GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM, OKTÓBER TARTALOM

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U L T U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I . É V F O LY A M , 1 0 . S Z Á M , 2 0 0 9 . O K T Ó B E R

TARTALOM Önkormányzat ...

2

Sulivilág ...

4

Hitélet ...

9

Civil fórum ...

13

Múltidézõ ...

16

Mezõgazdaság ...

19

Gyermeksarok ...

21

Ép testben ...

22

Tarkabarka – Magazin ...

24

2/

ÖNKORMÁNYZAT

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

El kell menni katonának, jaj, de nagyon messzire! Patkócsattogás a főúton, kalapot vesz Pista bácsi, és kimegy a kapu elé, megnézni a történteket. Jön a huszár, vagyis besorozásra váró legény vágtat a gyülekező helyre, indulnak meghívni a lakosságot bálba. Szüreti bál a neve, pedig lehetne pityókabál is, de hogy nézne ki a fürtbe kötött pityóka a bálozók feje fölött. Jó szokás ez a szüreti bál, a szőlő is kikerül minden évben, igaz, nem cserélik már a pityókát szőlőre, mit csináljunk, elment a becsűje. Ha tudnák a városi urak, hogy milyen finom a sült pityóka túróval vagy íróval, rögtön más lenne a helyzet. Megérkeznek a lovasok, Pista bácsi hallgatja a verset, a szöveg is ugyanaz, még ő is mondta annak idején. Elgondolkozik Pista bácsi, fény csillan a szemében, mert este zene lesz, tán egy kis erőfitogtatás, verekedés; egy-két legénynek nemcsak a gyomra fog égni, hanem az orra is. Elmereng, valamikor ő is így feszített a székely harisnyában, neki is kopogott a spicc a csizmája sarkán. Rá is kérdezett a szomszéd öreg: „tudod-e ecsém, hogy a legerősebb állat a regruta?” Igaz akkor még dicsértessék a Jézus Krisztust illett köszönni. Sokat változtak az idők, urbanizálódunk lassan, talán szüreti bál is csak azért van, mert megszokták a fiatalok, és szégyellik, ha kimarad. Most nem jön a behívó, nincs regruta vacsora, nem kísérik szekérrel a fiatalt az állomásra. Nem megy kiképzésre a legény, pedig sokra ráférne egy kis nevelés, hogy is mondták annak idején, „letörik egy kicsit a szarvát.” Megy a legény, ha nem is katonának, de ott van Irak, ott lesz amerikai kiképzés, dicsértessék helyett helló, fegyver helyett ott a szippantós autó, és a vécékefét szívesebben veszik kézbe, mint az ekeszarvát. Nem is olyan nehéz ott, ott nem látja senki, na meg a pénz, az nagy úr. Katonanemzet voltunk, de változik a helyzet, lassan már csak fogyasztói nemzet leszünk. Pista bácsi szerint is más istenjárás van ma; megtörli gyér bajuszát, elgondolkozva vet egy keresztet, és halkan morogja fogai közt – „Istenem, csak háború ne legyen.” Egyed József, polgármester

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected] Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Sulivilág Elekes-Köllő Tibor, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Elekes-Köllő Tibor Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka Gál Katalin

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

ÖNKORMÁNYZAT

/3

A község lakóinak figyelmébe Mihálydeák Ervin, alpolgármester

Amint az előző lapszámunkban ismertettük, Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala megkezdte a község adminisztratív területének újfelmérését. Az azóta eltelt időszakban a Hivatal és a községgel határos települések szakemberei a helyszínen igyekeztek rendezni a vitás kérdése-

ket. A munka nem halad gördülékenyen, minden településen akadnak kisebb-nagyobb nehézségek. E problémák egy részét sikerült helyben megoldanunk, másrészüket azonban megegyezés hiányában bírósági úton vagyunk kénytelenek tisztázni. Jelen pillanatig Vaslábbal sikerült teljes mértékben rendezni a problémát, ahol egy 17 hektáros terület hovatartozása képezte a vita

tárgyát. A varsági határvonallal kapcsolatban valószínűleg bírósági úton fogunk érvényt szerezni Újfalu község érdekeinek. Jelenleg Csomafalvával folynak az egyeztetések. Ismételten kérem azokat a lakosokat, akik a csomafalvi határral kapcsolatban pontos ismeretekkel rendelkeznek, hogy jelentkezzenek a 0728-911240-es telefonszámon. Segítségüket ezúton is köszönöm!

Felhívás Megkérjük az állattartó gazdákat, hogy a legeltetésnél vegyék figyelembe a szabályokat, és tartsák tiszteletben más tulajdonát. Mindenki csak a saját legelőrészét használja, kerüljük el ezáltal a nézeteltéréseket, vitákat, netán a bírságolást.

4/

SULIVILÁG

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

Õszi mozaik az Elekes Vencel Általános Iskolából Ismét megjött az ősz, a tanévkezdés, ami tanárnak, gyermeknek egyaránt nagy esemény. Egy új iskolai évet kezdünk, a gyerekek nagyobbak, okosabbak lettek, új tervekkel, gondolatokkal, vágyakkal vágnak neki az új tanévnek, mi tanárok pedig a várakozás, a jóleső izgalom mellett aggodalmat is érzünk. Vajon mit hoz ez az év, milyen új dolgokat találnak ki a Tanügyminisztériumban, hogyan zajlanak majd a vizsgák a VIII. osztály végén.

vizsgáikra és egyben az életre. De félre ezekkel a komor témákkal, mert az iskolában közben zajlik az élet, a diákok tanulnak, játszanak, néha rosszalkodnak – egyszóval élik a mindenkori iskolás gyermekek életét. Ettől a tanévtől iskolánkban három új tanerő kezdett dolgozni, és ezúttal szeretnénk őket is bemutatni, mert véleményünk szerint jó az, ha a szülők közelebbről megismerik azokat, akik nap mint nap részt vesznek gyermekeik tanításában, nevelésében. A nyugdíjba vonult Deladi Jolán

Hisz mindenki tudja, hogy gyermekeink elsődleges célja az, hogy művelt, széles látókörű ifjak legyenek, és az iskolában 8 év alatt megszerzett tudást, műveltséget megfelelően tudják gyarapítani, kamatoztatni tovább tanulásuk során. Mindenki, gyermek és pedagógus sokkal nagyobb biztonságban, nyugalomban érezné magát, ha nem változna állandóan az év végi, a felvételi vizsgák rendje, a diákok tudnák mire számíthatnak, nyugodtan, nem a politikusok pillanatnyi szeszélyétől függve készülhetnének a VIII. osztályt lezáró

tanárnő helyére került iskolánkba Szőcs Hajnalka tanárnő, aki a 2002ben, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen megszerzett fizikakémia szakos tanári képesítése mellett az idén diplomázott a marosvásárhelyi Petru Maior egyetemen, matematikainformatika szakon. Az egyetem elvégzése óta a Gyergyótölgyesi Általános Iskolában tanított. Mivel ő Csíkszenttamáson született, szeretett volna közelebb kerülni szülőfalujához, ezért pályázta meg az iskolánkban megüresedett állást. Saját bevallása szerint közösségünkben jól érzi magát, és

Gáll Katalin, tanárnõ

reméli, hogy iskolánkban, községünkben igazi barátokra, jó munkaközösségre, érdeklődő, tudásra szomjas gyermekekre lel. Szintén új kolléganő Papp Csilla biológia szakos tanárnő, aki Gyergyóremetéről ingázik hozzánk. Ő az idén végezte el a Babeş-Bolyai Tudományegyetem biológia tanári szakát. Most kezdi tanári pályáját, amelyre pedagógus szülei példáját követve lelkesen készült. Véleménye szerint iskolánkban minden feltétel adott a tanári munka gyakorlásához: érdeklődés, tudásra szomjas gyerekek, megfelelően felszerelt szakterem. A harmadik új kolléga Kedves Botond testnevelő tanár, aki Gyergyócsomafalváról jött hozzánk, ahol egy évet dolgozott a Babeş-Bolyai Tudományegyetem elvégzése után. Iskolánkban ő tanítja a testnevelést a II. osztályos gyerekektől kezdve a VIII-ig, minden osztályban, szigorúan, igényesen, minden gyerektől megkövetelve a minél több, lelkiismeretesebb mozgást, ami ebben a számítógépes, TV-s, mozgáshiányos életmódban nagyon jót tesz gyermekeinknek. Szívügye a labdarúgás, ami szintén nagyon jó dolog, mert az elmúlt évek sikerei, kimagasló eredményei után jó volna ismét hallani gyermekeink győzelmeiről a megyei és országos bajnokságokon. A tanár úr véleménye szerint tisztes helytállás remélhető a mostani VIII. osztályosoktól, míg a VI. osztályosok komoly ígéretet jelentenek a jövőre nézve. Botond szeret Újfaluban tanítani, jól érzi itt magát, és reméli, hogy az itteni munkája hosszú távú lesz. Iskolánk nevelőközössége nevében kívánunk mindhármuknak sok sikert, eredményekben gazdag nevelői munkát, és azt, hogy érezzék jól magukat

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

közösségünkben. Az ősz folyamán számos tanórán kívüli tevékenységet szeretnénk megszervezni gyermekeink számára, hisz ezek mind hozzájárulnak sokoldalú fejlődésükhöz, szórakozva, játszva nevelnek, és általuk érdeklődő, sokoldalú fiatalokká válnak iskolásaink. Ezt célozzák a Szakál András tanító bácsi által szervezett gyalogtúrák, amelyekről egy hosszabb tudósítást is olvashatnak lapunkban. Úgyszintén nagy az érdeklődés a múzeumlátogatások íránt is. A Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében a napokban megnyílt a Csíki Székely Múzeumban az ókori egyiptomi kultúrát bemutató kiállítás, amelyre a tavalyi, tatárjárást bemutató kiállításhoz hasonlóan nagyon sok osztályfőnök szeretné elvinni osztályát. Úgy gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy az ilyen színvonalas, érdekes kiállítások megtekintése igen nagy jelentőségű gyermekeink életében, gondolkodásuk, látókörük fejlesztésében. Itt kell megemlítenünk a rendszeres színházlátogatás megszervezését tanulóink számára. A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ már évek óta szervez bérletes színházi előadásokat az iskolások számára, külön az I-IV., az V-VI. és a VII-VIII. osztályosoknak. Nagy öröm és elégtétel számunkra, hogy gyermekeink majdnem száz százalékban részt vesznek ezeken az előadásokon. Azt hiszem, mindenki egyetért abban, hogy az a gyermek,

SULIVILÁG

aki az iskola 8 éve alatt rendszeres színházlátogató volt, később is igényli azt, és a füstös, zajos diszkók helyett színházba megy, kultúráltan szórakozik, s az mindenkinek nyereség. Az idén is szeretnénk megszervezni az immár hagyományossá vált Iskolanapot, amely mostanáig a rossz időjárás miatt maradt el, de reméljük, hogy október végén, november elején csak lesz egy napfényes, enyhe szombati nap, amikor tanulóink kedvükre szórakozhatnak, sportversenyeken, műveltségi vetélkedőkön vehetnek részt, és főzhetnek saját gyönyörűségükre. Még szeretnék említést tenni egy új, most induló rendezvényünkről. Olaru Cristina tanárnő szervezésében szeret-

/5

nénk megtartani iskolánkban a gólyabált. Ezt az V. osztályos tanulók tiszteletére rendezik a VIII. osztályosok. November hónap folyamán rendeznénk a kultúrotthonban. A VIII. osztályosok kultúrműsorral köszöntenék a kicsiket, sor kerülne tréfás szórakoztató vetélkedőkre. Reményeink szerint iskolánk minden diákja felszabadultan, jól szórakozna. Ezekről a tervezett programokról a későbbiekben részletesen beszámolunk lapunk olvasóinak. Remélem, hogy a felsorolt rendezvények, programok községünk minden lakóját meggyőzik arról, hogy az Elekes Vencel Általános Iskola pedagógusainak szívügye gyermekeink tanítása, nevelése, szórakoztatása.

