GYÜLEKEZETI HÍRADÓ az istennek elkÖtelezett egyhÁz halÁlÁhoz vezet,
IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ - 2012. JANUÁR 43. SZÁM
ha mÁsoknak is elkÖtelezi magÁt.
A tartalomból:
A test lámpása a szem A mozgósított gyülekezet „Hát annak az ideje van most...?” „Akinek van füle, hallja...” A választás szabadsága Egyházügyi, Vallásszabadsági Tudományos Konferencia Igen biztos nálunk a prófétai beszéd? „Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem” A Biblia, vagy az Alaptörvény? Egyházügyi törvény és alkotmányos kultúra
H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE
tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: Milyen lesz gyülekezetünk 20 év múlva?
3
Események Keresztény Művészeti Estek
4
Média Hírek, programok, műsorok, internetes oldalak információi
5
Lelki élet Dr. Szigeti Jenő: A test lámpása a szem
Rosca Felician orgonaművész
6
Köszöntések 65 év szolgálat - Erdélyi László köszöntése
7
A 75. év - Szigeti Jenő születésnapi köszöntése
8
Jegyzet Erdélyi László: „Hát annak az ideje van most...?”
10
Aktuális kérdések Dr. Szigeti Jenő: Igen biztos nálunk a prófétai beszéd? Dr. Tokics Imre: A mozgósított gyülekezet
12 14
Egyház Dr. Erdélyi László: „Akinek van füle, hallja...” Vallásszabadság
16 18
Egyházügyi, Vallásszabadsági Tudományos Konferencia
19
Dr. Erdélyi László: „Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem”
20
Összefoglalás a konferencia előadásairól
22
Dr. Sólyom László: Egyházügyi törvény és alkotmányos kultúra
24
Konferencia - könyvbemutató
25
A Biblia, vagy az Alaptörvény? Melyik áll a másik felett?
28
Hírek, érdekességek
30
Szolgálati beosztás
31
Útravaló
32
Adventi áhítat A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H-1062 Budapest Székely Bertalan u. 13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail:
[email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit
Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros
A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 1200 példányban megjelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.
ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
A JÖVŐ VIRTUÁLIS GYÜLEKEZETEI Milyen lesz gyülekezetünk 20 év múlva? Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót! A próféta által megjövendölt tudás nagyon igaz napjainkra. Világunk soha nem látott módon felgyorsult, a tegnap még modern eszközök mára elavult kellékekké váltak. Amennyiben visszagondolunk húsz évet, hogy milyen volt a keresztény életünk, mi volt az íróasztalunkon, hogyan kommunikáltunk egymással, mivel töltöttük szabadidőnket, azt látjuk, hogy a változások hatalmasak. De vajon milyen lesz majd a világ ezután? Milyenek lesznek a mindennapok, milyen lesz gyülekezetünk húsz év múlva? Bizonyára majd mindenki tudja mobiltelefonon is nézni a tévéadást és a közösségi oldalakat, sőt figyelni a vérnyomását, a szívritmusát. Az is lehet, hogy robotok fogják segíteni a háztartásban a munkát, amelyek éppúgy életünk részei lesznek, mint ma a telefon, vagy az internet. Valószínűleg sok prédikáció az interneten keresztül fogja megszólítani az érdeklődőket. Elképzelhető, hogy olyan virtuális gyülekezetek lesznek, amelyeknek már nem lesz szükségük épületre. Akik pedig tradicionálisan ragaszkodnak a régi értékhez, azoknak is gyökeresen meg fognak változni a szombatok. Alighanem az elektronikus telefon az istentiszteleti alkalmakon aktív szerephez fog jutni. Talán mobiltelefonnal fogjuk majd az adományokat az istentisztelet alatt a gyülekezetünk számlájára átutalni? Külön stúdiós személyzet fog azzal foglalkozni, hogy az idősek, a betegek számára mobil internet kapcsolaton keresztül közvetítsék az istentiszteletet otthonaikba. Az evangélizációs meghívókon internetcím fog szerepelni. Csak egy pillantást vetünk a telefonunkra és máris tudjuk, hogy az egyház személyzete, vagy a lelkész munkaidőben hol tartózkodik. Az imaórák átalakulnak és virtuális kapcsolatban veszünk részt - akkor talán többen. Meglehet, hogy az istentiszteletről hazafelé menet egyetlen gombnyomással elindíthatjuk az otthoni fűtést és a sütőbe helyezett étel melegítését. Elképzelhető, hogy minden gyülekezetünk élőben fogja közvetíteni az interneten az istentiszteletét, és
a weboldalak látogatottsága lesz a statisztikai mérce. Természetesen a gépkocsik audio berendezése is képes lesz a közvetítésekre, így a szombat reggeli bibliaiskolára nem lesznek már későn érkezők, mert virtuálisan lesznek jelen a testvérek. Az is lehet, hogy a tanítói megbeszélés is át fog alakulni, mert mindenki az otthonából, vagy utazás közben vehet majd részt egy egészen más jellegű csoportképzésen. Talán az egyetlen dolog, ami nem fog változni: az énekkar szerepe, mert a tanulást és a hanggyakorlatokat online módon el lehet végezni, de a kórus személyes szolgálata elképzelésem szerint nélkülözhetetlen, gépekkel nem helyettesíthető. Nagyon sok testvérgyülekezeti kapcsolat alakul majd az interneten keresztül. A világ más táján élő gyülekezetekkel rendszeres kapcsolatba fogunk kerülni, akár az istentiszteleti alkalmak idején is. Az adventista magyarok világtalálkozója rendezvényét az internet segítségével bármelyik földrészen figyelhetik azok is, akik nem tudnak elutazni. Valószínűleg el fognak tűnni a bizottsági ülések mostani megszokott formái, melyek virtuálisan lesznek megtartva, akár az Unióbizottság, vagy Területi Bizottsági ülések csakúgy, mint a helyi gyülekezeti bizottsági ülések. A kis vidéki gyülekezetek talán megerősödnek, vagy beolvadnak a városok nagyobb közösségeibe. Megjelennek az adventista „mega gyülekezetek”, amelyek több ezer, esetleg több tízezer taggal rendelkeznek. Az oktatás is racionalizálódni fog, remélhetőleg egyházunk fel fogja karolni a távoktatást, amely minden szinten megjelenik a nevelés területén. Valószínűleg úgy tudunk majd egy adventista egyetemet elvégezni, hogy fizikailag nem kell soha belépnünk egy egyetem kapuján, csak legfeljebb majd a diploma kiosztáskor, mert a távoktatással teljes kapcsolatban tudunk lenni az oktatókkal és a könyvtárral egyaránt. Hiszem, hogy az óvodától az egyetemig lesz majd adventista nevelési intézmény hazánkban, és az oktatás a misszió egyik erős húzóágazatává válik. A missziót segíteni fogja az is, hogy az angol nyelv
ismerete magától értetődő lesz, a gyermekeket már az óvodában is tanítani fogják. Feltehetően olyan komputer programok lesznek, amelyek még a legnehezebb szöveget is pillanatok alatt lefordítják magyar nyelvre. Az is lehet, hogy a billentyűzetek eltűnnek a számítógépekről és a telefonokról, mert a hang alapján képesek lesznek azonnal írott formában megjeleníteni az elmondottakat. A családmodell átalakul, ezért hiszem, hogy egyházunk nagy erőket fog mozgósítani egyrészt az adventista válások visszaszorítására, másrészt a társadalom megrokkant családi ideáljának megerősítésére. Lehet, hogy húsz év múlva a társadalom nagy része vegetáriánus lesz, s az adventisták pedig szinte teljesen – még hazánkban is. Le kell gyorsan szögeznem, hogy nem vagyok próféta, csupán naponta kutatom Isten Igéjét, és visszatekintve életem elmúlt húsz esztendőjére, ennek fényében vetítettem előre a lehetséges változásokat. Azt viszont hiszem és vallom, hogy az Isten Igéje iránti érdeklődés nem fog csökkenni: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3). Lesznek, akik, - mint ma is - szinte megközelíthetetlenek Isten szava által, míg mások egyre nyitottabbá válnak. Az elkövetkezendő esztendőben erősítsük meg az emberekkel való kapcsolatainkat! Mindenannyian határozzuk el, hogy legalább egy bartáttal, ismerőssel, munkatárssal, családtaggal megismertetjük Jézust, akár már a januári „Jézus lábnyomán” programunkon. Isten gazdag áldását kívánom e gyorsan és dinamikusan változó világunkban minden kedves olvasó életére és családjára! Az új esztendőben legyünk továbbra is élő kapcsolatban Istennel a Biblia tanulmányozása által! Növekedjünk Krisztusban, és adjuk tovább a tőle kapott szeretetet mindenki irányába! „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent” (1János 4:7). Dr. Tokics Imre lelkész
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
3
ESEMÉNYEK „Énekeljetek az Úrnak új éneket” címmel egy jótékonysági koncertet rendeztünk november 5-én a Keresztény-Zsidó Társaság és a Budapest Terézvárosi Adventista Gyülekezet szervezésében. A programot dr. Szécsi József a KZsT főtitkára, és dr. Tokics Imre gyülekezetünk lelkésze konferálta a közönség részére, elmagyarázva a kereszténység és a zsidóság kapcsolatának értelmét, a vallásközi párbeszéd jelentőségét, és a Társaság működésének eddigi eredményeit. A terem tömve volt, és a közönség minden előadást
vastapssal köszönt meg. A szólisták - Fekete László főkántor, Nógrádi Gergely kántor, Székelyhidi Hajnal operaénekes, Neumark Zoltán zongoraművész kíséretével - emelkedett hangulatot teremtettek, majd a Goldmark Kórus Ádám Mária vezetésével csak fokozta a közönség lelkesedését a zsidó kultúra iránt. Gyülekezetünk énekkara Oláh Gábor vezényletével három zsoltárt énekelt el, végül pedig a Goldmark kórussal és a közönséggel együtt a „Hevenu shalom aleichem” himnusz eléneklésével zártuk be a programot. A jótékonysági adakozás eredményeképpen százezer forint gyűlt össze a KZsT évkönyvének támogatására. A program után a szokásos álló fogadás alatt minden résztvevő - közönség, szólisták, kórustagok - kifejezte örömét és kívánságát, hogy többször rendezzünk ilyen programot, együtt átélve a zene Istent dicsőítő élményét. „VÁRJ EMBER SZÍVE KÉSZEN” címmel egy bensőséges hangulatú adventi áhítatot tartottunk december 3-án. Gyülekezetünk énekkara Oláh Gábor vezényletével adott elő Jézus első és második eljöveteléről szóló adventi énekeket. Az énekkari számok között pedig Szigeti Jenő verseit hallhattuk Nyári István, dr. Nyári Éva, Tokics Ildikó és Fleischer Katinka előadásában. Jézus az ajtó előtt áll. Boldog, aki már befogadta Őt és összeköltözött vele, de ez a lehetőség mindig megvan, amikor halljuk az erről szóló örömhírt. Kinyithatjuk előtte az ajtót. Ezen az estén erre hívtuk fel a figyelmet. A program végén közösen köszöntöttük Szigeti Jenőt, aki decemberben töltötte be 75. életévét.
A KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK
2012. tavaszi-nyári programajánlatát február elején hirdetjük meg. A meghívó és a részletes program weboldalunkon olvasható, a nyomtatott meghívó gyülekezetünkben átvehető lesz.
Az év utolsó napján ismét megtartottuk szokásos hálaadó istentiszteletünket. A gyülekezet énekkara az idén tanult új énekekből adott elő néhányat, verseket mondott Nyári István és Tokics Mária, énekszólót hallottunk Fleischer Katinkától. Váratlan vendégünk is volt Erdélyből, Rosca Felician orgonaművész testvérünk, aki szép orgonaművekkel fokozta a hálaadás hangulatát. Dr. Tokics Imre lelkész testvér évzáró beszéde után közös imádságként ismét megnéztük a Liszt Ferenc: Krisztus oratóriumából készült „Mi Atyánk” című prezentációt, majd a Himnusz eléneklésével zártuk le az évet, és kezdtük el az új esztendőt, sok áldást és erőt kívánunva egymásnak az előttünk álló feladatok teljesítéséhez.
4
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
MÉDIA Médiaevangélizációs műsoraink
BIBLIAI SZABADEGYETEM FEBRUÁR 6-TÓL folytatódik a BIBLIAI SZABADEGYETEM olyan emberek számára, akik általános műveltségüket szeretnék bővíteni a Bibliáról, olyan előadóktól, akik munkájuk során éveket áldoztak egy-egy bibliai könyv tanulmányozására. A BIBLIAI SZABADEGYETEM mindenki számára nyitott. Külön ajánljuk a pedagógusok figyelmébe, mivel a tanfolyam a vonatkozó kormányrendelet szerint akkreditált pedagógus-képzési program, melyről igazolást kapnak a résztvevők.Minden érkelődőt szeretettel várunk!
A Művészeti estek és a péntek esti TV felvételek ONLINE nézhetők weboldalunkon. Felvett programjaink láthatók a PAX TV műsorán: Hétfő 17.00 Pillanatképek Istenről Kedd 16.00 Akkor és most... Előadások a Jelenések könyvéről Péntek 9.20 Akkor és most... Előadások a Jelenések könyvéről Szombat 9.00 Pillanatképek Istenről
INTERNETES OLDALAINK Gyülekezetünk honlapján letölthetők a vallásszabadsági konferencia és konferenciakötet bemutató előadásai, aktuális híreink, művészeti estek programjai, médiaenvangélizációs előadások, Jelenések könyve teljes sorozat, álláspontok, énekkar programja és kottatár, fotóalbumok.
nk!
dalu Legújabb ol
http://www.facebook.com/vallasszabadsag
Műsoraink a „HATOSCSASTORNA” TV-n: ( http://hatoscsatorna.hu/) Kedd 20.00 Vallás és kultúra Szerda 12.00 Vallás és kultúra (ism.) Péntek 1 2.00 Vallás és kultúra (ism.) 18.00 Jelenések könyve (ism.) Vasárnap 9.00 Vallás és kultúra (ism.) 20.00 Jelenések könyve Vallási műsoraink a KONTAKT Rádióban „Vallás és kultúra” - Dr. Tokics Imre és Prof. Szigeti Jenő beszélgető műsora, minden második kedden 15 órától (ism), valamint második csütörtökön 13 órától. „A Bibliáról - másképpen” - Beszélgetés Dr. Erdélyi Lászlóval minden második csütörtökön 13 órától, ismétlés minden második kedden 15 órától.
www. adventista.hu/terezvaros
kiemelt oldalak: média központ, vallásszabadság, Jelenések könyve, ONLINE TV közvetítések KÖSZÖNJÜK a stúdió munkatársainak - Csurka Adrián, Nyerges Pál és Sipos Lajos- egész évi szorgalmas és korrekt munkáját. A „kamerás fiúk” minden programunkat rögzítik, az egész éven át tartó péntek esti TV felvételeket, művészeti esteket, minden fontos eseményt, ez évben különös tekintettel a konferencia programjaira. Ez nem csak pontos figyelmet, de fizikai terhelést is jelent, órákig állva változatosan felvenni az eseményt. Ezután pedig a felvételek jó minőségű végleges elkészítése, vágás, feliratozás stb. további precíz munkát igényel. Ők a stúdió dolgozói, mégis köszönjük, hogy ezt a munkát felelősséggel és odaadással végzik. A technikai munkatársak - Fleischer Zoltán és Papp Gábor - külön megbecsülést érdemelnek, hiszen ők szolgálatként látják el a feladatokat, köszönjük, hogy mindig a helyükön vannak és végzik ezt a nélkülözhetetlen munkát. A fényképészek - Sztrojiny Csaba és Nagy József - még nem készítettek képet egymásról, de ha megteszik, majd ezt is közöljük.
Nem média esemény, de egy meghitt családi alkalom volt az ifjabb Szigeti család, Balázs és Gabriella gyermekének, Líviának bemutatása a gyülekezetben és életének felajánlása az Úrnak. A köszöntő szavak után Szigeti Jenő kért áldást a kis gyermek és az egész család életére. Az a reménységünk, hogy közösségünk olyan fiatalokkal gyarapodik, akik a további évtizedekben elődeik, az egész Szigeti család példája nyomán Isten elkötelezett, hűséges munkatársai lesznek.
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
5
LELKI ÉLET
A test lámpása a szem...
Szigeti Jenő
„...Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész,mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.”(Lk 11:34-36)
A
mécses és a gyertya nagy érték, hogy ha áramszünet van, és rázuhan a városra az éjszaka. Ma éjszaka van, a szeretet éjszakája. A szeretet rövidzárlatos lett, e korban élünk, hiszen a magunkat látó önzést lett az úr. Mécsesekre van szükség. De milyen ez a mécses? Nem tudjuk, mikor született Jézus, még az évet sem pontosan, nem tudjuk, tél volt-e, nyár, vagy ősz? De egyet tudunk: Őbenne megszületett erre a földre a másokat is szeretni tudó szeretet. És ennek a szeretetnek van egy titka, egy kulcsa: a másik megértése. Nem egyetértés – az egy különös isteni ajándék – csak a megértés. Ami mögött ott van az, hogy a másik is ember, a másik is téved úgy, mint én, a másik is szeretné, hogy ha szeretnék, a másik is valamit keres – amit én is szeretnék megtalálni. A megértés két ember között a legegyszerűbb híd. A mai világunknak a nagynagy hiányossága, hogy a megértés gyertyái nem gyulladnak ki. Mérleget készítünk ilyenkor, év végén. Talán elmondjuk fájdalmasan, hogy az idén kevesebb jutott, beszélünk a GDPről, meg a pénzről, meg az ajándékokról, aminek a fele úgy is hiába való, és azt gondoljuk, hogy a szeretnek az ára az a pénz. Nem. A megértés gyertyáinak a koldusai vagyunk. Ma Isten azt kérdezi tőlünk: vajon a homokká váló tárgyakban keressük a szeretetet? Vagy pedig meg tudjuk-e fogni a másik kezét – ha botlik tudok-e neki segíteni? Tudod-e erősíteni a másik ember jobbik énjét? Vagy minket is elkapott közéletünk torzsalkodásainak csípős „műanyag” füstje? Hogy állunk a szeretettel? Terullianus még azt mondta a 4. században, hogy bennünket, keresztényeket akkor úgy csúfoltak a rómaiak, hogy „Ni csak, hogy szeretik egymást!” Mi leküzdöttük ezt a csúfolást. Már régen nem így csúfolnak bennünket.
6
Ezért vagyunk a megértés gyertyáinak koldusai. Ma a megértés helyett a sanda félreértés uralkodik. Illik a másikat félreérteni, illik a másikról a rosszat feltételezni, s majdnem biztos, hogy ez a rossz, valahol „bejön”, valahol eltaláljuk a másik ember gyengéjét – és akkor boldogok vagyunk: igazunk volt. Pedig ilyenkor halódik a szeret. S, ilyenkor úgy tűnik, hogy Krisztus is hiába jött a földre. Az idézett Igében Jézus ezt mondja: „a test lámpása, a szem”. Ez egy megdöbbentő dolog, mert azt gondolhatnánk, hogy a test lámpása a józan értelem, vagy az akarat. És még ki tudnánk találni száz ilyen meghatározást, de egyik sem lenne jézusi. De Jézus ezt mondja: a lámpás, a szem. Amit meglátsz, azért nem vagy felelős, de jellemző rád. Azt látod meg, ami benned visszhangot okoz. Ezért folytatja úgy Jézus, hogy „ha a te szemed tiszta (más jelentésében: őszinte), akkor az egész tested világos lesz. A megértés gyertyái azokban gyulladnak ki, akik tudnak őszinte szemmel nézni. Jaj, de kevés ilyen ember van! Jaj, de kevesen látják meg a másikban a pici jót, mert ha észre veszem a másikban a pici jót, akkor a másik ember énjének leszek a támasza. Támasztom-e a másik ember jobbik énjét? Mert ha a gonoszra reagálok, akkor én is gonosz leszek. Mi nagyon sokszor hasonlítunk a kukás emberre: szerte járunk és a mások szemetét akarjuk gyűjteni, hogy tisztább legyen a világ, és közben mi is bemocskolódunk, mert aki a szeméttel foglalkozik, maga is mocskos lesz. Isten nem kukás embereknek rendelt bennünket, hanem Isten azt akarja, hogy a szeretet emberei legyünk. Hogy végre már egyszer újra úgy csúfoljanak bennünket, hogy „Ni, hogy szeretik egymást!” Az Ige következő része is nagyon megdöbbentő: „Vigyázz tehát, hogy a benned lévő világosság sötétséggé ne legyen.”
