Hétfa Kutatóintézet – Nyugat-Pannon Terület- és Gazdaságfejlesztési Nonprofit Kft.
Foglalkoztatási megállapodások (paktum) vizsgálata A TÁMOP 1.4.7.-12/1-2012-0001 „FoglalkoztaTárs – Társ a foglalkoztatásban” kiemelt projekt keretében készülő helyzetfeltáró kutatás zárótanulmánya
Készült az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. megbízásából 2015.03.09.
Vezetői összefoglaló A vizsgálat főbb eredményei A Hétfa Kutatóintézet és a Nyugat-Pannon Terület- és Gazdaságfejlesztési nonprofit Kft. munkatársai 2014 decembere és 2015 márciusa között helyzetfeltáró kutatás végeztek az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. megbízásából. A projekt célja a foglalkoztatási paktumok eredményes és fenntartható működéséhez szükséges feltételek azonosítása, a szakmai, minőségi sztenderdeket kidolgozó és a szakpolitikai javaslatokat megfogalmazó szakmai közreműködők munkájának támogatása, továbbá országos teljes körű adatbázis kialakítása.
A foglalkoztatási paktumok teljes körű áttekintése érdekében 2015 januárjában készítettük el a lehető legteljesebb körű paktumregisztert. Ehhez, illetve a később a kérdőíves vizsgálathoz az
OFA
munkaügyi
tárgyú
kutatási
programja
keretében
korábban
lefolytatott
hatásvizsgálatainak eredményeként létrejött paktumregisztert használtuk. A kérdőíves vizsgálat a paktumregiszterben megjelenő paktumok sokaságára irányult. A kérdőív nagy részben zárt, kódolható kérdéseket tartalmazott, de kiegészült olyan nyitott kérdésekkel, amelyek hozzájárultak több részfeladat megvalósításához. A 79 azonosított paktumból 46-an teljesen kitöltötték a kérdőívet, és 3 paktumtól részleges kitöltés érkezett, tehát kutatásunkban összesen 49 paktumról sikerült információt gyűjteni.
A kérdőívet kitöltő paktumok többségét (33-at) kistérségi szinten hozták létre, de 3 határon átnyúló, 3 regionális, 3 megyei és 3 települési szintű paktum is szerepel köztük. Egyéb kategóriaként értékelte magát 4 paktum, melyek közül egy mikrokörzeti szinten, egy budapesti kerületek összefogásaként, egy csak a kistérség részeként, egy pedig két szomszédos statisztikai kistérségre kiterjedő szinten jött létre. Elmondható, hogy a válaszadó kistérségi paktumok fele megszűnt már, míg a magasabb területi szintű együttműködések mindegyike működik még. Megvizsgáltuk azt a hipotézist, miszerint a paktum sikerességét és túlélését befolyásolja a térségek általános foglalkoztatási helyzete, illetve gazdasági ereje is, azonban nem találtunk ilyen összefüggést. Nagyjából ugyanannyi paktum van a legrosszabb, a közepes és a legjobb helyzetű térségekben; és hasonló közöttük a működők, illetve nem működők aránya is. 4
Az interjúk tanúsága szerint a területek gazdasági jellemzői, a végzendő tevékenységek együttesen határozzák meg azt, hogy milyen földrajzi kiterjedésű együttműködést lehet hatékonyan megvalósítani. Általánosságban elmondható, hogy a megyei, illetve annál magasabb szinten már nagyon különböző problémákat kellene kezelniük az paktumoknak, így a szereplők nehezebben találják meg a közös érdekeket, az együttműködések irányait. Ezen a szinten nagy számukból adódóan a partnerek kevésbé képesek sűrű, személyes kapcsolati hálót kialakítani, noha ez az együttműködések fennmaradása szempontjából kedvező tényező lenne. A megyei szintű paktumok esetében a siker feltételének az esettanulmányok alapján az tűnik, hogy a kisebb területi egységek is képviseltethessék magukat a döntéshozatalban, és legyen megfelelő kapacitás az ezeken a szinteken megjelenő problémák figyelemmel kísérésére. A kistérségi, járási szintű szervezetek könnyebben működtethetőek, a résztvevők könnyebben megtalálják a közös nevezőt, azonban a rendkívül hátrányos helyzetű, nagyon kevés foglalkoztatóval rendelkező mikrorégiók problémái nem mindig kezelhetők ezen a szinten. Ebből adódik, hogy a térségben elérhető gazdasági, foglalkoztatási kapacitások figyelembevételével szükséges létrehozni a paktumokat.
