GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM, AUGUSZTUS TARTALOM

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U L T U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I . É V F O LY A M , 8 . S Z Á M , 2 0 0 9 . A U G U S Z T U S

TARTALOM Önkormányzat ...

2

Sulivilág ...

5

Hitélet ...

8

Civil fórum ...

9

Múltidézõ ...

10

Mezõgazdaság ...

12

Gyermeksarok ...

14

Ép testben ...

15

Tarkabarka – Magazin ...

16

2/

ÖNKORMÁNYZAT

II. évfolyam, 8. szám, 2009. augusztus

Székely narancs, mely fanyar, de akkor is a miénk Néhány mondatban szeretném ismertetni a vidékfejlesztési pályázati kiírás során benyújtott 2,5 millió euró összértékű pályázatunkat, illetve annak tartalmát. 2008. augusztusában, a helyzet felmérése után, két kiemelkedő lehetőséget láttunk arra, hogy miként lehetne falvainkat azon települések körében tudni, ahol elindulnának a beruházások, épülne, szépülne a rám bízott község. Mindkettő a 322-es kiíráson belül volt. A két nyomvonal egyike az önkormányzat által leadott pályázat, amely magába foglalta volna a teljes község szennyvízhálózatát (2,2 millió euró értékben), egy megyei utakat összekötő útszakasz aszfaltozását (40.000 euró értékben), a régi néptanács épületében egy délutáni oktatási központ létrehozását (200.000 euró értékben), valamint egy kultúrház felszerelését táncszőnyeggel és hagyományőrző ruházattal. Ezek összesen tették volna ki a pályázat maximális értékét, ami 2,5 millió euró. A második lehetőség a VaslábÚjfalu fejlesztési egyesület, amely keretén belül 6 millió euró a maximálisan lehívható összeg. Ebbe a lehetőségbe álmodtuk bele a Sugó barlang felé vezető út teljes közművesítését és aszfalt burkolattal való ellátását, valamint a község útjainak aszfaltozását és egy kultúrotthon teljes felújítását. A gondolatokat tettek követték, létrejött az egyesület, a bejegyzés után pedig a közbeszerzés a megvalósíthatósági tanulmányok elvégzésére. Azonban amikor a közbeszerzési pályázatot, megnyerő cég belekezdett volna a munkába, megváltoztatták a teljes kiírás szövegét, tartalmát. Olyan

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected] Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Sulivilág Elekes-Köllő Tibor, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária

kritériumot fogalmaztak meg, hogy csak egy pályázatot adhat le egy önkormányzat. Ennek következtében, az egyetlen benyújtható pályázat keretében, a szennyvízhálózat helyett az út lett a prioritás és a többségi beruházás a kiíráson belül. Az építkezési engedélyértleadott kéréseinket pedig kérhettük vissza, és kezdődött a munka elölről. A pályázatba az alábbi munkálatok kerültek be: 1. A Faluköze és az Alszeg-Újút utak (két megyei utat összekötő utak) aszfaltozása – 1,2 millió euró értékben 2. Szennyvízhálózat gerincvezeték lefektetése – 1 millió euró értékben 3. Szociális rész (a régi néptanács épületében egy délutáni oktatási központ létrehozása) – 270.000 euró értékben 4. Egy kultúrház felszerelését táncszőnyeggel és a hagyományőrző ruházattal – 30.000 euró értékben Mielőtt tovább lépnék, megjegyzem, hogy ezek a komponensek mind szükségesek a pályázat sikeres-

Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Elekes-Köllő Tibor Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka Gál Katalin


ségéhez. Az elkészült terv értelmében a két, megyei utakat összekötő út aszfaltozása 1,2 millió eurót igényel, ennek megfelelően a szennyvízhálózatra korábban tervbe vett 2,2 millió euróból csak 1 millió euró marad erre a munkálatra, ami épp csak a gerincvezeték kiépítésére elég a tekerői sorompóig. A község képviselő testülete egyöntetűen elfogadta azt a tényt, hogy ha a pályázat sikeres lesz, és finanszírozást kap, akkor önerőből folytatódik a gerincvezeték építése Tekerőpatakon is. A pályázatot az elsők között adtuk le, és már megtörtént az ellenőrzés is, mely során rendben találtak mindent. Rossz nyelvek szerint kifelejtettük Tekerőpatakot, ezért elsősorban hozzájuk szólok. Mivel gerincvezeték épülhet, nem maradhatott ki sem Kilyénfalva, sem Újfalu, hisz nem lenne amibe csatlakozzon a tekerői rendszer. Önerőként azért nem tehettem be, mert a

ÖNKORMÁNYZAT

pályázatból épülő rendszer kilométere 500.000 RON, saját forrásból bőven belefér 150.000 lejbe. Előnyösebb, ha a pályázat után fogunk neki és építjük tovább a rendszert, mivel a tervezések az egész község hálózatára kiterjedtek. A nagy sietség pedig azért kellett, mert minden pénzt (700 millió euró) kiírtak júliusban, így elúszott volna az utolsó lehetőség is, hogy szennyvízhálózat épülhessen a községben. Hozzátenném még, hogy az országban több mint 1600 pályázatot adtak le, amelyek közül körülbelül 270 lehet nyerő. Mi bízunk a munkában és a jó szerencsében, és arra kérem a tekerői embereket, örüljenek velünk, ha nyerünk, mert ha ez a gerincvezeték nem épülhet meg, nem lesz amit kibővíteni.Persze mindig a jól húzó lovat ütik, a mondás szerint, üssenek, nem bánom, de hagyjanak dolgozni, hogy legyen kanalizálás, az utcákat tudjuk rendbe tenni, építsünk elkerülő utat Heveder fele (115-ös

/3

kiírás), és építsük újra a tekerői jegyzői lakot, mert szükség van Tekerőpatakon egy közösségi házra, mely székhelyül szolgál a közbirtokosságnak és a civil szerveződéseknek. Kedves lakosok, mi önkormányzati tisztségviselők egyformán dolgozunk mindenkiért kivétel nélkül, nálunk nincs mostohagyermek. Tudom azt is, hogy lehet áskálódni, zsarolni, de mindig a párbeszéd a megfelelő forma, amely eredményeket hoz. Kérem Önöket, hagyjanak, hadd dolgozzunk, és ha valaki tud segíteni, az tegye meg, és ne kellemetlen dolgokra használja kapcsolatát, mert az eredmények azok közösek, de a bajok is. Sírnunk is együtt kell és nevetnünk is. Maradok tisztelettel, Egyed József községünk minden lakójának polgármestere

Aranyéremmel tértek haza az újfalvi lánglovagok ifj. Sólyom István

Nem mindennapi tettet hajtott végre az alig egy éve újjáalakult újfalvi önkéntes tűzoltó alakulat, ugyanis negyedik versenyén indulva rögtön az első helyet sikerült megszerezniük. A diadal értékét növeli, hogy a Borzonti Napok keretéb menegrendezésre kerülő színvonalas viadalon népes és rendkívül erős mezőnyben állhattak a dobogó legfelső fokára. Az örvendetes eredmény után Buzás Ferenccel, az alakulat parancsnokával beszélgettünk, aki elmondta, a verseny során három próbára került sor. Az első az ügyességi verseny, vagy szaknyelven szólva a staféta volt, a második és harmadik pedig két típusú, száraz és vizes gyorssze-

relés. A második próbán Újfalu alig egy másodperccel maradt le az első helyezésről, a másik két versenyszámot nagy fölénnyel nyerték, az összesítésben pedig utcahosszal a mezőny élén végeztek. A parancsnok, aki 1973-ban Romániából egyedüli magyarként részt vett a szófiai nemzetközi tűzoltó versenyen, nagyra értékelte a borzonti produkciót, majd hozzátette: beérett a kemény munka gyümölcse, és nagy szükség volt erre a győzelemre, hisz még jobban egységbe kovácsolta az alakulat tagjait, valamint újabb motivációforrást jelent a jövőre nézve. Itt említjük meg, hogy az újfalvi ifjúsági csapat a felnőttekével teljesen megegyező próbákat hajtott végre, teljesítményüket oklevéllel jutalmazták.

