Törvényalkotási düh. Új Katedra Pedagógusok lapja. Beköszöntő. A tartalomból június 1

ÚJ KATEDRA

Új Katedra Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Novák Imre, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Ügyfélszolgálat: Tel.: 52/541-442, Fax: 52/541-474, e-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962, www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK Press, Veszprém, Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online)

A tartalomból „Az Év Mentora Díj – 2009” és Pedagógusfesztivál . . 5 Környezetvédelemről a Z generációnak . . . . . . . . . . . 9 A Méltóság Mezeje Debrecenben . . . . . . . . . . . . . . . 11 Varázslat volt a Kerekerdőben . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 koloknet.hu: Jó szülőnek lenni . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Tükör-Kép. Gyermek és Ifjúsági Írók Antológiája . . 23 VI. Janikovszky Éva meseíró pályázat . . . . . . . . . . . . 32 UNICEF Gyermekjogi Egyezmény videopályázat . . 33 Hagyományőrző Nap Gyergyószentmiklóson . . . . . 34 Az ülőmunka. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

2009. június

Katedra2009 junius.indd 1

Beköszöntő

Törvényalkotási düh Az elmúlt alig néhány hónapban nyolc az oktatáshoz szorosan kapcsolódó törvényt tárgyalt, illetve tárgyal az Országgyűlés. A közoktatásról és a felsőoktatásról szóló törvényt három-három, a felnőttképzésről és a szakképzési hozzájárulásról szóló jogszabályt egy-egy javaslattal próbálják módosítani a képviselők. A kezdeményezések közös vonása, hogy – egy kivétellel – valamenynyi önálló képviselői indítvány, s valamennyit kormánypárti képviselők jegyzik. (Igaz, kivételként az egyik javaslat aláírói között egy ellenzéki politikus neve is szerepel.) Közös vonása még a benyújtott irományoknak, hogy a minisztérium érdemben nem nyilvánít véleményt róluk. Sokan úgy vélik, a hallgatás oka leginkább az lehet, hogy a minisztériumnak nincsenek ellenére a javaslatok, sőt egyes esetekben mintha éppen az apparátus készítené a jogszabálytervezeteket, amelyek aztán a képviselők s nem a kormány előterjesztéseként érkeznek a plénum elé. Mások úgy gondolják, ennél is többről van szó, a háttérben valamiféle alku köttetett a kisebbségi kormány támogatásáért cserébe. Ezt a gyanút erősíti, hogy követhetetlen jogalkotási düh főszereplője a volt liberális oktatási miniszter, akit hajszállal lemaradva követ egykori politikai államtitkára és egyik párttársa a csatasorban. Hogy mire jó ez? Egyrészt elhagyható a tárcaközi egyeztetés, amivel időt és vitát lehet megspórolni, másrészt minimálisra szűkül a szakmai, érdekvédelmi szervezetek véleményezési lehetősége, hiszen csak már a benyújtás után van módjuk reflektálni az indítványokra. Az egyeztetések és a nyilvánosság elkerülésével nem kopnak a kormányzati szereplők sem, ami pedig, a javaslatok színvonalát látva, nem lehet elhanyagolható szempont. Legvégül a feltehetően kisebbségbe vagy éppen parlamenten kívülre szoruló politikusok kapuzárás előtt még igyekeznek átverni elképzeléseiket a törvényhozáson. Ez az eljárás aligha tekinthető demokratikusnak, ha jobban belegondolunk, nem kizárt az sem, hogy sérti a jogbiztonságot is. Könnyű belátni ugyanis, hogy nem lehet úgy intézményeket fenntartani, irányítani, hogy hetente és előzetes egyeztetések mellőzésével változnak a jogszabályok. Ezt volt állami vezetőknek, több ciklust a parlamentben eltöltött képviselőknek aligha kellene elmagyarázni. Mégis hetente-kéthetente érkeznek az újabb és újabb, néhány paragrafusból álló indítványok. S akkor még a tartalomról nem is szóltunk: a szakképzés területén a gyakorlati képzés ellehetetlenüléséről, a tanulószerződések tömeges visszaszorulásáról; a közoktatásban az iskolaszerkezet és tartalmi szabályozás szétveréséről és a nyolc évfolyamos gimnáziumokban zajló tehetséggondozás ellehetetlenítéséről; a felsőoktatás területén a hallgatók újabb megsarcolásáról és a tandíj visszacsempészéséről vagy éppen különös, a magyar egyetemeket és a magyar fiatalokat versenyhátrányba hozó intézkedési javaslatokról. Nem hiányzik persze a jogi abszurditás sem, a javaslatokat megfogalmazók törvényben szabályoznák például azt, adhat-e a tanár házi feladatot a diáknak, a felnőttképzés esetében pedig ugyanezen a szinten írnák elő, hogy az informatikai ismeretek oktatása kötelező tananyag, miközben a képzések többi – és tegyük hozzá lényegi – tartalmi elemét továbbra is alacsonyabb szintű jogszabályok határoznák meg. Az oktatás nem az oktatásirányítókról szól, a képviselet nem az egyéni politikai ambíciók, rögeszmék tűzön-vízen át történő megvalósítását szolgálja. Egy szempont van: mi a jó gyereknek. Ez a szempont sikkad el ezen javaslatok esetében.

1

6/3/09 10:32:39 AM

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Korai szakképzés, száműzött tantárgyak, betiltott házi feladat Kormánypárti képviselők által benyújtott törvényjavaslatok vitája zajlik az Országgyűlésben, a módosításokról várhatóan a tanév befejezése után szavaznak majd a képviselők. Magyar Bálint és Sándor Klára szabad demokrata politikusok javaslata száműzné a tantárgyakat az első–hatodik osztályból, megtiltaná a hétvégi írásbeli házi feladatot és kifutó rendszerben megszüntetné a nyolcosztályos gimnáziumokat, tizennégy szocialista képviselő pedig a szakképzés korábbi évfolyamokon való elindíthatósága érdekében módosítaná a közoktatási törvényt. Leszámolás a tantárgyakkal és a nyolcosztályos gimnáziumokkal A volt oktatási miniszter által jegyzett javaslat célja a nem szakrendszerű oktatás kiterjesztése az általános iskolákban. Ez azt jelentené, hogy a hagyományos, nyolcosztályos általános iskola ötödik és hatodik évfolyamán – főszabályként – továbbra is a tanítási idő 25–50 százalékában zajlana a nem szakrendszerű, nem tantárgyi rendszerű oktatás, azonban a 12 évfolyamos egységes iskolákban ez az arány kötelező jelleggel 100 százalékra emelkedne. Nem maradna azonban változatlan a nyolcosztályos iskolákban zajló munka sem. Ennek oka, hogy a módosítás újradefiniálja a szakrendszerű és a nem szakrendszerű oktatás tartalmát. A jelenleg hatályos szabályok szerint szakrendszerű oktatásról akkor beszélünk, „ha az egyes tantárgyakat, műveltségi területeket, tantárgyi modulokat (a továbbiakban együtt: tantárgy) több, az egyes tantárgyak oktatására jogosító, megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező pedagógus tanítja”, míg nem szakrendszerű oktatáson azt értjük, hogy ilyenkor „a Nemzeti alaptantervben meghatározott kulcskompetenciák fejlesztése folyik”. A Magyar Bálint által javasolt változat szerint ugyanakkor a szakrendszerű oktatás az, amikor az ismeretrendszerek tantárgyak szerint tagolódnak, a nem szakrendszerű oktatás pedig egy tanításszervezési gyakorlat, amely a kulcskompetenciákhoz igazodik, vagyis teljes egészében mellőzhető a tantárgyi struktúra. De érinti a módosítás a hagyományos általános iskolákat

2

Katedra2009 junius.indd 2

azért is, mert már most hallani olyan nyilatkozatokat, amelyek szerint az elsőtől a hatodik osztályig alkalmazott, 100 százalékos mértékben nem szakrendszerű oktatás a kistérségi együttműködések keretében létrehozott egységes iskolaTilos a házi feladat? A javaslat benyújtója – meghökkentő módon – törvényi szinten szabályozná az írásbeli házi feladat adását. A módosítás szerint „az első–hatodik évfolyamon tanítás nélküli heti pihenőnapokra és tanítási szünetekre nem adható kötelező írásbeli feladat”. Azt, hogy nem törvényi szinten vagy bármilyen más módon központilag kell szabályozni egy ilyen kérdést, hanem nyugodtan az iskolai, pedagógusi autonómia körébe kell hagyni, aligha vitatható. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a javaslat illeszkedik az elmúlt évek néhány más, sajnálatos intézkedésének sorába, amelyek azt feltételezik a pedagógusról, hogy bár tantervet, pedagógia- vagy minőségfejlesztési programot írhat, sőt írnia kell, azt azonban nem tudja eldönteni, mit mondhat el egy tanulóról szüleinek (titoktartás), indokolt-e valakit évfolyamismétlésre kötelezni (szülői vétó bevezetése), vagy hogyan kell az iskolai taneszközök (tornazokni, színes ceruza) kiválasztásakor eljárnia. Mint a javaslatból kiderül, a pedagógusokat törvényben kell utasítani arra is, mikor milyen önállóan elvégzendő feladatot adhatnak diákjaiknak. De ha túl is lépnénk azon, hogy mindez milyen megalázó helyzetet eredményez, a javaslat szakmailag is nehezen értelmezhető. A házi feladat nem a gyerek ellen van, a tanítási-tanulási folyamat egyik eleme. A nem a tanórán elvégzendő feladat az önálló munkát, a gyakorlást jelenti, amit a tanuló vagy az iskolában (napközi, tanulószoba), vagy otthon végez el. Ráadásul a magyar közoktatásban ismertek olyan iskolaszervezési megoldások (iskolaotthon, egész napos nevelést folytató intézmények), ahol házi feladat hét közben nincs is, mert az önálló feladatvégzés a tanítási kereteken belül megszervezhető, ellenben hétvégén van házi feladat. Ennek sem az a célja azonban, hogy a gyereket még a hétvégén vagy a szünetekben se hagyják békén, hanem egyrészt az, hogy a szülők is láthassák, mi történt a héten az iskolában, hol tart gyermekük, másrészt tisztában van azzal, milyen nevelési értéket jelent a gyermek és a szülő együttmunkálkodása. (A szerk.)

2009. június

6/3/09 10:32:40 AM

ÚJ KATEDRA

Súlypont

közösségeket is érinti, amennyiben a középiskola is tagja az együttműködésnek. A módosítás nyilvánosan sem titkolt célja a 6+6 osztályos iskolaszerkezet kialakítása. Ehhez kapcsolódik a javaslatnak egy másik pontja is, amely a nyolc évfolyamos gimnáziumok megszüntetését írná elő. Az indoklás szerint ezek az intézmények „megnehezítik az iskolaszervezést, különösen azért, mert a nyolc évfolyamos gimnáziumok az ötödik évfolyamról veszik át az általános iskolából a tanulókat.” A liberális politikus szerint elfogadhatatlan, hogy a legtehetségesebb gyerekeket kiválogatják ezek az intézmények. Ez az érvelés kicsit meglepőnek tűnhet tőle, hiszen első minisztersége idején éppen egyike volt azoknak, akik tehettek volna a gyereklétszám csökkenése miatti kontrollálatlan és gyakran minden szakmai alapot nélkülöző iskolaszerkezeti változások ellen. Ma ugyanakkor ezen iskolák felszámolása aligha indokolt. Egyrészt mindössze az évfolyamok alig négy százaléka vesz részt ilyen képzésben, ami évente 3800–4000 tanulót jelent, másrészt az intézmények működése rendkívül eredményes, amit a kompetenciaméréseken mutatott kiemelkedő teljesítmény igazol. Korai szakképzés A szakképzés közismert problémájára próbál választ adni a közoktatási törvényhez benyújtott másik módosítás, amely feloldja azt a szabályt, amely szerint a szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasz csak a középfokú nevelés-oktatás szakasza után kezdődhet. A javaslat szerint a szakiskolában a 9–10. évfolyamon az órák legfeljebb ötven százalékában (az eddigi negyven százalék helyett) lényegében gyakorlati szakképzés is folytatható lenne. A javaslat egyértelműen az intézmények lobbizásának eredménye, akik régóta jelzik, hogy nem tudnak mit kezdeni a tankötelezettség megemelése miatt tömegesen megjelenő motiválatlan, rossz szociális helyzetű, fegyelmezetlen, alacsony szintű alapismeretekkel rendelkező gyerekekkel. Hatalmas, negyven-ötven százalékos a lemorzsolódás, rengeteg a tanulói, pedagógusi kudarc. Egy iskolaigazgató véleménye szerint „néhány kivételtől eltekintve, ami itt folyik, az már nem nevezhető szakképzésnek, hanem csak egy speciális eszközökkel folytatott szocializációs kísérletnek”. A közismereti tárgyak oktatása reménytelennek tűnik, a manuális foglalkoztatásban ugyanakkor még látnak valamilyen esélyt, elérhetőnek tartják, hogy az iskolából való kimaradás helyett mégiscsak valamilyen szakmához jusson a tanulók többsége. A javaslat ugyanakkor egy új iskolatípust is létrehoz akkor, amikor bevezeti a szakiskolának egy olyan változatát, ahol az oktatás megszervezhető kizárólag szakképzési évfolyamokon is a szakképzés gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek átadásával. A tervezet szerint ugyan az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeit figyelembe kell venni, ám ennek mértékét, mikéntjét nem szabja meg. Nem kizárt ugyanakkor, hogy a törvény vitája során e pont konkrétabb meghatározására kerül majd sor, ugyanis ilyen módosítási javaslatok több

2009. június

Katedra2009 junius.indd 3

párt részéről is megfogalmazódtak. Akárhogyan is alakul ez a kérdés, az már most bizonyosnak tűnik, hogy erre a képzési típusra új kerettantervek kiadása is szükséges lesz. A módosítás egy másik eleme a szakképző iskolákra bízná, hogy milyen ismereteket és milyen mértékben számítanak be a szakképzési évfolyamokon a kilenc–tizedik, illetve kilenc–tizenkettedik évfolyamokon történő szakképzésre előkészítő ismeretekből. A szakközépiskolában eddig az érettségit megelőző két évfolyamon szakmacsoportos alapozás folyt, ami az OKJ által előírt kötelező óraszámba nem számított bele. A változás következményeként az érettségi utáni szakmai képzés időtartama lerövidülhetne, ami megtakarítást eredményezne, s ez ellensúlyozná például a nyelvi előkészítő év belépése miatti költségnövekedést. Másrészt a képzési idő rövidülésétől azt is várják sokan, hogy talán népszerűbbé válhat a szakképzés. A jelenlegi rendszerben ugyanis hét év alatt szerezhet egy fiatal technikusi végzettséget, miközben ugyanennyi idő alatt akár egy alapfokú diploma is elérhető. Van ugyanakkor kockázata is e változtatásnak, ugyanis ebben az esetben, vélik szakértők, iskolaigazgatók, az emelt szintű érettségire való felkészítés a szakképzés által igénybe vett magas óraszámok miatt – a szakmai alapozó tárgyak kivételével – gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ez azoknak a fiataloknak jelenthet nehézséget, akik később felsőfokú tanulmányokat szeretnének folytatni. Ráadásul, hívják fel sokan a figyelmet, a szakmai alapozó tárgyak egy részéből sem lehet majd emelt szinten érettségizni. (célia)

3

6/3/09 10:32:40 AM

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Gyes helyett bölcsőde? Megkérdőjelezhető, hogy szólnak-e gazdasági vagy pedagógiai érvek a két-három éves gyermekek kényszerű bölcsődéztetése, óvodáztatása mellett. A kormány megszorító intézkedései miatt mégsem lesz más választása a kisgyermekes családok többségének. A gyes idejének lerövidítése miatt tömegesen lenne szükség a férőhelyek bővítésére, az ehhez szükséges pénznek azonban csupán a töredéke áll rendelkezésre. A felkínált ötletek éppen a leginkább rászoruló, kistelepülésen élő hátrányos helyzetű gyerekek számára nem jelentenek jó szakmai megoldást. Ha pedig a költségeket nézzük, akár 50–100 milliárd forint többletkiadást is jelenthet a döntés a költségvetés és az önkormányzatok számára, ha csak nem akarják a kiadásokat a családokra terhelni. A kormány igyekszik bővíteni a 2–3 éves kisgyermekek napközbeni elhelyezésének lehetőségeit, olvasható a hírek között, ám ennek tervezett jogszabályi és finanszírozási háttere egyelőre nem ismert. Az elhatározás indokolt, miután jogszabályi módosításokkal lényegében arra kényszerítik a családokat, hogy gyermeküket már ilyen kis korban bölcsődébe, óvodába adják. Az ígéretek szerint a kormány 12 Mrd Ft-ot szánna férőhelybővítésre és közel 10 Mrd Ft-ot a családi napközik létrehozásának támogatására, a baj az, hogy az ebből a forrásból megvalósítható kapacitásbővítés alig negyede-ötöde a szükségesnek. Maradnak a magánfenntartású óvodák, bölcsődék, családi napközik, ahol akár 50 000–70 000 Ft-ot is elkérnek egy-egy gyerek ellátásáért, s ehhez járul még az étkezés költsége. S hogy a helyzet még ellentmondásosabb legyen, ezen intézmények fenntartását az állam ugyanannyival támogatja, mint az önkormányzati intézményeket. Az egyik elképzelés szerint az integrált óvoda-bölcsőde létrehozása azokon a településeken történne meg, ahol a helyi óvodában van szabad hely, és így a bölcsődés korú gyerekek elhelyezése megoldható. Az ehhez szükséges jogszabály-módosítás már korábban megtörtént, problémát jelent ugyanakkor, hogy az intézmények hosszú ideje túlzsúfoltak, így – miközben a következő tanévtől már nem csupán a hátrányos helyzetű, hanem valamennyi hároméves kort betöltött gyerek elhelyezéséről köteles gondoskodni az önkormányzat, amennyiben ezt a szülők kérik – sok esetben még 4–5 éves gyerekeket sem tudnak felvenni az óvodák. Hely tehát nincs az óvodásoknak sem, és a férőhelyek drasztikus, több tízezres növelése nélkül nem lesz a bölcsődéseknek sem. Másfelől gond az is, hogy az integrált intézmények szakmai háttere is bizonytalan, szabályozatlan, amit nehezít az is, hogy a bölcsődei ellátás jelenlegi formájában nem is oktatási, hanem szociális tevékenység. Vitatható a döntés gazdasági megfontoltsága is. Úgy tűnik, a családok kényszerítése arra, hogy gyermeküket már kétéves koruk után bölcsődébe, óvodába adják, nemhogy megtakarítást nem eredményez, de többszörösébe kerül, mint a gyes változatlan formában történő fenntartása. A támogatás két évre történő lerövidítésével 324 000 Ft-ot megspórol ugyan az állam, ám eközben egy bölcsődei férőhely egyévi fenntartása jóval több mint egymillió forintba kerül (ebből az állami normatíva 540 150 Ft), míg egy

4

Katedra2009 junius.indd 4

óvodai férőhely esetében ez az összeg kb. 600 000 Ft (ebből a normatíva 165 000–200 000 Ft). És akkor még nem számoltunk a férőhelybővítés költségeivel. Nem számoltunk azzal sem, hogy a szülők elhelyezkedése nem csupán a gazdasági helyzet miatt tűnik kilátástalannak (munkahelyek tízezrei szűntek meg az elmúlt időszakban), hanem azért is, mert a kisebb településeken már hosszú évek óta súlyos probléma a munkahelyek hiánya. Márpedig ez azt jelenti, hogy a szülők számára munkanélküli-segélyt kell biztosítani, amely szintén a költségvetést terheli majd. De nem lesznek sokkal kedvezőbb helyzetben azok a családok sem, ahol a szülőknek sikerül munkát találniuk. Mivel az önkormányzati, esetleg egyházi fenntartású férőhelyek száma messze elmarad a szükségestől, ezért sok, munkát vállaló szülő számára a változás azt jelenti, hogy jó eséllyel fizetésének jelentős részét, ha részmunkaidőben tud állást vállalni, akkor pedig akár teljes egészét kell majd gyermeke, gyermekei bölcsődei, óvodai ellátásra fordítania. Mindeközben – s főként a szegényebb régiókban és a kistelepüléseken – ez az esetek jelentős részében kényszermegoldást jelent. A gyermekek napközbeni ellátása ugyan megoldott lesz, ám szakszerű fejlesztésük nem. A bizonytalan szakmai hátterű magánintézmények, a családi napközik többsége nem képes biztosítani ezt, ami azért súlyos gond, mert éppen ezeken a területeken lenne szükség a rossz szociális, kulturális, gazdasági hátterű családokból érkező gyerekek intenzív fejlesztésére. További szakmai aggály, hogy a 2–3 éves kor meghatározó a gyermek érzelmi, értelmi fejlődése szempontjából, hogy mást ne említsünk, a beszédfejlődés fontos időszaka ez. Szakértők szerint ekkor is jó, ha közösségben is van a gyerek, ám a szükségből bölcsődébe íratás, az anyától távol töltött 8–10 óra semmiképpen nem kívánatos. Az ellenzéki pártok elutasították a javaslatot. A gyes idejének megkurtítása és a gyerekek bölcsődébe kényszerítése helyett szerintük inkább az óvodáztatás feltételein – férőhelybővítés, fejlesztő pedagógusok alkalmazása, a normatív támogatás emelése stb. – kellene javítani. A rendelkezésre álló forrásokat ide kellene csoportosítani, ami nem jelenti azt, hogy ne volna sürgető a bölcsődei kapacitás bővítése is, különösen a 10 000 lakosnál kisebb településeken és nagyvárosok agglomerációjában. (fl)

2009. június

6/3/09 10:32:41 AM

Aktuális

ÚJ KATEDRA

„Az Év Mentora Díj – 2009” és Pedagógusfesztivál A Mentor Magazin és együttműködő partnerei, az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete, a Független Pedagógus Fórum és a Tanárképzők Szövetsége a Tempus Közalapítvány „Kreativitás és Innováció Európai Éve 2009” kiemelt magyarországi programsorozatához kapcsolódóan „Az Év Mentora Díj – 2009” és Pedagógusfesztivál címmel május elején a Magyar Tudományos Akadémián tartott sajtótájékoztatón országos felhívást tett közzé. Eszerint az oktatás-nevelés-képzés minden szintjére kiterjedően – az óvodától kezdve az általános és középiskolán, szakképzésen és felsőoktatáson át a felnőttképzésig – keresik a legsokoldalúbb, legkreatívabb, innovatív pedagógusokat, akik az új kor új nevelői eszményét testesítik meg. A felhívás a hazai és a határon túli magyar lakta területeken tevékenykedő pedagógusoknak, az oktatással kapcsolatos szakmai és a szülői civil szervezeteknek, diákszervezeteknek, közösségeknek és egyéneknek szól, arra biztatva őket, hogy a környezetükben dolgozó, a kiírás szempontjainak leginkább megfelelő kiemelkedő pedagógusok ajánlásárajelölésére tegyenek javaslatot, és működjenek közre a legjobbak megtalálásában. „Az Év Mentora Díj – 2009” felhívás valamennyi pedagógusnak szól, lebontva a különböző szintek közötti válaszfalakat és azt hangsúlyozva, hogy egyik nevelő munkája sem kisebb vagy nagyobb jelentőségű a másikénál, hiszen minden tanulási-fejlesztési szint adott életkorban a legfontosabb – hívta fel a figyelmet Gyarmati Szabó Éva, a Mentor Magazin főszerkesztője. – A díj neve egyúttal a változó szakmát is jelképezi, új pedagógusi képességeket, készségeket, új hangsúlyokat jelent. A főszerkesztő elmondta: a díj kapcsán azokat a pedagógusokat keresik, akik éppen a mai körülményeknek megfelelően sokoldalúan, kreatív, innovatív módon képesek tanítani és ösztönözni a tanítványaikat. Hangsúlyozta: a szakmát érintő negatív hangok a pedagógusképzés megújítását sürgetik, amely a küszöbön áll. A civil kezdeményezés mellé fővédnökként Oláh György világhírű Nobel-díjas tudós, kiemelt támogatóként pedig a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állt. Noha az ország első számú tudományos intézményét sokan keresik meg támogatását kérve, nevét csak olyan programokhoz adja, amely céljaihoz, törekvéseihez illeszkedik – jegyezte meg egyebek között Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese. Egy ország jövőjét az oktatás, a kutatás, az innováció milyensége határozza meg, amelyet legjobb képviselői garantálhatnak – munkájukhoz azonban meg kell adni a szükséges feltételeket minden téren. „Az Év Mentora Díj – 2009” és Pedagógusfesztivál ezt a közös ügyet szolgálja a legkreatívabb, innovatív pedagógusok elismerésével – hangsúlyozta a professzor asszony. Dr. Antos László ügyvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy a Magyar Innovációs Szövetség az ötlet megszületésétől kezdve támogatja a „Mentor-díj” megalapítását, hiszen a szövetség és a díjalapítók céljai alapjaiban közösek. Kreatív szakemberek nélkül nincsen innováció, nincsenek új, alkalmazható megoldások. A kreatív szakemberek kép-

2009. június

Katedra2009 junius.indd 5

zésében pedig a pedagógusok, a kreatív, innovatív pedagógusok játszanak döntő szerepet, kezdve az óvodától egészen a felnőttoktatásig – hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. Ezért is olyan fontos a kreatív pedagógusok elismerése, jutalmazása, mert csak a sokoldalú, kreatív pedagógus tud felfigyelni a sokoldalú, kreatív fiatalokra, vagyis a tehetségekre. Őket szeretnénk a Mentor-díjjal elismerni – foglalta össze a támogatás lényegét dr. Antos László.

