TARTALOM. Számviteli és adózási szaktájékoztató. VIII. évfolyam 6. szám, június. A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja

VIII. évfolyam 6. szám, 2016. június

A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja

TARTALOM 3 Gottgeisl Rita – Láng Noémi Az én pénzem a cég pénze? – Pénzkezelés kicsiben | Milyen szankciót vonhat maga után az értékhatárt meghaladó készpénzfizetés? | Milyen a jó pénzkezelési szabályzat? | Mit javasolhatunk a vállalkozóknak, főleg a vállalkozás indításakor?

10 Dr. Sallai Csilla Egyéb bevétel – egyéb ráfordítás | A káresemények, a bírságok, kötbérek hatása | Hitelezési veszteségek, behajthatatlan tételek | Az immateriális javak, tárgyi eszközök értékesítése | Az értékvesztések elszámolása és azok visszaírása | Támogatások | Céltartalék | Termékpálya-szabályozás | Kerekítési különbözetek | Bizalmi vagyonkezelés | Apportálás | Engedményezés, utólag adott engedmények | Tartozásátvállalás | Ingyenes teljesítés, szolgáltatás

15 Bonácz Zsolt Magánszemélytől beszerzett termék értékesítése | Alapelvek | Kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységhez használt termék értékesítése | Tételes adólevonási tilalommal érintett termékek | Személygépkocsi értékesítése

Számviteli és adózási szaktájékoztató

KÉ PZ ÉS KI EM EL T

ADÓVÁLTOZÁSOK + SZÁMVITEL 2016

Idēpont: 2016. augusztus 3–4., szerda–csütörtök, 09.00–16.30; regisztráció 8 órától

Helyszín: MOHA Ház (1143 Budapest, Gizella út 42–44.)

EOēadó: Gottgeisl RitaDGµV]DN«UWēN¸Q\YYL]VJ£Oµ$GµWDQ£FVDGµN(J\HV¾OHWH1RQSURȴW7DJR]DW£QDNHOQ¸NH Dr. Sallai CsillaN¸Q\YYL]VJ£OµDGµV]DN«UWē0.9..¸Q\YHOēL7DJR]DW£QDNHOQ¸NH .¸Q\YHOēN NUHGLW (vállalk. szak/aug. 3.: 8 kredit nem számviteli + aug. 4.: 8 kredit számviteli témakör)! $GµWDQ£FVDGµNRNO DGµV]DN«UWēNNUHGLW (aug. 3.: 9 kredit + aug. 4.: 6 kredit)! .¸Q\YYL]VJ£OµN NUHGLW (aug. 3.: 2 kredit + aug. 4.: 2 kredit)! 0HJV]HUH]KHWLQDSDODWWDN¸WHOH]ēNUHGLWSRQWMDLWP£U)WWµO Ráadásul ezért az árért még magas V]¯YRQDO¼ J\DNRUODWL N«S]«VHNHW LV NDS NLWijQē HOēDGµYDO $PHQQ\LEHQ FVDN D] HJ\LN QDSUD V]HUHWQH MHOHQWNH]QL P£U D]W LV PHJWHKHWL  )WWµO 0HJK¯YMXN ˜QW D  QDSRV N¾O¸QN¾O¸Q Ȃ QDSUD LV OHKHW jelentkezni) konferenciára!

Részvételi díj a .¸Q\YHOēN/DSMD elēȴ]HWēinek: már 16.910 Ft-tól* *Az összeg két vagy több résztvevē együttes jelentkezése esetén érvényes, két napra és egy fēUH szól, és az áfát nem tartalmazza.

Jelentkezés a kiadó weboldalán: www.vezinfo.hu Adóváltozások – nap

Számvitel – nap

„ SZJA – személyi jövedelemadó törvény „ TAO – társasági és osztalékadó törvény „ ÁFA – általános forgalmi adó törvény „ Helyi adók „ $57ȂDGµ]£VUHQGM«UēOV]µOµW¸UY«Q\ „ TBJ – társadalombiztosítási és járulék törvény „ EHO törvény „ SZOCHO – szociális hozzájárulási adó „ Rehabilitációs hozzájárulás „ KATA – kisadózó vállalkozások tételes adója „ KIVA – kisvállalati adó „ (9$ȂHJ\V]HUijV¯WHWWY£OODONR]µLDGµ „ Jövedéki adó „ Reklámadó „ Cégautó adó „ Illetékek „ Termékdíj

„ Számviteli törvény 2016. évi változásai „ Beszámolókészítés „ 0«UOHJ „ Eredménykimutatás „ 6DM£WWēNH

(2016. augusztus 3.) tematika

(2016. augusztus 4.) tematika

GOTTGEISL RITA ROVATA

AZ ÉN PÉNZEM A CÉG PÉNZE? – PÉNZKEZELÉS KICSIBEN

Gyakran halljuk mi könyvelők a címben feltett kérdést azoktól az ügyfeleinktől, akik magánszemély tulajdonosként saját pénzüket kockáztatva vállalkoznak. A magán- és a céges vagyon elkülönített kezelése még akkor is nehézkes, ha nem egyéni vállalkozóként dolgoznak, hanem valamilyen gazdasági társasági formát ölt a vállalkozásuk. Cikkünkben bemutatjuk az általuk leggyakrabban elkövetett pénzkezelési hibákat, és a vonatkozó, hatályos jogszabályok, jogszabályhelyek ismertetése mellett kísérletet teszünk arra is, hogy javaslatokat adjunk, miként segíthetjük ezeket az ügyfeleket a pénzkezelés szabályainak betartásában. Elöljáróban mindenképpen szeretnénk leszögezni, hogy a pénz kezeléséért, az erre vonatkozó eljárási szabályok kialakításáért és azoknak a számviteli politika részét képező pénzkezelési szabályzatban való összefoglalásáért a vállalkozás képviseletére jogosult személy a felelős. A pénz kezelését, a pénztárbizonylatok elkészítését, a pénzforgalom nyilvántartásának vezetését nem lehet „külsőleg”, távolról előállítani, elkészíteni, ezt és az ezzel járó felelősséget „kiszervezni”. A könyvelő csupán tanácsadóként tud részt venni a pénzkezelési szabályzat kialakításában, folyamatos karbantartásában azzal, hogy felhívja a figyelmet az aktuális, pénzkezeléshez kapcsolódó számviteli és adózási előírásokra, illetve megosztja esetleges ellenőrzési tapasztalatait. Először is kezdjük azzal, hogy melyek azok az esetek, amikor könyvelőként megnyomjuk a vészcsengőt, mert a pénzkezelés hiányosságait véljük felfedezni, amik minden bizonnyal adózási kockázattal járnak:  a pénztár bevételi és kiadási oldalának disszonanciája  ha a bevételi oldal felé tolódik el = nem a vállalkozási célnak megfelelő felhasználást jelezhet és/ vagy nem bizonylatolt kiadást;  ha a kiadási oldal felé tolódik el = nem bizonylatolt (eltitkolt) árbevételt jelezhet és/vagy magánpénzek vállalkozás céljára történő felhasználását;  jogcím nélküli átutalások teljesítése, nem bizonylatolt bankkártyahasználat, nem bizonylatolt forint/ valuta készpénzfelvétel = nem a vállalkozási célnak megfelelő felhasználást jelezhet. Vállalkozás alapításakor az alapító vagyon hozzárendelésével egy jogi személyt hoz létre, mely vagyonnal a

KÖNYVELŐK LAPJA

jogi személy önállóan – annak terhére kockázatot vállalva – gazdálkodik. Az átadott pénzeszköz ugyanúgy, mint bármely más, a vállalkozásba bevitt eszköz a vállalkozás vagyonává válik, ezért fontos, különösen a legkisebb, egy-két személyes (családi) vállalkozások esetében körül határolni azt, hogy melyek a magán- illetve a céges vagyon elemei. A vállalkozás működése során a tevékenység ellenértékeként kapott, vagy a vagyon gyarapodása során bekerült pénzeszközökkel és más eszközökkel ugyanez a helyzet, ezek a cég tulajdonát alkotják még akkor is, ha ezek az egyszemélyes tulajdonos, személyesen közreműködő tag munkájának gyümölcsei. A társaság pénzeszközeit elkülönítve kell kezelni a magánszemélyek vagyonától, és személyes célokra csak abban az esetben lehet felhasználni, ha a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó számviteli és adózási szabályokat a tulajdonosok betartják. Erre akkor is ügyelni kell, ha a tulajdonos(ok) célja nem a végleges vagyonkivonás, hanem csak átmenetileg, egy – a személyes életükben előforduló – finanszírozási nehézségen szeretnének azzal segíteni, hogy időlegesen „kölcsönveszik” a cég pénzét. Legyen szó jövedelem kivételéről vagy kölcsönbe adásról, szem előtt kell tartani azt, hogy a vállalkozás hitelezőit, szállítóit, illetve az adókötelezettségeket beszedő hatóságot (államot) nem érheti kár az adott pénzelvonás miatt, azaz a vállalkozás nem vállhat fizetőképtelenné emiatt. Hogyan válhat a cég pénze a tulajdonos magánszemély pénzévé? Röviden: kizárólag adókötelesen (kivéve a vállalkozás befejezését követően esetlegesen visszakapott kezdő tőkét, ami – jó esetben – a magánszemély adózott jövedeleméből került a vállalkozás-

3

hoz). Ez az a kérdés, ahol mi könyvelők, adótanácsadók a leghathatósabb segítséget tudjuk nyújtani. A vállalkozásból való jövedelemszerzésnek számtalan módja jöhet szóba a magánszemély szempontjából: ilyenek a közvetlenül a bevételekkel szemben elszámolható, a vállalkozás adóalapját csökkentő munkabér, a bérleti díj, és más személyi jellegű kifizetések, illetve a vállalkozás adózott eredményéből megszerzett osztalék, vállalkozói kivét. Azt, hogy a tulajdonos magánszemély esetén a vállalkozásból kivont jövedelemnek mi legyen a formája, melyik a számára, illetve a vállalkozás számára legelőnyösebb adózási forma, azt mindig az adott magánszemély és a vállalkozás körülményei döntik el, ezeket teljes körűen fel kell térképezni az erről szóló döntés megalapozásához. Fontos, hogy a (mikro- és kis-) vállalkozók eljussanak annak felismeréséig, hogy hosszú távon az a célravezető, ha szabályosan működnek, ha a megtermelt nyereségük, a kivett jövedelmük után az adót megfizetik. Számos, a legkisebbeknek kedvező adózási mód került bevezetésre a jogszabályokba, de ahhoz, hogy érdemi tanácsot lehessen adni, és jó döntést lehessen hozni, ahhoz megfelelő információra van szükség, mely a szabályos működésen és az átlátható pénzkezelésen alapszik. A számviteli törvény 31. §-a szerint a pénzeszköz: a készpénz, az elektronikus pénz, a csekk és a bankbetétek (pénzforgalmi számlák és éven belüli lejáratú forintra vagy devizára szóló bankbetétek). Az, hogy az adott vállalkozás a pénzeszközeit milyen formában tartja, s az egyes ügyletekhez milyen pénzeszközformák kapcsolódnak, egyrészt a vállalkozás döntésétől függ, másrészt jogszabályi előírások határozzák meg. Az Art. 38. § (2)-(3) bekezdése szól arról, hogy az adózók közül kik kötelezettek pénzforgalmi számla nyitására. Eszerint legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie  a belföldi jogi személynek,  a belföldi, általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek – ide értve az egyéni vállalkozót is. Látható tehát, hogy sem a vállalkozás formája, mérete (árbevétele, foglalkoztatottak száma), sem a tevékenysége nem befolyásolja ezt a kötelezettséget – gyakorlatilag az adószám kiadását követő 15 napon belül minden vállalkozásnak szerződést kell kötnie pénzforgalmi számla nyitására valamely pénzintézettel. Még az áfaalany magánszemélynek is szükséges, hogy legyen egy belföldi pénzforgalmi számlája, ami nem lehet azonos a magánszemély lakossági folyószámlájával. A bankszámlát kifejezetten vállalkozói

