GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM, MÁRCIUS. Tartalom

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U LT U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I . É V F O LY A M , 3 . S Z Á M , 2 0 0 9 . M Á R C I U S

Tartalom Önkormányzat ...

2

Sulivilág ...

5

Hitélet ...

7

Civil fórum ...

9

Múltidézõ ...

12

Mezõgazdaság ...

16

Gyermeksarok ...

18

Testvértelepülések ...

19

Ép testben ...

20

Tarkabarka – Magazin ...

22

2/

ÖNKORMÁNYZAT

II. évfolyam, 3. szám, 2009. március

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected] Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József

Petõfi-arc Szász László 1. Petõfi-arc, ismerõs, Mintha köztünk járna. Itthon van Õ nálunk is, Bár alakja bronzban ragyog, Bronzba van formázva. 2. Mellette Gyergyó hõs fiai Szép katonás sorban Indulnak csatára, Szabadságért, igazságért, Meg nem alkuvásra. 3. Csík, Gyergyó, Kászon, Háromszék Fiai közt feküszik a sírban. De a nevük fenn ragyog Márványba és csillagokba írva. 4. Udvarhelyszék, Fehéregyház’, Keresztúr határa, Itt látták Õt utoljára, A hídon állva.

Sulivilág Elekes-Köllõ Tibor, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Elekes-Köllõ Tibor Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Testvértelepülések Egyed József Ép testben … Horváth Nina, Egyed József Tarkabarka Gál Katalin


ÖNKORMÁNYZAT

/3

TÁJÉKOZTATÓ

Tájékoztató a robogók, szekerek, mezõgazdasági gépek forgalomba való beíratásáról Gyergyóújfalu Község Tanácsa

A közutakon való közlekedést szabályzó 192/2002-s sürgõsségi kormányrendelet, valamint az azt jóváhagyó 49/2006-os törvény, a 63/2006-os sürgõsségi kormányrendelet és az 1391/2006-os kormányhatározat értelmében a Polgármesteri Hivatal feladatkörébe tartozik a robogó, szekér, illetve mezõgazdasági gépek bejegyzése, nyilvántartása és törlése. Ezen elõírások alapján a község döntéshozó testülete a 12/2007-es határozatával elfogadta a robogók, szekerek, mezõgazdasági gépek bejegyzésének, nyilvántartásának és törlésének szabályzatát. E szabályzat értelmében minden robogó, szekér illetve mezõgazdasági gép tulajdonos köteles a Polgármesteri Hivatalnál bejegyeztetni jármûveit a következõ iratok benyújtásával: – típuskérés – személyazonossági igazolvány másolata

– a robogók illetve mezõgazdasági gépek esetében a jármû megvásárlását igazoló akta, törzskönyv, biztosítási díj kifizetését igazoló akta bemutatása – bejegyzési illeték kifizetése, az alábbiak szerint: – szekerek, robogók: 36 lej – traktorok: 72 lej – nehézgépek: 180 lej – 40 lejes évi jármûadó kifizetése

– a 2 rendszámtábla árának kifizetése, ami jelenleg 41 lejt jelent. Ugyanakkor felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a bejegyzett jármû eladás esetén törlõdik a nyilvántartásból, 10 lejes törlési illeték és típuskérés alapján. A bejegyzésre/törlésre naponta 914 óra között lehet jelentkezni a Polgármesteri Hivatal közigazgatási osztályán, Elekes Köllõ Angélánál.

FELHÍVÁS

Gyergyóújfalu Község Tanácsa a következõkre hívja fel a lakosság figyelmét Gyergyóújfalu Község Tanácsa

Tiszta víz, tiszta élet! A víz az emberi létezés egyik elengedhetetlen feltétele. Térségünk mindig is híres volt kristálytiszta patakjairól, hûs forrásairól.

Magunk és gyermekeink, állataink, környezetünk egészsége megõrzése érdekében kérjük a lakosokat, hogy a szennyvizet ne engedjék a patakmedrekbe! Az utóbbi idõben megnõtt a vagyon elleni bûncselekmények száma közsé-

gükben. Vagyoni és tárgyi értékeik biztonsága érdekében kérjük, alaposan nézzék meg kit, kiket engednek be udvarukra, lakásukba. Amennyiben senki nem tartózkodik otthon, az ajtókat, kapukat zárják be!

4/

ÖNKORMÁNYZAT


HATÁROZAT

A községi Önkormányzat határozataiból Gyergyóújfalu Község Tanácsa

Gyergyóújfalu község Önkormányzati Testülete 2009. február 13-i soros, 26-i rendkívüli ülésén elfogadott határozatai: 1-es számú Határozat: a volt községháza és a hozzá tartozó terület kataszteri dokumentációjnak elsajátítása 2-es számú Határozat: az Igényeltek utca kataszteri dokumentációjának elsajátítása 3-as számú Határozat: az 55/2008as Határozat módosítása, mely jóvá-

hagyta Gyergyóújfaluban a 2009-re szóló helyi illetékeket, adókat és különleges illetékeket

FELHÍVÁS

Mezõgazdasági Kifizetési Ügynökség Gazdák figyelmébe! Gyergyóújfalu Község Tanácsa

Március 4. és május 15. között történik a 2009-es évre a területalapú támogatási kérelmek benyújtása. A kérelmek kitöltése és az iratcsomó összeállítása a Polgármesteri Hivatal mezõgazdasági irodájában történik. A torlódások elkerülése érdekében minden gazdát elõzetesen értesítünk az idõpontról. Szükséges iratok: – személyazonossági igazolvány másolat – számlakivonat – területigazolás a mezõgazdasági irodából – a tavalyi iratcsomó (kérés, térképek).

4-es számú Határozat: a 14/2008as Határozat módosítása, mely jóváhagyta a község magántulajdonában levõ, 4,29 hektár kaszáló területének bérbeadását Cigányszállás dûlõben 5-ös számú Határozat: az üléselnök megválasztása a következõ 3 hónapra 6-os számú Határozat: a VaslábGyergyóújfalu Fejlesztési Egyesület Alapszabályzatának és Alapító Okiratának jóváhagyása 7-es számú Határozat: egyes, a község köz-illetve magánvagyonában levõ ingatlanok kataszteri dokumentációjának elsajátítása.

ÉRTESÍTÉS

Értesítés Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala

Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala, Gyergyóújfalu, 212 szám alatti székhellyel, értesíti az érintetteket, hogy a legeltetési szabályzat megújítása érdekében nyilvános meghallgatást szervez 2009. április 2-án 10 órai kezdettel a gyergyóújfalvi Polgármesteri Hivatal székhelyén. A meghallgatással kapcsolatos információk beszerezhetõk a Polgármesteri Hivatal székhelyén, munkanapokon 9 – 15 óra között. Az új szabályzat kidolgozása érdekében felkérünk minden gazdát, hogy észrevételeiket, az észrevételezõ azonosítási adatainak feltüntetésével a Polgármesteri Hivatal székhelyén közölhetik írásban 2009. március 31-ig. Telefon / Fax 0266-350004, 0266-350077


SULIVILÁG

/5

Projekt módszer alkalmazása a II. osztályban György Tünde tanítónõ, Tarisznyás Márton Általános Iskola, Tekerõpatak

2008 januárjában részt vettem egy felkészítõn Szovátán, ahol magyarországi tanárok ismertették a projekt módszert. Itt a felkészítõn rájöttem, hogy ezt a módszert (ha nem is teljes egészében), de már eddig is alkalmaztam a tanítás során. A felkészítõn világossá vált, hogy hogyan kell ezt a módszert elõkészíteni, alkalmazni és befejezni. A tanulóimmal most a télen elkészítettük hatodikként a Téli projektet (Ezt megelõzték a következõ projekt tevékenységek: „Háziállatok”, „Vadállatok”,

„Anyák napja” „Mesevilág’’ I. oszt.ban, „Halloween” II. osztályban.) A téli projektnek november végén fogtunk neki. Elsõ lépésként tervet készítettünk a tanulókkal. Minden tanuló belekapcsolódott. A tervkészítés során tudatosult a tanulókban, hogy minden információ fontos, ami a téllel kapcsolatos, és az a feladatuk, hogy a téli ünnepekkel kapcsolatosan gyûjtsenek verseket, dalokat. Igyekeztünk minden mûveltségi területet érinteni, így: Anyanyelvbõl- verseket gyûjtöttek, alkottak a téli ünnepkörrel kapcsolatosan, élménybeszámolókat írtak, történeteket fogalmaztak, pontos leírásokat gyûjtöttek a téli hónapok ünnepe-

irõl, szokásairól. Matematikából- az ünnepkörnek megfelelõ szöveges feladatokat oldottak, képeket színeztek a mûveletek elvégzése után kapott eredményeknek megfelelõ színek szerint, logikai, vicces feladványokat fejtettünk meg közösen. Román nyelvbõl- rövid kis versikéket másolgattak, amelyeket elolvastunk és értelmeztünk. Környezetismeretbõl- az állatok helyzetét vizsgálgattuk. Pontosabban azt, hogy télen milyen állatok vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben és melyikeknek tudnánk mi egy kis segítséget nyújtani. Folytatás a 6. oldalon »

6/

SULIVILÁG

» Folytatás az 5. oldalról

Így arra a következtetésre jutottunk, hogy az itt telelõ madaraknak készítünk madáretetõket, amelyeket élelemmel látunk el, az iskola környékén helyezzük el, és figyelemmel követjük, ha szükséges pótoljuk a bennük lévõ élelmet. Testnevelésbõl-január 9-én szánkóztunk a IV. osztállyal együtt. Ének- zenébõl-új téli dalokat tanul-


tunk a régiek mellé. Ritmusfejlesztõ hangszereket is használtunk éneklés közben. Vizuális nevelésbõl: talán ez a mûveltségi terület érvényesült a legjobban, hiszen a tanulók rajzokat, üdvözlõ lapokat, meghívókat, álarcokat készítettek az adott ünnepek témáinak megfelelõen, amelyeket összesítettünk, és létrehoztuk a produktumot. A produktum négy részbõl áll. Három kartonra felkerült a három

hónap munkájának eredménye, és végül egy album formájában összegyûjtöttük a többi munkát, amit a gyerekek készítettek.. A projekt módszer bezárásaként projektbemutatót tartottunk a szülõknek, akiket meghívtunk a gyerekek által készített meghívókkal, és egy kis mûsor keretében bemutatót tartottunk, ami nagyon jól sikerült.

