GYÜLEKEZETI HÍRADÓ A TARTALOMBÓL: HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

JANUÁR

- 38. SZÁM

„MERT CSAK ÉN TUDOM, MI A TERVEM VELETEK - ÍGY SZÓL AZ ÚR;

IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ - 2011.

A TARTALOMBÓL: Isten megígért ajándéka A szavak tettekké válnak Megérteni a korai esőt Média evangélizáció A konfliktusok nélküli gyülekezet - halott Amikor Isten szól Jeruzsálemtől vasárnapig - a vallásszabadság aktuális kérdései - ...REMÉNYTELJES JÖVŐT ADOK NEKTEK.”

H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: Növekedjetek a hitben és a reménységben Események

3 4

Generál konferencia Isten megígért ajándéka

6

Elkötelezettség és felhívás

8

Gyermekiskolai ünnepély

Felhívás Dr. Erdélyi László: A szavak tettekké válnak

9

Közösség Megérteni a korai esőt

10

Gyülekezet A megújulás és reformáció tervei a 2011. évre

12

Misszió Média evangélizáció

13

Erdélyi László: Írd meg! Olvasd el! Őrizd meg!

14

Keresztény Művészeti Estek „Csodát virágzik a jelen” (Tyentés László)

15 17

Lelki élet Dr. Szigeti Jenő: A konfliktusok nélküli gyülekezet - halott gyülekezet

18

Erdélyi László: Amikor Isten szól

20

Aktuális kérdések Új vallásszabadsági törvény készül (Dr. Szigeti Jenő)

22

Jeruzsálemtől - vasárnapig (Erdélyi László)

23

Vallási diszkrimináció és vallásszabadság (Dr. Tokics Imre)

24

Nekrológ Tokics Tibor nekrológja

26

Szolgálati beosztás

27

Útravaló

28

Imacsoportunk legfiatalabb tagja A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H-1062 Budapest Székely Bertalan u. 13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 1200 példányban megjelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS NÖVEKEDJETEK A HITBEN ÉS A REMÉNYSÉGBEN! A Teremtő Isten különböző lelki ajándékokkal áldott meg bennünket. A talentumokat azért kaptuk, hogy Isten dicsőségét és gyülekezetünk növekedését szolgálja. Időnként vonakodunk attól, hogy megvizsgáljuk a saját gyülekezetünk fejlődésének kérdését. Ehelyett inkább konfliktuskezelést alkalmazunk, amely nem igazán hoz áttörést a növekedési eredményekben. Gyülekezetünk sokat fáradozik azért, hogy lelki életünkben változást tudjuk felmutatni. Meg kell keresnünk azokat a pontokat, amelyekben a közösség erős, ezeket tovább kell csiszolni, azonban fontos felismerni, miben vagyunk gyengék. A gyülekezet fejlődése érdekében nyolc tényezőt figyeljünk meg: vezetőség, szolgálat, hitélet, belső struktúra (munkacsoportok), istentiszteletek kiscsoportok működése (szombatiskola, imaóra, misszió), evangelizáció, kapcsolatok. A felsorolt pontok részletes vizsgálata és elemzése megbízható alapot szolgáltat a gyülekezet növekedési tervének elkészítésénél. Vajon e tényezők milyen fontosak a közösség mindennapjaiban és egymáshoz való viszonyában? Nem elég az, ha gyülekezetünk bármelyik tényezőben kiemelkedő, ha van mellette két-három, vagy akár egyetlen olyan terület, amelyben viszont gyenge, mert az erős oldalt negatívan befolyásolja. Szükséges ismernünk azt, miben vagyunk törékenyek, s ezt fejleszteni, erősíteni kell, úgy, hogy amiben átlag feletti adományokat kaptunk, az se sérüljön meg. A gyülekezet fejlődése egyértelműen a Szentlélek munkája, de emberi tényezőn keresztül valósul meg. A Szentlélek ott munkálkodik, ahol odaszentelt életű emberek közösséget alakítanak ki Isten magasztalására. Lényeges tehát, hogy gyülekezetünkben minden tag megtalálja azt a munkacsoportot, ahol lelki ajándékait kamatoztatni tudja. Fontos, hogy ez egységben összeforrva valósuljon meg, ne pedig elszigetelődötten. Mindenki kapott valamilyen képességet, talentumot Istentől, amit a közösség javára tud fordítani. A kapott talentumokat a gyülekezeti osztályokon belül tegyük a közösség asztalára, hogy együttesen érezzük Isten áldását szolgálatunkban. A 2011. esztendő egyházunkban, Jézus szolgálatának a középpontba helyezése lesz. Jézus nevét szeretnénk egyre job-

ban megismertetni a körülöttünk élő emberekkel és az Ő lábnyomán végigjárva tanításait fogjuk elemezni. Gyülekezetünk közelében rövidesen óriásplakátokon keresztül látni fogjuk a Jézus7 című feliratot, mely címében tartalmazza azt a missziótervet, hogyan lehet Krisztushoz közelebb vonni az embereket. A Szentlélek jelenlétét befolyásolhatja, mennyire látjuk fontosnak az egymás iránti tisztelet megnyilvánulását a gyülekezetünkben. Közösségünk állandóan változik, új testvérekkel gazdagodunk, némelyek más gyülekezetbe mennek át, közben tapasztalatokat szerzünk. S ebben a változásban közösségünknek az legyen a célja, hogy Krisztus jelleme kiábrázolódjon bennünk. A harmadik Isteni Személy jelenléte segít, hogy erősítsük egymást, és a gyengéket felkaroljuk, segítsük, bátorítsuk a hitben járni. A Bibliatanulmányok (más néven a Szombatiskola), kiemelt jelentőségűvé vált közösségi életünkben, ezért tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy minél többen jelen legyünk a szombat délelőtti csoportos tanulmányozások során. Péntek esténként videofelvételt készítünk a Bibliatanulmányok átvételéről, amelyet a Pax TV csatornáján keresztül, szombaton délelőtt a Bibliát kutató emberek megtekinthenek. Szeretném arra bátorítani a testvéreket, hogy hozzunk vendégeket a péntek esti Biblia-tanulmányozásra. Gyülekezetünk vezetése azért imádkozik, hogy közösségünk tagjai érezzenek lelki éhséget arra, hogy együtt végezzük a misszió szolgálatát, ahogyan Jézus ezt parancsolta számunkra: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:19-20). Egy híres hajóépítész egyszer ezt mondta: „Hajót akarsz építeni? Ne arra verbuválj embereket, hogy gerendákat és szerszámokat vegyenek a kezükbe és egymás között felosszák a feladatokat, hanem arra tanítsd meg őket, hogy vágyakozzanak a végtelen óceán után!”

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek” (1Kor 12:4).

Testvérem! Vágyakozol-e a Menny után? Szeretnél-e ott lenni Isten országában? Ha igen, akkor tegyél többet a gyülekezetünkért, legyél fáradhatatlan a szolgálatban! A tiszteletadásban pedig legyünk egymást megelőzőek. Hadd érezze meg a másik testvér a nemes, a lelki, isteni szót, tettet belőlünk, amikor Istennek házába érkezünk! Adjunk több figyelmességet és szeretetet egymás iránt! Több tiszteletet és több megbecsülést! Gondjainkat és sérelmeinket tegyük le Isten lábánál, az Ő oltára előtt! Keressük csendben a Szentlélekkel való találkozást! Így Isten áldása biztosan bőséges lesz számunkra! A késői eső azokra a testvérekre fog kitöltetni, akik a valóságos hibákon, gyarlóságokon túl tudnak látni és felismerik Isten jelenlétét a közösség munkájában. A gyülekezeti életre vonatkozóan tűzzünk ki személyes életünkben színvonalas célokat, amelyeket betartunk! Próbáljuk meg családunkat, hozzátartozóinkat és barátainkat arra bátorítani, hogy Istennek tetsző, igaz keresztény életet éljenek Krisztussal egyetemben. Célkitűzéseink ne legyenek általánosak, hanem teljes mértékben valóságosak, reálisak, konkrét tervek. Bizonyára lesznek olyan akadályok, amelyek nehezíteni fogják lelki életünk fejlődését, mégis a legtöbb ellenállást saját magunkban fedezhetjük fel, amelyet azonban Krisztus segítségével leküzdhetünk. Fordítsunk több időt az imádkozásra, a Biblia és Ellen G. White írásainak tanulmányozására! (Ebben segítséget ad számunkra a Bibliaolvasó- és Prófétaság Lelke írásainak vezérvonala, melyet bárki igényelhet a Traktátban.) Továbbá embertársainkkal való kapcsolataink javítását is tűzzük ki célul. Ha megfelelő alázattal Istenhez fordulunk, akkor a Szentlélek megadja számunkra a jó befolyást. Legfontosabb: Biblia-tanulmányozás, imaélet, gyülekezetünk növekedése a misszió és a Szentlélek munkája által. S ez hosszú távon minőségi eredményhez vezet, mely a mennyiségi oldalon is megmutatkozik majd, hogy egyre több embert tudunk Jézushoz vezetni. Kezdjük el ma a megújulást a saját és családunk életében! Isten áldása kísérje gyülekezetünk életét az új esztendőben! Dr. Tokics Imre lelkész

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2011. január

3

ESEMÉNYEK KÖZÖSSÉGI NAP OKTÓBER 23-ÁN Isten különleges áldását elnyerő KÖZÖSSÉGI NAPOT tartottunk október 23-án, szombaton. Hasonló összejövetelt például a jubileumi évforduló kapcsán rendeztünk. A lelki közösségre és egységre különös hangsúlyt helyezve kívántunk most Isten elé állni. Gyülekezetünk több hétig készült erre a napra, hogy felkészülve, egységesen álljunk az Úr elé: megbánjuk bűneinket, vallást tegyünk elkötelezettségünkről, és kérjük segítségét elhatározásainkra, életünkre és munkánkra. A gyülekezet csaknem minden aktív tagja - akik komoly elkötelezettséget éreznek a közösség iránt - az egész napot együtt töltötte. Többen komolyan igyekeztek lélekben, gondolataikban, kapcsolataik elrendezésében és teljes figyelmüket összpontosítva felkészülni erre a jelképes, ugyanakkor valós szándékunkat kifejező eseményre. A délelőtti istentiszteleten vallástétellel (olvasható az összefoglaló kiadványunkban) fejeztük ki azt, hogy elfogadjuk Isten felhívását életünk megújítására és törekszünk életünket átértékelni úgy, hogy alkalmassá váljon a reformációra. Ezt követően együttesen fordultunk Istenhez a „Könyörülj Úr Isten rajtunk...” imádságban. A közösségi percek keretében köszöntöttük a 101 éves Nimsz Lajosnét, aki aznap ünnepelte születésnapját, valamint a többi 90 év feletti testvérünket is. A közös ebéden, a délutáni testvéri megbeszélés alkalmával, és az azt követő agapé vacsora idején is mindvégig a békesség és a szeretet légköre uralvány! kodott a közösségben, Új kiad egészen a hálaadó ünnepély esti programja alatt is. Ezt a légkört szeretnénk megőrizni, állandóvá tenni gyülekezetünkben mind a jó, mind a gondokkal terhelt időben is, és erre építeni munkánkat, küldetésünk teljesítését.

A KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK keretében az őszi első programunkat Gyülekezetünk Énekkara szolgáltatta, „Istenem vagy Te, ezért hálát adok Néked” címmel. A műsort nagy érdeklődés kísérte, a sok új vendég mellett a törzsközönség is jelentős számban képviseltette magát. Az est hangulatát meghatározta az egész napos közösségi együttlét, ezért az énekkar nem csak egy műsort adott elő, hanem annak tartalmát valóban átélte. Oláh Gábor karnagyunk ismét bizonyította szolgálatkészségét és elkötelezettségét, egyrészt a vezényelt darabokkal, másrészt Debrenti Enikő és Kormos Gábor karvezetők felkészítésével. Gyönyörű volt a szólisták - Oláh Zsolt ének és Szotyori Nagy Gábor orgona - szolgálata. Az egész közösségi napért és a közös élményekért Istennek legyen hála!

MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ - 6 LÉPÉS A HETEDIKÉRT Megjelentettük a Gyülekezetünkben 2010-ben megtartott lelki felkészítő sorozat anyagát összefoglaló kiadványunkat, mely összeállítás Ellen Gould White és Ted Wilson írásaiból. Ajánljuk minden érdeklődőnek, akik lelki életük megújítását és az Úrral való kapcsolatuk megerősítését szeretnék elményült tanulmányokkal is elősegíteni. Megrendelhető gyülekezetünk elérhetőségein.

2010. évben december 24-e pénteki napra esett. Szokásos szombatkezdő istentiszteletünket ezért az adventi gondolatnak szenteltük. Így ez lett az első adventi áhitat, melyen gyülekezeti családi körben emlékeztünk meg Krisztus Földre jöttéről. Kevés résztvevőre számítottunk a közlekedési nehézségek miatt, azonban meglepően sokan gyűltünk össze, nem csak egyedülállók, de családok is örömmel töltötték együtt ezt az estét. Megnéztük Ady Endre „Karácsony” című verséről készült gyönyörű prezentációt, énekeltünk, megnyitottuk a Szentírást dr. Tokics Imre vezetésével. Ezután gyertyát gyújtottunk, és úgy énekeltük el a „Csendes éj”-t, majd imában hálát adtunk Istennek kegyelméért, Szent Fiáért. Mindez a bensőséges, szeretetteljes együttlét felejthetetlen élményt adott, és megalapozta a szombati és a vasárnapi adventi programjaink hangulatát is.

4


ESEMÉNYEK December 25-én tartottuk meg keresztségi jubileumi megemlékezésünket. Minden évben köszöntjük azokat, akiknek keresztsége kerek évszámmal ezelőtt volt, hiszen a lelki újjászületésünk még fontosabb, mint a születésnapunk. Azokat is köszöntjük minden évben, akik több mint 60 évvel ezelőtt kötöttek szövetséget, hiszen ebben a korban már minden nap ajándék az Úrtól. Megszámlálhatatlanul sok tapasztalatunkat megközszönve mondtunk együtt hálát Istennek a vele együtt eltöltött évekért. Dr. Tokics Imre testvér köszöntése mellett egy kis emléklapot kaptak az ünnepeltek, akik nevében id. Erdélyi László mondott hálaimát. December 31-én este megtartottuk év végi hálaadó istentiszteletünket. Gyülekezetünk tagjai a jelenlévő sok vendégünkkel együtt megköszönték az Úrnak az egész évben megtapasztalt közösséget, a sok áldást, és hitünk megőrzését. Dr. Tokics Imre igeszolgálata után vetített prezentációval néztük végig az év eseményeiről készült fényképeket, felidézve azt a sok közös élményt, amely segít összetartani és egységessé kovácsolni közösségünket. A hálaadást az Úr imádságával zártuk, először meghallgatva „Liszt Ferenc: Krisztus” című oratóriumából a Pater noster tételt, majd közösen mondtuk el a Miatyánkot. Istentiszteletünket a magyar nép imádságának, a Himnusznak eléneklésével zártuk. A 2011. év első napja szombatra esett, amelyen Úrvacsorai istentisztelet keretében járultunk Isten elé. Megköszöntük az előző év áldásait, bocsánatot kértünk az elkövetett bűneinkért, hibáinkért, és sokan rendezték kapcsolataikat, vagy tettek új elhatározásokat az új esztendőre. Nagyon felemelő érzés így kezdeni egy évet, tudva azt, hogy Isten eddig is meghallgatta imáinkat és vezetett bennünket. Különleges érzés volt azt is tudni, hogy az adventista közösség tagjai az egész világon mindenütt ima-és böjt napot tartottak az év első napján. Hisszük azt, hogy az egységes könyörgés sokkal több erőt ad az előttünk álló, elvégzendő feladatainkhoz, küldetésünk betöltéséhez egyéni és közösségi életünkben egyaránt. SZERETETTEL ÉS MEGBECSÜLÉSSEL ŐRIZZÜK EMLÉKÉT 2011. január 11-én elhunyt Király Mihályné, született Mede Piroska testvérnőnk, gyülekezetünk második legidősebb tagja. 1914. szeptember 16-án született, tehát már betöltötte a 96. életévét. Piroska néni fiatal korában, 1934-ben keresztelkedett meg, és azóta hűséges szolgája Istennek. Amikor 2008-ban riportot készítettünk vele a Gyülekezeti Híradó számára, már 94 évesen is így nyilatkozott: „Fiatal korom óta fejfájással küszködöm, mégis, ha nem jönnék, nem jöhetnék a gyülekezetbe, én már rég nem élnék.” Felkészülve, békességben, utolsó szavaival is Jézus Krisztust méltatva, és a gyülekezetet üdvözölve aludt el.

2010. december 14-én 90 éves korában elhunyt NEAL C. WILSON, a Hetednapi Adventista Egyház korábbi elnöke, aki az 1979-1990 közötti időszakban vezette világszéles közösségünket, és egyházunk jelenlegi elnökének édesapja. Idősebb Wilson testvér kétszer látogatott el hazánkba. 1984. január 18-30. között hosszabb időt töltött itt a magyarországi egyház ügyeinek rendezése érdekében, majd 1986. júniuásban járt nálunk az Afrika, India-Óceániai Divizió titkáraként, amikor családjával együtt látogatást tettek egyházunk balatonlellei üdülőjében is. Szeretettel emlékezünk rá.