4

pénzforgalmi számlaként kell nyitni. Kizárólag az áfa szempontjából alanyi mentes egyéni vállalkozók és alanyi mentes adószámos magánszemélyek azok, akiknek lehetőségük van arra, hogy magánszemélyként (és nem vállalkozóként) nyitott bankszámlájukat használják az adóbefizetésre és a vállalkozással kapcsolatos pénzmozgásokra. További előírás, hogy a fent említett pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók, a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével, kötelesek pénzeszközeiket pénzforgalmi számlán tartani, illetve a pénzforgalmat ezen keresztül intézni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy  amennyiben a vállalkozás tevékenységéből fakadóan ügyletei között készpénzes bevételek is vannak, a napi készpénzben teljesítendő kiadásokat fedező pénzkészleten felüli részt a pénzforgalmi számlára be kell fizetni; illetve  ha nincs készpénzes bevétele, a bankszámláról csak annyi készpénzt vehet fel és tarthat a pénztárban, amennyi a napi készpénzes kiadásokat fedezi. Nézzük, mikor beszélünk pontosan készpénzfizetésről! A fizetési műveletek alapvetően négy nagy csoportba sorolhatók [a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV tv. 63. § (1) bekezdése és a kapcsolódó 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet VI. fejezete]: 1. fizetési számlák közötti fizetés = a művelet két pénzforgalmi számlát feltételez; 2. fizetési számlához kötődő készpénzfizetés = a művelet egy pénzforgalmi számlát feltételez, melyre a készpénzbefizetés történik, illetve melyről készpénzkifizetés történik; 3. fizetési számla nélküli, de pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő = a műveletben nem vesz részt pénzforgalmi számla, de pénzügyi vállalkozás közbeiktatásával történik (készpénzátutalás); 4. készpénzfizetés = közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli, készpénzzel (bankjegy és érme) történő fizetési művelet. Az előzőek alapján tehát nem minősül készpénzfizetésnek, ha a fizetés következményeként legalább az egyik félnél, annak pénzforgalmi számláján az összeg jóváírása vagy terhelése megvalósul, mint például amikor az ügylet ellenértéke készpénzátutalási megbízással (csekkel) vagy a számlára való készpénz befizetésével kerül rendezésre. Ha az ellenérték megfizetése készpénzzel és átutalással vegyesen történik, kizárólag a készpénzes teljesítéssel kapcsolatban kell megvizsgálni az adott ügyletet. A jogalkotó a készpénzes ügyletek korlátozása céljából 2013. január 1-et követően az alábbi szabályozást léptette hatályba:

KÖNYVELŐK LAPJA

 ha egy pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó  egy másik pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak,  vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott  termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás – áfával növelt – ellenértékeként  készpénzfizetést teljesít, az ugyanazon szerződésből fakadó kifizetések havi összeg nem haladhatja meg az 1  500 000 forintot azzal, hogy egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra. [Art. 38.§ (3a)-(3b)] Nem ér célt tehát az a gyakorlat, ha egy ügyletet – még ha több, látszólag külön szerződés készül is – a készpénzfizetési korlát megkerülése miatt részekre darabolnak. Az egy időszak alatt, azonos felek közötti több készpénzmozgás esetén azt kell vizsgálni, hogy az egyes fizetések azonos szerződés alapján történtek-e. Itt figyelemmel kell lenni arra, hogy nem lehet csak azért két egybetartozó szerződésrészt különválasztani, hogy elkerüljék az adókötelezettséget. A szerződések ebből a célból történő különbontásának megállapításához figyelnünk kell arra, hogy a szerződéseket a valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az adójogviszonyokban nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan jogügylet, melynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. [Art. 2. § (1)]. Ennek megfelelően, az adóhatóságnak joga lesz arra, hogy az „erőszakosan” szétválasztott jogügyleteket egy ellenőrzés során összevonja, és ennek megfelelően állapítsa meg, hogy a külön kezelt készpénzfizetések valójában egybetartoznak.

Milyen szankciót vonhat maga után az értékhatárt meghaladó készpénzfizetés? A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adóalanyoknak az azonos ügyletből származó, 1 500 000 forint feletti készpénzmozgás alapján számított, 20% mulasztási bírságot kell fizetniük. Ez a bírság nem csak a kifizetést teljesítőt sújthatja, hanem azt az adóalanyt is, aki a készpénzt befogadja. Tehát a mulasztási bírság valójában az összeg 40%-a, amelynek mind a két résztvevő a felét fizeti meg. A mulasztási bírságot az adóhatóság szabja ki egy esetleges ellenőrzés jogkövetkezményeként. Ebben az esetben, véleményünk szerint, az adóhatóság nem fog méltányosságot gyakorolni, hiszen ezeket az előírásokat mindkét félnek ismernie kell, és ezeket valójában

KÖNYVELŐK LAPJA

csak szándékosan lehet megsérteni. Nem lehet arra hivatkozni, hogy mindenki a tőle elvárható gondossággal viselkedett. A készpénzes ügyletek összegére vonatkozó korlátozás, mint látható, kizárólag a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók közötti ügyletekre vonatkozik, és azok közül is csak az adóköteles tevékenységhez (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) kapcsolódó, vagy azt szolgáló ügyletekre (pl. előleg, foglaló, részlet). Nem vonatkozik tehát a magánszemély vevők felé történő teljesítések ellenértékére, illetve a nem adóköteles ügyletekre (pl. más vállalkozásnak adott kölcsön, nem szerződésszerű teljesítés ellentételezéseként kapott kötbér, kártérítés, késedelmi kamat). Fontos, hogy az egy szerződéshez kötődő ügyletekhez kapcsolódó kifizetéseket csak hónapon belül kell összeszámítani, függetlenül attól, hogy azok időben hogyan követik a szerződésben foglalt teljesítést, illetve ha az ellenérték kifizetése valutában történik, az összeg átszámítása a kifizetés napján érvényes MNBárfolyamon történjen. Az előzőkön túl vannak bizonyos összeghatár fölött teljesített készpénzfizetésekre vonatkozó bejelentési kötelezettségek is, egyrészt szintén az Art.-ban, illetve a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvényben (Pmtv.), melyeket szintén érdemes figyelembe venni a készpénzforgalom megtervezésekor. Az Art.-ban a készpénzkifizetésekkel kapcsolatos bejelentési kötelezettségeket a 17. § (9) bekezdésében találjuk. Eszerint minden olyan készpénzfizetést be kell jelenteni az erre rendszeresített 40-es számú, Bejelentés a készpénzfizetésről elnevezésű nyomtatványon, amely termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik,  kapcsolt vállalkozások közt jön létre, és az 1 000 000 forintot meghaladja, illetve  egyéb esetekben a 2 000 000 forintot meghaladja. A bejelentésre a vevő, illetve a szolgáltatást igénybe vevő a kötelezett, a készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül. Erre a bejelentésre a pénzforgalmi számla nyitására nem kötelezett adózók is kötelesek, kivételt ez alól csak a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek képeznek. A kapcsolt vállalkozások közötti ügyleteknél nem jó megoldás az, ha az ellenérték megállapítása a bejelentési kötelezettség kikerülése miatt a szokásos piaci ár alatt kerül meghatározásra! A magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha bejelentési, adatszolgáltatási, pénzforgalmi számlanyitási kötelezettségét nem teljesíti. [Art. 172. § (1) c)]

5

A szankciók együttesen is alkalmazhatók (bejelentési kötelezettség elmulasztása és korláttúllépés). A Pmtv. 1. § (3) bekezdése kötelezi az árukereskedelmi tevékenységet folytatókat arra, hogy ne fogadjanak el 3 600 000 forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést. Amennyiben ezt mégis szeretnék megtenni, szerepelniük kell a kereskedelmi hatóság nyilvántartásában. Azok kerülhetnek oda, akik a Pmtv.-ben meghatározott kötelezettségek körébe tartozó feladatok teljesítését vállalják, és erre szabályzatot készítenek, melyet a hatóság jóváhagy. A cikkünkben tárgyalt mikro- és kisvállalkozásoknál jellemzően nincs függetlenített pénztáros, a pénzügyeket a tulajdonos-ügyvezető egy személyben kezeli. Ezt nem tiltja semmi, de ahhoz, hogy az előzőekben bemutatott pénzkezelési hiányosságokból fakadó hibákat, helyzeteket elkerülje, illetve, hogy a vonatkozó jogi szabályozás betartásához a pénzkészletet, a pénzforgalmat nyomon követhesse, feltétlenül szükséges a pénzforgalom és az ahhoz szükséges eljárásrend megtervezése, kidolgozása és betartása. A pénzkezelési szabályzat nemcsak a készpénz mozgására vonatkozik, hanem minden, a vállalkozás tulajdonában álló pénzeszközre és az azokkal kapcsolatos műveletekre is ki kell, hogy terjedjen. Nem jó válasz egy ellenőrzés során az arra való hivatkozás, hogy azért nincs pénzkezelési szabályzatunk, mert nem jellemzők nálunk a készpénzes ügyletek. A vállalkozó a vállalkozás méretei és tevékenységének sajátosságai alapján maga dönti el, hogy milyen mélységben dolgozza ki a saját pénzkezelési folyamatait leképező szabályrendszert, illetve, hogy milyen, az előzőekben bemutatott formákban engedélyezi a pénzforgalmat. Ha valamelyik forma nem fordul elő a vállalkozásnál, vagy nem olyan formában fordul elő, ahogy az klasszikusan elő szokott fordulni, ezekre a pénzkezelési szabályzatban érdemes kitérni. Például dönthet úgy a vállalkozó, hogy nem nyit a készpénz kezelésére pénztárat, mert  készpénzes bevétele nincsen, minden a tevékenységével kapcsolatos ellenérték megfizetése valamilyen módon (átutalás, készpénzátutalás, utánvét) a bankszámlájára érkezik;  a tevékenységével kapcsolatos kiadásait elsősorban átutalással vagy bankkártyával rendezi;  a csak készpénzzel rendezhető kiadásaihoz a bankszámláról felvett készpénzt elszámolási előlegként kezeli a saját nevére, mellyel a következőképpen számol el:  ha a felvett előleget maradéktalanul elköltötte, a kapcsolódó bizonylatokat a készpénzfelvételről szóló bizonylathoz csatolja;

