GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS TARTALOM

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U LT U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I . É V F O LY A M , 5 . S Z Á M , 2 0 0 9 . M Á J U S

TARTALOM Önkormányzat ...

2

Sulivilág ...

4

Hitélet ...

8

Civil fórum ...

10

Múltidézõ ...

11

Mezõgazdaság ...

14

Gyermeksarok ...

17

Testvértelepülések ...

19

Ép testben ...

20

Tarkabarka – Magazin ...

24

2/

ÖNKORMÁNYZAT

II. évfolyam, 5. szám, 2009. május

Otthoni gondozás Gyergyóújfaluban

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected] Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Sulivilág Elekes-Köllõ Tibor, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária

András Ildikó, Gyergyószentmiklós

Az idõs és beteg embereknek nemcsak egészségügyi ellátásra, de vigasznyújtásra is szükségük van. Sokszor azzal, hogy meghallgatjuk, többet segítünk, mint hogy bekötjük a sebeit. A Caritas Otthoni Beteggondozás alkalmazottjai mindkét tényezõt fontosnak tartják: mosolyt vinni az emberek házába és gyógyítani. Gyergyóújfaluban jelenleg 89 ellátott betegünk van, és arra törekszünk, hogy ezután is felkeressük a rászoruló embereket. Kollégáink szakszerű ellátást biztosítanak betegeink számára. Az otthoni beteggondozás egyik legfontosabb elõnye, hogy a beteget nem kell megszokott környezetébõl elvinni, így nagyon sok esetben még az a tényezõ is segíti gyógyulását. Hisz minden ember számára az általa megszokott és ismert környezet a legjobb. Fõleg az idõs embereknél kell figyelembe vennünk, hogy az otthonukban való gyógyulás a legfontosabb.

A beteghez való viszonyulás is másabb, ha az otthonába megyünk be, hisz ott õ az „úr a háznál”, és így magától értetõdõen meg kell adni a neki járó tiszteletet. Az embert egészként kell látni, nemcsak egy sérült lábat vagy sebet, mindenki egy külön személy, akinek van neve. 2001. november 1-tõl 353 beteget láttak el. Voltak akik meggyógyultak, és voltak közöttük, akik meghaltak. Ma 153-an vannak, akik hazatértek a Fennvalóhoz. Kimondani nem nagy szám, csak elgondolni, hogy ennyi haldokló ágyánál voltak jelen a kolléganõk, próbáltak enyhíteni a fájdalmukon. Ott vannak szükség szerint támasznak a Hozzátartozók számára is, társként a lelki fájdalmunkban, a halál elfogadásában. A Gyulafehérvári Caritas ezzel a szolgálattal a Gyergyóújfalvi Önkormányzat és Hargita Megye Tanácsa segítségével jut el a segítséget kérõk otthonába.

Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Elekes-Köllõ Tibor Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Testvértelepülések Egyed József, Czirják Kinga Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka Gál Katalin


ÖNKORMÁNYZAT

/3

Hamarosan templomunk lesz Czirják Kinga

Biztosan sokan feltették már magukban a kérdést, vajon hogy haladnak a templom javításával a szakemberek. Vajon kész lesz-e templomunk a búcsúra? Mivel köreimben egyre többször felvetõdött ez a kérdés, így hát elindultam egy kis terepszemlére. A templom udvarán is, bent is javában folynak a munkálatok, a szentély május 21- én teljesen kész volt, már bontották is az állásokat.

Czimbalmas Attila restaurátor elmesélte, hogy a rekonstrukciós festés eredeti terv szerint zajlik, a szentély archív felvételei alapján. Mivel a hajórészrõl nincsenek felvételek, így hát a hajóban levõ 8 boltcikkelybe is hasonló, neobarokk stílusban festik majd újra 5 kollégájával együtt a különbözõ jeleneteket. Az udvaron Ilyés József kõfaragó és csapata körülbelül 100 tonna faragott kockakõ kirakásával építi meg a templom körül a járdát. A tavaly már kész volt a templom

körüli csatornahálózat is, amely a tetõrõl és a templom északi oldaláról leáramló talajvizet összegyűjti és elvezeti a Viszafolyóba. Továbbá templomunk esténként reflektorfényben fog majd tündökölni, ugyanis gondoskodtak külsõ megvilágításról is. Az érdeklõdõknek jó hírrel szolgálunk: a vállalkozók azt ígérték, hogy Isten segedelmével június 15-ig befejezik a munkálatokat, és a búcsúig a templom bútorzata is a helyére kerül majd.

4/


SULIVILÁG

Tatárjárás Kolumbán Csilla hitoktató, Tekerõpatak

A Tarisznyás Márton Általános Iskola 38 diákja és 4 tanára 2009. április 30án délután megtekintette a Csíki Székely Múzeum Tatárjárás című tárlatát. A kirándulást Kolumbán Csilla és Rémán Katalin tanárnõk szervezték. Elkísérték õket Fodor Annamária és Becze Juliánna tanárok, valamint Bernád Mária szülõ is. Nagyon érdekes utat tettünk meg a tárlatvezetõ segítségével. Hangulatfelkeltésként érdekes dokumentumfilmet néztünk meg Magyarországról, ugyanis II. András uralkodása alatt a királyi hatalom meggyengült, halála után IV. Béla mindent megtett, hogy az apja által elajándékozott birtokokat visszaszerezze, rendet teremtsen. A legyengült Magyarországot a Keletrõl érkezõ vándornép, a tatárok támadják meg 1241 tavaszán Batu kán vezetésével. A Sajó folyó partján

Muhinál szétverték a magyar sereget. A király, IV. Béla elmenekült. A tatárok fosztogattak, mindent felégettek, a foglyul ejtett lakosságot is elhurcolták magukkal. A tatárok 1242-ben kivonultak Magyarországról. IV. Béla hazatért, és valósággal újjá kellett építse az országot, kõvárakat, erõs templomokat, kolostorokat építtetett. Ezért nevezzük „második honalapító”-nak. A „Nyulak szigetén” (a mai Margit sziget) leányának, Margitnak építtenie kolostort. A tárlatban ember nagyságú bábuk segítségével láthattuk, amint IV. Béla Istennek felajánlja Margitot a tatárjárás nagy szorongattatásai idején. Egy korabeli mongol nemezzel befedett jurtán áthaladva egy virtuális nyílzáporon keresztül megtapasztalhattuk, hogy milyen érzést válthatott ki a megtámadott magyarokban az igazi nyílzápor. Animációs filmet néztünk, digitális kódexet lapoztunk, felpróbálhattuk

harci öltözetüket, fegyvereiket, megtapasztalhattuk azok súlyát. A tárlat megtekintése után megtekintettük a Csíksomlyó-i Kegytemplomot, majd a Jakab Antal Tanulmányi Házat. A Mária Himnusztól csengett a templom, amint Szűz Anyának hálát adtunk. A Jakab Antal Tanulmányi Házban Kolumbán Csilla tanárnõ röviden összefoglalta Jakab Antal püspök életét. Hazafelé megálltunk a madéfalvi veszedelem emlékműnél, ahol Kovács Beáta VII. osztályos tanuló felelevenítette az 1764-es történelmi eseményeket és azok következményeit. Majd Marosfõn elfogyasztottuk a megígért fagylaltot, és este 8 órára érkeztünk a tekerõpataki Kultúrotthon elé. Úgy gondoljuk, hogy e tartalmas, feledhetetlen délután emlékét sokáig megõrizzük. Köszönjük a szülõknek, hogy anyagilag és erkölcsileg segítették a kirándulás megvalósulását, és elengedték gyermekeiket.


SULIVILÁG

/5

Föld napja az óvodában Szabó Éva, óvónõ

A Föld napja alkalmából áprilisban egy hétig színes és érdekes foglalkoztatással vártuk a gyerekeket az újfalvi napközi otthonban. A hét elsõ napjaiban a csoportszobában hasznos és érdekes beszélgetések folytak a Föld szennyezõdésérõl, a levegõ szennyezõdésérõl, a tiszta folyóvizek fontosságáról.

