I. FEJEZET: A HÉBER ÍRÁS ÉS OLVASÁS
I.1. Az alefbét (a mássalhangzók) A sémi „ábécék” többségéhez hasonlóan a héber alefbét ún. abjad (ejtsd: „abdzsad”) – vagyis csak a mássalhangzókat tartalmazza1. A héber nyelvben a magyartól és más mai európai nyelvektől eltérően a leírt szöveg akkor is értelmes, ha egyetlen magánhangzót sem írunk le. A magánhangzók jelölésének rendszere évszázadokkal később alakult ki, amikor véglegesíteni akarták a szöveg pontos olvasását. Éppen ezért a héber „ábécé” megtanulása is két lépésben történik: először a mássalhangzókat (alefbét) tekintjük át, majd külön részben a magánhangzókat. Ezt követi az olvasási szabályok megtanulása, így áll össze az írás és az olvasás tudásának együttes képe.
1.1. Az alefbét kialakulása Nincs pontos válasz arra a kultúrtörténeti kérdésre, hogy mikor és hol született meg először az írás. A legtöbben vagy a sumer ékírást, vagy az egyiptomi képírást tekintik az írás ősének2. Ami a sémi mássalhangzós írást illeti, egészen 1999-ig úgy hitték, hogy annak legkorábbi nyoma az ún. Sínai-felirat, aminek keletkezését i.e. 1400-1500 körülre teszik3. Ezt a graffiti4-t 1905 –ben Sir Flinders Petrie találta meg Serabit el-Kademnél5.
1
A szó rövidítés, ami az arab betűsorrendet tükrözi (alif, bá, dzsim, dá). A mássalhangzókat és magánhagzókat is tartalmazó, azokat külön jelölő betűkészletet „alfabéta” elnevezéssel jelölik (tehát a magyar ábécé is alfabéta). Megemlítjük itt a harmadik fajta „ábécét” is, ez az ún. abugida (ennél a mássalhangzók jelölik a magánhangzókat bizonyos módosításokkal – pontok, horgok stb. Tulajdonképpen az abjad meghatározása nem egészen pontos a matres lectionis miatt (lásd ott). 2 Már az ókori tudósok között vita folyt arról, hogy a föníciaiak írástudománya honnan származik: Diodorus és Plinius szerint asszír, míg Platon és Tacitus szerint egyiptomi találmány az írás. Az ékírásképírás vita tehát régi keletű. Négy ősi írásrendszerről szokás beszélni: mezopotámiai ékírás, egyiptomi hieroglif-hieratikus írás, Indus-völgyi és kínai írásrendszerek és a meso-amerikai (maya) írás. Ezek közül a mezopotámiait kell legrégebbinek tekintenünk. „Az uruki IVa archaikus ásatási rétegnek Egyiptomban régészetileg nagyjából a Negade II/Gerzéen felel meg, ebben a rétegben azonban Egyiptomban még nincs szorosabb értelemben vett írás.” – idézet Komoróczy Géza professzortól; in: „Az Ókori Kelet”, in: Ókor V/4 (2006), 17.o., 80. lábjegyzet – ugyanebben a tanulmányban az ókori írásokról (is) jó összefoglalást olvashatunk. 3
A feliratról kitűnő képek találhatók Hubert Grimme münsteri professzor elfelejtett könyvében, lásd H. Grimme: Die altsinaitischen Buchstabeninschriften (Berlin: Reuther & Reichard Verlag, 1929). 4 Graffiti: valamilyen felületbe (edényre, fémeszközre, falra, sziklára) karcolással, rajzolással készített rajz vagy szöveg (az olasz graffito szó többes számú alakja).
Pár év múlva ez alapján állították fel azt a tézist6, hogy a sémi mássalhangzós írás gyökerei tulajdonképpen Egyiptomba keresendők. A betűk formája egy hajdani képírásból alakult ki. Az eredeti kép jelentését (ház, szem, kéz, fej stb.) a betű neve őrizte meg, míg magának a betűnek az alakja leegyszerűsődött, stilizálttá vált7. Új irányba vitte a kutatást Ugarit (lásd fentebb) felfedezése. Az ugariti szövegeket ékírásos, de már csak mássalhangzókat jelölő írással jegyezték le, ami szintén alapja lehetett a föníciai írásnak8. Az ugariti ékjelekkel jelölt mássalhangzókból alakulhatott ki 5 betű elhagyásával a föníciai alefbét. Ez alapján a mássalhangzós ékírás hazájának évtizedeken át Szíriát tekintették. Az 1980-as évek ugaritológiai kutatásai további változást eredményeztek9. Ekkor mutatták ki, hogy a bét semesi ugariti írással készült tábla nem a nyugat-sémi hosszabb betűrendet tükrözi, hanem a dél-sémi, rövidebb alefbéthez áll közelebb. Ez alapján többen ismét délre tették az ugariti alefbét keletkezési helyét. Ezt megerősítette egy 1988-ban Ugaritban talált szöveg is. A hosszabb és rövidebb ugariti alefbét10 értelmezése körüli vita még nem zárult le. Újabb fordulatot hozott az 1999-es év. Ekkor J.C. Darnell (egyiptológus, Yale University) Wádi el-Hol–nál olyan feliratot talált, ami jóval régebbi a Sínai-feliratnál, és az első mássalhangzós írásnak tekinthető11. A felirat feltételezett keletkezési ideje: i.e. 1900-1800. Ez alapján az első mássalhangzós írás jelenlegi ismereteink szerint
5