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
Mi, keresztények mindig elmondjuk: mi vagyunk a világosság emberei, mi a teljes igazságot ismerjük, mi Isten Igéje alapján mindent pontosan és jól tudunk. S, nagyon süketek vagyunk meghallani a jézusi szót: „vigyázzatok, hogy a bennetek lévő világosság (Jézus nem tagadja el, hogy van világosságunk), sötétséggé ne legyen.” Ha kimarad az én életemből a másik, a felebarát, akit az Isten mellém rendelt, akiért élek, akkor a bennem lévő világosság sötétséggé lesz. A betlehemi mezőn elhangzott égi szózat – Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakarat embereinek! – ez már nagyon ritkán hangzik, mert nagyon kevés az az ember, aki a jóakarat embere. A szemünknek kell gyógyulni. Mi nagyon sokszor azt gondoljuk, hogy a kereszténység akkor lesz majd jó, hogy ha aktívabban rohanunk, és hitre agitálunk minden embert. Érdekes, hogy a Jelenések könyve utolsó gyülekezetének, laodiceának, nem lábkenőcsöt kínál az Úr, hanem szemgyógyító írt. Nem rohanni kellene, hanem látni kellene – a másikban azt a valakit, akiért Jézus meghalt. A másikban azt a valakit, akiért élek, aki az életemnek értelmet ad. Azt a másikat, aki nélkül a bennem lévő világosság sötétséggé lesz. Azt a másikat, akit rajtam fog számon kérni az Isten. Jézus azért kopogtat a szívem ajtaján, amiért megszületett a földre. Jézus akkor fog megállani az életem végén, és akkor fog dicsőségben eljönni értem, hogy ha a szemem meggyógyul. Ha kezdem megérteni a másikat. Adja Isten, hogy az újév kezdetén kigyúljanak szívünkben a megértés gyertyái – és akkor lesz egy csoda: megint úgy fognak csúfolni bennünket, hogy: „Ni, hogy szeretik egymást!” És én alig várom már, hogy így legyen!
KÖSZÖNTÉS
65
év szolgálat - Erdélyi László köszöntése
Laci bácsi hogy vagy? Azért kérdezem, mert mindig munkában látunk, szívedlelked és lábad fáradhatatlanul dolgozik, még ha már kicsit lassabban is... Még nem sikerült a belső „sebességmérő rendszeremet” átállítani a „pace-maker”hez és a lábamhoz, ezért úgy érzem magam, mintha valaki mindig kapaszkodna belém és húzna hátrafelé. De a szolgálatban nem szabad, hogy akár a hangomon, akár munkámon lássák ezt. Sokan hívnak telefonon, de nem érzik hangomon a fáradságot. A személyes beszélgetések alkalmával sem. Persze, esténként a „fogyasztásmérőmön” már én magam érzem, hogy a szolgálatban hosszú út maradt el mögöttem. Az ember életében vannak mérföldkövek, és a te életedben ez a 65 év szolgálatban eltelt év is egy ilyen jubileum. Visszatekintve szolgálatod elmúlt 65 évére, hogyan tudnád azt értékelni, összefoglalni, hogy mit sikerült Isten segítségével megvalósítanod? Az eredményeket mindig az Istennel szerzett tapasztalok listájára írtam. Így tartom nyilván azokat. Felismertem életemben, hogy előre nézve mindig a hitre, viszszafelé tekintve pedig a hála érzetére van szükségünk ahhoz, hogy merjük vállalni a következő lépésnyi utat, amelyen az Úr vezetni kíván. Mindig csak a következő lépésről van szó. 65 évet előre tekintve, félelmetesen hosszú az út; visszafelé nézve: „megtelik a szánk nevetéssel,” ahogy a zsoltáríró mondja. Még akkor is, ha lábad nehezen engedelmeskedik, hogy megtegyél egy lépést is. Ha akkor, amikor elindultam a könyvevangélista munkába, valaki azt mondta volna, hogy 65 év múlva kiértékeljük a tapasztalatokat, az lett volna a meggyőződésem, hogy szegény testvérem elveszítette a második adventbe vetett hitét. És most itt vagyunk, időmeghatározás nélkül, de abban a hitben, hogy az Úr nemsokára eljön. Milyennek találtad a gyülekezeteket akkor, és most 65 év elteltével? Milyen hasonlóságot, illetve különbséget emelnél ki? Adventista gyülekezetben nőttem fel, itt éltem le az életemet, itt is szeretném befejezni. Korszakokat éltem át. Éltünk az ú.n. „keresztény Magyarországban”, a „három millió koldus” országában, a „nemzeti szocialista” (Nyilaskeresztes) Magyaror-
szágon, a demokratikus, a szocialista, a kommunista és a kapitalista Magyarországon. Nem volt kis feladat megtanulni Jézus parancsát: megadni a császárnak azt, ami az övé és Istennek azt, amire az Ige szerint Isten gyermeke kötelezett. Különösen nagy jelentősége van annak, hogy éppen a megszorítások idején volt a legerősebb és legeredményesebb az egyházunk missziója. Ez jelzi a gyülekezeti tagok elkötelezettségét Isten ügye és az igazság iránt. Összehasonlítást nem akarok tenni. A múlt és a jelen ott van mindenki előtt. Mindenki azt az utat követheti, amelyik közelebb van a szívéhez. Lásd a 12 kémet Kánaán határa előtt. Mások voltak a társadalmi viszonyok, az életszemlélet. Akkor nem emlékszem, hogy árulóktól kellett volna félni a gyülekezeteken belül. Az Isten iránti hűség és az egymás iránti szeretet nagyobb összetartó erőként volt jelen a közösségben. Ha a próféciákban hiszünk, akkor ezen nem is szabad csodálkoznunk. Mai fiataljainknak nehezebb megélni a hitet és merőben többet jelent elkötelezetteknek lenni Isten ügyéért. Imádkozni kell érettük. Ez az, amit mi „öregek” még tehetünk. Gondold át, hogy mi a magyarországi első-második generációs adventistáktól tanultuk a szolgálatot. Egy bibliamunkásnak akkor több napba került, míg egy látogatást teljesíteni tudott. Herceg Mária testvérnőnek mit jelentett Miskolcról Nyíregyházán át Tunyogmatolcsra menni, ott bibliaórát adni majd hazamenni. Mit jelentett szombat reggel Miskolcról biciklivel és gyalog, turistaúton elmenni Kácsra, 40 km-re?! Ezekről az utakról mégsem a fizikai nehézségre való emlékezés maradt meg, hanem azok a lelki áldások és tapasztalatok, amelyekben a bibliamunkásnak és az igazság keresőinek részük volt. Ezekből mára történelem született. Említetted, hogy már fáradság, de azt is tudom, hogy néha fájdalom is kíséri szolgálatodat. Mi fáj számodra, mi tölt el aggodalommal? Hogy mi az, ami fáj? Látni, amikor tönkre tesznek dolgokat, amelyekről meg vagy győződve, hogy az Úr hozta létre, és neked ebben részed volt. Fáj, amikor a mobilod érdekes módon „nem jelez ki” a vonal másik végén, többszöri kísérletre sem. Fájnak,
a komolytalan, be nem tartott ígéretek, az igaztalan szavak, a hűtlen sáfárkodás. És ha az Úr még sokáig nem jönne el, ki tudja, mivel kellene még szembenéznünk! Mi az, amit szeretnél még elvégezni, megtenni az Úr kegyelméből? Nincsenek nagy terveim. Ha megfigyeltétek, igyekszünk feleségemmel minden alkalommal jelen lenni, függetlenül attól, hogy ki prédikál, és esetleg jobban esne otthon maradni. Ha szolgálatra kérnek, szívesen vállalom. Nem szoktunk aludni az istentiszteleteken. Igyekszünk jó példát mutatni és mindenkit arra bátorítani, hogy vegye komolyan hivatását. Elárulom neked: azon a napon, amikor nem csinálok semmit, sokkal fáradtabb vaygyok, mint amikor dolgozom. Ez talán lehet egy recept is lehet annak, aki olvassa. Az Úr közel. Annak van igazi értéke, és értelme, amit az Úr ügyéért teszünk. Nincs és nem is volt más utam az életben, csak az egyház, ami 65 éves aktív munkaviszonyban telt el eddig, még nyugdíjas státuszomban is. Gyermekeinktől, menyünktől, vőinktől, unokáinktól – most már dédunokánk is van – hathatós bátorítást kapunk. Puszta létükben Isten ajándékát érezzük. Az a vágyunk, hogy mindannyian ott lehessünk Isten országában. Laci bácsi nagyon szépen köszönöm a beszélgetést olvasóink nevében is, és Isten békességét kívánom hátralévő életedre, annak a bizonyosságával, amit az Úr üzen hű szolgáinak: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” Bárcsak mindannyian ilyen „kevesen” lennénk hűek az Úr munkájában. (A riportot készítette: Tyentés László)
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
7
KÖSZÖNTÉS
A 40 603 4 4 11 25 26 5 1 1
75. év ezer km utazás prédikáció egyetemi katedra könyv tanulmány TV adás Rádió adás riport Tihamér mesék CD majdnem kész tudományos könyv
KI BÍRJA EZT? ... ... JENŐ Láthatóan elérzékenyültél, amikor felköszöntöttünk közeledő 75. születésnapod alkalmából. Nem vagy, nem vagyunk szokva az ünnepléshez, a megemlékezéshez? Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Kis gyerekkorom óta nem szerettem, ha ünnepelnek. De az mindig megmelegítette a szívemet, hogyha valami olyat tettem, amivel másnak örömet szerezhettem, vagy valamivel használhattam. Az életemet, a 75 év alatt elért eredményeimet nem tartom érdemnek, inkább lehetőségnek, amivel felelősséggel élni kell. A lehetőség pedig már szűkül, pedig még sok adósságom van, amit teljesítenem kell. Sok mindent végig kell gondolni, meg kell írni, mondani, tenni, és félelmes, hogyan fogy az időm. Ami a közösség oldaláról nézve tanulság: jó volna, ha a másik, a másféleképpen gondolkodó és érző ember munkájában észrevenni a munkát, az értéket, amivel Isten nem őt, hanem a közösséget megajándékozta. Ha valami rosszat csinálunk, annak a híre, a pletyka rögtön szárnyra kap, de ami jót teszünk, annak a híre ólomlábakon jár. Pedig ezzel a másik ember jobbik énjét lehetne erősíteni. Ez a 75. évi mérföldkő alkalom arra, hogy visszatekintsen az ember. Hogyan összegeznéd eddigi életedet, szolgálatodat? Tréfásan úgy szoktam mondani, hogy rö-
8
SZIGETI JENŐ SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTÉSE vid és eseménytelen életem volt, amiben rengeteg minden történt és sokszor nagyon hosszan. Lényegében mindig egyet csináltam. Amire rájöttem, amit kikutattam, megtanultam, elmondtam, azzal mind tanítani szerettem volna. Eredendően pedagógus alkat vagyok. A tudományban is az állandó egyszerűsítés híve. A boynyolult könnyen eltakarja a tévedéseket, az egyszeregy egyszerűsége biztosabb eredmény. Legtöbbször történészként gondolkodom. Nem elégszem meg az események pontos regisztrálásával, hanem a folyamatok okát keresem, a láthatatlan, de kitapintható összefüggéseket. Itt vizszont a legfőbb mérték, az ember. Szeretem az embereket, hiszen minden ember élete történelem, megoldatlan kulturális, társadalmi, sőt teológiai talány, amiben csak Jézus szeretete tud eligazítani. Tanítványaimnak mindig elmondom, aki csak madártávlatból szereti az embereket, az ne menjen lelkipásztornak, mert emberszeretet nélkül ez igen keserves pálya. Amikor szolgálatba álltam, apám ezt mondta nekem: - Kisfiam, a lelkész sajnos olyan, mint a lábtörlő. Mindenki belebotlik, vagy a nyakára lép, ha meg esik az eső, az emberek beletörlik a sáros lábukat. Ugyanez volt Heltai Gáspár atyánk véleménye is a Száz fabula című mesegyűjteményében a prédikátor tisztességéről. Ezt a stresszhelyzetet csak az emberek iránti krisztusi szeretettel lehet
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
elviselni. Úgy viszont gyönyörűséges ez az iga. Könyveket írsz, tanítasz 3 vagy 4 főiskolán, prédikálsz, rádiózol, TV-zel, vallásszabadsági konferenciát szervezel, és ki tudja, még mi mindent csinálsz… Hogyan bírod mindezt? Egyáltalán, hogyan bírja ezt a korosztályotok? Van ennek valami különleges titka? Mert ha igen, kérünk, áruld el ezt a „titkot” fiataljaink számára! Van egy apokrif Ige, amit sokszor elmondogatok magamban: „mindenre van időm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Ez az alap, de ehhez tartozik valami megtanulandó technika. Szüleim is, és első elöljáróim is (ahogy régen az egyházban a főnököket tiszteltük, mert ők tényleg előttünk jártak, nemcsak megparancsolták, hanem megmutatták, hogy hogyan kell tenni), az idő hatékony felhasználására oktattak. 1957 februárjában, amikor az egyház szolgálatába kerültem Lenk Lajos testvér mellé irodai segéderőnek, minden hétfőn reggel pontban nyolc órakor, ha esett, ha fújt- nem előtte öt perccel, vagy utána öttel -, be kellet kopogtatni az irodájába. Az első alkalommal három dolgot kaptam tőle. Egy listát, amit szálkás betűivel megírt arról, hogy mi a heti tennivalóm. Egy naptárt, amibe be kellett jegyeznem azt, hogy milyen házon kívüli kötelességeim vannak és egy határidőnaplót, amiben az elvégzett munkát min-
KÖSZÖNTÉS den este összegeznem kell. Ezzel a három dologgal kellett minden hétfőn pontban nyolckor nála jelentkeznem. Ha valamit nem végeztem el, azért szigorú megrovás járt. De arra is megtanított, hogy a dolgaimat hogyan lehet okosan elosztani úgy, hogy jusson mindenre időm. Megtanultuk, hogy a táskánkban mindig legyen olvasnivaló, és utazáskor legyen valami munkatervem az útra is. A jól szervezett, értelmes munka pihentet, a kapkodás és a tétlenség fáraszt. És az sem árt, ha szeretjük azt, amit csinálunk. Mit vársz a következő esztendőtől, mit szeretnél elérni még egyházunkban, családodban, a szolgálatban? Rengeteg megírandó könyv terheli a vál-
lam. Ehhez kérek időt, erőt és érvényes, fontos, új gondolatokat. Szeretném végre a magyarországi egyházunk történetének rám eső részét, ez első ötven esztendő kritikai történetét megírni. Előttem álló feladat a magyar egyháztörténet utolsó kétszáz esztendejének lelkiség-történetének további kutatása, monografikus feldolgozása. Szeretnék tovább tanítani, prédikálni, TV-és rádiófelvételeket készíteni – talán ezekből egy kicsit kevesebbet, szóval, ha Isten is úgy akarja, szeretnék tovább szolgálni, ha szükség van még rám. Ha úgy dönt az Úr, hogy le kell tennem a szolgálatot, akkor az összegyűjtött anyagaimat, céduláimat, kézirataimat szeretném rendezni. Talán lesz a fiatalabbak között olyan, aki használni fogja.
A FÁRADHATATLAN, SEGÍTŐKÉSZ FELEBARÁT Tizenegy éves kis srác volt, amikor megismertem. Édesapja – Jenő
bácsi – volt az első lelkipásztori főnököm. Gyakran fordultam meg náluk. Vendégszerető család volt. Édesanyja – Irénke néni – az erős jellemű hívő asszony, lelkészfeleség, egyben jó nevelő is volt. Jenőben már akkor ott bujkált a tudós, mert szüntelenül könyveit bújta. Csak akkor ugrott fel a kis tanulópadjából, kiverve a hisztit, amikor két – meglehetősen virgonc fiú tesójától – már képtelen volt a témára figyelni. Ilyenkor mindenki meghúzta magát, ő pedig tanult tovább. Egy-egy biciklis bükki túrára azonban a tanulás mellett is vállalkozott, és a gyűrődés, vagy a 120 km-es megerőltető hegyi tekerés miatt sem morgott. Amikor később a szolgálat hozott bennünket egy területre, ugyanezt a fáradhatatlan, zúgolódás nélküli, kötelességtudó magatartást tapasztaltam nála. Ha egy feladatot elvállal, azt mindig időre, pontosan teljesíti. Még ma is bizonyos vagyok benne, ha egy időpontot megbeszélünk, ő mindig előbb van ott a megjelölt helyen. Soha nem kell reá várni. Mindig ő vár a többiekre. Soha nem késik el. Egy életen át ezt gyakorolni, azt jelenti, hogy másoktól nem lop el időt. Ez azért érdemel említést, mert ma tanítani kellene ezt a szemléletet. Fáradhatatlan munkabírása ellentmond a 75 évnek. Ő az, aki mindenütt megtalálható, mobilon elérhető, akit bármikor hívhatsz, ha éppen nem valamelyik katedrán tart előadást. De előadása után biztosan visszahív, bocsánatot kérve a várakoztatásért. Ígéretét megtartja. A fejében és lexikontárában sok-sok ezer cédulán őrzi az információkat. Az új ismeretforrásokat azonnal feljegyzi a zsebéből előhúzott cédulára. Mindig jegyzetel. Semmit sem enged elveszni. Ugyanakkor, elismert, nagy tudásával nem hivalkodó. Inkább segítő munkatárs, mint számon kérő főnök. Udvarias, fáradhatatlan a segítőkészségben. Nem haragtartó. Elnéző – sokszor túlságosan is. Egyszer nagyon megbántottam. Megbocsátott. Köszönöm Neki. Nem anyagias. Inkább engedi magát becsapni, minthogy ő csapjon be másokat. Szeretettel gondolok vissza az elmúlt évtizedek közös munkájára és tisztelettel emlékezem az egész családra. További hasznos éveket kívánok az Úr szolgálatában. Erdélyi László, Laci
Mit üzensz a Híradó olvasóinak? Azt, amit az utóbbi hónapokban is sokszor és sok helyen prédikáltam: A prófétai látás nem azt jelenti, hogy megcáfolhatatlan jóslatokat találok ki a bibliai szövegek alapján, hanem azt, ha Jézus Krisztus jelenlétének tudatában élek, és erről tesz tanúságot az életem. Ez őriz meg a hitben Jézus visszajövetelének napjára. Adja az Úr, hogy Jézus mindnyájunkat önzetlen, önként és szeretettel másokért végzett munkában, de úgyis mondhatnám, hogy Jézus napi, valódi követése közben találjon majd, amikor rövidesen újra eljön majd a Benne bízókért és Őt várókért. (A riportot készítette: Tyentés László)
Fazekas Károlyné Fekete Erzsébet (1920-2012) „Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.” (Zsid 10:37)
Gyülekezeti
tagságának a Terézvárosi Gyülekezetbe történő átkérése folyamatban volt. Aki azonban meghatározza életünk napjait, másként döntött: 2012. január 9-én az Úrban csendesen elaludt. Csengeren született 1920-ban. A Debreceni Református Leánynevelő Intézetben szerzett általános iskolai tanítói oklevelet. Hithű reformátusként tagja volt a Bethánia Szövetségnek. Az adventi üzenetet megismerve, 1943-ban megkeresztelkedett, és megszakítás nélkül tovább folytatta a Református Egyházban végzett misszióját, most már mint adventista bibliamunkás Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház gyülekezetekben, és ezeknek a településeknek tanyavilágában. 1950. augsztus 30-án házasságot kötött Fazekas Károly lelkésszel, akivel ezután Miskolcon együtt végezték a lelkészi szolgálatot, 1957-ig. Innen Budapestre lettek helyezve, majd Debrecenbe és 1977-ben Szeged és környéke volt az új munkahelyük, férje haláláig. Amíg erejéből tellett, férje mellett mindig segítőtárs volt a gyülekezeti szolgálatban. Házasságukból három gyermekük született: Károly (1951), Zoltán (1954) és Katalin (1960). Igazi édesanyagyermeki kapcsolat volt közöttük, amelyben erősen élt az édesanya gyermekeiért aggódó szeretete. Abban a hitben búcsúzunk tőle január 27-én 13 órakor, Szegeden, hogy Jézus visszajövetelekor, amikor a sírok megnyílnak, az egész családdal együtt ott lehetünk a nagy találkozón, mint Isten megváltott gyermekei. (EL)
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
9
JEGYZET ERDÉLYI LÁSZLÓ
„HÁT ANNAK AZ IDEJE VAN MOST?” AMIT SZERENCSÉNEK, VAGY SZERENCSÉTLENSÉGNEK NEVEZÜNK, AZ ÉLETBEN, MENNYIRE A MI DÖNTÉSÜNK EREDMÉNYE?
E
gy dualisztikus történet, két felvonásos dráma, amely közös pontból indul el, közös, áldott tapasztalat egyenlő esélyével. (Olvassuk el a történetet Királyok 2. könyve 5:1-27.) Tanítás arról, hogy ugyanabban a helyzetben hogyan lehet az ember azonos eséllyel áldás és hogyan érheti életre szóló súlyos kudarc. Figyeljük a történet mozzanatait! Amit szerencsének, vagy szerencsétlenségnek nevezünk az életben, mennyire a mi döntésünk eredménye? ELSŐ FELVONÁS Naámán, Szíria nagy hadvezére volt. Eszközökben gazdag, de gyógyíthatatlan beteg. Leprás. Bizonyára, már felkereste az összes korabeli gyógyítót, kuruzslót, varázslót, ami sok pénzébe került. Ismerte jól Damaskus, Abama és Párpár gyógyforrásait. Szíria és Izrael ellenséges viszonyban voltak. Az események alakulásában jelentős szerepe van egy fogoly izraeli kislánynak, aki úrnőjének figyelmét Elizeus prófétára irányítja. Szíria királya levelet ír, amit ajándékkal együtt nem a prófétához küld, hanem a diplomáciai gyakorlatot követve, büszkeséget félretéve, az ellenséges ország királyának! Fontos tudni, hogy Izrael belső élete is válságos volt. Akháb és Jézábel súlyos hitehagyásba, bálványimádásba vitte az országot. Az Úr kemény leckét adott népének. Illés határozott fellépésével megindult egy reformációs folyamat, amely folytatódott Elizeus idejében is. Ekkor jön Naámán története. Csalódások, megaláztatások sora. Izrael királya megrémül, mert csapdát sejt az ellenséges király kérésében, ezért nem fogadja Naámánt.