E beszélgetések nem kiselõadásonként jutottak el a gyerekekhez, hanem az õ észrevételeikbõl, kérdéseikbõl, ötleteikbõl álltak össze. Így együtt állítottuk fel a mi kis saját környezetkímélõ „parancsolatainkat”, pl. mi bomlik fel, ha a talajba kerül? Mit lehet újrahasznosítani? Mi a veszélyes hulladék? Ezen ismeretek elmélyítésére különbözõ társasjátékokat játszottunk, színeztünk. Minden foglalkozásunkat a játékosság szõtte át, mivel az óvodáskorú gyermek tanulásának eszköze a játék kell legyen. A hét végén sétákat szerveztünk, melyek során nem csupán környezetünk szemlélõi, hanem védõi is voltunk. Lelkes kis csapatunk egymással versenyezve gyűjtötte az eldobott papírt, palackot stb. Pénteken egy hosszabb séta után a gyerekek a szabadban fogyaszthatták el az ebédet. Lehet, hogy a 3 éves csak azt érezte, hogy jó a szabadban lenni, a 4-5 éves már azt is megfogalmazta, hogy miért jó, de a 6 éves már azt is tudja, hogy mitõl lehet tiszta környezete. Mert a környezettudatos nevelést már az óvodában el kell kezdeni, hisz akkor várható, hogy az évek múlásával környezetére igényes, a természetet szeretõ és védõ felnõtt válik a ma még néhány éves gyerekbõl.

6/

SULIVILÁG


Tavaszi népdalverseny 2009

Csiki Enikõ, zenetanárnõ

Gyerekhangoktól volt hangos 2009. április 30-án csütörtök délután a gyergyóújfalvi kultúrotthon. Az Elekes Vencel általános iskola szervezésében, Csiki Enikõ zenetanárnõ szakirányítása mellett az VVIII osztályos tanulók népdalversenyére került sor. Melles Géza iskolaigazgató úr

megnyitó beszéde után Máté Linda, iskolánk volt tanulója szép énekével alkalomhoz illõ hangulatot teremtett. A résztvevõ 17 versenyzõ két csoportba osztva, az V.-VI. és VII.-VIII. osztályosok két-két népdalt elõadva mérettettek meg, nehéz feladat elé állítva a zsűri tagjait: Molnár Katalin zenetanárnõt,Csata Jolán tanítónõt, valamint Balázs József mű-

vésztanár urat. A vetélkedõ közjátékaként Gáll Katalin magyartanárnõ felkészítésében Bányász Alpár, Simon Szabolcs és Huszár Elõd VIII. A osztályos tanulók helyi szólásmondásokkal és azok magyarázatával szórakoztatták a közönséget. A kétórás vetélkedõ végén a következõ eredmény született: V.-VI. osztályosok: I. Oláh Ágota II. Molnár Henrietta III. Szabó Ágota különdíj Kovács Renáta VII.-VIII. osztályosok: I. Keresztes Noémi II. Lukács Izabella III. Máté Noémi Az iskola vezetõségének köszönhetõen minden versenyzõ értékes könyvjutalomban és édességben részesült.


SULIVILÁG

/7

Kercsó Attila szavalóverseny a Tarisznyás Márton Általános Iskolában Péterfy Zsuzsa, magyar szakos tanárnõ

A költészet napját ünnepelni gyűltünk össze. A költõk elõtt tisztelgünk, elõttük hajtunk most fejet, rájuk emlékezünk. Költõkre, kik lelkük rezdüléseit esztétikai élményt nyújtó igazgyöngyökké formálták. Hogy mi a vers? Nehéz meghatározni. Én azt mondanám, hogy a lélek virága. Örömbõl, bánatból, aggódásból, szeretetbõl, szerelembõl, hűségbõl született virág. Láthatjuk, tapinthatjuk, beszívhatjuk illatát, és gyönyörködhetünk zenéjében. Ahány vers, a nyelvnek annyi csodája. A költõ szavakba önti az ihlet perceiben, a lelkünk mélyén kavargó, számunkra oly nehezen megfogalmazható érzéseket, mocorgó megsejtéseket, derűs és borús hangulatokat. „Elhull a virág / Eliramlik az élet”, láttatja Petõfi e rövidke sorral tömören, egyszerűen és világosan az élet mulandóságára, rövidségére pillanatnyiságára való szorongó rádöbbenésünket. Vagy Arany, a gyarló, esendõ, erkölcsi vétke miatt lelki síkon szenvedõ emberrel való együttérzésünket, mikor így ír a bűntudat könnyeit hullató Ágnes asszonyról: „Sűrű záporkönnye hullván (...) / Hulló vízgyöngy hattyú tollán.” „Én csüggtem ajkán szótlanul / Mint a gyümölcs a fán” – érzékelteti Petõfi a szavakba nem foglalható, anya-gyermek szeretetet, a szavaknál többet mondó beszédes csendet. És ahogy megfogalmazza a szabadság mindenek feletti értékét! „Szerelmemért feláldozom az életet,

Szabadságért feláldozom szerelmemet.” Bámulatos a fokozásnak ez a képessége! A növekvõ értéksorrend: élet, szerelem, szabadság. És hitelesítette szavait sorsa. S ahogy szavakba önti, minden érzékszervünkre hatva, József Attila a kegyelmi állapot békéjét, harmóniáját! „Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog a szellõzködõ, lágy melegben tapsikoltak a jázminok.” Hallgassuk e nyelvi csodákat tanulóink szavalataiban, s gyönyörködjünk bennük! Íme a díjazottak és a dicséretben részesült tanulók névsora: I-II. osztályos korcsoport: I. Bálint Katalin II. Sajgó Réka III. Sajgó Dávid, Borka Rajmond

Dicséret: Jakab Szidónia, Fórika Hilda III.-IV. osztályos korcsoport: I. Mezei Emese II. Szász Anett III. Marthy Tamás, Holló Zsolt Dicséret: György-Csata Beáta Simó Eszter György Örs Czirják Klaudia V.-VI. osztályos korcsoport: I. Borka Dalma II. Fodor László III. Jakab-Tatár Edina Dicséret: György Beáta VII.-VIII. osztályos korcsoport: I. Birton Mónika II. Holló I.-Zsuzsanna III. Kovács Beáta, Bányász Szilvia

8/

HITÉLET


Kedves Testvéreim! Szilágyi Lõrinc plébános, Kilyénfalva

Úgy gondolom, nem fér kétség ahhoz, hogy az esztendõben az évszakok között a tavasz, a hónapok között pedig a május a legszebb. Már a hónap neve is ezt tükrözi, hiszen a szó maius, magasztost jelent, amikor az egész nagy természet a hosszú téli pihenõ után ismét magasztossá válik, vagyis ünneplõbe öltözik. Valóban nincsen szebb májusban a kora reggeli madárdalnál, a virágba öltözött gyümölcsfáknál, a tavaszi virágokkal, gyöngyvirággal, tulipánnal illatozó kertnél. Az Anyaszentegyház ezt a csodálatos hónapot a Boldogságos Szűzanya tiszteletére szokta szentelni. „Néked ajánljuk, Szűzanyánk a legszebb hónap hajnalát”, énekeljük a májusi ájtatosságokon. Ebben az évben máju-

si ájtatosságunkat Csíksomlyón kezdtük el, amely zarándoklatunkon nem csupán kilyénfalviak, hanem újfalviak és tekerõpatakiak egyaránt részt vettek. Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak igen szép lelki élményben volt részünk. A kegytemplomban vettünk részt szentmisén, a csíkszeredai Millenniumi templomban végeztük elsõ májusi ájtatosságunkat. A délutáni órákat a kikapcsolódásnak, a majálisnak szenteltük, közben meglátogatva a zetelaki, zeteváraljai és libáni templomokat. Itthon, egyházközségünkben, minden este májusi ájtatossággal köszöntjük égi édesanyánkat, a Boldogságos Szűz Máriát. Csodálatos látvány, hogy hat óra után minden irányból kisebb és nagyobb gyerekek, fiúk és lányok igyekeznek a templom felé. A templom kertjében pedig zajlik a játék. De

jelen vannak kis gyermekeikkel az édesanyák is, akik vigyázzák a gyermekek együttlétét, játékát. A falunkon átutazók estérõl-estére láthatják a templomkertben önfeledten hancúrozó 60-70 gyermek örömteli játékát. E boldog sereg fölött is bizonyára elhangzik a Mennyei Atya szózata – „Ezek az én szeretett gyermekeim, akikben nekem kedvem telik”. Egy igen jelentéktelennek látszó eseményben tehát egy közösség kovácsolódik, és létrejön Isten nagy családja. A Fõegyházmegyei Hatóság által ünnepelt Millennium évében, e népes gyermeksereget látva, mindannyian reménységgel telünk el jövõnket illetõen. E csodálatosan szép május hónapnak másik kiemelkedõ eseménye a gyermekek elsõ szentáldozása. Egyházmegye szerte ebben a hónapban


