International Labour Organization
Fellendülés a válságból: globális foglalkoztatási paktum
elfogadta a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia kilencvennyolcadik ülésszaka Genfben, 2009. június 19-én
Fellendülés a válságból: globális foglalkoztatási paktum
elfogadta a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia kilencvennyolcadik ülésszaka Genfben, 2009. június 19-én
ISBN 978-963-87278-9-3 © Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2009
A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 98. ülésszaka által elfogadott, a fordítás alapját adó angol cím: Recovering from the crisis: A Global Jobs Pact Felelős kiadó: dr. Herczog László Szociális és Munkaügyi Minisztérium Fellendülés a válságból: globális foglalkoztatási paktum Budapest, 2009 A Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából készült a CopyCAT Nyomda gondozásában. Ügyvezető igazgató: Könczey Áron
ELŐSZÓ A 2008. második félévében kirobbant globális pénzügyi és gazdasági válság világszerte kihívások elé állította a döntéshozókat, a politikaformálókat. A krízis kezelése, enyhítése kétségtelenül alapvetően az egyes országok feladata. A globalizáció jelenlegi fokán azonban nem lehet izolált, egymásra tekintettel nem levő válaszokat adni a válságra. Összehangolt válaszokra van szükség, amelyekkel az egyes nemzetgazdaságokra nehezedő nyomást enyhíteni lehet, s amelyekkel, együttes erővel, újradinamizálható a világgazdaság, feloldhatók a munkaerőpiaci és társadalmi feszültségek. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetre (ILO) a munka világában jelentkező problémák és feszültségek kezelése tekintetében különösen fontos feladat hárul. Hiszen az ENSZ szakosított szervezeteként működésének fő célja a társadalmi igazságosság és az általánosan elismert emberi jogok és munkaügyi normák érvényesítése. Az ILO az 1995 óta ismétlődő regionális válságok tapasztalatai nyomán az elmúlt években már visszatérően foglalkozott a szabályozatlan pénzpiaci működés veszélyeivel, valamint az országokon belüli és az országok közötti szélsőséges egyenlőtlenségek kockázataival. Tripartit szervezeti felépítéséből adódóan az ILO közel 200 ország kormányzati képviselőinek és szociális partnereinek tapasztalatára támaszkodhat, akik a nemzetközi szakértőkkel együtt gondolkodva tárhatják fel a megoldásokhoz vezető utakat. A globális válság témáját az ILO soron kívül, az előzetesen elfogadott napirendjétől eltérve építette be a 2009. júniusában megtartott Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 98. ülésszak
3
programjába. Egy olyan időszakban, amikor világszerte drámaian növekedett a munkanélküliség és terjedt a szegénység. Annak tudatában vette napirendjére a témát, hogy ha meg is indulna a gazdasági fejlődés már 2009-ben vagy 2010-ben, a korábbi tapasztalatok alapján legalább további hat-nyolc évre lesz szükség ahhoz, hogy a munkaerőpiac is kiheverje a megpróbáltatásokat, és a foglalkoztatás elérje legalább a válság előtti szintet. A nem titkolt cél egy, a három fél – kormányok, munkaadók és munkavállalók – támogatását élvező foglalkoztatási paktum kidolgozása és elfogadása volt a Konferencia keretében. A paktum szövegének megfogalmazása, vitája tripartit szakértői bizottságban zajlott, amellyel párhuzamosan a Globális foglalkoztatási csúcs keretében számos, a világ különböző részeiről érkező – így a válságot különböző nézőpontból közelítő – magas rangú politikai vezetők (állam és kormányfők, miniszterek, a szociális partnerek kiemelkedő képviselői) fejtették ki álláspontjukat a válságkezelés kapcsán. A két fórum egymást kiegészítő munkájának eredményeként a Konferencián nagy támogatással, határozat formájában, elfogadásra került a „Fellendülés a válságból: globális foglalkoztatási paktum” című dokumentum, amelynek magyar fordítását tartja most kezében a tisztelt Olvasó. A „Fellendülés a válságból: globális foglalkoztatási paktum” című dokumentum azokat az elveket, célokat, szakpolitikákat, együttműködési kereteket határozza meg, amelyeket az ILO a tagországainak, a különböző szakosított és regionális szervezetek és az ENSZ számára ajánl. A dokumentum I. része a határozat elfogadásának indokait és célját fogalmazza meg. A II. rész a fellendülés és a fejlődés alapelveit fekteti le, első helyen említve a foglalkoztatás védelmének és bővítésének, a fenntartható vállalkozások támogatásának, a minőségi közszolgáltatások biztosításának és a mindenki számára hozzáférhető szociális védelemnek a szükségességét.
