EURÓPAI PARLAMENT 2004
2009
Külügyi BizottságEmberi Jogi Albizottság Fejlesztési Bizottság
3.9.2008
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy:
SZAHAROV-DÍJ A GONDOLKODÁS SZABADSÁGÁÉRT, 2008
A képviselők a mellékelt listán találják a 2008. évre a gondolkodás szabadságáért járó Szaharov-díjra jelöltek listáját betűrendben, a titkársághoz beérkezett indokolásokkal és életrajzokkal együtt, mely listán a Szaharov-díjra vonatkozó szabályzatnak megfelelően minden jelöltet legalább 40 európai parlamenti képviselő vagy egy képviselőcsoport jelölt.
KÜLPOLITIKAI FŐIGAZGATÓSÁG
HU
1
SZAHAROV-DÍJ A GONDOLKODÁS SZABADSÁGÁÉRT, 2008 A képviselőcsoportok és egyéni képviselők által jelölt személyek betűrendben Jelölt Ingrid Betancourt Őszentsége, a 14. Dalai Láma
Tevékenység
Jelölte
Egykori kolumbiai elnökjelölt és 2321 napig fogva tartott politikai fogoly. Szellemi vezető, tibeti emberi jogvédő és a kultúrák közötti párbeszéd fő támogatója.
Jelölte: Martin Schulz a Szocialista Képviselőcsoport (PSE) nevében Jelölte: Cristiana Muscardini az Unió a Nemzetek Európájáért (UEN) nevében, valamint Alojz Peterlé és 40 más személy. Jelölte: Vittorio Agnoletto az Európai Egyesült Baloldal/ Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) nevében Jelölte: Graham Watson a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) nevében, Monica Frassoni és Daniel Cohn-Bendit a Zöldek/EFA képviselőcsoport és 55 más személy nevében Jelölte: Jacek Protasiewicz, Jan Marinus Wiersma és 44 más személy
Európai Roma Jogok Központja (ERRC)
A romák emberi jogait védő nem kormányzati szervezet.
Hu Csia Kína és Tibet elhallgattatott hangjai nevében
Bebörtönzött kínai emberi jogvédő. AIDS- és környezetvédelmi aktivista is
Alexandr Kozulin
Belarusz politikai fogoly, országában a szabadságért küzdő polgári kezdeményezés vezére . A Kongói Demokratikus Köztársaság Független Választási Bizottságának elnöke. A valamennyi kisebbségi jog tiszteletben tartásán alapuló, békés lezárásra irányuló erőfeszítések vezetője. Kiemelkedő másként gondolkodó és emberi jogi aktivista Oroszországban.
Abbé Apollinaire Malu Malu
Mihail Trepaskin
Morgan Tsvangirai
A zimbabwei demokratikus ellenzés, az MDC vezetője. A demokrácia és az emberi jogok védelmezőjeként gyakran érik támadások és börtönzik be.
2
Jelölte: Luisa Morgantini, Alain Hutchinson, Jürgen Schröder, Johan Van Hecke és 44 más személy
Jelölte: Gerard Batten a Függetlenség és Demokrácia Képviselőcsoport nevében Jelölte: Luís Queiró és 96 más személy
Ingrid Betancourt Jelölte: Martin Schulz a Szocialista Képviselőcsoport nevében
Ingrid Betancourt Pulecio (született: 1961. december 25.) kolumbiai francia politikus, egykori szenátor és korrupcióellenes aktivista. Betancourt-t 2002. február 23-án rabolták el a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC), a fogságból – 14 más tússzal együtt – a kolumbiai biztonsági erők szabadították ki hat és fél évvel később, 2008. július 2-án a Jaque-hadművelet keretében. Összesen 2321 napot töltött fogságban azután, hogy a kolumbiai elnökségért folytatott kampány során elrabolták. Az ezt ellenző figyelmeztetések ellenére úgy döntött, hogy a gerillák erőteljes jelenlétével jellemzett területen fog kampányolni. Politikai fogolyként átélt megpróbáltatásai világszerte figyelmet és csodálatot váltottak ki. A kolumbiai képviselői kamarában eltöltött hivatali ideje során bírálta Ernesto Samper elnök kormányát, akit korrupcióval vádoltak a „8000. sz. eljárás” botrányban, miután a Cali drogkartelltől pénzt fogadott el választási kampányára. Ingrid Betancourt 2001. május 20-án indította el elnöki kampányát. 2002. február 23-án rabolták el a San Vicente del Caguán városában lévő demilitarizált övezetben tett kampánylátogatása során, melynek célja a FARC-cal való találkozás volt. Betancourt folyamatosan szót emelt a terrorizmus erői, valamint annak – mind Kolumbiában, mind világszert – a tisztességes, ártatlan emberekre gyakorolt pusztító hatása ellen, és bátran kiállt azokkal szemben. Az, ahogyan szabadon engedése óta küzdelmét folytatja és szolidaritást mutat a foglyul ejtett személyekkel, az Európai Parlament 2008. évi Szaharov-díjára érdemes jelöltté teszi.