6

 ha a felvett előleg elköltése nem történt meg, azt a lehető legrövidebb időn belül visszafizeti a bankszámlára;  ha a felvett előleg részben elköltésre került, a maradékot a lehető legrövidebb időn belül viszszafizeti a bankszámlára, és a kapcsolódó bizonylatokat a készpénzbefizetésről szóló bizonylathoz csatolja; vagy  saját maga megelőlegezi a kiadásokat, majd a vállalkozás javára elköltött pénzt elszámolás alapján időszakosan átutalja a saját számlájára. Kötelezően el kell készítenie a számviteli politika részeként a pénzkezelési szabályzatát annak a gazdálkodó szervezetnek, aki a számviteli törvény hatálya alá tartozik. [Sztv. 14. § (5) d)] Rögtön kiesett néhány adózói kör ez alól a kötelezettség alól, úgymint: az egyéni vállalkozók, a bevételi nyilvántartást vezető vállalkozások (kata, eva alatt adózók). Szintén nem vonatkozik ez az előírás a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdálkodóra, hiszen ugyan a számviteli törvény hatálya alá tartozik, de a 398/2012. (XII. 20.) kormányrendelet 3. § (3) bekezdése szerint számviteli politikát, ezzel együtt pénzkezelési szabályzatot nem kell készítenie. Saját érdekükben azonban – akár egy belső szabályzatban – érdemes nekik is rögzíteniük a pénzkezelési szabályaikat, mert náluk is fontos, hogy a pénzforgalom szervezett keretek között, ellenőrizhető módon, a megfelelő bizonylatokkal alátámasztva, a jogszabályoknak megfelelően történjen. Különösen fontos pénzkezelési szabályzatot készíteniük, ha a vállalkozásban olyan alkalmazottak is dolgoznak, akik valamilyen módon pénzt kezelnek, vagy ha pénztárgépet is üzemeltetnek, esetleg akár több telephelyen is. A pénzkezelési szabályzat összeállítása és betartása, betartatása kiemelt jelentőséggel bír nemcsak az előbbi okok miatt, hanem a napi rutin kialakítása és működtetése, illetve a készpénzállomány nagyságának naprakész követése miatt is. A pénzkezelési szabályzatot a számviteli politika részeként a megalakulást követő 90 napon belül el kell készíteni, és minden jogszabályi vagy működésből fakadó változást a változás napját követő szintén 90 napon belül át kell vezetni a szabályzaton. A számviteli törvény [14. § (8)] szerint a pénzkezelési szabályzatban legalább a következőkről kell rendelkezni:  a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendje,  a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételei, felelősségi szabályai,

KÖNYVELŐK LAPJA

 a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalom,  a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímei és eljárási rendje,  a napi készpénz záró állomány maximális mértéke,  a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárás, az ellenőrzés gyakorisága,  a pénzszállítás feltételei,  a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendje, és  a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályok. A jó pénzkezelési szabályzat teljesen a vállalkozás folyamataira épül, azt leképezi, és megfelel a fenti felsorolásban szereplő jogszabályi előírásoknak. A pénzkezelési szabályzatra vonatkozó egyetlen formai követelmény az, hogy írásban készüljön. Nézzük meg, hogy az egyes témaköröknél mire kell kitérni, milyen vonatkozó szabályok vannak azoknál a vállalkozásoknál, ahol az ügyvezető egyben a pénztáros, az utalványozó, az engedélyező és ő látja el az ellenőrzési funkciót is. A pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendje:  milyen pénzeszközökkel rendelkezik a vállalkozás;  ki rendelkezhet és hogyan a számlapénz (pénzforgalmi számla, lekötött betét) felett;  szükséges-e a készpénzforgalom, kell-e pénztárhelyiséget kijelölni;  milyen szempontok figyelembe vételével történik a készpénzszükséglet meghatározása;  hogyan történik a készpénzhez jutás (pl. van-e készpénzes bevétel, vagy pénzforgalmi számláról);  milyen jogcímen folynak be a készpénzes bevételek a pénztárba;  milyen jogcímen kerülhetnek kiadásra a pénztárból összegek;  mi az elszámolásra felvett pénzzel való elszámolás módja;  milyen egyéb értéktárgyak tarthatók a készpénzen kívül a pénztárban, és az ezekkel kapcsolatos ügyletek. A pénzkezelés személyi és tárgyi feltételei, felelősségi szabályai:  a készpénzforgalom mértéke és nagysága alapján, kell-e pénztárat létrehozni, vagy elég csak bizonyos pénztári funkciókat ellátó kifizetőegységeket;  ha szükség van pénztár, kifizetőegység létrehozására, azt hol, milyen feltételekkel, milyen műszaki feltételek mellett kell létrehozni (vagyonbiztonság megteremtése);  ki a felelős a pénzkezelésért, vannak-e elkülönülő funkciók, az egyes funkciókhoz milyen feladatkörök

KÖNYVELŐK LAPJA

tartoznak, hogyan történik a pénzkezeléssel foglalkozó személyek ellenőrzése, milyen szankciókra számíthatnak;  ha nem szükséges sem pénztár, sem kifizetőegység létrehozása, mert a várható készpénzforgalom azt nem indokolja, hogyan történik az esetleges készpénzmozgás követése, bizonylatolása, ki a felelős, milyen feladatai vannak, és hogyan történik az ellenőrzés. A készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalom:  milyen jogcímeken és hogyan valósul meg a bankszámlák közötti és a bankszámlák és a pénztár közötti pénzforgalom;  a forintról devizára, valutára váltás és fordítva eljárása, melyik pénzeszközt milyen kifizetésre lehet felhasználni;  ki rendelkezhet erről, milyen módon. A készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímei és eljárási rendje:  a különböző pénzeszközöknél milyen növelő és csökkenő jogcímek lehetségesek, azokat ki engedélyezi;  hogyan történik a pénz bevételezése, milyen bizonylatok alapján;  hogyan történik a pénz kiadása, milyen bizonylatok alapján;  mi a teendő hamis pénz bekerülése esetén;  hogyan történik a pénz és egyéb értéktárgyak őrzése, ki rendelkezik a kódokkal, kulcsokkal stb. A napi készpénz záró állomány maximális mértéke:  a napi készpénzkészlet záró állománya milyen módon kerül meghatározásra (vetítési alapra százalékos formában, konkrét értékben);  hogyan történik a határérték figyelése;  mi kell tenni, ha az előre meghatározott értéket túllépi a készpénz záró állománya;  milyen esetben, milyen időközönként kerül felülvizsgálatra a határérték. A készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárás, az ellenőrzés gyakorisága:  milyen ellenőrzési pontok vannak (leltár, pénzkészlet összevetése a nyilvántartásokkal, bizonylatok alaki és formai ellenőrzése, napi záró állomány, korlátok, bejelentés) azokat ki végzi, milyen gyakorisággal;  mit kell tenni, ha egy pénzeszközállományban a nyilvántartásokhoz képest hiány/többlet szerepel (dokumentáció, intézkedés, szankció). A pénzszállítás feltételei:  a pénzszállítás módja: ki végzi, milyen körülmények között (esetleges értékhatártól függő szállítási módok bemutatása pl. biztonságosabb eszköz, kíséret), felelősség körülhatárolása;

7

 az úton lévő pénz nyilvántartásokban történő szerepeltetésének módja. A pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendje:  egyes pénzmozgásjogcímekhez kapcsolódó bizonylatok meghatározása (alapbizonylatok, bevételi, kiadási bizonylatok alkalmazásának esetei, kapcsolódó szigorú számadású bizonylatok kezelése);  pénzmozgással nem járó pénztári események dokumentálásának módja (átadás-átvétel, kulcsnyilvántartás stb.);  bizonylatok megőrzésének módja, selejtezés szabályai. A pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályok:  bizonylatok rögzítésének módja és gyakorisága a nyilvántartásokban, a könyvelésben;  kapcsolatteremtés módja a bizonylatok és a nyilvántartás, illetve a könyvelés között;  a nyilvántartások lezárásának gyakorisága (naponta, hetente, havonta) és módja. A pénzkezelési szabályzat kialakítása során a fenti kérdésekre adott válaszokban a vállalkozás saját maga dönthet arról, hogy milyen eljárásokat alkalmaz. Néhány ponton azonban a jogszabályok pontos útmutatást, illetve előírást tartalmaznak, amikre figyelni kell. Az elszámolásra kiadott pénzzel 30 napon belül el kell számolni. Ha ez nem történik meg, az az Szja tv. 72. § (4) c) pontja alapján a magánszemély kamatkedvezményből származó jövedelmének minősülhet. Az MNB-ről szóló 2013. évi CXXXIX tv. 23-24. §-a szerint hamis bankjegy nem fogadható el, ha mégis bekerül a nyilvántartásokba, azt onnan jegyzőkönyv felvétele mellett ki kell vezetni, az MNB térítést nem fizet utána. Sérült bankjegyet nem kötelező elfogadni, de lehetséges, viszont külön kell kezelni. Ha legalább az 50%-át az MNB rendelkezésére tudják bocsátani, azt térítésmentesen ugyanolyan címletű ép bankjegyre cseréli. A pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül,  készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, illetve  bankszámlaforgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor,  az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-éig a könyvekben rögzíteni kell. [Sztv. 165. § (3) a)] Ez csak akkor teljesíthető szabályszerűen, ha a pénzmozgások nyilvántartásba vételét a pénz kezelését végző személy teszi meg. A bizonylatok és a nyilvántartás utólagos, a könyvelő által történő elkészítése biztosan jogszabályellenes. A bizonylatokra és a szigorú számadású bizonylatokra vonatkozó előírásokat a számviteli törvény

8

166–168. §-ai tartalmazzák, ezek közül csak néhányat emelnénk ki. A bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők:  a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója;  a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése;  a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása;  a bizonylat kiállításának időpontja;  a (megtörtént) gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és értékbeni adatai;  külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét;  bizonylatok adatainak összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az öszszesítés vonatkozik;  a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás;  a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása;  továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály előír. A készpénz kezeléséhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a számlát, az egyszerűsített adattartalmú számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni. A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot, a nyomtatványt kibocsátót terheli. A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetnie, amely biztosítja azok elszámoltatását. A bizonylatok általános megőrzési ideje 8 év, eddig az időpontig kell a pénzmozgásokhoz kapcsolódó bizonylatokat, szigorú számadású nyomtatványokat is megőrizni olvasható formában, a könyvelésből visszakereshető módon. [Sztv. 169. §] A vállalkozásnak a saját szabályzatában, mint írtuk, csak arról kell rendelkeznie, milyen gyakorlatot kíván folytatni, viszont azt be is kell tartania.