4
A dokumentum ezen része azt a közös kormányzati és szociális partner meggyőződést fejezi ki, miszerint az ILO keretében kidolgozott „Tisztességes munkára vonatkozó menetrend”-ben megfogalmazottak, és a „Szociális igazságosság a méltányos globalizációért nyilatkozat”-ban vállalt kötelezettségek a válság kihívásai közepette is érvényesek, változatlanul követendők. A III. rész az említett elvekre és dokumentumokra alapozva fogalmaz meg konkrét szakpolitikai válaszokat. Jórészt olyanokat, amelyek már egyes országokban sikeresek voltak, és amelyek oly módon enyhítik a válság közvetlen, negatív hatásait, hogy egyben megalapozzák a jövőbeli, hosszabb távú fejlődést is. A IV. rész a méltányos és fenntartható globalizáció érdekében szükséges nemzetközi összefogás főbb területeit és céljait részletezi, beleértve legkevésbé fejlett országokat érintő legégetőbb feladatokat is. Az V. rész az ILO fentiekkel kapcsolatos felelősségét és feladatait rögzíti. A 98. ülésszakra delegált tripartit magyar küldöttség szakértői aktívan vettek részt a Paktum kidolgozásában, törekedve arra, hogy a magyar érdekek és prioritások megfelelően tükröződjenek a nemzetközi dokumentumban. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium azzal a szándékkal teszi közzé a „Fellendülés a válságból: globális foglalkoztatási paktum” című dokumentum magyar nyelvű változatát, hogy az szakmai és politikai útmutatóként szolgáljon minden érintett számára a kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődést megalapozó válságkezelő politikákhoz és konkrét lépésekhez. Budapest, 2009. szeptember dr. Ladó Mária a Nemzeti ILO Tanács kormányzati alelnöke
5
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, Meghallgatva a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet globális foglalkoztatási válságról tartott Csúcsértekezletén részt vevő államfőket, alelnököket, miniszterelnököket és valamennyi egyéb résztvevőt, Kézhez kapva a Konferencia válság válaszokkal foglalkozó Összbizottságának javaslatát, Tekintettel arra a fontos szerepre, amelyet az Igazgató Tanács és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a Konferencia által elfogadott határozatok végrehajtásában betölt, Figyelemmel a Tisztességes munkára vonatkozó menetrendre1 és a Szociális igazságosság a méltányos globalizációért ILO nyilatkozatra, amelyek rögzítik, milyen módon közelítsük meg a globalizáció szociális dimenzióját, a mai napon, kettőezer-kilenc június tizenkilencedik napján a következő határozatot fogadja el.
FELLENDÜLÉS A VÁLSÁGBÓL: GLOBÁLIS FOGLALKOZTATÁSI PAKTUM I. VÁLASZ A VÁLSÁGRA A TISZTESSÉGES MUNKA SZEM ELŐTT TARTÁSÁVAL 1. A globális gazdasági válság és annak következményei azt jelentik, hogy a világnak a munkanélküliség tartós növekedésével, a szegénység és az egyenlőtlenségek elmélyülésével kell szembenéznie. A foglalkozatás szintje a gazdasági fellendülést követően rendszerint csak évek múlva áll helyre. Egyes országokban a foglalkoztatás korábbi szintjének újbóli elérése sem lesz elég ahhoz, hogy 1
Fordító megjegyzése: A Decent Work Agenda kifejezés fordításában az Európai Bizottság hivatalos fordítását követjük.
