NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MŰSZAKI KAR

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MŰSZAKI KAR MTA VAS MEGYEI TUDOMÁNYOS TESTÜLETE SZOMBATHELYI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG XII. Regionális Természettudományi Konferencia 2017. január 25.

PROGRAM ÉS AZ ELŐADÁSOK ÖSSZEFOGLALÓI

SZOMBATHELY 2017

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MŰSZAKI KAR MTA VAS MEGYEI TUDOMÁNYOS TESTÜLETE SZOMBATHELYI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG XII. Regionális Természettudományi Konferencia 2017. január 25.

PROGRAM ÉS AZ ELŐADÁSOK ÖSSZEFOGLALÓI

Szerkesztő: Dr. Puskás János

SZOMBATHELY 2017

2

XII. Regionális Természettudományi Konferencia 2017. január 25. (15 perc előadás + 5 perc vita) Elnök: Prof. Dr. Veress Márton egyetemi tanár Helyszín: NymE SEK Forrásközpont, Konferenciaterem 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. 9.30 – 9.50 9.50 – 10.10 10.10 – 10.30

10.30 – 10.50 10.50 – 11.10 11.10 – 11.30

Keszei Fruzsina Piroska, Skribanek Anna: Követéses szájhigiéniai vizsgálatok kőszegi tanulók körében Mészáros Ádám: Új adatok az ócsai Öreg-Turján vízirovar faunájához Szinetár Csaba, Eichardt János, Kovács Péter, Wágner Dominika, Török Tamás: Közép-magyarországi száraz gyepek arachnológiai állapotfelvétele és monitorozása Duna-Ipoly Nemzeti Park kilenc területén Kovács Péter, Szinetár Csaba: Adatok a győrszemerei láprétmaradványok pókfaunájához II. Útban a védettség felé Bali László, Szinetár Csaba, Tuba Katalin, Ferka Róbert, Andrési Dániel: Talajcsapdás arachnológiai vizsgálat a Szalafő Erdőrezervátum területén Lukács Zoltán, Farkas Roland, Gyurácz József: A kék cinege (Parus caeruleus) egy nyugat- és egy északkelet-magyarországi területen zajló őszi vonulásának összehasonlító elemzése Ebédszünet

12.30 – 12.50 12.50 – 13.10 13.10 – 13.30 13.30 – 13.50 13.50 – 14.10 14.10 – 14.30 14.30 – 14.50 14.50 – 15.10 15.10 –

Andrési Réka, Tuba Katalin: A bükkfatapló bogárközösségének éves változása az ásotthalmi Bedő-ligetben Szűts Tamás: Meglátjuk a fákból az erdőt: a pókrendszertan fejlődése az elmúlt 40 évben Lakatos Renáta Krisztina, Kovács Zsolt: A guanozin hatása az abszensz epilepsziás aktivitásra WAG/Rij patkányban Dani Magdolna, Filinger Petra, Skribanek Anna: Nymphaea Panama Pacific a Hévízi kifolyóban Kovács Erik, Puskás János: A mustfok alakulása az időjárás függvényében Somogyi Tímea, Puskás János: A zivatar és az extrém csapadékmennyiség hatása a füsti-, és a partifecske repülési aktivitására Tóth Gábor, Csuthy András: Honfoglaló magyarok sírjai Naszvad (Nesvady) lelőhelyről – embertani eredmények Péntek Kálmán: Camera lucida a tudományban és a művészetben Zárszó – Prof. Dr. Veress Márton egyetemi tanár 3