KÖNYVELŐK LAPJA

Fontos annak szem előtt tartása is, hogy a vállalkozás nyilvántartásaiban szereplő készpénzkészletnek mindig a maga fizikai valójában is rendelkezésre kell állnia, ott és úgy, ahogyan azt a pénzkezelési szabályzat tartalmazza. Persze, a kiskereskedelem és a vendéglátás területét kivéve, nem gyakran találkozunk adóhatóság általi pénztárellenőrzéssel, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogunk. Minden vállalkozásnál végezhet az adóhatóság készpénzellenőrzést, 2013. óta kiemelt figyelmet fordít a jogalkotó a nagy összegű készpénzes ügyletek visszaszorítására mind a jogszabályalkotás, mind az ellenőrzési célok megfogalmazásakor. Amennyiben a hatóság a pénzkezelés ellenőrzése során azt állapítja meg, hogy a nyilvántartásban szereplő értéktől eltérő értékben található meg a vállalkozásnál a készpénzkészlet, akkor a különbözet típusára és értékére tekintettel megállapítást tehet, melynek során szankciókkal (mulasztási bírság, adóhiány megállapítása) élhet. Ha az adózó a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve a könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvény alapján összeállítandó szabályzataiban foglaltaktól eltérően jár el, szintén az Art. 172. §-a szerinti mulasztási bírsággal sújtható, azaz magánszemély esetén 200 000 forintig, más adózó esetén 500 000 forintig terjedően, jogsértésenként. Milyen megállapítások lehetnek, ha a rendelkezésre álló készpénz  több, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel = be nem vallott bevételt állapít meg a hatóság, a különbözetre áfafizetési kötelezettséget ró ki;  kevesebb, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel = le nem adózott jövedelemkivétet állapíthat meg a hatóság, s a különbözetet nettó jövedelemként tekintve állapítja meg az adó- és járulékkötelezettséget. Hogyan tudjuk elkerülni, hogy ilyen esetek előforduljanak?  Amikor a vállalkozó maga ad át készpénzt a vállalkozása számára, akkor is állítson ki erről bizonylatot, amiben tüntesse fel, milyen jogcímen és mennyi időre biztosítja ezt a „kölcsönt” a vállalkozás számára. Így nem lesz eltérés a nyilvántartás szerinti összeg és a valódi pénzkészlet között.  Amikor a vállalkozás vagyonából kifizetésre kerül a pénz, akkor ennek a bizonylata általában a készpénzfizetési számla. Amennyiben a pénzmozgás jogcíme nem szolgáltatás igénybevétele vagy termékvásárlás volt, akkor is szükséges valamilyen bizonylat a pénzmozgás alátámasztására.

KÖNYVELŐK LAPJA

 Jövedelem kifizetés esetén a számfejtés bizonylata támasztja alá a pénzmozgás jogosságát. A pénzmozgáshoz kapcsolódó gyakori probléma az is, hogy van ugyan bizonylat, azonban az azon szereplő jogcím nem hozható kapcsolatba a vállalkozás működésével, azaz a vállalkozástól idegen cél, akár a magánszemély személyes szükségletének kielégítését szolgálja. Ezek a kiadások nem számolhatók el a működés költségei között, ezért nem lehetnek a készpénzcsökkenés jogosságát alátámasztó bizonylatok. Sokszor tapasztaljuk, hogy a vállalkozók minden életükben előforduló eseményről számlát kérnek, és a könyvelőre bízzák annak megítélését, hogy ez elszámolható-e a vállalkozás költségei között. „Ha nem jó, dobd ki!” – szokott elhangozni a kísérő szöveg… Azt nem mondhatjuk, hogy sohasem tudjuk, hogy a társasági adó előírásai szerint melyek azok a kiadások, amelyek elszámolhatók a vállalkozás költségei között. Ettől függetlenül, miután nem vagyunk szakemberei annak a tevékenységnek, amit a vállalkozás végez, nem ismerhetjük minden szakmának a szabályait, nem tudjuk megítélni, hogy az adott számlán szereplő beszerzés a bevétel elérésével kapcsolatban történt-e. És ugyanezt nem várhatjuk el az adott vállalkozótól sem a mi szakmánkkal kapcsolatosan. Azt javasoljuk, ismertessük meg a vállalkozókkal, milyen adókockázatot jelenthet bizonyos kiadások elszámolása. Például, hogy a reprezentációnak, az ajándéknak vagy más ún. egyes meghatározott juttatásoknak, esetleg a magánfogyasztásnak minősített tételek után mekkora személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség van. Egyszerűen fogalmazzunk, így: 1000 forint kiadás után 500 forint az adóteher, és az általános forgalmi adó sem igényelhető vissza. Ha nem így járunk el, és ezt az adóhatóság állapítja meg, akkor még lesz adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság is.

Mit javasolhatunk a vállalkozóknak, főleg a vállalkozás indításakor? Tervezze meg, mennyi pénzre van szüksége a vállalkozás működtetéséhez már addig is, amíg megérkezik a bevétele, és ezt bocsássa a vállalkozás rendelkezésére az induláskor jegyzett tőkeként és tőketartalékként. Már működő vállalkozásnál is előfordulhat átmeneti vagy tartós pénzhiány. Ekkor is mérje fel a vállalkozó, hogy mennyi időre és milyen értékben és módon van szüksége pénzpótlásra. Egy átmeneti pénzzavar esetén felvehet hitelt a likviditás helyreállítása érdekében, de lehetősége van arra, hogy akár saját maga bocsássa kölcsönként rendelkezésre a szükséges pénzt, de bizonylattal alátámasztva. Ha más oka van a tőkehiánynak,

9

és saját maga szeretné megoldani, lehetőség van arra is, hogy tőkét emeljen, és jegyzett tőkeként vagy ezzel együtt tőketartalékként adjon át pénzt a magánvagyonából a vállalkozás részére. A pénzkezelés, a tőkeigény megtervezése során együtt gondolkodhatunk a vállalkozóval. Bemutathatjuk, hogy várhatóan melyek azok a kiadások, melyek biztosan felmerülnek egy adott időszakban. Mikor lehet adóelőleg-, adófizetési kötelezettségre számítani, esetlegesen az előzetesen felszámított általános forgalmi adó mennyi időn belül kerülhet vissza a vállalkozásba. Egy költségvetés összeállításában is partnerei lehetünk az ügyfelünknek, hiszen mi már sok vállalkozás működését láttuk, megismertünk buktatókat és jó megoldásokat egyaránt. A költségvetés készítésekor fontos, hogy a vállalkozó, mint magánszemély azt is megvizsgálja, hogy mennyi jövedelmet szeretne és/vagy tud elérni egy adott időszak alatt. Ez lesz az ő nettó bére, amit adott időszakban, általában havonta kivehet a vállalkozása pénztárából vagy átutalhat a bankszámláról a saját bankszámlájára. Ennek során van lehetőségünk annak megtervezésére is, hogy milyen formában, milyen adó- és járulék-

teher mellett juthat hozzá ehhez a jövedelemhez. Akár béren kívüli juttatások vagy egyéb adómentes juttatások közül is van lehetősége választani, és saját magát illetve családtagjait ezekben legálisan részesíteni. A pénztudatos vállalkozások ma már szinte készpénzmozgás nélkül működnek. A pénzmozgásaikat bankszámlán keresztül intézik, esetleges készkiadásaik során bankkártyát használnak. Viszont fontos, hogy a bankkártyahasználat során is figyelemmel kell lenni a pénzkezelési szabályzatban leírtakra. Azaz a vállalkozás bankkártyáját nem használhatjuk magánkiadásokra. Ha ilyen előfordul, akkor ennek az összegét haladéktalanul be kell fizetni a vállalkozás bankszámlájára. Tudjuk, hogy ezeket az előírásokat és kötelezettségeket nehéz megismertetni és főleg elfogadtatni az ügyfelekkel, de javasoljuk, hogy mindenki kezdje a saját vállalkozásánál. Azután, mint saját pozitív tapasztalatait, adja át az ügyfeleknek is, és egy idő elteltével be fog érni ennek gyümölcse: az ügyfelek maguk fogják elmondani, ha sikerült eredményt elérniük ebben a kérdésben.

Gottgeisl Rita és Láng Noémi

DR. SALLAI CSILLA ROVATA

EGYÉB BEVÉTEL – EGYÉB RÁFORDÍTÁS

Azzal, hogy megszűntek a rendkívüli tételek, jelentősen kibővült az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások köre. Éppen ezért célszerű áttekinteni azokat a gazdasági eseményeket, amelyeket ide kell könyvelni. A számvitelről szóló 2000 évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) – saját logikája szerint – külön-külön sorolja fel az egyéb bevételeket (Szt. 77. §) és az egyéb ráfordításokat (Szt. 81. §). A bevételek és ráfordítások között azonban jelentős logikai kapcsolat van, hiszen sok esetben  ugyanazon gazdasági esemény képzésének és feloldásának elszámolásáról van szó;  ugyannak a gazdasági eseménynek a különböző üzleti felek közötti elszámolási különbözőségéről van szó; vagy  más logika mentén van közöttük összefüggés. Természetesen olyan bevételt vagy ráfordítást eredményező események is vannak, amelyeknek nincs egymáshoz semmi közük sem. A következőkben az egyéb bevételeket és egyéb ráfordításokat – ahol lehetséges, illetve

10

tartalommal bír – párokban mutatjuk be. Ezzel is igyekszünk rávilágítani a számvitel belső összefüggéseire. Az egyéb jellegű gazdasági események közös jellemzője, hogy  a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során keletkeznek, és  nem tartoznak az adott gazdálkodó alapvető működési céljába, azaz nem képezik részét az értékesítés nettó árbevételének, illetve ehhez közvetlenül vagy közvetetten nem kapcsolódnak, valamint  nem lehet őket pénzügyi jellegűnek ítélni. Ezt fogalmazza meg az Szt. általános definíciója is. „Egyéb bevételek az olyan, az értékesítés nettó árbevételének részét nem képező bevételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során keletkeznek, és

KÖNYVELŐK LAPJA

nem minősülnek pénzügyi műveletek bevételeinek.” [Szt. 77. § (1)] „Egyéb ráfordítások az olyan, az értékesítés nettó árbevételéhez közvetlenül vagy közvetetten nem kapcsolódó kifizetések és más veszteség jellegű tételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során merülnek fel, és nem minősülnek pénzügyi műveletek ráfordításainak.” [Szt. 81. § (1)] Ebből is látszik, hogy számtalan olyan gazdasági esemény lehet – akár a következőkben felsoroltakon kívül is – amelyeket az általános megfogalmazás és a józan megítélés alapján ezekbe a számviteli eredménykategóriákba kell sorolni.