3
Őszentsége, a 14. Dalai Láma Őszentsége, a 14. Dalai Láma, Tenzin Gyatso 1935. július 6-án született az amdói Taktserben, Tibet északkeleti részén. Két éves korában ismerték el a 13. Dalai Láma, Thubten Gyatso reinkarnációjaként. Szerzetesi képzését hat évesen kezdte meg egy, az elmélkedésre, a tibeti művészetre és kultúrára, a szanszkritre, az orvostudományra, valamint a buddhista filozófiára épülő tanrenddel. 23 é v e s e n tette le záróvizsgáit a lhászai Jokhang templomban az 1959. évi Monlam (ima-) fesztivál keretében. Vizsgáit dicsérettel tette le és Geshe Lharampa fokozatot, a buddhista filozófiából szerzett doktorátusnak megfelelő, legmagasabb szintű fokozatot szerzett. 1950-ben Őszentségét felkérték, hogy vállalja fel a teljes politikai hatalmat Tibet Kína általi 1949-ben történt megszállását követően. 1954-ben Pekingbe utazott, hogy Mao Cetunggal és más kínai vezetőkkel – többek között Teng Hsziao-pinggel és Csu Enlaijal – béketárgyalásokat folytasson. Végül 1959-ben a lhászai tibeti nemzeti felkelés kínai csapatok általi brutális leverésével száműzetésbe kényszerült. Azóta az észak-indiai Dharamsalában él, ahol a száműzetésben lévő tibeti politikai vezetés székhelye található. 1963-ban Őszentsége demokratikus alkotmánytervezetet nyújtott be Tibet számára, amelyet nem sokkal később a „Száműzetésben élő tibetiek chartája” követett. Az Egyesült Államok Kongresszusának tagjaihoz 1987. szeptember 21-én Washington, D.C.-ben intézett beszédében öt pontból álló béketervet javasolt Tibetre vonatkozóan. Arról álmodozott, hogy Tibet szentéllyé válik; a béke szigetévé Ázsia szívében, ahol minden érző lény harmóniában élhet, és megőrizhető a sérülékeny környezet. Az európai parlamenti képviselőkhöz Strasbourgban 1988. június 15-én intézett beszédében egy másik, az ötpontos béketerv utolsó pontját gondosan kidolgozó, részletes javaslatot vázolt fel. Tárgyalásokat javasolt a kínaiak és a tibetiek között, amelyek Tibet mindhárom tartománya számára demokratikus önkormányzó politikai egységet eredményeznének. 1992-ben iránymutatásokat adott ki egy eljövendő, szabad Tibet alkotmányára vonatkozóan, és bejelentette, hogy amikor Tibet szabaddá válik, akkor egy olyan ideiglenes kormány felállítása lesz az azonnali feladat, amelynek elsődleges dolga az lesz, hogy alkotmányos közgyűlést válasszon meg Tibet demokratikus alkotmányának kidolgozása és elfogadása céljából. Noha sajátmagát egyszerű buddhista szerzetesnek tartja, eredményei rendkívüliek. 1989ban Nobel-békedíjat kapott Tibet erőszakmentes felszabadításáért végzett erőfeszítéseiért. Őszentsége élete során 6 kontinens több mint 62 országába látogatott el. Több mint 72 könyvet írt, és 1959 óta 84 díjat, tiszteletbeli doktorátust stb. kapott, amelyekkel a békére, az erőszakmentességre, a vallások közötti megértésre, az egyetemes felelősségre, valamint a könyörületességre irányuló üzenetét ismerték el.
