EURÓPAI PARLAMENT 2004
««« « « « « « « «««
2009
Külügyi Bizottság
„Emberi Jogi” Albizottság
13.9.2005
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy:
Szaharov-díj a gondolkodás szabadságáért - 2005
A mellékletben található a gondolkodás szabadságáért járó Szaharov-díj jelöltjeinek névsora (és a titkárságnak küldött indoklások), akiket a Szaharov-díj alapszabálya értelmében az Európai Parlament legalább 25 képviselője vagy valamelyik képviselőcsoport jelölt. UNIÓS KÜLPOLITIKÁK FŐIGAZGATÓSÁGA
CM\579956HU.doc
HU
PE 362.655v01-00
HU
A képviselőcsoportok által javasolt jelöltek
Az iszlám saría szokásjog alapján kegyetlen és embertelen büntetésre ítélt (házasságtöréssel vádolt) nők és fiatalok védelmét végző első észak-nigériai ügyvédnő.
Hauwa IBRAHIM (jelölte: Martin Schulz, a PSE képviselőcsoportja nevében)
Világszerte a sajtószabadságot védelmező szervezet.
Riporterek határok nélkül (jelölte: Graham Watson, az ALDE képviselőcsoportja nevében)
Szigorúan ellenőrzött rezsimek által irányított országokban történő honlapok létrehozásával az internetes másként gondolkodók felhívják a figyelmet az emberi jogok megsértésére és elősegítik a demokrácia kialakulását. Az ilyen másként gondolkodók írásait gyakran cenzúrázzák, őket magukat pedig zaklatják, megkínozzák és bebörtönzik.
Jang CÖ-LI, a kínai internetes másként gondolkodók nevében, Mojtaba SAMINEJAD, az iráni internetes másként gondolkodók nevében, Zuhair JAHJAWWI (posztumusz), a tunéziai internetes másként gondolkodók nevében közös jelölése (jelölte: Daniel Cohn-Bendit és Monica Frassoni a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében)
A Pandzsáb tartomány déli részén található pakisztáni Meerwala faluból származó nő „becsületbeli bűn” áldozatává vált. Állítólag a falu tanácsának parancsára megerőszakolták azért, hogy házasságtöréssel vádolt testvéréért elégtételt adjanak.
Mukhtar MAI (jelölte: André Brie és Francis Wurtz a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében)
Dr. Jeszenyin-Volpin, költő és matematikus, a Dissident Rationale megalapítója, a gondolkodási szabadság ügyének harcosa a Szovjetunióban;
Alexander JESZENYIN-VOLPIN és Szergej KOVALJOV közös jelölése (jelölte: Nigel Farage és Jens-Peter Bonde az IND/DEM képviselőcsoportja nevében)
PE 362.655v01-00
HU
Dr. Szergej Kovaljov, korábbi másként gondolkodó és az emberi jogok védelmét kezdeményező csoport a Szovjetunióban társalapítója; jelenleg a Emléktársaság, az Emberjogi Intézet és az orosz Szaharov 2/20
CM\579956HU.doc
Alapítvány elnöke. Andrej Szaharovval azonos elveket valló szovjet másként gondolkodó, aki a demokráciáért, a szabadságért és az emberi jogokért küzdött Lettországban a szovjet uralom idején.
Gunārs ASTRA (posztumusz) (jelölte: Brian Crowley az UEN képviselőcsoportja nevében)
Egyéni képviselők által javasolt jelöltek „Asszonyok fehérben” (jelölte: Gerardo Galeote Quecedo (PPE-DE), José Ribeiro e Castro (PPE-DE) és mások) Ibrahim Adam MUDAWI (jelölte: Simon Coveney (PPE-DE) és mások)
Daniel BARENBOÏM és a Nyugat–keleti Divan Zenekar (jelölte: Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE) és mások) Aminatou HAIDAR
A nyugat-szaharai nép ügyének aktivistája, politikai fogoly, akit egy tüntetésen tartóztattak le 2005. június 17-én a marokkói EL Ayounban.
(jelölte: Karin Scheele (PSE) és mások)
CM\579956HU.doc
Asszonyok egy csoportja, akik békés tiltakozással, a béke és férjeik ártatlanságát jelképezve fehérbe öltözve állnak ki a kubai politikai foglyok jogaiért. A Szudáni Szociális Fejlesztési Szervezet alapítója. A szervezet az emberi jogok előmozdításával és védelmével, béketeremtéssel és fejlesztéssel foglalkozó független civil szervezet. Karmester és zongorista, a Nyugat–keleti Divan Zenekar társalapítója, melynek célja, hogy a zene nyelvén keresztül közelebb hozzon egymáshoz arabokat és izraelieket.