A pályázati kiírás részletei Kik jelölhetők? Az idén első ízben kiosztandó Év Mentora Díjra azok jelölhetők, akik aktív korú vagy a jelölés idején még aktívan dolgozó, nyugdíjas korú kreatív, sokoldalú pedagógusok, akik plusztehetségüket tanítványaik javára kamatoztatják. A jelölés határideje: 2009. július 15. Elbírálás: A jelölteket 15 tagú kuratórium bírálja el. Díjkiosztó: 2009. november 21-én a díjkiosztó gála és pedagógusfesztivál keretében a legjobbnak tartott nevelők közül hárman kapják meg „Az Év Mentora Díj – 2009” elismerést jelképező kisplasztikát, valamint nettó 500 ezer forintot. Pedagógusfesztivál: Az eredményhirdetés napján pedagógusfesztivál keretében a díjazásból kimaradt pedagógusoknak is szerte az országban lehetőségük lesz arra, hogy bemutassák tehetségüket – színpadon, kiállításon és előadáson – azokon a programhoz csatlakozó településeken, ahol erre – a helyi alkotó energiák összefogásával – számukra bemutatkozási lehetőséget teremtenek. További információk: A kiírás feltételeiről, a jelölések módjáról további részletek „Az Év Mentora Díj – 2009” honlapján olvashatók, amely a jelöltekről és a díjjal kapcsolatos minden fontos eseményről is folyamatos tájékoztatást nyújt: www.mentordij.hu, www.mentordij.eu, www.mentormagazin.hu. A program nyitott, együttműködő, támogató szervezetek, intézmények és egyének csatlakozását továbbra is várja.

5

6/3/09 10:32:41 AM

Hírek

Comenius Hét: „bütykölde”, íjászverseny és kreatív salátakészítés Május 5-én ért véget a Comenius Hét, melynek keretében a részt vevő iskolák mutatták meg a nagyközönségnek, ők hogyan csempészik be a kreativitást és innovációt a tanórájukra a nemzetközi együttműködéseknek köszönhetően. Ezzel egy időben zajlott a Comenius programot kezelő Tempus Közalapítvány konferenciája is, ahonnan több sikeres közoktatási projekt képviselője európai szintű nívódíjjal távozhatott. A Comenius Iskolai együttműködések program keretében legalább három nemzet iskolásai dolgoznak együtt egy közös projekten. A folyamatos kapcsolattartás, a partnereknél tett külföldi látogatás a diákok számára ablak a világra: a közös munka során megismernek egy új kultúrát, betekintést nyernek más országok gyerekeinek hétköznapjaiba, ezáltal nyitottabbá, toleránsabbá válnak, valamint a nyelvtudásuk is fejlődik. A pedagógusok pedig megismerhetik a partnerországok iskolai rendszereit, és adaptálhatják a jól működő, külföldön már bevált módszereket. A Comenius Hét rendezvénysorozatot azért hívta életre az Európai Bizottság, hogy felhívja a figyelmet a program nyújtotta lehetőségekre, illetve lehetőséget biztosítson az Iskolai együttműködések projektekben részt vevők számára, hogy sikereiket, eredményeiket bemutathassák a szélesebb közönség számára. Magyarországon idén 286 iskola érintett a Comenius programban. Közülük a hét keretében több intézmény mutatta be projekttevékenységét külön rendezvénnyel, kiállítással. Például a kistarcsai Városi Óvoda Mesében élő gyapjú és Népmesék világa textilképeken címmel kiállítást rendezett, a debreceni Kazinczy Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény a Tócó-patak partját tette rendbe, a Váci Mihály Gimnázium Bátonyterenyén Comenius Fesztivált rendezett, a tiszafüredi Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai pedig salátakészítő versenyen mutatták meg kreativitásukat. A bátonyterenyei gimnázium már tíz éve vesz részt Comenius-programokban, idén volt az első alkalom, hogy az egész iskolát, mintegy 300 tanulót megmozgató, egész napos programmal gazdagították a hazai Comenius Hetet. Április 28-i Discover yourself! nevű fesztiváljuk a kreatív és innovatív tevékenységeket állította a középpontba. Az iskolában nincs technikaoktatás, de ezen a napon a „bütyköldében” fejleszthették kézügyességüket a tanulók. A diákok bicikliversenyen és íjászkodásban is összemérhették tudásukat, de a karaoke is népszerű volt. Az egész napos programok alatt nem a menzán ebédeltek a gimnazisták, hanem

6

Katedra2009 junius.indd 6

ÚJ KATEDRA

kreatív megoldással élve – megadott büdzséből gazdálkodva – minden egyes osztály maga főzött az iskola diákjai számára. A fesztivál végén pedig a tanulók elültették a gimnázium Comenius-fáját. Április 28-án a Kreativitás és Innováció Európai Évének kiemelt programjaként konferenciát tartott a Comenius programokat koordináló Tempus Közalapítvány. A szervezők arra keresték a választ, miként járulnak hozzá a kreativitás és innováció fejlesztéséhez az Egész életen át tartó tanulás program projektjei. A rendezvényen adták át a Nemzetközi Együttműködési Kultúráért Nívódíjat, amely a kiemelkedő színvonalú oktatási/képzési projekteket hivatott elismerni.

Kreativitás és innováció az egész életen át tartó tanulás folyamatában A Kreativitás és Innováció Európai Évének kiemelt eseményeként tartották meg 2009. április 28-án, Budapesten a Tempus Közalapítvány konferenciáját, amely konkrét példákon keresztül mutatta be a mintegy 250 részt vevő pedagógusnak, hogy milyen pályázati lehetőségeket kínál az európai uniós Egész életen át tartó tanulás program, milyen tapasztalatai vannak a nemzetközi oktatási-képzési együttműködéseknek, és hogyan járul hozzá mindez a kreativitás és innováció fejlesztéséhez. A rendezvényen adták át a Nemzetközi Együttműködési Kultúráért Nívódíjakat is a legszínvonalasabb Comenius, Leonardo és Erasmus projektek munkájának elismeréseként. Kreativitásról beszélve sokan művészeti vagy műszaki tehetségre asszociálnak, de tágabb értelemben sokkal inkább egy gondolkodásmódról vagy hozzáállásról – eredeti ötletekre, új válaszokra való képességről – van szó. A tudásgazdaság kreatív embereket igényel, olyanokat, akik új dolgot tudnak kitalálni, vagy másképp közelítik meg a problémákat. Albert Einstein frappáns megfogalmazásában: „Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” A siker kulcsa a folyamatos reagálás a változó környezetre, erre pedig a kreatív erőforrások tesznek képessé. Az oktatást úgy kell átalakítani, hogy igazán kreatívan és innovatívan gondolkodó fiatalok kerüljenek ki az iskolából, akik feltalálják magukat bármilyen élethelyzetben. Létfontosságú, hogy mindenkinek lehetősége legyen megszerezni a kulcsfontosságú kompetenciákat, és a megszerzett készségeket folyamatosan frissen tudja

2009. június

6/3/09 10:32:41 AM

ÚJ KATEDRA

tartani. Az egész életen át tartó tanulás fejleszti a kreativitást, ösztönzi az innovációt, és így lehetővé teszi a teljes értékű részvételt a gazdasági és társadalmi életben. Mivel az oktatásnak ilyen kiemelkedő szerep jut tehát a kreativitás és innováció fejlesztésében, nem meglepő, hogy a Kreativitás és Innováció Európai Évének kiemelt területei egybevágnak az Egész életen át tartó tanulás program céljaival. Az összes pályázattípusban előnyt élveznek a készségek fejlesztését, az átfogó, egész életen át tartó tanulási stratégiák kidolgozását és megvalósítását, valamint az innováció és kreativitás fejlesztését célzó tevékenységek. Az április 28-án megrendezett konferencia, amely az Európai Bizottság és az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával valósult meg, konkrét példákon keresztül mutatta be, hogyan járul hozzá az Egész életen át tartó tanulás program – pontosabban az általa támogatott számos projekt – a kreativitás és innováció fejlesztéséhez az oktatás minden szintjén. Saját személyes és szakmai tapasztalataik alapján a Comenius, Leonardo, Erasmus és Grundtvig projektek képviselői segítettek választ keresni azokra a kérdésekre, hogy mi a célja a művészeti oktatásnak, mi a jelentősége a kreativitás fejlesztésének, milyen kreatív formákat találhatunk az önkifejezésre, mikor válik a kulturális sokszínűség a kreativitás és innováció forrásává, hogyan szolgálják a természettudományok és a műszaki tudományok az aktív, innovatív gondolkodásmód fejlesztését, vagy milyen eszközökkel fejleszthető a vállalkozói szellem az iskolában. Galambos Gábor, a Tempus Közalapítvány elnöke beszédében elmondta: „Az európai uniós Egész életen át tartó tanulás program nem az egyetlen módja annak, hogy a közös munka, a nemzetközi tapasztalatcsere, az egymástól tanulás révén becsempésszük a kreativitást és az innovatív képességek fejlesztését az oktatásba – de mindenképpen igen jelentős eszköz, amellyel számolnunk kell, és amelyre számítanunk lehet a kitűzött célok elérése érdekében.” A délutáni kerekasztal-beszélgetésen Mérő László matematikus, Rubik Ernő mérnök-feltaláló, Suhajda Virág, a Rogers Személyközpontú Középiskola képviselője, Murvai József csorvási pedagógus (az Edison Klub vezetője) és Kristóf Péter, a Junior Achievement pedagógiai munkatársa vett részt. Rubik Ernő szerint a kreativitás velünk született tulajdonságunk, elemi adottság arra, hogy új válaszokat tudjunk adni. Suhajda Virág kiemelte, hogy a gyermekekben meglévő kreativitást kellene megőrizni, és nem elfojtani, hogy aztán ne kelljen azon töprengeni, hogyan fejleszthető a kreativitás. Mérő László szerint a poroszos, hagyományos iskola nem feltétlenül tesz rosszat a kreativitásnak, sőt van mit kijátszani, a gyerekek feszegetik a kereteket.

2009. június

Katedra2009 junius.indd 7

Hírek Mivel minden gyerek más-más módon tanul, ezért érdemes a gyerek személyiségének megfelelő intézményt választani – szögezték le a résztvevők, valamint abban is egyetértettek, hogy nem is annyira az iskolai kereteken, hanem sokkal inkább a tanárokon múlik, hogy kibontakozik-e a tanulók kreativitása. A rendezvény keretében került sor a Nemzetközi Együttműködési Kultúráért Nívódíjak átadására a legkiválóbb, legszínvonalasabb projektek munkájának elismeréseként.

Nívódíj a kiemelkedő színvonalú nemzetközi oktatási-képzési együttműködéseknek A legjobb Comenius, Leonardo és Erasmus projektek Közoktatás – Comenius A debreceni Kós Károly Művészeti Szakképző Iskola finn és olasz partnerével közösen a reneszánsz ötvösség és zománcművesség ékszereinek tanulmányozását, ékszertervezést és -kivitelezést választották a nemzetközi együttműködés témájául. Az eredményeket integrálták képzési rendszerükbe, azóta az intézmény pedagógiai programjának szerves részét képezik az elkészült multimédiás tananyagok, modulok. A résztvevők a reneszánsz kor alkotásainak tanulmányozásán túl azok mintájára korszerű, nívós ékszereket terveztek és készítettek. A miskolci Martin János Szakképző Iskola angol és török partneriskolájával együtt a fogyatékos és sajátos nevelési igényű gyerekek esélyeinek javítását tűzte ki célul szakmai fejlesztésükön keresztül. A nemzetközi együttműködésnek köszönhetően a művészeti oktatást és a projektoktatást beépítették tantervükbe és tanórán kívüli tevékenységeikbe, a rehabilitációs munkában új eszközként bevezették a fito- és sensory-terápiát, az utógondozói programban külföldi munkaügyi mintákat használnak fel, valamint a szakmai gyakorlatban is alkalmazták a sajátos nevelési igényű fiatalok foglalkoztatásának külföldön szerzett tapasztalatait. A budapesti Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium projektje a fa motívum központba állításával a természettudományok tanulását izgalmas kalanddá alakította, amely során a diákok európai kortársaikkal együtt vizsgálódtak. A természettudományos tárgyak mellett a rajz és vizuális kommunikáció, informatika, ének-zene, magyar nyelv és irodalom, valamint az élő idegen nyelv tantárgyak is nagy szerephez jutottak. A projektmunka döntő szerepet játszott a környezeti tudatosság, az egészségkultúra, a globális problémák kezeléséhez szükséges készségek fejlesztésében is.

7

6/3/09 10:32:42 AM

Hírek Szakképzés – Leonardo A Ványai Ambrus Gimnázium, Informatikai és Közlekedésgépészeti Szakközépiskola franciaországi szervizekbe küldte tanulóit szakmai gyakorlatra, ahol valós munkakörnyezetben dolgoztak, új technológiákat és eszközöket megismerve, használva. A diákok és tanáraik maguk is részt vettek a szakmai gyakorlat programjának kidolgozásában, a szervizvezetők és az ügyfelek pedig közvetlenül értékelték az elvégzett munkát. A nyírbátori Kör Egyesület három parkgondozó szakmát tanult, enyhén értelmi fogyatékos, nehéz anyagi helyzetben élő fiatalt küldött ki Lengyelországba 12 hetes szakmai gyakorlatra. A kiutazás előtt speciális, személyre szabott felkészítésen vettek részt, mely nyelvi, lélektani és kulturális kérdésekre is fokuszált. A program nagy hatással volt a részt vevők életére: egyikük kedvet és ösztönzést kapott a továbbtanulásra, másikuk pedig önkéntesként Olaszországban fog tevékenykedni. A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara Írországba, Spanyolországba, Nagy-Britanniába és Svédországba szervezett tanulmányutakat a megújuló és alternatív energiaforrások témájában. A projekt célja az itthoni oktatási anyagok átdolgozása, fejlesztése, új tantárgy beindítása, publikációk közlése volt, így a résztvevők a fogadó ország megújuló energiafelhasználása mellett a témával foglalkozó felsőoktatási intézmények tevékenységét és a hallgatók képzését is megismerték.

ÚJ KATEDRA

Felsőoktatás – Erasmus A Budapesti Corvinus Egyetem átfogó stratégiájának fontos eleme a mobilitás. Az intézmény törekszik arra, hogy a kimenő és bejövő pályázókat egyaránt saját hallgatójának tekintse. Kiemelkedő az intézmény teljesítménye a szakmai gyakorlatok területén is, ahol komplex kiválasztási folyamatokat alkalmaznak, segítve a hallgatók elhelyezkedését. A munkaadók visszacsatolása egyértelműen pozitív, 70%-uk elkötelezett a program mellett és várja a további gyakornokokat. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem mind a nemzetközi tudományos életben, mind a mobilitási projektek megvalósításában igen aktív. Kiemelt szerepe van a nemzetközi mobilitással foglalkozó munkatársak mobilitásának is, hiszen ez nagy hatással van az intézmény csereprogramjainak minőségére. A Budapesti Műszaki Főiskola jelentős oktatási és kutatási sikereket ért el a programnak köszönhetően hallgatói és oktatói mobilitásban is. Kiemelendő a bejövő hallgatók önszerveződése. A hatékonyság érdekében a tudományos konferenciameghívásokat gyakran Erasmus oktatói feladatokkal kötik össze, és a diákok esetében is sokszor továbbgyűrűznek az Erasmus-kapcsolatok, például versenyeken való részvételek formájában. További információ: Dányi Andrea sajtóreferens, e-mail: [email protected], telefon: 237-1300/124.

Hátrányosan megkülönböztetett pedagógusok?! Nem könnyű ma pedagógusnak lenni. Közhelynek tűnik, ugyanakkor valószínűleg a legelkötelezettebb kollégák is egyetértenek ezzel a megállapítással. A társadalmi hatások alól az oktatási intézmények sem tudják kivonni magukat. Az egyre fokozottabban jelentkező agresszió, az elszegényedés, a funkcionális analfabetizmus következményei lecsapódnak a gyermekeken, és ez befolyásolja a közoktatási intézményekben a mindennapos munkát. Különösen nehéz azokkal a tanulókkal, akik otthoni körülményeik miatt több nehezítő tényezővel élnek együtt. Ezt a tényt ismerte fel az Oktatási és Kulturális Minisztérium, amikor úgy gondolta, hogy az őket segítő–oktató– nevelő–fejlesztő pedagógusokat anyagi elismerésben részesíti, és számukra normatívát határozott meg. Ez a normatíva a Hátrányos Helyzetű és a Halmozottan Hátrányos Helyzetű tanulók után jár. A szándék nemes! Azonban a dolognak van egy „kis” szépséghibája: ebből a pluszforrásból kizárja azokat a szakembereket, akik nem integráló intézményben tanítanak. Már maga a megkülönböztetés sem elfogadható, s ha tovább gondolkodunk, akkor érezhető az is, hogy nagyon igazságtalan. Van egy iskolatípus, amelyben különösen nagy számban jelennek meg az ilyen típusú tanulók, ez pedig az eltérő tantervű általános iskola és speciális szakiskola. Bár könnyített tananyaggal dolgoznak ezek az iskolák, ennek előnye is van: a ma oly sokat bírált információdömping helyett módjuk van arra, hogy a kevesebbet sokoldalúbban rögzítsék, és a mindennapi életben használható, kompetencia jellegű tudást adjanak tanulóik számára.

8

Katedra2009 junius.indd 8

A kiscsoportos osztálylétszám jó keretet nyújt nekik ahhoz, hogy bátran megnyíljanak a tanulók és személyiségüket figyelembe véve folyjék az oktató-nevelő munka. Hogy az ilyen körülmények között végzett munka számukra kedvezőtlen lenne hosszú távon? Ezzel kapcsolatban csak véleményeket lehet megfogalmazni, hiszen hazai viszonyok között még nem volt mérvadó vizsgálat, amely összehasonlította volna hosszú távon az integrált és szegregált körülmények között oktatott tanulók tudását, viselkedését, iskolához, tanuláshoz való viszonyulását, társadalmi beilleszkedésüket, beválásukat a munkahelyen. Amíg adekvát módon mért válaszunk erre a kérdésre nincs, addig a hipotézis, hogy a szegregált intézmény az oda járó gyermekeknek nem jó, csak vélemény marad. Ez alapján vajon lehet pedagógusokat negatívan diszkriminálni? Szirmainé Vinkelmann Amália igazgató, Molnár Gábor EGYMI, Ajka

2009. június

6/3/09 10:32:42 AM

Közelkép

ÚJ KATEDRA

Környezetvédelemről a Z generációnak, színházi eszközökkel Az ÖKO-Pannon drámapedagógiai programmal erősíti a fiatalok környezettudatosságát Ami az X generációnak még újdonság volt, az Y generációnak pedig kötelesség, az számukra már természetes lehet. A szociológusok által Z generációként meghatározott mai tinédzser korosztály tagjai okosak, rendkívül gyakorlatiasak és nyitottak a világra. Szülőnek, tanárnak egyaránt gyors tempót diktálnak, esetükben az előző generációknál bevált pedagógiai módszerek gyakran csődöt mondanak. Az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. már közel egy évtizede keresi azokat az eszközöket, amelyek segíthetnek közelebb hozni hozzájuk a környezetvédelemmel és a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos kérdéseket. A szervezet munkáját idén áprilistól Tari Annamária, a korosztály lélektani vonásait jól ismerő pszichológus támogatja. Az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. a szelektív hulladékgyűjtés országos szintű koordinációjáért felel. A hulladékhasznosítás megszervezése mellett kiemelt feladata a szelektív hulladékgyűjtés elterjesztése, oktatása a lehető legszélesebb körben. A szervezet 2008-ban új programmal bővítette kommunikációs eszköztárát, és kísérleti jelleggel országos turnéra indította Mi van? című interaktív drámapedagógiai előadását, majd egy tanéves tesztidőszak után most a sajtó nyilvánossága előtt is bemutatta, hogy a drámapedagógia eszköze a fiatalok környezeti felelősségének kialakításában is hatékony módszer. Az Apáczai Kiadó színháztermében május 9-én tartott országos sajtóbemutatón ezt az előadást tekinthették meg a média képviselői, sőt a vállalkozó kedvűek – a százhalombattai Széchenyi Gimnázium diákjaival együtt – részt is vehettek a darabot elemző kiscsoportos beszélgetéseken. Főszerepben a közönség A bemutatott környezetvédelmi drámajáték egy olyan tizenéves kamasz szempontjából láttatja a világot, aki feltűnő érzékenységet, nyitottságot mutat a környezeti kérdések iránt. A történet további szereplői a globális problémákkal nem sokat törődő családtagok és a környezetrombolást

megtestesítő „sárkány”. A cselekmény a felnőtté válás során előkerülő mikrokörnyezeti és individuális problémákat ötvözi a globálisakkal, melyek kapcsán a felelősségvállalás kérdése kerül központba. A színdarab megkísérli áttörni a generációs önvédelem falait: szándéka nemcsak futólag megszólítani, hanem megdöbbenteni, elgondolkodtatni és cselekvésre késztetni a diákokat. A produkció érdekessége, hogy történetét a társulat színészei és a diákközönség együtt alakítják és beszélik meg. A foglalkozáson részt vevő gyerekek szabadon nyilváníthatják ki véleményüket, és ütköztethetik az előadás során vázolt nézőpontokat. Tari Annamária szerint e korosztály tagjai számára mindez különösen fontos – a fiatalok a készen kapott gondolatokat erős fenntartással kezelik, a közhelyeket, „szentenciákat” pedig egyértelműen elutasítják. Ez a szemlélet alapozhatja meg a társadalmilag fontos problémákkal kialakított későbbi kapcsolatukat. „Ők már jóval tudatosabbak lesznek az életforma kialakításnál, vélhetőleg jobban törekszenek majd egy jobb világra” – fogalmaz a pszichológus. Országos turnén A darabot előadó Kacskaringók Virtustársulat tagjai mindezt nagyon hasonlóan látják. Drámapedagógusként legfőbb céljuk, hogy értő és érző, egyénileg és társadalmilag is felelős fiatalokat neveljenek. A 2002-ben alakult társulat tagjai gyermek- és diákszínjátszással, színházzal foglalkozó, országosan elismert szakemberek. 2008-ban az ÖKO-

2009. június

Katedra2009 junius.indd 9

9

6/3/09 10:32:42 AM

Közelkép

Az Y és mögötte a Z generáció „Kik is ezek a gyerekek”? Ők a mai 12–25 évesek, akiket gyakran Y, illetve – a fiatalabb tinédzser korosztályt – Z generációnak is neveznek, a bébiharcosok vagy egyszerűen: a következő generáció. Szociológiai és oktatási felmérések szerint okosak, rendkívül gyakorlatiasak, és miután szimultán több médium felhasználói, gyakran felületes és megosztott figyelem jellemzi őket. Legfogékonyabb éveikben a technológia és a média a valóság és a fantázia határán mozgott már; az ezredfordulósoknak már igen korán saját mobiltelefonjuk volt, és nemcsak a számítógépet tudják használni kicsi gyerekkoruktól kezdve, hanem az interneten is teljesen otthon vannak. Tízévesen website-készítők, olyan felhasználói tudással rendelkeznek, ami jellemzően tovább mélyíti a szülőktől és olykor tanároktól való távolságot, akik ezt a sebességet és tanulási folyamatot követni is alig tudják. A tinédzsereket körülvevő felnőtt környezet így néha lemarad, szóhasználatában, érzelmi reakcióikban egyfajta kommunikációs zavar támad, mert egy mai tizenéves képes úgy beszélni, hogy a XXI. századi szókincsnek csak apró részleteit értsék a szülők. Új szleng és stílus alakult, a rövidítések és az olykor infantilis, vagyis gyermeki érzelmeket tükröző jelölők használatát látjuk. Ez egyrészt a kortárs csoport kohéziós erejét jelzi, másrészt azt is, hogy nyelvi távolságot kell tartani. Sokszor hangzik el, hogy „otthon nem értenek meg, anyám, apám teljesen elmaradott, fogalmuk sincs a mai világról, csak mondják a magukét…” Ezek a mondatok akár harminc vagy ötven évvel ezelőttiek is lehetnének, a különbség elsőre csekélynek látszik, de instrumentális értelemben a felnőttek tényleg lemaradtak. A mai negyvenes szülő értetlenül és hitetlenkedve fogadja, hogy miközben neki annak idején

Pannon felkérésére írták meg a darabot és fejlesztették ki azt a módszert, amellyel a produkció akár a legkisebb vidéki iskola szűk osztálytermében is bemutatható. A darab olyan városok közép- és általános iskoláiban kerül színre, melyek partnerséget kötöttek az ÖKOPannonnal. Tavaly ötven előadást tartottak országszerte, és mivel a program iránt igen nagy az érdeklődés, a szervezet idén májusban pályázatot hirdetett meg a részvételre. Az ÖKO-forgatókönyvírót keresünk! című pályázatra osztályok, diákcsapatok jelentkezhetnek egy környezetvédelemi probléma dramatizált feldolgozásával. A legjobb csapatok iskoláiba az ÖKO-Pannon térítésmentesen viszi el a produkciót. A sajtóbemutató volt az első alkalom, amikor az őszszel induló nagy turnét megelőzően az országos sajtó is részt vehetett az előadáson. Azok, akik nem lehettek jelen, az interneten (http://www.noguchi.hu/media/okopannon/OKO-Pannon_Mi_van.wmv) megtekinthetik a kifejezetten erre az alkalomra készített kisfilmet. Az ÖKOforgatókönyvírót keresünk! pályázatról további részletek az ÖKO-Pannon honlapján (http://www.okopannon.hu/index. php?id=ID10020008) találhatók. További információ: Pribelszki Edina, ÖKO-Pannon Nonprofit Kft., 20/340-6277, [email protected] és Kiss Huba, Noguchi Porter Novelli, 20/543-6111, [email protected].