A Barázda ezúton is gratulál az újfalvi önkéntes tűzoltó alakulatnak a ragyogó eredményhez, és hasonló sikereket kíván a jövőben is. A csapatra idén még három megmérettetés vár. Legközelebb szeptember 13án Ditróban bizonyíthatnak, a csíkszenttamási és a kilyénfalvi versenyek időpontja egyelőre nem ismert. A győztes csapat névsora: Buzás Ferenc parancsnok, Czirják József alparancsnok, Elekes László, Sólyom Botond, Sólyom Norbert, Deák László, Csíki Szilveszter, Máté Szabolcs, Szabó Tihamér, Gábor Endre, Koszorús Levente, Deák Csaba. A résztvevő csapatok: Remete, Ditró, Szárhegy, Alfalu, Csomafalva, Újfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak, Csíkszentdomokos, Borzont.

4/

ÖNKORMÁNYZAT


Közvéleménykutatás a III. Tekerõpataki falunapokról Fodor Annamária, Tekerõpatak

Gyulai Zsanett, 12 éves: Tetszett, jók voltak a versenyek, a koncertek, jobb volt, mint az eddigiek. Blénessi Márk, 13 éves: Nekem tetszett, nagyon jó volt, jól meg volt szervezve. A célba dobás próba tetszett a legjobban. A tavalyihoz képest kevesebb gyermekeknek szóló verseny volt. Tetszett a Jocó Jr. Koncert és a gyermekek előadása. Koós Szabolcs, 13 éves: Tetszettek a versenyszámok, este a koncertek, a bűvészmutatványok. Jobb volt, mint tavaly. Fîrţală – Cioncuţ Adrian, 15 éves: Igenis feltűnt a szervezők törekvése, részükről mindent megtettek. A Hargita népi táncegyüttes és a Jocó Jr. műsorszám tetszett a legjobban. Az idei falunapok is jók voltak, remélem jövőben még jobbak lesznek, és köszönet a falunap szervezőknek, hogy ennyit fáradoztak a falu érdekében (de megvolt az eredménye is szerintem). Antal Csilla, 16 éves: Jó volt, jobb volt, mint tavaly, nagyon jók voltak a koncertek. Gál Kinga, 23 éves: Szerintem a falunapok jól meg voltak szervezve. Tetszett nekem az, hogy minden korosztálynak szerveztek programokat, így senki sem érezhette kiszorítva magát. A gyerekek vetélkedőin nem tudtam ott lenni, de amit egy-két gyerek elmesélt, és ahogy elmesélte, látszott rajtuk, hogy nagyon tetszett nekik, és jól érezték magukat. Szép volt az iskolások tánca, látszott a sok munka eredménye,

és jó, hogy még van, aki tanítsa és aki megőrizze a régi hagyományokat a táncban is. Nagyon tetszett a zenekarok felvonulasa, az együtt zenélése. Megfordult bennem az a gondolat, hogy kicsi a falunk, de mégis vonzza az embereket, akik eljöttek, és még szebbé tették az ünnepet, úgy gondolom, hogy hívogató kisugárzása van a falunknak. Antal Erika, 32 éves: Nagyon tetszett, jók voltak a kultúrműsorok. Az volt a jó, hogy minden korosztálynak voltak programok.

Bernád Zsófia, 41 éves: Jó volt az egész szervezés, mint tavaly is. Ötletes volt, hogy a zenekari találkozó egyidőben volt a falunapokkal, színesebbé tette a rendezvénysorozatot. Jók voltak a gyermekprogramok, érdekesek és látványosak voltak a felnőttversenyek. A műsorok is színvonalasak voltak. Legjobban a Hargita Népi együttes műsora tetszett. Péter Ilona, 67 éves: Jó, ötletes volt, még jobban meg volt szervezve, mint tavaly. Jó hangulat, jó műsor és jó idő volt. Máskor is szervezzenek ilyen falunapokat, mert mi is elmegyünk, ha az egészségünk engedi. Tódor József, 74 éves: Nagyon tetszett, jók voltak a zenekari megnyilvánulások, minden zenekar kiválóan szerepelt. Szépek voltak a műsorok. Nagyon meg volt elégedve a falu népe, s ha élünk, még támogatjuk a falunapokat. Kiválóan, nagyon tetszett a csomafalvi zenekar, mert sok volt a fiatal, és jó volna támogatni a fiatalokat.


SULIVILÁG

Együtt a természetért! Fodor Annamária, Tekerõpatak

Ez volt a címe a 2009. augusztus 1én, VI. alkalommal megrendezett román nyelvű környezetvédelmi vetélkedőnek: Împreună pentru natură. Minden évben más Nemzeti Park vállalja a szervezést, mely a Román Televízió, az Ecosophia Alapítvány, valamint az Országos Erdészeti Egyedáruság (Romsilva) támogatásával jön létre. A verseny legfontosabb célja a gyermekek természetszeretetre nevelése. Idén a Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park vállalta a szervezést. Négy csapat közül kellett kiválasztani azt a csapatot, mely az országos versenyen képviseli a körzetet. A Békás-szoros Nagyhagymás Nemzeti Parkot két csapat képviselte: a tekerőpataki

/5

6/

SULIVILÁG

Tarisznyás Márton Általános Iskola csapata Becze Juliánna tanárnő és Fodor Annamária tanítónő kíséretében, valamint a vaslábi iskola csapata. A tekerőpataki Havasi gyopár csapat, mely 11 tagból és egy póttagból állt, III. alkalommal volt jelen ezen a versenyen. Ezen kívül részt vett a Királykői Nemzeti Park és a Bucegi Natúr Park csapata. A verseny lebonyolításáért a Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park környezeti nevelés felelőse, Laczkó Teréz felelt. Jelen volt a Nemzeti Park egész munkaközössége, a Román Televízió néhány munkatársa, a Gyergyó-i Televízió, valamint a Hargita Népe újság munkatársa. A három próbából álló verseny reggel 9 órakor kezdődött. Minden tanuló kapott egy zöld színű pólót és sapkát. Az első próba szemétgyűjtés volt. Minden csapat zsákokat kapott, melyekben válogatva


kellett gyűjtsék a szemetet, külön a papírt, üveget, műanyagot, vasat. Összesen 106 kg szemét gyűlt, melyből a tekerőpataki csapat 32,5 kg szemetet gyűjtött. A második próbaként minden csapat be kellett mutassa 5 perc alatt azt a Nemzeti Parkot, melyet képviselt. Minden csapatnak volt egy jelmondata és egy kabalája. A tekerőpataki csapat jelmondata: „A természet mindig visszavár.” („Natura te aşteaptă să revii oricând”), kabalája egy maci volt. Minden csapat ötletesen, énekkel, színes plakátokkal, beöltözött szereplőkkel mutatta be Nemzeti Parkját. A tekerőpataki csapat eljátszotta a Gyilkos-tó legendáját is. A harmadik próba tájékozódási verseny volt, mely az erdőben zajlott, nagyon titokzatos volt minden, olykor hallhattuk egy-egy csapat hangos megnyilvánulásait. Elmondásaik szerint kérdésekre kellett válaszolniuk,