3/20
PE 362.655v01-00
HU
Hauwa Ibrahim Jelölte: Martin Schulz, a PSE képviselőcsoportja nevében 1
Hauwa Ibrahim, nigériai ügyvédnő a halálra kövezés ellen harcol. Az iszlám fundamentlizmus fokozódásával ez a gyakorlat törvényessé vált az országban a házasságtöréssel vádolt nők esetében. Szavai elterjednek és megérintenek. Igazak. Szíven ütnek. Az ütés végzetes lehet. Ennek ellenére elektrosokkot kíván. E szavak szemérmessége ellenére, visszafogottsága ellenére, Hauwa Ibrahim egy gesztusból, egy pillantásból megérteti e házasságtöréssel vádolt és kegyetlen halálra, a megkövezésre ítélt nigériai nők kínszenvedését. Értük az ügyvédnő készen áll az életét kockáztatni, és hadat üzenni az iszlám fundamentalizmusnak, amely már Nigéria északi részében is érezteti hatását. 1999 óta a 36 tagállamból álló szövetségi országban 12 államban már felállítottak iszlám bíróságokat (saría bíróságok). Mint a tálibok idején Afganisztánban, milicisták vállalják magukra a saría (a muzulmán jog) alkalmazását, és hajtóvadászatot rendeznek a „deviáns viselkedés” ellen. Egyik legutóbbi áldozatukat Amina Lawalnak hívják. ... Nigériában Amina messze nem az egyetlen a vádlottak padján. Néhány éve az ügyek csak egyre halmozódnak Ibrahim ügyvédnő irodájában. 2002-ben Szafía Husszeiní, de egyre több férfi és házaspár is. – 47 ügyön dolgoztam, ami a saríával volt kapcsolatos, – magyarázza az ügyvédnő. A kiszabott büntetések embertelenek: megkövezés, korbácsolás, csonkolás... Ezek az ügyek semmilyen visszhangot nem keltettek a kormányban, miközben maga az alkotmány is tiltja az ilyen bánásmódot. Csak a nemzetközi mozgósítás kényszerítheti rá a hatóságokat, hogy véget vetessenek ezeknek az igazságtalan ítéleteknek. Az oktatás a maradiság ellenszere Ez a Baobab, nigériai nem kormányzati szervezetnél dolgozó kétgyermekes családanya a legszegényebbek oktatáshoz való hozzáféréséért küzd. Szerinte a vallási maradiság valódi ellenszere: – Az északi vidéken az emberek alig 2%-a tud írni és olvasni, szemben az ország déli területének 80%-val. Szegénység, írástudatlanság, a központi hatalom közömbössége. Hauwa Ibrahim jól ismeri ezt a talajt, amely a szélsőségesek melegágya. Hinnahban született, egy 2000 lelket számláló nyomorúságos város, ivóvíz és elektromos áram nélkül. Mint minden hasonló korú lánynak, az ő jövője is előre meghatározottnak tűnt: általános iskola, majd házasság 12 évesen. Ő visszautasította ezt. Dacolva apja, egy molla parancsaival. Óráit a piacon eladott zöldségekből finanszírozta. A pénznek kellett a hozományának lennie. Ez szolgált a tanulásához. – Tanulni akartam, mindegy, hogy mit. Hogy lerázzam a térségünkben a nőkre erőltetett igát. 35 évesen Hauwa ikon lett. De karizmája zavarba ejtő. Mindennapjait a szélsőségesek fenyegetései között éli, akik azzal vádolják, hogy elárulta vallását. Megtiltották, hogy az 1
a cikk szerzője: Christelle Pangrazzi
PE 362.655v01-00
HU
4/20
CM\579956HU.doc
iszlám bíróságokon pereket folytasson. Hauwa Ibrahim egy nő – az első nigériai muzulmán ügyvédnő. Kollégái nagy része keresztény, és húzódoznak olyan ügyekben fellépni, amelyek összefüggésben vannak az iszlámmal. Hauwa visszautasítja a meghátrálást. Nem hagyja magát megfélemlíteni. Szamárháton rója szülőföldje útjait, hogy felajánlja szolgálatait. Ingyen. – Nem vagyok imám, nem magyarázom a Koránt - szögezi le. Egyetlen célom, hogy tiszteletben tartassam valamennyi emberi lény alapvető jogait, mint a törvény tiszteletben tartását vagy az igazságos tárgyaláshoz való jogot. Mára Hauwa ügye túljutott Nigéria határain. A támogatások az egész világból jönnek. A legnehezebb marad hátra: hallatni a hangját a saját országában.
CM\579956HU.doc
5/20
PE 362.655v01-00
HU
Riporterek határok nélkül Jelölte: Graham Watson, az ADLE képviselőcsoportja nevében A Riporterek határok nélkül hivatalosan is elismert, a köz szolgálatában álló szervezet. A világ lakosságának több mint harmada olyan országokban él, ahol nincs sajtószabadság. A Riporterek határok nélkül fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy ezek az emberek visszanyerhessék a tájékoztatáshoz fűződő jogaikat. 2003-ban negyvenkét médiaszakember vesztette életét azért, amiért fizetik őket – a tájékoztatásért. Napjainkban világszerte több mint 130 újságíró ül börtönben pusztán a munkájuk végzése miatt. Nepálban, Eritreában vagy Kínában akár éveket is eltölthetnek a börtönben egy „nem megfelelő” szó vagy fénykép használatáért. A Riporterek határok nélkül vallja, hogy egy újságíró bebörtönzése vagy megölése egyenrangú egy koronatanú elhallgattatásával, és veszélyezteti a tájékoztatáshoz való jogainkat. A szervezet több mint 18 éve harcol az ilyen eljárások ellen. A sajtószabadság védelme…minden nap. A Riporterek határok nélkül több mint 100 tudósítójának köszönhetően folyamatos riadókészültségben áll, és a médiumok, valamint a közvélemény sajtóközleményeken és ismeretterjesztő kampányokon keresztül történő tájékoztatásával szigorúan fellép minden, a sajtószabadság elleni támadás ellen. A szervezet védelmet nyújt a munkájuk miatt bebörtönzött vagy üldözött újságírók és egyéb médiában dolgozók számára, emellett felszólal a bántalmazások és a számos országban ma is általános kínzás ellen. A szervezet támogatja azokat az újságírókat, akiket a saját országukban megfenyegetnek, nélkülöző családjaiknak pedig pénzügyi és egyéb segítséget nyújt. A Riporterek határok nélkül harcol a cenzúra csökkentése ellen és ellenzi a sajtószabadság korlátozására irányuló törvények bevezetését. A szervezet igyekszik javítani az újságírók biztonságát világszerte, de különösen a háborús övezetekben. A Riporterek határok nélkül elkötelezetten segíti a médiacsoportok újjáépítését, valamint pénzügyi és anyagi támogatást nyújt a nehézségekkel küzdő új munkatársak számára. Végül, 2002 januárjában a Damoklész Hálózat létrehozásával a Riporterek határok nélkül jogi részlege is megkezdte működését. Az újságírók gyilkosainak és megkínzóinak bíróság elé állítása és a megfelelő jogi eljárások biztosítása érdekében a Hálózat jogi segítséget és képviseletet biztosít az áldozatoknak az illetékes nemzeti és nemzetközi bíróságok előtt. Riporterek határok nélkül: a nemzetközi szervezet Nemzeti kirendeltségein (Németország, Ausztria, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Svédország és Svájc), valamint abidjani, bangkoki, montreali, New York-i, tokiói és washingtoni irodáin keresztül a szervezet kezdeményezései öt kontinensre terjednek PE 362.655v01-00
