GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, SZEPTEMBER TARTALOM

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U L T U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I . É V F O LY A M , 9 . S Z Á M , 2 0 0 9 . S Z E P T E M B E R

TARTALOM Önkormányzat ...

2

Sulivilág ...

3

Hitélet ...

7

Civil fórum ...

9

Múltidézõ ...

14

Mezõgazdaság ...

18

Gyermeksarok ...

20

Testvértelepülések ...

21

Ép testben ...

22

Tarkabarka – Magazin ...

24

2/

ÖNKORMÁNYZAT

II. évfolyam, 9. szám, 2009. szeptember

Hej nadrágom, nadrágom, otthon is van vagy három!

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected]

Egyed József

Szép őszi napsütésben ülünk barátommal a hegy tetején csodálva a tájat. Helyzetünk jó, mert e pontból belátni egész Csudálót, Újesztenát, Délhegy tisztáját. Az őszi fény átszűrődik a magas fák lombjai közt, a meleg napfényben pezseg az élet, repdesnek a darazsak, rovarok. Talán érzik, hogy jön a tél, ez az utolsó tánc a számukra, hát használják ki. Idős csángó emberek a sok darázs láttán mondják: fiam, még egyet kell térni az erdőről fával, mert hosszú és kemény tél lesz. Kemény tél pedig nagy hóval jár főleg itt Délhegyen, de se baj, legalább nyugta van e szép fáknak, nem tépi láncfűrész húsukat, na és megyünk korcsolyázni, sízni. Lassan betakarodik mindenki, az ászkok megcsinálva, persze külön ültetős, kicsi, nagy. Takaros gazda nem vegyít. Régen a pincébe csak egy kis ösvény volt a káposztás kádig, nem azért, mert sok volt a termés, hanem sok volt a föld. Hombárba került a búza, a tritikálé. Hízhat a sertés, ha nem, akkor veszünk a piacon, vagy jobb híján a Metróban, ad az unijó. Pedig a jó füstölt szalonna jól esne Délhegy tetején egy szelet házikenyérrel. Igaz szalonna kaszálás után esik jól, de már nem hallik a kaszaverés hangja a faluban. Esténként elő szokás készíteni a holnapi két megvert kaszát, mert kaszálni kell, vagyis kellene. Hisz pénzt ad az unijó, csakhogy tavasszal jobban vág már a kasza, olcsóbb a gyufa, mint a fénkő. Lecsorgunk a hegyről, megcsodáljuk a mogyorófákat, valamikor gyerekkorban ilyenkor suvasztottuk a mogyorót télire, de jó volt. Most hoz az unijó készen, meg is töri nekünk. Szép a táj, a miénk, enyém is, büszkének érzem magam egy kis ideig, csakhogy ott a szemét a kedvenc fám alatt, nadrág, alsónemű, minden talán még a svájci segélycsomagból való. Elmélázok, szegény svájciak, ha tudták volna, mennyi bajt okoztak jóságukkal. Most van nadrág, kabát elég, hoz az unijó, ha lesz pénz, van bolt elég, ha nincs pénz, van turkáló. De lesz pénz, hogyne lenne, oszt közbirtokosság, adnak a tagok is valamennyit, kivéve, amelyikben nem vesztek össze a koncon, ott majd oszt az ügyvéd egy pár évig „fakturát”, „kitáncát” de se baj, ez az unijó. Temetés volt, temettük a múltat, sokba került, de végre kijött a „gárdás”, azt mondta „binye”. Agyagásdó már a múlté, nem virít már a „flakon”, a svájci nadrág, de az erdő, mi lesz veled, kedvesem? Majd felállok a gipszkarton törmelék tetejére mogyorót szedni, legalább nem kell lehúzót faragni az új svájci bicskámmal. Új világ ez, nem kapom a helyem benne. Pesszimista mondaná, lesz még így se, pedig jön a hó, és beföd mindent, ismét szép lesz minden. És a tavasz, feltámadás, új élet, robogunk előre, valahová, nagyon sietünk, pedig itt az erdő, az élet, és rég eltemettük már a múltat.

Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Sulivilág Elekes-Köllő Tibor, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Elekes-Köllő Tibor Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Testvértelepülések Egyed József Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka Gál Katalin


/3

SULIVILÁG

Az olvasóvá nevelés problémái napjainkban Szabó Tünde tanítónõ, Tarisznyás Márton Általános Iskola, Tekerõpatak

Akármilyen szakmai fórumon vagy szakmai beszélgetésben is a leggyakrabban felmerülő kérdés a mai gyerekek olvasottságának hiánya, valamint, hogy egyre több – a szakemberek szerint is – a problémás gyerek, akik agresszívek, tanulási nehézséggel küzdenek. Napjainkban számos cikk, tanulmány, vita született e témában, és igen divatos lett a nem olvasás kérdése. Ez egyfelől a probléma súlyosságát, másfelől a társadalmi tudatosodást mutatja. Mi lehet ennek az oka? Véleményem szerint ezeknek a problémáknak a gyökere abban rejlik, hogy a globalizáció megállíthatatlanul hatalmába kerítette az egész világot. A globalizáció nem új keletű jelenség, egyidős a civilizációval. Most az amerikai típusú életforma és a média agresszió fenyegeti létünket. A mai globalizáció elsősorban az életmódra és a mentális egészségre hat, ezért különösen a gyerekekre veszélyes. A globális verseny főleg a javak megszerzése körül mozog. A nevelést és a szeretetteljes együttléteket felváltotta az étellel, itallal, ruhával való ellátás szemlélete. A csalá-

dok alig vannak együtt, hiszen meg kell keresni a megélhetésre fordítandó összeget. A gyerekek elmagányosodnak, és idejük nagy részét a számítógép és a televízió előtt töltik. A számítógép virtuális valósága és a televízió képi világa uralja a gyerekek életét. Mi nyújthat ebben a felfokozott világban biztonságot, kapaszkodót a gyermeknek? A mese. A mesének egyfajta terápiás értéke van, a mindennapi életben mentálhigiénés szerepet töltött be mindig is. A kérdés már csak az, hogy a mai gyerekek találkoznak-e igazi mesékkel. Nemrég megírt dolgozatomban is nagy teret szenteltem a

meséknek, hiszen köztudott, hogy óriási szerepe van az olvasóvá nevelésben. Azt próbálom körüljárni, megvizsgálni, hogy a mese hogyan befolyásolja az olvasóvá nevelést, és milyen szerepet tölt be a család, az óvoda és iskola az olvasóvá nevelés megalapozásában. Kutatásaim megerősítettek abban, hogy elhiggyem: a rossz olvasás gyökereit egészen korán a beszédtanulás kezdeti szakaszában kell keresni.Az olvasóvá nevelés első számú felelőse a szülő, aki nem csak azzal segítheti elsősorban a folyamatot, hogy példát mutat, hanem azzal, hogy mesél. Folytatás a 4. oldalon

A község lakóinak figyelmébe! Gyergyóújfalu Polgármesteri Hivatala szeptember 28-án Varság fejében megkezdte a község adminisztratív területének újfelmérését. A tervezett irány: Varság, Zetelaka, Csíkdánfalva, Csíkkarcfalva, Vasláb, Csíkszentdomokos, Gyergyószentmiklós és Csomafalva. Kérem mindazon személyeket, akik az érintett területeket illetően pontos adatokkal, információkkal tudnak szolgálni, hogy jelentkezzenek a 0728 – 911240-es telefonszámon. Segítségüket ezúton is köszönöm! Mihálydeák Ervin, alpolgármester

4/

SULIVILÁG

Folytatás a 3. oldalról

A meséléssel észrevétlenül megtaníthatja a gyermekét arra, hogy képes legyen koncentrálni, figyelni mindarra, amit hall. Ez később az olvasásnál és a szövegértésnél is alapkövetelmény lesz. Tapasztalatból tudom, hogy a beszéd fejlettsége és az olvasás minősége között szoros kapcsolat van. Az a kisgyerek, akinek a beszédkészsége magasabb szintű, hamarabb és gyorsabban tanul meg olvasni. Ha a fiatal házasok tudatosan készülnek a gyermeknevelésre, akkor már a bölcsőnél elkezdhetik e folyamat alapozását.A mese életkorilag megfelel az óvodás, valamint a kisiskolás gyermek szemléletmódjának és világképének. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. Azt gondolom, hogy a családnak az olvasóvá nevelésben továbbra is meghatározó, alapozó, nélkülözhetetlen szerepe van. Az iskola is csak az otthonról hozott alapra tud építeni. Nem tud eredményes nevelőmunkát végezni a család aktív közreműködése nélkül. Gyermekkorban nagyobb hangsúlyt kap a média ártalmas hatása a lehetséges pozitív hatásokkal szemben. A legnagyobb probléma az, hogy nagyon sok gyerek egészen kicsi korától kezdve válogatás nélkül nézhet bármilyen műsort. Azon tanítók közé tartozom, akik azt gondolják, hogy a tanítás sikerességének egyik alapvető feltétele az, hogy a tömegkultúrát a tanítás ne ellenségnek, hanem kellő kritikával és ravaszsággal kezelendő segítőtársnak tekintse. Dolgozatomban megkíséreltem számba venni az olvasóvá válás folyamatát. Végignézni, hogy kisgyermekkortól a felnőttkorig milyen lehetséges utat jár be egy ember, hogyan válhat olvasó felnőtté. Nem lehet releváns 82 gyerek segítsé-


gével végzett felmérés eredményének összegzése, de legalább figyelmeztető példa lehet arra, hogy nagyon kell ügyelni a gyerekek értékrendjének alakulására. A felmérésből kiderült, hogy a gyerekek ismerik a különböző gyermeklapokat, többségében kedvelik is őket, de manapság ritkán találkoznak igazi gyermeklapokkal. Az igazság az, hogy jó mesékkel, amelyek igazán hathatnak a gyermek személyiségének fejlődésére csak a könyvekben, találkozhatnak, de mint a felmérésből is kiderült, a gyermekek többsége (57%) nem a könyveket részesíti előnyben, és sajnos a családtagok sem fordítanak arra kellő figyelmet, hogy megfelelő meséhez juttassák a gyermekeket. A legtöbb gyerek a meséket leggyakrabban a televízióban, vagy DVD- lemezen nézi meg. A legnagyobb hátránya ennek az, hogy a képi elemeket készen kapja, nem szükséges, hogy a fantáziáját megmozgassa. Sajnos a felmérésben résztvevő gyerekeknél is ezek a mesék a dominánsak. A gyerekek álomvilágát és mesealakjait felváltották a lélektelen robotok, a gépcsodák, amelyek elsősorban a feszültséget és az agresszív ösztönöket táplálják a gyermekben, mintsem a kreatív játékszellemet. Nem is csoda, hogy ezek után a gyerekek kevesebbet olvasnak. A televízió, a filmek hozzászoktatták őket a gyors váltásokhoz, az egymást követő gyors cselekményekhez, s már a könyvektől is ezt várnák. A népmesékre, amelyekből a legtöbbet tanulhatnának, külön fel kell hívni a figyelmüket. Sajnos azt kell, mondanám, a gyerekek nagyon távol kerültek a mese varázsától. De ez elsősorban nem az ő hibájuk, hanem a miénk, felnőtteké. Együttesen felelős ezért az egész társadalom: a család, az iskola, a könyvtár. Nem szánunk rájuk elég időt, hogy a mese