Követéses szájhigiéniai vizsgálatok kőszegi tanulók körében Keszei Fruzsina Piroska, Skribanek Anna Munkánk célja, hogy felmérjük az általános iskolások szájápolási és étkezési szokásait, valamint a nyálminták begyűjtésével, baktériumok kitenyésztésével és a nyál pH mérésével átfogó képet kapjunk orális egészségi állapotukról. Kérdőív és laboratóriumi mérések alapján következtetni tudjunk arra, mennyire áll fenn náluk a caries kialakulásának veszélye és milyen típusú fogápolási oktatás a leghatásosabb számukra. Ennek mérésére kérdőíveket és két vizsgálati csoportnál különböző oktatási módszereket használtunk. A kérdőív rákérdez a gyerekek személyes higiéniájára, tartós betegségeire, étkezési szokásaira és szüleik legmagasabb iskolai végzettségére is. A kontroll csoportot belevontuk a mérés menetébe, kötetlen, interaktív oktatási módszerrel adtuk át a szükséges információkat. A másodikként vizsgált iskola diákjai viszont kizárólag frontális előadás keretében kaptak fogápolással kapcsolatos ismereteket. Mindemellett új, a fentiekre alkalmas módszertan kidolgozására is szükség volt a labormunkához, amely reprodukálhatóvá és más mérésekkel összehasonlíthatóvá teszi azt. Eredményeink igazolják, hogy általános iskolában a fogápolási oktatás feltétlenül szükséges lenne, akár minden évben is. Nem elég, ha a diákok tanulmányaik során egyszer, vagy csak otthon hallják az információkat.

4

Új adatok az ócsai Öreg-Turján vízirovar faunájához Mészáros Ádám A Turjánvidéken elhelyezkedő ócsai Öreg-Turján vízi makrogerinctelen faunája az elmúlt években kielégítően kutatottá vált. A 2013 és 2014 évi vizsgálataim és a korábbi irodalmak tanulmányozása során 220 vízi makrogerinctelen taxont sikerült a területről kimutatni, a kutatás eredményét a 2015-ös MAVIGE konferencián adtam elő. Az azóta folyamatosan vizsgált területről további 18 vízirovarfaj jelenlétét sikerült igazolnom. Az új fajok közül természetvédelmi szempontból a legértékesebb a lápi szitakötő (Leucorrhinia pectoralis), amely Magyarországon fokozottan védett. További előfordulási adatai váltak ismertté a KözépEurópa szerte nagy ritkaságnak számító Hydaticus aruspex csíkbogárfajnak. A védett mocsári szitakötő (Libellula fulva) bár ismert régi adatok során a területről, a 2013-14-évi vizsgálataimban nem került elő, viszont a 2015-16 években viszonylag gyakori fajnak számított. A jégkorszaki reliktum lápon az utóbbi évek meleg nyarai során előkerültek olyan mediterrán faunaelemek, mint az Anisops sardeus poloskafaj, és az atkás szitakötő (Sympetrum fonscolombii). A kutatás során a területről ismert vízi makrogerinctelenek száma 238 taxonra emelkedett, melyek közül 8 faj védett, és 1 fokozottan védett.

5

Közép-magyarországi száraz gyepek arachnológiai állapotfelvétele és monitorozása Duna-Ipoly Nemzeti Park kilenc területén Szinetár Csaba 1, Eichardt János 2, Kovács Péter 2, Wágner Dominika 1, Török Tamás 1 1

NymE, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Állattani Tanszék H–9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. [email protected] 2 Szombathelyi Arachnológiai Műhely, NYME, Savaria Egyetemi Központ H–9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. [email protected]