6
a foglalkoztatás hatékonyan járuljon hozzá a gazdaság megerősödéséhez, és ahhoz sem, hogy tisztességes munkát biztosítson a nők és a férfiak számára. 2. Vállalkozások és munkahelyek szűnnek meg folyamatosan. E helyzet kezelése bármely átfogó válasz részét kell, hogy képezze. 3. A világnak jobban kell teljesítenie. 4. Összehangolt globális politikai válaszokra van szükség annak érdekében, hogy a foglalkoztatásra, a fenntartható vállalkozásokra, a minőségi közszolgáltatásokra irányuló nemzeti és nemzetközi erőfeszítéseket hatékonyabbá tegyük, amely erőfeszítések olymódon nyújtanak védelmet az embereknek, hogy közben biztosítják jogaikat és elősegítik a véleménynyilvánítást és a részvételt. 5. Mindez hozzá fog járulni a gazdaság újjáéledéséhez, a méltányos globalizációhoz, a jóléthez és a társadalmi igazságossághoz. 6. A világnak a válság elmúltával máshogyan kell kinéznie. 7. Az általunk adott válasznak hozzá kell járulnia a méltányos globalizációhoz, egy, a környezetvédelmi szempontokat jobban figyelembe vevő gazdasághoz, és egy olyan fejlődéshez, amely hatékonyabban teremt munkahelyeket és fenntartható vállalkozásokat, hatékonyabban tartja tiszteletben a munkavállalók jogait, hatékonyabban mozdítja elő a nemek közötti egyenlőséget, hatékonyabban védelmezi a sérülékeny embereket, hatékonyabban segíti az országokat a minőségi közszolgáltatások nyújtásában, és lehetővé teszi az országok számára a Millenniumi fejlesztési célok megvalósítását. 8. A kormányok, a munkavállalók és a munkáltatók szervezetei kötelezettséget vállalnak arra, hogy közös munkájukkal hozzájárulnak a Globális foglalkoztatási paktum
7
sikeréhez. Ehhez a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Tisztességes munkára vonatkozó menetrendje nyújt keretet. II. A FELLENDÜLÉS ÉS A FEJLŐDÉS ELŐSEGÍTÉSÉNEK ELVEI 9. A cselekvés irányát a Tisztességes munkára vonatkozó menetrendnek, valamint az ILO és a tagországai által 2008-ban elfogadott, Szociális igazságosság a méltányos globalizációért nyilatkozatban vállalt kötelezettségeknek kell meghatározniuk. Jelen paktumban az előttünk álló időszakra szóló keretet határozzuk meg, és a különböző szakpolitikák gyakorlati példáit azonosítjuk a multilaterális intézmények, a kormányok, a munkavállalók és a munkáltatók számára. E paktum kapcsolatot teremt a szociális és a gazdasági fejlődés között, és a következő elveken alapul: (1) kiemelt figyelem fordítása – a fellendülést és a fejlesztést segítő aktuális nemzetközi és nemzeti tevékenységek részeként – a foglalkoztatás védelmére és növelésére a fenntartható vállalkozások, a minőségi közszolgáltatások, valamint a mindenki számára elérhető megfelelő szociális védelem kialakítása révén. Az intézkedéseket sürgősséggel és összehangoltan kell végrehajtani; (2) a sérülékeny nők és a válság által súlyosan érintett férfiak támogatásának fokozása, beleértve a veszélyeztetett fiatalokat, az alacsony jövedelműeket, az alacsony képzettségűeket, az informális gazdaságban foglalkoztatottakat és a migráns munkavállalókat;
8
(3) a foglalkoztatás fenntartását, a munkahelyek közötti átmeneteket, valamint a munkanélküliek munkaerőpiacra való jutását segítő intézkedések előtérbe helyezése; (4) hatékony állami foglalkoztatási szolgálatok és más munkaerő-piaci intézmények létrehozása illetve megerősítése; (5) a készségfejlesztéshez, a minőségi képzéshez és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés és lehetőségek fokozott biztosítása, a fellendülésre történő felkészülés érdekében; (6) a protekcionista megoldások, valamint a deflációs bérspirál és a romló munkakörülmények káros következményeinek elkerülése; (7) az alapvető munkaügyi normák, valamint a gazdaság és a foglalkoztatás fellendülését és a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentését támogató más nemzetközi munkaügyi normák előmozdítása; (8) a szociális párbeszéd folytatása – beleértve a tripartizmust, valamint a munkáltatók és a munkavállalók képviselői közötti kollektív tárgyalásokat – és a szociális párbeszéden, mint konstruktív folyamaton keresztül a kríziskezelő válaszok hatásának maximalizálása a reálgazdaság valós szükségletei szempontjából; (9) annak biztosítása, hogy a rövid távú intézkedések összhangban legyenek a gazdasági, a társadalmi és a környezeti fenntarthatósággal; (10) az állam és a piac közötti szinergiák biztosítása, valamint a piacgazdaságok hatékony és hatásos szabályozása, beleértve egy olyan jogi és szabályozási környezetet, amely lehetővé teszi a vállalkozásalapítást, a fenntartható vállalkozásokat, valamint támogatja a foglalkoztatást minden ágazatban; továbbá