A káresemények hatása Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni azokat a káreseményekkel kapcsolatos kifizetéseket, elszámolt, fizetendő összegeket, amelyek az üzleti év mérlegfordulónapja előtt következtek be és a mérlegkészítés időpontjáig ismertté váltak. Ezek azok a káresemények, amelyeket az adott vállalkozó okozott, vagy amelyek az ő eszközeiben következtek be. Értelemszerűen, ha a káreseménnyel kapcsolatosan le nem vonható általános forgalmi adó is felmerül, akkor azt is ide kell könyvelni, hiszen a bekerülési értéknek része a le nem vonható előzetesen felszámított áfa is. [Szt. 81. § (2) a)] Az egyéb bevételek közé tartoznak a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek. [Szt. 77. § (2) a)] Az egyéb bevételek között az Szt. kiemeli a biztosító által fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig elfogadott, visszaigazolt – tárgyévi, illetve a tárgyévet megelőző üzleti évi káreseményhez kapcsolódó – összeget is. [Szt. 77. § (3) f)] Tehát ezek a bevételek származhatnak közvetlenül a kárt okozó személytől vagy a biztosítótársaságtól. Az is előfordulhat, hogy a kárral kapcsolatosan nem érkezik a gazdálkodóhoz konkrét pénzösszeg, hanem a káresemény helyrehozatalával kapcsolatosan keletkező kötelezettséget nem neki kell megfizetni. Ilyen esettel találkozunk akkor, amikor a megrongálódott gépjármű javítási számláját csak részben kell kiegyenlíteni, mert a többi részét a biztosító közvetlenül a szervizzel rendezi. Ebben az esetben a teljes összeget tartalmazó javítási számlát le kell könyvelni, s az önrészen felüli, a biztosító által közvetlenül pénzügyileg rendezett összeget át kell vezetni az egyéb bevételek közé. Az elszámolásnak feltétele, hogy az adott összeg pénzügyileg a mérlegkészítésig rendezésre kerüljön.

kell sorolni, de ide tartozik a – most már szakmailag talán nem annyira frekventált – behajtási költségátalány is. Az egyéb ráfordítások között kell figyelembe venni ezek összegét akkor, ha azok a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódnak és a beszámolási időszakban már megfizetésre kerültek vagy ha a mérlegkészítés időpontjáig ismertté váltak. [Szt. 81. § (2) b)] Az egyéb bevételek között számolandók el ezek a tételek, ha azt a vállalkozás a beszámolási időszakban kapta. Az elszámolásnak feltétele a mérlegkészítés időpontjáig történő pénzügyi rendezés, ha az Szt., illetve más jogszabály eltérően nem rendelkezik. [Szt. 77. § (2) b)]

Hitelezési veszteségek, behajthatatlan tételek Egyéb ráfordításként kell elszámolni a behajthatatlan követelésnek az üzleti évben leírt összegét. [Szt. 81. § (3) b)] A rendkívüli bevételek megszűnésével az egyéb ráfordítások között kell figyelembe venni a behajthatatlannak nem minősülő, elengedett követelés könyv szerinti értékét. [Szt. 81. § (2) l)] Abban az esetben, ha a behajthatatlan vagy elengedett követelésre mégis fizetne az adós, az egyéb bevételek között kell elszámolni a behajthatatlannak minősített – és az előző üzleti év(ek)ben hitelezési veszteségként leírt – követelésekre kapott összeget. [Szt. 77. § (2) c)] A bevétel elszámolásának feltétele a mérlegkészítés időpontjáig történő pénzügyi rendezés, amely történhet pénzben történő megfizetéssel vagy bármilyen más juttatás formájában.

Az immateriális javak, tárgyi eszközök értékesítése Az egyéb bevételek között kell kimutatni az immateriális javak és a tárgyi eszközök átadásából, értékesítéséből származó bevételt. [Szt. 77. § (3) e)] Ezzel szemben egyéb ráfordításként kerül elszámolásra az immateriális javak és tárgyi eszközök közvetlen értékesítésekor azok könyv szerinti értékének a kivezetése [Szt. 81. § (3) c)] Az összemérés elvéből következően fontos, hogy e bevételi és kiadási tételeket egymással párhuzamosan, az értékesítés polgári jogi megállapodásának időpontjával vegyék figyelembe az eredményelszámolásban.

A bírságok, kötbérek hatása

Az értékvesztések elszámolása és azok visszaírása

Ebbe a kategóriába a bírságokat, kötbéreket, fekbéreket, késedelmi kamatokat, kártérítéseket és sérelemdíjakat

Egyéb ráfordításként kell elszámolni az értékvesztések összegét, amelyek közé a következők sorolandók:

KÖNYVELŐK LAPJA

11

 az immateriális javak, a tárgyi eszközök elszámolt terven felüli értékcsökkenésének összege;  a követelésekre elszámolt értékvesztés;  a készletek értékvesztésére elszámolt összegek. [Szt. 81. § (4) a)] A befektetett pénzügyi eszközökre elszámolt értékvesztések nem az egyéb ráfordítások, hanem a pénzügyi ráfordítások közé tartoznak. Egyéb bevételként kell elkülönítetten kimutatni az értékvesztések visszaírt összegeit. Ide tartoznak:  az immateriális javak, a tárgyi eszközök elszámolt terven felüli értékcsökkenésének visszaírt összege;  a követelésekre visszaírt értékvesztés összege;  a készletek visszaírt értékvesztésének összege. Az Szt. idesorolja továbbá a kereskedelmi áruk nyereség jellegű leltárértékelési különbözetének összegét is. [Szt. 77. § (5)] A követelések visszaírásánál egyéb bevételként kell elszámolni a követelés eredeti jogosultjánál – ha a követelésre korábban értékvesztést számolt el – a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan realizált összeget. [Szt. 77. § (3) g)]

Támogatások A támogatások elszámolásánál mindenképpen meg kell különböztetni tartalmi szinten  a kapott támogatásokból eredő bevételeket és az esetleges visszafizetésből származó ráfordítást; illetve  a nyújtott támogatásokból eredő ráfordításokat és az esetleges visszafizetésből származó bevételeket. Ennek megfelelően az egyéb bevételek között kell elszámolni költségek (ráfordítások) ellentételezésére, illetve fejlesztési célra kapott támogatásokat vagy támogatásjellegű vagyonnövekményeket.  A költségek (a ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – belföldi vagy külföldi gazdálkodótól, illetve természetes személytől, valamint államközi szerződés vagy egyéb szerződés alapján külföldi szervezettől kapott támogatás, juttatás összege. [Szt. 77. § (2) d)] E bevételeket akkor lehet csak elszámolni, ha azokat a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték. Csupán akkor lehet ettől eltekinteni, ha valamely jogszabály eltérően rendelkezik. Az Szt. nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy létezhet, s a költségek (ráfordítások) ellentételezésére visszafizetési kötelezettség nélküli támogatásként elszámolható legyen a véglegesen átvett pénzeszközök összege. [Szt. 77. § (3) m)] A költségek (a ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – az adóhatóság-

12

tól, jogszabály által meghatározott szervezettől megkapott, illetve az üzleti évhez kapcsolódóan a mérlegkészítés időpontjáig – a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően – igényelt (járó) támogatás, juttatás összege. [Szt. 77. § (3) b)]  Fejlesztési célra – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott, pénzügyileg rendezett támogatás, véglegesen átvett pénzeszközök összege. [Szt. 77. § (4) b)] Ide sorolandók könyvelésileg azok a tételek is, amelyek a fejlesztési célra kapott támogatások elhatárolásából való – a támogatott eszközzel kapcsolatosan felmerült költségek felmerülésének arányában történő – visszavezetések. Egyéb ráfordítások között kell figyelembe venni a következő elemeket.  A költségek (a ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – belföldi vagy külföldi gazdálkodónak – az üzleti évhez kapcsolódóan – adott támogatás, juttatás összege. [Szt. 81. § (2) c)]  A visszafizetési kötelezettség nélkül átadott, pénzügyileg rendezett – nem az előző csoportba tartozó – támogatás, véglegesen átadott pénzeszközök összege. [Szt. 81. § (2) n)] Ebbe a csoportba tartoznak a gazdálkodó által más gazdálkodónak fejlesztési céllal adott támogatások, juttatások is. A fejlesztési célra kapott támogatás visszafizetendő öszszegét az egyéb ráfordítások között kell elszámolni. [Szt. 81. § (2) o)] Ez az eset jellemzően akkor fordul elő, amikor a támogatott gazdálkodónál a támogatás utóellenőrzésénél nem rendeltetésszerű joggyakorlatot, nem a célnak megfelelő felhasználást, vagy nem megfelelő (nem hitelt érdemlő) dokumentálást fednek fel.

Céltartalék Az egyéb ráfordítások között kell kimutatni az üzleti évben képzett céltartalék összegét, a képzett céltartalékot növelő összeget. [Szt. 81. § (3) a)] A céltartalékképzésnek két ága van.  Céltartalékot kell képezni (kötelezettség) a szükséges mértékben azokra a múltbeli, illetve folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította. Idetartoznak különösen:  a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségek;  a függő kötelezettségek;

KÖNYVELŐK LAPJA

 a biztos (jövőbeni) kötelezettségek;  a korengedményes nyugdíj, illetve a helyébe lépő korhatár előtti ellátás;  a végkielégítés miatti fizetési kötelezettségek, a környezetvédelmi kötelezettségek.  Céltartalék képezhető (lehetőség) az adózás előtti eredmény terhére – a valós eredmény megállapítása érdekében – a szükséges mértékben az olyan várható, jelentős és időszakonként ismétlődő jövőbeni költségekre, amelyekről a mérlegfordulónapon feltételezhető vagy bizonyos, hogy a jövőben felmerülnek, de összegük vagy felmerülésük időpontja még bizonytalan és nem sorolhatók a passzív időbeli elhatárolások közé. Idetartoznak különösen:  a fenntartási költségek, nagyjavítások;  az átszervezési költségek;  a környezetvédelemmel kapcsolatos költségek. Az egyéb bevételek között kell kimutatni a fenti okból, illetve célokra képzett céltartalék összegének felhasználását (csökkenését, megszűnését). [Szt. 77. § (3) a)]

Termékpálya-szabályozás Egyéb bevételként kell elszámolni a termékpálya-szabályozáshoz kapcsolódó, terméktanácsok által fizetett termékpálya-szabályozás összegét, amennyiben az a tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év(ek)hez kapcsolódik és azt a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték. [Szt. 77. § (2) e)] Egyéb ráfordítás a termékpálya-szabályozáshoz kapcsolódó, terméktanácsok javára teljesített – az üzleti évhez kapcsolódó – befizetések összege. [Szt. 81. § (2) d)]

Kerekítési különbözetek Egyéb bevételként kell elszámolni a nyereség jellegű kerekítési különbözetet. [Szt. 77. § (3) h)] Egyéb ráfordítások pedig a veszteség jellegű kerekítési különbözetek. [Szt. 81. § (2) h)]

