VIII. évfolyam 3. szám, 2016. március
A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja
TARTALOM 3 Dr. Sallai Csilla Piaci érték | Az értékelés szabályai | Piaci érték vagy piaci ár | A piaci érték érvényesítése a számvitelben | Terven felüli értékcsökkenés | Az értékvesztés elszámolása | Értékhelyesbítés
8 Bonácz Zsolt A 13. havi könyvelési díj | A 13. havi könyvelési díj elszámolási időszaka, számlázása | A teljesítés időpontjának meghatározása 2015. június 30-ig; 2015. július 1-től 2015. december 31-ig; illetve 2016. január 1-jétől
13 Kupa Krisztina Változások a helyi iparűzési adó rendszerében | Az eljárási szabályok változásai | Adóelőnyök: K+F adókedvezmény, 7,5%-os útdíjkedvezmény, háziorvosok és védőnők adókedvezménye | Új szabályok az IFRS bevezetése miatt – bevételek, bevételnövelő és -csökkentő tételek, áttérési különbözet, minimum adóalap és előleg, adatszolgáltatás az adóhatóság részére
Számviteli és adózási szaktájékoztató
KÉ PZ ÉS KI EM EL T
ADÓVÁLTOZÁSOK + SZÁMVITEL 2016
Idēpont: 2016. április 27–28.,V]HUGDȂFV¾W¸UW¸N Ȃ UHJLV]WU£FLµµU£WµO
Helyszín: MOHA Ház %XGDpHVW *L]HllD úW 42Ȃ44.)
EOēadók: Gottgeisl Rita DGµV]DN«UWēN¸Q\YYL]VJ£Oµ) Tóth Mihály N¸Q\YYL]VJ£OµIēRV]W£O\YH]HWē1HP]HWL)HMOHV]W«VL0LQLV]W«ULXP .¸Q\YHOēN 16 kredit Y£OODONV]DN£SU NUHGLWV]£PYLWHOL£SU NUHGLWQHPV]£PYLWHOLW«PDN¸U $GµWDQ£FVDGµN RNO DGµV]DN«UWēN 15 kredit £SU NUHGLW£SU NUHGLW .¸Q\YYL]VJ£OµN 4 kredit £SU NUHGLW£SU NUHGLW 0HJV]HUH]KHWLQDSDODWWDN¸WHOH]ēNUHGLWSRQWMDLWP£U )WWµO 5£DG£VXOH]«UWD]£U«UWP«JPDJDV V]¯YRQDO¼ J\DNRUODWL N«S]«VHNHW LV NDS N«W NLWijQē HOēDGµYDO $PHQQ\LEHQ FVDN D] HJ\LN QDSUD V]HUHWQH MHOHQWNH]QL P£U D]W LV PHJWHKHWL )WWµO 0HJK¯YMXN QW D QDSRV N¾O¸QN¾O¸Q QDSUD LV OHKHW MHOHQWNH]QL NRQIHUHQFL£UD
5«V]Y«WHOLG¯MD.¸Q\YHOēN/DSMDHlēȴ]HWēLQHN P£U 10. )W-Wµl*
$]¸VV]HJN«WYDJ\W¸EEU«V]WYHYē HJ\¾WWHVMHlHQWNH]«VH HVHW«Q«UY«Q\HV HJ\QDSUD«VHJ\IēUH s]µl «V D]áI£WQHP WDUWDlPD]]D
Jelentkezés a kiadó weboldalán: www.YH]LQIRKX További szakmai napok a Vezinfónál 1
P£UFLXV Környezetvédelmi termékdíj 2016 (OēDGµ .HOHPHQΖVWY£Q
2
P£UFLXV Transzferárazás a 2016. évi jogszabályi környezetben (OēDGµN %HU«Q\L0DULDQQ )RWLDGLJQHV
3
P£UFLXV IFRS 2016 – Áttérés az IFRS-re (OēDGµ 'U5µ]VDΖOGLNµ Kreditpontok!
4
2016. április 4. ÁFA + Számlázás 2016 (Aktuális, problémás témakörök) (OēDGµ 'U&V£WDOMD\=VX]VDQQD
5
2016. április 5. Ingatlanügyletek ÁFA-ja és számlázása 2016 (OēDGµ 'U&V£WDOMD\=VX]VDQQD
6
£SULOLV TB, Járulékok, Pénzbeli ellátások, SZJA, Cafeteria, Munkaügy 2016 (OēDGµN )DUNDVQ«*RQGRV.ULV]WLQD 'U)XWµ*£ERU'U+RUY£WKΖVWY£Q .DU£FVRQ\ΖPU«Q«
7
2016. április 14. 1RQSURȴW &LYLO Ȃ 0ijN¸G«V6]£PYLWHO$Gµ]£V (OēDGµ *RWWJHLVO5LWD
8
2016. április 21. ]OHWLV]HU]ēG«VHNDGµMRJL és számviteli megközelítése (OēDGµ 9DG£V]ΖY£Q
9
2016. április 27. Vámszeminárium 2016 – M8QLµV9£PNµGH[P£MXVWēO (OēDGµN 'U.DWRQD*«]D 'U2URV]0LK£O\
DR. SALLAI CSILLA ROVATA
PIACI ÉRTÉK
A számviteli törvény gyakorta emlegeti a piaci értéket, mint viszonyítási alapot. Valójában mit is jelent a piaci érték? Háziasszonyként a piacról rögvest a zöldség- vagy gyümölcsvásárlás jut eszünkbe. A standok között sétálgatva mérlegeljük, hogy az adott áru – mondjuk az alma – számunkra megéri-e azt az árat, amit a kereskedő kér érte. Az egyes árusoknál kínált gyümölcsök között elég jelentős különbséget tapasztalunk. Van, amikor szemrevételezéssel megállapítható, hogy az egyik pulton lévő gyümölcs ragyog az egészségtől, míg a másikon kicsit fonnyadtabb a portéka. Szívünk szerint mind a kettőből vennénk, mert a szépet majd megesszük (már érezzük is a szánkban az alma finom ízét), a másikból pedig majd sütünk egy jó tepsi almáspitét. Amikor a vételt fontolgatjuk, jobban körbenézünk. A gyengébb minőségűnek kinéző almakupac felett egy táblát pillantunk meg: ez bizony bioalma, ami olyan kis magánkertből érkezett, ahol semmilyen vegyszert nem használtak a gyümölcs növekedési időszakában. A ragyogóan kinéző almák mellett pedig ott vannak a ládák, amelyek arról árulkodnak, hogy a gyümölcs távoli földrészről érkezett hűtőkamionba zárva. Rögvest előjön biológiai és áruismereti tudásunk arról, hogy a gyümölcsök érlelése bizonyos gázok segítségével a hűtőházakban történik annak függvényében, mikor kell kiszállítani az almát a piacra. A nagy kérdés: melyik alma ér többet? Hogy menynyit ér – régi „pg.” tanulmányainkból talán még emlékszünk rá – nem is olyan egyszerű meghatározni, hiszen van a „használati érték” és a „közgazdasági érték”. Gondolhatnánk, hogy az érték külső megjelenése az ár. Az ár azonban nem feltétlenül és csalhatatlanul függ össze a termékben megjelenő élő és holt munka mennyiségével, mert számtalan tényező térítheti el attól. Az egyik ilyen közismert tényező a kereslet-kínálat, amelyet további számtalan tényező (például reklám, marketing, divat stb.) módosíthat. A fenti történetet azért írtam le, hogy lássuk, milyen nehéz helyzetben is vagyunk akkor, amikor egy termék (hát még, ha szolgáltatás!) piaci értékét kell meghatároznunk. S számviteli szakemberként – főleg így a beszámolókészítés időszakában – napi szinten kell mérlegelnünk, és megállapítanunk, hogyan viszonyul egy adott érték a piaci értékhez.
KÖNYVELŐK LAPJA
Az értékelés szabályai A számviteli alapelvek meghatározzák az értékelés szabályait is. Ezek közül közvetlenül az értékelésre az alábbi szabályok vonatkoznak. A valódiság elve: A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak. [Szt. 15. § (3)] Az óvatosság elve: Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és a feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség. [Szt. 15. § (8)] Az egyedi értékelés elve: Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. [Szt. 16. § (1)] A lényegesség elve: Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az ésszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit. [Szt. 16. § (4)] A fenti alapelvek és a számviteli törvény (a továbbiakban: Szt.) konkrét előírásai minden eszköztípusra vonatkozóan rögzítik, hogy amennyiben a könyv szerinti érték és a piaci érték jelentősen és tartósan különbséget mutat, akkor azt a beszámolóban meg kell jeleníteni. Tehát a feltételek között nem csak a piaci érték meghatározása jelenthet nehézséget, hanem van még két további mérlegelési pont is. „Jelentős” – ennek meghatározását az Szt. a gazdálkodókra bízza:
3
„A számviteli politika keretében írásban rögzíteni kell – többek között – azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, kivételes nagyságú vagy előfordulású bevételnek, költségnek, ráfordításnak, továbbá meghatározza azt, hogy a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatni.” [Szt. 14. § (4)] Tehát, azt, hogy valamit a gazdálkodó jelentősnek, illetve nem jelentősnek ítél, azt maga a gazdálkodó dönti el, és ezt előzetesen rögzíti a számviteli politikájában. Azt, hogy valami jelentős-e, egzakt módon valamilyen érték meghatározásával lehet megtenni. Az érték lehet egy abszolút nagyságban történő rögzítés (pl. 5 millió forint), de relatív módon, valamilyen beszámolóelem nagyságához is köthető (pl. a mérlegfőösszeg 5%-a). Ez utóbbi meghatározás azért lehet jobb, mert így nem kell a jelentősnek tekinthető összeget folyamatosan ellenőrizni és változtatni akkor, ha az adott gazdálkodó jövedelmi vagy vagyoni helyzete is számottevően változik (fejlődés vagy visszaesés). „Tartós” – a fogalom értelmezését megtaláljuk a mérlegtételek értékelésének általános szabályai között: „Az előző üzleti év mérlegkészítésénél alkalmazott értékelési elvek csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan – legalább egy éven túl – jelentkeznek, és emiatt a változás állandónak, tartósnak minősül. Ez esetben a változtatást előidéző tényezőket és számszerűsített hatásukat a kiegészítő mellékletben részletezni kell.” [Szt. 46. § (2)] Tehát akkor beszélünk tartósságról, ha egy adott folyamat, érték legalább egy éven túl fennáll. Tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az legalább egy évig fennáll a múltbeli tények vagy a jövőbeni várakozások alapján, illetve a fennállásának időtartamától függetlenül akkor is, ha az az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető. A beszámoló összeállításakor a beszámolóban kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékben mérhető változást, amely a könyv szerinti érték és a piaci érték között jelentősnek és tartósnak tekinthető.