10

Katedra2009 junius.indd 10

ÚJ KATEDRA

legkésőbb éjfélre otthon kellett lennie, a mai tinik akkor indulnak el bulizni. Mindeközben ugyanazt a merev szülői magatartást mutatja, amit annak idején ő látott, csak ez esetben teljesen indokoltnak érzi a sajátját, mert még a régi időszámításban gondolkodik, és aszerint értelmezi napjait. Környezetvédelemről, közhelyek nélkül Az Y és Z generáció tagjai már döntően egy vizuális korszak szülöttei, akik nem trendekben, hanem szcénákban gondolkodnak. A kulturális tartalmak sokszínűsége és az ebben való szabad bejárás gyors egymásutánban formálja az ízlésüket. Fontosak lehetnek számukra az olyan információk és értékek, amik mellett a felnőttek gyakran már fásultan továbbhaladnak – ilyen a környezetvédelem és a „Föld nevű bolygó” állapota, például az ózonlyuk és az új betegségek, fertőzések megjelenése. Ők már jóval tudatosabbak lesznek az életforma kialakításnál, vélhetőleg jobban törekszenek majd egy jobb világra. Ez azonban csak akkor elérhető cél, ha közben nem maradnak magukra, vagyis a felnőtt társadalom megtanul velük, az ő nyelvükön kommunikálni és megértést mutatni. Az ő életükben a személyes hatékonyság, a jó kommunikáció és a nyílt érzelmek sokkal fontosabb szerephez jutnak, mert kemény terepen kell majd megtalálni a saját útjukat. A drámapedagógia módszereinek köszönhetően anélkül beszélhetünk velük globális problémákról, hogy úgy éreznék, rájuk erőltetjük álláspontunkat. Vitára, érvelésre, együttgondolkodásra késztethetjük őket – nem útmutatással, tanáccsal, hanem kérdésekkel segíthetünk nekik válaszokat találni problémáikra. Ha a szokásos „zöld” közhelyeket, elcsépelt frázisokat mellőzve a saját nyelvükön szólunk hozzájuk, biztos, hogy sikert érünk el. Tari Annamária pszichológus

Parlamenti Diákinfó Parlamenti Diákinfó címmel fiataloknak és gyermekeknek szóló honlapot indított el az Országgyűlés Hivatala. A honlap célja egyrészről az, hogy könnyed, érthető nyelven, játékos formában nyújtson tájékoztatást az Országgyűlés működéséről az általános és középiskolásoknak, másrészről az, hogy megerősítse, folyamatossá tegye a fiatalok és a parlament közötti kapcsolatot, és hozzájáruljon a fiatalok informált állampolgárokká neveléséhez. A Parlamenti Diákinfó Gyerekszemmel oldala készült a legkisebbeknek. Az Országgyűlés működésével kapcsolatos legfontosabb fogalmak rövid magyarázata, útvesztők, kirakós játékok, színezők között kalauzolja el a gyerekeket. A Fiataloknak oldalon részletesebb információk és nehezebb feladatok várják a középiskolás diákokat. A Tudástár az Országgyűlés működésével, szervezetével, a parlamentarizmussal és a törvényalkotással kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. Érdekességek, aktualitások és Médiatár is várja a fiatalokat. A Törd a fejed! menüpont keretében izgalmas játékokkal van lehetőség a többi menüpontban szerzett ismeretek tesztelésére. Az Országházat egy virtuális séta során járhatják be a honlap látogatói. A Pedagógusok számára is külön oldal készült, fontos tudnivalókkal a Parlamenti Különórán való részvétel lehetőségéről, az Országgyűlési Könyvtárról stb. A Parlamenti Diákinfó honlap címe: www.parlamentidiakinfo.hu.

2009. június

6/3/09 10:32:43 AM

Közelkép

ÚJ KATEDRA

A Méltóság Mezeje Debrecenben Zárórendezvény a Gönczy Pál Általános Iskolában A Magyar Hospice Alapítvány 2007-ben indította el „Méltóság Mezeje” programját. A tíz éve eredményesen működő lengyel minta alapján kísérleti jelleggel indult el egy közös munka általános iskolásokkal Budapesten és Debrecenben. A hazai szakmai hátteret az egymástól szemléletben, adottságaiban eltérő – egyházi, lakótelepi vagy külvárosi – nyolc debreceni általános iskolában zajló műhely- és iskolaközi kreatív munka képezte. A 2008/2009-es tanévben a programsorozat zárórendezvényét „Korlátok között, de mégis boldogan” elnevezéssel a kezdeményezésre elsők között felkért és csatlakozott debrecen-józsai Gönczy Pál Általános Iskola rendezte meg Ökológiai Oktatóközpontjában, május 29-én. A Magyar Hospice Alapítvány tizenhat éve végzi a gyógyíthatatlan rákbetegek ellátását. Az új program célja a szemléletváltás: az élet az utolsó percig értékes, maradjon meg a méltósága mindvégig. Az MM program keretében már gyermekkorban elkezdődhet az a tudatos nevelés, amely az elmúláshoz, a betegséghez, a veszteséghez és a halálhoz való viszonyt természetessé teszi, és fejleszti a szenvedő emberrel való együttérzés, a gondoskodás, a segítségnyújtás iránti nyitottságot. A programhoz csatlakozó iskolák diákjainak lehetősége nyílik e témákról és saját érzéseikről beszélgetni. Az idei programsorozat zárórendezvényét az iskola igazgatónője, Agárdiné Burger Angéla nyitotta meg. Ünnepi beszédében megköszönte a programban szerepet vállaló, iskoláikat képviselő több mint száz diáknak és pedagógusnak, valamint tanártársainak, kollégáinak egész éves munkáját. A gönczys gyerekek szívből jövő előadással készültek. A „Legyetek jók, ha tudtok” dal, majd a Patika című musical Csak együtt című részletének előadása után közös éneklésre buzdítottak mindenkit, amihez Az élet szép, az élet minden című dalt választották a „Légy jó mindhalálig” musicalváltozatából. A rendezvény Porkoláb Gyöngyi, a Magyar Hospice Alapítvány Méltóság Mezeje program debreceni projektvezetője ünnepi beszédével folytatódott, aki az elmúlt két év munkáját összegezve hangsúlyozta: a Debrecenben zajló eredményes munka igazi közösségformáló és léleképítő szerepet tölt be. A beszéd után a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolája által áprilisban meghirdetett interaktív informatika-plakáttervező verseny eredményének kihirdetése és díjátadása következett, Berényi Györgyné igazgatónő közreműködésével. A díjátadás után a rendezvény az úgynevezett tevékeny programpontokkal folytatódott: az iskola ökológiai oktatóközpontja kint és bent egyaránt izgalmas programokat kínált. Minden iskolából háromfős csapat vett részt a szabadtéri főzőversenyen, azalatt pedig a gönczysek két helyszínen további programokkal várták a népes vendégsereget. A szabadban lehetett lovagolni, íjászkodni, kürtős kalácsot sütni, a gyógy- és fűszernövénykertben pedig az érdeklődők megcsodálhatták a napórát. A gyerekek új, ötletes és szórakoztató technikákkal is megismerkedhettek. Kipróbálhatták például a zsugorkázást, ami egy varázsla-

2009. június

Katedra2009 junius.indd 11

tos műanyag memórialapocska, mely hő hatására összemegy, így a rárajzolt ábrák, színek miniatúrává változnak. Ez alkalommal a gyerekek zsugorka technikával medált készíthettek, egy másik foglalkozáson papírból sziluettet, gyógyfüvekből illatzsákot. Ezek a kreatív tevékenységek részei az iskola technika-életvitel tanóráinak is. A debreceni Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola hallgatóinak útmutatásával a gyerekek kipróbálhattak egy életmentő készüléket egy speciális ambu-babán. A háztartástan teremben mindenki számára tanulságos foglalkozást tartottak, amelyen részt vett Kónya Judit és vakvezető kutyája, Bogi is. Sokáig a figyelem középpontjában voltak, hiszen Judit lelkesen beszélt kettejük történetéről, a kutyaiskoláról, társa képességeiről. A Dr. Kettesy Aladár Általános Iskola eszközeinek segítségével a gyerekek ismerkedtek a vak és gyengénlátó társaik által használt Brailleírással és -írógéppel, a hangos számítógéppel és olvasógéppel, továbbá bekötött szemmel megpróbáltak eligazodni a konyhában és megteríteni egy asztalt az étkezéshez. A rendezvény másik helyszíne az oktatóközponttól pár percre lévő Rózsavölgyi Gyermekkert volt, ahol a gyerekek megpróbálhattak kerekes székkel és egyéb, mozgáskorlátozottak számára segítséget nyújtó eszközökkel közlekedni, feladatokat végezni. Mire a gyerekek és tanáraik végigjárták a programokat, az ételek is elkészültek, így a főzőverseny zsűrije, Kovács Lászlóné, Debrecen város gazdálkodási főosztályvezetője, Porkoláb Gyöngyi, a MM program projektvezetője, Balázs Ákos, a Józsai Településrészi Önkormányzat elnöke, valamint Somogyi Béla, Debrecen megyei jogú város kulturális bizottságának elnöke megkezdte a kóstolást és értékelést. A főzőverseny első díját a Fazekas Mihály Általános Iskola csapata nyerte el. A díjátadás után Agárdiné Burger Angéla igazgató asszony együttlétet megköszönö szavai zárták a rendezvényt. A Méltóság Mezeje Program jövőbeni célja, hogy a mozgalomhoz az eddig csatlakozott nyolc város mellett további települések is kedvet kapjanak. Ősszel a nárcisz virághagyma köztéri ültetése, tavasszal a nárcisz virágzásának idején a Nárcisz Futófesztivál az MM program kiemelt eseményei. Sándor Emese

11

6/3/09 10:32:43 AM

Iskola a mindennapokban

ÚJ KATEDRA

Magunkra ismertünk Kénytelen vagyok önéletrajzi adatokkal traktálni a Kedves Olvasót. A legendás időkben – 1963/67 között – jártam a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba. Akkor három, országosan megcélzott technikum volt (szigorúan ábécérendben): Bánki, Kandó, Puskás. Előbbi kettőből azóta főiskola lett. Kevéssé ismert ugyanakkor, hogy a győri Széchenyi István Egyetem viszont a Puskás „édes gyermeke”. 1963-ban kilencszeres volt a túljelentkezés, és már akkor kompetenciaalapú volt a felvételi: matematika, magyar, szóbeli motivációs elbeszélgetés, alkatrészismeret, gyakorlati „tudás”, pszichológiai (kreativitás, memória) vizsgálat. A műszaki tanárok a Posta mérnökgárdája elitjéből jöttek hetenként egy-két napot tanítani, a tananyag naprakészen volt korszerű, és a fenntartó üzemeiben – minden nyáron – az évfolyam tudásszintjének megfelelő négyhetes, osztályozott üzemi gyakorlaton kellett részt venni. Karácsony és húsvét tájékán a tanterv szerint a postán csomagszállításban segítve szoktuk az éjszakai fizikai munkát, kerültünk valódi leszakadó környezetbe, valamint egészítettük ki zsebpénzünket. (Ennyit az oktatásról, az életre nevelésről!) 1992-ben, húszéves egyetemi oktatói munka után (egy volt tanítványom megkeresésére) megpályáztam és megnyertem volt anyaiskolám igazgatói állását. A Gyáli úti alma mater pontosan olyan állapotban volt, mint jelenleg a magyar közoktatás 80%-a: omladozott a vakolat, visszaköszöntek a huszonöt éve még korszerű műszerek. A szakközépiskolák sorrendjében az iskola 192. volt. Még soha senki nem tett nyelvvizsgát. A diákok 5-6%-a tanult tovább, versenyeken jó, ha kétévente indult egy-egy tanuló az iskolából. Hamar kiderült, hogy a felvételin meghirdetett 108 helyre 102-en jelentkeztek…

És a humán erőforrás? A tanárok és az asszisztencia fásult, reményvesztett, hitehagyott volt. Nehezen élte meg a csak a korra alapozó közalkalmazotti finanszírozási rendszert. Nem volt miért hajtani: se cél, se eszköz, se megbecsülés. Mivel két éven belül a Puskás visszakerült az alapítóhoz, vagyis a Matáv alapítványi bázisiskolája lett, saját és az iskola sorsának újjáalakítására a nevelőtestület szabad kezet kapott. 1994-ben lemondtunk közalkalmazotti státusunkról. Ennek immár tizenöt éve, és mivel az ott, illetve az azóta megtett változtatások nagyon hasonlítanak az Új Katedra 2009. áprilisi számában Sió László–Környei László cikkében vázoltakkal, veszem a bátorságot és leírom, hogyan csináljuk mi ezt a Gyáli úton. 1. A tanárok finanszírozása A tanárok jövedelme a következő elemekből áll: alapbér, célprémium, pótlékok és a pótlékok célprémiuma, cafetéria, segélyek. Mindenki tanár, akinek megvan az előírt egyetemi végzettsége és legalább ötéves szakmai – oktatási – gyakorlata. Akinek nincs meg, az pályakezdő tanár. Vannak vezetőtanárok is, amely cím kritériuma valamiben vezető szerep (munkaközösség-vezető, tantárgyfelelős, laborvezető stb.) betöltése és minimum tízéves tanári múlt. A cím kiváló munkával is megszerezhető (például úgy, hogy valaki három éven át folyamatosan OKTV-érmes diákok konzultálását végzi). A szakmai tudományos fokozattal rendelkezők automatikusan vezetőtanárok lesznek. Visszaminősítés nincs, de ha valaki méltatlan a tanári, vezetőtanári „rangra”, egy évig 90%-os alapbérre állítható be. Ha ez három egymás utáni évben következik be, akkor elbúcsúzunk tőle. (Utóbbira még nem volt példa, de előbbire többször is!) Bér A tanárok bére az alap. Független a kortól. A pályakezdők bére 20%-kal alacsonyabb, a vezetőtanárok bére pedig 20%-kal magasabb, mint a tanároké. Az igazgatóhelyetteseknek személyi bére van. Az igazgatónak szintén személyi bére van, amit a fenntartó kuratórium határoz meg. Fontos, hogy az igazgató munkáltatója a kuratórium, az összes munkavállaló (tanárok + asszisztencia) munkáltatója az igazgató.

„kenyeret és sót Liza és Charles Simonyinak...”

12

Katedra2009 junius.indd 12

2009. június

6/3/09 10:32:43 AM

ÚJ KATEDRA

Iskola a mindennapokban

Célprémium A pedagógusok célprémium volumene az éves tanári bérkeret 20%-a, de egyénileg nincs korlátozva. Az igazgatóhelyettesek maximális célprémiuma – előre kiírt feladatok alapján – saját személyi bérük 35%-a. Az igazgató célprémiuma – szintén előre meghatározott feladatok alapján – saját személyi bérének maximum 50%-a. Az asszisztencia célprémium-volumene éves bérkeretük 10%-a. A prémiumok céljainak kiírása év elején, az értékelés és a kifizetés pedig évente kétszer, pedagógusnap környékén és karácsony előtt történik meg. A célprémium mennyiségi és minőségi munkát is értékel, például: szakkör tartása, évkönyv megírása, tanulmányi versenyen érmes helyezést elért diák konzultálása, sikeres állami nyelvvizsgára felkészítés. Pótlékok Az osztályfőnöki pótlék a tanári alapbér 20%-a, mely akár a 25%-ot is elérheti az osztály éves munkaterve és annak teljesítése alapján. Utóbbit az osztályfőnöki munkaközösség-vezető, a nevelési igazgatóhelyettes javaslata alapján az igazgató állapítja meg a tanév végén egy összegben. A munkaközösség-vezetői pótlék és prémiuma minden formájában hasonlít az osztályfőnökéhez, mértéke annak fele. A labor- és szertárvezető pótléknak nincs prémium vonzata, mértéke az osztályfőnöki pótlék 40%-a. „a múlt és a jövő...”

Cafetéria Ennek összege minden munkavállaló esetében azonos, étkezési jegyre, üdülési csekkre, szélessávú internetre és éves BKV-bérletre költhető. Segélyek Üdülési csekk, évkezdési támogatás, ötévente lakáskorszerűsítési kamatmentes kölcsön, fizetés előleg, szociális segély, külön kérésre. 2. Reformok a tanév rendjében A törvényes 180 tanítási és 6 tanításmentes munkanap szigorú betartása mellett a nevelési és oktatási célok érdekében több tárgyban epochális képzési periódusok vannak (például intenzív nyelvvizsgára felkészítő szakasz, érettségire, képesítő vizsgára, ECDL-vizsgára felkészítő szakasz, üzemilaboratóriumi szakasz a szakképző évfolyamon). A fentiek, valamint a végzős évfolyamok rövidebb szorgalmi időszaka miatt nem heti, hanem éves óraszám van, melyet két év átlagában kell teljesíteni (éves óraszám = heti óraszám x a hetek száma). A tantárgyfelosztásban törekszünk az éves óraszám kiegyenlítésére, de ez nem sikerülhet mindig pontosan. Ilyenkor az alapbér módosul a pluszórák arányában. Ezeket az órákat hívjuk órarendi túlóráknak. Mínuszóra eddig még nem volt. Az eddig leírtak az alapóraszámot határozzák meg, az egyes tanárok havi alapbére azonban a súlyozott óraszámtól függ. Amikor ismert egy tanár éves alapóraszáma, akkor már meghatározható az órák minőségéből adódó súlyuk. Minden el-

2009. június

Katedra2009 junius.indd 13

méleti óra súlya 1,1. (Elméleti órának tekintjük azt, amelyre készülni kell, a diákok dolgozatot is írnak, van házi feladat.) Minden érettségire, képesítőre végződő óra súlya 1,2. Ha új tananyagot, tantárgyat kell bevezetni, akkor az első évben az óra súlya 0,1–0,5-del is nőhet. (Így a tanárnak is érdeke az új részek integrációja.) A csoportbontott órák súlya 1,0, akkor is, ha elméleti tárgyról van szó. Ennek oka a kisebb létszám, az ebből következő kevesebb különmunka. Szakmai évfolyamoknál előfordulnak évfolyamórák is. Ezek súlya két osztály összevonása esetén 1,5, három osztály esetén 2,0. (Készülni másképpen kell, dolgozat, házi feladat pedig több van.) A fentiek figyelembevételével alakul ki az éves súlyozott óraszám, melyet osztva az éves (kötelező) óraszámmal és szorozva a rangtól függő havi bérrel kapjuk meg a mindenki számára egyéni, differenciált (a munkája mennyiségétől és bonyolultságától is függő) havi alapbért. Ez általában mindenkinek minden évben más. Őszintén megmondom, az elméleti órákat nem tartó testnevelő tanárok, a csak csoportbontott órákat tartó nyelvtanárok és műhelytanárok körében nem népszerű ez a bérezési forma. A zömében érettségi és képesítő tárgyakat tanítók méltányosnak tartják, és munkájuk színvonala, a diákok eredményei vissza is tükrözik ezt. Lehetségesek órarenden kívüli túlórák is, például szakkörök, sportkör, helyettesítés, felkészítés, felzárkóztatás, illetve felügyelet, kíséret. Az ilyen túlórák bére független a

13

6/3/09 10:32:43 AM

Iskola a mindennapokban pedagógus „rangjától”, hiszen egy szakkör, egy felkészítés minőségét nem feltétlenül a tanár pályakezdő vagy vezetőtanár „múltja” határozza meg. Mivel a központi érettségi felügyeleti díj a mindenkori minimálbér 2%-a, ezért nálunk az órarenden kívüli túlórák óradíja mindig ennek a duplája, vagyis a mindenkori minimálbér 4%-a. (Ebből következik, hogy a pályakezdők óradíja is ennél mindenkor magasabb.) 3. Szabadév: egy jó gyakorlat kiégés ellen Átvettük a Nebraskai Egyetem humánerőforrás-fejlesztési módszerét, bevezettük a szabadév (sabbatical year) rendszerét. Minden tanárnak és vezetőtanárnak lehetősége van arra, hogy hétévente szabadévet pályázzon meg. A pályázatban részletesen le kell írnia, hogy milyen továbbképzésen fog részt venni, annak milyen dokumentumai (tanúsítvány, új diploma, nyelvvizsga), eredményei (cikk, jegyzet, tanterv, mérés) lesznek, és ezek hogyan kapcsolódnak az iskola oktatási, nevelési céljaihoz. A szabadév-pályázatokat a munkaközösség elbírálja, és a szakos igazgatóhelyettessel egyeztetve javasolja – vagy nem – azok elfogadását. A sikeres pályázatokat az igazgató terjeszti a kuratórium elé jóváhagyás céljából. A szabadéven „tanuló” pedagógus az előző évi havi alapbérét és pótlékait indexelve, tehát – ha volt – béremeléssel együtt kapja meg. Ebből következik, hogy annyival több státusra van szükség, ahányan szabadéven vannak, ezért is kell a fenntartónak a pályázatokat jóváhagynia. Az utóbbi tizenöt évben a Puskás Technikumban közel ötven szabadévet adtunk ki, ami azt jelenti, hogy jó néhány tanárnak kétszer is volt alkalma azt igénybe venni. Természetesen a szabadévet jó előre tervezni kell, konkrét időpontját erősen befolyásolja az osztályfőnöki megbízatás lejárta. Tapasztalataink szerint a szabadévet célszerű a másoddiploma, a nyelvvizsga, a tankönyvírás stb. utolsó évére időzíteni, hiszen akkor hasznosítható a legjobban.

„a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító...”

