GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Aki önmagát adta. a mi bűneinkért HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE N II

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

N�� 2007. II. �� - 25. ��

“Aki önmagát adta

a mi bűneinkért” HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

tartalom Húsvét Ócsai Sándorné: Találkozások Krisztussal Kapcsolatok David Penner látogatása Vendégünk volt a Messiáshívő Zsidó Közösség A Román Unió vezetőinek szolgálata Misszió Krisztus az út, az igazság és az élet Dr.Erdélyi László: Adtál a téged félőknek zászlót A Globális Eső Mozgalma Mark Finley előadássorozata Budapesten Bodnár János: „Lelkész Kör Budapestért” Közösség Tyentés László: Egység a különbözőségek által Művészeti Estek Mészáros Kálmán: Közösségben egymással Deák Vilmos: Egy közös éneklés élménye Vendégünk volt Simon András grafikusművész „A zene felemeli kezeimet” - beszélgetés dr.Kokas Klárával Üzenet Erdélyi László: Világítunk is, vagy csak beszélünk? Programajánlat Egy új zenekar születése Elődeink Az Úrnak kell hálát adni minden nap Életképek Soha nem vagyunk egyedül Postaláda Gyülekezeti Szolgálatok Debrenti Enikő: Húsvéti ünnepély Nemesvámoson Bodnár Jánosné: A könyv szeretetet ad és szeretni tanít Dr.Szigeti István: Júniusban megkezdjük a gyülekezeti terem felújítását Család Helyes, vagy helytelen? Tisztesség - mit is jelent? Egészség Dr.Mosonyi Júlia: Rajtunk (is) múlik Útravaló

3 4

5 6 8 9 10

Terézvárosi Énekegyüttes

11 12 13 14 15

Felújítási Munkacsoport

16 17 18 20 21 22 23 24 25 26 28

A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Bodnár János A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr.Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 800 példányban jelenik meg minden negyedévben. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

2

Budapest Terézvárosi Gyülekezet Híradója 2007/II.

HÚSVÉT

T

alálkozások Krisztussal

A

Passió történetének hátterében számos kép rajzolódik ki a Szentírás történeti feljegyzésében. A Jézust körülvevő emberek „találkozásai” Krisztussal, gondolataik, majd tetteik mind egy-egy epizód az események sodrásában, melyek elkísérik a Megváltót kereszthaláláig, majd a feltámadás dicsőségéig. Simon házában a bűnös nő a legdrágább kincsét - egy szelence nárdus olaját áldozza fel, hogy megkenje Jézus lábát. A jelenlévők pazarlással vádolják, azonban Jézus így értékeli cselekedetét: „Amíg a világ világ, ez asszony tette megmarad, hiszen amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő.”(Márk 14,3) Később Péter, a túlbuzgó tanítvány kerül nehéz élethelyzetbe. Ő mindig mindenben élen jár, ígéreteiben és fogadkozásaiban úgyszintén. „Meghalok veled!”vallja teljes odaadással - majd néhány óra elteltével ő az, aki kijelenti: „Nem ismerem, sohasem láttam.” A Mester megtagadása után a fájó, keserves sírás megtisztítja a lelket, mely kész kimondani: „Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak, mégis szeretlek. Az élet és az akarat között, Uram, teremts igaz harmóniát!”(1) A nép ítéletével - „Feszítsd meg!”, Engedd szabadon Barabást!” - egy ember, egy bűnöző szintén „találkozik” Krisztussal, és megtapasztalja helyettesítő áldozatát: „Helyettem, énhelyettem, hogy én éljek, hogy én szabad legyek!” - jajdul fel benne a felismerés. (2) Az ítélet megszületik, a büntetés: kereszthalál. A keresztet valakinek el kell készítenie, aki munkája révén kerül kapcsolatba a Názáreti elítélttel. Ki ácsolta a keresztet? Róla nem szól a Szentírás, mégis Reményik Sándor versében Ámon, az ács „találkozik” a győzelmes Krisztussal és a meggyógyított leánya meglátja, amint a kereszt fényes, győzelmi trónná változik. (3) A keresztre feszítés körüli zűrzavarban egy szeretetteljes találkozás és egymásra találás tanúi lehetünk. Jézus hihetetlen fájdalmában sem feledkezik meg anyjáról, és mély szeretete és gondoskodása nyilvánul meg, amikor Jánosra bízza.

„...mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! (Jn 19,26) Végül említsünk meg egy csodálatos találkozást, a halálra ítélt bűnös és a kegyelem találkozását. A kereszten a Jézus mellett függő lator vallása - „mi méltán vagyunk itt” - bűnbocsánatot nyer a szenvedő Megváltó szavaiban: „Bizony mondom néked ma velem leszel a paradicsomban.”(Luk 23,43) Emberi életek, sorsok találkozása Jézussal a Golgotához vezető úton. Húsvét. Találkoztunk-e mi is a Megváltóval a húsvéti emlékezésben? Mit jelent számunkra Krisztus kereszthalála? Érezzük-e a bűnös asszony szívét átható hálát és odaadást megmentésünkért? Munkaszüneti napként, családi kikapcsolódásként éltük meg a húsvétot, avagy mélyen magunkba nézve „átéltük” Krisztus szenvedését, megsirattuk-e Őt és bűneinket, amelyért megáldoztatott? Ráébredünk-e Péterhez hasonlóan, hogy minden tettünkben és gondolatunkban Jézus mellett, vagy ellene cselekszünk? Tudatosul-e bennünk, hogy Krisztus helyettem és helyetted halt meg, a mi bűneinkért vállalta ezt az áldozatot? Ácsoljuk-e mi is nap-mint-nap Krisztus keresztjét? Mit teszünk ma és holnap azért, hogy Krisztus eljövetele minél előbb valósággá váljon, és megváltva életünket egy új világot hozzon el számunkra? Értékeljük-e a reményteljes jövő ígéretét, hogyha hisszük és elfogadjuk Jézus megváltását, mi is vele lehetünk az örökkévalóságban? Jézus szenvedését látva részvét ébred-e bennünk azok iránt, akiknek szüksége van a mi felebaráti támogatásunkra? A húsvéti emlékezés után ma, ott ahol szolgálunk életünk minden területén, készek vagyunk-e az élő Krisztus lábnyomában Őt követni és találkozni vele minden nap? (Ócsai Sándorné)

(1) Túrmezei Erzsébet: Péter húsvétra vár (2) Túrmezei Erzsébet: Aki helyett a Krisztus vérezett (3) Túrzemei Erzsébet: Ámon, az ács

Sors ez.... Az élet minden problémáját régen megoldotta egy kereszt. Én nem tudom miért lázadnak, mért keseregnek az emberek. Én nem tudom olyan görcsösen mit szorít össze a marok, én nem tudom, hogy mit akarsz, én nem tudom, mit is akarok? - Egy titkos utat keresünk tán’ ami a csendhez elvezet? Egy ajtót, amin át eljutunk hol égnek örök mécsesek? Dárusi kincsbe markolni, s visszatérni gazdag-boldogan, hogy azután pazaroljuk mind: nem maradhat miénk, ami van. - Sors ez... Mely megelőzött és kísér: elődök messze útján már minden elveszett. S az utánunk jövőknek adunk egy múló, földi életet. Milyen sivár, szomorú a kép ezért szorul össze a marok. Ezért nincs vigasztaló szó mert a lelkekben ott kavarog ez az értelmetlen üresség, ami már nem tud fájni sem, az ember könnyek nélkül él, bujdosik meddőhányók mélyiben. - Bár évezredek mentek azóta az idő végtelen tengerébe, egy megmaradt nekünk: Egy kereszt! Vele a nyugalom, a béke. (Páskulyné Kovács Erzsébet, 1991.)


3

KAPCSOLATOK DAVID PENNER PhD, a Newbold College igazgatója igazi lel-

kesítő és reményt adó prédikációt tartott február 4-én szombat délelőtt a Terézvárosi Gyülekezetben. „Minden nap egy új kezdet”: idézte Jeremiás prófétát, aki szerint Isten szeretete és hűsége minden nap megújul irántunk, és ez azt jelenti, hogy mi is bármikor újra kezdhetjük életünket. Szemléletes példákat sorolt fel olyan személyekről, akik valóban újra kezdték, újból felépítették Istennel való kapcsolatukat. Délután a Newbold-i iskolánkat mutatta be David Penner az érdeklődőknek, majd este részt vett a Baptista Központi Énekkar hangversenyén. A búcsúzáskor megállapítottuk, hogy kölcsönösen rendkívüli szombatot szereztünk egymásnak, Isten gazdag áldásával. Ugyanezen a szombaton nagy örömmel látta vendégül a gyülekezet azt a kis messiáshívő zsidó csoportot, amely holocausttúlélőkből és hozzátartozóikból alakult, Suha Katalin vezetésével. A csoport majdnem teljes létszámban eljött közénk. Kevés az a kifejezés, hogy élmény volt a találkozó és mindannyian jól éreztük magunkat, hiszen meghatározó jelentőségű volt ez a találkozás sokunk számára. Elmondásuk szerint ez a kis csoport egy olyan közösségre talált gyülekezetünkben, amelyre mindig is vágytak. Rontó Attila dicsőítő együttese héber népzenei stílusú dalokat énekelt Jézusról, és az egyiptomi kivonulásról, amelybe még David Penner testvér is bekapcsolódott igen nagy átéléssel a szószéken. Délben a gyülekezet tagjai körülvették vendégeinket, sokáig beszélgettünk, örültünk egymásnak, tervezgettük a következő találkozást.

A Román Unió vezetőit láttuk vendégül 2007. február 14-én szombaton. TEODOR HUTANU elnököt meghívója, dr. Szilvási András egyházelnök kísérte el gyülekezetünkbe. A délelőtti igeszolgálatot Hutanu testvér tartotta Szász Ernő, a Kolozsvári Egyházterület elnöke fordítói segítségével. Délután a Román Unió pénztárosa, Ioan Câmpianu Tâtar szolgált, Simon István lelkész testvér fordításával. Rövid idő alatt meleg, testvéri-baráti légkör alakult ki a gyülekezetben, amely nem csak annak volt köszönhető, hogy a sorok között sok, vendégeink számára is ismerős arc ült. A hasonló gondolkodás, a jelenvaló igazság közös értelmezése egyértelművé tette szombat délelőtt, hogy a Szentlélek munkálkodik és küzd az egyház egységéért. Jó volt ezt megtapasztalni. A látogatást követő levelváltásainkban is őszinte, baráti szavakkal emlékeztek a gyülekezetünkben tett látogatásukra, ebből idézünk néhány gondolatot Szász Ernő testvér leveléből: „Szolgatársaimmal együtt hálásak vagyunk Istennek, a Magyar Unió elöljáróinak és a Budapesti Központi Gyülekezetnek a látogatás lehetőségéért, valamint a sok örömért, amiben ottlétünk alatt részünk volt. A budapesti és isaszegi gyülekezetekben Krisztust szerető testvérekkel találkoztunk. Egyaránt örömet jelentett a régi ismerősök viszontlátása, valamint új testvérek megismerése. Lelkileg feltöltődve tértem haza. Öröm volt számomra a Központi Gyülekezet előljáróival és a közösség tagjaival való találkozás. Szívesen gondolok vissza a

4

veletek eltöltött szombat délelőttre. Nagyon jó benyomást tett rám a Terézvárosi Gyülekezet. A Gyülekezeti Híradót örömmel olvastam. Mégegyszer megerősödött bennem az a tudat, hogy túlságosan sok minden köt bennünket össze, ezért a zsúfolt programok ellenére is fontos helyet kell biztosítanunk a kapcsolat ápolásának. Köszönöm a fényképeket és előre is köszönöm a küldött kiadványokat. Hálásak vagyunk érte és nagyon hasznosak lesznek a missziómunkánkban. A mielőbbi viszontlátásig testvéri üdvözlettel: Szász Ernő ”


MISSZIÓ Új evangélizációs sorozat indult február 16-án, „Krisztus az út, az igazság és az élet” címmel. Minden héten pénteken az adventisták által legfontosabbnak tartott bibliai elveket vesszük sorra. Az előadások rendszere úgy épül fel, hogy fokozatosan bevezessük a hallgatókat a Biblia megismerésének titkaiba, az „igét igével magyarázni” elv alapján. Aki részt vesz az előadásokon, megtudhatja, miért olyan biztosak az adventisták abban, hogy üzenetük hiteles és igaz, s mi több aktuális és jelenleg mindennél fontosabb. A Biblia tanításai mind Krisztusra mutatnak, aki önmagáról így vallott: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” Mindenkit szeretettel várunk!

Péntek esti előadások - új értelmet nyert gondolatok Hívő katolikusként eleinte idegenek voltak számomra az adventista gyülekezetben megtartott istentiszteletek, mind liturgiájukban, mint tanításukban. Miután - adventistaként megismert párom invitálására - egyre gyakrabban jutottam el a meghitt, barátságos, befogadó közösségbe, mindinkább felfigyeltem néhány olyan gondolatra, tanításra, amelyek eddig számomra ismeretlenek voltak. Nagyon megtetszett a péntek esténként zajló „Krisztus az út, az igazság és az élet” című vetítettképes előadássorozat és annak gondolatvilága. Noha eddig is sokat tudtam az elhangzott témákról, mindezek új értelmet nyertek bennem a nagyszerű előadások során. A teljesség igénye nélkül néhány példát is említenék. Bodnár János magyarázatából megtudhattam, hogy a Biblia Isten szava, forrása a Szentlélek, aki felkészítette Isten akaratának közlésére a kiválasztott személyeket. Dr. Tokics Imre szinte tudományos igényű előadásából megtanultam, hogy a három isteni személy, három különböző személy, de egy isteni valóság, míg az Atya, a Fiú, a Szenlélek Istent bemutató témakörökben újabb érdekes részletek világosodtak meg az isteni személyekről Bodnár János, dr.Szigeti Jenő és Erdélyi László előadásában. Lenyűgözött Szigeti Jenő tanár úr közvetlen és logikus magyarázata a teremtésről, amely csak a hit által érthető meg, a határok közé szorított természettudományos ismeretekkel nem.Nagyon közelinek éreztem „Az ember természete” című előadását is a test, a lélek, a szellem megbonthatatlan egységéről, a

közösség-alkotásra, a világ kincseivel való sáfárkodásra teremtett ember rendeltetéséről. Megértettem, hogy mit is jelent valójában az, hogy Isten saját képére teremtette az embert, és hogyan oldható fel az anyaghoz, térhez, időhöz való kötődés és a halhatatlanság ellentmondása. A „Mit mond nekünk ma a hármas angyali üzenet” című előadása pedig megvilágította számomra Krisztus eljövetelének célját, értelmét és többször megjövendölt időpontjának értelmezését. Tanulságos volt dr. Hangyás László „Késik-e az advent?” című szombat délelőtti előadása, amelyet gondolatban Mark Finley egyik előadásához kötöttem, miként Erdélyi László „Korai és késői eső” című prédikációját is. Kezdetben, mint az adventista tanításokkal ismerkedő „barátkozót” először inkább az ünnepélyes, különleges alkalmak és előadások ragadtak meg, mint például a Keresztény Művészeti Estek programjai, melyek a fantasztikus kórus és előadóművészek szolgálata segítségével különös, máshol nem tapasztalt hangulatot sugároztak. Ma már - a vetített képes előadásoknak, a közbeékelt szavalatoknak köszönhetően - cseppet sem untatóak, vagy elvontak a péntek esti előadások. Ezúton is köszönjük a tanítóknak. Úgy vélem a sorozatot nem szabad kihagyni, mivel színes, színvonalas és nem utolsó sorban érdekfeszítő minden előadás, ezért jó szívvel mindenkit buzdítok arra, hogy jöjjön el és hallgassa meg péntek esténként ezeket az előadásokat. (Dr.Leslie)

MEGJELENT

G.Oosterwal: Misszió egy megváltozott világban című könyve. Ez az első jelentősebb kiadvány, amelyet a gyülekezetünkben alakult TERÉZVÁROSI KÖNYV MISSZIÓ jelentetett meg a BOLDOG ÉLET ALAPÍTVÁNY támogatásával. A könyv a Terézvárosi Gyülekezetben kapható, de megrendelhető postán is, vagy e-mail-ben. A Budapest Terézvárosi Gyülekezet ezt a könyvet missziós elképzelése alapjának tekinti. Imaórák keretében egy évig tanulmányoztuk és elemeztük Oosterwal testvér tanácsait, és missziós terveinket ennek segítségével alakítottuk ki. Ajánljuk ezt a könyvet minden olyan kereszténynek és gyülekezetnek, akik felvállalják a korunknak szóló kihívást a világ evangélizálásával kapcsolatban és szeretnék megújítani a misszióról vallott korábbi nézeteiket. Újabb missziós füzetek érkeztek Varga Hajnalkától. A korábbi nagy sikerre való tekintettel újabb csomagot kaptunk Norvégiából, amelynek egy részét tovább adtuk Erdélybe, a Kolozsvári Egyházterületnek. Szász Ernő testvér hálásan köszönte meg az ajándékot, hiszen náluk minden magyar kiadványra nagy szükség van. Elhatároztuk, hogy rendszeresen támogatjuk majd erdélyi testvéreinket magyar nyelvű anyagokkal.