Sínai-félsziget; Háthor istennő temploma és mellette türkizbányák voltak. Az írás valószínűleg az itt dolgozó sémi népcsoport kéznyomát őrzi. 6 Alan Gardiner régész nevéhez köthető, lásd A. Gardiner: „The Egyptian Origins of the Semitic Alphabet”, in: JEA 3 (1916), 1-16. Az általa kibetűzött szó: lbclt = az úrnőnek, az istennőnek. A feliratok olvasata ma sem biztos teljesen. Értelmezésük további kibogozásában megemlítendő még egy kutató neve, W.F. Albright. Hasonló – igaz csak pár betűs – proto-kánaáni feliratok palesztinai ásatásokból is előkerültek (Sikem, Gézer, Lákis), mi több, ezek időben megelőzik a Sinai-feliratot (i.e. XVII-XVI. sz.). Említsük meg a témakörben Albright írását: The Proto-Sinaitic Inscriptions and Their Decipherment (HTS; Cambridge: Harvard University, 1969.). 7 A Sinai-felirat az akrofónia jelenségét szépen tükrözi: az ajinban még egy pont van, ami jó képi ábrázolása a szó jelentésének, vagyis a szemnek. Lábjegyzetben említsük meg, hogy nem minden tudós osztja az egyiptomi eredeztetés és az akrofón hatás elméletét; vö. I.J. Gelb: A Study of Writing. (Chicago: University of Chicago, 1963); 137-153.o. 8 Az új ugariti írás életképes voltát jelzi, hogy a városon kívül is elterjedt. Ugariti írással készült szövegek kerültek elő például Qádesnál (Tell en-Nebi Mend, 1975), Bét Semesnél (1933), Nahal Tabornál (1944), Kumidinál (Kamid el-Loz, 1967), valamint egy abecedarium Taanahnál (1963). Az ugariti szövegek kutatástörténeti áttekintéséhez lásd M.S. Smith: Untold Stories. The Bible and Ugaritic Studies in the Twentieth Century (Peabody: Hendrickson, 2001). 9 Az alábbiakhoz lásd Smith: Untold Stories, 193-194.o. 10 A hosszabb, 30 ékjelből álló betűkészletet Ugarit városában használták és balról jobbra írták. (Valószínűleg mezopotámiai hatásra, egyébként ez az egyetlen sémi alefbét, ahol ez az írás iránya.) A rövidebb, 22 ékjeles változatot általában jobbról balra írták, s ezeknek a szövegeknek a többsége nem Ugaritból, hanem a várostól távolabb kerültek elő. 11 Egyetlen véleményt idézünk a felirat fontosságának szemléltetésére P. Kyle McCarter Jr. professzortól (Johns Hopkins University): „These inscriptions are for epigraphers what Lucy was for palaeontologists”, in: The Johns Hopkins Gazette, 1999. nov. 29, a JHU internetes hírlevele (www.jhu.edu/~gazette ). A felirat első tudományos kritikai kiadása (editio princeps) 2005-ben jelent meg, vö. J.C. Darnell, F.W. Dobbs-Allsopp, M. Lundberg, B. Zuckerman és P.K. McCarter szerzőktől: Two Early Alphabetic Inscriptions from Wadi el-Hol: New Evidence for the Origin of the Alphabet from the Western Desert of Egypt. (AASOR 59; Boston: ASOR).
közép-Egyiptomban alakult ki i.e. 1900-1800 körül12. Az ebből kialakuló protokánaáni írás lehetett az atyja mind a föníciai, mind a héber, mind az arámi írásnak. Az i.e. X. sz. közepe tájára stabilizálódik az ismert 22 mássalhangzó használata, továbbá az írás iránya: vízszintesen, jobbról balra. Ezt az abjadot nevezik föníciai alefbétnek, amely tehát közvetlenül a proto-kánaániból származik13. A föníciaiak által kialakított 22 mássalhangzós ábécét vették át aztán a görögök is14, majd innen átvették a rómaiak15. Így írástörténetileg az európai nyelvek latin betűs „ábécé”-i visszavezethetőek a föníciai (tehát egy sémi) ábécére. Ebből adódóan egyébként a görög ábécé eredetének vizsgálata köztes tudományos terület16, ami érinti mind a sémi, mind a görög epigráfiát17. 12
Újabb nagy monográfia, ami a kérdést kimerítő részletességgel tárgyalja, G.J. Hamilton könyve: Origins of the West Semitic Alphabet in Egyptian Scripts. (CBQMS 40; Washington: Catholic Biblical Association, 2006.). (A szerző Harvardon régebben megvédett disszertációjának alapos átdolgozása.) Hamilton következtetése az, hogy 33 egyiptomi jelet vettek át és ebből alalult ki a proto-sémi alefbét. Az alfabetikus írás szerinte nem jöhetett létre korábban, mint a középbirodalom ideje, a legvalószínűbb dátum az i.e. XX. század vége, vagy XIX. sz eleje. A könyvben egyébként kitűnő rajzok vannak az összes proto-kánaáni feliratról. Ezt az egyiptomi kapcsolódási pontot látszik megerősíteni a New Yorki Yeshiva Egyetem professzorának, Richard Steinernek az elmúlt években elért kutatási eredményei is. Steiner az i.e. III. évezred saqqarai piramisszövegei között proto-kánaáni varázsszövegeket azonosított. Ha következtetései helyesek, a proto-kánaáni jóval hamarabb kezdett kialakulni, mintsem azt eddig bárki gondolta. Ugyanakkor Steiner szerint az egyiptomiak átvették ezeket a varázsigéket a szidóniaktól, tehát ebben az esetben mégis Főnícia volt inkább a proto-sémi kialakulásának helye. Vö. R.C. Steiner: Early Northwest Semitic Serpent Spells in the Pyramid Text. (HSS 61; Eisenbrauns, 2011). A kérdés tehát még nem tekinthető lezártnak. (Nehéz lesz összehasonlítani a két kutató eredményeit, hiszen az egyik az összehasonlító sémi nyelvészettel érvel, míg a másik szövegforrást talált tézise igazolásához.). 