HU
6/20
CM\579956HU.doc
ki. Szorosan együttműködik a sajtószabadságért küzdő helyi és regionális szervezetekkel, valamint a Riporterek határok nélkül hálózatának Afganisztánból, Argentínából, Bangladesből, Myanmarból (Burma), Kubából, Eritreából, Peruból, a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Oroszországból, Tunéziából és Ukrajnából származó tagjaival. A szervezet különböző kirendeltségeinek pontos elérhetősége a sajtószabadság ügyének szentelt honlapon, a www.rsf.org címen található. A Riporterek határok nélkül háromnyelvű (francia, angol és spanyol) honlapján naprakész nyilvántartást vezet a sajtószabadság ellen a világban történő támadásokról. A naponta több alkalommal frissített honlap egyfajta sajtószabadsággal foglalkozó hírügynökségként működik, mely lehetővé teszi az internet használói számára, hogy internetes petíciók aláírásával csoportosan lépjenek fel a bebörtönzött újságírók szabadon engedése érdekében. A cenzúra megkerülésére a honlap időszakosan olyan cikkeket jelentet meg, melyek az érintett országban nem jelenhettek meg, otthont ad olyan újságoknak, melyeket hazájukban nem engednek megjelenni, és olyan fórumként szolgál, ahol a hatóságok által „elhallgattatott” újságírók hangot adhatnak véleményüknek. A honlap, amely havonta 150-200 000 látogatóval büszkélkedhet, a sajtóban tárgyalt ügyekről szóló teljes jelentéseket és a sajtószabadság elleni legújabb támadásokat összefoglaló napi „barométert” is tartalmaz. A sajtószabadság ügyét három kulcsfontosságú rendezvény támogatja. A Riporterek határok nélkül minden év május 3-án megünnepli a sajtószabadság világnapját. Erre az alkalomra a szervezet több mint 150 országban teljes körű jelentést ad ki a sajtószabadság helyzetéről. Emellett a szervezet lehetőséget biztosít a világ újságírói számára, hogy védnöki programján keresztül segítséget nyújtsanak bebörtönzött társaiknak. Az évente megrendezett védnöki napon lehetőség nyílik arra, hogy megtörjék a csend, és nyíltan beszélhessünk azoknak az újságíróknak a helyzetéről, akiket azért börtönöztek be, mert tájékoztatni akartak minket. Minden év december 10-én a szervezet a Riporterek határok nélkül - Fondation de France díjjal tünteti ki azt az újságírót, aki a hazájában a legtöbbet tette a sajtószabadságért. A Riporterek határok nélkül költségvetése – mely lehetővé teszi a mindennapi küzdelem életben tartását – két fotómagazin éves bevételeiből, közadományokból és a különböző intézmények által biztosított támogatásból származik.
CM\579956HU.doc
7/20
PE 362.655v01-00
HU
Jang Cö-li a véleményüket az interneten közzétevő kínai másként gondolkodók nevében Mojtaba SAMINEJAD a véleményüket az interneten közzétevő iráni másként gondolkodók nevében Zuhair JAHJAWWI a véleményüket az interneten közzétevő tunéziai másként gondolkodók nevében Jelölte: Daniel Cohn-Bendit és Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében Az internet felgyorsíthatja a politikai és emberi jogi reformokat a véleménynyilvánítás szabadságát ellenző rezsimekben. Kínában, Iránban, Tunéziában és egyéb országokban (Vietnam, Szíria és Líbia) a véleményüket az interneten közzétevő másként gondolkodók egyre gyakrabban képesek kijátszani a szigorúan ellenőrzött rendszereket, és olyan honlapokat hoznak létre, melyek felhívják a figyelmet az emberi jogok megsértésére és előmozdítják a valódi demokrácia kialakulását ezekben az országokban. Az internetes véleménynyilvánítás új jelenség, melyet bátorítani és védelmezni kell, hiszen a véleményüket ilyen módon kinyilvánítókat cenzúrázzák, zaklatják, megkínozzák és börtönbe zárják. Az ilyen rezsimek a cenzúrát gyakran a terrorizmus elleni küzdelemnek álcázzák az elnyomó intézkedések és jogszabályok igazolására, valamint az internet ellenőrzésére szolgáló rendszereket és internetes rendőrség hoznak létre a politikai és a rendszert bíráló tartalmak semlegesítésére. Az ENSZ információs társadalomról szóló csúcstalálkozójára 2005 novemberében Tunéziában kerül majd sor. A csúcstalálkozó – melynek célja az internet szabályozásának megoldása, valamint az univerzális információs társadalom definiálása – olyan országban kerül megrendezésre, ahol az információkhoz való alapvető jogok nem érvényesülnek. Ebben az összefüggésben az internet cenzúrázásához kapcsolódóan sürgős lenne felvetni a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését Kínában, Iránban és Tunéziában. Az EU Kínával 1994-ben, Iránnal pedig 2002-ben strukturált párbeszédet kezdeményezett az emberi jogokkal kapcsolatban. Tunéziával az első euro-mediterrán megállapodás aláírására 1998-ben került sor, mely egyebek mellett előírja, hogy a felek bel- és külpolitikáit a demokratikus alapelvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásával kell kidolgozni, mely alapelv a megállapodás lényeges részét képezi. KÍNA A közel 80 millió internethasználóval rendelkező Kínában bármelyik másik országnál többen használják a világhálót. Ez az ország a világ internetes másként gondolkodóinak legnagyobb börtöne, ahol összesen 62 internethasználó ül börtönben. Az internet mára a rendőrségi megfigyelés és a hivatalos dezinformáció egyik eszközévé vált. Kínában az összes interneten keresztül küldött üzenetet az ún. „internetrendőrség” szigorúan ellenőrzi, és az olyan kifejezéseket, mint az „emberi jogok”, a „Dalai Láma”, vagy a „június 4.” (a Tienanmen téri mészárlás napja) automatikusan kitörlik.
