi megszokott látvány volt, hogy látják Isten dicsőségét nappal felhőben, éjszaka tűzoszlopban. Egy hasonló eseményre ma azt mondanánk, hogy csoda. Mégis mit tettek, időről-időre? Hitetlenkedtek, lázadtak, Istent megcsalták, és a maguk arakata szerint kerestek más utakat. Mi azt mondjuk: hát ez érthetetlen, Isten velük volt, beszélt hozzájuk Mózesen TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

keresztül, hogy tehettek így, mi ennél sokkal „értelmesebbek” lennénk. Valóban értelmesebbek vagyunk? Ma is csodák történnek velünk, akár akarjuk, akár nem, akár észrevesszük, akár nem. Isten ma is különös türelemmel és szeretettel vezeti népét, benne Téged és engem. Van például kezünkben egy egyszerű csoda, maga a Szentírás. Benne van minden titok, ami által élhetünk most és majd örökké. Mindannyiunknak a kezében ott van a lehetőség. És megfelelő módon bánunk vele? Elég időt töltünk vele? Fontos helyen van az életünkben? Nem, számunkra minden előbbre valóbb, a munka, az „önmegvalósítás”, karrier, ezután a „megérdemelt” szórakozás, pihenés, a magunk számára felállított „fontos” életcélok, építkezés, telek, autó, utazás és még ezer dolgot sorolhatnék, mit „kell” elérnünk, megvalósítanunk, mi köti le teljes értelmünket, időnket, energiánkat. Egyszóval, ami miatt azt szoktuk mondani, „ ó ha lenne egy kicsit több időm!” Ezt persze, mérhetetlen önsajnálattal tesszük, mert miközben érezzük, hogy mi lenne a helyes, nagyon sajnáljuk magunkat, hogy nem tudjuk megvalósitani. Úgy élünk mi is, mint Izrael népe a pusztában. Aztán

teink, gyermekeink, férjünk, feleségünk, apánk, anyánk vajon nem maradnak-e a városban? A mi anyagi javaink, házunk, lakásunk nem marad-e a városban? Vajon mindazt, amiért egy életen keresztül dolgoztunk nem kell-e elhagynunk egy napon Krisztusért? Ellen White nyilvánvalóan mondja el mindezt, olvassuk el figyelmesen! Igen, Lót feleségéhez hasonlóak vagyunk! Hiszen az Úr minket is kézen fogva vezetett ki a városból. És hogy szól a parancs „Hátra ne tekints, meg ne állj!” Ezen az úton nincs megállás és nincs hátratekintés! De akkor mi miért kacsintgatunk oly sokszor visszafelé? Miért van az, hogy nem tudunk csak előre nézni? Pedig aki hátranéz, vagy megáll, az elpusztul az úton! Lehet, hogy most még erősnek érezzük magunkat, de az első igazán nagy próba kisodorhat minket a sorból. Ezért figyelmeztet minket Jézus: „Emlékezzetek Lót feleségére!” Ő elindult, méghozzá angyali segítséggel, de sohasem érkezett meg a hegyre, a hegyen épített városba. Adja az Úr, hogy a mi futásunk ne legyen hiábavaló! (- soma- ) megállapítjuk lelkiismerettel: mi Sátán áldozatai vagyunk, ezért nem kerül Isten az első helyre életünkben. Ez még igaz is. Mégis gazdagok vagyunk mi is, csodák birtokosai. Gazdagságunk azonban nem földi értékeinkben van. A csoda mindannyiunk számára elérhető, hogy elvedd polcodról, leülj egy kényelmes ülőhelyre, felnyisd és hagyd, hogy a csoda átjárjon. E Könyv, a Biblia által másként látsz mindent, a régmúlt csodáit felfedezed saját életedben, megnyugtatóbb lesz harcokkal teli, hajszolt életed. Majd egyszercsak azt veszed észre, hogy nem egyedül ülsz a fotelban. Veled van Valaki, aki mint utitárs kísér minden dolgaidban, utaidban. Ő maga a Csoda, aki odaadta a legértékesebbet, azért, hogy velünk lehessen. Az Életét! Amikor azt mondjuk, „ó, ha több időnk lenne...” akkor Őt, életünk egyetlen és legszebb Csodáját dobjuk félre, elhanyagolva, hogy magunknak keressünk más szemfényvesztő csodákat. Gondoljuk meg jól! Ő, a Csoda előttünk van és szeretetből arra vár, hogy észrevegyük Őt. (Takácsné Darabos Jutka) 2006. III .NEGYEDÉV

11

Kultúra A vers, a lélek kenyere (Hitvalló versek – Páskulyné Kovács Erzsébet költői estje) A Keresztény Művészeti Estek keretén belül egy újabb felejthetetlen élményben volt részük azoknak, akik május második szombat estéjét a gyülekezetünkben töltötték. Páskulyné Kovács Erzsébet, az adventista egyház talán legtöbbet olvasott és legismertebb költőnőjének verseiből készült műsoros estre gyűltünk össze a Székely Bertalan utcai imateremben. A költői est „színpadra” álmodója és rendezője Nyári István, míg a verseket kiegészítő és azokat érzelmileg, hangulatilag egymásba átvezető zenék összeállítója Cséfalvay Dániel volt. A versek előadói: F. Dőry Magdolna, Fleischer Istvánné, dr.Nyári Éva és Szigeti Gyopár az előadás előtt néhány órával tudták csak meg, hogy nélkülözniük kell az átmenetileg hangját vesztett egy szem férfi társukat, Nyári Istvánt, s így két-két újabb költemény elmondása is vár még rájuk az este folyamán. Ez a négy versmondó teljesítményén nem érződött. Az esten részt vett még Cséfalvay Dániel, Henter Nikol és az Advent Kamarakórus, Viktor Zsuzsa vezényletével. Ezúttal is Szigeti Jenő mondott egy rövid bevezetőt a műsor előtt. A több mint nyolcvanéves költőnő rövid bemutatása és méltatása után elmondta nekünk, hogy a most hallható versek személyes hitvallások. Azonban ezek a költemények nemcsak Páskulyné Kovács Erzsébet személyes hitvallásai, hanem a magyarországi adventista közösségé is. Testvérünk a lélek ajándékával versben fogalmazza meg közös hitünket, immár évtizedek óta. Így lélekmelegítő sorai a mieink is, melyek arra tanítanak bennünket, hogy belső kapcsolatra, összeköttetésre van szükségünk egymással. Megvalósítása csak közös hitünk és Jézus Krisztus által lehetséges. Ezek a lírai gondolatok hitvallásra is késztetnek bennünket. Szigeti Jenő arra bíztatott, hogy tanuljuk meg a költőtől - ha nem is mindjárt verseket írni, de - élő szóban kifejezni és megvallani a hitünket. Igen, vállaljuk mások előtt is elmondani mindazt, amit hiszünk és legyünk képesek mondanivalónkat érthetően és szépen megfogalmazni.

12

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

A vers a lélek kenyere. Ennek kovásza Isten szava, kemencéje a próba, és a hozzávaló liszt a becsületesen kimondott szó, az Isten igéje. Ma, amikor hazánkban a mindössze néhányszáz példányban megjelenő egy-egy új verses kötetből alig adnak el pár tucatot, különösen nagy szükség van a hitvalló versekre. A nemrég elhagyott XX. századunk istenkeresését a küzdés jellemezte, akárcsak Jákob küzdelmét a Jabbok révénél. Ma bizony hiány van az őszinte és hiteles hitvalló emberekből, pedig ma is nagyon sok az éhező lélek, s lelki kenyér nélkül nem lehet élni. Ezért ezen az estén vegyünk bátran a lélek kenyeréből - zárta bevezetőjét Szigeti testvérünk. Szinte lehetetlen vállalkozás visszaadni az est hangulatát. Az érzékeny lélekkel, hozzáértőn kiválasztott díszletek már felkészítenek bennünket egy áhítatos, csendes estére. A félhomályban egy kis asztalon porcelán teáscsésze és kanna, egy kis olvasólámpa és a Biblia sorakozik egymás mellett. „Gyere velem kedves olvasó lélek-kereste mély titokba” – szólt az első versben a költőnő meghívása.