10
Elizeus hivatja a hadvezért, de nem engedi be a házába, hanem egy értelmetlennek tűnő fürdőbe küldi. Mindezekből elege lett a pogány katonának, és nagy haraggal elindul haza. Most saját kísérete kérleli a vezért, aki végül is, megalázottan teljesíti Elizeus utasítását. Valószínű, minden egyes merülés a hitének óriási próbája volt. Miért ez a megalázónak tűnő koldusmenet? Naámánnak meg kellett ismernie, hogy nem Izrael királya a gyógyító hatalom. Nem is a próféta. Nem a vizek gyógyító ereje, hanem Izrael Istene. Ekkor elhangzik egy csodálatos bizonyságtétel, mint később Nabukodonozor esetében: „Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben!” Ami most történik, annak semmi köze sincs a pénzhez. Isten kezében van a hatalom. Az Úr a gyógyító. Ajándékait ingyen adja. Csodálatos lecke, nagyszerű tanítás és üzenet ez a pogány ellenség számára! Ezekben az időkben az Úrnak olyan szolgákra volt szüksége, akik teljesen elkötelezték magukat Isten ügyének, akiken keresztül meg tudta dicsőíteni önmagát, akikkel együtt tudott munkálkodni tervének megvalósításában.
KOMOLY IDŐK HITELES EMBEREKET KÍVÁNNAK.
OLYANOKAT, AKIKET NEM TUD MEGIGÉZNI AZ ALKALMI SZERZÉS LEHETŐSÉGE. AKIK CSAK FELFELÉ NÉZNEK. AKIK NEM VEHETŐK MEG ÉS EL NEM ADHATÓK.
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
A bolondokat ne a pszichiátrián keresd; Nézz körül azok között, akik azt hiszik, hogy becsaphatják az Istent!
MÁSODIK FELVONÁS És most jön a történet másik fele. Géházi engedi magát megkísértetni a pénztől. Igazán nagy bűne mégsem az volt, hogy lopott, csalt, hazudott, hanem az, hogy nem ismerte fel az idő rendkívüli voltát és Isten szolgájának szent felelősségét! Lelki vakságban szenvedett! Ez nemcsak bűn, hanem egy állapot. Ezért jelent súlyos veszélyt, mert a lelki vak sok mindenre alkalmatlan, és veszélyezteti mások életét is. Amikor bármilyen bűnt elkövetünk – különösen vonatkozik ez rendkívüli időkre és rendkívüli helyzetekre – jó tudni, hogy a bűnnek van egy sokkal súlyosabb következménye, mint annak a törvény általi vagy erkölcsi elítélése. Ebben az esetben Elizeus szavai fejezik ki a lelki vakság súlyosságát: „Hát annak az ideje van most?” Géházi elront egy csodálatos tapasztalatot, amiben Elizeus által részesül a pogány hadvezér. Megkérdőjelezi Elizeus korábban mutatott önzetlenségét is. Az ár, amit érte kellett fizetnie, nagyon kemény volt. Egy nagy kérdés számunkra is: Azt teszszük-e, amit az idők megkívánnak tőlünk? Tudjuk-e, minek az ideje van most? Érezzük azt, hogy minden hibás lépésünknek, a törvény megítélésén túl van egy üdvtörténeti felelőssége? Jézus elmond egy példázatot, amely élethűen tükrözi sok ember életszemléletét és végső sorsát (Lk 12:16-20). Azt mutatja be, hogy miként tudja a pénz elvakítani sok ember látását. Jézus kemény jelzővel illeti ezt az embert: Bolond. Jézus nem sérteni akart. Csak világos helyzetképet ad: Ez az ember bolond. Egy vállalkozó esetében megengedett dologról volt szó. Nem azt mondja, hogy lo-
JEGYZET pott, csalt, sikkasztott, adót csalt. Ma ezek a slágerek! Arról volt szó, hogy nem gondolt a legfontosabbra. Nem gondolt arra, aminek mindig meg kell előznie minden egyéb döntést. Nem gondol Jézus szavaira: „Keressétek először Istennek országát és annak igazságát.” Érdekes, hogy az Úr nem a bűnt minősíti, mint Géházi esetében sem, hanem az embert, az emberi magatartást, egy állapotot: Bolond! Aki úgy kívánja földi javait gyarapítani – jelen esetekben nem a tisztességen, vagy tisztességtelenségen van a hangsúly –, hogy ezzel magasztos küldetése kárt szenved, gondolkodásmódját illetően Isten előtt súlyos megítélés alá esik. Bolond – mondja az Úr! A hazugság és lopás itt másodrendű dolog, de súlyosbodik az elhivatásból eredő felelősséggel. Nagyon lényeges dolgot kell megtanulni ezekből a példákból. Általában a bűn társadalmi, vagy etikai megjelenése váltja ki belőlünk a bűn minősítését. Szörnyű bűn – halljuk egyik esetben. A másikat, ha nem látványos, még mentegetjük is. Isten az embert minősíti, az ember életszemléletét, magatartását. Géházi nem gondolt arra, hogy mi lesz a véleménye Naámánnak. Nem gondolt arra, hogy öszszeomolhat benne egy előbb felépített csodálatos kép! Ma így mondhatnánk: nem érdekli a világiaknak az egyházról alkotott képe! Csak saját előnye.
MIKÖZBEN A VILÁGIAK CSODÁLTÁK ISTEN GYERMEKEINEK HITÉT, NÉHÁNY EMBER MAGATARTÁSA MIATT SZÉGYEN ÉRTE A KERESZTÉNYSÉG ÜGYÉT.
Aggeus idejében: „Ezt mondja e nép: Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje!” „Gondoljátok meg jól, a ti utjaitokat.” (Agg 1:2-6) Az Úrral is vitáztak. Helytelen életszemléletüket el akarták fogadtatni az Úrral is. Vigyázzunk, nehogy időzavarba kerüljünk, szem elől tévesztve a mai idő által meghatározott szent küldetésünket! Pál Rómaiakhoz írt levele tükrözi ezt a kétféle szemléletet: „Hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van.” (Róm 1:8.) Majd egyet lapozva: „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között...” (Róm 2:24.)
E. G. WHITE: „Géházinak, Elizeus szolgájának, az évek során alkalma nyílt arra, hogy a gazdája életét és munkáját jellemző önmegtagadó lelkületre eljusson. Kiváltsága volt, hogy nemes lelkű zászlóvivő váljék belőle az Úr seregében. Régóta megkaphatta volna a menny legnagyszerűbb ajándékait, de elfordult tőlük és helyettük a világi gazdagság hitvány csillogását kívánta. Most kapzsi lelkének titkolt vágyai arra késztették, hogy engedjen a mindent elsöprő kísértésnek.” „Előre megfontoltan hazudott Naámánnak.” „Újból hazudott Elizeusnak.” A lopás bűne nem áll meg egyedül! A birtoklási vágy mennyire elvette az eszét! El tudta képzelni, hogy Elizeust becsaphatja? Talán ott sétált előtte fütyörészve, zsebbedugott kézzel, azt gondolva, hogy „ez ügyes trükk volt tőlem”. Annak a pogánynak így is bőven megérte, hogy ennyivel hozzájárult az én anyagi helyzetem javításához. Ez maga bűn lenne? A próféta pedig megkérdezi: Mi van Géházi? „Hol voltál?” Ez a kérdés az Úr kérdése volt! Mint Édenben. „Ó, nem voltam sehol!” Mennyire szerencsétlenné tud válni egy ember! „Komoly tanulságokat vonhatunk le annak az embernek esetéből, akinek Isten nagy és szent kiváltságokat adott. Géházi eljárása arra szolgált, hogy botránykövet helyezzen Naámán útjába, akinek lelkébe csodálatos fény világított be, és aki hajlott arra, hogy az élő Istennek szolgáljon.” „Az ember gondolhatja, hogy gonosz cselekedeteit el tudja rejteni emberek elől, de Istent nem lehet megtéveszteni.” (Próf. kir. 156-157.) MI A TEENDŐNK? Bemutatni az Urat az embereknek. Egy adventistának nem csak azért kell becsületesnek lenni, mert ismeri a Tízparancsolat kötelező erejét, hanem azért is, mert felelősséget hordoz azokért az emberekért, akiknek figyelmét az örökkévaló dolgokra kell irányítania. ELLEN WHITE szerint saját lelkünket elveszteni is borzalmas dolog, de másokét, végtelenül félelmetes! Tudnunk kell helyes értékrendet felállítani életünkben. Nem gondolok most nagy bűnökre. De láthatjuk, hogy Géházi esetében még a nagy bűnök is kisebb jelentőséggel bírnak annál a lelki vakságnál, amely meggátol abban, hogy helyes időérzékkel rendelkezzünk, és tudatában legyünk az Úr
szolgálata iránti szent felelősségünknek. Ez nem jelenti azt, hogy a nagy bűnöket bagatellizálhatjuk. Lemaradhatunk nagy jelentőségű eseményről. Az idő elhaladhat mellettünk és „nem vesszük észre”. A Jézus második eljövetele előtt élő világnak nem azt veti szemére az Úr, hogy „esznek, isznak és házasodnak”, hanem azt, hogy „nem vesznek észre semmit.” „Hát annak az ideje van most, amit csinálsz?” Az is megtörténhet, hogy sokféle igyekezetünkben éppen azt mulasztjuk el, amivel Isten megbízott bennünket. Közben nemsokára eljön az idő, amikor hallani fogjuk: „Adj számot a te sáfárságodról.” (Lk 16:1-2.) SAJÁT LELKÜNKET ELVESZTENI IS BORZALMAS DOLOG, DE MÁSOKÉT, VÉGTELENÜL FÉLELMETES!
A bűnhöz való ragaszkodás olyan, mint a maki-majom befogása. Egy fára akasztott bőrzacskó, amelyen egy szabályozható nyílás van. A zacskóban rizs van. Jön a majom, bedugja a mancsát, belemarkol a rizsbe, s ezzel saját ostobaságának rabja lett. Tele marék rizzsel már nem tudja kihúzni mancsát. Engedi magát megfogni. Annyi esze nincs, hogy el kellene engedni zsákmányát. Ilyen a cél nélküli, bűnhöz ragaszkodó élet, amelyet a pillanatnyi kívánság hajt: végtelenül ostoba. Olvasva Ákán jól ismert történetét, azon gondolkodtam, hogy amikor már folyt a „nyomozás”, amelyről Ákán jól tudta, hogy ez tévedhetetlen feltárást fog hozni, miért nem állt elő: testvéreim, ne kutassatok. Itt van, amit elloptam. Kérjétek velem az Urat, hogy bocsássa meg vétkemet. Én vagyok a tolvaj. De Ákán már bolond volt! Csak a rút nyereségre tudott koncentrálni. Amíg lehet, kérjünk bölcsességet, hogy helyes időfelismeréssel és erkölcsi érzékkel rendelkezve, tudjuk, mi a dolgunk, és mentesek legyünk Gáházi ostoba életszemléletétől. Ha bolondot akarsz látni, ne a pszichiátrián keresd. Nézz körül azok között, akik azt hiszik, hogy becsaphatják az Istent! „AZ EMBER GONDOLHATJA, HOGY GONOSZ CSELEKEDETEIT EL TUDJA REJTENI EMBEREK ELŐL, DE ISTENT NEM LEHET MEGTÉVESZTENI.”
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
11
AKTUÁLIS KÉRDÉSEK Szigeti Jenő
Igen biztos nálunk a prófétai beszéd ? A próféciai pánikbetegség diagnózisa
Kereszténységünk időzavarban van. Jézusról csak múlt időben tud beszélni, vagy jövő időben és elfelejti azt, hogy „Jézus az, aki nem megy el” (William G Johnson), mert ő megígérte, hogy „veletek vagyok…a világ végezetéig” (Mt 28:20). A mai keresztények azokról a régi szép időkről nosztalgiáznak, amikor a Mester itt járt a földön és közben egyre jobban elfelejtik, hogy ma is itt van köztünk, ma is lehet krisztusi módon élni a másféle világ másféle körülményei között. A kereszténység nem disszidálás a múltba, a kilátástalannak tűnő jelen nehézségei elől, hanem Jézus követése a mai élet megváltozott életkörülményei között. Ha a kiábrándító valóság próbái között elfogy a kereszténységnek ez a nosztalgikus múltba vágyódása, akkor ábrándozni kezdünk a jövőről. Íróasztalok fölé görnyedve csodálatos missziói stratégiákat találunk ki. Segítségül hívjuk szent mázzal leöntve a modern üzleti gyakorlat manipulációs technikáit és a Szentlélek számára modernebbnél modernebb programokat írunk. Ennek indoklására a Biblia általunk jövendöléseknek tartott szakaszait kezdjük magyarázgatni. Belőlük próféciai horoszkópokat készítünk, amivel meg lehet mondani előre a jövőt. Ezeket a bulvár-sajtó szenzációhajhászó újságcikkeivel igazoljuk, és arról kezdünk filozofálni, hogy hogyan is lesz a nagy nyomorúság, vagy a vasárnap-törvény, hogy a többi divatos mumust ne is említsem. És rendre csalódunk, pedig a Biblia szerint a jövő – nem a holnap, hanem a célba érkezés – biztos: Jézus visszajön. Igen biztos nálunk a prófétai beszéd? A múlt – biztos. Isten vezetett minket sok viharon és megpróbáltatáson át. A fogyasztói társadalom süket konformizmusában lassan elfelejtjük régi tapasztalatainkat. A jövő, a cél közelít hozzánk, Jézus biztosan jön. A kérdés a jelen, az örök „ma”, amikor meg kell hallanunk az Úr szavát (Zsid 3:15). Erre való a prófétai látás, amit Isten éppen azért ad, hogy a múlt feletti búsongás és a jövőről való álmodozás helyett eliga12
zodjunk ma Isten megváltási tervében. Így lesz a prófétai beszéd világító szövétnek, ami a következő lépést megmutatja, hogy elkerülhessük a csapdákat, és így lesz a reménység hajnalcsillaga, mely megmutatja a célt, a biztos jövőt: Jézus értünk jön. Aki a jövő bekövetkezendő eseményeit akarja megjósolni a próféciákból, az eltéved. Csak az érdekli, hogy mi lesz holnap és egyre kevésbé veszi észre, hogy mit kell tennem ma, hogy az Eljövendő értem jöhessen. Így egy nagyon különös lelki helyzet áll elő, amit prófétai pánikbetegségnek nevezhetünk. Egyrészt elhalunk a félelem miatt és azoknak várása miatt, ami a földre jön (Lk 21:26). Így Jézus visszajövetelét eltakarják előlünk a megpróbáltatások. A reménység hirdetése helyett a rettegéssel, ijesztgetéssel akarunk reménységre hangolni embereket. És közben mi is egyre kevésbé hisszük, hogy Jézus akkor is Mindenható Urunk marad, aki velünk van a világ végezetéig. A betegség második fázisa: a közömbös langymelegség, Laodicea állapota (Jel 3:15). Addig jövendölgetünk a bekövetkezendő eseményekről, amíg mindenkinek a bizalma meg nem rendül a sok-sok csalódás miatt. Erre a betegségre csak egy gyógyszer van: a helyes, Ige szerinti prófétai látás, amit Jézustól tanulhatunk meg. Jézus, földi életének utolsó hetében tanítványait második eljöveteléről tanította. Miután kijött a templomból, elsiratta Jeruzsálemet, a tanítványai azzal próbálták vigasztalni, hogy a remekbe készült heródesi templom épületét dicsérték. Jézus így válaszolt nekik. „Hát nem látjátok mindezt? Bizony mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának” (Mt 24:2). A tanítványok elborzadtak a félelmes prófétai kinyilatkoztatáson, ami alkalmat teremtett Jézusnak, hogy ebben a „prófétailag nyitott helyzetben” a Krisztus visszajövetele előtti megpróbáltatásokról, a helytállásról tanítsa tanítványait. A templomhegyről az Olajfák hegyére mentek a tanítványok Jézussal. Amikor leültek így kérdezték a Mestert: „Mondd meg nekünk,
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” (Mt 24:3). Vajon mit válaszolt erre Jézus? Nem a napról és az óráról, a „mikor”-ról beszélt, nem az események sorrendjét vázolta fel a tanítványok előtt, ahogyan mi tennénk, hanem egy felszólító mondattal a próféciamagyarázat igazi céljára utalt. „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!” A helyes, igei prófétai látás a hitetés egyetlen biztos ellenszere. A prófétai Ige nem azért van, hogy jövendöljünk, az események tudósai legyünk, hanem azért, mert a nagy Hitető, „mint ordító oroszlán szertejár, hogy sokakat elhitessen” (1Pét 5:8). Krisztust hitelesen várni csak a Hitetővel folytatott állandó harcban lehet. Ez Jézus idejében éppen úgy igaz volt, mint ma. Jézus ezért az utolsó idők hitetésének hét alkalmát sorolja fel. Három ezek közül a világból éri Isten gyermekeit, három pedig a gyülekezeten belülről támad, míg a középső helyen felsorolt hitetés, a következmény, a megpróbáltatás tüze, ami azért éri Isten gyermekeit, mert a hitetés leleplezését nehezen tolerálják a hitetők. A hitetésnek az a célja, hogy Isten népe körében etikai vakságot idézzen elő. Ezt úgy éri el, hogy az eseményektől, a sokszor megrázó hatású történésektől ne tudjunk figyelni a történelem Urára. Vizsgáljuk meg a hitetés hét alkalmát egyházunk mai valóságának fényében: Az első a hamis krisztusok kísértése: „mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: én vagyok a Krisztus” – és sokakat megtévesztenek” (Mt. 24, 5). Felületesen olvasva azt gondolhatjuk, hogy ettől a hitetéstől mentesek vagyunk, hiszen mint keresztények egyedül Krisztusban hiszünk, mint megváltónkban. De Jézus idejében a „krisztus” beszélő szó volt, „felkentet” jelentett és a héber Messiás szó fordítása volt. A szabadítót, az Istentől küldött királyt jelentette. Ma a politikai és gazdasági szabadítók korszakában élünk, akik ezer sebből vérző világunk minden
AKTUÁLIS KÉRDÉSEK problémájára soha nem teljesülő megoldást ígérnek, és ezzel sokakat elhitetnek. Mai világunk a hitetés módszeresen manipulált világa. Jézus nevében, vagy az ő neve nélkül sokan hirdetnek világmegváltó megoldásokat, amivel a földre akarják varázsolni a mennyországot. Ezek lehetnek politikusok, gazdasági guruk, ideológusok. Egy közös tulajdonságuk van: üzenetük lényege: „én vagyok”. Ezek a „mini krisztusok” az első hitetők, akik – ha lehet – a választottakat is el akarják hitetni. A hitetés másik módja, ami a gyülekezeten kívülről támad, ez: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég” (6. vers). Ijedtében még senki sem tért meg. Sátán célja az, hogy állandó feszültségkeltéssel elterelje a figyelmet lényegről: Jézus jelenlétének a valóságáról. A háborús feszültségek, amelyek mindig az érdekek harcai nyomán alakulnak ki, alkalmat teremtenek a hamis prófétai spekulációknak, amelyek a próféciák eredeti rendeltetéséről eltérően nem reménységet, hanem kétségbeesést, félelmet keltenek. A háborúk az önzés világában természetszerűleg bekövetkeznek. Jézus szerint „ennek meg kell lennie”, de Jézus szerint „ez még nem a vég”. Csak a világvége várók gondolják így. Ha Jézus jelenlétének tudatában élünk és hisszük azt, hogy a történelemben éppen úgy, mint az életünkben, nem a véletlenek uralkodnak, hanem Jézus, akkor felszabadulunk a félelem zsibbasztó bilincsei alól. Hisszük és tudjuk, hogy a világnak nem csupán vége lesz, hanem a megváltás terve célba ér. A hitetés harmadik alkalma Jézus szerint ez: „Mert nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, éhségek és földrengések lesznek mindenfelé, de mindez a vajúdás kínjainak kezdete”(Mt 24:8). Ez a társadalmi anarchia képe. Jézus ezt a mondatot az Ószövetségből idézi. Ászá király idején (Kr.e. 911-870) Azarjáhú prófétált, ami a királyt arra indította, hogy megtisztítsa a népet a bálványimádástól. Ebben a megtérésre intő prófétai beszédben találjuk meg Jézus szavainak forrását (2Krón 15:1-8). Ebben arról prófétál Azarjahu, hogyha a nép elhagyja Isten szövetségi jogrendjét, az Úr is elhagyja a népet és beáll az az anarchikus állapot, amikor senki nincs biztonságban, mert sok gyötrelem szakad az ország lakosaira és „egyik nép a másik népet, egyik város a másik várost zúzza szét”. Ugyanilyen anarchikus állapotokról ír Ézsaiás az Egyiptom elleni próféciájá-
ban (Ézs 19:2). Az egyéni érdek felborítja a társadalmi lét harmóniáját és a világban is felborul Isten törvényes jogrendje. Ez ma a „béke és biztonság” manipuláló szólamai mögé rejtett anarchia, amiben a közérdek eltűnik az önző egyéni érdek mögött. Az éhség nem az élelmiszer hiánya miatt következik be, hanem az önző érdek teremti. Ennek következménye a természet kizsákmányolása, tönkretétele. Ma is társadalmi, gazdasági, ökológiai földrengések pusztításának vagyunk kitéve. Ez Jézus második eljövetelének vajúdása, mert Jézus akkor jön, amikor az ember képes lesz arra, hogy elpusztítsa a földet, de az Ember Fia előbb jön, Ő pusztítja el azokat, akik a földet pusztítják (Jel 11:18). Mai világunk a hitetés módszeresen manipulált világa. Jézus nevében, vagy az ő neve nélkül sokan hirdetnek világmegváltó megoldásokat, amivel a földre akarják varázsolni a mennyországot. Ezek lehetnek politikusok, gazdasági guruk, ideológusok. A „mini krisztusoknak” egy közöstulajdonságuk van: üzenetük lényege: „én vagyok”. A hitetés manipulált világának közgondolkodásával szembe áll az, aki Jézus Krisztus tanítványa. Ezért történik az, amit Jézus így mondott el övéinek: „Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.” (Mt 24:9). Ez Isten népének testi és lelki szenvedése, ami azért következik be, mert nem hagyja magát elhitetni. A próféta szerint ezért panaszkodik így Isten népe: „Elhagyott engem az Úr, és megfeledkezett rólam az én Uram!” (Ézs 49:14). Malakiás próféta szerint ezért panaszkodik így, kemény szavakkal Isten népe „Hiábavaló az Istennek szolgálni. Mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott, és hogy gyászban járunk a Seregek Ura előtt? Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísérti az Istent, mégis megmenekülnek.” (Mal 3:14-15). Eközben figyel az Úr és az emlékkönyv íratik. Isten népe hiába tesz jót, a gonoszság útján járóknak elviselhetetlen a jó. Minden Jézus nevéért következik be. Jézus jelenléte, jellemének megnyilvánulása elviselhetetlen a Jézust elfelejtő világ számára. Aki a hitetéssel szembe fordul, a manipulációt leleplezi, az a Sátán által uralt világban veszélyes ellenség lesz.