13 Naveh: 1982, 42. és 53. o. A X. és IX. században a főníciai nyelv és írás egyfajta nemzetközi presztízs nyelvként működött a térségben. Mutatja ezt az előfordulási helyeken kívül az is, hogy a héber és az arámi is átvette a főníciai 22 betűs abjadot, noha tudjuk, hogy mindkét nyelvben eredetileg több mássalhangzó volt. 14 Az átvétel három nyelvi bizonyítéka: 1. a betűk alakja, pl.: ) = A (90° -kal elforgatva), b = B, d = D, h = E, x = H, + = Q, k = K, m = M stb. (vö. az elnevezésükkel: phoneikeia grammata); 2. a betűk neve (álef/alfa, bét/béta, gimel/gamma, dálet/delta stb.), ami görögül nem is hordoz jelentést; továbbá az írás iránya. Az írás irányát illetőleg elmondható, hogy először jobbról balra írtak a görögöt is, majd jött az ún. boustrofhdÒn (tk. ahogy az ökör fordul szántáskor oda és vissza) – váltakozva jobbról balra, balról jobbra, jobbról balra stb., végül kialakult a balról jobbra történő írás. Az átvétel időpontja vitatott. A legkorábbi görög nyelvemlékek az i.e. VIII. századból származnak, ez alapján a legtöbb tudós a VIII. századra gondol (argumentum a silentio), de ezen belül vannak eltérések. Vö. P.K. McCarter: The early diffusion of the alphabet; in: BA 37 (1974), 54-68.o. és uő: The antiquity of the Greek alphabet and the early Phoenician scripts (HSM 9; Missoula: Scholars Press, 1975). J. Naveh jóval korábbi időszakra gondol, a XI. századra. Első cikke: ”Some Semitic Epigraphical Considerations on the Antiquity of the Greek Alphabet”; in: Studies in West-Semitic Epigraphy (Jerusalem: The Hebrew University Magness Press, 2009), 79-91.o.; eredetileg: AJA 77 (1973), 1-8.o., amit később némiéeg módosít: ”Semitic Epigraphy and the Antiquity of the Greek Alphabet”, in: Studies…, 105-114.o., eredetileg: Kadmos 30 (1991), 143-152.o. Valamint uő. Early History of the Alphabet (Jerusalem: The Magness Press, 1982) c. könyvének VI. fejezetében: „The Antiquity of the Greek Alphabet”, 177.o. Hérodotosz már ír arról, hogy a görögök a főníciaiaktól vették át az írást. 15 Tudomásunk szerint a legkorábbi latin nyelvemlékeket is jobbról balra kell olvasni. 16 Vö. J. Naveh: Early History of the Alphabet (Jerusalem: The Magness Press, 1982), 175.o. 17 Epigráfia: felirattan, a sémi nyelvészetben a fennmaradt írásbeli emlékeket és azok írásmódját vizsgáló tudományág A hagyományos megfogalmazás szerint “történeti segédtudomány, amely a korábbi korokból fennmaradt, szilárdabb (kő, érc, cserép, fa stb.) anyagokra írt (vésett) szövegek
Ebből a 22 mássalhangzóból álló kánaáni abjadból alakultak ki a térség „ábécéi”: a föníciai, a héber, az arámi, a moábi, az edómi. Később megváltozott a héber betűk alakja: a babiloni fogságból hazatérő zsidóság (i.e. VI. sz. utolsó harmada) átvette az arámi nyelvet és ábécét, s az ebből kialakult betűk fokozatosan kiszorították az óhéber betűformákat. Így a ma „héber betűknek” nevezett betűk tulajdonképpen arámi betűformák eredetileg. Az arámi eredetű betűk térnyerése, ill. a héber visszaszorulása lassan ment végbe18. A régebbi qumráni tekercsek között akad, amit teljesen óhéber betűkkel írtak (11QpalLev), de olyan későbbi irat is van, ami éppen ezt az átmenetet, betűváltást tükrözi: arámi („héber”) betűformát használnak, de Isten szent nevét a szövegben még óhéber betűkkel írják (pl. az első számú qumráni barlangból előkerült Habakuk-tekercs, tudományos jelzete: 1QpHab). De a qumráni szövegek többségét (i.e. II. sz. – i.sz. I. sz.) már ezzel az arámiból átvett betűvel írták. Ezt a formájú héber írást kvadrát-írásnak nevezzük, mivel a betűk egy képzeletbeli négyzetbe (kvadrátba) rajzolhatóak. Némelykor azonban a betű a négyzetnek csak a fél szélességét foglalja el, egyetlen betű, nevezetesen a jód pedig csak a négyzet negyedét. A ma használt héber betűk már a nyomtatás korának betűformáit tükrözik. Az alábbi táblázatban néhány nyugat-sémi nyelvemlék betűtípusát és az abból kialakult modern héber betűt mutatjuk be.
Hol?
Karatepe (föníciai)
Mikor ? álef
i.e. VI. sz.
bét gimel dálet hé wáw zájin hét tét jód kaf lámed
) b g d h w z x + y k l
Mesasztélé (moábi) i.e. IX. sz.
) b g d h w z x y k l
Siloámfelirat
Lákis
Qumrán 1QpHab
modern
i.e. VIII. sz.
i.e. VI. sz.
i.sz. I. sz.
2010.