A paktumok területi szint szerinti eloszlása (%; db)
6% (3)
8% (4)
6% (3)
6% (3) 6% (3)
Határon átnyúló Regionális Megyei Kistérségi Települési
68% (33)
Egyéb
A megkérdezettek többsége (21) alapvetően sikeresnek tartja a paktum eddigi működését, de közel ugyanannyian (17) ítélték meg a működést kevésbé pozitívan, tehát 5
válaszolták azt, hogy sikerek és kudarcok egyaránt jellemzőek voltak. A kérdőíves vizsgálat alapján nem mutatható ki lényegi különbség a sikeresnek és kevésbé sikeresnek ítélt paktumokat jellemző bizalmi szint között. Úgy tűnik ennek alapján, hogy a magas szintű belső bizalom feltétele volt a paktum létrejöttének, de nem volt biztosítéka a sikerének.
A leggyakoribb résztvevők a (nem megyei jogú városi) települési önkormányzatok és a különböző civil szervezetek: a válaszadó paktumok 73-73%-ában legalább egy ilyen típusú szervezet részt vett. Őket követik az oktatási intézmények (71%), a Megyei Munkaügyi Központok (69%), a kisvállalkozások (67%), valamint az önkormányzati társulások (65%). A szereplők közül leginkább proaktívnak a munkaügyi kirendeltségek munkáját tekintették, de az önkormányzati társulások, a Megyei Munkaügyi Központok és a civil szervezetek is kedvező értékelést kaptak. A proaktívnak tekintett szervezettípusok részvételét fontosnak is tartották a megkérdezettek, rajtuk kívül a kis- és a középvállalkozások (90%), valamint az oktatási intézmények (90%) részvételét tartják a legtöbben kívánatosnak. A motivációk megoszlanak az egyes szervezeti típusok között, de a párbeszéd, kommunikáció a paktum többi szereplőjével, a kapcsolati háló erősítése, továbbá a pályázati források, állami támogatások megszerzése a legtöbb szervezetnek fontos.
6
A paktumokban résztvevők szervezettípus szerinti megoszlása (%) 0%
10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 69%
Megyei Munkaügyi Központ 57%
Munkaügyi kirendeltség 16%
Megyei jogú város önkormányzata
73%
Egyéb települési önkormányzat 16%
Megyei önkormányzat
65%
Önkormányzati társulás 16%
Regionális fejlesztési ügynökség
33%
Nagyvállalat
61%
Középvállalat
67%
Kisvállalkozás 55%
Mikrovállalkozás
51%
Gazdasági kamara
71%
Oktatási intézmény 41%
Szociális intézmény
73%
Civil szervezet 57%
Egyéb, a fentiekben nem szereplő szervezet
A legtöbb válaszadó (78%) által említett szakmai célkitűzés a foglalkoztathatóság, képzettség javítása volt, ám csak a paktumok 59%-ánál értékelték úgy, hogy ezt sikeresen meg tudták valósítani.