hogy továbbjussanak, és megtalálják a drágakövet, melyet egy manó adott nekik, és amelyet egy tündérnek kellett átadniuk. Eközben a gonosz manó zavarta, kergette őket. Végül így alakult a helyezés: I. hely: Királykői Nemzeti Park csapata, II. hely: Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park Havasi gyopár csapata, III. hely: Bucegi Natúr Park csapata, IV. hely: Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park vaslábi iskola csapata. A tekerőpataki csapat nevében köszönjük szépen a Békás-szoros – Nemzeti Park munkaközösségének a szervezést, az ellátást és az eddigi élményeket! Mindenkinek megszívlelendő ez a felszólítás: Együtt a természetért! Példaértékű e verseny a felnőttek számára is. Tennünk kell környezetünk épségéért, szépségéért, hogy unokáink is gyönyörködhessenek szülőföldjük természeti kincsei-


SULIVILÁG

/7

A Tarisznyás Márton Általános Iskola lapja: a „Cókmók” Fodor Annamária, Tekerõpatak

2006. áprilisában az akkori II. osztály Fodor Annamária tanító néni biztatására elhatározta, hogy osztálylapot indít. Honnan ez a zseniális ötlet? A gyergyószentmiklósi Fogarassy Mihály Általános Iskola akkori III. osztályától, amelynek osztálylapja a „Pirkadat” volt. Hogy miért éppen „Cókmók” lett a neve? Idézek az első számból: „Azért választottuk ezt a nevet, mert az ember tarsolyából nem hiányozhat e kis lap, amelyet nézzetek úgy, mint egy szellemi „cókmók”-ot.” És valóban, akik megszeretik a „Cókmók”-ot, alig várják, hogy minden hónapban

„megjelenjen”. Az osztály minden tanulója „szerepelt” a lapban: fogalmazványokat, történeteket, meséket, beszámolókat írtak, vagy éppen kis rajzokat készítettek. Helyet kaptak nyelvi játékok, rejtvények (tanulók által kitalált) is, melyek megfejtéseit a „Cókmók”-postaládába küldtek. A beküldők között kis ajándékokat sorsoltak ki. Ilyenkor nagy izgalommal várták az eredményeket. Később az V-VIII osztályos tanulók is bekapcsolódtak. Megjelentek pedagógusok által írt cikkek is. 2008 őszén eldöntöttük, hogy az osztálylap „megnőtt a nyáron”, és ISKOLALAP lett, hogy még több tanuló bekapcsolódjon, és nagyobb terjedelmű legyen.

Azt szeretnénk, ha még több tanuló bekapcsolódna játékainkba, versenyeinkbe! 2009 januárjában rajzversenyt szerveztünk „A tél örömei” címmel, melybe bekapcsolódtak az óvodások is. Köszönjük szépen nekik! És köszönjük az Iskola vezetőségének a sokszorosítási lehetőséget, valamint a TREBOREV – COM Kft –nek a színes példányokat! Írjatok nekünk, várjuk ötleteiteket, leveleiteket, megfejtéseiteket! A szerkesztők: György-Csata Beáta, Bokor Rajmond, Gyulai Zsanett, Jakab-Tatár Edina, Tódor GizellaMária, Fodor László, Szász Emőke, Kovács Beáta, Fórika Tihamér és

8/

HITÉLET


Változások egyházközségeinkben Gál Katalin

Településünk két egyházközségében, Gyergyóújfaluban és Kilyénfalván július végén lelkipásztorcserére került sor. A püspök atya kívánságának eleget téve, lelkipásztoraink, Fülöp Béla és Szilágyi Lőrinc plébánosok Radnóton illetve Gyergyószentmiklóson folytatják tevékenységüket. Helyüket Tankó Géza és Fehér Lajos lelkipásztorok vették át. Kívánunk mindannyiuknak Istentől megáldott, eredményes szolgálatot!

Krisztus példáját követni A búcsúzás földi életünk szomorú megnyilvánulása. Ebből bőven jut ki mindnyájunknak. Ez alól a lelkipásztor sem kivétel. A szentelő püspöknek tett engedelmességi fogadalom következményeként neki is gyakran kell búcsúznia. A búcsúzás mindig szomorú, hiszen azok útjai válnak szét, akiket a szeretet, tisztelet és a ragaszkodás kapcsol össze. De mindezeken túlsegít Isten kegyelme, ha minden körülmény között el tudjuk mondani Isten akarata elfogadásának vallomását: „Atyám, legyen meg a Te akaratod!”. Ezt tették meggyőződésem szerint nem csak a kilyénfalvi, hanem a gyergyóújfalvi, sőt a tekerőpataki hívek is. Én szívembe zártam ezt a közösséget, és tudom, hogy ők is szívükbe zártak engem. Távozásom alkalmával elmondtam, hogy világmegváltó terveim nem voltak. Nem akartam megváltani a világot, hiszen azt Isten a golgotai keresztfáján egyszer s mindenkorra megtette. Én csupán kötelességemet próbálom Istentől kapott adottságaimmal, csekély tehetségemmel teljesíteni. Ezért elismerést sem elöljáróimtól, sem híveimtől nem vártam, hiszen semmi különöset nem tettem, csak – haszontalan szolgaként – ami amúgy is a kötelességem volt. Próbáltam Krisztus csodálatos példája

szerint együtt örvendezni az örvendezőkkel és együtt sírni a sírókkal, vagyis mindenkinek mindene lenni. Hogy furcsa példákkal szolgáljak: ha építkezést láttam, a kalákásoknak kalácsot és pálinkát vittem, a beteget készséggel szállítottam a kórházba, az otthon betegeskedők után naponta érdeklődtem, és igen gyakran látogattam őket. De hogy még furcsábbat mondjak, hosszú időn át aggódtam a család megélhetését jelentő ló beteg lábának gyógyulásáért. Nagyon örvendtem, ha áldott állapotban lévő, gyermeket váró édesanyát láttam, és a szülészetről való hazaérkezés után az első látogatók között voltam. Milyen végtelenül nagy volt az örömöm, amikor arról értesültem, hogy fiatal családok a második, sőt a harmadik gyermeket is elfogadták! Bátorításul üzenem, ha az Isten éhes gyermekszájat adott, úgy a szülők becsületes munkája által betevő falatot is fog adni. Együtt örvendtem a házasulandó fiatalokkal, és az esküvőt úgy próbáltuk végezni, hogy egész életre való élményben részesülhessenek. Nem könnyű az élet, a nehézségek még fokozódnak, de reméljük, hogy esküjükhöz híven, a nehézségekkel meg fognak tudni küzdeni. Próbáltam osztozni a hívek gyászában, szomorúságában a temetések alkalmával. Szinte családtagként kapcsolódtam be a temetkezés egész folyamatába. A halál beállta után már ott voltam a családi háznál. A hívekkel együtt imádkoztuk a virrasztóban az Úr angyalát, a temetés előtti estén együtt virrasztottunk, és imádkoztunk. Arra törekedtem szándékosan, hogy senkiről elmarasztaló szavakat ne mondjak, sőt, megtaláljam azt a jót, szépet, amiért az irgalmas Isten örök boldogsággal fogja jutalmazni. Az elmondottak alapján természetes, hogy a hívek közéjük tartozónak fogadtak el, és érthető, hogy nehéz

szívvel váltak meg tőlem, de tartozunk annyival Istenünknek, hogy elmondjuk – jóban-rosszban, örömben-bánatban, sikerben-kudarcban, „Atyám, legyen meg a Te akaratod!”. Utódainknak, a gyergyóújfalvi és kilyénfalvi lelkipásztoroknak azt kívánjuk, hogy sok szeretettel, emberi jósággal találjanak utat a hívek szívéhez, és akkor munkájuk, fáradozásuk, szenvedésük áldásos lesz. Adja Isten, úgy legyen!