14

Katedra2009 junius.indd 14

ÚJ KATEDRA

A szabadév a Puskás Technikum sikertevékenysége! Több mint 40 új tankönyv, jegyzet, mérési utasítás, több mint 30 diploma, véges sok tanúsítvány igazolja ezt, és szinte minden pedagógiai újítás szabadéven valósult meg. A visszaérkező kolleginák és kollégák „megfiatalodva”, tele ötletekkel és energiával vetették magukat az oktatásba. A közismereti tanárok főként a tanulásmódszertan, a drámapedagógia, az informatika terén hoztak újat. A műszaki tanárok szabadéve nélkül nem tudtuk volna diákok százait a digitális átvitel és kapcsolástechnika, a mobiltelefónia, műholdas műsorszórás és újabban a földközeli digitális műsorszórás (DVB-T, DVB-H, T-DAB) legújabb rejtelmeire megtanítani. Az emberi erőforrás tudatos fejlesztése és a differenciált, nyílt bérezés 5–10 év alatt meghozta gyümölcsét. A Puskás Tivadar Távközlési Technikum az utóbbi négy évben a kompetenciaméréseken mindig „Az önök iskolájánál jobb szakközépiskolák száma = 0” eredményt hozta. OKTV matematika és fizika döntő nem volt nélkülünk. A továbbtanulási ráta az érettségi évében 80–90% között mozog. (Valóságban a technikusi év után ennél is magasabb!) Hogy az OSZTV-versenyeket nyerjük, az trivialitás, de hogy műszaki iskolaként idén már a 9. Kazinczyérmet szerezték diákjaink, valódi kuriózum. Mivel 2000 óta az Arany János Tehetséggondozó Program iskolája is vagyunk, a hozzáadottérték-mutató tekintetében is évről évre érmes a helyezésünk. A Gyáli úton az átlagosnál jobb felszereléssel, egy kiválóan motivált nevelőtestülettel sikerült elérni, hogy ma már a diákok körében is sikk tanulni. Ehhez persze egy teljesítményorientált tanulói ösztöndíjrendszert kellett bevezetni, de ennek részletezése már nem ennek a cikknek témája. Örömmel olvastam, hogy az oktatáspolitikusok között is vannak olyanok, akik egy vonzóbb pedagógus-életpályamodell kialakításával próbálnának 10–15 év alatt minőségi változást elérni a magyar közoktatásban. A Puskás Tivadar Távközlési Technikum sikeresen túl van ezen a perióduson, és minden pedagógus nevében ígérem, hogy összes tapasztalatunkat szívesen megosztjuk akár az ország oktatáspolitikai irányítóival, akár a pedagógusok arra kíváncsi hányadával. Egyúttal ezúton is szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, a fenntartó Távközlési Oktatási Alapítványnak és az azt finanszírozó Magyar Telekom emberierőforrás-fejlesztési igazgatóságának. Dr. Horváth László igazgató

2009. június

6/3/09 10:32:44 AM

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

Varázslat volt a Kerekerdőben Ez év januárjában ismét csodában volt része annak, aki eljött a Budapest IX. kerület, Vágóhíd u. 35–37. szám alatti óvodánkba. Hogy miért? Elmesélem! Testületünk úgy gondolta, hogy második alkalommal is megrendezi kétnapos mesemondó találkozóját. Huszonkét kisgyermek és nyolc felnőtt vállalkozott arra, hogy „elvarázsolja” a hallgatóságot és díszvendégeinket, Bánffy György színművészt, Fábián Éva óvodapedagógust és Bán György népihangszer-készítőt. Fontosnak tartottuk a rendezvény megszervezését, mert még mindig úgy gondoljuk, hogy a MESE elvarázsol kicsit és nagyot egyaránt!

A MESE egy csoda, mely úgy kínál megoldást mindenki számára, hogy szinte észre sem vesszük. Mindenkinek a saját fantáziáján múlik, hogy a mesét hogyan vonatkoztatja magára. Egy „kincseskamra”, és ebből a gyermek a magyar nyelvet is és a magyar ember észjárását is megtanulja, megismeri. Mindezeken túl azért is fontos, hogy sok mesét halljon, mert, mi pedagógusok ezt jól tudjuk, a gyermek személyiségfejlődéséhez biztos alapot nyújt. Utoljára, de nem utolsósorban azért is tartottuk és

2009. június

Katedra2009 junius.indd 15

tartjuk a jövőben is fontosnak, hogy megrendezzük mesemondó délutánunkat, mert minél több mesét hall egy gyermek – otthon és az óvodában –, minél több könyvet forgatnak a kezükben, annál biztosabb, hogy olvasóvá válnak, olyanokká, akik szeretik a könyvet, és mindig újabb és újabb ismeretek után kutatnak. Úgy gondolom, hogy ennek az alapjait már itt, az óvodában el kell „ültetni”. Ezzel a programmal szeretnénk évről évre hozzájárulni ehhez, „egy apró magot elhinteni”! Idén a találkozóval párhuzamosan a mesében is megjelenő tárgyakból (a paraszti élet kellékei) rendeztünk kiállítást. Gyermekeink és a hozzánk látogatók nagy örömmel kalandoztak a kiállítás termeiben, és fedeztek fel névről már ismert tárgyakat, eszközöket. Boldogok vagyunk, hogy több embernek szereztünk felejthetetlen perceket. Jövőre várunk ismét mindenkit szeretettel! Magyarné Willinger Andrea óvodapedagógus

15

6/3/09 10:32:44 AM

Interjú

ÚJ KATEDRA

koloknet.hu: Jó szülőnek lenni Szülőnek lenni jó. Jó szülőnek lenni azonban korántsem könnyű. Hova járjon a gyerek óvodába, mit tegyünk, ha nem tanul, mi is az az Országos kompetenciamérés, mit tehetünk, ha igazságtalanság ért minket, és kihez fordulhatunk, ha nagy a baj? A szülőknek egyszerre kellene egy kicsit pszichológusnak, kicsit pedagógusnak, kicsit közoktatási szakértőnek és kicsit jogásznak is lenniük. A Kölöknet portál ebben próbál meg segítséget adni szülőknek, pedagógusoknak egyaránt. Óvodáskortól kiskamaszkorig igyekszik körbejárni a család és az iskola minden egyes szegmensét, példákkal, ötletekkel szolgál nehézségekkel küzdő szülőknek, és segít kiigazodni a jogszabályok és pedagógiai irányzatok útvesztőjében. Földes Petra, a Kölöknet portál főszerkesztője válaszolt kérdéseinkre. – Mióta létezik a Kölöknet, és milyen célkitűzésekkel jött létre a portál? – A Kölöknet szülőknek szóló közösségi portál, amit ebben a formájában egy éve hoztunk létre, a lassan tizedik évébe lépő Babanet testvéreként. Azokra a szülőkre gondoltunk, akik a Babanet közösségétől kaptak támogatást a gyermekkel való első lépésekben, és akik közben „kiöregedtek” a babás korcsoportból. – Kik látogatják a portált? – Az oldalunkat elsősorban szülők számára hoztuk létre, és a beérkező szakértői kérdések azt mutatják, hogy sikerül is elérnünk a célcsoportunkat. De úgy tapasztaljuk, a tanulási zavarokról, alternatív pedagógiai módszerekről, kompetenciamérésről szóló cikkeinket szép számmal olvassák szakemberek és tanárjelöltek is. – A Kölöknet nem az egyetlen gyermek- és ifjúsági portál. Melyek azok a kérdések, szempontok, amelyeket más oldalakon nem találunk meg? – Az on-line tanácsadásunk tudtommal egyedülálló. A szakértőink felé megmutatkozó bizalmat jelzi, hogy aki egyszer kérdezett, gyakran újabb levéllel is megkeres minket. De fontos erényünknek tartom a témafeldolgozások szemléletét és hangvételét is. A családterápiás rendszerszemlélet áthatja az írásainkat, csakúgy, mint a kliensközpontú megközelítés. A témáinkat igyekszünk úgy feldolgozni, hogy mindvégig tudjuk: nem elvont problémákat elemzünk, hanem valóságos személyekhez szólunk a szövegeinkkel. – Lát arra esélyt, hogy egy on-line médium, jelen esetben a Kölöknet, beindítson egy olyan interakciót, amelyből együttgondolkodás, vagy akár off-line kapcsolatok születnek? – Az együttgondolkodás már elindult: egy korábbi kezdeményezés, az osztalyfonok.hu-n zajló Virtuális kongresszus kapcsán kialakult egy Virtuális tantestület, amelynek tagjai cikkekkel, kommentekkel jelen vannak a Kölökneten is. De az ismertségünkkel együtt a „spontán” látogatók aktivitása is fokozódik, így az idei Babanet-Kölöknet találkozón már Kölöknet-olvasókra is számítunk. A Babanet közössége évek óta igényt tart arra, hogy egy évben egyszer off-line is összejöjjenek, így július utolsó szombatját hagyományosan több száz család tölti együtt a Babanet és most már a Kölöknet szervezésében. – A portálon számos szakértő áll az érdeklődők rendelkezésére. A szakértőkhöz érkező levelek, illetve személyes

16

Katedra2009 junius.indd 16

tapasztalatai alapján melyek azok a kérdések, témák, amelyekkel a leggyakrabban fordulnak önökhöz a szülők? – Számomra a kisgyermekes anyák magára hagyatottsága szembeötlő. Gyakran előfordul, hogy szakértőink, a kérdésre adott válasz mellett, kifejezik azt az észrevételüket, hogy a kérdező édesanyának praktikusan napi segítségre, pihenésre lenne szüksége a két-három pici gyerek vagy a tartósan beteg gyermek mellett. Bár a hozzánk érkező kérdések semmiképpen nem alkalmasak az általánosításra, ez a jelenség felhívja a figyelmet arra, hogy a patriarchális családmodell esetenként bizony kizsákmányolóan működik. – Milyennek tűnnek a mai fiatalok az önökhöz forduló szülők, pedagógusok szemén keresztül? Miben különböznek leginkább a tíz, húsz évvel idősebb társaiktól? – Erre szívesebben válaszolnék egy teljesen erre irányuló beszélgetésben, mert nagyon foglalkoztat az a jelenség, ahogyan az „új világban” szocializálódott gyerekek és a szülők generációja elveszíti egymást. Újra fel kellene fedeznünk azt a közös, mélységesen emberi alapot, amiben az egymás után következő generációk nem különböznek. Mindannyian szeretünk szeretni és szeretve lenni, kompetensnek lenni, létezni, csak más és más úton keressük ezeket a lehetőségeket. A felnőttek akkor fognak újra bejáratot találni a fiatalokhoz,

2009. június

6/3/09 10:32:45 AM

ÚJ KATEDRA

ha újra felfedezik bennük ezeket az eredendően emberi késztetéseket. – A portál cikkeit olvasva érezhető egyfajta kritikus hang az oktatási rendszer mai gyakorlatát illetően. Mi hiányzik az oktatási rendszerből? A törvények rosszak, a pedagógusokkal van baj vagy a pedagógusképzéssel? – Sajnos az iskola intézményével van baj. Az iskola a múlt században a tudáselosztás első számú monopóliuma volt, de az információs robbanással ennek a korszaknak vége. Márpedig az egész struktúra: a tantárgyak, a tanítási módszerek, az idő- és térbeli keretek ennek a tudáselosztásnak a szolgálatában jöttek létre, most viszont gúzsba kötik az érintetteket. Amíg ennek a struktúrának a foglyai vagyunk, a tartalom modernizálására irányuló kezdeményezéseket óhatatlanul bedarálja, visszarendezi a régi jó merev struktúrába a rendszer. Attól tartok, hogy napjainkban a nem szakrendszerű oktatásban éppen ez történik. – Az alternatív pedagógiai módszerekről számos írást találni a portálon, az osztalyfonok.hu-n pedig olvastam öntől egy rövid vallomást, amelyben szintén az alternatív oktatás mellett foglal állást, noha hozzáteszi, hogy nem teljesen koherensen. Milyen személyes tapasztalatok állnak e mögött a választás mögött? – El sem tudtam képzelni, hogy egy „rendes” iskolában próbálkozzam; csakhamar deviáns pedagógussá váltam volna, ahogy olyan sokan azok közül, akikkel az alternatív pedagógia világában találkoztam. Három évig tanítottam az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban, majd öt évig a Zöld Kakas Líceumban, ahol beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiatalokkal foglalkoztunk. Kezdetben azt hittem, hogy a „jó” szemlélet és az intuíció elég a „jó pedagógiához”. A gyakorlatban tanultam meg, hogy ez mennyire nem így van. Ez a tapasztalás mélységesen megérintett. Talán ezért foglalkozom a Földes Petra önmagáról Tanár vagyok és mentálhigiénikus. Kamaszkorom óta érdekel az iskola dolga, miután a Fazekas Gimnáziumba járva azt tapasztaltam, hogy sok nagyon élénk gondolkodású, ám „szabálytalan” iskolatársamnak mennyire nehéz az iskolaszerű elvárásoknak megfelelni. Máig emlékszem, érettségi előtt álltunk, és egy sörözőben azt bizonygattam az osztálytársaimnak, hogy lehet másképp iskolát csinálni. Elég furcsán néztek rám, hiszen ez még bőven a rendszerváltozás előtt történt, 1983-at írtunk. A mentálhigiénés végzettséget annak köszönhetem, hogy tanárként is megmaradt a szabálytalan fiatalok iránti vonzódásom és elkötelezettségem, fel kellett hát készülnöm arra, hogy valóban tudjak nekik segíteni. A mentálhigiéné számomra nem más, mint a normalitás pszichológiája. A legnagyobb kihívás a magam és a körülöttem élők életében az, hogy lehet-e és hogyan lehet szabálytalanul is normálisnak lenni. Valami ilyesmi motivál abban is, ahogyan a saját három nagy kamasz – vagy most már inkább fiatal felnőtt – gyerekemhez viszonyulok.

2009. június

Katedra2009 junius.indd 17

Interjú legszívesebben tanárjelöltekkel, igyekezvén átadni nekik, ami ebből a szakmából átadható. – A környezetemben élő, alternatív intézményben tanuló vagy tanító fiatalok és felnőttek elmeséléseiből nekem úgy tűnik, hogy ezek az iskolák – nyilván egy igen erős általánosítással – sok esetben egyfajta értelmiségi, elitista jövőre szocializálják a gyermekeket. – Valóban nem szerencsés általánosítani. Az általam ismert elit alternatív iskolák pontosan tisztában vannak azzal, hogy a későbbi társadalmi elit nevelésében vesznek részt. Éppen ezért különös gondot fordítanak arra, hogy a felelősség és szolidaritás értékeit képviseljék, és mindezt nemcsak elméletben teszik, de számos konkrét, gyakorlati program megvalósításában is. – Én úgy látom, hogy Magyarországon az alternatív pedagógiát pártolók és ellenzők két, egymással élesen szemben álló táborra szakadtak. Ön egyetért ezzel az állítással? Más országokban is ez a jellemző? – Külföldi tapasztalataim nincsenek, a hazai helyzet szempontjából pedig a múlt időt emelném ki: „két táborra szakadtak”, de úgy látom, ez az éles szembenállás már a múlté. Szerencsére az „alternatívok” mára eljutottak odáig, hogy rendszerezték, közkinccsé tették, számos fórumon tanítják a módszereiket, ami így mindenki számára hozzáférhetővé vált. – Eddig leginkább olyan tanulmányokkal találkoztam, amelyek vagy a „hagyományos” vagy az alternatív pedagógia mellett „törnek lándzsát”, és próbálják bizonyítani egyik vagy másik módszer eredményességét, igazát. Olyan összehasonlító tanulmánnyal azonban, ahol a két módszer eredményessége valamiféle egységes struktúrában lenne követhető, nem találkoztam. Ön tud ilyenről? – Engem nem úgy általában az alternatívok és a hagyományosak összehasonlítása érdekelne, hanem az adott településen működő különböző intézmények összevetése, illetve még inkább: az egyes programok hozzáadott érték szerinti öszszehasonlítása. De mindemellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy az iskolában – szerencsére – rengeteg olyan dolog történik, ami nem mérhető, és aminek a gyermek szempontjából legalább akkora jelentősége van. – Végezetül öntől szeretnék idézni: „Sokan vagyunk, akik a mozdíthatatlanság tehetetlenségéből kimenekültünk az elitbe, kimenekültünk az alternativitásba. S bár azon a helyen tisztességesen tettük a dolgunkat, valljuk be, beletörődtünk, hogy mindez csekély hatással bír. Valójában magára hagytuk a szánalmasan zötyögő, fapados közoktatást. Ha azt akarjuk, hogy tíz és húsz és száz év múlva ne ez a dal legyen, most dolgunk van itt.” Változott azóta a véleménye? Lát pozitív változást „a zötyögő, fapados közoktatás” terén? – Tavaly, vagyis 2007–2008-ban zajlott az osztalyfonok.hu úgynevezett Virtuális Nevelésügyi Kongresszusa. Hétről hétre közöltünk vitaindító szövegeket, ez a nem titkoltan provokatív részlet abból a cikkből származik. Nagyon szerettem a Virtuális Kongresszust, mert valódi vita zajlott a közoktatás valódi problémáiról. Gyulai Zsófia

17

6/3/09 10:32:46 AM

Harmónia

ÚJ KATEDRA

Gyakran idő előtt kiégnek a magyar pedagógusok Nevetségesen alacsony anyagi és erkölcsi megbecsülés, inkább rossz, mint jó munkahelyi körülmények, létbizonytalanság, növekvő iskolai agresszió, munkahelyi stressz, egyre nehezedő társadalmi elvárások… Csoda-e ezek után, ha egy pedagógus túl hamar kiég? Elveszett célok és motivációk A burnout terminust már az 1930-as években használták az Egyesült Államokban, ám elsőként Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus jegyezte le a kiégés tünetegyüttesét, több mint négy évtizeddel később, 1974-ben. Az ő definíciója szerint a megterhelések, a folyamatos stressz nyomán fizikai, érzelmi, mentális kimerülés lép fel, ami reménytelenséggel és a célok, törekvések elvesztésével jár. A kiégés nem egyik pillanatról a másikra bekövetkező állapot, hanem egy hoszszabb lelki folyamat eredménye. Lassan, fokozatosan alakul ki, mint valami lappangó betegség, ezért nehéz felismerni: legtöbben egyszerű fáradtságra, magánéleti problémára vagy depresszióra gyanakodnak. A kiégés ugyanis egy fáradt, hitevesztett állapot, amelyben az egyén feladja minden vágyát, elképzeléseit, úgy érzi, nem képes azok megvalósításra. A burnoutban szenvedőnek csökken az önértékelése, munkájának eredményessége, ugyanakkor nő a mások iránti negatív beállítódása. Elveszti motivációját a munkája iránt, és úgy érzi, hogy külső körülmények határozzák meg a sikerét és a kudarcát, amiket ő képtelen irányítani. A stressz, a feszültség, a kiélezett versenyhelyzetek, a növekvő elvárásrendszerek mind-mind a hajszolt modern világ sajnálatos, ám mára majdhogynem természetessé vált velejárói, így tulajdonképpen bárki áldozatául eshet a burnoutnak. Azonban fokozott veszélyben a humán szolgáltatás területén dolgozók (ügyfélszolgálat, munkaközvetítő, politikus, humánerőforrás-menedzser stb.) és az úgynevezett segítő szakmát űzők (orvos, pedagógus, lelkész, pszichológus stb.) vannak e tekintetben. Leggyakrabban azoknál jelentkeznek a tünetek, akik igyekeznek a lehető legjobbat nyújtani a munkájukban. Aki nem veszi komolyan a feladatát, annál nem is fog jelentkezni a kiégés.

18

Katedra2009 junius.indd 18

A nemzetközi trendekkel ellentétben idehaza sokan még mindig „urbanizációs divatbetegségként” kezelik a burnoutot, így ennek megfelelően a kutatása és a megelőzése is gyermekcipőben jár. Pedig a főként a segítő szakmákban dolgozókat, orvosokat, pszichológusokat, szociális munkásokat, lelkészeket, pedagógusokat, továbbá politikusokat és menedzsereket egyaránt érintő mentális betegség komoly veszélyekkel fenyeget. Németországban például a burnoutot már népbetegségként kezelik (minden hatodik német ember szenved tőle), sőt a biztosítókat kötelezik arra, hogy fizessenek a burnoutban szenvedő klienseiknek, mivel bírósági ítélet született arról, hogy a kiégési szindróma munkaképtelenséget okoz. Burnout a pedagógusoknál A pedagógusok hazánkban kiemelten veszélyeztetett helyzetben vannak, hiszen jelen pillanatban Magyarországon talán nincs még egy olyan hivatás, amelyet ennyi félelemkeltő bizonytalanság és kőkemény elvárás mellett ily kevéssé becsülnének meg. A burnout kezelése a nyugati országokban is – ahol a pedagógusok tiszteletre méltó státusnak örvendenek, sokkal jobb körülmények között dolgoznak, nagyságrendekkel magasabb fizetésért – komoly kihívásokat jelent. Például a Salzburg tartományban a Hauptschule tanárai között a burnout okait, hátterét és további összefüggéseit vizsgáló kutatás eredménye szerint a pedagógusok több mint negyede (27%) bizonyult elkeseredettnek, kiégettnek. Ez az eredmény összecseng az Egyesült Államokban (30%) és a Németországban (22–28%) mért adatokkal. A pedagógusoknak ez a 27%-a sürgős segítséget igényel, ráadásul esetükben a kiégettség nem „csupán” személyes problémát jelent, hanem gazdaságit is: gyakrabban hiányoznak a munkahelyükről beteget jelentve, és sokkal többen vonulnak közülük korai nyugdíjba. A burnout kutatása Magyarországon sajnos még gyermekcipőben jár, pedig a helyzet feltárása hatalmas segítség volna a kiégés elleni küzdelemben. Ráadásul valószínűsíthetően sokkal nagyobb a burnout látenciája, mint ahogyan azt az előzetes becslések alapján gondoljuk, főként most, a világgazdasági válság és az iskolai agresszió rohamos terjedésének kellős közepén. Persze a burnout hazai mértéke nem csupán az átfogó kutatások hiánya miatt megtippelhetetlen, hanem azért is, mert gyakran a pedagógus sem tudja magáról, hogy a kiégés tüneteivel küszködik. Csak annyit érez a folyamatból, hogy nincs kedve felkelni és dolgozni menni, értelmetlennek látja a munkáját, ingerült és egyre gyakrabban kénytelen beteget jelenteni a munkahelyén.