) b g d h w
) b g d h w z x + y k l
) b g d h w z x + y k l
a b g d h w z j f y k l
z
x y k l
olvasásával és magyarázatával foglalkozik”; vö. Magyar Nagylexikon “epigráfia”, vol. 7., 365.o. Megjegyzendő, hogy a sémi nyelvészetben némileg mást értünk epigráfia alatt. A klasszikus tudományokban az epigráfia a szilárd anyagokra írt (vésett) szövegeket vizsgálja, míg a tintával írt szövegeket a paleográfia vizsgálja. A sémi nyelvészetben az epigráfia az írott szövegeket vizsgálja (tehát elmosódik a határ az előbbiek közt), míg a paleográfia az írás és az egyes betűk alakjának változásával, alakulásával foglalkozik. 18 Naveh: 1982, 112-124.o. A samaritánusok megőrizték az óhéber betűket és nem cserélték azt le.
mém nún számek ajin pe cáde qóf rés sín táv
m n s ( p c q r $ T
m n s ( p c q r $ t
m n ( p c
q r $ t
m n s ( p c q r $ t
m n s ( p c q r $ t
m n s [ p x q r v t
1.2. A mássalhangzók neve és írása A héber „ábécé” neve: alefbét. Az alefbét kizárólag mássalhangzókból áll, az első az a (álef) és az utolsó a t (táv). A mássalhangzók száma 22, ill. 23, ha a v (sín) és c (szín) betűket különálló betűnek vesszük. A hébert jobbról balra írjuk és olvassuk19, így például a µ/lv; (ejtsd: „sálóm”) szóban az 1. mássalhangzó a v , a 2. a l és így tovább. Nagybetű és betűkapcsolás a bibliai héberben nincs20. Mivel a betűk többsége egy képzeletbeli négyzetbe írható, szokás a hébert kvadrát írásnak is nevezni21. A betűk írását is ehhez képest mutatjuk be az alábbiakban22.
1. a.
Név: álef. Írása: a négyzet bal felső sarkából húzunk egy hullámot, aminek a vége a jobb alsó Otthoni kísérlet. Vegyünk a kezünkbe egy vésőt és egy kalapácsot. Próbáljunk meg egy deszkára, vagy akár a földön betűket vésni balról jobbra, majd jobbról balra. Melyik haladási irány gyorsabb? Az emberek többsége jobbkezes. Mivel jobb kézzel lendítjük a kalapácsot, ez a kéz igényel nagyobb teret, így jobbról balra könnyebb haladni. Az óhéber betűket is vésték! 20 Ellentétben az ivrittel, ahol a kézírásban használják a ligatúrát (betűkapcsolást). 21 Az egyes betűk nevét azok írásánál mutatjuk be. Megjegyzendő, hogy a mássalhangzók neve is kutatás tárgyát képezi (pl. egyes nevek nem is héberül vannak, vö. arámi vare , héber varo !). A problémát felvázolja Nahum M. Waldman nagy kutatástörténeti összefoglalójában: The Recent Study of Hebrew (Winona Lake: Eisenbrauns, 1989), 2-9, kül. 3-4.o. 22 Illesse a köszönet Király Levente tanítványomat a betűk számítógépes megrajzolásában nyújtott segítségért! 19
sarokba ér. A jobb felső sarokból jön egy ívelt vonal, ami csatlakozik a hullámhoz annak a közepe alatt. Végül a találkozási pont felett egy hasonló ívelt vonalat húzunk lefelé a négyzet bal alsó sarkába. (Az ábrák a betű írásának folyamatát balra jobbra haladva mutatják be.) Ejtése: [Ø] . Eredetileg erős torokhang, ma már nem ejtjük.
2. b.
Név: bét. Írása: a négyzet bal felső sarkából húzunk egy vonalat a jobb felső sarok felé, majd ívet húzva lekanyarodunk a jobb alsó sarokba irányába. A második mozdulattal a bal alsó sarokból húzunk egy vízszintes vonalat, ez lesz a betű „talpa”, ami kissé túlnyúlik a száron. Ejtése: [b].
3. g.
Név: gimel. Írása: a négyzet felső részének közepéből húzunk egy vonalat a jobb felső sarok felé amit aztán lehúzunk a jobb alsó sarok felé. Ebből a vonalból húzunk egy „támasztékot” ferdén a négyzet alsó vízszintes száráig. Láthatóan a betű megrajzolásához csak a négyzet fele szükséges. Ejtése: [g].
4. d.
Név: dálet. Írása: a négyzet bal felső sarkából húzunk egy vízszintes vonalat a jobb felső sarokba. Második lépésben húzunk jobb oldalon egy szárat függőlegesen lefelé. Fontos, hogy a két vonal találkozásánál sarok keletkezzen, különben összekeverhető egy másik betűvel. Ejtése: [d].
5. h.
Név: hé. Írása: a négyzet bal felső sarkából húzunk egy vonalat a jobb felső sarokba, majd ebből húzunk lefelé egy függőleges szárat. Következő lépésben baloldalon húzunk egy függőleges szárat, ami nem ér össze a felső vízszintes vonallal. Ejtése: [h].
6. w.
Név: wáw. Írása: a négyzet jobb felső sarkában húzunk egy rövid vízszintes vonalat a sarok felé, majd lefelé ebből egy szárat. Láthatóan fél négyzetnél is kevesebb szükséges a betű írásához. Ejtése: [v].
7. z.
Név: zajin. Írása: a négyzet felső részében középen húzunk egy rövid hullámos vonalat, ez lesz a betű „kalapja”. Ebből lefelé húzunk egy függőleges szárat. Ejtése: [z].
8. j.
Név: hét. Írása: a négyzet bal felső sarkából húzunk egy vonalat a jobb felső sarokba, amiből húzunk egy szárat lefelé. Utolsó lépésben a bal oldalon húzunk egy szárat lefelé. A baloldali szár folyamatos függőleges vonal. Ejtése: [h]. Ejtése jóval erősebb a magyar „h” hangnál, még ejtünk róla szót.
9. f.
Név: tét. Írása: a négyzet bal felső sarkában rajzolunk egy rövid hullámot ferdén. A hullámvonal végéből lehúzunk egy görbe szárat, ami enyhén visszakanyarodik. Ejtése: [t].
10. y.