Szilágyi Lőrinc, esperes plébános

Húsz év szolgálat után Távozom az egyházközségből. Főpásztorom meghallgatta kérésemet, és egy kisebb egyházközségbe helyezett, hála Neki. Már az elmúlt év decemberében, amikor másodszor kértem betegszabadságot, akkor ajánlotta ezt a lehetőséget. Ennek oka a megromlott egészségi állapotom. Orvosaim azt tanácsolták, hogy szüntessem meg a stressz-állapotot életemben. Tudatában vagyok annak, hogy e nagy egyházközségnek egészséges lelkipásztorra van szüksége, aki folytatja, amit elkezdtek elődeim, és szerettem volna én is a nyomukban járni húsz esztendőn keresztül. Köszönök mindent, elsősorban azt, hogy ennyi időn keresztül itthon lehettem, sok jó emberrel találkozhattam, és sok jó gyermeket megismerhettem. Hirdethettem Isten Igéjét, amelyre hivatást nyertem Jézus Krisztustól. Távozásomkor az a kérésem van, hogy utódomat, akit Tankó Gézának hívnak, fogadjátok olyan szeretettel, mint engem, sőt nem árt, ha még nagyobbal. Gyimesfelsőlokról érkezik, Nyikómalomfalván született. Azért, mert a 21. században élünk, és a templom egyre inkább az imádságnak háza, a modern médián keresztül szóltam Hozzátok.

Fülöp Béla, volt lelkipásztorotok


CIVIL FÓRUM

/9

Horvátországban a gyergyóújfalvi cserkészek! Gál Katalin

Páratlan élményben volt része a gyergyóújfalvi Márton Áron cserkészcsapat 15 cserkészének: Horvátországban, Losinj szigetén táborozhattak. Az első horvátországi nemzetközi cserkésztábornak voltak a résztvevői. Hogyan sikerült? Testvértelepülésünk, Tompa, cserkészcsapatának (1511. sz. Dugovics Titusz Cserkészcsapat) vezetői, a Zsilinszki házaspár pályázata révén. Az Európai Bizottság nyújtott támogatást a projekt költségeihez, és a tábor a Fiatalok Lendületben Program keretén belül zajlott le. Mivel nemzetközi tábor volt, melynek fő célja a multikulturalitás, a tolerancia fejlesztése, egymás elfogadása, több országból voltak résztvevők. Tompai (Magyarország), Észak-bácskai (Szerbia), horvátországi (magyar és horvát anyanyelvű) meg erdélyi cserkészek töltötték együtt a tíz napot az Adriai-tenger e kis szigetén. Július 18-án kezdődött a tábor. A kis csapat már 17-én reggel útnak indult, lévén, hogy 1400 km megtétele állt előttünk. Az utazás kisbusszal történt, amely roppant kényelmes volt. A hosszú út után, amely autópályákkal, alagutakkal meg komppal volt fűszerezve, 18-án reggelre megérkeztünk a kis mediterrán szigetre, amelynek csodálatos egyszerűsége mindannyiunkat lenyűgözött. Lassan hozzászoktunk, hogy a fűzfa nagyságú oleander-bokrok itt természetes látványnak számítanak, és a pálmafák meg az erdei fenyők igen jól megvannak egymás szomszédságában. Az első napokban ismerkedtünk a hellyel és egymással. Mindenki kipróbálhatta idegen nyelv tudását, és bizony a harmadik napon már rutinszerűen használtuk a horvát köszöntési formákat. A mindennapi fürdés felejthetetlen élményt nyújtott a

csillogó kék tengervízben. Tengeri sünöket, skorpiókat, kabócákat láttunk, sőt némelyikkel közelebbről is megismerkedhettünk. Természetesen senki sem sérült meg, hiszen a szükséges elővigyázatosságot mindvégig gyakoroltuk. A fürdésen kívül minden napra jól felépített programokra került sor. Itt szót ejtenék a nemzeti napok-

hamar elrepült a tíz nap, nem is hittük, hogy máris kell indulni haza. Hazafele egy kis kitérőt tettünk, és meglátogattuk Horvátország legszebb nemzeti parkját, a Plitvice-i tavakat. Habár hosszú volt az út, megérte a lenyűgöző látvány. Kis csapatunk nagyon összeszokott a tábor ideje alatt. Még székely kaput is készítet-

ról, amikor minden tájegység képviselői be kellett mutassák magukat. Nagy sikert aratott csapatunk székely táncával, énektudásával. A székely napon rovásírást, gyöngyfűzést, keresztszemes varrását, fafaragászatot, erdélyi népdalokat tanultak a táborlakók csapatunk tagjainak irányításával, miközben egy általunk rögtönzött népművészeti kiállítást is megtekinthettek finom erdélyi ribizliszörpöt kortyolgatva. A kétnyelvű tábortüzeken rengeteg móka, kacagás bizonyította, hogy a nyelvi különbség nem akadály: a fiatalok megértik egymást, bármilyen anyanyelvűek.. Hajókiránduláson vettünk részt, Zadar városát látogattuk meg, amely hűen őrzi az Árpád-házi magyar királyok emlékét. A horvát nyelvű római-katolikus szentmisén együtt imádkoztunk, mindenki a maga anyanyelvén. Nagyon

tünk, bicskával! Nem ismert lehetetlent az erdélyi cserkész, és úgy gondolom pozitív képet alakítottunk ki Erdélyről Horvátországban. Ezt az alkalmat szeretném megragadni, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik segítettek, hogy részt vegyünk ezen a táborozáson: a Zsilinszki házaspárnak és segítőiknek, Elekes Zsuzsanna csapatvezetőnek, Fülöp Béla plébánosnak, Máté Ilona tanító néninek, aki betanította a fergeteges székelytáncot, Madarász Enikő családorvosnak, aki térítésmentesen elvégezte a tábor előtti orvosi vizsgát, valamint mindazoknak, akik erkölcsileg támogattak minket! „Az Európai Bizottság támogatást nyújt ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak

10 /

MÚLTIDÉZ Õ


A Szent Jobb története ifj. Sólyom István

Magyarországon minden évben augusztus 20-án, Szent István napján rendezik meg a Bazilika körül a hagyományos Szent Jobb körmenetet. A hivatalos állami és nemzeti ünnep alkalmával I. (Szent) István feltételezetten természetes úton mumifikálódott jobb kezét, a Szent Jobbot hordozzák végig. A Szent Jobb nem mindennapi története a szentéletű király 1038-ban történő temetésével vette kezdetét. Első írásos említése 1116-ra, Hartvik győri püspök legendagyűjteményének megjelenése körüli időszakra tehető. Az egyházi méltóság feljegyzése szerint a király temetése után zűrzavaros évek köszöntöttek a még gyenge lábakon álló államalakulatra. A székesfehérvári káptalan a pogánylázadások miatt, a megszentségtelenítéstől félve kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból a bebalzsamozott holtestet és a katedrális alatt lévő sírkamrában helyezte el. Ekkor került sor az épségben megmaradt jobb kéz leválasztására, amelynek már akkor csodás erőt tulajdonítottak. A jobbot a bazilika kincstárába vitték, őrzője egy Merkur nevű férfi volt, aki eltulajdonította az ereklyét és elrejtette. 1083-ban István király szentté avatási eljárásának zajlása idején I. (Szent) László tudomást szerzett az ereklyéről, és meglátogatta Merkurt bihari birtokán, ahol megbocsátott neki, és megalapította a szentjobbi apátságot, amelyről a Bihar megyei Szentjobb település kapta a nevét. A Hartvik-legenda nem említi a lopás tényét. Szerinte az avatási eljárás során Szent László király emeltette ki a Szent Jobbot a sírból, ahol 45 éve nyugodott. A zarándoklatok már akkor kezdetüket vették. Az Aranybulla (1222) a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta. A

Jobb kifejezés ekkor nem a ma is látható kézfejet, hanem az egész kart jelentette. Rajza a szentjobbi apátság pecsétjén látható. A felső kart 1370ben a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor, Nagy Lajos uralkodása idején leválasztották és Lengyelországba vitték. A török hódoltság alatt az ereklyét Fehérvárra, majd Boszniába menekítették, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg és 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorba került. Ezt követően majd kétszáz évig hírét sem hallották az ereklyének, mígnem magyar főurak véletlenül a nyomára akadtak. Figyelmeztették I. Lipót császárt, majd Mária Teréziát, akinek bonyodalmas diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie a Szent Jobbot. A relikviát

1771. április 16-án Schönbrunnban, majd Budán helyeztette el, ahol a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostja és az angolkisasszonyok zárdája főnöknőjének az őrizetére bízta. A császárné egyben elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának a megünneplését is. A 19. század elején II. József rendelete értelmében a keresztesek férfirendjére, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye gondjaira bízták. A huszadik század elején visszakerült a budavári Zsigmond-kápolnába, ahol egészen 1944-ig volt látható. A második világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elrabolták, és egy salzburgi barlangban rejtették el, ahol az amerikai hadsereg


MÚLTIDÉZ Õ

/ 11

talált rá. Az Amerikai Katonai Miszszió három tagja hozta vissza a Szent Jobbot Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. Az ünnepség után az ereklye visszakerült az Angolkisasszonyok zárdájába, és 1950-ig, a rend feloszlásáig őrizték. Ezt követően a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtegették, ugyanis ezekben az években tilos volt a nyilvános körmenet során való tisztelete. Majd negyven év múlva, 1987. augusztus 20-án Dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek a Szent István Bazilikában felszentelte a Szent Jobb kápolnát, amelynek építését a néhai Lékai László bíboros kezdeményezte. Az ereklye így lelt új otthonra, napjainkban is itt látogatható.

Kérdések és ellentmondások A Szent Jobb hosszú, kalandos történetében több ellentmondás is található. Az első és legfontosabb esemény a kar megtalálása volt. A Hartvik-krónika szerint a sír felnyitásakor a király földi maradványai „balzsamillatú” vízben úsztak. A magas talajvíz félig elborította a koporsót, és hiába merték, újból megtelt. A királyi gyűrűt, amellyel eltemették, azonban hiába keresték. Az 1473ban megjelent Pannónia Krónikája szerint azonban a királyi jobbot valaki még a sír felbontása előtt eltulajdonította, és bihari birtokán rejtegette. Mindkét forrás szerint a fentiekben már említett Merkur kincstartótól szerezte vissza az ereklyét I. László. A minden kétséget kizáró azonosítási jel István gyűrűje volt. A korabeli kódexképek és a temetésről szóló metszetek szerint a király nyitott tenyérrel és a teste mellé kinyújtott karral került eltemetésre. Akkor mégis miért látható ma ökölbe szorítva a Szent Jobb? Szántó Konrád történész szerint a bazilikában elhelyezett szarkofág belső hőmérséklete az egyik nagyon hosszú és forró nyáron annyira megváltozott, hogy a meleg levegővel érintkező jobb kar-

ból minden nedvesség viszonylag rövid idő alatt eltávozott. A hirtelen kiszáradás miatt a kar összehúzódott, az alkar könyöktől fogva meghajlott, a tenyér pedig ökölbe szorult. Az egyik legtekintélyesebb Szent István kutató, Györffy György szerint, amikor István tetemét a zűrzavaros időkben kiemelték, akkor következett be a jobb kar leválasztása. Az ereklye hitelességével szemben erőteljes kétségek is megfogalmazódtak, hisz az ökölbe szorított puszta kézfej a gyűrű nélkül került a szerzetesek birtokába, akik török kereskedőktől vásárolták. Egyes kutatók úgy vélik, a Szent Jobb nem más, mint egy, az akkoriban török uralom alatt álló Egyiptomból származó múmiadarab. A Hartvik-krónika szerint László korában a gyűrű

segítségével bizonyosodtak meg az ereklye hitelességéről, azonban szinte bizonyosan állítható, hogy a napjainkban látható kézfejen soha nem is volt gyűrű, hisz az ökölbe szorított ujjak kizárják ennek lehetőségét. Mi több, sérülés nyomai sem fedezhetők fel, amelyek esetleg a gyűrű eltávolítására utalhatnának. Györffy György 1971-ben vizsgálta meg a jobbot, aki csupán a hüvelykujjon észlelt külsérelmi nyomot. A szakember a relikvia hitelességével kapcsolatban a következőket írja: „Ha felmerül az ereklye hitelességének a kérdése, általában elmondhatjuk, hogy írott adatok alapján” – tisztán történeti módszerrel – „az ereklyék azonossága teljes bizonyossággal nem állapítható meg.”

12 /

MEZ ÕGAZDASÁG


Röviden a leggyakoribb sertés betegségekrõl… Dr. Horváth Nina állatorvos

Sertésorbánc – Kórokozója egy baktérium, amelyet a szokásos fertőtlenítőszerek elpusztítanak, és a hosszan tartó főzés megsemmisítik. Gyakori a szennyvizekben, a trágyában, a sertésólak körüli talajban, leggyakrabban a sertésorbánc a 3 hónaposnál idősebb, de 1 évesnél fiatalabb sertésekben jelenik meg. Bármely évszakban előfordulhat, de leggyakoribb a meleg nyári időben. A betegség egy állományban behurcolás nélkül is jelentkezhet. Ennek oka az, hogy a kórokozó az egészséges sertésekben is jelen van, és amikor az állatot valamilyen ellenálló képességet csökkentő hatás éri, „fellobbantja” a betegséget. Ilyen gyengítő tényező lehet a hirtelen takarmányváltoztatás, a romlott takarmány, az erős stressz-hatás, a szállítás, a meteorológiai frontátvonulás stb. A betegségnek aszerint, hogy milyen a kórokozó erőssége és a sertés ellenálló képessége, háromféle formáját különböztetjük meg. Az egyik a „fehér orbánc”, amely bágyadtság, étvágytalanság, láz (42-430C), kivörösödött kötőhártya, sokszor hányás formájában jelentkezik. Fehér orbáncnak azért mondják, mert az állat nemegyszer már akkor elpusztul, mielőtt még a „bőrtünetek” jelentkeztek volna. Ha az állat nem hull el, a bőrön, elsősorban a mellkas és a has alján, valamint a combok belső felületén és a füleken nagy, élénkvörös foltok jelentkeznek, amelyek később összefolynak, lilás színt öltenek. Kezdetben székrekedés, majd hasmenés lép fel, az állat gyenge, sokat fekszik, gyógykezelés hiányában általában légzési nehézségek közepette hullik el.A másik az orbáncos csalánláz, amely jóindulatú forma, másrészt feltűnő bőrtünetek nyomán a gazda