segítségével itt a jelenben megalapozzuk a jövőjüket. Mit tehetnénk, hogy ezt a folyamatot megállítsuk? A család a társadalomba való beilleszkedés elsődleges színtere. A szülőkkel való azonosulás során egyrészt spontán veszi át a gyermek a szülők viselkedésmódját, de tudatosan is igyekszik olyanná válni, mint akire felnéz. Azok a gyerekek olvasnak többet, akik könyves környezetben nőnek fel, akiknek mesélnek a szüleik, akik maguk is olvasnak. A tanítók tapasztalata is azt igazolta, hogy nagyon fontos az otthoni példa. Fontos, hogy a gyermeknek olvasson a szülő, s később együtt olvassanak. A szülőkben tudatosítani kell, hogy a televízió nem pótolja a meghitt együttlétet, a tévézés nem helyettesíti a mesélést. Törekedjenek arra a szülők, hogy a napot egy mese elmondásával zárják a gyermekük számára, ami a mindennapi rohanó világba egy kis megnyugvást, állandóságot, színt vihet a gyermek életébe. A másodlagos szocializáció legfontosabb színhelye az óvoda, az iskola. Az iskola célja, hogy a gyermek a megszerzett tudáson kívül elsajátítsa azokat a normákat is, amelyeket a társadalom fontosnak tart. Meg kell tanulniuk a viselkedés szabályait, fejleszteni problémamegoldó képességüket, és ki kell alakítaniuk magukban egy jövőképet. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, egyre több a problémás gyerek, egyre nagyobb az érdektelenség, fegyelmezetlenség, agresszió. Kutatásomból kiderült az is ,hogy a tanulók 57 %-a kedvenc meséjét látta a televízióban, tehát nem olvasta . Továbbá 33%-a olvasta, és 10%-nak valaki más olvasta kedvenc meséjét. A fenti kérdés segítségével kiderült, hogy a tanulók több mint fele kedvenc meséjét látta és nem olvasta.

Felhívás Megkérjük az állattartó gazdákat, hogy a legeltetésnél vegyék figyelembe a szabályokat és tartsák tiszteletben más tulajdonát. Mindenki csak a saját legelőrészét használja, kerüljük el ezáltal a nézeteltéréseket, vitákat, netán a bírságolást.


SULIVILÁG

/5

Hej, óvoda, óvoda Czirják Kinga

Lassan eltelt a nyár, és eljött az ősz, az új tanév kezdete, szeptember 15.e. Sok más aggódó szülővel együtt szorongva és izgulva vártuk az ovikezdést. „Jaj Istenem, vajon milyen lesz újból az elválás”, sóhajtoztam és gondolom, ezzel az érzéssel nem voltam egyedül. „Vajon ki lesz az óvó nénije, melyik csoportban marad, vagy kerül a gyermekem?”, „Vajon ki lesz az új óvó néni? Fogja-e majd szeretni a gyermekem?” Ilyen s hasonló kérdések keringtek a fejemben azon a hétfő reggelen. Bizony nem lesz könnyű visszaszokni a régi kerékvágásba, a reggelenkénti korai ébredést, reggelizés, gyors mosakodás, öltözés és indulás... Aztán következik a sírás, ordítás, toporzékolás, és néha az alkudozás kis csemeténkkel. Mit tegyünk, ha sírni fog az elválásnál? Íme, néhány jó tanács, melyet én is pszichológustól tanultam: Segíthetünk neki azzal, hogy határozottak vagyunk elváláskor, és rövid búcsú után őt otthagyjuk, és nem alkudozunk vele. Másnap érdeklődhetünk óvó nénitől, hogy mikor hagyta abba a sírást, hogy viselkedett később. Otthon békés körülmények között megbeszélhetjük vele, hogy nincs más választása, oviba kell mennie, mert anya/ apa dolgozik, nem tud vele lenni, és hogy nekünk is nagyon hiányzik napközben, de tudjuk, hogy ott jól fogja érezni magát, van kivel játszania, és alvás után mindennap érte megyünk. Bizony mi is átéltük az elválás szomorú pillanatait, de ezek a kis praktikák nagyon jól beváltak, sokat segítettek. Idén is mint minden évben, frissen meszelt falakkal, kitakarított, szépen díszített termekben szakképzett óvónők várták a kicsiket. A napközi legkisebbjeivel, összesen 20 gyerekkel, Csata Jolán és Gál Hajnal óvó nénik foglalkoznak, középcsoportban Kolozsi Olga és

Márton Delinke óvó nénik várták vissza a 22 kiscsemetét, a nagycsoportosokat idén Szabó Éva és Szász Annamária óvó nénik tanítják. Ők 23-an vannak. Az óvodába ez évben 30 gyerek ment, őket György Gizella óvó néni karolta át nagy szeretettel. A marosfalvi óvodában közel 30 gyerekkel Jakab Emőke és Kovács Hajnal óvónők foglalkoznak. Kik először érkeztek a napközibe vagy óvodába kicsit sírósan, szomorúan váltak el szüleiktől, a többi gyereknek pedig ismerősen bólogattak a mackók, kisbabák. Mint ahogy Jére Hajnal adminisztrátortól megtudtam, csak Simon Erzsike takarító néni maradt az óvodánál, akinek nem könnyű közel 100 gyerek után rendet tartani. Sajnos

óvodánknak egyetlen egy dadája sincs, így az óvó nénikre hárul a dadus feladata is. A tanács 1300 új lejt adományozott az óvodának, amiből új függönyöket, új tányérokat vesznek, pár darab plédet is kaptak. Az iskola vezetősége megcsináltatja az új kerítést is az óvoda körül, amit a napokban már be is fejeznek. Nagyon nagy segítség lenne egy ipari mosogatógép, amit Egyed József polgármester meg is ígért, mint ahogy a korszerű játszóteret is, amit már nagyon várnak a kis apróságok és nemcsak ők, hanem óvó nénik és szülők is egyaránt. Reméljük, a gondok hamarosan megszűnnek. Mindenkinek sikerekben gazdag új tanévet kívánunk.

6/

SULIVILÁG


Tanévnyitó Tekerõpatakon Kedves Gyerekek, kedves Szülõk, Meghívottak, kedves Kollegák! Kolumbán Csaba, A Tarisznyás Márton Általános Iskola igazgatója

Bár az ünnepek között nem tartjuk számon a tanévkezdést, a mai nap valahogy mégis ünnepibb, mint a többi. Az utcákon nyüzsögnek ünneplőbe öltözött diákok. Hosszú idő után ismét gyermekzsivaj árasztja el az iskolákat. Szeptember van, az új év kezdete. Sok kívülállónak úgy tűnhet, hogy semmi új dolog nincs egy tanévnyitóban. Mi új örömmel, kíváncsisággal várjuk kollégáimmal együtt minden évben szeptember 15-ét. Az iskola elvégzése a felnőtté válás folyamatának nagyon fontos állomása, ezért nagy felelősség hárul ránk, pedagógusokra, szülőkre egyaránt, hogy közösen egymás munkáját segítve egyengessük gyermekeink útját.

Kedves Gyerekek, A nyári pihenés után készen álltok új feladatokra, sok érdekes ismeret elsajátítása vár rátok, új tantárgyak, új tanárok. Kívánok nektek sok-sok energiát, kitartást, bízom benne, hogy tanév végén örömmel adhatjuk át a jól megérdemelt okleveleket, bizonyítványokat.

Kedves Elsõ Osztályosok, Talán ma még megszeppenve álltok itt közöttünk, de néhány nap múlva már természetes lesz az a tudat, hogy iskolába jártok, ahol sok érdekeset tanultok. Gondolom a tanévnyitó közeledtével minden este lefekvés előtt számolgattátok, mennyit kell még aludni az iskola kezdetéig. Hát eljött ez is. Senkinek nem kell félnie, hiszen itt vidáman telnek a napok, tanulás és játék váltja egymást. Kívá-

nom, hogy érezzétek jól magatokat az iskolában.

Kedves Szülõk, Külön köszöntöm azokat a szülőket, akik most először vesznek részt ünnepségünkön, mert gyermekeik most kezdik el nálunk a tanulást. Bízom abban, hogy együtt tudunk majd működni gyermekeink érdekében. Most bemutatom iskolánk tantestületét, kezdem az óvónőkkel: – kiscsoport óvónője: Baricz Rita – középcsoport óvónője: Jakab Erzsébet – nagycsoport óvónője: Horváth Ildikó – kilyénfalvi óvónőnk: Kelemen Tekla – I. osztály tanítónője: Szabó Tünde – II. osztály tanítónője: Fodor Annamária – III. osztály tanítónője: György Tünde – IV. osztály tanítónője: Deák Éva – kilyénfalvi I.-III. osztály tanítónője: Kolumbán Ilona

– kilyénfalvi II.-IV. osztály tanítónője: Bálint Gizella – V. osztály osztályfőnöke: György Emília – VI. osztály osztályfőnöke: Kolumbán Csilla – VII. osztály osztályfőnöke: Molnár János – VIII. osztály osztályfőnöke: Kovács Enikő A román nyelv és irodalom tanára: Ignat Petronela. A magyar nyelv és irodalom tanára Szász László. György Emília biológiát, kémiát és fizikát fog tanítani, Kovács Enikő pedig angolt. Gondolom a többi tantárgyat tanító tanárt nem kell bemutatnom, hiszen régebb itt tanítanak.

Kedves Szülõk, Gyermekek, Vendégeink, Kollégák! Új év kezdődik új gondokkal, reméljük örömökkel is. Kívánok mindanynyiuknak sok örömet, jó erőt, egészséget, eredményes esztendőt. Ezzel az új tanévet megnyitom.