9
(11) az ILO együttműködése más nemzetközi szervezetekkel, nemzetközi pénzügyi intézményekkel és a fejlett országokkal, annak érdekében, hogy erősödjön a politikák koherenciája, bővüljön a legkevésbé fejlett, a fejlődő és az átmeneti országoknak nyújtott fejlesztési segítség és pénzügyi támogatás, amely országok csak korlátozott pénzügyi és politikai lehetőségekkel rendelkeznek a válságkezeléshez. III. VÁLASZOK A TISZTESSÉGES MUNKA SZEM ELŐTT TARTÁSÁVAL 10. A fenti elvek határozzák meg azt az általános keretet, amelyen belül az egyes országok kialakíthatják a saját helyzetüknek és prioritásaiknak megfelelő szakpolitikai csomagjukat. Az országoknak ugyanakkor tájékoztatniuk kell a multilaterális szervezeteket, és támogatniuk kell azok fellépését. Az alábbiakban néhány konkrét, lehetséges szakpolitikai válasz kerül meghatározásra. A munkahelyteremtés felgyorsítása, a foglalkoztatás helyreállítása és a vállalkozások fenntarthatóságának biztosítása 11. A tartós munkanélküliség és a növekedő informális gazdaság kockázatának korlátozása érdekében – amely folyamatok nehezen visszafordíthatóak – támogatnunk kell a munkahelyteremtést és az emberek munkához jutását. Ennek elérése érdekében abban állapodunk meg, hogy a válságra adott válaszok középpontjába a teljes és produktív foglalkoztatás elérését és a tisztességes munkát állítjuk. E válaszok a következőket tartalmazhatják:
10
(1) a valós kereslet növelése és a bérszínvonal megőrzésének elősegítése, többek között makrogazdasági ösztönző csomagok révén; (2) az álláskeresők segítése a következő intézkedésekkel: (i) hatékony, megfelelően célzott aktív munkaerőpiaci politikák alkalmazása; (ii) az állami foglalkoztatási szolgálatok kompetenciájának bővítése és a rendelkezésükre álló erőforrások növelése, annak érdekében, hogy az álláskeresők megfelelő támogatásban részesülhessenek, és – amennyiben magán munkaközvetítő ügynökségekkel dolgoznak együtt – a minőségi szolgáltatások nyújtásának és a jogok tiszteletben tartásának biztosítása; és (iii) szakképzési és vállalkozói készségfejlesztő programok nyújtása a foglalkoztatottak és az önfoglalkoztatottak számára; (3) a foglalkoztathatóság javítása érdekében a munkavállalók készségfejlesztésébe, továbbképzésébe és átképzésébe való befektetés, különösen azok esetében, akik elvesztették, vagy várhatóan elveszítik munkahelyüket, valamint a sérülékeny csoportok esetében; (4) a munkahelyek megszűnésének korlátozása illetve elkerülése, valamint a vállalkozások támogatása a munkavállalók megtartása érdekében, megfelelően kialakított, a szociális párbeszéd és kollektív tárgyalások keretében bevezetett rendszerek révén. Ezek magukban foglalhatják a munkakör-megosztást és a részleges munkanélküli ellátásokat;
11
(5) a munkahelyteremtés támogatása a gazdaság minden ágazatában, a célirányos erőfeszítések multiplikátor hatásának elismerése; (6) a kis- és közepes vállalkozások (KKV) és mikrovállalkozások munkahelyteremtésben betöltött szerepének elismerése, valamint olyan intézkedések támogatása, amelyek ezen vállalkozások fejlődéséhez kedvező környezetet biztosítanak, beleértve az elfogadható feltételekkel nyújtott hitelhez való jutást is; (7) annak elismerése, hogy a szövetkezetek közösségeinkben munkahelyeket teremtenek, a legkisebb vállalkozásoktól egészen a nagy multinacionális vállalatokig, valamint a támogatások szükségleteikhez való igazítása; (8) az alkalmi foglalkoztatás, a szükséghelyzeti közmunkaprogramok és egyéb közvetlen munkahelyteremtési rendszerek esetében állami foglalkoztatási garanciarendszerek alkalmazása, amelyek megfelelően célzottak, és kiterjednek az informális gazdaságra is; (9) munkahelyteremtést eredményező, támogató szabályozási környezet megvalósítása fenntartható vállalkozások létrehozásával és fejlesztésével; továbbá (10) az infrastruktúra, a kutatás és fejlesztés, a közszolgáltatások, a környezetbarát termelés és a szolgáltatások terén végrehajtott beruházások fokozása, a munkahelyteremtés valamint a fenntartható gazdasági tevékenység ösztönzésének fontos eszközeiként.