5

MISSZIÓ ADTÁL A TÉGED FÉLŐKNEK ZÁSZLÓT, MELYET FELEMELJENEK AZ IGAZSÁGÉRT. Zsolt. 60,6 Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek! Ézs 62,10

2007. ÉVI MISSZIÓS TERV ÉS PROGRAM Mielőtt bármilyen programot elkezdünk tervezni, jó, ha tudjuk, mivel, és mire építhetünk? Ha úton vagyunk, fontos tudni: honnan jöttünk, hol tartunk, hová szeretnénk eljutni, kik az útitársaink, akikre számíthatunk, milyen jelzéseket fogunk követni? A legutóbbi nagy evangélizációs kampányunkat Tony Campbell vezetésével szerveztük meg 2005 őszén. Ez a sorozat új lendületet adott a gyülekezet missziós tevékenységének: 1. 2005-ben elindítottuk a Keresztény Művészeti Estek sorozatot annak jegyében, hogy a missziómunkában nem csak a hagyományos adventista, hanem az általános keresztény értékek és üzenet képviseletét is felvállaljuk. 2. 2006-ban elhatároztuk, hogy komolyan imádkozunk a késői eső kitöltetéséért és azért, hogy legyen részünk az utolsó nagy begyűjtési munkában. - megértettük a 11 órai munkások szerepét, - megalakultak és folyamatosan működnek az imacsoportok, - áttanulmányoztuk a Misszió egy megváltozott világban című könyvet, amelyből új meglátásra jutottunk a missziómunkával kapcsolatban. 3. A gyülekezet 2006-ban áttanulmányozta az utolsó napok eseményeiről szóló írásokat White testvérnőtől, amelyből megértettük: figyelmeztetnünk kell a világot Isten utolsó üzenetére. 4. Varga Hajnalka segítségével több tízezer példány missziós füzetet kaptunk Norvégiából és ezeket mind szétosztottuk. Ez fellelkesítette a gyülekezet tagjait. 5. Levelező munkacsoportot alakítottunk, hogy rendszeresen tartsuk a kapcsolatot az érdeklődő emberekkel. Háromszor küldtünk ki levelet és anyagokat. 6. A gyülekezet 2007-ben elhatározta, hogy „kinyitjuk a kapukat” és „kivonulunk az emberek közé”, a befelé fordulás helyett a világ megmentésével törődünk többet.

6

7. Kapcsolatba kerültünk a Magyarországi Baptista Egyházzal (Joy Gospel, Központi Kórus, Mészáros Kálmán, Oláh Gábor, Almási Kornél) és a közös programok minden képzeletet felülmúlóan jól sikerültek. Mindannyian átéreztük az együttmunkálkodás áldásait és az őszinte szeretetet és tiszteletet egymás iránt. 8. Más közösségek is keresik a kapcsolatot a gyülekezettel. (Pl. Messiáshívő zsidók). Mindezek persze nem eredmények, inkább csak kis lépések azon a keskeny, nehéz úton, amely az Új Föld felé visz. De ha egy lépést megtettünk, már rögtön többet látunk az előttünk lévő útból és az új látás szerint mindig újra kell gondolni terveinket, elképzeléseinket.

Keressünk új utakat „Isten arra hív, hogy törjünk ki mindennapi életünk megszokott rendjéből. Az evangélium üzenetének hangoznia kell a városban és a városokon kívül. Mindenkit hívnunk kell, hogy gyülekezzen a kereszt zászlója köré. Amikor a munka megfelelően halad előre; amikor isteni elszántsággal igyekszünk érdeklődőket nyerni az igazságnak, akkor a világ látni fogja, hogy az igazság üzenetét erő hatja át. A hívők ezáltal bizonyságot tesznek az igazságnak arról az erejéről, ami különböző természetű embereket összhangba képes hozni, mivel érdeklődésük tárgya egy és ugyanaz.” (E.G. White: Szemelvények 78. old.)


Két hadsereg, két zászló A zászló mindig a győzelem szimbóluma is. Amelyik zászló állva marad a csatatéren, annek a serege győzött. Az 1848-as szabadságharc alatt Isaszeg mellett, a Királyerdőben lezajlott csatát Jókai Mór így örökítette meg A Kőszívű ember fiai című regényében: „Három fő tömeg csoportosul a csatatéren: csaknem gömbölyű tömegek. Előre-hátra hullámzanak, mint egy csodálatos gépezet, melynek két sarka van. E két sark a két zászló: a magyar háromszínű s a császári kétszínű. Ezek körül foly a legdühösebb küzdelem. a legjobb vitézek odatörnek az ellenfél zászlójához, ott véreznek el saját zászlójuk védelmében.” Isten bennüket is zászlója mellé állított, hogy azt magasra emelve vigyük győzelemre az Ő vezetésével és segítségével. Ellen White így ír erről: „Látomásban láttam, hogy két hadsereg rettenetes harcot vívott egymással. Az egyik hadsereget a világ jelvényeit viselő zászlók vezették, a másik sereg élén Immánuel fejedelem véráztatta zászlaja lobogott. Egyik zászlót a másik után hagyták el és dobták a porba, amidőn az Úr seregének csoportjai egymás után csatlakoztak az ellenség seregéhez; azonban az ellenség seregéből is egyik törzs a másik után csatlakozott Isten szombatünneplő népéhez. Az ég közepén repülő angyal Immánuel zászlaját sok ember kezébe helyezte, mialatt egy hatalmas vezér hangosan kiáltotta: „Lépjetek be a sorba! Most álljanak ki azok, akik hűek Isten parancsolataihoz és Krisztus bizonyságtételeihez! Jöjjetek ki közülük és szakadjatok el, tisztátalant ne illessetek, és én elfogadlak titeket, Atyátok leszek és ti az én fiaim és leányaim lesztek! Mindazok, akik akarnak, jöjjenek az Úr segítségére, hogy segítsék az Urat a hatalmas ellenség ellen.” (E.G. White: Tanácsok a gyülekezetnek 388. old.)

MISSZIÓ Kik a kereszténység zászlóvivői ma? „Ami az adventi népet illeti, sokkal komolyabban, mint valaha, fel kell ismerniük, hogy Istennek más eszközei is vannak a világban, az egész emberiség evangélizálására. Éppen ezért sürgősen szükséges, hogy ezzel a világszéles evangélizációs törekvéssel együtt munkálkodjunk, amennyire lelkiismeretünk indít. A más egyházakkal való együttmunkálkodás feladata a nem keresztény lakosság evangélizálásában azonban nem térhet el az adventi misszió eredeti megbízatásától; attól, hogy keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt hangos szóval fel kell szólítani Jézus hitének élésére, gyakorlására, Isten parancsainak megtartására és arra, hogy készüljenek fel Jézus Krisztus eljövetelének napjára. A hetednapi adventisták sohasem hagyhatják másokra azt, amivel Isten őket bízta meg. Gondoljuk át! Jézus követőinek nagy többsége más egyházakban található, és Isten naponta a megtértek ezreit hozza ebbe a világszéles közösségbe. Kétség nélkül megvilágosodik előttünk, mily nagy kihívással áll szemben ma az adventi nép: együttmunkálkodni Isten Szentlelkével, Isten maradék népének (Jel 12,17) minden népből és vallásból való begyűjtésében, és így felkészülni Krisztus visszajövetelére.” (G. Oosterwal: Misszió egy megváltozott világban) A Budapest Terézvárosi Gyülekezet hagyományos nyitottsága és tudatos toleranciája jó alap arra, hogy igazi zászlóvivőkké váljunk a mai keresztény világban. Ha pedig

ez így van, akkor tűzhetünk-e ki ennél kevesebb célt magunk elé? Együttműködni a Szentlélekkel az egyedüli lehetőségünk arra, hogy Krisztus igazi tanítványaivá váljunk és mi is elnyerjük az üdvösséget. Ezévi missziós programunk célja tehát zászlónkra tűzni az utlosó idők lefgontosabb igazságát, a hármas angyali üzenetet. Emellett pedig újra felidézzük Krisztus minden időben helytálló zászlóvivőinek hősiességét és azokat az igazságokat, amelyeket ők emeltek magasra.

A tervezett 2007. évi program 1. Folytatjuk a péntek esti evangélizációs sorozatot egész évben. A cél: Krisztusra irányítani a figyelmet. Február 16-tól a hitelveinket vesszük sorra a péntek esti előadásokon, de a hangsúlyt nyomatékosan Krisztusra és nem a dogmákra helyezzük. Erre kértük fel az előadókat és a sorozat, valamint az előadások címét is így állítottuk össze. 2. Folytatjuk a Keresztény Művészeti Estek sorozatot. A témák és a meghívottak kiválasztását mindig missziós szempontok alapján végezzük. Művészet az emberi kapcsolatokért! 3. Folyamatosan keressük és kezdeményezzük a kapcsolatot más keresztény egyházakkal, tapogatjuk az együttmunkálkodás lehetőségeit, határait. (Keresztény Művészeti Estek, más közös rendezvények, meghívások a sorozatainkra, viszont meghívások elfogadása 4. A Miért van olyan sok egyház? című Tony Campbell előadás és E.G. White: A nagy küzdelem c. könyve alapján újra megtanuljuk a kereszténység történetét, más egyházak alapításának körülményeit,

az alapító atyák és más hithősök, zászlóvivők történeteit: - Az imacsoporttal végigtanulmányozzuk a vonatkozó fejezeteket. Ez lényegében az előző két könyv tanulságainak folytatása, hiszen a misszió kétezer éve folyik, illetve láthatjuk, hogy Isten mindig talált embereket, „akikre szüksége volt”. - Önálló könyv, vagy füzetek formájában kiadjuk E.G. White: A nagy küzdelem c. könyve ide vonatkozó fejezeteit és felajánljuk a többi egyház számára is terjesztésre. 5. A gyülekezet felújításának befejezése után ősszel nagyszabású evangélizációs kampányt szervezünk, amelynek témája Krisztus zászlajának magasra emelése az emberek előtt. A sorozat első részében végigvesszük az evangélium hirdetésének történetét Jeruzsálem pusztulásától kezdve a nagy advent mozgalomig. A második részben Tony Campell az utolsó idők legfontosabb üzenetét, a hármas angyali üzenetet dolgozza fel 11 előadásban. Tony Campbell ezt a meghíváűst örömmel fogadta el. Az első rész előadóinak az adott egyháztörténeti korszak örököseit (akik annak vallják magukat) kérjük fel, vagy magát az egyházat (református, evangélikus, baptista, metodista), hogy adjon előadót, képviselje azt az igazságot, amely miatt annak idején kénytelenek voltak kiválni a nagy Egyházból. A témákat dr.Szigeti Jenő segítségével állítottuk össze és ő segít az előadók kiválasztásában is. A mondanivaló lényegében A nagy küzdelem c. könyv alapján lesz összeállítva. A hangsúlyt a küzdelemre tesszük és arra, hogy Isten hogyan biztosította mindig az evangélium továbbvitelét, hogyan talált mindig embereket „akikre szüksége volt”. A második rész az adventi üzenetet bontja ki részletesen Tony Campbell előadásában. Tartalma: a hármas angyali üzenet és a Jézus visszajövetelét közvetlenül megelőző időszak eseményei, mint a nagy küzdelem befejező szakasza. A sorozat tervezett időtartama: 2007. november 2-24-ig. Összesen 21 előadás a szombat délelőtti prédikációkkal együtt. Ezt a missziós tervet a gyülekezet testvéri óra keretében megtárgyalta és elfogadta. Megvalósításához kérjük Isten segítségét, vezetését és áldásait. Dr.Erdélyi László első presbiter


7

MISSZIÓ „ EGY LENYŰGÖZŐ, ÉS TALÁN PRÓFÉTAI MOZGALOM FORMÁLÓDIK” Azon a napon mutattak be egy filmet az Antikrisztusról, és a betiltott sátánista csoportok is megemlékeztek erről a napról. Ebben az évben pedig 2007. 07.07. jön, ami történetesen szombatra esik.

Ha Isten kegyelmesen válaszol erre az imára, akkor hová esik az eső? Hová ereszkedne le a Lélek? Vajon nem ragyogná be az egész bolygót dicsőségével? Vajon nem ezt jövendölte meg Jelenések 18,1-4?

A GLOBÁLIS ESŐ MOZGALMA 2007. 06. 27-TŐL 2007. 07. 07-IG TART MAJD! A Globális Eső Mozgalma előtt azonban sokkal nagyobb cél lebeg.

A GLOBÁLIS ESŐ MOZGALMA - így emlegetik - úgy kezdődött, hogy Kalifornia középső részein néhány gyülekezet elhatározta: 10 napos imaalkalmat rendeznek annak mintájára, amit az Apostolok cselekedetei 2. fejezete ír az őskeresztény gyülekezetről. Nem voltak kiemelt előadók, hanem a tanítványok csoportja könyörgött, nem másért, mint a késői eső kiáradásáért. Minden este 7 és 8 óra között bibliaszövegeket és a Prófétaság Lelkétől származó idézeteket tartalmazó lapokat osztottak ki. A résztvevők csendben elolvasták az idézeteket, majd imádkoztak, volt, amikor magukban, máskor kettesével, vagy az egész gyülekezet együtt imádkozott. Ezeket az alkalmakat más-más időben tartották, amelyek következtében minden gyülekezetben ébredést tapasztaltak. Az ellenségeskedést félretették, és igazi egység, bűnbánat és a misszió lelkülete vett erőt a tagokon. Akkor fogalmazódott meg a gondolat: Mi lenne, ha a Terület minden gyülekezetében ugyanabban az időben könyörögnének Istenhez, ugyanazért, a késői eső kiárasztásáért? Ezt a gondolatot egy hete (2007.január 7-én) ismertették az egyik Terület képviselőivel, és így az elképzelés valóra vált. Az elmúlt évben sokat foglalkoztak 2006. 06. 06. napjával.

8

Képzeljük el, hogy Kalifornia minden gyülekezete együtt ostromolja Isten trónusát, ugyanabban az időben, ugyanazt kérve. Majd képzeljük el, amint ÉszakAmerika minden gyülekezete együtt ostromolja Isten trónusát, ugyanabban az időben, ugyanazt kérve. Majd képzeljük el azt is, hogy az egész világon az egyház egyidőben, ugyanazért, a késői eső kitöltetéséért imádkozik!! Ez a Globális Eső Mozgalmának a célja! Ez a mozgalom gyülekezeti tagoktól indul el, és szeretnénk, ha Te is bekapcsolódnál. Szükségünk van a segítségedre a hír terjesztésében akár szóban, akár emailben, vagy bármilyen más úton-módon. Most készítik a Globális Eső Mozgalma (Operation Global Rain) honlapját, ahol a gyülekezetek jelentkezhetnek, és ahonnan minden este letölthetik a témákat tartalmazó lapokat. Ez az esemény hálószerűen fogja össze a gyülekezeteket, csak a műholdas csatlakozás és a kiemelt előadók költségei nélkül. Befejezésként a következő, igen sokat mondó gondolatot idézzük.

A korai eső mindazokra kiáradt, akik imádkoztak érte. Ez azonban mindössze csak kb. 120 embert jelentett, akik mind egy helyen, Jeruzsálemben tartózkodtak. Mi lenne akkor, ha az emberek a világ különböző pontjain imádkoznának a késői eső kitöltetéséért?


