GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. A tartalomból: HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ - 2009. JÚNIUS - 32. SZÁM

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

A tartalomból:  Indulatok vagy tisztánlátás?  A maradék gyülekezet  A mennyei istentisztelet  Időssé válni életművészet  Isten tud a válságról  Egyházpolitika vagy Isten országa?  Fiatalok „szuperhőse”

H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: Az elvetett mag

3

Események Evangélizációs sorozat Szamosújváron Keresztség

4 5

Köszöntések Idősek Találkozója

6

Művészeti Estek ELTE Egytemi Koncertzenekar hangversenye

Gyermekünnepély

7

Lelki élet Dr. Erdélyi László: A mennyei istentisztelet

8

Dr. Tokics Imre: Világválság, erkölcs, házasság és vallás

10

Egyház Egyházpolitika vagy Isten országa?

12

Imacsoport C. Goldstein: A maradék gyülekezet

16

Aktuális kérdések Isten tud a válságról - és van megoldása számodra

17

Dr. Szigeti Jenő: Ott vagyok az egyházban, de ott vagyok Krisztusban is?

18

Elmélkedés Erdélyi László: „Hány esztendős vagy?”

19

TeGyükMi Ki a Hős?

20 22

Isten jó házasságokat akar

23

Beszámoló a Kecskeméti Ifjúsági Konferenciáról

Biblia Éve

Szolgálati beosztás

24 26 27

Könyvajánló

28

Időutazás a Biblia történetében Hírek - Hirdetések

Idősek Találkozója A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon: www.adventista.hu/terezvaros

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 1000 példányban jelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

2

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2009. június

LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS

Az elvetett mag Az izraeli Maszada – melynek jelentése „sziklaerőd” – a júdeai hegyek roppant meredek magaslatain található vár. Az erődítmény a Holt-tengerre néz. A Kr. u. 66. és 73. közötti ún. első zsidó háborúban Maszada büszkén ellenállt a római seregek nyomásának. Hatalmas élelmiszertartalékokkal rendelkeztek a védők; a római légiók pedig elhatározták, hogy mindenképpen elfoglalják az utolsó izraeli végvárat. Az erődítményt Nagy Heródes (Kr. e. 73-4), a hatalom és építészet megalomániás uralkodója építtette. A romváros még ma is ámulatra készteti az érdeklődő turistát és kutató régészt egyaránt.

A rómaiak óvatosan, félve léptek át a falakon, azonban a hőn áhított győzelemnek nem tudtak örülni. Maszada később romváros lett és csupán néhány évtizede tárták fel a látogatók előtt.

Róma ereje és fanatikus kitartása végül is meghozta az eredményt, a vár elesett. Előtte azonban a nem egészen ezer védő elhatározta, hogy kollektív öngyilkosságot követ el, mert nem kívánták az elnyomók kezéből a halált, vagy a reménytelen rabszolga életet választani. A vég előtti éjszakán mindenki meghalt.

Az új növény a „Matuzsálem” nevet kapta Soloweytől, aki védőhálóval vette körül, és gondoskodásával mindent megtesz annak érdekében, hogy a növény – néhány év múlva – meghozza az első termését. Nagy veszélyt jelent az, hogy egy-két év múlva a szabadba kell majd kiültetni a pálmát, hogy gyümölcsöt hozzon. 2012 és 2014 között várható az első termés, amely szenzációs médiahírt fog jelenteni. Tudjuk azt, hogy az izraeli datolyapálma édesebb volt minden más helyen nevelkedett pálmánál. A tudósok is nagy várakozással várják a hőn áhított gyümölcs genetikai vizsgálatát.

A Maszada Erőd romjai

A régészek az ásatások során (1963-65) mélyen a földben három datolyapálma magot találtak, amelyeket raktárban helyeztek el. Néhány évvel ezelőtt, 2005-ben Elaine Solowey botanikus kertész elültette a több mint kétezer éves datolyapálma magokat. Egy kikelt és mára már két méter magas datolyapálma hirdeti az élet isteni erejét.

Elaine Solowey (balra) a fejlődő növénnyel, 2005. júniusában Az evangélium magját Jézus Krisztus elvetette kétezer esztendővel ezelőtt. Némelyik jó földbe esett, némelyik a tövisek közé, némelyik pedig az útfélre. Ennek eredménye, hogy ma kereszténységről beszélhetünk. Vajon kétezer év távlatából kicsírázik-e életünkben a jézusi mag? Ki fog-e kelni az evangélium növénye? Közösségünk, a Terézvárosi Gyülekezet a szunnyadó pálmafa magok gyűjtőhelye. Vajon a pálmamagok megelőznek bennünket az Isten országába vezető úton? Remélem, hogy a gyülekezetünk életében is kikel ezen a nyáron a kétezer éves evangéliumi mag. Kívánom, hogy a hamisítatlan, „édes evangélium magja” sarjadjon fát és adjon gyümölcsöket, mind a magán - mind a közösségi életünkben! Keresztelő János így bátorít ma is bennünket: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket” (Mt 3,8). Dr. Tokics Imre a gyülekezet lelkésze


3

ESEMÉNYEK EVANGÉLIZÁCIÓS SOROZAT SZAMOSÚJVÁRON 2009. január 23. és 31. között Szamosújváron, Erdélyben tartott evangélizációs előadássorozatot dr. Tokics Imre, aki az ATF tanára és a Budapest Terézvárosi Gyülekezet lelkésze. A sorozat címe: Az embert kereső Isten. Témája pedig a Tékozló Fiú történetéről szólt, Lukács evangéliuma 15. fejezete alapján, melyet Jézus Krisztus mondott el hallgatóinak közel kétezer évvel ezelőtt. Kovács Judit, a helyi gyülekezet jegyzője így nyilatkozott a sorozatról: „E nyolc este mindegyikén önmagunkba tekinthettünk. Dr. Tokics Imre testvér a Tékozló fiú példázatán keresztül szemléletesen mutatott rá nem csak a hajdani tékozló fiú szomorú esetére, hanem korunk emberének ismétlődő tragédiájára: mindenki tékozló fiú, akár elhagyta a szülői házat és eltékozolta a kapott ajándékokat, akár otthon maradt, és semmibe vette Atyja szeretetét. Valamilyen formában mindenki átéli e befejezetlen történet drámáját, és tékozol. Egyetlen megoldás van a helyzetre: amikor felismered állapotodat, fordulj meg, és térj vissza az atyai házhoz; Őhozzá, aki szeretetét örömmel tékozolja minden megtérő gyermekére. Elmondhatom, hogy aki egyszer eljött, újra visszavágyott, hogy az előadáson keresztül átélje az Atya ölelő karját a példázat szerint. Tokics testvért felesége, Marika is támogatta szamosújvári tevékenységében: minden este tőle hallottuk a bevezetőt, amelyben röviden bemutatta a soron következő előadás témáját. A Budapest, Székely Bertalan utcai Gyülekezet jóvoltából, az előadás vendégei több ajándékkönyv között válogathattak. Bízunk abban, hogy Isten szóbeli és írott üzenete dolgozni kezdett szívükben, s majd mennyei otthonunkban számos, hozzánk hasonlóan tékozló, de megtérő emberrel fogunk együtt örülni.” „Az előadás-sorozat alatt a családi látogatásokat Kovács Árpád helyi lelkész testvér vezetésével végeztük. Ugyanakkor az ifjúság részére külön beszélgetést szerveztünk. A sorozat utolsó előadásán 18 személy jelezte, hogy szeretne megkeresztelkedni. Isten áldását és vezetését éreztük, és különösen hálásak vagyunk, hogy a keresztségre jelentkezők nagy része fiatal” – nyilatkozta dr. Tokics Imre lelkész. A befejező előadást az Agnus Dei ifjúsági kórus énekei tették emlékezetesebbé. Estéről estére a terem zsúfolásig megtelt vendégekkel (akik között a város előkelősége és értelmisége is képviseltette magát), a helyi és környékbeli testvérekkel. Így általában 150-200 személy volt jelen. (TIné)

4

A MAROSVÁSÁRHELYI FÉRFIKÓRUS LÁTOGATÁSA

A Marosvásárhelyi „B” Gyülekezet Férfikórusa volt a vendégünk március 14-én. Délelőtt az istentiszteleten szolgáltak, este pedig egy önálló zenei áhítatot tartottak. Nagy öröm volt látni azt, ahogyan az egészen fiatal fiúk együtt énekeltek az idős testvéreikkel. Bartha Sándor kórusvezető presbiter elmondása szerint ez a gondolat az egyik alapja a kórus szolgálatának. A műsor Jézus eljövetelének várásáról és az újföldre való vágyakozásról szólt. Lelkesen, tiszta szívvel és áhítattal énekeltek testvéreink, mindenki szívét megmelengetve. Az Igéből a gyülekezet lelkésze Topor Gyula testvér szolgált, szintén az alapgondolatot kifejtve. Az egész nap az öröm, és az egymás felé megmutatkozó szeretet jegyében telt el. Sok vendégünk is volt, és mindenki kifejezte, mennyire érezték az áldást. Topor Gyula, a Marosvásárhelyi „B” Gyülekezet lelkésze

SZOMBATISKOLAI NAP 2009. március 28-29-én gyülekezetünkben Gary Swanson, a Generál Konferencia Szombatiskolai Osztályának vezető helyettese tartott intenzív szombatiskolai képzést, amelyre a Központi Kápolna tagjain kívül az országból mintegy 150-en érkeztek. Gary Swanson, aki végzettségét tekintve pedagógus, előadásaiban kitért arra, hogy nem véletlen az emberek közötti különbség, ami megfigyelhető az eltérő tanulási stílusban is. Isten teremtett bennünket így, hogy egymás életét is gazdagítsuk. Jóleső érzés volt látni úgy a vidékről, mint a Budapestről, illetve a környékről érkezettek lelkesedését. Ez is tükrözi, hogy milyen sokan tartják igen fontosnak ma is a szombatiskolát. (Zarkáné Teremy Krisztina, a Szombatiskolai Osztály vezetője)


ESEMÉNYEK Ismét csodálatos élményben volt részünk 2009. március 21-én este, amikor három testvérünk keresztelkedett meg. Balogh András mellett két fiatal, Molnár Andrea és Patricia - anya és lánya - különösen megörvendeztette a gyülekezetet. Kormos Tivadar hirdette az Igét és dr. Tokics Imre keresztelt. A fiatalok külön felkészültek a szolgálatra, és vendégünk volt a gödöllői fúvós-zenekar is, Dohos László karnagy vezetésével. Különösen megható volt, amikor a szertartás végén újabb négy barátunk jelentkezett a következő keresztségre. Fontos jelzés ez gyülekezetünk számára, amikor komoly elhatározásokat fogalmaztunk meg a gyülekezeti élet megújításával kapcsolatban. Ócsai Sándor és felesége, Lídia 50 éves házassági évfordulóját köszöntöttük február 14-én. Élettörténetüket a Híradó előző számában már olvashattuk, melyben egy egymást szerető, támogató és az élet sodrásában mindvégig egymás mellett kitartó társakat láthattunk. A szeretet és megbecsülés olyan kötelék két ember között, amely elszakíthatatlan, és mindezt az Úr munkájában való elkötelezett szolgálat teszi teljessé és ad annak örökkévaló értelmet. Példaként állnak előttünk, ahogy ezt az ő életútjukban láthatjuk. Szeretettel és tisztelettel kívánunk nékik további áldott éveket, hogy továbbra is az Úr akarata és vezetése kísérje őket! Örömmel mutatták be az Úrnak Lili leánygyermeküket Hangyás Róbert és Jakó Eszter fiatal testvéreink. A szülők és a szélesebb család számos tagja együtt álltak Isten színe elé, hogy a gyermek és szüleik életére Isten áldását kérjék. Mi is sok örömet és boldogságot kívánunk! A gyermekbemutatást a gyülekezet énnekarának programja tette ünnepélyesebbé.

Ezévben is a gyermekek anyák-napi ünnepéllyel köszöntötték az édesanyákat és nagymamákat. A programot Szabó Ottó presbiter, édesapa nyitotta meg az asszonyokat méltató költeménnyel, majd a gyermekek a legkissebbektől a nagyobb fiatalokig versekben és énekben fejezték ki szeretetüket. Azon fáradozunk, hogy a gyermekek minden istentiszteleti alkalomra készüljenek, örömmel részt vegyenek és minden korosztály - kicsiktől a serdülőkig - a maguk szintjén megérezzék a közösség áldását.

Szomorú szívvel búcsúztunk Abaházi Jánosné testvérnőtől, aki férjével együtt 1951-ben keresztelkedett meg ebben a gyülekezetben, majd Gyulán éltek és az ottani gyülekezetet építették munkájukkal. Erzsébet közel 83 évet élt, és az Úr hű szolgájaként távozott közülünk. Szabó B. Sándorné testvérnő 1983 óta volt tagja gyülekezetünknek, és szintén 83 éves korában lelt nyugalmat az Úrban. Egészségnevelési prorgamsorozat indult, melyet rövid téma-bemutató előadásokat hallhattunk Dr. Abaházi Attila, Csepecz Erzsébet, Kóter Eduárd. Tyentés Emese és Dr. Székely Mária testvéreinktől a helytelen gyógyszerfogyasztás veszélyeiről, a házi lelkigondosáról, a mentőszolgálat munkájáról, a stressz-kezelésről és a mozgásszervi betegségekről. Továbbá a lelki egészségünkkel foglalkozó tanfolyam kezdődött Tyentés Emese vezetésével.

Felemelő élményben lehetett részük azoknak, akik az ACAPELLA ÉNEKEGYÜTTES húsvéti programján vettek rész a Budakeszi Országos Rehabilitációs Központban. Az együttes vezetője, Debrenti Enikő hosszabb ideje építette a kapcsolatot az Intézet vezetőivel, hogy a gondozott embertásainknak örömet vihessünk, továbbá a jótékonysági hangverseny bevételét is az ő számukra ajánlottuk fel. Az együttes hitvallása, hogy nem öncélúan ápolják magas színvonalon a zene szeretetét és művelését, hanem mindig mások lelki áldására, felemelésére teszik ezt.


5

ESEMÉNYEK Idősebbek Találkozója Érden Újból megrendezésre került az Idősek Kerti Partija Érden, melyet az idősebb testvérek minden évben nagyon várnak. Ezek az alkalmak – a csendes természetben – feledtetik minden gondunkat, problémánkat, egymásnak örülve megosztjuk örömeinket, tapasztalatainkat. Ezen a délutánon is egy kicsit megérezhettünk annak a közösségnek a varázsát, amit majd Isten országában, békében és szeretetben élvezhetünk. Isten különös figyelméből felhőtlen időben, kellemes tavaszi napsütésben volt részünk. A házigazda, dr. Erdélyi László is ezekkel a szavakkal köszöntött minket: az Úr az embert az Édenben helyezte el, melynek lényege a szép növények, kedves állatok és az egymást szerető emberek együttélése, természetesen Isten jelenlétével. Elénekeltük régi, kedvelt énekeinket, mint a „Vágyom én a mennybe fel…”, és a „Hadd menjek Istenem, mindig feléd...” amelyek a természet lágy ölén még szebben hangzottak. Idős lelkész testvéreink is mind eljöttek – Szigeti Jenő, Erdélyi Laci bácsi, Ócsai Sándor – és Tokics Imre lelkészünk is eljött, hogy együtt legyen idősebb testvéreinkkel. Az előttünk járó nemzedék méltó elődeink és példaképeink, akik a mai napig kitartanak az Úr mellett és támogatják a gyülekezetet minden megmaradt erejükkel, imáikkal. A következő nemzedéknek ezt a kincset őrizni és ápolni kell. Dús programunk volt, ebéd után a véget nem érő beszélgetések mellett nagyokat lehetett sétálni a kertben, még játszani is az állatokkal, volt film-sarok ahol vetítést néztünk, az orvosi „ügyeleten” vérnyomásmérés, tanácsadás is rendelkezésre állt. Negyvenen voltunk, és annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy elfelejtettünk csoportképet készíteni, sajnos. Majd jövőre pótoljuk, mikor újra találkozunk.