4
Attól függően, hogy az értéknek a változása milyen eszközt érint, illetve milyen tendencián alapul, a következő számviteli eszközök állnak rendelkezésre: terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés, illetve értékhelyesbítés. Ezeket a változásokat a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált információk alapján kell figyelembe venni.
Piaci érték vagy piaci ár A számviteli törvény számtalan helyen fogalmazza meg – a fenti elvek és módszerek érvényesülési feltételeként – a piaci érték alapján történő érték figyelembevételét. Azt azonban, hogy mit is tekint a törvényalkotó piaci értéknek, nem találjuk meg definícióként. Persze a számtalan termékre és szolgáltatásra vonatkozó közös szabály megfogalmazása tényleg nehéz feladat. De akkor továbbra is kérdés: mit tekinthetünk piaci értéknek a számviteli elszámolásokban? (Az már csak a könyvelői agy további automatikus kérdésfelvetése: Hogyan tudjuk a piaci értéket bizonyítani és dokumentálni?) Amennyiben elfogadjuk, hogy az érték és az ár valamilyen kapcsolatban van egymással, akkor előjönnek egyéb jogszabályi ismereteink közül áthallások: „piaci ár”, „szokásos piaci ár”... Ezek a transzferár-előírásokkal kapcsolatos szabályokban megfogalmazott fogalmak. Ezeket a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben (a továbbiakban: Tao tv.) találhatjuk meg. A vonatkozó részek áttanulmányozása után azonban azt tapasztaljuk, hogy a Tao tv. csak a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletekre vonatkozik, s nem általánosságban a piaci ügyletekre. A megközelítés is eltér, hiszen a piaci árat és a kapcsolt felek fogalmát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) fogalomrendszerében értelmezi, amely jelentősen eltér az Szt. (mostani témánk szempontjából nem releváns) kapcsolt felek fogalomkörétől. Az Art. általános rendelkezései közül a rendeltetésszerű joggyakorlásra való utalás lehet a számvitelhez is kapcsolódó elvi iránymutatás: „Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.” [Art. 2. § (1)] A piaci ár adózási megközelítését a Tao tv. a következőképpen fogalmazza meg: „Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb
KÖNYVELŐK LAPJA
ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó … az adózás előtti eredményét a) csökkenti, feltéve, hogy aa. az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és ab. a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint ac. rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét; b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.” [Tao tv. 18. § (1)] A Tao tv. segítséget ad a szokásos piaci ár meghatározásához alkalmazható módszerek megadásával. Ez a módszer a számviteli megközelítést is támogatja, hiszen jó kiindulási pont lehet a piaci érték meghatározásában – a nem csak kapcsolt viszonyban lévő – gazdálkodók egymás közötti ügyleteinek, azaz a független felek által bonyolított ügyletek értékének a meghatározásánál. Ezek az alábbiak lehetnek: a) Összehasonlító árak módszere: ez alapján a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon. Ennél a módszernél az összehasonlító adatokat, információkat a társaság megszerezheti külső forrásból, amelyek független felek esetében megvalósuló hasonló ügyletek során alkalmazott árak, vagy belső forrásból, amelyek esetében az ügyletben részt vevő egyik vagy másik vállalkozás más vállalkozással is kötött hasonló tartalmú szerződéseket, alapvetően hasonló feltételek mellett. Ezt a módszert lehet alkalmazni nagy értékű eszközök (pl. ingatlanok) értékmeghatározásához. (Egyébként az adózás területén is ez a módszer a leginkább preferált úgy a belföldi gyakorlatban, mint az OECD vonatkozó irányelv ajánlásában.) b) Viszonteladási árak módszere: ennél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független fe-
KÖNYVELŐK LAPJA
lek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal. A módszer akkor ad reális képet, ha minél kevesebb idő telik el az eredeti beszerzés és az újraértékesítés között, így nem merülnek fel nem kívánt piaci tényezők (pl. árfolyamkülönbség). c) Költség és jövedelem módszer: a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni. Ezt a módszert elsősorban a termékelőállítási területen a készletek értékelésnél lehet alkalmazni. A módszer alkalmazása során figyelemmel kell lenni a gyártási, termelési folyamat különbözőségeire, amely jelentős technológiai ismereteket is igényel. d) Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer: ez azt a – megfelelő alapra (költségek, árbevétel, eszközök) vetített – nettó nyereséget vizsgálja, amelyet az adózó az ügyleten realizál. A módszernél az iparági átlag alapján kimutatott jövedelmezőségi adatok kerülnek összehasonlításra, s ebből lehet visszavezetni az alkalmazó gazdálkodó adott eszközének a piaci értékét. Ez a módszer igen elterjedt úgy a transzferár-megállapításban, mint az egyéb érték (piaci érték) meghatározásában is, mert a módszert alkalmazó gazdálkodó mentesül a más gazdálkodókra vonatkozó információk megszerzésének nehézségeitől, és nyilvános iparági adatok alapján van lehetőség a piaci érték meghatározására. e) Nyereségmegosztásos módszer: ennek során az ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben. Az adózás szempontjából egyszerűbb a megosztás, de egy adott eszköz értékének meghatározásánál akkor kerülhet sor e módszer alkalmazására, ha vállalatcsoporton belüli vertikális vagy horizontális munkamegosztás is kapcsolódik az adott eszközhöz. f) Egyéb módszer: akkor kerül rá sor, ha a fenti módszerek nem vezetnek eredményre, vagy nem adnak kellően objektív értéket. A fenti módszerek szakmai ismertségét jelentősen csökkenti, hogy a kis- és középvállalkozásokra a transzferár-szabályozás nem, vagy csak bizonyos korlátok között vonatkozik. Így a számvitelben még mérlegelési lehetőségként sem merül fel a piaci érték meghatározásánál a fenti módszerek alkalmazása. Fontos különbség a transzferárban alkalmazott módszerek és a számviteli értéklelés között, hogy a fenti adózási megközelítésű módszereknél már megvalósult ügyleteket kell összehasonlítani; a kérdés az,
5
hogy mennyiben reális és elfogadható egy adott alkalmazott ár. A számvitelben a piaci érték meghatározásánál meglévő eszközök konkrét bekerülési, illetve nyilvántartási értékét kell viszonyítani egy elméleti vagy gyakorlati módszerekkel kialakított értékhez, s emellett a „tartós” és „jelentős” megítélés is nagyobb besorolási értéksávot biztosít a gazdálkodó részére.
A piaci érték érvényesítése a számvitelben Ahogy azt a fentiekben is jeleztük, a számviteli szabályok előírják vagy megengedik a piaci érték érvényesülését. A kettő között a rendezőelv az óvatosság számviteli elve. Amennyiben egy eszköz piaci értéke – tartósan és jelentősen – alacsonyabb, mint a könyv szerinti érték, akkor a terven felüli értékcsökkenést vagy az értékvesztést el kell számolni. magasabb, mint a könyv szerinti értéke, akkor az értékhelyesbítést el lehet számolni.
Terven felüli értékcsökkenés Terven felüli értékcsökkenést az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél (ide értve a beruházást is) kell elszámolni az alábbi esetekben. a) Az immateriális jószág, a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke. b) Az immateriális jószág, a tárgyi eszköz értéke tartósan lecsökken, mert ezek az eszközök a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé váltak, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésüknek megfelelően nem használhatók. c) Egy vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető. d) A befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik, illetve az eredménytelen lesz. e) Az üzleti vagy cégérték vagy az alapítás-átszervezés aktivált értékének könyv szerinti értéke a jövőbeni gazdasági hasznokra vonatkozó várakozásokat befolyásoló körülmények változása következtében tartósan és jelentősen meghaladja a várható megtérülésként meghatározott összeget. Az eszközre a terven felüli értékcsökkenést olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (elfogadha-
6
tó) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Abban az esetben, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően a továbbiakban nem használható vagy megsemmisült (hiányzik), azt a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után ki kell vezetni. Ha az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél a piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenés elszámolásának okai már nem vagy csak részben állnak fenn, az elszámolt terven felüli értékcsökkenést meg kell szüntetni, az immateriális jószágot, a tárgyi eszközt piaci értékére vissza kell értékelni. Ez nevezzük a terven felüli értékcsökkenés visszaírásának. A visszaírást azonban legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó érték mértékéig lehet megtenni.