4
EURÓPAI ROMA JOGOK KÖZPONTJA 1386 Budapest, 62, Pf. 906/93, Magyarország Tel.: (36-1) 413-2200; Fax: (36-1) 413-2201 E-mail:
[email protected] http://errc.org
Mi az Európai Roma Jogok Központja?
Az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) nemzetközi közjogi érdekszervezet, amely a romaellenes rasszizmus és a romákkal kapcsolatos emberi jogi visszaélések elleni küzdelemre irányuló tevékenységek széles körét végzi. Az ERRC tevékenysége különösen a stratégiai tárgyalásra, a nemzetközi tanácsadásra, a kutatásra és a politikák kidolgozására, valamint a roma aktivisták emberi jogi képzésére terjed ki. 1996-ban történt létrehozása óta az ERRC arra törekszik, hogy a romák kezébe adja a megkülönböztetés elleni küzdelemhez szükséges eszközöket, valamint hogy elérje a kormányzathoz, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, lakásszolgáltatáshoz és közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést. Az ERRC azon munkálkodik, hogy küzdjön a romákkal szembeni előítéletek és megkülönböztetés ellen, valamint hogy előmozdítsa a ténylegesen egyenlő bánásmódot és egyenlő tiszteletet. 1996 óta az ERRC több eredménye mellett:
elsődleges nyilvános aggályt képező és az európai emberi jogi menetrenden szereplő leginkább kiemelt fontosságú kérdésként fokozta a nyilvánosság figyelmét a romák európai emberi jogi helyzetével kapcsolatban; feltárta és elítélte a romák jogaival való módszeres visszaélést számos országban, beleértve mind az egykori kommunista blokk országait, mind pedig az uniós tagállamokat; előmozdította a romák számára az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést, valamint az emberi jogi jogsértések jogorvoslatát; tárgyalásokon, valamint a romajogok területén történő jogi képzésen keresztül hozzájárult a régióban a közérdekkel kapcsolatos jog kidolgozásához; megírta az Európai Uniónak (EU) a legjelentősebb, romákról szóló politikai dokumentumát, a „Romák egy kibővített Európai Unióban” című jelentést, amelyet az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatósága 2004 októberében tett közzé; befolyást gyakorolt az EU bővítésének emberi jogi aspektusaira azáltal, hogy rendszeresen nyomon követte az ún. „koppenhágai kritériumoknak” az uniós tagjelölt országok általi betartását, valamint hogy biztosította azt, hogy a romák helyzetével mind az uniós tagállamok, mind pedig a tagjelölt országok elsődleges fontosságú kérdésként foglalkoznak; a megkülönböztetésmentességről szóló jogszabályok Európában történő végrehajtásának vezető tanácsadójává vált, a legújabb, mérföldkövet jelentő eszközök – többek között a fajok közötti egyenlőségről szóló uniós irányelv és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 12. jegyzőkönyve – előmozdításához kapcsolódó erőfeszítésekben való részvételén keresztül;
5
biztosította, hogy a romák elleni faji megkülönböztetést kiemelt fontosságú kérdésként ismerik el és kezelik az európai térségben a dél-afrikai Durbanban 2001 szeptemberében tartott Rasszizmusellenes Világkonferenciához vezető folyamat keretében; jelentősen hozzájárult az Egyesült Nemzetek faji alapon történő megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottságának legelső, 2000 augusztusában, Genfben tartott tematikus üléséhez és az egészet a romákkal szembeni megkülönböztetés kérdésének szentelte.
Az ERRC tanácsadói státuszt élvez az Európa Tanácson, valamint az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsán belül. 2007-ben az ERRC elnyerte a nemzeti bizottságok főképviselője és a holland külügyminiszter által adományozott Max van der Stoel díjat. 2001-ben az ERRC-nek a Geuzenpenning-díjat (a Geuzen-becsületérem) adományozta őfensége Margit holland királyi hercegnő annak elismeréseként, hogy az ERRC hozzájárult „a demokrácia megőrzéséhez és előmozdításához, valamint a diktatúra, a megkülönböztetés és a rasszizmus valamennyi formájával szembeni éberség fokozásához”.