6


MŰVÉSZETI ESTEK „MŰVÉSZET AZ EMBERI KAPCSOLATOKÉRT.” – Ez a mottója a gyülekezetünkben immár hagyománnyá vált Keresztény Művészeti Estek rendezvénysorozatnak, amelynek megvalósulását jól példázzák az első negyedévben elhangzott komolyzenei koncertek. Az első alkalomra február 28-án került sor. Vendégünk az ELTE Egyetemi Koncertzenekara volt, amely különleges élményben részesítette a hallgatókat. A műsor előtt megemlékeztünk Baross Gáborról, az Eötvös Művészeti Együttesek megalapítójáról, és közszöntöttük feleségét Szakály Ágnes cimbalomművészt. A zenekar vezetője dr. Péntek László néhány dia levetítésével méltatta a nemrég elhunyt Baross Gábor életművét, aki 60 éves munkával hatalmas örökséget hagyott az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, és az egész magyar zenei életre egyaránt. Majd a zenekar felemelő, tökéletes zenei produkciót varászsolt a terembe. A jelenlévők elbűvölten hallgatták a szárnyaló

2009. tavaszi programsorozat június 27. szombat 6 óra

Acapella Énekegyüttes hangversenye

Őszi programelőzetes

- Haydn- Mendelssohn est - Nagyvári vonósnégyes hangversenye

Az est mottója Jézus kérése volt: „Engedjétek hozzám a gyermekeket!” Ma, amikor a művészet világát is beárnyékolják az anyagi kérdések, nem könnyű színpadra kerülni, dobogóhoz jutni, hogy fiatal művészek bemutathassák tehetségüket. Pedig ezek a gyermekek igazi művészi élményt nyújtottak. Fantasztikus zenei tehetségük és elhivatottságuk a zene iránt, érezhető volt minden mű előadásánál. Csodálatos, hogy az Úr ilyen fiatal embereket is fel tud használni, hogy a közönség arcára mosolyt, szívébe örömöt csaljanak. Az idei húsvéti ünnepélyt is a Keresztény Művészeti Estek keretében tartottuk meg, amelyen a Pestszentlőrinci Evangélikus Gyülekezet Grádicsok Énekkara, és a Poézis Együttes adott ünnepi műsort. Az együttesek vezetője Kákay István, aki az Operaház főtitkári munkakörét cserélte fel az evangélikus Egyház Országos Irodájának vezetésével. Emellett a saját gyülekezetében aktív és színvonalas zenei életet szervez.

csodát, amelyből kiemelkedett a koncertmester, Dúlfalvy Éva Haydn hegedűversenyének előadása, aki olyan egységet hozott létre az együttesben, hogy karmester nélkül is tökéletesen játszották a nem könnyű darabokat. Magával ragadó hangulatú zenei élményben volt részünk. A szeretet, az öröm érzése hatotta át az estét. Új kapcsolatok alakultak amelyek reméljük, a jövőben kiteljesednek. Március 28-án - a közönség számára már ismerős - Szászné Réger Judit, a Józsefvárosi Zeneiskola hegedűtanára növendékeinek produkcióját láthattuk, Gyülvészi Gábor zongorakíséretével.

A műsoron saját műveit adták elő társaival, Mózes Margit vezényletével, és felesége Kákay Kata (aki az operakórus tagjaként dolgozik) gyönyörű énekszólójával. Az első részben Reményik Sándor Pilátus című versének megzenésített változatát mutatták be, majd dr. Szigeti Jenő igeszolgálata után hét, versben megfogalmazott ima, szintén megzenésített formáját hallhattuk. Kákay István kifejező, dallamos, és nagyon hangulatos zenéje az egész estét valóban ünnepélyessé tette. Nagyon örültünk a találkozásnak és az együtt ünneplésnek, ezt mindkét gyülekezet tagjai kifejezték egymásnak. Ennek is lesz folytatása. A Keresztény Művészeti Estek rendezésével gyülekezetünk kaput nyit más egyházakban lévő hívők, valamint a világban élő, a művészetek – és nem utolsó sorban – az Isten üzenete iránt érdeklődő embertársaink felé.


7

GYÜLEKEZET A mennyei istentisztelet 2 „Így végezték el a hajléknak, a kijelentés sátrának összes munkálatait. Egészen úgy készítették el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek, úgy készítették el...” Móz 39:32-43 Amikor Izráel az Úr parancsára hozzálátott az istentiszteleti szertartás megszervezéséhez, a gyülekezet sátorának és kellékeinek elkészítéséhez, szokatlan helyzet alakult ki. Isten ugyanis minden részletet pontosan meghatározott az eszközöktől kezdve a ruházaton át egyészen a szertartás minden mozdulatáig. Tette ezt annak ellenére, hogy a föld legjobb szakembereit hozatta oda, név szerint megnevezve, hogy elkészítsék a sátort és felszerelését? Muszáj feltenni a kérdést: Miért kellett Istennek ilyen részletesen előírni mindent? A szakemberek nem tudtak volna elkészíteni egy sátrat, egy ládát, vagy egy papi ruhát? Meg akarta őket Isten alázni, éreztetve velük, hogy nem képesek megfelelően szolgálni Őt? Nem! Istennek nincs soha ilyen szándéka. Csak egyetlen lehetséges magyarázat van a részletes utasításokra: Nem akarta az Úr, hogy emberek neveihez kötődjenek ezek az alkotások. Nem akarta, hogy vitatkozzanak a színeken, a formákon, az anyagokon, hogy egyéni ambíciók kiélésére használják fel ezt a lehetőséget, hogy emberi ízlés szerint alkossák meg a menynyei szertartásra utaló jelképeket. Az istentiszteletben ugyanis nem jelenhet meg semmilyen önző, emberi indíték. Az elkészült mű tökéletesnek látszott, amit Mózes meg is áldott, és ezzel kezdetét vette az Ószövetség jelképes szertartás-sorozata, amely Krisztus áldozatára mutatott előre. Ahogy azonban telt az idő, az istentiszteletben és az áldozati szertartásban is megjelentek az emberi elgondolások. Mózes, búcsúbeszédében határozottan kérte a népet, hogy az új hazában reformálják meg a szertartást: „NE TEGYETEK ÚGY, AHOGYAN MI ITT MA TESZÜNK: MINDENKI AHOGYAN JÓNAK LÁTJA.” (5Móz 12:8) Az istentisztelet végtelenül komoly dolog. Nem szolgálhatom az Urat úgy, és ott, ahogyan én azt jónak látom. Nem alakíthatjuk úgy a szertartásunkat, ahogy a kedvünk tartja. Annak minden mozzanata átgondolt, és szent kell legyen. „Szolgálatunkra, amelyet Istenért végzünk, ne késztessen semmi önző indíték.

8

Az önzetlen odaszentelődés és áldozatos lelkület volt és lesz is mindig az Istennek kedves szolgálat első feltétele. Urunk és Mesterünk azt akarja, hogy egyetlen önző szál se szövődjék bele művébe. Igyekezetünkbe bele kell vinnünk azt az ügyességet és szaktudást, pontosságot és bölcsességet, amelyet a tökéletesség Istene a földi templom építőitől elvárt. De munkánk közben sohase felejtsük el, hogy legnagyobb képességeink és legnagyszerűbb szolgálataink is csak akkor kedvesek Isten előtt, ha az ént az oltárra tesszük - élő, égő áldozatként. (E. G. White: Próféták és királyok 42. o.) Isten semmi mást nem fogadhat el csak a tökéletességet, ruhában és magatartásban, szóban és lélekben. Isten szent, és a földi istentiszteletnek az ő dicsőségét és tökéletességét kell képviselnie. Semmi más, csak a tökéletesség képviselheti megfelelően a mennyei istentisztelet szentségét. - Gondolt-e már valaki arra közülünk, hogy istentiszteletünk Isten tökéletességét képviseli-e?

Bibliai példák Nagyon sok, tanulságos példa van megörökítve a Szentírásban arról, amikor emberek eltértek Isten parancsaitól és a maguk elképzelései szerint akarták „tisztelni” Őt. KÁIN kigondolta, hogy milyen áldozatot visz Istennek, és amikor figyelmeztetést kapott, akkor is kitartott a saját elképzelése mellett: „Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? És miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. (1 Móz. 4,3-7) SAUL: „Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot tőn. És mikor elvégezte az égőáldozatot; ímé megérkezék Sámu-


el, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt. Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt néked.” (1Sám 13:9-12) NÁDÁB és ABIHU saját maguk gyújtottak tüzet az oltáron, ahelyett, amit Isten gyújtott meg: „Mózes és Áron után Nádáb és Abihu voltak a legnagyobbak Izraelben. Az Úr is felettébb megtisztelte őket, mert a hetven vénnel együtt ők is megpillanthatták az Úr dicsőségét a hegyen. Mindamellett bűnüket nem lehetett elnézni vagy könnyelműen venni. Nádábot és Abihut ifjúságukban nem tanították meg az önuralom gyakorlására. Apjuk engedékeny természete, szilárdságának hiánya a helytelenségekkel szemben odavezetett, hogy elmulasztotta gyermekei megfenyítését. Fiainak megengedte, hogy hajlamaikat kövessék. Akik hosszú ideig dédelgetik saját vágyaikat és kívánságaikat, végül oly mértékben kerülnek azok uralma alá, hogy még a legszentebb szolgálat iránti felelősségük sem lesz képes őket megszabadítani rossz szokásaiktól. Ezeket a fiúkat nem tanították meg arra, hogy tiszteletben tartsák apjuk tekintélyét. Nem fogták fel az Isten követelményei iránt tanúsított engedelmesség szükséges voltát. Áron téves engedékenysége fiaival szemben előkészítette Isten ítéletének mielőbbi bekövetkezését.” (E. G. White: Pátriárkák és próféták 317. o.) UZZA: „Dávid és népe azért gyülekeztek össze, hogy szent dolgot vigyenek véghez. Boldog és készséges szívvel vettek részt benne. Az Úr azonban nem fogadhatta el szolgálatukat, mert azokat nem az ő utasításai szerint hajtották végre. A filiszteusok is, - akiknek nem volt ismeretük Isten törvényéről - a frigyládát szekérre tették, amikor visszaküldték azt Izraelbe és az Úr elfogadta fáradozásukat. Az izraelitáknak azonban a kezükben volt Isten akaratának világos kijelentése;

GYÜLEKEZET amikor tehát mellőzték ezeknek az utasításoknak a betartását, akkor meggyalázták Istent. Uzza a vakmerőség nagy bűnét követte el. Isten tilalma ellenére, öntelten megérintette Isten jelenlétének jelképét. Isten nem tudja elfogadni a részleges engedelmességet. Parancsolatait nem lehet lazán venni. Isten az Uzzára kimért ítélettel meg akarta mutatni minden izraelitának, hogy milyen fontos parancsolatainak pontos megtartása. Egy ember halála bűnbánatra kellett késztesse a népet, és így ezreket őrzött meg Isten az ítélettől.” (E. G. White: Pátriárkák és próféták 656. o.)

Mózes negyven évig várta, hogy találkozhasson az Úrral. Amikor az égő bokornál mégsem ismerte fel, hogy Isten van jelen, és odament megnézni a csodálatos látványt, ezt a parancsot kapta: “Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld... Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert félt vala az Istenre tekinteni” (2Móz 3:5-6).

- Előfordult-e hogy valamit csak azért tettünk meg - akár istentiszteleten is -, mert mi úgy gondoltuk, hogy az jó lesz, de ezt semmi más nem erősítette meg?

E. G. White tanácsai

Változott-e valami az Újszövetségben? Mi volt Jézus első dolga, amikor megérkezett Jeruzsálembe? Megtisztította a templomot – az imádság házát. A hegyibeszédből világosan kiderül, hogy Jézus egyetlen korábbi elvet sem törölt el, sőt megerősítette és megszigorította azokat. Az Újszövetség nem sokat foglalkozik az istentisztelet szabályaival. Miért? Mert az égőáldozatok és az ételáldozatok megszűntek ugyan, de Isten tiszteletének szabályai nem változtak. Sok másféle összejövetelről beszél a Szentírás, és ez a gyakorlatban is így van: közös étkezések, evés-ivás az ünnepek alatt, kirándulások, közös utazások, stb. Jézus beszélget, prédikál a bárkában, a hegyen, otthonokban, stb. De az istentisztelet egy különleges alkalom. Az Újszövetség nem írja elő, hogy mikor tartsunk istentiszteleteket, de HA MI ELHATÁROZZUK, HOGY ÖSSZEJÖVÜNK, ÉS MEGHÍVJUK AZ URAT, HOGY LEGYEN JELEN, ANNAK A SZABÁLYAI NEM VÁLTOZTAK. Nézzünk ismét néhány példát arra, mit váltott ki szent emberekből a tudat, hogy Isten jelenlétében vannak. Jákób csak egy álmot látott, mégis megrendült: „Jákób pedig felébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” (1Móz 28:10-17)

Vajon van-e bennünk egy szikrányi félelem, amikor arra készülünk, hogy szombatonként az istentiszteleten az Úrral találkozzunk?

Az istentisztelet helyének és módjának szabályai vannak. Ne kezeljük közönyösen az Isten tiszteletéhez tartozó dolgokat! Abból a célból, hogy az emberek a legeredményesebben hirdethessék Isten dicsőségét, társaságuk olyan legyen, hogy lelkükben megkülönböztessék a szentet a közönségestől.

Úgy viselkedj, mintha Isten látható jelenlétében lennél Isten végtelen nagyságának érzete és jelenlétének tudata igazi tiszteletet ébreszt iránta. Minden szívet mélyen befolyásoljon a láthatatlan Isten jelenlétének érzete. Az ima órája és helye szent, mivel Isten van ott jelen, és amidőn magatartásunkkal tiszteletet nyilvánítunk ki, az ihletett érzés elmélyül. „Szent és rettenetes az ő neve!” - mondja a zsoltáríró (Zsolt 111:9) MAGATARTÁSUNK ISTEN HÁZÁBAN - Midőn az imádkozók belépnek az öszszejövetel helyére, illő módon tegyék és csendesen foglaljanak helyet. - Közönséges beszédet, suttogást és nevetgélést ne tűrjünk meg Isten házában. - Ha némelyeknek várniuk kell az istentisztelet előtt, őrizzék meg az áhítat igazi lelkületét csendes elmélkedés által, és emeljék fel szívüket Istenhez imában. - Midőn az összejövetelt megkezdik imával, minden térd hajoljon meg a szent Isten előtt és lélekben mindenki emelkedjék fel csendes áhítatban Istenhez, aki meghallja a hűséges imádkozók könyörgését, és az Ige hirdetése eredményes lesz. - Minden istentiszteletet ünnepélyességgel és áhítattal kell vezetni, mintha Isten látható jelenlétében lennénk. - Midőn az Igét szólják, gondoljatok arra testvéreim, hogy Isten hangját halljátok

választott szolgája által, ezért hallgassátok figyelmesen, - Néha egy kisgyermek annyira leköti a hallgatók figyelmét, hogy a drága mag nem hull jó földbe és nem hoz gyümölcsöt. - Néha fiatal férfiak és nők oly kevés tiszteletet tanúsítanak Isten háza és az istentisztelet iránt, hogy a prédikáció alatt állandóan beszélgetnek. Ha ezek láthatnák Isten angyalait, amint figyelik őket és feljegyzik cselekedeteiket, akkor szégyennel és rettegéssel telnének el önmaguk iránt. - Midőn az áldást kimondják, még mindenki maradjon csendben, mintha attól félnének, hogy elvesztik Krisztus békéjét. Mindenki tolongás vagy hangos beszéd nélkül távozzék, érezve, hogy Isten látható jelenlétében van. Ne álljanak meg a padsorok között, hogy odamenjenek valakihez, vagy pletykálkodjanak, mert így elzárják az utat a kijárat felé. - A gyülekezet környékét is tartsák tiszteletben. Ne tegyék régi barátok találkozóhelyévé, ne ápoljanak közönséges gondolatokat, és ne bonyolítsanak le világi üzleteket. - Istent és angyalait megalázzák a gondatlan, hangos nevetéssel és csoszogással, amely sok helyen hallható.

A mennyei istentisztelet Mi, adventisták, valljuk, hogy 1844 óta Jézus, a mi Főpapunk, a mennyei Szentek Szentjében végzi érettünk a nagy engesztelési szertartást. A Jelenések könyve leírja azt az istentiszteletet, amely a mennyben folyik ezidőben. „És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent, ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják. És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.” (Jel 11:16-19) Gondoljuk át, hogy a mi istentiszteleteink méltók-e a mennyei szertartáshoz? Dr. Erdélyi László


9

LELKI ÉLET

VILÁGVÁLSÁG, ERKÖLCS, HÁZASSÁG ÉS VALLÁS „Tedd egyenessé görbe utaimat...”