7
A paktumok célkitűzései (%; db) A paktum eredeti, hivatalos céljai (%; db) A paktum fenntartható működésének kialakítása
61% (30)
Foglalkoztathatóság, képzettség javítása Paktum szereplők tevékenységének koordinálása
78% (38)
Piaci keresletnek megfelelő átképzés, továbbképzés támogatása
53% (26)
Állást keresők és munkaadók egymásra találásának elősegítése
69% (34)
Munkahelyek megőrzése Támogatott munkahelyek létrehozása Közfoglalkoztatás bővítése
53% (26)
Közfoglalkoztatottak átvezetése a munkaerőpiacra
20% (10)
Piaci munkahelyek bővítése helyi vállalkozóknál Piaci munkahelyek bővítése új vállalkozók vonzásával Helyi gazdaságfejlesztés Településfejlesztés Szociális problémák kezelése Közösségépítés
51% (25)
61% (30)
43% (21) 18% (9)
27% (13) 59% (29) 39% (19) 35% (17) 33% (16)
A paktumok 69%-a esetében eredeti cél volt az álláskeresők és a munkaadók egymásra találásának elősegítése, mely cél a paktumok 55%-ánál valósul meg sikeresen. A leggyakoribb kudarcok a paktum fenntartható működésének kialakítása és a helyi vállalkozói piaci munkahelyek bővítése terén jelentkeztek. Az elvégzett klaszterelemzés eredményei szerint van egy tág, ambiciózus célprofillal jellemezhető klaszter, amelynek tagjai túlnyomóan a Dunántúlon működnek, megyei szint alatt, az országon belül közepesen jó gazdasági-foglalkoztatási környezetben. A többi három azonosított klaszter szűkebb profilú. Ezek közül a legnagyobb elemszámú, amelynek tagjai főként a Dunántúlon, kisebb részben Alföldön
és
Észak-Magyarországon
lelhetők
fel,
a
munkahelyek
megőrzésére,
foglalkoztathatóság, képzettség javítására, probléma-feltérképezésre és belső koordinációra fókuszál. A két kisebb közül egy főként alföldi klaszternél sajátos hangsúlyként megjelenik a gazdaság- és településfejlesztés; a másik pedig leginkább az ambíciók hiánya jellemzi.
8
A paktumok 73%-ánál jelentek meg célcsoportként az alacsonyan képzett, tehát sem szakképzettséggel, sem érettségivel nem rendelkező emberek, de a regisztrált tartós munkanélküliekre is sok helyütt irányult paktumtevékenység (67%). A romák és a nem pályakezdő, tartósan munkanélküli emberek a paktumok 57%-ánál voltak kiemelt célcsoportok. A legtöbben úgy vélekedtek, hogy a paktum – ha egyszer célul tűzte ki – leginkább az alacsonyan képzettek, a romák és a regisztrált tartós munkanélkülieknél ért el sikereket. A célcsoport elégedettségét felmérő paktumokhoz érkezett visszajelzések szerint a szolgáltatásaikat igénybe vevők elégedettek voltak a paktumok működésével, többnyire hasznosnak, példaértékűnek és hiánypótlónak tartották a foglalkoztatási együttműködéseket, negatív visszajelzésekről pedig senki nem számolt be. A fókuszban lévő munkaerő-piaci célcsoportokkal való foglalkozás sikerességének megítélése 0%
20% 40% 60% 80% 100% 120% 140%
Alacsonyan képzettek (sem szakképzettséggel, sem érettségivel nem rendelkezők)
75% 52%
Megváltozott munkaképességű emberek
45%
Fogyatékkal élő emberek
69%
55–64 év közötti idősek
71%
Romák
61%
Nem pályakezdő, tartósan munkanélküli emberek
47%
Diplomás pályakezdők
57%
Nem diplomás pályakezdők
70%
Regisztrált tartós munkanélküliek 47%
Inaktívak, nem regisztrált tartós munkanélküliek
55%
Gyermekgondozásból visszatérő személyek
122%
Közmunkások 100%
Egyéb csoport
9
A
leggyakrabban
megjelölt
tevékenységek
a
tervezéssel,
kommunikációval,
kapcsolatépítéssel voltak kapcsolatosak. Ezzel összhangban a legtöbb megkérdezett ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban találta úgy, hogy azok hozzájárultak a paktumok céljainak megvalósításához, illetve ezek a paktum kulcstevékenységei a jövőt illetően is. Meglepő módon csak a paktumok nagyjából fele foglalkozott projektgenerálási, projektmegvalósítási és szakmai koordinációs feladatokkal, noha ezeket a tevékenységeket is fontosnak tartotta a válaszadók több mint háromnegyede a jövőt illetően. Kifejezetten ritka volt a résztvevők tevékenységeinek, fejlesztéseinek koordinációja (37%), és még inkább a központi kormányzattal való kapcsolattartás és kapcsolatépítés (18%). A paktumok jövőbeni feladatai az egyes tevékenységek fontossága szerint (%; db)