HITÉLET

/7

„Istenem, íme itt vagyok, hogy teljesítsem, amit kívánsz!” Fejér Lajos, plébános

A Gyergyói medencében nyolc éve lakom. Pappászentelésem után Csomafalvára kaptam kinevezést. Egy kis szorongással fogadtam, de öt évet töltöttem ott segédlelkészként, nagyon jó emberekkel ismerkedtem meg. Ez életem igen felejthetetlen időszaka volt.. Majd ezt követte a székelyudvarhelyi négy év, ami részben papi munka volt, részben tanítás az ottani középiskolákban. 1998-ban kaptam kinevezést Gyulafehérvárra, hogy legyek a Majláth Líceumban prefektus (fegyelmi ügyek felelőse), de itt is tanítottam a középiskolában és a Hittudományi Főiskolán. Itt kevés lelkipásztori tapasztalatot

gyűjthettem munkám miatt is, hiszen a magyarság kevés létszáma miatt csak néha kellett szentmisét végeznem a Székesegyházban, vagy segíteni a környéken valamelyik lelkipásztornak. Ott nyolc évet töltöttem, aztán Gyergyószentmiklósra kerültem segédlelkésznek. Ide egészségi állapotom és az ott lévő jó papi közösség indokolta kinevezésemet. Három évet töltöttem ott nagyon jó lelkipásztorokkal, azok kiváló munkaközösségében. Kilyénfalvára augusztus1-i hatálylyal kaptam a kinevezést, de már július végén átvehettem a plébániát volt plébánosuk, Szilágyi Lőrinc esperes úr pontos munkájának köszönhetően. Most ismerkedem a környeze-

temmel, a hívekkel, és igyekszem megszokni a csendet, amely jellemzi e helyet. Minden áthelyezésemben Isten akaratát és velem kapcsolatos szándékát kutattam. Szeretek egyháztörténelemmel valamint latin nyelvvel és irodalommal foglalkozni a szabadidőmben. A papi zsolozsma végzésében gyakran kapok választ a bennem felmerülő kérdésekre, így különleges elvárásaim senkivel szemben nincsenek, mivel tudom, a Gondviselő Isten jósága minden embertársamat fel tudja használni tervei kivitelezésére. Papi jelmondatom, úgy érzem itteni szolgálatomnak is a vezérfonala kell legyen; „Istenem, íme itt vagyok, hogy teljesítsem, amit kívánsz”.

8/

HITÉLET


„Én vagyok József, a ti testvéretek”… Tankó Géza, plébános

A Szentírás szavaival köszöntöm mint újlelkipásztor az én nagy családomat, a Maros partján élő gyergyóújfalvi híveimet. József, amikor Egyiptom földjén megismertette magát testvéreivel, és megbocsátott nekik, így bátorította őket: „Én vagyok József, a ti testvéretek”. Én is így köszöntelek benneteket. Erdélyország érseke által Isten küldött hozzátok. Nyikómalomfalván születtem, egy 700 lelkes kicsi egyházközségben. Vallásos szüleim életpéldájából megismertem a szerető és Jóságos Istent. Megkaptam Istentől a papi hivatás kegyelmét és ajándékát. 1981. június 21-én a ma 1000 éves gyulafehérvári székesegyház falai között pappá szenteltek. Több mint huszonnyolc éven keresztül Erdély különböző egyházközségében, kisebb és nagyobb közösségekben hirdettem az Isten üzenetét. Kenyeret sütöttem Jézus tanításából a Jézusra éhező emberi szíveknek és lelkeknek. Köztetek is ezt szeretném tenni Isten segítségével. Az arsi plébánosról, Vianney Szent Jánosról olvastam egy szép történetet. Nagyon gyenge tanuló volt a papnevelő intézetben. Püspöke nem akarta pappá szentelni. Mégis pap lett belőle. Püspöke kinevezte az arsi egyházközségbe. Az új lelkipásztor azt sem tudta, hogy hol van Ars. Elindult, hogy meglátogassa első egyházközségét és híveit. Találkozott egy pásztorfiúval, és azt kérdezte tőle: „Fiam, meg tudnád-e mutatni nekem, hogy merre van Ars községe?” A pásztorfiú a hegyek között meghúzódó kicsi falu felé mutatott, menjen arra, ott majd

magtalálja. A pap megköszönte a pásztorfiú szeretetét, és azt mondta neki: „Fiam, te megmutattad nekem, hogy merre van Ars községe. Én a mai naptól kezdve megmutatom neked, hogy merre van a mennyország, az Isten országa.” Lelkipásztora, testvére és barátja szeretnék lenni gyerekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, idős híveimnek és testvéreimnek. Plébániám székely kapuján ezt a szép mondatot biztos, hogy olvastátok: „Térj be hozzánk vándor, ha erre visz utad. Ha jó a szándékod, itt szeretet fogd.” Hát szeretettel várom bármikor híveimet az én otthonomban, plébániámra. Imádkozom, mint pap minden nap az én nagy családomért, híveimért. Legyen ott kicsi családi szentélyeitekben a szerető és jóságos Isten. Áldja meg és őrizze a ti és szeretteitek életét. Ti is imád-

kozzatok új lelkipásztorotokért. Mert a pásztor a pásztorságot nem hagyhatja abba. Nem ballaghat el a hegygerincről, ahonnan tisztán tör elő a forrás. Ez a hegygerinc számunkra Krisztus. A tiszta forrás Jézus Krisztus 2000 éves tanítása. Igyunk minden nap a tiszta forrásból, hogy szépüljön önmagunk, gyermekeink, unokáink, népünk és a nagy társadalom szíve. Csengjen szívünkben Jézus lelkesítő és bátorító, biztató szava: „ Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből. Szeresd felebarátodat, úgy, mint önmagad.” Ha ezt követjük, biztos, hogy sokkal szebb lesz a világ, amelyben élünk. Áldja meg a jó Isten az én nagy családomat. Sok szeretettel új lelkipásztorotok.


CIVIL FÓRUM

/9

Könyvbemutató Kilyénfalván Gál Katalin

Vannak időszakok, amikor minden jó egyszerre történik. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy éppen ellenkezőleg, a rossz dolgok szedhetők csokorba. Nos, az utóbbi időben Kilyénfalva nem panaszkodhat. Kis falunkban egymást követik a kulturális események, amelyek ajándékként simogatják a kilyénfalviak lelkét. A kilyénfalvi gyökerekkel bíró Varga Gabriella író/újságíró újabb könyvének bemutatására került sor szeptember 20-án, a dr. Jakab Antal könyvtárban. A mű, amely a szerző szakdolgozatának bővített változata, alapos kutatómunkáról tesz tanúbizonyságot. Címe: A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye kommunikációja a rendszerváltozás előtti évtizedben, dr. Jakab Antal megyéspüspöki ideje alatt. Fejér Lajos helyi plébános megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a „nagy embereknek megmarad az emlékezete haláluk után is”, ezzel a mondattal is tisztelegve dr. Jakab Antal emberi nagysága előtt. A következőkben bemutatta a szerzőt, Varga Gabriellát és az est levezetőjét, Jakab Erzsébetet, aki köszöntött mindenkit, majd elmondta az est programját. A szakdolgozat bemutatása interaktívan zajlott. A meghívott előadók, Barabás Gyöngyvér irodalomtanár és Fodor Annamária tanítónő családias hangulatot varázsoltak a könyvtárterembe. A házigazda, Jakab Erzsébet, kérdéseire válaszolva Varga Gabriella ismertette a könyvet, amely egy támogatónak köszönhetően ingyen juthatott és juthat az érdeklődők kezébe. Kiderült, hogy első körben

1000 példányban nyomtatták ki a mű, a továbbiakban rendelés útján lehet hozzájutni, és hogy ez az egyetlen könyvbemutató, amelyet rendeznek e kibővített dolgozat ismertetésére. A szerző elmondta, hogy ez tulajdonképpen egy szakkönyv, amely a nagyközönség számára is érdekes lehet. Az egyes kérdésekre adott válaszok után mindig a művészeté volt a szó. Fodor Annamária énekkel, Barabás Gyöngyvér szavalatokkal tette ünnepélyesebbé a hangulatot, amelynek az együtténeklés adott családias jelleget. Mivel 2009 a Magyar Nyelv Éve, az esten óriási szerepet kapott anyanyelvünk. Elhangzott, a nyelv tiszta-

buzdítva, hogy figyeljen a saját és gyereke nyelvhasználatára. Bernád Rita levéltáros, aki a gyulafehérvári levéltárban is dolgozott, ismertette a levéltári munka, illetve a kutatómunka menetét, fontosságát és a levéltári gyűjtés módját. E rendezvény keretén belül hivatalosan is megnyílt a kilyénfalvi dr. Jakab Antal könyvtár. A ügy megálmodója és a könyvtár létrehozója, Varga Gabriella példát statuálva kikölcsönzött egy könyvet, erre ösztönözve a résztvevőket is. A könyvtár mostantól látogatható, minden kedden 17-18 óra között lehet könyvet kölcsönözni. A könyvtárosi teendőket Jakab Erzsébet látja el. A rendezvényt megtisztelte jelen-

ságának megőrzéséhez a szép könyv járul hozzá. Fodor Annamária különböző nyelvi játékokkal, tréfákkal, nyelvtörőkkel „gyötörte” a közönség nyelvét, bebizonyítva, hogy a magyar nyelv az egyik leggazdagabb a világ nyelvei közül. Barabás Gyöngyvér tanár a saját tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel, mindenkit arra

létével dr. Jakab Antal még élő húga, valamint Vencser László is. Végezetül Fejér Lajos megköszönte a vendégeknek a jelenlétet, a könyvtár létrejöttében és rendezésében való együttműködést azoknak, akik ebben részt vettek. Az est jó hangulatban, szerény agapéval zárult.

10 /

CIVIL FÓRUM


Szüreti bál Tekerõpatakon Bernád Krisztina, Tekerõpatak

2009. szeptember 5-én, Tekerőpatakon megrendezésre került a környékünkön már hagyománynak számító szüreti bál. Az idei évben az 1990ben született korosztályon volt a sor (Bartalis Annamária, Csata Gábor, Fórika Emese-Timea, Gál Enikő, Horváth Attila, Jakab-Tatár Norbert, Tatár Szilvia), hogy megszervezzék a szüret ünnepét. De az alacsony létszám arra késztette a szervezőket, hogy segítségül hívjanak néhány fiatalt az eggyel kisebb és nagyobb korosztályból (Bernád Krisztina, Ferencz Ármin, György Vince, Kovács Emőke és Bálint Attila, Gál Andrea, Páka Sándor). Az ünnepély megszervezése nem kis energiát és időt vett igénybe, de a fiatalok lelkesedését nem törhették le sem a nehézségek, sem a szervezés során fellépő problémák. A csőszök és csőszlányok egy tánccal is készültek,

amelyben Fórika Tibor volt segítségükre, ő állította össze a koreográfiát, és ő is tanította be, így a „táncosok” egy felénk kevésbe ismert felcsíki tánccal lepték meg a résztvevőket. Szombaton reggel a csőszök és csőszlányok egy ünnepi szentmisével kezdték a napot, és Isten áldásával elindultak, hogy kihirdessék a községben a szüreti bált, és meghívják a falvak apraját, nagyját, hogy gondjaikat otthon hagyva önfeledten mulassanak kicsit. A falubeliek ezúttal is bebizonyították vendégszeretetüket, hiszen minden megállónál bőséges kínálgatás fogadta a lovasokat és csőszöket. Külön köszönet illeti a tekerőpataki Harsona fúvószenekar néhány tagját (Fórika Szabolcs, György Róbert, György Zsolt, Kovács Ottó, Sajgó Árpád, Tatár Sándor), akik elkísérték a csőszöket a szekéren, és biztosították a zenei aláfestést, valamint köszönet a kocsisoknak, Benedek Józsefnek és Tódor

Tihamérnak. Miután a szervezők a község minden falujában tiszteletüket tették, következhetett a bál. A mulatság este 8órakor kezdődött, de sajnos a gazdasági válság itt is éreztette hatását, mivel a tavalyi évhez képest kevesebb volt a résztvevő. De ez a tény nem szegte kedvét a többi résztvevőnek, mindenki táncolt, mulatott. A tombolán értékes ajándékokat nyerhettek: a harmadik díj egy szép kávéscsésze készlet volt, a második díj egy pezsgős vacsora a Szilágyi vendéglőben, az első díj pedig a harmadik szőlőskosár. Az árverezésen a nagy kosár 200 lejért kelt el, a középső kosár végül 110 lejért talált gazdára. A mulatság hajnalig tartott, reméljük mindenki jól érezte magát. A szervezők nevében köszönjük szépen mindenkinek a segítséget, a részvételt, és bízunk benne, hogy ez a szép hagyomány még sokáig életben marad.