Áldozócsütörtök körül zajlanak az elsõáldozások. Úrnapján már az elsõáldozáson részt vett gyerekek ismét ünneplõbe öltözve virágot hintenek az úrnapi körmeneten a szentségi Jézus lábai elé. Valóban csodálatos ünnep a gyermekek életében az elsõ szentáldozás napja. Egy egyházközség életében a kegyelmi év kiemelkedõ nagy ünnepei – Karácsony, Húsvét, Pünkösd, Búcsú- mellé méltán sorolhatjuk az elsõ szentáldozás ünnepét is. Ez a vasárnap elsõsorban az elsõáldozó gyerekek ünnepe, akik boldog örömmel, elsõ alkalommal találkoznak a szentségi Jézussal, de mivel az egyházközségben egy nagycsaládot alko-

HITÉLET

/9

tunk, így az elsõáldozás vasárnapja mindannyiunk ünnepe. Ezen a napon ünnepel a család, szülõk, testvérek, keresztszülõk, a rokonság és az egész egyházközség. Végtelenül nagy a mi felelõsségünk, hogy megõrizzük ennek az ünnepnek lelki, kegyelmi tartalmát, és ne térjünk el a mellékes, a külsõséges, a felesleges dolgok felé, megfeledkezve a lényegrõl. Köszönjük meg a jó Istennek, hogy ezzel a csodálatos hónappal mindnyájunkat – kicsiket és nagyokat, fiatalokat és öregeket megajándékozott. A Szűzanya közbenjáró segítségével úgy működjünk közre a felkínált gazdag isteni kegyelemmel, hogy ez által

hatékonyan, eredményesen, gyümölcsözõen munkáljuk halhatatlan lelkünk örök üdvösségét. Ebben segítsen minket a kenyér igénytelen színe alatt jelenlévõ szentségi Jézus. Kenyér nélkül nincsen élet – Testünk tõle újjá éled. Új erõt ad a munkára – Minden egyes darabkája. Mennyi gond, baj vele békül. Nem élhetünk kenyér nélkül. De van kenyér puha, édes – Amelyre a lelkünk éhes. Benne Krisztus teste s vére – Örök üdvünk szent reménye. Ki csak földi kenyeret szel – Mennyországot nem érdemel. Ámen

ebben a világban. A Lélek ajándéka, hogy ébred a szétszakadozottság miatt a bűnbánat az egyházban, hogy mind erõteljesebbek az egység törekvések. Kívánom magunknak, népünknek,

az egész keresztyén világnak, hogy tudjunk ünnepelni nyitott, igazság után szomjúhozó szívvel, mert sok elvégzendõ munkája van közöttünk Isten Szentlelkének.

Pünkösd Bíró Sándor ref. lelkipásztor

Valahol minden korosztály a maga világát ítéli leginkább feszültnek, veszélyekkel telítettnek, megromlottnak, egyszóval azt a korszakot, amelyben él. Kevésbé érzi biztonságosnak az életet, biztosítottnak utódai jövendõjét. Úgy látja, hogy megosztottság, közömbösség, széthúzás jellemzi még azokat a közösségeket is, melyeknek rendeltetésük szerint is össze kellene tartozni, egymást segíteni, építeni. Mindez csupa olyan negatív érzés, amely az emberi életet egyrészt beárnyékolja, másrészt sokakat ösztökél arra, hogy olyan erõforrás után kutassanak, amely az életet élhetõvé, tartalmassá, Isten nagy ajándékává teszi. Ez az erõforrás a Szentlélek. Az elsõ pünkösd eseményét megelõzi egy ígéret. Tanítványaiban az ígéret komolyan vétele fokozza a várakozást, a szomjúságot Isten megvilágosító lelke iránt. A szomjúságot egy új kezdet iránt. A pünkösd ennek az új kezdetnek az új születésnek a csodája. Annak megtapasztalása, hogy a Lélek munkája által tisztábban látom a magam helyét, értékét, a feladataimat

10 /

CIVIL FÓRUM


Újra itt a nagy csapat! Czirják Kinga

Nagy örömünkre szolgál, hogy Újfaluban ismét működésbe lépett a Gyergyóújfalvi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Búzás Ferenc, az egyesület parancsnoka és elnöke már 1967-tõl aktív tagja volt a helyi tűzoltóságnak. Az egyesület alparancsnokaival, Czirják József és Hunyadi László urakkal egyetemben elmesélték, hogy sajnos, a régi dokumentumok elvesztek, a többszöri tetõbeázás miatt, a papírok eláztak, majd elégették, eldobták azokat. Az utolsó fennmaradt dokumentum 1995- bõl való, mely tartalmazza

az akkori egyesület tagjait és a gyakorlatokról való feljegyzéseket. Továbbá elkallódtak az évek során a készletek is, a többiek pedig elavulttá váltak.Az Önkormányzat jóvoltából 25 rend gyakorlóruhát kapott az egyesület, és talán a közeljövõben egy működõképes tűzoltóautóval is gyarapodhat készletük. A 20 fõs csapat már össze is mérhette tudását és rátermettségét a Szárhegyen megrendezett tűzoltó vetélkedõn. Az I. Szárhegyi Tűzoltók Napja rendezvényen a környezõ településekkel együtt 12 felnõttcsapat és 5 ifjúsági csapat is képviseltette magát. Részt vett Tekerõpatak is, a

IV-dik helyezést érték el, Kilyénfalva önkéntes tűzoltói a VII-dikek lettek, az újfalvi tűzoltók pedig a XI-dik helyezést érték el. A csapatok akadálypróbából, stafétafutásban és gyorsszerelésbõl mérkõztek meg. Természetesen minden csapat oklevelet is vehetett át az eredményhirdetés során. Az újfalvi önkéntes tűzoltók igy is nagyon boldogok voltak, hogy 13 év kiesés után egy ilyen tapasztalatcserén vehettek részt. Hetente kétszer gyakorlatoznak, és remélik, hogy az újfalvi búcsúkor sikerül majd egy tűzoltónapot tartani, amikor mi is jó házigazdái lehetünk egy ilyen önkéntes tűzoltó versenynek.


MÚLTIDÉZÕ

/ 11

A székelyek rövid története (V.) Elekes Dániel László

Nem kell akadémikusnak lenni, hogy egyetértsünk abban, a XX-dik század volt a legeseménydúsabb és egyben a legvéresebb az emberiség történelmében. A két világháború, a hidegháború, az atomfegyver korszaka újabb, hatékonyabb és pusztítóbb fegyverek megjelenését eredményezték, ugyanakkor újabb, „modernebb” okok is jelentek meg az emberi csoportok számára arra, hogy utálják és meggyilkolják embertársukat. A XX-dik század tanúja volt az emberiség számára még nem látott mértékű fejlõdésnek minden téren, azonban ezeknek a találmányoknak a túlnyomó többségét az ember rombolásra, öldöklésre, pusztításra fordította. A XX-dik században az események, a történelem alakulása, teljes mértékben kicsúszott a székelyek kezébõl, ugyanis ezután õk csak szenvedõ alanyai lesznek a nagyszabású változásoknak, amelyek bekövetkeznek anélkül, hogy bármit is beleszólhassanak, vagy hogy bármit is tehetnének érdekükben. A székelyek egyszerűen beletörõdtek a sorsukba, és megpróbáltak túlélni mindegy katasztrófát, legyen az természetes vagy ember okozta, és többé nem dõltek be semmilyen ígéretnek minden, hogy milyen származású vagy elveket terjesztõ politikustól származtak. Az Osztrák-Magyar Monarchia, amelyhez tartozott Erdély és Székelyföld, döntő szerepe volt az elsõ világháború kitörésében és lezajlásában. Mint minden európai uralkodó abban az idõben, az osztrák császár is meg volt gyõzõdve, hogy a háború rövid és mindent eldöntõ lesz, amit természetesen az õ csapatai fognak megnyerni. Ennek értelmében az Osztrák-Magyar Monarchia számos népeibõl soroztak

be katonákat és kirendelték, hogy harcoljanak olyan területeken, amelyek nem csak távol voltak a saját hazájuktól, de az egyszerű emberek számára jelentéktelenek voltak. Hogy milyen hangulat uralkodott az osztrákmagyar csapatok körében elegendõ

végigolvasni Svejk „bátor harcos” kalandjait. 1914. július 28-án beköszöntött az akkor még Nagy Háború néven ismert világégés. Folytatás a 12. oldalon »

