EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyszám: EBH/63/6/2010.
HATÁROZAT Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az eljárásban dr. Kádár András Kristóf ügyvéd (1136 Budapest, Balzac u. 35.) által képviselt „Kézenfogva” Összefogás a Fogyatékosokért Alapítvány (1093 Budapest, Lónyay u. 19.) mint közérdekű igényérvényesítésre jogosult kérelmére a Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (3530 Miskolc, Petőfi út 1-3.), valamint az Észak-Magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Kirendeltsége (3530 Miskolc, Városház tér 1.) eljárás alá vontakkal szemben, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tárgyában lefolytatott eljárásban az alábbi
HATÁROZATOT hozta: Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, valamint az Észak-Magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Kirendeltsége megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a cselekvőképességet kizáró gondokság alatt álló személyeket az egyedi körülmények mérlegelése nélkül, általános jelleggel kizárta a foglalkoztatás lehetőségéből. Az eljárás alá vontak fenti gyakorlatukkal a cselekvőképességet kizáró gondnokság hatálya alá tartozás, mint a fogyatékosság bizonyos fokához kapcsolódó speciális jogi státusz, azaz egyéb helyzet miatti közvetlen hátrányos megkülönböztetés tényállását valósították meg. A Hatóság a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását megtiltja, és elrendeli a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvánosságra hozatalát a www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Hatóságnál benyújtott felülvizsgálati kérelemmel. Az eljárásban 1290,-Ft azaz ezerkétszázkilencven forint eljárási költséget állapított meg a Hatóság, amelyet az eljárás alá vontak egyetemlegesen kötelesek megfizetni a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára. Amennyiben a kötelezett a pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, késedelmi pótlékot kell fizetnie, amelynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része.
INDOKOLÁS A közérdekű igényérvényesítésre jogosult „Kézenfogva” Összefogás a Fogyatékosokért Alapítvány jogi képviselője, dr. Kádár András Kristóf (a továbbiakban: Kérelmező) beadvánnyal kereste meg a Hatóságot, melyben az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére hivatkozott. A beadvány szerint Sz. Gy., akit a bíróság 2006 novemberében helyezett cselekvőképességet kizáró gondnokság alá (a továbbiakban: Gondnokolt), a Sz. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) lakóotthonának lakója és munkavállalási szándékát jelezte az Alapítványnak, mely kapcsán a megkeresett szakértői bizottság őt az ún. fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében történő munkavégzésre alkalmasnak találta. Dr. H. D. J. orvos korlátozásként folyamatos felügyeletet, balesetmentes környezetet, könnyű fizikai munkát jelölt meg számára. Az Alapítvány a Gondnokoltat fentieknek megfelelően kívánta foglalkoztatni, hivatásos gondnoka és törvényes képviselője, K. P. azonban az illetékes miskolci gyámhivatal azon álláspontjára hivatkozva nem írta alá a Gondnokolt nevében a munkaszerződést, hogy cselekvőképességet kizáró gondokság alatt álló személyek munkaviszonyt nem létesíthetnek. A miskolci gyámhivatal a Kérelmező megkeresésére megerősítette fenti álláspontját, amit az Észak-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala BAZ Megyei Területi Kirendeltsége azon állásfoglalására alapított, mely szerint a cselekvőképtelen személyek belátási képességük teljes hiánya miatt nem képesek a munkaviszony által megkövetelt személyes közreműködésre, így a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) szerinti munkaviszonyban nem foglalkoztathatók. A Kérelmező a Kirendeltséget fenti álláspont felülvizsgálatára kérte, választ azonban megkeresésére nem kapott. A Kérelmező szerint a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek fogyatékosságuk és cselekvőképtelenségük, mint a fogyatékosságuk mértékéhez kapcsolódó speciális helyzetük alapján hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, a jogsértés pedig – ugyan egy konkrét panasz kapcsán jutott a Kérelmező tudomására – személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. A Kérelmező szerint a magyar jog nem zárja ki a cselekvőképtelen gondnokoltak munkaviszonyban való foglalkoztatását, az alábbiak szerint. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szociális törvény) 99/E. §-a szerint a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás célja a szociális intézményben ellátott személy számára munkafolyamatok betanítása és foglalkoztatásuk révén az önálló munkavégző képesség kialakítása, helyreállítása, fejlesztése, valamint az ellátott felkészítése védett munka keretében, illetve a nyílt munkaerőpiacon történő önálló munkavégzésre. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás az ellátott és az intézmény, vagy az intézménnyel az ellátottak foglalkoztatására megállapodást kötött szervezet által, legfeljebb egy évre kötött munkaszerződés alapján, Mt. szerinti határozott idejű munkaviszony keretében folytatható. További korlát, hogy fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében csak a 16. életévét betöltött személy foglalkoztatható. A Kérelmező szerint a fentiekből következően a cselekvőképtelen személyek a Ptk. általános szabályainak megfelelően létesíthetnek munkaviszonyt, azaz a szükséges jognyilatkozatokat helyettük a gondnoknak kell megtennie, de fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásuknak jogszabályi akadálya nincs. Fentieken túl pl. Sz. Gy. gondnokoltat az orvosi szakértői bizottság is alkalmasnak találta fenti jellegű munkavégzésre.