Sátán nem elégszik meg a külső világ hitetésével, Isten népén belül is hitetni akar. A gyülekezeten belül is zűrzavart háborúságot akar támasztani és itt is, ahogyan a világban, fellépnek az én-központú „mini-Krisztusok”. Ezért „akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást” (Mt 24:10). A hitetés további táptalaja: a gyülekezeti tagok személyes kapcsolatának felrobbanása. A testvéri közösséget felváltja az érdekközösség. ennek következménye az eltántorodás, a küldetéstudat rövidzárlata. Ez az az állapot, amikor öncél lesz az üdvösség, és a kereszténység már nem úgy határozza mag önmagát, hogy az követi Jézust, aki a másikért itt él a mai világban. Ennek következménye lesz, hogy elárulják egymást a gyülekezeti tagok. Nem a másik ember jobbik énjének erősítése lesz a céljuk, hanem a másik bűnösnek kikiáltott ember lejáratása. Így foglalja el a szeretet helyét a gyűlölet. Ez Sátán ötödik hitetése. Isten népének belső fellazulása idézi elő, hogy „sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek”(Mt 24:11). A hamis próféta is prófétának látszik. Talán Isten kinyilatkoztatott igéjét idézi, mint Jeremiás korában a hamis próféták, akik Ézsaiás próféciáját ismételgették arról, hogy az Úr temploma nem fog lepusztulni, és ezzel hárították el Jeremiás megtérésre felszólító üzenetét (Jer 7:1-15). Az igaz próféta ébreszt, a hamis próféta pedig altat. Az igaz próféta Istenben bízó hitet épít, a hamis próféta önmagában bizakodó embereket akar megnyugtatni, így hitet. Mivel igazságot mond, de nem a helyén mondja, így sokakat megtéveszt. A prófétai látástól fosztja meg Isten népét. Többé nem lesz a prófécia, világító szövétnek és hajnalcsillag, hanem a jövő eseményeit megjövendölő horoszkóp. Ez a hatodik hitetés. A jelenvaló igazság helyét a keresztény frázisok foglalják el, amelyek általában igazak, de nem alkalmasak arra, hogy az úton a cél felé vezessenek. Az utolsó, hetedik hitetés az, amikor a gyülekezet belső etikai alapja törik össze. „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12). Ha gyülekezetben Krisztus jelenlétének tudata megszűnik, kihűl a korábban meglévő szeretet. A gyülekezet Krisztus szeretetéből él, pontosabban abból, hogy tapasztalja, hogy Jézus szeret, és ez szeretetre kötelez. A gonoszság összeegyeztethetetlen a szeretettel. Ha a szeretet kihűl, Jézus eltűnik a gyülekezetből. Ma a kihűlő szeretet korában élünk. Sátán azért
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
13
LELKI ÉLET fordít testvért testvér ellen, mert tudja, hogy ez tudja elidegeníteni az embereket Jézus szeretetétől. Ez a hitetésének célja. Eddig tart Jézus prófétai diagnózisa, aminek nem az a célja, hogy kétségbe ejtsen. Minden gyógyulásnak az az alapja, hogy szembenézünk a valós helyzetünkkel. A prófétai ige akkor biztos, ha ezt a diagnózist magunkra vonatkoztatva megértjük. De a diagnózisnak terápia nélkül nem sok értelme van. Ezért Jézus nemcsak a hitetés alkalmait sorolja el tanítványai előtt, hanem a helytállás, a gyógyulás útját is feltárja. Mind a belső, mind pedig a kívülről támadó hitetés ellen gyógyszert kínál. Hogyan lehet megállni a gyülekezet belső szeretetközösségének megbomlása idején? Jézus így tanácsol: „De aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24:13). A „kitartani” (görögül hüpomenó) szó állhatatosságot, béketűrést, jó állóképességet jelent. Ez marad mindvégig az ismertető jele Isten népének. Ez a belső egyensúlyozó szervünk, amivel a hitetést el tudjuk hárítani. Az állhatatosság nem paszszív tulajdonság, hanem aktivizáló erő. Arra ad lehetőséget, hogy Jézus szavai szerint Isten népe a hivatását végezze. „Isten országának ez az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég” (Mt 24:14).
Az Egyházügyi és Vallásszabadsági Konferencia előtt elhangzott igehirdetés.
A mozgósított gyülekezet „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Szamáriában és a földnek mind végső határáig. (ApCsel 1:8) Dr. Tokics Imre
Ez az Ige olyan, mint egy mozgósítási
PRÓFÉTAI LÁTÁS NÉLKÜL NINCS ÉRVÉNYES EVANGÉLIUMHIRDETÉS:
parancs! Sőt, amennyiben közelebbről megvizsgáljuk, akkor látjuk meg, hogy a lelki életünkre vonatkozó parancsot tartalmazza. Jézus, mint lelki vezető, eltávozása előtt elmondja a világ evangelizálására szóló utasítását. A Megváltó a Szentlélek erejét biztosítja tanítványai számára, Aki megváltoztatja gondolkodásukat, látásukat. A gyülekezetünk úgy él, mint egy hadsereg. Vannak a közösségünkben védők és támadók, vannak az élvonalban küzdők, míg mások tartalékosok. A reformáció idején ismert volt a következő kifejezés: ECCLESIA MILITANS vagyis KÜZDŐ EGYHÁZ. Hogyha gyülekezetünk megszűnik küzdeni, az evangélium terjesztéséért harcolni, akkor lelkileg halottá válik.
A MAI EMBER MAI KÉRDÉSEIRE
Miért van szükség a mozgósításra?
AZ EVANGÉLIUM MAI VÁLASZÁT AKARJA
A mozgósítás egy bizonyos cél érdekében végzett gyors és hatékony cselekedetsort jelent. A tanítványok hajlamosak voltak a passzivitásra. Ezt gondolták: majd Jézus megcselekszi, ami szükséges, nem kell aggodalmaskodni, csak nyugodtan ki kell várni a dolgok végét. Az a gyülekezet, amely a küzdelem és mozgósítás helyett a passzivitásba menekül, lelki halottá válik. A tétlenség igen erősen jellemzi magyar múltunkat. Sokszor hallottam már gyerekkoromtól fogva a következő mondást: „Ráérünk arra még…” Ne siessük el! Egyházi életünkben is ebben az akutális, nehéz helyzetben is kimondatlanul ott lebeg a gondolat: ez itt még nem a vasárnaptörvény, ez még nem a katolikus egyháztól jövő törvény, ez itt még nem fontos, ne konfrontálódjunk, sem az állammal, sem más vallási közösségekkel, csak várjunk csendben, tétlenül a végkifejletre.
ISTEN RAJTUNK KERESZTÜL MEGHIRDETNI. A Hitető több irányú támadását csak Isten országa evangéliumának hirdetésével lehet legyőzni. Ez az evangélium nem általános üzenet, hanem a Jézussal való személyes kapcsolat megőrzése a Hitető külső és a belső támadásai közepette. Jézus azt mondta, hogy ez az evangéliumhirdetés nem partikuláris, egy-egy nép, egyház, vagy szervezet előjoga, hanem világszéles. Minden nép előtt le kell lepleződnie a Hitetőnek, mert csak így érünk célba. A felekezeti gőg, a próféciák felszínes ismerete, a megtérés üzenetének elhallgatása vakít. Prófétai látás nélkül nincs érvényes evangéliumhirdetés: a mai ember mai kérdéseire az evangélium mai válaszát akarja Isten rajtunk keresztül meghirdetni.
14
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
Fontos megjegyezni, hogy küzdelem nélkül senki sem jut be Isten országába. Egyetlen keresztény sem! Isten ítélete nem egyházi, vagy gyülekezeti szinten fog történni, hanem egyénileg. Ellen G. White azt mondja: „...mégis, lesznek gyülekezetek, amelyek az ítélet rostáján lelkésszel együtt fognak kihullani.” Amíg a tanítványokat a későbbi időben teljesen vissza kellett fogni a harctól és küzdelemtől, addig ma, gyülekezeti tagjainkat fel kell rázni, és ébreszteni a langymeleg állapotból. A mozgósítás és az álmodozó rajongás között óriási a különbség! Mi a mozgósítás jellemzője? Az, hogy a Szentlélek erejére támaszkodva végzem Isten ügyének előmenetelét. Szándékosan kerültem el a misszió kifejezést, mivel ez annyira megszokottá vált, hogy már ritkán hoz lázba bennünket. Az evangélium terjesztésében semmi sem akadályozhat meg bennünket, még a földi törvények sem. A mozgósítás jellemzője, hogy Isten ügye mindennél fontosabb lesz számunkra. Mindenben engedelmeskedni fogunk a földi hatóságoknak, de az Isten ügyére vonatkozó jogszabályoknál lényegesebbek lesznek a mennyei törvényeknek való engedelmesség. Sokszor prédikáltunk gyülekezetünkben Jézus mélyreható gondolkodásával kapcsolatban. Radikálisan kell fellépnünk a gonoszság erőivel szemben, különben közösségileg alulmaradunk. Ezért a fenti gondolat szerint Isten ügyének terjesztése válik a legfontosabbá tagjaink számára, még akkor is, ha a törvények ezt tilalmaznák is. Polgári engedetlenségünk lehetséges oka nem az európai törvények ellenére vonatkozik, hanem a mennyei parancsolatok hűségeként kell végeznünk küldetésünket.
LELKI ÉLET AZ
EGYHÁZA M , G Y Ü L E K E Z E T E M I R Á N T I SZERETET FELÜLÍR MINDEN ORSZÁGGYŰLÉSI JOGSZABÁLYT .
A mozgósítás motivációja
A Szentlélek és a tanítványság
A motiváció egyetlen oka fogadható el erkölcsileg és jogilag egyaránt: kizárólag a Jézus iránti szeretet. Az egyházam, gyülekezetem iránti szeretet felülír minden országgyűlési jogszabályt. Lehet, hogy töviseket és megaláztatásokat fogunk kapni, talán pontosan azoktól, akikkel azonos oldalon állunk. Azonban a sértődésünktől, az egyéni érzékenységünktől erősebb kell legyen bennünk a Jézus iránti mély és megváltoztathatatlan szeretet. Vannak, akik csupán haszonélvezői kívánnak lenni Isten országának. Mégis, higygyük el, hogy a szenvedés, a küzdelem, az állhatatosság, a komoly imaélet nélkül senki sem juthat be Isten országába. A kolduló imádság helyett (tárgyakért, e világi célokért való könyörgés), a Szentlélek erejéért kellene imádkoznunk. A Szentlélek jelenléte, elegendő erőt biztosít, és különleges belső békességet ad a mozgósítottak számára.
Amikor a Szentlélek kiáradt a tanítványokra, akkor a látásuk és az értékrendszerük teljes mértékben megváltozott, s nem csupán pillanatnyilag, hanem életük végéig. A Szentlélek ma is ugyanaz. Másképp fogunk gondolkodni és látni, amennyiben követjük tanácsát és intelmét, amikor szól hozzánk a lelkiismeretünkön keresztül. Mivel Isten ügye lesz számunkra a legfontosabb. A Szentlélek lesz az, aki elrendeli a mozgósítást, akár az egyház vezetése, akár a lelkészek, akár gyülekezeti tag által. Ezért engedelmeskedjünk a Léleknek, amikor halljuk, hogy szól hozzánk.
A
Tanú pedig az lehet, aki közvetlen és különleges információval rendelkezik az üggyel kapcsolatban. Hadd legyen valóság bennünk, amit az Igében ígért Jézus, hogy Ő bennünk lakozik a Lélek által! Legyél az Ő követője és tanúja még ma! Jézus ma keresi a Terézvárosi Gyülekezetben azokat,
Mi a mozgósítás valódi célja? Minden bizonnyal a Jézus követése melletti elkötelezettségünk kifejeződése. Az igazságszolgáltatás legfontosabb szereplőinek egyike a tanú. Ő az, aki semmi mással nem pótolható. A mozgósítás célja, tanúskodni Jézus ügye mellett!
L EG F O N TO S A B B C ÉL : TANÚSKODNI
J ÉZUS
„...akiket nem lehet sem eladni, sem megvásárolni, akik szívük mélyéig őszinték és igazságosak, akik nem félnek nevén nevezni a bűnt, akinek lelkiismeretük úgy viszonyul a kötelességükhöz, mint iránytű mutat a sarok felé, akik a jogért síkra szállnak, még ha összedől is a világ.” (Ellen G. White: Nevelés)
ÜGYE MELLETT !
LEGÚJABB PROGRAMUNK!
Jézus lábnyomán
Híres helyszínek Jézus életéből Vetítettképes előadássorozatra hívunk minden érdeklődőt
2012. január 21-től február 12-ig szombaton és vasárnap 18 órától gyülekezetünkben. Az előadások témái: Bethlehem és Názáret - Jézus születése és ifjú évei Megdicsőülés hegye - Az ígéret teljesedése Boldogmondások hegye és Kapernaum - Jézus igazi otthona Sikár és Jerikó - A múlt és a jelen találkozása Bethánia - Győzelem a halál felett Előadók: Dr. Tokics Imre és Dr. Szigeti Jenő A meghívó letölthető: www.adventista.hu/terezvaros
Jeruzsálem - A szent város Gecsemáné kert - Via Dolorosa - A szenvedések útja Olajfák hegye - A 2000 éves ígéret ma neked is szól!
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
15
KÖZÖSSÉG
„AKINEK VAN FÜLE, HALLJA, mint mond a lélek a gyülekezeteknek.” A 2011- év kezdetén elhangzott gyülekezeti terveink ismertetésekor megfogalmazott látásaink az Ezékiel prófétának adott üzenet szerint teljesedtek: „Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik.... Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik - mondja az Úr, az Isten.” (Ez 12:23,28) Az Ezékiel prófétnak adott üzenetet Pál apostol még két szóval tette hangsúlyosabbá: „Mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.” (Róm 9:28) Akkor így fogalmaztunk: „Minden jel arra mutat, hogy a következő év jelentősen más lesz, mint az előzőek. Az eddigi elgondolásainkat és hozzáállásunkat meg kell sokszoroznunk, és észre kell vennünk, hogy az Úr terve szerint minden kezdeményezésünk a helyére került és világos irányt mutat számunkra.” „Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az ellenség is „felpörög”, ha látja a megújulást és reformációt a gyülekezeti és egyéni életünkben, az imaközösségben, az egyház legfelsőbb vezetésének hozzáállásában. Ha érezhetővé válik, hogy az emberek nyitottabbá válnak a Biblia adta megoldások iránt, és ez a hívők egy részét fellelkesíti, akkor Sátán mindent meg fog tenni azért, hogy ezt a folyamatot leállítsa. Az Úr figyelmeztet bennünket, hogy a megújulás egyúttal „rostálást” is jelent, azaz minden változás ellenérzést is kivált némelyekből, és sokan elfordulnak majd az új irányvonaltól. A kirostálódás azonban mindig egyéni döntés következménye lesz, úgy, ahogyan a megtérés, a megújulás is az.” Ezekkel a gondolatokkal indítottuk az elmúlt esztendőt, amelyek mind beteljesedtek. A feladatok, melyeket elterveztünk, megvalósultak. Ugyanakkor mindenki számára világossá vált, hogy a folyamatok felgyorsultak. Sokkal több minden történt, mint amit el tudtunk képzelni pozitív és negatív irányban egyaránt.
16
A pozitív folyamatok: - A megújulás és a reformáció keretében a gyülekezetünk felújítása külsőleg, meghaladta minden elképzelésünket. A belső megújulás terén istentiszteleteink is kezdenek áhítatosabbak, szebbek, méltóságteljesebbek lenni. - A média evangélizáció is jelentősen fejlődött. Két TV csatorna közvetíti folyamatosan előadásainkat, A Jelenések könyvéről szóló sorozatunkat, és Bibliatanulmányainkat. Az interneten most már élőben közvetítjük a legfontosabb rendezvényeinket, a honlapunkon pedig több száz órányi mindenki számára elérthető anyag nézhető meg és tölthető le. - Az imaközösségünk egységesebb, egyre szorosabb a kapcsolatunk, mindig a legaktuálisabb témákat beszéljük meg és visszük az Úr elé imában. Mindennek folytatása, hogy világszéles egyházunk 2012. év elején egy 10 napos imaközösséget hirdetett a „felház” témakörénak közös tanulmányozására. Ez pedig nem más, mint a „késői eső”, a Szentlélek kitöltetése előtti utolsó lépés. A negatív folyamatok: Sátán is dolgozik: beindította a hatalmi átrendeződést a világban, kezd felerősödni a hamis háromság. Mi pedig belekerültünk ebbe a folyamatba itt, Magyarországon, s bár lehet, hogy csak egy epizódszerepet kaptunk, de az is lehet, hogy a mi hozzáállásunk minta lesz más országok, más egyházak számára is. Az egyházügyi törvény okozta megrázkódtatás megoszthatta volna gyülekezetünket, de a mi célunk, mint a maradék nép, a szorosabbra zárkózás, és az egység megőrzése. Eddig ez sikerült. Beindult tehát két folyamat, és mind a kettő felismeréséhez, értelmezéséhez, az azokra való reagáláshoz érezhetően megkaptuk a Szentlélek irányítását. A gyülekezet vezetése az imaközösség, és az egész tagság komolyan vette a helyzetet, amelynek következtében elhatároztuk hogy reagálunk Sátán lépésére. Folyamatosan imádkoztunk, kaptunk választ az Úrtól, és elszántan cselekedtünk:
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
Megrendeztük a vallásszabadsági tudományos konferenciát, amelynek célja nem elsősorban az azonnali konkrét eredmények elérése volt, hanem a helyes folyamathoz való csatlakozásunk. Elkezdeni a küzdelmet az igazságért, a jogért, a vallásszabadságért. „Ebben a harcban minden nemzetségből, nyelvből, törzsből, és népből Isten oldalán fog állni a szentek egy világszéles közössége.” „Minden földi ember döntést kell hozzon, vagy az igaz, vagy a hamis háromság mellett.” „Döntéseink, cselekedeteink hozzájárulnak a dolgok végső kimeneteléhez.... Nem lesz folyton újabb és újabb esélyünk a dolgok végső kimeneteléhez.”(Jon Paulien) Egyéni döntéseket kell hozni, de mégis közösen: furcsak dolog ez, de „akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Nem csak azt kellene hallanunk, hogy mit mond a Lélek önmagunknak, hanem azt is, hogy mit mond a közösségnek. Küzdenünk kell az egységért, amelyhez viszont egyéni döntés alapján kell csatlakoznunk. Nem többségi szavazás által, vagy a szervezeti szabályok betartásával. A felházban a tanítványok nem egyezkedtek, nem kötöttek megállapodást, nem kötöttek kompromisszumot, nem döntötték el, hogy ki a nagyobb: egyénileg döntöttek, nem szavaztak. Így juttottak egységre. „Akinek van füle, hallja mit mond a Lélek a gyülekezetnek”: Azt mondja, hogy legyünk egységesek.