M

erre tart a világunk? A gazdasági válság egyre jobban érezteti hatásait, egyre több ember élete torkollik a kilátástalanságba. Nem tudjuk, hogy meddig fog tartani és milyen negatív hatása lesz a magánéletünkre, mennyien fogják elveszíteni a munkahelyüket. Mindenesetre egyet szeretnék megjegyezni; a krízist megelőzte egy erkölcsi mélypont. Jelenti ez azt, hogy társadalmunk életében mindennapos volt, hogy az erkölcsi értékrendet teljes mértékben figyelmen kívül hagytuk. S mi történt ekkor? Semmi. Legalább is egy ideig semmi. Nem dőlt össze a világunk úgy, mint ahogy ez később megtörtént. Az etikai értékrend nem csupán a családi életben jelentkező vezérelv, hanem az üzleti szférában is nélkülözhetetlen tartó pillér. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy valaki a magánéletében vagy családi vonatkozásban, nem tartja be a házasságára vonatkozóan a Tízparancsolat előírásait, de a gazdasági életben mindent

gondolatrendszerét! A házasságot a zsidó felfogás isteni intézménynek tekintette, és édeni eredetét mindig hangsúlyozta. Isten vezette oda Ádámnak az első aszszonyt, és „házasságuknak” az Úr volt a tanúja. Az ókorban hitték, hogy két ember törvényes kapcsolatában az isteni gondviselésnek egy különleges formája valósul meg. A Szentírás egynejűségben gondolja el a házasságot, még akkor is, amikor Salamon királynak ezer feleségéről és ágyasáról olvashatunk a Biblia történeteiben. A mindenkori főpapnak csupán egy felesége lehetett. A többnejűséget csupán eltűri az Ószövetség, az Újszövetség pedig már határozottan ellenzi. A házasságtörést halálbüntetéssel fenyegette meg az Ószövetség. A házasság előfeltétele volt a lány megkérése az apától, a visszautasítás pedig a jegyesség meghiúsítását jelentette. Miközben a szülők nézték ki gyermekeiknek a jövendőbelit, szerelemből is kö-

Becsületesség és tisztesség nélkül a jövő bizonytalan és félelmetes. az üzleti etika elvárása szerint tesz. Aki a családi életében megengedi az erkölcstelenséget, az a munkahelyén is az etikátlanságot fogja előnyben részesíteni. Az új magyar Polgári törvénykönyv megengedi az élettársi viszonyt, amenynyiben anyakönyvvezető előtt fogadalmat tesznek, és mindkét fél nagykorú. A Szentírás „polgári törvénykönyve” azonban a családi élet tisztaságát és a házasság isteni eredetét védelmezi. A római jog így fogalmaz a házassággal kapcsolatban: egy férfinak és egy nőnek állandó, törvényes és nemi jellegű életközössége. A családban alakul ki az erkölcsi érettség, amely olyan ismereteket jelent, melyek a nagykorúság és helyes értékrend következtében alakul ki bennünk. Tekintsük át röviden a házasság bibliai

10

tettek életre szóló legális kapcsolatok. A feleséget legszívesebben saját törzsükből választották. Az, hogy a két fiatal csupán élettársi kapcsolatba lépett volna egymással - minden házassági ceremónia nélkül - ez egyszerűen elképzelhetetlen volt az ókorban. A házassághoz tanúk kellettek, akik bizonyították annak jogszerűségét. A mennyegző rendszerint hét napig tartott, amikor az ünnepi étkezésen kívül találós kérdéseket és bölcsességirodalommal kapcsolatos mulatságokat tartottak. A vőlegény fejére különleges fejdíszt, mintegy koronát helyezett el az édesanyja, amely mindenki mástól megkülönböztette. Jézus ugyan nem volt házas, de tanításában sehol nem mutatható ki, hogy a legcsekélyebb mértékben házasságellenes lett volna.


-

Én N.N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy N.N.- t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, - szeretem. Szeretetből megyek hozzá - Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem ha-gyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek - Isten engem úgy segítsen. Ámen. (református eskü)

A Názáreti azonban az evangéliumokban óv a könnyelmű és hirtelen házasságkötésektől, amely a vízözön idején jellemezte az embereket (Mk 12,25; Lk 17,27). Jézus idejében már szinte teljesen eltűnt a többnejűség a zsidóság életéből. Pál apostol sem volt házas, mégis a házasság erkölcsi normáját így határozza meg: „Ti férfiak úgy szeressék a ti feleségeteket, mint Krisztus szerette az egyházat és önmagát adta azért” (Ef 5,22 és kk.). A házasság nem a testiségre, hanem az erkölcsre épül. Az alapvető erkölcsi szándék az ember belső központjából kiinduló elhatározás. Kihat az egész személyiségünkre, magatartásunkra és gondolkodásunkra. Amennyiben valaki erkölcsileg következetes családi életében, az a munkájában is hasonló etikai következetességet fog képviselni. Viszont az ellenkező állítás is igaz, ugyanis az, aki a házastársával kapcso-

LELKI ÉLET latban erkölcsi vétséget vétségre halmoz, arról elképzelhetetlen, hogy a gazdasági életben a becsületesség mintaképévé váljon. Az, aki elhatározza, hogy a családi életben a becsületességet és a keresztény jellemet tartja elérendő célnak, az még esetleges botlásai ellenére is - az igazi bűnbánatban - helyre hozhatja jellemét. Társadalmunk közfelfogása az egyéni emberek erkölcsi értékrendjéből alakul ki.

nos a társadalmi-politikai szabadsággal. Sőt nem azonos az önuralommal sem! Pál ekként fogalmaz: „mindent szabad nékem, de nem minden használ” (1Kor 10,23). Az erkölcsi szabadság azt jelenti, hogy döntési helyzetben az egyén a lelkiismeret krisztusi törvénye szerint hozza meg döntését, nem félelemből, és nem azért, mert mások megtudhatják, és kiderülhet cselekedetének helytelensége.

Paul Roth: Görbe utakon Atyám, nehéz visszafordulni, ha tíz rossz lépést tettem. Nehéz bármit is visszavonni, ha ostoba dolgokat mondtam. Nehéz változtatnom

Az erkölcsi szabadság azt jelenti, hogy döntési helyzetben, az egyén a lelkiismeret krisztusi törvénye szerint hozza meg döntését. A probléma nem az, hogy a hazai fizetőeszközünk elértéktelenedett, hanem az a baj, hogy erkölcs nélküli világot alakítottunk ki, amiben „mindenki becsaphat mindenkit”, legalább is a trend erre halad. Egyszer viszont a rendszer összedőlhet! A megoldás nem csupán gazdasági szempontokon keresztül vezet, hanem a kivezető út az igazi és maradandó erkölcsi rendszer segítségével valósulhat meg. Becsületesség és tisztesség nélkül a jövő bizonytalan és félelmetes. Miként fejleszthetjük ki magunkban az erkölcsi értékrendet, ha korábban nem törekedtünk erre? Tudatosítsuk magunkban ezt a felelősséget ! Továbbá gondoljunk arra, amit Jézus mondott a hallgatóinak: úgy cselekedjetek másokkal, ahogy azt magatoknak kívánnátok, hogy mások cselekedjék veletek. A szabad erkölcsi döntés képessége mindenki számára adott. A közelmúltban beszéltem egy vallásos fiatalemberrel, aki ezt mondta: „Munkám során nem teszem meg azt, amit két-három évvel ezelőtt még lelkiismeretfurdalás nélkül megtet-

A szabadság istenképűségünkből fakad. Tudjuk, hogy parancsra nem lehet szeretni, ezért parancsra nem lehet erkölcsösen cselekedni. Tekintetünket állandóan Jézus felé fordítva tudunk bölcsen élni a szabadsággal, és erkölcsösen cselekedni. A válság legmélyebb pontja abban húzódhat meg világszerte, hogy az emberek, a gazdasági életben nem az erkölcsi értékrend szerint végezhették munkájukat, hanem a profitszerzés érdekében átlépték a józan és reális gátat. Így nőttek fel generációk. Ezért fontos, hogy a keresztény ember odafigyeljen arra, hogy embertársainak példát mutatva, erkölcsös, becsületes életet éljen, és minden dolga Istenfélelemben menjen végbe. Mit tehetünk? Először is a családi- és magánéletben újítsuk meg erkölcsi életünket. Éljünk Jézus közeli visszatérésének tudatában! Hirdessük embertársainknak a „Jó Hír” üzenetét. Ezután pedig saját közösségünkben, a Terézvárosi Adventista Gyülekezetben ne azért tegyünk bármit,

gondolkodásomon, visszafordulnom, bocsánatot kérnem. Akkor be kell vallanom, hogy ez az én akaratom volt, az én utam, nem a Te akaratod, a Te utad. Meg kellene magam aláznom, újrakezdenem. Atyám, kis gyöngeségekkel kezdődött, gyakran csak félénken és tétován. De aztán jött lépés lépés után. Kezdetben alig állt ellen a lelkiismeret: „Ez biztosan nem lehet rossz.” Így hát bukdácsoltam megint és megint, rászoktattam magam. És aztán jött a gyávaság, hogy már így is, úgy is késő. Atyám, bocsáss meg nekem, tartóztasson fel szelíd erőszakod. Adj bátorságot és alázatot,

Úgy cselekedjetek másokkal, ahogy azt magatoknak kívánnátok, hogy mások cselekedjék veletek. tem volna, most már a becsületesség a mindennapjaim részévé vált”. A becsületesség olyan szabadság, amely megmutatkozik a házasság tisztaságában éppúgy, mint a legkisebb dologban. Az erkölcsi szabadság nem azo-

mert kényszerhatásnak vagyunk kitéve, hanem azért, mert Krisztus szeretete szorongat bennünket. Így a tiszta erkölcs, a jó és becsületes dolgokon keresztül alakul ki, fejlődik tovább és hagyományozódik át gyermekeinkre. Dr. Tokics Imre

hogy megforduljak. Segítsd első lépteimet, mint egy gyermekét. Tedd egyenessé görbe utaimat, hogy többé ne botladozzam, el ne bukjam; add tudnom, Atyám: Te vagy itt mellettem, biztos az út.


11

EGYHÁZ

EGYHÁZPOLITIKA VAGY ISTEN ORSZÁGA AZ

ELMÉLETEK FORMÁLJÁK A VILÁGOT, AZ EGYHÁZAT, ÉS TÉGED IS.

A

z emberek nem a valóság alapján cselekszenek, mert nem is ismerik azt, csak annak töredékét. Az alapján cselekednek, amit a valóságról hisznek. Ha hallasz egy történetet, hogy valaki valamit mondott rólad, akkor is elszomorodsz, ha nem is igaz amit mondott, mert mások úgy tekintenek rád, mintha igaz lenne. Azok az elméletek határozzák meg életünket, amikről azt hiszszük, hogy igazak. Ez igaz egyénekre, de igaz nemzetekre, vallásokra, az egész történelemre is. Ezt fontos megérteni, mert egyes elméletek nagyon veszélyesek. Milliók haltak meg elméletek miatt. Zsidók milliói, mert a nácik elméleteket adtak tovább zsidókról. A hutuk elméleteket mondtak a tutsikról és tömegmészárlás lett a vége Ruandában. A fehérek elméleteket mondtak a feketékről, fajgyűlölet lett a vége. Ma is vannak történetek homoszexuálisokról, bevándorlókról, muzulmánokról. Ha az emberek elhiszik az egyes elméleteket, akkor ezrek, milliók halnak meg. Vajon vannak az egyházban is ilyen elméletek, elméleteket terjesztők? Ezek nem esti mesék, hanem életről, emberekről, a közösség működéséről szóló elméletek, élet-halál kérdését befolyásoló történetek. Az elméleteknek hatalmas erejük van, gyógyíthatnak, erősíthetnek, de akár porba is dönthetnek. Egy biztos, sok mindent átalakítanak. A társadalom hasonló egy hatalmas géphez, aminek az egyes alkatrészei együtt dolgoznak, egymásba kapcsolódnak. Az emberi magatartásnak vannak alapvető, úgy a bibliai, mint a világtörténelemben megfigyelhető kerettörténetei. Ezek többnyire jellemzők az alapvető emberi magatartási formákra. Hat ilyen kerettörténetet szeretnék röviden bemutatni, amelyek ma is meghatározóak, majd szembeállítjuk ezekkel Jézus evangéliumát.

EMBERI ELMÉLETEK A VALÓSÁGRÓL A HATALOM elmélete Akik hatalmat akarnak, ebben élnek. Az uralkodó elmélet a világban, de az elmúlt háromezer évben is ez volt a meghatározó: a HATALOM elmélete. Mindenki keresi a békességet és a biztonságot és ez az elmélet azt mondja a hozzá ragaszkodónak, hogy az egyetlen útja a békességnek és biztonságnak az, ha te gyakorlod a hatalmat. Ha tiéd a hatalom, akkor lehet igazán az általad elképzelt jót megvalósítani, amiben hiszel. Ez a világnézet azt vallja, hogy a világ veszélyes, jobb, ha te kontrollálsz mindent. Félnek, ha másé a hatalom, ezért mindent megtesznek, hogy az övék legyen az. A családban ez azt jelenti, hogy az egyik szülő kontrolálja az egész családot. A munkahelyen is megtörténhet ez. Középszintű vezetők a „hatalom történetét” követve félelmetessé válnak. A világ veszélyes és csak akkor érzik magukat biztonságban, ha övék a hatalom. Ennek megszerzése, megtartása érdekében riválisaikat igyekeznek lejáratni, a rendelkezésekre álló eszközökkel igyekeznek másokat elkötelezetté tenni. Általános elméletük: oszd meg és uralkodj! Következménye: a választások befolyásolása, saját támogatók előnyhöz juttatása, riválisokról való rossz pletyka terjesztése és a kommunikációból, választásból való kiközösítése. Kommunikációs és marketing fogások felhasználása, pozitív imázs építése. Csak hatalomhoz ragaszkodó vezetők érvényesülhetnek, mások nem kommunikálhatnak. Ez a hatalom története.

1

Nézzünk erre bibliai példát: A HATALOM elméletét Cézár és Pilátus képviselték, ez szinte természetes. A világ romlott, szükség van a Pax Romana-ra, hogy békesség és végre rend legyen a csőcselék között. Egyes zsidók csatlakoztak is hozzájuk. A Heródes pártiak és a sadduceousok azt mondták, hogy Isten akarata lehet, hogy a rómaiak uralkodnak, el kell ezt fogadni, dolgozzunk együtt velük.

?

A FORRADALOM elmélete Mi történik azokkal, akik fölött uralkodnak a hatalmasok? Sokan nem dőlnek hátra és mondják, hogy: „övék a felelősség”. Ha választáskor az egyik párt veszít, nem dől hátra és nem mondja, hogy valakinek úgyis veszíteni kellett, most övék a felelősség. Itt lép életbe a FORRADALOM elmélete. Látják, hogy a hatalmon levők erőszakos, manipulatív úton jutottak hatalomhoz, tehát nem érdemlik meg azt. Mit tehetnének azért, hogy azokat szorítsák a hatalmi pozícióból? – ez a fő kérdés. Az az álom motiválja őket, hogy az elnyomókat végre a háttérbe mozdítsák. Ez visszavágásra készteti őket és akár erőszakos forradalomhoz vezethet. Békességet és biztonságot akarnak szerezni azáltal, hogy az elnyomókat elmozdítják a hatalmi pozícióból és helyreállítják a rendet. Nézzünk erre is bibliai példát: A zélóták a FORRADALOM elméletét követték. Semmit sem tudtak elfogadni, a pogányokat el akarták távolítani a nyakukból. Készek voltak a kést a zubbony alól bármikor kirántani, hogy egy rómait megöljenek.