Arra kérünk, hogy imádkozva gondolkodj el E.G.White két gondolatáról és két bibliaszövegről!

Az ébredő egyház “Ha teljesen, egész szívünkből Krisztus szolgálatának szenteljük magunkat, Isten azzal ismeri majd el ezt a tényt, hogy korlátlan mértékben kiárasztja Lelkét; de ez nem következik be addig, ameddig az egyház legnagyobb része nem működik együtt Istennel” (Review and Herald, 1896. július 21). „Jelenések 18. fejezete próféciái hamarosan beteljesednek. Még mialatt a harmadik angyal hirdeti az üzenetét, ‚láték más angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől’ (Jel 18,1). Az Úr Lelke olyan kegyelemmel és egyetemesen áldja meg az odaszentelt emberi eszközöket, hogy férfiak, nők és gyermekek dicsőítik majd, tapasztalatokat mondanak el, betöltik az egész földet Isten ismeretével és az Úr felülmúlhatatlan dicsőségével” (2MR 21.3). “Fújjátok a kürtöt a Sionon; szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket…Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének… Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban”. (Jóel 2,15–16, 18, 23). Az adventizmus történetében még nem történt ehhez fogható az 1840-1844-es mozgalom kivételével. Tudjuk, hogy ez újra megtörténik.

MISSZIÓ

“Az angyal, aki a harmadik üzenet hirdetéséhez csatlakozik, dicsőségével fényt vet az egész földre. Az egész világra kiterjedő és szokatlan erővel jelentkező munka kerül a figyelem homlokterébe. Az 18401844-es Advent Mozgalom Isten erejének csodálatos megmutatkozása volt. Az első üzenetet eljuttatták a világon minden missziós állomásra. Ebben az országban ekkor ébredt a legnagyobb vallási érdek-

lődés a XVI. századi reformáció óta. Ezt azonban messze meghaladja majd a harmadik üzenet hangos kiáltásának erőteljes mozgalma. A munka hasonlatos lesz ahhoz, ami pünkösdkor történt. Isten szolgái az Úrnak szentelik magukat, és ragyogó arccal sietnek majd egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a Mennyből jövő figyelmeztető üzenetet. Az egész földön hangok ezrei adják tovább az üzenetet. Csodák történnek, betegek gyógyulnak meg, a hívőket csodák és jelek kísérik. Sátán is tesz hazug csodákat, még tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme láttára. Így kell a föld lakosainak megállni” (4SP 429.2).

Felhívás Kérünk, hívd fel barátaidat, beszélj lelkészeddel, add tovább ezt az üzenetet! Kapcsolódjon be a Te gyülekezeted is ebbe az egész világra kiterjedő mozgalomba, amelyben a menny Istenéhez könyörgünk. Talán meghallgat, és felkészít arra, hogy erővel juttathassuk el a végső üzenetet a világnak. Isten áldjon meg, amint siettetjük az Úr eljövetelét!

A Globális Eső Mozgalom honlapján már olvasható a felhívás magyar nyelvű fordítása is: www.operationglobalrain.com

MARK FINLEY ELŐADÁSSOROZATA BUDAPESTEN Emlékezetes napokban volt részünk február 4-11 között, mikor MARK FINLEY evangélizátor előadássorozatán vettünk részt a Ruttkai Éva Színházban. Az első előadáson vasárnap délután zsúfolásig megtelt az előadóterem, még a karzaton is álltak hallgatók. Mark Finley arról beszélt, hogyha biztonságra vágyunk életünkben, akkor az Istennel való kapcsolatot kell keresnünk. Amíg a világban szinte senkiben sem bízhatunk, illetve előbb-utóbb a legbiztosabb dolgokban is csalódnunk kell, Isten egyénenként is figyeli sorsunkat. Követ minket, de ha kell, akkor hordoz, visz előre, segíti mindennapjainkat. Az előadások végén közös

imában kértük Istent, mutassa meg magát nekünk, hallgassa meg kéréseinket, adjon erős hitet, hogy rábízhassuk életünket. Az előadássorozat záró napján különösen áldásos szombatra készültünk. Mark Finley egész előadássorozata alatt érződött, hogy a csúcspont szombaton lesz, amikor összegezi az üzenet lényegét és megkereszteli azokat, akik meghozták döntésüket Jézus mellett. Ezen a napon két helyszínen is tömve volt az előadóterem. Reggel a Ruttkai Éva Színházban kezdett Mark Finley, azután átsietett a Terézvárosi Gyülekezetbe, ahol már zsúfolásig megtelt terem várta és hat fehérbe öltözött keresztelendő. Ez a délelőtt felejthetetlen volt. Mark igazi örömteli, testvéri hangulatot teremtett beszédével és ahogyan a keresztelt testvéreket bemutatta a gyülekezetnek. Elmondhatjuk, hogy erre a hétre csaknem az egész közösség megmozdult és többszáz vendéget is köszönthettünk az előadásokon. Az utolsó, 5 órai előadásra majdnem kétszer annyian szerettek volna bejutni, mint ahányan befértek a színházterembe. Az utolsó előadás témája az volt, hogy „A java még hátra van”. Isten olyan országot készít számunkra, amelyet el sem tudunk gondolni. Ezért ha bármilyen ne-

hézséggel küzdünk, mindig arra kell gondoljunk, ami az újföldön vár ránk. Ez a reménység kell éltessen bennünket itt ezen a világon. Ajánljuk mindenki figyelmébe gyülekezetünk honlapját, melyen a szombati látogatás és az előadásokról készült fotóalbum megtekintése révén visszaemlékezhetünk e szép pillanatokra, illvetve akik nem tudtak részt venni, itt bepillantást nyernek, milyen áldásban volt részünk azon a csodálatos szombat délelőttön. Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, aki szervezőként estéről-estére fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy az előadásokon résztvevőket köszöntsék és a szükséges feladatokat ellássák.


9

MISSZIÓ

Krisztus felemelése az emberek előtt „Lelkész Kör Budapestért” „Az adventisták általában is, de az adventista lelkészek pedig különösen hajlamosak arra, hogy elszigeteljék magukat a szomszédoktól és a tágabb lakóhelyi közösségtől. Úgy érezzük, teljesen leköt bennünket saját küldetésünk és saját elveink megőrzése. Környezetünk gyakran barátságtalanságnak, zárkózottságnak, lelki sznobizmusnak tekinti ezt a magatartást. Részt kell vennünk környezetünk ügyeiben amennyire csak lelkiismeretünk és időnk engedi. Be kell vonnunk szolgálatunk körébe a többi egyház lelkészeit is. Ha van rá mód, legyünk a városi lelkész szövetségek tagjai, hogy így értékes szakmai, baráti kört találjunk bennük. Szívesen idézzük az írást: „És az Isten Igéje növekedék; és sokasodék a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követték a hitet.” (ApCsel 6,7) Várjuk azt, hogy a papságnak a korai eső idején tanúsított magatartása megismétlődik. Jézus szolgálata során kapcsolatot létesített más vallások vezetőivel. Egyikük volt Nikodémus, János evangéliuma 3. fejezetében. És ha nem lett volna Jn 3, akkor nem lehetett volna ApCsel 6 sem.” (Lelkészi Kézikönyv) Nagy örömmel kapcsolódtam be a „LELKÉSZ KÖR BUDAPESTÉRT” imaközösségbe, amelynek keretében 2007 január 9-én találkoztunk először budapesti és környékbeli lelkészek. A lelkészkör célja, hogy az Ige felett elgondolkozva, elcsendesedve együtt imádkozzunk Isten jelenlétében városunkért, és Jézus Krisztusért végzett munkánkért. Szeretnénk hidakat és bizalmat építeni azok között, akik komolyan veszik az Úrtól nyert küldetésüket városunkért, népünkért, hazánkért és hajlandók ezt a felhatalmazásukat a szolgáló testvéri körben másokkal is megosztani. A közös célunk Jézus Krisztus felemelése az emberek előtt, Krisztus értelmet és reményt adó üzenetének hirdetése a reményvesztett, problémákkal küszködő és kiutat kereső embertársainknak. A kezdeményezők református, evangélikus, baptista és metodista lelkészek. Adventista lelkészként szeretettel invitáltak és fogadtak ebbe a körbe, remélve, hogy egyetértek a fenti gondolatokkal, az imádkozás céljaival. A lelkészkör találkozóit minden hónap első kedd reggelén tartjuk, amikor kellő időt és figyelmet tudunk szentelni ennek a

10

programnak. A felekezetek összegyűlt lelkészei reggeli áhitatot tartunk, majd közösen imádkozunk. Mindenkinek lehetősége nyílik személyesen kifejezni gondolatait és üzenetünket megfogalmazva könyörögni közös céljainkért. Ezt követően a közös reggeli jó alkalom a további beszélgetésekhez, a kapcsolatokatok építséhez. A résztvevők közül néhány ismert lelkészt említek, Győri Kornél baptista, Cseri Kálmán református, Bóna Zoltán református lelkész, dr. Szebik Imre nyugalmazott püspök, Gáncs Péter püspök, Szuhánszky T. Gábor metodista lelkész, a program szervezője. Reményeink szerint az imaközösség újabb tagokkal bővül a későbbiekben, amint én is a második alkalommal kapcsolódtam be az imakör találkozóiba. Gáncs Péter püspök testvér legutóbbi áhitatának alapgondolatában Isten felelős törődését emelte ki a városért: ”Ezért az Úr így szólt: Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.” (1Móz 18,21) Közösen gondolkodtunk és beszélgettünk arról: mit jelent számunkra a város, amelyben élünk, ahová küldettünk? Lót és felesége bibliai példája nyomán ugyanakkor komoly, önkritikus szembenézés szükséges minden felekezet életében. Amint a püspök testvér fogalmazott: a nosztalgiázó, múltba merengő tanítvány (egyház) megmerevedik, életképtelen és nincs jövője. A mi küldetésünk és feladatunk a városmisszió! Környezetünkben, városunkban hirdetni a reményteljes jövő jó hírét és igéretét: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer 29,11) A „Lelkész Kör Budapestért” imaközösség egy esély az együtt imádkozásra, együtt gondolkodásra, közös cselekvésre a mi Sodománkért és Gomoránkért – Budapestért! Az Úr áldja meg minden benne hívő és érte munkálkodó lelkész társam és testvérem fáradozását és szolgálatát - felekezetre való tekintet nélkül. Bodnár János


KÖZÖSSÉG Egység a különbözőségek által „Mert miképen a test egy és sok tagja van, az egy test tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok... ” (1Kor 12:12-13)

Február elején nagyszerű előadást hallhattunk az Adventista Teológiai Főiskola hallgatói Pécelen, melyet David Penner, a Newboldi Adventista Főiskola főigazgatója tartott: DAVID PENNER előadásában azt a fontos kérdést tárta elénk: Hogyan érthetjük meg egymást, s hogyan fogadhatjuk el a másikat, aki különbözik tőlünk? David először Jonathan Sax angol főrabbinak a holocaust emléknapján Angliában elhangzott beszédét olvasta fel számunkra, amiből érdemes néhány mondatot felidézni: „A gonoszság szíve a mássággal szembeni ellenszenv, a különbözőségtől való félelem. Az a tévhit, hogy mivel más vagy, mint én, ezért veszélyes vagy rám nézve…” „Az emberiség nagy feladata az, hogy becsüljük meg, ami közös, és tiszteljük azt, ami mássá tesz bennünket, mert ha nincs semmi közös bennünk, akkor nem tudunk kommunikálni sem. És ha minden egyforma lenne, akkor már nem lenne mit mondanunk egymásnak…” „A különbözőségek méltósága a vallások nagy kihívása a globalizáció korszakában, hogy helyet tudjanak egymásnak szorítani, felismerni Isten képmását a másikban, aki máshogy néz ki, mint mi, s felismerni Isten szavát abban, ha valaki más nyelven szólal meg.” David testvérünk néhány szemléletes példával érzékeltette, hogy az egység nem abból jön létre, hogy mindenki egyforma, hanem

éppen a különbözőségekből származik. Gondoljunk csak egy zenekarra, egy focicsapatra, vagy egy szerető családra. Mi lenne, ha mindenki ugyanazt fújná, játszaná, vagy ugyanazt tudná és tenné… Daniel tapasztalata szerint a gyülekezeteinkben is sokszor hajlamosak vagyunk egymást a „helyére tenni”: ő szeret engem, ő nem; ez jó, az nem; ez bűn, amaz nem. Magunkra ismerünk? Előadónktól megtudhattuk, hogy az emberek alapvetően négyféleképpen gondolkoznak, rendszerezik az információkat. Miután

David egy kérdőív kitöltésével segített magunkat beazonosítani, hogy melyik csoportba is tartozhatunk, három megoldandó feladattal bemutatta a négyféle gondolkozásmód közötti különbségeket. A három feladat: egy bicikli összeszerelése; a Jelenések Könyve előadássorozatának összeállítása és a gyülekezeti élet, istentisztelet felépítése. A megadott válaszokból hihetetlen módon kirajzolódott, hogy valóban mennyire másképpen gondolkodunk, s látunk hozzá egy-egy feladat megoldásához. Nagyon röviden szemléltetésként a „megoldások”: 1. Konkrét dolgokról rendszerező módon gondolkodók: Bicikli: kinyitja a dobozt, elkezdi olvasni a használati utasítást és lépésről-lépésre öszszeszereli. Sorozat: Jelenések könyve 1. fejezet, 2. fejezet, a hét gyülekezet, a hét trombita Gyülekezet: imádság – vers – idézet – kórus – prédikáció – imádság – záróének 2. Elvont dolgokról rendszerező módon gondolkodók (nagyon szeretnek beszélni): Bicikli: Kiolvassa az egész használati utasítást, mielőtt az első csavart meghúzná Sorozat: Elolvas minden fellelhető szakirodalmat, s csak utána kezdi el megszervezni az előadást. Gyülekezet: Nincs szükség pl. éneklésre, de sokkal több időt kellene fordítani a Biblia tanulmányozására, és persze legyen idő a beszélgetésre! 3. Elvont dolgokról szerteágazóan gondolkodók: Bicikli: Elhívja a barátait, akik közül valaki majd összeszereli, s utána megünneplik, hogy sikerült. Sorozat: Összehívja barátait, esznek, isznak, s utána megbeszéli velük, hogyan is kellene megtartani. Gyülekezet: Egyik héten hagyományos, a másik héten különleges módon, de ők „alatta is beszélgetnek”, akkor is jól érzik magukat. 4. konkrét dolgokról szerteágazóan gondolkodók (nem mindegy ki mondja nekik): Bicikli: Előveszik a biciklit, összerakják, s miután néhány csavar és tartozék kimaradt az „összeszerelésből”, előveszik a használati utasítást, belenéznek, s megállapítják, hogy az nem ér semmit.