2009. június

6/3/09 10:32:46 AM

ÚJ KATEDRA

A hazai pedagógusok kiégésének legfőbb okait a frusztráció, a kiábrándultság, a stressz, a szorongás és a megalázó alulfizetettség jelentik. A tanulók közül egyre többen küszködnek valamilyen tanulási vagy viselkedési zavarral, esetleg egészségi hiányossággal, ez a kihívás pedig szorongást kelt a legtöbb pedagógusban. Gyakran úgy érzik, hogy a tanulók jobban teljesíthetnének, ha ők maguk képzettebbek lennének, ha jobb elhelyezésük lenne, és több eszközük ahhoz, hogy megszabadulhassanak a tanterv szorításától. Úgy érzik, hogy minden diák felzárkóztatása az ő feladatuk, és ha ez valami miatt nem sikerül, akkor kudarcot vallanak a hivatásukban. A folyamatos lelki nyomás hatására pedig észrevétlenül a kiégés útjára lépnek. Éppen ezért fontos, hogy a pedagógusok idejében észrevegyék, hogy milyen helyzetbe kerültek. A burnout esetében, ha nem is könnyen, de felismerhetők az egyes állomások és tünetetek. A kiégés folyamatának hat markáns stációját különböztethetjük meg. Az első szakasz a lelkesedés, amikor a tanár még élvezi a munkáját, buzog benne a tettvágy és magas benne az érzelmi feszültség. Egy idő után azonban beáll az úgynevezett stagnálás időszaka, mikor a kezdeti lendület és lelkesedés megtörik, a munkavégzés pedig rutinszerűvé válik. A frusztrációt már a kimerültség és az ingerlékenység jellemzi, amit a fáradtság, a közöny és fásultság vált fel az apátia elérkeztével. Ez vezet el a depresszió kialakulásához, mely során a pedagógus teljesen elveszíti motivációját, munkáját már az eredménytelenség jellemzi, és egyre gyakrabban lesz beteg. A végső szakaszt a kiégettség állapota jelenti, ami pedig már önpusztítással és munkaképtelenséggel jár együtt. J. L. Musick 1997-ben megjelent tanulmányában, a How Close Are You to Burnout?-ban egy listát tett közzé, amely a burnout tüneteit szedte csokorba. Ezeket figyelve a pedagógus megállapíthatja, hogy kiégés szempontjából veszélyeztetett-e vagy sem. Természetesen ezek csak támpontot jelentenek, vagyis ha valaki felfedez magánál egyet-kettőt a tünetek közül, ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy kiégési szindrómában szenved. De nem árt, ha elkezd azon gondolkodni, hogy min kellene változtatnia az életében. Ugyanakkor, ha valakinél a legtöbb tünet beazonosítható, jó esély van arra, hogy a burnout tehető felelőssé az állapotáért. A pedagógusok esetében felmerülő tünetek: • magas teljesítményorientáció; • a segítség gyakori visszautasítása; • felelősségvállalás olyan estekben is, amikor az nem megalapozott; • magányos munkavégzés előnyben részesítése; • a problémák eltitkolása, a másokkal való kommunikáció alacsony szintre redukálása; • külső, környezeti okok hibáztatása, azokra való hivatkozás;

2009. június

Katedra2009 junius.indd 19

Harmónia • aszimmetrikus munkakapcsolat, mindig csak ad; • feladatok túlvállalása, nehezen tud nemet mondani; • a munkával való teljes azonosulás, még a személyes azonosságtudatot is a munka- és foglalkozásidentitás határozza meg; • a felmerülő lehetőségekre negatív visszajelzés, kivéve, ha munkáról van szó; • „nem beszélni”, „nem kérni”, „nem érezni” törvényeknek való engedelmesség. A tünetek azonosítását követően nem feltétlenül kell rögvest pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni, hiszen néha elegendő néhány apró változtatás (pl. csökkentsük a munka mennyiségét, sportoljunk és aludjunk többet, kerüljük a magányos tevékenységet, változtassuk meg környezetünket, lazítsunk, szórakozzunk többet stb.), hogy kizökkentsük magunkat ebből az állapotból, vagy hogy csökkentsük a veszélyeztetettség mértékét. A kiégés elleni harc lehetséges útjai Nem véletlen, hogy a pedagógusok között magas a pályaelhagyók száma: sokan gondolják úgy, hogy nem tudnak már semmi újat adni a tantermekben, más szakmát választanak, esetleg nyugdíjba vonulnak. A maradók egy része érdektelenséget tanúsít további munkája iránt, másik részük pedig egészen a nyugdíjba vonulásáig szenved attól, hogy nem meri otthagyni a pályát. Pillanatnyilag sajnos azok száma a legkevesebb, akik hűek maradnak a pedagógushivatáshoz, és magukat képezve megtanulják, hogyan birkózzanak meg a folyamatos stresszel és a kiégéssel. Merthogy a burnout tünetei nem csupán egyszer léphetnek fel a pedagógus életpályája során, hanem akár több alkalommal is. Alapvető fontosságú, hogy a pedagógusok felismerjék a tüneteket, és ismerjenek olyan módszereket és technikákat, illetőleg eljussanak az önismeret olyan fokára, ahol képesek megküzdeni a kiégés szindrómával. Ha megtanulják felismerni a burnout tüneteit, akkor megállíthatják a folyamatot, és gyorsan visszatérhetnek egészségükhöz, ahelyett, hogy hosszú gyógyulási időszakra lenne szükségük. Ebben pedig olyan továbbképzéseken való részvétel segíthet, mint például az Oktatási és Kulturális Minisztérium által szervezett akkreditált MAP-képzés (Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak), melyet eddig közel kétezer pedagógus végzett el Magyarország-szerte. Az iskolák vezetőinek pedig arra kell felhívni a figyelmüket, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a megelőzésre és a rekreációra, mert az sokat segíthet a pedagógusoknak és tantestületeknek egészségük megőrzésében. Hiszen egészségesnek a tanulókat csak egészséges pedagógusok nevelhetik. Simonyi Gáspár

19

6/3/09 10:32:46 AM

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

A kisemberek krónikása: Fejes Endre A magyar irodalom nincs híján kiváló történetíróknak, a társadalmat bemutató írástudóknak. Nálunk a világ megváltoztathatóságába vetett hit tollat ad a kezünkbe. Ilyen Fejes Endre is, ő is hisz abban, hogy a kimondott szavak valósággá válnak. A ritkán jelentkező szerző nem madártávlatból figyelte a világot, közel férkőzött az emberekhez. Főleg a józsefvárosi terek, utcák, zugok lakóit, a dolguk után loholókat vagy a munka után ácsingózókat, vagy csak valamilyen kalandra, izgalomra vágyókat szemlélte. Közelképekből álló albumokat tesz elénk. Sokat tett azért, hogy a magyar irodalom magára talált a hatvanas évek elején, és az ’56 utáni sokk lassan oldódott. Fejes Endre 1923-ban született Budapesten. Négy polgárit végzett, aztán szabóinas lett, majd vasesztergályos. Írásaiban a városi munkásemberek életéről, viszonyairól szól, érzésvilágukat mutatja be, hiszen közöttük élte életét, belőlük nőtt. Az ő közérzetüket fogalmazza meg, a velük történt eseményeket írja, fűzi láncba. Írói stílusa olyan, mintha egy vizsgálat során jegyzőkönyvezne, nyomokat, összefüggéseket keres. Pontos, tárgyilagos, miközben sorsokba avat be, és a lét legfontosabb kérdéseit firtatja. A tőmondatok mestere, mint egy szűkszavú felügyelő. A körülmények aprólékos tisztázója, hol kiegészít, hol gazdagít. Figyel a finom részekre, árnyalatokra, kutatja, mire jut az ember útja végén, a zárszámadás idejére, mert mindig ez a dal vége. Pályára lépése kezdete óta ezt kereste. Kevés olyan szerző van az irodalomban, aki ennyire hű maradt volna pályakezdése témavilágához, szemléletéhez. Legfőbb erénye természetessége, semmi modoroskodás nincs benne. Könnyen olvasható, semmi elvont gondolatfutam, beszúrás. Közvetlen életszerűséggel, éles szavakkal ír a körülöttünk lévőkről. Idegen tőle a fád magatartás és viselkedés. A város krónikása, valóságlátása mikrorealista. Tudja, hogy az egyént örökölt értékrendszer is befolyásolja, nem csak a minket körülvevők szokásrendszere. Fejes rendelkezik az élet teljességének tudásával. A történetekben, sorsokban, kalandokban gazdag világ ömlött felé a pesti flaszterről, a soknemzetiségű Józsefváros olvasztótégelyéből. Ezeket vette tollhegyre, innen kapta fel írói képzelete a figurákat, és velük keresi, milyen az ember, mi búvik meg benne. Hőseit morális töprengések jellemzik. Nem az irodalmároknak és a politikusoknak írt, hanem a világot megérteni akaróknak, akik gondolkodni is szeretnek, ha egy család vagy valamilyen közösség sorsáról olvasnak. Elkötelezett az elesettek igaza iránt. Hiszi,

20

Katedra2009 junius.indd 20

hogy nekik is járna tisztességes élet, ők is boldogok lehetnének. És velük együtt vallja, hogy mindig igazat kell mondani, még ha bele is döglik az ember. Ezzel tartozunk magunknak. A Rozsdatemető, a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem!, a Hazudós, a Vonó Ignác és sok hétköznapjaink alakjait megelevenítő szerző rövid, szúrós mondatainak varázsa van, még akkor is, ha időnként zsibbasztó érzést vált ki belőlünk az alakok tehetetlensége, kiszolgáltatottsága, keserve, a sötét lépcsőházak, kapualjak piszka. Nála a külvárosi és a kispolgári világ életre kel. Belenézhetünk rejtelmeibe, titkaiba. A függőfolyosó rozsdás korlátján pók lóg fanyar gúnnyal. 1955 óta publikál, ekkor jelent meg az irodalomban. Hamar meglelte saját hangját. Különös erővel hatottak írásai. Egyedi volt témaválasztása, stílusa. Először novellákkal jelentkezett, de az igazi hírnevet a Rozsdatemető hozta meg számára. A mély szegénységben élők sorsát írta meg, akiknek fájnak az évek, és akiknek az életében egy eldobott csikknek is nagy értéke van. A Fejes-regények univerzuma az ezerszer áldott Józsefváros. Jelenével és múltjával. Retteneteivel és örömeivel. Szépségével és fájdalmaival. Nehéz sorsú alakok között járunk írásaiban. Írói élete előtt kalandos sors, út jutott neki osztályrészül. Megjárta a világháború poklát, de sikerült megszöknie a katonaságtól. Nyugat-Európában csavarogott, különféle helyeken vállalt munkát. Járt Németországban, Belgiumban, Franciaországban. Dolgozott sötét, szűk levegőjű bányában, aztán a francia Renault-gyárban is. Hazatérte után, 1951-ben újra el akarta hagyni Magyarországot, de elfogták, és tiltott határátlépésért nyolc hónapot kapott, Kistarcsára internálták, ott tartották fogva. Szabadulása után segédmunkás, majd a Bosch-gyárban lett vasesztergályos.

2009. június

6/3/09 10:32:46 AM

ÚJ KATEDRA

Fejes nyugodtsága mögött indulat munkál, témaválasztása kézenfekvő, saját sorsát írja. Rosszkedvű világról, a mindenkori kiszolgáltatottakról tudósít. Az egzisztenciális gondokkal küzdőkkel rokonszenvez. A kisemberek krónikása. Az aggasztó múltról és jelenről szól. Mindennapjaink levegője árad írásaiból. Szabad szellemként nem másolt, nem utánzott, és nem hitt az egymást érő népboldogításokban sem. Az élet tényeit írta meg. Azokról ír, akiket az éhség és a nyomor fenyeget. Nála a hangsúly az emberi sorsok problémáján van. Nála a józsefvárosi prolinak egyetlen vágya, hogy a Teleki téren sátra legyen, és kereskedhessen, de a történelem kegyetlen, egy véletlen folytán meghal. Drámai kiélezettségű helyzeteket ábrázol, kimerevített állóképekkel. Újra álmodja a megtörtént eseményeket. Az észlelhető társadalmi ellentéteket sorolja. Kedveli a világról való tűnődést. Szeretettel fordul a józsefvárosiakhoz, akikről azt írja, különböznek a Váci utcaiaktól. Nem jobbak, nem rosszabbak. Mások. Hangosabbak, nyitottabbak, nyersebbek az élcelődéseik, lobbanékonyabbak, de az emberi kapcsolatok itt családiasabbak, mint a város elit részein. Itt van kapcsolat az emberek között. Szexepiles lány mosolyog az ablaknál, az arra járó úr cipője fénylik, egy porszem sincs rajta, ruhája elegáns, gyűrődések sem csúfítják. Ízléses konfekcióruhát viselő nő kíséri, mögöttük atlétatrikós fiú szalad el hálószatyorral, amiben sör van. A férfi felsandít. A lány a fiút nézi. Akadnak itt kicicázott, templomba való lelkek, és sok magányos, keserű asszony is él itt. Errefelé kószál a hirtelen haragú Nagy Broki, a Bronzhajú, a Pislogó, az Angyalarcú és sok vérbeli Fradista. Itt fogatlan nők köpködnek szotyolát a parkban. Gang, park, szerelem, fémbohóc cintányérzöreje, hegedűhang, pofon, halál – ezek veszik körül őket. Fejes sohasem hangoskodik, ha a szegények kilátástalan életéről, nyomoráról ír. Együtt érzően szól róluk, mégsem beletörődésre biztat. Elgondolkodtat, megértésre serkent, hogy ne ítéljünk hamar, ha valamilyen csínytevővel, rosszéletűvel, hazudóssal találkozunk. Megkapó erővel szól róluk. A látásmódja és gondolkodása, szemlélete teremti írói nyelvét. Hősei nem hősök a szó eredeti jelentésében, ami az erényeket illeti. Nem is példaképek, ők csak megpróbálják túlélni a mindennapokat. Küzdelmük heroikus. A hatvanas és hetvenes évek városi folklórjából származó történetei, alakjai egy országot tartottak szellemi izgalomban. A Belphegor és az Angyal filmsorozatok mellett a görög diplomata gyerek ültette a nézőket a tévé elé a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! című regényének filmválto-

2009. június

Katedra2009 junius.indd 21

Sulitéka zata vetítésekor. Szívünkbe fogadtuk a diplomata munkásfiút, mint ahogy a „viszkis rabló” is szimpátiát tudott kelteni vagabundságával. A gyilkos Hábetler kapcsán, a Rozsdatemetőben a múlt és a jelen kapcsolatát kutatta. A hábetlerizmus fogalom lett. A regény a hatvanas évek magyar prózájában határkő lett. Bizonyítva, hogy a múltat nem lehet eltörölni. Más hősei is sorsuk foglyai. Cserepes Margit a kispolgárság foglya, Vonó Ignácot a szívügyek sodorják bajba. Közös bennük, hogy a létezés kiúttalan, belső sérülésekkel élnek, de nem hajlandók lemondani vágyaikról. Mindnyájan kilógnak környezetükből, vágyaik távolabbra hajtanák őket. Sokuk el sem tudja képzelni, hogyan lehet szájharmonika nélkül élni, hiába van rádió. Mint ahogy már említettük, Fejes Endre történeteinek leggyakoribb helyszíne az ezerszer áldott Józsefváros, ahol a fény és az árnyék egyaránt jelen van. Itt a Palotnegyed mellett ott van a Nyomornegyed is. Itt együtt él szegény és gazdag, a professzor és a tanár, meg az iskolázatlan alkalmi munkás. Cigány, zsidó, szlovák, német származású lakik itt magyarként. Sok itt a munkanélküli, meg a csavargó, a rosszéletű lány, a börtönből szabadult bűnöző, van itt gengszter is és sok a nehézfiú. Aztán itt találhatók a magyar irodalom és történelem kultikus emlékhelyei, a nagy alkotások szülőhelyei. Itt van a Nemzeti Múzeum Petőfiékkel, a Magyar Rádió az ’56-os forradalmárokkal. Itt épültek a Nemzeti Színházak és az egyetemek, iskolák sora miatt iskolavárosnak is mondják. Kávéházai írókat ihlettek. Fejes mostanság a Svábhegyről néz ránk, de szeme józsefvárosi maradt. Írásai drámaiak, olyan epikus, aki lírai elemekkel szövi át szövegeit. Kritikusai már számtalanszor említették, hogy úgy ír, mintha nyomozna, keresné, mi vezet a hős pusztulásához, hol vannak az elmondhatóság határai, és mit jelent az, hogy minden méltóságunk a gondolatban rejlik, és semmilyen titkot nem szabad elhallgatni. Hosszú csendek veszik körül időről időre. Nincs nála kevesebbet nyilatkozó író. Nagyon tud hallgatni. Hosszú évek telnek el, míg szóra bírhatják, vagy megjelenik egy műve. Ez nem jelenti, hogy ne lenne köztünk. Alakjai velünk élnek. Ezért is sikeres. Több elismerésben részesült, kapott Kossuth-díjat, és természetesen a Józsefvárosi Becsületkeresztnek is tulajdonosa. Novák Imre

21

6/3/09 10:32:46 AM

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Tanulás helyett verseket írnak Diákírókat ünnepeltek kortárs szerzőink Nem igaz az a közvélekedés, amely szerint a mai fiatalok nem olvasnak. A diákok nemhogy olvasnak, emellett még rendszeresen írnak is – állítják a Magyar Író Akadémia szervezői. Az írókurzusok népszerűsége és a nemrégiben készült felmérés (mely szerint a diákok 34%-a versel és naplót ír) valóban cáfolni látszik a kialakult vélekedést. A fiatal tehetségek felfedezése volt a célja annak az országos diákíró versenynek, amelyet középiskolás és egyetemista diákoknak hirdetett a Magyar Író Akadémia. A zsűri tagjai Kornis Mihály, Kukorelly Endre, Márton László és Tóth Krisztina voltak. A versenyre olyan szépirodalmi alkotásokkal pályázhattak a diákok, amelyek az asztalfiókok mélyén rejtőztek, és még nem publikálták sehol. A versenyre 3134 pályamű érkezett, és az egyetemista, középiskolás, tanár kategóriákban 7 díjazottat jelölt a neves zsűri. A díjakat május 9-én ünnepélyes díjátadó keretében osztották ki a Művészetek Palotája Bohém éttermében, ahol a zsűri tagjai méltatták a fiatal írójelölteket. Úgy tűnik, a diákok sokkal jobban benne élnek a kortárs magyar diskurzusban, mint a pedagógusok – mondta Kukorelly Endre a tanárok műveit értékelve. A magyar irodalomtörténet hagyományai jobban rányomták a bélyeget a felnőttek szövegeire, a diákok sokkal őszintébben, normálisabban beszélnek az írásaikban. Igazi sikertörténetekben sem volt hiány, a verseny lehetőséget adott arra, hogy maguk az írók bukkanjanak igazi tehetségekre,

akik talán egyszer majd a nyomdokaikba léphetnek. Kornis Mihály segítségét és együttműködését ajánlotta fel a középiskolás kategóriában második helyezett László Viktornak, a mindössze tizenhét éves Kovács Asztrik pedig Augusztus 22. című elbeszélésével vívta ki Kukorelly Endre figyelmét. Tóth Krisztina úgy ítélte, aki elismerést kapott a zsűritől, az helyezésétől függetlenül nyertese lett ennek a versenynek, hiszen a jó munkák között már nagyon nehéz volt különbséget tenni. A műveket Szőlőskei Tímea és Vida Péter színművészek elevenítették meg a színpadon, az esemény háziasszonya V. Bálint Éva volt. Míg az értékes díjak között nyelvtanfolyam, wellnesshétvége, szépírói mesterkurzus, színházbérlet, könyvcsomag, nyári fesztiválbérlet szerepelt, a verseny szervezője a legtehetségesebbek írói továbbképzéséről gondoskodik, és írásukat eljuttatja irodalmi lapok szerkesztőségébe. A nyertes pályaművek elolvashatóak a Magyar Író Akadémia honlapján: www.iroakademia.hu. (FISZ Hírügynökség)

Alföldi Zoltán: Feszültség, pont. „Alföldi Zoltán a szigorúan játékos, konokul kérdező, okosan provokáló költők közé tartozik. Az állandó önmegfigyelés, a szüntelen igazságkeresés, valamint az önkínzó szerelem magas feszültséggel tölti meg gondolatgazdag verseit. Termékeny nyugtalansága és korai életbölcsessége tiszteletre méltó őszinteségről és illúziótlanságról tanúskodik.” (Iszlai Zoltán, József Attila-díjas költő) Alföldi Zoltán 1975. május 24-én született Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett. Tizenkilenc éves kora óta újságíró. Dolgozott a Népszabadságnak, a TV3-nak, a TV2-nek, az RTL Klubnak, az ATV-nek. Tudósított Boszniából, Brüsszelből, Londonból, Madridból, Washingtonból. 2003-ban jelent meg Valaki már ölt című regénye. Előadásokat tartott és tart a Corvinus Egyetemen, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán és a Pécsi Tudományegyetemen. 2009. április 23-án megjelent első verseskötete Feszültség, pont. címmel. Zoli évekkel ezelőtt kezdett el verseket írni, leginkább azért, hogy kiírja magából mindennapi feszültségeit. A verseket azonban – mint ahogy ez másokkal is előfordul – sokáig csak az íróasztalfiókjának írta. Ám egyszer csak a versekkel teli cetliket megtalálta Zoli felesége, Sárosdy Eszter, aki összegyűjtötte a papírcédulákat és rávette férjét, hogy rendezze kötetbe a verseket. Így született meg Alföldi Zoltán első verses kötete, a

22

Katedra2009 junius.indd 22

Feszültség, pont. Az elsőkötetes szerző a nagy költő iránti tisztelete jeléül választotta a kötet sajtóbemutatójának helyszínéül Ady Endre törzskávézóját, a Szabadság kávézót. „– ki vagy? – Olyan mint te, csak látom magam.” Ez a Kérdés, feltevés című villanás utolsó két sora. Ezekkel a szavakkal kezdte Alföldi Zoltán verseskötetének bemutatóját Novák Péter. A híradós-műsorvezetőről ugyanis kiderült, neki a szavak nemcsak a kamera mögött, hanem csendben-egyedül is fontosak. Versei olyan – sokszor szó szerint – villanások, amikor egy gondolat, kép akár éppen vezetés közben, egy piros lámpánál fogalmazódik meg. „Hiányzik az emberekből az a vagányság, ami bátrabbá tesz minket, főleg az én generációmra, a harmincasokra értem ezt. Beállunk a sorba és elfogadjuk a sokismeretlenes egyenlőtlenséget, pedig szerintem még nem feltétlenül kellene. A járt utat a járatlanért nem merjük elengedni, én a verseimmel megpróbálom” – jelentette ki a közönség előtt Alföldi Zoltán.

2009. június

6/3/09 10:32:47 AM

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Tükör-Kép Gyermek- és Ifjúsági Írók Antológiája Olad nevét a Szombathelyieken kívül valószínűleg kevesen ismerik. A postások talán meg is lepődnek azon, hogy tavasszal, immáron másfél évtizede, mégis milyen sok levelet kell kézbesíteniük a helyi művelődési központnak. A József Attila irodalmi pályázatra küldik verseiket, meséiket és novelláikat az általános és középiskolások, határon innen és túl. Idén a szakmai zsűrinek már több mint ötszáz pályázó művét kellett elbírálnia. A legjobb alkotásokból, idén – csakúgy, mint a korábbi években – antológiát jelentetett meg az Oladi Általános Művelődési Központ. „Tizennégy éves lettem én / Próbálkozás e költemény / Hitvány / Írvány” – így kezdődik a 13 éves komáromi Jordán Zsófia, József Attila Születésnapomra című versének – különdíjjal is jutalmazott – átirata. Persze az „írvány”, azaz a vers korán sem hitvány, sőt. Szellemes, frappánsan fejezi ki egy kiskamasz dilemmáit, és – főként – modernizált: „Versezet, melyet gépemen / A billentyűt ütve gépelem / Modern / Idők.” Ugyanez mondható el az antológiába bekerült alkotások többségéről. Ezek a verselő, mesélő gyerekek nemhogy nem felejtették el déd- és nagyszüleik nyelvét, a népmesék szó- és képi világát, de bámulatosan ötvözik, sodorják ezt egybe a hétköznapi, őket körülvevő világ képeivel, eseményeivel, szereplőivel. Így fordulhat elő, hogy a „klasszikus” három próba egyike, az okosságpróba a középiskolai tananyagból áll, hogy a főhős táskájában hamuba sült pogácsa helyett „egészséges almakompót” lapul, hogy a „Tucat mese” így kezdődik: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy osztály”, a versmondó versenyre készülő kislánynak pedig álmában a Négyszögletű Kerek Erdő lakói adnak Lázár Ervin stílusában tanácsokat. Tizenöt év nagy idő. Az első pályázatok résztvevői ma már talán saját gyermekeiknek mesélik egykori meséiket. S hogy történt-e változás a gyermeklelkekben az elmúlt évek során? A hetedik évben „a legtöbb pályázó szakított a hol volt, hol nem volt mesekezdéssel, a tündérekkel, a királylányokkal és királyfiakkal, hétfejű sárkánnyal. A tündérek, királyok helyébe számolni, olvasni tudó, emberi hangon beszélő állatok kerültek. A gyermekek témaválasztása jobban igazodik a valósághoz a korábbiaknál” – írja az előszóban a kötetet öszszeállító Pósfai János. Igaz ez erre az antológiára is. A lényeg azonban változatlan: a gyermekkor ihletett állapota köszön viszsza ezekből az írásokból. Azoknak a mai gyerekeknek az írásaiból, akikért

2009. június

Katedra2009 junius.indd 23

olyan sokat aggódunk, Tornóczky Sára: akikre sokszor mondMi lennék? juk, hogy a televízió és a plázák világában élnek, Ó, ha virág volnék – miközben arról tudatnak Szivárványnak színeit minket, hogy ők a karáRuhámra hímezném, Édes-mézes illatom csonyt ugyanolyan csodaEzerfelé vinném, ként élik meg, mint dédArany virágporomból anyáik, legalább annyira Fényes felhőt fújnék, szeretnének pillangóként Ha én virág volnék – vagy madárként a levegőédesanyám kertjében, ben szállni, mint ükapáik, mindig csak ott nyílnék! és jót tenni, segíteni, mint mi, valamennyien. És harÓ, ha lepke volnék – ci kedvvel kutatják a világ Minden sziromlevélen titkait, nem úgy, mint mi, pilletáncot járnék, Reggeli harmatcseppel felnőttek, akik sokszor szomjam enyhíteném, már túl fáradtak és fásulVíg kislány csapattal tak vagyunk ehhez. örömmel játszanék. S hogy milyen színvoHa én lepke volnék – nalon teszik mindezt? A édesanyám ölébe 12 éves, Bátaapátiban élő mindig visszaszállnék. Tornóczky Sárának, az alsó tagozatos mese és vers Ó, ha nap sugara volnék – kategória első helyezettjéMinden áldott reggel nek meséi változtatás nélfényben megfürödnék, Mindenkinek, ki fázik, kül megállnák a helyüket meleget osztanék, a Rádió esti meséjeként, Minden bús szeméből verseit jó szívvel ajánlakönnyet szárítanék. nám minden pedagógusHa én nap sugara volnék – nak, aki anyák napjára édesanyám fejére igazán szívhez szóló kölfénykoszorút fonnék. teményeket keres. És jó szívvel ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szeretné újra átélni a gyermekkor egyik legnagyobb adományát: az izgalomnak és a titoknak azt a furcsa keverékét, ami kincsekkel teli, meghódításra váró birodalommá változtatja a nagymama régi lomkamráját, és ami letehetetlenné varázsolja ezt az antológiát. (A kötet megrendelhető: Tükör-Kép, Gyermek- és Ifjúsági Írók Antológiája 2009., Oladi Általános Művelődési Központ, 9700 Szombathely, Simon István u. 2–6. A könyv ára: 1000 Ft.) Gyulai Zsófia

23

6/3/09 10:32:47 AM

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Óbudától az Újvilágig Bódy Magdi előbb-utóbb újra tanítani fog Közel öt évtized a színpadon még a férfiak közül sem adatik meg mindenkinek, Bódy Magdi apró, törékeny nő létére mégis ezzel a hatalmas teljesítménnyel büszkélkedhet. Igaz, pályafutása még kisiskoláskorában indult a Magyar Rádió gyermekkórusában, ám az akkor elkezdődött nagy utazások folyamatosan végigkísérték az életét, sőt még ma sem fejeződtek be. – Teljesen egyértelmű, hogy ez a nagyívű pálya talán el sem indult volna a Botka Valéria és Csányi László vezette MRT gyermekkórusa nélkül! – Bár anyu mindig énekelt és zongorázott, sőt azt is tudta, hogy én is imádok énekelni, amolyan gyermekkori hancúrozásnak tartotta, amikor a munkahelyén hagytam magam megénekeltetni a kollégáival. Mivel anyám operettekből énekelt, én elég korán elhatároztam, hogy szubrett akarok lenni. Boldogan csaptam le a lehetőségre, amikor elhangzott a kérdés anyuék irodájában, hogy: mit tud a kislány? Természetesen énekelni akartam. – Az hogy tudott is, arra mégsem az édesanyja, hanem egy kollégája hívta fel a figyelmet! – És milyen jól tette! Azt mondta, annyira tehetséges vagyok, hogy nekem a Rádió gyermekkórusában a helyem, felvételizzek a Somogyi Béla utcai általános iskolába, ahová a kórus

Bódy Magdi A Magyar Rádió gyermekkórusával bejárta a világot, 1965. október 31-én például New Yorkban, az Ed Sullivan show-ban a Beatles társaságában léptek fel. 1970–72 között a Korong együttes énekesnője volt, 1972–1975 között a Révész Sándor nevével fémjelzett Generál zenekar vokálegyüttesében, a Mikroliedban szerepelt. 1977-ben zenészeket szervezett maga köré. A néhány régi Beatrice-tagból, illetve a korábban a Bergendyben doboló Debreczeni Csabából álló Body M. együttes négy évig működött. Bódy Magdi 1977-ben megnyerte a Tessék Választani! című könynyűzenei vetélkedőt a Boldog napok című dallal. Évekig turnézott, több nemzetközi popfesztiválról érkezett haza győztesen. Hosszú ideig NDK és Lengyelország egyik legnépszerűbb magyar sztárja volt. Bejárta Kanadát is Donovan, Nina Hagen, Tina Turner koncertjeinek vendégeként. 1981-ben a KFT-vel lépett fel a PopRock fesztiválon, aztán Kanadába költözött. 1982-ben az ottawai konzervatórium tanára volt, majd önálló énekiskolát alapított. Tanított New Yorkban is, ahol a Special EFX együttessel saját szerzeményeit vette fel, és a híres Greenich Village dzsesszklub állandó vendége volt. Bódy amellett, hogy énekel, zeneszerző és dalszövegíró is. 1972– 1975 között Vukán György tanítványa volt, majd elvégezte a Köllő Miklós Pantomim Stúdiót. Közreműködött Bacsó Péter Szikrázó lányok és Zsombolyai János Kenguru című filmjének zenefelvételein. 1976-ban az Év énekesnőjének választották. Újabban a norvég dzsessz-színpadok visszatérő szereplője. Utóbbi lemezei: Szeretet karácsonya, Itt és Most, I Love New York, Body & Soul, Ez Az.