2

A MEGTISZTÍTÁS elmélete Ez egy hasznos és szükséges elméletnek tűnik a hatalmi pozícióban levő személyek és csoportok részére. Te vagy a meghatározó pozícióban? A vetélytársakat legyőzted és a te csapatodé a hatalom? Ekkor rádöbbensz, hogy mégsem működik minden tökéletesen, a világ még mindig tele van problémákkal. Mit teszel most? A vezetők azt mondják: „Tudod mi a probléma? Nem mindenki gondolkodik úgy, mint mi. Ha azok az emberek viszsza lennének szorítva, akkor minden jobb lenne.” Következménye az ellehetetlenítés, emberek feketelistára helyezése, semlegesítése, eltávolítása. Találni kell egy kisebbségben levő csoportot, akit minden problémáért felelőssé lehet tenni. Ők legyenek a bűnbakok. Szégyenítsd meg őket, nyomd el őket. Mit tettek a nácik Németországban? Küzdöttek a hatalmon levők ellen. Ellenségeik a régi, az előző kormány vezetői voltak.

3


12

EGYHÁZ Amikor végül hatalomra jutottak rádöbbentek, hogy csak nincs minden rendben. Még mindig vannak problémák. És elkezdték az elmélet gyártását: „Tudod mi a probléma gyökere? A zsidók. Tudod mi a probléma? A cigányok. Tudod mi okozza a társadalom nehézségeit? A homoszexuálisok. Ha őket megsemmisítjük, akkor minden rendben lesz. És ha a megtisztítás elmélete szélsőséges méreteket ölt, akkor bekövetkezik a népirtás. Bármi áron el kell az embereket távolítani. Erre is találunk bibliai példát: Az írástudók és farizeusok a MEGTISZTÍTÁS elméletét vallották. Mi a probléma? Mi okozza a nép szenvedését, a római elnyomást? Itt van egy népréteg, a prostituáltak, bűnösök, részegek... ha ezeket meg tudnánk változtatni, el tudnánk távolítani... Felbujtották a népet, hogy annyira gyűlöljék őket, szégyenként kezeljék a társadalomban őket, hogy végül azok megváltozzanak és olyanok legyenek, mint ők. Az ELNYOMÁS elmélete Az emberek, akik szenvedő alanyai a hatalom és a megtisztítás elméletének, ők is gyártanak egy elméletet, ez az ELNYOMÁS miatti szenvedés elmélete. Egyesek azt gondolják, az a mi problémánk, hogy nem értenek meg bennünket, előítéleteik vannak, elnyomnak bennünket, szörnyű dolgokat tesznek ellenünk. Bárcsak igazságosan bánnának velünk! És ebben sok igazság van. Valóban van igazságtalanság, elnyomás, üldözés, megkülönböztetés, de akik az elnyomás elméletében élnek, anélkül, hogy maguk észrevennék, nagyon gyorsan magukra veszik az áldozat szerepét az elnyomókkal szemben és ezzel azonosulnak. Ez lesz az identitásuk, elnyomottként tekintenek magukra, félelmeik vannak és nem tesznek semmit. Addig, amíg mindenki el nem ismeri, hogy mennyire rosszul bántak velük, úgy érzik, addig nem lesz semmi sem rendben. Bibliai példája: Az ELNYOMÁS elmélete Galileában volt megfigyelhető. A galileai földművesek rendkívüli adóterheket viseltek, de nemcsak a rómaiak, hanem saját déli testvéreik is elnyomták, lenézték őket. Ezek a földművesek, a bűnösök, a szamaritánusok áldozatnak tekintették magukat.

4

13

Az ELSZIGETELŐDÉS elmélete A többi elméletet követőkre megvetéssel néznek és hiábavalónak tekintenek mindent, amit mások tesznek. A hatalom, a forradalom, a megtisztítás, az elnyomás elméletei, ezekbe nem akarnak részt venni. Az azonosan gondolkodók összefognak és egy kis közösséget formálnak. Elhatárolják magukat minden más elméletet követőtől és megpróbálnak maguk egy értelmes életformát kialakítani függetlenül a többiektől. Saját baráti kört hoznak létre, saját szolgálatot, saját alapítványt, saját tv és rádióállomást... Nagyonis népszerű ez az elmélet. Nem akarnak ütközni, elhatárolódnak a többiektől és saját célokért élnek. Mindenki mást maguk mögött hagynak és egyfajta kiválasztott, elit szerepét vélik betölteni. Passzívnak tűnnek, mert nem vesznek részt a közösség életében, saját célokat követnek. Találunk bibliai példát erre is: Bár a Biblia nem említi meg őket, de tudjuk, az esszenusok elhagyták a társadalmat és saját közösséget hoztak létre Qumránban, a vadonban igyekeztek szentként élni az ELSZIGETELŐDÉS elmélete alapján.

5

A FELHALMOZÁS elmélete Képviselői azt gondolják, hogy bármi is zajlik, a többi elmélet bármit is tesz, mi nem tudunk semmit sem megváltoztatni. Ami a legértelmesebbnek tűnik, minél több előnyhöz jutni, több vagyont felhalmozni, minél élvezhetőbb életet élni. A békesség és biztonság érzése érdekében szükség van jó kapcsolatokra a vezetőkkel és ezen keresztül biztos bevételre, egy nagy lakásra, autóra... Törekedni kell a hosszú távú biztonságra akár kompromisszumok árán is, mert a felhalmozott javak mint egy mentőcsónak a viharban, biztonságot nyújtanak. A Bibliai róluk tesz említést: Ott voltak a vámszedők, jó módban élők, akik a FELHALMOZÁS elmélete alapján éltek. Vagyont gyűjtöttek bármi áron, jólétben akartak élni.

6

AZ

ELMÉLETEK FORMÁLJÁK

A VILÁGOT, AZ EGYHÁZAT, ÉS TÉGED IS


Ezek az elméletek jelen voltak a történelem folyamán. Az első telepesek, akik Amerikába kivándoroltak, az izoláció elméletét követték. Elszakadni, visszavonulni, mert úgysem tehetünk semmit. Előtte az elnyomás elméletében éltek, az üldözés, igazságtalanságok miatt szenvedtek és igazságszolgáltatás után vágyódtak. Végül az izoláció mellett döntöttek. De ahogyan az első zarándokok megérkeztek Amerikába, a bennszülött indiánokat hamarosan elnyomták. Akik addig az elszigetelődés elméletében éltek egyszer csak hatalomra törtek. Elvették mások földjét, rabszolgasorba hajtották az indiánokat. Az indiánok ekkor forradalmat akartak és fellázadtak, de az európaiak ekkor csak megerősödtek a hatalom elméletében és véresen leszámoltak a lázadókkal. Ha a híreket hallgatjátok, a politikai versengéseket látjátok, akkor fel lehet ismerni ezeket az elméleteket. Ezek a történetek megmozgatják az embereket, mozgósítanak tömegeket. Ezek feszültséget keltenek. Megoldást azonban egyik sem tud hozni. Ezeket az elméleteket ma is megtalálhatjuk. Ezek az elméletek megjelennek a mi életünkben is. Talán inspirálnak, elbátortalanítanak, mozgósítanak, elcsüggesztenek bennünket. Ezek bevonultak sajnos az egyházba is. Az egyházpolitika ezekre épül. Emberek keresik a módját az érvényesülésnek, anyagi jólétnek, a hatalom megszerzésének és megtartásának... Van valami jobb ezeknél?

ISTEN ORSZÁGA

- AZ ÚJ VALÓSÁG TÉNYE Amikor Jézus megjelent, akkor nem egy új elmélettel jött, de nem is fogadta el egyik meglévő elméletet sem. A valóságot hirdette és az egy jó hír volt, az evangélium. Isten országának hírét hozta, ami teljesen új alapokra helyezte a világ működését és nem illeszkedett bele egyetlen meglévő elméletbe sem. A jó hír a békesség híre volt. Meghívta az embereket, akik a korábbi elméletek miatt elfáradtak, elcsüggedtek, hogy hagyják el a saját elméleteiket és ismerjék fel, hogy az igazság, a valóság az Istentől származik és a teremtésig nyúlik vissza.

EGYHÁZ A HATALOM történetében a vezető a hős. A FORRADALOM elméletében a forradalmár a hős, az ELSZIGETELŐDÉS elméletében az azt elindító és vezető személy a legfontosabb... Minden történetben vannak emberi hősök, vezetők, akik fontosak. Most azonban Jézus megjelenésével és tanításával rávilágít, Isten a hős! Isten vigyáz ránk, Ő cselekszik, Ő megőriz... És mi Isten valós történetébe bekapcsolódva annak részesei lehetünk. Az Ő üzenetének egy fontos része, hogy a hatalom, forradalom és a többi elméletek csupán emberi kigondolások, de amit Isten tesz és Jézus hirdet, az a valóság. Keresd meg a helyed Isten valóságában! Békülj meg felebarátoddal, sőt ellenségeddel is, és bánd meg bűnödet! Gondold újra át a kapcsolatod az emberi elméletekkel az életről! Ne védd, vagy magyarázd azokat, hanem hagyd el azokat! Lépj be Isten történetébe! Ne a valóságról alkotott saját elméleteid alapján cselekedj, hanem fogadd el Isten kinyilatkoztatását az igazságról, a valóságról és ez átformálja életed! Azok, akik csatlakoznak Jézushoz, mindenkit szolgálnak személyválogatás nélkül. A legjobbat akarják mindenkinek teljes szívükből. Szívük nem csak egyesekért, hanem mindenkiért dobog és megszűnik az „ellenség” fogalom. Jézus azt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai... (Mt 5:43-44).” Erre azt mondhatnánk, hogy én nem vagyok senki ellensége, ő akar az ellenségem lenni. Mivel azonban Istenhez csatlakoztunk, ezt nem fogadjuk el, hanem szeretjük azokat is, akik ellenségeink akarnak lenni. Ez az új teremtés, a megbékélés története, ami meghív bennün-

ket, hogy az eddigi saját elméleteinket elhagyjuk, újragondoljuk a valóságot és csatlakozzunk Istenhez. Egy új valóság, új élet, új közösség jön létre.

AZ ÁLSZENTSÉG ISTENIKÉNT TÜNTETI FEL AZ EMBERIT

Jézus folyamatosan megfeddte az álszentséget. Az álszentek maguk nagyon komolyan vették azokat a dolgokat, amikben álszentek voltak és úgy viselkedtek, mintha nem is tennék azokat, pedig az az életük része volt. Jézus határozottan lépett fel ellenük, mert egy dologtól félt. Az álszentek elrejtik a saját valós elméletüket és Jézus szavait felhasználva, Jézust utánozva, Isten szavának köntösébe bújtatva megpróbálják mégis a saját elméletüket érvényesíteni. Isten evangéliumának nyelvezetét felhasználva saját önző elméleteiket terjesztik, mint báránybőrbe bújt farkasok. Isten evangéliumának nyelvét használják, hogy romboló elméleteket, életstílusokat terjesszenek. Farkaselméletek báránybőrben. A kereszténynek mondott vallások is felhasználják Jézus nevét és saját történetükre tűzik ki, álcázva azt. Úgy tűnik, mintha az evangéliumot hirdetnék, de közben csak saját elméletüket hirdetik. Ez megtörtént a múltban, és megtörténik ma is. Máté evangéliuma 7. fejezétében olvassuk: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. (15-23 vers)”

Attól, hogy valaki hatalmi elméletét Jézus szavaiba bújtatja, még nem lett jobb egy fokkal sem. Ha valaki azt ígéri, hogy ha hiszel, akkor gazdag is leszel, akkor nem az evangéliumot hirdeti, hanem a felhalmozás elméletét. Könnyen megtörténhet, hogy az egyház helytelen elmélet alapján működik. Lehet, hogy a lelkész az evangélium szavaival mégsem Jézus evangéliumát, hanem valakinek az elméletét hirdeti, és ahhoz akar tanítványokat gyűjteni, de soha nem mutatja be sem szavakkal, sem tettekben Jézus radikális történetét, az evangéliumot.

JÉZUS ÜZENETE RADIKÁLIS VÁLTOZÁSRA SZÓLÍT FEL

Keresztelő János a börtönbe került. Miért? Mert üzenete volt, ami a hatalom elméletét megkérdőjelezte, kétségbe vonta és felszólított arra, hogy Isten országának törvényei érvényesüljenek. Ennek a következményeként került börtönbe és halt meg. A hatalom elméletét vallók küldenek börtönbe, zárnak ki, hurcolnak meg, aláznak meg. Ekkor Jézus elkezdi szolgálatát – Hol? – Galileában, és hirdeti, hogy „Isten országa elérkezett, térjetek meg....”. Új országot hirdet, nem törődve a veszélyekkel és pontosan ott folytatja Isten országának hirdetését, ahol János abbahagyta: Galileában. Új történet, új életstílus jelenik meg szavaiban és felhívja az embereket a bűnbánatra és életük átalakítására. Isten országa új életet kínál, olyan életet, ami felszabadít a világot domináló elméletek alól és Isten új valóságába helyez bennünket. Mert Isten országának üzenete nem egy új elmélet, hanem valóság: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van (Lk.17:20-22).” Jézus üzenete az, hogy van jobb, mint az eddigi elméleteid! Ne elégedj meg a FELHALMOZÁS elméletével, mert a kincsek és a látszólagos biztonság nem old meg semmit. Ne erőltesd a HATALOM elméletét tönkretéve, lejáratva másokat, küzdve saját érvényesülésedért, hatalmad és befolyásod


14

EGYHÁZ növekedéséért. Ezek régi elméletek, alkalmatlanok életed, az egyház és a világ irányítására. Ezeket politikusoktól, reklámokból, másoktól tanultad, lehet, hogy lelkészek, vezetők terjesztették azokat, de hallgass Jézusra, újítsd meg életed és fogadd el Isten evangéliumát! Az idő elérkezett és Isten országa itt van. Közel van hozzád. MOST elérkezett – tehát már nem kell várni! Sokan úgy élnek, hogy majd egyszer megjavulnak, elkezdenek cselekedni, hűségesek lesznek, vigyáznak a környezetükre, szolgálnak Istennek... Csak kevés ember mondja: Kezdjük el ma! Jézus üzenete azt mondja, hogy amiről álmodtak az emberek a múltban az Úr napjáról, az elérkezett és valósággá vált Ővele, így kezdjünk el aszerint élni már ma. Ne várjunk arra, amíg mindenki elfogadja azt, hanem a körülményektől függetlenül már most kezdjük el az új életforma gyakorlását, talán mások előtt járva, felvállalva a különbözőséget, és éljünk úgy, ahogyan Jézus azt hirdette.

EMBERI ELMÉLETEK FÁRASZTANAK – AZ EVANGÉLIUM FELÜDÍT Egyre több helyen felismerhető, hogy a keresztények is belefáradtak a különböző emberi elméletekbe és evangéliumnak nevezett emberi meglátásokba. Megcsömörlöttek attól, hogy emberek által formált elméleteket Jézus szavaiba bújtatják és így pusztán emberi elméleteket követnek emberi eredményekkel, emberi gyengeségekkel és kudarcokkal. Megcsömörlöttek a felismerhető HATALMI elméletektől, emberi törekvésektől. Jézus több és jobb ennél, és ők vágyódnak az igazi Jézus után, Isten országának megismerésére. Nem akarnak jézusiként feltüntetett emberi erőlködéseket, amelyek tekintélyelvű határozatokon, hatalmi eszközökön keresztül hatalmi célokat szolgálnak. Ez olyan „Jézus”, akit emberek alkottak saját képmásukra, saját elméleteik igazolására. Ez keserves diszkriminációt, emberek feketelistára kerülését, eltiltásokat, erőszakot hoz. Már nem hiszünk ilyen elméletben. A szeretet hatalmával hódító Jézusban hiszünk. Jézus ellenségei törekedtek a hatalomra, erőltették saját pozíciójukat, diszkrimináltak embereket, másokat kiáltottak ki bűnösnek, erőszakot alkalmaztak.