12
A szociális védelmi rendszerek kiépítése és az emberek védelme 12. A kiszolgáltatottak védelmét segítő fenntartható szociális védelmi rendszerek megakadályozhatják a szegénység növekedését, kezelhetik a szociális nehézségeket, miközben hozzájárulnak a gazdaság stabilizálásához, valamint a foglalkoztathatóság fenntartásához és növeléséhez. A szociális védelmi rendszerek a fejlődő országokban is mérsékelhetik a szegénységet, és ott is hozzájárulhatnak az adott ország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Válsághelyzetben a legkiszolgáltatottabbak megsegítésére szolgáló rövid távú intézkedések is indokoltak lehetnek. (1) Az egyes országoknak, a körülményeiktől függően, a következőket kell mérlegelniük: (i) készpénztámogatások bevezetése a szegények számára azonnali szükségleteik kielégítése és a szegénység enyhítése érdekében; (ii) megfelelő szociális védelem kiépítése mindenki számára, az alapvető szociális védelmi szint meghatározása, amely magába foglalja a következőket: az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférés, az idősek és a fogyatékossággal élő személyek jövedelem biztonsága, gyermekgondozási támogatások, a munkanélküliek és a dolgozó szegények jövedelem biztonsága az állami foglalkoztatási garanciarendszerrel kombinálva; (iii) a munkanélküli ellátások időtartamának és kedvezményezetti körének bővítése (összhangban és egy időben azokkal a megfelelő intézkedésekkel, amelyek – figyelembe véve a nemzeti
13
munkaerőpiacok pillanatnyi realitásait – munkára ösztönöznek); (iv) annak biztosítása, hogy a tartós munkanélküliek kapcsolatban maradjanak a munkaerőpiaccal, például foglalkoztathatóságot javító készségfejlesztés révén; (v) minimum ellátási garanciák nyújtása azokban az országokban, ahol a nyugdíj- vagy az egészségbiztosítási alapok finanszírozása lehet, hogy a továbbiakban már nem tudja biztosítani a munkavállalók megfelelő védelmét, továbbá annak megvizsgálása, hogy a jövőbeli rendszerekben hogyan lehetne jobban védeni a munkavállalók megtakarításait; valamint (vi) megfelelő ellátás biztosítása az alkalmi munkavállalók és az illegális munkavállalók részére. (2) Minden országnak segítenie kell – a jövedelemtámogatás, a készségfejlesztés, valamint az egyenlőséghez és a diszkrimináció-mentességhez való jog érvényesítését szolgáló intézkedések kombinációjával – a válság által leginkább sújtott, sérülékeny csoportokat. (3) A deflációs bérspirál elkerülése érdekében a következő lehetőségek lehetnek irányadóak: – szociális párbeszéd; – kollektív tárgyalás; – jogszabályban foglalt, vagy tárgyalás eredményeként meghatározott minimálbér. A minimálbéreket rendszeresen felül kell vizsgálni, és ki kell igazítani. A kormányoknak, munkáltatói és megrendelői minőségükben egyaránt, tiszteletben kell tartaniuk,
14
és szorgalmazniuk kell a tárgyalás eredményeként meghatározott bérszinteket. Ezen erőfeszítések szerves részét kell, hogy képezze a nemek közötti bérkülönbségek csökkentése. 13. Az erős és hatékonyan működtetett szociális védelmi rendszerekkel bíró országok egy értékes, beépített mechanizmussal rendelkeznek gazdaságuk stabilizálására és a válság társadalmi hatásainak kezelésére. Ezen országoknak is szükségük lehet azonban a meglévő szociális védelmi rendszereik megerősítésére. Más országok esetén a sürgős szükségletek kielégítése kap elsőbbséget, az erősebb és hatékonyabb rendszerek alapjainak egyidejű lerakásával. A nemzetközi munkaügyi normák tiszteletben tartásának megerősítése 14. A nemzetközi