Bizalmi vagyonkezelés Egyéb bevétel:  a vagyonrendelőnél a bizalmi vagyonkezelésbe adott eszközök bizalmi vagyonkezelési szerződés szerinti értéke; [Szt. 77. § (3) i)]  a vagyonrendelőnél a kezelt vagyon részbeni vagy teljes kiadásakor az átvett vagyon vagyonrendelőnek járó összege. [Szt. 77. § (3) j)] Egyéb ráfordítás:  a vagyonrendelőnél a bizalmi vagyonkezelésbe adott eszközök könyv szerinti értéke; [Szt. 81. § (2) i)]

KÖNYVELŐK LAPJA

 a vagyonrendelőnél a kezelt vagyon részbeni vagy teljes kiadásakor a kezelt vagyonra szóló tartós követelés kezelt vagyon csökkenésével arányos, kivezetett összege. [Szt. 81. § (2) j)]

Apportálás Egyéb bevétel a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a gazdasági társaságba bevitt, értékpapírnak vagy részesedésnek nem minősülő vagyontárgyak nyilvántartás szerinti értékének és a létesítő okiratban meghatározott értékének a különbözete, amennyiben a létesítő okiratban meghatározott érték a több, tehát akkor, ha az apportálás nyereségjellegű. [Szt. 77. § (3) k)] Egyéb ráfordítás a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a gazdasági társaságba bevitt, értékpapírnak vagy részesedésnek nem minősülő vagyontárgyak nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékének és a létesítő okiratban meghatározott értékének a különbözete, amennyiben a nyilvántartás szerinti érték a több. [Szt. 81. § (2) k)] Az elszámolási különbözetet vagy egy technikai számla segítségével vagy bruttó módon történő könyveléssel lehet megoldani – az alkalmazandó módszerre az Szt. nem ad iránymutatást, ezt a vállalkozásnak saját magának kell eldöntenie.

Engedményezés Általánosságban a követelések engedményezésénél a következő szabályt fogalmazza meg a számviteli törvény. Egyéb bevétel az eredeti követelést engedményezőnél (eladónál) az átruházott (engedményezett) követelésnek az engedményes által elismert értéke a követelés átruházásakor. [Szt. 77. § (3) d)] Egyéb ráfordítás az eredeti követelést engedményezőnél (eladónál) az átruházott (engedményezett) követelésnek a könyv szerinti értéke a követelés átruházásakor. [Szt. 81. § (3) f)]

Utólag adott engedmények Egyéb bevételként kell kimutatni az üzleti évhez kapcsolódó, szerződésen alapuló – konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag kapott (járó) engedmény szerződés szerinti összegét, ideértve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti közvetett pénzvisszatérítési akció keretében kapott (járó) engedmény – általános forgalmi adóval csökkentett – összegét is. [Szt. 77. § (7)] Az egyéb bevételeket az egyéb követe-

13

lésekkel – s nem a vevőkkel – szemben kell elszámolni. Az engedmény pénzügyi teljesítésekor lesz majd a vevőkövetelés csökkentve, ha a felek úgy állapodnak meg. Egyéb ráfordításként kell kimutatni az üzleti évhez kapcsolódó, szerződésen alapuló – konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag adott (fizetendő) engedmény szerződés szerinti összegét, ideértve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti közvetett pénzvisszatérítési akció keretében adott (fizetendő) engedmény – általános forgalmi adóval csökkentett – öszszegét is. [Szt. 81. § (5)] Az egyéb ráfordításokat az egyéb kötelezettségekkel – s nem a szállítókkal – szemben kell elszámolni. Az engedmény pénzügyi teljesítésekor lesz majd a szállítói tartozás csökkentve, ha a felek úgy állapodnak meg.

Tartozásátvállalás Egyéb bevétel:  A tartozásátvállalás során harmadik személy által – ellentételezés nélkül – átvállalt kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összege. A tartozásátvállalás megvalósulhat úgy, hogy ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik. [Szt. 77. § (3) l)]  A tartozásátvállalás során harmadik személy által – ellentételezés nélkül – átvállalt kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összege, ha az részesedésnek vagy értékpapírnak nem minősülő beszerzett eszközhöz kapcsolódik, legfeljebb az átvállalt kötelezettséghez kapcsolódóan beszerzett eszköz könyv szerinti értékének összegéig. [Szt. 77. § (4) d)] Egyéb ráfordításként kell – a fentiekre tekintettel – figyelembe venni a tartozásátvállalás során, ellentételezés nélkül átvállalt kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét a tartozást átvállalónál. [Szt. 81. § (2) m)] Figyelemmel kell lenni arra, hogy „az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként kell kimutatni az ellentételezés nélküli tartozásátvállalás során – a tartozásátvállalás beszámolási időszakában – a véglegesen átvállalt és pénzügyileg nem rendezett kötelezettségek egyéb ráfordításként elszámolt megállapodás szerinti összegét”. Az elhatárolást az átvállalt kötelezettségnek a megállapodás szerinti pénzügyi rendezésekor, a teljesítésnek megfelelően kell az egyéb ráfordításokkal szemben megszüntetni.

Ingyenes teljesítés, szolgáltatás Egyéb bevétel a térítés nélkül kapott (igénybe vett) szolgáltatások piaci – illetve jogszabály eltérő rendelkezése esetén a jogszabály szerinti – értéke. [Szt. 77. § (3) n)]

14

Egyéb ráfordítás pedig a térítés nélkül nyújtott szolgáltatások bekerülési értéke a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben. [Szt. 81. § (2) p)] Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik a térítés nélkül átadott, részesedésnek vagy értékpapírnak nem minősülő eszközök nyilvántartás szerinti értéke is. A fenti „párba állítható” gazdasági események mellett vannak olyan bevételek és kiadások is, amelyek jellegüknél fogva tartoznak az eredménykimutatás e kategóriáiba. Egyéb bevételek közé soroljuk a következő tételeket.  A halasztott bevételként elhatárolt negatív üzleti vagy cégértékből az üzleti évben leírt összeg. [Szt. 77. § (3) o)]  Egyéb bevételként kell elszámolni, de halasztott bevételként időbelileg el kell határolni az elengedett kötelezettség összegét akkor, ha az részesedésnek vagy értékpapírnak nem minősülő beszerzett eszközhöz kapcsolódik, legfeljebb az elengedett kötelezettséghez kapcsolódóan beszerzett eszköz könyv szerinti értékének összegéig. [Szt. 77. § (4) a)]  Ugyancsak halasztott bevételként el kell határolni a térítés nélkül – visszaadási kötelezettség nélkül – átvett, az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt, részesedésnek vagy értékpapírnak nem minősülő eszközök piaci értékét. [Szt. 77. § (4) c)] Ha az ügylet mögött jogszabályi rendelkezés is van, akkor az abban meghatározott értéket kell figyelembe venni. Értelemszerűen az elhatárolás megszüntetésének összegeit is az egyéb bevételek közé kell visszavezetni. Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni  az államháztartás egyes alrendszereivel, illetve az Európai Unió különböző pénzügyi alapjaival (pénzügyi forrásaival) elszámolt adók, díjak, illetékek, hozzájárulások tárgyévre bevallott, fizetett, illetve fizetendő összegét. Az államháztartás alrendszerébe tartoznak:  a központi kormányzat,  az elkülönített állami pénzalapok,  a helyi önkormányzatok,  a társadalombiztosítás költségvetései. Arra azonban figyelemmel kell lenni, hogy ezek közül csak azok az adók és járulékok számolhatók el egyéb ráfordításként, amelyek nem tekinthetők a bekerülési érték részének, illetve a költségek között nem számolhatók el. [Szt. 81. § (2) e)]  A hiányzó, illetve a tárgyévben megsemmisült, az állományból kivezetett vásárolt és saját termelésű készlet könyv szerinti értékét. [Szt. 81. § (3) e)]

KÖNYVELŐK LAPJA

K Válasz

 A kereskedelmi áruk veszteségjellegű leltárértékelési különbözetének összegét. [Szt. 81. § (4) b)]  Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni, de halasztott ráfordításként időbelileg el lehet határolni a vállalkozó által megvalósított (megszerzett) és jogszabályi rendelkezés alapján az üzemeltetőnek térítés nélkül, véglegesen átadott olyan eszköz (beruházás) nyilvántartás szerinti értékét, amelyet a jövőbeni vállalkozási tevékenysége érdekében valósított (szerzett) meg. [Szt. 81. § (6)] Az elhatárolást az összemérés számviteli alapelvének érvényesülése érdekében célszerű alkalmazni. A gyakorlatban ilyen ügyletek akkor fordulnak elő, amikor egy nagyobb beruházásnál (pl. bevásárlóközpont) vannak kötelező csatlakozó beruházási részek (pl. bekötőút), amelyet át kell adni jellemzően az önkormányzatnak. Ahhoz, hogy az átadás ne terhelje meg a gazdálkodó eredményét, az eredeti beruházás használati idejével összhangban érdemes az időbeli elhatárolást alkalmazni.

Célszerű-e az egyes bevételi és ráfordítási jogcímeket a számlatükörben külön számmal jelölni? Ma a számvitelben nincs kötelezően előírt számlatükör, csak ajánlott főkönyvi számlaszámok és elnevezések. Minden gazdálkodó az Szt. adta elvi és gyakorlati szabályok betartásával olyan mélységben bontja a főkönyvi számláit, ahogy az a napi ügymenethez, a beszámoló összeállításához a legtöbb információt biztosítja. Az Szt. 2016. évi változásai miatt azonban minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnak március végéig át kellett tekintenie és aktualizálnia a szabályzatait, a számlatükröt és a számlarendet. Ha nem készült el, akkor a beszámolási időszak után mindenképp célszerű megtenni…

Dr. Sallai Csilla

BONÁCZ ZSOLT ROVATA

MAGÁNSZEMÉLYTŐL BESZERZETT TERMÉK ÉRTÉKESÍTÉSE

A vállalkozások gyakran értékesítenek olyan terméket, amelyet korábban magánszemélytől szereztek be. Magánszemély alatt olyan személyt értek, aki a terméket nem üzletszerű tevékenység keretében értékesítette, tehát nem áfaadóalanyként járt el. Tapasztalataim szerint a vállalkozások nagyon sokszor az értékesítést nem helyesen kezelik. A cikkben ismertetjük az értékesítés során követendő szabályokat. Alapelv Az áfatörvény alkalmazásában az értékesített termék beszerzési forrása nem releváns, nem befolyásolja az értékesítés adójogi megítélését. Tehát magánszemélytől beszerzett termék értékesítése esetén is az általános adózási szabályokat kell alkalmazni. Gyakran találkozom azzal a megközelítéssel, hogy magánszemélytől beszerzett termék értékesítését nem terhelheti áfa, hiszen a beszerzés során nem merült fel általános forgalmi adó. Azonban az áfatörvény nem ezen az elven alapul. Ha a termék értékesítése ellenérték fejében történik, akkor fő szabály szerint nem releváns, hogy a termék beszerzéséhez kapcsolódott-e előzetesen felszámított adó, vagy sem.