In Memoriam Molnár Lenke Szomorú esemény kapcsán született ez az írás. Kedves kolléganőnktől, Molnár Lenkétől szeretnénk búcsút venni, aki 1977-től 2006-ig volt iskolánk tanára, és aki 2009. október 19-én elhunyt. 29 éven át tanította községünk iskolásainak a román nyelvet, felkészítve őket a líceumi évekre, az életre. Mi pedagógusok tudjuk, milyen nehéz és hálátlan feladat a román nyelv tanítása, mennyi energiát, kitartást követel a pedagógustól, de Lenke mindig meg tudott felelni ennek a kihívásnak, fáradhatatlanul, kitartóan kalauzolva gyermekeinket a román nyelv útvesztőiben. Osztályfőnökként is mindent megtett, hogy tanítványai becsületes, igaz emberré váljanak. Mérhetetlenül sajnáljuk, hogy a nyugdíjas életből, a megérdemelt pihenésből még három év sem jutott Neki, a kegyetlen betegség, a halál elragadta közülünk. Gyászoljuk mi, az Elekes Vencel Általános Iskola munkaközössége, de gyászolja sok-sok tanítványa, mindenki, aki a hosszú évek során megismerte kedves lényét, fáradhatatlan munkabírását, igazi emberségét. Drága jó kolléganőnk, kedves Lenke, nyugodjál csendesen. Ezúton fejezzük ki részvétünket a gyászoló családnak, és osztozunk fájdalmukban. Az Elekes Vencel Általános Iskola munkaközössége.

6/

SULIVILÁG

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

A nyár nyomában Szakál András, tanító

2009. szeptember 26. Délelőtt háromnegyed 10-kor hátizsákos gyerekek gyülekeztek az iskola előtt. Ezek a gyerekek az Elekes Vencel Általános Iskola II. osztályának tanulói , akik elhatározták, hogy egy őszi séta keretében elindulnak a nyár nyomában, felleltározni, hogy mit hagyott maga után a nyár, és mit talált a „trónfosztó” ősz. 10 óra.Mintha egy pillanatra megállt volna az idő; kíváncsi, türelmetlen tekintetek szegeződtek rám, hisz tíz óra volt az indulás ideje. Röviden megbeszéltük az útvonalat, megfigyelési szempontokat, és hogy milyen anyagokat gyűjtsünk, melyeket fel tudunk használni különböző tanórákon. A húsztagú csapat elindult Alszeg irányába. Az első állomásunk az alszegi Maros-híd. A mederben még élénkzölden virított a sás, mely az alacsony vízállásnak köszönhetően majdnem teljes egészében hatalmába kerítette a medret. A hídtól a Dorma felé haladtunk. A falu végén máris lencsevégre kívánkozó táj fogadott. A nyár mintha gondolta volna, hogy nyomába eredünk „aranyporral” hintett be

néhány fát, ezzel is jelezve az utat, hogy merre távozott, és gondoljuk, szeretett volna valami nagyon szépet örökségül hagyni az ősznek. Hogy az ősz meddig tud vigyázni erre az örökségre? Azt a téli sétánkon fogjuk meglátni. Száraz – Várós mellett kanyarog csapatunk szorgalmasan gyűjtögetve az ősz ékességeiből; a színes leveleket, az ősz eleji virágokat, melyeket egy külön erre a célra hozott könyvbe helyeztek megőrzés végett.A kanyargós kis pata-

kocska mellett bandukolva, akaratlanul is a költő szavai jutnak eszembe „piros bogyó, piros levél” hisz egy gyümölccsel megrakott kánya bokorhoz értünk. Gondoljuk, a hó leeste után kitűnő csemege lesz az erdő, mező éhező madarainak. Jaj, igen, a csemegéről van szó. Már több mint egy órája gyalogol a csapat. Egyre több szájból hallatszik, hogy jó volna letelepedni. Ki is jelöljük a pihenő helyet. Egy piros ruhába öltözött rezgőnyárfa integetett, hogy mellette elfogyaszthatjuk az otthonról hozott finomságokat. Megérkeztünk. A gyerekek egyből elcsendesednek. Mindenki fegyelmezetten csomagolja ki az otthonról hozott élelmet, és jóízűen, jó étvágygyal fogyasztja, közben tekintetükkel a falut figyelik; megpróbálják felfedezni az iskolát és saját lakásukat. Pihenés közben megszámoltuk, hogy hány templomtornyot látunk a kitárulkozott medencében. Mindenik torony egy-egy települést jelez. Újból felkerekedtünk, és folytattuk utunk Fűrészloka irányába. A száraz avaron fürge gyík fiak százai élvezték a nyárutó-őszelő kellemes melegét, mintha energiát, meleget gyűjtenének hosszú, zord téli időre.

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

A fűzek, rakottyák helyét már rég felváltották a mogyoróbokrok, ezeket is elhagyva a fenyőerdőbe érkeztünk. Utunk a csobogó Fűrészloka patakán vezetett át, fenyők között, keskeny erdei úton haladtunk, míg kiértünk az erdei tisztásra, ahol újból előkerült, a most már csakugyan „madárlátta” élelem. Egy kis falatozás, egy kis hancúrozás, és máris folytatjuk felfedező utunk; cél Köves kútja lett volna. Írom ezt azért is, mert sajnos

SULIVILÁG

az öreg „őrszemet” nem találtuk, mely jelezte a kút hollétét. Az öreg fenyőfát sajnos kivágták. Hanem, hogy a fáradságunk kárpótolva legyen, egy őszi kikerics mező fogadott. Így néhány példány jutott a gyűjteményünkbe is. Még egy kis pihenő és már is vettük utunk az őszi homályban feltűnő falu felé. Hazafelé egy kicsit lelassult a menet. Mindenkinek rengeteg mondanivalója volt. Kiérve a tágas

/7

mezőre még egy rövid pihenő. Elfogyasztjuk maradék élelmünk és felfogadjuk, hogy télen is meglátogatjuk ezt a vidéket, amikor már mindent hó borít. A szánkózás mellett az alvó természetben is lesz látnivaló. 2009. szeptember 26., délután négy óra. Egy kicsit elfáradva, de rengeteg élménnyel és az együttlét kimondhatatlan örömével érkeztünk meg az Újútra, ahonnan mindenki elindult a saját otthona felé.

Termés-bál a tekerõpataki Tarisznyás Márton Általános Iskolában Fodor Annamária, Tekerõpatak

A téli hangulat és a hideg ellenére is 2009. október 16-án megtartottuk az első Termés-bált a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskolában. Minden osztály szorgalmasan készítette a termésbábukat, melyeket a bálon kellett kiállítani a közszemlére. Minden osztálynak megvolt a külön asztala, ahová tette a bábukat: gesztenyéből, fenyőtobozból, zöldségekből, gyümölcsökből, tökből, kukoricából készültek az ötletesebbnél ötletesebb figurák. A kiállító terem közepén egy kisszekéren kosarakban zöldségek, gyümölcsök várták az áldást. Az előkészületek után kezdődhetett a bál. Minden osztály tanulói az osztályfőnökkel vagy az osztálytanítóval körülállták a termésbábukkal teli asztalukat. Itt voltak a kilyénfalvi III. és IV. osztályos tanulók is tanítóikkal. Kolumbán Csaba igazgató úr köszöntötte a jelenlevőket, ismertette a programot, majd átadta a szót Csedő István és Fejér Lajos plébános uraknak. Ők megáldották a terméseket, valamint a termésbábukat. Mindenki hálát adott az Úrnak az idei termésért. Ezután az V.-VIII. osztá-

lyos tanulók körültáncolták a szekeret, eltáncolva a Ceppelt. Velük táncolt Kolumbán Csilla tanárnő és Fodor Annamária tanítónő is. A tánc után kisorsoltuk a Cókmók-megfejtők között az ajándékokat, melyeket a Cókmók-szerkesztők vásároltak. Ezután minden osztály visszapakolta a termésbábukat az osztályterembe, majd következett a várva-várt ebéd: főtt pityóka, túró, szalonna, házi kenyér, hagyma. A négy fazék

pityóka nem maradt szégyenben, alig maradt néhány pityóka hírmondónak. Miután mindenki jóllakott, kezdődhetett a tánc, a mulatság. Jövőben is folytatjuk ezt a szép hagyományt, hiszen meg kell becsülni mindazt, ami a földjeinkben megterem. Sok munkát igényel, de sokkal finomabb és egészségesebb, mint a műanyag zacskóba csomagolt, idegen földről hozott puffasztott termék.

8/

SULIVILÁG

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

Megemlékezés a tizenhárom aradi vértanúról Kolumbán Csilla hitoktató, Tekerõpatak

„Ha nem születtem is volna magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyatott, legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén.” Az 1848-49-es esztendő mérföldkő a magyar nép történetében. 160 évvel ezelőtt a háromszoros túlerővel szemben nem tudtak ellenállni a magyar seregek, 1849 augusztusára az ország 9/10 része az ellenség kezébe került. Az elfáradt, lerongyolódott honvédcsapatokat a felfegyverzett császári csapatok közrefogták. 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyar sereg letette a fegyvert. Elbukott a szabadságharc. Sok volt az áldozat, de jött a megtorlás napja. Ferenc József császár a kegyetlenségéről híres Haynau tábornoknak teljhatalmat ad, akis 1849. augusztus 25én százával írta alá az ítéleteket – kire halált mért, kire súlyos várfogságot. Haynau már akkor tudta, hogy az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost és a 13 lázadóvezért kivégezteti. Így vall magáról: „…Én vagyok az az ember, aki ren-

det fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.” A hadbíróság 1849. szeptember 26-án meghozta a döntést – 9 tábornokot kötél általi halálra, 4-et golyó általi halálra ítélt. Az ítélet végrehajtását október 6-ra, a bécsi forradalom évfordulójára tűzték ki. 1849. október 5-én hideg, goromba szél fújt. Az udvaron és a kapuk előtt kettőzött őrség, szigorú feszültség… Október 6-án Aradon reggel fél 5-kor eleredt az eső. A katonák égő kanóccal álltak a várfalon az ágyúk mellett. A 13 tábornok méltósággal viselte a kivégzést, a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt. Elsőként Poeltenberg Jenőt vezették a bitófához. Török Ignác szívrohamot kapott mielőtt a hóhér kivégezte volna. Lahner Györgynek aznap volt 54. születésnapja. Nagy Sándor József az utolsó pillanatig szivarazott. Ezután következett a halkan imádkozó Knézich Károly. Őt Aulich Lajos követte. Leininger – Westerburg Károly sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon magas

ember volt. De mégsem ő szenvedett a legtöbbet, henem Damjanich János, akinek a maga 1,90 m magasságával földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem tudta felakasztani, hanem megfojtotta. Gróf Vécsey Károly végignézte társai akasztását. Sápadtan, egyenesen ment az utolsó üresen maradt bitófához. Mivel élő bajtársa nem volt, akitől elbúcsúzzon – a halott Damjanich kezét csókolta meg. A holttesteket estig még az akasztófán hagyták elrettentésül. A többi négy tábornokot puskagolyó küldte a halálba. Közben Pesten Batthyány Lajost végezték ki. Október 6 – azóta a magyar nemzet gyásznapja. Nagyon sokáig a vértanúkról említést sem lehetett tenni. A Tarisznyás Márton Általános Iskolában így emlékeztünk meg a tizenhárom aradi vértanúról. Elénekeltünk három éneket is: „Nem szoktam, nem szoktam…”, „Áldja meg az Isten…” és az „Emléketek oltárához…” kezdetű dalokat. Eközben mécsesek égtek, majd Szász László tanár úr elolvasta Lévay József „Az aradi nap” című versét. Emlékük legyen áldott!