CIVIL FÓRUM

/ 11

Ismét bizonyítottak önkéntes tûzoltóink Czirják Kinga, Fodor Annamária

Szeptember 15-én a futballpálya felé jártam, amikor megpillantottam a tűzoltóautót és a népes tömeget a pályán, gondoltam megnézem, mi történik. Mint minden héten, most is lelkesen gyakorolt a tűzoltó csapat, hisz vasárnap, 20-án Domokosra hívták őket egy megmérettetésre. De, mint ahogy megtudhattam Búzás Ferenc parancsnoktól, Domokoson az állami és megyei szabvány szerint lesz a verseny, ami annyit jelent, hogy másak, nagyobbak a távolságok, nehezebbek a próbák, másképp kell készülni. 13-án Ditróban II. helyezést értek el, de mint mondta, nagyon szoros volt a mezőny és nagyon kevésen múlott az első helyezés. (csupán 2 másodpercen). Kér-

deztem, hogy utolsó beszélgetésünk óta sikerült-e valami felszerelést beszerezni. Rendeltek több tömlőt, vettek két minimaxot is, netán vegyi tűzesetre, vásároltak még pár védelmi kesztyűt, de még nagyon sok mindenre lenne szükségük, mint például védőmaszkokra, csizmákra, esőköpenyekre stb. Ahogy elmondta, az autó jó állapotban van, de szükség volna olajcserére, pótgumikra, ami létfontosságú. Ugyanilyen cipőben járnak a tekerőpataki lánglovagok is, nekik is nagyon sok felszerelésre volna szükségük, például olyan cipőre, amiben ezeken a tűzoltóversenyeken részt vesznek. Érdeklődtem az alszegi tűzesetről is, hogyan emlékeznek vissza rá. Búzás Ferenc tűzoltóparancsnok már az első percektől ott volt, de a szárazság miatt a tűz

nagyon gyorsan terjedt, másodpercek alatt belekapott a Ferenczi Zoltán hátsó épületébe, onnan vissza a Ferenczi Vilmosékéba, majd eléggé megpörkölte a tűz a Sólyom Vilma néni hátsó épületét is. Mint mondta, szerencsére jött a segítség a gyergyói katonaságtól, Csomafalából és Alfaluból, mert másképp nagyon nehezen tudták volna megfékezni a lángokat. A Hidrant is csak egy vonalat bírt, nem volt elég víz, hisz a tűzoltóautóba is csak 2400 liter víz fér. De sikerült, hál’ Istennek. Köszönet érte minden tűzoltónak, a polgármesternek, aki tűzoltóruhában végig segített oltani a tüzet, és mindenkinek, aki jelen volt, és mentette a menthetőt. Folytatás a 12. oldalon

12 /

CIVIL FÓRUM


Vasárnap, szeptember 20-án ismét dobogósok lettek az Újfalvi Tűzoltók, ismét jól szerepeltek, felkészültek a versenyre. 12 csapatból második helyezést értek el, Tekerőpatak pedig az ötödik lett. Résztvevő csapatok: Domokos, Remete, Karcfalva-Jenőfalva, Csomafalva, Borzont, Szárhegy, Szenttamás, Újfalu, Dánfalva, Tekerőpatak, Csíkmadaras, Ditró (lánycsapattal vett részt). Ezen kívül három helységből 4 ifjúsági tűzoltócsapat is érkezett: Csomafalva, Domokos I., Domokos II. és Ditró. A verseny három próbából állt. Az első próba teljes száraz szerelés volt 7 emberrel. A második próba 2x100 m-es akadálypálya száraz szereléssel, míg a harmadik próba 4x100 m-es akadálypálya vizes szereléssel.


Ezután az ifjúsági csapatok bemutatója következett mind száraz, mind vizes szereléssel. Minden versenyző csapat oklevéllel és emlékkupával, valamint jó élményekkel térhetett haza. Íme a helyezések: I. hely: Szenttamás, II. hely: Újfalu és Domokos I., III. hely: Szárhegy, IV. hely: Csomafalva és Karcfalva-Jenőfalva, V. hely: Tekerőpatak, VI. hely: Domokos II., VII. hely: Madaras, VIII. hely: Dánfalva, IX. hely: Remete, X. hely: Borzont. Mindkét hazai csapat nagyon ügyes volt, csupán 7 másodperc és némi „csalás” végett lett Újfalu második helyezett, megelőzve őket így a Szenttamási csapat. Múlt havi számunkban az újfalvi tűzoltók névsorát közöltük, most Tekerőpatak lánglovagjait sem szeretnénk kihagy-

ni, hisz ők is nagyon ügyesek voltak, keményen küzdöttek elért eredményeikért, mint például Borzonton, ahol másodikok lettek. Íme hát a névsor: Gál István parancsnok, Blénesi Levente alparancsnok, Gál Attila, Birton Árpád, Pál Vilmos Csaba, Fodor Emil, Kovács Róbert, Tódor Tihamér, Vas Attila. Szívből gratulálunk önkéntes tűzoltóinknak idén elért eredményeikért, és továbbra is sok kitartást, és sikert kívánunk nekik! Reméljük, egy év múlva is ilyen csodálatos eredményekről számolhatunk majd be! A következő lapszámunkban pedig közöljük az Egyed Imre által összeállított rendkívül részletes statisztikát, amely a 2009-es esztendő eddigi tűzoltó versenyeinek minden eredményét, a versenyszámokat, az elért időket és a helyezéseket is tartalmazza.


CIVIL FÓRUM

/ 13

Mint a régi szép idõkben Ifj. Sólyom István

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a kaláka szavunk nagyobb munka (pl. házépítés) elvégzésére önkéntes segítőtársakból összeállt csapatot, szívességből, ingyenesen végzett munkát jelent. Egy olyan jelenség, amely évszázadokon keresztül meghatározta a faluközösségek életét. Sajnálatos módon az önkéntes együttműködésnek e formája napjainkban egyre kevesebb helyen érhető tetten, ennek okai korunk bonyolult társadalmi és gazdasági viszonyaiban keresendők. A székely társadalomra a múltban olyannyira jellemző kaláka, ha kivonulni is látszik modern társadalmunk mindennapjaiból, azért egy-egy jelentősebb munkálat elvégzésére még összegyűlnek kalákázni az emberek. Ennek ékes bizonyítéka a papilak tetőfödésére szervezett össznépi megmozdulás. Akinek szeptember közepén a plébánia felé vezetett az útja, annak manapság igencsak szokatlan látványban lehetett része, hisz a tetőszerkezet kopácsoló, fúró, faragó

emberrel volt tele, az udvar pedig egy kirakodó vásárhoz hasonlított, ahol egymást érték a fogatok és a gépjárművek. A többnapos kaláka során mintegy harminc ember, az egyház-

tanács tagjai, jóravaló, segítőkész újfalviak, sőt a plébános úr meg a kántor úr is szerszámot ragadtak, és az ősi hagyományokhoz híven, közös erővel, jókedvvel sikerült újrafödni a papilakot. Ezekben az ínséges időkben, amikor a média csak úgy ontja magából a világgazdaság rossz állapotáról szóló információkat, amikor a globális gazdasági válság negatív hatásait magunkon is érezzük, bizony minden segítő kézre szüksége van közösségünk rászoruló tagjainak. A fentiekben említett kaláka jelentős segítség volt a szűkös pénzügyi forrásokkal rendelkező egyházközség számára, hisz közösségünk mesterembereinek, szakembereinek, jó szándékú polgárainak összefogása által csekély anyagi ráfordítással új tetőzetet kaphatott a papilak. A példa tehát adott, figyeljünk egymásra, legyünk tekintettel szomszédaink, rokonaink, ismerőseink nehézségeire, és ha egy kiadós kalákával orvosolhatjuk a problémát, ne legyünk restek felajánlani a segítségünket. Legyen úgy, mint régen volt!

Feljavították a fúvószenekar próbatermét Czirják Kinga

Idén az újfalvi Fúvószenekarnak 15 ezer új lejt szavazott meg az újfalvi Közbirtokosság Közgyűlése, melyből sikerült feljavítani a termet és vásárolni egy új hangszert, egy baritont, 2200 lej értékben. Továbbá a fúvószenekar

feltett célja, hogy egy emlékházat alakítanak ki, melyben az 1910-től napjainkig levő hangszerek, emléktárgyak, ruházatok kerülnének kiállításra, melyet majd a nagyközönség is megtekinthet. Mivel jövőben 100 éves lesz az újfalvi fúvószenekar, ebből a pénzből szerettek volna felkészülni a cen-

tenáriumra, de sürgetőbb volt a tetőzet kijavítása, az épület felújítása, hiszen már nagyon rossz állapotban volt. A Zenekar vezetősége ezúton is megköszöni a Közbirtokosságnak a segítséget, és ígérik, hogy ezután is Isten segítségével színesebbé teszik községünk ünnepnapjait.