KÖZÖSSÉG Az imaközösségben tehát most már a felháznál tartunk: ez a legvégső teendő a Szentlélek késői esőjének fogadása előtt. Most ezt kérte tőlünk a Úr a januári imaheti tanulmányon keresztül. LÁTSZIK, HOGY A DOLGOK VILLÁMGYORSAN MENNEK ELŐRE
Sajnos ezt nem mindenki látja, és nem mindenki hallja, hogy mit mond a Lélek a gyülekezetknek. Az egyik lelkész testvérünk azt írta a presbiter fórumon: „Az események meggyőztek arról, hogy ami Magyarországon történik, az nem a „fenevad” hatalmának a megerősödése, nem a Jelenések könyve 13. fejezetének a beteljesedése, hanem pártpolitikai csatározások része, ami beleillik ugyan a bibliai próféciákba, de nem azt az időt éljük, amikor döntenünk kellene a szombat-vasárnap kérdésben. Most még nincs olyan hatása ennek a hatalomnak, hogy befolyásolja a politikát a saját kénye-kedve szerint.” Téved - nem hall, mint akinek nincs füle. Nem veszi észre, hogy „a római katolikus elveket az állam gondjába és védelmébe veszi. Ezt az országos hitehagyást gyorsan követi az országos romlás.” „Nagy veszélyek előtt állunk. Sátán felbújtja a földi hatalmakat. Az egész világ zűrzavarban van. Isten felszólítja népét, hogy emelje magasra a hármas angyali üzenet lobogóját.” (E.G.W.) „MINDEN FÖLDI EMBER DÖNTÉST KELL HOZZON, VAGY AZ IGAZ, VAGY A HAMIS HÁROMSÁG MELLETT.” (JON PAULIEN)
A magyar unió vezetése azt az álláspontot képviseli, hogy az új magyar alkotmány (Alaptörvény) és az egyházügyi törvény ideológiailag semleges, semmiféle következménnyel nem jár egyházunkra nézve. Tévednek. Az egész ország, sőt a világ nagyobb része is állítja, hogy a (katolikus) keresztény szellemiség és annak hatalmi koncepciója alapján készült az új Alaptörvény, amely a Nemzeti Hitvallással indul. A politika sem tagadja, sőt büszke rá. Csak mi hunyjuk be szemünket, vagy befogjuk a fülünket?
Ezzel kapcslatban Ellen Gould White öszszes tanácsát és jövendölését közzétettük az elmúlt hetekben a gyülekezet számára, részleteiben megbeszéltük az imaközösségünkben, és nem is tapasztalunk erről vitát a gyülekezetünkben. „Isten gyermekei tartsák magukat távol a politikától és a hitetlenekkel való bármilyen szövetségtől. Érdekeiket ne kapcsolják össze a világ érdekeivel.” „Milyen végzetes következményekkel jár, ha az egyház megpróbál az állam segítségével megerősödni; ha a világi hatalomhoz fordul, hogy támogassa annak evangéliumát, aki kijelentette: »az én országom nem e világból való« (Jn 18:36). Az egyház szövetsége az állammal – ha mégoly laza is - látszatra talán közelebb hozza a világot az egyházhoz, de valójában az egyház jut közelebb a világhoz. (E. G. W.) A megújulás és a reformáció folyamata, amelynek legvégső szaksza a „felház” jellegű egység létrehozása tehát párhuzamos a hamis háromság megerősödésével, az állam és az egyház újbóli összefogásával, egyesülésével. Viszont nekünk mindannyiunknak mindkét kérdésben egyénileg kell döntenünk. Az egyiktől elhatárolódni, a másikhoz szorosabban csatlakozni. És mindenki meg fogja hozni ezt a döntést, de nem mindenki fogja tudni, hogy őmaga már döntött, csak aki hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A vízözön előtt sem tudták az emberek, hogy miről döntöttek, csak akkor jöttek rá, amikor már késő volt. Ez most is így lesz. Csak az Isten melletti kiállás, a sürgősen meghozott pozitív döntés adhat értelmet életünknek. Az elhallgatás, langymelegség, a mulasztás is döntés, de az egy idő után már nem módosítható. Hihetetlenül fontos, és értékes a hétszer megismételt üzenet a gyülekezeteknek: „Akinek van füle, hallja...” Figyelemre méltó azonban az is, hogy ez a figyelmeztetés máshol, és más formában is megtalálható a Bibliában. Nem csak arról lehet szó, hogy valaki hallja-e az üzenetet, vagy nem? Van aki hallja, mert akarja hallani, más pedig nem hallja, mert nem akarja hallani: „Ám amikor szólok hozzád, megnyitom szádat. Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Aki meg akarja hallani, az hallja meg, aki nem akarja, hát ne hallja, mert hiszen lázongó nemzedék ez.” (Ez 3:27)
Ami pedig ez után következik az, hogy amit hallok, azt megcselekszem-e? Ennek legszebb példája Jézus tanítása, amelyet a Hegyibeszéd végén mondott el. A Hegyibeszéd összefoglalója Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (Mt 7:24 -29) Mind a két irányba: kifelé és befelé is tehát egyénileg kell döntenünk: akarom-e hallani, mit mond a Lélek, és akarom-e megcselekedni? Egyéni döntéseink alapján fog létrejönni az egység azokkal, akik hasonlóképpen gondolkodnak, amelynek következtében sokan elnyerjük majd a Szentlélek késői esőjét. „Sokat gondolkodom népünk helyzetéről. Jóval előrébb kellene járnunk a földön élő többi embernél, hiszen nagyobb világosságunk van, és többet tudunk az igazságról. Ezzel együtt felelősségünk is megnő ennek a világosságnak a továbbadására, és az igazság megvallásán túl annak gyakorlására is... Ez az üzenet minden gyülekezetünket érdekli. A legjobban akkor használod hallózszerved, ha nem másra, hanem Isten hangjának figyelmes hallgatására fordítod, mely az ő Igéjében szól hozzád. A győzők számára gazdag és bőséges ígéret van benne. Nem elég a harcmezőre lépni, hanem mindvégig küzdeni is kell. Nem szabad ismernünk a megadást. A hitnek szép harcát a legvégéig meg kell küzdenünk. Dicső győzedelmet csak a győzőnek ígértek. „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel 2:7) (E.G.W.) Ébredjünk fel! Akinek van füle, hallja...! Dr. Erdélyi László
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
17
VALLÁSSZABADSÁG A hetednapi adventistáknak világszerte szüntelenül élen kell járniuk abban, hogy a kormányzati, polgári, vallási, illetve üzleti vezetők elé tárják hitüket, valamint a vallásszabadság szükségességét.
Ted. N. C. Wilson köszöntötte az Amerikai Egyesült Államokban az IRLA és a Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciája szervezésében évente megrendezésre kerülő Vallásszabadsági Díszvacsora résztvevőit, melyen többek között a kormányzat magas szintű tisztségviselői, 200 nagykövet és a vallásszabadsági szervezetek képviselői vettek részt.
2011. dec. 13. - Magyarország amerikai nagykövete, Szapári György találkozott Dwayne Leslie és dr. Ganoune Diop, az IRLA titkáraival, december 12-én Washingtonban. Az IRLA képviselői elmondták, hogy a találkozó szívélyes és eredményes légkörben zajlott. A nagykövet kedves volt és nyitott a felhozott kérdésekkel szemben. A találkozó kiváló lehetőséget nyújtott a párbeszédre, melyen világosan kinyilvánítottuk álláspontunkat, és meghallgatuk a magyar kormány nézőpontját - nyilatkozta DR. GANOUNE DIOP, az Adventista Egyház ENSZ képviselője.
Az adventista sajtószolgálat (ANN) több cikkben foglalkozott a magyarországi egyházügyi helyzettel, melyekben a hozzászólók aggodalmukat fejezték ki az újból elfogadott törvénnyel kapcsolatban, néhány gondolatot idézünk: 2012. jan. 9. - „Ki kell fejeznünk aggodalmainkat az egyházak regisztrációjával kapcsolatban, de bármit is mondunk a helyzetről Magyarországon, óvatosnak és érzékenynek kell lenni, Magyarország szuverenitására tekintettel.” „Nem csak a tárgyilagos alapelveket ismerjük, hogy mi alkothat egy egyházat, de a Parlament kétharmadának szavazatára is szükség van, hogy hivatalos egyházzá váljunk, és szerintünk ez problematikus.” JOHN GRAZ, az adventista egyház vallásszabadsági osztályának igazgatója folyamatosan figyelemmel kíséri az egyház státuszát Magyarországon.” (Forrás: Adventist News Network)
18
Ted N. C. Wilson a Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciájának elnöke
A választás szabadsága Egyházunk világszerte megjelenő folyóirata, az ADVENTIST WORLD májusi számában jelent meg Ted N. C. Wilson egyházelnök cikke „A választás szabadsága” címmel. Ez a cikk a magyar nyelven később került megjelentetésre, és gyülekezetünben december közepén kaptuk kézhez. Ekkor, az Egyházügyi és Vallásszabadsági Tudományos Konferencia kapcsán kialakult helyzet, vélemények után, továbbá a Konferenciakötet könyvbemutatóját megelőzően pár nappal szembesültünk a cikk mondanivalójával. Wilson testvér a következő gondolatokkal erősítette meg, hogy a Terézvárosi Gyülekezet helyesen értelmezi és képviseli a vallásszabadság ügyét: A történelmet tekintve megfigyelhető, hogy a vallás és a politika összefonódása mindig a visszaélés veszélyét rejtette magában. Ha a legtekintélyesebb vallásos szervezetek társadalmi és politikai befolyás közlésre kerülnek, gyakran fennáll a veszély, hogy korlátozni próbálják a kisebbség személyes szabadságát. Minden hetednapi adventistának meg kell érteni és támogatnia kell a vallás és lelkiismeret szabadságát... Még a vallásszabadságot gyakorló országokban is fennáll annak a ve-
szélye, hogy elvész az, amit értéktelennek tekintenek. Ezért szüntelen éberségnek kell lennünk a vallásszabadsággal kapcsolatban. A vallásszabadság védelme nem csupán a hetednapi adventistákat jellemzi, ugyanakkor egyházunk tagjainak különleges feladata, hogy az egész világ érdekében síkra szálljanak.... A szabad vallásgyakorllás értékes ajándéka felett őrködve, éljünk a lehetőséggel, és irányítsuk az emberek figyelmét a szabad választás Szerzőjére, szerető, csodálatos Istenünkre.
Egyházunk tagjainak különleges feladata, hogy az egész világ érdekében síkra szálljanak. Megjegyyzések: A nyilatkozatokból megtudható, hogy egyházunk képviselői hangot adtak kifogásaiknak, bár nem olvashatunk olyan megfogalmazásokat, melyek kifejeznék azt az egyértelmű tiltakozást, melyet pl. Hillary Clinton külügyminiszter asszony határozottan megtett a magyar kormány törvényalkotásával szemben a vallásügyi kérdésben - is. Ugyanakkor a véleményekben az Egyház kompetens vezető tisztségviselői az egyház újbóli regisztrációjának fontosságát hangsúlyozzák, de nyoma sincs annak, hogy aggodalmukat kifejeznék a regisztráció feltételeivel kapcsolatban is. Gyülekezetünk megítélése szerint a Generál Konferencia tisztségviselői nincsenek teljeskörűen tisztában a törvény tartalmának értelmezésével, és annak kapcsán érdemben az egyház magyarországi helyzetével Ez lehetett az oka annak is, hogy korábbi támogatásuk ellenére lemondták részvételüket a konferencián, melyet gyülekeztünk a vallásszabadság képviseletére szervezett.
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
VALLÁSSZABADSÁG EGYHÁZÜGYI ÉS VALLÁSSZABADSÁGI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA 2011. november 21. Budapest Terézvárosi Adventista Gyülekezet Budapest, Székely Bertalan u. 13.
Eredményesen sikerült lebonyolítani november 21-én az EGYHÁZÜGYI, VALLÁSSZABADSÁGI TUDOMÁ-NYOS KONFERENCIÁT gyülekezetünkben. A jó hangulatú testvéri-baráti tanácskozáson kb. 250 fő vett részt, benne 31 egyház vezetői, illetve lelkészei, vallástudományi-, kutató szervezetek képviselői és számos laikus érdeklődő. Az Egyházügyi Államtitkárság több munkatársa is egész nap velünk maradt. Az előadók is rendkívül jól érezték magukat, és őszinte elismeréssel voltak a szervezés és rendezés iránt. Hangot adtak annak, hogy különösképpen becsülik a gyülekezet közösségének kiállását a konferencia megrendezése és a vallásszabadság ügye mellett. A következő oldalakon röviden összefoglaljuk a konferencia előadóinak fontosabb mondanivalóját, továbbá a konferencia előadásait tartalmazó KONFERENCIAKÖTET KÖNYVBEMUTATÓ rendezvényén felszólalók gondolatait. A konferencia védnöke: Dr. Sólyom László elnök
A konferencia képei
A konferencia előadói: Dr. Kukorelli István - Egyetemi tanár, az MTA doktora. 1999 és 2008 között az Alkotmánybíróság tagja. A Bencés Diákszövetség elnöke. Dr. Schanda Balázs - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar dékánja Dr. Rixer Ádám - Károli Gáspár Református Egyetem, Állam és Jogtudományi Kar, Közigazgatási Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense Dr. Boleratzky Lóránd- Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség tiszteletbeli presbitere, nyugdíjas ügyvéd, egyetemi magántanár DDr. Máté-Tóth András -Teológus, valláskutató, Szegedi Tudomány Egyetem, Bölcsészet Tudományi Kar Vallástudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára Kamarás István OJD - Író, szociológus, akadémiai doktor (DSc) Dr. Török Péter - OTE tanszékvezető-szociológiai tudományok, vallástudományok Dr. Fazekas Csaba - Egyetemi docens, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Dr. Köbel Szilvia - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, tudományos főmunkatárs Dr. Rajki Zoltán - Pannon Egyetem, egyetemi docens Dr. Szűcs Ferenc - Károli Gáspár Református Egyetem Rendszeres Teológiai és Ökumenikai tanszékvezető egyetemi tanár Dr. Hubai Péter - Wesley János Lelkészképző Főiskola Vallástudományi Intézet egyetemi tanára, a történettudomány kandidátusa Dr. Szécsi József - Vallásfilozófus, Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem c. docens, MTA - ORZSE Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára
Sólyom László találkozója az egyházi vezetőkkel a könyvbemutató rendezvényen
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
19
VALLÁSSZABADSÁG DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ Konferencia megnyitó beszéd „Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.” Tisztelt megjelentek, szeretettel köszöntünk mindenkit! A bevezetőben és a köszöntőben egy dolgot szeretnék csak az Önök számára tisztázni: azt, hogy most hol vannak? És nem a helyszínre gondolok, hanem arra, hogy ez a gyülekezet mit képvisel, milyen lelkülettel áll a külső-belső dolgokhoz, és nem utolsó sorban arra, hogy mi indított minket arra, hogy megszervezzünk egy ilyen konferenciát. Ennek a konferenciának, illetve ennek a témának nagyon sok nézőpontja lehetséges. Lehet politikai, lehet hatalmi oldalról nézni, lehet jogi oldalról, teológiai oldalról nézni – mi egy egyszerű közösség vagyunk, és minden politikai, hatalmi, tudományos kérdéstől viszonylag távol vagyunk. Hadd mondjak egy egyszerű példát, hogy szemléltessem, mi a mi nézőpontunk ezzel kapcsolatban. Van egy tagunk, úgy hívják, hogy Ilonka néni. Október 23-án volt 102 éves. Amikor a 100 éves születésnapján egy nagy ünnepséget rendeztünk, akkor visszanéztük az ő életét, sok mindenre emlékeztünk. Én például kiszámoltam azt, hogy Ilonka néni 100 éves születésnapján Bajnai Gordon volt a miniszterelnök, aki Nimsz néninek az 50. miniszterelnöke volt életének 100 éve alatt. Wekerle Sándorral kezdte, és megkérdeztük tőle: Na, és az 50 közül ki volt a legjobb? – Ő nevetve legyintett. Az ő számára mindig csak az volt a fontos, hogy itt lehetett a közösségben, és ezt ma is megteszi. Minden istentiszteleten, minden imaórán itt van, ha nem hozzuk el, akkor elindul gyalog – 102 évesen. Szeretném, ha értenék, hogy ez a mi gyülekezetünknek a hozzáállása a külső viszonyokhoz. Igazából mi a belső lelki kapcsolatainkkal törődünk, és egymás szeretetével. DE… Néha vannak helyzetek, amikor meg kell szólalni. Erre egy példát szeretnék hozni a Bibliából. Jézust a főpapok elé állították, és amikor válaszolt a főpap kérdésére, akkor ezt írja János az ő evangéliumában:
20
„Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus:
„HA GONOSZUL SZÓLTAM, TÉGY BIZONYSÁGOT A GONOSZSÁGRÓL; HA PEDIG JÓL, MIÉRT VERSZ ENGEM?”
Jézus tehát kiállt a jogért, és nekünk is ezt kell tennünk. A kérdés viszont az, hogy HOGYAN? Nem gondolnám, hogy Jézus magáért tette ezt a kijelentést, hiszen utána rendkívüli módon megkínozták, és akkor már egy szót sem szólt magáért. Egyszer szólalt meg: „hogyha rosszat tettem, mondd el, ha nem, miért versz engem?” Mivel az új törvény sok egyházat megszüntetett, mi úgy érezzük, hogy hasonlóképpen kaptunk egy pofont, amely akár egy közösség, vagy több közösség teljes szétoszlásához, halálához is vezethetne. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy jogunk van megkérdezni a döntéshozóktól: „Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.” De mi sem magunkért szeretnénk ez tenni. Ha csak rólunk volna szó, megoldanánk az ügyet. Voltunk már illegalitásban, mindenféle státuszban, hitéletünknek ez nem jelent problémát. Viszont ha azt szeretnénk, hogy a társadalomban béke, szabadság és egyetértés legyen, akkor tennünk kell ezért valamit. És a következő kérdés, hogy mit tehetünk. Tiltakozzunk? Követeljünk? Tüntessünk? Protestáljunk? Támadjuk a kormányt? Sok mindent lehet tenni. Mi a Gyülekezetünk szintjén ezt úgy ítéljük meg, hogy mindennek megvan a maga ideje és minden eszközt a megfelelő módon kell használnunk. Példaként Babits Mihályt szeretném idézni, a Jónás könyvéből, ezt mondja Babits szerint az Úr Jónásnak:
„TE CSAK PRÉDIKÁLJ JÓNÁS, ÉN CSELEKSZEM.”
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
És mi úgy gondoljuk, hogy nekünk ez a feladatunk: kimondani a véleményünket, kimondani az igazságot, és az Úr megígérte, hogy ő cselekszik. De, a mi részünket meg kell tenni. Erre is van nagyon sok példa a Bibliában, pl. hogyha ötezer embernek kenyeret tudott adni Jézus, úgy, hogy még maradt is, akkor miért kellet azt az öt kenyeret meg halat odaadni? A mi részünket, még ha csak ezredrésze is annak, amit az Úr tesz, azt meg kell tennünk. Itt most politikáról és hatalomról van szó. A politika döntött hatalmi szóval arról, hogy 14 kivétellel minden egyház szűnjön meg, és kérje az újbóli elismertetést. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel a döntéssel igazából egyik egyház sem ért egyet, azok sem, akik bekerültek a 14 közé, és azok sem, akik kimaradtak. De nem gondoljuk, és nem abból indulunk ki, hogy ez egy szándékos rosszakarás, sokkal inkább, ami meglepő volt, a törvényalkotás folyamatában az az utolsó pillanatban kialakult hirtelen változtatás. És ez mond szintén ellent annak, amit a Biblia tanácsol. A Példabeszédek ezt mondja: (Péld 11:14)
„VEZETÉS NÉLKÜL ELBUKIK A NÉP, DE SEGÍTSÉGET JELENT, HA SOK A TANÁCSADÓ.” Vagy: „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó. (Péld 15:22)” Ki mondta ezt? A világ legokosabb, legbölcsebb embere, Salamon. Ha a legbölcsebb ember azt tudja mondani, hogy tanácsadók nélkül nem működik a hatalom, akkor én azt gondolom, hogy ez a mai nap is el kellene fogadnunk. És azok, akik döntést hoznak, és megnyomják a gombot, célszerű tanácsokat kérniük. És az utolsó gondolat, mellyel feljutnék a mi egyszerű, „népi” szintünkről az előadók szintjére: akkor kiktől kérjünk tanácsot? Azt mondja Pál apostol Titusnak a püspökökről: „Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem
VALLLÁSSZABADSÁG részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető;… - idáig ez rendben van, de most jön a lényeg:„… Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és megygyőzhesse az ellenkezőket. (Tit 1:7-9)” „Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;… (1 Kor. 12:8-9)” Mi arra gondolunk, hogy azokat, akiket megkértünk, hogy a mai napot vezessék végig előadásokkal, ők megkapták a Lélektől a tudománynak beszédét és a bölcsességnek beszédét is. És reméljük, hogy ami ma elhangzik, az mind ebből az alapból, ebből a lélekből fog elhangzani. És ezért azt kérjük, hogy legyünk nagyon nyugodtak, legyünk toleránsak, és bízzunk abban, hogy amit Isten megígért, hogy a tudomány, a bölcsesség hatni fog a hatalomra, a politikára, bízzunk abban, hogy ez működni fog, ezt Ő el fogja intézni. A mi feladatunk tehát csak az, hogy megtegyük, amit tudunk és mondjuk ki az igazságot, mondjuk ki a véleményünket. Isten áldása legyen velünk a mai napon!