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága egy öt éves LIFE+Nature projekt keretében kilenc közép-magyarországi célterületen végez olyan tevékenységeket, melyek Natura 2000 területek kiemelt jelentőségű szárazgyepeinek alapállapot-felvételét és állapotjavítását tűzte ki célul. A három kiemelt jelentőségű és veszélyeztetett szárazgyep élőhelytípus: Szubpannon sztyeppek (mészkő, illetve dolomit alapkőzeten); Síksági pannon löszsztyeppek, valamint Pannon homoki gyepek. A kilenc projekt terület esetében szinkron talajcsapdás gyűjtéseket végzünk négy éves kutatási program keretében. A vizsgálatok egyik célja a területek jelenleg is jó állapotban lévő (célállapotnak megfelelő) részeire jellemző alapállapot megismerése, továbbá az elvégzett, vagy tervezett gyepkezelési tevékenységekkel érintett részek állapotának felmérése. Az állapotjavító intézkedések elsősorban az idegenhonos faültetvények letermelésére, egyes őshonos cserjefajok gyepkezelés hiányában bekövetkezett erőteljes terjedésének megfékezésére, valamint egyes a védett területekkel határos agrárterület gyepesítésre irányulnak. Előadásunkban a 2016-os vizsgálatok faunisztikai eredményei mellett beszámolunk az úgynevezett szénaráhordásos gyepesítési kísérlet első évi tapasztalatairól. A faunisztikai eredmények közül kiemelendő: ‒ egy európai elterjedésű, hazánkban korábban nem gyűjtött vitorláspók (Jaksoniella falconeri (Jackson, 1908) kimutatása a Tétényi-fennsíkról; ‒ egy hazánkban több mint 100 éve nem gyűjtött kövipók (Haplodrassus kulczynskii Lohmander, 1942 ) ismételt előkerülése; ‒ néhány védett (Eresus hermani Kovács et al., 2015; Argiope lobata (Pallas, 1772); Araneus grossus (C. L. Koch, 1844); Nemesia pannonica Herman, 1879; Atypus muralis Bertkau, 1890), illetve néhány ritka faj új előfordulási adata. A szénaráhordásos gyepesítéssel kezelt terület esetében megállapítottuk, hogy egyelőre a korábbi szántóföldi (ún. agrobiont) talajfelszíni fauna dominál, de a természet közeli gyepek pókjainak kolonizációja is megkezdődött. A terület pozitív irányú továbbfejlődéséhez a terület gyomosodását korlátozó tervezett kezelések szükségesek. A vizsgálatokat a „Szárazgyepek megőrzése Közép-Magyarországon” - LIFE12 NAT/HU/001028 azonosítójú Life+ Nature pályázat támogatja.

6

Adatok a győrszemerei láprétmaradványok pókfaunájához II. Útban a védettség felé Kovács Péter1, Szinetár Csaba2 1

NymE, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Állattan Tanszék, Szombathelyi Arachnológiai Műhely, 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. e-mail: [email protected] 2 NymE, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Állattan Tanszék, 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. e-mail: [email protected]

A vizsgált láprétmaradványok Győrszemere, Felpéc és Nagyszentpál települések között terülnek el. Tudomásunk szerint Győr környékének, de a Kisalföld keleti részének is ezek az utolsó lápmaradványai. A vizsgált terület a Pannonhalmi-dombság és a Pápa-Devecseri-sík kistájak határán fekszik. Főként az utóbbi kistáj területéről ismerünk kifejezetten fajgazdag, jó állapotú lápréteket. Az eddigi vizsgálatok alapján a győrszemerei láprétek ezekhez állnak legközelebb és így a Pápa-Devecseri-sík lápjainak legészakibb láncszeminek tekinthetők. Győrszemere térségében első ízben 2007-ben végeztünk gyűjtést a Kúria-réten. 2016-ban ismételten ezen a lápréten, továbbá két további jó állapotú láprét-fragmentumban folytattuk a gyűjtéseket. A láprétek fennmaradását több tényező is veszélyezteti. Közvetve a környezetükben zajló intenzív mezőgazdasági tevékenység, közvetlenül pedig a gyepek beépítése, többek között a Pápa-Győr közötti gyorsforgalmi út esetleges kedvezőtlen nyomvonalválasztása. Már a 2007-es kis ráfordítású vizsgálat arachnológiai eredményei is rámutattak az élőhely értékeire. Közép-európai láprétek specialista pókfajai (Trochosa spinipalpis, Pardosa maisa, Pocadicnemis juncea), bizonyultak a gyep domináns fajainak. Ezen felül a hazai nedves gyepek és élőhelyek tipikus gyakori fajai is számottevő mennyiségben voltak jelen (Piratula hygrophila, Pardosa paludicola, Pardosa prativaga). A 2016. évi mintavételezésünk célja, az ismeretek bővítése, az aktuális állapot felmérése, a terület védelmi indokoltságának tisztázása és a tervezett védetté nyilvánítás szakmai megalapozása.

7

Talajcsapdás arachnológiai vizsgálat a Szalafő Erdőrezervátum területén Bali László1, Szinetár Csaba2, Tuba Katalin1, Ferka Róbert1, Andrési Dániel1,3 1

Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, H9400 Sopron Ady Endre u. 4., e-mail: [email protected] 2 Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Kar Biológiai Intézet, H9700 Szombathely Károlyi Gáspár Tér 4. 3 KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt., H-6000 Kecskemét József Attila utca 2.