előbb észreveszi, így hamarabb kerül kezelésre az állat. A bőrön, főként a sertés hátán és a törzs mindkét oldalán élénkvörös, négyszög alakú, lapos kiemelkedések vannak. Ebben a fertőzési formában a vemhes kocák el is vetélhetnek. A harmadik az idült sertésorbánc, amelynek többféle alakja van. Gyakori a szívbelhártya-gyulladás, amikor rendes étvágy mellett is fogyni kezd az állat, majd étvágytalan, bágyadt lesz, sokat köhécsel. Pár hét múlva nehezített légzés, keringési zavarok alakulnak ki. Az ízületgyulladásos alak fellépésekor az ízületek megduzzadnak, az állat sokat fekszik, sántít, bicegve mozog. Ritkán bőrelhalással is találkozunk a fülek hegyén, az orrháton, a farkon és a háton. A sertésorbánc viszonylag jól gyógyítható, ha idejében szólnak az állatorvosnak. A kórokozó iránt az ember is fogékony. A betegség szerencsére emberen ritkán fordul elő. Az ember rendszerint bőrsérüléseken át fertőződik (vágóhídi, konyhai feldolgozáskor, de létrejöhet szennyvizek, talajfertőzés által is, ha az ember bőrén sérülések vannak.) A fertőzés bemeneti kapuján, legtöbbször a kézen, ödémás duzzanat keletkezik, amelynek színe halvány vörös, később kékes vörös. Bár a duzzanat lassan terjed, a folyamat általában helyi marad, kezelés hiányában azonban vérfertőzés, szívbelhártya-gyulladás és ízületgyulladás is kialakulhat. Tüdőgyulladásos megbetegedések – A kórokozók, melyek légzőszervi károsodás okoznak, sertésnél nagyon sok félék: bacilusok – mycoplasma, actinobacillus, paste-urella, streptococcus, staphylo-coccus, haemophylus, bordetella stb., virusok – influenzavirusok, coronavirusok stb. Az állományok túlnyomó többsége fertőzött, még akkor is, ha klinikai

tünetek nem mindenütt vannak. Az állatok közvetlen érintkezéssel, a kiköhögött hörgőváladék belélegzésével fertőzik egymást. A fertőzés mértékétől és a hajlamosító tényezőktől (zsúfolt tartás, falkák keverése, rossz levegőminőség, szennyezett padozat, gyenge takarmányozási körülmények, más betegségek, pl. orsóférgesség, torzító orrgyulladás, más légzőszervi betegségek stb.) függően eleinte az állományban csak néhány, majd egyre több egyed mutatja a tüneteket, de különösen a fertőzött állományhoz kevert fogékony sertések esetén egyidejűleg nagyszámú sertés is megbetegedhet. A betegség az őszi-téli hónapokban gyakoribb és súlyosabb lefolyású. A különböző stressz-hatások, az áttelepítések a betegség heveny fellobbanásához vezethetnek, ha a takarítást, fertőtlenítést, egyáltalán az istállóhigiéniát „elnagyoljuk”. Tünetek: átmeneti láz, bágyadtság, csökkent étvágy, majd sápadt bőr, borzolt, fénytelen szőrzet, savós orrfolyás, könnyezés, tüsszögés, de a legfőbb tünet a száraz köhögés, mely akkor észlelhető leginkább, amikor az állatok fekvő, pihenő helyzetükből felriadnak. A köhögés, „köhécselés” később azután állandósul. A beteg állatok étvágya kielégítő lehet, ennek ellenére gyengén fejlődnek, egyre több a lesoványodott egyed, a falkák „szétnőnek”, feltűnő, hogy az állatok sok vizet isznak. A megbetegedési arány magas, a betegség miatt azonban elhullás ritkábban van, kényszervágás annál inkább! Az igazi gazdasági kár a rossz takarmányértékesítésből és a hizlalási idő megnyúlásából adódik. A levágott sertések tüdejének túlnyomó része használhatatlan a szerv valamilyen fokú elváltozása miatt (mellhártyagyulladás, hurutos, gennyes, elhalásos – szövődmé-


nyes tüdőgyulladás). E betegségek megelőzése érdekében lényeges figyelemmel kísérni az általános járványvédelmi szabályok betartását, a hajlamosító tényezők kiküszöbölését. A betegségek jelentkezése után gyógyszeres kezelés lehetséges, de tudni kell, hogy a betegségek még huzamosabb ideig és hatékony szerrel kezelt állományban is bármikor fellobbanhatnak, nem beszélve a kezelés költségeiről. Bármilyen gyógyszeres kezelés csak úgy lehet eredményes, ha azzal párhuzamosan a hajlamosító körülményeket is megszüntetjük. A gyógyszert, adásának módját és időtartamát természetesen állatorvos határozza meg! Szopós malacok coli hasmenése – Gyakrabban előhasú kocák malacaiban jelenik meg, melynek kórokozója egy baktérium. A hajlamosító-kiváltó tényezők a következők: kedvezőtlen tartási és higiénés viszonyok, alacsony testtömeg, föcstej felvétel zavara (MMA-syndroma), vemhes állatok nem megfelelő előkészítése stb. A klinikai tünetek alapján lehet a betegséget megállapítani: a 2-6 napig bágyadtak, étvágytalanok, visszamaradnak a fejlődésben, hasmenés (sárgás-pépes, esetleg hígan folyó), kiszáradás, heveny gyomor és bélgyulladás. A betegség megelőzése nagyon fontos, a védekezés alapszabályai: hajlamosító tényezők kiiktatása, megfelelő higiénés feltételek a fialáskor és a fiaztatóban. A gyógykezelést szakemberre kell bízni, ugyanis a „házi patika” nem mindig jár megfelelő eredményekkel. Szopós malacok kokcidiózisa – Sertésben egy egysejtű élősködő a „felelős”. Ez az egysejtű bélparazita akár egyedül, akár más kórokozókkal együtt képes hasmenéses megbetegedést okozni. A parazita oocystái a koca bélsarával, vagy annak szennyezett bőrével kerülnek a fiaztatóba, s a frissen megszületett malacok szájon át fertőződnek. Ezt követően a fertőzött és megbetegedett malacok is ürítik az oocystákat, s így már ezek is fertőzési forrást jelentenek alomtársaikra. Nem is elsősorban az elhullás okoz gondot, hanem a különböző módon előidézett gazdasági kár. Így például a fertőzések