És csendesen elindultunk a szépen, érthetően artikuláló versmondók segítségével ezen a békés estén a hit sejtelmes világába. „Add ide a kezed, hogy fogjam…”, mintha édesanyánk meleg szavait hallottuk volna a sötétben, mikor még apró gyermekek voltunk. Oldalt egy csavart törzsű, kecses állólámpa sárga fénye világította be a színpadot. Schumann elringató zenei betétje után, a hívő ember örömteli hangjait hallottuk: „Uram, mind itt vannak velem. Akiket rám bíztál nem vesztettem el, s jól tudom, Uram, nem az én érdemem.” Akaratlanul is eszünkbe villanhatott, vajon mi is megőrizzük-e, akiket reánk bíztak, bíznak? A fiatalok-

hoz szólt a következő üzenet: „Csak egy út van, mi biztosan vezet! Keresd meg az igazság fényénél, el ne tékozold kibomló életed”, mert „Van aki segít, elkísér utadon, minden veszélyen át: Az Isten, ha hiszel!” A „szoba” ismét elsötétült, bódító a csend. A könyvespolc mellett, mintha az ódon telefon szólalt volna meg, s hirtelen ráeszmélhettünk: lehet, hogy valóban elvesztettünk valamit? „Csillagos estén nem nézünk fel keresni melyik a miénk? Már imádkozni is elfelejtünk – csendben – valakiért.” Liszt kavargó zenéje után csattant rajtunk a fájdalmas vád: „Mi nem tudunk a bűnös felett fájó szívvel könnyeket sírni. Mi nem tudunk megbocsátani, mibennünk nincsen kegyelem…”. És hallhattuk a keserű beismerést: „S most kopott hitem rongyaiba bújva remegve mondom utolsó imám…” Beethoven halk átvezető zongoradarabja alatt, már feltárult előttünk az új életet és erőt adó felismerés: „… a karmel-hegyi győzelem nagy hőse nem Illés volt, és nem is én vagyok.”, hanem „Te tűz-szerelmű Isten, Te féltőn szerető!”. És csak azt kérhettük, remélhettük tőle: „Hát ölelj magadhoz így, ahogy vagyok!”, mert bizony nehéz „Akkor hinni, mikor a remény is elhagyott, akkor bízni, mikor a legnyomorultabb vagyok…” De mily jó és szívet-lelket üdítő felismerés, hogy a „Szeretet tüze bennem is ég. Felmelegíti a fázós testvért: mert Jézus bennem él.” Vivaldi lágy fuvola és hegedű dallama megnyugtatta felkavart lelkünket. Teljesen egyetérthettünk a költőnővel, hogy „…nem hiába éltem, nem hiába szóltam…”, „…ez az írás, e vers beszéljen majd Rólad – nem fontos ki írta, csak az, hogy Terólad!” A Bethesda partján a gyógyulásra már harmincnyolc éve hiába váró béna maró, fájdalmas élettapasztalata szinte minket is ostorozott: „…megtanultam jól, nagyonnagyon fájva: az én szenvedésem a mások próbája.” Hiszen „Végül én sajnáltam meg az elrohanókat, a rá nem érőket, a lótó-futókat. – Nem lehet az másképp, ők igazán vakok…” De ahogyan a bénát meggyógyította a Názáreti, minekünk sem kell félnünk, mert „Csak ott van félelem, ahol nem él a hit…”, „..de forduljon sorsod bármerre, bárhogy, az emlék adjon mindig új erőt: mert az Isten nem más, mint azelőtt, s te már láttad Őt.” 2006. III. NEGYEDÉV

Verdi zenéje után, újabb tapasztalattal gazdagodtunk: „Most béke van, ahogy illik hozzánk. Mily jó így, csendes szívvel várni. Megtanultuk, hogy nem másokat kell: magunkat kell mindig megalázni.” Félő, ha ez a felismerés nem válik életünkben valósággá, akkor Laodiczea állapota fenyeget minket is: „Mert nagy, alvó nyájad vagyunk”, ahol „Nem látjuk baját a másiknak, mert vakok vagyunk és süketek. Nem nyúlnak már testvér felé, csak magunk felé a kezek”, és bizony, „Ha a kereszt nem tartaná, széthullna már ez a világ.” Az észrevétlenül elmúló este vége felé kérésünk a Teremtőnkhöz szállt: „Adj békességet énnekem, hogy békességgé váljak. Adj alázatos szívet, hogy soha, senkit se bántsak. Adj engedelmességet, hogy mindig utadon járjak. Adj tiszta, erős hitet a próbák közt is…” „Uram! Add meg nekem végső ajándéknak, hogy hittel nézzek fel a keresztedre.” Ebben a reménységben és a lélek kenyerével feltöltekezve búcsúzhattunk egymástól a költőnő szavaival ezen a gondolat- és hitébresztő szép estén: „Boldogan mész el innen: Tudod, hogy kezed fogja, Aki adta életed, Aki adta halálod, Aki látta küzdelmed: Aki vérén megváltott.” (Tyentés László)

Egy emlékezetes alkalom beszélgetés a költővel 2006. május 13-án Páskulyné Kovács Erzsébet „AMÍG HOZZÁD JUTOK” c. költői estjén mindnyájan, akik a műsorért fáradoztunk, szeretettel gondoltunk Erzsikére, aki kora és egészségi állapota miatt nem tudott köztünk lenni. Az előadásról Cséfalvay Miklós testvérünk felvételt készített, és ebből született az ötlet, hogy ezt a felvételt elvisszük Erzsikéhez és meglátogatjuk őt. Tudtuk, hogy számára ritka alkalom az, amikor módja van arra, hogy - különösen a verseiről -, testvéri beszélgetéseket folytasson. Ezért május 21-én öten: Erdélyi László, ifj.Erdélyi László, Nyári István, Szigeti Jenő és felesége, debreceni látogatásra indultunk. A szeretetteljes találkozás és rövid beszélgetés után lejátszottuk a család előtt a felTERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Kultúra

Június 24-én este az ELTE Bartók Béla Énekkara volt vendégünk. Az énekkar 58 éve alakult, vezetője dr.Baross Gábor Kiváló Művész. A programon J.S.Bach Schübler-koráljait hallhattuk az énekkar előadásában, valamint Cséfalvay Dániel orgonajátékában (aki az egész műsort megálmodta). A bevezető gondolatok rávilágítottak arra, hogy a zene milyen fontos eszköz Isten üzenetének megértésében. Olyanokat is össze tud kötni, akik szóban talán vitatkoznának az elhangzó gondolatokkal. Az előadott hat korál Bach utolsó művei közé tartozik, amelyekben összefoglalta élete legfőbb tapasztalatát: „Az Úr eljő, itt az idő, és vár az égi menyegző”. Bach

Krisztus-várását fejtette ki Lehotka Gábornak a korálok mondanivalójáról szóló rövid elmélkedése is, amelyet Nyári István olvasott fel. Az est felemelő élményt nyújtott a hallgatóság számára. Az énekesek és vezetőjük fáradozását és áldozatos szolgálatát ezúton is köszönjük. Nagy örömünkre szolgált, hogy vendégül láthattuk őket. Reméljük, hogy számukra is kellemes volt a találkozás. A 3. korál gondolataival őrizzük meg az est emlékét: „Zengj hálát az Úrnak, s járd az utat, mit éppen néked Ő adott. A mennyből gazdag áldást juttat, s majd Jézus ád szép, új napot. Ki benne bízik és remél, az mindörökké véle él.”

vételt, ami mindnyájunkra nagy hatást tett. Nekünk is jó volt látni és újra átélni azokat a verseket, amelyek hívői életünk sok problémájáról szólnak. Az istenkereséstől a Krisztussal való nagy találkozáson át annak a felismeréséig, hogy az az Isten fogja a kezünket az út végén is, aki adta életünket, látta küzdelmeinket és vérén megváltott. Jó volt látni, hogy Erzsike és családja újraélte a régen megírt költeményeket. Férjét és fiát is könnyekig meghatották az elhangzó versek. Arról is beszélgettünk, hogy a mindennapi környezetben párbeszédként elhangzó versek, mennyire segítik a hallgatókat abban, hogy ezeket a mély lelki tartalmú verseket, életünk részének, kereszténységünk gyakorlati részeként újra értsük. A két és fél órás látogatás után nehezen tudtunk egymástól búcsút venni, és úgy gondolom: ezt a rövid kis időt mindnyájan megőrizzük emlékeinkben. Az a reménységünk, hogy a kialakult jó hangulat, ami Erzsike családtagjait is meglepte, új versek írására ösztönzi testvérnőnket. Hiszen nagy szükségünk van a hitre, reménységre és szeretetre tanító szép és igaz versekre. Az a tervünk és bízunk benne, hogy ezt az estet ősszel Debrecenben és más gyülekezetekben is megismételhetjük. (Szigeti Jenőné)

Ami megmarad...

Nyári István önálló estje margójára Nagyon sok más, világi előadást hallgattam már, nagyszerű művészek professzionális interpretálásában, melyek lennyűgöztek, magukkal ragadtak. Nyári István előadó művészete azonban más és páratlan. István előadása alatt minden hallgató lélegzet visszatartva eggyé válik és fogva tart a pillanat, a mondanivaló - az élmény. A logodi utcai lakásban érzed magad Kosztolányinál épp úgy, mint ahogy látod Jánost és a mellette ülő Máriát, amint vigasztalja. Hallod a tömeg zúgását: „Barabbást!”, és képzeleted sétára hív a Via Appián. István Isten ajándékának tekinti tehetségét, és minden alkalommal az Urat szolgálja. Ez az ő missziója. Akár első alkalommal, akár újból és újból halljuk a verseket, szeretnénk többször meghallgatni őket. Eszembe jut Várnai Zseni egyik verse: „Ha százszor mondtad, mondd ezerszer...” István, Isten áldjon meg és vigyázzon Rád, hogy még nagyon sokszor örvendeztess meg bennünket és másokat is ilyen nagyszerű élményekkel. (Dr.Bordásné Szabó Teri) 2006. III .NEGYEDÉV