Vizsgálatunk az Őrségben elhelyezkedő, ER-53 jelű Szalafő Erdőrezervátum talajközelben élő pókfaunájával foglalkozik. A mintagyűjtéshez Barber-féle duplaedényes talajcsapdákat használtunk. A csapdák kihelyezése 2014 áprilisiában történt, a rezervátum magterületének két elkülöníthető foltjába (elegyes lomberdő, erdeifenyő elegyes lomberdő), valamint a védőzóna ettől délre eső jegyenyefenyő és bükk elegyes lucos állományaiban végeztük a gyűjtéseket hét alkalommal, átlagosan egy hónapos csapdaürítési periódusokkal. Az adatgyűjtés során összesen 1305 pók került befogásra. Ezek 20 család legalább 50 fajának 971 faji szinten determinált egyedét jelentették. A legmagasabb abundanciát (628) az erdeifenyő elegyes lomb, míg a legkevesebbet (254) a lucos élőhelyen kaptuk. Ezzel szemben a kimutatott fajszám tekintetében a legnagyobb érték (34) a lucos, a legalacsonyabb (28) pedig az elegyes lomb élőhelyen volt tapasztalható. A legnagyobb fajszámú család a vitorláspókoké (Lyniphiidae) volt, összesen 13 fajjal. A legnagyobb egyedszámban a sárgafoltos gyászfarkaspók (Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833)) volt jelen, összesen 543 egyeddel. Faunisztikai és természetvédelmi szempontból is kiemelendő két védett faj, a szurkos torzpók (Atypus piceus (Sulzer, 1776)) és a tölgyestorzpók (Atypus affinis Eichwald, 1830) előkerülése. A különböző állományok faegyütteseinek összehasonlító közösségi elemzése mellett áttekintettük a fajok állatföldrajzi karakterét, vizsgáltuk a fajegyüttesek szezonális jellemzőit, továbbá az mintavételi helyek természetességi, illetve degradáltsági viszonyait. A vizsgálat az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, valamint a „Talentum Műhely a tudományért és a tehetségekért a Nyugat-magyarországi Egyetemen” című TÁMOP-4.2.2B15/1/KONV-2015-0005 számú projekt keretein belül valósult meg.

8

A kék cinege (Parus caeruleus) egy Nyugat- és egy Északkelet-magyarországi területen zajló őszi vonulásának összehasonlító elemzése Lukács Zoltán1, Farkas Roland2, Gyurácz József3 1

NymE EMK, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron [email protected] 2 Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő [email protected] 3 NymE SEK TTMK, Biológia Intézet, Szombathely [email protected]

Őszi vonulásának dinamikájáról, kor-, ivar- és területfüggéséről még keveset tudunk. Jelen tanulmányunkban egy nyugat- (Tömörd) és egy északkelet-magyarországi (Szalonna) madárgyűrűző állomáson 2004 és 2013 között befogott 6919 madár adatai alapján elemeztük a kék cinege őszi vonulásának helyi sajátosságait és a madárfaj vonulási stratégiáját. A vonulás évenkénti dinamikájának összehasonlításához fluktuációs indexet, valamint napi fogásból szerkesztett vonulási diagramot alkalmaztunk. A madárpopulációk biometriai adatainak elemzését főkomponens-analízissel végeztük. A két vizsgálati területen zajló őszi vonulás éves és napi dinamikája is jelentősen különbözött egymástól. Tömördön a kék cinege évi fogásai, október végén kiugróan magas napi fogási csúcsokkal a faj irrupciós (inváziós) vonulására utaltak egyes években. A két területen átvonuló kék cinege populációk kor- és ivarcsoport összetétele lényegesen nem különbözött egymástól, viszont a Tömördön befogott madarak vonulási zsírtartalék átlaga lényegesen nagyobb volt, mint a Szalonnán befogottaké. Előadásunkban a két területen tapasztalt kék cinege vonulás különbségeinek ökológiai okait is elemezzük.