Sorozat: Megmondják, hogy kinek van igaza, s kinek nincs. Gyülekezet: Először megkeresztelnek egy új tagot, aztán majd megtanítják, hogyan kell adventistának lenni... Egymás megértése és elfogadása David igazából ezután beszélt a leglényegesebb dologról. Isten, aki a sokszínűség Istene, úgy teremtett minket, hogy különbözőképpen gondolkodunk. Egyik gondolkodási típusra sem mondhatjuk, hogy ez jó, az meg rossz! A gondolkodáskutatók megállapították, hogy egy emberi csoport, közösség akkor működik a legjobban, legeredményesebben, ha egy csoporton belül megtalálható mind a négyféle gondolkodási mód! Például, ha csak az egyik, vagy másik mód lenne jelen, akkor lehet, hogy mindig jól éreznénk magunkat, de nem csinálnánk semmit, vagy ugyan rengeteget végeznénk, de állandóan lógna az orrunk, szomorú gyülekezet lennénk, hiába vagyunk „eredményesek”. Felhívta a figyelmünket David arra is, hogy amelyik gyülekezet igazi egységet szeretne elérni, annak mindegyik gondolkodásmódra szüksége van, kivétel nélkül, úgy a vezetésben, mint a tagságban. Az arányok is igen kényes kérdés, mert amennyiben valamelyik gondolkodás túlsúlyba kerül, az akarva akaratlanul azt fogja eredményezni, hogy elsősorban csak a hasonló módon gondolkozó embereket fogja magához vonzani. Ez önmagában még nem baj, de az a csoport, gyülekezet nem lesz teljes, egységes! Nagyon fontos lenne, hogy egy közösség minden típusú embert magához vonzzon, és így mindenki megtalálja a helyét a gyülekezet munkájában, életében. Ugyanis, ha nem így történik, akkor a „kisebbségben lévők” nagyon könnyen elhagyják azt a gyülekezetet, csoportot, mert „nem találják a helyüket” és más közösséget keresnek maguknak. Nem az a kritikus kérdés, hogy tudjam, tudjuk egymásról, hogy ki melyik csoportba tartozik, hanem az, hogy mindannyian elfogadjuk a másik másféle gondolkozását! Szükségünk vagy egymásra, a „másképpen gondolkodókra”, mert csak így leszünk teljesek! (Tyentés László)


11

MŰVÉSZETI ESTEK “...az én tanítványaim vagytok ha egymást szeretni fogjátok...” A kereszténységnek nagy adóssága a világgal szemben, hogy bemutassa Isten szeretetét a keresztény testvéri kapcsolatokon keresztül. Jézus azt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Ján. 13,35) A Baptista Központi Énekkar hangversenyére ismét zsúfolásig megtelt imaházunk. Vártuk ezt az alkalmat, mert az elmúlt évtizedek alatt az idők és események sodrásában elmulasztott alkalmak után újabb lehetőség nyílt meg számunkra. Ez a talákozás azt a közösséget szimbolizálta, mely minket, Krisztust követő keresztényeket összekapcsol bárhol is szolgálunk Őnéki. Dr. Mészáros Kálmánnak a Magyarországi Baptista Egyház elnökének köszöntője után Oláh Gábor, a kórus vezetője mutatta be az együttest. Ezek után egy áldott hangversenyt hallhattunk, melyen a kórus gyönyörűen szolgált, az énekek régi emlékeket idéztek fel. Az éneklésbe bekapcsolódott a Terézvárosi Gyülekezet énekkara is, de még a közönséget is megénekeltette Oláh Gábor karvezető, kinek karlendítésére mindenki tudta, hogy miként kell közösen énekelni, akár ismerte az éneket, akár nem. A kotta ott van mindannyiunk szívébe írva. Az idősebbek könnyeztek, a fiatalok álmélkodtak, az ismerősök örültek a találkozásnak, a vendégek pedig érezték, hogy a terem áldással telt meg, amelyet Isten ígért azoknak, akik az Ő nevében gyűlnek egybe. A műsor után mindenki egybehangzóan olyan élményről beszélt, ami túlmutatott e földi kóruséneklésen. Oly jó tudnunk és várnunk azt, hogy hamarosan örökké együtt énekelhetünk. Új barátságok alakultak és természetesen megállapodtunk a folytatásban, a további együttműködésben. Köszönjük a kórus és vezetőjének fáradozását, Mészáros Kálmán egyházelnök testvér szeretetteljes köszöntését és jelenlétét. Hála legyen Istennek e szép estéért!

12

”Közösségben egymással” Budapest hatodik kerületébe, a Székely Bertalan utcai Adventista Gyülekezet kápolnájába kapott meghívást február 3-án egyházunk Központi Énekkara egyházzenei szolgálatra. A gyülekezet vezetője, dr. Erdélyi László testvér arra kért, hogy kísérjem el az énekkart, és a hangverseny elején röviden ismertessem a két felekezet, az adventista és baptista közösség közös történelmi múltját, és emeljem ki a két közösség egyes kapcsolódó pontjait küldetésük teljesítése során. Nem hallgathattam el azt az élményemet, amikor 1977 őszén Billy Graham baptista evangélista ebben a kápolnában az akkori evangéliumi egyházak teológiai hallgatói és tanárai előtt prédikált erővel és hatalommal, bátorítva bennünket az evangélium félelemmentes prédikálására és örömteljes továbbadására. Üzenete ma is fülemben cseng, pedig nem voltak akkoriban olyan könnyű idők... Valamikor ez az épület szolgált az adventista közösség központjaként is. Az udvaron található 400 ülőhelyes kápolna zsúfolásig megtelt ezen az estén. Az emelvényen a baptista énekkar énekelt Oláh Gábor karnagy testvérünk vezényletével, valamint Pátkai Imre orgona- és zongorakíséretével. Az adventista közösség központi kórusa is énekelt, mégpedig úgy, hogy a hallgatóságot körbeállva bekapcsolódott a kórusművek éneklésébe, majd önállóan szólaltattak meg egy-egy éneket Oláh testvér intésére. A legszebb az volt, amikor a két kórussal együtt a több száz főnyi hallgatóság is egy hatalmas kórust alkotva zengte Istenünk dicséretét. A két felekezet énekanyaga szinte teljesen megegyezik, így nem volt nehéz a közös éneklés. Ismét bebizonyosodott a régen fölfedezett igazság, hogy a tiszta szívből származó istendicséret átemel minden emberi elválasztó korláton és előítéleten. Mert ha a múltunk közös és egy hazába tartunk, miért ne ismernénk meg földi zarándok útitársakként már most egymást. Még ha vannak is tanításainkban hangsúlyeltolódások, ezek nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy addig is szeressük egymást... Mészáros Kálmán egyházelnök (Megjelent: Békehírnök, 2007/8. szám)


MŰVÉSZETI ESTEK

Egy közös éneklés élménye A 2007-es év eleje nagyon gazdagnak és áldásosnak bizonyult gyülekezetünk számára. Két olyan eseménynek is tanúi lehettünk, melyek fontos mozzanatai voltak a gyülekezet életének és sokunkat rendkívül megragadott, hosszú időre nyomot hagyva szívünkben, hiszen azóta is beszélünk róla. Az első esemény Mark Finley látogatása és előadássorozata volt február első hetében, különös tekintettel a vele töltött szombat délelőtti keresztség felejthetetlen élményére. A másik alkalom pedig a BAPTISTA KÖZPONTI KÓRUS hangversenye. Mint az énekkar szervező vezetője, szeretném közvetíteni mindazt az élményt, amit ez a látogatás a mi énekkarunk számára jelentett. A Baptista Központi Kórus 1957-ben alakult Bányai Jenő és Beharka Pál vezetésével. Előadásaikat rendszeresen hallani lehet a Magyar Rádióban, számos országban volt már fellépésük, és kórusversenyeket is megnyertek. Karnagyuk, Oláh Gábor, tanár, a Magyar Rádió Énekkarának vezetője. Pár szóban felidézném azt a hangulatot, mely megelőzte a hangversenyt. Már januárban többször szó esett a tervezett hangversenyről, megbeszéltük, hogy ők egy profi kórus, rendkívül felkészültek, és idővel kiderült, hogy szeretnék, ha egy-két kórusszámot közösen adnánk elő. Nahát ettől nem tagadom, kellően izgatottak lettünk, főleg, hogy ezt fokozta az is, hogy az énekeket Oláh Gábor karnagy ta-

nítja be számunkra. Nehéz szavakba foglalni azt a péntek estét, amikor Oláh tanár úr körünkben volt. Egy rendkívül kedves embert ismertünk meg, aki pillanatok alatt feloldotta gátlásainkat, tudásával, szeretetével és közvetlenségével mindenkit magával ragadott. Egy emlékezetes estében volt részünk – reméljük „neki is”, persze jó értelemben véve – amikor mi szakmailag sokat kaptunk, mindezt rengeteg humorral, jókedvvel fűszerezve. Köszönjük türelmét, és azt, hogy derekasan tűrt minket. A hangverseny estéjén olyan élményben lehetett részünk, melyben eltűntek a különbözőségek, és nyilvánvaló lett, hogy Isten dicsérete nem vallási hovatartozástól függ, hanem a szívünkben lévő Isten iránti hála és az egymás iránti szeretet mindannyiunkat eggyé tesz. Az este áldása és tapasztalata átformálja és tökéletesíti látásunkat, gondolatainkat és közelebb visz egymáshoz. A zsúfolásig megtelt imaházban mindenkinek a szíve Isten trónusához közeledett az Őt dicsőítő kórusokszámok hallatán. Most, több hét távlatából ismét viszszaidéztük a kórusban azt, hogy kit mi ragadott meg ebből az estéből, és a kórus előadásából. Mindenkinek felcsillant a szeme, íme néhány rögtönzött vélemény, ami szerintem fontos tanulságokat igazol: „Nagyon tetszett az est, az előadásuk felemelt Istenhez, éreztem, hogy húznak magukkal, hogy sokkal lelkesebbek ők, mint mi, odaadóbbak abban a munkában, amit végeznek. Ebből kellene tanuljunk nekünk a jövőben.” „Tetszett, hogy összetartóak, fegyelmezettek, barátságosak és összhang van

közöttük. Nagyon kiemelkedőnek tartom a karmester hozzáállását.” „Az énekek imaházba illőek, Istent dicsőítő énekek voltak, és a végén nagyon megragadott, ahogy a gyülekezetet körbefogva énekeltünk, majd mindenkivel kezet fogva köszöntöttük egymást. Ezt tartom az est jelképes és legkiemelkedőbb üzenetének. Nem ártana minékünk is gyakrabban éreztetni ezt a mosolygós testvéri szeretetet.” „Nagyon jó, hogy van kitől tanuljanak, és így szakmailag képzettek.” „Tetszett, hogy mosolyognak, lelkesek, közvetlenek és kezdeményezők, annak ellenére, hogy vendégek voltak.” „Válogatott, profi kórus, így nyilván nem hasonlíthatjuk magunkat hozzájuk. Viszont nagyon sokat adott számunkra a jelenlétük, mert feltöltődtünk, lendületet kaptunk tőlük.” Ezzel a szép tapasztalattal újból átéreztük, mennyire fontos, hogy Istennek minden egyes kórusszámot tiszta szívből, legjobb tudásunk szerint kell az Ő trónusa elé vinnünk, félretéve fáradtságot, könynyelműséget, félreértéseket. Csak ilyen hozzáállással tölthetjük be küldetésünket. Azért imádkozunk, hogy minden egyes kórustagunkban megérjen ez a tudat, hogy nem embereknek, hanem mindenek előtt Istennek szolgálunk. Még csiszolatlan gyémántok vagyunk az Ő kezében, de átalakít minket, és akkor megtapasztaljuk az egységet, akkor sikereink lesznek, és megkapjuk az áhított elismerést – Tőle, aki a mi Karnagyunk. (Deák Vilmos)

Virágh István - tapasztalat-túra két keréken Március 24-én este szokatlan élménybeszámolóban volt részünk. Virágh István csak barátja közösségünknek, de felajánlotta, hogy röviden beszámol arról a mintegy 1600 km-es kerékpártúráról, amelyet az erdélyi hegyek között tett meg, teljesen egyedül. Néhány vetített képpel illusztrálta elbeszélését, a kisteremben pedig kiállítást rendeztünk képeiből. A fizikailag igen megerőltető bicikli túra legfőbb tapasztalatai az emberekről szóltak, a vendéglátó szeretetről, a békés egymás mellett élésről, a segítőkészségről, amelyet útja során végig megtapasztalt. Sok barátot szerzett, akikkel azóta is tartja a kapcsolatot, több gyülekezetben is megfordult és igen szeretetteljesen nyilatkozott az adventista testvérek vendégszeretetéről. Sok vendéget is hozott erre az előadásra és az április 6-ig tartó kiállítást is sok érdeklődő tekintette meg.


13

MŰVÉSZETI ESTEK A Keresztény Művészeti Estek március 3-ai rendezvényén SIMON ANDRÁS grafikusművésszel beszélgetett Szigeti Jenő, miközben három felvonásban kivetítettük a művész grafikáit. Simon András grafikái közvetlenül a nézőkhöz szólnak, a közönség gyönyörködtetésére, s egyben elgondolkodtatására készültek. Aki „egyvonalas” motívumokkal, pár alakkal, egyetlen szál papírral és tollal – ceruzával, vagy éppen tussal így képes kifejezni egész sorstragédiákat, életeket és lelkületeket, az valódi művész. Lebilincselő volt hallgatni Simon András vallomását kettős megtéréséről, amikor először átadta magát Krisztusnak, majd elhatározta, hogy rajzaival is csak őt fogja dícsőíteni. Isten ekkor olyan sajátos, csak rá jellemző stílussal adományozta meg, amely egyszerűségével kifejező erejével még a művészetekben nem jártas nézőket is fellelkesíti, hitet és örömöt sugároz. Az egész estét az öröm jellemezte. A műsor után még sokáig nem ment haza a közönség, hanem a kiállított képeket nézegette, vásárolt az ajándékokból, beszélgetett egymással és a művésszel aki boldogan dedikálta műveit. Megvalósult célkitűzésünk: „MŰVÉSZET AZ EMBERI KAPCSOLATOKÉRT.”

SIMON ANDRÁS grafikusművész grafikáit és írásait bemutató könyvei, valamint saját tervezésű bibliai témájú könyvjelzői, naptárai megvásárolhatók a traktátban! Minden alkalomra - családi és testvéri megemlékezésre - nagyszerű ajándékok, ezért keressétek és vásároljátok őket! Simon András műterem-galériája is felkereshető, ahol minden eddig megjelent munkája megvásárolható: Cím. 1012 Budapest, Várfok u. 12. Nyitva: minden szerdás 12- 20 óráig Telefon: 214-4619, illetve 06 700 211 5904 e-mail: [email protected] www.simongaleria.hu

Másodszori, „grafikusi” megtérés - hittel Istenhez való fordulás imában. Kérés: adj Uram tehetséget. Ima utáni döbbenet - teljesen másként való rajzolás. A felismerés ajándéka - tetszik! Végtelen hála érzése. Az igazi művészet - üzenet közvetítése, életüzeneteké Hiteles emberek hiánya – önértékelési válság, túlzott elvárások és teljesítménykényszer. A hitelesség pecsétje - Jézus Krisztus. Három sorsdöntő kérdés: Honnan jöttem? Miért vagyok itt? Hová tartok? „Egyvonalas” Keresztényi kötelesség – üzenet továbbadása: „Bennünket szerelmes szeretettel szeret az Isten!” Átélés hiánya – honnan, és gondolatok mit adjunk át?! Életátadás Jézusnak - „elkezdenek maguktól történni a dolgok”. Simon András Művész - a lelkén átszűri a világot. Alázat - lefelé vezető lépcsősor, amelyen haladva felül múlhatod önmagad! Alázat hiánya után szabadon – sehová nem vezető lépcsősor. Az est során gyakran megtörtént - mélységes, végtelen csend a Kérdések énbennem - válaszok Istennél teremben. Simon András egyszerű, nemes, alázattal teli művéA hit nem az ész vészkijárata (bevezető Szigeti Jenő) - a hit kapszi képei a vásznon, Döbrei Zsuzsanna megnyugtató, bársonyos csolat a teremtő és fenntartó Istennel, embertársammal és a terhangján hallható mondanivaló. mészettel. „Hagyományőrző vasárnapi (netán szombati?) kereszténység” Képek, szavak, zene – a nekünk szóló üzenetek. Kedves András, köszönjük! - Isten hiánya a hétköznapokból?! (Tyentés László) Közösségre találás - felkészülés a találkozásokra magamban. Megcsömörlés önmagamtól – megoldás: a szeretetet éveken át tartó gyakorlása, mozgássérült fiatalember mindennapos ápoláALKONY sa. A megtért, jó hívőnek szóló kizökkentő kérdés: „András, vajon „Ölel a csend… Te is megtértél-e már?” A válasz: „Már csak egy dolog hiányzik Csak Te és én vagyok, a Te életedből: a szíved!” Rádöbbenés - a lelkem 77-ik szobájáUram; ból Jézust ki van tiltva! A 77-ik szoba - becsvágy, vágyak, hódítások kísértése… felnőttként Negyven református imádkozása értem az alagsorban - megtétúlontúl tudtam, rés a katolikus vallásból az élő Istenhez, a földszinten. Végtegyermekként len öröm érzése! Református lelkész „elbocsátó szép üzenete”: most újra rád bízom „Menj vissza a közösségedbe, s az örömödet add tovább a te utam.” katolikus gyülekezetedben!” Bársonyos hang: „András, nem te választottál engem, hanem Én téged.”