PE 362.655v01-00
HU
8/20
CM\579956HU.doc
Jang Cö-li: Letartóztatás dátuma: 2001. március 13. Jang Cö-li, számítógépes szakembert és a www.lib.126.com honlap alapítóját, 2003 májusában nyolc év börtönre ítélték politikai szabadságot követelő cikkek írásáért. Családja nem látogathatja meg a börtönben. IRÁN A reformsajtó ellen 2000-ben foganatosított elnyomó intézkedések óta a véleménynyilvánítás szabadságáért zajló küzdelem az internet irányába mozdult el. A webnaplók, azok a személyes vagy nyilvános honlapok, ahol az emberek kommentárokat fűzhetnek az aktuális eseményekhez új jelenségnek számítanak ebben az országban, és nagy hatással vannak a társadalomra. A legérdekesebb politikai viták napjainkban már közvetlenül az interneten zajlanak, és a webnaplók a független információk fő forrásává váltak. Az iráni rezsim azonnali intézkedéseket tett a „nem iszlám” honlapok ezreinek cenzúrázására, és folyamatosan zaklatja és bebörtönzi a véleményüket az interneten közzétevő másként gondolkodókat és a bloggereket. 2004 szeptembere és 2005 júliusa között több mint húsz bloggert és internetes újságírót tartóztattak le, néhányukat a fogságuk alatt meg is kínozták. Közülük hárman ma is börtönben vannak: Mojtaba Saminejad, Mohamad Reza Nasab Abdolahi és Mojtaba Lotfi. Mojtaba Saminejad: Letartóztatás dátuma: 2005. február 12. Mojtaba Saminejadot, a 25 éves egyetemistát két év börtönre ítélték, amiért cikkeket jelentetett meg a http://irongroup.blogspot.com címen elérhető webnaplójában. Múlt év júniusában sikerült tisztáznia magát a „a próféták megsértésének” vádja alól, melyért az iszlám büntető törvénykönyv 512. cikke alapján halálbüntetéssel kellett volna szembenéznie, azonban továbbra is a „legfelsőbb vezető” megsértésével vádolják. Pillanatnyilag a Gohar Dashat börtönben tartják fogva, mely hírhedt a fogvatartottakkal szembeni rossz bánásmódjáról. TUNÉZIA Az internet Tunéziában történő fejlesztése fontosságának hangsúlyozása mellett a tunéziai hatóságok drasztikusan cenzúrázzák az internetet és állítólagos internetes bűncselekményekkel igazolják az önkényes bebörtönzéseket. Mivel az országban nincs sajtószabadság, sok tunéziai számára az internet a független információ forrása és a vélemények ütköztetésének a helye. 2003-ban Zarzisban kilenc fiatal internethasználót ítéltek börtönre, néhányukat 26 évre a hatóságok által veszélyesnek ítélt fájlok letöltéséért. 2005 márciusában letartóztattak egy Mohhamed Abbou nevű ügyvédet, mert az interneten egy a tunéziai politikai foglyok kínzásával kapcsolatos cikket tett közzé. Áprilisban három és fél éves börtönbüntetésre ítélték a közrendet megzavaró cikk közléséért és egy kolléganője zaklatásáért egy konferencián 2002-ben, noha egy aláírás nélküli orvosi igazoláson kívül semmilyen bizonyítékot nem tudtak felmutatni ellene. Mialatt 2005-ben az ENSZ információs társadalomról szóló csúcstalálkozóját novemberben Tunéziában rendezik meg, a hatóságok tovább cenzúrázzák a honlapokat (lásd: 2. melléklet), valamint zaklatják és bebörtönzik a véleményüket az interneten közzétevő másként CM\579956HU.doc
9/20
PE 362.655v01-00
HU
gondolkodókat. Zuhair Jahjawwi: Miután 2003-ban feltételesen szabadlábra helyezték, 2005 márciusában színrohamban elhunyt. Zuhair Jahjawwi „Ettounsi” néven (arabul tunéziait jelent) 2001 júliusában a demokráciáért és szabadságért zajló küzdelemről szóló hírek megjelentetésére, valamint ellenzéki anyagok közlésére megalapította a TUNeZINE című honlapot. Elsőként közölte nagybátyja, a bíróként működő Mukhtár Jahjawwi Ben Ali elnöknek küldött nyílt levelét, melyben szót emelt a tunéziai bíróságok függetlenségének korlátozása miatt. 2002 júniusában tartóztatták le a munkahelyén, egy számítógépközpontban. A kihallgatás során megkínozták, melynek következtében átadta a rendőrségnek honlapja jelszavát, így a hatóságok letilthatták az ahhoz való hozzáférést. 2002-ben „pontatlan hírek terjesztéséért” egy év börtönbüntetésre ítélték. Rendkívül durva körülmények között tartották fogva, és 2003 elején két éhségsztrájkot is tartott tiltakozásul fogvatartása ellen. Miután 2003-ban feltételesen szabadlábra helyezték, 2005 márciusában színrohamban hunyt el.