Együtt kuruttyoltunk… Gál Katalin

Március 7-én került sor a népszerû általános mûveltségi vetélkedõre, a Kuruttyra. Ezt a versenyt kisiskolások számára szerveztük, és érdekessége, hogy négyfõs csapatok nevezhetnek be a versenyre, minden évfolyamról egy-egy tanulóval. Gyergyóújfalu már tíz éve minden versenyen képviselteti magát. Az idén a gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola volt a verseny házigazdája, és nyolc csapat nevezett be a medencébõl. Az Elekes Vencel Általános Iskola két csapattal jelent meg: Hóvirág (Sólyom Anna Borbála I. osztály, Gál Viola II. osztály, Deák Gabriella III. osztály, Egyed Anita IV. osztály) és Rhododendron (Bajkó Mónika I. osztály, Dénes Anita I. osztály, Elekes Krisztina III. osztály, Dénes Andrea IV. osztály). A gyerekek nagyon sokat tanultak, és helytálltak a versenyen, ahol a kreativitás, az idegen nyelvismeret, a matematika, zene, anyanyelv területén kellett megméretkezniük. Ugyan a házigazdák egyik csapata jutott tovább a megyei döntõre, gyerekeink mégis pozitív élményekkel és sok tapasztalattal térhettek haza. Köszönjük munkájukat és az õket felkészítõ pedagógusoknak fáradozását!


HITÉLET

/7

Jakab Antal emlékünnepségek Kilyénfalván Gál Katalin

Május 9-14-ig Kilyénfalva nagy szülöttére, Dr. Jakab Antal püspökre emlékezett. Az e héten zajló rendezvények mind lelkiekben, mind ismeretekben gazdagították a résztvevõket. Ekkor zajlott az egyházközségben a lelkigyakorlat Horváth István gyulafehérvári plébános vezetésével, valamint Ferencz Antal csomafalvi plébános segítségével. E lelkigyakorlatnak kettõs célja volt: a Húsvétra való lelki felkészülés és a falu nagy szülöttére emlékezés születésének 100. évfordulójának alkalmából. Május 12-én Jakab Antal emlékkonferenciára került sor a kilyénfalvi kultúrotthonban. Az elõadók (Kolumbán Csilla hitoktató, Rokaly József gimnáziumi tanár, Dr. Tempfli Imre lelkész, történész, Dr. Vencser László volt teológiai tanár, Msgr. Hajdu Gyula pápai prelátus, kanonok, Msgr. Csíki Dénes kanonok, Borsos Géza, a Borsos Miklós Mûvészetéért Alapítvány elnöke) mindannyian Dr. Jakab Antal püspök életének egyegy mozzanatát mutatták be, ezzel tisztelegve nagysága elõtt. Május 13-án ünnepi szentmise keretében a néhai püspök úrra emlékeztek a nagyszámban összegyûlt hívek meg a papság. Az ünnepet jelenlétével megtisztelte Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József segédpüspök. Dr. Jakubinyi György szentbeszédében felvázolta Jakab Antal életét és munkásságát. A szentmisét követõen került sor Dr. Jakab Antal mellszobrának leleplezésére és megszentelésére. Beszédet mondott Egyed József polgármester, Borsos Géza. Az ünnepet a gyergyóújfalvi Molnár Antal fúvószenekar fellépése tette színesebbé.

Az ünnepségsorozat folytatásaként megnyílt a Jakab Antal emlékkiállítás a kilyénfalvi kultúrotthonban, majd ezt követte Varga Gabriella Megalkuvás nélkül- Száz éve született Jakab Antal címû könyvének ünnepélyes bemutatója. Közremûködtek a kilyénfalvi és a tekerõpataki iskolák diákjai, valamint a Szentmiklós Kamaraegyüttes. Május 14-én egy kisbusznyi zarándok látogatott el Kilyénfalváról Gyulafehérvárra, a fõegyházmegyei hatóság által szervezett Jakab Antal emlékünnepségre, Szilágyi Lõrinc plébános vezetésével. Az egyházközség képviselete ünnepi szentmisén vett részt, meghallgatta Dr. Marton József törté-

nész Jakab Antalról tartott tartalmas elõadását, majd megkoszorúzta a nagy püspök sírját a gyulafehérvári székesegyház altemplomában. Útban hazafelé Dr. Péter Antal, kilyénfalvi születésû volt teológiai tanár sírját is meglátogatták a gyulafehérvári köztemetõben. Dr. Jakab Antal püspök emlékét a maga módján minden ünneplõ felelevenítette. Az egykori püspök szavai még ma is útravalóul szolgálhatnak mindannyiunknak: „Bizakodva és fiatalokhoz illõ reménykedéssel kell a jövõbe nézni. Minden jót megtenni, amihez az Isten erõt adott. Egymás kedvét pótolni kell jósággal mindennap”…

8/

HITÉLET


Urunk feltámadásának fõ ünnepe – Húsvét Fülöp Béla, gyergyóújfalvi plébános

Egyetemista lány fõiskolai tanulmányait kezdte, amikor édesanyjának ilyen kijelentést tett: „Anyu, itt minden a pénzrõl szól. Pénzt kérnek a tankönyvekért, a bentlakásért, a kajáért, sõt még a vizsgákért is”. A piacgazdaságban rendjén volna, de nekünk mást mondtak annak idején: „Minden ingyen van, sõt a közvagyon is a miénk, mi vagyunk a tulajdonosok.” Persze azóta nyilvánvalóvá vált, hogy tényleg minden pénzbe kerül, ezért mindent, minden szolgáltatást meg kell fizetni – így tisztességes. Sõt ma már azt is kijelentik még keresztények is: „Az életet a pénz határozza meg, hiszen pénzen mindent lehet venni: tudást, ételt, földet, erdõt…állatokat, de becsületet, érvényesülést, bársonyszéket is”. Sorolhatnám azokat a földi értékeket, hogy mit lehetett mostanig megvenni és miket adtak el az emberek. Amikor érezzük a fenséges húsvéti ételillatokat, jogosan tesszük fel a kérdést: „Mi nem kerül pénzbe?” Mert azt tudjuk, hogy édesanyánk áldozata és fáradtsága, asszonyaink hozzáértése és türelme nem kerül pénzbe, csak éppen nem figyelünk fel rá, annyira természetes, és még sok minden van, amire nem figyelünk eléggé, pedig meghatározzák életünket és ételeink finomságát is. Jó a húsvéti étel, mert édesanyánk szeretete van benne, érezzük illatát. (Tévéhírben láttam, hogy Brassóban a csecsemõk mellé az inkubátorba, hogy jól pihenjenek, plüssmackót tesznek, amelyet elõzõleg átitatnak az édesanya illatával. Hat óránként meg kell ismételniük az átitatást, mert az édesanya illata elszáll és a csecsemõ rögtön nyûgös lesz).

Remélhetõleg ez nem egy olyan illat csupán, ezt az illatot egy életen keresztül nem feledjük el… Ezt nem pénzzel vesszük. Jó a húsvéti sonka, a bárány íze, még a piros tojás íze is más azért, mert édesapánk gondoskodása áll mögötte: az állatait szeme és munkája is hizlalta, mert tudta, hogy az asztalra kerül, és szerettei esznek majd belõle (szintén tévéhír, hogy a moldvaiak azért jönnek haza szerte Európából, mert az itteni kalács íze sehol sincs meg. És a riporter tette hozzá, hogy ez Bákó megyében történik, ahol a lakosság nagy része római katolikus vallású.) Jó a családunk öröme az eledelek elfogyasztása alkalmával. Gyermekeink mosolya, szeretteink hálája … ez sem kerül pénzbe. Nem kerül pénzbe Egyházunk áldása sem, és ingyen van a köszönésünk, mosolyunk és egy jó szavunk is. Nem eladó semmi a feltámadt Üdvözítõnkbe vetett hitünkbõl, õseink hagyományaiból még akkor sem, ha Európa ezt másképpen látja. (Többször tapasztaljuk, hogy ezeket rögzítik felvevõkamerák, de az egyik esztendõben anyaországbeli kamerá-

sok mondták el a látottakat: „Ilyenek vannak Erdélyben?” Válaszoltam: az anyaországban is megvoltak, bizonyítják a régi liturgikus könyvek, nem becsültétek meg – ezért kimentek divatból, annak ellenére, hogy a hit nem divat kérdése”…) Nem eladóak hegyeink, gyönyörû erdeink, mezeink, belsõségeink, házaink az ördög ürülékéért, a pénzért – csupán azért, amelyet kedves asszonyaink még diktálnak emellé: nem eladó pénzért édesanyánk, édesapánk hazahívó, hazaváró szeretete és gondoskodása, gyermekeink, családunk mosolya és örvendezése, Egyházunk áldása és féltõ gondoskodása, mert mindezeket pénzben értékelni nem szabad. Dsida Jenõ, ez a szatmárnémeti, római katolikus vallású költõ meggondolkoztató húsvéti szavai gondolkoztassanak el minket is: „Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzõn, énekelve, portól, sártól piszkosan Menni mindig biztosan…S kopjék térdig bár a lábam, tudom, az ég kapujában utolérlek, Krisztusom!” Áldott ünnepet!


/9

CIVIL FÓRUM

Újra színpadon a tekerõpataki önkéntes tûzoltó alakulat színjátszó csoportja Fodor Annamária, Tekerõpatak

Már 1947-tõl hagyománya van a színjátszásnak a tekerõpataki Önkéntes Tûzoltó Alakulatnak. Fórika Mihály hajdani tûzoltóparancsnok szívesen mesél a régmúlt idõkrõl, a tûzoltók életérõl. Szép idõk voltak azok, amikor színdarabpróbákra jártak feleségével, majd késõbb õ volt a színdarabok rendezõje. Íme a történet zatot. A község támogatta az alakuladióhéjban: Az 1880-as években két tûzeset volt Tekerõpatakon, amikor Alszeg és Középtíz leégett, és csak Felszeg maradt meg. Ennek következtében 1903-ban jött létre a Tûzoltó Alakulat. Alapító tagok: Fórika András, Vadász József tanító, Bálint Ferenc, Bence Ágoston, Gál György. Vadász József tanító írta meg az alapszabály-

tot két pompával, melyeket tûzoltásra használtak. További vezetõk idõrendi sorrendben: Benedek Sándor, Bálint István, Fórika István, Bálint Lajos. 1991-tõl Fórika Mihály vette át a parancsnokságot, további vezetõk: Bálint Imre és Gál István alparancsnokok, Miklós Ferenc titkár. 1997 júniusától Gál István lett a parancsnok, Bálint Imre és Molnár László alpa-

rancsnokok, György Béla pénztáros, Miklós Károly titkár. 2003-ban megünnepelték az Alakulat fennállásának 100. évfordulóját. 2007-tõl részt vettek tûzoltó versenyeken a Gyergyómedence falvaiban képviselve a községet egy tíztagú csapattal. Ezen kívül minden õsszel kitakarították a patak medrét a forrástól a falu végéig. Tûzesetek alkalmával, kürtszóval, harangszóval vagy szirénával értesítették egymást. 2008 decemberétõl mûködik a jelenlegi vezetõség: Gál István parancsnok, Molnár László és Blénessi Levente alparancsnokok, Kovács Róbert pénztáros, Miklós Károly titkár. A jelenleg 34 tagú Tûzoltó Alakulat nemcsak a tûzesetekkel foglalkozott, hanem a község kulturális életéhez is hozzájárult. Minden évben megszervezték farsang végén a húshagyati bált, március 15-én tisztelegtek a Hõsök emléke előtt, valamint júniusban megszervezték a Szent János-i bált, melyre a tekerõpataki Harsona Fúvószenekar szolgáltatta a zenét. Folytatás a 10. oldalon »