15

Jézus ezzel szemben vacsoraasztalhoz hívta a bűnösöket, átölelte a kivetetteket, felkereste a száműzötteket. Elég volt a MEGTISZTÍTÁS elméletének erőltetéséből, ami kirekeszt másokat, saját hatalmának növelése érdekében ellenségnek kiállt ki másként gondolkodókat, száműzi a riválisokat. Ebben már sokan nem tudnak hinni. Sokan vannak, akik emiatt elhagyták a szolgálatot, elhagyták az egyházat, elhagyták a gyülekezetet és elhagyták a hitet is. Elég volt az ELNYOMÁS elméletéből is. Elég volt a panaszáradatból, a saját szenvedések felsorolásából, a felhívásokból, ami a tapasztalt igazságtalanságokat sorolja. Elég a sóhajtozásból. Ismerjük el mindannyian végre, hogy mi mind Júdások vagyunk, akik elárulták Jézust, akik bűnvallomással közelednek hozzá mind. Bár vallásos nyelven jelennek meg ezek az elméletek, fel kell ismerni azokat, azok romboló hatását le kell leplezni és végre a valóság, a Jézus által hirdetett evangélium szerint kell elkezdeni élni. El kell kezdeni megünnepelni Jézus történetét. Hisszük, hogy hatalmi erőlködések nem tudják megváltani a világot, pénz sem tudja megváltoztatni a világot, a bosszú sem tudja megtisztítani a világot. Izoláció és visszavonulás sem változtatja meg a világot, de a SZERETET meg tudja változtatni a világot! Ezért fontos összetartani, közösséget élni, összefogni. Naponta politikusok, ismerősök, lelkészek, tagok evangelizálnak a saját elméleteikkel, meg akarnak győzni, hogy csatlakozz ahhoz. Bármi is leygyen az, résen kell lenni. Bárhol találkozol is valamelyik elmélettel, mond, hogy te Jézus tanítása alapján akarsz élni, nem a valóságról alkotott emberi elméletek alapján.

IMÁDKOZZ A VALÓSÁGÉRT ÉS CSELEKEDD AZT

A Mi Atyánkban Jézus megdöbbentő erővel teszi helyre mindezeket az elméleteket és a mögöttük álló emberi vágyakat. Ha tanulmányozzuk annak gondolatait, felismerjük, Isten hogyan rombolja le azokat és hogyan ébreszt új, megszentelt vágyakat:


Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved... Ő a legfőbb tekintély, az Úr, a Vezető, a Tulajdonos, aki felette áll minden másnak. Az emberi tekintély szertefoszlik, mint a hó a nyári napsütésben, ott, ahol megjelenik. Jőjjön el a te országod legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is... A Te terved, Istenem, valósuljon meg, ne a mi elméleteink. Te határozd meg életünket, gondolatainkat, nem saját vágyaink. Taníts engedelmességre, mert akkor már a földön országod békességében élhetünk, mint a mennyben. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma... Tudjuk, hogy gondot viselsz rólunk. Őrizz meg, hogy ne kövessük a felhalmozás elméletét. A békesség és biztonság a Te ajándékaid. Ne akarjunk kompromisszumok árán biztonságot szerezni, hanem a Benned való bizalom hozza meg azt számunkra. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek... Nem akarunk Istenünk bosszút állni azokon, akik vétettek ellenünk. Nem akarunk forradalmat, erőszakos változást, megbüntetést. Hanem kérünk, bocsáss meg nekünk, mert mi is vétettünk ellened. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól... Tudjuk, hogy kísértenek bennünket saját elméleteink. Vágyaink arra ösztönöznek, hogy gonosz dolgokat kövessünk. De szeretnénk a Te országodat szem előtt tartani. Minden Rólad szól, minden a Tiéd, Rád kívánunk hallgatni. Urunk, eképpen szenteld meg a mi gondolatainkat és vágyainkat! Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! (fordította: Szabó László)

IMACSOPORT A maradék gyülekezet A gyülekezet imacsoportja áttanulmányozta C. Goldstein: „A maradék” című könyvét, és annak mondanivalója mély benyomást tett mindannyiunkra. Itt csupán rövid gondolatok kiemelésével szeretnénk felhívni a figyelmet erre a fontos témára, bátorítva mindenkit, hogy olvassa el a teljes könyvet és mélyüljön el a kérdésben: Kit nevezhetünk egyáltalán a maradék gyülekezetnek? S főleg, milyen tulajdonságokkal kellene rendelkeznie? Az egyetemes egyházat a Jézus Krisztusban igazán hívő emberek alkotják, ám az utolsó idők nagyarányú hitehagyásai közepette egy maradék arra hivatott, hogy megtartsa Isten parancsolatait és Jézus hitét. Ez a maradék gyülekezet az ítéletet, a Krisztusban való üdvösséget és az Ö közeli eljövetelét hirdeti. Izrael még a sok évszázados hitehagyás, megvesztegetés, bűn, vádaskodás és gonoszság után is Isten maradék népe marad. Csak miután az Úr elhívott egy újabb csoportot (a keresztény egyházat), amely képes volt a nagyobb világosság befogadására, akkor került sor arra, hogy a zsidó nép teljes egészében elvesztette a maradék szerepét. A választott nép mint közösség sohasem a szentsége révén vált maradékká, hanem a nagyobb világosság miatt, amivel rendelkezett. Ismerte a korára szóló igazaságot, s ez volt az, ami leginkább maradékká tette. Az Úr elvégezte, hogy a jelenvaló igazság ma is olyan világos, olyan egyedülálló legyen, mint volt minden időben. Kétségtelen, hogy az Úrnak más közösségekben is vannak igaz követői. Ám egyik közösségnek sincs olyan hozzáállása a jelenvaló igazsághoz, mint az adventistáknak. A baptisták, a Jehova Tanúi, az episzkopálisok, a pünkösdisták, a Scientologia Egyház, a római katolikusok, a metodisták és a mormonok másként viszonyulnak hozzá. Ha valaki keresi az igazságot, nem talál olyan egyházat, amely a maradékról szóló jövendöléseknek jobban megfelel, mint az adventisták; amely nemcsak hogy teljességében megtartja Isten paranacsolatait - külö-

16

nös tekintettel a szombatnapra - , hanem rendelkezik „Jézus bizonyságtételével”, amely hirdeti a jelenvaló hármas angyali üzenetet (Jel 14), ami egyben az utolsó figyelmeztetés Krisztus második eljövetele előtt. Mint mondottuk, az igazság, és nem a szentség volt Isten maradékának az ismertetőjele minden időben. Ezek szerint, bármennyi fogyatékossága és gyengesége is van, az adventi nép még mindig rendelkezik a jelenvaló igazság üzenetével, amelyben Isten arra szólítja fel az embereket, hogy készüljenek Krisztus második eljövetelére, ami az utolsó esemény lesz. Ugyanakkor Istennek mindig voltak lelki emberei is, egy maradék a maradékban. „Míg sokan, akik hívőknek tartják magukat, tetteikkel tagadják a hitet, addig lesz egy maradék, amely mindvégig kitart.” Kétségkívül sor kerül a maradék egyház fájdalmas és megrázó rostálására, melynek folytán kiválik a konkoly a búzából. Az adventisták régóta várják a rostálást, s habár mindannyiunknak van elképzelése, hogy fog kinézni, mégis úgy leszünk megrázva, ahogy gondolni sem merjük, olyan eszközökkel, amelyekről soha egyetlen szombatiskolai tanulmányban sem olvashattunk.... olyan oldalról fogjuk kapni a támadást, ahonnan a legkevésbé reméljük, s ezért nem leszünk rá felkészülve. Ez azonban az Úr dolga. A mi dolgunk, hogy szeressük Jézust és mindazokat, akikért meghalt, akár az egyházban vannak, akár az egyházon kívül, és felkészítsük őket - de magunkat is - az Úr nagy napjára, amelyen biztosan megőrzi a maradékot a maradékban.


Lehet, hogy azért vagy ma az adventisták között, mert valaki az ő szeretetével téged az örömüzenethez vonzott. Talán azért vagy itt, mert egy adventista életmódjával bizonyságot tett Jézus szeretetéről és jelleméről. Lehet, hogy azért vagy a szerető és gondoskodó adventisták között, mert szükségét érzed annak, hogy egy közösséghez tartozz és élvezd mások támogatását. Bármi legyen is az indítékod, neked szükséged van a Jézussal való személyes tapasztalatra, amely többet jelent a közös ebédnél és kirándulásoknál, meg a szeretetnél, amit a közösség keretén belül megtalálsz. Jézushoz és az ő igazságához fűződő tapasztalatra van szükséged; olyan tapasztalatra, amely nem attól függ, amit az egyháztagok tesznek. A maradék maradékának fontos jellegzetessége, és értéke, hogy rendelkezik Jézus hitével. A maradék közösségéhez való tartozás ugyanis téged sem ment meg jobban, mind Akhábot, Absolont, vagy Júdást. Az, hogy az adventista egyházhoz tartozol, még nem garantálja, hogy te is a hűséges maradék csoportjában leszel azok között, akik - eltekintve addigi hovatartozásuktól - felállítják a Jézussal való üdvözítő kapcsolatot, amely az Isten parancsolatai iránti engedelmességben mutatkozik meg. Nekünk, adventistáknak, sokkal nagyobb lehetőségünk van arra, hogy ebben a csoportban legyünk, mint másoknak, de ha nem használjuk ki a lehetőséget, az ítélet sokkal erősebben fog sújtani bennünket, mint másokat. A sorsdöntő kérdés ez: eléggé megalapozódtál-e Krisztusban, van-e elég bizalmad üzenetében, hogy erősen megállj!?

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

ISTEN TUD A VÁLSÁGRÓL

- ÉS VAN MEGOLDÁSA SZÁMODRA Mit tehetsz a válságban keresztényként?

Bizonyára mindenkit foglalkoztat a gondolat: a világot átfogó és lehúzó válságban mit lehet és kell tennem keresztény hívő embernek? Mire figyeljek, mire vigyázzak? Milyen fontos feladatokat, lépéseket kell tennem, amelyek minden keresztény számára lehetőséget, feladatot jelenthetnek a válság kezelésében? Akármilyen nehéz anyagi helyzet van is, vigyázz, ne feledkezz meg a tizedről! Nem lehet anyagi nehézség az indok arra, hogy ne add meg Istennek, ami neki jár, hogy ne adj neki hálát a kegyelméért! Hidd el, ezekben az időkben Ő ugyanúgy odafigyel rád, sőt még jobban, hiszen nehéz helyzetben vagy!

1

Beszélj minden nap legalább egy embernek arról, hogy Isten ebben a nehéz helyzetben gondoskodni fog róla, ne aggódjon a holnapért. Ugyanakkor te is tegyél bizonyságot arról, ahogy ezt magad is megtapasztalod. A keresztény ember számára minden nehéz helyzet „status confessionis” - hitvalló helyzet, melyben megmutathatja a világnak, hogy mennyit ér a hite, mire elég a reménysége, amit Krisztustól kapott.

2

Éreztesd szeretteiddel, környezeteddel, hogy vannak olyan értékek, melyek éppen a válság hatására talán még hangsúlyosabbak lesznek: a szeretet, a bizalom Istenben. Ajándékozd meg őket minden nap a szereteted ajándékával, s gazdagabbnak fogják érezni magukat. Az oktalan költekezés, az anyagi értékek hajszolása után a nehézségben megmutatkoznak az igazi értékek, melyek nem romolhatnak meg: a szív értékei, a belső értékek.

3

A nehézségek felszínre hozzák minden ember igazi „énjét”, természetét. Ha elégedetlen, türelmetlen, vagy elkeseredett embereket látsz, mindig gondolj bele, hogy a te természetedet is ugyanígy el kell másoknak viselni. Ahhoz, hogy bizonyságtevő életet élhess, hogy be tudd mutatni Krisztus gondviselő szeretetét, ha lehet még inkább mélyítsd el Istennel való kapcsolatodat, és különösen figyelj oda a rendszeres imádkozásra, a Biblia olvasására. Neked is több lelki erőre van szükséged a megnehezedett életkörülményeid között, hogy azt sugározd másokra is.

4

Gyakorlati lépéseket is lehet és kell is tenned. Értem ezalatt a takarékosságot. Döbbenetes belegondolni, hogy még mi keresztények is sokszor mennyi olyan kiadásokat eszközlünk, amelyre nincs feltétlen szükség, amelyet alapvetően nem a szükségletek indokolnak, hanem a kényelem, a divat, az oda nem figyelés. Gondold át, hogy mire költesz, és mindenért, amire költöttél, amire „elég volt az amid van”, adj hálát Istennek. Ezen a rostán fenn fognak akadni a „hitványságok”, figyeld meg... (elég furán hangzik ugyanis: Ó Uram, hálát adok neked, hogy az amúgy jól működő mobiltelefonomat egy újabb típusra sikerült lecserélnem, olyan modernre, hogy még kezelni sem tudom.)

5

Figyeljünk oda, hogy a kezünk tiszta maradjon. A válság, a nehezebb körülmények sem indokolhatnak, legalizálhatnak semmilyen olyan becstelenséget, „kiskaput”, mely amúgy a nem keresztény ember számára teljesen elfogadott. A „számla nélkül olcsóbb” és a jogtalanul igénybe vett támogatásokat, segélyeket, mégha úgy is érezzük, hogy más indokolatlanabb helyzetben is él ilyen lehetőségekkel ne tedd.

6

Ne okokat keress a válságra, ne felelősöket, ne megoldásokat, hanem kiutat keress, a kiút pedig minden gödörből felfelé vezet. Minél mélyebb a gödör, annál esztelenebb próbálkozás erőlködni, csak mélyebbre ásod magad, vagy átásol egy másik gödörbe. A kivezető út felfelé van. Abból a szempontból, hogy gödörben vagy, nem segít rajtad ha tudod, hogy ki lökött bele, az sem segítség, hogy mit mond egy másik ember, aki ugyanabban a gödörben van mint te. Egy valaki segíthet csak: és Ő Isten. Isten tud a válságról, tud az egyre nehezebb helyzetedről és világosan szól hozzád a Bibliából, hogy elkészítette számodra a szabadulás útját. Ez nem azt jelenti, hogy ne tégy semmit, csak várj, ez azt jelenti, hogy tudatosan készítsd fel magad, és készíts fel mindenkit a gödörben, hogy érdemes felfelé nézni, hiszen a segítség onnan jön! (P. Szabó Barnabás)

7


17

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

Ott vagyok az egyházban, de ott vagyok Krisztusban is? Egér a süteményes dobozban Jim Homberger nemrég magyarul is megjelent könyvében olvastam egy feledhetetlen mondatot. A szerző megkérdezi magától azt, ami minden keresztény önvizsgálatnak az alapja: „Ott vagyok az egyházban, de ott vagyok Krisztusban is?” Majd így válaszol önnön magának: „Derengeni kezdett előttem: pusztán attól, hogy az egér egy süteményes dobozban van, még nem lesz belőle sütemény”. (Menekülés Istenhez. Arany Forrás Bp. 2008. I. 29) Nem az a bajunk, hogy a gyülekezet süteményes dobozába gyakran beköltöznek az egerek, hanem az, hogy az elbizakodott egerek azt gondolják, hogy a gyülekezet süteményes doboza menynyei finomságú édességekké varázsolja a Krisztus egyházában lévő egereket. A gyülekezet nem a már megtértek virágos kertje, hanem a megtérni akaró emberek megpróbáltatási helye. Azzal, hogy megkeresztelkedtünk, még nem lettünk bűntelen, angyali természetű lények. Bűneink közösséget rontó hatalmával naponta meg kell küzdenünk, és naponta foglalatosaknak kell lennünk a közösségben, ahogyan ezt az apostolok pünkösd után tették (ApCsel 2,44). Naponta hallok az egyházban, a gyülekezetekben gyűlölet-beszédet, melynek jól kitalált keresztény fazonja van. Ebben természetesen elmondjuk, hogy mi szeretünk mindenkit és várjuk Jézus dicsőséges újra eljövetlét, de ennek érdekében arra érzünk felhatalmazást, hogy Isten egyházának mi legyünk a mindent a legjobban tudó műkritikusai. Pedig az egyház nem a hatalom csatatere, nem is angyalok lakhelye, hanem a szeretettanulásának edzőpályája. Jézus azt tanította, hogy övéit arról fogják megismerni, hogy egymást szeretni fogják. A pártoskodás azért káros, mert a gyülekezeti élet alapvető célját teszi tönkre. A pártoskodás nem szeretni tanít, hanem gyűlölni. Isten igéjének és igazságának élő víz helyett, a csatornák önzéstől bemocskolt szennyvize árasztja el a szívünket. Lehet, hogy arról prédikálunk, hogy a Szentlélek kitöltetése közel van. Jövendölgetünk a késői esőről, de ezt egyre inkább úgy gondoljuk el, mint egy tökéletesre sikeredett reklámkampányt, amit újsütetű kommu-

18

nikációs technikával mi fogunk diadalra juttatni. Közben az emberek azt látják rajtunk, hogy mi is átvettük a politikai pártok mocskolódó, a másik embert megalázó és minden más véleményt hülyeségnek ítélő beszédstílusát. Többször prédikálunk a beteljesedni látszó próféciák jeleiről, a naponta megjelenő újabb „kellékeiről”, a bőr alá ültethető azonosító chip-ről, mint arról, hogy ideje lenne megtérni, és szeretni egymást. Süteményes dobozba rekedt egerek vagyunk, és lassan a dobozból elfogy a sütemény. Az egerek porrá rágták.