5

GENERÁL KONFERENCIA A GENERÁL KONFERENCIA Végrehajtó Bizottságának határozata a 2010. októberi éves tanácsülésen

Isten megígért ajándéka Sürgető felhívás a megújulásra, reformációra, tanítványságra és evangélizálásra

ISTEN EGYEDÜLÁLLÓ MÓDON HÍVTA EL A HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZAT EGYRÉSZT, HOGY MEGÉLJE, MÁSRÉSZT, HOGY HIRDESSE ISTEN SZERETETÉNEK ÉS IGAZSÁGÁNAK UTOLSÓ IDŐRE SZÓLÓ

(JEL 14:6-12). A KIHÍVÁS, HOGY ELÉRJÜK ISTEN VÉGIDEI ÜZENETÉVEL A FÖLD TÖBB MINT 6 MILLIÁRD LAKOSÁT, LEHETETLENNEK TŰNIK. A FELADAT NYOMASZTÓ. EMBERI SZEMSZÖGBŐL KRISZTUS NAGY MISZSZIÓPARANCSÁNAK BETELJESÍTÉSE A KÖÜZENETÉT A VILÁGNAK

ZELJÖVŐBEN VALÓSZÍNŰTLENNEK TŰNIK

(MT 28:19-20).

Az Egyház növekedési üteme egyszerűen nem tart lépést a világ népességének növekedésével. A világra gyakorolt jelenlegi evangélizációs hatásunk őszinte értékelése arra a következtetésre vezet, hogy hacsak nem következik be egy drámai változás, nem fogjuk teljesíteni a mennyei megbízatást ebben a generációban. Legjobb erőfeszítéseink, terveink, stratégiánk és forrásaink ellenére is képtelenség befejezni Isten küldetését a világon az Ő dicsőségére. KRISZTUS ÍGÉRETE AZ ÚJSZÖVETSÉGI EGYHÁZA SZÁMÁRA Az evangéliumnak eljuttatása a világnak, ez a kihívás nem új. A tanítványok is szembe kerültek ezzel a kihívással az első században. Mi a 21. században ugyanezzel szembesülünk. Az újszövetségi egyház látszólag egy lehetetlen feladattal nézett szembe. De az Egyház, a Szentlélek által felvértezve robbanásszerűen növekedett (ApCsel 2:41; 4:4; 6:7; 9:31). Ezek az első keresztények mindenütt megosztották hitüket (ApCsel 5:42). Isten kegyelme kiáradt a szívükből családtagjaikra, barátaikra, munkatársaikra. A keresztre feszítés után néhány évtizeddel Pál apostol azt tudta jelenteni, hogy

6

Fotó: Adventist News Network

az evangélium „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Hogy volt lehetséges az egy viszonylagosan jelentéktelen, ismeretlen hívő csoport számára, hogy ilyen hatást gyakoroljanak a világra, ilyen rövid idő alatt? Hogyan tudott Isten felhasználni ilyen kevés keresztényt, hogy örökre megváltoztassák a világot? Krisztus Nagy Misszióparancsát nagy ígérete kíséri. A Megváltó megparancsolta tanítványainak, hogy „ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét” (ApCsel 1:4). A Megváltó megígérte, hogy „ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1:8). Krisztus szeretete a tanítványok életének minden területét átjárta, és arra indította őket, hogy szenvedélyesen kötelezzék el magukat az Ő szolgálatára. Kérték Istentől a Szentlélek megígért erejét, és térdet hajtottak előtte őszinte megvallással és igaz bűnbánattal. A Menny áldásának keresését helyezték előtérbe. Időt különítettek el az imádságra és a Szentírás kutatására. Jelentéktelen nézetkülönbségeiket félretették abból az emésztő vágyból kifolyólag, hogy megosszák Krisztus szeretetét mindenkivel, akivel találkoznak. Teljes mértékben elmerültek abban, hogy a világot az evangéliummal elérjék. Semmi sem volt fontosabb. Felismerték, hogy a Szentlélek hatalmas kiáradása nélkül erőtlenek a küldetés teljesítésében.


A tanítványok tapasztalatát Ellen White így írja le: „Miközben minden véleménykülönbséget megszüntettek egymás között és minden elsőbbségi, vagy uralomvágy eltűnt szívükből, bensőséges keresztényi közösségben szorosan egybeforrtak… Viszont szomorúság ülte meg szívüket, ha arra gondoltak, hányszor okoztak Neki fájdalmat lassú felfogásukkal és közömbösségükkel tanításaival szemben, melyet javukra akart közölni velük… Érezték lelki szegénységüket és felülről, az Úrtól kérték a kenetet, mely alkalmassá teszi őket a lélekmentési munkákra. Nemcsak a maguk számára kértek áldást, hanem könyörögtek mások lelki üdvéért is. Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell vinniük az egész világnak és buzgón könyörögtek azért az erőért, melyet Jézus megígért nekik” (AT 37). Krisztus beteljesítette szavát. A Szentlélek kiáradt a Pünkösdi erőben. Ezrek tértek meg egy nap alatt. Krisztus szeretetének üzenete hatással volt a világra. Rövid idő múlva Jézus Krisztus neve a férfiak és nők ajkán szólt mindenütt. „Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez.” (AT 593) KRISZTUS ÍGÉRETE VÉGIDEI EGYHÁZA SZÁMÁRA

A Szentlélek pünkösdi kiáradása a korai esőben csak egy bevezetője volt annak, ami ezután jön. Isten megígérte, hogy kitölti Szentlelkét bőségesen az utolsó napokban (Jóel 2:23; Zakariás 10:1). A földet dicsősége ragyogja be (Jel 18:1). Isten műve a földön hamar be fog fejeződni (Mt 24:14; Róm 9:28). Az Egyház meg fog tapasztalni egy lelki megújulást és a Szentlélek erejének teljességét olyan mértékben, ahogyan a történelme során korábban sohasem. A Szentlélek pünkösdi kiáradásáról beszélve Péter ezt a bizonyosságot adja: „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik

GENERÁL KONFERENCIA távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2:39) Ellen White hozzáteszi: „Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan - lelkészek és egyháztagok - boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére.” (Nagy küzdelem 464. o.) S E M M I S E M F ONTOSABB J É Z U S I S M E RETÉNÉL ,

I G É J É N E K TA N U L M ÁNYOZÁSÁNÁL , I G A Z S Á G Á N A K M EGÉRTÉSÉNÉL ÉS A

SZENTLÉLEK

KIÁRADÁSÁNAK

Í G É R E T É É RT VA L Ó KÖNYÖRGÉSNÉL .

Ezrek és ezrek fogják elfogadni Isten utolsó napokra szóló üzenetét Igéjének tanítása és prédikálása által. Imádság, Biblia-tanulmányozás és bizonyságtevés - minden igazi megújulás alkotóelemei. A Szentlélek megnyilatkozása megerősödik, amint a vég közeledik. „A lelki kegyelem rendkívüli kiárasztását arra az időpontra ígérte Isten, mely megelőzi a világ aratásának befejezését, mely előkészíti a gyülekezetet Jézus eljövetelére” (AT 55) és „az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés.

Csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik.” (NK 612) Semmi sem fontosabb Jézus ismereténél, Igéjének tanulmányozásánál, igazságának megértésénél és a Szentlélek kiáradásának ígéretéért való könyörgésnél a késői eső erejében, hogy teljesítsük ez evangéliumi megbízatást. Isten végidei prófétája a következő szavakat írta, melyek olyan világosak, hogy félreérthetetlenek: „Az igaz kegyesség megújulása közöttünk a legnagyobb és legsürgősebb minden szükségleteink közül. Ennek keresése elsődleges feladatunk kell legyen.” (Utolsó napok eseményei 189. o.) Ha az igazi lelki megújulás a legnagyobb és legsürgetőbb szükségletünk, vezetőkként nem kellene teljes szívből első helyre helyeznünk a megígért mennyei áldásokért való könyörgést? NAGY SZÜKSÉGLETÜNK: A MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ

Amikor keressük Jézust, betölt jelenlétével és erejével a Szentlélek ajándéka által. Még jobban szeretnénk ismerni Őt. A Szentlélek újraéleszti a lélek szunynyadó lelki képességeit. Nincs semmi, amire jobban vágynánk, mint hogy egy mély és az életet megváltoztató kapcsolatunk legyen Jézussal. A megújult szív megtapasztalja a létfontosságú kapcsolatot Jézussal az imádság és Igéje által. A reformáció egy hasonló változás, ami be-

„Megújulás és refor máció” kezdeményezések a Generál Konferencia javaslatai alapján

„777” VILÁGSZÉLES SZENTLÉLEK IMAKÖZÖSSÉG

7 7 7

hetednapi adventisták a hét minden napján hét órakor (reggel vagy este)

imádkoznak a Szentlélek erejének kiáradásáért és jelenlétéért. Csatlakozz Te is és imádkozz bármelyik órában együtt a világszerte imádkozó hívők közöségével együtt!

A Globális Eső 2011 Imaközössége imahetet tartott január 5- 15. között. A nap minden pillanatában körbe a világon valamilyen formában együtt imádkozott a világszéles imaközösség. További információk: www.revivalandreformation.org

A magyaroroszági Globális Eső Mozgalmat gyülekezetünk szervezi, és minden anyagot a Globális Eső honlapunkon közzéteszünk: www.adventista.hu/terezvaros/ globalrain.htm

következik életünkben a megújulás eredményeképpen. „Ébredésnek és megújulásnak kell bekövetkeznie a Szentlélek szolgálata alatt! Az ébredés és a megújulás két különböző dolog. Az ébredés jelzi a lelki élet megújulását, az „én” és a szív erejét serkenti a lelki halálból való ébredésre. A megújulás változást jelent a szervezésben, az eszmékben, az elméletekben, a magatartásban és a gyakorlatban. A megújulás nem termi meg az igazságosság jó gyümölcseit, hacsak nincs kapcsolatban a Lélek ébredésével. Az ébredés és a megújulás kijelölt munkájukat végzik, és ennek érdekében egyesülnek” (RH Febr. 25, 1902). A reformáció nem abban nyilvánul meg, hogy önigazult magatartásban másokat elítél. Az a jellem átalakulása, amikor megjelennek a Lélek gyümölcsei az életben (Gal 5:22-24). Engedelmesség Isten akaratának a bizonyítéka minden igaz megújulásnak. A mi Urunk vágyik egy megújult népre, akik visszatükrözik jellemének szépségét. Semmi nincs, amire jobban vágyna Jézus, mint egy olyan népre, akik szenvedélyesen törekednek személyesen megismerni szeretetét és megosztani ezt a szeretetet másokkal. A MEGÚJULÁS VÁLTOZÁST JELENT A SZERVEZÉSBEN, AZ ESZMÉKBEN, AZ ELMÉLETEKBEN, A MAGATARTÁSBAN ÉS A GYAKORLATBAN. Ted Wilson a GC elnöke Dr. Tokics Imre lelkész testvérnek címzett levelében megköszönte a gyülekezetünk által a megválasztása alkalmából küldött video-üzenetünket és bátorításunkat szolgálatához. Ugyanakkor megismételte felhívását a megújulásra és Isten igaz szolgálatára. Kifejezte reményét, hogy személyesen ellátogatnak feleségével együtt gyülekezetünkbe legközelebbi magyarországi látogatásuk alkalmával.

A „Megújulás és reformáció” további programjairól a későbbiekben folyamatosan tájékoztatást adunk.


7

FELHÍVÁS ELKÖTELEZETTSÉG ÉS FELHÍVÁS MINT

HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ összegyűltünk a világegyház központjában a Marylandbeli Silver Springben (Egyesült Államok) a 2010-es Éves Tanácsülésre, köszönetet mondunk hatalmas és fenséges Istenünknek hűségéért és bőséges áldásaiért, melyet a kezdetektől fogva megtapasztalt Egyháza. Ennek az Egyháznak a gyors világszéles növekedése, mint taglétszámban, mind pedig intézményeiben semmi másnak nem köszönhető, mint Isten csodájának. Miközben dicsérjük Őt csodálatos munkájáért, mellyel beteljesítette célját egyháza által, és köszönetet mondunk azokért az istenfélő vezetőkért, akik vezették népét a múltban, ugyanakkor alázatosan elismerjük, hogy emberi gyarlóságaink miatt, még legjobb erőfeszítéseink is bűn által fertőzöttek és Krisztus kegyelmének megtisztítására van szükségük. Felismerjük, hogy nem mindenkor tettük első helyre Isten keresését imádság és Igéjének tanulmányozása által, hogy kiáradjon a Szentlélek a késői eső ereje által. Alázatosan megvalljuk, hogy személyes életünkben, vezetői gyakorlatunkban és bizottsági üléseinken túl gyakran munkálkodtunk saját erőből. Isten küldetése, hogy megmentsük az elveszett világot, túl gyakran nem első helyre került a szívünkben. Elfoglaltságunkban, hogy jó dolgokat cselekedjünk, figyelmen kívül hagytuk a legfontosabb dolgot – megismerni Őt. Túl gyakran kicsinyes irigységünk, ambícióink, megtört emberi kapcsolataink kiszorították a megújulás és reformáció iránti vágyunkat és azt okozták, hogy saját erőből cselekedjünk, mintsem az Ő isteni hatalmából. Elfogadjuk az Úr világos tanácsát, hogy „az idők folyamán Krisztus nem változtatott búcsúzásakor tett ígéretén, hogy követőinek elküldi a Szentlelket. Isten nem korlátozta kegyelme gazdagságának kiáradását a földön, hogy gyermekeire szálljon. Hogy ígéretének beteljesedése azonban nem észlelhető olyan mértékben, ahogy lehetne, abban keresendő, hogy az ígéretet nem értékelik annyira, ahogy kellene. Ha minden keresztény készséges volna elfogadni, akkor elnyerhetné a Szentlelket” (AT 50). Bizonyosak vagyunk abban, hogy az egész menny vár arra, hogy kiárassza a A

VEZETŐI ÉS KÉPVISELŐI

8

Szentlélek végtelen erejét Isten művének befejezésére a Földön. Elismerjük, hogy Jézus eljövetele emiatt késik, és Urunk évtizedek óta arra vágyik, hogy visszajöjjön. Megbánjuk langymelegségünket, világiasságunkat, és korlátozott lelkesedésünket Krisztusért és az Ő küldetéséért. Érezzük, Krisztus hív bennünket, hogy mélyebb kapcsolatban legyünk Vele imádság és Biblia-tanulmányozás és egy még szenvedélyesebb elkötelezettség által, hogy megosszuk a világgal a végidőkre szóló üzenetét. Örülünk annak, hogy „valamennyi kereszténynek kiváltsága, hogy ne csupán várja, hanem siettesse is Krisztus újra jövetelét.” (AA 600)

ÉPPEN EZÉRT, MINT A VILÁGEGYHÁZ KÉPVISELŐI ÉS EGÉSZ TAGSÁGUNK NEVÉBEN ELKÖTELEZZÜK MAGUNKAT, HOGY

Személyesen könyörgünk Istenhez a lelki megújulásért és a Szentlélek kiáradásáért a késő eső erejében, saját életünkben, családunkban és szolgálatunkban. Személyesen naponta jelentős időt 2. elkülönítünk, hogy Krisztussal közösségben legyünk imádság és Isten Igéjének tanulmányozása által. Megvizsgáljuk saját szívünket és kér3. jük a Szentlelket, hogy mutasson rá bármire, ami megakadályoz bennünket, hogy bemutassuk Jézus jellemét. Készséges szívvel vágyunk arra, hogy semmi se akadályozza meg életünkben a Szentlélek erejének kiteljesedését. Arra bátorítjuk az egyház lelkipász4. torait, hogy töltsenek időt imádsággal, Isten Igéjének tanulmányozásával és Isten lényének kutatásával, hogy megértsük tervét Egyházával. Arra bátorítunk minden egyházi szer5. vezetet, hogy különítsenek el időt a vezetők, lelkészek, egészségügyi dolgozók, kiadói dolgozók, nevelők, diákok és minden alkalmazott számára, hogy fohászkodjanak Jézushoz és kérjék a megígért Szentlelket, együtt, Isten szavának tanulmányozása és imádság által. Felhasználunk minden elérhető mé6. dia megnyilvánulási lehetőséget, konferenciát és tanácskozást, hogy bátorítsuk az egyház tagjait, hogy törekedjenek egy mélyebb kapcsolatra Jézussal a megígért megújulásért és reformációért. 1.


Sürgető módon arra bátorítunk és 7. hívunk minden egyes gyülekezeti tagot, hogy csatlakozzon hozzánk nyitott szívvel, hogy részesüljünk a Szentlélek életet megváltoztató erejében, amely átalakítja saját életünket, családunkét, szervezeteinket és bizottságainkat. Különleges módon elismerjük, hogy Isten gyermekeinket és fiataljainkat fogja használni ebben a csodálatos megújulásban, és arra bátorítunk minden fiatalt, hogy vegyen részt az Istenhez való könyörgésben, a saját életükben való megújulásért és a Szentlélek felhatalmazásáért, hogy megosszák hitüket másokkal. Arra bátorítunk minden gyülekezeti tagot, hogy csatlakozzanak az egyház vezetőihez és a hetednapi adventisták millióihoz, hogy keressék a Jézussal való mélyebb kapcsolatot és a Szentlélek kiáradását a hét hét napján, 7 órakor reggel vagy este. Ez egy sürgető hívás a komoly könyörgésre, mely a Földet körbejárja. Felhívás a Jézussal való teljes elkötelezettségre, hogy megtapasztaljuk a Szentlélek életet átalakító erejét, melyet Urunk most szeretne nekünk adni. Hisszük, hogy a Szentlélek erejének késői esőben való kiáradásának célja Krisztus küldetésének befejezése a Földön, hogy hamar eljöhessen. Felismerve, hogy Urunk Szentlelkét teljességben csak egy olyan Egyházon tölti ki, amely szenvedélyes az elveszett emberekért, elhatározzuk, hogy a megújulást, a reformációt, a tanítványságot és az evangélizálást helyezzük és tesszük az első helyre minden egyházi ülés napirendjén. Semmi nincs, amire jobban vágynánk, mint hogy Jézus eljöjjön. Arra ösztönzünk minden egyházi vezetőt, osztályvezetőt, intézményi dolgozót, egészségügyi munkást, könyvevangélistát, káplánt, nevelőt, lelkipásztort és gyülekezeti tagot, hogy csatlakozzon hozzánk abban, hogy a megújulást, a reformációt, a tanítványságot és az evangélizálást személyes életünk és szolgálati helyünk legfontosabb feladatává tegyük. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ha együtt keressük Őt, Isten gazdagon kiárasztja Szentlelkét, Isten műve befejeződik a földön, és Jézus eljön. A Pátmosz szigetén élő idős János apostollal együtt kiáltjuk:

„JÖJJ, URAM JÉZUS!” ÁMEN!