12 /

MÚLTIDÉZÕ

» Folytatás a 11. oldalról

Kezdetben Székelyföldet még nem érintette közvetlenül a háború, elég sok székely harcolt az osztrák-magyar hadseregben, ahogyan már részletesebben beszámolt e lapokba kollégánk is, ifj. Sólyom István. De az aránylag békés idõszak megszűnt 1916. augusztus 15-én, amikor Románia belép a háborúba, és megtámadja Erdélyt. A román csapatok viszonylag hamar elfoglalják Székelyföld nagy részét, de a német csapatok bevonása egy olyan túlerõt teremt, amivel Románia egyszerűen képtelen szembeszállni. Ha a Székelyföld településein elõrehaladó román csapatok háborúhoz képest „normális” nyomokat (olvasd pusztításokat) hagytak, a visszavonulás már a „felmorzsoló háború” mozzanatait idézte elõ. Az igazságot betartva említenünk kell, hogy az osztrák-magyar csapatok sem kímélték a román településéket valahányszor áthaladtak azokon. Utána megint egy viszonylag nyugodt idõszak következett, egészen a háború végéig, 1918 novemberéig. Az Osztrák-Magyar Monarchia válságos helyzetbe kerülése után Magyarország függetlené válik november 2án, de Erdélyben az események egy váratlan fordulatot vesznek, amelyben a székelyeknek abszolút semmilyen beleszólásuk nem lesz. Ugyanis az erdélyi románok úgy döntöttek egyesülnek Romániával, miután ugyanezt a lépést megtették Besszarábiába és Bukovinába is. A székelyek helyzete nem mondható válságosnak a két világháború közötti idõszakban, habár az osztrák uralomhoz képest sem javult semmit. Annak ellenére, hogy létezett a magyar nyelvű oktatás, és rendelkeztek saját politikai szervezetekkel, a székely autonómiának nyoma sem maradt (ugyanúgy, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idejében), és a központosítás egy teljesen kaotikus gazdasági politikához vezetett. A székely kitartás már csak a hagyományok és az életmód megtartásában nyilvánult meg. Folytatjuk


Csudálótól a Katonai Bíróságig —második rész Folytatás elõzõ lapszámunkból

Ifj. Sólyom István

„Mikor kimentem, egy pap, pontoson ott a másik szobában volt mellettünk, fohászkodott. Hoztam a vizet, felmostam a tanárnõt. Szerettem imádkozni, azonban a tanárnõ se sírni, se imádkozni nem engedett, mert azt mondta, hogy én kollektív bűnös vagyok, és nem olyan, mint õ. Ezért nem szabad õ lássa, hogy én sírok. Neki gyermeke volt s minden, nem lehetett, hogy sírjak. Amikor mégiscsak imádkozni kezdtem, valamit utánam vágott, én visszavágtam. Hiába zavart meg, magamban csak imádkoztam. Akkor aztán a tanárnõvel voltam addig, ameddig az én emberem Istenem, egy katonai törvényszéket fizetett le egészen, egyedül. Mert hiába ment akármelyikhez el, hogy pótoljanak, azt mondták, ha a szája járt, jó helyt van. De ez olyan nyugtalan volt, hogy én gyenge természetű vagyok, meghalok. Úgy lefizetett mindent, hogy mikor hazaértem a bakancs ki volt menve a lábából, mindent pénzzé tett. Akkor személyi vagyon elkobozás volt, a házba is neki csak egy ágyat hagytak meg, ami az enyém volt azt mind elkobozták. Elég az hozzá, hogy amikor a katonai törvényszéki bírók körbe voltak ülve, Szabó Veronikát egybõl pártolták, mert sok ügyvédje volt az én emberemnek. Nagy Máténé, aki tudott jól románul, elmondta nekem, hogy annyira pártoltak ott a szekusok, a bírók s mindenki, ha ne legyen a vádolóm s a tanúk, hazajöhettem volna. Ekkor egy kicsi szobába behívtak, s azt mondták, hogy se a vádolómat, se a tanút nem szabad megsértsem, mert akkor a nyolc esz-

tendõt le kell töltsem, hisz bármelyikük vallomása visszavitethet. Elõször ugye nyolc évre voltam ítélve, csak a katonai törvényszék levette háromra, hogy az uram sokat fizetett, s maradt három év. Amnesztiát csak én kaptam Nagy Máténéval együtt, ejsze azért, hogy a tanárnõt én rendeztem, s már a börtönben szobafelelõsnek tettek engemet. Az ajtót megnyitották, a tálakat nekem adták, s én osztottam ki az ételt. Ott volt egy szárhegyi szakács, aki mondta az õrmesternek, hogy adjanak már ennek a fiatalnak én voltam a fiatal - többet. Na, jól megrakták a tálat, de hát én akkor sem voltam nagyétkű. Nyolc deka kenyeret kaptunk, nagypénteken valami veres macskakörmöt osztottak. Én elosztottam kanálról-kanálra az ételt a társaim között, akik meg is öltek volna, ha nem így teszek. így is volt, aki azt hajtogatta folyton, hogy én nagyobb húst kaptam. Hús se volt benne, hanem megfõzték a puliszkát szitálatlan kukoricalisztbõl, még a fenekünket is szúrta, olyan volt. S ahhoz nem adtak semmit, jó volt szárazon is csak kapjuk meg. Tényleg úgy meg voltunk éhezve, hogy el se lehet mondani. Hát, amit érdemeltünk, azt kaptuk, hát politikai foglyok voltunk, mégis mit várhattunk volna el. Én azért néztem ki mégis valamivel jobban, mert ugye az elõbb elmondtam, hogy a tanárnõ ételébõl nekem is jutott. A többiek csodálkoztak is, hogy õk kapták azt a kevés levegõt a folyosóról, s én ugye egész délelõtt kint voltam. Mikor bementem, én visszaadtam az ételt, a tanárnõét, mert azt mondta, vissza kell adni, nem lehet, hogy más megegye. Aztán egyszer gondoltam magamban, hogy megyek az õrnagy-


hoz. S kérdezte a tanárnõ, hogy miért megyek. Nem mertem mondani, hogy azt szerettem volna kérni, tegyenek el mellõle, így mondtam neki, az otthoniak felõl érdeklõdöm. Meguntam, hogy se imádkozni, se sírni nem tudtam, s minden héten annyi bajom volt vele. Menjek parasztasszonyokhoz gondoltam magamban, legalább sírjam ki magamat. Jelentkeztem raportra, jön az õr, és felvitt az õrnagyhoz. Maga miért jött? – kérdezte. Azért, mondom neki, hogy tessék eltenni parasztasszonyokhoz, más asszonyokhoz. Azt mondja, ide figyeljen, én elteszem magát egyedül egy szobába, ha kívánja, de az egész Szekuritátén nincs még egy ilyen talpraesett asszony, mint maga. A tanárnõt jól rendezi, ha nem akar ülni a tanárnõvel, akkor én elteszem tiszta egyedül egy szobába. Aztán én kértem az õrnagyot, hogy nehogy eltegyenek a tanárnõtõl, mert egyedül meg is bolondultam volna. Aztán meghagyott a tanárnõ mellett. Mikor visszamentem, ismét érdeklõdött, hol jártam, csak mondtam neki, hogy az otthoniak sorsa felõl érdeklõdtem, hisz édesanyámat ágyban hagytam, s tudjam meg, mi van vele. Miért nem mondta ezt hamarabb? – kérdezte. Maga is olyan politikai lázító, mint mi, a magunkfajtának semmit nem szabad tudnia otthonról. Hát én ezt nagyon jól tudtam. Az én emberem addig kilincselt, hogy egyszer csak egy csomagot adtak be nekem. Akkor úgy el kellett osszam a csomagot, hogy mindenkinek jusson. Csak az volt a baj, hogy szegény nem õ pakolt. Kenyér nem volt benne, a disznófõsajtot nem tudtam enni meg, mert kövér volt. Akkor megijedt, hogy cukor kellett volna, megint behozta valahogy a cukrot is, volt két kiló kockacukrom. Hát így volt, eltelt, elég nagy dolog volt, hogy is bírtam én ki, hogy is van még nekem eszem. Ezen csodálkozok. Volt ott egy 18 esztendõs román leány, aki kenyérmorzsából jósolt. Azt mondja nekünk, hogy maguknak valamilyen út van, mennek valamerre. Hát egyszer jönnek, s visznek engem

az õrnagy elejébe. Azt mondja nekem, hogy maga hazudott, mert nem csak maga volt az oka. Ejsze lassan rájöttek, hogy nem csak én voltam az oka. Mostanig hazudott, de ha meg nem mondja az igazságot, hogy nem csak maga volt benne, akkor visszük Csíkszeredába, ott maga abban a börtönben nem él meg egyáltalán. Mondom neki, hogy én ennél többet nem tudok semmit, nem akartam, hogy valaki általam szenvedjen. Ha meghalok, nem baj, tettem hozzá, csak arra kértem õket, hogy hamar végezzenek velem. Az õrnagy nagyon tiszteletben tartott, mert amikor jött Fodor kapitány, hogy vallasson, akkor megkérdezte, hogy ettem-e ma valamit. Mondom nem. Rögtön kiadta a parancsot, hogy hozzanak valamit a konyháról. De mondom, nekem nem kell semmi. Nagy Máténét betették egy másik fülkébe, s én ott sétáltam egy fürdõszobába, de olyan ideges voltam, hogy azt hittem megbolondulok. Egyszer beszól egy szekus, hogy mit sétálok? Ne aggodalmaskodjak, mert a sorsom jóra fordul. Na, ez az egy mondat nagyon megvigasztalt. Visznek az õrnagy elejébe, ahol nekem is és Nagy Máténénak is adtak nyolc deka kenyeret, s mondta, hogy