14 /

MÚLTIDÉZÕ


Veterántalálkozó Remetén ifj. Sólyom István

Gyergyótölgyes kellős közepében van egy nagy kaszárnya. Ott székel a huszonegyes vadász parancsnoki szárnya. Huszonegyes határvadász Horthy katonája, Mert ő néki széles e világon, sehol nincsen párja. A kaszárnya széles udvarában nyílik a muskátli, Sír a kislány, hulldogál a könnye, el sem is akar állni. Ne sírj, ne sírj te barna lány, büszke lehetsz rája, Bús szívednek egy huszonegyes vadász a hűséges párja! A 21. székely honvéd határvadászzászlóalj indulójának eléneklésével vette kezdetét 2009. szeptember 6-án első alkalommal megrendezésre került Gyergyó-medencei veterántalálkozó Gyergyóremetén. A rendez-

vényre azok az egykori gyergyószentmiklósi, tekerőpataki, kilyénfalvi, újfalvi, csomafalvi, alfalvi, borzonti, szárhegyi, ditrói és remetei második világháborús veteránok voltak hivatalosak, akik a magyar honvédség kötelékében teljesítettek hadi szolgálatot. Az induló alatt sokak szemében könnycseppek gyűltek, ahogy a régen nem hallott dallamok újra a fülükben csengtek. Megindító, szívet-lelket melengető érzés volt látni, amint nyolcvan-kilencven éves idős veteránok mintegy hetven év múltán újból találkoztak, hajdani bajtársak egymással kezet ráztak, összeölelkeztek, és csillogó szemmel régi emlékeket elevenítettek fel. Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármesterének megnyitó beszédét követően került sor az egyenkénti bemutatkozásra, amely során a helyi illetőségű Nagy József, történelem szakos mesterképzős hallgató, moderátor ugyan igyekezett

felhívni a veteránok figyelmét, hogy mondandójuk során csak a legszükségesebbekre szorítkozzanak, azonban a nagytöbbség az általa megélt eseményeket hosszabb-rövidebb formában taglalta. Természetesen ezt senki sem bánta, hisz a majd két órásra nyúlt bemutatkozás nem nélkülözte a humort, a jókedvet, a vidámságot. Öröm volt hallgatni a tréfás megjegyzéseket, az ízes szójárásokat. A bemutatkozás után Illésfalvi Péter hadtörténész, muzeológus a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársának előadása 1944: Háború Gyergyóban – gyergyóiak a háborúban című előadását hallgathatta a nagyérdemű. Az előadás során korabeli filmhíradók azon részletei kerültek vetítésre, amelyek a magyar honvédség Gyergyóba való bevonulását rögzítették. Majd részletes képet kaphattunk a magyar honvédség berendezkedésé-


ről és a határvadász, határőr alakulatok felállításának pontos menetrendjéről. Az Illésfalvi által említett parancsnokok nevei sok idős honvédnek ismerősen csengtek, egyesekre jó szívvel emlékeztek, míg mások neve hallatára sokatmondó pillantás volt a reakció. Az előadás végeztével a szolgálati hely és a beosztás szerint csoportokra osztották a veteránokat, majd egy hosszabb beszélgetésre, interjúfelvételre került sor. A rendezvény hivatalos részének záróakkordja a marosvásárhelyi Benkő József, történészhallgató második világháborús relikviagyűjtő kiállításának bemutatása és megtekintése volt. A korabeli használati tárgyak, egyenruhák, töltényhüvelyek és személyes tárgyak természetesen minden honvéd számára ismerősek voltak. A napot egy közös ebéd elfogyasztása zárta, ahol mindenki megtapasztalhatta a remeteiek vendégszeretetét, valamint a polgármester úr mindenre és mindenkire kiterjedő, kitüntető figyelmét. A jó hangulatú étkezés alatt immár szabadon folyhatott a közös emlékezés, a régi kapcsolatok még jobban megerősödtek,

MÚLTIDÉZÕ

és az ünnepeltek új élményekkel gazdagodva térhettek haza. Az otthon felé tartó úton, az autóbuszban tovább folytatódott a jókedv és vigadalom. Újból felcsendült a határvadász-induló, majd második világháborús nóták szerepeltek a repertoárban. Itt jegyezzük meg, hogy a szervezők a jövőben rendszeresíteni szeretnék a találkozót, ugyanakkor tervben van egy nagy székelyföldi veterántalálkozó megrendezése is. A beszámoló végén következzen Gyergyóújfalu község résztvevő veteránjainak névsora: – Id. Ilyés Ferenc: – 1919. szeptember 19-én született Gyergyóújfaluban, 21. határvadász-zászlóalj, 2. század, Borszék, Székpatak, Csibicsárda. – Id. Sólyom Gyula: – 1923. december 11-én született Gyergyóújfaluban, 1944-ben vonult be a 21. határvadász-zászlóaljhoz. – Id. Mihálydeák Ferenc, szakaszvezető: – 1920. február 8-án született Gyergyóújfaluban, 1941. október 13-án vonult be a 21. határvadász-zászlóaljhoz (aknavető szakasz) Gyergyótölgyesre. – Sólyom László: – 1925. január

/ 15

25-én született Gyergyóújfaluban, 1943 októberében vonult be a 21. határvadász-zászlóaljhoz Gyergyótölgyesre. – Id. Molnár Vencel: – 1923. augusztus 27-én született Gyergyóújfaluban, 1940-ben vonult be a 26. gyalogezredhez Besztercére. – Gergely József: – 1923. december 20-án született Gyergyóújfaluban, 1944-ben vonult be a 3. székely határőr-zászlóaljhoz Maroshévízre. – Gáll Márton: – 1921. február 17-én született Gyergyóújfaluban, 1942. október 5-én vonult be a 9. gépkocsivezető-századhoz Kolozsvárra. – Páll Antal: – 1922. június 12-én született Gyergyóújfaluban, 21. határvadász-zászlóalj, Gyergyóbékás. – Huszár Péter: – 1919. január 19-én született Gyergyóújfaluban, 21. határvadász-zászlóalj, Gyergyóbékás. – Id. Szabó Péter: – 1924. október 15-én született Gyergyóújfaluban, 1943 októberében vonult be a 21. határvadász-zászlóaljhoz Maroshévízre. Folytatás a 16. oldalon

16 /

MÚLTIDÉZÕ


– Komsa János: – 1925. március 31-én született Gyergyóújfaluban, 1943-ban vonult be a 21. határvadász-zászlóaljhoz Maroshévízre – Bálint Sándor: – 1920. január 20-án született Gyergyókilyénfalván, 1941 októberében vonult be, a 21. határvadász-zászlóaljhoz Gyergyóbékásba – György Mihály: – 1916. október 27-én született Gyergyókilyénfalván, először 1939-ben vonult be Caracalba a román hadsereghez, majd 1943 októberében a magyar honvédséghez Gyergyóbékásba a 21. határvadász-zászlóaljhoz – Pintér János: – 1919. június 30-án született Tekerőpatakon, 1940. december 2-án vonult be a 21. határvadász-zászlóaljhoz Gyergyótölgyesre. Szerencsés embernek mondhatja magát az, aki legszebb fiatal éveit békességben, szabadságban, családtagjaival és barátaival töltheti. Tanulhat, művelődhet, építheti jövőjét, és a társadalomnak, szűkebb közösségének minél haszno-


sabb tagjává igyekszik válni. A második világháború nagyapáink, dédapáink családjainak életét keserítette meg. Nekik a fiatalság nem felhőtlen szórakozást, lányok hajkurászását, baráti összejövetelek egymásutániságát jelentette. Ezekben az időkben vér- és könnyáztatta rögökön, hullahegyeken átgázolva, állati sorban tengődve, embertelen nélkülözések, testi-lelki gyötrelmek közepette siheder gyerekeknek, egyik-napról a másikra kellett felnőtté válniuk. Már akik túlélték. Számos elesettnek a nyughelye sem ismert, sokak távoli vidékeken alusszák örök álmukat. És vannak a túlélők, akik beszámolnak a rettenetről, az értelmetlen öldöklésről és a mindmáig visszatérő rémálmokról. A veterántalálkozó résztvevőinek is számos sorstársukhoz hasonlóan jókora adaggal jutott a háborúból és annak borzalmaiból, ugyanakkor a katonaéletre, a bajtársiságra mindannyian jó szívvel és pozitívan gondoltak, gondolnak vissza. Ez úton szeretném megköszönni mind a remetei szervezők, mind a magam nevében mindenkinek a tevőleges

hozzájárulását a rendezvény sikeres lebonyolításához. Külön köszönetemet szeretném kifejezni a hozzátartozóknak és a kísérőknek, akik elengedték idős szeretteiket erre a megemlékező találkozóra. Az újfalvi szervezés és az együtt töltött idő alatt egészen rendkívüli embereket ismerhettem meg, és egy kicsit én is közülük valónak érezhettem magam. Hajtsunk fejet ezek előtt az emberek előtt, gondoljunk rájuk szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel, hisz kitartásuk, életkedvük, vidámságuk mindenki számára példaértékű lehet. Ők közösségünk élő történelemkönyvei, székely múltunknak eleven tanúi, becsüljük őket, amíg még köztünk vannak. Isten tartsa meg Önöket székely határőrök, határvadászok, honvédek! A rendezvényt Gyergyóremete, Gyergyóditró, Gyergyószárhegy, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Gyergyóújfalu községek és Gyergyószentmiklós megyei jogú város önkormányzatai valamint a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum támogatták.


MÚLTIDÉZÕ

/ 17

Egy átlagember rendkívüli sorsa: Nagy Tékla Elekes Dániel László

1961-ben a helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy ideje egy mezőgazdasági kollektívát létrehozni Újfaluban is, ahol ilyesmi még nem létezett. Az akkori polgármester, Csibi Balázs, megpróbálta rávenni a lakosokat, hogy beiratkozzanak a kollektívában, de a dolgok nem úgy alakultak, ahogy a hatóságok remélték. A falu lakósok memóriájában megmaradt azoknak a képe, akik ellenálltak. Ha a tanúk vallomását vesszük alapul, csak a nőknek volt elegendő bátorsága, hogy a falusiak elégedetlenségét szóvá tegyék. „Volt egy csoport nő, akik ellenálltak”, mondta Szőcs Gazdi Péter, „férfiak nem voltak, ők bátrabbak voltak. Szájaltak, kiabáltak, aztán megjárták.” Id. Sólyom Gyula is hozzátette: „Az emberek elkezdtek kiabálni, hogy ez így nem jó, nem lesz jó, és... Aztán őket el is vitték... Nők, legtöbb nő volt”. Az incidens után tíz személyt letartóztattak, köztük négy nőt. A legfiatalabb a csoportból Nagy Tékla volt, szül. Ferenczi. Az ő vallomásai alapján haladunk tovább. Nagy Tékla 1920. augusztus 17-én született Gyergyóújfaluba, egy szegény családban, negyedik gyerekként. Az édesanyja elvesztette a lábát egy balesetben, az édesapja hadirokkant volt, az első világháborúban jobb vállába kapott golyó következményeként. Nagy Tékla mesélte: „Szüleim mentek kaszálni, és anyámnak még nem volt meg a falába, és apám a bal kezében vitte a kaszát, de nem tudott kaszálni. Azt mondják, hogy leültek egy dombra és sírtak, hogy mi lesz velünk, mert már nem vagyunk jók semmire.” Egyike a kevés boldog emlékeinek