FELHÍVÁS Dr. Erdélyi László

A SZAVAK TETTEKKÉ VÁLNAK „Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, mit akartok azzal a mondással, amely Izrael földjén járja: A napok múlnak, s a látomások nem válnak valóra. Mondd meg ezért nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Véget vetek ennek a mondásnak, és nem beszéltek így többé Izraelben. Mondd meg nekik: Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik.... Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik - mondja az Úr, az Isten.” (Ez 12:21-28) A BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET elmúlt éve minden elképzelést felülmúlt. Mint minden évben, 2010-ben is sok tervet gondoltunk át és fogalmaztunk meg, de a megtörtént események ezeket jóval felülmúlták, és igazolták Isten ígéretét: beteljesedett minden szó, amit szólt!

Megújulás és reformáció 1. Évek óta imádkoztunk azért, hogy alkalmassá váljunk az utolsó idők munkájára, megkapjuk a Szentlélek különösen nagy áldását. Tudtuk, hogy ez csak akkor történhet meg, ha kitartóan imádkozunk. A kitartás meghozza gyümölcsét. Négy évvel ezelőtt megpróbáltuk megfogalmazni a megújulás és a reformáció tennivalóit a gyülekezetben, átszerveztük a munkacsoportokat. (Két évvel ezelőtt javaslatot tettünk a magyar egyház szervezetének megreformálására is, amely azonban akkor nem talált fogadtatásra.) A tavalyi évben elkezdtük a lelki megújulás és reformáció lépéseinek megfogalmazását, megértését, és megvalósítását. Mindezek eredményeképpen megtapasztaltuk, hogy a GLOBÁLIS ESŐ MOZGALOMHOZ csatlakozott néhány ezer gyülekezet és imacsoport kitartó imádsága megmozdította az egész egyházat. A 2010. évi GENERÁL KONFERENCIÁN az új egyházelnök beszéde nyomán elidult egy hatalmas ébredési mozgalom, amelyet az Úr szintén előre megjövendölt szolgái által. Ez a mozgalom vezethet el bennünket a teljes megújuláshoz és reformációhoz. TED WILSON testvér előadása szinte szó szerint idézte azokat a tennivalókat, amelyekről gyülekezetünkben évek óta tanácskozunk, és amelyeket próbálunk megvalósítani.

Média evangélizáció 2. ELLEN G. WHITE a követekezőket tanácsolta a gyülekezeteknek: „Testvéreim, olvassátok el a Jelenések könyvét az elejétől a végéig és kérdezzétek meg magatoktól: vajon nem volna-e jobb kevesebb időt tölteni viszálykodással, versengéssel, és inkább elgondolkodni azon, hogy milyen gyorsan közeledünk a végső nagy válsághoz? Akik úgy szeretnék feltüntetni, hogy e mostani, az Úr által a földre bocsátott ígéreteknek nincs különleges jelentőségük, hamarosan kénytelenek lesznek megérteni azt, amit most jobb szeretnének nem megérteni.” Megfogadtuk ezt a tanácsot, és elkezdtük tanulmányozni a Jelenések könyvét az első betűtől az utolsóig. Mind a 60 előadást felvettük videóra, gondolván, hogy később majd fel tudjuk használni a felvételeket. Arra azonban egyikünk sem gondolt, hogy még a sorozat vége előtt lehetőségünk nyílik a Pax Televízióban leadni ezeket az előadásokat úgy, hogy az ország egész területén több, mint egymillió háztartásban fogható legyen az adás. Ez az Úr terve volt, és Ő valósította meg, rajtunk keresztül.

Imaközösség és egység 3. Évek óta imádkozunk a gyülekezet egységéért is, amely alapvető feltétele a világ felé történő misszió tevékenységnek. Az év közben történt események meggyőzték a gyülekezet többségét arról, hogy itt az ideje bűneinket megbánni és az Úr elé állni, áldásáért könyörögve. Az október 23-án megtartott közösségi napon elhatároztuk, hogy elindulunk a megújulás és a reformáció nehéz ösvényén, egymást támogatva, és a gyülekezetet egységben tartva. Év elején nem gondoltunk arra, hogy ez megtörténhet, pedig ismertük a Biblia és Ellen White felszólításait. Rájöttünk arra, hogy csak felszólításra nem valósítható meg a megújulás. Mindenki magától kell, hogy felismerje: - mit kell elhagyni? - mit kell elkezdeni? - mit kell felvállalni? - mi az első az életemben?

Hitünk erősítője a tapasztalatunk. Ha az elmúlt évben azt tapasztaltuk, hogy Isten sokkal nagyobb ajándékot adott a gyülekezet számára, mint azt vártuk, vagy elképzeltük, akkor ennek következményeit nagyon komolyan kell vennünk.

Teljes mértékben és gyorsan Az Ezékiel próféta által küldött üzenetet Pál apostol által még két szóval tette hangsúlyosabbá az Úr: „Mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.” (Róm 9:28) Ezért minden jel arra mutat, hogy a következő év jelentősen más lesz, mint az előzőek. Az eddigi elgondolásainkat és hozzáállásunkat meg kell sokszoroznunk, és észre kell vennünk, hogy az Úr terve szerint minden kezdeményezésünk a helyére került és világos irányt mutat számunkra. Ellen White szerint ebben az időben, amikor az egyház „beindul”, „Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik.”

A rostálás Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az ellenség is „felpörög”, ha látja a megújulást és reformációt a gyülekezeti és egyéni életünkben, az imaközösségben, az egyház legfelsőbb vezetésének hozzáállásában. Ha érezhetővé válik, hogy az emberek nyitottabbá válnak a Biblia adta megoldások iránt, és ez a hívők egy részét fellelkesíti, akkor Sátán mindent meg fog tenni azért, hogy ezt a folyamatot leállítsa. Az Úr figyelmeztet bennünket, hogy a megújulás egyúttal rostálást is jelent. Minden változás ellenérzést is kivált némelyekből, és sokan elfordulnak majd az új irányvonaltól. A kirostálódás azonban mindig egyéni döntés következménye lesz, úgy, ahogyan a megtérés, a megújulás is az. A mi célunk a maradék nép szorosabbra zárkózása, és az egység megőrzése.


9

KÖZÖSSÉG

Megérteni a korai esőt

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” 1Kor 12:27

A megújulás és reformáció folyamatában szükséges lépésként definiáltuk a gyülekezet egységének létrejöttét. A gyülekezet egységét a Biblia az élő test és annak tagjai kapcsolatával szemlélteti. De nem egy egyszerű testről van szó, amely megszületik és növekedésnek indul, amely egy idő után átmegy öregedésbe, hanem a gyülekezet, a közösség, Isten népe, szó szerint Kristus teste. Ez viszont azt jelent, hogy a meghatározott ideig tartó növekedés után nem „öregedésbe” megy át a gyülekezet, hanem a folyamatos fejlődés célja a tökéletesség, vagyis a mennyei életre való alkalmasság elérése még itt a Földön.

Egy újszülött teste mire képes? Szinte minden tagja másként működik, mint ahogyan kellene. Minden újszülöttnek ezért csak egy feladata van: a növekedés. „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre;” (1Pét 2:2) „A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Luk 2:40 ) „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2Pét 3:18) Hogyan tud egy test növekedni? Csak Isten által. „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1Kor 3:6-7) Mi az, amit nekünk kell megtennünk a növekedésért? Egy közösség, egy test csak úgy tud fejlődni, ha minden tagja együtt van. Ha bármely tag leválik a testről, akár csak

10

egy rövid időre is, lemarad a fejlődésből, vagy éppen gyorsabban fejlődik, mint a közösség, de mindenképpen kiválik belőle. Együtt kell lennünk, az istentiszteleteken, az imaórákon, az egyéb összejöveteleken. Sokszor előfordul, hogy valamely tagunknak éppen nincs szerepe egy adott programban, de azért mégis ott marad a többi taggal. Amikor olvasunk, a fülünk pihen, amikor zenét hallgatunk, a szemünket behunyjuk. A gyülekezetben is ott kell lennünk akkor is, ha éppen úgy látjuk, hogy most nincs konkrét feladatunk. „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2:44-47) Ezt tették-e az apostolok is? Nem. Ők egy idő után szétszóródtak, elmentek a széles világra, hogy hirdessék az evangéliumot. Nem voltak együtt mindig. Viszont ők előtte megélték a pünkösdi élményt. Együtt voltak a felházban, és eljutottak az egységnek és a szeretetnek arra a szintjére, amely alkalmassá tette őket a világszéles misszióra. Jézus mondta nekik, hogy amíg ezt át nem élik, ne menjenek el Jeruzsálemből. Ez tehát az értelme a korai esőnek. Amíg mi ezt nem éljük át, amíg nem érezzük egyértelműen a Szentlélek különleges erejét és áldását, addig nem reménykedhetünk abban, hogy az utolsó időben alkalmasak leszünk Istennel együttműködni. Ezért van szükség a minél több együttlétre, hogy együtt fejlődhessünk, és együtt éljük át a pünkösdi élményt. „Biztosak lehetünk abban, hogy amikor a Szentlélek kiárad, akkor, akik nem fogadták be, és nem értékelték a korai


esőt, nem ismerik fel, sem meg nem értik a késői eső értékét. Ha őszintén odaszenteltük magunkat, akkor szeretete hit által szívünkben lakozik, s örömmel teljesítjük kötelességünket, Isten akaratával összhangban.” (E. G. White) Valóban az egész gyülekezetre vonatkozik ez az igazság? Minden gyülekezetnek van egy magja, akik mindig ott vannak, amikor összegyülekezik a közösség. „Az a gyülekezet, amelybe beleszámítunk mindenkit, aki meg van keresztelve, és nem lépett ki az egyházból, teljesen elméleti alakzat. „Közössége” csak papíron létezik, és csak nagyon ritkán konkretizálódik élő kapcsolatokban, vagy akár azonos életformában. Mivel ez a „gyülekezet” gyakorlatilag azonban megfoghatatlan, kialakult a gyülekezet egy másfajta fogalma: ez a gyülekezeti mag… A gyülekezeti magnak a névleges gyülekezettel szemben van egy felbecsülhetetlen előnye: nem csak papíron létezik. Nagyon is látható, konkrét és kifejezetten valóságos. A gyülekezeti mag lényegében azokból áll, akik rendszeresen részt vesznek az istentiszteleten, valamint az aktív munkatársakból… Ezek az emberek hitüket több-kevesebb rendszerességgel gyakorolják, amely sokszor, őket magukat és másokat is arra a téves következtetésre indít, hogy a gyülekezeti magot tartsák a „voltaképpeni” gyülekezetnek. Vannak lelkipásztorok is, akik beleesnek a kísértésbe, hogy elsősorban erre a csoportra összpontosítsák figyelmüket. Az, hogy valaki buzgón részt vesz a gyülekezeti munkában, vagy rendszeresen látogatja az istentiszteletet, még semmit nem mond arról, hogy milyen viszonyban van Krisztussal… A második probléma a gyülekezeti maggal, hogy olykor túlságosan önelégültek. A gyülekezeti mag tagjai gyakran teljesen belkörű életet élnek. Annyira el vannak foglalva önmagukkal, és annyira csak saját belső kérdéseikkel törődnek, hogy

KÖZÖSSÉG eszükbe se jut az a felelősség, amellyel a rajtuk kívül állók iránt tartoznak. Ez a felelősség abban áll, hogy azokat, akikről szó van, Jézus missziói parancsának engedelmeskedve Jézus tanítványaivá tegyék. Másrészt abban, hogy készek legyenek odaállni ezek mellé az emberek mellé, és lehetőség szerint segíteni őket, ha erre szükségük van és igénylik. Az, hogy valaki a gyülekezeti maghoz tartozik, nem felsőbbrendűséget jelent, hanem megbízatást a gyülekezet többi tagja iránt. (Klaus Douglass: Az új reformáció, 203204. old.) A gyülekezet növekedését Isten a lelki ajándékok által biztosítja. „És ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4:11-16)

Mi van akkor, ha már felnőttnek érezzük magunkat? Lehetséges, hogy nagyon szépnek, egészségesnek látszik gyülekezetünk, de amikor el kell indulni, kiderül, hogy csak mankóval tudunk menni, vagy még azzal sem. Nem csak növekedni kell tehát, hanem erősödni is: képességeinket fejleszteni, talentumainkat kamatoztatni, erőnket, kitartásunkat növelni.

Ha ilyen problémát látunk, akkor először is tisztázni kell, hogy ez betegség, vagy született rendellenesség? Lehetséges, hogy született rendellenességgel bírunk? Ha pl. nem önzetlen célból alapítunk gyülekezetet, hanem azért, mert a másikat nem tudjuk elviselni, akkor született rendellenességgel kell szembenéznünk. Az olyan gyülekezetnek nagy átalakuláson kell keresztül mennie, amelyet csak Isten vezérelhet. Ehhez viszont meg kell tennünk a szükséges lépéseket…

Ha nyomorék egy test, emberileg sokszor lehetetlen meggyógyítani, de Istennél minden lehetséges. Ha úgy látjuk, hogy a gyülekezet „gyógyíthatatlan”, vagy nagyon beteg, nyomorék, akkor soha ne kezdjük el gyógyítgatni, hanem azonnal forduljunk Krisztushoz, és az Ő nevében kérjük az Úr segítségét.

Mi van akkor, ha csak egy kis betegséget látunk, nem gyógyíthatatlant? Ha beteg valaki, és mi nem teszünk érte semmit, akkor az emberek bennünket megvetnek. Ha látjuk, hogy a gyülekezet beteg, és nem teszünk érte semmit az Úr fog megvetni bennünket. Milyen testet akarunk? Milyen legyen a gyülekezet? Szép? Erős? Munkás? Elegáns? Nagydarab? Vékony? Molett? Karcsú? Nézzük át a Bibliában, hogy milyen leírásokat találunk Krisztusról. Az ő tulajdonságait kell láthatóvá tennünk és bemutatnunk az embereknek.

Ha van egy testünk, akkor azt fel is kell öltöztetni. A testeket általában ruha nélkül ábrázolják – festményeken, szobrokon – de ha meg akarunk jelenni emberek előtt, akkor fel kell öltözködnünk. Isten is ezt várja tőlünk. Izrael fiaitól ez volt az első kérése: amikor elém álltok mossátok meg ruháitokat. A papok öltözetét és a liturgiát, a ceremóniát maga Isten határozta meg A gyülekezet ruházata a liturgia. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen rendben tartjuk istentiszteleteinket. A gyülekezet egysége, egységes testként való megjelenése tehát mindennek a kulcsa. „Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által... járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” (Zsid 10:19-25) „Jézus imája azért volt olyan fájdalmas, mert aggódott a gyülekezetért, hogy hogyan fogja túlélni az emberi korszakok próbatételeit. Tudta, hogy ha a gyülekezet nem lesz képes bemutatni a világnak, hogy mit jelent a keresztény közösség, akkor nem tudja misszióját betölteni, mert a világnak ez okot szolgáltatna, hogy ne higgyen az evangéliumban. Jézus főpapi imája alapján látjuk, hogy a legmeggyőzőbb bizonyíték az evangélium igazsága mellett, hogy ha követői mindenki által észrevehető egységben élnek.” (Gilbert Bilezikian) Dr. Erdélyi László


11

GYÜLEKEZET 2011. január 8-án tervismertető istentiszteletet tartottunk. Dr. Tokics Imre igeszolgálatában ismertette Ted Wilson-nak, a Generál Konferencia elnökének újabb üzeneteit, és feltárta a gyülekezet előtt az egész világon beindult reformációs folyamatot. Wilson testvér beszédében ismételten egy megújított látásmódot képvisel egyházunk jövőjére vonatkozóan, melyben az egyházias, szervezetre támaszkodó működés helyett a gyülekezetek, tagok, misszió szervezetek egy világszéles MOZGALOM lendületével és jellegével hirdetik Isten üzenetét. A Generál Konferencia Végrehajtó Bizottsága, egyházunk legfelsőbb vezetői testülete pedig forradalmian új állásfoglalást és felhívást fogalmazott meg (lásd: 8. oldal) az egyház minden tagja felé. Ezeknek a gondolatoknak és útmutatásoknak szellemében dr. Erdélyi László első presbiter felvázolta a Gyülekezeti Bizottság eddig kialakított éves terveinek főbb pontjait, amelyeknek lényege a gyülekezeti szolgálatok megújítása és a média evangélizáció Isten által biztosított lehetőségeinek kihasználása.