Név: jód. Írása: a négyzet jobb felső sarkában húzunk egy rövid hullámos vonalat, a vonal alsó szára lefelé tart. Láthatóan a betű csak a négyzet negyedét tölti ki. Ejtése: [j].
11. k.
Név: kaf. Írása: Tulajdonképpen egy oldalára dőlt „U” betű. Ejtése: [k].
12. l.
Név: lámed. Írása: az egyetlen betű, ami felfelé nyúlik ki a négyzetből. Fentről húzunk egy szárat lefelé a négyzet bal sarkának irányába. Innen továbbvezetjük a vonalat a négyzet jobb sarka felé, majd egy ívelt vonallal lehúzzuk a betű szárát a bal alsó sarok felé. Ejtése: [l].
13. m.
Név: mém. Írása: a négyzet alján húzunk egy vízszintes vonalat a bal alsó részből a jobb alsó sarokba, majd egy nagy ívvel visszatérünk a bal alsó sarok szabadon hagyott részébe. (A két vonal nem ér össze.) Utolsó lépésben egy kis „fület” rajzolunk az ív bal felső részéhez. Ejtése: [m].
14. n.
Név: nún. Írása: a négyzet felső szélének közepétől a jobb sarkába húzunk egy rövid vízszintes vonalat, onnan lehúzzuk a szárat lefelé a jobb alsó sarokba, majd abból egy rövid szárat húzunk balra. Ejtése: [n].
15. s.
Név: számek. Írása: a négyzet bal felső sarkából indulva húzunk egy kört. Ügyeljünk rá, hogy a bal felső sarokban egy kis „fül” keletkezzen. Ejtése: [sz].
16. [.
Név: ajin. Írása: a négyzet jobb felső sarkából húzunk egy ívet az alsó vízszintes talp közepe, bal alsó sarka felé. Végül felülről húzunk egy rövid vonalat, ami az előbbi vonalhoz középtájon csatlakozik. Ejtése: [Ø ]. Eredetileg erős torokhang, ma már nem ejtjük.
17. p.
Név: pe. Írása: Ugyanolyan, mint a kaf betűé, de a betű felső szárán balra „lóg egy fog”. (Vagyis egy rövid hullámos vonalat rajzolunk abba lefelé.) Ejtése: [p/f]. Két ejtése van, később tárgyaljuk részletesebben a kérdést.
18. x.
Név: cáde. Írása: a négyzet bal felső sarkából átlósan húzunk egy vonalat a jobb alsó sarokba, majd innen tovább a bal alsó sarokba. Végül a jobb felső sarokból ehhez húzzunk egy „támasztékot”. Ejtése: [c].
19. q.
Név: qóf. Írása: a négyzet bal oldalán húzunk lefelé egy szárat, ami túlnyúlik a négyzeten. Ez a betű tehát kinyúlik a négyzetből lefelé. Eztán húzunk egy hurkot a szárhoz fentről lefelé. Ejtése: [q]. Erősebb a magyar „k” hangnál, ezért szokás „q”-val jelölni.
19. r.
Név: rés. Írása: a négyzet bal felső sarkából húzunk egy vonalat a jobb felső sarok felé, majd ívesen lehúzzuk a jobb alsó sarokba. Ejtése: [r].
21.
cÖv.
Név: sín/szín. Írása: a négyzetbe rajzolunk egy nagy „U” betűt. A felső rész közepe tájáról húzunk egy kis „szarvat” a bal oldali szárhoz. Ejtése: [s/sz ].
22. t.
Név: táv. Írása: a betű rajzolása szinte azonos a hét írásjellel, de a bal oldali száron alul egy kis „cipő” van. Ejtése: [t].
Végbetűk (litterae finales).
Öt betűnek a szó végén más alakja van, ezek a következők (párban felsorolva): kaf, kaf szófit (vagy más néven végkaf); mém, mém szófit (vagy végmém); nún, nún szófit (vagy végnún); pe, pe szófit (vagy végpe); cáde, cáde szófit (vagy végcáde). Alakjuk leírva:
k
J
m
µ
n
÷
p
¹
x
Å
A végbetűk írásának módja levezethető a már tanult szóközi formából, csak egyszerűen lehúzzuk a betű szárát. Jelentős eltérés a végmémnél van, ami egy zárt négyzet, a vízszintes felső szár balra túlnyúlik a négyzeten. Emlékeztető szó: „KaMNeFeC”; vagy KiMNaPéC („mint aki tör”)23. A jelenség az i.e. III. sz. körül alakult ki, oka: szóelválasztás jelzése. Az alefbét betűit, a betűk nevét24, számértékét25, átírását, valamint a betűk nevének jelentését az alábbi táblázat foglalja össze:
betű
a b g d h w z j f y 23
végbetűk
a betű neve
¹l,a&É (’álef) tyBe (bét) lm,GI& (gimel26) tl,DÉ& (dálet) ahe (hé’) ww: (wáw) ÷yIz"& (zajin) tyje (hét) tyfe (tét) dwOy (jód)
a név jelentése ökör ház teve ajtó nyílás horog fegyver kerítés cső, kígyó kéz27