Emlékezés Benedek Elekre, a nagy mesemondóra György Tünde tanítónõ, Tarisznyás Márton Általános Iskola

Ebben az évben ünnepeljük Elek Apó születésének 150., halálának 80. évfordulóját. Szeptember 30-án, a Magyar Népmese Napján a tekerőpataki Általános Iskolában is megemlékeztünk kedves meseírónkról, Kisbacon nagy szülöttéről, akit a meséi tettek halhatatlanná, de regényeket, elbeszélése-

ket, verseket is írt, és „Cimbora” néven gyermeklapot is szerkesztett. Megemlékezésünk során I.-IV. osztályos tanulóink ismertették munkásságát (Fodor Boglárka III. oszt.), szavaltak verseiből (Simó Eszter és Portik Anita Orsolya – IV. oszt.), elmondtak egy általa gyűjtött mesét (Tódor Bernadett, II. oszt.), felolvastak néhányat a már szinte szállóigévé vált gondolataiból (Fórika MáriaMagdolna, II. oszt.), és könyvkiállí-

tást rendeztünk a tanulók otthoni könyvtárában levő Benedek Elek által írt könyvekből. A könyvek címeit ismertette Fodor Beatrix III. osztályos tanuló. „Jézus tanítványa voltam, Gyermekekhez lehajoltam, A szívemhez felemeltem, Szeretetre így neveltem.” (Benedek Elek sírfelirata)

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

HITÉLET

/9

Halloween Czirják Kinga

Hamarosan újra beköszönt a boszorkányok, szellemek, a mécsesekkel megvilágított sütőtök és a Halloween bulik éjszakája. Évről évre részesei vagyunk, mégsem tudjuk, valójában mit is jelent, honnan is ered. Halloween mindenkinek leginkább az amerikai filmeket juttatja eszébe, hol gyerekek boszorkánynak vagy szellemnek öltözve a házakat járják egy kis édesség vagy ajándék reményében. November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja az Egyesült Államokból indult. Ez egy angolszász eredetű ünnep. „All Hallows” magyarul mindenszenteket jelent, „all Hallows Evening”, rövidítve „Halloween” pedig e nap előestéjét. A kelták október utolsó napján a szent tölgyfák alatt ünnepelték az óévet. Állatbőrbe öltözve hatalmas tüzet gyújtottak, s áldozatot mutattak be, hogy kiengeszteljék a szellemeket. Tűz körüli táncuk jelezte a napszezon végét és a sötétség kezdetét. A kelták hite szerint ilyenkor Samhain, a napisten a halál és a sötétség fogságába került. Tehát miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú télre, október 31-én megkezdődött az ünnepség. Hitük szerint ilyenkor könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és e világ közti határ. A halottak szellemei eljönnek hozzánk, ezért gondoskodnunk kell szeretteink szelleméről: megvendégeljük őket, őrájuk is gondolunk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól előbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ezért készítettek ijesztő képűre faragott töklámpást, mécsessel a belsejében, melyet ha ablakba , udvarra tettek, elűzte e gonosz szellemeket. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás felvonulás is. Később, a rómaiak hódításával

sem tűnt el ez a pogány szokás, Samhain isten ünnepe, csupán keveredett a Pomona- nappal, a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepével és a keresztény Mindenszentek napjával. November első napja a megemlékezés napjaként az egyházban a VIII. században ( 731- 741) III. Gergely pápa idején jelent meg először. A halottak napja jóval későbbi eredetű, mint a mindenszentek ünnepe. A holtakért való imádkozás szokása 998-ban kezdődött Franciaországban, és a XIV. században vált általánossá. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy „szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat”.

Elõ a töklámpással! Halloween-ról mindenkinek a kivájt vigyorú töklámpás jut az eszébe. A töklámpás elengedhetetlen kelléke az

ünnepnek. Készíts te is egy ilyen ijesztő, ámde ötletes díszt! Hogy mi szükséges hozzá? Egy nagyméretű, érett sütőtök, egy éles kés, kaparó kanál (amivel ki lehet vájni a tök belsejét), mécses. Íme, hogyan készítsük: 1. A tök tetejét vízszintesen vágjuk le 2. Vegyük ki a magokat 3. Rajzoljuk fel az arcot, hogy könnyebb legyen kivágni 4. Faragjuk ki az orrot, szájat, szemeket 5. Tegyük bele a mécsest, és tegyük rá a tetőt. A töklámpást kültéren tartsuk, mert a szobában nem lesz hosszú életű. Egy idő után a tök összeaszalódik, de újból életre kelthetjük, ha pár órára vízbe áztatjuk, utána alaposan megtörüljük. Esetleg hajat vagy kalapot is ragaszthatunk a lámpás tetejére.

10 /

HITÉLET

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

Halottainkra emlékezve Czirják Kinga

Kányádi Sándor sorait idézném: „Mert a legárvább akinek / még halottai sincsenek / bora ecet könynye torma / gyertyájának is csak korma/ álldogálhat egymagában/ kezében egy szál virággal/ mert a legárvább akinek / még halottai sincsenek.” Falun és városban egyaránt szelíden hunyorgó mécsesek, gyertyák pislákolnak a temetőkben, melyek a sötétben varázslatosan nyugodttá teszik a sírkertet. November elsején és másodikán halottainkra emlékezünk. Ez az egy- két nap, ez a hét az elhunytak emlékének időszaka. Az egyházban Szt. Odilo clunyi apát kezdeményezte 998- ban, hogy miután Mindenszentek ünnepén az egyház megemlékezik a mennyor-

szág szentjeiről, másnap az összes elhunytról is megemlékezzünk. Ezt a gyakorlatot terjesztették ki később a pápák az egész egyházra. Mindenszentek napján az előzőleg rendbe rakott sírokat virágokkal, koszorúkkal, gyertyákkal díszítik (utalva ezzel az örök világosságra), sőt sok helyen otthon is annyi gyertyát gyújtanak, ahány halottja van a családnak. Mivel a néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak az elhunyt hozzátartozók, sok helyen az asztalra kenyeret, sót, vizet, esetleg egy tál ételt tesznek ki nekik. Az elhunytak emlékére ajándékozzák meg ilyenkor a szegényeket, koldusokat kenyérrel, kaláccsal. A hagyományos paraszti közösségek egy részében a „halottak hetén” munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy „ne zavarják

a holtakat”, s „mert a besózott káposzta meglágyul”. Sokféle szokás és hiedelem kering a halottak napja körül, például az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Régebb a világítónak illett a sír mellett maradnia, míg a gyertyák teljesen elégtek. Ma már nem tarják ezt kötelezőnek. Közeledik tehát Mindenszentek, halottak napja. Virágokkal, gyertyagyújtással rójuk le kegyeletünket azok előtt, akik már nincsenek közöttünk!

Rózsafüzér Királynõje Csedõ István, plébános

Szűz Máriát, a mi Nagyasszonyunkat az egyházi év folyamán sokszor köszöntjük. A tizenkét hónapból van kettő, május és október, amelyeket teljes egészében a Mária-tiszteletnek szentelünk. Októberben Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét tiszteljük. Egyházmegyénk legnagyobb búcsújáró helye Csíksomlyó. Az 1989-es rendszerváltás után több százezres tömeg zarándokol Csíksomlyóra, Mária lábaihoz köszönteni, hálát adni, kérni és sírni, ha megpróbál az élet egyéni vagy nemzetiségi sorsunkban. De addig, az elnyomás éveiben is mentünk Somlyóra, mert Mária hívott és vonzott, s az Ő hívó szava erősebb volt, mint a félelem, mely bennünk élt. Éreztük, hogy nagy szükségünk van Mária

segítségére, mert a gyermek nem teheti meg, hogy ne köszöntse az édesanyát, nem tagadhatja meg őt. Kérdés, hogy miért beszélek Somlyóról októberben, a rózsafüzér hónapjában? Azért, mert az történik templomainkban, kicsiben, ami Somlyón pünkösd szombatján. Minden egyházközség népe összejön a templomban, hogy köszöntse, tisztelje a Szűzanyát. Miért megyünk Somlyóra? Megmondja egyházi énekünk: „Köszönteni jöttünk, Szűz Mária, csodákkal tündöklő kegyes anya!” Ugyanez a cél vezet októberben is templomainkba. Köszönteni akarjuk a kegyes Anyát! S miért köszöntjük Őt ott vagy plébániatemplomainkban? Felel a másik búcsús énekünk: „Édesanyánk, hozzád jöttünk lángadozva

,mert szerettünk, ó Szűz Mária, hogy köszöntsünk úgy, mint egykor az Úr angyala.” Köszöntjük Őt, mert szeretjük, s ha valakit szeretünk, minél gyakrabban akarjuk köszönteni, minél többet szeretnénk vele lenni. Hogyan köszöntsük októberben Máriát, a Rózsafüzér Királynőjét? A rózsafüzér imádkozásával! Mindig tudtuk, hogy Mária jóságos égi anyánk, de talán októberben érezzük át ezt legjobban, mert Mária anyai jóságában imádkozni tanította az emberiséget, imát adott a keresztény világnak. Tulajdonképpen azt tette, amit tesznek vagy tenniük kellene a földi édesanyáknak, imádkozni tanítani gyermekeiket. Több mint 700 évvel ezelőtt Ő adta a rózsafüzér imádságot a katolikus világnak Szent Domonkos által. Ebben az időben terjedt el egy tévta-

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

nítás, mely szerint az Állam és az Egyház is a sátán találmánya. Megvetettek minden tekintélyt, rossznak tartották a házasságot. Fanatizmusukban odáig mentek, hogy egyházi és állami vezetőket gyilkoltak le, falvakat, városokat égettek fel, raboltak és garázdálkodtak különösen Francia-, Spanyol- és Németországban, sőt még Olaszországban is. Ebben a korban indult el Szent Domonkos, aki korának legnagyobb szónoka volt. Bejárta Európát, terjesztette a rózsafüzér imádságát, s az új imádság elterjedt, hatott és győzött az albigenzesek felett. Ilyen hatásos imádságot adott a Szűzanya a világnak. Hofer Andrásnak a nagy tiroli hősnek a hadserege a leírások szerint inkább körmenethez hasonlított, mint katonasághoz. Emberei fegyverzetéhez hozzátartozott a rózsafüzér is. Azt mondta a győzelem után, hogy azt nem az ágyúgolyóknak, hanem a rózsafüzér kis golyóinak köszönheti. Milyen igaz megállapítás: a rózsafüzér a legjobb imakönyv. Csinos, kicsi, könnyű hordozni. Olcsó és tartós. A vakok is olvashatnak belőle. Éjjel is használható és hathatós. Jó a zsebben, vigasztaló felcsavarva a csontos, aszott kezekre. Prohászka püspök nagyon érdekes esetet ír le az egyik könyvében az „Ondovai vámos” címmel. Kirándult a hegyekbe, s egyszer csak kitört a nyári vihar. Petőfalva felől rohanta meg a tájat. A nyáj iramlott lefelé a legelőről veszett kolompolással, s a völgy túlsó oldalán a kelesei két harang bong bele a harsogó zajba, s a repcei tehenek rohannak. Az égen szörnyű fergeteg. Egy négyes fogat megvadult lovakkal vágtat át a hídon. Kétségbeesett sikoltás, robogás, kiáltás az Ondova partján. A hídfőnél vén, száraz vámos ül gerendával összetákolt és agyaggal kitapasztott kalibája ajtajában. Karjait térdeire hajtja, és két összekulcsolt kezéből nagy szemű rózsafüzér csüng alá. Ő pedig nyugodtan néz bele a zivatar-

HITÉLET

ba, a remegő természetbe, a futó állat és ember vívódásába. Ajka mozog, mialatt a szél lóbálja rózsafüzérét, mint a rokkant haranglábon a harangkötelet. – És Prohászka püspök hozzáfűzi: „Íme, egy hatalmas filozófia, melyet vallásnak hívnak, mely tud beszélni félelem nélkül a villámok között is az Istennel, s amely hiszi, hogy rózsafüzérének halk csilingelése és ajkának ájtatos imádsága mindennél hatalmasabb.” Erről szól Gárdonyi Gézának egy kis versikéje: „Nyíljatok ki rózsák, liljomok, Leheljetek az égbe illatot, Ő bizonyára ismert titeket, Mikor a földön járt közöttetek,

/ 11

S hozzátok hajolt s szólt édesen, Kedves virágom, rózsám, szegfüvem! S bizonyára emlékszik rátok, Virágajakkal ti is susogjátok: Üdvözlégy Mária!” Szeressük a rózsafüzér imádságot! Egyszer, ha majd koporsóban fogunk feküdni, a rózsafüzért kihűlt ujjaink köré helyezik. Adja Isten, hogy ez a szent talizmán ne vádoljon, hanem oltalmazzon bennünket akkor is. Nehogy azt jelentse: életedben nem kellettem, most a halálod után kapaszkodsz belém? Inkább jelentse ezt: Ez a lélek Szűz Mária gyermeke volt, bízott benne, elfogadta anyai pártfogását, és most e szent jellel megerősítve várja a boldog feltámadást.