munkaügyi normák teremtik meg és erősítik a munka világához kötődő jogok alapját, továbbá hozzájárulnak – a válság idején különösen hasznos – szociális párbeszéd kultúrájának kialakulásához. A munkafeltételek egyre mélyebbre gyűrűződő romlásának elkerülése és a fellendülés feltételeinek megteremtése érdekében különösen fontos a következők elismerése: (1) A munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok tiszteletben tartása elengedhetetlen az emberi méltóság szempontjából. Hasonlóképpen alapvető fontosságú a fellendülés és a fejlődés szempontjából is. Következésképpen: (i) fokozottabban ügyelni kell a kényszermunka, a gyermekmunka és a munkával összefüggő
15
diszkrimináció megszüntetésére, illetve erősödésének megelőzésére; és (ii) fokozottabban tiszteletben kell tartani az egyesülési szabadságot, a szervezkedési jogot és a kollektív tárgyaláshoz való jog tényleges elismerését, mivel fokozott társadalmi feszültségek idején ezek a mechanizmusok teszik lehetővé a hatékony szociális párbeszédet, a formális és az informális gazdaságban egyaránt. (2) Az alapvető egyezmények mellett számos további nemzetközi munkaügyi egyezmény és ajánlás is meghatározó fontosságú. Ezek sorába tartoznak a foglalkoztatáspolitikáról, a bérekről, a társadalombiztosításról, a munkaviszonyról és a munkaviszony megszüntetéséről, a munkaügyi igazgatásról és munkaügyi felügyeletről, a migráns munkavállalókról, a közbeszerzési szerződések munkaügyi feltételeiről, a foglalkoztatási biztonságról és egészségről, a munkaidőről és a szociális párbeszéd mechanizmusairól szóló ILO normák. (3) Az ILO Multinacionális vállalatokra és szociálpolitikára vonatkozó alapelvekről szóló tripartit nyilatkozata minden vállalkozás számára, beleértve a beszállítói láncokban működő vállalkozásokat is, fontos és hasznos eszköz ahhoz, hogy a válságra szociálisan felelős választ adhassanak. Szociális párbeszéd: kollektív tárgyalások folytatása, a prioritások meghatározása, cselekvésre ösztönzés 15. A szociális párbeszéd mechanizmusainak fokozottabb tiszteletben tartása és alkalmazása – beleértve a kollek-
16
tív tárgyalásokat, adott esetben, különböző szinteken is – alapvető fontosságú, különösképpen a kiélezett társadalmi feszültségek idején. 16. A szociális párbeszéd egy felbecsülhetetlen értékű mechanizmus a nemzeti prioritásoknak megfelelő szakpolitikák kialakítása során. Ezen túlmenően, a szociális párbeszéd szilárd alapot biztosít ahhoz, hogy a munkáltatók és a munkavállalók kötelezettséget vállaljanak a kormányokkal együtt megvalósítandó, a válság leküzdéséhez és a fenntartható fellendüléshez szükséges fellépésre. A sikeres szociális párbeszéd erősíti az eredményekbe vetett bizalmat. 17. A munkaügyi igazgatás és a munkaügyi felügyelet kapacitásainak megerősítése fontos elemét képezi a munkavállalók védelmére irányuló befogadó intézkedéseknek, a társadalombiztosításnak, a munkaerőpiaci politikáknak és a szociális párbeszédnek. IV. A TOVÁBBLÉPÉS ÚTJA: A GLOBALIZÁCIÓ MÉLTÁNYOSSÁ ÉS FENNTARTHATÓVÁ FORMÁLÁSA
18. A fenti menetrend szorosan összefügg a globalizáció egyéb dimenzióival, és megköveteli a szakpolitikák közötti koherenciát és a nemzetközi koordinációt. Az ILOnak teljes körűen együtt kell működnie az ENSZ-szel és valamennyi érintett nemzetközi szervezettel. 19. Az ILO üdvözli azt a tényt, hogy a G20 felkérte azt ILO-t, hogy – más illetékes szervezetekkel együttműködve – értékelje a már megtett intézkedéseket, és mérje fel a jövőben szükséges intézkedéseket.