átírás ’ b g d h w z h t j
számérték 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
A Talmudban: JpxA÷m (olvasata vitatott, vö. Ges. 5.§./c). A betűk neve, ill. azok kialakulása vita tárgyát képezi. Ajánlott olvasmány a kérdéshez W.W. Hallo cikke: “Again Abecedaries”; in: C. Cohen – A. Hurvitz – S.M. Paul (eds.): Sefer Moshe: The Moshe Weinfeld Jubilee Volume. (Winona Lake: Eisenbrauns, 2004), 285-302.o. 25 Az egyes betűknek számértéke is van: 1-9 = a- f; 10-90 = y-x; 100-400 = q-t. A 15 és a 16 hy és wy lenne, de ezek a betűkombinációk a szent istennév (hwhy) rövidebb változatai, ezért ezt a két számot máshogy fejezi ki a héber: 9+6 (wf) és 9+7 (zf). Mivel a bibliai szövegben nem találkozunk a betűk számértékes használatával, ezért részletesebben csak itt tárgyaljuk a jelenséget. A betűk számokként történő használata az i.e. II. század körül jelent meg, lásd J-M. 5.§./f. (23.o.). 26 Vö. angol camel, német Kamel – mindkettő a sémiből vette át. Hasonló héber eredetű szavak a németben: Balsam (µc,B)o , Stier (r/v), Kanon (hn
k l m n s [ p x q r
J
¹K' (kaf) dm,l&É (lámed) µyme (mém) ÷Wn (nún) Jm,s&É (számek) ÷yI['& (‛ajin) aPe (pé’) ydex&É (cádé) ¹wOq (qóf) vyre (rés) ÷yvi (sín) wTÉ (táv)
[ x
j t
marok k 20 fullánk l 30 µ víz m 40 ÷ hal n 50 támasz sz 60 szem; forrás ‛ 70 ¹ száj p/f 80 Å szigony c 90 a tű foka q 100 koponyatető r 200 v/c fog s/sz 300 t jel t 400 Néhány betű könnyen összetéveszthető, vigyázzunk ezek írására, olvasására! Az alábbi kis táblázatban a legkönnyebben összetéveszthető betűpárokat egymás alá helyeztük, hogy rögzüljön a különbség:
w z
h j
d r
g n
b k
Jobbról balra haladva az összekeverhető betűpárok a következők: bét/kaf, gimel/nún, dálet/rés, hé/hét, wáw/zajin, hét/táv, ajin/cáde. Megjegyzések az összekavarható betűkhöz. 1. A b (bét) betűnek vízszintes talpa van, ami túlnyúlik a függőleges száron. A k (kaf) olyan, mintha egy magyar „U” betűt oldalára fektetnénk. 2. A g (gimel) támasztó szára a függőleges szárba csatlakozik kicsit feljebb, míg a n (nún) szára alul csatlakozik vízszintesen a függőleges szárhoz. 3. A d (dálet) betűnek sarka van fenn, míg a r (rés) egyetlen görbülő vonal. 4. A h (hé) és a j (hét) között fontos különbség, hogy az utóbbi szárai fenn összeérnek. 5. A w (wáw) összefüggő vonal, a rövid szár folytatása a függőleges szár. Ezzel szemben a z (zajin) betűnek „kalapja” van, ennek közepéből indul lefelé a szár. 6. A t (táv) betűnek „cipője” van, a j (hét) mássalhangzónak nincs. 7. Az [ (ajin) és a x (cádé) egymásnak tükörképe, de a cádénak van egy vízszintes talpa is. A végbetűk között is akad, ami könnyen összetéveszthető más betűvel. Különösen gyakori hiba a µ (végmém) és a s (számek), valamint a ÷ (végnún) és a û (végkaf) keverése. A számek gömbölyű, a végmém szögletes; a végnún felső szára rövid, a végkafé hosszabb. Ügyeljünk a különbségekre!
1.3. Elnyújtott betűk (litterae dilatabiles) A nyomtatás feltalálása előtti időben a kézzel történő másolás idejében sajnálták üresen hagyni az anyagot, amire írtak. Kötőjel nem volt, hogy a szavakat elválasszák, ezért a gyakran előforduló betűket elnyújtották, hogy ne maradjon felhasználatlan
hely. A leggyakrabban 5 betűnél fordul elő: álef, hé, lámed, táv, végmém, emlékeztető szavuk: µtlha („‘AHaLTeM”)28. A mém esetében értelemszerűen a mém szófit-ra, tehát a végmémre vonatkozik a nyújtás. Az öt betű alakja leírva:
A
a
h
h
l
l
T
t
µ
µ
1.4. A mássalhangzók ejtése Az Ószövetség korában valamennyi mássalhangzót ejtették. Mára azonban egyes mássalhangzók ejtése feledésbe merült vagy vitatottá vált.29 Némelyik mássalhangzót egyszer ejtjük, máskor nem, illetve olyan is akad, aminek két ejtése is van. Ezért hasznos áttekinteni az egyes mássalhangzók ejtését.