10 /

CIVIL FÓRUM


» Folytatás a 9. oldalról

Íme a szereposztás: Bálint István idejében, 1947-tõl honosodott meg a színjátszás. Azóta a Húshagyati bálokra színdarabokat adtak elõ, mint például: Vitézek és hõsök, Tanítónõ, Buborékok (1957), Nem olyan egyszerû (1959), Ingyenélõk (1960), Botcsinálta doktor (1967), A betyár kendõje, Lelenc (1976), Cigány (1977), Énekesmadár (1979), Ingyenélõk, Sári bíró, A kíntornás család, Gyímesi vadvirágok, A betyár kendõje (1983), Kolduskisaszszony (1984), Ne játssz a csókkal (1985), A bor (1986), A csikós (1987), Hazatérés (1988), Parasztkisasszony (1992), A tolonc (1993), Az asszony verve jó (1995), Zsuzsi (1996), Érdekszerelem(1997), A vén bakancsos és fia, a huszár (1998), Kismadár (2002), Gyopár a Hargitán (2003), Gazdag szegények (2004), Leánykérés holnap (2005), A bor (2006). Idén „Az utolsó káli betyár”

Magyar Mihály libapásztor ………………………… Bálint Zoltán Müller Pál földesúr ………………………………….. Blénessi Levente Viola, a felesége ……………………………………... Fodor Annamária Kata, a leányuk ………………………………………. Gál Kinga Bögyös Zsófi, a cselédlány ………………………….. Molnár Hajnal Meiszter Béla gróf úrfi ………………………………. Fodor Emil Gajdár Kálmán inspektor ……………………………. Molnár Levente Józsi, az inas …………………………………………. Vas Attila Leveles Lukács csendõr fõhadnagy ………………… Kovács Róbert Jani-1 csendõr ………………………………………. Birton Árpád Jani-2 csendõr ………………………………………. Fórika Csaba Róza cigányasszony …………………………………… Gál Judit Sobri Jóska betyár …………………………………..... Kovács Ottó Milfait Ferenc betyár ………………………………… Mihók József Súgó ……………………………………………………. Miklós Károly

címû két felvonásos népszínmûvet mutatták be: február 19-én és 21-én Tekerõpatakon, március 5-én Kilyénfalván, március 8-án Újfaluban. Mindenik Kultúrházban meleg és lelkes közönség várta a szereplõket. A rendezésben Fórika Mihály volt parancsnok segített.

A szereplõk nevében is köszönjük a sok tapsot! Legyetek mindig készenlétben az esetleges tûzesetekkor, és a kályha tüze mellett gondoljatok e nemes feladatra, de a tenni akarás tüzét ne oltsátok ki soha!

Az újfalvi fúvószenekar története 3. rész Molnár Sándor

„Az emberi szív mélyére világosságot deríteni, ez a zene hivatása” (Schumann) A zenekar 1912 januárjában 20 tagot számlál. Kialakultak a rendszeres próbák. Azok a zenekari tagok, akik a belépési díjat nem fizették ki teljes egészében, januártól 7%-os kamatot fizettek a hátralevõ összegre. Továbbra is nagyon sok meghívásuk volt: bálokra, lakodalmakba, táncokba, térzenékre, temetésekre stb. A zenekar úgy döntött, hogy ha teljes létszámba részt kell venniük a különbözõ meghívásokon, akkor az összeg megegyezés alapján nagyobb, ha csak a zenekar felét (10 zenészt) hívnak, akkor a megegyezett összeg felét kérik. Példá-

ul a lakodalmi muzsikálás alkalmával 20 tag 40 koronáért zenélt, 10 tag 20 koronáért. Minden fellépés alkalmával a kapott összeg a zenekar pénztárába került letétbe. Az 1912-es évben nagyon sok meghívásuk volt, ezekbõl említenék meg néhányat: – 1912. január 28-án – temetés Csomafalván: 26 korona – 1912. február 4-én – báli zene a vészfõi gyárnál: 30 korona – 1912. február 5-én – lakodalmi zene Molnár Jánosnál – 1912. február 18-án – báli zene Csomafalván: 65 korona, 18 fillér – 1912. február 26-án – temetés Újfaluban: 20 korona – 1912. augusztus 18-án – térzene az újfalvi fürdõnél: 22 korona, 40 fillér – 1912. március 18-án – térzene Gyergyószentmiklóson: 37 korona

– 1912. június 30-án – térzene Gyergyószentmiklóson: 30 korona – 1912. július 7-én – bál Gyergyószentmiklóson: 100 korona – 1912. október 12-én – bál Gyergyószentmiklóson: 83 korona, 48 fillér – 1913. január 11-én – bál Kilyénfalván: 60 korona – 1913. január 12-én – temetés Újfaluban: 16 korona – 1913. február 2-án – tánczene Újfaluban: 34 korona, 4 fillér – 1913. február 3-án – bál Csomafalván: 71 korona, 4 fillér – 1913. február 4-én – tánczene Újfaluban: 34 korona, 4 fillér A tagok által befizetett tagsági díjból és a zenélések alkalmával kapott összegekbõl az 1911. február 7-én felvett kölcsönt a zenekar igazgatósága 1913 február 7-én teljes egészében kifizette. Folytatjuk


CIVIL FÓRUM

/ 11

A kilyénfalvi önkéntes tûzoltó testület rövid története Kolumbán Imre

Valószínûleg még elevenen élt tisztelt elõdeink emlékezetében1907 december 2-án, amikor a testület alapszabályzata elfogadtatott, az 1863. július 4-i tûzvész. Ez alkalommal a szászrégeni szász gazdák, hogy megtorolják az 1848-as kilyénfalvi honvédeknek a szabadságharcban való részvételüket, egy falunkból elszármazott fehércselédet felbujtottak a falu felszegi részének felgyújtására. A templom is a tûzvész áldozata lett, tornya leégett, harangjai lehullottak, és egy kivételével mind megrepedtek. 1839-ben a „NEMZETI TÁRSALKODÓ” hasábjain a „VÁNDOR” által jegyzett tudósítás azt írja a faluról: „vízszegény hely, és tûzvész esetén bajba kerülhet a falu egész népe.” Egy 1830-as feljegyzés szerint a falu lakóházai és gazdasági épületei zsuppal fedettek voltak. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint is a 203 lakóházból csak 3 volt kõbõl vagy téglából építve, a többi fából. 33 volt cseréppel födve, a többi pedig deszkával vagy zsindellyel. A tûzesetek megelõzése, kiterjedése és oltása érdekében a falu elöljárósága kötelezõvé tette minden gazdaság számára nagyobb víztároló faedény, tûzharog valamit tûzoltó penete beszerzését. A XX. század fordulóján a polgári és egyházközség vezetõsége megérettnek vélte az alkalmat és az idõt, betartva a törvényes rendelkezéseket, hogy életre hívja az egyesületi alapon szervezett testületet, melynek neve KILYÉNFALVI ÖNKÉNTES TÜZOLTÓ TESTÜLET, székhelye Kilyénfalva, alapítási ideje1907,

december 2. Az alapító tagok iránti tisztelet kötelez, hogy röviden idézzek az alapszabályzatból: „5.§. A testület célja a község területén, esetleg szomszéd községekben a tüzesetek megelõzése, azok oltása és egyéb vészesetekben segélynyújtás, községünk területén kívül azonban a mûködõ tagoknak az 1/3-ad részével.” „6.§. A testület tagjai: tiszteletbeli, alapító, pártoló és mûködõ tagok.” „13.§. Mûködõ tag lehet minden feddhetetlen jellemû férfi, aki ép és egészséges testalkatú.” „14.§. FOGADALOM: Én N.N., ezennel fogadom, hogy a testületnek rendes és pontos mûködõ tagja leszek, s becsület szavammal és kézadásommal kötelezem magamat a testület alap és szolgálati, nem különben határozatainak pontos megtartására” A jelen Alapszabályzat a Magyar Királyi Belügyminisztérium 1875. évi 1508-as számú szabályrendeletének szellemében fogantatott. Az alapszabályzatot aláírják ifj. Bicsak József közgyûlési jegyzõ és Balázs Ferenc közgyûlési elnök. A testület elnökei az alakulástól napjainkig idõrendi sorrendben a következõk: Balázs Ferencz, Mihály Lajos plebános, Péter Árpád igazgatótanító, Czirják István õrmester, Bálint Péter. Az újraalakulás után Kolumbán Imrét választották a testület elnökévé. A testület fõparancsnokai az alakulástól napjainkig idõrendi sorrendben a következõk voltak: Balázs Ferencz, Szász József, Czirják István õrmester, György Antal, György Péter, Borka Imre erdész, Ferenczi Venczel, Gál Venczel, Péter Árpád,

Gál András, György András, Borka Béla. Alparancsnokok: Czirják István õrmester, Salamon László, Bálint Péter, Borka Imre erdész, György B. János, Gál Mihály, Péter József, Czirják István, Péter Árpád, Gál András, Borka Béla, Kolumbán Imre. Elõdeink példáját követve sikerült újraalakítanunk és jogilag bejegyeztetnünk testületünket, melynek 8 alapító, 14 pártoló és mûködõ tagja van. Az egyesületet a 22 tagú közgyûlés vezeti, az igazgatótanács segítségével. Testületünk tagjai: Kolumbán Imre elnök, Borka Béla alelnök fõparancsnok, Kolozsi Géza jegyzõ, György Andor, ifj. Borka Béla, Varga Zoltán, Daradics Antal, Salamon Árpád cenzor. Alapító tagok: György Károly, Gyögy Gábor, György Géza, Borka Jenõ, Gál Jenõ, Gál Ernõ, Jakab Béla, Jakab Tibor, Tatár Árpád, Kolozsi Pál, Péter József, György Kovács Attila, György Bálint és György Kovács András. Az egyik legfélelmetesebb elemi erõtõl, a tûztõl való rettegés keltette életre Flóriánnak, az Isten tûzoltójának az alakját. A tûzoltók számára Flórián a tûzoltó munka lényegét testesíti meg, az állhatatosságot, becsületet, embertársaink megsegítését. Flórián napját, május 4-ét, a kilyénfalvi tûzoltók személye iránti fõhajtással tisztelik, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás. Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a kilyénfalvi Közbirtokosságnak, amely 1000 lejes adományával segíti tevékenységünket.