Az értékvesztés elszámolása Az értékvesztés elszámolását az Szt. különböző eszközcsoportokra írja elő. A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. A piaci érték meghatározásához figyelembe kell venni: a gazdasági társaság tartós piaci megítélését, annak tendenciáját, a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget, a gazdasági társaság saját tőkéjéből a befektetésre jutó részt. Ha azonban a mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a befektetés könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell úgy, hogy az értékvesztés visszaírásával a befektetés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az eredeti beszerzési értéket. A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hoszszabb lejáratú értékpapírnál – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír könyv szerinti értéke és – (felhalmozott) kamatot nem tartalmazó – piaci értéke közötti különbözet veszteségjellegű, tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. A piaci értéke meghatározásakor figyelembe kell venni: a) az értékpapír árfolyamát, piaci értékét, annak tartós tendenciáját,
KÖNYVELŐK LAPJA
b) az értékpapír kibocsátójának piaci megítélését, annak tendenciáját. Itt is alkalmazható az előbbiekben vázolt visszaírás. A kezelt vagyonra szóló tartós követelésre értékvesztést kell elszámolni annak könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti veszteségjellegű különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Az értékvesztés, illetve annak viszszaírása során a piaci érték meghatározásakor a kezelt vagyon üzleti év mérlegfordulónapjára kimutatott saját tőkéjének összegét kell figyelembe venni. A gazdálkodó a követelések között tartja nyilván a vevőkkel, hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, előlegként adott összegeket. A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni akkor, ha a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti olyan veszteségjellegű különbözet mutatkozik, amely tartósnak tűnik és jelentős összegű. Az értékelést a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján kell elvégezni. A vevőköveteléseknél két dolgot kell kiemelni: 1) Az adósonként kisösszegű követelések könyvvitelben elkülönített csoportjára – a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az értékvesztés öszszege e követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában is meghatározható, egy összegben elszámolható, elkülönítetten kimutatható. 2) A mikrogazdálkodói beszámolót készítő gazdálkodókra speciális értékelési eljárások vonatkoznak. Itt behajthatatlan követelésnek minősíthető a 100 ezer forintot meg nem haladó bekerülési értékű, 180 napja lejárt esedékességű követelés, további bizonyítás nélkül. A többi követelésnél a partner minősítése helyett az értékvesztés elszámolása korosítás alapján történik. Tehát a 100 ezer forint egyedi bekerülési érték fölötti, az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelések év végi értékelésekor értékvesztést kell elszámolni, ha a követelés a mérlegkészítés időpontjában több, mint 180 napja lejárt, a bekerülési érték 30%-ának összegében, több, mint 270 napja lejárt, a bekerülési érték 50%-ának összegében, több, mint 365 napja lejárt, a bekerülési érték 100%-ának összegében. A visszaírás akkor lehetséges, ha a piaci érték 30%-kal haladja meg az értékvesztés utáni könyv szerinti értéket.
KÖNYVELŐK LAPJA
Ha a vásárolt készlet (anyag, áru) bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell bemutatni. A saját termelésű készleteknél (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) viszont nem a piaci értékhez, hanem a várható eladási árhoz kell viszonyítani. Ha saját termelésű készlet bekerülési (előállítási), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni, a készlet értékét a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával kell csökkenteni. Úgy a vásárolt, mint a saját termelésű készleteknél el kell számolni az értékvesztést, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.) nem felel meg, eredeti rendeltetésének nem felel meg, megrongálódott, felhasználása, értékesítése kétségessé vált, feleslegessé vált. A készletek ilyen jellegű értékvesztéskénti elszámolását olyan mértékben kell elvégezni, hogy értéke a készlet használhatóságnak, értékesíthetőségnek megfelelő legyen. A készleteknél is van lehetőség – maximum a bekerülési értékig – a visszaírásra.
Értékhelyesbítés Ha a vállalkozó tevékenységét tartósan szolgáló vagyoni értékű jog, szellemi termék, tárgyi eszköz (kivéve a beruházásokat, a beruházásra adott előlegeket), tulajdoni részesedést jelentő befektetés piaci értéke jelentősen meghaladja az adott eszköznek a visszaírás utáni könyv szerinti (bekerülési) értékét, a különbözetet el lehet számolni a mérlegben az eszközök között „Értékhelyesbítésként”, a saját tőkén belül „Értékelési tartalékként”. Tehát az értékhelyesbítés elszámolása lehetőség, és nem kötelezettség. Ha a gazdálkodó él ezzel a lehetőséggel, úgy a beszámolót, ezáltal az értékhelyesbítés mértékét, helyességét is könyvvizsgálattal kell alátámasztani. Ha volt terven felüli értékcsökkenés vagy értékvesztés az adott eszközre előzetesen elszámolva, azt előzetesen vissza kell írni. Ha ez után is van még ilyen
7
jellegű különbözet, akkor az elszámolható értékhelyesbítésként. Az értékhelyesbítés és az értékelési tartalék csak egymással szemben számolható el a könyvekben! Hogyan lehet a piaci értéket dokumentálni? Nincs egységes szabály a dokumentálásra, hiszen minden eszköz piaci értékét más és más irat, tény, számítás támasztja alá. Igyekezni kell a lehetőségek szerinti legtöbb és legalaposabb
bizonyíték beszerzésére (adatok, számítások stb.). Nagyon fontos az objektivitás, és a hitelt érdemlő jelleg. A fentiekből is látszik, hogy a dokumentálásnak kiemelkedő szerepe van, hiszen a könyvelés alapdokumentuma olyan belső vagy külső bizonylat lehet csak, amely megfelel az Szt. bizonylatolásra vonatkozó előírásainak.
Dr. Sallai Csilla
BONÁCZ ZSOLT ROVATA
A 13. HAVI KÖNYVELÉSI DÍJ
Folyamatos könyvviteli szolgáltatás esetében bevett gyakorlat, hogy a felek megállapodása alapján a szolgáltatót ún. 13. havi könyvelési díj is megilleti, amelyet a szolgáltatás igénybe vevője a felek által meghatározott időszakra megállapított könyvelési díjakon túl köteles megfizetni. A 13. havi könyvelési díj általában az adóévre vonatkozó adóbevallások és az üzleti évre szóló beszámoló elkészítésének ellenértéke. A cikkben ennek számlázásáról és a teljesítési időpont meghatározásáról lesz szó. A 13. havi könyvelési díj elszámolási időszaka Folyamatosan teljesített könyvviteli szolgáltatás esetén feltétlenül időszaki elszámolásról van szó, tekintettel arra, hogy a felek a könyvelési díjat valamely időszakra határozzák meg. Úgy vélem, hogy a folyamatosan teljesített könyvviteli szolgáltatáshoz kapcsolódóan megállapított 13. havi könyvelési díj esetében szintén időszaki elszámolásról van szó, tekintettel arra, hogy a felek azt is bizonyos időszakra határozzák meg. A 13. havi könyvelési díj összege a felek megállapodásának függvénye, így nem feltétlenül azonos a felek által meghatározott rendszeres könyvelési díjjal, annál nagyobb, illetve kisebb összeg is lehet. Jogértelmezésem szerint a rendszeres könyvelési díj nem tekinthető a 13. havi könyvelési díj járulékos szolgáltatásának, és a 13. havi könyvelési díj sem minősül a rendszeres könyvelési díj járulékos szolgáltatásának, mivel tartalmilag azonos szolgáltatásról van szó. Ennek következtében a rendszeres könyvelési díj elszámolási időszaka nem határozza meg a 13. havi könyvelési díj elszámolásának időszakát, s fordítva.
8
A 13. havi könyvelési díj vonatkozásában nem ugyanaz az elszámolási időszak mint a rendszeres könyvelési díj esetében. Álláspontom szerint a 13. havi könyvelési díj tekintetében az elszámolási időszak azon időszak, amelyre vonatkozik az a tevékenység, amelynek fejében a szolgáltatót a 13. havi könyvelési díj megilleti. A 13. havi könyvelési díjjal kapcsolatban az a kérdés is felvetődik, hogy a számviteli alapelvek között nevesített összemérés elve alapján mely időszakban kell költségként figyelembe venni. Véleményem szerint a 13. havi könyvelési díjat az összemérés elve alapján a számvitelben azon időszakra kell költségként elszámolni, amelyre vonatkozik az a tevékenység, amelynek fejében a szolgáltatót a 13. havi könyvelési díj megilleti. A számviteli szabályok szerint az üzleti év 12 hónap vagy annál rövidebb (pl. előtársasági) időszak lehet. A továbbiakban a gazdasági életben elterjedt gyakorlatnak megfelelően abból indultam ki, hogy a könyvviteli szolgáltatót a 13. havi könyvelési díj az üzleti évben vagy annál rövidebb időszakra vonatkozóan végzett szolgáltatása alapján illeti meg.
KÖNYVELŐK LAPJA
Példa
Példánkban a Könyvelő Kft. 2014. január 1-jétől könyvviteli szolgáltatást nyújt a Kereskedő Kft. részére, amelynek üzleti éve megegyezik a naptári évvel. A felek által kötött szerződés szerint a Kereskedő Kft. havi könyvelési díj fizetésére kötelezett, s minden naptári év tekintetében 13. havi könyvelési díjat is köteles fizetni, amelynek összege megegyezik a havi könyvelési díjjal. Ebben az esetben a 13. havi könyvelési díjnál az elszámolási időszak a naptári év, mint üzleti év, s azt költségként is a vonatkozó üzleti évre kell elszámolni.
Példa
Azonban a 13. havi könyvelési díj tekintetében az elszámolási időszak nem feltétlenül 12 hónap, ennél rövidebb időszak is lehet. A Könyvelő Kft. 2014. július 1-jétől könyvviteli szolgáltatást nyújt a Kereskedő Kft. részére, amelynek üzleti éve megegyezik a naptári évvel. A felek által kötött szerződés szerint a megrendelő havi könyvelési díj fizetésére kötelezett. A szerződés szerint a megrendelő a 2014. július 1-jétől 2014. december 31-ig tartó időszakra vonatkozóan a felek által meghatározott havi könyvelési díjon túl félhavi könyvelési díjat is köteles fizetni, valamint az ezt követő minden naptári év tekintetében a 13. havi könyvelési díj összege megegyezik a havi könyvelési díjjal. Ebben az esetben a félhavi könyvelési díjnak megfelelő 13. havi könyvelési díj elszámolási időszaka a 2014. július 1-jétől 2014. december 31-ig terjedő időszak, ezt követően pedig az elszámolási időszak a naptári év.