1
Résztvevők elősegítése
2
Tervezés, stratégiaalkotás
86% (42)
3
Közös projektekre pályázás, ezek megvalósítása
81% (40)
4
A helyi foglalkoztatás paktumon kívüli szereplőkkel való kapcsolatépítés és kapcsolattartás
80% (39)
5
Foglalkoztatás elősegítésével kapcsolatos szakmai feladatok koordinálása
78% (38)
6
Résztvevők pályázati, projektmegvalósítási tevékenységének támogatása
76% (37)
7 8 9
közötti kommunikáció,
Résztvevők tevékenységeinek, koordinációja Sajtó képviselőivel való nyilvánosság Központi kormányzattal kapcsolatépítés
való
párbeszéd
fejlesztéseinek kapcsolattartás, kapcsolattartás,
90% (44)
67% (33) 63% (31) 61% (30)
A legtöbb esetben, a paktumok 49%-ánál a paktum menedzsmentje az egyik tag szervezetén belül működött. A menedzsment létszáma 1 és 16 fő között mozgott 3,4 fős átlaggal. A működéshez szükséges infrastrukturális feltételek közül a legtöbben (73%) a jövőre nézve a technológiai hátteret, tehát az internet-eléréssel és tiszta szoftverrel rendelkező számítógépeket, valamint az azokhoz tartozó nyomatási lehetőséget tartják kiemelkedően 10
fontosnak. Az önálló irodahelyiséget csak a válaszadók 57%-a tartotta nagyon fontosnak, ami arra utal, hogy szükség esetén a fizikai elhelyezés más módon, más szervezeti funkciókkal integráltan is megoldható lehet.
A paktum menedzsmentjének működéséhez szükséges biztosított infrastrukturális erőforrások aránya Legalább 20 m2-es önálló irodahelyiség funkcionális bútorzattal és a közös szociális helyiségek használatának biztosításával Internet eléréssel rendelkező biztonságos számítógépek jogtiszta irodai alkalmazásokkal és nyomtatási/szkennelési lehetőséggel Vezetékes vagy mobil telefonhasználat, irodaszerek biztosítása Paktum koordinációs honlap Belső és külső hírlevél rendszer és közös dokumentumtár a honlaphoz kapcsolódóan A paktumműködés monitoring folyamatát leíró és az értékelési rendet szabályozó kézikönyv
63% (31) 65% (32) 67% (33) 53% (26) 29% (14) 24% (12)
A paktum működéséhez és fenntarthatóságához szükséges éves költségvetés átlagosan 14 millió forint volt az e kérdést megválaszoló 31 paktum esetében. Éves szervezeti költségvetésként elegendőnek tartott összegek a menedzsment hatékony és fenntartható működéséhez
Összesen Kistérségi, járási vagy települési Kistérségi, járási vagy települési szintnél nagyobb területű
N 31
Minimum 3 millió Ft
Maximum Átlag Szórás 85 millió Ft 13,7 millió Ft 16,8 millió Ft
25
3 millió Ft
85 millió Ft 14,3 millió Ft 18,6 millió Ft
4
6 millió 500 ezer Ft 14 millió Ft 10,1 millió Ft 30.6 millió Ft
A paktumok 29%-ára volt jellemző, hogy alkalomadtán együttműködött más hazai szereplőkkel, 22%-uk pedig rendszeresen kapcsolatban állt a paktum által lefedett területen kívül eső hazai szervezetekkel. Az együttműködők közül a legtöbben más paktumszervezetekkel működtek együtt. Jelentős volt a paktum által lefedett területen kívüli önkormányzatokkal, kistérségi társulásokkal való együttműködés is, valamint a más munkaügyi kirendeltségeket is többen említették. 11
A paktumok jövőbeni szerepét illetően elmondható, hogy a legtöbb vizsgált dimenzióban erős az igény az autonómia iránt, mely legnagyobb mértékben a menedzsment-szervezet kialakítására vonatkozó, valamint a gazdálkodásban való függetlenség iránti igény tekintetében nyilvánult meg. A válaszadók többsége közepesen erős jogosítványokat rendelne a paktumokhoz: a foglalkoztatáspolitikai pályázatok kötelezően figyelembe veendő véleményezésének jogát igen, vétójogot e pályázatok támogatásának terén azonban nem. A kérdőívet kitöltők közül a legtöbben (63%) a tapasztalatátadást lehetővé tevő rendezvények szervezését, kiadványok megjelentetését várnák el a kormányzattól. A paktumok nagy többsége a menedzsment-szervezet fenntartását a jövőben egyértelműen, és csaknem kizárólagosan a paktumtámogatási pályázati forrástól várja.