MÚLTIDÉZÕ

/ 13

mehetünk haza. Nekünk kiadták a pénzt, de csak Tekerõpatakig adták. Amikor mi megszabadultunk, mondtuk az õröknek, hogy kísérjenek ki, mert a hatalmas épületben eltévedtünk. Azt felelték örvendjük, hogy nem kísérgetnek, menjünk csak addig, amíg világosságot látunk. Hát valahogy csak kijöttünk. Kiálltunk a kapuba, akkor ijedtem meg, hogy a kamarából leakasztott bundában voltam. Nagy Máténé még az állomáson mondta, hogy kik vagyunk, honnan szabadultunk. Akkor a nép nem volt ilyen, mint most. Hordták a virágot, csokoládét, pénzt a vonatba, a nép annyira tiszteletben tartott. Amikor hazajõve mentem be Marosfalába, én csak a kert mellett mertem menni, hát Istenem én olyan megtört voltam. Azt mondták az emberek, én ne a kert mellett menjek, hanem a töltött úton, ne süssem le a fejemet. Elég mindent megéltem. Nyolc évre ítéltek, az ítéletet három évre csökkentették, végül egy évet ültem le, de abba nincs benne a Szekuritátén eltöltött két hónap. Kárpótlást, juttatást, semmit nem kaptunk, csak nagy idõre rá, a kommunizmus után. Eltelt minden, immár annyit éltem, hogy több a soknál.”

14 /

MEZÕGAZDASÁG


Hulladékból komposzt Szász Annamária, agrármérnök

A termesztett növények szervetlen növényi tápanyagot vonnak ki a talajból. Minél jobban fokozódik a növényi termelés, annál gyakrabban bomlik meg a talajok tápanyagtartalmának egyensúlya, ha nem gondoskodunk az utánpótlásról. Műtrágyák használatával jelentõs mértékben lehet növelni a terméshozamokat, de a talaj fizikai és vegyi állapotának optimális szinten való tartásához elengedhetetlen a szerves trágyák alkalmazása. A legfontosabb szerves trágyák az istállótrágya, tõzeg, zöldtrágyák, szalma és tarlómaradványok, komposztok. Napjainkban egyre nagyobb jelentõséget kap a környezetvédelem terén a biológiai eljárások használata a szennyezettség megelõzésére és kezelésére. Ilyen eljárás a szerves hulladék komposztálása is. Minden gazdaságban meglehet oldani a hulladék sze-

lektiv gyűjtését. A komposztkészítés szerves hulladékból a legegyszerűbb mód, mellyel az ember hozzajárulhat környezete kiméléséhez. Ilyen hulladékok a fanyesedékek, növényi maradványok, hullott gyümõlcs, zöldség és tojáshéjak, kávézacc stb. A kert félreesõ sarkában szélvédett árnyékos helyen négy levert cölöp közét téglalap formában bekerítjük úgy hogy a levegõ átjárhassa a telepet. Közvetlenül a földre rakjuk az anyagot (nem kõre, betonra), hogy az apró talajlakók a komposztba hatolhassanak. A legaljára feltördelt faágakat teszünk, erre rá fokozatosan a többi hulladékot vegyesen. Fontos, hogy a szerves hulladékot szorosan rakjuk, és nedvesen tartsuk. Letaposásuk után öntözzük meg. Nedvesíthetjük trágyalével, hígtrágyával is. A szárazon tartott hulladék legjobb esetben elkorhad, de gyakran meg is penészedik, s így használhatat-

lanná válik. A komposzt káliumtartalmát fahamuval dúsíthatjuk. Ide tehetjük a baromfiak, nyulak alól kikerülõ trágyát is. A hagymahéj és a kávézacc ideális takarmány az apró élõlényeknek. Ajánlatos a telepet fóliával vagy lemezzel letakarni, így védeni a kiszáradás ellen. Amint a telep magassága eléri 1oo-12o cm-t, félarasznyi földréteggel takarjuk le. Az átalakulóban lévõ komposztra friss zöldanyagot már ne tegyünk, inkább készítsünk új keretet a már leírt módon. A komposzt nedvessége optimális, ha megmarkolva a kezet nedvesíti, de nem csurog ki a víz belõle. Trágyázásra akkor használjuk fel, amikor a szervesanyag már földszerűvé vált. A komposzt gyorsan ható trágya, bármilyen növény termesztésére használható. Szórhatjuk kerti gyepre, tehetjük zõldség és virágágyásokra, díszcserjék, gyümõlcsfák talajára.


MEZÕGAZDASÁG

/ 15

Kirándulás a Vásárra… Dr. Horváth Nina, állatorvos

Pár évvel ezelõtt néhány fiatal lelkes gyergyóújfalvi gazda elindított egy ötletet, melyet támogattak a gyergyóalfalvi gazdák, szervezték az utat, és immáron lassan hagyománnyá vált a tavaszi „Agraria” Nemzetközi Mezõgazdasági, Élelmiszeripari és Csomagoló anyag Vásár látogatása, mely Erdély legfontosabb ilyen jellegű rendezvénye. Idén a gyergyóújfalviak szervezték a „kirándulást”, melyre sokan jelentkeztek, és nem hiába, tartalmas idõtöltés volt. Az idei 15. vásáron a romániai cégeken kívül sok neves liszt, tojás és répacukor nélkül). A látogatók mindenrõl fontos információkat kaphattak, teljes körű termék leírást, bemutatást biztosítottak a kiállító cégek. Minden volt, ami „szemnek, szájnak ingere” és ami a mezõgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó gazdákat érdekli - a vidékfejlesztésrõl, a gépvásárláshoz szükséges finanszírozási lehetõségekrõl, agroturizmusról is érdeklõdhettek. Egyik gazdától, aki idén legelõször járt a vásáron, arra a kérdésemre, hogy „Hogy tetszik? Nagyon elfáradt?”, kedves választ kaptam: „Én nem fáradtam el, csak a szemem… azt sem tudja, mit nézzen hamarább…” magyarországi, osztrák, német, olasz, holland, dán, angol vállalat állította ki termékeit, több mint 10.000m2 területen. Mezõgazdasági gépek, állattenyésztési termékek, szállítóeszközök, feldolgozó ipari berendezések, halászati vadászati felszerelések, alkohol- és üdítõipari áruk, élelmiszeripari cikkek, virágok és kertészeti kellékek, élõ tenyészállatok voltak a vásáron, ugyanakkor külön szalon is volt a hagyományos mezõgazdasági termékek és a biotermékek bemutatására (egyik érdekesség az aszalt gyümölcsökbõl és magvakból készült „reform” édességek,