13

Szombatiskola A SZOMBATISKOLA NAP minden évben egy mozgalmas, izgalmas, tartalmas esemény gyülekezetünkben. „A szombatiskola van az emberért” mottóval ismét újabb válaszokat kerestünk arra, hogyan tudnánk tovább fejlődni és még jobban tanulni a szombatiskolát. Már a tanítói megbeszéléseken időben kezdtük a felkészülést, melybe Zarka Péter, meghívott előadónk is bekapcsolódott. Minden tanítónak lehetősége nyílt arra, hogy gondolatait, véleményét, tapasztalatait megossza a tanító társakkal. A Szombatiskola Napon pedig az előadások és a közös tanulmányok és programok is erről szóltak. Kiemelten szólt arról, hogy tudásunk akkor lesz maradandó és alapos, ha a szombatiskolai tanulmány megjegyzésein, az igehelyek elolvasásán túl tovább elmélkedünk a kérdéseken, és mindenki egyénileg tovább gondolkodik és kiegészíti a tanulmány gondolatait saját véleményével, tapasztalataival is. Az osztályokban így a tanulmány alapjain kicserélhetjük gondolatainkat. A tanító és az osztály mindig legyen nyitott a résztvevők igényei felé, hagyja „kibeszélni” a kérdéseket, gondolatokat, bizonytalanságokat, hogy majd egymás segítségével az egész csoport eljusson a tanulmány megértéséhez. Igazán jó ötlet volt, hogy alaposan „felforgattuk” a szombat délelőttök megszokott rendjét, így jóval többen vettünk részt és érdekes újdonságokkal is bővült a szombatiskolai tanulmány szemléltetése és elemzése is, vetített képekkel, bemutató tanítással, összefoglaló részekkel. Mint Krisztus tanítványainak értenünk kell Jézus minden tanítását. Felelősen kell alkalmaznunk a tanultakat a megváltozott körülmények között is. Személyes kapcsolatban kell állnunk Urunkkal. A szombatiskolának nem csak az a célja, hogy Biblia-ismeretünket növelje és a missziómunkára alkalmassá téve erősítsen, hanem gondolkodásunkat, értékítéletünket, lelki fejlődésünket segítse elő. Önálló gondolkodásra neveljen, hogy az utolsó időben Kirsztus és Igéje mellett szilárdan kiálljunk. E szavakat Zarka Péter előadásából idéztem, kinek egész napos jelenléte és tanácsai segítették a nap sikerét és áldását! Köszönjük fáradozását és szolgálatát! (Dán Ilona)

Szombatiskola Nap

A SZOMBATISKOLA NAPON igyekeztünk a formát a tartalomhoz rendelni. Éppen ezért a megszokott reggel fél 10 órai kezdéskor rövid istentisztelettel indult el a nap. Ezután kezdődött a szombatiskolai tanulmány. Így a gyülekezet egyrészt lényegesen nagyobb létszámban vett részt a szombatiskola tanulmányozásában, másrészt ezáltal nagyobb hangsúlyt helyeztünk a közös tanulmányozásra. Mindemellett a közös tanulásunk is rendhagyó volt. Az osztályokban a hagyományos formában folyt a megbeszélés, azonban a vezető tanító, Zarka Péter tíz percenként összefoglalta és átfogó gondolatokkal irányította a tanulmány átvételét, valamint a lényeget prezentáció formájában is láthattuk kivetítve. Az esti újabb, nagyon élvezetes előadás után egy meglepetést is tartogatott részünkre Cséfalvay Miklós, szombatiskola vezető. Egy internetes bibliai vetélkedőn mérhettük össze ismereteinket a „Legyen Ön is missziónárius” (hasonló című ismert tévés vetélkedő mintájára készült) interaktív játékban. Dr.Erdélyi László érdekes egyházi internetes oldalakat mutatott, ahol ma már szinte korlátlan infromációhoz juthatunk. A nap érdekessége volt még a bejárati folyóson látható mintegy 20 kis plakát, amely a szombatiskolát, bennünket, tanulókat és ezt a nagyszerű intézményt mutatta be képrazjok formájában. Igazán remek volt! Köszönjük!

A harmadik negyedévben a szombatiskola tartalmának megértése mellett nagy hangsúlyt helyezünk arra is, hogy képesek legyünk az itt tanult és átismételt ismeretek továbbadására, helyes magyarázatára.

14

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Igen, magunk sem gondoljuk, mennyi kreativitás, lelkesedés van bennünk, a gyülekezetben és a közös munka örömében, és mennyi lehetőséget rejt még a szombatiskola intézménye! Mindezek kellő elhatározással és az új lehetőségek, módszerek és a fejlett technikai eszközeink felsorakoztatásával felhasználhatók céljaink eléréhez: Isten népe közösen tanulmányozza az Igét és felkészüljön annak továbbadására. Ezt sikerült megvalósítanunk ezen a napon. A kérdés: hogyan tovább? Mit profitáltunk e nap élményeiből, tanulságaiból a szombatiskola további feljesztéséhez? Egy szép nap volt csupán, vagy élünk felismert és kipróbált lehetőségeinkkel? Megkértük Zarka Pétert is, a szombatiskola nap vezetőjét, mondja ez véleményét, benyomásait erről a napról: Zarka Péter: „Ritka, hogy egy nagy gyülekezet ilyen bátor legyen változtatni a megszokott istentiszteleti formán. Ez azt mutatja, hogy a gyülekezet tagsága és vezetése megszokta, hogy keresi az evangélium hirdetésének, bibliatanulmányozásának azt a formáját, amivel eléri célját, azaz eljut a tagok és az érdeklődő emberek szívéhez, gondolataihoz. Segíteni akarnak egymásnak, megtalálni a mai gyorsan változó világban Jézus mai tanítását. Ezt a szombatot úgy éltem meg, hogy nekem volt igazán nagy bátorítás, a szolgálatra nézve, mert olyan gyülekezetben lehettem, ahol a központban a jézusi üzenet mai megértése állt. Véleményem szerint ez nagyon fontos a gyülekezeti életben. Ezért járunk igazán gyülekezetbe, hogy Jézus mai tanítását emeljük ki a Bibliából. A Szentlélek arra vezet minket, hogy ma úgy halljuk meg Jézus bibliai üzenetét, mintha ma mondaná nekünk, mintha ma lenne köztünk.” (hem) 2006. III. NEGYEDÉV

Család

EPIZÓD

M

iért van az, hogy a családban mindenki szereti az Úr Jézust, mégis olyan sokszor szeretetlenül beszélünk és viselkedünk egymással? Mit mondanál szüleidnek, amikor éppen nem értenek egyet valamiben? Anyu és apu miért vitatkoznak, szoktad érteni mi a probléma közöttük? Megbeszélik veled a dolgot? Mit lehet tenni, hogy jobban megértsék egymást? A gyerekek őszinte válaszaiban üzenetek rejlenek: „Figyeljetek ránk! Mi is itt vagyunk!”

A páromra várok a tér forgatagában.Türelmetlenül nézek végig az utcán, és közben újra meg újra az órámra. Az embereket kezdem figyelni körülöttem, és közben elkalandoznak a gondolataim. Éppen egy iskolásfiú jön át az úttesten, majd leül az egyik közeli padra. A hátán iskolatáska és a kezében egy kis cserepes virág. Egy rózsaszín kis tulipán. Tényleg! Ma Anyák Napja van! Mosolyognom kell, ahogyan óvatosan maga előtt tartva fogja a kis növényt. Talán édesanyjának viszi ezt a kis ajándékot, amit biztosan a spórolt zsebpénzéből vett neki. Valahogy egyáltalán nem úgy néz ki, mintha egy örömteli meglepetésre készülne. Rámosolygok és megkérdezem: „Kinek viszed ezt a szép kis virágot?” A fiú felemeli a fejét és alig érthetően mormogja maga elé kissé morcosan: „A szüleimnek, hogy végre újra elviseljék egymást....” A választól meglepődve hirtelen csak ennyit válaszolok: „Ügyes vagy, biztosan boldogok lesznek”. A gondolataimban azóta sem szabadulok a kérdéstől: mennyi virág, ajándék, hány jelzés kell még a szülők felé? Mit kell még nekik, gyermekeknek elviselni, mennyit kell még tűrni, hogy apa és anya megbékéljenek végre egymással, magukkal, a világgal? - Sok a meggondolatlanság, emiatt kezdődnek a viták.

- Szüleim sokszor fáradtak, türelmetlenek.Biztosan ezért van a sok félreértés köztük.

- Én is értem miről vitatkoznak, de nem szeretnék beleavatkozni.

- Szerintem inkább több figyelmet szeretnének a másiktól. Az „én” akar érvényesülni és ezért valaki miatt van a nézeteltérés.

- Nálunk előfordul, hogy rajtam csattan a dolog, hát ez nagyon rosszul esik.

- Talán jobban kéne figyelniük egymásra és azt szeretném, hogy engem is vegyenek észre. - Én sokszor megértem a problémát, de azt nem, hogy miért így akarják megoldani - mert ez úgysem működik. Néha próbálok beszélni velük, hogy béküljenek meg. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

- Minálunk nem beszélik meg velem a problémákat, így én nem szólok bele, nehogy rontsak a helyzeten.