9

A bükkfatapló bogárközösségének éves változása az ásotthalmi Bedő-ligetben Andrési Réka, Tuba Katalin Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, H9400 Sopron Ady Endre u. 4., e-mail: [email protected] A vizsgálat célja az volt, hogy az ásotthalmi Bedő-ligetből gyűjtött bükkfataplók bogárközösségének éven belüli változását nyomon kövessük. A vizsgálatot 2015 októberében kezdtük. E munkában a 2016 augusztusáig gyűjtött termőtestekből kinevelt bogarak kerülnek bemutatásra. Minden hónap végén 4-4 Fomes fomentarius termőtestet emeltünk le ugyanazon Ulmus laevis fekvő holtfáról. A termőtesteket megtisztítatlanul helyeztük el papírzacskókban a komplex bogárközösség megőrzése végett. A papírzacskókat futtatóként használtuk és 6 hetente ürítettük ki belőlük a bogarakat. A vizsgálati időszakban összesen 10 faj 548 egyedét határoztuk meg. A legnagyobb egyedszámban, ami 253 egyedet jelent, a Bolitophagus reticulatust neveltük ki. Az áprilisban gyűjtött termőtestekből kinevelt bogarak egyedszáma volt a legnagyobb, 126 egyeddel. Az eddigi eredményeinkből arra a következtetésre jutottunk, hogy a tavasszal gyűjtött Fomes termőtestek bogárközössége a legnagyobb egyedszámú és fajgazdagságú. Az eredmények alapján egyes fajok telelési formáira és nemzedékszámára vonatkozóan is tudtunk következtetéseket levonni. Kulcsszavak: Fomes fomentarius, Ulmus laevis, Bedő-liget, Bolitophagus reticulatus, bogárközösség

10

Meglátjuk a fákból az erdőt: a pókrendszertan fejlődése az elmúlt 40 évben Szűts Tamás A közeljövőben jelent meg az egyik legszélesebb körű filogenetikai vizsgálat eredménye egy nemzetközi kutatói összefogásból. A molekuláris adatmátrixban 932 pókfaj, 115 pókcsaládot képviselve szerepel. Ez, egy kivételével (Synaphridae), a pókok teljes családszintű diverzitása. Mintegy 700 ismert és 26 ismeretlen (nem határozott, vagy nem ismert) génusz szerepelt a vizsgálatban. A következő pókszabású rendek (alosztályok) voltak a külcsoportok Amblypygi, Palpigradi, Schizomida, és Uropygi. Hat molekuláris markert használtunk, hármat a mitokondriális genomból (12S, 16S, COI) és hármat a magi genomból (H3, 18S, 28S), melyeket többszörös elemzéssel vizsgáltunk meg. Ezek között kényszerített elemzések is voltak, ahol a rendkívül magas támogatottságú transzkriptom adatok alapján kapott kapcsolatok fixálásával is végeztünk vizsgálatokat. Egy ilyen kaliberű cikk megjelenése kitűnő alkalmat biztosít arra, hogy az első negyven éve végzett filogenetikai vizsgálat óta közzétett törzsfaerdőn bemutassam, hogy a legősibb szárazföldi ízeltlábúcsoport rokonsági viszonyait hogyan értékeltük át. Szükség van erre már csak azért is, mert gyakorlatilag korszakzáró munkáról van szó, az egyedi markerek vizsgálatát genomikai kutatások veszik át. Szűts Tamás részvételét az OTKA PD106241 támogatta.

11

A guanozin hatása az abszensz epilepsziás aktivitásra WAG/Rij patkányban Lakatos Renáta Krisztina 1, 2, Kovács Zsolt 2 1

2

Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Pécs Nyugat-magyarországi Egyetem – SEK, Természettudományi és Műszaki Kar, Biológia Intézet, Állattani Intézeti Tanszék, Szombathely