PE 362.655v01-00
HU
10/20
CM\579956HU.doc
Mukhtar MAI Jelölte: André Brie és Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében Mukhtar Mai: a nők emberi jogainak bátor elkötelezettje Mukhtar Mai (Mukhtar Bibi) a Pandzsáb tartománybeli Meerwala faluból származó pakisztáni nő. 2002 júniusában egy törzsi ítélőszék „a törzs becsületének” helyreállítása érdekében kollektív nemi erőszakra ítélte az akkor 30 éves nőt. Őt magát semmivel nem vádolták. 14 éves öccsét látták állítólag egy rivális törzsbéli nővel. Négy önkéntes férfi erőszakolta meg Mukhtar Mait. Végül a csőcselék tetszésnyilvánítása mellett végighurcolták a falun, mígnem édesapja egy sállal betakarta és hazavitte. Ezeken a területeken az érintett nők közül szinte senki sem mer kiállni saját védelmében, sokan öngyilkosok lesznek, ami – ahogy Hian Dzsílání ügyvédnő mondja –az egyetlen jog, „melyet senki nem vehet el ezektől a szerencsétlen nőktől”. Mukhtar Mai ezzel szemben nyilvánosan jogi eszközökhöz folyamodott saját védelmében, és több bírósági eljárást kezdeményezett az erőszak elkövetői és a többi résztvevő megbüntetésére. A tetteseket két alkalommal felmentették; jelenleg 13 elkövető ismét letartóztatás alatt áll (ítélet még nem született). Mukhtar Mai 2005 júniusában – állítólag saját védelme érdekében – felkerült a Pakisztánból való kiutazási tilalom alá helyezettek hivatalos listájára („exit control list”), útlevelét pedig bevonták. Muktar Mai asszony az államtól kapott 8000 USD értékű kárpótlást saját falujában két iskola építésére adományozta, mivel meggyőződése, hogy a „becsületbeli” gyilkosságok, kínzások és nemi erőszak kegyetlen szokásainak csak az oktatás által lehet véget vetni. Csak Pakisztánban a törzsi ítélőszékek évente mintegy 150 nőt ítélnek kollektív nemi erőszakra. A pakisztáni emberi jogi bizottság adatai szerint 2004-ben ezer nő vált „becsületbeli gyilkosság” áldozatává. Ez Indiában, Afganisztánban, Algériában és más területeken is elterjedt gyakorlat. Európában is áldozatokat szed a nők körében ez a borzalmas „hagyomány”. Berlinben például a hivatalos források szerint 6 nőt gyilkoltak meg „a család becsülete érdekében” az elmúlt 12 hónap során. Mukhtar Mai nem volt hajlandó pusztán az áldozatok egyike lenni. A nők legalapvetőbb jogainak bátor védelmezője lett, és egyben nemzetközi szimbólummá is vált azáltal, hogy végre nyíltan és hatékonyan szembeszállt ezzel a barbár és visszataszító gyakorlattal.
CM\579956HU.doc
11/20
PE 362.655v01-00
HU
Dr. Alexander Jeszenyin-Volpin és Szergej Kovaljov Jelölte: Nigel Farage és Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében Jeszenyin-Volpin és Szergej Kovaljov annak a jellegzetesen orosz emberi jogi mozgalomnak a legjelentősebb képviselői, melynek elvei megőrizték e fontos európai társadalom morális egységét és ma is életben tartják a reményt Oroszország demokratikus jövőjével kapcsolatban. Volpin „legalitás programját” Kovaljov valósította meg a gyakorlatban. Kovaljov megmutatta, hogy a másként gondolkodók mozgalmának eszméi – lényegében JeszenyinVolpin eszméi – kijelölhetik azt a demokratikus utat, melyet a posztszovjet társadalomnak követnie kell a modern világhoz való igazodás érdekében. Emellett 2005-ben ünnepeljük az 1965-ös Puskin téri tüntetés negyvenedik évfordulóját, melyet a legtöbb történész szerint a másként gondolkodók mozgalma születésének időpontja. Üzenet Elena Bonnertől, Andrej Szaharov özvegyétől „Mélyen tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! A Szaharov-díjra ezúttal is két orosz emberi jogi aktivistát jelölök, Dr. Szergej Kovaljovot és Dr. Alexander Jeszenyin-Volpint. Mindketten a legelkötelezettebb emberi jogi aktivisták közé tartoznak, akik az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján szélsőségesen durva politikai üldöztetésnek kitéve kidolgozták az emberi jogok védelmének doktrínáját. Sokéves nyilvános tevékenységük során mindketten szigorúan ragaszkodtak ezekhez az elvekhez. Amíg élt, mindketten Dr. Andrej Szaharov közeli munkatársai, és belső körének tagjai voltak. Nyilvános tevékenysége miatt Dr. Jeszenyin-Volpin emigrálni kényszerült, míg Dr. Kovaljov 7 évet töltött koncentrációs táborokban (és 3 évet belső száműzetésben). A peresztrojka évei alatt és a Szovjetunió széthullásakor Dr. Kovaljov következetesen és hősiesen kiállt az emberi jogok védelmében, hazájában és más országokban egyaránt. Dr. Jeszenyin-Volpin és Dr. Kovaljov mindketten Szaharov kétségtelenül legkitűnőbb követői közé tartoznak, ezért ők a legérdemesebb jelöltek a nevét viselő díj elnyerésére. Tisztelettel Elena Bonner" Dr. Alexander Jeszenyin-Volpin (1924-) Szergej Jeszenyin, a híres orosz költő fia és maga is költő, valamint kiváló matematikus (ma a Boston University nyugdíjas tanára, de még mindig publikál a logikaelmélet területén). Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev alatt több alkalommal börtönbe vetették, száműzték és pszichiátriai kényszerkezelésnek vetették alá a gondolkodás szabadsága mellett való kiállásáért. 1965-ben ő szervezte (1927 óta) az első békés demonstrációt Moszkvában a politikai foglyok támogatására és a Szovjetunió polgárainak alkotmányos jogai védelmére. Negyven évvel az esemény után az első demonstráció helyén és évfordulóján az orosz demokraták és emberi jogi aktivisták minden évben találkozót rendeznek. Ezen a helyen született a „glasznoszty" kifejezés.