A Kérelmező szerint a gyámhivatal azon gyakorlata, mely az egyedi körülmények mérlegelése nélkül, általános jelleggel kizárja a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személyeket a foglalkoztatás lehetőségéből, sérti az egyenlő bánásmód követelményét. A Kérelmező beadványához alapító okiratát, a hivatkozott levelezést és orvosi szakvéleményeket csatolt, és közérdekű igényérvényesítés keretében kérte a Hatóságtól az eljárás lefolytatását. A Hatóság az ügyben Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalát, valamint az Észak-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala BAZ Megyei Területi Kirendeltségét (jogutódja: Észak-Magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának Miskolci Kirendeltsége) eljárás alá vonta, és érdemi nyilatkozat megtételére hívta fel. Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala úgy nyilatkozott, hogy a gyámhivatal minden esetben a gondnokoltak érdekét szem előtt tartva jár el, és álláspontja szerint a cselekvőképtelen személyek munkaviszony-létesítése kapcsán sem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét. A gyámhivatal szerint a bíróság által cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek jogi kategóriája a 14 év alatti kiskorúakéval esik azonos elbírálás alá, ezért nem összehasonlíthatók a 14-18 év közötti kiskorúakkal azonos megítélés alá eső cselekvőképességében korlátozott személyekkel. Előbbiek jognyilatkozatai semmisek, helyettük gondnokuk járhat el, utóbbiak jognyilatkozatai gondnoki jóváhagyással, sőt, bizonyos esetekben anélkül is érvényesek. Fentiek miatt a cselekvőképtelen személy (akár egy 14 év alatti gyermek) munkaviszony alanya nem lehet, így a Gondnokolt esetében is csak a korlátozó gondnokságra történő bíróság általi módosítás jelenthet megoldást, az erre irányuló per folyamatban van. Az Észak-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala BAZ Megyei Területi Kirendeltsége szintén nem értett egyet azzal, hogy megsértette volna az egyenlő bánásmód követelményét, az Mt. ugyanis részletesen kidolgozott garanciális elemeket fogalmaz meg a korlátozottan cselekvőképes munkavállalókra nézve is, a cselekvőképtelenekre viszont nem tartalmaz utalást, melyből következően velük munkaviszony potenciális alanyaként nem is számol. A munkaviszonyból fakadó felelősségi szabályok a munkavégzés során is igénylik a munkavállaló jognyilatkozatait, melyek gondnokuk folyamatos jelenléte hiányában a cselekvőképteleneknél megvalósíthatatlanok. Az eljárás alá vont arra is hivatkozott, hogy az értelmileg súlyos akadályozottsággal élők foglalkoztatására a szintén a Szociális törvény 99/D. §-a által szabályozott, nem munkaviszony keretében folytatható munka-rehabilitáció szolgál, melynek célja a szociális intézményben ellátott személy munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése, továbbá a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra való felkészítés. A munka-rehabilitáció az intézményi jogviszony keretében történik. A munka-rehabilitációban történő részvételről az ellátott, illetve - amennyiben az ellátott jognyilatkozata a Ptk. 15/A. §-ának (1) bekezdése alapján semmisnek minősülne törvényes képviselője írásban megállapodást köt a szociális intézmény vezetőjével. A Kérelmező fentiekkel szemben azzal érvelt, hogy az Mt. nevesíti, hogy kiket zár ki a munkaviszonyból, és a felsorolásban a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állók nem szerepelnek. Álláspontja szerint abból, hogy az Mt. kifejezetten lazítja a korlátozottan cselekvőképes személyekre vonatkozó szabályozást (törvényes képviselő hozzájárulása nélkül is létesíthetnek munkaviszonyt), valamint abból, hogy pl. a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) a cselekvőképességet a köztisztviselői jogviszony kifejezett