A

A Budapest Terézvárosi Gyülekezet vezető tisztségviselői Megválasztottuk a gyülekezeti szolgálatok munkacsoportjainak vezetőit, és ünnepélyes keretek között átadtuk számukra a megbízóleveleket. Segítsen meg bennünket az Úr egy olyan esztendőben, amilyen - reményeink szerint - még nem volt életünkben és szolgálatunkban!

MEGÚJULÁS ÉS A REFORMÁCIÓ TERVEI A

2011.

ÉVRE

„A Szentlélek vezetése által kísért megújulásra és reformációra van szükség. A megújulás és a reformáció két különböző dolog. A megújulás a lelki élet megelevenedését, az értelem és szív erőinek megélénkülését, azaz a lelki halálból való feltámadást jelenti. A reformáció mögött pedig újjászerveződés, elgondolások és tanítások, valamint szokások és tettek megváltozása áll. A megújulás legfőbb segítője az együttes ima, az imaközösség. Ezt teszi most az egész világon az adventi nép. A reformációnak sokféle formája van. Mindenkinek azt kell megnéznie, hogy miben kell visszatérnie az alapokhoz. MIT TERVEZÜNK MI, AZ ÚJ ELGONDOLÁSOK, A TETTEINK ÉS SZOKÁSAINK MEGVÁLTOZTATÁSA TERÉN? 1. Tovább folytatjuk az együttes imádkozást, konkrétan a késői esőért: együtt most már az egész egyházzal – akik ebben hisznek. 2. Tovább megújítjuk istentiszteleti rendünket, hogy még közelebb kerüljünk Istenhez: • ennek egyik fontos eszköze az egyházi zene beépítése az istentiszteleti rendbe. • másik eszköz Isten házának felújítása – őszintén reméljük, hogy utoljára! 3. Gyermekeink felkészítése a staféta átvételére és a misszióra. • Iskola rendszerű gyermekoktatás kialakítása, missziós céllal is. • Gyermekeinket meg kell tanítanunk Isten tiszteletére. 4. A Keresztény Művészeti Estek kiszélesítése, nagy létszámú közönség megszervezése, új előadók meghívása. 5. Média evangélizáció – meg kell érteni, és értékelni kell az eddigi eredményeket, amelyeket nem mi terveztünk, hanem az Úr adta a lehetőséget. • A szombatiskolát állandó tv műsorrá tudjuk fejleszteni. • Új tv műsorokat készítünk - elsősorban a Biblia tanításairól. • Új internetes honlapot szerkesztünk a média anyagok letölthetősége érdekében. • Folytatjuk, illetve kiterjsztjük a könyvkiadásunkat. 6. Tovább munkálkodunk a zsidó népért: Isten elvárja, hogy az utolsó evangéliumhirdetés idején, amikor az emberiség addig elhanyagolt, minden népét külön figyelmezteti, hírnökei a világ minden részében szétszóródott zsidókért megkülönböztetett figyelemmel munkálkodjanak.

12


Isten a KICSIT várja tőlünk, - a mi részünket – a NAGY dolgokat Ő viszi végbe. „Minden pillatanban örökérvényű dolgok forognak kockán. Minden pillanatban szolgálatra készen kell állnunk, akárcsak az őröknek. Minden este, minden szombaton tegyük mérlegre életünket – gondoljuk át, hogy mivel töltöttük napjainkat, időnket? (E. G. White) „Akinek van ideje jobb időre várni, arra eljő az az idő, amely majd egyáltalán nem tetszik neki.” (H. Spurgeon) A „nem érek rá” egyértelmű azzal, hogy „nincs kedvem hozzá.” (H. Spurgeon) „Sokat gondolkodom népünk helyzetéről. Jóval előrébb kellene járnunk a földön élő többi embernél, hiszen nagyobb világosságunk van, és többet tudunk az igazságról... Közelebb kell kerülnünk Istenhez! Sokkal kevesebbet kell bevinnünk a mindennapi életünkbe énünkből, és sokkal többet Jézus Krisztusból és az Ő kegyelméből.” (E. G. White)

MISSZIÓ MÉDIA EVANGÉLIZÁCIÓ Nagy érdeklődés mellett október 25-én délután elkezdődött a JELENÉSEK KÖNYVE tanulmánysorozat levetítése a Pax Televízióban. Az adások több, mint 11 héten át tartottak, minden hétköznap - hétfőtől péntekig - 17 és 18 óra között, a gyülekezetünkben felvett felvételekből. Mindegyik előadás felkerült a honlapunkra is, ahol a továbbiakban is megtekinthető, vagy letölthető. Ugyancsak letölthetők az előadások vázlatai, vagy a hanganyagok mp3 formátumban. A sorozat teljes anyaga DVD-n is kapható - négy előadás egy lemezen, melyek megrendelhetők gyülekezetünk elérhetőseégein. November 27-én, szombaton délután 17 órakor egy kerekasztal beszélgetés felvételét is láthattuk, amelyben az eddig beérkezett kérdésekre kaphattunk választ, és az előadók - dr. Tokics Imre, dr. Szigeti Jenő, Erdélyi László és Ócsai Sándor - nyilatkoztak saját élmé-nyeikről. A második ilyen beszélgetést december 18-án, ugyancsak 17 órakor sugározta a televízió.

Új televíziós sorozat

A Budapest Terézvárosi Gyülekezet Stúdiójában készítettünk egy egész sorozat reggeli áhítatot is, amelyek egy-egy nagyon szép és hasznos gondolatot fejtenek ki 10 percben, azok számára, akik minden napjukat Istennel együtt járva kívánják elkezdeni. A beszédeket lelkészeink - dr. Tokics Imre, dr. Szigeti Jenő, Erdélyi László és Ócsai Sándor - tartják, néhány szép kórusfelvétellel keretbe foglalva, az Advent Kamarakórus előadásában. Szeretettel ajánljuk mindenkinek, aki hisz a Biblia tanításában: „Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” (Siral 3:23)

2011. januártól minden pénteken este az Dr. Tokics Imre reggeli áhitata egyház által kiadott és minden gyülekezetben szombatonként átvett „Jézus sírt” Köszönetet mondtunk a stúdió munkatársainak - Nyerges című bibliai tanulmányok témájáról tar- Pál és Sipos Lajos -, valamint Kun István kitartó munkátanak előadásokat lelkészeink: dr. Tokics jáért a hangfelvételek folyamatos elkészítésében. Imre, dr. Szigeti Jenő, Erdélyi László és Sipos Lajos és Nyerges Pál Ócsai Sándor. Ebben a negyedévben is küa stúdió állandó munkatársai lönösen érdekes témáról tanulunk: az emberi érzelmekről. Az előadásokat a résztvevők hozzászólásai teszik dinamikusabbál, színesebbé. Természetesen ezeket a programokat is felvesszük és folyamatosan adásba kerülnek a PAX TV műsorán, minden szombaton 10 órakor az Kun István akutális szombati bibliatanulmány látható-hallható, továbbá egy kéhangtechnikus sőbbi ismétléssel is. Ez azok számára is lehetővé teszi közös tanulmányozást, akik nem tudnak jelen lenni a gyülekezetben, illetve nagyon hasznos lehetőség érdeklődő személyek, kisebb csoportok részére ajánlani. A UPC Magyarország Kft. 2010. december 31. napjával felmondta a PAX TV-vel kötött műsorszolgáltatási szerződését. Ez a lépés a nézőknek nagy hátrányt okoz, mivel számukra nem lesz elérhető az egyetlen keresztény műsorokat sugárzó adás. Sokan érdeklődnek, hogy mit lehetne tenni ebben az esetben. Javaslataink: 1. Aki teheti, keresse meg telefonon, vagy levélben a UPC Magyarország Kft-t és kérje, hogy állítsák vissza a PAX TV műsorát a hálózatukba. Sok előfizető határozott kérésére talán megteszik ezt. 2. Amennyiben a UPC nem hajlandó visszavenni a PAX TV-t a hálózatba, meg kell fontolni az előfizetés felmondását, és egy másik szolgáltatóval kötni szerződést. Az egyeztetések folyamatban vannak, de egyénileg is tegyük meg, amit lehet, illetve imádkozzunk a megoldásért!


13

MISSZIÓ

A Jelenések könyvének ma is érvényes hármas üzenete

A T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETBEN

EGY

ÉVEN KERESZTÜL FOLYAMATOSAN HANG ZOTT A

J ELENÉSEK

KÖNYVÉNEK ÜZENETE .

A könyv első és utolsó fejezetében két fontos felhívást találunk: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.” (Jel 1:3) Majd komoly figyelmeztetéssel zárul a könyv üzenete: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét kitörli az élet könyvéből és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.” (Jel 22:18-19) Mintha az idézett első és utolsó versszakok zárójel közé helyeznék a könyv teljes mondanivalóját. Az első fejezetben az üzenet tollnokához is hangzik egy felszólítás: „Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek.” (Jel 1:19) Ez a három felhívás magába foglalja az Isten üzenete hírnökének és olvasójának a leírt, hallott és olvasott Ige – ebben az esetben konkrétan, a Jelenések könyve – iránti felelősségét. Vizsgáljuk meg ennek a három irányú felelősségnek a kérdését más sorrendben: „Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek!” A kérdés itt az: meddig terjed Isten szolgájának, a hírnöknek a felelőssége, az Istentől kapott Ige idői és tartalmi közlésére? Ami az idői problémát illeti, láthatjuk, hogy Dánielnek azt mondja az Úr:

14

„Pecsételd be e könyvet a végső időig”, (Dn 12:4). Jánosnak pedig: „Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.” (Jel 22:10). Isten minden időben, meghatározott időre szóló üzenetet – időszerű üzenetet – küldött népe számára. Péter megfogalmazásában: „Jelenvaló igazságot”. (2Pt 1:12) Az üzenet tolmácsait – ebben az esetben Dánielt és Jánost – nem hatalmazta fel arra, hogy a sorrendet megváltoztassák. Krisztus – a jó Pásztor – mindig friss legelőre tereli nyáját, a gyülekezetet nem „másnapos” kenyérrel táplálja. A tartalommal kapcsolatban pedig az Úr azt mondja: „Akinél az én Igém van, beszélje az én igémet igazán.” (Jer 23:28) Ez vonatkozik minden üzenetre: a Jelenések könyvére is. Ha az igehirdetőnek az Úrral kapcsolata van, akkor mindig időszerű üzenet hangzik az ajkáról. Ha nincs neki magának minden nap friss élménye, tapasztalata az Úrral, lehet, hogy szép prédikációkat fog mondani, de nem biztos hogy azt, amit az Úr aznapra üzenni kívánna. Az Ige tolmácsának azt kell elmondania, amit az Úr megmutatott neki, valamint azt, ami van, tehát a valóságot, és amit az Úr megmondott a jövőről. Péter apostol így fogalmazza meg küldetéstudatát: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a hegyen.” (2P 1:16-18).


Erdélyi László jegyzete

Egy különleges evangélizáció margójára.

Írd meg! Olvasd el! Őrizd meg!

Pál apostol hasonlóképpen ír szolgálatának és elkötelezettségének tartalmáról: „Én is, mikor hozzátok mentem atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékes-szólással avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről...” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiből állott, hanem léleknek, és erőnek megmutatásában.” (1Kor 2:1-4) El kell gondolkodnunk azon is, hogy az Úrtól jövő üzenet közlésében, a saját felfogásunk szerint milyen mértékben alkalmazhatunk „csomagoló módszert” az igazság elfogadhatóbbá tétele érdekében. Nehogy az „így szól az Úr” értéke elmaradjon a tudományos, taktikai körítés mögött! El kellene gondolkodni azon, hogy bizonyságtevésünk során, a hosszú, óvatos megközelítés nem annak veszélyével jár-e, hogy nem jutunk el a fontos üzenet közléséig?! „Boldog, aki olvassa” Az Ige nemcsak az üzenet hírnökét kötelezi, hanem az olvasót is, valamint a hallgatót. Nincs még olyan személyes megszólítás, mint amit Isten Szava jelent, amely egy életre az öröm forrása lehet az ember számára. Jeremiás éppen nyomorúságában mondja hitvallását: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vigaszságára…; mert a te nevedről neveztetem óh Uram, Seregeknek Istene” (Jer15:16). Isten Igéjének az is nagy értéke, hogy időtálló. Minden napra van benne üzenet. A régmúlt idők emberéhez küldött üzenetnek is van a mai napra szóló kijelentése. A hét gyülekezethez intézett üzenet időszerűsége átnyúlik korszakokon, hiszen akármelyik szakaszt, pillanatot olvassuk is, az üdvösségtörténet egészének egy bizonyos korra szóló üzenetével találkozunk. Az egész csak együtt érthető.

A Jelenések könyvének tanulmányozása a Terézvárosi Gyülekezetben, egy éven át, a jeremiási öröm felfedezését jelentette azoknak, akik hétről hétre eljöttek, hogy az előadókkal együtt részesüljenek egy csodálatos felfedezés áldásában. Úgy hisszük, az Úr is fontosnak látta a szervezők erőfeszítését, mert számos nézőtől több meglepetésszerű, pozitív megnyilatkozással találkoztunk. „Boldog, aki hallgatja!” Az Úr sokaknak megadta ennek a boldogságnak a lehetőségét. Vajon hányan lépnek tovább, a boldogság útján, akik meg is tartják Isten szavát? Ez a Szentlélek különleges munkája. Ha a munkánk a továbbiakban csupán ennyi is volna, imádkozzunk, hogy az eddigi vetést az Úr áldja meg. Hogy nevünk a mennyei könyvben bennmaradjon Sem elvenni belőle, sem hozzáadni. De mit jelent ez? E. G. White írta: „Nagy szükség van Dániel és a Jelenések könyvének tanulmányozására, és a szövegek alapos elsajátítására, hogy megtudjuk, mit mond az írás.” „Hamis próféták állnak majd elő, akik sokakat elhitetnek. Minden, ami kimozdítható, kimozdíttatik helyéről.” Az elvételt jelenti az elhanyagolás is. Ha nem beszélünk róla, ha nem hirdetjük üzenetét, akkor annyi, mintha elvettünk volna belőle. Ellen White írja: „Az első, a második és a harmadik angyal üzenetének hirdetését az ihletett Ige szabályozta. Egyetlen szögecske sem mozdulhat el a helyéről... Ezeket az üzeneteket hirdetnünk kell a világnak kiadványokban és előadásokban, a prófétikus üzenet menetében, rámutatva azokra a dolgokra, amelyek már megtörténtek és amelyek még előttünk vannak.” (Szemelvények II. kötet 100. o.) Nagy a kísértés arra is, hogy egyesek hozzátegyék saját elképzeléseiket a Jelenések könyvének kijelentéseihez: „Vannak személyek, akik készséggel fogadnak el bármi új elgondolást. Félremagyarázzák Dániel és Jelenések könyve próféciáit. Ezek az emberek nem veszik figyelembe, hogy az igazságot már közzétették az elrendelt időben azok a munkások, akiket Isten erre a különleges munkára elhívott. Ezek az emberek lépésről lépére követték a próféciák teljesedését...” (u. o.106. o.) Fontos: „Az Úr senkit sem szólít fel annak az igazságnak a félre tételére, melynek hirdetésére a Szentlélek késztette az ő szolgáit.” (u. o. II. 105.) Akkor hát: az Istentől kapott figyelmeztetésekre ügyelve „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben!” (2Tim 4:2)

MŰVÉSZETI ESTEK 2011. téli-tavaszi programsorozat LEHOTKA GÁBOR január 29. szombat este 6 óra

EMLÉKKONCERT

-

ORGONAHANGVERSENY

Közreműködnek: Bednarik Anasztázia, Gálos Miklós, Pálúr János, Szotyori Nagy Gábor, Tóka Ágoston, Tóka Szabolcs

ESTI február 12. szombat este 6 óra

IMÁDSÁG

A M A R O S M A G Y A R Ó I „A D V E N T ”

NŐI KAMARAKÓRUS ZENÉS IRODALMI ESTJE

Vezényel: Józsa Zoltán

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM KONCERTZENEKARÁNAK HANGVERSENYE február 26. szombat este 6 óra

Koncertmester: Kovács László Műsoron: Benedetto Marcello: Introduzione, Aria e Presto Dmitrij Sosztakovics: Kamaraszimfónia Wolf Péter: Concerto giocoso

IMÁK AZ OPERAIRODALOMBÓL Közreműködnek: Andrássy Krisztina - szoprán Bakó Antal - bariton március 26. szombat este 6 óra

Szűcs Árpád– tenor A Magyar Állami Operaház Zenekara és a Magyar Rádió Énekkara tagjai Nyári István - próza Vezényel: Oláh Gábor Műsoron többek között: Mozart, Rossini, Gounod, Verdi művei

„Á LDOTT , április 23. szombat este 6 óra

A

KI JÖN AZ

ÚR

NEVÉBEN ...”

BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET

ÉNEKKARÁNAK HÚSVÉTI EGYHÁZZENEI ÁHÍTATA

Vezényel: Oláh Gábor

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! A BELÉPÉS INGYENES. B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2011. január

15

MŰVÉSZETI ESTEK Baráz József és Tóth Etelka vezényletével, valamint Tóth Judit hegedűszólóival szép, bensőséges hangulatot teremtettek. „Hitet sugároztak, és hitet ébresztettek”. A szép számú vendég hallgatóság (amelynek egy része már törzsközönség) áhítattal hallgatta az előadást, amely valóban segített bennünket közelebb kerülni Istenhez, és egymáshoz.