Én már többször imádkoztam értük, hogy szeressék jobban egymást, és akkor talán megértik a másikat. A családi kertet ápolni, öntözni kell - a szeretet táplálja a családi békét

- Én lehet, hogy anyu, vagy apu mellé állok, attól függ, hogy kinek van igaza. - Én pedig próbálok segíteni a házimunkában, hogy jobb kedvük legyen. - Én adok nekik valami apróságokt, pl. egy rajzot, hogy örüljön neki. 2006. III .NEGYEDÉV

15

Család

A

MEGBOCSÁTÁS MÍTOSZA

Egy családapa molesztálta tizenéves kislányát. Miután kitudódott bűne, a bíróság elítélte. A tárgyaláson az államügyésznő megkérdezte az édesanyát: - Ha önnek kellene döntenie, ami most meg fog történni, milyen ítéletet hozna? Az asszony így felelt: - Úgy, hogy ismét együtt legyen a család. Isten megbocsátott és én is ezt teszem. Az államügyésznő elgondolkodva tette hozzá: - Tudja, a megbocsátás valóban szép és jó dolog, bizonyos, hogy Isten megbocsát, de mi lesz a gyermek biztonságával? Ez a történet nagyon jó példa a megbocsátással kapcsolatban széles körben elterjedt félreértésre. Megbocsátás: a kereszténység magva. Ezen alapszik a Krisztushoz való viszonyunk. Mégis azt gondolom, sok kereszténynek ezzel kapcsolatban téves elképzelése van. Mi is tulajdonképpen a megbocsátás? Megbocsátás nem jelenti a megtörténtek tagadását. A megbocsátás fájdalmas igazságtalanságot feltételez. Mindannyian újból és újból érintve érezzük magunkat, de tudatos megbocsátást akkor gyakorolunk, amikor nagy igazságtalanság ért bennünket vagy mély sebeket kaptunk. Lewis Smedes ezt így fejezi ki: „Megbocsátásra akkor van szükség, amikor lelkünket megsebezték.” Történetünk édesanyja nem állt a realitások talaján. Ő azt gondolta, hogy megbocsátani azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi. Vagyis számára a megtörténteknek nem kell többé jelentőséget tulajdonítani. Ha ez lett volna Isten értelmezése is a megbocsátással kapcsolatban, akkor a bűnbeesés után valószínűleg azt mondta volna Ádámnak és Évának: „Semmi probléma! Egyáltalán nem olyan vészes a dolog. Már el is felejtettem.” Isten pazarló mértékben nyújtja számunkra a megbocsátást, az ár azonban, amit fizetnie kell érte, szerfölött magas: Krisztus elszenvedte a büntetést, amit a bűn okozott, jóllehet, erre mi szolgáltunk rá. A Biblia szerint azonban mi,

16

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

keresztények nem vagyunk mentesek a szenvedéstől. És valóban szenvedünk akkor, amikor megbocsátunk, de nem olyan értelemben, mint sokan gondolják. Mi ugyanis nem vagyunk arra felszólítva, hogy az ellenünk elkövetett igazságtalanságot tagadjuk, mintha egyáltalán meg sem történt volna, és senki sem kívánja tőlünk, hogy engedélyt adjunk a bűnösnek arra, hogy további sérelmeket okozzon nekünk. Pedig sokan ezt feltételezik a megbocsátással kapcsolatban, és így lázadoznak: „A te értelmezésed szerint valóban, úgy kell tennem, mintha semmi sem történt volna, és minden maradhat a régiben?” Úgy gondolom, ez az ellenvetés valóban jogos. A megbocsátás lemondást jelent. Lemondunk arról a jogunkról, hogy gyűlöljünk és bosszút álljunk. Lemondunk arról a jogunkról, hogy az ellenünk vétkezőnek visszaüssünk, amire egyébként rászolgált. Ez fájdalommal jár, de mint keresztények, ezt a fájdalmat el kell hordozzuk. Megbocsátás nem elfelejtést jelent. ’Megbocsátás és elfelejtés’ – egy látszólag jóakaratú, azonban gyakran semmitmondó kifejezés, amely az én felfogásom szerint tévedést rejt magában. Megbocsátunk, azonban ha később mégis eszünkbe jut az, amit ellenünk vétett valaki, szemrehányást teszünk magunknak, hogy mégsem bocsátottunk meg igazán. A megbocsátás azonban nem amnéziát (emlékezetkiesés) vagy szenilitást (aggkori elbutulás) jelent. Amikor megbocsátunk, lemondunk a visszaütés és bosszúállás emlegetésének jogáról, de nem az emlékezés képességéről. Ha azonban valóban megbocsátottunk, akkor az emlékezés meggyógyul. Néhányan most azt az ellenvetést teszik, hogy Isten valójában megbocsát és elfelejt, és idézik Jeremiást: „megbocsátom az ő bűneiket és vétkeikről többé nem emlékezem” (31:34). Ha azonban jól megfigyeljük, ez a szöveg nem azt mondja, hogy Isten megbocsát és elfelejt, hanem, hogy megbocsát és nem gondol többé bűneinkre. Az ő akaratán múlik, hogy emlékezik-e vagy nem. Ha megbocsátunk, ez nem jelenti azt, hogy a kapott sebet és az elszenvedett jogtalanságot elfelejtjük. Ez egyáltalán

Mi az oka a gyakori félreértésnek? nem várható el tőlünk. Ha azonban eljutunk egy nekünk okozott igazságtalanság kivizsgálásáig, amelynek végén a megbocsátás áll, megvan az a lehetőségünk, hogy gondolatainkat ne irányítsuk többé az elszenvedett igazságtalanságra. A megbocsátás nem egyenlő a kibéküléssel. Ha mindent elfelejtesz is, amit ebben a cikkben olvastál, érdemes megjegyezni egy gondolatot: megbocsátani lehet egyedül is, kibéküléshez két személyre van szükség. A megbocsátás megszabadít minket a gyűlölettől, a bosszúállás érzetétől, és a haragtartástól, amelyek megmaradnak, ha nem tudunk megbocsátani. A megbocsátás független a vétkes együttműködésétől; ez akkor is megtörténhet, ha erről a másik nem tud. A kibékülés azonban függ attól, hogy erre kész-e a vétkes is. „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békülj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat” (Mt 5:23). Az ige azt mondja: ha Istenhez imádkozni akarunk, de tudjuk, hogy megbántottuk valamelyik testvérünket, először ki kell békülnünk vele. El kell mennünk hozzá és bocsánatot kell kérnünk. Megtörténhet azonban az is, hogy testvérünk már megbocsátott nekünk az ő szívében. Miért kell akkor bocsánatot kérnünk, mielőtt kibékülnénk vele? Bizalom helyreállítása Ha világossá válik előttünk, hogy a megbocsátás nem jelenti azt, hogy átnézünk a dolgok felett és elfelejtünk mindent, akkor jobban megértjük, miért szükséges a kibékülés miért kell bevallanunk a másiknak, mit vétettünk ellene. Miközben bevalljuk az elkövetett igazságtalanságot, lehetőséget adunk a másiknak arra, hogy ismét bízzon bennünk, az újbóli megsebzés kockázata ellenére is. Természetes, nem szükséges minden kicsinységért bocsánatot kérni. Kisebb súrlódásokat elintézhetünk azzal, hogy nem foglalkozunk többé velük. Elég jól ismerjük szeretteinket ahhoz, hogy tudjuk, nem akartak nekünk fájdalmat okozni. Azonban, „ami a lelket megsebzi”, szóba kell hozni, kivéve akkor, ha ezzel még nagyobb kárt okoznánk. És mit jelent az Istenhez való viszonyunkban a megbocsátás és a megbékélés? 2006. III. NEGYEDÉV

Boldog pillanatok Sok bibliaszöveg beszél arról, hogy Jézus Krisztus a kereszten megszerezte számunkra a megbékélést. (Rm 5:10; Kol 1:22-23; 2Kor 5:18) Azonban félreértjük ezeket a szövegeket, ha a megbocsátás és a megbékélés közé egyenlőségjelet teszünk. Az én értelmezésem szerint a bűnösnek – ezek vagyunk mi – nagyon is aktívnak kell lenni, ha részesülni akar a kereszt alatt a megbocsátásban és a megbékélésben. Be kell vallani bűneinket és bűnbánatot kell tartanunk, hogy közöttünk és Isten között helyreálljon a kölcsönös bizalmi kapcsolat. (Olvasd: Rm 10:9.20; ApCsel 3:19; és további bibliaversek.) Feladatunk Felszólítást kaptunk a megbocsátásra. Keresztény számára nincs más alternatíva. Nem hiszem azonban, hogy szükség van arra, hogy szüntelenül ki legyünk téve a félreértéseknek és a megbántásnak. Ez a bűn támogatása lenne. Ha megbocsátunk, tegyük az utat szabaddá a kibékülés felé, annak érdekében, hogy a bizalom ismét helyreálljon. Emlékezzünk még egyszer a bevezetésben említett édesanyára. Azt mondta, hogy megbocsátott férjének. (Természetes, hiszen a sérelem először is a gyermeket érte. Hol van a gyermek hangja?) A megbocsátás nem állítja helyre automatikusan a széttört kapcsolatokat. A vétkesnek valamit tennie kell. A megbocsátás nem az a könnyű ügy – a kereszt ezt egyértelműen megvilágítja, azonban szeretet számára az egyetlen út az újbóli szabaddá váláshoz. A megbékélés sem könnyű de ez az egyetlen út a bizalom helyreállítására. A megbocsátáshoz egy ember kell; a kibéküléshez kettő. És mennyi minden szükséges ahhoz, hogy bennünk, keresztényekben a világ megismerhesse Jézus Krisztust. (Bonita Joyner-shields – Adventist Review szerkesztőségi tag – 2006.jan.13.) (Ford. E.L.)

Néhány életképben megemlékezünk azokról az örömteli pillanatokról, melyekben részünk lehetett az elmúlt hónapokban.

Anyáknapi ünnepély Szigeti Zsolt és Szakács Ibolya kislányuk, Angéla Kamilla bemutatásán Isten és a gyülekezet előtt. Nagy Attila és Mariann kislányukat, Zorkát vitték Isten színe elé, áldást kérve életükre. Kívánunk sok örömöt boldogságot és Isten áldását a család életére! Kovács Szilvi és Boros Sándor együtt gyújtják meg közös életük gyertyáját. Hajnalka és Jim Ambjornsen küldik üdvözletüket házasságkötésük alkalmából Norvégiából.