az az időszak, amikor az újfalvi iskolába járt. „Én a hét osztályt hét különböző tanítóval és tanítónővel végeztem. 1927 őszén kezdtem iskolába járni, mivel augusztusban születtem, és szeptemberben már járhattam iskolába. Mi az iskolát 118-an kezdtük! Majd egyenként elvesztek, mert tavasszal kellet menni a tehenekkel, aratni, és a gyerek kellett hajtsa a teheneket... És a szülők olyanok voltak, hogy nem adtak sokat az iskolára...” „Amikor hetedikbe kellett volna mennyek, a testvérem Brassóba volt szolga, és egy ilyen helyet kerestek nekem is, ahova mennyek. Én mentem volna, de iskolába akartam menni. Akkor kicserélték a tankönyveket. Egységes tankönyveket hoztak, ebbe minden volt: történelem, földrajz, nyelvtan, olvasás, minden. De ez 120 lej volt, az akkori pénzben. Ez a 120 lej, egy jó bakancs ára volt, és a magunk fajta embereknek sok volt. Addig úgy volt, hogy aki végzett előttünk, az elvégezte egy rongyos könyvből, aztán a következő lapozta, de most új könyvek kellettek. És ahogy mennem kellett szolgának, a szüleim mondták, hogy ne vegyem meg ezt a drága könyvet, mert nem fog használni. És végül nem mentem szolgának, és nem volt könyvem se! Én voltam az egyetlen, akinek nem volt könyve. Így amikor iskolába mentem, a padtársam kinyitotta a könyvet, és amíg ők feleltek... Igaz hogy a tanító bácsi is megértő volt, gondolom én, mert nem engem feleltetett elsőnek, akkor is ha az első padba ültem. De én olyan jól tudtam, hogy amikor véget ért az év, negyedik voltam. És nekem nem volt könyvem!” A hatodik osztályt negyedikként végezte, de a hetediket már elsőként. „Ezzel ijesztette Duka taní-

tó bácsi a többieket, hogy szégyelljétek magatokat, neki nincs könyve és tudja, ti a könyvvel a kezetekbe és nem tudjátok!” Az iskolában fogja megtanulni a román nyelvet is, ami nagyon hasznos lesz számára később a börtön évek alatt, amikor az egyetlen túlélési reményt az együtt működés a többi fogollyal fogja jelenteni. „Én a mai napig tudok helyesen írni románul”, mondta büszkén Tékla néni. A legjobban azt sajnálta, hogy nem tudta folytatni a tanulmányait, egyrészt a szülei pénzügyi helyzete miatt, másrészt az akkori tévhitek miatt. „A szüleim azt mondták, hogy nincs értelme, akkor is ha oda érek érettségizni, akármilyen szorgalmas leszek, ott megkínoznak, és megbuktatnak, és akkor semmi értelme. Apámnak mind mondták: ha nem fog sikerülni, egy kurva lesz belőle. Nem fogja szeretni a munkát se, és nem lesz semmi belőle. Nem éri meg. Mennyen férjhez, és ott jó dolga lesz. És így lett. Férjhez mentem...” Ennek ellenére, sohasem adta fel a könyvek iránti szeretetét, a saját szavaiból idézve, „...akkoriban szégyen volt nekem, egy paraszt lány, mint én...” Mindegy, hogy milyen nehéz volt az élet, mindig szakított kis időt az olvasásra is. „Ha csak egy kis időm is volt, amíg mások ettek vagy pihentek, vagy aratásnál megálltunk egy kicsit, én vettem ki a könyvet, és egyik jobb volt, mint a másik.” A könyvek iránti szeretet hasznossá válik később a börtönben töltött évek alatt, amikor a társak kérésére mesélni fogja az elolvasott könyveket. Folytatjuk

18 /

MEZÕGAZDASÁG


Aktuális teendõk a gazdaságban – rágcsálóirtás Dr. Horváth Nina állatorvos

Az őszi munkálatok során rendszerint elszaporodnak a rágcsálok az udvarokon, istállókban, a melléképületekben. Röviden ismertetjük „kedvenceinket” – hogyan és mennyit tudnak ártani embernek, állatnak egyaránt. Jelentőségük – Nem valószínű, hogy van még egy olyan szőrös emlősállat, amelyet ekkora utálat övez, mint a patkányt. A rágcsálókat általában kedves kis állatoknak tartjuk, és a patkány ránézésre nem sokban különbözik a mókustól. Ez a – kedvesnek egyáltalán nem nevezhető – állat, rendszertanilag a rágcsálók rendjébe és az egerek családjába tartozik. Bár a patkány rokonságban van az egérrel, mégsem hasonlít a megítélésük: az utóbbi nem kelt undort az emberben. Az első különbség azonban már ránézésre szembetűnő: a patkányok nagyobb testűek, mint az egerek, és a hosszú, csupasz farkuk sem kelt túlságosan esztétikus látványt. A patkány nemcsak egyszerűen ronda, más tulajdonságai is undort váltanak ki belőlünk, ugyanis részben különféle fertőző betegségek terjesztésében játszanak szerepet, részben gazdasági kártételt idéznek elő. Történelmileg ismert tény, hogy a rágcsálók, biológiai sajátosságukból adódóan, az elmúlt évszázadokban pusztító hatású, több mint 10 millió ember halálát előidéző járványok kialakulásáért felelősek. Az egészségügyi ellátás fejlettsége, az antibiotikumok széles választéka és a jogszabályokra épülő egyre hatékonyabb rágcsálómentesítési programok miatt járványügyi jelentőségük fokozatosan csökken. Járványügyi jelentőségük – A rágcsálók között különféle kóroko-

zók (pl. vírus, baktérium, spirocheta, rickettsia, fonalféreg stb.) által előidézett betegségek és járványok fordulnak elő, amelyek a gazdaszervezetnek minősülő rágcsálók révén más állatra és gyakran az emberre is átterjedhetnek. A szeméten, hulladékon, csatornában, vagy más szennyezett helyen mászkáló rágcsálók a testükre tapadt kórokozókat az élelmiszerekre is átvihetik, így a különféle mikroorganizmusok mechanikus terjesztésében szerepet játszhatnak. Ami először eszünkbe juthat a patkányról, az a pestis, ami a régi korok egyik legszörnyűbb, járványszerűen terjedő betegsége volt. Ezt a betegséget a házi patkány terjesztette el az emberek körében is. A XVIII. században, a kereskedők vitorlás hajóinak a segítségével azonban szerte a világban egy hasonszőrű faj kezdett tért hódítani: a vándorpatkány. Ez sokkal nagyobb és agresszívebb, mint a házi patkány. Megérkezése után kb. húsz év leforgása alatt kiszorította a házi patkányt, és szinte minden létező helyet benépesített. Furcsa módon

ezeknek az ellenszenves kis élőlényeknek „köszönhetjük”, hogy a pestis megszűnt, hiszen az okozói, a házi „rokonok” kihaltak. A rágcsálók által terjesztett legfontosabb fertőző betegségek – Az igazoltan patkányok által terjesztett, betegségek közül a pestis (dögvész), leptospirosis, trichinellosis, a rágcsáló kiütéses tífusz, patkányharapási láz és a vírusos hemorrhagiás láz a legfontosabb, nyúlpestis, a lépfene, a takonykór, a veszettség és a brucellosis vándorpatkányok útján az emberre is átterjedhet. Életmódjukból adódóan – jelentős mérvű elszaporodásuk esetén – más betegségek (salmonellosis, hastífusz, paratífusz, vérhas) kórokozóinak terjesztésében is szerepet játszanak. Egyes állatjárványok (pl. sertésorbánc, Aujeszkiféle betegség, baromfipestis, száj- és körömfájás stb.) kialakulásában is jelentőségük lehet. Az egerek által terjesztett betegségek közül a fertőző agyhártyagyulladás és a salmonellosis a legfontosabb, más betegségek (pl. paratífusz),


illetve a nyúlpestis és a takonykór terjesztésében az egereknek csak alkalmi szerepük van, de különféle állatjárványokban (pl. sertésorbánc, baromfipestis, száj- és körömfájás) is közreműködhetnek. Patkányok – A nőstény patkány először kb. 7 hónapos korában, majd élete folyamán átlag 5 alkalommal ellik. Az utódok száma egy alomban 2-14 között mozog, átlagosan 7. A vándorpatkány rendkívül szapora, optimális körülmények között egy patkány-párnak évente 400-800 utóda is lehet. A patkányok mozgási köre 300-500 méter, de ha a táplálékért messze kell vándorolniuk, naponta akár 1 km bejárására is képesek. Egy patkány évente kb. 1020 kg élelmiszert fogyaszt el, melynek fele ugyan ételhulladék, másik fele azonban gyakran élelmiszer alapanyag és takarmány. Szívesebben eszik az ember számára is értékesebb élelmiszert (pl. húst, halat, tojást, diót, vetőmagot). Raktárakban az általuk okozott kár a szennyezés miatt élelemfogyasztásuk sokszorosa. A beton és a kemény fém kivételével minden anyagot (pl. alumíniumot, rezet, ólmot, követ, fát stb.) megrágnak. Az épületek közvetlen környékén, vagy a csatornában fészkelésükkel, túrásukkal nem egy esetben az épületek és a közművek állagában okozhatnak kárt. Az árokparton elszaporodva az árvízvédelmi létesítményeket (elsősorban a gátakat) is megrongálhatják, ami árvíz esetén buzgárok kialakulásához vezethet. A szigetelések szétrágásával rövidzárlatot és tüzet idézhetnek elő. A patkányok földalatti lyukakban, épületek félreeső részein, ritkábban a csatornában élnek, általában ott, ahol a közelben elegendő táplálék áll rendelkezésre és a hőmérséklet is megfelelő. Nagy viharban ugyan megfulladnak, a patkányok azonban mégis kitűnő úszók. Az eszményi és leggyakoribb lakóhelyük ugyanis a szennyvízcsatorna. Képesek a csatornán keresztül (konkrétan a WC-n keresztül) bejutni bármely lakásba, ami rácsatlakozik a csatornarend-

MEZÕGAZDASÁG

szerre. Mindent megrágnak a szappantól az ételmaradékig, egymást pedig szag és hangadás alapján különböztetik meg. Számítások szerint a világ gabonakészletének kb. 20%-át patkányok eszik meg. Aktivitásukat az óvatosság és gyanakvás határozza meg, amelyet az újtól való ösztönös félelem, a mérgezett csalétektől való kifejezett tartózkodás jellemez. A patkányok nagyon találékony és hihetetlenül alkalmazkodó élőlények, és nagyon nehéz kiirtani őket. A patkányok nagyon gyanakvó és óvatos állatok. A mérgekkel szemben nagyon könnyen ellenállóvá válnak, és ráadásul, ha felfedezik, hogy valamelyik társuk elpusztul a mérgezett ételtől, akkor a többiek már nem esznek belőle. Ezért a rágcsálóirtás során csak olyan hatóanyagot célszerű alkalmazni ellenük, ami nagyon lassan fejti ki a hatását, mert csak így van esély arra, hogy több példány szervezetébe is bekerüljön a méreg. Egerek –- Rendkívül szaporák, meleg helyen egész éven át szaporodnak. Sok emlőjük van, egyszerre több utódot hoznak a világra, többségük rendkívül szapora. Párosan vagy családosan élnek, egyesek pedig nagy telepeket alkotnak. Egy-egy egérpárnak optimális körülmények között évente 1 000 ivadéka is lehet. Évente 5-6 alkalommal kölykeznek, szexuális érésük gyors, két hónap alatt már ivarérettek. A nőstény egér kb. 2 hónapos korában ellik először, életében átlag 6 alkalommal. Az utódok száma almonként 6-13, átlagosan 6. Szaporodásukhoz elegendő mennyiségű táplálék és zavartalan búvóhely szükséges. Amennyiben ez biztosított, egész éven át folyamatosan szaporodnak. Átlagos élettartamuk 1-2 év. Egy egér évente kb. 2 kg élelmiszert fogyaszt el, de főleg a csomagoló-anyagban tesz kárt. Gyakran rágja meg a bőrt, a textilanyagot és a papírárut is, az élelmiszereket pedig fészkelésével közvetlenül károsíthatja. Többségük mindig a földfelszínen tartózkodik, mások a talajban laknak, de táplálékukat a felszínről szerzik be.