Miért vagyunk ilyenek? Honnan ered ez a vakság? Mivel nincs a világon két egyforma ember, és meggyőződésem szerint a mennyben sem leszünk egyformák, az igazságot is csak töredékesen értjük. Mégis a teljes igazság egyedüli és kizárólagos birtokosainak gondoljuk magunkat. A keresztény egységet csak úgy tudjuk elképzelni, ha mindenki gondolkozás és ellenvélemény nélkül igazat ad nekünk. Azt gondoljuk, hogy a misszió fejátültetés, és nem szívcsere. Ideje lenne megtanulni, hogy mi nem vagyunk az igazság birtokosai. Ahányan vagyunk, annyi részletet látunk belőle. Ezért vagyunk tele kérdésekkel, mégsem magunkban kételkedünk, hanem a másik igazában. A másik ember megértésének első lépcsője annak a felismerése, belátása, hogy nem vagyok az igazság birtokosa. Aki azt gondolja, hogy bírja az igazságot, azzal nem bír az igazság. Soha nem fogok a másikkal békés testvéri közösségben


élni, ha magamról azt hiszem, hogy én mindent helyesen és jól látok, és a másik vagy buta, vagy gonosz akkor, ha nem úgy gondolkodik, értékel, mint én. Ez a gondolkodási mód annál veszélyesebb, minél többet ismertem fel az igazságból. Az lesz az érvem a másik ellen, hogy én az igazság egy drága gyöngyét tartom a kezembe. A részigazságot összetévesztem a teljes igazsággal. Nem tudom elgondolni, hogy a másik igaza is része a teljességnek, és csak kincseinket kicserélve juthatunk előre. Meg kellene tanulnunk az apostoloktól a keresztény egyet-nemértés tudományát. Pünkösd előtt a felházban az apostolok kicsiny, de egyre jobban bővülő közössége „egy szívvel és lélekkel” imádkozott, de ettől nem lettek egyformák. Különbözőek maradtak képességeik, lelki ajándékaik. Ebből az is adódott, hogy az élet és a szolgálat dolgait különböző módon látták. Voltak nézeteltéréseik. Pál, aki a pogányok között nőtt fel, hamarabb megértette a pogány misszió jelentőségét, mint Péter, akit az Úrnak Kornélius háza népének csodás megtérésével kellett arra megtanítani, hogy Krisztusban nincs zsidó és görög. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv megörökíti azokat a kemény vitákat, ami a pogányok megtérése miatt támadt az apostolok között. Az anyagi javak elosztása körül is vita támadt, ezért kellett a diaszpóra-zsidóság közül diakónusokat választani. De nemscsak elvi kérdések miatt támadt közöttük vita. Pál és Barnabás Márk személyének, cselekedeteinek megítélése miatt került ellentétben egymással. A fiatalabb Pál, a nagy tekintélyű Pétert is megintette képmutatása miatt, de ez nem vezetett a szeretetkapcsolatok megtöréséhez, mert tudtak jó lelkiismerettel egyet nem érteni. Ez csak azon az áron megy, ha megtanuljuk a másik másféle látását tisztelni. Ez minden közösség megmaradásának alapkérdése. Mi az üdvösséget és az örök kárhozatot a magunk rész szerint felismert igazsága alapján osztogatjuk embertársainknak. Amit igaznak tartunk, abban feltétlen egyetértést követelünk a másiktól. Így Jézusnak nem marad helye a döntéseinkben. A misszió csak hitre agitálás lesz,

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK néhány bibliai igazság elfogadtatása, és nem pedig a Krisztussal kialakított életközösség tapasztalása. Itt van az ideje, hogy elinduljunk egy felfedezőútra. Az ismeretlen országoknál és kontinenseknél érdekesebb a másik ember, a testvér, a felebarát, akinek megismerése, megértése alapvető feladatunk. A megértés még nem egyetértés, „csak” a másik ember másféle világának a felfedezése. Mennél több embert ismerek belülről, mennél több másféle látásmódot értek meg, annál jobban kitágul számomra a világ, annál többet ismerek fel Jézus végtelen és örökkévaló igazságából. Ha nem nyílik meg a szívem és a szemem testvéreim megismerésére, az igazság megfejthetetlen titok marad a számomra. Megérthetek dogmákat, elhihetem a Biblia minden állítását, de nem az az indulat fog uralni, ami Krisztus Jézusban volt (Fil 2, 5). A misszió nem azért kerül válságos helyzetbe, mert a „vezetők” rosszak, nem is azért, hogy a tagok bűnös emberek, hanem mindig az az oka a misszió elerőtlenedésének, hogy alkalmatlanok leszünk

arra, hogy az embereket a gyülekezet szeretetközösségébe bevonjuk. Az emberek ma nem biztos, megcá-folhatatlan elméleteket keresnek, hanem szeretni tudó közösségeket, olyan helye-ket, ahol azzá lehetek, ami szívem legjobb szándéka szerint vagyok. Ezért a keresztény misszió út a megértéstől az egyetértés felé annak az állandó tudatában, hogy mindnyájan mások vagyunk. Más a feladatunk, mások a képességeink, másféle lelki ajándékokkal ruházott fel minket a Szentlélek. Hiszem, hogy az örökkévalóságban sem leszünk egyformák, csak ott a különbözőségeink, a részigazságaink egy óriási, végtelen harmóniába egyesülnek. Így lesz a sokból egy. Ez lesz Isten legnagyobb csodája. Bennünket, cincogó egereket nem a süteményes doboz változtat mássá, hanem Isten Szentlelke, aki megtanít minket szeretetben járni. Nem egyformák leszünk, hanem különböző emberekként, különböző feladatokat betöltve, a másik különbözőségétől meggazdagodva felfedezzük, hogy milyen jó is az, hogy a má-

sik másféle ajándékot kapott Istentől. Az egyformaság nem harmónia. Mi egymás kiegészítői vagyunk, csak egymás kezét fogva lehetünk teljes emberek. Ez a felfedezett harmónia hozza el azt az országot, amit Jézus nekünk készít. De az útlevelet ebbe az országba Krisztustól ezen a földön kapjuk. Az egérből is lehet sütemény, de ehhez Jézus Krisztus hatalma kell. Nem a doboz változtat meg bennünket. A kereszténység alapja egy felismerésen nyugszik: mássá kell lenni. Ez még önmagában kevés: Jézus Krisztus által mássá lehet lenni. Álszent gyűlölet beszédek gondos fogalmazása helyett adjuk át magunkat az Úr Jézus Krisztusnak, amint vagyunk, mert ő minket úgy akar használni a bűntől megtisztítva, amilyenek vagyunk. Akkor önmagamért is becsülni fogom a másikat, a testvért, akit kiegészítésemre Isten nékem ajándékozott. (Szigeti Jenő)

Hány esztendős vagy? „Időssé válni: Isten kegye; fiatalnak maradni,: életművészet” (Régi német közmondás) A minap, kedves fiatal női hang tulajdonosa hívott telefonon, felkínálva a megnevezett telefontársaság kedvező díjcsomagját. Amikor megkérdezte, milyen eszközöket használok, (vonalas telefon, Internet, mobil, stb,) udvariasan rákérdezett foglalkozásomra, majd óvatos tisztelettel a koromra. Ami a munkámmal kapcsolatban nekem már egyre inkább természetessé vált, a kedves hölgyből nagy tiszteletet és csodálkozást váltott ki. Jelezte is, hogy eláll az üzleti ajánlattól, de szívesen vállalta a középpontba került témáról, az élet lényegéről történő bezszélgetést: hogyan érhető el a szép, hasznos idős kor. Egy mondatot különösen megjegyzett: fiatalok, igyekezzetek szép ifjúságra, mert ez az egyik feltétele a szép öregkornak. Általában, ha valakinél valamiben, a várhatótól eltérő teljesítményt tapasztalunk elhangzik a kérdés: hány éves vagy? Nimsz nénit, gyülekezetünk legidősebb

tagját gyakran említik példának, hogy százéves kora ellenére sem hiányzik egyetlen összejövetelről sem. Hivatalos felmérések során kimutatták, hogy az adventisták magasabb kort élnek mint más életmódot folytató embertársaik. Különösen akkor hangzik el az életkorra utaló kérdés, amikor nagynak tűnik az eltérés az ún. „várható” és az attól eltérő állapot között. Igencsak meglepődhetett a József testvéreit és családját Egyiptomba befogadó Fáraó, amikor megpillantotta a botjára támaszkodó, hosszú életet megélt agg Jákobot. Bizonyára a meglepetés szülte a beszélgetés témáját is, hiszen abban a korban Egyiptom nem volt a matuzsálemek hazája. Egyébként, az audienciáról készített protokoll – ha egyáltalán lett volna ilyen –, a Biblia feljegyzése alapján csupán egyetlen kérdést és az arra adott választ örökíthette volna meg. Ennyi maradt a késői korszakokra, hogy tanuljunk

belőle. Miről is beszélhetett volna Egyiptom ura, egy öreg barompásztorral? Mit tudhatott ez a nomád kánaáni sátorlakó Egyiptom isteneiről vagy a csillagjósok tudományáról? Politikai stratégia, diplomácia, haditechnika ismeretlen fogalom volt számára. Mit érdekelték őt a világkatlanban formálódó népek küzdelmei, a földi uralomért folytatott véres, hatalmi harcok? A király tróntermében két életforma találkozott; két ellentétes világ körvonalai tükröződtek a szemekben. Két ellentétes jövőkép. Két ember keresi egymás tekintetét, hogy kiolvassa belőle a közös kapaszkodót a megszólaláshoz. Egy finom vonású, ápolt külsejű művelt fiatalember, aki egy birodalom hatalmas ura, és egy hontalan, hazát kereső vándor, akinek összes vagyona egy szekérre való holmi és a nyáj. Az egyik királyi méltóságban, hatalma tudatában, a másik kiszolgáltatott állapotban, de szívében már túl az élet sokféle megpróbáltatásán,


19

ELMÉLKEDÉS telve bölcsességgé érlelődött élettapasztalatokkal. Az egyiknek esélye sincs arra, hogy hosszú kort érjen meg, a másik két évszázadban vizsgálódik emlékezetével. Egyiptom uralkodója az egyik, akinek jövője egy piramisba épített sírkamra, a másik Jákób – Istentől kapott új nevén Izrael –, egy nép későbbi ősatyja, aki tekintetével messzebbre lát Fáraó trónjától, mert öröksége „az alapokkal bíró város, amelynek építője és alkotója az Isten.” Kr. e. a 17. század környékén, a hükszoszok fenyegető hadjáratainak szorításában, amikor fáraónak lenni sem volt életbiztosítás, az uralkodóban – aki József jövőképét már valamennyire ismerhette – végül egy kérdés fogalmazódik meg. Kérdés, amelyet a Fáraó – megtörve a csendet – talán unottan kimond, de amely abban a bizonytalan világban nagyon is húsbavágó volt: „Hány esztendős vagy?” Annak – az emberi lét céljáról mit sem tudó rétegnek – volt ez a kérdése, amely évekkel és hatalommal mérte az életet. (1Móz 47:7-10.)

A válaszban benne vannak a százharminc év során megélt tapasztalatok emlékei, a „bujdosások esztendei”, az elszenvedett nyomorúságok. Mennyi kudarc és mennyi győzelem! Mennyi öröm és mennyi fájdalom! Menynyi csalás és megcsalattatás! Mennyi félelem és Istenbe vetett bizalom! Menynyi „másképp is lehetett volna”! Mennyi küdelem és mégis mennyi hála, mennyi kegyelem; az isteni gondviselésről kapott és megélt mennyi látomás és ígéret!

20

Szegénység, nyomorúság és micsoda gazdagság! Így együtt, egy gondolatban megírt emlékkönyvben! Ezek adják az élet minősítését. És ennek a sok-sok vihart megszenvedett embernek, aki az éhség elől menekült hetventagú családjával a biztos megélhetést ígérő földre, neki van ajándéka a gazdag Fáraó számára. Mert ő nem kérdezhet, pedig tudna mit. Ő „csak” áldhat: „És megáldá Jákób a Fáraót, és kiméne a Fáraó elől.” Vajon tudta-e a Fáraó, hogy „a nagyobb áldja meg a kisebbet”? (Zsid 7:7). Véget ért a fogadás, az udvariassági vizit. Az életben biztosan nem találkozott többé a Fáraó és Jákób. Különös ebben a történetsorban, ahogy Isten hozza kapcsolatba egymással gyermekeit és a különböző szándékú embereket – rabszolga kereskedőket, rabszolgatartókat, bálványimádó népeket, uralkodókat – annak érdekében, hogy egymás áldására legyenek, hogy közvetítői legyenek az Istentől jövő áldásoknak, és munkálják Isten tervének megvalósulását. Ha ezt mindenkor felismernék a történések szereplői, mennyivel szebb lenne a világ! Isten felhasználta József testvéreit, a rabszolga kereskedőket, Potifárt, József börtöntársait, a pohárnokot, a Fáraót és Jákóbot egész népének formálásához. József által megáldotta az Úr Egyiptom népét; Egyiptomon keresztül Jákób családját. József elfogadta Egyiptomtól a megélhetésüket biztosító intézkedést, és Jákób megáldotta a Fáraót. A Fáraó Józsefen keresztül már érezte Isten áldását országában. Nem tudjuk, mennyire érintette személyes életét az a tudat, hogy Istentől függ az ember élete és sorsa. De legalább is az agg pátriárka iránti tiszteletből elfogadta az áldást Jákób kezéből. Látható-e ma Isten népének áldásra emelt keze és érzi-e a világ egy maroknyi nép jelenlétének áldását? Jákób megérte, amikor az őt megcsalt rokon – Lábán – beismerte: „Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr” (1Móz 30:27). Milyen csodálatos vallomás egy olyan ember részéről, aki sorozatosan becsapta azt, aki ki volt neki szolgáltatva! Volt-e már ilyen tapasztalatunk? Van-e mások-


nak velünk ilyen tapasztalatuk? Áldás-e az életünk vagy átok a környezetünk számára? Jobbá lesz-e általunk a világ? Az élet nem mindig nekünk osztja a kérdezés lehetőségét, de áldást közvetíthetünk. Ez nem a rangtól függ. Eljön az idő, amikor Sátán arról igyekszik meggyőzni az embereket, hogy az Istennel szembeni engedetlenségük miatt bekövetkezett nyomorúságnak Isten gyermekei az okozói. Lehet, hogy valamit enyhíthet néhány megtévesztett ember haragján, ha lesznek mellettünk szóló tanúk, akik el tudják mondani, hogy rajtunk keresztül tapasztalták Isten áldását. Visszaemlékszem egy megyei egyházügyi titkárra, aki mindig figyelmeztetett, (súgott) ha a párt, vagy valamilyen szerv részéről támadták gyülekezetünket. Beszélgetésünk során megtudtam tőle ennek magyarázatát is. Fiatal parasztgyermekként vidéken élt, ahol közvetlen szomszédjuk egy baptista család volt. Ennek a családnak a becsületes és másokon segítő élete különös hatással volt reá. Ez az állami tisztségviselő, a hívő családtól szerzett benyomás alapján viszonyult évek múlva is a kisegyházak lelkészeihez, és segített, ahol tudott. Arra gondolt, hogy minden hívő ember olyan, amilyen az ő szomszédjuk volt. Szívesen hivatkozunk arra, hogy az Ószövetség népe által elveszített ígéreteknek mi vagyunk a hordozói. De mennyire valósul meg életünkben az ábrahámi ígéret: „és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei”? Olykor, egy befelé tekintő vizsgálat során tegyük fel magunknak a kérdést: életünk évei – életkorunk – alapján, az általánosan elvárhatóhoz viszonyítva menynyire hasznos az életünk? Az emberi közösség „jogos” haszonélvezőinek tekintjük-e magunkat, vagy – nem a magunk, hanem – mások megítélése alapján többet adunk-e annál, mint amennyit elvár tőlünk a világ? Goethe mondja a Faustban: „Az ember megöregszik, de kicsoda okos?” Életünk egyszer mérlegre kerül. (Erdélyi László)