Jakó Eszter és kedves vendéget a a Terézvárosi TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Hangyás Róbert szeretettel várnak minden 2006. augusztus 6-án délután 14 órakor Gyülekezetben tartandó esküvői istentiszteletre. 2006. III .NEGYEDÉV

17

Derűs Napok

Idősek Partija 2006

A fotókat Bodnár Benjamin készítette. Ahogy korábban hallottam, minden évben rendeznek egy kellemes kerti teadélutánt a szabadban Érden. A városi emberek, főleg az idősebbek ritkán jutnak el a szabad természetbe. Ha pedig együtt lehetünk testvéreinkkel, az mindennél jobb. A gyülekezet minden idős testvérének szólt a meghívás és több mint harmincan jöttek el, hogy a kellemes kerti környezetben együtt töltsünk egy szép délutánt. Mauzi, és mi, a Gravuj házaspár most jelentkeztünk első alkalommal a meghívásra, de ha még rendeznek ilyen délutánokat, nem szeretnék ezután sem kimaradni. Bátorítanék mindenkit, aki még nem volt, az jöjjön el, mert gyönyörű élményben lesz része. Az egész délután csodálatos volt. A kertben a fenyőfák, virágok között a fákon madarak énekeltek és velük együtt mi is együtt örültünk. A kedves kutyus és a cicák hamar megszokták a népes társaságot, és a bátrabbak sok simogatással viszonozták közeledésüket.

A beszélgetés közben „szabadtéri mozi” vetítést rögtönöztünk, megnéztük a Derűs Napok programjairól és a gyülekezeti rendezvényekről készült képeket. Mindenki sütött valami finomat a legjobb receptjeiből és mi vétettünk a mértékletesség bölcs intelmei ellen. De olyan jó volt együtt lenni, egymásnak örülni! Köszönjük a jó fogadtatást, a fáradozást, nagy örömünk volt együtt lenni, beszélgetni testvéreinkkel a kellemes környezetben és a szívélyes vendéglátásban. Legközelebb várják azokat is, akik most nem jöttek el. Aki szeretné, az elhozhatja vendégét, barátnőjét, szomszédját, hogy bővüljön a kör és minél többen részesei legyenek az idősek baráti körének. Szomorúan hallottuk a hírt később, hogy Hangyásné Marika, aki ott volt közöttünk, pár nappal később elhunyt az Úrban. Hálásan gondolunk arra, hogy még ebben a szép élményben része lehetett és testvéri körben tölthetett kis időt távozása előtt. (Grávuj Anci és Mauzi)

Május 14-én ismét elindult kis csapatunk 11 fővel „világot látni”. Ezúttal Szentendrére kirándultunk. Csodálatos napsütésben bejártuk a belváros hangulatos utcáit, főterét és Halász Mártika baráti (és persze legális) idegenvezetése mellett hallgattuk végig a legfontosabb nevezetességek és híres művészek történetét. Idősebbek révén egy délelőttöt szántunk erre a programra, ezért hosszabb múzeumi látogatásokat most nem tettünk. Azonban megmásztuk a híres „sajtos-tejfölös” szűk kis utcát és hatalmas, fenséges lángost ettünk ebédre. Sósra kell egy kis édes is: a régi-régi cukrászdát is felkerestük ott, a Duna-parti sétány sarkán. Csuda jól éreztük magunkat. Legközelebb Vácrátótra megyünk, majd ősszel Ópusztaszerre szervezünk kirándulást. Mindenki szeretettel várunk!!!!

18

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2006. III. NEGYEDÉV

Elődök nyomán Gyülekezetünk lelkésze és felesége tíz éves szolgálatának megemlékezésekor ezzel a feljegyzéssel köszöntöttük Zsókát, mint feleséget. A gyülekezet munkájában presbiter- és diakónus-feleségek mintegy huszonöten szolgálnak, így számukra is hasznosak e gondolatok.

A lelkészfeleségek hivatása “Isten rendelte ezt így. Ő adta a már élő első férfiember mellé az asszonyembert segítőtársul. Minden feleségre ezen a téren nagy hivatás vár, de legkülönösebben a lelkésznére! Az ő felelőssége még a többi hitvestársakénál is nagyobb. Lelkésznének lenni sokkal több, mint asszonynak, világi ember feleségének lenni.” “A lelkészné nemcsak élettársa a férjének, hanem szolgatársa is. Egy bíró, mérnök, tanár, ügyvéd, orvos, semmi egyebet nem vár a feleségétől, mint azt, hogy legyen hű feleség, jó gazdasszony, a gyermekek édesanyja, asszonyi méltóságát őrizze meg és asszonyi hivatását teljesítse. A lelkésznétől mindezt elvárjuk s ezenkívül elvárunk még egyebet is: A pásztori munka rá eső részének teljesítését. Hadd hangsúlyozzam először azt, hogy a lelkésznének nemcsak jó gazdasszonynak és önfeláldozó anyának kell lennie, hanem e tekintetben éppen példát kell adnia, stílust teremtenie, ideált mutatnia....A lelkészné azért van a gyülekezetben, hogy minden asszonynak legyen egy Isten szerinti barátnője. Azért van, hogy a lelkész rajta keresztül megértse és pásztorolja a női lelkeket. ...A pásztorság lelki munka, oda gyöngédség, kedély, lelemény kell. Ez a lelkészné munkaköre. ... „A papnénak férje impresszáriójának kell lenni....A lelkipásztort sok gáncs, rosszakaratú kritika, ellenségeskedés akadályozza munkájában. ..A papnénak sohasem szabad elfelejtkezni arról a társadalmi életben, hogy ő férje első munkatársa, akinek az egész gyülekezet családja s akinek az egész élete az egész nagy család számára prédikáció. Sohasem szabad a papnénak barátságot fenntartani úgy, hogy azzal mások barátságát elveszítse. A papot bármennyire erőlködik ellene, az élet hullámzása sokszor teszi pártoknak, csoportoknak a papjává, a papnénak azonban mindig mindenkinek a papnéjának kell lennie, mert csak így tudja férjét hathatósan támogatni. Ezt az ideált megvalósítani nagyon nehéz. Az én eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy csak úgy lehetséges, ha a papné senkivel sem köt nagyon mély és mindennap háromszor összejáró barátságot, ellenben mindenkihez egyformán nyájas, kedves és barátságos, de egy-két lépés távolságról...nagyon kell vigyáznia a papnénak, hogy bele ne sodródjék a minden falut elborító örök és soha véget nem érő szennyes pletykába...” “Legnagyobb szüksége a gyülekezet szegényebb, egyszerűbb tagjainak van ránk s ezek is a leghálásabbak, leghűségesebbek, akik ha szeretetet tapasztalnak és jóakaratot a papné részéről, úgy jönnek, mint anyjukhoz örömeikkel és bánataikkal. Az intelligencia nagyon elzárkózik. És ha a papné kedvükért nem alkuszik meg lelkiismeretével s nem követi divatos allürjeiket: nem tartják közéjük valónak s eszükbe se jut, hogy a papné is asszony s annak a lelkében is ott égnek az asszonyélet minden problémái. Hány papnénak az élete maradt félben a lányságával, nem tudott tovább fejlődni, pedig lett volna tehetsége, ízlése, érzéke az élet szépségeihez, de amilyen mértékben lemondott finomabb énjéről a hívei kedvéért, olyan mértékben veszítette el vonzerejét a társadalomban. A papné sorsa TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

társtalan, egyikben sem talál teljes megértést s a másikba ő nem tud beilleszkedni, mert az Úrtól vett hivatást nem dobhatta el. Az Istennek áldozatok kellenek és a papné azt a nagy áldozatot hozza, hogy hétről-hétre, évről-évre adja lelke melegét magáról lemondva, elfelejtkezve. Akkor talál csak igazi megértést, ha egy másik papné társával találkozik, akinek szemében látja visszatükröződni az ő sorsát.” “Ismerjük az áramlatokat, amelyek a mi egyházunk híveinek lelkét is állandó ostromban tartják. Míg egyrészt védelemre kell felkészülnünk, másrészt bensőleg kell építenünk. Úgy érezzük, hogy ez alól a szent kötelesség alól nő voltunk egyáltalán nem ment fel bennünket...Azért kopogtattunk a theológia kapuján, hogy megszerezzük a “lelki fegyverzetet” ...Nem a liturgikus szolgálat lebeg szemeink előtt. Sőt őszinte szívből kívánjuk, imádkozunk érte, hogy adjon az úr mindig elég lelkes, buzgó férfit, akik az egyházi szolgálatnak ezt a részét ellátják. Mi, majd mint lelkipásztorok, a tanításban és gyógyításban látjuk hivatásunkat.” ”... egy papné külső megjelenésének olyannak kell lenni, hogy emelt fővel állhasson meg a gyülekezet szeme előtt. Egyszerű, szerény nem hivalkodó feltünő szinű és formájú ruhánk (legtöbbünknek ne is jutna másra!) tegyen már bizonyságot arról, hogy mi nem a világnak, divatnak, külsőségeknek vagyunk rabszolgái, de viszont árulja el azt is a külsőnk, hogy mi a világot, a szépet, a nemest, a haladást, jóízlést nem vetjük meg, míg az emberi méltóságunkkal és isteni rendeltetésünkkel ellenkezésbe nem jő....Nem szólhatok gyülekezetünk asszonyai előtt az egyszerűségről, ha rólam nem sugárzik a szemérmetlen divatról, ha magam, vagy leányom abba öltözik s nem inthetem meg azt, aki azért marad el a templomból, mert “minden vasárnap másik ruhában szokás megjelenni, különben megszólják” - ha magam is gyakran cserélgetem toalettjeimet.....Avagy melyikönknek nem fájt, ha látott egyegy bubi vagy eton frizurás, vagy szalmasárgára festett hajú, veresre festett ajku papnét, térdig érő s átlátszó ruhákban nyilvános helyen megjelenni...akik sokszor meggyőződésből vetkőzték le papnéi méltóságukat, de egy pillanatnyi világi hatás csábításának nem volt erejük ellentállni s nem volt aki visszatartotta volna őket.” Száz prédikációnál többet beszél az, hogyan jelenik meg a lelkész felesége az Úrnak házában. Szólhat a pap mint egy próféta, ostorozhatja a divat bűneit, inthet alázatosságra, istenes életre, ha ugyanakkor nincs ott az élő példa, az alázatos papné.” Forrás: SÁRAI SZABÓ Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918. Im: Egyháztörténeti Szemle 2001. 2006. III .NEGYEDÉV