Fóti Zenebarátok Egyesületének Énekkara A KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK első, a 2010. október 23-i Közösségi Nap estéjén előadott hálaadó egyházzenei áhitata után következő programja egy Túrmezei Erzsébet verseiből összeállított zenés irodalmi est volt, november 13-án este, Nyári István szerkesztésében és rendezésében. Az előadás címe: „Csodát virágzik a jelen.” Túrmezei Erzsébet versei - Nyári István, Fleischer Katinka, Nyári Éva ésTokics Ildikó előadásában -, vendégeink, a Fóti Zenebarátok Egyesületének Énekkara által előadott kórusművek

Nagy örömmel láttuk vendégül első alkalommal a fóti énekkart, és a program után még sokáig maradtunk mind az előadók, mind a vendégek, hogy teljesítsük a sorozat mottóját: „Művészet az emberi kapcsolatokért.” Köszönjük szépen mindenkinek a szolgálatát. Reméljük, hogy egy későbbi alkalommal újból együtt szolgálhatunk. (Tyentés Lászlónak az est kapcsán megfogalmazott gondolatait a következő oldalon olvashatjuk.) Az Advent Kamarakórus és a White Kórus

A 2010. december 4-i előadáson két kórus adott egy szép műsort. Az ADVENT KAMARAKÓRUS a WHITE KÓRUSSAL összefogva adta elő a „Hű pásztorom az Úr” mottó alatt összeállított kórusprogramot, amelyet kiegészített néhány vers és zeneszám. Az összevont kórust a két karmester, Viktor Zsuzsa és Féki Gergely vezényelte, a verseket Nyári István mondta el, a zeneszámokat az Állami Operaház vendégművészei és leányaik szolgáltatták. Orgonán közreműködött Tóka Szabolcs. A két kórus már régóta készült erre a közös műsorra. Az Advent Kamarakórus tapasztalt, félig-meddig hivatásos zenészekből áll, a White Kórus pedig a fiatalabb generációt képviseli. Nagyon jól kiegészítették egymást, ezzel is növelve a közönség zenei élményét. A Terézvárosi Gyülekezet Énekkara

16

A Művészeti Estek 2010. évi utolsó előadása a már hagyományos adventi koncert volt. A műsor témája ezért Jézus születésének történetéről szólt. Mind az orgonaszámok, a versek, és termé-szetesen az énekkari számok is a „népek karácsonya” jelzővel volt illethető. Sok szép adventi énekszám hangzott el, különféle népek irodalmából, vagy népi hagyományaiból. Orgonán játszott Szotyori Nagy Gábor, a verseket Nyári István mondta el, a Budapest Terézvárosi Gyülekezet Énekkarát pedig Oláh Gábor vezényelte. Ez a műsor egyúttal egy kis összefoglalója is volt azoknak az áldásoknak, amelyekkel gyülekezetünk ebben az évben gazdagodott. Az énekkar az év elején alakult újjá, Oláh Gábor is akkor vette át a kórus vezetését, és Szotyori Nagy Gábor is ekkor volt először vendégünk. Köszönjük Szotyori Nagy Gábor segítő szolgálatukat!


MŰVÉSZETI ESTEK

Csodát virágzik a jelen

„Nem érdemes írni, csak, hogy a rímek muzsikáljanak. Olyan dalokat ébressz,

Hitvalló versek – Túrmezei

A

keresztény művészeti estek keretén belül egy újabb felejthetetlen estében volt részünk, akik november második szombat estéjét a gyülekezetünkben töltöttük. Az est bevezetésében Szigeti Jenő emlékezett meg a költőnőről: TÚRMEZEI ERZSÉBET életútja egyszerű és romantikus fordulatokat nélkülöző sors volt, mint amilyen a szolgáló emberek élete. 1912-ben született a Tolna megyei Tamásiban, hívő evangélikus családban. Nagyapja, és két fiú testvére evangélikus lelkészek voltak, ő pedig egyetemi éveiben ismerkedett meg a FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesülettel, aminek az egyetem után hamarosan tagja is lett. 1951-ig viselte a diakonisszák szürke egyenruháját, amíg az állami önkény le nem vetette azt róla. Ezután Balassagyarmatra került, ahol az ottani szeretetotthon vezetője lett egészen nyugdíjba vonulásáig, 1975-ig. 1990-ben felkérték az idős költőnőt, hogy segítsen megszervezni és vezetni az újjáalakult FÉBÉ-t, és ő félretéve az öregkor akadályait is, igyekezett átadni azt a lángot, amit Isten gyújtott a szívében, ahogyan azt saját maga fogalmazta meg. Mindeközben természetesen írt, első kötete már 1933-ban megjelent, és verseivel aratott igazán nagy sikert. Az ötvenes években a protestáns gyülekezetek fiataljai kézzel másolták és úgy terjesztették egymás között verseit. Szigeti Jenő elmondta még, hogy verseit kívülről megtanulták, s ezek is erőt adtak a fiataloknak, hogy megmaradjanak hitük mellett, olyankor, amikor úton-útfélen azt hallották, hogy a primitív bibliai kereszténység napjai meg vannak számlálva, és rövidesen el fog tűnni a történelem süllyesztőjében. Reményik Sándor életének utolsó heteiben ismerkedett meg a költőnő verseivel, és ezt mondta róla: „Túrmezei Erzsébet Jézus Krisztus igazi prófétája.” Reményik Sándor nem tévedett, Túrmezei Erzsébet versei hitet sugárzó, építő alkotások, igazi verses prédikációk. Megtérése előtt írt verseit sohasem adatta ki. Nem művészileg volt ellenük kifogása, hanem Krisztustól nyert hitével és hitvallásával nem tudta őket már összeegyeztetni. Ahogyan maga fogalmazott:

Erzsébet költői estje

„A változatlannak eldadogom, hogy ki vagyok.” Az első néhány vers után szívünket, lelkünket nyugtató orgona muzsikát hallgathattunk, és lelkünk lassan elindult hazafelé…„Fogynak a percek, az évek” – „de nem fogy el Isten kegyelme…, és nem fogy el Krisztus szerelme… – Nem fogy el a Szentlélek fénye”, és „minden nap új ragyogásban visz az út hazafelé.” A versek andalító hangulatából a Fóti Zenebarátok Egyesületének Énekkara hozott vissza minket a jelenbe a szabad élet himnuszával. „Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök-éjszakáid. S olyan kevés a csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de elkísér egész a Golgotáig.” Vajon mi Péterek vagyunk-e, vagy Jánosok, vagy tán egyikük sem?! És, bevalljuk-e mi is, hogy „Tudom Uram, hogy másképp kellene”, s van-e még bennünk néha „néma vád”, hogy „Én szereztem ezeket a sebeket”? Felismerjük-e, hogy a „visszautasított szeretet kimondhatatlanul nehéz”, s meg tudjuk-e siratni mi is az elveszett várost, ahogyan azt Ő tette? A hegedű hangjai az Adaggioval, reményre hangolták szíveink: mert „csak a gyászt látod, ha nincs húsvéti hited!”. Minket is kérdez a vers: „Miért nem emeled fel könnyes arcod? Miért vívod mindig egyedül a harcot? Soha nem talál békét a szíved, ha nincs húsvéti hited.” Hidd el már végre, hogy van feltámadás és Jézus él, s így a költőnővel együtt valljuk örömmel: „Jól tudom, hogy Megváltóm él, s Ő szól: ne félj, ne félj, mert én vagyok veled!”. S hidd el, hogy Ő szeret téged is, mert „nem az erőseket, magabiztosakat hívogatod, hanem a kicsiket, megterhelteket, gyengéket, fáradtakat”, és azokat is szereted, „Aki magának is teher, aki már senkinek se kell, az kell Neked”, s így Uram „Tenéked ma is van sereged.” Ezért is jól vigyázzunk, mert „… ha gyűlölködünk és nem szeretünk: ítélet” vár reánk! „Nem volna váltság, nem lenne ítélet. Akkor mi élnénk, ahogy lehet.”, de tudjuk, hogy „Van váltság! S van, ha nem fogadjuk el, ítélet.”

hogy a lelkek Tehozzád közelebb találjanak!”

A fóti énekkar előadásában felhangzott Kodály Zoltán: Adjon Isten jó éj-szakát című kórusdarabja, amely méltó volt a versek lírai, felkavaró és megnyugtató hangulatához. Majd Túrmezei Erzsébettel utazhattunk tovább a költemények hullámain, és megállapíthattuk, hogy a „Határkőnél hittel megállni, „csodákra emlékezni”, és a „határköveknél hálát adni” bizony milyen jó, és ha így teszünk, akkor lesz erőnk hálaadással „elindulni hittel előre, amerre hív az égi szó”! S, ha látó szemmel ajándékoz meg az Isten, és ha hagyjuk, hogy a Lélek megnyissa lelki szemeinket, s úgy „ha mi ma követünk téged, csodát virágzik a jelen” nekünk is. „Hiába mind, az ember születik, él és sírba tér…”, de a prédikátor Salamonnal perbe száll a költőnő: „Nincs hiába”, mert „van küldetése” mindennek, mindenkinek: a madárnak, a fának, a szélnek, ha felüdít, a napnak, ha melenget, van célja az aratásnak, vetésnek, a születésnek, a könnynek is. A nagy kérdés az, hogy „De vajon én? – Mert minden küldetés, minden vetés és minden születés – Elvégzem-e, amire küldettem?”, hiszen oly rövid a földi lét, és „nincs hiába semmi idelenn!” „Jézus Krisztus ugyanaz: tegnap, ma és örökre” – ebben a tudatban indulhatunk Hozzá, hazafelé, hiszen mint „Ádám késő utóda, én is az Édenen kívül születtem!”. „Magam választotta úton” haladtam évről évre, „míg odalett büszke emberségem, s úgy hevertem, mint a holtak: samaritánus irgalommal fölémhajolt az Istenember!”. Ekkor végre megértettem, hogy eltévedtem az élet útján, és „Éreztem, hogy kevély szememből sok bűnsirató könny szivárog: Elég! Elég a magaméból! Ezután a Te utadon járok!”, s ekkor az Éden kapujában „lehanyatlott a kard a kérubok kezében”, és „kitárta kapuját az Éden. Fái között ott várt az Isten”. Befejezésül az Örömóda szólalt meg a fóti énekesek ajkáról, a versciklus gondolatainak méltó befejezéseként. Ez az este a győzőkről szólt! Azokról, akik Istennel győznek! A nagy kérdés, hogy mi meghallottuk-e az életet átalakító hívást a versben, az énekben? (Tyentés László)


17

LELKI ÉLET Dr. Szigeti Jenő:

A konfliktusok nélküli gyülekezet – halott gyülekezet A kereszténység közösségi élete soha nem volt feszültségmentes. Már az apostolok idejében sokszor megosztották a gyülekezetet a személyi ellentétek. Ha Péter és Pál (Gal 2:11-14), vagy Pál és Barnabás közötti vitára gondolunk (ApCsel 15:37-40), vagy akár a korinthusi pártoskodásra (1Kor 1:11-12), elegendő példáját látjuk ennek a sok keserűséget okozó lelki betegségnek. Ezek nem csupán személyi ellentétek voltak, hanem mögöttük egy-egy tanításbeli, kegyességi különbség, vagy akár emberi rosszindulat és félreértés is meghúzódott. A keresztény emberek mindig tudták, hogy nincs ez így jól, de mivel mi bűnös, törékeny hitű emberek vagyunk, igazat kell adnunk Jézusnak, aki így tanította a tanítványokat: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek;de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra.” (Lk 17:1-3) Minden időben fontos feladata volt a gyülekezetnek, hogy a botránkozásmentes konfliktuskezelést megtanulja és gyakorolja. A közösségi élet belső feszültségeit meg kell tanulnunk kezelni. Hisszük, hogy ezeket a bajokat nem Isten okozza, de megengedi, mert nem hisszük azt, hogy van véletlen Isten népe életében. EGYHÁZUNK ÉLETÉNEK MA NEM AZ A LEGFŐBB GONDJA, HOGY PRÉDIKÁLJAE AZ IGAZSÁGOT VAGY SEM, HANEM AZ, HOGY A KONFLIKTUSKEZELÉS KÉRDÉSÉVEL KEVESET FOGLALKOZIK.

Pedig a Biblia számos története rávezet bennünket arra, hogy hogyan kell ezt a fontos, sokszor kényelmetlen és terhes feladatot gyakorolni. Az apostoli kor egyik legnagyobb feszültség-góca a körülmetélkedés kérdése volt. Az Ószövetség, amit az apostolok Istentől ihletett teljes írásnak tartottak (2Tim 3:16-17), kötelező erővel előírja

18

a körülmetélést, mint az Istennel kötött szövetség jelét. Jézust is körülmetélték és ő soha nem tanított arról, hogy ez a jel felesleges vagy eltörlendő. Csak akkor lett ebből kemény vita, amikor Pál és Barnabás munkája nyomán elindult a pogánymisszió. A vitában nem másodlagos, mellékes kérdésről volt szó, hanem Isten parancsának való engedelmességről, a kortárs kereszténység számára fontos, mellőzhetetlen kérdésről. Hogyan kerestek megoldást erre a kérdésre az apostolok? Az első jelentős feszültség ebben a kérdésben az Antiókhiai gyülekezetben támadt az első missziói út után. „Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül a mózesi törvény szerint, nem üdvözülhettek.” (ApCsel 15:1) A körülmetélkedés ősi szokás volt. Az ókori egyiptomiaknál és az Izrael körül lakó más sémi rokonnépeknél is megtalálható volt ez a szokás, a megtisztulás jele volt, amit a Biblia is megerősített. (3Móz 12:3; 2Móz 4:2426) A körülmetéletleneket nem lehetett felvenni az Istennel kötött szövetségbe. (1Sm 17:26; Ézs 52:1; Ez 31:18) Ez az Igével alátámasztott érvelés megosztotta a gyülekezetet, és lerombolta azt az örömöt, amit Pál és Barnabás missziói sikerei jelentettek. AZ ÖRÖM ERŐSÍTI A HITET, A VISZÁLY, A VESZEKEDÉS GYENGÍTI AZT. Antiókhia az apostoli kor missziójának első központja volt. Ha itt eluralkodik a veszekedés, megtörik a misszió lendülete, a tagok egymás bírálgatásával és értelmetlen hitelvi vitákkal lesznek elfoglalva. A veszekedő gyülekezetnek nincs jövője. Mit tettek ebben a nehéz helyzetben az apostolok? „Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és


néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe.” (2. vers) Ez Istentől ihletett bölcs döntés volt. A gyülekezeti vitákat soha nem lehet úgy megoldani, hogy az egyik fél többségi alapon leszavazza a kisebbséget, vagy sport nyelven szólva, a többség pontozásos győzelmet arat. Kívülálló, hívő, pártatlan emberek véleményére van szükség ahhoz, hogy a helyes utat megtaláljuk. De szükség van ehhez arra is, hogy mind a két fél nyitott legyen arra, hogy a másik véleményét elfogadja. Az antiókhiai küldöttség Pállal és Barnabással együtt Jeruzsálembe indult. A több hétig tartó gyalogos utazás során nem a sérelmeikről beszéltek, nem is a többi gyülekezetek híveit akarták a maguk pártjára állítani. Az ige szerint e helyett „elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek.” (3. v.ers) A jeruzsálemi atyafiak is ugyanilyen örömmel fogadták őket, mert aki örömmel jön, az örömet hoz. Nem a vitás problémákról beszéltek, hanem azt mondták el, hogy „mit tett velük Isten.” (4. vers) Nem így tettek az apostolok ellenfelei, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké. Ezek kemény rendszabályokat követeltek. Nem Isten cselekvéséről beszéltek, hanem kötelező rendtartásokról. Szerintük a megtért pogányokat „körül kell metélni” és „meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.” (5. vers) Az apostolok gyűlése nem kezdődött békésen. Itt is „nagy vita támadt” (7. vers) amit Péter és Jakab beszéde csendesített le. Péter nem gondolt magát új Mózesnek, vagy Jézustól rangot kapott megfellebbezhetetlen tekintélynek. Korábbi meggondolatlan fogadkozása, árulása, meg a feledhetetlen kakasszó megtanította arra, hogy a bárányokat nem hajtani, hanem legeltetni, őrizni kell, ahogy a második csodálatos halfogás után erre Jézus tanította. (Jn 21:15-17)

LELKI ÉLET Tudja azt, hogy ezt a feszült hitelvi vitát nem lehet tekintélyi alapon megoldani, csak Isten Szentlelkére figyelve. E.G. White többször ír arról, hogy Isten Szentlelke nem itt vagy ott vezetget egyegy embert, hanem az egész népet vezeti. KÖZÖSEN KELL FELISMERNÜNK ISTEN ÚTJÁT. EZ AZ APOSTOLI KOLLEKTÍV VEZETÉS ALAPJA. Ezért arról beszélt (7-11.vers), hogy mit cselekedett Isten, míg az apostolok ellenfelei azt hajtogatták, hogy az apostoloknak mit kellett volna cselekedniük. Küldetéséről beszélt és arról az eredményről, aminek ő volt a első megajándékozottja. Jól emlékezik arra, hogy milyen félve, megkötözött lelkiismerettel lépett be Kornéliusz házának ajtaján. A Szentlélek rávezette, hogy a gyülekezeti problémákat nem lehet úgy megoldani, hogy egyeseket, akik nem akarnak egyszerre lépni, kizárunk, megfélemlítünk, megfegyelmezünk. Az eredményes misszióhoz nem a zseniális vezetők ötleteire van szükség, hanem egyetértésre, amire csak a Szentlélek vezet el. Itt sem Pállal, Barnabással vagy az ő munkamódszereivel kellett egyetérteni az első gyülekezet tagjainak, hanem közösen kellett megtalálniuk a megoldást. A rossz vélemény vitatása, leleplezése csak veszekedéshez vezet. Egymást kell megértenünk, a részigazságainkat kell együtt látnunk. De ez csak úgy lesz nyilvánvaló, ha egymást szeretetben elfogadjuk. A Szentlélek „nem tett semmi különbséget közöttük és köztünk, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők” (ApCsel 15:9-11). „Ekkor elcsendesedett az egész gyülekezet és meghallgatták Pált és Barnabást” (12. vers). A gyülekezet vitás helyzeteiben eddig a csendig a legnehezebb eljutni. Amíg azt érzem, hogy nekem van igazam és a másik téved, zaj van a szívembe és nem tudom elfogadni azt, hogy a másiknak is van igaza, mert az ember csak az igazság egy részét látja. Isten egyetlen igazságát sem lehet privatizálni, kisajátítani. Ha a magam igazától nem tudok el-

látni Isten igazáig, a féligazság rabja vagyok, és nem tud Isten Szentlelke vezetni. Az apostoloknak azt kellett felismerni, hogy egy ilyen vitában nem igazak és hamisak, tévedők és jól gondolkodó okosak vannak. Nem azt kell eldönteni, hogy kinek van igaza, hanem el kell oda jutni, hogy „az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt, jónak lássák” (22. vers) azt, amit tenni kell. Nem úgy, hogy az apostolok megmondják a véneknek, a vének pedig a gyülekezetnek, hogy mi a jó, hanem együtt. Hogyan történhetett ez? Pál és Barnabás ezen az apostoli gyűlésen nem a maga igaza mellett érvelt, hanem „elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogányok között.” (12. vers) Nem a maguk igazát keresték, hanem Isten cselekedetét vették észre. ELVAKULT VITÁINKBAN AZ A VESZÉLY FENYEGET BENNÜNKET, HOGY AZ EMBERI HIBÁK ÉS ERÉNYEK TAGLALGATÁSA KÖZBEN ELHOMÁLYOSUL, HOGY NEM MI CSELEKSZÜNK VALAMIT ISTENÉRT, HANEM ISTEN CSELEKSZIK.