DR. SZÉCSI JÓZSEF a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára KÖSZÖNTŐ BESZÉDE
Köszöntjük megjelent zsidó, keresztény testvéreinket, iszlám részről krishnatudatú hívő testvéreinket, mindazokat, akik a maguk hitét, meggyőződését ilyen, vagy olyan módon vallják meg, és élik meg. Egy csónakban evezünk – egy országban élünk, körbehatárolt területekről van szó, valahogy együtt kell gondolkodnunk. Olyan légkört kell teremteni, amely alkalmas a régi, illetve újabb keletű kérdéseknek a megtárgyalására, és közös továbbvitelére. Én ennek a konferenciának a mottojául a Zsoltáros szavát adnám: „Mily szép és mily jó, hogy ha a testvérek egyetértésben vannak.” Köszönöm szépen.
DR. BÓNA ZOLTÁN a Magyarországi Ökumenikus Tanács főtitkára KÖSZÖNTŐ BESZÉDE
Tisztelt Konferencia, kedves testvérek, Hölgyeim és Uraim! Ilyen felvezetés után nehéz megszólalni, hiszen én nem vagyok méltó sem ezekre a méltatásokra, és főleg nem arra, hogy igazán tartalmas és megnyugtató választ adjak azokra a kérdésekre, amelyekkel most komoly akadémikusok, professzorok a szakmának különböző aspektusokból neves tudósai foglalkoznak egy hosszú folyamatban. Egy egyházügyi, vallásszabadsági konferencián én nyilván nem a tudományok nyelvén vagyok hivatott megszólalni, hanem a köszöntés nyelvén... És nem csak a köszöntését mondom az államtitkár úrnak, hanem a köszönetét is, hogy értő emberek és főleg a szeretet, a jobbítás és a továbblépés szándékával és képességével megáldott emberek szánnak egy napot arra, egész konkrétan, hogy jobbról-balról, ahogy mondtam már, a tudománynak és a társadalmi életnek különböző aspektusából nézzék meg ezt a törvényt. Nekem személy szerint nagyon tetszett az a kifejezés, a meghirdetett program címlapján, hogy a törvényalkotás elősegítésére jön létre ez a megbeszélés. A segítő szándék azt hiszem garanciája annak, hogy nem csak a mai találkozónak, hanem egyáltalán annak az elkötelezettségnek van igazán értelme, amire nem csak most adjuk a fejünket, hanem egy tíz nappal ezelőtti megbeszélésen már szintén részt vettünk, és nyilvánvalóan továbbra is egyéb programok fognak szerveződni ennek a folyamatnak a jegyében. Amikor felkérést kapok arra a tisztre, hogy valakinek a nevében szólaljak meg, akkor arra gondolok, hogy ő mit mondana, ha nem lenne elfoglalva. Az elmúlt egy és az elmúlt huszonöt esztendőnek a tapasztalatai alapján teljes bizonyossággal tudom azt mondani, hogy az államtitkár úr, ha itt lenne, akkor azt mondaná, hogy hálásan köszöni, hogy ezzel a kérdéssel felelősen, kritikusan, de ugyanakkor szeretettel, a megértés jegyében, az egymás meghallgatása jegyében, és
mindenképpen a közös munka folytatásának szándékával, és a békés megoldás szándékával hangzottak el az előadások. Ezt ő megköszönné, és most az én közvetítésemmel köszöni meg. Egy széles, közös gondolkodásra van szükség. Egy másik ilyen egy másik ilyen markáns megállapítása a PR dokumentációnak, az, hogy a Boldog Élet Alapítvány szervezte. Számomra ez szimbolikus jelentőséggel bír. A mi boldogságunkhoz, a magyar nemzet boldogságához, hogy a magyar nemzetnek jó törvényei kell legyenek. Nyilván dolgozzunk tovább azon, és ezt azt államtitkár úr nevében is mondom, hogy a magyar nemzetnek ezt a kívánt jogos boldogságát az egyházi törvény a jövőben ne zavarja meg. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. SZUHÁNSZKY GÁBOR az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség főtitkára KÖSZÖNTŐ BESZÉDE
Szeretettel köszönöm az itt jelenlévőket, a Magyarországi Evangéliumi Ali-ansz Szövetség nevében. Kisegyházak, evangéliumi egyházak, evangelical ihletésű közösségek gyűjtő helye ez, és az elmúlt két hónapban alakuló evangéliumi egyháza Fóruma, ahol 32 egyház és gyülekezet képviselteti magát, az Ő nevükben hadd köszöntselek benneteket, és mindenkit, aki ma itt van. Örülünk, hogy ma itt lehetünk abban a hiszemben és abban a látásban, hogy szeretnénk gyarapodni az ismeretben. A hitünk mellé szeretnénk tudományt ragasztani, tenni, ahogy az Írás mondja. Ebben az imádkozó és dolgozó lelkületben szeretnénk ma részt venni a konferencián. Hiszem, hogy az ami ma itt történik, az egy új látást fog eredményezni, mindannyiunk életében, segíteni fog abban, hogy a saját helyzetünket is tisztábban lássuk. Még egyszer szeretném elmondani, mi nem úgy, és nem azzal a lelkülettel jöttünk, hogy demonstráljunk, vagy akár politikai szinten szólaljunk meg, mégegyszer mondom, tanulni jöttünk, szeretnénk jogilag, teológiailag, egyháztörténeti, dogmatikai oldalról is végiggondolni ezeket a kérdéseket, amelyek ma itt vannak előttünk. Köszönjük a részvételt!
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
21
VALLÁSSZABADSÁG GONDOLATOK A KONFERENCIÁN ELHANGZOTT ELŐADÁSOKBÓL Az előadásokból kiemelt gondolatok az általunk figyelemre méltónak tartott vélemények szubjektív válogatása.
Dr. Kukorelli István: Az egyénnek, a vallásos embernek az Alaptörvény alapján alapjoga, hogy vallását másokkal együttesen, reális lehetőségekkel rendelkezve gyakorolja. A törvény 14 egyházat elismerő melléklete a törvény alapján sarkalatos. Dönthet-e egy sarkalatos törvény arról, hogy az alkotmányozói hatalomnak megfelelő szavazati arány kell a melléklet esetleges kiegészítéséhez, vagy ez konkrét országgyűlési határozat lesz a jövőben? Akkor hol vannak az azonos feltételek az egyházalapítás során? A törvényben jogi garanciák nincsenek, az egyház elnevezését csak az országgyűlés kétharmada által nyilvántartásba vett szervezet viselheti. A véleményem prejudikációk nélkül tehát az, hogy a 2011-es sarkalatos direkt politikai döntéshez köti. Ez a megoldás alkotmányjogi felfogásomtól távol áll. Dr. Schanda Balázs: Az új szabályozás egyes elemei önmagukban nehezen értékelhetőek. Önmagában nem aggályos az, ha a törvény a különböző vallási közösségek számára, tárgyilagos szempontok alapján, eltérő jogi formákat kínál fel, amennyiben valamennyi forma a vallás szabad gyakorlását biztosítja. Ebből a szempontból kulcskérdésnek tűnik a vallási egyesületek megfelelő szabályozása, ami a 2011. évi C. törvényből hiányzik, és hiányzik „az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról” szóló törvény javaslatából is. Nem kerülhető meg annak áttekintése sem, hogy a vallásszabadság lényeges tartalmi elemeit, jogi formájától függetlenül, valóban valamennyi vallási közösség élvezi-e. Dr. Rixer Ádám: A jogalkotás hazai „kultúrhistóriájában” három olyan folyamatosan jelenlévő, hangsúlyos és „klasszikus” hiba érdemel említést, amely a 2011. évi C. törvénnyel kapcsolatban is felvethető: 1) mind az előzetes, mind pedig az utólagos hatástanulmányok léte és mélysége kérdéses (különösen a végső szövegváltozat tekintetében); 2) a szabályozás tárgya szerinti érintettek bevonására nem, vagy csupán jelképesen kerül tsor 3) ha volt is érdemi vita a törvény vagy rendelet elfogadását megelőzően, annak eredményei nem hasznosultak, azaz érdemi továbbgondolásukra nem került sor, a tételesjogi tartalom egy elszigetelt – következésképpen ötletszerű - politikai döntés közvetlen eredményeként jelenik meg. Dr. Boleratzky Lóránd: Bár az új törvény értelmében lehetőségük van egyházi elismertségüket kérni, a számukra kedvezőtlen döntés megszakította jogfolytonosságukat, a korrekcióra csak a jövő évben van lehetőség. A Magyarországi Metodista Egyházat, Evangéliumi Testvérközösséget, Hetednapi Adventista Egyházat, Magyar Iszlám Közösséget mindenképpen fel kellene venni. Legtöbb esetben azonos teológiai gyökerű, esetleg csak keletkezésük körülményeiben eltérő, máshová hangsúlyt tevő vallási közösségekről van szó. Ezeket nem lenne szabad továbbra is kirekeszteni és kérelem nélkül ki kellene javítani az egyházak körét. Így különösen gondolni kellene a Hetednapi Adventista Egyházra is, amely a baptista egyházból 1845-ben kiszakadt és már azért is, mert ez szerepel a 14 egyház között, már méltányossági alapon, de azért is, mert a reformáció örökösének tekinthetők, méltók jogállásuk rendezésére. DDr. Máthé-Tóth András: Magyarországon benyomásom szerint az egyházak szintén kevéssé voltak eddig képesek az általuk preferált vallási és civil értékek képviselését a társadalmi diskurzusban kellőképpen megkülönböztetni az államhoz való viszonyuk problematikájától. Mind a társadalom, mind a vallás számára rendkívül fontos lenne, ha az egyházak üzenetei a társadalmi diskurzusban elsősorban nem az állam és az egyház vonatkoztatási rendszerére tekintettel fogalmazódnának meg, hanem a társadalom és a vallás értékeinek rendszerében. Etekintetben különös felelősség terheli az egyházakhoz kapcsolódó keresztény értelmiségieket, akik értékcentrikus és társadalomkritikus szavainak hitelességét az szavatolja, ha az általuk szimpatikusnak tekintett pártokkal szemben is képesek kritikát megfogalmazni. Kamarás István OJD: A történelmi-társadalmi kontextusban az egyházakról szóló sarkalatos törvény, mely fittyet hány a sarkalatos erényekre (vagyis a bölcsességre, az igazságosságra, a bátorságra és a mértéletességre) nagy mértékben hátráltathatja a vallások közötti közeledést, hiszen olyan vallásokkal szemben diszkriminatív, melyek amúgy is más vallások előítéleteinek áldozatai, erősíti az egyszerűbb hívek zavarát abban a tekintetben, hogy mit nevezhetünk vallásnak, egyháznak, melyik tekinthető jó vallásnak és egyháznak. Tovább még az elismert egyházakat is pellengérre állítja sokak szemében, akik némi joggal azt gondolhatják, hogy ezek a politikai hatalom, a kurzus kegyeltjei. Az a tény is „kontraproduktív” lehet, hogy a „bevett” egyházak nem vállaltak szolidaritást a kiszorultakkal, ugyanis bizonyára viszszatetszést okoz híveik egy részénél, már csak azért is, mert olyanok maradtak ki, amelyek híveivel együtt imádkoztak ökumenikus alkalmak idején.
22
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
VALLÁSSZABADSÁG Dr. Török Péter: Globalizált világunkban a vallások és egyházak nemcsak „hagyományos funkcióikat” látják el, hanem a szekularizáció által kijelölt illetékességi körükből (a vallási feladatok ellátásából) kilépve más területekre, mint például a gazdaság és politika birodalmába is „performance-szal” (illetékességi körükbe nem tartozó területeken végzett egyházi tevékenység) lépnek be. Mindez természetesen kihatással van az egyházak és az adott állam kapcsolataira. A kisebb, kevés befolyással bíró vallások a szigorú állam és egyház elválasztásának hívei lesznek, de a nagy anyagi/kapcsolati befolyással bírók is az állami be-nem-avatkozást kedvelik. Azok – a középen lévők – fogják az állami szabályozást preferálni, akiknek van elég hatalmuk ahhoz, hogy reménykedhessenek az állammal való sikeres megegyezésben, de nincs elég erejük ahhoz, hogy sikeresek legyenek a „nyílt vallási piacon” való megmérettetésben. Dr. Fazekas Csaba: Egyházügyi törvények a múltban és a jelenben sem „véletlenül” keletkeztek illetve keletkeznek, nem csak azért születnek, hogy ez a terület is valamilyen módon szabályozva legyen. A törvényalkotó (különböző öszszetételű, szerveződésű országgyűlés) a hatalmat birtokló, vagy abban domináns szerepet játszó politikai erők felfogásának, hatalmi filozófiájának, az általuk alkotott egyház-képnek megfelelő jogi szabályozás elfogadtatásában érdekeltek és azt meg is valósították, valamint valósítják. az állam vallásügyi törvény alkotásával bizonyosan vagy kedvezni kíván valamely vallás(ok) vezetőinek illetve híveinek, vagy pedig – vállalva az utóbbiakkal a politikai természetű konfliktust is – e kedvezményeket kívánja szűkíteni, pontosabban azokban más vallások szervezett közösségeit is részesíteni. Nem véletlen, hogy a vallásügyi törvények országgyűlési tárgyalásai mindenkor az állam-egyház viszonyt visszatükröző egyházpolitikai konfliktusok lenyomatait viselik magukon. Dr. Köbel Szilvia: Egyházak, vallásfelekezetek törvényes elismerése 1988/89-ben Magyarországon című előadásában pillanatképeket láthattunk egyes felekezetek elismertetéséről, melyek bemutatták, hogy a felekezetek elismerése mindvégig a politikai döntések kategóriájába tartozott. A vallási közösségek jogi helyzetének kérdésén keresztül érthetővé vált, hogy miért volt olyan nagy igény a rendszerváltáskor a politikai alkuk helyett a kiszámítható jogi feltételek szerint elnyerhető egyházi jogi státusra, mely politikai döntésektől független, bírósági aktussal szerezhető meg. Ez tükröződött a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvénynek az egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályaiban. Dr. Rajki Zoltán: A 2010-2011-es egyházpolitikai változások felkészületlenül érték az újprotestáns felekezeteket. Az újprotestáns entitások kisebb-nagyobb laza felépítésű szövetségek, alkalmi informális együttműködések segítségével elsősorban saját érdekeiket próbálják meg érvényesíteni. Azonban hiányzik a korábbiakban tapasztalt szabadegyházak közötti összefogás, továbbá azok a kiváló vezetők, akik alkalmazkodva a politikai viszonyokhoz, tárgyalóképesnek bizonyulnak a minisztériumokban, jól kommunikálnak a sajtóval, és a gyülekezeti tagokat is mozgósítani tudják. A felekezetek többsége nem kellően vonta be a rendelkezésére álló értelmiségi bázisukat a problémamegoldásban. Csupán az egyházvezetéshez közelálló értelmiségiekre próbált meg támaszkodni. Félő, hogy több felekezet esetében a gyülekezeti tagság számára sem vált közüggyé e probléma. Dr. Hubai Péter: Amit e törvény evolvál, az a hatalom, pontosabban a Politikai Hatalom és a számos vallás és felekezet közötti viszony – egész konkrétan: az ezeknek nyújtandó anyagi támogatás, vagy annak befagyasztása. Államhatalom, egyházak, vallási hatalom, szövetségkötés, lojalitás hálójában lehet mind a probléma megértését, mind az esetleges megoldást keresni. De vajon a politikai hatalom megteheti-e, hogy egyes egyházakat kiválaszt, másokat meg nem? Igen, képes rá, megteheti. Nem köthetjük Isten munkáját, az ő országát egy közösséghez, püspökhöz, lelki vezetőhöz, teológiai vagy politikai irányzathoz kizárólagos érvénnyel. Ha magunknál Isten országa jeleit véljük fölfedezni, s azt mondjuk, itt van ma Krisztus ..., akkor ezzel nem az egyház lényegét valósítjuk meg, hanem a szellemi-lelki, vagy politikai diktatúrát készítjük elő. Dr. Szűcs Ferenc: Ha a szabadságot Bibó István nyomán úgy értelmezzük, mint „ az idegen törvényszerűségektől való mentességet ”, akkor az is nyilvánvaló, hogy minden szabadságjognak megvannak a maga sajátos törvényszerűségei is, - így a vallásszabadságnak is. A vallás lényegétől idegen törvényszerűségnek kell tekintenünk minden kényszerítést, intoleráns fundamentalizmust, amely bármely eszközt felhasznál saját térnyerése érdekében. A polgári hatalomnak ezért természetesen nemcsak joga, hanem kötelessége is nemcsak a fizikai, de lelki terror cselekmények kényszerű visszazszorítása is. A teológus vallás fogalmát ezen kívül pedig a prófétai és jézusi valláskritika is meg kell, hogy határozza. A vallás önmagában még ambivalens jelenség is lehet, amelynek a nevében szörnyűségeket is el lehetett követni. Talán a józan ész belátásával is megegyező jézusi mérce lehet itt is az irányadó: az, ami embertelen, istentelen is egyben, tehát a vallás lényegétől alapvetően idegen. Dr. Szécsi József: Tragikus, hogy 2000 évvel a kereszténység indulása után, a vallás és az állam viszonya még mindig nem tisztázott. Jelenleg a vita általában arról folyik, hogy hogyan ismertesse el magát egy-egy korábban egyháznak számító egyház és nem arról vitáznak, hogy a törvény, úgy ahogy van rossz. Tehát arról, hogy egy A, vagy egy B változat lenne helyesebb. Kialakult egyfajta gerinctört magatartás. Az új egyházi törvénynek talán társadalmilag és vallásilag, morális szempontból legmegdöbbentőbb vonulata az a lehetőség, hogy korábban egyháznak minősülő vallási szervezet, amely nem lett egyházzá az országgyűlés által, elvesztheti bizonyos intézményét, intézményeit és azt más egyházak vihetik tovább. Ez az a jelenség, amikor a raboknak egymást kell ütni.
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
23
VALLÁSSZABADSÁG EGYHÁZÜGYI TÖRVÉNY ÉS ALKOTMÁNYOS KULTÚRA - Konferenciakötet védnöki ajánlás -
Ismét egy konferencia, amelyet előbb
kellett volna megtartani: az egyházak jogállásáról szóló sarkalatos törvény megalkotása előtt. Egy ilyen súlyú törvény előkészítése megkövetelte volna mind a valóság föltárását, vagyis az egyházak mai helyzetének és tevékenységének elemzését, mind pedig az elvi és az alkotmányjogi alapok tisztázását, vagy legalább felelevenítését... Az új jogi helyzetben az egyházi jogállás többé nem lesz a vallási közösségek általános szervezeti formája, amelynek elnyerése a feltételek teljesítése esetén garantált. Az „egyház” státusz a jövőben diszkrecionális politikai döntés alapján lesz elérhető – tehát a vallási közösségek sokasága, talán többsége, a vallásszabadság további garanciáira lesz utalva. Ezeknek kellene érvényesülniük az egyelőre csak megemlített egyesületi formákban is. Így tehát a vallásszabadság alapjoga szemszögéből a meghozott sarkalatos törvény legföljebb torzó. Minisztériumi részről ugyan a folytatást ígérik – csakhogy a kocka már el van vetve. Az alkotmányos kultúrát és értékeket nézve éppolyan vakon, mint a kockajátékban. Az egyházak 96 százaléka egy hónap múlva elveszti jogállását, miközben a folytatásra, vagyis az egyesületi formában folyó közösségi vallásgyakorlás jogi tartalmára nézve még az elképzelés nyomaival sem találkozhatunk, sem politikai megnyilvánulásokban, sem a már benyújtott egyesületi törvényjavaslatban. Pedig alapvető alkotmányossági kérdés, hogy milyen, pontosabban mekkora különbségek tehetők a közösségi vallásgyakorlás számára felkínált jogi formák, különösen az egyház és a többiek között... Az, hogy Magyarország jogállam, ténymegállapítás és program egyszerre. Fenntartásán szakadatlanul működni kell. Hiszen – mint az Alkotmánybíróság kifejtette – nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lennie az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá. Az „alkotmányos
DR. SÓLYOM LÁSZLÓ az Alkotmánybíróság volt elnöke a Magyar Köztársaság volt elnöke
valóság” tehát sokkal több, mint az alkotmány betűje; az alkotmányos kultúra az, ami élteti az alkotmányt. Ennek része az emberek mindennapi tapasztalata az alkotmány érvényesüléséről, lehetőségük az alkotmányosság kikényszerítésére; része az állam alkotmánytisztelő magatartása, és része az állandó elméleti reflexió is a helyzetre. Az alkotmányos demokrácia egy ország együttes teljesítménye. Ezért megnő a civil társadalom és a társadalomtudomány felelőssége is, ha az állam nem a kialakult alkotmányos kultúrával összhangban cselekszik. Ez a konferencia ennek a felelősségnek jegyében zajlott. A jog, a történelem, a politikatudomány, a filozófia és a teológia tudományának művelői értekeztek a vallásszabadságról és az egyházakról szóló törvényhozás alkotmányos lehetőségeiről, történetéről, társadalmi feltételeiről, teológiai vonatkozásairól. Mindennek a vallásszabadságról szóló, és ezen belül az egyházügyi törvények előkészítése során, annak részeként kellett volna lezajlania. Akkor talán nem uralná az előadásokat a kritikai él. Hogy a jogos bírálatok, és fontos felvetések közül lesz-e valaminek is foganatja, nem tudhatjuk. De ennek a tanácskozásnak a jelentősége és érdeme elsősorban magában a megszólalás tényében és annak színvonalában rejlik. A jövő tétje, hogy alkotmányos kultúránk minél gyakrabban, és szakmailag hitelesen hallassa hangját, hiszen ez az a közeg, amelybe az új alaptörvény belekerül. Kölcsönösen fogják alakítani egymást, és meghatározni Magyarország alkotmányos klímáját. E kultúra folyamatossága tehát nem a napi sikertől függ. A jogi szakma becsületére válik, hogy az alkotmányozás idején, hozzáférhető szöveg hiányában is, legalább az alapvető elvi kérdéseket tárgyalta, elvi tiltásokat és továbbfejlesztési lehetőségeket fogalmazott meg. Ezzel meghatározott és széles körben ismertté tett olyan elvi alapokat, amelyek eligazítanak az új alkotmányhoz való hozzáállásban. Ehhez hasonló szerepe van ennek a konferenciának is.