14


MŰVÉSZETI ESTEK

„ A zene felemeli kezeimet ” 2007. március 17-én, szombaton este ismét jeles vendégünk volt DR. KOKAS KLÁRA zenepedagógus. Az egykori Kodály tanítvány-nyal Cséfalvay Dániel beszélgetett, melynek alapja egy életmű film volt, Fogas János filmrendező, operatőr munkája, s amelyet a Magyar Filmszemlén 2006-ban mutattak be „ A zene felemeli kezeimet ” címmel. Klári néni tanítása egyszerű, mégis művészi. A módszer lényege: a természetben építeni; komolyzenét hallgatni; észrevenni a szépet; emberi kapcsolatokat teremteni; meghallgatni a gyerekek gondolatait, kérdésekkel ösztönözni, fejleszteni fantáziájukat, és megerősíteni bennük a jót, a nemes érzéseket. S így az élet egyedüli értékéhez, értelméhez, Istenhez vezetni a gyerekeket, s közben megszerettetni velük a zenét. Mindez nem a hagyományosan megszokott keretek között történik. Egy óra nem csengetéstől csengetésig tart, nem szuper számítógépekkel, technikával felszerelt osztályteremben zajlik, vagy játékokkal zsúfolt óvodákban. Legtöbbször a csodálatos természet a helyszín, ahol a szabadság a renddel párosul, s a megismerés, a tanítás folyamata közben szól a zene… A filmben egy ötéves kislány az egyszerű, letört szirmú margarétától vezet el bennünket képzeletben a csillagok birodalmáig. Nem harccal, a másik legyőzésével, hanem a szeretetteljes kapcsolatteremtés egyszerű eszközeivel. A köszönéssel, a másik észrevételével, a megismerni akarásával.

„Zene a csend, s benne fogantál te is, mint öröktől áldott gondolat. Titkok ölében ringó gyermek, engedd hát szeretni önmagad…” A film nagy része Genfben, idilli környezetben készült Erdélyi Klára „Studio Kodály” iskolájának tanítványaival. Szép szituációkat láthattunk a kreativitás fejlesztésére is. A gyerekek egy része improvizálva felelgetett hangszerekkel egymásnak, míg a többiek festettek a zene hatására. Klári néni egyik fő programja jelenleg a baba-mama program, nevelés a családi közös zenei élményen keresztül. Eszmei kutatási témája: a fél-figyelemből a teljes figyelembe. S kinek a felelőssége, hogy mi lesz a gyerekekből, gyerekeinkből? Hogy érzelmileg kiegyensúlyozott, boldog felnőtté válnak-e? Elsősorban a szülőké, akiknek már a gyermek születése előtt el kell kezdeni a munkát; másrészt a tanítóké, nevelőké, a közösségé is. A beszélgetésben egy hívő ember hiteles vallomását hallhattuk életéről, hitéről és a gyermekek zenei nevelésében végzett munkájáról, aki így vall magáról: „Kodály Zoltán tanítványa voltam a Zeneakadémián és követője maradtam egész életemen át. Tőle tanultam, milyen fontos, hogy a gyermekek folyton megújuló élményekben találkozhassanak az igazi, nemes, az értékes művészetekkel.” Ezen az estén mindannyian megtapasztalhattuk: a zene felemeli kezeinket. (Cséfalvay Erzsébet)

Szenvedélyes vallomás az értünk meghalt Megváltóról Húsvéti alkalmával Nyári István önálló est keretében adta elő FÁY FERENC KERESZTÚT című versciklusát. Fáy Ferenc a nyugati emigráció költészetének bizonyára egyik legfőbb alakja. A magyar irodalomkedvelő közönség harminc évvel ezelőtt, 1975 márciusában ismerte meg a Keresztút című, tizennégy versből álló ciklusát, mely szenvedélyes vallomás az értünk meghalt Megváltóról. Fáy Ferenc egyetemes lírikusunk. Hazafiságát, magyarságát is besorolhatjuk lelki alkatába, de mindjárt megjegyezhetjük, hogy életénél és sorsánál fogva ez több lehet, mint más lírikusoknál. Hányatott életébe aránytalanul sok szenvedés szorult. Lelki és művészi befogadóképessége ezzel egyenes arányban bővült és növekedett.

Személyes lírájának bármelyik poémájából idézhetünk, hogy mellékszereplőként minden egyetemes szereplőjét: Istent, csendet, halált, magányt, félelmet és az összes többi szereplőt más és más ruhában megtaláljuk. Ignotus Pál, a jeles irodalmár, aki vallástalan embernek tartotta magát, azt írta a költőnek, hogy „valósággal kereszténnyé váltam a Keresztút felfalásakor”. Márai Sándor a század egyik legnagyobb költői alkotásának tartotta. Az esten közreműködtek Cséfalvay Dániel, Csegedi Hunor, Henter Nikol, Laczák Boglárka, Novák Zita és az Advent Kamarakórus Viktor Zuzsa vezényletével. A program befejezéseként Vincze Árpád festőművész képeit tekinthettük meg a kisteremben rendezett kiállítása alkalmával.


15

ÜZENET

VILÁGÍTUNK IS, VAGY CSAK BESZÉLÜNK? Látványosságai a világnak Pál apostol úgy mutatja be kora kereszténységét, mint amellyel az akkori társadalomnak számolnia kellett. Meghatározó tényezők voltak. Erényeikkel, hibáikkal együtt, tudtak róluk, hogy vannak: „látványosságai lettünk a világnak!” (1Kor 4:9). Benne volt ebben egy olyan elvárás, amit a filippibelieknek ír: „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil 2:15), de egy olyan aggodalom is, amiről a rómabelieknek ír: „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között” (Rm 2:24). E két végpont közötti feszültségben élte az egyház a világ előtt jól ismert életét. A korszakok folyamán azután sok minden történt. Egy cikk keretébe nem fér bele ennek elemzése. Az viszont napi témánk kell legyen, hogy miként valósíthatja meg az egyház ma, Jézus eljövetelének közelségében, a jövendölés csodálatos jelképével bemutatott missziós programot: „és a föld fénylett annak dicsőségétől” (Jel 18:1).

A világ üzenetvivői Próféciai értelmezésünk szerint, az egész földet bevilágító üzenetvivőkről van itt szó. A Review and Herald egykori szerkesztője – Francis McLellan Wilcox szerint – „a Jelenések könyve 18. fejezetének angyala azonos a 14. fejezetének angyalával, és együttesen hirdetik a hármas üzenetet, lendületet és hatalmat kölcsönözve annak.” E.G. White szerint: „Abban az időben, amikor a megváltás munkája befejezéshez közeledik, szerencsétlenségek zúdulnak a világra, a nemzetek forrongani fognak, de mindezek a nehézségek képtelenek lesznek feltartóztatni a harmadik angyal üzenetét.” (E.G. White: T L.) Ennek idejében élünk, ezt bizonyítják a világ nagy részén elért robbanásszerű eredmények, az evangélium látványos hirdetése, még akkor is, ha a föld egyes országaiban „nap- és holdfogyatkozás” van, és „csillagok lehullnak”. Fel kell tennünk a kérdést önmagunk számára: melyik „látvány” jellemző ránk?

16

Lelkesítő üzenet „Nem lesz kisebb az erő, amivel az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a lezáruláskor a késői esőben ismét teljesedni fognak… Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés.” (E. G. White: A nagy küzd. 544.old.) Ennek a látványosságnak az irányában kell haladnia Isten népének. Nem nekünk kell megállapítanunk önmagunkról egy szépen kozmetikázott eredménylista alapján, hogy milyen csodálatosak vagyunk! A világ kell, hogy ezt lássa! Az üzenetet jelképező angyal „az ég közepén” repül.

Mit mutatunk a világ felé? El kell gondolkodnunk azon, hogy az önmagunk által, rólunk készített leírás vagy tesztvizsga eredménye és a bennünket szemlélő világ megállapítása között mennyi a hasonlóság vagy eltérés. Érdekes képet kaphatnánk, ha az utca emberét megkérdeznénk, mit tudnak az adventistákról és mi a véleményük rólunk. Ezt a felmérést különböző szinteken is el lehetne végezni: mi a véleményük vagy egyáltalán az ismeretük az egyház vezetőiről, lelkészeiről, tagjairól. Egyáltalán mennyire és hogyan ismernek bennünket?


A társadalom, amelyben élünk, hogyan minősíti jelenlétünket? Milyen helyet foglalunk el a felőlünk alkotott erkölcsi megítélésük palettáján?

Van tanulni valónk! A Terézvárosi Gyülekezet programjában az utóbbi hónapokban szerepelnek olyan rendezvények, amelyeknek célja, nem adventista emberekkel való kapcsolat keresése, egy kissé az általunk szokottól eltérő módon. Az eltérés abban mutatkozik, hogy nem csak mi beszélünk nekik arról, hogy mi kik vagyunk, hanem engedjük őket is megszólalni, hogy feltárhassák előttünk belső értékeiket. Rá kell jönnünk arra, hogy van tanulni valónk másoktól is, és ha érzik nálunk az őszinte megbecsülést, amellyel megtiszteljük őket, ők is jobban odafigyelnek ránk, és az általunk képviselt üzenetre. Bizonyosan, annak is van mondanivalója, hogy János apostol a Jel. 18. fejezet angyalának először a fényét látta és azután hallotta szavát. Ez a csodálatos látvány Jézus parancsa által valósulhat meg: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:16). Jó volna, ha szavunk előtt járna mindig a bennünket körülvevő mennyei dicsfény! (Erdélyi László)

PROGRAMOK április 28. szombat este 6 óra GEORG FRIEDRICH HÄNDEL: F-DÚR ORGONAVERSENY, DIXIT DOMINUS - 110. zsoltár Közreműködik: VIADANTE RÉGIZENE EGYÜTTES Vezényel: Szabó Krisztián Orgonán játszik: Kiss Máté G.F. Händel: Dixit Dominus című művét éppen háromszáz évvel ezelőtt, 1707 áprilisában komponálta. Az oratórikus kompozícióban a kórustételek sokszor legalább annyira virtuózak, mint a szólisták számára írt dallamsorok. A tíz tételből álló mű az ószövetségi 110. zsoltárra épül. Az előadó 20 tagú kórus a Viadante Régizene Együttesből alakult, hozzáértő, amatőr énekesekkel, a zenekarban képzett zenészek játszanak.

Egy új zenekar születése Gyülekezetünkben élénk zenei élet zajlik. Énekkar, kisebb énekegyüttesek, fúvós-zenekar, képzett szóló zenészek, az orgonajáték magas színvonalú művelői váltják egymást a szolgálatban és a zenei programok előadásain. Most örömmel adunk hírt a szimfonikus zenekar alakulásáról. A zenekar abból az apropóból indult ki, hogy fiatal zenészek, akiknek nincs lehetőségük zenekarban játszani, itt lépéseket tehessenek a zenekari életre való felkészülésükhöz. Korábban zenekarunk csak ideiglenesen működött, de most esély nyílt arra, hogy állandó helyen működhessen, mégpedig a Terézvárosi Gyülekezetben. A zenekar magját olyan tehetséges művész emberek alkotják, akik a zenét szívből, szeretetből művelik.

PROGRAMAJÁNLAT május 20. vasárnap este 6 óra A SZIMOFNIUS ZENEKAR HANGVERSENYE Vezényel: Tóth Ferenc A hangverseny után a kisteremben Sípos Endre festőművész kiállítása

Jótékonysági Napok Gyülekezetünkben szeretnénk megerősíteni az egymásért élő és gondoskodó közösségi szellemet, amely tudatosan, szívből és önzetlenül támogatja azon testvéreinket, akik erre rászorulnak. Értelemmel és konkrét feladatokkal kell megtöltenünk a mindannyiunk szívében élő vágyat, hogy segítsünk egymáson. Éppen ezért ebben a negyedévben - amíg a felújítás miatt el nem költözünk - két szombaton is foglalkozunk a jótékonyság gondolatával:

június 2. szombat este 6 óra

május 26. délután Jótékonysági vásár

KOLOZSVÁRI ADVENTISTA LÍCEUM KÓRUSÁNAK ELŐADÁSA

június 9. Családi Délután és „Gyermekek az Idősekért” Gyereknapi Vásár

„A menny utáni vágy” zenés irodalmi est vetített képekkel és színjátékkal

Örömünkre szolgál, hogy a zenekar támogatói között különböző egyházak és felekezetek is részt vesznek, elsősorban a Terézvárosi Adventista Gyülekezet, amely otthont ad a zenekar számára. A próbákat hetente kétszer, megbeszélés alapján tartjuk, koncerteket pedig félévente adnánk terveink szerint. A zenekarban való részvételre többféle lehetőség van: - vonós-és fúvós kamarazenélésre, - kisebb együttesek alakítása, - szimfónikus zenekari játékra és - fúvós zenekari muzsikálásra. Ha Te is szereted a zenét és a művészetet, akkor csatlakozz hozzánk! Miért van szükséged ránk? Itt szolgálhatsz Istennek és embertársaidnak, gyakorlatot szerezhetsz a közös zenélésben, koncertezhetsz, kipróbálhatod magad, ismeretségeket és barátságokat köthetsz. Miért van szükségünk rád? Itt a közös zenélés élményének közvetítésével hozzájárulhatsz az emberi szívek eléréséhez, a zene szeretetének hirdetéséhez, képviseléséhez és még sok másért - hiszen Te is tudod és érzed, hogy együtt zenélni milyen nagyszerű dolog!

Kísérjétek figyelemmel a programok további hirdetéseit és részvételetekkel támogassátok ezt a fontos ügyet!

Vezetőnk és pártfogónk Tóth Ferenc karnagy-tanár barátunk. Ő Finnországban töltött 17 évet karmesterként, és most hazatérve itthon szeretné tovább folytatni nevelő célú munkáját. A zenekari munka mellett egyéni foglalkozásokat is tart azok számára, akik tökéletesíteni szeretnék zenei tudásukat. Új koncepciókat és lehetőségeket is ajánl azoknak, akik úgy érzik, hogy még nem igazodnak el megfelelően a zene világában. Így még kísérleti alanyok is lehettek - ez igazán izgalmas. Dinamikus fejlesztő programokkal kívánunk hozzájárulni a teljesítmény magasabb szintre emeléséhez - és ebben bizonyára partner lesz minden résztvevő. Ha szereted a zenét, ragadd meg a hangszered, majd a telefonodat és ne tétovázz, hívj minket! Szeretettel várjuk jelentkezésedet még ma! Tóth Ferenc Telefonszámok: 06 20 225 3725, vagy 06 30 508 1510 e-mail: [email protected]


17

ELŐDEINK Az Úrnak kell hálát adni minden nap!