A 13. havi könyvelési díj számlázása A kialakult gyakorlat szerint a könyvviteli szolgáltatás igénybe vevője a 13. havi könyvelési díjat valamely hónapra vonatkozó könyvelési díjjal együtt vagy a felek által meghatározott külön esedékességi időpontban köteles megfizetni. Abban az esetben, ha a 13. havi könyvelési díj valamely elszámolási időszakra (amelyre a felek a rendszeres könyvelési díjat megállapították) vonatkozó könyvelési díjjal együtt esedékes, akkor a szolgáltatónak a számlázás tekintetében két lehetősége van: a rendszeres könyvelési díjat és a 13. havi könyvelési díjat egy számlában szerepelteti; külön számlát állít ki a rendszeres könyvelési díjról és a 13. havi könyvelési díjról.
KÖNYVELŐK LAPJA
Az első esetben a számlán a mellérendelt viszony folytán a rendszeres könyvelési díjat és a 13. havi könyvelési díjat és annak ellenértékét külön tételként kell feltüntetni. Amennyiben a 13. havi könyvelési díj nem valamely elszámolási időszakra (amelyre a felek a rendszeres könyvelési díjat megállapították) vonatkozó könyvelési díjjal együtt volt esedékes, hanem külön esedékességi időpontban, akkor a 13. havi könyvelési díjat külön kellett kiszámlázni. Az időszaki elszámolásra vonatkozó adózási szabályok 2015. július 1-jétől a könyvviteli szolgáltatás esetében módosultak, majd 2016. január 1-jétől ismét változtak. A szabályok változása azonban nem érintette a számlázást, így 2015. június 30-át követően is a korábbiaknak megfelelően kell(ett) eljárni. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 167. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a számviteli bizonylatnak tartalmaznia kell a bizonylat kiállításának időpontját, illetve – a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően – annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölését, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell (a gazdasági művelet teljesítésének időpontja, időszaka). Időszaki elszámolású ügyleteknél a számla – mint számviteli bizonylat – adatai között az említett jogszabályi rendelkezés szerinti adatokat is fel kell tüntetni. Ez a szabály vonatkozik a 13. havi könyvelési díjról kiállított, illetve az azt is tartalmazó számlára is. Az időszaki elszámolású ügyletről kiállított számla akkor is hiteles dokumentumnak minősül, s ezáltal az adólevonási jog tárgyi feltételével szemben támasztott követelményeket teljesíti, ha abban a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 167. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt adat nem szerepel, feltéve, hogy ténylegesen megtörtént gazdasági eseményt tartalmaz, valamint az áfatörvényben (a továbbiakban: Áfa tv.) előírt adatokat teljeskörűen tartalmazza, továbbá adóigazgatási azonosításra alkalmas.
A teljesítés időpontjának meghatározása 2015. június 30-ig Amennyiben a 13. havi könyvelési díj elszámolási időszakának első napja vagy annak esedékessége 2015. július 1-jét megelőző időpontra esett, akkor a 2015. június 30. napján hatályos szabályokat kellett alkalmazni. Az időszaki elszámolásra vonatkozó 2015. június 30. napján hatályos szabályok szerint 12 hónapnál nem hosszabb elszámolási időszak esetén a teljesítés időpontjának az esedékesség napja minősül. Tehát a
9
A teljesítés időpontjának meghatározása 2015. július 1-től 2015. december 31-ig
Példa
Abban az esetben, ha a 13. havi könyvelési díj elszámolási időszakának első napja és annak esedékessége 2015. június 30-át követő időpontra esett, akkor a 2015. július 1. napján hatályos szabályokat kellett alkalmazni. A Könyvelő Kft. egyéni vállalkozó ügyfele részére tevékenységének megkezdésétől (2015. július 10-étől) kezdve nyújt könyvviteli szolgáltatást. Az egyéni vállalkozó 2015. december 1. napjával megszüntette tevékenységét. A felek megállapodása szerint a szerződést 2015. december 20-ával felbontják, valamint az egyéni vállalkozó a havi könyvelési díj mellett (esedékessége a tárgyhónap 10. napja) egyhavi könyvelési díjat köteles fizetni 2015. december 31-ig a 2015. december 20-ig a Könyvelő Kft. által benyújtandó záróbevallások (pl. iparűzési adó) és a 2015. évre vonatkozó szja-bevallás tervezetének elkészítése fejében. A 13. havi könyvelési díj esetében az elszámolási időszak 2015. július 10-étől a szolgáltatási tevékenység befejezéséig, 2015. december 20-ig tart, tehát az elszámolási időszak első napja 2015. július 10-e, utolsó napja 2015. december 20-a. Mivel a 13. havi könyvelési díj esedékessége az elszámolási időszakot követő időpontra esett, a teljesítés időpontja az esedékesség napja, tekintettel arra, hogy az esedékesség időpontja az elszámolási időszak utolsó napját követő 30. napnál korábbi időpont. A Könyvelő Kft. a 13. havi könyvelési díjról kiállított számlában ezt az időpontot köteles teljesítési időpontként feltüntetni.
A teljesítés időpontjának meghatározása 2016. január 1-jétől Amennyiben az elszámolási időszak első napja és az esedékesség, valamint a számla kiállításának időpontja 2015. december 31-ét követő időpontra esik, akkor a 2016. január 1. napján hatályos szabályokat kell alkalmazni.
10
Példa
számlázás módjától függetlenül a teljesítés időpontja az esedékesség napja volt, s az előleg fogalmi értelmezhetetlensége folytán előleg fizetésére vagy nem pénzben történő teljesítésére nem kerülhetett sor.
A Könyvelő Kft. 2016. január 1-jétől könyvviteli szolgáltatást nyújt a Kereskedő Kft. részére, melynek üzleti éve megegyezik a naptári évvel. A felek által kötött szerződés szerint a megrendelő havi könyvelési díj fizetésére kötelezett, s minden naptári év tekintetében 13. havi könyvelési díjat is köteles fizetni az éves adóbevallások és az üzleti évre vonatkozó beszámoló elkészítése fejében, amely összege megegyezik a havi könyvelési díjjal. A felhozott esetben a 13. havi könyvelési díj tekintetében az elszámolási időszak a naptári év.
A vázolt szituáció alapján tekintsük át a következő esetekben alkalmazandó szabályokat! Az a) esetben a Könyvelő Kft. a 13. havi könyvelési díjról, valamint a megjelölt havi könyvelési díjról egy számlát állít ki, a b) esetben pedig azokat külön-külön számlázza. 1. A 13. havi könyvelési díj a 2016. december havi könyvelési díjjal együtt 2016. december 15-én esedékes. a) eset: A számla különböző, de egymást időben fedő elszámolási időszakra vonatkozó könyvelési díjakat tartalmaz, hiszen a 13. havi könyvelési díj esetében az elszámolási időszak 2016. január 1-jétől 2016. december 31-ig tart. Ebben az esetben a teljesítés időpontjának meghatározásánál azt az elszámolási időszakot kell figyelembe venni, amely magában foglalja a másik elszámolási időszakot is. Tegyük fel, hogy a Könyvelő Kft. a számlát 2016. december 5-én állítja ki! Az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját megelőző időpont, és a számla az elszámolási időszak utolsó napját megelőzően kiállításra került, ezért a teljesítés időpontja a számla kelte. Továbbá a Kereskedő Kft. nem fizet előleget, ha számla hiányában 2016. december 5-e előtt fizetést teljesít. Ugyanis nem kötelezett 2016. december 5-e, mint az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre, tehát előrefizetésről van szó. Amennyiben a Könyvelő Kft. változatlan (nem módosított) esedékesség esetén a számlát 2016. december 31-én vagy azt követően állította volna ki, akkor a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja, azaz 2016. december 31-e. Ha a Könyvelő Kft. a számlát az esedékesség után állítja ki, akkor a Kereskedő Kft. előleget fizet, ha a számla kelte, 2016. december 31-én vagy azt
KÖNYVELŐK LAPJA
követően kiállított számla esetén az elszámolási időszak utolsó napja előtt fizetést teljesít, mivel a szerződés szerint kötelezett az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre. b) eset: A 13. havi könyvelési díjról szóló számla egy elszámolási időszakra vonatkozik, amely 2016. január 1-jétől 2016. december 31-ig tart. A teljesítés időpontját az a) esetnél leírtak szerint kell megállapítani, valamint az előlegfizetésre is az ott leírtak vonatkoznak. A 2016. december havi könyvelési díj esetében is azonos módon kell a teljesítés időpontját meghatározni. 2. A 13. havi könyvelési díj a 2016. december havi könyvelési díjjal együtt 2016. december 31-én esedékes. a) eset: Az elszámolási időszakot az 1. a) eseténél leírtak szerint kell értelmezni. A számla kiállításának időpontjától függetlenül a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja. Továbbá a Kereskedő Kft. nem fizet előleget, ha 2016. december 31-e előtt fizetést teljesít. Ugyanis nem kötelezett 2016. december 31-e, mint az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre, tehát előrefizetésről van szó. b) eset: A külön számlázott 13. havi könyvelési díj esetében az elszámolási időszakot az 1. b) eseténél leírtak szerint kell értelmezni. A 13. havi könyvelési díj és a 2016. december havi könyvelési díj tekintetében a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja, azaz 2016. december 31-e. Az előlegfizetésre pedig az a) esetnél leírtak vonatkoznak. 3. A 13. havi könyvelési díj a 2016. december havi könyvelési díjjal együtt 2017. január 31-én esedékes. a) eset: Az elszámolási időszakot az 1. a) eseténél leírtak szerint kell értelmezni. A számla kiállításának időpontjától függetlenül a teljesítés időpontja az esedékesség napja, mivel az az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. napnál korábbi időpont. Továbbá a Kereskedő Kft. nem fizet előleget, ha 2017. január 31-e előtt fizetést teljesít. Ugyanis nem kötelezett az esedékesség időpontja, mint az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre, tehát előrefizetésről van szó.