19

Egyház ELŐTERJESZTÉS

a Hetednapi Adventista Egyház Magyarországi Uniója Bizottságának az Élet és Egészség Kiadó működtetéséről A BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET szomorúan értesült arról, hogy az Élet és Egészség Kiadó anyagilag és működését tekintve csődbe jutott, a közösséget, az Úr művét lelki és anyagi kár érte. Testvéreink csodálkoznak és bánkódnak azon, hogy ez megtörténhet Isten egyházában, kérdezik az okokat és érdeklődnek a felelősök iránt. A Gyülekezeti Bizottság átgondolta ezt a helyzetet és kerestük a megoldást, hogyan segíthetnénk helyreállítani a kiadó gazdaságos működését és a gyülekezetektől elvárt szolgáltatást. Elgondolásunkat nyilvánosságra hozva minden oldalról pozitív fogadtatást tapasztaltunk, ezért több egyeztetést is lefolytattunk. Javaslatunkat egyhangúlag támogatja a Budapest Terézvárosi Gyülekezet közössége, valamint a Pestszentlőrinci Gyülekezet és a Vecsési Gyülekezet bizottságai. Tárgyaltunk az Unió vezetőivel, a Kiadó igazgatójával és a Generál Konferencia revizoraival. A tárgyalások során szerzett információk alapján, a helyzetet összegezve és a lehetséges megoldásokat jól megfontolva javaslatot teszünk az Unióbizottságnak az Élet és Egészség Kiadó működtetésének átvételére. A MOTIVÁCIÓ, AMIÉRT AZ AJÁNLATOT TESSZÜK 1. A kiadói munka a jelenvaló világban az egyház missziójának egyik legfontosabb eszköze. a) A gyülekezeteknek szükségük van a hitelveinket magyarázó ihletett kinyilatkoztatásokra, ezért az adventista alapirodalomnak minden időben elérhetőnek és kaphatónak kell lennie gyülekezeteinkben, a rendszeres kiadványoknak (szom-batiskola, imaheti anyagok, stb.) pedig időben meg kell érkezniük. b) A missziómunkának alapvető része a könyvmisszió. Evangélizációs sorozatainkat csak könyv-támogatással tudjuk eredményessé tenni, és az önálló könyvterjesztéshez is folyamatosan szükség van a legaktuálisabb, a jelenvaló igazságot hirdető könyvekre. Jelenleg nincs könyvmisszió, könyvevangélista munka, aminek egyik fő oka, hogy nincsen megfelelő könyvkínálat. 2. Véleményünk szerint a taglétszám csökkenésének fontos okai a kiadói munka és a könyvmisszió hiányosságai,

20

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

hiszen az a munkaág lehetetlenült el, amelynek a leghatékonyabbnak kellene lennie az egyházban: „Kiadói munkánk Isten vezetése és különleges felügyelete alatt született. Különleges cél érdekében tervezték... A munka végzésében a leghatékonyabb szakágak egyike a kiadói hivatal. Nyomdáinkból kikerülő kiadványainknak egy népet kell előkészítenie az Istennel való találkozásra. E.G.White: A Szentlélek eljő reátok 242.old” 3. Az Unió Elnöke szerint a Magyar Unió pénzügyi válságban van, amely felerősíti azt az eddig is fennálló veszélyt, hogy az Unió a Kiadót inkább pénzügyi forrásnak kívánja felhasználni és nem fogja tudni anyagilag támogatni. 4. E.G.White határozott tanácsokat adott az egyházi pénzügyek kezelésével kapcsolatban: „…Miért nem bízzák az üzleti ügyeket az üzlethez értőkre? A prédikátorokat nem erre a munkára különítették el. A pénzügyeket tehetséges emberek vezessék; a prédikátorokat azonban a munka más területére hívták el. Sok prédikátorunk foglalkozott a múltban ilyen ügyekkel, azonban Isten nem kívánja tőlük ezt a munkát. Túl sok pénzügyi dologgal terhelték őket. Ha ezeket el akarják végezni, akkor az evangéliumi megbízatásukat fogják elhanyagolni. Isten úgy tekinti ezt, mint nevének meggyalázását.”(E.G.White: Az evangélium szolgái: A vezető tisztségviselők felelőssége 263. old) 5. Az aktuális Unióbizottságok a Kiadó helyzetét tizenhét év óta nem tudják stabilizálni, a válság egyre mélyebb. 1989. áprilisa óta tízszer volt váltás a Kiadó vezetésében, amelyek indokoltsága és a kinevezettek hozzáértése erősen vitatható: Law Jones, Fekete István, Nagy Mihály, Erdélyi László Szilvási József, Erdélyi László, Gyetvai Gellért, Kovács Ernő, Tóth József, Jakus-Nagy Mária. Nincs értelme további kísérletezgetésnek. 6. Nem szabad, hogy sorainkban, Isten népe között, a bizalom végzetesen megrendüljön, tévedő emberek helytelen ügyvitele, intézkedései következtében, amely most reális veszély. 7. A Budapest Terézvárosi Gyülekezet rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyek alkalmassá teszik ennek a feladatnak az ellátására:

a) A gyülekezet folyamatosan növekszik, fejlődik, naponta érezzük az Úr vezetését és áldását; b) A gyülekezet vezetése egységes és teljes mértékben bírja az egész gyülekezet bizalmát és támogatását; c)Pénzügyi gazdálkodásunk stabil, nincsenek hiányosságok a gazdálkodásunkban; d)Vannak olyan szakembereink, akik értenek az üzleti ügyekhez, és egyúttal komoly hívő életet is élnek; e) A gyülekezet tagjai készek személyesen és anyagilag is támogatni ezt a munkát. AJÁNLAT 1. A Budapest Terézvárosi Gyülekezet a Boldog Élet Alapítvány segítségével átveszi az Élet és Egészség Kiadó Kft. tulajdonjogát és működtetését az Uniótól. a) A Boldog Élet Alapítványt magánszemélyek és a H.N.Adventista Egyház alapították 1989-ben, tevékenységi körében szerepel a könyvkiadás és könyvterjesztés. b) Az Alapítvány ügyvitelét a Kuratórium látja el, amelynek tagjai: dr.Erdélyi László, a Kuratórium elnöke, dr.Szigeti István az Alapítvány igazgatója, dr.Abaházi Attiláné, Erdélyi László, Szabó Ottó, mindannyian a Budapest Terézvárosi Gyülekezet tagjai. Jelenleg két kurátori hely üres, amelyeket az alapítók egyhangú határozatával kell pótolni. c) Az Alapítvány mint jogi személy jogosult arra, hogy gazdasági társaság tulajdonosa legyen, de a Kiadó működését a Gyülekezet teljes támogatásával és ellenőrzésével kívánjuk megoldani. 2. A Kiadót a forrásait és anyagi kötelezettségeit tekintve egyensúlyban, működőképes állapotban kívánjuk átvenni. 3. A Kft gazdaságilag önálló, de az egyháztól nem független intézmény lesz. a) A Kiadó továbbra is egyházi intézmény jelleggel működne, az egyház szolgálati igényeihez igazodva, a hitelvi és erkölcsi szabályok betartásával. b) A Kiadó nem kíván az egyház küldetésétől független üzleti tevékenységet folytatni. c) A Kiadó és az Egyház kapcsolatát Megállapodásban rögzítjük. 4. A Kiadó és az Unió közötti Megállapodás sarkalatosnak tekintett pontjai: 2006. III. NEGYEDÉV