Tehát még a törvény meghozása után is fontos gyakorlati hatása van a tanácskozásnak, mivel az alkotmányos kultúra fennmaradásához járul hozzá. Közvetlen haszon sem kizárt, hiszen ha a kocka az „egyház” jogi formájára nézve el is van vetve, a közösségi vallásgyakorlás jogában még sok dobás van hátra. Sokrétű leckét kínált ez a konferencia. Történeti leckét arra nézve, milyen külgazdasági és külpolitikai érdekek mozgatták a Kádár-korban szintén diszkrecionális egyház-bejegyzést... Ez a tanácskozás is többször foglalkozott a társadalmi változások és az állam szerepe átalakulásának hatásával az egyházakra és vallási intézményekre. Ami „vívmány” volt a 19. században, miért lenne ma kiindulópont, amikor más a társadalmi közeg, mások és megsokasodtak a szereplők. Vajon nem a változások irányát kellene figyelni és értékeinket arra tekintettel biztosítani? Üdítő másfelől, hogy ez a széles felekezeti és szakmai alapú tanácskozás foglalkozott az egyházak állami támogatásával, noha ez volt az annakidején az Alkotmánybíróság elé került ügyek fő témája, s az új törvényben is, a voltaképpen nem is egyházspecifikus működési szabályok mellett erről szólnak a csak az egyházaknak szóló rendelkezések... A konferencia rámutatott a neuralgikus pontokra: az egyházi jogállás tisztán politikai döntésre utalása éppen olyan aggályos, mint az „egyház” elnevezés tiltása más vallási közösségek számára. Fontos, hogy az alkotmányos kultúra hangja kihallatsszon a konferenciatermekből, írásban is fennmaradjon, terjedjen és hasson.
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
24
VALLÁSSZABADSÁG KONFERENCIAKÖTET KÖNYVBEMUTATÓ RENDEZVÉNY A vallásszabadsági konferencia előadásaiból kötetet szerkesztettünk, amelynek nyilvános bemutatóját december 20-án tartottuk. A konferenciakötet értékelése mellett sok vélemény elhangzott az egyházügyi törvényről, az Alkotmánybíróság döntéséről, és a továbblépés lehetőségeiről is. DR. KARASSZON ISTVÁN minden szerző előadásait összegezve megállapította: „a kötet szélesen terít, olyan tanulmányok vannak ebben a könyvben, amelyek reprezentatívnak tekinthetők valamennyi terület művelői számára, s így valóban kerek, egész az, amit kezünkbe vehetünk.” DR. SÓLYOM LÁSZLÓ úr nagyon őszintén és megalkuvás nélkül fejtette ki véleményét. Ennek összegzése: a törvényalkotás folyamata az állatorvosi lóhoz hasonlított, eredménye pedig az lett, hogy a parlament átvette a korábbi Állami Egyházügyi Hivatal szerepét. DR. BÖLCSKEI GUSZTÁV református püspök, DR. GÁNCS PÉTER evangélikus püspök, DR. MÉSZÁROS KÁLMÁN baptista elnök szintén kifejtették, hogy több kérelmet nyújtottak be a kormányhoz, kiállva a kisebb egyházak mellett, de ezekre választ nem kaptak. ÓCSAI TAMÁS, adventista elnök a közös ima jelentőségét hangsúlyozta. Az összefoglaló kötet jó hivatkozási alap és kiváló eszköz lesz a további érvelésre, valamint reményeink szerint majd egy új törvény megalkotására. Dr. Sólyom László volt alkotmánybírósági és köztársasági elnök
Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök
Dr. Gáncs Péter evangélikus püspök
Dr. Mészáros Kálmán baptista elnök
A KONFERENCIAKÖTET KÖNYVBEMUTATÓ RENDEZVÉNYÉN ELHANGZOTT ÉRTÉKELÉSEK, VÉLEMÉNYEK, HOZZÁSZÓLÁSOK MEGHALLGATHATÓK WEBOLDALUNKON: WWW.ADVENTISTA.HU/TEREZVAROS
- VALLÁSSZABADSÁG
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a lelkiismereti-és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény (Ehtv.) közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Ezt követően december 30-án a Parlament újból elfogadta az egyházügyi törvényt úgy, hogy tartalmi szempontból változatlanul továbbra is a politikusok döntenek az egyházzá nyilvánításról, a Magyar Tudományos Akadémia vizsgálata után, az illetékes parlementi bizottság javaslata alapján. Számos ellentmondó információk hangzanak el az egyházak részéről a folyamatban lévő egyházi elismerésekkel kapcsolatban, miszerint a parlament egyházügyi bizottsága olyan beadványokat is elismerési kérelemnek vett, amelyekben egyházi vezetők bírálták a kormánypártok által elfogadott korábbi jogszabályt.
Ócsai Tamás adventista unióelnök
A rendezvény vendégei és felszólalói: Dr. Karasszon István, Dr. Sólyom László, Dr. Gáncs Péter, Dr. Bölcskei Gusztáv, Dr. Mészáros Kálmán, Ócsai Tamás
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
25
VALLÁSSZABADSÁG
VÉLEMÉNYEK A KONFERENCIÁRÓL Hetednapi Adventista Egyház Magyarországi Uniója Ócsai Tamás elnök Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy ezen az elektronikus úton gratuláljak az Ön által elnökölt egyház hétfői konferenciájához, amely a vallásszabadság problémakörét tárgyalta. Mint a téma egyik hazai kutatója nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen és magam is előadást tarthattam rajta. Nagy öröm volt mindannyiunk számára, hogy a tudományosság magas színvonala és az országunk iránti pozitív elköteleződés jellemezte a rendezvényt. Nem csak a magam nevében mondhatom, hogy a szervezők mesterien oldottak meg minden feladatot és tették lehetővé a témára való teljes koncentrálást. Bizton állíthatom, hogy ez a konferencia, annak célkitűzései, tartalmai és eredményei jelentősen hozzájárultak a téma különböző dimenzióinak feltárásához és alappal remélhetjük, hogy a vallási és civil terület felelősei a döntés-előkészítési folyamatokban egyaránt támaszkodhatnak az ott elhangzottakra. Még egyszer kérem, engedje meg, hogy kifejezzem köszönetemet és elismerésemet! Munkájához pedig kívánok sok erőt és sok olyan kiváló munkatársat, mint akiket a konferencia kapcsán megismerhettem! Őszinte nagyrabecsüléssel, Prof. DDr. habil. Máté-Tóth András akadémikus, valláskutató, tanszékvezető egyetemi tanár Tisztelt Gyülekezet! Köszönjük a meghívást erre az igazán színvonalas konferenciára. Államtitkár urat már tájékoztattam a konferenciáról. Isten gazdag áldását kívánom Önökre! Tisztelettel: Dr. Ormóshegyi Zoltán Közigazgatási és Igazságügyi MinisztériumEgyházügyi Államtitkárság, államtitkár személyi titkára Kedves Kollégák! Szeretném én is kifejezni hálámat és elismerésemet a tegnapi konferenciáért. Önöknek sikerült a témában releváns legrangosabb magyar szakértőket megnyerni előadásra, akik átérezvén a vallási törvény által kialakult helyzetet, igen komoly és megalapozott elemzésekkel gazdagították a konferenciát. Csak bízhatunk benne, hogy a szakszerű és szelíd, ám annál egyértelműbb üzenet eljut az illetékesekhez. Még egyszer köszönet és elismerés: Prof. DDr. habil. Máté-Tóth András, akadémikus, valláskutató, tanszékvezető egyetemi tanár Ismételten szeretném megköszönni a gondosan előkészített és kitűnően megzszervezett konferenciát! Segítségeteket köszönve, baráti üdvözlettel: Dr. Rixer Ádám Károli Gáspár Református Egyetem, ÁJK tanszékvezető egyetemi docens
26
A konferencia valóban jó és hiteles volt. Üdvözlettel: Dr. Kukorelli István ELTE, egyetemi tanár, volt alkotmánybíró Kedves Testvérek! Gratulálok a remek konferenciához, köszönöm a testvéries vendéglátást, a testi-lelki finomságokat. Már sok mindenkinek meséltem a konferenciáról! Köszönettel és szeretettel: Kamarás István OJD, író, szociológus, akadémiai doktor Kedves Adventista Testvéreim! Nagyon köszönöm a meghívást és a mai sok fontos és szép élményekkel teli konferenciát. Majechrzak Rudolf Magyarországi Új Apostoli Egyház elnöke Köszönöm a konferenciára szóló meghívást. Valóban a lényegről szóló és talán még a törvényalkotók számára is tanulságos előadások hangzottak el, - habár sajnos, post festa. Áldott karácsonyra készülést, szeretettel: Dr. Szűcs Ferenc Károli Gáspár Református egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, volt rektor
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
Tisztelt Elnök Úr, kedves Kollégák! Köszönöm a lehetőséget, hogy előadóként részt vehettem a színvonalas konferencián, remélem, hogy az elhangzottaknak lesz visszhangja, hozadéka a későbbiekben, bár a 2011. évi C. törvény elfogadása után mindezt legfeljebb utólagos értelmiségi töprengéseknek tekinthetjük. Abban sem vagyok biztos, hogy ha bezáratnánk egy szállodába, jó törvényt tudnánk alkotni, legfeljebb abban, hogy jobbat, mint ami bekerült a Corpus Jurisba. Úgy gondolom, hogy jó lenne közzétenni az elhangzottakat, illetve folytatni később az állam-egyház viszony aktuális kérdéseit boncolgató konferenciát, akár ugyanebben, akár szélesebb körben. Fontosnak vélem ugyanis, hogy a törvény januári életbe lépését követően akár rövidtávon is megnézzük a hatásait, visszhangjait. A törvénnyel kapcsolatos reflexiók nyilvános megvitatása nagyon fontos azért, hogy a jelen és a jövő politikaformálóit szembesítsük olyan szakmai szempontokkal, amelyek teljes körű figyelembevétele a mostani törvény előkészítés során nem történt meg. (Gondolok például Szigeti Jenő remek füzetére, amelyet a konferencián kaphattunk.) Még egy: csak hazaérkezésem után értesültem Iványi Gábor (Magyar Evangéliumi Testvérközösség) nyílt leveléről, amely - tudtommal - nem került ismertetésre a konferencián, ezt a magam részéről azért sajnálom. Az általa megfogalmazott vélemény ugyanis szintén egy nagyon fontos reflexió mindarra, ami az idén egyházügyi törvénykezés területén történt hazánkban, és amelynek talán hosszabb távú következményei lesznek, mint amit most csak feltételezni tudunk. Még egyszer megközszönve a lehetőséget, barátsággal köszöntelek kedves Mindannyiótokat: Dr. Fazekas Csaba Miskolci Egyetem, BTK egyetemi docens Hadd köszönjem meg a hétfői konferencia-meghívásotokat. Nagyon érdekes, izgalmas volt, és sokat tanultam belőle. Szeretném ezt az írást párhuzamosan valahol máshol is megjelentetni, mert azt gondolom, jó, ha más területen forgolódókat is elér. Sok üdvözlettel: Dr. Hubai Péter, református lelkész, Wesley János Főiskola egyetemi tanára
VALLÁSSZABADSÁG Őszinte szívvel szeretném megköszönni, hogy meghívtak bennünket is erre a konferenciára! Valóban a felszólalók és az előadásaik higgadt, nyugodt és átlátható, bölcs módon ajánlották fel a segítségüket a kormánynak. Imádkozom, hogy meghallják a jogalkotók és tudjanak alázatos szívvel fordulni ehhez az isteni jobbhoz, melyet a konferencia nyújtott. Valamint azt is, hogy mindenki felé kifejezték a segítőkészséget és felkarolták az összes „14-en” kívül rekedteket. Isten áldja Önöket és a munkájukat! Ha szerveznek a továbbiakban ehhez hasonló rendezvényeket, akkor számíthatnak ránk! A további együttműködés reményében! Üdvözlettel: Krebsz Tibor elnök Egyesítő Egyház A konferencia megszervezése és lebonyolítása által a Terézvárosi Gyülekezet nagyon pozitív, sőt vonzó képet alkotott az Adventista Egyházról. Mindezen felül a konferencia által egy ajtó nyílt meg az adventisták számára, hogy a vallásszabadság ügye által még világosabban hirdessék az evangéliumot az embereknek. Úgy érzem, hogy Isten gazdagon megáldotta a konferenciát. A végidőben az adventistáknak magasan kell tartaniuk az igazság zászlaját. Jó olyan emberekkel dolgozni, akik nem az emberektől félnek, hanem Istent félik. Sinka Attila
NAGYON KÖSZÖNJÜK MINDENKI AKTÍV KÖZREMŰKÖDÉSÉT A KONFERENCIA ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN, SZERVEZÉSBEN, A VENDÉGLÁTÁSBAN, RENDEZÉSBEN, KÓRUSSZOLGÁLATBAN ÉS A SZEMÉLYES RÉSZVÉTELBEN EGYARÁNT!
EZ VALÓDI
CSAPATMUNKA VOLT, ÖSSZETARTÁS A RENDKÍVÜLI KÖRÜLMÉNYEK ELLENÉRE.
A konferenciát terveink szerint élőben közvetítettük volna, azonban az egyházi szerver nem volt hozzáférhető, így a váratlan technikai helyzetben csak a délutáni programot tudtuk láthatóvá tenni a Kontakt Rádió szerverén keresztül. Ezúton is szíves elnézést kérünk!
Konferencia kiadványok
INFORMÁCIÓK EGY HELYEN
A konferencián elhangzott előadások teljes anyagát a KONFERENCIAKÖTET tartalmazza, mely gyülekezetünk elérhetőségein megrendelhető.
http://www.facebook.com/ vallasszabadsag KAPCSOLÓDJ BE TE IS ÉS OSSZD MEG ISMERŐSEIDDEL A VALLÁSSZABADSÁGI OLDAL INFORMÁCIÓT!
Az Egyházügyi, vallásszabadsági tudományos konferencia előadásairól készült video felvételek, illetve hangfelvételek megnézhetők, meghallgathatók, illetve letölthetők honlapunkról:
www.adventista.hu/terezvaros
A „BOLDOG ÉLET” ALAPÍTVÁNY kiadásában megjelenet dr. Szigeti Jenő: Hűség Istenhez - jóakarat az emberhez - Széljegyzetek egy törvény margójára c. kiadványa, mely gyülekezetünk elérhetőségeink megrendelhető.
VALLÁSSZABADSÁG menüpont 80 hivatkozást gyűjtöttünk össze: - nyilatkozatok, - jogszabályok, - vélemények, - állásfoglalások, - beadványok, - tiltakozások, - hírek, - külföldi sajtóvélemények (angol nyelven). AZ egyházügyi konferencia a „BOLDOG ÉLET” ALAPÍTVÁNY szervezésében került megrendezésre, a TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET aktív támogatásával és közreműködésével. Annak ellenére, hogy előzetesen tájékoztattuk egyházunk vezetőjét a konferencia terveiről, illetve felkértük a konferencia megrendezésére, ez az együttműködés végül is nem jött létre. Hasonlóképpen sajnáljuk, hogy az Unió és a Divízió visszatartotta az IRLA nemzetközi vallásszabadsági szervezet előzetesen már kijelölt megbízottjának, dr. Ganoune Diop-nak részvételét e kiemelkedően fontos vallásszabadsági rendezvényen. Ugyanakkor az IRLA korábbi nyilatkozataiban és diplomáciai kapcsolatotokon keresztül több alkalommal aggodalmának adott hangot a magyar egyházügyi helyzettel kapcsolatban.
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
27
HITVALLÁS ISTEN IGÉJE, A KERESZTÉNY VALLÁS TANÍTÁSA,
A Biblia, vagy az Alaptörvény? Melyik áll a másik felett?
VAGY AZ EMBEREK ÁLTAL ALKOTOTT IDŐLEGES SZABÁLYOK IRÁNYÍTSÁK ELSŐDLEGESEN ÉLETÜNKET?
MELYIK SZABÁLY KORLÁTOZZA BE A MÁSIKAT? EZ A VALLÁSSZABADSÁG KÉRDÉSÉNEK LÉNYEGE.
Az újra regisztrálásért, avagy az egyházként való elismertetésért folyamodás nem állampolgári kötelesség, hanem felkínált lehetőség. Nem minősül állampolgári engedetlenségnek, ha egy vallási közösség úgy dönt, hogy nem folyamodik ezért. Ez még nem jelent illegalitásba vonulást, vagy ellenállás kinyilvánítását a kormánnyal szemben. Az a kérdés, hogy az adventisták a Biblia tanításaihoz, az Isten parancsolataihoz és a Jézus hitéhez ragaszkodnak, vagy az eddig kedvezményezett 14 egyházzal egy kategóriába akarnak kerülni minden áron - és milyen áron?
A 2011. évi C. tv. 7. § (3) bekezdése szerint: Az egyház kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat, amely az Alaptörvénnyel nem ellentétes, jogszabályba nem ütközik, nem sérti más közösségek jogait és szabadságát, valamint az emberi méltóságot. Az egyházzá minősítés lényegi követelményének való megfelelés első olvasatra látszólag semmi olyat nem tartalmaz, ami adventista identitásunkat, küldetésünket hátrányosan érintené. E súlyos tévedés felismeréséhez azonban ismerni kell a kötelezettségvállalás valós tartalmát, amihez az új magyar ALAPTÖRVÉNY és benne a NEMZETI HITVALLÁS alapos, biblikus elemzése vezet el, mely szerint:
„Minden földi ember döntést kell hozzon, vagy az igaz, vagy a hamis háromság mellett” (Jon Paulien)
Az alapproblémát nem az egyházügyi törvény generálja, hanem az új alkotmány (Alaptörvény). Az egyházzá minősítéshez szükséges „hűségeskü” szövege, követelménye sem formailag, sem tartalmilag nem vállalható, amennyiben komolyan vesszük Jézus felszólítását: „Legyen a ti beszédetek úgy-úgy, nemnem, ami pedig ezeken kívül van, az a Gonosztól van.” (Mt. 5,37). Nem az a fő probléma, hogy nyilatkozatot kell tenni, hanem az, hogy abban a 89’-es alkotmányban nem lévő, tartalmában attól alapvetően eltérő hatalmi jelképre és a különböző vallási hagyományok tiszteletére kell hűségnyilatkozatot tenni. Az új egyházügyi törvény tehát csak az új Alaptörvényből következő célirányos, logikus állami jogi szabályozás. Az egyházzá minősítés kérelmezése, vagy elfogadása a lelkiismereti szabadság szempontjából is elfogadhatatlan az alábbiak miatt: Azoknak az egyházaknak, amelyeknek az állam az 1990. évi IV. törvény alapján korábban biztosította ezt a státuszt, de az új egyházügyi törvény most ettől megfosztotta, lehetőségük van arra, hogy az előírt módon és formában kérjék egyházzá minősítésüket az Országgyűléstől, mint törvényhozói hatalomtól.