16 /

MEZÕGAZDASÁG


A csirkenevelésrõl röviden… Dr. Horváth Nina állatorvos

A háziasszonyok egyik legfontosabb tavaszi munkája a csirkenevelés és amilyen könnyűnek tűnik, ez a foglalkozás, éppen annyira kényes, és sok odafigyelést igényel. Minden a csirkevásárlással vagy keltetéssel kezdõdik, ugyanis elõtte el kell dönteni a hasznosítási irányt, pontosabban azt, hogy húscsirkét vagy tojócsirkét akarnak nevelni. A vásárlásnál, aki teheti, a csirketelepen vásároljon és ne a piacon. Ennek az a lényege, hogy ott megfigyelheti a nevelés körülményeit is, és amennyiben úgy ítéli meg, hogy nem megfelelõ, elállhat a vásárlástól. Vásárláskor a legfontosabb megvizsgálni a csirkék ürülékét, ha a baromfiürülék híg és barnás-vöröses elszínezõdésű, akkor baromfikokcidiózissal fertõzöttek a csirkék. Az egészséges állománynál a trágya szürkés színű, jól formálódott hurkácska. Ha hasmenésre utaló nyomok vannak, inkább máshol kell vásárolni. A borzos, rossz állapotúakat nem szabad megvenni,

mert megeshet, hogy ott már valamilyen betegség lappang. A frissen vásárolt vagy kikelt csirkéknél, a legfontosabb teendõ a megfelelõ hõmérséklet biztosítása. A napos csirkének 33oC, míg a háromhetes, elõneveltnek éjjel-nappal 1618oC meleget kell biztosítani. Ha megvannak a csirkék és a hely is, akkor már a megfelelõ takarmányokat, gyógyszereket és vitaminokat kell beszerezni. A forgalmazóknál sokféle termék van, mindig arra kell figyelni, hogy a megfelelõt kell megvenni ügyelve a csirke hasznosítására (hús vagy tojó), korára és nem utolsósorban a termék szavatossági idejére. Ugyanakkor lényeges betartani a koncentrátumoknál a bekavarási arányt, amit a gyártó ajánl. Amennyiben megvannak a megfelelõ takarmányok és vitaminok, a következõ fontos kérdés az etetõ- és itató-berendezéseknek a milyensége. Elsõsorban a könnyű fertõtlenítésre kell figyelni, és arra, hogy a víz fontosabb, mint a táplálék. A napos csirke

napi 10–15 gramm ivóvizet igényel, a tojótyúkok meg napi 150 grammot is megkövetelnek. A legjobb módszer az önitatók, önetetõk alkalmazása, hiszen azokkal elkerülhetõ, hogy alom és trágya kerüljön az ivóvízbe vagy az ételbe. Az itatókat napi rendszerességgel ki kell mosni, és nem szabad alkalmazni ócska lábasokat, egyéb edényeket e célra. Ez persze sokak számára felesleges dolognak tűnik, de a bajt, vagyis a fertõzéseket sokkal olcsóbb megelõzni, mintsem késõbb antibiotikumokkal kezelni, vagy az elhullásokat számolni. Röviden elmondható, hogy ha a megfelelõen tartott állományt tiszta, rendezett körülmények között, minõségi takarmánnyal és friss ivóvízzel látják el, sokkal hatékonyabb lehet a gazdálkodás. A szakmai tapasztalat azt mutatja, hogy bizony sokan próbálnak spórolni a fent említett dolgokon, és amikor elhullást tapasztalnak, rögtön az elõnevelõt vagy a tenyésztõt szidják, pedig néha jobban tennék, ha saját magukban keresnék a hibát.


GYERMEKSAROK

/ 17

László Nóra

A furfangos legények Egyszer volt, hol nem volt, tán még a világ végén is túl, volt egyszer egy szegény ember. Olyan szegény volt, mint a templom egere, gyermeke pedig annyi, mint a rosta lika. Látástól vakulásig dolgozott, mégsem jutott elég kenyér az asztalra. Dolgoztak már a nagyobbacska gyermekek is, de hiába. Egyszer a két nagyobbik legény azt mondja az apjának: – Apám, mi elmegyünk szerencsét próbálni, hátha máshol jobban fizetik a munkát. Aztán, ha egy kicsit megszedtük magunkat, hazajövünk, s elűzzük ezt a szegénységet. Az anyjuk feltarisznyálta õket hamuba sült pogácsával, s azzal a legények elindultak. Mentek, mentek, mendegéltek reggeltõl estig, estétõl reggelig. Amint így haladtak, egyszer csak megláttak egy partra vetett halat, aki már éppen a halál küszöbén állt. Megesett a szívük a szegény párán, így hát visszaeresztették a vízbe. Egy kis idõ múlva a hal visszajött, feljött a víz színére, és így szólt a legényekhez: – Köszönöm szépen, hogy megmentettetek a haláltól, tessék, itt van ez a síp, ha szükségetek van rám, csak fújjátok meg, és abban a pillanatban itt termek. A legények elfogadták a sípot, és mentek tovább. Ahogy így haladtak, egyszer csak beértek egy erdõbe. Ez az erdõ olyan szép, olyan gyönyörű volt amilyent a legények még életükben nem láttak! A fák magasak és erõsek

voltak, a lombjuk zöld és dús. A legények nem nézelõdtek sokat, folytatták útjukat, s hamarosan kiértek az erdõbõl, s egy még annál is szebb réten találták magukat. A rét közepén egy gyönyörű kastélyt találtak. Úgy döntöttek, bemennek a kastélyba szerencsét próbálni. A kastély udvarán arra figyeltek fel, hogy ott minden szomorú. Úgy határoztak, hogy megkeresik a királyt. Nem is kellett sokáig keresgélni,

Kedves gyerekek! A közelgő gyermeknap alkalmából Gyergyóújfalu Önkormányzatának nevében községünk valamennyi gyerekének vidám gyereknapot és egy nagyon boldog gyermekkort kívánok. Isten éltessen benneteket!

hamar megtalálták. Elkezdték kérdezgetni, miért olyan szomorú itt minden. – Drága fiaim, tudjátok, van nekem két csodaszép lányom, de egy nap két haramia elrabolta õket, s azóta van ilyen szomorúság az udvaromban. Próbálgatták sokan megmenteni a lányaimat, de a haramiák három sárkányt állítottak õrnek, és azokat senki sem tudja legyõzni. – Ne aggódjon, felséges király uram, majd mi megmentjük a leányait! Megkérték a királyt, hogy igazítsa útba õket, és elindultak. Sokáig nem is kellett menniük, csakhamar találkoztak az elsõ sárkánnyal. Amikor közel értek hozzá, így szólt hozzájuk a sárkány:

Egyed József, polgármester Folytatás a 18. oldalon »

18 /

GYERMEKSAROK

»Folytatás a 17. oldalról

– Mit kerestek ti itt, ahol még a madár sem jár? – A királykisasszonyt jöttünk megmenteni, de ha te az utunkba állsz, véged! Erre a sárkány nagyot kacagott, és azt mondta, álljanak ki vele birkózni. A kisebbik legény birkózott meg a sárkánnyal, s úgy a földhöz vágta a sárkányt, hogy az mozdulni sem bírt. A második és harmadik sárkánnyal is ugyanígy bántak el, mindkettõ a halál fia lett. Csakhamar eljutottak a haramiákhoz. Elõször nem a harcra gondoltak, hanem a királykisasszonyokat keresték meg. Meg is találták õket, és mikor meglátták, tátva maradt a szájuk, hiszen olyan szépek voltak, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem. Így szóltak a királykisasszonyok: – Nehogy közelebb gyertek, mert a haramiák varázslatot vontak körénk, és aki hozzáér, az azonnal meghal! Egy mód van, hogy megszabadítsatok, ugyanis a haramiák gyengéje a víz. Hogyha vízzel támadtok rájuk, van esélyetek. A legények arra gondoltak, hogy ha megfújják a sípot, a hal segíthet. Úgy is tettek: mihelyt megfújták a sípot, ott termett a hal, megkérdezte, hogy mire van szükségük, miben segíthet. – Tudnál-e sok vizet hozni nekünk?- kérdezték a legények. – Hogyne tudnék!- válaszolta a hal. Megbeszélték, hogy másnap este hozza a vizet a hal. Úgy is lett, és a tengernyi vizet rázúdították a haramiákra. Ettõl õk nagyon legyengültek, és így már a legények maguk is elbánhattak velük. A királykisasszonyokat megszabadították, és visszavitték az apjukhoz. Jutalmul az öreg király nekik adta a kezüket. A legények családjukat a király várába hívatták, ott éltek boldogan, és többé még hírbõl sem hallottak a szegénységrõl. A cigányok húzták, én meg jártam. Annyit ettem és ittam, hogy majd beteg lettem tõle. Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána!