A foglalkoztatási paktumok kvalitatív vizsgálata keretében 3 megyei, 4 kistérségi, valamint 1 regionális együttműködés kulcsszereplőivel folytattunk interjúkat. A megkérdezettek között voltak többek között a munkaügyi kirendeltségek és munkaügyi központok, illetve a paktum menedzsmentszervezetének vagy irányító csoportjának vezető tisztségviselői. Az egyes térségekben készített interjúkból esettanulmányok készültek, amelyek hozzájárulnak egy-egy paktumok működési dinamikájának megértéséhez. Az esettanulmányok a kutatási jelentés mellékletében olvashatók, a 3. fejezet a főbb eredményeket, elsősorban a közös pontokat és a térségek, térségtípusok közötti különbségeket foglalja össze.
A bevont szereplők sokszínűsége alapján arra lehet következtetni, hogy a paktumok létrejötte és működése a partnerség gondolatának terjedéséhez, elfogadottá válásához a helyi politika és társadalom tekintetében a legtöbb térségben hozzájárult. Mindez annak köszönhető, hogy a térségi foglalkoztatás szempontjából fontos szereplők között megindult a partneri, információs hálózatok kialakulása, amit a megkérdezettek egyértelműen a paktumok legfőbb eredményeként tartanak számon A vállalkozások, különösen a nagyvállalatok bevonása ugyanakkor a térségek többségében jóval nagyobb nehézségekbe ütközött, mint az állami intézményeké és a civil szektoré, vélhetően azért, mert csak kisebb részük látott fejlődési, bővülési lehetőséget a paktumokban való részvételben. Az azonosított jó gyakorlatok ugyanakkor részben a cégek sikeres bevonásához kapcsolódtak (pl. Gödöllő és Sellye esetében). 12
A paktumműködés szempontjából optimális területi szintet az interjúk tanúsága szerint több tényező együttesen határozza meg. A megyei, illetve annál magasabb szinten már sok különböző problémát kellene kezelniük az paktumoknak, így a szereplők nehezebben találják meg a közös érdekeket, az együttműködések irányait. A kistérségi, járási szintű szervezetek ezzel szemben hathatósabban működtethetők annak eredményeként, hogy a résztvevők között könnyebben kialakulnak az informális hálózatok. Figyelembe veendő ugyanakkor, hogy a rendkívül hátrányos helyzetű, nagyon kevés foglalkoztatóval rendelkező régiók problémái nem mindig kezelhetők ezen a szinten.