MEZ ÕGAZDASÁG

gyakran vezethetnek az alom szétnövéséhez, kisebb választási súlyhoz, a későbbi rossz takarmányértékesítéshez stb. Tudnunk kell, hogy minden coccidiumfaj csak a gazdaállat bizonyos bélszakaszában képes megtelepedni és szaporodni, a disznónál jellegzetesen az érése és szaporodása a vékonybél falának sejtjeiben megy végbe. Amikor az oocysták kiszabadulnak a bélnyálkahártya sejtjeiből, akkor ezek sérülnek, és az emésztés zavart szenved. Nem specifikus hasmenéses tünetek jelentkeznek, extrém esetekben vízszerű bélsárral. A leginkább érintett malacok rossz kondíciót mutatnak, lassan nőnek, kiszőrösödnek. Ez a kép a választás után tovább romolhat, és ez látványosan hat a későbbi hizlalási fázisra. A legveszélyesebbek az ún. „kevert” fertőzések, amikor a kokcidiumok a bélben lévő kórokozókkal (pl: clostridiumok, E. coli, vírusok) együtt okoznak klinikai megbetegedést. A kezelés nem mindig sikeres, éppen ezért elsősorban a megelőzésre kell törekedni: a kocák alapos lemosása a fiaztatóba hajtás előtt, a fiaztatót minden betelepítés előtt alaposan ki kell takarítani és fertőtleníteni, a trágyát naponta többször el kell távolítani, rendszeresen kell légyirtást végezni. Sertés dizentéria – Kórokozó egy baktérium, leggyakoribb a süldő- és hízóállományokban. A kisgazdaságokba behurcolás útján került látszólag egészséges, de kórokozót ürítő állatokkal. A kórokozó a legtöbb sertés vastagbelében megtalálható, a betegség kialakulásához bizonyos hajlamosító tényezők kellenek: a falkásítás, az átmenet nélküli takarmányváltoztatás, a rossz minőségű takarmány (pl. penészes), a rossz etetés (pl. szennyezett etető-vályúk), a kevés ivóvíz, a zsúfoltság, az állomány keverése, a rossz tartási higiénia (főként szennyezett padozat). A még nem fertőzött állományokban legtöbbször akkor üti fel a fejét, amikor oda akár már a betegség tüneteit is mutató, akár tüneteket ugyan nem mutató, de fertőzött állatokat viszünk be. A kórokozó jelen lehet a patkányban, az egérben, utóbbi akár hónapokig is

/ 13

ürítheti azt. A betegség kialakulása, annak súlyossága függ a kórokozó erősségétől, a felvett kórokozók mennyiségétől és természetesen az állatok ellenálló képességétől, s az előbbiek értelmében a tartási, takarmányozási körülményektől, általánosságban a telep higiéniai helyzetétől is. A sertések a kórokozókat szájon át veszik fel, azok a vastagbél nyálkahártyáján szaporodnak el, miközben a nyálkahártya elhal, és helyén a betegségre jellemző korpaszerű bevonat jelenik meg. A lappangási idő elég tág határok között mozog (lehet egy hét, de két hónap is), általában 8-14 nap. A betegség kezdeti szakaszában étvágycsökkenés, bágyadtság, mérsékelt hőemelkedés, vízszerű hasmenés, a bélsár színe szürkés-sárga, majd barnásvörös. Az állandósuló hasmenés miatt fokozott a szomjúság-érzet, a betegek horpasza beesett, sok egyed legyengülve támolyog, nem ritka az elhullás sem. Több sertésen is megfigyelhető rendellenes étvágy, az alomszalma rágása, bélsárevés stb. A betegek nagyobb része 1-2 hét alatt gyógyultnak látszik, miközben testtömegük jelentősen csökkent, s bármikor ismételten megbetegedhetnek. A betegség megelőzése érdekében szükséges az általános járványvédelem szabályainak betartása: állomány zárt, izolált tartása, hajlamosító tényezők kiiktatása (ürülék naponta többszöri eltávolítása, tiszta, száraz padozat, zsúfoltságnak és az állomány keveredésének kerülése), tiszta ivóvíz folyamatos biztosítása, átmenet nélküli takarmány változtatás, túletetés kerülése, rendszeres rágcsálóirtás. A betegség gyógyítható, ha időben jelzik, ezért már akkor hívjanak állatorvost, amikor még nem jellemző, általános tüneteket észlelünk: bágyadtságot, étvágycsökkenést, egy-két egyednél hasmenést. A szakszerűen kezelt almokban a klinikai tünetek néhány nap múlva megszűnhetnek, a gyógyult sertések azonban baktériumhordozók maradnak, így gyakran – főleg akkor, ha a higiéniai, tartási, takarmányozási körülmények nem javulnak – pár hét múlva a probléma újra elölről kezdődik.

14 /

GYERMEKSAROK


„De nehéz az iskolatáska”... Gál Katalin

Kezdhetném azzal is, hogy „Hurrá, újra iskola!”, de úgy gondolom, többségetek a címként használt idézettel gondol a hamarosan kezdődő új tanévre. Néhány gondolattal szeretnék segítségedre lenni, bebizonyítani, hogy az iskola nem is olyan szörnyű hely, a tanulás meg nem kínszenvedés, hanem szórakoztató is tud lenni. Lapunkban rendszeresen olvashatsz majd tanulást segítő technikákról, és módszerekről, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy jó helynek érezd a sulit.Kezdjük a legelején! Vége a hosszú-hosszú nyári szünetnek. Ez idő alatt rengeteget szórakoztál, tévéztél, dolgoztál, szüleidnek segítettél, utaztál, ismerkedtél, buliztál, és persze nagyokat aludtál. Programod laza és képlékeny volt, nem kellett alkalmazkodnod, mindent a saját ritmusod szerint végeztél el. Nos, az új tanév kezdetével sok minden megváltozik. A pihenést felváltja a munka, vagyis a te esetedben, a tanulás. A rend és rendszeresség a legfontosabb tényező, amely segít neked. A régi mondás szerint: „Rend a lelke mindennek”. És valóban, eredményesebbek azok az emberek, akik rendet, rendszert, rendszerességet tudnak teremteni maguk körül. Ha úgy érzed, tennivalód van ezen a területen, ideje, hogy megtedd a szükséges lépéseket. – Vedd szemügyre magad! Ha szükséges, menj el fodrászhoz, vágass könnyen rendezhető, de ugyanakkor ízléses frizurát! Óvakodj a feltűnő „fejdísztől”, ugyanis suliban nem előnyös. – Válassz egyszerű, de ugyanakkor kényelmes ruhát! Egy kendő, öv, sál vagy bármi általad készített kiegészítő egyedivé varázsolhatja öltözködésedet, amely nem kell kihívó

legyen. Figyelj ruhadarabjaid tisztaságára! – Készítsd elő a táskádat, tolltartódat! Mosd ki őket, ha kell, varrogasd meg! A szükséges eszközöket rendezd el bennük! Legyen tollad, golyóstollad, grafit és színes ceruzád, radírod, hegyeződ, vonalzód. – Ha megkaptad könyveidet, füzeteidet, vond be őket! Akár műanyagborítóval, akár egyéb csomagolóanyaggal. Fehér csomagolópapírt is használhatsz, sőt kreatívan személyre szabhatod a saját rajzaiddal, kollázzsal. A külalakra tanév közben is figyelj, ha szétszakad vagy piszkos lesz, cseréld le a borítót! Természetesen a beltartalom sokkal fontosabb, mint a külcsín, de szép eszközökkel jobb érzés dolgozni.

– Szerezd be minden tantárgyból a szükséges segédeszközöket! Természetesen vidd is magaddal a tanórákra! – A rajzfelszerelés és tornafelszerelés ellenőrzése is fontos. Kellemetlen, ha testnevelés óra előtt derül ki, hogy kicsi már a tavalyi tornacipő, vagy éppen a fenekeden hasad el a tornanadrág. A szükséges felszerelést mindig vidd magaddal. A munkafüzet, atlasz, tornacipő hiánya hátráltatja az iskolai munkád, és nem keltesz jó benyomást a pedagógusok és társaid előtt sem. Kellemes iskolakezdést kívánok neked, és ne feledd, mindenkiben ott az érték, csak fel kell fedezni!