12 /

HITÉLET

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

Reformáció Kálvinnal ím erre visz az út a végtelenbe, amarról jön az egyszerű delej, és mint a két kéz találkozik szembe az, ami minden lelket fölemel.

Õsz Elõd református lelkész

2009-ben a világ reformátusai Kálvin János születésének félezredes évfordulójára emlékeznek, így a reformáció emlékünnepe is ennek az évfordulónak a jegyében zajlik. Csaknem négy évszázada minket, erdélyi reformátusokat – sokszor akaratunk ellenére – azonosítanak Kálvinnal és teológiájával. Valóban, ahogy telt az idő, magyar református egyházunk egyre többet tanult Kálvintól: az először Genfben felhangzó zsoltárokat ma már csak a német, a holland és magyar reformátusok éneklik. Kálvin bűnvalló imádsága csak az erdélyi református templomokban hangzik fel vasárnapról vasárnapra. Ha végignézzük a 20. századi európai irodalmat, alig találunk népet, amelynek fiai többet írtak volna róla, mint a magyarok: a református Áprily Lajos, Páskándi Géza és Sütő András mellett ott sorakozik a római-katolikus Illyés Gyula vagy az örmény katolikus Lászlóffy Aladár is – Illyés kivételével mind erdélyiek. De mit köszönhet – felekezettől függetlenül – Európa Kálvinnak? Nagyon sok mindent. Max Weber óta őt tekintik a modern piacgazdaság megalapítójának, ugyanis ő vezette be a méltányos kamat fogalmát a köztudatba. Azelőtt csak uzsora létezett, és az adós bármikor prédájává válhatott az uzsorás kényekedvének. Kálvin – bibliai és filozófiai érvekkel alátámasztva – megteremtette a kölcsönnek, mint tisztességes árunak a fogalmát. Eszméje hihetetlen lendületet adott a korabeli Európa gazdaságának. Részben neki köszönhetjük demokratikus intézményeink csíráját is: A genfi presbitérium úgy működött képviseleti alapon, hogy számos 19. századi parlamentáris rendszer számára szolgált mintául. Másik érdeme, hogy a por-

Ma orgonálnak Kálvin templomában, ahova sírni jár a menekült, egy padba fészkel vallása honában, hol annyi, annyi lelki őse ült és emlékezik, nem csupán a múltra, hisz emlék az is, ami messze van, de gyermeklelked egyszer megtanulta és mindegy, hogy az idő elrohan. Ó, minden hegy és minden tópart oltár, ahol a lélek kicsit megpihen és hangtalanul megzendül a zsoltár és benne Gyergyó s Debrecen üzen. Az orgona szól Kálvin templomában, ó-zengésében elfullad a szó. Kis átkelés a nyugalom honába e noébárka, cifra kőhajó. fészekké és erkölcsi fertővé züllött Genfből a szó legnemesebb értelmében vett világvárost teremtett. Ma is Európa egyik meghatározó központja, számos nemzetközi szervezet székhelye itt van. Mit köszönhetünk mi magyarok Kálvinnak? Talán a legszebb választ a katolikus Illyés Gyula fogalmazta meg: Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs — Kálvin? — Nem hiszem. Végezetül pedig álljon itt Lászlóffy Aladár költeménye, ahol egy örménymagyar vall a kálvinizmus egyetemes értékeiről:

Mert szétszóratnak magvaid az árba és humuszodból támadnak sorok, melyek a szélben lengve, lekaszálva, egymásra dőlve lesznek boldogok. De van a lélek földrajzán egy tájék, ahol a szó, a ház, az Úr közel, nem söpri szél, el nem takarja árnyék, amelyre egész világod figyel, ahol a Föld távlatait ha méred, még minden arány olyan emberi, s a léted értelmét ha számonkéred, bár gyermeked fia majd megleli,

A genfi katedrálisban

ahonnan minden folyó messzefutna, ahova minden gondolat rohan, s a visszatört megannyi vándorútra milliók lépnek újra boldogan.

A Kálvin templomában orgonálnak, ez minden nyelvre lefordítható, e fényes sípok cölöpjein járnak, vak ösvényeit ismeri a szó:

Mint orgonaszó Kálvin templomában, ott zeng e hely, ahol a lelked él; ez a tiéd a holnapból a mában, mint szenvedésből élő szenvedély.

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

CIVIL FÓRUM

/ 13

Magmesterkedés Lukács Róbert

Igazán kellemes szép őszi napokban volt részünk az idén. Kellemes napsütésben, meleg szellők társaságában szedegethettük a természet által felkínált dekoratív elemeket, erdőn mezőn, udvaron, de akár az út menti bokrok tövéből is. A TeleHáz, néhány nagyon szorgos önkéntese így is tett. Szedtük, ami szedhető, hogy aztán díszes képeket készítsünk belőle. A gyerekek és fiatalok igen örvendtek e lehetőségnek, fantáziájuk és kreativitásuk latba vetve alkottak a természetes anyagokból. Készültek tökmagból halak, zabból ház, szárított levelekből fák, hecserliből virág és sorolhatnám. Minden munka egyéni volt, mindenki maga válogatta meg az anyagot, amire alkotott, a képet, amelyet megálmodott. Ezért olyan értékesek e tárgyak, mert mindegyik tükrözi gazdájának egyéniségét. A legfonto-

sabb, hogy ismét bizonyossá lett a tény, mely a TeleHáz alapelve, hogy milyen fontos a közös munka, az együtt alkotás, mely erősíti a közösségi szellemet, a fiatalok és gyerekek egymásra való figyelését. A mutatós és ízléses képek késztése közben felcsendültek a népdalok is, melyek ismerete igen fontos, ezzel is jelezve, hogy e vidék őrzi ősei hagyomá-

nyát, vigyázza azt, és ha csak egy lehetősége is van, hangot ad neki. Így történt ez nálunk is, a TeleHáz népdalok sokaságával volt tele, nem hagyva ki a népmesét sem, melyet a gyerekek pihenés közben meséltek. Így vált a TeleHáz e szombati délelőtt egy boldogságtól hangos, nevetéssel és fiatalok lelkesedésével és lendületességével tele házzá.

Kaláka a hokipályán Czirják Kinga

Október 11-re, vasárnapra a Polgármesteri Hivatal és a gyergyóújfalvi Katorzsa Sportklub közösen közmunkát, „kalákát” hirdetett az újfalvi hokipálya rendbetételére. Ugyanis közeleg a tél, és télen, ha korcsolyázni szeretnénk, esetleg netán hokimérkőzéseket is szeretnénk látni, legfőbb ideje lett volna, hogy eltűnjenek a kórók, amik majd kiágaskodnak a jégből, lekaszálni a füvet, összeszedni az eldobott flakonokat és egyéb nem bió-szemetet. Csakhogy segítőkezet nem sok ember igyekezett nyújtani. Mindössze heten gyűltek össze, „igen nagy létszámban”, hogy tegyenek valamit a közért,

értünk, hogy a télen jól szórakozhassunk a pályán. Mindenkinek ott volt a

gereblye vagy a villa a kezében, hoztak fűnyíró gépeket is, és alig öt óra alatt sikerült is előkészíteni a pályát a téli hónapokra. Íme tehát, e hét segítőkész ember névsora: Egyed József polgármester, Mihálydeák Ervin alpolgármester, Simon Attila, Sólyom László, Czirják Zoltán, Szabó László és Józsa Csaba. Köszönjük meg nekik, hogy a vasárnapi pihenőjüket feláldozva elvégezték helyettünk is a munkát, és rendbe tették ezt a közterületet. Remélem, hogy egy más alkalommal meghirdetett kaláka esetén több polgártársunk fogja majd úgy érezni, hogy neki is ott lenne a helye, hogy a közért valamit tegyen.

14 /

CIVIL FÓRUM

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

Kilyénfalvi Tûzoltók Napja Gál Katalin

A Kilyénfalvi Önkéntes Tűzoltó Testületnek már van történelme. Előző lapszámainkban megosztottuk olvasóinkkal a szervezet történetét, és arról is írtunk, hogy most már bejegyzett civil szervezetként működik. A Kilyénfalvi Tűzoltók Napjára október 17-én került sor. Habár a kilyénfalvi tűzoltók nagyon sok versenyen vettek részt, ez idáig még nem volt lehetőségük, hogy szervezzenek egyet, így sok szempontból is nagy jelentőséggel bírt a mostani, itt lezajlott vetélkedő. A meghívott csapatok 9 óra előtt már megérkeztek. Alfalu, Borzont, Csomafalva, Ditró, Domokos, Szárhegy, Tekerőpatak, Újfalu, valamint a házigazda, Kilyénfalva tűzoltócsapata vett részt a rendezvényen. Borzontról nem jött versenyző csapat, csak vendégként voltak jelen. Ditróból lánycsapat érkezett, amely szintén nem versenyzett. Így hét csapat szállt versenybe a különböző próbákon. A gyülekező, barátkozás után, 9

órakor sor került az ünnepélyes felvonulásra, ahol a modern tűzoltóautók között láthattuk a kilyénfalvi lóvontatású tűzoltópumpát, amely 1907-től áll a falu szolgálatában. A felvonulás után Borka Béla tűzoltóparancsnok üdvözölte a résztvevőket, majd Egyed József polgármester köszöntő szavai hangzottak el, és Szilágyi Lőrinc plébános megáldotta a tűzoltókat.

Az ünnepélyes megnyitó után megkezdődött a verseny, amely három fő részből állt: staféta, gyorsszerelés és vizes szerelés. A versenyző csapatok mindegyike gyorsan és precízen dolgozott bemutatva azt, hogy bizony az éles helyzetekben is megállnák a helyüket. Mindannyian reméljük, hogy ilyen bevetésekre csak nagyon ritkán kerül sor, és tűzoltóink inkább a versenyeken mutatják be rátermettségüket, mintsem a tűz oltása közben, amely bizony óriási károkat tud okozni. Ugyanakkor bebizonyosodott a jó felszerelés szükségessége is. A verseny közben szétrobbant tömlő legfeljebb csak bosszúságot okoz a csapatnak, hiszen értékes másodperceket veszítenek, amíg kicserélik, de tűzesetnél egy ilyen műszaki hiba végzetes lehet. Valójában tehát e versenyek nemcsak arra hivatottak, hogy szórakoztassák a közönséget, illetve a csapatok találkozzanak egymással, hanem szimulációs gyakorlatként is felfoghatók, és bizony, sokat lehet tanulni belőlük, meg lehet ismerni a társ rátermettségét, állóképességét, és minden csapattagnak megkerül a helye az ilyenkor

megoldásra váró problémák sokaságában. St Sta Gy

Gy

Az időeredmények összesítése Vi Viz után kialakult a sorrend: Ösz I. hely: Újfalu A(116 mp) Hel (124 mp) II. hely: Hely Csomafalva Ver(130 mp) III. hely:RAlfalu IV. hely:Ö.P. Szárhegy Ös (137 mp) V. hely: Kilyénfalva Á.P. Átl (140 mp) VI. hely: Domokos (145 mp) N Sz Na VII. hely: Tekerőpatak (157 mp) Az eredményhirdetés és a díjazás után a csapatok átvonultak a kultúrházba, ahol már várta őket a finom

/ 15

CIVIL FÓRUM

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

ebéd: a Székely Ízek Csapata által főzött ízletes babgulyás. Lapunk Tarkabarka – Magazin rovatában bővebben is olvashatnak az itt főzött babgulyásról. A rendezvény megszervezésében és lebonyolításában nagyon sokan besegítettek. A kilyénfalvi önkéntes tűzoltók feleségei és családtagjai vállalták a terítést, felszolgálást, mosogatást. A költségeket a tűzoltók a következő forrásokból fedezték: az önkormányzat a költségvetés tervezésekor elkülönített bizonyos összeget mind-

három tűzoltócsapatnak a községben, ebből e rendezvény megszervezésére a kilyénfalviak 3000 lejt használtak fel, a kilyénfalvi Közbirtokosság is támogatta 1000 lejjel a rendezvényt, valamint a tűzoltók saját tartalékaikat is felhasználták, ami szintén 1000 lejt tett ki. A Carrion cég sörrel lepte meg a szervezőket. A kilyénfalvi önkéntes tűzoltók köszönetüket fejezik ki minden támogatónak és szimpatizánsnak, akik segítettek a rendezvény sikeres lebonyolításában.