KÖNYVELŐK LAPJA

A kivételes szabályt az Áfa tv. 87. §-a foglalja magában, amelynek alkalmazását a következőkben tárgyalom. Ingyenes ügyletek esetében ezzel szemben viszont már releváns, hogy a termék vagy alkotórészének beszerzéséhez kapcsolódott-e előzetesen felszámított adó, vagy sem. Ugyanis az adóztatás előfeltétele, hogy a termék vagy alkotórészének beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó vonatkozásában az adózót részben vagy egészben adólevonási jog illette meg. Abban az esetben, ha az ingyenes ügylet tárgyát képező termék és annak alkotórészének beszerzése magánszemély(ek)től történt, akkor előzetesen felszámított adó hiányában az adólevonási jog gyakorlásának lehetősége sem részben, sem egészben nem

15

„X” Kft. teherfuvarozással foglalkozó vállalkozás. A társaság rendelkezik egy tehergépkocsival, amelyet évekkel ezelőtt vásárolt egy magánszemélytől forgalomból kivont állapotban. A tehergépkocsit a társaság ismét forgalomba helyezte és azzal fuvarozási tevékenységet folytat(ott). A tehergépkocsi alkotórészét képező termék beszerzésére nem került sor. A tehergépkocsit „X” Kft. 2016 júniusában ingyenesen átadta egy alapítványnak, amely nem minősül közhasznú szervezetnek. A tehergépkocsi ingyenes átadása ugyan nem minősül közcélú adománynak (az alapítvány nem közhasznú szervezet), de ettől függetlenül adóztatandó ügylet (termékértékesítés) nem történt, tekintettel arra, hogy a társaságot a tehergépkocsi vagy annak alkotórészének minősülő termék beszerzéséhez kapcsolódóan adólevonási jog sem részben, sem egészben nem illette meg, hiszen a magánszemélytől történt beszerzés következtében áfa áthárítására nem került sor. Tehát „X” Kft. a tehergépkocsi ingyenes átadása után áfa fizetésére nem kötelezett.

Termék magánszemély részére történt értékesítésénél a fordított adózás (142. §) szabályai nem alkalmazhatók. Ugyanis a fordított adózás alkalmazhatóságának alapvető feltétele az, hogy az ügyletben érintett mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett, áfa fizetésére kötelezett adóalany legyen. Ha a termék értékesítése magánszemély felé történik, akkor a fordított adózás alkalmazásának alapvető feltétele nem áll fenn, így a fordított adózás szabályai sem lehetnek irányadóak. Amennyiben egy vállalkozás továbbértékesítési céllal vásárolt magánszemélytől használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget, akkor az értékesítésre a különbözet szerinti adózás szabályai irányadóak. Ennek az a lényege, hogy a fizetendő adót az árrésből visszafelé kell kiszámítani. Tehát árrés elérése esetén a magánszemélytől beszerzett termék értékesítését fizetendő adó terheli. Abban az esetben, ha a vállalkozás a magánszemélytől nem továbbértékesítési céllal vásárolt terméket, akkor annak későbbi értékesítése során a különbözet szerinti adózás alkalmazása kizárt. Az áfatörvény által biztosított adómentesség termékértékesítés esetén (is) az adott ügyletre vonatkozik [például 85-86. § a)], vagy adózó személyéhez kötődik (alanyi adómentesség).

16

Az alanyi adómentes státusában eljáró adózó a magánszemély felé teljesített értékesítés esetén is ezen minőségében jár el. Abban az esetben, ha a termék értékesítése mentes az adó alól, akkor magánszemély részére történő értékesítés esetén is az adómentesség érvényesül, kivéve, ha az adómentességet biztosító rendelkezés eltérően szabályoz (pl. adómentes Közösségen belüli termékértékesítés esetében). Amennyiben a termék értékesítése nem mentes az adó alól, akkor magánszemély részére történő értékesítés esetén is fel kell számítani az irányadó adómérték szerinti áfát, feltéve, hogy a teljesítés helye belföld.

Kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységhez használt termék értékesítése Az Áfa tv. 87. § a) pontja szerint mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az értékesítést megelőzően a terméket kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták, egyéb módon hasznosították, és a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott. Magánszemélytől történt beszerzésnél az adólevonási jog nem merülhet fel, hiszen a magánszemély általános forgalmi adót nem számít(hat) fel. A szóban forgó jogszabályban szereplő, „a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott” kitétel a következő két esetet foglalja magában: 1. a termék beszerzésénél a vállalkozás részére általános forgalmi adót hárítottak át, amelynek levonására részben sem jogosult, vagy 2. a termék beszerzésénél a vállalkozás részére általános forgalmi adót nem hárítottak át. Magánszemélytől vásárolt termék esetében a 2. pontban leírt tényállás az irányadó. Amennyiben a magánszemélytől vásárolt terméket az értékesítést megelőzően a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták, egyéb módon hasznosították, akkor az értékesítés az Áfa tv. 87. § a) pontja szerint adómentes.

Példa

Példa

merülhetett fel, tehát adófizetési kötelezettség nem állhat elő.

Nagy Elek ingatlanok bérbeadásával foglalkozik, amely az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja alapján adómentes. 2014-ben vásárolt Példa Jánostól különböző bútorokat, amelyeket a bérbe adott ingatlanjaiban helyezett el. Nagy Elek a bútorokat 2016 júniusában értékesítette.

KÖNYVELŐK LAPJA

Példa

Tipp

Példa

Az Áfa tv. 87. § a) pontjának megfogalmazásából az következik, hogy továbbértékesítési célból beszerzett termék esetében nem alkalmazható, hiszen az adómentességhez szükséges az értékesítést megelőzően kizárólagos jelleggel a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz való használat, egyéb módon történő hasznosítás. Ha a vállalkozás a terméket továbbértékesítési céllal szerezte be, s a továbbértékesítésnél az Áfa tv. 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerinti adómentesség irányadó, akkor nem jutunk el az Áfa tv. 87. § a) pontjához. Nagy Elek ingatlanforgalmazással foglalkozó egyéni vállalkozó; vállalkozása keretében kizárólag lakóingatlanokat értékesít. Lakóingatlanok értékesítésére nem választotta az adókötelessé tételt. 2016 januárjában vásárolt Példa Jánostól egy ingatlant, amelyre vonatkozó jogerős használatbavételi engedély 1990-ben kiadásra került. Nagy Elek az ingatlant 2016 júniusában eladta. A lakóingatlant adómentesen értékesítette az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján. Ingatlan értékesítése esetén az adóhatóság jogértelmezése szerint nem irányadó az Áfa tv. 87. § a) pontja, mivel az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján kell eljárni, tekintettel arra, hogy azt kell speciális rendelkezésnek tekinteni, mert az kifejezetten ingatlanokra vonatkozik. Példa Elek 2016 januárjában körzeti orvosként kezdett praktizálni, rendelője egy magánszemélytől vásárolt új (egy éve használatba vett) ingatlanban található. Példa Elek családi okok folytán felhagyott praxisával, és 2016 márciusában az ingatlant eladta. Esetében fennáll az Áfa tv. 87. § a) pontjában vázolt tényállás, hiszen az ingatlant az értékesítést megelőzően kizárólag az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, adólevonásra nem jogosító tevékenységhez használta. Az adóhatóság jogértelmezése szerint ettől függetlenül az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontját

KÖNYVELŐK LAPJA

kell alkalmazni, amelynek folytán az ingatlan értékesítését az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján áfa terheli. Amennyiben a magánszemélytől beszerzett terméket a vállalkozás az értékesítést megelőzően nem kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használta, egyéb módon hasznosította, akkor az Áfa tv. 87. § a) pontja nem alkalmazható.

Példa

Tekintettel arra, hogy Nagy Elek a bútorokat az értékesítést megelőzően kizárólag adómentes szolgáltatáshoz használta, és azok beszerzéséhez adólevonási jog részben sem kapcsolódott, az Áfa tv. szerint 87. § a) pontja szerint az értékesítés adómentes.

Nagy Elek adótanácsadással foglalkozó egyéni vállalkozó. 2015 januárjában vásárolt Példa Jánostól egy használt laptopot, amelyet adótanácsadói tevékenységéhez használt. Nagy Elek a laptopot 2016 júniusában értékesítette egy belföldi cégnek, 1000 egység vételár fejében. A laptop eladásánál az Áfa tv. 87. § a) pontja nem alkalmazható, hiszen az adótanácsadói tevékenység adóköteles, a vételárat tehát 270 egység áfa terheli.

Tételes adólevonási tilalommal érintett termékek (kivéve személygépkocsi) Az Áfa tv. 124. §-a felsorolja, hogy mely esetekben nincs mód a beszerzést terhelő áfa levonására, a 125. § pedig azokat a mentesítő szabályokat tartalmazza, amelyek feloldják az Áfa tv. 124. §-ában foglalt tiltást. Nem vonható le a 125 cm³-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből), a jachtot (vtsz. 8903) és más víziközlekedési eszközt (vtsz. 8903), valamint lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó. Az előző részben már hivatkoztam arra, hogy az adóhatóság álláspontja szerint az ingatlanok értékesítése során az Áfa tv. 87. §-a nem irányadó, így az ingatlanok beszerzésére a továbbiakban nem térek ki. Tegyük fel, hogy egy vállalkozás ezen termékkörbe tartozó tereméket (motorkerékpár, jacht és más víziközlekedési eszköz) vásárolt egy magánszemélytől saját használatra, amely folytán az értékesítésnél a különbözet szerinti adózás nem irányadó. Amennyiben a vállalkozás az e termékkörbe tartozó, saját használatra beszerzett terméket értékesíti, akkor szóba jöhet az Áfa tv. 87. § a) pontjának alkalmazása, feltéve, hogy azt az értékesítést megelőzően kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használta, egyéb módon hasznosította. Ugyanis az Áfa tv. 87. § a) pontja az előzőeken túl azt követeli meg, hogy az értékesített termékhez adólevonási jog ne kapcsolódjon. Ez a tényállás akkor is fennáll, ha a

17

Példa

termék beszerzésénél a vállalkozás részére általános forgalmi adót nem hárítottak át. Nagy Kft. tevékenységi köre ingatlanok bérbeadása, amely keretében kizárólag adómentes bérbeadásokat végez. Az ingatlanok bérbeadására nem választotta az adókötelessé tételt. Nagy Kft. áll szerződéses kapcsolatban a közüzemi szolgáltatókkal, és a felmerült közüzemi díjakat a bérleti díjon felül továbbszámlázza a bérlők részére. A bérleti szerződés értelmében a mérőórák leolvasása és a szolgáltatók felé történő lejelentése a Nagy Kft. kötelezettsége. Nagy Kft. 2014 januárjában vásárolt Példa Elektől egy 125 cm³-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt, amelyet a mérőórák leolvasásával megbízott munkatárs használ. A motorkerékpárt a Kft. 2016 júniusában értékesítette. Az értékesítés során az Áfa tv. 87. § a) pontja az irányadó, tekintettel arra, hogy a motorkerékpárt az értékesítést megelőzően kizárólag adólevonásra nem jogosító adómentes szolgáltatásához hasznosította, és a motorkerékpárhoz adólevonási jog nem kapcsolódott.