6
Szaharov-díj 2008 Kína éve
Hu Csia A Kína és Tibet elhallgattatott hangjai nevében
Hu Csiát és feleségét, Ceng Csin-jant jelölték a tavalyi Szaharov-díjra és a végső három jelölt között szerepeltek. Hu Csiát ezután bebörtönözték és a mai napig börtönben van. Hu Csia kiemelkedő emberi jogi aktivista, aki olyan különböző kérdéseken dolgozik, mint a polgári jogok, a környezetvédelem és az AIDS-szel kapcsolatos tanácsadás. Az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága előtt 2007. november 27-én konferenciahívás útján tett tanúvallomása után nem sokkal letartóztatták. Nyilatkozatában kifejezte azon óhaját, hogy 2008 legyen „Kínában az emberi jogok éve”. Arra is rámutatott, hogy a kínai nemzetbiztonsági osztály emberi jogi katasztrófát teremt azzal, hogy egymillió embert von büntetőeljárás alá az emberi jogokért való küzdelmük miatt, sokukat börtönökben, táborokban és elmegyógyintézetekben tartanak fogva. Elmondta a következőt is: „A dolog ironikus része az, hogy az Olimpia megszervezéséért felelős egyik ember a pekingi Állambiztonsági Hivatal vezetője, aki oly sok emberi jogi jogsértésért felelős. Kína nem tartja meg ígéreteit a játékok előtt.” Az Európai Parlament képviselőihez intézett beszédének közvetlen eredményeként Hu Csiát letartóztatták, „az államhatalom megváltoztatására való bujtogatással” vádolták, és 2008. április 3-án három és fél éves börtönbüntetésre ítélték, a politikai jogaitól való egyéves megfosztás mellett. Bűnösnek találták amiatt, hogy az emberi jogi helyzetről cikkezett az olimpia előtt. Több alkalommal szólított fel az 1989. évi Tienanmen téri tömegmészárlás hivatalos kivizsgálására, valamint az áldozatok és családjaik kártérítésére. Egyik koordinátora a „mezítlábas jogászoknak”, amely egy, a – többek között – kínai emberi jogi aktivistákat védő jogi tanácsadókból álló informális csoport.
7
2008. augusztus 8-án Hu Csia és 42 kínai értelmiségi egy „Egy világ – egy álom: egyetemes emberi jogok” című nyílt levelet írt alá, amelyben Kínában az emberi jogokra fordítandó több figyelemre szólítottak fel. 2007. szeptember 6-án ügyvédjével – Deng Biaóval – egy másik nyílt levelet tettek közzé „A valódi Kína és az Olimpia” címmel, amelyben az Olimpia előtti emberi jogi helyzetet részletezték. Ötvenhét kínai aktivista és író írta alá azt a 2007. január 6-i nyílt levelet, amelyben Hu Csia azonnal szabadon bocsátására szólítottak fel, és annak biztosítására sürgették a rendőrséget, hogy egészsége ne romoljon fogva tartásának idején. Májelégtelenségben szenved. 2008. augusztus 7-én feleségét, Ceng Csin-jant Tiancsinbe vitték, hogy Hu Csiát meglátogassa a börtönben, de Pekingbe csak augusztus 23-án hozták haza. Pár nappal később arról számolt be, hogy Hu Csia azt mondta, hogy a börtönmódszerek sértik az elítéltek méltóságát és emberi jogait. Nemcsak a börtön felé fejezte ki rosszallását, hanem nézeteit elkezdte megosztani a többi elítélttel is, ami nehézségeket okozott a börtön személyzete számára. Hu Csia Kína emberi jogi problémáinak megtestesítőjévé, valamint Peking autoritásával szembeni ellenállás szimbólumává vált. Ő képviseli a többi elnyomott kínai és tibeti polgárt: jogászokat, újságírókat, kérelmezőket, emberi jogi aktivistákat, írókat és az internetes másként gondolkodókat.