1.4.1. A torokhangzók ejtése – Az álef és az ajin számunkra nehéz kiejtésű torokhangok, ezért nem szoktuk őket olvasni30. – a h és a j megkülönböztetése. Vannak egymáshoz közel álló hangzók, amelyek azonban a kiejtésben egymástól megkülönböztetendők. Ilyen a h és a j ; az előbbi megfelel a magyar h hangzónak, az utóbbi erősebb, a német ch-nak megfelelő hang. Hasonló erős torokhang van a hollandban is, vö. Van Gogh, Groningen stb., de hasonló a német nach, vagy a skót loch szó végén ejtett hang. – A mappíq pont (qypim)' . A szóvégi h hangzót31 csak akkor ejtjük, ha egy ún. mappíq pont32 van benne, ez a mappíqos hé: H. Adott esetben teljesen más jelentést kaphat a szó, ha írásban megfeledkezünk ennek jelöléséről, ezért vigyázzunk a helyes írásmódra, ill. figyeljünk pontos olvasására! Példák: 28
Egyes kéziratokban a ré dé k betűk is! (Vö. Ges. 5.§./d.). A klasszikus héber nyelv kiejtésére csak közvetett forrásokból van információnk. Ezek közt a legfontosabbak: 1) a zsidó hagyományok (askenázi, szefárd, jemeni); 2) az élő sémi nyelvek (arab, etióp, arámi) kiejtése; 3) belső megfontolások; 4) héber szavak és nevek görög, ugariti és akkád transzliterációja, transzcriptiója. 30 Valószínűleg kétféle ajin is létezhetett, a Septuaginta is különböző módon írja át ezt a hangot (néhány példa: qlm[ = 'Amalˇk , yl[ = `Hl∂ és 'Hlei , hz[ = G£za ). Egy régi leírás szerint (C. Huart: Littérature arabe., Párizs, 1902; 139.o.) úgy hangzik, mint amikor a tevét felmálházzák és az állat nyög egyet – tehát egy mélyről jövő torokhangról van szó. 31 A Biblia-kutatásban és a felsőoktatásban a héber Biblia kritikai kiadását, az ún. Biblia Hebraica Stuttgartensiát (rövidítése: BHS) használjuk.A pontosság kedvvért jegyezzük meg, hogy a BHS néhány helyen az a-ben is hoz mappíqot (1Móz. 43:26; 3Móz. 23:17; Ezsd. 8:18 és Jób 33:21). A BHS használatához lásd Kustár Zoltán: A héber Ószövetség szövege. Kézikönyv a Biblia Hebraica Stuttgartensiához. (Debrecen: Debreceni Református Kollégium Nyomdája, 2000.), 27.o. 32 A qypim' elnevezés az arámi qp'nÒ igegyökből származik („kimegy”). 29
Hx;ra] ' („földje”) – hx;ra] ' („földre”); Hs;Ws („az ő csődöre”) – hs;Ws („kanca”). Igékben ritkán fordul elő, összesen négy ilyen gyökről tudunk33. 1.4.2. A sín és a szín ejtése A sín és a szín hangokat tulajdonképpen azonos betű jelöli34. Azt, hogy mikor olvasandó [s] -nek és mikor [sz] -nek, azt a betű fölé helyezett ún. diakritikus pont (megkülönböztető pont) mutatja. Ha a pont jobb felől áll, a kiejtés „s”, ha bal felől, akkor „sz”. Az egyszerűbb tanulás kedvéért elég az egyiket megjegyezni: ha a jobb kéz felől van a pont, „s”-nek ejtjük: diakritikus pont
v
= [s]
1.4.3. A dágés (vgED): A dágés meghatározott mássalhangzókba írt pont. Két fajtája van: a gyenge dágés (dages lene vagy Jr" vgeD)" és az erős dágs (dages forte vagy qz:j; vgeD)" . – Az erős dágés (dages forte). Az erős dágés a mássalhangzóba tett pont. Szerepe annak jelölése, hogy az adott mássalhangzó kettőzve (hosszan) ejtendő. Nem lehet erős dágést írni a torokhangzókba (aé [é hé j), és a r (rés) hangzóba35. A torokhangzók kivételével tehát minden mássalhangzóba írhatunk dáges fortét36:
T CÖC r r Q X P [ S N M L K Y F j Z W h D G B a – A gyenge dágés (dages lene).
Úgymint: Hbg („magasnak lenni”), Hmhm ( Hm'h]m'th ] i „habozni”), Hgn („ragyogni”), Hmh („meglepődni”). Ennek valószínű oka az, hogy a héberek már így vették át a föníciaiaktól az írásjeleket, noha két külön fonéma létezéséről kell beszélnünk (vö. J-M. 5.§./m.; 28.o.). 35 Megjegyzés: a BHS-ben néhány helyen előfordul olyan r (rés), amiben dáges van (pl. Ez. 16:4; Hab. 3:13; Péld. 14:10 stb.). 36 Csak lábjegyzetben említjük meg, hogy az erős dágesnek több fajtája van. Két nagy csoportra lehet ezeket osztani: 1) a szükség szerinti dágesek (dages forte necessarium), 2) a jó hangzás kedvéért kitett dáges (dages forte euphonicum). Az első csoportba tartozik: jellemző dages (d.f. characteristicum), Névszók, igék képzésénék jellemzően ki kell tenni (pl. piél), a kontrakció dágese (d.f. contractionis) – két egyforma mássalhangzó összeolvadásánál, valamint a beolvadást jelző dáges (d.f. assimilatio). A második csoportba tartozik: kapcsoló dáges (d.f. conjunctivum), elválasztó dáges (d.f. dirimens), valamint az erősítő dáges (d.f. firmativum). Emellett még ritkábban előforduló erős dágesek is léteznek. Az elnevezések pontatlanságára Muraoka hívja fel a figyelmet, vö. J-M. 18.§./c, 1-s lábjegyzet (78.o.).
33
34
Hat mássalhangzónak – bé gé dé ké pé t – kétféle kiejtése van, egy lágyabb és egy keményebb. Emlékeztető szavuk: „BöGaDKöFaT” (héberül: tp'KA] dg'B] ) A jelenség tudományos megítélése vitatott37, akárcsak a datálása38. Görög átiratokban nyomokban fellelhető: kÖK = k/c , pÖP = f/p , tÖT = t/q, de első írásos említése elég kései39. A lágyabb (spiráns) és keményebb (aspiráns) kiejtés közötti különbséget a mássalhangzóba tett pont jelzi. E pont neve gyenge dágés (dages lene). Az akadémiai hébernél40 a kiejtésbeli különbség igazán a pe/fe esetében jelentkezik: ha van dages lene pont a P -ben, akkor „p”-nek ejtjük, ha egyszerű p , akkor „f”-nek41. Az alábbi táblázat bemutatja az adott betű jelölését és ejtését:
jelölés lágy kemény
b g d k p t
B G D K P T
akadémiai
kiejtés szefárdi
askenázi
b g d k f/p t
v/b g d kh/k f/p t
v/b g d kh/k f/p sz/t
Dages lene az említett hat betűben is csak két helyzetben állhat: 1) szó kezdő mássalhangzó esetében42, 2) zárt szótag (söwá’ quiescens) után. – Az erős és gyenge dágés megkülönböztetése. Ha nem „BöGaDKöFaT” betűben van dágés, az egyértelműen egy erős dágés pont. Viszont a „BöGaDKöFaT” betűkbe egyaránt kerülhet erős és gyenge dágés. Adódik tehát a kérdés: miből látom, hogy a „BöGaDKöFaT”-ba írt pont erős vagy gyenge dágés? A különbségtétel szabálya: a dages forte előtt mindig teljes magánhangzó áll. (Ehhez majd lásd később a magánhangzók felosztását.)