Egyház a) A Kiadó vállalja, hogy az Unió kiadói bizottsága által eltervezett kiadványokat kiadja. Az egyes kiadványok kiadásának feltételeit (szerkesztés, terjesztés, finanszírozás, támogatás) – figyelembe véve az önálló gazdálkodás elveit - az adott esetben egyenként határozzuk meg és rögzítjük. b) A határidőket is tartalmazó Kiadói tervet éves szinten készítjük el közösen és havonta aktualizáljuk. c) Az Unió vállalja, hogy protekcionista szabályozást alkot az egyházi szervek (unió, területek, gyülekezetek) számára, hogy az egyházi költségvetésből finanszírozott kiadványokat csak a Kiadónál lehet megrendelni és elkészíttetni, kivéve, ha a Kiadó és az adott megrendelő (pl. más munkálatok elsőbbsége miatt) nem tudnak megállapodni a határidőben. d) Az Unió vállalja, hogy szabályzatot dolgoz ki a tizedbevétel felhasználására a kiadói és a könyvevangélista munka céljára. A KIADÓI SZOLGÁLAT IGAZGATÁSA 1. A Budapest Terézvárosi Gyülekezet a Kiadó átvétele esetén szeretné annak működési elveit visszaállítani úgy, ahogyan azt E.G.White eredetileg javasolta. Meggyőződésünk, hogy ezt a munkát Isten különleges áldása kíséri, de csak akkor, ha az alapvető elveket betartjuk. Az Úr ezt megígérte, és ha ezt az áldást nem érezzük, az csak annak következménye lehet, hogy letértünk az útról. Szeretnénk erre az útra visszatérni. „Kiadóhivatalaink azért épültek, hogy az Úr munkáját végezzék, mennyei világosságot küldjenek a világ minden részébe és drága lelkeket vezessenek a nyájhoz. A kiadóhivatalok irodája legyen olyan missziós bázis, amely a Mester munkáját végzi a lelkek megtéréséért. Számot kell majd adniuk arról, hogyan dolgoztak, vigyáztak és imádkoztak... Minden munkás, aki ebben a hivatalban dolgozik, emlékezik arra, hogy Isten elkötelezett keresztény munkásoknak hívta el őket, akik látványosságai a világnak, angyaloknak és embereknek. A kicsiny irodákban gyűljenek össze este vagy kora reggel, hogy tanulmányozzák a Bibliát önmaguk számára. Legyen egy időszak, melyet imával töltenek el, hogy megerősödjenek, világosságot kapjanak és megszentelődhessenek a Szentlélek által. Krisztus azt szeretné, ha mindenki, aki a kiadói szolgálat bármely területén dolgozik, szívvel-lélekkel végezné ezt a munkát. Ha ezt teszitek, sok áldást fog rátok árasztani… TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Szükségetek van a Szentlélek erejére, mert különben nem győzhettek. Micsoda tapasztalatokat kellene megosztanotok a munkatársaitokkal kialakított szeretetközösségben, amikor Isten áldását kéritek ezekben az értékes órákban!... Minden hívő munkája támadó jellegű. Nap mint nap hadat kell viselnie. Krisztus azt mondja a hivatal vezetőinek és munkásainak: „Ti vagytok az én tanúim.” (Ésa 43:10) Gondolkodjatok, beszéljetek erről és éljetek eszerint! A menny nagyon közel van. Nyissátok ki az ajtót a menny felé és csukjátok be a föld felé! Isten hívja a hivatal minden részlegének dolgozóit. Meghalljátok szavát, és kinyitjátok szívetek ajtaját Jézusnak? Szeretitek Őt, aki életét adta értetek? (Szemelvények, 12. kötet, No.932. 46-47. oldal) 2. A Kiadó munkája feletti közvetlen felügyeletet az Alapítvány Kuratóriuma látja el. a) Felkérjük az alapítókat, hogy a Kuratórium egyik megüresedett helyére az Unióbizottság jelölhessen tagot. b) A Kuratórium a Budapest Terézvárosi Gyülekezet támogatásával kívánja folytatni ezt a munkát, ezért annak nyilvánosságát a gyülekezet számára biztosítjuk. c) Az Élet és Egészség Kiadó Kft. ügyvezetőjét a Kuratórium nevezi ki. Tisztelt Unió Bizottság! Kedves Testvéreink! Befejezésül ismét E.G.White szavait szeretnénk figyelmetekbe ajánlani: „Akik Isten művében bizalmi tisztségeket töltenek be, mindenkor gondoljanak arra, hogy tisztségeik felelőségekkel járnak. Az időszerű műnek helyes végzése, s a velünk bármiképpen kapcsolatban lévő lelkek üdvössége nagyrészt lelki állapotunktól függ. Mindenki legyen teljes tudatában felelősségének, mert jelen jóléte és örök sorsa lelkületétől függ. Ha énjét, ha önzését beleszövi a műbe, mintha a szent tűz helyett idegen tüzet áldozna az oltáron. Az ilyen munkások az Úr haragját hívják ki maguk ellen. Testvéreim, mindaddig el a kezekkel a műtől, amíg különbséget nem tudtok tenni a szent és a közönséges tűz között. Akik művünket képviselték, nem mindannyian nemes keresztények. A mások feletti uralkodás szelleme uralkodik. Emberek tekintélynek tartják magukat, véleményt nyilvánítanak, határozatokat hoznak olyan dolgokban, amelyekről fogalmuk sincs, mert nem szereztek tapasztalatokat. Többen, akik a kiadóhivatalban dolgoznak, azzal kapcsolatban állnak, - végigmennek az irodákon,

beszélnek a személyzettel, utasításokat adnak, amelyekről feltételezik, hogy adniuk kell, pedig fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek.” (E.G.White: Bizonyságtételek lelkészeknek 121.old.) A fenti Ajánlatot jó szívvel és szívesen tettük, mivel úgy gondoljuk, ezzel tudnánk a legjobban segíteni munkátokat. Hisszük azt, hogy Isten megáldja igyekezetünket, ha őszintén törekszünk a hibák kiküszöbölésére és helyreállítjuk az alapvető működési elveket. Enélkül viszont a legjobb elképzelések sem fognak működni. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői” Zsolt 127,1. Isten áldja meg döntéseteket! Budapest, 2006. április 11. Bodnár János, a gyülekezet lelkésze Dr.Erdélyi László, első presbiter Dr.Szigeti István, gazdasági igazgató Az ajánlatot az Unióbizottság április 19-i ülésén személyesen terjesztettük elő, válaszolva a Bizottság tagjainak kérdéseire, felvetéseire. Az Unióbizottság az ügyet kétszer tárgyalta és az alábbi határozatokat hozta: XIV/420. Az Unióbizottság elhatározta, hogy a Terézvárosi Gyülekezet vezetőinek, az Élet-és Egészség Kiadó Kft-vel kapcsolatos ajánlatáról tovább tárgyalunk az érintettekkel és keressük az együttmunkálkodás lehetőségeit. (ápr. 19.) XIV/437. Az Unióbizottság újra átgondolva a Bp.Terézvárosi Gyülekezet Életés Egészség Kiadó Kft-vel kapcsolatos ajánlatát a következőket válaszolja: Az ÉEK Kft anyagi helyzetének ismeretében, az Unióbizottság megállapítja, hogy az Élet-és Egészség Kiadó Kft. jelenleg nem tud megfelelni az ajánlat 2. pontjának. (A Kiadót a forrásait és anyagi kötelezettségeit tekintve egyensúlyban, működőképes állapotban kívánjuk átvenni.) Az Unióbizottság megköszöni a Budapest Terézvárosi Gyülekezet segítő szán-dékát, és az Élet-és Egészség Kiadó Kft. megkeresi a gyülekezet vezetését a további együttműködési lehetőségek ismertetésével. (máj. 31.) Az Unióbizottság határazatait tudomásul véve továbbra is aggodalmunkat fejezzük ki egyházunk kiadóhivatali tevékenységének előremenetele és eredményessége tekintetében. A határozatban jelzett további tárgyalásokra eddig nem került sor, de a gyülekezet nyitott az egyeztetésekre, hogy azokkal a talentumokkal, amelyeket Isten nekünk adott segítsünk. 2006. III .NEGYEDÉV

21

Egészség Lelkigondozás az Onkológiai Intézetben Örömmel mondhatjuk, és hálásak vagyunk, hogy részt vállalhatunk az Országos Onkológiai Intézet daganatos betegeinek lelkigondozásában. A rendszeres látogatások és beszélgetések között különleges alkalmak is vannak, mint például a karácsonyi ünnepély volt, melyen részt vettek az Intézet dolgozói, betegei és jelen volt a Magyar Köztársaság Elnöke is. Ócsai Sándor lelkész igei gondolatai és az Advent Kamarakórus m ű s o r a gazdagította az együttlétet. A betegágyak mellett töltött hétköznapokban mély emberi kapcsolatok alakulnak, melyekben nap-mint-nap változnak, vívódnak az érzések, és előbb-utóbb megláttatik, mi van a szív legmélyén. Valóságos kincsesbánya minden egyes embertársunk. A lelkigondozói munka szépsége abban van, hogy vállaljuk azt, hogy melléjük állunk. Megpróbálunk velük együtt haladni az úton. Ebben a szolgálatban küldetésünk az, hogy felragyogjon a remény, a Krisztusról szóló üzenet által. Munkánk során helyesen kell felismernünk a fogadókészséget részükről a kapcsolat iránt. Természetesen tiszteletben tartjuk azok álláspontját, akik ettől elzárkóznak, azonban értük is tovább munkálkodunk és imádkozunk. Célunk az, hogy hídépítők legyünk a szenvedő ember és Krisztus között bemutatva a megváltást minden ember felé és közösen keresve és megtalálva a „térképet”, az utat, a cél -Isten felé. Ha erre a szolgálatra alkalmasnak talál-

tatunk, az nem önmagunktól van. Jézus Krisztustól kapjuk a testi és lelki erőt és képességet erre a speciális feladatra. Hisszük, hogy tőle kaptuk a megbizatást, a lehetőséget és a képességet is ehhez. Kicsinységünket éljük át mindig, amikor leülve egy-egy betegágy mellé, meghallgatjuk a beteg embertársainkat. Érzelmek áradata zúdul ránk, mely lehet düh, harag, kétségbeesés, elégedetlenség, fájdalom - a kudarc átélése. Ugyanakkor számtalanszor találkozunk a megbékélés, a megbocsátás, a megengedés és elfogadás lelkületével is.