A következők nevében: Bu Dongwei; Chen Guangcheng; Dolma Kyab; Du Daobin; Gao Zhisheng; Gong Shenliang; Hada; Harry Wu és valamennyi további laogai fogva tartott; He Depu; Hu Shigen; Huang Jinqiu; Huang Qi; Csia Zhiguo; Jigme Gyatso; Jigme Tenzin Nyima; Kong Youping; Korash Huseyin; Kunkhyen; Li Chang; Li Ying; Liu Jie; Liu Zhihua; Lu Wenbin; Lu Gengsong; Lupoe Adak; Mao Hengfeng; Nurhahmat Yusup; Nurmuhemmet Yasin; Phurbu Rinpoche; Qi Zhiyong; Qin Yongmin; Runggye Adak; Shi Enxiang; Shi Tao; Shuang Shuying; Su Zhimin; Sun Xiaodi; Tao Haidong; Tashi Gyatso; Tenzin Delek; Tohti Tunyaz; Wang Ling; Wang Sen; Wu Lihong; Xu Zerong; Yang Chunlin; Yang Maodong; Yang Tongyan; Yang Zili; Yao Fuxin; Ye Guozhu; Ceng Csin-jan; Zhang Lin; Zhang Rongliang; Zhang Shanguang; Chen Guangcheng; Guo Feixiong; Lu Gengsong; Továbbá minden olyan kínai és tibeti, akik a hatóságok elnyomása ellen küzdöttek.
8
AAlleekksszzaannddrr KKoozzuulliinn
Lelkiismereti fogoly
Egy olyan országban, mint Belaruszban, ahol az alapvető jogokat a jelenlegi belarusz elnök, Lukasenko autoriter rezsimje nyomja el, Alekszandr Kozulin óriási bátorságot tanúsított a tekintetben, hogy ellenálljon a rezsim intézkedéseivel szemben, és harcoljon a gondolat- és szólásszabadságért, valamint az alapvető polgári jogokért. 2006-ban az elnöki kampány idején több alkalommal megverték, fogva tartották, majd végül öt és fél év börtönbüntetésre ítélték1. Kozulin a börtönben a következőkkel bizonyította magas szintű erkölcsi és etikai normarendszerét: o éhségsztrájk Aljakszandar Lukasenko hatalombirtoklása elleni tiltakozásként, valamint annak követeléseként, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa foglalkozzon a belarusz problémával. o Lukasenko Németországba való – családjával együtt történő – „menekülési ajánlatának” elutasítása azzal, hogy elutasította a német nagykövet (Weiss úr) azon tanácsát, hogy írjon kegyelmi kérvényt Lukasenkónak. Kozulin szeretett felesége egészségi állapotának ködösítésével a rezsim bizonyította, hogy ezen a világon minden eladható és megvásárolható. Kozulin és családja azonban nem süllyedt ilyen mélyre. Elutasította az ajánlatot és továbbra is szilárdan kitartott ellenállása mellett. Az Amnesty International (AI) hivatalosan is lelkiismereti fogolyként ismerte el. Az egyetlen ilyen európai fogolyként minden kétséget kizáróan ő a megfelelő jelölt a Szaharov-díjra. Mielőtt a belarusz diktátor riválisaként az elnöki választásokon indult volna, Kozulin részt vett országában a közélet minőségének javításában. Jelentősen hozzájárult a belaruszi felsőoktatás minőségéhez: 1
Jó néhány héttel az elnöki választások előtt, 2008. március 2-án Kazulint a rendőrség megverte és letartóztatta, miután megkísérelt bejutni az Összbelarusz Népi Közgyűlésre. A belarusz Büntetőjogi Törvénykönyv 339. cikkének (2) bekezdése alapján „huliganizmussal és bujtogatással” vádolták. Március 25-én Kazulin jelen volt egy, a tüntetők és a rendőrség közötti összecsapáson. Virággal a kezében sétált oda a parancsnokhoz, a rendőrség pedig ellökte, megverte, majd fogva tartotta. A választásokat követő interjúban – Lukasenko győzelme ellenére – Kazulin a következőt mondta: „Nem félünk a tankoktól és az erőszaktól; a börtöntől és a szabadság hiányától félünk. Belefáradtunk abba, hogy egyfajta lelki börtönben éljünk.” Kazulint ezután öt és fél éves börtönbüntetésre ítélték 2006. július 13-án.