PE 362.655v01-00
HU
12/20
CM\579956HU.doc
Szergej Adamovics Kovaljov (1932-) elektrofiziológus, az orosz másként gondolkodók és emberi jogi aktivisták egyik legjelentősebb képviselője, hét évet töltött kényszermunkatáborokban és három évet szibériai száműzetésben. Miután a szívizomszövetek elektrofiziológiájával kapcsolatos kutatásainak köszönhetően nemzetközi hírnévre tett szert, Kovaljov Andrej Szaharovval és másokkal együtt létrehozta az emberi jogok védelmét kezdeményező csoportot a Szovjetunióban. A Szovjetunió összeomlása után a Duma Oroszország első emberi jogi biztosává választotta. Groznij bombázását és a csecsenföldi háború során tanúsított viselkedést az emberi jogok durva megsértésének tartotta. Groznijból küldött napi jelentései eltávolították tőle Jelcin elnököt és a Duma képviselőinek nagy részét, melynek következtében eltávolították ombudsmani, és lemondatták emberi jogi biztosi pozíciójából, ugyanis többé nem tudott azonosulni a csecsenföldi orosz politikával és az ottani eseményekkel.
CM\579956HU.doc
13/20
PE 362.655v01-00
HU
Gunārs Astra (1931 – 1988) szovjet másként gondolkodó, Andrej Szaharovval azonos nézeteket valló szabadságharcos Jelölte: Brian Crowley, az UEN képviselőcsoportja nevében Ezen a héten ünnepeltük azon nevezetes napok egyikének évfordulóját, amelyek a kommunizmus bukásához vezettek Közép- és Kelet-Európában. Az ünneplés azonban nem feledtetheti azokat, akik szenvedtek, sőt életüket adták nemzetükért a szovjet rezsim idején. A balti államok ma „éneklő forradalmaknak” nevezett politikai mozgalmai a 80-as évek végén csakis ezen nemzetek nemzeti öntudatának köszönhetően jöhettek létre. Az ilyen nemzeti öntudatot a balti államok váteszi gondolkodói táplálták és tartották életben, akik közül néhányan életüket áldozták ezért a szovjet uralom idején. Egyikük volt Gunārs Astra - Andrej Szaharovval azonos elveket valló ember, a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok egyik legkiemelkedőbb harcosa a szovjet rezsim idején. Nemcsak, hogy nem értett egyet a szovjet hatalommal, de annak ellenére, hogy a száműzetésben megfosztották személyes szabadságától, hazájában pedig folyamatos üldöztetésnek volt kitéve, bátran szembeszállt az elnyomó rezsimmel. Az Európai Unió számos jelenlegi tagállama több mint 50 éven át volt a szovjet zsarnokság uralma alatt. Az ún. keleti blokk országainak lakossága kénytelen volt elviselni az elnyomást: nem volt szólás- és gondolati szabadság, nem voltak emberi jogok; voltak azonban fenyegetések, embertelen üldöztetések, az állampolgárok ellenőrzése és szibériai deportálás. Gunārs Astrát egyik sem törte meg. Astra aktív életének nagy részét (az 50-es évek végétől a 80-as évek elejéig) börtönben töltötte Lettországon kívül. „Hazaárulásért és szovjetellenes felbujtásért” a 60-as évek elején először 15 évre Szibériába száműzték. A kommunisták szemében a bűne amerikai diplomatákkal való véletlen találkozás volt, valamit az, hogy hozzáférhetett a szabad világban kiadott irodalomhoz, többek között a Times és a Newsweek hetilapokhoz, amelyeket nem csak ő maga olvasott, hanem hasonlóan gondolkodó társai között is terjesztett. A börtönből visszatérve Astra folytatta a lett történelemről szóló előadásait és ún. „szovjetellenes irodalmat” olvasott és sokszorosított, például George Orwell 1984 című művét. Egyike volt azon keveseknek, akik nem féltek az megtorlástól és a Molotov–Ribbentrop paktum megsemmisítését és a balti államok függetlenségének visszaállítását követelte. Szibériai száműzetése során Astra folytatta tevékenységét: együttműködött azokkal a szovjet másként gondolkodókkal, akikkel oroszországi börtönbüntetése alatt találkozott és így hirdette a törvényes és emberi jogok érvényesítését nemcsak Lettországban, hanem Közép- és Kelet-Európában is. Ezen nemzetek törekvései nem sokkal később demokratikus forradalmakba torkollottak, amelyek megbuktatták a kommunista rezsimeket, és ezáltal visszanyerték szabadságukat. Európa újra egyesülhetett. Már 1983-ban egy szovjet bíróság előtt az utolsó szó jogán elmondott beszédében nyíltan PE 362.655v01-00
HU
14/20
CM\579956HU.doc
beszélt a Mordvin Köztársaságban, Szaranszkban végrehajtott oroszosításról, valamint a Fehéroroszországban és Ukrajnában folyó beolvasztásról. Nyíltan beszélt a szovjet állam agresszivitásáról, valamint a Kelet-Európa felosztásáról szóló Molotov-Ribbentrop paktumról. Gunārs Astra a 80-as évek végén Oroszországban halt meg tisztázatlan körülmények között, miután majdnem 20 évet töltött börtönben.