KÖNYVELŐK LAPJA
b) eset: A külön számlázott 13. havi könyvelési díj elszámolási időszakát az 1. b) eseténél leírtak szerint kell értelmezni. A 13. havi könyvelési díj és a 2016. december havi könyvelési díj tekintetében a teljesítés időpontját az a) esetnél említettek szerint kell megállapítani, valamint az előlegfizetésre is az ott leírtak vonatkoznak. 4. A 13. havi könyvelési díj a 2016. december havi könyvelési díjjal együtt 2017. március 31-én esedékes. a) eset: Az elszámolási időszakot az 1. a) eseténél leírtak szerint kell értelmezni. A számla kiállításának időpontjától függetlenül a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. nap, azaz 2017. március 1-je, mivel az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. napnál későbbi időpont. Továbbá a Kereskedő Kft. nem fizet előleget, ha 2017. március 1-je előtt fizetést teljesít. Ugyanis nem kötelezett ezen időpont, mint az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre, tehát előrefizetésről van szó. b) eset: A külön számlázott 13. havi könyvelési díj elszámolási időszakát az 1. b) eseténél leírtak szerint kell értelmezni. A 13. havi könyvelési díj és a 2016. december havi könyvelési díj tekintetében a teljesítés időpontját az a) esetnél említettek szerint kell megállapítani, valamint az előlegfizetésre is az ott leírtak vonatkoznak. 5. A 13. havi könyvelési díj a 2017. január havi könyvelési díjjal együtt 2016. december 15-én esedékes. a) eset: A számla több, egybefüggő elszámolási időszakra meghatározott ellenértéket tartalmaz. Adójogi szempontból elszámolási időszaknak a legkorábbi időponttól a legkésőbbi időpontig tartó, azaz 2016. január 1-jétől 2017. január 31-ig terjedő időszak tekintendő. Az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját megelőző időpont, és a számla az elszámolási időszak utolsó napját megelőzően kiállításra került, ezért a teljesítés időpontja a számla kelte (feltételezve a 2017. január 31-e előtti számlázást). Ha a Könyvelő Kft. a számlát az esedékesség után állítja ki, akkor a Kereskedő Kft. előleget fizet, ha a számla kelte, 2017. január 31-én vagy azt követően kiállított számla esetén az elszámolási időszak utolsó napja előtt fizetést teljesít, mivel a szer-
11
ződés szerint kötelezett az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre. b) eset: A külön számlázott 13. havi könyvelési díjnál elszámolási időszaknak a 2016. január 1-jétől 2016. december 31-ig terjedő időszak tekintendő. A 13. havi könyvelési díj és a 2016. december havi könyvelési díj vonatkozásában a teljesítés időpontját az a) esetnél leírtak szerint kell megállapítani, valamint az előlegfizetésre is az ott leírtak vonatkoznak. 6. A 13. havi könyvelési díj a 2017. január havi könyvelési díjjal együtt 2017. január 15-én esedékes. a) eset: Ebben az esetben az 5. a) eseténél leírtak az irányadók. b) eset: A külön számlázott 13. havi könyvelési díjnál elszámolási időszaknak a 2016. január 1-jétől 2016. december 31-ig terjedő időszak tekintendő. Az esedékesség időpontja az elszámolási időszak utolsó napját követi. A számla kiállításának időpontjától függetlenül a teljesítés időpontja az esedékesség napja, mivel az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. napnál korábbi időpont. A külön számlázott 2017. január havi könyvelési díj esetében a teljesítés időpontjának meghatározásánál az 5. a) eseténél leírt elvek alapján kell eljárni. 7. A 13. havi könyvelési díj a 2017. január havi könyvelési díjjal együtt 2017. január 31-én esedékes. a) eset: Az elszámolási időszak az 5. a) eseténél leírt időszak. A számla kiállításának időpontjától függetlenül a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja. A Kereskedő Kft. nem fizet előleget, ha 2017. január 31-e előtt fizetést teljesít. Ugyanis nem kötelezett 2017. január 31-e, mint az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre, tehát előrefizetésről van szó. b) eset: A külön számlázott 13. havi könyvelési díj tekintetében a 6. b) eseténél leírtak az irányadók. A külön számlázott 2017. január havi könyvelési díj esetében a számlázás időpontjától függetlenül a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja.
12
8. A 13. havi könyvelési díj a 2017. január havi könyvelési díjjal együtt 2017. április 15-én esedékes. a) eset: Az 5. a) eseténél rögzítettek szerint adójogi szempontból elszámolási időszak a 2016. január 1-jétől 2017. január 31-ig terjedő időszak. A számla kiállításának időpontjától függetlenül a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. nap, azaz 2017. április 1-je, mivel az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. napnál későbbi időpont. Továbbá a Kereskedő Kft. nem fizet előleget, ha 2017. április 1-je előtt fizetést teljesít. Ugyanis nem kötelezett ezen időpont, mint az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre, tehát előrefizetésről van szó. b) eset: Az 5. a) eseténél leírtak szerint adójogi szempontból elszámolási időszaknak a 2016. január 1-jétől 2016. december 31-ig terjedő időszak tekintendő. Az esedékesség időpontja az elszámolási időszak utolsó napját követi. A számla kiállításának időpontjától függetlenül a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. nap, azaz 2017. március 1-je, mivel az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. napnál későbbi időpont. Továbbá a Kereskedő Kft. nem fizet előleget, ha 2017. március 1-je előtt fizetést teljesít. Ugyanis nem kötelezett ezen időpont, mint az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtti fizetésre, tehát előrefizetésről van szó. A külön számlázott 2017. január havi könyvelési díjnál az a) esetnél leírtak szerint a teljesítés időpontja 2017. április 1-je. 9. A 13. havi könyvelési díj nem valamely hónapra vonatkozó könyvelési díjjal együtt esedékes. Ha a 13. havi könyvelési díj 2016. december 15-én esedékes, akkor az 1. b) eseténél leírtak az irányadók. Amennyiben a 13. havi könyvelési díj 2016. december 31-én esedékes, a 2. a) eseténél rögzítettek alapján kell eljárni. Abban az esetben, ha a 13. havi könyvelési díj 2017. január 15-én esedékes, akkor a 6. b) eseténél leírtakat kell alkalmazni. Ha a 13. havi könyvelési díj 2017. január 31-én esedékes, akkor a 7. b) eseténél említettek az irányadók. Abban az esetben, ha a 13. havi könyvelési díj 2017. április 15-én esedékes, a 8. b) eseténél leírtak szerint kell eljárni.
Bonácz Zsolt KÖNYVELŐK LAPJA
KUPA KRISZTINA ROVATA
VÁLTOZÁSOK A HELYI IPARŰZÉSI ADÓ RENDSZERÉBEN
2016. január 1-jétől számos módosítás lépett életbe a helyi iparűzési adó rendszerében. Többek között év elejétől már új adóelőnyök érhetők el, továbbá új eljárási, valamint az IFRS bevezetése kapcsán új adóalap-megállapítási szabályok kerültek bevezetésre – ezeket az alábbiakban foglaljuk össze részletesebben. Az eljárási szabályok változásai Bevallási kötelezettség alól történő mentesülés Pozitív változást hozott 2016. január elseje azon adóalanyok számára, akiknek bár az önkormányzati rendelet mentességet illetve kedvezményt biztosított, melynek folyományaként iparűzési adófizetési kötelezettségük nem keletkezett, azonban adóbevallást továbbra is be kellett nyújtaniuk. A 2016-os adóévtől kezdődően ezen adóalanyoknak már nem kell a bevallás elkészítésével foglalkozniuk, ugyanis a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) mentesíti őket bevallási kötelezettségük alól. Ezen új mentességi szabály alá tipikusan az alábbi adóalanyok tartoznak: a vállalkozó háziorvos és védőnő, akik a későbbiekben bemutatásra kerülő új kedvezményi szabály hatálya alá esnek; a legfeljebb 2,5 millió forintos vállalkozási szintű adóalappal rendelkező egyéb adóalanyok, akik élnek az önkormányzat által nyújtott mentességekkel, kedvezményekkel; a K+F költségek 10%-át adócsökkentésként alkalmazó adózók a későbbiekben ismertetett szabályok szerint; az ún. katás adózók, akik tételes adó-megállapítást alkalmaznak, és kizárólag székhellyel rendelkeznek. Megjegyezném, hogy a bevallási kötelezettség alóli mentesség kizárólag abban az esetben alkalmazandó, amikor fizetési kötelezettség önkormányzati rendeletben meghatározott mentesség vagy kedvezmény alkalmazása miatt nem keletkezik. Ellenben amennyiben a Htv.-ben meghatározott adóalap-megállapítási szabályok alkalmazása miatt nem keletkezik adófizetési kötelezettség, úgy az adóalanyt továbbra is terheli helyi iparűzési adóbevallási kötelezettség.