Azok a betegek

a legesélyesebbek

a gyógyulásra, akik készséget mutatnak

Tapasztalatom szerint azok a betegek a legesélyesebbek a gyógyulásra, akik készséget mutatnak a megbocsátásra. Aki el tudja hordozni a feléje irányuló sérelmet, meg tud bocsájtani akár a másik embernek, akár Istennek - aki érzése szerint „megengedte” az Ő szenvedését Ők nyitottabb szívűek. Kétségtelenül ők ismerik igazán az érzést, mit jelent megkűzdeni és eljutni a megbékélésre. Ebben a folyamatban tudunk lelki támaszt nyújtani, ha segítünk feltárni a szívekben rejlő igazságtalan sors érzését, melyet a beteg ember rendkívül nehezen tud feldolgozni. Amikor szembesül ezzel az élet-tudattal nehéz terheket ró reá, amelyek elviselése meghaladja lelki erejét, akkor van esély arra, hogy „feladja” a küzdelmet ezzel az érzéssel, mely további lelki terhet

a megbocsátásra.

és szenvedést okoz és ekkor jöhet el a megbocsátás ideje. Ekkor megváltozik a látásmód, lemond a bosszúvágyról, és elkezd másként gondolkodni a számára bántó, rosszat tevő személy iránt. Előtérbe kerülnek a jó tulajdonságok és a rokon, munkatárs, szomszéd iránt lojális lesz és a másik emberrel való együttérzés a sértettség érzését jóakarattá változtatja. Istentől származik a megbocsátás eme képessége, amely által a beteg egy érzelmi felszabadulást él át. Amikor könyörülettel és nagyvonalúan fordulunk egymás iránt, mi magunk gyógyulunk meg. A lelkileg megbékélt, érzelmileg szabad és stabilabb beteg nyugodtan várja az orvosi kezeléseket, műtéteket és bizalommal viseltet orvosa iránt. A szenvedést - bármilyen csüggesztő és fájdalmas - nem vereségként éli meg, hanem a jellemet formáló élethelyzetként, tűzként, mely éget és megtisztít. A gyógyító lelkigondozás azt jelenti, hogy a betegekkel úgy kell lelki társként közösségben lennünk, hogy az Isten kegyelmében véges emberi lényként megtanuljuk elfogadni önmagunkat és sorsunkat. Az ember testi, lelki és szellemi egésze a hit által jut el a megbékélés, az életkedv, az életerő birtokába, amely megerősít és legyőzi testi és lelki betegségeinket. Ezt a hitet és jó hírt visszük el embertársainknak és mellettük állva támogatjuk őket életük nehéz szakaszában. Kérjük az olvasók szeretetteljes támogatását és imádságát ezért a szolgálatért. (Málnási Emese)

A lelkileg megbékélt

beteg a szenvedést nem vereségként éli meg, hanem a jellemet formáló élethelyzetként, tűzként, mely éget és megtisztít.

Új helyen és megújult szolgáltatással nyílt meg az Éden Vegetáriánus Étterem. Az étterem címe: Budapest, I. ker. Iskola u. 31. (A Batthyányi téri csarnok mögött.) Az étterem már reggel hét órától este 10 óráig, pénteken este 6 óráig van nyitva, szombatnapon pedig zárva tart. A konyha a tradícionális vegetáriánus-vegán irányt képviseli. Csak természetes, színezék, ízfokozó, adalék- és tartósítószer-mentes, friss alapanyagokat használnak, az elérhető legjobb minőségben (olívaolaj, friss fűszerek, tisztított víz, durum-, tönkölyliszt, méz stb.) és kizárólag növényi eredetű alapanyagokat, az elérhető legfrissebb formában. Kedvező áron, páratlan étel-és italválasztékkal, finomságokkal várják a kedves vendégeket! Mindenkinek ajánljuk, látogasson el hétközben is, vagy hétvégén egy kellemes családi ebédre! További tájékoztatás, étlap és számos táplálkozási érdekességek a http://www.edenetterem.hu honapon olvashatók.

22

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2006. III. NEGYEDÉV

Előadó

dr. Tokics Imre

dr. Szigeti Jenő

Farkas Attila

Dr.Szigeti Jenő

Erdélyi László

Bodnár János

Farkas Attila

Erdélyi László

dr. Szigeti Jenő

Bodnár János

Farkas Attila

dr. Szigeti Jenő

Bodnár János

dr. Szigeti Jenő

2006.

Jún. 30.

Júl. 7.

14.

21.

28.

Aug. 4.

11.

18.

25.

Szept. 1.

8.

15.

22.

29.

16. 23.

30.

Prófétai vezetés az idők végéig 3

Megítéllek, mert téged választottalak

9.

Most légy bátor

A fegyelem ereje

dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Farkas Attila

Bodnár János

Erdélyi László

dr. Hangyás László

Farkas Attila

dr. Erdélyi László

Bodnár János

dr. Szigeti Jenő

Bodnár János

dr. Szigeti Jenő

Farkas Attila

Szept. dr. Hangyás László 2.

26.

Itt van-e az Úr háza építésének ideje?

Prófétai vezetés az idők végéig 2

19.

12.

„Ha az Úr az Isten”

Akikre fel lehet nézni

Aug. 5.

29.

Amikor az Isten beszéde hangzik

Prófétai vezetés az idők végéig 1

22.

15.

A ma és a holnap feszültségében

Ki vétkezett?

8.

Júl. 1.

SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

Mi a dolgom, ha a másik vétkezett?

dr. Szigeti Jenő

Bodnár János

dr. Szigeti Jenő

Beépülhet-e a másik bűne az üdvösségembe? Közbenjáró nélküli élet

Farkas Attila

dr. Hangyás László

dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Farkas Attila

Bodnár János

Erdélyi László

dr. Hangyás László

Farkas Attila

dr. Erdélyi László Borbáth István

Bodnár János

Igehirdető Hálaadás délutánja

Téma

ESTI ÁHITAT

A lélek gyümölcse: a becsületes munka

Közbenjáró nélküli élet 2

Az életszentség a mindennapi kötelesség-teljesítés

Aki ablakot nyit az égre

A hit ereje

Édeni örökségünk a munka

„Végezetre eltétetett nékem”

Akik Jézust követik

A kegyelmi idő vége 2

Milyen a mi beszédünk?

Krisztusban van a jövőnk

Mivel dicsekszel?

Képes beszámoló a Kórus és a Fúvós-zenekar programjairól

S ZO M B A T

Teljes szakítás a bűnnel

Izrael: Testi vagy lelki?

A kiváltképpen való út

Kétféle egység

Próbáljátok meg Istent

A kegyelmi idő vége

1844 üzenete

Jézus a Jelenések könyvében

Nézz egy kicsit feljebb

Ha valaki másképpen tanít

ÚRVACSORA

Téma

D É L E L Ő T T I I S T E N T I S ZT E L E T

Igehirdető

S ZO M B A T 2006.

„Uram, nincs emberem”

Szükségletek és lehetőségek

Téma

E S T I E L Ő D Á S S O R O ZA T

PÉNTEK

Dátum

2006. III. NEGYEDÉVI

Bécsi kirándulás Május elsején Bécs városába kirándult a Budapest Terézvárosi Gyülekezet.Tele busszal, ötvenen érkeztünk meg a szomszéd fővárosba, de kint még csatlakoztak vagy huszan a küldöttséghez. A kirándulás fő oka az a hangverseny volt, amelyet Cséfalvay Dániel adott este a Hofburgkapelleben, amely valamikor a Habsburg ház családi kápolnája volt. Ezt a hangversenyt Dani jutalmul kapta korábbi sikereiért és nagyon készült rá. A gyülekezet is komolyan vette ezt a missziós lehetőséget, ezért vonultunk fel „testületileg”, hogy ahogy csak tudjuk, támogassuk fiatal művészünket. Meglehetősen el is ámultak a bécsiek, amikor egy egész gyülekezetnyi ember megjelent, és amikor megtudták, hogy kik vagyunk, a belépőjegy árának felét elengedték. Néhányan eljöttek a bécsi gyülekezetekből is, sőt, még Németországból is volt vendég, aki Dani koncertje miatt jött el, így igazán otthon éreztük magunkat. A koncertet hallgató japán turisták pedig értetlenül nézegettek körbe a koncert végén zúgó tapsban: az előadás természetesen színvonalas volt, a helyhez méltó, de ők már felálltak, hogy induljanak még egy kis városnézésre. Mi azonban csak tapsoltunk mind, így kicsit szégyenkezve visszaültek. Igen, mi nem egy megszokott hallgatóság voltunk, hanem a tapsban benne volt a szeretet és megbecsülés is, ami nem jár ki automatikusan minden „profi” előadónak. Ez volt a koncert legszebb különlegessége. Ha már Bécsben jártunk, jól megnéztük a várost is, hiszen többen közülünk először jártak ott. Több óránk volt körbejárni a belváros nevezetességeit, szép napsütésben séltálgattunk a vár utcáin. A látnivalókról rövid kommentárt Szigeti Jenő tanár úr tartott nekünk szakszerűen és reméljük legálisan. Cséfalvay Erzsike És Zsuzsa is sok érdekességet mondtak el, hiszen ők már jól ismerik a várost, ahol Nikol és Dani tanulnak és hétköznapjaik egy részét élik. A séták, a közös programok az együvé tartozást, a közösség élményét és a tartalmas pihenést jelentették ezen a szép napon. Elmondhatjuk, hogy lelkileg feltöltődve tértünk haza késő éjjel. Itt szeretnénk megköszönni a szervezőknek, a Cséfalvay házaspárnak, Zsuzsának és Halász Editnek a szép és tartalmas kirándulást.