24

Katedra2009 junius.indd 24

tagjai járnak. Kis rábeszélés után anyu belement, hogy a Lajos utcai suliból, ahol már három évet elvégeztem, átmenjek a Somogyiba. Hideg téli nap volt, de nekem eszembe sem jutott ezzel foglalkozni: felvettek a „z” osztályba! Úgy éreztem, elindult az életem, és most már semmi sem akadályozhat meg abban, hogy énekesnő legyek. Negyvenes létszám, rengeteg tanulás, zongora, szolfézs, és amikor mások nyargaltak haza, mi indultunk próbálni a Rádióba. Élveztem, hogy a legjobbak közé kerültem: Herczku Mari, Várszegi Éva és én minden turnéba bekerültünk, beutaztuk a nagyvilágot. Amerikába és Japánba például csak húszan mehettünk. Meg kellett tanulnunk a „kiskórus” és a „nagykórus” teljes műsorát, de boldogan vállaltuk. – Ilyenkor szokták azt mondani, hogy szegény lány, elveszik tőle a gyerekkorát… – Egyáltalán nem éreztem így, minden pillanatát élveztem! Szívtam magamba a tudást. Bartók és Kodály olyan fantasztikus alapjait teremtették meg a korszerű és igen magas színvonalú zeneoktatásnak, hogy úgy tapasztaltam, minden egyes nap közelebb visz a célom megvalósulásához. Kórusban énekelni csodálatos dolog, ha jól együtt van a csapat, lejön a Mennyország a földre. Isteni feladataink közben és után rengeteget bújócskáztunk a Múzeumkertben, szóval éltük a gyerekek szokásos életét is. A kórusnak köszönhetem, hogy soha nem egyedül, hanem mind a mai napig zenésztársaimmal együtt érzem igazán jól magam a színpadon. – Az előbb említett isteni feladatok után hogy került a Vas utcai Közgazdasági Technikumba? – Anyu nem hitt igazán az énekesi karrieremben, és azt szerette volna látni, ha gondosan megteremtem az alapjait annak, hogy legalább olyan remek titkárnő legyen belőlem, mint ő. Gyors- és gépírást például nem engedett tanulni, nehogy túl alacsonyra tegyem a mércét. Pedig most milyen jó hasznát venném a gépírásnak a számítógép előtt! Kodály harca a zene és az egyetemes kultúra elfogadtatásáért akkor még a közgáz technikumban is éreztette hatását: énekeltünk, tánccsoportunk volt, nagyszerűen éreztük magunkat. Eggyel felettem járt a suliba Oszvald Marika, szóval nem is volt olyan rossz társaság.

2009. június

6/3/09 10:32:48 AM

ÚJ KATEDRA

– A dzsessz tanszakon aztán kifogott egy izgalmas tanáregyéniséget, Vukán Györgyöt… – Kínzott állandóan! Fél évig ki sem nyithattam a számat éneklés céljából, csak a szolfézst gyúrtuk. Amikor aztán a Szikrázó lányok című Bacsó-film dalait kellett felénekelnem, amelynek a zenéjét Vukán írta, elárulta, hogy a leghíresebb énekesnőkbe tört bele a bicskája: ők nem tudták elénekelni a szerzeményeit. A dzsessz tanszak vezetője, Gonda János pedig mindig azt kérdezte, hogy mikor döntöm már el végre, hogy dzsesszt vagy beatzenét akarok énekelni. Akkoriban szerepeltem már a Korong együttes, majd a Generál, sőt a Syrius koncertjein is. – A nagy sikerek után viszonylag hamar tanításra adta a fejét! – Nagyon szeretek tanítani. Kanadában és Amerikában is kifejezetten élveztem a tanítást, Ottawában és New Yorkban magániskolám is volt. Ha lesz annyi időm, előbb-utóbb ráállok újra a tanításra. Sokat dolgoztam, voltak időszakaim, amikor, ahogy mondják, nagyon hajtottam a melót. Ma legjobban az ürömi házam kertjében szeretek ücsörögni. Felfedeztem a természet szépségeit. Órákig el tudom nézegetni a virágzó petúniáimat. Nagyon szeretek játszani Lilivel, a kutyámmal is. Ma már rájöttem, hogy nem kell mindenhol ott lenni. Sajnos ma a leggyakrabban csak úgy lehetséges bejutni valahová, ha sokkal butábbnak és tehetségtelenebbnek mutatja magát az ember, mint amilyen. Nekem az a fontos, hogy még ma is remek zenekarom van, több helyen játszunk, és nemrég jelent meg az új lemezem, amelyen csak igazán a szívem legmélyéből feltörő

Kottavarázs számokat énekelek. Több mint egy évig dolgoztunk a dalokon. Most egy könnyedebb funkys, bossa-novás hangulatú CD-t készítettünk négy amerikai és nyolc magyar barátommal, köztük Csepregi Gyula, Rátonyi Róbert, Szakcsi Lakatos Béla. – Mit mondana egy tehetséges tanítványának, ha ő is külföldre akarna menni? – Nem mondanám, hogy ne menjen! Jólesik kitörni ebből a nem igazán segítőkész magyar közegből. Amerikában még mindig mindenkinek a szívében élénken él az úgynevezett amerikai álom, hogy szebb lesz, jobb lesz minden, ha odateszi magát az ember. A másik elnyomása, eltiprása, cikizése, hátba szúrása nem vezet sehová. Magyarországon nem divat tisztelni a másikat, odafigyelni rá, őszintén érdeklődni, hogy mit tud, mit csinál, mi a véleménye. Amerikában még véletlenül sem mond rosszat két ember a harmadikról, hiszen ki tudhatja, hogy kiből mi lesz. Nálunk sajnos semmit nem lehet tisztán megcsinálni, és persze minden mögött valami egészen mást sejtenek. Az ország értékrendszerében van valami hiba, és jó néhány ember értékrendje is eldeformálódott az idők során. Ennek ellenére azt mondom, hogy meg kell szervezni a külföldi tartózkodást, mert anélkül csak csalódás lehet a kaland vége. Hol lakik az ember, miből tud megélni, ezek a kiutazás feltétlenül szükséges alapjai. „Majd biztos történik valami!” – mondják sokan, pedig csoda Amerikában sincs. A kemény munka viszont meghozza gyümölcsét, mert a jó teljesítmény ott még megkapja az elismerést és a tiszteletet. H. Gábor Miklós

Erdélyi hagyományokból válogat az Édeskeserű A Magyar Állami Népi Együttes újabb folklórtörténeti előadása A Magyar Állami Népi Együttes izgalmas Édeskeserű címet kapott „erdélyi antológiája” szerves folytatása annak a hoszszú évek óta tartó alkotói folyamatnak, amely korszerű folklórértelmezésével, a színház eszközeinek bátor alkalmazásával, makacs következetességgel mutat rá újra és újra gyökereinkre, hagyományos kultúránk fontosságára. Erdély tragikus megszorításokkal és nagy ívű felemelkedésekkel telített történelme éppúgy a miénk, mint Móricz Zsigmond Tündérkertje vagy Sütő András „könnyű álom” ígérete, Farkaslaka és Házsongárd, Nagyenyed fűzfái és Kádárék Katája, Kányádi „fekete-pirosa”, Brassó fekete temploma és Trianon lassan gyógyuló sebei… Az 1970-es évek táncházmozgalma egy nemzedék figyelmét irányította Erdély hagyományos tánc- és zenekultúrájára. Nem véletlenül, hiszen valóban párját ritkító az a gazdagság, amely generációkon átöröklődve megélte a XX. századot. Az Édeskeserű ebből a kincsestárból válogat, s egyben válaszkeresés az örök kérdésre, mely Erdélytől függetlenül mindanynyiunk számára feltehető: szülőföldünk (múltunk) elhagyása annak elvesztése is egyben? Maradhat-e, és ha igen, mi maradhat hátrahagyott javainkból? Mit ér a közösség összetartó erejét nélkülöző, a kultúrák zűrzavarában tébláboló ember?

2009. június

Katedra2009 junius.indd 25

Az Édeskeserű alkotói közül néhányan személyesen élték meg a kisebbségi lét kálváriáját, a szülőföld kényszerű vagy maguk által vállalt elhagyását. Az előadás mégsem panaszos égbe-kiáltás, nem keserű önostorozás. Nemes feladatra vállalkozik: a zenét és a táncot segítségül véve biztatást igyekszik adni az identitásukban elbizonytalanodó embereknek, akár az együttesnek otthont adó Hagyományok Háza szórólapján idézett költő, Nagy László: „A folklórban az édes és könnyű sablon helyett kerestem az összetettebb, dinamikusabb szövegés dallamritmust, az abszurditásig teljes képet, a szentségtörést, a komor, de szabad lelkületet.” Az erdélyi muzsikára összeállított táncköltemény rendezője az együttes művészeti vezetője, Mihályi Gábor, zenei szerkesztője – „civilben” a Hagyományok Háza főigazgatója – Kelemen László, koreográfus Farkas Zoltán „Batyu”, Mihályi Gábor és Orza Calin. Zenekarvezető a szólótáncával is frenetikus sikert arató Pál István „Szalonna”. Szólót énekel Enyedi Ágnes, Herczku Ágnes és Hetényi Milán. A tánckar vezetője Kökény Richárd, fény- és látványtervező Kovács Gerzson Péter. H. G. M.

25

6/3/09 10:32:48 AM

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

Mindent ellesett mindenkitől, amit lehetett Domahidy László nehezen tudja megszámolni, hány diplomája van Ifjabb Domahidy Lászlót már négyéves korában felhozta Debrecenből édesapja az Operaházba, hadd szívjon, úgymond, a gyerek magába egy kis színházi levegőt. Hatévesen már közelebbi ismeretséget kötött a zongorával. Fel is vették később a Zeneakadémiára, mégsem úgy ismerjük őt, mint a fehér és fekete billentyűk mágusát, hanem mint énekest. – Elfogultság nélkül lehet mondani, hogy ma a világon egyedülálló mélybasszus hanggal rendelkezik, amit Olaszországtól Oroszországon át Indonéziáig értékel a – stílusosan szólva – mélyen tisztelt hallgatóság. Miért kellett mégis olyan nagy utat bejárnia ahhoz, hogy végül pontosan ugyanazt tegye, mint amit annak idején édesapja csinált? – Van egy hete arra, hogy lelkiismeretesen válaszoljak? Ha nincs, akkor igyekszem röviden összefoglalni. Nos, gyerekkoromtól, beleértve édesapámat is, aki hatalmas szerepeket énekelt, olyan magyar és külföldi csillagok tökéletes alakításait csodálhattam meg az Operában, hogy eszembe sem jutott utánozni őket. Úgy éreztem, nekem ez ilyen szinten sosem sikerülhet, akkor pedig minek erőltessem a dolgot. A zene persze megfogott. Debrecenben, ahol éltünk, éppen akkortájt indult be Kodály zeneóvodája, amikor ovis lettem. Kodályék folyamatosan figyelték a munkát. Nagy örömük lehetett benne, mert megszállottak tanítottak az óvodában és később a szintén Kodály-módszerrel oktató általános iskolában is. Fantasztikus alapokat kaptam ezektől a tanároktól. Anyai nagyszüleim halála után, akiknek ma is működő hordóüzeme volt Debrecenben, Óbudára költöztünk. Apámnak végre nem kellett ingáznia Budapest és Debrecen között. Automatikusan az itteni zenei általánosban folytattam a tanulmányaimat. Na, néztek is rám, mintha a Marsról csöppentem volna közéjük, hiszen ez a híres beatkorszak ideje volt, amikor kevesen akartak túl nagy barátságban lenni a szolfézzsal, az összhangzattannal, a zeneirodalommal, egyáltalán az úgynevezett komolyzenével. Még az oroszt is másképp tanították Debrecenben! Ottani pedagógusaink népdalokon, jópofa párbeszédeken keresztül el tudták fogadtatni velünk a nyelvet. Véletlen szerencsének köszönhetően aztán Kodályék budapesti általános iskolájának a gimnáziumában, a Móriczban kötöttem ki ének–olasz szakon. Iskolai rendezvényeken, kirándulásokon, ahol zongorát láttunk, zongoráztunk. Jó kis társaság jött össze, osztálytársam volt Katona Klári, Vass Valéria, Dés László, a párhuzamos osztályba pedig Udvaros Dorottya járt. Érettségi táján már biztos voltam benne, hogy zongorista leszek, nagy elánnal jelentkeztem is a Ki mit tud?-ra. Amikor kitettek a tévészereplés előtt, Antal Imréék azzal biztattak, hogy a Rottenbiller utcai Fiatal Művészek Fórumán folytassam a munkát. Többek között Simon Zsuzsa, Petrovics Emil, Major Tamás, Rodolfo segítette kibontakozni itt az ifjú titánokat. Boros Lajos, Eperjes Károly is az FMF-ben bontogatta szárnyait. Nemcsak próbák és előadások voltak, hanem felejthetetlen

26

Katedra2009 junius.indd 26

kirándulások, bulik is, a művészet szinte minden területéről összeverődött fiatalok között máig tartó barátságok, szerelmek szövődtek. Meghallgattuk, figyeltük a másikat, minden és mindenki érdekelt bennünket, sőt markánsan meg is fogalmaztuk a véleményünket. Amikor felvételiztem a Zeneakadémia zongora szakára, én már javában szerepeltem az Országos Filharmónia ifjúsági koncertjein. – Czinege aztán befütyült ebbe a csodálatos karrierbe! – Az akkori honvédelmi miniszter, Czinege Lajos vezérezredesből hadseregtábornokká lépett elő, s ez, mint kiderült, azt jelentette, hogy fel kellett emelni a hadsereg létszámát. Az akadémistáknak sem volt menekvés! Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és Cseh Tamás is kárát látta Czinege kinevezésének. Gyorsan próbát énekeltem a Honvéd Együttes férfikarába, hogy megússzam valahogy a dolgot. Az együttes egyébként a férfi operaénekesek 98 százalékát termelte ki, Palcsó Sándor, Gregor József, Gulyás Dénes, Sárkány Kázmér is itt kezdte. Amikor Kadosa Pál, a zongoraszak vezetője a Zeneakadémián azt mondta, hogy annyi a jó zongorista az én korosztályomban, hogy évente két szólóestnél többet nem kaphatok,

2009. június

6/3/09 10:32:48 AM

ÚJ KATEDRA

megpróbáltunk valami más utat keresni. Tizenöt év zongoratanulás és hangversenyeken szerzett rutin után hátat fordítottam kedvenc hangszeremnek. Folytattam a családi tradíciót: ének szakra jelentkeztem át. Itt ért életem legnagyobb csalódása! A lányoknál sikert sikerre halmozó énektanárnőm négy évig annyira rosszul tanított engem, hogy a duplájáig tartott, míg helyre lehetett hozni a hangom. Tanárnőm nem értett a férfihanghoz, állandóan üvöltetett. Légzéstechnikáról, rezonanciáról szó sem volt. – Miért nem tanult az édesapjánál? – Ugyanezt kérdezte Szabó Miklós is apámtól, aki, mint jó barátja és kollégája, elképedve hallgatta minősíthetetlen vizsgáimat. „Te tudod, mit művel a fiad?” – kérdezte apámtól. Édesapám igazából orvost vagy diplomatát szeretett volna faragni belőlem, de én sem ragaszkodtam foggal-körömmel ahhoz, hogy a tanítványa legyek. Amikor Radnay, Melis vagy apám-kaliberű énekeseket hallottam, kisebbségi érzésem, pszichés zavaraim támadtak. Szabó nyolc évébe telt, míg sikerült a hibáimat kijavítania. Folyamatosan viaskodott bennem a rossz és a jó. Onnan indultunk, hogy előfordult egy-egy házikoncertemen, hogy csak két hangot sikerült énekelnem egészségesen, a többi csapnivaló volt. Sokáig abban a tévhitben éltem, hogy amit a tanárnőm mond, az biztosan úgy is van. De ha már ott voltam, jó pár diplomát (énekesi, énektanári, iskolai énektanári, magánénekesi és karvezetési) is szereztem. – A kezdeti nehézségek után most már ott tart, hogy édesapjához hasonlóan szerepeket írnak hangjára a zeneszerzők! – Sok hasonlóság van valóban apám pályája és az enyém között. Mélybasszus hanggal és jó játékkészséggel megáldott énekesek vagyunk. Ránki György apámnak írta a Pomádé király szerepét, Szokolay Sándor a Vérnászban az Apát, Farkas Ferenc a Csínom Palkóban a Tyukodi pajtást. És felsorolhatatlanul sok rádiójátékban, rádióoperában (mert akkor még ilyenek is voltak!) kérték fel a zeneszerzők egy-egy szerepre. Tolcsvay László és Kocsák Tibor pedig az én szereplésemhez ragaszkodik bizonyos figurák esetében. Tolcsvay Bella István háborús verseire írt Testamentumát kifejezetten az én hangomra írta, Huszti Zoltán pedig a Nemzeti Táncszínházban bemutatott Jónás könyve című művének Ninive királya szerepét. Nemrég volt a bemutatója egy különleges operának, Faragó Béla művének a Sanyi és Aranka Színházban. Jól kell tudni kottát olvasni, annyi szent! De ha már az utóbbi zeneszerzők neve szóba került, meg kell említenem azt a műfaji sokszínűséget, ami apámra és rám is jellemző. Irigyei haknikirálynak csúfolták, mert bejárta az országot-világot népdalokkal, magyar nótákkal, sőt Neményi Lilivel és Melis Györggyel rock and rollt is énekeltek egy szilveszteri műsorban. Apám úgy tartotta, hogy a vidéki embereknek, akik szívesebben hallgatják a népzenét, más műsort kell összeállítani, ha elmegy hozzájuk, mint az Operaházban. Ez nem jelentette azt, hogy azokat a dalokat, amiket a vidéki művelődési házakban énekelt, félvállról vette volna. Párizs leghíresebb színpadán is magyar népzenei esttel szerepelt Járóka Sándor zenekarával, óriási sikerrel.