TEGYÜKMI TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET MUNKÁLKODÓ IFJÚJÁSGA ÍRTA

ÉS SZERKESZTETTE:

KOVÁCS SZILVIA

ÉS

FEKETE DÁVID

Ifjúsági nap Az ifjúságnak lehetősége nyílt, hogy egy teljes szombaton szolgálhasson gyülekezetünken. Délelőtt versekkel, énekekkel dicsérhettük az Urat, délután pedig az igehirdetést is a fiatalok tartották a szolgálatok mellett. Három rövid prédikációt hallhattunk Lukács 15. fejezetéből, három fiútól. Az első prédikáció az elveszett bárányról, a második az elveszett drachmáról, és a harmadik a tékozló fiúról szólt. A fiúk sokat készültek erre az alkalomra, és mi is sokat imádkoztunk azért, hogy az Úr szavát adhassák át a gyülekezetnek és a többiek is az énekek és szavalatok által. A Jó Isten ebben megsegített mindannyiunkat, és véleményem szerint egy tartalmas istentiszteletet hallhattunk. Ez a szombat számomra nagyon áldásos volt, és rég nem éreztem ilyet, mint azon a napon, tényleg egy ünnep volt, amikor is találkozhattunk Istennel. (Jäger Nikoletta)

Kecskeméti ifjúsági konferencia Hosszú idő óta minden év márciusában megrendezésre kerül a Tavaszi Ifjúsági Konferencia. 1996 volt az első esztendő, amikor egy adventista rendezvénynek Kecskemét városa adott otthont, így már több mint 10 éve fennáll a jó kapcsolat a város vezetőségével. A Tavaszi Rally-nak keresztelt hétvége március 14-én péntek este kezdődött, ifjúságunk azonban csak szombat reggeltől csatlakozott a programokhoz. A központi téma a hős volt, amelyről különböző megközelítésekből hallhatunk a hős fogalmáról és szerepéről. A sok ének, ima, és az idei ifjúsági programok bemutatása után Szöllősi Árpád testvérünk Jézusról beszélt, aki emberként lejött közénk, és velünk együtt küzdött. Ő győzött, és mi is győzhetünk. Reggel 10 órakor elkezdődött a szombatiskola dr. Szilvási András vezetésével „A feltámadt HŐS!” címmel. A témával kapcsolatban egy tréfás jelenetet mutatott be néhány fiatal. Egy fiú hős szeretett volna lenni, erre több jelentkező is akadt, különféle jelmezekben megjelent Pókember, Superman, Gyűrűk Ura, Shrek, stb. Ő azonban egyikükkel

sem azonosult szívesen, viszont az ezt következő prédikáció során megismerkedhetett az ideális hőssel. A konferencia előadója Mihalecz Gábor a 24 órás hőst, Jézust mutatta be, aki semmilyen maszkot, alteregót nem használ, hanem önmagát adja éjjel-nappal. Pál Efézusiakhoz írt leveléből kaptunk tanácsokat, hogyan vértezzük fel magunkat mi, korunk fiataljai az ideális öltözettel (igazságszeretet, igaz élet, békesség, az örök élet reménysége), melyekkel készen lehetünk életünk csatáira, és a döntő küzdelemre. Istennek hála gyönyörű koratavaszi idő volt, így a szabadban töltöttük el a közös ebédet. Délután a öt különféle szekciók közül választhattunk, mint például az Új kezdet evangélizáció, ifjúsági nap szervezése stb. Ezután tettünk egy kellemes közös sétát a környéken, ismerkedtünk, jókat

beszélgettünk. Majd este az Éjféli Kiáltás Gospel Kórust hallgathattuk meg az egyik kecskeméti templomban. A koncertből érkezett adományokat a helyi misszió részére fordítják. Este Mihalecz Gábor arról beszélt, hogy milyen fontos a közösség, a csapatban való munkálkodás, mert így egyesíthetjük az erőinket, és nagyobb eredményeket tudunk elérni. Az este során Horváth Péter országos ifjúságvezető búcsúsztatására is sor került, aki 14 éven keresztül munkálkodott a fiatalokért, de most más szolgálata lesz. Mindenkinek ajánljuk, hogy jövőre vegyen részt ezen a programon. (Kovács Szilivi és Szentgyörgyi Anna)


21

TEGYÜKMI

Ki a Hős? - beszélgetés a konferencia tanulságairól „Szuperhősök. Barátságosak és közkedveltek. Rendkívüli képességeik vannak, fáradhatatlanul harcolnak a jóért a gonoszság ellen, felelősséget hordoznak, hiszen a nagyobb erő nagyobb felelősséggel is jár. A fiatalok pedig csodálják őket a moziban, kiteszik a képeiket a falra, letöltik őket képernyőkímélőként. Lehetséges, hogy bennünk is ott szunnyad egy-egy szuperhős? Van-e bármi közös bennük és bennünk? - teszi fel a kérdést Horváth Péter, az Unió Ifjúsági vezetője rövid visszatekintésében. Nem ítéletet hallottunk a szuperhősöket illetően, hanem a feléjük mutatott vonzódásunkat lepleztük le: igenis bennünk lévő vágyakat testesítenek meg. Ezeket a vonzódásokat azonban Jézus használja igazán. A képregényhős maximum felkelti bennünk, Jézus azonban küldetést ad hozzá, majd segít a küldetést véghezvinni. A feltámadt Hős szupercsapatot épít. El tudod hinni, hogy te is lehetsz egy közülük? (Horváth Péter)” Erről kérdeztük gyülekezetünk fiataljait, akik a Konferencián részt vettek:

Ti kit tartotok a mai világban szuperhősnek? Talán a mi korunkban már inkább példaképek vannak, nem szuperhősök, akik valamiben, mondjuk a mi érdeklődési körünkben valami nagyot értek el. Ezt talán a társadalmunk is beleneveli a nemzedékekbe és egyre gyatrább a példa amint látjuk, egyre könnyebb sztárnak lenni, akik példaként állnak a fiatalság előtt és azzal tűnnek ki, hogy egyre erkölcstelenebb életet élnek. Ezért kellene Istent újra beengednünk az életünkbe, és ha a fiataljaink megteszik azt, hogy ezt - a mai világban sajnos egyre népszerűtlenebb - üzenetet megosztják környezetükkel, ők is szuperhősök lesznek!

Valóban számít az, hogy szuperek és hősök legyünk? A fent említett kontextusban mindenképp számít! És másképp is, mert ugye erre vágyunk, hogy valamiben, vagy valamitől kicsit jobbak legyünk, kitűnjünk a többiek közül. Szerintem senki nem vágyik arra, hogy középszerű, a társaságban észrevétlen „valaki” legyen. De megnyugtató a gondolat, hogy minden embernek megvan a maga társasága, ahol felnéznek rá.

22

Amit nagyon fontos megemlíteni, ha erről beszélünk, amit olyan sokszor el is mondunk, hogy Jézus akkor is meghalt volna, ha egyetlen ember tér meg csupán! Ha ezt abból a szemszögből nézzük, hogy ez az ember én vagyok, akkor máris látjuk, hogy ha nem találjuk is meg a mi társaságunkat, ahol fontosak vagyunk, egy valaki már akkora áldozatot hozott, hogy meghalt értünk! Istennek mi igenis a kis szuperhősei vagyunk, annak teremtett bennünket, nem? Miért teremtett volna átlagos embereket, semmi oka nem lett volna rá, és nem is tett így, tehát aki nincs megelégedve magával, az Atyánk gondos tervezési munkáját nézi le! Valódi hősök lehetünk minden alkalommal, amikor összebarátkozunk valakivel, elmondhatjuk Jézus üzenetét, ezzel megmentjük az életét. Ennek alapján számít, hogy szuperek és hősök legyünk!

Ha azt mondjátok, hogy Jézus szuperhős… ezt, hogy kell érteni? Ő is annak tartotta volna magát? A kecskeméti előadáson igazából azt tárgyaltuk, hogy a szuperhősök nem vállalják az arcukat, amikor éppen szuperek. Mihalecz Gábor inkább arra próbálta terelni a figyelmünket, hogy mi legyünk


24 órás hősök, akik megőrizve az integritásukat, minden pillanatban azt teszik és azt is gondolják (ez nagyon fontos), amit mondanak. Ebben a vonatkoztatásban Isten Fia is ilyen hősnek tekinthető, ugyanis hiába próbáltak „fogást” keresni rajta, senkinek sem sikerült. Bizonyára nem mondta volna magát annak, ugyanis nem az emberek elismerésére törekedett, amint ezt látjuk az életéből is, mégsem volt álszerény. Ez valahogy a mai kor vívmánya, ha maguktól nem dicsérnek az emberek, akkor kiprovokáljuk álszerénységgel. Nem találunk ilyet sehol, hogy Jézus így fogalmaz: „á, dehogy vagyok…” esetleg „nem is tudom, szerintetek nem rossz ízű a bor, amit későbbre tartogattak?” Kijelentette magát az embereknek anélkül, hogy nagyképű lett volna. Nem a körülötte élők dicséretét várta. Erre a nagyszerűségre kellene eljutnunk, hogy valamit ne azért tegyünk, hogy mások kedvességét, befogadását elnyerjük vele, hanem mert egyszerűen jó emberek vagyunk - ezt tette a mi példaképünk, a mi SZUPERHŐSÜNK, hát utánozzuk őt mi is, mint a gyerekek Zorrót, vagy Pókembert, vagy akárkit!

TEGYÜKMI

Jézus boldog házasságokat akar

H

ázasság... Nem túl divatos szó manapság. A legtöbben rettegnek még a szó hallatán is. Miért vállaljak kötöttséget, újabb felelősséget? Miért adjam fel a szabadságomat, terveimet ? - Ettől még szerethetem a kedvesemet, nem? Miért gondolja ma a legtöbb fiatal, hogy a házasság elévült intézmény, ami csak lemondással és a szabadság elveszítésével jár? Sokan úgy gondolják, hogy az elkötelezettség egyenlő a rabsággal, pedig ez nem így van. Miért gondolják azt az emberek, hogy a házasság rabság? Amikor a házasságot leértékelő megjegyzésekkel találkozunk, akkor ne hagyjuk szó nélkül! Legalább mi, akik jól működő házasságban élünk nyíltan mondjuk el, hogy számunkra a házasság csodálatos, izgalmas és boldogsággal teli, nem pedig unalmas, ahogyan sokan gondolják. De fontos, hogy nemcsak elmondjuk, hanem láthassák is rajtunk a boldogságot. A házasságot én egy főiskolához hasonlítanám. Ahhoz, hogy egy főiskolát elvégezhessünk sok időt és energiát kell rá áldozni, ha ezt nem tesszük meg, akkor megbukunk és ez ugyanígy érvényes a házasságra is. A mai ember számára a legnagyobb feladat az, hogy hogyan osztja be az idejét. Sajnos ezt nem mindenki tudja helyesen megtenni . Van egy idézet, amit én nagyon szeretek, az esküvői meghívónkon is ez állt: „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, És sok-sok önzetlen szeretetet.” (Goethe)

Így ma már a hívő fiatalok körében is előfordul az együttélés, pedig a házasság a keresztény élet rendjének fontos és meghatározó állomása kellene, hogy legyen. Eredetileg Isten a házasságot csodálatosra tervezte, egy örök szövetségnek férfi és nő között. A keresztény házasság egy szeretet közösség vállalása - amely valóban mély Isten-hitből fakad - ezért Őbenne köttetett, és akkor soha el nem szakad. Titka az a bizonyos „hármas fonál”, amint a keresztény házasság nem csupán két ember, hanem két ember és Isten közt köttetik . Ha szeretünk, ne spóroljunk az energiánkkal, az időnkkel, fejezzük ki látható módon és önzetlenül. Néha egy mozdulatból, egy érintésből, de ugyanígy egy kedves kis ajándék vagy virág, vagy éppen egy finom vacsora elkészítésével tudjuk megörvendeztetni a társunkat. A házastársunkkal való kapcsolat bensőséges kell hogy legyen, meg kell tudjuk osztani egymással az egyéni élményeinket, együtt tudjunk örülni és szomorkodni is. Közös tervekkel, tapasztalatokkal és célokkal kell rendelkeznünk. Az elsődleges cél pedig az kell legyen számunkra, hogy Istent kövessük, mert... „Egyedül Krisztus kegyelme teheti ezt az intézményt azzá, amivé Isten szánta: az emberiség áldásának és felemelkedésének eszközévé. Így a földi családok egységükben, békességükben és szeretetükben képviselhetik a mennyei családot.(Ellen G. White)”

Gondolkodjunk el azon, mennyire fontos számunkra a házastársunk. Ha Istenhez fordulunk minden nap, együtt tanulmányozzuk a Szentírást és együtt kérjük az Ő áldását, akkor hiszem, hogy Ő velünk lesz, mert... „Jézus boldog házasságokat akar. - A Krisztustól eredő isteni szeretet sohasem semmisíti meg az emberi szeretetet, hanem magában foglalja azt. Általa az emberi szeretet kifinomul, megtisztul, felemelkedik és nemessé válik. Az emberi szeretet addig sohasem tudja megteremni értékes gyümölcsét, amíg nem egyesül az isteni természettel és nem nevelik arra, hogy a menny felé nőjön. Jézus boldog házasságokat, boldog családi tűzhelyeket akar látni. Isten minden más jó ajándékához hasonlóan az emberiség megtartására bízott házasságot is megrontotta a bűn; azonban az evangélium célja, hogy helyreállítsa annak tisztaságát és szépségét... (Ellen G. White)” (Balla Tímea)


23

BIBLIA ÉVE Időutazás a Biblia történetében Látogatás a Biblia Kiállításon 2009. január 25-én egy gyönyörű verőfényes téli napon gyülekezetünk egy kis csoportja, húszan meglátogattuk a Budai Várban a Széchenyi Könyvtárban, a Biblia éve alkalmából megrendezésre került Biblia kiállítást. Mindannyian nagy várakozással tekintettünk a kiállítás megtekintése elé. A velünk lévő gyerekek egy gyermekprogram szervező kíséretében elvonultak külön foglalkozásra. Mi felnőttek pedig végre beléphettünk a kiállítás termébe, amley első pillanatra sötétnek tűnt. Miután szemünk megszokta a sejtelmes világítást körültekintve láttuk, hogy körbe a terem falai mentén a falakra és vitrinekben helyezték el a kiállított tárgyakat. A világítást kis lámpákkal oldották meg, hogy védjék az értékes régiségeket az erős fénytől. Az egyszerűtől a gazdagon díszített Bibliákig, a kicsitől az óriás méretig, a különös írásstílus bámulatba ejtő szépségén keresztül visszautazhattunk a múltba és nyomon követhettük a Biblia történetét és egyben a nyelv, köztük a magyar nyelv fejlődését is. Utazásunkat kezdjük el IV. század francia-olasz Alpok nyúlványaiban, a császári, majd később a pápai hatalom fenyegetései miatt húzódó valdenseknél. Európa népei közül a valdensek használtak, a reformáció előtt jó néhány évszázaddal, nemzeti nyelvükre fordított Bibliát. Majd következett a VIII-XIII. század, amikor Európában elkezdtek sorra kifejlődni a nemzeti nyelvek, bár a kultúra és tudomány területén még a latin volt az egyeduralkodó nyelv. A hétköznapi életben viszont egyre inkább háttérbe szorult, majd a XIII-XIV. században kihalt, holt nyelv lett. Csupán a művelt humanisták használták és értették. A nemzeti nyelvű Biblia fordítások sorát John Wyclif (13241384) angol nyelvű fordításával folytatta. Korának legnagyobb elméje felismerte an-

24

nak szükségességét, hogy nemzetének nyelvére fordítsa a Szentírást. Alapul mindössze a Vulgata, latinra fordított Biblia állt rendelkezésére. Ugorjunk kissé visszább Európa középső részére német honba. Itt is voltak német nyelvre fordított Bibliák, de ezek alapja szintén a Vulgata volt. 1452. szeptember 30-án készült el a németországi Mainzban a Gutenberg Biblia, más néven a 42 soros Biblia. Korának másik nagy elméje Martin Luther (1483-1546) már úgy fordította le a Bibliát, hogy az eredeti héber és görög szöveghez nyúlt vissza. E két nyelven

kívül a humanista szövegfilológiai kiadások (Reuchlin, Erasmus) is segítségére voltak. Kényszer fogságában Wartburg várában kezdte fordítani az Újszövetséget, melyet 1522 –ben adatott ki. Az Ószövetség 1534 –ben került kiadásra. Az 1528-ban írt „Erős vár a mi Istenünk” című zsoltár parafrázisában - melyet mint a reformáció himnuszát zenésítették meg sokan - így énekelt Isten igéjéről: “Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja. Az Úr mivelünk hadba száll, Szentlelkét nékünk adja. Jóhírt, életet, És minden kincset, Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik? A menny megmarad nékünk.”