12 /

MÚLTIDÉZÕ


Hass, alkoss, gyarapíts! Ifj. Sóyom István

Részt kell-e venni aktívan az állampolgárnak a politika alakításában, a közügyek intézésében? Egyáltalán van-e lehetõsége befolyásolni a döntéshozókat vagy csak négyévente, a választások alkalmával fejtheti ki véleményét? A közérdek és magánérdek egymással kibékíthetetlen ellentétben van, vagy fellelhetõ az arany középút? Minderrõl markánsan kifejti véleményét a Csíki Lapok újságírója, kiosztva rendesen a gyarló társadalmat. Tette mindezt a lap elsõ számában, 1889 januárjának második napján, mintegy elszámoltatva a közösséget. Véleménye máig releváns, aktív állampolgári részvételre buzdít, mai kifejezéssel élve a civil társadalom megerõsödését szorgalmazza. „A kereskedõ, az iparos, a gazda, a tisztviselõ, a magán-hivatalnok, az ügyvéd stb., szóval minden tagja a társadalomnak leszámol múlt évi mûködésérõl; egyik feljebbvalójának, másik saját magának ad számot, ha eljárt-e hûségesen a reá bízott ügyekben, vajjon teljesítette-e feladatát?” Az ismeretlen szerzõ az egyéni elszámolás, számadás mellett az össztársadalmi számvetést is hangsúlyozza, ugyanis „Társadalmunk fõkönyvében a tartozik rovatban két nagy tétel van terhére beírva t.i. a közszellem, a köz érdekébeni munkálkodás és a munka szeretete. Ha már most megszámoltatjuk a társadalmat magát, az elsõ kérdés csak az lehet, le lett-e róva e két nagy kötelesség; van-e közszellem a mi társadalmunkban, s tett-e, tesz-e, munkálkodik-e a társadalom a köz érdekében? A tények határozott nemmel felelnek – áll az újévi köszöntõben” A megállapítások akár egy mai újság hasábjain is megállnák a helyüket: a gyûlések néptelenek, csekély

vagy zéróval egyenlõ az érdeklõdés az általános politikai, társadalmi, „bármely a közületet közvetve vagy közvetlenül érintõ nagy kérdések iránt.” A társadalom tagjai akárcsak ma, akkor is az államtól várták mindennemû gondjaiknak megoldását: „Minek is gondoljunk, hiszen a mi gondos dajkánk, az ezer karú, millió szemû állam oly éberen õrködik érdekeink felett, és érdekeinkben meg tesz mindent, ha csak teheti, s ha nem teheti meg, ha nincs módjában megtenni, miként teheti meg a gyenge, a szûk térre szorított társadalom?” Megyei, egyleti tanácskozásokon ugyan néhány bámészkodó megjelenik, de közel sem azért, hogy hozzászólásával befolyásolják a vitát. „Nem, korántsem, hanem azért, hogy megbámuljuk, hogy tudomásul vegyük a referens munkáját, jó vagy rossz eszméit az általunk megválasztott hivatalnoknak, a kinek kötelessége, – ha a tõlünk jött megbizatást elfogadta – egyedüli kötelessége, teendõje gondoskodni a köz érdekében és a nagy közület helyett. A hivatalnok színész, mi publikum, közönség vagyunk, kinek nem szabad a játékba bele szólani még akkor sem, ha a mór Desdemonát megfojtja is. Újság inger, a mindent tudnivágyás és nem a közszellem visz a közügyek intézési termébe.” Következésképp, amikor a hivatalnok helytelenül vagy hanyag módon cselekszik –hogyan is cselekedhetne másképp, mikor õ is a közszellem nélküli tétlen vérbõl és húsból van- ki fogja korrigálni, kijavítani az általa elkövetett hibákat – teszi fel a kérdést a szerzõ. „A bürokrácia csak váz, csak forma ma az élet, a lényeg a társadalomban van, mely ha kényelemszeretetbõl tétlenségnek engedi át magát, az egyének önzõ érdekharczában megsemmisül maga

a fejlõdésre hivatott társadalom, a közjólét, s ezzel az ezerek jóléte is.” A kulturális, gazdasági, társadalmi egyletek szintén a közszellem hiánya miatt pangnak, sokszor szüneteltetni kénytelenek tevékenységüket. Csak ezután jön a feketeleves: „Dicsekszünk politikai hatalmunkkal, önkormányzatunkkal, képviselõ és tisztviselõi választási jogunkkal, a melyeket a társadalom igen élénk részvéttel szokott gyakorolni. Igaz, élénk részvéttel, de mi e részvétnek valódi rugója? A közszellem talán, vagy a közügyek vitelébeni részvételnek érzete? Korántsem. Az önzõ egyéni érdek, a mi egyik aktusnál támaszt, védõt keres és remél. Nem a választásban, nem a gyülésekeni szavazásban rejlik a társadalom politikai hatalma, ereje, hanem a választottak ellenõrzésében, tanácsadásban, a helyes irány kijelölésében, szóval a társadalomnak mentális munkájában. Ez pedig hiányzik. Társadalmunk irtózik a köz érdekébeni munkától. Érezhetõ ez minden téren, érezhetõ mindenki által, úgy annyira, hogy ma minden a közületet érdeklõ nagyobb dolgot csak úgy vihetni keresztül a társadalmi elemek részvétele mellett, ha a millió egyéni érdeket állítjuk czégérül fel, s millió egyest mint részt, nyereséget váró és remélõ individuumokat hivjuk ténykedésre, és nem az egyest, mint a társadalom tagját.” Pontos és találó társadalomjellemzés, a helyzet napjaink társadalmában csak alig valamivel jobb. Ennek folyományaként természetes, hogy a társadalomban nincs munkaszeretet és ügybuzgalom. „A mérleg veszteséggel záródik tehát. Nagyobb, élénkebb közszellemet kell bevillanyozni a társadalomba, s az üzlet –melynek hitele megingatva van, de bukni nem bukott- virágzani fog.”


MÚLTIDÉZÕ

/ 13

A székelyek rövid története (IV.) Elekes Dániel László

A „népek tavaszának” ismert 1848-as forradalom hosszas felkészítés után egy igazi fordulópontot jelentett sok európai nép történetében, és annak ellenére, hogy többnyire leverték mindenütt Európában, következményei pozitívak voltak hosszú távon. Az olykor háttérbe szoruló társadalmi célok mellet fontos szerepet játszottak a nemzeti jellegû kérések. A székelyek sem tettek kivételt. Mint tudjuk, a székelyek helyzete nyomasztó volt. Szentiváni Mihályt idézve, aki 1839-ben ismertette az életszínvonalukat, a székelyek „kevese bír mesterséget, kereskedést nem folytat, hivatala nincs, zsoldot nem kap; mégis tisztességes házat tart, magát és nagyocska háznépét élelemmel, ruházattal látja el, saját költségén katonáskodik, a polgári és katonai rend terheit hordja.” Így tehát nem kell csodálkozni azon, hogy a székelyek támogatták a liberális magyar pártokat, amelyek a jobbágyság felszámolásáért és az egyforma adózásért lobbiztak. De amikor az osztrák és az orosz csapatok betörtek Erdélybe, már a szabadságért és a nemzetük fenn maradásáért harcoltak. A székelyek szintén támogatták Erdély Magyarországgal való egyesülését, de amikor a Habsburg hadsereg Puchner tábornok vezetésével megpróbálta elfoglalni Erdélyt, egyetlen komoly ellenállást a székelyek tanúsítottak. Így is hamarosan verességet szenvedtek, Marosszéket elfoglalták, Udvarhelyszék megadta magát, Csíkszék pedig semlegesnek vallotta magát. Az ellenállást csak Háromszék szervezte meg. Novemberben Gábor Áron, egy volt tüzértiszt, meggyõzte a háromszékieket, hogy a megadás helyett inkább ágyukat öntsenek és

ellenálljanak. Felhasználva több mint 313 székely harangot, 70 ágyút öntött és megszervezte a székely tüzérséget. Puchner tábornok hadseregének több mint fele el volt foglalva a háromszéki székely csapatok ellenállásával, így nem tudta ostrom alá venni Várad erõdjét és hátba támadni a magyarországi hadsereget. A szászrégeni csata után és fõleg miután segítettek Bem tábornoknak visszafoglalni Erdélyt, a székelyek megkapták azt a jogot, hogy külön kormányzás alá helyezzék Székelyföldet. 1849. április 26-án a bécsi udvar az orosz cár segítségét kérte. Annak ellenére, hogy az elsõ orosz támadásokat a székelyek visszaverték, végül a túlerõ gyõzött. Augusztusban a falvak elnéptelenedtek, a székelyek a hegyekbe menekültek. Augusztus 7-

én az osztrák hadsereg kiáltványában parancsba adják a székelyeknek hogy, „miden ottani lakos azonnal haza térjen és lásson gazdasága folytatása után”. A megszállás után a települések kénytelenek voltak engedelmeskedni az osztrákoknak. Egyébként a szabadságharc véget ért a világosi fegyverletételel, augusztus 13-án. Említenünk sem kell, hogy megtorlások és büntetések sokasága következett. A szászok kivételével, a románokat, a magyarokat és a székelyeket súlyos adókkal terhelték, kárpótlás fizetésére kényszerítették, és számos településen vezéreket és papokat büntettek meg akár börtönnel is. Folytatjuk