Összesítés tûzoltó versenyeinkrõl Czirják Kinga, Fodor Annamária

Ígéretünkhöz híven az alábbiakban közöljük az Egyed Imre által összeállított rendkívül részletes statisztikát,

amely a 2009-es esztendő eddigi tűzoltó versenyeinek minden eredményét, a versenyszámokat, az elért időket és a helyezéseket is tartalmazza. Ez úton köszönjük az igényes és

színvonalas összesítést, amely jelentős segítséget nyújt községünk csapatainak a felkészülésben, és a mi munkánkat is nagymértékben megkönnyíti.

A VERSENYEK HEKYSZINE Összesítõ No

Csapatok

Szárhegy

Csomafalva

Újfalu

Borzont

Ditró

Szentdomokos

St

Gy Vi Ösz Hely St Gy Vi Ösz Hely St Gy Vi Ösz Hely St Gy Vi Ösz Hely St Gy Vi Ösz Hely N sz 1

2

1

Alfalu

52

0 44 96

2

Borzont

54

3

Csomafal

53

4

Ditró

5

Kilyénfalva

57

6

Remete

7

II.

3 I.

4

5

Ösz

VII.

62 19 53 134

IV.

0.0

0 56 110 IX.

66 23 57 146 VII. 64 26 54 144

VII

53 23 51 127

IV.

65 42 38 145

V.

50

34 30 32.0 137 219.0

0 51 104

64 18 55 137

V.

54 20 56 130

VI

73 18 43 134

IV.

46

28 32 30.0

V.

53 21 54 128

V.

58 21 54 133

VII.

60 20 46 126

I.

61

42 32 37.0 106 204.0

52 22 48 122

II.

77 30 47 154

VI

49

30 32 31.0

83

57 21 45 123

III.

65 21 89 175

VII

42

26 32 29.0

37

29 28 28.5

58 28 47 133

0 50 107 VII. 66 19 53 138

IV.

60 20 51 131

49

0 44 93

I.

62 22 58 142

V.

Szárhegy

51

0 48 99

III.

65 20 52 137

III.

8

Domokos

55

0 53 108 VIII. 67 21 47 135

II.

9

Szenttam

53

0 53 106 VI. 62 21 70 153 VIII. 54 23 51 128

IV.

10

Teker patak

59

0 44 103 IV.

73 23 68 164

IX.

60 20 45 125

II.

55 21 46 122

II.

65 23 43 131

III.

51

11

Újfalu

65

0 62 127

62 20 60 142

V.

55 27 44 126

III.

50 21 43 114

I.

60 19 49 128

II.

48

12

Gyerek

61 25 45 131

III.

13

Vasláb

0

0

0

X.

0

0 82 142 XI.

0 0

0

0

0 68 22 47 137

VI.

0

0 72 27 66 165 VIII.

78 28 81 187 VIII.

0

0

55 22 61 138 VIII. 0

0

0

Hely

Összesítõ

51 22 60 133

0

Hely R Ö.P Á P

6

I.

III.

60

St

57 19 45 121

V.

51 18 51 120

Ügyességi

0.0

88

164.0

5

604 121

I.

X.

6

891 149

IX

IV.

6

802 134

IV

0.0

0.0

1

187 187

XIV

0.0

0.0

4

504 126

II.

IX.

5

698 140

VII

163.0

III.

6

812 135

V

91

162.0

II.

5

703 141

VII

89

154.5

I.

4

542 135

V

32 36 34.0

90

175.0

V.

6

820 137

VI.

29 33 31.0

83

162.0

II.

6

799 133

III.

0.0

0.0

2

269 135

V

0.0

0.0

2

307 154

X.

Karcfalva

46

32 38 35.0

83

164.0

IV.

1

164 164

XI.

Danfalva

44

43 31 37.0 111 192.0

VIII.

1

192 192

XV

Domokos II.

46

30 28 29.0 102 177.0

VI.

1

177 177

XII

Madaras

57

29 42 35.5

VII.

1

182 182

XIII

89

181.5

St – Staféta, Gy – Gyors szerelés, V i – Vizes szerelés, Ösz – A három próba összege, Hely – Helyezés, R – Versenyen való részvételek száma, Ö.P. – Összesített pontszám, Á .P. – Átlagos pontszám, N Sz – Nagy szerelés

16 /

MÚLTIDÉZÕ

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

Egy átlagember rendkívüli sorsa: Nagy Tékla 2. Elekes Dániel László

Ahogy említettük már, Gyergyóújfalunak is voltak áldozatai a kollektivizálás idején. A letartóztatások általában éjjel folytak, nyilvánvaló okok miatt. A hősünket is ilyen tájt „kapták el”: „Aznap este a mezőről jöttem haza, és itt várt a Siguranţa kocsi, két szekus az udvaron, a kocsi a Maros hídnál” emlékezett vissza Tékla néni. „Mondták, hogy öltözzek fel, vegyek valami enni valót, mert el kell vigyenek kihallgatásra.” Először Gyergyóba vitték, ahol, meglepő módon vagy sem, szigorúan őrizték. „Gyergyóban csak egy éjszakát aludtam, de akkor is három őr volt mindig mellettem”. Itt fogja először megérteni, mit jelent az élet a börtönben: „Már ott, a fűzőtől kezdve mindent elvettek”. Innen Marosvásárhelyre került, ahol a hat hetes kihallgatás mély nyomot hagyott: „annyira borzasztó volt, hogy azt hittem meg fogok bolondulni”. A kihallgatás egy igazi pszichikai kínzás volt. „Sokszor reggel nyolctól a kihallgatáson délután háromig egyfolytában kérdeztek semmiségeket: miért szítottuk az embereket, miért nem jó nekünk a Román Népköztársaság, miért akarunk ellenállni...” Persze, nem hiányoztak a fenyegetések: „mondták, hogy jól véssük a fejünkbe, mert úgy meg fognak kínozni, hogy megfestik a falakat a vérünkkel!” A kihallgatás néha 24 órán át is tartott, a vallatók váltották fel egymást, az áldozatok már nem. A fizikai kínzást nem alkalmazták ebben az esetben csak kis mértékben, és akkor is a kihallgató fékezetlen dühe miatt: „Engemet is fejbe ütöttek egy vonalzóval, egy embert, akit ismertem, egy Fodor kapitány. De volt egy bizonyos Sângeorzan – egy állat – és egy őrnagy, most nem jut eszembe a neve, és az olyan gonosz volt, szökött az emberhez, és mondta, hogy úgy megütlek, halálra verlek.” A foglyokat mindig lekötött szemmel vitték ide-oda. Ez is része volt a pszichikai kínzásoknak. „Mielőtt kihallgatásra vittek, az őr bejött és a kezünkbe adott egy szemüveget, amelyik úgy nézett ki, mint a cipőkrémes dobozok régebb, fémből, és ez a két tábla darab egy gumival volt össze kötve, azt a fejünkbe húztuk. Ezeket adta az őr, feltettük a szemüveget, megfogta a kezünket, és így vezetett, ha kihallgatásra mentünk vagy levegőre vittek... Olyan szörnyű volt, főleg legelőször, amikor kihallgatásra vittek anélkül, hogy tudjad hova lépsz. Az ember hallotta, hogy tudom is én, cövekekbe lépett, vagy hogy borzasztó helyekre vitték az embert kínzásra, alig mertem lépni, hogy vajon nem vezetnek bele valamibe. Alig tudtuk megszokni hogy bekötik a szemünket, még akkor is ha WC-re vittek. Akkor is, ahá-

nyan voltunk a cellába az őr fogta a kezünket, és egyik a másik után mentünk, és az utolsó vitte a bilit... Ez volt a legszörnyűbb, hogy mindig megkötötték a szemünket”. A legfélelmetesebb kínzási találmány az úgynevezett „vizes cella” volt. Annyira szűk volt, hogy csak egy személy lábon állva fért el benne, és a padló helyett vasrácsok voltak, alattuk víz folyt. Így emlékeznek róla: „majd a hideg, vizes cellába tettek, ha nem ismertük el, mert nem volt, amit elismerni. Engemet is betettek egy ilyen cellába. Ez annyira megbolondító volt, mert csak egy kis hely volt, ahol megállhattál, és rácsokon álltál, és alattad mindig folyt a víz... A kezeimet hátra tettem, a hátamnál összekulcsoltam és a gerincemre tettem, és így támaszkodtam meg, és ott tartottak órákon át... Hát, csak az tudja milyen volt, aki átélte!” A per rekordidő alatt zajlott le. Kolozsvárról küldött bírók fogják elítélni három év börtönre. A per után, a Securitate börtönéből áthelyezték a marosvásárhelyi börtönbe. A folyamatos kínzások megszűntek, de itt is külön bánásmódba részesült, politikai foglyokhoz méltóan. „Miután elítéltek, és ebbe a börtönbe hoztak, a Siguranţa-hoz képest ez olyan volt, mint egy kirándulás. Egy egész hónapot voltam egyedül egy cellába a Siguranţa-nál... Ott megbolondultál, mert nem tudtál mást tenni!” Bárhogy ellehet nevezni az életet a börtönben, csak éppen egy kirándulásnak nem. De aki megjárta a Securitate pincéit, annak tényleg így tűnt. „Itt a börtönben többen voltunk, akkor is, ha a politikai foglyokat külön tették. Két hetente egyszer elvittek zuhanyozni, de még akkor is kísértek minket, és a többi fogolyt elvitték előlünk, nehogy valaki meglásson.” Nem csak a vallatások hiánya tette az életet valamivel könnyebbé, de főleg az a tény, hogy itt már nem voltak egyedül. „Az emberek valahogy bátorították egymást, úgy ahogy mégis... a lelki életüket megtartották valahogy, hogy ne bolonduljon meg, az esze valahogy a helyén maradjon. Így kellett valahogy boldoguljunk, támogassuk egymást. Én még szerencsés voltam, mert volt a börtönben egy bukaresti egyetemista, Pop Cristina... Ez a nő velem volt amióta odakerültem. És ő nem tudott egy szót se magyarul, csak románul. Én véle csak románul beszéltem. És Cristina azt mondta nekem, nem baj Tékla néni, énmeg tanítom franciául, és maga meg tanít magyarul!” Mégis, egy cellába nem csak ketten voltak, és a családérzés, az összetartás megerősödött az idő múltával. Így töltötték a karácsonyt például: „Ez a bárónő, már akkor 55 éves volt, az a kevés pulisz-