A paktumok beindítását és későbbi működtetését pályázati forrásokból finanszírozták, de a vizsgált esetek többségében maga a paktum fennmaradt a projektek végét követően is. A felhasznált pályázati források között szerepeltek a ROP 3.2.1, a TÁMOP 1.4.4 és 1.4.5 pályázatok, valamint az OFA támogatás. Ezek közül a ROP és a TÁMOP 1.4.4. a paktumok megalakulását, az OFA támogatás pedig azok működését finanszírozta, míg a TÁMOP 1.4.5. pályázatok munkaerő-piaci programok megvalósítását támogatták. Egyes térségekben a ROP és az OFA pályázatokon túl a közmunka szervezésének feladataihoz is szereztek forrásokat. Az esettanulmányok tanúsága szerint leginkább megfelelőnek az OFA támogatások bizonyultak, ezeket tudták a legjobban a szükségletekhez igazítani, míg a ROP pályázat esetében a teljesítendő munkaerő-piaci indikátorok jelentették a legnagyobb nehézséget. A paktumpályázatokból megvalósított eredmények maradéktalan fenntarthatósága csak akkor biztosítható, ha egyrészt a paktummenedzsment folyamatos működéséhez is rendelnek forrásokat, másfelől pedig a pályázati kiírások nemcsak a kedvezményezetti kör tekintetében szólnak a paktumoknak, hanem tartalmukban is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a szervezet fenntartását, hálózatosodást erősítő tevékenységeit is finanszírozni szükséges. A kistérségi paktumokkal kapcsolatban megkérdezettek szerint a dedikált források elapadása esetén megszűnhetnek a paktumok, ami vélhetően az együttműködések egy részének elhalásával is járna.
13
Ajánlások 1. A jellemzően járási, kistérségi szintű foglalkoztatási együttműködések (paktumok) mára a hazai munkaerő-piaci politika jelentős eredményeket felmutatni tudó szereplőivé váltak. Az alsóbb területi szinteken a helyben lévő önkormányzatok, képzők, civilek, munkaügyi kirendeltségek, ipartestületek, egyéb helyi szereplők közvetlen kapcsolatba tudtak kerülni a foglalkoztatási beavatkozások célcsoportjaival (álláskeresőkkel, munkavállalókkal és vállalkozásokkal, egyéb munkáltatókkal), igényeiket azonosítani, majd ezekre reagálni voltak képesek. Az együttműködéseket lehetővé tevő bizalom, a felhalmozott szakmai tapasztalatok olyan értéket képviselnek, melyek megőrzése a jó munkaerő-piaci kormányzást erősítheti. 2. A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a paktum jellegű együttműködések olyan egyeztetési mechanizmust működtethetnek, amik hozzájárulnak a munkaerő-piaci politika végrehajtásában érintett szereplők tevékenységének összehangolásához. Az információcserét, a közös akciók megvalósításához elengedhetetlen bizalom létrejöttét a paktumok működésében továbbra is kiemelt jelentőségűnek kell megőrizni. Ennek egyik útja lehet a térségi foglalkoztatási együttműködések létrejöttének és fennmaradásának ösztönzése. Az elmúlt évtized tapasztalatai szerint a külhoni minták jó gyakorlataiból építkező, de a hazai szükségletekhez illesztett, hosszabb távon is működőképes foglalkoztatási együttműködések Magyarországon is kialakíthatók, ugyanakkor mindeddig a paktumok alapvetően pályázati források felhasználásával működtek és működtetik a paktum menedzsmentjét, szolgáltatásait. 3. A pályázati rendszer annyiban sikeresnek bizonyult, hogy felhívta a figyelmet erre a foglalkoztatás-politikai intézményre, a forráshoz jutás lehetőségével megalapozta annak elterjedését. Ugyanakkor az eddig alkalmazott, következetes tartalmi szakpolitikai irányítást és értékelést nélkülöző pályázati forráselosztás nagyon sok bizonytalanságot is hordozott, hiszen a pályázatok ciklikusan, egy meghatározott időre szólóan, a finanszírozási futamidő alatt biztosították a paktumok működését. A projektek lejártával és a közvetlen támogatás megszűntével a hazai paktumok működtetésének legfőbb akadályává a folyamatos finanszírozás hiánya vált. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a jól beváló foglalkoztatási együttműködéseket sikeresen felépítő, azokat eredményesen működtető és azok intézményét jól ismerő 14
szakemberek
nem tudnak
folyamatosan a
paktum szolgálatában
állni.