Nyelvtörõ történet

Pápua földön elhunyt Pu, a törzsfõnök, akit hajlott kora miatt PU apónak hívtak. Választani kellett helyette utódot, aki majd PU APÓT PÓTLÓ PÓT PU APÓ lesz. És mivel mindez pápua földön történt, így õ PÁPUA PU APÓT PÓTLÓ PÓT PU APÓ lett. S mindez Limpopóban, a pápuák fõvárosában történt, így a LIMPOPÓI PÁPUA PU APÓT PÓTLÓ PÓT PU APÓ-t választották meg. Csakhogy a címhez melléknevek is jártak, s mivel az új fõnök pimpószárakat szeretett szopogatni élvezetül, a név így alakult: LIMPOPÓI PÁPUA PU APÓT PÓTLÓ PIMPÓSZÁRSZOPÓ PÓT PU APÓ-ra. A pimpószár-szopogatás közben azonban üldögélt és hátsó fele bizony elnehezült, így másik ragadványnév is járult

nevéhez, ezért LIMPOPÓI PÁPUA PU APÓT PÓTLÓ PUHA POPÓJÚ PIMPÓSZÁRSZOPÓ PÓT PU APÓ lett a neve. De fiatal korában a pápua pónilovaknak a farkát nyesegette, így újabb ragadványnévvel bõvült a neve. Tehát véglegesen: LIMPOPÓI PÁPUA PU APÓT PÓTLÓ PÁPUA PÓNILÓPOPÓ-LOPÓ PUHA POPÓJÚ PIMPÓSZÁRSZOPÓ PÓT PU APÓ lett a neve és máig is él, ha nem választottak meg helyette egy újabb PÓT-PÓT LIMPOPÓI PÁPUA PU APÓT PÓTLÓ PÁPUA PÓNILÓ-LOPÓ PUHA POPÓJÚ PIMPÓSZÁRSZOPÓ PU APÓT PÓTLÓ PÓT PU APÓ-t. Szigetvári János – Szigetvári Krisztián – gyűjtés 1940-bõl


TESTVÉRTELEPÜLÉSEK

/ 19

Gyümölcsözõ testvérkapcsolat Czirják Kinga

A tompai Önkormányzat által Miklósi Mihály községünknek 10 tonna

finom Nestlé csokoládét és egy raklap bébi tápszert adományozott, melyet hálásan köszönünk. E mennyei édesség június 1-jén, a gyereknap alkalmá-

ból lesz kiosztva a község minden gyerekének. A csoki, a gyerekek kedvenc édessége, biztosan sok kis csemetének fog majd mosolyt csalni az arcára.

20 /

ÉP TESTBEN...


Interjú Ferencz Réka tekerõpataki sílövõvel, biatlonistával Fodor Annamária, Tekerõpatak

2009. januárjában sok tekerõpataki család nézte az Eurosport csatornáján a kanadai Világbajnokságot, hiszen sok szurkolója van Ferencz Rékának. Õ az egykori tanítványom, aki most is életvidám, kedves és szerény, mint elemis korában. Még csak húsz éves, máris olyan eredmények vannak tarsolyában, amelyekre büszkék lehetünk. Ismerjük meg jobban õt! – Mikor kezdtél el sportolni? – Kiskorom óta, úgy 5-6 éves koromtól sízek. 2005-ig sífutó vol-

tam, leigazolva a gyergyói Sportiskolánál. – Hogyan lettél sílövõ? – Márton Simon edzõ biztatására dupla leigazolással a csíki Sportklubhoz kerültem mint biatlonos (sílövõ). 2006-tól csak sílövõ vagyok. 2008-tól átigazoltak a brassói Dinamo-hoz. – Milyen próbákból áll a sílövészet? – Négy próbából áll, persze mindenik próba más napokon van. Három egyéni próba van: a sprint 7,5 km sízés és 2 lövés. Ahányat elhibázunk, annyi perc büntetõkör jár. Az üldözõ 10 km sízés és 4 lövés. A hibákért büntetõkörök járnak. A hosszú

12,5 km sízés és 4 lövés: ahányat elhibázunk, annyi perc büntetõpont jár. Egy csoportpróba is van: a váltó 3x6 km (4x6 km) sízés és két lövés: büntetõkör minden hibáért. – Mesélj a versenyeidrõl, az eredményeidrõl! – 16 éves koromig a gyermek kategóriába tartoztam, többszörös országos bajnok voltam. 2004-ben és 2005ben részt vettem a Balkán Bajnokságon. Mindkét évben III. helyezést értem el. 2006-tól a junior kategóriában versenyzek. A 2006-os németországi Világbajnokságon egyéniben XVIII.


helyet nyertem, míg váltóban V. helyet. Ugyanebben az évben Balkán bajnoki címet is nyertem. 2007-ben a Sportgálán elnyertem a megye „legjobb junior lánysportolója” címet, valamint Spanyolországban az Ifjúsági Olimpián VII. helyezést értem el. 2008-ban megnyertem az országos bajnokságokat és a Balkán bajnokságot. A 2007/2008-as szezonban az Európa Kupa Sorozatban aranyérmet nyertem az összetettben (csak 5 részvételbõl, a 7 helyett). A németországi Világbajnokságon váltóban VI. helyet, üldözõben VII. helyet, hosszúban VIII. helyet értem el. A csehországi Európa Bajnokságon váltóban III. lettem. 2009-ben a kanadai Világbajnokságon IV. helyezést értem el (19 másodpercre volt az I. és 9 másodperc-

ÉP TESTBEN...

re volt a II.) Oroszországban az Európa Bajnokságon a 3x6km váltóversenyen III. helyezést értem el. A bulgáriai Balkán Bajnokságon háromszoros bajnok voltam, majd Hargita fürdõn országos bajnok lettem. – Milyen további terveid vannak? – El szeretném végezni a brassói sporttanári egyetemet, majd június 15-tõl következik a felkészülés a következõ idényre és a 2010-es olimpiára. – Milyen egy napi programod az edzõtáborban? – 7-tõl reggeli torna, 7,30-8,00 reggeli, 10-12 edzés (lövés és gyorsasági gyakorlatok), 13,00 – ebéd, utána délutáni alvás, 16,00- egy óra edzés (erõfejlesztõ gyakorlatok). Télen sízés, nyáron pedig szaladás és görsí gyakorlatok.

/ 21

– Melyik a legkedvesebb élményed? – 2008-ban, Ausztriában voltunk edzõtáborban, amikor egyik éjjel akkorát havazott, hogy a teraszról ugráltunk bele a fejünk búbjáig érõ hóba, és nem tudtunk önerõbõl kibújni, el kellett körülöttünk lapátolják a társaim a havat. A csillogó szemű sílövõ bajnok elmondja azt is, hogy kedvenc országa Ausztria, gyönyörűek az Alpok. De mindig jó hazajönni, itthon lenni, találkozni a barátokkal, rokonokkal. Családja mindig szeretettel várja, édesanyja kedvenc ételével, szilvás gombóccal fogadja… További sok sikert kívánunk neked! Ne feledd el, hogy honnan indultál a nagyvilágba! Várnak haza a tekerõpataki emberek és a fenséges Kárpátok!

22 /

ÉP TESTBEN...


Labdarúgó selejtezõk Fîrþalã-Cioncuþ Adrian, Tekerõpatak

Mint minden évben, rendezésre került a községi Labdarúgó Bajnokság. A bajnokságon a tekerõpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola

diákjai is részt vettek. A csapatot Kolumbán Csaba igazgató úr állította össze. A csapatba VII. és VIII. osztályos fiúk voltak kiválasztva. A csapat már két selejtezõn is részt vett. Az elsõ selejtezõ Újfaluban az Elekes Vencel Általános Iskolánál volt

megrendezve. Ezen részt vett az alfalvi, a csomafalví, az újfalvi és persze a tekerõpataki csapat. A selejtezõn a tekerõpataki csapat jutott tovább. Csapattagok: Fîrţală-Cioncuţ Adrian, Varga Tihamér, Gál Szilárd, Fülöp Szilveszter, Gyulai Albert, Birton Szabolcs, Kovács Nándor, Sára Zoltán, Elekes Róbert, Benedek József, Köllõ Gábor. A második selejtezõre Gyergyószentmiklóson került sor. Ezen részt vett a remetei csapat, a Fogarassi Mihály Általános Iskola csapata és a tekerõpataki csapat. Ez a selejtezõ sokkal nehezebb volt, mert keményebb ellenfelek voltak. A második selejtezõn is a tekerõpataki iskola válogatottja nyert. Az Erdélyi Magyar Iskolák Focikupája Domokoson lesz megrendezve. A tekerõpataki csapat izgatottan várja a mérkõzéseket. SOK SIKERT KIVÁNUNK TOVÁBBRA IS A TEKERÕPATAKI CSAPATNAK!


ÉP TESTBEN...