Az epilepszia betegség a népesség 0,5-1%-át érintheti, és a betegség kezelése során komoly problémát jelent, hogy az epilepszia egyes típusaiban szenvedő betegek nem reagálnak a különböző gyógyszerekkel és gyógyszerkombinációkkal történő kezelésre. Az epilepszia pathomechanizmusának részletes, sejtszintű megismerése fontos kutatási feladat, ugyanis a vizsgálatokból nyert eredmények elősegíthetik a specifikusabb, hatékonyabb és biztonságosabb antiepileptikumok kifejlesztését. A nem-adenozin nukleozid guanozin (Guo) és analógjai hatásos szerek lehetnek a központi idegrendszer betegségeinek kezelésében (például neurodegeneratív betegségek és görcsrohamok esetén), további előnyük, hogy jól tolerálható szerek, melyek használatakor nem tapasztaltak mellékhatásokat. Korábbi vizsgálataink során megállapítottuk, hogy az intraperitoneális (i.p.) injekció formájában alkalmazott guanozin (20 és 50 mg/kg) csillapítja a spontán kialakuló epilepsziás rohamokat, valamint képes mérsékelni a lipopoliszacharid (LPS) által kiváltott abszensz epilepsziás aktivitást WAG/Rij patkányokban (a humán abszensz epilepszia egyik modellállata), valószínűleg saját receptorain keresztül. Ezen eredményeink alapján jelen kísérleteink során megvizsgáltuk az i.p. guanozin 50 mg/kg dózisának hatását (a korábbi eredményünk megerősítése céljából), továbbá nagyobb dózisú (i.p. 100 mg/kg) guanozin abszensz epilepsziás aktivitásra gyakorolt hatását vizsgáltuk azért, hogy megállapítsuk, a nagyobb dózis hatásosabban csillapítja-e a rohamokat. A szabadon mozgó WAG/Rij patkányokon elektrofiziológiai méréseket (EEG) végeztünk, majd az ebből származó adatokat elemeztük. Kísérleteinkben az i.p. 50 mg/kg guanozin csökkentette az a tüske-hullám kisülések (SWD: spike-wave discharges) számát, de az i.p. 100 mg/kg guanozin szignifikánsan növelte az SWD számot. Feltételezésünk szerint a guanozin epilepsziás aktivitást súlyosbító hatása az adenozinerg rendszeren keresztül, a serkentő A2A típusú adenozin (Ado) receptorok (A2AR) segítségével valósulhat meg, ezért a kísérlet második részében a nagyobb dózisú guanozinnal együtt adtuk WAG/Rij patkányoknak a következő anyagokat: nem-szelektív adenozin receptor antagontista teofillint (i.p. 5 mg/kg), szelektív A2A receptor antagonista SCH 58261-t (i.p. 1 mg/kg), COX-1 és COX-2 gátló indometacint (i.p. 10 mg/kg). A kombinált injekciók hatására csökkent a kísérleti állatok SWD száma, a nagyobb dózisú guanozin hatásához képest, ami alapján feltételezhető, hogy a guanozin abszensz epilepsziás aktivitást súlyosbító hatása az Ado/A2AR/COX/PGE2 rendszeren keresztül valósul meg. Következésképpen a guanozin humán abszensz epilepszia kezelésében történő alkalmazása megkérdőjelezhető, és további kutatások szükségesek annak érdekében, hogy megismerjük a guanozin különböző dózisainak jelátviteli mechanizmusait és pontos hatásait az abszensz epilepszia tekintetében.

12

Nymphaea Panama Pacific a Hévízi kifolyóban Dani Magdolna, Filinger Petra, Skribanek Anna Nyugat-magyarországi Egyetem, Biológiai Intézet, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. e-mail: [email protected] A Hévizi-tó és a lefolyó termálvize által kialakított környezeti viszonyok jó életfeltételeket biztosítanak a tündérrózsák szaporodásához. Az őshonos Nymphaea alba mellett még néhány betelepített tündérrózsa faj és hibridjei is megtalálhatók. A Nymphaea mycrantha hibridje a Nymphaea ’Panama Pacific’ fajta kiváló szaporodási stratégiával rendelkezve agresszíven terjeszkedik, veszélyeztetve ezzel más fajok életterét, így a populáció ökofiziológiai és anatómiai tanulmányozása időszerűnek tekinthető. Vizsgálataink célja, hogy kimutassuk, van-e összefüggés a kifolyó közvetlen közeléből és az egyre távolabbi helyszínekről származó tündérrózsa levélminták szövettani felépítése, fiziológiája és a víz egyre csökkenő hőmérséklete között. A levélmintákból készült keresztmetszeteken a paliszád sejtsorok számát, a szivacsos parenchimát, a szklereidák típusait és gyakoriságát, a sejt közötti járatokat, a szállítónyalábokat és a szilárdító szövet típusát tanulmányoztuk. A fiziológiai paraméterek közül a fotoszintetikus működést jellemző fluoreszcencia indukciós méréseket, a transpirációt, valamint a CO2 egyensúly mérésével közvetlenül a fotoszintetikus aktivitást mértük. A környezet jellemzésére a fotoszintetikusan aktív sugárzást (PAR), levegő és víz hőmérsékletet mértük. Megállapítottuk, hogy a környezeti tényezők változásának hatása a fotoszintézis intenzitását és a szövettani szerkezetet is befolyásolja.