T

ebele nénivel a kelenföldi kertes házban beszélgettem, ahol egyik lányával és annak családjával lakik. A kis kertben már bontogatták rügyeiket a tavaszi virágok, s a növényeken is érződött, hogy nagyon várják a tavaszt. Erzsike néni az I. világháború alatt, 1915-ben látta meg a napvilágot Debrecenben, édesanyja kilencedik gyermekeként. Más szempontból sem „jött túl jókor a világra”, mert szülei éppen elváltak, édesanyjának tanyán kellett dolgoznia, s így bizony lelencgyerek lett belőle. Vajon mai világunkban, amikor a három gyermekes család már nagycsaládos, s lassan már az egykéknek is örülni kell, mennyien ismerik ezt a nem éppen szívderítő fogalmat? Erzsike nénit odaadták pici gyermekként tanyára, idegen embereknek, akiknek vagy nem volt gyermekük, vagy szükség volt a „szorgos gyerekkézre” a háznál. Talán ma az egy-két gyermekes anyukák elszörnyülködnek, de csak kicsikét gondoljanak bele: 9 (!!!) gyermek: 9 pár cipő (nem egy gyermeknek!), 9 éhes száj, 9 fürdetendő popsi, 9 éppen könynyes vagy csillogó szempár, s arcocska, s nincs kereső családfő, s mellesleg egy világháború zajlik… Már több helyen is „szolgált”, mire 5-6 évesen örökbe akarták fogadni. Ebben az életkorban korán reggel ő gyújtott be a kályhába! „Könnyű” gyerekkorára jellemző, hogy volt, amikor éjjelig is kukoricát kellett fosztania, s bizony az ebéd sokszor csak zsíros kenyér volt, olyannyira, hogy az is előfordult, hogy a macska tányérjából kiette az otthagyott maradékot… Tanyasi iskolába járt, ahol csak a harmadik elemiig jutott Erzsike néni. Az olvasásban ennek ellenére any-

18

Beszélgetés Tebele Józsefné, Erzsike nénivel, második legidősebb, és egyik legrégebben megkeresztelkedett testvérünkkel

nyira jó volt, hogy ő olvasott fel a nála fiatalabbaknak is a több osztályt magába foglaló osztályteremben. 15 évesen került Budapestre. S milyen csodálatos a Teremtőnk, Erzsike néni itt a közelben, a Dalnok utcában, cselédlányként az egyik kenyéradójánál ismerte meg az igazságot, s 1931-ben meg is keresztelkedett. Azonban az élet utána elsodorta a gyülekezettől, s az adventista élettől hosszú évtizedekre. Azonnal sietve hozzáteszi, hogy az Isten iránti szeretete és elkötelezettsége sohasem törlődött ki belőle, s végre 60 év elteltével, 1991-ben Háló Sándor lelkész testvérünk újra megkeresztelte őt gyülekezetünkben! Addig bizony sok buktatón kellett keresztülmennie. Fel is hívja a figyelmet, hogy mennyire nagy a felelőssége a gyülekezet idősebb, tapasztaltabb tagjainak, amikor egy fiatal szövetséget köt az Úrral, hogy szeretettel tanítsák, tanácsolják, segítsék a fiatalokat, és mindig odafigyeljenek rájuk. Erzsike néni fiatal leányként ment férjhez sváb származású kérőjéhez, aki stráfkocsis volt. Ez akkor bizonyos rangot és biztos megélhetést jelentett. A Gazdagréti úton laktak egy présházban férjével és már három gyermekükkel a háború alatt. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy 1943-ban egy szintén háromgyermekes házaspár, férje kollégájának a családja a kertjükben, egy sátorban húzta meg magát. Mikor jött a tél, Erzsike néni nem bírta tovább, s miután a férjével megbeszélte a dolgot, behívta magukhoz, az egy szem szobába a másik családot is. Több mint


egy évig tízen laktak és főztek az egy szobában, de soha egy hangos szóváltás, veszekedés nem volt köztük, amit ő az első pillanatban, mint egyetlen elvárásukat közölt a másik házaspárral. Házasságuk nem tartott sokáig, mert férjét 1944 karácsony másnapján elvitték az oroszok, amikor a környékükről összegyűjtötték a mozgásképes férfiakat egy kis „malenkij robotra”. Majd 1945 tavaszán jött az értesítés, hogy Szegeden flekktífuszban meghalt a férje, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy éhen halt… Ettől kezdve a három leánygyermekről egyedül kellett gondoskodnia, amit élete további részében is végig egymaga tett meg, mivel soha többet nem ment férjhez. ’44 telét egy pincében töltötték, mint oly sokan Budapesten és környékén az ostrom miatt. Egyik nap egy orosz katonatiszt jött le a pincéjükbe, s azt kérdezte tőlük, hogy melyik asszony tud főzni, mert a közelben elszállásolt orosz tiszteknek szakácsnőre lenne szükségük. Ugyan megnyugtatta őket, hogy nem fogják bántani, aki jelentkezik, mégsem akadt jelentkező, mert a nők féltek. Végül Erzsike néni elvállalta, s ennek köszönhetően a konyháról rendszeresen tudott vinni némi élelmet gyermekeinek és a többieknek is a tél folyamán. Mielőtt az oroszok továbbálltak, az a tiszt, aki elhívta őt, meg akarta köszönni a munkáját, és kérdezte, hogy mit szeretne: pénzt, vagy egy bundát. Erzsike néni a pénzt választotta, s az orosz tiszt 1.000 pengőt adott neki, amikor elvonultak. A front elvonulása után tavasszal egy kis házba, majd később egy zsidó család által elhagyott másik házba költözött be Tebele néni három gyermekével. Azonban a ház gazdái azon szerencsések közé tartoztak, akik túlélték a borzalmakat, és a háború befejeztével hazajöttek. Erzsike néni, bár erre senki sem kötelezte, kiköl-

ELŐDEINK tözött a házból, s ekkor látta jó hasznát a tiszttől kapott pénznek, mert azon bérelni tudott egy lakást a Budaörsi úton. Ekkor Erzsike néni már a Lóden Posztógyárban dolgozott Albertfalván, ahol nagyon szorgalmas és jó munkaerő volt. Sztahanovista és többszörös élmunkás volt, sőt, megkapta a Munka Érdemrend Ezüst fokozatát is, de amikor a műhelyükbe plakáton kitették a képét, azt bizony ő tépte le, amikor nem látták. Nem azért, mintha szégyellni való lett volna, amiért kapta, de nem érezte úgy, hogy ezt plakátokon kell hirdetni. Aztán a munkahelye révén hozzájutott Albertfalván, munkahelyéhez sokkal közelebb egy egy-szoba komfortos lakáshoz! Nagy szó volt ez akkoriban egy munkáscsaládnak. Elmesélte Erzsike néni, hogy ő egyetlen egyszer kért csak valamit a kitüntetéseire hivatkozva. Miután bevezették a villanyt ő bement Budafokon a tanácsba, bevitte a kitüntetéseit, s azt kérdezte, hogy ezeket minek adták, mert ezekkel nem lehet főzni a gyermekekre, s így ő volt az első a környéken, aki villany tűzhelyet kapott. Még a szerelő is csodájára járt, hogyan tudta ezt elintézni?! Ahogy mondani szokás, minden „fillérnek tudta a helyét” és megbecsülte, amit keresett. Minden nap hajnali 3-4 órakor kelt, hogy megfőzze, megmelegítse az ételt a gyerekeknek. A munkahelyén kávét főzött a többieknek, s abból is félre tudott tenni egy keveset. Ahogy teltek az évek, végre egy nagyobb lakáshoz jutott a munkahelye segítségével, egy 2 és fél szobáshoz! S aztán abból a lakásból és munkahelyi kölcsön segítségével vették meg azt a kis házat, ahol most is él egyik gyermekével és annak családjával. Ám aki netán irigyelni kezdené ezek után Erzsike nénit, az csak akkor tegye meg, ha hasonlóan „könnyű élettel” a háta mögött, mint ő, egyedül felnevelt három gyermeket, akik mind leérettségiztek, saját szakmát tanultak. Sajnos egyikőjük nagyon korán, alig 45 évesen, valószínűleg Csernobilnak köszönhetően már régen itt hagyta testvéreit. Három unoka (egyikőjük férje a híres zongorista, zeneszerző és karmester Kocsis Zoltán) és nyolc dédunoka színesíti, édesíti meg Erzsike néni napjait. Hitéről, a gyülekezetbe való viszszatalálásáról beszélgettünk még ezután. Elmondta Erzsike néni, hogy nagyon szégyellte, hogy elhagyta a gyülekezetet, bár Istent sohasem! Annyira, hogy amikor újra járni kezdett a gyülekezetbe, sokáig tizedet is titokban fizetett.

IDŐSEBBEK EGYMÁSÉRT ÉS A GYÜLEKEZETÉRT! „Jó lenne néha beszélgetni a hitről, napi hitbeli tapasztalatainkról, Jézusról a hosszú, csendes hétköznapokon.”

Amikor újra megjelent először, Nimsz néni adta át neki a helyét. Más bizony évekig nem is szólt hozzá. Miután újra megkeresztelkedett, visszaadta Nimsz néninek a helyét, s azóta is egymás mellett ülnek… Újra elismételte a fiatalokra való odafigyelés fontosságát Erzsike néni, hisz oly nagy veszélyeknek és csábításoknak vannak kitéve a mai fiatalok! Bizony a gyülekezet érdektelensége, nem törődése miatt nagyon könnyen elmaradhatnak a fiatalok. És személyes tapasztalata, hogy visszatalálni nagyon nehéz, sokkal nehezebb, mint idetalálni, az ő élete is bizonyság rá! Mindenkinek szóló figyelmeztetése: azzal, hogy megkeresztelkedtünk, még nincs kikövezve a mennyországba vezető út. Befejezésül elárulja még Erzsike néni, hogy olyan jó lenne néha beszélgetni a hitről, napi hitbeli tapasztalatainkról, Jézusról a hosszú, csendes hétköznapokon. Úgy érzi, hogy neki nehéz továbbadni a hitét, hiszen ő már igen idős és talán a megfelelő beszédkészsége sincs meg hozzá. „Csak egy egyszerű életet éltem, én semmit sem tettem, semmi érdemem nincs! Nem azt kívánom, hogy odajussak, csak azt, hogy bocsásson meg az Isten nékem! Az Úré minden érdem, és az Úrnak kell hálát adni, minden nap!” Nem hiszem, hogy ennél szebben, egyszerűbben és lényegre törőbben meg tudta volna fogalmazni bármelyikünk is azt az utat, amit járnunk kell, kellene Jézussal és egymással… (Tyentés László)

Miért ne örülhetnénk egymásnak és találkozhatnánk a hétköznapokban is?

Régi vágyunk és tervünk az, hogy az idősebbek és középkorúak, akik mindennapi teendőik mellett néha időt találnak arra, összejöjjünk egy-egy délutáni beszélgetésre, teára. Oly sok mindenről tudunk közösen gondokodni, imádkozni, egymást erősíteni, problémáinkat megbeszélni, melyekre a szombatnapi alkalmakon nincs elég idő. Természetesen vannak barátságok, de néha bizonyára jó lenne töbekkel is megismerkedni és találkozni, hisz

legtöbben alig ismerjük egymást! Ezekre az alkalmakra elhívhatjuk korunkbeli barátainkat, szomszédainkat is egy tartalmas beszélgetésre. A találkozások helyére természetesen a gyülekezet első emeleti irodája rendelkezésre áll, és lehet hangulatos beszélgetéseket tartani, de aki lehetősége szerint néha helyt adna egy-egy találkozónak, az még kellemesebb lenne. A közlekedésben igény szerint biztosan találunk segítséget, aki ezt igényli. Akit ez a lehetőség érdekel, ebben szívesen részt venne, ne morfondírozzon magában, amíg szép csendben „lebeszéli magát.” Inkább tervezzük meg együtt! A mozgékonyabb vállalkozókkal ismét elindulunk és tervezzük a Derűs Napok kisebb kirándulásait. Szeretettel várjuk az érdeklődést és jelentkezést Halász Editnél és Halászné Mártikánál.

Derűs Napok 2007 április 29. - séta az Állatkertben, pihenés a Japán kertben június 3. - Kirándulás a Vácrátóti Botanikus kertbe július 1. - Szentendre, Skanzen Mindenkit szeretettel várunk egy kellemes vasárnapi sétára és közös élményekre! Budapest Terézvárosi Gyülekezet Híradója 2007/II.

19

ÉLETKÉPEK Soha nem vagyunk egyedül „Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” Ézs 43,2 Egy nem hívő ember számára ez az ige abszurdnak és hihetetlennek tűnik. Azonban mi ehhez hasonlót éltünk át 2006. november 5-én. Hosszú idő telt el, amíg feldolgoztuk ezt az élettapasztalatot, és ezt szeretnénk megosztani mindazokkal, akik együtt voltak velünk ebben a nehéz időben. Mindig nagy öröm és nagy érték az a kevés idő, amikor feleségemmel kiszabadulunk a rohanás fogságából és haza utazunk szeretteinkhez. Így volt ez akkor is. Örömteli napokat töltöttünk el családunkkal, majd amikor lejárt ez a kevés idő, gondosan becsomagoltunk, mint oly sokszor a 17 év alatt és készülődtünk hazafelé. Indulás előtt szokásunkhoz híven együtt imádkoztunk Rózsika szüleivel és azután azza laz ígérettel hagytuk hátra szomorú szüleinket, hogy ha haza értünk, azzonal telefonálunk. Marosvásárhelyen még hó volt, de ahogy a megyét elhagytuk száraz, jó úton haladtunk. A Királyhágó felé közeledve már erősen szeles idő lett és elkezdett esni a havaseső. Ekkor Cornicel falunál egy váratlan helyzetben megtörtént a baleset, frontálisan ütköztünk egy kamionnal. Én az ütközés pillanatában elvesztettem az eszméletem. Csak akkor kezdtem visszanyerni, amikor feleségem kétségbeesetten hívta a szüleit, hogy nagy a baj és én élet és halál között vagyok. Ez volt az első hír szüleinkhez és a budapesti drága barátainkhoz és hittestvéreinkhez. Isten azonban nemcsak életünket óvta meg, de minden emberi segítséget megadott, amire szükségünk volt. Amíg megérkeztek a tűzoltók, hogy ki tudjanak szedni a roncsok közül, addig az ott lakók siettek a segítségünkre. A helyi háziorvos nyugtatta meg a feleségem, hogy nincs belső vérzés, mert nem esett a vérnyomásom rohamosan. Egy kedves hölgy, aki beszélt magyarul, ő vigyázott az értékeinkre, iratainkra és a feleségemet lelkigondozta. Az Úr gondviselése hittestvéreket is odairányított, akik Erdélyből tértek haza, Portik József feleségével Miskolcra és Farkas Sándor és felesége Budapestre. Ezúton is szeretnénk megköszönni a segítségüket, hogy végig mellettünk álltak a nehéz órákban. Köszönetünket fejezzük ki a Debrenti családnak, a Csabai családnak, hisz István félre téve minden dolgát azonnal indult értünk Nagyváradra. Köszönet Lökösházi Sándornak, aki Nagyváradon atyai gondoskodásával segített mindenben, a Jó Isten áldja meg fáradozásukat.

20

Köszönetet mondunk a Terézvárosi Gyülekezetnek, az imacsoportoknak, akik imáikkal támogattak, és azon tesvéreknek is külön köszönetet mondunk, akik meglátogattak. Köszönetet mondunk az Unió és a DET bizottságok tagjainak is, akik szintén imádkoztak értünk, a Marosvásárhelyi „B” gyülekezetnek és nem utolsó sorban a mi drága családunknak, akik mindent megtettek értünk. Külön köszönet Kenyeres Bettinek, aki önfeláldozóan ápolt minket. Mindenekért Istennek legyen hála és köszönet, hogy minden segítségről gondoskodott és megőrizte életünket, és felépülésünket segíti ma is. A 90. zsoltár szavaival szeretném lezárni a tapasztalatunkat: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.„ A zsoltáríró minden szavának súlya van. Valóban ilyen helyzetben döbbenünk rá, hogy milyen mulandó az emberi élet. Nem kérhetünk mi sem mást, mint a zsoltár írója. Az Úr tudja, hogy miért hozta életünkbe ezt a tragédiát, és mi hittel elfogadva életünk további részét is az Ő kezébe tesszük le. Ő tudja, miért tartott meg minket és mi a célja velünk az Ő művében. Jakó Gyula JAKÓ GYULA ÉS RÓZSIKA hűséges tagjai gyülekezetünknek. Élen járnak a misszió munkában, a szolgálatban lehet rájuk számítani és mindenben kiveszik részüket készségesen. Éppen ezért életük eseményei a miénk is. Az elmúlt nyáron Eszter lányuk esküvője alkalmával örülhettünk velük együtt a család és a széles baráti kör. Ezután nem sokkal azonban váratlanul ért a hír a velük történt szerencsétlenségről és szívszorítóan aggódtunk értük nagyon sokan. Egy pillanat alatt összekovácsolódik a testvéri-baráti közösség, amikor - ahogy mondjuk „helyzet van”- az imában és segítségben támogató gyülekezetben a közös tapasztalatok formálnak mindannyiunkat. Lehet, sőt biztos, hogy a mindennapok sablonos rohanásában nem figyelünk kellően egymásra, nem törődünk eleget társaink, testvéreink gondjaival, bajaival, az is lehet, hogy nem olyan élő és cselekvő szeretettel szeretjük egymást, ahogy kellene. Mégis a valódi szeretetünk és aggódásunk ott van szívünk mélyén és számíthatunk egymásra. Amikor az Úr megpróbálja bármelyikünket, az a közösség próbája is. Ekkor összezárjuk sorainkat, félretesszük gyarlóságainkat és támogatjuk egymást. Bármilyen próba elé állít Isten, ne feledjük: soha nem vagyunk egyedül!