9
o 1998 óta dolgozott a belaruszi Oktatási Minisztérium oktatási osztályán o oktatási miniszter és a belarusz Nemzeti Tudományos Akadémia igazgatója volt o a Belarusz Állami Egyetem rektorává nevezték ki, és irányította a többszintű egyetemi rendszer európai normáknak megfelelő kialakítását. Tehetséges politikai vezető volt mindezidáig és koordinálta a polgári kezdeményezéseket. 2005 áprilisában Kozulint a „Hromada” nevű, belarusz szociáldemokrata párt vezetőjének választották meg. Később létrehozta „A nép akarata” elnevezésű nemzeti mozgalom megteremtésére irányuló polgári kezdeményezést és annak koordinátorává vált.
Kozulin cselekedetei, vereségei és áldozatai bizonyították rendületlen elkötelezettségét a szabadságért folytatott küzdelemben, bármilyen nehéz is legyen az. Európa legelnyomottabb nemzete számára a demokrácia és a szabadság visszaadása érdekében hozott óriási személyes áldozatát éltetni kell és megfelelően el kell ismerni. Az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díja tehát annak lényeges elismerése lenne, amit Kozulin úr és a szabadságra és demokráciára törekvő valamennyi belarusz kétségkívül megérdemel.
10
MALU MALU ÖNÉLETRAJZA
Az 1962-es muhangi (Lubero Terület) születésű Abbot Apollinaire Muholongu MALU MALU politológiából doktorált a franciaországi Grenoble-i II. Állami Egyetemen. Később mesterfokozatot szerzett az emberi jogok témájában, Lyonban filozófiára és teológiára szakosodva. 1986-ban katolikus pappá szentelték, és csatlakozott Észak-Kivu létrehozásáért küzdő mozgalomhoz, ahol is tapasztalatot szerzett ezen a téren. Megalapította és vezette a Centre de formation et d'animation pour un développement solidaire (CEFADES) és a Consortium Agriculture urbaine de Butembo (CAUB) szervezeteket. 2000-ben Malu Malut jelölték a butembói (Észak-Kivu) Graben Katolikus Egyetem rektorának, ahol ő volt az Alkalmazott Jogtudományok Központja (C.E.J.A.) Adminisztratív Tanácsának elnöke is. Tudományos és akadémiai tevékenységei mellett Malu Malut jelölték ki tartománya civil társadalmi képviselőjének a Független Választási Bizottságban (FVB) a Kongói Demokratikus Köztársaság dél-afrikai béketárgyalásaiban. A tárgyalásokban játszott szerepe vezetett oda, hogy 2003-ban az FVB elnökévé lépett elő. Az ő feladata volt a Kongói Demokratikus Köztársaság demokratikus átmenete keretében a különböző választások megszervezése. Az FVB-t bízták meg azzal, hogy felügyelje a nemzet 45 év óta első többpárti választásait és a nemzetközi közösség által támogatott eddigi legnagyobb választási vállalkozását. A választások megszervezését, valamint Malu Malu viselkedését és ismereteit valamennyi választási megfigyelő nagyra értékelte. 2008 januárjában Abbot Malu Malu Muholongu lett az Észak- és Dél-Kivu tartományainak békéjéről, biztonságáról, és fejlesztéséről tartott kilencnapos gomai konferencia szervezőbizottságának elnöke. Ez a békekonferencia több mint 1500, bonyolult témákkal – mint például a különböző etnikai csoportok közötti konfliktusokkal, a menekültek visszatérésével, a nőkkel szembeni erőszakkal – foglalkozó társadalmi és szakmai kategóriában dolgozó férfit és nőt hozott össze. Ez egy, a kivui humanitárius válságot értékelő történelmi pillanat volt. Január 23-án megállapodást írt alá a kongói kormány és több mint 20 különböző lázadócsoport, beleértve a renegát tábornok és pap Laurent Nkundát és a Mai-Mait is. A főként Malu Malunak köszönhető Gomai Megállapodás új és határozott szakaszt jelentett a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részében a tartós béke és stabilitás újbóli megteremtésében. A megállapodás után a kongói kormány létrehozta a kelet-kongói Amani (béke) programot, és Abbot Malu Malut jelölte ki a békére irányuló erőfeszítések vezetésével. Feladata a gomai konferencia határozatainak végrehajtása volt.