/ 23

Mi is az a zoonózis? Dr. Madarász K. Enikõ családorvos Dr. Horváth Nina állatorvos

Az ember véletlenszerűen fertõzõdhet számos állattól úgy, hogy azt – az esetek jó részében – saját maga észre sem veszi. Különösen a kisgyermekes családoknak fontos tisztában lenni azzal, milyen veszélyek fenyegethetik a család tagjait, hogyan, milyen módon történik a fertõzés, melyek a tünetek, mit lehet tenni ellenük, van-e megelõzési lehetõség, hová kell fordulni, ha esetleg már megtörtént a baj. Az állatról emberre terjedõ betegségek évente csaknem 400.000 európai uniós polgárt érintenek. Ez a szám csak a hivatalosan diagnosztizált és bejelentett eseteket tükrözi, a megbetegedések tényleges száma ennél jóval magasabbra tehetõ. Azokat a betegségeket, fertõzéseket nevezik zoonózisnak, amelyek a gerinces állatokról természetes úton, közvetlenül terjednek át az emberre. Az ilyen megbetegedéseket okozhatják a különbözõ férgek petéinek, lárváinak lenyelése, amelyek a zöldségeken és gyümölcsökön keresztül is a szervezetbe juthatnak, ugyanakkor vannak azok a fertõzõ betegségek, amelyekben egyaránt megbetegedhetnek az állatok és az emberek. A fertõzés terjedhet közvetlenül állatról emberre, és a szennyezett élelmiszerek elfogyasztásával. A zoonózisként ismert betegségek száma rettentõen nagy, és a korokozók is sokfélék. Ide sorolható, például a kutyák vagy macskák szervezetében élõsködõ bélférgek, az ezektõl származó fertõzések számos problémát, így súlyos esetben vakságot vagy akár halált is okozhatnak. Az lépfenét vagy az egyik leggyakoribb ételmérgezéseket okozó bacilusokat is ezek közé a betegségek közé soroljuk. Az állatoknál számos élõsködõ (parazita) faja van, ezek egy része, pl. a bolhák, kullancsok (külsõ élõsködõk, más néven ektoparaziták) az állatok

bõrén, szõrzetén szabad szemmel is esetenként jól láthatók. Léteznek olyan élõsködõk is, amelyek az állatok belsõ szerveiben, szöveteiben élnek (endoparaziták). Többnyire a fertõzöttség nem jár együtt látványos tünetekkel. A belsõ élõsködõk közül több faj az állatok emésztõcsatornájában éri el teljes kifejlettségét, így ezeknek az ivari termékei (petéi, lárvái, oocystái) a béltartalomba kerülnek, majd az állatok ürülékével (bélsárral) a környezetbe juthatnak. Sajnos vagy talán szerencsére, ezek csak mikroszkóppal láthatók, egyes fajoktól függõen gyakran több ezres nagyságrendben ürülhetnek a fertõzött állatok bélsarával. A talajra jutott paraziták kint folytatják fejlõdésüket, és újabb állatok fertõzõdésére nyújthatnak lehetõséget. Több faj az emberre is veszélyes lehet, azaz zoonózist okozhat. A zoonózisok megelõzése érdekében fontos meghatározni azokat a forrásokat - állatokat és élelmiszereket amelyek a fertõzések fõ okai lehetnek. Az élelmiszerbiztonság fejlõdésének követése érdekében, az Európai Unió tagállamaiból a zoonózisokkal és a zoonótikus kórokozók elõfordulásával kapcsolatban gyűjtött adatokat az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal minden évben elemzi, és az eredményeket egy, az egész unióra vonatkozó összesített jelentésben közli. E jelentések alapján a campylobacteriosis 2005 óta a leggyakrabban jelentett zoonótikus megbetegedés az Európai Unióban. A legtöbb tagállamban az esetek száma emelkedik, összességében váltakozó. A húscsirke állományokban és a friss húsokban a baktérium elõfordulása magas. Az emberi megbetegedések fõ forrásainak is a szárnyas húsok tekinthetõk. A salmonellosis a második leggyakrabban jelentett zoonózis az Unióban. A Salmonellák okozta humán megbetegedések száma az elmúlt négy évben

csökkenõ tendenciát mutat. A megbetegedések fõ forrásai a szárnyas és sertés húsok. Az Európai Unió szintjén egy jelentõs csökkenõ tendencia volt megfigyelhetõ a Salmonella elõfordulásában a baromfi tenyész- és tojóállományokban az elmúlt években, köszönhetõen a Salmonella ellen bevezetett mentesítõ programoknak. A humán listeriosis esetek számá-

nak figyelemmel kísérése, a betegség súlyossága miatt rendkívül fontos. 2006-ban az esetek számának emelkedése volt megfigyelhetõ a korábbi évekhez képest az Európai Unióban, 2007-ben az esetszám nem emelkedett. A fogyasztásra kész élelmiszerek közül legtöbbször a füstölt hal készítmények nem felelnek meg az elõírásoknak. Mycobacterium, Brucella, Lyssa vonatkozásában nagyobb változások nem következnek be uniós szinten, de e zoonózisok elemzését is elvégzi az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal. Yersinia, Trichinella, Echinococcus, Toxoplasma, Q-láz, Enterobacter, valamint Staphylococcus okozta betegségek vonatkozásában is történik uniós adatgyűjtés, ezekrõl azonban csak minden második, harmadik évben készül elemzés. Folytatjuk

24 /

TARKABARKA – MAGAZIN


Sziklakert lépésrõl-lépésre Gál Katalin

Az embereket már évszázadok óta elbűvölik a kövekbõl készült kertek, valószínűleg a rideg kövek és a törékeny növényvilág közötti ellentét miatt. A sziklakertek nagy kihívást jelentenek, de a kezdeti fáradozás hamar meghozza gyümölcsét. Tavasz lévén sokan kezdenek bele a sziklakert létrehozásába, és úgy gondoltam ehhez nyújthatunk segítséget lapunk oldalain. Kovács Erika virágkereskedõt kértem meg, gyűjtsön össze egy csokorra való jó tanácsot azoknak, akik sziklakertet szeretnének „építeni”. 1. A sziklakert megtervezése vagy megépítése elõtt meg kell vizsgálnunk a területet, ahol létre szeretnénk hozni köves kertünket. Építkezési maradékokat is eltüntethetünk vele, de ne építsük gyümölcsfák alá. A gyomnövényektõl föltétlen meg kell tisztítani a talajt! 2. Tervezéskor figyeljünk a hely naposságára, ugyanis a sziklakerti növények meglehetõsen igényesek a napos helyre valamint a jó vízáteresztésű földre. 3. Miután megtaláltuk a megfelelõ helyet, a gyomnövényeket lehetõleg gyökerestõl távolítsuk el, majd a kijelölt helyen, a vízáteresztõ réteg biztosítása

érdekében ássuk ki a talajréteget egy ásónyom mélységben, megõrizve a gyeptéglákat. 4. A keletkezett árkot töltsük fel durva kõ- vagy téglatörmelékkel, ez lesz a vízelvezetõ réteg, majd tegyük vissza a gyeptéglákat a törmelékre, úgy, hogy a földes része legyen felül. 5. A talaj szerkezetét homok és kavics hozzáadásával tegyük megfelelõvé a magashegyi talajt kedvelõ növények számára. A jobb térhatás érdekében dombot, esetleg dombokat hoz-

zunk létre, úgy, hogy építsünk bele nagyobb kõdarabokat. 6. Ezek után következik a kövek lerakása és elrendezése. Elõször el kell helyezni a vezérköveket, majd a köztük lévõ üregeket kisebb kövekkel töltjük ki, a keletkezett lyukakat morzsalékos földdel egészítjük ki. A kövek között elegendõ helyet kell hagynunk ahhoz, hogy a tervezett növényeket szellõsen telepíthessük. 7. A növények vásárlásánál bármely virágüzletben segítséggel szolgálnak. Miután beszereztük a növényeket, elõször ültetés nélkül helyezzük le a tervezett helyükre, így kitűnik, ha nem megfelelõ az elrendezés, esetleg valamit kell még változtatni rajta. 8. Kezdjük a vezérnövényekkel az ültetést. Ezek a nagyobb termetű növények, többnyire fás szárú, gyorsan növõ cserjék legyenek, majd a kisebb, telepes növényekkel folytatjuk. 9. Ne feledjük a megfelelõ öntözést! A sziklakerti növények érzékenyek a nedvességre. Kerüljük a túlöntözést és a kiszárítást. Fontos, hogy öntözéskor ne erõs sugárban engedjük a vizet, hiszen így könnyedén kimosódik a talajréteg az üregekbõl! Jó munkát!

GYERGYÓÚJFALU KÖZSÉG KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HAVILAPJA. II. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, MÁJUS TARTALOM

Recommend Documents