37
P. Kahle szerint a masszoréták akadémikus találmánya, ezzel ellentétesen gondolkodik Z. BenHayyim, valamint E. Brønno. 38 Bergsträsser: i.e. IV. sz-tól?, N.H. Torczyner (Tur-Sinai) szintén így gondolja. 39 A kabbalisztikus Széfer Jecíráh-ban lelhető fel (i.sz. VI. sz.? – vitatott a keletkezési ideje). 40 A keresztyén teológiákon oktatott ún. akadémiai héber a szefárdi kiejtési hagyományhoz áll a legközelebb. Itt említjük meg röviden, hogy a héber nyelv kiejtési hagyományai két nagy ágra vezethetők vissza: a samaritánus és a nem samaritánus hagyományokra. Utóbbi három további ágra bontható: babiloni, palesztinai és tibériási ágra. A babiloniból alakult ki később a jemeni, a palesztinaiból pedig a szefárdi és az askenázi kiejtés. A hazánkban élő zsidóság az askenázi kiejtést követi. 41 De vö. a mai ivrit kiejtésben: bét/vét, kaf/khaf, ill. az askenázi kiejtés szerint: t/sz. Napjainkban csak a jemeni zsidók és az iraki Kurdisztán területén (Zákó) élő arámi nyelven beszélő közösségek tesznek különbséget mind a hat betű kiejtésében. A tibériási héberben a résnek ( r ) is kettős kiejtése volt (lásd E.J.Revell, I. Eldar kutatásait). 42 Gyakori kivétel e szabály alól: ha az előző szó magánhangzóra végződik, a szókezdő “BöGaDKöFaT” –ba nem kell kitenni a dages lenét.
1.5. Gyakorlatok (a mássalhangzók) 1. Írjon le egy üres lapra minden betűből 5 sort! (A végbetűkből is!) 2. Írja az adott héber betű mellé a nevét jelölő helyes számot!
j ___
z ___
k ___
f ___
a ___
y
___
x ___
m ___
[ ___
l ___
p ___
t ___
b ___
d ___
g ___
h ___
v ___
s ___
r ___
n ___
w ___
q ___
1. álef; 2. bét; 3. gimel; 4. dálet; 5. hé; 6. wáw; 7. zajin; 8. hét; 9. tét; 10. jod; 11. kaf; 12. lámed; 13. mém; 14. nún; 15. számek; 16. ajin; 17. pe; 18. cádé; 19. qóf; 20. rés; 21. sín; 22. táv. 3. Olvassa fel hangosan az alábbi mássalhangzókat!
Tjhtthhjttj gnnzwnggnwn ÷ûkbbk ÷ûûû÷û÷nn xxxfvccvfm ¹÷û÷¹ÅÅ 4. A következő bibliai verssor (Zof. 3:8) arról híres, hogy az alefbét minden betűje (a végbetűk is) megtalálhatóak benne. Keresse meg az összes betűt!
µhyl[ JPvl twklmm yxbql µywg ¹sal yfvm yk d[l ymwq µwyl hwhyAµan ylAwkj ÷kl .ÅrahAlk lkat ytanq vab yk ypa ÷wrj lk ym[z 5. Karikázza be a fenti szövegben a végbetűket! 6. Más olvasni ugyanazt a szöveget, ha a magánhangzók is szerepelnek. Barátkozzon a pontozott (punktált) szöveg olvasásával és keresse meg a mássalhangzókat ismét ugyanebben a versben!
µh,yle[} JPov]li t/kl;m]m' yxibq] ;l µyI/G ¹s—aÔl, yfiP;v]mi yKi d['l] ymiWq µ/yl] hw:hy]Aµaun] yliAWKj' ÷kel; .År,ah; A; lK; lkea;Te ytia;n]qi vaeB] yKi yPia' ÷/rj} lKo ymi[z] " 7. Húzza alá a torokhangzókat az alábbi héber szövegben!
rwb[B fPvMh tyBm la µlyXy 2 rva hdwhy tybB hrwTh ycw[ lwK l[ wrvP 1 rva hwny 4 awlw ryhy rbG dwGby ÷wh ayK ¹aw qdXh hrwmB 3 µtnmaw µlm[ [Bcy awl twMk awhw wvpn lwavK byjrh 8. Karikázza be a fenti szövegben az ajakhangokat! 9. Melyik betűbe lehet dages lenét írni? („BöGaDKöFaT”!) Jelölje a lehetséges mássalhangzóban a dages lenét!
t v c r q x p [ s n m l k y f j z w h d g b a 10. Tegye ki a dáges fortét a lehetséges mássalhangzókba. Karikázza be azokat a betűket, amelyekbe nem lehet erős dágest írni!
t v c r q x p [ s n m l k y f j z w h d g b a 11. A szóvégi h -t akkor ejtjük, ha van benne ……………. pont. 12. Ha a diakritikus pont az adott betű bal oldalán van, akkor az ejtése: ……… 13. Melyik esetben nem ejtem a h -t?
hv,mo Hs;Ws
['v/u hyÒ hd:WhyÒ
hn:/y ÷tÉn/: hyÒ
['v/e h Why:mr] yÒ I
÷roha} '
hV,n"m]
lb,h,
rg:hÉ
14. Feladja-e a héber nyelv tanulását az elszánt diák? A választ az alábbi képrejtvényben találja meg:
c (Semmi szín alatt…)