Mi csak eszközök vagyunk. És mi dönthetünk jól vagy rosszul, de Isten megvalósítja a maga szándékát velünk, vagy nélkülünk. Pál és Barnabás után Jakab, Jézus testvére szólalt meg, ő volt, aki Jakab levelét írta később. Péter Jeruzsálemből való menekülése után (ApCsel 12:7) ő lett a jeruzsálemi gyülekezet vezetője. Pál őt is az „oszlop-apostolok” közé sorolta (Gal2:9). Azt, ami Pál és Barnabás szolgálata nyomán történt a prófétai Ige ellenőrzése alá vetette. Ámos 9:11-12-öt idézve megállapította: „ezzel egyeznek a próféták szava, ahogy meg van írva” (15. vers). Ő arra mutat rá, hogy a pogányok megtérése felett aggódó másik félnek a véleményét, igazát hol kell figyelembe venni. Ezért javasolja, „rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól, és a vértől.” (20. vers). Nem Mózes törvényeit, könyveit kell félretenni, hanem meg kell érteni azt, hogy Isten hogyan cselekszik, hogyan lép tovább. „Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt” (21.vers).

Jakab arra emlékezteti a vitatkozó gyülekezetet, hogy a keresztény misszió bölcsői a zsinagógai gyülekezetek, akik a Szentírás – akkor még csak az Ószövetség létezett – ismeretére oktatják az embereket. Ez a testvéri gyűlés nem kizárással, megosztással, szakadással ért véget, hanem a belső egység megerősödésével. A feldúlt lelkekben békét akartak teremteni azok a küldöttek, akik az apostolok levelét szertevitték. Elmondja ez a levél, hogy az apostolok és a gyülekezet „egymás között egyetértésre jutva” (25. vers) hozta meg a határozatot, mint olyan emberek közössége, „akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért”. NEM EGYMÁS HITÉNEK, ŐSZINTESÉGÉNEK VITATÁSA, MEGKÉRDŐJELEZÉSE AZ IGAZSÁG FELISMERÉSÉNEK ÚTJA. A történelem során soha nem a hitvitázók képviselték Isten igazságát, hanem azok, akik készek voltak a másik kezét megfogva közösen keresni az igazságot. Érdekes az is, hogy közös határozatukat nem megfellebbezhetetlen zsinati döntésként közlik ebben a levélben, hanem ezzel a záradékkal: „Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” (29. vers) Az apostoli gyűlésnek ezt az eljárását a gyakorlat igazolta. Amikor Antiókhiában átadták a gyülekezetnek a levelet, összehívták az egész gyülekezetet. „Amikor felolvasták, , megörültek a bátorításnak” (31. vers). Aki csak a maga igazát látja, soha nem tud bátorítani. A közösen megtalált megoldás új munkatársakat vonzott. „Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket” (32. vers). A konfliktusok nélküli gyülekezet – halott gyülekezet. Abban nem Isten akarata, hanem a laodiceai se nem hideg se nem hév szellem, vagy rosszabb esetben egy emberi akarat uralkodik, aki lehet, hogy a legjobbat akarja, de nem veszi észre sokszor az ember, hogy az igazság részekre osztva van ezen a világon. Egymás kezét kell megfognunk, egymás szívére kell találnunk, hogy továbbtovább jussunk Isten útján, egészen a célig, az ő országáig, ahol színről-színre látjuk Jézust, aki az út, az igazság és az élet. (Jn. 14:7)


19

LELKI ÉLET Erdélyi László:

Amikor Isten szól H

add kérdezzem, kedves Olvasó: Szoktál-e imádkozni reggel, délben este vagy akkor, amikor problémákkal kell megküzdened? Szoktál-e imádkozni, amikor elérkezik a szombat napja vagy amikor a naplemente az új hét kezdetét jelzi? Mivel azonban az imát párbeszédnek értelmezzük, ezért meg kell kérdezzük önmagunktól: milyen válaszokat kaptunk imáinkra Istentől? A fenti kérdezések irányát éppen ezért megfordítanám, egy sokkal fontosabb kérdéscsoport felé: Volt-e életedben olyan helyzet, amelyben egyértelműnek hallottad hogy Isten megszólított? Megértetted-e a megszólítás tartalmát? Mit válaszoltál Istennek a megszólításra? Mit jelentett Isten megszólítása további életedre? Vannak-e olyan helyzetek, amikor elmentél Isten megszólítása mellett, és ennél fogva nem tudod meg soha, hogyan alakulhatott volna életed, ha engedelmeskedsz Isten megszólításának? Nézzünk bele néhány bibliai ember döntésébe, Isten megszólítására adott válaszába! Párbeszéd az égő csipkebokorral Már döntött az Isten népével való együttnyomorgás mellett, Egyiptom minden vonzó kísértésével szemben. Az Ókor hatalmas birodalma összes tudományának diplomájával a „zsebében”, mint a trón várható örökösét, most a puszta negyven éves gyakorlattal rendelkező pásztorát – 80 évesen – megszólítja a Világmindenség Ura! Már nem voltak személyre szabott ambíciói, csak a jó legelő biztosítása és a nyáj őrzése. Éjszakánként talán, álomképekben megjelentek előtte Egyiptomban maradt rokonai. Talán soha az életben nem láthatja már őket. Ő Mózes, a Fáraó házában nevelkedett, izraelita herceg. Amikor szíve már kiüresedett minden emberi, földi jövőképtől, akkor jön váratlanul az Úrtól a megszólítás, az égő csipkebokorból. Itt most szükség volt a csodára, hogy a negyven éves álomból

20

fel tudjon ébredni, és felfogja Isten szavát, a küldetés igéjét: „Most azért eredj, elküldelek téged a Fáraóhoz, és hozd ki az én népemet, az Izrael fiait Egyiptomból.” „Ezt a vesszőt pedig vedd a kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.” És elkezdődik egy újabb, világot formáló, csodálatos 40 év! Ott kezdődött, hogy Isten megszólított egy embert, aki kész volt engedelmeskedni a megszólításnak. El tudod képzelni, mi történt volna, ha Mózes azt mondja az Úrnak: „Uram, semmiképpen sem! Tudod a történetemet. Veszekedő emberek miatt kerültem bajba. Engem ezek az emberek nem érdekelnek. Engedd, hogy maradhassak nyugodtan a birkáim között. Azok megértik a szavamat és engedelmeskednek.” Mi is történt volna? Nos, Mózes életében semmi. Őrizte volna a birkákat haláláig. A nép megszabadítására pedig az Úr keresett volna más embert. Igen, álljunk meg egy pillanatra. Talált volna az Úr más embert is Mózes helyett? Egészen biztosan. Mózes életében ez volt a második nagy döntés, amely azzal kezdődött, hogy Isten megszólította, ő pedig engedelmeskedett. Nagy jelentőségű megszólítások Ha Isten megszólítja az embert, annak mindig nagy a jelentősége az ember számára. Örömmel vettem, amikor a prédikáció után valaki elmondta, hogy Isten megszólítását ismerte fel abban, hogy elvesztett valamit, amire addig szüksége volt. Az is fontos azonban, hogy amikor az Úr megállít egy úton és felismertük benne az Ó megszólítását, meghalljuk a további eligazítását is, amellyel az út folytatását is kijelöli számunkra. Az Úr nem akar senkit sem falnak vezetni, sem zsákutcába vinni. De a következő lépést valószínű, csak akkor mutatja meg, ha megtettük azt, amire előbb felszólított. Csodálatos távlatok nyílhatnak meg előttünk. Gondold bele magad Ábrahám helyzetébe. Talán csendes éjszakán a csillagos eget szemlélte, s azon gondolkodott, hogyan teljesedik Isten ígérete, egyetlen fiában, Izsákban. Hogyan aránylik az egy, a csillagos éghez? Majd félálomban hallja


„Mitevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna; Mit felelnék neki?” (Jób 31:14)

az Úr hangját, aki azt kéri tőle, hogy áldozza fel egyetlen fiát a Hóreb hegyén. Ábrahám jól ismerte az Úr hangját, és nem kért tőle gondolkodási időt. Felkölti fiát, és elindulnak, hogy mire a szerető édesanya felébred, nehogy a szív fájdalma megakadályozza őt a cselekvésben. Tudta, hogy ha az Úr megszólítja az embert valamilyen szolgálatra vagy áldozatra, a válasz két esélyes: vagy engedelmeskedik, vagy nem. Nincs harmadik út. Ez vonatkozik minden szolgálatra, amire az Úrtól felszólítást kap az ember. De hogyan ismerhető fel az Úr hangja? Igazi őszinteségre van szükség ahhoz, hogy az ember ne váljon saját vágyainak áldozatává. Ez abban mutatkozik, hogy az Úr megszólításának veszem azt, amikor saját vágyaim visszhangját hallom lelkemben, és az ellenkezőt vélem felismerni, amikor a kötelesség mezejére kellene állnom, talán nem a számomra legkedvezőbb helyzetben. Az ember kialakíthat egy olyan lelki életformát, amely eleve elzárkózik Isten megkeresése elől. De előfordulhat az is, hogy az „ég zárul be” a nép magatartása miatt. Izrael életében mindkét helyzetre találunk példát. Sinai hegyénél arra kérte a nép Mózest, hogy ő beszéljen velük és ne az Úr, hogy meg ne haljanak. (2Móz 20:19) Valamiben tévedtek Izrael fiai, amit Ezékiel könyvében tesz egyértelművé az Úr: „És monda nékem: Embernek fia,! Eredj, menj el az Izrael házához és szólj az én szavammal nékik. Mert nem valami homályos ajkú és nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izrael házához... De az Izrael háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izrael háza kemény homlokú és megátalkodott szívű.” (Ez 3:4-7) Egy különös magyarázat, amit az Úr ad Ezékielnek: „Nem akarnak téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni.”

LELKI ÉLET ISTEN MENNYI KUDARCOT SZENVED EL, VISSZAUTASÍTÁSUNK MIATT? Vagyis arról van szó, hogy amikor az Úr az Ő eszközein keresztül üzen, akkor az nem Mózes szava és nem Ezékiel szava, nem a prédikátor szava, hanem Isten szava. Ezért mondjuk helyesen, hogy a szószéken Isten szava hangzik. Egy-egy prédikáció után történnek személyes bizonyságtevések: „Az Úr most nekem szólt.” De mennyire fájó az, ha úgy mint Ezékielnél, az egy nyelvet beszélő emberek nem értik egymást! Akkor hogy értik az Urat? Ezért kértem a gyülekezetet néhány héttel ezelőtt, hogy amikor hazamennek a prédikáció után, tegyenek egy próbát önmagukkal. Vegyenek egy papírt és íróeszközt, és írják le azt, ami megmaradt bennük a prédikációból. Ez jelzi azt, hogy mennyire figyelünk az Úr szavára. Nem kevésbé súlyos a másik állapot: amikor a menny ajtaja zárul be. Egy ilyen történelmi időszakról olvasunk: „És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilvánvaló látomás.” (1Sám 3:1) Csak néhány villanásnyi kép ebből az időből: Egy elkeseredett szívű asszony, Anna, önti ki szívét az Úr előtt Isten házában (1Sámuel 1: 9-17), s szívének vágya csak ajka mozgásából érzékelhető. És a főpap azt gondolta, hogy ez az aszszony részeg. Valószínű, ez a feltételezés szomorú tükre annak a közállapotnak. A másik kép: Amikor Sámuel már ott szolgál az Úr házában. Az Úr nem a főpapnak szól, hanem a gyermek Sámuelnek mondja el üzenetét (1Sám 3). Őt szólítja néven. Végül Éli is meghallja Isten üzenetét, de túl későn. Ő már nem tudott változtatni a helyzeten. Nem volt rossz ember, csak gyenge, de alázatosan hajol meg Isten végzései előtt. Tanúja annak, ahogyan Isten embereket szólít meg. Ő maga, csak másodrendű, kegyvesztett emberként lehetett szemlélője annak, ahogyan Isten másokat megáld. E. G.White írja: „Élit mélyen meghatotta Izrael eme asszonyának hite és buzgalma. Mint nagyon engedékeny apa megszégyenítve és megalázva érezte magát ennek az asszonynak áldozatkészsége láttán, amellyel megvált egyetlen fiától, akit Isten szolgálatára szentelt. Önző szeretete miatt megfeddve érezte magát, s alázattal és tisztelettel meghajolt az Úr előtt és imádkozott.” (Pp. 532. o.)

Bálám, a szerencsétlen próféta Isten üzenetének hirdetését így vezette be: „Annak szózata, aki hallja Istennek bezszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemmel.” (4Móz 24:16.) Milyen csodálatos bemutatkozása annak a prófétának, akinek az Úr egy villanásnyi betekintést adott az üdvösség tervének egy pillanatába! Micsoda éles látás és szörnyű vakság együtt, egy emberben! Egy ember, akinek az Úr csodálatos kijelentést adott, de akit a világ istene – a pénz – megvakított. Bálám jelképe annak az embernek, akit – mai nyelven – a korrupció teljesen megnyomorított. Látta, amit Isten megmutatott, hallotta Isten üzenetét, de elveszítette szavainak és életének hitelét. Az ellenség játékszere lett. Bálám az az ember, aki tudja azt is, hogy Istennek mi a véleménye az ellenség kéréséről, de Istennel akarja kimondatni azt, amit neki kellene határozottan kijelenteni. Istent akarja saját gonosz játékának eszközévé tenni. Isten őt is megszólította a szamár által, amiért szegény állat megkapta az ütleget. Énokhról nincs feljegyezve hosszú történet vagy történetek. Két meghatározó jellemvonásról tudunk. Istennel járt (1Móz 5:24), és a második adventről prédikált (Jud 14). Az Úrral járó ember szüntelenül a krisztusvárás hangulatában él. Az, aki Istennel jár, szüntelen hallja Isten hangját. Ez a hang pedig összhangba hozza őt azzal a másik világgal, amelyet Jézus nemsokára elhoz népe számára. Az a hang, amelyet az Úrral való járása közben hall az ember, az a lelkiismeretének állandóan jelenlevő kontrollja is. MIKOR HALLOTTAD UTOLJÁRA ISTEN MEGSZÓLÍTÁSÁT? HALLOD-E SZÜNTELENÜL ISTEN ELIGAZÍTÓ HANGJÁT?

Nem kell válaszolni erre, mert a válasz leolvasható mindannyiunk életéből és az Úr ügye iránti tiszteletünkből, és abból, ahogyan a ránk bízott szolgálatot végezzük. Tanuljunk a régmúlt idők embereinek tapasztalatából!

KÖNYVAJÁNLAT

Beszélgetés az Úrral Amikor elfogyott az erőd, és utadnak nincs folytatása; ha úgy látod, már nincs megoldás a felgyülemlett problémákra, adj lehetőséget az Úrnak, hogy áldó szavát elmondhassa. Kérd meg szépen, hogy ő beszéljen, te csak akkor szólj, ha ő kérdez. Csak azt mondd mindig, mi lényeges, Ő tudja, mire van szükséged. Kérdésével nem tudásodat: őszinteségedet kutatja. Sohase hagyd figyelmen kívül: az Úrral való párbeszédben azt az örök igazságot, hogy nem az a fontos, amit te akarsz, hanem, amit az Úr szól hozzád, amikor közli akaratát. Imában az Úrral beszélni: nem tudomány, hanem a szívnek Istentől kapott képessége, mert mit szeretnénk, kérni se tudnánk, ha a Lélek nem fogalmazná csendes imába szívünk óhaját.