ÉP TESTBEN...

/ 15

Nyári sportélet Fodor Annamária, Tekerõpatak

Nagy érdeklődéssel hallgattam Molnár János tekerőpataki veterán bajnok beszámolóját a nyári sporteredményekről. Június 21-én első alkalommal szervezték meg Tusnádfürdőn a félmaratoni utcai futóversenyt (22,9 km). Útvonal: Tusnádfürdő főútja – Sepsibükszád – Szent Anna – tóhoz vezető műút – Bálványosi elágazás – Szent Anna turistaház – Szent Anna – tó. Öt országból 21 csapat és 107 egyéni induló tette próbára erejét, melyből 95-en értek célba. A verseny ötletgazdája és szervezője Hadnagy József. Érdekesség az is, hogy az időmérés ChampionChip rendszerrel történt. Minden résztvevő feliratos pólót, érmét és oklevelet kapott. Eredmények: A Gyergyószentmiklósi Sportiskola váltó csapata (19 év alatt) első helyen végzett, amelynek tagjai: Bernád Szilárd, Kolumbán István-Tekerőpatak, Len Attila – Szárhegy. Molnár János megnyerte a 60 éven felüliek versenyét: „Életem legnehezebb futópróbája volt. 20 km után a feladáson gondolkodtam. Nagy megpróbáltatást okozott a meleg és a nagy szintkülönbség.” Július 25-én a nagy meleg ellenére is négy országból érkeztek versenyzők a sepsiszentgyörgyi félmaratoni (21,0975 km) futóversenyre. A versenyt a Gáll Lajos Futókör szervezte a Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa Kovászna Megye Tanácsa és a Megyei Sportigazgatóság támogatásával. Az egyéni versenyre 98-an neveztek be, míg a váltóban 22 csapat indult. A görkorcsolyázók 7-en versenyeztek. A futók a Tamási Áron Színház elől indultak, majd az illyefalvi úton fordultak vissza. Díjazták a nők és férfiak nyílt versenyén dobogós helyezést elérő futókat, valamint az egyéni korcsoportok dobogós helyezettjeit.

Eredmények: A férfiak váltóversenyének III. helyezettje a csíkszeredai csapat, amelynek tagjai: Kovács Attila, Orbán József és Szép Zoltán. A 16-19 éves korosztály csíki versenyzői: Bejan Claudiu I. hely, Takács Szabolcs III. hely. A 30-39 éves korosztály: Kovács Attila – Csíkszereda – III. hely. 60 év felett: Molnár János – ProTekerőpatak – II. hely. Görkorcsolya: Túrós Endre – Csíkszereda: II. hely. Augusztus 2-án a Csíkszeredai Városnapok legnagyobb sportrendezvénye a Székely Szupermaraton volt. Az ország minden tájáról érkeztek: csíki, gyergyói, háromszéki, bukaresti, szebeni, brassói, drăgăşani-i, aradi, iaşi-i, valamint nagybányai futók versenyeztek. A 46 km-es távot egyéniben 26 férfi és 3 nő, a 4x11,5 km-es váltóversenyt 19 férfi és 5 női csapat teljesítette. Minden versenyző emléklapot és reklámsapkát kapott. Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda polgármestere, aki feleségével együtt részt vett a váltócsapatban, a verseny végén bejelentette a 9. Tusnád Szupermaraton időpontját: 2010. augusztus 1. Eredmények: Az egyéni ver-

senyzők között Csató József (Alfalu) a 21-dik, Köllő Csaba (Csomafalva) a 26-dik helyet szerezte meg. A 300 év fölötti korcsoportban (az életkorokat összeadták, s ehhez hozzáadták az átlagéletkort) a Csíki Futókör csapatában Molnár János (ProTekerőpatak) indult elsőnek, majd veterán társai, Keresztes Gyula, Ferencz János és Szabó József elsőként teljesítették a 4x11,5 km-es távot. A Hargita megyeiek közül az egyéni versenyen legjobbnak a csíkszeredai Kovács Attila bizonyult, aki 3 óra 22:32 perces idővel az 5. helyen végzett. Augusztus 15-én Molnár János, Bernád Szilárd és Kolumbán István részt vettek a gyergyószentmiklósi Kokojza Fesztivál alkalmával szervezett futóversenyen: a focipályától a Szent Anna kápolnáig kellett szaladni és vissza. Minden versenyző egy kokojzaszárból készített csokorral a kezében szaladt, ezzel bizonyítva résztvételét a versenyben. Bernád Szilárd abszolút első helyen érkezett, Kolumbán István IV. helyen ért célba, Molnár János saját korcsoportjában első lett. További sikereket kívánunk!

16 /

TARKABARKA – MAGAZIN


Egyszerû nyári ebéd Gál Katalin

A nyári melegben bizony gyakran van, hogy könnyebben emészthető ételeket kívánunk meg. Még a húspártiaknak is jólesik néha egy-egy húsmentes ebéd, amely mégis ízletes, és hamar elkészíthető. A hozzávalók mennyisége négy személyre elegendő. Az alábbi receptek Gál Julianna segítségével kerültek lapunkba, aki szakképzett szakácsként próbálja az itthoni ízeket megőrizni messze vidékeken is.

Lebbencsleves 5 dkg füstölt szalonnát apró kockákra vágunk, és egy kisebb lábasba kiolvasztjuk, a pörcöt kiszedjük. A fennmaradó zsírban 10- 15 dkg alaktalanra tördelt házi tésztát (széles laskát) világos barnára pirítunk. Ezt félretesszük. Abban az edényben, amelyben a levest készítjük, egy kis fej fehér hagymát üvegesre hevítünk, majd beleteszünk 8 db közepes nagyságú krumplit felkockázva. Ezt is megdinszteljük, majd egy kevés fűszerpaprikát teszünk hozzá. Feltöltjük másfél liternyi meleg vízzel,

ízesítjük sóval és borssal. Ha a krumpli félig megfőtt, beletesszük az előzőleg megpirított tésztát, és a levest készre főzzük. Tálalásnál az előzőleg kivett szalonnapörcöt viszszatesszük a levesbe.

Rántott karfiol Egy fej karfiolt rózsáira szedve sós

vízben félpuhára főzünk. Leszűrjük, s ha kihűlt, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába mártjuk, aranybarnára sütjük. Ha kissé markánsabb ízt szeretnénk, a tojásos masszába tegyünk érlelt, kissé csípős túrót, és ebbe, majd szintén zsemlemorzsába forgatva süssük ki a karfiolt. Körítésként rizi-bizit tálaljunk mellé.

Rizi-bizi Kb. 20 dkg rizset megtisztítunk, és megmosunk. Kevés olajat felhevítünk, és beletesszük a rizset. A zsiradékon megpirítjuk, és felöntjük forrásban lévő sós vízzel. A víz mennyisége másfélszerese kell legyen a rizs mennyiségének. Amikor a rizs megpuhult, puhára párolt zöldborsóval (konzervborsó is lehet) összevegyítjük, és petrezselyemzölddel bőven megszórjuk. A rizs leégését és az állandó kavargatással járó összetörését úgy előzhetjük meg, hogy a már forrásban lévő rizs alatt a lángot eloltjuk, jól záró födővel lezárjuk az edényt, amelyben fő, és magában megkészül 10-15 perc alatt.

GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM, AUGUSZTUS TARTALOM

Recommend Documents