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

kát, amit kaptunk, nem ette meg, csak falt belőle, hanem félre tette, így amikor eljött az Új Év, neki majdnem két szelet volt. Egyszer-kétszer kaptunk ilyen kocka... marmeládét, vegyes ízekkel. Ebből is szegény félre tett, sporolt ez a Cristi is, úgy három kockát, oda adtam én is az én részemet. És mondtuk hogy Új Év éjszakáján... szilveszterezzünk mi is egyet. Ennek a bárónőnek a puliszkát felvágtuk annyi részre ahányan voltunk, és ezt a kevés lekvárt, amit félre tettünk, Cristi, a bárónő és én, ezt valahogy rákentük, és ez volt a miénk a menü, szilveszter éjjel. De úgy mozogtunk, hogy az őr észre vette, hogy valami folyik a cellába és lejelentett minket. Aztán hirtelen be jött egy őrnagy és egy másik tiszt, akik szolgálatosok voltak, és kérdezték, hogy mi folyik itt. Mi ébren voltunk, de amíg ki zárták az ajtót, mi elbújtunk a pokrócok alatt mind a tyúkok...” Politikai fogolynak lenni külön kezelést jelentett, és ezt mindig érezték: „Amikor ki vittek sétálni, és forogtunk egy kis udvaron, az őrök fent voltak a falakon, és onnan figyeltek minket. Nem számított, hogy gyilkosok voltak, meg mit tudom kik, sok-sok évre elítélve, de még azok sem láthattak minket. Nekünk nem szabadott levelet kapjunk, nem adtak munkát nekünk, vizitbe se jöhetett senki hozzánk, csomagokat nem szabadott kapjunk. Ennyi volt nekünk...” Szerencsére, a három éves büntetést nem kellett egészen letöltenie. Újra tárgyalták az ügyét hét hónap elteltével, és egy kormányrendelet nevében szabad lábra tették. De nem engedték ki rögtön az újabb ítélet után: „Még vártam három hétig, amíg végleges lett a döntés, majd eljött ez is, majd elvittek a Securitate-hoz, megint ujjlenyomatot vettek, megfigyelés alatt tartottak három napig, majd haza engedtek. Habár szabadságát visszakapta, mint minden politikai fogoly, Tékla néni is egy fajta „állandó gyanúsított” lesz, vagyis a Milícia mindig kihallgatásra viszi ahányszor „államellenes bűntett” történik: „hallottam, hogy valaki egy papírt dobott a Milícia kocsijába, ki tudja mi volt rá írva, és akkor megint elvittek kihallgatásra. Megint vettek ujjlenyomatokat, kellett valamit írjunk, ők diktáltak valami hülyeségeket, összehasonlításnak... Mind ezt meg-

MÚLTIDÉZÕ

/ 17

tették nem is egyszer...” A megtorló rendszernek sikerült az, ami normális körülmények között soha sem fordult volna elő: olyan erős kapcsolatokat létre hozni olyan emberek között, akik a szabad világban lehet hogy nem is találkoztak volna. Így nagyon különböző személyek baráti köröket hoztak létre, pont a hatóságok segítségével, amik éveken fenn maradtak a terror ellenére. Nem tett kivételt Tékla néni sem: „én írtam Régenbe, üzenetet küldtem Csíkba, majd ennek a nőnek, Cristina anyjának Bukarestbe. Nem az én nevemmel küldtem. A férjem felvitte Gyergyóba és ott tette postára. A bárónő mondta, hogy menynyek Gyergyóba és keressem meg Biazini doktor feleségét, ő is nemesi származású volt, és mondjam el neki, amit üzent. Akkor voltak nálam is, jöttek Csíkból. Ez a biológus nő kétszer is volt. Sokaknak tudtam üzenni, sokan jártak nálam... De ez a Cristi nagyon félt. Az édesanyja írt nekem, de ő nem mert írni...” Csak az idő vasfoga vetett véget ezeknek a kapcsolatoknak, ahogy egyenként távoztak a sorainkból. A börtönben töltött évek mély nyomot hagytak, főleg hogy soha sem volt bátorsága elmondani senkinek, hogy mi történt vele ott. Legalább eleinte még a saját családjának sem merte elmondani, erre vigyáztak a hatóságok. „Kellett aláírjunk egy papírt, amikor haza engedtek, hogy mi nem tudunk semmit, nem tudjunk, hogy hol voltunk, nem ismerünk senkit, jól bántak velünk ahol voltunk, tisztességesen kezeltek, nem nyúltak hozzánk. Ezt kellet aláírjuk, és ezt be is tartottuk. Mert sok éven át én nem mertem elmondani a családba senkinek...” Tékla néni soha sem fogja megérteni, miért kellett annyit szenvednie a kommunista börtönökben, és miért bántak vele olyannyira könyörtelenül: „Minden esetre, nem emberként tekintettek minket ott a Siguranţa börtöneiben. Kellett volna lássák, milyen egyszerű emberek vagyunk, milyen senkik, hogy nem vagyunk, mit tudom, háborús bűnözők, nem mi indítottuk el a háborút. Nem mindegy, hogy ez egy gyilkos vagy egy szegény ember, akinek nincs kenyér se, amit egyék.” Nyugodjál békében Tékla néni, a szenvedéseid nem merülnek feledésbe.

Egy mindenkiért, mindenki egyért! Ifj. Sólyom István

A második világháború utolsó hónapjaiban járunk. A román közigazgatás 1945 márciusában vonul be ÉszakErdélybe, teljes a zűrzavar és a felfordulás. Áldatlan állapotok uralkodnak Székelyföldön is; a férfiemberek egy része hadifogolyként éppen Oroszország felé tart, sokan pedig jeltelen sírokban nyugszanak. Az itthon maradtak körében folynak a letartóztatások és a bebörtönzések. Az alábbiakban egy korabeli jegyzőkönyv szövegét közöljük,

amelyből kiderül, hogy az újfalvi lakosság akkoriban még nem restelkedett falugyűlésbe járni, és a falus társak védelméért bármikor egy emberként kész volt kiállni.

Jegyzõkönyv „Felvétetett a gyergyóújfalvi közbirtokosság székház nagytermében 1945. március 22-én tartott rendkívüli népgyűlés alkalmával. » Folytatás a 18. oldalon

18 /

MÚLTIDÉZÕ

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

» Folytatás a 17. oldalról

Jelen vannak: a helybéli MNSZ (Magyar Népi Szövetség) párt részéről Bányász Lajos elnök, Papp Tibor jegyző, Szabó József alelnök, Dobribán Márton pénztárnok. A községi elöljáróság részéről Koós András, Albert Péter községi jegyző, valamint a közönség, szám szerint 898-an. Az elnök üdvözli a megjelenteket, megállapítja, hogy a gyűlést rendkívül fontos ügy miatt soron kívül kellett összehívni, és mivel a közönség elég nagy számban megjelent, az határozatképes és a gyűlést megnyitja. Tárgysorozat 1./Bányász Sándor, Rácz Vince esperes-plébános, Fákó István, Miklós Antal és Egyed József helybéli lakosok jelenleg letartóztatásban lévő egyének ellen, Páll Alajos által tett galád rágalmazás, illetve feljelentéseinek tisztázása, vagy bárki által lett a feljelentés téve. 1.a/ Koós András községi jegyző ismertetve a közönséggel a fenti tárgyban foglaltakat, indítványa alapján kéri a nagyközönséget, hogy jegyzőkönyvi határozatként döntsön a letartóztatottak ügyében, érdemeiket az alábbiakban méltányolva a következőket említi meg: Bányász Sándor az 1940. évi bécsi döntést megelőző, 22 évi kisebbségi sorsban eltöltött éveink alatt 15 évig volt községi tisztviselő, mely idő alatt minden igyekezetével és legjobb tudásával igyekezett úgy a közérdeknek, mint a falu minden egyes hozzá tanácsért folyamodónak segítségére lenni, illetve mindenkit szaktudása szerint jó tanáccsal ellátni s útbaigazítani. A bécsi döntés utáni 4 évi magyar éra alatti időben egyelőre, mint községi bíró, azután mint községi titkár nagy ismertsége folytán, valamint a vármegyei tanácsülések alkalmával többszöri felszólalásai, illetve beszédei folytán igyekezett a népet pártolni, illetve annak jogát szolgálni. Ha mindezen érdemei nem volnának, csak azt az egyet említsük meg, hogy mint vezető személy a menekülés pillanatában az akkori parancs ellenére a község lakosságát azzal a tanáccsal látta el, hogy senki ne válassza útirányul a Maros völgyét, hanem inkább az erdei tanyákra húzódjon ki az élcsapatok elől, hangsúlyozva azt, hogy mi lett volna a székelységgel, ha elődeink több száz évvel ezelőtt történt török és tatár betörések elől fejvesztve rohantak volna a végveszedelem felé, itt hagyva otthonaikat. Ez alkalommal mindenki figyelte magatartását és utasításai szerint cselekedett, melyből kifolyólag megmentődött az anyagi károktól és a természet szeszélyeitől. A lakosság egész tömege itthon maradva az élcsapatok elvonulása után tovább folytatta gazdasági munkáját, amely által rendelkezésére tudott állni a Vörös Hadseregnek a beszolgáltatási ügyek azonnali teljesítésében. 1. b./ Rácz Vince esperes-plébános ügye a következő:

Fentnevezett plébános Páll Alajos volt gyergyóújfalvi lakosnak magyarsági igazolást nem adott először azért, mert erre a lelkipásztor nem volt illetékes, másodszor, mert a valóságnak sem tartotta volna megfelelőnek, úgy tudta, hogy a Páll Alajos ügyében más a nép egész tömegének véleménye. Igazolást nem adott, de őt semmivel senki előtt, sem szóban, sem írásban nem üldözte. Páll Alajos legfennebb azt hozhatja fel Rácz Vince esperes-plébánossal szemben, hogy vele szemben nem gyakorolt jót azzal, ha a valóságnak meg nem felelő igazolást nem adta meg. Esperes-plébános Páll Alajosnak személy szerint sem volt ellensége. A falu széles rétege tudja, hogy Rácz Vince Páll Alajosnak papnövendék fiát mindenben támogatta, teológiai költségeit, utazásainak díjait megfizette, saját könyveit neki használatra adta, ellenszolgáltatást soha nem fogadott el. Páll Vilmos papnövendéket minden vakációja alkalmával naponként vendégül látta. 1940-ben a magyar csapatok bevonulása alkalmával Páll Alajos feleségével együtt Rácz Vincéhez fordult segítségért, mert félt attól, hogy a nép esetleg bántalmazni fogja. Nevezett plébános akkor az esetleg bekövetkezendő kellemetlenségekért szavatosságot vállalt. A nép indulatait okos szóval megfékezte. Jellemző, hogy a nemzetiségekkel szemben sem volt türelmetlen soviniszta, mert az akkori Lungu Simon nevezetű román csendőr őrmestert bíztatta, hogy továbbra is maradjon községünkben, mert semmi bántódása nem lesz. Fenti ellentétekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Páll Alajos Rácz Vince ellen feljelentéseit 1937-ben a román hatóságok előtt is gyakorolta, de mindezen vádjait a hatóságok alaptalanoknak vették és elutasították. 1. /c./ A többi letartóztatott testvéreink, úgymint Fákó István, Miklós Antal és Egyed József ügyével kapcsolatosan pedig fel lett híva a közönség figyelme, hogyha valaki az említett egyének ellen valaha bármely kilengést észlelt, azt most a néptömeg előtt jelentse. Mivel senki nem emelt szót ellenük, egyhangúan szabadon bocsátásuk mellett foglalnak állást. Határozat A fentiek ismertetése alapján az egybehívott népgyűlés a jelenleg letartóztatásban lévő testvéreink szabadon bocsátását kéri. Ezen jegyzőkönyv hitelesítésére tizesenként 2-2 tanút nevez ki, aki tízesenként a következő: I. Nagy Pál, Ferenczi Albert, II. Nagy Márton, Ferenczi József, III. Sólyom Péter ifj., Máté Imre, IV. Nagy Ferenc, Hunyadi Lajos, V. Szabó József, Balla Imre, VI. Szabó Márton, Deák József. Jelen jegyzőkönyv a fenti hitelesítő tagok jelenlétében felolvastatott és azok által saját kezűleg aláírattatott. További aláírók: Bányász Lajos pártelnök, Szabó József alelnök, Papp Tibor községi jegyző, Dobribán Márton pénztárnok, Koós András községi jegyző, Albert Péter községi bíró.”