/ 19

Mindenevők, a növényi és az állati eredetű táplálékot egyaránt elfogyasztják, de általában a gabonaféléket részesítik előnyben. Táplálékigényük naponta testtömegük 10%-ával megegyezik. Kitűnő tapintóérzékük segíti tájékozódásukat a környezetben. Fejlett hallásukkal az egyes zajokat messziről felismerik, jól megkülönböztetik, ami segítséget nyújt a veszélyhelyzetek felismerésében is. Szaglásuk kifogástalan és fontos szerepet játszik életükben, elsősorban a táplálék felkutatásában. A különféle környezeti feltételekhez kiválóan alkalmazkodnak és jellemző rájuk, hogy életterükhöz erősen kötődnek. Fészküket lehetőleg úgy alakítják ki, hogy táplálkozási helyükhöz minél közelebb legyenek. Kedvező körülmények között, ha búvóhelyük megfelelő és elegendő táplálék áll rendelkezésükre, akkor mozgáskörletük behatárolt. Főleg éjjel aktívak, amikor táplálékot keresnek. Nappal akkor tevékenykednek, ha a táplálék megszerzése nehéz. A rágcsálók elleni védekezés módszerei – A patkányok elpusztítására döntően a rágcsálóirtószereket alkalmazzuk gyomorméregként, elsődlegesen mérgezett csalétek formájában. Egerek irtására döntően a csapdázás alkalmas, de a mérgezett csalétek is hatékony. Rágcsálóirtásra elsősorban a véralvadásgátló hatóanyagú mérgezett csalétkek alkalmasak. Biztonsági előírások – Rágcsálóirtás során a mérgezések megelőzése érdekében az alábbiak betartása kötelező érvényű: – az etetőhelyeket olyan területen alakítsuk ki, ahol gyermekek, illetve haszon- és háziállatok nem férhetnek hozzá; – az elhullott rágcsálókat gyűjtsük össze és égessük el; – az etetőhelyre mindig helyezzünk el jól látható figyelmeztető feliratot; – a mérgezett csalétket csak felirattal megjelölt, lezárt helyiségben tároljuk, – a maradék csalétket gyűjtsük össze.

20 /

GYERMEKSAROK


Iskolai dolgozatokból... Fodor Annamária, Tekerõpatak

– Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban. – A katonák életüket és halálukat kockáztatták. – A hős holtan esett össze. Ezt később nagyon sajnálta, de akkor már nem volt mit tenni. – A víz oxigénből és folyadékból áll. – A szomorú elhanyagolt sírok mellett élettel teli sírhalmokat is találhatunk. – A mocsári vész 1526-ban volt. – A Szent Jobb István király bal keze. – Szemünk közepén van egy nyí-

lás, amely mindenkinek fekete, mivel fejünk belül üres sötét. – Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában. – A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak. – A gesztenyesütögető néni kiáll a sarokra, és odacsalogatja az embereket a szagával. – Sok régi kőzetben megtalálhatók az őskori halak lábnyomai. – A bronzkorszak tűzzel-vassal pusztította a rézkorszakot. – Döbrögi a harmadik levonásban két púppal gyarapodik. – A sereg táborában kitört a pestis, és a király is csak álruhában menekülhetett.

– A középkorban a várakat katakombákkal lőtték. – Kanada területe egyenlő Európa lakosságával. – A kenguru kicsinye fészeklakó. – A ménes egy nagy lócsomó. – Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját, és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet. – A veréb olyan, mint egy madár, csak kisebb. – A farkasnak lombos farka van. – A farkas nem kunkorítja fel a farka hegyét, mint a kutya. – A vakációban sok minden történt, mert úgy vártuk már az iskolát. Vesztergom Andrea

Hát hajrá, új tanév Itt állunk most újra, diáktársak, együtt. Kézenfogva kísér a nyár íze még. Szünetünk véghez ért, a szeptembert köszöntjük, Kíváncsian állunk elé: hát hajrá, új tanév! Szalai Borbála:

Kovács Beáta

Legyen öröm a tanulás!

VIII. osztály, Tekerõpatak

Hangosabbak ma az utcák, Gyerekektől népesek, Valahogyan még a nap is Szebben ragyog, fényesebb. Izgatottan várt e napra Minden kezdő kisdiák: Az iskola előttük is Kitárja ma kapuját. Megtanulnak betűt vetni A tétova kis kezek: Csengő-bongó szép szavakkal Telnek majd a füzetek, Ma, amikor útnak indul A sok kicsi iskolás, Kívánjuk, hogy öröm legyen Számukra a tanulás!

A tudomány útjain A tudomány útját járni Bizony nem könnyű dolog. De ha van akaraterőd Könnyen átballaghatod. Akadályokba ütközöl, S még bizonytalan is vagy. De mindenre van megoldás, A jelige: „A kitartás”! Amit tudsz az csak a tiéd, Nem tanulsz hiába. Így fognak értékelni Később, a nagyvilágban.

Tanároknak százai készen állnak újra hát, Szárnyuk alá kerül megint a sok csintalan diák, Lehet furcsa, mégis így van: vártam már az iskolát, S érzem az új tankönyveknek komoly, tudás-illatát. A régi arcok ismerősen mosolyognak vissza, Minden megváltoztunk, felnőttünk egy kissé. A sok-sok kis diáktárs egymást is tanítja: Hogyan tegyük együtt a kötelezőt széppé! Feljebb lépünk mától, tanárok s diákok! Tudás-szerző csatánk most veszi kezdetét, Büszkén szembenézek s várakozva állok: Biztassuk csak bátran: hát hajrá, új tanév!


TESTVÉRTELEPÜLÉSEK

/ 21

Látogatás Tompán Czirják Kinga

Augusztus 20-án, Szent István napján zajlanak Tompán is a városi napok, és ez ünnepi alkalomra meghívták az újfalvi fúvószenekar tagjait. Őket elkísérte Egyed József polgármester is. A zenekar augusztus 19-én hajnalban indult el a busszal, este már a néhai alpolgármester, Jakus László sírjánál tettek tiszteletet, gyászdalokat fújván, imádkozva. 20án kora reggel zenés ébresztővel köszöntötték a lakosokat, majd a napot Tompa városában töltötték.

Pénteken Kecelre látogattak el a Hadtörténeti Múzeumba, ahol Kádár János és Göncz Árpád személyes tárgyai is helyet kaptak. Kecelről Kiskőrösre utaztak Petőfi Sándor szülőházához, majd a délutánt a helyi strandon fürdőzéssel töltötték. Estére Tóth Mátyásné tanyájára voltak hivatalosak egy ünnepi vacsorára. Szombaton, 22-én a Vajdaságba utaztak, ahol meglátogatták Szabadkát és annak városházát.” Csodálatos élmény volt” mondják az odalátogatók. Szabadkáról visszajöttek Kelebiára, ahol a helyi polgármester, Pista

bácsi, díszmagyarban, székely zászlóval a kezében állófogadásra és vacsorára hívta meg a társaságot. Egy lovardába is ellátogattak, ahol az újfalviak lovagolhattak, kipróbálhatták a kocsiszekereket is. Elmondásuk szerint óriási élményben volt részük, nagyon jól érezték magukat, nagyon színes, változatos programnak lehettek a résztvevői. Ez úton szeretnének köszönetet mondani a tompaiaknak, kivált azoknak a családoknak, akik szívesen fogadták a gyergyóújfalviakat, hisz felejthetetlen élményekkel térhettek haza.

22 /

ÉP TESTBEN...

I. évfolyam, 1. szám, 2008. december.

Zoonózis – Kontakt betegségek Dr. Madarász Kelemen Enikõ családorvos Dr. Horváth Nina állatorvos

1.Parazitás bõrbántalmak A parazitás bőrbántalmak csoportjában sokféle betegség található, viszont csak azokat említjük, melyek körzetünkben előfordulnak. A külső paraziták – élősködők – melyek bőrbántalmakat idéznek elő a következő esetekben kerülhetnek fel az állatokra: a szabad természetben tett séták, más állattal való találkozások alkalmával közvetlenül, vagy a többi állat által gyakran látogatott helyeken a környezetből. A kórokozók a bolhák, tetvek, rühök, legyek, kullancsok. Az egyik leggyakoribb parazitás bőrbántalom, melyik emberre is terjed az a kutya rühösség, melyet a Sarcoptes scabiei var. canis okoz, a kutyáknál a fejen kezdődik, és átterjed más testfelületekre is, eleinte bőrpír, később pörkösödés, bőr megvastagodás, szőrkihullás jelentkezik. Az embernél a tünetek enyhe lefolyásúak: bőrpír, viszketés, enyhe pörkösödés. Kezelése szakorvos irányításával ajánlott. A külső paraziták (bolhák, tetvek) melyek jellegzetesek egy adott állatra, ritkán telepednek meg emberen, azonban az ölben dajkált kedvenc állatról átmászhatnak az emberre, és a gazdiba is belekóstolhatnak.

2. Vírusos bõrbántalmak A leggyakoribb, melyet közvetlen érintéssel lehet elkapni, a tőgyhimlő. A házi állatok közül leggyakrabban a szarvasmarháktól lehet megbetegedni. Az ember és a különböző állatfajok himlő-

je között nem teljes az azonosság, viszont a tehenek himlője „szelídített” alakja az emberi himlőnek. A betegségre jellemző bőrkiütés a fertőzés után 47 nappal fejlődik ki. Tehenek tőgyén, főleg a bimbókon szoktak fejlődni, először foltok jelennek meg, melyekből 12 nap alatt tiszta savóval telt hólyagok fejlődnek. Nemsokára a hólyag tartalma megzavarosodik, gennyessé lesz, a hólyag teteje besüpped, végül pedig beszárad, a keletkezett var leesik és gyógyulás áll be. A gyulladás súlyossága szerint a bőr visszanyeri azelőtti simaságát vagy heg marad a hólyag helyén. Az esetek szerint igen változó a fejlődő hólyagok száma, rendszerint csekély és enyhe lázas tünetek kíséretében; a tej ilyenkor kevesebb, hígabb és könnyebben alszik meg. A betegek kezelése tisztántartásban, kielégítő táplálásban és esetleg a sebekkel borított helyeknek szárító kenőcsökkel való bekenésében áll. Az embernél rendszerint kézen jelenik meg – a fejőknél, tünetileg majdnem teljesen megegyezik a tehénnél leírtakkal, kezelése szakorvos irányításával ajánlott.