2009. június

Katedra2009 junius.indd 27

Főhajtás A musical, az operett sem alacsonyabb rendű az operánál vagy az oratóriumnál. Attól függ, ki írta, és ki adja elő. Fantasztikusan éreztem magam, amikor Mozart Requiemjének basszus szólamát énekeltem Fellini 70. születésnapján a velencei Szent Márk-bazilikában, de nem kevésbé volt felemelő, amikor dalt énekeltem a Macskák című musicalből Genfben egy világsztárokkal teletűzdelt gálaesten. Ötven év után újra egy Domahidy László nevű mélybasszus szerepelt Indonéziában Kodály, Bartók és Liszt műveiben. Döbbenetes volt, amikor több idős úr azzal lépett hozzám, hogy mi már találkoztunk 1956-ban! Kiderült, hogy apámat is hallották énekelni náluk egy koncertkörútjuk alkalmával. Egyszer Londonban éppen abban a szállodában kaptam szobát, ahol apám is lakott. – Öt éve, amikor uniós csatlakozásunkat köszöntöttük, volt egy érdekes bemutató a budapesti Szent István-bazilikában. Sikerült azóta máshol is előadni a művet? – Németországba keveredett gimnáziumi osztálytársam, Rácz Tibor Béke oratóriumáról van szó. A terv az volt, hogy Európa több országából hívott zenészekkel az öreg kontinens irodalmi és zenei örökségét mutatjuk be ezzel a művel. Szimfonikus zenekar és a nép- és popzenében használatos hangszerek segítségével a gregoriántól a rapig szerettünk volna mindent megmutatni ebben az oratóriumban, nagy filmrendezők különböző országokban készített klipjeit vetítve a háttérben. A tételeket Európa különböző székesegyházainak harangkondulásai választják el egymástól. Peter Ustinov nem sokkal halála előtt szalagra mondta Szent Pál apostol szeretethimnuszát. Kálloy Molnár Péter latin nyelven rappel. Sajnos a bemutatón csak felvett zenére énekeltünk, és a filmek sem készültek el. Még mindig reménykedünk abban, hogy ennek a hatalmas vállalkozásnak a híre egyszer eljut olyan emberekhez is, akik segíteni tudnak a megvalósításában. – Elképesztő sikere van viszont a Szent Efrém férfikarnak, amelynek oszlopos tagja! – Ez szinte mesébe illő történet. Kocsis Zoltán, aki Amerikában járt Rahmaninovnál, elhozta tőle a Vesperás című művét a Tomkins Együttesnek, amelynek én is tagja voltam. Ez sokáig tiltott zene volt, mert a népi orosz ortodox pravoszláv egyházzenére épült. A Szovjetunióban sajnos több ilyen templomot is a földdel egyenlővé tettek. Budapesti bemutatója után bejártuk vele az országot, sőt Japánba és Finnországba is meghívást kaptunk. Lemezre vettük Rahmaninov Liturgia sorozatát. Ez az egyházzene, ez az énekesi kultúra az, amelynek a legfontosabb eleme a mélybasszus. Az öt éve alakult, Bubnó Tamás vezette Szent Efrém férfikar tizenhárom operaénekesből áll, és kizárólag a népi orosz ortodox pravoszláv egyházzenei művekből válogat. Francia menedzsernőnk nem győzi szervezni a koncertjeinket Európa-szerte. Nemrég voltunk Párizsban, és most utazunk Lengyelországba a pravoszláv egyházzenei fesztiváljukra. Nem akármilyen emléket őrzünk erről a fesztiválról: három éve a jubileumi, 25. rendezvényükről, amikor első alkalommal nem csak orosz, ukrán, belorusz, szerb és bolgár kórusok szerepelhettek, elhoztuk az első díjat. Idén is megpróbáljuk. H. Gábor Miklós

27

6/3/09 10:32:48 AM

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Bubik István nevét vette fel az Új Színház Stúdiószínpada Tudtuk, hogy nagy színész távozott közülünk öt évvel ezelőtt, de bizony el kellett telnie egy kis időnek felkavarodott érzelmeink elcsitulásához, hogy valamivel tisztábban lássuk, ki is volt valójában Bubik István. Ma már senki sem vitatja, hogy nagy űrt hagyott maga után, az ő karaktere fájón képviselő nélkül maradt nemcsak a jelenlegi színházi palettán, hiányzik a társulatépítő-megtartó művész, erős egyéniségű ember is ebből a zavaros, egyre több értékét könnyű szívvel eldobni kész világból. Az Új Színház társulata – ma még – pontosan tudja, mit jelentett Bubik István az alakításait élvező közönség és a kollégái számára. Reményt keltő vállalkozás, hogy a színház róla nevezte el stúdiószínpadát, s a társulat tagjai Bubik legendássá vált önálló estjének meghatározó részleteit is felidéző műsorral készültek egykori barátjuk születésnapjára. Reményt keltő, mert Bubik István neve újabb oldalon kerül a magyar színháztörténet aranykönyvébe, de reményt keltő azért is, mert ezzel a szereplésével az egész társulat azt bizonyította, hogy amíg lehetséges, mindent megtesznek azért, hogy Bubik neve mellett az egykori játszótárs szellemiségét, tüzét, emberségét, humorát őrizzék és adják tovább. „Immár öt esztendeje, hogy 2004. november 28-án Bubik István tragikus hirtelenséggel elhagyott bennünket, és immár 51 esztendeje, hogy 1958. május 19-én

A Bubik István Stúdiószínpad bejárata

Bubik István néhány Új Színházban játszott szerepe Büchner: Woyzek – ŐRNAGY (R.: Kiss Csaba) Shakespeare: Othello – JÁGÓ (R.: Kiss Csaba) Szomory: Hermelin – HÁZIÚR (R.: Kiss Csaba) Gorkij: Éjjeli menedékhely – KLESCS (R.: Verebes István) Csiky Gergely: Ingyenélők – TIMÓT PÁL (R.: Szikora János) Goldoni: Chioggai csetepaté – „bükkfafejű” BEPPE (R.: Taub János) Bulgakov: Álszentek összeesküvése – D’ ORSIGNI MÁRKI (R.: Vidnyánszky Attila) Shakespeare: Szentivánéji álom – TOMPOR (R.: Szergej Maszlobojscsikov) Koltes: Roberto Zucco – A NEHÉZFIÚ / A TÜRELMETLEN STRICI (R.: Vidnyánszky Attila) Molière: Úrhatnám polgár – JOURDAIN (R.: Szergej Maszlobojscsikov)

28

Katedra2009 junius.indd 28

A leleplezés pillanata: Márta István igazgató, mögötte Eperjes Károly és Pálfi Kata

világra jött az a barátunk, aki tragikusan rövid pályafutásának ideje alatt igaz és meghatározó színjátékosként gazdagította országunk színházművészetét a Nemzeti Színházban, a Művész Színházban és a Kelemen László Színkör Jászai Mari-díjas és Érdemes Művész tagjaként – mondta a stúdiószínpad névavató ünnepségén, a tábla leleplezése előtti percekben Márta István, az Új Színház igazgatója. – Volt – végig csupa nagybetűvel! – ÁDÁM, ÁRON, CSONGOR, BÁNK BÁN, TARTUFFE, ZETELAKI GÁBOR, BICSKA MAXI, ALMAVIVA GRÓF, LENNIE, PETRUCCIO, MERCUTIO, II. RICHARD, EDDIE CARBONE, ISTVÁN KIRÁLY, AGÁRDI PÉTER, POZZÓ… 1998-tól haláláig színházunk tagjaként számos alakítással igazolta társulatunk és a közönség szeretetét. 2004 őszén a Stúdiószínpadon mutatta be önálló irodalmi műsorát is Ritka (a) magyar címmel, amelyben Balassi, Kölcsey, Ady, Petőfi, Vörösmarty, Arany, Karinthy és Nagy László műveit olvasta, énekelte, értelmezte. A Ritka (a) magyar két előadást érhetett meg… A sors kegyetlen játéka, hogy Bubik estjéből egy filmkocka sem maradt: produkcióinkat szokás szerint a harmadik vagy a negyedik előadáson rögzítjük… Az Új Színház társulataként – a családdal egyetértésben, a valahai barát tiszteletére – úgy döntöttünk, hogy 2009. május 19-től a színház stúdiószínpadát Bubik István Stúdiószínpadnak nevezzük el. A stúdiószínpad bejáratánál elhelyezett tábla leleplezése után társulatunk tagjai Névadó gáladélutánnal tisztelegnek valahai kollégánk emléke előtt Szikora János rendezésében. Az esti Szentivánéji álom előadása után Csöndes esti emlékezésre várjuk Bubik István barátait, színjátszótársait, kollégáit, szeretteit. E napon hirdettük meg a 2009–2010-es évadra szóló Bubik István-bérletet is.”. H. G. M.

2009. június

6/3/09 10:32:49 AM

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

„Emberbőrbe kötött remekmű” A Liliomfi a Latinovits Zoltán Diákszínpadon Szigligeti Ede több mint száz színpadi műve közül egyetlen szerepel rendszeresen a hazai színházak műsorán: a Liliomfi. Ha statisztikát készítenénk, meglepve tapasztalhatnánk, hogy leghosszabb ideig nem egy kőszínház, hanem a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákszínpadának társulata tartotta műsorán a színészkomédiát. 1987-ben a Liliomfival mutatkozott be – az akkoriban József Attila néven működő – gimnázium társulata, a siker pedig akkora volt, hogy a bemutatót nyolcvan további előadás követte, 1994-ig folyamatosan játszották a darabot. Az egyik főszerepet akkor – a ma már Jászai-díjas – Schneider Zoltán alakította. Időközben a gimnáziumot visszakapta a ciszterci rend, a diákszínpad pedig felvette Latinovits Zoltán nevét. Az egyedüli, ami nem változott: az akkori előadást, csakúgy, mint az azóta eltelt időben bemutatott huszonnégy színjáték többségét, Lukácsi Huba, a gimnázium – azóta nyugalomba vonult – magyar–angol szakos tanára rendezte. Lukácsi Hubával a Liliomfi összpróbáján beszélgettünk. – Miért Latinovits Zoltán nevét vette fel a diákszínpad? – Latinovits Zoltán ebben az épületben, az akkori Szent Imre Gimnázium dísztermének színpadán lépett először közönség elé. Ezért 1992-ben megkerestük a nagy magyar színész édesanyját, az ő engedélyével vettük fel a Latinovits Zoltán Diákszínpad nevet. – Újra a Liliomfi bemutatójára készül a társulat. Miért esett ismét erre a darabra a választás? – Ez egy vidámsággal, életörömmel teli, a fiatalság szépségét sugárzó darab. Hervadhatatlan. Másrészt van ennek a választásnak gyakorlati oka is: amikor elérkezünk a nemzedékváltás cezúrájához, akkor olyan darab szükséges, amelyben a kamaszok számára is átélhető helyzetek és karakterek vannak. A Liliomfi – ahogy egy kedves kollégám meghatározta – amolyan beavató darab. Mivel most elég sokan jelentkeztek a színjátszó körbe, úgy gondoltam, hogy a Liliomfi nagyon jó lesz nyitásként. – Van beleszólása a társulatnak abba, hogy milyen darabot állítanak színre? – Magam döntöm el, de hozzá kell tennem: előtte alaposan föl kell mérnem, hogy abban az esztendőben, amikor a darabot kiválasztom, milyen lelki alkatú és színészi adottságú szereplőkre lehet számítani. Tehát nem úgy van ez, hogy kiválasztok egy darabot, amit én egyébként is nagyon szeretek, és ráerőltetem azokra, akik éppen kéznél vannak, hanem igyek-

Lukácsi Huba és felesége a színházteremben: a ciszterci rend régi kápolnájában

2009. június

Katedra2009 junius.indd 29

A társulat doyenjei: Almássy Márton és Timár Benedek – Ti már leérettségiztetek. Mit csináltok azóta? Benedek: Én tájépítész karon tanulok. Márton: Én dzsesszéneket tanulok – Miért szerettek itt lenni, mi tart itt benneteket? Márton: Most egy olyan maggal játszunk itt együtt, akikkel ez az ötödik darabunk. A mostani csapat egy része évfolyamtársunk volt, nagyon jó barátaink, és ez a színpad is egy újabb közösséget alakított ki közöttünk. – Mit kaptatok ettől a színjátszó társulattól? Márton: A közösséget. És hát megmutatni magad, az mindig jó érzés! Megtapasztalni azt, hogy színpadon állsz, nagyobb közönség előtt próbálhatod ki magad, és talán bátrabb is lehetsz tőle. A karakterekből pedig mindig tudsz meríteni a hétköznapokban. Benedek: Aki szeret játszani, az szereti ezt az egészet. Mert itt komolyan játszhat, mégis „komolytalanul”. – Lukácsi tanár úr mit adott át nektek? Márton: Hú, nagyon-nagyon sok mindent! Nagyon színes egy ilyen próbafolyamat, nem csak színészettel találkozunk, nagyon sok dologról szokott mesélni a tanár úr. Benedek: Aki egy életen keresztül irodalomtanár, az egészen más szemszögből látja a dolgokat, úgy, ahogy mi egyébként még nem látnánk. Ezt adja ő hozzá, ezt a tapasztalatot, ezt a szemléletet. Hogy mi mögött mi rejlik. – Mennyire kaptok szabad kezet a karakterek megformálásában? Márton: Ha valami tetszik neki, mindenképp megengedi, ha nem, akkor nyilván nem, de általában neki szokott igaza lenni. Olyan fele-fele arányban. Benedek: Olykor mi is adunk neki szemléletet, amit ő is megfogad sokszor! Márton: Sokszor előfordul, hogy amikor felmerül benne egy kérdés, felhív minket és velünk vitatja meg…

29

6/3/09 10:32:49 AM

Szertenéző

Almássy Márton és Timár Benedek: Liliomfi és Szellemfi urak. Fotó: Havasi Máté

szem megtalálni azt, amit a gyerekek szívesen játszanának, és el is tudnak játszani. – Az előadás legfiatalabb szereplője tizenhárom éves. Ugyanakkor az iskola már végzett tanulói is szerepelnek benne. – Már a kezdetektől kialakult az a gyakorlat – most már azt mondhatnám, színpadunk hagyománya, a színpad folyamatos működését biztosító tényező –, hogy leérettségizett diákjainkat nem eresztjük szélnek, hanem visszavárjuk, így a kezdők, a kicsik mindig tudnak tanulni a tapasztalt színjátszóktól. Sőt esetenként az is előfordul, hogy volt tanítványaink, akik a színészi pályát választották, visszajárnak az alma mater színpadára. – Pedagógusszemmel miért fontos a középiskolás diákoknak a színjátszás? – Sokat beszéltek már arról a kérdésről, hogy magának a drámapedagógiának mi a szerepe a pedagógia és a nevelés egészében. Én csak azt mondanám, egyetlen szemszögből megközelítve a dolgot: segíteni kell őket abban, hogy egy életen át megőrizhessék gyermeki lelkületüket, a gyermek rácsodálkozó képességét, fogékonyságát, életszeretetét, hogy minél tovább maradjanak lélekben, a szó legmélyebb és legigazabb értelmében gyermekek. Ugyanakkor segít nekik a színjátszás abban is, hogy a kamaszkor belső vívódásai, meghasonlásai szépen kisimuljanak. Ha valaki szerelmi bánattal kezdi el a színjátszó pályafutását, akkor ennek a bánatnak, ennek a nagyon mély fájdalomnak kifejezésére is lehetősége van, és ha az ember már kifejezte, azzal bizonyos mértékben fel is oldotta. Ha pedig jelentős drámai művekkel találkoznak, az kinyitja előttük a világot, még szélesebbre tárja előttük a világ ajtaját, mert az ember ismeretéhez juttatja őket, olyan mélységben, ahogy azt a nagy drámaírók látták. – A tanárkollégák mit mondanak: meglátszik egy diákon, ha színjátszó lesz belőle? – Azt hiszem, igen. Egy példát mondanék erre: volt olyan – azóta elismert színésszé lett – színjátszóm, akit itt az iskolában rossz tanulónak ismertek meg a tanárok, megbízhatatlan embernek, aki sodortatja magát, aki inkább az értéktelen dolgok,

30

Katedra2009 junius.indd 30

ÚJ KATEDRA

az igénytelenség felé sodródik. Aztán jelentkezett, elmondott egy verset, és szikrázott belőle a tehetség. Később pedig, amikor eljátszott itt nagyobb szerepeket, megtalálta önmagát. Más diákom is volt, akiről a tanárok már lemondtak, akit a szülei kétségbeesetten figyeltek, és akkor itt, a színjátszó kör által találkozott egy közösséggel, egy színdarabbal, amely megszólította őt. Kapott egy feladatot, ami arra ösztönözte, hogy ne tékozolja a fizikai erejét, hanem használja fel arra, hogy kifejezzen valami igazán fontosat a színpadon. – Gyakran előfordul, hogy tanárkollégák is felállnak a színpadra. Úgy gondolom, kockázatos, ezért bátor dolog tanárként beállni a diákok mellé, kilépni a megszokott tanárszerepből. Milyen visszajelzéseket kapott azoktól a kollégáitól, akik vállalkoztak erre? – Nagy élményként élték meg. Egyik sem mondta nekem azt, hogy megbánta volna, inkább mindegyik azt érezte, hogy közelebb került a gyerekek világához és a tanítványhoz, mint személyhez. Persze itt egy nagyon kényes határvonal húzódik, amit ha nem lép át az ember, akkor meg tudja őrizni a tekintélyét, úgy, hogy a gyerekek világa mégis jobban feltárul előtte, és a gyerekek is nagyobb bizalommal fordulnak hozzá. – Abban, hogy ön valami fontos dolgot tud átadni a diákjainak, biztos vagyok, huszonhárom éve enélkül nem tudna működni ez a kezdeményezés. Ön mit üzenne a ma A társulat Benjáminja: Péterffy Lili – Hány éves vagy, és hányadik osztályba jársz? – Tizenhárom éves vagyok és hetedikes. – Mióta vagy színjátszó? – Tavaly, hatodikban kerültem be ide, úgy, hogy ötödikben szerepeltem a kis diákszínpad előadásában, aztán Lukácsi tanár úr odajött hozzám gratulálni, és nemsokára mondta is, hogy számít rám jövőre egy darabban. – Mit hallottál a színjátszó körről, mielőtt ide kerültél? – Sokat nem hallottam róla, de amikor még nem voltam itt, és megláttam egy diákszínpadost az iskolában, akkor mindig arra gondoltam, hogy juj, ott megy egy nagy diákszínpados! Amikor bekerültem ide, nem is gondoltam, hogy ilyen aranyosak itt az emberek, szinte a legjobb barátaim. – Van nimbusza az iskolában annak, hogy valaki diákszínjátszó? – Szerintem igen. – Mit lehet tanulni a tanár úrtól? – Általában nem szokott beleszólni abba, hogy miket csinálunk, de ha elmond valamit, az ösztönösen belém épül, és esetleg a következő szerepet is jobban el tudom játszani az ő tanácsaival.

2009. június

6/3/09 10:32:50 AM

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

pályára lépő pedagógusoknak: mi a lényeg? Mitől lesz egy pedagógus „jó”? – Attól, hogy szenvedélye az, hogy közvetítsen. A pedagógus olyan, mint a művész: értékeket közvetít. Németh Lászlót idézném, aki azt mondta, hogy „a pedagógus emberbőrbe kötött remekmű”. Azt üzenném a pedagógusoknak, hogy akkor találják meg majd az örömüket a sok bosszúság és sok hullámvölgy ellenére is, ha szenvedélyesen, mámorosan szeretik azt, hogy ők valamit átadnak másoknak. Én már tízéves koromban is olyan örömmel magyaráztam el, ha valaki valamit nem értett az iskolában. Az ember szereti csinálni, ennyi az egész. – Sok pedagógus panaszkodik, hogy a mai fiatalokhoz szinte lehetetlen közel kerülni, nehéz velük közös hangot találni. Mi a titka annak, hogy önnek ez mégis sikerül? – Igen, valóban nehéz. Egyre több energiát követel, egyre nagyobb türelmet kíván az embertől az, hogy a fiatalokhoz eljuttasson valamit, ami igaz és szép. Nagyobb megszállottságra van szükség. Ha az ember nincs eltökélve, hogy de igenis, erről nem mondok le – még ha most teljesen reménytelennek is látom –, akkor nem megy. Az ember a lelke mélyén ne adja fel! Most is volt olyan próba, hogy azt gondoltam: abbahagyom. Lehordtam őket, kiborultam, az ember ilyenkor még cifrázza is. De mi történik azután? Megbánom azt, hogy kiborultam, mert nem rossz gyerekek ezek, sokféle oka lehet annak, hogy ennyire indiszponált, ennyire hanyag volt majdnem mindenki. Megbánom, sajnálom. Igen ám, de amikor az embernek a felindultságát látják a gyerekek, ők is megszep-

pennek, és ettől a felindultságtól nem kell félni. Ne féljünk attól, hogy a gyerekek meglátják bennünk az esendő embert! Létezik egy titokzatos erő, ami a tanárban is elindítja, hogy ezt nem kellett volna, és a diákban is, hogy hát össze kellene szednem magamat. – Változtak a gyerekek ez alatt a húsz év alatt? – Változtak, igen. Egyre nehezebben tudják a másik nemmel kapcsolatos érzelmeiket kifejezni. Sokkal többet kell küzdeni velük, hogy az érzelmeket, amiket ők egyébként dédelgetnek magukban, ki merjék fejezni a színpadon. A mai világban férfi és nő annyiban tartoznak csak össze, amennyiben a szexus vonatkozásában szükségük van egymásra. Van ugyan család, de tulajdonképpen az is bármikor felbontható. Olyan mértékben redukált ma már a női természet a mi nyugati civilizációnkban, hogy azt hiszem, azt mondhatom, az ember ösztönvilága elválasztódik az ember személyiségétől, és külön pályára kerül. * A tanár úr panaszaiból az előadáson nem sok minden érződik: az összpróba négy órán át tart, a színpadon álló diákok felnőtteket is megszégyenítő fegyelmezettséggel állják a sarat, a fiúk férfiasak, a lányok nőiesek, az előadás pedig kitűnő, friss és szellemes. S hogy a nehézségek, a küzdelmek dacára végül is mi a lényeg? A próba után a Tanár úr maga súgja meg: „Én sem tudok ám nélkülük élni, olyanok nekem, mint az oxigén!” Gyulai Zsófia

Emléktábla a ház falán Egy éve hunyt el Gerzson Pál festőművész, főiskolai tanár Özvegyének, Kovács Máriának, a józsefvárosi Krúdy utcai ház lakóinak, amelyben műteremlakása található, valamint barátoknak, tanítványoknak és ismerősöknek a lelkesedése és összefogása eredményeképpen emléktáblát avattak a tavaly elhunyt Gerzson Pál festőművész, nyugalmazott főiskolai tanár tiszteletére. „Vidéken születtem, Baranya megyében, akár élhetnék, dolgozhatnék a mezőgazdaságban is. Mennyire más lett volna az életem, ha a sorsom azt adja, hogy földműves legyek! – mondta utolsó interjújában a 77. életévét betöltő Tudja-e? Számos középületben látható Gerzson Pál-alkotás! A Parlamentben egy általa tervezett és festett óriás Herendi-váza van, ami a Szent Koronás terem dísze. Falfestménye díszíti a Róna utcai Óvodát, két pannója a pécsi Uránvárost, ugyanott a városházán intarziája is látható. Intarzia őrzi emlékét a Budapesti Műszaki Egyetemen, Helsinkiben a magyar nagykövetségen, festett üvegablakok a bajai Ifjúsági Házban és tűzzománc munkája a Budapesti Tanárképző Főiskolán…

2009. június

Katedra2009 junius.indd 31

művész. – Heten vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb, de közülünk a legfiatalabb is ötvenéves már.” Édesapja állatorvos volt. Gimnázium után azonnal felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol nyugdíjazásáig tanított. Attól kezdve egyre több időt töltött szigligeti „birtokukon”. Szüksége volt a fákra, a vízre, a hegyekre, mert, ahogy fogalmazott, bármennyire fontos egy festőnek az otthon biztonsága, a város adta lehetőségek, létfontosságú számára a természet közelsége. No meg a szerelme, a varázslatos szőlő, amit bodorodó kacsaival, indáival hazatérve a legjobban szeretett megörökíteni festményein. H. G. M.