A lutheri Biblia népszerűségével egyetlen könyv sem vetekedhetett. A könyvnyomtatás feltalálásának következtében gyorsan elterjedt és mintájává vált a többi nemzeti nyelvű fordításnak is. Most menjünk vissza egy kicsit az időben és nézzük, hazánkban mikor kezdődtek el a Biblia fordítások. Legkorábbi Biblia fordítások az úgynevezett előreformációs mozgalmak idején jöttek létre. Wyclif tanításai elterjedtek Csehországban és elindította Husz János mozgalmát. Az ő eszméit pedig a Prágában tanuló ifjak hozták Magyarországra. Név szerint közülük Tamás és Bálint mesterről tudunk, akik lefordították a két szövetség írásait. Ez a kéziratos volt a Huszita Biblia. Ez azonban elveszett, három kódexünk megőrzött belőle töredékeket: - a Bécsi-kódex (1466- Bécs, Udvari Könyvtár); - a Müncheni-kódex (1466- München, Udvari Könyvtár), másolója Németi György. A négy evangéliumot tartalmazza, a legrégebbi magyar szövegű Miatyánkkal. „Mü atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod. Légyen te akaratod, miként mennyen és azonként földön. Mü testi kenyerönk felett való kenyeret adjad münekünk ma. És bocsásad münékünk mü vétetönket, miként es mü bocsátonk nekönk vétetteknek. És ne vigy minket kisértetbe. De szabadócs münket gonosztól. Ámen.” - Apor-kódex (Székely Nemzeti Múzeum XV. század második fele);

A középkor végén még sok katolikus fordítás megjelent, de csak töredékeket

BIBLIA ÉVE tartalmazó kódexeink maradtak meg, mint pl: Festetics-kódex (1493); Winklerkódex (1506). Első nyomtatásos protestáns biblia fordítások ( egyikük sem teljes bibliafordítás) - Komjáti Benedek: Az Pál levelei magyar nyelven (1533); - Pesti Gáspár: Új Testamentum magyar nyelven (négy evangélium, 1536); - Heltai Gáspár: Biblia (Krónikák, Eszter, Nehémiás, Ezsdrás, Jób könyve hiányoznak, (1551-55). Az első teljes, az eredeti nyelvekről való Magyar Biblia fordítás, a Vizsolyi Biblia, Károli Gáspár munkája. Az elnevezés a nyomtatás helyszínéről kapta, a Hernád menti Vizsoly községről. Mantskovi Bálint nyomdájában készült az eredeti, 1590-es kiadás. Károli - eredeti nevén Radicsics Gáspár (1529 körül-1591) Nagykárolyban született. A Károli nevet Nagykárolyra való emlékezésből vette fel a kor humanista tudósainak mintájára. A Vizsolyi Biblia elé írott Elöljáró beszédében így vall: „Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem a Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mígnem elvégezném azt… Követtük e fordításban sok jámbor, tudós embereket, kik… fordították a Bibliát… Akik ezelőtt valami részt fordítottak…, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük.”

Az elkészült fejezeteket az akkor még gyerek Szenci Molnár Albert vitte naponta gyalogszerrel Göncről Vizsolyba. A gyors munkával járó hibákra is figyel-

meztette olvasóit. A kisebb-nagyobb hibák ellenére Károli fordítása máig a legszebb, legjobb bibliafordítás. A Biblia megjelenése után nem sokkal Károli meghalt. Nagy vágya, melyről Szenci Molnár Albertnek beszélt beteljesedett.: „Csak az Isten addig éltessen, míg a Bibliát kibocsáthassam, kész vagyok meghalni és Krisztushoz költözni”. Fordításának javítását maga Szenci kezdte el (Hanaui Biblia, 1608), többen folytatták (Váradi Biblia, 1661, Misztótfalusi Kis Miklós „Aranyos” Bibliája, 1685 stb.). A Károli-fordítás gyors terjedése késztette a katolikus egyházat arra, hogy saját fordítású Bibliával álljon elő. Ezért megbízta Káldi György (1573-1634) jezsuitát a fordítással. Gyulafehérvárott kezdte 1605-ben és Olmützben fejezte be 1607-ben. Megjelent 1626-ban, Bécsben, A fordítás alapjául a Vulgata szolgált. Viszonylag kis számban jelent meg. A Káldi fordítást 200 évig használta a katolikus egyház. Több revízió következett, majd a negyedik revízió 1927-34 között lett kiadva. Ez 1973-ig volt érvényben, mikor több szerző által lefordított Biblia megjelent. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Ó- és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága által készített új protestáns fordítást a Magyar Bibliatanács jelentette meg 1975-ben. A teljes fordításokon kívül elterjedtek a részleges, főként újszövetségi átültetések. Ezek sorában nagy népszerűségre tett szert az előbb Rómában, majd Magyarorzszágon kiadott Békés-Dallos-féle Újszövetség, egy cisztercita és egy oratorianus szerzetes munkája, mely azonban meglehetősen pontatlan. Ezzel végére értünk időutazásunknak és mindenki áldott és magasztos hangulatban léptünk ki a sejtelmes fényből a kivilágított folyosóra. Még egy nagyméretű kép előtt csináltunk pár fotót a kis csapatról és aztán mindenki élményekben gazdagon távozott a könyvtárból. (Sztrojini Csaba és Ezsébet)

A reformáció előtt voltak olyan idők, amikor a Bibliának csak nagyon kevés példánya létezett, de Isten nem engedte, hogy mindegyik elvesszen. Az igazságot nem lehetett örökre véka alá rejteni. Isten az élet Igéjéről éppolyan könnyen le tudta törni a bilincseket, mint a börtönök vaskapuiról a reteszeket, hogy kitárva őket kiszabadítsa szolgáit. Európa különböző országaiban Isten Lelke arra indított embereket, hogy az igazságot mint elrejtett kincset keressék. Figyelmük gondviselésszerűen a Szentírásra terelődött, és feszült érdeklődéssel tanulmányozták a szent iratokat. Készek voltak elfogadni a világosságot, bármi legyen is az ára. Bár nem láttak mindent világosan, de felismertek sok, régen eltemetett igazságot. A menny követeiként elindultak, hogy szétszaggassák a tévelygés és a babona láncait, és felszólítsák a régóta fogságban sínylődőket, hogy vívják ki maguknak a szabadságot. Isten lehetővé tette, hogy kiválasztott emberekre nagy világosság sugározzék. Az emberek figyelme Isten régen elfelejtett Igéjére terelődött. A mennyei kéz elkészítette a nagy reformáció útját. A reformáció nyitott Bibliát kínált a világnak. Felfedte Isten törvényének előírásait, érintve az emberek lelkiismeretét. A Végtelen Szeretet megismertette az emberekkel a menny törvényeit és elveit. Isten így szólt: “Megtartsátok azért és megcselekedjétek!” A Bibliával együtt járt a szabadság szelleme. Ahol az evangéliumot befogadták, ott az emberek felébredtek. Kezdték lerázni azokat a béklyókat, amelyek a tudatlanság, a bűn és a babona rabszolgaságában tartották őket. Emberként kezdtek gondolkozni és cselekedni.


25

HÍREK - HIRDETÉSEK Adventisták részt vettek Barack Obama hivatali beiktatásának ünnepségén Az Egyesült Államok 44. elnökének – Barack Obamának – 2009. január 20-21-én történt ünnepélyes beiktatásán részt vett két ismert hetednapi adventista lelkész is: Barry C. Black, az US-Szenátusának káplánja, és Wintley Phipps szólista. A Capitoliumban, Barack Obama hivatalos eskütétele után adott hagyományos villásreggelin, a megnyitó imát Barry C. Black lelkész mondta. Ezen az étkezésen 1953 óta, az új elnök hivatalba lépésének ünnepélyes, fontos részekként, jelen vannak többek között korábbi USA elnökök és alelnökök is. Dr. Barry Black 2003. júniusa óta az US-Szenátusának 62. káplánja (házi lelkipásztor). Fő feladata az, hogy ellássa a Szenátus tagjainak, valamint ezek családtagjainak és munkatársainak lelki gondozását. A Szenátus minden ülését ő kezdi meg imával. Wintley Phipps lelkész és szólista énekelte az „Amazing Grace” (Csodálatos kegyelem) című éneket a Washingtoni Nemzeti Katedrálisban tartott istentiszteleten, amelyen hivatalosak voltak az új elnök és alelnök, magas rangú személyiségek és különböző egyházak képviselői. (APD)

§

Jogi segítség! Ingyenes jogi tanácsadás!

CÉGJOGI, INGATLANJOGI, CSALÁDJOGI, ÖRÖKLÉSJOGI, MUNKAJOGI, SZABÁLYSÉRTÉSI-, KÖZIGAZGATÁSI

eljárási ügyekben perbeli és peren kívüli jogi segítséget nyújt

„K�� B��” felhívással a Generál Konferencia egy kezdeményezést indított el, melynek célja, hogy elmélyítse a Biblia olvasása iránti érdeklődést világszerte. Egy óriási, mintegy 1500 oldalas bőr kötésű Bibliát készítettek, amely 66 nyelven tartalmazza a Szentírást, az egész világhoz szóló üzenetét szimbolizálva. A Biblia világkörüli útja 2008. október 11-én a Fülöp-szigetekről indult és a 2010-ben tartandó Generál Konferencia ülésén Atlantában ér célba. A Biblia útját számos média - TV, rádió és internet - híradás kíséri majd, melyek közvetítik a kapcsolódó eseményeket. A Transz-európai Divizió országaiba ez év augusztus-szeptember hónapokban érkezik meg, ahol – mint minden helyszínen – ünnepélyes alkalmak keretében hirdeti majd a világszéles program mondanivalóját: „Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat.” A Biblia világkörüli útjának állomásai és képes beszámolók megtekinthetők: www.followthebible.net

Az Adventista Egyház is megérzi a gazdasági válságot A Generál konferencia székhelyén nem tartanak szükségesnek elbocsátásokat, de felvételi stoppot jelentettek be. Így szól az információ, a febr. 12-én tartott legutolsó ülésről. A recessió első hatása már érezhető volt az Észak Amerikai Gyülekezetek adományainak csökkenésében. 2009-ben nem lesznek fizetésemelések és az útiköltségkeretet 20%-kal csökkentik. A korábban betervezett üléseket, kongresszusokat felülvizsgálják és egyeseket lemondanak; egy dokumentum-management rendszer bevezetésének tervét visszavonják; nagyobb beruházásokat leállítanak és egy későbbi időpontban újra megvizsgálnak. (APD)

DR. MACHT LÁSZLÓ ügyvéd és várja a segítséget igénylők szíves megkeresését! Tel/fax: 06-1-460-0424 Mobil: 06-30-9623057 e-mail: [email protected] iroda: 1101 Budapest, Hungária krt. 5-7/Ó. IDŐPONT ELŐZETES EGYEZTETÉSSEL.

26

Európai parlamenti képviselők a vasárnapi munkaszünet védelmében A Németországi Evangélikus Egyház (EKD), a Római Katolikus Püspöki Konferencia Európai Közössége (COMECE) és az angliai egyházak üdvözlik az Európai Parlament néhány képviselőjének kezdeményezését, azt az írásban benyújtott Nyilatkozatot, amelyben kérik, hogy hozzanak döntést „a vasárnapi munkaszünet, mint európai szociális modell és európai kulturális örökség” védelmében. Az öt európai parlamenti képviselő által február 2-án benyújtott pártoktól független javaslat akkor válik határozattá, ha az írásbeli nyilatkozatot május 7-ig, a 785 parlamenti képviselő többsége aláírja. (APD)


Előadó

Dr. Tokics Imre

Ócsai Sándor

Dr. Tokics Imre

Erdélyi László

Dr. Tokics Imre

Ócsai Sándor

Erdélyi László

Fekete István

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Ócsai Sándor

Dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Április 3.

10.

17.

24.

Május 1.

8.

15.

22.

29.

Június 5.

12.

19.

26.

20. 27.

Földi és mennyei események kapcsolata

13.

Isten nem személyválogató

„Nem e világból valók”

Június 6.

30.

Isten haragja

Keresztény élet

23.

16.

9.

Az Ószövetség szimbólumai

Két „fődolog”

A megpróbált hit

Május 2.

25.

Lehet Istennek nemet mondani?

Keresztény élet

18.

11.

Beszédünk, gondolataink súlya

Keresztény élet

Április 4.

Keresztény élet

Téma

PÉNTEK ESTI ÁHÍTAT

2009.

Dr. Szigeti Jenő

Erdélyi László

Petőh Imre

Dr. Tokics Imre

Dr. Szigeti Jenő

Kárpáti Petronella

Czinkota András

Dr. Tokics Imre

Ócsai Sándor

Dr. Tokics Imre

Dr. Erdélyi László

Dr. Tokics Imre Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Igehirdető

Kárpáti Petronella

Isten a mi oltalmunk

A vége pedig mindennek közel van.

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Simon Zsolt

„Ige jelenteték”

Dr. Tokics Imre

Keresztény élet (Ifjúsági nap)

Dr. Tokics Imre

Czinkota András

„Ismét prófétálnod kell …!”

Hogyan kell kifutni Babilonból?

Fekete István

Ócsai Sándor

Dr. Tokics Imre

Dr. Erdélyi László

Dr. Szigeti Jenő

Dr. Tokics Imre

Igehirdető

Keresztény Művészeti Est Acapella kórus hangversenye

Keresztény élet

Jézus visszajön

Ifjúsági óra

„Csendes csodák”

A reménység valóra válik

„Várván ama boldog reménységet”

Ésaiás próféciái

Isten örzőangyalai

Keresztény élet

„Jó Hír” Misszió

Húsvéti megemlékezés

Keresztény élet

Téma

SZOMBAT ESTI ÁHITAT

Keresztény élet

Szent a házasság (Anyáknapi ünnepély)

Keresztény élet

Az igazi istentisztelet

Húsvéti ünnepély

ÚRVACSORA

Téma

SZOMBAT DÉLELŐTTI ISTENTISZTELET

2009. II. NEGYEDÉVI SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

t a l n á j a v y n Kö VÁLASZOK

NAPJAINK KÉRDÉSEIRE

A SOROZAT MEGJELENT RÉSZEI: T. Campbell: Álmok, amelyek megváltoztatják a világot Dr. Szigeti Jenő: Miért engedi meg Isten...? Ócsai Sándor: Az embert kereső Isten Erdélyi László: Keskeny út a sztrádán Dr. Szigeti Jenő: „Urunk, taníts minket imádkozni!” Erdélyi László: Új világrend - kényszerpályán? Erdélyi László: Krisztus a közbenjárónk

AZ

A D V E N T T Ö RT É N E L E M I R Á N Y T Ű I

A SOROZAT MEGJELENT RÉSZEI: A.G. Daniells: Krisztus a mi igazságunk L. R. Walton: „Jéghegy! Előre!” Dr. G.Oosterwal: Misszió egy megváltozott világban V. W. Schoen: Istennek emberekre van szüksége E. G. White: Krisztus zászlóvivői

NAPJAINK KIHÍVÁSAI AZ ADVENTISTA HÍVŐK ELŐTT

C. Goldstein: 1844 - egyszerűen

A SOROZAT MEGJELENT RÉSZEI: Szombat és vasárnap az Ige mérlegén Róma és az Egyesült Államok kapcsolata az ökumené hátterében „Meglássátok, valaki el ne hitessen titeket” Sátán utolsó nagy csalása Isten utolsó kegyelmi üzenete A könyvek megrendelhetők: Hetednapi Adventista Egyház Terézvárosi Gyülekezete 1062 Budapest, Székely Bertalan u. 13. Tel.: 06 30 227 2944, email: [email protected] www.adventista.hu/terezvaros

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. A tartalomból: HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE

Recommend Documents