feltételévé teszi, szintén arra lehet következtetni, hogy a cselekvőképtelenek munkaviszonyba lépésének egyébként nincs jogszabályi akadálya. A Kérelmező hivatkozott a Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK Irányelvére (Irányelv) is, mellyel álláspontja szerint nem egyeztethető össze a cselekvőképtelen személyek általános, elvi jelleggel történő kizárása a munkaviszonyból, mert az Irányelv szerint minden esetben egyedileg, az adott munka vonatkozásában kell megállapítani, hogy a cselekvőképesség valódi foglalkoztatási követelmény-e. Kérelmező szerint amennyiben a magyar jog ki is zárná a cselekvőképtelenek munkaviszony keretében történő foglalkoztatását, ez a közösségi joggal ellentétes volna, és a kérdéses ügyet a közösségi jog alkalmazásával kellene eldönteni. Mivel a cselekvőképtelenek foglalkoztathatósága, vagy annak kizárása kapcsán nincs konkrét jogszabályi rendelkezés, a Hatóság az ügyben a foglalkoztatási tárgyú jogalkotásért felelős Szociális és Munkaügyi Minisztérium Jogi Főosztályának állásfoglalását kérte. A minisztériumi álláspont szerint a cselekvőképtelen személy nem állhat munkaviszonyban, mert ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, teljes mértékben hiányzik, és bár gondnokuk köthet a nevükben szerződést, a munkaviszony olyan kétpólusú tartós jogviszony, melynek fennállása alatt a munkavállaló jognyilatkozatokat tesz, jogilag minősíthető tevékenységet végez. Kötelessége pl. munkáját személyesen, az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni, munkatársaival együttműködni, a munkáltató utasítása szerint eljárni, de mérlegelve, hogy az utasítás jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik-e, kárt idézhet-e elő, más életét vagy testi épségét veszélyezteti-e. Ha a cselekvőképtelen személy állapotánál fogva a munkaviszonnyal járó kötelezettségek teljesítésére képes volna, az a gondnokság alá helyezés indokoltságát kérdőjelezné meg. Az érvelés szerint a megkülönböztetés ebben az esetben a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételre alapított, valamint arányos. A korlátozás a cselekvőképtelenek védelmét is szolgálja, a munka-rehabilitációs foglalkoztatás lehetősége pedig kifejezetten megilleti őket. A Kérelmező szerint az állásfoglalás az ügyben nem lehet döntő, ellenben figyelembe veendő, hogy az Mt. hatályba lépése óta történt számos módosítás során a jogalkotó nem tartotta szükségesnek a cselekvőképtelenek munkaviszonyból való kizárását a törvénybe emelni, a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás lényege pedig éppen a speciális munka, speciálisan ellenőrzött körülmények között. A Kérelmező álláspontja szerint minden egyedi esetben meg kell vizsgálni, az adott személy képes-e az ilyen speciális körülmények között végzendő feladat ellátására, ahogy Sz. Gy. gondnokolt esetében is arra a következtetésre jutott a szakértői bizottság, hogy igen. A Kérelmező szerint a közösségi jognak ez az értelmezés felel meg, az eljárás alá vontak azonban a minisztériumi állásponttal értettek egyet. A hatóság a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve, a Kérelmező és az eljárás alá vontak által előadottak, valamint a csatolt dokumentumok alapján, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével úgy foglalt állást, hogy a kérelem nem alapos, így azt elutasította. A Kérelmező a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, melynek eredményeként a Fővárosi Bíróság a hatóság határozatát – a határozat megváltoztatására való jogosultság hiányában – hatályon kívül helyezte, és a Hatóságot ítéletével az ügyben új eljárás lefolytatására kötelezte. A hatóság a fenti számú ítéletben foglalt indokolás alapul vételével, az alábbi jogszabályi rendelkezések szerint, a Kérelmező által a felülvizsgálati eljárásban előadottak, és a bírósági ítéleti indokolás alapján állapította meg a kérelem alaposságát. Az új eljárásban nem volt szükség további bizonyításra, az álláspontok a hatóság előtt már ismertek voltak.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. §-a alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha valakit, vagy valamely csoportot ún. védett tulajdonsága (nem, faj, bőrszín, nemzetiség, anyanyelv, fogyatékosság, családi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, életkor, társadalmi származás, politikai vagy más vélemény stb.) miatt részesítenek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az Ebktv. 