11
Malu Malu jelenleg az FVB új, állandó testületté – a Független Nemzeti Választási Bizottsággá – való átalakításán fáradozik. Ez a testület képes lesz arra, hogy megszervezze a Kongói Demokratikus Köztársaság 2008. évi helyi, városi és helyhatósági választásait, ami a Kongói Demokratikus Köztársaság demokratikus struktúrája létrehozásának utolsó szakasza. Abbot Malu Malut elismerésben kell részesíteni abbéli erőfeszítéseiért, hogy a párbeszéd kerekedjen felül az erőszakon a gomai konferencia során, továbbá azért, mert bölcsességét és tapasztalatát annak szentelte, hogy egész szakmai életében ezeket az elveket valósítsa meg. Minden kétséget kizáróan a Kongói Demokratikus Köztársaság átmenetének egyik főszereplőjeként fogunk rá emlékezni. 2008. március 20-án a Liège-i Egyetem Doctor Honoris Causa cím adományozásával ismerte el eredményeit, amiért hozzájárult a Kongói Demokratikus Köztársaságbeli demokratikus és átlátható választások megtartásához.
12
MIHAIL IVANOVICS TREPASKIN, Jelölte: Gerard Batten a Függetlenség és Demokrácia Képviselőcsoport nevében
Az 1957-ben született Mihail Ivanovics Trepaskin az egyik legkiemelkedőbb másként gondolkodó és emberi jogi aktivista, egészen a közelmúltig pedig egyik legkiemelkedőbb mai oroszországi politikai fogoly. 1979 és 1997 közötti KGB-ügynökként Trepaskin számos olyan esetet tárt fel, ahol titkosszolgálati kollégái korrupcióban, szervezett bűnözésben és terrorizmusban vettek részt. Felettesei nyomása ellenére Trepaskin megtagadta ezek eltussolását. Ez a KGB-n belül egy, a Trepaskinnal szembeni megtorló kampányhoz, majd végül onnan történő tisztességtelen elbocsátásához vezetett. Miután a KGB-n belül nem szolgáltattak számára igazságot, Trepaskin a nyilvánosság elé állt. Bíróságon vádolta meg feletteseit és a KGB-beli korrupcióval és bűnügyi tevékenységekkel kapcsolatos tényeket tárt fel a médiában. A KGB Trepaskin – koholt vádak alapján történő – eljárás alá vonására irányuló kísérletekkel reagált. Ezek sikertelenek voltak, mivel akkoriban az orosz igazságszolgáltatás még élvezett valamiféle függetlenséget. Trepaskin életének kioltására is számos kísérlet történt. A Trepaskin meggyilkolására parancsot kapott egyik KGB-tiszt Alexander Litvinyenko volt, aki köztudottan megtagadta a parancs betartását. Ehelyett Trepaskin, Litvinyenko és jó néhány más KGB-tiszt megszervezte a híres sajtókonferenciát 1998 novemberében, ahol is feletteseiket gyilkosságokkal és korrupcióval vádolták. A KGB-től való elbocsátását követően Trepaskin ügyvédként dolgozott. A terroristatámogatásokat követő bírósági ügyben képviselte az 1999-es moszkvai lakóházrobbantás két túlélőjét, a Morozov nővéreket. A Duma tagjai, Szergej Kovaljov és Szergej Jusenkov vezette Állami Bizottság tanácsadója is volt, amely bizottság független vizsgálatot folytatott a robbantásokkal kapcsolatban. A Trepaskin által feltárt bizonyíték erőteljesen sugallta a KGB említett bűncselekményekben történő részvételét.