28
„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” A „Szent Korona tisztelete” azt jelenti, hogy elismerjük: a pápa - mint Krisztus helytartója - minden hatalom, a világi hatalom birtokosa is, Isten akaratából ő adományozhat tetszése szerint hatalmat a földi uralkodóknak is. Ez egyben elbitorlása és ezáltal tagadása annak, hogy Isten dönt és állít királyokat (Dn 2:21). Az Alaptörvény irányadó bevezetése továbbá rögzíti: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait”. A nemzetmegtartó szerepnek történelmi alapja olyan aspektusban van, hogy csak azért maradhattunk meg magyarként Európában, mert elfogadtuk a pápai koronát. Értelemszerűen az igaz kereszténységnek nincs ilyen szerepe. A kereszténység ilyen tartalmú megjelenítése Isten végtelen kegyelmének háttérbe szorítását jelenti. Nagyon lényeges, hogy nem a Biblia tanításait kell becsülni, megtartani, hanem a hagyományokat, nyilván azokat, ame-
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
lyek az államalapításból, a nemzetmegtartó szerepből adódnak. Ezek pedig elsődlegesen a katolikus hagyományok. Ha tehát nyilatkozunk arról, hogy az Alaptörvénnyel nem ellentétes a tevékenységünk, akkor ezzel elkötelezzük magunkat „a keresztény állam, vagy nemzet” és a vallási pluralizmus (több egyenlő értékű vallási igazság létezése) bibliaellenes eszméi mellett. (Forrás: Menyhért István tanulmánya)
Mit jelent az elismertetés? Az egyházügyi törvény új változatának 7. paragrafusában változatlanul ott szerepel az eddig már elismert egyházakra is vonatkozó kitétel: „Az egyház kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat, amely az Alaptörvénnyel nem ellentétes.” Tehát nyilatkozattétel híján sem bújhatnánk ki ez alól az elkötelezettség alól. Ráadásul itt még szigorúbb a megfogalmazás, illetve az elvárás: „kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat…” Veszedelmes csapda van tehát elrejtve az egyházügyi törvény új változatában is. Röviden - csak a legfontosabbakra szorítkozva - rámutatunk arra, hogy miért nem vállalhatjuk azt, hogy „vallási tevékenységünk” - vagyis a missziónk, az igehirdetésünk, a tanításunk (szóban és írásban) - „nem ellentétes az Alaptörvénnyel”. Az Alaptörvény tartalmazza ezt a kijelentést: „becsüljük Országunk különböző vallási hagyományait” (preambulum). Ez azt jelenti, hogy minden vallási hagyományt - beleértve a katolikus egyház tanításait, szertartásait - mi becsüljük, ennek megfelelően semmiféle kritikával nem illetjük tanításunkban és irodalmunkban. Ez gyakorlatilag a második angyali üzenet megtagadását jelenti és egyfajta ökumenikus elkötelezettséget. Az Alaptörvény VII. cikkének 2. bekezdése szerint „az állam közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal”. Hasonlóképpen szól a 2011. december 30-i megújított egyházügyi törvény arról, hogy „kölcsönös előnyökön alapuló
HITVALLÁS együttmunkálkodásnak” kell érvényesülnie az állam és az egyházak között (a törvény preambulumából). Az állam és az egyház szétválasztása sarkalatos bibliai alapelv Jézus kijelentése szerint: „Adjátok meg ami a császáré a császárnak, és ami az Istené az Istennek” (Mt 22:21), „az én országom nem evilágból való” (Jn 18:36). A próféciák tragikus bukásnak minősítik a konstantinuszi fordulatot, amikor a 4. század elején a keresztény egyház szövetségre lépett az állammal. Márpedig a törvény félreérthetetlenül, szó szerint, „együttműködésről, együttmunkálkodásról„ beszél. A Szentírás jelképes beszéddel „paráznaságnak” nevezi az efféle szövetségi kapcsolatot (Jak 4:4; Jel. 17:1-2). Az elismerést politikai testülettől, a Parlamenttől kell kérni, ami megint csak az állam és az egyház összeolvasztását jelenti, illetve ennek az elfogadását a magunk részéről. A középkorban cezaropapizmus-nak nevezték ezt, vagyis olyan rendszernek, amikor a császár főpapi funkciót gyakorol az egyház fölött. Ma ez azt jelenti, hogy az állam felügyeletet gyakorol a vallások felett, és kiosztja, vagy megtagadja az egyházként való elismerést. Márpedig az egyháznak egyedül Krisztus a feje. A Szentírással teljességgel összeegyezhetetlen az, hogy Krisztus gyülekezete politikai testülettől kérje azt, hogy ismerje el egyháznak. Az egyház, - újszövetségi fogalma szerint (ekklészia = kihívottak közössége) – elsődlegesen nem valamely szervezetben, vagy intézményben ölt testet, hanem a hívők Krisztussal és egymással való szeretet-közösségében. Továbbá egy testként való áldozatkész együttmunkálkodásukban az emberek megmentéséért. Mindannyiunknak mérlegelnünk kell, hogy világos-e, egyértelmű-e a fentiekben vázolt igei útmutatás a folyamodjunk, vagy ne folyamodjunk egyházi elismerésért kérdésben. Ha egyértelmű, akkor nem viselkedhetünk úgy, mint Bálám, aki az Úr világos kijelentése után is ezt mondta a midianita követeknek: „Mindazonáltal… hadd tudjam meg, hogy mit szól ismét az Úr nékem” (4Móz 22,18-20). Nem kérhetünk Istentől külön, további jeleket, vagy feleletet olyan kérdésben, amire vonatkozóan az Úr világosan kijelentette akaratát Igéje által. (Vankó Zsuzsa)
AZ EGYHÁZI STÁTUSZT NEM KÉRNI KELL, HANEM ÉLNI Az egyház Krisztus teste, Krisztus követőinek organikus közössége. Egyetlen politikai képződmény sem foszthatja meg ettől. Az egyházi státuszt nem kérni kell, hanem élni. Nem a Parlament hatásköre megállapítani, ki az egyház és ki nem az. A Parlament csak arról dönthet, hogy társadalmilag hasznosnak, támogatandónak tartja-e vagy sem. Az egyház Krisztusnak elkötelezett organizmus és nem a politika által engedélyezett, vagy elutasított egyesület. Ez hitelvi kérdés, amihez mint biblikusan gondolkodó keresztényeknek ragaszkodnunk kell. Törekedni kell mindnyájunknak arra, hogy ezt szóban és magatartásban is határozottan képviseljük a társadalomban. Ha az egyházat rabságba ejti bármilyen előjelű, pártállású politikai hatalom, az egyház képtelen hivatását betölteni. Ezért az állam és az egyház szétválasztásának alapelve azt követeli, hogy az egyház ne az államból, az állam kegyeiért hódolva éljen, ne is az leygyen létének értelme, hogy valamilyen politikai hamis vallás érdekeit szolgálja, hanem szolgálja szabadon az Ige által szabaddá tett lelkiismerettel a társadalom javát. A jövőben ezen az alapon kell egyértelműen megfogalmazni egyházunk társadalmi szerepét. (Szigeti Jenő)
LELKÉSZEK! ÉS AZ EGÉSZ GYÜLEKEZET! Gondoljátok meg kedves testvéreim, hogy népe van az Úrnak, választott népe, tulajdon egyháza, erős vára, melyet fenntart, ebben a bűn verte, lázadó világban: TEKINTÉLYE ÉS TÖRVÉNYADÓJA GYANÁNT EZ AZ EGYHÁZ CSAK ŐT ISMERJE EL!
Sátán szövetségeseinek, egyházainak se szeri, se száma: Krisztus nevezi őket Sátán zsinagógájának, mert tagjai: a bűn fiai. Sátán egyházának tagjai állandóan azon dolgoznak, hogy lerázzák magukról Isten törvényét, s hogy elhomályosítsák, összekuszálják a különbséget a jó és a rossz között. Sátán erőteljesen dolgozik az engedetlenekben és általuk, hogy árulást és a hitehagyást igazságnak és hűségnek tüntessék fel. És éppen korszakunkban működik sátáni ihletésének ereje és készíti élő ügyvivőit, hogy véghezvigyék nagy lázadásukat Isten ellen, melyet a mennyben kezdtek meg.
VILÁGOS, HATÁROZOTT KÜLÖNBSÉGEK Éppen napjainkban öltözködjék fel az egyház szép öltönyébe: „Krisztus életzszentségébe.” Állítsuk helyre s mutassuk be a világos, határozott különbséget a világ előtt: lobogtassuk fennen Isten parancsolatait és Jézus hitét. Lássák meg a szentség szépségét, természetes fényében: ellentétben a hűtlenek torzult sötétségével, akik lázadva eltértek Isten törvényétől. Így elismerjük törvényét, az ő kormányzatának alapzatát a mennyben és földi domíniumaiban. Tekintélyét határozottan és világosan tárjuk a világ elé: ne ismerjünk el semmilyen törvényt, mely Jehova törvényeivel ütközik. Ha Isten intézkedéseinek ellenére megengedjük, hogy a világ befolyásolja elhatározásainkat vagy tevékenységünket, akkor Isten terve vereséget szenved. Legyen az ürügy bármilyen tetszetős, ám ha a gyülekezet ingadozik, hűtlenségét feljegyzik a menny könyveiben, nevezetesen, hogy legszentebb megbízatásait elárulta, tehát árulója Krisztus országának. Az egyháznak szilárdan és határozottan kell ragaszkodnia elveihez, és pedig az egész mennyei világegyetem és e világ országai előtt. Állhatatos hűsége, mellyel Isten törvényének tiszteletét és szentségét őrzi még e világ figyelmét és csodálatát is felkelti: jó cselekedeteit szemlélve sokan dicsőíteni fogják mennyei Atyánkat. Akik hívek és őszinték, a menny elismerését, pecsétét hordják magukon, - s nem földi uralkodókét. Lássák meg az emberek, hogy kik a Krisztus tanítványai: s majd egykor megismerik őket, amikor a dicsőség koronáját hordják. (Ellen Gould White)
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
29
HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK KIRILL PÁTRIÁRKA A HETI SZOMBATI NYUGALOMNAPRÓL - BIBLEPRAVDA.COM 2011.12.05. Kirill, Moszkva és Minden Oroszok Pátriárkája az egész keresztény világ számára fontos bejelentést tett. Miközben sok protestáns vezető azt a képtelen eretnekséget hangoztatja, hogy Isten Tízparan-csolata érvénytelen, a Pátriárka rámutatott, milyen nagy szüksége van az embernek a heti megnyugvásra, pihenésre, s hogy valójában Isten erre a szomMindenki számára ismeretes Isten negyedik parancsolata a heti nyugalomnapról – „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt”. Ám évszázadok óta folyik a vita e parancsolattal kapcsolatban. Szükséges-e az ember számára a heti szombati nyugalom? Melyik napot szentelte meg Isten és hívott arra minket, hogy megemlékezzünk róla – a szombatot, vagy a vasárnapot? Érvényes-e ez a parancsolat a XXI. században is? Először is, a heti nyugalomról szóló parancsolat „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt” – Isten Tízparancsolatának egyike, amely ugyanolyan mint a „Ne paráználkodjál”, „Ne lopj”, „Tiszteld atyádat és anyádat”. A heti szombati nyugalom figyelmen kívül hagyása feltétlenül olyan következményekhez vezet, amelyek nem kívánatosak – elveszítjük egészségünket, kórházba kerülünk. Nem jobb-e követni Isten tanácsát a munka és pihenés különválasztását illetően? Megemlékezni a szombatnapról, hogy megszenteljük azt? A keresztények számára fontos emlékezni arra, hogy az Úr szokás szerint szombatot ünnepelt (Lukács 4,16), és azt tanította, hogy Isten parancsolata felette áll az emberi hagyománynak (Máté 15,3). Figyelemre méltó, hogy a modern „nyugati” hagyomány törvényeskedésnek tekinti Isten parancsolatainak megtartását, míg a Szentírás a parancsolatok áthágását törvénytelenségnek nevezi. Isten Fia kijelentette, hogy nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy betöltse és felmagasztalja (Máté 5,17-18; Ézsaiás 42,21). Az apostolok szintén szokás szerint szombatot ünnepeltek (Apostolok cselekedetei 16,13). Az Isten egyházába tartozó szentek bibliai ismérve a Jézus Krisztusban való hit és Isten mind a tíz parancsolatának megtartása (Jelenések 12,17; 14,12). Másodszor, Isten azt parancsolta, hogy a szombat napját szenteljük meg és ne a vasárnapot. A teológusok előtt ismeretes, hogy a Szentírásban nincs isteni parancs arra, hogy a vasárnapot, a hét első napját kell megszentelni. Miért az első nap? Mind a négy evangélium arról beszél, hogy Krisztus a hét első napján támadt fel, vagyis vasárnap. Isten azonban a hetedik napot szentelte meg (a görögben „különítette el”), mint nyugalomnapot (1Mózes 2,2-3). Így pihenni lehet vasárnapon csakúgy, mint a hét bármely más napján. Ám megszentelni a vasárnapot, vagyis bűnnek tartani azt, amikor valaki ezen a napon a mindennapi munkáját végzi, nemcsak hogy értelmetlen, lévén semmilyen bibliai alapja nincsen, de egyenesen Isten Tízparancsolata negyedik parancsolatának a megrontását jelenti. És végül, ami Isten Tízparancsolatát illeti, a Biblia határozottan kijelenti – „a bűn ismerete a törvény által van” (Róma 3,20; 7,7). Ez pedig azt jelenti, hogy bűnt követünk el, ha megtagadjuk az Isten törvényének való engedelmességet. És ez nemcsak a paráznaságot vagy a lopást érinti, hanem azt is, hogyan viszonyulunk a szombatnaphoz. Megemlékezünk róla, vagy figyelmen kívül hagyjuk Isten rendelését és ezzel együtt közömbössé válik számunkra egészségünk és jólétünk is? (Forrás: biblepravda.com, YouTube - video)
30
ÍGY OLDHATNÁ MEG A
VATIKÁN
A VÁLSÁGOT
XVI. Benedek pápa jelentős teret szánt az anyagi kérdéseknek karácsonyi beszédében. Az „üzletek ünnepével” szemben az alázatot és a szeretetet hirdették. A Vatikán korábban is megszólalt a válsággal kapcsolatos anyagi kérdésekben, egy új, nemzetek feletti világbankot javasolva. Ebben akár a Vatikán is szerepet vállalhatna, hiszen gigantikus likvid vagyonából az eurózóna összes államának adósságát ki lehetne fizetni. Korábban a Vatikán, más kontextusban ugyan, de szintén megszólalt a válsággal kapcsolatos anyagi kérdésekben, a nemzetközi pénzügyi és monetáris rendszerek reformját javasolva. A pápai állam Igazság és Béke Tanácsának októberben kiadott dokumentuma szerint a jelenleg működő pénzügyi intézmények elavultak és gyakran nem elég hatékonyak a válságok kezelésében. A szöveg elítéli a „piac bálványozását” és a „neoliberális gondolkodást”, amely csak technikai megoldásokat keres a gazdasági nehézségekre.Emiatt sürgetik egy világméretű jogosítványokkal rendelkező „legfelsőbb hatóság” létrehozását, amely dönthetne a globális gazdasági kérdésekben. A Vatikán javaslata szerint ez az intézmény – egyfajta „központi világbank” – kezdetben az ENSZ keretei között jönne létre, de később függetlenné válhatna. Ennek feladata lenne többek között biztosítani azt, hogy a fejlett országok ne éljenek viszsza a gyenge államokkal szembeni túlerejükkel. A Vatikán közleménye leszögezi: tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen lépés az egyes nemzetállamok hatalmának „fokozatos, és kiegyensúlyozott átadásával járna a világ és regionális hatalmi szervek számára”, de a pápai állam képviselői szerint erre „szükség van, különösen, hogy az emberi társadalom, a gazdaság és a technológia gyors változásai átlépnek a nemzeti határokon, amelyeket a globalizált világ már amúgy is nagyon meggyengített”. A közlemény nem tér ki arra, hogy ki finanszírozná az új központi világbank felállítását. Ebben akár a Vatikán is szerepet vállalhat, hiszen a pápai állam a világ egyik, ha nem éppen a legerősebb gazdasági szereplője. A Time magazin már 1965-ben mintegy 10-15 milliárd dollár értékűre becsülte a Vatikán likvid (a felbecsülhetetlen értékű ingatlanokat és szépművészeti alkotásokat nem tartalmazó) vagyonát. Ez az összeg ma, közel fél évszázaddal később egyes becslések szerint elérheti a 2000 milliárd dollárt. Ez az összeg – amelynek része a világ legnagyobb aranykészletének számító vatikáni kincstár tartaléka is – megfelel az Európai Unió teljes GDP-jének 10 százalékának. Nagyságrendjére jellemző, hogy már a feléből fedezni lehetne az euró zóna valamennyi eladósodott államának rendbetételét. (Forrás: MTI)
B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2012. január
Ócsai Sándor
Dr. Tokics I.
Erdélyi L.
Fekete István
Dr. Tokics I.
Dr. Szigeti J.
Ócsai Sándor
Fekete István
Dr. Tokics I.
Dr. Szigeti J.
Zarka Péter
Dr. Szigeti J.
Dr. Tokics I.
Január 6.
13.
20.
27.
Február 3.
10.
17.
24.
Március 2.
9.
16.
23.
30.
2012.
Jel 5:12
Isten a Megváltó
Kol:16
PILLANATKÉPEK ISTENRŐL Kezdetben
Téma
ELŐADÁSSOROZAT
Mt 28:19-20
Evangélium és tanúbizonyság
Jel 22:12
Visszajövetelének ígérete
Jer 31:3
Szerelmi történetek
Zsolt 27:4
Isten, a Művész
Jel 1:8
Az imádság ígérete
Jel 1:8
A Biblia és a történelem
1Móz 2:15
A Teremtő gondoskodása
Mk 2:27,28
A szombat Ura
Ézs 33:22
A törvényadó Isten
Zsolt 99:9
Isten szentsége
Préd 12:16
A kegyelem és az ítélet Istene
PÉNTEK ESTI Előadó
31.
24.
17.
10.
Március 3.
25.
18.
11.
Február 4.
28.
21.
14.
Január 7.
Erdélyi László
Dr. Szigeti J.
Dr. Tokics Imre
Hegyes-Horváth Géza Dr. Deák Judit
Dr. Tokics Imre
Ócsai Sándor
Horváth Péter
Dr. Szigeti J.
Ócsai Tamás Ősz-Farkas Ernő
Erdélyi László
Dr. Szigeti J.
Dr. Erdélyi L.
Dr. Tokics Imre
Zsid 11:33-38
Akikre nem volt méltó e világ
A Szentlélek, aki megfeddi a világot - Jn 16,8-14
Mt 8:5-13
Út a hit felé
Sáfársági nap
Mt 6:8b
Isten bölcsessége
A nagy küzdelem a személyes életünkben - Lk 13:24
Jn 9:1-13
A bennünk lakó kép ereje
1Kir 19:9-13
Mit csinálsz itt, Illés
Hitéleti konferencia
Zsid 11:23-27
Hősök a hitben
1Tim 3:14-17
ATF NAP - A teljes Írás hasznos…
Jel 3:20-22
"Akinek van füle, hallja…"
Mk 15:37-39
ÚRVACSORA - A passió története
Téma
ISTENTISZTELET
SZOLGÁLATI BEOSZTÁS
SZOMBAT DÉLELŐTTI Igehirdető
2012. I. NEGYEDÉVI
A Biblia igazsága
-
Dél-Erdélyi ET vezetősége
Erdélyi László és neje köszöntése 60. évi házassági évforduló alkalmából
Zsoltárok 23:6 vetítettképes előadás
Mt 26:29
A szőlőtőke termése
Jn 9:4
Roma misszió
Mt 6:33/a
"Keressétek először…"
Gecsemáné kert - Via Dolorosa
vetítettképes előadássorozat
Jézus lábnyomán - Bethánia JÉZUS LÁBNYOMÁN
vetítettképes előadássorozat
Boldogmondások hegye és Kapernaum JÉZUS LÁBNYOMÁN
vetítettképes előadássorozat
Bethlehem és Názáret JÉZUS LÁBNYOMÁN
vetítettképes előadássorozat
JÉZUS LÁBNYOMÁN
Kol 3:2
Az odafelvalókkal törődjetek
Zsid 10:35-37
Mennyi az a kevés idő?
Tokics Péter
Dr. Tokics Imre
Kárpáti P.
Fekete István
Rácz Zsolt
Ócsai Sándor
Dr. Szigeti Jenő
Dr. Tokics Imre
Dr. Tokics Imre
Dr. Tokics Imre
Szabó Ottó
Erdélyi László
SZOMBAT ESTI ÁHÍTAT Igehirdető Téma
A jövő Krisztusé C sak egy vallás van a világon,
S ez a krisztusi szeretet. Minden más: emberi találmány, Önérdek szülte hamis bálvány, Vagy délibáb és képzelet. Az Isten látja a jövendőt, De benne bízván, én tudom: Hogy csak győz itt minden önzésen, Farizeusmesterkedésen Az én szerelmes Krisztusom! A denevérek röpködése Az éjszakát nem nyújtja meg. Ne féljetek semmi sötéttől: A nap lehajlik bár az égről, Új, diadalmas útra megy! Akármilyen sötétben is járnánk: Hajnali víg dalt zengjetek! A gyűlölség múló, vak álom! Csak egy vallás van a világon, S ez a krisztusi szeretet! Szabolcska Mihály (Dalok hazulról c. kötetből )
ÚTRAVALÓ