Példa

Amennyiben a vállalkozás a magánszemélytől beszerzett, tárgyalt termékek valamelyikét kizárólag adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez, vagy adólevonásra nem jogosító és adólevonásra jogosító tevékenységéhez egyaránt használta, hasznosította az értékesítést megelőzően, akkor az Áfa tv. 87. § a) pontja nem lehet irányadó. Ebből adódóan a magánszemélytől beszerzett termék értékesítése belföldi teljesítési hely esetén adóköteles, illetve adómentességet élvezhet.

18

Nagy Kft. lakóingatlanok kivitelezésével és értékesítésével foglalkozik. 2014 januárjában vásárolt Példa Elektől egy 125 cm³-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt, amelyet a munkatársak az építési területen való közlekedés során használnak. Nagy Kft. a motorkerékpárt 2016 júniusában értékesítette egy magánszemély részére. Ennek során az Áfa tv. 87. § a) pontja nem lehet irányadó, tekintettel arra, hogy azt Nagy Kft. az értékesítést megelőzően nem kizárólag adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységhez használta. Az Áfa tv. 87. § a) pontja az adómentességet biztosító két feltétel között „és” logikai feltételt fogalmaz meg, ezért hiába nem kapcsolódott adólevonási jog a motorkerékpár beszerzéséhez, a

másik feltétel hiányában az Áfa tv. 87. § a) pontját nem lehet alkalmazni. Nagy Kft. a motorkerékpárt áfásan köteles értékesíteni. Felvetődik a kérdés, hogy a példaként felhozott helyzetben miért nem alkalmazható az Áfa tv. 87. § b) pontja, amely alapján a termék értékesítése adómentes, ha az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a 124. és 125. § szerint nem vonható le. Ennek az az oka, hogy a példaként vázolt esetben a motorkerékpár beszerzéséhez kapcsolódóan nem merült fel előzetesen felszámított adó, ezért annak 124. és 125. §-a szerinti le nem vonása sem volt lehetséges. Tehát az Áfa tv. 87. § b) pontja szerinti adómentesség kizárólag akkor állhat fenn, ha az értékesített termék beszerzéséhez kapcsolódóan előzetesen felszámított adó merült fel.

Személygépkocsi értékesítése Az előzőleg már tárgyalt 87. § a) és b) pontja mellett 2013. április 21-től lépett hatályba a 87. § c) pontja, amely szerint mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha „az értékesítést megelőzően a termékhez előzetesen felszámított adó kapcsolódott volna, az a 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint nem lenne levonható”. Az Áfa tv. 87. § c) pontját a 2013. évi XXXVII. törvény 55. § (3) bekezdése léptette hatályba 2013. április 21től, amelyhez kapcsolódóan a törvényjavaslat részletes indoklása a következőket rögzítette: „A módosítás kiküszöböli az esetlegesen felmerülő adóhalmozódás lehetőségét, amennyiben olyan személygépkocsit értékesítenek az értékesítési láncban, amely beszerzését terhelő áfa levonási tilalom alá esik. Az adóhalmozódás elkerülése érdekében az Áfa tv. úgy módosul, hogy az adómentes termékértékesítés nem csak arra az esetre alkalmazható, ha a személygépkocsi beszerzéséhez le nem vonható adó kapcsolódott, hanem arra az esetre is, ha nem kapcsolódott ugyan előzetesen felszámított adó, de ha kapcsolódott volna, azt az adóalany nem helyezhette volna levonásba.” Az Áfa tv. 87. § c) pontja kizárólag személygépkocsi vonatkozásában releváns, más termék értékesítése során nem alkalmazható, valamint olyan esetekre vonatkozik, amikor a beszerzés során előzetesen felszámított adó nem merült fel. A személygépkocsi fogalmát az Áfa tv. értelmező rendelkezés keretében nem szabályozza. Értelmező rendelkezés hiányában azt az alapszabályt kell alkalmazni, amely szerint termék (birtokba vehető dolog)

KÖNYVELŐK LAPJA

Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635 Fax: (06-1) 236-0037 E-mail: [email protected] www.vezinfo.hu

honos magánszemélytől, akkor nem keletkezik fizetendő, ezáltal előzetesen felszámított adó sem, így a jármű későbbi értékesítése során az Áfa tv. 87. § c) pontja az irányadó, feltéve, hogy az áfa felmerülése esetén annak levonására az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja alapján nem kerülhetett volna sor. Amennyiben harmadik országból szerezték be az értékesített személygépkocsit, akkor a vámhatóság veti ki az adót. Ebből adódóan a termékimportból származó személygépkocsi értékesítése esetén az Áfa tv. 87. § c) pontja nem lehet irányadó, mivel a vámhatóság által kiszabott áfa előzetesen felszámított adónak minősül. Ekkor is irányadó lehet az Áfa tv. 87. § b) pontja. Az Áfa tv. 87. § c) pontjának alkalmazásánál az a döntő körülmény, hogy a beszerzés milyen célból történt. Ha a beszerzési cél alapján az előzetesen felszámított adó felmerülése esetén annak levonása biztosított lett volna, akkor az Áfa tv. 87. § c) pontja nem irányadó. Abban az esetben, ha a személygépkocsi beszerzése például nem továbbértékesítési céllal történt, és a beszerzéshez kapcsolódóan előzetesen felszámított adó merült fel, annak levonása az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja alapján nem lehetséges, ezért a későbbi értékesítésnél az Áfa tv. 87. § c) pontja – függetlenül a vevő személyétől – alkalmazható.

Példa

beazonosításánál a Kereskedelmi Vámtarifa besorolását kell alapul venni. Az Art. 176. § (13) bekezdése alapján a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31. napján hatályos besorolást kell tekintetbe venni. Ez alapján személygépkocsi az a jármű, amely a Kereskedelmi Vámtarifa 8703-as besorolása alá tartozik. A besorolás szempontjából más körülmények nem relevánsak. Önmagában a forgalmi engedélybe foglalt bejegyzésből nem vonható le az a következtetés, hogy a jármű személygépkocsi. Az Áfa tv. alkalmazásában más jogszabályban foglalt fogalmi meghatározás sem releváns. Személygépkocsi belföldi magánszemélytől történő beszerzéséhez kapcsolódóan nem merül fel előzetesen felszámított adó, így ennél az esetnél az Áfa tv. 87. § c) pontjának alkalmazására sor kerülhet. Belföldi adóalany másik tagállamban honos magánszemélytől is vásárolhat személygépkocsit. Ebben az esetben a járművet szintén az előzőleg említett szempontok szerint kell minősíteni, a származás helye szerinti tagállam szabályozása nem releváns. A belföldi adóalany vevőnek mindenképpen meg kell vizsgálnia, hogy a beszerzett személygépkocsi „újnak” vagy „használtnak” minősül-e, mivel az értékesítésnél az Áfa tv. 87. § c) pontját másként kell alkalmazni. Az Áfa tv. 259. § 25. pont a) alpontja szerinti új szárazföldi közlekedési eszköz „azt a gépjárművet jelenti, amelynek beépített erőgépének hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm³-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot, feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, vagy az általa megtett távolságból legfeljebb 6000 kilométert tett meg”. Amennyiben belföldi adóalany más tagállambeli magánszemélytől személygépkocsit vásárol, akkor kell adót fizetnie közösségi beszerzés címén, ha a jármű újnak minősül, vagyis hat hónapnál nem régebbi, vagy 6000 km-nél nem futott többet. Ebből adódóan az Áfa tv. 87. § c) pontja az új személygépkocsi értékesítésénél nem lehet irányadó, hiszen a közösségi beszerzés után fizetendő adó egyben előzetesen felszámított adónak minősül. Természetesen a személygépkocsi későbbi értékesítése az Áfa tv. 87. § b) pontja alapján adómentességet élvez, ha az annak beszerzését terhelő áfa levonása nem volt lehetséges. Ezzel szemben, ha „használt” (azaz nem „új”) személygépkocsi vásárlására került sor más tagállamban

„A” Kft. 2013-ban saját használatra (cégautóként) személygépkocsit vásárolt egy magánszemélytől 1 500 000 Ft vételár fejében. A magánszemély általános forgalmi adót nem számított fel, mivel nem üzletszerű tevékenység keretében hajtotta végre az értékesítést. A személygépkocsit az „A” Kft. 2016 júniusában 1 000 000 Ft vételár fejében továbbértékesítette egy alkalmazottjának. Az értékesítés adómentes, nem terheli általános forgalmi adó az Áfa tv. 87. § c) pontja alapján. Ugyanis, ha a személygépkocsi beszerzése során előzetesen felszámított általános forgalmi adó keletkezett volna, akkor azt „A” Kft. az Áfa tv. 124. § d) pontja alapján nem helyezhette volna levonásba. Amennyiben a magánszemélytől eszközölt beszerzés továbbértékesítési céllal történt volna – függetlenül annak konstrukciójától és a vevő személyétől –, akkor nem lett volna irányadó az Áfa tv. 87. § c) pontja, az értékesítésre a különbözet szerinti adózás szabályait kellett volna alkalmazni.

Bonácz Zsolt Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba Szakmai szerkesztő: Horváth Géza Kiadói szerkesztő: Koczka Erika Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2016 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008

Szerzők, szerkesztők: Dr. Andor Ágnes, Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, Dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Karácsony Imréné, Dr. Kelemen László, Láng Noémi, Dr. Sallai Csilla, Tóth Mihály

Minden jog fenntartva! A Könyvelők Lapja szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzétett cikkek, hírek, információk másolása, sokszorosítása, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában fennálló köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.

Servantes ®

Integrált Vállalati Szoftverrendszer

Nem csak az áfában profi! “Tudni, hogy mi van, tudni mi kell, tudni, hogy mi nélkülözhetetlen - ez a készletnyilvántartás." (Idézet a Szabadság Útjai c. filmből.) A Servantes Kereskedelmi ERP alapja a készletgazdálkodás, ami a tranzakciókat végigkíséri az ajánlattól, a rendelésen és szállítólevélen keresztül egészen a számlázásig, pénzügyig és főkönyvig. Intelligens a kedvezményekben, profi a bizományosi készletben, és a göngyölegkezelésben is jeles.

KERESKEDELMI RENDSZER MŰVÉSZI MEGOLDÁSOKKAL Olyan vállalati szoftvereket fejlesztünk, melyeket használva a Felhasználó úgy érzi, mintha a szoftver készítői az ő fejével gondolkodtak volna! Integrált működés egészen Vezetői Információs Adatokig!

Tudjon meg többet a Servantesről!

www.servantes.hu

a

+36 1 2733 310