13
2003-ban – három nappal azon bírósági tárgyalás előtt, ahol is Trepaskin bemutatta volna bizonyítékait – koholt vádak alapján letartóztatták (fegyvert csempésztek az autójába, ami jól ismert KGB-s eszköz). Egy nappal korábban azonban a sajtó elé tárta bizonyítékait. Ezt követően felmentették az illegális fegyverbirtoklás vádja alól, de négy évi szabadságvesztésre ítélték egy másik koholt vád alapján: állami titkok feltárása miatt. Ezután az Amnesty International ért lelkiismereti fogolyként ismerte el. Trepaskin a legkegyetlenebb körülmények mellett töltötte le büntetését. Megtagadták hörgőasztmájának bármiféle gyógykezelését. Több alkalommal bántak vele rosszul és vetették alá kínzásnak. A börtönben Trepaskin folytatta emberi jogi tevékenységeit, jogtanáccsal szolgált más raboknak és tiltakozott az illegálisan durva börtönkörülmények ellen (éhségsztrájkokkal, panaszok írásával stb.). Híressé vált egy 2007-ben a börtöntáborból írt levele, melyben feltárta, hogy hogyan keresték meg KGB-tisztek, akik a büntetőeljárás alóli védelmet ígértek neki cserébe azért, ha segít Alexander Litvinyenko meggyilkolásában. Trepaskin 2007 novemberében szabadult a börtönből a védelmében lefolytatott nemzetközi nyilvános kampányt követően. Azóta is kampányol az emberi jogokért és az oroszországi demokráciáért. Trepaskin úr óriási bátorságról és a KGB bűncselekményeinek feltárására irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatos eltökéltségéről tett tanúbizonyságot. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok – különösen az Alapokmány 2. cikkében meghatározott szólásszabadsághoz való jog – védelmében végzett tevékeny munkájáért jelöljük a Szaharovdíjra.
14
JELÖLÉS A 2008. ÉVI SZAHAROV-DÍJRA
Morgan Tsvangirai
A zimbabwei Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) elnöke Morgan Tsvangirai sok éven át harcolt a demokráciáért, a szólásszabadságért és a jogállamiságért Zimbabwében. Saját életének hihetetlen mértékű kockáztatásával vezette az ellenzéki pártot, és bátran szenvedte el a sorozatos gyilkossági kísérleteket és politikai indíttatású letartóztatásokat. 2007-ben bebörtönözték, megkínozták és súlyosan megverték – nemzetközi felháborodás közepette, de mégis megtagadta, hogy feladja a Mugabe-féle rezsim politikai elnyomásával és korrupciójával szembeszálló emberek első sorában elfoglalt helyét. Az utóbbi nyolc évben az Európai Parlament elkötelezte magát a zimbabwei demokrácia ügye mellett, nem kevesebb mint tizenhat, az említett országban a szörnyű helyzet felszámolására felszólító állásfoglalást adva ki. Tsvangirai úr egy kőműves fia, aki először egy mutuarei textilgyárban dolgozott. 1978 óta él együtt feleségével, Susannal, és hat gyermekük van. Politikai háttere a szakszervezeti mozgalomban gyökerezik, 1994-ben pedig a Dél-afrikai Szakszervezeti Koordináló Tanács főtitkára lett. 1997-ben a Nemzeti Alkotmányos Közgyűlés
CM\740674HU.doc
HU
PE412.082v03-00
HU
elnökeként lépett hivatalba, ellenezve Mugabe rezsimét és a demokratikus normák és emberi jogok erőteljes szószólójává válva. 1999-ben megalapította a széles körben támogatott Mozgalmat a Demokratikus Változásért (MDC), 2002 februárjában a mozgalom elnökévé választották, és szilárdan kiállt a szólásszabadság és az emberi jogok ügye mellett. A 2002-es és a 2008-as zimbabwei elnöki választásokon az MDC elnökjelöltje volt. Mindkét alkalommal csalárd módon újraválasztották Mugabét. Morgan Tsvangirai kiáll valamennyi zimbabwei esélyegyenlősége és a velük való egyenlő bánásmó mellett. Elszámoltatható és átlátható kormánnyal rendelkező, valódi részvételi demokráciát akar kiépíteni. Célja egy egységes, faji és nemi megkülönböztetéstől mentes, demokratikus társadalom megteremtése. Hisz abban, hogy programmal kell rendelkezni a földreformra vonatkozóan, de abban is, hogy azt meghatározott rendben és humánusan kell végrehajtani oly módon, hogy ne vezessen a gazdasági stabilizáció megszűnéséhez. A Mugabe-féle rezsimmel szembeni folyamatos nemzetközi nyomásra szólított fel, ahogyan Zimbabwe egyre mélyebbre süllyed a politikai, gazdasági és humanitárius katasztrófába.
PE412.082v03-00
HU
16/16
CM\740674HU.doc