13

A mustfok alakulása az időjárás függvényében Kovács Erik1, Puskás János2 1

Nyugat-magyarországi Egyetem Kitaibel Környezettudományi Doktori Iskola 2 Nyugat-magyarországi Egyetem Földrajz-és Környezettudományi Intézet H-9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. [email protected], [email protected]

A Kárpát-medence térségére meghatározható makroszinoptikus típusok a mérséklet öv jellemző cirkulációs alaphelyzeteiből vezethetők le, figyelembe véve ezeknek az adott földrajzi helyzetből következő speciális módosulásait. Ezek közül számunkra a jelenlegi tipizálás szempontjából a Kárpátok, az Alpok, a Kárpát-medence és a Földközi-tenger erőteljes áramlást módosító hatásai a legfontosabbak. A 2001-2016-ig tartó időszakban meghatározott makroszinoptikus típusok közül évente vizsgáltuk a szüret előtti 60 napra vonatkozókat. Ezután a vizsgált térség 5 leggyakoribb szőlőfajtájának (Kékfrankos, Olaszrizling, Rizlingszilváni, Zweigelt, Királyleányka) szüreti időpontjait átlagoltuk a 2001-2016 közötti időszakra. 23 gazda, borász és pincészet adatait dolgoztuk fel. A szüretek előtti 60 nap makroszinoptikus helyzete jelentősen befolyásolják adott években a mustfokot. A mindennapi időjárás jelentősen befolyásolta a cukor felhalmozódását a vizsgált időszakban a Soproni és a Zalai Borvidék területén.

14

A zivatar és az extrém csapadékmennyiség hatása a füsti-, és a partifecske repülési aktivitására Somogyi Tímea, Puskás János Nyugat-magyarországi Egyetem Földrajz és Környezettudományi Intézet 9700 Szombathely Károlyi Gáspár tér 4. E-mail: [email protected]; [email protected] A madarak vonulását és mindennapi életét (aktivitását) több tényező is befolyásolja. Legfőbb befolyásoló tényezők a táplálék mennyisége és az időjárás, melyek erősen összefüggnek egymással. Jelen munkában azt vizsgáltuk, hogy miként hat az időjárás 2 madárfaj (füstifecske és partifecske) aktivitására. A madár befogási adatok a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomáson meggyűrűzött fajok közül származnak, melyeket a zivataros napokkal és a csapadék mennyiség (5 mm <) függvényében (OMSZ adatok) vizsgáltuk az 1980 és 2012 közötti évek nyári félévében. A befogott madarak példányszámát fajonként elemeztük a nagyobb csapadék illetve a zivataros napok szerint csoportosítva. A vizsgált években füstifecskéből 33886 és parti fecskéből 15770 egyedet gyűrűztek meg Fenékpusztán. Ezen adatokból számoltuk a befogott madarak csapadékos illetve zivataros napokon befogott egyedek számát és az összértékhez (Σ) tartozó átlag értéket. Utána megnéztük, a madárfajok hogyan reagálnak a különböző időjárási helyzetekben. Végül a t-próba segítségével kiszámoltuk, hogy a zivataros napokon, illetve a csapadékos napokon, vannak-e szignifikáns eltérések a különböző madárfajok esetében. A csapadékos napokon a 2 fecske faj esetében szinte teljesen azonos eredményeket kaptunk, míg a zivataros napoknál teljesen megegyeznek az eredmények a fecskék esetében. Szignifikáns eredményt is megfigyelhetünk. A kutatás fontos információkat biztosít a vonuló madarak vonulási szokásairól, az aktivitás változásából pedig a növényvédelemben betöltött fontos szerepükről (lévén védett és hasznos fajok, amelyek rovarokkal táplálkoznak).