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

/ 19

MEZÕGAZDASÁG

Aktuális teendõk a gazdaságban – kérõdzõk féregtelenítése Dr. Horváth Nina állatorvos

A hideg időjárás beköszöntével hazakerülnek az állatok a legelőkről, és egyik legfontosabb teendő az állatok féregtelenítése. Elég gyakran hallani, hogy tele van az állat „patusával” vagy „palaféreggel”, nagyon megy a gyomra, vagy éppen „gusás” a juh. Sajnos, nem minden gazda tartja lényegesnek állatai egészségi állapotát, mellőzi a kezelést és emiatt nő annak az esélye, hogy jövő évben újra fertőződik a legelő. A kullancsokról már írtunk, ezúttal a környékünkön egyik leggyakoribb féregről, a mételyről lesz szó. A mételykór a kérődzők gyakori megbetegedése, amely juhok között néha járványos alakban is előfordul. Előidézői a májmételyek és lándzsa alakú mételyek, melyeknek betokolt álcáit a zöldtakarmánnyal szedik fel az állatok. A mételykór kezdeti szakasza elkerüli a figyelmet s csak a

második – harmadik hónapban veszik észre, amikor már súlyos táplálkozási zavarok mutatkoznak. Ilyenkor a betegek rohamosan soványodnak, gyorsan kifáradnak, látható nyálkahártyáik feltűnően halványak, a juhok gyapja száraz, fénytelen, a szarvasmarhák szőre borzolt, a bőr száraz. A szemhéjakon, a has alsó részén és a toroktájon vizenyős beszűrődések is észlelhetők. Azon kívül emésztési zavarok mutatkoznak, melyek étvágytalanságban, a kérődzés félbehagyásában, dugulásban vagy hasmenésben nyilvánulnak. A test hőmérséklete változó, időszakonként hirtelen emelkedést mutat. Szarvasmarhákon súlyos tünetek még nagyobb fokú fertőzés eseteiben is csak igen későn és aránylag ritkán észlelhetők, ennek megfelelően ritkán okoz köztük elhullást is, ellenben fiatal juhokon sokszor súlyos alakban lép fel, sőt esős esztendőkben, mocsaras vidékeken járványos

alakot is ölthet. Lefolyása rendesen idült, csak nagyszámú métely felvétele után történhetik, hogy az élősködők vándorlása folytán keletkező hashártyagyulladás, a vérerek elroncsolása következtében beálló vérzés miatt hirtelen elhullnak az állatok. Ajánlott a megelőző kezelések alkalmazása, így lehet küzdeni a betegség fellépése és terjedése ellen. Legfontosabb hogy vizenyős legelőkre ne hajtsák az állatokat. Bőséges és egészséges takarmányozással lehet az állatok ellenálló képességét fokozni, mert a jól táplált, erőteljes egyedek könnyebben elviselik a mételyeket és hamarább kiheverik annak következményeit, legfontosabb mégis a fertőzés lehetőségének elkerülése. Legbiztosabb azonban a vizenyős legelők lecsapolása és kiszárítása, mert a száraz területek alkalmatlanok a mételyek fejlődésére. Májmételykór – A közönséges májmétely, mely 2-3cm hosszú, kb. 1cm széles, lapos féreg, a házi és vadon élő kérődzők, ritkábban más állatfajok epeútjainak élősködője. Fejlődéséhez köztigazdára van szüksége – a törpe iszapcsiga, mely tócsákban, rétek árkaiban, legelők vizes területein, vagyis a kicsi vizekben él, nagyobb vizeknek csak a sekély parti részein található meg. A csiga tojásdad-kúp alakú, vékony héjú, szaru sárga színű. A májban megtelepedett, ivarérett férgek petéket ürítenek, melyek az epe közvetítésével a bélcsatornába, majd innen a bélsárral a külvilágra jutnak. » Folytatás a 20. oldalon

20 /

MEZÕGAZDASÁG

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

» Folytatás a 19. oldalról

A mételypetéből kikerülő I. lárva (miracidium) behatol a csigába, itt fejlődik több lárvanemzedékké (rédia, cerkária). A cerkáriák elhagyják a csigát, a víz felszínén vagy a növényeken betokozódnak, a betokozódott cerkáriákat tartalmazó fű, széna stb. elfogyasztása vagy víz ivása útján fertőződnek a gazdaállatok. A gazdaállat belében a fiatal métely leveti a burkát, átfúrja a vékonybél falát és a szabad hasüregen keresztül behatol az állat májába. A máj állományában 4-7 héten át vándorol, majd a már csaknem ivarérett parazita betör az epe utakba. A lárvák különböző fejlődési alakjai vizet és megfelelő hőmérsékletet igényelnek, a betokozódott cerkáriák azonban meglehetősen ellenállóak, még kevéssel fagypont alatti hőmérsékletet is elviselnek, ezért az enyhébb telet is kibírják. Környékünkön, télen gyakoriak a kemény fagyok, a legelők tavasszal gyakorlatilag mentesek a cerkáriáktól. A fertőzöttség jelen lehet az állományban klinikai tünetek nélkül is, de az állatok ilyenkor is folyamatosan ürítik a petéket. Nedves, vizes környezetben fordul elő, legelő állatok az időjárástól függően általában augusztus-október hónapokban fertőződnek, így a betegség heveny formája leggyakoribb októberben. A betegség idült formája január-április hónapokban jelentkezik. Az esetek többségében endémiás, fertőzött legelőkhöz kötött betegség. A tünetek függnek a fertőzés fokától – heveny, fél heveny vagy idült formákról van szó: • Heveny májmételykór: a fiatal mételyek nagyfokú inváziója, vándorlása roncsolja a máj szövetét és vérereit, a kifejlett férgek pedig az epe erekben okoznak sérüléseket, ezáltal vérveszteséget is. A mételyeknek toxikus hatásuk is van (májgyulladás, májelégtelenség). Láz, bágyadtság, étvágytalanság, gyengeség, gyors soványodás, sápadt nyálkahártyák. Gyakori a sárgaság és a felgyülemlett savó miat-

ti has tér megnövekedés. Egyes juhokon hashártyagyulladás is kifejlődhet. A betegek általános állapota fokozatosan romlik, az elhullás néha szórványos, máskor egészen nagymértékű. • Félheveny májmételykór: lefolyása 4-6 hét. Vérszegénység, májelégtelenség, májgyulladás. • Idült májmételykór: az étvágy csökken, a betegek vérszegények, gyapjuk hullik, tompa fényű, áll-alatti ödémás beszűrődések ("gusás"), vizenyős duzzanatok a szemhéjon, valamint a mellkas- és a has alján is, fokozatos leromlás, beesett szemek, gyakori hasmenés. A máj megnagyobbodik. Megelőzés, védekezés – Petéket ürítő, fertőzött állat ne kerüljön ki tavasszal a legelőre, ezért téli bélsárvizsgálat alapján állománykezelés. Ha a kezelést már legelő állományon végeztek, kezelés után az állományt a fertőzött legelőről el kell távolítani, majd 8 – 10 hét múlva a kezelést meg kell ismételni. Legelők vízállásos területeinek felderítése, megszüntetése. Szakszerű legelő használat, fertőzött legelőről augusztus hónapban áthajtás olyan legelőre, ahol az év első felében kérődzők nem legeltek. Széna készítésére lehetőleg a nem legeltetett területek füvét kell használni. Lándzsásmétely-kór – Lándzsahegyre emlékeztető alakú, kb. 10 mm hosszú, 2 mm széles, lapos testű, barnás-fekete színű lándzsásmétely,

mely az epeutakban él. Fejlődésében két köztigazda szerepel: az első a száraz, meleg talajokat kedvelő szárazföldi csiga, a második a szürke gyepi hangya. A csigákban fejlődnek ki a cerkáriák (lárvák), melyek azután a csigákból a fűszálakra kerülnek, ahonnan a hangya felveszi őket, s a gyepi hangya testüregében fejlődnek ki a metacerkáriák (fertőző lárvák). A hangyák a hűvös reggeleken a fűszálak végén tapadnak, ezeket a juh lelegeli, vékonybelében a fiatal mételyek kiszabadulnak és az epevezetéken át az epe utakba vándorolnak. Ellentétben a májmételykórral, ez a száraz legelőn tartott állományok férges betegsége. Az év bármely szakában előfordul, veszélye mégis áprilistól – júniusig a legnagyobb. Többnyire nagyszámú féreg sem okoz jellemző klinikai tüneteket, májgyulladás nincs, de az epeutak burjánzása miatt a májfunkciók nem tökéletesek, vagyis termeléscsökkenés mindenképpen észlelhető. Hoszszú ideig fennálló, erős fertőzöttség kondícióromlást eredményez. Lényeges a fertőzött állatok kezelése. A forgalomban lévő mételyellenes szerek közül csak néhány alkalmas a lándzsásmétely ellen, ezért is fontos megkülönböztetnünk a májmételykórtól, mely vizsgálat bélsár elemzéssel megoldható. A kezelésnél nagyon fontos betartani a gyártó által javasolt gyógyszeradagolást.

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

/ 21

GYERMEKSAROK

„De nehéz az iskolatáska”… Gál Katalin

Ígéretemhez híven folytatom az augusztusi lapszámban elkezdett rovatot, amelyet kéthavonta olvashattok. Míg a múltkori számban azokról a külsőségekről esett szó, amelyek könynyebbé teszik az iskolai tevékenységet, most lássunk néhány olyan tényezőt, amelyek befolyásolják az iskolai teljesítményedet. Fontos tennivalód, mely eredményjavulást hozhat az iskolai munkádban, a kötelességtudatod kialakítása. Hogyan is alakul ki a kötelességtudat? Kisebb gyerekeknél a szülő alakítja ki azt, megfelelő nevelési módszerek segítségével. Ebben a korban leginkább az érdeklődő odafigyelés jelenti a motivációt, az ösztönzést. Nagyobbaknál viszont a kiemelkedésre, változtatásra való törekvés lehet a legfőbb mozgatóerő.

Természetesen a sors más-más képességeket ajándékozott nekünk. És van egy jó hírem számotokra: mindenkiben sok-sok rejtett képesség rejtőzik, sok-sok érték. Vannak, akik kiváló matekesek, de nem tudnak felmászni a kötélre. Mások gyönyörűen szavalnak, de nagy nehézségek árán tudnak megoldani egy fizika feladatot. Ha már tudatában vagy, hogy melyek az erős oldalaid, könnyű dolgod van. Megfelelő kötelességtudattal és elszántsággal előnyöket kovácsolhatsz magadnak erősségeidből, és legyőzheted a gyengéidet. A kötelességtudatra és elszántságra szükség van, hiszen ezek híján minden terved, amely változást hozhat a teljesítményedben, csak röpke fellángolás marad. Mindenki örököl az elődeitől bizonyos képességeket. Te is sok mindent kaptál a szüleidtől. Ezek között

vannak olyanok, amelyek előnyt biztosítanak számodra bizonyos területeken, de akadnak olyanok is, amelyekkel nem bánt veled a sors bőkezűen. Ha felismered a gyengéidet, hadat üzenhetsz nekik. Természetesen, ehhez alaposan meg kell „vizsgálnod” magad, hiszen ki kell derítened, hol rejlik a hiba. A szellemi teljesítmény nagyon sok tényezőtől függ, de az egyes hiányosságok kitartással, szorgalommal kiválóan javíthatók, ellensúlyozhatók. Biztos, hogy benned is megvan a képesség, hogy valamit nagyon jól csinálj, de csak évek múlva rajzolódik ki pontosan, hogy mihez van kedved és tehetséged. Válogatni azonban csak akkor tudsz, ha sok mindenhez értesz, ezért most annyit tehetsz, hogy a tanulásban a maximumot hozod ki magadból. Érezd ezt kötelességednek!