14 /

MÚLTIDÉZÕ


Kuláksors – felvezetõ Szabó Veronika történetéhez Ifj. Sólyom István

Nem akad család széles e hazában, amelynek ne volna személyes emléke, története az éppen húsz évvel ezelõtt magunk mögött hagyott kommunista érából. Az idõsebb és a középgenerációhoz tartozó családtagok saját bõrükön tapasztalták a „mindenki képességei szerint, és mindenkinek szükségletei szerint” alapelv gyakorlatban történõ megvalósítását. A közel félévszázados kõkemény diktatúra örök, kitörölhetetlen nyomokat hagyott az emberek egyéni és kollektív emlékezetében. A rendszer, amely a társadalom és az egyén gyökeres átalakítását tûzte ki célul maga elé, végül is saját magától, önnön elerõtlenedése folytán bukott meg. Az 1989-es rendszerváltások más, nagy horderejû politikai változásokkal szemben, úgy döntötték meg az éppen regnáló berendezkedést, hogy semmi nem maradt belõle, amit az utókor hasznosítani tudott volna. Ahogy François Furet, a múlt század jelentõs francia történésze írja: „Semmi más nem maradt fenn az Októberben született rendszerekbõl, mint az, aminek a tagadásai voltak.” Romániában a kommunista hatalomátvételt követõen rögvest nekiálltak az elvtársak az államosításnak, nemzetközi szóhasználattal élve a nacionalizálásnak vagy a kollektivizálásnak. Ekkor kezdõdött a dicsõ szocializmus építésének diadalmas korszaka. A munka, a világbéke, a haladás magasztos eszméitõl átitatva százezreket börtönöztek be, több ezer embert végeztek ki, milliók éheztek, miközben az ország fáradhatatlan vezetõi a világ proletárjainak egyesítésén munkálkodtak. A romániai kollektivizálást hivatalosan 1949. március 3-5-i plenáris ülésen hirdette meg Gheorghe Gheorg-

hiu-Dej, a Román Munkáspárt fõtitkára. Az 1949. március 3-5-e és az 1950. június 15-e közötti elsõ idõszakban a Mezõgazdasági Bizottság (MB) vezetõje, Ana Pauker – vagy ahogy Székelyföldön ismerik, Póker Anna – irányította az államosítást. A kezdeti szakaszban aránylag erõszakmentesen szervezték a termelõszövetkezeteket, avatásra csak ott került sor, ahol teljesítették az elõírt gazdasági kritériumokat. A kevés megalakult kollektív gazdaság miatt egyre több kritika érte Ana Paukert, aki betegsége miatt külföldre távozott. Õt az MB élén a tömeges kollektivizálás híve, Mogyorós Sándor (Alexandru Moghioros) váltotta, aki 1950. június 15. és október 11. között országos tervszámokat tûzött ki, amelyek határidõre való elérése csak erõszakkal volt lehetséges. Ekkor vette kezdetét az erõszakos kollektivizálás, a tervszámok elérése érdekében nem válogattak az eszközökben. A folyamatba a Rendõrség és a Securitate és bekapcsolódott. A hatósági visszaélések miatt az országban megmozdulásokra került sor, nyár végére pedig le kellett állítani az erõszakos kollektivizálást. Az országba visszatérõ Ana Pauker újból átvette az MB irányítását. Pauker az õsz folyamán engedélyezte azok kilépését a kollektívbõl, akik nem akartak tagok maradni, leállította azon tagok elleni pereket, akik nem szolgáltatták be állataikat vagy mezõgazdasági felszereléseiket a közösbe. Ezen intézkedések nyomán a romániai államosítási folyamatok annyira lelassultak, hogy 1952 elejére az összes kelet-európai kommunista állam közül Románia sereghajtó volt a kollektív tulajdonban lévõ föld mennyisége tekintetében. A kollektivizálás lelassulását Dej ügyesen a maga javára fordította, és a pártharcok során eltá-

volította Ana Paukert a kommunista pártból. Az államosítás elsõ szakasza 1953-ban ért véget. A második korszak 1953-tól 1957-ig tartott, amely során felgyorsították a folyamatot. A kollektivizálás hatékonyabb módszereinek kikísérletezésére Galac tartományban került sor. Az államosítás hivatalosan 1962-ben fejezõdött be. A kollektivizálás elõre meghatározott forgatókönyv szerint zajlott. A folyamat irányítói aktivistákat küldtek a helyszínre, akiknek feladata a szervezõmunka és a puhatolózás volt. Sokat jelentett, ha a falu nagygazdáit (kulákok) sikerült meggyõzniük arról, hogy a kollektívbe való önként belépésük a munkásosztály érdekeit szolgálja. Amennyiben a szóbeli meggyõzés nem vezetett eredményre, erõszakos módszereket alkalmaztak. A repertoár az elbocsátással való fenyegetéstõl, a zaklatáson, a fogva tartáson, a kilakoltatáson keresztül a kényszermunkán, a fizikai bántalmazáson és a kivégzésen át, széles skálán mozgott. A körülöttünk élõ emberek jelentõs része a múlt rendszerben szocializálódott, sokan vannak, akik életük jelentõs részét az átkosban töltötték el. Õk mind szenvedõ alanyai voltak a kommunizmusnak nevezett, világszerte százmillió halálos áldozatot követelõ groteszk, visszataszító kísérletnek. Mint minden településen, nálunk is akadtak olyanok, akik ellenálltak a kollektivizálásnak, és nem voltak hajlandók beszolgáltatni állataikat, különféle javaikat a közösbe. Õk hosszú börtönévekkel, kínvallatásokkal, temérdek szenvedéssel és megbélyegzéssel fizettek szavaikért, tetteikért, a magántulajdonuk védelmében tett jogos fellépésükért.Községünkben 18 férfit és nõt tartóztattak le, amiért az államosítás ellen mertek tiltakozni.


Az úgynevezett tekerõpataki csoport nyolc tagját 1959. szeptember 23. és november 13. között tartóztatták le. A Maros Autonóm Tartomány (MAT) katonai ügyészsége lázítás vádjával állította õket bíróság elé. A kolozsvári Katonai Bíróság Bíró Vencelt 9 évre, Fórika Istvánt, Horváth Juliannát és Murcsek Andrást 4-4 évre, Bencze Ágostont 3 évre, a 65 éves Tatár Annát 6 hónapra ítélte. A bíróság elõtt még perben állt György Borbála és Mocanu (Horváth) Matild, ítéletük nem ismeretes. Újfaluban az erõszakos kollektivizálás 1959 augusztusában vette kezdetét. A szeptember elejére összehívott közgyûléseken sokan kardoskodtak ellene, ebbõl következõen a második gyûlést követõ néhány nappal, szeptember 26-án megkezdõdtek a letartóztatások. Október 24-ig tíz gazdát és asszonyt állított bíróság elé a MAT Katonai Ügyészsége. Szabó József 10 évet, Bányász Sándor 9 évet, Albert

Péter 8 évet, Bajkó Péter 7 évet, Ferenczi Ferenc 4 évet, Nagy Tekla 3 év 6 hónapot, Szabó Veronika 3 évet, Huszár Veronika pedig 1 év 6 hónapot kapott. A bíróság elõtt állt még Albert József és Páll Veronika, ítéletüket szintén nem ismerjük. Az újfalvi csoport egyik tagja Szabó Veronika, jelenleg nyugdíjas éveit tölti. Kilencven éves kora ellenére jó egészségnek örvend, és szívesen beszélt a Barázdának a fél évszázaddal ezelõtti megpróbáltatásairól. Személyében egy jó humorú, életerõvel megáldott, az életben mindig a szép és jó dolgokat keresõ és azokban kapaszkodó embert ismerhettem meg. Szabó Veronikát 1959. szeptember 23-án tartóztatták le. A MAT Katonai Ügyészsége a BTK. 209. paragrafusa 2. pontjának a) betûje alapján, a gyergyóújfalvi kollektivizálás-ellenes megmozdulás ügyében összeállított 214/1959. sz. dossziéval helyezte vád alá. Gyergyószentmiklóson 3 év 6 hónap bör-

MÚLTIDÉZÕ

/ 15

tönre ítélték, a kolozsvári Katonai Bíróság a büntetést 3 évre mérsékelte, Marosvásárhelyrõl szabadult 1960. április 26-án. Lapunk következõ számában Szabó Veronika visszaemlékezéseit olvashatják. Történetének széles körben való megismertetése részben gyógyírt, némi elégtételt jelenthet az átélt borzalmakra. Az interjú elkészítésében nyújtott segítségért köszönet illeti Fülöp Béla plébános urat. Felhasznált irodalom: Dávid Gyula (szerk.): 1956 Erdélyben, Politikai elítéltek életrajzi adattára 19561965, Erdélyi Múzeum- Egyesület, Kolozsvár, 2006 László Márton: Kollektivizálás a Székelyföldön 1950-1951, A hatalom és az alávetettek, http://www.foruminst.sk/ publ/disputa/7/ disputa7_laszlomarton.pdf

Elsõ világháborús újfalviak 3. ifj. Sólyom László

Bányász Sándor tizedes, középbirtokos, községi írnok Gyergyóújfaluban született 1891-ben. 1915. május 15-én vonult be a 82. gyalogezredhez. 1915. június 23-án az orosz frontra vonult. Lublin, Kowel és Luck mellett harcolt. 1919. szeptember 16-án szerelt le. A román megszállás alatt a Magyar Párt intézõbizottságának tagja volt. unokatestvérei, Bányász Imre és Antal a világháborúban hõsi halált haltak.

Bányász Lajos gyalogos, kisbirtokos, méhész Gyergyóújfaluban született, 1894ben. 1914 októberében vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 1915. május 15-tõl az orosz és a román had-

színtereken küzdött. Lublin, Rownó, Sósmezõ mellett és az Ojtozi-szorosban harcolt. 1916. október 25-án súlyosan megsebesült, 1917 augusztusában ötven százalékos hadirokkantként szerelt le. Kitüntetései: kis ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem és Károly csapatkereszt. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt.

Antal József szakaszvezetõ, gazdálkodó Tekerõpatakon született 1886-ban. Tényleges katonai szolgálatra 1907ben vonult be a méneskarhoz, ahol három évig szolgált. 1914-ben a mozgósításkor újra bevonult a 12. vonatosztályhoz. Október elsejétõl az orosz hadszíntéren küzdött. A fronton szívgyengülést és tüdõtágulást kapott. 1918 októberében 75 százalékos hadirokkantként szerelt le. Kitüntetései:

kis ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem és Károly csapatkereszt, valamint Ferenc József jubileumi emlékérem. Testvére, Ferenc orosz hadifogságban halt hõsi halált.

Czirják István tûzmester, kisbirtokos Kilyénfalván született 1899-ben. Tényleges katonai szolgálatra 1910ben vonult be a 12. hegyi tüzérezredhez, ahol három évig szolgált. 1914. július 27-én újra bevonult. 28-tól a szerb, orosz, román és az olasz hadszíntereken küzdött. Belgrád, Körösmezõ, Cermowic, Trieszt és a Gardató mellett harcolt. Az összeomláskor szerelt le. Kitüntetései: kis ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem és Károly csapatkereszt, valamint az 1912/13. évi emlékérem. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt.