KÖNYVELŐK LAPJA
Megváltozott a tételes adó-megállapítás választási határideje Eljárási jellegű változás érinti 2016-tól azon adóalanyokat, akik a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá esnek („katás adózók”) és iparűzési adó tekintetében az adóalapot tételesen szeretnék megállapítani. Ha a katás adózó frissen jött létre, úgy ezirányú szándékát a katás adóalanyiság kezdetétől számított korábbi 15 nap helyett 2016-tól már 45 napon belül jelentheti be az önkormányzatnak, a külön erre a célra rendszeresített nyomtatványon. Azon adóalanyoknak, akik már katás adóalanyiságuk ideje alatt választanák ezt a tételes adó-megállapítási lehetőséget, 2016-tól a korábbi január 15-i határidő helyett február 15-ig kell megtenniük a bejelentésüket. Ezek a határidők továbbra is jogvesztők, azaz a 2016-os adóév kapcsán már kizárólag a tevékenységét kezdő katás adóalany tehet érvényes bejelentést. A döntés továbbra is teljes adóévre vonatkozik, év közben nem lehet megváltoztatni, így amennyiben egy katás adóalany szeptemberben kijelentkezne a tételes adó-megállapítás hatálya alól, úgy onnan csak az azt követő adóévben kerül ki, azaz utoljára abban az adóévben kell alkalmazni ezt az adó-megállapítási formát, amikor a döntés megváltozatását az adóalany bejelenti. Egységes bevallási nyomtatvány 2017-től Igaz, a 2017-es évben benyújtandó bevallásokra alkalmazható, azonban a 2016-os helyi iparűzési adó bevallása kapcsán kerül bevezetésre az egységes helyi iparűzési adó nyomtatvány. A nyomtatvány létrehozásának célja az volt, hogy megkönnyítse azon több telephellyel rendelkező vállalkozások helyzetét, akikre hatalmas adminisztrációs terhet rótt az önkormányzatonként változó formátumú és adattartalmú bevallások elkészítése. Ezen könnyítés érdekében hozták létre tehát az egységes bevallási nyomtatványt, melynek kitöltése az általá-
13
nos nyomtatványkitöltő program (ÁNYK) felületén lesz lehetséges. Az ÁNYK felületén kitöltött egységes bevallást az ügyfélkapun keresztül kell majd továbbítani az állami adóhatóság részére, mely azt ellenőrzés nélkül továbbítja az illetékes önkormányzat részére (ezt elektronikusan haladéktalanul, vagy postai úton 5 munkanapon belül kell az állami adóhatóságnak megtennie). Amennyiben az így határidőben benyújtott bevallások alakilag megfelelőek, és tartalmilag a hatályos jogszabályi előírások alapján kerültek kitöltésre, az önkormányzatok kötelesek ezeket teljesítettnek tekinteni. Megjegyezném továbbá, hogy az egységes nyomtatvány mindössze a helyi iparűzési adó bevallására alkalmas, egyéb adókötelezettségeket, így a bejelentés vagy változás-bejelentés, illetve egyéb helyi adónemek kapcsán nem alkalmazható. Emellett fontos kiemelni, hogy az egységes nyomtatvány bevezetésével nem került át a helyi iparűzési adó ellenőrzésének hatásköre az állami adóhatósághoz, az egyes adókötelezettségeket, így a bejelentést, változás-bejelentést, adókötelezettségeket továbbra is az illetékes önkormányzatnál kell teljesíteni.
hessen igénybe, mindenképpen szükséges annak biztosítása, hogy a költségek egyértelműen a K+F tevékenységekhez köthetők, illetve alá kell támasztani a tényleges K+F tartalmat és a felmerült költségeket is, azaz megfelelő K+F dokumentáció elkészítése is szükséges. Azért, hogy egy-egy társaság biztosítsa, hogy jogosult adott projektje tekintetében az adókedvezmény igénybevételére, lehetősége nyílik úgynevezett K+F minősítési eljárás lefolytatására. Ezt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) folytatja le, és az adott K+F projekt megkezdése előtt kell kérelmezni. Az SZTNH K+F minősítése azért éri meg a társaságoknak, mert kötő erejű, ezáltal egy már minősített projekt K+F tartalmát más hatóságok nem kérdőjelezhetik meg, azaz az eljárás lefolytatásával a vállalkozók már a projektek megkezdése előtt megbizonyosodhatnak arról, hogy az adókedvezmény igénybevételére jogosultak. A minősítési eljárás díja 83 000 forint, melyhez kapcsolódóan további 20 000 forintért a K+F arány meghatározása, illetve ezen felül 30 000 forintos díjért a saját tevékenység megállapítása is kérhető. Az eljárási határidő 21 nap, mely további 21 nappal meghosszabbítható.
Adóelőnyök
Népegészségügyi termékadó
K+F adókedvezmény
2016. január 1-jétől nem része a Htv. szerinti nettó árbevételnek a népegészségügyi termékadóról szóló törvény szerinti alkoholos ital után megfizetett népegészségügyi termékadó. Mivel a lehetőség egyaránt kiterjed a könyveiket az IFRS és a magyar számvitel szerint vezető vállalkozókra, ezért ez a későbbiek során az IFRS-áttérés miatti korrekciós tételek között is szerepel. Alkoholos ital alatt a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) szerinti alkoholterméknek minősülő italokat érti, az alábbiak kivételével: Jöt. 68. § (1) bekezdésben meghatározott italok (pl.: gyógyszerek, gyógyhatású készítmények, ecetek, aromák, csokoládék, kozmetikai termékek stb.); adalékanyagot nem tartalmazó, legalább hét különböző gyógynövény felhasználásával előállított italok. Bár a Htv. az alkoholos italokra megfizetett népegészségügyi termékadót kiveszi a nettó árbevételből, az üdítőitalok, illetve egyéb frissítők kapcsán keletkezett termékadó-kötelezettség továbbra is iparűzési adóalapot képez.
2016-tól – illeszkedve a K+F tevékenységeket előmozdító kedvezmények körébe – új K+F adókedvezmény lehetősége került bevezetésre a helyi adó rendszerébe. Az önkormányzatoknak ugyanis az idei évtől lehetőségük nyílik rendeleti szinten K+F adókedvezmény bevezetésére, melynek mértéke az alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés (a továbbiakban: K+F tevékenység) adóévben elszámolt közvetlen költségének 10%-a. Természetesen az adókedvezmény biztosítása csak lehetőség, azaz valószínűsíthetően nem minden önkormányzat fog élni vele, így érdemes az illetékes önkormányzat hirdetményeit ellenőrizni, vagy érdeklődni az önkormányzatnál. Ha egy önkormányzat a K+F adókedvezmény bevezetéséről dönt, úgy az illetékességi területén tevékenykedő vállalkozások akár adófizetési kötelezettségük 100%-áig is felhasználhatják K+F tevékenységük adóévben elszámolt közvetlen költségének 10%-át. Megjegyezném, hogy a K+F adókedvezmény együtt alkalmazható más adókedvezményekkel, így például az útdíj 7,5%-ához kapcsolódó adókedvezménnyel, mindössze arra kell figyelni, hogy a kedvezmények együttes alkalmazása után az adófizetési kötelezettség legfeljebb nullára csökkenthető. Annak érdekében, hogy bármely vállalkozás K+F tevékenységekhez kapcsolódó adókedvezményt ve-
14
7,5%-os útdíjkedvezmény 2013. július 1-jétől lehetőségük nyílt a vállalkozásoknak a ráfordításként, költségként elszámolt, megtett úttal arányos belföldi e-útdíj 7,5%-ával csökkenteni helyi iparűzési adójukat. Ám ez a lehetőség 2016-ig nem
KÖNYVELŐK LAPJA
terjedt ki sem a külföldi útdíjakra, sem pedig a belföldi úthasználati díjakra, idén január 1-től viszont már mind a külföldi útdíjak, mind pedig az autópályák, autóutak és főutak használatáért megfizetett díjak 7,5%-ával is csökkenthető a helyi iparűzési adó. Ehhez kapcsolódóan a továbbiakban már nem kötelező külön főkönyvi számlán nyilvántartani az útdíjjal és úthasználattal kapcsolatos ráfordításokat és költségeket, mivel azok különválasztás nélkül, egészben (természetesen a 7,5%-os korlát figyelembevételével) levonhatóak az adókötelezettségből. Az útdíj, úthasználati díj akkor helyezhető levonásba, ha azt költségként vagy ráfordításként a vállalkozó elszámolta. Ha azonban azt közvetített szolgáltatásként továbbszámlázzák – úgy hogy az a Htv.-ben meghatározott, közvetített szolgáltatások adóalap-csökkentő feltételeknek megfelelt – az adókedvezmény nem alkalmazható. Amennyiben a vállalkozó több telephellyel is rendelkezik a székhelye mellett, úgy az adócsökkentési lehetőséget a Htv. szerinti adóalap-megosztás arányában lehet alkalmazni.
A számviteli törvény 2016-tól kezdődően fokozatosan terjeszti ki az IFRS-ek alkalmazásának lehetőségét a magyar vállalkozásokra. Az IFRS szerinti könyvelés bevezetése azonban az eltérő elszámolási metódusok miatt kihat a főként számviteli elszámolásokra alapuló adónemekre, így a társasági adó mellett a helyi iparűzési adóra is. Ezt a hatást hivatottak minimalizálni – és ezzel egyfajta adósemlegességet biztosítani az IFRS-áttérésnek – a Htv.-be is bevezetett korrekciós tételek, illetve új definíciók. Az alábbiakban az általános adózókra vonatkozó szabályokat összegezzük.