19. § (1) és (2) bekezdése szerint az eljárás során a sérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és hogy annak elszenvedésekor rendelkezett az Ebktv.ben felsorolt védett tulajdonságok valamelyikével. Az eljárás alá vont felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. Az Ebktv. 22. §-a rendelkezik az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítéséről a foglalkoztatás területén, melynek (1) bekezdése szerint nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés. Az Ebktv. 20. § (2) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a társadalmi és érdekképviseleti szervezet a hatóság előtt eljárást indíthat, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. Az alapeljárásban a Kérelmező közérdekű igényérvényesítési jogosultságát igazolta. Kérelmező az álláspontja szerint jogsérelmet szenvedő, pontosan meg nem határozható számú személyből álló csoport védett tulajdonságát, vagyis a cselekvőképességet kizáró gondnokság hatálya alá tartozást, mint a fogyatékosság bizonyos fokához kapcsolódó speciális jogi státuszt – az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetét –, valamint a hátrányt, azaz fenti tulajdonsággal rendelkező személyeknek az Mt. szerinti foglalkoztatás lehetőségéből való kizárását valószínűsítette. A sérelem ugyanis, bár egy konkrét személy kizárása kapcsán jutott Kérelmező tudomására, az eljárás alá vont szervek gyakorlatának ismeretében egy nagyobb, védett tulajdonsággal rendelkező csoportot érint hátrányosan. Mivel foglalkoztatás területén alkalmazott megkülönböztetésről van szó, fenti jogszabályi rendelkezések értelmében az eljárás alá vont szervek az egyenlő bánásmód követelményének megsértése alól akkor mentesülnek, ha bizonyítják, hogy a foglalkoztatás lehetőségéből való kizárást a munka jellege/természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételre alapította. Tárgyi ügyben viszont az eljárás alá vontak jogértelmezése kimentési bizonyításként nem volt elfogadható, így a hatóság a bírósági ítélet okfejtése alapján megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy a jogalkotó nem rendelkezett a cselekvőképtelen személyek munkavállalásáról, nem jeleni a munkaviszony létesítésének kizártságát. Az Mt. 72. § (1) – (2 ) bekezdései szerint munkaviszonyt az létesíthet, aki a 16. életévét betöltötte, a 16. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthet jogviszonyt. Az Mt. 72. § (4) – (5) bekezdései megengedik iskolai szünetekben a 16 éven aluli munkavállalók számára is a munkavégzést, amihez törvényes képviselőjük hozzájárulása szükséges. A jogalkotó tehát a munkavállalók munkavégzési képessége
szempontjából egyedül az életkort tekinti releváns körülménynek, ehhez képest írja elő a törvényes képviselő hozzájárulásának, tanköteles korú fiataloknál, művészeti-, sport-, modellvagy hirdetési tevékenység esetén a gyámhatóság engedélyének szükségességét. Az Mt. szabályozásában a korlátozott cselekvőképesség az életkor vonatkozásában jelenik meg, a 16. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatai kapcsán az Mt. eltér a Ptk. szigorúbb szabályaitól. A jogalkotó az Mt.-ben a gondnokság alatt álló, korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen munkavállalók munkavállalását nem tartotta eltérően szabályozandónak, így az Mt. 72. §-ából nem következik, hogy cselekvőképtelen személy ne vállalhatna általánosságban munkát. Az Mt. 72. § (6) bekezdése értelmében az (1) – (5) bekezdésekben foglalt rendelkezésektől még a munkavállaló javára sem lehet eltérni, amiből következően a hátrányára (amit az Mt. egyébként is tilalmaz) végképp nem, azaz olyan korlátozásokat sem lehet pusztán jogszabályértelmezéssel e rendelkezésekbe beleérteni, amit a szöveg kifejezetten nem tartalmaz. Az Alkotmány 70/B. §-ában biztosított munkához való alkotmányos alapjog valamennyi munkaképes állampolgárt egyenlően, különbségtétel nélkül illet meg, függetlenül attól, hogy a munkavállaló bármilyen okból kifolyólag ténylegesen milyen speciális munkavégzésre képes. A Szociális törvény a munka-rehabilitáció és a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás szabályai (99/B – 99/C §) körében sem tartalmaz korlátozást a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személyek munkavégzése tekintetében, a 99/E. § pedig a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra nézve az Mt. szabályainak alkalmazását írja elő. Fentiekből következik, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személyek általában, az intézményi jogviszonyban álló személyek pedig a Szociális törvényben meghatározott formában létesíthetnek munkaviszonyt. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személyek jognyilatkozataira a Ptk. szabályait kell alkalmazni, melynek 15/A §-a értelmében azokat a gondnokolt helyett és nevében gondnoka teheti meg. Az Mt. csak a személyes munkavégzést írja elő munkavállalói kötelezettségként, a jognyilatkozatok megtételére személyes kötelezettség nem vonatkozik, azokat a gondnokság alatt álló munkavállaló nevében és helyett ugyanúgy megteheti gondnoka, ahogy az életkor miatt korlátozottan cselekvőképesek esetében a törvényes képviselő. A munkavégzéshez való általános jog érvényesülése fentiek alapján, egyedi esetekben az érintett személy képességeitől függően eltérő lehet, de mindig az adott egyedi esetben kell vizsgálni a munkavállaló konkrét munka elvégzésére való képességét, ezért írja elő a Szociális törvény is a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot. A Kérelmező által ismertetett ügyben a cselekvőképtelen személyt a bizottság képesnek találta a munkavégzésre, a képességeinek megfelelő munkát a foglalkoztató fel is ajánlotta, így a munkavégzés feltételei megvalósultak, tehát nem lett volna akadálya annak, hogy munkaviszonyt létesítsen. A magyar jogrendszerben nincs a cselekvőképtelen személyek munkaviszonyban való foglalkoztatását automatikusan, általánosságban kizáró szabály. Fentiekre tekintettel a Hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont szervek megsértették az egyenlő bánásmód követelményét, amikor ezzel ellentétes gyakorlatot folytattak a gondnokoltak esetében, azaz cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezésük, mint a fogyatékosság egy bizonyos mértékéhez kapcsolódó jogi státuszuk miatt az egyedi körülmények mérlegelése nélkül, általánosságban kizárták őket a munkaviszony létesítésének lehetőségéből. Az eljárás alá vont szervek gyakorlata – a fent kifejtettek szerint – személyek egy, szám szerint meg nem határozható, nagyobb csoportja – a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állók – esetében valósított meg egyéb helyzetük miatti közvetlen hátrányos
megkülönböztetést. A potenciális munkavállalók között a fogyatékosságuk jellege alapján különbséget tenni, a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személyeket egyedi körülményeik mérlegelése nélkül általánosan kizárni a foglalkoztatás lehetőségéből, fentiek értelmében sérti az egyenlő bánásmód követelményét. A jogkövetkezmények alkalmazása körében a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltásán túl szükséges és indokolt a hatóság határozatának nyilvános közzététele is, a döntés megelőző, visszatartó, a jogsértő gyakorlat megváltoztatását célzó hatásának elérése érdekében. A Hatóság fentiek miatt az eljárás alá vont szervekkel szemben az Ebktv. 16. § b) és c) pontjaiban meghatározott szankciókat alkalmazta. A Hatóság határozatát az Ebktv. 15. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17.§ (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát Ebktv. 17.§ (3) bekezdése, valamint a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 98. § (3) bekezdése és 109. § (2) bekezdése biztosítja. Budapest 2010. szeptember 3. Dr. Gyarmati Edit Hatósági és Jogi Iroda vezetője (Dr. Demeter Judit elnök megbízásából) A határozatot kapják: 1. dr. Kádár András Kristóf ügyvéd 1136 Budapest, Balzac u. 35. 2. „Kézenfogva” Összefogás a Fogyatékosokért Alapítvány 1093 Budapest, Lónyay u. 19. 3. Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala 3530 Miskolc, Petőfi út 1-3. 4. Észak-Magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Kirendeltsége 3530 Miskolc, Városház tér 1. 5. Irattár
1024 Budapest, Margit krt. 85. Tel.: (1) 336-7901, Fax: (1) 336-7445