CM\579956HU.doc
15/20
PE 362.655v01-00
HU
ASSZONYOK FEHÉRBEN Jelölte: Gerardo Galeote Quecedo és José Ribeiro e Castro, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében és mások Az „Asszonyok fehérben” olyan nőkből álló csoport, akik a béke színébe öltözve járják Havanna utcáit, hogy a kubai hatóságoktól bátran követeljék 2003 tavasza óta igazságtalanul bebörtönzött hozzátartozóik szabadon bocsátását. Az „Asszonyok fehérben” azoknak a kubai nőknek a méltóságáról tesz tanúbizonyságot, akik vasárnaponként a Szent Rita templomba járnak misére, majd a szertartást követően békésen végigvonulnak a Miramar nevű külvárosi negyeden, miközben szeretteik, és a szigetországban valamennyi önkényesen bebörtönzött szabadon engedéséért emelnek szót. A bebörtönözötteket azért ítélték el, mert szóban és írásban hangot adnak véleményüknek, ami minden embernek jogában áll, és aminek nem szabadna büntetést vonnia maga után. Kubában azonban elhallgattatták és bebörtönözték őket. Az asszonyok pedig összefogtak, hogy békésen küzdjenek ezeknek a férfiaknak a szabadságáért, így megérdemlik a nemzetközi közösség támogatását. Úgy tűnik, hogy a hatóságok már nem tudták tolerálni a kormány által tett lépések elleni ezen tiltakozást. Az államilag szervezett ellentüntetések ellenére, amelyek során a rezsim által szervezett nők csoportja fenyegeti és sértegeti őket, a fehérbe öltözött asszonyok nem tesznek le arról, hogy továbbra is kiálljanak a kubai politikai elítéltek jogaiért. Tiltakozásuknak többféle módon adnak hangot. Eleinte leveleket írtak az Államtanácsnak, a belügyminiszternek és a kubai parlamentnek, az Országos Néphatalmi Gyűlésnek, de válaszra sem méltatták őket. Minden hónapban találkozókat szerveztek, amelyeken teáztak és verseket olvastak, valamint felolvasták leveleiket és megbeszélték a bebörtönzöttek helyzetét. Később misére mentek, majd végigvonultak az 5. sugárúton, hogy így tiltakozzanak a hozzátartozóik és más, 2003. március 18. előtt bebörtönzött politikai foglyok ellen elkövetett igazságtalanságok ellen. Ezek az asszonyok a továbbiakban is élni fognak jogaikkal, mivel minden embernek joga van a szólás és a gyülekezés szabadságához. A rabok családtagjaiként ráadásul további jog illeti meg őket, hogy tiltakozhassanak az igazságtalanság ellen. Küzdelmüket békés formában vívják - nincs fegyverük, nem káromkodnak. Csupán az utcán sétálnak fehérbe, a béke és a tisztaság színébe öltözve, ezzel kifejezve férjeik ártatlanságát. Így kérik az emberek szolidaritását. Küzdelmüknek folytatódnia kell, mert ügyük igaz, és világunkban küzdenünk kell az igaz és nemes ügyekért. Ez pedig igaz és nemes ügy. Emiatt támogatjuk az „Asszonyok fehérben” csoportjának jelölését a gondolkodás szabadságáért járó 2005-ös Szaharov-díjra.
PE 362.655v01-00
HU
16/20
CM\579956HU.doc
Dr. Ibrahim Adam MUDAWI Jelölte: Simon Coveney, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében Dr. Mudawi 48 éves mérnök, a Szudáni Szociális Fejlesztési Szervezet (SUDO) egyik alapítója. A SUDO független, pártsemleges nonprofit civil szervezet, amelynek legfőbb célja az emberi jogok védelme, a béke megteremtése és a fejlesztés. 2001-es megalapítása óta a SUDO számos emberjogi projektet, valamint vízügyi, köztisztasági és egészségügyi projektet valósított meg sikerrel. Dr. Mudawi vezetésével a SUDO aktív tevékenységet folytatott Dárfúrban, ahol különböző csoportok részére emberi jogi szemináriumokat tartott, és több tízezer olyan embernek nyújtott segítséget, akik a konfliktus következtében otthonuk elhagyására kényszerültek. Dr. Mudawi és a SUDO egy béketeremtő és megbékélési projekt megvalósításán dolgoznak különböző törzsi csoportokkal Dárfúr déli részén. Dr. Mudawit emberi jogi tevékenysége miatt 18 hónap alatt háromszor tartóztatták le. 2003. december 28-án a szudáni biztonsági erők tartóztatták le és több mint hét hónapig tartották fogva, mielőtt szabadon engedték és valamennyi ellene felhozott vádat ejtették. Dr. Mudawit 2005. január 24-án tartóztatták le ismét és egy „kísértetházba” szállították titkos átmeneti őrizetbe, ahol magánzárkában tartották fogva. Megtagadták tőle az orvosi ellátást, és nem érintkezhetett sem ügyvédjével, sem családjával. Dr. Mudawi február 19-én éhségsztrájkba kezdett, hogy így tiltakozzon a magánzárka ellen. 2005. február 26-án átszállították egy khartoumi magánkórházba, ahol orvosi ellátásban részesült, majd szabadon engedték, de éhségsztrájkjával kapcsolatosan „öngyilkossági kísérlet” miatt vádat emeltek ellene. Dr. Mudawit legutóbb május 9-én tartóztatták le, amikor néhány órával dublini repülőgépe indulása előtt vették őrizetbe, ahol az emberi jogokért küzdőknek járó Front Line Award díjat vette volna át. Két vádponttal kapcsolatban hallgatták ki a Khartoum városában található Kober börtön melletti egyik utcában való filmezéssel összefüggésben. Az egyik vádpont, amely kémkedéssel kapcsolatos, akár halálbüntetést is vonhat maga után. Dr. Mudawit május 16-án engedték szabadon a khartoumi őrizetből. A Nemzeti Biztonsági Erők (NSA) 2004. szeptember 11-én előzetes cenzúrázási program bevezetését jelentette be, amely azonnali hatállyal érvényes az országban megjelenő valamennyi kiadványra és megtiltja a dárfúri helyzettel, illetve az Országos Népi Kongresszussal (ellenzéki párttal) kapcsolatos valamennyi, nem kormányzati forrásokból származó információ terjesztését. Mivel a Szaharov-díj célja pontosan a szólásszabadság érdekében kiállók elismerése, Adam Mudawi és a SUDO érdemes jelöltek a díjra, hiszen a SUDO, amely Dr. Mudawi segítségével jött létre és amelynek elnöke, a szudáni konfliktusban résztvevő csoportok közötti eszmecserében és megbékélési folyamatban vesz részt. Ezen szabadságjog védelme a jelenlegi fent leírt korlátozások miatt nem könnyű Szudánban, és ezért volna annyira fontos Dr. Mudawi munkájának és másokért hozott személyes áldozatainak elismerése.