Szólásaink nyomában Gál Katalin

Az Elekes Vencel Általános Iskola IV. osztályában Bálint Melinda tanító néni azt a feladatot adta a gyerekeknek, hogy bizonyos szólás-mondásokra írjanak egy-egy történetet. A sok jól sikerült munkából olvassunk el néhányat!

Ha nincs ló, a szamár is jó Egy futár mindig paripával vitte a híreket. Egyik nap viszont üresen találta az istállót, csak egy szamár árválkodott az egyik sarokban. Megörült a futár, mert így megszabadult a gyaloglástól, és a szamárral ügetett el. Szász Albert

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember meg a felesége. Olyan szegények voltak, hogy nem volt mit egyenek. Volt nekik egy lovuk. Elment a szegény ember a lovával a vásárba, hogy adja el. Megy-mendegél, elér a vásárba, és egy bácsi így szól hozzá: – Mennyit kérsz a lóért? – Hétszáz lejt: Megcsinálták a vásárt. Odamegy a szegény ember egy árushoz, és megkérdi tőle: – Ló van eladó itten? – Sajnos nincs – mondja – csak szamár. – Ha nincs ló, jó a szamár is!- válaszol a szegény ember, és megvette a szamarat. Ha nem vette volna meg a szegény ember a szamarat, az én mesém is tovább tartott volna. Márton Henrietta

Eltûnt, mint szürke szamár a ködben Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Hát annak a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, csak eggyel több. Még volt neki egy kicsi, szürke szamara. Ez a szegény ember egy napon elindult a vásárra. Amikor elértek félútig, akkor egyszer csak sűrű köd ereszkedett le. Egy darabig mentek-mendegéltek, egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy nincs meg a szamárszénás tarisnyája. Keresni kezdte, de nem találta. Egy darabig még kereste, majd a szamarához indult. De mivel nem kötötte meg, a szamár elballagott. Azóta mondják, hogy: „Eltűnt, mint szürke szamár a ködben”. Deák Gabriella

22 /

ÉP TESTBEN...

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

Itt a hideg… Dr. Madarász Kelemen Enikõ családorvos

A nátha, köznyelvi nevén a megfázás, mindazon betegségek gyűjtőfogalma, amelyet a felső légutakban vírusok okoznak. Nagyon sok embernél előforduló enyhe betegség. Szinte mindenki volt már náthás, akár egy évben többször is. Igen gyakori megbetegedés, de többnyire komplikációk nélkül zajlik le. A közvélemény általában nem is veszi ezeket kellően komolyan: „A nátha gyógyszerrel egy hét, gyógyszer nélkül hét nap” – tartja a mondás, és sokan nem is fordulnak orvoshoz, nem szednek be gyógyszert. Egészséges emberek maguktól, mindenféle kezelés nélkül is meggyógyulnak néhány nap alatt. Többnyire nem is maradnak otthon ezekkel a kellemetlenségekkel. Ez nem szerencsés, hiszen a vírusok cseppfertőzéssel terjednek el szinte járványszerű méretekben, annyira, hogy egy-két nap alatt egy-egy munkahelyen, gyermekközösségben már mindenkin jelentkeznek a korántsem kellemes tünetek. Nagyon ragályos, köhögéssel, tüsszentéssel terjed, valamint olyankor, ha nem mosunk kezet, miután az orrból vagy a szájból jövő váladékkal érintkezett a kezünk. A leggyakrabban előforduló betegségek közé tartozik, különösen az októbertől márciusig tartó hónapokban, ilyenkor a munkahelyről való hiányzások okai között élén jár. Pontos adatok azonban nem állnak rendelkezésre, hiszen a betegek többsége nem fordul orvoshoz. Becslések szerint egy átlagos egészségi állapotban lévő, átlagos körülmények között élő felnőtt évente 3-4 alkalommal esik át náthás megbetegedésen. A náthát a legtöbb esetben különböző vírustörzsekhez tartozó vírusok okozzák, a leggyakoribb az orr-

nyálkahártya gyulladásáért felelős rhinovírus és az RSV. A kórokozók leginkább cseppfertőzéssel, vagyis beszéd, tüsszentés vagy köhögés útján a levegőbe kerülve terjednek, de kézfogással, esetleg a beteg (nyállal, orrváladékkal fertőzött kézzel) által érintett tárgyak (kapaszkodó, számítógépes egér, billentyűzet stb.) közös használata révén is továbbadhatók. A valamilyen okból (stressz, áthűlés, vitaminhiány, más betegség stb.) legyengült immunrendszerű szervezetet könynyebben betegítik meg a vírusok. A megfázás, a nátha jellemző időszaka a késő őszi, téli, tavasz eleji hónapok. Gyakran jelentkezik akkor, amikor az ember fáradt, kialvatlan. A betegség lezajlása nem jelent védettséget az

azt okozó vírusokkal szemben: évente átlagosan 3-4 alkalommal is áteshet valaki a náthán, de ettől nem válik védetté. A tünetek közismertek, a rövid, két-három napos lappangási idő után jelentkeznek. Az orr-nyálkahártya gyulladása miatt orrfolyás következik be, előbb vízszerű, majd sűrűbb váladékkal. A tüsszögést, az orrdugulást enyhe torokfájdalom, köhögés kíséri, amely néhány nappal tovább is húzódhat a heveny náthás, orrfolyásos tüneteknél. Gyakran kötőhártyagyulladással is jár. A náthás beteg kedvetlen, levert, és sokszor jellegzetes végtagfájdalom és fejfájás kínozza. Főleg gyerekek esetében az első napokban láz is jelentkezik. A nyári hónapokban egyes kórokozók has-

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

menést és hányást is okoznak. A tünetek általában 4-10 napig mutatkoznak. Az első két napban általában torokfájás, fejfájás, rossz közérzet kezdődik, majd bő orrváladékozással tör ki a betegség. A köhögés általában a 4- 5. naptól erősödik, és különösen éjszaka kellemetlen. A szövődmények között talán a leggyakoribb a fül, az orrmelléküregek illetve a légcső baktériumos felülfertőzése: ilyenkor antibiotikumos kezelés is szükségessé válik. Súlyosabb esetekben, legyengült vagy idős betegeknél bronchitis, tüdőgyulladás is felléphet szövődményként, a vírusos fertőzés ráterjedése a középső fülre, a gégére (gégegyulladás), az arccsonti üregekre (arcüreggyulladás) vagy az alsó légutakra (hörghurut). A jellegzetes tünetek alapján a betegség többnyire egyszerűen azonosítható. Magas láz, influenzaszerű tünetek, szövődmények esetén azonban további vizsgálatokra van szükség, orvos feladata eldönteni, nem történt-e bakteriális vagy influenza vírusfertőzés is. Makacs köhögés, elhúzódó orrváladékozás esetén bakteriális tenyésztés is szükségessé vál-

ÉP TESTBEN...

hat, illetve vérkép- és vizeletvizsgálatot, orrmelléküreg-röntgenfelvételt is kérhet az orvos. Kezelés – A betegséget nem lehet gyógyítani, csupán a tüneteket enyhíteni. A beteg, ha csak lehet, maradjon otthon (az első napokban fertőz leginkább), meleg környezet, sőt, láz esetén ágynyugalom is kívánatos. Az orrváladék fellazítását, ürülését elősegíti a bőséges folyadékfogyasztás. Sokféle gyógyszer illetve gyógyhatású termék áll rendelkezésre a meghűlés, nátha tüneteinek enyhítésére, legtöbbjük recept nélkül kapható. Általánosan használt az aszpirin, ami valamelyest mérsékli a tüneteket, és fokozza a vírusürítést. Gyerekeknek azonban láz vagy fájdalom csillapítására inkább paracetamol vagy ibuprofen ajánlható. Amennyiben 5 nap után sem enyhülnek a tünetek ajánlott megkeresni az orvost. Hasznos lehet különböző illóolajok (eukaliptusz, mentol, hibiszkusz, kámfor) inhalálása, belélegzése is. A hagyományos, kamillatea gőzében végzett inhalálás balesetveszélyes, ezért gyermekek esetében nem aján-

/ 23

lott, legfeljebb nagyon gondos felnőtt felügyelettel. Ma célszerűbbnek tartják az inhalátorral történő inhalálást, amely szobahőmérsékletű párásítást biztosít. Az infralámpa használata segíthet felszakítani az orr- és orr-melléküregekben lerakódott váladékot. Antibiotikumok szedése nátha esetén értelmetlen, hiszen ezek hatástalanok a vírusokkal szemben. Megelőzés – Biztos módszer a meghűlés, nátha elkerülésére nincs. A réteges, az időjárásnak megfelelő öltözködés, a jól szellőző, természetes anyagokból készült ruhák sokat segíthetnek, általuk elkerülhető az átizzadt, nyirkos ruha miatti áthűlés. A megelőzés lényege a szervezet immunrendszerének védelme: a testmozgás, a tiszta levegőn való séta, a vitaminban gazdag étkezés, elegendő alvás. A náthát okozó vírusok cseppfertőzéssel terjednek, ezért járványveszélyes időszakban még fokozottabban kell ügyelni a higiéniára: a gyakori kézmosásra, a papír zsebkendő használatára. Náthás beteg lehetőleg ne menjen tömegbe, és különösen ne látogasson meg kisgyermeket, legyengült, idős embert vagy beteget.

24 /

TARKABARKA – MAGAZIN

II. évfolyam, 10. szám, 2009. október

Mit fõznek a férfiak? Gál Katalin

Mindannyian tudjuk, mi hölgyek, hogy ha egy férfi fakanalat vesz a kezébe, annak csak nagyon jó eredménye lehet. Igazán finom falatok kerülnek ki a kezük alól, mert ösztönösen és bátran használják a fűszereket, valamint a hozzávalókat. A kilyénfalvi Székely Ízek Csapata nem ismeretlen a faluban. Kovács Gyula, Bálint Attila, György Tamás, Balázs Péter nem először főznek együtt, a Kilyénfalvi Falunapokon már két évben is versenyeztek igen jó eredményt elérve. Nos, október 17-én, a Kilyénfalvi Tűzoltók Napján, ők főzték az ebédet a versenyző tűzoltóknak, illetve a vendégeknek. A munka jó hangulatban folyt, és az eredmény magáért beszélt: egy óriási bogrács babgulyás várta az éhes csapatokat. Kérésemre a szakácsok szívesen megosztják a babgulyás receptjét a Barázda olvasóival, de néhány kis műhelytitkot azért megtartottak maguknak, mondván, hogy aki nagyon kíváncsi ezekre, tőlük megkérdezheti, elárulják személyesen. Köszönöm nekik az együttműködést, és nem

utolsósorban a kóstolót, amelyben kétszer is részesítettek, ezért bátran állíthatom, hogy babgulyásuk másnap is igen ízletes! Nos, hölgyeim, bátran lehet ajánlani a férfiak figyelmébe az alábbi receptet! Jó munkát az elkészítéséhez!

Babgulyás Hozzávalók: 60 dkg disznólapocka, 30 dkg szárazbab, 2 nagy fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál olaj, 1 evőkanál pirospaprika, 2 nagyobb murok, 1 gulyáskrém (csípős), őrölt fekete bors, só, babérlevél, csipetke (nem kötelező). A babot előző este langyos vízben beáztatjuk. A lapockát megmossuk, majd nagyobb kockákra aprítjuk. A hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, és apróra vágjuk Felforrósított olajban megpirítjuk a hagymát és a murkot, hozzáadjuk a húst, kicsit együtt pirítjuk, beletesszük a babot, fokhagymát, pirospaprikát, borsot, összekeverjük és felöntjük annyi vízzel, hogy kb. egy tenyérnyire ellepje. Felforraljuk, és lefedve, lassú tűzön, majdnem puhára főzzük. Fél órával a főzés befejezése előtt csipetkét is tehetünk bele. Kenyérrel és vöröshagymával tálaljuk. Ez a rendkívül finom húsosbabos étel rafinált fűszerezettség nélkül is harmonikus ízvilág.