Háziorvosok, védőnők adókedvezménye
Nettó árbevétel
2016. január 1-jétől az önkormányzatoknak lehetőségük van saját rendeleti körükben adóalap-mentességet vagy adókedvezményeket meghatározni a háziorvosi; házi gyermekorvosi; fogorvosi alapellátási; továbbá védőnői tevékenységet végző vállalkozók számára. Az önkormányzat által biztosított adóelőnyt csak azon vállalkozók vehetik igénybe, akiknek helyi iparűzési adóalapja a tárgyévben nem haladta meg a 20 millió forintot és a Htv. szerinti nettó árbevételük minimum 80%-a az Egészségbiztosítási Alapból származik az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött finanszírozási szerződés eredményeképpen. A Htv. külön rendelkezése alapján, a biztosított adóelőny terjedelmében és mértékében azonos kell, hogy
A Htv. 40/C. § paragrafusa az IFRS-átállás kapcsán a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak, biztosítónak, befektetési vállalkozónak nem minősülő vállalkozó esetén külön rendelkezik a nettó árbevétel megállapításához szükséges szabályokról, melyet az alábbi rendszerben tartalmaz a törvény: bevételek; bevételnövelő tételek – amennyiben azok eredetileg nem minősülnek bevételnek –; bevételcsökkentő tételek – amennyiben azok eredetileg a bevételek részét képezik. A Htv. a speciális szabályok alapján bevétel alatt az 1. táblázatban foglaltakat érti. A Htv. szerinti IFRS-hez kapcsolódó speciális bevételnövelő tételeket a 2. táblázat tartalmazza. A Htv. szerinti IFRS-hez kapcsolódó speciális bevételcsökkentő tételek pedig a 3. táblázatban találhatók.
legyen minden fenti felsorolás alá tartozó vállalkozó esetében, így nem lehet különböző adóalap-mentességi összegeket és adókedvezményt meghatározni a kedvezményezett kategóriák számára. A kedvezmény – a Htv. 39/C. §-ában meghatározott adókedvezményekhez hasonlóan – csekély összegű, de minimis támogatásnak minősül.
Új szabályok az IFRS bevezetése miatt
1. táblázat IFRS hivatkozás
Megnevezés
IAS 18. – 1. bekezdés a) pont Áru értékesítéséből származó bevétel IAS 18. – 1. bekezdés b) pont Szolgáltatás nyújtásából származó bevétel IAS 18. – 1. bekezdés c) pont
Jogdíjbevétel
IAS 11.
Beruházási szerződés alapján történő szolgáltatás nyújtásából származó bevétel Az IAS 18. és az IAS 11.-től eltérő standardok szerint bevételként elszámolandó tételek, függetlenül attól, hogy a bevétel (árbevétel) folytatódó vagy megszűnt tevékenységből származik
KÖNYVELŐK LAPJA
15
2. táblázat IFRS hivatkozás
Megnevezés
IAS 18. – 12. bekezdés
Bevételt nem eredményező csere esetén az elcserélt áru vagy szolgáltatás számlázott értéke, ennek hiányában valós értéke
IAS 18.
A nem számlázott, utólag adott, az IAS 18. szerint bevételként figyelembe nem vett engedmény
IAS 18. – 11. bekezdés
Fizetési engedmény kapcsán a bevételcsökkentő kamat
IAS 11. – 12. bekezdés c) pont
Bevételként figyelembe nem vett kötbér
IAS 18.
A Htv. szerinti közvetített szolgáltatásnak megfelelő ügylet esetén a közvetített szolgáltatás, valamint az adóalany által saját nevében, de megbízója javára kötött adásvételi szerződéssel értékesített termék (ingó, ingatlan) a számvitelről szóló törvény szerint megállapított bekerülési értéke
IAS 18.
Fedezeti ügylet miatt elszámolt korrekció (amennyiben az csökkentő hatású lenne)
IAS 17.
Pénzügyi lízingnek megfelelő szerződés esetén a lízingfutamidő kezdetének adóévében a lízingbe (visszlízingbe) adónál a lízingfutamidő kezdetekor megjelenített követelés kezdeti, közvetlen költségeket nem tartalmazó értéke
IAS 18.
Minden olyan összeg, ami kizárólag azért nem minősült a fentiekben bemutatott bevételnek, mert az nem a szokásos tevékenység keretében keletkezett Az Áfa tv. szerinti üzletág átruházásakor az üzletág átruházásáért kapott, az átadott eszközök – az átadott kötelezettségek értékével csökkentett – piaci értékét meghaladó ellenértéke
IAS 17. – 50. bekezdés
Operatív lízing árbevétele A Htv. 40/C. § (1) bekezdés a)–d) pontja vagy az a), e) és g)–j) pont szerinti ügyletről kiállított bizonylaton (számlán) feltüntetett – általános forgalmi adó nélküli – összeg (vevőtől várt ellenszolgáltatással), amelyet a vállalkozó az adóévben vagy azt követően az IFRS-ek szerint bevételként (árbevételként) vagy az a)–j) pontok szerinti adóalap-növelő tételként nem számolhat el
3. táblázat IFRS hivatkozás
Megnevezés Társasági adó törvény szerinti jogdíj Felszolgálási díj Az adóhatósággal elszámolt jövedéki adó, regisztrációs adó, energiaadó, valamint a népegészségügyi termékadóról szóló törvény szerinti alkoholos ital utáni népegészségügyi termékadó összege a jövedéki adó, a regisztrációs adó, az energiaadó, a népegészségügyi termékadó alanya esetén A saját használatú ingatlan vagy befektetési célú ingatlan eladásából származó bevétel
IAS 18.
Fedezeti ügylet miatt elszámolt korrekció (amennyiben az növelő hatású lenne)
A nettó árbevételt csökkentő tételek Hasonlóan a nettó árbevétel meghatározásához, az azt csökkentő tételek – ELÁBÉ, Anyagköltség, illetve Közvetített szolgáltatások értékének meghatározására is hatással van az IFRS-re történő átállás. A speciális szabályokat a következő táblázatban foglaljuk össze. A Htv. a speciális szabályok alapján ELÁBÉ alatt a 4. táblázatban szereplő értékeket érti, anyagköltség alatt pedig az 5. táblázatban leírtakat. A Htv. a magyar számviteli szabályok, illetve az IFRS-ek kapcsán is a Htv.
16
52. § 40. pontjában meghatározott közvetített szolgáltatás fogalmat használja azzal, hogy amennyiben a Htv. a közvetített szolgáltatásokhoz kapcsolódóan bevételnövelést írt elő, úgy a közvetített szolgáltatások értékét is szükséges megnövelni a közvetített szolgáltatás bekerülési értékével. Áttérési különbözet Mivel a magyar számviteli szabályok és az IFRS sok esetben más-más időszakra vesznek figyelembe egy-egy
KÖNYVELŐK LAPJA
4. táblázat IFRS hivatkozás
Megnevezés ELÁBÉ
IAS 2. és IAS 18.
Továbbértékesítés céljából vásárolt és birtokolt, üzleti évben értékesített áru, telek vagy más ingatlan (a továbbiakban: kereskedelmi áru) értékesítéskor nyilvántartott könyv szerinti értéke
IAS 2. – 11. bekezdés
Kereskedelmi áru beszerzési költségének meghatározása során figyelembe vett, nem számlázott kereskedelmi engedmények, rabattok és hasonló tételek összege
IAS 18.
Cserébe adott készlet könyv szerinti értéke
IAS 2. és IAS 17.
Pénzügyi lízingnek minősülő szerződés alapján a lízingbe adónál kereskedelmi áruként nyilvántartásba nem vett eszköznek a pénzügyi lízingbe adáskor meglévő könyv szerinti értéke
IAS 18.
Saját név alatt történő termékértékesítés esetében az értékesített termék bekerülési értéke, amennyiben az értékesítés kapcsán bevételt számoltak el
IAS 18.
Értékesített áru, telek vagy más ingatlan értékesítéskori könyv szerinti értéke, mely csak azért nem minősül kereskedelmi árunak, mert nem a szokásos tevékenység keretében értékesítik
ELÁBÉ-t növelő tételek
ELÁBÉ-t csökkentő tétel Az adóévet megelőző adóévben már figyelembe vett, de az adóévben is értéknövelő tételként elszámolandó összeg, mellyel a nem szokásos tevékenység keretében értékesített áru, telek vagy más ingatlan értékesítéskori könyv szerinti értékét növelték 5. táblázat IFRS hivatkozás
Megnevezés Anyagköltség
IAS 2. – 6. bekezdés c) pont
A Htv. 52. § 67. pontja szerinti anyag üzleti évben ráfordításként elszámolt felhasználáskori könyv szerinti értéke Anyagköltséget növelő tétel
IAS 2. – 11. bekezdés
Nem számlázott kapott kereskedelmi engedmények, rabattok és hasonló tételek öszszege Anyagköltséget csökkentő tétel
IAS 2. – 35. bekezdés
Az anyagnak a ráfordításként elszámolt könyv szerinti értéke, amelyet saját előállítású ingatlanok, gépek, berendezések alkotórészeként használtak fel, és amelynek könyv szerinti értékét a saját előállítású ingatlanok, gépek, berendezések bekerülési értékében figyelembe vették
adott tételt, így előfordulhat, hogy ugyanazon tranzakció – és ezáltal annak adóterhe is – az IFRS-t alkalmazóknál előbb, de akár később is felmerülhet, mint a könyveiket a magyar számviteli szabályok szerint vezető társaságoknál. Ebből fakadóan előfordulhatna olyan eset is, hogy egyes tételek kétszeresen vagy akár egyszer sem kerülnének elszámolásra, így adóterhük is kétszer vagy akár egyszer sem jelentkezne, mely sértené az IFRS bevezetésének adósemlegességét. Kétszeres adóztatás fordulat elő olyan esetben, amikor egy bevételt a magyar számviteli szabályok az áttérést megelőzően, míg az IFRS az áttérés évében vagy azt követően vesz figyelembe. Két-
KÖNYVELŐK LAPJA
szeres nemadóztatás alatt pedig bevételek esetében azt értjük, amikor a magyar számviteli szabályok az áttérést követően, míg az IFRS standardok az áttérést megelőzően jelenítik meg a bevételt a társaság könyveiben. Ezen problémák elkerülésére az IFRS áttérés adóévében a társaságoknak egy egyszeri átállási különbözettel kell korrigálniuk adóalapjukat. Az áttérési különbözet lehet negatív, illetve akár pozitív is, azaz csökkentheti vagy növelheti is az adóalapot, azaz nem automatikusan jelent többlet adóterhet a társaságok számára. Az áttérési különbözettel kapcsolatos korrekciókat röviden a 6. táblázat foglalja össze.
