EURÓPAI PARLAMENT 2004
««« « « « « « « «««
2009
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
13.6.2007
MUNKADOKUMENTUM az uniós polgár harmadik országokbeli diplomáciai és konzuli védelméről Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság Előadó: Ioannis Varvitsiotis
DT\671763HU.doc
PE 390.634v01-00
Külső fordítás
HU
HU
I.
A diplomáciai és konzuli védelem jelenlegi helyzetére vonatkozó kiigazítás
1.
Nem haszontalan dolog emlékeztetni arra, hogy a diplomáciai és konzuli védelem egy vagy több személyt érinthet, és „normális” időszakban (harmadik országokban élő vagy harmadik országokba utazó uniós polgárok) vagy válsághelyzet és/vagy katasztrófa idején alkalmazzák. Nem minden tagállamnak van állandó és elérhető képviselete valamennyi harmadik országban, és az Európai Bizottság küldöttségein keresztüli európai jelenlétet is figyelembe lehetne venni egy források kölcsönössé tételére irányuló közös erőfeszítésben: emlékeztetni kell arra, hogy csak a világ 3 országában (Kína, Oroszország és az Egyesült Államok) van az EU minden egyes tagállamának diplomáciai és konzuli képviselete, hogy 107 országban legfeljebb csak 10 ország képviselteti magát, és hogy egyes sűrűn látogatott helyeken, mint például a Maldív-szigeteken, nincsen ilyen képviselet… A Bizottság saját állítása szerint is észlelt hiányosságokat néhány, a közelmúltban bekövetkezett katasztrófát követően (tsunami, Libanon stb.), amelyek bonyolulttá tették a sürgősségi segítségnyújtást ezekben a harmadik országokban. A tagállamok konzuli és diplomáciai hálózatainak e korlátaival szembesülve (amelyhez még hozzáadódik az utazó uniós polgárok – 2006-ban 180 millió utazási okmányt értékesítettek –, illetve az unión kívül élő uniós polgárok számának robbanásszerű növekedése) ki kell mondani, hogy a jelenlegi uniós joganyag kevéssé fejlett, a 95/553/EK határozatra, valamint a COCON – az Európai Unió Tanácsának konzuli együttműködésért felelős munkacsoportja, és célja a bevált nemzeti gyakorlatokra vonatkozó információcsere szervezése – – keretében a tagállamok egymás közötti információcseréjére korlátozódik.
2.
E gyakorlati aspektusokból kiindulva, a Bizottság a 20. cikk alapján javaslatokat fogalmazott meg a „Zöld Könyvében”. Ugyanis az Európai Közösséget létrehozó szerződés 20. cikke értelmében amennyiben az Európai Unió polgára olyan harmadik országban tartózkodik, ahol saját tagállama nem rendelkezik nagykövetséggel vagy konzuli kirendeltséggel, ugyanazokkal a feltételekkel élvezheti az adott helyen képviselettel rendelkező másik tagállam hatóságainak védelmét, mint amilyeneket az adott állam a saját állampolgárainak biztosít. E védelem – amely amint láthatjuk, a megkülönböztetés-mentesség elvén alapul és, mind a diplomáciai, mind a konzuli védelem szövegében szerepel – főként a letartóztatásra vagy fogva tartásra, balesetre, súlyos betegségre, a polgár által elszenvedett erőszakra és/vagy halálesetre, válsághelyzetben segítségnyújtásra vagy hazatelepítésre vonatkozik. Meghatározza ezen kívül a bajba jutott polgárnak nyújtandó pénzügyi előleggel kapcsolatos eljárásokat.
PE 390.634v01-00 Külső fordítás
HU
2/5
DT\671763HU.doc
A COCON munkacsoport 2006 júniusában nem kötelező jellegű iránymutatásokat dolgozott ki az európai polgárok harmadik országokban történő védelméről,1 amelyek egy szoros együttműködés érdekében a tagállamok közötti információcserére helyezték a hangsúlyt. A Bizottság tovább kíván menni ezzel a „Zöld Könyvvel”, és az összes európai polgárra vonatkozó diplomáciai és konzuli védelem egy valódi alapvető és harmonizált jogának alapjait szeretné letenni. 3.
A Bizottság alapvető indítékai az e területre vonatkozó gondolkodási irányok előterjesztését illetően sokfélék: * az Alapjogi Charta 46.cikke, amely szerint a konzuli és diplomáciai védelemhez való jog az uniós polgárok egyik alapvető joga; * a 95/553/EK határozat öt év utánra előírt felülvizsgálata, amely 2002. májusban lépett hatályba; * a Bizottság uniós polgárságról szóló ötödik jelentésének távlata, amely alkalmat ad a diplomáciai és konzuli védelemhez való jogra irányuló kezdeményezések bejelentésére; * végezetül pedig az, hogy meg kell határozni a konzuli és diplomáciai védelem más területekkel (polgári védelem, beavatkozás válsághelyzetekben, humanitárius segély) való kapcsolatát, amelyet a 2006. május 9-i BARNIER jelentés emel ki. Tehát a Bizottság utakat ajánl a polgárok tájékoztatásának javítására – akik gyakran egyáltalán nem ismerik a jogaikat e területen –, és javasolja, hogy vegyék fontolóra azon védelem kiterjesztését, amelyet a polgárok számára biztosítani kellene, azon struktúrákat és forrásokat, amelyekkel az Uniónak rendelkeznie kellene e területen, valamint a harmadik országok hatóságaival fejlesztést igénylő kapcsolatokat, mert úgy tűnik számára, hogy a 20. cikk egy „alulfejlett jog” maradt az EU-ban a polgárokat megillető más jogokhoz képest. Vagyis a cél egy nagyra törő hosszú távú stratégia kifejlesztése, amelyen belül az információ és a kommunikáció „kulcsfontosságú” elemek.