17
20. Megerősítjük, hogy támogatjuk az ILO-nak az ENSZ Felsővezetői Testületében vállalt szerepét, amely segíthet a válság enyhítéséhez kedvező nemzetközi környezet megteremtésében. Ebben a vonatkozásban arra bátorítjuk az ILO-t, hogy vállaljon kezdeményező szerepet a szociálpolitikák és gazdaságpolitikák hatékony és következetes végrehajtása érdekében. 21. Az együttműködés különösen fontos az alábbi területeken: (1) a pénzügyi szektor vonatkozásában egy erősebb, globálisan átfogó felügyeleti és szabályozási keret kiépítése, annak érdekében, hogy a pénzügyi szektor a reálgazdaságot szolgálja, segítse a fenntartható vállalkozásokat és a tisztességes munkát, és jobban védje az egyéni megtakarításokat és nyugdíjakat; (2) a mindenki számára előnyös, hatékony és jól szabályozott kereskedelem és piacok segítése, valamint a protekcionizmus elkerülése. A bel- és a külföldi piacok közötti akadályok felszámolása során figyelembe kell venni az egyes országok eltérő fejlettségi szintjét; továbbá (3) az olyan, alacsony széndioxid-kibocsátású, környezetbarát gazdaságra való áttérés, amely elősegíti a foglalkoztatás fellendítését, csökkenti a társadalmi különbségeket, támogatja a fejlesztési célokat, és az áttérés folyamata során megvalósítja a tisztességes munkát. 22. Számos fejlődő országban, különösen a legkevésbé fejlettek esetében, a globális recesszió fokozza a nagyarányú strukturális munkanélküliséget, az alulfoglalkoztatottságot és a szegénységet.
18
Elismerjük, hogy szükség van: (1) a tisztességes munka lehetőségek megteremtésének sokkal kiemeltebb kezelésére, szisztematikus, kellő forrásokkal rendelkező, többdimenziós programok révén, a tisztességes munkának és a fejlődésnek a legkevésbé fejlett országokban való megvalósítása érdekében; (2) a munkahelyteremtés szorgalmazására és új, tisztességes munka lehetőségek megteremtésére a fenntartható vállalkozások támogatásán és fejlesztésén keresztül; (3) szakképzésre, szakmai képzésre és a vállalkozói készségek fejlesztésére, különösen a munkanélküli fiatalok esetében; (4) az informális munkavégzés kezelésére a szabályos foglalkoztatásra való átmenet megvalósítása érdekében; (5) a mezőgazdaság értékének elismerésére a fejlődő gazdaságokban, valamint a vidéki infrastruktúra, az ipar és a foglalkoztatás szükségességének elismerésére; (6) a bel- és a külföldi kereslet ösztönzése érdekében a gazdaság sokoldalúságának elősegítésére, olyan termelést és szolgáltatásokat biztosító kapacitások megteremtésével, amelyek hozzáadott értéket előállítanak elő; (7) a nemzetközi közösség, azon belül a nemzetközi pénzügyi intézmények arra való ösztönzésére, hogy azoknak az országoknak, amelyek pénzügyi és politikai korlátokkal szembesülnek, bocsássanak rendelkezésre forrásokat anticiklikus intézkedések megvalósításához;
19
(8) a megnövelt összegű támogatásokra vonatkozó kötelezettségvállalások megtartására, a Millenniumi fejlesztési célok jelentős visszaesésének megakadályozása érdekében; továbbá (9) a nemzetközi közösség felszólítására annak érdekében, hogy nyújtson – költségvetési támogatást is magában foglaló – fejlesztési támogatást az alapvető szociális védelemi szint nemzeti keretekben történő kialakításához. 23. A kormányoknak mérlegelniük kell azokat a különböző lehetőségeket, mint például a minimálbér alkalmazása, amelyek csökkenthetik a szegénységet és az egyenlőtlenséget, növelhetik a keresletet, és hozzájárulhatnak a gazdasági stabilitáshoz. Ebben a tekintetben a legkisebb bérek megállapításáról szóló 1970. évi 131. számú ILO Egyezmény szolgálhat útmutatóul. 