15

Honfoglaló magyarok sírjai Naszvad (Nesvady) lelőhelyről – embertani eredmények Tóth Gábor, Csuthy András Duna Menti Múzeum, Révkomárom (Szlovákia), régész muzeológus, [email protected] A Szlovák-alföld területe, mint vándorlási útvonal, és mint letelepedésre alkalmas, a Duna és a Vág (valamint mellékfolyói) által vízi utakkal is rendelkező sík vidék, az őskor időszakaitól kezdődően minden történeti korból bővelkedik régészeti emlékekben. A Nyitra – Érsekújvár – Komárom tengely mentén, illetve a Nyitra – Esztergom kora középkori útvonal térségéből ismertek a régészeti szakirodalomban tárgyalt honfoglaló leletek, amelyeket a magyarországi Kisalföld lelőhelyeivel összefüggésben is szoktak ismertetni. Naszvad határából az 1930-as évek leletmentései óta ismerjük honfoglalók sírjait (Szőke 1941), amelyekről 1941-ben jelent meg az első antropológiai vizsgálat eredménye (Nemeskéri 1941). Az ezt követően feltárt és feldolgozásra került csontanyag alapján is készült el az az elemzés (Éry 1994), amely szerint a Vág és Nyitra folyók közti térség embertanilag külön regionális egységet alkot, amely a DunaTisza közi és a Felső-Tisza-vidéki csoportokkal mutat kapcsolatot. Az 1970-71-ben feltárt és régészetileg már ismertetett sírok (Nevizánsky és Ratimorska 1991) csontanyagának vizsgálatát 2015-16-ban végeztük el. Eredményeink párhuzamba állíthatók a regionalitásra vonatkozó korábbi megállapításokkal, illetve adatokat szolgáltatnak az életmódra vonatkozóan; többek közt a tuberkulózis elterjedésére és a jelképes trepanáció alkalmazására is. Ily módon a történeti embertan módszereivel az egykori népesség biológiai rekonstrukciója valósul meg. Vizsgáltuk a népesedési viszonyokat, a populációgenetikai kapcsolatokat és a paleopatológia eszközeivel az egykori életmódra utaló elváltozásokat. Köszönetnyilvánítás: Duna Menti Múzeum (Komarno) Vezetőinek és Munkatársainak a támogató segítségért.

16

Camera lucida a tudományban és a művészetben Péntek Kálmán A camera lucida egy optikai eszköz, amely a rajzoláshoz nyújt segítséget a felhasználónak, legyen akár természettudós, akár képzőművész. Az eszköz alapgondolata már Johannes Kepler (1571-1630) német matematikus és csillagász Dioptrice című 1611-bn megjelent, a geometriai optikát tárgyaló művében felbukkant, azonban az elmúlt századok folyamán feledésbe merült. Az eszközt William Hyde Wollaston (1766-1828) angol kémikus és fizikus fedezte fel újra és szabadalmaztatta 1807-ben, tőle származik a camera lucida (világos, vagy fényes kamra) elnevezés is a sokkal ismertebb camera obscura (sötét kamra) mintájára. A camera lucida hagyományos optikai elemekkel (prizma, tükör) a felhasználó számára egymásra helyezi a lerajzolni kívánt tárgy és a róla készülőben levő rajz képét. Így a művész, vagy tudós egyszerre látja az ábrázolandó objektumot és annak épp készülő rajzát hasonlóan ahhoz, mint amikor egy filmkockára készül két felvétel egyszerre. Az ábrázolandó tárgy fontos pontjai és arányai pontosan rögzíthetőek, s lehetővé válik a perspektíva teljesen precíz megjelenítése is. A szerző elkészítette a camera lucida egy példányát, s az előadáson szó esik az eszköz bemutatásán túl arról is, hogy hol és milyen módon lehet alkalmazni haszonnal a tudományos munka dokumentálásában, vagy akár a művészi ábrázolás területén.

17