CM\579956HU.doc
17/20
PE 362.655v01-00
HU
SUDO: küldetés és célkitűzések A Humanitárius Segélyszervezetekről szóló 2001. április 21-i törvény alapján bejegyzett Szudáni Szociális Fejlesztési Szervezet (SUDO) civil szervezetként szerepel. A szervezet egyike azoknak a szudáni nemzeti szervezeteknek, amelyek aktívan részt vesznek az emberi jogok előmozdítását célzó projektekben, a béketeremtésben, valamint a rászorulóknak nyújtott alapvető szolgáltatások biztosításában az ország bármely részében. A SUDO célja, hogy hozzájáruljon egy általános emberjogi mozgalom létrehozásához, amely képes megvédeni magát, és az emberi jogok megsértésének minden fajtájától mentes társadalmat tud létrehozni. A SUDO célkitűzései a következők: a szegénység enyhítése és az éhezés felszámolása; a bajba jutottak alapvető szükségleteinek (víz, orvosi ellátás, köztisztaság) biztosítása; segítségnyújtás helyi közösségeknek az erőfeszítések mozgósításában a természeti katasztrófákkal szemben, és humanitárius segély biztosítása a katasztrófa és háború sújtotta lakosság számára; részvétel a szociális fejlesztésben az elhárítás, rehabilitáció és a béke és az emberi jogok betartásán alapuló fenntartható fejlődés területén történő célzott beavatkozások révén; a természet védelme és megőrzése; civil oktatási programok megvalósítása és az analfabetizmus felszámolása; hozzájárulás az emberi jogok kultúrájának kialakításához az oktatás, képzés, kutatás és lobbitevékenységek révén; az emberi jogok és a béke értékrendjének terjesztése.
PE 362.655v01-00
HU
18/20
CM\579956HU.doc
Daniel BARENBOÏM és a Nyugat-keleti Divan Zenekar Jelölte: Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE) és mások Az 1999-ban Daniel Barenboim izraeli–argentin zongorista és karmester és Edward Said palesztin irodalomkritikus által alapított Nyugat–keleti Divan Zenekart fiatal izraeli és palesztin zenészek alkotják. Mind Daniel Barenboim, mind Edward Said kiváló zongoristák, és a zenekar ezen két kivételes ember barátságának köszönhetően jött létre, melynek küldetése, hogy a zene egyetemes nyelvének segítségével közelebb hozza egymáshoz az arabokat és az izraelieket. A művészek nyaranta többhetes szeminárium keretében találkoznak, amelynek végén megkezdik turnéjukat, amely elé mindenki nagy várakozással tekint. A szemináriumot az első két évben Weimarban rendezték, ezután Chicago következett, majd 2002-óta Sevilla ad otthont a rendezvénynek. Az idén júliusban megrendezett hetedik szemináriumot egy latin-amerikai és európai turné követte. A zenekar első Ciszjordániában rendezett koncertjére, amelyen Mozart és Beethoven darabjai csendültek fel, 2005. augusztus 21-én került sor Ramallahban. A koncertet Edward Said emlékének szentelték, aki 2003. szeptember 25-én hunyt el. Daniel Barenboim orosz származású zsidó családban született 1942-ban Buenos Airesben. Ötéves korában kezd zongorázni, első koncertjét hétévesen adja. 1952-ban a Barenboim család Argentínából Izraelbe települ. Világhírű zongoristaként és karmesterként Daniel Barenboim jelenleg a Chicagói Szimfonikusok és a berlini Német Állami Operaház zenei igazgatója. Ezenkívül a berlini Staatskapelle örökös karvezetője. 1999-ben Daniel Barenboim elsőnek ad izraeliként koncertet a megszállt palesztin területeken a ciszjordániai Bir Zeit Egyetemen. Azzal, hogy az Európai Parlament a Szaharov-díjjal, amellyel a konfliktusok békés és politikai jellegű párbeszéd útján történő rendezése mellett teszi le határozottan a voksát, Daniel Borenboimot és a Nyugat-keleti Divan Zenekart jutalmazná, Edward Said emléke előtt tisztelegne, és méltányos kitüntetéssel illetné a két ember úttörő munkáját. Éleslátásuknak és fáradhatatlan erőfeszítéseiknek köszönhetően kezdeményezésük lehetséges utat mutat, hogy a Közel-Keleten élők kilábalhassanak az arab–izraeli konfliktus tragikus patthelyzetéből, ami lassan, fokozatosan a fiatalokkal kezdve lehetséges.
CM\579956HU.doc
19/20
PE 362.655v01-00
HU
Aminatou HAIDAR Jelölte: Karin Scheele (PES) és mások által jelölve Aminatou Haidar politikai fogoly, ítéletére vár a hírhedt El Ayoun-i Fekete Börtönben. Jelenleg éhségsztrájkot folytat. Aminatou a 2005. június 17-i békés tüntetésen sebesítette meg a rendőrség El Ayounban. A kórházban tartóztatták le, ahol a Smara sugárúton (El Ayoun) tartott békés tüntetést szétverő marokkói karhatalmisták által okozott súlyos sérülései miatt ápolták. Aminatou Ali Ahmed Haider 1967-ben született a nyugat-szaharai El Ayounban. El Ayounban tanult, modern irodalomból tett érettségit. Két gyermek, Hayat és Mohamed édesanyja. 1987-ben törvényellenesen letartóztatták, amikor egy békés tüntetésen vett részt, és 1991-ig nem volt hír róla, miközben a legkegyetlenebb kínzásoknak vetették alá. A fenyegetések ellenére számos tüntetésen és találkozón vett részt tiltakozásul a NyugatSzaharában a gyermekekkel, nőkkel és idősekkel szemben a marokkói állam által elkövetettért atrocitások ellen. Személyesen vett részt számos emberi jogokat előmozdító és oltalmazó kezdeményezésben. Többek között: - 1994-ben: A szaharai eltűntek és jogellenesen fogvatartottak koordináló bizottsága; - 2001-ben: Sidi Mohmed Daddach és a szaharai fogvatartottak kiszabadításáért küzdő bizottság; - 2002-ben: A szaharai eltűntek sorsának megismertetésére hivatott előkészítő bizottság; - 2003-ban: Ali Salem Tamek és a szaharai fogvatartottak kiszabadításáért küzdő bizottság;
PE 362.655v01-00
HU
20/20
CM\579956HU.doc