24. Ezt a jelenlegi válságot úgy kell tekinteni, mint ami lehetőséget teremt a nemek közötti egyenlőséget célzó új szakpolitikai válaszok megfogalmazására. A gazdasági válságok idején alkalmazott gazdaságélénkítő csomagoknak figyelembe kell venniük azokat a hatásokat, amelyeket a nőkre és a férfiakra gyakorolnak, és minden intézkedésbe be kell építeni a nemi szempontú megfontolásokat is. A gazdaságélénkítő csomagokról folytatott viták során, mind azok tervezése, mind kiértékelésük során, a nőknek a férfiakéval megegyező véleménynyilvánítási jogot kell biztosítani. 25. A Globális foglalkoztatási paktumban megfogalmazott ajánlások és szakpolitikai válaszok érvényesítése érdekében át kell tekinteni a finanszírozással kapcsolatos kérdéseket. A fejlődő országok, amelyek nem rendelkeznek válságkezelő és gazdaságélénkítő politikáik
20
finanszírozásához forrásokkal, speciális támogatást igényelnek. A segélyező országokat és a multilaterális intézményeket felkérjük arra, hogy biztosítsanak pénzügyi támogatást, beleértve a már meglévő válságkezelési forrásokat is, ezen ajánlások és szakpolitikai válaszok megvalósítására. V. A NEMZETKÖZI MUNKAÜGYI SZERVEZET FELLÉPÉSE 26. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elismert hatáskörrel rendelkezik a legfontosabb területeken arra vonatkozóan, hogy választ adjon a válság kihívásaira, és elősegítse a gazdasági és szociális fejlődést. E tekintetben az ILO kutatási, valamint gazdasági és szociális adatokat elemző kapacitása bír jelentőséggel. A kormányokkal, szociális partnerekkel és multilaterális intézményekkel folytatott munkájának középpontjában az ILO szakértelmének kell állnia. Ez magában foglalja, de nem korlátozódik az alábbiakra: – munkahelyteremtés; – a szociális védelmi rendszerek és finanszírozási modellek; – aktív munkaerőpiaci programok; – a legkisebb munkabért meghatározó mechanizmusok; – munkaerőpiaci intézmények; – munkaügyi igazgatás és munkaügyi felügyelet; – tisztességes munka programok; – vállalkozások létrehozása és fejlesztése; – nemzetközi munkaügyi normák – alkalmazás és nyomon követés; – szociális párbeszéd; – adatgyűjtés;
21
– nemek közötti egyenlőség a munkaerőpiacon; – a HIV/AIDS-szel kapcsolatos munkahelyi programok; és – munkavállalási célú migráció. 27. A fentiekben körvonalazott gyakorlati tennivalókat erősíthetik a következő tevékenységek: ■ a különböző országok munkaerőpiaci adatok létrehozására és azok felhasználására vonatkozó képességének javítása – beleértve a bértendenciákra vonatkozó adatokat is –, amely adatok alapul szolgálhatnak a megalapozott döntéshozatalhoz, valamint konzisztens adatok gyűjtése és elemzése abból a célból, hogy az egyes országok segítséget kapjanak előrehaladásuk értékeléséhez; ■ a különböző országok válságkezelő és gazdaságélénkítő csomagjaira vonatkozó információk gyűjtése és terjesztése; ■ a már megtett és a szükséges jövőbeli intézkedések értékelése, más érintett szervezetekkel együttműködve; ■ regionális fejlesztési bankokkal és más nemzetközi pénzügyi intézményekkel fennálló partnerségek erősítése; ■ az országos szintű elemző és tanácsadói kapacitások erősítése; és ■ a válságkezelő elemek előtérbe helyezése a Tisztességes munka ország programokban. 28. Az ILO kötelezettséget vállal arra, hogy a szükséges humán és pénzügyi forrásokat rendelkezésre bocsátja, és együttműködik más intézményekkel annak érdekében, hogy segítséget nyújtson azoknak az ILO tagországoknak, akik a Globális foglalkoztatási paktum alkalmazásához támogatást kérnek. E tevékenység során az ILO számára a 2008-ban elfogadott Szociális igazságosság a méltányos globalizációért nyilatkozat és az ahhoz kapcsolódó határozat szolgál útmutatóul.
22