21

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK Új vallásszabadsági törvény készül, nem kis vitával. A réginek, mint minden emberi jogalkotásnak, vannak hibái, ezt a gyakorlat megmutatta. A különböző indítékú véleményeket olvasva nehéz eligazodni a törvényhozás labirintusában. Ezért a közös gondolkodás elősegítése érdekékében szeretnénk néhány gondolatot megosztani az olvasóval. A kisebb vallásfelekezetek részéről – történelmi tapasztalataink alapján – sokan aggdalommal tekintenek a törvényhozók lázas buzgalmára. Vannak olyanok is, akik az egyre jobban démonizálódó politikából kiábrándulva közömbös vállrándítással napirendre térnek a jogi csatározások fölött. Sokan vannak olyanok is, akik apokaliptikus pánikba esnek és egy-egy pártérdeket sugalló újságcikkel érvelnek amellett, hogy itt a világ vége. Pedig a pánik rossz tanácsadó. Jó volna itt is Isten Igéjére figyelni. Péter első levele így tanít: „Mindennek a vége már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pét. 4,7). A készülő törvény feletti viták dokumentumait figyelmesen olvasva hamar kitűnik az hogy minden jó szándékú és kevésbé jó szándékú törekvésnek van egy közös hibája. A tünetet akarja kezelni és nem a tünetek okát. A megoldást abban látja, hogy a tagok létszámával vagy az egyház működési idejének hosszával kellene a visszaéléseket orvosolni. Köztudott, hogy az országunkban bejegyzett vallásfelekezetek közül nagyon sok a polgárok adóproblémáinak kezelésére létrejött társaság, akik a törvény kiskapuját kihasználva menekülni akarnak a működésüket ellehetetlenítő adóterhek elől. Köztük is vannak becsületesen és becstelenül gondolkodó emberek. De ezt az anomáliát nem a vallásszabadság, vagy bármilyen más szabadságjog korlátozásával lehet megoldani. A börtönök szigorítása, a rendőrök számának növelése nem teszi erkölcsösebbé a világot. A törvényalkotás alapvető gondját abban látom, hogy a most készülő törvény - épp úgy, mint a jelenleg érvényben lévő - nem határozza meg, hogy mi a vallás, mi tekinthető vallásos tevékenységnek. Nyilván egy buddhista vagy egy muszlim másként gyakorolja a hitét mint egy keresztény és a keresztyénségen belül is jelentős különbségek vannak abban, hogy egy-egy felekezeten belül a közös hitet hogyan élik meg az emberek, de minden igazán vallásos ember hiszi azt, hogy van Valaki a fejünk fölött, aki irányít minket, beleszól az életünkbe. A felvilágosodás óta ez a Valaki kérdőjeleződött meg a közgondolkodásban. Az ember önmaga istenévé lett. Nem hiszi már azt, hogy Isten teremtette a világot, hanem önmaga szeretné megteremteni a világot. Nem függeni akar az Istentől, hanem legfeljebb használni akarja Istent. Ezért ellehetetlenült az a törekvés, hogy a vallás fogalmát meghatározzuk. A hit összekeveredett a hiedelmekkel, nincs mérce, amivel mérni lehetne.

22

Az úgynevezett „történelmi egyházak” nagyságát, helyét is nehéz meghatározni a társadalomban. A vallásszociológiai felmérések szerint a csecsemő korában megkeresztelt, vagy meg sem keresztelt, de valaha vallásos családból született gyermekek mintegy 90%-a nem gyakorolja hitét. Az adófelajánlások sokszor meglepő adatai is azt mutatják, hogy egy-egy jó marketingfogással magát reklámozó álvallás sokkal nagyobb sikereket tud elérni, mint egy-egy elöregedett, hitet vesztett úgynevezett történelmi egyház. Az is meggondolandó lenne a törvényalkotás lázában, hogy ha bizonyos egyházakat az állam favorizál és feladja vallássemlegességét, akkor a favorizált egyházaknak árt. Bevonja tevékenységüket a politika az egyre jobban demonizálódó világába annyira, hogy végül a hit, az erkölcs lesz a másodlagos dolog a tevékenységükben. Lehet, hogy ezek az egyházak politikai befolyást, pénzt nyernek, de ennek az az ára, hogy morális erejük csökken és híveik egyre jobban elszigetelődnek a hatalommal megalkudó, azt kiszolgáló vezetéstől, ami a legtöbb belső vita, szakadás forrása. Szerte a világon az elhaló demokrácia korában élünk. A multinacionális gazdasági rendszer felmorzsolta az államot. A demokrácia helyét, ami a nép közös döntése volt eredetileg, valami más foglalta el amit manipulokráciának nevezhetünk. A valós döntési jog helyett, csak a manipulált, felülről irányított döntés lehetősége van az embereknek. A rendet ezért egyre inkább diktatórikus bürokráciával akarja fenntartani a mindenkori hatalomra jutott politikai elit. Ez a légkör erősíti az emberekben a fundamentalista gondolkodásmódot. Ha az egyháztól, hittől, vallástól elidegenednek az emberek, akkor törvényekkel szabályozzuk őket, hogy a régi vallás „öröknek” és változhatatlannak tartott tanait kritika nélkül kötelezővé kell tenni és állami erőszak szervezetek


Dr Szigeti Jenő

segítségével be kell tartatni. Ez a gondolkodási mód felekezet-semleges, minden vallási közösségben kísért. Az eluralkodó szabadosságnak nem a szabadságjogok korlátozása a gyógyszere. Ha vasárnap zárva lesznek a boltok, no meg a plázák, akiknek uralgását tényleg jó volna egy kicsit megfékezni, ettől még nem lesznek többen a templomban. Ha a muszlimoknak megtiltjuk a csador viselését, vagy nem építhetnek mecsetet, ahol napjában ötször imádkoznak, ettől még nem lesznek többen a kiürülő, műemlékké nemesülő keresztény templomokban. Ez ismét visszavezet az alapproblémához. A látszat-liberális közgondolkodás nem tud mit kezdeni a hit, a vallás fogalmával. Nincs hozzá „érzék-szerve”. Ezt a vakságot használják ki az „ál-egyházak”, a „megélhetési vallásfelekezetek”. Ezen nem fog segíteni az új törvény létszámot, vagy történeti múltat szabályozó paragrafusa. Legfeljebb csak a válságot mélyíti. Egyetlen vallásfelekezet sem sajátíthatja ki a kereszténységet, ami nem valamilyen egyházszervezet, hanem Krisztus követése. Nem organizáció, hanem organizmus. A Tízparancsolatot nem lehet senkire nézve sem kötelezővé tenni, viszont démonikus lesz az az állam, amelyik a Tízparancsolat szerinti életet lehetetlenné akarja tenni. A mostani vasárnap-törvény miatt, még senkinek sem szabad pánikba esni. Csak az ige szerint ébernek és józannak kell lenni, hogy Istenben vetett hittel és bizalommal imádkozni tudjunk. Ha újságcikkeket lobogtatva a kezünkben a nagy nyomorúságról kezdünk prédikálni, és közben azon vagyunk megsértődve, hogy Isten „csak” a mindennapi kenyerünket adja meg és nem ad hozzá kacsalábon forgó palotát, akkor nem vagyunk krisztusváró emberek.

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK Sören Kierkegaardnak a 19. század jeles lelkész-filozófusának egy elgondolkodtató példája jut eszembe. Dániában történt egyszer, régen, hogy egy falu határában egy vándorcirkusz ütötte fel sátrát. Az első este, a falu apraja-nagyja ott szorongott, hogy lássa a bűvészek, artisták és más cirkuszi művészek produkcióját. Még másnap, harmadnap is akadtak nézők, de egy hét multán senki nem akarta két tojás áráért látni a produkciót. A cirkuszigazgató ezért elküldte a bohócot nézőt toborozni, aki mindenféle hamis hírrel, mókával és álszenzációval csábítgatta a hiszékeny falusiakat arra, hogy megnézzék a már sokszor látott előadást. A bohóc, ha kellett sírt, ha kellett nevetett, ha kellett hazudott, ha meg úgy volt jó, igazat mondott. Az emberek nevették az ingyen-produkciót. Eljött az a nap, amikor elhatározta a cirkusz igazgatója, hogy szedik a sátorfájukat és más faluba mennek szórakoztatni a nagyérdemű közönséget. Nyáridő volt, vasárnap délután, tikkasztó hőség. Amikor az artisták a sátor tetején a merevítő köteleket oldozták, észrevették, hogy az aratásra érett csont-száraz búza ég a határban. Az egész társulat rohant oltani a tüzet, ami az egész falut fenyegette. Az ügyetlen bohócot pedig bezavarták a faluba, hogy hozzon segítséget. A bohóc a falu főterén, a templomból kijövő embereknek torkaszakadtából kiabálta: - „Emberek, ég a határ, gyertek oltani, segítsetek”! De senki sem mozdult, hiába sírt, hiába tépte magát a bohóc, az emberek nevettek. És ezért, leégett a falu. A pánikkeltés nem szül hitet. Krisztus visszajövetelének jeleit, amit a bűn embert pusztító hatalma okoz a természetben, a társadalomban vagy akár a vallási életben, hiába látja az ember. Istennel való kapcsolatunknak kell rendbe jönni, hogy ne azok között az emberek között legyünk, akik elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, ami a földre jön, hanem felemelt fejű, hinni, bízni tudó emberek legyünk, akik tudják biztosan, hogy Jézus értünk jön (Lk 21,25-28).

J ERUZSÁLEMTŐL VASÁRNAPIG Jézusnak a Máté evangéliuma 24. fejezetben elmondott vázlatpróféciájában az egyik látványos esemény, a Jeruzsálemi Templom pusztulásának bejelentése volt, amelyre a tanítványok visszakérdeztek: „Mikor lesznek meg mindezek?” A kérdésre az Úr fontos tanítással válaszolt. A templomról mondott prófécia beteljesedéséig mintegy 35 esztendő telt el. Ezt az időt különböző magatartásformában élték meg a Krisztus szavára figyelő keresztények. Kr. u.70-ben már sokan nem éltek a prófécia elhangzásának idejéből származó keresztények közül. A tanítványokról sem sokat tudunk. Péter apostol 64-ben mártírhalált halt, Pál apostolt ugyancsak ebben az időben ölték meg. Jakab, a Zebedeus, 44 körül halt mártírhalált. Annak a generációnak tagjai közül mégis voltak olyanok, akik személyesen is emlékeztek az Üdvözítőre, és várták az általa mondott jövendölés teljesedését. Ezeknek nagy része azonban, az üldözés miatt szétszórtan élhetett a Római Birodalom területén. Nincs utalás arra, hogy próféciamagyarázatukban menynyire adtak helyet a Jeruzsálem pusztulásáról szóló jövendölésnek. Bizonyosan lehettek olyanok, akik a római alakulatok bármilyen mozgásában Jeruzsálem pusztulásának előjelét látták. Emellett az is különös, hogy a Jeruzsálem elleni római támadás jelét, a figyelő keresztények egy olyan eseményben látták, amelyben az emberek nagy többsége éppen az ellenkezőt vélte felismerni. A római katonák ugyanis sokak számára érthetetlen okok miatt visszavonták a város körüli ostromgyűrűt. Az embe-

Erdélyi László

rek nagy része ezt a helyzetet a rómaiak vereségeként értékelte. Úgy gondolták, felengedett a nyomás, és szabadabban élhetnek. Ha eddig a szabadulásért imádkoztak, most már lazíthatnak. Ez egy veszélyes állapot, amikor megszűnik az éberség. Megelégedtek a szabadulásnak azzal a látszatformájával, amelyet egy megtévesztő esemény idézett elő. A keresztények viszont a Mennyből küldött jelként fogták fel a római sereg taktikai hadmozdulatát. A lényeg az, hogy a keresztények tudták, mikor és mit kell tenniük az adott pillanatban. Voltak más, kimagasló üdvösségtörténeti pillanatok is, amikor az élesen látók felismerték Isten cselekvését, vagy egyszerűen „csak” hittek Istennek, és cselekedték azt, amit mondott. Valószínű, Noé és családjának bárkaépítési tevékenysége egy idő múlva már megszokott látvány volt. Ő sem sokat beszélhetett az embereknek Isten ítéletéről. „Csak” építette a bárkát. Az időjárás és az események ellent mondtak a bárkaépítés ésszerűségének. A különleges megnyilatkozások, az állatok viselkedése a bárkába menetelkor már nem zavarta az embereket. Jézus így jellemezte az állapotokat: „Esznek és isznak... nem vesznek észre semmit.” Azután eljött az özönvíz. Jézus eljövetele előtt, Isten népének egyik nagy próbatétele a vasárnapkérdés lesz. Lassan már nem jövő időben beszélhetünk erről. Vannak, akik egy újságcikk nyomán mozgósítanak. Vannak, akiknél tudatos felkészülés tapasztalható. Másoknál a megfáradás bizonyos jelei mutatkoznak. Egy testvérnő mondta a csalódottság hangján, hogy már több,

MEGJELENT: Dr. Szigeti Jenő: Miért van annyiféle vallás? című füzete, a „Válaszok napjaink kérdéseire” kiadvány-sorozatunkban A kereszténység nem tannak, eszmerendszernek, elméleti igazságok, misztikus titkok hirdetésének indult, hanem egy olyan életformának, ami Isten teremtési rendjének megfelel. Jézus egy, az önzéssel, minden bűn gyökerével szembenálló értékrendet hagyott ránk örökül, ami uralkodás helyett szolgálni akar a másiknak. Mi ebből filozófiát, teológiát, dogmákat, ideológiákat gyártottunk, hogy az uralkodást szolgálatnak lehessen álcázni. Jézus tanításából valláspótlékként működő ideológiák lettek, hamis politikai hitek, amivel a gyakorlati kereszténységet szeretnénk pótolni. A szerző gondolatai arra kívánnak rávezetni, hogy ne vallásfelekezeteket keressünk, hanem kapcsolatot Jézus Krisztussal és az Ő tanításával, a tiszta igazsággal.


23

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK mint tíz éve figyeli a vasárnap-törvénnyel kapcsolatos jeleket és nem történt semmi. A „miért”-re szeretett volna magyarázatot kapni. Egyesek komolyan imádkoznak, hogy az Úr adjon bölcsességet és erőt a helyes magatartáshoz, és irányítsa a döntéshozók szívét, gondolatait, hogy a meghozott törvények lehetőséget adjanak a még el nem végzett munka befejezésére. Mintha az Úr is „halogatná még az ő jövetelét.” Az egyes felfogást képviselő emberek más és más fejleményt olvasnak ki az eseményekből. Ez a magatartásbeli egyenetlenség komoly veszélyeket rejt magában. A legnagyobb veszély az, amikor állni látszik az idő. Ilyenkor könnyen megengedi az ember magának a személyes szabadságot. Carpe Diem! – mondta Horatius, aki néhány évtizeddel Krisztus előtt élt. Használd ki az időt, szakaszd le a napot! Még van idő! Miközben testvéreink közül sokan a folyamatban lévő szabad vasárnap kérdésével foglalkoznak, másokat az a veszély fenyegethet, hogy nem vesznek észre semmit. És mivel az utolsó napok eseményei rendkívüli gyorsasággal peregnek, minden fölösleges kitérő végzetes veszélyt rejthet magában. A lelki vak úgy látja, nem kell tartani semmitől. A társadalmi „időjárás” egyre kedvezőbb.Van idő! Carpe Diem! És akkor: „hirtelen jön a veszedelem”. Mint Jeruzsálem pusztulásánál. Amikor a „béke és biztonság” az ellenkezőjét hirdeti. Uram, add, hogy valamennyi őszinte gyermeked felismerje: ez nem az a nagy lehetőség, amely felszabadít a felelős élet vigyázó terhe alól, hanem az, amely figyelmeztet: Te itt vagy, az ajtó előtt!