17
6. táblázat Az áttérés miatt kétszeresen figyelembe vett tétel
Az áttérés miatt figyelembe nem vett tétel
Az áttérés adóévében adóalap-csökkentő tétel
Olyan bevétel, melyet mind az áttérést megelőzően, mind pedig azt követően figyelembe kellene venni
Olyan költség, ráfordítás, amit az IFRS nem, a magyar számvitel viszont nettó árbevételt csökkentő tételnek tekint, azonban az az áttérést megelőzően nem került figyelembevételre
Az áttérés adóévében adóalap-növelő tétel
Olyan költség, ráfordítás, melyet a nettó árbevétel csökkentéseként mind az áttérést megelőzően, mind pedig azt követően figyelembe kellene venni
Olyan bevétel, amit az IFRS nem, a magyar számvitel viszont nettó árbevételnek tekint, azonban az az áttérést megelőzően nem került figyelembevételre
Minimum adóalap és előleg Mivel az IFRS szerinti könyvvezetésre történő áttérés jelentős hatást gyakorol a számviteli elszámoláson alapuló adónemekre, így a társasági adó mellett a helyi iparűzési adóra is, szükséges volt annak biztosítása, hogy az eltérésekből fakadóan az IFRS-t alkalmazó vállalkozások iparűzési adójából származó bevételek ne csökkenjenek jelentősen, és az önkormányzatok forrásai tervezhetők és stabilak legyenek. Ennek az egyelőre nem számszerűsíthető csökkentő hatásnak a kivédésére vezették be az úgynevezett minimum adóalapot a helyi iparűzési adó rendszerébe is. Ennek lényege, hogy a vállalkozásoknak az IFRS-re történő áttérés adóévében, illetve az áttérést követő adóévben meg kell vizsgálniuk, hogy az új számviteli standardok következtében – természetesen a Htv. szerinti korrekciós tételek alkalmazása után – adóalapjuk miként viszonyul az áttérést megelőző adóévi adóalapjukhoz, melyet még a magyar számviteli szabályok szerint állapítottak meg. Amennyiben a vizsgált adóévben az adóalap alacsonyabbnak bizonyul, mint a korábbi, magyar számviteli szabályok szerint megállapított adóalap, úgy a társaságnak a tárgyévi helyi iparűzési adóalapját legalább az áttérést megelőző év szerinti adóalap szintjén kell meghatároznia. Ugyanezt a vizsgálatot kell elvégezni az áttérést követő adóévben is. Mentesülhet azonban a társaság a minimum adóalap alkalmazása alól abban az esetben, ha bizonyítani tudja, hogy az áttérést követő IFRS szerinti adóalapja nem az áttérés miatt alacsonyabb a korábbinál, hiszen az a magyar számviteli szabályok szerint is kevesebb lenne. Ebben az esetben az adózó kérelmére az adóhatóság a számviteli törvény szerinti adóalapot fogadja el tárgyévi adóalapként azzal, hogy a korábbiakban bemutatott áttérési különbözetet ekkor is alkalmazni kell. Ugyancsak minimum elvárást határoztak meg a fizetendő adóelőleKiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635 Fax: (06-1) 236-0037 E-mail:
[email protected] www.vezinfo.hu
gek tekintetében. Ez alapján szintén az áttérés adóévében, illetve az azt követő adóévben ügyelni kell arra, hogy az adóelőleg-kötelezettséget legalább az IFRS-ek alkalmazását megelőző adóévben megfizetett helyi iparűzési adó szintje alapján állítsák be a társaságok. Ez azt jelenti, hogy az áttérést követő adóévben kezdődő adóelőlegfizetési időszakban is az áttérést megelőző adóév adójával megegyező adóelőleget kell fizetni, azonban sem az áttérés évében, sem pedig az azt követő adóévben nem lehet adóelőlegmérséklési kérelmet benyújtani. Adatszolgáltatás az adóhatóság részére A minimum adóalap feltételének történő megfelelés ellenőrzése érdekében 2016. január 1-jétől hatályos előírás, hogy az IFRS-ekre áttérő társaságnak az áttérés adóévét megelőző adóév társasági adóbevallásának benyújtásával egyidejűleg az alábbi adatokról kell információt szolgáltatnia az állami adóhatóságnak: az áttérés adóévét megelőző adóévben bevallott vállalkozási szintű nettó árbevétel összetevőinek összegéről, illetve a nettó árbevételt csökkentő költségek és ráfordítások jogcímenkénti összegéről, az áttérés adóévét megelőző adóév adatai alapján az IFRS bevezetéséhez kapcsolódó speciális szabályok alkalmazásával meghatározott nettó árbevétel összetevőinek összegéről, illetve a nettó árbevételt csökkentő költségekről és ráfordításokról. Azaz a bejelentéskor az áttérést megelőző év adóalapjáról mind a magyar számviteli szabályok szerinti, mind pedig az IFRS szerinti kalkulációról adatot kell szolgáltatni az állami adóhatóság részére. Az adatszolgáltatás elektronikus úton történik, egy külön erre a célra rendszeresített nyomtatványon.
Kupa Krisztina Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba Szakmai szerkesztő: Horváth Géza Kiadói szerkesztő: Koczka Erika Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2016 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008
Szerzők, szerkesztők: Dr. Andor Ágnes, Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, Dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Karácsony Imréné, Dr. Kelemen László, Kupa Krisztina, Dr. Sallai Csilla, Tóth Mihály
Minden jog fenntartva! A Könyvelők Lapja szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzétett cikkek, hírek, információk másolása, sokszorosítása, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában fennálló köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.
KÖ
CAFETERIA 2016
N ÁN AJ YV LÓ
Kedvezményes juttatások, költségtérítések, adókedvezmények 6]HU]ēN Karácsony Imréné (partner, TMC First) Surányi Imréné DGµV]DN«UWē$Gµ]µQD Megjelenés 2016. január vége Formátum, terjedelem B/5, 232 oldal 7DUWDOPLIHO«S¯W«V
1. KÖZTEHERVISELÉS JOGI KERETEI 081.$-2*Ζ(/ĒΘ562. 081./7$7)2*$/0$ 4. SZJA-KÖTELEZETTSÉG -877$762.$70(*+$752=$'=6Ζ6=(032172. $'0(17(6-877$762. .Ζ)Ζ=(7ĒΖ.=7(5+(.0(//(77$'+$7-877$762. Juttatások adóalapja, közterhek mértéke .HGYH]P«Q\HVE«UHQN¯Y¾OLMXWWDW£VRN Egyes meghatározott juttatások .Lȴ]HWēL N¸]WHKHU PHOOHWW DGRWW MXWWDW£VRN XW£QL N¸WHOH]HWWV«JHN teljesítésének rendje ./76*75Θ76(. (*<6=(5IJ6Θ7(77)2*/$/.2=7$76 (.+6)2*/$/.2=7$76 $'$/$3%/6$'%/591<(6Θ7+(7Ē.('9(=01<(.
Kedvezményes ár a.¸Q\YHOēN/DSMDelēȴ]HWēinek: 5.000 Ft*
$]összeg az áfát, a szállítási és csomagolási díjat nem tartalmazza.
Megrendelés a kiadó weboldaláQ www.vezinfo.hu További szakkönyvek a Vezinfónál Számvitel 2016 -HOHQWēVY£OWR]£VRNDV]£PYLWHOL W¸UY«Q\EHQMDQX£UWēO 6]HU]ēN 'U$QGRUJQHV Tóth Mihály Megjelenés: 2016. január 15. Formátum, terjedelem: B/5, 204 oldal
Adózás/Számvitel 2016 $UW6]MD7DRID6]WY7EM.LVDGµN SzerzēN: Böröczkyné, Futó, Gottgeisl, Jancsa-Pék, .HOHPHQΖ.HOHPHQ/.XSD6DOODL9LUD Megjelenés: 2016. január 26. Formátum, terjedelem: B/5, 248 oldal
ΖGēV]DNLHOV]£PRO£V¼ (folyamatosan teljesített) ¾J\OHWHN¼MV]£PO£]£VL«V áfa-szabályai 2016 6]HU]ēN Dr. Csátaljay Zsuzsanna, 'U.HOHPHQ/£V]Oµ Megjelenés: 2016. január 15. Formátum, terjedelem: B/5, 180 oldal
6]£PYLWHOLV]DE£O\]DWRN 6]£PYLWHOLSROLWLND6]£PODW¾N¸U 6]£PODUHQG3«Q]NH]HO«VLV]DE£O\]DW /HOW£UR]£VLV]DE£O\]DW 6]HU]ē 'U6DOODL&VLOOD Megjelenés: IHEUX£U Formátum, terjedelem: $ROGDO
ZZZV]DNNRQ\YQHW A gazdasági szakkönyvek webáruháza adózás – számvitel – tb – jog
ȬIRO\DPDWRVDQEēY¾OēN¯Q£ODW ȬUHQGV]HUHVNHGYH]P«Q\HN ȬYLOO£PJ\RUVK£]KR]V]£OO¯W£V
)HK«U)HUHQF „könyvkirály” 1992 óta
ket e p e n n Ü i vét s ú H s e m e Kell kívánok!