16 /

MEZÕGAZDASÁG


Röviden a tõgygyulladásról dr. Horváth Nina, állatorvos

A tõgygyulladás minden állatfajban kialakul, viszont élelmiszerbiztonsági szempontból a szarvasmarha, juh és kecske tõgygyulladása a legfontosabb – legveszélyesebb a termelõ, felvásárló, feldolgozó és fogyasztó számára. A fejlett szarvasmarhatartással rendelkezõ országokban elvégzett felmérések alapján a tejelõ szarvasmarha ágazatban a betegségek közül, állomány szinten, a tõgygyulladások okozzák a legnagyobb gazdasági veszteséget, amelynek jelentõs részét a tejhozam csökkenésébõl eredõ kár teszi. Környezetünkben sok, szabad szemmel nem látható élõlény él, szaporodik, melyek mindenhol megtalálhatók, levegõben, vízben, talajban, az állatok testfelületén és szervezetében, élelemben, takarmányban stb. Ezek közül egyesek közvetlen jótékony hatással vannak az állat szervezetére, például azok, melyek az emésztõcsatornában élnek és szaporodnak, részt vesznek az emésztési folyamatban. Mások közvetett módon hatnak az állatvilágra, a környezet szerves anyagainak lebontását végzik, munkájuk nyomán a növényvilág számára nélkülözhetetlen tápanyagok jönnek létre és ezek a növények aztán táplálékul szolgálnak a növényevõ állatoknak. Egy külön csoportot képeznek azok, amelyek károsak, vagy bizonyos körülmények között károsak lehetnek az állatok számára, és a szervezetükben betegséget idézhetnek elõ. Bizonyos baktériumokkal az állat egyensúlyi helyzetet alakít ki, amíg a számuk nem halad meg egy kritikus szintet, az állat védekezõ mechanizmusa gátolja, hogy azok károsan befolyásolják az egészségügyi állapotát.

A védekezõ mechanizmus legyengülésének legfõbb tényezõi az állat takarmányozásában és tartási körülményeiben keresendõek, ha megváltoznak a tartási körülmények – hiányos, megbomlott egyensúlyú takarmányozási helyzet áll be (mennyiségileg, minõségileg nem megfelelõ takarmányozás, a nyomelemek és vitaminok hiánya stb), hideg és magas páratartalmú levegõjû, huzatos az istálló, mérgezõ gázok magas szintje – rosszul szellõztetett istállók esetében. Az egészséges tõgyben létezik sza-

profita mikroflóra, mely a külsõ környezetbõl, vagy a véráramlattal kerül be. Amennyiben a termelt tej, idõben és egészében ürül ki – fejéssel vagy szoptatással, a kórokozók nem tudnak szaporodni és betegséget okozni. A tejben létezik egy természetes védekezés is, mely gátolja a baktériumok szaporodását. Leggyakrabban több baktérium vesz részt a fertõzésben, és a fertõzés rendszerint külsõ eredetû (a tejkanálison át), ritkábban belsõ eredetû (véráramlattal). A gyulladások kialakulá-


MEZÕGAZDASÁG

/ 17

sában fontos szerepet töltenek be a kõvetkezõ állattól függõ tényezõk: laktációs stádium és termelés, állatok fogékonysága, tej visszatartása, a tejelõ teheneknél az étrend fehérje túltengése, állatok életkora, bármilyen természetû trauma, ellés utáni méhgyulladások. Az öröklõdõ hajlamosság és a környezettõl függõ tényezõk: nedvesség, hideg, alom hiány, a nem megfelelõ tõgy higiénia, a helytelen fejés. Ismerve, hogy higiénikus, élelembiztonsági szempontból megfelelõ tejet csak tökéletesen egészséges állattól nyerhetünk, nagy hangsúlyt kell fektetni az állatok környezetének tisztaságára.

Hogyan alakul ki a tõgygyulladás? A tõgygyulladások kialakulása egy összetett folyamat, amikor a baktériumok túlszaporodnak a visszatartott tejben, amely erjedni kezd. A termelt savak és a baktériumok által termelt toxinok a hámsejtekre irritáló hatást gyakorolnak, a termelt tej minõsége romlik, nõ a sejtek száma a tejben, a gyulladás folyamat helyileg marad vagy átterjed a többi részre is, ezután teljes klinikai kórtünetek nyilvánulnak meg. A gyulladás lefolyása alatt, tünetileg, a savóstól a gennyesig bármelyikkel lehet találkozni. A savós tõgygyulladásban, leggyakrabban az elsõ stádium – heveny tõgygyulladás – a tõgy duzzadt, meleg, tapintásra fájdalmas, fejéskor tej helyett savó, aludttejes tej van. Az állat általános állapota lehet normális, vagy magas láz, étvágytalanság jelentkezhet. A betegség lefolyása 7 – 10 nap, ezután meggyógyul/gennyessé/ krónikussá válik. A gennyes tõgygyulladásban – leggyakoribb, legveszélyesebb forma – a gyulladás rendszerint külsõ eredetû – klinikailag a tõgyszék és a helyi nyirokmirigyek duzzadtak, az állat általános állapota romlik, tej helyett genynyes váladék van, melyet nagyon nehéz kifejni a helyi fájdalom miatt. A betegség lefolyása 2 – 3 hét is lehet, kezelés nélkül krónikussá válik és a

tõgyszék elhalásával végzõdik. A legveszélyesebb – gangrénás tõgygyulladásban – a fertõzés rendszerint bõrön át történik (vágás, szúrás, döfés) a helyi és általános tünetek olyanok, mint a heveny tõgygyulladásban. A fertõzött rész nagyon duzzadt, kék – lilás színû, a tõgy deformált. Tej helyett vörös – barnás váladék van, mely szagos és gázbuborékokat tartalmaz. Tapintásra a beteg rész hideg és sercegõ hang hallatszik. Az állat általános állapota romlik. A betegség lefolyása heveny, amennyiben nem történik meg az azonnali beavatkozás, az állat elhullásának lehetõsége is fennáll. Amennyiben sikerül a betegséget lokalizálni, 5 – 6 nap múlva az elhalt szövetek kiválnak az egészséges tõgybõl. A klinikai tünetek alapján a diagnózist könnyû megállapítani, a kórjelzés mindig kedvezõtlen. A megelõzés legfontosabb mozzanata a higiénia alapszabályainak betartása, a beteg tehenek kiszûrése gyors tesztek alkalmazásával és elkülönítése. A beteg állatokat külön kell fejni, a beteg tõgyrészbõl származó tej nem alkalmas emberi fogyasztásra.

Mit lehet tenni akkor, ha tõgygyulladása van az állatnak? A heveny tõgygyulladás az állatgyógyászatban mindig sürgősségi eset, emiatt nagyon fontos, hogy a kezelését mindig a szakember végezze, a gyógyszeripar bõ választékban biztosit megfelelõ termékeket a kezeléshez. Tudni kell, hogy egy késõn kezdett, – rosszul végzett kezelés a tõgyrész vagy az egész tõgy elvesztését is eredményezheti. Fontos, hogy a beteg állat ellátása szakszerûen történjen, ugyanis a leggyakrabban a lázas állatpot miatt a beteg állat nem eszik, ez komoly gondokat okozhat. A gyógyszeres kezelés a tüneteknek megfelelõen történik, helyileg tõgyinfúziók, ha az állat általános állapota nem megfelelõ, lehet injekciókat is alkalmazni. A kezelés és az elõírt gyógyszer várakozási idõ alatt a beteg tehéntõl nyert tejet nem szabad eladásra, emberi fogyasztásra bocsátani!

18 /

GYERMEKSAROK


Közbeszól a nyár Bíró László

Egy délután a mátyás kirikácsolta, hogy másnap világraszóló cirkuszi elõadás lesz a tisztáson. Hej, lett is erre nagy izgalom, találgatás, pletyka. Félórán belül már mindenki errõl beszélt, a levéltetûtõl a szarvasbikáig. Mikor aztán a túlsó erdõszélen egy süldõnyúl azzal fogadta az önkéntes hírnököt, hogy „Hallottad, Matyi, a szenzációs hírt? Holnap valóságos mûvészek fognak cirkuszolni a tisztáson!”, a szajkó úgy gondolta, elég lesz ennyi. Szép tarka szárnyaival ellibegett az öreg vackorfához, finom szõröshernyó-vacsorára. De másnap a tisztáson irdatlan sokadalom tolongott. Szó sem lehetett gombostû-leejtésrõl! Néhány fiatal vadkan volt a fölvigyázó. Mindenkinek kijelölték a helyét. – Középen, a mog yoróággal kerített rész lesz a porond! Azt hagyjátok szabadon! A kicsik elöl, a nagyok hátul, hogy mindenki lásson! – röffentették gorombán, s ha valaki nem értette volna a „szép szót”, finoman taszítottak rajta egyet. De erre elég ritkán került sor. Mindenki türelmetlenül várta az elõadás megkezdését. Nem tapsoltak, mert ez lábakkal-szárnyakkal ugyancsak nehezen ment volna, de egyre fokozódott a mocorgás és a hangzavar. A fiatal vadkanok mind nehezebben tudták fönntartani a rendet. Egyébként a türelmetlenség indokolt volt. Csoda tudja, hogyan szivárgott ki, de szinte mindenki tudta, hogy a fülemilék, a rigók és a tengelicék énekkara szolgáltatja a kísérõzenét. A rókák nehéz bûvészmutatványokkal jelentkeznek. A csiga és a vakond izgalmasnak ígérkezõ futóversenyt rendez. A mackó erõmûvészként, a héja galamb-idomárként lép föl. Õzék fürjekkel fognak tollaslabdázni, a fajdkakasok és a császármadarak pedig népi és társasági táncokat mutatnak be. Volt, aki meglepetésekrõl is tudott, de hogy az mi fán terem majd, senki sem tudta. Sebaj! Így lesz igazán meglepetés. Na és ahogy ott izgulnak, egyszer csak megdörren az ég, és pár perc múlva sötét felhõk lepték el az eget, a tisztás füvét pedig súlyos záporcseppek kezdték szapulni. A kíváncsi nézõsereg egy cseppet meghökkent, aztán egymás hegyén-hátán tülekedett a védettebb helyek felé. A nézõtér pillanatok alatt kiürült. A szajkó egy lombos fa legalsó ágán lerázta csõrérõl a rácsöpögõ vízcseppeket, s a tollain is borzolt egyet. – Ez volt aztán a cirkusz! – recsegett elégedetten. És elhatározta, hogy ezt még az unokáinak is érdemes lesz elmesélnie majd.

Fodor Boglárka, II. osztály

A forradalmi ünnep Benedek Ingrid, Dénes Andrea, Ferenczi Lilla, László Izabella, IV. osztály

Petõfi, a költõ- ember Éjjel- nappal írt sok verset. Nemzet-ember, nagy költõ volt, Nagy volt esze, nagy ember volt. A költõ a Nemzeti dalt Hosszú órákon át írta, Gondolta, ha szépen szólna, Minden ember csodálkozna. Kossuth Lajos forradalmát, A hazáért harcolták át, El is estek a harcban, hát Nem menthették meg a hazát.