31

6/3/09 10:32:50 AM

Tark abark a

ÚJ KATEDRA

A VI. Janikovszky Éva meseíró pályázat tapasztalatai Ez év áprilisában a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár „Az úgy volt…” címmel hatodik alkalommal hirdette meg a Janikovszky Éváról elnevezett meseíró versenyt. A szervezők, akik a vetélkedővel a fiatalok írás és olvasás iránti szeretetét, alkotókedvét kívánták ösztönözni, két, a Kicsik (6-tól 10 éves korig) és a Nagyok (11-től 16 éves korig) kategóriájában várták a gyerekek írásait. A szabadon választható témákban a kiírás csupán a terjedelmet korlátozta legfeljebb öt gépelt oldalban, az írásművek így tematikailag igen színes és széles skálán mozogtak a hagyományos mesetémáktól kezdve a mindennapi élet bemutatásán át annak egy-egy eseményét megörökítő leírásig. Egy pályázó több írással is jelentkezhetett. Sokan rajzaikkal illusztrálva, néhányan pedig „könyvecske” alakban küldték be munkáikat. A verseny iránti érdeklődés esztendők óta folyamatosan nő, idén pedig a vártnál is több, ötszázötvennégy pályázótól megközelítőleg hétszáz pályázat érkezett szerte az országból, sőt határainkon túlról is. A beérkezett írások közül 139 jutott a könyvtárosokból álló előzsűri asztaláról a kétfős szakmai zsűri, Szepes Erika és Rigó Béla kezébe. A kategóriánként egy első, két második és három harmadik díjat, valamint az összesen huszonhat különdíjat május 22-én ünnepélyes keretek között adták át a nyerteseknek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Nagy báltermében. „A pályázatod elnyerte az előzsűrizők tetszését és egy további fordulóba, szakmai zsűrihez juttatták írásod. A szakmai zsűri feladata, hogy a hozzájuk eljuttatott pályamunkák közül kiválassza az idei verseny legjobb írásait és döntsön a díjak odaítéléséről. A döntésükről a pályázat záró eseményén, az ünnepélyes díjkiosztón értesülhetsz” – így kezdődött az a kedvesen invitáló levél, amelyet a szakzsűriig eljutó mind a 139 pályázó megkapott, s közülük sokan, ünneplőbe öltözve, jogos várakozásokkal és nagy reményekkel telve, nemcsak rövid, de hosszú utazást is vállalva el is jöttek Budapestre a díjkiosztóra. A bálterem bejáratánál regisztrációs pult fogadta a gyerekeket, ahol egy ajándékcsomagot és a névre szóló emléklapot nyomban át is vehették. Miután az intézmény ifjú vendégei egy tombolaszelvényt is kitöltöttek, elkezdhettek helyet keresni a zsúfolásig megtelt bálteremben. Az ünnepi beszédek és a zsűri tagjainak általános értékelései után jócskán tetőre hágott már az izgalom, éppen ezért talán nem is volt helyénvaló és indokolt, hogy a moderátor ezt a nyertesek nevének felsorolá-

32

Katedra2009 junius.indd 32

sa előtt „Kezdhetem? Kezdhetem?” kérdéssel tetézze, majd menet közben is az „Izgalmatokban nehogy kaparjátok a szék karfáját vagy a kárpitot!” típusú intésekkel fokozza. A különdíjasok és a dobogós helyezettek kiszólítása után következett a „vigasz tombolás”, vagyis vigaszdíj gyanánt a tombolasorsolás. A sok-sok átadásra váró könyvajándék láttán joggal remélhették a jelenlévők, hogy egy-egy könyv valamennyi addig ki nem szólított gyereknek jut, ezzel szemben csak töredéküknek adatott meg ez a vigasz, a legnagyobb fejcsóválást pedig az váltotta ki sokakból, amikor nyertes gyerekek neve is előkerült a tombolaszelvények közül. Már átvett díjaik mellé így aztán egy vigaszdíj is került… Másoknak pedig maradt a remény és a feszült várakozás, hogy a következő név, amit a műsorvezető kiejt, az ő nevük lesz, s akkor majd ők is végigmennek a széksorok között – miközben a közönség nekik tapsol – s kezet fognak a díjat/nyereményt átadóval. Ez a percnyi esemény, páratlan élmény és ritka öröm reménye élt bennük mindaddig, ameddig a műsorvezető el nem köszönt. Nem tisztünk, de talán megtehetjük, hogy ehelyütt is tegyünk két javaslatot, hogy ez a kiváló és immár hagyományokkal is rendelkező verseny mindenki számára csakis örömet és elégedettséget nyújtson. Annál is inkább, mert észrevételeink nem a pályázat egészének tartalmára és lebonyolítására, csupán az eredményhirdetés szervezésére vonatkoznak. Talán szerencsésebb lenne, ha a gyerekek az ajándékcsomagot és az emléklapot nem érkezésükkor a regisztrációs pultnál, hanem a díjátadás végén, a műsor keretében kapnák meg, s a tombolaszelvények közül is kikerülnének a díjazottak nevei, hogy a vigaszdíjak valóban kimerítsék a vigaszdíj fogalmát. Így annyi ünneplőbe öltözött egészen kicsi és kicsit nagyobbacska gyerek közül senki nem távozna keserű szájízzel a pompás bálteremből. S végül, de nem utolsósorban: nagyobb méltányosságot érdemelt volna a rendezvényt száznegyven darab Mértékegység-átváltóval támogató Szántay Judit tansegédeszköz-alkotó nyugalmazott kémiatanár is, akinek nevét a Nemzeti Kulturális Alap, a Móra Kiadó, a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány, az Alexandra Kiadó, a CineReal Kft., a Commitment Zrt., az Új Katedra Pedagógusok lapja, a Határtalanul Alapítvány és a Kairosz Kiadó mellett nem tüntették fel a támogatók falán, így a támogatók kihirdetett felsorolásából is kimaradt. A pályázat eredményei megtekinthetők a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján: www.fszek.hu. Varga Gabriella

2009. június

6/3/09 10:32:51 AM

Pályázat

ÚJ KATEDRA

Te mit gondolsz a gyermekek jogairól? UNICEF Gyermekjogi Egyezmény Videopályázat Idén húszéves a Gyermekjogi egyezmény. 1989-ben a világ vezetői úgy döntöttek, hogy a gyermekeknek szükségük van egy csak róluk szóló egyezményre, mert a 18 éven aluliakról általában nem esik szó az emberi jogokról folyó vitákban. A politikusok fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy a gyermekeknek is vannak jogaik. Így született meg a Gyermekjogi egyezmény, mely az emberi jogi egyezmények közül a legszélesebb körben elfogadott a világon. Felsorolja mindazokat az alapvető emberi jogokat, melyek minden gyermeket megilletnek, függetlenül attól, hogy hol él. Ilyenek például a jog az életben maradásra, jog a fejlődésre és a képességek teljes kibontakoztatására, jog a különböző ártalmaktól, bán-

tos, hogy tükrözze „a tudj többet, mondj többet a világról, amelyben élsz, és tégy többet érte” elvét. • A videó bármilyen nyelven készülhet. A nem angol nyelvű videókhoz azonban mellékelni kell egy angol nyelvű forgatókönyvet vagy összefoglalót. • A videó időtartama nem haladhatja meg az egy percet. • A résztvevők életkora legfeljebb 25 év lehet. • A pályázaton egyének vagy csoportok vehetnek részt, a részvételt szponzorálhatja egy szervezet vagy cég is. • Minden személy vagy csoport csak egy pályázatot nyújthat be. • A videók nem tartalmazhatnak szerzőijog-köteles anyagot. A jelentkezés módja: • A videókat a következő videó megosztó olda-

lak egyikére kell feltölteni: YouTube, Blip.tv, Dailymotion, Veoh. • A videó feltöltését követően küldj e-mailt a következő címekre [email protected] és [email protected] az alábbi információkkal: név; életkor; link a feltöltött videóhoz; a videó címe; postai cím (országmegjelöléssel); e-mail cím (ha van); telefonszám. • Beküldési határidő: 2009. augusztus 1.

talmazástól és a kizsákmányolástól való védelemre, jog a család és a társadalom életében való részvételre. Angol nyelvű mellékletünkben az egyezmény összefoglalóját találod. Ha nem vagy még huszonöt éves, készíts ennek alapján egy egyperces videót, bemutatva, hogy számodra mit jelentenek a gyermekjogok a világban, a hazádban vagy a közvetlen környezetedben. Esetleg mutass be egy példát arra, hogy nem tartják tiszteletben ezeket a jogokat. De bemutathatsz olyan helyzetet is, amikor a gyermekek élvezhetik az őket megillető jogokat. Mondd el, mit gondolsz! A videókat a YouTube, Blip.tv, Dailymotion, Veoh honlapok valamelyikére kell feltölteni augusztus 1-jéig. A beküldött műveket egy médiaszakemberekből és fiatalokból álló bizottság bírálja el. A legjobb filmek az UNICEF honlapján lesznek láthatóak. A győztes videót a szervezet a Gyermekjogi egyezmény 20. évfordulója kapcsán is felhasználja. A részvétel pontos feltételei: A videónak vagy egy konkrét jogot kell illusztrálnia, vagy pedig a gyermekek jogainak összességére kell vonatkoznia. Fon-

2009. június

Katedra2009 junius.indd 33

Amennyiben alkotásodat nem tudod egyik weboldalra sem feltölteni, küldd el .mov fájl formátumban CD-n vagy DVD-n a következő címre: International Children’s Day of Broadcasting, UNICEF, Room 933 3 UN Plaza, New York, NY 10017, USA. A döntőbe jutott pályázókat 2009. szeptember 10-ig értesíti az UNICEF. Nekik majd postai úton el kell küldeniük alkotásukat professzionális minőségben is, DVcam szalagon. Ezek az információk megtalálhatók az UNICEF Magyar Bizottság honlapján is (www.unicef.hu).

33

6/3/09 10:32:51 AM

7határ

ÚJ KATEDRA

VI. Hagyományőrző Nap a Salamon Ernő Gimnáziumban Május 15-én ismét népviseletbe öltözött a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium: hatodik alkalommal rendezték meg a Tarisznyás Márton útján elnevezésű Hagyományőrző Napot. Az egész napos sokszínű programkínálat mind-mind egy célt követett: minél többet feleleveníteni abból, amit az elődök ránk hagytak. A nagyszabású rendezvény reggel 8 órakor a diákok tudományos dolgozatainak bemutatásával kezdődött. Ezzel egyidejűleg, 9 órától a százéves gimnázium három rendkívüli tanórán idézte a múltat: a tanárok korabeli viseletbe öltözve mutatták be, miként zajlott sok-sok évtizeddel ezelőtt egy-egy matematika-, biológia- és fizikaóra. Lakatos Mihály tanár-igazgató fizikaóráján például régi kísérleti eszközökkel ismerkedhettek meg a diákok, s csodálhatták meg, hogy ezek a száz évet túlélő eszközök ma is hibátlanul működnek. A rendkívüli tanórák után, délelőtt tíz órakor az iskola egykori diákja és későbbi igazgatója, dr. Jakab Antal néhai gyulafehérvári megyés püspök tiszteletére emléktáblát avattak. A ditrói születésű Kolozsi Tibor szobrászművész munkáját dicsérő dombormű és a Jakab Gyula geológusprofesszor által formába öntött márványtábla ünnepélyes avatásán Lakatos Mihály igazgató elmondta: idén a Hagyományőrző Nap jelmondatául is Jakab Antal gondolatát választották: „Isten mindenkinek csak egy életet adott, s arra kell vigyáznia, abból kell valami szépet kihoznia, valami szép példát megmutatnia…” Rokaly József tanár, történész visszakalauzolta Jakab Antal idejébe a jelenlévőket. A többi között elmondta: az 1926/27-es tanévben Jakab Antal egykori tanárai között volt Márton Áron is, ebben az iskolában volt tehát egyazon időben tanár és tanítvány a két jövendő püspök. Az előadó Jakab Antal érdemeit a következőképpen összegezte: „Az egykori gyergyószentmiklósi jó tanuló diák papként visszatért szűkebb hazájába, hogy a romokból és pusztulásból kiemelje egyházközségét és annak iskoláit, hogy a Magyar Állami Királyi Líceumot a háború után újból elindítsa nemes küldetésének további útján.” Beszédében Kolozsi Tibor szobrászművész megállapította: „Jakab Antal püspök példamutató, erkölcsös élete, kitartása és áldozatvállalása nyomot hagyott életünkben. Nekünk, utódoknak hálát kell tanúsítanunk ezért az örökségért. Az emléktábla, mint mementó, rendkívüli nevelő szereppel is rendelkezik. A hely kiválasztása – az iskola belső udvara – arra enged következtetni, hogy a diákok épülését fogja szolgálni…” Dr. Vencser László volt teológiai tanár az emléktábla egyik állítójaként szólva Jakab Antal tanulás- és tanításszeretetére mutatott rá: „Átadta nekünk a tudást, de meg is követelte tőlünk a tudás elsajátítását, a színvonalat. Megéreztette velünk, hogy mennyire fontos az alapos felkészültség… Dr. Jakab Antal továbbá az emberi, nemzeti és keresztény értékek őre és ápolója is volt...” Az emléktáblát állító rokonokat képviselő Jakab László, illetve Patek Mária-Anna aligazgató által leleplezett emléktáblát Bíró Sándor református lelkész és Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános áldotta meg.

34

Katedra2009 junius.indd 34

A Boldogasszony anyánk közös eléneklése alatt zajló méltóságteljes koszorúzás után a rendezők az iskola Dísztermébe hívták az érdeklődőket a Hagyományőrző Nap megnyitó ünnepségére. Patek Mária-Anna, a rendezvény megálmodója, kezdeményezője és megvalósítója ünnepi beszédében kihangsúlyozta: ez az iskola, ez a város olyan hely, ahol mindig világos az ablak. Mint mondta, fények vagyunk az egyre szürkülő időben, amelyet az ősök fénye táplál. A Hagyományőrző Nap pedig az elődök előtti tisztelgés és főhajtás legjobb lehetősége. Mezei János polgármester meghatódástól kísért szavai örömet fejeztek ki az iránt, hogy az iskola vállalja és ilyen nagyszerűen teljesíti a nemzeti értékek megőrzését és továbbadását. A rendezvényt a testvériskolák képviselői is megtisztelték jelenlétükkel. A kiskunmajsai Dózsa György Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója, a betyárruhába öltözött Farkas Zoltán igazgató elmondta: az ő népi kultúrájuk is nagyon gazdag, s amellett, hogy most megismerhetik az itteni hagyományokat, ők is átadhatnak egy-egy szeletet a sajátjukból. Lipkovics Gábor, a hatvani Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója meglehetős megilletődöttséggel szólt arról, milyen rendkívüli érzés a magyarságtudatot Gyergyószentmiklóson megtapasztalni. A megnyitó ünnepségen elhangzott beszédeket népdalok, mesemondás és tánc színesítette. Az iskola néhány tantermében erre a napra osztálymúzeumok nyíltak: a Natúr-Nagyi Patikája, Nagyanyáink szőttesei, Mit mutat a ruha?, Polgártér, Kulcslyuk, Patkószeg műhely, Az élet fája, a Gyergyói ízvilág címek alatt kiállított látnivalók között szőtteseket, régi tárgyakat szemlélhettek meg az érdeklődők a diákok valóban professzionális idegenvezetése mellett. A hagyományőrzést nemcsak látványszinten elevenítették fel az ünneplő emlékezők: a töltött káposzta mellett a Gyémánt kürtős pavilonban a tizenkettedikesek által hagyományos recept alapján sütött kürtős kalácsot is megkóstolhatták. A Hagyományőrző Nap nemcsak a salamonosoknak nyújt színvonalas szórakozást, hanem az egész városnak, hiszen ezen a napon az iskola kapui mindenki előtt nyitva állnak. Mi több, a járókelők is részesülhettek az ünnepség nyújtotta látványban, hiszen az iskola előtti téren vidám hangulatú körtánccal mulatoztak a székelyruhás fiatalok. A délután folyamán megrendezték a települések csoportos vetélkedőjét, és inasképzéssel egybekötve ifjú népi kézművesek is bemutatkoztak. A VI. Hagyományőrző Nap ezúttal is díjkiosztó ünnepséggel, végül pedig táncházzal zárult. Varga Gabriella

2009. június

6/3/09 10:32:51 AM

ÚJ KATEDRA

Egészség

Az ülőmunka A pedagógus munkaeszköze a személyisége. Ennek része megjelenésünk, testtartásunk, egészségi állapotunk is. Sorozatunk mostani részében az ülőmunka miatt kialakuló problémák megelőzéséhez ad tanácsokat Molnár Notti gyógytornász. Nemcsak a banki és önkormányzati hivatalnokok vagy a sofőrök, hanem a pedagógusok többsége is ülő foglalkozást végzőnek tekinthető. A felkészülés, a dolgozatok javítása, a számítógép használata révén napi 4-5 órát is ülve dolgoznak, s mindezt hosszú távon teszik. Az ülve történő munkavégzés káros hatása a megfájduló nyak, derék, a tónustalan hasizom, a megrövidülő mellizmok. A helytelen ülés, görnyedt testtartás miatt a tüdő sem tud megfelelően tágulni, így a légzés sem megfelelő. Fokozódik a háti domborulat (púposság), megnyúlnak, gyengülnek a hát izmai, s a sok ülés a farizmokra is kedvezőtlen hatással van. Már rövid távon is tartási rendellenesség alakulhat ki, izomegyensúly-zavarral. Aki sokat ül, annak ügyelnie kell arra, hogyan teszi ezt. A görnyedt, a fejet előrehelyező, beeső mellkassal ülés, a lábak lógatása, összekulcsolása, a kicsavart törzs, a karok állandó tartása lehet, hogy kényelmesnek tűnik, hosszabb távon azonban panaszokat okoz. Ha már muszáj az asztalhoz, székhez kötve töltenünk naponta több órát, ügyeljünk a helyes tartásra: a talpak a földön pihennek, a lábszárak egymással párhuzamosak, a lábfej a lábszárra, a lábszár a combra, a comb a törzsre merőleges. Észre fogjuk venni, hogy ez kifizetődő, később fáradunk el, eredményesebben tudunk dolgozni, ha kialakul a megfelelő testtudat, nem fogjuk kényelmetlennek érezni ezt a tartást, ellenben megelőzzük a későbbi panaszokat. Ha az ülőmunka életformánk része, szerezzünk be megfelelő ülőalkalmatosságot. Ez lehet egy ergonomikus szék, amely megtámasztja az ágyéki szakaszt, és van karfája is. Ha nem támasztja meg kellőképpen a derékrészt, venni kell hozzá egy hengerpárnát, amellyel megelőzhető a gerinctartó izmok gyors fáradása. Ülhetünk lovaglószéken is, amelynek használatakor a lábszárra helyeződik a test támaszpontja, csökkentve ezzel az ágyéki gerinc porckorongjait érő nyomást. Optimális ülőalkalmatosság, azonban ügyelni kell arra, hogy nem támasztja meg a gerincet, ezért gyenge váll-, hátizmok esetén ezeken a területeken fájdalmat válthat ki. Természetesen

2009. június

Katedra2009 junius.indd 35

nem a székkel van a baj ilyenkor, hanem velünk, gondoskodnunk kell ezeknek az izmoknak a rendszeres edzéséről. Sokan használnak gimnasztikai labdát, mely – mivel levegő van benne – átveszi a porckorongra jutó nyomóerő egy részét, így tehermentesíti a gerincet. Előnye továbbá, hogy a test állandó mozgásban van, ide-oda gurulunk, miközben dolgozunk, egyensúlyozunk, megtartjuk testünket, izommunka zajlik, miközben állandó inger éri idegrendszerünket is. Egyes országokban már nemcsak a munkahelyeken, de az iskolákban is sok helyen használnak fittballt, aminek további kedvező hatása, hogy az idegrendszer stimulálása miatt hosszabb ideig maradunk frissek, éberek. (A labdának van egy kifejezetten az asztali munkához kialakított, négy pici lábbal ellátott változata is, amely nagyobb stabilitást biztosít.) Ha órákat kell ülve töltenünk, a munkát mindenképpen szakítsuk meg 30-60 percenként. Végezzünk a gerincet minden irányban megmozgató gyakorlatokat, előre-, hátra- oldalrahajlásokat, illetve forgómozgásokat. Álljunk lábujjhegyre, mozgassuk át a nyakunkat, végezzünk karkörzést. Érdemes néhány guggolást, szökdelést is beiktatni a tornába, amelyek fokozzák a vérkeringést s így a frissességet. Molnár Notti

35

6/3/09 10:32:51 AM

Kitekintő

ÚJ KATEDRA

Rösti, fondü, csokoládé… Svájc Aligha vannak sokan, akiknek Svájcról a gasztronómia jutna az eszükbe. Pedig az alpesi ország lakóinak köszönheti a világ a fondüt, a raclette-et, a röstit és a tejcsokoládét. A 700 éves ország étkezési szokásainak és ételeinek alakításában a szomszédos olasz, német és francia konyhák a meghatározóak. (A saláta például itt is lehet főétel, a főzelékeket franciásan, vajban párolt zöldségekkel készítik, és nem idegenkednek az inkább a német konyhára jellemző nehéz ételektől sem.) Ugyanakkor az is tény, hogy volt mire építeni, a hagyományos hegyi paraszti kultúra egyszerű, a természeti lehetőségekhez igazodó ételeire. Az i. e. I. században erre a területre bevándorolt helvétek sajtjait már a rómaiak is ismerték, az ementáli készítésének két évezredes hagyománya van (az „igazit” ma is az eredeti recept szerint készítik, egy nyolcvankilós sajthoz 1000 liter tejre és négy hónapnyi érlelési időre van szükség). Sokan tartják úgy, hogy egy ország étkezési kultúrájáról a legtöbbet a sajtok árulnak el. A választék, az alapanyagok szempontjából persze meghatározóak az adottságok, és Svájcban ezek ideálisak: a hegyi legelők bőséges táplálékot biztosítanak az egészséges állatállománynak, tiszta a levegő, s a háziaszszonyok is őrzik a régi tudást. Az ementáli mellett a legismertebb sajtok az appenzeller, ami elefántcsontszínű, fűszeres sajt, az aromás, kemény hegyi sajt a greyerzer, a szintén kemény, de zsírosabb sbrinz vagy a fadobozkákban árult lágy sajt, a vacherin. A világon elterjedt svájci ételek közül kettő is a sajtokhoz kapcsolódik. A sajtfondüt speciális agyag-, mázas kerámiavagy zománcozott vasedényben készítik. Az alaprecept kétféle sajtot, fehérbort és egy kevés citromlevet tartalmaz. A sajtokat lereszelik és a borral kevergetve felforralják, majd melegen tartják, s a masszába kenyeret mártogatnak. Készülhet többféle sajtból is, de meghatározó íze miatt a greyerzer mindig tagja a csapatnak. A fűszerezés a helyi szokásoktól is függ, van, ahol az edényt kikenik fokhagymával, másutt zöldfűszerrel vagy éppen cseresznyepálinkával ízesítenek, vagy tojássárgáját, esetleg vajas-lisztes-tejes mártást is adnak a megolvadt sajthoz, megint másutt bor helyett sörben forralják az alapanyagokat. Hasonló svájci találmány a raclette, ahol nem a kenyeret mártogatják a sajtba, hanem a sajtot olvasztják és csepegtetik a kenyérre. Eredetileg csak héjában főtt krumpli és savanyú uborka dukált hozzá, ma már azonban hús- és halfélék, különféle zöldségek, esetleg gyümölcsök is kerülnek mellé. Mindkét étel fontos kelléke a közösség: raclette-et és fondüt nem lehet egyedül enni, a társaság körbeüli az asztalt és az együttlét során ki-ki magának készíti el vacsoráját. Sváci specialitás a rösti is, amiről állítják, hogy ezt a kívül ropogós, belül omlós, puha burgonyalepényt kizárólag az itteniek tudják jól elkészíteni. Korábban főételként szolgált ez a paraszti étel, ma többnyire köret, de például zöldsalátával tálalva viheti a prímet manapság is. A burgonyalepény elkészítéséhez héjában kell megfőzni a krumplit, gyorsan hideg víz alá kell tenni, majd még forrón megtisztítani. Ezután lereszelik, összekeverik a felaprított hagymával (egy kiló krumplihoz egy fej vöröshagyma szükséges)

36

Katedra2009 junius.indd 36

és serpenyőben megsütik. Van, ahol szalonnakockákat is kevernek bele (berni rösti), másutt a szalonna mellett paradicsom, paprika és greyerzeri sajt is kerül bele (nyugat-svájci rösti), de adnak hozzá finomra metélt hagymát és köménymagot is (zürichi változat). A reszelt krumpliból készült lepény kiváló kísérője egy másik svájci specialitásnak, a zürichi apróhúsnak. Ehhez a borjúhúst kockákra vágják, vajban megpirítják, majd a zsiradékból kiveszik. Helyére hagyma kerül, amit megpárolnak, majd csiperkegombát adnak hozzá, s miután kicsit pirították, felöntik fehérborral és tejszínnel. Ekkor visszateszik a húst a lébe, sózzák, borsozzák és készre főzik. Más receptek szerint vékony csíkokra metélik a húst, és hasonlóan előkészítve borjúvese is kerül az ételbe. Ha már a húsételeknél tartunk, mindenképpen meg kell említeni a bündeni húst, amely szárított marhahús. Készítésekor a húst fűszeres páccal kenik be, majd hónapokig szárítják, végül hajszálvékonyra szeletelve leginkább barna kenyérrel és vajjal fogyasztják. Bár Svájc nem tengerparti ország, gasztronómiájában mégis fontos szerepe van a halnak. A számtalan hegyi tó, patak és folyó bővelkedik édesvízi halakban. Csuka, sügér, pisztráng, fogas, menyhal, szaibling (lazacféle) gyakran kerülhet a horgászok asztalára főzve, sütve, rakottan vagy füstölve. A csokoládét, mint az ország egyik védjegyét aligha kell bemutatnunk. Bár Európában talán a legkésőbb kezdtek el foglalkozni vele, ma mégis világelsők. Egy itteni mesterembernek, Rudolph Lindtnek köszönhető az a finomítási eljárás, amellyel jól alakítható, kenhető csokoládémasszát lehet előállítani, és Daniel Peter révén Svájcban készítettek először tejcsokoládét is. A svájci bonbonokat, pralinékat aligha kell bemutatni, mint ahogyan az is biztos, sokaknak csengenek ismerősen az olyan nevek, mint Suchard, Kohler vagy Tobler, akik az ország és a világ csokoládékészítőinek legnagyobb mesterei közé tartoztak. De a svájciak más édességek készítésében is jeleskednek. Talán a legismertebb ezek közül a bázeli leckerli, azaz mézeskalács, valamint a répa- és a cseresznyetorta. A mézeskalács készítéséhez felforrósítják a mézet, cukorral felfőzik, majd lehűtik, és cseresznyepálinkában elkevert hamuzsírt (kálium-karbonát) adnak hozzá. A lisztbe citrom- és narancshéjat, mandulát, fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót kevernek, és kis adagokban a mézhez keverik. Az így kapott masszát tésztává gyúrják, majd 8-10 órán át pihentetik. Előmelegített sütőben 20-25 perc alatt sül készre. A répatorta – nevéhez híven – reszelt sárgarépából készül, amelyet citromhéjjal és a cseresznyepálinkával ízesített, habosra kevert tojássárgája-cukor masszához adnak, kerül még bele kevés liszt és mandula. Végül kemény habbá vert tojásfehérjét adnak a tésztához és megsütik. A svájci cseresznyetortában ezzel szemben nincs cseresznye, a gyümölcs ízét a hozzáadott pálinka aromája helyettesíti. Kétkét mogyorós (tojásfehérje, porcukor, keményítő és mogyoró), illetve kekszes (tojás, víz, porcukor, liszt, keményítő, sütőpor, fűszerek) tortalapból készül, melyek közé, illetve a torta tetejére vajkrémet kennek. Sütés előtt mogyorót szórnak rá és kiadósan meglocsolják a pálinkával.

2009. június

6/3/09 10:32:52 AM