3.Baktériumos bõrbántalmak A sertések egyik fertőző betegsége – az orbánc - a disznóknál a természetes fertőzés a tápcsatorna közvetítésével történik, de bejuthatnak a baktériumok a bőrnek apró sérülésein át is, behatolnak a vérbe, ahol elszaporodva mérgező anyagot választanak ki, amely főleg az idegrendszerre és izomzatra hat károsan. Fertőzés után mintegy 3-9 nap alatt fejlődik ki a betegség. Tünetileg étvágytalansággal, hányási ingerrel, erős lázzal (4141°C.) kezdődik, melyhez még bágyadtság és érzéstelenség csatla-

koznak. A betegek sokat fekszenek, alig bírnak felállani, ingadoznak, összeesnek. A finomabb bőrrészleteken, főleg a füleken, nyakon, mellkason és a combok belső felületén élénkvörös foltok jelennek meg, melyek később sötétebbek lesznek és egybeolvadnak. Néha a betegség lefolyása olyan gyors, hogy látszólag nem tart tovább 24 óránál (az úgynevezett „fehér orbánc”). Az embernél az orbánc, mely a bőrnek kisebb nagyobb felületére kiterjedő, legtöbbnyire az arcon és sebek közelében fellépő, és tovaterjedő, a bőr élénk pírjával, emelkedett hőfokával és duzzadással járó, többnyire láztól kisért fájdalmas betegség – jellegzetesen szakmai betegség - állatorvosok, hentesek kapják el leggyakrabban a beteg állattól. A betegség kifejlődését, bizonyos tünetek előzik meg, a beteg heves fejfájásról, rosszullétről, bágyadtságról, étvágytalanságról panaszkodik, pár nappal a bőrtünetek kifejlődése előtt rázó hideg, azután magas remittáló lázak lépnek fel. Azon a helyen, ahol az első bőrtünetek megjelennek, lehet bőrlehorzsolást, felhámtól megfosztott helyet találni, amelyen a baktériumok bevándoroltak. Azon a helyen, ahol az első tünetek mutatkoznak, a bőr duzzadt, piros és fájdalmas, majd kialakul a magas láz, álmatlanság, fejfájás. Az esetek súlyossága szerint ez az állapot pár naptól esetleg 10-14 napig is eltarthat, majd a helyi tünetek alább hagynak, a bőr élénkvörös színe eltűnik, vörösbarna, majd barnába megy át, kisebb-nagyobb lemezek alakjában lekorpázik, a közérzet javul és végre teljes gyógyulás áll be. Ez a normális lefolyás természetesen nagyfokú ingadozásoknak van alávetve. Kezelése szakorvos irányítása alatt lehetséges.

I. évfolyam, 1. szám, 2008. december.

ÉP TESTBEN...

/ 23

A gyergyóújfalvi labdarúgás a 60-as években Huszár Gábor

Az 1960-as évek közepén és a 70-es évek elején létezett egy olyan labdarúgó csapata Újfalunak, amelyet ARANYCSAPATNAK neveztek. A Magyar aranycsapat után kissé túlzás volt ez az elnevezés, de azzal magyarázható, hogy a Falusi Ifjak Kupája rendezvényein (ezen a versenyen más sportágak is szerepeltek: kézilabda, röplabda, atlétika) 3-szor lettünk elsők és az aranyérem tulajdonosai. Mielőtt rátérnék a sikersorozatra meg kell említenem az elődök, vagyis az iskola labdarúgó csapatának sikeres szerepléseit, hiszen e játékosukból kerültek ki a NAGY csapat tagjai. 1964. június elsején a gyermeknapon szervezték meg a Rajoni labdarugó bajnokságot. A mérkőzéssorozat jól sikerült, két fölényes győzelem után a döntőben is sikerül Alfaluval 1:0-ra nyernünk, és megnyernünk az első kupát falunk számára. Az 1965-ös év ősze egy újabb sikert hozott falunk labdarúgásának életében. Szentsimonon rendezték meg a Falusi Ifjak Kupája megyei szakaszát. Mi a rajoni bajnokságban szereplő falusi csapatok legyőzése után jutottunk el első alkalommal a megyei döntőre. Első mérkőzésünkön kettős vereséget szenvedtünk Salamás csapatától a pályán, labdarúgásban és bokszban. A mérkőzés végeztével sántítottunk, sárga trikóink véresek voltak, mert a bokszolások során többnek az orrát találták el. Haragudtak ránk, mert tudták, hogy a pályán hiába nyernek, a továbbjutás nem sikerülhet nekik, mert 3-4 maroshévízi „C” divíziós játékost is alkalmaztak. Igaz kikaptunk 51-re, de vasárnap a döntőt mi játszottuk Szentsimon csapatával. A döntőn közel 2000 hazai szurkoló buzdította hatalmas hangorkánnal a hazai csapatot és a 9-dik percben vezetést is szereznek. Nekünk a 20-dik percben sikerült Csibi Gyula indításából Keresztes Jánosnak egyenlítenie.

Ezután nemcsak az első félidő, hanem a második félidő végéig támadtak. Én, mivel sérült voltam, csatársorban álltam és a hátvédsor Melles Géza, Gáll Endre és a kapus Bajkó Laci irányításával, óriási küzdelemmel védtük csekély esélyünket. Sikerült mérkőzés végéig megőrizni a döntetlent, és a szabály értelmében a fiatal csapat lett a győztes – tehát mi! 1968 a második aranyérem éve. Ebben az évben volt a megyésítés, és az első megyei F. I. K.-ját Csíkszeredában szervezték. Ez a nap sem a legjobb kezdet volt számunkra. A megyei turnét megelőző selejtezőt Ditróban tartották, ahonnan két csapat jutott tovább. Salamás nem jelent meg, és így Szárhegy és Újfalu játszott egy barátságos mérkőzést. Egy ditrói játékos katasztrofális vezetésével Szárhegy a 20-dik percben már 2:0-ra vezetett, amikor még igazságtalanul büntetett minket a bíró, és akkor M. F. vezetőnk lehívta a csapatot a pályáról. Csíkszeredába megérkeztek a salamásiak is, igazolták a selejtezőn való nem megjelenést, és az 5 csapatból egyet ki kellett selejtezni. A megyeiek úgy határoztak, hogy Salamás és Újfalu játssza le a Ditróban elmaradt mérkőzést. De a sportolók felvonulása alatt lejátszottuk a mérkőzést és 5:1-re győztünk. A pályán

fogyasztottuk el az otthonról hozott „ebédet”, és kezdődött az elődöntő Szárhegy csapatával. A szárhegyiek sportvezetője azzal bíztatta a csapatot, hogy ingyen megvarr minden játékosnak egy nadrágot, ha most megveri Újfalut, hiszen már játszottak, fáradtak és lehet győzni. A mérkőzés nem ezt igazolta. Keresztes Jancsi óriási formában volt, a csatársor több tagja is elemében volt, adták a gólpasszokat és sikerült Jancsi 4 góljával 4:1-re nyerjünk. Ezt nem tudták lenyelni egy jó néhányan az ellenfél játékosai közül. Durván játszottak, 2 csatárunk megsérült, 2 másik csatárt a szárhegyiek 1-1 védőjátékosával kiállítottak. Így a döntő mérkőzésen hiányzott a csatársorunk. A döntő mérkőzésen Melles Géza lett a középcsatár, igénybe vettük a labdarúgást befejező öreg fiúk: Czimbalmas J. és Balogh Ákos szereplését is, 3:1re nyertük a döntőt. Ez volt csapatunk második nagy sikere – újabb aranyérem a tarsolyunkban. 1970-ben Gyergyóújfaluban szervezték meg a F.I.K. megyei döntőjét. Ez alkalommal két mérkőzést játszottunk és mind a kettőt 5:1-re nyertük, és harmadszor szereztük meg az első helyezést, vagyis az aranyérmet. Ezért nevezték el az akkori szurkolók a csapatot aranycsapatnak.

24 /

TARKABARKA – MAGAZIN


Receptek Gál Katalin

Vasárnapi ebéd Mit is főzzek vasárnapra? Gondolom, nem ismeretlen ez a kérdés senkinek, hiszen ez az a nap, amikor a család együtt van, egyszerre ül asztalhoz, és mindannyian úgy gondoljuk, hogy ez egy ünnep számunkra a sok hétköznap után. Molnár Marikát kerestem fel Tekerőpatakon, aki már tizenhat éve a gyergyószentmiklósi Szilágyi vendéglő szakácsa. Elmondta, hogy rengeteg lakodalmat és egyéb rendezvényt „főzött le”, mindig sikerrel. Neki a főzés nem szakma, hivatás, ugyanis imád főzni. Ajánlata az ünnepi ebédhez a görög csorba, valamint a sajttal, sonkával, császárhússal töltött karaj.

Görög csorba Hozzávalók négy személyre: 30 dkg csirkemell, 2 murok, 1 petrezselyemgyökér, 1 közepes fej hagyma, ½ dl olaj, csipetnyi pirospaprika, 5 dkg rizs, 0, 5 dl citromlé, 1 tojásfehérje, 1 kanál tejföl, ½ kanál liszt, 0,1 gr kapor. A murkot, a petrezselyemgyökeret és a hagymát apró kockákra vágjuk, és az olajban üvegesre dinszteljük. Beleteszünk egy csipetnyi piros paprikát, és feltöltjük 1 ½ l vízzel. A csirkemellet csíkokra vágjuk, és ezt beletesszük az előkészített zöldségbe. Miután megfőtt a csirkemell, beleteszünk 5 dkg rizset és ízesítjük: 1 tojásfehérjét elsodorunk 1 kanál tejföllel, ½ kanál liszttel és a fövő levesbe apránként beleengedjük. A 0,1 gr kaporral, 0,5 dl citromlével, sóval, egy pici borssal ízlés szerint ízesítjük.

Sajttal, sonkával, császárhússal töltött karaj Hozzávalók egy személyre: 14 dkg karaj, 2 dkg sonka, 2 dkg csá-

szárszalonna, 4 dkg sajt, liszt, tojás, prézli, só, bors. A karajt kipotyoljuk, sóval, borssal ízesítjük, majd félbe vágjuk. A sonkát, a császárszalonnát csíkokra vágjuk, rátesszük az egyik szeletre és 2 dkg sajtot ráreszelünk nagy lyukú reszelőn. A megtöltött szeletre ráhajtjuk a másik felet, és húspotyolóval a szélét körbepotyol-

juk, utána lisztbe, felvert tojásba és prézlibe mártjuk (panírozzuk). Miután megvan, forró olajban kisütjük. Sütés után a szelet húst srégen kettévágjuk, és egymással szembe borítjuk, majd a tetejére 2 dkg sajtot reszelünk. Körítésként szalmakrumplit vagy krumplipürét adunk mellé.

GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, SZEPTEMBER TARTALOM

Recommend Documents