TESTVÉRTELEPÜLÉSEK

/ 19

Látogatás a nagy hegedûgyártónál Egyed József

Viszontlátogatásra érkezett Király Sándor, Nagybaracska polgármestere. Látogatása célja a Sarlósboldogasszony búcsú idejére falunkba látogató baracskai küldöttség programjának megbeszélése. Ittjártakor ellátogattunk a tekerõpataki síugrás helyszínére, ahol egy gyönyörû szép rendezvényen vettünk részt. Megnéztük a tekerõi sísport szépségeit, a lesik-

lást, az ugrásokat. Hosszabb sétánk után, amelyen meglátogattuk községünk nevezetességeit, betértünk a falu egyik nagy mûvészéhez, Elekes Pista bácsihoz, ahol megnéztük az általa készített hegedûket, remekmûveket. Egyik kedves vendégünk, Kató Jeromos, ki is próbálta a Pista bácsi által gyártott cimbalmokat, igazi régi katonadalokat játszva. Pista bácsi pedig régi Horthy-nótákkal lepett

meg minket, könnyeket csalva szemünkbe. Adjon az Isten egészséget kedves Pista bácsi, hogy munkáddal öregbítsd Gyergyóújfalu hírnevét. Élményekkel feltöltõdve búcsúztunk el a kedves vendégeinktõl, akik megígérték, hogy a búcsú idején az általunk biztosított alapanyagokból egy igazi halászlevet fõznek, és fellép a Gyöngyösbokréta nevû tánccsoportjuk is.

20 /

ÉP TESTBEN


Interjú Antal Zsolt tekerõpataki sífutóval Fodor Annamária, Tekerõpatak

Tekerõpataki szállóige, hogy „itt a gyermekek sítalpakkal születnek”. Ezt bátran állíthatjuk Antal Zsoltról, aki 34 éves korában részt vett 2006ban Olaszországban, Torinóban a téli Olimpián. Tekerõpatakon él feleségével, Erikával és két kisfiával, Dániellel és Dáviddal. Családja körében beszélgettem vele arról, hogy miként jutott el Tekerõrõl Torinóba, hiszen kevés embernek adatik meg ilyen tehetség és ilyen lehetõség, mint neki. – Mióta sportolsz? Hogyan kezdõdött? – 1982-tõl, 10 éves korom óta vagyok „ leigazolt sportoló”a gyergyószent miklósi Sportiskolánál. Tekerõpatakon edzettem Gyulai Béla edzõvel 1990-ig. Ezután a Katonacsapathoz ( AS Armata Braşov) kerültem, ahol mostanig mint sífutó sportoltam. – Milyen versenyeken vettél részt? – Részt vettem 4 olimpián: 1994ben Lillehammerben (Norvégia), 1998-ban Naganóban ( Japán), 2002ben Salt Lake cityben (Amerikai Egyesült Államok, Yuta állam), ahol a 26. helyen végztem, majd 2006-ban Torinóban (Olaszország). Ezen kívül 46 világkupán vettem részt, többszörös balkánbajnoki címet nyertem, valamint 46 országos bajnokságot is. – Hogyan edzettél a versenyekre? – Nagyon sok munkát igényelt az edzés, mindennapos volt. Nyáron és

télen egyaránt edzettem. A nyári szezon április végétõl október végéig tartott. Ekkor a szaladás, az erõnlét fejlesztése, a görsí és a kerékpározás segített az edzésben. A fõ edzési forma a kilométergyûjtés volt, ami abból állt, hogy elõbb minél több km-t kellett szaladni, majd csökkenteni kellett a km-t és növelni a gyorsaságot. Nyáronként 10000-12000 km-t gyûjtöttem. A téli szezon novembertõl április végéig tartott. Szezon elején szintén a kilométergyûjtés volt a fontos, persze mindez havon történt sílécekkel. Telenként 3000-3600 km-t gyûjtöttem. – Mivel foglalkozol most? Mesélj a jelenrõl! – A 2008/2009-es téli idõszak óta a Felnõtt Biatlon Válogatottal járok versenyekre, mint vaxmester. Voltam DélKoreában, Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Kanadában.

– Milyen terveid vannak? – Készülök a 2010-es olimpiára, Vancouverbe, Kanadába. Ott is vaxmesterként leszek majd a versenyzõkkel. A kupákkal és érmekkel teli szobában szerénykedik eredményeivel Antal Zsolt. Azt is elárulja, hogy családja mindig nehezen válik meg tõle, amikor elmegy, és a gyerekek számolják a napokat, hogy mikor jön haza az édesapjuk. Az interneten és telefonon keresztül tartják egymással a kapcsolatot, így elviselhetõbb a távollét. De a téli szezonnak nemsokára vége, és jövõ télig újra együtt lesz a család. Gratulálunk eredményeidhez, Zsolt! Büszkék vagyunk arra, hogy képviseled falunkat a nagyvilágban! További sok sikert kívánunk és szeretettel várunk haza Tekerõpatakra!


ÉP TESTBEN

/ 21

Szén-monoxid, a „csendes gyilkos” Jánossy Aliz

Tûzoltósági és orvosi statisztikák sorozata tanúskodik arról, hogy miközben az orvostudomány sikeresen megfékezte a pusztító járványokat, és jelentõs eredményeket értek el a rákkutatás terén, a szén-monoxid mérgezés változatlanul szedi áldozatait. Alattomos veszély. A szén-monoxid képzõdését kormos füstjáratok okozzák. A színtelen, szagtalan, levegõnél kissé könnyebb gáz a sejtek oxigénhiányos állapotát idézi elõ, és fulladásos halált okoz – ezen tulajdonságai miatt nevezik „csendes gyilkos”-nak. Leggyakrabban a tüzelõberendezések nem megfelelõ üzemeltetése következtében, illetve az égéstermék-elvezetõk elégtelen hatásfoka miatt gyûlhet fel szén-monoxid a zárt lakóhelyiségekben. A leghatékonyabb védekezés ellene a megelõzés – vélekedik dr. Madarász Enikõ háziorvos, illetve Laczkó Albert Sándor alhadnagy, hivatásos tûzoltó.

Zárt helyiségekben életveszélyes „Huszonöt éves orvosi praxisom alatt több esetben szembesültem a szénmonoxid-mérgezéssel, sajnos az esetek többségében már csak a halál beálltát diagnosztizálhattam” –magyarázza dr. Madarász Enikõ háziorvos, aki nem egészen két héttel ezelõtt egy gyergyóújfalvi fiatalember halála okaként állapította meg a szénmonoxidmérgezést. A „csendes gyilkos” utóbbi áldozata örök álomra szenderült, esélye sem volt a túlélésre, hiszen alvás közben lelte halálát. „A szén-monoxid-mérgezés alattomosan hatol be a szervezetbe. A mérgezett személy észre sem

veszi, mikor lélegzi be a halálos gázt, hiszen nem irritálja a légzõszervet” – fejtegeti a doktornõ, aki azt is elmondja, hogy a színtelen, szagtalan gáz a sejtek szintjén okoz jelentõs károsodást: a vörösvértest oxigént szállító részéhez, a hemoglobinhoz kapcsolódik, az emberi sejtek szintjén az oxigénmolekulák helyére épül be. A szén-monoxid kétszázszor erõsebben kötõdik a hemoglobinhoz, mint az oxigén, emiatt veszélyes a jelenléte a zárt helyiségekben.

Tûzhely, garázs, utastér „A szén-monoxid már kis koncentrációban is életveszélyes lehet” – támasztja alá a Madarász doktornõ által mondottakat Laczkó Albert Sándor alhadnagy, a gyergyószentmiklósi hivatásos tûzoltó alakulat harmadik tisztje, aki szerint egy zárt tér levegõjének összetételében 0,1 százalékban jelen lévõ szénmonoxid huzamosabb belégzése már halált okozhat. Ha a szén-monoxid koncentrációja eléri az egy százalékot, gyakorlatilag két-három perc alatt beáll a halál. A tûzoltó szerint a szén-monoxid azért veszélyes, mert gyakorlatilag majdnem ugyanannyi a fajsúlya, mint a levegõnek, tehát az ember légzõszerveinek magasságában terjed. „A szénmonoxid az elégtelen égés terméke” – szögezi le Laczkó alhadnagy. Kifejti, hogy képzõdését egyaránt okozhatja a nem megfelelõ minõségû tüzelõanyag – például a nyers fa vagy fûrészpor – használata, de akkor is szénmonoxid keletkezhet, ha a tüzelõberendezés – kályha vagy kazán – füstjáratai kormosak, nem a megfelelõ hatékonysággal üzemelnek.

A szén-monoxidmérgezés tünetei A szén-monoxid-mérgezés kezdeti tünetei: hányinger, enyhe fejfájás, fáradékonyság, ami késõbb hányást, izom görcsöket, ritmuszavart, az izomzat ellazulását, légzés bénulást, a bõr cseresznye vörös elszínezõdését, végül pedig halált okoz. „Több esetben találtam a szénmonoxid-mérgezésben elhunytat a bejárati ajtó elõtt összeesve” – magyarázza az orvosnõ, aki kifejti, hogy az izomgyengeség miatt a tudatuknál lévõ mérgezettek sem képesek segíteni magukon. Arra is felhívja a figyelmet, hogy szén-monoxid képzõdhet a garázsokban, sõt az autók utasterében is, ha a motor nem a kellõ hatékonysággal mûködik. Ezért tanácsolja, hogy a kályhákat, kazánokat lehetõleg még a fûtésidény megkezdése elõtt szakemberrel ellenõriztessük, hasonlóképpen tanácsos legalább évente kitakaríttatni a füstelvezetõ kéményeket is. Ugyanakkor nem tanácsolja, hogy a zárt garázsban járassuk az autó motorját, és ajánlja, hogy komolyan vegyük a hatóságok által elõírt kötelezõ ellenõrzéseket. A földgáztüzeléses berendezésekben is képzõdhet szén-monoxid, és ebben az esetben is az elégtelen égés következménye a halálos gáz kialakulása. Ezen berendezések karbantartására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a szilárd fûtõanyaggal mûködõkre. Mindkét szakember arra hívja fel a figyelmet: ha szén-monoxid-mérgezést szenvedetteken segíteni akarunk, elsõ lépésként az ablakokat nyissuk ki, és minden esetben hívjunk mentõt. Megjelent a Krónika 2009. február 6. számában

22 /

TARKABARKA – MAGAZIN


Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus kereszthalálának és feltámadásának emléke Gál Katalin

A zsidó vallásban Pészachkor (jelentése elkerülni, kikerülni) ünneplik az egyiptomi rabságból való szabadulást. 325ben a niceai zsinat a keresztény húsvétot a tavaszi napéjegyenlõséget (március 21.) követõ elsõ holdtölte utáni vasárnapra tette. Mivel ez az idõpont évrõlévre változó, a Húsvét ún. mozgó ünnep. Az ünnepet megelõzõ 40 nap a nagyböjt, Jézus 40 napos pusztai böjtjének emlékére, a felkészülés, a lelki és testi megtisztulás ideje, Számos európai nyelvben a zsidó Pészachból eredeztetett szavak a Húsvét megfelelõi: Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Paste(román). A húsvétot megelõzõ vasárnapot nevezik virágvasárnapnak, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Jézus szamárháton érkezett a városba, a nép virágokat, pálmaágakat hintett lába elé, így dicsõítette. Általánosan elterjedt szokás a nagy misén a barkaszentelés. A megszentelt barkának gyógyító, rontásűzõ szerepet tulajdonítottak. Gyakorta leszúrták a földbe, azt tartva, hogy elűzi a férgeket. Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mentek, ott gyászolják Krisztust. Szokás volt ilyenkor kereplõvel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt, és így helyettesítették a harangokat. Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Általában magas rangú egyházi személyek mosták meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát.