POSTALÁDA

R

égen, mint lelkészfeleség délutáni imaórákat is tartottam. Amint irataimat rendezgettem, rátaláltam egyik jegyzetemre, és úgy gondoltam, megosztom veletek. Az alapgondolat bibliaversét együtt mondtuk hangosan a gyerekekkel: “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3,16. Isten kegyelme tehát - az Ige szerint - minden emberre vonatkozik. Azonban minden ember más, így minden ember másképpen közelíthető meg, és másként fogadja Isten felé hajló szeretetét. Krisztus példázataiban bemutatta, hogy a különböző gondolkodású emberekhez mily különböző módon hajolt le. Lukács evangéliuma 15. fejezetében három példázatot találunk, mely ebben nyújt számunkra tanulságokat. Jézus, a jó pásztor bemutatja nékünk, hogyan találjuk meg azon társainkat, akik már megtapasztalták Isten szeretetét, de elhagyták a gyülekezetet, a “nyájat”, szakadékos, bozótos helyeken bolyonganak. Nékünk kell megtalálnunk őket, észre kell vegyük hiányukat, mint ahogy a jó Pásztor egyetlen elveszett juháért is lehajol, akár a szakadék mélyére is. Amikor egy testvérünk, barátunk visszatér a helyes útra, végtelen örömben van részünk. “Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtért bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szüksége megtérésre...”

A közös imádság eggyé tesz Újabb boldog tapasztalatban volt részem, amit szeretnék megosztani veletek. Szolnokon voltam az unokánmál a legutóbbi úrvacsora alkalmával, január első szombatján. A vejem elvitt a helyi gyülekezetbe, hogy én is vehessek úrvacsorát. Az ottani testvérek kedvesen fogadtak, és megismerkedtem Péterné Erzsike nénivel. Idősebb nálam, mégis előzékenyen, alázattal kért, hogy együtt mossunk lábat az úrvacsora előtt. Ekkor egy csodálatos élményben volt részünk közösen: együtt letérdeltünk idmádkozni, Ő a két kezemet átfogva egy lélekként imádkozni kezdett. Úgy éreztem, hogy Jézus tapinthatóan körülfog minket. Csak ez a bensőséges érzés maradt meg bennem, ahogy Jézus szeretete átölelt kettőnket. Isten jelenlétét éreztük az egész úrvacsora alatt, és az igehirdetés is erről szólt: Jézus közöttünk van. Később Erzsike nénit meghívtuk a lányomék otthonába Szolnokon, ahol elmesélte életét és megtérését, majd újra imádkoztunk együtt gyermekeinkért. A közös imádság összekapcsol minket és eggyé tesz Istenben. Köszönöm az Úrnak azt a pillanatot és testvéremnek is ezt a szép imatapasztalatot. A jó Isten áldja meg gazdagon békességben és jó egészségben. (Brájer Antalné, Éva)

A következő példázatban Jézus az elveszett drahmáról szól. A drahma “nem tudja, hogy elveszett”. A drahma a házban veszett el, közel volt, mégis csak szorgalmas keresés árán lehetett megtalálni. Jó helyen volt, mégis később elkallódott. Jónéhányan jó kereszténynek, jó embernek tartják magukat és nem érzik, hogy változtatni kellene, elhagyni számos kötöttséget, szokásokat, és tovább lépni onnan, ahol most jól és kényelmesen érzik magukat. Isten azokat is szánakozva szereti, akik közönyösek parancsolataival szemben. A harmadik példázatban az egyik fiú tudatosan megy el, hagyja el az atyai házat, a biztonságos életet egy látszólag jobb élet reményében. Keserves csalódásai után hazatérve atyja úgy, olyan szeretettel várja, amint elhagyta őt. Az igazi megtérés és öröm története ez. Vajon magunkra ismerünk mily sokszor tékozló életünkre, napjainkra, éveinkre, Istentől távol járva útainkat. Krisztus munkáját ma az Őt követők által végzi a világban. Ezért nekünk kell megtalánunk az utat, és módot, ahogyan embertársainkat Krisztushoz vezessük. Szívből kívánom, hogy közösségünkben mi is találjuk meg valamennyien azt a testvért, barátot, aki ránk vár, akit az Úr ránk bízott, hogy örülhessünk visszatalálásuknak! Ugyanakkor tegyük mérlegre életünket napmint-nap: a Pásztor közelségében járunk-e, vagy elvetődve a nyájtól veszélyes úton, szakadékok felé tart életem. Soha ne tévesszük szem elől a nyájat és a Jó Pásztort, aki biztonságban tart gondviselésében. (Ócsai Sándorné, Lili) Feltétel nélkül, úgy ahogy vannak, megbékélt szívvel, mint aki hatalmat vett a reményre, hitre, csodákra, szeretni őket, mindegyre várva, hogy visszajönnek, ha el is mennek, hogy nem kerülik ki a kegyelmet. Akkor is, hogyha szívünk merő seb, Isten szemével szemlélni őket, Ki irgalom, s ki később - hamar azt tehet velük, amit akar. Füle Lajos: Feltétel nélkül


21

GYÜLEKEZETI SZOLGÁLATOK HÚSVÉTI ÜNNEPÉLY NEMESVÁMOSON Meghívást kapott gyülekezetünk kórusa Nemesvámosra, Veszprém kertvárosába. Nagy örömmel fogadtuk ezt, hiszen minden vendég szolgálat egy örömteli alkalom, ugyanakkor kihívás az énekkar számára. Jómagam elfogult vagyok, ha Nemesvámosról van szó, hiszen ott éltem családommal, sok szép emlék fűz oda. Komoly felkészülés előzte meg most is szolgálatunkat. Az a lelkület és készség, amelyet az Úr vár tőlünk sok áldozatot kíván a kórus tagjaitól és vezetőitől egyaránt. Isten és embertársaink iránti szeretet vezérli szolgálatainkat és arra törekszünk, hogy a tőlünk telhető legszebb és legjobb áldozat legyen az Úr oltárán. Ebben nagyon nagy szerepet játszik az énekkar lelkesedése, mindenki szívvel-lélekkel énekel, szeretünk együtt lenni és szolgálni, és reméljük, hogy ez hallható a testvéri közönség felé is. Nagy örömünkre szolgál, hogy van utánpótlás. Jó hangú, kottaolvasó, lelkes, fiatal tagokkal gazdagodott énekkarunk. Debrenti Enikő, F. Borbáth Melinda és Filep Hajnalka karvezetők munkáján nagyon sok múlik az énekkar felkészítése terén. Ezért folyamatosan képezzük magunkat, tanárainkkal konzultálunk annak érdekében, hogy minél igényesebben végezzük munkánkat. Ennek köszönhetően érezzük a folyamatos fejlődést, egyre nagyobb öröm együtt dolgozni.

Éreztük, hogy Isten megadta számunkra, hogy egy áldott, szép napunk legyen Nemesvámoson. Elkísért bennünket gyülekezetünk lelkésze, aki délelőtti igehirdetésében a húsvét üzenetéről szólt. A testvérek nagyon örültek a rendhagyó programnak.

A délelőtti szolgálatban a kórus egy csodálatos Bach korált énekelt, majd a 23. zsoltár feldolgozásával, a ,,Jó Pásztor,, című művel fejeztük be az istentiszteletet. Délben közös ebédre hívtak minket vendéglátóink, hosszú asztal megrakva minden finomsággal. Testvéreink velünk ebédeltek, így sok barátság is kialakult. Kicsit pihentünk, megnéztük a Római kori ásatásokat és élveztük a vidéki friss levegőt, napfényt, a természetet. Délután visszatérve a csodálatos, modern építésű imaterembe a délutáni ünnepély keretében egy önálló programot adtunk elő, melynek témája Jézus élete születésétől-eljöveteléig, összekötő szövegekkel és versekkel gazdagítva, a legszebb kórusszámainkkal, a középpontban a húsvét mondanivalója. A gyülekezet megtelt, nagyon sokan eljöttek a környékbeli imaházakból is és vendégeket is hívtak. A program áldását mindannyian éreztük, hogy szolgálatunk során Isten áldása áradt ránk és a hallgatókra. Az egész napos programban külön köszönetet mondunk segítőinknek, Koska Mariannak a program összeállításáért, Cséfalvay Dániel zongora kíséretéért, valamint Deák Vilmosnak a kórus szolgálatait szervező munkájáért. Köszönetet mondunk a meghívásért a nemesvámosi gyülekezetnek. Mindannyian tapasztalhattuk, hogy az éneklésünk által embertársainknak adott szeretetet többszörösen visszakapjuk Isten áldásával. (Debrenti Enikő)

“A virágot csodáld, a teremtőjét áldd!” Ezévben is vidám ünnepéllyel készültek gyermekeink, melyben a tavasszal ébredő természet világát bemutatva Isten iránti hálájukat fejezték ki. Isten a csodás, apró teremtményeiben rejtette el számunkra az ébredés, a kivirágzás - a megújulás üzenetét. Legyen ez a tavaszvárás mindannyiunk lelkének felüdülése, a napfény és az öröm hassa át a mi életünket is az Ő dicsőségére!

22


GYÜLEKEZETI SZOLGÁLATOK

r á t a i Méd

A könyv szeretetet ad és szeretni tanít

Megkezdte munkáját a Médiatár szolgáltatásunk. Örömmel mondhatjuk el, hogy az érdeklődők száma hétről-hétre nő, ami visszaigazolja azon törekvésünket, hogy könyveink mellett kialakítsuk az AUDIO/ CD/DVD filmek és hanganyagaink rendszerezését és elérhetővé tételét. Egyelőre pénteken este, a szombati istentisztelet és a délutáni programok után áll rendelkezésre mind a megszokott könyvárusítás, mind a közelmúltban indult Médiatár. Megvásárolhatók prédikációk, előadássorozatok hanganyagai kazettán és DVD-n, továbbá nagyon népszerűek a bibliai témájú filmek. A Keresztény Művészeti Estek DVD felvételei szintén elérhetők, illetve megrendelhetők. Számos zenei kazetta, gyermeknevelési segédanyag, prédikációk is rendelkezésre állnak. A gyülekezet életéről szóló, minden évben megjelenő CD válogatás tartalmazza az összes képfelvételt, melyet programjainkról készítünk, a Híradó, a heti Bulletinek és evangélizációs programok teljes anyagát. A Médiatáron keresztül megrendelhetők a REMÉNYSÉG MÉDIA KÖZPONT által készített, illetve terjesztett felvételek is. A katalógus igényelhető nyomtatott formában, valamint elérhető a Reménység Média Központ honlapján: www.adventista .hu/rek, vagy www.remeny.info A mai rohanó világunkban kitűnő lehetőség utazás, otthoni kikapcsolódás céljára a prédikáció kazetták, zenei CD-k hallgatása. A művészeti előadások és hangversenyek DVD felvételei pedig szép ajándékoknak is alkalmasak. A gyermekek különösen szívesen megnézik a bibliai filmeket, míg a hosszas könyvek olvasását csak halogatják. TŐKÉS CSABA a Médiatár vezetője szeretettel várja az érdeklődőket! Elkészült a bejáratnál felállított megállító táblánk is, amelyen a gyülekezetbe érkezők és a járókelők szintén megtekinthetik ajánlatainkat.A megjelenő könyveket és minden egyéb média újdonságot a szombati bulletinben és plakátjainkon hirdetjük majd, de folyamatosan várunk mindenkit, hogy keresse fel a könyvárusítás és médiatár pultjainkat! A Médiatár munkatársai szolgálatnak tekintik ezt a tartalmas feladatot, és arra biztatunk mindenkit, hogy minden alkalmat ragadjunk meg, hogy hirdessük az evangélium örömüzenetét - addig, amíg lehetőségünk van rá. (Bodnár Jánosné, Zsóka)

Az I. negyedévi taglétszám alakulása Gyülekezeti levéllel távozott

Elhunyt

Cseke Zoltán Farkas Győző Veress Józsefné Vincze Annamária Vincze Attila

Sallai Józsefné Tóth Zsófia

Taglétszám 2007. január 1-én Taglétszám 2007. március 31-én

406 fő 399 fő

Június közepén megkezdjük a gyülekezeti terem felújítását Terveink szerint június 16-án kezdjük meg a nagyterem felújítását. Régóta készülünk erre az alkalomra, amely a majd tíz éve tartó renoválásnak remélhetőleg az utolsó felvonása lesz. Azért csak reménykedünk ebben, mert a rendelkezésünkre álló anyagiakból ma még nem futja minden tervünk megvalósítására. A székek cseréjét például csak akkor tudjuk megvalósítani, ha augusztusig még összejön az ára. Ez praktikusan azt jelenheti, hogy minden tagnak még legalább egy szék árát kellene adakozni ahhoz, hogy a terem igazán megújuljon. A fő munkálatok azonban biztosan elvégezhetők: a fűtés és a szellőzés, valamint a parketta cseréje. Tervezzük még a világítás korszrűsítését, az elektronikus berendezések teljes cseréjét, új műszaki eszközök telepítését, egy új szószék megépítését és természetesen a festést és mázolást. A tervek a megfelelő ütemben készülnek, sok testvérünk járul hozzá munkával, tanácsokkal, utánajárással. A fűtés-szellőzés rendszerét az ország egyik legjobb tervezőirodája készíti el, garanciát vállalva a minőségre. Több szakember véleményét meghallgatva döntöttünk úgy, hogy a fűtést légbefúvással oldjuk meg, amely egyúttal a friss levegőt is szállítja majd. Ezután tehát reméljük, nem kell többé fuldokolnunk a nagy meleg miatt. Egy ilyen nagy horderejű felújítás után az egész terem kinézete megváltozik. Azért, hogy ez ne a kedvünk ellenér történjen, belső építész közerműködését kértük a belső kialakítás, a szükséges berendezések elhelyezése, és a díszítés szakszerű és ízléses megtervezésére. A munkálatok ideje alatt a termet nem használhatjuk, ezért bérlemény után kell néznünk, valószínűleg három hónapra. Kérjük testvéreinket, hogy az adakozás mellett imádkozzatok terveink megvalósulásáért, az Úr vezetéséért, hogy ezt a bonyolult időszakot sikeresen „túléljük”. Dr.Szigeti István Sallai Józsefné testvérnő 75 éves, Tóth Zsófia pedig 82 éves volt. Sajnos mindketten úgy haltak meg, hogy a családjuk nem értesítette a gyülekezetet, ezért temetésükről nem tudtunk időben hírt adni. Maradt számunkra a remény, hogy az újföldön találkozunk.


23

CSALÁD Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok néked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! (5Móz 6,6-7)

Helyes vagy helytelen? Hogyan különböztethetik meg a gyerekek a jót a rossztól egy olyan világban, ahol minden megengedett? Honnan tudhatjuk, hogy mi a helyes? Néhány hónappal ezelőtt egy felmérést végeztünk több mint 3700 fiatal között. Valamennyien aktív tagjai egy egyháznak vagy közösségnek. A felmérésből kiderült, hogy jó családban élő és megbízható közösséghez tartozó gyermekeink jelentős része egyáltalán nincs tisztában a helyes és helytelen fogalmának hagyományos keresztény jelentésével. A megkérdezett fiatalok 57 százaléka például úgy vélte, hogy nincs objektív mérce, amely meghatározná, mi az igazság. Gyermekeink, akik aktívan részt vesznek a gyülekezet életében, sokszor nem értik, vagy nem fogadják el, hogy létezik abszolút érvényű igazság. Olyan igazság, amely minden időben, minden helyen és minden emberre vonatkozik. A gyermekek koruktól függetlenül küszködnek azzal, hogy mi a helyes és mi a helytelen – és hogyan szabják ehhez életüket. De nem tudják, mi az igazság, és hogy ki határozza meg azt. Nem biztosak abban, mely igazságok örökérvényűek, és mi teszi azzá őket. Gyakran törik a fejüket, hogy mi a jó, és mi a rossz. Annyi bizonyos, hogy ez néha velünk, szülőkkel is megesik. Hasonlóan gyötör a kérdés, mi a helyes, és miért? Nem csoda, hogy nagyon nehezen értetjük meg gyermekeinkkel is. Mindenképpen át kell adni a fiataloknak, mi az igazság De felvetődik a kérdés, mi haszna van ennek? Ha belátják is, mi az igazság, változtat-e valamit gyermekeink magatartásán? Ha meg is értetjük velük, mi a különbség helyes és helytelen között, mi a biztosíték arra, hogy helyesen döntenek? Erre nincs garancia.