II.
Az e területen már létező jogszabályok A Bizottság voluntarista hozzáállásával szembesülve, amely „visszautasítja a 20. cikk korlátozó értelmezését” (FRATTINI), és amely szerint nem kormányok közötti együttműködésről, hanem egy valódi jog gyakorlásáról van szó, emlékeztetni kell arra, a jelenleg létező jogi keretet – amelybe a Bizottság javaslata illeszkedik – mostanáig megszorítóbban értelmezték: legyen ugyanis szó diplomáciai vagy konzuli védelemről, a jogászok és a tagállamok mindig úgy tekintették, hogy e ponton egy „kormányközi” területre jutottak, és amelyet következésképp mostanáig az 1963-as „Bécsi Egyezmény” szabályoz és nem a Szerződés 20. cikke.
1
Az Európai Unió Tanácsa 10109/06 sz. dokumentuma, 2006.6.2.
DT\671763HU.doc
3/5
PE 390.634v01-00
Külső fordítás
HU
A diplomáciai és a konzuli védelem között valóban van különbség, azok jellegét, szerkezetét és ezen eljárások elindítását tekintve, mert amíg a konzuli védelem – legalábbis bizonyos esetekben kötelező –, addig a diplomáciai védelemben mindig egy diszkrecionális hatáskör keretében vagyunk, és minden esetben egy állam-állam közötti kapcsolat keretében maradunk. Arról nem is beszélve, hogy mindehhez még hozzájárul egy pszichológiai tényező, amely a legtöbb államot arra a gondolatra készteti, hogy válsághelyzetben az állampolgáraikat nem lehet más szervhez küldeni (még közösségi szervhez sem).
III.
Az európai polgárság emblématikus jogának szentesítése felé Az előadó hajlik arra, hogy csatlakozzon a Bizottság politikai nézőpontjához, mivel úgy véli, hogy a Maastrichti Szerződés után az európai polgárság egy olyan polgárság, amely a tagállamok állampolgárságából származik, hogy a diplomáciai és konzuli védelem lehetőséget kínál a meghiúsult Alkotmányos Szerződésbe foglalt charta és az európai polgárság szemléltetésére és szentesítésére és ez utóbbiaknak az eljövendő intézményi szerkezetbe való feltétlen belefoglalására. Másképpen fogalmazva, már most meg kell próbálni harmonizálni ezt a diplomáciai és konzuli védelmet, amely a „bel- és igazságügyi pillér szükséges közösségivé tételének” lényeges lépése, és minden téren lehetővé tenné az együttműködés fokozását. Bár a jogászok véleménye szerint (még azok szerint is, akik elszántan támogatják a Bizottság megközelítését) az EK-Szerződés 20. cikkének és az 1995. évi határozatnak a hatálya jelenleg a konzuli védelemre korlátozódik, az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak töretlen lendülettel, teljes mértékben fel kell mérnie a helyzetet késedelem nélkül olyan feltételeket létrehozva, amelyekkel felül lehet vizsgálni az 1995. évi határozatot annak kiterjesztése szempontjából, valamint a „diplomáciai védelem” ellentmondásoktól mentes bele való illesztése céljából. Egy európai diplomáciai és konzuli védelem szentesítésének tétje alapvető: fokozatosan valódi joggá kell válnia, amelynek egységesen meg kell illetnie az Unió valamennyi polgárát. Az Uniónak tehát haladéktalanul létre kell hoznia e jogot, és lényegét világossá kell tennie oly módon, hogy eltávolítja a konzulátusok diszkrecionális hatásköréből fakadó bánásmódbeli és védelmi viszontagságokat és egyenlőtlenségeket. Az előadójuk, aki teljesen elfogadja a megvalósított polgárság politikai kilátásának, úgy véli, hogy azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a Bizottság „Zöld Könyve” tartalmaz, az Európai Parlamentnek azonnal és ellentmondások nélkül támogatnia kell, sőt, ki is kell egészítenie: az a konkrét kezdeményezés, amelyet a Bizottságnak ősszel kellene elindítania egyúttal erősebb és gazdagabb lesz, és a Bizottság számára lehetővé teszi, hogy a Tanácsnak javasolja olyan közös koncepciók és kötelező jellegű iránymutatások elfogadását, amelyek nélkülözhetetlenek a harmonizációs folyamathoz. E kezdeményezésnek egyébként a Barnier jelentés szellemében számba kellene vennie
PE 390.634v01-00 Külső fordítás
HU
4/5
DT\671763HU.doc
az e területen rendelkezésre álló összes és mozgósítható, köz- és magánszférában található eszközt, és különféle együttműködéseket kellene létrehoznia a magát (a Bizottság konzultációjára adott válaszában) önkéntesnek nyilvánító számos szereplő között, hogy kivegyék részüket a munkából (tagállamok, de tiszteletbeli konzulok, helyi önkormányzatok, nem kormányzati szervezetek is).
IV.
Következtetés: Az Európai Parlament számára a lényeg egy erős politikai jelzés küldése, amely határozottan állást foglal az európai polgárság konkrét kifejezése mellett, és ösztönzi a Bizottság kezdeményezéseit, amelyek egy racionalizált szerkezet alapjait teszik le az eszközök azonnali kölcsönössé tétele és a legjobb gyakorlatok megosztásának fokozása révén: ennek keretében a képzés és a technológia használata (az „európai” diplomáciai és konzuli védelem e kihívása ugyanis jóval nagyobb erőfeszítést érdemel e két területen, mint – összehasonlításképpen – az egységes piac beindítása…) meghatározó lesz.
DT\671763HU.doc
5/5
PE 390.634v01-00
Külső fordítás
HU