Elterjedt szokás nagycsütörtökön a virrasztás, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott. Bizonyos vidékeken zöldcsütörtöknek is nevezték, mivel ezen a napon zöld növényekbõl készült ételeket fõztek (sóska, spenót...), a bõ termés reményében. Nagypénteken halt kereszthalált Jézus. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok némák. Ezen a napon a passiójátékok, élõképes felvonulások világszerte ismert szokások. Rómában minden évben a Pápa közreműködésével elevenítik fel a keresztút (Via Crucis) stációit. Nagypéntekhez babonás félelmek kötõdnek a paraszti életben. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kõvé válik), nem mostak (mert a ruha viselõjébe villám csapna), nem fontak. A víznek mint õsi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erõt tulajdonítottak. Nagypénteken napfelkelte elõtt friss kútvízzel vagy patakvízzel kellett mosakodni, az védett a betegségek ellen. Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték õket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom elõtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erõket a földekrõl. Nagyszombaton véget ér a 40 napos

böjt, és újra megszólalnak a harangok. Legjelentõsebb eseményei a nagyszombatnak a víz- illetve tűzszentelés. Katolikus templomokban a gyertyát a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg. Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is. Jellegzetes szokás még a feltámadási körmenet szombat estéjén. Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnap megünneplésére utalnak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Nõi munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, fõzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erõt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében. A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplõ énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükbõl sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág...). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelõ nap is a feltámadás szimbóluma. Húsvét hétfõ a magyar népéletben a


locsolkodás napja. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Vidéken egykor kútvízzel, vödörbõl locsolták le a lányokat, sõt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték õket, sajnos ha hideg volt húsvétkor, bizony betegség is származhatott ebbõl. Erdély bizonyos vidékein a fiúk a kiszemelt lány (amelyik a legjobban tetszik nekik) kapujára nyírfaágat tűznek, másnap pedig csapatostul kérnek bebocsáttatást, és kíméletelenül megöntözik vödörbõl a választottjukat. A lányok a locsolóknak festett (piros vagy hímes) tojást adtak cserébe. A tojásfestésnek komoly hagyományai vannak. Természetesen az asszonyok, lányok dolga volt, vidéken a házaknál természetes anyagokkal festették a tojásokat, például hagyma héjával, zöld dió fõzetével. A tojás írásának, azaz a cirkalmas minták készítésének legegyszerűbb módja az, ha a mintát viasszal készítik el, majd a tojást festékbe mártják. Így a mintát a viasz miatt nem fogja be a festék. Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap a húsvétot követõ vasárnap. A római katolikusoknál a húsvéti


ünnepkör zárónapja. Jellegzetes szokása ennek a napnak a komálás vagy mátkálás. A szokás a lányok (ritkábban lányok és fiúk ) közötti barátság megpecsételésérõl szól. Komatálat küldtek egymásnak gyümölccsel, borral, hímes tojással, süteménnyel. A nagyböjt a Húsvétot megelõzõ 40 napos idõszak. Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Gyakran került ilyenkor az asztalra cibereleves. Ennek az ételnek az alapja a búza vagy rozskorpa, melyet cserépedényben forró vízzel felöntve néhány napig erjesztenek, majd liszttel, tejföllel behabarják, és fõznek még bele kölest vagy hajdinát, hogy laktatóbb legyen. Aszalt gyümölcsökbõl is fõztek tejfölös savanyított levest, néhol ezt is ciberének nevezték. Igen kedveltek voltak a böjti idõszakban a hüvelyesek, a borsó, a bab és a lencse. A nagyböjt végeztével a templomban megszentelt ételek kerültek terítékre. Nálunk tradicionális húsvéti eledel a fõtt, füstölt sonka, kemény tojással. Sok helyütt az ünnepi ételhez nem kenyeret hanem kalácsot esznek. A kalács húsvétkor süteménynek is kedvelt, töltött mákos, diós változatban is készítik. Míg Görögországban a Húsvét elképzelhetetlen báránysült nélkül, nálunk már csak ritkán kerül ez az étel az asztalra. A sonka

/ 23

a hagyományos paraszti életben a téli disznóvágáskor került a füstölõbe, és ezt a nagyböjt alatt természetesen nem lehetett elfogyasztani, csak a böjt elmúltával, Húsvétkor. A tojás õsi termékenység szimbólum, szinte minden népnél fellelhetõ. A születés, a teremtés a megújulás jelképe. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma lett .Az ünnepi asztal elmaradhatatlan része a sült bárány. A jelkép eredete bibliai, a zsidók bárányt áldoztak Istennek . A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában, magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Nyúl és tojás õsi kapcsolatát abban látják a kutatók, mely a germán hagyományok alvilági istennõjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennõ haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk, német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi. Az is lehet, hogy tévedésrõl van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, Szintén német hatásra terjed napjainkban az a szokás, hogy a barka ágat feldíszítik kifújt piros tojással, apró figurákkal.

Rendhagyó Nõnap Gyergyóújfaluban Gál Katalin

Március 8-a Nemzetközi Nõnap 1914 óta. Ugyan a hölgyek minden nap megérdemlik a kényeztetést, e nap mégis csak az övék, rájuk figyel mindenki. Községünkben rendhagyó nõnapot szervezett minden korosztály számára Czirják Kinga és Gál Katalin. A rendezvényt Egyed József polgármester köszöntõ szavai nyitották meg, majd a szervezõk röviden ismertették a nõnap eredetét. A folytatásban Benedek Ingrid Fernanda, Dénes Andrea, Erszény Gabriela Cristina, Ferenczi Lilla Rozália, Sólyom Adél (IV. osztályosok) Bródy dalokat

énekeltek, majd Bányász Hajnalka, Ferenczi Bernadett, Simon Boglárka, Simon Biborka, Sólyom Beáta, Sólyom Csilla versekkel köszöntötték a jelenlévõket. Szabó Erzsébet pszichológus, a nõ életútját és a nõi lét állomásait mutatta be páratlan elõadásában, A nõiség útján címmel. Minden hallgató (mind nõ, mind férfi) meggyõzõdhetett, hogy nõnek lenni csodálatos dolog, és minden nõ büszke lehet arra, hogy nõ és anya. Az elõadás után a jelenlévõ férfiak egyegy szál virággal ajándékozták meg a hölgyeket, majd a Katorzsa néptáncegyüttes tánca kápráztatta el az ünnepelteket. Az ezt követõ szerény agapé

után testmozgásra is lehetõség adódott az Elekes Vencel Általános Iskola tornatermében. Akik még bírták szusszal, sportruházatba bújtak, és Tokos Emõke tornatanárnõ irányításával megmozgathatták minden testrészüket. A rendezvényen résztvevõ hölgyek valóban jól érezték magukat. Köszönet nekik, hogy jelenlétükkel meghálálták a szervezõk erõfeszítéseit, és így sikerült néhány tétova napsugarat belopniuk az amúgy oly zord télutóba. Továbbá köszönet mindenkinek, aki bárminemű segítséggel hozzájárult a rendezvény sikerességéhez!

24 /



Locsolóversek Eljött a szép húsvét reggele, Feltámadásunk édes ünnepe. Ünneplö ruhákba öltöztek a fák, Pattognak a rügyek, s virit a virág. A harang zúgása hirdet ünnepet, Egy kismadár dalol a zöld rétek felett. Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. Az illatos rózsaviztől megnőnek a lányok, Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

E húsvét ünnepnek második reggelén Tudják azt már magik, miért jöttem ide én. Hamar hát előmbe, százszorszép leányok, Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok! Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok, Emlékül néhány piros tojást várok.

Feltámadt Jézus, mondják az írások, Vízöntő hétfőre buzognak források. Eljöttem hezzátok ifjú létemre, Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre. Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben, Nem virágzik szépet nekünk jövendőben. Virágozzék szépet, ékes virágokat, Nyerjen az egekben fényes koronákat.

Húsvéti fonott kosár

Szabó Ilonka néni

1 kg liszt, 4 dkg élesztő, 8 dkg cukor, 500 ml langyos tej, 5 dkg vaj, 2 tojás, 1 kk só, 1 citrom reszelt héja, 3 tojássárga, 20 dkg porcukor. Vajazzunk ki két tepsit. A lisztet a felfuttatott élesztővel, tejjel, cukorral, vajjal, tojással és sóval összedagasztjuk. A tésztát 26 egyenlő részre osztjuk. 20 részből formáljunk 35 cm hosszú kígyókat, és fonjunk belőle rácsot. Vajazzuk meg egy 17 cm átmérőjű tűzálló tál külsejét, helyezzük és nyomjuk rá a rácsot, majd a lelógó tésztavégeket vágjuk le. 2 rész tésztából készítsünk 40 cm –es

kígyókat, sodorjuk meg, és gyűrű alakban formáljunk belőle talpat a kosárnak, a két végét kenjük meg tojássárgájával és ragasszuk össze. A kosár füléhez 2 rész tésztából csavarjunk „kötelet”, és burkoljunk vele egy patkó alakban meghajlított drótot, melynek végeit később a kosárba dugjuk. A maradék tésztából formált 3 kígyóból fonjuk copfot a kosár peremére, végeit kenjük meg tojássárgával, és nyomjuk össze. Melegítsük elő a sütőt 220 C fokra. Kenjük meg a kosarat tojássárgával, és a legalsó sínen 45 percig süssük. 15 perc elteltével takarjuk le sütőpapírral. A még különálló alkotóelemeket kenjük meg tojássárgával, és 25 percig süssük. Sütés után egy éjen át pihentessük. A porcukorból egy kevés vízzel kavarjunk sűrű mázat, és ezzel ragasszuk össze az alkotóelemeket. A kosár füléből kiálló drótot szúrjuk a kosár peremébe.

GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM, MÁRCIUS. Tartalom

Recommend Documents