24

A felmérésből egy fontos dolog mindenképpen kiderül. Amely gyerekek nem fogadják el, hogy létezik objektív mérce az igazságra, maguk is nagyobb valószínűséggel hajlanak helytelen dolgokra. Arra, hogy hazudjanak, csaljanak, lopjanak, pornográf filmeket nézzenek, kábítószerezzenek. Könnyebben hajlanak arra is, hogy bizalmatlanok legyenek mások iránt, hogy csalódottnak érezzék magukat, hogy azt gondolják, nekik semmi sem sikerül, s az élet becsapta őket.

Amit a szülők tehetnek Mit tehetünk azért, hogy továbbadjuk saját értékrendünket gyermekeinknek, hogy megtanítsuk nekik a Biblia szerinti igazságot és erkölcsi alapokat? Három fontos pillére van ennek:

1. Kapcsolatépítés Ha meg akarjuk értetni a gyermekeinkkel, hogy mi a helyes, ennek előfeltétele az egészséges kapcsolat. Az igazságot nem adhatjuk át nekik gyorstalpaló tanfolyamon. Őszinte, értelmes kapcsolatot kell kialakítanunk velük. Isten azt szeretné, hogy a leghétköznapibb tevékenységeink során is mindig az Ő igazságait adjuk tovább. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy gyermekeinkkel való kapcsolatunk jó és erős-e? Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Mikor nevettünk együtt utoljára? Mikor sírtunk együtt utoljára? Tudom-e hogy melyik a kedvenc együttese? Tudom-e, hogy kivel tölti a szabadidejét? Mikor kért tőlem tanácsot utoljára? Mikor felejtettem el, vagy vontam vissza utoljára, amit megígértem neki? Mit teszek gyakrabban: beszélgetek vele, vagy előadást tartok neki? Beismertem-e az utóbbi időben,


ha valamit helytelenül tettem? Mit tudok egyáltalán gyermekem lelki életéről?

2. Példaadás Ha meg akarjuk értetni a gyermekeinkkel, hogy mi a helyes, jó példát kell mutatnunk neki. Akár akarjuk, akár nem, gyermekeink figyelnek bennünket. És ahogy szemük láttára élünk, félreérthetetlenül közvetítjük meggyőződésünket, hogy mi a helyes és helytelen, erkölcsös és erkölcstelen, hogy mi az igazság. Íme néhány példa, milyen hatás alakul ki gyermekeinkben példaadásunk nyomán: Az a gyermek, akit kritizálnak, megtanul ítélkezni. Az a gyermek, aki ellenségeskedést tapasztal, agresszív lesz. Az a gyermek, akivel türelmesek, maga is türelmet tanul. Az a gyermek, akit bátorítanak, megtanul bízni. Az a gyermek, akit dicsérnek, értékelni fogja a másik embert. Az a gyermek, aki biztonságban érzi magát, megtanul hinni. Az a gyermek, aki elismerést kap, megtanulja elfogadni önmagát. Az a gyermek, akit elfogadnak, megtanulja felfedezni a szeretetet a világban.

ÉRTÉKEK Ha a bibliai értékrendet akarjuk közölni gyermekeinkkel, akkor ezt saját életünkkel kell megmutatnunk nekik. Ha a gyermekeinknek el kell fogadniuk azt a gondolatot, hogy létezik abszolút mérce az igazságra, akkor látniuk kell, hogy mi magunk is hiszünk benne. Életünk legyen következetes, és feleljen meg a bibliai alapelveknek. Ha azt szeretnék, hogy gyermekeim felismerjék a becsületesség értékét, ügyelnem kell arra, hogy az adóbevalláskor ne csaljak. Ha azt szeretném, hogy gyermekeim távol tartsák magukat a tisztátalan erkölcsi és szexuális dolgoktól, akkor nem kell-e a TV-nézési szokáson is gyökeresen változtatnom? Időről-időre tegyem fel a kérdést: Van-e valami rejtegetni való az életemben? Nyitott vagyok-e a kritikára? Megtiltok-e gyermekemnek olyan dolgokat, amit saját magamnak elnézek? Van-e olyan isteni parancs, aminek nem akarok engedelmeskedni?

3. Beszéljünk az igazságról Ha meg akarjuk értetni gyermekeinkkel, hogy Isten szerint mi a helyes, tanítanunk kell őket. Mondjuk el, hogy igazság és hamisság nem attól függ, hogy az emberek mit tartanak róla. Fölötte áll minden emberi gondolatnak. Ha következetesen és ismételten megtesszük ezt, szívükbe vésődik a bibliai értékrend. Szülőként folyamatosan tanulunk és növekszünk. Mégis mire úgy érezhetnénk, hogy végre jó szülőkké váltunk, addigra gyermekeink felnőnek és kirepülnek otthonról. Tudom, hogy az élet kérdéseire még messze nem ismerem az összes választ. De azt is tudom, hogy Isten ismeri, és ezért próbálok mindig Istenre mutatni, amikor gyermekeimmel a helyes döntés kérdéseiről beszélgetek. Hiszem, hogy minden döntésükhöz biztos alapot nyújthatunk. Meg kell adnom nekik a lehetőséget, hogy megismerjék az abszolút mércét, és így különbséget tehessenek helyes és helytelen között. Josh McDowell 40 különböző felekezethez tartozó gyülekezettel együtt alapította meg a „Helyes – vagy helytelen?”mozgalmat, amivel a szülőket akarja segíteni, hogy gyermekeiket erkölcsös életvitelre neveljék.

T

isztesség – mit is jelent?

A tisztesség egyfajta összhangot jelent. Azt, hogy nincs szakadék aközött, amilyennek az ember kifelé mutatja magát, és aközött, amilyen valójában. A keresztény ember számára tisztességesnek lenni azt jelenti, hogy élete hiteles, tettei összhangban állnak hitével. A tisztességes ember - megtartja a szavát még ha fájdalmas vagy hátrányos is számára, - minden személyes és üzleti dolgában becsületes, - lelki és testi életében mind tetteiben, mind gondolataiban a bibliai mércéhez igazodik. A tisztességes ember sem tökéletes. A hiteles emberek is vétkeznek, követnek el hibákat. De kudarcaikat beismerik, nem leplezik, és készek arra, hogy megváltozzanak. Tisztességesnek lenni kicsiny és nagy dolgokban egyaránt fontos. Egy látszólag csekély adósikkasztás, egy kis irodaszer, amit hazaviszünk, flörtölés a kollégákkal, néhány hatásos szót, amit csaló módon a sajátunknak mutatunk, hazug szépítgetés, vagy hamis látszat keltése, hogy jó benyomást tegyünk – olyan, mintha saját sírunkat ásnánk meg. Igaz, hogy nem nagylapáttal, hanem észrevétlenül, kiskanállal.

A becstelenségnek következményei vannak. A bűneimnek nem csak rám nézve vannak következményei. Ha lelki életem meghidegül, egész környezetem hőmérséklete süllyedni fog. Mások is megérzik, ha Istennel megszakad a kapcsolatom. Lehet, hogy kívülről nagyszerűnek látszom, de ha tisztességtelen vagyok embertársaimmal, ha házasságomban, baráti kapcsolataimban vagy akár saját szívemben valami rendezetlen, nem telik bele sok idő, és a többiek is megsínylik. Ezért ha valamit elástunk lelkünk mélyén jobb, ha őszintén beismerjük az igazságot. Legyünk őszinték Istennel, saját magunkkal és másokkal szemben. A Szentlélek megtanít arra, hogy mi az igazság. Ezért élhetünk tisztességesen és becsületesen. Jézus Krisztust kell visszatükröznünk, aki azt monda magáról, hogy ő az igazság. Így lesz hívő életünk hiteles, tisztességes.

Ha egy kis lépést rossz irányba megteszünk, nagy a valószínűsége, hogy sok további követi majd.

Juill Briscoe, a “Just between us” magazin főszerkesztője, Wisconsin, USA

Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül... semmire nem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák cselekedeteiteket, és diőcsítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)


25

EGÉSZSÉG

R

Rajtunk

(is) múlik…!

Adj jó esélyt magadnak! Annyit halljuk, hogy már legtöbben unjuk az egészséges életmódról szóló tanácsokat. Most mégis veszem a bátorságot, és megpróbálom fölhívni a figyelmet néhány összefüggésre a keringési rendszer, azaz a szív és az erek betegségei és szokásaink között. Mentségemül szolgál, hogy a gondolatok aktualitását az adja, hogy a napokban olvastam az interneten néhány „próbát”, amellyel a fenyegető kórkép korán fölismerhető, valamint a tény, hogy az említett betegségcsoport okozza évtizedek óta Európában és Észak-Amerikában a legtöbb halált, sokszor a még alkotóképes, középkorosztályban. Először is milyen betegségek tartoznak ebbe a körbe? Leggyakoribb a szívizom saját ereinek, a koszorúsereknek a szűkülete, amelyet többnyire az érfalban lerakódó mésztartalmú képletek okoznak. Ez azután akadályozza az izomsejtek megfelelő oxigén ellátását, így azok „megfulladnak”, azaz elpusztulnak. Ilyenkor beszélünk szívinfarktusról. Hasonló folyamat ilyenkor az érhálózat más szakaszaiban is lejátszódik. Érintheti az agy bizonyos központjait is. Előfordul, hogy az erek csak átmenetileg szűkülnek be, például görcsös állapotba kerülnek. Ilyenkor a panaszok ( az egyik oldali kar és láb gyengesége, ügyetlensége, beszédvagy tudatzavar) átmenetiek lehetnek, ha a görcs idejében oldódik, megszűnhetnek. Ha túl későn áll helyre a vérkeringés, az agyban is kialakulhat az infarktus, a panaszok tartóssá válhatnak, bekövetkezhet a bénulás. Hasonló, bár sokszor viharosabb tüneteket okozhat az agy állományába törő vérzés is. Mindezen betegségek előfordulását bizonyos tényezők gyakoribbá tehetik. Fontos tehát, hogy a sokat emlegetett „rizikó faktorok” a kockázatot statisztikai értelemben növelik, nem feltétlen előidézői a bajnak. Mégsem mindegy, hogy ötször, tízszer vagy, ha halmozottan fordulnak elő, ötvenszer nagyobb az esélyünk a betegségekre.

26

Miért cipelünk zsákokat?

Szállj le előbb és sétálj!

Az első ilyen veszélyes állapot maga az elhízás. Napjainkban civilizált hazánkban a lakosság többsége túlsúlyos. Persze van, aki még mindig a hagyományos felfogás szerint úgy tartja, jól jöhet még a tartalék bármilyen könnyű betegség leküzdéséhez. Ez a felfogás a régi szűkölködéstől „örökölt” félelemben gyökerezik és tudjuk, hogy nagy tévedés. A lerakódott zsírszövethez nem képződnek új erek, tehát viszonylag kevesebb ér jut több sejtre. Olyan, mintha a kövér ember éjjel-nappal egy nagy zsákot cipelne a hátán. Maga a fölösleges zsír idézi elő a külön rizikófaktorként is számon tartott magas vérnyomást és cukorbetegséget. Persze nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, a serdülő lányok színésznőket, fotómodelleket majmoló beteges fogyókúrái is károsak. Mégis gyakoribb probléma az elhízás, amely sokszor már gyermekkorban kezdődik. A szülők és az iskola egyaránt felelős a normális étkezési szokások kialakításáért, amely rohanó világunkban is megoldható. Felnőtteknek és gyermekeknek is meg kellene érteniük a rendszeres étkezés fontosságát. Enni kell legalább naponta háromszor. Nem baj, ha az iskolai ebéd nem olyan finom, mint a mama főztje. Azt majd vasárnap élvezzük és dicsérjük. Az étkezések között pedig kerüljük a nassolást. Hajlamosak vagyunk nem figyelembe venni a futtában elfogyasztott kekszet, süteményt. A TV nézésnek, mozi látogatásnak nagy hibája, ha feltétlen velejárója a ropogtatás. Hihetetlenül sok luxuskalóriát fogyasztunk el a cukros üdítőitalokban, kávéban. Ha egy család minden tagja kövér, a baj nem örökölt, hanem a közös konyhában keresendő, tehát javítható. Ha egy szülő valóban szereti a hízásnak induló fiát, lányát, erőt kell, hogy vegyen magán: rá kell szólnia, hogy ne vegyen magának második tányér ebédet, ne tartson otthon csokoládét, ne süssön minden héten süteményt. Viszont gondoskodjon róla, hogy legyen otthon mindig alma, sárgarépa, narancs, készítsen finom saláta-vacsorát, tanulja meg finoman ízesíteni a húsokat, párolt, csőben sült zöldségeket. Ugyancsak fontos a rendszeres mozgás.

Minden életkorban jobban érezzük magunkat, ha hetente háromszor, négyszer, naponta harminc percen át kicsit megerőltetjük magunkat. Lényeg, hogy a pulzusszámunk megemelkedjen az egészségi állapotunktól függő mértékben. A gyerekeket a sport szeretetére kell nevelnünk, akkor is ha ez napjaink túlhajszolt életmódja és a magas tanulmányi követelmények mellett nehéz. A versenyzés átmenetileg érdekes élményt jelenthet, de az egészségvédelemhez elég a közepes intenzitású edzés is. Mindenesetre a testnevelés óra alól csak a legszükségesebb alkalmakkor biztosítsunk fölmentést. Középkorúak esetében pedig a semminél már az is több, ha egy megállónyi távot lendületesen gyalog teszünk meg és nem használjuk a liftet. Persze az ideális ennél azért több.


A magas vérnyomás és a cukorbetegség sokszor alattomosan, tünetmentesen kezdődik és nagymértékben hozzájárul az érrendszeri betegségek előfordulásához.. Ezeket rendszeresen szűrővizsgálaton kell ellenőrizni. Fontos, hogy ha akár a vérnyomás értékét, akár a vércukorszintet kórosnak találták, élethosszig kezelni kell. Ha a beállított diétával és esetleg gyógyszerrel normalizálódott, azt jelenti, hogy jól jártunk el, a szövődményeket megelőztük, nem pedig, hogy abbahagyhatjuk a terápiát.

Tartsd rendben az életed! Rizikófaktorként említjük a stresszt is. Életünk velejárója a munkahelyen, a közlekedésben, a családban is. Elkerülni nem tudjuk, de kezelhetjük. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk valamilyen módon földolgozni a gondjainkat, sérelmeinket, de az örömeinket is. Általában legyen dicsőség, ha az ember vigyáz magára és ezzel a szeretteire is! Dr Mosonyi Júlia belgyógyász szakorvos

Útravaló

A feltámadás titka Támadj fel bennünk, Urunk Jézus, legyőzve a bennünk lopakodó céltalan halált, hogy a mulandóság üvegfalán túl csak arcodat lássuk, hisz Te ma is szemeddel tanácsolsz, ki bennünk porrá repeszted a sziklasírt, szívünk börtönét. Mert a Te feltámadásod nem valami, ami veled történt, hanem születésed bennünk; a titok, az életünk! (Sz.J.)

Krisztus győzelme Jézus nemcsak meghalt értünk, hanem fel is támadt, hogy nekünk életünk legyen Őáltala. Ez a megváltás győzelmének bizonyítéka. Nem magáért az Isten Fiáért történt a feltámadás, hanem a kortárs és minden idők tanítványaiért, követőiért volt szükséges, hiszen a feltámadott Krisztus a jele annak, hogy a mi üdvösségünk is célba ér. A húsvéti üres sír fényében lehet megértni, hogy a kereszt nem vereség, hanem Krisztus győzelme, és az egyetlen lehetőség az életre. “Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal 2,20)

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. Aki önmagát adta. a mi bűneinkért HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE N II

Recommend Documents