24

Vallási diszkrimináció és vallásszabadság

Dr. Tokics Imre „De a törvények feladata nem az, hogy a vélemények igazsága felett őrködjenek, hanem a polgárok és az állam biztonságán és sérthetetlenségén. Jobban fejlődik az igazság, ha olykor magára hagyják.” (John Locke) Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a vallásszabadság és vallási diszkrimináció kérdése. Többen megkerestek ezzel kapcsolatosan, így a téma időszerűsége kapcsán osztom meg gondolataimat a kedves Olvasóval. Amikor diszkriminációról beszélünk, akkor hátrányos, vagy előnyös megkülönböztetést értünk rajta. A jog szempontjából egyenlőséget kell biztosítani valamennyi állampolgár között hazánkban, nincs első- és másodrangú ember. Fontos, hogy Magyarországon az emberek egyenlősége ne csupán a jogszabály szövegében, hanem a mindennapi életben is biztosítva legyen. A vallásos egyén hazánkban egyre több diszkriminációba botlik, amely jelentkezik a szombati munkavégzéssel kapcsolatban, a nyelvvizsgák alkalmával, a felsőoktatási felvételik nyomán, legújabban pedog már a középiskolai felvételi vizsgák alkalmával is. Vallását mindenki – emberi méltóságából fakadóan –, saját maga választja meg, ebbe jogi eszközökkel vagy más módon beleszólni tilos. Ebből az emberi méltóságból vezethetjük le a vallás megválasztásához kapcsolódó jogot. A jog alapján senki sem tehet státusbeli különbséget arra vonatkozóan, hogy valaki adott esetben ún. történelmi, vagy szabadegyházi egyházhoz tartozik. Ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, hogy az emberi méltóság nem jogi kategória, hanem erkölcsi, amely bizonyos esetben a jog felett áll, hiszen a jog erkölcs nélkül nem tud megmaradni saját fogalmi rendszerében sem. A jog tehát nem elmélet csupán, hanem társadalmi gyakorlat, amely egy mindenki által elfogadott erkölcsre épül rá. Akkor tud megvalósulni az egyének jogkövetése, ha az


erkölcs a jog felett áll. Különösen igaz ez az európai kontinensre, ahol a vallás kialakította az ún. európai kultúrát. Komoly baj van abban a társadalomban, ahol egy egyén megítélése nem az emberi méltóság erkölcsi kategóriájából következik, hanem faji, vallási, nemi alapon történik. Ugyanakkor figyelembe kell venni a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatát is, hogy: „a jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is… Az állam joga – s egyben bizonyos körben kötelessége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglevő különbségeket.” Örülnénk, ha az adventista kifejezés nem jelentene egyet a szekta kifejezéssel, a különböző közigazgatási és oktatási hatóságoknál. Mert ez a reakció ellenséges, elutasítandó diszkrimináció, amely elítélendő minden formájában. Ezért a negatív diszkrimináció minden formáját el kell utasítanunk. A Magyar Köztársaság jelenleg hatályos jogrendszerét a következőek jellemzik: 1. A magyar állam a jogalkotás és a jogalkalmazás során elméletileg tartózkodik az állampolgárok vallási alapú megkülönböztetésétől. 2. Amennyiben mégis valamilyen formában hátrányos megkülönböztetés éri az egyént, jogorvoslati rendszeren keresztül kívánja orvosolni a sérelmeket, továbbá 3. A hátrányos diszkriminációt elkövetőket milyen módon szankcionálja. Abban a reményben vagyunk, hogy az alkotmányozási folyamatban az egyházak és egyházak között nem lesz különbségtétel diszkriminatív szempontból.

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK Vagyis nem fognak hátrányosan különbséget tenni olyan egyének számára, akik az ún. kisegyházak közé tartoznak. Az új Alkotmány – amely felváltja a korábbi kartális alaptörvényünket –, remélhetően nem hoz alapvetően új szabályozást a lelkiismereti szabadság vonatkozásában, továbbá a gondolati szabadság és vallásszabadság témaköreiben. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) 2. cikke szerint az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat és az alapvető szabadságokat minden ember részére biztosítani kell: fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül. Ezért mindenki számára biztosítani kell a törvény előtti egyenlőséget és a jogi védelem lehetőségét. A vallási alapú megkülönböztetés tilalmához szorosan kapcsolódik a nemzeti kisebbség védelme, amely a magyar nyelvhez hasonlóan magába foglalja a vallásszabadságot is. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 60. §-a alapjogként határozza meg a vallásszabadságot, anélkül, hogy bármilyen egyház, vallás felé elmozdulást mutatna. Alaptörvényünk fenti paragrafusának (2) bekezdése alapján ez a vallásszabadsági jog magába foglalja a vallás szabad megválasztását, vagy más lelkiismereti meggyőződés gyakorlását. Továbbá arra is értendő, hogy vallását és belső meggyőződését mindenki szabadon gyakorolhassa, akár egyénileg, akár közösségileg, továbbá ezen meggyőződését mindenki szabadon taníthassa. Az 1990. évi IV. törvény a Lelkiismereti- és vallásszabadságról valamint az egyházakról c. alatt részletezi és bontja ki az Alkotmányban, az erre vonatkozó gondolatokat. Reméljük, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalmának törvénye nem vallási alapon fog megszületni Hazánkban, bár a próféciákat ismerve ennek van inkább esélye, mint a munkajogi oldalnak. Hatályos törvényeink azt jelentik, hogy a különböző vallási beállítottságú állampolgárok a társadalomban egyenlő eséllyel élnek, dolgoznak, tanulnak, vagy vállalnak munkavégzést, még akkor is, ha kisebb zavarok támadnak a rendszerben. Bízunk abban, hogy a jövőben még hatékonyabban fogják biztosítani a vallás szabad gyakorlását, melyért senkit sem érhet

A szabadegyházak (vagy más néven kisegyházak) a nemzetközileg is elfogadott gyakorlat szerint a vallásfelekezetek három fő típusának egyike a népegyházakkal (történelmi egyházak) és szektákkal együtt. A köznyelvben és a sajtóban téves és szakszerűtlen gyűjtőfogalomként él egyfelől a történelmi, vagy nagyegyház elnevezés az evangélikus, a református, a római katolikus egyház és a zsidó felekezet megjelölésére, másfelől a kisegyház elnevezés a baptista, metodista stb. felekezetekre. A szabadegyházak (németül: Freikirchen, angolul: Free Churches) elnevezés a kezdetben inkább csak néhány népegyház által képviselt „szabad államban szabad egyház” elvre vezethető vissza. A 19. század óta az önkéntes, hitvalló és tevékeny tagokból álló felekezeteket sorolják a szabadegyházak közé. Ezek fő jellemzői: az összkeresztyénség alapelveinek elfogadásán túl a Biblia kizárólagos tekintélyének elismerése, a lélekmentés (térítőtevékenység); az anyagi önfenntartás, az államhatalomtól való függetlenség. (Wikipédia) semmilyen hátrány, sőt előnye sem származhat senkinek ebből, bárki más kárára. A diszkrimináció tilalmát az Alkotmány 70/A §-ban találjuk meg, amiben az állam kötelezettséget vállal arra, hogy a területén tartózkodók számára biztosítja a megkülönböztetés tilalmát. A (2) bekezdésben szigorú büntetést helyez kilátásba azok ellen, akik a legkisebb mértékben eltérnek a jogegyenlőség alapjaitól. A (3) bekezdésben az állam kötelezettséget vállal önmagára nézve, hogy mindent megtesz az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölése ellen. Tehát az állam garantálja, hogy a hátrányos megkülönböztetés ellen minden lehetőséget és jogi eszközt latba vet. Külön érdekességet jelent a 4/1993. (II. 12) AB határozat, amely szerint az állam igenis megkülönböztetheti a szabályozás során azokat a szervezeteket, amelyek magukat egyházi nyilvántartásba vetette, azoktól a szervezetektől, akik ezt nem tették meg, mégis egyháznak nevezik magukat. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozatának indoklása szerint az államnak vallási és lelkiismereti meggyőződésre vonatkozó kérdésben ezek után is semlegesnek kell maradnia. Az állam és egyház elválasztása a továbbiakban is olyan sarkalatos pont, amelyet a legkisebb mértékben sem lehet jogilag fellazítani. A vallásszabadságról szóló tanulmányunkat John Locke gondolatával fejezném be: „De a törvények feladata nem az, hogy a vélemények igazsága felett őrködjenek, hanem a polgárok és az állam biztonságán és sérthetetlenségén. Jobban fejlődik az igazság, ha olykor magára hagyják.”

Jézus Krisztus így bátorít bennünket: „Amint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek; És meglátja minden test az Istennek szabadítását” (Lukács 3:5-6).

ENSZ Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 18. cikk Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás, vagy meggyőződés megváltoztatásának

szabadságát,

valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek egyénileg vagy másokkal közösen, a nyilvánosság előtt vagy a magánéletben oktatás, gyakorlás, istetisztelet vagy szertartás keretében történő kinyilvánítása szabadságát.


25

NEKROLÓG „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…” (2Timótheus 4:7)

T OKICS T IBOR

T

1926-2010

okics Tibor 1926. február 9-én látta meg a napvilágot Újvidéken. Édesapja Tokics János, édesanyja Kónya Veronika. Négyen voltak testvérek: János, Tibor, Géza és Vera, valamint egy féltestvérük László. A Tokics család a nagy gazdasági világválság időszakában hátrahagyva szerbiai otthonukat Magyarországra költözött. Fennmaradásukért a szó szoros értelmében küzdöttek, amelyben végül is a Tokics család szétesett. A második világháború borzalmait Tokics Tibort sem kerülhette el. 17 évesen kikerült a németországi frontvonalba, ahol egy gránátvető repeszdarabjaitól súlyosan megsérült. A háború befejezését német területen érte meg, amerikai fogságba esett, ami „megváltás” volt számára. Két lehetőség közül választhatott, vagy az USA-ba emigrál, vagy visszatér Magyarországra, ahová már szinte semmilyen szálak nem kötötték. Tokics Tibor ott folytatta, ahol abbahagyta, a szegénység, a kilátástalanság, a reménytelenség mellett nem volt egy biztos családi kapcsolata sem, hiszen a testvérei is hasonló helyzetben voltak, mint ő. Erős fizikumú, jó állóképességű fiatalember volt, így ökölvívó lett, az országos bajnokságokat egyre-másra nyerte, de lelke mélyén továbbra is keresett, valami más után vágyott… A Teremtő Isten Tibor után nyúlt Rókás Lajos személyében, aki munkát, szállást és hitet is adott számára. Rókás Lajos a Budapest „A” Gyülekezet ifjúságának vezetője volt, aki meghívta Tibort az adventista közösségbe, ahol a kirándulások, a teadélutánok és a tartalmas igehirdetések megragadták szívét, lelkét, értelmét. Az új közösségben életre szóló barátságok születtek: Bene Zoltánnal, Rókás Lajossal, Egervári Bélával és a többiekkel. 1946-ban keresztség által csatlakozott a Hetednapi Adventista Egyházhoz, és a Budapest „A” gyülekezetnek tagjává vált, majd 1948-tól a megalakuló Sashalmi Gyülekezet tagja lett.

26

NEKROLÓGJA

Megismerkedett Erdős Margittal, akit 1948-ban az oltár elé vezetett. Tokics Tibor és Erdős Margit frigyéből két fiú született: Rudolf és Imre. Az 1950-es évek elején az egyházi zene és ének varázsa elemi erővel hatott reá. Oboa játékával, mivel napi 8-10 órát gyakorolt, a legmagasabb körökkel is kapcsolatba került, a legismertebb zenekarokban játszott, s majdnem ez lett a végzete. Ugyanis egyszer nem ment el Rákosi Mátyás diktátor születésnapi partijára oboázni, ezért az Andrássy út 60-ba vitték fogságba, ahonnan élve kevés ember jutott ki. Tokics Tibor innen is, csakúgy, mint a második világháború borzalmaiból kikerült sértetlenül a Gondviselés csodája nyomán. Ezt követően szakított az oboajátékkal, a zenekari munkájával, a hangszerét véglegesen letette. Az ötvenes években kezdett el méhészkedni, amivel biztosította a család szűkös, de becsületes munkával szerzett megélhetését. Majd zokni- és harisnyakötő kisiparos lett, melyet a méhészkedéssel párhuzamosan gyakorolt. Elsőszülött gyermeke Rudolf és a fiatalabb Imre követték édesapjukat a keresztény élet keskeny ösvényén. Tokics Tibor meleg családi környezetben élt feleségével, Margittal. Unokáik: Réka, Péter, Glória és Krisztina. Dédunokáik: Tamás és Dávid. Sokszor meglátogatta idősebb fiát, Rudolfot és családját Amerikában, segített


neki az építkezésekben, tanácsolta és bátorította a mindennapokban. Az idős kor terhe nyomta a szülőket, Tibort és Margitot, akiknek egyre nehezebb lett a mindennapi feladatok megoldása. 1994-ben szívinfarktust kapott Tibor, melyből kiválóan felépült, majd 2003ban egy váratlan agyinfarktus (stroke) következtében elveszítette beszédkészségét és a jobboldala részlegesen lebénult. Az utóbbiból szépen felgyógyult, a némaság viszont végigkísérte haláláig. Családját még a beszédkésségének elvesztése után is tekintetével bölcsen tudta tanácsolni és irányítani. Gyermekei, menyei, unokái, dédunokái felnéztek rá, szerették és tisztelték. Menye, Marika és fia, Imre hűségesen ápolta és gondozta őt, igyekeztek széppé tenni idős napjait. Ugyanígy unokája, Péter és felesége Ildikó, valamint Rudolf és Edith, floridai látogatásakor. Menyét, Marikát lányául fogadta, aki hűségesen ápolta és gondozta őt utolsó pillanatig. 2005-ben elveszítette Margitot, szeretett feleségét, akivel 57 évet élt együtt boldog házasságban. Szerette a kirándulást, Imre fia, amikor tehette, még a hosszú utakra is magával vitte édesapját, Tibort. A hitvalló keresztény életben jól érezte magát, hiszen még a halálát megelőző héten is jelen volt a Sashalmi Adventista Gyülekezetben, ahol presbiter és gyülekezetvezető szolgálatot töltött be. 2010. november 24-én elaludt az Úrban. Tokics Tibor szelíd ember volt. Szerény és egyszerű élete belülről is éppoly tiszta és elvhű volt, mint amilyennek kívülről látható volt. Emlékét nem csupán a kórusok őrzik, amelyekben odaadóan végezte szolgálatát, hanem azok a gyülekezetek és testvérek is, akikkel kapcsolatba került élete folyamán. Az Advent Kamara Kórus állt szívéhez a legközelebb. A feltámadás reményében búcsúzunk Tokics Tibortól, Isten országában találkozunk!

P É NT E K E S T I Előadó

29. Február 5. 12.

19.

26. Március 5. 12.

19.

Pozitív gondolkodás (Fil 4:8)

Reménység vagy depresszió (Zsolt 34:19)

Kitartás (Zsolt 46:2-4)

Énkép - választott nemzetség (1Pt 2:9)

Irigység (Péld 27:4)

Szabadulás a szenvedélyektől (Jn 8:36)

A természet világa az egészség forrása (Zsolt 19:2-3)

Az élet Jézussal (Jn 15:4)

Dr. Tokics Imre

Ócsai Sándor

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Erdélyi László

Ócsai Sándor

Dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Dr. Tokics Imre

28.

Február 4.

11.

18.

25.

Március 4.

11.

18.

25.

26.

22.

Bűntudat (Zsolt 130:3-4)

Erdélyi László

21.

-

15.

Emberi kapcsolatok (Mt 7:12)

Dr. Tokics Imre

8.

Január 1.

Stressz – megnyugvás (Mt 11:28)

Téma

E L ŐD Á S S OR O ZA T

14.

Január Dr. Szigeti Jenő 7.

2011.

SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

Keresztény élet

Szolgálni csak örömmel lehet

Dr. Szigeti Jenő

Mennyei és földi események I.

Keresztény magatartás

Egyformaság vagy egyenlőség

Jézus radikális tanításai II. - az Írásokról

Farkas Attila

Erdélyi László

Ócsai Sándor

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Keresztény élet

Hitéleti konferencia

Unió elnökség látogatása Zarka Péter

Jézus radikális tanításai I. - Önmagáról

Miért a hármas angyali üzenet

Területi pénztáros látogatása

Tervismertető

ÚRVACSORA

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Deák Judit

Dr. Tokics Imre Dr. Erdélyi László

Dr. Tokics Imre

SZOMBAT DÉLELŐTTI ISTENTISZTELET Igehirdető Téma

2011. I. NEGYEDÉVI

Keresztény élet

Imák az operairodalomból

Keresztény Művészeti Est

Mennyei és földi események II. Mal.3:16

Farkas Attila

Erdélyi László

Tanítsd a gyermeket… Mk.4:28

ELTE koncertzenekarának hangversenye

Keresztény Művészeti Est Szabó Ottó

Vendégségben a jó Pásztornál - Zsolt 23:5

Marosmagyarói „Advent” női kamarakórus vendéghangversenye

Keresztény Művészeti Est Kárpáti Petronella

Hitéleti konferencia

Lehotka Gábor emlékkoncert

Keresztény Művészeti Est Unió elnökség látogatása

Izrael népe királyt kíván Jn18:37

Területi pénztáros látogatása

Amikor Isten beszéde hangzik II.Pt.1:21

Hálaadás délutánja

Téma

ESTI ÁHITAT

Ócsai Sándor

Dr. Deák Judit

Erdélyi László

Dr. Erdélyi László

SZOMBAT Igehirdető

Hadd legyek, Uram, hűséges követed

Újévi fohász

Futár ki mindenhová elviszi üzenetedet Lámpás, mely megvilágít sötét helyeket Legyek örömhír a reményt vesztettnek. Kar legyek, mely másokat felemel A nélkülözőnek tápláló eledel Kéz, mely bekötöz fájó sebeket Támasza legyek az elesetteknek. Könnyeket letörlő kéz legyek Bátorító szó mely erővel felvértez Éltető forrás kiégett földeken Őrszem, ki jelzi ha veszély közeleg. Oltár legyek, hol Neked áldozni lehet Zsámoly, melyen bárki letérdelhet Legyek zsoltár, mely hálát zeng Neked Hangszer, mely dicsőíti szentséged. Létra legyek, mely hozzád felvezet Kőtábla, melyre rendeléseidet vésheted Tükörkép legyek, mely téged mutat meg Hadd közvetítsem a szeretetedet. Menedék legyek az üldözötteknek Híd, mely összeköti az ellenfeleket Iránytű legyek annak, ki célt téveszt Út legyek, mely hozzád elvezet. Tanítvány legyek, ki bárhová követ Edény, melyet tetszésed szerint formálsz meg Csillag legyek, mely jelzi a jöttedet Jusson el mindenhová az örömüzenet. Ne hagyd hasztalanul élnem életem Só legyek, mely megízesíti az ízetlent Fa legyek ,mely sok gyümölcsöt terem

Formáld a Te tetszésedre egész életem.

Cserei Annamária

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ A TARTALOMBÓL: HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

Recommend Documents