A
foglalkoztatási paktumok működésében a legnagyobb nehézséget tehát a gyakran változó, a középtávra tervezett feladatvégzést megnehezítő finanszírozási környezet jelentette. Világossá vált, hogy tartós eredmények csak akkor remélhetőek ettől az intézménytől, ha a működési alapfeltételek (paktummenedzsment) finanszírozása biztosított, továbbá a pályázati kiírások a hálózatosodást erősítő tevékenységeket is finanszírozzák. A releváns fejlesztéspolitikai beavatkozásokat erre való tekintettel célszerű kialakítani, s mintaként érdemes figyelembe venni az OFA által nyújtott működési támogatási megoldást. 4. A korábbi paktumtapasztalatok szerint a térségi foglalkoztatási együttműködésekbe nem sikerült gazdasági súlyuknak megfelelő arányban bevonni a nagyvállalatok képviselőit, ami a hatékony és eredményes térségi foglalkoztatási beavatkozások megvalósításának gátja. A jövőben a paktumprojektek kialakításakor kifejezetten ösztönözni kell a nagyvállalatok bevonását, s az együttműködésekben kialakítandó az a területi szint (pl. megye), ahol ezeknek a vállalkozásoknak a részvétele a korábbinál nagyobb mértékben biztosítható. 5. A paktumok eredményes működéséhez elengedhetetlen a támogató, szakértő környezet megerősítése (pl. szakmai követelményrendszer megfogalmazásával), a paktumok közti szakmai párbeszéd intézményeinek továbbfejlesztése, a nemzetközi tapasztalatok bevonása, továbbá a munkaerőpiaci kutatások eredményeinek gyors bevonása. Ennek a támogató környezetnek a megerősítésére a munkaerő-piaci politikának kiemelt figyelmet kell fordítania, s a funkciókat célszerű egy olyan országos hatókörű szervezethez telepíteni, ami már tapasztalatokat szerzett a foglalkoztatási együttműködések világában. Különösen fontos a nagytérségi jelleggel működő szakértő-tanácsadó együttműködések továbbfejlesztése, hisz a múltbeli tapasztalatok jelzik, ezek nélkül a paktumrendszer eredményeit nem lehetett volna biztosítani. 6. A megyei szintű foglalkoztatási együttműködések a korábbi időszakokban jellemzően nem működtek vagy nem a paktumok biztosította keretekben folytak. A fejlesztéspolitikában várhatóan megerősödő megyei szinten a foglalkoztatási együttműködések új világát kell létrehozni, amiben biztosítani kell a korábbi munkaügyi központok, a megyei önkormányzatok, a megyei kormányhivatalok és a 15
megyei jogú városok bekapcsolódását és aktív részvételét. Hogy e célok megvalósulhassanak, kiemelt központi figyelem, szakmai együttműködés és pozitív ösztönzés szükséges, ugyanakkor időt és helyet kell hagyni a kísérletezésnek, a szereplők helyének, feladatainak kiformálódására. A megyei szintű együttműködés kialakításakor tekintettel kell lenni arra is, hogy kistérségi-járási („helyi”) paktumok működtetői a jelen vizsgálat során jelentős autonómia-igényt fogalmaztak meg. 7. A vizsgálat során szinte egybehangzó igényként merült fel a foglalkoztatási paktumok
tevékenységében
a
rugalmasság
növelése
mind
a
projektek
megfogalmazásában, mind végrehajtásában. Javaslatként merült fel, hogy legyen lehetőség helyi képzőintézmények bevonásával innovatív, vállalkozói igényekre szabott képzési programok kidolgozására és megvalósítására, amelyben a leendő foglalkoztató cég is aktív szerepet játszik. A szakpolitikai és térségi célokhoz illesztett foglalkoztatási együttműködések fontos szereplővé válhatnak a hazai szociális gazdaság fejlesztésében is, ugyanis olyan együttműködési keretet biztosíthatnak egy adott térség foglalkoztatási szereplői számára, amelyben valódi, személyes kapcsolatokon alapuló, élő együttműködéseket alakíthatnak ki átlátható közelségben lévő profitorientált, önkormányzati és non-profit szervezetek.
16
